Kupán Árpád

Szabadkõmûvesek Nagyváradon

KUPÁN ÁRPÁD

SzabadkõmûvesekNagyváradon– Történelmi jegyzetek –

NATKÖNYVEK

Nag yvárad, 2004

© A Nagyváradi Ady Társaság Könyvkiadója2004

Descrierea CIP a Bibliotecii Naþionale aRomânieiKUPÁN ÁRPÁD

Szabadkõmûvesek Nagyváradon: Történelmijegyzetek / Kupán Árpád; pref.: Bíró Béla. - Oradea:Nagyváradi Ady Társaság, 2004

Bibliogr.IndexISBN 973-85875-6-5

1. Bíró Béla (pref.)

A borítón a nagyváradi László király páholy jelvénye.

A könyvet lektorálta Bíró Béla.

5

Várad, a világ közepe

Kupán tanár úr könyve, bár formailag pusztán a nagyváradi szabadkõ-mûvesség történetét tárja elénk, lényegében Nagyvárad újkori történe-tének tömör és érdekfeszítõ összefoglalása is egyben. A város történe-tének legfontosabb, mondhatni, meghatározó mozzanatát egészen az im-périumváltásig, amikor más történelmi erõk vetõdnek felszínre, és csak-nem egy évszázadra kibillentik egyensúlyukból a sok évszázados fo-lyamatokat, éppen a szabadkõmûvesség által képviselt liberális-kozmo-polita irányzatok és az ultramontán konzervativizmus párharca jelentette.

Mindkét irányzatnak nagyon erõs állásai vannak a városban, az össze-csapások tehát itt a leglátványosabbak és a legszenvedélyesebbek.Nagyvárad a 19. század végén és a 20. század elején Kelet-Közép-Európaszellemi küzdelmeinek egyik középpontja. Cseppben a tenger. Így aztán aváradi szabadkõmûvesség történetének felelevenítése elkerülhetetlenülezeknek a küzdelmeknek a krónikája is. Kupán Árpád pedig kitûnõkrónikás. A „résztvevõ” hitelessége, a kutató szenvedélyes kíváncsisága, aszabadkõmûvesség eszméivel rokonszenvezõ narrátor elfogódottságamind-mind tetten érhetõ a szövegben. Igaz, mindezeket a tények irántitisztelet, a hipotézisek, mítoszok, rejtélyek tudatos kerülése tartjaegységben.

A szöveg a történeti tudat krónikus hiánytüneteivel küszködõ olvasórendelkezésére bocsátja a „történet” megértéséhez legszükségesebb tör-ténettudományi fogódzókat is, és minden esetben az elsõdleges for-rásokra, a szabadkõmûvesség fennmaradt dokumentumaira és fõként akorabeli sajtó közleményeire hagyatkozik.

Ítélkezni semmilyen vonatkozásban sem ítélkezik, bár a szöveg hori-zontján a történet végkifejletének körvonalai is földerengenek: a tanács-köztársaság, a holokauszt és a kommunista diktatúra. Az egymássalszemben álló politikai alternatívák már eleve magukban hordják az

elfajulás csíráit. Már a történet kezdetén nyilvánvaló, ha a Monarchiábankörvonalazódó liberális demokrácia nem lesz eléggé erõs ahhoz, hogy aszemben álló ideológiákat és kulturális preferenciákat mûködõképespolitikai közösségben integrálja, mindkét oldal ön- és közveszélyestörekvések forrásává válhat. Nem beszélve a nemzeti problematikáról,melynek megoldatlansága (a társadalmi konfliktusokkal ötvözõdve)szintén veszélyes gyúanyagot kínál.

Hogy mi lehetett volna a Monarchiából, Magyarországból, Kelet-Kö-zép-Európából, ha a történeti fejlõdés a szabadkõmûvesség által képviseltmodernizáció és a konzervatívok által képviselt hagyomány kon-vergenciájának irányában hat, ha sikerül a valódi konszenzusos politizálásalapjait megteremteni, ma már aligha tudhatjuk meg. De hogy Európahatárát nem most kellene óriási áldozatok, közel százesztendõs ka-tasztrófasorozat, jobb- és baloldali diktatúrák, vérontások, nemzeti gyû-lölködés és sorozatos gazdasági összeomlások árán keletre tolni, az bi-zonyosra vehetõ.

Az utóbbi években kevés meggondolkodtatóbb szöveget olvastam,mint ez itt.

Bíró Béla

6

7

Eligazító szavak az olvasóhoz

A szabadkõmûvesség fogalmához ma sok olyan jelentés tapad, amelya mozgalom ellen folytatott támadások következtében alakulhatott ki.Csak kevesen ismerik a mozgalom valós történetét, célkitûzéseit, múltbeliés jelenlegi tevékenységét.

Az ellene folytatott harc – melyet nem sokkal a megszületése után apápaság indított el, majd az elsõ világháború után létrejött jobb- és bal-oldali totalitárius rendszerek teljesítettek ki – meglehetõsen negatív képetalakított ki a mozgalomról. Napjainkban a „szabadkõmûves” valóságosszitokszó, elítélõ jelzõ, azokat illetik ezzel a kifejezéssel, akiket veszélyesösszeesküvõnek tartanak, vagy azokat, akik veszélybe sodorják azemberiséget. Sokan a szabadkõmûvességben a titokzatosságot, a szervezetzárt jellegét tartják misztikusnak, mögötte valami rossz szándékot sej-tenek, ezzel magyarázható távolságtartásuk.

Mivelhogy múltunknak és történelmünknek, valamint mai világunknakis része, a szabadkõmûves-mozgalmat illendõ megismernünk, hogy valósképet alkothassunk róla.

Nagyvárad a 19. és 20. század fordulóján jelentõs szabadkõmûves-központ volt. Az itt mûködõ szabadkõmûves-páholyok fontos szerepetjátszottak a város szellemi-kulturális, társadalmi-szociális életében, de azországos mozgalom fejlesztésében is.

Kutatásaim célja az volt, hogy feltárjam, miért alakult ki ez a mozgalomvárosunkban, kik voltak az elindítói, milyen célkitûzéseik voltak, mitvalósítottak meg ezekbõl. Nem volt szándékom a szabadkõmûvességetmegvédeni vagy népszerûsíteni, de megvádolni, leleplezni sem. Ezértmellõzöm a szabadkõmûves rítusok, szertartások, avatási ceremóniák leírá-sát is, részben mert ezek fokozatosan leegyszerûsödnek, eltûnnek,másrészt csak külsõségek, nem lényeges részei a történetnek.

Céljaimat úgy próbáltam megvalósítani, hogy felkutattam azokat a hi-teles és megbízható forrásokat, amelyek a témához kapcsolódtak, ezeketsorakoztatom fel, idézem legtöbbször szó szerint, hogy az olvasó tárhassafel, kik voltak, mit alkottak, mit tettek a nagyváradi szabadkõmûvesek.

Forrásanyagként elsõsorban a szabadkõmûvesek által készített, meg-fogalmazott beszámolókat, jegyzõkönyveket, feliratokat, köriratokat, ál-lásfoglalásokat használtam fel, amelyeket a felettes hatóságukhoz, azországos Nagypáholyhoz, illetve a testvérpáholyokhoz küldtek. Ezek adokumentumok a budapesti Magyar Országos Levéltár anyagábantalálhatók és kutathatók. A helyi levéltárban a mozgalomra vonatkozódokumetumokat nem õrizték meg. A szabadkõmûvesek által kiadottújságok-folyóiratok: a Hajnal, a Kelet és a Dél címû periodikák, valamint akét nagyváradi páholy által a tagok számára írott s megjelentetett könyvek-brosúrák szétszórattatásuk miatt nehezen hozzáférhetõk. A László királypáholy (1876–1920) fennállása alatt harmincegy ilyen könyvet adott ki, míga Bihar páholy (1913–1937), mely rövidebb ideig mûködött, csupán kettõt.Ezek a kiadványok javarészt az Országos Széchényi Könyvtárban lelhetõkfel. Forrásanyagul szolgáltak még a helyi lapok, néhány országos kiadvány(Világ, Huszadik Század), melyek elvétve hírt adtak a szabadkõmûves-akciókról, illetve egyes páholytagok maguk is újságíróként vagykülmunkatársként közöltek írásokat, melyekbõl megismerhetõnézõpontjuk, állásfoglalásuk és tevékenységük.

Ha valaki kellõ türelemmel és empátiával olvassa a korabeli dokumen-tumokat, meggyõzõdhet arról, hogy igaztalan az a kép, amelyet a szabad-kõmûvesség ellenzõi, ellenfelei alakítottak ki és terjesztettek el a moz-galomról.

Kupán Árpád

8

I. A szabadkõmûvesség – a legvitatottabb,a legellentmondásosabban megítélt szervezet

Megjelenése óta a szabadkõmûvességet számos titok övezte, sõteredete is a távoli ködös múltba merül. A titok megfejtéséhez csak úgy jut-hatunk el, ha megismerjük történetét; azt, hogy kik és milyen céllal hoz-ták létre, milyen fejlõdésen, viszontagságokon, küzdelmeken ment át aszázadok folyamán, hogyan változott, alakult a társadalomban betöltöttszerepe, hogyan lett a világtörténelem legnagyobb és leghíresebb(hírhedtebb) szervezetévé.

