magyar néphit közép és kelet európa határán...3 created by xmlmind xsl-fo converter. 1....

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán

Pócs, Éva


Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán Pócs, Çva

Publication date 2002 Szerzői jog © 2002 L'Harmattan Kiadó

Copyright 2002, L'Harmattan Kiadó

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom

Előszó ................................................................................................................................................ iv I. Hiedelemrendszerek, hiedelemlÒnyek ............................................................................................. 1

1. TÒr Òs idő a nÒphitben .......................................................................................................... 3 1. 1. .................................................................................................................................. 3 2. 2. ............................................................................................................................... 10 3. 3. ............................................................................................................................... 13 4. 4. ............................................................................................................................... 15

2. //„//Nyers Òs főtt//―//: halËl Òs Òlet. A kulturËlis vÖvmËnyok helye az európai parasztsËg archaikus

vilËgkÒpÒben .......................................................................................................................... 22 3. MËs vilËgok: mËsvilËgok. Az idegenek az újkori hiedelemrendszerekben ........................ 27 4. Kereszteletlenek, zivatardÒmonok Òs az ördög .................................................................. 39 5. Sors, bËbËk, boszorkËnyok. Archaikus sorskÒpzetek KözÒp- Òs Kelet-Európa

hiedelemrendszereiben ........................................................................................................... 47 II. LËtók, varËzslók, tËltosok ............................................................................................................ 64

6. A magyar halottlËtó Òs a keresztÒny Európa ...................................................................... 66 7. SËrkËnyok, ördögök, szövetsÒgeseik a dÒlszlËv-magyar kapcsolatok tükrÒben ................. 74 8. Magyar samanizmus a kora újkori forrËsokban ................................................................. 83

1. A boszorkËny ............................................................................................................ 85 2. A varËzslók ............................................................................................................... 90 3. * ............................................................................................................................... 101 4. FüggelÒk .................................................................................................................. 103

III. A vallËs Òs mËgia hatËrËn ......................................................................................................... 105 9. //„//Çn vagyok minden nagyobb orvos, te vagy mindennÒl nagyobb bËjos//―//: egyhËzi benedikció

//–// paraszti rËolvasËs .......................................................................................................... 107 1. PËrhuzamok Òs kapcsolatok .................................................................................... 109

1.1. A dÒmon elűzÒse ........................................................................................ 112 1.2. A dÒmon megszólÖtËsa ............................................................................... 113 1.3. KiküldÒs a testből ....................................................................................... 115 1.4. HivatkozËs C-re .......................................................................................... 117 1.5. B //–// C szembenËllËsa .............................................................................. 124

2. Az elszakadËs ......................................................................................................... 127 10. //„//Lilith Òs kÖsÒrete//―//. GyermekËgyas-dÒmonoktól vÒdő rËolvasËsok DÒlkelet-EurópËban Òs a

Közel-Keleten ...................................................................................................................... 134 1. DÒlkelet-európai rËolvasËs-tÖpusok ......................................................................... 134 2. Eredet, kapcsolatok ................................................................................................. 140 3. Szövegek Òs hiedelmek ........................................................................................... 147

11. BoszorkËnysËg a vallËs Òs mËgia hatËrËn ....................................................................... 151 12. BibliogrËfia ............................................................................................................................... 169

iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Előszó

A kötetben közölt tizenegy tanulmËnyt 1983 Òs 2001 között publikËlt munkËimból vËlogattam, mÒgpedig

többsÒgÒben olyan cikkekből, amelyek kevÒssÒ elÒrhető szakmai kiadvËnyokban jelentek meg (egyetlen,

annakidejÒn az EthnographiËban publikËlt cikk kÒpez kivÒtelt ez alól).

Ha nem is egÒszen Ögy ÖrnËm meg ma e tanulmËnyokat, csakis olyan munkËimból vËlogattam, amelyeknek

mondanivalójËt ma is ÒrvÒnyesnek Òrzem, Òs amelyeket újabb publikËlËsra Òrdemesnek ÖtÒltem a hiedelmek,

nÒpi vallËs, folklorisztika irËnt Òrdeklődő szÒlesebb olvasóközönsÒg szËmËra. A cikkek ËltalËban //–// nÒmi

nyelvi, stilËris javÖtËs utËn //–// eredeti formËjukban kerülnek közlÒsre. Az //„//Çn vagyok mindennÒl nagyobb

orvos…//―// c. mű kÒt rÒgi cikk összevonËsËval, egymËshoz igazÖtËsËval jött lÒtre, az utolsó, csÖki

boszorkËnysËgról szóló tanulmËny első rÒsze pedig egy mËs cÖmen megjelent munkËm jelentősen lerövidÖtett

vËltozata, amelyet kiegÒszÖtettem a tÒmËban vÒgzett újabb kutatËsaimról adott beszËmolóval.

ÍrËsaim a magyarsËg, valamint a szomszÒdos közÒp- Òs kelet-, dÒlkelet-európai nÒpek hiedelmeinek törtÒneti

kÒrdÒseivel, európai kapcsolataival foglalkoznak. Nem a kutatËs vagy megÖrËs sorrendjÒben, hanem bizonyos

belső, tematikus, illetve nÒzőpontbeli összefüggÒsek alapjËn rendeztem őket hËrom tömbbe. Az egyes

csomópontokat jelentő legfontosabb kÒrdÒskörök: a hiedelmek szimbolikus rendszere, a keresztÒnysÒg előtti

vilËgkÒp újkori folklórban is tovËbbÒlő maradvËnyai; a mitikus lÒnyek //–// sorsasszonyok, zivatardÒmonok,

sËrkËnyok, csecsemőrabló dÒmonok //–// keresztÒnysÒgbe Òpült vonËsai; archaikus mediËtori technikËk, az ún.

európai samanizmus problematikËja Òs magyar letÒtemÒnyesei; vÒgül pedig a vallËs Òs mËgia, a hivatalos

keresztÒnysÒg Òs a nÒpi vallËs hatËrainak, együttÒlÒsÒnek Òs összefonódËsËnak pÒldËi az Ëtok-ËldËs, exorcizmus

Òs rËolvasËs, rontËs Òs gyógyÖtËs kÒrdÒsei kapcsËn.

Mindeme tÒmËk kutatËsa szinte reneszËnszËt Òli ma Európa-szerte, de a cikkeim első publikËlËsa óta hatalmasra

duzzadt vallËs- Òs művelődÒstörtÒneti, folklorisztikai Òs törtÒneti antropológiai szakirodalomra való utalËsokkal

nem egÒszÖtettem ki munkËimat (csak nÒhËny új magyar kutatËsi eredmÒnnyel); hivatkozËsaim az első

publikËlËs dËtuma körüli kutatËsi Ëllapotot, vagy inkËbb: erre vonatkozó akkori tudËsomat tükrözik.

2002. mËjus 30. Pócs Çva


I. rész - Hiedelemrendszerek, hiedelemlények

2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom

1. TÒr Òs idő a nÒphitben .................................................................................................................... 3 1. 1. ........................................................................................................................................... 3 2. 2. ........................................................................................................................................ 10 3. 3. ........................................................................................................................................ 13 4. 4. ........................................................................................................................................ 15

2. //„//Nyers Òs főtt//―//: halËl Òs Òlet. A kulturËlis vÖvmËnyok helye az európai parasztsËg archaikus

vilËgkÒpÒben .................................................................................................................................... 22 3. MËs vilËgok: mËsvilËgok. Az idegenek az újkori hiedelemrendszerekben ................................. 27 4. Kereszteletlenek, zivatardÒmonok Òs az ördög ............................................................................ 39 5. Sors, bËbËk, boszorkËnyok. Archaikus sorskÒpzetek KözÒp- Òs Kelet-Európa hiedelemrendszereiben

47


1. fejezet - Tér és idő a néphitben1

A magyar nÒphit tÒr- Òs időszerkezetÒt a //„//termÒszetfeletti lÒnyekre//―// vonatkozó hiedelmekre Òs a velük

kapcsolatos vÒdekező-elhËrÖtó Òs kapcsolatteremtő rÖtusokra vonatkozó adatok alapjËn vizsgËltam.2

1. 1.

Az ember termÒszetfeletti lÒnyekkel való talËlkozËsairól szóló hiedelemmondËkból Òs bizonyos időpontokra,

helyekre vonatkozó vÒdekező-elhËrÖtó mËgiËra, valamint tilalmakra vonatkozó adatokból egy horizontËlis

tÒrszerkezet rajzolható meg:

A kettős tagolËsú tÒr egy emberi (A) Òs egy termÒszetfölötti (B) tÒrfÒlből Ëll. A kÒt tÒrfÒl lÒtező földrajzi

tÒrsÒgek, a termÒszeti környezet Òs kulturËlis lÒtesÖtmÒnyek szimbolikus tartalommal való megtöltÒse vagy

szimbolikus hatËrhúzËs Ëltal jön lÒtre. BËrmilyen földrajzi koordinËtËik legyenek is, egymËssal való

szembenËllËsukban Òs kapcsolataikban manifesztËlódnak; a kÒt tÒrfÒl a vÒdekezÒs, elhËrÖtËs vagy

kapcsolatteremtÒs cÒljËból lÒtrehozott hatËrok rÒvÒn lÒtezik. Az A Òs B tÒrfÒl jelentÒsÒt hordozó tÒrsÒgek Òs

lÒtesÖtmÒnyek a következők:

a) Falu = emberek lakhelye //–// falu környÒke = termÒszetfeletti lÒnyek, halottak tartózkodËsi, megjelenÒsi

helye (hatËr, rÒt, liget, erdő, sziget, domb stb.); pÒldËul:

BicskÒn ...van egy BoszorkËnyrÒt nevű terület, hova nem terelik a nyËjat, mert oda szellemek

jËrnak.3 ...kikötött a szigeten, ... egy tisztËs felől nagy dobogËst, lónyerÖtÒst hallott ... hËt lËtja,

hogy egy fekete meg egy fehÒr csődör verekedett egymËssal...4 [A sËrkËnyok] ... főleg

mocsËrban tartózkodnak ... posvËnyos rÒtben...5 Çjjel az erdőbe menő asszony halott fÒrjÒvel

talËlkozik //–// a kÖsÒrtetek fogva tartjËk.6

b) SajËt falu hatËra, sajËt falurÒsz, sajËt porta = emberi tulajdon //–// senkiföldje = termÒszetfeletti lÒnyek,

halottak tartózkodËsi, megjelenÒsi helye, tulajdona (szomszÒd falu hatËrËtól, szomszÒd földtulajdontól,

szomszÒd portËtól elvËlasztó mezsgye, töltÒs, Ërok, hÖd, út, keresztút); pÒldËul:

...Jő, jő alËbb, s hËt egy gödörbe annyi nÒp tËncol, úgy mulatnak ott... AztËn eljött onnet, jött

az útjËba, s a szÒpasszonyokat otthagyta...7 ...a tËtos. A tőtÒsen szokott menni.8 A miskei hÖd

felÒ aki jön Òjszaka, az eltÒved, mert a lúdvÒrc uralkodik ott.9 Somoskőújfalun van egy hÖd,

melyen fÒlve lÒp Ët a falu apraja-nagyja, mert boszorkËnyok jËrnak alËja...10 KarËcsonykor a

keresztúton kÖsÒrtetek jËrnak.11

c) HËz = emberi lakóhely //–// hËzon kÖvül szabadban = termÒszetfeletti lÒnyek, halottak tartózkodËsi,

megjelenÒsi helye, rontËs helye; pÒldËul:

1A szöveg nÒhËny kisebb stilËris Òs külső formai ËtalakÖtËs mellett hű az eredeti, 1983-ban azonos cÖmen megjelent cikkhez (Pócs 1983). A cikket vËllalom ma is, a fent leÖrtak több adat fÒnyÒben, tËgabb európai kontextus ismeretÒben is ÒrvÒnyesnek lËtszanak. Amit ma

finomÖtanÒk a leÖrtakon: a mondai motÖvumok Òs a rituËlis technikËk különvËlasztËsa, annak vizsgËlata, hogy a valósËgos rituËlis avatËsi,

Ëldozati, divinËciós technikËkban milyen meghatËrozó szerepe volt a tÒr//–//idő szerkezetnek, illetve fordÖtva: hogyan működött ez mint

modell //–// milyen ÒrvÒnyessÒgi köre volt //–// a valósËgos rituËlis gyakorlatban (ha ugyan ezt mÒg a modern európai nÒphitadatokból le

lehet Örni). Az utolsó jegyzetpontban feltett kÒrdÒsre a kÒsőbbiek sorËn pozitÖvabb vËlaszt adtam: lËsd e kötet //„//Samanizmus…//―//

cikkÒnek, valamint mediËtori technikËkról szóló könyvemnek (Pócs 1997a) erre vonatkozó rÒszeit, ahol a lucaszÒkes technikËt a közÒpkori Európa kvËzisamanisztikus avatËsi technikËjËnak minősÖtem. 2Nagy mennyisÒgű adatanyag ËttekintÒsÒvel, amely sajËt gyűjtÒseim illetve a NÒprajzi KutatóintÒzet folyamatosan Òpülő nÒphit-

archÖvumËnak adatai rÒvÒn Ëllt rendelkezÒsemre. Ebből a tanulmËnyban terjedelmi okokból csak az adattÖpusokat reprezentËló nÒhËny pÒldËt tudom közölni Òs referËlni. 3Dömötör 1939, 211. 44 Timaffy 1959, 239. 5Gönczi 1914, 173//–//174. 6Bihari 1980a, 36. 7Salamon 1975, 111. 8FehÒr 1975, 78. 9Uo. 91. 10Dömötör 1939, 211. 11MNT (= Magyar NÒphit TopogrËfia kÒrdőÖve) 9, Tököl, Pest m.

TÒr Òs idő a nÒphitben


NapËldozat utËn nem szabad vizet kivinni, mert akkor a halottakat öntjük le. Mert a halottak

mindig velünk vannak. A csalËd halottai.12 BoszorkËnyról nem szabad beszÒlni az eresz alË

kilÒpve, mert azt mËr halljËk.13 A //„//szÒpasszony tËlja//―// a szÖncsurgËsban van, ebbe

belelÒpni veszÒlyes.14 PelenkËt nem szabad este kint hagyni, mert megronthatnËk vele a

gyereket.15 Çjjel a szabadban, üres telken, istËllóban fekvő embert az arra vonuló, vagy ott

tanyËzó szellemek elküldik, mert útjukban van.16

d) Lakott hËz/helyisÒg = emberek lakhelye //–// lakatlan hËz/helyisÒg = termÒszetfeletti lÒnyek lakhelye,

megjelenÒsi helye; pÒldËul:

Volt egy hËz ... onnet kihaltak. Ahhoz a hËzhoz minden este hazajËrtak a halottak, nagy

csörömpölÒst csinËltak...//―//17 A kamrËba működtek a rosszak. Az ajtót beköttük Òjjelre, oda

nem jöhettek [a szobËba].18

A kÒt tÒrfÒl hatËrËt jelentő küszöbre, ajtóra, ablakba helyezett tËrgyakkal megelőző-elhËrÖtó cselekmÒnyek

szokËsosak; pÒldËul:

A boszorkËny ellen a kilincsre gatyamadzagot kötnek.19 Luca estÒjÒn fokhagymËval

//„//keresztezik//―// az ablakot, hogy a boszorkËny be ne hatolhasson.20

Hasonló cÒllal: a hËz vÒdelme a kÒt tÒrfÒl hatËrËt kijelölő körrel; pÒldËul:

Szent Györgykor kölest szórnak a porta körül, hogy a boszorkËny be ne jusson a tehenet

megrontani.21

A kÒt tÒrfÒl lakóinak illetÒkessÒge csak sajËt tÒrfelÒre terjed; pÒldËul:

ad a): Az emberek kocsijËra telepedő disznó alakú kÖsÒrtet az útszÒli keresztnÒl eltűnik.22

...bejött ... egy gazda, hogy a falu szÒlin megËlltak a lovai. Nem akartak tovËbbmenni ... (a

faluból kifelÒ ment. Csak az ördöngős kocsis tudta őket elindÖtani).23

ad b): A kÒt falu hatËrËt elvËlasztó hÖdnËl megËlltak a lovak (csak az ördöngős kocsisnak

sikerült Ëtvinni a kocsit).24 HËrmashÖd környÒkÒn ... a ZËhony felÒ vezető úton van egy olyan

rÒsz, ahol Szent György ÒjszakËjËn ÒjfÒli 12 órËig nem lehet elmenni ... mert a boszorkËnyok

nem engedik. Kincset őriznek ott.25 Ahol boszorkËny van a keresztúton, a ló nem megy

tovËbb.26 Lagzis nÒp ment egy mËsik közsÒgbe. A keresztútnËl a lovak megbokrosodtak, Òs

nem mentek tovËbb.27

ad c): Egy hazatÒrő embert a lËmpËs, lófej stb. alakú kÖsÒrtet a küszöbig elkÖsÒrt.28 ...egyedül

mentem, hËt oszt egy nagy bozontos kutya ment előttem a kapuig... Mikor bementem a kapun,

azt mondta a kutya: szerencsÒd, hogy bejutottËl.29 [Çjjel hazatÒrőt kotlóstyúk kÖsÒrtet kÖsÒr

csirkÒkkel] … a kotlós visszakÖsÒrte a kapuba, amÒg bÒ nem jött az udvarba.30

NÒmely hiedelem az illetÒkessÒgi terület megjelölÒsÒre Òs az illetÒktelenül behatolók büntetÒsÒre utal; pÒldËul:

12SajËt gyűjtÒs, VerpelÒt, Heves m. 13MNT 27, DrËvasztËra, Baranya m. 14KËlmËny 1971, 349. 15SajËt gyűjtÒs, Tiszaszentimre, Szolnok m. 16Bihari 1980a, 39. 17BosnyËk 1977, 103. 18SajËt gyűjtÒs, Tibolddaróc, Borsod m. 19SajËt gyűjtÒs, Mezőkövesd, Borsod m. 20SajËt gyűjtÒs, Nagybajcs, Győr-Sopron m. 21SajËt gyűjtÒs, Kunhegyes, Szolnok m. 22SajËt gyűjtÒs, NógrËdsipek, NógrËd m. 23Timaffy 1959, 250. 24MNT 23, KËm, Vas m. 25Dömötör 1939, 211. 26MNT 9, AbaújszËntó, Borsod-Abauj-ZemplÒn m. 27MNT 9, JËszjËkóhalma, Szolnok m. 28FehÒr 1975, 87. 29Pócs 1964, 158. 30BosnyËk 1980, 89.



A keresztúton ment a boszorkËny; fejszÒt vitt magËval. Azt bevËgta a keresztútba. Ott aztËn

nem ment mËs senki, mÖg ő azt ki nem vette.31 A keresztúton lelhető ló Òs ökörköröm a

//„//szÒpasszony tËlja//―// //–// aki belelÒp, megsËntul.32 Sem kertben, sem erdőn, sem mezőn

nem jó a gyereket a mezsgyÒre fektetni. Egy kislËnyt odafektettek, megnÒmult.33 Este nem

szabad a patakban mosni, mert a boszorkËnyok mosnak velünk együtt.34 Ki ne menj az eresz

alól, mert akkor megrontanak.35

A kÒt tÒrfÒl szimbolikus tartalmait kifejező legfontosabb oppozÖciók:

A (emberi) B (termÒszetfölötti, halotti)

bent kint

közel tËvol

központ perifÒria

ismert ismeretlen

lakott lakatlan

tulajdon senkiföldje

vÒdett veszÒlyes

rendezett kaotikus

emberi tevÒkenysÒg emberi tevÒkenysÒg hiËnya/tilalma

kultúra natura

Bemutatott adataink a magyar nÒphitet kÒpviselik. EnnÒl archaikusabb szinten a fenti oppoziciók, a rossz hely

//–// jó hely, tiszta hely //–// nem tiszta hely ellentÒtek tudatos megfogalmazËsa, rendező elvkÒnt való

szËmontartËsa is megfigyelhető. PÒldËul egy romËn adat:

Ha a föld rossz hely, amelyen Òjjel 12-kor jËrsz, meglËtod az ördögöt...36

Egy mËsik romËn adat a hËz //–// külső vilËg ellentÒt explicit meghatËrozËsËt tartalmazza:

…nem jó ÒjszakËra sem az ajtót, sem az ablakot nyitva hagyni teljesen, mert a külső vilËg

bejËratain Ët Òjszaka 12 órËig bejöhetnek az ördögök Òs a rossz szelek, Òs magukkal hozhatnak

valamilyen rontËst.37

A fenti oppozÖciók vËltozó dominanciËval jellemzőek a pÒldËkkal bemutatott jelensÒgekre. BËrmely

oppozÖciókkal jellemezhető elsőrendűen a kÒt tÒrfÒl, mindenkÒppen jellemző rË a lakott/szervezett/rendezett tÒr

//–// lakatlan/szervezetlen/rendezetlen kËosz ellentÒte. A tÒr hatËrai annak ember Ëltali megszervezÒsÒig

terjednek. Az ember tÒrfoglaló-megművelő okkupËciója Ëltal el nem Òrt, nem birtokolt tÒr = kËosz, nem-tÒr

amely ismeretlen, idegen volta rÒvÒn nyer //„//termÒszetfölötti/halotti//―// jelentÒst. Mint TakËcs Lajos Örja a

hatËrról, illetőleg a mezsgyÒről: //„//ide, a földiek illetÒkessÒgÒből kiesett területre szorultak vissza a gonosz,

Ërtó szellemek.//―//38 Egy elsődleges, a magyar nÒphit (Òs a közelmúlt EurópËjËnak hiedelmei) Ëltal mËr nem

reprezentËlt, archaikus fokon a kËosz az elsődleges, amelyben kialakul //„//a tÒr megÒlt Òs domesztikËlt

rÒsze//―//.39 K. A. Melik-Simonjan az afrikai boszorkËnysËgot öszszefoglaló tanulmËnyËban Örja: az erdő-bozót,

tehËt //„//a szociËlis tÒren túli vilËg//―// a boszorkËny, erdei dÒmon, vadËllatok lakhelye, a falu a szociËlis

aktivitËs Òs rend szfÒrËja. Az erdő az emberi lakhelyen túli, idegen tÒr. A kettő szimbolikus hatËrvonala Òlesen

meghúzott, s vilËgosan megmutatkozik a rÖtusok egÒsz sorËban.40 A közelmúltbeli európai

hiedelemrendszerekben nyilvËnvalóan csak mËsodlagosan nyertek bizonyos tÒrsÒgek //„//senkiföldje//―//

jelentÒst. Ezt a mËsodlagossËgot szemlÒletesen illusztrËljËk a termÒszetfeletti lÒnyek tÒrromboló tevÒkenysÒgÒre

utaló hiedelmek:

31P. Madar Ilona gyűjtÒse, SËrrÒtudvari, Bihar m. 32KËlmËny 1971, 346. 33MNT 34, Borsfa, Zala m. 34Diószegi Vilmos gyűjtÒse, Szuhahuta, NógrËd m. 35MNT 27, Nagylóc, NógrËd m. 36Cristescu-Golopentia 1944 (kÒziratos fordÖtËs), 60. 37Cristescu-Golopentia 1944 (kÒziratos fordÖtËs), 54. 38TakËcs 1980. 39Leroi-Gourhan kifejezÒse (Le geste et la parole. Paris 1964//–//65). 40Melik-Simonjan 1978, 42//–//43. (IstvËnovits MËrton fordÖtËsa.)



...Azt hiszik, hogy ahol boszorkËnygyűlÒs volt, ott nem nő többÒ fű, vagy ha sarjadzik is ott

növÒnyzet, azt mÒrgessÒ teszi a boszorkËnyok lehellete.41 A boszorkËny eltünteti a kaput,

kerÖtÒst, Òs az út elÒ Ërkot húz.42

E senkiföldjÒk többnyire valósËgos tÒrelvËlasztók: kÒt (lakott, rendszerezett, művelt, birtokolt) tÒr közti Ëtmeneti

zónËk, a kÒt falu közti hatËr//–// hegy//–//erdő//–//rÒt nagysËgrendjÒtől egÒszen a folyó//–//út//–//mezsgye//–

//Ërok keskeny sËvjaiig. A kÒt portËt elvËlasztó mezsgye adott esetben mËr valójËban igen keskeny sËvkÒnt

telÖtődik a nemtÒr, a termÒszetfeletti tÒrfÒl szimbolikus tartalmËval. Leopold Schmidt //„//Niemandsland//―// c.

tanulmËnyËban az erdő, folyó Òs hÖd ilyen funkcióit elemezvÒn rÒszint rËmutat ezek azonos szerepÒre, rÒszint

olyan közÒpkori pÒldËkat mutat be, amelyekben ezek a tÒrsÒgek mÒg tÒnyleges senkiföldjekÒnt Ëllnak előttünk.43

A B tÒrfÒl lakói sajËtos, egyedi attribútumaikon44 kÖvül rendelkeznek bizonyos ËltalËnos, többÒ-kevÒsbÒ közös

jellemvonËsokkal, amelyekben az emberi tulajdonsËgok ellentÒte, a mËsik vilËghoz tartozËs fejeződik ki: teljes

vagy rÒszleges Ëllatalak, hiËnyos emberalak, tüzes alak, az alakvËltoztatËs, lËthatatlansËg, vagy a lËthatatlannË

vËlËs kÒpessÒge, gyorsasËg, repülÒs kÒpessÒge, valamint a fordÖtottsËg jegyei. Mint Bihari Anna Òs Szuhay PÒter

ÖrjËk a dÒmonikus lÒnyekről: //„//A különböző alakokhoz mËs Òs mËs ÒrtÒkek rendeződnek, de ezek egysÒgesen

elkülönÖthetők az emberi vilËghoz rendelt ÒrtÒkektől//―//. //„//...attól a perctől kezdve, hogy az ember

boszorkËnnyË vËlik, mËr olyan tulajdonsËgokkal fog rendelkezni, amelyek megkülönböztetik őt a reËlis

lÒnyektől... Jellemzőjük a gyorsasËg, csaknem mindig repülve közlekednek. Szinte vÒgtelen azoknak a

transzfigurËcióknak a szËma, melyre kÒpesek; ember, Ëllat, tËrgy, termÒszeti jelensÒg (pl. forgószÒl) alakjËban,

vagy lËthatatlanul tűnhetnek fel.//―//45Közismert a kÖsÒrtet, boszorkËny, tËltos Ëllatalakja, a lidÒrc, kÖsÒrtet tüzes

alakja Òs mindeme lÒnyek lËthatatlannË vËlËsi kÒpessÒge. Jellemző lehet az emberi mÒretnÒl kisebb vagy

nagyobb termet is, tovËbbË a meghatËrozatlan, folyton vËltozó //–// hol kisebbnek, hol nagyobbnak tűnő //–//

alak.46 PÒldËk a kevÒsbÒ közismert fordÖtottsËg jegyÒre:

A küldött farkas hËta alul, hasa felül van.47 A boszorkËny bal kÒzzel dolgozik, fordÖtott seprűn

repül a mulatsËgra.48 Azt beszÒltÒk, hogy aki boszorkËny, az a gúnyËt fonËlag veszi magËra, s

a fejkendőt es a kicsi felivel köti a fejire.49

Az emberi tÒrfÒlben ezek az attribútumok a mËsik tÒrfÒlhez tartozËsra vallanak; ilyen tulajdonsËgok, kÒpessÒgek

ÒszlelÒse esetÒn felmerül az //„//odatartozËs//―// gyanúja:

Az Òjjel emberrÒ vËló lidÒrccsirkÒnek gazdËja fordÖtva kavart kËsËt főz50 [lidÒrc-szerető] ...az

öregasszony megragadta Òs előrËntotta a vilËgossËgra. Akkor meglËtta, hogy az egyik lËba

lúdlËb, a mËsik meg lólËb. Akkor megijedt, hogy nem tiszta lÒlek...51 [SzÒpasszonyok el

akartak vËltani egy gyereket; ÒszrevettÒk, hogy a] sarokban a gyermek fejre van ËllÖtva, mert

el akarjËk vinni.52

A repülÒs, a lËthatatlansËg Òs a tüzessÒg attribútuma egyÒrtelműen a nem emberi, mËsik vilËghoz tartozËsra

vall.53 Melik-Simonjan emlÖtett tanulmËnyËban a boszorkËny //„//fordÖtottsËgËt//―// a //„//tisztËtalansËg

egyetemes jelÒnek//―// minősÖti, amely mind a boszorkËnyokat, mind a halottakat jellemzi. A boszorkËny

fordÖtottsËgËnak jegyei ËltalËnos ÒrvÒnyűnek lËtszanak; vannak olyan tËrsadalmak, ahol ki lehet mondani: //„//A

boszorkËnysËg kifejezetten a balhoz (a fonËkhoz) kötődik.54 Melik-Simonjan szËmos afrikai nÒptől, törzstől hoz

pÒldËkat, ahol a fejjel lefelÒ fordÖtottsËg a boszorkËny ËltalËnos attribútuma.55 Az európai nÒphitben a

41Dömötör 1939, 213. 42P. Madar Ilona gyűjtÒse, SËrrÒtudvari, Bihar m. 43Schmidt 1980a. 44Pl. bizonyos helyek sajËtosan //–// de nem kizËrólagosan //–// egy-egy lÒny //„//megjelenÒsi helyei//―//. Pl. szÒpasszony: keskeny gyalogösvÒny, eresz alja; tüzes ember: gËt, töltÒs; a tüzes alak elsősorban a kÖsÒrtet Òs a lidÒrc jellemzője stb. 45Bihari//–//Szuhay 1978, 174. 46Pl.: Egy eltÒvedő ember kÖsÒrtetet lËt: //„//Nagyobb volt mint egy ember. Nagynak is lËttam, kicsinek is lËttam...//―// (Dömötör 1981, 91). 47Gönczi 1914, 179. 48SajËt gyűjtÒs, ZagyvarÒkas, Tiszasüly, Szolnok m. 49BosnyËk 1977, 61. 50SajËt gyűjtÒs, Tiszaszöllős. 51BosnyËk 1977, 131. 52BosnyËk 1977, 150. 53Eliade 1957, 144, 441//–//442; Melik-Simonjan 1978; //„//A repülÒs kÒpessÒge, szËrnyak birtoklËsa az emberi Ëllapot túllÒpÒsÒnek

szimbolikus formulËja lesz//―// (Eliade 1958, 108). 54Littlejohn 1972, 293. 55Melik-Simonjan 1978, 45//–//46.



fordÖtottsËg fellelhető mindenfajta termÒszetfölötti, dÒmoni lÒny vonatkozËsËban56, ezenkÖvül pedig a halËllal//–

// halottal kapcsolatos dolgok jele.57

A B-lakók eltÒrő alakja, fordÖtottsËga, lËthatatlansËga, gyorsasËga nemcsak az emberi vilËggal való

szembenËllËsukat, hanem a B tÒrfÒl mËs minősÒgÒt: tÒren kÖvülisÒgÒt is jelzi. A B-lakók az A-tÒrfÒlbe jutva //–//

Òs viszont //–// alakvËltozËson mennek Ët. Mint Zentai Tünde Örja: //„//A magyar hiedelemanyagot vizsgËlva azt

lËtjuk, hogy szinte valamennyi szereplője alakvËltozó//―//, tovËbbË: //„//az ËtvËltozËs körülmÒnyeiről

elmondható mÒg, hogy a hiedelemszereplők tevÒkenysÒgÒhez hasonlóan kötődik meghatËrozott időpontokhoz

(Geisterstunde), helyekhez (Gespensterort)… A tËltos viaskodËsa idejÒre vËltozik Ët, a boszorkËny rontËshoz

vagy a boszorkËnyok gyülekezetÒbe menet…//―// stb.58Az alakvËltozËs mindig a tÒr törvÒnyeinek megvËltozËsËt

jelenti: törvÒnyszerűen kÖsÒri a hatËr ËtlÒpÒsÒt, illetőleg önmagËban kÒpes lÒtrehozni a nem-teret. A

metamorfózisra vonatkozó szËmtalan adatból nÒhËny jellemző:

…HËt jött fent egy csillag, hosszú farkat hagyott hËtul, szËllott le, vËllott emberrÒ…59 …Az

Òjszakai idő az mind a boszorkËnyÒ. Aminek akar, olyannak vËltozik Ët. Ha akarja kutya, ha

akarja, macska… 60 MacskËvË vËltozott tudós emberek a falu szÒlÒn eltűnnek, visszavËltoznak

emberrÒ.61

Az emberi alakot öltött B-lakók gyakori jellemzője //–// ideiglenes itt-tartózkodËsuk idejÒn //–// a rajtuk maradó,

B-tÒrfÒlre utaló Ëruló jegy: Ëllati testrÒsz vagy mËs Ëllati maradvËny, vagy az //„//odaËt//―// beszerzett sÒrülÒsek

nyomai. Közismert pÒldËul az emberalakot öltött lidÒrcszerető ló/lúd lËba, az Ëllatalakban bËntalmazott

boszorkËnyon, werwolfon rajta maradó jelek:

…a nagyapËm apja … odament tÒlen a kis erdÒszhËzba … begyön egy asszony… Az

öregapËm meg … lËti Ëm, hogy lólËba van, de megijedt Ëm, gondolta, ez nem lesz jó, nem is

mert megszólalni.62 Egy macska farkËt levËgjËk. Mikor visszavËltozik asszonnyË, kiderül,

hogy le van vËgva a karja.63 Az Òjjel purkulics voltam, s úgy megvertek, hogy a lËbam csupa

kÒk.64

Az eltÒvedÒs, csakúgy mint az alakvËltozËs a tÒrviszonyok megvËltozËsËt, a tÒrenkÖvülisÒgbe jutËst, a nem-tÒr

lÒtrejöttÒt szimbolizËlja. Az illetÒktelenül a B-tÒrfÒlbe hatoló embereket a lidÒrcfÒny, kÖsÒrtet, szÒpasszony,

boszorkËny tÒvútra vezeti. A jó utat csak azok idejÒnek lejËrtakor talËljËk meg:

Valaki karËcsony böjtjÒn fËÒrt ment, Òs mindig eltÒvedt az //„//esti harangszóig//―//, illetve

mÖg a csizmËit fel nem cserÒlte.65A szÒpasszonyok a keresztútba akkor Ëlltak meg, ha

valakinek el akartËk Ëllni az útjËt, zavart okozni. EltÒvesztettÒk az ember útjËt, nem kapta meg

sok ideig, hogy hova akar menni.66 Valaki a vÖzparton legeltet, a sötÒtben eltÒved: hÒtszer

keresztülmegy a vÖzen, de mind a hÒtszer az innenső parton talËlja magËt. Egyszerre eszÒbe.

jutott, hogy őt most megkÖsÒrtettÒk.67 Hajtok, hajtok, besötÒtedett ... megtÒvesztettem az utat.

HËt egyebet nem lËttam, egyik lËmpËsval ide szalad egy ember, egyik oda szalad, mint amikor

mÒrik a földet... [Kocsik jönnek] ... anynyi ment, hogy az ördögök se tudtËk, hËny, egyik jött

erre, a mËsik arra, de senkivel se tudtam esszetalËlkozni...68

56LËsd pl. Róheim GÒza közÒp- Òs nyugat-európai adatait (1920, 46//–//47). 57Needham (1973), Littlejohn (1972), valamint Gossen (1972) tanulmËnyaiból nyilvËnvaló a halËl/halott Òs a fordÖtottsËg közti kapcsolat Ázsia Òs Amerika szËmos, különböző kultúrfokon Òlő nÒpÒnÒl. Ez szËmtalan gesztusban megnyilvËnul, egÒszen a gyËszidőben fejjel lefelÒ

fordÖtott ruha viselÒsÒig (a nyoroknËl //–// Needham i. m. 308). Hasonló a helyzet több finnugor nÒpnÒl, pl. Uno Harva (1952, 98) a

mordvinoktól közöl hasonló adatokat. Ugyane nÒpeknÒl //–// ezzel összefüggÒsben //–// a túlvilËg is //„//fordÖtott//―//. Pl. a chamula

indiËnoknËl: //„//Az alvilËg a halottak lakóhelye Òs különfÒle inverziók jellemzik//―// (Gossen i. m. 137). Needham Örja (i. m. 307) //–// sok

dÒlkelet-Ëzsiai pÒlda kÖsÒretben: //„//mËs tËrsadalmakból sok jelentÒs szól arról a hitről, hogy a halott Ëllapota különböző rÒszletekben

ÒletÒnek folytatËsa, csak fordÖtott jelben//―//. Vö. az ősmagyar sÖrok fordÖtottsËgËval Òs az ezzel kapcsolatos túlvilËg-hipotÒzisekkel (Dömötör 1981, 38); illetve a binËris oppozÖciók felcserÒlődÒsÒvel gyËsz esetÒn (Veres 1975, 89). 58Zentai 1971, 208//–//209. Az ËtvËltozËsokra vonatkozó leggazdagabb adatanyagot lËsd e tanulmËnyban, valamint: ErdÒsz 1958; Dömötör

1981, 75//–//77. 59BosnyËk 1980, 97. 60P. Madar Ilona gyűjtÒse, AbËdszalók, Szolnok m. 61Bihari 1980a, 117. 62Zentai 1971, 213. 63ErdÒsz 1958, 219. 64BosnyËk 1977, 92. 65SajËt gyűjtÒs, NógrËdsipek, NógrËd m. 66Diószegi Vilmos gyűjtÒse, Hidas, Baranya m. (AndrËsfalva, Bukovina). 67BosnyËk 1980, 121//–//122. 68BosnyËk 1980, 123.



A termÒszetfeletti tÒrfÒl a normËlis tÒrtől eltÒrő minősÒgű, az emberi lÒt/tevÒkenysÒg szËmËra tilos //„//nem-

tÒr//―//. De ez csak bizonyos időpontokban, időszakokban ÒrvÒnyes: az emberi idő szüneteiben, az időn-

kÖvülisÒgben, a nem-időben. A tÒr duËlis rendszere az idő e duËlis rendszerÒvel (emberi tevÒkenysÒggel kitöltött

idő = idő //–// emberi tevÒkenysÒg szünetei = időszünetek, időnkÖvülisÒg, nem-idő) korrelËcióban működik. E

hiedelmekben konkrÒt, meghatËrozott tartalmakra utaló időszemlÒlet manifesztËlódik, amelyet Gurevics //–//

közÒpkori, archaikus időszemlÒletet őrző pÒldËkra hivatkozva //–// Ögy jellemez: //„//Az idő nem absztrakt, a

priori fogalom, hanem valósËgos Òs dologi, nem lÒtezik a tapasztalaton kÖvül; a korszakok vËltakozËsa az

emberek viselkedÒsÒtől függ.//―//69 A tevÒkenysÒg időtartama szabja meg az //„//időtartamot//―// //–// az új

tevÒkenysÒg kezdetÒvel //„//új idő//―// kezdődik. A kettő közti időszünetek = nem-idő. A mai magyar (Òs

európai) nÒphitben bizonyos kezdő illetőleg Ëtmeneti időpontok, időszakok telÖtődnek meg mËsodlagosan a

nemidő szimbolikus tartalmËval: Az Òjszaka mint Ëtmeneti idő, időszünet kÒt emberi tevÒkenysÒggel kitöltött

nap között; minden Òvkezdő nap, amely egyszerre a rÒgi Òv vÒge Òs az új Òv eleje: Luca, karËcsony Òs újÒv,70 de

a naptËr vËltozËsai következtÒben ismÒtlődő Òvkezdő napok közti időszakok is, a Luca Òs karËcsony közti

időszak, vagy a karËcsony Òs vÖzkereszt közti tizenketted71 időszünetek. Ismert olyan hiedelem, amely szerint

karËcsony Òs vÖzkereszt között nem rövidülnek mÒg az ÒjszakËk, mintegy //„//Ëll az idő//―//.72 Az ÒjfÒl //–// a rÒgi

nap vÒge, az új nap kezdete is a //„//rosszak órËja//―//. TulajdonkÒppeni okËtól függetlenül frappËnsan

szimbolizËlja az ilyenkor //„//Ëtmenetileg szünetelő időt//―// az a tÒny, hogy az Òjszaka órËit kikiabËló bakterek

az ÒjfÒl kikiËltËsËt ËltalËban kihagytËk.73 Az Ëtmenet időnkÖvülisÒgÒnek bizonytalansËgËra Òs az ezËltal a modern

emberben is implikËlt bizonytalan //„//rossz//―// ÒrzÒsre legyen szabad egy irodalmi idÒzetet hozni, amely e

rendszer egyetemessÒgÒre vall: //„//Bizonytalan, furcsa perc, mikor az Òjjel vÒget Òr: a sËtËn ilyenkor szövi

terveit.//―//74 Vannak ilyen vonËsai a dÒli időszaknak, tizenkÒt óra közÒnek is nevezett dÒlnek is,75 tovËbbË az

újhold napjËnak (a holdhónap kezdetÒnek), Òs minden egyÒb kezdetet, Ëtmenetet jelentő jeles napnak.

NÒhËny jellemző adat a B-tÒrfÒl lakóinak a tevÒkenysÒgÒre az emlÖtett időpontokban-időszakokban:

LucËtól karËcsonyig minden rossz lÒlek szabadon van…76 [Este, naplemente utËn] jËrkËlnak a

rossz lelkek, boszorkËk…77 …tizenkettőtől hËromig van erejük… mikor a kakas harmadszor

szólott, akkor neki menekülni kellett, akkor mËr nincs ereje neki.78 [A szÒpasszony] tizenkÒt

óra közibe… elveti a rontËst.79

…gyütt a dÒli időszak, elkezdett a forgószÒl menni … ez a szÒpasszony szele: vüszi az ebÒdet

a boszorkËny.80 …mikor újul a hold, akkor nem szabad ezekrű [szÒpasszony] beszÒgetni, mert

nagy erejük van nekik úgy, mikor kezdődik az újhold, hogy megújul, akkor nagyon kő

vigyËzni…81

A rossz óra, jó óra, rosszak ideje, halottak ideje kifejezÒsek e kettőssÒg tudatos rendezőelvkÒnt való működÒsÒre

vallanak. Az idő szünetelÒsÒt a normËlis emberi tevÒkenysÒg Ëtmeneti felfüggesztÒse is jelzi, tovËbbË az ezzel

kapcsolatos tilalmak, amelyek megszegÒse szankciókat von maga utËn (csakúgy, mint a B-tÒrfÒlre való

illetÒktelen behatolËsok):

69Közismertek bizonyos archaikus //–// konkrÒt Ëllapotokra, tevÒkenysÒgekre utaló //–// időmeghatËrozËsok, erre pl. Gurevics (1974, 81) sok pÒldËt közöl. Evans-Pritchard //„//Time is not a continuum//―// c., a nuerek időrendszerÒt vizsgËló tanulmËnyËban Örja (1973, 76): //„//A

rendszer alapjËt maguk a tevÒkenysÒgek, főkÒnt a gazdasËgi jellegűek adjËk, ezek szolgËltatjËk legtöbb egysÒgÒt Òs megjelölÒsÒt. Az idő

múlËsËt tevÒkenysÒgeknek mËs tevÒkenysÒgekhez való viszonyËban ÒrzÒkelik.//―// Vilkuna a kelet-európai nap-elnevezÒsekkel kapcsolatban jegyzi meg (1975, 396//–//97), hogy a sorszËmnÒvvel megnevezett hÒtköznapokkal szemben a vasËrnapnak sok helyen tabu-neve van.

//„//Mikor a hÒtfő az első Òs szombat a hÒt utolsó napja, közbül hÒzag keletkezik: tabu-nap. Egyes osztjËk Òs vogul nyelvjËrËsokban ez az

ünnepnap szemlÒletes módon a ’hÒt hasadËsa’ nevet viseli.//―// 70Luca, karËcsony Òs újÒv mint Òvkezdő napok: Dömötör 1964, 153//–//154; Pócs 1965, 129//–//132. 71 71 A tizenkettedről: Pócs 1965, 134. 72SajËt gyűjtÒs, PËty, Pest m. 73Szomjas-Schiffert 1972, 108//–//109. Az ehhez fűződő magyarËzatok megegyeznek abban, hogy az ÒjfÒl a kÖsÒrtetek órËja. //„//Egyszer egy

bakter elkiËltotta az ÒjfÒlt, Òs a szellemek szÒttÒptÒk. Azóta egy se meri.//―// //„//ÇjfÒlkor nem szólt semmit, mert azt mondjËk, hogy akkor

mÒg a fű sem nő.//―// 7474 AndrÒ Gide: A pÒnzhamisÖtók. Budapest 1981, 58. 75A dÒli kÖsÒrtet (daemonium meridianum) eredetÒre vonatkozó feltÒtelezÒsektől függetlenül (Grau 1966; KËkosy 1978, 66: a zeniten Ëlló

nap erős fÒnye), annak, hogy a dÒl //„//rossz óra//―//, egyik oka bizonyËra az, hogy a nap egyik szakasza vÒget Òr Òs újra 1-től szËmolt //„//új idő//―// kezdődik. 76SajËt gyűjtÒs, NógrËdsipek, NógrËd m. 77SajËt gyűjtÒs, NógrËdsipek, NógrËd m. 78BosnyËk 1977, 86. 79KËlmËny Lajos gyűjtÒse, EgyhËzaskÒr, TorontËl m. , EA 2813, 164. 80Grynaeus TamËs gyűjtÒse, DËvod, BËcs-Kiskun m. 81Grynaeus TamËs gyűjtÒse, DËvod, BËcs-Kiskun m.



Ha valaki dÒlben fejfËjËssal vagy gyomorfËjËssal jött haza, azt mondtËk, azÒrt van, mert pont

dÒlben jött, Òs megzavarta a szÒpasszonyokat, Òs ezek Ërtottak neki.82 A boszorkËnyok a

patakban mosnak Òjjel kakasszóig. Akkor nem szabad ott mosni //–// ha arra megy valaki,

megölik, befojtjËk a vÖzbe.83 Olyankor ne menjenek sehova, karËcsony böjtjÒn.84

AlakvËltozËsra Òs eltÒvedÒsre vonatkozó adataink szintÒn vilËgosan jelzik a tÒrenkÖvülisÒg időszünetekben való

ÒrvÒnyesülÒsÒt: az eltÒvedő a //„//rosszak idejÒnek//―// lejËrtakor jó útra talËl; az emberalakban megjelenő rossz

lÒnyeknek idejük leteltÒvel vissza kell vËltozniuk:

Akkor mËr, mikor a kakas harmadszor szólott, akkor neki menekülni kellett, akkor mËr nincs

ereje neki. Ha Ët es van vËltozva a kutya kÒpbe, vissza kell, hogy vËltozzon a rendes itteni

formËjËba.85

Az Ëtmeneti időpontok, időszakok öntörvÒnyű, az idő menetÒből kikapcsolódó folyamatossËga is jelzi, hogy

ezekre a normËlis idő törvÒnyei nem ÒrvÒnyesek:

…hogyha valamelyiket (boszorkËny) a kakasszó ott Òrte, akkor az ott maradott a mËsik ÒjfÒl

utËnig. 86A mezsgyÒn elalvó lËbszËrcsontjËt szent Györgykor kiveszik a boszorkËnyok //–//

következő Òv szent György napjËn teszik vissza.87 [Ha kakasszóig nem ment el a lüdÒrc,

marhaböndővÒ vËltozott.] AmÖg el nem jött az üdő megint, mikor neki hatalma van, hogy hËt

mehet, addig ott kellett neki lenni.88

A nem-tÒrbe jutËs tehËt egyúttal időnkÖvülisÒgbe jutËst jelent Òs viszont; a nem-tÒr + nem-idő = kËosz egynemű

egysÒgkÒnt működik. A tÒr elvesztÒse, megszűnÒse meghatËrozott ideig ÒrvÒnyes; az időszünetek, az idő

elvesztÒse egyúttal a tÒr elvesztÒsÒt-megszűnÒsÒt jelenti: a B-lakók az ember tÒrszervező tevÒkenysÒgÒvel

mintegy ellentÒtes, regresszÖv okkupËcióval ideiglenes, az emberi idő szüneteiben ÒrvÒnyes //„//nem-tereket//―//

hoznak lÒtre. A tÒrnek Òs időnek ez az egysÒge Mihail Bahtyin művÒszi kronotoposz meghatËrozËsËval

jellemezhető: //„//Az idő tulajdonsËgait a tÒr tËrja föl, a tÒr viszont az időn mÒretik fel tartalommal. E

kereszteződÒsek, a tÒr- Òs időbeli ismÒrveknek ez az összeolvadËsa hatËrozza meg a művÒszi kronotoposz

jellegÒt.//―//89

A tÒr Òs idő e szoros összefonódottsËga elsősorban a //„//talËlkozËsok//―//, a kapcsolatteremtÒs szimbolikus

módozataiban manifesztËlódik: a tÒrenkÖvülisÒgbe jutËs, vagy annak lÒtrehozËsa //„//időszünetek//―//

lÒtrehozËsËval törtÒnhet Òs viszont; tehËt azonos/hasonló módszerekkel lehet a tÒren/időn-kÖvülisÒg ËllapotËba

jutni.

A mËr több vonatkozËsban emlÖtett vÒletlen, illetÒktelen behatolËsok (az A-lakó rossz órËban a B-tÒrfÒl tiltott

területÒre megy, eltÒved stb.) mellett lehetsÒges az A-lakók büntetlen behatolËsa is a B-szfÒrËba: a mËsik tÒrfelet

szimbolizËló valamely jel, tËrgy alkalmazËsËval. E gesztusok Òs mËgikus tËrgyak hasznËlata megfelel a mËsik

tÒrfÒlből //„//idejövők//―// alakvËltozËsËnak: ezek is //–// mint az //–// a tÒr//–//idő viszonyok megvËltozËsËt

jelzik, önmagukban elÒgsÒgesek a nem-teret, nem-időt lÒtrehozni.90A közelmúlt magyar nÒphitÒben

legelterjedtebb a fordÖtottsËg jele. Alkalmazója illetÒkes behatoló lesz a fordÖtott vilËgba;91 illetve mintegy

lÒtrehozza azt. A tÒren kÖvül kerül, mintegy a B-tÒrfÒlen is van: illetÒkessÒge vÒdelmet nyújt a B-lakókkal

szemben:

Az a szerencsÒd fiam, hogy fordÖtva van az ing rajtad, mËskÒpp el se tudtËl volna jönni idËig.92

ÇjfÒlkor a keresztútnËl a lovak megËlltak, nem mentek tovËbb … megfogta az ostort bal

kÒzvel, s kezdte a lovak előtt a földet verni … [erre tovËbb tudtak menni].93 Egy fÒrfit fehÒr

82Zentai Tünde 1972//–//73, 234. 83Diószegi Vilmos gyűjtÒse, Mezőkövesd, Borsod m. 84Az eltÒvedÒssel kapcsolatban idÒzett adat //„//tanulsËga//―//. SajËt gyűjtÒs, NógrËdsipek, NógrËd m. 85BosnyËk 1977, 86. 86BosnyËk 1977, 82. 87SajËt gyűjtÒs, Tiszaszentimre, Szolnok m. 88BosnyËk 1977, 130. 89Bahtyin 1976, 258. 90Ahogy Melik-Simonjan emlÖtett tanulmËnyËban Örja: //„//a megfordÖtottsËg együtt jËr az egyik vilËgból a mËsikba való Ëtmenettel//―//

(1978, 45//–//46). 91 AlkalmazËsa a mai napig //–// a tÒnyleges gyakorlatban is //–// fellelhető. SzÒles körű elterjedtsÒge valószÖnűleg azzal is összefügg, hogy a B-tÒrfÒl jelei közül a legegyszerűbben ez alkalmazható: nem kell hozzË eszköz (bal kÒz, //„//visszakÒzből//―// vÒgzett mozdulatok, kÒt lËb

felcserÒlÒse, ruhadarab kifordÖtËsa). 92 Dömötör 1981, 132. 93 BosnyËk 1977, 121.



kutya kÖsÒrt ÒjfÒlkor, rËugrott. Mikor ËtcserÒlte a csizmËjËt, abban a pillanatban eltűnt.94

KÖsÒrtet megjelenÒsekor kifordÖtottËk a kucsmËt.95 Ha jön a garabonciËs okozta vihar, mindent

felforgatnak.96 Çjjel nyomó lidÒrc ellen a lËbakat keresztbe kell tenni.97 …bal kÒzvel keresztet

kell vetni, s akkor elmegy a boszorkËny.98 A boszorkËnyt bal kÒzzel lehet elkapni.99…elment a

szomszÒdba, ott meg vótak gyerekek, azok meg mËr tudtËk, hogy ez boszorka. A söprűt … a

gyerekek felËllÖtottËk az ajtóba… Oszt az az asszon, mÖg a söprűt le nem fordÖtottËk, nem

tudott kimennyi.100

Ugyanilyen szerepe van a szintÒn a B-szfÒrËt reprezentËló mËgikus tËrgyaknak, amelyek olykor eredetük,

anyaguk, formËjuk rÒvÒn is utalhatnak a B-szfÒrËra //–// Ögy a toll, szőr az Ëllatalakra, a talËlt, //„//keresetlen//―//

tËrgyak a tÒrenkÖvülisÒgre, az új, //„//kezdetlen//―//, vagyis az időszünetekben szerzett tËrgyak az

időnkÖvülisÒgre:

Luca napkor akinek menni kellett valahova Òjszaka, Òs a hËtËn nem volt toll egy kis zacskóba,

azt a boszorkËny elvitte egy mÒly verembe. Ott egy hÒtig mindig verte…101 [A falu szÒlÒn

megËlltak a lovak:] KÒrte az öreget, hogy indÖtsa el őket, mert tudja, hogy neki van ilyen

tudomËnya… Kimentek a kocsihoz. Ott egy fejszÒvel hËromszor megkerülte a kocsit, s

mindannyiszor nagyott vËgott fejszÒjÒvel a rúd elejÒre … rendben megindultak hazafelÒ.102 A

boszorkËnyok újhold első pÒntekjÒn szoktËk a tehenet megrontani. Ez ellen úgy lehet

vÒdekezni, hogy napkelte előtt vizet kell vinni a patakból, s ezzel kell a fazekakat kiforrËzni.103

Az A- Òs B-tÒrfÒl közt illetÒkeskÒnt közlekedő mediËtorok gyakori jellemzője, hogy a mËsik tÒrfelet

reprezentËló mËgikus tËrgy Ëllandó birtokosai (mint az idÒzett adat tudós kocsisa); a tÒren-időn kÖvülisÒgre

vonatkozó tudËsukat //–// többek között //–// az azt reprezentËló eszköznek köszönhetik. E hiedelemmotÖvumok

körÒbe tartozik a boszorkËny Òs mËs tudósok tudomËnyszerzÒse vagy tudomËnyËtadËsa mËgikus tËrgy

segÖtsÒgÒvel:

Úgy adja Ët a boszorkËny a tudomËnyt, hogy valamijÒt odaadja sajËt ruhËjËból.104 Tudós

pËsztor botja ËtadËsËval adja Ët a tudomËnyt.105 TudomËnyszerzÒs Szent György nap előtt

kiËsott bÒka megevÒsÒvel: Éregasszony cselÒdje eszi meg a bÒka felÒt, ezutËn megÒrti az

Ëllatok nyelvÒt, lËthatatlannË tud vËlni. 106

Hogy a mËgikus tËrgy a B-tÒrfelet reprezentËlja, //„//lÒtrehozza//―//, ezËltal vÒdelmet Òs tudËst nyújt, jól

megvilËgÖtja W. Bogoras egy csukcs adata. Eszerint szabadban aludni veszÒlyes, csak egy bizonyos kőamulettel

lehet, amelyre elalvËskor viselője rËolvas:

Çn nem vagyok itt, ebben a kőben vagyok. Çs ez a kő hatalmas szikla, Òppen a tenger

közepÒn. A szikla oldala meredek Òs csúszós. Ha egy szellem föl akar mËszni rË, kitörik a

körme Òs visszacsúszik a vÖzbe.107

TehËt itt is van, Òs nincs is itt: az emberi tÒr törvÒnyei nem ÒrvÒnyesek rË //–// a mËgikus tËrgy rÒvÒn a mËsik

tÒrben: a tÒren kÖvül is van.

2. 2.

A leÖrt duËlis rendszer horizontËlis tÒrszerkezetre utal, ahol valósËgos lineËris haladËssal elÒrhető a mËsik tÒrfÒl,

amelynek lÒtező, reËlis terei, objektumai a nemteret, a kËoszt szimbolizËljËk. Az ide behatoló egy reËlis, földi

mËsvilËgba juthat, amely elsődlegesen az ember tÒrfoglaló-megművelő okkupËciója Ëltal el nem Òrt, nem

94Damjanich JËnos Múzeum lidÒrc-kÒrdőÖve, LegÒnd, NógrËd m. 95 BosnyËk 1977, 118. 96 Diószegi Vilmos gyűjtÒse. 97 SajËt gyűjtÒs, Vanyola, VeszprÒm m. 98 BosnyËk 1977, 83. 99 MNT 27. 100 SajËt gyűjtÒs, NógrËdsipek, NógrËd m. 101FehÒr 1975,72. 102 Timaffy 1959, 250. 103 MNT 27, Nagylóc, NógrËd m. 104 SajËt gyűjtÒs, Tiszasüly, Szolnok m. 105 Bihari 1980a, 83. 106 Uo. 55. 107 Bogoras 1925, 237.



birtokolt, ismeretlen, idegen volta rÒvÒn nyert kaotikus/termÒszetfölötti/halotti jelentÒst. Ez a mËsvilËg nem a

túlvilËg, a halottak vÒgleges tartózkodËsi helye, de különböző dÒmonikus lÒnyek tartózkodnak, jelennek meg itt,

Òs itt bolyonganak, egy vÒgleges túlvilËgra kerülÒsük előtti Ëtmeneti időszakban a halottak is, mint visszajËrók,

vezeklők, az emberrel mÒg közvetlen, szemÒlyes kapcsolatot tartó Ëtmeneti lÒnyek.

De a B-tÒrfÒlre jutva egy //„//szellemi//―// túlvilËggal is kapcsolatba lehet kerülni //–// innen indulhat az

odavezető út. IsmeretlensÒgÒből Òs valósËgos Ëtmeneti helyzetÒből következik halËl/túlvilËg kapuja jelentÒse. A

B-tÒrfÒl tÒrsÒgei-objektumai hatËrhelyek, kÒt emberi települÒst elvËlasztó senkiföldjÒk. A falu //–// falu

környÒke oppozÖció is magËban foglalja ezt a jelentÒst: a falu hatËra a szomszÒd emberi települÒstől elvËlasztó

Ëtmeneti hely, de egyúttal ismeretlen perifÒria is. Leopold Schmidt közÒpkori pÒldËiban a vilËg mÒg kicsi; az

ember sajËt faluja, kis szËntófölddel a vilËg közepe, amelyet ismeretlen, fÒlelmetes, az ember Ëltal mÒg

meghódÖthatatlan erdősÒgek vesznek körül. A szomszÒd falutól elvËlasztó hatalmas terület mÒg valóban

ismeretlen vilËg. //„//Valami »egÒszen mËs«-ról van szó, egy olyan övezetről, amely egyrÒszt itt a földön kÒt

darab földet egymËstól elvËlaszt, amely azonban ÒppÖgy elvËlaszthatja ezt a pogËny földet az ismeretlen

»odaËttól« is. Az erdő kapu volt a külső vilËghoz, egyfajta ËtjËró…//―//108 A sajËt/emberi vilËgtól való

idegensÒgÒből következik termÒszetfölötti/halotti aspektusa, sőt, a valahol messze, a perifÒria külső hatËrËn, a

vilËg peremÒn elkÒpzelt túlvilËg is: egy horizontËlis túlvilËg-elkÒpzelÒs, melyet igen sok mitológia, kozmogónia

ismer, ËltalËban pËrhuzamosan az Òg//–//föld//–//alvilËg, illetőleg menny//–//föld//–//pokol hËrmassËgËval

(kettőssÒgÒvel). A halottak lakta túlvilËg is lehet egyszerre különböző helyeken. A görög HadÒsz a föld alatt,

ugyanakkor messze nyugaton volt. Vagy pÒldËul az Òszt nÒphit a //„//halottak birodalmËt//―// különböző

helyekre: föld alË, föld fölÒ, földre helyezi; ennek felel meg a sokfÒle elnevezÒs: alsó/túlsó/túloldali vilËg,

mËsvilËg;109 Òs sorolhatnËnk tovËbb az európai, Ëzsiai pÒldËkat e pËrhuzamossËgokra. A magyar nÒphitben is

valószÖnűleg eltÒrő túlvilËg-elkÒpzelÒsekre utalnak a mËsvilËg Òs túlvilËg, alvilËg/felvilËg szavak.110

//„//A földi vËndorlËs egy mËs vilËgba vezethetett; Dante ismeretlen földi tËjakon eltÒvedve

jutott a pokolba//―// //–// ËllapÖtja meg Gurevics a közÒpkori tÒrszemlÒlet taglalËsa sorËn.111 A

senkiföldjÒn túli vilËg a valósËgban egy mËsik emberi vilËg. Az archaikus tÒrszemlÒlet

azonban nem ismer mËsik emberi vilËgot:112 a LÒvi-Strauss, Ivanov, Toporov Ëltal

megËllapÖtott univerzËlis centrum//–//perifÒria, sajËt//–//idegen stb. oppozÖciók egyetlen

emberi vilËgra utalnak. A //„//sajËt//―// lakóhely a centrum az idegen perifÒriËval szemben, de

egyúttal az univerzum centruma is: //„//...minden emberi hajlÒk a »vilËg« közepÒre van

rËvetÖtve//―//.113 //„//Ezen felfogËs szerint //–// Örja Veres PÒter a fent emlÖtett szerzőkre

hivatkozva //–// az ember mint olyan, egyike a kozmológiai rendszer produktumainak, a sajËt

etnikai csoport pedig ... a szomszÒdos közössÒgektől eltÒrően a teremtÒs cÒlja, a vilËg

közepe.//―//114

A vilËg közepÒn Òn vagyok… …a vilËg közepe ott van, ahol Ëllok.115

Az archaikus tudat e magyar adatokkal is reprezentËlható //„//centrumból szemlÒlt vilËga//―// a perifÒriËn mËr

csak mËst/idegent/nem emberit tÒtelez fel.

A perifÒria //„//túlvilËg kapuja/szent//―// jelentÒsÒt a hatËrhelyeken lÒtesÖtett szent helyek is dokumentËljËk, mint

ezt szemlÒletesen elemzi TakËcs Lajos tanulmËnya: a hatËr mint senkiföldje gonosz, Ërtó szellemek tanyËja,

erőszakos halËllal meghaltak, kereszteletlenek, koraszülöttek temetőhelye //–// mËsrÒszt különleges, szent hely

(római, etruszk, kelta adatokig visszavezethetően egÒsz EurópËban); ezt az ott emelt keresztek, kËpolnËk,

templomok, valamint ezek asylum-jellege bizonyÖtja.116

Így a senkiföldje mint kÒt emberi tulajdont összekötő/elvËlasztó Ëtmenet törvÒnyszerűen lett az evilËg Òs túlvilËg

közti Ëtmenet egyetemes szimbólumËvË. A nagy kiterjedÒsű Ëtmeneti tÒrsÒgek esetÒben termÒszetszerűleg az

//„//ismeretlen perifÒria//―// jelentÒs dominËl, mÖg a //–// recens magyar, illetőleg európai //–// hiedelmek Ëltal

108 Schmidt 1980a, 59. 109 Paulson 1971, 191//–//196. 110 Az urali nÒpek túlvilËg Òs alvilËg elkÒpzelÒseiről: HoppËl 1980, 276//–//277. A finn túlvilËg a vilËg Òszaki hatËra mögött messze Òszakon

van (Honko 1980, 212). PËrhuzamos túlvilËg Òs alvilËg-elkÒpzelÒsek a voguloknËl Òs osztjËkoknËl: Karjalainen 1931, 183//–//191. 111 Gurevics 1974, 65. 112 Eliade 1957, 154. 113 Archaikusabb szinten a lakóhËz Òs hËziÒlet reËlis Òs szimbolikus tÒr- Òs időbeosztËsËra vonatkozó konkrÒt vizsgËlatok alapjËn lehet

kimondani: (a chamula indiËnok) //„//...azt [a lakóhËzat] tovËbbra is »a föld köldökÒnek«, »az erkölcsi vilËgegyetem központjËnak« tekintik//―// (Gossen 1972, 13). 114 Veres 1976, 348. 115 BosnyËk 1977, 26. 116 TakËcs 1980.



reprezentËlt //–// //„//keskeny//―// tÒrelvËlasztók/összekötők (hÖd, folyó, töltÒs, mezsgye) esetÒben elsősorban az

//„//Ëtmenet//―// jelentÒs. Közismert a hÖd Òs folyó egyetemes //„//evilËgtúlvilËg hatËra//―//, //„//út a túlvilËgra//―//

jelentÒse.117 A keresztút egÒsz Európa hiedelmeiben a halottak/dÒmonok/boszorkËnyok földi tartózkodËsi-

megjelenÒsi helye, de egyúttal a halËlba-mËsvilËgba vezető út.118

Az eredeti //„//senkifödje//―// jelentÒsből vezeti le Leopold Schmidt e területek //„//mËsvilËg//―// jelentÒsÒnek

//„//sajËt közössÒgtől idegen, tËrsadalmon kÖvüli//―// aspektusËt: //„//A szËműzött nyomorúsËga, hazËjËnak

elvesztÒse egy olyan külvilËgba való kitaszÖtottsËgot jelentett, ami idegennek, ellensÒgesnek, sőt »túlvilËgnak«

fogtak föl. A kitaszÖtott tËrsadalmilag halott volt, úgy is kellett ezÒrt viselkednie, mint egy halottnak.//―//119 A

//„//mËsvilËg//―// jelentÒsnek ebből az aspektusËból következik, hogy az Ëtmeneti rÖtusokban manifesztËlódó

stËtusvËltËs liminËlis szakaszËban a //„//tËrsadalmilag halott//―// szemÒly a senkiföldjÒre, perifÒriËra rekesztődik

ki; valósËgosan is kiesik a szociËlis tÒrből Òs időből: a stËtus nÒlküli, Ëtmeneti lÒny az Ëtmeneti tÒrbe kerül.120

Anna-Leena Siikala //–// a sËmËnavatËst elemezvÒn //–// a szamojÒd sËmËnnal kapcsolatban Örja: A sËmËnjelölt

az erdőben, tËvol a közössÒgtől, barangolva veszti el először eszmÒletÒt, kerül kapcsolatba tanÖtó szellemÒvel.121

De e jelensÒg //–// túl a sËmËnavatËs körÒn //–// ËltalËnos ÒrvÒnyű a beavatËsi rÖtusok vonatkozËsËban.122

Egyúttal a perifÒria //–// a B-tÒrfÒl //–// //„//túlvilËg kapuja/istensÒggel, halottakkal való talËlkozËs helye//―//

jelentÒse is manifesztËlódik az avatËsi rÖtusok liminËlis szakaszËban (amikor az egyÒn //„//szent//―// Ëllapotban

van),123 illetőleg az egyÒn szimbolikus halËlËban Òs újjËszületÒsÒben vagy Ëlomban, extËzisban //„//túlvilËgi

utazËskÒnt//―// megÒlt //„//valósËgos halËlËban//―//.124 De hivatkozhatunk a pusztËba, erdőbe, bozótba vonuló

remetÒkre, akik a szentsÒg ËllapotËba a vilËgtól tËvol kÖvËntak eljutni, vagy a zarËndokokra, akik ismeretlen

helyekre vËndoroltak: //„//Krisztust … megtalËlhattËk mindenhol, ehhez csupËn az kellett, hogy eljussanak a

szentsÒg ËllapotËba//―//.125

A közelmúlt magyar nÒphitÒnek adatai is utalnak //–// hiedelemmondai motÖvumkÒnt //–// a B-tÒrfÒl ilyen

jelentÒsÒre: A tudós, tËltos, halottlËtó tudomËnynyerÒse, a szimbolikus halËlt jelentő alvËs vagy extËzis a

perifÒriËn megy vÒgbe. PÒldËul:

A foggal született gyerek eltűnt, hËrom napig az erdőben kóborolt, nem evett. Mikor

visszajött, tudott jósolni.126 Gyenge Maris [tudósasszony] megzavarodott, elment az erdőbe.

...hËrom napig mindig kerestÒk.

...Òjjel a fa tetejÒn hËlt, nappal megint kóborgott tovËbb... 127 A leendő tËltos //„//elkóborol//―//,

istËllóban alszik.128 A foggal született //„//rejtett helyen nő fel//―// //–// garabonciËs lesz

belőle.129 A tËpai halottlËtó külön kis hËzikóban lakott egyedül, mikor ËlmËban megtudott

minden imËdsËgot.130

A magyar nÒphit tudomËnyszerzÒsre, valamint elragadËsra vonatkozó hiedelemmondai adatai az Ëtmeneti

tÒrsÒgek//–//objektumok //„//Ëtmenet a halËlba/túlvilËgra//―// jelentÒsÒt is kÒpviselik (utóbbiak //–// pl.

boszorkËnymulatsËgra ragadËs, vagy a tËltos Òs garabonciËs-jelölt elvitele //–// is beavatËskÒnt ÒrtÒkelhetők);

pÒldËul:

Ha nem vigyËzol a kislËnyra, elviszi a tËtos. A tőtÒsen szokott menni.131 Aki születÒskor kÒt

sor foggal születik Òs kislËny, abból jósnő lesz. Hogy elÒrje cÒljËt, nagy viharban Ët kell

mennie valamivel egy nagy folyón. AztËn el kell mennie egy vagy kÒt Òvre szolgËlnia, Òs

tizenöt Òves korËban megkezdheti a jóslËst.132 [Valaki Òjszaka a keresztúton Ëtment] … a

117 Pl. halottak túlvilËgra vezető útja: Eliade 1957, 378//–//379; Karjalainen 1921, 183//–//191; Loorits 1980, 212; a sËmËn túlvilËgi utazËsa

hÖdon Ët: Eliade 1957, 445//–//47. 118 A hËrmasút HekatÒ kultuszhelye, az alvilËgba/halËlba vezető út volt (KerÒnyi 1977, 31//–//32; Szepes 1975). Mint

halottak/dÒmonok/ördögök megjelenÒsi helye //–// a boszorkËnyhiedelmekkel kapcsolatban //–// az egÒsz európai közÒpkort vÒgigkÖsÒri

(Caro Baroja 1971, 97, 111, 115). 119 Schmidt 1980a, 56. 120 Leach 1972, 113//–//115; Turner 1972. 121Siikala 1978, 187//–//191. 122 Turner 1969, 95; Fejős 1979, 410. 123 Leach 1972, 115: //„//Az erkölcsi szemÒlyisÒg szent Ëllapotban van, egyfajta tetszhalottkÒnt. A közönsÒges tËrsadalmi idő megËllt.//―// 124(Uo.:) //„//Az erkölcsi szemÒlyisÒg Ëthelyeződik a szekulËris profËn vilËgból a szent vilËgba. Meghal.//―// 125 Gurevics 1974, 64//–//65. 126SajËt gyűjtÒs, GalgamËcsa, Pest m. 127Diószegi 1967, 102. 128Diószegi Vilmos gyűjtÒse. 129Diószegi Vilmos gyűjtÒse. 130Diószegi Vilmos gyűjtÒse. 131FehÒr 1975, 78. 132FehÒr 1975, 82//–//83.



boszorkËny a mocsolyËba csapkodta be. Reggelig kÒt menyecske tËncoltatta, csapkodta be.133

...Mikor kimegy oda az Ërokhoz, hË ott annyira zenÒlnek, ... azok a zenÒszek mentek elöl, Òs ő

tËncolt utËnuk. VittÒk, addig vittÒk, ameddig a kakasok nem szóltak... Akkor megebredt, hËt

az erdő szÒlin van egy Ërok partjËn, csupa vÖz, ki vót merülve, megtËncoltattËk az ördögök.134

[Egy gyerek] egy hÖdon vagy olyan helyen szokott sÖrni, ahol az emberek mËr a halËl

küszöbÒn szoktak Ëllni ... felvettÒk a jËrókelők, a gyerek ËtvËltozott asszonnyË vagy fÒrfivÒ.

Át kellett adni a lelkÒt a boszorkËnynak, mert ha nem, akkor megrontottËk Òs meghalt.135 Az

esküvői muzsikusokat keresztúton megjelenő kocsi viszi a túlvilËgra.136

Hasonló Òrtelemben lehet //„//szent hely//―// jelentÒse a temetőnek, ahol a //„//túlvilËg kapuja//―// jelentÒst erősÖti

az ott eltemetett halottak tÒnyleges jelenlÒte: az Òlő holttest mintegy közvetÖtő a valódi, szellemi túlvilËg felÒ:

A garabonciËs hÒtÒves korËban, egy sÖrra feküdve megtudja a füvek titkait.137 Halottmondó az

lesz, aki pËr napig feküdt a földben [tetszhalott volt].138

A temető, mint //„//halottak lakhelye, halottak, termÒszetfeletti lÒnyek megjelenÒsi helye//―// szintÒn B-tÒrfÒl az

//„//emberi//―// A-tÒrfÒllel szemben. Nemcsak a sÖrjukból //„//kikelő//―// (misÒre, körmenetre jËró) halottak,

hanem lidÒrc, boszorkËny stb. is megjelenik itt a //„//rossz órËkban//―//:

A halottaknak minden Òjszaka 12 órakor búcsú van. 12 órËtól 1 órËig nem jó a temetőbe

menni.139

Mindezek az adatok termÒszetesen nem egyfajta tÒnylegesen működő avatËsi szisztÒma rÒszeikÒnt, sem azok

hiedelmekben fennmaradt töredÒkeikÒnt ÒrtÒkelendők, pusztËn e marginËlis helyek egyetemes, a magyar (Òs

hasonlóan az egÒsz európai) nÒphit Ëltal is tükrözött //„//szent/túlvilËgi//―// jelentÒsÒre utalnak, attól függetlenül,

hogy a boszorkËny, tËltos, garabonciËs Òs egyÒb tudósok Òs mediËtorok beavatËsËra vonatkozó hiedelmeknek

milyen //–// tÒrben-időben hova köthető //–// törtÒneti gyökerei vannak.

3. 3.

TehËt a B-tÒrfÒlnek //–// a perifÒriËnak //–// //„//szent hely//―// jelentÒse is lehet //–// mintegy potenciËlisan szent

hely. A //„//szent/túlvilËgi kapuja//―// jelentÒst azonban az A-tÒrfÒl is magËban hordozza.

A magyar lakóhËzra vonatkozó kutatËs a hËz reËlis Òs szimbolikus tÒrbeosztËsËval összefüggÒsben próbËlta a

lakóhely ambivalens (profËn Òs szent) funkcióit kimutatni. Ami a magyar nÒphit idevonatkozó adatait illeti: a

lakóhËz duËlis tÒrbeosztËshoz, amit a kutatËs a nemek elkülönülÒse, munkamegosztËsa szempontjËból (fÒrfi Òs

női tÒrfÒl) kellően bizonyÖtott,140 nem kapcsolódnak //–// legalËbbis az adatokkal elÒrhető közelmúlt

vonatkozËsËban nem //–// a profËn Òs szent tÒr fenti szimbolikus tartalmai. A lakóhËz bizonyos objektumai

azonban szent funkciót tölthetnek be (//„//kapcsolatteremtÒs a túlvilËggal-halottakkal//―// Òrtelemben). Ezek: az

eddigi kutatËs Ëltal is hangsúlyozott asztal, de ennÒl, Òs a szent sarokban elhelyezett egyÒb tËrgyaknËl sokkal

inkËbb a tűz/tűzhely/kemence. Az asztal //„//tisztasËgËra//―//, becsben tartËsËra valóban sok adat hozható,141

csakúgy, mint bizonyos kvËzi-Ëldozati cselekmÒnyekre.142 De hasonló Òrtelemben a tűzhely is lehet szent hely.

A tüzet egy főleg tilalmakban megnyilvËnuló, kvËzi-tűztiszteletnek nevezhető magatartËsforma övezi,142 de a

halotti Ëldozat egy fajtËjakÒnt ÒrtÒkelhető gesztusok rÒvÒn van //„//túlvilËg kapuja//―// jelentÒse is. SzórvËnyosan

ismert az a hiedelem, hogy //„//a tűzben hazajËró lelkek jelennek meg//―//,143 Òs meglehetősen elterjedt az a

133Diószegi Vilmos gyűjtÒse, NagybËtony, Heves m. 134BosnyËk 1980, 103. 135FehÒr 1975, 67. 136 Bihari 1980a, 37. 137 Diószegi Vilmos gyűjtÒse. 138 Fejős 1981, 23. Mint a szerző megvilËgÖtja: //„//A kÒpzet arra utal, hogy a meghalt ember lelke kapcsolatba került a halottak vilËgËval, Òs onnan visszatÒrve mËr elnyert ismeretekkel tud ÒrintkezÒsbe lÒpni a halottakkal. ... van aki ... 3 nap Òs 3 Òjjel aludt a halottak között,

miközben hatalmËt a szűzanyËtól kapta//―// (uo. 23//–//24). 139 SajËt gyűjtÒs, VerpelÒt, Heves m. 140 RÎnk 1949//–//1951; CsillÒry 1982; Veres 1975. 141 PÒldËul: //„//Asztalon pólyËzni nem szabad a gyereket, mert nem lesz szófogadó. Ott a patka, be lehet ottan pólyËlni kedvedre//―// (Pócs

1964, 99). 142PÒldËul: //„//Egyszer a patkalyukba akartam ültetni a kotlót. De jött Csirke Érzsi nÒni Òs rËm szólt: MÒg odahasonlÖtod a tyúkot, ahol az

Isten testje sült? Hogy gondolod odaültetni a kotlót?//―// (Pócs 1964, 47) A //„//tűztiszteletre//―// vonatkozó leggazdagabb adatanyagot lËsd:

Gönczi 1914, 192//–//193. 143 MNT 20, Boldogkőújfalu, Borsod m.



nÒzet, hogy ha a halottnak hiËnyzik valami (a halottlËtó tudósÖtËsa szerint), a tűzbe dobva lehet utËna küldeni.144

Hasonló Òrtelme van a szintÒn elterjedt nÒzetnek:

Ha a tÒszta elesik a spórhelten, az angyaloknak belevetem a tűzbe.145

NÒmely adat arra vall, hogy a kÒmÒny/kürtő mintegy //„//bejËrat//―// a hËzba a B-lakók szËmËra. Gondoljunk pl.

a vËltott gyerek, sőt mint alËbbi adatunk mutatja, vËltott macska el- Òs visszacserÒlÒsÒre a kÒmÒnyen Ët; pÒldËul:

A szÒpasszonyok a kürtőn kicserÒlik a gyereket.146 ElsovËnyodott a macska, akkor azt szoktËk

mondani, hogy a szÒpasszonyok hordjËk ki a kürtőn.147

A csalËdi halottak-ősök ellËtËsa a karËcsonyi tizenketted idejÒn sem kötődik speciËlisan a szent sarokhoz, ebben

az időszakban az egÒsz hËz az övÒk.148 A halotti tor utËn visszalËtogató halott szËmËra is lehet az asztalra, de

Òppúgy a kÒmÒny alË kÒszÖteni ÒjszakËra az ennivalót.149

Az A-tÒrfÒl, vagyis a lakóhely szent//–//profËn jelentÒseinek kettőssÒge a konkrÒt tÒrbeosztËsban megnyilvËnuló

kettőssÒg helyett elsősorban időbeli relËcióban jelentkezik: az emberek ideje //–// halottak ideje vËltakozËssal

Örható le.150 A halottak ideje a közelmúlt magyar nÒphitÒben a mËr mËs vonatkozËsban emlÖtett ÒjszakËn kÖvül

elsősorban a tÒli napforduló körüli időszak: a karËcsonyi tizenketted, tovËbbË a halottak napja/hete, valamint a

konkrÒt halËlesethez kapcsolódó hagyomËnyos visszajËrËsi napok, egy 30//–//40 napos időszakon belül, amÖg a

halott mÒg nem tËvozott vÒglegesen, Òs ha valami oka van rË, visszajöhet csalËdjËhoz.151 A halottak idejÒnek

rendszabËlyai //–// az erre vonatkozó magyar adatokban meglehetősen csökevÒnyes, ËttÒteles formËban //–//

elsősorban a hËzba lËtogató halottak vendÒgül lËtËsËra vonatkoznak.

