Czanik Csaba Árpád

Álom-ösvény

Mikor gondolataim testet öltöttek és elindultam a hét kõoszlop csarnokából a

könnyek kapuján túlra, Te tudtad miért jövök. Hagytad, hogy a sors megvalósítsa

önmagát.Most, messze jársz. Sorsod útja

egyesült a végtelennel. Tudom, hogy a hétkõoszlop csarnokában találkozunk és

nagyokat nevetünk a könnyek kapuján túlivilágon.

Köszönöm

© Czanik Csaba Árpád, 2002

ISBN 963 00 9687 0

Karaván Kiadó

Kiadásért felel: Czanik Csaba ÁrpádFelelõs szerkesztõ: Sipos Anikó

Ajánlás:

Az idõ végtelen útvesztõiben mindenki újraés újra át tudja élni saját életének lehetõségeit ésbuktatóit. Végtelen idõ van arra, hogy az ismétlõdé-sek hosszú sorából bármikor felszabadítsa saját lel-két. A végtelen idõ azt jelenti, hogy bõven van módés lehetõség arra, hogy bármikor megtalálja az em-ber saját boldogságának a felismeréséhez vezetõutat, s ezen felismerésen át eljusson saját félelmeineka felszabadításához.

Ajánlom a könyvet annak, aki már felismertejogos, vele született igényét a boldogságra, és felis-merte félelmét is, ami elzárta tõle a boldogságot.Minden pillanatban van idõ arra, hogy az ember sa-ját belsõ világában szembenézzen félelmei világával,és feloldozást nyerjen a létezés végtelen körforgásaalól. Csupáncsak egy dolog kell, érezni a létezés ere-jét, a hajnal zenéjét, és hallani a lélek hangját. Nembírálni a világot, csak elfogadni, s tudni azt, hogyfenn, magasan a felhõk felett mindig kék az ég és ra-gyog a nap.

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki érzi,hogy embernek lenni erény és lehetõség. Lehetõségarra, hogy érezzük, minden rajtunk múlik.

5

De ezt az idõt már nem lehet a jégkorszaknaknevezni, sokkal inkább a jégvilág hattyúhalálának. AGolf-áramlat, ahogy szállította északra a meleg leve-gõt, nem csak a jég került egyre feljebb és feljebb, ha-nem az emberi kultúra egyre nagyobb területet hódí-tott magának.

A mai Közép-Európa vonala mentén egészenBretagne-félszigetéig terjedt, északnak Izlandig. A maiSkandinávia területe nagy részben ezekben az idõkbenmég lakhatatlan volt az ember számára. Az ember fõelõfordulási helyei Közép-Európa, Spanyolország,Anglia, míg kelet felé egészen a Himalájáig terjedt. Azélõhelyek összefüggõ rendszert alkottak. Ezeknek azembereknek az volt a legfontosabb, hogy a tél ellen vé-dekezzenek, életben maradjanak, és hogy minél na-gyobb területeket tudjanak bejárni és magukénakmondani.

Az esemény valahol Európában játszódik, sokszáz kilométerrel a jéghatártól délre, ahol az élõvilágszinte kimeríthetetlen s végtelen kavalkádja volt jelen.Az erdõket a lankásabb oldalakon hatalmas szelíd-gesztenyék és vadgesztenyék tarkították, a magasabbrégiókat fenyõk borították. Szinte mindenhol össze-függõ tölgy, kõris, és bükk óriások õrködtek a világ fe-lett. Hatalmas mamut csordák, kardfogú tigrisek, bar-langi oroszlánok, és minden állat ura, a barlangi med-ve volt jelen.

Az emberi csoportok kis létszámban, elszórtana szárazabb lapályokon telepedtek meg. A hegyek kö-zött, az elzárt völgyekben, a széltõl védett régiókbankerestek menedéket. Ezeknek az embereknek a leg-

7

Bevezetõ

Úgy 10.000 évvel ezelõtt a mai Európa terüle-tének jelentõs része egy egészen más arcát mutatta atermészetnek és a természetet formáló erõk kapcsola-tának. Európa középsõ részén, az Alpok északi oldalá-ig terjedõen még benyúltak azok a hatalmas jégmezõk,amelyek egészen az Északi-sarkról indultak, és fény-korukban jó 3000 méter vastag jégpáncéllal borítottákÉszak-Európa alföldjeit.

De erre az idõre ezek a jégmezõk leapadtak, el-olvadtak, és már csak Skandináviától Lengyelország-ig, majd tovább keletre Szibériáig, Grönlandig húzód-tak, - ahol a mai napig 1000 méter fölötti vastagságbanmegmaradt a jégtakaró.

Történetünk idején a jég a mai Drezda vonalá-ig húzódott, de már a déli-tengerek felõl induló és párezer éve mûködõ Golf-áramlat folyamatos meleg után-pótlásával egyre csökkentette a jégvilág kiterjedését.Az örök jég határa a mai 50. szélességi fokig terjedt el,és keleti irányba húzódott föl egészen a 60. szélességifokig, majd szinte így körbefutva a Földön, Ameriká-ban a sziklás hegységnél, a 60. szélességi foktól újraelindult az 50. felé. Tehát, közel a Föld egyötödét azacélnál keményebb, és szinte összefüggõ jégpáncélborította. Ahová nem ért el a jég, az az alatti területe-ket még zord telek uralták. A mai ember számára szin-te kibírhatatlan idõ uralkodott. Mínusz 40-50OC-os hi-deg, a 100-150 kilométeres szél, és a hosszú hetekig,hónapokig tartó, megszûnni nem akaró havazás rejtet-te el a napot.

6

Elsõ fejezet

Hosszúra nõtt árnyékot vetettek a fák, a naplassan kezdett közeledni a látóhatárhoz. Szürke, sö-tétszínû felhõpamacsok szegélyezték az útját a hori-zont felé, s lágy szellõ fújt a hegyek felõl. Messzi tá-vol mamutok tülkölését lehetett hallani, ahogy csör-tettek a lapályon át ivóhelyük felé. Útjukból gazel-lák, õzek, szarvasok futottak félre riadva, de pár mé-ter ügetés után megálltak, mert tudták, hogy az óriá-sok nem bántják õket. Csodálkozva nézték ezt a han-gos vonulást, majd nyugodtan folytatták tovább lege-lészésüket. Messzi fenn, a dombok között néha egy-egy árny suhant át. Farkasok.

Egyre aktívabb, egyre élénkebb lett az erdõ.Ilyenkor napnyugta körül mindig minden megeleve-nedett, élõbb, élettel telibb lett. Farkasok, oroszlá-nok, medvék elindultak éjszakai vadászatukra, vár-ták, hogy az alkony leple megerõsödjön, s õk be tud-ják végezni dolgukat. Kiválogassák a gyengéket,hogy az élet körforgása tovább tudjon menni.

A nap lebukott a látóhatárnál, még világosvolt, és a szürkület fátyla kezdte beborítani a tájat. Amadarak csicseregtek, s túl az itatót szegélyezõ nyíltdombok között, a hatalmas szelídgesztenye erdõkközött kinyílt egy piros virág, a tûz és kékesszürkefüstje vidáman szállt az ég felé.

A tûz körül faágakból, csontokból, kõbõl ka-lyibák álltak, s ezekben a kunyhókban éltek a törzstagjai. A kunyhók között nagy volt a zsivaj, gyerekekfutkároztak, asszonyok mentek vízért a patakhoz. Az

9

fontosabb nem csupán az életben maradás volt, hanemaz, hogy legyõzzék félelmüket és megalkossák hitvilá-gukat. Nem volt gond számukra tisztelni az erdõt, mertelfogadták és tudták, hogy nem õk az erdõ urai.

Tudták, hogy nem õk állnak a tápláléklánc csú-csán, hanem sokan megelõzik õket. De tudták azt is,hogyha összefognak, akkor szinte bárkit le tudnakgyõzni.

Ez a kor a vajúdás korszaka, mikor az ember -természetesen mai értelemben véve - még csak éppmost esett le a fáról. Minden nap új és új harcokat hozaz életben maradás palettáján, de már látható a vajúdáseredménye, a születõ értelem. Már gondolatcsírák pat-tannak ki, hogy mi végre születik az ember, honnanjött és hová tart, mi történik a halál után, vagy épp azt,amit érez, miért érzi.

Történetünk a kõkorba kalauzolja vissza az ol-vasót, a kõkorba, melyrõl kiderül, hogy nem is voltannyira primitív, érzéketlen és állatias. Talán a kõkorembere és a mai kor között sok mindenben nincs isolyan nagy különbség, hisz éljen bárki bármilyen kor-ban, csak egy dologra vágyik, hogy békében és boldo-gan teljenek napjai. Ugyan lehet, hogy a mai ember azInterneten szörfözik, McDonalds-ban áll sorba, moso-lyogva gondol a kõkor emberére, de azt nem tudja,hogy ezek a múlt ködébe veszett kultúrák képviselõiképesek voltak örülni a felkelõ nap látványának, a te-liholdnak, egy madárdalnak. Nyíltan tudtak bánkódnia halálon, ha az elérkezett. Õszintén tudtak szeretni, sszerelmükért meghalni, de képesek voltak szikrázószemekkel ölni és harcolni, érzéseiket tisztán kimutatni.

8

élet úgy hozta, hogy összecsapásra került sor. Perszemindig nagy körültekintéssel és óvatossággal men-tek bele az ilyen harcokba, már amennyire körülte-kintésrõl és óvatosságról lehet beszélni olyankor,amikor egy-egy küzdelem csak másodpercekig tar-tott. Hisz soha nem lehetett látni, hogy az öreg holvan, nem lehetett tudni, hogy épp kit figyel, de õk ak-kor is próbáltak felkészülni, és úgy viszonyulni amedvéhez, mint hogyha az saját õseik megtestesülé-se lenne.

Itt az esti tûznél az öregek körülnéztek, s cso-dálták a távolban lenyugvó napot, ahogy vérvörösszínt fest az égen. A távoli fák sötétzöldbõl feketéreváltottak, és minden komor hangulatot öltött. Tudták,valahol most is kint jár a medve, valahol most is kintfigyel.

Láttak ütközeteket, mikor a medvék a hatal-mas barlangi oroszlánokkal csaptak össze, és sohasenki nem emlékezett olyan harcra, amikor bármi-lyen állat legyõzte volna a medvét. Így az esti tûznélsoha nem szólították nevén. Mindig használtak rá va-lamilyen jelzõt, mint az öreg ember, az erdei ember,az erdei bölcs. Ezek a nevek valójában a tisztelet ki-fejezései voltak. Nem igazán a félelmüket lepleztékvele, sokkal inkább azt a méltóságot, amivel gondol-tak a medvére. Úgy gondolták, hogy ez sokkal na-gyobb úr, mint közülük bárki, sokkal nagyobb hata-lommal rendelkezik a világon. Úgy érezték, ha sûrûngondolnak a medvére, és kimondják a nevét, azt amedve megérzi, s akkor eljön, és meg fogja kérdez-ni:

11

öregek, az idõsek, a harcban, a vadászatban megfá-radtak ott ültek a tûz körül, s emlékeikrõl beszéltek.Nagy csatákról, vadászatokról, kalandokról, hatal-mas medvékrõl, és még most is bennük volt a féle-lem, mikor kimondták az erdei öreg nevét. Óvatosannéztek körül az alkonyban, hogy nem ott van-e vala-hol a fák és a bokrok között a hatalmas medve, akiura életnek és halálnak. Majd mikor meggyõzõdtekróla, hogy nincs a közelben, akkor folytatták emléke-zéseiket, de a medve szelleme szinte kézzelfogható-an ott lebegett közöttük.

