I

X X IV . É V F . IO. SZ Á M 1 9 4 4 . O K T Ó B E R 15.

FELELŐ S KIADÓ ÉS SZ E R K E S Z TŐ :

P. DR. DÁM INCE OFM.M E G JE L E N IK

M IN D E N H Ó 15-É N

llálioi'iÍN imádság1944-ben P. Szigli Teofil O. F. M.

Uram, mindig szegénynek, a föld ócska sem m ijé­nek éreztem magam, mégis nem Te voltál az, akihez emeltem nyomoromban agyonfáradt szavam . . . Most kérlek, tanits imádkozni s élni boldogan.

Taníts meg kérlek arra, hogy tudjam lehajtani k e­mény, konokra-szegett, gőgös fejem, és sose merjem kiáltani Feléd dölyfös nagy-merészen: Nem, nem!!

Kérlek, könyörgöm! Sokan vagyunk mi, árvák, bú­san bandukoló ember-gyerekek, akik sirva siratjuk a múltat és félve féljük a jelent, — figyelj, Uram, így imádkozom ma, s keresem rajtunk-m egeső isteni Szí­ved: Jézus! Taníts meg kérlek arra, hogy tudjam sze­retni vezető kezed, s ha viszel rögös, tüskés útakon, zúgó örvények, m élységek felett, rá ne üssek a vezető kézre, s ne mondjam duzzogva, sértett-haragosan: M i­ért így? Ne ezt!

Uram, rettegve várom a holnapot, azért imádko­zom ezt: adj napot, gyújts világot, nyújts meleget, add, add csak azt az egyet: adj puszta életet!

Nem kérek holnapra semmit. Nem kell a kincs, nem kell a pompa, nem k e l l . . . Csak a Kenyér, s a mi minden: őrizz m eg itt a vétektől, engedj békében é l­nem, — ez a holnappal felér, a többit vidd el.

Uram, csak ma legyen m eg a „mindennapi“, csak ma találjon meg Téged, aki dolgozni tud s akar, csak még ma legyek legalább Előtted v a la k i. . .

Feneketlen kráter, tüzes pokol ma az élet (boldog ki megmaradhat testben épnek, lélekben fehérnek!), nincs sokakban Isten, vallás, jóság, csak a bűn, az átok s a túlzott önérzet. Letaszítani szeretnének, Uram, szent trónusodról Téged, kiverni Szíved emberi szívek­ből, pedig, ő, nélküled mi az, ami van, s mi az ember? Féreg.

Uram, halld, imádkozom, így kérlek ma Téged:Ne engedd, ha látlak az eszeveszettek közt véresen,

porosán, nádszállal kezedben, gúnypalástban a tönkön ül ni . . . jaj, ne engedd, hogy én is odafussak és vad kacajjal Téged arculütve a szemedbe nézzek, mint rút söpredék és vak-szem telenül kérdezzem: Mondd, ki ütött meg? Mondd, kell-e még? . . .

Uram, ne engedd, hogy fölösleges, sértő, vagy vét­kes szó jöjjön ajkaimra, sőt úgy legyen, hogy beszél­jek jót, vigasztalót, örvendeztessek s ne hagyjak m a­gam körül szenvedni, sírni senki szom orkodót. . . Iste­nem, add meg ezt is még — ma!

És azt, ha az ég besötétlik, a föld dübörgő nyögés­sel megremeg, ha a vérviharban roncsolt em ber-tes­tek csonkjai hevernek szerteszét, — (gyilkolnak ma minket, Uram, irtják népedet, de ez a háború, — mondják; bár ugy-e büntetésből Te vetted el a gono­szak eszét?) — engedd, kérlek, hogy én ma és minden

Loverini: Szent Ferenc a mennyei szemlélődés elragadtatásában.

„ma“ jót tegyek, jót szeretetből baráttal, ellenséggel. Segíts c s a k j ó t cselekedni, még akkor is, ha a jó­ból az emberektől részemre nem jut s e mmi . . .

A holnapra hát nem kérek semmit, hisz — lehet — holnap már nem leszek az élőkkel i t t , . . . a „má“-ért könyörgöm, Uram, add az életet, a lélek életét, add ezt a mindennapit!

Őrizz meg minket, vezess és szeress, mert csak így szolgálhat Téged a lélek, s csak m ég ma légy J é­zus a miénk, — a holnap . . . , a holnap? . . . minden m a­gyar szívben — B é k e é s J ó s á g által — legyen a T i é d !

137

BeiefyséfyUKkfoto ow/M&áyimle.Szent Ferenc missziója a társadalomban.

A z igazi boldogság a földön az e lveszíte tt paradi­csom u tán a názáreti kis házban uralkodott, ahol a szent család lakott. S zű z Mária, m in t a legjobb Édes­anya s szen t József, m in t a leggondosabb N evelőatya teljes egyetértésben é ltek s m inden gondolatuk a G yer­m ek Jézus volt, szem ü k rajta, hogy sem m i baja ne le ­gyen. N ek i éltek, Ö érette fáradtak, kedvében jártak, hogy a legszükségesebbeket szám ára szerényen m egsze­rezzék.

M inden házban füstö lög a kém ény, va n nehézseg, akad baj, szenvedés, m egpróbáltatás: a szen t családot sem k ím élte m eg a kereszt. Oda is betoppant a fá jd a ­lom, elég korán, m ert az agg Sim eon jövendölése előre m egm ondotta n ek ik . N em jö tt készü le tlenül a te s ti- le lk i kín , várták, szám íto ttak reá. De ez n em fá tyo lozta be é le tü k egét, zokszóra n em n y ito tta m eg a jkuka t, hanem bízó rem énnyel te k in te tte k az Égre, honnét csak jó szállhat a földre. M in d ke ttő jü kn ek helyén vo lt a lelke, nem engedték, hogy bárm i em berileg kellem etlen le lki egyensú lyukat m ebillentse. B íz ta k rendületlenül a jó I s ­tenben, hogy a rá ju k kü ld ö tt csapás csak gondviselő kezének símogatása, ebből m egérte tték , hogy akit a jó Is ten szeret, azt m egsanyargatja. A z égi A ty a a földre szállt Fiát n em hagyhatja el, ebben az igazságban m eg ­győződhettek, ez adott S zű z M áriának és S zen t Józsefnek em berfe le tti erőt, kitartást, hogy az isten i G yerm ekért és G yerm ekkel hősiesen szenvedhettek .

