lakÁs a stÚdiÓban
TRANSCRIPT
LAKÁS A STÚDIÓBAN A Család-barát magazin, az M1 szolgáltató
magazinműsorának díszlete
2
A műsor minden hétköznap délelőtt fél tizenegytől délig, hétvégén pedig fél héttől
kilenc óráig a családot érintő kérdésekkel, hasznos információkkal, finom receptekkel,
szakértő vendégekkel várja a nézőket. Egy adáson belül a stúdióban több olyan hétköznapi
témát boncolgatnak, amelyek a család minden tagjának hasznos információt nyújthat a
babaszobától a kamaszpanaszon és a párkapcsolati problémákon keresztül egészen a
nyugdíjas léttel kapcsolatos kérdésekig. Nagy hangsúlyt fektetnek egészségügyi és
közigazgatási kérdések megválaszolására. A Baba-mama rovatban hasznos tippeket adnak az
édesanyáknak, a Léleklencse rovat pedig rendhagyó módon igyekszik olyan példákkal
szolgálni, amelyek mankót jelenthetnek sok család számára a nehezebb élethelyzetekben. Az
Ötletsarokból hasznos ötleteket meríthetünk az otthon díszítéséhez, a konyhában pedig
egészséges, különleges ételeket készítenek. Az adások nagyobb részében olyan művészek is a
meghívottak között vannak, akik a stúdióban szóló, vagy zenekari produkciót adnak elő.
Egy adás stúdiódíszletének legfőbb szakmai kritériumaként azt nevezhetjük, hogy a
díszlet maximálisan kiszolgálja a műsor tartalmi követelményeit. A tér funkcionális
kihasználása mellett a csatornák mai, „nézettségért folyó ádáz csatájában” természetesen a
második legfontosabb, hogy a díszlet a befogadók számára tetszetős, figyelemfelhívó,
ugyanakkor szerethető legyen. A mai televíziózási szokások alaptétele a távirányító, és az
„általa” választható rengeteg csatorna. A fotelből való kapcsolgatás miatt egy műsornak akkor
van esélye a nézőt a műsor tartalma iránt is érdeklődővé tenni (hiszen nem tudhatjuk a
potenciális néző melyik pillanatban kapcsol oda), ha minden képe eléggé figyelemfelhívó
ahhoz, hogy a néző ott maradjon legalább annyi ideig, hogy véleményt formáljon arról, őt az
adott téma érdekli vagy sem.
3
Televíziós szakemberek szerint a képek állítják meg a nézőt, de a tartalom tartja őket ott…
A televíziós díszletek a tér funkcionális kihasználásának nagyon speciális esetei. Egy átlagos
térben, például egy cipőbolt, az oda betérő emberek betöltik, használják, körbejárhatják a
teret.
Egy díszletnek azon speciális kritériumoknak is eleget kell tennie, hogy a térben zajló
eseményeket a néző számára is láthatóvá tegye.
Meddig néznének egy olyan műsort, amelyben három ember háttal áll a televízióban? Minden
egyes térelemet úgy kell megalkotni, hogy az abban zajló események (akár egy ültetett
beszélgetés, akár főzés) a kamerák által megmutatható legyen.
4
A tervezők rémálma, mikor egy műsorhoz nem kapnak elegendő vagy pontos
információkat arról, hogy kinek is szól a műsor, ki a célközönség, kinek kell megnyernie a
figyelmét, tetszését. A legtöbb hibát, a befogadók rossz megválasztásában ejtik a készítők.
Nagyon nem mindegy, hogy egy hajnali vagy esti műsorról van szó, idősebbek vagy fiatalok
lesznek a nézői. Nem véletlen, hogy manapság a legszélesebb nézői kört megszólító híradók
szinte díszlettelenek, csak a csatornára utaló jel hangsúlyos, minden „figyelmet meghagyva” a
hírolvasónak, és az adott hírhez tartozó aktuális képnek.
Ebben az esetben az jelentett segítséget a tervezésben, hogy a műsor évekig ment
azonos címmel a Duna Televízióban, így nagyon pontos adatok álltak rendelkezésre a
célközönségről. Mindezt egybevetve, a Családbarát című műsor díszletének megalkotása,
nem kis kihívás elé állította Karajz Zsolt díszlettervezőt, aki egy stilizált loft lakásbelsőt
alkotott megoldásként két főhelyszínnel.
A díszlet a két legismertebb lakáselemet: a nappalit és a konyhát, a családi élettereket
veszi alapul. Baloldalon a nappali kiegészítő eleme a kreatív(játék)sarok. Jobboldalon a
konyha, előterében a bárpult, mely szükség esetén átalakulhat „produkciós” helyszínné.
A díszlet tervezésénél fontos szempont volt a méretének korlátozottsága. Egy adott méretű
műterem felét foglalhatta el. Napi műsorról lévén szó fixen beépített díszletet kellett alkotni.
(A napi bontás, összeszerelés, hónapok alatt használhatatlanná tenné a díszletet). A
rendelkezésre álló tér legjobb kihasználása érdekében így a háttér egy, a stúdió falaival
párhuzamosan futó, lapított U-alakú zárt fal lett kisebb vertikális törésekkel, melyek a fal
5
textúrájának változásait teszik indokolttá, hangsúlyosabbá. A hátfalra a ma egyre nagyobb
teret hódító kő és fa, különböző variációi kerültek. Érdekes játékot figyelhetünk meg a háttér
festésénél is. A meleg textúrájú anyagokat (fapadló, tégla) a konyha oldalán a törtfehér színük
ellensúlyozza.
