ÁDÁM BORBÁLAÁDÁM BORBÁLA

MAMAGGYYARAR IRODIRODALALOMOMaz alapiskola 8. osztálya számára

MAMADDARSKÁ LITERARSKÁ LITERAATÚRTÚRAApre 8. ročník základnej školy s vyučovacím jazykom maďarským

Slovenské pedagogické nakladateľstvo

Szerző – Autorka © Mgr. Ádám Borbála, 2011

Lektorálták – Lektorovali: PaedDr. Bárczi Zsófia, PhD.,

Mgr. Buzgó Mária,

Mgr. Záreczky Erzsébet

Grafický dizajn a obálka © SPN – Mladé letá, s. r. o.

Jóváhagyta a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományügyi, Kulturális és Sportminisztériuma

2011. október 11−én 2011−12961/38293:11−919 szám alatt mint

a magyar irodalom tankönyvét az alapiskola 8. osztálya számára.

Az engedélyezési szám 5 évig érvényes.

Első kiadás, 2011

Schválilo Ministerstvo školstva vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky

pod č. 2011−12961/38293:11−919 zo dňa 11. októbra 2011 ako učebnicu

maďarskej literatúry pre 8. ročník základnej školy s vyučovacím jazykom maďarským.

Schvaľovacia doložka má platnosť 5 rokov.

Prvé vydanie, 2011

Všetky práva vyhradené.

Toto dielo ani žiadnu jeho časť nemožno reprodukovať bez súhlasu majiteľa práv.

Zodpovedná redaktorka Dudás Anna

Výtvarná redaktorka Mgr. Ľubica Suchalová

Technická redaktorka Ivana Bronišová

Vyšlo vo vydavateľstve Slovenské pedagogické nakladateľstvo – Mladé letá, s. r. o.,

Sasinkova 5, 811 08 Bratislava

Vytlačil Polygraf print, spol. s r. o., Prešov

ISBN 978−80−10−02108−6

ÉÉVV EELLEEJJII IISSMMÉÉTTLLÉÉSS

3

EELLEEVVEENNÍÍTTSSÉÉTTEEKK FFEELL AAZZ AALLÁÁBBBBII KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK SSEEGGÍÍTTSSÉÉGGÉÉVVEELL AAZZ EELLOOZZOO

TTAANNÉÉVV AANNYYAAGGÁÁTT!

1. Idézzétek fel a magyar ősköltészetről szóló ismereteiteket! Mi a kapcsolat a magyar

ősköltészet és a hiedelemvilág között?

2. Foglaljátok össze, hogy mi határozta meg a középkori gondolkodásmódot!

3. Milyen művészeti ágazatok indultak fejlődésnek ebben a korszakban?

4. Magyarázzátok meg a következő kifejezéseket!geszta krónika iniciálé

legenda szórványemlék szövegemlék

5. Nevezzétek meg a magyar költészet első ismert versét!

6. Egészítsétek ki a mondatot a megfelelő dátummal!

A reneszánsz korszaka a ... tehető.

a) XIII – XIV. századra

b) XIV– XV. századra

c) XIV– XVI. századra

7. Magyarázzátok meg a következő kifejezéseket!

a) reneszánsz

b) reformáció

c) epigramma

d) polihisztor

8. Kit nevezünk humanistának?

9. Nevezzétek meg az alábbi személyek egy−egy alkotását!

Leonardo da Vinci, Antonio Bonfini, William Shakespeare

10. Kinek a nevéhez fűződnek a következő művek?

Pannónia dicsérete, Búcsú Váradtól, Egy dunántúli mandulafáról

11. Kiről van szó?

Az első magyar nyelven író költő. Legismertebb vitézi verse az Egy katonaének.

12. Miről van szó?

Költői kép, amely az érzékek felcserélésén alapul.

13. Kit keresünk?

a) Az ő nevéhez köthető az első teljes bibliafordítás.

b) Ő volt a legismertebb énekmondó.

c) Műve alapján készült Arany János Toldi című elbeszélő költeménye.

4

14. Hasonlítsátok össze pár mondatban a reneszánsz és a barokk korszakát!

15. Magyarázzátok meg a naiv eposz és a műeposz fogalmát! Mondjatok mindegyikre

példát!

16. Soroljátok fel az eposzi kellékeket!

17. Melyik korszak kulcsfogalmai közé tartozik „szabadság, egyenlőség, testvériség”?

18. Milyen évszámhoz köthető a magyar felvilágosodás kezdete?

19. Kik az alábbi művek szerzői?

a) A franciaországi változásokra

b) Tövisek és virágok

c) Felelet a Mondolatra

20. Nevezzétek meg az alábbi verslábakat!

∪ ∪ –, ∪ –, – – , – ∪∪, – ∪

21. Állapítsátok meg a verslábakat! Dolgozzatok a füzetben!

„Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:

Íz, csín, tűz vagyon a versbe', ha mesteri mív.”

22. Miről van szó?

Két hasonló hatású gondolat egymás mellé állítása.

23. Melyik költő művei a következők?

Zsugori uram, Az estve, A Reményhez, Szegény Zsuzsi a táborozáskor

24. Mit nevezünk cenzúrának?

25. Kinek és melyik művében szerepelnek a következő személyek?

Melinda, Petur bán, Gertrudis, Ottó, Biberach, Tiborc

26. Fejtsétek ki pár mondatban, hogy mit nevezünk tragédiának!

27. Milyen szó kerül a kipontozott helyre?

Az 1825 és 1848 közötti időszakot ... nevezzük.

28. Ki a/az

a) „legnagyobb magyar”,

b) „haza bölcse”,

c) „árvízi hajós”?

29. Mi a Himnusz alcíme?

Kinek a nevéhez fűződik a Himnusz megzenésítése?

30. Melyik a kakukktojás? Miért?

A merengőhöz, Szózat, Zalán futása, Huszt, Szép Ilonka, Csongor és Tünde

31. Soroljátok fel a romantika stílusjegyeit!

32. Párosítsátok össze a műveket és a műfajokat!

Az Alföld elégia

Egy gondolat bánt engemet... tájleíró költemény

Szeptember végén rapszódia

33. Melyik költemény refrénje a következő?

„A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!”

34. Nevezzetek meg legalább öt Jókai−regényt!

35. Foglaljátok össze pár mondatban a ballada jellemzőit!

36. Csoportosítsátok Arany János balladáit! Dolgozzatok a füzetben!

történelmi balladák parasztballadák

37. Mely balladák szereplői a következő személyek?

Ali basa, Edward király, Tuba Ferkó, Kund Abigél

38. Párosítsátok össze a múzsákat és az alkotókat!

Jókai Mór

Petőfi Sándor

Csokonai Vitéz Mihály

Vörösmarty Mihály

Balassi Bálint

Vajda Julianna

Szendrey Júlia

Csajághy Laura

Losonczy Anna

Laborfalvi Róza

5

6

MMIITT NNEEVVEEZZÜÜNNKK RREEAALLIIZZMMUUSSNNAAKK?

A romantika után már nem beszélhetünk egy mindent átfogó korstílusról, ugyanis

több irányzat is kialakult, amelyek egymás mellett haladva határozták meg a század

gondolkodásmódját. A mai modern irodalomtudomány a realizmust így a XIX. század

egyik fő stílusirányzatának tekinti. A realizmus főleg az irodalom és a képzőművészet

területén talált táptalajra.

MMII TTEEKKIINNTTHHEETTOO AA RREEAALLIIZZMMUUSS AALLAAPPJJÁÁNNAAKK?

A korszak követői a valóságábrázolást tartják a realizmus alapjának, amelynek for−

rása a csalódás és a kiábrándulás a kor társadalmi viszonyaiból. A romantikusokkal ellen−

tétben a realista művész nem menekül a valóságtól, inkább feltárja azt. Módszere a meg−

figyelés, a pontosság, a hitelesség, a szépítés nélküli ábrázolás. Az irodalomban fontos

szerepet kap a táj− és helyrajz, a szereplők külső jellemzése, a körültekintő lélekrajz.

A középpontban a társadalmi viszonyok feltárása áll. A romantika és a realizmus jegyei

gyakran keverednek a művekben, azonban egyes elemek (pl. epizód, életkép) hangsúlyo−

sabbá válnak. A realista műből hiányzik az eszményítés és az ünnepélyes előadásmód is.

MMEELLYYEEKK AAZZ IIRRÁÁNNYYZZAATT UURRAALLKKOODDÓÓ IIRROODDAALLMMII MMUUFFAAJJAAII?

A korszak uralkodó műfajai a novella és a regény. A novella rövidebb terjedelmű,

tömör szerkezetű prózai mű. Elnevezése olasz eredetű, újdonságot jelent. Középpontjá−

ban általában egyetlen, a mindennapokban játszódó esemény áll. Ez rendszerint a főhős

életének egy meghatározó pillanatát mutatja be. A legtöbbször kevés szereplőt felvonul−

tató sűrített cselekményben fontos szerep jut a párbeszédnek is, amely gyakran a jellem−

ábrázolás fontos eszköze.

A novellától megkülönböztetjük az elbeszélést, amely több szereplőt vonultat fel,

cselekménye kevésbé drámai, terjedelmében pedig általában hosszabb mű.

A realista regény a XIX. században jön létre. Alapjaiban nem különbözik a romanti−

kus regénytől, hangsúlyosabb szerepet kap azonban a társadalombírálat, az írók a múlt

helyett a jelen és a jövő ábrázolására törekednek. A főszereplők általában hétköznapi

karakterek, a helyszínek valóságosak. Az író a szereplőkről pontos lélekrajzot fest, a cse−

lekményeket azonban kívülállóként szemléli.

AA VVIILLÁÁGGIIRROODDAALLOOMM FFOOBBBB RREEAALLIISSTTAA KKÉÉPPVVIISSEELLOOII

Honore de Balzac (1799–1850, ejtsd: onoré dö balzak) francia író, a realista regény−

írás egyik megteremtője. Legnagyobb műve az Emberi színjáték regényciklus, amelynek

egyik legismertebb darabja a Goriot apó (ejtsd: gorio).

RREEAALLIIZZMMUUSS AAZZ IIRROODDAALLOOMMBBAANN

MMIIKKSSZZÁÁTTHH KKÁÁLLMMÁÁNN

((11884477––11991100))

Gustave Flaubert (1821–1880, ejtsd: güsztáv flóber) francia író, műveiben jelentős

szerepet kap a lélektan. Legismertebb művei közé tartozik az Érzelmek iskolája és

a Bovaryné, amelyben már a naturalizmus hatása nyilvánul meg. Regényeinek fő monda−

nivalója, hogy az ember csak az álmait félredobva, a valóság talaján két lábon állva tud

érvényesülni.

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910) az orosz irodalom legnagyobb regényíró−

ja. Világszerte ismert művei közé tartozik a Háború és béke, illetve az Anna Karenina,

amelyekben az egész orosz társadalomnak állít tükröt.

A XIX. századi magyar regényírást Jókai Mór

munkássága emelte magas színvonalra. Nehéz volt

olyan témát találni, amelyet ő nem dolgozott fel,

szinte egyeduralma volt a regény műfajában.

Mikszáth Kálmán kivétel volt. Nem a romantiká−

ban próbált utat törni magának, történetei már a rea−

lizmus jegyeit hordozzák magukon. Ő a XX. század

egyik előfutára a magyar irodalomban. Témavilá−

gában egyaránt merít a hagyományosból és az új−

ból, a faluból és a városból. Írói eszköztárában a

konkrét megfigyelés, a meseszövés, a pontos ábrá−

zolókészség és az érzelmi telítettség egyaránt jelen

van. Novelláit, regényeit olvasva az ember úgy érzi,

mintha egy régi ismerős anekdotázna, mesélne

fáradhatatlanul. Egyedi humora, elbeszélőképessé−

ge az egyik legolvasottabb magyar íróvá tette őt.Benczúr Gyula:

Mikszáth Kálmán, festmény, 1910

7

Eugene Giraud:

Gustave Flaubert, portré, 1856

Ilja Repin:

Lev Tolsztoj portréja, 1887

Louis−Auguste Bisson:

Honoré de Balzac, portré, 1842

Az anekdota rövid, csattanós

történet, amelynek a központjában

általában egy kiemelkedő szemé−

lyiség cselekedeteinek vagy egy

eseménynek a mulatságos bemu−

tatása, jellemzése áll.

Mikszáth Kálmán a mai Szlovákia (Slovensko) területén található Szklabonyán (Sklabiná)

született paraszti kisbirtokos családban. A szülőföld világa, hangulata, a gyermekkori élmé−

nyek meghatározták egész életét és írói munkásságát. „Falun növekedvén, egy olyan háznál,

ahol könyvek nincsenek (a kalendáriumon kívül), csak igen későn, tizenöt éves koromban jöt−

tem rá arra a tudatra, hogy az olvasás nem minden esetben kényszermunka (mert annak

tekintettem addig), s minthogy beteges, elkényeztetett, s álmatlanságban szenvedő gyerek vol−

tam, a falu kitűnően mesélő embereit apám odarendelte vagy fogadta az ágyamhoz, akik

egész éjjel tartottak kísérteties s mindenféle tündértörténetekkel, míg csak el nem aludtam.”

Tanulmányait Rimaszombatban (Rimavská Sobota) és

Selmecbányán (Banská Štiavnica) végzi, majd Pesten tanul

négy évig jogot. 1871−ben Balassagyarmatra kerül, ahol

Mauks Mátyás főszolgabíró mellett dolgozik. Itt ismeri meg

Mauks Ilonát, akivel a kapcsolata regénybe illő. Az egymást

megkedvelő fiatalok házassági terveit Mauks Ilona szülei el−

utasították, így Mikszáth Pestre szöktette a lányt, ahol a szü−

lők tudta nélkül feleségül vette. Miután Mikszáth állását el−

veszíti, sokáig nem tudja megteremteni az anyagi feltételeket

kettejük számára, így Ilona három év után hazaköltözik, a há−

zasságot pedig felbontják. Mikszáth azonban írói sikerei után

újra megkeresi a lányt, akivel 1882−ben ismét házasságot köt.

Három fiúgyermekük született. Kapcsolatuk történetét később

Mauks Ilona visszaemlékezéseiben írta meg.

Mikszáth Kálmán 1881−ben Pesten a Pesti Hírlap szerkesztőségében talál munkát, és itt

is dolgozik 25 esztendőn keresztül. Ebben az évben jelenik meg a Tót1 atyafiak, a követ−

kező évben pedig A jó palócok című novelláskötete. A közvélemény nagy elismeréssel

fogadja, innentől kezdve írói sikere töretlen. Tagja lesz a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy

Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának is, 1887−től pedig a Szabadelvű

Pártot képviseli a parlamentben. Parlamenti élményeit, a képviselők sokszínűségét meg is

örökítette Országgyűlési karcolatok címmel, amelyek a Pesti Hírlapban jelentek meg.

Mikszáth Kálmán első két novelláskötetével hatalmas sikert aratott. A Jókai romantiká−

ját oly jól ismerő olvasóközönségnek tetszett Mikszáth sajátos, egyéni hangja, stílusa, egye−

di témaválasztása. A Tót atyafiak négy hosszabb történetet tartalmaz, szereplőiket az író

a tót paraszti világba helyezi. Magányosak, szűkszavúak, elszigetelten élnek a természet

8

1a szlovákok és a szlovének régebbi elnevezése

Mauks Ilona

2a koporsó vitelére használt állvány (Szent Mihály arkangyal a mennyei seregek vezére, aki átsegíti

a haldoklókat a túlvilágra) 9

közepén, többet társalognak az állatokkal, mint az emberekkel. Külső jellemzést nem is

nagyon kapunk róluk, belső világukat azonban annál jobban megismerjük. Mikszáth meg−

mutatja nekünk, hogy a látszólag kemény és durva emberek lelkében mi zajlik, milyen

szenvedélyekre képesek. Igazi jellemek, akik megpróbáltatásaik közepette is erkölcsileg

tiszták tudnak maradni.

A stílusban a romantika és a realizmus sajátosan keveredik, találunk még váratlan for−

dulatokat, eszményített szereplőket, részletes természetleírást, de a lélekábrázolás már

a realizmus jegyeit hordozza. A Mikszáth−művek jellegzetessége a lassabb kezdés, amit

aztán gyors történések követnek. A párbeszédek lényegesek, semmi fölöslegeset nem

mondat az író a szereplőivel.

A jó palócok történeteiben Mikszáth már más világba kalauzol bennünket: szülőföldje

tájaira, ahol minden ismerős a számára. A falusi emberek életét, mindennapjait, érték−

rendjét, hiedelemvilágát, egyszerű gondolkodásmódját veti papírra 15 kis novellában.

Ezek a tömör, rövid alkotások a balladák hangulatát árasztják, nincs részletezés, hosszas

leírás, az író csak a legszükségesebbre hagyatkozik. Érdekes írói megoldása Mikszáthnak,

hogy a természetet mint „szereplőt” minden novellájába belecsempészi. A bágyi csodában

a természet és az ember „összejátszása” adja az elbeszélés mondanivalóját, míg A néhai

bárány a gyermek szemén keresztül láttatja velünk az emberi gonoszságot.

AA BBÁÁGGYYII CCSSOODDAA

Kicsi a bágyi patak. A keskenyebbé vált ezüstszalag széles homokrámát kapott, és

a csillogó homoknak is, melyet a népregék tündéreinek pici lábai taposnak, sehol véget

nem érő füzesek a kerete.

A bágyi malomban nem tudnak őrölni. Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak,

asszonyok Gózonból, Csoltóról ülik a Bágy partját a malom környékén, és a vizet várják.

Ha nem jön, tesznek róla. Kocsipál Gyuri, a molnárlegény már Szent Mihály lovát2 is

ellopta a majornoki temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja a záporeső

kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól.

ÉRDEKESSÉGKik a palócok?

A főleg Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör megyékben

élők népi elnevezése. A nép eredetét tekintve többféle magyarázat

létezik. Egyes feltevések szerint török eredetű kabar nép, mások

a kunok egyik ágától származtatják őket. A gazdag hagyomá−

nyokkal rendelkező népcsoport nagy része főleg földművelésből

élt, de a méhészet és a halászat is elterjedt foglalkozási ág volt.

A palócok általában jókedvű, éles eszű, természetes humorral

megáldott emberek, akik jellegzetes nyelvjárásukkal is kitűnnek

a magyar nép köréből.

Legyen is foganatja, mert a zsilipek le vannak ugyan eresztve, s minden éjszakára

gyűjt is annyi vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa, egy−két óráig – de mi az ennyi

életnek?3 Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor kerül rá.

Mindenki bosszankodik, csak a molnárné, a gyönyörű Vér Klára jár−kel mosolyogva

az őrlők között, pedig neki van a legnagyobb kárára az idei szárazság.

Ha így megy, elpusztul a bágyi molnár, kivált, ha sokáig odamarad a katonaságnál,

mert hiába, nagy az árenda4 is – de meg, csak asszony az asszony, ha aranypaszomány−

nyal5 övezi is derekát.

Hanem ezt a véleményt nem hagyja szó nélkül Pillér Mihályné Gózonból.

– Asszonya válogatja biz azt. Igaz−e, Tímár Zsófi? Ámbátor a molnárnéért magam

sem teszem kezemet a tűzbe, mert a veres haj... hej, az a veres haj... Igaz−e, Zsófi lelkem?

– Nem igaz, Zsuzsi néni! Jó asszony az, ha szép is.

– Látod is te a fekete kendőd alul!

– Itt voltam, mikor a férje elment... hogy megsiratta, százszor megölelte.

– Minden okos asszony úgy viseli a viganóját,6 húgom, hogy a színes oldala van

kívül. Ej no... hát csak érzékenyen búcsúztak?

– A molnár azt kérdezte Klára asszonytól: „Hű maradsz−e hozzám?” Vér Klára így

szólott: „Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul.”

– A Bágy fölfelé? – kacagott fel Pillérné gúnyosan. – Ehhez tartsd magadat, Gélyi János!

A többiek is nevettek. No 'iszen az kellene még, hogy az a kevés víz is visszafordul−

jon... Jámbor bágyi patak még lefelé is csak ímmel−ámmal folyik. Maholnap nekigyür−

kőzik a homok, s megissza az egészet egy kortyra.

Mindenik jól mulatott a patakon és a molnárné fogadásán, csak Gélyi János nem.

Elpirult a Pillérné szavára, mélyen a szemére húzta a kalapot, de mégsem olyan mélyen,

hogy el ne láthasson alóla a sövényig, ahol a molnárné ruhákat terítget a karóra száradni.

A napfény kiöltött nyelvecskéi végigtáncoltak a sövényen, s ahol megnyalják a ned−

ves vásznat, fehérebbé válik.

A Gélyi János szeme is arra vet sugarakat, s a Vér Klára arca pirosodik tőlük.

Észreveszik... hogyne... az őrlő asszonyok az odanézést is, a visszanézést is. Szóba rak−

ják... hogyne..., s amit nyelvük érint, nyomban feketébb lesz.

De nini, mintha ők beszélték volna hirtelen össze azt a sötét felhőt, egyszerre elborítja nyu−

gat felől az egész égboltot. No, emberek, gózoniak, majornokiak, mozogni fog itt a garat estére.

Kis uzsonna táján olyan záporeső kerekedett, hogy még a barázdák is patakká dagad−

tak. De 'iszen mégse bolond ember Kocsipál Gyuri, hogy elégette Szent Mihály lovát.

Három nap, három éjjel járt a malom, megfogyott az őrölni való meg az őrlő. Har−

madnap estefelé nem maradt más, csak Gélyi János tíz zsák búzája.

Talán szándékosan hagyta utolsónak a menyecske, hogy ő maradjon a legtovább?

De hátha csak incselkedik vele? Hátha az akácfa virága a kacsintása... Mindenkire hul−

latja, de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani róla...

3 búza4 haszonbérlet5 arany−, ezüst vagy selyemfonálból készített zsinór, amely a ruházat, ill. a bútorok díszítésére szolgált6 divatos egybeszabott ruha

10

7 a lekaszált növény tövéből nőtt friss hajtás8 korpaszerű liszt9 pince lejárata10szita, amelyen keresztül a lisztet tisztítják meg a korpától

Alig várta, hogy kijöjjön a szép molnárné.

– Hallod−e, Vér Klári... Magunkban maradtunk. Jól tetted, amiért utolsónak hagytál...

– Nem én hagytalak. Öregeké az elsőség a malomban – felelte Vér Klári sértődve,

s hátat fordított Jánosnak.

A köpcös, zömök legény eléje állott, s szép nagy szemei mámoros fényben égtek.

– Ne menj be. Azt akarom mondani, négy napja vagyok itt már szekérrel, elfogyott

a takarmányom, éhesek a lovaim. Adj egy köteg sarjút7 a padlásról.

– Akár kettőt.

– Én pedig már két éve vagyok szomjas egy csókodra – suttogá, s szemei bámészan tapad−

tak arra a liliomderékra, mely megtörni látszott ettől az egy szótól. – Adj egy csókot, Klára!

– Egy felet se, Gélyi János. A te szeretőd voltam valaha, de csókot mégsem adtam.

Most másnak a felesége vagyok.

Fölszakadt a sóhajtás a Gélyi János melléből:

– Verje meg hát az Isten azt a csillogó veres hajadat, mely a nyugalmamat megint

elsöpörte.

Befutott az asszony, még az ajtót is magára zárta. Nem is jött ki többet, csak az ablak−

ról törülgette le egyszer belülről az őszi könnyezést. János ott is megpillantotta.

– Hej, majszterné asszony! Mikor lesz már lisztté az én búzám? – kérdé fojtott gúny−

nyal az ablakhoz lépve.

– Nem lesz az, csak derce8 – vágta vissza csintalan mosollyal a molnárné. – Vagy

igaz, hisz te a zsákjaidat érted! Éppen mostan őrlik, a fele már megvan.

Ajkaiba harapott Gélyi János, s zavartan hebegte:

– Hát a másik fele?

– Egy−két óra alatt az is meglesz, s mehetsz isten hírével.

– Hanem addig legalább eressz be magadhoz a melegre. Otthon felejtettem a köd−

mönömet, fázom.

Klári megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon kéri. Aztán igazán hideg lehet ott

künn... hiszen ő is fázik, reszket az ablaknál, mikor azt feleli:

– No, gyere be hát, ha szépen viseled magad...

Bement Gélyi János, és akár ki se menne többé soha. De takaros asszony, de minde−

ne módos, járása, nézése, szava, mosolygása. Csak meg ne őrölnék hamar azt a búzát!

Gondolt valamit, s kiosont a molnárlegényhez. Rátalált a sötétben a füttyéről. A gá−

dorhoz9 volt támaszkodva.

– Te, Kocsipál Gyuri! Tied lesz a furulyám, ha megáll a malomkő, és meg nem moz−

dul reggelig.

– Hüm! De mikor annyi vizünk van!

– Mondd az asszonynak, hogy nem elegendő, hogy gyűjteni kell, s ereszd le a zsilipeket.

A pörgettyű meg a pitle10 zaja elnyelte fojtott hangját, de Kocsipál Gyuri mégis megértette.

– Ühüm! Csakhogy akkor átcsap a gáton...

11

– Ne törődj te azzal, neked adom még a selyemvarratú dohányzacskómat is.

– Szurkálóval, acélostul?

– Mindenestül.

Mikor leeresztette a zsilipeket Gyuri, megállt, várakozott. Hátha figyelmessé teszi a

molnárnét a kerék megállítása, s kijön, megindíttatja?

Senki sem jött sokáig. Egyszerre a gyertyavilág is elaludt bent a szobában. És a nagy

némaságban csak mintha messze, nagyon messze csikordult volna egyet egy kulcs a zárban.

Gyuri vigyorogva húzta szét nagy száját, kivicsorított apró fogai, amint bozontos

fejét megrázta, úgy néztek ki, mintha valami fehér lepke vergődnék a fekete éjben.

Nagyon meggyűlt a víz éjjel táján a malomgátnál, s amint a két sziklás hegyoldal között

megtorlódott, megduzzadt, de mert nem áradhatott ki, zúgva csapkodta egy darabig

a gátat, majd a partokat, hanem aztán meggondolta magát, s szép csendesen visszafordult.

A hold most bukkan ki, s végighúzza ezüstös fényes haját a bágyi patak tükrén.

A szél fölsivít bámulatában, felülről fúj, simogatni akarta a vizet – s íme, fölborzolta.

A füzesek, a sás, a mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket, s gúnyosan suttogják:

fölfelé folyik a bágyi patak!...

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Elevenítsétek fel a történetet a vázlat és az alábbi kérdések alapján!

2. Magyarázzátok meg a bágyi patak szimbolikus jelentését! Mi a csoda a történetben?

12

I. Bevezetés

A szárazság miatt nem tudnak

őrölni a bágyi malomban.

II. Tárgyalás

a) A falusi emberek beszélgetése

b) Vér Klára és Gélyi János

viselkedése

c) Elered az eső – Vér Klára és

Gélyi János beszélgetése

d) Gélyi János „csodája”

III.Befejezés

„… fölfelé folyik a bágyi patak!”

Milyen babona fűződik a bágyi patakhoz?

Minek a segítségével akar a molnárlegény

esőt „fakasztani”?

Mit tudunk meg a molnárról és a feleségéről?

Mi alapján ítélik meg Vér Klárát?

Mit ígért Vér Klára a férjének?

Milyen kétértelműségek fedezhetők fel

a párbeszédben?

Mit eszel ki Gélyi János a célja elérése

érdekében, és ki segít neki?

Hogyan szolgálják a természeti képek a mű

befejezését?

3. Értelmezzétek a következő részletet! Miért pusztulna el a bágyi molnár?„Ha így megy, elpusztul a bágyi molnár, kivált, ha sokáig odamarad a katonaságnál,

mert hiába, nagy az árenda is – de meg, csak asszony az asszony, ha aranypaszomány−

nyal övezi is derekát.”

4. Keressétek meg az alábbi mondatban a metaforát, és értelmezzétek a jelentését! „Nem is jött ki többet, csak az ablakról törülgette le egyszer belülről az őszi könnyezést.”

5. Keressetek példákat a novellában a balladaszerű előadásmódra!

6. Fejtsétek ki, hogy mi a szerepe a novellában Tímár Zsófinak és Pillér Mihálynénak,majd értelmezzétek az alábbi idézetet: „Szóba rakják... hogyne..., s amit nyelvük érint,

nyomban feketébb lesz.”

7. Csoportosítsátok a romantikus és a realista jegyeket a műben! Dolgozzatok írásban!

13

AA NNÉÉHHAAII BBÁÁRRÁÁNNYY

Az napról kezdem, mikor a felhők elé harangoztak

Bodokon. Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett

a tenyere, míg elkergette a határból Istennek fekete

haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába

igyekeztek beszegni pirosnak. Minden érezte az Isten

közeledő látogatását, a libák felriadtak éji fekhelyeiken,

és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél

összesöpörte az utak porát, s haragosan csapkodta fölfelé.

A Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt a házfedélre, és onnan kukoríkolt, a lovak

nyerítettek az istállóban, a juhok pedig egy csomóba verődve riadoztak az udvarokon.

Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban, egy kis eső híján, s az is inkább

használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen szaladó búzavetések és

kukoricaszárak megállottak, lassanként kitisztult az ég, s csak a megdagadt Bágy höm−

pölygő vize, mely szilajon, zúgva vágtatott el a kertek alatt, mutatta, hogy odafönn

Majornok, Csoltó környékén nagy jégeső volt vagy talán felhőszakadás. No, ha most ez

egyszer ki nem csap az a patak, s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó

dolog keresztény katolikus falunak lenni – lutheránus vidéken. Megnépesült a part, s itt−ott

megvillant egy−egy ásó vagy kapa. Az öreg Sós Pál még csáklyát is hozott. A gazdák baráz−

dákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával!

Piszkosan hömpölygött alá az ár, s a partok tömött fűzfabokrairól nemcsak a leveleket

tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta, itt−ott kirepedt az olvadékony földből egy darab,

s elmállott a vízben. Hajnalra szélesebb csipke szeli majd a határt, s a cikcakkjai is újak

lesznek! Gerendák, ajtók és mindenféle házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó, zsúp

és ablaktábla. (Egész házakat mosott el a víz valahol!) Azután jött egy petrence, utána

pedig valami négyszögletes tuskót gurítottak a habok... A holdfény éppen oda vágódott.

Nem tuskó biz az, de tulipántos láda, s nini, egész csuda, milyen szépen ül ott a tetején egy

picike bárány. Az ám, most, hogy ím a partnak hozza a szél, Tóth−Pernye Jánoséktól egé−

szen jól látszik, amint két hátulsó lábát alászedve, az első lábacskáival megkapaszkodik.

Szép patyolatgyapjas, két fekete folt van a hátgerincén, piros pántlika a nyakában. Nagyon

szerethette valahol valaki! Olyan türelmesen ül az ide−oda billegő jószágon, mintha jó−

szántából hajókáznék, s ha mekken is néha, csak azért, mert éhes. Pedig itt még ehetik is,

ha a láda bolondjában utoléri a petrencét. Nincs valami messze... amott fordul, ni, a Périék

pajtájánál! Nosza, szaladj hát utána, öreg láda! Nézték egy darabig, hogy majd csak

előbukkan a kanyarodónál, de meg nem láthatták. Elnyelte nyilván a sötétség, vagy hogy

talán Sós Pál uram fogta ki útközben a csáklyával... Hanem hát azt mondja őkigyelme,

hogy ott volt ugyan, de színét se látta a jószágnak, ami úgy is van akkor, ha olyan módos,

tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte a mezőbírói hivatalt, mert öregbíró

lesz, ha élünk, esztendőre ilyenkorra. Ámbátor, ha már szóba jött az a bárány, mégis fur−

csa eset, hogy míg a felsővégen mindenki tud róla, Sós Pálék kertjénél egyszerre nyoma

vész, az alsóvégiek közül már nem látta senki. Amennyi itt a rossz nyelv, még mindjárt

másnap, ott a hálaadó misén is csak addig pihentek, míg az imádságoskönyvek leveleit nyá−

lazták, ahol pedig az Úr kímélő kegyelmét kellett volna inkább megköszönni, amiért nem

sújtotta a falut... de amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások

becsületét hordják el rajta. Nyomban nekiestek a gyanúsítással Sós Pálnak: csak ő húzhat−

ta ki, senki más, a ládát! Hanem 'iszen, az Isten nem alszik, rossz tűz el nem alszik, nem

marad ez annyiban. Kerül annak gazdája akárhonnan! Súgtak, búgtak, hogy (ugyan ki szop−

ja az ilyeneket az ujjából?) ennyi meg annyi tömérdek régi ezüsttallér volt a ládában. Ami

igaz, igaz, lehet az öregnek is tarka macskája, mert a „nagyitalú” Mócsik György, a gózo−

ni szűcs olyasfélét mondott a minap itt jártában, hogy ebben a dologban, ha nem volna lakat

az ő száján... Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond beszéd, az ezüsttallérokról.

Nem volt abban a ládában egy veszett garas sem, hanem (ma már tudjuk) benne volt a szép

majornoki Baló Ágnes kelengyéje: három perkálszoknya11, négy szélből az egyik, hat ola−

jos kendő, nyakba való kettő, ezüstcsatos mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente

meg egy rámás csizma12, újdonatúj, még a patkó se volt ráverve. Szegény Baló Ágnes,

benne volt abban a ládában mindene! Hogy az ár elmosta a csőszházat, elmosta a házassá−

got is. Gúnya nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre. Már mindene megvolt, pedig

beh keservesen mint cseléd szerezte, minden ruhadarabot egyenkint. Szüretre lett volna

meg a dolog, legalább úgy mondta az utolsó szombaton maga a vőlegény – de most már

vagy lesz valamikor, vagy sem. Bezzeg a búbánat venné fel a Baló Mihály házát, ha a ház

megvolna, ha nem éppen amiatt venné fel, mert a víz felvette. Ágnes majd kisírja két ra−

gyogó szemét, pedig legalább ő vigasztalhatná azt a szegény Borcsa gyereket, kinek a bárá−

nya veszett el gonoszul, a tarka Cukri bárányka, akivel együtt játszott, együtt hált...

Jó, hogy a cudar Bágy elöntötte a rétet is... úgy sincs már, aki selyemfüvét megegye, mert

a kedves, az édes Cukri bárány odalett... Milyen szépen rázogatta a farkát még az utolsó

nap, ugrándozott ott künn a verőfényben, Borcsa picike tenyerét hogy megnyalogatta, jám−

bor szemeivel nyájasan bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja!

De hátha megkerül, hátha visszahozzák?

14

11 csíkozott vagy mintázott olcsó szövet12 ráma – bőr, amellyel a csizma talpát a felső részhez erősítik

Jött is hetek múlva valami nesze az úszó ládának, amelyiken egy bárány ült, makacsul,

mintha őrizné. Látták Csoltón, sőt még Bodokon is, körülbelül éjfélre vitte odáig a haragos

folyó. No ez, ha úgy igaz, nem lehetett más, mint a Baló lányok kincse! El is indult Baló

Mihály azonnal. Majd kikeríti ő a lányai igaz jószágát,13 ha térdig kopik is a lába. S így esett

meg a csúfság Bodokon, hogy a legmódosabb ember házát kikutatták. Istenem, de csak nagy

úr is a törvény! Maga volt ott a bíró meg a tizedes, mert Baló Mihály a pletyka után indulva,

a hatalomhoz fordult. De nem volt foganatja: semmit sem találtak a Sós−portán. Bosszúsan

indult haza Baló, lányai egész a határig eleibe jöttek, ha vásárba lett vón, se várhatnák jobban.

– Megvan−e a bárány? – kérdé Ágnes fojtott hangon. Jaj, dehogyis merné a ládát kér−

dezni előbb! Még tán el is ájulna, ha hirtelen azt hallaná, hogy megvan.

– Se a bárány, se a láda. Pedig mindent kikutatott a bíró annál az embernél, akire gyanakszom.

Apróra elbeszélte, amit tudott. Ágnes a szép fejét rosszallóan csóválta.

– Kend, az erő, a hatalommal ment ellene, most én megyek, a gyenge – szólt dacosan –,

és a furfang lesz a fegyverem.

Csak a gyermek nem szólt. Pedig még ő is ott állt: a leggyengébb. Egy hétig járt oda

Ágnes, kutatott, fürkészett, fűt−fát kikérdezett. Gózonban is megfordult, hol egy lánya van

férjnél Sós Pálnak, hátha ott lesz a ruha? De nem ment semmire, sőt még tetejébe meg is

betegedett, kocsin kellett érte menni Bodokra. Hát lám, hiába volt az Ágnes útja is. Nem

segített sem a hatalom, sem a furfang. A gonoszok ereje nagyobb ezeknél. Hanem ha tán

elindult volna az igazság, nem álruhában, nem kerülő úton, nem pallossal, hanem csak

puszta kézzel?... Le kellett most már mondani a reményről is. Kár volt akár egy szalma−

szálat is keresztültenni ebben a dologban; mert csak rosszabbra fordul. Nemcsak a hozo−

mánya van oda a szegény Ágnesnek, hanem most már az egészsége is. Ahogy érte men−

tek, vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe, Boriskát is magával vitte az öreg, hadd lásson

egy kis világot ő is. Nyolcéves innen−onnan, s még nem volt ki soha a faluból, nagyon

anyás... vagy mit is beszélek, hiszen rég nincs már anyja szegénynek! Nagyobb volt az ije−

delem, mint a betegség, amint, nehogy a kocsi megrázza, gyalog mentek mind a hárman

a kövezett nagy utcán keresztül, hogy a haranglábnál majd felülnek. Ágnes olyan köny−

nyedén lépdelt, hogy akár hazáig kibírná. Bizony Isten, kár volt a kocsiért!

Hát amint a Csorba Gergelyéktől befordulnak, a Kocsipálék csűre mögül egyszer csak

szembe jön az egész elöljáróság meg a főemberek, köztük Sós Pál uram is, ünnepiesen

felöltözve, újdonatúj ködmönben, mely panyókára fogva14 lógott a válláról. Igaz biz'a –

az új templomot szentelték itt föl a mai napon.

– Nézd, Boriskám! Nézd meg jól azt a hosszú hajú magas embert – súgja kis húgának

Ágnes –, az vitte el a Cukrit.

Éppen a községházához értek őkegyelmeik, s minthogy Sánta−Radó Ferenc uram azt

találta megjegyezni a födélre, hogy új zsúp kellene rá, megállottak a falu hatalmasai,

s műértőleg nézegették az ócska eszterhajat.15 Már csak különös az, hogy minden kopik

a világon, még a községháza is!

Borcsa félénken nézte meg azt az embert, nagy, kék szemei tele lettek könnyel.

13 itt: vagyon14 vállra vetve15 nádból vagy szalmából készült háztető

15

Eközben ők is odaértek a faluházához. Baló Mihály uram dicsértesséket mondott, és

továbbment. Ágnes nemkülönben. De nini, az a bolond gyerek, a bizony odamegy egész

közel, s még meg is szólítja azt a hatalmas embert. Ejnye no, mire való az!

– Bácsi! – szólt csengő szelíd hangon. – Adja vissza a bárányomat.

A tanácsbeliek összenéztek. Kié vajon ez a szép, szomorú arcú leányka?

– Adja vissza a bárányomat! – ismétlé, s a vékony gyermeki hang úgy süvített a leve−

gőben, mint egy parittyakő.

Sós Pál odanézett fanyarul, aztán megigazította hátul palócosan fésűre fogott, deres

haját, s nyájasan kérdé:

– Miféle bárányodat, fiacskám?

– Az én Cukri bárányomat, a két fekete folttal a hátán, piros pántlikával a nyakában.

De hiszen tudja maga nagyon jól...

– Nem láttam én a te bárányodat soha – szólt szemlátomást kedvetlenedve. – Takarodj

innen, azt mondom...

Aztán odafordult a tanácsbeliekhez:

– Biz ez már régi fedél, bíró uram, becsurog biz ezen...

– Be ám, de a kelmed fedelén is nagyon becsurog, úgy nézem. Alighanem lyukas az

valahol, Sós Pál uram.

Fülig vörösödött őkigyelme a bíró gúnyos vádjára.

– Esküszöm, bíró uram, ebben a báránydologban...

A gyermek bámészan nézte a jelenetet, amint ingerülten hátrább taszítá ködmönét,

s kezét elővonván alóla, felemelte két húsos ujját az égre.

– Esküszöm kendtek előtt, itt a szabad ég alatt, az egy élő Istenre...

A gallérzsinór megereszkedvén a rántásban, magától oldózott, s a nehéz új ködmön

kezdett lassan−lassan lefelé csúszni, mígnem a csípőktől egyszerre lecsapódott a földre.

Boriska sikoltva egy szökkenéssel termett a leesett ruhadarabnál.

Mindenki ránézett. Még a vén Sós Pál szájában is ott akadt a következő esküszó. Jó

is, hogy ott akadt.

– Cukri! Kis báránykám! – kiáltott fel a leányka fájdalmasan.

Lehajolt. Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott...

Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott báránybőrből volt az egész bélés, hanem

az ismerős közepe mégis a legkülönb.

A kis Baló Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra mosta.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Mi volt Csuri Jóska foglalkozása?

2. Soroljátok fel, hogy milyen természeti jelek vetítik előre a vihar közeledtét!

3. Melyik kifejezés jelentése lehet ez a szövegben?a) Lekaszált szénacsomó, melyet két rúdon vittek:

zsúp – szakajtó – petrence

b) Kézzel csépelt, csomóba kötött, tetőfedésre szánt szalma:

zsúp – szakajtó – petrence

16

c) Kenyértészta kelesztésére használt, gyékényből font fületlen kosár:

zsúp – szakajtó – petrence

4. Mutassátok be konkrét példákon, hogy melyek azok a részek, ahol az író „megjelenik”a szövegben!

5. Hogyan viseltetnek a falusi emberek a gazdagok iránt?a) szeretik és tisztelik őket

b) félnek tőlük, ezért nem mernek fellépni ellenük

c) félnek tőlük, ezért a kedvükben akarnak járni

6. Mit szeretett volna elérni Ágnes a színlelt betegséggel?

7. Mivel foglalkozik a szűcs?a) szőrmekészítéssel

b) kereskedéssel

c) asztalosmunkával

8. Mit nem tud legyőzni a furfang és a hatalom?a) a haragot

b) az irigységet

c) a gonoszságot

9. Milyen meseszerű elem található a mű befejezésében?

BBEESSZZTTEERRCCEE OOSSTTRROOMMAA

„Volt valami ebben a bolondban a nagy

emberből, mint ahogy minden nagy emberben

van valami a bolondból.” (Mikszáth Kálmán)

A Beszterce ostroma (1894) című regény

alcíme: Egy különc ember története. A re−

gény megtörtént eseményeken alapszik, erről

maga Mikszáth tájékoztat minket a könyv

Bevezetésében. A XIX. században játszódó

mű négy szerkezeti egységből áll: az első két

rész térben és időben teljesen különálló, az

események a harmadik részben kapcsolódnak

össze.

Beszterce ostroma, 1948

Az árvalány Apolka (Tolnay Klári) és

Pongrácz gróf (Ajtay Andor)

17

A két kötet megjelenését kisregények, regények és további novellák követték.

Mikszáth – úgy tűnik – kifogyhatatlan mesélőkedvvel rendelkezik, anekdotázik, ironi−

kus hangnemben szemlélteti az eseményeket. Írói sikere töretlennek látszik. Különc

embereket éppúgy megformál, mint történelmi témájú eseményeket.

I. rész – Estella

Gróf Pongrácz István Nedec várának az ura, amely „valódi vár, bástyákkal, felvonó−

híddal, toronnyal, tömlöccel, kápolnával, földalatti utakkal, süllyesztőkkel. Meg régi

muskétás ágyú is volt hozzá vagy nyolc darab.” Egy bökkenő van csupán: a várúr

„megállította” az időt, mégpedig a XVII. században. Pongrácz gróf a század rendje és

módja szerint alakította ki az életét. A külvilág véleménye, történései nem érdeklik, mert

„Ide ugyan nem tolakodik be a XIX. század.” Középkori várúrként kiválóan elszórako−

zik: az őt szolgáló parasztokból hadsereget szervez, hadijátékokat és hadgyakorlatokat tart.