Aki nyugodtan hal meg, nem jËr haza, csak halottak napjËn jön haza…152 Halottak napjËn a

halottak mind hon vannak, mindenkit hazaengednek… Akkor hazamennek mindenki oda a

tartozóihoz, s akkor szoktak csinËlni ennivalót, italt is adnak…153 [KarËcsonykor] a mËkos

gubËból vagy mËkos barËtfülÒből a kemence vËllËra is tesznek: hËtha a halott hazajön.154 A

mËkos tÒszta maradÒkËt reggelig a kemencepadkËra vagy a szekrÒny tetejÒre teszik a hËzat

Òjjel lËtogató angyalok szËmËra.155 A karËcsonyi vacsora ÒtelmaradÒkait vÖzkeresztig az

asztalon hagyjËk.156

Egyidejűleg tilalmak vannak ÒrvÒnyben, amelyek bizonyos emberi tevÒkenysÒgekre vonatkoznak:

Halottak hetÒben nem jó mosni, vasalni, eljegyzÒst tartani, vagy hËzassËgot kötni.157 RÒpËt,

krumplit azon a hÒten, amelyen a halottak napja esik, verembe eltenni nem jó, mert elrohad.158

A karËcsonyi tizenketted idejÒn tilos kenyeret sütni, szemes Òtelt enni, diót törni, mosni, ruhËt,

bőrholmit felteregetni.159

A tizenketted idejÒn tiltottËk a hËzból való //„//kiadËst//―//, kölcsönadËst Òs ugyancsak jellemző volt a kifelÒ

seprÒs, szemÒt kihordËsËnak tilalma.160 Utóbbi tiltËs az ÒjszakËval kapcsolatban is ismert,161Òs feltehető, hogy

144 Pócs 1982, 187. 145Pócs 1964, 136. 146Gunda 1947, 281. 147Diószegi Vilmos gyűjtÒse, MekÒnyes, Baranya m. (LÒszped, Moldva). 148Pócs 1965, 53. 149PÒldËul kÒmÒny alË: FehÒr 1975, 62. Asztalra: //„//NËlunk az a szokËs, mikor a halottat eltemetik, akkor az asztalra tesznek kenyeret, s

mellÒ vizet//―// (BosnyËk 1977, 105). 150Európa minden nÒpÒnÒl a tÒli napforduló, az újÒv körüli ünnepek, ünnepi időszakok valamint a halottak napja/hete Òs a szent MihËly napja

körüli idő a //„//halottak ideje//―// //–// ortodox területeken ezen kÖvül a húsvÒt Òs pünkösd is halotti ünnep. Mindezen ünnepekre-

időszakokra, de különösen a karËcsony//–//újÒv körüli időre jellemző a csalËdi halottak, ősök vendÒgül lËtËsa a hËzban, Çszak- Òs Çszakkelet-EurópËban különösen a hËz //„//szent sarkËban//―//. LËsd pÒldËul Paulson 1971, 193//–//201; Vilkuna 1956, 118//–//126;

összefoglalóan: Pócs 1965. 151Ranke 1959. A magyar //„//dËtumokat//―// lËsd: Pócs 1980. 152Pócs 1964, 105. 153BosnyËk 1980, 125. 154 Pócs 1975, 19. 155Pócs 1965, 46. 156Pócs 1965, 63//–//70. 157 Dömötör SËndor gyűjtÒse, EA 2488. 11. 158Nagy 1896, 100. 159Pócs 1965, 30, 39, 240//–//41, 249//–//50. 160 SeprÒs Òs szemÒt kihordËsËnak a tilalma a tizenketted idejÒn pl. sajËt gyűjtÒs, Mezőkövesd, Borsod m. KiadËs, kölcsönadËs tilalma: Róheim 1920, 127 //–// adatai Európa sok helyÒről szËrmaznak.



azonos Òrtelmű jelensÒg a tizenketted idejÒn ÒrvÒnyes asztalleszedÒsi tilalommal: a halottak idejÒn a hËz minden

termÒke a halottakÒ.162

Minden emberi berendezkedÒs bizonyos Òrtelemben a vilËg rekonstrukciója. Mint Veres PÒter előbb idÒzett

tanulmËnyËban összefoglalja: //„//...a tËrsadalmi fejlődÒs alacsonyabb szintjein Ëlló archaikus kultúrËjú

nÒpeknek a tËvolabbi Òs közelebbi környezetükről alkotott felfogËsËt sajËtos, úgynevezett mitikus-

kozmogónikus szemlÒlet jellemzi. Ezen jellegzetes vilËgnÒzet a mikro- Òs makrokozmosz azonossËgËnak

feltÒtelezÒsÒből indul ki.//―//163 A mikro- Òs makrokozmosz azonossËgËt Gurevics a közÒpkori vilËgkÒpben Òs

termÒszetfelfogËsban mÒg szËmos konkrÒt pÒldËval igazolja, a skandinËv mitológiËból vett pÒldËkkal

illusztrËlva Örja le: A majorsËg magËba foglalta a //„//vilËgmindensÒg//―// modelljÒt. Az emberi vilËg Midgard

(’bekerÖtett közÒp’), az istenek Òs emberek lakta hely, amelyet óriËsok Òs szörnyek ellensÒges vilËga vesz körül:

Utgard (’ami a kerÖtÒsen túl van’). Ez a vilËg megműveletlen, kaotikusnak megmaradt rÒsze. A valósËgos

települÒseket is centrumnak kÒpzeltÒk, amelynek perifÒriËjËn helyezkedik el a külvilËg. Az emberi vilËgot //–// a

majorsËgot, a paraszti udvart, amelynek tökÒletes analógiËja s egyszersmind felső jóvËhagyËsa Aszgard, az

Ëszistenek tanyËja //–// mindenfelől a rettegÒs Òs veszedelem titokzatos, sötÒt vilËga veszi körül. TehËt: //„//A

mikrokozmosz nem egyszerűen egy kis rÒsze az egÒsznek, nem egyik eleme a vilËgmindensÒgnek, hanem

inkËbb a vilËgegyetem kicsinyÖtett Òs az egÒszet reprodukËló mËsa. Hittudósok Òs költők egyarËnt kimondtËk azt

a gondolatot, hogy a mikrokozmosz Òppoly egÒsz Òs teljes, mint a nagy vilËg.//―//164

A lakóhËzra vonatkozó modern antropológiai vizsgËlatok is szËmos helyen

EurópËban is //–// kimutattak egy olyan archaikus szintet, ahol a hËz a kozmosz modellje.165 C. E. Cunningham

az atoni (IndonÒzia) hËzzal kapcsolatos elemzÒsÒben Örja: //„//Bizonyos Òrtelemben ... az atoni hËz a

vilËgmindensÒg modellje. De több, mint a mindensÒg egyszerű analógiËja, mivel integrËlt rÒsze is annak. ...a hËz

alkotóelemeivel, beosztËsËval, formËjËval, jelkÒpeivel Òs a rendre, berendezÒsre, valamint a beletartozók Òs a

kirekesztettek viselkedÒsÒre vonatkozó előÖrËsokkal szinte olyan, mint a kozmosz mechanikus modellje…//―//166

Az 1. alatt közölt hiedelmekből a vilËg a lakóhely/emberi tevÒkenysÒg/profËn

lakóhely környÒke/emberi tevÒkenysÒg hiËnya/szent oppozÖciókkal Örható le. A vilËg reprodukciója is

tartalmazza e jelentÒseket, tehËt a leÖrt tÒrrendszer A Òs B tÒrfelÒnek jelentÒseit egyarËnt. EzÒrt lehetsÒges, hogy

a lakóhËz, Òs minden emberi berendezkedÒs egyrÒszt oppozÖcióban legyen mint emberi/profËn/rendezett hely az

őt körülvevő termÒszetfeletti/halotti/kaotikus szfÒrËval, mËsrÒszt duËlis szimbolikus tartalma legyen Òs

ambivalens funkciókat töltsön be. SzËmos (a magyar lakóhËzÒnËl) archaikusabb szintű pÒlda mutatja a

lakóhelynek nemcsak duËlis szimbolikus tartalmait, hanem reËlis Òs szimbolikus duËlis tÒrbeosztËsËt. PÒldËul

Pierre Bourdieu berber hËzzal kapcsolatos vizsgËlata szerint a hËz berendezÒse, a hËzi Òlet megszervezÒse a

következő oppozÖciókkal jellemezhető: tűz//–//vÖz, főtt//–//nyers, nappal//–//Òjjel, fÒrfi//–//nő, kultúra//–//natura

stb. De ugyanezeket az oppozÖciókat mutatja ki a hËz mint egÒsz Òs az univerzum többi rÒsze közt is.167 //„//EzÒrt

egyszerre igaz is Òs tÒves is olyasmit ËllÖtani, hogy a külső vilËg a hËzzal oppozÖcióban van, mint fÒrfi a nővel,

vagy a nappal az ÒjszakËval, vagy a tűz a vÖzzel stb., mivel ezeknek az ellen

tÒt-pËroknak a mËsodik tagja (= a hËz) minden esetben megoszlik magËra Òs sajËt ellentÒtÒre.//―//168 //„//A hËz is

kettős jelentÒssel van felruhËzva: ha igaz is, hogy úgy Ëll szemben a közössÒgi, nyilvËnos vilËggal [public

world], mint a natura a kultúrËval, mËs tekintetben viszont kultúra...//―//169

4. 4.

A magyar nÒphit bizonyos tudomËnyszerzÒsre, halottak/termÒszetfeletti lÒnyek //„//kilesÒsÒre//―//, illetve a

túlvilËgra való behatolËsra/betekintÒsre vonatkozó adataiból az 1. alatt leÖrt tÒr-idő szerkezetet mintegy

magasabb szinten magËban foglaló duËlis rendszer Örható le. Az 1. horizontËlis tÒrrendszer //„//valósËgos//―//

talËlkozËsaival, //„//behatolËsaival//―// szemben ezek az adatok szimbolikus túlvilËgra jutËsra vonatkoznak: Az

161 PÒldËul: Aki naplemente utËn kihËnyja a szemetet, annak megfËjdul a feje (Róheim 1920, 127). HalËl esetÒn nem szabad a hËzból semmit

kiadni: K. KovËcs 1944, 134. 162 Pócs 1965, 165//–//175. 163 / / 164 Gurevics 1974, 40//–//41. 165 Az európai lakóhËz vonatkozËsËban: Schmidt 1980b, 84//–//85. 166 Cunningham 1972, 134. 167 Bourdieu 1973, 102//–//103. 168 Uo. 104. 169 Uo. 105.



ember szimbolikus haladËssal a //„//szent közepet//―// megtestesÖtő tÒrsÒgekbe/objektumokhoz jut, illetve

szimbolikus cselekmÒnyekkel lÒtrehozza őket. EzËltal a halottakra-túlvilËgra, tËvoli, elrejtett dolgokra, a múltra

Òs a jövőre vonatkozó tudËst szerez, e tudËs letÒtemÒnyese lesz = beavatódik.

Az ide vonatkozó adatcsoportokat reprezentËló adatok:

a) A hËz tűzhelyÒben, tüzÒben, kör húzËsËval meglËthatók a halottak/boszorkËnyok/jövő, beavatËs nyerhető:

Aki ÒjfÒli mise alatt meztelenre vetkőzik, //„//szentelt körből//―// lËthatja kürtőből macska

kÒpÒben lejövő boszorkËnyokat. Mindent megadnak neki, de nem szabad elËrulnia.170 Ha szent

György nap ÒjszakËjËn az eladó lËny hËromszor megkerüli a hËzat Òs lËba közt benÒz a

kemencÒbe, ott meglËtja, milyen lesz a vőlegÒnye.171 Mikor esteledik, a tüzes fűtőn egy

gömböc mindig ott tËncol. De a jËnyba egy csepp csontot se hagyott. TudomËnya volt, Òs az

volt az Ëra a tudomËnynak.172

b) A hËz körüljËrËsa utËn lËthatók a hËzban a halottak, a jövő:

Szilveszter ÒjjelÒn a lËny üres szobËban terÖt, körülfut hËromszor a hËzon, majd benÒz az

ablakon: a terÖtett asztalnËl a halËl vagy leendő fÒrje ül.173 A lËny hËromszor körülfutja a hËzat,

majd belÒp, Òs meglËtja önmagËt, hogy lesz kiterÖtve.174

c) Keresztúton kör húzËsËval Òs/vagy lucaszÒken ülve meglËtható a jövő, a halottak; belËtható a tÒr; beavatËs

nyerhető:

A LucËtól karËcsonyig kÒszÖtett lucaszÒkre ülve a keresztúton tüzes lovakat, csúf Ëllatokat,

gonosz lelkeket lehet lËtni.175 Çjjel tizenkettőkor a keresztúton rajzolt bűvös körből

visszanÒznek, Òs meglËtjËk jövendőjüket.176Keresztútra tett lucaszÒken ülve meglËtható, hol az

elËsott pÒnz.177

Aki boszorka akar lenni, mËsik boszorka keresztútra viszi, körbe ËllÖtja. FelszólÖtja, hogy

tagadja meg az Istent. Nem vËllalja //–// erre szÒt akarjËk tÒpni, vagy a folyóba dobni.178 Aki

boszorkËnnyË akar lenni, karËcsony ÒjjelÒn kört húz maga körÒ a keresztúton. Tüzes bikËk

jönnek, Òs nem tudnak a körön behatolni. Ha kimenne a körből, szÒttÒpnÒk. Ha kibÖrja,

boszorkËnnyË lesz.179

d) Templomban (a küszöbön) lucaszÒkről (Òs bűvös körben) meglËtható a boszorkËny/halottak/jövő; beavatËs

nyerhető:

Az ÒjfÒli misÒre elvitt lucaszÒkre a templomajtóba ülve a misÒre bejövők közt meglËtja a

boszorkËnyokat: olyan nagy ökörszarvval jönnek be a templomba, hogy fÒlre kell hajtaniuk

fejüket. ÚrfelmutatËs utËn sietnie kell haza, mert olyan dühösek rË, hogy szÒt akarjËk tÒpni.180

A lËny az ÒjfÒli mise alatt az oltËr előtt lucaszÒken Ëllva lËtja jövend6beli fÒrjÒt.181 A

templomban a lucaszÒken ülő //„//rossz lelkeket//―// lËt.182 Aki lucaszÒket visz a templomba az

ÒjfÒli misÒre, //„//lËtËst nyer//―//.183 Aki nem visz mËkot a lucaszÒkre ülÒshez, boszorkËk

kezÒbe kerül. ElaltatjËk, tagjait szÒtszedik, úgy tËncolnak vele kakasszóig, mikor hirtelen

összerakjËk.184

e) Tükörben meglËtható a jövő, a halottak, belËtható a tÒr:

170 Róheim 1920. 171 Kósa ÁrpËd gyűjtÒse, Szamosszeg, SzatmËr m., EA 3143. 172 Diószegi Vilmos gyűjtÒse, TiszacsÒcse, SzatmËr m. 173 Róheim 1920, 175. 174 Uo. 1920, 177. 175 MNT 9, Diósjenő, NógrËd m. 176177 Róheim 1920, 51. 177 Uo. 1920, 103. 178 Diószegi Vilmos gyűjtÒse, Ipolytölgyes, Hont m. 179 SajËt gyűjtÒs, Nyúl, Győr m. 180 MNT 9, Nagyberki, Somogy m. 181 Róheim 1920, 43. 182 Uo. 1920, 55. 183 BosnyËk 1977, 82. 184 MNT Karancskeszi, NógrËd m.



Szilveszter ÒjfÒlkor a lËnyok gyertyËval a kezükben belenÒznek a tükörbe Òs meglËtjËk

szeretőjük kÒpmËsËt.185 A hetedik gyerek/foggal született gyerek acÒltükörben/kristËlyos

üveggel lËtja meg a kincset szent György ÒjfelÒn vagy karËcsony ÒjszakËjËn.186

f) Templomban a pap az oltËriszentsÒgen keresztül lËtja a boszorkËnyokat:

...a plÒbËnos kitette az oltËriszentsÒget, Òs azt mondta, hogy a MËria-lËnyok között kettő van,

aki bűbËjos.187 KarËcsony ÒjfelÒn a pap ËtnÒz az oltËriszentsÒgen, ő is meglËtja a

boszorkËnyt.188

A pap újhold vasËrnapjËn felemeli az oltËriszentsÒget, Òs az összes boszorkËnyt lËtja benne.189

g) SzitËn Ët lËthatók a boszorkËnyok Òs a jövő:

A boszorkËny forgószÒlben is szokott jËrni, ahol szalmaszËlon ül. Aki ilyet lËt, szaladjon be

egy rostËÒrt, s ha azon keresztül nÒz a forgószÒlbe, megismeri, ki ül benne.190 Mikor a csorda

jön hazafelÒ szent Györgykor, ki kell Ëllni a kapufÒlfËhoz egy rostËval, azon Ët meg lehet lËtni,

hogy ki a boszorkËny.191 Ha a lËny ÒjfÒli mise alatt kiËll a kapuba, rostËn Ët meglËthatja leendő

vőlegÒnyÒt.192

h) EgyÒb lyukas tËrgyakon Ët a boszorkËnyok, ördögök, jövő lËtható:

…ha a tő fülin Ët akar lËtni, meglËtja a templomban a boszorkËnyt.193 Ne nÒzz be ÒjfÒlkor a

templom kulcslyukËn, mert az ördögök nem bocsËjtanak el a kulcslyuktól.194 A lËny a fËn lÒvő

lyukon Ët meglËtja jövendőbeli fÒrjÒt.195 Aki a padlËson napkeltekor új kerÒk agyËn keresztül

nÒz a padlËsrÒsen ki, úgy figyeli meg reggel a tehÒnhajtËst, meglËtja a boszorkËnyt.196

i) A fordÖtottsËg jelÒnek alkalmazËsËval meglËthatók az ördögök, beavatËs nyerhető:

Ha valaki a templomban megfordÖtja a kapcËjËt, meglËtja az ördögöket.197 Egy halottlËtó úgy

kapta tudomËnyËt, hogy nagy betegsÒge utËn elvittÒk a templomba, a pap a miseruhËt rËtette

Òs megfordÖtotta rajta, s attól kezdve tudott mondani.198 Egy gulyËs egy cimborËjËt tudomËnyra

akarja tanÖtani. KÒt szalmaszËlat kilencszer megfordÖtva letesz a földre, arra kell rËËllni.

Mindent lehet lËtni róla.199

A tudomËnyszerzÒs hiedelemmondai adatai Òs a jósló rÖtusok egyarËnt a túlvilËggal való szimbolikus kapcsolat

lÒtesÖtÒsÒre utalnak. Közös elemük a túlvilËgra behatolËs/betekintÒs kÒpessÒgÒnek megszerzÒse, illetve e

kÒpessÒg birtokËban a behatolËs, betekintÒs. A tudomËny nyerÒse (tudóssË, boszorkËnnyË vËlËs) fiktÖv beavatËsi

rÖtus mondai megfogalmazËsa, a betekintÒs, behatolËs pedig mediËtori funkció. A kapcsolatteremtÒs e módszerei

a valódi funkciójukban működő beavatËsi rÖtusokhoz kÒpest mintegy kvËzi-avatËsi technikËnak tekinthetők: e

szËjhagyomËnyozott motÖvumok nem alkotnak egymËssal logikusan összefüggő, gyakorlati funkciójËban

működő rendszert. Nem köthetők egy speciËlis beavatott szemÒlyhez //–// lÒtező vagy lÒtezett mediËtorhoz //–//

annak ellenÒre, hogy a nÒphit e módszereket, az Ögy szerzett tudËst //–// hiedelemmondai attribútumkÒnt //–//

olykor specialistËkhoz kapcsolja: a tudós, ördöngös, hetedik gyerek, a boszorkËny kvËzi-mediËtori alakjËhoz.

Ugyane mediËtori funkcióval ruhËzza fel a nÒphit //–// alkalomszerűen //–// a hivatalos egyhËz papjËt (mint

ahogy a hivatalos egyhËzi kultusz //„//szent helyei//―// is beÒpültek a rendszerbe). E szemÒlyek heterogÒn,

egymËssal kontaminËlódó attribútumaiban közös, hogy a halËlra/túlvilËgra vonatkozó tudËs megszerzői, illetve

birtokosai lËtjËk a halottakat; a tÒr Òs idő törvÒnyei alól kikerülve belËtjËk a teret: tËvoli, elrejtett dolgokat; lËtjËk

a múltat Òs jövőt, //„//az egÒsz vilËgot//―//; a //„//totËlis tudËs birtokosai//―// (Mircea Eliade kifejezÒse a sËmËn

185 KocsmËros LËszló gyűjtÒse, EA 2449. 11. BernecebarËti, Hont m. 186 Bihari 1980a, 94. 187 188 Diószegi Vilmos gyűjtÒse, GalgamËcsa, Pest m. 189 FehÒr 1975. 190 Berze Nagy 1910. 191 SajËt gyűjtÒs, NagyivËn, Szolnok m. 192 SajËt gyűjtÒs, Tiszaszöllős, Szolnok m. 193Diószegi Vilmos gyűjtÒse, GalgamËcsa, Pest m. 194Róheim 1920, 118. 195 Róheim 1920. 196 Diószegi Vilmos gyűjtÒse, Szuhahuta, NógrËd m. 197 Róheim 1920, 118. 198 TamËs 1980, 60. 199 Diószegi Vilmos gyűjtÒse, TiszacsÒcse, SzatmËr m.



túlvilËgi utazËsËval kapcsolatban). TehËt ugyanazon kÒpessÒgek birtokËban vannak, amelyekhez a beavatËs

//„//rejtezÒssel//―// kapcsolatos módszerei (//„//túlvilËgi utazËs//―// Ëlomban, extËzisban) köthetők, vagy

amelyekkel a különleges születÒsüknÒl fogva tudósak rendelkeznek (mint ahogy mËr a nÒző, jós, halottlËtó

terminusok is e kÒpessÒgekre utalnak).200

Veres PÒter Örja az archaikus-mitikus vilËgkÒp V. J. Toporov201 Ëltal leÖrt jellemzőinek összefoglalËsakÒppen:

//„//E szemlÒletmód csak azt tartja lÒnyegesnek, ami szakrËlis jellegű... az a ’szent’, ami a kozmosz rÒsze,

illetőleg aminek eredete levezethető a kozmoszból. MaximËlis szakralitËsú a tÒrnek az a rÒsze, ahol a teremtÒs

lÒtrejött, Òs amikor az alkotËs befejeződött. Ebből következően e vilËgnak, illetve legfontosabb rÒszÒnek, a

közepÒnek kialakulËsËt,202 a lÒtezÒs kezdetÒt ruhËzzËk fel különleges jelentősÒggel.//―//203 A //„//teremtÒsismÒtlő

rÖtusok//―// //„//felidÒzik, folytatólag is Ëllandó működÒsben tartjËk a teremtÒs aktusËt. Így a kezdet nagy

jelentősÒgű szituËciója újra megismÒtlődik az ünnep alkalmËval, amely strukturËlisan újrateremti azt a fontos

hatËrhelyzetet, amelyben a kËoszból kozmosz alakult.//―//204

Adataink a szent közÒp szimbolikus lÒtrehozËsËra utalnak. A túlvilËggal/istensÒggel való kapcsolatteremtÒs

helye = szent közÒp, amely bËrmely hely lehet, ahol

Eliade szavaival //–// túlvilËgi/termÒszetfölötti erők manifesztËlódnak;205 lehet a hivatalos kultusz szent Òpülete,

de szimbolikus gesztusokkal bËrhol lÒtrehozható: ha valaki rituËlis kapcsolatot lÒtesÖt a túlvilËggal (a kultusz

bËrmilyen formËjËban), szent közepet hoz lÒtre. Az adataink kÒpviselte kvËzi-beavatËsi módszerek

kapcsolatteremtÒsi rÖtusok, amelyek //–// mint teremtÒsismÒtlÒs //–// a vilËg kezdetÒt/közepÒt rekonstruËljËk,

ahol/amikor a teremtÒs lezajlott, Òs kapcsolat volt lehetsÒges a kÒt vilËg között. A szent közÒp mint

mikrokozmosz tükrözheti a lÒtrehozËsËval/megújÖtËsËval rekonstruËlt makrokozmoszt szerkezetÒben, konkrÒt

tÒr-elemeiben, objektumaiban is;206 de //–// szimbolikus tartalmai rÒvÒn //–// mindenkÒppen mintegy magËba

sűrÖti az egÒsz univerzumot. A bemutatott módszerek tÒr- Òs időelemeire egyarËnt jellemző ez a szimbolikus

sűrÖtÒs:

A kör az 1. rendszerben az emberi tÒr hatËrait jelölte ki a kËoszban: tÒrfoglaló okkupËcióval lÒtrehozta az A-

tÒrfelet. A körüljËrËssal, körhúzËssal lÒtrehozott szent közÒp nemcsak egy horizontËlis univerzum (korong

alakúnak elkÒpzelt Föld) modellje lehet, hanem egy hËromdimenziós vilËgÒ is: a föld köldöke sÖkbeli közÒp,

amely egyúttal a vertikËlis //–// az univerzum hËrom rÒtegÒt felfelÒ Òs lefelÒ összekötő

vilËgtengely kiindulópontja; legalËbbis a vilËgköldök/vilËgtengely elkÒpzelÒst tartalmazó kozmogóniËkban. (Çs

ugyanott a sËmËn //–// vertikËlis irËnyú //–// túlvilËgi utazËsËnak kiindulópontja.)207TehËt a kör vertikËlisan is

kiterjedő vilËgot, valamint a fent Òs lent elhelyezkedő túlvilËgokba való szimbolikus behatolËs helyÒt is

reprezentËlhatja. W. Bogoras csukcs rajzokról Ör, amelyek a hËromrÒtegű univerzumot hËrom koncentrikus

körrel ËbrËzoljËk: a legfelső rÒteget közÒpen, legközepÒn a vilËgtengely csúcsËval, a sarkcsillaggal.208

Ugyanezeken a rajzokon a fent//–//lent irËnyok sÖkbeli megfelelője a keleti Òs nyugati irËny (jobb Òs bal: ezt

összevethetjük az archaikus vilËgnÒzeti oppozÖciók fent//–//lent, kelet//–//nyugat megfelelÒseivel). Utóbbi

tÒnnyel hozza kapcsolatba a sËmËn felfelÒ repülÒsÒt spirËl-alakban.209 (Ez pedig eszünkbe juttatja a spirËl-

alakban ËbrËzolt labirintusokat, mint az alvilËgba/pokolba hatolËs horizontËlis szimbólumait.210 A keresztút

mitikus elődjÒt, a hËrmasutat a //„//tÒrbeli vilËghËrmassËg kÒtdimenziós vËltozatËnak//―// tekintik211 //–// tehËt ez

is a hËromdimenziós vilËg horizontËlis vetülete.)

200Pl. a lËtó Òs nÒző tËvoli dolgokat, szemÒlyeket, rejtett kincset, halottakat lËt, megjósolja a halËlt, az időjËrËst (Ferenczi 1959). //„//A

tËltosok ... tudnak annyi mindent, hogy hol mi van eltÒve, vagy mik jőnek, mik törtÒnnek//―// (BosnyËk 1977, 154). 201Toporov 1972, 50//–//58. 202SzËmos nÒp teremtÒsi hagyomËnyai vonatkoznak a teremtÒs közÒpről, a föld köldökÒnÒl való kezdetÒre: Eliade 1958, 373; HoppËl 1978,

305. 203Veres 1976, 348//–//349. 204 Veres 1976, 49. 205 //„//A közÒpnek ez a szimbolikËja ... vËrosok ÒpÖtÒsÒnÒl Òpp úgy szerepet jËtszik mint hËzakÒnËl: minden megszentelt hely valójËban egy

‘közÒp’, minden hely, ahol a szent Òs az isteni lËthatóvË vËlik Òs ahol megvan a lehetősÒg, hogy a föld szintjÒt ËttörjÒk a menny szintje felÒ//―// (Eliade 1957, 333). 206Mint pl. a samanizmus vilËg közepÒt/köldökÒt/tengelyÒt szimbolizËló objektumai: Eliade 1958, 107//–//108; 1954, 225//–//252; Paulson

1962. 207Eliade 1957, 263//–//68; Veres 1976, 351. 208 Bogoras 1925, 212. 209Uo. 213//–//214. 210KerÒnyi 1950. 211 //„//...amelynek elvont kÒplete feltehetően a Föld korong alakú elkÒpzelÒsÒnek megfelelő osztËs-lehetősÒg (3 X 1200) rÒvÒn. jöhetett lÒtre,

s ha a tÒrbeli hËrmassËg egyik összetevőjÒben az orphikus elkÒpzelÒs szerint az alvilËgot lËtjuk, ÒrthetővÒ vËlik, hogy a hËrmasút egyik Ëga a halËlba vezet//―// (Szepes 1975, 112//–//113).



A körhúzËs, körüljËrËs gyakori velejËrója //–// közölt adatainkban is //–// a hËromszori ismÒtlÒs. A hËrmas

szËmot, mint a teljessÒg szimbólumËt, a vilËgrÒtegek hËrmassËgËval (hasonlókÒppen a hetes szËmot a sok

kozmogóniËban hÒtrÒtegűnek elkÒpzelt vilËgegyetemmel) szoktËk összefüggÒsbe hozni, de a hËrom ugyanÖgy az

időbeli teljessÒg megnyilvËnulËsa is, //„//tovËbbË a teljessÒg bÖrËsËval lÒtrejövő bölcsessÒg kifejezÒse//―//. Így

szinte törvÒnyszerű, hogy Òppen az avatËsi rÖtusok gyakori velejËrója a hËrmas fokozatossËg.212 A hËrmas Òs

hetes szËmok //–// sokoldalú jelentÒseiktől függetlenül //–// vagyis Òppen azokból eredően //–// a //„//szent

idő//―// elvont szimbólumËvË lettek; erre a magyar nÒphitből is szËmos adat hozható. Az e dolgozatban nem

tËrgyalt, rejtezÒssel való beavatËshoz pÒldËul szabËlyszerűen ezek kapcsolódnak: a halottlËtó, tudós hËrom/hÒt

napig alszik, //„//hal meg//―//; a tËltost, garabonciËst hÒt Òvre //„//viszik el//―// tanulni; tehËt a hËrom/hÒt nap az

emberi időből való kiszakadËst, a szent idő (Òs tÒr) birtoklËsËt jelenti. PÒldËul:

[egy leendő tudósasszony] //„//...hÒt napig volt meghalva, de annak az olyan volt, mintha hÒt

Òvig csak ment volna. Az bejËrta az egÒsz mennyorszËgot, lËtott mindent.//―//213

A szent közÒp lÒtrehozËsa mint vilËgteremtÒs egyúttal a szent/mitikus idő //„//visszaËllÖtËsËt//―// is jelenti:214 a

teremtÒs idejÒt, amikor a //„//kapcsolatok//―// lehetsÒgesek voltak. A kapcsolatot lÒtrehozó szemÒly a teljes tÒr

mellett a teljes idő //–// a totËlis vilËg //–// birtokosa lesz. A rÖtus ismÒtlÒse a szent Òs profËn idő vËltakozËsËt

hozza lÒtre, amely nem egyszerű vËltakozËs, hanem kÒt különböző minősÒgű idő pËrhuzamossËga: a //„//szent

idő//―// sajËt, öntörvÒnyű folyamatossËgËval.215 A bemutatott rÖtusok az 1. alatt időszünetekkÒnt Òrtelmezett

időpontokhoz-időszakokhoz kapcsolódnak (kezdő, halotti ünnepek, időszakok: tÒli napforduló, Òjjel, ÒjfÒl,

újhold, szent György). Az időszünetet, az Ëtmeneti időt a kapcsolatteremtÒs szent idővÒ teszi. Ahogy a szent

közÒp mint szimbolikus univerzum a totËlis teret, a szent idő magËba sűrÖti a totËlis időt. E tÒny szemlÒletes

kÒpviselője pÒldËink lucaszÒke, amelyet a Luca Òs karËcsony közti időszünetben kÒszÖtenek el. KarËcsonykor

rËülve //„//mindent//―// lËtnak Òs tudnak. Az idő szimbolikus kiterjedÒsÒt mÒg az is ÒrzÒkelteti, hogy a Luca Òs

karËcsony közti tizenkÒt nap //–// szËmos itt nem emlÖtett jósló eljËrËsból nyilvËnvalóan //–// az Òv tizenkÒt

hónapjËt szimbolizËlja.

A beavatott a totËlis vilËg, a szent/mitikus tÒr Òs idő (az emberi tÒren/időn kÖvülisÒg) egysÒgÒnek a birtokosa;

termÒszetes, hogy tudËsa egyarËnt vonatkozik a tÒrre Òs időre. EzÒrt a kapcsolatteremtÒs módszerei is

kronotopikus jellegűek: a szent tÒrbe jutËs egyúttal a szent időbe jutËst jelenti. A rÖtusok tÒr-elemekkel jelenÖtik

meg az időt: a szimbolikus tÒrelvËlasztók ËtlÒpÒse, a mËsik tÒrfÒl jelÒnek alkalmazËsa, a rituËlis

//„//lesőhelyeken//―// való betekintÒs mindig egyúttal a szent időbe való belÒpÒst (= szimbolikus halËl) jelenti.

A //„//szent közÒp//―// mint a makrokozmoszt magËba sűrÖtő mikrokozmosz duËlis szimbolikus tartalmakkal

rendelkezik. Adatainkból nyilvËnvaló mind a közepet megtestesÖtő tÒrsÒgek-objektumok, mind az ezeket

lÒtrehozó szimbolikus gesztusok ambivalens jelentÒse. A lakóhËz mint emberi lÒtesÖtmÒny //–// mint A-tÒrfÒl //–

// vÒdelem a termÒszetfeletti lÒnyektől, halottaktól: az ajtó, küszöb a B-tÒrfÒl Òs a Blakók illetÒkessÒgÒnek

hatËra. A hËz ugyanakkor //–// B jelentÒse rÒvÒn //–// szent közÒppÒ lehet: aki belÒp, beles a hËzba, a halottakra,

halËlra vonatkozó tudËst szerez. A templomban meglËthatók a túlvilËgot kÒpviselő halottak, ördögök,

boszorkËnyok, akiktől vÒdelmet is nyújthat:

MegkÖsÖrtett egy ló, a templomig jött velem. Bal kÒzzel ütöttem felÒ, akkor eltűnt.216 ÇjfÒlkor

jöttek haza … temetőben lËttak vilËgossËgot, mert kËpolna volt a temetőjükbe. S azt mondja,

hogy mikor be akar menni … egy mËsik megrËndÖtotta, hogy: jaj, ne menj bÒ, mert halottak

ülnek a padokba, ezek //–// azt mondja //–// most mondjËk a misÒt.217

KörhúzËssal a szent közÒp lÒtrehozható, de lehet egyúttal vÒdelem is a B-szfÒrËtól. A jelölt a körben Ëllva kerül

kapcsolatba a túlvilËggal, egyúttal a kör nyújt vÒdelmet szËmËra a túlvilËgtól. E vÒdelmi jelleget hangsúlyozza a

kör vËr megnevezÒse is:

212Szepes 1975, 112: //„//...összefoglalva megËllapÖthatjuk, hogy az indoeurópai, de különösen a görög Òs római, sőt az egyiptomi kÒpzetekben is a hËrmas szËmnak ember Ëltal el nem Òrhető tökÒletessÒg, teljessÒg Òs örökkÒvalósËg jelentÒse van...//―// (uo. 110:)

//„//...leszögezhető, hogy a mitikus tudat a fejlődÒs meghatËrozott szakaszËban a tÒrbeli Òs időbeli tökÒletessÒget, ill. a teljessÒget a hËrmas

szËmban lËtta megnyilvËnulni. Tükröződik ez a kultuszok elengedhetetlen hËrmassËgaiban: Ögy a misztÒriumvallËsok hËrmas beavatËsi fokozataiban...//―// 213/ / 214//„//Minden ÒrintkezÒs egy »közÒppel« a profËn idő felfüggesztÒsÒvel jËr //–// Òs belÒpÒssel a teremtÒs mitikus illud tempusËba//―// (Eliade 1958, 378). 215Uo. 391. 216SajËt gyűjtÒs, Mezőkövesd, Borsod m. 217BosnyËk 1977, 105.



ÇjfÒkor aztËn gyüttek Ëm a boszorkËnyok, de Ëllat formËjËban … ki akartËk ijeszteni üket a

vËrból, mert ott ugye nem bËnthattËk, azon nem volt hatalmuk.//―//218

A vËrosalapÖtó körhúzËs: helyfoglalËs, az ember okkupËciója a kËoszban, vÒdelem kifelÒ, egyúttal azonban a

szent közÒp, a kapcsolatok lÒtrehozËsa is.219

A fordÖtottsËg jele is ambivalens jelentÒsű: Az 1. alatt leÖrt talËlkozËsokban, mint a B-tÒrfÒl jele vÒdelmet nyújt a

B-lakókkal szemben; a szent közÒp lÒtrehozËsËval a talËlkozËs lehetősÒgÒt hozza lÒtre. Ambivalens

alkalmazËsËval az a tÒny is összefügg, hogy a fordÖtottsËg szimmetrikus: az A-tÒrfÒl is fordÖtott a B-tÒrfÒlhez

kÒpest; fordÖtottsËga B-aspektusËt, halotti/túlvilËgi jelentÒsÒt kÒpviseli: a halottakat, jövőt stb. az ablakon Ët

meglesők is mintegy fordÖtott vilËgba tekintenek be. Ez egybevËg Pierre Bourdieu feltÒtelezÒsÒvel, aki emlÖtett,

berber hËzzal kapcsolatos vizsgËlatËban megËllapÖtotta, hogy a lakóhely mint univerzum kettős szimbolikus

tartalmait kifejező oppozÖciók Ëllnak fenn a lakóhËz, mint egÒsz, Òs az univerzum többi rÒsze között. A hËz a

külvilËg irËnyait fordÖtva tartalmazza (a tËjolËsi irËnyoknak megfelelő szËraz//–//nedves, vilËgos//–//sötÒt,

fÒrfi//–//női oldalt), mintha a hËzból be- vagy kilÒpő a küszöbön 90°-os fordulatot tett volna. Ez a hËz duËlis

szimbolikus tartalmainak fenti rendszerÒvel függ össze: a berber hËz elsősorban //„//női//―// lÒtesÖtmÒny; olyan

hely, ahova a nő bemegy; de mËsodsorban //–// ennek alËrendelve //–// //„//fÒrfi//―// lÒtesÖtmÒny is: olyan hely,

ahonnan (az elsődlegesen a //„//perifÒriËhoz//―// tartozó) fÒrfi kimegy. A fÒrfi tehËt be is megy, Òs ki is //–// Òs

mindig jobb lËbbal indulhat a küszöbről, Òs kelet mindig jobbra van, nyugat mindig balra //–// mindkÒt tÒrfÒlnek

megvan a sajËt keleti Òs nyugati irËnya. A tÒr //„//megfordul//―// a küszöbnÒl //–// az innen kiinduló kÒtirËnyú

azonos mozgËs teszi a küszöböt, mint mËgikus tÒrelvËlasztót oly jelentőssÒ.220 A B-tÒrfÒl fordÖtottsËga Òs

egyúttal a küszöb Òs egyÒb tÒrelvËlasztók ambivalens szerepe tehËt az A-tÒrfÒl szimbolikus univerzum voltËnak

//–// Òs ezËltal ambivalens jelentÒsÒnek //–// törvÒnyszerű következmÒnye.

Tükörbe nÒzve vagy lyukas tËrgyakon ËtnÒzve is betekintÒs nyerhető a túlvilËgra //–// tehËt mintegy a //„//szent

közÒp//―// lÒtrehozható e tËrgyakkal is. A tükörben egyÒb hozzËfűződő hiedelmek szerint is egyÒrtelműen a

halËl, túlvilËg lËtható:

A lËnyËt sirató anya tükörben lËtja meg, hogyan Òlnek a túlvilËgon lÒvők.221 [Egy halottlËtó

asztalra tett tükörből mondott. Letette az asztalra a tükröt Òs mondta], majd mikor ő beszÒlt,

akkor fogjuk meg a tükröt, Òs nÒzzünk bele.222

A tükör e szerepÒnek egyik oka bizonyËra az, hogy megfordÖtva lËtjuk benne önmagunkat. A fordÖtottsËg a halËl

jele: fordÖtott önmagunkat nÒzve halott önmagunkat lËtjuk; a tükörben fordÖtva tükröződő vilËg: a túlvilËg. A

szita (Òs mËs lyukas tËrgyak) szerepe mËs szempontból Òrdekes. Igen kis rÒsen ËtnÒzve jóval nagyobb teret

tudunk Ëttekinteni, mint amekkora a lyuk nagysËgËból következnÒk (a fÒnysugarak terjedÒsi irËnya megvËltozik

vö. hószemüveg). A szita nyÖlËsËn ËtnÒzve mintegy valósËgosan is //–// fizikai Òrtelemben is //–// koncentrËlódik

a vilËg a szent közÒpen.223

A szent közÒp //–// mint szimbolikus univerzum //–// az univerzum szimbolikus tartalmait mintegy

//„//magasabb szinten//―// tartalmazza: az 1. rendszer A-tÒrfele: a hËz (Òs minden emberi lÒtesÖtmÒny) a

makrokozmosz modelljekÒnt annak A Òs B jelentÒsÒt egyarËnt hordozza. Az 1. rendszer B-tÒrfelÒhez kÒpest a

szent közÒp a //„//vilËg közepe//―// többletjelentÒssel rendelkezik: az univerzum közÒppontja, ahol a túlvilËggal

kapcsolat teremthető. Mint a kapcsolatteremtÒs, beavatËs helye, a B-tÒrfÒl //„//halotti/szent/túlvilËg kapuja//―//

jelentÒseire, mint emberi lÒtesÖtmÒny, lÒtrehozott kapcsolat az A-tÒrfÒl //„//központi/vÒdett//―// jelentÒseire utal.

Egyúttal //–// mint minden emberi lÒtesÖtmÒny (A-tÒrfÒl) //–// oppozÖcióban van az univerzum többi rÒszÒvel, a

perifÒriËval. A szent közÒp //–// perifÒria szembenËllËs az archaikus tudat vilËgnÒzeti oppozÖciói közül

elsősorban a központi//–//perifÒrikus, szent//–//profËn, bent//–//kint, fent//–// lent, lent//–//fent pËrokkal

jellemezhető. Az 1. rendszer B-tÒrfele földi mËsvilËg, amelynek periferikus túlvilËgËba valósËgos lineËris

haladËssal el lehet jutni. A kapcsolatteremtő rÖtusok rÒvÒn, a mitológiai idő visszaËllÖtËsËval a szent közÒpen,

218Zentai 1971, 210. 219 //„//Egy szent helyet körülvevő kerÖtÒs, fal vagy kő-hËz //–// ezek az ember kÒszÖtette szentÒlyek legősibb ismert formËi közÒ tartoznak... Ugyanez a helyzet a vËrosfalakkal: jóval azelőtt, hogy katonai lÒtesÖtmÒnyekkÒ vËltak volna, mËgikus vÒdelmet jelentettek, mivel egy

dÒmonok Òs kÖsÒrtetek lakta »kaotikus« tÒrből kitűztek ... egy elkerÖtett rÒszt, egy szervezett, kozmikussË tett, mËs szóval: közÒppel ellËtott

helyet//―// (Eliade 1958, 370, 371). 220Bourdieu 1973, 108//–//109. 221 Körner 1970, 62. 222Diószegi Vilmos 1967, 97//–//98. Hasonló hiedelmek a halËlesettel (hËznËl levő halottal) kapcsolatban; pl. aki tükörbe nÒz, meghal stb. (K. KovËcs 1944, 341//–//42.) 223A kis nyÖlËsoknak ezt a termÒszetÒt a tÒnyleges lËtËs javÖtËsËra is felhasznËltËk: //„//Akinek farkassötÒtje van, este rostËn Ët nÒz ki az

utcËra a kapuból//―// (SajËt gyűjtÒs, Tiszaszöllős, Szolnok m.); ill. kissÒ homËlyos megfogalmazËsban: //„//Aki tikvaksËgban szenved, sűrű szitËn Ët nÒzi a hazatÒrő szellemeket//―// (Viski 1942, 368).



illetve annak lÒtrehozËsËval a jelölt a totËlis vilËgra vonatkozó tudËs birtokosa lesz: belËtja a teret, lËtja a

halottakat, jósolni tud; szimbolikusan egy bËrhol elhelyezkedő, bËrmilyen topogrËfiËjú túlvilËggal kerülhet

kapcsolatba. E kapcsolatteremtő rÖtusok tÒr-elemei jelenthetik egyúttal egy hËromdimenziós univerzum

kÒtdimenziós mozgËsban való //„//lÒtrehozËsËt//―//; egy hËromrÒtegű univerzum konkrÒtan fent Òs lent elkÒpzelt

túlvilËgËra való //„//behatolËs//―// helyÒt is. Ez a magyar nÒphitadatok kÒpviselte szinten nem valósul meg.

Többek között azÒrt nem, mert a magyar nÒpi kozmogónia nemigen rendelkezik adatokkal a vilËgmindensÒg

szerkezetÒre nÒzve. A nÒphit túlvilËga lÒnyegÒben a keresztÒny túlvilËg (//„//szÖnezve//―// nÒhËny, a halott

túlvilËgi útjËra vonatkozó elkÒpzelÒssel: hÖd, folyó). A keresztÒny menny//–//föld //–//pokol hËrmassËga nem

mutatja egy hËrmas rÒtegzettsÒgű univerzum kÒpÒt, bËr a menny kÒtsÒgkÖvül //„//fent//―//, a pokol pedig

//„//lent//―// van (megfelelően a közÒpkori egyhËz Isten//–//SËtËn, Menny//–//Pokol, fent//–//lent stb.

oppozÖcióinak).224

A magyar nÒphit bemutatott kvËzi-avatËsi technikËi nyilvËnvalóan nem feltÒtelezett eredeti jelentÒsükben

hasznËljËk a kapcsolatteremtÒs tÒr-szimbólumait. E funkciójukat//–//jelentÒsüket vesztett módszerek a

hiedelemadatoknak egy olyan heterogÒn konglomerËtumËban jelennek meg, ahol bizonyos Ëllandó összetevőt

jelentenek a kapcsolatteremtÒs e szimbolikus módozatai. Ezek valószÖnűleg nem egy valamikor, valahol

megvalósult tÒnyleges gyakorlatra utalnak, hanem mindig is a rÖtusok Òs a szimbólumok szövegfolklór-

műfajokban megjelenő elemei voltak.

Adataink kontextusa //–// eltekintve a //„//kapcsolatteremtÒs//―// vizsgËlt rÖtusaitól //–// rendkÖvül heterogÒn; akËr

a beavatËs, túlvilËgba tekintÒs itt nem tËrgyalt mozzanatait (pl. magËnak a lucaszÒknek a kÒrdÒsÒt, tovËbbË az

avatËsi rÖtusok bizonyos ËltalËnos //–// adatainkban is megjelenő //–// vonËsait, mint ijesztÒs, titoktartËs,

szimbolikus halËl feldarabolËssal-összetÒpÒssel)225 illetően, akËr a kvËzi-mediËtorok szemÒlyÒt illetően, akËr a

módszerek kapcsolatait tekintve a magyar nÒphit egyÒb //„//beavatËsi//―// módszereivel (pl. az elsősorban a

halottlËtóhoz kötődő rejtezÒssel).226 Mindezt törtÒneti meghatËrozottsËgËban, az eredet szempontjËból vizsgËlva

sokfelÒ Ëgazó szËlakon kellene elindulnunk, ami most termÒszetesen nem fÒr e dolgozat kereteibe.227

224Gurevics 1974, 62//–//64. 225Turner 1972, 341//–//344; Eliade 1957, 73//–//76. 226Barna 1982; Diószegi 1958. 227Ezzel kapcsolatban csak nÒhËny kÒrdÒs: MiÒrt kapcsolódnak e módszerek elsősorban a tÒli napforduló körüli időpontokhoz? Van-e valami

összefüggÒse ennek azzal a tÒnnyel, hogy Európa nagy rÒszÒn //–// csökevÒnyesen a magyar nÒphitben is //–// ezek az időpontok-időszakok a csalËdjukat meglËtogató //„//halottak ideje//―//? MiÒrt kapcsolódnak ezek a módszerek nagymÒrtÒkben a boszorkËny hiedelemalakjËhoz?

(Ami a //„//meglesett//―// boszorkËnyokat illeti //–// azok, mËr csak a Róheim közölte nagyszËmú európai pËrhuzamból is nyilvËnvalóan a

halottak //–// vö. IstvËnovits 1982, 129; de a //„//beavatott szemÒly//―//, a mediËtor is gyakran boszorkËny, e módszerek mint boszorkËnyavatËsi módszerek Európa nagy rÒszÒn, nagy múlttal ismertek.) E kvËzi-mediËtori szemÒlyek mögött lÒtezett-e mÒgiscsak

valamilyen valósËgos mediËtor-alak? Çs ha igen, mi volt a szerepe? Van-e tevÒkenysÒge, valamint a halottkultusz, termÒkenysÒgkultusz Òs a

tÒlközÒpi ünnepek közt olyasfÒle összefüggÒs, amilyet IstvËnovits MËrton (1982, 129) sejttet egy feltÒtelezett mediËtori tevÒkenysÒggel kapcsolatban?


2. fejezet - //„//Nyers és főtt//“//: halál és élet. A kulturális vívmányok helye az európai parasztság archaikus világképében1

A magyar nÒphitben sok nyoma lelhető fel egy, a szembenËlló emberi/reËlis Òs halotti/termÒszetfölötti vilËgot

jellemző dichotomikus oppozÖciórendszernek, amely mËr nem mindig eredeti funkciójukban működő rÖtusok

töredÒkeiből, sokszor ËtÒrtelmezett, mËsodlagos magyarËzatokkal ellËtott hiedelmekből rajzolódik ki.

UniverzËlis voltËnak feltÒtelezÒsÒt LÒvi-Strauss, Ivanov, Toporov, Eliade Òs mËsok mËs területeken vÒgzett

vizsgËlatainak eredmÒnyei2 is tËmogatjËk. Elsősorban a magyar nÒphitet vizsgËltam, de amennyire mËs területek

gyÒrebben rendelkezÒsemre Ëlló adatai sejteni engedik, ez a rendszer minden, különböző törtÒneti gyökerű

európai parasztkultúra vilËgkÒpÒnek egyarËnt sajËtja volt. Nyomait mÒg az európai nÒpek hiedelemrendszereit

Òrt olyan nagyhatËsú integrËló Òs Ëtszervező tÒnyezők, mint a keresztÒny vallËs, vagy a reformËció, a

boszorkËnyüldözÒs, a felvilËgosodËs, a termÒszettudomËnyos gondolkodËs tÒrnyerÒse sem tudta

felismerhetetlenül eltüntetni. A keresztÒny vallËs rendszere úgy integrËlta magËba, hogy egyes töredÒkeit

ËtÒrtelmezÒs nÒlkül, eredeti funkciójËban is megőrizte a jelenkorig.

Az Òlők Òs holtak vilËgËnak e kettőssÒge azokkal a duËlis kozmogóniai elkÒpzelÒsekkel hozható kapcsolatba,

melyeket Hockart3 óta többen //–// a Föld különböző pontjain meglepő tipológiai egyezÒseket mutató //–//

binËris oppozÖciósorokkal Örtak le. E //–// Toporov Òs Ivanov Ëltal mitikus-kozmogonikusnak nevezett //–//

archaikus vilËgszemlÒlet legfontosabb oppozÖciói (Òlet//–//halËl, fent//–//lent, nappal//–//Òjjel, női//–//fÒrfi, bal//–

//jobb stb.) fellelhetők illetve kikövetkeztethetők a magyar nÒphitből is. Az Òlők ideje //–// halottak ideje

oppozÖció ekvivalense az Òlők Òs halottak vilËgËnak tÒrbeli kettőssÒge: a vilËg emberi Òs halotti/termÒszetfeletti

tÒrfÒlre tagolódËsa.4 Az emberi Òs termÒszetfeletti vilËgot jelentő rekonstruËlt kettős szimbólumsor egyik

legfontosabb oppozÖciója a főtt//–//nyers, amely elsősorban az Òlők Òs holtak, az emberek Òs termÒszetfeletti

lÒnyek kapcsolatait megteremtő rÖtusokban, valamint a kÒt vilËg összeütközÒseiről szóló hiedelemmondËkban

manifesztËlódik, de megőrződött nÒhËny igen rÒgi múltú, Európa nagy rÒszÒn elterjedt, a magyarsËg Ëltal is

ismert rËolvasËsszövegben is.

Adataim bemutatËsËt az utóbbiakkal kezdem. E rËolvasËsok dÒmonelküldő formulËinak költői kÒpeiben

szabatos Òs pontos leÖrËsËt talËljuk a dÒmonok/halottak lakóhelyÒnek. Így hangzik a //„//TalËlkozËs a

gonosszal//―// tÖpus egy 20. szËzadban feljegyzett magyar variËnsa:

Elindult a Boldogasszony szűz MËria az ő Ëldott szent fiËval. TalËlkozott a hetvenhÒtfÒle gonosz

IgÒzettel.//„//HovË mÒsz, te gonosz IgÒzet?//―////„//Çn megyek, ennek az Erzsinekpiros vÒrit megiszom, szËlkËs

husËt hasogatom.//―////„//Nem engedem, hogy a piros vÒrit megigyad, szËlkËs husËt hasogassad. Menj el oda,

ahol a fekete kutyËk nem ugatnak, a fekete lovak nem nyerÖtnek, a szent harangok nem szólnak, kovËszos

kenyÒrrel nem Òlnek. Menj el fekete földnek szÖnÒrekősziklËk gyomrËba.5

Egy mËsik variËnsban oda kell a dÒmonnak visszamennie,

…hol kakasszót nem hallasz, s Isten nevÒbe nem adakoznak, kőpËrnËból vetett Ëgyat adnak, sűtelen pogËcsËt, s

főtelen kËsËt adnak.6

Hasonló kontextusban mÒg a következők fordulnak elő: //„//embernyom nem lËtszik//―//, nem szËntanak, nem

vetnek, nem sütnek kalËcsot, a szentsÒgeket nem szolgËljËk ki. A tËj kietlen: kőszikla, pusztasËg vagy vad erdő;

a keresztÒnyiesÖtett szövegekben sokszor maga a pokol. Lakói vad emberek, vad leËnyok, mÒrges kÖgyók, vad

oroszlËnok, farkasok, nÒha tündÒrek vagy óriËsok. Esetleges emberi lakóinak tökÒletlensÒgÒt a //„//normËlis//―//

1E cikk 1992-ben megjelent tanulmËnyom (Pócs 1992b) majdnem azonos vËltozata, nÒhËny apró stilËris korrekcióval Òs kevÒs rövidÖtÒssel. 2LÒvi-Strauss 1964; Bourdieu 1973; Firth 1973; Gurevics 1974; Toporov 1974; Veres 1975; HoppËl 1977, 263//–//264; Ivanov 1984. 3Hockart 1936. 4LËsd erről rÒszletesebben: Pócs 1983a. 5GyimesközÒplok, volt CsÖk megye, Kallós ZoltËn 1966, 148. 6LÒszped, Moldva, uo. 155.

//„//Nyers Òs főtt//―//: halËl Òs Òlet. A

kulturËlis vÖvmËnyok helye az

európai parasztsËg archaikus

vilËgkÒpÒben


emberekhez kÒpest valamely kulturËlis vÖvmËny hiËnya jelentheti: pl. //„//olyan lËny, aki soha a hajËt bÒ nem

fonta...//―//7

A dÒmoninak/halottinak az emberi vilËggal való szembenËllËsËt tehËt elsősorban a natura//–//kultúra oppozÖció

fejezi ki: a vadËllatokkal szembeËllÖtott hËziËllatok, a //„//vad//―// emberrel szembeËllÖtott ember. Ezt

hangsúlyozzËk olyan fajta kitÒtelek is, mint amikor pÒldËul a jÒgfelhőt hozó SËtËnt a //„//búza elvesztÒse//―//

helyett //„//fenyőt tördelni//―// küldi el szűz MËria.8 A vad termÒszetből hiËnyoznak a kultúra folyamatai Òs

termÒkei, melyek hËrom legfontosabbja //–// e szövegek szerint //–// a szËntËs-vetÒs, a vadËllatok

domesztikËciója Òs a tűzhely, de megjelenik az ember kÒszÖtette Ëgy hiËnyËra utaló kőből kÒszült fekhely is. A

tűzhely-nÒlkülisÒget jelző főtlen Òs sületlen Òtelek mellett sok szöveg utal kelesztetlen kenyÒrre, vagyis a

kelesztett kenyÒr hiËnyËra.9 Ez esetben egy kezdetlegesebb, meghaladott kultúrfokot kÒpviselő eljËrËs Ëll

szemben egy új kulturËlis vÖvmËnnyal, a kenyÒrkelesztÒssel, csakúgy, mint az alËbb emlÖtendő gyÒkÒnyËgy a

//„//fejlettebb//―// Ëggyal.

E rËolvasËstÖpusok eredetÒre, valamint európai Òs ókori keleti kapcsolataira most nincs módom kitÒrni;

mindenesetre elmondható, hogy mËr az első Òvezredben feljegyzett görög Òs latin nyelvű variËnsokban, valamint

a közÒpkori egyhËz rituËlis gyakorlatËba felvett szövegeikben is megjelennek ezek a költői kÒpek. A keleti Òs

nyugati egyhËz egyarËnt terjesztette EurópËban ezt a rËolvasËst; az újkorban inkËbb az ortodox egyhËz

területÒről, DÒlkelet-EurópËból ismert. Az egyhËz gyakorlatËban is honos szövegekben, a kultúrfokbeli

különbsÒget kifejező aszimmetrikus oppozÖciók sorËban olyan vallËsos tartalmú ellentÒteket is talËlunk, mint az

egyhËzi szentsÒgek //–// ezek hiËnya, valamint a keresztÒnyek/megkereszteltek //–// pogËnyok oppozÖció. 10

Egy mËsik epikus rËolvasËs-tÖpusban eltÒrő kontextusban, de hasonló jelentÒssel jelennek meg a fent emlÖtett

nyers Òs fÒlkÒsz termÒkek: a szËllËst kereső isteni vendÒgeknek //–// JÒzusnak Òs Szent PÒternek //–// kÖnËlnak

fekhelyül kőpËrnËt Òs gyÒkÒnyËgyat (vagy olasz vËltozatokban: takaróul szőlővenyigÒt), Òtelül pedig sületlen

pogËcsËt, főtlen galuskËt, sótlan kËsËt, //„//csepegÒs alatt való//―// //–// mÒg nem teljesen megerjedt //–// sört:

tehËt nyers, fÒlkÒsz, vagy a sózËs kulturËlis vÖvmËnyËnak hiËnyËval jellemzett Òteleket-italokat Òs termÒszet

nyújtotta, kezdetleges fekhelyet.11 E főleg DÒlkelet-EurópËban //–// a magyarsËgnËl is //–// elterjedt (Òs talËn

kopt varËzsszövegekig visszavezethető) rËolvasËs, valamint azok a közÒpkori legendËk, melyekkel tartalmi

összefüggÒst mutat, az isteni vËndorokkal ilyen módon bËnó szemÒlyt gonosznak minősÖtik.12 Ez a minősÖtÒs

azonban mËsodlagosnak, egy rÒgi elkÒpzelÒs keresztÒny morËl szerinti ËtÒrtelmezÒsÒnek lËtszik. A túlvilËg

küldötteit nyers Òtellel kÖnËlni nem rossz vendÒglËtËs, mint a rËolvasËs erkölcsi tanulsËga beËllÖtja, hanem ez az

előÖrt, szabËlyszerű jËrandósËguk. Erre vallanak a termÒszetfeletti lÒnyekkel való talËlkozËsokról szóló

hiedelemmondËk idevËgó motÖvumai, valamint az e lÒnyekre vonatkozó hiedelemközlÒsek. Ezek a hiedelmek a

magyar nÒphit integrËns rÒszÒnek tekinthetők, sokkal inkËbb, mint az előbb idÒzett szövegfolklór-alkotËsok

költői kÒpeiben megjelenő gondolatok.

E hiedelemadatok egyrÒszt arra vonatkoznak, hogy bizonyos termÒszetfeletti/dÒmonikus lÒnyek //„//nyers

koszton//―// Òlnek: a tËltos, garabonciËs rendszeres tËplËlÒka a tej Òs tojËs, nÒmely adat szerint a kËsa Òs lepÒny.13

A kËsa mint egy kenyÒr előtti, a lepÒny pedig mint egy kelesztett kenyÒr előtti kezdetlegesebb kultúrfok

kÒpviselője fogható fel. A sótlan kËsa ebben az összefüggÒsben mint a lidÒrc tËplËlÒka jelenik meg, Òs közismert

a boszorkËny sózËstól való tartózkodËsa, a boszorkËnylakomËk sótlan Òtelei.14 A tej mËs dÒmonikus lÒnyeknek,

Ögy a hËzikÖgyónak, a tündÒrszerű szÒpasszonynak, sőt a vihart hozó sËrkËnynak is tËplËlÒka.15 A nyers Òtelek-

italok nemcsak termÒszetfölötti vilËghoz tartozËsuk szimbólumai, hanem kötelezően jËr nekik az emberi

vilËggal való talËlkozËsaik alkalmËval; az embertől kapott nyers adomËnynak bizonyos Ëldozati jellege is lehet.

Ha megkapja a vihardÒmon-vonËsokkal rendelkező garabonciËs a neki jËró tejet, tojËst, vagy nÒmely adat

szerint kËsËt, lepÒnyt, nem pusztÖtja el jÒgesővel a hatËrt, nem pusztul el a csalËd, nem lesznek betegek a

hËziËllatok.16

7E motÖvumokat lËsd a //„//TalËlkozËs a gonosszal//―// tÖpus variËnsaiban: Pócs 1985//–//86. II. 442//–//470, valamint az //„//ElküldÒs,

fenyegetÒs//―// szövegcsoportban: uo. I. 51//–//52. 8Uo. II. 456//–//457. 9Uo. II. 448//–//450; 459, 465, 467, 469. 10A szövegtÖpusok eredetÒnek, elő-Ëzsiai Òs európai kapcsolatainak kÒrdÒsÒről lËsd Ohrt 1936 Òs Pócs 1988a, 682//–//683, 686//–//687. 11LËsd a //„//Jó ember //–// gonosz asszony//―// (GyÒkÒnyËgy //–// kőpËrna) szövegtÖpust: Pócs 1985//–//86, II. 526//–//537. 12EredetÒről, kapcsolatairól: Pócs 1988a, 690//–//691. Olasz pËrhuzamai, legendai kapcsolatai: Bonomo 1953, 107//–//120. 13NÒprajzi KutatóintÒzet NÒphit ArchÖvumËnak TËltos Òs GarabonciËs csoportjai. Igen sok idevËgó adatot közöl Diószegi 1973. 14NÒprajzi KutatóintÒzet NÒphit ArchÖvuma, BoszorkËny, LidÒrc. Erre vonatkozó adatok pÒldËul Pócs 1980b. A nyers, sótlan kËsËn tartott

lidÒrc szemlÒletes adatËt közli pÒldËul Schram 1982, 299. 15Szűcs 1940, 455, 459; ErdÒsz 1984, 72//–//73; Salamon 1987, 203; Pócs 1988b. 16Diószegi 1973.




vilËgkÒpÒben


A nyers//–//főtt oppozÖció az emberi Òs termÒszetfölötti vilËg kapcsolatait megteremtő rÖtusokban is megjelenik,

helyesebben ezek ËtÒrtelmezett, elhomËlyosult nyomaiban, vagy a jelenkori európai nÒphitre nagyon jellemző,

kvËzi-Ëldozati rÖtusokban. Ezekben csak a cselekmÒny Ëldozati jellege nyilvËnvaló, de //–// talËn mËsodlagosan,

talËn elsődlegesen //–// //„//üres//―// gesztusok, amelyek mögött nincs //„//lÒny//―//, akinek bemutatjËk az

Ëldozatot. Ilyen cselekmÒny pÒldËul a tűzvÒsz elhËrÖtËsa pÒnteken sült Òs/vagy kelesztetlen kenyÒrrel, vagy a

villËmgyújtotta hËz tejjel való eloltËsa. (Vö. a vihardÒmon-sËrkËny tej-tËplËlÒkËval.)17

A kapcsolatteremtő rÖtusokban leginkËbb oly módon talËlkozunk a nyers//–//főtt oppozÖcióval, hogy a szabËlyok

a főtt-sült tiltËsËval egyidejűleg nyerset Örnak elő. Ez ËltalËban az embereket meglËtogató dÒmonok, halottak

időszakaira, időpontjaira jellemző. A magyar nÒphitben ilyen //„//halotti idő//―// elsősorban a tÒli napforduló

ideje //–// ezen belül maga a karËcsony, vagy a karËcsony Òs újÒv vagy vÖzkereszt közötti időszak //–// tovËbbË a

tÒli napforduló rÒgi dËtuma: december 13, azaz Luca napja, Òs a Luca-karËcsony köze. Kisebb mÒrtÒkben a

nagypÒntek, pünkösd, vÒgül pedig a keresztÒny halottak napja, november 1. Az utóbbi kiterjed arra az egÒsz //–//

halottak hetÒnek nevezett //–// naptËri hÒtre, amelyre esik. E dËtumok alkalmËval a tilalmak Òs előÖrËsok

ellentÒtpËrjai közül leggyakoribb a kenyÒrsütÒs tiltËsa, Òs ezzel egyidejűleg a nyers szerepÒben kelesztetlen

Òs/vagy sótlan lepÒnyfÒlesÒgek, vagy kËsa, esetleg feldolgozatlan gabona (búzaszemek) előÖrËsa.18

Az oppozÖció legvilËgosabb a tilalmakat be nem tartók szankcióit megfogalmazó tabumondËkban. Egy Luca-

napjËn kenyeret sütőről szóló monda szerint pl. ez az asszony úgy menekül meg a megjelenő Luca büntetÒsÒtől,

hogy lepÒnyt ad a kezÒbe, vagy dob szËmËra a hËztetőre.19

A //„//halottak idejÒn//―// sütött lepÒny valamilyen speciËlis cÒlt szolgËl: tűzvÒsz elhËrÖtËsa, vÖzbefúlt

megkeresÒse, a jövő Òv termÒkenysÒgÒnek, a kenyÒrnek, vagy Òppen a kenyÒrsütÒs sikerÒnek biztosÖtËsa,

tovËbbË jóslËs, vagy a hazalËtogató halottak, ősök vendÒgül lËtËsa. Az utóbbi sokszor (mËsodlagosan?)

keresztÒny formËkban Òl: pÒldËul a csalËdot lËtogató kis JÒzus, angyalok tËplËlËsa a karËcsonyi asztalra

helyezett lepÒnnyel. E szerepek mindegyike a halottak kielÒgÖtÒsÒvel, halotti Ëldozattal hozható kapcsolatba,

illetőleg a jóslËs esetÒben a lepÒny a halottakkal//–//túlvilËggal való kapcsolatteremtÒs eszköze. E körbe tartozik

a tÒlközÒpi ünnepek halËljósló pogËcsËja is. Archaikus hagyomËnyokat őrző vidÒkek adatai szerint eredetileg ez

is kelesztetlen lepÒny volt. Az Òlők szËmËra kelesztett kenyÒr //–// holtak szËmËra kelesztetlen lepÒny oppozÖció

a közönsÒges hÒtköznapi kenyÒrsütÒsben is jelen van, mikor pÒldËul a kenyÒrrel együtt sütött lËngost a

szegÒnyeknek adjËk a halott lelki üdvÒÒrt, sőt, sütÒskor egy csipet nyers tÒsztadarabot vagy lisztet is szórhatnak

a tűzbe a halottak rÒszÒre.20

Ugyanezekben a szerepekben a hÒtköznapinËl, normËlisnËl rÒgiesebb, szegÒnyesebb nyersanyagokból kÒszült

kenyerek //–// pÒldËul búzakenyÒr helyett rozsvagy kukoricakenyÒr //–// is megjelennek, sőt vegyes

termÒnymagvakból kÒszült lepÒnyek Òs kËsËk, amelyek a BalkËnon napjainkig tovËbb Òlő ókori panspermia

termÒkenysÒgbiztosÖtó halotti Ëldozati formËjËval függnek össze.21

Közvetlenül a halottaknak szËnt nyers termÒnyeket sok helyen a karËcsonyi asztalra helyeztek, amelyről

ugyanakkor az Òlők főtt Òs sült tËplËlÒkaikat fogyasztjËk.22 SzórvËnyosan a tÒlközÒpi (AndrËs Òs Luca napi,

szilveszteri) jósló cselekmÒnyekben is megjelennek valódi nyers Òtelek, mÒgpedig böjttel, a főtt tiltËsËval

egyidejűleg: pÒldËul aki jövőjÒt meg akarja Ëlmodni, miutËn egÒsz nap böjtölt, hËrom szem búzËt egyÒk elalvËs

előtt.23

MÒg az ËltalËban elhomËlyosult, mËsodlagos magyarËzatokkal ellËtott adatokból is vilËgos, hogy a tÒlközÒpi

ünnepek kelesztetlen lepÒnyei, kËsËi, nyers magvai, mint halotti Ëldozat, egyúttal a jövő Òvi termÒkenysÒget

biztosÖtjËk, pontosabban az ilyenkor hazalËtogató halottak biztosÖtjËk a csalËd jólÒtÒt az Ëldozat fejÒben. Az

elhomËlyosultnak nevezett formËkban a halottak ËltalËban kimaradnak a lËncból: a lepÒny sütÒsÒnek //–//

kultuszban rÒszesÖtett lÒny közbeiktatËsa nÒlkül //–// közvetlenül a termÒkenysÒg a cÒlja: nem a hazalËtogató

ősök, hanem maga az Ëldozati adomËny biztosÖtja a termÒkenysÒget; tehËt ez is Ëldozati cselekmÒny a fent

17A tűzvÒsz elhËrÖtËsËra vonatkozó adatokat lËsd Pócs 1982, 187. A villËmsújtotta hËz tüzÒnek tejjel oltËsa orszËgszerte ismert hiedelem volt. PÒldakÒppen Ëlljon itt egy dËmóci adat (ZemplÒn megye), a Magyar NÒphit TopogrËfia 11. kÒrdőÖvÒre adott vËlaszokból: A gazdasszony

megkÖsÒrelte titokban eltenni a tehÒn első tejÒt, mert ha villËmcsapËstól meggyulladt a hËz, ezzel tudtËk csak eloltani. 18A //„//tiltott kenyÒrsütÒs //–// előÖrt lepÒny//―// összefüggÒsÒről rÒszletesen Örtam az adatok orszËgos ËttekintÒse alapjËn; lËsd Pócs 1982. 19Pócs 1982, 186 (rÒszint KËlmËny Lajos gyűjtÒsÒből, rÒszint sajËt gyűjtÒsű adat). Hasonló, újÒv napjËra vonatkozó adat Recskről: FehÒr

1938, 222. 20Pócs 1982, 191. 21Uo. 190; Schneeweiss 1925, 4//–//6, 40//–//44, 84, 209; RÎnk 1949, 56//–//58; Pócs 1965, 132, 141//–//142, 162//–//163. 22Pócs 1965, 64//–//67, 164//–//171; BËlint 1973, 58//–//66. 23 A szerelmi jóslËs e formËja főleg AndrËs-napon fordul elő, a böjt egyÒb vËltozatai mellett. A közölt adat: Hollókő, NógrËd m., sajËt gyűjtÒs.




vilËgkÒpÒben


emlÖtett Òrtelemben. Egy, a jelenkori nÒphitre jellemző adat ezt Ögy fejezi ki: //„//PËl napjËn pogËcsËt kell sütni,

hogy egÒsz Òvben legyen kenyÒr.//―// 24 A lepÒnyek Òs kËsËk hasonló szerepÒről KözÒp- Òs DÒlkelet-Európa sok

helyÒről tudunk; a hasonló kontextusban előforduló tej nËlunk ismeretlen e szerepben (pÒldËul az osztrËk

Perchtlmilch: adomËny a tizenketted idejÒn lËtogató dÒmonikus PerchtËknak, egyúttal a jóslËs,

termÒkenysÒgvarËzslËs eszköze).25

A főtt//–//nyers oppozÖció a böjt keresztÒny egyhËz Ëltal előÖrt formËiban is megjelenhet. Az európai

vallËstörtÒnet kellőkÒppen bizonyÖtotta a böjtös Òtelek halotti Òtelekkel való eredeti összefüggÒsÒt,26 de ezek mÒg

a jelenkori EurópËban is gyakran egybeesnek, magukat az Òteleket Òs az egyhËz előÖrta böjtös alkalmak halotti

vonËsait tekintve is. Vö. pÒldËul a nagypÒnteki vagy karËcsony böjti Òtelek szerepÒt a halottakkal való

kapcsolatteremtÒsben.27 A halottinak/böjtinek a termÒkenysÒggel való kapcsolata is vilËgos a keresztÒny böjtök

kezdeti formËiban. A 8//–//11. szËzadban terjedt el pl. a római egyhËz területÒn a böjt a Quatember-napokon

(februËr, június, szeptember Òs december egy-egy vasËrnapjËn), mint Adolf Franz Örja: az //„//aratóünnepeken

szokËsos nagy lakomËk ellensúlyozËsËra//―//.28

VilËgosan a halott jËrandósËga a nyers Òtel a halotti rÖtusokban. Idetartozik a tűzgyújtËsi, főzÒsi, kenyÒrsütÒsi

vagy ÒtkezÒsi tilalom a halottas hËzban; nyers Òtelek //–// mint só, liszt, tej vagy kelesztetlen, kezdetleges vagy

böjtösnek szËmÖtó Òtelek juttatËsa a halottnak //„//visszajËrËs//―// esetÒn. Szerepet kapnak hasonló Òtelek a

halottat helyettesÖtő szegÒnyeknek //–// a halott túlvilËgi ellËtËsa cÒljËból //–// adott adomËnyok között; vagy a

halotti torban, melynek mÒg nÒmely 20. szËzadi formËjËban is jelen volt a halottal való együttevÒs gondolata.29

A tÒlközÒpi ünnepeken megjelenő mËsik fontos ellentÒtpËr a fonËs tiltËsËval egyidejűleg a fonËs előÖrËsa

valamely speciËlis cÒlból. Ezen a tÒren nem egy //„//meghaladott technológia//―// tölti be a nyers szerepÒt,

hanem a normËlishoz kÒpest tökÒletlenül //–// hiËnyosan //–// vÒghezvitt eljËrËs: a fonËst Ëzatlan vagy töretlen

kenderből, vagy csepűből //–// a legrosszabb minősÒgű nyersanyagból //–// vagy //„//nyitott tűzhely alatt//―//

vÒgzik.30 Utóbbi esetben a tűzhely hiËnyossËga jelzi a kezdetlegesebb Ëllapotot. A fonËs egyik cÒlja //–//

szórvËnyos adatok szerint //–// az Ëllatok termÒkenysÒgÒnek biztosÖtËsa, de legËltalËnosabban a boszorkËnyt

felismerő lucaostort kÒszÖtik ilyen módszerekkel, Luca napjËn, amikor egyÒb női munkËk között a fonËs is tiltott

tevÒkenysÒg. A magyar nÒphit karËcsonykor megjelenő //–// az ostor segÖtsÒgÒvel felismerhető //–//

boszorkËnyai vilËgosan az ekkor az emberek közt megjelenő halottakat helyettesÖtik mËsodlagosan, mint ez

nyilvËnvaló a szÒles körű európai pËrhuzamanyagból,31 a boszorkËnyfelismerő rÖtus tehËt tulajdonkÒppen a

halottakkal való kapcsolatteremtÒs. EgyÒbkÒnt a boszorkËnyfelismerÒsre legelterjedtebben hasznËlt lucaszÒk

kÒszÖtÒsÒben is megjelennek a //„//hiËnyossËgok//―//: a technológia tökÒletlensÒgÒnek a motÖvuma: vasszeg

nÒlkül, vagy vÖzhordta fËból kÒszÖtik.32 A hasonló körülmÒnyek közt, szintÒn a fonËs tiltËsËval pËrhuzamosan Òs

//„//tökÒletlen technológiËval//―// kÒszült, kÒtkarËcsonyi cÒrnËnak a mai nÒphitben elsősorban rontËselhËrÖtó

szerepe van, de nÒhËny archaikusabbnak lËtszó adat arra vall, hogy itt is a kapcsolatteremtÒs lehetett az

elsődleges (pl. aki felköti szoknyËjËra, jósolni kezd, bűvös körbe Ëllva kilesheti a //„//rosszakat//―//, vÒdelmet

nyer tőlük).33

EmlÖthetnÒnk mÒg a halottkultusz rÒgi nyersanyagokat Òs technológiËkat fenntartó szerepÒnek egyÒb, itt nem

tËrgyalt motÖvumait is, pl. a gyËszviselet archaikus formËit, vagy a tűzgyújtËsi tilalmakkal pËrhuzamosan

megjelenő, kezdetleges tűzgerjesztő technikËkat. Ezek sok vonatkozËsa közül itt az a figyelemre mÒltó, hogy a

24 Pócs 1982, 191. (A szolnoki Damjanich Múzeum LidÒrc-kÒrdőÖvÒre adott vËlasz.) 25LepÒnyek, kËsËk: Eckstein 1927b, 1604//–//1621; Liungmann 1937//–//38, II. 649//–//650; RÎnk 1949, 59//–//75; Schneeweiss 1953, 164;

Burgstaller 1957, 42//–//43; Kretzenbacher 1959, 31//–//47.

A kËsa Òs lepÒny, illetve a kenyÒr agrËrrÖtusokban betöltött Òs termÒkenysÒgvarËzslËssal kapcsolatos szerepÒt magyar viszonylatban Òs

európai kapcsolataiban UjvËry ZoltËn elemezte összefoglalóan. MegËllapÖtja, hogy a //„//kenyÒrrel való rÖtus//―// (az agrËrtermÒkenysÒggel kapcsolatban) //„//az Ëldozati jellegű szertartËsok közÒ//―// tartozott Òs antik görög //–// panspermiËval kapcsolatos //–// gyökereit, valamint

zsidó (PÒszah ünnepi) pËrhuzamËt is emlÖti (1969, 220). TejËldozat a tÒlközÒpen lËtogató halottaknak: Schneider 1920, 374; Róheim 1920,

203; Wolfram 1962. 26 Schneider 1920, 395; Höfler 1905, 18; Fehrle 1929//–//30. 27 Nilsson 1916//–//19, 122//–//132; Róheim 1920, 126//–//132; Zelenin 1927, 375//–//377; RÎnk 1949, 36//–//39. 28 Franz 1909, I. 369. 29 Sartori 1903; Franz 1909, I. 231//–//233; Murko 1910; Ranke 1959. A magyar adatok gazdag anyaga Szolnok Megye NÒprajzi AtlaszËnak

a visszajËró halottak ellËtËsËra vonatkozó tÒrkÒpÒn Pócs 2001d. 30 FonËstilalmak Òs a //„//tökÒletlen//―// fonËs adatai pÒldËul: Diószegi 1960, 47//–//48; Dömötör 1969; KoritsËnszky 1902, 85; FehÒr 1938, 222; valamint lËsd az alËbbi jegyzet //„//lucaostor//―// adatait. 31 Lucaostor: Róheim 1920, 86//–//87; halottak lËtËsa: uo. 107//–//125. 32Róheim 1920, 95//–//103; KovËcs 1977, 244//–//249. 33 Jung 1983.




vilËgkÒpÒben


fentemlÖtett //„//halotti//―// időkben is megjelennek (pÒldËul nagypÒnteken, Luca napjËn), mËsrÒszt a

termÒkenysÒgvarËzslËs eszmÒje mÒg a keresztÒny rÖtusokba beÒpült formËikban is jelen van.34

A kÒt szomszÒdos kultúrfok aszimmetrikus oppozÖciója az Òlet Òs halËl egymËst feltÒtelező szembenËllËsËt fejezi

ki. Ebben az archaikus vilËgmagyarËzó rendszerben az Òlet szimbólumËvË lett minden fontos kulturËlis

vÖvmËny, az Òtelek sózËsËtól, a szËntËstól, a vadËllatok domesztikËciójËtól a kenyÒr kelesztÒsÒig Òs a

//„//pogËnyok//―// megkeresztelÒsÒig. E vÖvmËnyok feltalËlËsa, bevezetÒse, az //„//újÖtËs//―// a meghaladott

kultúrfokot a halËl, a nem emberi, a termÒszetfeletti szimbólumËvË degradËlta. Ebben a rendszerben a

progresszió nem önmagËban lÒtezik, hanem a regresszióval ellentÒtbe ËllÖtva jelenik meg: a fejlettebb

technológia/termÒk //–// primitÖv technológia/termÒk, vagyis a kulturËlis fejlődÒs kÒt egymËst követő

fokozatËnak aszimmetrikus (egyirËnyú Òs progresszÖv) oppozÖciójËban, amely az Òlet Òs halËl ellentÒtÒt fejezi ki.

A fent emlÖtett halotti időszakokban a főtt Òtel Òs a kelesztett kenyÒr tabuja Ëtmenetileg az emberi vilËgra is

kiterjeszti a //„//nyers Ëllapotokat//―//: a kultúra termÒkeit időlegesen tilos lÒtrehozni; az újÖtËsok: a legfejlettebb

technolgiËk Òs termÒkek eltöröltetnek.

Mint adataink mutatjËk: a nyers gyakran a halottakkal kapcsolatos termÒkenysÒgi rÖtus rÒszekÒnt illetve halotti

ËldozatkÒnt Òrtelmezhető. Ebben a rendszerben a rituËlis kapcsolat lÒtesÖtÒse a túlvilËggal //–// Eliade

kifejezÒsÒvel, a //„//szent idő viszaËllÖtËsa//―//35 //–// regresszÖv folyamat. Ivanov szerint a //„//szertartËs

mindenekelőtt ...olyan eljËrËsnak tekinthető, amely vagy az ellentÒtes szimbólumok inverziójËt, vagy

összekapcsolËsËt eredmÒnyezi...//―// Erre pÒldËnak //–// ő is Òs mËsok is //–// a szËmos nÒp vilËgkÒpÒből ismert,

halËllal Òs gyËsszal kapcsolatos inverziókat emlÖti: ilyenkor Ëtmenetileg fordÖtva ÒrvÒnyesek a duËlis

szimbolikus oppozÖciók (pÒldËul a bal//–//jobb pËr).36 A főtt//–//nyers oppozÖció Ëtmeneti inverziója

nyilvËnvalóan ugyanez a jelensÒg, Òs a fentiek ÒrtelmÒben törvÒnyszerűnek mondható, hogy ez //–// Òs a többi

hasonló //–// megfordÖtËs Òppen a halottakkal, gyËsszal kapcsolatban jelenik meg. Mivel a kulturËlis fejlődÒs kÒt

egymËst követő fokozatËnak oppozÖciója egyirËnyú Òs progresszÖv, az időleges fordÖtottsËg csak regressziót

eredmÒnyezhet.

Az ÒtelkÒszÖtÒs sajËtos módszereinek fontos szerepe van a kultuszokban. A különböző szerepekben új ÒtelfajtËk

Òs tËplËlÒkkÒszÖtÒsi technológiËk is megjelenhetnek az eredeti kontextusban, lÒvÒn a rituËlis rendszerek ËltalËban

Ëllandóbbak, mint alkotórÒszeik. A fent leÖrt duËlis szisztÒmËban sok mËsodlagos alkotóelem Òs mÒg több

mËsodlagos magyarËzat is helyet kaphatott. MindazonËltal a tűzhely, a főzÒs//–//sütÒs Òs a kenyÒr //–// mint az

emberi kultúrËt Òs haladËst szimbolizËló tÒnyezők //–// a rendszer eredeti alkotórÒszeinek lËtszanak. E mitikus//–

//kozmogonikus vilËgkÒp mÒg eredeti funkciójËban lÒtezhetett EurópËban a kenyÒrkelesztÒs

//„//feltalËlËsakor//―// Òs bevezetÒsekor. A kelesztett kenyÒr sütÒsÒre vonatkozó tabu Òs a kelesztetlen kenyÒr,

mint a sütÒs sikerÒt cÒlzó halotti Ëldozat, kettőssÒgÒben egy konfliktus lËtszik tükröződni, amelyet ezen újÖtËs

bevezetÒse okozott; ez az újÖtËs mintegy kibillentette egyensúlyËból a binËris oppozÖciórendszert. MÖg a

kenyÒrÒlesztÒs az Òlet szimbólumËvË vËlt, a túlhaladott fokozat, a kelesztetlen kenyÒr halËlszimbólummË

degradËlódott; mondhatni a duËlis rendszer egyensúlyËnak fenntartËsa cÒljËból a halottak rendszeres

jËrandósËgËvË lett. Egyúttal azonban az Òlet folytonossËgËnak egyik lËncszeme: halotti Ëldozat, amely az Òlők

közössÒgeinek termÒkenysÒgÒt biztosÖtja. Ebben az archaikus szisztÒmËban halËl Òs Òlet, nyers Òs főtt,

kelesztetlen Òs kelesztett nem egymËst kizËró, hanem egymËst kölcsönösen feltÒtelező oppozÖciók. A regresszió

nemcsak az //„//újÖtËs megszüntetÒse//―//, hanem egyúttal az újÖtËs előfeltÒtele is.

34 Róheim 1920, 134//–//159; Niedermüller 1981. 35 Eliade 1958, 378. 36 Az idÒzet: Ivanov 1984, 58. Az inverziókról ugyanitt Òs Littlejohn 1972; Fox 1973; mindez csak nÒhËny pÒlda a gyËsszal kapcsolatos megfordÖtËsok igen gazdag irodalmËból.


3. fejezet - Más világok: másvilágok. Az idegenek az újkori hiedelemrendszerekben1

Az idegen nÒpekhez, idegen vilËgokhoz fűződő hiedelmeket KözÒp- Òs DÒlkelet-Európa (a magyarsËg Òs dÒli,

dÒlkeleti, keleti szomszÒdai) nÒpi hiedelemrendszereiben vizsgËlom. Ennek alapjËul a különböző kora újkori

forrËsokban fennmaradt, illetve újkori gyűjtÒsekből szËrmazó hiedelemadatok mellett a balkËni hősepika.

16. szËzadtól kezdve feljegyzett //–// Schmaus kifejezÒsÒvel //–// sajËt //„//mitikus alaprÒtegÒt//―// idÒző adatai,

tovËbbË bizonyos mitikus/kozmogonikus tematikËt őrző ünnepi rÖtusÒnekek (koleda/koljada/kolinda) Òs

rËolvasËsszövegek szolgËlnak. Ez utóbbiaknak a közÒpkoron Òs a kora újkoron Ët igen sok ÖrËsos adata maradt

fenn, elsősorban egyhËzi kÒzen, kolostori receptkönyvekben, de a szËjhagyomËnyozó nÒpi gyakorlatból is igen

archaikus, ugyancsak //„//mitikus/kozmogonikusnak//―// nevezhető szöveg- Òs motÖvumkincs ismeretes.