Ahogy az idõsek beszélgettek a medvérõl, sóvatos gondolataikkal halkan éberségüket megerõ-sítve nézték a messzi távolt, gondolataik egy csírája,mint egy fohász szállt a messzi végtelen erdõk felé,hogy senki ne kerüljön összetûzésbe, harcba, vitábavagy nézeteltérésbe az erdõ urával, az öreg erdei em-berrel, - ahogy õk nevezték, azaz a hatalmas barlan-gi medvével. Nem féltek a medvétõl, nem is gúnyol-ták azt. Egyszerûen a szó, szó szerinti értelmébentisztelték. Tisztelték erejét, tudását, bölcsességét, sazt a szellemi erõt, ami áradt belõle, ahogy eldöntöt-te, hogy ki éljen az erdõben és ki haljon. Nem gyil-kolt a medve, egyszerûen csak bírája volt a világnak.Azt gondolták, hogy a medvék nem igazi állatok, ha-nem elhalt õseik, szellemeik keltek életre bennük,hogy õket segítsék az élet egyre nehezebb útvesztõi-ben való eligazodásban. Úgy gondolták, hogy a med-vék valójában az õseik, a rokonaik és a testvéreik,velük összetartozók, és így igazából nem vadásztakrá. Igaz, nem is tértek ki soha a harc elõl, hogyha az

10

gebbek történeteit. Néha egészen közel hozzájuk,egy-egy farkas hangját lehetett hallani, de nem féltektõle, hisz tudták, hogy nem bántja õket. Igazábólnem féltek semmitõl. Az erdõt, a világot nem úgy te-kintették, mint egyfajta kiaknázandó készlet, hanemmint életük szerves része, amely biztosítja számukra,hogy holnap is életben tudjanak maradni. Mindenki a tûznél ült, és néha, mikor felnéztek azégre, emlékeik között megjelentek a vadászok, akikhárom Holddal ezelõtt indultak el a nagy vadászatra.Évente általában kétszer rendeztek nagy vadászatot,melyek hosszú hetekig, hónapokig tartottak. Kora ta-vasszal és késõ õsszel voltak a nagy vadászatok,amikor a szálláshelyek környékén lévõ hatalmas er-dõségekben és nyílt terülteken megindultak a vadak.Tavasszal, amikor indultak vissza a hegyek közé, ahegyek magasabb régióiba, és õsszel, amikor a zordtelek elõl indultak lefelé a kellemesebb klímájú, ala-csonyabb fekvésû lapályokra. Bizonytalan volt sok-szor ezeknek a vadászatoknak az eredménye, hisznehéz volt elõre pontosan kiszámítani a vadak moz-gását. Bármennyire is ismerték az erdõt, tudták, elégannyi, hogy valahol messze tõlük egy-egy ragadozómegriaszt egy nagyobb vadcsapatot, akkor az képesa megszokott útvonalától több kilométerre is eltérni. A tavaszi nagy vadászatokkor általában õzeket, szar-vasokat, madarakat ejtettek el, hisz tudták, utána márhosszú ideig tudnak majd vadászni, és nem tartalé-kolták a húst, mint a téli vadászatoknál.

A téli vadászatok alkalmával általában bölé-nyeket vagy mamutokat ejtettek el, és ezeknek az ál-

13

- Miért hívtál? Itt vagyok!Mindig arra gondoltak, hogy az ilyen nagy urakatnem jó, nem illik háborgatni, hagyni kell õket, hogysaját útjukat járják. Így is elõfordul, hogy ember ésmedve találkozik, s olyankor általában a medve ke-rül ki gyõztesen. Nézték, ahogy a napnyugta színeinarancssárgáról feketére váltanak, és a tábortûz egy-re jobban bevilágítja a falu kalyibáit. Nem beszéltekugyan róla, de a közösség tagjai gondolataikba ka-paszkodva elindultak egymás felé, hogy bíznak ben-ne, ezen az éjjelen sem talál meg senkit a medve, ésa sötétség ideje alatt, az eljövendõ éjjelen sem ítélke-zik majd senki felett. Persze ez így is történt. A kör-nyékükön már hosszú-hosszú ideje nem volt összetû-zés az ember és a medve között.

Ahogy a nap lenyugodott, a kalyibákban egy-re-másra égtek a kis házi tüzek, a tetõrésen át méglátni lehetett, ahogy a kékesszürkés füst száll az égfelé, és bent, a furcsa imbolygó fényben emberek él-nek és végzik napi életük apró-cseprõ dolgait. Las-san mindenki elvégezte feladatát, amit aznapra kiróttrá a sors, és kezdek egyre többen gyülekezni a tábor-tûz körül. Ahogy a tûz egyre erõsödõ fénye megvilá-gította arcukat, vidáman beszélgettek, néha-néhapajkosan egymás hátára csaptak. Fonták álmukat azéletrõl, a világról, és gondolataikban egyre meré-szebb és merészebb kalandokat szõttek. Közben azasszonyok a tûz körül serénykedtek és készítették azételt. Elkészítették vacsorájukat, amely növényekmagvaiból és az állatok sült húsából állt, majd utánamindenki leült a tûzhöz, s együtt hallgatták a legöre-

12

célja az lesz, hogy minél több vadat ejtsenek el, hogykészleteiket fel tudják halmozni, hogy a telet végigtudják élni. Igaz, soha egyetlenegy vadász sem emlé-kezett arra, - vagy a törzs legöregebbjei gondolatá-ban sem talált emlékképeket -, hogy annyi készletethalmoztak volna fel, amennyibõl tavaszra maradtvolna. Mindig, mire a Hold vadászatának az ideje el-jött, a közösség tagjai közül már páran gyakran közelálltak az éhhalálhoz. A hosszú, kegyetlen téli idõ-szakban a készletek elfogytak, mielõtt a tél elkezdõ-dött volna, és még mindig nem volt semmi hír a va-dászokról. Ebben az évben ez volt az utolsó nagy va-dászat, a Hold idejének a vadászata, amikor teliholdidején indulnak el és telihold idején jönnek vissza.Ahhoz, hogy a teljes telihold eljöjjön, még két éjsza-kára volt szükség. Mikor majd felragyog az óriásiHold az égen, fényével beragyogja az éjszakai erdõt,a láthatatlan dolgok láthatóvá válnak. Minden színt,fényt és értelmet nyer, a sejtelmek megerõsödnek, afélelmek elmúlnak, minden más arcát mutatja. AHold ezüstfénye megmutatja a hazavezetõ ösvényt,és megmutatja azt is, hogy a törzs életben tud-e ma-radni. A Hold ösvényét csak a legbeavatottabb vadá-szok ismerhették, a legbiztosabb kezûek, a legrava-szabbak, a legõszintébbek. Azok, akik szinte együtttudtak élni és gondolkodni az erdõvel. Azok, akik ké-pessé tudtak válni olyan belsõ titkok megismeréséreés felismerésére, amelyek gyakran el tudták vezetniõket az erdõ mélyén lapuló vadakhoz úgy, hogy szin-te ölés nélkül hozzájutottak a zsákmányhoz. Gyakrantaláltak ezek a vadászok szinte már az elgyengülés

15

latoknak a húsát szárított fenyõhajtások füstjén pá-rolt különféle növényi füstök keverékében nagyonjól tudták szárítani. Az így megszárított hús hosszúhónapokon át szinte folyamatosan megõrizte az ízét.

Az õszi vadászatot a szél vadászatának hív-ták, amikor beköszöntenek az õszi nagy szelek.

A tavaszi vadászatot a Hold vadászatánakhívták, amikor a Hold elindul vissza az égi pályájánaddig a pontig, amíg a világot alkotó teremtõk újrameg nem parancsolják neki, hogy induljon visszaazon az úton, amelyen ingázik. A Hold útját fontos-nak tartották vadászataik megfigyelésénél, hisz errealapoztak mindent. Ez volt számukra az egyetlen le-hetséges dolog, ami mint kiindulópont, mint idõ-meghatározó volt jelen az életükben.

A tavaszi Hold vadászat a törzs egyik legfon-tosabb társadalmi eseménye volt. Meghatározta gon-dolkodásmódjukat, kultúrájukat, rituáléjukat, viszo-nyukat a vadászathoz, a vadhoz, az erdõhöz, de amia legfontosabb, a saját belsõ világukhoz. A Hold vadászatára nem mehetett el mindenki, csakazok az érett tudással rendelkezõ vadászok, akik ké-pesek voltak szinte megérezni gondolataik erejével,hogy merre és hol járnak ezek a vadak. Nem az voltezeknek a vadászatoknak a legfontosabb célja, hogykészleteiket feltöltsék, inkább csak az, hogy kivívjákaz erdõ nagy szellemeinek a segítségét, hogy az el-következõ tavaszi és nyári vadászatokon sikereseklegyenek, és mindig legyen friss hús. De kivívják tá-mogatásukat akkor is, amikor majd az õszi nagy va-dászatra, a szelek vadászatára indulnak, melynek

14

nem az, hogy önmagáról kell gondoskodnia, hanemarról szól, hogy a közösség érdekeit kell szem elõtttartani, mert a törzs szellemei és istenei a vadászok-kal vannak. De megmutatja azt is, hogyha kivívtákaz istenek és szellemek haragját, akkor a törzsre ne-héz s rossz idõk várnak.

Ahogy ott ültek a tûz körül és nézték az eget,látták, amint a Hold lassan felkel az égen, és még hi-ányzik belõle egy jó darab, hogy teljes kör formájúlegyen. Fényesen ragyogva kelt fel, és mikor mármegtette égi pályájának egy jó részét, felhõbe burko-lózott. Az öregek összevonták szemöldöküket, szót-lanul összenéztek, s csak annyit mondtak:

- Lassan minden megváltozik, új idõk jön-nek, új szelek fújnak, új törvények születnek, a régi-ek elvesznek az idõben.

Az éjszaka csendjét néha egy-egy bagolyhu-hogás vagy sakálkacagás törte meg, de ez nem zavar-ta a törzset. Nyugodtan hallgatták az öregek elmélke-déseit, hogy milyen idõk jöhetnek, jók vagy rosszak.Közösen megállapították, hogy az elkövetkezendõidõk egészen más dolgokról fognak szólni, mint idá-ig, mert a Hold fényesen kelt fel, ami tiszta jövõt jó-sol, de felhõbe burkolózott, ami azt jelenti, hogy ne-héz s kegyetlen idõk várnak a közösség minden tag-jára. De ha túlélik, kibírják és megfejtik az istenektitkát, akkor életben maradnak, s tovább tudják foly-tatni a Hold vadászatának õsi törvényeit. Ez a vadá-szat egyfajta szertartás, egyfajta rituálé volt.

Telihold idején gyógyfüvekbõl, gombákbólkivont ital bódító hatása alatt a vadászok eljárták az

17

határán lévõ vadakat, amelyeket nem kellett bántani-uk, csak megköszönni az erdõnek. Azok a vadászok,akik a Hold ösvényének titkát ismerték, igazából avadat társuknak tekintették, nem élelemforrásnak,sokkal inkább az erdõ népe közül egynek - önmaguk-kal együtt. Sokkal mélyebb és nagyobb õszinteségetéreztek a vadak iránt, mint bármi más iránt. Perszetiszteletet éreztek embertársaik iránt, családjuk iránt,rokonaik iránt, de a vad mindenek felett állt. Nemmint élelemforrás, hanem mint velük egyazon helyenélõ, és egyazon sorsban osztozó élõlényt tisztelték.A Hold ösvényére induló vadásznak külön beavatásifolyamatokon kellett átesnie. Ezek a beavatási folya-matok nem igazán abból álltak, hogy az erdõ és azerdõ népének a titkait, vagy épp a vadászatot kellettneki ismerni, sokkal inkább az emberségbõl, a jel-lembõl, a kitartásból kellett a jelölteknek vizsgázni.A nagy vadászatok irányítói és azok, akik mint nagytávlatokat befürkészõ ismeretlen területeket felfede-zõ vadászok indultak el a végtelenbe, a távoli isme-retlen világok felé, azok mind, mind a Hold ösvényétjárták. Mindannyian végigjárták azokat a beavatásirituálékat, amelyek felismertették bennük a szelle-mük mélyén szunnyadó titokzatos erõt, és sokszorezek a vadászok képesek voltak olyan gondolatienergiák felszabadítására, hogy a közösségüktõlnagy távolságokra is el tudták juttatni gondolataikat.A Hold ösvényére való lépés a vadászok között azegyik legnagyobb kitüntetésnek számított. Általábana Hold ösvényére való lépés egy vadász számára aztjelentette, hogy elsõdleges szempontja az életben

16

hogy hátha meglátja a hazatérõ vándorokat, de sem-milyen hírt nem hoztak róluk, és senki nem tudottvelük kapcsolatba lépni.

Lassan mindenki lefeküdt, nyugovóra tért. Atûzõrök maradtak csak fenn egyedül, akiknek az volta dolguk, hogy egész éjjel õrizzék a tüzet, a lángot,amelynek soha nem szabad kialudni, mert az bajt,rossz idõket hoz a törzsre. Ilyenkor a gonosz szelle-mek eluralkodnak rajtuk, melynek eredménye a halállesz, s ez ellen õk nem tudnak védekezni.

