ÉVFOLYAM

V i V - B -

.. KÖNYVTÁRA

HB 7 . 3 7 0

ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR HÍRLAPTÁRA

MAGYAR IPARMŰVÉSZÉT

- - - - - -

M ^ E I ^ E 1 5 . é v f . 1 9 1 2 .

1 - 9 / 1 0 . s z .

c l . , t j . , 4 t . ,

j | ] h : b o r . , 9 m e l l .

V k .

i ^ M B M m

I íj

FX Fl FJ » FJ FJ FJ TJ FJ FJ FJ

^ n r l L V f T X V I r l V r l V i x T L V r r T L V r r l L V n r l L V

P T - S L

B I V - E C

EF- FX F/7 F7- FT F J -/ J . V / J - ^ J . 7 T L V F l ^ F T L ^ P J ^ F ?

AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÉS ISKOLA ÉS AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE

A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁS-ÜGYI MAGY. KIR. MINISZTER MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

GYÖRGYI KÁLMÁN

XV. ÉVFOLYAM \9\2 Z BUDAPEST S

KIADJA AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT

Budapest, az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. nyomása.

TA RTALO MJEGYZÉK. Ö N Á L L Ó CIKKEK.

P . E. : Si may Imre I Nádai Pál : Üzleti iparművészet 7 Dömötör Is tván: A hivatal 26 Élek Artúr : Undi Mariska művészete 41 Undi S. Mariska t Művészi fejlődésem — tanul-

ságaim ... 47 Dr. Lázár Bé la : Rippl-Rónai József 81 Divald Kornél : Hegedűs László terrakottái J01 Bárczy István elnöki székfoglalója J17 Csányi Károly : A kisplasztika! kiállítás 120 Margítay Ernő: Lakásművészeti kiállítás J34 — i : A miskolczi kiállításról J36 Sz. K . : A z Ernst-múzeum 161 Gerő Ö d ö n : Gara Arnold kerámiái 163 P . Velics László S. I. : A hímzés J66 Radisics Jenő : A londoni Royal Automobile

Club J78 Gerő Ödön : Iparművészeti iskolánk 201 Mihalik Gyula : A z iparművészeti oktatás a drez-

dai kongresszuson ... 204 gk. : Rajztanítás és iparművészet 206 Gy . K . : A bajor „Gewerbeschau" 208 Fieber Henrik : A műemlék-restaurálás pszicho-

lógiája 241 290 Csányi Károly : A vasvármegyei műtörténet! ki-

állítás 248 Divald Kornél : A magyar csipke jövője 258 Nádai P á l : Sírkertekről 281 Lengyel Géza : E g y Munkácsy-utcai villáról ... 284 Fieber Henrik : Új művészeti stílus 32J Divald Kornél : Egyházi fafaragásunk 347 Lyka Károly : Egyházi fémmunkák 350 Sztrakoniczky Károly dr. : A z üvegfestészet ... 362 Mihalik G y u l a : A miseruha - 377

PÁLYÁZATOK.

Pályázat iparművészeti tervekre 64 A „Virágos Budapest Bizottság" virágdíszítési pá-

lyázata JJ3 A szentszobor-pályázat határidejének elhalasz-

tása JJ3 J60 A német művészek és a Bismarck-emlék JI3 Pályázat plakátra J58 Képzőművészeti pályázatok J59 Pályázat okmánybélyegek tervrajzaira 159 Eldöntött pályázat J60 Pályázat polgári esketőszoba terveire 190 A z állatkerti plakátpályázat 191 Eldőlt plakátpályázat I9J Pályázat bírói öltöny és föveg rajzaira 236 Lejáró pályázatok 236 A z okmánybélyegek terveire hirdetett pályázat

eredménye 276 A z okmánybélyegek pályázathoz 276 A z anyakönyvvezetői szoba pályázat 308 Pályázat plakátra 381 Pályázat plakettre 382 Lejáró pályázatok ... — 382

KÜLÖNFÉLÉK.

A modern ornamens 29 A vetélt csipke divatja 29 A modern iparművészet nemzetközi jellege 30 A z iparművész szerzői jogának védelme 31 A „Wiener Werkstätte'« Budapesten 61 A z automobil 61 Művészet a temetőkben 62 Művészi alkotások-e az iparművészet termékei? 62 A műtárgyak bevitelének szabályozása Ameri-

kában ... 63 Fittler Kamill síremlékére újabban küldött ösz-

szegefc 63 Alpár Ignác kitüntetése 103 A munkapárt üdvözlő irata a miniszterelnökhöz 103 Lakások, ablakok és erkélyek virágdíszítése 103 T u l'as voulu, George Dandín 104 Virághímzések 105 Ráth György utca . . 139 A z éremkedvelők egyesületének közgyűlése 139 A z iparművészet határaínak kibővülése 139 A z Országos Iparegyesület jubileuma 185 A reklám művészete 185 A dekoratív falfestés és a kisplasztika 186 Helyreigazítás 187 220 A magyar bírák talárja és fövege ... 217 A mai magyar ércpénzek ellen 217 A német iparművészek nagygyűlése 217 E x epistulis ... 218 Képeslevelezőlapok 219 273 A betű művészete 219 Kernstock Károly ablakai 263 A virágkötészetről 264 A z otthon művészete és a napilapok 264 A Käthe Kruse babák 273 312 A művészi ipar és az ipari munkák 310 A gödöllői szövőiskola „. ... 311 Szobormű vasbetonból 311 Japán régiségek hamisítása 312 Művészet a templomokban - 312 A törvényszéki helyiségek művészi berendezése 312 A new-zaelandi teozófiai társulat .. 312 A Magyar Szakírók Egyesületének jubileuma... 386 A jegygyűrű reformja 386 Wallot f ... 387 Vírágdíszítés telekkönyvi biztosítása ... 387 A Szt. László-Társaság üvegfestményei 387 Babák 388

KIÁLLÍTÁSOK.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter állami iparművészeti érme 31

Közreműködők jutalmazása az iparművészeti kiállításoknál 31

A lakásművészeti kiállítás ... 31 63 105 Velencei kiállítás 63 Kisplasztika! kiállítás 63 105 140 A kolozsvári iparművészeti kiállítás 105 A terített asztal 105

A madridi nemzetközi grafikai kiállítás 106 Kitüntetett iparosok és munkások 140 Szőnyegkiállítás 140 A müncheni kiállítás 140 Í87 Kertművészeti kiállítás 153 A párisi nemzetközi modern iparművészeti ki-

állítás 153 Bécsi egyházművészeti kiállítás 187 A párisi iparművészeti kiállítás elhalasztása 187 A szombathelyi kiállítás 220 Nemzetközi kereskedelmi grafikai kiállítás 221 Építészeti kiállítás 221 A z idei drezdai nagy képzőművészeti kiállítás... 221 Kertművészeti kiállítás Párisban 274 A bécsi egyházművészeti kiállítás 275 A z Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat üzleti

grafikai kiállítása és karácsonyi vására ... 309 384 Műkedvelő-kiállítás 309 Kehelykiállítás 309 A jó ízlésre való nevelés 309 Magyar hímzések Berlinben 309 A leipzigi nemzetközi könyvművészeti kiállítás 310 Nemzetközi építőművészet! kiállítás Leipzigben ... 385 Ideal Home - 385 Üzleti könyvek és papírok berlini kiállítása 385

SZAKIRODALOM.

A Franklin kézi lexikonának második kötete ... 39 Sz. L. ! Gottlieb, Theodor. Bucheinbände 39 Keresztszemes hímzésminták 79 A Gyűjtő — ... 80 Sz. L. : Hoffmann, Friedrich H . Frankenthaler

Porzellan ... 80 Das goldene Gewand der Königin Margareta in

der Domkirche zu Upsala 116 Sz. L. s Hessling, Egon. Empire-Möbel 116 Hetven év a magyar ipar történetéből 191 Lakásművészet - 191 A Nemzeti Salon almanachja ... 192 Sz. L. : Bosch, Hans. Deutsche Schmiedearbeiten

aus fünf Jahrhunderten 192 Gorge de Recy : Décoration du cuir, gravure,

ciselure, modelage, pyrogravure, mosaïque, teinture, petlne 233

V . S. : A régi müncheni ötvösművesség 235 A Képzőművészeti főiskola értesítője 306 A z iparművészet modern fejlődésének irányai és

eszközei 306 A magyar ötvös helyzete a X V I . században ... 307 A brassai ötvösség története 307 Velícs László ! Vándorelőadáseim az egyházi

művészetről 380 Nádai Pál i A modern angol iparművészet gaz-

dasági jellege - 381 Karl Knoll und Dr. Fritz Reuther : Die Kunst

des Schmückens 381

MÚZEÁLIS ÜGYEK.

A z Iparművészeti Múzeum újabb szerzeményei 38 Ismeretterjesztő előadások az Iparművészeti Mú-

zeumban 64 107 154 Virágvásár az Iparművészeti Múzeumban J55 Nagyszabású ajándék az Iparművészeti Mú-

zeumnak 187

Miniszteri köszönet 222 Megerősítés 222 Indus gyűjtemény az Iparművészeti Múzeumban 222 Könyvtárnyitás 223 A Doucet-féle gyűjtemény aukciója 223 A z Iparművészeti Múzeum gyűjteményei 385

IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS. Símay tanításának módszeréről 31 Matteíne-plakát 38 Pályázatok 38 Fíttler-síremlék 38 A Királyi Orvosegyesület művészi oklevele 38 Iskolai kiállítás 38 Székesfehérvár díszpolgári oklevele 38 A z Orsz- M. Kir. Iparművészeti Iskola újabb

munkásságáról 106 Ipari szakiskolák a bajor iparkiállításon 106 Szaktanácskozás az ötvösipari szakoktatás re-

formja ügyében 155 A drezdai IV. nemzetközi művészetnevelési kon-

gresszus 155 A z Iparművészeti Iskola idei éve 188 Bécsi kiállítások 189 A z ötvösség tanításának reformja 190 Magyarország a drezdai nemzetközi rajzoktatási

és művészetnevelési kongresszuson 221 Alapítvány az Iparművészeti Iskola növendékei-

nek 221 A közönség iparművészeti nevelésének kérdéséhez 221 A z Iparművészeti Iskola növendékeinek kiállítása 275 A z Iparművészeti Iskola Értesítője 382 A z ötvösség oktatása 382 Magyar főherceg az Iparművészeti Iskolában ... 383 A z Iparművészeti Iskola munkaközvetítője 383 A z Iparművészeti Iskola levelezőlapjai 383 Megkezdett hímzések vállalata 383

LAKÁSBERENDEZÉS. A nádszék történetéről 233 Bíedermeieres 383 Egy halálraítélt interleur-darab 384

TEXTILIPAR. Női kézimunkák 77 Kérelem olvasóinkhoz - - 224

AGYAGMŰVESSÉG. Művészi kályhák 79

NÉPMŰVÉSZET. Faragott botok U 3 Csanakfülek 158

A T Á R S U L A T K Ö R É B Ő L . A z Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat választ-

mányi ülése 2. IX. - 3. IX. — 4. X . - 5. IX. — 7. IX A z Orsz. Magy . Iparművészeti Társulat ezidei

közgyűlése ... 3. IX. — 4. IX A tagsági díj emelése - 8, IX A z Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat rend-

kívüli közgyűlése 8. I X

KÉPEK JEGYZÉKE. B Ú T O R O K , L A K Á S B E R E N D E Z É S .

Festékszekrény. Tervezte : Undi Mariska 51 Szekrény, faragott virágtartó és kárpitozott díván.

Tervezte : Undi Mariska 52 Ruhásszekrény. Tervezte : Undi Mariska 53 Tála ló . Tervezte : Undi Mariska 54 Műteremszekrény. T e r v e z t e : Undi Mariska ... 56 Pohárszék. Tervezte : Rippl-Rónai József 92 Kis pohárszék. Tervezte : Rippl-Rónai József ... 93 Fényezett mahagóni - asztal. Tervezte : Rippl-

Rónai József 94 Szekrény diófából, olasz, X V I . század. J25 Társalgó ablakf ülkéje.Tervezte : Menyhért Miklós J 4 J Előszoba. T e r v e z t e : Jeddy Sándor „. ... J42 Dolgozó- és fogadószoba. Tervezte : Baráth Ist-

ván és Schröder Károly J43 Hálószoba szekrénye. Tervezte : Bábolnay József J 44 Hálószoba szekrénye. Tervezte : Szirontai Lhotka

István „ J45 Férfi-dolgozószoba. Tervezte : V a s Ferenc J46 Ebédlő. Tervez te : Salamonek Károly J47 Ebédlő, nappali. Tervezte: Szirontai Lhotka

István 148 Dolgozószoba. Tervez te : Bábolnay József 149 Hálószoba. T e r v e z t e : Szirontai Lhotka István... Í50 Konyha . Tervezte : Jeddy Sándor J50 N a g y ebédlő részlete. Tervezte : Menyhért Miklós 151 Ebédlő. Tervezte : Menyhért Miklós 151 Hálószoba. Tervezte : Spiegel Imre 151 Erdélyi magyar menyasszonyi láda, X V I I . szá-

zad. Ernst-múzeum 169 T e m p l o m i láda, X V . század. Ernst-múzeum ... 169 A londoni Roya l Automobile Club földszinti

olvasóterme 195 Leányszobába való fésülködőasztalka. Tervezte :

Spiegel Imre 225 Leányszobabútor. Tervezte : Spiegel Imre 225 Fiókos üvegszekrény. Tervezte : Baráth István 225 Ebédlőbútorok. Tervezte : Jeddy Sándor 226 N a g y csarnokba való könyvszekrény. Tervezte :

Baráth István 227 Asztalka. T e r v e z t e : Baráth István 227 Szálloda váróterme és írószobája. Tervezte : Jeddy

Sándor „. ... 228 Szálloda váróterme. Tervezte : Baráth István ... 229 Kétajtós, festett díszítésű szekrény, magyar ,

XVIII . század. Vasvármegyeí műtörténet! ki-állítás 256

Munkácsy-utcai villa. Ruhatár kandallója. Ter -vezte: Vágó József 288

Munkácsy-utcai villa. Ebédlőszekrény. Tervezte : V á g ó József 302

Munkácsy-utcai villa. Tá la ló - és étkezőasztal. Tervezte : Vágó József 303

Munkácsy-utcai villa. Úri hálószoba és a dol-gozószoba olvasófülkéje. Tervezte: Vágó József 314

Munkácsy-utcai villa. Gyermekszoba. Tervezte : V á g ó József 3J5

Munkácsy-utcai villa. Nappal i szoba. Tervezte : V á g ó József 316

Munkácsy-utcai villa. Szalonrészlet. Tervezte : V á g ó József 316 317

Munkácsy-utcai villa. Szalonasztal lapja. Ter-vezte : V á g ó József 317

Munkácsy-utcai villa. Leányszoba. Tervezte : V á g ó József 318 319

Munkácsy-utcai vil la. N ő i hálószoba részlete. T e r v e z t e : V á g ó József 318

AGYAG-, ÜVEG-, MOZAIK- ÉS PORCELLÁNMÜVEK.

Tervrajz színes ablakhoz. Tervezte : Rippl Ró-nai József 85

Színes ablak az Andrássy-ebédlőhöz. Tervezte : Rippl-Rónai József 90

Ablak,Tif fany-üvegekből . Tervezte: Rippl-Rónai József 90

Üvegmozaik, mennyezet, Tiffany-üvegekből . T e r -vezte : Rippl-Rónai József 91

T á n y é r . Tervezte : Rippl-Rónai József 93 Kandalló. Tervezte : Rippl-Rónai József 95 Majolika-tányér. Tervezte : Rippl-Rónai József 96 97 Színes ablakhoz tervrajz. Tervezte : Rippl-Ró-

nai József 98 Teracotta-vázlatok. Mintázta : Hegedűs László 109 Gyertyatartók cserépből.Wedgwood. XVIII . század 128 Kályhacsempe, színes mázzal . Nürnberg. X V I .

század 130 Teáskészlet. Tervezte : Gara Arnold 172 173 Porcellánszelence. Tervezte : Gara Arnold.. . 172 173 Kerámiái tervek. Rajzol ták: az Iparművészeti

Iskolában 209 210 Festett üvegtányér. Tervezték : Ugyanott 230 Színes cserépalakok. Mintázták: Ugyanott 238 „ M e g y a juhász szamáron". Mintázták : Ugyanott 238 „ A szent család." Mintázták: Ugyanott 239 „Szent-György." Mintázták : Ugyanott 240 A debreczeni városház nagytermébe szánt üveg-

mozaik ablakrészlete. Tervezte : Kernstock Károly 241 277

Erdély! mázas csempe. X V I I I . század 247 Bécsi porcellánszobrocskák. XVIII . század. Vas-

vármegyeí műtörténet! kiállítás 253 Levesestál, holicsi faïance. XVIII . század. Ugyan-

ott 253 Erdélyi kályhacsempe 283 Munkácsy-utcai villa. Majolika falbetét a hallban 288 Szent István és Szent Erzsébet. Üvegfestmény a

zebegényí templomban. Tervezte: Kós Károly 354 Szűz Mária. Üvegfestmény ugyanott. Tervezte :

Kós Károly 355 Patrona Hungáriáé. Mozaíkkép. Tervezték : Róth

Miksa műintézetében ... „ 356 Szent László és Szent Erzsébet. Üvegfestmény.

