LutherróLutherrózsazsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.

Kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján.Kiadó/Szerkesztő: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEL./FAX:

Drót pos ta cím: Virtuális újságunk elérhetősége:

Talán ott kell kezdenem, hogy nekünktatai evangélikusoknak igen sokat je-lent ez a testvérgyülekezeti kapcsolat.

Nemcsak azért, mert több mint harminc éve„tartjuk számon“, s hordozzuk imádságbanegymást, s számos találkozás – úgy Joensuu-ban, mint itt Tatán – élménye köt össze min-ket, de azért is,mert mi népegy-házi szerkezet-ben, elvárásokkalés persze álmok-kal – nemkülönbenreputációval –, va-lójában szórvány-egyház vagyunk. Ami tatai evangéli-kusságunk aktív,s számon-tartotttagjainak számamintegy 140-150ember (a nép-sz ámlálásko rmagát evangéli-kusnak valló 350-360-ból), ezzelszemben a Pileli-senssu-i Gyüle-kezet több mint12 ezer(!) bejegy-zett tagot tudhatm a g á é n a k . . .Mindkét gyülekezet az Egy Krisztus alattvan, de mégis más dimenzióban/világban.Nem csoda...

...volt, de a szekularizáció az utóbbiévtizedekben sajnos északi testvéreinknélis erősen kifejtette hatását, s mára az 5,4millió finnországban „csak“ 78% evangé-likus. (Jelentős még az 1,1%-al bíró ortho-dox egyház is – adatok a Finn Nagykövetséghonlapjáról.) Így számunkra finn Barátainka Nagy Testvér (itt most pozitív értelemben!)szerepét töltik be. Az, hogy vasárnapról-vasárnapra megszólalhat kistemplo-munkban a digitális orgonánk jelentősrészben nekik is köszönhetjük; több alka-

lommal megtapasztalhattuk segítő jobb-jukat, mint gyülekezet; de példaként em-líthetjük azt is, hogy fiataljaink közül azelmúlt években néhányan részt vehettekFinnországban ifjúsági táborokban, me-lyeknek teljes költségét átvállalta a Joen-suu-i Pielisensuu-i Gyülekezet.

Böjt elejénkaptuk a hírt,hogy a joensuuitestvéreink sze-retettel várnánakminket április19-én ünnepi is-tentiszteletü-ükre. A kedvesmeg hí v ásn aktermészetesennagyon örültünk– bár ilyen nagyutazásra való felké-szüléshez a hátra-lévő idő szinterövidnek tűnt –, selsősorban nemis a repülőjegye-ink foglalása,hanem testvér-gyülekezeti kap-c s o l a t u n k a t

méltó módon jelképező ajándék gyors„előteremtése“ okozott inkább nagyobbgondot. Hála Istennek a jó erőnek ör-vendő Cs. Kiss Ernő fafaragó művész –akinek munkái kistemplomunk szakrális terét isdíszítik – egyéb alkotói munkái közé „be-szorította“, s rekordidő alatt elkészítetteazt a fafaragást (Lásd jobboldal középső képét!Az alkotás templomainkat ábrázolja, melyekreIsten folyamatos gondviselését jelképező Nap su-garai nem csak lesütnek, de angyalszárnykéntkörbe is ölelik azokat.) Az égerfából készültfaragást elutazásunk előtt egy nappal el-hozhattunk a Mestertől, amellyel két napmúlva a tatai evangélikusok nevében kö-szönthettük is ünneplő finn barátainkat.

folytatás a 3. oldalon

A Pielisensuun-Templom, mely a Niini-vaara-dombon áll. Tervező építésze:Veikko Larkas. A 36 m magas templom1960-ban készült el.