Könyvtárnyi irodalma van a szabadkõmûvességnek, de ez nagyon el-lentmondásos, mint ahogy maga a szervezet is kezdettõl fogva ellentmon-dásos reakciókat vált ki a kívülállókból. Ennek fõ okai a titkos, diszkrét észárt jellege, okkultizmusa, rejtelmes szertartásai, furcsa szokásai, ahagyományokhoz való ragaszkodása. Mindezek a kíváncsiság és a félelemkeverékét váltják ki a kívülállókból; a féktelen vágyat a titkokmegismerésére és az ismeretlentõl való félelmet is. Tagadhatatlan viszontmindig gyakorolt elbûvölõ ereje és befolyása, a lenyûgözõ történelmi útja,filantropikus hagyománya, amellyel nemcsak elragadtatást, elismerést, deféltékenységet, sõt határtalan gyûlöletet is kiváltott. Elmondhatjuk, hogyma is hat, ma is számos hívet vonz, sokszor hallani elképesztõfeltételezéseket, amelyek jelentõs politikai eseményt aszabadkõmûvesekkel hoznak kapcsolatba, vagy egy közismert szemé-lyiségrõl kijelentik, hogy szabadkõmûves. (Például Horn Gyuláról állítjákezt egyesek, míg mások egy közismerten jobboldali, nemzeti és vallásosszemélyiségrõl ugyanezt mondják.)

A szabadkõmûvesség eredetérõl egész sor legenda kering. Ezek az õsiEgyiptomba, Mezopotámiába, az ókori Görögországba viszik viszsza akezdeteket. A legrégibb hagyomány a héber király, Salamon idejébõleredezteti a szabadkõmûvességet; a legendás templomépítõ Hiramhaláláról szóló történet a szervezetbe való felvétel ceremóniáját idézi felmég napjainkban is. A felavatandó maga Hiram, akit hármas halállalpusztítottak el a mestertitkot megszerezni akaró összeesküvõk, s e hármashalálból feltámadva lesz szabadkõmûves. Azért is nevezik a sza-badkõmûveseket az özvegy fiainak, mert Hiram is özvegyasszony gyer-meke volt.

9

A szabadkõmûvesség történetíróinak egy része a szervezet közvetlenelõdei között tartja számon a katolikus egyházi lovagrendeket: a temp-lomosokat (Templarius) és a johannita lovagrendet. Mindkettõ a kereszteshadjáratok idején keletkezett, s nagy vagyonra és befolyásra tett szert. Mégközvetlenebb kapcsolatot vélnek felfedezni a szabadkõmûvesség kezdeteiés a Rózsakeresztes Rend vagy társaság között. Õk voltak a rejtetttudományok utolsó nagy mesterei, az aranycsinálók és mágikus orvosok.

A rózsakeresztesek (latin Rosicruciani; német Rosenkreuzer) különbentisztázatlan eredetû, misztikus jellegû, titkos szervezet volt. Nevét atársaság állítólag a 14. században élt Christian Rosenkreuzról kapta, aki ahagyomány szerint keleti útja során tanulmányozta az arab természet-tudományokat és tájékozódott a titkos tanokban (mágia, kabala) is. Eu-rópába visszatérve alapította meg a rózsakeresztesek rendjét, melynek aközépkori források szerinti célja a betegek ingyenes gyógyítása, jótettekvégrehajtása, egyénileg pedig az erényesség volt. Az aranycsinálást nyíltannem említik, de burkolt és homályos célzások alapján feltételezhetõ, hogymár akkor is foglalkoztak vele. A 18. századi új eszmék megjelenése, atermészettudományos érdeklõdés elterjedése, racionálisabb, deugyanakkor a misztikum iránt fogékony légköre kedvezett arózsakeresztesek rendje fellendülésének, és annak, hogy egy idõrenemcsak ideológiailag, hanem szervezetileg is összekapcsolódjon moz-galmuk a szabadkõmûvességgel. Ekkor, a szabadkõmûvesség harmadik,skót fokozatának elérése után vették fel a rózsakeresztesek társaságába aszabadkõmûves testvéreket. Most már a rózsakeresztesek legfõbbténykedése az alkímia felé fordult, az életelixír és a bölcsek kövénekelõállítása, illetve megtalálása felé. Magyarországon a két mozgalom az1770-es években találkozott, amikor a szabadkõmûves-páholyokban atitkos tudományok kerültek sok helyen elõtérbe, s nem egy páholy a kevésbeavatott laboratóriumává vált. A legismertebb magyar rózsakeresztes azerdélyi származású testõríró, Báróczi Sándor (1735– 1809) volt.Mindenesetre a rózsakeresztesek kísérletezéseikkel hozzájárultak a kémiaés az orvostudomány fejlõdéséhez. Mozgalmuk a 19. század elejéreháttérbe szorult, majd eltûnt.

A rózsakeresztesek jelképeiket nagyobbrészt a templomépítés körébõlvették, s kapcsolatban álltak a kõmûvesekkel és kõfaragókkal.

Ám a legtöbb történetíró elveti a legendákat és a misztikus története-ket, s a szabadkõmûvességet a templomok és katedrálisok építõinek cé-heibõl eredezteti. Ezek nagy tudást igénylõ mesterségüket királyi mû-vészetnek nevezték, s szakmájuk titkait féltékenyen õrizték. Szakmaiösszejöveteleiket a templom mellett lévõ felvonulási épületben, a pá-holyban tartották, itt õrizték szerszámaikat is. Az egyházi és világi ha-tóságok különféle kedvezményekben részesítették, ezért nevezték szabad

10

kõmûveseknek õket. A tényleges építõmesterek, az operatív kõmûvesekegyre nagyobb egységekbe – fõpáholyokba tömörültek, s ünnepélyesceremóniáik, misztikus rítusaik praktikusan a mesterség fogásainaktitokban tartását szolgálták. A 16. század végén, a 17. század elején azépítészetben pangás állt be, a céhek hanyatlásnak indultak. Ekkor újtagokat vettek fel a tekintélyesebb polgárok körébõl, fõleg olyanszemélyeket, akiket a filozófia, a természettudományok és a mûvészetekvonzottak, köztük számosan a Rózsakeresztesek Társaságának tagjaivoltak. Õket spekulatív kõmûveseknek vagy befogadottaknak nevezték. Arózsakeresztesek bevitték a páholyokba saját jelképeiket, szertartásaikat, sbevezették a magasabb fokokat. Eredetileg csak három fok volt aszabadkõmûveseknél: inas, legény és mester, míg a rózsakeresztesekhatására egyes páholyokban különbözõ magas fokú filozofikusrendszereket vezettek be. Elõbb csak négy felsõfokot használtak, majd azõsi skót rítusú szabadkõmûvesek 33–77, sõt 99 fokot különböztettek meg.

A szabadkõmûvesség valódi története Angliában kezdõdött az 1700-asévek elején; abban az országban, mely elsõnek lépett a modern polgárifejlõdés útjára, ahol elõször valósult meg a társadalmi munkamegosztás aszakmákon belül is. Ez a céhek felbomlásához vezetett. A régi életformátmár csak a hagyományõrzõnek nevezhetõ spekulatív szabadkõmûves-páholyokban ápolták jobbára középosztálybeli értelmiségiek, tekintélyespolgárok. Õk már nem a páholynak nevezett felvonulási épületbengyülekeztek, hanem vendéglõk, kocsmák termeiben. 1717-ben négylondoni páholy elhatározta, hogy közös szervezetet teremt, vagyisnagypáholyt hoz létre egy nagymester vezetése alatt, s ezáltal egységesvezetésû szabályos szervezetté alakultak. 1723-ban James Anderson skótlelkész kidolgozta a szabadkõmûvesek alapokmányát, törvénykönyvét akövetkezõ címmel: A szabadkõmûvesek alkotmánya. Tartalmazza e nagyon régiés tiszteletreméltó testvéri szövetség történetét, kötelességeit, szabályait stb. a páholyokhasználatára. (The Constitutions of the Free Mansons. Containing the History,Charges, Regulations & c. of that most Ancient and Right Worshipful Fraternity.For the Use of the Lodges.) Ez az alkotmány – bár idõvel néhány naivfejezetét törölték – lényegében máig alapja a páholyok felépítésének ésmûködésének. Az alkotmány egyik legfontosabb része a Régi kötelmek elsõfejezete, mely tisztázza a szabadkõmûves viszonyát Istenhez és a valláshoza következõképpen: „A Kõmívesnek ebbeni mivoltából fakadó Kötelessége, hogyengedelmeskedjék az Erkölcsi Törvénynek; és ha helyesen érti mûvészetét, soha semlesz belõle ISTENTELEN, Ostoba Ember, sem hitetlen Szabad Gondolkodó. Demíg a régi Idõkben a Kõmívesek minden Országban arra voltak kötelesek, hogy an-nak az Országnak vagy Nemzetnek a Vallását kövessék, amelyben éltek,akármilyen is lett légyen az, most alkalmasabbnak véljük csak annak a Vallásnaka követésére kötelezni õket, amelyben minden Ember egyetért, meghagyván kinek-

11

kinek a maga különös Vélekedését, legyenek tehát jó és igaz Férfiak, a Becsület és aTisztesség Emberei, bármely Felekezet vagy Meggyõzõdés különböztesse is meg õketegymástól; ezáltal a Kõmívesség az Egyetértés Középpontjává és az egyeztetõ igazBarátság Eszközévé válik olyan Személyek között, akik különben Távolkényszerültek volna maradni egymástól.”1 (Szándékosan közöljük a korabelifordítás szövegét, elkerülve a mai nyelvezetre való átírását, mert ígyjobban kifejezi a megfogalmazó szándékait. A sajátos helyesírás viszont alényeg kiemelését szolgálja.) Ez a szakasz bizonyíték arra, hogy az elsõnagypáholy alapítói össze tudták egyeztetni koruk és az angol nép vallásosérzését az egyén lelkiismereti szabadságával.