Ezen az éjjelen két ifjú vadászra esett a vá-lasztás, hogy õk vigyáznak a tûzre. Ott ültek a parázsmellett, néha egy-egy darab fát tettek rá, s nézték,ahogy a kékesen izzó láng apró táncot jár a vörösenizzó zsarátnokon. Hosszú órákon át ültek, mikor egysikítás törte meg az éjszaka csendjét, s észrevették,hogy az egyik kalyibából egy nõ lép ki, aki várandósvolt. A nõ árnyalakjában Kitát fedezték fel, akinekmár csak napjai lehettek hátra, hogy megszülje mag-zatát.

Kitá lassú, nehéz, botorkáló léptekkel ment abokrok között. Tudta, hogy senki nem fog neki segí-teni, mert az életét mindenki egyedül kezdi, egyedülfejezi be, és a szülésnél is mindig egyedül van a szü-lõ nõ. Nem azért nem segítettek, mert nem akartak,hanem mert tudták, hogy itt valójában a szülõ nõnekés a gyermekének van dolga egymással, s ezt a dol-got csak õk ketten tudják átélni. Ha a szülõ nõ segí-teni tud a magzatnak, hogy világra tudjon jönni, ak-kor a lelke egészséges, a szelleme nyugodt és békéslesz, de ha az istenek és a szellemek megvonják tõle

19

áldozatok táncát, melyben kérték az isteneket, hogylegyenek hozzájuk jók, és útjuk során küldjenek fe-léjük annyi vadat, amennyi nekik kell, hogy a ke-gyetlen s hideg telet ki tudják bírni. A tánc alatt a bó-dulat hatására a vadászok kapcsolatba léptek õseikszellemeivel, akik megsúgták nekik, hogy merre jár-nak a vadak az erdõben, s õk merre menjenek, melyterületeket kerüljék ki, hogy az erdei öreggel, a med-vével ne kerüljenek összetûzésbe. Néha azonbanrossz szellemek is súgtak nekik, s ilyenkor a vadá-szat rosszul sikerült, vagy óriási harcba keveredtek amedvével, s a küzdelmekben sokan meghaltak közü-lük. Volt olyan is, hogy zsákmányukat farkasok ra-gadták el tõlük, és õk üres kézzel tértek haza. Ilyen-kor nagyon nehéz volt kibírni a telet, a betegségeket.A törzs - mire kitavaszodott, mindig az éhhalál kü-szöbére jutott. Ilyenkor sok erõ kellett nekik, hogyújra fel tudjanak állni, és újra egészséges legyenmindenki. De most minden jól haladt, a vadászok atáncban jó jeleket láttak, s úgy döntöttek, hogy fölfe-lé, a nagy hegyek övezte völgyekbe indulnak el, mertlátomásaikban a szellemek ezeket a völgyeket mutat-ták meg nekik, hogy ott rengeteg vad van. Most márkét Hold múlt el azóta, mióta a vadászok elindultak,s most a harmadiknál kell nekik visszatérni, de mégsenki semmilyen jelét nem látta annak, hogy a mesz-szi járók közelednének.

A törzs egyre aggódóbban nézett a Holdra ésa csillagokra, s próbálták kifürkészni a jövõt, hogyvajon a vadászok hogy tudnak visszatérni. Néha egy-egy ifjonc nagyobb távolságokra elmenet a törzstõl,

18

Megmosdatta hideg, hûs patakvízben a törzse szoká-sa szerint - melyben hittek, hogy a patak vize meg-tisztítja s megvédi majd élete során azt, aki közéjükérkezik, s így védelmet nyer az ártó dolgok ellen.Erõs, kitartó, tiszta, s vidám lesz, mint a pataknak vi-ze. Két napig maradt Kitá a pataknál, s ugyan láttáka törzs tagjai, de senki nem mert hozzá szólni. Ennekcsupáncsak az volt az oka, hogyha a magzat ez alatta két nap alatt mégis úgy döntene, hogy elköltözikebbõl az árnyékvilágból, akkor az csak a magzat ésaz anya dolga. De ha eltelik a két nap és visszamegy,akkor a magzat már erõs, és már sokkal nagyobb azesély arra, hogy az újszülött fel tud nõni, és megéli agyerekkort. A két nap letelte után felragyogott a teli-hold, s a telihold sugárfényénél Kitá elindult vissza atörzsbe. Mindenki ott ült a tûznél, és nézték, ahogyKitá az õzbõrbe csavart kisdeddel a karján belép atûz fényébe, s egyszerre sír, s egyszerre nevet, boldo-gan emeli fel a tûz fényében a feje fölé, s mondja atörzs tagjainak:

- Egy lányt szültem, aki életerõs, egészséges,és telihold elõtt egy pillanattal született. Az öregek halkan, nyugodtan csak annyit mondtak:

- Ez jó jel, ez a magzat a Hold leánya, s azértjött közénk, hogy megmutassa nekünk a további utat.Ez a magzat hazahozza a vadászokat. Légy rá büsz-ke Kitá, hisz lányod túlélte a két napot, ami azt jelen-ti, hogy a Hold ereje van benne, s ez az erõ biztosít-ja számára az erõs és kitartó életet.

A kisded kézrõl kézre járt, mindenki megcsó-kolta a homlokát, mélyen a szemébe néztek. Minden-

21

az élet jogát és belehal a szülésbe, akkor annak okavan. Ezt az okot minden embernél tiszteletben tartot-ták, mint legbensõbb lelki és magányügye. Kitá le-ballagott a patakig, beleült a vízbe, s elkezdte mor-molni a várandós anyák énekét.

Az éneke arról szólt, hogy hogyan várja kicsimagzatát. Nem számít, hogy mi lesz, fiú-e vagy lány,csak egészséges legyen. Mert õ, az anya, már nagyonvárja, hogy boldogok legyenek együtt. Meg fogja ta-nítani majd a magzatot mindenre, amit õ megtanultaz anyjától és a törzstõl. Tovább énekelt, és énekébenelmesélte neki, hogy milyen szép a világ. Milyenszépek a madarak, a hajnal, a naplemente, s milyenbölcs dolgokat lehet megtanulni a Hold útjának kö-vetésével. Ahogy énekelt, fájdalmai egyre erõsebbekés intenzívebbek lettek. Még mindig énekelt, de márhangja lassan kezdett elcsuklani, mikor érezte, hogymegindult a szülés. Leült a patakba, s lassan elkez-dett egy másik dalt, az újszülött érkezésének a dalát,mely arról szólt, hogy vérét átadja a víznek, mert víz-bõl van minden, s a vére visszakerül a vízbe, élet azéletbe, s a nagy körforgásban újra elérkezett egy kis-ember azért, hogy segítsen a törzsnek, s hogy a törzsis segítsen neki. Ilyen gondolati világba született õ is,mint õsei hosszú nemzedékeken át, mint mindenki atörzsben, s ezután is hosszú nemzedékeken keresztülígy fog történni a törzsben, ha az fenn tud maradni.

Lassan megszületett a magzat, kislány lett.Kitá nagyon megörült, és csak sírt s ölelte magáhoza kisdedet, s énekelte az újszülöttek dalát. Holdsu-gárnak, csillogó napocskának, madárdalnak nevezte.

20

elõvették a törzs köveit, melyek már hosszú évszá-zadok óta a törzs védelmezõi voltak. Ezekbõl a kö-vekbõl egy darab a törzsfõnöknél volt, egy a gyógyí-tónál, s egy a vadászok vezetõinél. A hajnal elsõ su-gara elõtt, pirkadatban a három követ a tûz köré rak-ták s vártak, hogy az istenek milyen gondolatokatküldenek feléjük, s milyen színe lesz a kõnek, ahogya napfény rásüt, s az megcsillan. Lassan felkelt anap, s jó jelnek tekintették, hogy nem burkolózottfelhõbe, s elsõ sugarai, ahogy az opálos színû köve-ken megcsillantak, szétszóródtak, a szivárvány min-den színét megmutatták a törzsnek. Ragyogtak, csil-logtak, s mindenki tudta, hogy az istenek velük van-nak. A köveket nagy becsben tartották, mivel õk vol-tak azok, akik kapcsolatot tartanak fenn emberek ésaz istenek világa között. A kövek olyan régen kerül-tek közéjük, hogy Bátu, a törzsfõnök is csak annyittudott az eredetükrõl, hogy sok nemzedékkel ezelõttkerült a törzs birtokába, de hogy pontosan hogyan,azt már senki nem tudja. Csak homályos legendákmaradtak, hogy valamikor az istenek a földön jártakés õk adták ereklyeként az embereknek. A legendá-hoz tartozott az is, hogy a kõbõl áradó fények meg-határozták, hogy milyen jövõ várható. A vadászat si-kerességét az jellemezte a legjobban, hogy a hangu-lat az esti tüzeknél nyugodt és kiegyensúlyozott volt,nevetés és vidámság hallatszott mindenfelõl.

Bátu, a törzsfõnök nyugodt szívvel és melegpillantásokkal nézett végig a törzsön, és tudta, hogymost mindenki nyugodt és boldog, és nem kell félnibelsõ feszültségektõl. Mindenkinek van mit ennie,

23

ki bemutatkozott neki, mondták nevüket, hogy ki-csodák, s hogy mit csinálnak. Mikor váratlanul az er-dõ mélye felõl felhangzott egy farkasüvöltés, majdutána még kettõ, s hosszú néma csend követte, akkora tûzõrök - akik ugyanúgy ott ültek a törzsben - fel-álltak, s mindegyik egyenként háromszor utánozta afarkasüvöltést, majd valahonnét messzirõl még egy-szer válaszoltak a hangok. Az öregek felálltak, s bol-dogan annyit mondtak:

- Visszajöttek a vadászok, s ahogy hallom ahangot, vadászatuk szerencsés volt, jó idõk köszön-tenek ránk. Kitá lánya is megérkezett, a vadászok isvisszajöttek, s ez mind a Hold ünnepének idején. Ezjó jel, ez azt jelenti, hogy az istenek velünk vannak,segítenek minket, támogatnak bennünket.

Az elsõ vadász feltûnt a távoli dombon. Sokzsákmányt ejtettek, és rengeteg hússal tértek vissza aközösségbe. Pattintott kõbõl készült fegyvereik mindmegvoltak, semmilyen eszközt nem veszítettek el.

Azok közül, akik elmentek, mindenki vissza-tért, egyetlen vadásznak sem lett semmi baja. A zsák-mányt egyformán osztották el egymás között. A visz-szaérkezés napján ugyanolyan bódító italt készítettekmaguknak, mint amikor elindultak. Most azonbannem azért csinálták, hogy vadászatra induljanak, ha-nem bódult állapotukban a füvek, gyógynövények sgombák erjedésébõl készült ital hatására kapcsolatbatudjanak lépni az istenek és szellemek világával,hogy meg tudják nekik köszönni, hogy segítették stámogatták õket. Így békében tudnak egymás köztélni. Mikor vége volt a táncnak, s közeledett a hajnal,

22

ke, ellenben férjével, aki már egyszer, sok évvel ez-elõtt élt családban, de egy harcban családját a betola-kodók megölték. Kitá nagyon fiatal volt, még a hú-szas éveinek elején járt, míg Mira közel harmincéves volt, és ez a kor abban az idõben már nem éppa legfiatalabbnak számított.

Néha éjszakánként, valahol a tábor közelé-ben, a dzsungel mélyén egy-egy barlangi oroszlán-nak lehetett hallani az üvöltését. Kitá óvón hajolt agyermek fölé és halkan súgta neki:

- Nem kell félni, nem lesz semmi baj! - ölelõkarjaival magához szorította a kisdedet.

Lassan múltak a hetek, hónapok, évek, Áhtiegyre nagyobb és egyre erõsebb lett. Már túl volt azelsõ tipegõs lépésein, a gügyögés korszakán, csilin-gelve, tisztán mondta a szavakat. Vidáman futott afûben, és vele egyívású társaival sokszor egész napkint játszottak a kunyhók között, a patak partján pil-langókat kergettek, élték gondtalan gyermekéveiket.