A szen t család m ásolataiban is sokszor beköszönt a fá jdalom , bekopogtat a kereszt, m eg je len ik a szen ve­dés: a szü lők ne zúgolódjanak, a tyák-anyák , legyen h e ­

lyén a le lkűk. A szomorúság sötét fe lhője hamar elvo­nul fe jü k fe le tt s a kéklő ég elő tűn ik s a ragyogó nap m elegen ontja rá a fénylő sugarait. A családatya a leg­nagyobb csapásokban is béketűrő Jóbként v iselked ik s ajkáról a szörnyű k ifakadások helyett az alázatos m eg- adas hangja szól: „Isten adta, Isten elveszi, legyen ál­dott az Ö szen t akarta. Ha Isten kezéből a jó t elvesz- szűk, a rosszat m iér tne ven n ö k el?“ E szavakból m en y ­n y i m egnyugvás és bizalom cseng ki. G yerm ekeit is így neveli, fegyelm ezi, tan ítja az életre. Ha hibáznak, f i ­gye lm ezteti őket: vigyázzatok, Isten t ne haragítsátok a házra! A családanya le lké t is a rem ény tölti el, sokra n em vágyik , a keveset m egbecsüli, igényei csekélyek, őt nem a fö ld elégíti ki, le lki gazdagságra törekszik, hogy gyerriíekeibe is ezt raktározhassa el. Egyszerű külsőleg, nagyszerű lelkileg. Ö is háza népét vezeti le i­kéve l s szelíd szavakkal békélte ti m eg sorsuk ellen k i ­törő övéit, s szem üket az égre tereli, m ert itt a földön m inden ideigtartó, m úlandó; keresztény rem énnyel tölti m eg le lkűket. „Atyám , legyen m eg a te akaratod!“ A tyám , a te kezeidbe ajánlom magam, családom, tes­tem , lelkem et! — ilyen fohászok hagyják el a terciárius szülők a jká t é le tü k legkeservesebb pillanataiban is. M i­ért? M ert m inden hónapban m agukhoz veszik az erő­sek kenyerét s ezzel az Ú ristenre bízzák sorsukat. Szent Ferenc tanácsát m egtartják: „Vesd gondod az Urra és Ö eltáplál téged.“ A bűnbánó rend így neveli-kezéli a szülőket s veze ti a boldogság útján . Tapasztalják is, hogy „aki Istenben bízik, sohasem csalatkozik".

P. Réthy Apollinárisz, O. F. M.

TU EH SA€£BDO!S . . .(Sorok egy pap Jelki-naplójából.)

P. Papp Asztrik O. F. M.

I. Ki v a g y o k ? ...

Ma azt kérdeztem.: — Ki vagyok? . ..S a L élek szólt: — H át nem tudod? . . . Szent ih le tésű dalnokok, próféták , p á triá rk aa jk ak jóso lták jóelöre jöttödet.„Te pap vagy m in d ö rö k k é . . . „K ét kezed, a szíved, nyelved, szemed, a jk a d tisz títo tt, szen t agyagból gyúrta ki az A lkotó: a legtisztább Csodát fogod egykor é r in te n i . . .Az Ö rök Elm e te rvezte lelkedet, m ár jóelőre tö rődö tt veled, öröktől fogva o tt dédelgetett meleg, te rem tő k e b lé n . . . Homlokod fe le tt tündöklő tűzcsillag ragyog, szebb, m in t a végtelenség té ré in száguldó fényes csillagok —, s ö rök időkön á t ragyogni fo g . . . Szavadra, hogyha megszólalsz, hegyek om olnak össze, égi angyalok figyelnek s lesznek engedelm esek . . . V alóban: p o r lé ted re o lyanná le ttéi, m in t az is te n e k . . .

M. Az Áldozat, am elynél szo lgá l. . .

Egym áshoz i t t a lig beszélünk, alig van egym áshoz szavunk, nézzük egym ást, é r in tjü k egym ást, íz leljük egym ást: h a l lg a tu n k .. .Csak én beszélek — R ólad — halkan az Atyához, a néphez, vagy m agam

felé, figyelve Szíved dobbanását, lélekzeted felszívja a jakam ; örök igékben szólok, m elyeket a L élek úgy rág o tt belém, m elyeknek se jtem csak a titká t, anélkül, hogy m egérteném . . .Szám unkra m inden elsülyed, a gyertya lángja h iáb a sercen, h iába búg az o rg o n a . . .Egy örök tündöklésű percben beléd olvad a lelkem sz ó tla n u l. . .A Tűz körül kóválygó szikra a L ángtengerbe v issaah u ll. . .

III. Az áldozat, m elyet maga nevében mutat be . . .

M a m egtudtam : a nagy-nagy Áldozat m ellett, m elyet naponk in t fela ján l a Te nevedben — m in istránsod is b em u ta tja az ő á ld o z a tá t. . .Confiteor: — Tisztítsd m eg engem, hogy N eked tetsző, hófehér legyek . . . O ffertorium : — Suscipe . . . fogadd el te s te m -le lk e m et.. .Átváltozás: — ‘világ fiából ten fiáddá változtatsz lassan; s az Áldozás: — m agadba vonsz m egsem m isítő Égi K atlan . . .

Tudom: m it egész életén á t m élta tlan szolgád bem utat: az is ham uvá kell hogy égjen, a pap s a bárán y i t t is egy szem élyben egyetlen égő á ld o za t. . .

138

„Hazánk rem énye..."Soha sem éreztük oly közelről, m in t ma,

m ekkora szakadék választ el bennünket K elet­től. F a jtán k K eletrő l k e rü lt a K árpátok m eden­céjébe, s am int ¿ tlé p te a havasokat, új világot

' érzett a szellem légterében, gyenge volt az ősi forrás ahhoz, hogy a D una-Tisza tá já n is éltetni, ku ltú rfö lény t te rem ten i tudjon. N yugat keresz­tény k u ltú rá ja em elkedőben, virágzásba szök- kenőben, ha tókörében csak alkalm azkodni lehe­tett, ú ja t fakasztani nem. A m agyarság és a ke­resztény k u ltú ra egyesüléséből szü letett m eg sa­játos, m inden ízében keresztény, és m inden ere­zetében m agyar műveltségűm?. M ár a ta tá rjá rás ideién é re tt keresztény ku ltúránk állt hatalmas és bevehetetlen falat K elet és N yugat között. S azóta is ezt a szerepet játsszuk.