A második szakasz meghatározza a szabadkõmûves kötelességét ha-zájával és a hatóságokkal szemben: „A szabadkõmûves békés alattvalója apolgári hatóságoknak,… nem szabad részt vennie a béke vagy a nép jóléte ellenintézett felkelésekben és összeesküvésekben…”

Majd a következõ szakaszok szabályozzák a páholyok mûködését, azt,hogy kik lehetnek páholytagok, kiket választhatnak vezetõknek, melyek atagok jogai és kötelességei. A törvénykönyv szerint „minden sza-badkõmûvesnek valamely páholyhoz kell tartoznia, ahol összejönnek és dolgoznak.Csak jó és hû férfiak lehetnek páholytagok, akik szabadon születtek, érett és értelmeskorúak. Nem lehetnek páholytagok jobbágyok, nõk, erkölcstelen, rosszhírû férfiak.”A vezetõk kiválasztása csak az igazi értékek és egyéni érdemek alapjántörténik. Tiltják bevinni a páholyba a civakodást, veszekedést, mégkevésbé a vitatkozást a vallásról, népekrõl, az állam kormányzásáról, apolitikáról.2 Az Alkotmány három fokot írt elõ, ezzel is kifejezveragaszkodását a régi kõmûves céhek hagyományaihoz: „Az angolszabadkõmûvesség napjainkig megõrizte különleges szerepét; szervezõje, terjesztõje,õre, bizonyos értelemben mércéje lett a szabadkõmûves elvek és munka tisztaságának”– írja a téma legszakavatottabb magyarországi ismerõje, L. Nagy Zsuzsatörténészprofesszor Szabadkõmûvesség a XX. században címû könyvében.3

Az Anderson-féle Alkotmányban megfogalmazott eszmék viharosgyorsasággal (s többnyire angol közvetítéssel) terjedtek egész Európábanés Észak-Amerikában, sõt még Indiában is. A szabadkõmûvesség tanaivalés szervezeteivel a kor szükségleteire kínált választ, segítette az újgondolatok, célok terjedését. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában apolgárosodás elõmozdítását, az új társadalom kialakulását segítette, sösszekapcsolódott a felvilágosodás mozgalmával. A felvilágosodás eszméibehatolva a páholyokba céltudatossággal ruházták fel az addig merev éscsupán formalitásoknak élõ páholyokat. Erre a belsõ fejlõdésre jellemzõAndré Michel Ramsay meghatározása a szabadkõmûvesség céljairól.Szerinte négy tulajdonság szükséges ahhoz, hogy valaki jó szabadkõmûveslegyen:

– a tiszta erkölcs,

12

– a titkok megtartása,– az emberiesség követése,– a mûvészetek és tudományok szeretete.Az õ gondolata volt egy egyetemes és az emberi tudásnak és ismere-

teknek minden ágára kiterjedõ nagy enciklopédia megalkotása, amely aszabadkõmûvesség eszményeibõl fakadó gondolat. Ez valóra is vált. Azangol enciklopédia után megszületett még szebb, még ragyogóbbformában a nagy francia enciklopédia is, a 18. századi felvilágosodásmozgalmainak és jórészt a francia szabadkõmûvességnek eme halhatatlanalkotása.

A 18. század termékeny felvilágosító mozgalmai voltak azok a szár-nyak, amelyeken egyre feljebb emelkedett eszményei légkörében a szabad-kõmûvesség. Sorra alakultak a szabadkõmûves-páholyok: Párizsban 1725-ben, Prágában 1726-ban, Madridban 1729-ben, Amszterdamban 1731-ben, Bordeaux-ban és Szentpéterváron 1732-ben, Hamburgban ésFirenzében 1733-ban, Lisszabonban 1735-ben, Varsóban, Genfben 1736-ban, Lausanne-ban 1737-ben, Drezdában 1738-ban, Bayreuthban,Hannoverben és Lipcsében 1741-ben, Bécsben 1742-ben és nálunkBrassóban 1749-ben. Közben a tengeren túl is Bostonban 1733-ban,Philadelphiában 1734-ben, Indiában már 1729-ben.4

Egyúttal belsõ változásokat is hoz az új területekre átterjedt szabadkõ-mûvesség. Ez érinti a mozgalom felépítését és társadalmi szerepvállalását,ideológiáját is. Ez elsõsorban a francia szabadkõmûvességnél figyelhetõmeg. A már említett Michel de Ramsay, a skót származású lovagFranciaországban telepedett le, s nem elégedett meg a három fokozattal,a János-rendû vagy szimbolikus szabadkõmûvességgel, hanem az õsi skótrítus alapján bevezetett egy sereg középszintû és magas rangot is. – A skótrítus általában 33 fokkal dolgozott, de akadtak olyan páholyok is,amelyekben több mint 90 fok volt. Ez aztán elindított egy késõbbmegállíthatatlannak tûnõ folyamatot, s egyesek minduntalan más meg másfelsõfokú rendszert, lovagrendet, káptalant találtak ki, úgyhogy a franciaszabadkõmûvességben teljes zavar állott be, s egymással versenyzõnagypáholyok alakultak ki. Ez a folyamat 1762-ig tartott, amikor is akülönbözõ páholyok kibékültek, majd 1771-ben létrehozzák a skót rítusúpáholyok szövetségét, a Grand Orient de France-nak nevezett nagypáholyt,amely hét fokkal dolgozott, s egyre inkább megszabadult az angolbefolyástól, szemben a másik francia nagypáhollyal, a Grand Lodge deFrance-szal, amely az Angliai Nagypáholy fennhatósága alatt maradt még egyideig.

Közben a katolikus egyház klérusa, különösen a jezsuiták ádáz harcotindítottak a szabadkõmûvesség ellen. XII. Kelemen pápa már 1738-ban az„In eminenti…” kezdetû bullájában, „az egyházra és az Istentõl rendelt világi

13

rendre veszedelmesnek” minõsítette és kiátkozta a szabadkõmûveseket. Igaz,ténylegesen nem ûzték ki az egyházból a páholytagokat, de XII. Kelemenpápa utódai száz év alatt még hatszor ismételték meg a kiátkozást, sõt IX.Pius pápa összesen hússzor ítélte el õket. Egy dologban ekkor mártökéletesen igazuk volt a pápáknak: a szabadkõmûvesek már éppen olyankíméletlenül támadták, bírálták, sõt rágalmazták az egyházat, mint az õket.A bullákra minden esetben a válasz az ellenvádak valóságos áradata volt.Így aztán a kölcsönös ellenségeskedés szinte napjainkig fennmaradt.XXIII. János pápa volt az elsõ, aki nem erõsítette meg a kiátkozó bullát.5

Azokban az országokban, ahol a klérusnak nagy befolyása volt, és akormányzás is abszolutisztikus és reakciós volt, a szabadkõmûvesség gya-kori üldözésnek, elnyomásnak volt kitéve, sõt Spanyolországban és Por-tugáliában nem egy szabadkõmûvest akasztottak fel vagy ítéltek élet-fogytiglani börtönre szabadgondolkodása miatt. Ezzel szemben Nagy-Britanniában és az északi protestáns országokban a szabadkõmûvességcsakhamar tekintélyes, kedvelt intézmény lett, melyhez a nemzetlegjobbjai, a szellemi és születési arisztokrácia tagjai szívesen csatlakoztak,s az uralkodó családok is védelmükbe fogadták, sõt egyesek tagjai is letteka szövetségnek. A páholyok tagjai nem ismerték a társadalmikülönbségeket, egyaránt elõfordultak köztük felvilágosult gondolkodásúpolgárok és arisztokraták, katonák, írók, tudósok, akik az emberiséghaladásának és boldogulásának útját a testvéri összefogásban, a tudás és ahaladás terjesztésében látták.

Közép-Kelet Európa és a Balkán szabadkõmûvességének gyors terje-dését az tette lehetõvé, hogy itt nemcsak a polgárosodás elõmozdításárólvolt szó, hanem a nemzeti, etnikai lét megõrzésérõl, a saját nyelv éskultúra megteremtésérõl, illetve fenntartásáról is.

A 18. század második felében megjelennek különbözõ irányzatok,amelyek a mozgalom gyengülését, nem pedig a gazdagodását, sokszínûvéválását eredményezték. Az elsõ ilyen eltévelyedés a magas fokok, káp-talanok rendszerének bevezetése volt. Ezt követte a templomos lovagrendfelújítása, majd az új rózsakeresztesek irányzata, amely a hiszékenységen, azemberi butaságon és a babonákban való hiten alapult. Az illuminátusoktitkos társasága a szabadkõmûvességet próbálta felhasználni céljaimegvalósítására, de az ellentétes volt a szabadkõmûves elvekkel, mégissokakat megtévesztett. Volt még a magas fokozatoknak egy különösirányzata, az Ázsiai testvérek, amely szintén a misztikumra helyezte ahangsúlyt, s gyengítette az igazi szabadkõmûves-mozgalmat.

A 18. század utolsó harmada meghozza a szabadkõmûvesség számáraaz elsõ nagy történelmi sikert, igaz, nem Európában, ahol a mozgalommegszületett, hanem Észak-Amerikában. Ez a siker nem más, mint azészak-amerikai gyarmatok függetlenségének kivívása és az Amerikai

14

Egyesült Államok megteremtése. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez kizáró-lagosan a szabadkõmûvesek érdeme, de történelmi tény, hogy a független-ségi háború vezéralakjai és a világ elsõ demokratikus alkotmányának ki-dolgozói szabadkõmûvesek voltak, élükön George Washingtonnal és Ben-jamin Franklinnal, sõt a gyarmatok függetlenségi harcát tevékenyen segítõfrancia arisztokrata La Fayette is szabadkõmûves volt.