A törzsre ez alatt jó idõk jártak, nem szûköl-ködtek semmiben, a vadászok a vadászatról mindigszerencsésen tértek vissza, a Hold ösvénye jó volthozzájuk, s a Hold-szellem mindig elvezette õketoda, ahol a nagy vadak járnak. Ritkán betegedtekmeg az emberek, így nem aggódott senki azért, hogya láthatatlan halál bárkit magával ragadna. Igazábólez alatt a pár év alatt semmi olyan dolog nem történt,ami a törzs életét nagyon mélyen fel tudta volna ráz-ni. Nyugodtan éltek, és mindenük megvolt ahhoz,hogy ezt a nyugalmat fenn tudják tartani. Áhti, ha le-hetett és ha tehette, Hátuval, a barátjával minden reg-

25

mindenki békében és nyugalomban tud lenni, nemkell acsarkodni és veszekedni senkivel. Koor, azöreg gyógyító sámán, aki fürkészte a jövõt és a jós-latokat, csak annyit mondott a vadászat utáni napok-ban, hogy az istenek megváltoztak a törzzsel kapcso-latban, más a tervük az emberekkel, mint eddig. A ré-gi idõnek vége, lassan az emberek elkezdenek új vi-lágot építeni. Ebben az új világban nagy szerepe lesza köveknek, Áhtinak, a lánynak, aki most érkezettközéjük, és olyan idõk várnak a törzsre, amely nemlesz mentes a harctól. A végét nem tudta pontosan el-mondani, mert csak annyit mondott, hogy a végemég nem látszik, és jóslatai szerint valami olyan do-log fog történni, ami hosszú-hosszú idõre nagyonsok ember életét határozza meg.

Mikor letelt az elsõ hét, Kitá örömmel hajolta kislány fölé a kunyhóban a házi tûzhely mellett,amit a forró kövek öleltek körül, s a kõlapok melegeolyan hõt árasztott, ami elaltatta s megnyugtatta akislányt. Kitá nagyon boldognak érezte magátMirával, a férjével, aki a vadászokkal együtt nemrégtért vissza a Hold vadászatának ösvényérõl. Kitá sze-me mindig csillogott, amikor a gyerekre nézett, s uj-jaival sokszor hosszú perceken át csak simogatta akislány arcát, testét, s rövid, pelyhedzõ haját. Napokmúltak el, mikor Kitá még mindig nem bírt betelni agyönyörûséggel, és egyre odaadóbban és egyre ra-jongóbban szerette lányát. Mindig arra törekedett,hogy a kislány, amikor éhes és enni ad neki, akkorcsupa vidámsággal, boldogsággal és szeretettel vi-szonyuljon hozzá. Áhti volt Kitának az elsõ gyerme-

24

Áhti reggel, mikor kibújt a rénszarvasbõr takaró alóls körülnézett a világban, csak annyit mondott anyjá-nak:

- Valami furcsa álmot láttam az éjjel, de márelfelejtettem mindent. Nem tudom, hogy mi volt,csak azt tudom, hogy nagyon jó volt, nagyon jóléreztem magam benne, s most, hogy így elmondomneked, nem tudom eldönteni, hogy ezt álmodom,vagy azt álmodom, s hogy melyik is a valóság - majdhátradõlt az ágyra. Vékony csilingelõ hangján neve-tett, és csak annyit énekelgetett maga elé halkan:

- Álomban álmodunk, az álmunk az élet -majd gyorsan felugrott az ágyról, felkapta a ruháját,és kiszaladt a kunyhóból. Anyja utána kiabált:

- Lányom, jó lenne, ha ennél!De hát õ nem törõdött vele, csak rohant és rohant.Ahogy a lány eltûnt az ajtóban, az anyja arcára szür-ke, sötét felhõk ereszkedtek. Ült a tûz mellett, kezéta parázs fölé téve rendezgetni próbálta gondolatait,és érezte, hogy ez a nap s ez a reggel örökre megvál-toztat mindent. Örökre ráteszi a bélyegét kettejükkapcsolatára és a törzs jövõjére is. Nem igazán értet-te, hogy a lány mirõl beszél, de sejtette, hogy ezt atörzsön belül csak egy ember tudná megérteni. Koor,az öreg gyógyító, akinek - az asszony szerint - nembiztos, hogy mindene a helyén van, mert sokszor éj-szakánként kiül a nagy fák közé, a tábortól kelet felélévõ dombokra, s elbeszélget a fákkal. Kitá néha úgyérezte, hogy azért ez nem biztos, hogy jó dolog, bárazt is tudta, hogy nem csak õ nem érti, hogy Koormit csinál.

27

gel lefutott a patakhoz, és a hideg vízben, ahogy bentgázoltak, békát akartak fogni. De mivel még nagyonpicik voltak és a békák nagyon gyorsak, ez még egy-szer sem sikerült nekik, de mind a ketten büszkén ad-ták egymás tudtára, hogy bizony õ sokkal jobb béka-fogó, mint a másik. Hátu gyakran kiabált Áhtira:

- Azért nem tudsz békát fogni, mert kislányvagy, és a lányok békafogásban sokkal gyöngébbek.Áhti ezt soha nem hagyta szó nélkül, és vékony kia-bálós hangon csak folytatta a replikációt, és fejéhezvágta Hátunak:

- Te még egyszer sem fogtál békát, csak rámakarod fogni, hogy a te ügyetlenséged miatt nem tu-dunk semmit se csinálni. Persze aztán késõbb jót nevettek ezen az egész dol-gon. Egész nap pancsoltak, és valójában nem fogtaknaphosszat egy békát sem. Néha kint ültek a víznélés nézték, ahogy a rákok, pisztrángok úsznak a víz-ben vagy másznak a medernek az aljában. Néhamindegyik gyereknek a hozzátartozói válaszoltak akiabálásra, ezzel is jelezvén, hogy még ott vannak akörnyéken, nem mentek sehová, és biztonságbanvannak. Más felnõttek a szülõknek szóltak, hogy ép-pen hol látták õket, mit csinálnak, s ez az egész úgyhatott, mint egy nagy idilli közösség, ahol mindenkifigyel mindenkire. Fõleg a gyerekek egyfajta fókusz-ban vannak, állandó felügyelet alatt, folyamatos ésállandó szemmel tartás alatt. Nem csak a szülõk vagya rokonok által, hanem a közösség minden tagja ál-tal.

Gyönyörû szép nyári nap köszöntött rájuk.

26

mind a két kezét a földre tette, mélyen meghajolt, shalkan annyit mondott:

- Köszönöm tûzanyó, s neked, tûzapó, hogymind a ketten rávilágítottátok gondolataimat, hogymire figyeljek, s mit csináljak. Köszönöm nektek,hogy segítettetek - majd felállt, s ruganyos léptekkelkiment a kunyhóból. Kilépett a kalyibából, az elsõútja az öreg gyógyítóhoz vezetett.

Az öreg Koor benn ült a kunyhójában, s a há-zi tûzhely elõtt matatott. Mikor meglátta a feléje sie-tõ fiatalasszonyt, felállt, vidáman köszönt neki, smosolygott kék szemeivel. Tetõtõl talpig végignézte.Az asszony úgy érezte, hogy a sámán belelát a gon-dolatai közé, és ezáltal látja aggódását és félelmeit is.

- Látom megtörtént. Eljött az idõ, a lányodébredezik - szólt a gyógyító mély, erõteljes hangján. Az asszony kicsit megszeppent, nem várt ilyen fo-gadtatásra, hogy az öreg elsõre tudni fogja, hogy mi-ért ment hozzá. Aztán egy nagyot sóhajtott és hozzá-kezdett, hogy elmesélje neki, hogy mi történt.

- Koor. Reggel, mikor a lányom felkelt, fur-csa dolgokat mondott az álmokról. Valami olyasmi-rõl beszélt, hogy álmunkban álmodunk, de nem értet-tem pontosan, hogy mirõl beszél. Látom rajtad, ér-zem és tudom is, hogy látod a gondolataimat, és kitudod fürkészni mindazt, ami a fejemben jár, de énmost arra kérlek, magyarázd el s mondd el nekem,hogy mi történt. Mert ha ezt nem tudom megérteni,akkor a félelem elhatalmasodik rajtam, és lehet, hogyolyan dolgot teszek, amit nem lenne szabad, és énnem ebbe az irányba akarok továbbmenni. Tudni

29

Ahogy a felkelõ nap sugarai lassan bevilágí-tottak a kunyhóba, minden furcsa, varázslatos, na-rancssárga színbe öltözött - az izzó parázs, a fények.Úgy érezte Kitá, mintha kis árnyak, csillámok, túlvi-lági fények futkároznának a napsugárban. Újra bele-burkolózott a rá boruló gondterhelt felhõk sûrûségé-be. Ahogy ott ült a tûznél és gondolatai egyre söté-tebbek és egyre komorabbak lettek, kezét a parázsfölé nyújtotta, s megpróbált a parázsló melegre gon-dolni. Lányán járt az esze, lányának a reggeli kisénekén, s nem értette, hogy mit énekelt, hisz valamiolyasmit mondott, ami gondolataitól távol áll. A lá-nya nem a madarakról, a fákról, az erdõrõl, a vadá-szatról, a halakról, békáról énekelt, hanem az álmokálmáról, az álomban lévõ álomról.

Hát õ ezt nem érti. Biztos van itt valami gondvagy baj, vagy valami történt a lányával, egyre csakezen õrlõdött. Ahogy ott guggolt a parázs fölött, s ke-zét a parázs fölé nyújtotta, figyelmét az kötötte le,amin gondolkodott, s egy óvatlan pillanatban eler-nyedt a keze és a parázsra pottyant. Nem égette meg,csak egy picit megcsípte. Abban a pillanatban Kitátudta, hogy ez egyfajta intõ jel, hogy ne aggodalmas-kodjon a jövõn, ami még nincs elõtte a jövõ titkaiból,mert lehet, hogy valójában csak õ maga érzi így azeljövendõ dolgokat. Azoknak még nem érkezett el arendes kiforrási ideje, folyamata. Tudta, most már, -ahogy a parázs megégette - hogy nem kell aggódni alánya sorsa miatt, hogy ez egy nagy folyamat az õéletében, és nem csak errõl fog szólni, hanem lesz-nek benne más dolgok is. Letérdelt a parázs elé,

28

nem ugyanaz a patak, amibe az elõbb nyúltál. Az avíz, amit kivettél belõle és megérintettél, már régenmesszi jár, de a patak mégis ugyanabban a mederbenfolyik látszólag, és folytatása az elõzõnek. Egyikkapcsolódik a másikhoz, egyik vízcsepp folytatásaegy másik vízcseppnek. A lányod reggel, mikor fel-ébredt, érezte magában, hogy õ egy vízcsepp, s kap-csolódik egy másik vízcsepphez, ami ugyancsak õ.Nem tudja eldönteni - most még, mint gyermek -,hogy valójában melyik vízcsepp is õ maga. Keresi azutat, és neked, mint ennek a gyermeknek az anyja,büszkének kellene lenned arra, hogy különlegesadottsága van, mert az istenek különleges ajándékkaláldották meg. Ez az ajándék valójában nem más,mint az emlékezés ajándéka. Minden szülõnek igazá-ból büszkének kellene lennie gyermekére, de a tehelyzeted más. Nem csupán szülõje vagy, hanem fel-készítõje, óvója és vigyázója. Nem csak õt vigyázodés õt óvod, hanem ezt a közösséget is, amiben élsz,mert ez a közösség nagyban függ a lányod jövõjétõl.Õ a kövek lelkének leszármazottja, azoknak a kövek-nek, amelyeket nemrégiben láttál, amikor a vadászokvisszatértek a Hold útjáról, mikor ünnepeinken ál-doztuk a szent kövekhez. Õ azokhoz tartozik, akikezeket a köveket valamikor nagyon-nagyon régennekünk átadták. Jó lenne néha emlékezni azokra azidõkre, amikor a kövek közénk kerültek, emlékezniazokra a boldog évekre, de sajnos már senki nem él,aki ezeket el tudná mesélni. A legendák is elkoptak ahosszú vándorlás alatt, bár néha álmomban én is látokfurcsa állatokat, de ezekrõl nem is igazán akarok beszélni.

31

szeretném, hogy mi miért történik, s ha kell, megtudjam érteni egyetlen gyermekem. Mert úgy érzem,igazából nem neki van rám szüksége, hanem nekem.Kérlek, magyarázd el pontosan, hogy mi az, ami tör-tént, s miért történik! - majd elhallgatott, s megpró-bálta visszanyelni sírását. Mélyeket sóhajtott, de aszemeibõl kibuggyanó könnyeket nem tudta vissza-tartani. Nyugodt mozdulattal törölte le azt a párkönnycseppet, majd mélyen a házi tûzhely parazsábanézett.

Az öreg gyógyító végignézte az asszonyt,majd halkan, kissé rekedtes hangon megszólalt.