K elet m inden ere je m egtört ezen a szelle­miségen. M ert nem a fegyvereinken fárad tak ki.— volt idő, am ikor azon is — , hanem lélekkel nem bírták . Idegenek voltunk Keletnek. Más világ tag jai vagyunk.

Ezen nem vá ltoz ta to tt a szomszédos keleti népek m egkeresztelkedése sem. Az a keresz­ténység, am ely K eleten m eghonosodott, kezdet­től az állam hatalom szolgája, politikai érdekei­nek eszköze volt, nem pedig nevelője. Nem ho­zott közelebb bennünket az á lta lában v e tt ke­reszténység sem. Mi római keresztények va ­gyunk. Ebben a szuverén fogalom ban az Egy­ház népek és nem zetek anyja, táplálója, nevelő­je, az európaiság megteremtője. Ezen a közös gyökéren m ég az sem változtato tt lényegesen, hogv ennek a róm ai kereszténységnek eltévedt gyerm ekei vannak, nem eevszer egész országok feszülnék m akacsul ellenében. Ez Európában családi bonyodalom. Az európaiság m aga áll, s erőt ielen t m a is.

A zért vagyunk az európai keresztény ku l­tú ra védőbástyái, m ert ezt a szel-lemet hordoz­zuk m agunkban. I t t csak kalandokat járhat K e ­let, de hazát soha nem teremthet. Legkevésbé, istentagadó és az európai em bereszm ényt m eg­semmisítő form ájában.

* * *Ezt a h ite t ki kell egészítenünk az Isten

gondolataival. Isten örök terveiben született meg a történelem , s szerinte alakulnak korszakok esem ényei és bonyodalm ai. Az em ber tragéd iá­jának árnyéka épügy végigvonul a történelm en, ahogv az egyes em berben is forradalm at, bu ­kást és úiiászületést. é letkedvet ielent. A tö rté ­nelem kétségtelenül legnagyobb tragédiába a háború. E ldurvulásában m inden erkölcsi értéket felrúg, s soha nem se ite tt arányokban engedi érvényesülni szenvedélyeinket, lappangó ösztö­neinket. Isten az egyén és a közösség m egpró­báltatása és szenvedése, erkölcsi és kegyelmi veszteségei m ellett is diadalm asan já r ja a maga ú tjá t, s alapozza meg az aljasság és bűn, igaz­ságtalanság és kegyetlenség örvényei közepette a maga dicsőségét, az erény és a kegyelem, az

igazságosság és a szeretet győzelmét.Ebben az örök élgondolásban m inden nép­

nek megvan a maga rendeltetése, hivatása. Hogy a nem zeti lé t h ivatást jelent, Európa egyetlen népe sem érzi oly m élyen, m in t legősibb állama, a m agyar nemzet. Nem évtizedek, vagy egy-két század, hanem évezred változatlan állameszméje áll helyt a magyar földön. K üldetésünk nem záru lt le napjainkig. S a jelek szerint, m a sem a vég unalm ával és tehetetlenségével nézzük az elképzelhető legnagyobb nem zeti veszedelmet. A legkisebb m agyar is úgy érzi, hogy m egáll­ju k helyünket, ha m indenki úgy gondolkozik, m in t ő. Valahol m ásu tt kell a gátnak szakadnia, ha nem b írjuk m ár, nem a m agyar lelkiségen.

Nem zeti h ivatásunk tudata annak a jele, hogy a történelm i erőket irány ító Gondviselés, ennek a tudatnak is erőt és fennállást biztosít. Az önvédelem az Isten szem ében is igazságos jogcím a küzdelem re. Mi, magyarok, tudja az egész világ, csak ezért az Igazságért ve ttünk fegyvert a kezünkbe. K üzde lm ünk szó szerint keresztes háború és keresztény értékmentés. Védelme milliók hitének, egy világrész krisztusi

Kiissünk szép koszorút Szűz Máriának, Kiben e világnak új napja támadt. Üdvözlégy Mária! Világ csodája!Deríts fényt az édes magyar hazára!

139

élet- és ku l+árformájának. Ilyen eszmék hordo­zói, nem a vég és az elmúlás várományosai.

* * *Végül, több jám bor nem zeti hagyom ánynál

és h itnél az bizodalom, am elyet a Magyarok Nagyasszonyának oltalm ába vetünk. Évezredes fennm aradásunk egyenest lé tünk valláserkölcsi alapjává avatta a Mária-országa eszméjét. Úgy beletartozik erőinkbe, m in t a szentistváni á llam ­eszme, a szent Korona, tö rténelm i határaink , alkotm ányunk, vagy bárm elyik lételvünk. Egy nép se tud ja úgy igazolni Pátronájába v e te tt b i­zalm át, m in t mi. M inden ú jjászületésünk tö rté ­nelm i csoda, m ert se erőnk, se vezetőségünk, se összetartásunk, se vallaserkölcsi buzgóságunk nem volt hozzá. M intha ép abban a pillanatban viszonozná az irán ta táp lá lt rem énységet, am ely­ben anyagilag és lelkileg a leggyengébbek va­gyunk. ‘

Ma is szegények vagyunk. A világ egyik legszegényebb és legjobban m egbénított orszá­ga. Hogy a lelkünk m int áll, azt csak az Isten b írá lhatja . A külső jelek szerint, elm ondhatjuk, hogy Isten annyi kegyelm e u tán (jubileum i évek, Eucharisztikus kongresszus, katolikus m eg­újulás, Á rpádházi M argit szenttéavatása, stb.) ebben is állunk úgy, m in t kevés nép a világon. Ne vegye szerénytelenségnek és gőgnek N agy­

asszonyunk, ha ezek u tán nagyon bízunk benne. Sőt, elsősorban benne van m inden rem ényünk! K özbenjáró ha ta lm át szent h itünk tám asztja alá, Hazánk védelm ére történelm i tisztsége h ív ja fel.

S hogy érdem eket szerezzünk, segítségére, áldozatul a ján ljuk fel hős katonáink harcát, szenvedését, vérét; bom bázott városaink és üze­m eink élet- és anyagáldozatát; özvegyeink, á r­váink, nincstelenjeink, hontalan jaink könnyeit, m inden m agyarnak nélkülözését, imádságát, Isten- és hazaszeretetét. Az édes Hazától elsza­k íto tt és elrabolt m agyarságnak ha tá rta lan bá­natá t és v é rta n ú sá g á t. . . .