Ezredeseket, hadsegédeket nevez ki, és háborúkat indít saját maga ellen. Mindennapi életét

lovagi szokások és ünnepek töltik ki, illetve szerelmének, a XVI. században élő Medici

Katalin arcképének a nézegetése. Udvarában él Estella, az akrobatanő is, aki hol a vár

asszonya szerepében, hol pedig a hadba induló seregek buzdító amazonjaként16 tetszeleg.

Sokáig próbálkozik a gróf figyelmének felkeltésével, abban a reményben, hogy grófné vál−

hat belőle, de hiába. A regény első részében megismerjük a szomszédos elszegényedett

Behenczy bárókat is (Pál és fia, Károly), akik némi örökségből tengetik az életüket: „A fiú

Bécsben lumpolt, az apa Pesten vagy megfordítva, de sohasem együtt.” A pénz elherdálá−

sa után napról−napra szegényebben élik az életüket, bár Károly gyakran próbál élelmet sze−

rezni a környéken, mert „Károly báró ügyes, élelmes, ötletgazdag s csinos fiatal ember

volt. Egy kis svihákságot17 sem kellett kérnie a szomszédból: ha nekiindult, többnyire siker−

rel járt, s egypár napra valót beszerzett. Hiszen mindig akad valaki, akin lehetséges egy kis

eret vágni. Az Isten bölcsen rendezte be a világot – nem ok nélkül teremtette az ostoba

embereket. Ezek a leghasznosabbak.” Károly báró végül Nedec várába kerül, ahol előkós−

tolóként tevékenykedve megkedvelteti magát a vár urával – és Estellával. Ugyanis „a sok

kóstolgatásban egy idő óta másra támadt kedve. Az Estella piros, duzzadt száját szerette

volna megkóstolni.” Próbálkozása a vár tömlöcébe juttatja. Végül Estella menekíti ki, akivel

Besztercebányára (Banská Bystrica) szöknek. A hiúságában megsértett Pongrácz gróf a vá−

rostól kéri kiadatásukat. A város polgármestere azonban nem veszi komolyan az ügyet, ezért

Pongrácz gróf ostromot indít Besztercebánya ellen. Ezzel ér véget a regény első része. Mikszáth

rokonszenvvel mutatja be a várúr életét, aki amellett, hogy hóbortjainak él, nem válik az ol−

vasó szemében teljesen nevetségessé. Elvei, értékei vannak, amelyekhez ragaszkodik.

Nincs meg benne a korra oly jellemző törtetés és a képmutatás.

„Hogy bolond volt−e Pongrácz István? Ki tudja! A vé−

lemények megoszlottak efelett a környéken. Bolond−e vala−

ki azért, hogy úgy él, mint egy király? Hogy az emberi aka−

rat erejét tovább nyújtja, mint a többiek. »Én nem akarok

a XIX. században élni, visszamegyek a XVII.−be, mert

nekem úgy tetszik. Az idő jöhet, mehet, de engem nem visz,

odaállok, ahova akarok.«"

Az író az eseményeket számtalan anekdotával tűzdeli

meg, sok−sok humorral egybeszőve.

18

16 harcias nő17 szélhámosság

19

II. rész – Kedélyes atyafiak

A regény második részében az író Apollónia történetét mutatja be. Zsolnán (Žilina)

a három Trnowszky fivér (György, Péter, Gáspár) állandó vetélkedésben él egymással.

György halála után a kislánya – Apolka – árván marad. Az elhunyt két fivére összeve−

szik a kislány feletti gyámságon, majd megegyezés híján Apolka végül anyai rokonához,

Klivényi József, városi írnokhoz kerül. Egy véletlen eseménynek a következtében azon−

ban Apolka mégis találkozik a nagybácsikkal, akik félévente váltogatva viselik a gondját.

***

[...] Péter nagybácsi, akihez először került a leány, nyomban egy professzort hozatott

hozzája Turócszentmártonból, egy francia leány játszópajtást Genfből, selyemruhákat,

kalapokat, cipőket Besztercebányáról, sőt képeskönyveket halomszámra Prágából, s olyan

fényben, pompában nevelte, mint egy hercegkisasszonyt, hogy az egész városnak elállt

a szeme−szája. A félév elteltével aztán elküldte a professzort, meg a kis bonne−t18, elcsuk−

ta a szép szalagos ruhákat, csecsebecséket a szekrénybe, ráadta a Klivényiéktől hozott fol−

tos perkál szoknyácskát, a rongyos cipőt, a színehagyott pepita kendőt, és maga kísérte el

a Gáspár házáig, egész a kiskapuajtóig, ott érzékenyen megölelte, megcsókolta.

– No, eredj mármost ahhoz a gazemberhez.

Gáspár nagybácsi még nagyobb káprázatba hozta a várost; nemcsak rálicitált Péter

úrra, mert ő Bécsből rendelte meg a gyermek ruhaneműjét s egy pónifogatot vásárolt neki

Galiciából19, hanem azonfelül vérig megbosszantotta Pétert, egy olyan lépésre határozván

magát, mely bár meggyőződésével ellenkezett, de szíven találta az ellenséget. Nem

Turócszentmártonból hozatta a nevelőt a leányka mellé, hanem Debrecenből egy tősgyö−

keres magyar tanítót, akire szigorúan ráparancsolt, hogy magyar szellemben kell nevelni

a kis Apolkát. Egy elveszendő lélek ide−oda. Többet ér, hogy az a föld szemetje mérget

eszik egy félévig.

[...] Tromf tromfra. A harmadik félévre Péter nagybácsi megtudván Bécsben, hogy ott

a kontesszeknek20 egy kis szerecsenjök is van, nosza rögtön ő is kerített egy szerecsent,

a mellé hátaslovat, társalkodónőt, divatos ruhákat Párizsból és Turócszentmártonból két

nevelőt, akik belecsepegtessék a szláv szellemet, és elutáltassák a magyarokat.

De ez még mind semmi ahhoz a pazarláshoz képest, amivel erre Gáspár úr visszafelelt

a következő félévben. Ezt tessék aztán utána csinálni!

Gyönyörű női fogatot vásárolt a Csáky grófnőktől, kékselyem bélésű baldachinnal

a kocsi tetején; a bakon magyar kocsis, a lovakon cifra, sallangos magyar szerszám.

Társalkodónő, nevelőnő, két apró inas nyalka huszárruhában, mind magyarok, s mind az

Apolka szolgálatára rendelve. A nagykertjében egy kis palotaszerű villát építtetett neki,

locsogó szökőkutak előtte. Rózsabokrok, pálmák, egzotikus növények köröskörül; drága

brokát selyemmel bútorozott szobák bent, melyekbe minden héten össze voltak híva az

18ejtsd: bon; gyerek mellé fogadott lány19Spanyolország20grófkisasszonyok

egész városka előkelő leányai játszótársaknak. Csak egy királyleány ragyoghat, dúskálhat

ilyen pompában. Ámbátor tetszett ez a Gáspár úr Miloszláv fiának is, aki éppen vakáción

volt otthon a prágai egyetemről, s igen jól érezte magát a feslő bimbók, bakfisok között.

A jogász urat eleget ingerelték az ösmerősök az apja ellen: »Megőrült az öreged, min−

denedet elveri arra a fruskára! Ki látott már valaha ilyen szamárságot a világon!«

De a kis fruska olyan szép volt! Karcsú, nyúlánk, olyan előkelő úri volt a drága sely−

mekben, csipkékben, s olyan szépen tudott ránézni azokkal az édes szemeivel mindenki−

re, még a Miloszláv gyerekre is, hogy csak helyeselni lehetett, ha nem hagyják szükséget

szenvedni semmiben.

Az apát is váltig figyelmeztették a pánszláv21 barátai, ismerősei:

– Ej, ej, Gáspár! Hová lett az eszed, vén Gáspár! Tréfa, ami tréfa. A leánykáért nem

kár, de hátha a fiadra is ráragad az a veszedelem, amit a Péter bosszantására a házadban

összehoztál.

És csakugyan, a fiatal Trnowszky nagy barátságban látszott lenni mind Apolkával,

mind a debreceni nevelőjével, Szabó Pállal. Némelykor ott üldögélt a leckék alatt a leány−

ka szobájában.

De az öreg Trnowszky mégis csak makacsul rázta azt a nagy, kopasz fejét és vállat vont:

– Az mindegy. Ha az ember lő, hát lő. A serétekből oldalvást is eshetik valami...

oldalvást is. De azért mégiscsak lő. Hát én is csak lövök arra a zsiványra, míg csak el

nem pusztul, meg nem pukkad a mérgében.

Az egész város kíváncsi volt, hogy mitévő lészen most Trnowszky Péter, ha újra hoz−

zákerül Apolka? És hogy mi lesz mindezeknek a vége? [...]

***

Apolka kényeztetése végül nem vezet jóra, szerelmétől, Tarnóczy Miloslavtól (Emiltől)

elszakítják, majd Klivényi is megpróbálja a lányt minél jobban kiszipolyozni: feleségül akar−

ja őt venni, ezért Apolka elmenekül. Az öngyilkosságra készülő lányt másnap Blázy

polgármester egyik hajdúja találja meg ájultan a folyóparton. Ekkor érkezik meg Pongrácz

gróf az ostromló hadsereggel a városba. A regény két fő szála itt fonódik egybe.

20

III. rész – A túsz

Apolka Nedec várába kerül túszként a szökött Estelláért cserébe, ahol

teljesen megváltoztatja a gróf életét. Pongrácz István felhagy hóbortos

szokásaival, és gazdálkodásba kezd. Apolka lesz az élete értelme:

játszótársakat keres neki, gyönyörű ruhákba öltözteti,

védelmezi, taníttatja, még az álmát is őrzi.

Az időközben gyönyörű nővé

serdült „nedeci rózsa” híre csak−

hamar elterjed a környéken, kérők

egész sora pályázik Apolka kezére.

21pánszlávizmus – törekvés az összes szláv nép egyesítésére

A gróf kezdeti atyai érzései is szerelemmé változnak, féltékenységében még párbajt is

vív a lányért. A párbajban megsebesült grófot Apolka ápolja, aki sejti a gróf vonzalmát,

de viszonozni nem tudja. A lábadozó Pongrácz István elhatározza, hogy adoptálja a lányt,

aki ezáltal Nedec várának örököse is lesz egyben. Ez az elhatározása pecsételi meg végül

a sorsát: ügyvédet hív, hogy jogi úton is lebonyolítsa az örökbefogadást, csakhogy az ügy−

véd nem más, mint Trnowsky (Tarnóczy) Emil. A gróf számára világossá válik, hogy

a fiatalok szeretik egymást. Apolkát azonban nem engedi el, Tarnóczy Emilt pedig a vár

tömlöcébe veti.

IV. rész – Az éj

Tarnóczy Emil kalandos módon kerül ki a várból, és rögtön intézkedni kezd Apolka

„kiszabadítása” ügyében Blázy polgármesterrel együtt. Az időközben megcsúnyult

Estellát visszavásárolják Behenczy bárótól, így Pongrácz grófnak kénytelen−kelletlen el

kell engednie Apolkát. Ettől fogva azonban élete céltalanná, értelmetlenné válik. Apolka

elvesztésébe teljesen beleőrül, életéről is lemond, majd öngyilkos lesz. Az író a követ−

kező sorokkal zárja le a történetet:

„Bolond volt−e valóban, vagy csak játszotta néha a bolondot, azt magam sem óhaj−

tottam teljesen eldönteni. Hadd maradjon ez is titoknak. Elfér a többi között. Egyébiránt

meglehetős hűséggel beszéltem el, amit róla hallottam. A mese folyása nem az én érde−

mem. Alig komponáltam valamit közé. Hanem hogy hozzá mertem nyúlni e szokatlan,

groteszk tárgyhoz, az teljesen az én hibám. Tudom, hogy különös az, de szeretem

a különöset... És most már, midőn olvasóimtól búcsút veszek, még csak azon tépelődöm,

nem felejtettem−e ki egyet−mást? Talán a Tarnóczy esküvőjéről kellene még szólanom

valamit?... Ej, hiszen benne volt akkor egész terjedelmében a »Vágvölgyi Lap«−ban.

Még az Apolka öltözékét is leírták. Ha jól emlékszem, szürke útiruhát viselt, orgonavirá−

gos szalmakalappal.”

21

A Trnowsky−fivérek

(Feleki Kamill és Joó László)

22

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Melyik állítás helyes?A nagybácsik egymást próbálják felülmúlni, …

a) hogy megmutassák, ki szereti jobban Apolkát.

b) mert állandóan vetélkednek egymással.

c) hogy fitogtassák a gazdagságukat.

Mit jelent „magyar szellemben” nevelődni?

a) elsajátítani a magyar kultúrát, történelmet

b) magyaros ételeket enni

c) magyar nyelven tanulni

2. Párosítsátok össze a szavakat a jelentésükkel! Ha bizonytalanok vagytok, használjátok a Magyar értelmező szótárt!

perkál, szerecsen, nyalka, brokát, sallangos, egzotikus, pepita, baldachin

– más hangulatot árasztó, távoli, különleges

– feleslegesen túldíszített

– délceg, hetyke viselkedésű férfi

– apró világos és sötét kockákból álló minta

– trón vagy ágy fölött álló díszes mennyezet

– sűrű kötésű pamutszövet

– mór, sötét bőrű ember

– ezüst vagy arany alapszálú selyemszövet

3. Magyarázzátok meg, hogy milyen emberre használjuk a „tősgyökeres” kifejezést!

4. Értelmezzétek a következő részletet!

„Ha az ember lő, hát lő. A serétekből oldalvást is eshetik valami... oldalvást is.

De azért mégiscsak lő. Hát én is csak lövök arra a zsiványra, míg csak el nem pusztul,

meg nem pukkad a mérgében.”

5. Melyik – a szövegben található – kifejezésnek felel meg az alábbi magyarázat?Kiskorú vagy önmagát ellátni képtelen személyt felügyelet alá vonni.

A külföldi elismerést Mikszáth Kálmán számára a Szent Péter esernyője című regény

hozza meg 1895−ben.

SSZZEENNTT PPÉÉTTEERR EESSEERRNNYYOOJJEE

Hová vezet az, amikor az emberek hinni akarnak a csodákban, a legendákban? Hogyan

tudja az emberek életét befolyásolni a közvélemény, a pletyka vagy éppen a mohóság?

Minderre választ kapunk Mikszáth Szent Péter esernyője című regényéből. A regény

szinte anekdotát anekdotára halmoz, a több szálon futó cselekménybe az író mesterien

szövi az eseményeket, mígnem a regény egységes egésszé válik. Látszólag két külön tör−

ténettel van dolgunk, amelyet végül egy harmadik köt össze. Ezzel a szerkezeti megol−

dással már a Beszterce ostrománál is találkozhattunk.

A regény Halápon indul, ahol rögtön arról értesülünk, hogy meghalt az özvegy tanítóné,

és egy kétéves leánygyermeket hagyott maga után. A jószívű halápiak elküldik

a kis Veronkát Glogovára, ahol a bátyja (Bélyi János) papként szolgál. Az új pap éppen

csak ismerkedik a szegényes körülmények között élő falusiakkal, amikor értesül édes−

anyja haláláról, majd pedig letesznek az udvarában egy kosarat, amelyben a kislány fek−

szik. Első meglepődésében nem is tud mit kezdeni vele, ezért Istenhez fordul segítségért. Míg

a templomban imádkozik, óriási záporeső kerekedik. Hanyatt−homlok rohan az udvaron

hagyott gyermekhez, aki azonban nyugodtan ül a kosárban, egy öreg piros esernyő védel−

mében. De ki hagyta ott az esernyőt?

„Hát persze, hogy a Szent Péter volt! Miért is ne lett volna? Hiszen eleget járt, eleget

csütlött−botlott itt azelőtt Krisztus urunkkal. Maradt is annyi krónika az itt viselt dolgai−

ról, hogy a századik emberöltő is meséli még. S ami egyszer nem volt lehetetlen, másod−

szor is megtörténhetik. Fülből fülbe szállott a csodás hír a faluban, hogy a pap kis húgocs−

kájának egy vászonsátrat küldött le az Úr a nagy felhőszakadás óráján, hogy meg ne

ázzék. Magát az öreg Szent Pétert szalasztotta le az árvák és gyámoltalanok gondvise−

lője. Bezzeg lett erre jó dolga a gyermeknek. Legott22 divatba jött. A falu öregasszonyai

nekigyürkőztek: nosza, hamar kalácsot dagasztani, tejbekását főzni, mákos patkót sütni,

hogy a kis jövevénynek vihessék. Alig győzte a tisztelendő úr az ajtót nyitogatni, napköz−

ben olyan sűrűn hordták hótiszta szakajtókendőkkel betakart tálakban a sok finomabb−

nál finomabb elemózsiát. János pap ámult−bámult, amint egyre jöttek.”

A történet innen elkanyarodik Besztercebányára, ahol a Gregoricsok élnek. A család

egyik különc tagja Gregorics Pál, akinek egész életében egyetlen cél lebegett a szeme

előtt, hogy elfogadják és szeressék őt. Ez nem vált valóra, és mivel hatalmas vagyont

gyűjtött, az emberek szemében sosem tudott jót cselekedni.

***

[...] Gregorics Pál az apja halála után szüle−

tett, mégpedig a temetési naptól számítva kilenc

hónapra, s már ezzel is bizonyos tapintatlanságot

követett el a mamája iránt, aki különben igen

tisztességes asszony volt. Ha néhány héttel

hamarább születik, sok kellemetlen pletykának

ejti kútba a magvát. De erről végre is nem tehe−

tett semmit Gregorics Pál; nagyobb baj volt az

a többi élő Gregoricsnak, hogy egyáltalán szüle−

tett, az örökség most már többfelé ment.

A gyermek satnya volt, a többi Gregoricsok

(a Gregorics Pál felnőtt fivérei) egyre a halálát

lesték, de Gregorics Pál nem halt meg…

Szent Péter esernyője, 1958

Gregorics Pál szerepében Rajz János

23

22 rögtön

Gregorics Pálnak szeplős arcot és veres hajat adott a természet, amivel az a megkülön−

böztetés jár az emberi szájakon, hogy a veres ember egy se jó. No, hát majd bebizonyítja

Gregorics Pál, hogy ő jó lesz. A közmondások is csak öreg fazekak, amikben már egész

nemzedékek főztek. Egyet ezekből a fazekakból Gregorics Pál is összetör. Olyan jó lesz,

mint a falat kenyér. Olyan puha lesz, mint a vaj, amely egyformán engedi magát rákenni

fehér és fekete kenyérre. Elhatározta lelkében, hogy nagyon jó lesz, hogy nagyon szeretetre

méltó lesz, és egész életcélja abban állott, hogy szeressék az emberek. És ő jó is volt, lép−

ten−nyomon, de mit ért, ha valami gonosz dzsin23, aki előtte járt, mindig úgy igazította fel az

emberek eszét, hogy azok félszegen ítéljék meg a cselekedeteit. Mikor hazajött Pestről (ahol

a jogi tudományokat frekventálta24), amint először megjelent a piacon, és bement egy tra−

fikba,25 finom havannaszivarokat26 vásárolni, mindjárt megindultak a besztercei nyelvek.

– A fickó harmincöt krajcáros szivart szí. Ohó! Hát így vagyunk? Hiszen ez egy

kolosszális27 tékozló! Majd meglássátok, hogy a szegények házában fog meghalni! Ó, ha

a szegény apja felkelhetne a sírjából, és azt látná, hogy harmincöt krajcáros szivart szí.

Uramisten! Az öreg szárított krumplileveleket kevert a dohánya közé, hogy több legyen,

s kávéaljjal locsolgatta, hogy lassabban égjen.

Gregorics Pálnak a fülébe jutott, hogy a drága szivarjai megbotránkoztató feltűnést

keltettek a városkában, mire rögtön rátért a rövid két krajcáros szivarokra.

Az embereknek ez se tetszett.

– Ez a Gregorics Pali voltaképpen egy közönséges knikker.28 Nagyobb kutya lesz ez

még az apjánál is. Pfuj, de utálatos a fösvénység!

Gregorics Pál igen megrestellte, hogy őt knikkernek tartják, s a legelső alkalommal,

midőn egy jótékony célú bálon megjelent … húsz forinttal váltotta meg a két forintos

belépti jegyet, gondolván magában: „Gregorics Pál be fogja nektek bizonyítani, hogy ő

nem knikker”.

Hanem erre azután össze is bújtak legott a rendezők és kimondták:

– Gregorics Pál egy pökhendi tapintatlan ember...

Eleinte, bár elvégezte a jogot, semmi foglalkozáshoz se nyúlt, néha kikocsizott vadászni

a birtokára, mely egy mérföldnyire feküdt a várostól, ezt örökölte az anyja után, máskor

elrándult pár napra Bécsbe, ahol egy bérháza volt, szintén az anyja után, abból állott az egész

foglalkozása, ami valóságos megvetést idézett elő a munkás besztercei társadalomban.

– Gregorics Pál – mondák – egy földterhe. Egy szalmát nem tesz keresztbe egész

heteken át. Minek él a világon az ilyen here?

Gregorics Pálnak ez is fülébe jutott, s belátta, hogy az embereknek igazuk van, az éle−

tet nem szabad áthenyélni. Úgy van, úgy, minden ember szolgálja meg azt a kenyeret,

amit megeszik.

Gregorics Pál ajánlkozott, hogy ő is szeretné szolgálni a városát vagy a megyéjét az eszével.

No iszen, csak az kellett Gregorics Pálnak. Száz nyelv öltődött ki legottan a terve

ellen. Mit? Gregorics Pál valami akar lenni? Itt nálunk? Hát nem szégyenli magát? Más

23szellem az arab és perzsa mesékben24látogat25dohánybolt

26finom szivar (Kuba fővárosának nevéből)27óriási, nagy28zsugori

24

szegény ember szájából kivenni a kenyeret, mikor őneki kalácsa van. Ami kis hivatalok

itt vannak, hagyja meg ő azokat olyanoknak, akik rászorulnak.

Gregorics Pál belátta, hogy ez is igaz, és lemondott a hivataloskodásról, a közügyek−

ről, mindinkább visszavonult a férfitársaságokból, s elhatározta, hogy megházasodik és

családot alapít. Hiszen elég tiszteletre méltó szép hivatás ez is.

Kezdett járogatni egyes házakhoz, ahol csinos lányok voltak, s hol őt mint jó partit, szí−

vesen fogadták, de az intrikus29 féltestvérei, akik mindig remélték, hogy a vézna, köhé−

cselő emberke egyszer mégis meghal, minden szövődő viszonyát elrontották hallatlan

ravaszsággal és cselekkel (amikről érdemes volna egy külön beszélyt írni), úgyhogy

Gregorics Pál annyi kosarat kapott egymásután, hogy elhíresült róluk az egész ország−

részben. Később talán akadtak volna leánykák, akiket már nagyon nyomott a párta (mert

súlyos dísz ám ez is egy kis idő múltán), de ezeket már a szégyen tartotta vissza. [...]

Elhatározta, hogy nem házasodik meg, hát oda se nézett többé a lányokra, csak a menyecs−

kékre. Azok körül kezdte csapni a levet, a szép vérbélű Vozárynénak Bécsből hozatta a bokré−

tákat, a délceg Muskulyi Mátyásnénak a kertjében egy szép este ötszáz fülemilét eresztett el,

amiket nagy fáradsággal fogdostatott össze valahol Erdélyben. Egy nagyenyedi madárkeres−

kedő liferálta.30 Bámult a szép asszony, mikor vánkosain hánykolódott azzal a habtestével,

hogy miért énekelnek ma olyan szépen a madarak.

Gregorics Pál, mit tódjuk−fódjuk a szerencsétlenségét, nem sokra vitte a menyecskék−

nél sem. Mindenütt az asszony adott ki rajta, nem a férj, pedig az ember egyenesen a fér−

jekre utazik, hogy ők toporzékoljanak a legvégén.

Nagyon, de nagyon unta már magát, nem tudva mihez kezdjen, mikor a szabadság−

harc kiütött.

Ott se vették be. Azt mondták, kicsiny is, vézna is, nem állja ki a hadi fáradságot, csak

a sereget csúfítaná. De ő mindenáron tenni akart valamit.

A toborzó őrnagy, aki jó ismerőse volt, azt a tanácsot adta:

– Hiszen nem bánom, ha már éppenséggel velünk akar működni, válasszon hát valami

veszélytelen foglalkozást. A hadjárat is sok irkafirkával jár. Beosztjuk valami irodába.

Gregorics Pál kevélyen, sértődve egyenesítette ki magát, mintha bagoly mímelné31 a pávát.

– Én a legveszélyesebb foglalkozást szándékozom kikeresni magamnak. Melyiket

tartja annak, őrnagy úr?

– Kétségtelenül a kémszolgálatot.

– Hát kém leszek.

És Gregorics kém lett.

[...]

***

Szolgálata alatt csak egy feltűnő volt benne, az örökké kezében lévő piros esernyője.

Később Besztercére hazatérve beleszeret szakácsnőjébe, Wibra Annába, akitől születik

egy törvénytelen fia, Wibra Gyuri. Rajongásig szereti őt, mindenét rá akarja hagyni.

29ármánykodó, cselszövő30szállította31utánoz

25

Mohó és kapzsi családjától azonban nehéz megóvnia fiát és az örökséget is. Agyafúrt ter−

vet eszel ki: mindenét pénzzé teszi egy bankban, a róla szóló bizonylatot pedig az eser−

nyő nyelébe rejti. Terve azonban mégsem tökéletes, ugyanis meghal, mielőtt még elmon−

daná fiának, hogy hol van az öröksége. Halála után testvérei nagy marakodásba kezde−

nek. Mindent elkövetnek, hogy a vagyon nyomára bukkanjanak, de hiába. Wibra Gyuri,

akiből időközben elismert ügyvéd válik, öröksége nyomába ered. Rájön az ernyő titkára,

és kutatni kezd utána. Kiderül, hogy az esernyő Gregorics halála után egy öreg zsidó

ócskáshoz került, akinek az özvegye Bábaszéken lakik, Glogova szomszédságában. Wibra

Gyuri felkeresi a zsidó asszonyt, akinek a fia tud az esernyőről. Glogovára utazván Gyuri

véletlenül találkozik Veronkával, aki francia nevelőnőjével éppen hazafelé tart. Lovaik

megbokrosodnak, így a fiatal ügyvéd viszi őket haza kocsiján. Lassacskán kiderül a szá−

mára, hogy éppen az esernyő tulajdonosát hozta útjába a sors. Vonzalom szövődik a fia−

talok között, és ha Gyuri feleségül veszi Veronkát, az esernyőhöz is hozzájut. A sors azon−

ban nem így akarja: az esernyő nyelét már korábban kicserélték, a régit elégették. Veronka

rádöbben, hogy csak az esernyő miatt akarja őt Wibra Gyuri elvenni, ezért eltűnik.

Miközben mindenki őt keresi, Gyuri ráeszmél, hogy a lány kell neki – az esernyő nélkül

is. Mikor Veronkát megtalálják, elmeséli neki egész élete történetét, a lány megbocsájt

neki, és feleségül megy hozzá.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Értelmezzétek a részlet alapján a következő mondatot!„A közmondások is csak öreg fazekak, amikben már egész nemzedékek főztek.”

2. Foglaljátok össze, hogyan próbált megfelelni Gregorics Pál az embereknek! Mi volt va−lójában ellene a kifogás?

3. Milyen ember az, aki „Olyan puha lesz, mint a vaj, amely egyformán engedi magát rákenni fehér és fekete kenyérre.”

a) segíteni akar mindenkinek

b) egyformán szeret mindenkit

c) mindenkinek meg akar felelni

d) másképp cselekszik, mint mások

AA RREEGGÉÉNNYY FFEELLDDOOLLGGOOZZÁÁSSAA

Mikszáth Kálmán regényeit több ízben is

megfilmesítették, a Szent Péter esernyőjé−

nek három filmbeli változata is készült.

A leghíresebb a háromszoros Kossuth−díjas

Bán Frigyes alkotása 1958−ból, amelyben

Veronkát Törőcsik Mari, Gregorics Pált

Rajz János, Bélyi Jánost Pécsi Sándor,

Sztolarik közjegyzőt Egri István, Wibra

Gyurit pedig Karol Machata személyesítet−

te meg.

26

ÖÖSSSSZZEEFFOOGGLLAALLÓÓ KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Milyen példákat találtok a népi hiedelmekre az olvasott részletekben?

2. Jellemezzétek pár mondattal Mikszáth Kálmán környezetábrázolását! Találjatok rá pél−

dákat!

3. Keressetek visszatérő motívumokat az olvasott művekben!

4. Melyik Mikszáth−hős vált számotokra a legrokonszenvesebbé? Választásotokat indokol−

játok meg írásban!

5. Foglaljátok össze pár mondatban, hogy hogyan keverednek a romantikus és a realista

jegyek az ismert művekben!

27

A cselekményt sok kitérő tarkítja. Mikszáth úgy mesél, anekdotázik, pletykál, hogy az

olvasó elhiszi neki, hogy minden szereplőt ismert. Tudja az apró titkokat, belát szinte min−

den ház ablakán. Humora pedig még élvezhetőbbé teszi a történetet. Hősei típusok és

különcök is egyben. Regényeiben kifigurázza a pénz uralmát, a vagyon utáni hajsza

vissza−visszatérő témája. A szereplők (pl. Gregorics Pál, Pongrácz István) különcként

viselkednek, de nem önszántukból: a társadalom tette őket ilyenné. Gregorics Pál élete

tipikus példája annak, miként befolyásolhatja a képmutatás, a pletyka, a szóbeszéd az

ember életét. Vagyonának elrejtése egyféle bosszúállás is ezen a társadalmon.

Mikszáth Kálmán életművében különös helyet kapnak azok a történetek, amelyekben

a dzsentritípust mutatja be.

A dzsentri elnevezés egy bizonyos társadalmi réteget jelöl: azt a birtokos nemességet,

amely vagyonilag is és erkölcsileg is lecsúszni látszik. Két fajtáját mutatja be Mikszáth.

Az egyik az a dzsentri, aki nem akar alkalmazkodni, nem veszi figyelembe a társadalmi

változásokat. Az ősi vagyon elúszik, ő mégis ragaszkodik régi életformájához. A látszatnak

él, csak „előkelősködik”. Ez a típus jelenik meg A gavallérok (1897) című kisregényben.

A másik típus ellenszenvesebb. Dolgozni nem akaró szélhámosok, akik legtöbbször

a kártyaasztal mellett keresik a szerencsét, állandó adósságokba keverednek, és másokon

élősködve próbálnak boldogulni. Ennek egyik módja az érdekházasság. A Két választás

Magyarországon és a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényekből átfogó képet

kapunk erről a világról.

Mikszáth történelmi regényei a valóságra épülnek, és nem hiányzik belőlük a társa−

dalombírálat sem. 1900−ban jelent meg a Különös házasság című regénye, melyben a

szabad vallásgyakorlás témáját pendíti meg. A fekete város a Szepességben játszódik,

Lőcsén (Levoča). A kuruc korba helyezett történet Görgey Pál alispán és a lőcsei pol−

gárok közötti kicsinyes ellenségeskedésre épül.

Érdekes kitérője Mikszáth írói munkásságának Jókai Mór életrajzi regényének meg−

írása Jókai Mór élete és kora címmel (1904). Az élvezetes olvasmányban Jókait mint

embert látjuk elsősorban. Ez a könyv tekinthető az első magyar életrajzi regénynek.

MMUUVVÉÉSSZZEETTII IIRRÁÁNNYYZZAATTOOKK ÉÉSS AAZZ IIRROODDAALLOOMMHHEELLYYZZEETTEE AA XXIIXX.. SSZZÁÁZZAADD VVÉÉGGÉÉNN

ÉÉSS AA XXXX.. SSZZÁÁZZAADD EELLEEJJÉÉNN

Sétáljunk végig képzeletben a századfordu−

ló Budapestjének utcáin. Mit láthatunk? Kikkel

találkozhatunk? A napernyős hölgyek és cilin−

deres urak között éppen siető újságírók törnek

utat, hogy az első földalatti vasút indulásáról

tudósítsanak. Az irodalmi élet a könyvkiadók,

a színházak és a kávéházak berkeiben zajlik,

ahol talán az új Szinyei−kiállítás, egy operett

vagy éppen Ady újonnan megjelent kötete a

beszédtéma. Egy Ignotus nevű úr egy folyóirat

megalapítását tervezgeti…

A századelői magyar irodalom korszaka

a versek, novellák, regények aranykora. Ez

a kor adta a világnak Adyt, Kosztolányit,

Babitsot, és még sorolhatnánk. A téma örök:

szerelem, háború, fájdalom, szegénység, ott−

hon… Mégis más minden, más hangok, más

dalok, más a látásmód, másak a szerelmek,

más a stílus.

A romantika eszméi már nem elegendőek

a századforduló emberének. A nagy hősök

már nem léteznek, már nem harcolnak a nem−

zetért, kiábrándulnak, a nagy eszmények nem

oldják meg a mindennapi problémákat. Az al−

kotók különböző módon írják ki magukból

a mondanivalót, így több modern irányzat is

létrejön. A költők, írók így megtalálhatták

a nekik leginkább megfelelő stílust.

Franciaország, Párizs az új szellem hazája.

A kávéházak mélyéről, nagy beszélgetések,

viták eredményeképp kristályosodik ki az em−

berek, a művészek, az olvasóközönség igénye

az eredetiség, az új, a tehetség iránt.

A korszak egyik legnagyobb visszhangot

kiváltó stílusa a naturalizmus. Az elnevezés

a latin „natura” – természet szóból származik.Bristol kávéház

28

Követői az embert a maga természetességében, hús−vér

valóságában mutatják be szépítés nélkül.

A XIX. század végén a természettudományok terén

hatalmas előrelépés mutatkozott. Az ember már nem

Isten teremtményeként, hanem mint biológiai lény (aki

megszületik, él, megbetegszik, akinek testi szükségletei

vannak, aki csúnya, megöregszik és végül meghal)

válik a figyelem középpontjává. Az irodalomban ez az

ábrázolásmód még kiegészül a lélektannal is. A művek−

ben már nemcsak a cselekedetet látjuk, hanem annak

hátterét is, az emberi természetet minden gyarlóságával

együtt. A szereplők egyszerűek, ösztöneik, érzéseik

alapján cselekvő hétköznapi emberek, akik Isten nélkül,

nyomorúságok közepette élnek, és elsősorban a saját

érdekeiket nézik. A témaválasztás is eltér a megszokot−

tól, olyan motívumok kerülnek előtérbe, amelyeket eddig szándékosan kerültek (szegény−

ség, erkölcstelenség, testiség). A művek nyelvezete is megváltozik, a mindennapi szó−

használat, a szleng szavai épülnek bele a művekbe. A naturalizmus atyja a francia Émile

Zola (1840–1902), a magyar irodalomban Bródy Sándor, Csáth Géza és Móricz

Zsigmond tekinthetők a stílus követőinek. Émile Zola Patkányfogó című regényének

központi témája a munkások élete, akik hiába próbálnak kitörni a nyomorból, nem elég

erősek hozzá.

„A durva modor régen nem bántotta már, de az éhség még mindig csavargatta

a beleit. Ó, régen lemondott a nyalánkságokról, odajutott már, hogy válogatás nélkül

mindent megevett, ami elébe került. Most úgy ünnepelt, hogy hosszú állásban megfeke−

tült húsmaradékokat vásárolt a hentestől, fontját négy sou32−ért, hozzá főzött egy fazék−

nyi krumplit, az egészet összezagyválta egy serpenyőben. […] Ráfanyalodott a vendéglői

hulladékokra, eljárt a gyanús kurtakocsmákba, ahol egy souért egy csomó halszálkával

vegyes romlott húscafatot raktak elé. Még mélyebbre süllyedt: egy jószívű vendéglőstől

elkunyerálta a vendégek meghagyta kenyérhéjat, és abból főzött kenyérlevest, jó sokáig

rotyogtatva a levét valamelyik szomszédja tűzhelyén. A végén – ha már nagyon hango−

san korgott a gyomra – arra vetemedett, hogy reggel a kutyákkal együtt turkált a bolt−

ajtók elé szórt hulladékban, mielőtt jött volna a szemetes; olykor válogatott fogásokhoz

jutott: rohadt dinnyéhez, megbüdösödött makrahalhoz, bordaszelethez, melynek a csont−

ját gyanakodva vizsgálgatta, hogy nem nyüves−e még. Igen, ilyen mélyre zuhant; a szép−

lelkek undorodva elfordulnak, ha ilyesmiről hallanak; de ha ezek a széplelkek három

napig nem burkolnának, vajon akkor is dacolnának−e a becses bendőjükkel? Alighanem

négykézláb ereszkedve habzsolnák a rondaságot, akár a sorstársaik. Ó! Szegények kín−

halála, éhségtől korgó, üres gyomrok, fogukat csattogtató, undokságokat zabáló páriák33

nyomorúsága ebben az aranyfényű, tündöklő, nagy Párizsban!”

Edouard Manet: Emile Zola, 1868

32régi pénznem Franciaországban33a társadalomból kitaszított, jogfosztott, elnyomott ember

29

30

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Fogalmazzátok meg egy szóval, hogy mi a központi témája az olvasott részletnek!

2. Foglaljátok össze, hogy mi mindenre képes a történet szereplője azért, hogy élelemhezjusson!

3. Melyek azok a részletek, amelyekben az irónia, a gúny hangján szól a szereplő?

4. Mi a „szegények kínhalála”?

5. Mik számítanak „válogatott fogásoknak”?

6. Kiket ért a szereplő a „széplelkek” fogalmán?

7. Keressétek ki a részletből a szleng kifejezéseket!

A magyar naturalista festészet legnagyobb művelője Hollósy Simon (1857–1918).

Európa−szerte híres festőiskolát nyitott, ahol a naturalista és az impresszionista festők

sajátították el a különböző festészeti technikákat. A Hollósy−féle iskola jelmondata

a „Természet és érzés” volt.

Hollósy

Simon:

Tavasz

a patak−

parton,

1916

Ferenczy

Károly:

Gesztenyefák,

1900

Szinyei

Merse Pál:

Virágzó

almafák,

1902

Az egyik legjelentősebb művészeti áramlat az impresszionizmus (lat. „benyomás”),

amely elsősorban a festészetben és az irodalomban hódított. A képeken a művészek a szí−

nekkel játszanak, a pillanat megragadása a lényeg, a fény−árnyék múló mozzanatait vi−

szik fel a vászonra. Ők a plein air (ejtsd: plen ér) festészet hívei, akik a műtermi festé−

szet helyett a szabad levegőn való alkotást helyezték előtérbe. Az impresszió, a pillanat−

nyi benyomás, az egyszeri látvány jelenik meg a festményeken. A képeken nem látunk

éles kontúrokat, egyenes ecsetvonásokat, a képek elmosódottak. A festők kedvelik az

élénk színek használatát, amelyek segítségével megörökíthetik a természet szépségeit.

Olyan nagy művészek sorakoznak fel az impresszionizmus mellett, mint Monet

(1840–1926; ejtsd: moné), Manet (1832–1883; ejtsd: mané), aki az irányzat előfutára.

Renoir (1841–1919; ejtsd: rönoár), aki gyakran festett fürdőző alakokat, és Degas

(1834–1917; ejtsd: dögá), aki annak ellenére, hogy képei nagy részét műteremben fes−

tette, színhasználatában, stílusában az impresszionista irányzatot követte.

A magyar impresszionista festészet kiemelkedő képviselői többek között Szinyei

Merse Pál (1845–1920), Csók István (1865–1961) és Ferenczy Károly (1862–1917).

31

Paul Verlaine

ÉÉRRZZEELLMMEESS SSÉÉTTAA

Húnyó alkony nyilai bíborozták

a szélringatta sok−sok tavirózsát,

s a nagy, bús, sápadt rózsák csöndesen

tündököltek a nád közt a vizen.

Árván bolyongtam, fájó sebem égett,

a tó partján, ahol, mint felidézett

nagy, tejszinű rém, a füzek mögött

kétségbeesve imbolygott a köd

és sírt, oly hangon, mint a vadkacsák, ha

egymást hívják, csapkodva, kiabálva,

a fűzek közt, hol égő sebemet

hordoztam árván; de a szürkület

elfödte a nád közt a tavirózsát

s a nap nyilait, melyek bíborozták –

a sok rózsát, elfödte, csöndesen,

a sok nagy sápadt rózsát a vizen.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Az irodalmi impresszionizmus a leglátványosabban a lírában, a költeményekben

valósult meg. A költők igazi színskáláját mutatják be a szavaknak. A versek szinte élnek,

hangulatuk van, amely színes, varázslatos képekben jelenik meg. Rímelési bravúrok,

metaforák, szinesztéziák, alliterációk sokasága fedezhető fel a versekben.

Az impresszionista vers legfontosabb jellemzői:

• alapja valamilyen érzés: magány, elvágyódás, szerelem, bánat stb.,

• az emlékképek gyakorisága, nosztalgia, múltidézés,

• természeti képek: alkonyat, hajnal, szürkület, vízpart, erdő stb.,

• a természet és az érzés kapcsolata,

• asszociációk (képzettársítás, a látvány valamilyen emléket, érzést vált ki a költőben),

• gyakori a színek használata jelzőként,

• szinesztéziák pl.: mérges alkonyat

(Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom),

• alliterációk, pl.: „barangoló borongó

ki barna bún borong,

borzongó bús bolyongó

baráttalan bolond” (Babits Mihály: Egy szomorú vers),

„Hallgatják halkan a harmonikát” (Juhász Gyula: Tiszai csönd),

• jelzők halmozása, pl.: „Halvány, szelíd és komoly ragyogást,…”

(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú),

• metaforák, pl.: őszi bágyadt kék ég – Anna kék szeme

(Juhász Gyula: Milyen volt…),

• megszemélyesítés, pl.: „Nyargalnak az útközi fák”

(Babits Mihály: Mozgófénykép).

A magyar irodalomban az impresszionizmus elsősorban Tóth Árpád, Kosztolányi

Dezső, Juhász Gyula, Ady Endre, Babits Mihály költészetére hatott. Világirodalmi

képviselője többek között a francia Paul Verlaine (1844–1896; ejtsd: pól verlén)

és Charles Baudelaire (1821–1867; ejtsd: sárl bódler), Arthur Rimbaud (1854–1891;

ejtsd: artür rembo), az amerikai Walt Whitman (1819–1892; ejtsd: vólt vitmen) és az

orosz Anton Pavlovics Csehov (1860–1904).

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Milyen természeti képeket örökít meg Verlaine az Érzelmes séta című versében?

2. Keressétek ki a versből a jelzőket!

3. Milyen érzést dolgoz fel a költő a versben?

Melyik szó utal erre az érzésre (kétszer is szerepel a versben)?

4. Milyen igéket kapcsol a költő a ködhöz? Milyen szóképnek nevezzük őket?

5. Mihez hasonlítja Verlaine a ködöt?

6. Mondjátok el saját szavaitokkal, hogyan nézett ki a versben a tó környéke!

Melyik napszakban látja a költő a tavat?

7. Milyen színűek a sápadt rózsák? (egyéni megoldás)

32

FELADAT

Gyűjtsetek minél több

hétköznapi szimbólu−

mot, majd jelentésük−

kel együtt írjátok le

őket a füzetetekbe!

Az impresszionizmus együtt halad a szimbolizmussal. Egyszerű szimbólumok, azaz

jelképek mindig is szerepeltek az emberek életében. Miért jelöli a virág a tavaszt? A kasza

a halált? A rózsa a szerelmet? A kard a háborút? A hétköznapok tele vannak jelképekkel.