Elérkezett elutazásunk ideje, s mivelnem szerettük volna lekésni a repülőjára-tot, jó időben kijutottunk (Liszt-, nekem márcsak)Ferihegyre. A várakozás jó alkalmatadott arra, hogy hátrahagyva a hétközna-pokat visszatekintsünk, s felelevenítsüknemcsak az elmúlt több, mint 30 év gyü-lekezeti utazásait finn testvéreinkhez, desajátjainkat is... (Ez utóbbit könnyű voltszámba venni, hiszen amikor legutóbb elhagytukkishazánkat, az pontosan 7 évvel ezelőtt történt, saz úticél ugyancsak Joenssu volt.) Mivel egé-szen Joensuuig repülővel tettük meg azutat, így hamar, helyi idő szerint nem sok-kal egy óra után örömmel pillantottukmeg hűségesen ránk váró, vendéglátó,nyugállományú lelkész-barátunkat: MattiHaunia-t. Az újra-találkozás örömétől fel-frissülve, elmesélve a legfontosabbakat,

hajnali három óra/negyed-négy tájbanágynak dőltünk, hogy kipihenjük az uta-zás fáradalmait... A szombati napon Mat-tival egy energetikai kiállítást néztünkmeg, mialatt Henna és Betti egy kézmű-ves-műhelyt látogattak meg a belváros-ban. A délutánt pihenéssel és a fagyos szélellenére egy kis sétával sétával töltöttük,hogy a nap végén – Finnországban vagyunk(!)– még jobban örülhessünk a szauna me-legének.

Vasárnap reggel, nem sokkal 10 óraelőtt érkeztünk meg a pielisenssu-i gyüle-kezet templomába, mely akkorra szintemár teljesen megtelt. Réglátott ismerősarcok örömteli mosolyával találkoztunklépten-nyomon, s nemcsak minket, definn testvéreinket is áthatották a régmúltközös alkalmaink felejthetetlen emlékei.

A fordításban Jussi és Paula Sainiosegédkeztek kiváló nyelvismereti tehetsé-gükkel, így a fontosabb dolgokról nem-csak nem maradtunk le, de a püspöki-,igazgató-lelkészi és felügyelői valamintegyéb előadásokból, jelentésekből is ‘íze-lítőt’ kaphattunk.

Az egész istentiszteletet, s ünnepségetátszövő, Isten dicsőségére énekelt/elő-

adott szebbnél-szebb zenei darabok TiinaKorhonnen, a gyülekezet új kántorának(Sakari Vilpponen nyugdíjba vonulása után) egy-házzenei munkáját dícsérte.

A mintegy kétórás, úrvacsorás isten-tiszteletet követő félórás szünet után a

Matti Ketonen zsinati tag, a Joenssui Gyülekezetek Tanácsának elnökhelyettese, sDr. Tapani Nuutinen a köszöntéseket fogadják. (Köszöntésem utáni – s kántorunk köszöntése előtti pillanat.)

Fordítás közben...

S az új, ‘regnáló’ kuupiói püspök:Dr. Jari Jolkkonen – prédikálás közben.

Matti Ketonen és Harry Lammi azérkező vendégeket figyelik

Tiina Korhonen kántor, s Dr. TapaniNuutinen közös zenei szolgálata.

Matti Sihvonen nyugállományú püspök,egykori joensuu-pielisensuui lelkész ésfelesége Anne-Liisa asszony.

2

születésnapi köszöntések sorát mi kezd-hettük. Először jómagam beszéltem ekapcsolat fontosságáról, s gyümölcseiről,átadva a „tataiak“ jókívánságait, s fejez-tem ki reményemet, hogy csak az aján-dékba-vitt fafaragást, s nem ezt anagymúltú testvérgyülekezeti kapcsolatotakasztják majd szögre... Ami kimaradt aköszöntésből – szerettem volna rövid maradni– azt a fehér asztalnál igazgató lelkészúrnak elmondtam, ugyanakkor nem csakfeleségem köszöntő szavainak kellett idő-keretet adnom, de az utánunk következőköszöntőkre is illett tekintettel lennem.