,,Ó Nagyasszony, nem zetünk rem énye . . ., szállj közénk és sírj Te is velünk, Könnyeiddel m entsd meg nem zetünk!“

* * *A legnehezebb ősz ködösödik ránk, am elyet

valaha is m egértünk! Nagyasszonyunkba, nem ­zeti erényeinkbe, valláserkölcsi erőinkbe vetett h itte l v á rju k 'a telet. A nó is új életet érlel, bár a fagy és a hideg m ás sejtelm eket színlel. Ne h igyjünk a látszatoknak. Jön a tavasz! Új erő, új m agyar élet, boldogság, szebb s nagyobb

. M agyarországról hoz h írt a K árpátok hős vé­dőinek sóhajából az őszi szellő . . .

I I I H P W — 1M I I I W l < W H H I I W P P f n M

A gyermekjátszóterek a népiség szolgálatábanElső te k in te tre azt gondolhatnék, hogy csak peda­

gógiai, illetve vallárpedagogiai, m ás vonatkozásban gyerm ekvédelm i, családvédelm i s nem zetvédelm i je len ­tősége van az u tc á ra szabad íto tt és m inden felügyelet alól k ik e rü lt gyerm ekék nyári, szervezett, ferences m ódszerű já tszó téri összefogásának. Aki azonban job­ban ism eri ezeket az országszerte lé tes ített s a M a­gyar B ará tban is ism erte te tt pécsi, hatvan i, debreceni, stb. gyerm ekjátszó terek igazi m űködését, m eggyőződ­h e te tt airról, hogy ezek a h iány t betöltő szociális in téz­m ények a m agyar népiség ismeretét, és értékeinek fel­használását is hatékonyan szolgálják.

V allásosság és hazafiasság soha el nem választható fogalm ak! H azájá t pedig igazán csak az szeretheti, aki eléggé ism eri és é rték e li annak földrajzát, k u ltú rá já t, népének lelkét, sz o k ása it.. . H át ilyen ism eretterjesztő nevelő m unka folyik nyáron a mi já tszó tereinken a rendszeresen (minden vasárnap és ünnepen) ta r to tt if­júsági szabadtéri előadások keretében , am ikor is a k ü ­lön e célra a lak u lt ifj. én ek k ar (..Mezei B okréta“) ele­veníti fel és kedvelteti m eg a gyerm ekekkel a saebb- nél-szebb népdalokat; egy m ásik csoport, a „M adár­k ák “ a lak ító osztálya a gyönyörűséees népi já tékok bem utatásával rem ekel s az á lta luk bem uta to tt já té k ­dalokat szünet nélkü l játssza az tán a boldog gyerm ek­sereg; a közikedvelt „G yöngyösbokrétások“ a m agyar zenére ép íte tt m agyar táncokat ism ertetik és kedvelte- tik m eg a. kis m agyarokkal; a ..H uncut G árda“ m eg­jelenítő osztály h iva tása a zam atos népi adom ák, köz­m ondások, huncutságok m ögött rejtőző néplélek ism er­tetése; míg ..Vigalmi G árdánk“ kisebb népi színm űvek előadások révén a k a rja szolgálni a népiség gondola­tát. Így ifj. M űkedvelő G árdánk szinte kizárólagosan a népiség jegyében áll.

Ám ugyanezt lá tju k a gyerm ekek á lta l ragyogó szem ekkel végi gól vezett. tündérszép bábszínházi elő­adásokon is! B ábelőadásaink gyönyörű népm eséket m u ta tn ak be az apróságoknak ,'m elyek tele népies szín­nel, ízzel, zam attal, népvidékek különleges sa játosságai­

val . . . A m agyar á llatv ilág és m adárv ilág m egism er­tetése és m egkedveltetése is tuda tos feladatunk , vala­m in t k idom borítani a nép term észetfeletti kapcsolatai­nak m indennapi m egny ila tkozása it. . . Ügy szintén fű ­szerezzük bem utató inkat alkalm i n é p d a lo k k a l. . . Pl. az „Elek és U bul“ v iharos te tszésnyilvánításokkal k í­sé rt bem utatása u tá n egy sem felejti el a népdal és slágerek közti értékek különbségét.

G yerm ekjátszótereink egyik nagy értéke az ifj. és gyerm ek-könyvtár. — A többszáz kö te t összeválogatá- sánál főszem pontnak ta r t ju k legszebb népm eséinknek és legértékesebb népi k ő in k m egfelelő term ékeinek gyerm ekeink le ikébe való átü lte tését, földrészek nép­viseletének, népszokásainak, népi tu la jdonságainak m egism ertetését, nyelvének, le lkének, zenéjének, vallá­sosságának m egkedveltetését. U gyanezt a célt szolgál­ják a különféle, részükre já ra to tt folyóiratok. — Ezen­kívül a heti m űsor k e re tib e n kü lön nap van beállítva a legtanulságosabb népm esék hangszórókon át való is­m ertetésére, külön nap ¡népdail-órára újaik tanulására; térzenénk tú lsú lyban népdalokat és m agyar nó tákat közvetít, gyakori k irándu lása ink alkalm ával csak nép ­dalokat szabad gyerm ekeinknek útközben és a szabad­ban ta r to tt előadásokon énekelni. F edett helyiségünk­ben kifüggesztett néprajzi, népsűrűségi, mezőgazdasági, stb. térképek, valam in t népviseleti, népszokásokat be­m utató. stb. a lbum aink úgyszintén a népi gondolat szolgálatában állanak.

A fen ti s egyéb m agától értendő szempontok eléggé igazolják h o rd ere jé t annak a m agyar népiség szolgála­tába á lu to tt népnevelő m unkának , m elyet gyerm ekját­szótereink valósítanak a drága m agyar gyerm ek lelki és szellemi n ép k u ltú rá ján ak javára . A pécsi és deb re­ceni já tszó tereinkre hu lla to tt angolszász bom bák ebben a m unkában is „hadicélt“ látnak! Valóban lehet-e je ­lentősebb nem zetm entő m unkát végezni a haza javára , m in t védeni és nevelni a fajtisztaságot a jövő nem ze­dék lelkében?!? . . .

P. Sáli Szilveszter O. F. M.

140

A pápák történelmi távlatbanírta: P. Schrotty Pál, O. F.M.