A nagy francia forradalom (1789–1794) eszmei elõkészítésében szin-tén meghatározó szerepet vállaltak a szabadkõmûvesek, jóllehet a for-radalom forgatagában már a barikádok mindkét oldalán ott találjuk õket.Mirabeau, Danton, Marat és Robespierre szabadkõmûves volt, de mintismeretes, „a forradalom a saját gyermekeit is felfalta”. Igazat kell adni az alábbimegállapításnak: „Nem számíthatott a szövetség az abszolutisztikus uralkodók, sa forradalmi tömegek rokonszenvére sem… Sokat szenvedtek a szabadkõmûvesek afrancia forradalom vérengzései közben is. A korlátjain áttört nép õket is üldözõbevette, s egész páholyokat vitt a vérpadra. A rémuralom alatt az összes páholyokszüneteltek.”6

Általában visszaesés tapasztalható a mozgalomban a francia for-radalom bukása utáni idõkben, több országban betiltják, a tagokat üldö-zik, viszont Nagy-Britanniában és a skandináv államokban a szabadkõmû-vesség mint az uralkodóház védelme alatt álló intézmény él és fejlõdiktovább. Ez mondható el Poroszországról és más német államokról is,kivéve Ausztriát és a Habsburg-birodalom tartományait, ahol tiltott volt,csakúgy, mint Spanyolországban, Portugáliában, Itáliában. Francia-országban 1795–1814 között a szabadkõmûvesség hatalmas virágzásnakindult, különösen Napóleon idejében, amikor is a páholyok nagy része azõ személyes híveibõl állott. A Bourbon-restauráció nagy megrázkódtatástokozott a francia szabadkõmûvességnek, a folytonos ellenõrzések,zaklatások miatt tevékenységüket kénytelenek voltak korlátozni, de nemszüntették be.

Az emberi jogok követelése, a szabadságért folytatott küzdelem átter-jedt Közép- és Dél-Amerikára is, s a 19. század elején folytatott szabad-ságharcok élén mindenütt szabadkõmûvesek állottak. José San MartinArgentínában, Bernardo O’ Higgins Chilében, Simón Bolivar az északitartományokban, Pelgrano Peruban, José Martin Kubában, Benito SuarezMexikóban, I. Péter király Brazíliában, José Antonio Paez Venezuelában,sõt a mexikói szabadsághõs Miguel Hidalgo y Corona katolikus pap voltés szabadkõmûves, s egyházi rangjától hivatalosan megfosztva végezték ki1811-ben.

Az egész amerikai kontinens szabadságharca egyetlen nagy és világ-történelmi jelentõségû szabadkõmûves-munka volt. A szabadkõmûvesekszabadságszeretete nem állhatott meg a nemzetek felszabadításánál, hisz apáholyok liturgiájában a szabadság mellett az egyenlõség és testvériség is

15

mindenkire kiterjedt. 1794-ben a francia forradalom hozta meg az elsõtörvényt a rabszolgaság eltörlésérõl a francia gyarmatok területén. Dél-Amerikában alig mondják ki a függetlenséget, máris rendezik a rabszolgáksorsát. Buenos Aires egyik páholyában született meg a zseniális ötlet,amelyet a történelem az anyaméhbõl fakadó szabadságnak (libertad devientre) nevez: minden újszülött néger gyerek ezentúl már szabadnakszületik. Brazíliában is egy szabadkõmûves, Eusebio de Querioz szenátora szerzõje a rabszolgaságot megszüntetõ törvénynek. De mindenekelõtt kikell emelnünk a tényt, hogy a legnagyobb négerrabszolga-felszabadító,Abraham Lincoln, az USA újraegyesítõje is szabadkõmûves volt.

Visszatérve Európához, a 19. század eleji nagy szabadságmozgalmak,az Itáliában kibontakozó carbonari mozgalom és az olasz egységért ésfüggetlenségért folyó harc élén álló Mazzini és Garibaldi az olaszszabadkõmûvesség legnevesebb vezetõi is voltak. Szabadkõmûves volt aGörögország függetlenségét kivívó Alexander Ypsilanti és harcostársa, anagy angol költõ, Lord Byron is. Egyes román történészek szerint TudorVladimirescu, sõt már Horea is szabadkõmûves volt. A lengyelek 1830-asnagy felkelésében részt vettek a betiltott páholyok tagjai, élükön TadeuszKosciuszkóval, a lengyel szabadságküzdelmek ismert harcosával.

Az 1848-as forradalmat egyesek megpróbálták a szabadkõmûvesekmûvének tekinteni, s jellemzõ módon ezek között egyaránt találhatók amozgalom hívei és ellenségei is. Ezeknek a forradalmaknak az eszmeisé-ge, célkitûzése valóban egybeesik vagy közel áll a szabadkõmûves fel-fogáshoz, és nem egy forradalmár vezetõ szabadkõmûves volt, de mind-egyik forradalom sokkal összetettebb s komplexebb folyamat annál, hogyily módon leegyszerûsíthetõ lenne.

Ezek a forradalmak viszont olyan hatalmas változásokat, átalakulásokatindítottak el, nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is, amelyek atársadalmi, gazdasági, politikai élet valamennyi területére kihatottak, s újkorszakot nyitottak a szabadkõmûvesség történetében is.

Európában mélyreható, a szabadkõmûvesség számára kedvezõ válto-zások mentek végbe az 1848-as forradalmak következtében. A nemzetiállamok megteremtése, a tõkés fejlõdés fellendülése megerõsítette aburzsoázia gazdasági és társadalmi pozícióit, a polgári liberális és radikálispolitikai irányzatokat. A század utolsó harmadára általában megváltozotta szabadkõmûvesség társadalmi jellege is, tipikusan polgári szervezettévált, nemcsak ideológiájában, hanem összetételében is. A páholytagoktúlnyomó többsége a kereskedelem, az ipar különbözõ képviselõibõl,szabadfoglalkozásúakból (ügyvéd, orvos, újságíró, színész stb.),értelmiségiekbõl, vagyis a kis- és középpolgárság különbözõ rétegeibõlkerült ki. A tõkés viszonyok kialakulása és megerõsödése folytán megnõtt– különösen Közép- és Kelet-Európában – a zsidó vagy zsidó származásúpáholytagok száma. A polgárságnak ez a rétege erõsödõ gazdasági

16

pozíciójával összhangban álló társadalmi szerepre, ezzel együtt az adotttársadalomhoz való hasonulásra törekedett. Számára a szabadkõmûvességeszmerendszere azért is rokonszenves volt, mert a páholytagság segítettea beilleszkedésben. A szabadkõmûvesség elvei alapján a páholyoktúlnyomó többsége nem tett különbséget felekezeti szempontból akeresõk között. (Egyes országokban viszont jelentõs páholyok zárkóztakel zsidók felvételétõl – pl. óporosz páholyok.)

Az a tény, hogy a zsidó polgárság nagy számban vett részt a páholy-életben, a 19–20. század fordulóján megjelenõ új politikai áramlatok az új-konzervatív, jobboldali irányzatok számára lehetõvé tették az antiszemitapropaganda és támadás kiterjesztését általában a szabadkõmûvesekre.Ekkor született meg a „zsidó-plutokrata-szabadkõmûves” világméretûösszeesküvés rémképe, melynek felvázolói összemosták, azonosították aliberalizmust, a tõkét, a polgárosodást és a zsidóságot, mint olyan erõket,amelyek minden hagyományos erkölcsi és nemzeti érték meg-semmisítésére törnek.

A 19. századi szabadkõmûvességet nem a különbözõ országok páho-lyainak az összefogása, együttmûködése jellemezte, hanem egyre inkább aszembenállás, az eltérõ politikai nézetekbõl, a különbözõ fejlõdésifokokból, más és más társadalmi szerkezetbõl eredõ különbözõség. Ez akülönbözõ országok páholyai közötti viszony megromlását eredményezte,s így a szabadkõmûvesség elveszítette egyetemes jellegét. Megromlott aviszony a francia–porosz háborút követõen a francia és német páholyokközött – különösen az óporosz páholyok konzervatív és intoleráns nézeteimiatt. Mély ellentétek alakultak ki a francia és az amerikai egyesültállamokbeli páholyok között is az amerikaiak nyitottsága és az Európábanmegõrzött zártság, meg a négerekhez való viszonyulás kérdésében.

A legsúlyosabb ellentét azonban a protestáns és a katolikus országok-beli szabadkõmûvesek között keletkezett már a 19. század elején. 1815-ben Anglia Egyesült Nagypáholya megerõsítette és módosította az andersonialkotmányt. Tagjaitól s minden szabadkõmûvestõl megkövetelte azistenhitet, s nem elégedett meg valami elvont, a világot irányító szellemelismerésével. Ugyanakkor újból kimondta, hogy sem társadalmi-politikai,sem vallási kérdésekkel nem foglalkoznak. Ez megvalósítható voltAngliában, ahol a polgárság erõs volt, s részese a hatalomnak, nem kellettharcolnia sem a királyság, sem az egyház ellen. Más volt a helyzet Európakatolikus államaiban, ahol a szabadkõmûveseket továbbra is üldözték, sKözép- és Kelet-Európában ez még kiegészült a politikaiantiszemitizmussal is. Ezekben az országokban a szabadkõmûvesség apuszta létét is veszélyeztetve látta abban, hogy elfogadta az AngolNagypáholy elõírásait. Így aztán elsõsorban a francia páholyok – a GrandOrient de France fõhatóságával az élen – szembefordulnak az angolokkal,

17

nem ismerik el azok fennhatóságát. Saját alkotmányukat úgy változtattákmeg, hogy törölték belõle a hitvilággal kapcsolatos utalásokat, panteistaalapokra helyezkedtek, sõt az ateizmust sem tiltották, s megerõsítették azõsi skót rítushoz, illetve az egyszerûbb hét fokhoz való tartozásukat –elutasítva a hármas fokú szimbolikus szabadkõmûvességet.7

Ezek az ellentétek, eltérõ nézetek, viták ártottak azon eredeti célkitû-zésnek, hogy a szabadkõmûvesség az egész világot átfogó egyetemes szer-vezetté váljon, de végsõ fokon mégis hozzájárultak a mozgalom fej-lõdéséhez, gazdagodásához, sokszínûvé válásához. Ha más taktikákkal,eltérõ harcmodorral és eszközökkel is, de mindegyik ország szabad-kõmûvessége jelentõsen hozzájárult a 19. században, különösen annakutolsó harmadában, az általános haladáshoz, progresszióhoz, a demok-ratikus eszmék terjedéséhez, s általában az emberi civilizáció fejlõdéséhez.