Ezt talán leginkább az 102-ik évébenlévő idős asszony-testvér tudta volna el-mondani – az ünnepség közben, a gyülekezet-nek levetített rövid dokumentumfilmben isszerepelt –, aki nem csak derűsen mosoly-gott, sőt úrvacsorához is (bot nélkül, igaz fi-ával karöltve) kiment, de egy filmbéli, szép,hitvalló mondatát gyaníthatóan mindenkiszívébe zárta, mely így hangzott: „A temp-lom mindig is az a hely marad, ahol ki-szállhatunk ebből a világból, s lélekbenaz Isten elé repülhetünk!“

100 év valóban nagy idő, még egy gyü-lekezet életében is. Isten kegyelme révén aJoenssuu-Pielisensuu-i gyülekezet utolsóegy harmadának (1986-tól) részbenmagam is részese lehettem. Még másodé-ves teológusként láttam/láthattam azokataz embereket, akik azóta aktív szolgálatu-kat maguk mögött tudva nyugdíjba vonul-tak, de egyház-szeretetüket ma is hűséggelbizonyítják. Példák, s élet-tanulságok őkszámomra, hogy a hit evilági jutalma azIsten személyre-szabott gondviselésén túlaz a lehetőség: hogy bizonyságot tehetünkaz Ő isteni szeretetéről, mely a mi hűségün-ket is táplálja, s megtartja napról-napra...

fm

30 esztendőt gyülekezeti szolgálatbaneltöltöttek köszöntése.

s után...

„Kirkko-kahvi“ – a mintegy négyórás templomi ünneplés frissítő szünetében.

Gyülekezeti énekkar szolgálata.

Úrvacsora előtt...

Az Egyház, mint Isten fészekmelege...

A Tatai Evangélikus gyülekezet kü-lönleges istentiszteleten vehetett résztáprilis 19-én. Frankó Mátyás Tiszte-lendő úr és a Nagytiszteletű asszonyfinnországi távolléte okán a lelkésziszolgálatot a házaspár elsőszülött gyer-meke, Dóra látta el. Dóri két éve vég-zett az Evangélikus HittudományiEgyetem teológus mesterszakán, bárez már a harmadik diplomája, lelkésziszolgálatot csak esperesi engedéllyelvégezhet. Szarka István esperes úrtólezt meg is kapta. A gyülekezet szeretet-tel és érdeklődéssel hallgatta élete elsőprédikációját, melynek alapigéje Jn10,11-16 (a kijelölt textus) volt. Szépenfelépített, gazdag lelkiségű beszédethallhattunk a „Jó pásztor“ igéjéről.

Az istentisztelet zenei szolgálatátVida Matild bokodi evangélikus test-vérünk látta el az orgonánál, fuvolánkísérte dr. Gombos Erzsébet, aki ál-landó kántorunk, Betti orgonajátékátis gyakran kíséri. Ezúton is köszönjükmindannyiuk szolgálatát!

Grőber Ilona Juditgyülekezeti felügyelő

3

Afinn-magyar ba-ráti társaság –

személy szerintVarga István evangé-likus testvérünk –meghívására mintegy11-en vettünk részt abudai Várkert bazárkoncerttermében tar-tott rendezvényen.

A megnyitó beszé-det Tarlós István fő-polgármester úrmondta el, majd a finnnagykövet, Pasi Tuo-minen köszöntőjéthallhattuk. A beszédeta nagykövet úr előszörmagyarul mondta el,ami nem volt kis telje-sítmény, tekintve,hogy a köszöntő vi-szonylag hosszú volt,tele bonyolult magyarkifejezésekkel. E szívélyes gesztust a hall-gatóság vastapssal jutalmazta. Ezután iz-galmas, vetített képes előadást hallhattunka két művész párhuzamos pályájáról.

Sibelius és Gallen-Kallela is 1865-benszületett, mind magánéletükben, mindpedig művészetükben szoros, baráti kap-csolatban álltak. A Finn független nemzet-állam létrejöttének aktív részesei voltak. Afinn nyelv és a népi hagyományok ápolá-sában - elsősorban a nemzeti eposz,a Ka-levala zenei és képi feldolgozásávalalkottak maradandót. Ma is úgy tekintik,hogy e két művész a finn nemzeti öntudatmegtestesítője. Számunkra az is fontos,

hogy mindkét alkotóterős szálak fűzték Ma-gyarországhoz.

Az ünnepség záró-akkordja és fénypontjaa Budafoki DohnányiZenekar koncertjevolt. Négy Sibelius da-rabot hallhattunk,pompás előadásban.

Ezek: Karélia-szvit– A tuonelai hattyú –Lemminkainen visz-szatérése; valamint aFinnlandia szimfónia,melynek utolsó tételéta finnek második him-nuszuknak tekintik.