Szent Gergely pápa tündöklő egyénisége év­századokra besugározta Szent Péter trónját böl- cseséggel és világtörténelmi nagyságának fényével^ Különösen a 7. század első felében uralkodó pápák élvezik ennek a nagyságnak áldását. 604-től 655-i időközben tíz pápa viselte a tiarát, úgymint: Sabi- nián, III. Bonifác, IV. Bonifác, Sz. Adeodát, V. Bo­nifác, I. Hónor, Szeverin, IV. János, 1. Teodór, ésI. Szent Márton.

Ezek a főpapok is beleírták nevüket az egyház- és világtörténelem könyvébe kiváló tettekkel és a krisztusi tanok apostoli hirdetésével, de Nagy Szent Gergely csodálatos vezéregyéniségére ők is, mint követendő örök példaképre tekintettek. Közös jel­lemvonásuk volt a szegények, betegek, elhagya­tottak árvák szeretete és minden eszközzel való hat­hatós megsegítése, ahogy ezt Krisztus Urunk taní­totta. Ebben aztán határt nem ismertek. Különösen kitűnt ebben a legkrisztusibb cselekedetben 1. Ti­vadar pápa (642—649), akiről Platina, a nagy pápa­történetíró mondja, hogy „valóságosan csodás jóság­gal karolta fel a szegények ügyét az Isteni Jó Pász­tor példájára.“

Szabinián pápa (604—606) használta először az istentisztelet alatt a csengetyűt, hogy jelezze a szent­mise fontosabb részeit. Ebből a szokásból fejlődött a későbbi évszázadok folyamán a harangok az is­tentiszteletre való beállítása.

III. Bonifác (607—607) nyolc hónapra terjedő uralkodása alatt a pápaválasztás fontos ügyét ren­dezte. Elrendelte, hogy az új pápát csak három nap múlva lehet megválasztani. X. Gergely ezt az időt 9 napra állapította meg, míg XI. Pms pápa 15 nap­ra terjesztette ki, hogy még a föld legtávolibb ré­szén lakó bíboros is részt vehessen azon.

Aki az Örök Várost látta, az bizonyára a Pan- theonra is emlékszik, a Vértanúkról név. Szűz Mária templomra. Nos, IV. Szent Bonifác pápa (608—615) volt az, aki ezt az ősi pogány-római szentélyt át­alakította és katolikus istentiszteletre berendezte. Ugyancsak ettől a pápától, aki a vértanúkat és az Űrban eihunytakat tisztelte, származik az az intéz­

kedés, hogy a Mindenszenteküünnepe után való napon a Halottakról való megemlékezés napja ünnepeltes­sék.

Majdnem 13 évig uralkodott I. Hónor pápa (625—638). Ez aránylag hosszú idő alatt kevés, ki­felé is ható cselekedetet jegyzett fel a történelem. De annál többet mond az őskereszténység történe­tének főforrása, a Liber Pontificalis ezzel a néhány szóval: „múlta bona fecit", nagyon sok jót tett! Egyik kiváló kortársa, a híres bobbioi kolostornak főnöke, János apát így jellemzi őt: „éber hitet ka­pott az Űrtói, a jó tanács lelkének áldása volt rajta; kitűnt tudományának és tanításának mélysége és hithűsége, valamint mély alázatossága és cselekvő szeretete által.“

Ugyanezekkel a tulajdonságokkal ékeskedett Szeverin pápa, aki (640—640) csak két hónapig ült Szent Péter trónján, valamint IV. János pápa (640— 642). Az utóbbinak nagy szeretete a rabszolgák szo­morú sorsát is igyekezett megváltoztatni.

A befelé való erélyes működést folytatták I. Tivadar (642—649) és I. Szent Márton pápák (649— 655). az utóbbinak kormányzati éveibe rengeteg keserűség vegyült az Egyház keleti részének örökös nyugtalansága következtében.

Legforróbb nem zeti, tá rsadalm i és va:l 'isi p roblé­m áinkra válaszolnak tudósok és írók az Üj É let leg­újabb nyári szám ában. A sp iritizm us tudom ányos és vallási szerepéről számol be lenyűgözően érdekes ta ­nu lm ányban H olik professzor. Sin}có Ferenr a hősi és szentségi eszm ény harmóniájáról. Pfei f fer kanonok a keresztény közösségi érzésről. Saád Béla a keresztény optim izm usról írnak. Bellér Béla fo ly ta tja cikksoroza­tá t Oroszország és az első világháború címen. Angyal Endre a D unántúl irodalm i szerepét K örtvélyesi Fe­renc az erdélyi m agyar görögkatolikusok helyzetét, Pásztor Lajos pedig a katolikus történeti népra jz fe l­adatait tárgyalja . B árdosi-N ém eth János és Bíró A n d ­rás versei, könyvszem le és glossza-rovat egészíti k i az eleven és színvonalas lapot. — Szerkesztőség és K iadó­h ivatal: Budapest. II., Csalogány-u. 34/a. T.: 355-769. Évi előfizetési díj: 18.— P.

Gazzoli:

Szent Ferenc halála

V I G A S Z T A L Ó I Dr. Monostor}' Elekné.

Időszerű kérdés ma, a tömegtemetések idején:Mit tud adni Isten a gyászoló családoknak?

Egyáltalán békésebben fogadják-e az elválás fáj­dalmát azok, akik Istenben élnek?

Néhány évvel ezelőtt temettek Egerben egy kedves, aranyos fiúcskát. Igazi mintagyerek volt, minden szülő boldogan mondta volna magáénak. Szülei mégis ezt tudták írni a gyászjelentésre: Há­latelt szívvel köszönjük neked Urunk, hogy tíz évre nekünk adtad őt. — Tisztában voltak azzal, hogy minden lélek Istené. Csak egy rövid földi életre ad át bennünket szeretteinknek.

Mária Amália, würtenbergi hercegnőt 16 éves korában hívta magához az Ür. Édesanyja így be­szélt a haldoklóhoz:

— Az égnek neveltelek, most készséggel adlak az égnek. Elmégy ahhoz a Jézushoz, aki jo b b a n sze re t, m in t a n yá d és apád.

Liziői Terézke egyik testvére már 5 hónapos korában koporsóba került. A temetésen valaki meg­jegyezte:

— Ezért az arasznyi életért igazán kár volt az anyjának szenvedni.