Ez a hozzájárulás kétféleképpen valósult meg, közvetlenül és követettmódon. Közvetlenül, intézményként számos országban a nagypáholynyilatkozatok, felhívások, akciók formájában foglalt állást politikai,közéleti kérdésekben, vagy úgy, hogy támadta, bírálta a fennálló rendszert,s annak javításáért, megváltoztatásáért küzdött, vagy pedig támogatta,segítette azt, sõt részt vett benne, ha úgy találta, hogy az egyezik elveivel.Ez a szerep a politikai helyzet változásával együtt változott. Jó példa errea francia Grand Orient egész 19. századi története. Vezetõ tisztségviselõi anapóleoni korszakban gyakorlatilag a császár testvérei, hívei, tábornokaivoltak, a Bourbon-restauráció idején viszont harcolt az abszolutizmusvisszaállítása ellen; az 1830-as forradalom által trónra emelt Lajos Fülöp,a polgárkirály maga is szabadkõmûves volt; 1848-ban a Grand Orient deFrance a szabadság, egyenlõség és testvériség megvalósításaként üdvözöltea forradalmat, és támogatásáról biztosította. A forradalom leverése utánazonban elfogadta III. Napóleon rendszerét, sõt 1852-ben a császárrokona, Murat herceg lett a páholy nagymestere. A párizsi kommün idejénmár a császári rendszer eltörléséért harcoltak a szabadkõmûvesek is.Ekkor már a páholyokban a polgárság és a kispolgárság dominált, kiknektekintélyes része radikális és antiklerikális nézeteket vallott. Ezt a változástegyes szakírók úgy jellemzik, hogy „a francia szabadkõmûvesség fokról fokrabaloldali, antiklerikális párttá fejlõdött”. 1877-ben törölte alkotmányából azIsten létezésében és a lélek halhatatlanságában való hit kötelezõ voltát, semiatt került szembe az angol, skót, ír és amerikai nagypáholyokkal. Aharmadik köztársaságban a politikai élet vezetõ pontjain nagy számbanálltak páholytagok – például Jules Grevy köztársasági elnök (1879–1887),Leon Gambetta, a képviselõház elnöke –, akik elõmozdítói voltak azegyházi és militarista befolyást korlátozó reformpolitikának.8 Ebbõl asommás felsorolásból az a következtetés is levonható, hogy a franciaszabadkõmûvesség okosan opportunista volt, de ha alaposabbanelemezzük az eseményeket és az összefüggéseket, akkor rájövünk, hogy ez

18

bölcs reálpolitika volt, és a szabadkõmûves eszmények valóra váltásátigyekezett szolgálni.

A 20. század elején egyre több országban ismerték fel a szabadkõmû-vesek nemzetközi összefogásának és együttmûködésének a szükségessé-gét. Erre elsõsorban azért lett volna szükség, hogy megoldást találjanakazokra a kérdésekre, amelyek a különbözõ országok szabadkõmûveseitegymással szembeállították, s ezáltal a mozgalmat gyengítették. Deszükségessé tette az összefogást, a kapcsolattartást az egyre feszültebbéváló nemzetközi helyzet, a katonai-politikai szövetségi rendszerekkialakulása, a világháború kitörésének veszélye, melynek elhárítása aszabadkõmûvesség általános célkitûzéseibõl következõ feladat lett volna.

Már 1900 augusztusában, Franciaországban tartottak egy elõkészítõkongresszust, ahol elhatározták, hogy a svájci Alpina Nagypáholy veszikezébe egy nemzetközi központ megszervezését.

1903-ban, Genfben meg is kezdte mûködését egy nemzetközi szabad-kõmûves-iroda, amely elsõsorban információk gyûjtését és továbbításáttekintette feladatának. Nem véletlenül esett a választás Svájcra, hiszen asvájci páholyok már a 19. század második felében is arra törekedtek, hogytompítsák a szervezeten belüli ellentéteket, s a különbözõ nagypáholyokközelebb kerüljenek egymáshoz. Azonkívül a svájci páholyoknakmeghatározó szerepük volt a nemzetközi Vöröskereszt létrehozásában is,tehát volt tapasztalatuk a nemzetközi kapcsolatok építésében.

A nemzetközi összefogás és együttmûködés másik szervezete a századelejétõl fogva rendszeresen tartott eszperantó kongresszusokból nõtt ki.1905-ben létrejött az Eszperantó Szabadkõmûves Társaság (EsperantoFramansona Societat); célja a világnyelv terjesztése volt a szabadkõmûvesekkörében. Ez a társaság szervezte a fent említett kongresszusokat. 1913-ban Fritz Ullmann svájci származású, Németországban élõszabadkõmûves a berni kongresszuson javasolta a társaság átalakításátegyetemes szervezetté, mely egyesíti a különbözõ rítusokat követõ összesszabadkõmûvest. A terv általános helyeslésre talált, de az elsõ világháborúkitörése miatt megvalósíthatatlanná vált.9

A háború kezdetén nemcsak a kapcsolattartás szûnt meg a különbözõországok szabadkõmûves-szervezetei között, hanem az ellentétek, szem-benállások is elmélyültek, mivel azok eltérõen viszonyultak a háborúáltalános megítéléséhez és saját országuk szerepvállalásához. Csak aháború utolsó éveiben, 1917–1918-ban léptek fel szinte minden or-szágban a háború ellen, békebizottságokat szerveztek, különbékékre vo-natkozó tárgyalásokat kezdeményeztek. 1917 januárjában az antant és asemleges országok szabadkõmûvesei Svájcban találkoztak, majd jú-niusban Párizsban tartottak kongresszust, ahol általános politikai kérdé-sekkel és a béke megteremtésének lehetõségével foglalkoztak. Az 1918-as

19

berni békekonferenciával egy idõben szabadkõmûves-tanácskozást istartottak, ezen már a központi hatalmak országaiból is részt vettekküldöttek, megvitatták a Nemzetek Szövetsége felállítására és szervezetérevonatkozó tervezetet.

1919 áprilisában Róma egykori polgármestere körlevélben javasolta,hogy 1920-ban hívjanak össze szabadkõmûves-világkongresszust Olasz-országban. Végül ennek a megszervezését ismét a svájci Alpina páholyrabízták. 1921 októberében került sor a tanácskozásra, melynek meg-hirdetett célja az egyetemes béke megszilárdítása, a népek és nemzetekközötti közeledés elõmozdítása volt. A világ különbözõ részeibõlösszegyûlt mintegy húsz nagypáholy küldöttei kimondták a NemzetköziSzabadkõmûves Szövetség (Association Maçonnique International – AMI)megalakulását. Jellemzõ, hogy a szövetség francia elnevezéssel váltismertté, létrehozásában nem vettek részt az angol nagypáholyok. Meg-választották a vezetõtestületet is – a nemzetközi szabadkõmûves-szö-vetség bizottságát.

Ezt megelõzõen, még 1920 nyarán Hágában megvalósították a FritzUllmann által még 1913-ban javasolt szabadkõmûves-szervezetet, az Ál-talános Szabadkõmûves Ligát (Allgemeine Freimaurerliga), amely nemszervezeteket, hanem személyeket tömörített. Ez a szervezet inkább atagok kölcsönös támogatására, tapasztalatcserékre, jótékonykodásra, azifjúság nevelésére törekedett, s hangsúlyozta, hogy nem kíván kon-kurenciát támasztani az AMI-nak. Mégis megállapítható, hogy létrejötteés tevékenysége a szabadkõmûvesség megosztottságát tükrözte.

Az angol nagypáholy már 1922-ben üzenetet intézett az AMI szerve-zésében tartott nemzetközi tanácskozáshoz, melyben kifejtette, hogy el-lenzi a közéleti-politikai szereplést, mert az sérti a szabadkõmûvesalapelveket. Az angol és skót nagypáholyok, s õket követve az észak-eu-rópaiak és a németek határozottan elutasították az AMI-val való együtt-mûködést.

1926-ban Belgrádba hívták össze az AMI elsõ nagyszabású kong-resszusát, azzal a határozott céllal, hogy feloldja a Duna-medence orszá-gait megosztó ellentéteket. A kongresszuson húsz ország szabadkõmû-veseinek küldöttei vettek részt, s nem csupán a Duna menti népek össze-fogása mellett foglaltak állást, de célul tûzték ki a nemzetközi feszültségekenyhítését, a béke megõrzését, az európai országok közötti kapcsolatokerõsítését is. Többen a kongresszus Páneurópai programja mellett is állástfoglaltak.

Az 1936-os párizsi kongresszuson, melynek védnöke a szabadkõmû-ves Léon Blum francia miniszterelnök volt, a növekvõ fasiszta, náci ve-szély elleni összefogást, az új világháború veszélyének elhárítását tûzték kicélul. Itt hozták létre az Üldözött Szabadkõmûvesek Szövetségét azokból az

20

emigrációba kényszerült szabadkõmûvesekbõl, akiket hazájukbólelüldöztek (németek, olaszok, portugálok, spanyolok), és amelybõl késõbbmegszületett az Emberi Jogok Ligája a diszkrimináció ellen. Az Emberi JogokLigájának számos országban alakult tagozata, s kezdeményezõi, vezetõiszabadkõmûvesek voltak.

A szabadkõmûvesek antifasizmusa és háborúellenessége sokféle mó-don nyilvánult meg, s ebben az Általános Szabadkõmûves Liga is tevékenyrészt vállalt, s 1931-ben létrehozták az Entente Pacifist Internationalt, mely aháborúellenes demonstrációkon túlmenõen sürgette a nemzetközileszerelést, a gazdasági együttmûködést és etnikai kisebbségek jogainaktiszteletben tartását.