Az érzéseknek, a fogalmaknak, de még az ünnepeknek is megvan a jelképe.

A szimbólum megértése nem más, mint a szónak, a képnek és ezek jelentésének

a megértése. A szimbólum az irodalomban bonyolultabb, művészibb. A költő a monda−

nivalóját „becsomagolja”, a vers nem bontható darabokra, a sok szimbólum egy egysé−

get alkot. Egy szimbolista verset nemcsak elolvasni kell, élvezni a hangulatát, hanem

megérteni, gondolkozni kell rajta. A költőknek gazdagabb az eszköztáruk, a szimbólu−

mok sokrétűek, ki kell bontani őket.

A szimbolista stílus legfontosabb jellemzői:

• a legnagyobb mértékben az irodalomban nyilvánul meg,

• a művek kettős, mélyebb értelműek, a mondanivaló rejtett. Az értelmezés kulcsa a szim−

bólumok, jelképek megfejtése,

• hangulati képek, érzések, a költő lelkiállapotának ábrázolása,

• szóképek gazdagsága,

• bonyolult szimbólumok, kedvelt a bibliai, mitológiai szimbólumok használata.

A jelkép a költők kezében eszköz. Eszköz arra, hogy a nyelven keresztül egy másik

világot mutassanak be. A költők különlegesnek érezték magukat, kivételes embereknek,

akik nem tartoznak a tömeghez, kívülállók, zsenik. A szimbolizmus sokszínűségét az

olvasóközönség is sokáig nehezen fogadta el.

Henri Fantin−Latour:

Barátok, 1872

Verlaine és Rimbaud a bal

oldali sarokban

33

A világirodalmi szimbolista költészet egyik legkülönlegesebb verse. Első olvasatra

nehezen megfejthető. Vannak betűk, színek, borzalmas és szép szavak, fogalmak.

Mi a kapcsolat köztük? A verset csak akkor érthetjük meg, ha az egyes szavakat is

értelmezzük.

Öt szín – öt betű – mi jut eszébe a költőnek a színekről?

„…– csak egyszer lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!" – a költő tudja, ismeri a

színek és a hangok közötti kapcsolat titkait. Ezek jelentős, súlyos titkok, amelyek elme−

séléséhez bátorság kell. Ő vállalja ezt a feladatot. A szimbolista költők küldetéstudatát

fedezhetjük itt fel.

A látszat ellenére a vers tudatosan megszerkesztett mű. A betűk a görög ábécé ma−

gánhangzói, az Á−tól az Ó−ig: Alfától Omegáig, a kezdettől a végig.

Alapszínek: fekete, fehér, piros−vörös, zöld, kék. A legsötétebb színtől kezdi, majd

eljut a kékig, az ég világos színéig.

Arthur Rimbaud

AA MMAAGGÁÁNNHHAANNGGZZÓÓKK SSZZOONNEETTTTJJEE

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! – csak egyszer

lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!

Á!: – bolyhos öv, mely a setét legyek faráról

csillog, ha szörnyű bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,

halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!

I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel

vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: – az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,

nyájjal hintett fehér csöndje, tudósok ránca

a békés homlokon, mit alkimia tép föl. –

Ó!: – szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,

és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,

Oméga! – viola sugár az Ő szeméből!

(Tóth Árpád fordítása)

FFEELLAADDAATT

Olvassátok el, hogy milyen képzettársításokat rejtenek a vers szimbólumai!

34

Á – fekete, mint a szurok

Mi az, ami fekete, ami sötét? Konkrét és elvont fogalmak egyaránt felvillannak

a költő szemei előtt: bolyhok, árnyak, far, szörnyű bűz, amely valahonnan árad, amit

belepnek a legyek. Az Á betűnél csak negatív fogalmak vannak.

É – fehér, mint a hó

hűs pára – ami jól esik a zaklatott embernek,

tiszta sátor – talán menedéket jelent, megnyugvást,

halk hóvirág – a tavasz első virága, reményt is jelképezhet (a remény színe mindig fehér),

királyi hermelin – fenséges, szép, különleges prém (A hermelin menyétféle, amely

télen a barna bundáját fehérre változtatja. A fehér szőrme nagyon értékes.),

jégtűs gleccser – hideg, hűs, sőt szép is lehet, a tű viszont veszélyt hordoz magában.

Az É hanghoz kapcsolt fogalmak titokzatosságot sugallnak, pozitív értelműek, a fe−

hér a „szurok” után a tisztaságot jelképezi. A két hang ellentétezi egymást.

I – vörös, piros

Ennél a színnél a költő csapong a jó és a rossz fogalmak között. Egy szón vagy szó−

kapcsolaton belül mutatja be a szépet és a borzasztót.

bíborok – a bíbor a királyok színe, a költő számára a vörös szín fenséges,

kihányt vér – a vér nem feltétlenül negatív, úgy értelmezhető, mint a jégtű: szép, de

borzalmas is egyben. A „kihányt vér” viszont betegségre, tüdőbajra utal,

kacagógörcs a keccsel vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor – a szerelem ket−

tőssége, szépsége és kínjai.

Ú – zöld

A nyugalom színe. A versszakból hiányzik az előzőek zaklatottsága, a szavak

a megnyugvást mutatják a zaklatottság, a szerelem, a betegség után.

„tudósok ránca a békés homlokon, mit alkimia tép föl” – Az alkímia már a középkorban

létező iskola volt; irányzat, amelynek a célja az arany mesterséges előállítása a Bölcsek kövé−

nek segítségével. Az alkimisták ezenkívül az örök élet, az örök ifjúság titkát is keresték.

A tudósok viszont elutasították ezt, az alkímiát babonás áltudománynak tartották. Rimbaud

erre utal ebben a sorban, a tudósok nyugalmát az alkimisták zavarták meg.

Ó – kék

Az utolsó versszak a Bibliából való Jelenések könyvéből tartalmaz utalásokat.

szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek – a végítélet a Bibliában. A végítélet napját

harsonák jelzik. Az ember Isten színe elé kerül,

Csönd – nagybetűvel; a költő megszemélyesíti ezt a fogalmat. Ezzel is jelzi, hogy

különleges jelentőséggel bír,

„Én vagyok az alfa és az omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jelenések

könyve); O – az Omega, a Biblia szerint a vég. A vég nem más, mint „viola sugár az Ő

szeméből” – a költő eljut a Csöndig, a megnyugvásig, az Isten országáig.

Rimbaud versében az élet van „becsomagolva” az élet minden rútságával, szépségé−

vel. Minden benne van, ami a kezdet és a vég között történik az emberrel. A sors jó és

rossz oldala, a betegség, a szerelem, a megnyugvás – amit mindenki másban talál meg.

35

36

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Csoportosítsátok a Rimbaud−vers pozitív és a negatív jelentésű szavait! Melyikből van több?

2. A szonett műfajának eredetileg kötött rímképlete volt (abba/abba/cdc/dcd). Állapítsá−

tok meg Rimbaud versének rímképletét! Megfelel az eredeti rímképletnek?

3. Válasszatok ki öt színt, és párosítsatok hozzá öt fogalmat, tárgyat!

ÉRDEKESSÉGEK

• Arthur Rimbaud−t a világirodalom csodagyerekként, „kölyökzseniként” említi. Már10 évesen latinul verselt. A műveit 19 éves koráig írta.

• A reneszánsz korában a tudós, művész Leonardo da Vinci foglalkozott többek közöttalkímiával is.

A XX. század vezető irányzatai mellett

Európában olyan művészeti folyamatok indul−

tak, amelyek a társadalom átalakítására töreked−

tek. Ezek az irányzatok szakítanak a hagyomá−

nyokkal, más módszerekkel, eszközökkel, más

témákkal foglalkoznak. Ezek az ún. avantgárd

irányzatok:

A költemény műfaja szonett, amely

14 sorból álló versszerkezet. A XIII. szá−

zadban keletkezett, a reneszánsz korsza−

kában a legkedveltebb műfaj. Legna−

gyobb művelője ekkor Petrarca (ejtsd:

petrarka) és William Shakespeare (ejtsd:

viljem sekszpír) volt. A XX. századi

magyar költészetben Babits Mihály, Tóth

Árpád, Juhász Gyula, majd később Szabó

Lőrinc és József Attila kedvelték a szonett

műfaját.

Arthur Rimbaud, 1872

Salvador Dalí:

A polgárháború előérzete, 1936

• szürrealizmus – a tudatalatti világ,

az álomképek, víziók kifejezése

37

• dadaizmus – abszurd ábrázolás,

célja a meghökkentés

„A levelek segítik a szárnyat.

Hamis nyomon jár a harang.

Sokkal magasabban a szem felhőinél

úsznak a szívek s a boldog gyümölcsök.”

(Hans Arp)

• expresszionizmus – az érzések kife−

jezése a lényeg

Pablo Picasso:

Avignoni kisasszonyok, 1906–1907

Marcel Duchamp:

A kistestvér ürügyén, 1911Gino Severini:

A vöröskeresztes vonat átmegy a falun,1915

Munch: Sikoly, 1893

• futurizmus – a technika dicsőítése

a jellemző: „Pofonütjük a közízlést”

„Hadd zúgjon a motor, vágtasson a gépem!

Hurráh! A mocskos földet elhagyom!...

Szabad vagyok, az űrbe röpülök,

az ég arany ágyán,

a Csillagok szikrázó végtelenjén.”(Marinetti)

• kubizmus – a tárgyakat mértani

alakzatként ábrázolja

FFEELLAADDAATT

Figyeljétek meg a fenti festményeken az egyes irányzatok jellemzőit!

AA NNYYUUGGAATT KKOORRSSZZAAKKAA((11990088––11994411))

34ezeréves évforduló38

„Természetesen tudtam, hogy ezek az írók, akiket láttam, és mindazok, akiket nem lát−

tam, különböznek egymástól. Hiszen lehetőleg minden sorukat elolvastam. Tudtam, hogy

az egyik öreg, a másikuk most lép be az irodalomba. Tudtam, hogy az egyik nagy művű

prózaíró, a másik kezdő költő. Bizonyos értelemben mégsem tudtam őket megkülönböz−

tetni, magasan és egy sorba voltak fölrakva a képzeletemben, mint a bizánci mozaikok

figurái, egyforma aranyháttérrel. Ez az aranyháttér a Nyugat volt…”(Nemes Nagy Ágnes)

Magyarország jelentős változásokon ment keresztül. A XIX.

század utolsó évtizedeiben az országot elérték a modern vívmá−

nyok, a fejlődés elkerülhetetlen. 1873−ban egyesült a Duna két

oldalán fekvő Pest és Buda, a világon harmadikként bevezették

a telefont, megindult az első pesti villamos, majd a millennium34

évében Európa első földalatti vasútja is. Egyetemek épültek

(Kolozsvár, Pozsony [Bratislava], Debrecen), az országban olyan

világhíres tudósok dolgoztak, mint Eötvös Loránd (az Eötvös−

inga feltalálója), Kandó Kálmán (a vasút villamosításának

megálmodója), Puskás Tivadar (a telefonközpont létrehozója)

vagy Bánki Donát (a benzinmotor megalkotója). A nagyobb

városokban látványos volt a fejlődés, a vidék azonban változatlan

maradt. Így elég jelentős társadalmi különbségek jöttek létre.

Hiába a gazdasági változás, ha az emberek gondolkodásmódja

gyökereiben nem változik meg. Az irodalomban a régi, a konzer−

vatív és az új, modern eszmék egyaránt jelen vannak. Az írók,

költők élesen látták a problémákat, véleményük hangoztatásához

azonban szükségük volt egy támaszra. Ez a támaszt a Nyugat

folyóiratban találták meg.

„Az írónak mindent szabad, amit meg tud csinálni.”(Ignotus)

Eötvös Loránd

Puskás Tivadar

Bánki Donát Kandó Kálmán

Ignotus Osvát Ernő Hatvany Lajos Fenyő Miksa

A Nyugat mozgalma fogalommá vált a

magyar irodalomban. Nem csupán egy folyó−

iratról volt szó, amelyben írók, költők alkot−

tak maradandót és nem maradandót, hanem

egy egész korszakot is jelölt. Nem követte

a hagyományost, nem cövekelt le egy stílus

mellett, nem hangoztatott maradi eszméket.

Alapszabályai nagyon egyszerű elvet követ−

tek: a tehetség mindenekelőtt. Lényeges az

irodalom megújulása, a nyitottság a világ,

a nyugati kultúra felé, továbbá az eredetiség,

az egyéniség.

A Nyugat alapítóinak sikerült maguk köré gyűjteniük a legtehetségesebb alkotókat.

Ignotus (Veigelsberg Hugó) és Osvát Ernő irányítása alatt a folyóirat teret adott az iro−

dalmi kritikáknak és a vitáknak is. Hatvany Lajos és Fenyő Miksa a szerkesztői munka

mellett a lap anyagi hátterét is biztosították. Az első szám 1908. január 1−jén jelent meg.

A Nyugat fennállásának 33 éve alatt három nagy alkotói nemzedék kapcsolódott a

folyóirathoz.

I. A „nyugatosok” nagy nemzedékének vezéregyénisége Ady Endre volt. Mellette

sorakozott fel többek között Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Babits

Mihály, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond.

II. A második nemzedék színre lépése az 1920−as évek elejére tehető. Ide sorolható

József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Németh László és mások.

1929−ben Osvát Ernő halála után Babits Mihály és Móricz Zsigmond álltak a lap élén.

III. A harmadik nemzedék már a II. világháború árnyai alatt működött. 1933−tól

a haláláig (1941) Babits Mihály vezette a Nyugatot. A korszak nagy alkotói többek

között Radnóti Miklós, Weöres Sándor. Babits halála után Illyés Gyula Magyar

Csillag néven vitte tovább a folyóiratot. Véglegesen 1944−ben szűnt meg.

A korszak másik két jelentős

orgánuma (sajtótermékek) a Hu−

szadik Század (1900–1919) cí−

mű folyóirat, illetve a Holnap

című antológia (versgyűjtemény),

amelyben a Nyugat első nemze−

dékének néhány képviselője már

bemutatkozott.

FFOOGGAALLMMAAZZÁÁSSTTÉÉMMAA Újságkihordó voltam a Nyugatnál

39

AADDYY EENNDDRREE

((11887777––11991199))

ÉRDEKESSÉGEK

• Olvassátok el, hogy hogyan vélekedtek a kor gondolkodói a folyóiratról!

A részlet Móricz Virág Apám regénye című művéből való.

… a mi generációnk új szemmel jött és új figyelemmel fordult a valóságos élet felé.

Az igazság keresésére indult. Az életvágyat hozta. S a jövőt kereste a mult helyett.

(Móricz Zsigmond: A 25 éves Nyugat ünnepén)

• – „Nyugat”. Nem túlságosan provokáló cím? – kérdezte Schöpflin Aladár, a „Vasárnapi

Ujság” irodalmi rovatának szerkesztője, fiatal esztéta, akit rögtön bevontak a munkába.

– Legyen is provokáló. Provokálni kell, hogy meghallgassanak! – felelte Ady Endre.

• Eleinte csatakiáltás volt – írta Babits Mihály huszonöt év múlva. – Egy távoli kis nép

csatakiáltása, a saját tunyasága ellen: Nyugat! Nyugat! Mert ez a kis nép keleti vérrel

büszkélkedett, s keleti illúziók melegében szeretett ringani.

40

„Aki nem ismerte őt, nem érti mit mondok: de aki sose látta,

sose beszélt vele, nagyon sajnálhatja…”(Móricz Zsigmond)

AADDYY--AADDYYRRÓÓLL

„Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22−ik napján. Szilágy megye Érdmind−

szent35 községében, a régi Közép−Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis

falujában. Apám, Ady Lőrinc a belső Szilágyságból, Lompértből került ide, mikor édes−

anyámat, az egykori érdmindszenti református pap korán elárvult leányát, akit egy falusi

kisbirtokos nagybácsi fogadott föl, feleségül vette… Régi, vagyonos és rangos helyzetéből

35falu Romániában, ma Adyfalva

hamarosan lecsúszott a család, s már a 16. századtól kezdve a jobbféle birtokos nemesúr

kevés közöttük, de annál több a majdnem jobbágysorú, bocskoros nemes36.

Engem 1888−ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba vittek, ahol az alsó négy osztályt

végeztették el velem a kedves emlékű, nagyon derék kegyes atyák. Talán – s ha igen,

alaptalanul – katolikus hatásoktól féltettek otthon, mikor az ötödik gimnáziumi osztály−

ra elvittek a vármegyei ősi, kálvinista zilahi „nagyiskolába”, a mai Wesselényi−kollé−

giumba. Nagykárolyban és Zilahon is eminens diák voltam, habár a szorgalom akkor se

volt sajátságom, s magam viselete pedig fogcsikorgató, de gyakran megvaduló szelídség.

Jogásznak kellett mennem Debrecenbe, mert így leendett volna belőlem apám kedve

szerint valamikor főszolgabíró, alispán, sőt mit tudom én mi, ám igen gyönge jogászocska

voltam. Budapesten, újra Debrecenben, később Nagyváradon is megújítottam kényszerű

jogászkísérleteimet, de már rontóan közbenyúlt szép, kegyes terveimbe a hírlapírás.

Debreceni félig jogász, félig újságíró, kissé csokonaiskodó életemből sikerült ki−

szabadulnom, s 1900. január elsején Nagyváradon kezdtem dolgozni az egyik napilap

szerkesztőségében, és már véglegesen és hivatásosan hírlapíróként. Nemsokára a Nagy−

váradi Napló szerkesztője lettem, sokat írtam, de kevés verset, dacból, öntemetésből,

mert hát költőnek lenni hóbortos és komikus dolog. […]

Sors, furcsa és nem is kellemetlen véletlenek: 1904−ben Párizshoz és Párizsba segí−

tettek, s így gyerekes nagy elégtételemre kikerülhettem Budapestet. Párizsból a régi

Vészi József és Kabos Ede csinálta Budapesti Naplóval sikerült észrevétetnem magam,

és jobban, mint Nagyváradról, ahonnan már e laphoz fölkínált utam volt. […] Azután

hazajöttem, újságba írtam, mindent, politikát, kritikát, riportot, novellát, verset.

Próbáltam rengeteget élni, azaz jobban ráfigyelni arra, amit mindig erősen érezve és

szenvedve éltem. Írásaim, különösen a versek egyszerűen felháborodást keltettek: voltam

bolond, komédiás, értelmetlen, magyartalan, hazaáruló, szóval, elértem mindent, amit

Magyarországon egy poétának el lehet érni, de nem haltam meg. […]”(Ady Endre)

Ady Endre 1913−ban írta le az életét. Az önvallomás−

ból több jelentős esemény és személy maradt ki, akik

meghatározták a költő életét:

Diósy Ödönné Brüll Adél – Léda, Ady Endre szerel−

me. Nagyváradon ismerkedik meg Ady a nála idősebb asz−

szonnyal, aki Párizsban él. Férjezett, nagyvilági nő, akinek

egyelőre Ady egy a sok hódolója közül. A költő azonban

követi őt Párizsba, ennek következménye egy kilenc évig

tartó szerelem lett. Léda segít neki Párizs felfedezésében,

francia nyelvtudásának köszönhetően eredetiből fordítja

Adynak a francia szimbolisták verseit. Léda mellett talál−

ja meg Ady igazi költői egyéniségét, bár a szerelmük

korántsem felhőtlen. A kezdeti hónapok után kiderül,

hogy két önző ember egymásra találásáról van szó,

36paraszti sorban élő elszegényedett nemes

41

Léda

42

Bölöni György – író, újságíró, Ady leg−

jobb barátja, 1934−ben megírta Ady életraj−

zát Az igazi Ady címmel.

Hatvany Lajos – a Nyugat főszerkesztője,

Ady barátja. Ady Endre Hatvany Lajos

erkölcsi és anyagi támogatásával már az

indulásától tagja volt a Nyugat szerkesztősé−

gének.

Boncza Berta – Ady felesége. 1911−ben

ismerkedik meg a húszéves lánnyal, akinek

az érdeklődése jólesik a költőnek a Lédával

való szakítás után. Boncza Berta svájci

nevelőintézetéből küldi rajongó leveleit a

költőnek. A lány meghívja Adyt csucsai bir−

tokukra, ahol a költő megkéri a kezét. Ady

Csinszkának becézte őt, a magyar irodalom−

ban így maradt fenn a neve.

akik az állandó „se veled, se nélküled” kap−

csolat feszültségében élnek.Ady az Adél nevet vissza−

felé olvasva Lédának hívta

a szerelmét. Ezt a költői játé−

kot anagrammának nevez−

zük.

Ady és Csinszka

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Foglaljátok össze vázlatszerűen Ady életrajzát!

2. Fogalmazzátok meg saját szavaitokkal, hogy milyen volt az Ady család anyagi helyzete!

3. Mit jelent a kifejezés: „érmelléki kis falu”? Milyen természeti környezetben terült el

a falu?

4. Milyen foglalkozást szánt Ady Lőrinc a fiának?

5. Mitől féltették Adyt a nagykárolyi iskolában?

6. Hogyan nevezzük a kálvinistát másképpen?

7. Milyen az eminens diák?

8. Milyen természetről árulkodik a „fogcsikorgató, de gyakran megvaduló szelídség”?

9. Mely városokban tanult Ady jogot?

10. Mi akadályozta meg Adyt abban, hogy jogász legyen?

11. Mi volt az emberek véleménye akkoriban a költőkről?

12. Mivel sikerült Adynak felhívnia magára a figyelmet?

13. Hogyan fogadta a költő verseit a közvélemény?

14. Hogyan összegzi Ady a saját életét?

ÉRDEKESSÉG

Ady Endre születési rendellenességgel

– hat ujjal – jött a világra. Ezt még gye−

rekkorában eltávolították, a későbbiekben

már alig látszott. A hagyomány szerint

a különleges tehetséggel megáldott em−

berek születnek valamilyen testi elválto−

zással. Régen a táltosok szerepét töltöt−

ték be. Ady is meg volt győződve arról,

hogy neki különleges szerepe van az élet−

ben, az irodalomban.

43

Ady Endre 1919. január 27−én halt meg, hosszú betegeskedés után. A Magyar

Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel.

„…Ha egy szállodába beköltözött, huszonnégy óra múlva a portás és a liftes, a pin−

cér és a szobalány és a gazdaasszony és a tulajdonos, mind az ő királyi udvara lett, cse−

lédje, lakája, hódolója, imádója. Szanatóriumban minden nő és minden férfi minden lép−

tét leste, és a nők úsztak körülötte, mint esti fényre a pillék, és halálos ágya mellett mély

s feloldhatatlan zokogásban állt az ápolónő, aki csak végső hetében ismerte, mikor már

nyelve ritka szavakat dadogott, de lelke kimondhatatlan gyöngédségét rebegte felé...”

(Móricz Zsigmond)

KKÖÖLLTTÉÉSSZZEETTEE

Ady Endre stílusa merész, szókimondó, hagyománytörő. Egész szimbólumvilágot

teremtett, költészete a XX. századi magyar irodalomban mérföldkő. Más értelmet nyer

a líra az életművén keresztül, a politika, a szerelem, a vallás teljesen egyedi megvilágí−

tásba kerül.

Életében 11 kötete jelent meg, sorrendben a következők:

1. Versek (1899)

2. Még egyszer (1903)

3. Új versek (1906)

4. Vér és arany (1907)

SSZZOORRGGAALLMMII FFEELLAADDAATT

Ady édesanyját Pásztor Máriának hív−

ták. Nézzetek utána, hogyan becézték őt

a családban! Használjátok az internetet!

Ady Endre aláírása

A perc−emberkék után c. vers végén

Édesanyjával

5. Az Illés szekerén (1908)

6. Szeretném, ha szeretnének (1909)

7. A Minden Titkok versei (1910)

8. A menekülő Élet (1912)

9. A Magunk szerelme (1913)

10. Ki látott engem? (1914)

11. A halottak élén (1918)

Az utolsó hajók című kötet 1923−ban jelent meg posztumusz37 kötetként.

„Egy modern Magyarország nem látható sehol, de sokan vannak a nyugtalanok,

álmodozók, elégedetlenek, akik egyszerre az ő emberüket sejtik meg Adyban. [...]

Párizsban diákok, festők, művészek, induló írók és újságírók, kint dolgozó munkások

egyszerre magyar sorsuk vezérét látták Adyban, a fiatalságot az öregséggel, a haladást

a maradisággal, Európát a szittya−szagú Ázsiával szemben.”(Bölöni György)

Bölöni György a harmadik Ady−kötet, az Új versek megjelenése utáni közhangulatot

írta le Ady−életrajzában. A kötet nagy zavart keltett, Ady nevétől lett hangos a magyar

irodalom. A versgyűjtemény első darabja a Góg és Magóg fia vagyok én, amelyben Ady

megfogalmazza egész költői hitvallását.

GGÓÓGG ÉÉSS MMAAGGÓÓGG FFIIAA VVAAGGYYOOKK ÉÉNN

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdtem tőletek:

Szabad−e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad−e Dévénynél betörnöm

Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva

Mégis csak száll új szárnyakon a dal,

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar.

37Posztumusz kötetnek nevezzük a költő halála után kiadott kötetet

44

KKÉÉRRDDEEZZZZ--FFEELLEELLEEKK

1. Góg és Magóg szimbólumok a versben?

Igen. Góg és Magóg személye nem teljesen tisztázott. Feltehetően pogány fejedelmek

voltak, akik rettegésben tartották a körülöttük élő népeket. Nagy Sándor ezért vas− és

rézlemezzel borított kőfallal rekesztette körbe őket. Anonymus szerint Magógról

nevezték el a magyar népet, a versben ők a magyarság szimbólumai.

2. Miért nevezi magát Ady Góg és Magóg fiának?

Ady szintén zárt kapukat dönget, akárcsak a lázadó vezérek. „Hiába döngetek, kaput,

falat…” – reménytelenül harcol valamiért. A vers második versszakában derül ki,

hogy miért küzd a költő.

3. Melyik az a két sor a versben, amelyben Ady megmutatja az elszántságát, hogy nem

adja fel ezt a küzdelmet?

Az első strófa két utolsó sora, amelyben a kérdést felhívásnak szánja.

4. Mit ért azon a költő, hogy „… a Kárpátok alatt”?

Kárpátok alatt – Magyarországon

5. Mit jelent a 2. versszakban Verecke?

A honfoglalás idején a magyarok a Vereckei−hágón át jöttek a Kárpát−medencébe.

Ady a honfoglaló magyarok leszármazottjának vallja magát, közös sorsot vállal

velük.

6. Melyik az a sora a versnek, amelyből kiderül, hogy Ady még őrzi a régi hagyományokat?

A második versszak 2. sora, amit jelen időben írt: „Fülembe még ősmagyar dal

rivall…” – Ady nem fordít hátat a magyar múltnak.

7. Hol található Dévény?

A Duna (Dunaj) és a Morva (Morava) folyók összefolyásánál. Itt volt a történelmi

Magyarország nyugati határa. Kapu a nyugati világ felé. Itt szeretne Ady „betörni” egy

új világgal, új szellemmel, új gondolkodásmóddal. A költő által feltett kérdésből látszik,

hogy ezért meg kell harcolnia, engedélyt kér az újításra.

8. Ki volt Vazul?

Vazul herceg összeesküvést tervezett Szent István ellen, aki büntetésül megvakíttatta

őt, és a fülébe forró ólmot öntetett. Annak ellenére, hogy Vazul a saját korában éppen

a régi eszmékért harcolt, Ady becsüli a bátorságát. Azt kéri, hogy inkább bánjanak

vele úgy, mint Vazullal, csak ne hallja az „új dalokat”.

9. Mi történt Pusztaszernél?

Anonymus szerint 896−ban Pusztaszernél kötötte meg a hét vezér a vérszerződést.

A befejező strófában a költő világossá teszi, hogy nem lehet megállítani a fejlődést.

Akármilyen sok nehézség között is, semmit sem remélve, még ha „elátkozza

Pusztaszer”, akkor is győzni fog.

10. Mi a jelentősége az utolsó sornak: „Mégis győztes, mégis új és magyar”?

Ady szerint a haladás csak úgy mehet végbe, ha az a magyar hagyományokra épül. Ő nem

akarja az újat és a régit szembeállítani, a kettő együtt kell, hogy haladjon. A „mégis” szó

az erőt mutatja, amellyel Ady nekiindul ennek a harcnak. Ez az ő kötelessége.

45

Ady magyarság−versei jelentős helyet foglalnak el életművében. Különleges „kapcso−

lata” volt hazájával. Költeményei keserű hangvételűek. Szidalmazza és ostorozza a ma−

gyar népet, amelynek szerinte fő bűne az elmaradottság és a beletörődés ebbe az állapot−

ba. Szigorú szavai mögött azonban ott van a nemzetféltés és a hazaszeretet is. Kritikus

magatartása miatt sok támadást kapott, de magyar mivoltát sosem tagadta meg, mind−

végig azonosult a nemzettel.

Egy szókép, egy metafora alkotja A magyar Ugaron (1905) című vers központi gon−

dolatát. A nagybetűvel írt „Ugar” (parlagon hagyott, bevetetlen föld) Magyarország

szimbóluma a költeményben. Nem tájleírásról van szó: a költő számára az ország, a való−

ság egyenlő a megműveletlen földdel. Az elmaradottság víziószerű látványban tárul fel.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Válasszátok ki az alábbi felsorolásból, hogy milyen fogalmak jelenthetik Ady számá−

ra az „újat”, a haladást!

hősiesség, zeneiség, eredetiség, népiesség, eszményítés, tehetség, túldíszítettség, arányosság

2. Milyen ellentéteket figyeltek meg az egyes versszakokon belül?

3. Melyek a költemény kulcsszavai? Hányszor fordulnak elő a versben?

4. Véleményetek szerint miért éppen ezeket a földrajzi helyeket használja fel Ady szimbólumként?

5. Milyen hangulat tükröződik az egyes versszakokban? Milyen igékkel érzékelteti a köl−

tő a hangulatváltozásokat?

6. Milyen alakzat található a vers utolsó sorában?

46

AA MMAAGGYYAARR UUGGAARROONN

Elvadult tájon gázolok:

Ős, buja földön dudva, muhar.

Ezt a vad mezőt ismerem,

Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.

Hej, égig−nyúló giz−gazok,

Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,

Míg a föld alvó lelkét lesem,

Régmult virágok illata

Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed

S egy kacagó szél suhan el

A nagy Ugar felett.

AA FFÖÖLL--FFÖÖLLDDOOBBOOTTTT KKOO

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Keressétek ki a költeményből az ellentéteket! Milyen szavak utalnak a gazdag termé−

kenységre, és melyek mutatják a kopár valóságot? Dolgozzatok a füzetben!

2. Figyeljétek meg a költő helyzetét strófáról strófára a versben! Mit csinál Ady a vers

kezdetén, és mi történik a befejező szakaszban?

3. Milyen kifejezések utalnak Ady érzelmeire? Miből látjuk, hogy minden reménytelensé−

ge ellenére ő szereti ezt az országot?

4. A humusz a talaj legértékesebb része. Mit jelent itt Ady számára a „szent” jelző?

5. Értelmezzétek a „kacagó szél” motívumát a vers záró strófájában! Ki „nevet" Ma−

gyarország felett?

ÉRDEKESSÉG

A költemény szimbóluma nem Ady találmánya. Gróf Széchenyi István (1791–1860) az

1830−ban megjelent Hitel című művében Magyarországot „nagy parlagnak” nevezi.

Kifejti, hogy az elmaradottságon csak a hozzáállás megváltoztatásával lehet segíteni.

Ady ezt a szimbólumot használta fel a versben.

Föl−földobott kő, földedre hullva,

Kicsi országom, újra meg újra,

Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,

Szédűl, elbúsong s lehull a porba,

Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,

Magyar vágyakkal, melyek elűlnek

S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

Szomorúan magyar.

Föl−fölhajtott kő, bús akaratlan,

Kicsi országom, példás alakban

Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék

Százszor földobnál, én visszaszállnék,

Százszor is, végül is.

47

Ady Endre gyakran követi szerelmét, Lédát Párizsba. Őt is magával sodorja a város

lüktetése, kultúrája. Tisztán látja Magyarország és a nyugati világ közötti kulturális és tár−

sadalmi különbségeket. Mindezek ellenére nem fordít hátat az anyaországnak, hanem

méginkább munkálkodik benne a vágy, hogy tegyen valamit elmaradott hazájáért. Párizs

második otthonává válik, ahová mindig elvágyódik, de a „kicsi országtól” elszakadni nem

tud. Ez az alapgondolata A föl−földobott kő című versének is.

Minden tenni vágyása ellenére Ady őszintesége és szókimondása, kritikai hangja nem

minden körben talál kedvező fogadtatásra. Támadták magyarellenességgel, nyugatimá−

dattal, mire ismét Párizsba menekül. Kettős életérzés uralkodik el benne, mert gyakran

érzi magát idegennek a saját hazájában: Párizsban az otthont keresi, míg otthon a párizsi

(nyugati) világot szeretné megvalósítani. 1906−ban írja meg a Páris, az én Bakonyom

(1906) című költeményt, amely szerepvers. Két síkon halad: a költő azonosul a betyárral,

aki a Bakony rejtekében keres menedéket a pandúrok elől, majd ezt párhuzamba állítja

önmagával, aki az elmaradott Magyarországról Párizsba menekül. A Bakony – Magyar−

ország egyik legnagyobb hegyvonulata – a versben párja lesz Párizsnak, s így Ady hazá−

jához való kötődésének a jelképévé válik. Párizs – Bakony, az „Ember−sűrűs, gigászi

vadon” elrejti, menedéket nyújt a költőnek, aki árulónak érzi magát, mert a „kelet” he−

lyett a „nyugatot” választja.

48

ÉRDEKESSÉG

Kik voltak a gigászok?

A görög mitológiában szereplő kígyólábú óriások, akik Gaia, a Földanya fiai voltak.

Harcot vívtak az olümposzi istenekkel az égi uralom megszerzéséért. Innen származik a

„gigászi harc” kifejezés is.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Válasszátok ki az alábbi fogalmak közül, hogy melyik illik a költemény, illetve a költő

hangulatához!

indulatos, szomorú, magányos, haragos, félő, vidám, aggodalmas

2. Mihez hasonlítja a költő saját magát?

3. Mely igék utalnak arra, hogy a költő ingadozik a külföld és a hazája között?

4. Melyik az a versszak, amelyben a költő Párizsra utal?

5. Fogalmazzátok meg a saját szavaitokkal, hogy mi történik a „magyar vágyakkal”!

6. Értelem szerint melyik két szóból alkothatta meg Ady a „fölhorgadnak” igét?

a) feltámad – lehorgaszt

b) felkiált – lehorgaszt

c) fejlődik – lehorgaszt

7. Milyen érzéseket táplál a költő hazája iránt? Fogalmazzátok meg az alábbi részlet szerint:

„… nagy haragomban,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban,

Szomorúan magyar.”

8. Melyik versszakra illik az alábbi magyarázat?

A költő akármennyire, akárhányszor is szeretne elmenni, még ha elküldik is, örökre

visszajön.

49

Megállok lihegve: Páris, Páris,

Ember−sűrűs, gigászi vadon.

Pandur−hada a szájas Dunának

Vághat utánam:

Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.

Bűnöm, hogy messzelátok és merek.

Hitszegő vagyok Álmos fajából

S máglyára vinne

Egy Irán−szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,

Rejtve, kábultan és szabadon.

Hunnia új szegénylegényét

Őrzi nevetve

S beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.

Szemem nem zárják le csúf kezek.

Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen

Valami nagy−nagy,

Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,

Tisza kiönthet a magyar síkon:

Engem borít erdők erdője

S halottan is rejt

Hű Bakony−erdőm, nagy Párisom.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Keressétek ki a fenti versből a menekülésre utaló igenevet!

2. Melyik strófában mutat rá a költő a keleti rokonságra?

3. Értelmezzétek írásban a költemény alábbi sorát: „Bűnöm, hogy messzelátok és merek.”

4. Miért van a „messzelátok” ige egybe írva?

5. Válasszátok ki, hogy melyek nem a „gigászi” szó szinonimái!

óriási, keleti, hatalmas, gigantikus, roppant, nehéz

PPÁÁRRIISS , AAZZ ÉÉNN BBAAKKOONNYYOOMM

Ady újságíróként a Nagyváradi Napló munkatársa. Második verseskötete is megjelent

már, mikor úgy érzi, hogy kinőtte a várost. Vágyik arra, hogy a látótere táguljon, új

élmények birtokosa legyen, de a motiváció még várat magára egészen 1903 augusztusá−

ig, amikor is Nagyváradra érkezik Léda. Ady 26, Léda 31 éves ekkor.

Ady szerelmi költészete nem hagyományos. A költemények, amelyek Lédához íródtak,

más szerelemfelfogást képviselnek: szókimondók, provokálók, merészek, megjelenik ben−

nük az érzékiség is. Általában tragikus és komor hangvételűek. A szerelem mint halálos

küzdelem jelenik meg a versekben. 1912−ig – az Elbocsátó szép üzenet megírásáig – olyan

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Benedek Marcell, magyar irodalomtörténész a költeményt „fordított Himnusznak”

nevezte. Állapítsátok meg, hogy miért!

2. Keressétek ki a versből azt a részt, amelyben Ady felvállalja a magyar sorsot! Hogyan

jelöli nyelvtanilag a felvállalást?

3. Melyik bibliai történetre utal a „szent galamb”? Minek a szimbóluma a zöld ág?

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:

Veréshez szokott fajta,

Cigány−népek langy szivű sihederje,

Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:

Én magyarnak születtem.

Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,

Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig

Rángasson minket végig.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk.

Az 1908−ban írt Nekünk Mohács kell költemény címe már magában is megdöbbentő

hatású. Ady egy nemzeti katasztrófa felemlegetését választotta eszközül, hogy felrázza

a népet. Röviden és hatásosan fogalmaz: arra kéri Istent, hogy verje meg a nemzetet, mert

a magyarság cselekvésképtelen, széthullik a katasztrófák elmúltával. A költemény kezde−

te rögtön megadja a vers dinamikáját: a „Ha van Isten” anafora kötött szerkezetet ad,

a költő ismétlésekkel, felszólító és tiltó mondatokkal hangsúlyozza a mondanivalót.

NNEEKKÜÜNNKK MMOOHHÁÁCCSS KKEELLLL

A gyászos kimenetelű mohácsi csata emlékműve

Anaforának nevezzük azt a sti−

lisztikai alakzatot, amely a szavak,

szószerkezetek, mondatszerkeze−

tek stb. ismétlésén alapul.

50

Áthajlásnak nevezzük azt a jelenséget, ami−

kor egy mondatnak vagy szószerkezetnek egyik

része áthajlik a másik sor elejére. Ezt a költők

általában a mondanivaló kiemelésére, illetve az

érzelmek hangsúlyozására használják.

Pl.: „Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve

Rebbennek szét a boldog mátka−párok.”

51

A költemény alaphangulatát erőteljesen növelik a sorvégi áthajlások (enjambement,

ejtsd: anzsambman).

FFEELLAADDAATT

Keressetek további

áthajlásokat a

Lédával a bálban

című költeményben!

LLÉÉDDÁÁVVAALL AA BBÁÁLLBBAANN

Sikolt a zene, tornyosul, omlik

Parfümös, boldog, forró, ifju pára

S a rózsakoszorús ifjak, leányok

Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.

Halál−arcunk sötét fátyollal óvjuk

S hervadt, régi rózsa−koszoruinkat

A víg teremben némán szerte−szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben

Téli szél zúg s elalusznak a lángok.

Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve

Rebbennek szét a boldog mátka−párok.

költemények látnak napvilágot, mint a Mert engem szeretsz, Meg akarlak tartani, Héja−

nász az avaron vagy a Lédával a bálban. A szinte kísérteties hangulatot árasztó költemény

az ellentétre épül. Maga a környezet, a bál vidám, táncos hangulatot feltételez. A kezdő ige

– a „sikolt” –, azonban ijesztően vetíti előre a komor hangulatot. A vidám táncosok között

megjelenik egy „fekete pár”, amely a halál érzetét kelti maga körül.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Ady zsoltároknak nevezte a Lédához írt verseket. Milyen szimbolikus jelentése van ennek

az elnevezésnek? Melyik műben találunk zsoltárokat?

2. Csoportosítsátok az alábbi jelzőket, igéket és igeneveket aszerint, hogy kikre vonat−

koznak! Dolgozzatok a füzetben!

rózsakoszorús, víg, sötét, parfümös, fekete, forró, téli, szerteszórjuk, hervadt, ifju, halál,

régi, sírva, rebbennek, belépünk, dideregve, bús, táncba kezdünk, óvjuk, rettenve, boldog

táncoló párok fekete pár

52

Csinszka és Ady 1915−ben házasodnak össze, házasságuk a költő haláláig tart.

A Csinszkához írt szerelmes versek merőben különböznek a Léda−zsoltároktól. A zakla−

tottságot felváltja a biztonság, a nyugodt harmónia érzése. Hangsúlyossá válik a fiatalság

és az öregség ellentétje is. Itt már hitvesi költészetről beszélünk. Olyan versek tartoznak

ide mint a De ha mégis?, Nézz, Drágám, kincseimre vagy az 1916−ban keletkezett

Őrizem a szemed című költemény. A vers a lehiggadt költő vallomása, a megtalált társ−

hoz való ragaszkodásának a bizonyítéka. A költemény alapgondolata két kijelentés,

melyekben sem kétség, sem pedig feltétel nem fogalmazódik meg. Az öregedő költő

a világháború borzalmai elől „űzött vadként” menekül Csinszkához, aki az otthont jel−

képezi számára. A harmadik versszak az első megismétlése, a jelentése mégis több, mint

Feszültségekkel és vitákkal teli kilenc év után Ady és Léda kapcsolata végérvényesen

felbomlik. A költő kegyetlenül zárja le a viszonyt. Az Elbocsátó szép üzenet egyetlen

óriási jelentőségű gondolatot fejez ki: sértő módon közli Lédával, hogy ő senki és semmi,

csak a költő által vált figyelemre méltóvá:

„…Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag−sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:

Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”

A vers megjelenése után Léda még tesz egy utolsó kísérletet kapcsolatuk megmenté−

sére, levelet ír Adynak:

„Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egy pár pil−

lanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért – mondanivalóm nincs semmi, csak egysze−

rűen látni óhajtanám egy−két percig, és menni tovább újból. Talán nyugodtabban mennék…”

(részlet)

A költő azonban nem akar már vele találkozni, az ügyet lezártnak tekinti. Gyakran tar−

tózkodik különböző szanatóriumokban (ahol szerzett betegségét, a vérbajt próbálják

kezelni), ahol több hölggyel is megismerkedik.

1914−ben elutazik Csucsára38, hogy végre találkozzon

a fiatal Boncza Bertával, akivel 1911 novemberétől levele−

zésben áll. Az első találkozás után csakhamar megjelenik az

első Csinszka−vers – Vajjon milyennek láttál? – a Nyugat−

ban. A költemény már egy közös jövő ígéretét hordozza

magában:

„Minden vagyok, amit vártál,

Minden vagyok, amit nem sejtsz.

Minden vagyok, mi lehetnék.

S minden vagy, mi lehetséges...”(részlet)A csucsai Boncza−kastély

38 község Romániában

53

Csinszka önéletrajzi írásai

csak jóval halála (1934) után,

1990−ben jelentek meg

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

OORRIIZZEEMM AA SSZZEEMMEEDD

ÉRDEKESSÉG

Csinszka így vall Adyról az Életem könyve című visszaemlékezéseiben:

„Mi maradt meg bennem a négy esztendő együtt leélt, egymást támogató, halálos har−

cából? Az életből, amit vállaltam mellette, keserves és szép pillanataiból mulandósá−

gunknak. Megpróbálnám végigjárni még egyszer az utat, amit együtt jártunk, ismeretlen−

ismeretségünk levelező romantikájától a találkozásig.

Álomtól a valóságig. Valóságtól – a halálig.