Kis Teréz édesanyja megbotránkozott ezen a kijelentésen:

— Hogy mondhatnak ilyet? Hiszen e parányi szenvedéssel megvásárolhattuk a kicsinek az örök boldogságot.

íme, így vigasztalódnak az Istenben élő csalá­dok a sír nyitott szájánál. így csitul el bennük a fájdalom, így halkul el a szenvedés.

És végül még egy lépés van a család életében:

a halál után a fe ltá m a d á s , a megsemmisülés után a m eg d ic ső ü lé s , az elválás után a bo ldog ú jra ta lá l- kozás.

A házastársak kötelesek egymást szent életre segíteni. (Ne ijedjünk meg a szótól! Szentté lenni annyit jelent, m int hűen, kitartóan szeretni az Istent.) És kötelesek a szülők gyermekeiket szent életre neyelni. XI. Pius pápa mondja: Nem elég, ha a szülők, akármilyen szolgálókat nevelnek az Isten­nek; neveljenek polgártársakat a szenteknek!

Nem régen még köztünk járt egy egyszerű ferences barát: Szabin testvér. Néhány évvel ez­előtt még látta őt az egri, a gyöngyösi kolostor. Ma pedig a szülőfaluja templomában egy oltárkép helye üresen áll. A pápa döntésére várnak, hogy Szabin testvér képét függeszthessék oda.

Vájjon milyen érzéssel lép abba a templomba az édesanya?

Vagy mit érezhet az ugyancsak magyar Stratt- mann herceg felesége, ha emlékeiben kutatva rá­jön arra, hogy talán ő is segítségére volt férjének a szent életben? Minden emberi képzeletet fölül­múl, milyen boldog találkozásuk lesz majd egyszer,— oda íön t.

Ki tudja hány szent jár m a is köztünk, itt a mi szürke utcáinkon? Ki tudia hány férj, feleség, ana. anya, gyermek, testvér fog maid ujjongani a mennyben a boldog újra találkozásnál?

cWcWí 'r'Sdb-cí} c&c

A l v e r n a c s ú c s á nM agasba szökött egy é jjel a barlang, felem elték titkos erők.Szent Ferenc A t y á n k szíve: a piros harang. Laudesre zengett: s ing-galang . . .M int jégverem , úgy borzong ez a magány, csillagos éjbe m ereszti szemét.H am úba fűlt. idebent a parázs, csak a sebhelyek hailovánv tüze ég .. .Még térhez és földhöz köt a test zsinege.de m int tüzes vallomás,parázslik Szent A tyánk a jkán az ige:Nem ak a ro k mást, Jézusom.Szerelm es Krisztusom, m int csókvirágot szórni sárga hajad szikrázó halm azára s a jkad végzúgató borára szom jazni környezve és sírva. .Csak tükröződni elnyílt csodakék szemadben.azu tán préd ikáln i a virágos Umtoria tájain ,az isteni m ám ortól részegebben,m int ki egész éjjel ivott,hisz a K üldetésed Szava hívott.Szerelm esen! . . .

Így röppen el a hang, m in t ezüstharang,m isztikus szerelem, mely a barlangban csendbe

[fulva,m int édes visszhang cseng és bong fel ú jra-ú jra!...

A. Setkowicz: Orsós Boldogasszony. P. Fenyvessy Jerom os O. P.

Színfoltok Árpádházi Szent M argit egyéniségéből

„Nincs vonzóbb, mint ősszel a romok .. “(Claudel.)

Őszi séta a romok közöt t . . .Az őszutó ragyogó aranyos sugárfátyolt borít a

Szent Margit-szigetre. Az eiviruló pázsit maradék­zöldje csakúgy szikrázik a napsugárban. A bokro­kon késői m adárkák dalolnak . . . Beljebb, ahol a fák sűrűbben sorakoznak, ritkul a veröfény tömör­sége. Sudár bükkök lombja, alacsony cserjék haj­lanak a komor, megKopott kolostorromok fölé. A hajdani templom területén itt-ott oszlopmaradvá­nyok hevernek örökzöld borostyánnal körítve. Haj­dan karcsún, égbeszökőn itt állt a Boldogasszony temploma és klastroma, most az őszutó mosolygós­kék ege borul az őszi omladékok fölé és vidám ma­dárhangverseny veri fel az illatos csendet. . .

Óbudán harangoznak. Lágy zefir szárnyán mu­zsikálva ömlik ide az érces nyelvek éneke. Hol erősebben, hol gyengébben s hangja a múlt emlé­keivel szövődik össze. S mintha már tömjénillatot is éreznék, s kékesaranyban száll a drága füstje, aminek ezüstös ködéből örökifjan, modernszépen, a Szentek dicsfényével a homlokán elém rajzolódik Szent Margit fiatalos arca . . .

„Ciliciumnak alóla visel vala vasból tsinált övét, kivel övedzi, szorítja vala magát nagy keménséggel.“ (Legenda.)

Szent Margit vezeklöszerszámai.1. Vasvezeklőöve még ma is látható az eszter­

gomi bazilika kincstárában. Hetven cm. kerületű, erős vaspánt, a két végén kiszélesedő peremekkel. Szörnyű gyötrelmeket okozhatott ezzel magának a Penitenciás Királyleány, különösen akkor, amikor királyi szülei a cseh királyhoz akarták feleségül adni.

2. Vesszővel is gyötörte vagy gyötörtette magát Szent Margit. Igaz, hogy ez szerzetesi szabály is volt, azonban Margit a szokásos ostorozáson kívül önként is vállalt vesszőzést. Néha egészen síma volt ez, talán a Duna-parti füzesekben vágták, máskor „töviske“ is volt rajta. Ha elfáradt, akkor mást is megkért, hogy penitenciáztassa. S a Legenda szerint Sabina soror vala „nagy titkosa“.

3. Kötéllel is sanyargatta testét. Anna nővérrel kenderből kötelet sodortatott magának és azzal oly

Irta: P. Fenyvessy Jeromos, O. P.

erősen megszorította karjait, hogy mélyen bele­vágódott húsába.

4. Ezekhez társult még, mint a legsanyarúbb v°zeklőszerszám az állandó böjt és állandó virrasz­tás, mert míg a Dunán a gályák és dereglyék egész sora húz el a sziget partjai mellett, addig a kolos­torban az isten Rabja él, hogy szenvedéseivel a magyar boldogság túsza legyen. (P. Bőle Kornél O. P. nyomán.).

„Buja hálóját világnak — a szemérem megveti, Margit égi mátkaságnak — szent reményét követi“. (Babits M.)