A nappaliban már maradt a faburkolatok eredeti színe, még egy kandalló is bekerült a
családiasabb hangulat kedvéért. A hely szűkösségének ellenére két helyen is sikerült
megnyitni a falat: egyrészt a konyha hátterében, másrészt a nappali oldalfalán. Mindkét
esetben áttetsző üvegfelületek sejtetik a mögöttük lévő természetet. Ez a megoldás nem csak a
képek mélységérzetét növeli, hanem oldja a zárt díszlet érzését is. Hasonló oldó hatás
érezhető a hátfalon megjelenő rengeteg kiegészítő miatt is. A konyhai részben sok edény
került a falra szemmagasságban, így az ottani beszélgetéseknél akár közeli, akár tágabb
képkivágásokat látunk, egyértelmű a nézőnek a helyszín. A nappali falain különböző
geometriai formák, polcok, képek, szekrény került a háttérbe, amit tovább hangsúlyoz az
egyedileg beépített világításuk.
6
A négy helyszín térelrendezése jó lehetőséget biztosít a rendező számára, hogy azokat
egymástól leválasztva, szükség esetén pedig átlátással mutassa. A különböző helyszíneken
lévő bútorokat úgy pozícionálták, hogy azok a kamerairányok változtatásával a rendező
döntésétől függhessenek, de az alap képeknél ne látszódjon másik helyszín. (Nem szerencsés,
ha a nappaliban ültetett egészségügyi beszélgetés hátterében a szakács húst szeletel.)
Ugyanakkor a helyszínek között, az átlag „berendezéseknél” látszólag nagyobb üres terek
vannak, ami szintén a televíziós műfaj sajátossága. Erre pontosan az előbb leírtak miatt van
szükség, hiszen ahhoz, hogy minden helyszín leválasztható legyen, a kameráknak ezekben az
üres terekben mozogniuk kell, követve a műsorvezetőt és vendégét.
A díszlet formavilágát a háttérhez hasonlóan a szögletes formák uralják. A
hangsúlyosabb elemek, a nagy, látványos bútorok vonalvezetése is egyenes. Néhány
kiegészítő, kevésbé látványos elem (kisebb asztal, alig észrevehető szőnyeg), azonban nagyon
rafináltan oldja fel a „dobozok” érzést. Az összhatásuk letisztult, egységes stílusban
megfogalmazott, modern lakásbelsőt sugall.
A négy helyszín egymáshoz való alá-fölérendeltségi viszonyát a bútorok mérete határozza
meg. A baloldalon, a nappali fő helyszíne az „ülős helyszín”, ahová a komoly témák kerülnek.
Itt egy kis asztal mellé robosztus ülőalkalmatosságok figyelhetők meg: két vörös fotel a
műsorvezetőknek, vele szemben egy hatalmas, csontszínű, háromszemélyes kanapé. Anyaguk
textil, kellemes, „én is beleülnék” érzést kommunikálnak a néző felé. Ezt a helyszínt külön
kiemeli, ugyanakkor egyben is tartja az alatta található hatalmas szőnyeg, melynek színe nem
sokkal tér el a padló színétől, de textúrája lágyítja, otthonosabbá teszi a stúdiót. Az „ülős
helyszín” mögé rézsútosan eltolt „kreatív sarok” asztala, pontosan az ellentéte az ülős
helyszín bútorainak. Egy vékony lapú, ovális alakú, a háttérbe beleolvadó fa asztal szinte csak
jelzés értékűen határozza meg a helyszínt.
7
A jobb oldalon, a konyhai részben is hasonló a két helyszín viszonya. Itt az előtérbe került
egy nagyon vékony fém lábon álló kör asztal, három fa bárszékkel. Ennek a színe (hasonlóan
a kreatív asztaléhoz) annyira közel áll a padlóéhoz, hogy ha nem itt van az aktuális
beszélgetés, a néző majdhogynem tudomást sem vesz ottlétéről.
A mögötte elhatalmasodó konyhasziget viszont azonnal odavonzza a tekintetet. Polcokkal
megtört, saját világítással ellátott előlapja egyértelműsíti, hogy a díszlet jobb oldalának a
konyha a hangsúlyos eleme. Anyaga ugyan ennek is fa, de a beépített világítás miatt mégis
kiemelkedik a térből. Mérete szinte azonos a nappali ülős részével, így akár 7-8 ember is úgy
tudja 3 oldalról körülállni, hogy a fő nézésiránynak senki sem fordít hátat.
8
A díszlet utolsó, valójában funkcionálisan nem is használt eleme, az a polcrendszer,
mely a kamerák irányából, mindkét oldal elé betolhatóan derékmagasságig lezárja a teret. Ezt
a nézők mindig csak egy oldalról látják. Egyedüli feladata a tér mélységének látszólagos
növelése. A televíziózásban gyakran használt „előtér” képbe komponálásával bensőségesebbé
tehető a kép atmoszférája, hiszen így az előtér, középtér, háttér felosztásból a hangsúly a
középen lévő térre vetül, ugyanakkor az ezen található kiegészítők oldják a „mű díszlet”
érzését.
Összességében a Családbarát magazin díszletével sikerült egy olyan teret alkotni, mely
kiszolgálja a szerkesztők által nyújtott igényeket, megfelel a technikai lebonyolításhoz
szükséges kívánalmaknak, de ami talán mindennél fontosabb: az otthonülő néző számára egy
családias, barátságos, elég figyelemfelkeltő, de nem tolakodó teret biztosít annak a
tartalomnak, amit talán majd egy másik dolgozatomban kell elemeznem…