A hang, ahogy elérte az asszonyt, az úgyérezte, hogy valami lepel vagy burok ereszkedik rá,és a hangból eredõ erõ és nyugalom magával ragad-ja, s egyre távolabb kerül tõle a félelem, s egyre nyu-godtabbnak és fáradtabbnak érzi magát. Koor eleintearról beszélt, hogy a világ nem olyan, mint amilyen-nek az ember gondolja, hanem sok olyan törvény al-kotja, amelyet az emberek nem ismernek. Hosszúéletek során ezekbõl a törvényekbõl kis ízelítõketkapnak, hogy majd késõbb, valahol máshol ezeket atörvényeket értsék is.

- Tudod, - mondta az asszonynak, majd mé-lyen a szemébe nézve folytatta - minden állandóanváltozik, minden mozgásban van. Ha megnézel egypatakot, az is tovább hömpölyög, mikor lemész a pa-takhoz inni, belenyúlsz a vízbe, megmártod a keze-det, s látod, hogy millió vízcsepp ott van melletted.Aztán az idõ múlásával játszadozva, késõbb ismétbelenyúlsz a patakba, s bárhogy látod, az a patak

30

ki nem látja valójában semmi jelét. Néha egy pilla-natra kétely futott át az agyán, hogy talán az öregrosszul látja a dolgokat, s valójában az õ lányaugyanolyan egyszerû gyerek mint a többi, csak eltú-lozzák ezt az egészet. Próbálta, és elképzelte magá-ban, hogy hogyan óvja meg kislányát ezektõl a fe-szültségektõl, de gondolatait az öreg szavának csat-tanása szakította félbe.

- Látom rajtad, hogy gondokat ébreszteszmagadban, és úgy próbálod kezelni a saját lányodat,mint hogyha az ugyanolyan közönséges ember len-ne, mint a többi.

De asszony, csak egy dologra figyelj! Rajtam kívül, itt a közösségben csak a vének

közül páran ismerik az álmok szabadságát. Õk iscsak azért, és én is csak azért, mert már történtekolyan dolgok, hogy nem tudtuk eldönteni, hogy azálom valóság-e vagy a valóság csak álom csupán.De a te lányod nem mint gyógyító, vagy nem mintvén jutott ezeknek a dolgoknak a birtokába, hanemmint gyermek. Mint kisgyermek vette észre, hogy ittvalami furcsa dolog történt. Abban teljesen igazadvan, hogy ugyanolyan gyermek, mint a többi, ugyan-úgy játszik most még. Ugyanúgy nevet a napsugár-ban és kergeti a halakat a vízben lenn a pataknál, demégis más. Fontos a törzs jövõjének szempontjából.Tudom, hogy számodra nagyon nehéz ez a dolog, dene erõsítsd magadban a kételyt, mert az meg fogjaölni gondolataidat, és azután nem tudod magadat ab-ból a verembõl kihozni, amibe a kétellyel együtt be-lekerülsz. Én egy dologra kérlek csupán, hogy gyer-

33

Elmúlt, de nem véletlenül. Tudod, amit az idõbefed, az soha nem történik véletlenül, és nem igazánokos dolog fejtegetni azt, amit maga az idõ temet el.Majd, ha az idõ úgy látja, hogy ennek elõ kell jönni,akkor hidd el, újra meg fog történni. A lányod ebbenjátszik nagy szerepet, mert azt, amit az idõ egyszerbetemetett és félretett, mint egy raktárba, most újraelõveszi, s a lányod a kövek népének leszármazottjamost ismét elõveszi, ismét felépíti azt, amit az idõ el-rejtett, hogy ne kerüljenek avatatlan kezekbe.

Az asszony hallgatta nyugodtan az öreg sza-vait, de sokszor úgy érezte, mintha a hangokat érte-né és hallaná, de jelentését, a szavak tartalmát nemtudja felfogni, és mintha üres gondolatok lennének,csak átsuhannak a fején, és nem tudnak bensõjébenbent maradni. Nem érezte azt az erõt, azt a lendüle-tet, ami igazából az odafigyelésre vezetné rá. Fásult,tompa nyugalommal hallgatta az öreg szavait. Koorészrevette ezt, változtatott a hangszínén, lágyabbande mégis erõsebben és energikusabban beszélt, ésennek az új hangszínnek a hatására az asszony kez-dett felélénkülni, de most sem értette azt, amirõl azöreg beszélt, de már meg tudta jegyezni, és így az le-kötötte figyelmét. Az öreg nagyon sok mindenrõl be-szélt még neki, a lányáról, a jövõrõl, de ezeket vég-képp nem értette. Azt sem értette, hogy az öreg miértbeszél olyan dolgokról, hogy háború és harc jön. Egyúj világ születik, amikor itt most nekik olyan jó, min-den rendben van. Egyáltalán miért kell egy öreg em-bernek olyan dolgokról beszélni a jó idõk alatt, hogynemsokára rossz idõk jönnek, harc jön, de ennek sen-

32

ra, s most nagy vidáman és pajkosan, szinte hõsiesléptekkel indulnak néha egy-egy új kalandra.

Áhti nagyon korán tanult meg járni és beszél-ni. Korán tanújelét adta már annak, hogy nagyon jómegfigyelõ, könnyen és gyorsan tud bármit megta-nulni. Gyermekévei korai szakaszában a legfonto-sabb számára elsõsorban anyja közelsége volt, deszinte egyformán viszonyult a törzs minden tagjá-hoz. Hosszú órákon át szeretett üldögélni a törzs tü-zénél. Lehetõleg olyankor, amikor mindenki elfog-lalt, és nincs ott senki rajta kívül. Ilyenkor csak néz-te merengõn a tüzet, nem gondolt semmire. Néhahangosan kacagott, amikor az apró kölyök szikrákpattanva keltek táncra, amikor a szél bele-belekapottaz izzó parázsba, és a kékesszürke füstcsík erõseb-ben és intenzívebben szállt az ég felé, magával ra-gadva a vándorútra kélõ apró fényszikrákat. Sokszor,amikor a közösség más tagja közül egy felnõtt vagyegy gyermek odaült mellé a tûzhöz, felállt, és más já-tékot keresett magának. Így tudatta környezetével,hogy sokkal jobban és szívesebben szeretne egyedüllenni, és ezt a közösség elfogadta. Amikor a tûzõrökészrevették, hogy Áhti egyedül ül a tûznél, mindigmegvárták, amíg tõlük függetlenül valamilyen egyébmás gondolat, vagy a közösség más tagjának a hatá-sára áll fel, és keres magának elfoglaltságot. Sohanem zökkentették ki abból a gyermekkori varázsból,amit Áhti a tûztõl kapott. De nem csak a tûzzel voltilyen bensõséges viszonya. Az elsõ furcsa jelek a kö-zösség számára akkor nyilvánultak meg, mikor egykora tavaszi napon a langyos szél sötét, komor ziva-

35

mekedhez ezután is ugyanúgy viszonyulj, ahogy ed-dig. Szeresd õt feltétel nélkül, bízzál benne vakon, éssoha ne mond neki azt, hogy más, mint a többi. Nemkell, hogy õ maga ezeket másoktól hallja, mert ha el-jön az ideje, úgyis látni fogja, és annak a dolognak asaját erejébõl kell eljönnie, nem pedig azért, mert õvárja el saját magától, vagy mert mások várják el tõ-le. Ha az fog megtörténni, amit láttam a jövõ képei-ben, az álmokban, akkor nem tudod megváltoztatni adolgokat. Így hát igazából a te érdekedben mondom,hogy a lányodnak egy dologra van szüksége, hogyminden úgy menjen, ahogy eddig ment. Ugyanúgyszeresd, s ugyanúgy vigyázd, s akkor nyugalom ésbéke lesz benned. Ha bármikor, bármi olyat mond azálmokról, amit nem értesz, eljössz, és megbeszéljük.Én nem azt kérem tõled, hogy vitassuk meg, hogy alányod mit álmodik, mert az nem jó dolog, nem kí-váncsi vagyok rá, nem kibeszélni akarom az álmait,én anélkül is tudom pontosan, hogy mi történik ben-ne. Ez a te érdekedben történik, mert ha valamit nemértesz, segítek, hogy még jobban el tudd fogadni a lá-nyodat, és még könnyedébben tudd vinni azt a terhet,amit az istenek és a szellemek rád kiróttak.

Az asszony hallgatta az öreg szavait, majdmikor az öreg elköszönt tõle, felállt, s lassú, nehéz-kes léptekkel kilépett a kalyibából. Felnézett a kékégre, s a reggeli nap már messze túljutott a délelõttfelén. Hallotta a madarak csicsergését, nézte, ahogya kunyhók közti téren gyerekek játszadoznak - kö-zöttük lánya. Nézte, ahogy a távoli fák között eltûn-nek az ifjonti serdülõk, akik készülõdnek a vadászat-

34

seket nem, mint saját magával folytatott beszélgetéstekintette, hanem ezek sokkal inkább párbeszédekvoltak. Ezekbõl a párbeszédekbõl a törzs tagjai rájöt-tek, hogy Áhti olyan dolgokat is meg tud hallani,amit a közösségbõl nem sokan, és azok is kevésbéilyen intenzíven, mint õ. Más, hasonló figyelemfel-keltõ tulajdonsága nem volt Áhtinak. Ugyanúgy éltemindennapjait, mint a közösség többi gyermeke.Napnyugtakor már bent kellett lenniük a kalyibában,és napfelkelte elõtt nem mehettek ki. Napközben akalyibák által körülhatárolt térnél messzebbre nemmehettek. Ahogy nõttek, ezek a tiltó határok úgy tá-gultak, s késõbb már lemehettek egészen a patakig,majd a szálláshelyet övezõ erdõket is bejárhatták.Áhti ezekre az utakra legtöbbször senkit nem vitt elmagával, és ilyenkor mindig hosszasan és önfeledtenbelefeledkezve figyelte a tájat, a madarakat, a patak-csobogást, és gondolataiban egy olyan világban ka-landozott, ahol egészen máshogy élnek az emberek,és egészen máshogy gondolkodnak. Gyermekkorá-nak e szakasza nagyon hamar és gyorsan telt el.Négy-öt éves korában már tevékeny része a közös-ségnek, és a napi játék mellett már szülei és a törzsvezetõi különféle munkafeladatokat bíztak rá, ésezeknek az elvégzésében Áhti maradéktalanul helyt-állt. Nem csak a vízhordás volt a számára fontos fel-adat, amit el kellett végezni, hanem meg kellett ta-nulnia a bõrök cserzését és el kellett sajátítania a ka-lyibák építésének alapjait, illetve az étel készítés tu-dományát. Nyolc-kilenc éves korára ezek a dolgokmár teljesen természetesek voltak a számára, és

37

tarfelhõket sodort a völgy fölé, ahol a törzs szállás-helye volt, és hatalmas erõvel és széllel megérkezettaz esõ. A zivatar egyre vadabbul és egyre nagyobberõvel esett.

Áhti kilépett kalyibájuk ajtaján és az ég felétárta karjait, arcát felemelte, belenézett a felhõbe, éshagyta, hogy essen rá az esõ. Beszélt a felhõhöz, avízhez. Testvérének szólította õket, és kérte a vizet, afelhõt, a szelet, hogy adjanak neki erõt, hogy útjáratudjon indulni ebben a világban. Áhti úgy gondolta,hogy senki nem látja, de valójában a közösség min-den tagja õt figyelte, ahogy ott áll kint az esõben.Anyja is észrevette, sietve szaladt utána, és ölbe fog-ta gyermekét, hogy beviszi a kalyibába. De amikorÁhti megérezte anyjának ölelõ karjait, elkezdett velekiabálni, hogy õ nem akar bemenni, hisz semmi bajanem lesz. Õrá az ég vigyáz, és csak testvéreivel, aszéllel és a vízzel akar beszélgetni. Kitá jót nevetettezen, s a gyermeket akarata ellenére bevitte a kalyi-bába. Megtörölte, és tiszta, száraz ruhát adott rá. Kitávalahol a lelke mélyén érezte, hogy sokkal jobb lettvolna, ha Áhtit kint hagyja az esõben.