Először egy fényképen láttam meg az arcát, és megszerettem. Mikor évek múlva, gye−

rekes fintorok, váradi lelumpoltság s egy kiszámíthatatlanul változó idegrendszer torz

megszenvedettségében előttem ült, talán még jobban szerettem. Részvéttel, becsületesen,

őszinte segítő szándékkal. Ez a szeretet és ez a részvét soha sem változott meg bennem

iránta, a segítség vágya sem múlott el, csak csődöt mondott.

Gyöngének bizonyultam, mert elejtettem az életerejét, és meghalt.

Elvesztettem élő, meleg, változó arcát. Az arcot, melyen jóság és rosszaság, hit és taga−

dás, mámor és kétségbeesett józanság váltakozott.

Fényképek, emlékezések, legendák maradtak róla. A verseiben él, de látni, megsimo−

gatni, kézzel, szívvel szolgálni apró botlásai és nagy zuhanásai percében soha, soha nem

fogom többet.

Elvesztettem – és amíg élek, keresem.

Izzó elszántságával az ifjúságnak szédültem eléje, a tűz, amit belőlem kiváltott, olyan

erejű volt, hogy utána – ameddig élek – mindég fázom és fázni fogok.”

az elsőé: a teljes összetartozás megfogalmazása, amelyet az utolsó versszakban a költő

ígérete tesz még hangsúlyosabbá.

54

Paradoxonnak (látszólagos képtelenségnek) nevezzük az egymást

kizáró kifejezések, gondolatok összekapcsolását. Ezek általában mé−

lyebb jelentéssel bírnak. Pl: „Akinek sok barátja van, annak egy sincs”

(Arisztotelész, görög filozófus), Szegény gazdagok (Jókai Mór művé−

nek címe).

Annak ellenére, hogy Ady Zilahon egyházi iskolába járt, mégsem volt hívőnek mond−

ható a szó hagyományos értelmében. Ismerte a Bibliát, de a vallást inkább csak tudomá−

sul vette. Kételkedett, hit és hitetlenség között ingadozott. Istenes verseiben egészen

egyedi hangot üt meg, érzéseit már−már meghökkentően őszintén kinyilvánítja. Gyakran

vitatkozik, számon kér, követel az Istentől, akivel személyes és közvetlen kapcsolatban

áll. A Hiszek hitetlenül Istenben című költemény 1910−ben látott napvilágot. Már a cím

is paradoxon. A lelkileg zaklatott, bizonytalan költő kapaszkodót keres az életben („Mert

hinni akarok…”), támaszra van szüksége, a jelen keserűsége ellen a hit menedéket jelen−

tene számára. Megoldást vár: Isten segítségét. Ez kiút lenne a nehézségekből, és segíte−

ne önmaga megismerésében is.

HHIISSZZEEKK HHIITTEETTLLEENNÜÜLL IISSTTEENNBBEENN

Hiszek hitetlenül Istenben,

Mert hinni akarok,

Mert sohse volt úgy rászorulva

Sem élő, sem halott.

Szinte ömölnek tört szivemből

A keserű igék,

Melyek tavaly még holtak voltak,

Cifrázott semmiség.

Most minden−minden imává vált,

Most minden egy husáng,

Mely veri szívem, testem, lelkem

S mely kegyes szomjuság.

Szépség, tisztaság és igazság,

Lekacagott szavak,

Óh, bár haltam volna meg akkor,

Ha lekacagtalak.

Szüzesség, jóság, bölcs derékség,

Óh, jaj, be kellettek.

Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,

Beteg vagyok, beteg.

Meg−megállok, mint alvajáró

S eszmélni akarok

S szent káprázatokban előttem

Száz titok kavarog.

Minden titok e nagy világon

S az Isten is, ha van

És én vagyok a titkok titka,

Szegény, hajszolt magam.

Isten, Krisztus, Erény és sorban

Minden, mit áhitok

S mért áhitok? – ez magamnál is,

Óh, jaj, nagyobb titok.

FFEELLAADDAATTOOKK

1. Keressétek ki az iskolai könyvtárban, esetleg az interneten a következő Ady−verseket,

és figyeljétek meg, hogy hányféle jelzővel és megnevezéssel illeti a költő az Istent!

Istenhez hanyatló árnyék; Sion−hegy alatt; Az éjszakai Isten; Az Isten harsonája;

Szeress engem, Istenem; Az Úr érkezése; Az Isten balján

2. Állapítsátok meg, hogy az alábbi részletek mely versekből származnak! Olyan költe−

ményekből is idézünk, amelyek nem találhatók a tankönyvben. Segítségül használjátok

az internetet!

„Meg akarlak tartani téged,

Ezért választom őrödül

A megszépítő messzeséget.”

„Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse−dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.”

„Hetedfél országban

nem találtam mását,

szeretem beteg, szép,

csengő kacagását

de nagyon szeretem…”

„Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”

„De ha a piszkos, gatyás, bamba

Társakra s a csordára nézett,

Eltemette rögtön a nótát:

Káromkodott vagy fütyörészett.”

„Csörtettek bátran a senkik

És meglapult az igaz ember

S a kényes rabló is rabolt:

Különös,

Különös nyár−éjszaka volt.”

55

„Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet

emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg

benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak

szűk határai, de azokon belül nagy mélységei.”Vargyas Lajos

A népdalnak kiemelt helye van a magyar irodalomban. De milyen eszközökkel lehet

fokozni egy népdal „mélységét”? Hogyan lehet aktualizálni, többletjelentést adni neki?

Hogyan válhat egy népdal egy eszme hordozójává?

Ady Fölszállott a páva című költeményének alapja egy somogyi rabének, amelynek

első két sorát Ady „kölcsönözte”. Erre a két sorra épül a vers egész szimbólumrend−

szere, és egyben keretet ad a műnek. A népdal és a műköltészet keveréke sajátos hangu−

latot kölcsönöz a versnek. Költészeti bravúr, hogy a mondanivaló aktualitása össze−

hangolódik a népdaljelleggel, ami egész végig megmarad a versben. A költemény szinte

forradalmi, Petőfi hangján szól a költő, a fájdalmas hazaszeretet, a társadalombírálat,

a tehetetlenség, a küzdelem mind−mind megszólal a műben.

56

FFÖÖLLSSZZÁÁLLLLOOTTTT AA PPÁÁVVAA

Fölszállott a páva a vármegye−házra,

Sok szegény legénynek szabadulására.

Kényes, büszke pávák, Nap−szédítő tollak,

Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,

Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,

Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,

Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,

Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegye−házra,

Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,

Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

Fölszállott a páva a vármegye−házra,

Sok szegény legénynek szabadulására.

A rabének már maga tartalmazza a fő szimbólumot: a pávát, amely a szabadság madara

a nótában. Ady kibővíti a gondolatot: a páva a megújulás jelképe lesz, amely egyben a fel−

szabadulást jelenti az elmaradottság, a visszahúzó röghöz kötöttség alól. A vármegyeház

– amelynek pincéje egykor börtönként szolgált – a régi Magyarország szimbóluma. Innen

szabadulni kell, fel kell azt égetni:

„Vagy láng csap az ódon, vad vármegye−házra,

Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.”

Magyarország állapota a költő számára szinte a börtönnel egyenlő, ahol a lélek „leigáz−

va” ül, tehát ahol az emberek „elvesznek”. A vers feszült, zaklatott, várakozó állapotot

sugall: mi fog történni? A költő felvázolja a lehetőségeket:

bolondok vagyunk és elveszünk amiben hiszünk, valóra válik

vagy vannak új lángok, hitek, kohók

szentek (tehát erő, akarat, hit stb.) köddé válik minden

vagy felégetjük magunk mögött azt, ami még a lelkünk is megtörik

akadályoz minket

új értelmet kapnak a szavak, az irodalom minden marad a régiben

VAGY

A költő választása egyértelmű: az összes akadály ellenére vár, bízik a változásban:

„Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,

Új arcok, új szemek kacagnak az égre.”

„Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.”

Ady verseit többen is megzenésítették. A Fölszállott a páva című Ady−verset Kodály

Zoltán (1882–1967), a magyar zeneművészet, a népzenekutatás kiemelkedő alakja dol−

gozta fel. 1925−ben így írt Adyról: „Nékünk támadt egy új költőnk, Ady, aki a maga nyel−

vét a régi magyar nyelvből alakította ki csodálatosan…” Ady kortársaként szintén fel−

ismerte a nemzet megújhodásának fontosságát, zeneművei gyakran épültek a népdalok

világára.

Kodály Zoltán öt Ady költeményhez írt kottát: az Ádám, hol vagy, a Sappho szerel−

mes éneke, a Sírni, sírni, sírni, az Akik mindig elkésnek és a Fölszállott a páva című ver−

sekhez. A Fölszállott a páva vegyes karra írt kórusmű.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Keressétek ki a versből a képekhez tartozó jelzőket és igéket! Hogyan szolgálják a mon−

danivalót?

A páva tollai – Új lángok, hitek, kohók, szentek –

Az ősi magyar fák – A magyar élet –

Az új arcok, az új szemek – A hit –

A bolondok – A vármegye−ház –

2. Figyeljétek meg, hogy mely szavak szerepelnek leggyakrabban a versben!

„Olyan ez a régi zománcos magyar nyelv, mint azok az antik

csatos magyar ékszerek és brokátszövetek, amelyeket múzeumok−

ban vagy családi gyűjteményekben láthatunk. Ennek a nyelvnek

az ízére bizony csak harmincon felül jön rá az ember. Én csak Ady

után jöttem rá az élvezetére, mert kétségtelen, hogy Ady archaiz−

musa kitűnő előiskola a régi magyar lírához. Az irodalmi kultúrá−

nak egyik fokmérője, hogy a régi költészetet milyen széles réteg

tudja élvezni. Nálunk még hosszú út van addig, hogy a régi költé−

szetet úgy érezzük, mint az olaszok Dantét. Pedig a mi régi líriku−

sainkban hamisítatlan költői véna csörgedez, csak meg kell tanulni

az elavult forma mögé behatolni, beleélni magunkat a korba.”

(Kodály Zoltán)

57

58

MMÓÓRRIICCZZ ZZSSIIGGMMOONNDD

((11887799––11994422))

„– Vagy más egyébre akarod te tanítani az emberiséget?

– ... Csak arra, hogy légy jó... légy jó... légy jó mindhalálig...”(Móricz Zsigmond)

„Szemöldökcsontja és pofacsontja mongolosan kiszögellő. Hatalmas homlokát hosz−

szúra növesztett, sűrű szöghaja keskenyíti. Ferdemetszésű apró, zöldes szemét ritkán

látni tágra nyitva. Legszívesebben hunyorítani szokott vele. Orra tömpe, alatta bozon−

tos bajusz, mely – ha leveses ételt eszik – belelóg a kanalába. A bajszát kezefejével szok−

ta elsimítani. Szája szép metszésű, de ha nevet, csúfondárosan széthúzza, ilyenkor lát−

szik gyönyörű, hibátlan fogsora. Ilyen egyforma, hibátlan fogakat már csak sátoros

cigányok és nagyon öreg hölgyek szájában látni. Álla élesen rárajzolódik széles tokájá−

ra. Nyaka kurta kálomista−nyak, alakja tömzsi, szélessége a valóságnál alacsonyabbnak

mutatja, hasa kicsit pohásodó, de általában inkább izmos, mint kövér.”

(Nagy Endre: Móricz Zsigmond arcképe)

Móricz Zsigmond, a magyar prózairodalom klasszikusa, a Nyugat első nemzedékének

tagja, a magyar realista regény és novellaírás legnagyobb művelője.

Gyermekkorának helyszínei: Tiszacsécse, a szülőfalu, ahol Móricz Bálint és Pallagi

Erzsébet kilenc gyermeküket nevelik. A család súlyos pénzügyi gondokkal küzd, de a

fiatal Móricznak ez a falu a „tündérsziget”. Hatéves koráig él itt. A család teljes anyagi

összeomlása után a szülők Prügyre költöznek, Zsigmond fiuk pedig a Túristvándiban

lakó nagybácsihoz kerül. Iskoláit Debrecenben, Sárospatakon végzi, az érettségit végül

Kisújszálláson teszi le. Sárospatakra így emlékezik vissza: „Első írói kínjaim s boldog−

ságaim rejteke, első emberi gyötrelmeim piaca; első szerelmes tüzeim ligete…”

Pesten egyetemi tanulmányokba is belekezd, de ezeket nem fejezi be, inkább újság−

íróként dolgozik. Egyetemi évei alatt fontos mérföldkő az életében, hogy részt vehetett

Négyesy László39 stílusgyakorlatain. Az itt szerzett tapasz−

talatokat később hasznosítja írói munkájában is, illetve itt

ismerkedik meg többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi

Dezsővel és Tóth Árpáddal.

1905−ben – háromévnyi ismeretség után – megnősül, fele−

ségül veszi Holics Eugénia tanítónőt, akit Janka néven szólít.

Regényeinek nőalakjaiban őt mintázza meg. Négy gyerme−

kük közül három lány – Virág, Gyöngyi és Lili – maradt élet−

ben. A mintegy 20 évig tartó házasság azonban – több válsá−

gon túljutva – végül Janka öngyilkosságával ér véget.

Móricz az első világháború alatt önkéntes haditudósító.

Az 1920−as évek elején tagja lesz a Kisfaludy Társaságnak,

amelynek megbízásából népdalgyűjtő körúton vesz részt.

Fontos élmény ez az életében, mert az itt szerzett tapasztala−

taiból rajzolja meg később műveinek főhőseit.

Magánéletében is változás áll be: Janka halála után fele−

ségül veszi a kor egyik ünnepelt színésznőjét, Simonyi

Máriát. Ez a házasság sem bizonyul boldognak, így 1937−

ben elválnak. 1929−től együtt szerkeszti Babits Mihállyal

a Nyugatot, amelyben a prózai rovatért felel. 1933−ban

azonban otthagyja a folyóiratot, mert nem ért egyet

Babitscsal a szerkesztői elvek tekintetében. Önálló lapot

indít 1939−ben Kelet Népe címmel, amelyben a fiatal tehet−

ségeket kívánja pártfogolni. 63 éves korában halt meg

Budapesten agyvérzésben.

„Úgy tizenhat éves korom táján kezdtem figyelni az emberek előadásmódját… Első

megfigyeléseim persze olyanok voltak, hogy van, aki hadar, van, aki vontatottan beszél.

Vannak nyelvhibások, ezeket könnyű jellemezni. Vannak, akik dialektusban beszélnek.

Később olyan megfigyeléseim voltak, hogy vannak őszinte emberek, és vannak hazugok.

Már boncoltam az emberek jellemét abból a célból, hogy írás közben ugyanígy tisztán lás−

sam alakjaimat. Pedig még mindig nem írtam.”

Móricz Zsigmond írói tehetsége nehezen bontakozik ki, pedig már fiatalon elhatároz−

za, hogy ezt a pályát választja: „Hatéves lehettem, amikor először mozdult meg bennem

az a vágy, amiről akkor még nem sejtettem, hogy mi: az írói hivatás érzéke. Tizenkét éves

koromban már tisztában voltam vele, hogy «csak író» leszek, semmi más. Már ezóta

a tanulás csak másodsorban volt fontos nekem: én már azóta mindig csak teremteni

vágytam.” Hosszú idő után talál rá saját írói hangjára, 1908−ban a Nyugatban jelenik meg

59

Móricz Zsigmond és

Holics Eugénia

Simonyi Mária

39(1861–1933) tanár, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az egyetem böl−csészkarán tanítványai között önképzőkört (stílusgyakorlatot) szervezett, ahol olyan későbbi nyugatosköltők olvasták fel saját írásaikat, műveiket, mint Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső,Tóth Árpád. Négyesy László jelentős verstörténeti, verselméleti és irodalomtörténeti tanulmányokatis írt

60

első igazi novellája, a Hét krajcár, melyet a Tragédia, majd a Szegény emberek követ.

1936−ban Móricz megismerkedik Littkey Erzsikével (Csibével), egy lelencgyerekkel,

akit csakhamar örökbe is fogad. A tőle szerzett élményanyagot dolgozza fel a Csibe−

novellákban. Pályájának utolsó éveiben visszatér a paraszti témákhoz, utolsó novellás−

kötete – a Barbárok – 1932−ben lát napvilágot.

A Hét krajcár megjelenése után figyelnek fel a kortársak is igazából Móricz Zsig−

mondra. Ady Endre így ír az 1909−ben megjelenő Nyugat egyik számában a novellás−

kötetről: „…Móricz Zsigmond a legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb,

legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. Könyve, a »Hét

krajcár«, már címében s első történetében szomorú pecséttel megpecsételt írás. A hét kraj−

cár a büszke szegénységnek, a letaposott nemességnek olyan szimbóluma, mint Krisztus hét

vérző sebe. S ez a józan, bátor, bölcs, néha−néha szinte koldus őszinteségű író, ez a ke−

mény, kálvinista, magyar fiú olykor olyan titkos izgalmakat kelt s olyan végtelenségeket tárt

föl akaratlan vagy nagyon akart szimbólumaival, mint senki eddig. S a történetei.”

Jelentős barátság született kettőjük között. Ady hatása nagyon nagy volt Móricz egész

munkásságára, és befolyásolta a társadalomról kialakított képét is. Amit Ady versekben

mondott el, azt Móricz a prózai művekben fogalmazta meg. Ady ébresztette fel benne

a változtatni akarást, Móricz szavai szerint „rokon lelkek” lettek. „Ettünk együtt és ittunk

együtt és írtunk együtt. Marakodtunk is, veszekedtünk is: elveken soha, eszméken soha.

Óh, hogy ragadott, mily ellenállhatatlanul magával, mint az örvény, s én hogy úsztam

boldogan sodrában…”

Móricz Zsigmond korai műveinek témája a szegénysors, illetve a paraszti lét teljesen

újszerű bemutatása. Az eddigi harmonikus falukép megváltozik, Móricz naturalisztikus

módon tár elénk egy ínséges és nyomorúságos környezetet. A Tragédia című novellában

Móricz ezt a oldalt mutatja be. Az eddig jobbára idillként kezelt falukép mögötti ösz−

tönök által vezérelt világot tár fel, annak minden árnyoldalával. Egyik írói módszere a

jellemábrázolás, amelyről így ír Rónay György irodalomtörténész:

„A karakter, a jellem Móricznál maga az életsors, és az ember »életjelentőségének«

az alapja. A cselekmény, a mese, a történet ehhez képest másodrendű. (…) Hogy a re−

gényben mi fog történni, azt elsődlegesen nem az író szabja meg, hanem a jellemei, aki−

ket megteremtett vagy megidézett. »Az írás lélektanához tartozik – mondja –, hogy az írás

közben teremtődnek a dolgok, s csak a legritkább esetben igazodnak úgy, ahogy az író

képzelte, aki visszaél azzal a helyzettel, hogy éppen ő írja a regényt.« (…) Móricznál nem

a mese hívja elő a megfelelő karaktert, hanem a karakter teremti a mesét.”

TTRRAAGGÉÉDDIIAA

Mindenki a Sarudy−lány holnapi lakodalmáról beszélt. Ebéd után lehevertek az aratók

a keresztek40 tövébe, vagy a villákból, gereblyékből rögtönzött apró sátorok alá, ahol

egy−egy szoknya adott egy kis árnyékot a fekvők arcára. Elég az, csak hogy napszúrást

ne kapjon az ember.

40keresztbe rakott gabonakévék

61

[...] Kis János megette az almásételt, amit szeplős, málészájú fia, aki ijesztően hason−

lított hozzá, kihozott utána. Azután körülnézett, de lusta volt a keresztig menni s ott hely−

ben dőlt el a tarlón. A kalapját az arcára tette s nyomban elaludt. Még annyit hallott, hogy

Sarudy Pál borjút is vágatott a lakodalomra.

Azzal elaludt.

Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem. [...]

Mikor Kis János felébredt, első dolga volt megnyalni a száját. Álmában lakodalom−

ban volt, s nagyon jól teleette magát. Kedvetlenül gondolt rá, hogy elfelejtett mindent,

azt is, hol volt, azt is, mit evett. Legalább ne ébredt volna fel.

Hozzá volt szokva, hogy neki egész életében mindenről le kell mondani, hát nem soká

sajnálkozott. Másik oldalra fordult, és újra el akart aludni. Nem sikerült. Az arca olyan

vörösre vált a kalap alatt, mint a főtt rák. Lelökte a megfeketült szalmakalapot, s jól esett,

hogy a mezei szellő hűvösen érte a bőrét.

– Egye meg a fene ezt a vén Sarudyt – gondolta magában –, eleget dolgoztam neki

életemben, meghívhatna a lánya lakodalmára. Hadd laknék jól egyszer.

Felemelte a hüvelykujját:

– Lesz húsleves. Jó sárga, zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abból megeszek egy tállal.

És már habzsolta is, szopogatta a sűrű, apró, sárgaszínű tésztacsigákat, amiket

marokszámra eregetett le a nyeldeklőjén.

– Dolgozni emberek! – kiáltotta valaki.

Kis János meg se mozdult. Eszébe jutott, hogy egyszer gyerekkorában valami lakodalom−

ban volt. Rokona is volt az a család, még se kapott az egész lakomából mást, csak tyúklábat.

Tehetetlen harag, vad düh fogta el. A keze ökölbe szorult, s érezte, hogy most olyat,

de olyat tudna ütni, hogy minden törne−zúzna utána.

De a hüvelyke mereven állt, erről lassan eszébe jutott, amire az imént gondolt.

– Azután töltött káposzta... Hatvanat megennék belőle, ... de ha ötvenet nem, egyet se.

– Dologra! – kiabáltak amott.

Ő is feltápászkodott. Éhesnek érezte magát. Odanézett a fekete falu cserépedényre.

Üres... Úgyse volna benne, csak valami lötty.

Megrúgta az edényt; megvetően és dühösen. Annak beszakadt az oldala. Különben

is drótozva volt már, s egy drótszál a bocskorához akadt:

– Üssön meg a guta! – káromkodott Kis János, és lerugdosta a lábáról a kölöncöt. – Már

míg élek, mindig ebbe a szegénységbe kell szuszogni. Az a vén bitang nem fog elhívni.

Egész nap rosszkedvű volt. Észre sem vette senki. Kis János amolyan láthatatlan ember

volt, akit senki sem lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig sem érdekes

ember. Se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett

volna, ami feltűnt volna rajta. Olyan volt, mint egy ember; két szeme volt, meg egy orra.

Bajusza is volt. És sohasem jutott eszébe semmi. Ha reggel volt, felkelt, este lefeküdt; mikor

eljött az ideje, megházasodott. Akkor lakott utoljára jól, beteg is lett tőle. Katona nem volt,

a faluból tízszer se volt kinn, akkor is csak a vásáron. Nevetni csak egyszer nevetett életében

jóízűen, akkor, mikor az apja le akarta őt ütni, amiért megette az egész tál galuskát s amint

feléje sújtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott, s falba vágta a fejét. Bele is halt.

Még ez az egy érdekelte: az evés. [...]

Este, ahogy hazamentek s a gazdának megmondták, mit végeztek – az ő falujukban

mindenki a maga kosztján dolgozott, – azt mondta a vén Sarudy.

– Emberek, asszonyok, hólnap este mindenki eljöhet a lányom lakodalmába. Annyit

ehettek, amennyi belétek fér.

Kis János majdnem elszédült. Valósággal megijedt. Attól ijedt meg, hogy nem bír majd

megfelelni a feladatnak. A többiek ujjongtak, éljeneztek, de ő hallgatott. Ott állt hátul, söté−

tedő este volt, senki se törődött vele. A többiek közt aztán ő is elindult nehézkes léptekkel

hazafelé.

Otthon megette a vacsorát; korpacibere41 volt. Csendesen, szótlanul. Félrerúgta a macs−

kát, amely a lábszárára kapaszkodott, s nyávogott. Nem gondolt semmit. De igen külö−

nösen érezte magát. Mintha nagy, nagy feladat várna rá, a legnagyobb életében. Nem volt

tisztában vele, de félve gondolt a holnapi lakodalomra. [...]

Kinyújtotta a hüvelykujját:

– Először lesz tyúkhúsleves... Ebből megeszek egy dézsával. Elmosolyodott. Arra gon−

dolt, hogy ha egy kádba öntenék azt a sok krumplilevest, köménymagos levest, meggy−,

korpa−, lekvárciberét, meg azt a mindenféle habart lét, amit ő életében megevett – ajajaj,

olyan nagy kád nincs is a világon, még az egri érsek pincéjében sincs olyan hordó. Ha az−

után együtt öntenék azt a jó ételt, amit ő evett valaha – avval talán még az ócska fazék se

lenne tele, amit ma felrúgott a mezőn.

Hirtelen úgy tetszett neki, mintha a lábán volna a bocskor, s érezné, ahogy beleakad

a dróttal az edény. Nagyot rúgott. Ha ágyon feküdt volna, az menten összerogy, de ez a szal−

ma nem sokat törődik az ilyen ficánkolással. Pedig Kis János nagyot rúgott. A szegény−

séget rúgta el magától.

Másnap reggel mogorván ébredt. Ahogy a rossz álmot kidörzsölte a szeméből, tisz−

tán érezte, hogy igen nehéz a melle. Mintha pántok szorítanák.

Összerántotta a szemöldökét.

– Egye meg a fene a vén Sarudyt, ma kieszem a vagyonából. Eleget kapáltam neki.

Nem mert reggelit enni. Ebédre meg se kóstolta az ételt, félt, hogy estére nem lesz éhes. [...]

Összeszorította a fogát, széles erős, nagycsontú állkapcsát és szürke szemeivel mereven

nézett előre. Egy vadállat makacs dühével viaskodott önmagával. De nem evett, megállta.

– Ötven töltött káposztát! – ismételgette magában, s vas elhatározással vágta kaszá−

jával a rendet. Taktusra, mint az aratógép. [...]

41a savanyított korpa levéből készített leves

62

42undorérzet43sertés hátgerince húsostul

63

Végre alkonyodott. Hazamentek a munkából. Otthon már dél óta állott a lakodalom.

Idő sem volt a hozzá készüléshez, le kellett ülni a terített asztalhoz.

Kis János egy zugba került; annál jobb. Falnak veti a hátát, s akkor hadd jöjjön az

ellenség. Ezzel a vak és vad elszánással szállott szembe valamelyik őse egy kétezer

emberből álló török sereggel.

Hozták a levest.

János nem sokallt, nem kevesellt semmit. Jó mély cseréptányért kapott, amit a sza−

kácsné színig öntött neki. Ujjnyi vastag volt a tetején az a sárga zsír, amely már nem is

szakadt karikákra, hanem egybefolyt.

Kis János fogta fakanalát, s nyugodtan, komolyan kezdett munkához. A bele reszke−

tett, s alig bírt uralkodni a mohóságán.

A tizedik kanálnál rettenetes megdöbbenés érte.

Úgy érezte, jól van lakva.

Sápadtság futotta el az arcát. Megérezte, hogy roppant feladatot vállalt magára.

Megérezte emberi kicsinységét. Mint valami szél suhant át agyán a gondolat, hogy nem

fogja megbírni, amit vállalat.

Összerántotta vastag szemöldökét; alacsony homlokán függőleges ráncok gyűrődtek,

széles vasállkapcája összekattant, s nekiült újra a csatának.

Gépiesen, ahogy a kaszát eregeti ívben jobbról−balra, most a kanalat emelte taktusra

a szájához, míg csak a tányér ki nem ürült.

Akkor szédülést érzett és utálatos csömört.42 Az étel túl zsíros volt kiványadt, gyön−

ge, zsírtalan löttyökhöz szokott gyomrának.

Túrós csusza következett. Ízes, tejfölös, töpörtős, kövér. Jól telerakták a tányérát.

És Kis János kivette a sárga csontnyelű törött villát, s ugyanolyan nyugodtan, mint az imént,

ezt is sorra beraktározta. Nem érezte az étel ízét. Nyomást érzett odabent, és szeretett volna

levegőre menni. Vagy legalább káromkodni egy nagyot, keserveset. És végtelen fájdalom−

mal, irigységgel nézett körül a népen. Mindenki vidám volt, nevetett, habzsolt. És ő már tudta,

hogy vége. Ma már evett annyit, mint egész életében egy ülésre szokott. De összecsikorgatta

fogát, s odatartotta a tányérját a harmadik fogásnak. Ez lencse volt orjával.43 Kint, a cselédek

és munkások közt nem tartották meg a szokásos sorrendet, amit odabent a vőfély verssel

szabott meg. Azt adták, ami közelebb esett. Ez ebből evett, az abból. Kis János mindenből.

Így ment ez két óra hosszáig, megállás, pihenés nélkül.

Akkor jött a töltött káposzta.

– Ötvenet! – mondta magában Kis János, és a szemére fátyol szállt.

Nagy darab húsok voltak a töltött káposzták közé téve ráadásnak. És Kis János amint

a három hatalmas töltelék után egy ilyen darab szívós, fövetlen, rágatlan húsdarabot le

akart gyűrni – egyrémülten állt föl. A szeme kidagadt, szinte kiugrott vastag szemöl−

dökei alól, a nyakán az erek kötél vastagra dagadtak.

Utolsó józan eszével kirohant a házból.

Az eperfához ért, mikor megszabadult a bajtól. A torkán szorult darab, amely már

szinte megfojtotta, visszacsúszott a szájába.

64

Szemébe könnyek gyűltek, s állkapcsát olyan keményen vágta össze, hogy éket se

lehetett volna közé verni.

Azzal a szenvedély részegségével mondta el magában:

– Dögölj meg, kutya.

Újra lenyelte a húst.

És most is képtelen volt rá. Megakadt az a torkán, s többet nem ment se le, se föl.

Az ember két keze a levegőbe kapott; sovány hosszú teste megfordult, s hanyatt vágódott.

Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csön−

desedett.

Senki se vette észre hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt. Reggel

felé egy részeg fölbukott benne.

A körorvos másnap fölboncolta, s meg volt győződve felőle, hogy pontosabban és biz−

tosabban megállapította e tragikus hős halálának okát, mint valaha drámaíró tette.

***A másfél nap alatt játszódó történet a szegénység, az örök éhezéstől meggyötört

ember tragédiája. A főszereplő egész egyénisége és lelkivilága eltorzult. Jelentéktelen

ember – ahogy a neve is sugallja, csak az ösztönök által vezérelve él. A mindennapi élet

örömei megszűntek a számára, csak egyetlen egy dolog motiválja: az evés. Ez egész

életének a központi mozgatórugója.

Móricz novellái kedvező fogadtatásra találtak, pályája egyre felfelé ível. Több regé−

nye követi egymást (Sárarany, Az Isten háta mögött), majd 1920−ban megírja a Légy jó

mindhalálig című regényét. A műben gyermekkora elevenedik fel: a valóságos világ

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Jellemezzétek Kis Jánost a mű alapján! Milyen helyzetekben mutatja be az író a fő−szereplő jelentéktelenségét?

2. Az alábbi részletek alapján fogalmazzátok meg, hogy mit tudunk meg a főhős életéről!

„piszokban feketült szalmakalap”

„Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem.”

„Hozzá volt szokva, hogy neki egész életében mindenről le kell mondani, hát nem soká

sajnálkozott.”

„…mégse kapott az egész lakomából mást, csak tyúklábat.”

3. Keressetek groteszk részletet a novellában!

4. Milyen idilli képet tudtok felfedezni a történetben?

5. Mit jelképez az „ócska fazék” a történetben?

6. Miért nem tud örülni Kis János az ételnek? Miért válik „ellenségévé”az ennivaló?

7. Kis János a saját hibájából halt meg. Hol követte el a hibát?

8. Keressétek meg a mű záró részében a novella egyik legjelentősebb mondatát!

Választásotokat indokoljátok meg!

minden szépítés nélkül. Nyilas Misi átéli Móricz lelki viharait és megpróbáltatásait, ame−

lyek végigkísérték az író életét. A mű „pszichológiai gyermekregény”. (Nagy Péter)

Az 1920−as években több regényt is ír, amelyekben felfedezi a XIX. század végi

dzsentri−figurát. Az Úri muri és a Rokonok című regényében hiteles képet fest a kor

magyar társadalmáról.

Móricz saját bevallása szerint legkedvesebb regényének az 1924−ben írt Pillangót tar−

totta. A regény műfaja idill, ezt maga az író határozta meg. A mű a házasságában csaló−

dott Móricz reménykeresését tükrözi. Örömtelennek érzi az életét, csak az újrakezdés

jelentheti a kiutat. Ez az életérzés ihlette a Pillangó című művét. A regényben Darabos

Jóska és Hitves Zsuzsika mély és kitartó szerelmének a története mögött azonban ott buj−

kál a szegénység bemutatása is, bár az író ebben a művében kerüli a naturalista ábrázo−

lást. A fő motívum a szerelem, amely megszépíti a gyötrő szegénységet is.

PPIILLLLAANNGGÓÓ

Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika szerelme

az Alföldön szövődik, ahol mindketten napszá−

mosként dolgoznak. Itt a szerelem kezdetben

egyszerűnek tűnik, de a pár rokonsága nem nézi

jó szemmel a tervezett házasságot, mert úgy tart−

ják, hogy a szegény legény gazdag leányt ve−

gyen el feleségül. A pár Debrecenbe kerül, ahol

egyre távolabb sodródnak egymástól: Jóskát már

csak egy lépés választja el egy gazdag lánnyal

kötött házasságtól, mikor Zsuzsika teljesen két−

ségbeesik. Jóska megölését tervezgeti az esküvői

tömegben egy álarc mögé bújva. Végül azonban

belátja, hogy ennek nincs túl sok értelme.

***

… Zsuzsikának elfacsarodott a szíve, hát még ezt is megéri.

S csakugyan már fel is jött a hold, szép csorba aranyhold, fogyni kezd, későn jön, soká tart.

És jön a kocsi is.

És csakugyan oszlik a vendégség. Kiáll a banda az udvar közepére, s rákezdi a Rá−

kóczi−indulót.

Jóska pedig jön a menyasszonnyal.

Ugyanaz a prémes szürke bekecs van rajta, amiben a moziba volt, s a kalapja is úgy

szemébe húzva.

De egy hangot se szól, nem duruzsol, nem mizserál annyit, mint akkor az ő fülibe. Épp

ott megy el előtte, és ő csendesen, mintegy varázslatban, kinyújtja a kezét, s most mintha

a pillangó kirepülne belőle! „Ne ereszd el!…” hallja a Jóska hangját. „Vedd le a fejit…

Hogy ne tudjon repülni… Ha valamit megfogsz, az többet ne szálljon el a kezedbül.”

Pillangó, magyar tévéfilm, 1970

Zsuzsika (Venczel Vera)

65

66

És íme, íme egyetlen tiszta szerelem, mindennél fájóbb szerelem az elszállt pillangó utáni

sóvárgás. És ő kinyújtja, és ráteszi a fiú vállára.

Mintha lidérc volna. Jóska visszafordul, rögtön megérezte, mintha villám csapott

volna bele, de ő már vissza is vette a kezét, és a legény értetlenül bámult a csúnya fehér

fogú, vigyori fekete néger álarcra.

Azzal megnyugodott, hogy semmi, s felsegítette az asszonyt a kocsiba. Akkor ő is

fellépett a kerékre, hogy mellé ül.

S akkor Zsuzsika felemelte a kezét az elszállt pillangója után, és elsikoltotta magát

panaszosan, keservesen, mint egy csecstől elszakított kismalac, kisgyerek:

– Joóska!!!

A legény kiegyenesedett, megfagyott a vére.

Zsuzsika letépte az álarcát, és kitárta a kezét a legény után.

– Megájj csak, hé – szólt a legény a kocsisnak, s leugrott a szekérről.

Szörnyű izgalom, zavarodás.

– Hát te meg itt vagy! – mondta a lánynak.

Azzal ölbe kapta, összecsókolta, s visszaszólt a kocsira.

– Mán engedelmet kérek, tésasszony, én nem megyek tanyára! Szeginy legíny vagyok,

szegíny jányt akarok! Isten áldja.

Ezzel a kis maszkával úgy eltűnt a tömegben, a holdfény kétes világán, hogy bottal

se tudták ütni a nyomát.

És szaladt, szaladt, mint boldog kísértet a boldog teherrel, ki a világbul, és mintha

szárnya nőtt volna, repült, repült. Jaj be jó, jaj be jó…

És muzsika szólt felettük, a hulló hó édes muzsikája; angyalok röpködtek s tündérek

csipogtak a lelkük fölött:

– Kajdásznak.

– Azér van torkuk…

– Vedd le a fejit…

– Akkor nem tud repülni…

– Nem is… Nem is… Amit egyszer megfogsz, ne repüljön többet ki a kezedbül…

A szívük muzsikált, és a testük görcsösen ölelte egymást.

És a hó vastagon hullott a debreceni kövér házakra, angyalok rázták boldogan, ragyo−

gón, és tündérek csengettek víg muzsikát.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. A pillangó megjelenése keretet alkot a regényben, kezdő és záró motívum is egyben.Olvassátok el a regény első fejezetét, majd magyarázzátok meg a jelentését a történetben!

2. Keressetek bizonyítékot az olvasott részletben arra, hogy a két szerelmest elválasztha−tatlan érzelmek fűzték egymáshoz!

3. Értelmezzétek az alábbi részletet!„…egyetlen tiszta szerelem, mindennél fájóbb szerelem az elszállt pillangó utáni sóvárgás.”

4. Értelmezzétek a „boldog teher” kifejezést! Stilisztikailag milyen szóképnek felel meg?

5. A szövegkörnyezet alapján próbáljátok kitalálni, hogy mit jelent a „mizserál” szó!

Az 1940−es évek sok új témát tartogatnak az író számára. 1941−ben megjelenik

a Csibe gyermekkorát bemutató Árvácska című regény, amely a lány elbeszélései alap−

ján készült. Ennek köszönhetően Móricz szinte a szemtanú hitelességével írja le Csöre−

Csibe megdöbbentő életét, amely egyben súlyos társadalomkritikát is hordoz magában.

Írói pályájának utolsó szakaszán egy régóta szövögetett nagyszabású tervbe kezdett:

háromkötetes regényciklust tervezett a híres betyárról, Rózsa Sándorról. Az első kötet –

Rózsa Sándor a lovát ugratja – 1941−ben készült el. A Szegeden és környékén játszódó

regény Móricz remekműveinek egyike. Rózsa Sándor tipikus népi hős, aki csikós−

legényből lett betyár. Megszökve a szegedi börtönből bandát alakít, azzal járja a pusztát,

és ahol kell, ott igazságot szolgáltat. A történet mellett azonban a regény fő erőssége

a hiteles táj− és korrajz, amely alapján pontos képet kapunk Szeged és környékének tár−

sadalmi és közigazgatási viszonyairól. A pusztáról, ahol ember alig jár, és Szegedről,

ahol a városi kisnemesek szipolyozzák ki a szegényebb rétegeket. Rózsa Sándort már−

már lírai hősnek festi meg az író, akit a családja iránti szeretet és a szerelem motivál.

A trilógia második részét – Rózsa Sándor összevonja szemöldökét – Móricz nem tartot−

ta teljesen befejezettnek, a tervezett harmadik részt pedig már el sem tudta kezdeni.

MMEEGGBBOOKKRROOSSOODDOOTTTT LLÓÓ

Rózsa Sándor letekerte a karikást, megforgatta a feje fölött, s retteneteset durrantott

vele. De ettől a fiatal ló, aki még nem volt hozzászokva a durrogtatáshoz, mögijedt, kiug−

rott. A legény belevágta a sarkát a vékonyába. A ló ugrált, és a másik lovat, a Csillagot

is magával rángatta. A meg szintén megkavarodott, az is elkezdte cifrázni. A lovas most

ráfeküdt a tomboló csikó nyakára, s mintha a fa ágán ülne, a hintázó kötelét oldaná le,

eloldotta Csillag nyaklóját, eleresztette. A Csillag el is szaladt, nekivágott a pusztának,

nem is lehetett tudni, merre megy.

Nem is törődött vele, hanem ahogy magában maradt a pejkóval, hát ennek oskolát akart

adni. Vette a kurta korbácsát, a kancsukát, s verni kezdte vele a lovat. Nem haragból. Ész−

szel. Elébb a farát verte, de oly keményen, hogy felrepedezett annak a szőre szálán a por.

A ló egyre jobban megbomlott. A legény mintha hozzá lett volna nőve.

– Fogsz te énalattam ugráni? A zanyád... erre−arra...

Most mind kényesebb helyeken vagdosta. A hasa alatt, a két hátulsó lába közt. Sűrűn,

keményen, mint a jégeső. De úgy, hogy aztán nyoma ne maradjon. A ló egészen meg volt

őrülve. Két lábra állott, de a legény a szíját oly keményen tartotta, hogy a ló visított a hör−

géstől. Körbe−körbe vágtatott, nem tudott kirohanni az udvarból, mert mikor már az udvar

szélén volt, a lovas mindig meg tudta fordítani, s bent rajcsúroztak a tágas nagyudvaron.

De addig, addig vége nem akart szakadni.

A lovat meg kell törni.

Egész úton jól viselte magát, most ütt itt ki rajta a szűz makrancoskodás. Nem hagy−

hatja az öccsére. Bandinak már készen kell adni a lovat. Ez az ő dolga, ezt neki kell el−

végezni. Hát pihenés nélkül csak vágta. Vágta, ahogy csak kell. Nem fertályévenként hu−

szonötöt, eccerre kiadta neki az ötszáz ütést vagy tán ezret. Addig vágta, hajtotta, rohant

vele, de a ló soha nem tudott belerohanni se a színbe, se a disznóólba, se fedél alá, karám−

67

ba, se az ágasfába; egyáltalán semmi kárt nem tudott tenni magában, mert vasmarokkal

tartotta, osztán annak, akárhogy meg is volt vadulva, ott kellett menni, ahol ő akarta.

A lány berohant a konyha ajtaján a rettenetes vadság elől, onnan kukucskált ki, már

látni se bírta, mit csinál ez a szörnyű vadember avval a lóval. Csak kimeredt a szeme, és

nézett irtóztató rémülettel, egész teste úgy reszketett, mint a csikóé; amikor a ló végre

végképp kimerült, letört, térdre csuklott, és kínjában messze kinyújtotta a nyelvét, a taj−

ték szakadt róla, és minden erejét elvesztette, ledőlt a földre, hanyatt vetette magát, ott

kezdett el vonaglani, akkor a lány sikoltani kezdett a legényért, hogy úgy látta, azt a ló

maga alá gázolta, de alig nyitotta ki a szemét, már a legnagyobb ámulattal látta, hogy az

most is talpon van, és a rugódozó lovat addig veri, amíg az egészen el nem veszti az ere−

jét. Még egyszer lábra akart állni, de nem bírt, ott az udvar közepén kétszer−háromszor

is lerogyott, végre tajtékot túrt, lihegett, mint egy megszúrt disznó, s a legény, az meg ott

állott mellette, s kis szavakat kezdett neki mondani, füttyentgetett és csiccsentgetett a

nyelvével, s mikor a ló már megadta magát s elfeküdt a földön, mint egy hulla, akkor

ráhajolt, megveregette a fejét, a nyakát, simogatni kezdte: akkor a ló újra felrobbant, újra

lábra állott, újra vágtatni kezdett, a legény újra utána, a kötőféket egy percre el nem

eresztette, újra megverte, de már nem olyan vadul, hanem szinte békítve és szelídítve.

S folyton morgott felé, csitító hangokat és kis szavakat, dürrögve és anyáskodva.

Aztán a ló megadta magát sorsának.

Megállott. Leeresztette a fejét. Minden tagja, minden izma reszketett, facsaró tajték.

– Jó van, kis lovam, jó van, bogaram, jó van, kedvesöm, angyalom, gyünyörűségöm.

S otthagyta a lovat magában.

A ló megérezte, hogy szabad, abban a pillanatban kivágott, hogy elszalad. De a fiú

már rajta volt, elkapta a kantárt. Mire a ló szembefordult vele, mint egy farkas, rá akart

rohanni. Juliska újra sikoltott, mintha üt ölnék. De a legény újra elfogta, újra kancsukáz−

ni kezdte a lovat, mire az kínjában, dühében, erőtelenségében, végre megadta magát.