1936-ban az AMI és az Allgemeine Freimaurerliga közös konferenciátrendezett Prágában, amely jelentõs kísérlet volt a szabadkõmûves test-vériség láncának összekovácsolására.10

A második világháború újabb súlyos csapást mért a szabadkõmûves-mozgalomra, súlyosabbat, mint az elsõ. Csupán Németországban, ahol a30-as évek elején 80 ezer szabadkõmûves volt, a háború végére alig ötezermaradt. A megszállt országokban hasonló veszteségek érték aszabadkõmûves-mozgalmat.

A háború után mindenütt szabaddá lett a páholyok mûködése, de azujjászervezés nehéz feladatnak bizonyult, s nem minden országban si-került azonos mértékben. Nem csupán azért, mert sokan elpusztultak aharctereken és a koncentrációs táborokban, hanem azért is, mert a szabad-kõmûves eszmék helyett sokan a baloldali, radikális, kommunista ideo-lógiát választották.

Megváltozott a szabadkõmûves-mozgalom súlypontja is. Jelenleg avilág több mint ötmillió páholytagjának túlnyomó többsége – mintegynégymillió – az amerikai kontinensen él.

A kétpólusú világ kialakulása tovább korlátozta a szabadkõmûvességelterjedését. A szocialista országokban – élükön a Szovjetunióval – aszabadkõmûvesség tiltott, reakciósnak, így halálos ellenségnek számítószervezet volt. Ezekben az országokban 1989-ig teljesen megszûntek aszervezetek, törvényen kívül helyezték õket.11

21

22

1 Kelet. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy hivatalos lapja. XXXX. évf. 1997.szeptember.

2 Dr. Balassa József: A szabadkõmûvesség története. p. 19–21.3 L. Nagy Zsuzsa: Szabadkõmûvesség a XX. században. p. 9.4 Arató Frigyes: A szabadkõmûvesség. 2. kiadás, Budapest, 1913, p. 37.5 Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkõmûvesek.6 Arató Frigyes: A szabadkõmûvesség. Budapest, 1902. p. 20.7 Sumonyi Zoltán: Újrafelfedett titok. Budapest, Talentum, 1998, p. 126.8 L. Nagy Zsuzsa: Szabadkõmûvesség a XX. században. p. 21–22.9 L. Nagy Zsuzsa: i. m. p. 54–57.

10 L. Nagy Zsuzsa: i. m. p. 130–134.11 Daniel Beresniak: Francmasoneria în Europa de Est. Bucureºti, Ed. Nemira, 1994, p.

13–14., 22., 68–70.

Névmutató

A szabadkõmûvesek nevét dõlt betûvel szedtük.

Abeller József dr. 34, 35Achim L. András 85Adler Géza 39, 46Adler Ignác 35, 36, 38–40, 43–47Adorján Ármin dr. 51, 72, 82, 145Adorján Emil dr. 107, 109, 114, 117, 173, 174Ady Endre 58, 61–63, 66, 69, 92, 93, 96, 109, 138–140, 166, 169, 173Ágoston Péter dr. 78, 80–82, 87, 95, 96, 98, 100–103, 105, 107, 109,

111–115, 117, 120, 122, 128, 130, 132–135, 146–151, 158–160,162–164, 166, 170–174, 176, 179–182, 202

Ahasver 149Alexander Lajos 47Almássy Pál gróf 27Alpár Ignác 56Altmann Jakab dr. 80, 117Anderson, James 11, 12Andrássy Gyula gróf 27Antal Sándor 93, 148, 149, 151Apáthy István dr. 105, 129, 133, 134, 136, 161, 163, 179Apponyi Albert gróf 83, 106, 133Aranka György 24, 26Arató Ferenc 189Argetoianu, Constantin 204Asztalos Sándor 205Augustin, Paul 191Ausländer József 43Ausländer Simon 39Bach József 36Bach Nándor 39, 43, 48, 49Bãiulescu, G. dr. 191Bakonyi Kálmán 121, 144, 159, 161Balassa József dr. 146, 147, 157, 167, 179, 198, 199, 200Balázs Béla 130Bálint Zoltán 56Balogh Károly 113, 136, 170Bãltescu dr. 191Bánffy Farkas gróf 24Bánffy György gróf 24–26

225

Bánóczy Ignác 23Baranyi András 86Bárdos Imre dr. 80, 107, 117, 137, 142, 173, 195Báróczi Sándor 10, 23Barta Lajos 160Báttaszéki Lajos dr. 38Batthyány Tivadar gróf 159Bauszern S. Frigyes 23Bech Henrik 76Beke Manó 146, 180Belányi Ferenc 33, 35Belzebub 76, 77Benedek Marcell dr. 34, 156, 160, 167, 199Beöthy Pál 113Berecz Antal 33, 43, 45, 46, 69Berger Sámuel 39Berinkey Dénes dr. 164Berkovits Ferenc dr. 35, 36, 38, 44, 46, 48–51, 59–61, 78, 82, 84, 90,

102, 106, 107, 112, 119, 135, 171–173, 177, 202Berkovits René dr. 93–95, 102, 114, 117, 130, 132, 159, 161, 162, 164,

167, 170, 172, 181, 182, 202Berkovits Zsigmond dr. 35, 36, 38, 40, 43, 46, 202Berthelot 162, 163Bertsey György 34–36, 39Bethlen Gergely gróf 27Bethlen László gróf 24Bibescu, George Valentin herceg 196Bihari Mór 84, 146, 180Biró Lajos 61, 62, 72, 109, 129, 137, 138, 156, 157, 160, 161Biró Márk 62, 63, 67, 72, 80, 85, 89, 107, 114, 119, 130, 159, 164,

170, 172Blum, Léon dr. 21Bodor Károly dr. 35, 39Bognár Sándor 60Bokányi Károly 111Bókay Árpád dr. 97, 100, 121, 127, 141, 146, 157, 159, 161, 179Bolivar, Simón 16Bolyai János 96Bordé Ferenc 76, 84Borovszky Samu 33Bourbon-dinasztia 15, 18Böhm Vilmos 165

226

Böszörményi Andor dr. 137, 161, 173, 199, 200Bratu, Traian 200Bruckenthal Sámuel báró 23Brüll Sámuel 38Byron, George Gordon Noel lord 16Calas, Jean 47Cataneanu 191Chintescu 199Chirovici, Eugen Ovidiu 208Cisar (érsek) lásd CsiszárCodreanu (Zelinski), Corneliu Zelea 191, 196Comãnescu, Gheorghe 208, 209Comenius, Johannes Amos 100, 101, 103Cosma, Traian Nerva 200Costa-Foru, C. Constantin 191Cristea, Miron 199Cuza, A. C. 191Csák Máté 46, 107, 110Csáky Kálmán gróf 27Csáky Tivadar gróf 27, 28Csanádi László 27Cserei Farkas 26Cserey Vilmos 159Csigás Mihály 114Csiszár (érsek) 199Csordás János 164Danton, Georges Jacques 15Darwin, Charles 103, 133Deák Antal 113Deák Ferenc 30Deáky Albert dr. 44Dénes Sándor dr. 81, 82, 93–96, 102, 130, 137, 170, 172Dési Géza dr. 60, 62, 70, 72–75, 77, 80, 107Dessewffy 27Deutsch Andor dr. 190Diener-Dénes József 129, 160Diósy Lajos 107Dömötör Mihály dr. 185Dõri Ferenc dr. 46, 60, 76, 80, 84, 88, 110Dõry Ferenc lásd Dõri FerencDraskóczi Gábor 38Draskovich János gróf 24

227

Draskovich Kázmér gróf 23Dreyfus, Alfred 47Duca, Ion Gh. 196Dunka István 38Dutka Ákos 58, 93, 94, 143, 153, 173, 180Edelmann Menyhért dr. 44, 46, 47, 49, 51, 52, 55, 56, 60, 62, 63, 67,

70, 72, 78, 82, 102, 114, 122, 126, 127, 167, 195, 197, 201–204Ehrenfeld Adolf 166Einstein, Albert 203Elmedier Ágoston 53Emõd Tamás 93, 97Erast 199Erdõsi Adolf dr. 70Ertler Mór dr. 60Esterházy Ferenc gróf 23Esterházy István gróf 27Fábián Béla 161Fabinyi Rudolf 104Fassie Pál 62Fehér Dezsõ 75Feilitzsch Artúr 73, 74, 76Fejérváry Géza báró 73, 77, 79Fekete Ignác 179Fekete Sándor 142Feldmann Bódog dr. 67Ferdinánd (bolgár cár) 157Ferdinánd, I. (román király) 191Ferenc (lotaringiai herceg) 23Ferenc, I. (császár) 26, 27Ferenc Ferdinánd (trónörökös) 138Ferenc József, I. (császár, király) 27Ferenczi Zoltán 44Festetich György gróf 26Filipescu, Grigore 191Fisch Áron dr. 78Fischer Simon 35, 39Fleischer Sándor 192Fodor Gyula dr. 55, 62, 80Franchet, d’Esperey 167Franklin, Benjamin 15, 67Fráter Loránd 85, 86Fried János dr. 130, 137, 151

228

Friedberg Mór 39Friedmann Sándor 67Friedrich István 161Fritzi Fekete Ferenc 25Fülöp József dr. 193Füredy László 60Gaál Bertalan 48Gaár Vilmos 181Gambetta, Leon 19Garami Ernõ 158, 163Garbai Sándor 165Garibaldi, Giuseppe 16, 67Gáspár Gyula dr. 195Gáthy Bálint 61, 63, 77Gautsch 76Gazdag Ferenc 164Géczy István 67Gelléri Mór 42, 45, 53, 59, 127Geoanã, Mircea 208Ghiczy Elemér 109Goethe, Johann Wolfgang von 67, 203Goga, Octavian 191Gojdu, Emanuil 191, 197, 200Goldis László lásd Goldiº, VasileGoldiº, Vasile 133Goldmann Árpád dr. 130Goldner Herman dr. 195Goluchowszky, Agenor 76Gottlob, Rau 161Grassvelli László 34, 35Grevy, Jules 19Grigoriu, Gheorghe C. 207Grósz Imre dr. 107, 137, 170, 172–174Grósz Menyhért dr. 46, 51, 55, 56, 59, 61–63, 66, 70–72, 74–78, 81,