Tervez ték : Róth Miksa műintézetében 357 Madonna. Üvegfes tmény .Tervezte : N a g y Sándor 358 Jézus keresztelése. Üvegfestmény. Tervezte: N a g y

Sándor 358 Szent László Moldvában. Üvegfestmény. T e r -

vezte : Unghváry Sándor 359

ÉKSZER-, Ö T V Ö S - ÉS ZOMÁNC-MŰVEK.

Ereklyetartó, aranyozott ezüst és kristály. Ma-gyar. X V . század 126

Násfa, arany, zománcdísszel. Erdélyi munka. S Z O B R Á S Z A T , K I S P L A S Z T I K A . X V I . század - 127

Násfa, arany, zománcdísszel. Német . X V I I . a vadász. Mintázta ! Símay Imre 16 század J27 Védekezés: Mintázta: S imay Imre 17

Szenteltvíztartó, arany, zománcdísszel. Budapest. Orang-utang. Mintázta : Símay Imre 20 X I X . század J27 Rhesus-Erythraeus. Mintázta: Simay Imre 20

Kupa, elefántcsont és ezüst. Magyar. X V I I . század 127 Családi öröm. Mintázta : S ímay Imre 21 Ezüst ékszertartó. Mintázta: Bó'dy Kálmán 197 Lovasszobor. Mintázta: Símay Imre 24 Násfák. Tervezték az Iparművészeti Iskolában 230 p^gj képmás. Mintázta : Imre Gábor 33 Ereklyetartó, ébenfa és ezüst. Német. XVIII . szá- Bábúfejek. Mintázta Imre Gábor 34

zad. Vasvármegyei műtörténeti kiállítás 252 Tintatartó. Mintázta : Tóth Károly 34 Ezüst feszület. Magyar. 1670. Ugyanott 252 Doboz. Mintázta: Uhlatzky József 34 Ereklyetartó, ezüst, aranyozva. Ugyanott 252 Kútpályázat. Mintázta : Tüttó' Sándor 35 Szentségtartó. Aranyozott ezüst. Magyar. X V . Cukortartó. Mintázta : Pataky Andor 35

század. Ugyanott 254 ó r a . Mintázta : T ó t h Károly 35 Szentségmutató. Tervezte : Meyer Antal 336 T o l d y Miklós. Mintázta : Imre Gábor 36 Áldoztatókehely. Tervezte: Tarján Oszkár 336 Teniszező' leány. Mintázta: Szentgyörgyí István 125 Szentségmutató. Tervezte: Harrach Rezső 337 Szt. Petrusz Gonzalesz színes faszobra. X V I I . szá-Kehely. Tervezte: Meyer Antal 337 j28 Szentségmutató, Beuron, aranyozott ezüst, drága- Szent Rókus szobrocska. Puszpángfa. Német.

kövekkel 338 XVIII . század 129 Oltárfeszület, kovácsolt réz, drágakövekkel, Térdeplő angyalok, színezett hársfa. Pozsony.

Beuron • - 339 XVIII . század 129 Templomcsillár, Beuron, kovácsolt réz, drága- Térdeplő nő, öntött vas. Francia 130

kövekkel 340 Asztaldísz, öntött bronz. Német 132 Füstölő és tömjéntartó. Tervezte: Romeís 341 Díszedény, bronz 132 Fogadalmi mécses, zománcozott ezüst, drága- Síremléktervezet. Tervezte : Gáliász Nándor 237

kövekkel. Jeruzsálem.Tervezte: Miller Frigyes 341 Oszlopfejek. Mintázták: az Iparművészeti Iskola szobrászati szakosztályában 239

_ _ V . _ , T T Madonna, színes fafaragvány. Faragta: Tóth TEXTIL. ISTVÁN 328

Madonna, faragolt fa. Faragta : Limburg József 344 Nyítrai tüllhímzés selyemalapra összeállított A pozsonyi Szent Erzsébet-kápolna oltára részére

csipkeruha. Tervezte: Undi Mariska 50 készült angyal mintája. Mintázta Kísfaludí A budai halászbástya. Gobelin. Tervezte : Undi Stróbl Zsigmond 355

Mariska ... 75 Parrícída János : Faragott fa és elefántcsont. Fa-Hímzés. Tervezte : Rippl-Rónai József 89 ragta : Moest József 360 Hímzett fríz. Tervezte : Rippl-Rónai József 91 Hímzett ellenző. Tervezte: Rippl-Rónai József 94 . _ Hímzés részlete. Tervezte : Rippl-Rónai József 102 r A L Í ' H i 1 £ . 5 . Szent István koronázási palástja 181 Velencei hímzett mísemondóruha. XVIII . század 182 Falfestés a népszálló éttermében. Tervezte : Undi Burgundi mísemondóruha. X V . század 183 Mariska 41 Németországi hímzett dalmatíka. X V I I . század 184 Ugyanott. Vízhordás Kalotaszegen. Tervezte : Hímzett francia oltárterítő 1600-ból 184 Undi Mariska .. 67 Divánpárnák. Készítették: az Iparművészeti Ugyanott. Részlet a dohányzóból. Tervezte :

Iskola textilművészet} szakosztályában 23 J Undi Mariska 67 Csipkerózsa. Gobelin. Tervezte : Körösfői Kríesch Ugyanott. Szegedi paprika. Tervezte : Undi Ma-

Aladár 232 rlska 68 Miseruha. Magyar. X V . század. Vasvármegyei Ugyanott. Palotai paradicsom. Tervezte: Undi

műtörténeti kiállítás 249 Mariska 69 Két püspöksüveg. Magyar. XVIII . század. Ugyanott. Kukoricapattogatás. Tervezte : Undi

Ugyanott 255 Mariska 70 Körösfői szűrdíszítés 257 Ugyanott. Zalai juhászok. Tervezte : Undi Ma-Szepességl csipketerítő recebetéttel. XVIII . század 266 ríska 71 Szepességi vert csipkeszegély. X V I I I — X I X . szá- Ugyanott. Mezőkövesdi almavásár. Tervezte :

zad 266 267 268 Undi Mariska 72 Szepességi vert csipkés lepedő. X V I I I — X I X . szá- Ugyanott. Aratás. Tervezte : Undi Mariska 73

zad 267 268 Ugyanott. Dunai halászbárkák. Tervezte : Undi Vert csipketerítő ezüstfonálból. XVII—XVIII . Mariska ... 74

század 269 Egy nagy falfestménynek vázlata. Festette: Ríppl-Régi szepességi mintára vert modern sóvári Rónai József 99

minták 269 Dekoratív festmény egy magyar kastély számára. Hímzett miseruha. Tervezte : Örkényi István 372 373 Festette: Rippl-Rónai József-. Í05 Ugyanaz. Tervezte : N a g y Sándor 374 375 Falfestéstervek. Rajzolták : az Iparművészeti Ugyanaz. Tervezte: Meyer Antal 376 Iskola díszítőfestészeti osztályában ... 214 215 272

Lípótmezeí kápolna szentélye. Festette : N a g y Sándor 325

Lípótmezeí kápolna falifestésének részlete. Fes-tette : N a g y Sándor 326 327

Falfestés a Szent Imre-collegium kápolnájában. Festette : N a g y Sándor 333

ARCHITEKTÚRA, INSTALLÁCIÓ.

Budapest székesfőváros népszállójának étterme. Tervez te : Undi Mariska 65

Ugyanott. Vasbetonpillér az étteremben 66 Lépcsőház falának részlete. Ernst-múzeum J70 Földszinti bejáró. Ernst-múzeum J70 Kiállítási terem. Ernst-múzeum 171 Folyosó. Ernst-múzeum 171 A londoni Royal Automobile Club homlokzata 193 A londoni Roya l Automobile Club uszodája ... 194 A londoni R o y a l Automobile Club előcsarnoka 196 Reneszánsz-terem a vasvármegyei műtörténeti

kiállításon 250 251 Hajasdl gör. kath. templom. Rajzolta : Járó Imre 259 Munkácsy-utcai villa homlokzata. Tervezte :

Vágó József 285 Munkácsy-utcai villa oldalsó homlokzata. Ter-

vezte : V á g ó József 286 Munkácsy-utcai villa előszobája és bejárója.

Tervezte : V á g ó József 287 Munkácsy-utcai villa. Hal l . Tervez te : V á g ó

József 297 Munkácsy-utcai vil la. Márvány vírágmedence

a hallban. Tervez te : V á g ó József 299 Munkácsy-utcai villa. Hall részlete. Tervezte :

Vágó József 300 Munkácsy-utcai villa. Emeleti erkély. Tervezte :

V á g ó József 301 Munkácsy-utcai vil la. Fürdőcsarnok öltözője.

Tervezte : V á g ó József 304 A zebegényí templom 353 Szent Mór kápolnája Beuronban 360 T e m p l o m előcsarnoka. Tervezte : Spannagel

Vi lmos 369 T e m p l o m belseje. Tervez te : Spannagel Vi lmos 370 Templomfolyosó . , , „ „ 371

GRAFIKUS M U N K Á K .

T a n u l m á n y emlékezetből. Rajzolta : S ímay Imre 1 2 3 4 5

Kutyatanulmányok. Rajzol ta: S imay Imre 10 Oroszlántanulmányok. Rajzolta : S imay Imre... 11 Tanulmányok . Rajzolta : Simay Imre 12 Akttanulmány. Rajz. : S i m a y Imre 13 14 15 18 19 Hazatérés. Rajzol ta: S í m a y Imre 14 Incselkedők. Rajzolta : S imay Imre 20 Cléopatra. Rajzolta : S imay Imre 22 Ének. Rajzolta : S ímay Imre 23 Gyorsrajzolási gyakorlatok 37 Imre Gábor rajza 38 Harmann Béla rajza 39 Gáliász Nándor rajza 40 A kevély baba. Mesekönyvillusztráció. Rajzolta :

Undi Mariska 41 Vidám szabólegények. Mesekönyvillusztráció.

Rajzol ta: Undi Mariska 46

Cirkuszos. Mesekönyvíllusztrácíó. Rajzolta : Undi Mariska 47

Exlibris 60 Levélbélyegterv. Rajzol ta: Rippl-Rónai József... 83 „Les Vierges" bibliofil munkának borítéka. Ter-

vezte : Rippl-Rónai József 100 „Les Víerges"-hez egyik kőnyomat. Rajzolta :

Rippl-Rónai József 100 Két lap a „Les Vierges" könyvből . Rajzolta :

Rippl-Rónai József 100 Fejléc. Rajzolta : Rippl-Rónai József 101 Exlibris. Rajzolta : N a g y Sándor 137 Iniciálék és könyvdíszek. Rajzo l ta: Gara Arnold 165 Exlibris. Rajzolta : Gara Arnold 174 175 Mesekönyvcímlap. Rajzolta : Gara Arnold 175 Plakát. Rajzolta : Gara Arnold 175 A z állatkert plakátpályázata 198 199 Alkoholellenes plakátpályázat 200 Fejléc. Rajzolták : az Iparművészeti Iskola gra-

fikai szakosztályában 201 Toboztanulmányok. Rajz . : Ugyanott. . . 202 203 205 Madártanulmány. Rajzolták : Ugyanott 207 Bevezetés az ékítményes rajzolásba. Tervez ték:

Ugyanott 211 Könyvfedéltervek. Tervezték: Ugyanott ... 212 213 Önálló tanulmányok. Rajzol ták: Ugyanott 216 Díszítés. Rajzolták : Ugyanott „. 224 A z okmánybélyegpályázat díjazott pályaművei

278 279

F É M M U N K Á K .

Ládazár, kovácsolt és vésett vas, francia, X V . sz. 130 Kulcs, kovácsolt és vésett vas , francia, X V I . sz. 131 Zsidó egyházi tárgyak a vasvármegyei műtör-

téneti kiállításon 252 Ál ló óra, márvány és bronz, francia, XVIII .

század. Vasvármegyei műtörténeti kiállítás ... 254 Ón-céhkancsó, magyar , 1714. Ugyanott 254 Kőszeg város kulcsa, kovácsolt vas , magyar,

X I X . század eleje. Ugyanott 255 Mécses, ón és üveg, magyar, XVIII . század.

Ugyanott 255 Kerekes kováspuskazávárzat, vésett vas, német,

X V I — X V I I . század. Ugyanott 255 Munkácsy-utcai villa. Bronzvirágtartó a hallban.

Tervezte : V á g ó József 299 Örökmécses és falikar, kovácsolt vasból. Tervezte:

Meyer Antal 334 335 Ál ló lámpa, kovácsolt vasból. Tervez te : Meyer

Antal 335 Csengetyű. Bronz. Tervezte : Harrach Rezső ... 337 Sekrestyecsengetyű, kovácsolt vas. Tervezte :

Kurz Mihály ... 340 T e m p l o m i bronzcsillár. Tervezte : Frohnsbeck

József 342 Oltárgyertyatartó, kovácsolt vas. Tervez te :

Kirsch B. 360

ÉRMÉSZET.

Plakett-tervek. Mintázta : Sződy Szilárd 112 Báthori István mellképe, 1586 „. 127 Migazzi Kristóf váczi püspök. Ólomdombormű.

Magyar, XVIII . század 130

Plakett, öntött bronz, nemei Í3Í Medaillon, öntött bronz, francia, X I X . század... 131 Plakett, öntött bronz, francia 131 Jubileumi emlékplakett. Mintázta: Te les Ede ... 197 Bárczy-plakett. Mintázta : V a s Viktor 265 Plakettek. Mintázták : az Iparművészeti Iskola

kisplasztika! szakosztályában 272 Munkácsy-utcai villa. Plaketták. Mintázta : Kis-

falud! Stróbl Zsigmond 313

FESTÉSZET.

Művészleány arcképe (pasztell). Festette : Undi Mariska 49

Carla arcképe (pasztell). Festette : Undi Mariska 55 Dekoratív festmény. Festette: Rippl-Rónai József 81 Dekoratív festmény. Festette : Gara Arnold 176 Miniatűrök. Vasvármegyei műtörténeti kiállítás 255

N É P M Ű V É S Z E T .

Faragott pásztorbot. Rajzol ta: N ó v á k J. Lajos 113 Faragott pásztorbotok a Nemzeti Múzeum nép-

rajzi osztályának gyűjteményéből. N ó v á k J. Lajos fölvétele 114 115

Dunántúli faragott csanakfülek. Nóvák J. Lajos fölvétele 156 157

Sárvári mézeskalácsminta. Rajzolta : Fábián Gyula 162 177

Derecskei festett fakereszt 242 Hollókői festett fakereszt 243 Tardonai fakereszt 245 Székelyföldi sulykok 262

Székely kapuk 280 Nagykászoni kőkeresztek 280 Somogymegyei tükörfák 289 305

VEGYESEK.

Simay Imre műtermében 9 Egyszerűsített csontvázvázlatok, mint mozdulat-

és aránytanulmányok 32 Színesen pácolt bőrtáska. Tervezte : Und! Ma-

riska 56 68 69 Szalmakalap, gyöngyös díszítéssel. Tervezte :

Undi Mariska 70 Süvegszerű kalap japán hímzéssel. Tervezte :

Undi Mariska 71 Ornament-tanulmányok. Rajzolta : Undi Mariska 76 N a g y gobelinnek vázlatos terve. Tervezte : Rippl-

Rónai József 96 Díszletterv Faust-hoz. Tervezte : Rippl-Rónai

József 97 Gobelinnek készített olajfestésű terv. Tervezte :

Rippl-Rónai József 99 A nemzeti munkapártnak gróf Khuen-Héderváry

Károly miniszterelnökhöz intézett üdvözlő ira-tának borítéklapja. Tervez te : Falus Elek 110

Ugyanaz . Külső lap. Rajzolta : Falus Elek 111 Mézeskalácsminták. Tervezték : az Iparművészeti

Iskolában 209 Japán virágdíszítés 264 273 274 275 276 Käthe Kruse babák 270 271 A müncheni erdei temető és nürnbergi János-

temető részlete „. ... 320 Oltár. Márvány és aranyozott bronz. Tervezte :

Holub Adolf 343

PEPW> M

1 Simay Imre

SIMAY IMRE* ÍRTA s P . E .