Se le nem dőlt a földre, se nem háborgott tovább, állott lehajtott fővel, végig−végig resz−

ketve, de tűrte a verést, s mikor a tanítómestere már maga is kimerült, ott maradt állva,

mint egy kimustrált remonda44.

Most már el lehetett ereszteni a kötőfékszárát.

Rózsa Sándor a kúthoz ment, fogott egy vödör vizet, hozta és végigöntötte a lovon.

A ló már nem bánta, már akármit lehetett vele csinálni.

Tűrte, mint a hulla.

Egyik vödör a másik után, csak úgy zúgott végig a lovon a víz, s nagy tó kerekedett

az udvar derekán, amiben a harminc kacsa vígan ellubickolhatott osztán.

Most a legény megölelte a kis ló nyakát, megcsókolgatta, megbirizgálta, simogatta.

Veregette, dürrögött neki, szerelmes hangokat adott.

– Jó van, Pejkó. Jó ló vagy. Erős ló vagy. Bírós vagy. Embör lösző.

A ló úgy állott a négy remegő lábán, csak fújt, csak fújt, csak lihegett. Léhogott és

fújt és szuszogott és alig bírt élni.

A legény otthagyta, ment be a házba.

44fiatal, még nem tanított katonaló

68

Móricz Zsigmond regényeit és novelláit

több ízben is filmvászonra vitték: az 1930−as

évektől kezdve olyan rendezők, mint Ranódy

László (Légy jó mindhalálig, Árvácska), Bán

Frigyes (Úri muri), Máriássy Félix (Roko−

nok). A Légy jó mindhalálig és a Rokonok

kétszer is feldolgozásra került, ez utóbbit

legutoljára 2006−ban filmesítette meg az

Oscar−díjas rendező, Szabó István.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Magyarázzátok meg, hogy mit jelent egy lovat betörni!

2. Válasszátok ki a helyes megoldást!Mennyi egy fertályév?

a) egy év b) fél év c) negyed év

3. Keressétek ki a novellából, hogy mely szavakra illenek az alábbi magyarázatok! Segítségetekre lehet a Magyar Néprajzi Lexikon is!

a) az állat hasát borító bőr

b) a lovak fejére való kantárszerű kötél

c) vastag szíjból készített korbács

d) a ló habzó verítéke

e) az állatok terelésére való kötélből vagy szíjból készített eszköz

f) kötél vagy szíjhurok a ló nyakán, amit a kocsi rúdjához erősítenek

ÉRDEKESSÉG

Az író lánya, Móricz Virág 1953−ban jelenteti meg az Apám regénye című művét, amely−

ben így emlékezik vissza édesapjára és a művek keletkezésére:

„Tele volt a ház családdal, lármával. Őt ez nem zavarta, kívánta, szerette. Hajnalban

kelt, háromkor, négykor, odaült az írógépe elé és verte, hogy jobban csattogott, mint abla−

ka előtt a sárgarigók. Mire a ház felkelt, már túl volt egy folytatáson, mire reggelihez ültünk

a verandán, már egy sort aludt is a kényelmetlen kis karos díványon, s frissen ült közibénk.

De különös lehetett neki nézni a nagy családot, a jelent a múlt után.

Nem szerette, ha valaki belenéz az írásába, még azt se, hogy az újságfolytatásokat olvas−

sa. Sose tűrte, hogy a jelenlétében valaki az írását olvassa, azt se, hogy beszéljen róla.

Nevetett, elhessentette a szót. Sose beszélt arról, amit írni akart: »ha elmondom, nem írom

meg«. De beszélt sokat a környezetről, melyben regénye lejátszódott, ahonnan kiemelte

a lényeget. Különösen este, mikor a gyerekek eltűntek a verandáról, csak a felnőttek

üldögéltek a nagy asztal körül. Fel−le s körbe járt, hátratett kézzel, hirtelen nagy mozdula−

tokkal, nevetett, lelkesedett, szenvedett, suttogott és kiabált.”

Rokonok, 2006

Kállai Ferenc, Csányi Sándor, Tóth Ildikó

69

JJUUHHÁÁSSZZ GGYYUULLAA((11888833––11993377))

ÉRDEKESSÉG

Olvassátok el Juhász Gyula visszaemlékezéseit a Négyesy−féle szemináriumokról!

„Van a budapesti magyar királyi tudományegyetem bölcsészeti fakultásán egy állandó

irodalmi szeminárium, amelynek hivatalos neve: Magyar stílgyakorlatok. Vezető tanára

Négyesy László. Ennek az irodalmi szemináriumnak én nyolc szemeszteren át voltam buzgó

és tevékeny hallgatója, vagy hat szemeszteren át pedig titkárja is. […] A padokban diákok

és diáknők ültek, akikből idővel a mai magyar irodalom javarésze rekrutálódott.45

Kosztolányi Dezső egy őszi délutánon mutatkozott be nekem, a titkárnak, és jelentette, hogy

Baudelaire−fordításokat akar fölolvasni. Babits Mihály szintén fordításokkal kezdte, de ő

Baudelaire mellé Goethét is fölvette, akinek Parlagi rózsáját olyan szemérmesen és olyan

énekelve olvasta föl, hogy a lányok megmosolyogták. Ma Budapest legnagyobb sikerű

fölolvasó estélyén olyan tapsokat kap, mint a fergeteg. […] Négyesy nagyon kedves, jó−

szívű tanárunk volt, végtelenül előzékeny, az ifjúságot megértette, és a tehetséget meg−

becsülte. Bizonyos, hogy konzervatívabb volt, mint mi, és nem mindig osztotta nézeteinket,

de hiszen mi az irodalmi forradalom zászlóját bontogattuk akkor, fiatalságunk boldog

májusában. Az új magyar irodalom nevében hadd köszöntöm őt, az új rendes akadémikust;

én a vén diák, a régi titkár.” Szeged és Vidéke, 1918. május 4.

45toborzódott

70

„Van életünkben egy nagy pillanat,

Mikor érezzük, mégis érdemes volt,

Ragyog a szemünk és ragyog a mennybolt

S mi elfelejtünk minden árnyakat.

Lehet, hogy minden káprázat csupán

S az ember egy bús életen keresztül

E pillanatot keresi, mely eltünt

S hiába néz az elillant után.”(Juhász Gyula)

Juhász Gyula a Nyugat első nagy nemzedékének a tagja. Tragikus élete nem adott elég

teret a kibontakozásának. Költészete igazi hangulatlíra, verseiben az impresszionizmus

uralkodik. Költeményeinek alapmotívuma a magány és a boldogságkeresés, pesszimista

világnézete a versekben köszön vissza.

Szülővárosa Szeged, ahol egészen a gimnáziumi tanulmányok végéig marad, majd

a budapesti bölcsészkar hallgatója. A Négyesy−szeminárium egyik legműveltebb, a fiatal

költőnemzedék egyik legígéretesebb tehetsége.

Tanulmányai végeztével az ország legkülönbözőbb tájain kapott tanári állást, többek

között Máramarosszigeten, Léván (Levice), Nagyváradon és Szakolcán (Skalica).

71

1908 és 1911 között, Juhász Gyula nagyváradi tartózkodása idején, a város egy pezs−

gő szellemi élet központja volt. Itt adták ki a Holnap című antológiát is, amely Juhász

Gyula versei mellett többek között Ady Endre és Babits Mihály költeményeit is tartal−

mazta. A költő így ír a versgyűjtemény jelentőségéről 1918−ban a Délmagyarország

című folyóiratban: „…Csakhamar egy új mozgalom is erősítette a Nyugat törekvéseit,

egy vidéki antológiának, a nagyváradi Holnapnak megjelenése és küzdelme az irodalmi

maradisággal. A Holnap adta a magyar nyilvánosságnak Babits Mihályt és Balázs Bélát,

és a Holnap révén nyert országos elismerést Ady Endre költészete.”

Ebben a városban ismeri meg a költő Sárvári Annát. A nem túl jelentékeny színésznő

és Juhász Gyula között nem alakul ki komolyabb kapcsolat. A körülrajongott nő igazá−

ból nem méltatta figyelemre a csöndes és visszahúzódó költőt. Juhász Gyula tudatában

volt ennek, Anna személye mégis egész életére kihatott. Az örök emlékezés szimbólu−

mává vált számára, idealizálta, eszményítette a nőt. Szerelmes verseit nem is konkrétan

hozzá írja, ezek inkább Annáról szólnak, illetve a költő sokáig táplált érzéseiről. Juhász

Gyula mintegy 70 versben idézi fel Sárvári Anna emlékét.

A Milyen volt… kezdetű költemény a Szakolcán eltöltött évek alatt született. Az örök

magánytól szenvedő költőben újra élednek a régi emlékek, Anna alakja hosszú idő után

újra felnagyítódik. A vers az impresszionista líra egyik legszebb darabja. Egyszerű, meg−

ható, a természeti képek mindenki számára érthetően fejezik ki a költő érzéseit. A táj a vers−

ben Anna alakját testesíti meg. A több év távlatából emlékező költő három évszak szép−

ségén keresztül látja szerelmét. A nyár, az ősz, a tavasz három érzést vált ki: a boldogságot,

a búcsúzás feletti keserűséget és végül a reményt. Mindhárom versszakban megtalálható

a kérdező forma, amely a múltbeliségre utal. A válasz mindháromszor: „nem tudom már”.

A költő a táj látványán keresztül elhalványuló emlékek után kutat, a vers hangulati alá−

festését szinesztéziák, jelzők és alliterációk segítik.

MMIILLYYEENN VVOOLLTT……

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsúzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.Sárvári Anna

AANNNNAA ÖÖRRÖÖKK

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult

arcképed a szívemben, elmosódott

a vállaidnak íve, elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad

az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

ma már nem reszketek tekintetedre,

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

ne hidd szivem, hogy ez hiába volt

és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

nyakkendőmben és elvétett szavamban

és minden eltévesztett köszönésben

és minden összetépett levelemben

és egész elhibázott életemben

élsz és uralkodol örökkön. Amen.

Az Anna−szerelem lezárásának tekinthető az Anna örök című költemény, amely megis−

merkedésük után csaknem két évtizeddel keletkezett. Már a cím is állítás: Anna, illetve az

Anna−élmény örökkévalóságát bizonyítja. A 18 soros vers – annak ellenére, hogy nincsen

versszakokba tagolva – három szakaszra bontható. Az első 6 sor a múlt emlékképeit idézi

fel csupa múlt idejű ige (elmaradtál, elfakult, elmosódott, elsuhant) segítségével. Anna

eltűnni látszik a költő életéből. A költő nyugodt, beletörődő hangvétele azonban csak lát−

szólagos. A második szakasz a jelen állapota, a záró része viszont ellentmondásos: „,…ó de

mégis/ne hidd szivem, hogy ez hiába volt...” A harmadik szakasz a hibák felsorolása.

A költő sugallja, hogy ezeknek az okozója Anna, tehát mégsem tudja őt elfelejteni. Az utol−

só – és egyben mind a mai napig legvitatottabb – sor litániaszerű. Imaformát kölcsönöz a

versnek, isteni magasságokba emelve Annát. Érdekessége a sornak, hogy az elmúlt évek

kiadványaiban a költemény az „Amen” szóval zárult, míg a költő eredeti kéziratában az

„Anna” szó szerepel végszóként.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Nevezzétek meg a költői eszközöket!

dús kalász; sárguló nyár; bágyadt búcsuzó; szeme színére; hangja selyme; meleg szava;

mely messze, mint az ég

2. Milyen hangulati ellentéteket fedeztek fel a költeményben?

72

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Állapítsátok meg, hogy milyen költői eszközök rejtőznek a kiemelt részekben!

„Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult

arcképed a szívemben, elmosódott

a vállaidnak íve, elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad

az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

ma már nem reszketek tekintetedre,

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból…”

2. Derítsétek ki, hogy a vers melyik sorában rejtőzik a latin „Juventus ventus” kifejezés

magyar megfelelője! Használjátok az internetet!

Juhász Gyula költeményei között több tájvers is szerepel, amelyekben a harmónia,

a csendes melankólia érvényesül a legerőteljesebben. A Tisza−part, Szeged környéke

költeményeinek állandó színtere, de visszaköszönnek a szakolcai hegyek szépségei is.

A költő felfedezi a tájat, az impresszionizmus stílusa a mérvadó. A Magyar táj, magyar

ecsettel a szülőföld iránti szeretet szép megnyilvánulása, bár nem nevezhető tájversnek

a szó hagyományos értelmében. A szonettben a valóságos környezet látványa és a költő

belső érzései keverednek.

MMAAGGYYAARR TTÁÁJJ, MMAAGGYYAARR EECCSSEETTTTEELL

Kis sömlyék46 szélin tehenek legelnek,

Fakó sárgák a lompos alkonyatban,

A szürke fűzfák egyre komorabban

Guggolnak a bús víz holt ága mellett.

Távolba néznek és a puszta távol

Egy gramofon zenéjét hozza nékik,

Rikácsolón, rekedten iderémlik,

A pocsétában egy vén kácsa gázol.

Az alkonyat, a merengő festő fest:

Violára a lemenő felhőket

S a szürke fákra vérző aranyat ken,

Majd minden színét a Tiszának adja,

Ragyog, ragyog a búbánat iszapja.

(Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem.)

73

46sömlyék – semlyék. Süppedékes, ingoványos hely, vizenyős kaszáló, legelő

Juhász Gyula szakolcai tartózkodása után a makói főgimnáziumba került, majd a hú−

szas évektől újságíróként dolgozott. 1929−ben a Baumgarten−díjat47 is megkapta. 1907−től

1935−ig nyolc kötete jelent meg, többek között a Juhász Gyula versei, az Új versek, a Késő

szüret stb. A harmincas évektől azonban már hosszabb időre elhallgat. Kedélyállapota

egyre rosszabbodik, többször kísérel meg öngyilkosságot. Rédey Tivadar színház− és iro−

dalomkritikus így írt róla a Nyugatban: „Juhász Gyulát nem az alkotás ereje hagyta el,

hanem – néha fájdalmasan hosszú időre – a hite ebben az erőben, s talán a ked−ve is, hogy

erejét az alkotásban lemérje.”48 Az 1935−ben megjelenő Fiatalok, még itt vagyok című

kötetében még „önmagát híven és tisztán bederengi”,49 majd 1937−ben önkezével vet véget

az életének.

EEGGYY HHAANNGGSSZZEERR VVOOLLTTAAMM……

Egy hangszer voltam az Isten kezében,

Ki játszott rajtam néhány dallamot,

Ábrándjait a boldog szenvedésnek,

Azután összetört és elhagyott.

Most az enyészet kezében vagyok

De fölöttem égnek a csillagok.

KKÉÉRRDDEEZZZZ--FFEELLEELLEEKK

1. Milyen a költemény szerkezeti felépítése?

1–2. versszak:

A Tisza környéki táj bemutatása színek és hangok felidézésével. A modern város zajai

keverednek az elmaradott falu hangjaival. A költő komor képekkel mutatja be a valóságot.

3–4.versszak:

A költő saját érzéseit vetíti ki, a színvilág megváltozik: a sárgából arany lesz. A fakó tá−

jat is szépnek látja, mert magyar szemmel nézi („Ragyog, ragyog a búbánat iszapja…”).

2. Mire utal a zárójeles mondat a költemény végén?

Juhász Gyula egyik kedvelt verslezárása, a költő zárógondolata.

3. Mi a költemény versformája?

A versforma szonett.

FFEELLAADDAATTCsoportosítsátok a versben szereplő költői eszközöket az alábbi oszlopok szerint!

jelző megszemélyesítés alliteráció ismétlés

Dolgozzatok a füzetben!

47Baumgarten Ferenc irodalomkritikus által alapított irodalmi díj, amelyet a „szűkölködő magyar írók

gondjainak enyhítésére” hozott létre48Nyugat, 1935; 9. szám49u.a.

74

FFEELLAADDAATTOOKK

1. a) Készítsétek el a következő táblázatot a füzetbe, majd töltsétek ki az alábbi versrész−

letek alapján! Ügyeljetek arra, hogy egy−egy költői eszközből több is szerepel egy

részleten belül!

b) Olvassátok el a versek teljes szövegét! Használjátok az iskolai könyvtárat vagy az

internetet!

A költői eszköz megnevezése Verscím Részlet

megszemélyesítés

szinesztézia

jelző

metafora

hasonlat

felkiáltás

alliteráció

szóismétlés

2. Kiről írhatta Juhász Gyula az alábbi sorokat?

„… ő a magyarságnak félszázad óta legnagyobb és az egész világnak is egyik leg−

különb poétája. Amit ő az életről és annak minden titkairól, a szerelemről és halálról,

a vérről és aranyról, a magyarságról és emberségről, háborúról és forradalomról új

lélekkel és új hangon énekelt, az a költészet bibliájában minden idők számára lángoló

betűkkel írva marad”.

„És nézem, nézem, hogy az esti felleg

Hogy indul el a hallgatag hegyeknek.

S a fáradt csónak vajjon hova ballag

És töredéke honnan jő a dalnak?

S túl hangokon és gyászos jegenyéken

Bús csillagom hol jár a néma égen?”

(Tiszai tájak)

„A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.

(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.)

Kaszálók illatát üzenik esti rétek.

(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)

A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.

(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)

Őszünk be közeleg, falevél földre téved.

(Annára gondolok és siratom magam!)”

(Nyár)

„Pipacsot éget a kövér határra

A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.

A Tisza szinte forr, mint néma katlan,

Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sápadt türkisz égnek,

Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.”

(Magyar nyár 1918)

„Isten veled! Ma oly dal kél szívemben

Mint boldog visszhang bús szőlőhegyen,

Mely várni fog fagyos, fehér telekben

A szőke napra vár.

Isten veled napom, egyetlenem.”

(Annának, utolszor)

„Brummog a bőgő, elhervad a hold,

Fenékig issza a vőfély a bort,

Már szürkül lassan a ködös határ,

És a határban a Halál kaszál...”

(Tápai lagzi)

75

76

„Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.”(Babits Mihály)

Ady Endre mellett a korszak másik legmeghatározóbb egyénisége Babits Mihály.

Költő, regényíró, műfordító, kritikus, irodalomtörténész. Költészete bölcseleti jellegű,

a vers személyességével szemben a nyelvi megalapozottságra helyezte a hangsúlyt.

1883−ban született Szekszárdon értelmiségi50 családban, de életének csak első pár évét

töltötte itt, mert a család először Budapestre, majd Pécsre költözött. A vakációit azonban

Szekszárdon töltötte. Az itt eltöltött időszak emlékeit egész életében magával hordozta:

„…Ház, pince, istálló, félszer, körülötted régi kert,

Elül a mi házunk, emeletes, de mégis fehérre meszelt

zöld ablakokkal; oldalt a szomszédé, alacsony, falusi, nádfödeles

(hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam, ki nyilazva les!)

Kert mögött az udvar, a régi félszer ott áll az udvaron

négy vályogoszlopon, benn mosókemencze, mángorló, ócska lom.

A vályogról hull a mész. Az istálló is ott van, rég üres, törött az ablaka:

nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha…”(A régi kert)

Tanulmányait Budapesten és Pécsett végezte, majd a budapesti egyetemen tanári

diplomát szerzett. A Négyesy−féle stílusgyakorlatokon főleg műfordításaival tűnt fel.

Az ország különböző pontjain tevékenykedett tanárként, elsősorban Baján, Szegeden és

Fogarason. A fogarasi időszakra így emlékezik vissza:

„Három évig éltem Fogarason. Fogaras a régi Magyarország délkeleti csücskében

feküdt, a természetes határt alkotó havasok alatt. Még a boldog, történelem előtti időben

volt ez, a magyar földet egyetlen testként tartottuk számon, szinte mintha egy élőlény

volna. Aki akkoriban már újságot olvasott, jól emlékszik az időjárás−jelentésekből, hogy

az ország leghidegebb pontja Botfalu volt, nyomban utána Fogaras következett. Fogaras

messze volt. Mondhatnám, távol sarkvidékén e magyar glóbusznak.”

BBAABBIITTSS MMIIHHÁÁLLYY((11888833––11994411))

50felsőfokú végzettséggel rendelkező személy

Annak ellenére, hogy Babits valóságos száműzetésként élte át a fogarasi gimnázium

tanáraként eltöltött három évet (1908–1911), ez az időszak munkássága szempontjából

nagyon termékenynek bizonyult. Önszorgalomból megtanult görögül, és több mint fél−

száz verset írt. Juhász Gyula meghívja őt a Holnap antológiába, majd Osvát Ernő is fel−

figyel rá. Budapestre visszakerülve a Nyugat állandó munkatársa lesz, majd később

a főszerkesztője is. Elismertsége nőttön−nőtt, rendkívül sokat dolgozott. Kötetei (Levelek

Iris koszorújából, Herceg, hátha megjön a tél is, Recitativ) egymás után jelentek meg,

emellett több irodalomtörténeti tanulmányt is írt.

MMEESSSSZZEE...... MMEESSSSZZEE......

Spanyolhon. Tarka hímü rét.

Tört árnyat nyujt a minarét.51

Bus donna barna balkonon

mereng a bibor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek.

Sötét ég lanyhul fülleteg.

Szökőkut víze fölbuzog.

Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,

ködöt pipáló bús orom.

A lég sürű, a föld kopár.

Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.

Sikló. Major felhők felett.

Sötétzöld völgyek, jégmező:

Harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:

emeletes tető, faváz.

Cégérek, kancsók, ó kutak,

hizott polgárok, szűk utak.

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.

Mennyi kirakat, mennyi kép!

Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:

masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.

Sok kormos kémény füstölög.

Kastélyok, parkok, labdatér,

mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,

sötétkék vízbe durva folt.

Nagy fák és kristálytengerek,

nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,

Ó mennyi messze szép vidék!

Rabsorsom milyen mostoha,

hogy mind nem láthatom soha!

51muszlim vallású országokban a mecset vagy a dzsámi mellé épített torony, ahonnan imára hívták

az embereket

77

78

A Messze−messze költemény Babits első kötetében (Levelek Irisz koszorújából) jelent

meg. A vers igazi művészi bravúrnak tekinthető. A költő egy−egy tipikus vonást felvil−

lantva tárja elénk Európa egyes országait, bemutatva ezzel széles körű tájékozottságát is.

Érzelmi−hangulati telítettség jellemző az egész költeményre. Az első strófa például kivá−

lóan érzékelteti a spanyol kultúra szenvedélyességét, míg Olaszország és Görögország

bemutatásában történelmi utalások rejtőznek. Babits a költői eszközökkel – szóhalmozás,

felsorolás, felkiáltás – hol lassítja, hol pedig gyorsítja a ritmust. Az utolsó versszakban

a leíró költemény hirtelen személyes jellegűvé válik. A költő „belép” a versbe, az elvá−

gyódás hangulatával zárja a leírások sorát.

Babits – sok kortársával ellentétben – már a kezdetektől fogva háborúellenes volt.

Az első világháború idején egyik versének (Játszottam a kezével) egy sora miatt haza−

fiatlansággal vádolták, sajtóhadjárat indult ellene. A Háborúk háborúja című tanulmá−

nyában így fejti ki a véleményét:

„Elfogadtam a borzalmakat a kultúra kedvéért, s most a borzalmak elborították a kul−

túrát! Elfogadtam a háború veszélyét mint a kaland egy elemét az életben, mert a kaland

szabadságot és lehetőséget jelent. De most itt volt maga a háború mint csupa rabság és

kilátástalanság. A dicsőséges vagy félelmes csoda helyett, mely kiemelné a lomha életet

sarkaiból, csak vak és tehetetlen sodródást hozott, egy unt és átkozott végzet áramában.

Kérlelhetetlen, mindent elborító, az egész életet lenyűgöző végzet volt ez! Egyetlen bol−

dogság maradt, kimenekülni belőle, ha csak órákra is. S egyetlen hely, ahova menekülni

lehetett: a fantázia, a lélek birodalma.”

Babits Mihály a Herceg, hátha megjön a tél is című kötetében a klasszikus versfor−

mák felé fordul. Ennek egyik példája az Új leoninusok című költemény.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Az első strófa utolsó két sorában keressétek meg az alliterációt, illetve figyeljétek meg

a szavak hangzását! Mit tapasztaltok?

„Bus donna barna balkonon

mereng a bibor alkonyon.”

2. Állapítsátok meg, hogy a harmadik és a hatodik versszak közül melyik a lendületesebb

ritmusú! Mi alapján érezhető a különbség?

3. Melyik versszakokban találtok utalást a kereskedelemre, a sportra, illetve az iparoso−

dásra?

4. Olvassátok el a Játszottam a kezével című verset! A költeményt keressétek ki például

a www. epa.oszk.hu internetes oldalon! Melyik lehet az a sor, amelyik miatt megvá−

dolták Babitsot? Válaszotokat indokoljátok meg!

ÚÚJJ LLEEOONNIINNUUSSOOKK

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,

gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.

Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,

csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.

Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;

szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.

Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;

sír és fél a világ; jer velem árva virág.

Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!

Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.

Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.

Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.

Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket

a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.

A költemény szerkezetileg két részre bontható:

1. rész (1–8. sor) 2. rész (9–16. sor).

Tájleírás: Szerelmi idill:

Leoninusnak nevezzük a rímes disztichont. Jellemzője, hogy a sor

közepe és a sor vége rímel.

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

– ∪ ∪ / – ∪ ∪ / – ∪ ∪ / – ∪ ∪ / – ∪ ∪ / – – /

hallgat az es t e l i tá j , ballag a kései nyáj.

– ∪ ∪ / – ∪ ∪ / – // – ∪ ∪ /– ∪ ∪ / –

• az alkonyat képei, az állatok nyugovó−

ra térnek;

• színek: szürke, kék;

• közelgő vihar, a fények, a színek és

a hangok megváltoznak;

• a vihar leírása

• ellentét a külső és a belső világ között;

• régies hangnem;

• összhang a szerelmespár között;

• az alliterációk szerepe: feloldják

a vihar komor hangulatát;

• utolsó sor: a teljes harmónia elérése

79

80

Babits Mihálynál nem beszélhetünk szenvedé−

lyes szerelmi költészetről, „Gyöngéd szépség−

tapogatás, ez a szerelmi lírája.” (Benedek Marcell)

1921−ben megnősül, feleségül veszi Tanner

Ilonát, aki Török Sophie álnéven maga is ír verseket.

Babits Szerelmes vers című költeménye a költő

egyik nyelvi bravúrja. A mű központi metaforája

a tó, ehhez hasonlítja kedvesének a szemét. Mély

érzelemmel ír le mindent, ami csak az eszébe jut

róla, a szürke szem az érc és a fém látványát idézi

fel benne. A második versszakban ezt boncolgatja,

míg a záró strófában újra a szerelem érzését hang−

súlyozza.

Török Sophie, Babits Ildikó és

Babits Mihály

esztergomi házuk kertjében,

1930. július 6−án

Babits Mihály és Török Sophie

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Keressetek példákat a költeményben a régies hangnemre és az alliterációkra!

2. Jelöljétek meg az alábbi 4 sor verslábait! Dolgozzatok a füzetben!

„Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;

sír és fél a világ; jer velem árva virág.

Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!

Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.”

3. Véleményetek szerint megtörtént eseményt ábrázol a költő, vagy csak egy vágykép

a költemény? Válaszotokat indokoljátok meg!

4. Állapítsátok meg a vers műfaját! Melyik az a műfaj, amely az ember és a természet har−

móniáját érezteti?

FFEELLAADDAATT

Próbáljátok meg felidézni, hogy

melyik irodalmárunk feleségét hív−

ták eredetileg Török Sophie−nak!

SSZZEERREELLMMEESS VVEERRSS

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát

homlokod havasa alatt, homlokod havát

elfeledtető fényes nyári szemed szédületét

szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,

szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?

Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei

fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,

csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,

csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem:

azt látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

Babits 1927−től elvállalja a Baumgarten−alapítvány kurátori52 posztját, amelyet egészen

a haláláig betölt. Később a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. Ehhez társult még

a Nyugat főszerkesztői állása is, ami végleg hatalmi pozícióba emelte őt az irodalomban.

1937−ben azonban kiderül betegsége: gégerák. Súlyos gégeműtéten esik át, hangját egyre

inkább elveszíti. A betegség idején is rendszeresen dolgozik, megjelenik Az európai iroda−

lom története című műve, amelyben olvasmányélményként számol be irodalmi ismereteiről.

Operációja után, a halála előtt 3 évvel írja meg egyik nagy lélegzetű művét, a Jónás könyvét.

„A költő, úgy látszik, próféta, akár akarja, akár nem.”(Jónás könyve)

JJÓÓNNÁÁSS KKÖÖNNYYVVEE

A téma és a cselekmény adott: az elbeszélő költemény egy ószövetségi történet fel−

dolgozása. Az Úr elküldi Jónást Ninivébe53, hogy jó útra térítse az embereket. A prófé−

ta ellenszegül, menekül a küldetése elől. Végül be kell látnia, hogy az Úr által megsza−

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Figyeljétek meg a cs és az sz hangok szerepét a költeményben! Hogyan befolyásolják

a hangzást?

2. Keressétek ki a versből az összes jelzőt és alliterációt!

3. Játsszatok a szavakkal! Ha a versben a szemszín barna lenne, milyen képzettársítások

jutnának az eszetekbe?

81

52döntnöki53az ókorban az Újasszír Birodalom fővárosa volt

82

bott utat senki sem kerülheti el. Babits

Jónása azonos a költővel, aki szintén külde−

téses „próféta”. Az ő feladata az emberiség

és az erkölcs megmentése.

A költemény archaikus, régi magyar

nyelvezetben íródott, hangvétele gyakran

ironikus, gunyoros. A mű a Nyugatban jelent

meg először 1938 szeptemberében.

A Jónás könyve négy részből áll. Az első részben az Úr megparancsolja Jónásnak,

hogy menjen Ninivébe, és térítse jó útra a népet. Jónás azonban nem teljesíti a parancsot.

EELLSSOO RRÉÉSSZZ

Mondta az Ur Jónásnak: „Kelj fel és menj

Ninivébe, kiálts a Város ellen!

Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:

szennyes habjai szent lábamat mossák.”

Szólt, és fölkele Jónás, hogy szaladna,

de nem hová a Mennybeli akarta,

mivel rühellé a prófétaságot,

félt a várostól, sivatagba vágyott,

ahol magány és békesség övezze,

semhogy a feddett népség megkövezze.

Kerülvén azért Jáfó kikötőbe

hajóra szállott, mely elvinné őtet

Tarsis felé, s megadta a hajóbért,

futván az Urat, mint tolvaj a hóhért!

Az Ur azonban szerzett nagy szelet

és elbocsátá a tenger felett

s kelt a tengernek sok nagy tornya akkor

ingó és hulló kék hullámfalakból,

mintha egy uj Ninive kelne−hullna,

kelne s percenként összedőlne ujra.

Forgott a hajó, kettétört az árboc,

deszkaszál nem maradt hü deszkaszálhoz.

A görcs hajósok, eszüket veszitve,

minden terhet bedobtak már a vizbe,

s mig arcukba csapott a szörnyü sóslé,

kiki a maga istenét üvölté.

Jónás mindent kiadva, elcsigázva,

betámolygott a fedélközi házba,

le a lépcsőkön, a hajófenékre,

s ott zuhant bódult félálomba végre

guritván őt az ázott, rengő padlat.

S igy lőn hogy a kormányos belebotlott,

a deszkákat vizsgálva, s rája szólt:

„Mi dolog ez, hé, te nagy alható?

Ki vagy te? Kelj föl, s kiálts a keserves

istenedhez, talán ő megkegyelmez!

Vagy istened sincs? Szólj! Miféle nemzet

szült? Nem te hoztad ránk a veszedelmet?

Mely város vall polgárának, büdös?

S e fene vizen át velünk mivégre jössz?

S ő monda néki: Zsidó vagyok én

s az Egek Istenétől futok én.

Mi közöm nékem a világ bünéhez?

Az én lelkem csak nyugodalmat éhez.

Az Isten gondja és nem az enyém:

senki bajáért nem felelek én.

Hagyjatok itt megbujni a fenéken!

Ha süllyedünk, jobb itt fulladni nékem.

De ha kitesztek még valahol élve,

tegyetek egy magányos erdőszélre,

hol makkon tengjek és keserű meggyen

békében, s az Isten is elfeledjen!”

Prófétának nevezzük

vallástörténeti értelemben

Isten akaratának közvetí−

tőjét.

De a kormányos dühhel csapta vissza:

„Mit fecsegsz itt erdőről össze−vissza?

Hol itt az erdő? És hová tegyünk ki?

Innen csak a tengerbe tehetünk ki!

Ki is teszünk, mert nem türöm hajómon

az ilyet akit mit tudom mi bűn nyom.

Már biztos hogy te hoztál bajba minket:

magad mondod hogy Isten átka kerget.

Ha Isten üldöz, az ördög se véd meg.

Hé, emberek! Fogjátok és vigyétek

ezt a zsidót!” S már nyolc marok ragadta,

nehogy hajójuk süllyedjen miatta,

mert nehéz a kő, és nehéz az ólom,

de nehezebb kit titkos súlyu bűn nyom.

Jónás azonban jajgatott s nyögött

és meglóbálták a tenger fölött.»Vigyázz –

hó−rukk! Pusztuljon aki nem kell«

S nagyot loccsant... s megcsöndesült a tenger,

mint egy hasas szörny mely megkapta étkét.

S már a hajósok térdencsuszva, kétrét

görbedve sirtak és hálákat adtak

könnyelmü áldozatokat fogadtak,

s a messzeségben föltünt a szivárvány.

A viz simán gyürűzött, mint a márvány.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Miért menekül Jónás az Úr parancsa elől? Miért nem akarja véghezvinni a küldetést?

2. Mi célja volt az Úrnak a viharral? Mi a véleményetek, miért pont Jónást választotta

a küldetés teljesítéséhez?

3. Értelmezzétek a következő részletet!

„…mert nehéz a kő, és nehéz az ólom,

de nehezebb kit titkos súlyu bűn nyom.”

4. Keressetek példákat az első részben Babits ironikus hangvételére!

5. Minek a jelképe a Bibliában a szivárvány?

83

84

Az Ur pediglen készitett vala

Jónásnak egy hatalmas cethalat

s elküldte tátott szájjal hogy benyelné,

halat s vizet vederszám nyelve mellé

minek sodrán fejjel előre, hosszant

Jónás simán s egészben ugy lecsusszant

gyomrába hogy fején egy árva haj

nem görbült, s ájultából csakhamar

fél−ébren pislogott ocsudva, kába

szemmel a lágy, vizes, halszagu éjszakába.

És igy jutott a szörny−lét belsejébe

vak ringások eleven bölcsejébe,

és lakozék három nap, három éjjel

a cet hasában, hol éjfél a déllel

egyforma volt, s csupán a gondolatnak

égre−kigyózó lángjai gyulladtak,

mint fulladt mélyből pincetűz ha támad.

És könyörge Jónás az ő Urának

a halból, mondván: „Kiáltok Tehozzád,

hallj meg, Isten! Mélységből a magasság

felé kiáltok, káromlok, könyörgök,

a koporsónak torkából üvöltök.

Mert dobtál vala engem a sötétbe

s tengered örvényébe vetteték be,

és körülvett a vízek veszedelme

és fű tekeredett az én fejemre,

bő hullámaid átnyargaltak rajtam,

és Egyetemed fenekébe hulltam

a világ alsó részeibe szállván,

ki fenn csücsültem vala koronáján!

Én aki Jónás voltam, ki vagyok már?

Ki titkaidat tudtam, mit tudok már?

Kényedre hány−vet hánykódó vized

s nyálkás hus−záraiba zárt a Cet.”

S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt,

sürün szíván kopoltyuját a Halnak,

mely csupa verdesés és lüktetés volt,

s a vízből−szürt lélekzet mind kevés volt,

a roppant haltest lihegve−dobogva

szokatlan terhét ide−oda dobta

kinjában, mig Jónás émelyegve s étlen

tovább üvöltött a büzös sötétben,

s vonitva, mint a farkas a veremben,

nyögött: „Bezároltattál, Uram, engem!

Sarak aljába, sötétségbe tettél,

ragyogó szemed elől elvetettél.

Mindazonáltal szemeim vak odva

nem szűnik nézni te szent templomodra.

Sóvár tekintetem nyilát kilőttem

s a feketeség meghasadt előttem.

Éber figyelmem erős lett a hitben:

akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten!

Rejteztem én is elüled, hiába!

Utánam jöttél tenger viharába.

Engedetlen szolgádat meggyötörted,

magányos gőgöm szarvait letörted.

De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád,

annál világosabb előtte orcád.

Most már tudom hogy nincs mód futni tőled

s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.

De te se futhatsz, Isten, énelőlem,

Habár e halban sós hús lett belőlem!”

Ekkor nagyot ficánkodott a Cethal,

Jónás meg visszarugott dupla talppal.

S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat:

a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak.

MMÁÁSSOODDIIKK RRÉÉSSZZ

A második részben a tengerbe vetett Jónás kalandos módon menekül meg, bünteté−

se azonban csak most kezdődik. Figyeljétek meg, hogy milyen lelki változáson megy

keresztül a próféta három nap és három éjjel leforgása alatt!

85

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Hogyan viselkedik Jónás, miután rájön, hogy hová került?

2. Az alábbi részlet alapján fogalmazzátok meg, hogy mi változott meg Jónás lelkében!

„…Mindazonáltal szemeim vak odva

nem szűnik nézni te szent templomodra.

Sóvár tekintetem nyilát kilőttem

s a feketeség meghasadt előttem.

Éber figyelmem erős lett a hitben:

akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten!”

3. Melyik az a rész, ahol Jónás beismeri a „vereségét”?

4. Keressétek ki azt a szállóigévé vált részletet, amely szerint aki mindenképpen el akarja

kerülni a sorsát, többszörös árat fizet érte!

5. Milyen következményekkel jár a hazugság?

6. Gyűjtsétek ki a komikus részleteket!

És monda Jónás: „Ki táncoltat engem?

Ki az aki nem hágy pusztulni csendben?

Besóztál görgő tengered savával

és csapkodsz, mintha játszanál csigával.

Mert megfogyatkozott bennem a lélek:

de az én Uram akará hogy éljek.

Ebének kíván engemet a Pásztor

és megszabadított a rothadástól.

Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod

s csahos szókkal futok zargatni nyájad.

Mert imádságom elhatott tehozzád

és végigjárta a Magasság hosszát.

Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,

hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,

mert aki éltét hazugságba veszti,

a boldogságtól magát elrekeszti.”

Igy szóla Jónás, s eljött a negyednap

és akkor az Ur parancsolt a halnak,

ki Jónást a szárazra kivetette,

vért, zsirt, epét okádva körülötte.

Keressétek ki a Jónás könyvét a könyvtárból! Olvassátok el a 3. és a 4. részt is!

A mű az interneten is megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján

(www.mek.oszk.hu). Az alábbi kérdések és feladatok segítségével értelmezzétek a részeket!

HHAARRMMAADDIIKK RRÉÉSSZZ

A harmadik részben Jónás elmegy Ninivébe. Három napon keresztül prédikál külön−

böző helyszíneken, mindenütt másképpen fogadják őt.

NNEEGGYYEEDDIIKK RRÉÉSSZZ

A negyedik részben – Jónás legnagyobb megdöbbenésére – az Úr megkegyelmez

Ninive városának.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Figyeljétek meg az Úr és a próféta gondolkodásmódja közti különbséget! Véleményetek

szerint jogos Jónás haragja? Válaszotokat indokoljátok meg!

2. Milyen istenkáromlást követ el Jónás?

3. Keressétek ki azt a szállóigévé váló részt, amelyben az Úr meghatározza, hogy mi az ő,

és mi Jónás feladata!

4. Az Úr a tökpéldázattal leckézteti meg Jónást. Foglaljátok össze pár mondatban a pél−

dázat lényegét! Milyen párhuzamot von az Úr a tök és Ninive között?

5. Ha figyelmesen olvastátok az elbeszélő költeményt, az alábbi szállóigékre bukkanta−

tok. Válasszatok ki közülük egyet, és írjatok róla fogalmazást!

„… ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.”

„Vétkesek közt cinkos, aki néma.”

„A szó tiéd, a fegyver az enyém.”

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Milyen Isten ellen való vétkeket követnek el az emberek a városban? Keressétek ki az

ezekre utaló részeket!

2. Milyen érzést vált ki Jónásból a nyilvános megalázás?

3. Mit jelent valakit „pellengérre állítani”? Nézzetek utána a kifejezés eredetének!

Használjátok az internetet!

4. Mivel magyarázza Jónás, hogy végül engedelmeskedett az Úr parancsának? Miért szó−

lalt meg végül Jónás? Jónás „magyarázatában” szintén találtok egy szállóigét, amely

Jónás küldetésével áll kapcsolatban. Melyik az?

5. Milyen ereje van Jónás szerint a prédikációnak?

87

A mű egy−két pontban eltér a bibliai történettől. Babits Jónása lelkiismeret−furdalást

érez a parancs megszegése miatt, ezért a hajósoknak saját maga vallja be a bűnét, míg

a Bibliában Jónás csak megbújik a hajófenéken, a hajósok maguk jönnek rá, hogy a vihar

okozója ő lehet. Érdekes változtatás, hogy a bibliai hajósok szelíd, istenfélő emberek,

míg Babitsnál gyűlölködő megjegyzések is elhangzanak.

Jónás személyisége eléggé összetett. Hosszú lelki folyamaton megy keresztül, míg

eljut odáig, hogy kishitűségét és saját önzését legyőzve engedelmeskedjen az isteni

parancsnak. A történet folyamán azonban gyakran meginog. A cethal gyomrában való

tartózkodása alatt a hite megerősödik, megtapasztalja az Úr erejét. A városlakók gúnyo−

lódását viszont személyes sértésnek veszi, bosszú és harag munkálkodik benne. Dühös

és lázad, nincs benne könyörület.

A tökpéldázat az isteni könyörületesség bizonyítéka. Az Úr maga szégyeníti meg

Jónást annak korlátolt gondolkodása miatt, aki saját haragjától elvakítva nem értette meg,

hogy az Úr szándéka nem a büntetés, hanem az értékek megőrzése. Ehhez azonban nem

elég pár szó, akár hosszú századok is eltelhetnek a változásig.

A költemény végéhez Babits csatolt még egy részt, a Jónás imáját. A két mondatból

álló költemény megrendítő vallomás. A költő a történetbeli Jónáshoz hasonlóan hagyta

magán eluralkodni a kishitűséget, de most a halál közelségét érezve újra beszélni kíván:

„…mig az égi és ninivei hatalmak

engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.”

Babits Mihály 1940 augusztusában hunyt el, s halálával megszűnt a Nyugat is.

KKOOSSZZTTOOLLÁÁNNYYII DDEEZZSSOO((11888855––11993366))

88

„Magyarul kell gondolkoznunk,

és magyarul kell írnunk.”(Kosztolányi Dezső)

Kosztolányi Dezső költő, műfordító, prózaíró. Egyike a legműveltebb poétáknak.

A Nyugat munkatársa, mégis kilóg a nemzedéktársak sorából. Hiányzik belőle Babits és

Juhász búskomorsága, Ady forradalmi lendülete. Ő a szépséget és a formai tökélyt tar−

totta a leglényegesebbnek a költészetben. Kedveli a szerepjátékot (amikor egy elképzelt

helyzetbe éli bele magát), illetve a nyelvi játékokat. Életelvét Babitsnak fogalmazta meg

egyik levelében: „… szeretnék nagyon, de nagyon szerepelni, élni és mindig csak élni.”

Kosztolányi Dezső Szabadkán54 látta meg a napvilágot. Kosztolányi Árpád, a költő édes−

apja később így írta le fiának a születését egy levélben: „Március 29−e 1885−ben, mikor

születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman,

reményekkel telten állottunk az ágy körül, melynek párnái között aludtad édes álmodat.

