A napokban kis csoma-got hozott a postás, a feladóifj. Fekete István Chicagó-ból! Rögtön gondoltam, újkönyve érkezett, amelyrõlbeszámolót szoktam írni.Ezt most nem teszem. A kö-tet címe: Bridzsezzünk, mo-solyogjunk, tanuljunk!

A Magyarországon a Ze-nit könyvek sorozatábanmegjelent kötet ára 2999 fo-rint, amerikai viszonyok kö-zött nem drága, a baj csakaz, hogy nem tudok bri-dzsezni. Mégis beleolvas-tam, ugyanis, a kiemelt, szá-momra érthetetlen partikközé viccek vannak szer-kesztve, amelyre rögtön akötet bevezetõjében felhívjaa figyelmet az író.

„Gotleib Arnoldot zsidórabbi atyja úgy nevelte, hogyõ legyen az utódja. Ezért egy-általán nem meglepõ, hogya derék rabbit nagyon elke-serítette és felháborította fiarebellis viselkedése. Arnoldugyanis nemcsak rabbi nemlett, hanem még kereszténylányt is vett feleségül.

Csalódását és haragját a jóatya úgy fejezte ki, hogy kita-gadta egyetlen fiát. Arnoldazonban a történtek ellenéreis ragaszkodott a vallásához.A közel kétméteres, fess elekt-romérnök egyetemistakorá-ban, majd késõbb is elsõ osz-tályú kosárlabda-játékos volt.Örök vidám, melegszívû férfilévén, az irigyein kívül min-denki szerette.

Felesége – született báróPápay Anikó – becenevénAni – filigrán, nagyon széparcú és kedves természetûnõ volt. Olyan kicsi, hogymagas sarkú cipõben is leg-feljebb langaléta férje válláigért. Imádta Arnoldot, és ezaz érzés kölcsönös volt. Halétezik ilyen, az õ házassá-guk bizonyára az „égbenköttetett”.

Természetesen Anika év-századok óta katolikus,arisztokrata családját semtette boldoggá ez a házasság,õt azonban nem tagadtákki. Látva, kislányuk milyenszép és boldog, esküvõjükután hónapokon belül na-gyon megszerették Adonisz-alkatú vejüket.

Anika hithû katolikusvolt, és mivel férjével min-denben jól megértették egy-mást, a vallás kérdésében ismegegyeztek. Szombatonegyütt mentek a zsinagógaszertartásaira, vasárnap pe-dig a katolikus templom mi-séjére.

Gyermektelenek voltak, ésa szívükben lévõ gyengédsé-

get, melegséget, szeretetetmind egymásnak adták. Há-zasságuk nemcsak boldog,hanem súrlódásmentes isvolt. Kivéve, amikor heti egy-két – nyugdíjas éveikben két-három – alkalommal bridzs-estéiken partnerek voltak.

A közel négy évtizedigtartott rendszeres partik har-madik tagja – MezõtúryGyõzõ – sikeres ügyvéd ésmég sikeresebb tõzsde-spekuláns volt. Igazi jó barátlévén Gotliebet is gazdag em-berré tette, akivel elsõ gim-nazista koruk óta szinte test-vérek voltak.

Mezõtúry megrögzött is-tentagadó volt, akit ezértpartnerei – ideértve feleségétis – évtizedek óta meg akar-tak téríteni és „jó útra” terel-ni...

Az ügyvéd felesége, SützKamilla, becenevén Kami, re-formátus püspök lánya voltés érthetõen nagyon vallásos.Ezért senki sem helyeselte az

ateizmusát gyakran és köte-kedõen hangoztatóMezõtúryval kötött házassá-gát. Sem a családja, sem abarátai. Még kevésbé értettéka férje iránt érzett szerelmét.

Egy világ választotta elõket egymástól: Mezõtúryköpcös, korán kopaszodó,az átlagosnál csúnyább férfivolt, Kamilla pedig igazi

szépségnek számított.Lánykorában még több ki-sebb szépségversenyt is meg-nyert.

Néhány centivel maga-sabb volt férjénél, aki ezértkénytelen volt méregdrága,emelt talpú lábbeliket csinál-tatni magának Németor-szágban (600-700 dollá-rért), amelyek tíz centivelmegmagasították. Így aztán180 centis magasságábólbüszke önteltséggel nézte avilágot.

Mikor Gotleib elõszörmeglátta hirtelen „megnõtt”barátját, vigyorogva érdek-lõdte, hogy nem kap-e orr-vérzést abban a szokatlanulmagas hegyi levegõben.