„Gyöngyike Árpádházi Szűz Szent Margit“.Jézus drága Szíve a mennyei gyöngyszedő —

hazánkban is a tatár pusztítás Ínséges árjából, vi­gasztalásul és kárpótlásul a mártírnemzetnek, a legragyogóbb gyöngyöt fűzte fel gyászfátyolos ko­ronájára; s ez Gyöngyike, Árpádházi szűz Szent Margitunk. (Latin neve Margarita: gyöngyöt jelent­vén. — Rosty Kálmán S. J.) Szent Margit csodála­tosan szép gyöngy volt, mert tündöklő tisztaságban ragyogott. A legtöbb ember szemében a tisztaság, az erkölcs egyenlő a nemi tisztasággal és erkölccsel, holott ez csak részletkérdés! A lélek Istené s mind­az, ami távoltartja Tőle, ami válaszfalat emel, vagy akár csak leheletnyi fátyolt von az Isten és a lélek közé, megtöri makulátlan tisztaságát, jellemének gy őngy szem-mi volt j á t . . .

Árva népünk gyöngye: Margit, édes gyenge, — Áldozat voltál: Krisztus az oltár. Tépett hazánkért Krisztushoz hajoltál. Tégedet kérünk: Könyörögj értünk“. (Mentes M.).

Légiaknák irtózotos robbanásai közbenkérjük Szent Margitunkat, hogy hazánk ezekből a fájdalmas napokból szebbé szépülten kerüljön ki. Valamennyien úgy érezzük: a jó Isten most azért sanyargat és szorongat bennünket ily súlyosan, hogy megértsük: a világ dicsősége, hírnév és em­beri elismerések semmit sem érnek; hogy teljesen a jó Isten Gondviselésébe vessük reményünk hor­gonyát, m ert aki terem tett és megváltott, könnyű­szerrel meg is menthet a legreménytelenebb hely­zetekből is. Szent Margitunk is segít ebben! . . .

R E N D I ÉLETA nemzet nagy erőfeszítéseiben

minden magyar segítségére szüksé­günk van. Vezetőink egymásután hívják fel a nemzet áldozatkész fiait, hogy vállaljanak részt háborús ne­hézségeink leküzdéséből. Anyagi és lelki vonatkozású erőinket egyaránt latba kell vetnünk, hogy kötelessé­geinknek m egfeleljünk. Szent Ferenc Harmadik Rendjének különösképen szólnak ezek a hazafias parancsok. Az áldozatban elsőknek kell lennünk! Sebesültek ápolása, vigasztalása, ajándékozása, — menekültek befo­gadása, megsegítése, a gyermekzaj

és egyéb gyarlóságok türelm es e lv i­selése, — hadbavonultak hozzátarto­zóinak szíves támogatása munkában, kölcsönben, együttérzésben, — hábo­rús szeretetmozgalmak felkarolása, alamizsnálkodás, gyűjtés, közmunka, s ki tudná elsorolni, mennyi alkalom arra, hogy a háborúban mi is erősít­sük nemzeti erőinket. Az elmúlt v i­lágháborúban páratlan buzgalommal dolgozott minden társadalmi és va l­lási egyesületünk katonáinkért. Ma sem lehetünk lanyhábbak! Mutas­suk meg, hogy Szent Ferenc gyer­m ekei a szeretetgyakorlatok legfür­gébb, leghasznosabb katonái!

Óbuda. R endi községünk k é t éve á ll fenn, am ió ta Főtiszt. P. R éz M a­

rián v iz itá to r a ty a intézkedésére a budai rendikö-zség 80 óbudai tag ja m egalak íto tta a külön községet. Igaz­gatónk F t. Nagy Ferenc, B ernard in testvér, e lö ljárónő özv. Bohrándt Zol­tánná, E lek ta nővér, az elöljáró pe­dig csekélységem. A M agyar B a rá­to t többen já ra tju k , a rendiközség azonban egyelőre szegény, sa já t h e­lyisége sincs. E löljáróságunk úgy h a ­tározott, hogy hivatalos lapunkat m inden taggal m egrendeltetjük . T u ­domásom szerin t még 3 testvérnek; nem sikerü lt költségvetésébe illesz­teni . . . Az ügy érdekében k ífé jte tt m unka kötelességünk, a ju ta lm a t Sz. F erenc A tyánktól várjuk ! Bp., 1944. aug. 26., H udri József, T am ás testvér.

/

I 143

I f j ú s á g i R o v a tRovatvezető: Dr. Monostory Elekné, Eger, Vécsey-u. 25.

Pro patria !A föld mosolyog, á lm o d ik . . . Ta­

lán azt áilmodja, hogy nincs m ás a világon, csak szín, szépség . . . H ir­te len nagyot ren d ü l a m indenség, véresen vonaglik a föld, vékony kis erekben folyik a v é r . . . pro patria... Messze m agas K árpátokból k is szellő érkezik. M egsím ogatja az arcom lá ­gyan, vigasztalón: pro p a tria . . . súg­ja.

És kapok egy levelet: büszke le­hetsz a bátyádra. H azájáért h a lt meg.

Bátyókám ! Égetőn szalad belém a fájdalom ; d u rv án m egüti szívemet. De felem elem a fe jem et és könnyes­büszkén m ondom : Te elm entél a többi hőssel, hagy hazánk n e csak szép és gazdag, hanem nagy és bol­dog is legyen, a r é g i . . . E gyszer. . . ha a jóságos A tya a k a ra ta végetvet a szenvedésnek, gyűlöletnek a Te — és a Ti — em léketek ak k o r is él m ajd m inden szívben, ak ik o tt 'ma­rad ta tok , ahol zúgnaik, m esélnek a nagy fenyők . . . p ro p a tria . . .

Mecsek Gitta.

VIHARTANC.

Vad hajszában fu tn ak gyűlölet, szeretet, bánat, k ín és öröm.T ársuk le ttem a vad kergetésben, m indegyikük hív, csalogat, k ínál; de m ely ik tek örök?

Oly jó így rohanni fájdalom m al, könnyel, ja jja l, szenvedéssel.S szívem et, ez t a dalo lva futó apró, k is tűzgolyót elhelyezni az Isten kezében.

Bencze Mária Budapest.

VALAKIRE MI RITKÁNGONDOLUNK.

É desanyám tól hallo ttam ezt a k is történetet, én m agam nem is em lék­szem reá.