A tÒrsÒg jelentős rÒszÒben a boszorkËnysËg dokumentumai kÒpezik a kora újkori hiedelemrendszerek

legfontosabb, leggazdagabb forrËsanyagËt: A falusi tËrsadalmaknak ez a MagyarorszËgon Òs a vizsgËlt

szomszÒdos, nem pravoszlËv területeken a kora újkorban mÒg a maga teljessÒgÒben, teljes tËrsadalmi

kontextusËban Òs ideológiai meghatËrozóival együtt működő intÒzmÒnye Òs hiedelemrendszere a

boszorkËnyüldözÒs per-jegyzőkönyveiben igen gazdagon dokumentËlt. ÉnkÒnt kÖnËlkoznÒk tehËt, hogy ha azt

vizsgËljuk, hogy hogyan minősÖtettÒk, osztËlyoztËk az idegeneket a nÒpi hiedelemrendszerek, ÒrdeklődÒsünk //–

// Òs a tanulmËny //–// közÒppontjËba az a kÒrdÒs kerüljön, hogy mi volt a szerepe ezeknek a minősÖtÒseknek a

boszorkËnyvËdak keletkezÒsÒben; volt-e idegenellenes boszorkËnyvËd? Tudjuk, hogy korËbban, a

rendelkezÒsünkre Ëlló újkori nÒprajzi adatokkal mËr meg nem fogható kÒső közÒpkor szËzadaiban bizonyos

kirekesztett, eretnek csoportok üldözÒsÒben fontos szerepe volt az idegensÒgre vonatkozó nÒzeteknek, az

idegenellenes előÖtÒleteknek. Ismerjük törtÒnÒszek ide vonatkozó kutatËsait: hogyan szËlltak a betegsÒgek,

jËrvËnyok terjesztÒsÒnek vËdjai, az orgiavËdak, a vÒrvËd, a keresztÒnyellenes összeesküvÒs, ördögszövetsÒg

vËdjai egyik tËrsadalom peremÒn Òlő, kulturËlisan kirekesztett //„//idegen//―// csoportról a mËsikra a leprËsoktól

a muszlimokig Òs zsidókig, valamint a paulikËnus, bogumil, waldens Òs egyÒb eretnekekig, hogy azutËn a

keresztÒnyellenessÒg e sokfÒle motÖvumËnak //„//boszorkËnyszombat//―// nÒven összefoglalható vËltozata

mintegy hËromszËz Òvig Európa nagy rÒszÒn a boszorkËnyok mint feltÒtelezett eretnek szekta ellen irËnyuljon.2

Fontos kÒrdÒs lehetne, hogy ezeket a boszorkËnyüldözÒssel felülről jött vËdakat hogyan, milyen idegenekre

vonatkozó nÒpi hiedelmekkel, előÖtÒletekkel fogadtËk KözÒp- Òs Kelet-Európa e tËjain. Egy fontos tÒnyező

azonban kizËrja ennek a vizsgËlatnak a lehetősÒgÒt: EurópËban gyakorlatilag nincs idegen boszorkËny. A

valamikori //„//idegenvËdak//―// az újkori falusi boszorkËny ellen nem mint idegen ellen irËnyulnak. Ha

megvizsgËljuk a közÒp-európai boszorkËnyperek vËd alË került szemÒlyeit, kiderül, hogy nem, vagy igen

szórvËnyosan vËdolnak idegeneket boszorkËnysËggal; az esetek elsöprő többsÒgÒben a boszorkËny sajËt

közössÒgen belüli ismerős.3Ez törvÒnyszerű: a kora újkori európai boszorkËnysËg mint csapËsmagyarËzó Òs

feszültsÒgfeloldó intÒzmÒny a közössÒgen belüli feszültsÒgek feloldËsËra hivatott. A boszorkËnysËgot mint a

lokËlis tËrsadalmak konfliktuskezelő intÒzmÒnyrendszerÒt, a boszorkËnyüldözÒs szËzadaiból elsőkÒnt angolszËsz

kutatók //–// Alan Macfarlane, Keith Thomas //–// ÖrtËk le. Az ő //–// az európai boszorkËnysËg

szociËlantropológiai ÒrtelmezÒsÒn alapuló //–// meghatËrozËsuknak megfelelően a boszorkËny az a szemÒly, aki

termÒszetfeletti eszközeivel a szomszÒdjËt tËmadja

11 A //„//MerÖtÒs//―// c., SzilËgyi Miklós tiszteletÒre kÒszült kötetben publikËlt cikk (Pócs 2001e) nÒhËny apró javÖtËssal módosÖtott vËltozata. 2LËsd összefoglalóan Delumeau 1978, 254//–//304: muzulmËnokról Òs zsidókról szóló fejezetek; Ginzburg 1984; 1990, 39//–//89: //„//Leprakranke, Juden, Muslime//―// Òs //„//Juden, Ketzer, Hexen//―// fejezetek; Cohn 1993, 32//–//50: //„//The demonization of medieval

heretics//―// fejezet; Klaniczay 1990. 3Ezt minden konkrÒt, a boszorkËnysËg tËrsadalmi kontextusËt vizsgËló kutatËs alËtËmasztja. LËsd pl. magyar vonatkozËsban Klaniczay 1994; Pócs 1995a; Kristóf 1998, valamint az ezekben hivatkozott európai szakirodalom.

MËs vilËgok: mËsvilËgok. Az

idegenek az újkori

hiedelemrendszerekben


meg: boszorkËnyvËd-indukËló feszültsÒgek az együttÒlÒs normËit megsÒrtő szomszÒdok közt robbannak ki.4 A

kirekesztettek, a vÒlt vagy valósËgos kÖvülről tËmadók ellen nem boszorkËnyvËdak születnek (mint Hugh

Trevor-Roper fejti ki a kÒrdÒs kapcsËn: //„//The witch ... is persecuted simply for ‘being a witch’, the Jew for

‘being a Jew’...//―//).5 A nÒpi hiedelemrendszerekben pedig a kÖvülről tËmadó idegen nem boszorkËny, hanem

dÒmon vagy varËzsló. Hivatalosan, a boszorkËnyüldözÒs mechanizmusËba bekerülve ők //–// ha emberek //–//

varËzslóperek alanyai lehetnek,6 Òs az idegensÒg egy mËs vonatkozËsËt kÒpviselik.

VisszatÒrve a boszorkËnyhoz: mindezek ellenÒre mÒgis jelen vannak a boszorkËnyperekben illetve a

boszorkËnyideológiËban bizonyosfajta idegen-sztereotÖpiËk, többfÒle szinten Òs kontextusban, de nem közvetlen

feszültsÒgkeltő illetve boszorkËnyvËd-indukËló tÒnyezőkÒnt. Erre mÒg majd röviden visszatÒrünk, először

4Macfarlane 1970; Thomas 1971, 435//–//583. 5Trevor-Roper 1969, 34. 6Zguta 1977. A Novombergskij közölte orosz perekben nincs nyoma idegen boszorkËny perbefogËsËnak, viszont szËmos idegen //–// tatËr, mordvin, lengyel stb. //–// varËzslóval talËlkozunk: Novombergskij 1906; KovËcs 1972.


idegenek az újkori



nÒzzük meg: ha nem a boszorkËnyra, akkor kire, kikre ruhËzta a nÒphit az idegensÒg hiedelmeit, legelőbb pedig

azt, hogy milyen hiedelmekkel ruhËzta fel e nÒpek folklórja az idegen vilËgokat.

Fent emlÖtett, forrËsul hasznËlt adataink rendkÖvül heterogÒnek, kontextusuk igen különböző, Òs nagyon eltÒrnek

egymËstól aszerint is, hogy milyen mÒrtÒkben tekinthetők egyËltalËn a vizsgËlt hiedelemrendszerek rÒszÒnek.

Nem tehetünk mËst, mint hogy kÒnyszerűsÒgből a rendelkezÒsünkre Ëlló gyÒr Òs heterogÒn adatokat hasznËljuk

annak a puszta megËllapÖtËsËra, hogy milyen hiedelmek lÒteztek, anÒlkül hogy felelhetnÒnk a mikor, mióta,

meddig, milyen időrendben, milyen mÒrtÒkben kÒrdÒsekre, tovËbbË anÒlkül, hogy figyelembe vennÒnk egy-egy

folklórműfaj hagyomËnyozËsËnak sajËtos törvÒnyszerűsÒgeit. Az adatokból azÒrt bizonyos tendenciËk

meghatËrozhatók, Òs hogy megËllapÖtËsaink nagyjËból helyesek, azt Európa mËs területein (finneknÒl, ÖreknÒl)

hasonló (Òs hasonlókÒppen heterogÒn) anyagon vÒgzett vizsgËlatok is alËtËmasztjËk.7

A vizsgËlt hiedelmek Òs narratÖvok különböző tÖpusú, szintű idegen vilËgokat tükröznek. Ezek a szintek

együttesen vannak jelen forrËsainkban, egyúttal bizonyos feltÒtelezett fejlődÒsi fokokat kÒpviselnek. LÒtezik egy

archaikus, mitikus szint //–// a mitikus idegen kategóriËja //–// Òs erre mintegy rËrÒtegződve, ebbe ÒpüÒlve a

tËrsadalmi Òs kulturËlis/vallËsi idegensÒg különböző fajtËi.

A mitikus szintet egy archaikus mitikus-kozmogonikus szemlÒletnek mÒg az újkori európai hiedelmekben Òs

szövegekben is tükröződő maradvËnyai kÒpviselik. Eszerint az emberi vilËg egy olyan horizontËlis

antropocentrikus rendszer, ahol a tÒr hatËrai annak emberi megszervezÒsÒig terjednek: a hatËron kÖvüli idegen

vilËg nem emberi, hanem termÒszetfölötti, halotti mËsvilËg. A sajËt vilËg az egyetlen emberi vilËg, a vilËg, az

ezzel szembenËlló idegen vilËg a nem-vilËg, a kËosz. A kÒt vilËg, ahogy pl. Gurevics, Meletyinszkij, Ivanov,

Eliade Òs mËsok //–// különböző indoeurópai mitológiËkra ÒrvÒnyesen //–// leÖrtËk,8 egy dichotomikus

oppozÖciórendszerrel jellemezhető, amelynek legfontosabb tagjai:

sajËt idegen

ismerős ismeretlen

bent kit

centrum perifÒria

emberi termÒszetfeletti/halotti

rendezett kaotikus

kultúra natura.

Ez az oppozÖciórendszer alapvetően az Òlet Òs halËl vilËgËnak a kettőssÒge, ami a halott/szervezett/rendezett

teret Òs a lakatlan/szervezetlen/rendezetlen kËoszt jelenti. A sajËt lakóhely az egyetlen emberi vilËg, a centrum a

perifÒriËval szemben: a vilËg közepe. A perifÒria az archaikus tÒrkÒpzetek szerint az egyetlen ismert vilËgot, a

szociËlis teret körülölelő kËosz (amiből az első teremtő aktussal lÒtrejött a kozmosz). Ez a nem emberi vilËg

egyfajta földi mËsvilËg, halottak birodalma, dÒmonok lakóhelye, az európai nÒpi hiedelemrendszerekben is

dÒmonokkal, szellemekkel van benÒpesÖtve: erdei szellemek, betegsÒgdÒmonok, vËmpÖrok, sËrkËnyok, tündÒrek

lakjËk, amelyek innen tËmadnak az emberi települÒsekre: betegsÒget, jËrvËnyokat, jÒgesőt hoznak, ellopjËk a

termÒst, az esőt.9

Mint Meletyinszkij kifejti, az archaikus mitológiËkban az egÒsz közössÒget modellËló kultúrhÒrosz ősatyËk

szemben Ëllnak a holtak Òs a termÒszeti jelensÒgek szellemeinek nÒpes seregÒvel.10 Az ókori mÖtoszokban,

illetve mitikus toposzokat tartalmazó eposzokban mÒg egÒszen kendőzetlenül megjelenhet (pl. a kentaurok vagy

küklopszok tÒmËi kapcsËn) a termÒszet Òs kultúra polarizËltsËga, sőt összeütközÒse.11 Ami az újkori Európa

hiedelmeit illeti, ez a kettőssÒg vilËgosan felismerhető nÒhËny, KözÒp- Òs DÒlkelet-Európa egÒszÒn ismert

betegsÒgdÒmon-elküldő rËolvasËstÖpus szövegeiben. Ezeknek legalËbbis ókori gyökereikig nyomon követhető

szövegmotÖvumai szintÒn tartalmazzËk ennek a naturËval Òs //„//nyers//―// Ëllapotokkal jellemzett földi

mËsvilËgnak a kÒpeit. A hËziËllatok helyett itt vadËllatok szerepelnek: mÒrges kÖgyók, farkasok, vad oroszlËnok;

7LËsd: O'GiollËin 1987; Stark-Arola 1999. 8LËsd pÒldËul Eliade 1958; Gurevics 1974; Ivanov 1984. SzerepÒt a magyar nÒphitben lËsd jelen kötet //„//TÒr Òs idő a nÒphitben//―// c.

tanulmËnyËban. 9Nincs terem e dÒmonikus lÒnyek vËltozatos fajait rÒszletezni: a magyarsËg Òs szomszÒdai Ëltal ismert legfontosabbakat //–// bő irodalommal

//–// lËsd: Pócs 1986a. LËsd tovËbbË: Moroz 1989; Benovska-SÏbkova 1992. 10Meletyinszkij 1985, 348. 11Kirk 1993, 137//–//186.


idegenek az újkori



ember helyett vadember, aki bizonyos kulturËlis vÖvmËnyok hiËnya jellemez: //„//hajËt be nem fonja//―//, nincs

tűzhelye, nem süt kenyeret stb.12 Elküldi a rËolvasó a betegsÒget:

… kősziklËkba, ahol az oroszlËnyok laknak...ahol fekete lovak nem nyerÖtenek, fekete

kakasok nem szólnak…13

Vagy:

…menjetek el kősziklËkra,

haszontalan helyekre,

hol nem Òlnek kovËszos kenyÒrvel,

sohasem es akarnak…14

12LËsd rÒszletesebben a kÒrdÒst, illetve a pÒldËk szËrmazËsi helyÒt, tËgabb kontextusËt jelen kötet //„//Nyers Òs főtt…//―// c. tanulmËnyËban.

Az idÒzett szövegtÖpusok eredetÒről, európai kapcsolatairól: Ohrt 1936. 13Gyimesfelsőlok, volt CsÖk m., Pócs 1985//–//1986, II. 448 (Kallós 1966, 150 alapjËn.) 14Gyimesfelsőlok, volt CsÖk m. Pócs i.m. 458. (Kallós 1966, 156 alapjËn.)


idegenek az újkori




idegenek az újkori



A perifÒria eme dÒmonokkal, szörnyekkel benÒpesÖtett mËsvilËga az ókor Òs közÒpkor mitikus, mesÒs

útleÖrËsaiban is megjelenik.15 Ugyanekkor a tËvoli földi mËsvilËg emberek lakóhelye is lehet, de ezek az emberi

vilËgon kÖvüli nem-emberek: dÒmoni vagy Ëllati vonËsokkal felruhËzott idegenek. A közÒpkori keresztÒny

viziókon (illetve a lËtomËsirodalom //„//túlvilËgi utazËs//―// toposzain) alapuló irodalmi műfajok sok

vËltozatËban jelenik meg a lËtomËselbeszlÒsekből alakult //„//utazËsköltÒszet//―//, amely vËndorlËsokról, tËvoli

szigetekre hajózËsokról, vagy Òszakra a halottak birodalmËba, esetleg az alvilËgba, vagy a földi paradicsomba

tett lËtogatËsokról szólnak. A lËtomËsutazËs //„//eredeti//―// túlvilËgisËgËra allegóriËk utalnak, a túlvilËgok

halotti, dÒmoni lakói pedig a tËvoli tËjak idegen lakóival azonosultak. LeghÖresebb pÒldËink a közÒpkori Ör

irodalomból szËrmaznak: lËsd pÒldËul az 51. oldalon ennek egy illusztrËciójËt, amint Brandanus tËrsaival tËvoli

szigetek túlvilËgËra hajózvËn kutyafejű dÒmonokkal talËlkozik.16 A tËvoli idegenek tehËt nem emberek, hanem

szörnyek, dÒmonok, halottak, vagy legalËbbis Ëllati tulajdonsËgokkal, testrÒszekkel rendelkeznek. A BalkËn

minden nÒpe is-mer idegenekből vËlt dÒmonokat: werwolf, vËmpÖr vagy betegsÒgdÒmon vËlik az albËnok,

görögök, cigËnyok, zsidók lelkÒből halËluk utËn, illetve leszËrmazottaik is dÒmonikus lÒnyek lehetnek.17 Ezzel

mËshol szerzett tapasztalatok is egybevËgnak: O’GiollËin az Öreket tËmadó, majd közÒjük települő Òs velük

összeolvadó viking nÒpessÒg hiedelem-hagyatÒkËt vizsgËlta az Ör nÒphitben: a vikingek tËvoli //„//őshazËjËt//―//

dÒmonok, szörnyek lakhelyÒnek kÒpzeltÒk, ők maguk pedig //–// a betelepültek //–// óriËskÒnt, tündÒrkÒnt, vagy

szörnykÒnt vagy //–// ha emberkÒnt is //–// legalËbbis kis farokkal Òlnek a hiedelmekben Òs narratÖvokban. A

natura//–//kultúra ellentÒt is kimutatható sok vonatkozËsban a viking(norvÒg)//–//Ör relËcióban; szËmos irodalmi

szöveg szól a tËvoli Lochlainnba, a vikingek Òszaki őshazËjËba tett //„//túlvilËgi utazËsról//―//. Mindezzel együtt

a viking hódÖtËs termÒszetszerűleg nem a törtÒneti, hanem a mitikus múltba helyeződik.18 Ezen a mitikus szinten

tehËt az idegen mint mËs, ismeretlen Òs ezÒrt nem emberi, halotti, dÒmoni Ëll szemben a sajËttal Òs az emberrel.

Az idegen kultúra mint nem-kultúra //–// mert egyetlen kultúra a sajËt //–// sorolódik a mËsik oldalra. A mËsik

nem mËs ember, hanem nem ember, halott.

VisszatÒrve szomszÒdsËgunkba, szóljunk kicsit rÒszletesebben a dÒmonok nÒhËny, jelen kontextusunkban igen

jellegzetes csoportjËról. A Baltikumban Òs a BalkËnon (tovËbbË MagyarorszËgon Òs SzlovÒniËban) egyarËnt

ismert kutyafejű dÒmonok (psoglavac, pasoglev, pesoglev stb.) idegen, ellensÒges nÒpek ókori, közÒpkori

leÖrËsaiban e nÒpekkel azonosÖtva bukkannak fel először. (KtÒsziasz pÒldËul a Kr. e. 5. szËzadban India csodËiról

szólvËn Ör kutyafejűekről; Sztrabón az 1. szËzadban egy etióp törzzsel, majd Marco Polótól kezdve több

közÒpkori utazó különböző tËvoli nÒpekkel azonosÖtja őket.) Az újkori hiedelmek szerint a vilËg vÒgÒn, egy

ismeretlen mËsvilËgon Òlnek, a //„//falon túl//―//, ahol kosztjuk nyers hús, csiga, rovarok. IdőnkÒnt tËmadËsba

lendülnek az emberi vilËg ellen: kipusztÖtËssal fenyegetik az emberisÒget.19

Ugyanezen a mitikus szinten tanúi lehetünk az idegensÒg egy mËsik aspektusËnak is. Ez a dÒmonok lakta

archaikus földi mËsvilËg mËs szempontból senkiföldje, egy se föld, se túlvilËg Ëtmeneti hely, Òs mint ilyen,

bizonyos ember//–//Ëllat közti Ëtmeneti lÒnyek (mint a werwolf ) valamint a kirekesztettek, be nem fogadottak,

stËtusnÒlküliek mËsvilËga. Az evilËgi Òs mËsvilËgi tulajdonsËgokkal egyarËnt rendelkező emberfarkas a

rendszerbe nem tartozó Ëtmeneti lÒny, amely sok hiedelem szerint stËtusnÒlküliekből, kirekesztettekből lesz.20 A

sajËt közössÒg kiveti magËból, a szociËlis tÒrből a kËoszba jutvËn idegennÒ, szimbolikusan halottË lesz. Európa

sok helyÒről szËrmazó közÒpkori pÒldËink szerint a stËtusnÒlküli Òlők //–// mint tËrsadalmilag halottak

(farkasövvel ellËtva, ezËltal szimbolikusan werwolffË illetve farkassË vËltozva) az erdőbe űzetnek; a büntető

szËműzetÒs egy fajtËjakÒppen.21 Mint Leopold Schmidt Örja a perifÒria //„//senkiföldjÒről//―// szóló

tanulmËnyËban: //„//A szËműzött... hazËjËnak elvesztÒse kitaszÖtottsËgot jelentett egy olyan külvilËgba, amelyet

idegennek, ellensÒgesnek, sőt »túlvilËgnak« fogtak föl. A kitaszÖtott tËrsadalmilag halott volt, úgy is kellett ezÒrt

viselkednie, mint egy halottnak.//―//22 Ennek mitikus tükörkÒpe a stËtusnÒlküli Òlőkből lett halott. Ezek a halottak

//–// a túlvilËgra nem juthatvËn //–//, az emberi települÒseket körülvevő perifÒriËn vonulnak, vagy innen

//„//visszajËrnak//―// az emberi közössÒgekbe, különböző kÖsÒrtetalakokkÒnt, vagy örökre dÒmonnË vËltozva.

Alakjukra minden újkori európai hiedelemrendszer bősÒges adatokkal szolgËl. A törvÒnytelenül vagy halotti

napokon születettekből, szabËlytalanul, kereszteletlenül meghaltakból, el nem temetettekből //–// tehËt a

tËrsadalmi együttÒlÒs normËit megszegő belső kirekesztettekből //–// az Ëtmeneti földi mËsvilËgon tartózkodó

dÒmonikus werwolf, vËmpÖr, kÖsÒrtet; vagy farkas, kutya kÒpÒben a sajËt közössÒgÒre rËtËmadó, rosszindulatú

15Az útleÖrËsok szörnyeit lËsd pl. Kappler 1980, 69//–//119: //„//Voyage, Conte et Mythe//―// fejezet. 16A túlvilËgokra tett //„//valósËgos//―// lËtomËs-utazËsokról Òs az allegorikus földi utazËsokról lËsd Patch, 1950; Dinzelbacher, 1984. 17Oinas 1978, 434//–//439; Dieterich 1905; Lawson 1910, 375//–//376; Kyriakides 1936; Vlachos 1971; Muºlea//–//BØrlea 1970, 244; Kretzenbacher 1968b, 128; Perkowski 1976, 165//–//166. 18O'GiollËin 1987, 59//–//65. 19Avanzin, 1956; Kretzenbacher 1968; Ferenczi 1988. 20Az európai werwolf-hiedelmek adatgazdag összefoglalËsa: Hertz 1862. A magyar Òs szomszÒdos nÒpek werwolf-hiedelmeiről, tovËbbi

irodalommal: Pócs 1986a; lËsd tovËbbË Klintberg 1968; Lecouteux 1992; PentikÎinen 1979. 21Gerstein 1974. 22Schmidt 1980a, 56.


idegenek az újkori



dÒmon vËlik. A sajËt tËrsadalom kirekesztettjei a földi túlvilËg rosszindulatú idegen halottai lesznek; szemben a

jó halottakkal, akik a sajËt közössÒget vÒdő őrzőszellemekkÒ vËltoznak.23 Ilyen módon a hiedelemrendszer

szabËlyozó, szankcionËló rendszerkÒnt működik a tËrsadalmon belüli mËssËg kirekesztÒsÒben: a kirekesztÒs

mitikus megerősÖtÒst kap a túlvilËgi kirekesztettsÒg ËllapotËnak a tËrsadalmi halottakra vetÖtÒsÒvel.

Itt kell az idegensÒg mÒg egy vonatkozËsËt futólag megemlÖtenünk. Az idegen varËzslót, papot //–// mint a

szent/mËgikus többlettudËs birtokosËt //–// ambivalens Òrzelmek s hiedelmek, fÒlelem Òs tisztelet övezheti, ami

//„//dÒmonizËlËst//―// vonhat maga utËn, mÒg fokozottabban, mint a közönsÒges idegenek esetÒben. Carl-

Hermann Tillhagen vizsgËlta pÒldËul a finn Òs lapp varËzslók szerepÒt a svÒd nÒphitben: ezek az idegenek

nagyobb mËgikus tudËsuk rÒvÒn nagy becsben Ëlltak, egyidejűleg bizonyos betegsÒgek okozËsËt: finnskot,

lappskot (‘finn-lövÒs’, ‘lapp-lövÒs’) tulajdonÖtjËk nekik.24 EgÒszen közeli pÒldËt is hozhatunk, mÒgpedig az

erdÒlyi magyar parasztsËg romËn gyógyÖtókkal, szent emberekkel, szerzetesekkel, papokkal kapcsolatos

attitűdjÒt, azok szerepÒt a gyógyÖtËsban, rontËsban, divinËcióban, a hozzËjuk fűződő gazdag hiedelemanyagot.25

A keresztÒny közÒpkor vilËgkÒpÒben az archaikus, mitikus/kozmogonikus vilËgmodell fokozatosan ËtlÒnyegült:

a centrum Òs perifÒria mintegy az Isten Òs a SËtËn fennhatósËga alË rendeződött, a perifÒria földi túlvilËgai

ördögivÒ lettek; az isteni pólus termÒszetszerűleg a centrummal, a rendezett emberi vilËggal azonosult. E

vËltozËsok vÒgbementÒt a

centrum//–//perifÒria,

evilËg//–//mËsvilËg,

sajËt//–//idegen,

keresztÒny//–//nem keresztÒny oppozÖciókkal lehet jellemezni; a mËsvilËgok a keresztÒny túlvilËggal

azonosultak, a fent tËrgyalt archaikus mËsvilËg tehËt nem emberi, nem keresztÒny jelentÒst vett fel,

pËrhuzamosan az eredeti jelentÒsek megtartËsa mellett. Köztudottak a keresztÒny SËtËn kapcsolatai a nÒpi

dÒmonokkal: nemcsak az alvilËgias kÖgyók, hüllők, sËrkËnyok, hanem a werwolf, betegsÒgdÒmonok, vËmpÖrok

Òs sok egyÒb mind gazdagÖtottËk //–// sajËt lÒtük megőrzÒse mellett //–// a keresztÒny ördög alakjËt.26 Az új

vilËgmodellben az ember azonos a keresztÒnnyel, a keresztÒny vallËs gyakorlËsa jelenti az emberi

tevÒkenysÒget. A fent idÒzett rËolvasËs keresztÒny vËltozatai szerint elküldik a betegsÒgdÒmont egy olyan

mËsvilËgra, ahol a szokËsos //„//nyers//―// Ëllapotok mellett //„//harangszó nem hallik//―//, //„//Isten nevÒbe nem

adakoznak//―//, //„//sakramentumokkal nem jËrnak//―//,27 Òs ahol a kereszteletlenül meghalt Òlőkből lett

kereszteletlenek //–// a stËtusnÒlküliekből lett dÒmonok keresztÒny vËlfaja //–// tartózkodnak.28 Ezen a

keresztÒnyiesÖtett túlvilËgon az archaikus dÒmonalakok, illetve a tËrsadalmi kirekesztettek, tËrsadalmi idegenek

mellett megjelennek a nem keresztÒnyekből, vagyis a pogËnyokból Òs eretnekekből lett dÒmonok, tehËt a vallËsi

kirekesztettek Òs vallËsi idegenek is.

Az oroszok az igen sokËig pogËny mordvinokról neveztÒk el bizonyos dÒmonaikat, KrÒtËn a kallikancaroi nevű,

BalkËn-szerte ismert alvilËgi dÒmonokat kereszteltÒk Ët sok helyütt szaracÒneknek. Az oroszok nÒmely

vËmpÖrszerű lÒnyÒnek eretik, eretika //–// vagyis ‘eretnek’ //–// a neve, mËs dÒmonok ugyanitt inoverci, vagyis

‘hitehagyottak’//–// Òs Ögy tovËbb.29 A fent emlÖtett kutyafejű dÒmonok //„//keresztÒny//―//, helyesebben

antikeresztÒny vËltozatai úgymond //„//keresztÒny vÒrre//―// szaglËsznak. MÒg egy adalÒkot Òrdemes a

kutyafejűekkel kapcsolatban megemlÖteni: Reprobus kora keresztÒny kutyafejű szent (ebben a minősÒgben Szent

Kristóf elődje) pogËny volt, majd //–// legendËja szerint //–// a keresztsÒg hatËsËra elvesztette kutyafejÒt,

emberfejet nyert.30 Mindez mitikus megerősÖtÒse annak a szemlÒletnek, hogy a nem keresztÒny, az eretnek

mËssËga //„//nem emberi//―// voltËban nyilvËnul meg, Òs mint ilyen szemben Ëll az emberi, vagyis a keresztÒny

vilËggal.

23LËsd a 20. jegyzet irodalmËt, illetve Pócs Ç. 1986a tovËbbi irodalommal. 24Tillhagen 1969. 25 LËsd pÒldËul Vajkai erre vonatkozó borsa-völgyi adatait: Vajkai 1943. LËsd az erre vonatkozó újabb irodalmat jelen kötet

//„//BoszorkËnysËg a vallËs Òs mËgia hatËrËn//―// c. tanulmËnyËban. 26LËsd összefoglalóan Pócs 1992a; vagy pl. Runeberg 1947; Woods 1959. 27LËsd Pócs 1985//–//1986, II. 442//–//470: //„//TalËlkozËs a gonosszal//―// szövegtÖpus gyakori motÖvumai. Stark-Arola 1999 ugyane

rËolvasËstÖpusok hasonlókÒppen keresztÒnyiesÖtett vËltozatait vizsgËlja finn-keleti, szlËv-dÒlszlËv kontextusban. 28 A kereszteletlen dÒmonokról lËsd pl. Sailer 1956, O'Connor, A. 1991, illetve jelen kötet //„//Kereszteletlenek…//―// c. cikkÒt. VoltakÒppen a túlvilËgra jutni nem tudó vezeklő lelkek, lÒtük a purgatóriumtanok kÒső közÒpkori kialakulËsËnak köszönhető (vö Le Goff 1981).

Ugyanolyan, a közössÒget a perifÒriËról tËmadó Ërtalmas dÒmonok lehetnek, mint nem keresztÒny vËltozataik. 29Oinas 1978. 30LËsd a 19. jegyzet irodalmËt.


idegenek az újkori



Az //„//eretnek//―// Òs //„//pogËny//―// dÒmonok termÒszetesen mint az emberisÒgre csapËsokat hozó mitikus

lÒnyek is megjelennek a hiedelemrendszerekben; viszik //–// betegsÒgdÒmonkÒnt //–// a jËrvËnyokat, vagy

szËrazsËgot, jÒgverÒst az emberisÒgre.31 A mitikus, //„//mËsvilËgi//―// idegenek rendszerÒbe tehËt betagozódott

bizonyos mÒrtÒkig a kulturËlis idegensÒg is, mÒgpedig a stËtusnÒlküliek, kvËzi-halottak, tËrsadalmi

kirekesztettek közÒ. Ez a tËrsadalmi kirekesztÒsnek az archaikus, mitikus idegensÒg nÒzeteivel ad megerősÖtÒst.

MÒg annyit emlÖtsünk meg //„//idegen//―// dÒmonainkkal kapcsolatban, hogy a fent emlÖtett, vikingek

demonizËlódËsËt vizsgËló tanulmËny ugyanezt a //„//fejlődÒst//―// mutatta ki, egy viking//–//Ör, vad//–//kulturËlt,

pogËny//–// keresztÒny oppozÖciórendszer fellËllÖtËsËval.32 E kÒpzetek egyetemessÒgÒt bizonyÖtja, hogy a

‘pogËny’ szó több nyelven //–// de legalËbbis a latinban (pagus/pagani) Òs nÒmetben (Heide/Heiden) öszszefügg

a ’puszta/műveletlen terület’ jelentÒsű szavakkal.33

A sajËt Òs idegen vilËgok, a kultúra Òs natura, az Òlet Òs halËl vilËgainak összeütközÒsÒt legvilËgosabban az

idegenekkel folytatott csatËk mÖtoszai, hieldelemszövegei, sőt, rÖtusai jelenÖtik meg, mÒgpedig az

archaikus/mitikus szinttől kezdve a legújabb, keresztÒny szintig mindegyik vonatkozËsban. Ahogy

Meletyinszkij Örja, az archaikus eposz a törzs múltjËt az //„//igazi emberek törtÒ-netekÒnt//―// rajzolja meg (az

emberisÒg Òs a törzsek csoportjËnak hatËrai szubjektÖve egybeesnek) Òs ez a törtÒnet az ember eredetÒről, a

kultúra elemeinek megszerzÒsÒről, s az embereknek a szörnyekkel szemben való vÒdelmÒről szóló elbeszÒlÒs

formËjËt ölti fel.34 A Meletyinszkij megfogalmazËsa szerinti kËosz kozmosszË szerveződÒsÒnek mitológiai

univerzËlÒira35 utaló motÖvumok Òs toposzok az újkorban legkonkrÒtabban a balkËni hősepikËban Òs a

rÖtusÒnekekben: koleda-, koljada-, kolindaszövegekben jelennek meg, de nem hiËnyoznak a BalkËn nÒmelyik

samanisztikus //„//termÒkenysÒgvarËzslójËnak//―// mitológiËjËból sem. Ilyen motÖvum pÒldËul a mennyei

istensÒgek, a nemzetsÒgi, területi őrzőszellemek vagy mediËtorok harca a kËoszsËrkËnnyal, vagy a napot fölfaló,

elrabló kozmikus szörnnyel (az újkori hiedelmekben termÒsrabló, jÒgesőt hozó sËrkËnnyal, Ògitesteket rabló

werwolffal).36 Ami a naprabló szörny elleni csatËt illeti, annak szemlÒletes pÒldËit ismerhetjük meg pÒldËul a

Bartók gyűjtötte romËn kolindaszövegekből: JúdËs (vagy a //„//JúdËs-kutya//―//) a vilËgfa tetejÒről a pokolba

viszi le a napot Òs holdat, a menny sötÒtsÒgbe borul, a pokolban vilËgossËg gyúlik, mÖgnem szent IllÒst leküldi

az Ògbenyúló fa tetejÒn szÒkelő Úristen a naprabló szörny utËn, hogy nyilaival ölje meg őt Òs szerezze tőle

vissza a napot.37

31 LËsd erre vonatkozóan pl. Pócs 1986a-ban a kereszteletlen dÒmonok irodalmËt. 32O'GiollËin 1987, 65. 33 Biedermann 1987, 211. 34 Meletyinszkij 1985, 346. 35Uo. 348. 36 A kËoszsËrkËny elleni csatËról a balkËni varËzslók kontextusËban lËsd Georgieva 1983, 79//–//80; Pócs 1993; 1994b. 37 Bartók 1968, 277//–//284.


idegenek az újkori



A mitikus csatËk egy mËsik, tÒrsÒgünk minden nÒpÒnek hiedelemrendszerÒből ismert fajtËja a sajËt Òs idegen

örzőszellemek, illetve a sajËt Òs idegen varËzslók (pontosabban a varËzslók lelkei, lÒlekËllatai) között zajlik //–//

a csatËk cÒlja az idegen ellenfÒl Ëltal ellopott termÒs vagy eső visszaszerzÒse. A kozmikus mÒretek kÒt szomszÒd

nemzetsÒg vagy falu ellensÒgeskedÒsÒre szűkültek le. A sajËt területet őrzőszellem vÒdi, amely tulajdonkÒppen a

//„//szomszÒdból//―// tËmadó dÒmon //„//jó//―// vËltozata. A sajËt területet vÒdő őrzőszellemek Òs a szomszÒd,

//„//idegen//―// őrzőszellemek szembenËllËsa igen ËltalËnos, az újkorig sok vonËsËban fennmaradt sajËtsËga az

európai hiedelemrendszereknek.38 A csatËk alapjËt kÒpező sajËt//–//idegen viszony tulajdonkÒppen csereviszony,

a javak kÒt fÒl között oda-vissza vËndorolnak: a szembenËlló felek egyenlőek, csak ÒrdekszfÒrËik ütköznek

össze, a mËssËgnak csak szimbolikus jegyei vannak, pÒldËul vilËgos Òs sötÒt Ëllat alakjËban küzdenek a

szembenËlló felek, ahol a //„//sajËt//―// a vilËgos Ëllat. MÒgis megjelennek e csatakÒpekben is az idegen

nemzetisÒgűekből lett dÒmonok is, a romËn hiedelmek szerint cigËnyok, görög, macedón, bolgËr hiedelmek

szerint törökök lelkÒből vËlt farkasdÒmonok, kutyadÒmonok. Ezek mint rossz, stËtus nÒlküli idegenek tËmadnak

sajËt közössÒgükre is, a nyËjakat, vetÒst megkËrosÖtani, betegsÒget terjeszteni.39 A varËzslók kontextusËban, mint

mondtam, megjelenik a mitikus sajËt//–//idegen csatËnak egy archaikusabb, a fent emlÖtett kozmikus

sËrkËnyharchoz köthető vËltozata is: a harc a sajËt nemzetsÒg/települÒs pl. mennyei sas alakjËt öltött

vÒdőszelleme, varËzslólelke Òs alvilËgi sËrkËnyok/kÖgyók, farkasok stb. közt folyik a nap vagy eső

kiszabadÖtËsËÒrt, termÒs megszerzÒsÒÒrt. Ebben a kontextusban az idegen vilËg nem egy horizontËlis vilËgkÒp

tËvoli, ismeretlen túlvilËga, hanem alvilËgi konnotËciót kap. A sajËt//–//idegen harc a mennyei//–//alvilËgi csata

kÒpÒt ölti; illetve magasdabbrendű szellemek Òs alacsonyabbrendű dÒmonok közt zajlik. Ez a toposz elsősorban

a törökellenes harcokról szóló Ònekekből ismerős. A szerb, bolgËr, albËn hősÒnekek idevËgó motÖvumaiban a

sajËt nÒp hőse az Ògi, mennyei, az idegen pedig az alvilËgi Ëllat. Arra vonatkozó hiedelmek is ismertek, hogy a

38 LËsd pl. Lecouteux könyvÒnek (Lecouteux 1995) II. rÒszÒt: //„//Conquete et dÒfense du sol//―// a közÒpkori //–// elsősorban germËn //–//

Örott emlÒkekről. Az újkori nÒphitben lËsd a //„//samanisztikus csatËk//―// irodalmËt. 39 A különböző tÖpusú varËzslók csatËiról lËsd Kelemina 1930, 35//–//40; Moszyñski 1967, 653//–//655; ZeÓeviæ1981, 149//–//151; Róheim 1984; Klaniczay 1983; Pócs 1989a; 1993, a tÒma tovËbbi irodalmËval.


idegenek az újkori



sajËt nÒp (pÒldËul a szerbek) a magasabbrendű Ëllat (pÒldËul sas) leszËrmazottja, az idegen nÒp (pÒldËul a

szerbekkel szemben a török) pedig az alvilËgi ala sËrkËnyÒ. Egy szerb hősÒnekben SzilËgyi sólyommË vËltozva

küzd a kÖgyó alakot öltött török ellen, Òs Ögy szól Hunyadihoz:

TËn nem tudod, Hunyadi JËnos, hogy mi sólyom-fÒszek keletjei vagyunk, a törökök meg kÖgyó fÒszkÒből

valók?40

Az alsóbbrendű dÒmonok idegenekkel való azonosÖtËsËnak olyan pÒldËit is emlÖthetnÒnk a sËrkËnyharc-

epikËból, ahol az alvilËgi sËrkËny szerepÒben idegenek jelennek meg, pÒldËul fekete arabbal, sËrga zsidóval

folyik a harc.41 Tudnunk kell azonban, hogy itt alapvetően nem a mËs nemzetisÒguek, hanem a nem-

keresztÒnyek, pogËnyok elleni hatËrvÒdharcról volt szó. Ez a gondolat mÒg a varËzslócsatËk elbeszÒlÒseiben is

megjelenik; ezekre e vonatkozËsban nyilvËnvalóan a törökellenes harcokat megÒneklő hősepika volt hatËssal. A

szomszÒd nemzetsÒg vagy falu varËzslói helyett a szerb zduhaÓvarËzslók sok esetben a montenegrói vagy albËn,

török zduhaÓok csapatai ellen harcolnak //–// //„//lÒlekben//―//, de katonai rendben, rendfokozatokkal ellËtva. A

szlovÒn//–//horvËt kresnik varzsló mÒg nevÒt is az albËn hatËrvÒdőktől nyerte. A túlvilËgi, dÒmoni ellenfÒllel

kapcsolatos paradigmavËltËs legfontosabb indukËlói nyilvËnvalóan a törökellenes harcok voltak. Alois

Schmaus, a balkËni epikus Ònekek kutatója úgy lËtja, hogy a nÒpi epikËban a 16//–//17. szËzad folyamatos

hatËrvÒdharcai folyamËn jelenik meg a keresztÒny Európa mint ÒrtÒk az idegen, pogËny vilËggal szembeËllÖtva.42

A kozmosz kËoszból való lÒtrehozËsËÒrt folytatott harc a //„//pogËny//―// hódÖtók ellen vÖvott harccË alakul Ët.43

Hogy elsősorban vallËsi idegensÒgről van szó, az is bizonyÖtja, hogy a fent emlÖtett alvilËgi ellensÒg

poziciójËban alsóbbrendű alvilËgi dÒmonkÒnt sokszor a keresztÒny ellensÒg esszenciËja, az ördög jelenik meg;

az idegen nemzetisÒgű harci ellenfelek ördögi, pokoli, eretnek konnotËciót kapnak. E tÒren termÒszetesen a

keresztÒny demonológia erős hatËsËra kell gondolnunk; hiszen mËr a korai keresztÒny egyhËzatyËk vÒlekedÒse

óta terjedtek a tanok, miszerint a jËrvËnyokat, betegsÒgeket, rossz időt Òs rossz termÒst egyarËnt a dÒmonok, az

ördög hozza.44 Egyetlen adatot idÒzek itt, egy magyar boszorkËnyperből. Egy 18. szËzadi Bihar vËrmegyei

perben van szó egy egyÒbkÒnt boszorkËnysËggal vËdolt, werwolf-tulajdonsËgú hősről Òs idegen orszËgbeli

ellenfeleiről. Itt egyidejűleg van jelen a (sokszor werwolf tulajdonsËgokkal is

40Jakobson-RuziÓiæ, 1950; Èajkanoviæ1953; Burkhart 1968. 41 Burkhart 1968, 435. 42 Schmaus 1959; 1973. 43 Meletyinszkij 1985, 356. 44 Cohn 1993, 67.


idegenek az újkori



rendelkező) varËzslók csatËinak mitikus szintje, a balkËni törökellenes harcok hőseinek epikus szintje egy

ördögi, pogËny, török konnotËcióban:

…dÖcsÒrte Lengyel IstvËnt hogy jó vitÒz, akarmennyi Török orszËgbul kan Érdög jön, semmit sem tehetnek,

Lengyel IstvËnnak olyan Parducbőrei vadnak, csak úgy fÖnlenek.45

A csata-mitologÒmËkban megjelenő alsóbbrendű idegen ördögisÒge az archaikus idegen vilËgok keresztÒny

vËltozataiba igen praktikusan be tudott illeszkedni, szervesen hozzË tudott Òpülni //–// ezËltal attól mÒg mitikus

megerősÖtÒst is nyerhetett. Ez akËr mÒg egy mitikus alapozottsËgú Òs vallËsi ellentÒtekkel kifejezett nÒpi

45 Schram 1970, I. 80.


idegenek az újkori



idegenellenessÒg lÒtrejöttÒnek öngerjesztő folyamatËt is beindÖtotta, vagy indÖthatta volna //–// nincsenek

vizsgËlatok erre nÒzve.

VÒgezetül pËr szót újra a boszorkËnyról. A boszorkËny, mint a kora újkori hiedelemrendszerek központi, a

hiedelmek vËltozatos fajtËit magËba sűrÖtő szinkretikus alakja az archaikus idegen vilËgok minden emlÖtett

poziciójËban megjelenik. DÒmonikus őseinek köszönhetően mint dÒmonikus csapËshozó, betegsÒghozó,

mËsvilËgi idegen, varËzsló-őseinek köszönhetően a nemzetsÒgek/falvak közti sajËt//–//idegen

kölcsönviszonyban, Òs Ögy tovËbb //–// az idegensÒg eme jegyei azonban a boszorkËny ideológiËjËnak mintegy

archaikus, funkciójËt vesztett tartozÒkai. A közössÒgen belüli aktuËlis boszokËnyvËdak, mint emlÖtettem, nem

ezen ideológia jegyÒben keletkeztek, a boszorkËny //„//mitikus idegensÒgÒnek//―// nem volt szerepe bennük. A

boszorkËnyüldöző elit boszorkËnyideológiËja, egyhËzi demonológiËja, az üldözők boszorkËnysztereotÖpiËja

viszont nagy mÒrtÒkben ÒpÖthetett //–// Òs ÒpÖtett is a boszorkËnynak mint vallËsi idegennek, nem keresztÒnynek,

ördöginek a nÒpi boszorkËnyhiedelmekbe is benyomult elkÒpzelÒseire. Ugyanúgy, ahogy az eretneküldözÒs is

ÒpÖthetett //–// Òs ÒpÖtett is //–// a nÒpi dÒmonikus, ördögi eretnekek kÒpzeteire //–// mint azt az orosz eretnek-

dÒmonokra vonatkozó kutatËsokból tudjuk. A zsidóüldözÒs pËrhuzamos jelensÒgei is lÒtezhettek; szerepe

lehetett pÒldËul a keresztÒny vÒrre szomjazó kutyafejűeknek, vagy a vÒrszÖvó vËmpÖreretnekek dÒmonikus

alakjainak bizonyos zsidóellenes előÖtÒletek stimulËlËsËban. Erre vonatkozó adataim azonban csak

szórvËnyadatok; ez külön kutatandó tÒma lenne, mint ahogy a nÒpi előÖtÒletek Òs az idegenek bËrmely tÖpusËt

üldözők előÖtÒleteinek talËlkozËsËt egyÒb viszonylatokban is fontos lenne //–// az üldözÒs mechanizmusainak

jobb megÒrtÒse ÒrdekÒben is //–// minden vonatkozËsËban tanulmËnyozni.

VÒgezetül megemlÖtem, hogy a fenti, igen vËzlatos kÒpet mÒg sok irËnyban ki kellene egÒszÖteni. Legfontosabb

feladatnak e tÒren a dramatikus jËtÒkokban (pÒldËul halËl//–//feltËmadËs jËtÒkok, karagöz), rituËlis tËncokban

(pÒldËul moreszka) megjelenő idegenek: nÒgerek, arabok, mórok, zsidók szerepÒnek, illetve

hiedelemkontextusËnak vizsgËlatËt lËtom, annËl is inkËbb, mert bizonyos küzdelemjËtÒkok mÒg tematikus Òs

talËn törtÒneti rokonsËgban is vannak a mitikus sajËt//–//idegen csatËk nÒmelyikÒvel.


4. fejezet - Kereszteletlenek, zivatardémonok és az ördög1

A kereszteletlenek fogalma a magyar nÒphitben összetett: a mÒg meg nem keresztelt újszülöttet, illetőleg a

kereszteletlenül meghalt gyermek tovËbbÒlő lelkÒt Òs az ebből keletkezett dÒmonikus lÒnyt, kÖsÒrtetet jelenti. A

kereszteletlen dÒmonok hiedelmei a nÒpi vallËs Òs nÒphit egymËst fedő hatËrterületÒn helyezkednek el, ahol a

keresztÒny Òs nem keresztÒny szellem- Òs dÒmonvilËg Òs vele kapcsolatos rÖtusok együttÒlÒsÒnek,

egymËsbajËtszËsËnak lehetünk a tanúi mÒg Európa 20. szËzadi nÒpi kultúrËiban is. A tÒma tanulmËnyozËsakor

Òppen e kettőssÒgek Òs az ezeket igen szemlÒletesen megjelenÖtő vËltozËsok Òs kölcsönhatËsok felmÒrÒse a

legtanulsËgosabb. Ezek nÒmelyikÒről Örok az alËbbiakban, egy vËzlatszerű felvetÒs erejÒig. FejtegetÒsem fő

vonala a //„//pogËny//―// hiedelmek keresztÒnysÒgbe integrËlódËsËnak, majd újra //„//laicizËlódËsËnak//―//

mentÒn halad, de rögtön hozzËteszem, hogy egyidejűleg ezzel pËrhuzamos, ellentÒtes előjelű folyamatok is

regisztrËlhatók. A pËrhuzamok, egymËsrahatËsok lÒtrejöttÒnek okait vizsgËlva fontos következtetÒseket

vonhatunk le a hiedelmek korËra, eredetÒre nÒzve is, ami különösen Òrdekes lehet a magyar nÒphit Òs nÒpi vallËs

egy ennyire közeurópai jelensÒgcsoportjËnak esetÒben.

A vizsgËlt hiedelmek Európa-szerte elÒggÒ egysÒgesek, csak kevÒssÒ eltÒrő helyi variËnsokkal. Ez arra vall,

hogy a vËltozËsi, integrËlódËsi folymatok szinte törvÒnyszerűen zajlottak le igen hasonló módon Európa

különböző pontjain, az emlÒkekkel nyomon követhető legrÒgebbi, keresztÒnysÒg előtti múlttól a közÒpkorig//–

//újkorig. AlËbbi vËzlatomban e közeurópai jelensÒgek helyi variËnsaiból (a magyar Òs a szomszÒdos közÒp- Òs

dÒlkelet-európai nÒpek nÒpi hiedelemrendszereiből) mutatok be nÒhËny pÒldËt.

A keresztsÒgnek, mint az üdvözülÒs feltÒtelÒnek centrËlis szerepe volt a keresztÒny rÖtusok között; e szentsÒgben

lÒnyegÒben minden keresztÒny vallËsú európai rÒszesült. A keresztelÒs az újszülöttet az eredendő bűntől tisztÖtja

meg, mËsrÒszről azt jelzi, hogy az egyÒn elnyerte közössÒgi stËtusËt, ezËltal szociËlis lÒny lett, kvËzi-halottból

Òlő szemÒly. Aki viszont keresztelő nÒlkül halt meg //–// fiatal újszülött, vagy halvaszületett, elvetÒlt magzat //–

// mint nem igazËn Òlt szemÒly nem is halhatott meg igazi Òrtelemben: stËtusnÒlküli lett halottkÒnt is, Òs a

temetÒs szertartËsËban sem rÒszesülhetett. A keresztelÒs fontossËgËt az idő előtt, halva születettekre vonatkozó

egyhËzi intÒzkedÒsek Òs nÒpi vÒlekedÒsek, valamint a gyakorlat egyarËnt tükrözik. Nem kell itt mËsra

hivatkoznunk, mint a szüksÒgkeresztelÒs, //„//bËbakeresztelÒs//―// katolikusoknËl ËltalËnos intÒzmÒnyÒre,2 vagy

gondoljunk a kegyhelyekre vitt halott csecsemők 15. szËzadi adataira, akiken az //„//Òletjel//―//-et kerestÒk, hogy

//„//Òlve//―// megkeresztelhessÒk őket. A kereszteletlenül meghalt gyermekek temetÒsÒre vonatkozó, egyhËz Ëltal

előÖrt Òs az egÒsz római katolikus EurópËban közös gyakorlat egy bizonyos kvËzi-temetÒsre utal: a gyermek a

szentsÒgek valamilyen formËjËban rÒszesülhet, de teljes temetÒst nem kaphat. SzenteltvÖzzel behintik a sÖrt,

gyertyËt kap, virËgot is lehet koporsójËba helyezni, lehet kezÒbe rózsafűzÒrt, szentkÒpet, vagy pÒnzt adni,

keresztelőruhËt is tehetnek a sÖrba, de pap Òs harangszó nÒlkül temetik. (A kÒzbe helyezett pÒnz Òs

keresztelőruha a nÒphit //„//túlvilËgi keresztelő a JordËnban//―// elkÒpzelÒsÒvel kapcsolatos.)3 Az egyhËzi rÖtus

csonkasËga illetve hiËnya a kereszteletlenül meghaltak esetÒben vilËgosan mutatja //–// bËrmilyen hivatalos

egyhËzi ËllËspont húzódott is meg emögött //–//, hogy keresztsÒg hÖjËn nem nyerheti el a gyermek az egyhËz

szemÒben sem a halotti stËtust. Ahogy PentikÎinen Örja, a halott gyerek stËtusËt megerősÖtő rÖtusok nÒgy

rÒszeleme: a keresztelő, a nÒv Òs ruha adËsa Òs a temetÒs.4 Vagyis: az //„//Òlő//―// stËtus elnyerÒsÒhez szüksÒges

dolgok (a nÒv Òs a ruha) ugyanolyan elengedhetetlenek a halotti stËtus elnyerÒsÒhez, mint a par excellence erre

szolgËló temetÒsi rÖtus.

Mi a kereszteletlen ember stËtusa szerint? A kirekesztettsÒg Ëtmeneti, veszÒlyeztetett ËllapotËban lÒvő kvËzi-

halott, illetve ennek ËltalËnos keresztÒny felfogËsa szerint ördögi lÒny. A keresztelő mËr első, 3. szËzadi

ÒrtelmezÒse szerint is ördögűző rÖtus,5 amelynek vÒgbemente előtt az embert az ördög tartja megszËllva, miutËn

azonban megtisztult az ördögtől, mintegy a SzentlÒlek szËllhatja meg, ezËltal isteni lÒnnyÒ, vagyis emberrÒ lesz.

Mindebből logikusan következik, hogy a kereszteletlenül meghalt csecsemő lelke ördögi lÒlek, amely nem

1A tanulmËny a 2000-ben megjelent //„//NÒpi vallËsossËg a KËrpËt-medencÒben. III.//―// c. tanulmËnykötet cikkÒnek (Pócs 2000) alig

módosÖtott vËltozata. MegÖrËsa óta egy ponton haladtam tovËbb: a kereszteletlenek werwolf-kapcsolatait rÒszletesen elemeztem új, most

megjelenő munkËmban (Pócs 2002). 2LËsd erről magyar vonatkozËsban pÒldËul DeËky 1996, 92//–//97. 3VizsgËlatomat a MTA NÒprajzi KutatóintÒzetÒnek tulajdonËban lÒvő Magyar NÒphit ArchÖvum adatainak alapjËn vÒgeztem. Itt //–// Òs a

tovËbbiakban, amikor összefoglalóan beszÒlek a magyar nÒphit bizonyos ËltalËnos jelensÒgeiről //–// terjedelmi okok miatt nem hivatkozom az összes adat szËrmazËsi helyÒre Òs bibliogrËfiËjËra, csak az ArchÖvum megfelelő tÒmËjËra, amely alË az adatok be vannak sorolva. Jelenleg

a //„//Halva születettek keresztelője//―//, illetve a //„//Kereszteletlen gyerek//―// tÒmËk adatairól van szó. 4PentikÎinen 1968. 5Dölger 1909.

Kereszteletlenek, zivatardÒmonok Òs

az ördög


kerülhet a mennybe, hanem, ha gyermeki ËrtatlansËga rÒvÒn nem is jut kËrhozatra, Ëtmeneti helyzetű, köztes

lÒnnyÒ lesz. A nÒphit szerint evilËg//–//túlvilËg közÒ //„//bezËrva//―// bolyong, mÖg meg nem keresztelik (ha

nem, rosszindulatú, ördögi dÒmon lesz belőle), a vallËs szerint a purgatóriumbeli vezeklő lelkek közÒ kerül.

Mindez a kereszteletleneket //–// mint temetetlen, stËtust nem nyert halottakat //–// a //„//nem normËlisan

meghaltak//―// kategóriËjËba sorozza be. Minden európai nÒp keresztÒny hagyomËnyaiból ismert nÒzet, hogy a

befejezetlen sorsú, stËtus nÒlküli halottak visszajËrnak sorsukat kitölteni, Òletüket mintegy befejezni, hogy

elnyerhessÒk a halotti stËtust. Ezek a halottak ËltalËnos európai hiedelmek szerint nem a túlvilËgra tËvoznak,

hanem az Òlők közelÒben //–// egy evilËg-túlvilËg közti Ëtmeneti senkiföldjÒn tartózkodnak, ahonnan mÒg az

emberi vilËgba is van bejËrËs, ezÒrt potenciËlis visszajËrók (Òs persze azÒrt is, mert stËtusnÒlkülisÒgük

hiËnyossËgait valahogyan el kell rendezniük az Òlőkkel). A kora közÒpkor óta ismert //–// sőt ókori adatok Ëltal

is kÒpviselt //–// ËltalËnos európai hiedelmek szerint az Òlők vilËgËba lËtogató kÖsÒrteteknek kÒt fő csoportja van.

EgyrÒszt a halËleset utËn a csalËdjukhoz visszajËrókÒ, akik fÒlbemaradt, elintÒzetlen ügyeiket kell, hogy

rendezzÒk hozzËtartozóikkal: ők a visszajËrók. A mËsik csoport a szemÒlytelen, konkrÒt csalËdi kapcsolataikat

Òs egyÒnisÒgüket mËr elvesztett kÖsÒrtetekÒ, akiknek nÒpes gËrdËjËt szolgËltatjËk az erőszakos halËllal, illetőleg

idő előtt meghaltak: a hËborúk, gyilkossËgok, balesetek Ëldozatai, vÖzbefúltak, öngyilkosok, tovËbbË a gyilkosok

Òs egyÒb nagy bűnösök; tehËt mindazok, akik szabËlyos temetÒsben nem rÒszesülhettek, mert nem a közössÒg

normËi szerint Òltek, illetve vÒgeztÒk be Òletüket. A temetÒs szertartËsËnak hiËnyËban (akËr kÒnyszerű

hiËnyËban, mint pÒldËul a harctÒri temetetlenek) Òs Òletük bűnei Òs hiËnyossËgai miatt a mËsvilËgon vezekelnek.

Ők szintÒn Ëtmeneti stËtusú Ëtmeneti lÒnyek, akik a hiedelmek Ëtmeneti tÒrsÒgeiben bolyonganak, illetőleg a

keresztÒny vallËs purgatóriumban vezeklő lelkei közÒ kerülnek. A kereszteletlen lelkeket, mint a stËtus nÒlküli

halottak keresztÒny vËltozatËt a kora közÒpkortól ismert egyhËzi vÒlemÒnyek veszÒlyes halottakkÒnt tartjËk

szËmon. Insepulti (‘temetetlen’) vagy ideplorati (‘siratatlan’) nÒven emlegetik, mËskor idő előttieknek

(immatura) nevezik őket.6 Utóbbi terminus az idő előtt született kereszteletlenekre, elvetÒlt magzatokra utal,

akik termÒszetszerűleg szintÒn a kereszteletlenek kategóriËjËba esnek. Esetükben a hiedelmek többlete, hogy a

magzatgyilkos anya túlvilËgi bűnhődÒsÒvel is foglalkoznak a hiedelmek, amelyek szerint sokszor nem csak a

magzat vagy csecsemő lelkÒből, hanem az anyËból is kÖsÒrtet, dÒmonikus lÒny lesz halËla utËn.7

Az idők folyamËn vËltoztak a kereszteletlenek túlvilËgi sorsËra vonatkozó nÒzetek (pl. Augustinus mËr 430-ban

cËfolja az addig elfogadott tÒtelt, hogy a kereszteletlen halott örök Òletre mÒltó, de Isten orszËgËra nem);

vËltakozott a szigorúbb Òs enyhÒbb megÖtÒlÒs egÒszen az újkorig, de sohasem volt olyan egyhËzi vÒlekedÒs, ami

szerint rögtön egyszerűen a túlvilËgra, illetve a mennybe juthatott volna a kereszteletlen. A vezeklÒs helye, a

//„//harmadik hely//―//, vagyis a purgatórium tanai a kÒső közÒpkorra alakultak ki a keresztÒny teológiËban, a 12.

szËzadtól vannak adatok a //„//gyerek-purgatóriumra//―//: a limbus puerorum nevű Ëtmeneti helyre, ahol a

kereszteletlen gyermekek tartózkodnak (mÒg 1951-ben, XI. Pius szerint is).8 A purgatórium lÒnyege szerint

Ëtmeneti hely/Ëllapot: a vezeklÒsi idő letelte utËn a lÒlek innen a mennybe juthat, illetve sorsËba bele lehet

szólni, imËval, misÒvel, az Òlők jó cselekedeteivel meg lehet rövidÖteni a lÒlek szenvedÒsÒt. E helyről //–//

egyhËzi vÒlekedÒsek szerint is (pÒldËul Ëlomban, lËtomËsban) visszajËrhatnak a lelkek, közbenjËrËst kÒrni, a

kereszteletlenek pedig (a nÒphit szerint) megkeresztelÒsüket sürgetni. Vagyis a purgatórium-tanok

tulajdonkÒppen sok ponton megfeleltek az Òlők Òs holtak közti szoros kapcsolatok ËltalËnos, egyetemes,

keresztÒnysÒg előtt is ismert nÒzeteinek, miszerint a kÒt vilËg között ËtjËrËs, ÒrintkezÒs lehetsÒges, az Òlők a

holtak túlvilËgi sorsËba beleszólhatnak (a halottak pedig kÖvËnsËgaik kinyilvËnÖtËsaival, viselkedÒsi normËkkal

szolgËlnak az Òlőknek). Jean-Claude Schmitt egyenesen azt ËllÖtja, hogy az egyhËz a tisztÖtótűz

//„//feltalËlËsËval//―// logikus magyarËzatot tudott adni a nÒphit halotti jelenÒseire.9 Az utolsó ÖtÒlet //–// illetőleg

a kÒtszeres ÖtÒlet (az első közvetlenül a halËl utËn, a mËsodik pedig az idők vÒgezetÒn) //–// tana viszont lehetővÒ

teszi a lÒlek sorsËnak megvËltoztatËsËt: a kereszteletlen lelkek utólagos megkeresztelÒse utat nyit szËmukra a

mennybe. A 11. szËzadtól megjelennek a hiedelemlÒnykÒnt mËr a keresztÒnysÒg előttről ismert kÖsÒrtetek

//„//keresztÒnyiesÖtett//―// vËltozatai, az elbeszÒlÒsek a szenvedő lelkek jelenÒseiről, Ëlomban való

megjelenÒsÒről, akiket imËval, misÒvel kell szabadÖtani. A 12//–//13. szËzadban a visszajËrók, kÖsÒrtetek

valósËggal //„//betörnek//―// a vallËsos irodalomba, a kÒső közÒpkori egyhËzi forrËsok szËmtalan adatËban

talËlkozunk a keresztÒny vËltozataikkal, akik azutËn a 19//–//20. szËzadi közÒp-európai nÒphitnek is jól ismert

alakjai: A szegÒny lelkek, arme Seelen, vezeklő lelkek a magyar, osztrËk, szlovËk, szlovÒn stb. kÖsÒrtetmondËk

Ëllandó szereplői, akik //„//megvËltËst//―//, imËt, misÒt kÒrnek az emberektől, mikor a falu körül, a gËton, a

hatËrban, levegőben, ködben, mocsËrban bolyongva talËlkoznak velük. Ha az ember a megfelelő formulËt, imËt,

elmondja, misÒt, alamizsnËt, //„//szegÒnyek etetÒsÒt//―// //–// amit ËltalËban ők kÒrnek a talËlkozËs sorËn //–//

6Lecouteux 1987a, 20. A stËtus nÒlküli halottakból lett kÖsÒrtetekről, visszajËrókról összefoglalóan lËsd mÒg: PentikÎinen 1968; Schmitt 1994; Müller//–//Röhrich 1967. A magyar hiedelemmonda-tÖpusok: Körner 1970. 7A halott gyermekekről, magzatokról, elvetÒlt gyerekekrol Òs az anyËk túlvilËgi sorsËról lËsd: PentikÎinen 1968; GÒmes 1973/74. 8LËsd: Le Goff 1981. 9Schmitt 1994.; Lecouteux 1987a.


az ördög


szolgËltatja Òrtük, akkor megszabadulnak a vezeklÒstől, tËvozhatnak a túlvilËgra.10 A //„//szegÒny lelkekkel//―//

szembeni viselkedÒshez az egyhËz szolgËltatta a normËkat: //„//Arme Seelen Bücher//―//, tovËbbË a

purgatóriumról szóló instruktiv könyvek Òs nem utolsósorban a prÒdikËciók segÖtettÒk a megfelelő bËnËsmód

elsajËtÖtËsËt. 11

Főleg AusztriËból Òs a katolikus DÒl-NÒmetorszËgból ismerjük a szegÒnyeknek (a vezeklő lelkekÒrt) adott

alamizsna mËshol is közönsÒges formËi mellett a szegÒny lelkeknek közvetlenül adott ÒtelËldozatok különböző

módozatait. Leggyakoribb a szÒlbe vagy tűzbe dobott kenyÒr, liszt Òs só.12 Egyebek mellett ez is arra vall, hogy

itt többről, mËsról, valami sokkal archaikusabb dologról is szó van, mint a purgatóriumbeli lelkek vezeklÒse.

Különben is, e hiedelmek illetve hiedelemmondËk szerint ezek a lelkek nem is annyira a purgatóriumból jönnek

vissza, hanem az emlÖtett nÒphitbeli Ëtmeneti helyekről, //„//senkiföldjÒről//―//, a //„//termÒszetfeletti//―//

szokËsos megjelenÒsi helyeiről.13 Ilyen a kÒt falu hatËra, a mezsgye, a gËt //–// a magyar kÖsÒrtetmondËknak is

ezek a helyszÖnei. Ezen túlmenően lËng, fÒnyjelensÒg (vö. magyar lidÒrclËng) formËjËban, sőt Ëllatalakban is

talËlkozhatunk velük,14 Òs megjelennek embereknek segÖtő, őrzőszellemszerű, valamint embereket tËmadó

alakjaik is. Mindez mËr messze nem csak egy katolikus szellemlÒnyt Ör körül, hanem utal az alËbb emlÖtendő

//„//pogËny//―//, halottkultusszal, dÒmonvilËggal való kapcsolataira is. Mindenesetre, ezeknek az Òlőktől

vezeklÒsük lerövidÖtÒsÒhez segÖtsÒget kÒrő holtaknak az egyik legfontosabb csoportja a kereszteletlenekÒ: a

keresztelÒsük, temetÒsük hiËnyËban nyugtot nem talËló gyermeklelkekÒ. Ezek az egÒsz EurópËban közös

hiedelmek a mi római katolikus falvainkban is otthonosak voltak a közelmúltig.

A kereszteletlen gyermek nyugodni nem tudó lelke egyedül bolyong a sötÒtsÒgben, se mennybe, se pokolba nem

mehet, //„//ki van rekesztve//―//.15 Egy mËsik, kevesebb adat Ëltal kÒpviselt mondatÖpus szerint csapatosan jËrnak

a levegőben sÖrva-rÖva, mert sem az Òg, sem a föld nem fogadja ber őket. A gyermeklÒlek sÖr elmaradt

keresztelőjÒÒrt a temetőben, a temetÒs helyÒn, a mezsgyÒn, a hËznËl, az ablak alatt, anyjËnËl stb. //–// a temetÒs

utËn hÒt Òvvel, hÒtÒvenkÒnt. A sÖron Ògő lËng alakjËban is megjelenik. Ismertek utólagos

//„//megkeresztelÒsÒnek//―// hiedelmei, mondËi, illetve tÒnyleges gyakorlata is: ha sÖrËst hall az anya (vagy mËs),

egy (egyhËzilag is előÖrt) kvËzi-keresztelői rÖtussal megkereszteli: nevet ad neki (pÒnzt dob, ruhËt dob, inget,

kendőt ad, azt locsolja szenteltvÖzzel, bal kÒzzel kereszteli stb.). Gyakori hiedelem az is, hogy a csecsemő

keresztelőruhËÒrt sÖr, amit az ablakon dobnak ki, vagy tűzbe, vÖzbe vetnek szËmËra, esetleg a temetőben egy

fejfËhoz ËssËk le a //„//megszentelt//―// ruhËt. Az is előfordul, hogy helyette egy mËsik gyereket kÒtszer

keresztelnek meg. E jóvËtÒtelek következtÒben //„//kiszabadul a setÒtsÒgből//―//, mennybe megy, imËdkozik

azÒrt, aki megkeresztelte stb.

Hogy nÒhËny kevÒsbÒ közismert hiedelmet konkrÒtabban is megemlÖtsek: lËtók, tudósok is közvetÖtik a

kereszteletlenek igÒnyeit. Ilyen kÒpessÒget pÒldËul a dormËndi halottlËtó asszonynak is tulajdonÖtottak. Egy

galgamËcsai adatunk szerint szólt a csalËdnak, hogy kereszteletlenül meghalt gyermekük minden Òjjel sÖr a

temetőben, Òs kÒri anyjËt, hogy keresztelje meg. MiutËn ez megtörtÒnt, jelentette, hogy a mennybe jutott a

kisgyerek.16 Vagy: PetrËsi József tudós ember jelentette, hogy kereszteletlenek jËrnak a levegőben, a föld nem

fogadja be őket Òs sÖrnak.17 Egyetlen adatom van a kereszteletlen gyerekről való túlvilËgi gondoskodËsra, amit

ritkasËga okËn szó szerint közlök:

ZsolcËn bementem a Sajóba a lovat lemosatni Òjszaka, ott mosott a Sajó közepin Òjszaka az

aszszony. Kereszteletlen gyerekre mosatnak szent asszonnyal, ha kereszteletlenül hal meg a

gyerek, ilyen szent asszonyt vËlasztanak ki a mËsvilËgon a többi szentek, hogy mosson erre a

gyerekre itt a földön. Ott a Sajó közepin sulykolt az asszony, ahol a legmÒlyebb. … felvËllalja,

hogy ő mos rËjuk, Òs a túlvilËgról mindig őt küldik mosni. Ő tudja, hogy mennie kell, erre őt

kivËlasztottËk. Jóviseletű asszony, nem kËromkodik. (Tibolddaróc, Borsod megye)18

10LËsd összefogalóan pl. Mengis 1927 (nÒmet); HorvËthovË//–//UrbancovË 1972, 236 (szlovËk); Burgstaller 1970 (osztrËk); Sailer 1956

(osztrËk, ill. egyetemes egyhËztörtÒneti összefoglalËs); Körner 1970 (magyar). 11Sailer 1956, 235//–//238. 12Uo. 13LËsd a nÒphit tÒrszemlÒletÒről e kötet //„//TÒr Òs idő a nÒphitben//―// c. tanulmËnyËt. 14 BÒka, macska, disznó, kutya stb. //–// tehËt a hiedelemmondËk szokËsos //„//kÖsÒrtő//―// Ëllatai: Müller//–//Röhrich 1967, 366; Sailer 1956

több helyÒn. Sailer sok adatot közöl a fent emlÖtett helyszÖnekre is. 15Az összefoglaló ËttekintÒs a NÒphit ArchÖvum //„//Kereszteletlen//―// cÖmszava alË sorolt mintegy 150 adata alapjËn kÒszült, amelyek az egÒsz magyar nyelvterületet felölelik. Ésszefoglalóan a kereszteletlen gyerekek hiedelmeiről lËsd: WlislockinÒ 1893, 116; Körner 1970. 16Magyar NÒphit TopogrËfia 13. kÒrdőÖvÒre kapott vËlaszból. 17Madar Ilona gyűjtÒse, GalgamËcsa, 1969. 18Pócs Çva gyűjtÒse, 1962.


az ördög


A purgatórium-tanokba úgy integrËlta az egyhËz a stËtus nÒlküli halottak nÒpi, //„//pogËny//―// hiedelmeit, hogy

a jó Òs rossz halottak megkülönböztetÒse tovËbb differenciËlódott: a kÖsÒrtetjelenÒsek, Ëlmok vilËgËnak jó

halottai a menny követei, az isteni hatalom reprezentËlói, a túlvilËgra nem jutott rossz halott viszont az ördögÒ.

19. szËzadi tiroli adatok szerint pÒldËul a gyerekhalottból angyal, a csalËd közbenjËrója lesz a mennyben, ezzel

szemben a kereszteletlenül meghalt csecsemő //„//ördöggyerek//―//. Ahogy emlÖtettem, a keresztelő szabadÖtanË

meg az újszülöttet az eleve adott ördögi megszËllottsËgtól. Ennek hÖjËn a kereszteletlenül meghalt gyermek lelke

mintegy az ördögÒ; nem csoda, ha dÒmonkÒnt maga az ördög lesz belőle. Ez a polarizËció a halottak archaikus

ambivalenciËjËt vËltotta fel //–// Òs ezzel kapcsolatban egy kis kitÒrőt kell tennünk, Òs beszÒlnünk kell a

keresztÒny kereszteletlenek bizonyos //„//pogËny//―//, dÒmonikus előzmÒnyeiről, illetve jelenkori dÒmonikus

kapcsolatairól.

A visszajËró halottak nem keresztÒny vËltozatai //–// amennyire emlÒkeiket Európa legkorËbbi, görög-római,

kelta, germËn emlÒkeiből ismerjük //–// alapvetően ambivalensek voltak az Òlők irËnt, voltak pozitÖv Òs negatÖv

megnyilatkozËsaik, de tËmogatËsukat meg lehetett nyerni az őskultusz, halottkultusz, halotti Ëldozatok

különböző formËi rÒvÒn. Emellett //„//jó//―// Òs //„//rossz//―// halottkÒnt is differenciËlódtak: csalËdjukat,

leszËrmazottaikat, falujukat vÒdtÒk mint őrzőszellemek, vagy rËtËmadtak közössÒgükre mint rossz dÒmonok:

rossz időt, betegsÒget, halËlt hoztak az emberekre. A jó halottak egyes csoportjai Európa ókorËban a közössÒg

agrËrtermÒkenysÒgÒt biztosÖtottËk, Ëldozatok fejÒben. NemzetsÒgi őrzőszellem-vonËsaik Európa nÒhËny pontjËn

a 20. szËzadban is kimutatható mÒg: alËbb szólunk pÒldËul ilyen vonatkozËsban a dÒlkelet-európai zivatar-

lelkekről, akik a szomszÒdos közössÒgek őrzőszellemeivel vÖvnak //„//lÒlekcsatËkat//―// a viharfelhőkben.19

A kereszteletlen lelkekből lett dÒmonok egÒsz KözÒp- Òs DÒlkelet-EurópËban //–// minËlunk is //–// az első

csoportba, a //„//rossz halottak//―// közÒ tartoznak, de sokat őriznek egy archaikusabb szintről az ambivalens,

Ëldozatokkal megnyerhető, termÒkenysÒgbiztosÖtó halottak vonËsaiból. A //„//rosszindulatú//―// kereszteletlenek

egy, a tÒrsÒg több pontjËn (a magyar nÒphitben kevÒssÒ) ismert tÖpusa a sajËt hËza, csalËdja körül kËrokozó

cÒllal keringő, bolyongó kereszteletlen lÒlek. Ilyen, csalËdjËra tËmadó lÒny pÒldËul a romËnok moroi dÒmona.

Ez mËs tekintetben //„//szabËlyos//―// kereszteletlen: 7 Òvvel halËla utËn kijön sÖrjËból, keresztelőÒrt sÖr. Ha ezt

akkor nem vÒgzik el, Ëllatalakban pusztÖtó, rossz dÒmonnË lesz: bÒnËvË, nyomorÒkkË, beteggÒ teszi csalËdjËt Òs

a hËztartËs Ëllatait.20 CsalËdjËhoz jËr vissza kËrokat tenni, anyjËt kÖnozni a görögök kereszteletlen dÒmona, a

telonio (t. sz. telonia) is, de ennek //„//jó//―// vËltozatai is vannak: egyÒni őrzőszellem is lehet. Mint halottkÖsÒrő

szellem a kereszteletlen halottak lelkÒÒrt harcol az angyalokkal, Òs elragadja őket az ördögi oldalra.21 A

tisztËtalanokra, rosszakra vonatkozó romËn hiedelmek vonatkozhatnak kereszteletlenekből lett dÒmonokra, de

ez tËgabb fogalom is annËl, mindenfÒle //„//rossz halott//―// gyüjtőfogalma, Òs rÒszben a keresztÒny ördög

(nÒphitbeli) alakjËval is fedik egymËst. Mindenesetre, romËn hiedelmek szerint, a tisztËtalan lelkek fogva tartjËk

az esőt, jÒgverÒst is hozhatnak, //„//elragadnak//―// Òlőket is. A görög stringlos (t. sz. strigla) kereszteletlen

gyerek lelkÒből lett gonosz, durva hangú, madËr alakú dÒmon, amely Òjjel ijesztget Òs az Ëllatokat öli,22 vagy

kócos fekete gyerekek csapata, akik főleg a kereszteletlen újszülötteket bËntjËk.23 A romËn strigoinak is vannak

kereszteletlen dÒmon vonËsai, amennyiben a strigoiok lehetnek nyugtalan, helyüket nem talËló lelkek,

//„//akiknek se a levegőben, sem a földön nincs maradËsuk, mert az Úristen nem akar tudni róluk//―//.24 A

horvËtok orko dÒmona is kereszteletlen gyerekből lett Òjszakai, embereknek Ërtó dÒmonnË.25

Mindezeket, Òs több mËs, itt nem emlÖtett kereszteletlen dÒmont csak a rosszindulat Òs a kereszteletlenekből való

szËrmaztatËs köti össze. Van egy koherensebb közÒp- Òs dÒlkelet-európai dÒmoncsoport is (amelynek Európa

tËvolabbi tËjain is vannak itt most nem emlÖtett rokonai): a csapatosan megjelenő zivatardÒmonok, akik vihart,

jÒgesőt, szËrazsËgot hozó, //„//felhővezető//―// lÒlekkÒnt, zivatarban, szÒlviharban, felhőben, forgószÒl alakban

stb. jelennek meg. Ilyen felhővezető lelkek pÒldËul a csoportosan megjelenő dÒlszlËv ’kereszteletlen’-nek is

nevezett dÒmonok (nekrestenci, nevidinæiæi), akik karËcsony Òs vÖzkereszt közt jönnek csapatostul, kisgyermek,

gyerekfejű madËr, vagy sÖró madËr alakjËban,26 Òs egyes alakvËltozataik szÒlvihart, jÒgesőt hoznak. Rokon

lÒnyek a bolgËr macarno, macirno,27 a szlovÒn, macedón, szerb, bolgËr nav, navi, navije, navje, mavje.

ZivatardÒmon vonËsaik mellett mindeme lÒnyek tipikus kereszteletlen dÒmonok is: kereszteletlen gyerekek

lelkÒből lesznek, Òs mint ilyenek raboljËk //–// //„//elvËltjËk//―// //–// a keresztsÒgben mÒg nem rÒszesült

19LËsd mindezekről rÒszletesebben: Pócs 1997a, 33//–//36 Òs bibliogrËfiËjËt. A legfontosabb szakirodalomból nÒhËny: Rohde 1925, 246//–

//249; Lecouteux 1987a, 233//–//248; PentikÎinen 1968. 20Candrea 1944, IV. 115; Wlislocki 1896, 60//–//62; MoldovËn 1897, 173//–//175. 21Vlachos 1971, 235//–//236; ZeÓeviæ1985, 125; Liungmann 1938, II. 614. 22Blum//–//Blum 1970, 96//–//97; Waschnitius 1912, 22. 23Vlachos 1971, 241. 24Pamfile 1916, 161. 25Schneeweiss 1961, 11. 26ZeÓeviæ1981, 123//–//125, 165//–//166; Schneeweiss 1961, 5//–//6; Bo¹koviæ//–//Stulli 1953, 338; Georgieva 1985, 102//–//103. 27Strausz 1897, 173//–//174.


az ördög


újszülötteket; mËsrÒszt szülő nőket, gyermekËgyasokat bËntalmaznak, egyúttal //–// legalËbbis a nav, navi

dÒmoncsoport tagjai //–// a felnőtt halottak lelkÒnek is túlvilËgra kÖsÒrői. A bolgËr nav dÒmon szülÒsben meghalt

asszonyból lett dÒmon, aki az apró termetű, kereszteletlen gyerekekből lett navi (t. sz.) csapatËt vezeti, amelyek

kis csipogó, anyjukat kereső madËrkÒnt is megjelennek.28 E lÒnyek gyermekËgyas dÒmon szerepe szinte logikus

fejlemÒnye újszülötteket rabló kereszteletlen dÒmon mivoltuknak (mËshonnan is tudunk hasonló fejlődÒsről),

psychopompos szerepük viszont a //„//kereszteletlen//―//-sÒgük előtti, vagyis keresztÒnysÒg előtti archaikus //–//

ez esetben közös ószlËv //–// halotti vonËsaik maradvËnya. E dÒmonikus lÒlekcsapatok leggyakoribb megjelenÒsi

idejÒt, a karËcsonyi tizenkettedet (ami egyben a legsötÒtebb ÒjszakËk halotti ideje Òs mËsfajta dÒmonoknak is

kedvelt időszaka az emberi vilËg meglËtogatËsËra) a görögöknÒl, szerbeknÒl, horvËtoknËl kereszteletlen

napoknak, kereszteletlen hÒtnek nevezik.29 Ennek az elnevezÒsnek mËs kapcsolatai is vannak e dÒmonvilËggal.

AlËbb mÒg majd röviden megemlÖtjük a kereszteletlenek werwolf-kapcsolatait. Itt erről csak annnyit, hogy van

egy werwolf-vonËsokkal rendelkező dÒmoncsoport, a BalkËn-szerte ismert karakondzuli/kallikancaroi; e lÒnyek

egyik jellemzője az, hogy a kereszteletlen napokon, kereszteletlen hÒten született emberekből lesznek, halËluk

utËn.30 A kereszteletlen hÒt, mint a stËtus nÒlküli halottak (kereszteletlenek) emberek közti megjelenlÒsÒnek,

tÒrfoglalËsËnak hete, mËr eleve //„//stËtusnÒlkülisÒggel//―// ruhËzza fel az ekkor születetteket: ilyenkor ember

nem születhet, csak //–// mËr születÒsbeli adottsËgainËl fogva is //–// stËtus nÒlküli egyÒn, akiből törtvÒnyszerűen

vËlik //„//kereszteletlen dÒmon//―//.

Nyugat felÒ (Ausztria, SvËjc, SzlovÒnia, DÒl-NÒmetorszËg) tekintve sok rokon vonËsa van az ugyanebben az

időszakban az emberek közt megjelenő Wilde Jagd, Wütendes Heer szÒlviharban, zivatarban szËguldó halotti

csapatainak, amelyet esetleg a volt germËn viharisten, Odin vezet.31 A rossz halottak sokfÒle vËltozata: ördög

Ëltal űzött lÒlek, bukott angyalok, gonosz lelkek között gyakran talËlkozunk kimondottan kereszteletlen

gyermekek //–// pÒldËul holló alakban vonuló //–// lÒlekcsapataival is. Ezek ÒlÒn gyakorta női dÒmonok

vonulnak, vagy a germËn mitológia olyan istennőszerű alakjai, mint Perchta, Holda, Holle, vagy a tündÒrszerű

svËjci Frau Zelti/Saelde.32 A gyereklelkek keresztelőÒrt sÖrnak; az anyËk felismerik közöttük sajËt halott

gyermekeiket Òs vÒgrehajtjËk (az idevonatkozó mondËk szerint) a kvËzi-keresztelőt.33 Ezek a dÒmonikus

csapatok is ragadnak el Òlőket //–// köztük kereszteletlen gyermekeket (illetve lelküket) //–// maguk közÒ.

Emellett betegsÒget, halËlt hoznak az emberre; különösen a szülő nőkre Òs a kereszteletlen újszülöttekre

veszÒlyesek. Magukhoz ragadjËk a kereszteletlen csecsemő lelkÒt; az hozzËjuk hasonló kereszteletlen dÒmonnË

vËlik.34 PÒldËul a Frau Holle //„//elragadottjaira//―// vonatkozó adatok szerint a jókból Glückskinder, a

rosszakból Wechselbalg (a magyar vËltott gyerek megfelelője) lesz. Mindemellett e dÒmonok ambivalens

jellege, vagyis a kËrokozËs mellett termÒkenysÒghozó aspektusuk minden esetben sokkal vilËgosabb, mint előbb

emlÖtett balkËni rokonaiknËl.