– Ha hozzád hasonlóanén is 195 centis zsiráf len-nék, vagy a feleségem ala-csony nõ lenne, akkor nemkellene ezeket a drága és ké-nyelmetlen vackokat horda-nom... – mondta kissé elpi-rulva az ügyvéd.

Mezõtúryéknak két gyere-kük született, egy fiú és egylány, akik mindketten apjukszakmáját folytatták, sikeresügyvédek voltak.

A bridzspartnerek szintetestvérként szerették egy-mást. Mindig együtt jártaknyaralni, együtt utaztakszerte a nagyvilágban,együtt karácsonyoztak, szil-vesztereztek....

Barátságuk már Buda-pesten elkezdõdött. Az 1956-os szabadságharc bukásaután együtt disszidáltak éskerültek New Yorkba. A vá-rosban Gotleibnek és SützKamillának is jómódú roko-nai éltek, akik szponzorál-ták õket.

Amint egyenesbe került azéletük, felváltva, hol az egyi-küknél, hol a másikuknál,hetente egyszer-kétszer össze-ültek bridzselni. Vacsorávalkezdték, azután 3-4 órán ke-resztül „verték a blattot” –ahogy Gotleib mondta, akigyakran használt szlenget.”

Ennyit a bevezetésrõl, ez-után oldalakon keresztül abridzs alapjait magyarázza,ami engem nem érdekel, hi-szen nem ismerem a játé-kot, és õszintén, nincs ked-vem megtanulni. Fekete Pis-tával még azokat a kártyajá-tékokat – ulti és römi – semjátszom szívesen, amelye-ket jól tudok (szerintem) ját-szani.

Ugyanis állandóan tanítjáték közben, miközbenmagyarázza, hogy milyenpancser módon játszom,például az ultit, a römibenpedig kizárólag azért nye-rek, mert állandóan két jo-ker van nálam.

Néha elõveszem a kis fe-kete noteszomat, amelyetmég Magyarországról hoz-tam magammal. Abbanvannak a kártyaadósságok,amelyek 1956 õszén lettekfelírva. Vad römi- és ulti-csaták eredményei, ame-lyek azt mutatják számom-ra, hogy feltehetõen az egyiklegjobb zsugás voltam azúgynevezett „pasaréti gale-riban”.

Kicsit szomorú is va-gyok, amikor a névsort né-zem. Cila – Vajda László –, aPénzügyõr ificsapat balösz-szekötõje 6 forint és 30 fillér-rel tartozott. Cila a NewYork környéki New Jersey-

K Ö Z É L E T – 9. oldal2015.február 21. – 8. szám

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

ben élt, de már évekkel ez-elõtt elhunyt.

Purgás – Purgai Sándor –,a csapat tartalék játékosa, 20forinttal volt felírva – õ ott-hon maradt a forradalomután, és évekkel ezelõttmeghalt.

Hugó – Szegõ István –, azificsapat jobbösszekötõje,késõbb a BLASZ I. osztályúcsapatban jobbhátvéd, PistaKanadában élt, a prérin lévõWinnipegen, általában kará-csonykor szoktunk leveletváltani, sõt legtöbbször tele-fonon is hívtuk egymást.Egy ideig nem hallottunk fe-lõlük, nejem szólt, hívd fel aPistát. Megtettem. Idegenhang szólt bele a készülék-be, angolul kérdeztem, ami-kor rájöttem, Anikóval be-szélek, aki közölte, Pista el-hunyt. Ennek már bizonyá-ra van 4-5 éve.

Kefe, Öcsi – ifj. Fekete Ist-ván becenevei közül az elsõta suliban, a másodikat a csa-ládban és legközelebbi bará-ti körében használták éshasználják ma is. 35 forintaz adóssága, bár a barátomkétségbe vonja a pontosantartott könyvelést.

Kefe jobbhalf volt a Pénz-ügyõr ifiben, rettentõ szor-galmas, gyors játékos, akiképtelen volt elfogadni, habárki lazsált a csapatban. Pe-dig ez a csatárokkal elég sû-rûn elõfordult. Lelkesen ve-zette a labdát a csatárok felé,azok undorral elfordultakelõle, 5-6 gólos vezetés utánnem akartak harcolni újabbgólért.

Szomorúan sorolom atöbbieket: Sanyika – TörökSándor – a noteszom szerint11 forinttal tartozott. A forra-dalom után Nyugat-Német-országba ment, Karlsru-hében élt. Egy ideig levelez-tünk, aztán az is megsza-kadt, úgy emlékszem, egypék lányát vette feleségül,maga vezette késõbb az üzle-tet. Évekkel ezelõtt az inter-neten megtaláltam a Karlsru-hei Magyar Clubot, írtam azelnöknek, aki közölte, bará-tom már nyolc éve elhunyt.