Anyai nagynéném (…) így szólott: szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle.”

Tanulmányait a szabadkai gimnázium−

ban, majd Pesten végzi. A Négyesy−féle stí−

lusgyakorlatokon mély barátságot köt

Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. Ezt

a barátságot gazdag levelezésük is őrzi.

1904−ben Bécsben tartózkodik, ahol Sig−

mund Freud55 elveit tanulmányozza. A Bu−

dapesti Napló, majd pedig a Nyugat mun−

katársa lett. Első verseskötete, a Négy fal

között 1907−ben jelenik meg, országos

hírnévre azonban az 1910−ben megjelent

A szegény kisgyermek panaszai című kötet

megjelenése után tett szert.A szabadkai Városi Főgimnázium 1910−ben

54Subotica – város Vajdaság északi részén, Szerbiában55ejtsd: zigmund frojd (1856–1939) – osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalízis (mélylélektan)

megalapítója

89

A kötet egyik legmeghatóbb darabja az Üllői−úti fák. A Színházi Élet 1928−ban meg−

jelenő januári számában feltettek Kosztolányi Dezsőnek egy kérdést, ami arra vonatko−

zott, hogy melyik az „ő utcája”. A költő így felelt: „…Az Üllői utat választottam, mert itt

laktam évekig, itt írtam első verseimet, délfelé itt járnak a szép, szegény leányok, az éhes,

vidám diákok, éjszakánként itt ragyognak fel a klinikák tükörablakai, és itt virágoznak az

»Üllői−úti fák«.” A versben a költő az ifjúságtól búcsúzik. Az éppen virágzó fák látvá−

nya melankolikus életérzést vált ki belőle. Elgondolkozik az élet rövidségén, meghitt

hangon beszélget a fákkal. Beletörődve veszi tudomásul, hogy a természet túlél minden−

kit, de hogy hová repül az ifjúság, arra választ senkitől sem kap a költő.

ÜÜLLLLOOII--ÚÚTTII FFÁÁKK

Az ég legyen tivéletek,

Üllői−úti fák.

Borítsa lombos fejetek

szagos, virágos fergeteg,

ezer fehér virág.

Ti adtatok kedvet, tusát,

ti voltatok az ifjuság,

Üllői−úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,

Üllői−úti fák.

Nyugszik a kedvem napja már,

a szél busan dúdolva jár,

s megöl minden csirát.

Hova repül az ifjuság?

Feleljetek, bús lombu fák,

Üllői−úti fák.

ÉRDEKESSÉG

A Négy fal között kötet bírálói között volt Ady Endre is, aki éles kritikával illette a pálya−

társat. Kosztolányi ezért örök ellenszenvet táplált iránta. A két költő közötti viszály alap−

ja azonban nem csak egyszerű féltékenykedés volt, életfelfogásuk, művészi világuk is üt−

között egymással. Kosztolányi az egész Ady−jelenséget, az egész Ady−kultuszt bírálta,

mikor így írt róla 1929−ben, tíz évvel a költő halála után:

„Állandóan szólogatja a Holnapot, mely szebb lesz, mint a Ma vagy a rút Tegnap.

Az a huszonnégy óra, mely az időhatárok között elmúlik, döntő. A nagybetűs szavak titkos

jelképek gyanánt szakadatlanul ismétlődnek verseiben. Nemegyszer ezt olvassuk: Mák, ami

nem az ismert növény, hanem a »ma« többes száma, s egy ízben ezt is olvassuk: »életemnek

csak mája fázik«, ami nem az ismert epeválasztó szerv, hanem a »ma« egyes száma. [...] Ő maga is »küldetést« érez, mégpedig többfélét. Az első körülbelül az, hogy ennek a föld−

nek a Messiása legyen. Hogy miből áll az ilyenfajta küldetés, nem tudjuk.”(Az írástudatlanok árulása)

Másoknak is így nyíljatok,

Üllői−úti fák.

Szívják az édes illatot,

a balzsamost, az altatót

az est óráin át.

Ne lássák a bú ciprusát,

higgyék, örök az ifjuság,

Üllői−úti fák.

A szegény kisgyermek panaszai című kötettel Kosztolányi végérvényesen beírta magát

a modern költők sorába. A versgyűjteményben a költő újra gyermekké lényegül át, lélek−

tani hitelességgel tárja fel saját gyermekkori élményeit, vágyait, félelmeit. Kettős látószög

érvényesül: a felnőtté, aki emlékezik, és a gyereké, aki rácsodálkozik az őt körülvevő világ−

ra. Az impresszionizmus a gyermek szemén keresztül érvényesül, aki olyannak hisz min−

dent, ahogy azt éppen a pillanatnyi benyomások hatására látja. A kötetben szereplő

Mostan színes tintákról álmodom című költemény egyben Kosztolányi hitvallása is.

MMOOSSTTAANN SSZZÍÍNNEESS TTIINNTTÁÁKKRRÓÓLL ÁÁLLMMOODDOOMM

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok−sok levelet

e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,

s egy kacskaringós, kedves madarat.

És akarok még sok másszínű tintát,

bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

és kellene még sok száz és ezer,

és kellene még aztán millió:

tréfás−lila, bor−színű, néma−szürke,

szemérmetes, szerelmes, rikitó,

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Számoljátok meg, hogy hányszor szólítja meg a költő a fákat! Milyen hangulati különb−

ségeket fedeztek fel?

2. Állapítsátok meg, hogy melyik versszak jelképezi a halált, és melyik az életet! Válaszo−

tokat indokoljátok meg!

3. Folytassátok a felsorolást! Mi alapján történik a csoportosítás?

bús lombú fák szagos, virágos fergeteg

4. Keressetek impresszionista vonásokat a versben!

5. Állapítsátok meg, hogy milyen költői eszközök rejtőznek a kiemelt részekben!

„Haldoklik a sárgult határ,

Üllői−úti fák.

Nyugszik a kedvem napja már,

a szél busan dúdolva jár,

s megöl minden csirát.

Hova repül az ifjuság?

Feleljetek, bús lombu fák,

Üllői−úti fák.”

90

és kellene szomorú−viola

és téglabarna és kék is, de halvány,

akár a színes kapuablak árnya

augusztusi délkor a kapualján.

És akarok még égő−pirosat,

vérszínűt, mint a mérges alkonyat,

és akkor írnék, mindig−mindig írnék.

Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

arany−imát írnék az én anyámnak,

arany−tüzet, arany−szót, mint a hajnal.

És el nem unnám, egyre−egyre írnék

egy vén toronyba, szünes−szüntelen.

Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Egy gyermek a színekről álmodik. Nem magyaráz, hanem kijelenti, hogy melyik

a legszebb szín: a sárga. Nem indokol, de mikor elárulja, hogy miket rajzolna ezzel a szín−

nel, a vers érzelmekkel telik meg. Rajongva, lendületesen folytatja a színek felsorolását,

a költemény vége azonban már mélyebb érzelmi−gondolati tartalommal bír. A sárga arany−

nyá válik, és mintha már a költő szólalna meg egy színesebb élet után sóvárogva:

„Kiszínezném vele az életem.”

Kosztolányi Dezső 1910−ben megismerkedik egy fiatal színésznővel, Harmos

Ilonával. A kezdetben barátságnak induló kapcsolatból 1913−ban házasság lett, amelyből

egy fiú – Ádám – született. Harmos Ilona később így vallott a férjéről: „Bámultam, mint

valami szűnni nem akaró csodát, mint az igazi embert, aki elegáns, bölcs, de máskor

91

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Melyik színnél lassítja le a ritmust a költő? Milyen érzelmi kapcsolat fűződik ehhez

a színhez?

2. Hogyan kapcsolódnak össze a versben a színes tinták az írással? Hányszor utal a költő

az írásra?

3. Milyen nyelvtani eszközzel érezteti Kosztolányi, hogy nem csak egy álomról szól a köl−

temény?

4. Keressetek a versben példákat az alábbi költői eszközökre! Dolgozzatok a füzetben!

szinesztézia jelző hasonlat halmozás

5. Mi a jelentősége annak, hogy az első és az utolsó sor elkülönül a többitől?

6. Hol található meg a költeményben Kosztolányi hitvallása?

7. Melyik szín maradt ki a versből?

8. Mit gondoltok, melyik szín utal az életre?

92

játékos gyerek. Percenként másképp éreztem magam mellette. Hol kényeztető anyja vol−

tam, hol alázatos gyermeke, hol meg aggódó felesége.” Kosztolányi Dezsőnél nem be−

szélhetünk kimondottan szerelmi költészetről, köteteiben mégis találunk egy−egy szerel−

mi vallomást. Az Akarsz−e játszani? című költeményt a feleségéhez írta. A Mák című

kötetben jelent meg 1916−ban. Itt újra fölfedezhetjük Kosztolányi gyermeki oldalát.

Természetes egyszerűséggel kérdezi a szeretett személyt, hogy „végig játssza−e” vele az

életet egészen a halálig.

AAKKAARRSSZZ--EE JJÁÁTTSSZZAANNII ?

A játszótársam, mondd, akarsz−e lenni,

akarsz−e mindig, mindig játszani,

akarsz−e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból−vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz−e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszú−hosszú őszt,

lehet−e némán téát inni véled

rubin téát és sárga páragőzt?

Akarsz−e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha−néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

ez utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz−e játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz−e játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz−e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön

s akarsz, akarsz−e játszani halált?

Kosztolányi Dezső prózaírói munkássága a húszas években bontakozott ki. Egymás

után írja lélektani regényeit. A Nero, a véres költő 1922−ben, a Pacsirta 1924−ben,

az Aranysárkány 1925−ben, az Édes Anna pedig 1926−ban jelenik meg.

93

PPAACCSSIIRRTTAA

A Pacsirtában Kosztolányi egy nagyon összetett lélektani folyamatot mutat be.

A tudatalatti elfojtást, az emberre ráerőltetett magatartásformák hátterét boncolgatja.

A regény egy kisvárosban, Sárszegen játszódik. A város teljesen átlagos, nem történik

benne semmilyen különleges esemény. Itt él Vajkay Ákos és családja. Egyetlen lányuk

Pacsirta, aki már elmúlt 35 éves, de még mindig velük él. A történet valójában akkor

kezdődik, amikor Pacsirtát a rokonok meghívják magukhoz egy hétre, és így a szülők

magukra maradnak. A Vajkay házaspár kezdetben nem találja a helyét, a lányuk nélkül

nagyon magányosnak érzik magukat. Akkor változik meg valami, amikor Pacsirta főztje

híján, elmennek egy étterembe. Sem egymásnak, sem pedig maguknak nem merik beval−

lani, hogy mennyire ízlik az étel nekik, sőt, a régi ismerősök is egyre kedvesebben inte−

getnek nekik. A regényben főleg Vajkay Ákos szemszögéből látjuk az eseményeket.

Az étel után ilyen gondolatokkal próbálja elűzni a fel−felbukkanó bűntudatát: „– Pacsirta

jól főz, az kétségtelen. Legalább mindenki azt állítja. Természetes, hogy jól főz. Nem is

jól, hanem csudálatosan. Szakácsművészetét nem győzik eléggé dicsérni. Régente, mikor

társaságok jártak ide, valósággal ünnepelték. Cifra Géza is, a gazfickó, igen, ő is. Igaz,

hogy az ételek készítésében egyéni. Sohasem használ paprikát, borsot, semmiféle fűszert,

és a zsírt is vékonyan adja. Takarékoskodik, és helyesen teszi, mert kis vagyonkánk foly−

ton fogy, a hozományához pedig nem lehet, nem szabad hozzányúlni. Nem is engedném.

Én nem engedném. Aztán egészségtelen is a nehéz konyha, csak a franciás koszt, az való

nekünk. […] Pacsirta gyenge gyomrú, szegényke. Ha kövér is, nem bírja a súlyos ételeket,

gyakran hány. Mindnyájunk érdeke, hogy ésszerűen étkezzünk. Annál remekebben sikerül−

nek azonban a tápláló becsináltak, a rizses húsok, főképp a rizses húsok. Á, a rizses húsok.

Meg a halovány, pápistaszínű piskóták. Meg a darásmetéltek. Szó sincs róla, hogy azért

valamikor is éhen maradtunk volna. Dehogy. Hja, hogyha ilyesmiket lehetne kapni a ven−

déglőben. Ismerjük el, ott sem rossz, de az otthoni, á, a jó otthoni mégiscsak más.”

Az étterembe azonban másnap, harmadnap is elmennek… Természetesen a színházba

kapott jegyeket sem szabad csak úgy veszni hagyni, előtte meg illik borbélyhoz elmenni

és új táskát is venni, mert nincs mibe tenni a látcsövet… Vajkayék maguk sem ismerik

el, hogy szívből örülnek az életükben bekövetkezett változásoknak. Jókedvűen nevetnek

a színházi előadáson, és tátott szájjal bámulják a gyönyörű színésznőt, aki „…a társada−

lom szemete, ki arra sem érdemes, hogy beletöröljék a lábukat. Mit törődnek azonban

ezzel? Körülrajongják, minden az övé, ő a nagy nő, több, mint a szelídség és jóság, sze−

retik őt, ki semmi szeretetre, semmi tiszteletre sem érdemes, minden szépet, minden

fennköltet kigúnyol. Nincs igazság, nincs igazság.”

Kosztolányi kiválóan rejti el a regényben, hogy Vajkayék tragédiája Pacsirta csúnyasága.

Életüket ez határozza meg, mindenben a lányukhoz igazodnak. Kiderül, hogy étterembe is

azért nem járnak, mert Pacsirta nem bírja a nehéz ételeket. A színházi levegőtől a feje fájdul

meg, és azért végez Vajkayné és Pacsirta házimunkát, mert a lány gyanakvó természetével

minden cselédet elüldözött. Otthon félhomályban ülnek, mert Pacsirta szerint pénzpazarlás

az összes villanykörtét égetni. Az életük így szép lassan teljesen sivárrá vált. A csúnyasága

miatt pártában maradt lány átvette az irányítást minden felett. Vajkay Ákos, aki szeretett tár−

saságba járni, akinek a hobbija a családfakutatás volt, ötvenkilenc éves korára önmaga ár−

nyékává vált. A változás úgy ment végbe, hogy maga sem vette észre. Egyik este ismerősei

unszolására részt vesz egy mulatozáson, ahol kártyázik, szivarozik, és ahonnan teljes része−

gen tér haza. Ez a bódulat mondatja ki vele a szörnyű igazságot:

***Egész testét rázta a száraz zokogás, mely szájából vonyítva, könny nélkül szakadt ki.

Odaborult az asztalra.

– Szegényke – jajgatott –, szegényke, csak őt sajnálom.

Maga előtt látta Pacsirtát, úgy, amint az álomban: a palánk mögül nézett rá eszelősen,

és kérte, hogy segítsen rajta. Nem bírta el ezt a képet, meg azt, amit érzett. Szinte csa−

holta keservét.

– Jaj, mennyire sajnálom, jajajaj. […]

– Sohase sajnáld – szólt az asszony, hogy nyugodt, hideg szavával hűtse –, semmi

okod rá. Elutazott. Majd visszajön. Neki is kell szórakozni. Ne légy oly önző.

– Milyen árva – suttogta Ákos, maga elé meredve –, milyen árva.

– Holnap megjön – mondta az asszony közönyt tettetve. – Holnap este itt lesz. Akkor

nem lesz árva. No, feküdj már le.

– Nem értesz engem – felelt az öreg indulatosan. – Nem arról beszélek.

– Hát miről?

– Arról, ami itt fáj, itt – és szívét verte. – Arról, ami itt van. Erről itt. Mindenről.

– Aludj már.

– Nem alszom – mondta Ákos hepciásan. – Azért sem alszom. Most végre beszélni

akarok.

– Hát beszélj.

– Mi őt nem szeretjük.

– Kik?

– Mi.

– Hogy mondhatsz ilyent?

– Igenis – kiabált Ákos, és kezével az asztalra vert, mint előbb. – Gyűlöljük őt. Utáljuk.

– Megőrültél? – kiabált az asszony, ki még mindig az ágyban feküdt.

Ákos pedig, hogy kihozza sodrából feleségét, és megbotránkoztassa őt, egyre emelte

hangját, mely megbicsakolt, rikácsolt.

– Azt akarnánk, hogy ne is legyen itt, úgy, mint most. És azt se bánnánk, ha szegény

akár ebben a pillanatban meg...

Nem mondta ki a szörnyű szót. De így még szörnyűbb volt, mintha kimondta volna.

Az asszony kiugrott az ágyból, eléje állt, hogy megakadályozza a botrányt.

Halottfehér lett. Felelni akart valamit, de torkán akadt a szó, mert önkívületes izgalma

ellenére gondolkodott azon a szörnyűségen, melyre ura célzott, hogy vajon igaz−e, nem−e.

Döbbenten meredt rá.

Ákos azonban nem beszélt.

Felesége most már várta volna szavát. Szinte kívánta, hogy beszéljen, mondja ki,

mondjon ki mindent. Érezte, itt van a nagy, végső leszámolás órája, melyre sokat gon−

dolt, de azt hitte, hogy mégsem történik meg, legkevésbé pedig vele és ilyenkor. Leült

94

a szemben lévő zsöllyébe,56 minden ízében remegve, mégis elszántan, s valamit, egy

csöppet kíváncsian is. Nem is szólt közbe, mikor ura beszélni kezdett.

Ákos így folytatta:

– Hát nem jobb lenne az? Neki is, szegénynek. És nekünk is. Tudod, hogy mit szen−

vedett? Csak én tudom, az én apai szívem tudja. Így−úgy, suttognak mögötte folyton,

lenézik, kiröhögik. És mi, anya, mit szenvedtünk mi. Egy év, két év, vártunk, remény−

kedtünk, múlt az idő. Azt hittük, hogy csak véletlen az egész. Azt mondtuk, hogy majd

jobb lesz minden. De mindig rosszabb lesz. Mindig rosszabb és rosszabb lesz.

– Miért?

– Miért? – kérdezte Ákos is, majd egész csöndesen mondta. – Azért, mert csúnya.

Elhangzott, először. Utána csönd támadt. Kopár hallgatás kongott közöttük.

***

Pacsirtát másnapra várták haza. Összetaka−

rítottak mindent a lakásban, hogy nyoma se

maradjon annak, hogy ők valamit is máskép−

pen csináltak. Mikor megtudják, hogy késik a

vonat, a késés okáról mindkettejük fejében

különböző elméletek születnek. Egymásra

sem mernek nézni, nehogy kiderüljön, hogy

mindketten ugyanazt remélik…

A vonat azonban beérkezett, és Vajkayné,

aki az utolsó percig reménykedett, hogy a lá−

nya mégsem jön:

[...] Vadul elkiáltotta magát:

– Pacsirta! – és szinte magánkívül rohant

feléje, hogy átölelje.

Apa éppúgy kiáltott:

– Pacsirta! – és már ölelte leányát.

***A regény befejezése az igazán megdöb−

bentő. Visszaáll minden a régi kerékvágásba,

az élet ugyanúgy folytatódik, ahogyan Pa−

csirta elutazása előtt. Este lefekvéskor azon−

ban megtudjuk, hogy emiatt az állapot miatt

nem csak a szülők szenvednek.

Pacsirtáról kiderül, hogy tökéletesen tisztá−

ban van a körülötte zajló eseményekkel, az

emberek iránta táplált érzéseivel. Nem tudván

változtatni rajta, szenved tovább, ahogyan azt

tette sok−sok éven keresztül.

A regényt 1963−ban Ranódy László rendezé−

sében filmvászonra vitték. A főbb szerepeket

Nagy Anna, Páger Antal és Tolnay Klári

játszották

95

56párnázott karosszék

96

***[…] Anya a leányszoba ajtajára pillantott. De az ő nőszíve tudta, hogy leánya nem

alszik.

Pacsirta épp ekkor kattantotta el a villamos lámpa kallantyúját, és sötétben maradt.

Mélyet sóhajtott, mint annyiszor, mindennap, és behunyta szemét. Azt érezte, vége, min−

dennek vége.

Semmi sem történt, ismét semmi. Csak hazudott, mosolygott, kedveskedett mindig,

mindenkivel, de ezen a héten, távol szüleitől, oly átalakuláson ment át, melyre csak most

ocsúdott, hogy nem látta többé a tarkövi embereket, nem hallotta a vonat zakatolását.

[…]

Béla bácsi, Etelka néni valóban szívesen fogadta, de ő hamar megértette, hogy feles−

leges, terhükre van, igyekezett eltávolodni tőlük, olyan kicsinyre zsugorodni, amilyenre

csak tudott. Aludni is ezért ment át a díványra. Mégsem sikerült egészen, amit akart.

A Thurzó leányoknak folyton útjában volt, akármit tett, akármit mondott, Bercinek is

olykor, és Etelka nénit, egyszer vacsora alatt – észrevette – fárasztotta. […]

Feküdt az ágyon, még mindig hunyt szemmel, ezen a meddő, hideg leányágyon, melyen

még nem történt semmi, csak aludt, betegeskedett, nyomta terhével lefelé, mint hulla

a ravatalt. Kényelmesebben kinyúlhatott benne, mert jóval szélesebb volt, puhább is,

mint a tarkövi dívány, és már józanul foglalkozott teendőivel.

Holnap reggel tehát majd fölkel hét előtt, és főz, borstalan rizses húst, darás metéltet,

hogy szegény, áldott jó apát fölhizlalja. Délután tovább horgolja a sárga terítőt, mely nem

készült el, még mindig nincs meg, mert a rokonok nem hagyták dolgozni, és ő engedett

rábeszélő szavuknak. Jövő héten pedig nagymosás.

Kinyitotta szemét, mert eddig erősen behunyva tartotta. Tompa sötétség lengte körül,

mély feketeség barátian, és a levegő érintésére vagy talán a homályra, melyben semmit,

de semmit sem látott, a két szeme most hirtelen megtelt könnyel, s patakzó, eleven

nedvességgel öntözte száraz párnáját, mely egyszerre olyan lucskos lett, mintha az éjjeli−

szekrényen levő pohár rádőlt volna. Zokogott is. De hasra feküdt, száját a párnára nyom−

ta, hogy szülei ne hallják meg. Ebben már bizonyos gyakorlatra tett szert.

Apa még mindig nem oltotta el a villanyt.

– Pacsirta – rebegte, s az ajtó felé mutatott, és feleségére nézett, boldogan.

– Hazarepült – szólt anya.

– A mi kis madarunk – tette hozzá apa – hazarepült.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Mit gondoltok, végül szerették vagy gyűlölték a szülei Pacsirtát? Válaszotokat indokol−

játok meg!

2. Hogyan fejeznétek be másképpen a regényt?

3. Fejtsétek ki, hogy mi az igazi tragédia a regényben!

Kosztolányi költőként és prózaíróként is egyedülállót alkotott, de műfordítóként és

nyelvművelőként is az élvonalba tartozik. Több nyelven is kiválóan beszélt, rengeteget

fordított, többnyire francia, angol, német és spanyol irodalmi műveket ültetett át magyar

nyelvre. Ő fordította le többek között Shakespeare Romeo és Júliáját is.

Nyelvművelőként az anyanyelv fontos−

ságát és tisztaságát hirdette, nem támogat−

ta a nyelvbe beépülő idegen szavakat.

Ezekkel a témákkal és a költészet kérdése−

ivel foglalkozik a Nyelv és a lélek című

esszégyűjteményében.

NNYYEELLVV ÉÉSS AA LLÉÉLLEEKK(részletek)

[...] Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok,

életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a

kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok−e vagy

alacsony, erős−e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcá−

ban, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg

igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek

és meghalok. [...]

ÖÖRREEGG SSZZAAVVAAKK

Élnek még? Ó, én még gyakran találkozom velök. Olykor−olykor, mint az öreg kol−

dusok, mankóikkal kopogtatják meg az ajtónkat. Úgy tetszik, hogy még csak egypár pil−

lanat, és összeszedik sátorfájukat, és elvánszorognak a legelső keresztúrig, békésen és

alázatosan meghalni. Aztán újra visszatérnek. Halálos betegen jönnek búcsút mondani.

Néha hetykén és öreges önérzettel pattognak a fülembe. Néha alig mernek suttogni. Néha

viharos kacajt fakasztanak. [...] Nem azokról a szavakról akarok írni, amelyeket a múlt

század nyelvszokása nyűtt el. Inkább arról, hogy nálunk öt−tíz év alatt egy egész új magyar

nyelv alakult, s öt−tíz év alatt szinte váratlanul kicsöppent a használatból néhány komoly

és becsületes szó, sem jobb, sem rosszabb, mint a többi, a divat és az élet kegyeltje. Sok

émelygősnek, sok komikusnak, sok ízléstelennek tetszik. A kebel−t például ma már alig

merjük leírni. A hon egyszerűen nevetést kelt. De humoros mellékíze van a dicsőnek,

a lánglelkű−nek, a pást−nak és az ifjú−nak is. Ha egy budapesti ember a meghitt barátjá−

ról beszél, bizonyosan tudom, hogy az ellenségét szapulja. [...] A lantos és a dalnok meg

egyenesen a humoristák prédája. Próbálj egy fiatal írót így nevezni, s meglátod, másnap

elküldi hozzád a segédeit. [...]

Esszé – az elnevezés a francia

„essai” (kísérlet) szóból szárma−

zik. Szépirodalmi eszközökkel

kifejezett irodalmi vagy történel−

mi tanulmányt jelöl.

FFOOGGAALLMMAAZZÁÁSSTTÉÉMMAA Cseléd voltam a Vajkay−házban

97

98

1933−tól Kosztolányi egyre többet betegeskedett, a rák jelei mutatkoztak rajta. Kilenc

műtét után 1936−ban halt meg 51 éves korában. Halála után Karinthy Frigyes ezekkel

a szavakkal búcsúztatta:

„Ifjú nemzedék, hallgassátok meg az öregedő kortársat. Legyetek hálásak, hogy itt

járt közöttünk. Építőköveket faragott számotokra, használjátok egészséggel, de áhitattal.

Nem volt eredeti, magábanálló csodalény, mint a ti bálványotok, nem más volt, mint

a többi, csak különb. [...] A művészi ízlés és írói lelkiismeret zsenije volt.”

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Milyen régi kifejezéseket tartotok manapság mulatságosnak? Nevezzetek meg néhányat!

2. Kosztolányi szerint a legszebb magyar szavak a következők: láng, gyöngy, anya, ősz,

szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

a) Véleményezzétek a szavakat! A hangzás vagy a jelentés számít inkább?

b) Állapítsátok meg, hogy nyelvtanilag mi a közös a fenti szavakban! Vigyázat, egy ki−

vétel van!

c) Gyűjtsétek össze az általatok legszebbnek talált tíz szót! Dolgozzatok a füzetben!

TTÓÓTTHH ÁÁRRPPÁÁDD

((11888866––11992288))

„Akartam lenni csillag én is,

A Végtelenség gyermeke,

Valaki, aki szárny is, fény is,

Örök szépségek hírnöke –”(Tóth Árpád)

Az impresszionista stílus Tóth Árpád művészetében tekinthető a legkiforrottabbnak,

a legegységesebbnek. Költészetének kulcsfogalma a boldogságkeresés, a magány, az

álom és a valóság világának ellentéte. Befelé forduló művész, aki a szépség megragadá−

sára törekszik. Verseinek szókincse sajátos személyes jellegű. Hangulatfestő kifejezések,

merész rímtechnika, mondatszerkesztés és választékos szóhasználat jellemzi. Tóth Árpád

a Nyugat nagy nemzedékének egyik legtisztább hangú költője volt.

57Arad – város a mai Románia területén

AA TTAAVVAASSZZII SSUUGGÁÁRR......

A tavaszi sugár aranyburokba fonta

A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető

Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,

Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén,

A park−őrző, borús csillámu rácsvasak

Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,

Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,

Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,

Egy−testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,

Eltünt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott...

Tóth Árpád Aradon57 született, gyermekko−

ra és életének nagy része azonban Debrecen−

hez kötődik. Fiatal korában a festészet terén

bizonyult tehetségesnek, az érettségi után

mégis a budapesti egyetem bölcsészkarára irat−

kozott be. Részt vett a Négyesy−féle stílus−

gyakorlatokon, 1907−től már rendszeresen

jelennek meg a versei. A Nyugat körének kez−

dettől fogva tagja. Életére azonban már nagyon

fiatalon rányomta bélyegét a gyógyíthatatlan

tüdőbaj, ezért nyarait gyógyulás céljából

a szlovákiai Svedléren (Švedlár) töltötte.

FFEELLAADDAATT

Figyeljétek meg az impresszionista stílus összes jellemzőjét a fenti költeményen!

a) leíró szerkezetű vers

b) jelzők halmozása: tavaszi, zsenge, reszkető, zománcos stb.

c) alliteráció: szelíd szirom

d) szinesztézia: boldog rügy

e) megszemélyesítés: „A park−őrző, borús csillámu rácsvasak / Festékes könnye folyt...”

f) enjambement: „A tavaszi sugár aranyburokba fonta

A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető

Selyemgubóiból zománcos fényű pompa, …”

Tóth Árpád aradi szülőháza

99

100

Itt ismerkedett meg 1911−ben Lichtmann Annával, későbbi

feleségével. A lány ekkor még csak 16 esztendős. Házas−

ságot azonban csak hat évvel később kötöttek, ugyanis anya−

gi helyzetük ezt nem tette lehetővé hamarabb. 1913−tól

egészen korán bekövetkező haláláig Pesten élt, ahol első−

sorban újságírással foglalkozott.

Tóth Árpád nem tartozott a sokkötetes költők közé, éle−

tében mindössze három versgyűjteménye jelent meg: Haj−

nali szerenád (1913), Lomha gályán (1917), Az öröm illan

(1922). Hírlapírói és műfordítói munkássága is igen jelen−

tős. Fordította többek között a francia Verlaine, Baudelaire,

Rimbaud műveit, az angolok közül többek között Byron,

Shelley és Keats költeményeit. Halála után, 1928−ban jelent

meg utolsó, posztumusz kötete, a Lélektől lélekig.

„Ma délután elmentem a kávéházba. Nem mentem volna, de kedden kapom a francia

mellékletet, és azért mentem be. A fekete pincér, mikor három után vettem a nagykabá−

tom, azt mondta, hogy: hova siet, Tóth úr, a kis barna még nem jön. Megmondtam neki,

és majdnem elpityeredtem, míg mondtam, hogy Szegedre utaztál egy pár napra. Egy pár

nap nem sok – gondolhatta a fekete pincér, de ő marha, mert nem tudhatja, hogy az a pár

nap igenis sok, egy egész örökkévalóság.”(Részlet Tóth Árpád leveléből, amelyet feleségéhez írt 1913−ban)

Tóth Árpád neve mellé nem sorolhatunk fel több múzsát, élete egyetlen szerelme a

felesége volt. Szerelmes verseit (A vén ligetben, Amíg a csókot megtaláltam stb.) hozzá

írta, így ezeket a hitvesi költészet darabjainak tekinthetjük. Egyik legmegindítóbb az Esti

sugárkoszorú, amelyet a költő a házasságuk hatodik évében írt a feleségéhez. A vers egy

egyszerű, mindennapi élményből indul ki: az alkonyat óráiban a költő és felesége együtt

sétálnak. A természet vonalai elhomályosodnak, a lenyugvó nap utolsó sugarai az asszony

alakjára vetődnek. Ez a látvány indítja el a költő gondolatmenetét. Az első versszak az

alkonyat leírása. A ragyogás azonban lassan mennyei ragyogássá, a látvány pedig láto−

mássá válik (2. versszak). A költő csodaként éli meg a pillanatot, már nem tudja, hogy

a nő földi halandó, vagy pedig valamilyen égi tünemény. A feleségét szinte isteníti,

„áldott csipkebokorként” tekint rá. Ezt a motívumot a költő a Bibliából kölcsönözte, ahol

az Úr égő csipkebokorként jelenik meg Mózesnek. A harmadik versszakban a látomás

elmúlik, a testi érintés („Egyszerre csak megfogtad a kezem…”) hatására a költő vissza−

tér a valóságba. A közhelyszerű szavak („…mennyire szeretlek!”) átlényegülnek, a földi

és az égi szerelem összefonódását jelképezik.

Tóth Árpádné

Lichtmann Anna

EESSTTII SSUUGGÁÁRRKKOOSSZZOORRÚÚ

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Folytassátok értelemszerűen a felsorolást! Mi alapján történik a csoportosítás?

Dolgozzatok a füzetben!

a) titkok illata, ...

b) áldott csipkebokor, ...

c) „Font hajad sötét lombjába az alkony”, ...

2. Állapítsátok meg, hogy melyik az a része a költeménynek, amelyben a költő a szerelem

állandóságára, örökkévalóságára utal!

3. Válasszátok ki a helyes rímképletet, majd nevezzétek meg a rímfajtát!

4. Állapítsátok meg, hogy melyik versszakban érvényesül a legjobban az impresszionista

stílus! Válaszotokat indokoljátok meg!

5. Jelöljétek be a hiányzó verslábakat! Dolgozzatok a füzetben!

Illattá s csenddé. Titkok illata

– – / – – / – – / ? ? / ∪ ∪Fénylett hajadban s béke égi csendje,

– – / ? ? / – – / ∪ – / ∪ – / ∪És jó volt élni, mint ahogy soha,

– – / – – / ? ? / ? ? / ∪ ∪S a fényt szemem beitta a szivembe:

∪ – / ∪ – / ∪ – / ? ?/ ? ?

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek –

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szivembe visszatér

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

Előttünk már hamvassá vált az út,

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szivembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy−e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le,

S lombjából felém az ő lelke reszket?

Nem tudtam többé, hogy te vagy−e te,

? ? / – – / ? ? / ∪ ∪ / ∪ –

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

∪ – / ? ? / ∪ ∪ / – – / ? ?/ ∪Melyben egy isten szállt a földre le,

? ?/ ∪ – / – – / ∪ – / ? ?

S lombjából felém az ő lelke reszket?

– – / ? ? / – ∪ / – – / ? ? / ∪

101

Az 1922−ben megjelenő Lélektől lélekig című elégia a magány verse. Posztumusz

kötetének címadó költeménye egy élethelyzettel indul: a költő az éjszakai égboltra fel−

tekintve eltöpreng a csillagok messzeségén. A költeményben összefonódnak a tudományos

ismeretek a költő állapotának a leírásával. Ebből a kettős látószögből bontakozik ki

a csillagok és az emberek közötti kapcsolat képe. A hetedik versszakban a költő fájda−

lomként éli meg a reménytelenséget. Kérdő és felkiáltó mondatokkal fejezi ki az egész

emberiség elidegenedése fölött érzett fájdalmát. A költemény hangvétele komor. A jel−

zők és a félrímek a vers zaklatottságát fejezik ki.

LLÉÉLLEEKKTT OOLL LLÉÉLLEEKKIIGG

102

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy−egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

FFEELLAADDAATT

ÖÖNNÁÁLLLLÓÓ VVEERRSSÉÉRRTTEELLMMEEZZÉÉSS

Olvassátok el figyelmesen az alábbi költeményt, majd a kérdések és feladatok alapján

elemezzétek önállóan a verset! Dolgozzatok a füzetben!

JJÓÓ ÉÉJJSSZZAAKKÁÁTT !

Falon az inga lassú fénye villan,

Oly tétován jár, szinte arra vár,

Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,

S a sötétben majd boldogan megáll.

Pihenjünk. Az álomba merülőnek

Jó dolga van. Megenyhül a robot,

Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,

Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.

Elakadt sorok. Társtalan rimek.

Megsimogatom őket halkan: írjak?

És kicsit fájón sóhajtom: minek?

Minek a lélek balga fényüzése?

Aludjunk. Másra kell ideg s velő.

Józan dologra. Friss tülekedésre.

És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat

Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,

A tollra dőlve, mint botra a fáradt

Vándor, ki havas pusztákon megyen.

Mi haszna? A sok téveteg barázdán

Hová jutottam? És ki jött velem?

Szelíd dalom lenézi a garázdán

Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...

Tik−tak... Ketyegj, vén, jó költő−vigasz,

Majd jő a kor, amelynek visszadöbben

Felénk szive... Tik−tak... Igaz... Igaz...

Falon az inga lassú fénye villan,

Aludjunk vagy száz évet csöndben át...

Ágyam mellett elkattantom a villanyt.

Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

103

a) Értelmezzétek a címet!

b) Milyen szakaszokra bontható a költemény?

c) Mit jelképez az inga mozgása?

d) Keressétek meg és értelmezzétek az első versszakban található hasonlatot!

e) Miért más az értelme a második versszakban a „Pihenjünk...”kifejezésnek?

f) Mi értelme van a költő szerint az írásnak?

g) Mi váltotta ki a költőből az elkeseredettséget?

h) Mi az egyedüli vigasz a költő számára?

i) Foglaljátok össze pár mondatban a költemény központi gondolatát!

j) Gyűjtsétek ki a versben található költői eszközöket!

k) Olvassátok el az alábbi Babits−idézetet! Milyen összefüggésbe lehet hozni a költeménnyel?

„Életében talán én voltam az első és egyetlen, aki egyszer a nyilvánosság előtt, kinyom−

tatott cikkben, nagy költőnek neveztem őt. Szomorú szerénységgel reagált erre, úgy érezte,

nem fontos már nagy költőnek lenni, és egyáltalán nem fontos költőnek lenni. Amit csinált,

magának csinálta, s kissé gúnyos önvigasztalással, a távoli szellemibb századoknak.”

ÖÖSSSSZZEEFFOOGGLLAALLÓÓ KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Foglaljátok össze pár mondatban a Négyesy−stílusgyakorlatok jelentőségét!

2. Kikhez kötődnek az alábbi helyszínek?

a) Szeged b) Fogaras c) Arad d) Szabadka

3. Keressetek példákat szinesztéziára és alliterációra Juhász Gyula költészetében!

Dolgozzatok a füzetben!

4. Jellemezzétek pár mondatban Juhász Gyula szerelmi költészetét!

5. Mutassátok be az impresszionista stílus jellemzőit Tóth Árpád Esti sugárkoszorú című

költeménye alapján!

6. Írjatok le minden tudnivalót az alábbi versrészletről:

„Bus donna barna balkonon

mereng a bibor alkonyon…”

7. Határozzátok meg a következő kifejezések jelentését!

enjambement, leoninus, esszé

8. Soroljátok fel Kosztolányi Dezső lélektani regényeit!

9. Állapítsátok meg az alábbi részletek szerzőjét és a vers címét!

a) „Nem tudtam többé, hogy te vagy−e te, d) „Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.

Vagy áldott csipkebokor drága tested,…” Elakadt sorok. Társtalan rimek…”

b) „Az alkonyat, a merengő festő fest: e) „Az Isten gondja és nem az enyém:

Violára a lemenő felhőket senki bajáért nem felelek én…”

S a szürke fákra vérző aranyat ken…”

c) „Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!

Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered…”

104

f) „Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem…”

105

„Mert a szem néha káprázik...

Káprázik, és ez az emberi boldogság.”(Krúdy Gyula)

Annak ellenére, hogy Krúdy a Nyugat első nemzedékének a kortársa, mégsem tekint−

hető teljesen „nyugatosnak”. Magányos, bohém életet élő író volt, aki több alkotást ha−

gyott maga után, mint akárki más az elődei közül. Több mint 60 regényt és háromezer−

nél is több novellát és elbeszélést írt. Nem igazi realista, nem bírál, a múló szépségek fel−

idézésére törekszik. Sajátos kifejezésmódot hozott létre, módszereiben élesen elkülönült

kortársaitól. Impresszionista prózaírónak is lehetne nevezni, egy modern időutazónak,

akinek az élet értelmét az álom és az emlékezés jelenti. Szereplői saját életük egy−egy

állomását járják újra végig. A cselekmény nem fontos. A pillanatnyi érzések és hangula−

tok, a valóság és képzelet keveredése, sejtelmes, ködös képek – ez Krúdy álomvilága.

Krúdy Nyíregyháza szülötte, tanulmányait azonban már Szatmárnémetiben, és egy

szepességi kisvárosban, Podolinban (Podolinec) végzi. Egészen sajátos kötődése van

ehhez a kisvároshoz, későbbi műveiben (A podolini kísértet, Szindbád ifjúsága) a sze−

replők gyakran visszatérnek a macskaköves utcákra, vagy éppen egyik fogadójában

fogyasztják el ebédjüket. Itt éli bele magát teljesen az arab Ezeregyéjszaka csodás mese−

világába. Olyannyira megkedveli a hősöket, hogy alteregót58 választ magának közülük:

Szindbádot, a hajóst.

Krúdy Gyula nagyon korán kezd el írogatni, első novelláját 14 évesen veti papírra,

15 éves korában pedig már riportsorozata jelenik meg a Pesti Naplóban. Debrecenben és

Nagyváradon újságíró, majd Budapestre költözik, ahol megjelenik első novelláskötete,

az Üres a fészek (1897). A következő években folyamatosan jelennek meg novellái és

regényei, legismertebbek közülük a Szindbád ifjúsága (1911), Szindbád utazásai

(1912), Francia kastély (1912), A vörös postakocsi (1913), Őszi utazás a vörös posta−

kocsin (1917), Boldogult úrfikoromban (1928). Rendkívül nagy népszerűségnek örven−

dett az Álmoskönyv is, amelyben hagyományos módon gyűjti össze az álmok jelentését.

Több művet írt például az evésről (ún. gyomornovellák), illetve a lóversenyről is. A kö−

vetkező két elbeszélés A gyomor örömei és a Futtatás című gyűjteményből valók.

KKRRÚÚDDYY GGYYUULLAA

((11887788––11993333))

58hasonmás

RRÉÉGGII MMAAGGYYAARR ÍÍRRÓÓ EEBBÉÉDDJJEE

Hogyan élt egy régi magyar író?

A régiség alatt harminc−negyven esztendőnyi időtávlatot gondolok; a magyar író

fogalma alatt azt a munkálkodásából élő, kopott ruházatú úriembert értem, akinek a tol−

lán kívül nem volt egyebe. Versekből, elbeszélésekből, regényekből akart megélni, ép−

pen ezért érdemes csodálatos életével foglalkozni.

Néha Budán lakott, de ez nem volt célszerű az akkor még kötelező hídpénz miatt.

Hídpénz, alagútpénz hiányában néha az összekötő vasúti hídon kellett átmenni a Dunán,

ami tekintélyes gyaloglást jelentett.

Azért inkább a Józsefvárosban szeretett megtelepedni, mégpedig lehetőleg olyan ház−

ban, amelyben más író, de még hasonló foglalkozású kvártélyos nem lakott kívüle.

Éppen elég volt egy író egy házba, akinek viselt dolgain el lehetett mulatni a polgárok−

nak (mert a munkálatokat akkor sem olvasták).

Így például érdekes volt megfigyelni, hogy még az ősz hajú, sőt néha elpotrohosodott

írók is többnyire reggel, azaz kapunyitás után jártak haza. Nem gyarapították a házmes−

ter jövedelmét, mint más későn járó emberek.

De mikor már teljes bizonyossággal otthon voltak, bezárult az ajtó mögöttük: akkor is

úgy viselkedtek, mintha nem volnának otthon. Mindenféle cédulákat akasztottak az ajta−

jukra. „Leveleket és más küldeményeket átvesz a háziasszony.” Vagy: „Mindjárt jövök!”

Vagy: „Vidékre utazott.” (Amint álmában szeretett volna.) De kiakasztottak olyan táblát

is, amilyent a boltosok szoktak az üzleteikre: „Gyászeset miatt zárva.”

Csodálatosképpen nem szerették ezek az írók, ha a külvilág tudta, hogy otthon vannak.

Talán attól féltek, hogy munkájukban zavarják őket? Nemigen félhettek ettől, mert

hiszen azt többnyire kávéházban végezték, de ha otthonukban dolgoztak is, akkor se volt

soha annyi teendőjük, hogy abban akadályozták volna.

Valamely más okának kellett lenni, hogy elbújtak látogatóik elől.