Az ünnepség jó al-kalom volt számunkraa finn nép és kultúramélyebb megismeré-sére, valamint a barátikapcsolatok elmélyíté-

sére. Feledhetetlenül szép előadás élmé-nyével térhettünk haza.

Grőber Ilona Juditgyülekezeti felügyelő

Hiszen Isten maga műveli benne-tek jóakarata szerint a szándékotmeg a végrehajtást is. Fil 2,13

Életünk legkülönfélébb történéseisodornak minket krízisbe. Nem-

csak haláleset, veszteség, betegség fáj-dalma képes krízist előidézni,másoknak súlytalannak tűnő dolgok isképesek létrehozni a formálódás, az új-jáalakulás e különös fázisát... Akarjukvagy sem, sorsunk folyamatosan alakul,amíg csak élünk. Szándéka ez az Isten-nek, hogy térbe és időbe sajtolt életünk-ben ezen küzdelmeink révén rájöjjünk:mi végre is vagyunk ezen a világon.

A krízis szó általában a törést jelentia közgondolkodásban. A krízis valamiolyasmit jelöl, ami nélkül nagyon jólmegvan/lenne az ember... Maga a foga-lom a görög kritésszel rokon, ami ítéle-tet, megítélést jelent. Az időnkéntiszámadást senki nem kerülheti meg, hi-szen vannak életünknek olyan jelentősállomásai, amikor törvényszerűennl-el-gondolkodunk: hivatás- és párválasz-tás, gyermekek születése, nevelése,majd elindítása az életben - most csaka legfontosabbakra gondolván. A krízis-helyzetet tehát azért "kapjuk", hogyemelődjünk általa. Olykor mégis ennekaz ellenkezője történik. Számtalan tra-gédia jelzi naponta, hogy az esetektöbbségében nem mi válunk uráváhelyzetünknek, hanem az élet esemé-nyei gyűrnek maguk alá minket. Hiábaminden próbálkozás, az ember mindigalul marad...

Ami a világ számára lehetetlen, az ahívő ember számára lehetséges. Az Is-tenben bizakodó embernek mindig vanalternatívája - még akkor is, ha a gödörmélyére taszítják a körülmények. A leg-nagyobb csapás mindig az alternatíva-nélküliség, amikor minden láthatatlanés látható azt szignálja: nincs tovább!Akinek volt közelében valaki, vagyéppen saját maga élte át a lélek ilyen hi-hetetlen mélységeit, az tudja igazán el-mondani, mit jelent valójában akiúttalanság.

A vég maga a kereszt, a megfeszí-tettség mozdulatlansága a halálban.

4

A pielisensuui oltár...A pielisensuui oltár...

folyt. túloldalon

"Krisztus által részesültünk a meg-békélés ajándékában."

Róm 5,11b alapján

Távolságból látni dolgokat - a böl-csesség egyik ismérve... Ha távol

vagyunk/lehetünk - akár csak rövididőre is - a hétköznapok ismétlődő fel-adataitól, ha letehetjük terheinket egykis időre, hogy erőt gyűjtsünk,akkor az édes béke honol a lel-künkben. A szabadság erre azerőgyűjtésre ad(hat) jó alkalmat.Sajnos magyar vonatkozásban aszabadságnak még mindig mása szerepe: Kényszerűség miattelmaradt feladatok pótlása, évtizedekenátívelő, hangyaszorgalmas egzisztencia-építés aktuális szakaszának megtételétjelenti az az egy-két hét.

Ha távolról nézzük meg saját dolga-inkat vagy figyeljük meg mások életét,akkor egybemosódnak a részletek, s ki-derül: hová, merrefelé tart az életünk,illetve mások sorsa. Lentről nézve a ma-gasban szálló repülőnek haladási irá-nyát jól meghatározhatjuk, fentrőlnézve a földi síkbéli események pedigmás értékrendbe kerülnek. A repülőgépcsillogó szárnyát messziről szemlélveeszünkbe sem jut (legfeljebb a szakem-bernek), hogy a fémes csillogás csövekés vezetékek százait rejti maga alatt,melyek mind a biztonságos repüléstszolgálják... Ahogyan a madarak szár-nyán sincs egyetlen toll sem feleslege-sen, ugyanúgy arepülőgép teste semrejt fölösleges, haszon-talan dolgokat magá-ban. Időnként azonban- egy-egy manővernél -kiviláglik, milyen tech-nikai "csodát" rejt ma-

gában a gépmadár...Bármennyire is bonyolult

egy repülőgép szerkezete, sakármennyire is ámu-latba-ejtően kompli-káltak számítógépesfedélzeti rendszerei -végül is - mindegyike

lebontható egy-egy csavarra,darab vasra, vezetékre vagylámpácskára... Ezzel ellentétbenegyetlen emberi életet sem tudunk így