Slezák – Salinger György– 31 forinttal lógott, amikorutoljára vertük a blattot.Slezák fiatalabb volt nálunk,szintén a Pénzügyõr ifibenjátszott, a '70-es években ta-lálkoztunk, mesélte, hogyegy alkalommal az ifik kö-zött leradírozta az AlbertFlórit, a Fradi sokszoros vá-logatott centerét a pályáról.Azóta nem tudok róla sem-mit.

Tomi – Gábor Tamás –, aTokióban olimpiai bajnok-ságot nyert magyar párbaj-tõrvívó csapat tagja a Pasa-

réti út közelében lévõ Nap-raforgó utcában lakott, éve-kig velünk focizott estén-ként a Pénzügyõr-pályán.2007-ben az otthonában tör-tént baleset következtében,75 évesen elhunyt.

A többiek, Róth Feri, Fe-renci és Hirschler Gyuri –Vinnyogó – ki tudja, élnek-emég. Hirschler Gyuri egyideig Kanadában, Torontó-ban lakott, majd tudomá-som szerint Floridába költö-zött.

Mindenesetre úgy lát-szik, hogy a galeribõl márcsak Fekete Pista és én va-gyunk életben, ja, igen, ésmég a Totyesz – Tóth Árpád–, az ificsapat balszélsõje,aki '56-ban szintén disszi-dált, de késõbb hazament.Totyesz nem vett részt akártyapartikban, ezért adós-sága sincs a kis fekete note-szomban.

Joggal kérdezheti az olva-só, vajon miért írtam le eze-ket a dolgokat, az ok egysze-rû, ara akartam kilyukadni,hogy Fekete Pista barátom-mal képtelen vagyok ultizni.Römizni azért nem, mert jo-ker nélkül nem vagyok haj-landó játszani, ultizni is kizá-rólag akkor, ha nem tanít ál-landóan betli közben, de aztsem vagyok hajlandó elvisel-ni, amikor lehülyéz, mert –szerinte – rossz lappal indul-tam a harmadik játékos be-mondott piros ultiján.

Utoljára Evanstonbancsaptam az asztalra a ke-zemben lévõ kártyákat, ésálltam föl, cserbenhagyvatársaimat játék közben.Ugyanis a kártya nekemszórakozás, a barátomnakminden játék – foci, kártya –vérre megy. Én is szereteknyerni, de nem minden-áron, ha veszítek, azt is szónélkül túlélem.

Joggal kérdezheti a ked-ves olvasó, mindezek utánmiként maradtak testvéribarátok, ennyi év után, errenyugodtan felelhetek: nem akártya hozott össze minket– több mint hatvan évvel ez-elõtt –, ezért mondhatjuk, akártya nem is vet véget egy-hamar a baráti kapcsolat-nak, egyébként is, miutánmi Las Vegasban lakunk, õkpedig Chicagóban, a kártyamiatti súrlódásokra is egyrekevesebb a lehetõség.

Ezek után nyugodt va-gyok, ugyanis svédcsavarralírtam egy beszámolót bará-tom 18., vagy 20. otthonmegjelent könyvérõl, de vé-gül arról is szólt az írás, amitelképzeltem. Barátságunkpedig töretlen marad, míg azÚr magához nem szólítjavalamelyikünket.

Legjobb zsugás a pasaréti galeriből

Ifj. Fekete István legújabb könyvének címlapja

150 éve született Csók István, az impresszionizmus nagy mûvésze

Aki megfestette Báthory Erzsébetet

Ezután évekig München-ben élt, korai képe, az Úrva-csora Párizsban aranyérmet,Bécsben állami nagy arany-érmet nyert 1894-ben. A Szé-nagyûjtõk a plein air fontostolmácsolója. A millennium-ra a Báthory Erzsébet (1895)képpel készült. A csejtei vár-úrnõ szadizmusának ábrá-zolása sok kritikát és mün-cheni aranyérmet hozott.

Csók István 1896-bancsatlakozott a Hollósy Si-mon vezette nagybányaicsoporthoz, s a nyarakatNagybányán töltve Buda-pesten élt.

A mûvész 1903-ban Pá-rizsba költözött, és festésze-te egyre inkább közelebb ke-rült a posztimpresszionistákfoltfestéséhez, színei azimpresszionisták keveretlen

ragyogásához. Ekkor ké-szültek nevezetessé vált ak-tos kompozíciói (Mûterem-sarok, 1905, Magyar Nem-zeti Galéria; Thámár, 1906,Római Galéria; Vámpírok,1909 stb.).