Mint gyermek, nem volt bosszúálló, és nemvolt haragtartó. Bármilyen probléma érte, mindegyi-ket nagyon hamar fel tudta dolgozni magában, és eltudta engedni azokat a feszültségeket, amelyeketezek a problémák kiváltottak. Az idõ múlásával mársenkinek nem tûnt fel, ahogy a nagy zivatarok idejénÁhti kint áll a kalyibájuk elõtt és a felhõkkel beszél-get. Késõbb a tüzet is megszólította, vagy a szelet,ahogy a fák között süvített. Áhti ezeket a beszélgeté-

36

kottnál is korábban ébredt, kinézett a kalyiba ajtaján,s nézte a felhõk furcsa, eddig ismeretlennek tûnõalakzatát az égen, és próbálta összevetni azokkal afelhõalakzatokkal, amelyeket már látott, de sehogynem sikerült neki. Úgy érezte, hogy ezek a felhõk je-lek, intõ jelek arra vonatkozóan, hogy valami rövide-sen megváltozik. Tudta, hogy nemsokára elérkezik aharc ideje, és nemsokára a közösség élete is megvál-tozik úgy, ahogy az övé is. Közben a nap a távolidombok fölött egyre magasabbra emelkedett. Fényé-vel átszakította a furcsa alakzatú felhõk gomolygótömegét, és egy halvány, vékony fénysugár megvilá-gította a kalyibákat. Úgy tûnt, mintha a nap csakezért az egy fénysugárért kelt volna fel. Egy pillana-tig fényárban úszott minden, az erdõ, a kalyibák, azemberek, majd a felhõk összezárultak, és ismét szür-ke, nyomasztó egyhangúság telepedett a tájra.

39

ugyan még mindig jutott idõ a játékra, a kacagásra,vidámságra, de a közösségi élet, és az abban való te-vékeny részt vállalás már az élete meghatározó sze-repévé vált. Tíz éves kora körül újra elõjöttek azok agyerekkori álmok, amelyek egészen kis korában ka-varták fel éjszakai álomvilágát, és ezek a képek újraismeretlen és furcsa energiákkal töltötték el belsõjét,lelkét, szellemiségét, az egész lényét.

Egy kora hajnalon álmában látta, hogy atörzsre idegen vadászok támadnak, és hogy a harcheves és kegyetlen lesz. Látta, hogy az idegenek va-lójában nem a törzs vadászterületét akarják elvenni,és nem felhalmozott élelmeiket akarják megszerezni,hanem valami egészen mást. Ekkor álmában meglá-tott egy magas, vékony alakot, akit furcsa fényözönvett körül. Ez az alak csak ennyit mondott Áhtinak alátomásban:

- Amit most látsz, az a jövõ és mondd el min-denkinek!

Áhti reggel felébredve úgy érezte, mint hogy-ha valami óriási súly nehezedne rá, és ezt a súlyt csakakkor tudja letenni a saját válláról, ha megosztja má-sokkal. Elmesélte anyjának, a közösség tagjainak, avadászok vezetõinek. Mindenki meghallgatta és el-gondolkozott azon, amit mond, de valójában senkinem akarta elhinni, mivel nem találtak vadászataiksorán jelet arra, hogy valamilyen ellenség lenne a kö-zelben, és figyelné az õ mozgásukat, életüket. Áhtimeg volt róla gyõzõdve, hogy hamarosan harc lesz,és ez elkerülhetetlen.

Egy kora hajnali párás, ködös idõben, a szo-

38

ló veszélyt, és kezdték magukat felkészíteni az eljö-vendõ harcra. Már elmúlt egy holdciklus, amikor azegyik vadász hajnalban, mikor ellenõrizte a törzs kö-rüli csapdákat, egy frissen letört tölgyfaágat vett ész-re. De az ág nem alacsonyan volt, hanem jó derékmagasságban. Tudta, ahogy megérintette az ágat,hogy ezt nem állat törte el, hisz az állatok sokkal job-ban tisztelik az erdõt, sokkal jobban tisztelik a vilá-gukat, mintsem annak fájdalmat okoznának. Ahogymegérintette a vadász az ágat, biztos volt benne,hogy az emberkéz mûve. A gonosz emberé, aki éjjel,az éjszaka leple alatt titkolózva a fák árnyékának sö-tétjébõl figyeli õket és szövi tervét arra, hogy hogyanrontson rájuk. Most már kezdte mindenki komolyanvenni azt, amit napokkal korábban Áhti mondott.Kezdtek a törzs harcosai felkészülni a támadásra,várták az ellenséget, várták, hogy szemtõl szembekerüljenek. A közösség hangulata kezdett megváltoz-ni. A nyugodt, kiegyensúlyozott erdei létbõl az idõgyors múlásával arányosan egyre vadabb és harcia-sabb védelmezõk lettek. Nem csupán életüket véd-ték, hanem a közösségüket, családjukat, kalyibáju-kat, vadászterületeiket, mindenüket, ami puszta lé-tükkel összefüggött.

Most már nem csak éjjel járták el a harcokatfelidézõ táncokat, napközben is sokszor sütött rájukúgy a nap, hogy a vadászok harci öltözékben a tûzkörül régi harcokról emlékeztek meg. Õrszemeketállítottak a táborból kivezetõ ösvényeken több he-lyen. Ezek az õrszemek ugyanolyan rémisztõ öltö-zékben voltak, mint azok, akik a tûz körül táncoltak.

41

Második fejezet

A törzsben mindenki kezdett egyre nyugtala-nabb lenni. Érezték, hogy valami van a levegõben,de a feszültséget nem tudták kézzelfoghatóvá tenni.A feszültség napról napra nõtt, és az emberek kezd-tek egymással szemben ingerlékenyek lenni. Ugyannem veszekedtek és nem bántották egymást, de tõ-mondatokban beszéltek, és egyre kevesebb figyelmetfordítottak egymásra. Mindenki a kalyibákon túli vi-lágot, az erdõket, a dombokat, a réteket, a bozótokatfigyelte, mert úgy érezték, hogy valami ismeretlen,valami gonosz dolog figyeli, szemmel tartja õket.

Éjszakánként a törzs tüzénél hatalmasbölénybõröket aggattak magukra a vadászok. Szar-vakkal, koponyákkal díszített öltözékükben táncokatjártak a tûz körül. Régi vadászatok és harcok emlé-két elevenítették fel, mivel úgy gondolták, hogy elsõ-sorban ezekkel a mozdulatokkal idézik fel õseik szel-lemét, másodsorban megerõsítik saját belsõ lelkivilá-gukat annyira, hogy az õrájuk leselkedõ gonoszt nemtudják közel engedni magukhoz, és így ismét erõseklesznek.

Ahogy múltak a napok, egyre sûrûbben ke-rültek elõ a maszkok, az állatbõrökbõl készült ruhák,öltözékek, egyre véresebb csatákat elevenítettek fel.Õk maguk nem is sejtették, hogy szinte mindenegyes csatájukat kutató, kíváncsiskodó szemek néz-nek végig az éjszaka sötétjébõl lesve rájuk, és sajátbelsõ lelkiviláguk valójában gondolataikat tükrözi.Azt, hogy tudattalanul is megérezték a féljük irányu-

40

idegeiket. Agresszívakká váltak egymással szemben.Bár ez az agresszió nem fajult odáig, hogy egymástfizikailag bántották volna.

A vadász eltûnése után pár nappal, egy korareggeli órán a gyerekek önfeledten és vidáman, mitsem törõdve a veszéllyel, leszaladtak a patakhoz,hogy a szüleiknek vizet vigyenek, és kicsit megmár-tózzanak, fürödjenek a hûs patakban. Õk nem vettékészre a feléjük osonó veszélyt, nem vették észre,hogy a támadók ügyesen kiismerték azokat a helye-ket - az elmúlt napok néma háborújában -, ahol a va-dászok felállították õrszemeiket, és így nyugodtan áttudtak bújni az õrszemek védõ gyûrûjében.

A támadók nem voltak sokan. Húszan, hu-szonöten, de mind felfegyverzett és mindenre elszántharcos volt. Nem az vezérelte õket, hogy mindenekfelett megszerezzék az új vadászterületeket, nem isaz, hogy asszonyokat és gyerekeket raboljanak, sempedig, hogy eszközöket vagy élelmet. Egy dolog ve-zérelte õket, egy álom, egy látomás, ami arról szólt,hogy itt, ezek között a dombok között olyan erõkszunnyadnak, amelyek képessé teszik õket arra,hogy meglássák a jövõt. Tudták, hogy ezt a területetmások is õrzik és mások is akarják, de õk is ugyan-úgy bíztak álmukban, mely arról szólt, hogy egyszermajd megoldódik köztük minden feszültség, és min-den ember egyensúlyban és boldogan tud élni. Detudták a támadók és a védõk is, hogy ugye mindenkierre vágyik, de a békét mindezek ellenére csak harc-cal lehet kivívni. Harccal, és a béke csak akkor tudmegnyilvánulni, ha már az éjszakai tüzeknél újra

43

Arra gondoltak, hogyha ilyen vad tekintettel állnakkint a harcosok, és az ellenség meglátja õket, megret-ten látványuktól és megijed tõlük, elgondolkodik raj-ta, hogy kiket is akar valójában megtámadni. Mikormár mindenkiben felgyülemlett a feszültség olyanfokon, hogy már mindenki tudta, hogy napok vagycsak órák választják el a törzset a háborútól - nemtudták, hogy honnan, de biztosra vették, hogy az idõlejárt, és bármelyik pillanatban kitörhet az, amit Áhtilátott, s az, amit már õk is éreznek. Nem gondolkod-tak azon, hogy Áhti honnan látta meg, csak örültekneki, hogy elõre szólt nekik, és bánkódtak azon,hogy nem figyeltek oda elõbb Áhti szavára. De mostmár odafigyelnek, és készek megvédeni életüket éslétüket bármi áron.

Az elsõ jel arra, hogy az ellenség közel van,egy napnyugta körüli idõben történt, amikor a törzs-tõl távolabb lévõ õrszemek jöttek vissza, hogy elme-séljék, hogy mi történt, és újak mentek ki, hogy éj-szaka folytassák a közösség védelmezését és terüle-teik õrzését. Ezen a napnyugtán egy vadásszal keve-sebben jöttek vissza, és tudták, ez jel arra, hogy meg-történt a harc kezdete. Egy vadász közülük többémár nem tér vissza, az ellenség végzett vele. Ezutánhosszú napokig kínos, süket csend telepedett a kö-zösségre. Semmi nem történt, nem támadta meg õketsenki, csak érezték mindig, hogy némán és vissza-vonhatatlanul sötét, gonosz tekintetek követik min-den mozdulatukat. Napok teltek el úgy, hogy a fe-szültség egyre erõsödött és egyre halmozódott ben-nük, és kezdték a várakozás pillanatai felõrölni az

42

megtelt vízzel, és kiemelte. Ahogy kiemelte, tekinte-tét ismét a szemközti nádasra fordította, s akkor láttameg az elsõ támadót. Magas, izmos férfi állt elõtte,tõle körülbelül olyan nyolc-tíz méter távolságra. Ke-zében egy hosszú farúd volt, aminek a hegyét tûzbenedzették feketére.

A férfi a szája elé emelte a kezét, jelezve akislánynak, hogy maradjon csendben, s közben elin-dult a gyermek felé, keresztül a patak vizén. Macskaügyességgel haladt, halkan, óvatosan. A kislányonúrrá lett a rémület, hisz már a törzs meséiben és le-gendáiban gyakran szerepeltek olyan történetek,amelyek gyermekrablókról és asszonyrablókról, azéjszakából elõlépõ harcosokról és vadászokról szól-tak, akik megölnek mindenkit. Most, hogy a gyer-mekmesék félelme megelevenedett elõtte, úgy érez-te, valami irtózatos baj közeledik. Hirtelen jobbra né-zett, messzire, ahol a patak folyt a nádas partján, s tõ-le olyan harminc-negyven méterre nyolc-tíz férfit lá-tott, akik ugyanolyanok voltak, mint a vele szembenálló.

Ahogy ott állt a patakparton, és nézte az is-meretlent, úgy érezte, hogy legmélyebb félelmeinyilvánultak meg. Reszketett, egyre gyengébbnek ésegyre elesettebbnek érezte magát. Álmai legborzasz-tóbb képe valósult meg. Azok a mesék és legendák,amikrõl hallott a törzsben, most valóságossá váltak.Itt állt elõtte egy teljesen ismeretlen, akirõl - mintgyerek is tudta, hogy az életére tör. Csak nézték egy-mást - a gyermek és a férfi. Mind a ketten tudták,hogy az, ami most itt történik, mindenkinek a sorsá-

45

nem kell a régi korok harcáról beszélni és megemlé-kezni, és nem kell félni, amikor egy-egy óvatlangyermek kisétál az erdõbe, mert tudják, hogy nincsott a gonosz, nincs ott, ami ártson nekik. Nincs ottsemmi, mert mindenhol minden békében van.