Az írók ugyanis kitapasztalták, hogy kellemetes, örömet okozó vagy nevezetesebb

szerencsét hozó látogatás nem érheti őket. A levélhordó a jó híreket tartalmazó leveleket

mindig más címekre viszi. A lakodalmas vagy bugyellárissal járó látogatók ugyancsak

a szomszédba járnak. Az íróknak látogatói kis suszterinasok, követeléseiket szorgalma−

zó mosónők, néha korcsmárosok voltak mindenféle megőrzött cédulákkal, amelyekre

jóformán senki se emlékezett rajtuk kívül.

Ezért bújt el a régi magyar író odvában, ahonnan aggodalmasan figyelte az ajtaja előtt

elhangzó lépéseket.

Közben üldögélt íróasztalnál vagy ágyszélen, és mindig valamiben törte a fejét.

Néha úgy törte, hogy két kézbe kellett azt venni, hogy szét ne hulljon attól a malomtól,

amelynek zakatolása odabent elkezdődött.

– Mi lesz az ebéddel? – kérdezték mindenféle hangok az író körül.

Erre kellett volna felelni a bölcs vagy bohókás fejnek, mint mindennap megismétlődő

kérdésre. Az úgynevezett jótékony gondolatok, a megsegítő ötletek, a szerencsés fel−

fedezések ilyenkor olyan nehezen jönnek meg, hogy már ebéd ideje is elmúlik, amikor

az író ráeszmél, hol is kellett volna ebédelni.

106

(Persze hogy itt a házban – ahol kisvendéglő is volt, mint a legtöbb józsefvárosi ház−

ban –, ahol az író már egyszer−másszor megfordult, bemutatkozott, mint új lakó, parolá−

zott a vendéglőssel, megbeszélte vele a politikai helyzetet, a közéleti viszonyokat, az

adók ügyét és a meleg vagy hideg időjárást. Ezen a vendéglősön látszott, hogy van némi

sejtelme az írói mesterségről, mert márciusi ünnepségeken mindig meghallgatta a szava−

latokat, amelyekben az írók saját műveiket adják elő. Az étlapján is szerepet játszott

Komócsy vesepecsenyéje, ez a Komócsy pedig író volt, aki sokat használt korcsmajárá−

saival az irodalom népszerűsítésének, lám, még pecsenyét is neveztek el róla.)

De ebéd ideje már elmúlott, a kisvendéglőben leszedték az asztalokat, a háromórás

harangszó is megszólalt ama számos tornyok egyikében, amely a Józsefvárosból kiemel−

kedik, az íróasztalon a papírvágó kés megtette a magáét, felszeletelte azokat a keskeny

papirosokat, amilyenekre az írók írni szoktak, a tintatartó egy bagolyfő komolyságával

nézett a még mindig tétlenkedő íróra, a toll engedelmesen várta sorsát, talán a rothadt alma

is kéznél volt, amelyet az író ama német költő módjára szagolgatni szokott munka közben.

Csak az ihlet nem mozdult, nem lendült, éji lepke módjára pihent valamely falisarok−

ban, miközben a régi magyar író elgondolkozott azokon a költeményeken, regényeken,

amelyeket idáig írt, de, íme, most ebédhez sem tudják segíteni.

Felnyúlt a könyvespolcra, és levette onnan azt a sok év előtt megjelent könyvét, amely

első sikerét hozta, amelyért eltették emlékezetükbe az olvasók nevét, amely természete−

sen némi pénzecskét is hozott a házhoz.

Elolvasta a könyvét újra, hangosan is némely részletét, hogy földszintes ablaka alatt

a józsefvárosi udvarban, az ecetfák alatt összeállottak a lakók, főként asszonyságok, akik

nagy érdeklődéssel hallgatták az író előadását, mert hiszen ő tudta művét legjobban hang−

súlyozni. Az író háziasszonya büszke kezdett lenni lakójára, amint a hallgatóságon végig−

tekintett. A házbeli vendéglős kidugta sapkás fejét a söntésből. „Persze, az én vendégemet

mindenki meghallgathatja.” A takarítóasszonyság, akivel némi kalandja volt a régi magyar

írónak (mert hiszen dámákat nem ismerhetett), az előadás alatt úgy sírt, hogy nincs olyan

temetés... Így múlott el a régi író napja, amikor különböző körülmények folytán nem ebé−

delt.

107

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Olvassátok el figyelmesen a novellát, majd válaszoljatok a kérdésekre!

– Milyen megbecsülése volt a történet szerint egy írónak?

– Miért kerestek kibúvókat az írók a látogatók elől? Kinek a látogatásától féltek?

2. Miről van szó?

a) lakásbérlő, a kifejezés (toldalék nélküli alakjában) eredetileg a katonaság ideiglenes

elszállásolását jelentette

b) pénzeszacskó, az elnevezést régebben egy kisebb méretű anyagra használták, amely−

ben a pengőket tartották

3. Fejtsétek ki, hogy mi a dolga egy házmesternek!

4. Milyen példákat találtok a novellában az ironikus hangvételre?

5. Miért nem ebédel valójában egy ilyen életet élő író?

108

MMIISSSSIISS KKIITTTTIIEE ÉÉSS FFEEKKEETTEE BBOO´RRUU KKOOMMOORRNNÁÁJJAA

(Egy öreg gavallér visszaemlékezése)

A magyar és osztrák gyep minden időben telve volt szép nőkkel. A hölgyek kezdettől

fogva kiváló pártfogói voltak a turfnak, megjelentek ott máskor is, nem csak az

Asszonyságok díjának napján. […] Hősnőnket, kiről itt szó lesz, nevezzük missis Kittie−

nek. Nem Bécsből került hozzánk, mint a turf legtöbb híve. A missis bölcsőjét ismeret−

len helyen ringatták, csak annyit tudott róla a gavallérok világa, hogy már megfordult az

újvilágban, a legendás Amerikában is, ahol a legenda szerint éppen egy Vanderbilt nevű

fiatal ember volt rajongó hódolója Kittie kisasszony mámorító szemének. […]

Azt mondják a kandalló körüli elbeszélők, hogy Kittie kisasszonynak a szemében

állandó hipnotikus áram volt. Akire hosszadalmasan ránézett e gyújtó pillantásokkal,

élete végéig nem felejtette el. Legjobban talán az alagi tréner, Alex Reeves emlékszik

a missis szemére, ugyanaz az Alex, aki akkoriban még igen ifjú ember volt, és éppen

Dél−Afrikából érkezett meg, hogy atyja alagi lotjában59 segédkezzék a telivérek idomítá−

sánál. Ámde tartsunk sorrendet elbeszélésünkben; missis Kittie már nincs jelen, hogy

bűvölő tekintetével megzavarhatná lelkünk egyensúlyát.

Missis Kittie−t a minden szépért, nobilisért60 és elegánsért rajongó szegény Wahrmann

Richárd fedezte fel, egy európai körútján egy bajor fürdőhelyen, ahol a kisasszony kreol

komornája társaságában amerikai útját pihente ki. […] Csakhamar sikerült W. Richárdnak

megismerkedni a feltűnő jelenséggel, és a müncheni Vier Jahreszeiten régi vendégköny−

vében már egy időre jelezték a missis és a magyar gavallér fogadói tartózkodását.

Az ismeretségből szoros barátság, vagy tán még hevesebb fokú érzelmek is kifejlődtek,

Wahrmann Richárd Kittie kisasszonnyal és elmaradhatatlan komornájával együtt érkezett

meg Budapestre. A kisasszony egy előkelő budapesti hotelben vett szállást, ahol több−

nyire azok szálltak meg, akik a versenyek kedvéért igyekeztek Budapestre. Sportsmanek,

zsokék, bécsi és vidéki turflátogatók találkoztak esténként a hotel előcsarnokában, de

a missis ilyenkor sohasem hagyta el szobáját, legfeljebb feltűnő arcbőrű komornája sutto−

gott a vidám zsokékkal.

A missis komornája maga is ragyogó szépség volt, aki nagy hódításokat tett az angol

és amerikai zsokék világában. Sok diadalra tett szert itt a kreol szépségű szobaleány,

hevülékeny barátokat számlált ujjain a versenyüzem bajnokai, a zsokék és idomárok

között, aminek csakhamar az lett a következménye, hogy a szobaleány nagy összegek−

ben és hallatlan szerencsével kezdett játszani a budapesti gyepen. A fekete szépségnek

csakhamar babonás híre kerekedett a hírhedt fogadók között, csoportosan követték a játé−

kosok, midőn start előtt a komorna a totalizatőr bódéi felé elindult. És sohasem fizettek

rá, akik bíztak a „fekete szépség” szerencséjében.

Missis Kittie sohasem játszott. Látszólag minden idejét Wahrmann Richárdnak szen−

telte. Ismeretséget sem kötött senkivel, csupán barátját, trénerét, Alex Reevest ismerte

a magyar férfiak közül. Az ifjú tréner gyakran ment jelenteni ownerének a gondjaira

59lot (ang.) – egy tréner gondozása alatt álló lovak csoportja. Ma azt mondanánk: istálló60nemes

109

bízott telivérek állapotáról, amikor is nem mindig találta otthon Wahrmann urat, ellen−

ben missis Kittie többnyire otthon tartózkodott, és átvette barátja részére a gondos ido−

már üzenetét. A kottingbrunni versenyek idején Alex Reeves már csaknem kizárólag

úrnője útján tudott értekezni gazdájával, W. Richárd ugyanis akkor már meglehetősen

zavaros életmódot folytatott. Éjszakáit többnyire a kártyázóasztal mellett töltötte, nappal

aludt. Missis Kittie a vöslaui fogadóban, ahol a versenyek idején megszállott, egyedül

sóhajtozott vacsora után. Így valósággal időtöltő szórakozás volt számára, ha az ifjú tré−

ner megjelent és referált a Wahrmann−istálló telivéreiről, valamint a másnapi versenyek

eshetőségeiről.

Így érkezett el a napja annak a versenynek, amelyben a kottingbrunni pályán

Wahrmann Richárd egyik lovának, Steetsmannek starthoz kellett állnia. A paripának

éppen megfelelt a távolság, amelyre már többször ki volt próbálva. A tréner állítása és

Wahrmann úr érzése szerint Steetsmann nem veszthette a versenyét. A győzelemben

talán csak missis komornája nem bízott, aki nagyobb összeggel fogadta Steetsmann istál−

lótársát, egy addig semmi szerepet nem játszó kancát. A komorna természetesen titokban

tartotta fogadását, legfeljebb úrnőjének árulta el titkát.

Természetesen a verseny napján Wahrmann lova rogyásig lefogadva állott a starthoz.

Az izzadó bukmékerek az utolsó percekben beszüntették a tikettek61 kiállítását, a totó−

gépek csak a Steetsmann számát kopogták, a paripa, mint verhetetlen favorit rohant el

a starttól a zászló jeladására. De csakhamar rémült kiáltás tölti be a pályát. A fogadók ezrei

üvöltik Steetsmann nevét, amely a cél előtt egyszerre lankadni kezd, hogy istállótársának,

az alig ismert lónak engedje át a dicsőséget, ő maga mint jó ötödik ment át a célon.

Wahrmann kivörösödött arccal rohant az egykedvű trénerhez, aki semmi magyarázatot

nem tudott adni a versenyló vereségére. Sokan emlegették e napon Steetsmann nevét a ket−

tős monarchiában, sokan elvesztették biztosan elhelyezni vélt pénzüket a verhetetlennek

hitt paripán.

Wahrmann úr jelentékeny veszteségét ismét a kártyaasztalnál próbálta behozni, míg

missis Kittie éjről éjre egyedül nézte a csillagokat a fogadó erkélyéről. Azaz, hogy nem

mindig volt egyedül. Ebben az időben már feltünedezett a kottingbrunni gyepen az

a szürke cilinderes férfiú, aki a missist még amerikai útja előtt ismerte. És a kisasszony−

ban feléledtek a régi érzelmek, titokban találkozott régi barátjával, és a találkozóról még

a mindent tudó Alex Reevesnek sem volt sejtelme, nemhogy Wahrmann úr gondolt volna

ilyesmit a Jockey Club kártyaszobájában.

A nők érzelmei kiszámíthatatlanok, tudják ezt a világ teremtése óta a bölcs férfiak, de

vajon kinek jutott volna eszébe missis Kittie hűségében kételkedni, aki úri barátja idomár−

ján kívül eleven férfiúval nyilvánosan szóba sem állott? Lesütött szemmel haladt el a bámu−

ló férfiak sorfala között, és vacsoráját is szobájába hozatta, hogy meg legyen kímélve

a néma, de annál kifejezőbb férfitekintetektől. Csak a „fekete szépség”, a kreol komorna

sejtette a közelgő változást, mert nagy titokban, mikor senki sem látta, csomagolni kezdett

a hotelban. Így telt el egy hét, mialatt Wahrmann minden idejét a színes lapok forgatásával

töltötte. A hűséges tréner nem találván őt odahaza, ismét csak úrnőjével közölhette, hogy

a megvert versenyparipát, a Steetsmannt a közeledő versenynapon ismét starthoz állítja.

61tétjegy

Steetsmann látszólag teljesen elhanyagolt versenyló volt, e napon a fogadási piacon

múltkori csúfos veresége után Wahrmann egyetlen krajcárt sem reszkírozott lova győ−

zelmére, a közönség ugyancsak nem felejtette el Steetsmann utóbbi szereplését.

A bukmékerek szinte szánakozó mosollyal fogadták azt a szürke cilinderes idegen urat,

aki az ablakon szórván ki pénzét, 16−ról 5−re fogadta le Steetsmannt jelentékeny poé−

nokkal. A start pillanatában a totalizatőr gépe felől is heves csattogás hangzott. Valaki

megbolondult, Steetsmannt „nyomta meg” a legnagyobb kasszánál mindaddig, amíg

a csengettyű a lovak indulását jelentette.

Ebben az izgalmas pillanatban a kreol komorna missis Kittie fülébe súgta: minden be

van csomagolva. A jegyek megváltva az esti gyorsvonatra. A missis némán bólintott.

A közelben álló Wahrmann mit sem hallhatott, hisz minden figyelmét Steetsmann szen−

zációs futása foglalta le. A paripa már a startnál megszökött a mezőnytől, és előnyét foly−

ton növelve, diadalmasan közelgett a cél felé. A közönség üvöltése közben reparálta62

Steetsmann múltkori kudarcát, de ez az üvöltés nem az öröm kiáltása volt, hanem a vesz−

tesek, a megcsalódottak jajszava.

Wahrmann ismét a trénerhez rohant, felelősségre vonván lova futásáért, az egyked−

vű Alexet azonban most sem hagyta el hidegvére. A ringben az ismeretlen szőke cilin−

deres úr ürítgette ezalatt a könyvesek táskáját, majd a totalizatőr pénztáránál váltotta be

tikettjeit.62

Többet nem látták őt a kottingbrunni gyepen, de nem látták ott missis Kittie−t és kivá−

ló komornáját sem, akik az esti gyorssal ismeretlen helyre és búcsú nélkül elutaztak.

Ugyanezért némelyek Steetsmann gyanús szereplésével vonták összefüggésbe a missis

eltűnését, de mi, tapasztalt férfiak tudjuk, hogy a női szívek kiszámíthatatlanok.

62jóvá tette

110

Annak ellenére, hogy Krúdy Gyula jól

kereső írónak számított, különc természe−

te, tivornyázó életvitele miatt anyagi és

családi körülményei az 1920−as évekre

megromlottak. Kétszer nősült, Spiegler Bel−

la hét évvel volt idősebb, Rózsa Zsuzsa

huszonegy évvel volt fiatalabb Krúdynál.

Az író 1930−ban megkapta a Baumgarten−

díjat, de a vele járó pénzösszeg anyagi

gondjain nem segített. El kellett hagynia

margitszigeti lakását, ahonnan Óbudára

költözött. Itt halt meg 54 évesen teljes

szegénységben.

„Mindent elvett tőlem az élet, de az emlékeim az enyémek.”

111

ÉRDEKESSÉG

Alag Dunakeszi egyik városrésze, ahol Európa−hírű lóversenypálya található. 1889−

ben a Magyar Lovar Egylet első elnöke, gróf Széchenyi István megvette Alagpusztát, ahol

megteremtették a telivér lótenyésztést és −versenyzést. A helyszín a világ legnagyobb köz−

pontjai közé tartozott. 1893−tól nemzetközi versenyeket is rendeznek Alagon, az Alagi Díj

máig az egyik legrangosabb elismerésnek számít.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Egészítsétek ki a részletet a novella alapján! Dolgozzatok a füzetben!

... ... mámorító szemének több rajongója is akadt, köztük ..., akivel Amerikában ismer−

kedett meg. A Dél−Afrikából érkezett tréner, ... ... is emlékszik ... ...−re. ... volt az, aki

egy ... fürdőhelyen felfedezte ... ...−t, akivel szoros barátságba kerültek. ... egyik lová−

nak, ...−nek starthoz kellett állnia a ... pályán. A győzelemben csak a ... nem bízott.

A világ teremtése óta tudják a férfiak, hogy a ... ... kiszámíthatatlanok.

2. Párosítsátok össze a szavakat a jelentésükkel! Segítségetekre lehet a Magyar értelme−

ző szótár vagy a Tudományos és köznyelvi szavak magyar értelmező szótára!

Dolgozzatok a füzetben!

mágnás, meeting, gavallér, turf, kreol, zsoké, totalizatőr, owner, bukméker,

sportsman

találkozó, lóversenypályán hivatalos fogadóiroda és pénztár, sportember, úriember,

nagybirtokos nemes úr, tulajdonos, barna bőrszín, hivatásos versenylovas, lóverseny,

ill. lóversenypálya, lóversenyen a felekkel fogadást kötő üzletember

Krúdy Gyula emlékháza Óbudán

112

KKAARRIINNTTHHYY FFRRIIGGYYEESS

((11888877––11993388 ))

„Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,

Mégis a legtöbb: ember, aki él.”(Karinthy Frigyes)

Karinthy Frigyes munkássága új ábrázolásmódjával fellazítja a huszadik századi iro−

dalmat. Az intellektuális humor irodalmi megteremtője Budapesten született, egész élete

ehhez a városhoz köti. Tanulmányait is itt kezdi, az érettségi után matematika–fizika

szakra iratkozik be, de ez az érdeklődése nem ígérkezik hosszú életűnek. Figyelme csak−

hamar az újságírás felé fordul, 1906−ban már az Újság című lap munkatársa. Egyre töb−

bet publikál, novellákat, kritikákat, de igazi hangját a paródia, a fantasztikum és a gro−

teszk műfajában találja meg. 1912−ben több kötete is megjelenik, de a valódi sikert az

Így írtok ti című kötet hozza meg számára. A szerző „irodalmi karikatúráknak” nevezte

a paródia−gyűjteményt.

Paródiára már egészen az ókori iroda−

lomtól kezdve találunk példákat. Karinthy

többek között a kortársait parodizálja, köz−

tük a Nyugat nagyjait.

A paródia utánzás. Egy mű, egy

stílus vagy egy alkotói módszer

kifigurázása, eltúlzott bemutatása.

Az Így írtok ti címlapja

FFEELLAADDAATT

Olvassátok el Karinthy Frigyes Lekö−

pöm a múltat és a Barna kislány sze−

mének a … című Ady− és Petőfi−paró−

diáit. A műveket megtaláljátok a könyv−

tárban vagy a www.mek.oszk.hu olda−

lon!

Az 1912−es év a szerelmet is meghozza számára Judik Etel színésznő személyében.

Házasságuk azonban nem tart sokáig, mert az asszony 1918−ban spanyolnáthában meghal.

Karinthy 1920−ban újranősül. Elveszi a bohém életű

Böhm Arankát, aki legalább annyi szenvedést hoz Ka−

rinthy életébe, mint örömet. Kosztolányi Dezsőné „pár−

ducként” jellemezte a nőt, utalva a természetére.

Karinthy írói népszerűsége egyre nőtt, évente kerülnek

ki kötetek a keze alól. 1913−ban jelenik meg a Találkozás

egy fiatalemberrel című novelláskötete, amelynek cím−

adó történetében a groteszk ábrázolásmódot figyelhetjük

meg. Ennek fő ismérve a komikum, amelybe azonban tra−

gikus elemek is vegyülnek. A novellában maga a szituá−

ció groteszk: az író egy teljesen reális élethelyzetben ta−

lálkozik fiatalkori önmagával, aki szembesíti egykori

vágyaival. Számonkéri nagyszabású terveit, rámutatva az

elképzelt és megvalósított élet közötti különbségekre.

TTAALLÁÁLLKKOOZZÁÁSS EEGGYY FFIIAATTAALLEEMMBBEERRRREELL

Jókedvű voltam, sok mindent elfelejtettem, körülményesen meggyújtottam a sziva−

rom, és nekivágtunk az Andrássy útnak. Én szép és drága feleségem mosolygott rám

a fátyol alól, én szép kedvesem, aki, íme, szeretett, és megengedte, hogy szeressem.

A fiatalemberrel a Duna−parton találkoztam, hat óra felé. Elment mellettünk, már

alkonyodott akkor, nem vettem észre. Már húsz lépésnyire lehetett, mikor hátulról meg−

pillantottam. Egyszerre elhallgattam, és zavart nyugtalanság fogott el. A karcsú derék

egy rakodóhajó hátteréből vált ki élesen, de mégis, azt hiszem, a lépéseiről ismertem rá.

Kicsit kopottak a ruhák. A kezében széles füzetet vitt. Tizennyolc vagy csak tizenhét

éves talán... még haboztam, nem mertem elhinni... el akartam fordulni, de egyszerre éles

nyilallás vonaglott át a szívemen, és utána oly heves dobogás fogta el, hogy meg kellett

álljak. Egy mozdulatát láttam meg, amint a kezét felemelte, és maga elé tartotta, ó jaj,

rettenetes, ez volt a kéz, még a vágást is megismertem rajta, amit a tornateremben...

A feleségem csodálkozva nézett rám, és én hebegve mondtam:

– Kérlek... várj rám... beszélnem kell ezzel a fiatalemberrel...

És otthagytam őt, és előresiettem. Nemsokára aztán meglassítottam a lépteimet. Már

alkonyodott. A fiatalember nem fordult meg. Tudta, hogy mögötte vagyok. Nyugodtan

ment tovább, egy hajókötélkőnél nyugodtan megállt, és a csendes Duna felé fordult

s nézett át, messze a hegyek felé. Borzasztó zavarban voltam, a torkom köszörültem.

Melléje álltam, hogy észrevétessem magam. Lopva a száját néztem, mely fiatalabb és

keskenyebb volt még, mint az enyém. A szeme nagyobb és világosabb. Ó, ő volt az.

És a füzet a kezében, a régi füzet... amit a szekrényem fenekére tettem és elfelejtettem...

Nehéz, szorongó izgalom volt ez.

113

Böhm Aranka

114

– Hát... nem látsz?... – mondtam végre halkan.

– De igen – mondta, de nem fordult felém.

Zavartan hallgattam. Aztán elszégyelltem magam. Nevetséges. Egy tizennyolc éves

fiatalember! A találkozás különös, de fel kell találjam magam. Elfogulatlan leszek. Örül−

jön, hogy alkalma volt meglátni engem.

– Azonnal megismertelek – mondtam hangosan –, amint elmentél mellettem.

– Tudom – mondta.

– Hát mért nem jöttél oda? Nem vagy kíváncsi rám?

Nem felelt. Ideges lettem.

– Jó, tudom, milyen tartózkodó és gőgös vagy. De látod, ennek semmi értelme... Hidd

el, rájöttem, hogy semmi értelme... Majd elmagyarázom neked... Magad is belátod majd,

hogy nem maradhattam tartózkodó és gőgös... De hát miért nem nézel rám... Nézd, baju−

szom van... Huszonhat éves vagyok... De furcsa vagy. Haragszol rám?

Nem felelt. A szája keserűen összehúzódott.

– Eh!... – mondtam. – Ez a nagyszerű hallgatás! Jó, jó, emlékszem már... Hát aztán?

Örökké nem csinálhatja azt az ember. Né, még talán szemrehányásokat teszel. Ugyan

kérlek, a nagy hallgatásod nem olyan nagy dolog... Nem látom, hogy sokat használt

neked... A ruhád nagyon szánalmas, édes fiam. És sovány vagy. Már engedj meg, nem

tudnék ilyen ruhát felvenni... Na, mi az! Sírj egy kicsit, kapsz egy krajcárt!

Most nézett rám először. Keményen rám nézett, a szemembe. Aztán megint elfordult.

– Sokat beszélsz – mondta szárazan.

Megsértődtem.

– Ó! Ugyan! Nagyon tökéletesnek képzeled magad. Igenis, beszélek, mert tanítani

akarlak... érted? Végre, idősebb vagyok nálad... és én azóta sokat láttam... és sokat

tapasztaltam... te gyerek vagy... mit tudod te...

Egyszerre elcsuklott a hangom, lehorgasztottam a fejem, és egészen halkan és zavartan

mosolyogtam, és halkan és zavartan felemeltem a kezem, és zavartan mosolyogva suttogtam:

– ... Hát mit tegyek? ... hát azt nem lehetett, ahogy te gondoltad. Hidd el, kérlek, nem

lehetett... én próbáltam... de igazán nem lehetett...

Most felém fordult. Elgörbült szájjal, gyűlölettel nézett rám.

– Hol a repülőgép? – kérdezte rekedten.

Zavartan dadogtam:

– Hát... mit tegyek... feltalálták... Farman... a Wright−testvérek... nem voltam ott...

De hidd el, ők is elég jól csinálták... egész jó, aránylag... lehet vele repülni...

– Látom – mondta gúnyosan. Aztán megint rám nézett. – Hol az Északi−sark?

Lesütöttem a szemem:

– Valami Peary elérte... Kérlek, hát nem volt időm... te tévedtél... nem lehet mindent...

én akkor az egyetemre jártam...

– Úgy – mondta.

Aztán:

– Hol a büszke és szabad Magyarország?

– Kérlek alássan... igazán furcsa vagy... dolgozunk rajta... én is... de az nem megy

olyan hamar... az embernek élni is kell.

115

Hadarni kezdtem:

– De látod... azért én igyekeztem... hogy legyen valami abból... amit neked megígér−

tem... írtam ám. Elég jó dolgokat írtam... Nézd meg csak, kérlek a kirakatokat... a nevem

ismerik... jónevű vagyok... ahogy te akartad... és az emberek eléggé tisztelnek... És látod,

könyveket is írtam... ahogy te elgondoltad... nézd csak... itt van egy... elég jó...

Idegesen kapkodtam ki a zsebemből egyik könyvemet, amiben humoros rajzok és

novellák vannak, és mutattam neki.

– Nézd csak... elég jó...

Egyetlen pillantást vetett csak a könyvre, nem nyúlt utána.

– Igen, láttam már – mondta kurtán. – Elég jó.

Kinyújtotta a karját az alkonyodó láthatár, az elgörbülő hegyek felé.

– Hol a nagy szimfónia, a rettenetes színjáték a szürke láthatárról és a gőgös istenek−

ről, akik ott lüktetnek és vonaglanak a láthatár mögött?

Elpirultam.

– Hát, kérlek... azt nem lehetett... Azt nem lehet három felvonásban megcsinálni...

Te tévedtél... A szürke láthatárt nem tudja eljátszani egy színész... aztán rájöttem, hogy

ez nem is a megfelelő műfaj... és nem is tudnék elkészülni vele... Hanem írtam erről egy

csinos szonettet... egy előkelő revü hozta... és tetszett... és azóta jobban fizetnek...

Nem felelt. Komor hallgatásba merült, tekintete eltűnt a távolban. Akartam még mon−

dani valamit, megmagyarázni, hogy milyen fiatal ő... de homályosan emlékeztem rá,

hogy ilyenkor, mikor így néz, nem lehet őt zavarni. Egyszerre eszembe jutott a felesé−

gem, és nyugtalankodni kezdtem.

– Kérlek... – mondtam – jöjj velem, bemutatlak a feleségemnek. Ó, ennek örülni

fogsz. Nagyon szép asszony... értékes, nagyszerű nő... látod... és én meghódítottam...

szeret engem... látod... vagyok valaki... ahogy te akartad...

Most rám nézett, és a szemében végtelen gúny volt.

– Meghódítottad – mondta. – Ugyan! Ó, milyen büszke vagy rá! Te mentél hozzá és

meghódítottad!... A várkastély leszállt a hegyről, és ostrommal bevette a völgyet!...

A tölgy meghódította a folyondárt, és szerelmesen körülcsavarta... Miért nem jön ide

a feleséged?

Összehúztam a szemem.

– Ostoba vagy – mondtam. – Gyerek vagy. Ezek fantazmagóriák. Nincs igazad.

Nekem van igazam. Én felnőtt vagyok, és megismertem az életet. Mit tudsz te az életről!

Téged mindenki kinevetne!

Egészen mellém állt, a szemembe nézett. Most láttam meg sűrű és barna haját.

– Nem akartam megismerni az életet... azt akartam, hogy az élet ismerjen meg

engem... Igaz, engem mindenki kinevetne, és te nem akartad, hogy miattam téged ki−

nevessenek... De te tudod, nézz a szemembe, merj a szemembe nézni!... te tudod, hogy

te vagy a nevetséges és kicsi... és hogy nekem van igazam... és hogy nem nevetséges,

amit én mondok... te tudod, hogy nekem van igazam... te szegény... te kicsi... te senki...

Merj a szemembe nézni...

El kellett fordulnom; a helyzet ostoba és kínos volt. Ő lassan távolodott el tőlem, aztán

nem nézett többé rám, lassan, gondolkodva indult meg...

116

Percek múlva, halkan tudtam csak megszólalni:

– Hová mész? Maradj... – suttogtam. De nem fordult már vissza. Csak a szavát hal−

lottam még, távolról:

– Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned

valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt

a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tűntem el, beleolvadva az

alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé...

Ezeket nagyon messziről hallottam már, és a karcsú alak vékonyodott, elfolyt, fel−

emelkedett. Még néztem, azt hittem, hogy látom, de aztán rájöttem, hogy a vörös égen

egy vékony felhő lebeg csak.

A feleségem türelmetlen lett.

– Ki volt ez a fiatalember? – kérdezte.

– Egy régi ismerősöm – mondtam neki zavartan. – Kedves fiú...

– Igen – mondta a feleségem kicsit élesen. – Csak rossz modora van. Miért nem mutat−

kozik be? Pedig feltűnően hasonlít hozzád.

Aztán idejöttünk a kávéházba. Nehéz kedvemről lassan oszolt el a görcs.

– A téma szép – mondtam magamban, felvidulva. – Versnek kicsit hosszú volna.

De egy novellát lehet belőle csinálni. Röviden, szatirikusan. Ma úgyis kedd van, szállí−

tanom illik valamit.

Papírt kértem, és rövid habozás után leírtam a címet: „Találkozás egy fiatalemberrel...”

És csak tompán fájt már a seb.

Karinthy Frigyes legismertebb műve azonban mindmáig a Tanár úr kérem, amely

1916−ban jelent meg. Ez a kötet diákkori élményeinek a gyűjteménye. Az elbeszélő újra

visszakerül az iskolapadba, álmában újra a VI. B osztály diákja. Az elbeszélések a be−

csöngetés utáni pillanatok minden izgalmát, a diákok minden örömét és szorongását,

félelmét dolgozzák fel kacagtató, ám gyakran keserédes stílusban.

FFEELLAADDAATT

Olvassátok el a kötet A jó tanuló felel, Röhög az egész osztály, Magyarázom a bizonyít−

ványom és a Lógok a szeren című elbeszéléseit!

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Miről ismeri fel saját magát az elbeszélő?

2. Soroljátok fel, hogy milyen fiatalkori terveket kér számon a fiatalember!

3. Milyen különbségeket vesztek észre a fiatalember és az elbeszélő beszédstílusa között?

4. Foglaljátok össze vázlatszerűen a két férfi közötti különbségeket!

5. Milyen mentségei vannak az elbeszélőnek?

6. Mi maradt meg ebből a találkozásból?

7. Milyen elem vezet a novellában a fantasztikum felé?

AA RROOSSSSZZ TTAANNUULLÓÓ FFEELLEELL

Nem, mára nem lehetett számítani, igazán. Hiszen számított rá, persze hogy számított,

sőt múlt éjjel álmodott is ilyesfélét: de álmában magyarból hívták ki, igaz, hogy úgy volt,

mintha a magyart is a Frőhlich tanítaná. Álmában elintézte az egész kérdést, a párhuza−

mos vonalakról felelt, egyfelesre.

Mikor kimondják a nevét, nem hisz a füleinek, körülnéz: hátha csoda történik, hátha

csak agyrém, nyomasztó lidércnyomás volt, hogy ez az ő neve, és most felébred ebből az

álomból. Aztán egy csomó füzetet felkap a padról. Míg végigmegy a kis utcán, a pad−

sorok közt, ezt gondolja: „Ápluszbészerámínuszbé egyenlő ánégyzetmínuszbénégyzet.”

Ezt fogja kérdezni. Biztosan ezt fogja kérdezni. „Ha nem ezt kérdezi, átmegyek külön−

bözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek.”

Közben megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg a földön szedeget, háta mögött felzúg az

obligát63 nevetés, amit ezúttal senki se tilt be: a rossz tanuló törvényen kívül áll, rajta lehet

nevetni.

A tanár leül, és maga elé teszi a noteszt. Ránéz. A rossz tanuló görcsösen mondogat−

ja magában: „ápluszbészer...” veszi a krétát. A tanár ránéz.

– Készült? – mondja a tanár.

– Készültem.

Ó igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, és

lenyíratja a haját.

– Hát akkor írja.

A rossz tanuló a tábla felé fordul.

– bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.

És a rossz tanuló engedelmesen írni kezdi és mondja utána a számokat. Írja, írja, mint

Ágnes asszony, tudja, miről van szó, látja a tételt „éppen úgy, mint akkor éjjel”, mikor

elaludt mellette, és fogalma se volt róla, mit jelent az egész. Igen, ez az, homályosan sejti,

valami másodfokú egyenlet – de hogy mi lesz ebből.

Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja – a vonalból, ami tör−

tet jelent, gondosan letörül egy darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért.

Időt nyer ezzel. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. Úgyse sokáig szerepel ő itten

a dobogón. Ezt még felírja, az egyenlőségjelet is szép lassan felrakja – igen, ezt még úgy

csinálja, mint más, felsőbb lények, mint egy jó tanuló. Felírja még „á2”. A katonaiskolá−

ban nagyon korán kell felkelni, villan át az agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az

ember. Esetleg kimegy Fiuméba.

Közben szép lassan ír – még mindig nem írta le. Hozzá nem értő ember, aki ezt a jele−

netet figyeli, azt hiszi, valami jó tanuló felel. De a szakértő tudja már, mit jelent az, mikor

valaki ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos csend körös−körül.

A tanár nem mozdul. Most beszélni kell.

– A másodfokú egyenlet... – kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes

figyelemmel nézi a táblát.

117

63kötelező, szokásos

– A másodfokú egyenlet... – ismétli olyan ember modorában, aki nem azért ismétli a szót,

mintha nem tudná, mit akar mondani, hanem inkább azért, mert rengeteg mondanivalója

közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, a legtökéletesebbet válogatja és mérlegeli.

De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent ez.

– Készült? – mondja keményen és szárazon.

– Tanár úr kérem, én készültem.

Ezt bezzeg villámgyorsan mondja: véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában.

Tanár (széles gesztussal): – Hát akkor halljuk.

A rossz tanuló nagy lélegzetet vesz.

– A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész

egyenletet megszorozzuk...

És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakít−

ják – lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se

azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit

ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd.

Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítő gyorsasággal kezdi:

– A másodfokú egyenlet úgy származik az elsőből, hogy végig... Tanár úr kérem, én

készültem.

– Polgár Ernő – mondja hangosan a tanár.

Mi ez? Már egy másikat hívtak ki? Ővele végeztek? Mi ez? Álmodik?

– A másodfokú egyenlet... – kezdi újra, fenyegetően.

Polgár Ernő fürgén kijön, és a tábla másik végén már veszi a másik krétát.

– A másodfokú... Tanár úr kérem, én készültem.

Senki sem felel. És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. De még nem

megy helyre. Neki nem mondták, hogy menjen helyre – odvas és züllött, kitaszított szívvel

áll ott –, neki nem mondták, nem mondták. Ő még felel. Most végigmenjen, újra, a padso−

rok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet

roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú köz−

ben már felel is. Valami párhuzamos vonalakról beszél – ez is olyan idegen és furcsa... mint

minden... amivel itt évek óta foglalkoznak körülötte... foglalkoznak vidáman és ruganyo−

san és hangosan... és amiből ő soha nem fogott fel

semmit... néhány mondatot jegyzett meg eddig,

s azokon úszott...

És így áll most, még áll, reménykedik, udva−

riasan figyeli, amit a másik beszél... néha helyes−

lően bólint, legalább ezzel jelzi, hogy ő készült,

ő tud... néha bátortalanul meg is szólal, abban az

illúzióban ringatja magát, hogy őt kérdezték, de

csak halkan, hogy ne küldjék helyre... aztán sze−

rényen elhallgat és figyel... előrehajol, részt vesz

a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a fele−

lő körül, még súg is neki, hangosan, nem azért,

hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy ő súg,

tehát ő tud... Egyszóval: nem adja meg magát.

Mátyássy Áron rendezte a 2010−ben

bemutatott Tanár úr kérem című

Karinthy−adaptációt

118

Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára gondol.

Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verődnek vissza a zajok... a kréta ropogása... el−

folynak az arcok, és egy pillanatra világosan látja a végtelent, amelyről e percben jelentette

ki a felelő, hogy ott a párhuzamos vonalak találkoznak. Látja a végtelent... nagy, kék vala−

mi... oldalt egy kis házikó is van, amire fölül fel van írva: „Bejárat a negyedik végtelenbe.”

A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek

a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak, igen...

a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, ahová ő soha eljutni nem fog...

ama „felsőbb osztály”, melybe „elégtelen eredmény miatt fel nem léphet” soha.

Karinthy Frigyes műfordítóként is

jelentős volt, neki köszönhetően két

világhírű művet olvashatunk magyarul.

Swift Gulliverjében az ironikus hang−

nem érvényesül, míg Milne Mici−

mackójának fordításában Karinthy stílu−

sának humoros mozzanatait figyelhetjük

meg.

Az író intellektuális humora különböző szójátékokban, rejtvényekben is megnyilvánult.

Az alábbi hasonlósági képzettársítások igazi gyöngyszemei az író játékos művészetének.

Öreg krokodilus = krokodilona

Éhes bálna = zabálna

Züllött medve = elvetemedve

Vidám mókus = nevetke

Csukáné férje = kancsuka

Kecskegida = gyerekecske

Nyűgösködő fogas = nyafogas

Zsidó disznó = kósertés

Ma született üsző = mariska

Hiú ünő = feltűnő

Kövér sas = hasas

Három macska = hármacska

Gyors ürge = fürge

Apátlan−anyátlan vakond = árvakond

Sebzett denevér = mindenevér

Karinthyt 1936−ban agydaganattal diagnosztizálták, Stockholmban koponyaműtétet

végeztek rajta. Betegségének minden mozzanatát megörökítette az Utazás a koponyám

körül című naplóregényében. 1938−ban hunyt el.

„Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,

De élni fognak, hogyha én nem élek

S lesznek, ha nem leszek.”

FFEELLAADDAATT

Értelmezzétek az alábbi Micimackó−idézeteket!

„A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem

mindig látjuk őket, de tudnunk kell, hogy

léteznek.”

„Együtt lenni nem olyan jó, mint ketten

lenni, és összetartani.”

119

JJÓÓZZSSEEFF AATTTTIILLAA

((11990055––11993377))„Én szeretnék alkotni csodásat és

Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot

S aztán meghalni:…”(József Attila)

József Attilát a XX. századi magyar irodalom legnagyobb költői között tartja számon

az irodalomtörténet. Személye és költészete mind a mai napig vitatott, évről−évre jelen−

nek meg róla különböző tanulmányok: gyermekkoráról, betegségéről, szerelmeiről, ver−

seiről és haláláról. Kosztolányi „… karakán, gyöngéd, izgága, emberi, mérges, ellágyu−

ló, komoly és humoros lélek”−ként jellemezte őt. Születése napját – április 11−ét – a köl−

tészet napjaként ünnepeljük.

CCUURRRRIICCUULLUUMM VVIITTAAEE 64

1905−ben születtem, Budapesten, görögkeleti vallású vagyok. Apám – néhai József

Áron – három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő

Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hétéves koromig, már ekkor dolgoztam,

mint általában a falusi szegénygyerekek – disznópásztorkodtam. Hét esztendős korom−

ban anyám – néhai Pőcze Borbála – visszahozott Budapestre s beiratott az elemi iskola

II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővé−

remet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig, s én szülői felügyelet nélkül iskolát

kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket

találtam Attila királyról, és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekel−

tek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön

nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatá−

ra megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem,

hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hi−

szem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem

vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghall−

gatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg

be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.

64ejtsd: kurikulum víté – latin: önéletrajz

120

Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem

a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc órakor oda−

álltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba, és reggel fél nyolckor, mikor már sorra−

kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyám−

nak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi

pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam

a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb.

1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király−féle gyermeknyaraltatási akció jóvol−

tából. Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én magam jelentkeztem

a Gyermekvédő Ligánál – így rövid időre Monorra kerültem. Visszatérvén Budapestre

újságot árultam, bélyegekkel, majd kék, fehér és postapénzzel kereskedtem, mint egy kis

bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Emke kávéházban. Közben – öt

elemi elvégzése után – polgári iskolába jártam.

1919 karácsonyán meghalt anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a most el−

hunyt Makai Ödön doktort nevezte ki. […] A gimnázium VI. osztályát színjelesen végez−

tem, jóllehet pubertáskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hi−

szen valójában sem akkor, sem előzőleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senki

sem. Már megjelentek első verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat

publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam…

József Attila – ahogy ő maga is írta – korán kezdett el verselni. Első versei a makói gim−

náziumi évek alatt születtek. Még csak 17 éves, amikor már három különböző folyóirat

(Makói Újság, Szegedi Lapok, Nyugat) közli a verseit. A nyugatosok közül elsősorban

Juhász Gyula az, aki felkarolja. Az ő segítségével és előszavával jelenik meg az első köte−

te 1922−ben Szépség koldusa címmel. A kötetben szereplő versek erősen a Nyugat, főleg

Ady hatása alatt születtek. Rá három évre követi a Nem én kiáltok című kiadvány. Ennek

a megjelenésekor (1925) József Attila már megjárta Bécset, Párizst, ahol az avantgárd irány−

zatok felé fordul. Szívesen kísérletezik új formákkal, új stílusokkal. Az 1929−ben meg−

jelenő Nincsen apám, se anyám című kötetben azonban egy új hangon, az újnépiesség

hangján szólal meg. A stílus művelői Petőfit és Aranyt tartják követendőnek. A költő ebben

a korszakában írja meg a Tiszta szívvel című költeményét, amely sorsdöntően befolyásolta

az életét.

TTIISSZZTTAA SSZZÍÍVVVVEELL

121

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

122

A versben a népdalokhoz közelítő forma ellentétben áll a mondanivalóval. A költő egy

állapotleírással, egy helyzetképpel kezd: egyszerű kifejezésekkel írja le a hiányt az élet

minden területén (család, vallás, szegénység). A versben megszólaló lírai énnek csak egy

dolog van a birtokában: a fiatalsága. Csak ezt tudja eladásra felkínálni. Ha azonban még

ez sem kell senkinek, akkor rákényszerül arra, hogy rossz legyen, még öl is, ha kell

(„Tiszta szívvel betörök / Ha kell, embert is ölök”). Tehát a körülmények miatt válik

bűnössé. Ekkor a társadalom – amely belekergette ebbe a helyzetbe – ezért megbünteti.

A kezdeti dac itt lassan elkeseredettséggé válik. A vers befejezése lágyabb, szemrehá−

nyóbb. Az élet kilátástalan egy tiszta szívű embernek, a vége mindenképpen halál.