Csók István párizsi éveireesnek azok a Magyarorszá-gon fogant festményei is,amelyekben a Dunántúlnépének színességét ünne-pelte. Álláspontja gyönyör-ködtetés volt a népélet, nép-viselet színességében, a fia-talság életerejében, szépsé-gében, egészségében.

A mûvész – a kritika sze-rint – a XX. századelõkoloritgazdag, ösztönös ér-zékkel impresszionista fes-tõje. A benyomás elevenrögzítése, tájat, tárgyakategybefoglaló látása egyéni

módon és magas színvona-lon jelenik meg.

Kiválóak Züzü lányárólfestett képei, szépek balato-ni képei. Az 1910-es évek vé-gén ismerkedett meg a ma-gyar tengerrel, melybõlmegtermékenyítõ szerelemlett, s amelybõl évtizedekigihletet merített.

Hazatérve 1911-ben nagyállami aranyérmet nyert(Wlassics-arckép, MagyarNemzeti Galéria). 1914-bengyûjteményes kiállításonmutatta be addigi alkotásaita Mûcsarnokban.

Ebben az idõszakban fes-tette legszebb és legérettebbképsorozatait (a kislányárólfestett Züzü-képek, 1910–15;Balatoni sorozat, 1916–31;Sokác képek, Tulipános láda1910 után. Arcképek, Ke-resztapa reggelije 1911–32).

Különös derû jelenik mega Keresztapa reggelije címûképén, ez az alkotása és aTél a tavaszban címû fest-ménye áll legközelebb anagybányai stílushoz, a ter-mészet és az emberi érzel-mek találkozási pontjához.

1920-ban A Szinyei Tár-saság elnökévé választották.

1921-tõl 1932-ig a Képzõmû-vészeti Fõiskola tanára volt,ahonnan 1932-ben VaszaryJánossal együtt kényszer-nyugdíjazták baloldali tanít-ványai támogatása miatt.

Az Ernst Múzeumban1935-ben kiállításon mutat-ták be félévszázados mun-kásságának legjavát. A II. vi-lágháború kitöréséig egyen-letes és fejlõdõ erõvel dolgo-zott, új (Zsuzsánna, Lila fau-teuil, Margit-híd bõvítése,tájképek stb.) és régebbi té-máin (Nirvána).

Évrõl évre részt vett aképzõmûvészek szövetsé-gének kiállításain, ahol1951-ben búcsúzott utolsójelentõs alkotásával, a Hábo-rú és Béke címû, hármas ta-gozatú festményével.

Fõiskolai tanárként anagybányai mûvésztelep fes-tõi tanulságainak következe-tes oktatásával fontos szere-pet töltött be. Tanítványainem felejtik meleg embersé-gét és segítõkészségét. CsókIstván mûvészetét hivatalo-san is elismerték, így 1948-ban és 1952-ben Kossuth-dí-jat, ugyanebben az évben Ki-váló Mûvész címet kapott.

Csók István 95 évesen,1961. február 1-jén, Buda-pesten hunyt el.

Egyike volt azon kevésszámú nem olasz mûvész-nek, akinek önarcképét azUffizi-képtár kitüntetéskép-pen gyûjteményében kifüg-gesztette. Mûveinek túlnyo-mó része a Magyar NemzetiGalériában található, ahol1965-ben emlékkiállítása volt.

Híresebb képei: „Ezt cse-lekedjétek az én emlékeze-temre” (Úrvacsora) (1890),Szénagyûjtõk (1890), Árvák(1891), Báthory Erzsébet(1895), A mûteremsarok(1895), Cserényben (1900),Tulipános láda (1910), Tél atavaszban (1913), Virág-csendélet (1913), Sokác te-metõ (1929), Szivárvány aBalaton felett (1930), Ke-resztapa reggelije (1932),Borospince (1944).

A magyar festészet egyik kiemelkedõ alakja, Csók István150 éve, 1865. február 13-án született a dunántúliSáregresen, jómódú molnármester fiaként. Festészeti ta-nulmányait 1882-ben kezdte a budapesti Mintarajzisko-lában Gregus János, Székely Bertalan, Lotz Károly tanít-ványaként, majd 1886–87-ben a müncheni akadémiánLöffl és Hackl keze alatt, végül 1888–89-ben a párizsiJulian akadémián Bouguereau és Robert-Fleury növen-dékeként folytatta, a „fények városában” fõként Bastien-Lepage mûvei hatottak rá.

Csók István