V alam ikor régen a háziasszonyunk halálos ágyán feküdt. H alkan im ád­koztak a jelenlevők. L átv a ezt, é n a szoba közej>én le térdeltem és e l­m ondtam , hangosan, h iba nélkü l a M iatyánkot és az Udvözlégy M áriát. Pedig azelő tt m indig segítem kelle tt, m ert még csak — k é t és fél éves vol­tam.

Ügy gondolom, ő ran g y a lo m segí­te tt akkor. Ó azóta hányszor ön tö tt belém bátorságot. Nehéz helyzetek­ben is.

A m enyország öröm einek egyike— az t hiszem — az lesz, hogy Ő r­angyalunkat, legjobb B ará tu n k a t szem től-szem be m egláthatjuk . Mihályi Terézia Margit Jászapáti.

EMLÉKEK.

Szennyel hullám zó tengerár.Délibáb eltűnik, csak a való áll.Édes-bús m agányos messzeség, Melyből fe l-fe lbukkan egy-egy szép

✓ [emlék.Száll az em lék. „Ólom -lom ha szár-

[nyam,Igen, akkor m eg a fellegekben já r-

[tarn.M ikor nálad voltam , hogy élni ta -

[nuljak,Tetőled tanu ljak , T erád hasonlítsak.Terád, k i k a ro d égnek emeled, Szárnyaid a lá re jte d gyermeked.K örötted za jlik csúnyán piszkos élet, Te imádkozol, s gyerm ekedet félted.O ktatod a szépre, ok tatod a jóra: Istenfélelem re és az okos szóra.A piusi tem plom , drága édesanya. Jézus-szíve o ltá r, s örökmécs sugaramind, m ind e lk ísé rtek göröngyös

[útam ra,Ki a sivatagba, vándorlásom ra.

Füzes István, Baja.

GONDOLATOK EGY BÖLCSŐ FELETT.

Az őszi nap su g arak utolsó csókju­k a t kü ld ik be egy kis viskó ablakán. Szegényes bölcső m elle tt ülök és né­zem a benne szendergő babát. Hogy mosolyog a k is nyolchónapos a n ­gyal! . . .

Míg csodálom Is ten alkotását, álom ra h a jtja fe jé t az éltető napsu­g ár is, A lkonyodik. A hulló faleve­leket dühösen kerge ti az esti szél. A bölcsőben szunnyadó élet, v irága it illatozza felém , és é n . . . m égis az e lm ú lásra gondolok. Látom m ily b á­gyad tan h u llan ak a vadgesztenye le­velek. A pom pás zöld szinek m ellett o tt v annak a sárga vörös, b a rn a h u l­lafoltok is. N em rég szakadt le a zöldes kocsányról p iciny teste és m ár k ihű lt m egm erevedett. N incs lü k te­tő é le t a haldoklóban.

Te m egfakult levél, m ost az a sor­sod, hogy röpü lj az u takon azu tán sok m ással összehalm ozva elro thadj.

M a h a lva v a n . . . és tegnap még élt!

Ú jra a bölcsőre esik tekintetem . Édes kis csöpségem! M ilyen sors vár rád? . . . Most boldog vagy, m e rt él, és szeret az édesanyád. Még nem is­m ered a világot, am ely csak látszó­lag s z e re t . . . Még nem harcoltál, és nem néztél szembe a gonoszsággal. Ezt m ind a te édesanyád 'te tte h e­lyetted. Nem érezted az elhagyato tt- ságot, egyedüllétet, m ert az édes- • anyád szíve m indenhová elkísért.

Ó ja j! Mi lesz ha egyszer ő is lehu llik az élet fájáról? Most e roz­zan t k is ház az ö n tuda tlan öröm p a­lo tá ja szám odra, m e rt benne v irraszt az önfeláldozó szeretet!

Egy napon te is, én is, m indany- ny ian v isszatérünk a porba .ahonnan vétettünk . V ájjon úgy é ltem -e eddig, hogy m egérdem lem az örök élet ko­ronájá t? . . .

Kalocsai Mária, Kassa.

BIZALOM AZ ÉJBEN.F enn állsz a sziklán, kereszt tö ­

vében. F á ty lad lobog az éji szélben. É jje l van, vaksötét, de m ögötted e l­ha ln ak a cikkázó csillagok. F eltör a nap , m eleg sugárra l, beragyog Té­ged s keresztedet. Szép vagy M argi­tunk , rem énysugarunk , csillogó n a ­punk, csodás hajnalunk . Fényed elő­ször hegyeket, síkot; — folyók csil­lognak, havasok szikráznak. K önnyek száradnak , arcok kacagnak, szemek ragyognak, szívek dalolnak. R uhád szegélye sim ítja arcu n k at, átlátszó kezed á ldva kitárod. Csodás, nagy szemed mosolyog M argit, s a jkad «nekel.

Dalolj csak, Te csodás, égi k irá ly ­lány, dalod a sű rű felhőkön áttö r. Dobog a szíved, n ép ed ért dobog, s m i b ízunk Benned, d rága M argitunk!

Litvay Piroska Nagykanizsa.

Október első napján te m e ttü k B u­dán „Jó A n y án k a t“, a budai h a r- m adiikrend örökös tiszteletbeli elő l­já r ónőjét zrinygrádi P eta inek M i- chelina nővért. A M. B. legközelebbi szám ában bővebben em lékezünk meg áldásos é le té rő l és szent haláláról.

*HALOTT AINK: Kemény Andor

plébános Felsőireg, — Lengyel Rezső káplán, Abony — Bujdosó Rozália, K iskunfélegyháza. — Jurán Ilona Miskolc. — zrinygrádi Petainek Mi- chelina, Budapest.

„Magyar Barát“előfizetési ára egész évre 5 P,

félévre 2'50 P, egyes szám ára 50 fill. Csekkszám: 51.581. Üres befizetési

lapot 3 fillérért a postán kaphatunk.A kéziratokat minden hó 25-ig

küldjük a szerkesztőségbe. Kéziratokat nem őrzfink meg, csak portó mellé­

kelése esetén küldünk vissza. Kiadja a Kapisztrán Szent Jánosról

nevezett Ferences Rendtartomány.

K apisztrán-Nyom da, Vác.Felelős ü zem vezető : Lőrincz János.

144 L apunk a 12.000/1944. M. E. rendele t érte lm ében 8 oldal.