82, 84, 85, 88, 98, 100–103, 105, 107–112, 114, 123, 127, 130,135–137, 139, 142, 145, 151–153, 156, 159, 160, 162–164, 167,173, 179, 183, 185, 188, 189, 204

Grósz Samu dr. 137, 170, 172, 173Grósz Sándor 107, 117, 170, 172, 173Grünhut Herman 39Gulácsy Lajos 93

229

Guttmann Ede dr. 35Gyarmathi Sámuel 26Gyémánt Jenõ dr. 107Gyöngyössy János 26György Ernõ dr. 88, 102, 114, 129, 130, 132, 135–137, 161, 170–173,

204Hadik Barkóczy Ilona 30Haeckel, Ernst Heinrich 102Hajnik Pál 27Hajós Izsó 60, 62, 63Halasi Béla 160Halász Lajos dr. 61Haller Károly 44Halmay Árpád 201Harkányi Ede dr. 81, 102Haydn, Joseph 203Haypál Benõ 127, 144Hegedüs Árpád 159, 172, 174Herzog Ödön 44Hidalgo y Corona, Miguel 16Hillel 194Hiram, Abif 9, 53Holban, ªtefan 167Horea (Nicola, Ursu) 16Horn Gyula 9Horthy Miklós 29, 185Horvát Gusztáv 130, 135, 151Horváth Mihály 27Hoványi Géza dr. 106, 108Huzella Gyula dr. 78, 81, 82Iancu, Costel 208Ignotus Pál (Veigelsberg Hugó) 130, 157Iliescu, Ion 208Incze József dr. 44Ivánka László 27Iván Miklós 137, 138Jakab László dr. 138Jámbor Lajos 56Jancsó Elemér dr. 205Jancsó Károly 78, 80, 82, 166János, XXIII. (pápa) 14Jánossy Gyula 156, 159

230

Janovics Jenõ 198Jászi Oszkár dr. 81, 129, 130, 133, 135, 137–139, 147, 153, 156–158,

161, 163, 164, 169, 180, 186Jeszenszky Elek 62Joannovics György dr. 28, 41, 49, 97József, II. (császár) 25, 26Juba Márton 195Juhász Gyula 93, 94Jung Ferenc 39Juricskai Barna 114, 151Justh Gyula 106, 108, 113, 114, 117, 169Kacsóh Lajos 44Kaffka Margit 130Kálmán Izidor dr. 35, 39, 44Kant, Immanuel 103Károly, IV. (császár, király) 146Károly Irén József 93Károlyi Ede gróf 27Károlyi Mihály gróf 117, 156, 158, 161, 162, 164, 165, 169Kassai 25Katz Béla dr. 111, 120, 130, 164, 166Katz Lipót dr. 111, 120, 158, 164, 166Kaunitz, Wenzel 23Kazinczy Ferenc 26, 27, 85, 86, 203Kecskeméti Lipót dr. 149, 151Kelemen, XII. (pápa) 14, 65Kemény Farkas gróf 24Kemény János báró 23Kemény László báró 23Kempelen Andor 23Kepes L. Miklós dr. 57, 63, 72, 78, 82, 110Kerekes Manó 118, 137, 146, 170–172Kernstok Károly 137, 160Khuen-Héderváry Károly gróf 106Klapka György 27Kleinknecht, Fred 207Koch, Robert 130Kocsán János 134, 146Kocsis Béla 57Kollányi Boldizsár 82, 93Kondor Bernát 120Konrád Béla dr. 70, 133

231

Kornstein Lajos dr. 35, 45, 72Kosciuszko, Tadeusz 16Kossuth Ferenc 106, 108Kossuth Lajos 27, 61, 67, 192, 203Kosztolányi Dezsõ 130Kotzó Jenõ dr. 130, 135, 137, 151, 156, 173Kovács Gyula dr. 67Kovács János 44Kovács Jenõ dr. 47, 60Kovács (Kornstein) Zsigmond 161Kõhalmi Béla 146, 167Kölcsey Ferenc 27, 188Kõszegi József 82Kralovszki Mór dr. 35, 36, 38Kripka Henrik dr. 62, 70, 72, 80, 82Kristóffy József 73, 74, 76Krüger Aladár dr. 133, 134, 136Kun Béla 163, 165, 167Kunfi Zsigmond dr. 111, 146, 155, 158, 163, 166Kurländer Kenéz Ede dr. 62, 84Ládai István dr. 166Ladányi János 170, 172La Fayette, Maria Joseph de 15Lajos Fülöp 18Lánczy Jenõ dr. 138Landler Jenõ dr. 167, 182Laplace, Pierre Simon de 103Lasalle, Ferdinand 130Laszky Ármin dr. 35, 36, 43, 60, 107, 110Lázár Aurél lásd Lazãr, AurelLazãr, Aurel dr. 107, 134, 159, 167Lãzãrescu, Dan Amadeo 208Lebey, Andreas 147Lengyel Géza 63, 129Leopold Lajos 129Lessing, Gotthold Ephraim 203Lévay Béla dr. 135, 137, 142Lewis Lajos 41Lincoln, Abraham 16Lipót, II. (császár) 26, 27Lippa Vilmos 40, 44L. Nagy Zsuzsa 12

232

Lukács György 73, 74, 76Lukács Hugó dr. 95, 96, 103Lumniczer Sándor 27Madzsar József dr. 103, 160Maior László dr. 192Maltopol 199Manojlovits Tódor 93Marat, Jean Paul 15Mária (román királyné) 189Mária Terézia (császárnõ) 23Marsall Géza 129Martin, José San 16Martinovics Ignác József 27Mártonffy Marcell 82, 109, 110Mártonffy Márton 53, 59, 72Marx, Karl 130, 133May Sándor dr. 56Mazzini, Giuseppe 16Meer Samu dr. 117, 137, 167, 169, 172, 181, 196, 197Megyeri Ferenc 164Melkuthy István 164Mercier 163Messinger Simon 100, 101Mihelfy Emil 35, 36, 39Mihelfy Lajos 47, 107Mikó Imre gróf 205Mikó Lõrinc gróf 205Mikussay József 67, 72, 78, 80, 135Mirabeau, Honoré Gabriel 15Molnár Béla 135Molnár Imre dr. 88, 89, 128Molnar, Ion Piuariu 25Molnár Jenõ dr. 57, 137Molnár Lajos 38, 39, 60, 82Molnár Vilmos dr. 194Morusi, Mavrocordat 24, 25Moskovits Miklós dr. 82Moºoiu, Traian 167Mozart, Wolfgang Amadeus 34, 67, 203Munk Béla dr. 57, 76, 195Murat, Joachim 19Nagy Andor 59

233

Nagy Endre 62, 158Nagy Géza dr. 57, 60, 63Nagy Károly 67, 104, 105Nagy Lajos 153Nagy Mihály dr. 102, 130, 151, 158, 159Nagy Sándor 135Naláczy József 26Napóleon, III. (császár) 19Napóleon, Bonaparte (császár) 15Nãstase, Adrian 208Németi Mihály 139Ney Pál dr. 137, 161Nicolaescu, Sergiu 208Niculescu, Ion 199Niczky István gróf 24Nietzsche, Friedrich Wilhelm 130Noradunghian 207Nyáry Albert báró 41Nyúl Ferenc 164O’ Higgins, Bernardo 16Oláh Béla 164Olteanu dr. 190Paez, José Antonio 16Palásthy Marcell 63, 70Palatinus József 205Pálffy Károly gróf 24Pangal, Ion 194, 199, 200Papp János dr. 62, 63, 72, 78, 80, 129, 133, 134Papszi (ezredes) 159Péchy Imre 27Pelgrano 16Perczel Adolf dr. 78, 82, 110, 117, 134, 135, 137, 158, 170–173Péter I. Zoltán 59Petrás János 130, 135Pfeifer Ignác 146, 161, 180Pietreich 76Pikó János 142Pius, IX. (pápa) 14Pogány József 166Pokoly 104Polányi Károly 137, 138Poldesz Richárd 195

234

Polonyi Géza 113Pomogáts Béla 94Popinyi Albert 170Popper Ákos dr. 82, 107Poretz 199Pulszky Ferenc 27, 28, 33, 38, 41, 42, 203Purjesz Lajos 160Puszák Ignác 43Querioz, Eusebio de 16Rácz Miksa dr. 170–172Radó Ignác dr. 46, 84Radovici, Victor 199Rakovszky István 28, 42Rall báró 24Ramsay, Andreas Michel de 13, 24Rátkay József 70Rauschburg Viktor 81Reitzer Adolf 34, 35Réti Ignác dr. 114, 135, 146, 161Réti Jenõ 139Reviczky János 23Rezsõ Mór dr. lásd Rosenthal (Rezsõ) MórRimanóczy Kálmán id. 38Rimler Károly 107, 202Ritoók István 164Roatã, Vazul 199Robespierre, Maximilian de 15Rónai Zoltán 129, 166Rosenberg Sándor dr. 35, 36Rosenkreuz, Christian 10Rosenthal (Rezsõ) Mór dr. 60, 76, 78, 82, 110, 117, 146Rothmann Lipót dr. 35, 40, 42–44Rozvány Jenõ dr. 111, 113, 114, 117, 120, 134, 170–173Rumpler Frigyes 152Sadoveanu, Mihai 204Sáfrány Lajos 82, 86, 98Salamon (király) 9, 174Sándor József 44San Martin, José 16Sarkadi Adolf 57Sarkadi Lajos dr. 46, 47, 63, 70, 82, 94, 95, 98, 137, 146, 151, 156,