Az utolsó két sor a Kádár Kata című balladának a felidézése. A költemény általános kor−

rajzként, egy nemzedék állapotrajzaként is értelmezhető.

A Tiszta szívvel megírásakor József Attila a szegedi egyetem magyar–francia–filozófia

szakának a hallgatója. Horger Antal, az egyetem nyelvészprofesszora éles kritikával illette

a vers miatt, és világossá tette számára, hogy „… ön középiskolai tanár ilyen felfogással

nem lehet”. József Attila ekkor otthagyta az egyetemet, de ez a jelenet mély nyomot ha−

gyott az életében és a költészetében egyaránt. A Curriculum vitae−ben így írja le az ese−

ményt: „… Elhatároztam, hogy végképpen író leszek, és szert teszek olyan polgári foglal−

kozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar–francia–filozófiai

szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát és 20 órából

kollokváltam65 kitűnően. Napokat ettem, verseim honoráriumából66 fizettem lakásomat.

Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvá−

nított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyel−

vészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott, s két tanú előtt – ma is tudom

a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz közép−

iskolai tanár, mert »olyan emberre – úgymond –, ki ilyen verseket ír«, s ezzel elém tárta

a Szeged c. lap egyik példányát, »nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését«. Sokszor emle−

getik a sors iróniáját, s itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen

nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék doku−

mentumának nyilvánította nem egy ízben »a kései korok számára«, Ignotus pedig »lelké−

ben dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta« ezt a »gyönyörűszép« verset, ahogy

a Nyugatba írta róla, és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.”

Ez a sérelem köszön vissza a Születésnapomra című versében is.

65kollokvium – felsőfokú intézményi vizsga66tiszteletdíj

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Számoljátok meg, hogy hány tagadószó szerepel a versben!

2. Olvassátok el József Attila Kertész leszek című versét! Milyen tartalmi hasonló−

ságot találtok? A verset megtaláljátok József Attila összes költeményei között vagy

a www. mek.oszk.hu internetes oldalon.

SSZZÜÜLLEETTÉÉSSNNAAPPOOMMRRAA

Az egyedi versformában írt költemény az alkalmi versek közé tartozik. A költő saját

magának ír egy „kávéházi szegleten” egy köszöntő verset. A 10 strófa 3 egységre bont−

ható:

1–3. versszak A költő számba veszi élete történéseit; a szegénység fel−

emlegetése.

4–9. versszak Visszaemlékezés a Szegeden töltött évekre; az őt ért sére−

lem részletezése.

10. versszak A vers fő mondanivalója fogalmazódik meg: a történtek

ellenére a költő tudja, hogy ő többre hivatott.

Az egyedi formát a csonka sorok adják, amelyeknek tartalmi szerepük van. A költői

öniróniát domborítják ki, ellensúlyozva a tartalmi komolyságot.

Harminckét éves lettem én –

meglepetés e költemény

csecse

becse:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten

magam

magam.

Harminckét évem elszelelt

s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna oktató,

nem ily töltőtoll koptató

szegény

legény.

De nem lettem, mert Szegeden

eltanácsolt az egyetem

fura

ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért

a „Nincsen apám” versemért,

a hont

kivont

szablyával óvta ellenem.

Ideidézi szellemem

hevét

s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,

nem lesz tanár e féltekén” –

gagyog

s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,

hogy költőnk nem nyelvtant tanul,

sekély

e kéj. –

Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní−

tani!

123

124

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Figyeljétek meg, hogy hol „lép be” a költő a versbe! Hogyan jelenik meg a szerelem−

féltés a költeményben?

2. Állapítsátok meg a vers ütembeosztását!

67Szabolcsi Miklós, Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923–1927, Akadémiai Kiadó, Budapest,

1977, 231–232.

József Attila szerelmi költészetére már pályájának kezdeti szakaszán is találunk példákat.

Első szerelmes verse egyik tanárának a lányához, Gebe Mártához íródott. A Csók−

kérés tavasszal ennek a szép kamaszkori szerelemnek az emlékét őrzi.

A Mikor az uccán átment a kedves múzsáját nem ismerjük. Az 1925−ben íródott köl−

temény a Makói Újság hasábjain jelent meg először. Szabolcsi Miklós, magyar iroda−

lomtörténész „miniatűr jelenet”−ként jellemezte a verset.67 A könnyed, légies hangulatot

árasztó költemény helyzetkép, egy pillanat impresszionista megragadása.

MMIIKKOORR AAZZ UUCCCCÁÁNN ÁÁTTMMEENNTT AA KKEEDDVVEESS

Mikor az uccán átment a kedves,

galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,

édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,

egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett – már gyúlt a villany

s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,

hogy ő a szívem gyökere−ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,

óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,

letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,

karcsú szél hajlott utána hűsen!

125

A kamaszszerelmek után, 23 évesen ismerkedik meg

a költő első igazi szerelmével, egy jómódú polgárcsalád

lányával, Vágó Mártával. A nincstelen férfival kötendő

házasságot a szülők azonban ellenezték, ezért a lányt

Angliába küldték tanulmányútra. A távolságot a kapcsolat

nem bírta ki, Vágó Márta szakított a költővel. Ez a kudarc−

élmény további sebeket hagyott a költő lelkén. A szerelem

emlékét a Gyász és patyolat vagy a Klárisok című versek

őrzik.

A Vágó Márta−szerelem után egy hosszú kapcsolat

következett József Attila életében. Szántó Judit a költő élet−

társa volt 1930−tól 1936−ig. Megismerkedésük pillanatára

így emlékszik vissza a lány: „Attila a pulpitusról68 utánam

szólt: 'Maga pedig várjon meg!' Nem tudtam, kinek szól,

magam is hátrafordultam. 'Maga, Judit, várjon meg!'

Természetesen megvártam. Mikor leértünk az utcára, Attila

arra kért, hogy tegezhessen. Természetesen tegeződni kezd−

tünk. Erre Attila azt mondja: ez neki kevés. 'Engedd meg,

hogy beléd karolhassak.' Megengedtem. 'Akkor most

engedd meg, hogy menyasszonyomnak tartsalak.”

Ismerőseik véleménye megoszlott a szerelmükről.

A gondoskodás, a szeretet, de az uralkodás is jelen volt az

életükben. Kapcsolatuk kiegyensúlyozatlanságának bizonyí−

téka, hogy a költő hat év alatt egyetlen verset sem írt

a nőhöz. Szakításuk után keletkezett a Judit című vers,

amely szerelmi költeménynek viszont nem nevezhető.

A szerelem és a szeretet utáni vágyakozás azonban mindvégig jelen volt a költő éle−

tében. A Szántó Judittal való kapcsolat lezárása után keletkezik a magyar irodalom sze−

relmi költészetének egyik egyedülálló költeménye, az Óda. A versciklus a szerelem tel−

jesen eredeti bemutatása. Nem Judithoz íródott, a költő egy rövid, lillafüredi tartózko−

dása alatti fellángolása után írta a verset, amely nem kötődik konkrét személyhez.

Fantázia−versnek is tekinthető. József Attila vallomása ez arról, hogy ő maga miként

értelmezi a szerelmet. A hat részes ciklus egy egységet alkot. A versforma kötetlen,

a tartalom nem kívánja a szabályszerűséget. A rímelése változó, páros, ölelkező, ke−

resztrímes és csoportrímes szakaszokat is találunk benne.

68emelvény

Vágó Márta

Szántó Judit

ÓÓDDAA

33 ..Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves, szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,

de te némán ülsz fülemben.

Csillagok gyúlnak és lehullnak,

de te megálltál szememben.

Ízed, miként a barlangban a csend,

számban kihűlve leng

s a vizes poháron kezed,

rajta a finom erezet,

föl−földereng.

Ignotus a következőképpen nyilatkozott a vers elolvasása után: „… Tündéri volt.

Forró sodrú és kápráztató, és nemcsak látomásnak remek, nemcsak szerelmi vallomás−

nak lenyűgöző, hanem emberi megnyilatkozásnak is együttérzést parancsolóan szép.”

1935–1936−ban József Attilát Gyömrői Edit pszihoanalitikus kezeli, aki nem viszonoz−

za a költő szerelmét. Edit csak a beteget látja benne, ő viszont a szerelem mellett gyermeki

védelmet és szeretetet is vár tőle. Hozzá íródtak a Nagyon fáj című kötet szerelmes versei,

mint a Gyermekké tettél, Aki szeretni gyáva vagy, illetve a kötet címadó verse.

A harmadik rész első versszakában ana−

forás hasonlatokkal fejezi ki a költő az

érzelmeit. Egy anya−gyermek párhuzam−

mal indít, majd egy szójátékkal zárja

a strófát.

A középső szakasz az összetartozás

kifejezése. A költő teljesen egyéni mó−

don, szinte természettudományos stílus−

ban érzékelteti, hogy milyen mélyen

gyökerezett lelkébe a szeretett személy

minden rezdülése.

A záró strófában megáll az idő. A zör−

gő pillanatokkal, a lehulló csillagokkal

szemben áll a szerelem örökkévalósá−

ga. A csók ízét, az érintés finomságát

még a kedves távollétében is tisztán

felidézi a költő.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Hány hasonlat található a 3. részben?

2. Olvassátok el a költemény 4. ciklusát is! A rész érdekessége, hogy József Attila bioló−

giai részletességgel és pontossággal fejti ki, hogy mennyire szereti kedvesét minden testi

valójában, beleértve a belső szerveit is. Keressétek meg a ciklusban a hétsoros csoport−

rímet! Milyen költői eszközök uralják a 4. részt?

126

A költő életének utolsó nagy szerelme Kozmutza Flóra. 1937−ben ismerkednek meg

a pszichológusnővel, aki elvégzi vele az ún. Rorschach−tesztet.69 A költő beleszeret

a lányba, aki hamar észreveszi a férfi hullámzó kedélyállapotát, szorongásos természetét.

Barátságuk, kapcsolatuk kilenc hónapig tartott, és József Attila halálával ért véget. Flóra

később Illyés Gyula felesége lett, majd férje halála után – 1987−ben – megírta József

Attila utolsó hónapjairól című könyvét. Egész kapcsolatukat feltárja benne naplójegyze−

tei és a költővel való levelezése alapján.

József Attila több költeményben is megörökíti a lány alakját. A Flóra−versek a bol−

dog szerelem reményében íródtak, de gyakran felbukkan bennük a halálmotívum is.

A Flóra című ciklus első része a Hexaméterek. Az antik verselési forma megfelelő

választás az érzelmek csendes kifejezésére. A költemény idilli hangulatot áraszt. Az el−

múló tél és a közelgő tavasz képei metaforikusan is értelmezhetőek: a múló bánat és az

ébredő szerelem jelképei. A második versszak szerelmi vallomás, a költő megnevezi

a szeretett személyt. Játszik a nevével, majd ráébred, hogy a szerelem érzetével más szí−

nezetet kap a múlt is.

FFLLÓÓRRAA

1.. HHEEXXAAMMÉÉTTEERREEKK

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,

elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,

buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.

Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság

s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Látod, mennyire, félve−ocsúdva szeretlek, Flóra!

E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,

mint sebről a kötést, te leoldtad – ujra bizsergek.

Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,

és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

69Hermann Rorschach svájci pszichiáter által 1920−ban kifejlesztett személyiségvizsgáló teszt. Az egyórás

vizsgálat alatt a megfigyelt személy 10 táblát kap, amelyen egy−egy tintafolt látható. A teszt lényege, hogy

a páciens elmondja, milyen képzettársítások jutnak az eszébe a látott képekről. A pszichológus a vála−

szok alapján felméri az egyén személyiségének egy−egy főbb vonását

127

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Figyeljétek meg, hogy milyen módon érzékelteti a költő a táj képeivel a lassan kialaku−

ló szerelmet, amely egyre erősebbé válik! Milyen nyelvtani jelenségek segítik a monda−

nivalót?

2. Állapítsátok meg a költemény verslábait! Dolgozzatok a füzetben!

Kozmutza Flóra

A ciklus második része a Rejtelmek. A költemény szerelmi vallomás, amelyben a ter−

mészeti elemek és a mesés−varázsos jelleg elrejti a mondanivaló érzéki töltetését. A népies

formába szürreális jegyek is keverednek („talpig nehéz hűségbe”).

2. RREEJJTTEELLMMEEKK

József Attila életében és költészetében fontos helyet foglalt el édesanyja, akinek az

elvesztését sosem tudta igazán feldolgozni, több versében is megidézi őt. Az anya−motí−

vum egy költőnél sem jelenik meg ekkora intenzitással. A költőben élő örök szeretet−

vágy és a kapcsolataiban is megnyilvánuló érzelmi labilitás visszavezethető gyermekko−

rának eseményeire és az állandó anya−hiányra. 1934−ben, mintegy másfél évtizeddel

a „Mama” halála után is bűntudattal tele állít neki emléket.

MMAAMMAA

Rejtelmek ha zengenek,

őrt állok, mint mesékbe'.

Bebujtattál engemet

talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,

elpirulsz, ha megérted.

Szól a szem és szól a szív,

folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:

ha már szeretlek téged,

tedd könnyüvé énnekem

ezt a nehéz hűséget.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Állapítsátok meg a költemény ütembeosztását és rímelését!

2. Keressétek meg, hogy hol azonosítható a lírai én a költő személyével a versben!

3. Melyik – a felvilágosodás korában élő – költőnk stílusára emlékeztet a költemény?

4. Hallgassátok meg a Rejtelmeket Sebő Ferenc és a Kaláka együttes előadásában! A dalt

megtalálhatjátok a www. youtube.com honlapján!

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindíg, meg−megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra.

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő –

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.

128

129

Már a cím is gyöngéd megszólítás, az erős érzelmi kapocs bizonyítéka. A költő

eltűnődve, egyszerű szavakkal idéz fel egy emlékképet: megjelenik előtte az édesanya

alakja, aki kosarat cipelve megy a padlásra (1. versszak). A költő nem tagadja meg gyer−

meki mivoltát, őszintén tárja fel az érzéseit: ordított, toporzékolt. A kisgyermek nem

tudja megérteni azt, hogy az édesanyjának dolgoznia kell. A padlás mindkettejük szá−

mára mást jelent: az anyának a munkát, a gyereknek játszóteret (2. versszak). A harma−

dik versszakban a valóságos emlékkép lassan elmosódik. A záró strófa feltételes módú

igealakjának tagadása („Nem nyafognék”) elárulja: a felnőtt férfi most már érti az édes−

anya viselkedését, látja embertelen munkáját. Az egyszerű mosónő alakja felmagaszto−

sul, azonban mégis reális marad. A költeményben kevés a költői eszköz, a versnek mégis

erős hangulati töltetése van. A vers pár jelzője (nyikorgó, dagadt, szürke stb.) reálisabbá

teszi az emlékképet, a megrázó hatást főleg az igék, igenevek segítségével éri el a költő.

Nem szépíti a múltat. A fájdalom és a kötődés, az anya és a gyermek közti viszony tel−

jes összetettségében mutatkozik meg.

József Attila életének utolsó három évében írja legnagyobb verseit (Eszmélet, Levegőt!

A Dunánál stb.) Témájuk a közélet, a szerelem, illetve saját sorsának a vizsgálata.

A Szép Szó folyóirat szerkesztőségében dolgozik ezekben az években, itt jelenik meg az

Ars poetica, azaz költői hitvallása is. A vers ajánlása Németh Andor íróbarátjának szól.

Vele még 1926−ban, Bécsben ismerkedett meg, később együtt dolgoztak a Szép Szó szer−

kesztőségében. Az író így emlékszik vissza a vers születésének előzményeire: „Haza me−

net József Attila úgy érezte, hogy igazolnia kell előttem magát. – »Állom, amit mondtam –

hangoztatta makacsul. – Én csak arról beszélhetek, amit tudok. És azt az egyet tudom, hogy

amikor verset írok, nem költészetet akarok csinálni, hanem meg akarok szabadulni vala−

mitől, ami szorongat vagy nyugtalanít. És engem csak ez érdekel, az életem.« »Engem vi−

szont – feleltem neki – csak a költészet érdekel… .« A költő belátta, hogy igazam van,

s elhatároztuk, hogy ha még egyszer vitázunk, ezt a két, egymással sarkalatosan ellenkező

álláspontot szögezzük egymás ellen. De erre a vitára, sajnos, többé nem került sor”.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Mire utal az első versszakban az igekötő kettőzése („meg−megállva”)?

2. Melyik szó utal az első versszakban a megszokottságra? Hol köszön vissza újra ez a kifejezés?

3. Mitől nyikorog a kosár? Miért sokatmondó ez a jelző?

4. Milyen hangulata van a „dagadt” jelzőnek?

5. Próbáljátok meg értelmezni a vers alábbi két sorát az anya és a gyermek szemszögé−

ből egyaránt! Milyen érzéseket árul el az anya (figyeljetek a jelzőre!) viselkedése, és

milyen érzések rejtőznek a költő emlékeiben?

„Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám…”

6. Olvassátok el József Attila Anyám és a Kései sirató című verseit! A költeményeket

megtaláljátok az iskolai könyvtárban vagy a www.mek.oszk.hu internetes oldalon!

130

AARRSS PPOOEETTIICCAANNÉÉMMEETTHH AANNDDOORRNNAAKK

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!

A vers műfaja óda. A költő megfogalmazza, hogy számára mit jelent maga a költé−

szet. Őt a valóság érdekli csak, nem pedig a valóság tükörképe. Felnőtt férfiként – kinőve

a mesék világából – vállalja a valóságot minden veszélyével együtt. Ez a világ azonban

ellentmondásokból áll, belőlük alakul ki a költői világkép. Ezeknek az ellentmondások−

nak a megértése a költő és a költészet feladata. Akik más úton járnak, azok meghamisít−

ják ezt a világot. A költő nem akar ezeknek a sorába beállni, ő a teljességre törekszik.

Költői programját tehát így fogalmazza meg:

„Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!”

Költő vagyok – mit érdekelne

engem a költészet maga?

Nem volna szép, ha égre kelne

az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,

nem lógok a mesék tején,

hörpintek valódi világot,

habzó éggel a tetején.

Szép a forrás – fürödni abban!

A nyugalom, a remegés

egymást öleli s kél a habban

kecsesen okos csevegés.

Más költők – mi gondom ezekkel?

Mocskolván magukat szegyig,

koholt képekkel és szeszekkel

mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,

az értelemig és tovább!

Szabad ésszel nem adom ocsmány

módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat.

Nincs alku – én hadd legyek boldog!

Másként akárki meggyaláz

s megjelölnek pirosló foltok,

elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.

A tudásnak teszek panaszt.

Rám tekint, pártfogón, e század:

rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste

két merev mozdulat között;

rám vár a mozi előtt este

suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok

verseim rendjét üldözik,

fölindulnak testvéri tankok

szertedübörgni rímeit.

Nem vállalja a megalkuvást, még akkor sem, ha a hatalmon lévők másként akarják.

A világ azonban még nem érett a változásra. „Még nem nagy az ember"” – csak azt kép−

zeli. A szellem és a szerelem, tehát az értelem és az érzelem fogja hozzásegíteni ezt

a világot ahhoz, hogy megváltozzon, és elinduljon a fejlődés útján.

József Attila 1931−től változó idegállapota miatt folyamatos ideggyógyászati kezelé−

seken vett részt. Ezeken többnyire felszínre kerültek személyiségzavaros viselkedésének

okai, amelyek elsősorban a gyermekkor kiegyensúlyozatlan hátterére voltak visszavezet−

hetők. Sikertelen szerelmei, pályájának buktatói csak növelték depresszióját. Utolsó

menedéke Kozmutza Flóra volt, de ő sem tudott segíteni egyre rosszabbodó kedélyálla−

potán. 1937−ben többszöri szanatóriumi kezelés után állapota javulni látszott, ezért eluta−

zott nővéreihez Balatonszárszóra, egy kis kikapcsolódásra. Flórával levelezésben álltak,

a lány többször is meglátogatta a költőt, aki december harmadikán így búcsúzott tőle:

„Kedves Flóra! Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda

lehetséges, és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi

nem rajtunk múlott. (…) Attila” Másnap, december 4−én egy tehervonat halálra gázolta.

Balatonszárszón temették el.

„Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva

rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor.”

A balatonszárszói

József Attila−emlékmű

131

132

RRAADDNNÓÓTTII MMIIKKLLÓÓSS

((11990099––11994444))

„Semmim sem volt s nem is lesz immár sosem nekem,

merengj el hát egy percre e gazdag életen?

szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,

a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,

az új falak tövében felhangzik majd szavam…”

(Radnóti Miklós)

Radnóti Miklós azon XX. századi költők sorába tartozott, akik életét tragédia árnyé−

kolta be. A történelem egyik legsötétebb korszakában élt, amikor is „Hibátlan lejtésű,

hibátlan erkölcsű versekkel, hibátlan emberi tartással felelt korának.” (Ortutay Gyula)

Már a születését is a halál határozza meg: 1909. május 5−én édesanyja ikreknek ad éle−

tet, de Radnóti öccse és édesanyja is meghalnak a szüléskor. Zsidó családba születik, ere−

deti neve Glatter Miklós, csak később változtatja édesapja születési helye után Radnótira.

11 éves, mikor édesapja is meghal, innentől kezdve nagybátyja neveli. Reichenbergben70

a textilipari főiskolán tanul egy évet, majd Szegeden lesz magyar–francia szakos hallga−

tó. Itt bölcsészdoktori oklevelet szerez. Származása miatt azonban nem jut tanári állás−

hoz, verseiből és magánórákból próbál megélni. Több irodalmi lapnál is dolgozik

(Kortárs, Valóság), és 1934−től a Nyugat rendszeres munkatársa. 1940−től többször be−

hívják hosszabb−rövidebb időre munkaszolgálatra. Utoljára 1944 májusában kell bevo−

nulnia, Szerbiába viszik őt, Bor városába. A kényszertáborban szeptemberig dolgoznak

embertelen körülmények között, majd elindítják a foglyokat Németország felé. A Győr

határánál fekvő Abdához érve a beteg, kiéheztetett, elgyötört menetelők közül többet

– köztük Radnótit is – agyonlőnek. Tömegsírba került, csak 1946−ban azonosították

a kabátjában talált notesz (bori notesz) alapján.

Radnóti költészetének egyik vonulata élete eseményeit tükrözi. Költeményeiben

a harmónia és az átélt borzalmak alkotnak szintézist. A megszületésekor történt esemé−

nyek felett érzett bűntudata állandóan jelen volt az életében. 1939−ben megírja az Ikrek

hava című önéletrajzát, amelyben részletesen leírja, hogyan értesült születése körülmé−

nyeiről.

70ma Liberec, város Csehországban

133

IIKKRREEKK HHAAVVAA ((NNAAPPLLÓÓ AA GGYYEERREEKKKKOORRRRÓÓLL))(részletek)

Két hónapja halt meg apa…

Három napja vagyok itt a néninél, sárgaságom van, szép és titokzatos betegség, ez

még senkinek sem volt az osztályban, s nem is fáj. A néninek megvannak Jókai összes

művei, olyan tortát ígért, amiben csak töltelék van, nekem adta a költők Albumát, és azt

mondta, hogy ha nagy leszek, nekem adja a Jókaikat is. Három ceruzát kaptam, és az

iskolakönyveim otthon maradtak. Jó így betegnek lenni. Jól érzem magam az ágyban,

hentergőzöm, és tudom, hogy valami történik körülöttem. A család kitágult, sok új rokon

járkál ki−be, olyanok, akiknek a nevét se hallottam eddig, apró ajándékokat hoznak, és

mind rejteget valamit. Engedékenységet és meglepetéseket szimatolok. Valahogy fontos

lettem, csábítanak, és egyre titokzatosabb minden. […]

Lajos bácsi egy széket emel az ágy mellé, leül. A néni kimegy. […]

– Szóval haza akarsz menni?

– Haza! – válaszolok gyönge daccal, minden meggyőződés nélkül. Hirtelen értelmet−

len ijedtség támad bennem. Hangomra az ágy emelkedni kezd, visszatér régi helyére,

a bácsi mellé.

– Te most már itt vagy itthon – válaszol, és a mennyezetre pillant. – Hová is mennél?

– Haza, Anyához és Ágihoz.

– Anyához, anyához... – csönd, a bácsi nem néz rám, mellém néz valahová. – A neve−

lőanyádhoz! Mondja hosszú szünet után, kilöki magából a szót, örül, hogy túljutott rajta,

feláll és járni kezd a szobában. Ülök az ágyban, a torkom hirtelen bedagad, sírás fojtogat

és düh. Nem igaz! – lobban fel bennem, és kiáltani akarok.

– De, de... a nevelőanyád – jön a válasz, megelőzve a tiltakozást, most már a rémület

kap el, érzem a nyugodt hang mögött az izgalmat, a járkálás gyorsabb lesz, követem a

tekintetemmel.

– ... Elég nagy fiú vagy már, megtudhatod. Jó asszony, szeresd is, tíz évig nevelt, az

anyád is volt az anyád helyett, de...

– Nem igaz!

– De igaz, fiam. Az anyád, az édesanyád meghalt, amikor te születtél. Egyéves voltál

már te, szegény apád akkor vette feleségül az anyádat. […]

– Anna! – kiált a bácsi a szomszéd szoba felé, és feláll. Ijedten jön be a néni, sápadt.

– Felszökik a láza – mondja, és elkapja rólam a tekintetét. – Hol a kép? – kérdi a bácsi,

félszeg mozdulatot tesz, és topog a lábával.

Ülök az ágyban, szúrást érzek a szememben, didergek, és tudom, hogy igaz. Egyszer

régen egy boltban voltunk anyával vásárolni, a kereskedő ismerősként üdvözölte, roko−

nokról érdeklődött, Ági is, én is megmondtuk a nevünket, s énrám azt kérdezte a keres−

kedő, hogy: „A fiút kapta, ugye?”

– Kaptam? Szültem, uram! – és magához ölelt. Felnéztem anyára, láttam, hogy az

ujját a szája elé teszi, és haragosan ingatja a fejét. Sokat beszéltek még, s mikor eljöttünk,

nekiestem:

– Miért mondta az az ember, hogy anya kapott engem?

134

– A bácsi összetévesztett téged valakivel.

– Kivel? Kit kaptak?

– Engem is kaptál? – érdeklődött Ági vékonyka hangon, ijedten. Anya méregbe jött.

– Senkit sem kaptam! Ne butáskodjatok. A bácsi összetévesztett a Fazekasékkal, azok

kaptak egyszer egy gyereket.

– Kik a Fazekasék? – hallom a hangom, és összezavarodik bennem a kapott gyerek és

a szült gyerek, mert a szült is kapott gyerek, s minden gyerek előbb nagy tengerben úszkál, de

a kapott gyerek Ági, mert őt kapta anya istentől egyszer, még emlékszem is rá. A Bakács téren

kapta, a klinikán. Apa virágot vett nekem, és oda kellett adnom anyának, mikor meglátogattuk.

– Fazekasék nincsenek is – didergek –, a Fazekasék mi vagyunk... Én vagyok a kapott

gyerek!

A néni jön be, kis mélyedést paskol a paplanon, s egy képet tesz elém. – Itt az anyád,

látod, nem hazudtam! – morog csöndesen a bácsi. Nézem a képet. Egy szép, komoly, ide−

gen asszony áll a képen, fehér rózsák vannak a kalapján, fodros fehér ruhája van, és

oldalt néz, elgondolkozva. Nem nyúlok hozzá, csak nézem. […]

Az ablak előtt, a folyosón anya siet el, a gyászfátyol úszik utána. Csönget. […]

– Hogy van a gyerek? – hallom anya hangját, beront, homlokon csókol és megtapo−

gatja a kezem.

Hideget hoz be s jó szagot.

– Kezicsókolom! – köszönök. A hangomra megrezzen, lehajol, a szemembe néz.

– Csókolj meg – mondja, és arcát az arcomhoz dörzsöli. Megcsókolom. Hirtelen fel−

egyenesedik, a szeme villan, s a nénire szól:

– Ki mondta meg? Ki merészelte megmondani? Maga?

– A Lajos – leheli ijedten a néni, és hátrál az ajtó felé.

– Az átkozott! – sziszeg anya. Leengedi a karját, fáradtan és tanácstalanul maga elé

mered. Aztán az ágy szélére ül, és szeméből lassan peregni kezd a könny. […]

– Hogy halt meg anya? – kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.

– Tanulj, és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!

– Hogy halt meg? Miért halt meg? – a hangom megijeszthette, mert felém fordult és

összekulcsolta a kezét.

– A szíve nem bírta, ikerszülés volt.

– Ikerszülés volt? – mondtam ámulva utána.

– Mi mindent rejtegetnek ezek még! – csikordítottam össze a fogam, s a kezem ököl−

beszaladt… micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!

– Hol az ikertestvérem? – támadtam a nénire gyanakodva.

– Meghalt, gyönge volt, egy−két percig élt csak. Az is fiú volt.

– És?

– Mit és?

– És… és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?

– Azért – törölt ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni –, de ezen már úgysem lehet

segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad!

Radnótinak a 30−as évektől kezdve folyamatosan jelennek meg kötetei (Pogány kö−

szöntő, Lábadozó szél, Újhold, Járkálj csak, halálraítélt! stb.) Életének utolsó éveit

azonban már teljes mértékben áthatja a halál közelsége. Mégis, a végső pillanatokig pró−

bál erőt meríteni a hazájából és felesége, Gyarmati Fanni iránt érzett szerelméből. Olyan

nagy versek születnek ekkor, mint a Nem tudhatom, a Levél a hitveshez, a Hetedik eclo−

ga vagy az utolsó verssorok, a Razglednicák.

NNEEMM TTUUDDHHAATTOOMM.. .. .. (részlet)

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy−egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat…

135

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Milyen jelekből sejti meg a kisfiú, hogy valami történni fog?

2. Hány éves a történetben szereplő kisfiú?

3. Miért mondják el neki az igazságot?

4. Milyen emlékkép válik világossá a fiú számára?

5. Miért tagadja szerintetek a nevelőanya az igazságot?

6. Miből jön rá a nevelőanyja, hogy elárulták a fiúnak a titkot?

7. Milyen a fiú viszonya a nevelőanyjához?

8. Milyen változások történhettek a fiú életében az eltelt három év alatt?

136

A vers a hazaszeretetről szól egy olyan költő tollából, akinek élettörténete és költé−

szete elválaszthatatlanul összefonódott. 1944−ben, a világháború alatti pusztítások

közepette ír „e lángoktól ölelt kis ország” iránti ragaszkodásáról. Összehasonlítja, hogy

mit lát ebben az országban egy idegen, és mit egy olyan ember, aki itt született.

Radnótinak a hazaszeretet nemcsak egyszerű kötődés: ő szereti a szülőtájat, amelyhez

emlékek sokasága fűzi, szereti magát a földet és mindent, ami ennek az országnak

a földjén található; az itt élő és dolgozó embereket minden átélt fájdalmukkal együtt;

a nemzet múltját, irodalmát és történelmét. A költő egyszerű, őszinte szavakat használ,

és éppen ezért hiteles.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Hol jelenik meg a részletben a bölcső–sír motívuma? Melyik nagy költemény jut errőleszetekbe?

2. Milyen utalásokat találunk a versben a világháborúra?

3. Hol található irodalmi utalás a versben?

4. Olvassátok végig a verset, majd folytassátok az alábbi felsorolást! A költeményt meg−

találjátok a könyvtárban, vagy a www.mek.oszk.hu internetes oldalon!

Radnóti – bokor, virág, emberek, szöcske, ökör, torony stb.

Idegen – térkép, gyár, laktanya, szántóföld stb.

5. Tanuljátok meg a részletet!

6. Hallgassátok meg a verset Latinovits Zoltán előadásában a www.radnoti.blogter.hu

című internetes oldalon!

A költő egészen fiatalon, 17 éve−

sen ismeri meg Gyarmati Fannit, az

akkor 14 éves diáklányt. Az általa

csak Fifinek becézett lány örök mú−

zsája lesz, akivel azonban csak

1935−ben házasodnak össze. Kap−

csolatuk sok megpróbáltatáson ment

keresztül, a lány nemcsak felesége,

hanem barátja és társa is volt

Radnótinak. A hozzá írt szerelmes

versek a hitvesi költészet legszebb

darabjai közé tartoznak.

137

LLEEVVÉÉLL AA HHIITTVVEESSHHEEZZ

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,1944. augusztus–szeptember

A kényszermunka alatt írt elégiában a képzeletben újraélt szerelem és a valódi világ elret−

tentő képei fonódnak össze. A csöndet is borzasztónak találó költő a felesége hangját, érin−

tését próbálja felidézni, visszaemlékszik kamaszkori érzelmeire, amelyek csak felerősödtek

az évek múltával. Ezekből a pillanatokból próbál erőt meríteni a következő napok megpró−

báltatásaihoz. A külvilág azonban erőszakosan töri ketté ezt a képet: a felesége szeme szí−

nén merengő költő felett bombázórajok húznak el, visszarántva őt ezzel a valóságba.

Radnóti Miklós költeményeinek egyik jellemzője az idill és a tragikum ötvözése. A leg−

tragikusabb költeményekben is fellelhető a harmónia, amelyet hazája, illetve felesége jelent

számára. Az idill nála nem hagyományos értelemben található, a versekben nem a táj,

a békés öröm szépségeiről van szó. Radnóti idilljeinek mélyebb mondanivalójuk, jelen−

tésük van. „… valójában minden Radnóti »idill«−nek … az ellentét a funkciója, így érvel,

ha tetszik, így agitál71 a háború ellen…” (Ortutay Gyula)

A mélyben néma, hallgató világok,

üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,

de nem felelhet senki rá a távol,

a háborúba ájult Szerbiából

s te messze vagy. Hangod befonja álmom,

s szivemben nappal ujra megtalálom,

hát hallgatok, míg zsong körém felállván

sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,

ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,

s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,

s kihez vakon, némán is eltalálnék,

most bujdokolsz a tájban és szememre

belülről lebbensz, így vetít az elme;

valóság voltál, álom lettél ujra,

kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz−e?

s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,

a hitvesem leszel, – remélem ujra

s az éber lét útjára visszahullva

tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, –

csak messze vagy! Túl három vad határon.

S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?

A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,

bombázórajok húznak el felettem;

szemed kékjét csodáltam épp az égen,

de elborult s a bombák fönt a gépben

zuhanni vágytak. Ellenükre élek, –

s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek

fölmértem s mégis eltalálok hozzád;

megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,

ha kell, zuhanó lángok közt varázslom

majd át magam, de mégis visszatérek;

ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,

s a folytonos veszélyben, bajban élő

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:

a 2 x 2 józansága hull rám.

71meggyőz, unszol valakit valamiről

Radnóti Miklós 1938−tól kezdve írt eklogákat. Ebben az évben kérték fel őt Vergilius,

római költő egyik eklogájának (gör. pásztorének) a fordítására. A pásztorének egyik fő

jellemzője a párbeszédes forma, illetve a hexameteres verselés.

A költő 1944 májusában indult az utolsó kényszertáborba, Borba, Szerbiába. Innen

továbbirányították őket Lager Heidenauba. A Hetedik ecloga című költeményt csak a

halála után előkerült ún. bori noteszben találták meg, amely a költő utolsó verseit tartal−

mazta. A vers belső beszélgetésként hat a költő és a felesége között, pedig valójában

monológ. Radnóti, realista, sőt gyakran már naturalista módon tárja elénk a lágerbeli éle−

tet: alkonyodik, a foglyok aludni térnek. A homályban az őket körülvevő szögesdrót sem

látszik, de mindenki tudja, hogy ott van. Az otthonukról álmodó foglyok csak ilyenkor

szabadok. Nem számít, hogy honnan jöttek, milyen nemzetiségűek, mert a sorsuk egy.

Úgy élnek, mint az állatok. Csak a költő van ébren. A szülőföldjére és a kedvesére gon−

dolva, „sort sor alá tapogatva” írja a versét, amelynek utolsó sora a magyar irodalom

egyik legszebb szerelmi vallomása.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Értelmezzétek a vers alábbi sorát:

„ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,…”

Milyen magasságokba emelkedik így a szeretett személy alakja?

2. Keressetek szinonimákat a „hitves” kifejezéshez!

3. Jelöljétek meg az áthajlásokat a költeményben!

4. Keressetek példát az idillre a versben!

5. Állapítsátok meg, hogy melyik versszak első három sorának ritmusképlete a következő!

∪ – / – – / ∪ – / ∪ – / ∪ – / –

∪ – / – – / – – / – – / – – / –

– – / ∪ – / – – / – – / ∪ – / –

6. Radnóti két év alatt írta meg a Naptár című irodalmi miniatúráit. Figyeljétek meg a köl−

teményekben, hogyan teremti meg az idillt a költő a tájképek és a háború összefonódá−

sával! Milyen babona jelenik meg a Novemberben?

OOKKTTÓÓBBEERR

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

1941. február 7.

NNOOVVEEMMBBEERR

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,

a holtak foga koccan. Hallani.

S zizegnek fönn a száraz, barna fán

vadmirtuszok kis ősz bozontjai.

Egy kuvik jóslatát hullatja rám;

félek? Nem is félek talán.1939. január 14.

138

139

HHEETTEEDDIIKK EECCLLOOGGAA

Látod−e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad

tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.

Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet

és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.

Látod−e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,

megtöretett testünket az álom, a szép szabadító

oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,

Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.

Búvó otthoni táj! Ó, megvan−e még az az otthon?

Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?

És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér−e?

Mondd, van−e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,

úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,

vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;

zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager

őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,

hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,

szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, –

jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,

s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák

ostroma meg−megujúl, de a légysereg elnyugodott már.

Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság

és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra

rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,

s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya

lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod−e drága, suhognak az álmok,

horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már

ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,

féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod

íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert

nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,1944. július

140

Radnóti a halála előtt – október 31−én – írta meg utolsó versét, a negyedik

Razglednicát. A vers rövid, mindössze hét soros. Pont annyi, amennyi egy képeslap hátá−

ra elfér (a „razglednica” szó szerbül képeslapot jelent). A mondanivaló azonban drámai.

Radnóti barátjának, a hegedűművész Lorsi Miklósnak a halálát írja le minden szépítés

nélkül, előrevetítve ezzel a saját halálát is. Radnóti pár nappal később halt meg, ugyan−

erre a sorsra jutott.

RRAAZZGGLLEEDDNNIICCAA

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –

súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. –

Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Hallgassátok meg a költeményt Kaszás Attila előadásában a www.versmondo.blogspot.com

internetes oldalon!

2. Figyeljétek meg, hogy milyen körülmények között élnek a foglyok! Mi miatt aggódik

a költő a versben?

3. Értelmezzétek az alábbi sorokat! Milyen szellemi állapotról árulkodik a részlet?

„Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet

és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.”

4. Milyen értelemben használja a költő az otthoni táj „búvó” jelzőjét?

5. Mivel egyenlő Radnóti számára a „szabad emberi sors”?

6. Mit jelent egy nap elmúlása a foglyok számára?

KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Miért lényeges a tartalom szempontjából a szövegbe ékelt német mondat?

2. Értelmezzétek az alábbi sort:

„Halált virágzik most a türelem.”!

Melyik magyar közmondás megváltoztatását találjuk meg a mondatban?

3. Milyen utalás található a versben a halott barát foglalkozására?

4. Milyen szerepük van a gondolatjeleknek a költeményben?

141

ÖÖSSSSZZEEFFOOGGLLAALLÓÓ KKÉÉRRDDÉÉSSEEKK ÉÉSS FFEELLAADDAATTOOKK

1. Az olvasott Krúdy−novellák alapján jellemezzétek pár mondatban az író stílusát!

2. Határozzátok meg a következő kifejezések jelentését!

alteregó, paródia, groteszk, curriculum vitae, ecloga, razglednica

3. Kinek a nevéhez fűződnek az alábbi művek?

Tanár úr kérem, Utazás a koponyám körül

4. Milyen kapcsolatban állnak az alábbi személyek József Attilával?

Horger Anta Pőcze Borbála Juhász Gyula

Vágó Márta Kozmutza Flóra Németh Andor

5. Beszéljetek József Attilának az édesanyjához fűződő viszonyáról a Mama című költe−

mény alapján!

6. Két vers keveredett össze. Rakjátok rendbe a részleteket, majd írjatok le mindent,

amit a költeményekről tudtok! Dolgozzatok a füzetben!

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,

elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,

Alszik a tábor, látod−e drága, suhognak az álmok,

buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.

Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság

horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már

s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,

Látod, mennyire, félve−ocsúdva szeretlek, Flóra!

E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,

mint sebről a kötést, te leoldtad – ujra bizsergek.

Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,

féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod

íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert

nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

7. Foglaljátok össze röviden József Attila költői hitvallását!

8. Fejtsétek ki, hogy hogyan jelenik meg az idill Radnóti Miklós költészetében!

9. Jellemezzétek Radnóti Miklós szerelmi költészetét a Levél a hitveshez című költe−

mény alapján!

AA TTAANNKKÖÖNNYYVVBBEENN EELLOO´FFOORRDDUULLÓÓ HHEELLYYSSÉÉGGNNEEVVEEKK SSZZÓÓTTÁÁRRAA::

Besztercebánya – Banská Bystrica

Duna – Dunaj

Léva – Levice

Lőcse – Levoča

Morva – Morava

Podolin – Podolinec

Pozsony – Bratislava

Rimaszombat – Rimavská Sobota

Selmecbánya – Banská Štiavnica

Svedlér – Švedlár

Szakolca – Skalica

Szklabonya – Sklabiná

Szlovákia – Slovensko

Turócszentmárton – Martin

Zsolna – Žilina

TTAARRTTAALLOOMM

ÉV ELEJI ISMÉTLÉS /3

REALIZMUS AZ IRODALOMBAN /6

MIKSZÁTH KÁLMÁN /7

A bágyi csoda /9

A néhai bárány /13

Beszterce ostroma /17

Szent Péter esernyője /22

MŰVÉSZETI IRÁNYZATOK ÉS AZ IRODALOM HELYZETE

A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN /28

Paul Verlaine: Érzelmes séta /31

Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje /34

A NYUGAT KORSZAKA /38

ADY ENDRE /40

Góg és Magóg fia vagyok én /44

A magyar Ugaron /46

A föl−földobott kő /47

Páris, az én Bakonyom /49

Nekünk Mohács kell /50

Lédával a bálban /51

Őrizem a szemed /53

Hiszek hitetlenül Istenben /54

Fölszállot a páva /56

MÓRICZ ZSIGMOND /58

Tragédia /60

Pillangó /65

Megbokrosodott ló /67

JUHÁSZ GYULA /70

Milyen volt... /71

Anna örök /72

Magyar táj, magyar ecsettel /73

Egy hangszer voltam... /74

BABITS MIHÁLY /76

Messze... messze... /77

Új leoninusok /79

Szerelmes vers /81

Jónás könyve /81

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ /88

Üllői úti fák /89

Mostan színes tintákról álmodom /90

Akarsz−e játszani? /92

Pacsirta /93

Nyelv és lélek /97

TÓTH ÁRPÁD /98

A tavaszi sugár /99

Esti sugárkoszorú /101

Lélektől lélekig /102

KRÚDY GYULA /105

Régi magyar író ebédje /106

Missis Kittie és fekete bőrű komornája /108

KARINTHY FRIGYES /112

Találkozás egy fiatalemberrel /113

A rossz tanuló felel /117

JÓZSEF ATTILA /120

Curriculum vitae /120

Tiszta szívvel /121

Születésnapomra /123

Mikor az uccán átment a kedves /124

Óda /126

Flóra. 1. Hexaméterek /127

2. Rejtelmek /128

Mama /128

Ars poetica /130

RADNÓTI MIKLÓS /132

Ikrek hava (Napló a gyerekkorról) /133

Nem tudhatom... /135

Levél a hitveshez /137

Hetedik ecloga /139

Razglednica /140