Erõs, színpompás fénnyel kelt fel a nap azona hajnalon a virágok dombja mögött. A vadászokkinn ültek a kunyhók elõtt, a fegyvereiket tisztogat-ták, az asszonyok a tûz körül serénykedtek, s a gye-rekek önfeledt kacagását messze vitte a szél, túl alankákon meghúzódó erdõk felé. Senki nem sejtettsemmit, hogy az alattomosan támadó veszély egyreközelebb és közelebb kúszik. Egy kislány vette ész-re az elsõ támadót.

Mikor leért a forráshoz, a szemközti nádastkémlelte, s pajkos, vidám játszadozásával társait ug-ratta. Ám, mikor azok elindultak vissza a falu felé,akkor vette észre, hogy az õ bõrtömlõje még nincsmegtöltve vízzel. Úgy érezte, hogy baj van, ezértgyorsan belemerítette a patakba. Arra gondolt, hogymikor majd a többiek után szalad, akkor elég óvato-san kell fognia, nehogy a víz kifolyjon belõle.

Valahol a zsigerei mélyén érezte a veszélyt,mert amíg folyt a tömlõbe a víz, egyre gyakrabbannézett a falu felé, a távolodó gyerektársaira, és szin-te fizikai fájdalmat érzett, hogy valamit elrontott, ésnem lehetett velük. Szaladni akart, menni, rohanni atöbbiek után, de a tömlõ nem engedte. Még mindig apatak vizében volt, és már csak pillanatok voltak hát-ra, hogy kivegye. Még mindig a gyerekeket nézte. Asúly alapján, ahogy fogta a tömlõt, érezte teli van,

44

gyon nagy ütközet lesz, és a halál ma aratni fog. Mégidõben tudta figyelmeztetni a törzsben lévõ embere-ket. A nõk, férfiak, gyerekek, öregek, fiatalok egyér-telmûen, egy emberként fogták meg mindazt, ami akezük ügyébe került, és szinte tébolyult sikollyal in-dultak harcba. Egyik pillanatról a másikra, a békésenélõ emberekbõl szinte vért kívánó ragadozók lettek,akik valami torz hangot kiadva, vérbuborékos si-kollyal a szájukon rohantak az ellenség felé. Min-denki tisztában volt vele, a legkisebbtõl a legöregeb-big, hogy itt ez a harc nem arról szól, hogy kinek mi-lyét tudják elvenni, hanem egyetlenegy dologra irá-nyult, ki marad életben. A harc nem tartott sokáig,szinte csak pár pillanat volt, amikor már látható volt,hogy ki gyõz és ki veszít. Nem lehetett részekre bon-tani, hogy kik a támadók s kik a védõk. Kétféle cso-port volt, az egyik, aki el akarja venni mások életét,a másik, aki meg akarja õrizni az életét, s ezek a gon-dolatok egyformán elõfordultak a támadók és a vé-dõk között is.

A halottak szinte egymást érték a törzs fõ tûz-helye körül. Az idõsebb asszonyok megpróbálták alegkisebb gyerekeket összegyûjteni és a harcból ki-menekíteni õket a közeli dombok biztonságos helyé-re, amit direkt ezekre az idõkre építettek ki maguk-nak, hogy veszély esetén ott nyugalmat és biztonsá-got tudjanak lelni. Soha nem tudták, hogy miért ponta dombok közötti részt választották, csak úgy érez-ték, hogy ott kell megkeresni.

Az asszonyok maguk körül és elõtt terelget-ték a gyerekeket a dombok felé, és bár egyre távo-

47

ra hatást gyakorol. A lány sikítani próbált elõször, decsak halkan, nagyon halkan sikerült. Másodszor márhangosabbra sikeredett. A férfi szinte nesztelenül lé-pett bele a vízbe, és gázolt át a patakon. Némán kö-zeledett feléje, de a lépésében volt valami határozott-ság és mindenek felet álló gyõzni akarás. Nem néz-te, hogy ki van elõtte, csak egy volt számára fontos,hogy célját megvalósítsa. A lány ekkor még egyszermegpróbált egyet sikítani, de a támadó ekkor ért odahozzá.

Látta, hogy az ismeretlen vadászok eközbena patakon átgázolva, a törzs szálláshelye felé köze-ledtek. Mire visszafordította tekintetét támadójára, aférfi már körülbelül két méterre állt elõtte, s lassanemelte fölfelé dárdáját. A kislány, mint egy hipnoti-kus transzba esve, sikítani próbált, de a dárda meg-elõzte hangját, s csak egy halk, elhaló, torz sikolyrasikeredett, amivel figyelmeztetni tudta a törzset.Legalábbis ebben bízott, aztán szemei elõtt vérvörös-sé vált a világ, majd mindent fekete csend és homályborított. A támadó a gyilkosság után továbbment, agyermek ugyan még élt, de öntudatlan állapotában,aléltan feküdt a patak partján. A sikolyt csak az öregKoor hallotta meg, de amikor már felállt, hogy körül-néz, milyen veszély közeledik, akkor már látta, hogya törzset teljesen körülvette egy közel húsz-harmincfõbõl álló csoport, amelyek két részrõl támadták mega falut. Az egyik csoport a patak felõl támadott, amásik a dombok lankái felõl jött. Hatalmas kövekkelés botokkal voltak fölszerelkezve. Koor, ahogy vé-gignézte a támadókat, pontosan tudta, hogy itt na-

46

lopba, és leguggolt benne. Abban a pillanatban, mi-kor leguggolt, tetõtõl talpig valami furcsa, zsibongó,bizsergõ érzés járta át. Egyszerre érzett örömet, szo-morúságot, boldogságot, boldogtalanságot, de eztmind felülmúlta egyfajta lelki mámor, ami gyermekiállapotára nézve eddig még érzékelhetetlen érzésekethozott felszínre benne. Hirtelen úgy érezte, hogy na-gyon öreg, és hogy már ilyen harcokat számtalanszorátélt. Abban a pillanatban, amikor a harcra gondolt,szinte látta és hallotta, hogy mi folyik tõle pár százméterrel arrébb. Egyre erõsebb késztetést érzett arra,hogy a törzse gyõzzön és senki se sérüljön meg,mindenki maradjon életben, ha sorsa beteljesüléseengedi. Áhti érezte, hogy egyre könnyebb és köny-nyebb. Az õt körülvevõ környezet, a fák, a füvek, abokrok, a virágok, az emberek egyre kezdtek a szá-mára láthatatlanná válni, vagy mintha õ helyezõdöttvolna át egy másik térbe és idõbe, ahol minden úgytörténik, ahogy õ akarja. Minden energiájával ésgondolatával arra összpontosított, hogy a harc szûn-jön meg. Sehol senkinek ne legyen semmi baja és nehaljon meg. Érezte, ahogy végtagjaiból elszáll azerõ, de valahol lelke és gondolatai mélyén egyre erõ-sebbnek és nagyobbnak érezte magát. Óriási belsõtartalékok mozdultak meg benne, és a számára eddignem érzett világ nyilvánult meg. Néha fellobbantakgondolatai mélyén kis apró bosszú szikrák, de ezekethamar eloltotta, és nem kívánta támadóinak halálát.A szikrák erejét és lényegét megértette, és úgy gon-dolta, hogy ezek a bosszúk valójában csak félelmé-bõl adódnak, és tudta, hogyha ezt a bosszút meg tud-

49

lodtak a harc zajától, nyugalmuk nem nõtt, nem erõ-södött meg. Próbálták erõsíteni magukat, hogy lega-lább a gyerekek úgy lássák, hogy nincs baj, és mostmár biztonságban vannak. Mikor túljutottak az elsõdombhajlaton, a gyerekek kezdtek megnyugodni, éselõre futottak. Nem látták az ellenséget, s ugyan anyugalom, az még nem érte el õket, de már kezdtekjátékaikba menekülni, mint aki nem akar tudni arról,hogy pár száz méterrel odébb, szüleik micsoda élet-halál harcot vívnak.

Mikor felértek a második dombra és lenéz-tek, lent látták, hogy az öregasszonyok közelednekfeléjük. Áhti elõretekintett, s az elõtte álló völgyhaj-latban valami furcsa remegést vett észre. A remegésoszlopszerû volt, és felfelé kerekedett, és Áhti mikormegkérdezte a gyerekeket, hogy õk látták-e, hogy ottmilyen szépen remegett a levegõ, - mint egy égig érõfa -, azok azt mondták, hogy nem láttak semmit. Áhtipedig csak nevetett, és azt mondta, hogy az olyan,mint egy fa, ami az égig ér. Mikor az elsõ öregasz-szony odaért, tõle is megkérdezte Áhti, hogy látta-eaz égig érõ fát, amint felfelé száll a földbõl. Az öreg-asszony nemet mondott neki, de Áhti fejére tette akezét s anyáskodóan végigsimította rajta a haját, éshalkan csak annyit mondott:

- Látni csak azok látnak, akiket kiválaszt ma-gának a világ, hogy meglássák annak titkait.

Áhti szinte mint egy szélfuvallat, úgy szaladtki a simogató kéz alól egyenest az oszlop felé. Azöregasszony nem gátolta és nem kiabált utána. Õmeg egyenesen lerohant a völgyhajlatba, be az osz-

48

gondolatát. Tovább játszadozott azzal a gondolattal,hogy a harcnak most már lassan vége lesz, és a táma-dók elmenekülnek. Pontosan látta azt is a képekben,hogy a támadók nem azért támadták meg a törzsét,mert birtokolni akarták vagy elvenni a törzs vadász-területét, netán asszonyokat akartak rabolni. Nem.

Azért támadták meg a törzset, mert õk egy-szer már látták, hogy az égig érõ fa itt van. Ezt akar-ták megszerezni. Áhti görcsösen kapaszkodott min-den idegszálával és gondolatával az égig érõ fába.Egyre jobban arra koncentrált, hogy a fát nem adjasenkinek, az a fa az övé, hisz csak õ látja egyedül, ésnem értette, hogy a támadók honnét tudták meg,hogy ez az égig érõ fa itt van. Sajátjának érezte azégig érõ fát, s mint gyermek, egyre nagyobb agresz-sziót fejlesztett magában, s indulatai szinte kezdtékelragadni, ahogy arra gondolt, hogy az égig érõ fátnem adja senkinek, az csak az övé. Indulatait kezdtea látott képre rávetíteni, s egyre intenzívebben kon-centrált arra, hogy a támadók meneküljenek el, és so-ha ne térjenek vissza. Nem tudta mennyi ideig ül ott,de mikor kinyitotta a szemét, úgy érezte, hogy mégmindig a fán ül s az égben jár. De látta, hogy tõlenégy-öt méternyi távolságban az öregasszonyok ésgyerekek leültek, és mindenkinek az arcán ott van acsodálkozás és a döbbenet, és senki nem mer szólnineki. Áhti csak egy pillanatra figyelt rájuk. Érezte,hogy a harc még mindig folytatódik, de már sokkalgyengébben, s látta, hogy a támadók egyre szorulnakvissza a patak felé, be a nádasba. Még mindig bennevolt a harag, az indulat, a düh és a bosszú, és arra

51

ja érteni, akkor az már nem fog megtörténni, mivelonnantól már nem bosszúról van szó, hanem sokkalinkább felismerésrõl. Ahogy elengedte a bosszú gon-dolatát, újra látta magában a harc képeit, s ekkor vet-te észre, hogy amikor agressziót vagy félelmet hozlétre saját gondolatai világában, akkor ezek a belsõlátás okozta képek elhomályosodnak, és ilyenkornem azt látja, ami valójában történik, hanem az nyil-vánul meg, amit félelmei létrehoznak. Ebben a látás-módban felismerte, hogy legfontosabb dolog a sajátgondolataiért vállalt felelõsség, hogy azokban sem-milyen belsõ feszültség ne legyen. Még nem tudtakezelni ezt az érzést, de egy dologra tudott benne tö-rekedni, hogy minél nagyobb egyensúly legyen gon-dolatai és vágyai között. Minél jobban törekedett ar-ra, hogy a harc fejezõdjön be és szûnjön meg, annáljobban és tisztábban látta azokat az eseményeket,amelyek lenn a völgyben történtek. Szinte érezte ma-gában a harcosok fájdalmát és félelmét, de nem ha-gyott erõt és teret magában arra, hogy ezek a félel-mek manifesztálódni tudjanak, és az õ félelmeivétudjanak válni. Elengedte õket, mivel érezte, hogyezek nem az õ sorsának szólnak. Az õ sorsa most, je-len pillanatban az, hogy azt a létformát, amit ebbenaz állapotban megtapasztal felismerje, és így a felis-merései által eljusson egy olyan maradandó tudatál-lapotba, ami számára megmutatja a való világ lété-nek mûködését. Észrevette, hogy ahogy gondol éskoncentrál - mint gyermek - a harc úgy alakul. Õ úgygondolta, hogy a természet játéka, az égig érõ fa ve-le akar játszani, s ezért teljesíti a vágyait és akaratát,

50

olyan távoliak, hogy nem értette azokat. Próbálko-zott vele, hogy jobban figyeli õket, de minél jobbankoncentrált arra, hogy látni akarja a dolgokat, annáltávolibbnak tûnt az egész. Ellenben, amikor csak ar-ra összpontosított, hogy érezze azt, amit lát, akkor aképek erõsödtek, lassan kezdtek újra formát, színt shangot ölteni. Saját magának és falujának a jövõjétlátta.