Legtöbbje azoknak, akik ezt a füzetet forgatják, most fogja először szemben találni magát azzal a komolytekíntetű úriemberrel, akinek arcképét mellékeljük. Símay rövid ideje él köztünk, s ezt az időt sem arra használta, hogy sokat sürögjön a fórumon. Műtermében vagy tanítványai közt ezerszer otthonosabban érzi magát, mint a barátságos vagy harcias összejöveteleken, s az állatkertet, ahol kedvelt majmaínak bohókás mozdula-taiban gyönyörködhetik, alighanem többre becsüli akármiféle fényes emberi gyülekezetnél. Világtól elvonult, befelé élő ember ő, akinek egész lénye éppen olyan begombolt, mint papos kabátja. A világ kis izgalmai hidegen hagyják és egy buddhaísta bölcs óvatossá-gával szemléli a halandók vergődését.

Az óvatos filozófus köpenye rendesen olyan sebek helyét takarja, melyeket az élet osztott, s nem nehéz kitalálni, hogy Simay is saját élményein keresztül jutott el a filozó-fiának erre a hűvös magaslatára. Emberi és művészi mivoltában egyaránt sok vajúdáson, nehéz küzdelmen esett át, amelyek során módjában volt fenekére látni az emberek némely dolgaínak. így történt, hogy érzékeny lelke köré hamar kérget vont a tapasz-talás ; hogy egyre jobban elfordult az emberektől és egyre határtalanabb lett szeretete az állatok iránt. Senki sem ismételheti nála több joggal azt, amit Montaigne mondott magáról: Plus je connais l 'homme, plus j 'aime le chien.

Válságainak nehezen hajlítható egyéniségében volt a gyökere. Már a felsőlövői gimnáziumban alkalma volt megtudni nemcsak a poétikából, hanem tapasztalatból is, hogy milyen vészes következményekkel jár az egyénre az, ha szembekerül az „erkölcsi vílágrend"-del. Az erkölcsi világrend földi képviselői életének ebben a szakában tanárai képében léptek fel, s felesleges mondanunk, hogy ezúttal ís az egyén volt az, aki elbukott, még pedig többször bukott el. Szárazon és rövi-den szólva : Símay Imre Károly rossz deák volt. Zabolátlan temperamentumával, dacos jellemével szemben tehetetlennek bizonyult a pedagógusok minden tudománya. Szívreható intelmeiknél sok-kal jobban érdekelte tanárainak fízíognómíája, s ezt az érdeklődését nagy sokasága hirdette róluk rajzolt karríkaturáinak. A latin mondattan misz-tériumai helyett jobban szerette hallgatni az erdő titokzatos beszédét, és a mult történetét szíveseb-ben tudakolta a környék lovagváraitól, mint a tiszteletreméltó Mangold Lajostól. Ezek a bolyon-gásai Felsőlövő erdeiben és regényes környékén egyébként életreszóló hatással voltak reá és elül-tették fiatal képzeletébe azt a magot, melyből évek múlva történeti és fantasztikus kompozíciói hajtottak.

Iskolai viszontagságai ellensúlyául két sze-rencsés körülményt jegyezhetünk fel. Az egyik az, hogy atyja — Símay Imre Frigyes, a sza-badságharc lelkes katonája, majd a Délívasút osztálymérnöke — maga is szabadon gondo-kodó, művészlelkű ember volt, aki fiát éledő művészi hajlamai kifejtésében nem gátolta, sőt módjához képest segítette. A másik, hogy pálya- SIMAY IMRE S T A N U L M Á N Y EMLÉKEZETBŐL.

Magyar Iparművészet.

kezdése olyan időre esett, mikor a szabadabb érzésű művészek erejök tudatára kezdtek ébredni és elhatározták, hogy azt az ősi küzdelmet, mely régen folyik köztük és az akadémiák hagyományait gondozó művészek között, nyílt mezőn, szervezett harcban harcolják tovább. Friss áramlat szaladt végig ez ídőtájt a népek művészetén? az indulás izgatott, lelkes hangu-lata lett úrrá a kedélyeken, s azoknak, akik ebben a serkentő levegőben kezdték kibontani szárnyaikat, ugyanabban a szerencsében volt részük, mint annak a fának, mely kedvező tavasz derűjében fogantatott.

í892-ben végzi el Símay a gimnáziumot és ugyanez év őszén, tízennyolcéves korában (sz. Í874. dec. í6-án Budán) már l'Allemand Zsigmond, a csata- és arcképfestő tanítványa a bécsi képzőművészeti akadémián. A következő év őszén apjával Münchenbe rándul. Ez az utazás erősen hatott ifjú lelkére. Rajta is megesett az, ami sok más utazón: az idegen városban, ahol a kiszabott tartózkodás az idő felhasználására intette, több és mélyebb benyomással gazdago-dott, mint látnivalóban jóval bővelkedőbb rendes

állomásán, Bécsben, amelynek kincseit — mert mindennap hozzájuk férhetett — nem aknázta ki annyira. Főként Dürer, Rubens, Rembrandt és a spanyolok mesterműveín lelkesedett a régi Pínakotékában, a Schack-féle képtárban pedig Böcklín, Feuerbach és Schwind kapták meg kiválóképpen.

Néhány évvel később, í895-ben történt, hogy a müncheni Secessio látogatóba rándult Bécsbe. Kiállítása, melyet a Künstlerhausban rendezett, s amelynek Stuck kollekciója, meg az ifjabb Herterích és Exter művei voltak a főérdekessége, eseményszámba ment Bécs művészi életében. Simay figyelő szemmel és dobogó szívvel állott a kíállítás képei, szobrai előtt. Nem hogy ellesse egyik-másik művész könnyű szerrel elleshető mester-fogásait, mert ez sohasem volt kenyere, hanem hogy magába szívja az új művészet felszaba-dító szellemét. Az eredményről még akadémikus korában bizonyságot tett nem egy munkája, de különösen az a történeti kompozíciója, mellyel a Füger-féle akadémiai pályázaton vett részt. Ez a kompozíció Habsburgí Rudolfot ábrázolta, amint törvényt lát a rablólovagok felett, s szokatlan felfogásával, melyen megérzett az ébredő egyéniség sava, kínos feltűnést keltett a tanárokból álló bírálóbízottságban. A díjat persze semmit-mondó munkáknak Ítélték oda és Simayt, bár tehetségét elismerték, ezentúl mind gyak-rabban érte az a tisztesség, hogy bolondnak deklarálták.

Ezzel a bíztató minősítéssel hagyta el í896-ban az akadémia általános festőiskoláját. De egy percig sem volt kétsége abban, hogy sok és kemény munkára van még szük-sége, amíg urává lesz művészetének. Sőt csak ekkor vetette rá magát igazán a termé-szet tanulmányozására. Érdeklődése most határozottabb irányt vesz, s derengeni kezd benne igazi hivatásának tudata. A bécsi udvari istálló lovardájába járogat, s alapos tanulmányokat végez lovakon. Az elhatározó lökést azonban a schönbrunni állatkert láto-gatása adja meg neki. Itt került szembe az állatvilág sok pompás példányával és kezdte megfigyelni az oroszlánok meg a tigrisek mozdulataínak féktelen vadságát, vas inaik és izmaik feszülését, egész testüknek sajátságos szerkezetét. A majmok világa különösen le-bilincselte, s olyan barátságot kötött velük, mely maradandó hatású lett művészetére. Testük formarendszerével egyforma mértékben érdekelte az állatok psziçhikai élete, melybe

szeretettel merült el és mélyen bepil-lantott. így jutott mind beljebb ebben a gazdag világban, mely egyaránt meg-fogta szemét és szívét. Schönbrunní tanulmányai közben akadt össze Ha-genbeck Károllyal, a hamburgi állatkert híres tulajdonosával, aki bolondja állat-jainak és nagy gyűjteménye van kép-másaikból. Símay rajzai úgy megtet-szettek neki, hogy nyomban megbízta őt Bécsben éppen akkor kiállított leg-szebb állatjaínak megfestésével. Ez a megbízás azonkívül, hogy kedvében erősítette, egyéb haszonnal is járt Símayra : alkalmat adott a technikák-ban való jártasságának gyarapítására. A megbízó ugyanis azt kívánta, hogy a képek akvarell- és gouache-techniká-ban készüljenek. Símay — aki már előbb rézre is karcolt Unger Vilmos mesteriskolájában, bár nem soká, mert az iskola copfos szelleme gyors menek-vésre késztette — örömest kapott az ú j feladaton, s később is szívesen tért vissza ezekhez a technikákhoz. Akva-rell- és gouache-technikával készültek nevezetesen azok az illusztrációi, ame-lyekre Goethe és Uhland költeményei ösztönözték.

Azonban a legnagyobb áldás, amely Hagenbeck megbízása révén érte, az volt, hogy munkái megszerezték számára egy kitűnő ember érdeklődését és buzgó támogatását.

Ú j pártfogója Eísenmenger Ágost volt, a bécsi képzőművészeti akadémia tanára, Rahl tanitványa, aki Bécsnek sok középületét festette ki freskóival. Freskóinál azonban alighanem tartósabb emléke marad abban a hatásban, melyet megbecsülhetetlen egyéniségével tanít-ványaira gyakorolt. Nemes és jó ember volt, aki szívesen nyújtotta másoknak nagy elmé-leti tudásának és sok tapasztalatának kincseit. Simay állatstudíumaí annyira fellelkesítették, hogy nyomban felajánlotta neki mesteriskolájának egyik műtermét. A fiatal művész, akit már régebbről mély tisztelet fűzött hozzá, örömmel fogadta ezt az ajánlatát és Í897 őszén bevonult a rokonszenves mester iskolájába. Egy évet töltött nála ; termékeny, szép idő volt. Eisenmenger nemcsak sok és becses bonctani preparátumát bocsátotta rendel-kezésére tanítványának, hanem személyesen is rajta volt, hogy beavassa őt az állattan és az összehasonlító bonctan titkaiba. Ezenkívül ő volt az, aki felfedezte és alaposan kiképezte Símay rendkívüli mnemotechnikai tehetségét. O maga is híres volt erről a ritka adományról; mint sok régi mester, mindent emlékezetből, modell nélkül alkotott. Símay tehetségének rokon vonása csak még jobban mélyítette kettőjük barátságát. H a van művész, akit Símay mesterének vallhat, úgy csak Eísenmenger lehet az. Tőle sem vett kölcsön semmit, de sehol sem volt több módja a fejlődésre és érésre, mint az ő kör-nyezetének jótékony melegében.

í8í?8-ban, miután a tanév végén állattanulmányaíval megnyerte a mesteriskola díját, megvált Eísenmengertől, de nem egyszersmind az állati organizmus tanulmányozásától. Előbb az egyetem és az állatorvosi főiskola anatómiai intézetébe járogatott, hogy őssze-

Simay Imre

SIMAY IMRE S T A N U L M Á N Y EMLÉKEZETBŐL

Simay Imre hasonlító bonctani ismereteit a gyakorlatban is gyarapítsa. Utóbb visszatért a schönbrunni állatkertbe, ahol most tisztán a majmok életét figyelte, s hogy testük szerkezetét apróra megismerje, anatómiai vizsgálatokat és proporció-méréseket végzett hulláikon. E tanul-mányai közben mindjobban megszerette a majmokat és szeretetéről sok-sok rajzban és kompozícióban tett vallomást.

Csöndes és következetes tanulmányaiból csak Bécs művészeti életének erősbödő zaja verte fel olykor. A müncheni Secessio í895-íkí látogatása, melyről az imént szóltunk, gyors érésbe indította a lázongó bécsi fiatalok rokon szándékait. Az ellentét, mely évek óta nőtt a Künstlerhaus maradi és modernebb szellemű tagjai között, most nyílt szaka-dásba csapott át, s Í898 tavaszán megnyílt a Gartenbaugesellschaft-ban a bécsi Secessio első kiállítása. Olyan mesterek vonultak most fel a bécsi közönség előtt, mint Puvis de Chavannes, Carriere, Rodín, Meunier és az akkortájt híressé vált Segantíni, nem is említve Klímtet és a többi helybeli talentumokat. Joggal hirdethette Hevesi Lajos, a mozgalom hű krónikása, hogy „hosszú idő után újra megadatott Bécsnek, hogy meg-tapinthassa az emberiség művészi életének üterét". Ugyanennek az évnek őszén már a maga otthonát avathatta fel a Secessio egy gazdag kiállítással. Ez a kiállítás különösen fontos élménynek lett a forrása Símay életében. Itt látta meg Zügelnek „Paradicsomban" című képét, amely olyan hatással volt rá, hogy menten Zügel közelébe vágyott. Előre küldte tehát egy csoport munkáját, majd Zügel dicsérő, hívó szavára maga is fölkere-kedett és Í909 tavaszán beállott a müncheni festő iskolájába. Csakhamar kiderült azonban, hogy a hely, ahová jutott, nem neki való. Zügel zsarnok volt, szolgai engedelmességet követelt tanítványaitól; Símay írtózott a sablontól és semmit sem becsült jobban, mint a művészi egyéniség szabadságát. Zügel művészete ebben az időben a már szinte öncéllá vált, bravúros technika jegyébe lépett és a természet rideg józanságú másolásában látta az ideált ; Símay szemében a technika mindig eszköz maradt arra, hogy kifejezze a természet jellemzetességét, vagy fantáziájának látomásait. Végül Zügel csakis lovat és szarvasmar-hát, tehát olyan állatokat használt modellül, amelyek Símayt, az exotíkus állatok szen-vedélyes barátját sohasem érdekelték. Mindez kedvét szegte, s boldog volt, ha szabadul-hatott nyomasztó környezetéből. Télen a nymphenburgi, nyáron pedig, mikor az iskola Wörth am Rhein környékén tanyázott, a karlsruheí állatkertbe járogatott, ahol nem hallotta Zügel dörgő korrektúráit és kedvére dolgozhatott. S bár kevéssel az iskolába való belépése után megkapta az akadémia dicsérőoklevelét és még ugyanebben az évben a karácsonyi nagypályázatnak a tanári kar külön dicséretével tetézett díját ís elnyerte: nem volt Zügelnél soká maradása. Három szemeszter elteltével külföldre ment és tovább bújta a híres állatkerteket. 1900-ban Bécsben telepedett le, s itt még egy évig folytatta

tanulmányait a "Wiener Tiergarten-ban és a schönbrunni állatkertben.

Ezzel körülbelül végére is ért annak a meredek útnak, mely az alko-tás nyugodt magaslatára vezet. Nem egy csalódás érte, nem egy küzdelmébe került, hogy megőrizze függetlenségét, de végül jogos önérzettel állapíthatta meg, hogy amit tanult, pedig sokat tanult, nem az iskolának, hanem sza-kadatlanul folytatott saját kutatásaínak köszönheti. Ezentúl élete külső folyása csöndesebb lesz ; egy-egy ú j munka elkészülte és a nyomában járó siker az,

s .™*- amit a krónikás feljegyezhet. Annál gazdagabbak belső élményei, amínt-

SIMAY IMRE ! TANULMÁNY EMLÉKEZETBŐL. hogy a teremtő művész életének leg-

5 nevezetesebb eseményei lelkében mennek végbe, s nem dátumokban tetőznek, hanem Simay Imre alkotásokban revelálódnak.

í?0í-ben, a bécsi Künstlerhaus téli tárlatán állít ki először. Egy humoros majom-kompozíciót (ítélőtanács előtt) és egy sor állatrajzot. í902-ben a bécsi Aquarellísten-Club-nak ugyancsak a Künstlerhaus-ban rendezett kiállításán vesz részt. Itthon í903-ban, a Műcsarnok tavaszi tárlatán mutatkozik be először rajzaínak egy nagyobb sorozatával, amely egyszerre emlegetetté tette nevét, s amelynek egyik darabja, a Kutyatanulmányok, megkapja a Wahrmann Mór-féle díjat. Ugyanebben az évben a berlini Secessío-ban is, meg a bécsi Künstlerbund Hagen téli tárlatán is találkozunk vele. Ennek az utóbbi művészcsoportnak a tárlatain ezentúl állandóan részt vesz, í905-ben rendes taggá is meg-választják, s ő volt az, aki a mi Kévénknek a Hagenbundban állandó vendégjogot szer-zett. í904-ben megnyeri állattanulmányaíval a gróf Andrássy-féle ösztöndíjat, s ugyan-ebben a fontos esztendőben történt, hogy egy ellenállhatatlan ösztön sugallatára míntázó-fához nyúlt, és a Családi öröm című majomcsoportban minden kísérletezés nélkül, előszörre olyan művet alkotott, amely nagy készségről tett bizonyságot.