ízekre szedni, de még a legegyszerűbbélőlényt is górcső alatt vizsgálva,hamar szembekerülünk a mikrokoz-mosz végtelenségével...

Hogyan lehetünkakkor saját életünknekjó irányítói? Hogyanjuthatunk el biztonság-gal a célállomásig? Ahívő ember alázatosanbelátja és elfogadja atényt: Egyedül seho-

gyan sem boldogulunk, mindannyiunk-nak szüksége van külső (felső!)segítségre... A bűn katapultjával hamar

az egekbe szállhatunk, de repü-lés múló gondtalansága után aföldetérés csúfos tragédiája kö-zeledik. Aki életét mégis azIgazi Pilótára bízza, annak szí-vében-lelkében békesség honol,mert tudja: az utolsó landolás

"rizikója" sem az övé....fm

Lelkész kántorával...Lelkész kántorával...önképezésben önképezésben (Helsinki)(Helsinki)

Pilótánk...Pilótánk...hazafeléhazafelé

Helsinkibe érkezve...Helsinkibe érkezve...

Patika-Múzeum – PécsPatika-Múzeum – Pécs

Kollégák...Kollégák...

Kistemplomunkban...Kistemplomunkban...Egykoron az otthoni Egykoron az otthoni (luxemburgi,(luxemburgi,Esch/Alzett-i)Esch/Alzett-i) orgonában szolgált, deorgonában szolgált, denekünk ajándékozott fasípok előtt. nekünk ajándékozott fasípok előtt.

5

Ennek az igazi kínja a visszafordíthatat-lanság. Aki már egyszer is tapasztalta azőszinte érzések istenes világát, az tudjamiről van szó... Ebből kiemelni semmi-féle münchauzenes filozófia nem képes,egyetlen psycho-módszer sem garantál-hatja a kiutat, ebből kimenteni csak azIsten szeretete képes. Ez a szeretet tartmeg minket egész életünkben, ez kísér,formál, alakít, nevel és növel majdvégül átemel ebből a világból abba a vi-lágba - ha meg nem szédülünk végérvé-nyesen korlátos szabadságunktól éshagyjuk, hogy az Isten ereje munkál-kodjon életünkben...

Istenem! Számtalan cél vonzását érzem,olykor magam sem tudom, melyik a

legfontosabb. Kérlek szereteted erejévellégy jelen életemben, hogy ne rugdalódzam

akaratod ellen, s megértsem kegyelmednekem rendelt irányát! Ámen.

Pillanatképek...luxemburgi testvéreink áprilisi látogatása

Alkalmainkramindenkit szeretettel

várunk. Jöjjünk,s hívogassunk

másokat is!Erős vár

a mi Istenünk!”

Kedves Testvérek!

Gyülekezetünk áprilisa programdúsantelt, hiszen a hónap a nagyheti alkal-mainkkal kezdődött. Luxemburgi

testvérgyülekezetünkkel közösen szervezettruhasegély-akciónk ezután vette kezdetét .(Ez

mindig a ruhák „szortírozásával“ kezdődik – a segítségért

köszönet Széles Teodóra testvérünknek!) Az előkészí-tés után (napi teendőink mellett) finnországiutunkra készültünk, mely ugyan csak néhánynapos volt, de egty kis kikapcsolódást jelen-tett feleségemnek és nekem is. Istennek le-gyen hála érte, finn testvéreink odaadóvendéglátásáért pedig köszönet!