VÒgül emlÖtsük meg nem túl nagy szËmú magyar hiedelmünket, amelyek egy rÒszÒben közvetlen pËrhuzamokat

is ki lehet mutatni a fentiekkel.35 Hevesből, Borsodból sÖró gyermekcsapatokról tudunk, OrmËnsËgban, Szeged

környÒkÒn (ritkËbban mËs helyeken is) karËcsonyi, vagy karËcsony Òs vÖzkereszt közt megjelenő

//„//rosszak//―//-ról, akik sokszor kereszteletlen lelkekből lesznek, Òs mint ilyenek a kereszteletlen gyerekeket

//„//elvËltjËk//―//.36 Ezeknek zivatardÒmon jellemvonËsaik nemigen vannak, kivÒve a kalotaszegi Òs moldvai

adatokat: Itt a tisztËtalanok, kereszteletlenek illetve rosszak egyebek mellett a levegőben, felhőben jËrnak, Òs

mint Jankó Örja, a //„//nehÒz időket csinËljËk//―//,37 a moldvai tisztËtalanok rossz időt, jÒgverÒst hoznak a falu

hatËrËra.38

A kereszteletlenül meghaltak //„//dÒmonnË vËlËsi//―// folyamatai sok mËs vËltozatban is lezajlottak //–// nincs

terem ezek mindegyikÒt taglalni. Csak megemlÖtem a kereszteletlenek lidÒrcfÒnnyÒ, Òs/vagy kincsőrző

szellemmÒ vËlËsËnak39 Európa-szerte //–// nËlunk is //–// ismert tendenciËjËt. Egy mËsfajta //–// de szintÒn

tipikus, többfelÒ egymËstól függetlenül lezajlott //–// integrËlódËsi folyamatot jeleznek a kereszteletlen dÒmonok

28Filipoviæ1969; Marinov 1914, 218//–//219; Vakarelski 1969, 236; Schneeweiss 1961; ZeÓeviæ1981, 125; Liungmann 1937//–//1938,

618//–//619. 29ZeÓeviæ1981, 163//–//165. 30RÒszletesebben, pÒldËkkal kifejtve //–// Òs az irodalommal //–// lËsd Pócs 1986a, 195//–//198. 31DÒlnÒmet, osztrËk, szlovÒn: Waschnitius 1913; Meisen 1935; Kuret 1975. 32Liungmann 1937//–//1938, II. 618//–//648. 33Rumpf 1973, 119//–//129. 34A werwolf//–//kereszteletlen kapcsolatok bonyolult problematikËjËba itt most nincs terem belemenni. A werwolf magyar//–//balkËni kapcsolatairól kicsit bővebben Örtam 1986-os tanulmËnyomban: Pócs 1986a, 195//–//198. 3535 WlislockinÒ 1893, 116, 210; mÒg tovËbbi adatok: Pócs 1986a, 203//–//204; NÒphit ArchÖvum //„//Rosszak, tisztËtalanok//―// csoport 15

adata. 36Jankó 1891, 277. 37Seres 1994. 38Jankó 1891; NÒphit ArchÖvum: //„//Kincsőrző szellem//―// Òs //„//LidÒrcfÒny//―// csoportok. 39Róheim 1925, 130//–//131.


az ördög


werwolf-kapcsolatai. A dÒmonikus werwolf //–// különösen DÒlkelet-Európa jellegzetes farkaskÖsÒrtet alakja //–

// kÒtfÒlekÒppen //„//keletkezik//―//: vagy olyan emberből, aki ÒletÒben werwolf volt, vagyis farkassË (kutyËvË,

vadkannË stb.) tudott vËltozni; vagy pedig kereszteletlenül meghalt gyermekből. Ez utóbbira különösen a

BalkËnról vannak pÒldËink. Itt a werwolf mint törvÒnyen kÖvüli/stËtus nÒlküli Ëtmeneti lÒny (aki, erősen

leegyszerűsÖtve, azÒrt nem tagja az Òlők tËrsadalmËnak, mert fÒlig Ëllat, fÒlig ember) törvÒnyszerűen lesz

stËtusnÒlküli halottË. A werwolfhiedelmek-nek van mÒg egy tÒnyezője, ami ezt a feltÒtelezett integrËlódËst

segÖtette. A stËtusnÒlküli werwolf jellegeztesen bizonyos Ëtmeneti időkben //–// az emberi idő

//„//szüneteiben//―// //–// aktivizËlódik; ugyanazokban a halotti időkszakokban, amikor a periodikus visszajËrók

illetve a //„//kereszteletlen dÒmonok//―// //–// ez bizonyËra elősegÖtette a hiedelmek összefonódËsËt. A BalkËnon

az Ògitestfaló //–// a nap- Òs holdfogyatkozËst okozó //–// werwolf is azonosul a kereszteletlenekkel: itt az

emberfarkas dÒmonikus vËltozata, Òs/vagy a kereszteletlen gyerekek //„//eszik//―// a holdat vagy napot (amely

kapcsolatra mËr Róheim is //–// magyar vonatkozËsban is //–// rËmutatott).40

Menjünk kicsit vissza a kereszteletlen dÒmonok előzmÒnyeire, korai //„//pogËny vËltozataira//―//. A

kereszteletlenek mint rossz időt hozó, föld felett, levegőben, viharfelhőben csapatosan szËguldózó

zivatardÒmonok, a //„//rossz halottak//―// nagyon egyetemes elkÒpzelÒsei. Egyfajta archaikus földi, pontosabban

föld Òs Òg közötti túlvilËgelkÒpzelÒsről is szó van itt. Az, hogy a halottak egy föld feletti, föld közeli rÒgióban, a

szÒlben, viharban, felhőben, vonulnak, szËguldanak, repülnek, Moszyñski szerint minden indoeurópai nÒp rÒgi

mitológiËjËnak sajËtja lehetett. Valóban, Európa ókorËból germËn, szlËv, görög adatok egyarËnt vallanak erre.41

A kÒső antik, kora keresztÒny szinkretisztikus dÒmonvilËg is ezt a teret nÒpesÖtette be;42 az egyhËzatyËk (sőt, mËr

az ÚjszövetsÒg) utalËsai bősÒgesek fejünk felett röpködő dÒmonseregekre.43 Ehhez vegyük hozzË mÒg azt az

elkÒpzelÒst, hogy a zivatart, rossz időt dÒmonok okozzËk //–// ez is ËltalËnos nÒzet volt, az ókor filozófusaitól az

egyhËzatyËkon Ët a kÒső közÒpkori egyhËzi demonológiËig.44 A zivatardÒmonoktól (amelyek termÒszetesen

időközben a keresztÒny SËtËnnal azonosultak) óvó rÖtusoknak gazdag antik Òs keresztÒny fegyvertËra ismert; a

közÒpkori egyhËz benedikciót mondó, exorcizËló papjainak egyik legfontosabb feladata volt a zivatart, jÒgverÒst

hozó dÒmonok, ördögök Ëtkokkal, ËldËsokkal Òs szentsÒgekkel, körmenetekkel vagy az oltËriszentsÒggel való

tËvoltartËsa, elűzÒse.45

De miÒrt kaptak zivatardÒmon-szerepet a kereszteletlenek? A csapatosan viharban vonuló, vagy szËguldó

kereszteletlen dÒmonok mintegy termÒszetes helyükön vannak a viharfelhőkben: mind az //„//eredeti//―//, mind a

keresztÒny ördöggÒ vËlt időjËrËsdÒmonoknak ez volt az Ëllandó tartózkodËsi helyük, hiszen itt, a felhőben,

esőben, szÒlben //„//nyilvËnult meg//―// az időjËrËs. MËsrÒszről ez Òppen az hely, ahol a kereszteletlenek Òs mËs

stËtusnÒlküliek //„//Ëtmenetileg//―// tartózkodtak. Itt bolyongtak vagy vonultak, szËguldoztak csapatosan a

minden európai nÒp pogËny múltjËból ismert időszakos visszajËrók, velük az előbb emlÖtett balkËni

kereszteletlen dÒmonok Òs germËn rokonaik is.46 Így hËt nem lËtszik vÒletlennek a kereszteletlen dÒmonok

sokfÒle vihardÒmon-megnyilvËnulËsa, sőt, mÒg pontosabb talËn úgy fogalmazni, hogy a visszajËró halottak

időjËrËsdÒmon-szerepe eredeti, elsődleges tulajdonsËguk lehet, amit mÒg egy ilyen kÒsei keresztÒny

//„//leËgazËs//―// mint a kereszteletlenek //–// is adaptËlt többÒ-kevÒsbÒ. A közÒpkor folyamËn e kereszteletlen

lelkekkÒ lett vihardÒmonok egy rÒsze //–// bizonyËra mËsodlagosan //–// az emberisÒgre csakis a rossz idő

csapËsait hozó //„//rossz//―// halottË lett, de mint emlÖtettem, ez a közössÒget óvó őrzőszellem-szerep is rÒgóta

sajËtja a zivatardÒmon-halottaknak. MËr az ógörög adatokból is ismert (pÒldËul HÒsziodoszból), Òs az újkorig

leginkËbb a BalkËnon Òs keleti szlËv nÒpeknÒl maradt fenn. A 20. szËzadi hiedelmekben gyakorta jelennek meg

e vihardÒmonok a sajËt közössÒg felhővezető lelkeikÒnt: termÒkenysÒget hoznak falujuk, nemzetsÒgük szËmËra,

miközben harcban Ëllnak a szomszÒd falu, nemzetsÒg jÒgesővel pusztÖtó felhővezetőivel. Mindez a kÒt szomszÒd

közössÒg őrzőszellemei közti csatËk (hiedelemmondËiban) nyilvËnul meg.47

A visszatÒrő halottak, vihardÒmonok, kereszteletlenek csapatai //–// mint emlÖtettük fentebb //–// Òlőket is

magukkal ragadtak, akik (//„//lÒlekben//―//) hozzËjuk csatlakozva ideiglenes vagy vÒgleges halËlt haltak. Az

//„//ideiglenes halËl//―// voltakÒppen a (túlvilËgi tudËsba való) beavatËs egy fajtËja, Ögy van ez akkor is, amikor

kereszteletlen lelkek elragadËsËról van szó. A keresztÒnysÒg előtti hiedelem-vËltozatok szerint bizonyos, vihart

szabËlyozni tudó varËzslók avatódnak be a felhővezető lelkek Ëltal; a keresztÒny vËltozatok pedig kereszteletlen

gyermekek elragadËsËra vonatkoznak. Ezek szerint a kereszteletlen halottak magukkal ragadjËk a hozzËjuk

hasonlóan stËtus nÒlküli Òlőket, akik a keresztsÒg keresztÒny ÒrtelmezÒse szerint is kvËzi-halottak. Így lesznek a

40Rohde 1925, I. 248//–//249; Moszyñski 1929, 651//–//653. 41Hart 1988, 89//–//135. 42/ / 43Franz 1909, II. 24//–//26. 44Franz 1909, I. 17//–//25. 45Uo. 38//–//39, 105//–//111. 46Franz 1909, II. 19. 47E csatËkról lËsd alËbb, a varËzslókkal kapcsolatban megadott irodalomban.


az ördög


karËcsony Òs vÖzkereszt közt születettekből lËtók, tudósok, varËzslók, vagy a negatÖv oldalon: rosszindulatú

dÒmonok, mint a fent emlÖtett karakondzuli, vagy pedig a stËtus nÒlküli halottak sajËtos vËltozatai: vËltott

gyerekek.

TehËt a vËltott gyerek hiedelemkomplexuma nagyjËban-egÒszÒben ide tartozik. LeginkËbb Òs eredendően ezek a

csapatosan visszajËró, Òvfordulós halottak, a velük össszefonódott //„//kereszteletlenek//―//, illetve a

kereszteletlenekből lett //„//rossz dÒmonok//―// vËltjËk el a meg nem keresztelt gyerekeket, őtőlük óvjËk

különböző rendszabËlyok keresztelő előtt az újszülöttet. MËsrÒszt: a kereszteletlenek ördögivÒ vËlËsËnak

tendenciËja következtÒben az ördög vËltja el a kereszteletlen újszülöttet, illetve az ördögÒ lesz a vËltott gyerek.

Hasonló okokból a kereszteletlen lelkek Ëltal elragadott/beavatott varËzslók is az ördög cimborËivË,

szövetsÒgeseivÒ lesznek a közÒpkori (rÒszben egyhËzi eredetű) ördögszövetsÒg-mondËk garabonciËshoz, vagy

ºolomonarhoz, fahrende Schülerhez fűződő vËltozataiban. 48

Ami ezeket a varËzslókat illeti, ők a többi európai nÒp hiedelmeiből //–// sőt olykor mÒg rituËlis gyakorlatËból is

//–// ismert kvËzi-samanisztikus varËzslók szÒl- illetve zivatardÒmonokkal (olykor viharistenekkel) kapcsolatot

tartó tÖpusai. A felhővezető lelkek, vihardÒmonok e kontextusban a varËzslók őrzőszellemei, segÖtőszellemei. A

varËzslókat ők avatjËk be, ők ragadjËk el zivatarral, mennydörgÒssel kÖsÒrt //„//lÒlekcsatËikra//―// a

viharfelhőkbe, mediËtori tevÒkenysÒgük tehËt Òppen az előbb Òrintett viharfelhő-túlvilËgon zajlik. E varËzslók

legfontosabb tÖpusai a balkËni zmej/zmaj, tovËbbË a zduhaÓegyik (szÒlvarËzsló) tÖpusa, a keleti szlËv chmurnik,

p³anetnyk, ob³ocznik; a magyar tËltosnak is van idetartozó tÖpusa, csakúgy, mint a mondËk mögül

kikövetkeztethető garanbonciËs-alaknak.49 E varËzslók kvËzisamanisztikus lÒkekcsatËiról szóló hiedelemmondai

tudósÖtËsokban az ambivalens halottak pozitÖv Òs negatÖv aspektusa a szembenËlló szomszÒd varËzslók csatËiban

jelenik meg: itt a sajËt varËzsló patrónusai a közössÒg jó halottai/zivatardÒmonai, a tËmadó

szomszÒdok/idegenek pedig vagy maguk az ellensÒges halottak, vagy az Ëltaluk patronËlt szomszÒd varËzsló. Az

idegen, //„//rossz//―//, a falu hatËrËt jÒggel elverő halottak sorËban megjelennek a balkËni nÒpek kereszteletlen

dÒmonai is.

Az //„//időcsinËlËs//―// gondolata mËr a görögöktől ismert, sőt, a zivatardÒmonokkal kapcsolatot tartó varËzslók

első európai adatai valószÖnűleg szintÒn a görögöktől szËrmaznak: ők voltak nephodióktai (’felhővezető’)50 nevű

varËzslók, akikkel mÒg 5//–//7. szËzadi keresztÒny szerzők (sőt törvÒnyek, rendeletek) is foglalkoztak: vajon

valóban tudnak-e dÒmonaik segÖtsÒgÒvel villËmot, esőt okozni.51 A közÒpkor idővarËzslókkal foglalkozó

szerzői52 közül emlÖtsük meg mÒg Agobard lyoni püspököt, aki 820-ban kikelt azok ellen, akik azt hiszik, hogy

vannak emberek, akik vihart, jÒgverÒst, tudnak okozni, Òs ennek kapcsËn Ör a tempestarii nevű varËzslókról, akik

felhőhajón [!] viszik el a szomszÒd közössÒgtől lopott gabonËt.53 MËs közÒpkori egyhËzi forrËsok is emlÖtik e

varËzslókat tempestariikÒnt, tempestatum ductorkÒnt (‘időjËrËsszabËlyozó’), Òs (mËr) kapcsolatba hozzËk őket

//–// nem vÒletlenül //–// a kereszteletlen lelkekkel is.54

A közÒpkor folyamËn termÒszetesen a keresztÒny SËtËn vette Ët a //„//nÒpi//―// dÒmonok szerepÒt. 400-tól

vannak mËr adatok az ördög segÖtsÒgÒvel vÒgzett idővarËzslËsra, ami azutËn vÒgigkÖsÒri a közÒpkort.55 A kÒső

közÒpkorra teret nyert az a nÒzet, hogy az ördöggel kötött szövetsÒg rÒvÒn hatalmat lehet nyerni az időjËrËs

felett:56 ezzel nyilvËnvalóan összefügg a zivatardÒmonok //„//keresztÒnyiesülÒsÒnek//―//: //„//ördöggÒ

vËlËsËnak//―// folyamata is, Òs e folyamat a boszorkËnyra (akinek alakjËval most nem foglalkozunk) Òs a fent

emlÖtett kvËzi-samanisztikus varËzslókra, illetve az ő megÖtÒlÒsükre egyarËnt hatËssal lehetett. A szÒllelkekkel,

zivatardÒmonokkal mediËtori kapcsolatot tartó varËzslók igen könnyen ördögi reputËciót nyerhettek. E folyamat

eredmÒnye a mËr emlÖtett ördögi varËzslók, a garabonciËs, solomonËr mondakincsÒnek kialakulËsa a kora

újkorban.

Az egyhËzi nÒzetek Òppúgy az ördögi oldalra soroljËk a varËzslókat, mint a velük kapcsolatot tartó viharlelkeket

illetve kereszteletleneket //–// a viharűző benedikciókat mondó papok a viharhozó ördög cimborËikÒnt veszik fel

velük a harcot; pedig hËt ezek a varËzslók eredendően a jó, esőt hozó halottak szövetsÒgesei voltak. A

kereszteletlen lelkeknek Òs a varËzslóknak ez a fajta kapcsolata az alapja azoknak az elterjedt hiedelmeknek,

hogy a varËzslók a kereszteletlen gyerekekből lesznek, illetve nÒmely garabonciËs-hiedelem szerint az

48LËsd az ördögszövetsÒges varËzslók mondai figurËiról: Kretzenbacher 1968a; Pócs 1988b. 49E varËzslók rÒszletes bemutatËsËt Òs legfontosabb irodalmËt lËsd Pócs 1997a, 7. fejezet. 50Franz 1909, II. 28. 51Uo.; Soldan//–//Heppe 1911, I. 85. 52Flint 1991, 109//–//113; Franz 1909, II. 28//–//29. 53Soldan//–//Heppe 1911, 185. 54Franz 1909, II. 30//–//31. 55Soldan//–//Heppe 1911, I. 130; Franz 1909, II. 35//–//36. 56Uo. 33.57 Kretzenbacher 1968a.


az ördög


ördögszövetsÒget kötő varËzslók ezeknek a gonosz viharlelkeknek adtËk el magukat. PÒldËul egy kalotaszegi

adat szerint a kereszteletlenekből lett //„//rosszak//―// őrzik a kincset, amihez az jut, aki //„//eladta magËt a

rosszaknak.//―// Az archaikus pogËny vonËsokat magukba integrËlt kereszteletlen lelkek újra //–// vagy mÒg

mindig //–// //„//nÒpi//―// dÒmonok is tehËt igen sokszor.

Ami az integrËlódËsi folyamatok itt emlÖtett fő vonalËt, a zivatardÒmonok kereszteletlen lelkekkÒ

//„//vËlËsËt//―//, illetve a kereszteletlenek keresztÒny alakjËnak //„//pogËny//―// dÒmonokkal való azonosulËsËt

illeti, úgy lËtszik, hogy a kereszteletlenekre vonatkozó egyhËzi nÒzetek egÒsz EurópËban mÒg eleven nÒpi

hiedelemrendszereket talËltak //–// olyan keresztÒnysÒg előtti mitológiËkat, amelyekbe bizonyos ismerős

pontokon könnyen integrËlódhattak. MiÒrt voltak mËr ismerősek ezek a pontok?

ValószÖnűleg azÒrt, mert az egyhËzi dogmËk vagy vÒlekedÒsek mËr megszületÒsük pillanatËban is ehhez az

//„//előd//―//-rendszerhez igazodtak, vËltozó alakulËsuk folyamatËban onnan töltekeztek fel új meg új

mozzanatokkal. Egyszóval, a hatËs, alkalmazkodËs, az integrËció kölcsönös volt. Az európai keresztÒnysÒg nagy

mÒrtÒkben egy indoeurópai, illetve a különböző európai nÒpek kulturËjËnak jegyeit viselő keresztÒnysÒg volt. A

keresztÒnysÒg előtti magyar kultúra viszont bizonyos mÒrtÒkig idegen lehetett az itt talËlt nÒpek kultúrËjËtól,

idegenek voltak a nÒpi kultúrËk keresztÒnysÒgbe integrËlódott vonËsai is. A //„//kereszteletlenek//―// hiedelmei

jellegezetesen a keresztÒny hagyomËnyok rÒvÒn, azok közvetÖtÒsÒvel lettek a magyar nÒphit rÒszeivÒ, amelyek

mögül nËlunk hiËnyzott a profËn/nÒpi/pogËny hËttÒr, az ismerős pontok, tehËt a sokszoros oda-visszahatËs

lehetősÒge. A nÒpi kultúra, a magyar nÒphit rÒszÒvÒ ez esetben a szlËv, germËn Òs egyÒb indoeurópai

hagyomËnyokhoz kÒpest sovËnynak tetsző, tisztËbban keresztÒny nÒzetek lettek. A magyar nÒphitnek ez a

területe //–// talËn ez okból //–// szomszÒdaink gazdag dÒmonvilËgËhoz kÒpest kissÒ szegÒnyesnek tetszik.


5. fejezet - Sors, bábák, boszorkányok. Archaikus sorsképzetek Közép- és Kelet-Európa hiedelemrendszereiben1

TanulmËnyomban mindenekelőtt olyan mitikus lÒnyekről lesz szó, amelyek megszabjËk az ember sorsËt,

pontosabban sorsËnak egyik legfontosabb vonatkozËsËt: azt, hogy mikor Òs hogyan fog meghalni. VËltozatos

hiedelemalakok töltik be ezt a funkciót a különböző európai nÒpek újkori hiedelemrendszereiben. Ezek lehetnek

elsődlegesen //„//sorslÒnyek//―//: sorsistennők, sorsasszonyok, amelyek eredendően bizonyos sorskÒpzetekkel //–

// gyakran sorslÒlek-kÒpzetekkel //–// kapcsolatban //„//keletkeztek//―//; mËsrÒszt olyan hiedelemalakok,

amelyek úgy lËtszik, mËsodlagosan vettÒk fel e szerepeket. Ilyen mËsodlagos sorslÒnyek e tanulmËny központi

alakjai: a magyar bËbaboszorkËny Òs sorsasszony-boszorkËny is. A sors kijelölÒse elsősorban születÒskor

törtÒnik, mËsodsorban bizonyos Òlethelyzetekben: az Ëtmenet ritusainak //„//beavatËsi//―// szituËcióiban. Lesz

szó a sors kijelölÒsÒnek olyan módozatairól is, amelyek sorslÒnyektől függetlenül is lÒteznek: ezek pÒldËul a

születÒsi jegyek (a //„//születÒs Ëltali kivËlasztottsËg//―//).

A dolgozatban vizsgËlt sorslÒnyek Òs sorskÒpzetek egy olyan rendszert adnak ki, amely egyelőre nem minden

kapcsolódËsi pontjËn vilËgos, de a jelensÒgek kontextusËnak bizonyos törvÒnyszerűsÒgei, az összefüggÒsek

durvËbb szËlai nagyjËból megrajzolódnak. Úgy tűnik, olyan archaikus-egyetemes sajËtsËgokról van szó,

amelyek Európa több nÒpÒnek hiedelemrendszerÒre, illetve archaikus, keresztÒnysÒg előtti/melletti

//„//pogËny//―// mitológiËjËra jellemzőek. Ebben a rendszerben megvan a maga logikus helye a magyar

sorshiedelmeknek, illetve az európai sorslÒnyek magyar megfelelőinek is. Magyar vonatkozËsban nemigen

beszÒlhetünk par excellence sorslÒnyekről: inkËbb csak olyan //„//mËsodlagos//―// lÒnyek sorËról, kapcsolatairól,

amelyek sorsasszony vonËsokat mutatnak, Òs egy boszorkËny//–//tündÒr//–// bËba//–//sorsasszony//–//werwolf//–

//Ëllatok ura szintagmatikus tengelyen helyezkednek el. MegkÖsÒrlem megkeresni e magyar hiedelmek közÒp- Òs

kelet-európai kontextusËt, anÒlkül hogy eredetük, törtÒneti kapcsolataik konkrÒt kÒrdÒseire //–// egy ilyen irËnyú,

mÒlyebben szËntó vizsgËlat hÖjËn //–// kitÒrhetnÒk.

NÒzzük meg először egÒszen röviden, mi a helyzet Európa azon nÒpeinÒl, ahol //„//vannak//―// sorslÒnyek. Az

újkorban is az Òlő nÒphit rÒszÒt kÒpező sorsmeghatËrozó mitikus alakokkal EurópËnak főleg a keleti rÒszÒn

talËlkozunk. Ilyenek a bolgËr urisnici, orisnici; a szerb Òs horvËt usude, sudnice, suðenice, sujenice; romËn ursoi,

ursitoare; görög moira; albËn fati, fatite, fatije, ora; balti laume, laime.2 E sorsasszonyok fő szerepe a gyermek

sorsËt születÒsekor meghatËrozni. Különösen az ortodox BalkËn e lÒnyei az újkorban is kultuszban, vagy

legalËbbis Ëldozatokban rÒszesülnek a szülÒs utËni harmadik ÒjszakËn, az újszülött sorsËra vonatkozó kedvező

döntÒs ÒrdekÒben. HËzassËgkötÒskor is kaphattak a következő Òletszakasz kimenetelÒt meghatËrozó szerepet,

lehettek halËlhÖrnökök Òs pszükhopomposzok is. Nyugat-EurópËban kevÒsbÒ az Òlő nÒphit alakjai, de törtÒneti

adatok nyelvÒszeti emlÒkekre vonatkozóan itt is vannak, elsősorban germËnoknËl. A közÒpkori ÖrËsos forrËsok

(Edda) hËrom nornËjËnak kÒsőbbi megfelelői a weird nővÒrek3 (szintÒn hËrman, a közÒpkori AngliËban pÒldËul),

illetve szlËv területekbe beÒkelt volt nÒmet nyelvszigeteken, pÒldËul a szlovÒniai Gottschee-ban: Schöpferlein.4

EffÒle mitikus lÒnyeknek //–// mint ez köztudott //–// az ÖrËsos emlÒkekkel rendelkező ókori európai mitológiËk

mindegyikÒben volt szerepük (görög moirËk, római Fatus, Fata, Fatae Òs Parcae stb.5) ezek egy rÒsze a

keresztÒnysÒgbe Ëgyazódva ma is Òl, mint ItËliËban a hËrom Fate/Fada alakjai, vagy a görög moirËk. A

sorslÒnyek neve sokszor vall a sorselrendelő funkcióra: a moira szó eredeti jelentÒse pÒldËul ‘osztËlyrÒsz’, a

latin/olasz Fata (‘aki szólt’) a fari (‘mondani’) igÒvel kapcsolatos (a vizsgËlt összes európai

hiedelemrendszerben fontos szerepe van a sors //„//kimondËsËnak//―//, megnevezÒsÒnek: fatum = ‘ami ki lett

1A tanulmËny 2001-ben megjelent cikkemmel (Pócs 2001a) azonos, apró stilËris, helyesÖrËsi vËltoztatËsoktól eltekintve . Egyik benne felvetett kÒrdÒsről: a //„//születÒs Ëltali kivËlasztottsËg/"/ werwolf-hiedelmekkel kapcsolatos vonatkozËsairól azóta jóval terjedelmesebben

Örtam sajtó alatt levő munkËmban (Pócs 2002a), de az itt röviden kifejtettek lÒnyege nem módosult. 2AlbËn: Hahn 1854; bolgËr: Marinov 1914, 170//–//173; Georgieva 1983, 137//–//145; Strausz 1897, 260//–//261; macedón: Petreska 2001; szerb Òs horvËt: Krauss 1886; Ðorðevic 1953; szlovÒn: Kelemina 1930, 194//–//195; romËn: MoldovËn 1897, 172, Muºlea-BØrlea 1970, 207;

gottschee-i nyelvsziget: Wolfram 1955; görög: Lawson 1910, 121//–//141; görög-macedón: Abbot 1903, 125//–//126; litvËn: Veckenstedt

1883, II. 94//–//102. A legfontosabb ËltalËnos összefoglalËs Rolf BrednichÒ, aki több tanulmËny utËn egy terjedelmes kötetben közölte összefoglalóan az európai sorsmonda-tÖpusokat Òs orszËgonkÒnt a sorsasszony-hiedelmeket, összefoglalóan egÒsz Kelet-EurópËról: Brednich

1964, 1967. 3GermËn: Gehl 1939; Lid 1946; Jones//–//Pennick 1998, 180. 4Wolfram 1955.

Sors, bËbËk, boszorkËnyok.

Archaikus sorskÒpzetek KözÒp- Òs

Kelet-Európa hiedelemrendszereiben


mondva’).5 Az újkori KözÒp- Òs Nyugat-EurópËban, ahol nincsenek mËr Òlő sorslÒnyek, a különböző folklór-

emlÒkekben jelenik meg a hËrom sorsasszony, hËrom sorstündÒr, egyÒb sorsasszonyvonËsokkal rendelkező

tündÒrek mesei, legendai alakjai, vagy a hËrom szent aszszony keresztÒnyiesÖtett vËltozatai.6 A sorsasszonyokra

oly jellemző hËrmas ÖtÒlet vezÒrmotÖvuma egy Európa-szerte igen elterjedt rËolvasËstÖpusnak, a nÒmet nevÒn

//„//Dreifrauensegen//―//-nek.7 IdÒzzük ennek egy Òrdekes magyar vËltozatËt, mÒgpedig egy ló nehÒz vizelÒsÒt

gyógyÖtó őcsÒnyi szöveget (Tolna megyÒből; a szöveg mondËsa közben eleven bütök nevű, egy húzËsra kibomló

csomót kötnek Òs oldanak hËromszor):

Uram JÒzus, segÖts meg!

OrbËn vize mellett

HËrom szűz lËny vala,

Egyik ódi,

MËsik köti,

A harmadik hugyËt eregeti

Ennek a lónak.8

A közÒpkori-újkori Európa keresztÒny mitológiËval pËrhuzamosan tovËbbÒlő sorslÒnyei ritkËn tisztËn Òs csakis

sorslÒnyek, Òs ez lehet eredeti tulajdonsËguk is, lehet mËsodlagosan //„//kapott//―// jellemvonËsuk. E tÒren igen

különbözőek a különböző gyökerű sorsasszonyok, de most nem tÒmËnk e sokfelÒ Ëgazó gyökerek

vÒgigkövetÒse. Feltűnő az is, hogy a sorslÒnyek milyen sok igen rÒgi, talËn a //„//kezdetektől//―// hozzËjuk

tartozó jellemvonËst is őriznek, sok archaikus tËrsulËst hoztak magukkal a keresztÒny Európa közÒpkorËba,

újkorËba is. Ilyenek a sorsasszonyok Ëllatok ura vonËsai; vagy a BalkËnon sok helyütt (albËnoknËl, görögöknÒl,

bolgËroknËl) tapasztalható, a csalËdot, törzset, falut patronËló őrzőszellem szerepük. Utóbbi lehetett eredeti

sajËtsËguk is, hiszen sokszor kialakulËsukat is őrzőszellemekhez vezetik vissza.9 MËsrÒszt kapcsolatba kerültek

keresztÒnysÒg előtti mitológiËk születÒs/szülÒs-istennőivel, //„//mitikus bËbËkkal//―//, vagy egyenesen tőlük

szËrmaznak, Òs ennek rÒvÒn vËltak egyÒni őrzőszellemekkÒ. Meg kell e kontextusban emlÖtenünk a szlËv

Rod/Ro®(d)anica istennőt, akinek kultuszËra mÒg közÒpkori adatok is vannak, a görög Artemisz, AphroditÒ, a

thrËk Bendisz, római Diana, Lucina alakjËt, a római Carmenta nevű hËrom szülÒsistennőt (Carmentis,

Antevorta, Postvorta); a germËn dÖsirt, akik a születÒs női vÒdőszellemei, a szülő nők segÖtői voltak (a

//„//kÒsőbbi//―// nornËk voltakÒppen a dÖsir speciËlis formËi). Több vonatkozËsban (görög, germËn, kelta)

kimutattËk a sorslÒnyek mÒg tËgabb kapcsolatËt a Magna Mater tÖpusú khthonikus istennőkkel (a görög moirËk

ilyen //„//ősÒnek//―// köszönhető mai napig meglÒvő halottkÖsÒrő szerepük, Artemisszel, Bendisszel való

kapcsolatuknak a //„//fonËs//―// motÖvuma). NyilvËnvaló köze volt a pËrkËknak mÒg a közÒpkori EurópËban is a

kelta-római Matrae/Matronae kultuszËval, ők is kaptak a MatronËkÒhoz hasonló ÒtelËldozatokat. Az Alpok

vidÒkÒnek újkori hiedelemrendszereiben is vannak kettős kötődÒsű, khthonikus sorsistennőszerű

hiedelemlÒnyek (Selige Frauen, Bele ®ene, PerchtËk, Holda stb.), akiknek mint a visszajËró halottak vezetőinek

Òs/vagy a jövő Òvi termÒs biztosÖtóinak Ëldozatot adnak a tÒli napforduló idejÒn. Hasonló kapcsolatok a

Baltikumban is kimutathatók: Laima //„//fonó//―// termÒkenysÒgistennőből lett a hËrom laima.10 Artemis Òs

Diana alakjËt azÒrt kell kiemelni a sorsistennőkkel vagy sorsasszonyokkal fuzionËló feltÒtelezett (szülÒssegÖtő,

termÒkenysÒgistennő stb.) ősök közt, mert az ő alakjuk közvetÖtett bizonyos őrzőszellem Òs Ëllatok úrnője

vonËsokat a közÒpkori-újkori balkËni Òs itËliai (sorsasszony-, tündÒr- Òs boszorkËny-) hiedelmek felÒ. Lutz

Röhrich kutatËsaiból tudjuk, hogy az Ëllatok ura kÒpzetek az ókori, majd közÒpkori EurópËban Artemis, kÒsőbb

Diana kultuszËban is jelen voltak, ennek rÒvÒn szÒpen kirajzolódnak a Diana //–// boszorkËny //–// Ëllatok ura//–

// sorsistennő kapcsolatok az Alpok vidÒkÒn Òs a BalkËnon.11 Mindemellett az egÒsz BalkËnon //–// halvËnyan

5Köves-Zulauf 1995, 49//–//50 . 6A HËrom MËria illetve hËrom női szent sorsasszonyokkal kapcsolatos vonatkozËsairól a nÒmet hagyomËnyokban lËsd: Thoman 1986. 7A görög moirËk szerepÒről a mesÒben: Megas 1863. A //„//Dreifrauensegen//―// európai múltjËról, kapcsolatairól: Ohrdt 1928/29; ő közli a rËolvasËs egy 5. szËzadi emlÒkÒt Bordeaux-i Marcellus receptkönyvÒből: //„//Tres virgines in medio mari mensam marmoream positam

habebant; duae torquebant, una retorquebat/"/. 8Pócs 1985-1986, II. 518, a //„//HËrom gyógyÖtó asszony//―// tÖpusban (Csalog 1941, 275. nyomËn) 9A moirËk törzsi/csalËdi őrzőszellem szerepÒről: Lawson 288. Őrzőszellem, kÖsÒrőlÒlek kapcsolatok kimutathatók az albËn Òs orosz

anyagban is. 10A szlËv sorsasszonyokat ËltalËban igen kÒsői (közÒpkori) kÒpződmÒnynek tartjËk, a moirËk, pËrkËk hatËsËra, fő ősük a szülÒsistennő. Legutóbb BÖró MËria, előtte mËr Nicole Belmont kapcsolatba hozta az antik moirËkat, pËrkËkat Aphrodite/Venus ill. Lucina szülÒsistennő

alakjËval. Brednich 1964, 163; Belmont 1971, 160//–//180; Dieterich 1965, 1//–//90; Nilsson 1916//–//1919, 122//–//130; Liungmann

1937/38, II.590//–//592; BÖró 1994. 11Röhrich 1959. LËsd a kÒpzet európai vonatkozËsairól, BËrkËnyi [Voigt] 1961; Schmidt 1952, Paulson 1964.





MagyarorszËgon (a szÒpasszonnyal kapcsolatban) is //–// ismertek a sorslÒnyek tündÒrekbe olvadt alakjai is.12 A

neolatin nyelvterületeken a sorslÒnyek kelta-római Matronae-kultusszal Òs római nimfahatËsokkal való

ötvöződÒsÒből szintÒn tündÒrszerű lÒnyek jöttek lÒtre (dominae bonae mulieres, bonnes dames közÒpkori adatai

elsősorban FranciaorszËgban).13 Hogy Nyugat-EurópËban a sorsassonyok/sorsistennők tündÒrekkel való fúziója

rÒgi lehet, az is bizonyÖtja, hogy a latin Fatus/Fata nÒvből ered a francia tündÒrek fÒe terminusa.

A helyzet termÒszetesen jóval bonyolultabb e nÒhËny futólag emlÖtett szËrmazËsi vonalnËl Òs kapcsolatnËl;

minden nÒpnek, kultúrËnak megvolt a maga sajËtos sorsasszony-törtÒnete. Mindez ma mËr teljes terjedelmÒben

kibogozhatatlan, nem is szËndÒkunk itt most kibogozni, pusztËn nÒhËny pÒlda felvillantËsËval nÒhËny //–//

Európa több területÒn, nÒpÒnÒl úgy lËtszik meglehetősen hasonló //–// tendenciËra rËmutatni, mintegy a

tËjÒkozódËsi pontok kijelölÒse cÒljËból, az alËbbiakban kicsit rÒszletesebben vizsgËlni kÖvËnt magyar, illetve

közÒp-Òs kelet-európai jelensÒgek elhelyezÒsÒhez. MÒg annyit jegyeznÒk meg a //„//szËrmazËsi vonalakról//―//:

feltűnő, hogy a születÒskor meghatËrozott sors kÒpzete meglehetősen keresztÒnysÒgidegen; igen nagy a nem

keresztÒny, illetve keresztÒnysÒg előtti kÒpzetek //–// Òs sorslÒnyek //–// fennmaradËsËnak foka a keresztÒny

Európa közÒpkorËban-újkorËban. A modern közÒp-Òs kelet-európai hiedelemrendszerekben a sorsasszonyok

kontextusËban a nem keresztÒny hiedelemalakok nagy kavalkËdja mellett alig-alig van keresztÒny vagy

//„//keresztÒnyiesÖtett//―// mitikus alak, szemmel lËthatóan kevÒssÒ volt a keresztÒny mitológiËknak olyan lÒnye,

aki a sorslÒny-szerepet felvehette volna.

NÒzzük meg röviden, mi a helyzet BalkËnon, ahol vannak //„//tiszta//―// sorslÒnyek is, noha nem hiËnyoznak a

magyar nÒphitre jellemző //„//mËsodlagosabb//―// tündÒr//–// boszorkËny//–//sorsasszony stb. kapcsolatok sem.

A legújabbkori hiedelmek szerint a sorsasszonyok a harmadik ÒjszakËn hËrmas, ritkËbban kettes, hetes,

tizenkettes csapatokban jönnek, tËvoli mËsvilËgukról, sokszor a vilËg vÒgÒről. A görögöknÒl, bolgËroknËl ezek

fonó nők; gyakran hËrom különböző korú nő, akik az emberi Òletkorokat testesÖtik meg. Az újszülött fekhelye

fölött vagy körülötte Ëllnak lËthatatlanul, mËskor fehÒr lepelben, vagy tündÒri csillogËsban jelennek meg. Mint a

jó Òs rossz sors megtestesÖtői, sorban ÖtÒletet mondanak a gyermek sorsa felől, a harmadik sorsasszony szava

lesz a döntő. Legtöbb esetben egyikük hirtelen, korai halËlt, a mËsikuk hosszú, szÒp Òletet jósol, a harmadik

pedig kimondja a döntő szót a kÒt előző ÖtÒlet összefoglalËsakÒppen. (Vagy a romËnoknËl: egyik Òlete hosszËt

hatËrozza meg, mËsik szerencsÒt hoz, harmadik szerencsÒtlensÒget.) Mintegy szavazËskÒnt megjelenÖtett

divinËcióról van szó (egyik magyar adatunk szerint is: //„//voksoltak//―//; a ‘sorsvetÒs’ jelentÒssel kapcsolatos

romËn ursitoare, urisnica terminológia is utal erre a vonatkozËsra). A görögök Òs bolgËrok sorsasszonyai

//„//felÖrjËk//―// a gyerek homlokËra a sorsot. Áldozatul az újszülött fejÒhez Òtelt-italt kÒszÖtenek (mÒzet,

kenyeret, vizet, romËnoknËl kenyeret, sót, tömjÒnt, bort, esetleg Òdes kËsËt).

Legtöbb sorsasszony-adatunk az ÖtÒlet kimondËsËról Òs kihallgatËsËról szóló monda: egy-egy tÖpus a

kedvezőtlen sorsról, a csecsemő korai halËlËról, illetve hËromfÒle halËlnemről szól: a hËrom asszony arra

//„//szavaz//―//, hogy hogyan, mi Ëltal fog a (többnyire fiú-) gyermek meghalni: Ëllattól (ló, farkas), vagy

hËborúban, tűztől, akasztófËn, kútba fullad stb. A hËrmas halËl leggyakoribb vËltozatai: vÖzbefulladËs//–//tűz (

fegyver)//–//Ëllat ( farkas, ló), vagy vÖz//–//tűz//–//akasztófa. A mondaszüzsÒk következő mozzanata ËltalËban

az, hogy valaki kihallgatja a sorsról szavazó asszonyokat, majd megpróbËljËk elhËrÖtani a kinyilatkoztatott

sorsot (pÒldËul a megjövendölt vÖzbefúlËst a kút lefödÒsÒvel), de sikertelenül: a sors betelik.14

A hËrmas halËl Európa nagy rÒszÒn ismert mondai toposzËnak az a nevezetessÒge, hogy egy archaikus

indoeurópai mitologÒmËra utal, legalËbbis ezt feltÒtelezi Donald Ward15 Òs mËs DumÒzil-követők, akik a

dumÒzili hËrom funkció megfelelÒseit kerestÒk az újkori kelet-európai folklórban. Eszerint a hËrom sors

eredetileg hËromfÒle emberËldozat a hËrom funkció isteneinek (l. jog, törvÒny, szuverenitËs: akasztËs; 2. hadi

funkció: fegyver Ëltali halËl; 3. termÒkenysÒg: vÖzbefullasztËs). Ward e feltÒtelezÒsben germËn, görög, Ör, római

emlÒkekre tËmaszkodik. A germËn emlÒkek (pontosabban Tacitus leÖrËsa a germËnokról) egy kÒsőbbi fejlődÒsi

fokra is utalnak, amennyiben az emberËldozatból a hËrom funkciónak megfelelő vÒtsÒgek büntetÒse lesz

(pÒldËul Ëllamellenes vÒtsÒgek: akasztËs; szexuËlis bűnökÒrt, tolvajlËsÒrt: vÖzbeölÒs, vagy elevenen elföldelÒs).

Çrdekes egybecsengÒs ezzel a feltÒtelezÒssel: Moroz szerint újkori bolgËr folklórszövegekből megfejthető, hogy

a vÖzbefulladËs szövegmotÖvuma valamikori vÖzidÒmonoknak adott Ëldozatra utal, ami viszont mËsrÒszről

12A balkËni Òs magyar tündÒrekről rÒszletesen lËsd, Pócs 1986a. E tanulmËnyban //–// tündÒrekkel való kapcsolataik miatt //–// a közÒp- Òs

kelet-európai sorsasszonyokról is adok egy vËzlatos ËttekintÒst: Pócs 1986a, 209//–//210. 13Brednich 1964; Nilsson 1916//–//1919, 122//–//130. 14Az idevonatkozó mintegy tÖz mondatÖpust összefoglalja Brednich 1969 szlËv vonatkozËsban; az összes kelet-európai mondatÖpust lËsd

Brednich 1964, 1967. A //„//hËrmas halËl//―// tÖpust lËsd Thompson 1957, 55//–//56, //„//Unfavorable prophesies//―// között, M341.2.4. szËm. 15Ward 1970. A hËrmas halËl motÖvuma mËs folklórkontextusból is ismert, mesÒből, mondËból, balladËból, maga DumÒzil Òs mËsok is vizsgËltËk ezeket. PÒldËul a //„//hËrmas út//―// mesÒben, mondËban, DumÒzil 1969; ballada a hËrom halËlról, Talley 1970.





Ro®anica fentemlÖtett szülÒsistennővel (a bolgËr sorsaszszonyok egyik //„//elődjÒvel//―//) is kapcsolatba

hozható.16

Ami a sorsasszonyok mËs Ëtmeneti rÖtusokban betöltött szerepÒt illeti, az egÒsz BalkËnon ËltalËnos lÒlekkÖsÒrő

funkció mellett megemlÖtendő, hogy a bolgËroknËl lakodalom napjËn is megjelennek a narecsnicËk, az ifjú fÒrj

halËlËnak körülmÒnyeit ekkor hatËrozzËk meg.17 RomËn adataink szerint szerelmi varËzslËshoz, illetve a fiatal

nő pËrjËnak kivËlasztËsËhoz a sorsasszonyok segÖtsÒgÒt kÒrik, Òs a szülÒs harmadik ÒjszakËjËn szokËsos Ëldozati

Òteleket ÖgÒrik neki.18

NÒzzük meg ezek utËn, mi a helyzet a magyarsËg hagyomËnyaiban. Mint mondtam, sorsasszonyok //„//tiszta//―//

formËjukban lÒnyegÒben nem lÒteznek a magyar nÒphitben. A tündÒr//–//sorsasszony kapcsolatok azonban

nËlunk is tisztËn kivehetők; a sorsasszonyok hiedelmei vagy boszorkËnyos/negatÖv, vagy tündÒri/pozitÖv

aspektusban vannak jelen a magyar adatokban. Az a jó//–//rossz oppozÖció, amit nËlunk sokszor a tündÒr Òs a

boszorkËny testesÖt meg,19 megfelel a sorsasszonyok sok helyütt kimutatható jó Òs/vagy rossz őrzőszellem

szerepÒnek. Vannak olyan dÒl-magyarorszËgi adataink //–// KËlmËny gyűjtÒsÒből illetve //„//Boldogasszony//―//-

tanulmËnyËból //–// ahol a tündÒr (szÒpasszony) Òs a boszorkËny szinte egy jó születÒsistennő //–// rossz

születÒsistennő pËroskÒnt jelenik meg. KËlmËny Òs követői ezt a szÒpasszony-alakot hoztËk a feltÒtelezett

pogËny magyar szülÒsistennő alakjËval kapcsolatba. Az bizonyos, hogy a dÒlalföldi folklórból leÖrt lÒnyeknek20

van valamifÒle //„//pogËny//―// születÒsistennő jellege: a Szülőboldogasszony segÖti a szülő nőket mint

//„//mitikus bËba//―//, a szÒpasszony//–//nagyboldogasszony kettősÒben pedig a szülő nő befolyËsËÒrt (sorsËnak

alakulËsËÒrt?) versengő erők Ëllnak szemben. Mindkettejük azt akarja, hogy az ő ËgyËban szülessÒk meg a

gyermek. Ha a szÒpasszony ËgyËban születik, az egyenlő azzal, hogy nagy foggal jön vilËgra: Òs ha a fogËt ki

nem törik, elraboljËk a rosszak.21 Erre az alternatÖvËra mÒg alËbb, a foggal születÒssel kapcsolatban visszatÒrünk,

most csak annyit, hogy ez is arra vall, hogy itt valamifÒle //„//valódi//―// //–// Òs úgy lËtszik balkËni

kapcsolatokkal rendelkező //–// sorsaszszony/mitikus bËba jellemvonËsnak vagyunk tanúi. (Ami a pogËny

magyar születÒsistennő feltÒtelezÒsÒt illeti, ezek az adatok Òs a balkËni kapcsolatok nem bizonyÖtjËk, de nem is

cËfoljËk lÒtÒt.)

Ezek a vonËsok megjelennek a gyÒr szËmú magyar sorsmondËkban is. Ezek jellemző módon csak egy-kÒt

esetben (magyar-romËn vegyes lakossËgú helyeken, a nyelvterület keleti rÒszÒn) szerepeltetnek sorsasszonyt.

Çlő emberek, jósok, betÒvedő öregasszony, cigËnyasszony (esetleg angyal, galambok), jövendölik meg //–//

mintegy demitizËlt sorsasszonykÒnt //–// születÒskor a gyerek jövőjÒt. Ez mindenesetre egy autentikus magyar

sorsasszonykÒpzet //„//hiËnyËra//―// vall. A születÒskor vËratlanul megjelenő lÒny az asztalon hagyott Òtelekből

(ez a sorsasszonyoknak adott Ëldozat magyar hiedelemkontextusban ÒrtelmetlennÒ vËlt megfelelője lehet), vagy

vÖzből, illetve a csillagok ËllËsËból jósolja meg a gyermek sorsËt: vÖzbe fog fulladni, illetőleg kútban leli vÒgÒt,

villËmcsapËs okozza halËlËt, gyilkos lesz. A megjósolt sorsot hiËba igyekeznek elkerülni (pÒldËul a kúttól való

óvËsËval, a kút lefedÒsÒvel), az beteljesedik.22 NÒzzünk meg nÒhËny pÒldËt:

MÒg akkor törtÒnt, amikor a faluba katonËkat szoktak bekvËrtÒlyozni, hogy Simon JózsefÒknËl

kisgyerek született. Az Òdesanya sokËig vajúdott, s a pitvarban ismÒtelten megjelent egy

katona, s azt kÒrdezte, hogy megszületett-e mËr a kisgyerek. Mikor mËr harmadszor is

kÒrdezte, mÒg nem született meg, Òs ezt meg is mondtËk neki, mire ő azt mondta, hogy baj,

nagy baj, hogy mÒg nem született meg a kicsi. Mikor aztËn vÒgül is megszületett a kisgyerek,

a katona azt mondta nekik, hogy tudjËk meg, hogy a kisgyerek kútba fog halni //–// mert a

katona tudta, hogy ha egy bizonyos időre nem születik meg a gyerek, kútba fog meghalni.

Nagyon vigyËztak a gyerekre, hogy a jóslat be ne teljesedjÒk, s mÒg a kút fölÒ is deszkatetőt

tettek, hogy bele ne essen. Egyszer azonban iskolËs korËban fölmËszott a kútra. A korhadt

deszka beszakadt alatta Òs a gyerek a kútba fulladt.23

Valamelyik öregasszony vagy cigËnyasszony megjelenik a születÒs utËn, Òs ha ellensÒg

rosszat, ha hÖzelgő, jót jósol a gyereknek.24

16Moroz 1989, 145. 17Petreska 2001. 18Andreesco//–//Miereanu 1987. 19LËsd: Pócs 1986a 20LËsd: KËlmËny 1971 (1885). 21KËlmËny 1893, 235//–//246. 22Bihari A/I tÖpus, Bihari 1980a, 19. Az adatok a Magyar NÒphit ArchÖvum //„//Sors//―// csoportjËban (Magyar NÒphit TopogrËfia = MNT 15. kÒrdőÖv alapjËn). A kútbaesÒs/vÖzbefulladËs megjóslËsa gyakorlatilag az orszËg egÒsz területÒről ismert (14 adat), de soha nem

sorsasszonyhoz, hanem vËndor, cigËny, //„//egy asszony/"/, //„//valaki//―// jósolja meg a gyerek sorsËt. 23ZËmoly, FejÒr m., Magyar NÒphit TopogrËfia = MNT 15. kÒrdőÖvÒre adott vËlasz. 24Farkasfa, Vas m., MNT 15.





A gyerek születÒse utËn jósasszonyhoz mennek, aki megjósolja, hogyan hal meg.25

Közismert hit, hogy a csillagok ËllËsa szerint rossz órËban születő gyerek gyilkos lesz. A születÒs órËjËban a

csillagok ËllËsËt figyelő lÒny is megjelenik e fÒlig ember, fÒlig mitikus sorslÒny kontextusËban:

...egy vËndor jött a faluba egyszer Òs egy olyan hËzba ment be, ahol Òppen vajudott az

asszony. Kiment Òs felnÒzett az Ògre. Visszamenve mondta, ha lehet, egy fÒl órËra tartsa vissza

a szülÒst. Nem sikerült, jövendölte, hogy apagyilkos lesz a gyermek. Az lett!26

A sorsot megjósló lÒny szerepÒben megjelenik időnkÒnt egy fÒlig mitikus bËbaalak is:

RÒgen, ha Òjjel született a gyerek, kiment a bËba az udvarra, vagy az utcËra Òs megnÒzte a

csillagokat. Ilyenkor nÒha azt mondta, hogy bËrcsak most ne született volna.27

A jósló bËba alakja a sorsmeghatËrozó mitikus bËbËk földi kÒpviselője. Ahol ismerik a sorsasszonyok

hiedelemalakjait, pÒldËul a BalkËn nÒpeinÒl, ott a bËba mediËtori szerepet tölt be a sorsasszonyok Òs a csalËd

között. A sorsasszony-mondËkban Òs a rituËlÒt leÖró ÒlmÒnyelbeszÒlÒsekben az ÖtÒletet kihallgató Òs a szülők

szËmËra interpretËló szemÒly sokszor a bËba. A bolgËr gyakorlat szerint is //–// legalËbbis Strausz múlt szËzadi

adatai szerint //–// a praktizËló bËba kötelessÒge volt, hogy az urisnicËkat meglesse, Òs, ahogy Strausz Örja, a

jövendölÒst //„//mËsnap a gyermek szüleivel kellemes alakban közölje, amiÒrt is nÒhËny pÒnzdarabot kap//―//.28

Görög közlÒsekben is hangsúlyozzËk a bËba fontos szerepÒt a moirËk mellett. A macedón hagyomËnyokról Örja

Vesna Petreska,29 hogy itt az apai nagyanya, aki azelőtt a bËba szerepÒt is betöltötte, kÒszÖti el a

sorsasszonyoyknak ÒjszakËra adott ÒtelËldozatot, ő hallgatja ki a narecsnicËk jövendölÒsÒt Òs ő intÒzkedik

minden ezzel kapcsolatos ügyben. Ugyanitt a bËba bizonyos csecsemőt illetve asszonyt avató rÖtusoknak is aktÖv

közreműködője: ez voltakÒppen ËltalËnos európai hagyomËny. Nils Lid pÒldËul norvÒg anyagon tekinti Ët a

bËba//–//sorsasszony kapcsolatot, Òs leÖrja a bËba asszonyavatËsban jËtszott szerepÒt.30 NËlunk KËlmËny Örta le a

DÒl-Alföldről a bËba vezette avató rÖtust, amikor a szült nőnek elkÒszÖtett Ëgyat elfoglalni kÒszülő anya Òs a

bËba közt zajlik pËrbeszÒd arról, hogy az anya a //„//boldogasszony ËgyËba//―// megy.31

A bËba//–//sorsasszony kapcsolatoknak igen jellegzetes letÒtemÒnyese a magyar nÒphitben a bËbaboszorkËny,

aki tündÒr-vonËsokkal is rendelkezik (e tekintetben bele is illik a közÒp- Òs kelet-európai tündÒries

sorsasszonyok fent emlÖtett sorËba). Arra a kÒrdÒsre, hogy miÒrt bËba a boszorkËny (Òs miÒrt boszorkËny a

bËba), kÒzenfekvő vËlaszunk van. EgyrÒszt vilËgos, hogy a valósËgos bËbaszerep vonzotta magËhoz a falusi

tËrsadalmak belső feszültsÒgeit levezető, indukËló boszorkËnyvËdakat, elÒg ha itt a mÒg szËzadunkig elÒrő

magas csecsemő- Òs gyermekËgyi halandósËgra gondolunk. A szülÒs levezetÒse kockËzatos, kÒtÒlű; a bËbËknak

egyarËnt szerepük volt a szülÒsben Òs gyermekgyilkossËgokban (= születÒsszabËlyozËs), meddősÒg,

nőgyógyËszati bajok gyógyÖtËsËban, szexuËlis problÒmËk kezelÒsÒben, gyerekbetegsÒgek gyógyÖtËsËban,

//„//nemcsak kÒszÖtette az első fürösztővizet, hanem ott volt a haldokló mellett is, Òs gyakran ő mosdatta meg

utoljËra a halottat is. A közössÒgben a bËba volt az egyetlen, akinek a kezÒben megfÒrt egymËs mellett az Òlet Òs

a halËl, a tisztasËg Òs tisztËtalansËg, a szentsÒg (bËbakeresztsÒg) Òs a bűn (magzatelhajtËs)//―// //–// mint DeËky

Zita összefoglalja.32 Fontos a halvaszületettek megkeresztelÒse: a bËbËk elleni bÖrósËgi ügyekben a leggyakoribb

vËd volt a kora újkor EurópËjËban, hogy a gyerek kereszteletlenül halt meg.33 Blumenfeld-Kosinski Örja le a

bËbËk 15. szËzadtól kezdődő marginalizËlódËsi folyamatËt (a csËszËrmetszÒs levezetÒsÒben egyre nagyobb

szerephez jutó fÒrfiorvosok mellett), a csËszËrmetszÒs kockËzatos akciói kapcsËn a //„//jó//―// Òs //„//rossz//―//,

//„//szent//―// Òs //„//sËtËni//―// bËbËk polarizËciójËnak kialakulËsËt. KrËsz Lilla magyar vonatkozËsban Ör egy 18.

szËzadi per kapcsËn a bËbËk ambivalens tËrsadalmi helyzetÒről, kÒtarcúsËgËról, a //„//jó//―// Òs //„//gonosz//―//

bËba kettőssÒgÒnek hËtterÒről: Òlettel//–//halËllal kapcsolatos tevÒkenysÒge //„//az adott közössÒgen belül

ellentmondËsos Òrzelmeket vËlthatott ki. Különösen a komplikËciókkal jËró, vÒgzetes kimenetelű szülÒsek

esetÒben... rËsüthettÒk a boszorkËnysËg bÒlyegÒt... TudËsËt tiszteltÒk, elismertÒk, de ugyanakkor fÒltek is

tőle.//―//34 IsmervÒn a kora újkori MagyarorszËg falusi, kisvËrosi közössÒgeinek boszorkËnyvËd-indukËló belső

feszültsÒgeit, egÒszen termÒszetesnek lËtjuk mind azt, hogy a bËbËnak gyakorta tulajdonÖtanak rontó hatalmat,

mindpedig azt, hogy a bËbËk időnkÒnt boszorkËnyvËd alË kerülnek. A születÒssel kapcsolatos szerepük rÒvÒn

25Kaposfüred, Somogy m., MNT 15. 26TiszaszederkÒny, Borsod m. MNT 15. (Ugyanez a gyerek nagyanyjËval is, CigËnd, ZemplÒn m., MNT 15.) 27SajólËszlófalva, Borsod m. Manga JËnos gyűjtÒse, Ethnológiai AdattËr 420, 4. 28Strausz 1897, 260. 29Petreska 2002. 30Lid 1946. 31KËlmËny 1971, 335. 32DeËky 1994, 99//–//109, 11; egy rÒgebbi magyar összefoglalËs, WlislockinÒ 1893, 215//–//216. 33DeËky 1994, 92//–//98, 117//–//125; Blumenfeld//–//Kosinski 1990. 34KrËsz 2000, 333.





pedig sorsasszonyok vonËsai //–// akik egy mitikus szinten ugyanúgy Òlet//–//halËl urai, mint a földi bËbËk a való

Òletben //–// szintÒn termÒszetes módon integrËlódtak az alakjukat övező hiedelmekbe. Ez nyilvËn olyan

területen törtÒnhetett meg //–// pÒldËul valahol a BalkËnon //–// ahol mind a sorsasszony-, mind a

(bËba)boszorkËny-hiedelmek elevenek voltak. (Ugyanis termÒszetesen nemcsak a magyar, hanem a balkËni

boszorkËnynak is vannak mind bËba, mind tündÒr/sorsasszony-vonËsai, a magyar //„//bËbaboszorkËny//―// mint

sorslÒny tehËt sokfÒle, sokszintű közÒp- Òs kelet-európai pËrhuzammal Òs kapcsolattal rendelkezik.)

Hadd illusztrËljam itt a magyar bËbaboszorkËny alakjËt nÒhËny magyar boszorkËnyper-jegyzőkönyvekből

szËrmazó adattal. A perekben a bËbËknak tulajdonÖtott rontËsok a falusi közössÒgek nagyon is mindennapi

konfliktusaiban gyökereztek. VËrkonyi Ágnes, Kristóf Ildikó, Szenti Tibor35 foglalkoztak a kora újkori falusi,

mezővËrosi tËrsadalmak bËba-boszorkËnysËg ügyeivel, Òs mindnyËjuk kutatËsaiból kivilËglik, amit Szenti

összefoglalóan megËllapÖt a hódmezővËsËrhelyi bËba-perekkel kapcsolatban, mÒgpedig hogy a legfőbb

rontËsindukËló konliktus, illetve rontËsgyanút kivËltó ok a közössÒg rivalizËló bËbËi közti feszültsÒg, a bËba

fizetsÒge körüli huzavonËk, valamint az újszülött vagy a gyermekËgyas betegsÒge, halËla.36 Íme, egy tipikus

bËbakonfliktus egy SzÒkËcsnÒ nevű bËba ellen 1704-ben folytatott nagybËnyai perből. MËs bËbËt hÖvtak az

újszülötthöz az eddigi helyett, amit a rÒgi bËba Ögy kommentËl:

...olyanok a bËnyai asszonyok, hogy az bËbËt ottan-ottan vËltoztattyËk! MiÒrt hÖvtËl mËs

bËbËt? Abba a jó napba vagytok, ha mËst nem hÖvtËl volna, semmi nyavalyËd nem volna!37

Különösen a TiszËntúlon elterjedt nÒzet mai napig, mint Dömötör Tekla többször is rËmutat, hogy a bËbËkat

ËltalËban is boszorkËnynak tekintik, a boszorkËny minden helyileg honos hiedelem-attribútumËt tulajdonÖtjËk

nekik.38 MindazonËltal a bËbaboszorkËnyok ellen kevesebb pert folytattak, mint ezek utËn vËrnËnk; Szenti Tibor

szerint összesen (csak) negyvenet. De ez a szËm csak a hivatalosan boszorkËnyvËd alË került szemÒlyek

mennyisÒgÒt jelzi (a 90-es Òvek közepÒig nyilvËnossËgra került perekben). Mint Szenti is hangsúlyozza, a

//„//nÒp ennÒl jóval nagyobb szËmban tartotta őket boszorkËnynak...//―//39 A bËbaboszorkËnyok elleni vËdak

Szenti összefoglalËsËban (Òs sajËt tapasztalataink alapjËn is): a gyermekËgyas anya vagy újszülöttje megrontËsa:

gyerek //„//elvËltËsa//―//, anyatej elvÒtele, meddősÒg okozËsa. A rontËs törtÒnhet a szülő nő kezelÒse, a

gyermekËgyas ellËtËsa, vagy az újszülött fürösztÒse alkalmËval, a csecsemő vagy anya bËntalmazËsËval (hasËt

megcsipkedi, fejÒt fÒlrecsavarja stb.), vagy ÒszrevÒtlenül, amikor csak a vÒgeredmÒny nyilvËnvaló: a gyerek

nem szopik, szeme kifordul, szËja //„//bekulcsolódik//―//. A leggyakoribb vËd: a gyerekhalËl okozËsa40 (vö.

csecsemőhalandósËg születÒskor).

A bËbaboszorkËny a magyar Òjszakai boszorkËny egyik vËltozata,41 amely különböző csapËsokozó dÒmonikus

lÒnyek vonËsait sűrÖti magËba, esetünkben halotti/dÒmoni, valamint sorsasszony vonËsokat Òs egy földi bËba

jellemzőit. A kËrosultak Ëltal Òszlelt Òjszakai jelenÒsekben megjelenő boszorkËny nappali, emberi alakja igen

sokszor a falubeli bËba //–// a dÒmonikus bËba Ëltal bËntalmazott fÒl pedig szülő nő vagy gyermekËgyas anya,

akit hËzËban, ËgyËban Òjszakai dÒmonkÒnt tËmad meg. Sok köze van ennek a komplex bËbaboszorkËny alaknak

a gyermekËgyas dÒmonokhoz is, akik a szülő nőket, csecsemőket, gyermekËgyast kÖnozzËk. A boszorkËnysËg

//–// legalËbbis boszorkËnypereink korËban mÒg //–// termÒszetfölötti igazsËgszolgËltató rendszernek is lËtszik,

amelyet ËltalËban a halottak, emellett sokszor Òppen sorsasszonyszerű Òjszakai boszorkËnyok szankcionËlnak.

Ez utóbbiak között megjelenhet az Òjszakai lËtomËsokban a helyi bËba is. IdÒzzünk egy pÒldËt egy jellegzetes

bËbaboszorkËny-vËdra: az újszölött //„//elvËltËsËnak//―// megkÖsÒrlÒsÒre egy 1752-es marosvËsËrhelyi perből:

...gyermek Ëgyba feküvÒn, hallÒk zördülÒst s ki fordultam az fal felől s lËttam szemeimmel,

hogy az kÒrdÒsben forgó captiva Farkas BorbËra az Ëgy előtt Ëll s az gyermekemet meg is

fogta vala, hogy elvigye s Òn is megfogtam az gyermeket s nem engedtem s kiËltottam ...42

Vagy a csecsemő kÖnzËsa egy 1730-as tiszafüredi perből:

...az fatensnek vagj lett egj FiacskËja, ...a gyermek volt egy heti, a midőn VeresnÒ bËba a

fatenshez ment, szÒp egÒssÒges volt, Òs Òppen akkor szoptatta a fatens a Gyermeket, VeresnÒ

35R. VËrkonyi 1990; Kristóf 1998, 143//–//162; Szenti 1998. 36Szenti 1998, 582; összefoglalóan megvizsgËlja a KomËromi 1910, Schram 1970, 1982 Òs Reizner 1900-ban közölt bËbapereket . 37Balogh 2002. 38Dömötör 1981, 126//–//134. A bËbaboszorkËnyok hiedelem attribútumainak összefoglalËsa pÒldËul Szenti 1998, 559//–//564. 39Szenti 1994, 111. 40Szenti 1998, 564//–//571. 41A boszorkËny tÖpusairól lËsd: Pócs 1997a. 42KomËromy 1910, 543.





BËba el vitte a fatens karjËrúl a Gyermeket a szËjËt megh veregette, Òs az utËn soha sem

szopott, csak megh holt a Gyermek...43

A normËlis, hÒtköznapi bËbaboszorkËny-vËdaskodËsok kontextusËban is megjelenik a bËba mint a sors

kinyilatkoztatója, illetve a beteg gyermek ÒletkilËtËsainak megjövendölője. Szenti Tibor idÒzi emlÖtett

közlemÒnyÒben azokat az eseteket, amikor a bËbaboszorkËny ilyesfÒle kijelentÒseket tesz (az Ëltala frissen

megrontott gyermekkel kapcsolatban):

Az mËsodik gyerekünk mikor lőn, osztËn üdő mulvËn meghala Òs hallottam, hogy

megprófÒtËlta, hogy gyermekünk mind halva lenne. Az utËn is halva lőn gyermekünk.44

Vagy az 1728-as szegedi perben KökÒnynÒ bËbËról mondja egy tanú:

...hogy leËnykËjËval bËbËnak nem hÖvatta az fatens, mËs nÒgy esztendős leËnykËja fÒl tagjËt Òs

kezÒt az Ëlla alË húzta Òs oda menvÒn KökÒnynÒ, mondË: ennek úgy mond, csak koporsót

kÒszÖtsetek, mert meg fog halni, amint meg is holt.45

Adatainkból nyilvËnvaló, hogy az Òjszakai boszorkËny sorsasszony, illetőleg mitikus bËba vonËsai esetÒn a

tËrsadalmi szerep egy vele relevËns hiedelemszereppel tËrsult, ez teszi oly markËnssË a bËbaboszorkËny alakjËt.

NÒzzünk nÒhËny pÒldËt a boszorkËnyvËddal illetett bËbËkra, amint a perek Òjszakai jelenÒseiben, lËtomËsaiban

lÒpnek fel, mÒgpedig ËltalËban hËrmasËval megjelenő dÒmonikus lÒnyekkÒnt, Òs többÒ-kevÒsbÒ viselik a

gyermekËgynËl megjelenő sorsasszonyok egy-egy vonËsËt is.46 Egy fölsőbüki boszorkËnyper egyik

tanúvallomËsa szerint a gyermekËgyas anyËnak bËbaboszorkËnyok hËrmas csapata jelenik meg, akik halotti

vonËsaikat kihangsúlyozó fehÒr leplekben (fehÒr leples kÖsÒrtetkÒnt) ülnek az asztalnËl, mire eszÒbe jut

Ëldozatuknak, //„//hogy a Gyermek Ágyos Asszonyokat szoktËk az ollyasok kerülni...//―//47 Sokszor akkor is

követik a mitikus sÒmËt Òs hËrmasËval jönnek, amikor nappali fÒnyben csak egyetlen bËbavËdlottról tudnak a

vallomËst tevő tanúk. PÒldËul egy dunaföldvËri perjegyzőkönyv szerint:

Pentekre Virradora az baba kipiben az ajto sarkanal rajta ment harmad magaval az edgyik az

Labatis ki tekerte, ugy annyira hogy mostis az Csipej ki van fordulva.48

A boszorkËnyperekben gyakran megjelennek a //„//hËrmas ÖtÒlet//―// fent emlÖtett motÖvumai, hËrom

sorsasszonyszerű Òjszakai boszorkËny szËjËba adva. Ezek között gyakran lÒp fel a bËba is, netalËn mindhËrman

bËbËk. Ezek az Òjszakai sorsasszony-jelenÒsek követik a fent emlÖtett //„//valódi//―// sorsasszonyjelenetek

sÒmËjËt, de az aktuËlis boszorkËnysËg-ügyhöz igazÖtva, amennyiben a //„//sors//―// ËltalËban egy rontËssal

okozott baj. ÁltalËban hËrman hËromfÒle ÖtÒletet mondanak, úgy, hogy a jelenÒs egyik //–// többnyire a

harmadik //–// lÒnye sorskÒnt a rontËs valamely módozatËt jelenti be, mintegy rontËsra ÖtÒlik a kËrvallottat, Òs

sokszor azonnal vÒgre is hajtjËk a rontËst. Ebben a harmadik sorsasszony-alakban //–// akinek a szava döntő //–//

felismerik a boszorkËnyt, egy ismerős falubeli asszonyt, vagy esetleg jó Òs rossz boszorkËnykÒnt azonosÖtjËk

őket (emlÒkezzünk a mitikus jó//–//rossz pËrokra):

...mondotta hËrman vesztettÒk meg a gyermekÒt u.m. SzÒp GËbor, Nagy SimonnÒ Òs SőrÒs

IstvËnnÒ, ha egyik meggyógyÖtanË, a mËsik nem hagyja.49

A rontËsra ÖtÒlÒs mindig mint alternatÖva jelenik meg, hËromfÒle rossz, vagy kÒt rossz Òs egy jó közül

vËlasztódik ki a betelő sors:

Gyógyiccsuk meg szegÒnt... ne gyógyÖccsuk hanem igy vesszen hat hÒtig.50

Vagy hËrom kijelentÒs hallható: //„//öljük meg//―//, //„//ne öljük meg//―// Òs a harmadik: //„//csak öljük

meg//―//.51 Sokszor //–// noha hËrman jönnek //–// hiËnyzik a harmadik, az esetleges jó alternatÖva; ez a sors-ÖtÒlet

abszolút boszorkËnysËghoz adaptËlódott vËltozata:

43Schram 1970, I. 402, Füred, Heves m., 1730. 44Sós JËnosnÒ kolozsvËri bËba esete 1584-ben, KomËromy 1910, 38; Szenti 1998, 578. 45Reizner 1900, 4, 373; Szenti 1998, 578. 46Az Òjszakai rontËs, ezen belül a bËbËk jelenÒsei összefoglalóan: Pócs 1997a, 43//–//80. 47Schram 1970, II. 55. 48Uo. 458. 491747. december 5. Kunmadaras, SőrÒs IstvËnnÒ pere, Bessenyei 1997, 514. 501761, Gyula, Schram 1970, II. 173 511721, Esztergom, Schram 1970, I. 356.





LËttam, hogy DerecskeinÒvel SzegedinÒ egy Òjszaka rËmjöttek, s DerecskeinÒ mondja: toljuk

ki a szemit //–// úgymint a fatensnek //–// s SzegedinÒ pedig azt mondta: ne toljuk a szemit ki,

hanem a lËbËt tekerjük ki.52

MËskor nÒgyen Ëllnak a feje fölött Òs azt beszÒlik meg, hogy //„//hej igen szeretik ezek egymËst, vegyük el tőle a

felesÒgÒt//―//;53 Òs az is előfordul, hogy kilÒpnek szerepükből Òs engedÒkenyen visszavonjËk a rontËs-ÖtÒletet:

//„//de ne banchuk segenj oregh embert, vaj kj iambor ember ez.//―//54

Ezek az Òjszakai boszorkËnyok olykor az //„//eredeti//―// sorsasszony-kontextusban, a születÒsnÒl is

megjelennek. KasnÒ HorvËth Judit csornai bËba 1742-es perÒben ő Òs kÒt tËrsa megtanËcskozza a szülÒs előtt

Ëlló anya feje felett megrontËsËt:

...etszaka üdőn valamelj gonosz szemÒlyek hËrmon az hËzban menvÒn, es az gyermekit az

hasËbul ki vettik az oldalËn es edjik aszt mondotta, hogy vegyük ki az feje veleit, az mËsik

pedig hogy töltsük megh szapult hamuval, az harmadik pedigh inkËb tegyük vissza az

HasËban had hordozza az kurva, az utËnis megh ronthattyuk ha elő szüli.

VÒgül Ögy is törtÒnik: az asszony //–// a tanúvallomËsok szerint //–// meghal szülÒsben. 55

A hËrmas ÖtÒletek között megjelenik a fent ismertetett //„//hËrmas halËl//―// toposz: akasztËs, a fegyver vagy tűz

Ëltali halËl, Òs a vÖzbefojtËs, eredeti, nem //„//boszorkËnyosÖtott//―// formËjËban is. LËssunk erre egy pÒldËt, a

sorsasszony-boszorkËnyok szËjËból:

vigyük a zubogó alË s öllyük oda...

a toron teteibe s akasszuk oda...

vigyük a Gadnai [csűrÒhez] s hËnnyuk Ëltal rajta, s laptËzzunk vÒle.

TovËbbi boszorkËnyper-pÒldËk az akasztËshoz, mint sorsszabta halËlhoz szolgËlnak kiegÒszÖtő adalÒkokkal. Egy

1731-es nagybaromi, Sopron megyei boszorkËnyper dokumentumai szerint egy leËnyt Òjszakai lËtomËsËnak

boszorkËnyai fel akarnak akasztani, majd pedig betegËgyËn hagynak egy kötÒlhurkot, amelyet csalËdja a sors

túlvilËgi üzenetekÒnt Òrtelmez, Òs retteg, hogy leËnyuk majd valóban akasztËs Ëltal leli halËlËt.56 Barna ErzsÒbet

1742-es debreceni perÒnek jegyzőkönyve szerint egy boszorkËny //„//egy kis gyermeket... ÒjszakËnkÒnt nyargal,

arra is kÒszteti azt a gyermeket, hogy akassza fel magËt...//―//57 Ez a motÖvum egyidejűleg azt az //–// újkori

katolikus lakossËgunknËl //–// elterjedt nÒzetet is kÒpviseli, miszerint az ördög az uralma alatt tartott embert

(megszËllottat) öngyilkossËgra csËbÖtja (hogy Ögy nyerjen egy elkËrhozó lelket, aki halËla utËn is az övÒ):58 a sors

szavËból ördögi kÖsÒrtÒs lett, az ördög pedig sorslÒny-vonËsokkal gazdagodott. (Çrdekes, hogy ebben a

kontextusban mindig akasztËs Ëltali öngyilkossËgról van szó.) SzemÒlyes vallomËs is van az //„//ördög mint

sorslÒny//―// incselkedÒsÒről, mÒgpedig Orosz IstvËn önÒletÖrËsËban, amelyet BËlint SËndor tett közzÒ. Orosz

egyik lËtomËsËban az ördög sugallta kÒpek között a fenti, sorsszabta hËrom halËlból kettő is megjelenik:

...hajtott rajtam a sËtËny, hogy hËlójËba kerÖthessen… többször azt mondotta, hogy akasszam

fel magam. MÒg ha erdőn mentem keresztül, a fËt is megjelölte, hogy melyikre akasszam fel

magam. Ha folyóvÖz mellett mentem el, azt súgta a fülembe, hogy ugorjak bele, ha kút mellett

haladtam el, szinte azt súgta, ugorjak a kútba...59

A sorskÒnt kiszabott halËl mËsik fontos kontextusËt a beavatËsi hiedelmek Òs rÖtusok nyújtjËk, amelyekben a

sors mintegy a beavatËs vagy halËl alternatÖvËjakÒnt jelenik meg. Ezek egyik csoportja a tündÒrek Òs az

//„//Òjszakai//―//, dÒmonikus boszorkËny hiedelemrendszereiből ismerős (az egÒsz közelebbről vizsgËlt közÒp- Òs

dÒlkelet-európai területen). Ezeknek a halottakkal kapcsolatba hozható dÒmonikus lÒnyeknek jellemző sajËtsËga

(ËltalËnos európai hiedelmek szerint), hogy elragadjËk az Òlőket halotti mËsvilËgukra. A tÒr Òs idő duËlis

521723, Hencida, Bihar m., KomËromy 1910, 311. NÒhËny tovËbbi pÒlda: 1733, Kisköre, SugËr 1987, 140; 1714, DunaföldvËr, Tolna m.,

Schram 1970, II. 458. 531716, Gyula, Klaniczay//–//Kristóf//–//Pócs 1989, 115. 541618; Pozsony, Schram 1982, 240. 55Csorna, Sopron m., Schram 1970, II. 175. 56Schram 1970, II. 65. 57SzÒll 1892, 110. 58Közismert ördög-motÖvum mËr a reformËció idejÒn, lËsd: Alsheimer 1974. 59BËlint 1942, 87.





szerkezetÒre vonatkozó archaikus kÒpzeteknek megfelelően60 a halottak tere/ideje az Òlők szËmËra tabu, aki oda

jut, örökre ottmarad (vÒglegesen meghal), vagy visszajön, de a halotti lÒtből betegsÒgeket hoz magËval: sËnta,

bÒna, vak, megbolondul stb.61 Ezek a betegsÒgek mintegy a halotti tabuk megsÒrtőinek szankcióikÒnt jelennek

meg. PÒldËul a ielÒk (romËn tündÒrek) //„//a levegőbe ragadjËk azt, aki tËncolni lËtja őket, azt, aki rËlÒp arra a

helyre, ahol ők tËncolnak... azutËn leengedik, meghibbanva vagy az egÒsz ÒletÒre nyomorÒkkË tÒve.//―//62

A tabusÒrtőket //–// minden balkËni nÒp hiedelmeiben //–// sokszor hËrmasËval megjelenő sorsasszonyok vagy

sorsasszonyszerű tündÒrek szankcionËljËk. Egy mËsik romËn adat szerint pÒldËul ha valaki a ielÒk tËncËt

meghallja, azok hËrom körtËncot lejtenek körülötte, //„//elandalÖtjËk Ònekükkel//―//, majd hËromszoros Ëtkot

mondanak rË: //„//ne legyen Ëlma, menjen el az esze, ne talËljon orvossËgot többÒ//―//; elveszik a kezÒt lËbËt,

eltorzÖtjËk az arcËt.63 A tabuszegők büntetÒsÒre mindenkÒppen //–// effÒle sorslÒnyek megjelenÒse nÒlkül is //–//

bizonyos sorsszerűsÒg jellemző: ezek a betegsÒgek, balesetek mint a halottak terÒbe/idejÒbe jutottak

elkerülhetetlen sorsa jelennek meg. Különösen Ëll ez az elragadËs pozitÖv vËltozataira, amikor a halotti

tÒrbe/időbe jutók mintegy beavatódnak, tudËst szereznek a halottaktól.64 Ugyanez ÒrvÒnyes a halottak idejÒre: a

halotti idők tabusÒrtőit (tehËt pÒldËul aki ÒjfÒlkor, vagy karËcsony Òs vÖzkereszt között a halottak, tündÒrek

megjelenÒsi helyÒre megy) elragadjËk //–// ugyanúgy, mint a halotti időben fogantakat vagy születetteket. Az

elragadott meghal, megbetegÖtik, vagy //„//beavatódik//―//65 //–// mint erre mÒg alËbb, a születÒsi jegyek kapcsËn

visszatÒrünk. Amikor pÒldËul az előbb emlÖtett hËrom romËn sorsasszony-tündÒr a //„//körükbe lÒpő//―//

megkÖnzott ËldozatËnak csontjËt is kiszedi,66 akkor mËr a megkÖnzËs illetve szimbolikus halËl pozitÖv

alternatÖvËjËra, a beavatËsra kell gondolnunk.

A halËl/betegsÒg vagy beavatËs egy rendszerbeli alternatÖvËja Európa sok nÒpÒnek hiedelemrendszereiben

megjelenik ennek az archaikus tÒr/idő-szerkezetnek a kereteiben. Európa ún. samanisztikus varËzslóinak fontos

tÖpusai rendelkeznek a beavatËs effÒle mitikus jegyeivel. Ilyenek a tÒlközÒpen hazalËtogató halottakkal

mediËtori kapcsolatot fenntartó lËtók, akik a halotti terekben/időkben mint a halottak csapataiba elragadottak

avatódnak be, Òs tudËsuk a születÒs Òs halËl körüli dolgokra terjed ki.67

A magyar sorsasszony-boszorkËnyok adataiban is vagylagosan jelenik meg a beavatËs negatÖv Òs pozitÖv

aspektusa: a megkÖnzËs/betegsÒg/halËl Òs a beavatËs (ez esetben boszorkËnysËgba, boszorkËnytËrsasËgba). A

boszorkËnysËgba avatËs narratÖvjai arról szólnak, hogy az elragadottat megfenyegetik: ha nem Ëll közÒjük,

tönkreteszik, pÒldËul karóba húzzËk.68 Az elragadottak beavatËsa //–// mint a rontËshoz kÒpest alternatÖv

megoldËs //–// Òppen a hËrmasËval megjelenő sorsasszony-boszorkËnyok adataiban jelenik meg olykor

csontkiszedÒskÒnt690 (mint ezt a romËn sorsasszony-tündÒrekkel kapcsolatban is emlÖtettük az előbb). A hËrmas

ÖtÒlet egyik alternatÖvËja lehet az, hogy (halËl helyett) csontkiszedÒsre ÖtÒlik: A hËrom boszorkËny Ögy beszÒl

valakiről: //„//ez mi köztünk idegeny [tehËt mÒg nincs beavatva közÒjük] azÒrt szaggassuk el eőtet...//―// Erre jön

alternatÖvakÒnt a csontkiszedÒs: //„//...voksoltËk, hogy szedgyük ki az csontjËt...//―//70 Vagy: Vörös Ilona paksi

perÒben 71 a vËdlott kÒt boszorkËnytËrsËval tËncol a kömlődi halmon, Òs:

…egyiktöl közüllök, a FËtens hallotta mondani, fogjuk megh, Òs szedgyük ki a CsontyËt, de

harmadik, kit nem ismervÒn, ellent Ëlot mondvËn: Ne bËncsuk...