Ez a fordulat meglepőnek látszott, pedig ritka természetes és példás következetes-ségű evolúció készítette elő. Kezdete az evolúciónak az a kitartó küzdelem, melyet Simay ifjúkori vándoréveíben a természet gyökeres megísmeréseért folytatott. Akadémiai studíu-mai, állatkertről állatkertre való vándorlása, módszeres bonctani kutatásai mind azt a célt szolgálták, hogy szuverén jártasságra tegyen szert abban a formavilágban, mely érdeklődését megfogta. Sok esztendejének egyetlen programmja volt, hogy figyelte és raj-zolta a természetet. Rajza eleinte naturalisztikus, a külső hű leírását adja, de amint tudása mélyül és formakészlete gyarapszik, mindjobban kidomborodik egyszerűsítésre való törekvése. Különös határozottsággal lép ez fel Í900 táján, mikor teljesen abbahagyja a természet után való dolgozást és mindent kivételes emlékezetéből kezd meríteni. Nem akárkinek lenne tanácsos erre a felette kényes útra lépni ; Símayt azonban nagy felkészültsége és szokatlan mnemotechnikai tehetsége nem közönséges eredményekhez segítette rajta. A közvetlen előkép hiánya megkönnyítette abstraháló képességének funkcionálását és szabadabb kífejlésre bírta stílusérzését. Rajzából most kiküszöböl mindent, ami kicsinye-sen leíró, s biztos kézzel emeli ki a szerkezet lényeges formáit. A merészen egyszerűsített, erélyesen hangsúlyozott, szinte archítektóníkusan megszerkesztett konstrukció az, ami raj-zain uralkodóvá vál ik; olyan vonás, amely erősen a plasztikára utal. Símay ez időbeli rajzaiban már ott lappangott a szobrász, s a művész akkor, mikor a Családi öröm min-tázásához látott, bensejében már kész és érett volt erre a feladatra. S mert értelme és sokféleképpen gyakorlott techni-kai érzéke az anyaggal való bánás nehézségein is hamar átsegítette, kísérlet helyett egyszerre kész szobrot alkotott, olyant, amely nagyjában már későbbi rokonszabású művei-nek erényeit mutatta : erős stílusérzékét, mellyel sikerül néhány sikba beletömöríteníe az élet gazdagságát ; dískrét humorát, melyet szerencsésen mentett át rajzából a plasztika érdesebb szavú, komoly világába; a jellegzetes mozdulat, a pszichikai élet kifejezésének visszaadásában való biztossá-gát, mely a legnagyobb egyszerűsítés közben sem hagyja cserben és megmenti az üresség veszélyétől.

Kevéssel a Családi öröm megmintázása után Simay megint útra kél, hogy teljesítse az Andrássy-féle ösztöndíjjal járó kötelességét. Németországba megy, ahol főként a régi városok fantáziát izgató, festői szépségében, meg a gótikus szobrászat gazdag emlékeiben gyönyörködik. Különösen Nürnbergben volt bő szüretje: Fischer Péter, Veit Stoss munkái és a fából faragott gótikus madonnák és szentek ú j

SIMAY IMRE ( TANULMÁNY EMLÉKEZETBŐL.

6 * — — — Simay Imre problémák megoldására serkentették, s kivált archaizáló hajlamaínak adtak új ösztönt.

Hazatértével, Í905 tavaszán a Családi öröm-öt elküldi a müncheni nemzetközi kiállításra, ahol nagy síkere van. Ugyanez év őszén a Műcsarnokban megnyeri vele a Ráth György-féle díjat. Maga a szobor a Szépművészeti Múzeumba kerül, de nem sokat pihen ott. Í90ó-ban a milánói nemzetközi kiállításra vándorol és elnyeri a Grand Príx-t és a Diplôme d'Honneur-t. í907-ben Pécsre küldi, ahol nagy ezüstérmet kap. í908-ban Bécsben és Londonban szerepel a Hagenbund kiállításain, mindenütt becsülettel. A sok tisztesség már-már aggasztóvá vált, s a művész barátai szinte nyugtalanul várták, hogy lesz-e a fényes kezdetnek illő folytatása. Símay a nyugtalankodóknak új munkákkal és új síkerek-kel felel. 1906-ban két szobrot állít ki Bécsben és Budapesten: a Rhesus Erythraeus-t és az Ikrek-et; az előbbi épp úgy, mint a Családi öröm, bronzból készült, az utóbbiban először próbálkozik a kővel. Amazt a király, ezt az Iparművészeti Múzeum számára vásárolják meg. í907-ben nagyobb rajzkollekcíót küld a drezdai nemzetközi grafikai kiállí-tásra, ahol Ebéd című humoros majomcsoportját a királyi képtár szerzi meg. Ugyanebben az évben a müncheni Secessío-ban és Karlsruhe-ban is kiállít, és két nagyobb majomkompo-zíciója a karlsruheí képtárba kerül. Itthon pedig a Mama meg a fia című bronza a Műcsarnok téli kiállításán az állami kis aranyérmet szerzi meg neki. Ez a kis munkája, melyben jókora lépéssel megy előbbre a formák síkba tömörítésében, körülbelül legteljesebb összhangban egyesíti ilyenfajta műveinek erősségeit: a forma merész és szerencsés összevonását és a kifejezésnek vonzó kedvességét.

Következő szobrai: a Papa meg a fia című bronz, de még inkább a fekete belga gránitból faragott és csiszolt Oroszlánpár fordulatról adnak számot. Ebben az utóbbiban már eltűnik minden genreszerüség ; a formák archaísztíkus szigorúsággal mintázottak, s az egészen a vonalak összhangzó ritmusa vonul végig. Persze a nagyszabású, monumentális vonás, mely benne rejlik, csak nagy méretekben fejthetné ki egész hatását. Innen csak egy lépést kellett tennie Simaynak addig az állomásig, amelyet architektóníkus értelemben stilizált legújabb munkái : a III. Béla című bronz mellszobor és az Orang-Utang című bronz jelölnek. Ezek tulajdonképp épületre szánt művek, s ezért csak a maguk helyén alkalmazva, kellő távolságból érvényesülhetnének igazán. Ebbe a sorba tartozik az a lovas kőszobor is, mely a Műcsarnok í9í0-íki téli tárlatán volt kíállítva. Éppen nem bevégzett művek, de Simaynak az archítektónikus szobrászatra való hívatottságáról adtak jelt, s mindenképpen többet mondanak egynémely ügyes banalitásnál, mert egy egyénien sajátos művésznek izgató és várakozást ébresztő próbálkozásai.

í9í0-ben meghívták Símayt Pap Henrik helyébe az Orsz. Iparművészeti Iskolához az alakrajz tanítására. Nemsokára a figurális szobrászati szakosztálynak is ő lett a vezetője. Símay sokat gondolkodott módszertani kérdésekről és határozott, átgondolt program mot hozott magával új állomására. Eredeti szelleme, erősen kíbélyegzett egyénisége itt is a maga útját járatja vele ; hogy célhoz is jusson rajta, abban nagy energiája segíti. Minderről ő maga érdekes dolgokat mond el ebben a füzetben. Egy kerámiai műhelyt is szervezett az iskolában, szerencsés kiegészítéséül a szobrászati szakosztálynak. Műhelyvezetőnek és szak-oktatónak egy elsőrangú kerámíkust szerzett maga mellé és keményen dolgozik rajta, hogy az üdvös kezdésnek meglegyen az eredménye. Azonban művészetéhez sem vált hűtlenné. Még Budapestre telepedése előtt a Hagenbund egy dekoratív képcíklus festésével bízta meg, mely a komédiát ábrázolja; a ciklus párja, a tragédia, Huck Károly osztrák állat-festőnek jutott feladatul, a munka harmadik részese pedig Barwíg Ferenc szobrász volt. A három művész a Hagenbund í9í0-íkí tavaszí kiállításán mutatta be művét. Új plaszti-kai problémák is nyugtalanítják. A vadász és Védelem című két szobra már itthon készült ; régi terrénumától, a rajzművészettől sincs szándéka elszakadni. Emberi képéhez hozzátar-tozik, hogy emellett ráér filozófiával, meg szociológiával, palaeontológíával és csillagá-szattal is foglalkozni. Értelmi életének sokoldalúsága valóban nevezetes és ha elért ered-ményeinek forrásaira akarunk rámutatni, talentuma és vas következetessége mellett nem is említhetünk mást, mint erős intellektusát.

ÜZLETI IPARMŰVÉSZET. (MÜNCHENI BENYOMÁSOK.)

Az ízlés országútján van egy nevezetes állomás; a salzburgi váróterem. Mialatt a német finánc közömbösen turkál a málháínk közt és mi fáradt szeretetreméltósággal írjuk valakinek anzíkckártyáínkat, a legfinomabb iparművészet vesz körül, mellyel valaha a sínek mentén találkoztunk. Nemes falburkolat, bútorszövetek és lámpák, amelyek színes összhangra törekszenek, terített asztalok, amelyek körül szék, evőeszköz és vírágpohár egyetlen konstruktív gondolat kifejezői, — az ember felüdül tőlük és irigyli ezeket a lódenruhás, szögescípőjű hegymászókat. Ez az állomás két ország határán, két művészi világnézet mesgyéjén áll és jellegzetes. Visszacseng benne, amit Bécsben e lhagytunk: a Wiener Werkstätte elegáns nagyvílágíassága, üde színszeretete, puha, néha nőies érzékeny-sége. De már a közönséget szolgálja ez a művészet, mindenkié, összefügg a közlekedő technikával, egy nagy és nyüzsgő várócsarnok arányaihoz van mérve, demokratikus művészet. S ennyiben német. Egy jóleső művészi akkord a tülkölésben, csengetésben és sípolásban. Valami, ami előkészít és figyelmeztet. S néhány óra múlva, ahogy az ember müncheni utcákon csatangol, már megvilágosodik előtte a művészet ú j szerepének értelme. Utcaképet látunk, amelyik elüt a megszokottól és nagyvárosi voltában is ízléses. Plakát jai nem ordítanak. N e m fenyegetnek lelövéssel, hogyha mellőzzük a Petrolín haj-ápolószert. N e m ís akarnak mindenáron megnevettetni. De megállítanak a könnyűségük, fürgeségük miatt. Két-három enyhe szín, egynéhány jól megstilízált f igura : egy hegy-mászó, egypár bábú és játékok az asztalon, egy groteszk kutya , amelyik pezsgőt iszik, egy Reznicek-főhadnagy, aki Czuban-cígarettára gyújt, néhány jól sikerült szines litográ-fiától hangulatot kap az utcapalánk. Azután kirakatok elé kerülünk s ezek a kirakatok ismét csak azt hirdetik, hogy nem síppal-dobbal fogják a legjobb vevőt, hanem ízléssel. E kirakatok csak egy-egy ütemet adnak abból az egész művészi kompozícióból, amelyet odabent találhatsz. Néha nem több csak egy nagy keménykaros szék, egy nemes és letompított fényű commode, egy darab odavetett virágos brokát, egy paraván a háttér-ben, egy rézveretű tükör és egypár fayence meg kristályüveg. De a kirakat megállít, mert ami mögötte van : egy nagy városnak egész művészi kultúrája, szolidsága, nyugalma és magához való bizodalma.

A bajor kedélyt és egy kissé az egész dél-német lelket tükrözi vissza ez a jelenség. A látszatok, a hamis és hízelgő formák kerülését. A müncheni nem szívélyeskedík, de barátságos, nem kiáltoz nagy effektusokért, hanem szívesen adja oda magát egy íntenzív gyönyörűségnek. A nők nem szépek, még csak nem ís öltözködnek nagyvárosi választékkal, de egy kedves meghittség, valami néma nőiesség van az egész lényükben s kivált a beszédjükben. Ez az esztétikus világkép ezer alakban újul meg előttünk, mialatt benyo-másokért végigjárjuk az iparművészet nagy kiállító helyeit. H a az ember egy nagy pompaszeretet, vagy a főrangú kényelem luxusát várja e helyektől, akkor csalódás éri. Már a Vereinigte Werkstätte, akár a Deutsche Werkstätte, akár a Kunstgewerbeverein vagy a nagy magáncégek termeit járjuk be, seholsem találkozunk azzal, amihez a kará-csonyi és tavaszi kiállítási csarnokok szoktattak hozzá. Sehol sem bukkanunk tervezők és mesterek válvetett erőlködéseire, hogy a legfényesebbet adják abból, ami tőlük telik. Sehol sem találkozunk az angol ízlés kevély, nagy felületeível, zárkózottságával. Sehol a félmúlt német izlés konstruktív ,,gílíszta"-stílusával. Sehol azzal a puha, buja színekért sóvárgó boudoír-művészettel, melyet a fiatal bécsiek intonáltak. Üzletekben vagyunk, mert itt minden kiállítás üzlet, minden ú j törekvésnek gazdasági céljai vannak és minden művész, a nagy és a kicsi elsősorban élni akar, tehát valami formában társa, vagy haszon-részese a tőkének, mely őt foglalkoztatja. A pár év előtti nagy foradalmaknak, az ú j ornamentikái kitalálásoknak, a kevély hadakozásoknak, stílusok és történet ellen, — vége.

8 Üzleti ipar- Az akkori büszke hadvezérek vagy nyugodalmas professzorok, immár mint Bruno Paul, művészet Ríemerschmíed, vagy buzgó társai a kapitalizmusnak, mint Bertsch, Behrens, vagy eltűn-

tek és elnémultak, mint Obrist és Pánkok. A polgári nyugalom, a széles és joviális derű terjeszkedik itt mindenütt, valami megelégedettség és vevő-várás, akármelyiküknek inte-riőrjét nézi az ember. Jóformájú asztalok nehéz, masszív szekrények, öblös ülőbútorok, hízelgő szövetek, stílusosan alkalmazott fémek és sok dekoratív érzék az elrendezésben, — az ember érzi, hogy e művészek becsületes emberek, jó tervezők, biztos anyagísmerők és hosszú életűek lesznek a földön. S akik újak szegődtek ís hozzájuk azóta, a fiatalok, mint Berndl, Wenz, Baur, Jaeger szintén nem rontják a társalgás tónusát. Ok valamennyien s kivált P . L. Troost abból a fínomízlésű, de egyáltalában nem hevülékeny architektúrá-ból sarjadtak ki, melynek T h . Fischer és Emanuel Seídl itt a legjellegzetesebb képviselői. Szeretik az empíre-formákat, abból az időből, mikor már kezdett elpuhulni a harmincas évek táján. Szeretik a nehéz, főleg zöld szöveteket, a barokkos faragást, peremek díszéül, az ornamentikát, amely nem a régi logikus és hideg geometriai formákban össze-geződik, hanem inkább lírikus : színes, rózsás, hol koszorúba fonódva, hol angyalok szár-nyán, hol bőségszarúból hullva. Az emblémákat kedvelik a bútorokon is, az asztalterítőn ís, a párnákra hímezve ís és az ékszereken is. Úgymint nagyanyáink. S erre az ízlésre mindent el lehet mondani : azt, hogy finom, hogy költői, hogy intim és hogy artísztíkus, mindent, csak azt nem, hogy grandiózus. Ez a hétköznapíság széppétevése. Ez a családi kör felmagasztalása. S a szükségletek bölcs felismerése.

Afelett mindenesetre lehet vitatkozni, hogy ez végeredményben valódi művészet-e. De az nem tűr kétséget, hogy gazdaságilag nézve és a művészet szocializálását kívánva ez a leghelyesebb út. A müncheni iparművészet azt mondja : leszűrtük az utolsó évek harcaínak eredményeit. Valójában : élvezik a régebbi művészi tőkék kamatait. Szétszórják a formák, a célszerű kitalálások, az iparművészeti gondolatok egész gazdagságát a világba. Megnyilatkozások legjellemzőbb alakulata : a típusbútor. Valami, ami több a gépi bútor-nál, mert kevesebb a furnír és több az ízlés rajta. De viszont mégsem iparművészet, mert csak egy csomó kéznél levő berendezési forma modoros ismétlése. Emlékeztet azokra a divatos költői kivonatkönyvekre, amelyek egy költőnek, például Goethenek legszebb mondásait, epígrammáít, xéniáit és aforizmáit fonják koszorúba. De vájjon ez-e Goethe ? Vagy legalább töredéke-e ez egy költőnek? A típusbútor jellegzetes kialakulása egy osztály, mondjuk a német lateiner- és hívatalnokosztály művészileg iskolázott, de nagy anyagi áldozatokra képtelen igényeinek. A nagyváros osztálytagozódása, életformája hozta létre és a bérházlakás a kerete. A tipusbútor minden lakásba odaíllík, minden igényhez alkalmazkodik, mindenféle kombinációt eltűr és — ami nem utolsórendű kérdés német földön — a családnak minden örvendetes gyarapodásával tovább és tovább fejleszt-hető. Ami a mai ínteríőr-művészet fontos célja : a lakás exaktsága, annak itt éppen az ellenkezője teljesül. Ez az előnyös a vásárlóra nézve. Viszont a tervezőművészre az az előnyös, hogy ő csak egyszer vázolja fel a formákat, de ötven vagy száz példány után kapja a tisztes polgári hasznot. • •

A szónak régi és szép értelmében ez bizony nem iparművészet. De a szónak régi és szép értelmével itt nem igen sokat törődnek. Hanem a változott viszonyokhoz alkal-mazzák az egészet: ha nem iparművészet, ám legyen „művészi ipar". S jellemző, hogy itt az iparművészet fellendülését az utolsó évtizedben elsősorban nem az ex offo tervező-művészeknek lehet köszönni, hanem a művészileg képzett iparosoknak. Mint ahogy itt nem a hivatalos állami iparművészeti iskola a legjobb, hanem az ipari szakiskolák. Az az öt-hat szakiskola, amelyikben a város nagyszerű közoktatási szelleme érvényesül, amelyekben néhány év óta a mi korunk egyik legkiválóbb pedagógusának, Kerschen-steínernek szisztémája szerint nevelik a felnövekedő íparosnemzedéket. Inas, legény, mester itt mind ugyanazt az iskolát végzi, nagyjából ugyanazt az anyagot ís kapja,

9 S i m a y

I m r e

( . A M U V E S Z M U T E R M E B E N . L ' A R T I S T E D A N S S O N A T E L I E R .