Hatalmas kõtömböket látott itt, ugyanazon aréten, körülötte embereket, és felismerte saját magátis, amint ugyanígy bent van az Álom-ösvényben.Mikor kinyitotta a szemét, felugrott és kiszaladt,nem mesélte el senkinek, amit látott, csak szaladt,nem nézett semerre. Próbálta elfeledni a képeket. Túlérthetetlennek tûntek a számára és egészen felkavar-ták lelkileg. Egy egészen más közösséget látott, báraz emberek ugyanazok voltak, mint akik a törzsbenélnek, mégis valami egészen más erõ, és egészenmás sugárzás vette õket körbe. Úgy érezte, hogy az,amit lát, az nem egy fikció, hanem a megtörténendõjövõ, az eleve elrendelt sors. Megijedt a képek látvá-nyától, és csak szaladt és szaladt. Úgy gondolta, mi-nél gyorsabban szalad, annál jobban távolodnakmajd tõle a képek, és sokkal elõbb és könnyebbentudja õket elfelejteni, még akkor is, hogyha a képek-ben semmi olyat nem látott, ami fájdalmat vagy fé-lelmet hozna létre. Amikor odaért játszótársaihoz,senkinek nem mesélt a történtekrõl. Úgy gondolta,ezek a képek csak neki szólnak, csak az övé. Ha a lá-tottakat elmondaná bárki másnak, megzavarná velükõket, hisz nem értenék. Nem oszthatja meg velük,

53

gondolt, hogy a törzs legjobb vadászai kezükben egyfáklyával a nádas felé rohannak, és amikor mindentámadót bekergettek a nádasba, akkor a fáklyát utánadobják majd. Akkor jött rá, hogy itt valami történik,mikor ismét kinyitotta a szemét, s látta, ahogy min-denki a hatalmas füstgomolyagot nézi. Lassan felállt,és csak annyit mondott:

- Gyõztünk! - de nem tudta, hogy miértmondja, és nem tudta hogy mire, hisz mint gyermek,teljesen úgy élte meg az egészet, mint egy álom, ésnem értette, hogy az öregasszonyok miért néznek rácsodálattal.

Amikor kilépett a körbõl, szinte mindegyikmeg akarta simogatni. Õ csak azt hajtogatta, hogy azégig érõ fán utaztam, s azt álmodtam, hogy minden-ki meghalt, aki nekünk rosszat akart. Azt álmodtammég, hogy a törzsbõl csak hárman haltak meg, de lát-tam álmomban sebesülteket is, akikre az égig érõ faegy-egy harmatcseppet hullajtott, s ez a csepp visz-szaadta nekik az életerõt. Ahogy nézte az öregasz-szonyokat, látta, hogy a szemükbõl könny cseppenki, s nem értette, hogy kinek szólnak a könnyek. Ottállt az emberek gyûrûjében, és érezte azt a meleg bi-zsergetõ érzést, amit akkor érzett, amikor bent voltaz álomfában. Érezte, hogy az Álom-ösvény újrahívja, mert valamit még el akar neki mondani. Las-san elhátrált a felnõttektõl, és belépett a körbe, újraleült, szemeit becsukta, szinte ösztönösen cseleke-dett, mint aki nem is gondolkodik azon, hogy mitkell neki most tenni. Érezte belül agyának egy rejtettzugában, hogy újra jönnek a képek és a hangok, de

52

anyja megérzett valamit abból, ami a dombok mögötttörtént, de nem kérdezte Áhtit. Úgy gondolta, majd haeljön az ideje, õ maga mesél róla. Csak annyit mon-dott neki halkan, hogy most próbálja meg társaivalmagát lefoglalni, mert nekik most fontos dolguk van,a kunyhójukat kell újjáépíteni. Áhti el akart indulni apatak felé, de amikor közelebb került a patakhoz, fur-csa, mély, erõteljes félelem járta át, s minél közelebbment a patakhoz, annál jobban érezte, hogy a félelemerõsödik benne. Úgy érezte, hogy a leégett nádasban agonoszság lakik. Az a gonoszság, ami el akarta tõlevenni a békét s a nyugalmat, az a gonoszság, ami azéletére tört, s az a gonoszság, ami hozzásegítette õt ah-hoz, hogy az Álom-ösvényt megismerje és észreve-gye. Az a gonoszság, amelyet nem lehetett máshogymegnevezni, mint névtelen rossz vagy a névtelen ha-lál, melyben az embereknek csupán egy dologért kellharcolni, hogy életben tudjanak maradni - az életükért.

Valahol mélyen a tudatában érezte, hogy aharc olyan, mint a vadászat. Itt nincsenek szabályok,nincsenek törvények, itt az a lényeg, hogy ki öl és kitölnek. Amikor leért teljesen a patakhoz, maga mögénézett, s látta barátait, amint követik õt, és ott akarnakpancsolni a vízben. Érezte, hogy annak a kislánynak ahangja, sikolya még mindig ott van a parton, akit a tá-madók elõször sebesítettek meg. Kereste, de tudta lel-kében, hogy már hiábavaló a keresés, mert a harc alatta kislány meghalt. Ott játszottak mellette barátai, éscsodálkozott rajta, hogy õk miért nem veszik észreazt, amit õ érez, miért nem látják azt, amit õ lát, de az-tán nem foglalkozott vele.

55

mivel egy olyan jövõkép nyilvánult meg elõtte, amia törzs jelenlegi életformájától még messze áll. Meg-állt játszópajtásai között és a játék örömébe merülvepróbálta elfelejteni, ami az imént történt. Nem kiál-tott utána senki, mindenki hagyta, hogy az történjen,amit Áhti jónak lát. Az idõsek is elindultak lassan agyerekek után, de mivel nem bírák azt a tempót, nyu-godt, komótos lépteikkel ballagtak a térdig érõ fû-ben.

Ezernyi színû virág pompázott a réten, ahogyÁhti keresztülfutott rajta. Úgy érezte, hogy õ és a rét,az valójában egy álomnak az eredménye, s ezt azegészet az Álom-ösvény álmodja, csak az emberekezt nem veszik észre. Mikor felért a dombra, ami el-választotta õt a falutól, s lenézett rá, látta messzi,hogy ég a nádas, és tudta, hogy minden úgy történt,ahogy a képek mutatták neki. Mikor már elég közelvolt a faluhoz, anyját kereste, s megtalálta. Sajátkunyhójuk elõtt állt, és apjával közösen nézte akunyhó romjait. Látta, hogy a kunyhó újjáépítéséntanakodnak. Sok halott feküdt a tûz körül, de azokmind az ellenség vadászai voltak. Amikor jobban kö-rülnézett, akkor észrevette, hogy az õ törzsébõl való-jában csak hárman haltak meg úgy, ahogy azt a ké-pek mutatták neki. Nem tartotta fontosnak, hogy azeseményeket bárkinek is elmondja, önfeledten ro-hant anyjához, s mint egy kis fecske, úgy csivitelt ne-ki.

Szinte látszott rajta, hogy nem is akar emlé-kezni a harcra, az Álom-ösvényre. Õ mindenáron gye-rek akart lenni, és úgy élte, és úgy is tette a dolgait. Az

54

Koornak, sem barátainak, sem szüleinek, akikben alegjobban bízott. Úgy gondolta, hogy ezek az infor-mációk neki szólnak, és ha mások nem látják, akkorennek valamilyen oka van. Ennek a milyenségnek azokát nem nekik kell eldönteni, mert õ elfogadta,hogy a dolgok rendjét nem megváltoztatnia kell, ha-nem felismerni. Amikor felismerte, hogy ezekben adolgokban a feléje irányuló szellemi és lelki meg-nyilvánulásokból csak neki kell tanulnia, utána eze-ket a tanulási folyamatokat szigorúan megõrizte ma-gában.

Észrevette saját fejlõdésén, hogy amikor egy-egy vele történt eseményt elmond másoknak vagy ki-beszél, akkor azok a dolgokból következõ irányvo-nalak már nem valósulnak meg. Ellenben, amikoregy-egy benne, általa és körülötte kibontakozott lel-ki és szellemi eseményt megtart magának, és hallga-tásával õrzi a körülötte zajló események titkát, akkorazok láncreakciókat indítanak el, és egymásra épülõfolyamatok hosszú rendszere bontakozik ki belõle.Felismerve, hogy a hallgatás sokszor nagyobb erõtad, mint bármi, úgy döntött, hogy megalkotja magá-nak a hallgatás törvényét. Ez a törvény valójában ar-ra épült és abból állt, hogy a körülötte zajló folyama-tok csak neki szólnak, és õ csak azokat mondhatja elés adhatja tovább az események irányvonalából,amirõl pontosan tudja, hogy mások megértik, feldol-gozzák, azaz mások számára nem okoz lelki feszült-séget. Rájött, hogy sokszor nagyobb tudást eredmé-nyez maga a hallgatás és a bölcsesség, mint a dolgokmindenféle irányba történõ elhintése. Rájött arra is,

57

Egyre jobban kezdtek távolodni tõle a hangok és aképek, és egyre közelebb került ahhoz, hogy ugyan-úgy játsszon, mint társai - gondtalanul és felhõtlenül.Bár ugyanazokat a játékokat játszotta, ugyanazokbana csínytevésekben vett részt, de mégis volt benne va-lami mélységi tudásnak a megnyilvánulása, ami hi-ányzott a többiekbõl. Ennek a tudásnak az igazi, leg-fontosabb megnyilvánulása abból állt, hogy gyakran,szinte önmagától értetõdõnek tûnõen nyilatkoztatottki olyan emberi bölcsességeket, amelyek még a fel-nõttek számára is elgondolkodtatóak voltak.

Mindezek ellenére szeretett volna ugyan-olyan gyerekkort magának, mint társaié. De igazábólnem annak a kivitelezésben volt a hiba, hanem, ami-kor egy-egy ilyen átlagos gyerekkori csínytevésmegvalósításra került, Áhti már akkor látta, hogy ab-ból másoknak milyen fájdalma és problémája lesz.Így nem ment bele azokba a játékokba, sõt nagyonsokszor próbálta társait is ezektõl a dolgoktól távoltartani. Hol sikerrel, hol sikertelenséggel, de valami-lyen úton-módon mindig fel tudta magára hívni a fi-gyelmet. Ritkán menekült a dac és a durcásság fá-tyol-álarca mögé. Sokkal fontosabbnak tartotta fia-talkori éveiben, hogy õszintén és határozottan ki-mondja azt, amit érez, és azt, amit gondol, bármirõlis legyen szó.

Életének, ifjúságának e korai szakaszábanÁhti próbálta leélni úgy az életét, hogy az általa lá-tott és tapasztalt világ csak a számára nyilvánultmeg, azaz soha senkinek nem mondta el igazábólazokat a dolgokat, amelyek körülötte történtek. Sem

56

dászokra egymás között. Ugyanis Áhti az átadott in-formációval minden vadásznak a saját szellemi éslelki képességéhez mérten különféle érzelemhullá-mokat szabadított föl. Ezeknek az érzelemhullámok-nak a hatására az ifjú vadászok egymás között gyak-rabban kerültek nézeteltérésbe, illetve gyakrabbanvívtak egymás között szópárbajokat. Áhti felismerte,hogyha õ akkor nem szól bele, akkor a vadászok kö-zött megmarad az egyensúly. Pontosan azért, mert õnem diktál olyan érzelemhullámokat, amelyek embe-rek között képes a nézeteltérések és véleménykülön-bözõségek indulati energiáját felszabadítani. Ez azeset számára hosszú idõre nagy tanulságot jelentett.

A tanulság legfontosabb lényege az volt,hogy egy-eg