Diószegi Vilmos 20. szËzadi hiedelemadatot is közöl, ahol hËrom sosrsasszonyszerű boszorkËny működik közre

a tudós beavatËsËban.72 Olyan 18. szËzadi varËzslóadatot is tudunk emlÖteni, ahol vilËgos, hogy a sorsasszony-

boszorkËnyok (vagy tündÒrek?) Ëltali beavatËs tÒnyleges Òs valósËgos: a beavatott ËllatgyógyÖtó, Somogyi JËnos

60LËsd erről bővebben jelen kötet //„//TÒr Òs idő a nÒphitben//„// c. cikkÒt. 61LËsd erről pÒldËul Pócs 1986a, 216//–//222 Òs Pócs 1989a a tËltos közÒp- Òs dÒlkelet-európai adatait. 62Muºlea//–//BØrlea 1970, 213. 63Candrea 1944, 160. 64LËsd erről a tÒmËról jelen kötet //„//A magyar samanizmus…//―// c. tanulmËnyËt. 65LËsd erről rÒszletesen: Pócs 1986a, 216//–//220. 66Marienescu 1891, 3; rokon adatok: Pócs 1986a, 219 (vÖzkeresztkor a Wilde Jagd, PerchtËk útjËba kerülő embernek kampót vËgnak a

tÒrdÒbe). 67LËsd rÒszletesen: Pócs 1997a, 144//–//154, illetve jelen kötet //„//Magyar samanizmus…/"/ c. tanulmËnyËt. 68Tizenhat erre vonatkozó boszorkËnyper-adattal rendelkezünk. Pl. 1733, Csorna, Sopron m., Schram 1970. II. 97; 1676. Ulmic, Moson m.,

uo. 25. 69A feldarabolËs//–//csontkiszedÒs//–//felÒlesztÒs avatËsi motÖvuma az eurËzsiai sËmËnavatËs kontextusËból ismert, Eliade, 1957, 43//–//76.

Legújabb magyar összefoglalËsa, HoppËl 2000. 701739, HódmezővËsËrhely, Schram 1970, I. 254; hasonló, Fekete 1861, 165. 711741, Schram 1970, II. 488. 72Sós PÒter szigetközi tudós pËsztor //„//MÒg puhab korËban Doborgazon talËlkozott hËrom boszorkËnnyal. Hamar lefeküdt egy nagy hËrsfa

tövÒbe Òs úgy tett, mintha aludna. A boszorkËnyok körülËlltËk Òs az egyik a fejÒt, a mËsik a kezÒt, harmadik a lËbËt akarta kicsavarni..../"/ (Diószegi 1967, 44).





peresznyei gulyËs vilËgosan werwolf-varËzsló vonËsokat visel, lËtókÒpessÒget nyer beavatËsa rÒvÒn, mint ez

sejthető az ellene indÖtott 1743-as Sopron vËrmegyei boszorkËnyper jegyzőkönyvÒből:73

...egyszer Szent György nap ejtszakËn a Peresznyei Szőlő hegyen, a mint maga referËlta a

Fatensnek lËtta volna egy brËzdËbul, sok boszorkËnyoknak öszvö gyülekezÒsÒt, a kikkel egy

hordó bor Òs egy vörös tehÒn lett volna, mellyeket midőn el költöttÒk volna, a tehenet megint

tsontyaira ËllitottËk, Òs kender tsöppüvel meg töltöttÒk volna, melly boszorkËnyok közül egy

hozzË ment mondvËn, ezt meg köll ölnünk, a mËsik azt felelte volna, semmi közünk nintsen

hozzË, semmit sem tehetünk nÒki.

Itt a sorsasszony-boszorkËnyok döntÒse a csontokból Òletre keltÒs motÖvumËval együtt jelenik meg, ami talËn //–

// lÒvÒn werwolf-varËzslóról szó //–// nem vÒletlen. Ez a motÖvum: a levËgott vörös tehÒn fellakmËrozËsa, majd

az elfogyasztott Ëllat bőrÒnek csepüvel kitömÒse, (csontjaiból) Òletre keltÒse az eredetileg vadËszkultúrËkban

gyökerező, közÒp-Òs dÒlkelet-európai Ëllatok úrnője kÒpzet hozadÒka. A KaukËzustól KisËzsiËn Òs a BalkËnon Ët

az osztrËk-olasz-svËjci Alpokig mindenütt elterjedt monda rÒszekÒnt mindazon szellemlÒnyek (sorsasszonyok,

vagy tündÒrek) //„//beavatËsi//―// hiedelmeinek elterjedÒsi területÒt követi vÒgig, amely lÒnyek //„//Ëllatok

ura//―//-vonËsokkal is rendelkeznek, Òs egy lËtó, varËzsló beavatËsËnak kontextusËban jelennek meg. Egyúttal ez

a motÖvum az, amelynek alapjËn Carlo Ginzburg kapcsolatba hozta az ún. európai samanizmus letÒtemÒnyeseit

az őket beavató, Ëllatok ura vonËsokat viselő valamikori kisËzsiai, kaukËzusi //–// thrËk, irËni //–//

istennőalakokkal.74 Ilyen istennő nyomai KözÒp-Òs DÒlkelet-Európa több nÒpÒnek újkori hiedelmeiből is

ismertek. Çs ezzel ismÒt csak a sorsasszonyokkal kapcsolatban fentebb emlÖtett mitikus nőalakokhoz (az Alpok

vidÒkÒn: Seligen, Perchta, Billeweis) jutunk. Az Ëllatok ura kÒpzetek, mint fentebb emlÖtettük, az Òjszakai

boszorkËny hiedelemrendszereibe is bejutottak. Az itt emlÖtett werwolf/sorsasszony kontextus azonban

//„//eredetibb//―//-nek vÒlhető a hasonló boszorkËnyhiedelmeknÒl. A farkassË is vËltozni tudó Somogyi JËnos

lËtókÒpessÒgei összefüggÒsben vannak werwolf-adottsËgaival. Ennek rÒvÒn a werwolf-tulajdonsËgú európai

samanisztikus varËzslók nÒpes Òs sokËgú körÒbe tartozik, amely varËzslók mitikus kontextusËba //–// a

fentiekhez hasonló beavatËsi motÖvumok rÒvÒn //–// helyenkÒnt Òs időnkÒnt a sorsassszonyok is beletartoznak.

Úgy lËtszik, a sorsasszonyok nemcsak mondai, hanem valódi varËzslókat beavató rÖtusokban is helyet kaptak,

mint a varËzslók elhÖvó Òs beavató szellemei.75

A sorsasszonyok autentikus beavató szellem szerepÒre vall születÒskor varËzslósorsot meghatËrozó szerepük is.

EurópËban rÒgi kÒpzet ez: Burchard von Worms 1025-ből szËrmazó feljegyzÒse szerint a hËrom pËrka (hËrom

nő, //„//Parzen genannt//―//) a születendő gyermeket werwolffË teheti, 76 amit a fenti //„//halËl vagy beavatËs//―//

alternatÖvakÒnt Òrtelmezhetünk. Hogy hogyan, az újkori adatainkból lesz vilËgos:

A sorsasszonyok //–// Òs ezen keresztül a bËbaboszorkËnyok //–// mint beavató szellemek, úgy lËtszik, az ún.

//„//születÒs Ëltali kivËlasztottsËg//―//, vagyis a születÒsi jegyek rÒvÒn kapcsolódnak ide. Ugyanis a werwolf-

kÒpessÒgű varËzslók //„//jegyekkel//―// születnek. Az európai hiedelemrendszerekben e jegyek rÒszint a

születÒssel kapcsolatos anomËliËk, mint a burokban vagy a testre, nyakra csavarodott köldökzsinórral születÒs,

rÒszint az újszülött testÒnek szokvËnyostól eltÒrő sajËtsËgai, //„//többletei//―//, úgy mint foggal vagy hat ujjal,

//„//farokkal//―//, szőrösen stb. születni: ezek többnyire Ëllati Òs/vagy halotti/alvilËgias jegyek. A werwolf-

termÒszetű varËzslók jegyei tulajdonkÒppen //„//Ëllatember//―// Ëtmeneti lÒny mivoltukat, az emberi vilËgon

kÖvülisÒgüket, a naturËhoz tartozËsukat jelöli. A közÒpkori, kora újkori spanyol anyagot vizsgËló Delpeche is

hangsúlyozza e születÒsi jegyek khthonikus konnotËciójËt (anÒlkül hogy feltÒtlenül werwolfokhoz kötnÒ őket);

alvilËgi szörnyekkel asszociËljËk viselőjüket; a jelölt Òs jeltelen emberek a kultúra//–//natura oppozÖcióval

jellemezhetők.77

A sorsjelző, divinatorikus születÒsi jegyek az európai kultúrËkban (sőt az Európa rÒgmúltjËba bekapcsolódó

ókori keleti kultúrËkban, pÒldËul a babiloniaiknËl is) ËltalËban a szemÒlyes sorsra vonatkoznak, Òs kiemelt

jelentősÒge van a különleges, kiemelkedő szemÒlyisÒgek //–// kirËlyok, varËzslók //–// jeleinek.78 Európaszerte

legfontosabb születÒsi jel a burokban, MagyarorszËgon a foggal születÒs. A burokban születÒs elsősorban

pozitÖv jel: szerencsÒt, mËgikus vÒdelmet (golyótól, törvÒnytől), illetve lËtókÒpessÒget, varËzslósorsot jelent.79

731743, Sopron m. Schram 1970, II. 188-193. Werwolf-varËzsló, illetve //„//tündÒrvarËzsló//―// mibenlÒtÒről lËsd bővebben, Pócs 1997,

154//–//162, 187//–//188. 74Ginzburg 1990, //„//Knochen und HÎute//―// fejezet 75LËsd erről: Pócs 1986a, 222//–//235. 76Lea 1957. I. 186. 77Delpeche 1990, 1992. Ez utóbbi vÒlekedÒsek: 1992, 39//–//40. 78Delpeche 1990. Delpeche az indoeurópai //„//hËrom funkció//―// komplex jeleit vÒli együttesen lËtni e varËzsló- Òs kirËlyi jelekben (kard,

csillag, korona, szËrny, tüzes kiËramlËs, szőrössÒg stb.). 79LËsd a burok szerepÒről, illetve ËltalËban a születÒs jeleiről: Ploss 1884; TemesvËry 1899, 61; Anderson 1930/31; Bargheer 1930/31; Weiser-Aall 1960; Belmont 1971, 28030; Jakobson-Szeftel 1996.





Az európai //„//samanisztikus//―// varËzslók több újkori (werwolf-termÒszetű) tÖpusa burokban született.80 A

burokban születÒs szerencsÒt hozó, illetőleg varËzslóvË/lËtóvË tevő szerepe csak úgy ÒrvÒnyesül, ha a

megszËrÖtott burkot elteszik Òs amulettkÒnt hasznËljËk. MËgikus vÒdelmet nyújtó amulettkÒnt nËlunk is hasznËlt

volt, a 18. szËzadból több boszorkËnyper-adatunk van rË. Egy pÒlda: egy 1693-as debreceni boszorkËnyperben

esik róla szó, hogy //„//az incta asszony valamely Szent-Jóbi Török LukËcs nevű hajdúnak burkot adott, hogy a

golyóbis meg ne jËrnË//―//.81

A burokban születÒs sorsszerűsÒge nyilvËnvaló, a //„//beavatËs vagy halËl//―// alternatÖvËja is megfogható vele

kapcsolatban. Ami az avatËst illeti, az ún. werwolfvarËzslók burokban születÒsüknek köszönhetően kÒpesek

samanisztikus feladataikat betölteni:82 ők nem tËmadó, hanem //„//jó//―//, közössÒgüket vÒdő werwolfok. 18.

szËzadi svËjci, osztrËk varËzslóperek adatai szerint az anyamÒhből volt elrendelve, hogy az illető varËzsló a

//„//Seligen-nel jËrjon//―//, vagyis a halottak beavatottjakÒnt lËtói hivatËst töltsön be.83 A halottak mellett

istennőszerű mitikus lÒnyek is megjelennek a varËzslók beavatóikÒnt, Òs ezzel visszajutunk a sorsasszonyokhoz,

akikről Burchard von Worms Ört e kontextusban, valamint az //„//Ëllatok ura//―//-kÒpzetekkel kapcsolatban

emlÖtett mitikus nőkhöz, a Seligenhez, PerchtËkhoz Òs tËrsaikhoz.84

A //„//halËl-alternatÖvËt//―// illetően ËltalËnos nÒzet az egÒsz BalkËnon, hogy a burokban születettek halËluk utËn

rossz dÒmonnË vËlnak: legtöbbször mora (Òjszakai nyomËst okozó, tejet, esetlegesen vÒrt is szÖvó) dÒmonnË,

//„//holt boszorkËnnyË//―//, illetőleg vËmpÖrrË. A beavatËs//–//halËl alternatÖvËit jelzik a különböző szÖnű burkok

horvËt illetve romËn hiedelmei is, amennyiben a fenti werwolf-varËzslók (kresnik, a zduhaÓegyik tÖpusa stb.)

fehÒr burokban, a leendő mora, moroi, vËmpÖr vörös burokban születik. 85 (A lËbbal előre születÒs alternatÖvËi

hasonlóak, de kevÒssÒ elterjedtek.86)

A magyar nÒphitben legnagyobb szerepe a foggal születÒsnek van, a hozzË fűződő hiedelmek hasonló alternatÖv

pËrokba rendeződnek. NagyjËból ËltalËnos magyar hiedelem (a nyelvterület keleti rÒszÒn kisebb súllyal), hogy a

foggal született gyerek tËltos, tudós, garabonciËs, vagy nagyon okos lesz, illetőleg hamar meghal, örökre

elmegy, eltűnik, //„//elviszik//―// egy bizonyos Òletkorban. Utóbbi halËlt jelent, sok adatunkból megfejthetően

valamely mitikus lÒny Ëltali //„//elragadËst//―//.87 Ez az elragadËs, illetőleg korai halËl a beavatËs

alternatÖvËjakÒnt jelenik meg szËmos adatunk szerint: a foggal született gyermeket elviszik hÒt, vagy tizenkÒt

Òves korËban //–// Òs miutËn megvÖv mitikus ellenfelÒvel, illetőleg megtanulta a tËltossËgot, visszajön mint

beavatott, kitanult tËltos, garabonciËs.88

Hozzunk egy-kÒt pÒldËt: Gönczi sËrhidai adata szerint a kÒt foggal született gyerekből sËrkËny lesz, ha kellő

időben ki nem veszik a fogËt: a //„//sËrkËny magËhoz veszi s fölneveli//―//89 (ez halËl werwolf-kontextusban:

tehËt //„//örökre//―// ËllattË, a natura rÒszÒvÒ lenni); mËsrÒszt viszont: aki foggal születik, tËltossË lesz,

…hÒt Òves korËban egy pËr Òjjel elraboljËk az öregek, s megtanÖtjËk ...a maguk ördöngős

mestersÒgÒre...90

A //„//sorsszerűsÒget//―// hangsúlyozza szËmtalan memoratunk olyan megfogalmazËsa, hogy a foggal született

gyereknek //„//menni kell//―// (mindkÒt alternatÖva esetÒben), illetve ugyanúgy kell rË vigyËzni (//„//hogy el ne

vigyÒk//―//), ahogy azokra a gyermekekre, akiknek pÒldËul fulladËsos halËlt jósoltak születÒsük utËni harmadik

ÒjszakËn a sorsasszonyok. Hogy //„//ki//―// szabja meg ezt a sorsot, arról nem esik szó hiedelmeinkben, de

feltehetően e kontextusba tartozik az a nÒhËny adat, amely szerint a tËltos //„//anyamÒhből//―// a tËltossËgra van

80E varËzslók tÖpusairól a legteljesebb európai összefoglalËs: Ginzburg 1990, legutolsó magyar öszefoglalËs: Pócs 1997a, a burok

varËzslókkal kapcsolatos szerepÒről, Pócs 1983, 232//–//241. 81KomËromy 1910, 159. 82Egy mËsik Òrdekes kÒrdÒs, ami mÒg tËgabb kontextusba vonja adatainkat, a burok kapcsolata az alterego, szabad lÒlek, örzőszellem

kÒpzeteivel //–// nyilvËnvaló összefüggÒsben a samanisztikus varËzslók/lËtók transzkÒpessÒgÒvel. Ez a kÒrdÒs újabb dimenziókat nyithat a

varËzslók problematikËjËhoz, a //„//transzkÒpessÒg//―// hiedelemrendszerbeli ÒrtelmezÒseinek sÖkjaihoz, taglalËsa azonban most túl messzire vezetne. LËsd a buroknak az őrző-, segÖtőszellemmel, kÖsÒrőlÒlekkel való kapcsolatËt: Ploss 1872, Gehl 1939; Belmont 1971, 50//–//60,

Weiser//–//Aall 1960, 30; GÒlis 1984, 282//–//284. 83Schell 1901; Brandstetter Òn. 84LËsd erről rÒszletesebben: Pócs 1997a, 144//–//154. 85Bo¹koviæ//–//Stulli 1960, 277; Belmont 1971, 61//–//63; Pamfile 1916, 130; Marian 1899, II. 95. 86Belmont 1971, 129//–//160, 181, 191. 87A születÒsi jegyek a NÒprajzi KutatóintÒzet NÒphit ArchÖvumËnak //„//Különleges születÒs//―// tÒmËjËban a //„//Foggal született//―//,

//„//Burokban született//―//, //„//Hetedik gyerek//―//, //„//Hat ujjas//―//, //„//Különleges időben//―//, //„//Köldökzsinórral a nyakËn született//―//

csoportjainak többszËz adata alapjËn. A foggal születÒsről összefoglalóan, Diószegi 1958, 122//–//131. 88LËsd erről rÒszletesebben: Pócs 1989, illetve Diószegi Vilmos i. h. szËmos adatËt, ahol azonban ő a tËltosgyerek eltűnÒsÒt, halËlËt nem Ögy

Òrtelmezi, csakis a beavatËs szemszögÒből vizsgËlja. 89Gönczi 1914, 173. 90Diószegi 1967, 60.





rendelve: Borsi Ilona, ceglÒdi születÒsű //„//fÒltËltos//―//, akit 1735-ben, MunkËcson fogtak perbe Òs innen

tudunk sorsËról, azt ËllÖtotta, hogy ő a tudomËnyt anyja mÒhÒben Istentől kapta. Bartha AndrËsnÒ debreceni

tËltos vÒlemÒnye szerint, amelyet 1725-ös perÒben idÒznek, a tËltost //„//Isten az anyja mÒhÒben úgy

formËlja//―//.91 ValamifÒle isteni jelről, istensÒg Ëltal kijelölt sorsról van szó //–// legyen az akËr az újkori magyar

nÒphitben //„//mËr//―// a keresztÒny Isten.

Nem cÒlom itt a különböző születÒsi jelekról, mint a samanizmus etnikus sajËtsËgairól beszÒlni. 92 AnnËl

kevÒsbÒ tehetem ezt meg, mert a foggal születÒs európai kontextusa //–// a dupla fogsorú vËmpÖrok össz-

keleteurópai problematikËjËval dúsÖtva //–// meglehetősen bonyolult. Csak a problematika kiterjedÒsÒt

ÒrzÒkeltetni hadd emlÖtsem meg a foggal születÒs egy ókori pÒldËjËt: RómËban, ahol ez fiú esetÒn jó, lËny esetÒn

rossz előjel volt, egy Valeria nevű //–// nyilvËnvalóan werwolfkapcsolatokkal rendelkező //–// nő egy nagy

foggal született Òs attól tartottak, hogy ezzel pusztulËst hoz egÒsz vËrosËra.93

Nem tÒrek ki a többi jelre; a szőrösen, sörtÒvel, farokkal, szËrnnyal, kÖgyóbőrben születÒs a werwolf-hiedelmek

kontextusËban jelentős mint bizonyos varËzslóilletve boszorkËny-tÖpusok attribútuma,94 de a sors//–//bËbËk//–

//boszorkËnyok fenti rendszerÒben kevÒsbÒ fontos. A hat ujjal születÒs egÒsz BalkËnon ismert jelentÒse ugyanaz

mint nËlunk: különleges (lËtó, varËzsló) kÒpessÒgeket jelenthet, de a sorsszerűsÒg ezzel kapcsolatban sem

jelenik meg.

Meg kell emlÖtenünk viszont futólag a halotti időkben, //„//farkas-időkben//―// //–// ËltalËban a szent időben //–//

születettek vagy fogantak sorsËt, amely a fentiekhez hasonló alternatÖvËkba rendeződik. Mint Delpeche

hangsúlyozza emlÖtett, kirËlyi Òs varËzslójelekkel foglalkozó munkËjËban, felsőbb rendelÒs kijelölte sors lehet a

valamely napon születÒs is, 95 ezt a fentebb, az archaikus tÒr/idő-szerkezetről mondottak fÒnyÒben

termÒszetesnek vÒlhetjük. ÁltalËnos európai jelentősÒge van a tÒli napforduló halotti idejÒn fogantatËsnak vagy

születÒsnek. A magyar nÒphitből is ismert, hogy a karËcsonyi gyerek, vagy aki Luca napon született, tËltos lesz;

mint emlÖtettük, több európai varËzslótÖpus születik (vagy avatódik be) a tÒli napforduló idejÒn, az embereket

meglËtogató halottak Ëltal. PozitÖv konnotËciója (lËtókÒpessÒg, szerencse) van februËr 24-nek, MËtyËs napnak:

az ekkor születő gyermekből lËtó, jós, varËzsló, illetve halottak Ëltal beavatott lesz (akinek a dolga: //„//mit den

Hollen fahren//―//).96 HÖres nÒmet lËtókat hÖvtak MËtyËsnak, vagy utólag a //„//MËtyËs//―// ragadvËnyvnevet

kaptËk. 97 Előfordul mÒg újhold, húsvÒt, pünkösd, ËltalËban werwolf-kontextusban.98 E kÒrdÒst most nincs terem

teljes terjedelmÒben bemutatni, csak mÒg a halËl-alternatÖva legfontosabb eseteit emlÖtem: ËltalËnos balkËni

hiedelmek szerint az ünnepen fogantakból vËmpÖr lesz,99 a karËcsony Òs vÖzkereszt közt fogantakból pedig

karakondzuli/kallikancaroi alvilËgi dÒmon, vad, dÒmonikus werwolf.100

VÒgezetül mÒg egy motÖvum: az Òlők//–//holtak archaikus oppozÖciórendszerÒben a halotti tÒr/időnek bizonyos

//„//mËgikus//―// szËmok is megfeleltethetők: Ögy pÒldËul a hetes szËmnak a halotti időkhöz hasonló szerepe

lehet egy hetes ciklusban. A hetedik gyerek //–// mint ez a magyar nÒphitből is köztudott //–// ugyanúgy

alternatÖv sorsok elÒ nÒz, mint a többi //„//jellel//―// született. Vagy pÒldËul romËn hiedelmek szerint a hÒt

azonos nevű gyerek közül a hetedik vËmpÖr lesz, Ögy van kijelölve a sorsa.101 A szombat Òs vasËrnap //–// mint

hetedik nap //–// szerepe is emlÖtÒsre mÒltó: a vasËrnapi gyerek egÒsz EurópËban szerencsÒsnek, vagy lËtó-sorsra

rendeltnek szËmÖt,102 a BalkËnon viszont a szombaton születettek vËlnak vËmpÖrlËtókkË.103 VÒgül emlÖtsük meg a

hetes ciklussal kapcsolatban a hÒtÒves kort, ami a magyar tËltosgyerekek Òs egyÒb jellel születettek halËlËnak

Òs/vagy beavatËsËnak mitikus időpontja: hÒtÒves korban //„//el kell mennie//―// a foggal születettnek.

TÒrjünk vissza a mitikus sorsasszony-bËbËk Òs a bËbaboszorkËnyok utËn a valósËgos, //„//mindennapi//―//

bËbËkhoz. Mi volt az ő szerepük a születÒsi jegyek ÒrtelmezÒsÒben? A bËba szemÒlyÒhez termÒszetes módon

kapcsolódik ezeknek a jegyeknek a racionËlis Òs mËgikus kezelÒse egyarËnt, az esetleg hozzËjukfűződő

rÖtusoknak, hiedelmeknek a gyakorlËsa. Mindebből logikusan következik, hogy a különleges jegyekkel //–//

91Lehoczky 1887, 304//–//306; KomËromy 1910, 360. 92LËsd erről: Diószegi 1958, 122//–//148. 93Köves-Zulauf 1995, 114. 94LËsd: Pócs 1997a, 170. 95Delpeche 1900. 96Wrede 1932/33. 97 LËsd pÒldËul a hÖres livóniai werwolf-per túlvilËgon a termÒsÒrt viaskodó lËtójËt, Thiesst, aki szintÒn Matthias volt (Höfler 1934, 345//–//351), vagy a hÖres 18. szËzadi Wicken-Thiess nevű jóst (Schneider 1827). 98LËsd Pócs 1986, 197. 99 Ðorðeviæ1953, 8. 100 Lawson 1910, 209; ZeÓeviæ1981, 166. 101 MurgoÑi 1926, 328//–//329. 102 Weiser//–//Aall 1960, 32; Kummer 1929/30. 103 Abbot 1903, 221; Strausz 1897, 165; Candrea 1944, 108.





pÒldËul foggal //–// született gyermekkel kapcsolatos tennivalók is az ő feladatai. Ennek rÒvÒn, ugyanúgy, mint

egyÒb, születÒs körüli mËgikus/divi-natorikus teendői rÒvÒn kerül kapcsolatba a sorsasszony-bËbËk illetőleg

bËbaboszorkËnyok mitikus kontextusËval, lesz mediËtorrË, a fenti //„//sorsistensÒgek//―// kinyilatkoztatËsainak

közvetÖtőjÒvÒ. Röviden összefoglalva a bËbËknak a születÒsi jegyekkel Òs a különböző

//„//mellÒktermÒkekkel//―// (burok stb.) kapcsolatos teendőit, a következőket mondhatjuk (elsősorban magyar

vonatkozËsban, de e tekintetben elÒg nagy egyöntetűsÒg mutatkozik Európa-szerte):

A bËba feladataihoz tartozott a születÒskor szerepet jËtszó testi tartozÒkokkal: a lepÒnnyel, burokkal,

köldökzsinórral kapcsolatos jóslËs Òs mËgikus praktikËk elvÒgzÒse.104

A lepÒnynek mËgikus erőt tulajdonÖtottak, megelőző gyógyszerül hasznËltËk a szülő nőnek,

termÒkenysÒgvarËzsló szer volt, gyerekszËmra jósolt belőle a bËba, ő Ësta el (mint tisztËtalant) mËgikusan vÒdett

helyre, ahol nem jËrnak.105 A bËba volt az, aki megËllapÖtotta az újszülött ÒletkilËtËsait; ha ÒletkÒptelennek vÒlte,

próbËlt segÖteni rajta, lÒlegeztette, a torzszülötteket pedig diszkrÒt módon megölte. Utóbbival kapcsolatban

emlÖtsünk meg egy (nyilvËn ËltalËnosabb ÒrvÒnyű), szerbekre vonatkozó közlÒst, miszerint a torzszülöttekről a

bËba ËllapÖtja meg, hogy meg kell halniuk, tehËt gyakorlatilag halËlra ÖtÒli Òs eltemeti őket, anÒlkül hogy

bËrkinek is szólna.106

Ami a bËbËt mint //„//köldökmetszőt//―// illeti, DeËky Zita úgy sejti, hogy a köldökzsinór elvËgËsa korËbban

fontosabb rÖtus lehetett, //„//hisz nem volt mindegy, ki vËgta el, mivel vËgta el, hogyan kötötte el, Òs mit tett

vele. A katolikusok szentelt vÖzbe mËrtva, a reformËtusok vörös fonËllal keresztülkötve Ònekeskönyvbe vagy a

bibliËba tettÒk. A legfontosabb szerepe hÒt Òv múlva, a gyerek ügyessÒgi próbËjËnËl volt.//―// 107 Ami ezt a próbËt

illeti, egÒsz EurópËban ËltalËnos a magyar nÒphitből is ismert divinËciós gyakorlat: köldökzsinórral kapcsolatos

cselekedetből megÖtÒlni a gyermek tovËbbi ÒletkilËtËsait.108 Ha ki tudja bogozni, ügyes varró, jó mesterember

lesz. Ez Òrdekes módon összecseng a hÒtÒves korban //„//elmenő,//―// foggal/burokban született gyerek

ÒletkorËval (egy mitikus //„//beavatËsi//―// idővel).

104 A bËbËk efÒle teendőiről: Bartels 1900; DeËky 1996; Szenti 1998. 105 DeËky 1994, 84; rÒgebbi magyar összefoglalËsok: WlislockinÒ 1893, 112; Kapros 1986; európai vonatkozËsban: Belmont 75//–//76; GÒlis 1984, 282//–//285, Weiser//–//Aall 1960, 30. 106 Filipoviæ 1982, 170//–//171. 107DeËky 1994, 64//–//65, 83//–//84. Európa mËs tËjain is, talËn mindenütt: Dieck 1982, 242. 108 Ploss 1872.





A köldökzsinórból mËr születÒskor is jósolnak, ËltalËban az anya termÒkenysÒgÒre, pÒldËul tovËbbi gyerekek

szËmËra, a rajta lÒvő //„//csomókból//―//. A köldökzsinór jelentősÒge, a születÒs körüli hiedelmekben, rÖtusokban

betöltött ambivalens szerepe Európa-szerte ËltalËnos, azzal együtt, hogy (mint a buroknak is) amulett-szerepe is

van. A nyakra csavarodott köldökzsinórral születÒs viszont mintegy a születÒsi jel szerepÒt tölti be:

Itt a szomszÒdba ne, Ç.-nek a gyermekinek, most kÒtÒves, annak hËrmat vót tekeredve a

kődökzsinór. ...A fiatalasszony mind azt mondja, hogy meghal a fia, s meghal a fia. Mert

kinek hËrmat tekeredik a kődökzsinór a nyakËn, annak halËlos a vÒgzete. Hamar meghal...109

A köldökszinórral kapcsolatban ËltalËnos hiedelem, hogy ha nyakËra csavarodik Òs úgy születik a gyerek, kötÒl

Ëltal fog meghalni, de van, hogy ez a hiedelem a hËrmas halËlt tartalmazó sorsmonda-motÖvumokkal fuzionËl.

Egy apËtistvËnfalvi (Vas m.) adatunkat idÒzzük itt:

Ha születÒskor a gyerek nyakËra csavarodik a köldökzsinór, akkor vÖzbe fullad, ha pedig a

hËtËra csavarodik a köldökzsinór, felakasztjËk. Egy ilyen törtÒnet szól arról, hogy egyszer egy

gyerek nyakËba csavarodott, s ebből azt jósoltËk, hogy vÖzbe fog fulladni (kútba). EzÒrt aztËn

letakartËk a kút szËjËt, de amikorra eljött az idő, a gyerek rËfeküdt a kútra Òs meghalt.110

A bËba az, aki kÒtsÒges esetekben közli a csalËddal, hogy Òletre vagy halËlra vannak-e kilËtËsok, illetve elvÒgzi

a helyileg hagyomËnyos divinËciós eljËrËsokat, közli a csalËddal a jóslËs eredmÒnyÒt: a bËbËk //„//a gyermek

születÒsekor a hiszÒkeny szülőknek megjósoltËk gyermekük jövőjÒt//―//,111 pÒldËul az újszülött tenyerÒből: //„//A

szülÒszasszony tenyÒrből mondta meg, hogy elpusztul a gyermek.//―//112

VisszatÒrve a //„//különleges születÒs//―// jeleire, ezek ÒrtelmezÒse mind magyar, mind Európa különböző

helyeiről szËrmazó adataink szerint kÒtsÖkú tevÒkenysÒg: közvetÖtÒs a szellemvilËg Òs az emberek között,

egyidejűleg (vagy csak) nagyon is gyakorlatias eljËrËs. 20. szËzadi tËltosmondËkból is ismerjük azt a KözÒp- Òs

Kelet-Európa-szerte ËltalËnos motÖvumot, hogy a bËba veszi Òszre e jegyeket, Òs az ő tiszte belőlük a gyermek

elkerülhetetlen sorsËt a szülők tudomËsËra hozni, közzÒtenni vagy eltitkolni. A bËba-mediËtor legfontosabb

szerepe: a jeleket Òrtelmezni, sok esetben a (a moirËktól kihallgatott) sorsot, vagy a sajËt ÒrtelmezÒsÒt mint

jóslatot kimondani. EzËltal a bËba a divinËció //–// isteni sorsvetÒs //–// szent szfÒrËjËba emelődik. AlËbbiakban

egy nemrÒg gyűjtött elbeszÒlÒst közlök egy csÖki jósasszony jelÒrtelmezÒsÒről,113 aki nem bËba ugyan, de szintÒn

egy mindennapi szemÒly szakralizËlódËsËnak a pÒldËjËt nyújtja. Az elbeszÒlő kisgyerekÒnek fejÒn, hajËban lÒvő

dupla //„//forgóból//―// nagy jövőt jósló asszony lËthatólag a sors mitikus közvetÖtőjÒnek szerepÒt tölti be a

beszÒlő múltjËban. A jóslËs rÒvÒn, ami Òlete egy kritikus szituËciójËban hangzott el, egy mÖtoszdarabka nyomult

be mindennapi ÒletÒbe, Òs mitizËlta a közönsÒges jósasszonnyal való mindennapi talËlkozËs egÒsz esemÒnysorËt

(amit a megÒlt, beteljesült sors elbeszÒlÒse követ):114

…vót itten nagy nagy szegÒnysÒg, szËrazsËg vót Òs nem vót mindenfÒle, mer akkor 47-be vót

ez, akkor született ez a leËnyom. Çs elment mindenki hogy Bihar megyÒbe kukoricËÒr. S Òn is

elmentem, de az uramnak nem is mertem megmondani, az anyósomnak mondtam meg, hogy

nagymama Òn is elmennÒk, vinnÒk valami ruhËkat, hogy maj kapjunk kukoricËt, mer nem vót

kukoricËnk. S azzal ezt a leËnyomat, ezt a leËnkËt, a babËt, mËr hËrom-nÒgy hónapos lehetett,

nÒgy vagy öt hónapos vót. Elmentem Òs vittem vagy öt darab kesztyűbőrt. Beletettem a

dunyhËba, alËja betettem, s elvittem eladni azt a kesztyűbőrt, hogy hozzak kukoricËt.

Elmentem. Most is, mintha lËtnËm, DÒvËn Ëtalmentem NÒmetszentpÒterre AradnËl. Çs DÒvËn,

kimentem DÒvËra. DÒvËn a kislËnyt kellett tisztËba tenni, kellett füröszteni Òs nehÒz helyzetbe

vótam. Elgyüttem s ahogy mentem, hËt egy olyan, egy olyan idősebb nő vót, nem vót olyan

idős mint ön, de, fiatalabb vót, de mÒg a kinÒzÒse is Ögy hasonlÖtott, szÒp nő vót. Çs

odamegyek s azt mondja nekem az a nő, hogy jaj, azt mondja lËtom, hogy idegen nÒni, azt

mondja, tessÒk bejönni azt mondja azzal a babËval. Jaj, mondom, Òppen ezt akarom, hogy

valahova bemenjek, hogy fürösszem meg a kislËnyt, a babËmat, mondom, mert utazËsba, úton

vagyok mondom Òs nehÒz helyzetbe vagyok Òs jöttem egy kis kukoricËt, valamit tudjak venni

haza Òn is. Azt mondja, tessÒk csak bejönni. Bemegyek, hogy az a nő milyen vót, s milyen

nem vót, de nekem megmondta az Òletit a leËnykËnak, a babËmnak. Vót vagy nÒgy vagy öt

109 BalËzs 1999, 101. 110 MNT 15. 111 HajdunËnËs, MNT 15. 112 Turony, Baranya m. MNT 15. 113 SajËt gyűjtÒsem 1996-ban, CsÖkkarcfalvËn, BËlint KËrolynÒ akkor 80 Òves asszonytól. 114 Nicole Belmont Òppen a születÒsi jegyek (burokban születÒs) kapcsËn hozta az antik sorsistennôket, vagyis a mitikus Òs a valódi bËbËkat össze: Belmont 1971.





hónapos. Megfürdetni, gyorsan vizet adott, s hozta egy olyan nagy plÒ, mibe fürösztő,

olyasfÒle vót, de inkËbb abba mostak. SzÒpen tisztËn, meleg vizet is, mintha nekem a

hozzËmtartozó lett vóna, olyan lÒlekke. Azt mondtam, bËrki legyen is, de engem, olyan szÖves

leszek Òn is az Òletbe, mert nekem az jólesett. AzÒr vagyok olyan, hogy olyan, olyan

munkakÒsz vagyok Òs akarattal, jóakarattal vagyok bËrkihez, mert nekem is jólesett. Az nagy

segÖtsÒg vót. Akkor hamar megfürösztöm a kicsikÒt, Òs tisztËba teszem, Òs Ëtrakom Òs a

dunyhËba, s elmondom neki, hogy mÒr jöttem, milyen jËrËsba vagyok. Azt mondja nekem,

hogy azokat a bőröket csak tegyem le, azt mondja ő kifizeti nekem, azt mondja. Mondom, hËt,

azt mondja, mennyiÒr adom, mondom nem is merek kÒrni Ërat, mondom, mer olyan jó tetszett

tenni velem, hogy valamit tessÒk elvenni, egyet legalËbb ajËndÒkba. Ennek mennyi az Ëra, s

mennyibe adom darabjËt, s mennyibe szËmÖtottam, s mondom ennyibe, mondom, de úgy

adom, neki nem kell azt mondja. Azt mondja, pÒnzt is ad, meg kukoricËt, Aradon adjam fel Òs

menjek haza. Olyan segÖtsÒgemre vót. Odamegyek, s megfürösztöm a gyereket, mikor

megfürösztöm a leËnykËt, s az ölembe veszem, hogy olyan, olyan boldog vót, hogy

szoptassam meg, akkor odajön, fejit Ögy megnÒzi itt a feje tetejin, azt mondja, ez a kislËny azt

mondja nagyon szerencsÒs lesz, jó órËba mondjam. Ez egy boldog gyerek, azt mondja, maga

erre úgy vigyËzzon, mint a szeme fÒnyire, azt mondja, kÒt sürülÒs van a fejin. Tetszik Òrteni,

mi az a sürülÒs, a haj kÒtfelÒ van, ez is arra fordul, Òs ez is arra. Ilyen ritka, akinek, nem

mindenkinek ilyen. RitkËn van. Çs azt mondja, ez egy nagyon szerencsÒs, gazdag lesz, azt

mondja. Sok pÒnze lesz, azt mondja, Òs azt mondja, nagy, nagy boldogsËg vËr rË, azt mondja,

mert azt mondja, ha megÒri az időt, nagyon jól megy fÒrjhez Òs boldog lesz, azt mondja.

Nagyon sok pÒnz, olyan fÒrje lesz, hogy a fÒrj gazdag lesz Òs sok pÒnze lesz. HËt igaz. HËla a

Jóistennek, nagyon jól van. VËrmegyei vezÒrigazgató a fÒrje, de tetszik-e tudni, hogy nem

gyorstalpalËsos, hanem tanult ember, egyetemet vÒgzett tanult ember. Çs jól ment fÒrjhez, de

csak a szomszÒd faluból való. Çs vagy a Jóisten úgy adta, hogy jól eltalËlta, s igaz vót. ÉrökkÒ

olyan örömmel gondoltam arra, hogy nekem úgy megjósolta, hogy... De az olyan vót, hogy Òn

azt hiszem, hogy az is olyan valami, mondom, csak rËnÒzett Òs mondta nekem, azt mondja, ez

egy nagyon bódog, szerencsÒs leËnka, lËny, azt mondja, lesz...

A BalkËnon adataink szerint ËltalËnosan a bËba feladata volt, hogy gondoskodjÒk a burok megőrzÒsÒről, hogy a

lËtójelölt betölthesse hivatËsËt. (Ez nËlunk is Ögy volt a szerencsÒt, mËgikus vÒdelmet jelentő burokkal

kapcsolatban.115 Sőt, egyes adatok szerint keresztelőre is elvitettÒk a gyerekkel, a pólyËba dugva, illetve hÒt

keresztelőre vitte el hÒt gyerek: Ögy mÒg hathatósabb a burok a törvÒny előtti szerencse biztosÖtËsËban.)116

A foggal születÒs esetÒben nËlunk ËltalËnos hiedelem, hogy a bËba kihúzta a fogat: //„//A foggal született

gyermek fogËt kihúztËk, nehogy tËltos legyen//―// //–// tucatjËval idÒzhetnÒnk hasonló adatokat az orszËg egÒsz

területÒről.117 DeËky Zita szerint ez tÒnyleges bËbai gyakorlat volt, közössÒgi elvËrËs, ugyanúgy, ahogy a hatodik

ujj levËgËsa esetleg, amivel időnkÒnt próbËlkoztak a bËbËk (ahogy a koponya formËzËsa is, bËr tiltott, de

gyakorlott tevÒkenysÒgük volt).118 Azzal, hogy a bËba kihúzza a fogat e különleges sorsra elrendelt gyerekek

esetÒben, a sorsba való aktÖv belszólËsról van szó, hogy pÒldËul a tËltos- vagy lËtó-sorsot elkerülje. Sokszor

egyszerűen mint egy ambivalens jelentÒssel bÖró (mint mondtuk, a hËttÒrben alvilËgias/halotti jelentÒst is őrző)

anomËlia megszüntetÒsÒt kell felfognunk e tettet: hogy a gyermek //„//normËlis//―// ember legyen.

Olykor a //„//teljesebb fokozat//―// is megjelenik a magyar hiedelmekben, amennyiben a fenti lËtó/tËltos hivatËs

illetőleg beavatËs//–//halËl alternatÖvËk közül a rosszabbik kivÒdÒsÒről is szó esik: kihúzzËk a fogËt a

gyermeknek, hogy ne haljon meg hamar. CsËky a (Kisalföldről) olyan adatot is közöl, ahol a fenti hËrom

sorsasszony megszabta halËlfajtËk egyike jelenik meg a foggal születÒs kontextusËban: Kútban fog meghalni,

jósolta volt //„//egy ember//―// a foggal született gyerek csalËdjËnak, majd (ezÒrt?) a bËba kilopta fogËt. (Ezek

utËn mÒgis meghalt a gyerek, hiËba őriztÒk tőle bedeszkËzËssal a kutat: felmËszott rË Òs a kút tetejÒn meghalt //–

// a narratÖv sztereotÖpia győzött a hiedelem logikËja felett.) 119

MÒg egy ËltalËnosan ismert hiedelem a sors kivÒdÒsÒre: nem szabad elËrulni, hogy a gyermek foggal született.120

Az indok: ne haljon meg hamar, illetve nehogy elvigyÒk a tËltosok. Utóbbi esetben inkËbb a fog mint

//„//veszÒlyes//―// anomËlia kerül előtÒrbe, mintsem az alternatÖv lehetősÒgek pontos tudata. Mindenesetre a

//„//nem szabad elmondani//―// (//„//titokban kilopja a fogËt//―//) hiedelem mögött feltehetően a rossz,

115 CsËky 1992, 44. 116 Kapros 1986, 180. 117 Diószegi 1958, 129//–//130; NÒphit ArchÖvum, //„//Foggal születÒs//―//. 118DeËky 1996, 69. 119 CsËky 1992, 45. 120 Diószegi 1958, 129//–//130; NÒphit ArchÖvum, //„//Foggal születÒs//―//.





//„//elragadó//―// dÒmonoktól való rejtőzködÒs lehetősÒgÒnek, az //„//elragadËs//―// Ëltali halËl megelőzhetÒsÒnek

a hiedelme lappang. TalËn segÖtenek Òrtelmezni ezt azok a 20. szËzadban is ËltalËnosan (de főleg a nyelvterület

keleti rÒszÒn) ismert hiedelmek, hogy az embert Òjszaka //„//kintről//―// szólÖtó, kihÖvó rossz, halotti

dÒmonoknak (rosszak, kÖsÒrtetek) nem szabad felelni, mert a vËlaszolót elviszik, magukkal ragadjËk

(=meghal).121 Itt utalok vissza a dolgozat elejÒn közölt, SzÒpasszony illetőleg Boldogasszony ËgyËban születÒs

kettősÒre, ahol a foggal születÒs mint a rossz (halËl) alternatÖva jelenik meg.

Az alternatÖv sorslehetősÒgekhez való ilyetÒn differenciËltabb viszonyulËs fokozottabban jelenik meg a BalkËn

sorsasszony-hiedelmekkel is fÒmjelzett területÒn, ahol, mint lËttuk, a burokban születÒssel kapcsolatban is

megfogalmazódnak a //„//rossz dÒmonnË//―// vËlËs alternatÖvËi is. Ezt megelőzendő, a bËba kötelessÒge pÒldËul

romËn adatok szerint összetörni a burkot, hogy ne tudja a fejÒn lÒvő rÒszÒt megenni a gyerek. Ha lenyel belőle,

vËmpÖr lesz ÒletÒben is, halËla utËn pedig a rokonait eszi.122

A sorsba való beleszólËsnak a titoktartartËssal mintegy ellentÒtes módozata a //„//kikiabËlËs//―//. Burokban

születÒs esetÒn mind a horvËtoknËl, mind a romËnoknËl ismert rituËlis gyakorlat volt a burokban születÒs pozitÖv

alternatÖvËjËnak (varËzsló született) a hangos kihirdetÒse. //„//Kresnik született//―////–// kiabËlja ki a bËba a

közössÒg (vagy talËn inkËbb a dÒmonvilËg) felÒ, pÒldËul a Bo¹koviæ-Stulli közölte horvËt adatok szerint

(amelyek hozzËteszik: //„//hogy ne repüljön a kudlakokhoz//―//). MËsutt //–// ha fekete burokban születik egy

gyermek //–// kikiabËljËk, hogy //„//strigo született//―//, hogy ne legyen boszorkËny; hasonló esetben romËn

mondËk szerint Ögy kiËltanak: //„//strigoj született//―//.123 BËr a közlők erről nem beszÒlnek, Òn úgy vÒlem, hogy

itt mindenkÒppen a jobbik alternatÖva biztosÖtËsËról van szó tulajdonkÒppen; talËn, hogy ha megnevezik a

közössÒg jó varËzslójËnak hagyomËnyos nevÒn, akkor mËr //„//nomen est omen//―//, kresnik lesz Òs nem vËmpÖr.

A bËba itt kicsit mint a harmadik sorsasszony jelenik meg, aki a döntő szót mondja ki a kÒt lehetősÒg felsorolËsa

utËn. MÒg inkËbb mitikus sorsasszonykÒnt tűnik fel a bËba a romËn hiedelmekben. A strigoi születÒsekor

jelenlÒvő bËbËk, akik a burokban illetve a fejÒn egy burokdarabbal született gyermek körül megfigyelnek Òs

intÒzkednek, különböző tÖpusú strigoi-jË Òs lËtóvË is tehetik a burokban született gyereket.124 RomËn adatok

szerint a strigoi születÒsÒvel meghatËroztatik, hogy //„//mire legyen strigoi//―//: tehÒnre, gabonËra (ezzel

kapcsolatos varËzslËsra, rontËsra), vagy pedig jós legyen-e, vagy vËmpÖr. (A strigoi egyÒbkÒnt rÒszint körülbelül

a magyar boszorkËnynak, rÒszint a vËmpÖrnak megfelelő hiedelemlÒny, van //„//Òlő//―// Òs //„//holt//―// alakja, Òs

az Òlő alakjËnak //–// aki burokban Òs/vagy farokkal, vagy valamilyen ünnepen születik //–// van //„//pozitÖv//―//,

varËzslói, lËtói alakvËltozata is.)125

Ezt a fajta ÒrtelmezÒst, tehËt hogy a fentiekben nem ËltalËban a születÒsi jegyek Ëltal megjelölt sors kivÒdÒsÒről,

hanem a rossz alternatÖva elkerülÒsÒről, a jó alternatÖva lehetősÒg szerinti biztosÖtËsËról van szó,

megtËmogathatjuk nÒhËny balkËni adattal, amely a fent emlÖtett halotti időben születettek rossz dÒmonnË

vËlËsËnak megelőzÒsÒt szolgËló rÖtusokra vonatkoznak. Lawson Örja le egy 17. szËzadi görög forrËs (Leo

Allatius) alapjËn, hogy ekkor GörögörszËgban az volt a szokËs, hogy annak ÒrdekÒben, hogy a karËcsony Òs

vÖzkereszt között születettekből ne vËljÒk kallikancarosz (alvilËgi werwolf) dÒmon, a fazÒkba teszik tűz fölÒ a

gyermeket Òs a szimbolikus főzÒs sorËn elhangzik egy kÒrdÒs: //–// KenyÒr vagy hús?-

Erre azt kell felelnie a gyermeknek, illetve addig folytatjËk a kÒrdezÒst, mÖg el nem hangzik: //–// KenyÒr.

Ha //„//húst//―// felel, vad dÒmon lesz, aki sajËt testvÒreire tËmad (Òrtelemszerűen nyers hús Òs sült kenyÒr

szembenËllËsËról van szó; a hús//–//kenyÒr oppozÖció ËltalËnos a vad //–// jó werwolf kontextusban).126 Ide

kÖvËnkozik az a szerb adat is, amit Jakobson Òs szerzőtËrsa emlÖt:127 eszerint a burokban született újszülöttet

megkÒrdi a bËba, hogy //„//A napot szereted, vagy a holdat?//―////–// erre azt kell felelni, hogy //„//a napot//―//,

hogy ment legyen a gyermek a dÒmonikus befolyËstól (ehhez tudni kell, hogy a werwolf aktivizËlódËsa //–//

tehËt farkassË vËltozËsa, hogy dÒmonikus alakjËban az emberekre tËmadjon //–// a holdnaptËrhoz igazodik, a

legfontosabb //„//farkasok órËja//―// a telihold ideje). MÒg azt a szerbeknÒl, bolgËroknËl ismert rÖtust emlÖtjük

meg, amely szerint a karËcsony Òs vÖzkereszt közt születetteket gyapjúból kamin fölött font Òs szőtt ingbe

öltöztetik, hasonló cÒlból.128 Mindezek a werwolf-sors beteljesedÒsÒt, illetve a rosszabbik alternatÖva, a

121 PÒldËul sajËt 1996//–//98-as csÖkkarcfalvi Òs csÖkjenőfalvi gyűjtÒsemből tudok több adatra hivatkozni. 122 MurgoÑi 1926, 330. 123 Bo¹koviæ//–//Stulli 1960, 277; Belmont 1971, 64//–//66; Marian 1899, II. 95; Muºlea//–//BØrlea 1970, 244//–//277. 124 Marian 1899, II. 95. 125 Candrea 1940, 148//–//152, Muºlea//–//BØrlea 1970, 244//–//277. 126 Lawson 1910, 208//–//210. 127 Jakobson//–//Szeftel 1996, 349. 128 Szerbek: ZeÓeviæ1981, 168; bolgËrok: Evgenija Miceva szÖves szóbeli közlÒse.





vadsËg/natura/halËl kivÒdÒsÒt cÒlzó rÖtusok, amelyek a kultúrËba //–// a natura//–//kultúra, nyers//–//főtt

oppozÖciók jegyÒben //–// tűzzel, sütÒssel, főzÒssel avatnak be.

ÉsszefoglalËsul visszatÒrve a bevezetőben emlÖtett sorsasszony//–//bËba //–//boszorkËny//–//tündÒr//–

//werwolf//–//Ëllatok ura szintagmasorhoz: ez a sorozat a magyar nÒphitben is nyomon követhető, mÒgha talËn

itt //„//lazËbb//―// konglomerËtum is, mint olyan európai rendszerekben, ahol sokszor autentikus sors- illetve

sorslÒny-kÒpzetek paradigmËi Ëllnak mögötte. A fentiek legfontosabb tanulsËga talËn az, hogy a kultúra//–

//natura, beavatËs//–//halËl oppozÖciókon alapuló archaikus //„//sorsszabËlyozó//―// mitikus Òs rituËlis rendszer

mÒg egy ideológiailag ellentÒtes keresztÒny közegben is sokËig meg tudta őrizni lÒnyeges vonËsait, valósËgos

szerepÒt. Ami pedig a magyarsËgot illeti, úgy lËtszik, ez a rendszer egy darabig a sorslÒnyek autentikus

mitológiËja hÖjËn is működőkÒpes volt, Òs olyan //„//mËsodlagos//―// sorslÒnyeket tudott lÒtrehozni, mint a

bËbaboszorkËny Òs a sorsasszony-boszorkËny.


II. rész - Látók, varázslók, táltosok


Tartalom

6. A magyar halottlËtó Òs a keresztÒny Európa ................................................................................ 66 7. SËrkËnyok, ördögök, szövetsÒgeseik a dÒlszlËv-magyar kapcsolatok tükrÒben .......................... 74 8. Magyar samanizmus a kora újkori forrËsokban ........................................................................... 83

1. A boszorkËny ..................................................................................................................... 85 2. A varËzslók ........................................................................................................................ 90 3. * ........................................................................................................................................ 101 4. FüggelÒk ............................................................................................................................ 103


6. fejezet - A magyar halottlátó és a keresztény Európa1

A magyar halottlËtó tÒmËjËt az utóbbi ötven Òvben sokat kutattËk //–// rË vonatkozó tudËsunk egyfelől igen

rÒszletes, mËsfelől azonban meglehetősen hÒzagos, egyoldalú. A különböző szempontú, eltÒrő mÒlysÒgű

vizsgËlatok elsősorban BËlint SËndor, Diószegi Vilmos, Vargyas Lajos, Barna GËbor, Kunt Ernő, Czövek Judit,

Grynaeus TamËs nevÒhez fűződnek.2 Az ő eredmÒnyeikre is tËmaszkodva, a kÒrdÒst jelenleg egy nagyobb

tanulmËny keretÒben vizsgËlom, amelynek egy fontos fejezete a magyar halottlËtó helye KözÒp- Òs DÒlkelet-

Európa nÒpeinek mediËtoralakjai között, szerepe az Òlők Òs holtak, az emberi Òs termÒszetfölötti vilËg közti

kapcsolatok megteremtÒsÒben. Ez a kÒszülő nagyobb tanulmËny lÒnyegÒben e kapcsolatok lÒtesÖtÒsÒnek

archaikus módozataival, ezeknek mÒg az újkori nÒphitben is fellelhető maradvËnyaival foglalkozik. E

//„//maradvËnyokról//―// az derült ki, hogy rÒszint egyetemes emberi sajËtsËgok, rÒszint egy valamikori

indoeurópai samanizmus töredÒkes nyomai, amelyek DÒlkelet-EurópËban //–// Òs MagyarorszËgon is //–//

öszszeolvadtak török Òs irËni eredetű csökevÒnyekkel, de dominËnsnak lËtszik az európai elem.3 A halottlËtónak

kulcsszerepe van a különböző mediËtor-alakok között, mivel mÒg //„//Òlőben//―// vizsgËlható, nem

hiedelemszövegekből kell teljes mÒrtÒkben rekonstruËlnunk alakjËt.

A halottlËtó tÒnyleges gyakorlata Òs az alakjËt övező hiedelemkör mind az emlÖtett archaikus európai

kapcsolatteremtÒsi módszereknek, mind az egyhËzi hatËsoknak igen Òrdekes mozzanatait őrizte meg Òs ötvözte.

Mint hiedelemmondai alak, illetőleg hiedelemlÒny, magËhoz vonzott //–// az újkori hiedelmek Òs

hiedelemmondËk szintjÒn //–// bizonyos //„//keleti elemeket//―//, de tÒnyleges működÒsÒt tekintve a magyar

parasztsËg egy alapvetően az európai rendszerekbe tartozó közössÒgi funkcionËriusËnak bizonyul. Röviden

összefoglalva a magyar halottlËtó jellemvonËsait, a rË vonatkozó kutatËs nÒhËny csomópontjËt, a következőket

mondhatjuk:

A halottlËtó Òlők Òs holtak közt közvetÖt, termÒszetfeletti adottsËgai rÒvÒn kapcsolatba tud lÒpni a halottakkal.

AlakjËt rÒszben hivatËsËnak gyakorlËsa közben tett helyszÖni megfigyelÒsekből, rÒszint ÒlmÒnyelbeszÒlÒsekből

Òs hiedelemmondaszövegekből ismeri, rekonstruËlta a kutatËs.

Igen gazdag az elhivatËsËra, beavatËsËra vonatkozó hiedelem- Òs mondaanyag, de a gyakorlatból, vagyis a

halottlËtók ÒlmÒnyelbeszÒlÒsÒből is tudunk beavató //„//túlvilËgi utazËsairól//―//. Ezeknek alapja a

transztechnika, a testtől elszakadó lÒlek kÒpzete, helyszÖne a túlvilËg Òs fontos tÒnyezője az elhÖvó Òs

kÖsÒrőszellemek megjelenÒse. Az elhÖvó szellemek kivÒtel nÒlkül keresztÒny jellegűek: Szűz MËria, (többnyire

női) szentek, angyalok, szÒp ruhËs nők, ritkËbban ősz öregember, vagy egyszerűen fÒrfi //–// tehËt sohasem a

//„//klasszikus//―// samanizmusra jellemző Ëllatlelket, Ëllatalakot öltött alteregók. ElhÖvó Ëllatlelkekre ugyan

nem, de Ëllat (főleg madËr) alakú segÖtőszellemekre van nÒhËny szórvËnyos hiedelem-adatunk //–// főleg a

magyarsËg keleti csoportjaitól. Egy kevÒsbÒ elterjedt (egyÒbkÒnt Európa-szerte ismert) beavatËsi technika is elő-

előfordul, mÒgpedig a kapcsolatba lÒpÒs az eltemetett halottakkal: alvËs a sÖron a temetőben Òs hasonlók.

A túlvilËgkÒpek igen vËltozatosak: keresztÒny menny, ritkËbban pokol is, olykor egy nÒpies-keresztÒny pokol, a

nÒphit ördög-alakjaival, nÒmely esetben ettől eltÒrően egy archaikus, keresztÒnysÒg előtti alvilËg: kÖgyók, bÒkËk,

gyÖkok orszËga.

A tovËbbi, a hivatËs gyakorlËsËhoz szüksÒges rendszeres ÒrintkezÒs a halottakkal törtÒnhet a beavató

lÒlekutazËshoz hasonló túlvilËgi utazËs rÒvÒn: tehËt a halottlËtó időről-időre elrejtezik, alszik Òs közben, vagy

ezutËn beszÒl, tudósÖt a halottakról. ÁltalËnosabb azonban, hogy a halottak megjelennek a halottlËtó földi-testi

1A tanulmËny az 1988-ban azonos cÖmen megjelent (dÒlszlËv//–//magyar konferencia előadËsËból kÒszült) cikk (Pócs 1988b), nÒhËny apró stilËris javÖtËssal. A tÒmËt azóta több vonatkozËsaban tovËbb kutattam, de egy teljes tËltos//–//garabonciËs//–//zmej összehasonlÖtó elemzÒs

mÒg mindig hËtravan. Ma mËr nem lËtom ennyire fiktÖvnek az //„//alvilËgias//―// varËzslókra utaló mondai hagyomËnyokat, bennük

valósËgos samanisztikus hagyomËny mondai tükröződÒsÒt is feltÒtelezem, mint erre //„//A kÖgyó, a mennykő Òs a tehenek...//―// c. cikkemben, valamint az e kötetben közölt //„//A magyar halottlËtó…//―// c. tanulmËnyomban utalok is. (Előbbi cikkben a szlËv kapcsolatok

egy itt nem taglalt vonatkozËsa is felvetődik, ami a jelen tanulmËnyban felvillantott bolgËr-török lehetősÒggel nÒmi ellentmondËsban van.)

TehËt az 1988-ban felvetett gondolatok kissÒ módosultak azóta, mÒgis Òrdemesnek lËttam itt közölni a cikket, mivel a //„//sËrkËnyos//―// zmej-varËzsló adatai ebben talËlhatók meg legrÒszletesebben. Ennek a varËzslófigurËnak van a BalkËn kvËzi-samanisztikus varËzslói közül a

legtöbb köze a magyar tËltoshoz, garabonciËshoz; a vele kapcsolatos problematika egyben a feltÒtelezett honfoglalËs kori magyar

samanizmus kulcskÒrdÒseihez is szolgËltat adalÒkokat. KutatËsËról bolgËr, szerb macedón rÒszről azóta sem tudok, a //„//bolgËr samanizmus//―// kÒrdÒse mËs kontextusban vetődött fel. Azóta a magyar Òs dÒlszlËv garabonciËs kutatËsËhoz új adalÒkokkal jËrult hozzË

Jung 1998; 1990, 169//–//179. 2Bo¹koviæ//–//Stulli 1960. 3Róheim 1925, 35; Diószegi 1958, 351//–//352.

A magyar halottlËtó Òs a keresztÒny

Európa


környezetÒben, csak Ëltala lËtható jelenÒsek kereteiben. NÒmely adatunk megszËllottsËgra utal: a halottlËtót mint

mÒdiumot megszËlljËk a halottak szellemei Òs Ëltala, rajta keresztül beszÒlnek az Òlőkhöz. Az ÒrintkezÒs

technikËjËhoz tartozhat az előbb emlÖtett segÖtőszellem, amelyre nÒhËny, főleg dÒl- Òs kelet-magyar adatunk van.

Sok halottlËtó gyakorlatËhoz tartozott a halottak üzeneteinek közvetÖtÒsÒn kÖvül az elveszett emberek, Ëllatok Òs

tËrgyak hollÒtÒnek felfedÒse, kisebb mÒrtÒkben ember- Òs ËllatgyógyÖtËs, sőt, szerelmi varËzslËs. Mondai adatok

kincs lËtËsËról is szólnak. Mindezekhez tegyük mÒg hozzË, hogy az ismert halottlËtók nagy többsÒge nő volt,

vallËsËt tekintve pedig majdnem kizËrólagosan római katolikus.4

Nem beszÒlve most a halottlËtó tËrsadalmi szerepÒvel kapcsolatos szociËlpszichológiai indÖttatËsú

vizsgËlatokról, a halottlËtó gyakorlatËnak Òs hiedelmeinek eredetÒt, kapcsolatait vizsgËló kutatËs egyik

csomópontja a transztechnikËnak, a testből ideiglenesen tËvozó lÒlek kÒrdÒsÒnek a magyar ősvallËshoz illetve a

tËltoshiedelmekhez kötÒse volt. Így a halottlËtó rÒvülÒse, túlvilËgi lÒlekutazËsËnak kÒpzetei az ún. magyar

ősvallËs illetve a honfoglalËs kori hitvilËg rekonstruËlËsakor a magyar samanizmus örökösÒnek feltÒtelezett

tËltos-hiedelemkör egy hiËnyzó lËncszemÒt voltak hivatva pótolni. EzËltal csorbËt szenvedett a halottlËtó önËlló

vizsgËlata; a kutatËson mintegy axiómakÒnt vonul vÒgig, hogy a halottlËtó transztechnikËja először is ősvallËsi

maradvËny, legfeljebb ezen kÖvül jöhetett hozzË egyÒb, leginkËbb a közÒpkori lËtomËsirodalom hatËsa.5 Utóbbi

az emlÖtett kutatók közül legnyomatÒkosabban Barna GËbor tanulmËnyËban fogalmazódott meg, de túl nagy

hangsúlyt sem nËla, sem mËsoknËl nem kapott, a lËtomËsirodalmon kÖvül pedig egyÒb hatËs //–// esetleg a

lËtomËsok lËtóinak hatËsa, vagyis a (halott)lËtók mint közössÒgi funkcionËriusok gyakorlatËnak európai

kontextusa nemigen merült fel. Pedig mËr 1942-ben napvilËgot lËtott //–// Orosz IstvËn ÒletrajzËhoz Ört

bevezetőjÒben //–// BËlint SËndor ÒrvelÒse, amelyben ő a halottlËtót a szent emberek, a közÒpkori vilËgkÒp Òs

mentalitËs letÒtemÒnyesei között helyezi el, akik //„//mÒg a közÒpkor magasrendű lelki kultúrËjËnak,

elragadtatott vilËgËnak kÒsei hÖrmondói//―//.6 Sajnos ő rÒszletekbe menő kutatËsokat nem vÒgzett a tÒmËban Òs

ez a vonal a tovËbbiakban //–// a kutatËs fő sodra mellett //–// elÒggÒ elsikkadt.

A transztechnikËnak //–// Òs a testtől ideiglenesen elszakadó lÒlek kÒrdÒsÒnek //–// ilyen módon való

közÒppontba helyezÒsÒvel az az egyik problÒma, hogy az extËzis illetve transz Ëllapota, technikËja (Òs az ezzel

kapcsolatos lÒlekkÒpzet) jóval ËltalËnosabb jelensÒg a samanizmusnËl; annak feltÒtele, de önmagËban nem

kritÒriuma; tehËt csak e jegyek alapjËn a halottlËtót akËr ősmagyar, akËr mËs samanizmus körÒbe vonni nem

lehet. Mint Arbman Örja: //„//kezdetlegesebb fokon az extatikus-vizionËrius tapasztalat igen nagy kiterjedÒsű,

mindennapos jelensÒg//―//.7 A közÒpkori //–// Òs nÒhËny, archaikusabb hagyomËnyokat őrző területeken a mai //–

// EurópËból igen sok adatunk van az extËzissal/transszal8 kapcsolatos ÒrintkezÒsi technikËra, egy olyan vilËgkÒp

Òs mentalitËs jegyÒben, amely szerint a kÒt vilËg, az Òlők Òs holtak vilËga közt szoros, közvetlen kapcsolat van, a

hatËrok könnyen ËtjËrhatók.

A transz //–// mint normËlistól eltÒrő tudatËllapot //–// tulajdonkÒppen ËltalËnos, elvileg bËrki Ëltal hozzËfÒrhető

technika a közÒpkori EurópËban; hasonlókÒppen az eltÒrő tudatËllapot mËs megnyilvËnulËsi formËihoz, amelyek

rÒvÒn a kapcsolatteremtÒs elÒrhető volt. LËtomËsÒlmÒnyhez //–// amelyben a termÒszetfelettivel, túlvilËggal való

kapcsolat manifesztËlódik //–// nagyjËból hËrom formËban juthatott az egyÒn: transz vagy extËzis ËllapotËban a

lÒlek a testet elhagyva ideiglenesen a túlvilËgra jut (testenkÖvülisÒg-ÒlmÒny az etnopszichiËtriËban, lÒlekutazËs a

vallËsetnológiai kutatËsban); a túlvilËgi, termÒszetfeletti lÒnyek, objektumok a vizionËló földi környezetÒben

jelennek meg //–// mintegy jelenÒskÒnt //–// Òs vÒgül a lËtomËs lehetett Ëlombeli túlvilËgi/termÒszetfölötti

ÒlmÒny.//―//9 A vizionËlËs ezen ËltalËnos technikai feltÒtelei azok, amelyek rÒvÒn a magyar halottlËtó működÒsÒt

a feltÒtelezett ősmagyar samanizmushoz kötöttÒk. Ennek alapjËn azonban nem hatËrozhatók meg egyÒrtelműen

a halottlËtó törtÒneti kapcsolatai; közelebb jutunk ehhez, ha a kapcsolatteremtÒs funkcionËlis kereteit vizsgËljuk.

E vonatkozËsban egyedülËlló magyar sajËtsËgnak, Òs Ögy meghatËrozónak vÒlte a kutatËs az //„//egyÒni//―// //–//

csalËdbeli, falubeli //–// halottak sorsËról való tudakozódËst. Az a helyzet azonban, hogy transztechnikËval, a

lÒlekkiküldÒs kÒpessÒgÒvel rendelkező, vagy a túlvilËgi lÒnyeket földi jelenÒsek formËjËban lËtó jósok, lËtók //–

// köztük olykor kimondottan halottlËtók //–// mÒg az újkori EurópËnak is több területÒn tevÒkenykedtek, sőt

talËn tevÒkenykednek ma is. HalottlËtókat tehËt //–// a közhiedelemmel ellentÒtben //–// nem csak a magyar

nyelvterületről ismerünk, hanem tulajdonkÒppen egÒsz EurópËból. Olyan varËzslókra, jósokra, lËtókra

vonatkozó adatok, akik rendszeresen vagy alkalomszerűen halottakat is lËtnak, vagy akËr üzeneteket

4Klaniczay 1983. 5Az egyes varËzsló-tÖpusok rÒszletesebb elemzÒse: Pócs 1986. 6A dÒlszlËv Òs romËn sËrkËnyok adatai MoldovËn 1897, 188//–//191; Marinov 1914, 208//–//209; Pamfile 1916, 313//–//314; Arnaudov

1917, 75; Kelemina 1930, 41; Bo¹koviæ//–//Stulli 1960, 285; Chloupek 1953, 245//–//246; Æabej 1966, 368; Kretzenbacher 1968a, 126//–//127; Vakerelski 1969, 233//–//234; Dukova 1870; Muºlea//–//BØrlea 1970, 182//–//189; ZeÓeviæ1981, 62//–//71; Georgieva 1983, 79//–//85. 7Harva 1938, 205//–//206; Eliade 1976, 314//–//315; Ivanov 1984a, 96//–//99; 1984b, 156. 8Arnaudov 1917, 77; ZeÓeviæ1981, 63//–//64; Ivanov 1984a, 86//–//97 . 9Chloupek 1953, 245//–//246.


Európa


közvetÖtenek tőlük, a BalkËnról //–// különösen annak keleti, pravoszlËv rÒgiójËból //–//, az Alpok vidÒkÒről

(Ny-Tirol, Vorarlberg), Òszak-Òszaknyugat-nÒmet Òs frÖz területekről, valamint a szigeti keltËktól: Örektől,

skótoktól szËrmaznak. NyilvËnvaló, hogy rÒgi szlËv, kelta Òs germËn hagyomËnyok tovËbbÒlÒsÒről egyarËnt szó

van. A lËtËs kÒpessÒge a burokban születÒshez, alteregókhoz, kÖsÒrő- Òs segÖtő-szellemekhez, illetőleg a

transztechnikËhoz, a lÒlek ideiglenes tËvozËsËhoz kötődik. Olyan lËtókról, akik sokËgú Òs összetett közössÒgi

feladataikon belül, közössÒgük elvËrËsainak megfelelően, kimondottan halottlËtËsra specializËlódnak, a

jelenkorból elsősorban a bolgËroknËl (gyÒrebb, bizonytalanabb adatok szerint romËnoknËl) tudunk, de ha a kora

újkorig visszamegyünk, mËr olasz Òs osztrËk adataink is vannak.10

Feltehető, hogy a belËtható múltban a magyarsËg is birtokËban volt az archaikus, egyetemes, egy-egy nÒphez

nem köthető kapcsolatteremtÒsi technikËknak. Ezek bizonyËra nËlunk is rÒszint ËltalËnosak voltak, rÒszint

specialistËkhoz kötődtek. Ilyen szakemberek lehettek pl. a lËtó, nÒző szóval jelölt szemÒlyek, akiknek valamikor

pontos //–// sajËtosan a magyar lËtóra, nÒzőre jellemző //–// tevÒkenysÒge kiderÖthetetlen, mivel a hozzËjuk

fűződő újkori hiedelmek Òs a boszorkËnyperek nÒhËny, boszorkËnyazonosÖtó Òs jós tevÒkenysÒgükre vonatkozó

adata11 teljes mÒrtÒkben az európai varËzslókkal, lËtókkal rokonÖtjËk őket. Valamikori sajËtos magyar vonËsaikra

a közÒpkor óta ismert önËlló magyar terminológiËból következtethetünk. E sajËtosan magyar lËtó alakot sok

különböző hatËs is //–// kelet- Òs nyugateurópai, //„//pogËny//―// Òs keresztÒny egyarËnt //–// Òrhette. Ha az

eredetet nem is, de a legfontosabb hatËsok irËnyait mËr a fentieknÒl pontosabban is meg tudjuk hatËrozni. Ehhez

azonban az kell, hogy a halottlËtó mediËtori gyakorlatËt, mint rituËlis rendszert egÒszÒben tekintsük, Òs

megnÒzzük, hogy milyen rendszerekkel tart kapcsolatot.

Az a rendszer, amihez a magyar kutatËsok egyik visszatÒrő feltÒtelezÒse a halottlËtót kapcsolta, a

//„//klasszikus//―// Òszak-eurËzsiai samanizmus volt. A tËltos-hiedelmek vonatkozËsËban töltött be bizonyos

hÒzagpótló szerepet a halottlËtó, ahogy fentebb emlÖtettem. Azt kell azonban mondanunk, hogy a magyar

halottlËtó gyakorlatËnak Òs a tËltos hiedelmeinek, illetve halvËny nyomokban megfogható //–// pÒldËul a

debreceni boszorkËny- illetve tËltosperekből ismert //–// gyakorlatËnak semmi köze sincsen egymËshoz,

legfeljebb annyi, hogy az újkori hiedelemmondËkban //–// mint hasonló szerepet betöltő hiedelemalakokhoz //–//

nÒhËny közös mondai motÖvum fűződik hozzËjuk.//―//12 Túl merÒsz //–// Òs logikËtlan //–// következtetÒsnek

lËtszik a hiËnyzó lËncszem-szerepből arra következtetni, hogy a magyar halottlËtó lett lÒgyen a honfoglalËs kori

magyar sËmËn transztechnikËjËnak örököse. Egyebek mellett azÒrt, mert semmifÒle adatunk nincs az egyÒbkÒnt

is sok bizonytalansËg övezte honfoglalËs kori Òs kÒsőbbi magyar tËltos halottlËtó szerepÒre vonatkozóan. Több

köze lËtszik lenni a magyar halottlËtónak azokhoz az európai varËzslókhoz, akik talËn egy óeurópai //–// vagy

legalËbbis egyes indoeurópai nÒpekhez köthető //–// samanizmus (közÒpkorig//–//újkorig fennmaradt

nyomainak) letÒtemÒnyesei. Elsősorban az Alpok vidÒkÒn (olasz Òs nÒmet nyelvterületen egyarËnt), a BalkËnon

(dÒlszlËv nÒpeknÒl, albËnoknËl) Òs a Baltikumban működtek az újkorig olyan varËzslók, akik a túlvilËggal való

kapcsolatteremtÒs módszerÒt Òs közössÒgi szerepüket tekintve egyarËnt samanisztikusnak nevezhetők.13

Feltehetően egyfajta kettős samanizmus //–// vagy legalËbbis egy mitikus szinten összefüggő kettős rendszer //–

// nyomairól van szó, ahol a //„//fehÒr//―// Ëgat (mennydörgÒsistennel kapcsolatot tartó) fÒrfi-varËzslók

kÒpviselik, akik transzban, Ëlomban megÒlt lÒlekutazËsaik rÒvÒn a túlvilËgra jutva a halottakkal, vagy a

szomszÒd közössÒg varËzslóinak lelkeivel harcolnak a termÒs megszerzÒsÒÒrt, az Òv vagy az agrËrciklusok

kezdetÒn. A //„//fekete//―// Ëg a női Ëg: úgy lËtszik, hogy //–// legalËbbis az Alpok vidÒkÒn Òs a BalkËnon

egyidejűleg lÒtezik egy, az előbbivel összefüggő rituËlis rendszer is, amelyet a halottakkal kapcsolatot tartó női

varËzslók //–// sokszor explicite //„//halottlËtók//―// //–// kÒpviselnek. Most hagyjuk figyelmen kÖvül a jelen

tÒmËnkban kevÒssÒ Òrdekes fÒrfivarËzslókat //–// akiknek egyÒbkÒnt sok kapcsolatuk van a magyar tËltossal //–//

Òs nÒzzük a női vonalat. Ez valamifÒle //„//fekete//―// samanizmuskÒnt jellemezhető: alvilËgi/halotti kontextusú,

khthonikus termÒkenysÒg-istennőkkel, //„//földanyËkkal//―// kapcsolatos. Az európai nyomok krÒtai, kisËzsiai

Magna Materekhez, Bendisz, Artemisz, Diana, HekatÒ kultuszËhoz vezetnek; irËni kapcsolatokkal is rendelkező

thrËk//–//illÖr//–//görög//–//római Òs thrËk//–//kelta//–//germËn//–//szlËv vonalak rajzolódnak ki, rÒszint szlËv

nyelvÒszek //–// Jakobson, Ivanov, Toporov, rÒszint az olasz Ginzburg, valamint a balti mitológiËt kutató

nyelvÒszek kutatËsaiból;14 ehhez hozzËtehetjük a boszorkËnyperek osztrËk, nÒmet, magyar anyagËból Òs

egyËltalËn a közÒp-Òs dÒlkelet-európai boszorkËnysËg kutatËsËból kiderülő összefüggÒseket. Ezek a többnyire

női varËzslók ËltalËban a halottak földi tartózkodËsËnak idejÒn, tehËt a tÒli napforduló, a kelta Òs római újÒv, a

pravoszlËv halotti ünnepek idejÒn //„//avatódnak be//―//, vagyis kapcsolatba kerülnek a halottak földön

10MoldovËn 1897, 185//–//188; Marinov 1914, 207//–//208; Pamfile 1916, 314; Muºlea//–//BØrlea 1970, 182; Georgieva 1983, 79. 11Eliade i. h. 12E motÖvumok pl.: Veckenstedt 1883, I. 129//–//131; Arnaudov 1917, 75; Haase 1939, 62//–//68; Bartók 1968, 278//–//283, 320//–//321;

Vakarelski 1969, 233; Dukova 1970, 239//–//241; Vildomec 1979, 30; Lettenbauer 1981, 22. 13Propp 1946, 228; Dukova 1970, 230//–//232. 14Az ó- Òs újgörög lamiËról: Vlachos 1971, 234//–//235. RomËn hiedelmek szerint a zmeu vagy balaur sËrkËny villËmmal kergeti a marhËk

mögött megbújó ördögöt (Pamfile 1916, 314): az ördög e kontextusban Ivanov (1984a, 99//–//100) szerint Velesz //„//marhaisten//―// vonËsait viseli.


Európa


tartózkodó csapataival: a //„//kereszteletlenekkel//―//, a Frau Holle vagy Perchta vezette lelkekkel, a kÒső

ókorban, kora közÒpkorban HekatÒ halotti csapataival, kÒsőbb Diana követőivel vagy a tündÒrekkel. EzËltal //–//

transz, //„//elragadtatËs//―// rÒvÒn //–// a túlvilËgra jutnak, Òs a jóslËs, halottlËtËs, tovËbbË a kincslelőhelyek

fellelÒsÒnek adomËnyËt nyerik el. Sokszor a női termÒkenysÒghez (szerelem, szülÒs) Òs az

agrËrtermÒkenysÒghez is közük van: tehËt pÒldËul a halotti csapatokkal lelkük a túlvilËgra jut, ahol a jövő Òvi

termÒsre nÒzve is nyernek informËciókat.15 A //„//fekete//―// női varËzslók mËsik (bolgËr, szerb, romËn, horvËt,

szlovÒn Òs magyar adatokkal kÒpviselt) fajtËja kimondottan az alvilËgon, vagy alvilËgi istennőknÒl, kÖgyók

úrnőjÒnÒl vagy kÖgyókirËlynőnÒl nyer beavatËst. Ezek neve sokszor //„//istennő//―//, vagy //„//isteni//―//:

bogovica, bogina, boginka. BolgËr Òs romËn vËltozataik vizekből, alvilËgi barlangokból szerzik gyÖk, kÖgyó

vagy madËr segÖtőszellemeiket. 16 //–// Több szËlon e vonalhoz köthetők a dÒlkelet-európai rituËlis tËrsasËgok:

ruszalia, ljelje, cÏluºarii //–// amelyek egyik fő jellemzője az, hogy a halottak földi tartózkodËsËnak idejÒn

tevÒkenykednek. Szerepük elsősorban a gyógyÖtËs, de közvetÖtenek a halottak felÒ is, Òs jóslËssal is

foglalkoznak. LÒnyeges vonËsuk a megszËllottsËg Ëllapota: a zene Òs tËnc segÖtsÒgÒvel elÒrt transzban a halottak

(vagy halotti karakterű tündÒrek) //„//szËlljËk meg//―// őket. Ebben az Ëllapotban jósolnak, halottakról

tudósÖtanak, vagy a halottak szólnak Ëltaluk.17

Mindezeknek az alvilËgias, halottakkal kapcsolatot tartó varËzslóknak (ËltalËban varËzslónőknek) sok közük van

a magyar halottlËtóhoz is, de sok egyÒb magyar hiedelemhez vagy hiedelemalakhoz is. Az ő rokoni körükbe

tartoznak mindazok a tudósok, nÒzők, jósok, akiknek összetett feladatuk a gyógyÖtËs, a kincs lËtËsa, valamint a

jóslËs Òs halottlËtËs, esetlegesen a szerelmi varËzslËs is. A különböző szËlakon rokon, mËs-mËs vonatkozËsban

idetartozó magyar hiedelem- Òs rÖtus-elemeket illetve hiedelem-alakokat, vagy a mËgia Òs kapcsolatteremtÒs

tÒnyleges specialistËit itt csak felsorolËsszerűen tudom megemlÖteni, a rÒszletes elemzÒstől el kell tekintenem.

Ide tartoznak a tiszËntúli, debreceni tËltos-perek fÒltËltosai, akik nem viaskodnak, pusztËn gyógyÖtanak Òs a

kincset lËtjËk; a tÒli napforduló idejÒn a lucaszÒken, keresztúton beavatódó halottlËtók, kincs fellelÒsÒre, tolvaj

kÒzreke-rÖtÒsÒre specializËlódó lËtók, a keresztútról Lucakor, karËcsonykor elragadott lelkek; //„//szent György

nap előtti kÖgyót//―// //„//tapogató//―// gyógyÖtó Òs kincsre vezető asszonyok, a kÖgyóbőrrel boszorkËnyt

felismerők; a segÖtő madËrral, csirkÒvel, //„//piritussal//―// dolgozó halottlËtók, jósok; a megszËllott halottlËtók,

Òs Ögy tovËbb. A kÒp tarka Òs heterogÒn //–// szemmel lËthatóan mËsodlagos. MËsodlagossËgra, szomszÒdaink

hiedelmeiből Òs gyakorlatËból szËrmazó //„//kÒsői//―// öröksÒgre Òs nem eredendően magyar rÖtusokra vall, hogy

nagyrÒszt hiedelmekről Òs mondai motÖvumokról van szó, csak igen kevÒssÒ tÒnyleges gyakorlatról. De erre vall

az is, hogy azonos hiedelmek //–// magyar vonatkozËsban //–// hol a tËltost, hol a halottlËtót, hol a boszorkËnyt

jellemzik; Òs az, hogy igen sok, a BalkËn nÒpeinÒl eredendően a halottlËtóhoz, illetve halottlËtËssal is foglalkozó

varËzslókhoz fűződő vonËs nËlunk fiktÖv, mondai varËzslóalakokhoz //–// mint pÒldËul a garabonciËs //–//

fűződik, Òs Ögy tovËbb.18

MÒgis felsejlik e sok mËsodlagos, mondai adat Òs összekuszËlódottnak lËtszó hiedelem mögött egy vagy több

olyan tÖpusa a magyar halottlËtóknak, amelyek e közÒp-dÒlkelet-, Òs kelet-európai kvËzi-samanisztikus

rendszerek felÒ mutatnak, azok hatËsËra jöttek lÒtre. A kezdetÒn vagyunk mÒg a kutatËsnak, nem vilËgos mÒg,

hogy a kapcsolatok milyen szinteken voltak a legerősebbek: mennyiben ÒrintettÒk a rituËlÒt Òs a

hiedelemrendszereket, mennyiben csak a szËjhagyomËnyozËs szintjÒn lÒteztek. A //„//fekete sËmËnnő//―// //–//

kapcsolatokat tartó magyar halottlËtó ideËltÖpusa a madËr/gyÖk/kÖgyó segÖtőszellemmel dolgozó, a halottak

ciklikus földi lËtogatËsainak idejÒn beavatódó nő, akinek alkalomszerűen lehet a halottlËtËs is a gyógyÖtËs,

szerelmi varËzslËs, kincsek, elveszett dolgok felderÖtÒse Òs a jóslËs mellett.

15Ilyen pÒldËul a bolgËr stopan Òs stichija (Marinov 1914, 212//–//213). 16Franz 1909, I. 19//–//39. 17AlbËn dreki: Dukova 1970, 246. A romËn ördög (drac) e tulajdonsËgai pÒldËul: Candrea 1944, 115. 18Franz i. h.