Magyar Iparművészet. 2

2. K U T Y A T A N U L M Á N Y O K . (1897. ) E T U D E S D E CHIENS.

3. O R O S Z L A N T A N U L M Á N Y O K . (1898 . ) E T U D E S D E L I O N S .

11 S i m a y

I m r e

2*

12 S i m a y I m r e

6. 4 — 7 . T A N U L M Á N Y O K . ( 1 8 9 5 — 1 9 0 8 . )

8. A K T T A N U L M Á N Y (1907 . ) E M L É K E Z E T B Ő L .

E T U D E E N N U F A I T D E M E M O I R E .

10. H A Z A T É R É S . (1901 . ) R E T O U R .

•SIMflY'IMRE •190g-

:

I I.

A K T T A N U L M Á N Y E M L É K E Z E T B Ő L , i l 908.) E T U D E D E N U F A I T D E M E M O I R E .

( 2 . A V A D Á S Z . (1910 . ) L E C H A S S E U R .

14. A K T T A N U L M Á N Y E M L É K E Z E T B Ő L . (1908 . ) E T U D E D E NU F A I T D E M E M O I R E .

15. A K T T A N U L M A N Y E M L É K E Z E T B Ő L . (1908 . ) E T U D E D E N U F A I T D E M E M O I R E .

-1*

1 6 . I N C S E L K E D Ő K ( S Z É N R A J Z ) . (1907 . ) l é . S INGES J O U A N T .

20 S i m a y I m r e

17. 17. O R A N G - U T A N G . ( B R O N Z , 1906.)

18. 18. R H E S U S - E R Y T H R A E U S . ( B R O N Z , J905.)

1 9. C S A L Á D I Ö R Ö M . ( B R O N Z , 1904.) B O N H E U R F A M I L I A L .

20.

C L É O P A T R A . ( í 907.) C L É O P A T R A .

pH

23 S i m a y

I m r e

21.

21 . É N E K . (1907 . ) C H A N T .

22 . L O V A S S Z O B O R . (KŐ, 1908.) É Q U E S T R E .

amelyet nálunk az állami ipari szakiskolák növendékei. Ez az iskola: szakiskola is, üzleti ipar-továbbképző is, műhely is, morálisan is nevel. Legénnyé való felszabadulása előtt minden »«vészét tanulóra kötelező, a tizennegyedik s tizennyolcadik éve között. S akár nyerges, akár borbély, akár kemigrafus, itt a maga szakiskolájában megtanulja nemcsak szakmájának egész gyakorlati oldalát, hanem a tervezést, a költségvetést, az összefüggő rokonszakokat, a fogalmazást, a polgári és erkölcsi kötelességeket, a hígíénát, az anyagismeretet és árú-kémiát, még a stílusok fejlődésének történetét is. Amit valaha megosztottan végzett műhelyben a mester, a vasárnapi iskolában a rajztanító és az életben az autodidaxís, azt itt a hétnek egy teljes napján reggeltől estig elvégzik a szaktanítók. Ez bizonyos mértékben védekezés az áruházi ízlés elharapódzása ellen, a harcnak felvétele az indusz-trializmus ellen. Másfelől leszállás az iparművészet régi magasságairól és felismerése annak, hogy a világnak nem csupán bronz teáskannákra és hímzett párnákra és bíeder-mayer varróasztalkákra van szüksége, hanem becsületes kofferekre is, szolid húsvágó-gépekre is és ízléses szobafestőpatronokra is. A szellemi és gazdasági életben folyó nagy verseny, másfelől a viziutak és ércek hiánya szinte kényszeríti rá a bajor íparművészetet, hogy a kézíípar és a kisipar számára ú j és ú j területeket hódítson. Nincsen olyan kicsi feladat, amelyet ne volna érdemes művészileg felszántani. Karácsonyfadíszeken, mézes-kalácson, falinaptáron és konyhaórán, reklámdobozon és hamutálcán, kulcstartón és anzikckártyán, megmártott gyertyán — az életnek ezer kicsi kis feladatán — végigsuhan itt a művészet ujja. És tetszetőset teremt.

Érdemes ebből a szempontból egy percre szemügyre venni, hogyan készül egy kiállítás. A nyár folyamán megnyílik a nagy Gewerbeschau, amelynek a négy év előttit felül kell múlnia minőségben, nagyságban és árúforgalomban. Mert elsősorban vásárnak szánták, olyannak, amelyen mindenféle ipar résztvehet, a szorosan vett gépi nagyipart nem számítva. De e g y e t l e n Í z l é s t e l en d a r a b j a sem lesz, mert minden zsűri elé kerül. Mellesleg mindenféle ipari üzemnek műhelybelí tevékenységét ís bemutatják a kosár-fonástól az üvegfestésíg. Az egész bajor iparos világ egy év óta szinte lázas erőfeszítéssel dolgozik ezen a kiállításon s dolgozik a németnek szívós alaposságával. Itt fekszik előttem öt füzet. A címük s Balpísche Gewerbeschau. Kiadja a kiállítás hivatalos vezető-sége. Ám de nem a szokásos száraz hivatalos közlemények vannak benne. Hanem csupa ízlésnevelő cikk, jól és okosan megírva. Az egyik a modern kiállításról szól, a másik íparművészetről és művészi iparról, a harmadik a modern reklámról, a negyedik a pakko-lásról, az ötödik az ipari exportról s mindenütt illusztrációk, amelyeken egy-egy jó példa mellett ott van a rossz ís, az öntöttvasból való virágállvány „rokokostílusa" mellett ott van a vert fémből való egyszerű, dísztelen és mégis jóleső példa. Azután minden számban pályázati hirdetés mindenre, amit csak kívánsz. Esernyőnyélre és falíkútra, hegedűpultra és ecet-olajtartóra, petróleumlámpára és vizes kancsóra, nyomtatványokra és liturgiái szerekre, mindenre szakzsürí és díjak. Azután a nagyobb vidéki városokban szakelő-adások diapozitív képekkel, ingyen. És a kiállítás vezetősége minden számban hangosan kínálja egy ingyenes közvetítést olyan iparosoknak, akik egy-egy tárgyhoz, berendezéshez, reklámcédulához, pakkoláshoz és kirakathoz művészi tervezetet kívánnak valamely fiatal tervezőtől. Élet folyik itt, munka, oktatás, verseny — némán és mégis impozánsan.

Ebben a szellemi vértezettségben, ebben a serény készülésben és főképpen az ízlés-nek új és új átformálásában van a biztosítéka annak, hogy a német iparművészet azt a titáni küzdelmet, melyet belső ellenségével, az índusztrializmussal és külső ellenségével, az angol márkával és a francia luxus-exporttal vív, kí fogja állni. Akik itt az ipar-művészet sorsát intézik, elsősorban az izlést nevelik, hogy a fogyasztóképességet növeljék. S a nagyszerű munkát, melyet a kilencvenes években itt a művészi folyóiratok : a Pan, a Jugend, a Die Kunst, a Kunstwart, az ezer és ezer jó könyv, reprodukció, tárlat, iskola, múzeum és felolvasás elkezdtek, ma, ha szabad ezt a kifejezést itt használni, kivetik az utcára. Legyen mindenkié, hogy mindenki életét megszépítse. S ahogy a müncheni művészet is nem a nagyságával, hanem a szín szeretetével, az artísztíkus

Magyar Iparművészet. 4

26 A hivatal csengésével, a friss és győzedelmes erejével vonult be az utolsó évtizedekben a művészet-

történetekbe, úgy hódítja meg magának az iparművészet ís gráciájával, üdítő forma-készségével, nagyvilágíasságával a közvéleményt. Az ember a kedves és tanulságos dél-előtti sétáját, mely a büszke reneszànsz-façadeok előtt, ujjongó hirdetések és művészi kirakatok közt vitte az Isar völgy lejtős parkjai közé, valahol egy könyves boltban fejezi be. S ez ís valami egészen más, mint amit megszoktunk. Mert itt egyetlen segéd sincs és egyetlen pult sem unszol a vásárlásra. Csak asztalok és fotellek vannak és sok száz könyv meg folyóirat kiterítve, a legújabbak és régiek, remekei a tipográfiának és a könyv-kötésnek. Ha tetszik, elolvasod, ha nem, csak lapozol bennök, vagy a kiállításukban gyönyörködöl. A falakon finom grafika; rézkarcok, exlíbrisek, könyvillusztrációk, Buch-schmuck. Egy asztalkán egy fiatal német hölgy: Baisch Hedvig nagyon ügyes munkái. Az ablakokon üvegre festett jókedvű biedermayer-fígurák. Azután megint szétosztásra szánt prospektusok, könyvjegyzékek, az ironikus és elegáns kis amatőr-folyóirat : a Zwiebelfisch. Semmi sem tolakszik és semmi sem erőszakos, de ha a világ legblazirtabb embere lép is innen ki, valami kis lelkességet mindenesetre hoz ki magával. Egy darabka ízlést, egy kis művészetet, vagy ha nem, legalább egy ügyes, ötletes — üzleti gondolatot. N Á D A I P Á L .

A HIVATAL. A polgár, akinek az a mestersége, hogy boltban ül vagy gép mellett dolgozik, ha

még nem volt hivatalban, úgy indul, mint régen, a dilizsánsz korában apáink, akik pisztolyokat tettek az övükbe s mégis féltek. Meg kell nézni őt, a koránkelő polgárt, mint piano sóhajok és szorongás közt emeli ki azt a ruhát, amelyről még frissen ragyog a vasalás és le nem szakadt gomb. Meg keli nézni őt, amint befordul a kapun, amely előtt mereven, begyesen s arcán a bő táplálkozás pírosságának jegyével áll a díszes katona, a maharadzsák kedvence, a községi vagy m. kir. huszár és portás. S meg kell nézni őt, amint kezében az idézés vagy más hivatali cédula klasszikus szövegével jár, bolyong, hogy végül a díjtalan és ideiglenes fogalmazónak azt mondja : tanácsos úr.

Azon a régi, már a római praetorok idejében virult hatalmi felfogáson kívül, amikor a hivatal azt hiszi, hogy érte van a világ, a csillagok, a jó idő, minden ami él, szép, drága és finom — más egyéb, a hivatalt viselőtől független valami ís közrejátszik, hogy a szabad és vidám polgárban fölkeltse ugyanezt az elfogódó, szavát halkabbá, mozdula-tait bátortalanná tevő érzést. Valóban : az ember besiet, sétál vagy betámolyog egy hivatalba, s mindjárt az előszobában, a szőnyeg, amelyen végigment, olyan, mint azok a szőnyegek, amelyeket főleg vidéki vásárokon kinálgatnak azzal a jelszóval: ezt kérem rabok csinálták. A rab-, a fogház-, a cella- és magánzárkajelleg aztán továbbfolytatódik. A falon, amelyen komoran úszik egy sötét éjszaka piszkosnak ís nevezhető szürke-sége. A széken vagy padon, amelyen súlyos barna olaj ül, csillog és izzad, úgy, hogy pláne nyáron, öröm benne nézegetni magunkat. Az asztalon, amely négy lábon áll, de már születése pillanatában ötödikre szorult. A szekrényen, amely eltekintve a benne rejtőző csendéletektől, sarkaival kiüti a könyököd s ékes, meggyőző, plasztikus bizony-sága annak, hogy milyen a szekrény, ha megreped s nem lehet becsukni. Mindez egyenkint s összesen éppen elég arra, hogy akinek ily dolgok, a jó szekrény, szép fal s környezet iránt véletlenül talentuma van, már itt, az előszobában, a gyékényen, a főnök, a tanácsos és más tekintélyes úrhoz vezető ajtó előtt úgy érezze magát, mint aki lenyel egy adag savanyú port.

Valaki mondhatná, hogy a kép, amit gyorsan, vázlatosan s talán keményen fogó ceruzaheggyel adtunk itt, túloz, rikító és igazságtalan. Mert nem kell egyéb, csak annyi, hogy szétnézzünk például a polgármesteri szobában, a kormány elnökénél, vagy másutt, a Kúrián, a postatakarékpénztár és pénzügyminisztérium falai közt, hogy

belássuk: voilà, a hivatal nem az a hely, amelynek arca, bútorai, szine és karak-tere megriasztana. Lehet, igaz, így van, a képet azonban, amit ídejegyeztünk, még sem vonjuk vissza. Nem azt mondjuk ugyanis, hogy a nehéz és ólmos szürkeség, a fanyarság és barátságtalanság, mindaz, ami a hivatalt benépesítő, néma és mégis eleven tárgyakon rossz, csúnya és ízléstelen, ami nincs rájuk szögezve, s mégis leolvasható róluk, az elhagyott-ságuk, közömbösségük, a lélek nélkül való csínáltságuk, — mindez, kivétel és válogatás nélkül, valamennyi hivatalban harsogó vezérmotívum. Ebből a borús és lehangoló, sötét, gőzmalomszerű képből ki kell vennünk a fentieket, megjegyezve, hogy őket nem fedi e szó szimplasága és sablonszerüsége : hivatalnok. Ó k többek, ők egyben politikusok, nem ugyanazt a folytonos részmunkát folytatók, hanem produktívek, ők, mint mondani szokás : nagy urak, akik tehát nemcsak tudást, állást s elegáns kabátot hoznak magukkal, hanem olyan bútort, képet, szőnyeget és poharat is, aminőt akarnak. De ha a nagy, díszes, előkelő és ú j hivatalok egészben nem ily siratnívaló kazamaták, a régiek, a tömeghivatalok annál inkább. Bennük a tíntásüvegtől a széncsiptetőig ugyancsak jelen van a husz-, harminc- sőt negyvenéves tradíció. A tradíció, amely szép, amelyről vall-juk, hogy ráépülnek a kultúra hidjai, de amely itt sajnos és bizonyos, hogy mást jelent. A széket és pamlagot, a bútort ugyanis, amit, mondjuk, száz évvel ezelőtt használt a budai királyi kancellária vagy elnöki kamara, ha ma megvolna, könnyen valószínű, hogy lefoglalná, belajstromozná s kiállítaná sietve, sőt esetleg büszkén és örömmel az Iparművészeti Múzeum. De kétséges, hogy ugyanezt a megőrző, múzeális műveletet megtenné azokkal az ínteríőr-ökkel, amelyeket ma talál a dolgos vagy „hej ráérünk arra még"-et játszó hivatalok régióiban. Azokkal az ínteríőr-ökkel, amelyek ha már husz, harminc, negyven év előtt, friss mázoltságuk derengő pillanatában nem voltak szépek, jók, szerencsések, funkciójukra alkalmasak, ma, haladott idő s növekedett viszonyok közt még teljesebben nem azok.