170, 172, 181

235

Sauler G. Marton 23Schlesinger Mór 35, 38Schütz Albert 35, 45, 60, 63Schwáb Mór 34Schwartz Ferenc 60Sebestyén Dezsõ 135, 161Selmeczi Ignác 38Servatius Lajos 190, 195Silberstein Dezsõ 166Simion, Eugen 208Simonyi Ernõ dr. 161, 170–172Simonyi-Semadan Sándor 185Singer Lipót dr. 60Sipos Pál 26Somló Bódog dr. 81Somogyi Károly 77Sonnenfeld Adolf 46Spencer, Herbert 72, 82, 130Spiker 192Spitzer Miksa 39Stern Ábris 67Stern Béla 135, 173Stern Ödön dr. 117, 137, 142, 161, 170, 172, 174Stokker József dr. 88Stolz István 39Suarez, Benito 16Sulyok István 60, 62, 90Sumonyi Zoltán 186Supka Géza 156, 204Szabó Dezsõ 90, 91, 93Szabolcska Mihály 55Szakvary, André 208Szamuely Tibor 166Szántó Bertalan 46Szántó Lajos 142Széchényi Ferenc gróf 26, 62Széchenyi István gróf 128Székely János (alezredes) 23Székely János (újságíró) 150, 151Szende Pál 102, 129, 133, 137, 151, 156, 163Szepessy Lajos 44Szmuk Lajos 43

236

Szombathy István dr. 51, 55, 59, 60Szombathy Katinka 55Szontágh Ábrahám 28, 42Szõcs (orvosprofesszor) 25Szõke Sándor 152Szüts Izsó 70, 78Tamási Áron 205Tanódi Endre dr. 138Teleki Lajos gróf 24, 27Teleki László gróf (negyvennyolcas forradalmár) 128Teleki László gróf 44, 62Teleki Sándor gróf 27, 44Teodorich, Anton 199Thoma M. Ágoston 27Thury Kálmán 188Thúry László dr. 88Tisza István gróf 29, 80, 91, 92, 106, 119, 138, 158, 169, 186Türi László 24Türr István 27, 28, 41Ulic 199Ullmann, Fritz 20Ullmann Izidor 48Vadász Aurél 170, 172Vaday József 47Vaida Voevod, Alexandru 204Vaida Voevod Sándor lásd Vaida Voevod, AlexandruVámbéry Rusztem 138Vámos Henrik 137, 138Vantus Károly 166Váradi Ödön dr. 63, 80, 107, 114, 142, 195Várady Zsigmond dr. 46, 51, 52, 55, 59–61, 63, 67, 71, 72, 76, 80,

82–85, 87–89, 93–96, 98, 102, 105–110, 112, 113, 123, 125–130,145, 153, 178, 184, 188, 202

Varga Jenõ 166Varga Pál 34, 35Várnai Ferenc dr. 46, 60, 90Varró István dr. 133Veniamin (görög katolikus vikárius) 199Vidovich Bonaventura 39, 45Vincze Sándor 163Vix, Ferdinand 161, 165, 167Vladimirescu, Tudor 16

237

238

Voltaire, Francois-Marie Arouet 47, 61, 203Vomácska József 117, 195Vucskics Gyula dr. 107Waiszlovits Emil 192Waschmann Albert 46Washington, George 15, 67, 203Weinberger 192Weisz Ernõ 60Weisz Lajos 117Wekerle Sándor 106Wertheimstein Viktor 94Wilczek Gusztáv 127Windischgrätz, Alfred herceg 27Wittenberger Sándor 189Ypsilanti, Alexander 16Ypsilanti (havasalföldi vajda) 24Zindendorf (fõúri család) 23Zola, Émile 47Zombori (kanonok) 199

Tartalomjegyzék

Bíró Béla: Várad, a világ közepe .................................................... 5Kupán Árpád: Eligazító szavak az olvasóhoz ............................... 7

I. A szabadkõmûvesség – a legvitatottabb,a legellentmondásosabban megítélt szervezet ........................... 9

II. A magyar szabadkõmûvesség Erdélybenés Magyarországon a 18. századtól ........................................... 23

III. A László király szabadkõmûves-páholy elsõ évei ................. 32A mozgalom kibontakozásának körülményei Nagyváradon ........ 32A páholyalapítás elõzményei ........................................................ 33A páholyalapítási munka ............................................................... 34A zsidóság szerepe a váradi szabadkõmûvességben ..................... 36A páholymunka kibontakozása ..................................................... 37Az egységes szabadkõmûves-mozgalommegszületése Magyarországon ..................................................... 41A nagyváradi szabadkõmûvesség az egyesülés után .................... 42A kolozsvári Unió páholy megalapítása ....................................... 43A váradi szabadkõmûvesség válsága ............................................ 44A fellendülés kezdetei ................................................................... 46

IV. A nagyváradi szabadkõmûvesség aranykora ........................ 51Dr. Várady Zsigmond, a radikalizmus elindítója .......................... 51A páholyház felépítése és felavatása ............................................. 55A László király páholy és a genfi konferencia .............................. 59A páholyélet fellendülése .............................................................. 60A vándorgyûlések kérdése ............................................................. 61Az elsõ országos szabadkõmûves-vándorgyûlés Nagyváradon .... 63Újabb akciók a haladás szolgálatában ........................................... 70A radikalizálódás folytatása, bekapcsolódás a politikába ............. 73A váradi szabadkõmûvesek a helyi gazdasági, társadalmi,

kulturális életben .................................................................... 79Népnevelési törekvések, a Társadalomtudományi Társaság

megszervezése Nagyváradon ................................................. 81A népoktatási törvény körüli harcok ............................................. 83A szabadkõmûves Kazinczy ünneplése ......................................... 85A klerikalizmus elleni harc kiélezõdése ........................................ 87Szabó Dezsõ a korabeli Nagyváradról és a zsidóságról ............... 90A Holnap antológia és a szabadkõmûvesek .................................. 93

239

A szabadgondolkodás melletti kiállás ........................................... 95Fordulat a szabadkõmûvesek közötti erõviszonyokban ................ 97Kísérletek a radikális irányzat megerõsítésére ............................. 99Szerteágazó szabadkõmûvesi tevékenységek ............................... 102Közös vita a radikális szabadkõmûvesség célkitûzéseirõl ........... 103Grósz Menyhért ünneplése ........................................................... 105Bekapcsolódás a politikai küzdelmekbe ....................................... 106Az általános választójogért indított harc ...................................... 107A szabadkõmûvesség balratolódása ............................................. 111

V. A váradi szabadkõmûvesség kettéválása ................................. 117A Nagypáholy állásfoglalása a politizálásról ................................ 120A békés különválás ....................................................................... 1221913 – az utolsó békeév ................................................................ 124Dr. Várady Zsigmond tragédiája ................................................... 125A szabadkõmûvesi munkák folytatása .......................................... 129Pártalapítási kísérlet ...................................................................... 130Az 1913. év értékelése .................................................................. 131Még néhány békehónap ................................................................ 132Vita a nemzetiségi kérdésrõl ......................................................... 133Páholymunka a háborút megelõzõ hónapokban ........................... 135A Radikális Párt megalapítása ...................................................... 136

VI. A világháború és a szabadkõmûvesség .................................. 141A világháború kitörése és hatása a szabadkõmûvességre ............. 141Az elsõ szabadkõmûvesi békekezdeményezés ............................. 144Egy sokat vitatott könyv. Dr. Ágoston Péter: A zsidók útja ......... 148A háború és béke kérdése ............................................................. 151Az összeroskadás elõtt .................................................................. 153A szociáldemokrata párt és a szabadkõmûvesség ........................ 155A Radikális Párt és a László király páholy ................................... 155A szabadkõmûvesek a világbékéért .............................................. 157Az összeomlás. Az õszirózsás forradalom ................................... 158A szabadkõmûvesi munka háttérbe szorulása .............................. 160A váradi szabadkõmûvesek szerepvállalása az új világban .......... 162A proletárdiktatúra bevezetése, a Tanácsköztársaság kikiáltása,

a szabadkõmûvesség betiltása ............................................... 165

VII. A Bihar páholy története 1912–1918 között ........................ 169

VIII. A nagyváradi szabadkõmûvesség történeteaz elsõ világháború végétõl a teljes megszûnésig............... 183

A magyarországi szabadkõmûvesség betiltásának hatásaaz elszakított részek magyar szabadkõmûves-mozgalmára ... 185

240

A László király páholy vagyonátadási jegyzõkönyvei ................ 188A szabadkõmûvesi munka újraindulása az új impériumban ........ 189Antiszemita és kisebbségellenes pogrom Nagyváradon .............. 191A nagyváradi Jezirah páholy megalakulása ................................. 193Újabb szervezeti változások a váradi szabadkõmûvességben,

a László király páholy újjászervezése ................................... 194A romániai szabadkõmûvesség betiltása ...................................... 199A Bihar páholy felszámolása ........................................................ 201A mozgalom újraéledése, majd halála .......................................... 204

IX. A román szabadkõmûvesség újraéledése és mai helyzete ... 207

Irodalomjegyzék .............................................................................. 211Források és forráskiadványok ......................................................... 215

I. A Magyar Országos Levéltárnak a nagyváradiszabadkõmûvességre vonatkozó anyaga ............................... 215

II. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület levéltára .... 215III. Szabadkõmûves periodikák ................................................... 215IV. Szabadkõmûves irodalom ....................................................... 216

Táblázatok ........................................................................................ 218A nagyváradi László király páholy tagsága

az 1920. május 18-i feloszlatáskor ....................................... 218A Bihar páholy tagsága az 1920. május 18-i betiltásakor ........... 220Kimutatás a román impérium alatt mûködõ

Bihar páholy tagjairól ........................................................... 221A nagyváradi Jezirah páholy tagsága. 1928 ............................... 222

Névmutató ........................................................................................ 225