Európa


Ehhez jËrul mÒg egy föld alatti //„//kÖgyók orszËga//―// túlvilËg-kÒpzet. Nem tudjuk mÒg, milyen mÒrtÒkben

lÒteztek olyan magyar varËzslók, halottlËtók, akik nagyjËból megfeleltek ennek a tÖpusnak, tehËt rituËlÒjuk Òs

hiedelemrendszerük ezeket az elemeket együttesen tartalmazta. Biztos, hogy valamennyire voltak. De az a

valószÖnű, hogy ezek a magyarsËgot valószÖnűleg kÒt irËnyból (germËn Òs szlËv nÒpek felől) Òrő hatËsok nem

voltak olyan erősek (vagy túl kÒsőn jöttek ahhoz), hogy nËlunk is teljes mÒrtÒkben meghonosÖtsËk azt a fajta

mediËtori gyakorlatot, ami a BalkËn vagy az Alpok vidÒkÒnek halottlËtóira volt jellemző. Ami a magyar

halottlËtó-gyakorlatot alapvetően meghatËrozta, az meggyőződÒsem szerint nem annyira ez a fajta európai nÒpi

gyakorlat, hanem az Európa e rÒszÒn nÒpivÒ is lett, vallËsos, keresztÒny eredetű tevÒkenysÒg.

Amikor a magyarsËg a keresztÒny EurópËval rendszeres kulturËlis cserekapcsolatba került, Európa tÒmËnk

szempontjËból fontos nÒpeinÒl (az előbb vËzolt óeurópai //„//pogËny//―// rÖtusok töredÒkes, esetleges

fennmaradËsa mellett) mËr minden bizonnyal a túlvilËggal való kapcsolatteremtÒs keresztÒny vallËshoz (Òs

sokszor egyhËzi szemÒlyekhez) kötődő módszerei voltak a dominËnsak. Ezt kÒzenfekvően bizonyÖtja az a tÒny,

hogy a magyar halottlËtó adatokkal a 17. szËzadtól dokumentËlt tevÒkenysÒge lÒnyegÒben egyezik a közÒpkori

Európa keresztÒny vizionËló gyakorlatËval. A magyar kutatËsnak azt a fent emlÖtett tÒtelÒt, hogy a közÒpkori Òs

kora újkori vÖzióirodalom hatott a magyar halottlËtóra (a halottlËtó mondËira), úgy módosÖtanËm tehËt, hogy a


Európa


halottlËtó mediËtori gyakorlata lÒnyegÒben ez a közÒpkori, kora újkori keresztÒny vizionËló gyakorlat,

pontosabban e sokszÖnű gyakorlat sajËtos //–// bizonyos mÒrtÒkig egyÒnivÒ vËlt, Òs rÒgiónkban igen szÖvósan

fennmaradt //–// rÒsze.

A közÒpkori vallËsos vÖziók óriËsi mennyisÒgű adatanyaga egy 6//–//12. szËzadi virËgkorra vall (a nyugati

keresztÒnysÒg területÒn), de előzőleg mËr a 3. szËzadtól Òs utËna a kora újkorig igen bőven, Òs azon túl is

folyamatosan napjainkig vannak adatok keresztÒny lËtomËsokra, elsősorban a nyugati keresztÒnysÒg területÒről.

Ez nem jelenti azt, hogy a pravoszlËv egyhËz ÖrËsban kevÒsbÒ dokumentËlt felsÒgterületÒn ne lett volna a

nyugat- Òs közÒp-európaihoz hasonlóan mindennapos a vallËsos vÖziók ÒlmÒnye; erre a valamikori dÒlkelet-

európai gazdagsËgra vall Európa ortodox rÒgióiban a legújabb korig intenzÖven fennmaradt gyakorlat.19

A feljegyzÒsek egyhËzi szemÒlyek //–// papok, szerzetesek, apËcËk //–// mellett vilËgiakra, nemesekre Òs

polgËrokra Òs //–// az elit ÖrËsbelisÒg termÒszetÒből következően ritkËbban //–// alacsonyabb tËrsadalmi

rÒtegekre, parasztokra is vonatkoznak. Hangsúlyozni kell itt, hogy nemcsak kivËlasztottakhoz, leendő

szentekhez, hÖres karizmatikus szemÒlyisÒgekhez kapcsolódott a vizionËlËs adomËnya, hanem ËltalËnos, elvileg

mindenki szËmËra elÒrhető, a leghÒtköznapibb Òletben is bekövetkezhető lehetősÒg volt, bËr termÒszetesen

bizonyosfajta ÒletstÖlushoz, sokszor //„//kivËlasztottsËghoz//―//, felkÒszülÒshez, tanulËshoz, sőt, sokszor egy

bizonyos közössÒgi funkció hivatËstudattal való betöltÒsÒhez kapcsolódott.

A keresztÒny vizionËlók kapcsolatteremtÒsi technikËja a fent jelzett ËltalËnos, archaikus módszerekkel: a transz

vagy extËzis, a jelenÒsek Òs Ëlmok hËrmasËval vËg egybe. Ami a testtől transz rÒvÒn elszakadó lÒlek utazËsËt

illeti, a közÒpkortól napjainkig folyamatosan vannak adataink vizionËlókról vagy Ëltaluk kÒszült feljegyzÒsekből

ennek egzakt leÖrËsËra, mÒgpedig mind az elragadott (//„//extra corpus suum raptus//―//) lÒlek testből

kiszËllËsËra, //„//repülÒsÒre//―//, mind a lÒlek testbe való //–// olykor nehÒz, vonakodó //–// visszatÒrÒsÒre. A

visio Òs revelatio mellett leggyakrabban hasznËlt közÒpkori kifejezÒs, az ekstasis jelentÒse is ’kilÒpÒs’ (a

testből).20

A közÒpkori lËtomËsok kulturËlisan meghatËrozott tartalmi elemei közül most csak azt a nÒhËnyat emlÖtem

futólag, amelyek a magyar halottlËtó //„//túlvilËgi utazËsaiban//―// is szerepet kapnak, Òs Ögy az összehasonlÖtó-

törtÒneti elemzÒsek tËrgyai voltak, vagy lehetnek. Egyik ilyen elemet a vizionËlót elhÖvó, túlvilËgra kÖsÒrő

szellemek jelentik. Erről röviden összefoglalva annyit mondhatunk, hogy ezek sora (szentek, angyalok, Szűz

MËria stb.) termÒszetesen teljes mÒrtÒkben keresztÒny jellegű (noha nem mindenben //„//pogËny//―//

előzmÒnyek nÒlkül). A magyar halottlËtók lËtomËsaiból ismert szent szemÒlyek, vezetők mindenesetre pontosan

soraikba illenek.

Ami a túlvilËg topogrËfiËjËt illeti, a menny//–//pokol kettőssÒge Òs a menny//–//purgatórium//–//pokol kÒső

közÒpkorra kialakult hËrmassËga, ezek egymËshoz való viszonya, az egyiket a mËsikkal összekötő utak, hidak,

vizek, Òs maguk a helyszÖnek (szigetek, barlangok, hegyek, ligetek stb.) tËjaikkal, ÒpÖtmÒnyeikkel Òs az őket

benÒpesÖtő szent seregekkel, a szenvedő vagy üdvözült lelkekkel //–// mindez hallatlanul gazdag, vËltozatos

anyagot szolgËltat, amit itt mÒg emlÖtÒsszerűen sincs mód Ëttekinteni. A nyugati (Òs rÒszben a keleti)

keresztÒnysÒg előtti, illetve az ókori, vagy ókori keleti magaskultúrËkból eredő, valamint helyi germËn, kelta

stb. hagyomËnyokra Òpülő vonËsokkal is rendelkeznek ezek a túlvilËgkÒpek, amelyeknek különböző kulturËlis

tÖpusai ËllapÖthatók meg.21 Ugyanezek a //–// vallËsos lËtomËsok toposzkincsÒvel közös //–// tÖpusok jelennek

meg a magyar halottlËtók túlvilËg-elbeszÒlÒseiben is. E gazdag anyag vizsgËlata //–// amely ez ideig nem törtÒnt

meg a magyar halottlËtóval kapcsolatban, sem //„//keleti//―//, sem //„//nyugati//―// vonatkozËsban //–//

valószÖnűleg sok fogódzót adna törtÒneti kÒrdÒsek megoldËsËhoz. Egy pontrólpontra haladó összehasonlÖtó

elemzÒs sorËn kiderülhetne, hogy az ËltalËnos európai, keresztÒny motÖvumok mellett van-e mÒgis valamilyen

sajËtosan magyar (kelet-európai, //„//keleti//―//, //„//pogËny//―// stb.) eleme a halottlËtók túlvilËgainak. Eddigi

anyagismeretem birtokËban úgy lËtom, hogy ami a közismert nyugati toposzoktól eltÒr, az leginkËbb kelet-

európai ortodox sajËtsËg a magyar halottlËtók túlvilËgainak motÖvumkincsÒben, Òs/vagy az előbb emlÖtett

európai //„//fekete sËmËnnők//―// túlvilËg-kÒpÒhez tartozik. A lËtomËsok tartalmi kÒrdÒsei közül tÒmËnk

szempontjËból legfontosabb az, amelyik a magyar halottlËtó közössÒgi szerepÒnek kulcskÒrdÒse, mÒgpedig: a

vÖzionËló a túlvilËgi környezetben lËt-e ismerős halottakat, pontosabban: szerez-e informËciókat a szűkebb

közössÒgbe tartozó egyÒni halottak sorsa felől. Erre a kÒrdÒsre igennel felelhetünk: a vallËsos vizionËlók //–//

Európa szËmos pontjËról szËrmazó //–// közÒpkori Òs kora újkori adatai szerint a túlvilËgon a bűnhődő, vezeklő

vagy üdvözülő halottak seregei mellett egyÒni halottak is lËthatók, sokszor Òppen a halËl vagy a tisztÖtótűzből

19Jakobson//–//Szeftel 1966, 348. 20A zmej-varËzsló Òs rokoni körÒnek adatai: Hahn 1854, 163; Marinov 1914, 208//–//209; Lambertz 1922, 102//–//104; Chloupek 1953,

245//–//246; Æabej 1966. 368; Moszyñski 1967, 654//–//655; Vakarelski 1969, 233//–//234; Dukova 1970, 235//–//238; Schott//–//Schott

1971, 309; ZeÓeviæ1981, 149//–//151; Georgieva 1983, 79//–//83. 21Harva 1938, 205.


Európa


szabadulËs pillanatËban. Emellett gyakran kap a vizionËló egy-egy halottra vonatkozóan olyan kinyilatkoztatËst,

amelyet a közössÒg vagy annak bizonyos egyÒnei szËmËra nyilvËnossËgra kell hoznia (ezzel kapcsolatban

hangsúlyozza Benz a vizionËlók közössÒgi lelkigondozó tevÒkenysÒgÒt). E kinyilatkoztatËsok rÒszei lehetnek az

üzenetek a halottakról, vagy olykor a halottaktól is. Olykor //–// pÒldËul 16. szËzadi olasz adatok szerint //–//

ismeretlen halottat is lËt a vizionËló, akinek megtudja nevÒt Òs akire vonatkozóan parancsot kap, hogy tudósÖtsa

csalËdjËt. MËs //–// szintÒn 16. szËzadi //–// olaszok haldoklókat lËttak, akiknek csalËdjËt előre ÒrtesÖtettÒk a

vËrható halËlesetekről.22 TehËt a vizionËlËs funkciói között volt, lehetett olyan, ami az újkorból ismert nÒpi

halottlËtók közössÒgi szerepÒvel egybevËg.

Lehetett tehËt törtÒneti kapcsolat a keresztÒny vizionËlók Òs a //„//nÒpi//―// halottlËtók között, utóbbiak közössÒgi

szerepÒnek vonatkozËsËban is. Úgy lËtszik azonban, hogy a nÒpi halottlËtó csupËn halottak üzeneteinek

közvetÖtÒsÒre vonatkozó szerepköre sajËtos, csakis rË jellemző vonËs. A közÒpkori vizionËlók közössÒgi

szerepÒhez //–// amennyiben Òs ahol volt ilyen //–// nem a halottlËtó szerepe Ëll legközelebb, hanem a

MagyarorszËgról is Òs a jelenkori EurópËban tudomËsom szerint leginkËbb az ortodox Kelet-BalkËnról ismert

//„//szent emberekÒ//―// (vö. Orosz IstvËn, Engi Tüdő Vince, az //„//ősi ember//―//23, akiknek az Ëllandó túlvilËgi

kapcsolatteremtÒs mintegy ÒletformËjuk. TevÒkenysÒgüket egy szent, Krisztus vagy Szűz MËria Ëltali elhivatËs,

//„//beavatËs//―// indÖtja el, csakúgy, mint a halottlËtóÒt, de hivatËsuk inkËbb a sokoldalú lelkigondozóÒ. Egyik

feladatuk lehet, de inkËbb csak alkalomszerűn, a halottak üzeneteinek tovËbbÖtËsa is. A halottlËtóknak ezt a

fajtËjËt meg kell különböztetnünk a csak halottlËtËsra specializËlódott szemÒlyektől. A kettő azonban

összefügghet törtÒnetileg; a feltÒtelezett összefüggÒst, Òs Ögy közvetve a halottlËtók Òs a vallËsos vizionËlók

kapcsolatËt bizonyÖtjËk a fent emlÖtett tartalmi pËrhuzamok, a közös toposzkincs. Emellett talËn feltÒtelezhetjük

a valamikori sokoldalú gyakorlat mËsodlagos elszegÒnyedÒsÒt, egyoldalúvË vËlËsËt is. Ennek eredmÒnyekÒppen

az újkori halottlËtó a //„//komplex//―// szent embernek egy specializËlódott vËltozata lenne.24 A specializËlódËs

indÖtÒka az lehetett, hogy a szüksÒgletek a paraszti közössÒgek rÒszÒről a legújabb korban mËr elsősorban is a

halottak üzeneteinek a közvetÖtÒsÒre vonatkoztak, lÒvÒn, hogy a többi, //„//szent emberek//―// Ëltal kielÒgÖthető

lelki szüksÒgletet kielÒgÖtette az egyhËz. Ha a //„//specializËlódËs//―// feltÒtelezÒse helyes, akkor valószÖnű, hogy

a szent emberek, a keresztÒny túlvilËg felÒ közvetÖtő mediËtorok egy rÒszÒnek egyoldalúvË //–// csakis

halottlËtóvË //–// vËlËsa időben körülbelül egybeesett az egyhËz rÒszÒről megnyilvËnuló ellenËllËs, tiltËs

kezdetÒvel, tehËt a magyar halottlËtó-adatok megjelenÒsÒvel. 25 Feltűnőnek tartotta a magyar kutatËs, hogy ez

milyen kÒsőn törtÒnt. Az is felvetődött, hogy volt-e ezelőtt egyËltalËn halottlËtó gyakorlat, Òs ha volt, miÒrt nem

tiltottËk ugyanúgy, mint a tËltosok, jósok, szemfÒnyvesztők mesterkedÒseit.26 Vagyis: ilyen tiltËsok adatai a 18.

szËzad előtt hiËnyoznak, amiből vagy a halottlËtók nem-lÒtÒre, vagy //–// a tiltËsok hiËnyËban //–//

//„//legËlis//―// gyakorlatra következtethetünk. A kutatËs e kÒrdÒsÒre valószÖnűleg azt felelhetjük, hogy Òppen

azÒrt nem tiltotta az egyhËz, mert ez nËlunk egy alapvetően egyhËzi eredetű, vallËsos gyakorlat volt; nem pedig

a tËltos, vagy //„//pogËny//―// maradvËnyok mËs letÒtemÒnyesei űztÒk (mint pl. a bolgËrok vagy az osztrËkok

//„//samanisztikus//―// halottlËtóinak esetÒben). Az egyhËz a közÒpkorban, a vizionËlókról szóló irodalom

tanúsËga szerint nem tartotta keresztÒnyellenesnek, vallËsellenesnek a testtől elszakadó lÒlek túlvilËgi utazËsËt,

illetve a transztechnikËt, sem pedig a halottak //–// vallËsos vÖziókhoz kötött //–// lËtËsËt; nem kötötte pogËny

hagyomËnyokhoz; ez normËlis, mindennapi dolognak szËmÖtott. Az ellenzÒs, tiltËs csak a reformËció utËn

kezdődött, mÒgpedig protestËns rÒszről: ez katolikus, vagyis egyhËzi eredetű gyakorlatra, nem pedig a

tËltosÒhoz hasonlatos tevÒkenysÒgre vall.27

Mindaz, amit itt vËzlatosan összefoglaltam, termÒszetesen nagyon leegyszerűsÖtett kÒplet. Nemcsak egyszerűen

a vallËsos vÖziók illetve a vizionËlók gyakorlata hatott a //„//nÒpi//―// halottlËtókra, ennÒl bizonyËra sokkal

bonyolultabb, sokirËnyú, sokËgú folyamatok zajlottak le. Az biztos, hogy volt ilyen kapcsolat, de az utakat

megrajzolni igen nehÒz. Az egyik nehÒzsÒg abban rejlik, hogy az újkori nÒpi gyakorlatot kell összevetnünk a

közÒpkori vÖziókra vonatkozó ÖrËsos anyaggal, amely lÒnyegÒben az elit kultúra sajËt magËt megörökÖtő

hagyomËnyozËsËba tartozik.28 MËsrÒszt termÒszetesen nem helyes egysÒges Òs egynemű vallËsos

vÖzióhagyomËnyról beszÒlni (Òs egysÒges Òs egynemű, ettől teljesen független, nÒpi hagyomËnyról), amely mint

egysÒges kulturËlis hatËs Òrte volna a nÒpi rÖtus- Òs hiedelemrendszereket. A túlvilËgi utazËsok Òs lËtomËsok,

jelenÒsek tartalmi elemeiket illetően //–// a közös vonËsok mellett //–// törtÒnetileg, területileg, nÒpenkÒnt sokban

eltÒrő kulturËlis mintËhoz kötődtek, Òs igen vËltozatos Òs sokfÒle eredetű hagyomËnyt olvasztottak magukba, sok

22Jakobson//–//Ru¾iÓiæ1950; Jakobson//–//Szeftel 1966; Èajkanoviæ1873. 23P. Madar 1967, 168. TovËbbi adatok: Diószegi 1958; 228; 1978, 80//–//81. 24Diószegi 1958, 77; P. Madar i. h.; BosnyËk SËndor gyűjtÒse bukovinai telepesektől, valamint a volt Kolozs Òs Szolnok//–//Doboka

vËrmegye területÒn (NÒprajzi KutatóintÒzet NÒphit ArchÖvumËban). 25ErdÒsz 1984, 116, 118, 139. 26Uo. 118. 27Gönczi 1914, 173; Diószegi 1958, 89, 194; Gunda 1963, 49; Barna 1979, 35; ErdÒsz 1984, 118; Fejős 1985, 62. Az idÒzett adat:

KomËromy 1910, 362. 28Jankó 1891, 277; KËlmËny 1917, 264; Diószegi 1958, 196; 1973, 190//–//200; Jung 1985, 74; ErdÒsz 1984, 118; Fejős 1985, 57, 60.


Európa


esetben Òppen az emlÖtett európai samanisztikus gyakorlat mitológiai kontextusËnak elemeit (mint ezt különösen

az ónordikus irodalom alapjËn feltÒtelezett samanisztikus nyomokkal kapcsolatban kimutattËk,29 de hasonló

elemek nyomai sejthetők az ószlËv samanizmus vonatkozËsËban a pravoszlËv egyhËz vÖzióirodalmËban), vagy a

mediterrËn magaskultúrËk mitologikus //„//túlvilËgjËrËsainak//―// emlÒkei (gondoljunk a meghaló Òs feltËmadó

istenek hagyomËnyaira; vagy akËr Krisztus pokolraszËllËsËra).30 TehËt az összevetÒs, a hatËsok keresÒse kapcsËn

szËmos módszertani nehÒzsÒget kell mÒg Ëthidalni ahhoz, hogy a biztos eredmÒnyekhez legalËbb közelÖtsünk.

Egyelőre biztosnak annyi lËtszik, hogy a magyar halottlËtó mitikus kontextusa Òs rituËlÒja nagyjËban-egÒszÒben

a keresztÒny közÒpkor vallËsos vizionËló gyakorlatËból ered, vagy talËn helyesebben: legtöbb köze ahhoz van.

Emellett az alaphatËs mellett igen lÒnyeges, de nem központi jelentősÒgű KözÒp- Òs DÒlkelet-Európa nÒpi illetve

keresztÒnysÒg előtti rituËlis rendszereinek //–// elsősorban is az ún. európai samanizmusnak //–// a hatËsa.

29P. Madar 1967, 169; Luby 1936, 60//–//62. 30Marinov 1914, 208//–//210; Schneeweiss 1961, 12; Schott//–//Schott 1971, 309; Muºlea//–//BØrlea 1970, 189//–//194.


7. fejezet - Sárkányok, ördögök, szövetségeseik a délszláv-magyar kapcsolatok tükrében1

TanulmËnyom egyik tÒmËja: a dÒlszlËv (Òs velük szomszÒdos mËs) nÒpek hiedelmeiből Òs olykor rituËlis

gyakorlatËból is ismert samanisztikus varËzslók nÒhËny olyan vonËsa, amely a magyar tËltos, garabonciËs Òs

különböző mondai tudós szemÒlyek attribútumakÒnt is ismert. EgÒszÒben nem tekinthetők ezek egyszerűen

dÒlszlËv eredetű magyar hiedelmeknek, hiszen sok esetben közös szlËv, közös európai, vagy Európa több,

archaikus hagyomËnyokat őrző reliktum-területÒről //–// Ögy a KaukËzusból, a Baltikumból, az Alpok vidÒkÒről

//–// ismertek; vagy a romËn nÒphitből, ahol sokszor szintÒn szlËv eredetűnek lËtszanak. Most mÒgis a közvetlen

dÒlszlËv//–//magyar kapcsolatokra helyezem a hangsúlyt.

MËsik tÒmËm: tÒnylegesen nem tevÒkenykedett rosszindulatú varËzslók fiktÖv, mondai alakjainak Òs a

boszorkËnynak nÒhËny vonËsa, melyek nem függetlenek az előbbiektől, hanem a pozitÖv //„//fehÒr//―// varËzslók

tulajdonsËgainak mintegy torz tükörkÒpei, //„//fekete//―// vËltozatai. A kÒt tÒma nem vËlasztható el: sem a

magyar nÒphitben, sem a dÒlszlËv Òs romËn hiedelemvilËgban nem különülnek el Òlesen a lÒtezett Òs nem

lÒtezett, valósËgos Òs mondai varËzsló-alakok. NyilvËnvaló, hogy a valósËgos működÒssel pËrhuzamosan Òs

különösen annak megszűntÒvel a mondakÒpződÒs tËrgya volt Òs lett mindenfajta varËzsló; tehËt valódi lÒtükre,

tevÒkenysÒgükre is csak jelenkori mondai motÖvumokból következtethetünk //–// a szËjhagyomËnyozËs

ËltalËnosÖtó szintjÒn könnyűszerrel kontaminËlódnak egymËssal az ËttÒtelesen a valósËgos gyakorlatot tükröző

Òs a mindig csak mondai alakokra utaló motÖvumok.

A sËrkËny összekötő lËncszemkÒnt kapcsolódik be harmadik tÒmakÒnt: a samanisztikus varËzslóknak azt a

tÖpusËt vizsgËlom, amelyiknek sËrkËny volt az őrző, beavató/kÖsÒrő szelleme, mËsodikkÒnt pedig azokat a

fiktÖv//–//mondai lÒnyeket, akik ugyanezen sËrkËnyok egy ördögi vËltozatËnak a //„//szövetsÒgesei//―//.

Maja Bo¹koviæ-Stullinak a horvËt-szlovÒn krsnik/kresnik-ről szóló tanulmËnya2 hÖvta fel mËsodszor a magyar

kutatËs figyelmÒt az Çszaknyugat-BalkËn samanisztikus varËzslóira, akiknek lehetsÒges kapcsolatËt a magyar

tËltossal Róheim GÒza mËr 1925-ben feltÒtelezte (kÒsőbb Diószegi Vilmos elvetette ezt a lehetősÒget).3 E

közlemÒny Òs Carlo Ginzburg Òszak-itËliai adatainak, a benandante nevű varËzslókra vonatkozó gazdag

dokumentumanyagnak a tanulsËgai alapjËn Klaniczay GËbor rajzolta meg a tËltos kölcsönös kapcsolatait a

kresnik, zduhaÓ, mogut Òs mËs szerb-horvËt-szlovÒn varËzslókkal, fő hangsúlyt e varËzslók boszorkËnysËg

rendszerÒbe integrËlódËsËra helyezvÒn.4 Ő volt az, aki e varËzslók tËgabb kontextusËra //–// livóniai Òs orosz

pËrhuzamaira //–// is felfigyelt, Òs felhÖvta a figyelmet arra, hogy a varËzslók nÒmelyik tÖpusËnak fontos

jellemzője werwolf-mivolta. A BalkËn nÒpeinek tündÒrkultuszËról Òs a //„//tündÒr-túlvilËggal//―// kapcsolatot

tartó tündÒrvarËzslókról ÖrvËn Òn magam is kitÒrtem //–// a tündÒr-varËzslókkal való kapcsolataik okËn //–// a

samanisztikus varËzslók eddig összefoglalóan nem tËrgyalt vonatkozËsaira, amire az ortodox Kelet-BalkËn

szerb, bolgËr, romËn //–// a Bo¹koviæ-Stulli vizsgËlta, jórÒszt mondai adatoknËl gazdagabb, elevenebb //–//

hagyomËnyanyaga nyújtott lehetősÒget. A varËzslóknak //–// közÒp- Òs kelet-európai (keleti Òs nyugati szlËv Òs

az Alpok-vidÒkÒről szËrmazó) pËrhuzamaikat is figyelembe vÒve //–// nÒgy tÖpusËt különböztettem meg, vagy

sokszor csak következtettem ki elhomËlyosult kontextusukból (a következtetÒs menetÒt Òs problÒmËit azonban

itt nincs módom taglalni).

1A tanulmËny az 1988-ban azonos cÖmen megjelent (dÒlszlËv//–//magyar konferencia előadËsËból kÒszült) cikk (Pócs 1988b), nÒhËny apró

stilËris javÖtËssal. A tÒmËt azóta több vonatkozËsaban tovËbb kutattam, de egy teljes tËltos//–//garabonciËs//–//zmej összehasonlÖtó elemzÒs mÒg mindig hËtravan. Ma mËr nem lËtom ennyire fiktÖvnek az //„//alvilËgias//―// varËzslókra utaló mondai hagyomËnyokat, bennük

valósËgos samanisztikus hagyomËny mondai tükröződÒsÒt is feltÒtelezem, mint erre //„//A kÖgyó, a mennykő Òs a tehenek...//―// c.

cikkemben, valamint az e kötetben közölt //„//A magyar halottlËtó…//―// c. tanulmËnyomban utalok is. (Előbbi cikkben a szlËv kapcsolatok egy itt nem taglalt vonatkozËsa is felvetődik, ami a jelen tanulmËnyban felvillantott bolgËr-török lehetősÒggel nÒmi ellentmondËsban van.)

TehËt az 1988-ban felvetett gondolatok kissÒ módosultak azóta, mÒgis Òrdemesnek lËttam itt közölni a cikket, mivel a //„//sËrkËnyos//―//

zmej-varËzsló adatai ebben talËlhatók meg legrÒszletesebben. Ennek a varËzslófigurËnak van a BalkËn kvËzi-samanisztikus varËzslói közül a legtöbb köze a magyar tËltoshoz, garabonciËshoz; a vele kapcsolatos problematika egyben a feltÒtelezett honfoglalËs kori magyar

samanizmus kulcskÒrdÒseihez is szolgËltat adalÒkokat. KutatËsËról bolgËr, szerb macedón rÒszről azóta sem tudok, a //„//bolgËr

samanizmus//―// kÒrdÒse mËs kontextusban vetődött fel. Azóta a magyar Òs dÒlszlËv garabonciËs kutatËsËhoz új adalÒkokkal jËrult hozzË Jung 1998; 1990, 169//–//179. 2Bo¹koviæ//–//Stulli 1960. 3Róheim 1925, 35; Diószegi 1958, 351//–//352. 4Klaniczay 1983.

SËrkËnyok, ördögök, szövetsÒgeseik

a dÒlszlËv-magyar kapcsolatok

tükrÒben


ÁltalËnos, mindegyik varËzslóra jellemző vonËs a rendszeres, tudatos kapcsolattartËs a túlvilËggal, transzban,

Ëlomban megÒlt lÒlekutazËs rÒvÒn, amelynek alapja a testtől ideiglenesen elszakadó lÒlek kÒpzete. KülönbsÒg

egyrÒszt a születÒs Ëltali kivËlasztottsËg kÒrdÒsÒben van; mËsrÒszt abban, hogy milyen cÒlból, milyen alakban

küldi lelkÒt a varËzsló a túlvilËgra, milyen őrző Òs elhÖvó szellemei vannak //–// tehËt, hogy milyen mitikus

lÒnyekkel tart kapcsolatot. (Ilyen alapon lehet megkülönböztetni a tündÒrvarËzslók extatikus túlvilËgi utazËsait

is: a lÒlek ideiglenes túlvilËgra küldÒse azokkal is egyező sajËtsËga a samanisztikus varËzslóknak. A

tündÒrvarËzslóknËl azonban hiËnyzik a közössÒg javËÒrt vÖvott túlvilËgi csata mozzanata.) A samanisztikus

varËzslók nÒgy tÖpusa tehËt:

1. A szÒlbe //„//elragadott//―// szÒlvarËzslók. A nyugat-szerb, horvËt vetrovnjac, vjetrovito, vetrovnjak Òs a

stuha, zduhaÓegyik fajtËja a lengyel, ukrËn p³anetnykhez, chmurnikhoz hasonlóan, a viharban vonuló

lelkekkel: kereszteletlenekkel, stuha, stuva stb. nevű dÒmonokkal tart kapcsolatot. E varËzslók lelkei a

levegőben orkËnszerű szÒlviharral kÖsÒrt csatËkat vÖvnak a szomszÒdos területek hasonló dÒmonaival illetve

varËzslólelkeivel.

2. A burokban született stuha, zduhaÓlÒlekkiküldő kÒpessÒge a burokkal kapcsolatos. A túlvilËgon

emberalakban vÖvnak csoportos lÒlekcsatËkat a termÒs megszerzÒsÒÒrt; velük együtt //„//csatËzó//―// alteregó-

Ëllataik vannak. Közeli pËrhuzamaik ismertek a KaukËzusból, valamint a romËn boszorkËny, a strigoi

hiedelmeiből, Òs ők a fent emlÖtett friuli benandantÒk legközelebbi balkËni pËrhuzamai.

3. A burokban született werwolf-varËzslók fő jellemvonËsa, hogy a túlvilËgon Ëllat alakban viaskodnak: vilËgos

lÒlekËllat küzd az azonos, de sötÒt szÖnű Ëllattal. Ilyen a szlovÒn//–//horvËt kresnik, krsnik, a szlovÒn

vedomec Òs a werwolf különböző helyi neveivel nevezett vukodlak, kudlak, ukodlak stb. nevű varËzsló.

ElhÖvó, beavató szellemeik a sajËt túlvilËgi Ëllatalakjukkal azonos werwolf-dÒmonok.5

4. A negyedik tÖpus, amelyről itt rÒszletesebben fogunk beszÒlni, a sËrkËnytól született zmaj, zmej, zmejove,

zmija, zmajevit Óovek, junaÓi (’kÖgyóember’, ’sËrkËnyember’, ’szËrnyas’) nevű varËzsló, akit az alËbbiakban

legËltalËnosabb bolgËr nevÒn zmejnek nevezünk.

Erről a varËzslóról a stuha elterjedÒsi területÒvel szomszÒdos, kelet-szerb, bolgËr, macedón területről tudunk;

nÒhËny adat szerint zmeu Òs balaur nÒven romËnok is ismertÒk, Òs sok vonËsËban rokon az albËn drangue. Van

arra vonatkozó hagyomËny is, hogy burokban születik, de legËltalËnosabbnak az a bolgËr Òs szerb nÒzet lËtszik,

hogy apja a zmej, zmaj nevű sËrkËnykÖgyó, szËrnyas kÖgyó vagy kÖgyó, vagy ugyanezen a nÒven sas, daru, kakas

gúnËr apa nemzette. SzórvËnyos adatok arra engednek következtetni, hogy itt nemcsak a varËzsló ËllatapjËról

van szó, hanem //–// feltehetően bolgËr-török eredetű totemisztikus hagyomËnyok eredmÒnyekÒppen //–// a

közössÒg mitikus ËllatősÒről is. Mindezek az Ëllatok a közössÒg pËrtfogoló, termÒst, jó időjËrËst biztosÖtó,

esőhozó őrzőszellemei is. KÒt szomszÒdos terület sËrkËnyai közti mitikus csatËkról is tudunk: ebben sajËt

területüket, //„//fiaikat//―// vÒdik a szomszÒdos, azonos nevű //„//ellensÒges//―// sËrkËnnyal szemben: elűzik sajËt

területük felől a jÒgfelhőket. Ilyen vonËsai a szerb Òs bolgËr zmaj, zmej sËrkËnyon kÖvül a romËn zmeunak (vagy

a vele azonos balaurnak), a szerb ala, Òs horvËt pozoj, illetve mogut sËrkËnynak is vannak. Az őrzőszellemek

közti lÒgicsatËk mellett ËltalËnosak a zmejnek a //„//rossz//―//, alvilËgi sËrkËnyokkal folytatott küzdelmÒről szóló

mondËk. Ilyen rossz, kËrokozó dÒmonkÒnt tartjËk szËmon a szerb-horvËt, bolgËr ala/hala, a¾daha/a¾der,

lamja/lamje/lamnja, az albËn kul¹hedra Òs a crna gora-i vlva sËrkËnyokat. A csatËkban a felek szembenËllËsËt

ellentÒtes tulajdonsËgaik is hangsúlyozzËk. A zmej sËrkËny, kÖgyó, sas Òs egyÒb madËr alakjainak, csakúgy,

mint a balaurnak Òs pozojnak menny, tűz, fÒny attribútumai vannak: villËmot lő, villËmmal, meteorittal

azonosÖtjËk, tüzet szór, csatËiban fegyvere a villËm Òs a mennykő (buzogËnyaik, vagy fejük, farkuk

összeütÒsÒvel keltik a villËmokat). TölgyfËn szÒkelő, a tölgyfËt tulajdonuknak tekintő vagy hegy tetejÒn lakó

szerb Òs bolgËr sas Òs sËrkËnykÖgyó vËltozataik is vannak.6

A zmej //–// mint tölgyfËn ülő, vagy hegyen szÒkelő sas Òs sËrkËny //–// az indoeurópai, indoirËni Òs altËji

mitológiËkból egyarËnt jól ismert, vilËgfËval kapcsolatba hozott nagy madËr (sas) alakban megjelenő Òg Òs/vagy

viharistensÒg (esetünkben bizonyËra Perun) vonËsait is viseli, a kőÒgre (mennykő) Òs villËmnyilakra vonatkozó

archaikus elkÒpzelÒsekel együtt.7 E tekintetben helyÒt olykor Ëtveszi a szËrnyas lovak vonta tüzes kocsin vagy

tüzes lovon repülő, villËmló, mennydörgő Szent IllÒs, nÒha pedig Szent György. E szentek sok esetben egyúttal

//–// a //„//jó//―// sËrkËnyokhoz hasonlóan //–// a falu termÒsbiztosÖtó, esőhozó őrzőszellemei is.8 A //„//meny-

5Az egyes varËzsló-tÖpusok rÒszletesebb elemzÒse: Pócs 1986. 6A dÒlszlËv Òs romËn sËrkËnyok adatai MoldovËn 1897, 188//–//191; Marinov 1914, 208//–//209; Pamfile 1916, 313//–//314; Arnaudov 1917, 75; Kelemina 1930, 41; Bo¹koviæ//–//Stulli 1960, 285; Chloupek 1953, 245//–//246; Æabej 1966, 368; Kretzenbacher 1968a, 126//–

//127; Vakerelski 1969, 233//–//234; Dukova 1870; Muºlea//–//BØrlea 1970, 182//–//189; ZeÓeviæ1981, 62//–//71; Georgieva 1983, 79//–//85. 7Harva 1938, 205//–//206; Eliade 1976, 314//–//315; Ivanov 1984a, 96//–//99; 1984b, 156. 8Arnaudov 1917, 77; ZeÓeviæ1981, 63//–//64; Ivanov 1984a, 86//–//97 .



tükrÒben


nyei//―// sËrkËnyok istensÒg-vonËsai egyÒb hiedelmekben is megnyilvËnulnak; pl. a turopoljevi horvËtok

őrzőszellem mogutjaikhoz mint a keresztÒny Isten utËn rögtön következő termÒkenysÒgbiztosÖtó istensÒghez

imËdkoznak villËmlËskor, valamint karËcsony este.9

A //„//rossz//―//, csatËkban legyőzött, alvilËgi karakterű sËrkËnyok barlangokban, lyukakban, vÖz mÒlyÒn

rejtőzködnek, ahol hosszú ideig (7, 12, 40 Òvig) nem lËthatja őket ember; siklóból, csigËból, gyÖkból, halból,

bÒkËból, fekete tojËsból kelnek ki vagy vËltoznak sËrkËnnyË. Elveszik a mezők termÒkenysÒgÒt: lopjËk a szőlőt,

elviszik barlangjaikba a gabonËt, kiszopjËk a tehenek, bivalyok, kecskÒk tejÒt Òs ellopjËk a napot, holdat. A

mennyei sËrkËny tüzÒvel ellentÒtben jÒgesőt, rossz időt hoznak; a bolgËr hala vÖzzel fröcsköli a harcban a tüzet

szóró zmejt. NÒhol a zmej sËrkËny (Òs a romËn balaur) is hasonló, vagy ambivalens lÒny: a föld alól vagy vÖzből

bújik elő, de szËrnyat növeszt Òs tüzes sËrkËny lesz belőle Òs //–// mint a balaurról mondjËk //–// //„//a fekete

vilËgból a fehÒr vilËgba megy fel//―//. A felrepülÒs a balaurnËl kapcsolatban van a sËrkËnyok tejivó

termÒszetÒvel: csak úgy tud felemelkedni (egy adatunk szerint balaurból zmeuvË vËltozni), ha fekete tehÒn tejÒt

itta. //–// Az alvilËgi sËrkËnyok sok esetben a barlangok mÒlyÒn vagy tó fenekÒn rejtőző kincs őrzői is.10 E

polarizËlt sËrkËnyvilËg dualizmusa a kővetkező oppozÖciókkal Örható le:

madËr//–//vÖziËllat,

menny//–//alvilËg,

nap//–//sötÒtsÒg,

tűz//–//vÖz/jÒg,

forró//–//hideg

fehÒr//–//fekete.

A mennyei sËrkËnyok csatËja az alvilËgi dÒmonok ellen a mennyei/tüzes istensÒgek alvilËgi/vizes szörnyekkel

folytatott küzdelmÒnyek mitológiai univerzËlÒja,11 amelynek DÒlkelet-EurópËban elsősorban a //„//villËmhozó,

naphozó Perun/Perkunas Szent IllÒs //–// kÖgyó/farkas/ördög//―// (az istensÒg villËmmal, mennykővel kergeti az

ördögöt, kÖgyót, sËrkËnyt, a vilËgfËról a napot lelopó alvilËgi kutyËt, farkast, illetve Szent IllÒs visszahozza az

alvilËgból a napot) vËltozata ismert különböző folklórműfajokból Òs hiedelmekből; de idetartozik a vilËgfa

gyökerÒnÒl tartózkodó kÖgyó, Òs ide kapcsolódnak a hellenisztikus sËrkËnyölő hős legendËk is, mint az archaikus

mitologÒma kÒsői lecsapódËsai.12 Az alapvető tüzes/mennyei //–// vizes/alvilËgi ellentÒt tüzes/mennyei oldalËra

valószÖnűleg csak mËsodlagos polarizËlódËs eredmÒnyekÒppen került a zmej sËrkËny-alakja; mint

sËrkËnykÖgyónak az alvilËgi oldalon van a helye (a sas Ògi lÒny, erre is kiterjedt azonban a zmej ’kÖgyó/sËrkËny’

jelentÒsű neve). Itt nyilvËnvalóan különböző sËrkËny-kÒpzetek egymËsra rakódËsËról, különböző eredetű

alvilËgi dÒmonok Òs mennyei istenek //„//sËrkËnnyË vËlËsËról//―// van szó; a különböző mitologikus hagyatÒkok

kereszteződÒsÒnek balkËni orszËgútjËn alvilËgi lÒnyek //„//mennyeivÒ//―// vËlËsËra Òs a fordÖtott folyamatra

egyarËnt voltak pÒldËk. NÒhËny pÒldËt tudunk a vizsgËlt sËrkËny-kÒpzetek körÒn belül is. A zmej eredeti

mennyei/halotti karakterÒt Òs alvilËgiból mennyeivÒ vËlËsËt egyarËnt feltÒteleztÒk.13 Az alvilËgi lamja/lamje

sËrkËny görög őse (lamia) is //–// babiloni eredetű //–// alvilËgi dÒmon volt. NÒmely (szlËv hagyomËnyokat őrző)

romËn hiedelem arra vall, hogy az ószlËv Velesz/Volosz alakjËra utaló nyomok is vannak az alvilËgi

sËrkËnykÖgyók hiedelmei mögött, mÒgpedig a feltÒtelezett ószlËv //„//Perun//–//Velesz harc//―// kontextusËban.14

A sËrkËnycsatËkban a zmej Òs a többi sËrkËny vihardÒmon-karaktere is megnyilvËnul: viharfelhőben jelennek

meg, ők hozzËk a szÒlvihart, zivatart, mennydörgÒst, jÒgverÒst (ezek a csatËk kÖsÒrőjelensÒgei). DÒlkelet-Európa

e tÒrsÒgÒben mindenfajta sËrkËnyra jellemzőek a termÒszeti szellem, illetve vihardÒmon-vonËsok. Ez egyÒb //–//

Òppen aktuËlis //–// szerepeikhez igazodik: ellensÒgkÒnt jÒgesővel verik el a termÒst, a sajËt termÒkenysÒget

biztosÖtó őrzőszellemekkÒnt esőt hoznak. A sËrkËnyok őrzőszellem-szerepüket örökölhettÒk istensÒg-őseiktől is

//–// pËrhuzamosan Szent György Òs Szent IllÒs hasonló kettőssÒgÒvel; kapcsolatban van azonban ez a BalkËn

gazdag Ëllatőrzőszellem hagyomËnyaival is, pÒldËul a werwolf-varËzslók Ëllat-patrónusaival, vagy egyÒb

őrzőszellemek gyakori kÖgyó-alakjËval (azokkal, amelyek a csalËd, nemzetsÒg őseinek lelkÒből vËltak

9Chloupek 1953, 245//–//246. 10MoldovËn 1897, 185//–//188; Marinov 1914, 207//–//208; Pamfile 1916, 314; Muºlea//–//BØrlea 1970, 182; Georgieva 1983, 79. 11Eliade i. h. 12E motÖvumok pl.: Veckenstedt 1883, I. 129//–//131; Arnaudov 1917, 75; Haase 1939, 62//–//68; Bartók 1968, 278//–//283, 320//–//321;

Vakarelski 1969, 233; Dukova 1970, 239//–//241; Vildomec 1979, 30; Lettenbauer 1981, 22. 13Propp 1946, 228; Dukova 1970, 230//–//232. 14Az ó- Òs újgörög lamiËról: Vlachos 1971, 234//–//235. RomËn hiedelmek szerint a zmeu vagy balaur sËrkËny villËmmal kergeti a marhËk

mögött megbújó ördögöt (Pamfile 1916, 314): az ördög e kontextusban Ivanov (1984a, 99//–//100) szerint Velesz //„//marhaisten//―// vonËsait viseli.



tükrÒben


őrzőszellemmÒ15 //–// vö. a zmej Ëllatős vonËsait). A zmej-varËzsló werwolf-termÒszetÒre gondolva valószÖnűnek

tarthatjuk a zmej-sËrkËny werwolf-dÒmon vonËsait is. A kÒt terület sËrkËnyai közti csatËk (ahol a sajËt sËrkËny a

//„//jó//―// Òs az idegen a //„//rossz//―//) Òs a //„//jó időjËrËs, jó termÒs megszerzÒse az idegen rovËsËra//―//

motÖvumai egyÒbkÒnt is azt a nemzetsÒgi, törzsi őrzőszellemek Òs varËzslók közti sajËt//–//idegen ellentÒtet

kÒpviselik, ami a werwolf-varËzslókra Òs Ëllatpatrónusaikra jellemző ezen a területen Òs bizonyËra mËs

eredetű//–//korú hagyomËny, mint a mennyei//–//alvilËgi csatËkÒ. Ugyanezt mondhatjuk a zmej nemzetsÒgi

Ëllatős-vonËsairól is; ezek feltehető totemisztikus vonatkozËsai mËs irËnyú //–// sËrkËnyaink körÒn kÖvül eső //–//

tanulmËnyozËst igÒnyelnek.

Jelen kontextusunkban fontosabb a sok eredőjű sËrkËny-hagyomËnyok egy mËsik vonatkozËsa: az alvilËgi

sËrkËnynak //–// az előbbiekhez kÒpest //–// újabb szerepei. A //„//mennyei//–//alvilËgi//―// polarizËlódËst

erősÖtette a mËr a hellenizmus korËban megkezdődött folyamat: a sËrkËny azonosÖtËsa az irËni-zsidó, majd

keresztÒny SËtËn-kÒpzetekkel.16 TermÒszetszerűleg az //„//alvilËgi//―// sËrkËnyok, a hüllőkből, gyÖkokból

keletkezők, a föld alatt vagy vizekben lakók, a vilËgfËt pusztÖtók lettek ördöggÒ; olyannyira, hogy több nyelvben

//–// vizsgËlt területünkön a romËnban Òs az albËnban //–// a sËrkËny görög drakos nevÒből szËrmazik az ördög

neve (drac, illetve dreki). Çs fordÖtva: a romËn //„//nÒpi//―// ördögalak sok vonËsa ezekre az alvilËgi lÒnyekre

utal; egyÒb vËltozatai mellett csiga, sikló, varangy, hal, gyÖk alakjËban jelenik meg; pocsolyËkban, tavakban,

barlangokban, hasadÒkokban, a föld mÒlyÒben lakik.17 A //„//SËtËn //–// sËrkËny//―// azonosÖtËs mindenfajta

sËrkËnyra kiterjedt. Köztudott pÒldËul az időjËrËs-dÒmonok ördöggÒ vËlËsa: a közÒpkori egyhËz szemÒben

egyÒrtelműen a pokolbÒli ördög műve a vihar, a jÒgeső.18 Egyidejűleg az //„//isteni//―// sËrkËnyok lefokozódËsa

is vÒgbemehetett; a tüzes sËrkËnyok termÒst pusztÖtó, termÒst felÒgető //„//rossz//―// alakjairól is tudunk szerb Òs

bolgËr hiedelmekből; ugyane tüzes sËrkËny incubus-dÒmonnË vËlËsËnak pÒldËjËt pedig mÒg alËbb idÒzzük.

Előbb azonban nÒzzük meg a zmej/zmaj sËrkËny/sas földi nőtől született fiËt Òs mediËtorËt, a samanisztikus

varËzslót.

A zmej-varËzsló werwolf is: kÖgyóvË, madËrrË vËltozni kÒpes ember. Jellemző rË az Ëllati jegyekkel születÒs

werwolf-tulajdonsËga is: szËrnnyal, tollal, //„//hóna alatt kis szËrnyacskËval, szőrcsomóval//―//, kÖgyóbőrrel jön

vilËgra. Mint Jakobson Òs Szeftel kimutattËk, a kÖgyótól illetve kÖgyókÒnt születÒsnek, a kÖgyóbőrnek

ugyanolyan szerepe van a lÒlek-kiküldetÒs kÒpessÒgÒben, mint a (werwolf varËzslókra jellemző) buroknak;19

tehËt a zmej-varËzsló lÒnyegÒben a werwolf-varËzsló kÖgyótól, kÖgyókÒnt született tÖpusa. (Itt nyitva marad a

madËrtól Òs szËrnnyal születÒs kÒrdÒse //–// a megoldËs valószÖnűleg hasonló.) TovËbbi jellemzője a

rendellenesen hosszú terhessÒg utËn, mintegy felnőttkÒnt születÒs (anyja belehal a szülÒsbe, //„//halott anya//―//

szüli). Az alakjËt övező mondËk szerint mËr csecsemőkÒnt, kisgyermekkÒnt nagyon okos, erős; sok esetben

samanisztikus lÒlekcsatËit is csecsemőkÒnt vÖvja //–// a bölcsőből szËll ki lelke az elhÖvó sËrkËny szavËra. E

nyilvËnvalóan mondai hagyomËny mellett sok bolgËr Òs szerb adat utal tÒnylegesen, felnőttkÒnt működő

varËzslóra. Vihar közeledtekor transzba esik, elragadja a sËrkËny, sas vagy mËs madËr, vagy a patrónus-sËrkËny

vihardÒmon mivoltËnak megfelelően a viharfelhő. KiszËlló lelke kÖgyó, gyÖk, sËrkËny, szËrnyas kÖgyó, sas,

gúnËr, kakas alakot öltve szembeszËll az ala/hala sËrkËnnyal. MËs adatok szerint Szent IllÒs hÖvja harcba a

sËrkËnyok ellen: az ütközetben ez esetben mint //„//Szent IllÒs segÒdei//―// vesznek rÒszt a zmej-varËzslók sas-

vagy kÖgyólelkei. A varËzslók Ëllat-alakot öltött lelkeivel egyidejűleg sokszor //„//Ëllat-zmejek//―// lelkei is

harcba vonulnak. Ez az egyidejű kettőssÒg nem lËtszik logikusnak, talËn mËsodlagos elhomËlyosulËs

következmÒnye. Feltehető, hogy itt a varËzslók Ëllatalakot öltött szabad lelke/alteregója jelenik meg

kÖsÒrőszellemkÒnt. Hogy az Ëllat-zmejek lÒnyegÒben a varËzsló alteregói, az bizonyÖtja, hogy ezek a zmej sas Òs

kakas alakjËnak megfelelően //–// mintegy az apa-fiú kapcsolat kifejezÒsekÒppen //–// sasfiók Òs csibe alakot

öltenek. (Az Ëllat-zmejek emberre jellemző werwolf-jegyekkel születnek: normËlis szËrnyuk mellÒ mÒg egy

szËrnnyal, a többlet-szËrny biztosÖtja szËmukra a túlvilËgi lÒlekutazËs kÒpessÒgÒt). A rokon albËn //–// kulshedra

sËrkËny ellen harcoló //–// drangue nem ölt Ëllatalakot; itt csecsemő-lelkek viaskodnak, legalËbbis a mËr erősen

epikai hagyomËny szerint. Vihar közeledtekor lelkük kiszËll a bölcsőből, vagy bölcsőjükkel együtt szËllnak

szembe a fegyverül vizeletÒt kibocsËtó alvilËgi sËrkËnnyal.

A lÒlekcsatËk tÒtje a vidÒk jó időjËrËsËnak, termÒsÒnek biztosÖtËsa a jÒgesőt hozó //„//rossz//―// sËrkËnyok

elűzÒsÒvel. A zmej-lelkek csata közben villËmokat lőnek (olykor ËllatfajonkÒnt különbözőeket), köveket

dobËlnak a sËrkËnyokra, kitÒpett fatörzsekkel hadakoznak. A csatËt a sËrkËnyok lÒgicsatËihoz hasonló

meteorológiai jelensÒgek kÖsÒrik, de a legjellegzetesebb harci megnyilvËnulËs a villËmlËs, szikrËk, tűzeső. A

megsebesÖtett vagy megölt sËrkËnyok leesnek, vagy tËvoznak a vidÒkről.

15Ilyen pÒldËul a bolgËr stopan Òs stichija (Marinov 1914, 212//–//213). 16Franz 1909, I. 19//–//39. 17AlbËn dreki: Dukova 1970, 246. A romËn ördög (drac) e tulajdonsËgai pÒldËul: Candrea 1944, 115. 18Franz i. h. 19Jakobson//–//Szeftel 1966, 348.



tükrÒben


Amennyire gyÒr adataimból következtetni tudok, lÒnyegÒben azonos varËzsló lehet a horvËt mogut egyik //–//

túlvilËgi csatËin sËrkËnnyË vagy vadkannË vËltozó tÖpusa, akit a pozoj vagy mogut sËrkËny pËrtfogol. A romËn

zmeu/balaur sËrkËny Òs az azonos nevű varËzsló közt hasonló kapcsolat van; nÒmely romËn adat az ala/hala

sËrkËny pËrtfogolta, azonos nevű varËzslóra vall.20

Ahhoz, hogy a zmej-varËzsló samanisztikus gyakorlatËnak eredetÒt megfejthessük, a BalkËn mËs tÖpusú

varËzslóinak kontextusËban is meg kellene vizsgËlnunk: werwolf-varËzslókkal rokonÖtja werwolf-mivolta, a

vihardÒmon-sËrkËnyok rÒvÒn a szÒlvarËzslókkal vannak kapcsolatai. A tölgyfËn ülő, villËmló mennydörgő sas

Perun felÒ vezet, az esetleges bolgËr-török Ëllatős vonËsok a pontosan megfelelő altËji pËrhuzamok21 felÒ

irËnyÖtjËk figyelmünket. A kizËrólagos bolgËr-török eredeztetÒs ellen azonban nemcsak az esetleges Perun-

kapcsolatok szólnak, hanem a szÒlvarËzslók szlËv, balti, valamint az Alpok vidÒkÒről szËrmazó hagyomËnyai,

tovËbbË a zmej szlËv werwolf-hagyomËnyokba való illeszkedÒse is. MËsrÒszt a zmej-varËzsló egyes

attribútumait dÒlszlËv hősÒnekek, orosz bilinËk motÖvumaikÒnt is ismerjük //–// ez is arra figyelmeztet, hogy

nem szűkÖthető a kÒrdÒs a bolgËrtörök eredetre. A dÒlszlËv hősdalok kÖgyó-, sËrkËny- Òs sólyom-ivadÒkai, a

kÖgyótól született (Òs egyúttal werwolf) orosz VszeszlËv herceg, a szerb Zmaj Ognjeni Vuk (’sËrkËny Òs tüzes

farkas’), akik szËrnyas lovakon repülve, vagy szËrnyat növesztve, sólyommË, kÖgyóvË, farkassË vËltozva

mennek csatËba; vagy az a gondolat, hogy a sajËt nÒp fiai a sólyom, az idegen, ellensÒges nÒp tagjai a kÖgyó

ivadÒkai, vagy a sajËt (szerb) nÒp a //„//jó//―// zmej sËrkËny sarja, az idegen (török) pedig a //„//rossz//―// ala

sËrkËnyÒ: mindez //–// amellett hogy a fenti //„//madËr//–//sËrkËny harc//―// mitologÒma megjelenÖtÒse //–// olyan

//„//Ëllatapa//―//-motÖvumokat tartalmaz, amelyeket Jakobson Òs szerzőtËrsai közös szlËv epikus hagyomËnynak

minősÖtettek.22 Ha samanisztikus kÒpzetek hősepikËba transzponËlt megjelenÖtÒsekÒnt fogjuk fel ezeket a

motÖvumokat, szoros egysÒgben talËljuk bennük a samanisztikus vonËsokat a szlËv werwolf-hagyomËnyokkal Òs

a bolgËr-töröknek feltÒtelezett ËllatapËval. Egyelőre tehËt nyitva kell hagynunk a kÒrdÒst, hogy a mennyei

sas/sËrkËny/kÖgyó sokoldalú alakjËnak melyik ősÒhez köthető a sËrkËnyos ember, kÖgyóember alakja; mËskÒpp

fogalmazva: mely nÒp(ek) vallËsi rendszerÒnek volt rÒsze ez a fajta samanisztikus gyakorlat. Egyes motÖvumai

rÒszei lehettek a magyar nÒphit rendszerÒnek is; magyar szempontból sem volna Òrdektelen tehËt tudnunk, hogy

a szlËv vagy bolgËrtörök, honfoglalËs előtti vagy utËni hatËsra kell-e gondolnunk.

A lÒnyegÒben az egÒsz magyar nyelvterületen ismert idevËgó adatok ellenÒre eddig nem mÒltattËk figyelemre a

tËltos Òs garabonciËs zmej-kapcsolatait. (A garabonciËs hiedelemalakja esetÒben nyilvËn a zmejtől, illetve

tËltostól mËsodlagosan kölcsönzött vonËsokról van szó.) Gunda BÒla felhÖvta a figyelmet a vËllËn daru- vagy

sastollal születő tËltos BÒkÒs megyei adataira, Òs ezzel, valamint nÒhËny Ëllatősre utaló adalÒkkal a tËltos-

hiedelmek (magyar) totemisztikus eredetÒt kÖsÒrelte meg bizonyÖtani.23 Sas-, daru- Òs farkasapa adatai

feltehetően a dÒlszlËv Ëllatősök megfelelői, amint a tollal, szËrnnyal születÒs //–// amely elterjedtebbnek lËtszik a

Gunda Ëltal bemutatottnËl //–// a zmejre utal. Az Alföldön Òs DunËntúlon egyarËnt ismert hiedelmekből egy

pÒldËt idÒzünk: A sËrrÒtudvari (Bihar m.) tËltosról Örja P. Madar Ilona: //„//Hóna alatt szËrnyfÒle volt, hogy

repülni tudjon, ha felnő; testÒt szőr borÖtotta.//―//24 A zmej felÒ mutatnak a tËltossËg kisgyermekkori vagy

születÒs utËni azonnali megnyilvËnulËsai is. Főleg a nyelvterület keleti rÒszÒn elterjedt hiedelem, hogy a tËltos,

garabonciËs, vagy a //„//foggal született//―// rögtön nagyon okos, születÒse utËn azonnal, vagy hËromnapos

korËban megszólal. Egy kistelki (CsongrËd m.) adat szerint a tËltos mÒg egyÒves sem volt, amikor nagy vihar

volt. Çs //„//elvittÒk tËltosnak//―//. A bukovinai csecsemő-tËltos a fürdővÖzben vËltogatja a zmej-werwolfra

jellemző alakjait; hallË, galambbË vËltozik, majd //„//kirepül a fürdővÖzből//―// //–// mint a szerb zmej-csecsemő,

amely a kórhËzból is kirepül, rögtön a szülÒs utËn, ha nem vigyËznak rË. A //„//szËrnyas gyereket//―// nagyon

fÒltettÒk, pÒldËul SËrrÒtudvariban:

A Pap Zsófi testvÒrÒnek valami szËrnyfÒle vót a hóna alatt, de az meghalt, mielőtt elrepült

volna. Pedig... őriztÒk, mÒg az asztal lËbËhoz is hozzËkötöttÒk, kivËlt ha vihar volt, hogy el ne

repüljÒk.25

A zmejre utaló tËltoshiedelmek kontextusËban //–// Òs attól függetlenül is //–// vannak nyomai a magyar

nÒphitben a zmej-őrzőszellemnek is. VihardÒmon-sËrkËnyunk Òs kÖgyónk ËltalËban is sok zmej-kapcsolatot

mutató hiedelmein belül figyelmet Òrdemelnek az egy-egy terület őrzőszellemekÒnt egymËssal küzdő sËrkËnyok

20A zmej-varËzsló Òs rokoni körÒnek adatai: Hahn 1854, 163; Marinov 1914, 208//–//209; Lambertz 1922, 102//–//104; Chloupek 1953,

245//–//246; Æabej 1966. 368; Moszyñski 1967, 654//–//655; Vakarelski 1969, 233//–//234; Dukova 1970, 235//–//238; Schott//–//Schott 1971, 309; ZeÓeviæ1981, 149//–//151; Georgieva 1983, 79//–//83. 21Harva 1938, 205. 22Jakobson//–//Ru¾iÓiæ1950; Jakobson//–//Szeftel 1966; Èajkanoviæ1873. 23P. Madar 1967, 168. TovËbbi adatok: Diószegi 1958; 228; 1978, 80//–//81. 24Diószegi 1958, 77; P. Madar i. h.; BosnyËk SËndor gyűjtÒse bukovinai telepesektől, valamint a volt Kolozs Òs Szolnok//–//Doboka

vËrmegye területÒn (NÒprajzi KutatóintÒzet NÒphit ArchÖvumËban). 25ErdÒsz 1984, 116, 118, 139.



tükrÒben


alakjai (a vesztes sËrkËny leesik, a mezőt elveri a jÒg).26 A tËltost, garabonciËst elragadó, beavató sËrkËnykÖgyó,

kÖgyó, sas vagy //„//madËr//―// gyakori adatai egyÒrtelműen a zmejőrzőszellemet idÒzik. PÒldËul a foggal

született gyereket sËrkËny viszi el, ha ki nem húzzËk a fogËt Òs sËrkËnnyË vËlik, sËrkËny neveli fel. De

feltehetően ide tartoznak a tËltost, tudós pËsztort beavató holló, bagoly adatai is, Òs a zmej-sas sejthető az 1725-

ös debreceni tËltosperben: a bÖrósËg előtt valló tËltos szerint, őt (a //„//túlvilËgi//―// csata szÖnhelyÒre) az

//„//Isten vitte a maga szËrnyai alatt Òs szËrnyat ad, mint a madËrnak//―//.27

A zmej-kapcsolatok a tËltos, garabonciËs //„//túlvilËgi//―// kÖgyó, sËrkËny alakjËban, Òs az ilyen alakban

//„//viaskodók//―//-nak az egÒsz magyarsËgnËl ismert hiedelmeiben is megnyilvËnulnak. De erre utalnak a

villËmcsapËssal, ÒgzengÒssel kÖsÒrt lÒlekcsatËknak kimondottan a zmej villËm-, tűz-attribútumaira utaló jegyei

is. KËlmËny Lajos szőregi adatai szerint a magyar Òs a török tËltosok esőÒrt folytatott harcËban kardjukat verik

össze (mint a zmeuk a buzogËnyt), Òs zeng az Òg. A karancskeszi garabonciËs vihart csinËl, tűzeső kÖsÒri,

mËskor a garabonciËst tüzes csóva vagy lËngot szóró tüzes lidÒrc alakjËban kÒpzelik el. Jung KËroly hÖvta fel a

figyelmet a jugoszlËviai magyar garabonciËs vÖllËmjegyeire: ÒgÒsnyomok vannak rajta, //„//rücskös a

villËmlËstól//―//. Ez a villËmsújtotta lÒny egyúttal a zmej-sasra is utal: //„//úgy nÒzett ki, mint akit a sasok

tÒptek//―//.28 VÒlemÒnyem szerint ide tartozik a lËng, tüzes kerÒk alakjËban viaskodó tËltos kelet-magyarorszËgi

alakja is; SËrrÒtudvariban Òppen a //„//szËrnyas tËltos//―// viaskodik Ögy.29 Ez a futólagos felsorolËs nem merÖti ki

a magyar tËltos zmej-kapcsolatait; ezek mindenkÒppen tovËbbi kutatËst igÒnyelnek, a többi samanisztikus

varËzsló tËltos-vonatkozËsainak szÒlesebb körű elemzÒsÒvel együtt, ami termÒszetszerűleg a tËltos-hiedelmek

kizËrólagos honfoglalËs kori illetve ősvallËsi eredeteztetÒsÒnek felülvizsgËlatËt is magËval vonja.

A zmejsËrkËny//–//zmej//–//varËzsló pËros gazdag balkËni hiedelemkörÒnek olyan elemeiről is tudunk, amelyek

a magyar nÒphitben önËllóan, az eredeti kontextusból kiszakadva Òlnek. Ilyenek a magyar tüzes lidÒrcnek a

zmej-sËrkËny erotikus aspektusËt tükröző vonËsai. BolgËr Òs romËn (kevÒsbÒ szerb-horvËt) hiedelmek szerint a

zmej/zmeu/zmaj földi nőkkel folytat szexuËlis kapcsolatot; e tekintetben tüzes sËrkËny-karakterÒt megtartott

incubus-dÒmon.30 (A romËn zmeu neve e kontextusban inkËbb zburator: ’repülő’.) E sokoldalú sËrkËnyoknak ezt

a vonatkozËsËt fentebb nem emlÖtettük, mert tulajdonkÒppen mËr az alËbb tËrgyalt mËsodlagos, //„//ördöggÒ

vËlËsi//―// folyamatba tartozik, noha ismert az a nÒzet is, hogy a sËrkËnyapËtól született zmej-varËzslók pontosan

ebből a szexuËlis kapcsolatból születnek. MËsrÒszt azonban ËltalËnos hiedelem, hogy ez a nemi kapcsolat

termÒketlen, a tüzes zmej hËlótËrsa elsorvad, meghal; a zburator partnere sajËtos zburator-beteg-sÒgben pusztul

el. (A termÒkenysÒgbiztosÖtó //–// Òs termÒkenysÒgvarËzsló fiakat nemző //–// zmej-patrónus minden ördögi

vËltozatËnak hiedelmei közt jelen van a termÒketlensÒg motÖvuma.) Ilyen vonatkozËsban fÒrfiakhoz jËró női

pËrja is van mind a bolgËr zmejnek (zmejÓe), mind a romËn zmeu/zburator-nak (zburatoare). Gyakoribb

azonban a fÒrfisËrkËny //–// földi nő kapcsolat. A tüzes, tűzzel, fÒnyjelensÒgekkel kÖsÒrt, sËrkËnykÒnt, saskÒnt,

kakaskÒnt, hulló csillag, szikraeső vagy tűzcsóva alakjËban megjelenő lÒnyek (ËltalËban a kÒmÒnyen Ët) a földre

jutva többnyire csak Òjszakai hËlótËrsuk szËmËra lËthatóak. A magyar tüzes lidÒrc/Òjszakai hËlótËrs31mËr nem

viseli sËrkËny-eredete nyomait, sőt, mÒg balkËni rokonainËl is több ördög-jellemvonËst vett fel (vö. lucifer,

lucfÒr, ördögszerető nÒv), önËlló Òletre kelt Òs az incubus-ördög, valamint az ördöggel szeretkező boszorkËny

hiedelmeihez is hozzËjËrult. (EgyÒbkÒnt osztrËk, nyugati szlËv //–// tüzes sËrkËny pËrhuzamai is vannak; itt sem

kizËrólagos dÒlszlËv//–//magyar//–//romËn jelensÒgről van szó.) Csak a magyar nÒphitben tudunk a tüzes

lidÒrcnek egy olyan vonËsËról, amely mÒg fokozottabban ördögi//–//pokoli jellemzőkkel ruhËzza fel: a mennyel

tűz a földre leszËllva ürülÒk formËjËt ölti: a ludvÒrc lepiszkÖtja a hËzat, ahol emberrÒ vËlva megfordult.

Nem vilËgos, honnan ered a tüzes sËrkËnyok erotikus aspektusa; mennyiben tartozik eredetileg is hozzËjuk Òs

mennyiben csak ördögi, leszËlló Ëgukban kaptËk ezt a vonËst. A //„//leszËllËst//―// talËn itt is befolyËsoltËk eleve

alvilËgi dÒmonok is. Itt különösen a fent emlÖtett lamja/lamje sËrkËnyra gondolunk, amely //–// ha valóban

hatËssal volt a zmejre //–// megoldanË a zmej nőnemű incubus mivoltËnak rejtÒlyÒt.

Ez az eredetileg alvilËgi dÒmon női mivoltËt a görög Òs bolgËr sËrkËny-hiedelmekben is megőrizte; ógörög őse

//–// a lamia //–// kimondottan fÒrfiakat csËbÖtó, tönkretevő incubus volt.32 Egyebek mellett e jellemvonËsaival is

rËszolgËlt, hogy a demonológia szakirodalmËba neve a boszorkËny szinonÖmËjakÒnt vonuljon be.

26Uo. 118. 27Gönczi 1914, 173; Diószegi 1958, 89, 194; Gunda 1963, 49; Barna 1979, 35; ErdÒsz 1984, 118; Fejős 1985, 62. Az idÒzett adat:

KomËromy 1910, 362. 28Jankó 1891, 277; KËlmËny 1917, 264; Diószegi 1958, 196; 1973, 190//–//200; Jung 1985, 74; ErdÒsz 1984, 118; Fejős 1985, 57, 60. 29P. Madar 1967, 169; Luby 1936, 60//–//62. 30Marinov 1914, 208//–//210; Schneeweiss 1961, 12; Schott//–//Schott 1971, 309; Muºlea//–//BØrlea 1970, 189//–//194. 31Róheim 1925, 93//–//98; Domanovszky 1958; HoppËl 1969; Pócs 1980b. 32A lamiËról Vlachos i. h.



tükrÒben


A sËrkËny ördöggÒ alakulËsËnak egy, az előbbivel összefüggő mËsik útja is a samanisztikus varËzslók

sËrkËnyapjËval kapcsolatos. A horvËt mogut apjËnak, bizonyËra a sËrkËny helyett, mËsodlagosan, az ördögöt

tartottËk.33 Çrdekes módon a szlovÒn-horvËt kresnik neve bukkan fel hasonló, de mÒg //„//ördögibb//―//

kontextusban a romËn nÒphitben: a crÍsnic nevű torz, fÒlig Ëllati külsejű, //„//malacszerű//―// pici lÒny ördög Òs

földi nő hËzassËgËnak az eredmÒnye. 11 hónapi terhessÒg utËn születik, mint sokszor a zmej-fiak, de rögtön a

születÒse utËn a tüzes kËlyhËba vagy az anyamÒhbe akar (vissza) bújni. 34 TehËt a mennyei sas/sËrkËny mennybe

szËlló fiËnak tüzes kemencÒbe (= pokolba) visszabújó alvilËgi ellenpólusa. Nemcsak, hogy nem emberfeletti

kÒpessÒgű varËzsló, de nem is ember; fÒlresikerült torzszülött, akinek nincs helye az emberi vilËgban. Feltűnő a

hasonlósËg a rejtÒlyes magyar (dÒlnyugat-dunËntúli) üszöggyerekkel; 35 talËn ennek eredetÒt is az ördöggÒ vËlt

sËrkËny gyermekeiben kell keresnünk. Esetleges kapcsolatËt a tüzes zmejjel üszög neve is valószÖnűsÖti. Az erős

//–// az epikËban olykor emberfeletti mÒretű //–// sËrkËnyfiakkal pici mÒretÒben is szembeËllÖthatjuk; az

//„//isteni//―// dolgok ördögi tükörkÒpeinek ËltalËnos jellemzője //–// jelen kontextusunkban //–// a

jelentÒktelenül kis mÒret.

A zmej/zmaj/zmeu sËrkËny alvilËgi, ördögi vËltozatËt a horvËt, szlovÒn Òs romËn //–// kevÒsbÒ a szerb //–//

segÖtőszellemek mondai motÖvumaiból is ismerjük. Nevük vagy a sËrkËny helyi neve, vagy ördög, spiritus,

piridus. A horvËtoknËl cikavac nÒven is ismert (ilyen a szlovËk zmok //–// //„//kÖgyó//―// //–// is, amelyre itt nem

tÒrünk ki). A zmejnek elsősorban kakas alakja jelenik meg e szerepben //–// sokszor tyúkkÒnt, de leginkËbb

satnya kiscsirkekÒnt. A megszerzÒs módja az alvilËgi sËrkËny születÒsÒt imitËlja. LegËltalËnosabb a tojËsból

való keltetÒs: annyi ideig tartjËk (fÒrfiak) hónuk alatt a fekete tyúk fekete tojËsËt, mÖg a tojËs, valamint a sikló, a

gyÖk, a hal Òs egyÒb sËrkËnyt szülő vÖziËllatok a föld alatt, vÖzben rejteznek: kilenc hÒtig, hÒt Òvig stb. Ez a

szellem kincset, pÒnzt hord gazdËjËnak (sokszor a kÒmÒnyen, az alvilËgi dÒmonok szokËsos bejËratËn Ët),

kincsszerzÒsben segÖt. Ez a szerepe bizonyËra összefügg az alvilËgi sËrkËnyok kincsőrző vonËsaival, tulajdonosa

pedig bizonyos tekintetben a kincsőrző alvilËgi sËrkËnyt legyőző samanisztikus varËzslók utóda (e motÖvum

vezet egy mËsik szËlon a magyar tËltos kincsszerző, kincsre vezető szerepÒhez). GazdËjËnak bizonyos

feltÒteleket kell teljesÖtenie: etetnie kell (romËn adatok szerint sótlan Òtelekkel), gyakran pedig lelkÒt is eladja

neki. Itt tehËt mËr jelen van az ördögszövetsÒg eszmÒje is (a romËn spiritus olykor a testet a keresztÒny

demonológia ÒrtelmÒben megszËlló ördög is). Az ördögszövetsÒget kötők közÒp-nyugat-európai mondËiból is

ismert skatulyËban szerzett ördög is előfordul köztük. Érdögi vonËs a tyúk, kakas, tojËs fekete szÖne Òs

mËsodlagos //„//ördögi//―// megfordÖtËs lehet a //–// demonológia boszorkËnyszombat elkÒpzelÒseiből is ismert

//–// //„//sótlan Òtel//―//, valamint az egyÒni haszon cÒljËból szerzÒs motÖvuma is. Az ördög pici mÒret Òs a

termÒketlensÒg eszmÒje itt is megjelenik. Utóbbit a kakastojËs Òs a //„//fÒrfiak költik ki hónuk alatt//―//

motÖvum: a termÒkeny nő szülőkÒptelen fÒrfivË Òs az anyamÒh/tojËs hónaljjË transzponËlËsa jelzi.

IncubusdÒmon szerepet is betölt olykor ez a segÖtőszellem, különösen a romËn spiritus; mËskor tüzes, fÒnyes

jelensÒgkÒnt Òszlelhető //–// mindez a zmej-sËrkËnnyal való eredeti kapcsolatËnak a bizonyÖtÒka. Erre vallanak

azok a romËn adatok is, amelyek szerint varËzslók jóslËsban, gyógyÖtËsban, halottlËtËsban segÖtő szelleme a fenti

módon szerzett spiritus. HorvËt hiedelmekben a sËrkËny //„//vizes//―// születÒsi helyei őrződtek meg:

pocsolyËkból, tóból, repedÒsekből szedik ki a siklót, halat, hogy zmaj-csirkÒhez jussanak. Vagy fordÖtva: hónuk

alatt tartott fekete tojËsból //„//igazi//―// pozoj (’sËrkËny’) kel ki, amely azutËn elrepül.36 E tÒnyek pontos

megfelelője a magyarsËg nagy rÒszÒnÒl ismert, gazdËjËnak pÒnzt hozó lidÒrccsirke, spiritus, iglic. A magyar

nÒphit e segÖtőszellemÒnek vannak kapcsolatai a tüzes hËlótËrs-lidÒrccel (amennyiben gyakori motÖvum, hogy a

segÖtő csirke Òjjelre gazdËjËval hËló fÒrfivË vagy nővÒ vËltozik), de nem vezet összekötő szËl a zmejjel külön

úton rokonsËgot tartó sËrkËnykÒpzetekhez //–// tehËt magyar adataink kizËrólag az eredeti kontextusból

kiszakadt mËsodlagos szintet kÒpviselik.

E kÒpzetkörben tehËt a samanisztikus varËzsló őrző/segÖtő-szelleme vËlt ördöggÒ, ördögivÒ. Fontos lenne

feleletet kapni arra a kÒrdÒsre, hogy vajon mit köszönhetnek ezek a hiedelmek az ördögszövetsÒg hivatalos

demonológiËból szËrmazó tanËnak. Vajon annak hatËsËra vËlt ördögivÒ, vagy a dÒlkelet-európai folklórban is

lÒtrejött a nÒpi ördögfigurËk talajËn az //„//ördögi segÖtő//―// eszmÒje, amihez azutËn hozzËjËrult az

ördögszövetsÒg demonológiai motÖvuma? EgyÒbkÒnt ez utóbbi motÖvumról sem kell feltennünk, hogy csakis a

nyugati egyhËz tanai //„//szËllÖtottËk//―// a boszorkËnyüldözÒssel. Az ördögszövetsÒg a keleti egyhËz gazdag

apokrif legendaanyagËban is visszatÒrő motÖvum; tehËt mËr igen rÒgen folklór-motÖvummË vËlhatott e területen.

Itt nem is mindenütt volt hivatalos boszorkËnyüldözÒs (pÒldËul a romËnoknËl, bolgËroknËl sem) Òs a hivatalos

33Chloupek 1953, 243. 34Pamfile 1916, 211. 35Gönczi 1937, 72. 36Grgjiæ//–//Bjelko¹iæ1899, 632; Kelemina 1930, 184//–//187; Lang 1914, 150; Muºlea//–//BØrlea 1970, 176//–//181; ZeÓeviæ1981, 114//–//120. 37 A magyar lidÒrccsirke-adatok összefoglalËsa a 31. jegyzetben emlÖtett munkËkban.



tükrÒben


ördögszövetsÒg-tanoktól függetlenül is ismert hiedelem a boszorkËny szövetsÒge //–// pl. a romËnoknËl a lËpból

előcsalt ördöggel.37 (A //„//lËpból előhÖvËs//―// motÖvuma megint csak a fenti sËrkËnyokra utal.)

A //„//sËrkËny-eredet//―// mÒg vilËgosabb a bolgËr Òs szerb boszorkËny adataiból //–// a zmej-varËzslók újkorig

tartó tevÒkenysÒgÒnek működÒsÒnek területÒn, ahol a samanisztikus Òs ördögi vonËsok pËrhuzamos egymËs

mellett ÒlÒse figyelhető meg. A bolgËr nÒphit igen kevÒssÒ dominËns boszorkËnyhiedelmeiben központi helye

van a boszorkËny hóna alatt kiköltött zmej-csirkÒnek. E csirkÒvel a boszorkËny a zmej-varËzslók lÒlek-kiküldő

kÒpessÒgÒt szerzi meg, az őrzőszellem Ëltali elhÖvatËs helyett azonban a lidÒrccsirke vÒrÒvel kell bekennie

magËt, ennek utËna tud jósolni, gyógyÖtani Òs rontani; mÖg teste transzban fekszik, lelke lepkealakot öltött

vËmpÖrkÒnt röpköd. Itt is megjelenik a termÒketlensÒg gondolata: csak az lehet boszorkËny, aki mËr nincs

szülőkÒpes korban, ötven Òven felüli, vagy nincs fÒrje, vÒnlËny maradt //–// mert a boszorkËnynak nem lehet

gyereke.38 A vÒrrel bekenÒs //–// transzkÒpessÒg kapcsolat a samanisztikus segÖtőszellemet //–// Òs lÒlekutazËst

//–// a boszorkËnyzsÖr demonológiai tanËval hozza kapcsolatba; nem vilËgos, hogy ez esetben melyik melyikhez

szolgËlt alapul. Szerb boszorkËnyhiedelmekből nincs adatunk a boszorkËnyzsÖr//–//segÖtőszellem kapcsolatra, de

a boszorkËny vilËgosan zmaj-lÒlekkÒ vËltozik, amint testhajlatait bekente zsÖrral: //„//rögtön szËrnyai nőnek,

akkorËk, mint a legnagyobb keresztes sasnak//―//.39 Ezek az adatok Ëtvezetnek azokhoz a szerb Òs horvËt

boszorkËny Òs mora/morina hiedelmekhez, ahol a zmaj mint ördögi segÖtőszellem Òs mint a varËzsló lÒlekËllata

(lelkÒnek túlvilËgi Ëllat-alakja) egyidejűleg jelen van. A szerb boszorkËny Òjjel transzban fekvő testÒből kiszËlló

tyúk- vagy pulykaalakot öltő lelke, tyúk, fekete madËr, sas, bagoly alakvËltozata, a karËcsonykor felismert

boszorkËnyok kakastaraja vÒlemÒnyem szerint mind idetartozó vonËs (egyÒbkÒnt mËs zmajhoz visszavezethető

vonËsai //–// a romËn-bolgËr tüzes sËrkËnnyal, a magyar tüzes lidÒrccel egyező alakvËltozatai //–// is vannak).40

A szerb-bolgËr boszorkËny egyik megnyilvËnulËsi formËja tehËt mintegy a zmaj/zmej-varËzsló nőneművÒ lett

vËltozata, női mivoltËnak megfelelően kakas helyett tyúk lÒlekËllattal.

A mora/morina alakja a szerb-horvËt hiedelmekben szoros kapcsolatban van a boszorkËnnyal, amennyiben

ËltalËban abból lesz boszorkËny, fÒrjhezmenetele utËn, aki lËnykorËban mora volt (a morËnak nem lehet

gyereke, tehËt alkalmas a boszorkËnysËgra). A mora amellett, hogy Alp/Mahr-szerű nyomó dÒmon (Òs mint

ilyennek sokfelÒ Ëgazó rokonsËga van), igen gyakran tyúk vagy mËs madËr alakjËt öltő succubus. TehËt

ËltalËban nőnemű szerelmi hËlótËrs, mint a segÖtőördöglidÒrccsirke, de itt a lidÒrccsirke magyar, dÒlszlËv Òs

romËn adataitól eltÒrően nem a segÖtőszellem ördögi alakvËltozatËról van szó, hanem //–// Òppúgy, mint a

boszorkËnyhiedelmekben //–// az ember (a zmej-varËzsló) sajËt túlvilËgi lÒlekËllat-vËltozatËról. Itt mora is

boszorkËny ember, aki Òjjel dÒmonkÒnt jelenik meg. LÒlekalakja olykor-olykor mÒg a samanisztikus túlvilËgi

utazËsok elhÖvËsËt, //„//elragadËsËt//―// is idÒzi. Egy policai horvËt adat szerint az Òjjel a kulcslyukon bebúvó

tyúk alakjËban Òjjelente //„//nyomni//―// jËró morina-lËnyt megkÒrdeztÒk, hogy hogyan csinËlja ezt, mire ő azt

felelte, hogy //„//amikor elaludt, jött egy szÒl Òs magËval vitte...//―//41

Az alvilËgi, ördögi segÖtőszellemmel, //„//ËllatlÒlekkel//―// rendelkező varËzsló fikciói: a mora Òs a boszorkËny

tehËt mintegy a pozitÖv samanisztikus varËzslók negatÖvba fordÖtott ördögi tükörkÒpei. Ezt az aspektusukat fejezi

ki az a //–// különösen a mora vonatkozËsËban közismert //–// hiedelem is, hogy szemben a werwolf-varËzslók

fehÒr burkËval ők fekete burokban születnek. Mindez rÒszint az ördögszövetsÒg dÒlkelet-európai folklórban

gyökerező vËltozatËhoz szolgËltat adalÒkokat, rÒszint a közÒp-dÒlkelet-európai boszorkËny Òs Alp/Mahr-szerű

lÒnyek transzkÒpessÒgÒnek, lÒlekutazËsainak, ËllattË vËltozËsËnak (Òs talËn a repülőzsÖrnak) sokat vitatott

hiedelmeihez is nyújt egy lehetsÒges magyarËzatot.

Az ördögi, alvilËgi varËzsló hasonló fiktÖv tükörkÒp-alakja sok szempontból a horvËt-szlovÒn-magyar

grabancija¹/garabonciËs/ÓernÖ dijak Òs a romËn ºolomonar is. Fentebb szóltunk a magyar garabonciËs olyan

vonËsairól, amelyek //–// a hasonló tËltoshiedelmekkel együtt //–// a //„//fehÒr//―// zmejhez kötik; a garabonciËs

alakjËnak Òppen ez a kÒtarcúsËga vall az eredeti összefüggÒsre. Ez a kÒtarcúsËg a szlovÒn-horvËt Òs romËn

hiedelmekben is megvan: amint a magyar nyelvterületen tËltos-vonËsai is vannak a garabonciËsnak, úgy ezek a

hiedelmek a BalkËnon a stuha, a werwolf-varËzslók Òs a zmaj/zmeu varËzsló pozitÖv tulajdonsËgaira is utalnak.