Persze most Lukács László, a miniszter, kezében resszortjának, költségvetésének számoszlopaival, ránkpíríthat a magasból, hogy a hivatalok e külső egyenruhájának reformja, egynémely régiek kicserélése s újak szabása szintén benne van, stílszerűen szólva, az államháztartási programmban. Hogy, amiért ez eddig így maradt, amiért e folyamat nem történhet oly radikális, halasztást nem tűrő gyors módon, mint például a dreadnaught-ok épitése, az oka ennek az a materiális képesség, ami már Monteccucolli, nem a mai, a tengerész Montecuccolí, hanem a régi, a törökverő osztrák-olasz vezér XVII. századában ís ílyfajta problémák veleje s megoldása volt: a pénz, l'argent, Geld, money, kopek. Helyes. Hagyjuk a rossz, kopott, öröklött ipari sorvadásban szenvedő tömeghívatalokat. Hagyjuk őket, amelyeknek nem jutott pénz s menjünk oda, amelyek-nek jutott, ahová épp tegnap vagy ma vonult be ú j holmi. Menjünk, de ne úgy, mint Knabe Farkas Jeremiás, az államtitkár titkárja előtt reszkető és megrekedő öreg díjnok, aki ujjaival végigtapogatja a plüssdívánt, hogy vájjon igazi plüss, hanem menjünk azzal a kíváncsisággal, amivel például egy színházi premíére-látogató foglal helyet a nézőtéren, várva, hogy amit kap, mennyiben áll fölötte vagy alatta az ő jó premiére-tapasztalatainak, azzal a kíváncsisággal, amivel ma egy némi művészeti műveltségű ember ís önkéntelenül körültekínt egy ú j szalonban vagy kávéházban. Nos, talán nem kérkedő feltolakvás, hogy többek közt nekünk, akinek újságíróí kötelességből nem egyszer volt módunk ily hivatalok mai keletű miliőjében megjelenni, épp elég bőven vannak kifogásolni valóink s megjegyzéseink. E megjegyzések, nem tagadjuk, kellemetlenek még akkor is, ha oly valamikről van szó, mint egy miniszter, államtitkár vagy kúriai bíró hivatali otthona. De menti őket, hogy a szép, jó, a praktikusabb és művésziebb bútor és miliő nevében történnek. Mivelhogy ne szíveskedjenek félreérteni: nem azt mondjuk, hogy a szék, amelyen X. miniszter vagy államtitkár ül, teljesen, abszurd és kiáltó módon alkalmatlan erre a köznapi szerepre. Széknek készült s szék elvégre ez is, támlája van, karfája van, rendes, logikus módon fogódzik a földbe, s a rajta való ülés, amely arab bölcsek szerint jobb mint az állás, nyilván nem jelent veszélyt. Mégis szék és szék közt akad olyféle

28 A hivatal különbség, mint kép és kép, tánc és tánc, írásmű és írásmű közt. Van szék, amely

úgy hat, mint egy zongorán balkézzel megütött brutális gikszer. S van szék, amely anélkül, hogy résztvennénk a rajta való helyfoglalás passziójában, a vonalaival, színé-vel, arányaival, alakjával valami különös, könnyen meg nem nevezhető érzést kelt s hívogat, bár az igazság az, hogy ez az érzés nem választható el attól, ami a szék prak-tikussága, attól a gondolattól, hogy mily finom és delikát öröm lesz majd benne pihenni, olvasva Csokonait, Petőfit vagy Anatole France-t. Van szék, amelyen nem okvetlen gerinctörő a szerkezet s van szék, amelyről egyéb ís sugárzódík: egy kita-láló s formáló ember, más szóval művész intelligenciája, ötlete s fantáziája. Van szék, amely sablon s amely — nem kell mosolyogni — egyéni, van, amely nem mond semmit anyagával s amely már ebben is szépséget rejt, van, amely csak gyárszagű, közömbös, független alakulásának idejétől, s amely magán viseli a mai idők, Ízlésbeli és szükségleti viszonyainak szignumát. Aztán s szobát, hivatalt lehet úgy ís berendezni, hogy az impressziója, a hatása — megint muzsikához fordulunk — oly zenekarhoz hasonlatos, amely egyszerre játszik Debussy-t, Bach-ot és Kutscherát, amelyben egyszerre hangzik gyászínduló, montmarte-í dal s magyar kopogós. Szobát, hivatalt lehet úgy ís berendezni, hogy különböző ellenmondásokkal, véletlenül vaktában verődik össze, s úgy is, hogy az egésznek összetartása, hangulata, egysége van, mint az esztétikusok mondják, stílusa.

Mindebből, aki hivatalnok, talán kíérzi, hogy nem őt, hanem a hivatalát hová kell sorolnunk, ha ez még annyira új és előkelő. Valóban, ami felfedezhető bennük, ez vagy ama rossz, téves szokványípar, amely a kapitalizmussal zúgott végig a jobb sorsra érdemes polgárság lakásain. Vagy pedig az új törekvések területéről való, ú. n. modern bútor, de könnyelműen oly dolgokkal keveredik, amelyekkel együtt nem szobaszépséget ad, hanem kacér zökkenőkkel teli potpourri-t. Tudunk például hivatalt, ahol az anya-könyvet őrzik, s ahol a kényszer és szerelmi házasságkötéseknél oly tapéta és világítótest asszisztál, amelyekről világosan leolvasható a jó, új, stílusra törekvő iparművészeti szándék. De a falon két halovány metszet lóg, a király és Erzsébet oly keretben, aminőben sikkes vidéki ügynökök hurcolják a karbatett kézzel tengeri mormolást hallgató Napoleont, vagy a bizonyos vadászt, akit temetnek. A falon bársony is lóg, cukrászboltra emlé-keztető, édes, kecses, drága rojtos vörös bársony, s a kisebb dolgokon, a kilincs és egyebeken ugyancsak rajt rezeg az álbarokk-ipar villogó erénye. A dolog tehát úgy áll, hogy az állam, a város pénzt, sőt vagyont költ hivatalokra, amelyeknek ellenkezőjét, ugyan-ennyi pénzért, esetleg olcsóbbért megkapná, ha oly iparnál keresne, amelyben megvan a mai művészettel való kapcsolat. Mint ahogy ezt némileg konstatálhatni az ily ügyekben könnyebb és gyorsabb mozgású magánhívatalokban, az új budapesti bankokban. Hogy e pénz, e szük-séglet mily energiáit szabadítaná föl az inkább szegény és puszta kézzel álló, mint fel-adatokkal túlterhelt magyar iparművészetnek : ezt fölösleges élénk szavakkal bizonyítani. Hogy e nagy és sokféle probléma mily szépségeket rejt (pl. egy bírói szoba), ennek az észrevevése s a sokféle probléma megoldása művészek és iparosok dolga, arról pedig, hogy végrehajtható lehessen, gondolkodjanak a hivatalnokok. Mi itt csak rámutattunk kissé arra, amit először épp a hivatalnok urak közül tudhatnak sokan, de ha tudnak, szemüket lefogja vagy a szokás, vagy az a beletörődés, hogy : nem szükséges zavarogni, a hivatal az nem szalon, a hivatalban ez is jó, az is jó, minden jól van úgy, ahogy van. Holott, vak ember, aki itt csak kényelmi s fínnyásságbelí elegáns kérdést lát. Vak ember, aki nem látja, hogy a dolgokkal, amelyek körülfognak, az asztalos, a szövő és kőmíves munkájával szintén lehet emberekhez férni. S ha ők nem ís javítják meg, nem is korrigálják az embert oly értelemben, mint az angol moralisták hiszik, akikre rácáfolnak a múzeumokból nagy műértelemmel történő képlopások, bizonyos, hogy szunnyadó képességeket nyitnak föl. Új képességeket, amelyekből soha sincs valakiben annyi, hogy elmondhatja magáról, a Louvre termein vagy római köveken olykor tétle-nül ásító, berlini automobíltulajdonos biztosságával : immár elég gazdag, szemben az élet, a világ, ama tevékenység tüneményeível, aminek végső neve kultúra. D Ö M Ö T Ö R I S T V Á N .

J L A I J O N F E L Ê K : A M O D E R N ' O R N A M E N S . Ez~az a rejtély, az a

megoldatlan probléma, amely a legélénkebben, a legnagyobb szuggesztív erővel izgatja legújabban az iparművészek és az iparművészet dolgaival foglalkozó írók fantáziáját. A külföldi folyóiratok úgyszólván tele vannak az új ornamentikával foglalkozó cikkekkel anélkül, hogy annak mivoltáról valami lényegeset mondanának, anélkül, hogy le tudnák írni s hogy jámbor óhajoknál csak valamivel többet is tudnának tenni a megszületése érdekében. Ez a megszületés azonban előbb-utóbb feltétlenül be kell hogy követ-kezzék, mert a nagy érdeklődés, az intenzív keresgélés kétségtelenül bizonyítja, hogy szükség van reá. A z ornamens és a vele, általa eljövendő stílus kérdése a jövő kérdése. S ennek a kérdésnek ilyen eleven módon való felvetődése annál érdekesebb, mert hiszen tudjuk, hogy a modern iparművészet kezdete éppen az ural-kodó ornamentikától való elfordulás volt. A ízlés meg-unta azokat a díszítőelemeket, amelyek elmúlt idők idegen és immár érthetetlen szépség-nyelvén beszéltek, az emberek a leiküknek és vágyaiknak megfelelő formák után vágyakoztak s hogy a reájuk nehezedő idegen ornamentikától megszabaduljanak, egyszerűen eldobtak minden ornamentikát. A modern kor ideálja a sima, konstruktív, célszerű bútor lett s még a leg-nagyobb felületek; a falak ís többé-kevésbbé díszítés nélkül maradtak. A túlterhelt, ízléstelen, üres díszítésre következő reakció teljesen szakított a díszítéssel. Ennek a reakciónak az ereje azonban, miután megvívta a győzelmes rohamot, eltompult s az izgatottság, a forra-dalmi hangulat elültével kisült, hogy az ornamensre mégis csak szükség van. A gyakorlati élet követeli, amely nem lehet el nélküle s amely , minthogy a régi dolgok imitációjába nem akar belesülyedni, tanács-talanul néz szét új, modern, friss díszítőelemek után. Tanácsot kap ís eleget, de ezekben mindeddig nincsen köszönet A z esztétikusok azonnal készen vannak a legkülönfélébb propoziciókkal, amelyeknek gyakorlati haszna azonban édes-kevés. Vannak, akik egészen naiv módon a klasszikus világ formakincsének újabb fel-hígítását és modern átformálását jelölik meg követendő út gyanánt, mások ismét

a növény- és állatvilág, szóval a külső természet formáinak öntudatos stilizálásáért lelkesednek, sőt francia részről felmerült az a kívánság is, hogy a legutóbbi iparművészeti stílus, tehát a Lajos Fülöp korának stílusa fejlesztessék tovább. Ezek a szellemes kívánságok természetesen nem sokat jelen-tenek, egy új dlszítőstílus megteremtésére pedig a legkevésbbé alkalmasak. A z új ornamentikát nem teremtheti meg semmiféle teória, az csak ama két leg-nevezetesebb tényező összeműködéséből nyerhet életet, amely két tényező a diszítőstílusok kifejlődésére min-denkor elhatározó befolyással volt s ezek: a kor művészi szelleme és az anyag, amelyben ez a szellem kifejezi magát. A z ornamens mindenkor a kor szellemének

29 kifejezője volt, amint azt azonnal észrevehetjük, ha a K ü l ö n f é l é n keresztre, az arabeszkre vagy a rokokó-kagylókra gon-dolunk. De a korszellem sem választja meg szabadon a maga kifejező eszközeit, hanem csakis azon a terü-leten belül, amelyet az anyagok természete határol körül. A stílus lehetőségeit az anyag adja meg, a szellemtől függ, hogy a lehetőségek közül melyiket váltja valóra s így lesz a díszítőstílus az anyagi és szellemi erők rezultánsa. H a már mostan ebből követ-keztetéseket akarnánk levonni a jövő stílusára vonat-kozólag, anélkül hogy jövendölésekbe bocsátkoznánk, megállapíthatunk annyit, hogy a X X . század exakt, reális szelleme nem múlhat el n y o m nélkül. A leg-újabb kornak megvannak a maga egészen sajátos alkotásai különösen azon a téren, amelyet idáig a művészet mellőzésével a mérnöki tudomány terének szokás nevezni, de amelyhez a művészetnek kétség-telenül éppen annyi köze van, mint a tudománynak. A legkülönbözőbb vaskonstrukcíók és az egészen újonnan feltalált anyagok egészen új megoldások elé állítják a művészeket is s a jövő kérdése kétségtelenül ott rejlik, hogy miként tudnak ezeknek a megoldások-nak megfelelni. Ma még nem egészen világos a feladat, amely ebben az irányban a művészekre hárul, de ez csak azért van így , mert a technika sokáig éppen a régmúlt idegen ornamentika mezébe bujtatta a maga alkotásait s így az anyagok természete nem érvénye-sülhetett a maga teljességében. Ha azonban ezek az idegen maradványok eltűnnek, ha az alkotás teljesen szabad, a célszerűségnek és az anyagok természetének megfelelő lesz, akkor majd elő fognak tűnni azok a lehetőségek, amelyeket az anyag megenged s ezekből a lehetőségekből fognak kialakulni majd a formák, amelyek az új ornamentikát s vele kapcsolatban az új díszítőstílust megteremtik. Minden teóriánál, minden találgatásnál és minden erőszaknál többet ér tehát a becsületes, céltudatos munka, amely tisztelve az anyag természetét, annak határai között dolgozik tovább s amelynek segélyével fog megszületni a modern orna-mens is. A z új stílust kierőszakolni nem lehet, de a becsületes munkás kezei között majd előtűnik magától és frissen, nemesen, a fiatalság minden pompájában, mint a habokból kilépő Aphrodite.

A V E T É L T CSIPKE D I V A T J A . Berlin város leg-újabban fontos munkát rendezett a vetélt (klöpli-

zett) csipkekészítés tanítására különösen olyan nők szá-mára, akik a csipkeverés művészetét saját otthonuk-ban, háziipari úton akarják gyakorolni. Ez a szervezés, amelyet egyébként az összes német szaklapok a leg-nagyobb örömmel üdvözölnek, egyik jele annak az erős keresletnek, amely most Németországban a vetélt csipke után megindult. A fejlődő német ízlés lassan-kint teljesen szakít a gyári csipkével, amelynek nagy tükéletessége és precizitása sem elég ahhoz, hogy a művészi igényeket kielégítse. S miután a mértékadó szakemberek véleménye szerint ez a nagy kereslet a közel jövőben előre nem is sejthető arányokat fog ölteni, a német iparművészeti körök mindent megtesznek, hogy a kereslettel szemben megfelelő anyagot legye-nek képesek produkálni s hogy ilyen módon a német csipkeipart bőséges fejlődéshez segítsék. A z ő törek-vésük természetesen elsősorban oda irányul, hogy a német kereslet német földön találjon kielégítést s hogy

Különfé léK így a művészi irányban fejlődő divat a saját hazájuk iparművészetét istápolja. Anélkül azonban, hogy ezen törekvés helyességét és megbecsülendő voltát kétségbe vonnók, azt hisszük, hogy a németországi csípkekereslet ilyetén megnövekedése nem érdektelen a magyar ipar-művészetre nézve sem. A német cikkírók, akik a vetélt csipke ügyével foglalkoznak, bizonyosmérvű szemrehányással állapítják meg, hogy a német közön-ség a maga szükségletét jelenleg leginkább Francia-országban, Belgiumban, Ausztriában és Olaszország-ban szerzi be. Ezek között az országok között tehát sehol sem találjuk a saját hazánkat, holott a magyar csipkeipar belső kvalitásai feltétlenül hívatottak arra, hogy a külföldet meghódítsák maguknak. Nemcsak azon tradícióknál fogva, amellyel a csipkeverés Magyar-országon régtől fogva bír, hanem azon intézkedésekből folyólag is, amelyek ha nem is egészen tökéletes mó-don, de mindenesetre elég súllyal járultak hozzá a magyar csipkeípar helyzetének emeléséhez. Mi meg-előztük Németországot azzal a szervezési és oktató-munkával, amelyhez Berlin csak most fogott hozzá s a magyar vetélt csipke jósága és művészi értéke feltétlenül alkalmas volna arra, hogy a fokozódó német kereslet kielégítése iránt versenybe lépjen. Hogy pedig az erős németországi kivitel milyen áldásos lenne a magyar csipkeiparra nézve, azt nem kell közelebbről jellemeznünk. Csak felhívjuk a csipkeiparral foglal-kozó összes körök figyelmét arra az egyre nagyobbodó fogyasztási területre, amelynek meghódítása a magyar művészi képességeknek méltó és hasznos feladata.