Gimnazista evangélikusaink (TakácsKrisztina, Tompos Dénes) utolsó, rendha-gyó hittanórájukat is eltöltötték velem, sezzel véget ért egy négyéves, ószövetségi-,újszövetségi-, egyháztörténeti-, dogmatika-etikai-, mintegy 280 órás oktatási blokk,mely remélem számukra életük egyik fon-tos, élményekkel teli szakaszát jelenti,melyre örömmel emlékeznek vissza.

Amikor e sorokat írom az LR májusiszámának zárásaként – imádságban nemcsak érettségire készülő testvéreinket, skonfirmációra készülő gyermekeinket hor-dozom, de május első vasárnapja okán azÉdesanyákra is szeretettel, s Isten gazdagáldását kívánva gondolok, akiknek áldoza-tos szeretete élteti ezt a világot...

Május 7.“keresztelkedjetek meg valamennyien”(ApCsel 2,38b)MIkor? Hol?Miért? MInek?A keresztelés kiala-kulása, gyakorlata, sértelmezései az el-múlt kétezerévben...

Május 21.Hit, vallás,hitvallás...Vallásosság ésspiritualitás, fele-kezeti elkötele-zettség ésd o g m a t i k a .Egyetemes hit-vallásaink (apos-

toli, níceai, athanasiusi) éskialalkulásuk. Mit jelent számunkra az,hogy ágostai hitvallású evangélikusokvagyunk? Helyünk a világban, a keresz-tények mintegy kétmilliárdos táborá-ban... két évvel(!) a reformáció 500 évesévfordulója előtt.

Május 28..Isten bennük,közöttünk él...Az emberi méltó-ság lényeges alkotóeleme, hogy hiva-tása van az Istennelvaló közösségre. Jó,jó... No de hogyantörténik ez?

Június 4.Félévzáró NikA-piknikVisszatekintés, értékelések és ötletgyűj-tés a fehér asztal mellett. Szokásos temp-lomkerti-, szemeszter-záró alkalom.

azok számára, akik szeretnék

alaposabban megismerni a keresztény

tanítás alapigazságait

Jelentem, hogy feleségemmel Isten kegyel-méből épségben megjártuk/megrepültük

Finnországot, s köszöntöttük a Joensuu-Pi-elisenssu-i Gyülekezetet, alapításuk 100. év-fordulóján. (Lásd az erről készült cikket! Azalábbi képen felügyelőnk aláírásával „hite-lesíti“ ajándékunkat.)

Gyülekezetünk a „Reformációi Emlé-kút“ - program keretében egy inter-

net nélküli eszközt (routert) kapott, melylehetővé teszi, hogy a hirdetőtáblánkon iselhelyezett, ún. QR-kód (ez a kis négyzetekbőlfelépülő fekete-fehér piktogramm) okostelefonos„beolvasásával“ ezen a vezetéknélküli útvá-lasztó eszközön lévő információkat gyüle-kezetünkről/egyházunkról elolvashassák, ill.a rajta tárolt képeket megnézhessék.

Gyülekezetünkbe nagyhét keddjén meg-érkezett Karl Georg Marhoffer, luxem-

burgi testvérgyülekezetünk igazgatólelkésze. A találkozás okát a közös szerve-zésű ruhasegély-akciónk (igényeket, ahogyaneddig is tettük, a jó rend érdekében, kérem kántor feléjelezzük!) adta. Vele és kísérőjével keddtől-péntekig az ország különböző pontjain (Bu-dapest, Győr, Pécs) kirándulásokat tettünk.

Testvérek szeretetébe, imádságába aján-lom konfirmációra készülő testvérein-

ket. A vizsgát most kivételesen nem amegelőző napon, tehát szombaton, hanempénteken(!), Mennybemenetel ünnepét kö-vető nap délutánján tartjuk, 17 órai kezdet-tel. A családtagokat, érdeklődőketszeretettel várjuk erre az alkalomra is!

A reformáció 500. évfordulójára valókészülés jegyében, a tematikus

emlékévek sorában, egyházunkban a2015 -ös esztendő a

“Reformációés oktatás” éve. Olv

asd,

link

eld!

Vid

d el

az

otth

onm

arad

takn

ak! S

zíne

sben

meg

teki

nthe

ted:

http

://ta

ta.lu

ther

an.h

u/uj

sag_

hirle

vele

k.ht

m