A garabonciËsnak most csak a zmej-varËzslókhoz kapcsolódó vonËsaira szorÖtkozva, a legfontosabb összekötő

lËncszem itt is a zmej-sËrkËny alakja. A zmejvarËzsló sËrkËnya, kÖgyója, sasa a levegő ura, onnan ereszkedik le

//„//elragadni//―// őt a túlvilËgi lÒlekcsatËkba, mÖg a garabonciËs Òs a ºolomonar az alvilËgból születő,

barlangból, tóból, pocsolyËból előbújó rËkot, kakastojËst, kÖgyót, vadrucËt, bÒkËt //–// vagy nÒha, szlovÒn

37Muºlea//–//BØrlea 1970, 174. A keleti ördögszövetsÒg-legendËkról: Kretzenbacher 1968b, 17//–//41. 38Marinov 1914, 213//–//214. 39Ðjorðjeviæ1953, 32. 40Uo. 2//–//28. 41Az idÒzet: Ivani¹eviæ1905, 265. TovËbbi mora-adatok: Grgjiæ//–//Bjelko¹iæ1899, 629; Krauss 1908, 146//–//151; Lang 1914, 146; ZeÓeviæ1981, 146//–//147.



tükrÒben


hiedelmek szerint, magËt az ördögöt, bakkecske kÒpÒben //–// hÖvja elő Òs lovagolja meg. FelkantËrozËssal,

kötőfÒk //„//fejÒbe vËgËsËval//―// (egy epikËból kölcsönzött mËgikus eszközzel) vËltoztatja repülÒskÒpes lÒnnyÒ.

Megszerzi magËnak, mint a lidÒrccsirkÒt tulajdonosa; őt is ez teszi kÒpessÒ a levegőbe szËllni, de nem lÒlekben,

mint az igazi zmej-varËzsló, hanem csak a szËrnyas Ëllatokon repülő epikus hősök módjËn. A hősepikai, mesei

motÖvumok megjelenÒse fiktÖv, csak mondahős garabonciËsra vall, de mÒg e mondai motÖvumok között is

talËlunk a zmej-varËzslóra utaló nyomokat. Ilyenek pÒldËul a kakason, kÖgyón, madËron repülő garabonciËs

adatai. Ezek az adatok egyÒbkÒnt azt a mËs tÖpusú varËzslókkal kapcsolatban is megfigyelhető tÒnyt is

alËtËmasztjËk, hogy a samanisztikus varËzsló túlvilËgi lÒlekËllatËt az epika ËltalËban hËtasËllatkÒnt jelenÖti meg:

Ögy lesz //„//Òrtelme//―// az eredeti jelentÒsÒt elvesztett túlvilËgi utazËsnak. A zduhaÓÒs boszorkËny mondËiból

egyarËnt lehetne pÒldËkat hozni erre, sőt, mÒg tovËbb folytatva a sort, a boszorkËny lóvË tett, meglovagolt

Ëldozatai is valószÖnűleg e körbe tartoznak.

MËs hiedelmek a garabonciËst az ördögi zmej mËsik vËltozatËval, a segÖtőszellem-lidÒrccel hozzËk kapcsolatba.

Szeged környÒki adat szerint magËból a lidÒrccsirkÒből vËlik garabonciËs, //„//ha felnő//―//. A samanisztikus

segÖtőszellem fiktÖv, alvilËgi vËltozatËra utalnak a föld alatt, kÖgyótól, ördögtől tanuló ºolomonar adatai: az

eredetileg a felhőkbe elragadottat itt az alvilËgba viszik beavatni. Az //„//alvilËgi iskolËk//―// keresztÒnyi

demonológiËval, a tudós mËgia kÒpzeteivel gazdagodott vËltozatai a 13 iskola, fekete iskola, babiloni torony

motÖvumok. Az ördögi feketesÒg egyÒbkÒnt is megjelenik a garabonciËs mondai motÖvumaiban: fekete tyúk

fekete tojËsËt eszi, fekete tehÒn vagy kecske tejÒt issza. A tejmotÖvumnak különben bizonyosan köze van a tejet

ivó alvilËgi sËrkËnyok fent emlÖtett hiedelmÒhez is: a garabonciËs is //–// mint azok //–// azÒrt kell, hogy tejet

igyÒk, hogy fel tudjon emelkedni.42

TermÒszetesen mindez nem merÖti ki a garabonciËs-szerű varËzslók rendkÖvül gazdag mondai hagyomËnyait.

Ezek összefoglaló vizsgËlata nem vÒgezhető el Ögy, tËgabb kontextusukból kiragadva, a többi samanisztikus

varËzsló hiedelmeiből szËrmazó motÖvumok vizsgËlata nÒlkül. Az ördöggel kapcsolatot tartó, szövetsÒget kötő

tudósok, varËzslók Európa nagy rÒszÒn elterjedt mondakörei sok ËltalËnos //–// a keresztÒny demonológiËval,

tudós mËgiËval, az ördögszövetsÒg tanËval kapcsolatos //–// vËndormonda-motÖvumot tartalmaznak, de emellett

sok helyi különbsÒggel rendelkeznek, elsősorban a pozitÖv varËzslók különböző helyi hagyomËnyainak

megfelelően. A jelen dolgozatban vizsgËlt területen //–// de bizonyËra azon kÖvül is //–// a fiktÖv varËzslónak ez

az alakja elsősorban ott ismert, ahol a tÒnyleges varËzslók működÒse mËr nemigen fogható meg, illetve mËr

azok is mondai alakokkË lettek, mint a szlovÒn-horvËt kresnik, zduhaÓÒs a romËn zmeu. NyilvËnvaló, hogy e

helyeken mindezeknek a varËzslóknak a valamikori gyakorlatËra utaló motÖvumok fellelhetők a grabancija¹,

Óerni skolar, ºolomonar mondËiban. E vonËsokban is nyomon követhető az //„//ördögivÒ vËlËs//―// fenthez

hasonló folyamata. Csak egy-kÒt pÒlda erre: A werwolf-varËzslók pozitÖv alakjai mellett azok dÒmonikus,

//„//fekete//―// ellenfeleinek vonËsaival is gazdagodott a mondËk garabonciËsa; erre vallanak fekete ember,

mumus, vagy kÒmÒnyből leszËlló karËcsonyi dÒmon alakvËltozatai. A garabonciËs mint szÒlvarËzsló többnyire a

viharban vonuló lelkek rossz, elkËrhozott vËltozataival azonosul, vagy Òppen az ördögtől nyert hatalma rÒvÒn

csinËlja a vihart.44 Ezek a zmej garabonciËs fejlődÒssel pËrhuzamos folyamatok is igazolhatjËk a fentebb leÖrt

tendenciËk valószÖnűsÒgÒt.

42Grabancija¹, garabonciËs, cerni ¹kolar: Jagiæ1877; Kelemina 1930, 41//–//44; Holló 1934; Hegyi 1937, 472//–//475; Ferenczi 1974, 262//–

//275; ErdÒsz 1984, 114//–//164; KËlmËny Lajos gyűjtÒse, Ethnológiai AdattËr 2815, 4. A ºolomonar adatai: Gaster 1884; MoldovËn 1897, 178//–//181.


8. fejezet - Magyar samanizmus a kora újkori forrásokban1

E tanulmËnyom közelmúltbeli kutatËsaim tanulsËgait foglalja össze a feltÒtelezettmúltbeli magyar

samanizmusra nÒzve. E kutatËsok tËrgya a kapcsolatteremtÒs volt amËsvilËggal: mediËtori technikËk Òs a

mediËtorok hiedelemrendszerei a kora újkorifalusi, mezővËrosi közössÒgekben, mÒgpedig a 16//–//18. szËzadi

magyarorszËgi boszor-kËnyperek forrËsanyaga alapjËn.2 MediËtornak tekintem az emberi Òs termÒszetfölötti

vilËg közti kommunikËciónak, a kapcsolatok lÒtesÖtÒsÒnek szakembereit: lËtókat, jósokat, a mËsvilËggal

kommunikËló varËzslókat (köztük a tËltost), //–// Òs mint ezt jelen dolgozatom is dokumentËlja //–// annak

tekintendő a boszorkËny egy archaikus, de a kora újkorban mÒg lÒtező tÖpusa is. VizsgËlatom elsősorban

felmÒrÒs volt: milyen kommunikËciós rendszereket ismert a kora újkori magyarsËg: mi volt a rendszerek szerepe

a falusi mindennapi Òletben Òs ezek milyen kortËrs európai rendszerekbe illenek bele? Az, hogy forrËsul

boszorkËnypereket hasznËltam, korlËtozta a mediËtori rendszerek objektÖv ËttekintÒsÒt: csak a boszorkËnysËg

falusi intÒzmÒnyÒben helyet kapott mediËtorokrólÒs elsősorban ott betöltött szerepükről kaptam kÒpet, erről is

csak a bÖrósËgi narratÖvoktorzÖtó tükrÒben. Az ettől független szerepeket, de mÒg a boszorkËnysËgban

betöltöttszerep relevanciËjËt is nehÒz megÖtÒlni. Az időhatËrok is kötöttek: direkt következtetÒsek e forrËsokból

csak sajËt korukra nÒzve vonhatók le. Mindeme korlËtok tudatËban isÒrdemes volt megvizsgËlni ezt a gazdag

forrËsanyagot, mert ez nem csak a falusi boszorkËnysËg rendszerÒt, hanem //–// ha bizonyos mÒrtÒkig torzan is

//–// a mediËtorok rendszereit is működÒsükben mutatja be (26 közössÒgi feladatait gyakorló tËltos adatai

vannak birtokunkban!); adataiból szËmos olyan következtetÒs vonható le, amelyre a 20. szËzadi

hiedelemmondËk holt anyaga nem alkalmas. Nem vÒletlen, hogy Ëltaluk erősen módosulnak pÒldËul a tËltosnak

a kutatËsban eddig //–// a jelenkori mondËk alapjËn //–// megrajzoltjellemzői. A legfeltűnőbb különbsÒg a kora

újkori tËltos Òs az egyÒb neveken //–// nÒző, lËtó tudós //–// szereplő mediËtor-alakok sokfÒlesÒge Òs sokirËnyú

hiedelemrendszerbeli kapcsolatai, eddig kevÒssÒ ismert európai kapcsolatai is.3

Ami az európai kontextust illeti, ennek felrajzolËsa nem a magyar mediËtorok Òsrendszereik //„//eredetÒnek//―//

kiderÖtÒsÒhez volt kulcsfontossËgú: a törtÒneti kÒrdÒsek megvËlaszolËsa mÒg kÒsőbb megoldandó, bonyolultabb

feladat. Elengedhetetlen volt ez mËr arendszerek megËllapÖtËsËhoz, az adatok ÒrtelmezÒsÒhez is, adataink

csonkasËga, heterogenitËsa, idegen közegbe ËgyazottsËga miatt. A boszorkËnyper-jegyzőkönyvek, mintEurópa

nagyobbik felÒn hasonló cÒllal lÒtrejött, hasonló minősÒgű forrËsanyag ehhezjó kereteket adott Òs egyben a

boszorkËnysËg Òs samanizmus //–// mint európai rendszerek

//–// kapcsolatainak Òs paradigmavËltËsainak problematikËjËhoz is Ëtvezetett. Maguknak az európai mediËtori

rendszereknek a vizsgËlatËhoz előzmÒnyül szolgËltak a közelmúlt ÒvtÖzedeinek megÒlÒnkült kutatËsai, amelyek

egy feltÒltelezett szlËv, germËn, kelta vagy ËltalËban európai samanizmust, vagy Òppen a samanizmus Òs

boszorkËnysËg, mint egymËsra Òpülő rendszerek viszonyËt4 vizsgËltËk. (A samanizmus kritÒriumainak

problematikËjËba e kutatók nem mentek bele, Òn sem teszem ezt: anÒlkül, hogy kapcsolatot keresnÒk a

//„//klasszikus//―// eurËzsiai, neolitikus vadËszkultúrËkban gyökerező samanizmussal, samanisztikusnak

nevezem //–// a szlËv Òs germËn samanizmus kutatói nyomËn //–// azokat a túlvilËggal kommunikËló varËzslókat

Òs technikËikat, amelyek fővonËsaikban //–// transztechnika, segÖtőszellem //–// megfelelnek a samanizmus

1E tanulmËnyom az //„//Ősök, tËltosok, szentek//―// c. tanulmËnykötetben megjelent cikk (Pócs 1996)enyhÒn módosÖtott, kissÒ lerövidÖtett

vËltozata. //„//Çlők Òs holtak…//―// c. könyvem (Pócs 1997a) befejezÒseutËn kÒszült, voltakÒppen a könyvben megÖrtak összefoglalËsa, nÒhËny abból kimaradt rÒszletkÒrdÒs betoldËsËval. Egy mÒg rövidebb vËltozat //–// mint konferencia-előadËs publikËciója //–// megjelent

Tartubanangolul: Pócs 1999b. A könyv legfontosabb mondanivalójËt //–// mÒg a megÖrËs befejezÒse előtt //–// összefoglaltam egy NÒprajzi

TËrsasËg-beli előadËsomban, amelyet az Ethnographia azon nyers Òs rövid formËjËban megjelentetett (Pócs l995). A felvetett tÒmËk

vonatkozËsËban főleg Keszeg Vilmos azóta publikËlt tanulmËnyËt emlÖtenÒm a vÖzbenÒzÒssel kapcsolatban (Keszeg 1997, 97//–//125). Az ő

kutatËsaibólkiderül, hogy ez a divinËciós technika ErdÒly-szerte //–// Òs talËn RomËnia- vagy BalkËn-szerte is //–// mainapig Òlő gyakorlat.

SajËt kutatËsaimat illetően: a felvetett kÒrdÒsek lezËrËsa mÒg nem törtÒnt meg, noha elÒrkezett az ideje a fentiek kibővÖtett újravizsgËlatËnak, sokkal teljesebb európai Òs magyar kontextusban //–// a jelenkori nÒphitadatoknak is teljes feldolgozËsËval. Amit azóta mËskÒpp lËtok: a

seid-samanizmus Òs a lucaszÒkes beavató technikËk kapcsolatËnak kÒrdÒse. E vonatkozËsban egyre több kÒtsÒg fogalmazódik meg bennem,

mÒgis úgy Òrzem, //„//valami lehet benne//―//: bÖzom egy nem bizonyÖtható, de valamikÒppen mÒgis lÒtező összefüggÒsben Òs Róheim intuÖciójËban. Úgy vÒlem, e kÒtsÒgek eloszlatËsËra Luca alakjËt kellene tovËbb kutatni. KritikËt elsősorban Voigt Vilmos (1997; 1998)

tollËból ÒsDemÒny IstvËn PËl egy poszthumusz cikkÒben kaptam; ezekre adandó vËlaszomnak egy új tanulmËnytkell szentelnem. 2A kutatËsom forrËsËul felhasznËlt legfontosabb boszorkËnyper-publikËciók: Reizner 1900;KomËromy 1910; Schram 1970; uő 1982; SugËr 1987; Herner 1988a; uő 1988b Òs egy reprint kiadvËny, amely a rövidebb perjegyzőkönyv közlÒseket tartalmazza Kazinczi GËbor 1809-es

publikËciójËtól kezdve, a legújabbak (Hausel 1987; SzilËgyi 1987) kivÒtelÒvel: Klaniczay //–// Kristóf //–// Pócs 1989. Ezen kÖvül nÒhËny

tucat újonnan feltËrt boszorkËnyper, amelyek közül az e tanulmËnyban idÒzettekforrËsËt a bibliogrËfia utËn közlöm. 3Ez a tÒny ugyan kicsit a legújabb korra is igaz: mÒg a szËzadunkban ismert hiedelemmondËk istöbb tËltostÖpust (különböző

kapcsolatrendszerekkel) rajzolnak körül, korËntsem csak az ősvallËsi sËmËnkÒnt rekonstruËlt tËltos (foggal született, bika alakban viaskodó)

tÖpusËt, mint ezt mËr több, jelenkori hiedelemadatokat felmÒrő tanulmËnyomban hangsúlyoztam: Pócs 1988; uő 1989a; 1994. 4Ginzburg 1983 (1966); uő 1990; Klaniczay 1983; Henningsen 1990.

Magyar samanizmus a kora újkori

forrËsokban


ËltalËban elfogadott feltÒteleinek.5 MÖg a törtÒnÒszek, etnológusok, folkloristËk az európai samanizmus körÒben

elsősorban a szlËvcentrikusnak ÖtÒlt közÒp-dÒlkelet-európai jelensÒgekkel foglalkoztak,6 nyelvÒszek Òs

vallËstörtÒnÒszek, germanistËk Òs keltológusok mËrrÒgóta, egy külön vonalon, egy feltÒtelezett ógermËn,

illetőleg nordikus valamint keltasamanizmus irodalmi Òs nyelvi emlÒkeit, közÒpkori-újkori (pÒldËul a lËtók

hiedelmeiben Òs technikËiban) tovËbbÒlő nyomait vizsgËljËk.7 MËsok a samanizmus ókori (thrËk, görög)

emlÒkeinek ÒrtelmezÒsÒvel,8 vagy ËltalËban az indoeurópai, indoirËni samanizmus kÒrdÒsÒvel foglalkoztak.9

Európa sok helyÒről vannak adataink a tËltoshoz hasonló szerepű varËzslókra, akikegyúttal a túlvilËggal //–//

samanisztikus kÒpessÒgeik rÒvÒn //–// kapcsolatot tartó mediËtorok. Különösen kiemelt szerepet kaptak a

kutatËsban a termÒkenysÒgvarËzslókÒnt leÖrt tÖpusok;10 ezek egyikÒnek elemzÒsÒvel alapozta meg 1966-ban

publikËlt könyvÒbenCarlo Ginzburg a nagy vitËkat kavaró //„//samanisztikus lÒlekutazËsok mint a boszorkËny-

szombat-kÒpzetek alapjai//―// nÒzetÒt; hogy azutËn bő húsz Òv múlva, a tÒmËnak szenteltmËsodik művÒben11 mËr

az európai samanizmus rendszereinek (amelyek a magyar tËltost is felölelik) teljessÒgÒt kÖsÒrelje meg

fölrajzolni, Òs egy //–// rÒgÒszeti Òs törtÒneti forrËsokkal megrajzolt //–// fejlődÒsi vonalban az európai

boszorkËnysËg helyÒt a samanizmusidőbeli //„//fejlemÒnyekÒnt//―// kijelölni. Klaniczay GËbor //–// dÒlszlËv

kutatËsok adataival //–// tovËbb bővÖtette a varËzslók körÒt, Òs rendszereikkel kapcsolatba hozta //–// mÒg

Ginzburgelőtt //–// a tËltost.12 Çn magam, szintÒn dÒlszlËv adatok nyomËn, újabb idetartozó tÖpusokra //–// Òs

tovËbbi tËltos-vonatkozËsokra //–// hÖvtam fel a figyelmet.13 Ginzburg egy kettős rendszert Ört le, az európai

samanisztikus varËzslók kÒt tÖpusa alapjËn: Az egyik tÖpus a (többnyire fÒrfi) termÒkenysÒgvarËzsló, aki

lÒlekben a túlvilËgra utazik Òs ott közössÒge ÒrdekÒben, a jó termÒsÒrt, jó időjËrËsÒrt vÖv lÒlekcsatËkat. A mËsik:

(ËltalËban)női varËzsló, akinek mediËtori tevÒkenysÒgÒre nem jellemzőek a túlvilËgi lÒlekcsatËk; ahalottak

emberek közÒ lËtogató meneteiben avatódik be, közössÒgi szerepe gyógyÖtËssal, halottak //„//lËtËsËval//―//,

kincsnÒzÒssel kapcsolatos.

Így tehËt a tËltos alakja //–// rÒszben mËr ősvallËs-centrikus kutatËsËnak 30-40 Òvvel ezelőtti újraÒledÒsÒvel

egyidejűleg //–// bekerült az európai rendszerekbe is. Ez termÒszetesen igen közelről Òrinti a feltÒtelezett magyar

samanizmus kÒrdÒseit. A felfedezett európai kapcsolatok //–// vagy pËrhuzamok //–// arra figyelmeztetnek, hogy

a magyar samanizmuskÒnt ÒrtÒkelt jelensÒgek nem feltÒtlenül Òs csakis a honfoglalËs előtti //„//ősvallËsi//―//

samanizmus folytatËsai, maradvËnyai. MËsrÒszt: az ún. magyar samanizmus mibenlÒtÒnek, sajËtos magyar

vonËsainak Òs törtÒneti problÒmËinak tisztËzËsËt meg kell hogyelőzze egy teljes felmÒrÒs, amely rÒszrehajlËs

nÒlkül megËllapÖtja, hogy //„//mi van//―//, mÒgpedig pontosan ennek a forrËsanyagnak a tükrÒben, amely a (mÒg)

működő rendszereket ËllÖtja elÒnk Òs az európai kapcsolatok megrajzolËsËhoz is lehetősÒget nyújt. Ezt

afelmÒrÒst kÖsÒreltem meg elvÒgezni emlÖtett tanulmËnyomban, Òs ennek tanulsËgait ismertetem röviden az

alËbbiakban. Fontos az objektÖv ËttekintÒs lehetősÒge, mert e tÒmËban a magyar nÒphit kutatËsa erősen tËltos-

centrikus Òs ősvallËs-centrikus volt:többfÒle rendszer többfÒle mediËtortÖpusa közül vËlasztódott ki a tËltos, mÖg

a tËltosÒtőleltÒrő rendszerek nem vÒtettek figyelembe, magyar vonatkozËsban sem (pÒldËul az újkori halottlËtó

is mintegy a tËltos rendszerÒnek a csökevÒnye).14 A legújabb kori tËltosmondai ismÒrveiből rekonsturËlt

tËltosalak (amely az ősvallËsi rekonstrukciók 15 tËrgya lett) kiegÒszült többfÒle, valósËgos Òs mondai szemÒly

(halottlËtó, boszorkËny, tündÒr) ismÒrvÒvel (gondolok itt a rejtezÒsre, a szarvas vagy tollas fejviseletre, az

extËzist indukËlódobra, a beavatËst szimbolizËló //„//feldarabolËsra//―//, //„//csontkiszedÒsre//―// Òs Ögy tovËbb).

Egykülönböző rendszerekbe tartozó motÖvumokból összeËllt diszfunkcionËlis mozaik jöttÖgy lÒtre. Az ezzel

kapcsolatos kÒtelyeknek azÒrt fontos hangot adni, mert a kutatËs úgyÒpÖt erre, mint befejezett tÒnyre,

megdönthetetlen axiómËra. TermÒszetesen volt ősmagyar Òs közÒpkori magyar tËltos //–// mÒg ha semmi mËs

nem tËmogatnË lÒtÒt, akkor is bizonyÖtanË ezt a tËltos terminus Òs az a tÒny, hogy egy tËltos nÒven nevezett

mediËtoralak a feltehetően rokon funkciójú európai rendszerekbe illeszkedett. Csak Òppen nemtudjuk, hogy

milyen szerepei Òs mitikus kontextusa volt mint sajËtos magyar tËltosnak(hasonló a problÒma a lËtó Òs nÒző

5Vajda 1959; Hultkranz 1867; Lommel 1965: 70. 6Jakobson//–//Szeftel 1947; Moszyñski 1967 (1929); ZeÓeviæ198; Antonijeviæ1990. stb. 7A nordikus samanizmusról Òs folklórban tovËbbÒlő emlÒkeiről különösen: StrömbÎck 1935; Ohlmarks 1939; Ellis 1942, 151; de Vries 1956, II. 94//–//106; Chadwick 1968; Buchholz 1968; Meyer-Matheis 1974; Puhvel 1987; Lecouteux 1992, 102//–//106; Grambo 1975;

Lixfeld 1975; valamint Róheim 1920. 8Dodds 1951; Lommel 1965, 109; Butterworth 1966. 9Eliade 1957, 350//–//362; Meuli 1975; Closs 1968; uő 1969. 10Először: Moszyñski 1967 (1929), 654//–//655. Roman Jakobson a keleti szlËv Òs dÒlszlËv hősÒnekekben talËlta meg a samanisztikus

werwolf-hősöket: Jakobson//–//Szeftel 1947; Jakobson//–// Ru¾iÓiæ1950. 11Ginzburg 1989. 12Klaniczay 1983. Róheim GÒza is, 1961-ben publikËlt tanulmËnyËban (magyarul: Róheim 1984)emlÖtette e kapcsolatokat. 13Pócs 1987a: 232//–//24; 1989a; 1989b. 14LËsd erről e kötetben //„//A magyar halottlËtó Òs a keresztÒny Európa//―// c. cikkemet. 15Elsősorban Diószegi 1958 Òs 1967. A rekonstrukció kevÒsbÒ rÒszletes, de fő vonËsaiban azonoseredmÒnyre jut: SebestyÒn 1900 (a

sËmËndob vonatkozËsËban), Róheim 1925, 7//–//40. Dömötör Tekla(1981, 114//–//118.), HoppËl MihËly (1984) Òs mËsok elfogadjËk Diószegi rekonstrukciójËt.


forrËsokban


nevű specialistËkkal, sőt a lidÒrc Òs boszorkËny idevËgó relËcióival is). E kÒrdÒsek tisztËzËsËhoz elengedhetetlen

első lÒpÒs az esetleges európai pËrhuzamok, kapcsolatok felderÖtÒse (a sajËtos magyar vonËsok tisztËzËsa vÒgett

is), olyan módon, hogy rendszereket rendszerekkel //–// Òs nem kiragadott rÒszjelensÒgeket //–//kÖsÒrlünk meg

egymËssal összevetni. VizsgËlatomban a mediËtori rendszerek leÖrËsamellett egy ilyesfÒle összehasonlÖtËst

kisÒreltem meg elvÒgezni.

A boszorkËnyperek, varËzslóperek jegyzőkönyveiből kirajzolódó mediËtortÖpusokról e rövid beszËmolómban

csupËn felsorolËsszerű vËzlatot nyújthatok.16 Csak nÒhËny pontot rÒszletezek: a magyar mediËtorok olyan

kulcsponti vonatkozËsait, amelyekaz európai varËzsló-tÖpusok fontos meghatËrozó, elkülönÖtő jegyeinek, egyben

a sajËtosmagyar tËltost meghatËrozó jegyeknek is bizonyulhatnak. Ilyenek az őrző- Òs segÖtő-szellemek, az

elhÖvËs, beavatËs valamint a mËsvilËgi viaskodËsok kÒrdÒsei.

A vizsgËlt mediËtori rendszereket illetően elöször az alapfeltÒteleket hatËroztam meg:a mediËtori technikËk //–//

a mËsvilËggal való kapcsolatteremtÒs //–// a termÒszetfeletti kommunikËció mindennapi, spontËn módszereire is

ÒrvÒnyes vonËsait, amelyek azonban amediËtori gyakorlatnak is feltÒtelei. Ezzel kapcsolatban fontos

hangsúlyozni, hogy a kora újkori forrËsok a termÒszetfelettivel való ÒrintkezÒst //–// a spontËn transz eseteit //–//

mintigen ËltalËnos, szinte mindennapi jelensÒget mutatjËk be. A kapcsolatteremtÒs kÒtfÒle cÒlja ËllapÖtható meg

ezekből: ÒrintkezÒs a halottakkal Òs/vagy a keresztÒny mitológia lÒnyeivel, a keresztÒny túlvilËggal (= vallËsos

lËtomËsok). 17 A kettő //–// sem a mindennapi kommunikËcióban, sem a mediËtorok gyakorlatËban //–// nem

vËlasztható Òlesen el. MËsikfontos tÒnyező az Òlők Òs holtak szoros Òs közvetlen kapcsolata, az evilËgmËsvilËg

kÒplÒkeny hatËrai, mint az Òlők Òs holtak közti kommunikËció közege, //„//könnyű//―// lehetősÒge (Òs a halottak

olykor igen hatËrozottan tettenÒrhető sorsmeghatËrozó szerepe). TovËbbË: bizonyos archaikus lÒlekkÒpzetek,

amelyek a boszorkËnyperek anyagËból különösen gazdagon dokumentËlhatók: a testtől elszakadni tudó, testet

kÖsÒrő hasonmËsok, Òlő Òs holt, testi Òs szellemi alteregók hiedelmei,18 amelyek a boszorkËnyhiedelmeknek

illetőleg a boszorkËny kvËzikommunikËciós technikËinak Òs a varËzslók kapcsolatteremtÒsimódszereinek

egyarËnt fontos alapjËt kÒpeztÒk, egyúttal a //„//samanisztikus//―// kapcsolatokfelvÒtelÒhez szüksÒges őrző- Òs

segÖtőszellemeket szolgËltattËk. Ezek az őrző Òs segÖtőszellemek a halottakkal/ősökkel is szoros kapcsolatban

voltak.

Ezek szerint a transztechnika Òs vele összefüggÒsben a testtől elszakadni tudó lÒlekkÒpzete, amely a magyar

samanizmus kutatËsËban fontos //„//ősvallËsi//―// tÒnykÒnt szerepelt, olyannyira ËltalËnos alapsajËtsËga a

termÒszetfeletti kommunikËciónak Európa mindennÒpÒnÒl, hogy semmifÒle //–// sem magyar, sem mËs //–//

samanisztikus praxis döntő meghatËrozója, minősÖtője nem lehet, bËr termÒszetesen a mediËtori tevÒkenysÒgnek

alapfeltÒtele. Közelebb visz egy-egy tÖpus meghatËrozËsËhoz, elkülönÖtÒsÒhez, ha a hasonmËsok bizonyos

konstellËcióit, az őrző/kÖsÒrőszellemek sajËtos tÖpusait, a mara/mahr/mora Òs werwolf-kÒpzeteket (mint a

hasonmËssal rendelkező lÒnyek //–// transzkÒpessÒgű lËtók

//–// sajËtos megtestesülÒseit),19 vagy az őrzőszellemmÒ vËlt ősök Òs az Òlő varËzslók közti kapcsolat sajËtos

vonËsait vesszük szemügyre. Ez a kapcsolat a jellemző többlete a hivatËsos mediËtoroknak a mindennapi

technikËkhoz kÒpest: őket lÒnyegÒben az ősök lelke segÖti a túlvilËgi kommunikËcióban. A különbsÒgek Òs

egyÒni sajËtossËgok ellenÒre arendszerek több vonËsukban egysÒgesek: alapvetően a halottakkal való

kommunikËcióról, a halottak/ősök örzőszellem szerepÒről van szó minden tÖpus esetÒben.

1. A boszorkány

16E vonatkozËsban Òs minden mËs kÒrdÒsben csak az itt idÒzett adatokra tudok hivatkozni, a vizsgËlatom alapjËul szolgËlt igen

nagyterjedelmű adatbËzis összes adatËra termÒszetesen nem. 17A vallËsos lËtomËsok illetőleg a lËtomËsirodalom sok, tÒmËnkkal Òrintkező vonatkozËsa külön, szÒleskörű vizsgËlatot Òrdemel. AnÒlkül,

hogy ezt elvÒgeztem volna, csak nÒhËny fontos ÒrintkezÒsiponttal foglalkoztam; lËsd: Pócs 1997a, 5. fejezet. Legfontosabb összefoglaló művek a közÒpkori Òs kora újkori vallËsos lËtomËsokról: Benz 1964; Dinzelbacher 1981. 18E kÒrdÒsek nagy irodalmËt itt nincs terem idÒzni; lËsd Pócs 1997a, 2. fejezetÒnek jegyzeteiben. Csak a tÒmËk szËmomra legfontosabb

összefoglaló munkËit emelem ki: Meyer//–//Matheis 1974; Le Goff1981; Lecouteux 1987b; 1987a; Schmitt 1994. 19A germËn mara/mahr/mare, a francia cauchemar, a szlËv mora/zmora/morina stb. Òjszakai //„//nyomó//―//illetve vËmpirisztikus dÒmon

egyrÒszt, Òlő ember transzban //„//kiküldött//―// hasonmËsa mËsrÒszt, eredeti Òrtelemben //–// Òs a kora újkori adatok szerint ËltalËban //–//

Òlő ember transzkÒpessÒggel, ËllathasonmËsokkal, holt mora ősökkel; transzkÒpessÒgÒt ËltalËban burokban születÒsÒnek köszönheti. A legfontosabbirodalomból: Burkhart 1989, 87//–//89; Peuckert 1960a; uő 1960b; Raudvere 1993; Lecouteux 1987b; uő 1992. Közös európai

hiedelemalakról van szó, akinek szlËv nevÒt //–// mora //–// hasznËlom a tovËbbiakbana fogalom ËltalËnos jelölÒsÒre. A werwolf

alakvËltozatairól Òs a werwolf-lÒnyek transzkÒpessÒgÒrőlnagyjËból ugyanez mondható el (sok rÒszletkülönbsÒggel //–// pl. jellegzetes werwolfËllatok, Kelet-EurópËban a burokban születÒs mellett fontos szerepet kap a foggal születÒs Òs a dupla fogsor //–// Òs

többnyirealapvetően eltÒrő mitikus kontextussal (pÒldËul Ëllatok ura kÒpzetek a werwolffal kapcsolatban). A kÒthiedelemalak a kora újkori

európai hiedelemrendszerekben sokszor egy alapvetően azonos lÒny vËltozatainak lËtszik. A werwolf //–// tÒmËm szempontjËból //–// legfontosabb irodalmËból: Hertz 1862;Jakobson//–//Szeftel 1947; Jakobson//–//Ru¾iÓiæ1950; Lecouteux 1992.


forrËsokban


A perek aktaanyagËból megfejthető mediËtori rendszerek keretÒt a boszorkËnysËg falusi tËrsadalmi intÒzmÒnye

Òs hiedelemrendszere adja. E keretekben a boszorkËnynak (Òsa rontËsindukËló konfliktusoknak) hËrom tÖpusËt

különböztettem meg,20 Òs körülhatËroltam egy termÒszetfeletti boszorkËnytÖpust, amely a boszorkËnysËgot

(rontËst) indukËló konfliktusok gyakorlati megoldËsËban Òs hiedelemrendszerÒben is elkülönül a mËsikkÒt (a

tËrsadalmi konfliktusok indukËlta rontËsvËddal Òs a mËgia ambivalenciËjËn alapuló mËgikus rontËsvËddal

jellemezhető) tÖpustól. E termÒszetfeletti //–// Cohn hiedelemkontextus felől közelÖtő terminusËval //–// Òjszakai

boszorkËnynak 21 nevezett tÖpusesetÒben a csapËsmagyarËzat Òs a rontËsvËd alapjËul egyarËnt az evilËg//–

//túlvilËg közti összeütközÒs szolgËl. Ezt a boszorkËnyt a bÖrósËgi narratÖvok termÒszetfeletti alakjËban, Òjszakai

lËtomËsok, Ëlmok dÒmonakÒnt jelenÖtik meg. A kora újkori boszorkËnysËgnaka kis, önellËtó paraszti közössÒgek

belső feszültsÒgeivel adekvËt rendszerÒhez kÒpest etÖpus egy archaikusabb fokot kÒpvisel: a termÒszetfölötti

csapËsmagyarËzatot (az //„//új//―//, emberhez kötött magyarËzattal szemben) Òs egy ambivalens

boszorkËnyalakot, akinekrendszerÒhez a termÒszetfeletti kommunikËció hiedelmei Òs/vagy rituËlis

gyakorlatafűződik. (Amennyiben a boszorkËnynak csak tulajdonÖtjËk boszorkËnyvËdkÒnt e rÖtusokat Òs

hiedelmeket //–// tehËt az Òjszakai, rontó lÒlekrepülÒsek fikciójËt //–//, annyiban csak egy, a hiedelmek Òs

narratÖvok szfÒrËjËban lÒtező kvËzi-samanisztikus gyakorlatról vanszó. VizsgËlatomban azonban arra a

következtetÒsre jutottam, hogy egy bizonyoskonstellËcióban valódi mediËtori szerepről is kell a boszorkËnynyal

kapcsolatban beszÒlnünk.)

A falusi boszorkËnysËg intÒzmÒnye a rontËs //–// diagnózis/azonosÖtËs //–// gyógyÖtËs (rontËs visszavonËsa)

rendszerÒben működött. Amennyiben egy csapËst rontËskÒnt Òrtelmeztek, szüksÒges következő lÒpÒs volt

megËllapÖtani, hogy ki volt a rontó szemÒly, hogyaz ellenakciót, a rontËs helyrehozatalËt meg lehessen indÖtani.

TËrgyalt mediËtoraink //–//köztük a tËltos //–// mind az azonosÖtËs, mind a rontËs gyógyÖtËsËnak a szerepkörÒt

gyakran töltöttÒk be //–// tehËt mint ellenboszorkËnyok tevÒkenykedtek a rendszerben. Ez nemvÒletlen, Òs nem

esetleges jelensÒg: mivel a boszorkËny itt emlÖtett archaikus tÖpusa bizonyos Òrtelemben mediËtor, ellenfele is

törvÒnyszerűen az.

A vizsgËlt boszorkËnytÖpussal kapcsolatban az azonosÖtËs/gyógyÖtËs egy mËsik relevËns szisztÒmËja is

megfogható. Ennek az a lÒnyege, hogy sajËt rontËsËt a boszorkËnyhozza helyre Òs csakis ő tudja helyrehozni,

tehËt e boszorkËny egy szemÒlyben is betöltheti az egyÒbkÒnt külön rontóra Òs gyógyÖtóra polarilËzËlódott

szerepeket. A gyógyÖtónem ellenboszorkËny itt: a gyógyÖtËs magËnak a boszorkËnysËgnak a //„//jó oldala//―//,

mintRobin Briggs kifejezi.22 Európa sok területÒről vannak adataink e rendszerre, Willemde BlÒcourt vizsgËlatai

szerint egÒsz KözÒp-EurópËban, a legkorËbbi, 15. szËzadi perektől kezdve ismert.23 TehËt egy ambivalens

boszorkËnyról van szó, aki nem egyÒrtelműenÒs egyoldalúan rontó lÒny, a rË vonatkozó, neki tulajdonÖtott

hiedelmek szerint sem. Magyar vonatkozËsban boszorkËnyvËddal illetett gyógyÖtókkal kapcsolatban talËlkozunk

e rendszerrel, akik a vËdlottak mintegy 50%-Ët teszik ki. Az esetek nagy rÒszÒbena termÒszetfeletti boszorkËny

fenti hiedelemalakjËnak a relevËns rendszere ez, amelyhezaz azonosÖtËsnak is egy sajËtos módszere: a

(hasonmËsok rÒvÒn) hËzhoz idÒzÒs tartozik. Ez az archaikus ambivalens rontó-gyógyÖtó boszorkËnyalak az,

amelyik mint termÒszetfeletti boszorkËny Òs mint kvËzi-mediËtor, vizsgËlatom tËrgyËt kÒpezte a mediËtorok

közt, sajËt jogËn is Òs a mediËtorok fenti szerepÒn túl a velük való eredeti //„//rokonsËg//―// okËn is.

HiedelemrendszerÒnek sok archaikus, mitikus vonËsa van //–// e mitikus szinten törtÒneti kapcsolata is

megfogható a konfliktusfeloldó gyakorlatban az ellenfÒl poziciójËt betöltő lËtókkal Òs varËzslókkal. A

boszorkËny Òs a boszorkËny-ellenfÒl/varËzsló, vagy az ellentÒtet egy szemÒlyben egyesÖtő archaikus rontó-

gyógyÖtó boszorkËny mitikus antagonizmusËt Òs egysÒgÒt kifejező hiedelmek Òs narratÖvok a bizonyÖtÒkai annak,

hogy a tËltos Òs a többi lËtó, varËzsló nem csak gyakorlati szerepet kapott a rendszerben, hanema hiedelem- Òs

rÖtusrendszer törtÒneti alakulËsËnak a folyamatËban is rÒszt vett.

A termÒszetfeletti boszorkËny hiedelemalakjËnak fontos vonËsa //–// a samanisztikusvarËzslókkal egyezően //–//

kapcsolata a halottakkal, ősökkel: kettőssÒge a halottak ambi-valenciËjËnak Òs ezzel összefüggÒsben mora-

illetőleg werwolf-mivoltËnak köszönhető (KözÒp-, Nyugat- Òs DÒl-EurópËban inkËbb mora-tulajdonsËgok,

Kelet- Òs DÒlkelet-EurópËban inkËbb werwolf-sajËtsËgok jellemzőek a boszorkËnyhiedelmekre, a

magyarboszorkËny mindkettővel rendelkezik): Òlő Òs holt hasonmËsai //–// ezzel összefüggÒsbentranszkÒpessÒge

//–// őrző- Òs segÖtőszellemei vannak (utóbbiak jellegzetes mora- Òs wer-wolf-Ëllatok), transzkÒpessÒge

samanisztikus, lËtói kÒpessÒgeket is jelenthet.24 EmlÖtettük a sajËt rontËsËt gyógyÖtó boszorkËnyt: a //„//rontËs

viszavonËsa//―// nem praktikus módszert jelent; a narratÖvok szerint a boszorkËny kÒrlelÒse vagy fenyegetÒse

20Pócs 1995; Larner, Kieckhefer eredmÒnyeivel egybehangzóan: Larner 1981, 114; Kieckhefer1976, 42. 21Cohn 1993, 231. 22Briggs 1989, 251. 23BlÒcourt 1994. Hasonló eredmÒnyek egy nÒmet tartomËny illetve Skócia vonatkozËsËban: Sebald1984; Larner 1981, 141//–//142. 24A kora újkori magyar boszorkËny hiedelemalakjËnak eme vonËsait emlÖtett könyvemben igennagyszËmú adattal dokumentËlom, ezekre

hivatkozni itt nincs terem (lËsd Pócs 1997a, 3. fejezet). Egyegy emlÖtett jelensÒgre //–// itt Òs a tovËbbiakban //–// csak egy-kÒt pÒldËt tudok hozni.


forrËsokban


utËn mintegymagËtól múlik el a baj. Ez a boszoszorkËny termÒszetfeletti úton gyógyÖt, ugyanúgy, ahogy ront: a

rontËs //–// azonosÖtËs //–// gyógyÖtËs az alternatÖv szfÒrËban zajlik, egyazonmediËtori rendszer rÒszekÒnt; a

boszorkËny mindegyik esetben hasonmËsai rÒvÒnkommunikËl a mËsvilËggal. Ezt az aspektusËt a boszorkËny

nem eredendő, megőrzöttarchaikus sajËtsËgËnak köszönheti. A boszorkËnynak mint transzkÒpessÒgű

lÒnyneknem csak az Òjszakai rontó utak fikciójËt tulajdonÖtjËk; sok esetben fÒny derül //„//pozitÖv oldalËra//―//,

egy valósËgosan működő pozitÖv tevÒkenysÒgű mediËtorra is, illetőleg atermÒszetfeletti boszorkËny alakja

sokszor kettős aspektusú. A szellemvilËg, amely aboszorkËny hiedelemrendszerÒt (őrzőszellemeit,

segÖtőszellemeit, holt hasonmËsait,őseit) szolgËltatja, elsősorban is az ambivalens halottakat jelenti, akik

semlegesek, illetve aktuËlis szerepüktől függően jók vagy rosszak.25 NÒzzünk nÒhËny konkrÒt pÒldËt erre az

ambivalens boszorkËnyalakra:

Ami őrzőszellemeit, segÖtőszellemeit //–// e szerepekben fellÒpő hasonmËsait //–// illeti, kiderült, hogy a magyar

perek boszorkËnyËnak ördögi rontó szellemei mögött olykor felsejlenek a //„//jó//―// halottak, //„//jó//―//

őrzőszellemek alakjai. Nem kis szËmú boszorkËny-jelenÒs lelhető fel perszövegeinkben, amelyben az Òjszakai

boszorkËny, egy rontËsindukËlókonfliktust követően, tehËt mintegy rontËs-szituËcióban //–// a szokËsostól

eltÒrően //–// nemront, hanem gyógyÖt, vagy gyógyÖtËsra ad tanËcsot. E szerepben maga a boszorkËnyvagy pedig

őrzőszelleme (tehËt Òlő vagy holt alteregója) lÒp fel. Egy szemlÒletes pÒlda:

...a gonoszok mint egy Ëlomban Òjjel menvÒn hozzËja, kÒrdeztÒk: //–// jó emberem, mid fËj s

mivel kötözöd a lËbadat. ...mint egy ËrnyÒkban mËsodik Òjjel is hozzËmenvÒn a gonoszok mint

egy Ëlomban javallottËk nekie, hogy csak Òdes tejben mossa meg a lËbËt, meggyógyul.26

Az archaikus ambivalens boszorkËnyhoz fűződő egyazon rendszeren belüli mitikus antagonizmus kifejezői

lehetnek a boszorkËny-lËtomËsok, jelenÒsek alternatÖv vilËgËbanfolyó őrzőszellem-(hasonmËs)-csatËk, amelyek

a boszorkËny Òs varËzsló ellentÒtes kapcsolatËnak jegyÒben zajlanak. A jó/sajËt Òs rossz/idegen örzőszellemek

szembenËllËsËról van szó, ahol az idegen ËltalËban a boszorkËnnyal, rossz halottakkal, a sajËt pedig a

gyógyÖtóval, varËzslóval, jó halottakkal azonosul. Ez az ambivalens boszorkËnyalak az adottszituËciótól

függően bËrmelyik oldalon Ëllhat. E szellemcsatËk a tËltosok, nÒzők Òjszakai csatËinak //–// amelyekről alËbb

lesz szó //–// mintegy tükörkÒpei, Òs egyben azt is pÒldËzzËk, hogy a rontó Òs gyógyÖtója egyarËnt mediËtor,

egyazon rendszerben. Mint lËtók, mind a rontó, mind a gyógyÖtó szerepÒben őrző Òs segÖtőszellemkÒnt fellÒpő

hasonmËsaik tulajdonosai Òs patronËltjai, ennek rÒvÒn //„//lËtjËk//―// az egÒsz szellemi csatateret, //„//tudjËk//―//

egymËs rontËsait Òs ezen a sÖkon kÒpesek egymËst tËmogatni, akadËlyozni. KövetkezzÒk itt a perszövegek

feltűnően sok adatËból nÒhËny szemlÒletes pÒlda:27

Az Ëlmokban, lËtomËsokban megÒlt gyógyÖtËst (vagyis a //„//jó//―// boszorkËny, a gyógyÖtó tevÒkenysÒgÒt)

akarja akadËlyozni az ellensÒges szellem (az idegen, rontó boszorkËnyszelleme):

...bezzeg rajta voltam az Òjszaka lÒvai asszonnyal; megküzdöttem vÒle Òs ha erősebb nem

lettem volna, meggyőzött volna...28

A //„//rossz//―// szellemek tËmadËsai a jó szellemeket vagy a gyógyÖtót, valamint betegÒt Òrik, Òs a tËmadËst

viaskodËsban hËrÖtjËk el:

…engem a boszorkËnyok ez Òjjel csaknem megöltek leËnyostul, hogy gyógyÖtottalak...29

A csatËk sokszor //„//földi//―// rivalizËlËsok, ellensÒgeskedÒsek megfelelői, mintegy hiedelemrendszerbeli

igazolËsai, magyarËzatai. (Gondoljunk itt pÒldËul a gyógyÖtó-rontó boszorkËnyok, bËbËk //„//valósËgos//―//

rivalizËlËsËból fakadó, rontËsindukËló konfliktusokra). Egy peradatunk szerint pÒldËul a boszorkËny nem

vËllalja a gyógyÖtËst, mert //„//nagyobbÒn nËllam az, aki megrontotta//―//. Ennek megfelelője az Òjszaka

mËsvilËgËban: lËtjËk reggel a vËdlott sebesült kezÒt, kÒrdik, mi Òrte:

…jaj az Òjjel Kis IstvËnnÒt megakartËk ölni, öten voltanak, de Òn vÒdő voltam, mind elraktËk a

kezemet, nemis bÖrom a fÒl felemet, úgy elroncsoltËk.30

25E feltÒtetezÒseimet tËmogatja, hogy Claude Lecouteux konkrÒtan fel tudta rajzolni a moralÒnyekÒs a velük kapcsolatos halottak közÒpkori nyugat-európai adataiból a differenciËlódËs folyamatËt: egy halott →jó halott/jó őrzőszellem //–// rossz halott/rossz őrzőszellem fejlődÒst:

Lecouteux 1987b; uő 1992. 261715, Kassa, Túróczy Çva Òs tËrsai pere 27LËsd rÒszletesen: Pócs 1997a, 6. fejezet 28MolnËr IstvËnnÒ pere, 1718, Szeged, Reizner 1900, 481. 291693, Debrecen, KomËromy 1910, 166. 301694, Debrecen, KomËromy 1910, 154.


forrËsokban


Egyik adatunk szerint egy apa lÒp fel a csalËd őrzőszellemÒnek szerepÒben. Ez a fÒrfi atizenkÒt Òves kislËnyËra

boszorkËny //„//kÒpÒben//―// reËjËró rossz szellemet hËrÖtja el. Ahogya gyerek elmesÒli, Òjszaka szólt az apjËnak,

hogy megjelent az ijesztő alak, akit csak ő lËtott Òs akkor:

Çdes apËm vagdalkozÒk reË, nekem megËlla mindjËrt az szóm, viradtig sem szólhattam.31

A valaki megrontËsËt megakadËlyozó szellemcsata szËmos adatËnak visszatÒrő közösmotÖvuma: az evilËgban

felmutatható //–// az alternatÖv lÒtből hozott //–// sebesülÒsek, mintegy a csata vÒgbementÒnek igazolËsa (vö. a

tËltoscsatËk hasonló motÖvumËval).

Az ambivalens boszorkËny archaikus hiedelemkontextusËnak szËmos dokumentumËt szolgËltatjËk a

boszorkËnyszombat-narratÖvok. Az elbeszÒlÒsek alapjËul szolgËlóhiedelmek Òs ÒlmÒnyek //–// a boszorkËny

Òjszakai rontËsËhoz hasonlóan //–// több vonatkozËsban termÒszetfeletti kommunikËciónak tekinthetők. A

boszorkËny //–// transzkÒpessÒge rÒvÒn //–// utazËsokat tesz a termÒszetfeletti vilËgban: egy alternatÖv lÒtben,

tulajdonkÒppen egy földi mËsvilËgon, illetőleg elragadja ide az Òlőket. Az alternatÖv lÒtről az elragadottak

tudósÖtËsaiból szerzünk tudomËst. A boszorkËny mint a kommunikËció adója, mint a rontó Òjszakai lÒlekutazËst

ËtÒlő Òntudatú mediËtor ËltalËban csak kÒnyszervallomËsaiban lÒtezik, ÒlmÒnyeinek valósËga nagyon is

kÒtsÒges. Ez nem zËrja ki teljesen az Òntudatú //„//fekete mediËtor//―// lehetősÒgÒt, mÒg kevÒsbÒ a

boszorkËnyszombatra elragadottak lËtomËs-narratÖvjainak alapjËt kÒpező //„//valódi//―// mËsvilËg-ÒlmÒnyeket.

Mindenesetre: a vËdlottak Òs tanúk //–// //„//elragadók//―// Òs //„//elragadottak//―// //–// vallomËsaiban

olykor//„//pozitÖv//―// mediËtori tevÒkenysÒgről is hÖrt kapunk, mÒghozzË egy sajËtsËgos, ambivalens,

egyidejűleg pozitÖv Òs negatÖv (varËzslói Òs boszorkËnyos) vonatkozËsban. Ilyen szempontból legfontosabbak //–

// a boszorkËnyszombat kontextusËban is megjelenő csatËkmellett //–// a beavatËs motÖvumai:

A boszorkËnyszombat lËtomËsvilËgËba elragadott Òlők mintegy szimbolikus halottak: ideiglenes halËluk

bizonyos Òrtelemben beavatËs. Aki egyszer oda jut, az ott szerzett tudËs birtokËban mint illetÒkes közlekedik a

kÒt vilËg között. A mËsik lehetősÒg:örökre ottmarad, tehËt vÒglegesen meghal, a beavatËs mintegy csonka volt, a

halËlt nemköveti újjËszületÒs. Van egy //„//boszorkËnyos//―// vËltozata is a csonka beavatËsnak: az elragadottak

a mËsvilËgból tönkretÒve, megbetegÖtve jutnak vissza, vagyis //–// mint a boszorkËnykËrosultjai //–// rontËs

Ëldozatai lesznek. A halËl birodalmËból betegsÒget hozni az ambivalens halottak egyik alapsajËtsËga, 32 a

halottak ezzel korrelËcióban lÒvő pozitÖv oldalapedig az, hogy ők avatjËk be a mediËtorokat: tőlük szerzik a

tudËst az elragadott lËtók, varËzslók, gyógyÖtók. A halottak Ëltali elragadËs ilyesfÒle ÒrtelmezÒse nyomon

311629, KolozsvËr, KomËromy 1910, 97. 32Különösen a tündÒrekre jellemző, hogy megbetegÖtik, tönkreteszik elragadottjaikat: e kontextusban maga az elragadËs a tabusÒrtők

büntetÒse tündÒrbetegsÒgekkel. Vö. Pócs 1987a, 216//–//222. Az avatËsi rÖtusok halËlszimbolikËjËról lËsd pl. Eliade 1959, 162//–//180. Az örökre meghalËs mint a beavatËs //„//újjËszületÒs//―// mozzanata: uo. 162//–//163.


forrËsokban


követhető egyÒb dÒmonikus lÒnyek vonatkozËsËban is,33 de halotti kapcsolatai rÒvÒn a termÒszetfölötti

boszorkËnyra is nagyon jellemző.34

Pereink szËmtalan adata vonatkozik az elragadËs eme negatÖv aspektusËra, de nemhiËnyzik a mËsik oldal sem:

ezt olyan beavatËs-motÖvumok jelzik, amelyekben vagylagosan jelenik meg a beavatËs Òs a

megkÖnzËs/betegsÒg/halËl. Ilyen lehet mindenekelőtt aboszorkËnyszombatra, a boszorkËnycsapatba kÒnyszerÖtÒs

motÖvuma: amikor a dÒmonikus boszorkËnyok vagy ördögök a //„//velünk jössz, vagy meghalsz//―// alternatÖvËja

elÒ ËllÖtjËkËldozatukat.35 MËsik gyakori motÖvum //–// mint a rontËshoz kÒpest alternatÖv megoldËs //–// a

csontkiszedÒs. 36 A csontkiszedÒs legjellegzetesebb helye a sorsasszony-boszorkËnyok (ma-gyar rontËs-

narratÖvokban is gyakori) elragadËs-jelenÒseiben van, amikor is halËlra vagycsontkiszedÒsre ÖtÒlik Ëldozatukat.37

A sorsasszonyok tËgabb európai kontextusukban mint a werwolf sorsËt, a werwolf-varËzsló samanisztikus

kÒpessÒgeit meghatËrozó lÒnyek is szerepet kapnak, a csontkiszedÒs motÖvuma ennek rÒvÒn kapcsolódik

alakjukhoz (feltehetően mindenütt a közÒp-, Òs dÒlkelet-európai Ëllatok úrnője kÒpzet hozadÒka).38

HasonlókÒppen, ambivalens beavatËskÒnt ÒrtÒkelhető a szÒtszaggatËs//–//megevÒs//–//kihËnyËs motÖvuma.39 Az

adatok balkËni kontextusa alËtËmasztja, hogy ezt is avatËsi mozzanatnak tekintsük: a megfőzÒs//–//megevÒs//–//

kihËnyËs motÖvumsor40 ott a hősepikapozitÖv hőseinek Òs a varËzslóknak a beavatËsakÒnt egyarËnt ismert41 (ez az

Ëllatok úrnője előbb emlÖtett kÒpzetkörÒnek egyik vezÒrmotÖvuma, amelynek alapjËn CarloGinzburg kapcsolatba

hozta e motÖvumokat a samanisztikus varËzslókat beavató valamikori khthonikus istennő-alakokkal).42

A boszorkËny Òs varËzsló archaikus rendszerÒnek közös mitikus hËtterÒt kÒpező halottak mint örző- Òs

segÖtőszellemek, mint elragadó/beavató szellemcsapatok (a //„//rossz//―//halottak csapata mint gonoszok, fekete

sereg)43, tovËbbË mint csatËzó halottak egyarËnt megjelennek a boszorkËnyszombat-elbeszÒlÒsekben. (Úgy is,

mint hadi rendben, zËszlóvalvonuló seregek //–// őket a samanisztikus varËzslók egyik tÖpusËnak ellenfeleikÒnt

lËtjuk viszont). A csatËk legnagyszabËsúbb vËltozatai a kÒt szomszÒd közössÒg varËzslólelkeivagy

szellempatrónusai közt folynak, az esőÒrt, termÒsÒrt. A termÒslopó-termÒsvisszaszerző csatËk leggazdagabb

magyar vËltozatai a nagy 1729-es szegedi perben jelennekmeg: a dÒmonikus boszorkËnyok gyülekezetei itt a

szomszÒd nÒp, vagy szomszÒd települÒs termÒkenysÒgÒt, a //„//föld zsÖrjËt//―//veszik el harmatszedÒssel.44 Ennek

igen gazdag pÒldËit talËljuk a szerb, horvËt, szlovÒn, ukrËn, de különösen a romËn boszorkËnyszombat-

kÒpzetekben: a romËn strigoiok lopjËk Òs visszalopjËk a szomszÒd falvak termÒsÒt, tejÒt;a boszorkËny

hasonmËsai a csatËban a földművelÒs vagy a kendermunka szerszËmaivalvesznek rÒszt. MËs esetekben a

betegsÒgdÒmonok elhËrÖtËsa a csata tÒtje: a vesztes fÒlfalujËba bejön a betegsÒg, a győztes falujËt elkerüli. A

tilócsata kÒpe nÒhËny esetben amagyar sabbath-elbeszÒlÒsekben is megjelenik.45 Mindegyik csata-motÖvum

valamikÒppen a samanisztikus varËzslók (köztük nÒmelyik tËltosunk) csatËinak negatÖv pËrja, illetve az ellenfÒl

szemszögÒből nÒzve: a boszorkËny amazok termÒslopó, esőlopó ellenfelei: őtőlük kell visszaszereznie a

varËzslóknak a termÒst falujuk szËmËra. MËsrÒszt egyarchaikus sajËt//–//idegen ambivalencia is jelen van,

amikor a szomszÒd falutól a maga közössÒge szËmËra szerez meg valamit a boszorkËnycsapat: nem Ërtó cÒllal,

azt is mondhatjuk, nem boszorkËnykÒnt, hanem varËzslókÒnt. E vonatkozËsban is a samanisztikusvarËzslók

(valósËgos) ritusaival Òs hiedelmeivel egy tőröl fakadó kvËzi-mediËtori rÖtusokÒs hiedelmek tanúi lehetünk.

33Chloupek 1953, 243. 341629, KolozsvËr, KomËromy 1910, 97. 35LËsd pl. 1665, Ulmic, Moson vm., Schram 1970, I. 438. 36Vö. az eurËzsiai samanizmus feldarabolËs//–//csontkiszedÒs//–//felÒlesztÒs motÖvumËval, amely a sËmËnavatËs kontextusËból ismert: Eliade 1957, 43//–//76. 37PÒldËul: 1739, HódmezővËsËrhely, Schram 1970, I. 254. 38A werwolf-varËzslók Òs tËltosok //„//anyamÒhben kivËlasztottsËga//―// is a sorsasszony-hiedelmek kereteiben Òrtelmezhető (Pócs 1987a,

218//–//219); a hËrom pËrka a születendő gyermeket werwolffË teheti:Lea 1957, I. 186. Vagy egy közelebbi pÒlda: a strigoi (boszorkËny)

születÒsekor jelenlÒvő sorsasszony-bËbËk különböző tÖpusú boszorkËnnyË Òs lËtóvË is tehetik a burokban született gyereket: Marian 1899, II.

95. Az Ëllatok ura kÒpzet (mely az ókortól a közÒpkoron Ët folyamatosan jelen van az Òjszakai boszorkËny kÒzeteiben, sokszor bizonyos sorsasszony-hiedelmekkel összefonódva) európai vonatkozËsaitlËsd pl.: Schmidt 1952; BËrkËnyi [Voigt] 1961; Röhrich 1959, 150//–//153.

A sorsasszonyok több európainÒp keresztÒnysÒg előtti mitologikus hagyatÒkËból ismert alakjai ugyancsak fontos szerepet kaptak az Òjszakai

boszorkËny dÒmonikus alakjËhoz fuződő hiedelmekben, mint a halottak sorsmeghatËrozó szerepÒnek //„//szócsövei//―// is. Az újkori sorsasszony-hiedelmek Òs -mondËk legteljesebb összefoglalËsa:Brednich 1964; lËsd mÒg erről e kötet //„//Sors, bËbËk Òs

boszorkËnyok…//―// c. tanulmËnyËt. 391759, Patak, NógrËd vm., Schram 1982, 325; gyereket szakÖtanak kettÒ a keresztúton: 1747, Kassa, GulyËs AndrËsnÒ pere. 40Schram 1970, I. 247. 41StojanoviÓ1995. LËsd mint boszorkËny-avatËst: Bo¹koviæ//–//Stulli 1990. 501. Vö. Eliade 1959, 118//–//126. 42Ginzburg 1990, //„//Knochen und HÎute//―// fejezet. 431728, Szeged, Reizner 1900, 376, 379; 1744, EgyhËzasfalu, Sopron vm., Schram 1970, II.203//–//204. 44A magyar //–// különösen a szegedi //–// boszorkËnyperek erre vonatkozó adatait, valamint az idevËgóromËn, szerb, horvËt, szlovÒn

pËrhuzamokat lËsd Pócs 1992a, 58//–//59. 45Szirmai 1809, 82; Schram 1970, II. 352; KomËromy 1910, 578.


forrËsokban


2. A varázslók

E futólagos ËttekintÒs utËn, amelyet cÒltudatosan a boszorkËnyhiedelmeknek a samanisztikus varËzslók

rendszereivel Òrintkező pontjaira sarkÖtottam, nÒzzük meg röviden a

IdővarËzsló (tengeri vihart tËmasztó) boszorkËny kÒpeOlaus Magnus: Histioria de gentibus septentrionalibus c.

művÒből(Róma, 1555)

varËzslók rendszereit. Ami a rendszerezÒs alapjËul szolgËló hiedelemkontextusukat illeti, adataink igen

hÒzagosak, nehezen Òrtelmezhetők. EzÒrt is volt szüksÒgszerű, hogya Ginzburg Òs mËsok Ëltal rekonstruËlt

európai rendszerek //–// Òs az alapjukul Òs kiegÒszÖtÒsükül szolgËló közÒp-dk-európai adatok //–// kÒpezzÒk a

kiindulËst perszövegeink ÒrtelmezÒsÒhez, amelyekben szintÒn benne rejlett ez a kettőssÒg: a mennyben viaskodó

Òs atermÒszetfölötti kommunikËciót a //„//földi//―// alternatÖv lÒtben gyakorló (olykor

alvilËgiassegÖtőszellemekkel rendelkező) lËtók, nÒzők, fÒltËltosok kÒtfÒlesÒge. TehËt az egyes tÖpusok

bemutatËsËt európai megfelelőik rövid ismertetÒsÒvel kezdem:

1. A //„//mennyben viaskodó//―// termÒsvarËzslók

1.1. A halottak csapataiban, mÒgpedig a viharfelhőkben vonuló szÒllelkeknÒl (a közössÒg //„//jó//―// halottai,

örzőszellemei) beavatódó //–// többnyire fÒrfi szÒlvarËzsló, aki közössÒge termÒsÒÒrt/időjËrËsÒrt a felhővezető

lelkek csapatËban viaskodik a túlvilËgon(zduhaÓ, vetrovnjak, chmurnik, p³anetnyk, stb.; közÒpkori tempestatum

ductor). Ellenfeleka szonszÒd/idegen közössÒg szÒllelkei, örzőszellemei/varËzslólelkei, illetve az

esőlopó/termÒslopó dÒmonok/boszorkËnyok). A csatËk időpontja ËltalËban az Òvkezdő, Òvadkezdő

//„//halotti//―// napoknak/időszakoknak felel meg. EgÒsz KözÒp- Òs DÒlkelet-EurópËban dokumentËlható, a

BalkËnon mÒg a legújabb kor rituËlis praxisËból is tudunke tÖpusról.46

1.2.Ún. werwolf-varËzslók: Az európai samanisztikus varËzslók több tÖpusËt jellemzik werwolf-sajËtsËgok

(ËllattË vËltozËsi kÒpessÒg, //„//werwolftermÒszet//―//, burokban, kÖgyóbőrben, szËrnnyal, foggal, dupla fogsorral

vagy egyÒb többlettestrÒsszel születÒs, dÒmonikus werwolf örző/segÖtőszellemek; a //„//többlettestrÒszek//―//

transzkÒpessÒgÒnek biztosÖtÒkai, ËllathasonmËsËnak szimbolikus megtestesÖtői).47 SzületÒse, //„//elhÖvËsa//―//,

beavatËsa sorsasszonyokkal, tündÒrekkel, Ëllatok urËval is kapcsolatban lehet. E //–// többnyirefÒrfi //–//

varËzslók Òs/vagy hiedelmeik az egÒsz magyarsËggal Òrintkező közÒp- Òs kelet-európai tÒrsÒgben honosak

voltak, rituËlis praxisuk a BalkËnon a legújabb korból is adatolt.48

1.2.1. Egyik tÖpusuk a mËsvilËgon a termÒs megszerzÒsÒÒrt, vagy az elrabolt termÒsvisszaszerzÒsÒÒrt csoportos

lÒlekcsatËkat vÖv (a szerb Òs horvËt stuha, zduhaÓburokban született vËltozata, a friuli benandantÒk, korzikai

mazzerik; livóniai Òs lett werwolf-varËzslók pereiről is tudunk, a 16//–//17. szËzadból). A werwolf-lÒnyek

harcos termÒszeteaz indoeurópai //„//harcos//―// (germËn nÒpeknÒl Odin hadi funkciójËval49 kapcsolatos)

samanizmushoz köti őket. A stuhËknak oldalukon harcoló alteregó-Ëllataik vannak; a csatËkhËzi Òs

mezőgazdasËgi eszközökkel folynak; egyidejűleg katonai tisztsÒgeik, zËszlós csapataik is vannak. Az ellenfÒl:

az idegen varËzslók, vagy a termÒst elrabló halottak Òs termÒsrabló dÒmonikus werwolfok, werwolf-termÒszetű

boszorkËnyok, akik sokszor mËsorszËgbeli aktuËlis hadi ellenfelekkel azonosulnak (pÒldËul török-szerb, albËn-

monte-negrói ütközetek). A lÒlekcsatËk időpontjai Szent György, Szent IvËn, Luca, karËcsonynapjai Òs mËs

halotti illetőleg werwolf-napok.50

1.2.2. A szerb, bolgËr, macedon zmej, zmaj, zmija, zmajevit Óovek (‘kÖgyó’, ‘sËrkËny’, ‘kÖgyóember’) varËzsló

burokban, vagy gyakrabban kÖgyóbőrben, kÖgyókÒnt, illetve szËrnyakkal, saskÒnt születik //–// mÒgpedig kÖgyó,

sas, kakas, gúnËr, stb. apËtól. Az Ëllatapaegyúttal a közössÒg őseit megtestesÖtő vÒdőszellem. Vihar esetÒn,

jÒgeső közeledtekortranszba esnek; kiszËlló lelkük az apjuknak Òs születÒsi jegyeiknek megfelelő

46Moszyñski 1967, 652//–//653; Ðorðeviæ1953, 237//–//250; ZeÓeviæ1981, 149//–//151; Ud¿iela 1898; Burkhart 1989, 83//–//84. Francia:

Bouteiller 1958. A horvËt Òs magyar garabonciËs, romËn ºolomonar mondai alakja is rendelkezik //–// valamikor lÒtező Òs mediËtori

tevÒkenysÒget folytató //–// szÒlvarËzslók vonËsaival: Jagiæ1877; Gaster 1883; ErdÒsz 1984, 114//–//138. LËsd e kÒrdÒsről jelen kötet //„//SËrkËnyok, ördögök Òs szövetsÒgeseik…//―// c. tanulmËnyËt. 47A burokban születÒsről mint werwolf-sajËtsËgról a keleti szlËv hősepikËban lËsd Jakobson//–//Szeftel 1947, 345//–//346. 48A varËzslók egyes tÖpusairól összefoglalóan Òs egy-egy tÖpusról külön is, tovËbbi fontos irodalommal: Moszyñski 1967, 654//–//655; Pócs 1987a, 232//–//241; 1988; 1989a. 49Vö. DumÒzil 1968; uő 1985; Ward 1970; Lecouteux 1987, 240//–//248. A szlËv hősepika harcos wer-wolf/varËzsló alakjËról: Jakobson//–

//Szeftel 1947; Jakobson//–//Ru¾iÓiæ1950. Az Ör hősepikËból sem hiËnyzika samanisztikus vonËsokkal rendelkező //„//harcos lËtó//―//; pl. a burokban született Fionn Mac Cumhaill, akiharcoskÒnt tesz, hadi kisÒrőivel, túlvilËgi utazËsokat: O’hOgain, D. 1990: 213//–//223. 50LËsd az egyes varËzslók rÒszletesebb leÖrËsËt: Ginzburg 1983; Bo¹koviæ//–//Stulli 1960, 288//–//289; Klaniczay 1983, 122; Ðorðeviæ1953,

237//–//250; ZeÓeviæ 1981, 149//–//151; Multedo 1982; Ravis//–//Giordani 1979; Pócs 1987a, 236//–//237 Òs Pócs 1997a, 7. fejezet, tovËbbi irodalommal.


forrËsokban


Ëllatalakotöltve tüzes, villËmló őrző-szellemeik vezetÒsÒvel csatËt vÖv a jÒgesőt hozó alvilËgias vizes sËrkËnyok

Òs egyÒb dÒmonok ellen. Állatlelkeik sokszor kÖsÒrő alteregókÒnt harcolnak oldalukon.51

1.2.3. A kresnik, krsnik, vedomec, mogut, stb. nevű horvËt-szlovÒn varËzsló ËllathasonmËsai pËros csatËkat

vÖvnak a szomszÒd falu, nemzetsÒg, vidÒk varËzslójËval, a termÒst visszaszerezni a termÒsrablóktól. Az

ellensÒges dÒmonok, halottak, boszorkËnyoksorËban egy alvilËgi kÖgyós istennő is megjelenik.52

NÒzzük ezek utËn a mennyei viaskodók magyar kÒpviselőit. A szÒlvarËzslók adatai a boszorkËnyperekben //–//

Európa mËs rÒszein csakúgy, mint minËlunk //–// elÒg gyÒrek, amibiztosan nem a valós helyzet tükre. E

varËzslók a boszorkËny mitikus ellenfelei voltak, de ennek a tÒnynek a perjegyzőkönyvekben is tükröződő

gyakorlati vetülete csak annyiban lehetett, amennyiben az esőrablËs konkrÒt boszorkËnyvËd tËrgya volt.

EurópËnakcsak nÒhËny pontjËn (pÒldËul StËjerorszËgban) volt ez Ögy Òs akkor is csak időrőlidőre.53 Úgy lËtszik,

magyar vonatkozËsban nem sok terük nyÖlt a kora újkori falusi boszorkËnysËg szomszÒdsËgi konfliktusokra,

szemÒlyes vËdaskodËsokra Òpülő rendszerÒben az esővarËzslóknak, lÒvÒn az időjËrËs manipulËlËs közössÒgi

varËzslók feladata. Mint emlÖtettem fentebb, mÒgsem hiËnyoztak az esőrabló boszorkËnyok hiedelmei. Ezeket

egÒszÖtik ki //–// mËs szemszögből //–// az ellenük fellÒpő tËltosokról szóló narratÖvok. KözössÒgi varËzslókÒnt

működő tËltosaink a perek tükrÒben igen sok mindent csinËlnak, nÒha //„//viaskodnak//―// is, csak Òppen a

viaskodËs cÒljËra, gyakorlati funkciójËra ritkËn derül fÒny, Òs haigen, akkor az ËltalËban mËs cÒl.

Egyetlenegyszer fordul elő az időjËrËsÒrt viaskodËs (egy alËbb emlÖtendő sËrkËnyos //–// nem szÒlvarËzsló-

tÖpusú //–// tËltos esetÒben). Ez az egy adatazonban nem elszigetelt jelensÒgre mutat, hanem nagyon is mÒlyen

gyökerező, jól funkcionËló gyakorlatra. E vonatkozËsban úgy lËtszik, igen erősen szËmolnunk kell

forrËsanyagunk fent jelzett korlËtaival.

Akad azÒrt nÒhËny tovËbbi peradat, amely valószÖnűleg (ha nem is viaskodËsra) errea varËzsló-tÖpusra vall:

Szvetics MihËly, egy 1752-es pÒcsi per tËltosa 54 kincsËsó, jós, gyógyÖtó Òs jÒgesőt elhËrÖtó idővarËzsló. Utóbbi

tevÒkenysÒgÒre nÒzve az egyetlen konkrÒt adat egy szabad Òg alatt mondott jÒgesőküldő //–// keresztÒny

tartalmú //–// rËolvasËs; ez az adat főleg a tËltos-praxis keresztÒnnyÒ vËlËsËhoz adalÒk. SzÒlvarËzslót sejthetünk

esetleg a termÒst (a jÒgverÒstől?) óvó őrzőszellem szegedi adatai55 Òs egy 1654-es vasi per mezőőrzőjÒben, aki

kőesőtől óvja a vetÒseket.56

Pereink huszonhat tËltosËnak legtöbbje a werwolf-varËzslók körÒbe sorolható (Òs sajËtos módon: nő), olykor

összes, olykor csak nÒhËny jellemzője rÒvÒn. (Ugyanezen tËltosoknak mora-sajËtsËgaik is lehetnek, főleg ami a

kettős tËltosok földi/alvilËgi apsektusËt illeti //–// erről mÒg alËbb lesz szó.) MediËtori kÒpessÒgeiket werwolf

mivoltuk hatËrozza meg, jellemzőjük a többlet-testrÒsz //–// fog, dupla fogsor //–// Òs a termÒszetfeletti

kommunikËció hasonmËsaik rÒvÒn. NÒmelyikük sajËtos módon egy szemÒlyben kÒpviseli az európai mediËtorok

fent emlÖtett mennyben viaskodó Òs a mÒg alËbb tËrgyalandó alvilËgias lËtó tÖpusait. Azt is mondhatjuk, hogy

viaskodó tËltosaink majd mindegyike ilyenkettős tËltos. A mennyben viaskodËs mediËtor-tÖpusaink közül csakis

a tËltosokra jellemző, ugyanakkor e //„//mennyei//―// tËltosok majd mindegyike keresztÒny konnotËciót, szent

gyógyÖtó tulajdonsËgokat nyert. Ilyen Tóth ErzsÒbet jËszberÒnyi tËltos (egy 1728-asboszorkËnyperből),57 aki a

werwolf-varËzslóra jellemző dupla fogsorral született. Krisztus avatta be, egy fogËt őneki adta (vö. beavató

csontkiszedÒs), Òs tőle kapta az orvossËgot is, amivel gyógyÖt. Ő az egyetlen hatËrozottan az időjËrËsÒrt

viaskodó tËltos: a vetÒst, szőlőt óvja a jÒgverÒstől, a gonoszok (= rossz halottak, boszorkËnyok) rontËsa ellen.

Mennyei viaskodËsa keresztÒny elhÖvó Òs őrzőszellemei patronËlËsËval zajlik:

...midőn az Òg villËmlik, akkor nÒkem mindgyËrt el kell mennem Òs az szent keresztet az Òn vËllamraadjËk…

E Krisztussal szinte unió misztikËban azonosuló nő isteni hÖvËsra indul a csatËba, mÒgpedig mennyei

villËmcsatËba, ami a zmejtÖpusú termÒkenysÒgvarËzslók sajËtsËga (aholPerun szlËv mennydörgÒsisten pozÖciójËt

gyakran Szent IllÒs vagy a keresztÒny Istenfoglalja el), de isteni patrónusai mellett mÒg sËrkËny segÖtőszelleme

is van: //„//kivette asËrkËnyt, amit a garabonciËs nem vehetett//―// //–// ez is a //„//sËrkËnyos//―// varËzslókhoz

51A zmej varËzsló adatai: Moszyñski 1967, 654//–//657; Ðorðeviæ1953, 248; ZeÓeviæ1981,149//–//151; Marinov 1914, 208//–//209; Georgieva 1983: 79//–//83; lËsd rÒszletesebben kifejtve e kötet //„//SËrkËnyok, ördögök Òs szövetsÒgeseik…//―// c. tanulmËnyËban. 52Róheim 1984, 191; Bo¹koviæ//–//Stulli 1953; Klaniczay 1983. LËsd mÒg a szlovÒn adatokat:Kelemina 1930, 35//–//40; 89//–//90, tovËbbË a

varËzsló tËgabb kontextusËt Pócs 1987a; 232//–//235 Òs uő 1989. 53Az idővarËzslËs szerepÒről a boszorkËnyvËdak keletkezÒsÒben lËsd rÒszletesebben: Pócs 1998b. Vö. Thomas vÒlekedÒsÒt a kora újkori

boszorkËnyvËdakról: olyan szerencsÒtlensÒgre, amely nem magyarËzható szemÒlyes viszonyokkal, nem vonatkoztatjËk a boszorkËnysËgot

(Thomas 1971, 665). 54SzentkirËlyi 1917. A pert helytelenül adtËk közre //„//garabonciËs-perkÒnt//―//: a latin perszövegbenelőforduló magyar terminus: tËltos. 551737, Hódi GyörgynÒ vallomËsa, Reizner 1900, 519. 56Szauer Kristóf Szalónakon, Schram 1970, II. 724. 57Tóth ErzsÒbet pere, 1728. JËszberÒny,


forrËsokban


köti. A csata utËn karjËn //„//lövÒseket, vËgËsokat//―// (az alternatÖv lÒtből hozott sÒrülÒseket) mutat. MÒg egy

valószÖnűleg zmej-tÖpusú tËltosunk van: Fejes IstvËnnÒ Ormos ErzsÒbet:58 a //„//sËrkËnyok neki közössi//―//.

Meglehetősen pËrhuzamos eset a debreceni Bartha AndrËsnÒ BalËsi ErzsÒbetÒ, akit1725-ben fogtak perbe.59 Ő is

kettős tËltos, a tËltossËgra ő is //„//Istentől tanÖttatott//―//, szintÒnfoggal született (vÒlemÒnye szerint a tËltost

//„//Isten anyja mÒhÒben úgy formËlja//―//).60 Neki is a keresztÒny Isten az elhÖvó Òs őrzőszelleme a mennyei

csoportos török-nÒmet csatËkban. Ez az asszony a harcias zduhaÓ-tÖpusú werwolf-varËzsló mellett a sËrkËnyos,

sasos zmej jegyeivel is rendelkezik: Isten a //„//szËrnyai alatt//―// viszi őt a mennyei viadalra //„//Òs szËrnyat ad,

mint a madËrnak//―//.61 (A zmej-tÖpusú tËltos jelenlÒtÒt az alföldi magyar nÒphitben szËmos jelenkori mondaadat

is igazolja.)62

Szaniszlai MihËlynÒ 1711-ben perbefogott debreceni asszony63 szintÒn kettős tËltos, elsősorban pÒnznÒzÒssel

foglalkozott, mÒgis, a nÒmet tËltosokkal lefolytatott csatËról isbeszÒl. A mennyei lÒlekcsata a

//„//birodalomÒrt//―// folyik: az időjËrËscsata itt is a talËn pillanatnyilag aktuËlisabb politikai hËborúra vËltott Ët

(ez is csoportos zduhaÓ-viaskodËs). HËrom borsodi tËltos, Kőmives Suska, Tapodi György Òs Szőcs Judit 1741-

es miskolciperÒnek64 közÒppontjËban a viaskodËs különböző vonatkozËsai Ëllnak. //„//UtazËsaikon//―//galamb,

hal, róka alakot öltenek; ez pünkösd Òs Szent JËnos napjËn törtÒnik, akkor mennek //–// transzban //–//

viaskodni: mindkÒt dËtum a termÒsrablËs közÒp-dÒlkelet-európai, boszorkËnnyal kapcsolatos rÖtusainak Òs

hiedelmeinek napja. Külön fÒrfi- Òs leËny-csapatokban mennek, emlÖtÒs törtÒneik egy 700 fős seregről is. FÒnyes

csapatzËszlójuk aboszorkËnylelkek Borsod megyÒből is ismert fekete zËszlós seregeinek ellenfeleit sejtteti; ez

egybevËg azzal, hogy egyÒbkÒnt is a zduhaÓ/benandante rokonsËgi körÒbe illenekezek a tËltosok. A transzba

esÒs módja Òrdekes: Szőcs Judit pünkösd hajnalËn egy tËl vÖzbe //„//belÒ nÒzvÒn hallË vËltozott, Òs eltünt, Òs

harmad napig oda jËrt//―//.65 A vÖzbenÒzÒs a rituËlis mËgia európai eljËrËsai felÒ vezet.66 VÒgül szóljunk Borsi

Ilona ceglÒdi szËrmazËsú tËltosról, akit 1735-ben MunkËcson fogtak perbe. 67 Foggal született, a

tudomËnytIstentől kapta. PerÒnek nevezetessÒge egy rÒszletes elbeszÒlÒs egy pËros tËltosviaskodËsról, amelyre

őt is elviszik a fÒrfitËltosok //–// hogy vÒgignÒzze (megtanulja?) küzdelmüket. (Belőle azonban nem lett

viaskodó tËltos, hanem csak fÒltËltos.) KÒt fÒrfi, bikËvËvËltozva, felemelkedik, Òs Borsi Ilona az Ògen //–// mint

lËtomËsban //–//lËtja őket viaskodni//„//mËsfÒl órËig hasztalanul//―//. Az Ògből leszËllva újra emberi alakot

vesznek fel. TörtÒnetianyagunkban ez az egyetlen pËros, mennyei fÒrfi-viaskodËs: a 20. szËzadi tËltosmondËk

tËltosËnak egyetlen közeli, 18. szËzadi rokona. TÒrben legközelebbi kapcsolatait a pËrosan viaskodó balkËni

kresnik-tÖpusú werwolf-varËzslók körÒben jelölhetjük ki, tovËbbimesszemenő következtetÒsek nÒlkül, lÒvÒn

egyetlen adat.68 (A foggal születÒs //–// ami szintÒn alapvonËsa a 20. szËzadi mondai tËltosnak //–// mËr tËgabb

werwolf-rokonsËggal rendelkezik.) Megtudjuk mÒg, hogy a tËltosoknak pünkösd, valamint Szent Jakab Òs

SzentMihËly havaiban kell összegyűlniük; ez ismÒt csapatos (zduhaÓ-) küzdelemre utal. AkÒtfÒle //–// pËros Òs

csoportos //–// viaskodËs összehozËsa egy elbeszÒlÒsben valamikÒppen rokon rendszerekkÒnt ËllÖtja elÒnk őket.

Ez a helyzet a mËsik kettőssÒggel is: az Ògben viaskodók egÒsz tËltossËga Òs a gyógyÖtók, lËtók fÒl tËltossËga itt

hatËrozottan együtt, egy azonos rendszer rÒszeikÒnt, alternatÖvËikÒnt szerepel.69

2. Ami az alvilËgias Ëg európai kÒpviselőit illeti, röviden összefoglalva a következőket mondhatjuk:

2.1. Többnyire női varËzsló, aki a tÒli napforduló idejÒn hazalËtogató (karËcsonyi)halottak csapataiban avatódik

be. Mora-sajËtsËgokkal rendelkező hasonmËsok rÒvÒn a földi mËsvilËgokkal kommunikËló lËtók (főleg lËtó

nők), akik legfontosabb közössÒgi feladata a halottak lËtËsa, tËvoli, rejtett dolgok (tolvaj, eltűnt

tËrgyak/emberek/Ëllatok, kincs) felderÖtÒse volt. A kora újkorból legtöbb kÒpviselőjüket az Alpok vidÒkÒről

581626, KomËromy 1910, 91. 591725. Debrecen, Bartha AndrËsnÒ pere. KomËromy 1910, 354//–//363 . 60KomËromy 1910, 360. 61KomËromy 1910, 362. 62E kapcsolatokról röviden: Pócs 1988b; 1994b. A szËrnyas tËltos, a sas, sËrkËny elhÖvó Òsőrzőszellemekkel rendelkező jelenkori tËltosok

adatai pl. ErdÒsz 1985, 62; Diószegi 1958, 77, 194, 228.ÁltalËban erősen jelen vannak a 20. szËzadi mondËkban a tËltos werwolf-sajËtsËgai:

kÖgyó-, farkas-, sËrkËny-alak, Ëllatős, //„//farkasküldÒs//―//, stb. Sok ilyen adat talËlható pÒldËul: Diószegi 1973, 191//–//196. 631711, KomËromy 1910, 249//–//254. 64BodgËl 1960. 65BodgËl 1960, 309. 66Vö. a tükördivinËció eljËrËsaival; van rË adat, hogy a vÖztükör is kaphatott transzindukËló szerepet. LËsd Dodds 1971, 216//–//217; Delatte

1932. 67Lehoczky 1887, 304//–//306. 68Az újkori magyar tËltos hiedelmeinek Òs mondËinak kapcsolatËt e werwolf- illetve varËzslótÖpussal Òrintette Róheim 1984; Klaniczay 1983.