A M O D E R N I P A R M Ű V É S Z E T N E M Z E T K Ö Z I JELLEGE. Németországban újabban nagyon

sokat és sokan foglalkoznak egy kérdéssel, amely rendkívül fontos úgy a modern iparművészetre, mint különösen a nagy ipari kivitellel bíró országok, tehát az elsők között Németország kereskedelmi érdekeire nézve ís. A kérdés a modern iparművészeti törekvé-seknek a nemzetközi forgalomhoz s elsősorban a kivitelhez való viszonyát illeti s igen erősen belevág az iparművészet nemzeti jellegének kifejlődésébe s illetve ezen fejlődés akadályaiba ís. A z első tekintetre ugyanis úgy látszik, mintha a modern iparművészeti mozgalom a nemzetek kiviteli terjeszkedésének útját állaná s ez az ellentét ugyancsak látszólag igazolja azt ís, hogy miért nem rokonszenveznek ezzel a mozgalommal a nagyiparosok, gyárosok, kereskedők és mindazok, akiket a kivitel mérlege közelebbről érint. Addig ugyanis, amíg a stílusimitációk egyedül uralkodtak az iparművészet berkeiben, úgyszólván az egész világnak egy és ugyanazon iparművészeti alap-elve volt. A hagyományok, amelyeken az iparművész rágódott, régi, nemzetközileg megismert és elismert stílusokból származtak, amelyeket az egész világon befogadtak és szerettek, mert az utánzás ízléstelensége északtól délig és kelettől nyugatig egyforma bilin-csekbe verte a lelkeket. A világ legkülönbözőbb nem-zeteinek tervezői egy és ugyanabban a stílusban dol-goztak, aminek egészen természetes következménye az volt, hogy a különböző nemzetiségű termékek kicserélésének nem volt semmi akadálya, minden iparos a világpiac számára dolgozhatott, mert hiszen azok az akadályok, amelyek a népeket más téren

egymástól elválasztották, itt az ízlés egyforma meg-kötöttségében teljesen feloldódtak. Ez az állapot a tisztán üzleti kalkuláció alapján dolgozó nagyiparo-sokra nézve természetesen igen kellemes volt, de éppen ilyen kellemetlenül érintette őket az a nagy ipar-művészeti felébredés, amelynek legharsogóbb jelszava az utánzással, a stílusokkal való szakítás. E helyzet most egészen megváltozott. Valamennyi nemzet ter-vezői szakítottak a sablonnal és új, eredeti, a modern ember érzéseinek megfelelő formák konstruálására fordították összes figyelmüket s azok a formák, ame-lyekre ilyenképpen rátaláltak, minden nemzetnél más és más sajátságokat hordtak magukon. Ezzel megszűnt az iparművészeti volapük, minden nemzet a saját nemzeti egyénisége szerint fejlesztette ki a maga modern iparművészetét s ezáltal bizonyos fokig elide-genedett a többi nemzetektől s illetve a világpiactól. A z iparművészeti termékek cseréje most már nem olyan könnyű, mint annakelőtte, mert hiszen az idegen termék befogadása a külföld részéről mindig attól függ, vájjon a vevő gyanánt szereplő külföldi nemzet meg tud-e barátkozni azokkal a sajátságokkal, amelyek a tervező, produkáló nemzet egyéni karak-terét viselik magukon. S állítólag ez a bizonytalanság az oka annak, hogy különösen az iparművészeti tömeg-cikkek gyártásával és forgalomba helyezésével foglal-kozók nem jó szemmel nézik a modern törekvéseket s a kereskedői szempontot többre becsülve a művé-szinél, a tervezőktől továbbra is stílusutánzatokat követelnek, amelyeknek a világpiacon való elhelyezése még most is biztosabb, mint a nemzeti sajátságokkal felruházott tárgyaké. A kereskedőknek ez a félelme véleményünk szerint alaptalan és semmi esetre sem szólhat a modern iparművészeti törekvések ellen. Mert igaz ugyan, hogy ezek a törekvések széttörték az egyeduralkodó ízléstelenség zagyva eszperantóját, de az eszperantó helyébe nem lépett a bábeli nyelv-zavar, sőt ellenkezőleg a modern iparművészeti tárgyak tekintetében egy igen erős kapocs egyesíti az összes nemzeteket. Ez a kapocs a modern iparművészeti Programm legelső tételében, a célszerűségben rejlik. A modern bútor, a modern használati tárgy elsősorban célszerű, az emberi kényelem, az emberi élet kíván-ságaihoz hozzásimuló, az emberi szükségleteket min-denekelőtt tisztelő, ezek a kívánságok pedig, ha vannak is közöttük éghajlat- és fajszerinti különbségek, általá-ban véve mégis azonosak. A z európai népek életének külső formája legalább nagyjában egészen azonos és azonosak azok a használati tárgyak is, amelyekre az életben szükségük van. S minthogy a modern ipar-művészet ezt a szükséget mindenekfelett szem előtt tartja, a kapocs, amely a legkülönbözőbb népeket összetartja, sokkal erősebb, mint azelőtt volt, mert hiszen az emberi természetben gyökerezik, holott az előbbinek csak a megszokás, a konzervativizmus és az irodalmi műveltség volt az alapja. A modern iparművészeknek az a legnevezetesebb törekvésük, hogy minél célszerűbb bútort alkossanak s ez a törek-vés, ha napvilágra hozza is a faji sajátságokat, sokkal nemzetközibb, sokkal rokonabb az összes nemzetek lelkével, mint volt az a másik, amely egy, az egyes nemzetek lelkétől egészen idegen történelmi stílus feltalálásában merült ki. A régi kapocs csak külsősé-

gekből került ki, &z új azonban benső s így van annyira erős, hogy a kereskedők is egészen nyugodtan bízhatnak benne. Sőt éppen az ő érdekük követeli a modern törekvéseknek minél intenzívebb előresegítését, mert hiszen minél jobban haladnak előre ezek a törek-vések, annál célszerűbb és artisztikusabb lesz a bútor s annál nagyobb lesz a külföldi kereslet. A modern iparművészet paradoxonja éppen az, hogy egyszerre lett nemzetibb és nemzetközibb s ez a kettősség egye-nes kötelességévé, a nemzetük és saját maguk iránti kötelességévé teszi az iparművészeti forgalom mozgató tényezőinek, hogy minden erejükkel támogassák a modern irányban haladó művészi ipart.

A Z I P A R M Ű V É S Z SZERZŐI J O G Á N A K V É -DELME. Legutóbbi számaink egyikében megem-

lékeztünk arról a legújabb német törvényi intézkedésről, amely az iparművészeti tárgyak gyártási titkainak védelmét célozza. Ez alkalommal az iparművészet másirányú védelméről adhatunk számot, még pedig nem csupán theoretikus intézkedések kapcsán, hanem egy gyakorlati eset alkalmából, amelynek lefolyása és körülményei pregnáns élességgel bizonyítják a német művészetvédelmí törvény életrevalóságát s külö-nösen annak az intézkedésnek a helyességét, amellyel a művészetet védő törvényt az iparművészet tárgyaira is kiterjesztették. Ez az intézkedés nagyon jól megvédi a tervező iparművészeket a versenynek attól a fajtá-jától, amely a maga eszmeszegénységében mások eredeti ötleteinek utánzásából, így tehát mások bőrére és rovására él. A tisztességtelen versenynek egyik ilyen kitűnő bajnoka egy aacheni bútorgyár megbí-zásából lemásolta Bruno Paulnak a híres tervezőnek néhány bútortervét, a rajzokat a saját aláírásával látta el s még attól a cinikus vakmerőségtől sem riadt vissza, hogy a tervek alá odaírja a tiltakozó megjegyzést, amely szerint azoknak utánzása tilos. A bútorgyár a bútorokat a lelopott tervek szerint elkészítette, kiállította s az eredetinél olcsóbb áron adta el. A szerzői jogaiban megsértett Bruno Paul feljelentést tett a jogtalan eltulajdonítok ellen és pana-szához csatlakozott a »Vereinigte Werkstätte» is. A tárgyalás nagyon érdekes volt s azon több német-országi múzeum igazgatója szerepelt mint szakértő. Alperesek természetesen tagadták a kérdéses tervek egyéni és eredeti jellegét, de a bíróság az illusztris szakértők véleményének adott igazat és elmarasztalta úgy a tervezőt, mint a bútorgyárat J50—150 márka pénzbüntetésben. Kötelesek voltak azonkívül alperesek a »Vereinigte Werkstätte«-nek 500 márka kártérítést fizetni s az eljárás összes költségeit viselni. Ez a kemény ítélet nagy örömet keltett a német iparművé-szek körében, mert ezután remélhető, hogy a jövőben egyre kevesebben lesznek azok, akik mások tőkéjéből akarnak élni. Sajnos, hogy a magyar iparművészek-nek ehhez az örömhöz semmi közük. Nálunk a művész ideái teljesen a szabad zsákmányolás alá esnek és nincsen semmi törvényi intézkedés, amely megvédené jogos szellemi tulajdonukat. Pedig, miként a német-országi bevált példa mutatja, a törvény nagyon könnyen segíthetne a dolgokon és megteremthetné azt a békés, boldog állapotot, amelyben mindenki egyedül élvezi azt a hasznot, amely a zsenialitása nyomán jött létre.

31 Kiállítások

Ipar-művészeti

oKtatás

A V A L L Á S - ÉS K Ö Z O K T A T Á S Ü G Y I M I N I S Z -T E R állami iparművészeti aranyérmét gróf Zichy

János miniszter az O. M . Iparművészeti Társulat most bezárult lakásművészeti kiállítása alkalmából Vigand Edének ítélte oda. A kitüntetett művészt nem kell külön bemutatnunk lapunk olvasó közönségének, mert az utolsó évtizedben elég sűrűn láthatta munkái-nak képes ábrázolatait a Magyar Iparművészet hasáb-jain. Komoly törekvése, lankadatlan szorgalma most méltó elismerésben részesült.

KÖZREMŰKÖDŐK J U T A L M A Z Á S A AZ I P A R M Ű V É S Z E T I K I Á L L Í T Á S O K N Á L . A z

Iparművészeti Társulat Gellért Mór javaslatára előter-jesztést tett a kereskedelemügyi miniszternek, hogy a Társulat kiállításain résztvevő iparosok kiválóbb m ű -vezetőinek és segédeinek részére minden egyes évi kiál-lítás alkalmával öt, egyenként kétszázkoronás juta-lomdíjat és elismerőoklevelet adjon. A kereskedelem-ügyi miniszter most értesítette a Társulatot, hogy elő-terjesztését helyesnek találja és elfogadja. A jutalom-díjakat a Társulat végrehajtóbízottságának javaslatára a miniszter fogja odaítélni. Ezeket a jutalomdíjakat először a március havában megnyíló második lakás-művészeti kiállításon fogják kiosztani.

A L A K Á S M Ű V É S Z E T I K I Á L L Í T Á S T január hó 2J-én zárták be. Február havában előkészítik

a második sorozatot, amelynek megnyitása március hó elején lesz. Ezen a kiállításon ísmertnevű kiállítók mellett több olyan tervezőművész és iparos szerepel, akik eddig még nem vettek részt a Társulat kiállításain. A kiállítás magában foglal egy 2, egy 3 és egy 5-szobás lakást és egy garcon-lakást. Ezek mellett ipar-művészetünk egyéb újabb alkotásai is láthatók lesznek.

% PADMÜVE'SXETí JlOKTÄTÄS— C I M A Y T A N Í T Á S Á N A K M Ó D S Z E R É R Ő L . ^ S i m a y Imre tanítási módszeréről, amelynek ered-ményeiről lapunk olvasói különben az itt közölt növendékmunkák szemléletéből is némi fogalmat meríthetnek, a következőképpen nyilatkozott lapunk munkatársa előtt :

„Iparművészeti iskolánkon az alakrajzolást ezelőtt az után a módszer szerint tanították, amely a leg-több külföldi akadémián és magánművészeti iskolában még most is divatos. Ez jórészben a természetnek

32 Ipar-művészeti oKtatás

csendéletszerű másolásában áll és szerintem nem adja meg a növendékeknek a gyors felfogásban való gya-korlatot, amelynek közvetítése az alakrajzolás elsőrendű feladata. Éppen azért, amidőn tanszékemet elfoglaltam, első feladatomnak tekintettem, hogy a régi rendszerrel szakítsak és növendékeimnek az alakrajzolás segélyével egy olyan képzettséget nyújtsak, amelynek később, az egyes szakosztályokban praktikus hasznát vehetik. Meggyőződésem szerint az alakrajzolásban nem a nyers valóság részletttí lemásolása a fontos, hanem a valóság lényeges részeinek kiválogatása és össze-foglalása s éppen ezért mellőztem az eddigi részletező kidolgozást s egyelőre csak a gyors rajzolási gyakor-latokra szorítkozom, amelyek csupán az összefoglaló és dekoratív masszának meglátására kényszerítik a növen-déket. E törekvésemet úgy igyekszem megvalósítani, hogy a növendékekkel a folyton mozgó meztelen, és az ugyanazon mozdulatokat felöltözve is végző modellt 5—10, legfeljebb 15 percig tartó helyzetekben rögzíte-tem meg a papíron. Ezeknél a gyakorlatoknál a növen-dékeket elsősorban az alakrajznak szerintem legfon-tosabb tényezőire figyelmeztetem. Ezek s a nagymozgás, az arányok és az egyéni jelleg.

Mindenekelőtt a növendék a mozgó vonalakon keresztül meglátja magának az alaknak mozgását is. Azután a leegyszerűsített csontváz (1. a 32. oldalon levő rajzokat) arányai segítségével megkeresi a test-részeknek egymáshoz való viszonyát és az egyes testrészek közeinek megfigyelésével ellenőrzi a test arányait. A z egyéni jelleget végre a mozgás és az arányok összegezése adja meg.

A rajzolás megkezdésekor a növendék mindig tartozik meghatározni az illető rajznak a nagyságát. Ezt azért k ívánom, hogy eleve tisztában legyenek azzal, milyen nagy lesz a készülő rajz és miképpen viszonylik az a megadott tér (papir) nagyságához, í g y már kezdettől fogva megtanulják az alakot az adott területbe kellőképpen elhelyezni, ami az ipar-művészetnél igen fontos dolog, mert hiszen egyenes összefüggésben van a tervezéssel. Amidőn a növendék így kijelölte készülendő rajzának nagyságát, a beállított modell távlati hatását is szem előtt tartja. Igen fontos dolog a test tengelyeinek helyes felismerése is. Meg-győződésem szerint konstrukció nélkül értelmesen rajzolni, mintázni nem lehet.

Amikor növendékeim ebben az értelemben már

EGYSZERŰSÍTETT CSONTVÁZVÁZLATOK, MINT MOZDULAT- ÉS ARÁNYTANULMÁNYOK.

ESQUISSES SIMPLIFIÉES DE SQUELETTES.

33 Simay tanít-

ványai

2 3 .

23 . I M R E G Á B O R : NŐI K É P M Á S . P O R T R A I T D E Mlle L. M.

Magyar Iparművészet.

34 S im ay tanít-ványai

24 . I M R E GÁBOR : B Á B U F E J E K . 24 . P R O J E T S DE T Ê T E S POUR M A R I O N E T T E S .

25. T Ó T H K A R O L Y : T I N T A T A R T Ó .

P R O J E T D ' E N C R I E R .

26. U H L A T Z K Y J Ó Z S E F 26.

DOBOZ. B O I T E .

A G Y A G I P A R I T E R V E Z E T E K .

28 . P A T A K Y A N D O R : 28. 29 . T O T H K A R O L Y : 29. P R O J E T D ' U N E C U K O R T A R T Ó . B O N B O N N I È R E . Ó R A . H O R L O G E .

A G Y A G I P A R I T E R V E Z E T E K .

ÉS TARS*

5*

30. I M R E GÁBOR : TOLDY MIKLÓS. NICOLAS T O L D Y .

megtanultak látni és rajzolni, akkor mindazt, amit már a természet után rajzoltak, emlékezetből rajzol-tatom velük. A z emlékezet utáni rajzolásra nagy súlyt fektetek és ezt tekintem a művész i rajtolás végcéljának, már azért is, hogy a növendék ne legyen a modell rabszolgája, hanem annak igénybevétele nélkül is képes legyen fejből is helyesen rajzolni, mintázni és ezzel kapcsolatosan komponálni . Ebből lát-szik, hogy mennyire fontos az alakrajz észszerű taní-tása a szakokon való kiképzésre nézve is.

A m i az alakrajzolás technikáját illeti, ebben rzeretem a változatosságot. Tanul jon a növendék rajzolni g u m m i nélkül prímán, veres krétával, tollal,

ecsettel, később minden előzetes alárajzolás nélkül. Olyan növendéknek, aki az alakrajzolásnak ebbe a módjába beletanult a természet utáni rajzolás könnyű dologgá válik, játszva fogja megrajzolni pl. a növényt , v a g y bármely más tárgyat, mert megtanult konstruk-tive látni.

A m i t az alakrajzolásí tanításomnál elmondottam, az nagyjában s z o b r á s z a t i tanításomra is vonat-kozik.

Amennyiben növendékeim, kik csupán negyed-és ötödévesek és ná lam a mesteriskolát végzik, már az előző évek alatt megtanultak jól rajzolni, meg k ívánom tőlük, hogy az eddigi tanítottak után k é p e -

37 Ipar-

művészeti oKtatás

GYORSRAJZOLASI GYAKORLATOK. EXERCISES DE DESSIN RAPIDE.

Waarsr Iparmíí-.c«»i.

38 Múzeális-ü gyeit

IMRE GABOR RAJZA.

s e k l e g y e n e k l e h e -t ő l e g m i n d e n t e m l é -k e z e t ü k b ő l m e r í t e n i é s m e g v a l ó s í t a n i . Szobrászati osztályunkon, úgy mint az alakrajzon is, nem az általánosan szokásos módon mintáznak, hogy t. í. egyszerűen a természetet

X. másol ják/hanem úgy, hogy

J megtanulják, hogy a szob-A w — ^ rászatban nem elégséges a

természetnek akármilyen jó és hűséges visszaadása, ha-nem a szobrászat csak akkor válik művészetté, ha a ter-mészetet egyéniségünk ér-vényesítésével alakítjuk.

Növendékeim tartoznak komponálni o lyan tárgya-kat, amelyek a műiparunk különböző ágát megtermé-kenyíthetik.

Tehát nem a Grand Art felé terelem növendékeimet, hanem ellenkezőleg azon vagyok, hogy felébresszem bennük a gyakorlati ipar-művészeti feladatok iránti

lelkesedést s megtanítsam őket célszerű, jó és nemes-ízlésű dolgoknak a megalkotására. Ezért szükséges, hogy bizonyos technikai ismereteket ís elsajátítsanak és hogy gyakorlatilag is megismerjék a különböző anya-gok sajátosságait, a megmunkálási módokat első-sorban a plasztikus sokszorosítóeljárások (bronzöntés, kerámia, fafaragás, kőfaragás) minden csínját-binját.

Ezzel beléjük nevelem az a n y a g - s t í l u s érzését. Azt akarom elérni, hogy a növendék nem csupán agyagot tudjon formálni, hanem hogy m i e l ő t t még belefogna kompozíciójába, állapítsa meg, miféle anyag részére készítí mintáját. Munkája közben pedig mindig tartsa szem előtt matériájának törvényeit, szóval v igye bele munkájába a s t í l u s t . TÎ n A T T E I N E - P L A K Á T . A Matteine tisztító vál-

lalat a képzőművészeti főiskola s az iparművé-szeti iskola növendékei között plakátpályázatot hirde-tett. A 100 koronás I. díjat Fejes Gyula , az 50 koro-nás II. díjat Bakács Pál nyerte el, mindkettő az ipar-művészeti iskola kötelékébe tartozik. D Á L Y Á Z A T O K . A székesfőváros községi élelmezési •*• osztálya az O. M . K . Iparművészeti Iskola növen-dékeinek körében pályázatot hirdetett a községi kol-bászárúk plakátjára. Dr. Csupor József és Szabó Ferenc közbenjöttével megejtett bírálat a 100 koronás I. díjat Sínghofer Gézának, a további díjakat pedig Bokros Ferenc, Kardos Böske, He im József és Mar-tinka József növendékeknek ítélte oda.

" C I T T L E R - S Í R E M L É K . A z Iparművészeti Iskola igazgatósága néhai Fittler Kamil l emlékezetének

művészi megörökítése céljára az elhunyt barátai, isme-rősei, munkatársai és tanítványai körében gyűjtést

indított. A mult számunkban közölt névsor óta a következő adományok érkeztek bet Glück Frigyes 100 korona, özv. ifj, Peltzmann Ferencné szül. Glück Mira 50 K , N a g y Virgil 100 K , Gróh István 40 K , Díváid Kornél 10 K , Szántó Gergely 10 K . Eddig a gyűjtés végösszege I075'78 korona.

A K I R Á L Y I O R V O S E G Y E S Ü L E T művészi ok-* * levelet szerzett be pályázat útján az O. M . K , Iparművészeti Iskola növendékeinek köréből. A pályá-zati föltételekben benne foglaltatott, hogy a pályanyer-tes műnek szerzője tartozik műve sokszorosításáról gondoskodni. A bírálóbizottság tagjai voltak Dr. Preisz Hugó, Dr. Blaskovíts László, Radísics Jenő, Györgyi Kálmán és Czakó Elemér. A 400 koronás I. díjat Bokros Ferenc, további 50—50 koronás díjat Imre Gábor, Erbits Jenő, Tábor János, Járó Imre nyerte.

T S K O L A I K I Á L L Í T Á S . A z O. M . K . Iparművészeti Iskola növendékeinek munkáiból kiállítást rendez,

amely feltárja az érdeklődők számára az iskolai taní-tás menetét és eredményeit. A kiállítás az iskola helyiségeiben van (bejárat Kinízsy-u. 31). Megtekint-hető január 31-étől február 4-ig bezárólag minden nap d. e. 9 — l - i g és d. u. 2—5-ig. Szakszerű felvilá-gosítások ugyanez időben az igazgatósági irodában nyerhetők.

C Z É K E S F E H É R V Á R D Í S Z P O L G Á R I O K L E -V E L E . Székesfehérvár sz. kír. város díszpolgárává

választotta tudós püspökét Prohászka Ottokárt. A díszok-levél az O. M . K . Iparművészeti Iskola grafikai, ötvös és faipari szakján készült Muhícs Sándor tanár veze-tésével. Díszes ébenfatokban, melyen ezüst és zománc-díszes címerek és jelképek voltak beágyazva, foglal helyet az oklevél igen gazdag képdísszel ékítve. A könyvkötői munkát Galamb József csinálta.

ÜZ£ÄUS UGYE]

A Z I P A R M Ű V É S Z E T I M Ú Z E U M ÚJABB S Z E R -Z E M É N Y E I . A Gerhardt-gyüjtemény (melyet

1910. évf . 6-ifc számunkban ismertettünk részletesen) berlini aukciója alkalmával, a kormány nagyobb ösz-szeget bocsátott a m ú z e u m rendelkezésére. Ez összegből, melyet két kiváló műbarát — báró Herzog Mór és N e m e s Marcell — még jelentékenyen gyarapított, az igazgatóság Berlinben a Gerhardt-aukcíón 49 darab meisseni porcellánt — edényeket és szobrokat — és három ötvösmunkát vásárolt. Ezenkívül egy francia, X V I . Lajos korabeli fiókos szekrényt, két bronz fali kart és füstölőt ugyané korból és néhány más tárgyat. Ehhez csatlakoznak a Londonban vásárolt bútorok, számszerint 24, a X V I I I . század második feléből. Mindezek a tárgyak az Iparművészeti Múzeum nagy üveges csarnokában vannak kiállítva. Ezt kiegészítik azok a tárgyak, melyeket a múzeum az utolsó két

évben szerzett be, kivéve azokat a tárgyakat, melyeket a múzeumi gyűjteményekben már elhelyezett. A ki-állítást január hó J3-án nyitották meg . Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter január 17-én tekintette m e g a kiállítást. A kiállítás egyeló're hétköz-napokon, hétfő kivételével, délelőtt 9-től J-ig, délután 3-tól 7-ig és vasárnap délelőtt 9-től J2-ig tekinthető meg.

IRODALOM A F R A N K L I N K É Z I L E X I K O N Á N A K M Á -

S O D I K K Ö T E T E , m e l y most jelent meg , A Gaucho-Nicotera szavak közé eső címszókat tartal-mazza , tehát óriási anyagot ölel fel a tudományok és ismeretek minden mezejéről, m é g pedig o lyan gondosság-gal , m e l y alig hagyott hézagot. A z olvasó jóformán soha-sem fordul hozzá hiába, megtalál benne mindent, a minek egy k é z i lexikonban m e g kell lennie. Emellett rendkívüli e lőnye az a szoros kapcsolat, melyben a körü-löttünk folyó mai élettel áll , az az aktualitás, melyet már az első kötetben is dicsérettel kellett kiemelnünk. A Franklin-Társulat valóban nagy szolgálatot tett műveltségünknek e kiválóan gyakorlati és emellett tudományos színvonalon álló m ű kiadásával. A lexi-kon képes táblái, melyek már az első kötetben is méltó feltűnést keltettek, a második kötetben m é g nagyobb gonddal vannak összeállítva s már maguk-ban is nagy előnyét jelentik e műnek a lexikon-iroda-lomban. 49 i lyen képes tábla teszi szemléletessé a szöveget s ezek közt kivált az i p a r m ű v é s z e t e t és a m a g y a r m ű v é s z e t e t illusztráló táblák tűnnek fel rendkívül f inom kivitelükkel. Ezeken kívül l í rendkívül tanulságos szövegmelléklet is van a kötetben. A háromkötetes nagy m ű ára 54 korona.

^ l O T T L I E B , T H E O D O R . B U C H E I N B Ä N D E . A u s w a h l von technisch und geschichtlich bemer-

kenswerten Stücken. J00 T a f e l n in Licht- und Stein-druck. Wien, Anton Schroll & Co., 1900. Ára s Í00 korona.

Szerző a bécsi udvari könyvtár technikai és történeti szempontból nevezetesebb könyvtábláít adja ki tanulságos bevezetés kíséretében, m e l y nemcsak a publikált anyag magyarázatára szorítkozik, hanem fontos kiegészítés ét adja a könyvkötészet történetéről szóló irodalmi munkáknak. A könyvtár birtokában levő legrégibb bőrkötés, m e l y az eddig ismertek között a legszebbek közé tartozik, Egyptomból való és a V I . században készült. Technikáját és a díszítés vá l -tozatosságát tekintve arra kell következtetnünk, hogy Egyptomban ennek az iparágnak már igen korán voltak gyakorlott mesterei. Ezen kötési tábla és az irodalomban többször ismertetetett szt. Cuthbert ( f 687) sírjában talált szt. János evangél iumának kódexe kö-zött, m e l y most a stonyhursti könyvtár birtokában van , bizonyos összefüggés konstatálható. A keleti kö-tés fejlődése mostanig nem nyert behatóbb tárgyalást

s sok m é g a felkutatni való . A keleti kötés legjobb ismer-tetője Paul A d a m „Der Bucheinband" c ímű m ű v é -ben a kötések általános jellegzetességével, ismertető jeleível és sajátosságaival foglalkozik, de a történeti rész háttérbe szorul nála. A z arab kötések eredete is messzire nyúl ik , valószínű-leg a I X . századba, ámbár ebből a korból nem tudunk példát felmutatni. A X . szá-zadból már számos k ö n y v -kötő és aranyozó nevét is-merjük. A forró vassal való aranyozásról ebben a kor-ban az araboknál m é g nem lehet szó, náluk m é g a X I V . században ís megle-hetős s i lány az aranyozás s készítési módját sem tud-juk pontosan megkülönböz-tetni. — A mohamedánok a XII . században m é g nem ismerték a kézi aranyozást. Kötéseik a perzsákéhoz álla-nak közel s azoktól a bőr

vörös színe s a díszítés tekín- H A R H A N N BÉLA RAJZA, tetében különböznek. He ly i meghatározást nehéz eszközölni, mert perzsa k ö n y v -kötőt már a X V . században működnek a szultánok fővárosában, Brusszában, Drínápolyban és végül Konstantinápolyban. E g y sereg híres könyvkötő és aranyozó neve Perzsíára utal, ezenkívül a technika, a f inom arabeszkek, színes bőralátétek perzsa eredetre engednek következtetni. A keleti kötések technikájának ismertetése után rátér azoknak az európai k ö n y v -kötészetre gyakorolt befolyására Angl iában, Észak-Franciaországban és különösen Olaszországban. A z olasz kötések története a régibb időben és a X V . szá-zadot megelőző időben nincs eléggé felkutatva, sok becses anyag m é g feldolgozást vár . Olaszországban elsősorban a velencei, flórenci, nápolyi és római köté-seket ismerteti, melyek mind eltérő stílüek. Behatóbban foglalkozik a Corvinák kötésével. Mátyás királyunk könyvtárának fényesen kiállított kéziratait o l y köté-sekkel látta el, melyek a belső díszítéseknek megfe-leltek. Ezekre kezdetben bársonyt és selymet alkal-maztak arany, ezüst és zománc kapcsokkal és csatok-kal, később azonban sötétvörös bőrrel borították a fatáblákat, melyek pazar kézi aranyozást tüntetnek fel. A kódexek mindkét táblája rendesen egyforma díszítést mutatnak, az alsó táblán fönt az első keretben a m u n k a címét találjuk aranybetükkel. A táblákon többnyire párhuzamos vonalakból két külső keretet képeztek, az elsőben egy csokorszerüen kiszökellő gyöngysor húzódik végig . A második szélesebb keretet paszomántszerű fonadék vaknyomásban tölti be, melynek előállítására három kis bélyeget használtak. A m i a Corvinákat f igyelemreméltóvá teszi s az egykorú kötésekből kiemeli, az a középmező díszíté-

39 SzaK.

irodalom

t«

40 SzaK-itodalom

sénefc változatossága. A z eddig ismert kötések közt nincs kettő, me ly ugyanazt az ornamentikát mutatná. Pazar aranyozásuk s díszítésük változatossága nem-csak a X V . században, hanem a későbbi időben is egyedülálló. A középdísz tekintetében két csoportot különböztethetünk meg. A z első csoportban a köz-ponti alak tojásdadalakú, a második csoportnál geo-metrikus idomú és részint körök s köríveknek kombi-nációjából, részint ugyanazon elemeknek egyenes vonallal való összekapcsolásából ered. A z így képzett központhoz egy harmadik keret járult s ezt, valamint a többi teret naturálisztikusan rajzolt növénydíszítéssel töltötték be. A legtöbb könyvtábla középdíszének közepén Magyarország és Csehországnak egyesített elmerét találjuk, fölötte koronával. A középmezőkhöz valószínűleg keleti-perzsa kötések szolgáltak mintákul, a sarokdíszek arab kötésekre emlékeztetnek. Szerző a flórenci és nápolyi kötések és Corvin-kötések közti analógiára támaszkodva, a kötés helyéül ezeket s Budát jelöli meg, hol az első munkások v a g y instruk-torok olaszok voltak.

A francia kötések közt kiemeli a Grolier-köté-seket. Ezekről általánosan azt tartották, hogy Velen-cében, Aldus műhelyében készültek. Ezzel szemben az anyagot és a technikát véve tekintetbe Lehner művében azt mondja, hogy ezek francia eredetűek s csak kis része készült Olaszországban. A hegyes-szögű szalagdísz és keret, mely a Grolíer-kötéseken sűrűn fordul elő, olasz kötéseken ritka, mint azt a T a -glientetől J531-ben kiadott mintakönyv is mutatja. A Grolíer-kötések után rátér a Maíoli-kötésekre. A Maioli-kötések eredetére nézve is ugyanaz áll, amit a Grolier-kötésekről mondottunk, t. í., hogy elmé-letileg nincs kizárva, hogy a Grolier- és a Maíoli-kötések egynémelyike Olaszországban készült, de a használt bélyegek, az előzékpapiroson előforduló v íz -jegyek s a kötés technikája amellett szólnak, hogy nagyobb részük francia eredetű. Franciaországban L y o n volt a könyvkötészet központja, itt készültek a Grolier- és Maioli-kötések ís. A z első könyvkötők olaszok voltak, kik olasz minták után dolgoztak, később az itt készített kötéseknél az olasz és francia minták sajátságos keveredését látjuk. A nevezetesebb könyvkötők Guil laume Eustace, Éve , Guil laume le Noir , Antoine Ruette, Le Gascon felsorolása és műkö-désük ismertetése után a X V I . század közepe utáni stílusokat fejtegeti.

A könyvkötészet Németországban is korán talált művelőkre. A salzburgi és fuldai bőrkötések bélyeg-rajzaik után a I X . századba tehetők. Innen a X V . századig nagy variációkat mutatnak a minták, melyek-kel James Weale foglalkozott behatóbban alapvető művében. A meglehetős számban korunkra maradt arany, ezüst domborművekkel , zománccal, drága-

GALLASZ NÁNDOR RAJZA.

kövekkel és gyöngyökkel díszített példányoknál a kötés fogalma mögötte marad a művészi ötvösmunka mellett. A X V . században a minták változatossága és a technikai kivitel tekintetében első helyen N ü r n -berg, Augsburg, Köln és az Alsó-Rajna vidéke emlí-tendő, melyek mellé a X V I . században Wittenberg, Württemberg és más birodalmi és egyetemmel bíró városok sorakoznak.

Ausztriában a könyvkötészet főhelyei Bécs, a stíriai kolostorok és Salzburg, Csehországban Prága. A X V . század tetszetős mintái a X V I . században Ausztriában nem találnak alkalmazásra. A művészi szempont háttérbe szorult s hogy a művészetit markí-rozzák, bársonnyal és aranybrolcáttal díszítették a könyvet . I. Lipót, III. Káro ly és Mária Terézia alatt változás áll be, amennyiben akkor francia min-ták után kezdtek dolgozni. A XVIII . század végén a technikában és a díszítésben az angolokat követték.

Szerző 100 táblát közöl J25 ábrával, melyek közül kiemelendő a VI . századból való egyptomí bőrkötés, egy X V . századból való keleti kötés a Timurídák idejéből. Mátyás Corvináinak kötései, X V . és X V I . századbeli olasz kötések, Medici Katalinnak és Groliernek kötései. A z anyagból eddig csak 7 kötés volt más művekben közölve. A z egyes kötések m a g y a -rázatára részletes leírások szolgálnak. S z . L.

• • u •

M A G Y A R I P A R M Ű V É S Z E T J 9 J 2 . X V . É V F . I. M E L L É K L E T .

UNDI M A R I S K A ! F A L I F E S T M É N Y A N É P S Z Á L L Ó É T T E R M É B E N .

F R E S Q U E À L ' H Ô T E L DU P E U P L E À B U D A P E S T .