A kapcsolatok rÒszletesebb bemutatËsËt, a tËltos werwolf-jegyeinek elmezÒsÒvel lËsd: Pócs 1989a, 266//–//268. 69JËmbor LajosnÒ VirËg Jutka csaló pÒnznÒző asszony perÒben is esik szó viaskodËsról, bővebb rÒszletek nÒlkül: 1764, Schram 1982, 220//–//223.


forrËsokban


ismerjük, 16//–//18. szËzadi boszorkËnyperekből, 70 a 20. szËzadban elsősorban az Alpok vidÒkÒn, Òszaknyugat-

nÒmet területeken, SkandinËviËban, ÖreknÒl, skótoknËl ismerjük.71 Halotti, olykor alvilËgias (antik, kelta,

germËn, szlËv) istennőalakok reminiszcenciËitörző női beavató szellemek is megjelennek a lÒlekcsapatok

veztőikÒnt (osztrËk-dÒlnÒmet Perchta, Holda, svËjci Frau Saelde, szlovÒn Pehtra baba, pannoniai, cseh-morva

Lucia/Luca, stb.) helyenkÒnt vËltozóan //–// a helyi mitológiai hagyatÒkoknak megfelelően //–// fonËssal Òs mËs

női munkËkkal tejjel/tehÒnnel kapcsolatos attributumokkal.

2.2. Hasonló szerepű Òs hiedelemkontextusú, de inkËbb werwolf-termÒszetű lËtók, kÖgyó-, gyÖk- csirke- Òs egyÒb

alvilËgias segÖtőszellemekkel. A legújabb korban DÒlkelet-EurópËból ismerjük, legvilËgosabb pÒldËi romËn,

bolgËr varËzslónők illetve ambivalens varËzsló-boszorkËnyok. Ezek transzkÒpessÒgű lËtók, jósok, gyógyÖtók,

akik e kÒpessÒgüket kÖgyó/gyÖk/csirke segÖtőszellemüknek köszönhetik. LËtói feladataik gyógyÖtËsra, szülÒs

körüli dolgokra, kincs Òs tolvaj, valamint halottak lËtËsËra terjednek ki. Egy-ben transzban tett rontó Òjszakai

lÒlekutazËsokat tulajdonÖtanak nekik,72 ezeket termÒszetfeletti boszorkËnykÒnt vagy vËmpÖrkÒnt viszik vÒghez.

Megjelennek olykor velükkapcsolatban a (mËr varËzsló-ellenfÒlkÒnt is emlÖtett) kÖgyós, alvilËgi istennőnÒl

törtÒnt beavatËs motÖvumai is. Az iIyesfÒle istennők kultuszËt Ginzburg kelta, thrËk/illir, illetőleg krÒtai-

kisËzsiai kultuszokra vezette vissza //–// mint mËr jó fÒl ÒvszËzada Waldemar Liungmann is; //–// pontosabban

ezeken keresztül irËni eredetűnek tartja Òs vÒgső soronegy feltÒtelezett szkÖta, kÖgyó attributumokkal rendelkező

halotti termÒkenysÒgistennőhöz köti.73

Ezek az alvilËgias lËtók/varËzslók mind közÒpeurópai/germËn, mind kelet- Òs dÒl-kelet-európai szlËv

vonatkozËsban jellegzetes kettős rendszereket alkotnak a fent emlÖtett mennyei viaskodókkal

(termÒkenysÒgvarËzslókkal). A mora jellegű női halott- ÒskincslËtók egyazon rendszerbeli alvilËgi/női pËrjai a

szintÒn lÒlekcsapatok (szÒllelkek)Ëltal beavatott szÒlvarËzslóknak, a werwolf-jellegű női lËtók pedig a

mennyei/viaskodówerwolf-varËzslóknak. Utóbbiak esetÒben a mennyei varËzslók alvilËgi ellenfele az alvilËgi

varËzslók beavató/segÖtő szellemeikÒnt jelenik meg: a tüzes zmej varËzsló az ellenfelei, az alvilËgi vizes

dÒmonok az itt emlÖtett ambivalens varËzsló-boszorkËnyok segÖtőszellemei. Ezt a tüzes//–//vizes kettőssÒget egy,

elsősorban a szlËv mitológia foklórmaradvËnyaiban nyomon követhető mitologÒmËval (//„//a viharisten harca az

alvilËgi szörnnyel//―//), valamint egy, az ószlËv Perun viharisten illetőleg Velesz szarvasmarha-Òs halotti isten

alakjËhoz köthető szlËv samanizmussal hoztam egy rÒgebbi tanulmËnyomban kapcsolatba: eszerint a

feltÒtelezett Velesz-samanizmus nyomai pËrhuzamosan fennmaradtak volna a feltÒtelezett Perun-

samanizmussal, ugyanazon mitikus-rituËlis rendszer fehÒr Òs fekete ËgakÒnt.74 De a mennyei Òs alvilËgi

samanizmus kettőssÒge e mitologÒmËk hatókörÒn túl is megfogható, hiszen, mint emlÖtettem, a

GinzburgkönyvÒben megrajzolt varËzsló-tÖpusok is szinte mindannyian e kettős sÒmËt követik.

NÒzzük az //„//alvilËgias//―// lËtók pereinkben fellelhető magyar pÒldËit. A kora újkori magyar falusi,

mezővËrosi közössÒgek legnÒpesebb szakÒrtői gËrdËja a tÒrben-időben tËvoli, vagy föld alË rejtett, eltűnt dolgok

felfedÒsÒvel foglalkozott: elveszett Ëllatok, tËvollevő emberek sorsËnak megtudakolËsa, elËsott kincs, tolvaj

kÒzrekerÖtÒse, halËl, születÒs, betegsÒg kimenetelÒnek, a vËrost fenyegető tűzvÒsznek, hËborúknak a

megjövendölÒse. Egy esetben biztosan, kÒt esetben bizonytalanul halottlËtËs is előfordul,75 Òs gyakori

aboszorkËny azonosÖtËsa, rontËs gyógyÖtËsa. TevÒkenysÒgük lÒnyegÒt leggyakoribb terminusuk, a nÒző

(ritkËbban lËtó) is kifejezi. E csoportba tartoznak pereink pÒnznÒzÒssel, //„//lËtËssal//―//, gyógyÖtËssal foglalkozó

tËltosai Òs fÒltËltosai is, akiket gyakorlatilag semmi sem különböztet meg a nÒzőkÒnt nevezett lËtóktól. Mint

Borsi Ilona, a mennyei viaskodók közt előbb emlÖtett fÒltËltos kijelenti:

Az egÒsz tËltosok... ...csak viaskodnak, ki melyik orszËg rÒszÒről, a fÒltËltosok pedig csak

gyógyÖtanak, de nem rontanak senkit, ezek megismerik a boszorkËnyokat is Òs tudjËk

cselekedeteiket. 76

70LËsd pl. a bludenzi törvÒnyszÒk 1525-ös perÒt, ahol a vËdlott az //„//anyamÒhből//―// arra volt rendelve, hogy a //„//halottakkal jËrjon//―//;

vagy egy 1573-as luzerni per a //„//Seelenmutter zu Küßnacht//―// ellen: Brandstetter Ò. n.; Schell 1901. 71NÒhËny fontos adatközlÒs egÒsz Nyugat- Òs Çszak-Európa vonatkozËsËban: Meyer to Bernd1952. Skót Òs Ör: Campbell 1902; Macrae 1908; skandinËv: Simpson 1977, 121//–//128; nÒmet, osztrËk: Peuckert 1936/37; SchmÕing 1938; Ebermut 1978; Grober//–//Glück 1966;

Bretagne: Camus 1988,38//–//40; szerb: ZeÓeviæ1978; görög: Blum//–//Blum 1970, 48//–//68. 72A romËn, bolgËr, szerb boszorkËnyok, varsËzslók adatai: Marian 1899, III. 96//–//97; Muºlea//–//BØrlea 1970, 174//–//181; Marinov 1914, 213//–//214; ZeÓeviæ 1981, 114//–//119. 73Ginzburg 1990, 205//–//224; Liungmann 1937/38, II. 596//–//670. Ginzburg az irËni eredet vonatkozËsËban elsősorban Karl Meuli (1975)

eredmÒnyeire tËmaszkodott. (Vö. Alois Closs 1969, 87//–//88. cËfolatËt.) 74LËsd Pócs 1994 tanulmËnyËt erről a kÒrdÒsről. A fekete samanizmus kÒrdÒseiről pÒldËul Eliade1957, 180. 751750, HódmezővËsËrhely, HorvËth alias Ontó MihËlynÒ //–// Schram 1970, I. 283//–//285, 290//–//291;1730, Debrecen, Vezendi AndrËsnÒ

pere; 1748, Eger, Farkas Demeter //–// SugËr 1987; 173//–//180. 76Lehoczky 1887, 305.


forrËsokban


BalËsi ErzsÒbet mËr emlÖtett debreceni tËltos sajËt, szinonÖmakÒnt hasznËlt kifejezÒseiszerint //„//fÒltËltos//―// Òs

//„//nÒző//―//.

Pereink lËtói közül igen kevÒsnek a hiedelemkontextusËról tudunk meg bËrmit is, többnyire tevÒkenysÒgük

emlÖtÒsÒvel, esetleg technikËik nÒmely rÒszletÒvel kell beÒrnünk. KivÒtel nÒhËny fentebbi tËltosunk; pÒldËul

Tóth Érzse jËszberÒnyi kettős tËltos//„//alvilËgias//―// oldalËnak több jellemzőjÒre fÒny derül, elsősorban is lËtói

kÒpessÒgei mögöttrejlő morakarakterÒre; hasonmËsai rÒvÒn kommunikËl az alternatÖv lÒtben, alteregójËtmesszire

tudja küldeni. SzathmËri IstvËnnÒ BelÒnyesi Anna hajduszoboszlói asszony, akinek tetteiről 1715-ös perÒből

Òrtesülünk,77 szintÒn jellegzetes mora-tËltos. Van egy őrzőszellemszerű tËltos gazdasszonya, tőle tanulta a

tËltossËgot, úgymond törökorszËgifogsËgËban. Azóta is hasonmËs-kapcsolatban van vele: gazdasszonya a nagy

tËvolsËgbólis tudja Òs hallja, hogy mit beszÒl. PËskulynÒ nÒzőasszony a mora-lÒnyekre jellemző módon

szÒlsebesen jËr: egy óra alatt gyógyfüveket tudott hozni a havasról, tovËbbË//„//Bukurest vËrosËt harmad alatt

megjËrja//―//.78

NÒhËny adatunk egyÒrtelműen az alvilËgias beavatËs fentemlÖtett európai módszereit jelenÖti meg: Ontó

MihËlynÒ halottlËtót karËcsonykor ragadjËk el a halottak, amikor is (transzban fekve) //„//egy darabig nem volt

ezen a vilËgon//―//.79 A halotti csapatokba elhÖvËs jËszberÒnyi kettős tËltosunknËl is felbukkan: mint az ő

//„//lelki tËrsai//―// (mennyei viaskodókÒnt ellenfelei!) tünnek fel a halottak Òs hÖvjËk őt maguk közÒ. Ami a

segÖtőszellemeket illeti, a lidÒrcet tartó ambivalens boszorkËnyok mellett a lidÒrccel rendelkező (wer-wolf-

sajËtossËgú) lËtók nÒhËny adatËt kell megemlÖtenünk, Ögy pÒldËul Somogyi JËnoskeresztúri werwolf

ËllatgyógyÖtót, aki tolvajt is lËt lidÒrce segÖtsÒgÒvel.80 EgyedülËllóak a Borsi Ilona fentemlÖtett perÒben szereplő

vilËgosan segÖtőszellem lovak (ez e per mËsik kapcsolata a 20. szËzadi tËltosnarratÖvokkal, a mondai-mesei

tËltoslóval). BalËsi ErzsÒbet tËltos Òjszakai csatËiban, melyekről mÒg alËbb lesz szó, sajËt kislËnya tölt be

segÖtőszellem szerepet: karddal a szËjËban [!] viaskodik mellette a rËtËmadó halotti dÒmonok ellen. E gyÒr

adatokból túl messzire következtetni nem lehet, de nÒmileg kiegÒszÖtik majd mÒg őket az Òjszakai örzőszellem-

csatËk adalÒkai. Előbb azonban nÒzzük megalvilËgias lËtóink közössÒgi szerepeit Òs gyakorolt technikËit.

77Balogh 1958. 7878 1734, SzËszrÒgen, Maros//–//Torda vm., PËskuly DemeternÒ pere. 791750, Schram 1970, I. 283//–//285. 801743, Sopron vm., Schram 1970, II. 188//–//193.


forrËsokban


Pereink lËtóinak Òs tËltosainak legtöbbje pÒnznÒző, aki a falusiaknak vagy (a 18. szËzadi ErdÒlyben sokszor)

nemesi megbÖzóinak segÖt az elËsott kincs, pÒnz fellelÒsÒben. Adataink egy 1582-es per kolozsvËri

nÒzőasszonyËtól egy 1768-as egri csaló pÒnznÒzőig terjednek, Òs felölelik az egÒsz nyelvterületet, de a TiszËtól

keletre //–// ezen belül is Debrecenben Òs nÒhËny erdÒlyi vËrosban //–// az ËtlagosnËl nagyobb szËmban

fordulnak elő.81 (ApÒnznÒzők közül nÒzőnek, vagy sehogyan sem neveznek meg harminckÒt szemÒlyt, tËltosnak

tizenegyet.82) Hogy ez mennyiben fedi az igazi arËnyokat, nem tudjuk, hiszen boszorkËnysËgtól független nÒzők,

tËltosok adatai csak vÒletlenszerűen kerültek a boszorkËnyüldözÒs iratanyagËba. HËrom debreceni tËltosunk, kÒt

fÒrfi Òs egy nő az okiratokszerint csakis pÒnzt nÒz, egy negyedik a gyógyÖtËs mellett űzi ezt.83 A jóslËs, vagy

elveszett Ëllatok keresÒse nem vËlt boszorkËnyvËddË, de önmagËban a pÒnznÒzÒs sem, hacsaknem volt csalËs,

jogtalan pÒnzkicsalËs: a perekben a nÒzők Òs tËltosok szinte mind gyógyÖtó Òs/vagy boszorkËnyazonosÖtó

tÒnykedÒsük rÒvÒn szerepelnek. Ami a gyógyÖtËst illeti, a nÒzők Òs tËltosok peradatai termÒszetszerűleg

majdnem kivÒtel nÒlkül rontËs okozta bajok helyrehozËsËra, tehËt a boszorkËnysËg rendszerÒbe beÒpült

gyógyÖtókravonatkoznak. A rontËs gyógyÖtËsa, csakúgy, mint az azonosÖtËs, törvÒnyszerű (mert a //„//lËtËs//―//

mediËtori technikËin alapuló) szerepe a nÒzőknek Òs tËltosoknak. NÒmelyik tËltosolyan szorosan a

boszorkËnysËg rendszerÒbe tartozik, hogy a rontó-gyógyÖtó boszorkËny kettős funkciójËt is ellËtja: vannak

rontËsesetei is.

A perek nÒzőinek, tËltosainak tevÒkenysÒge ËltalËban komplex: a pÒnznÒzÒsen ÒsgyógyÖtËson/azonosÖtËson túl

minden egyÒb //„//lËtó//―// tevÒkenysÒgre kiterjed. EmlÖtsünknÒhËny pÒldËt e sokoldalú nÒzőkre, tËltosokra,

Òspedig elsőkÒnt a fent emlÖtett (mennyei viaskodó) kettős tËltosokat, akiknÒl //–// legalËbbis a boszorkËnyperek

tükrÒben //–// azalvilËgias, //„//fekete//―// lËtói hivatËs lËtszik fontosabbnak:

Tóth ErzsÒbet jËszberÒnyi tËltosnő kincset lËt, //„//mindeneket tud vilËgon ki földbenvan//―//, tolvajt azonosÖt,

tűzvÒszt Òs halËlt jósol; a boszorkËnysËg rendszerÒben rontËst gyógyÖt Òs azonosÖt, sőt ront. MËsik mennyei

viaskodónk, a debreceni BalËsi ErzsÒbet konkrÒt tevÒkenysÒgÒre nÒzve elsősorban gyógyÖtóasszony: boszorkËny

rontËsËt gyógyÖtja //–// Òs boszorkËnykÒnt ront is //–//, de pÒnznÒzÒsről is szó esik perÒben. Emellett jósol is

tűzvÒszre, betegsÒg kimenetelÒre, halËlra, Òs vÒgül: rontËs azonosÖtËsËval is foglalkozik. A szintÒndebreceni

SzaniszlainÒ pÒnznÒző Òs jós jóslatai a hadi esemÒnyek körül forognak. Ő is fennen hirdeti //–// mint Tóth

ErzsÒbet //–//, hogy tËltosi hatalma van az egÒsz vËroson, de ez ittaz ő legfontosabb szerepÒvel, a pÒnznÒzÒssel

kapcsolatos (voltakÒppen rontó boszorkËnykÒnt teheti meg, hogy //„//ha akarja, az egÒsz vËros sem veheti fel a

pÒnzt//―//). EgyÒbkÒntSzaniszlainÒ sokoldalúan, magas szinten műveli a pÒnzlËtËst, sokaknak ad tanËcsot is,

mËsokkal is Ësat. Úgy lËtszik, Debrecenben virËgzó mestersÒg volt ez a hËborús 18. szËzadban, amit tËltosok Òs

tËltosgenerËciók hagyomËnyoznak egymËsnak.84 Hasonlóan sokoldalú lËtói tevÒkenysÒget regisztrËlhatunk több

nÒzőkÒnt megnevezett lËtónËl //–// ezek tevÒkenysÒge lÒnyegÒben egyezik kettős tËltosaink praxisËnak alvilËgias

vetületÒvel. 85

A tËltosok boszorkËnyellenes tevÒkenysÒgÒnek lÒnyege a gyógyÖtËs; a fÒltËltosok pedig //–// sajËt bevallËsuk

szerint is //–// par excellence gyógyÖtók: Ögy a fentemlÖtett Borsi Ilona a füvek ismeretÒt egy asszonytól tanulta,

akinÒl hËrom Òs fÒl Òvig szolgËlt, úgy tűnik, Òppen ebből a cÒlból. A mËsfÒl Òvtizeden Ët (1716//–//32) sok

Òszakkelet-magyarorszËgitelepülÒsen felbukkant FejÒr Anók gyógyÖtó Òs fÒltËltos.86 HasonlókÒppen termÒszetes

szerepe lËtóinknak, akËr tËltosnak/fÒltËltosnak, akËr nÒzőnek nevezik őket, a rontËs, illetőleg a boszorkËny

azonosÖtËsa. BoszorkËnyazonosÖtó nÒzőink hosszú sorËt nincs terünk dokumentËlni, de Ëlljon itt tËltosaink közül

azok neve, akik (a mËr emlÖtett kettős tËltosokon kÖvül mÒg) rontËs/boszorkËny-azonosÖtók is voltak: Tótika

JËnosnÒ 1743-as simontornyai perÒben emlÖtenek egy dunapataji tËltost, aki rontËst azonosÖtott,87 Csonka

PuskËsnÒ 1749-es hódmezővËsËrhelyi perÒben pedig egy szegedi tËtos asszonyt, aki a rontó szemÒlyÒt mondta

meg. VecsÒsi PÒter kecskemÒti tËltos betegsÒg kimenetelÒt jósolja meg, tovËbbË gyógyÖt Òs boszorkËny rontËsa

ellen ad tanËcsot,88 Tóth JËnosnÒ TúrkevÒben csillagból nÒzett, feltehetően rontËst.89

Ami a módszereket, technikËkat illeti, e tekintetben nem lËtszanak különbsÒgek akülönböző elnevezÒsű

közössÒgi szakemberek esetÒben, de mÒg a lËtËs egyes területeinsem, a pÒnznÒzÒs nÒhËny sajËtos módszerÒt

81A boszorkËnyperek pÒnznÒzőinek sorËt újkori adatokkal egÒszÖtette ki Füvessy 1992. ApÒnznÒzÒs (Òs a perekből megismerhető módszerei)

mondai motÖvumkÒnt ËltalËnosak az Alföldön a 20. szËzadban is. 82Nem szËmÖtva a fenti, komplex tevÒkenysÒgű tËltosokat, valamint a meg nem hatËrozotttevÒkenysÒgu tËltosok emlÖtÒseit. 83CsillËm JËnos, SzÒll 1892, 110; KÒscsinËló PÒter 1712, Debrecen, KomËromy 1910, 203; BarnaErzsÒbet, SzÒll 1892, 110; Nagy Judit,

Balogh 1958. 84LËsd pÒldËul SzÒll 1892, 110. 85PÒldËul: BelÒnyesi Anna Debrecenből, Balogh 1958; LÒnËrt Ilona 1685-ből GyulafehÒrvËrról:Herner 1988b, 224//–//227. 861728//–//1729, Nagyszöllős, Ugocsa vm., KomËromy 1910: 420. Kristóf Ildikó a debreceni boszorkËnypereket feldolgozó tanulmËnyËban nyomon követte a Debrecenben is felbukkanó FejÒr Anók sorsËt, lËsd Kristóf 1993, 115. 87Schram 1970, II. 507. 881691, Schram 1970, I. 459. 891743, Túrkeve, Kelemen IstvËnnÒ Òs VËmos IstvËnnÒ pere.


forrËsokban


kivÒve. Ilyen pÒnznÒző technika az acÒltükörből nÒzÒs Òs ennek egy //„//nÒpiesebb//―// vËltozata, amikor a

mËkolajjal vagy nyËllal megkent körmöt hasznËljËk tükör gyanËnt. EgyÒbkÒnt mindegyik módszer mindenfajta

lËtó cÒlra alkalmaztatËst nyer, a transzban lËtËst is beleÒrtve.

A spontËn lËtËs, a közvetlen kommunikËció eseteit feltehetően nem tekintettÒk feljegyzÒsre Òrdemesnek, nem

tudhatjuk, mi az arËnyuk a gyakorolt technikËkkal szemben. ÁltalËban erről lehet szó, amikor valakiről csak

annyit tudunk meg, hogy //„//lËt//―//, mint pÒldËul PËskuly DemeternÒ szËszrÒgeni nÒző asszony90 esetÒben, vagy

amikor egy nÒző megËlmodja a tolvaj kilÒtÒt.91 A fentebb emlÖtett halottlËtókról feljegyeztÒk, hogytranszban

feküdtek, sőt, azt is, hogy ezenközben a mËsvilËgon, illetőleg a pokolban jËrtak.92 Farkas Demeter (alias AndrËs)

1748-as egri nÒző transzban //„//lËtja//―// a halottak mellett az eltűnt Ëllatokat is. Itt valószÖnűleg tudatosan,

akaratlagosan lÒtrehozott transzrólvan szó: ez az ember előkÒszületül lekötözteti magËt Òs böjtöl.93

Ami a boszorkËnyazonosÖtËst illeti: megfejthető peradataink közt legtöbb a spontËn kommunikËcióra

vonatkozik, a mora-Òs werwolf-hasonmËsok lËtËsËn alapszik (pÒldËul ahasonmËsok rÒvÒn idÒzik a hËzhoz a

tettest, vagy: a pacienst követő alteregó-kutyËt csakaz azonosÖtó szemÒly lËtja, de ő azonosÖtani is tudja ennek

rÒvÒn a rontó szemÒlyÒt).94

Ami a vÒghezvitt technikËkat illeti, legËltalËnosabbak a viaszöntÒs, a babvetÒs, rosta-forgatËs, a függesztett

kenyÒrrel Òs mËs függesztett tËrgyakkal vÒgzett divinËciós eljËrËsok Òs különösen ErdÒlyben a csillagnÒzÒs.

LÒtezik mÒg varËzskönyv hasznËlata Òs sok egyedinek lËtszó speciËlis módszer, valamint //„//kombinËlt//―//

technikËk is. Az előbb emlÖtett egri nÒző pÒldËul tËrsaival együtt nÒz pÒnzt fehÒr mËkolajjal kent körmÒből Òs

kincskereső varËzskönyve segÖtsÒgÒvel.95 Ezen eljËrËsokmindegyike ËltalËnos európai //–// Òs ismerten nagy

múltú //–// divinËciós módszer, amely (a benyËlazott körmöt Òs a babvetÒst, viaszöntÒst kivÒve) az elitvarËzslók

gyakorlatËból is ismert. A babvetÒs KözÒp- Òs DÒlkelet-EurópËban, különösen a BalkËnon terjedtel,96 a

viaszöntÒs mint nÒpi diagnosztikus próba egÒsz EurópËban ismert volt. A //„//tükrös//―// módszerek szintÒn az

ËltalËnos európai //–// kora újkori //–// kincsËsói gyakorlat rÒszÒt kÒpeztÒk.97 KÒt dolog tűnik fel, ha a technikËk

összessÒgÒt vesszük szemügyre: rÒszint az elit mËgia varËzslói Òs divinËciós eljËrËsainak szÒles körű Òs

vËltozatos felhasznËlËsa, rÒszint a spontËn lËtËs, illetve a mediËtori technikËk Òs a termÒszetfelettivel csak

szimbolikus kapcsolatot lÒtesÖtő divinËciós technikËk együttes alkalmazËsa. Szemmel lËthatóan egyenÒrtÒkűnek

tekintettÒk őket, a divinËciós eljËrËsok mindegyikÒt alkalmaztËk jóslËstól boszorkËny azonosÖtËsig bËrmire,

azzal pËrhuzamosan, hogy a transzban lËtËs módszerei is alkalmasnak lËtszanak pÒnznÒzÒsre Òppúgy, mint

elveszett tehÒn megtalËlËsËra. Egy jellemző pÒlda: egy 1717-ben KecskemÒtről BÒkÒsbe jött nÒző a rontó

szemÒlyÒnek megtudakolËsËra virgËt hËny: ez nem mËs, mint a közismert, kincs fölött elmozduló

varËzsvessző.98 ÁltalËban jellemző, hogy inkËbb egy-egy szemÒlynek vannak sajËtos, rË jellemző //„//kedvelt//―//

technikËi (vagy egy technikËja) amelyeket tetszőlegesen alkalmaz minden lËtói feladata megoldËsËra. PÒldËul

LÒnËrt Ilona nÒzőnek jóslËsra, elveszett tËrgyakra, rontËs azonosÖtËsËra kÒt módszere van: a csillagnÒzÒs Òs

valamifÒle cÒrna //„//kötögetÒse//―// az ujjaira (ez valami megfejthetetlen divinËciós eljËrËs).99

A módszerek, technikËk is arra vallanak tehËt, hogy itt egyazon hiedelemszerep variËcióiról van szó //–//

beleÒrtve a boszorkËnyazonosÖtËst is. Ha megnÒzzük a gyógyÖtók, azonosÖtók Òjszakai szellemcsatËira utaló

nÒhËny adatot is, mÒg vilËgosabb lesz, hogy anÒzők, tËltosok törvÒnyszerűen kaptËk ezt a szerepet, hiszen

technikËik a termÒszetfeletti boszorkËny //„//lËtËsËra//―// minden tovËbbi nÒlkül alkalmasak voltak:

Ezek a viaskodËsok szinte szó szerinti megfelelői az ambivalens rontó-gyógyÖtó boszorkËny tevÒkenysÒgÒt

kÖsÒrő szellemcsatËknak. Tóth ErzsÒbet jËszberÒnyi fÒltËltos perÒben pÒldËul a boszorkËny-kontextusból ismerős

halotti csapatok a tËltos gyógyÖtËsËtakadËlyozó ellensÒges szellemekkÒnt jelennek meg, akiket a gyógyÖtandó

betegek körüllËt, pÒldËul mint //„//pösgő hangyËk//―//-at; mËskor sok madËr jelenik meg, de ezeket is csakő,

Tóth ErzsÒbet lËtja, Òs Ögy tovËbb: több, rossz szellemek Ëltal akadËlyoztatott gyógyÖtËs esetÒre derül fÒny.

VilËgos, hogy rontó, gyógyÖtó, azonosÖtó tevÒkenysÒge egyazonrendszerben, a különböző hasonmËsok, segÖtő-

Òs őrzőszellemek közös szellemi csata-terÒn zajlik. BalËsi ErzsÒbet Òjszakai viaskodËsaiban egyÒni Òs csapatos

hasonmËsokkalÒs rosszakkal küzd. E csatËk gyógyÖtó Òs rontó tevÒkenysÒgÒt kÖsÒrik (pÒldËul a sikertelen

901750, SzËszrÒgen, Maros//–//Torda vm., PËskuly DemeternÒ pere. 911740, Pölöske, Zala vm., Schram 1970, II. 594. 921734, Schram 1970, I. 283//–//285, 290//–//291. 1730, Debrecen, Vezendi AndrËsnÒ pere. 931748, Eger, SugËr 1987, 174//–//175. 94Sopron vm., Schram 1970, II. 98. 951748, Eger, SugËr 1987, 174//–//175. 96LËsd rÒszletes leÖrËsËt: Wichman 1907. 9798 LËsd: Róheim 1919; Flint 1991, 217//–//225; Delatte 1932; Dodds 1971. A rostaforgatËsról Òs egyÒbszitËval kapcsolatos módszerekről:

Fehrle 1916/19; Gunda 1984. 981717, BÒkÒs, BÒkÒs vm., CsËkabonyi 1960, 22//–//23. A varËzsvesszős kincskeresÒs törtÒnete, magyaradatai röviden: Pócs 1990a, 683. 99Herner 1988b, 224//–//227.


forrËsokban


pÒnznÒzÒsÒt követő rontËsËt: a kincsËsËsra felvett előleg visszafizetÒse helyett amegkËrosÖtott ügyfÒlre hËrom

sorsasszonyt //„//küld rË//―// //–// vö. a werwolf Òs mora küldött hasonmËsai). SÒrülÒseket is hoz magËval a

viaskodËsokból: reggel lËthatóan össze van//„//körmölve, hasogatva, vagdalva//―// //–// amint ez a mennyei Òs

földi boszorkËnycsatËkon ÒstËltoscsatËkon egyarËnt szokËsos. Szinte elő sem fordul, hogy gyógyÖtËsËt ne

próbËlnËk az ellensÒges szellemek (kutya, macska, varjú, dongó stb. alakban) megakadËlyozni.

A rontËs azonosÖtËsËnak Òs gyógyÖtËsËnak szerepÒt tehËt úgy lËtszik, törvÒnyszerűenkaptËk a lËtók, tËltosok;

Európa-szerte Ögy lehetett ez, amennyire gyÒr adatainkból következtetni lehet. Van pÒldËul nÒhËny rÒszletes

francia elemzÒs: a halottlËtËs Òs a boszorkËnylËtËs itt azonos termÒszetfeletti kommunikËciós rendszerben,

azonos módszerekkel törtÒnik100. (Úgy lËtszik tehËt, helytelen lenne //–// Òs helytelen volt //–// időrendet

felËllÖtani, a varËzslók, lËtók boszorkËnysËg rendszerÒbe integrËlódËsËról beszÒlni: törvÒnyszerű,örökös

helyükön lËtszanak lenni a lËtók //–// tËltosaink is //–// mindeme szerepekben.) FeltevÒsem szerint ilyesfajta

//„//lËtó-gyógyÖtókat//―//jelölhetett javas szavunk, amelynek azonos tőből szËrmazó variËnsa a jós.101 E feltevÒst

tËmasztja alË a nÒző szó kÒtfÒle jelentÒse is: ErdÒlyben ‘gyógyÖtó’-t jelent,102 perszövegeinkben viszont vagy

‘lËtó’-t, vagy olyan gyógyÖtót, aki //„//lËt//―// is: kincset, tolvajt vagy a boszorkËny rontËsËt.

Az alvilËgias lËtók boszorkËny-kapcsolataihoz tovËbbi adalÒkokkal szolgËlnak pereink a lucaszÒk, illetőleg a

lidÒrc vonatkozËsËban. A mennyei viaskodËsok kÒt ellentÒtes tËborËval (pl. boszorkËnyok//–//tËltosok) szemben

az alvilËgias/földi Ëgra inkËbb az azonos lÒnyek önmagukban hordott ambivalenciËja jellemző: gondoljunk a

fent emlÖtett archaikus rontó-gyógyÖtó boszorkËnyra, vagy a hozzË igen hasonló hiedelemkontextusú, halotti

csapatokba avatott lËtóra (vagy az itt Òpp csak megemlÖtett, boszorkËnypereinkbenkevÒssÒ kÒpviselt lidÒrces

varËzslóra), vagy akËr a fÒltËltosra, aki ront is, gyógyÖt is.

Az archaikus, ambivalens varËzsló/boszorkËny eme tÖpusaival hozható kapcsolatbaboszorkËnypereink nÒhËny

rituËlis beavató Òs lËtó technikËkra utaló adata. Ide tartoznak egyrÒszt az összefoglalóan lucaszÒkes

technikËknak nevezett módszerek: ezek az egÒszKözÒp- Òs Nyugat-EurópËban ismert rÖtusok egyÒrtelműen a tÒli

napforduló idejÒn visszajËró halottakhoz kötődnek. LÒnyegük: rituËlis kapcsolatteremtÒs a halottakkal,

tudËsszerzÒs a halottaktól egy //„//alvilËgias//―// rÖtussal, a jelenkori magyar (Òs közÒpeurópai)mondai

megfogalmazËsok szerint a lucaszÒknek nevezett zsËmolyra ülve, vagy mËs Luca Òs karËcsony között kÒszÖtett

szimbolikus tËrgy segÖtsÒgÒvel. A jelölt beavatËsa kiterjedhet halottak vagy kincs lËtËsËra, tolvajlËs felderÖtÒsÒre,

jóslËsra; KözÒp-Európa felÒnkeső területÒn sokszor boszorkËnyfelismerÒsről, illetve boszorkËnysËgba avatËsról

vanszó.103 Mint mËr Róheim GÒza megËllapÖtotta, ezek a szimbolikus boszorkËny- ÒshalottlËtËsi módszerek talËn

a nordikus samanizmushoz, a seid-extËzishoz köthetők. A seid lËtónők mediËtori gyakorlatËnak lÒnyege

ugyanaz volt, mint a lucaszÒkes technikËkÒ: a tÒli napforduló idejÒn rituËlisan indukËlt transz rÒvÒn Òrintkezni a

halottakkal, elsősorban a jövő Òvre vonatkozó informËciók nyerÒse cÒljËból.104 Kimutathatók a

//„//lucaszÒkes//―// beavatËsban a fő szËrmazËsi vonalnak tartott nordikus öröksÒg mellett ókori, alvilËgi, halotti

istenek //–// HermÒsz, HekatÒ, SzelÒnÒ (akiket mËr fentebb, a halotti menetekben beavatottakkal kapcsolatban

emlÖtettünk) kultuszËnak nyomai is.105 Jelen kontextusunkban fontos tÒnyező a nordikus samanizmus közÒpkori

emlÒkeiben a fekete varËzslËs megjelenÒse: a hasonmËsok //„//kiküldÒse//―// Ërtó cÒllal, a jó Òs rossz varËzslók

szembenËllËsa a sajËt//–//idegen ellentÒt jegyÒben.106 Ezek tükrÒben a samanizmus, vagy bËrhogyan is nevezzük

ezt a mediËtori gyakorlatot, a boszorkËnysËggal együttműködő, egyazonos rendszer ambivalenciËjËnak kÒt

oldalËt megtestesÖtő, közös gyökerű rendszervolt. Ez mÒg az újkori lucaszÒk-adatokban is tükröződik (a

lucaszÒk-módszer minthalottlËtËs, boszorkËnylËtËs Òs beavatËs; a lucaszÒken boszorkËnysËgba beavatott

//„//jó//―//boszorkËnyok a //„//rossz//―// boszorkËnyok ellenfelei, lËtói, azonosÖtói Òs rontËsaik gyógyÖtói). Ez a

boszorkËnysËg szoros kapcsolatban van a halottakkal: egyazon rituËlis módszerrellehet a halottakkal Òs a

boszorkËny halotti/dÒmoni alakjaival kommunikËlni.

100Delcambre 1959, 27//–//41; Pinies 1983, 153//–//202. 101Vö. Pais 1975. 102LËsd pÒldËul Vajkai 1943. 103LËsd összefoglalóan Róheim GÒza gazdag anyagËt egÒsz KözÒp- Òs Nyugat-Európa vonatkozËsËban: Róheim 1920, 174//–//177, 229//–

//233. LËsd mÒg Weber//–//Kellermann 1958; KovËcs 1977. Hasonló nyugat-európai módszereket Ör le Puhvel 1976 Òs Seidl 1968. A lËtËsra, beavatËsra vonatkozó adatok:Pócs 1983, 194//–//200; 1992a, 49//–//50, vagy szlovËkiai nÒmetek lucaszÒk-adataiban: Karasek-Langer1931. 104Meier to Bernd 1952, 134//–//135. kimutatja a nordikus samanizmus bizonyos vonËsainak tovËbbÒlÒsÒt a lucaszÒk-rÖtusokig. 105Pl. HekatÒ keresztúti Ëldozata, amelynek mÒg kora közÒpkori adatai is vannak: Puhvel 1976,173; Lecouteux 1987a, 24. 106Benedikz 1964/65; Davidson 1973.


forrËsokban


A nyugat- Òs közÒp-európai mora-lËtók Òs mora-boszorkËnyok lucaszÒkes beavatËsËnak mintegy a közÒp- Òs

kelet-európai, werwolf-lÒnyekhez kapcsolódó megfelelője abeavatËs kÖgyóval, kÖgyófej segÖtsÒgÒvel, amelyre

szintÒn van boszorkËnyper-adatunk.107 A jelenkori pËrhuzamok108 alapjËn vilËgos, hogy e módszerek KözÒp- Òs

Kelet-Európa werwolf-boszorkËnyËhoz109 kapcsolhatók egyrÒszt, a kÖgyó, illetve lidÒrc-

segÖtőszellemesvarËzslókhoz, boszorkËnyokhoz Òs varËzsló-boszorkËnyokhoz mËsrÒszt, akiket //–// főlegromËn,

bolgËr, szerb kÒpviselőiket //–// mËr fentebb emlÖtettünk. A magyar lidÒrces boszorkËny Òs varËzsló csirke vagy

gyÖk, kÖgyó segÖtőszellemmel rendelkezik (amely, mint vizes lÒny oppozicióban van a mennyei, tüzes lidÒrccel

//–// v.ö. tüzes zmej varËzsló vizes ellenfelei):110 egy alvilËgias, Òjszakai konnotËciójú lËtó, aki a werwolf-

varËzslók fekete,vizes Òs többnyire női vËltozatËt testesÖti meg. A lidÒrcet tartó boszorkËny magyar perekben

talËlható ördögi konnotËciója, mËsodlagos demonologizËlódËsa mögött tehËtvalószÖnűleg ez az //„//Òjszakai//―//

lËtó rejlik.111

TËltosaink kettőssÒgei megfelelnek az Európa samanisztikus varËzslóival kapcsolatban taglalt mitikus

kettőssÒgeknek. Mint Ginzburg mËr a benandantÒk pÒldËjËval is bemutatta, a kÒt rendszer egyidejűleg, egyazon

közössÒgben is működhetett.112 Hogyegyetlen szemÒly töltse be egyidejűleg a kÒt szerepet, arra a mi kettős

funkciójú tËltosainkhoz elÒg messziről, KorzikËból tudunk pËrhuzamot hozni: a fentebb emlÖtettmazzeriket.113

Noha tËltosaink gyakorlati tevÒkenysÒge összetett, a kÒtfÒle funkció megkülönböztetÒse nËlunk is fennËll, ezt

fejezi ki szemlÒletesen az egÒsz tËltos//–//fÒltËltos terminológia (amelynek absztrakt szimbolikËja egy menny //–

//alvilËg oppozÖciót rejt magËban). Hasonló oppozÖció van jelen a magyar lidÒrc-lÒnyek tüzes-vizes/mennyei-

alvilËgipolarizËciójËban. Ha igaz, hogy a lidÒrc egyfajta magyar werwolf-variËció, akkor e kettőssÒg az itt

1071717, Paks, Tolna vm., jósvafői vËdlott, Schram 1970, II. 463, 465. 108A jelenkori pËrhuzamok legteljesebb összefoglalËsa: Füvessy 1993. 109LËsd erről kissÒ bővebben: Pócs 1992a, 49-50. A módszerek sok közÒp- Òs kelet-európai adata:Róheim 1920; KovËcs 1977. 110A bolgËr, romËn boszorkËnyok e vonatkozËsËról, a magyar lidÒrccsirkÒről, mint vizes, alvilËgiassegÖtőszellemről lËsd kicsit bővebben a

//„//SËrkËnyok, ördögök Òs szövetsÒgeseik…//―// c. tanulmËnyt e kötetben. 111NÒhËny adat: 1743, Sopron vm., Schram 1970, II. 188//–//193; Szirmay 1809, 81. //–// utóbbi hatËrozottan samanisztikus segÖtőszellem,

boszorkËny tulajdonËban. 112Ginzburg 1983. 113Ravis-Giordani 1979; Multedo 1982.


forrËsokban


tËrgyalt (werwolf )varËzsló- Òs tËltos-pËrosok kettőssÒgÒnek megfelelője, mÒgis függetlennek lËtszik amazoktól.

A lidÒrc hiedelemrendszerbeli kontextusËt egyelőre sok homËly fedi (boszorkËnyperadatunk igen kevÒs); nem

tudjuk, miÒrt Òl //–// Òs Òlta boszorkËnyperek szËzadaiban is //–// a magyar nÒphit rendszerÒben ez a tËltostól

független, de vele rokon, nyilvËnvalóan samanisztikus kontextusú hiedelemlÒny. A mediËtorirendszerek

szËmbavÒtelekor azonban nem maradhat ki mÒgannyira rejtÒlyek öveztealakja sem.

4. TündÒrvarËzslónak azt a KözÒp-Òs DÒlkelet-EurópËban a legújabb korban is ismert (főleg női) mediËtort

nevezem, aki a tündÒrek mitikus túlvilËgËval tartott rituËliskapcsolatot, feladata a tündÒrek okozta betegsÒgek

gyógyÖtËsa volt. Ők a jó halottak (őrzőszellemek, halotti istennők) jellemzőivel rendelkező tündÒrek

beavatottjai, ilyenformËn lÒnyeges vonËsaikban megegyeznek az alvilËgias női lËtótÖpussal, azok helyi

tündÒrmitológiËkhoz- Òs kultuszokhoz illeszkedett vËltozatai. A rituËlis kapcsolatok lÒnyege a halotti karakterű

Ëldozatok bemutatËsa volt. Transzban Òrintkeztek a tündÒrek mennyei túlvilËgËval; a zenÒs-tËncos extËzis Òs a

megszËllottsËg is szerepet kap kultuszukban. A legújabb korban elsősorban balkËni Òs Ör kÒpviselőikről tudunk;

a boszorkËnyperek szËzadaiból közÒp-európai, szicÖliai, skandinËv adataink is vannak.114

Ami a magyar tündÒrvarËzslókat illeti, vËltozatos közÒp- Òs dÒlkelet-európai tündÒrrÒgiók között lÒtezvÒn,

többfÒle tÖpusuk jelenik meg pereinkben (mintegy 15//–//20, több-kevesebb valószÖnűsÒggel tündÒrvarËzslókÒnt

Òrtelmezett szemÒly): nÒmelyikük atËltossal, mËsok a szent lËtókkal vannak közeli rokonsËgban, illetve mora- Òs

werwolf-karakterük egyarËnt lehet. Magyar adataink homËlyosabbnak, mËsodlagosabbnak tűnnek balkËni

pËrhuzamaiknËl; erőteljes balkËni hatËst kell feltÒteleznünk hiedelemrendszerükben Òs esetleges rituËlÒjukban. 115 EmlÖtsünk pÒldËt boszorkËnyper-adataink közül, mÒgpedig egy, rÒgebben a kutatËs Ëltal (az elragadtatËs

okËn) tËltosnak tekintett asszonyt. Antal MihËlynÒ egri gyógyÖtó

...9 napig halva feküdvÒn elragadtatott az mËs vilËgra az Istenhez, ottan nagy gyönyörűsÒgben

volt ÒsvendÒgsÒgben, s jól volt ott mely az nyaka alatt a vËlla között talËltatott, mikor

feltËmadt kilenced-napra…116

Ide tartoznak tündÒri beavatËsra vonatkozó adataink többÒ-kevÒsbÒ boszorkËnyos vËltozatai: sabbath-narratÖvok,

amelyek voltakÒppen tündÒrekkel, tündÒreknÒl tett mËsvilËgi utazËsok, vagy a sorsasszonyok Ëltali beavatËs

demonologizËlt vËltozatai.117 E sokszor boszorkËny-kontextusban megjelenő tündÒr-túlvilËgok mitikus kÒpeinek

alapjaivilËgosan transz- Òs ËlomÒlmÒnyek: a tündÒrek beavatottjainak elragadtatËsa az alternatÖv lÒtbe. MËsrÒszt

//–// szintÒn boszorkËny-kontextusban //–// a termÒszetfeletti boszorkËnyok Òjszakai rontËs-jelenteinek

//„//helyÒn//―// talËlkozunk olykor tündÒrvarËzslókhoz köthető gyógyÖtËs-jelenetekkel, amelyek igen hasonlóak

az ambivalens termÒszetfeletti boszorkËny hasonló, Ëlombeli gyógyÖtËsaihoz.118 MËskor női őrzőszellemekról

szólnak a boszorkËnyvallomËsok (amelyek egyik fent emlÖtett tËltosunk tËltosgazdasszonyËnak pËrhuzamai). 119

A tündÒrvarËzslók tündÒristennőktől nyert mennyei beavatËsa Òs tudËsa //–// a mennyben viaskodó tËltoshoz

hasonlóan //–// keresztÒny szÖnezetet is nyerhet: a tündÒrek helyett/ mellett Szűz MËriËhoz, keresztÒny

szentekhez, a keresztÒny lËtomËsokmennyorszËgËhoz fűződhet, ezt lËthattuk előbb idÒzett egri varËzslónőnk

esetÒben is.

A BalkËnnak különösen ortodox területein sok adat kÒpvisel egy alvilËgias, //„//fekete//―// tündÒrvilËgot is,

amelyhez egy alvilËgias konnotËciójú, halotti //„//tündÒristennő//―// istartozik. Ez az istennőalak

(//„//tündÒrkirËlynő//―//) különösen a ruszËlia-rÖtusokban kapfontos szerepet (A ruszËlia Òs egyÒb balkËni

megfelelői rituËlis tËrsasËgok, amelyekneka tagjai //–// a tündÒrek mediËtoraikÒnt //–// zenÒs-tËncos extËzisban,

megszËllottsËg rÒvÒngyógyÖtanak). 120 TalËn a mediËtoroknak ezt a tÖpusËt kÒpviseli //„//Harangöntő//―//

Suppuny AndrËs bÒkÒsi tËltos, aki több vonËsËt (pÒldËul rontËs Ëllat-hasonmËsok kÒpÒben) tekintve jellegzetes

werwolf varËzsló illetőleg ambivalens boszorkËny. AlakjËban egy (egyÒbkÒnt pËrhuzam nÒlküli) magyar

//„//fekete sËmËnt//―// szoktak lËtni,121 azonban eme balkËni rÖtusok felÒ is van legalËbbis egy kapcsolódËsi

pontja. A //„//sötÒtsÒg fejedelme//―//, akinek Ëldozatot mutat be Suppuny maszkos tËrsasËga, legkÒzenfekvőbben

114Gustav Henningsen sziciliai //„//tündÒrperei//―// (Henningsen 1990) Òrdemelnek emlÖtÒst, tovËbbËWolfgang Behringer közelmultban

publikËlt könyve //–// amely Chonrad Stoeckhlin tehÒnpËsztor 1578-as ausztriai perÒt dolgozza fel (Behringer 1994), valamint a magam

közÒp-dÒlkelet-európai tündÒreketvizsgËló tanulmËnya (Pócs 1987a.). SkandinËv vonatkozËsban lËsd Wall 1989; Ör: Cross 1952, 119//–//210;Ryan 1978. 115LËsd e hatËsokról Pócs 1987a. 1161720, Diószegi 1958, 77. (A Szendrey Ákostól szËrmazó levÒltËri szövegmËsolat eredetije //–//amelyet ő Diószegi Vilmosnak Ëtadott //–// nem került elő.) 117PÒldËul 1749, FöldvËr, Heves vm., Schram 1970, I. 412; vagy 1743, Sopron vm., Schram 1970, II. 188//–//193. 118Schram 1970, II. 195//–//196, 204. 119PÒldËul 1742 Barbac, Schram 1970, II. 169; 1750 HódmezővËsËrhely, Schram 1970, I. 285. 120Legfontosabb irodalmËból nÒhËny összefoglaló mű: Majzner 1921; Kligman 1981; rövid összefoglalËs tovËbbi irodalommal: Pócs 1987a,

228//–//232. 121OlËh 1886/87, 149//–//161. Maga a közlő is ősvallËsi kapcsolatokról beszÒl, ehhez azonban nincs bizonyÖtó pËrhuzam.


forrËsokban


a ruszËliËkhalËl-konnotËciójú tündÒristennőjÒvel (vö. a többször emlÖtett kÖgyós, alvilËgi istennő)azonosÖtható. A

gyógyÖtó boszorkËny Òs jó segÖtőszellemÒnek pËrosa tulajdonkÒppen nagyfokú egyezÒst mutat a

tündÒrvarËzslóval Òs jó őrzőszellemeivel. Ennek oka a feltÒtelezett rokonsËg, mintegy unokatestvÒri viszony a

kora újkori közÒp- Òs kelet-európaitündÒr Òs boszorkËny között: halotti aspektusa rÒvÒn a tündÒr egy //„//jó

irËnyba//―// elËgazott leszËrmazottja az előbb emlÖtett ambivalens halott- Òs boszorkËnyősöknek.

5. A szent lËtó az európai boszorkËnyperek kontextusËban is elterjedt tÖpusa a gyógyÖtónak: a keresztÒny

konnotËciójú közössÒgi szakember, akit a magyar kutatËsban ËltalËban szentembernek neveznek, az európai

kutatók Òlő szentkÒnt, vilËgi szentkÒnt emlegetnek.

VÖzen el nem süllyedő, rostËban úszó //„//moraboszorkËny//―// egy vÖzpróba-ËbrËzolËson.(A Witches

Apprehended, examined and executed c., Londonban, 1613-ban megjelent pamfletből)

A túlvilËggal tisztËn vallËsos mediËtori kapcsolatot tart fenn (Ëlmok, lËtomËsok, illetőleg transztechnika rÒvÒn);

keresztÒny segÖtőszelleme van. Az egyetemes lËtó keresztÒnysÒgbe oltott tÖpusËnak tekinthető. HelyenkÒnt

vËltozóan, a helyi adottsËgoknak megfelelően sok keresztÒnysÒg előtti elemet is őrizhet, az őrzőszellemekben,

beavatËsimozzanatokban, Òs mindenekelőtt a halottakkal való kommunikËcióban. A falusi közössÒgekben a

mËgikus specialista funkciójËt is betölthette; a gyógyÖtËs mellett lËtókÒnttevÒkenykedett, pÒldËul tolvajt

azonosÖtott, vagy halottlËtó volt. Mindez //–// gyógyÖtó tevÒkenysÒge is //–// szorosan összefügg lËtó

kÒpessÒgeivel, ennek rÒvÒn juthatott a boszorkËnysËg szerepeihez is. A halottlËtËs EurópËban csakúgy mint

MagyarorszËgon nÒhaönËlló funkciókÒnt, de sokkal gyakrabban a vilËgi szentek egyik mellÒkszerepekÒnt

jelenik meg. Ami pedig gyógyÖtó tevÒkenysÒgüket illeti, ők azok, akiket ËltalËban a fekete boszorkËny

ellenfeleikÒnt fellÒpő fehÒr boszorkËnykÒnt Örnak le. Hans Sebald pÒldËulfrank-nÒmet területről közölt ilyen, jó

szellemekkel dolgozó, keresztÒny konnotËciójúfehÒr boszorkËnyokat, akik lËtók Òs egyidejűleg boszorkËny-

azonosÖtók.122 A boszorkËnyüldözÒs korËból nÒmet, skandinËv, olasz, francia dokumentumok Ëllnak

rendelkezÒsünkre, a jelenkorból különösen az ortodox BalkËnon tudunk alakjukról, de nem hiËnyoznak a 20.

szËzadi magyar katolikus közössÒgekből sem.123

Az Òlő szentek magyar //–// a tündÒrvarËzslókhoz sok vonËsukban igen hasonló //–// tÖpusai nehezen foghatók

meg pereinkben; mindenesetre a tündÒri vonËsokkal kevÒsbÒ, ehelyett inkËbb vagy csakis keresztÒny

konnotËcióval rendelkező gyógyÖtók, a perek szËmtalan, füvekkel dolgozó, füvekhez Òrtő, vagy tudËsËt ËlmËban

szerző gyógyÖtója124 közt kell keresnünk őket, mint amilyen pÒldËul Boda Kata simontornyai boszorkËny.125

Nekik megszólalnak a füvek,126 //„//Isten utËn//―//, //„//JÒzus nevÒben//―// gyógyÖtanak.127 TalËn e körbe tartozik

kÒt tËltosunk is //–// Miskolcról Òs DÒsről //–// akiről csak annyit tudunk, hogygyógyÖtottak.128

A szent gyógyÖtók, lËtók lÒte egyrÒszt egy keresztÒnyiesedÒsi folyamat eredmÒnye: aközÒpkor folyamËn a

gyógyÖtók, lËtók a demonologizËlt boszorkËny ellenfeleivÒ lettekÒs ezzel egyidejűleg isteni konnotËciót

nyerhettek, pËrhuzamosan a dÒmonvilËg polarizËlódËsËval. E folyamat rÒvÒn kaptak eredetinek feltÒtelezett

samanisztikus őrzőszellemeik mellett/helyett keresztÒny patrónusokat (emellett a halottak őrzőszellem szerepeis

megmaradhatott). Szinkretisztikus mediËtori technikËk (Òs hiedelmek) alakultak ki, olyan //„//pogËny-

keresztÒny//―// ötvözetekkel, mint pÒldËul a halott szentek őrző- Òs segÖtőszellem szerepe.129 Ilyen Òrtelemben

minden mennyei tËltosunk voltakÒppen szent lËtó: hiszen lËthattuk, hogy az őket övező szellem- Òs istenvilËg

mennyire keresztÒnnyÒ lett. MËsrÒszt az eleve szent lËtók, akik (a boszorkËnysËgtól, nÒpi lËtótechnikËktól

függetlenül) a keresztÒny túlvilËggal kommunikËltak (a közÒpkori Òs újkori keresztÒny lËtomËsokra gondolunk

itt), adott esetben felvËllalhattËk a falusi gyógyÖtók, lËtók közössÒgiszerepeit, a boszorkËnyellenes akciókat is

beleÒrtve.

A keresztÒnyiesülÒsi folyamat rÒszben a boszorkËnysËg rendszerÒben, rÒszben attólfüggetlenül is vÒgbement. A

boszorkËnyüldöző dÒmonológia mellett egyÒb egyhËzi hatËsok is (prÒdikËció Òs prÒdikËció-irodalom, vallËsos

122Sebald 1984. 123NÒhËny pÒlda EurópËból: a svÒd Catherina Fagenberg: Edsman 1967; a vÒgül boszorkËnysËggal vËdolt nÒmet Sophia Agnes von

Langenberg: Burkhart 1994, 132//–//147. BalkËni adatok: Pócs 1987a:226//–//228. OsztrËk: Valentinitsch 1987. Francia kutatók

boszorkËnyperekből nagy mennyisÒgu adatotközöltek: Bouteiller 1950, 201//–//235; Delcambre 1951. Sok jelenkori magyar adat közül: Orosz IstvËn, a BËlint SËndor Ëltal közzÒtett szent ember (BËlint 1942, 18//–//21.), vagy a Grynaeus TamËs leÖrta EngiTüdő Vince (Grynaeus

1974.) 124Erre egy pÒldËnk van egy debreceni perből: Kiss MihËlynÒt, egy 1715-ös debreceni per vËdlott-jËt egy //„//ősz öreg ember ËlmËban tanÖtotta, úgy főzÒ a feredőt//―//, KomËromy 1910, 265. 1251741, Schram 1970, II. 475//–//478. Mintegy tizenöt ilyen vallomËst ismerünk. 126PÒldËul Csonka LukËcsnÒ, 1681, Debrecen, KomËromy 1910, 135; Gyarmati Kata, SzatmËrnÒmeti, 1709, uo. 226. Mintegy 40 ilyen tÖpusú gyógyÖtóról tudunk pereinkből. 127PÒldËul Vörös JËnosnÒ 1755, HódmezővËsËrhely, Schram 1970, I. 315//–//318; HorvËth GyörgynÒ, Körmend, 1751, uo. II. 728. 1281686, dÒsi kihallgatËs, Herner 1988a, 86; Szendrei 1904, 648. 129LËsd: Flint 1991, 59//–//169, 270//–//272.


forrËsokban


lËtomËsok Òs lËtomËs-irodalomstb.) polarizËlta a keresztÒny vilËgkÒpet sËtËni (boszorkËnyos) Òs szent vilËgra:

kialakÖtotta az ördöggel konspirËló boszorkËny Òs az ördögi boszorkËnyszombat tanait, amelyekkel a szent lËtó

keresztÒny őrzőszellemek segedelmÒvel vÒgzett tevÒkenysÒge, mennyeitúlvilËga Ëll szemben. BizonyËra e

folyamatok is hozzËjËrultak a boszorkËnysËg archaikus ambivalenciËjËnak //„//új//―// boszorkËnnyË Òs vele

szemben Ëlló samanisztikus varËzslóvË polarizËlódËsËhoz, mËsrÒszt a varËzslók hiedelemrendszereinek Òs

rituËlÒjËnak egysÒgesÖtÒsÒhez, a helyi sajËtsËgok összemosËsËhoz, a varËzslók egysÒges európai //„//boszorkËny-

ellensÒggÒ//―// vËlËsËhoz. Amennyiben pÒldËul a magyar tËltosok Òlő szent vonËsokat nyertek, anynyiban mÒg

inkËbb //„//európaizËlódtak//―//: ez lehetett egy feltÒtelezett EurópËba illeszkedÒs mËsodik menete.

3. *

Mit mondhatunk vÒgső tanulsËgkÒnt a magyar mediËtorokról a kora újkori boszorkËnyperek tükrÒben?

Alapvetően európai tÖpusok Ëllnak előttünk (Òs összesen kÒt, európai környezetÒben közvetlen pËrhuzammal

nem rendelkező vonËs: a pËros tËltosviaskodËs Òs a tËltosló nÒhËny adata), mind hiedelemrendszerüket, mind

közössÒgi szerepeiket, mind boszorkËnysËggal kapcsolatos kontextusukat tekintve. Anyagomból

ÒsvizsgËlatomból a keltËktól a balti nÒpekig kimutatható szÒles körű egyezÒsek mögött halottkultusszal,

termÒkenysÒget hozó halottakkal Òs termÒkenysÒgvarËzslËssal kapcsolatos közös európai (indoeurópai?)

hagyatÒk lËtszik kirajzolódni, a dumÒzil-i //„//varËzsló//―//funkció, a hËttÒrben olykor halotti istenekkel, Òs

Európa nÒmely archaikus hagyomËnyokat őrző peremterületÒn az újkorig tartó samanisztikus kapcsolatteremtÒsi

technikËkkal, a termÒkenysÒget a halottak rÒvÒn biztosÖtó samanizmussal. Ennek van egy inkËbb közössÒgi,

gabonatermÒkenysÒggel kapcsolatos, Òs egy egyÒnibb, egyÒni sorsokkal, ahalottak sorsmeghatËrozó szerepÒvel,

születÒssel Òs női termÒkenysÒggel kapcsolatos aspektusa; ennek felelnek meg a mennyei Òs alvilËgi kettősök.

Az egyÒni Ëg //–// rÒszben alvilËgi, //„//fekete//―// hiedelemkontextusa rÒvÒn //–// sokkal szorosabban

összefonódott az európai boszorkËnysËggal, sőt, bizonyos aspektusËban azonosult, illetve közös gyökerűvele. A

boszorkËnysËg ugyanis mediËtori, vagy legalËbbis kvËzi-mediËtori rendszer, egyarchaikus, ambivalens

boszorkËnyalak rÒvÒn, amely //–// hiedelemvonËsaiban //–// mÒg megÒrte a boszorkËnyperek szËzadait. A kÒt

rendszer kapcsolatËnak alapja az a tÒny, hogyegy archaikus //–// a kora újkor peradataiban mÒg megfogható //–//

szinten mindkÒt fÒl a halottak mediËtora: a varËzslók, lËtók mint a jó halottak beavatottjai a rossz halottak fiktÖv

beavatottjainak: a boszorkËnynak az ellenfeleikÒnt lÒpnek fel. Ez a közös törtÒneti gyökereket bizonyÖtó mitikus

antagonizmus van jelen a különböző lÒlek- Òs szellemcsatËkkÒpeiben.


forrËsokban


Minden kikövetkeztetett mediËtori rendszer, a magyar varËzslók, lËtók, nÒzők, tËltosok összes megËllapÖtott

tÖpusa kapcsolatban van valamilyen módon a fenti kettősmediËtori rendszerekkel Òs //–// mint az európai

rendszerek ËltalËban //–// a boszorkËnysËggal. Ami a samanizmus Òs boszorkËnysËg kapcsolatait illeti, ezek

rÒszint a közös múlt következmÒnyei (vö. moralËtók Òs moraboszorkËnyok, vagy a termÒsrabló dÒmonok Òs

boszorkËnyok ellen küzdő szÒlvarËzslók), rÒszint bizonyËra mËsodlagos beilleszkedÒs ÒsösszefonódËs


forrËsokban


eredmÒnyei (pÒldËul ami a termÒsvarËzslók vagy tündÒrvarËzslók rontËs-gyógyÖtó vagy boszorkËnyazonosÖtó

szerepeit illeti). E tÒren nagy a bizonytalansËg a boszorkËnyperek torzÖtó tükre miatt. Nem tudhatjuk biztosan,

de feltesszük, hogy lÒteztek samanisztikus varËzslótÖpusok, amelyeknek eredetileg nem volt közük a

boszorkËnysËghoz (ilyen kellett hogy legyen a közÒpkori magyar tËltos, Òs ilyenek lehettek a szent lËtók,

gyógyÖtók, valamint a tündÒrvarËzslók is //–// noha utóbbiak múltjËban van egy, az archaikus boszorkËnysËghoz

vezető szËl is). A perekből ismert kontextusukban azonban (mËr?) a boszorkËnysËg rendszerÒbe Òpülve

talËlkozunk mindegyikükkel: nemsamanisztikus előzmÒnyei a boszorkËnysËgnak, hanem samanisztikus

együttműködői. Vagyis: az európai samanizmus Òs boszorkËnysËg hiedelemrendszerei mint

ikertestvÒrekfejlődtek közös gyökÒrből Òs egymËssal összefonódva (Ögy lËtjuk mind a germËn, minda szlËv

adatok fÒnyÒben); a rendszerbe ezenközben idegen rendszerekből is fonódtak beszËlak //–// pÒldËul a

tündÒrmitológiËkból vagy a feltÒtelezett sajËtos magyar samanizmusból. (Ez idegen rendszerek

boszorkËnysËgon kÖvüli, boszorkËnysËg //„//előtti//―// vonatkozËsairól forrËsaink igen keveset Ërulnak el.)

A kutatËs jelen stËdiumËban nem szűrhetők le vËlaszok a talËn legfontosabb kÒrdÒseinkre: mit jelent mindez a

magyar varËzslókra, tËltosokra, az ő törtÒneti múltjukranÒzve Òs hogyan is Ëllunk a sajËtos magyar mediËtori

funkciókkal Òs technikËkkal ebben a majdnem hiËnytalanul európai közegben. TulajdonkÒppen mi volt a magyar

tËltos, vagy a lËtó, nÒző, jós, javas szerepe, mielőtt az európai mediËtori technikËkkal talËlkozott? Çs mikor Òs

hol talËlkozott az európai technikËkkal, valamint az európai varËzslókfunkcionËlis Òs hiedelemrendszerbeli,

mitikus kontextusËval? Minden kÒrdÒs Òs felelet korai mÒg, pusztËn elmÒletileg, megelőlegezve egy feltÒteles

vËlaszt, talËn azt mondhatjuk, hogy egy ilyen nyilvËnvalóan agrËrtermÒkenysÒget bizosÖtó mediËtori

tevÒkenysÒggel akkor Òs ott talËlkozott a magyarsËg, ahol Òs amikor a földművelÒssel //–// törtÒnhetettez tehËt a

honfoglalËs előtt is. TermÒszetesen nem tudjuk, hogy pontosan mi talËlkozott mivel. Rendszerek talËlkozËsËt

kellene vizsgËlnunk, nem egyes kiragadott elemekÒt, deehhez először a teljes rendszerek minden vonatkozËsËt

tisztËznunk kell. Sok kÒrdÒs vanmÒg hËtra a samanizmus Òs boszorkËnysËg európai kapcsolatainak terÒn is, de

feltehető, hogy a honfoglalËs előtti magyar boszorkËnysËg tisztËzËsa is szolgËlhatna fontos adalÒkokkal. Hiszen

nyelvtörtÒneti bizonyÖtÒkok ugyanúgy vallanak valamifÒle magyar boszorkËny lÒtÒre,130 ahogyan a tËltosÒra. A

boszorkËny hiedelemkontextusËról jelentÒstani bizonyÖtÒkok alapjËn tudhatunk ugyan egy keveset: nyomó

dÒmon kellett, hogy legyen, ahogy a moralÒnyek is egyik aspektusukban azok.132 Samanisztikus kÒpessÒgű

ember is volt, mint a moralÒnyek? Elvileg lehetett, de ez mËr a fantËzia jËtÒka //–// nem feltÒtlenülkell azonban,

hogy az maradjon, a kutatËs folytatható Òs folytatandó ilyen irËnyba is. HasonlókÒppen tehetnÒnk fel feltÒteles

kÒrdÒseket a mediËtori rendszerek egy időbenközelebbi Òs vilËgosabban kirajzolódó vonËsËval kapcsolatban:

Vajon mËr egy keresztÒnyeurópai rendszerbe illeszkedett bele a magyar tËltos, vagy keresztÒny vonËsai sajËt

fejlődÒsÒnek, a keresztÒny vÖziók, a kora újkorban vÒgbement demonologizËlËsi folyamatok, stb. hatËsËnak az

eredmÒnyei? Çs Ögy tovËbb, a kÒrdÒseket mÒg folytathatnËnk, denyilvËnvaló, hogy ezekre felelni Òs ezenközben

a magyar tËltos, javas, nÒző, lËtó //–// Òs a feltÒtelezett (honfoglalËs kori) magyar samanizmus rekonsturËlËsËhoz

is közelebb kerülni az összehasonlÖtó vizsgËlatok kiterjesztÒse Òs tovËbbi, mËs termÒszetű forrËsok feltËrËsa,

feldolgozËsa utËn lesz csak lehetsÒges.

4. Függelék

A szövegben emlÖtett vagy idÒzett publikËlatlan boszorkËnyperek forrËsai:

Debrecen, 1730. Vezendi AndrËsnÒ Gyarmathy Katalin. Hajdú-Bihar megyei LevÒltËr, IV. A. 1018/g.

25. HódmezővËsËrhely, 1749. Szűcs IstvËnnÒ Csuri Anna Òs Szabados IstvËnnÒ, NÒmeth Katalin alias

Csonka PuskËsnÒ. Sedria inclyti comitatu. CsongrËd m. VËsËrhely 13. Augusti 1749. JËszberÒny, 1728. Tót

ErzsÒbet. JËsz-Nagykun-Szolnok megyei levÒltËr, JËszberÒny v. ir. Hivatalos tudósÖtËsok. 1728. 5. cs. N. 63.

Kassa, 1715. Túróczy Çva, Tóth Katalin, Szabó Katalin Òs tËrsaik. Kassai Területi Állami LevÒltËr,

Abaúj m. BÖrósËgi ir. Büntető perek. Fasc. II. N. 32. Kassa, 1747. GulyËs AndrËsnÒ Òs tËrsai. Kassai Területi

Állami LevÒltËr, Abaúj m. BÖrósËgi ir. Büntető

perek. Fasc. V. N. 39. Túrkeve, 1743. Kelemen IstvËnnÒ Òs VËmos IstvËnnÒ. JËsz-Nagykun-Szolnok megyei

levÒltËr, Túrkeve

130A szó honfoglalËs előtti török eredetÒről, Òs 'nyomó' (dÒmon) jelentÒsÒről: MunkËcsy 1887, 468. 132 Nem vÒletlen hogy Szendrey Ákos

tanulmËnyËban (Szendrey 1955), amelyben a nyomó boszorkËny hiedelemalakjËt foglalja össze Òs a szó jelentÒstanËból kiindulva török Òs

szlËv összehasonlÖtóanyaggal egyarËnt dolgozik, a szlËv mora Òs a török (sőt finnugor) pËrhuzamanyag, valamint a magyar boszorkËny nyomËs adatai közt igen sok tipológiai egyezÒs ËllapÖtható meg.


forrËsokban


v. Prothocollum inquisitionalium 1742//–//1783. 1743. p. 30.


III. rész - A vallás és mágia határán


Tartalom

9. //„//Çn vagyok minden nagyobb orvos, te vagy mindennÒl nagyobb bËjos//―//: egyhËzi benedikció //–//

paraszti rËolvasËs ........................................................................................................................... 107 1. PËrhuzamok Òs kapcsolatok ............................................................................................. 109

1.1. A dÒmon elűzÒse .................................................................................................. 112 1.2. A dÒmon megszólÖtËsa ......................................................................................... 113 1.3. KiküldÒs a testből ................................................................................................ 115 1.4. HivatkozËs C-re ................................................................................................... 117 1.5. B //–// C szembenËllËsa ....................................................................................... 124

2. Az elszakadËs ................................................................................................................... 127 10. //„//Lilith Òs kÖsÒrete//―//. GyermekËgyas-dÒmonoktól vÒdő rËolvasËsok DÒlkelet-EurópËban Òs a

Közel-Keleten ................................................................................................................................ 134 1. DÒlkelet-európai rËolvasËs-tÖpusok .................................................................................. 134 2. Eredet, kapcsolatok .......................................................................................................... 140 3. Szövegek Òs hiedelmek .................................................................................................... 147

11. BoszorkËnysËg a vallËs Òs mËgia hatËrËn ................................................................................ 151


9. fejezet - //„//Én vagyok minden nagyobb orvos, te vagy mindennél nagyobb bájos//“//: egyházi benedikció //–// paraszti ráolvasás1

E tanulmËnyom tÒmËja kettős: rÒszint a rËolvasËs Òs az egyhËzi benedikció kapcsolataival, tovËbbË a

kapcsolatok 16//–//18. szËzad folyamËn bekövetkezett megszűnÒsÒvel, vËltozËsaival foglalkozom, rÒszint a

benedikció Òs rËolvasËs-szövegek nÒmely //„//mËgikus//―//Òs //„//vallËsos//―// tartalmi Òs formai elemÒt kÖsÒrlem

meg meghatËrozni, pËrhuzamba ËllÖtani Òsa rËolvasó Òs benedikció-gyakorlat kölcsönhatËsaival összefüggÒsbe

hozni.

A rËolvasËs a mËgia ËltalËnos eszköze. EurópËban is mindenütt fellelhető volt; a múltban minden tËrsadalmi

rÒteg gyakorlatËban, az utolsó ÒvszËzadokban mËr egyre inkËbb csak a parasztsËg kezÒn (e tÒren nagy időbeli

eltolódËsokkal Kelet- illetve KözÒp- Òs Nyugat-Európa között). A közelmúlt rËolvasËs-gyakorlata a magËnÒlet

szinte minden szfÒrËjËra kiterjedt. Legnagyobb szËmban betegsÒggyógyÖtó szövegek maradtak fenn, de

mondhatni, nem volt a mindennapi Òletnek olyan területe a köpülÒstől, vagy a szËntËstól a fÒregűzÒsig,

amelynek ne lett volna ismert hagyomËnyos rËolvasËsa. Ezt a gyakorlatot elsősorban a szüksÒglet tartotta fenn;

addig, olyan tËrsadalmi rÒtegeknÒl Òs a mindennapi Òletnek azokban a szituËcióiban, ahol Òs ameddig szüksÒg

volt rË. TermÒszetesen jelen volt a magyar közÒpkor szËzadaiban is, bËr e tÒny bizonyÖtËsËhoz nËlunk sok

európai orszËghoz kÒpest //–// kevÒs törtÒneti adattal rendelkezünk. A korËbbi szËzadok hivatkozËsai utËn első

szövegeink 1488-ból valók (//„//Bagonyai rËolvasËsok//―//). 2 A 16., majd bősÒgesebben a 17. szËzadban

feljegyzett rËolvasËsok rÒszint nemesi, rÒszint mintegy fÒlhivatalos, vagy Òppen tiltott egyhËzi hasznËlatú

rËolvasËsok. E korszak szËjhagyomËnyozott paraszti szövegeire egyik forrËsunk a boszorkËnyperek

jegyzőkönyv-anyaga, amely rËolvasËst ugyan keveset tartalmaz, de sok utalËst lelünk benne a rËolvasó

szemÒlyekről Òs tevÒkenysÒgükről. A 19//–//20. szËzadból mËr (Òs mÒg) bősÒges anyagunk van mind a gyógyÖtó

specialistËktól feljegyzett, mind a közismert, főleg falun közkeletű, szËjhagyomËnyozott rËolvasËsokból.

A közÒpkori EurópËban a rËolvasËs fenti szerepeit rÒszben az egyhËz hivatalosbenedikció- (Òs exorcizmus-)

rÖtusai töltöttÒk be. Az egyhËz ezekkel a hÖvek lelki gondozËsa mellett földi, anyagi jólÒtüket is biztosÖtani

igyekezett, Òs minden konkrÒt bajesetÒn segÖtsÒgükre volt. A vallËsi Òlet központjËt jelentő szentsÒgek mellett a

benedikciók mint szentelmÒnyek az egyhËz szemszögÒből az Òlet perifÒriËjËn jËtszottak szerepet, az egyÒn

szËmËra azonban nagy jelentősÒgűek voltak, szüksÒghelyzetekben a közÒppontba kerülhettek; ilyenkor mint

privËt szolgËltatËst is igÒnybe lehetett őketvenni.3 Ilyen volt a hËz, a szËntóföld, az Ëllatok megËldËsa, a

hËzieszközök hathatósabbË tÒtele, //„//rossztól//―// való megtisztÖtËsa, a rossz idő vagy az Òlősködők elűzÒse, az

ember megËldËsa az Òlet fordulópontjain, a betegek gyógyÖtËsa vagy ördögűzÒs megszËllottsËgnak tulajdonÖtott

bajok esetÒn.4 E vilËgi, egyÒni Òs nagyon is konkrÒt szüksÒgletek kielÒgÖtÒsÒvel a vallËs //„//eredeti//―// funkciói

mellett //–// ha elfogadjuk Malinowski meghatËrozËsËt //–// a mËgia szerepÒt is felvËllalta: //„//A vallËs... az

emberi lÒt alapvető problÒmËira, mÖg a mËgia mindig a speciËlis, konkrÒt rÒszletproblÒmËkra vonatkozik.//―//5 A

közÒpkor szËzadaiban tehËt a hivatËsos varËzsló szerepÒt rÒszben azegyhËz illetve a papsËg töltötte be //–// ezt a

tÒnyt a közÒpkor kutatËsa mËr mËs vonatkozËsokban is igazolta.6

1A tanulmËnyban //„//EgyhËzi benedikció Òs paraszti rËolvasËs//―// (Pócs 1984), valamint //„//A »gonoszűzÒs« mËgikus Òs vallËsos

szövegei//―// (Pócs 1986) c. cikkeimben Örtakat vontam össze, nÒhËny egymËst fedő rÒszlet kihagyËsËval; kissÒ Ët is stilizËltam Òs

rövidÖtettem őket. Az egyhËzi szöveganyag konkrÒtabb, rÒszletesebb vizsgËlatËt vÒgeztem el kÒsőbb a Magyar NÒprajz //„//RËolvasËs//―//-

fejezetÒben (Pócs 1988a), de az e tanulmËny(ok)ban Örtakat annak fÒnyÒben is ÒrvÒnyesnek lËtom. A szövegillusztrËcióknak teljesebb anyagËt talËlja meg az olvasó a szintÒn azóta publikËlt szöveggyűjtemÒnyeimben: Pócs 1985//–//1986 (az erre való hivatkozËsokkal nÒhol

kiegÒszÖtettem a rÒgi jegyzeteket); Pócs 1986. //–//Jankovics Józsefnek szintÒn a cikkek első publikËlËsa utËn megjelent rËolvasËs-közlÒseit

//–// melyeknek szövegeire mËr hivatkoztam //–// pótlólag fölvettem a bibliogrËfiËba. //–// DÒmonűző szövegekkel legújabban //„//DÒmoni megszËllottsËg…//―// c. tanulmËnyomban is foglalkoztam (Pócs 2001b) //–// itt a tÒma újabb irodalmËból is sok fontos mű megtalËlható. A

közÒpkori egyhËz mËgikus gyakorlatËra, papi varËzslËsra, rËolvasó papokra vonatkozóan lËsd jelen kötet //„//Átok, rontËs, divinËció…//―// c.

tanulmËnyËt, valamint annak bibliogrËfiËjËt. 2LËsd: Jakubovich 1920. 3Franz 1909, I. 14; uo., II. 418//–//419; Grube//–//Verhoeven 1966, 17. //–// A kÒrdÒs magyar összefoglalËsa:BËlint 1943, 119//–//124.

TeljessÒgre törekvő európai összefoglalËs: Franz 1909, I//–//II. A szentelmÒnyekcÒljukat tekintve ËldËsok (benedictio) vagy ördögűzÒsek (exorcizmus), aszerint, amint vagy Isten ËldËsËtkÒrik, vagy gonosz szellem erejÒnek megtörÒsÒt szolgËljËk (BËlint i. m. 102). 4Ebermann 1903; Franz 1909; Ohrt 1938. 5Malinowski 1960, 200. 6Thomas 1971; Makkai 1982.

//„//Çn vagyok minden nagyobb

orvos, te vagy mindennÒl nagyobb

bËjos//―//: egyhËzi benedikció //–//

paraszti rËolvasËs


A benedikció- Òs exorcizmus-rÖtusok az isteni Òs dÒmoni szfÒra ellentÒtessÒgÒn, összefÒrhetetlensÒgÒn

alapulnak: a testben vagy dÒmon, vagy Isten lakik; az ember objektumain, tevÒkenysÒgÒn vagy Isten ËldËsa van,

vagy a SËtËn kerÖtette hatalmËba. AkeresztelÒssel7 az emberből kiűzik a SËtËnt Òs Isten lakhelye lesz. Ha az

ördög újra beköltözik a testbe, //„//megszËllja//―//, akkor Isten nevÒben, rË való hivatkozËssal ki lehet belőle

űzni, a megËldott szemÒly vagy tËrgy, lÒtesÖtmÒny ËldËst nyer, hasznos lesz; megszűnik benne a dÒmonok kËros

tevÒkenysÒge. Mindezt az arra hivatott papi szemÒlyek vÒgeztÒk a hivatalos egyhËzi rÖtus rÒszekÒnt, liturgikusan

rögzÖtett formËban; de szüksÒgesetÒn laikusok is,8 akik megismerhettÒk a nyilvËnosan vÒgzett szertartËsokat Òs a

szövegeket vagy azok töredÒkeit felhasznËlva utËnozhattËk őket. A rituËlÒkba felvett hivatalos szövegek mellett

a nemhivatalos ËldËsok mintegy kiegÒszÖtettÒk a hivatalos gyakorlat hiËnyossËgait; pÒldËul olyan betegsÒgekre,

amelyekre nem volt hivatalosan előÖrt vagyengedÒlyezett benedikció-formula, volt //„//fÒlhivatalos//―//.

Az egyhËzi benedikciók hasznËlatËra vonatkozóan elsősorban KözÒp- Òs Nyugat-EurópËból rendelkezünk

adatokkal;9 de tudjuk, hogy ez meglehetősen egysÒges volt anyugati egyhËz egÒsz fennhatósËgi területÒn, sőt, a

szövegkincs jelentős rÒsze közös volta keleti egyhËzÒval. A kolostoroknak az egÒsz közÒpkor folyamËn nagy

szerepük volt azexorcizmusok szövegkÒszletÒnek fenntartËsËban, terjesztÒsÒben. Mint Franz utal rË, különösen a

8.szËzadban sok, kolostorokból eredeztethető új forma jelenik meg. Több, kÒsőbb falusi gyógyÖtók

rËolvasËsakÒnt ismert szövegtÖpusról mutattËk ki konkrÒtan a15//–//16. szËzadi fÒlhivatalos egyhËzi keletkezÒst.

PÒldËul a //„//Sta sanguis in te…//―// vÒrzÒs-megËllÖtó formula a 15. szËzadban jelenik meg egy //„//tanult

szerzetes//―// művekÒnt;10 ekkoriban terjed el egÒsz KözÒp-, Nyugat- Òs Çszak-EurópËban a //„//Longinus-

Segen//―//,11 stb. Hivatalosan összeËllÖtott rituËlÒk csak a 15. szËzadban jelentek meg, 1480//–//1532 közöttmËr

nyomtatott, de helyi rituËlÒk lËttak sorozatosan napvilËgot.12 Ezek //–// a gyakorlatot egysÒgesÖtő Rituale

Romanum 1614-es megjelenÒsÒig13 //–// messzemenően alkalmazkodtak az adott helyi igÒnyeihez, laikus

gyakorlatËhoz. Ennek elemeit magukba olvasztottËk, //„//keresztÒnyiesÖtettÒk//―//, sőt, hatËsËra vËltoztak, új

formËkba szerveződtek. Mindeznem annyira új szövegek születÒsÒt jelenti, mint inkËbb a hivatalos szövegkincs

elemeinek a gyakorlati cÒlokhoz való alkalmazËsËt, de e professzionista öröksÒg mellett nyilvËnvalóan mindig

volt laikus, nÒpi rËolvasó gyakorlat is, amely nemcsak utËnzËsból Òs eltanulËsból Ëllt, hanem az egyhËzi

gyakorlattól, szöveganyagtól függetlenül is lÒtezett.14 Mint Franz Örja: a gyakorlat egy rÒsze a ,,nÒpÒletből//―//

eredt, Òs befolyËsolta a //„//nÒpÒletet//―//;mivel az egyhËz a //„//nÒp//―//mindennapi szüksÒgleteinek kielÒgÖtÒsÒt

szolgËlta, Òrthető, hogya //„//nÒp//―// Ëltal ugyanezt a szüksÒgletet mËs módon kielÒgÖtő profËn (mËgikus)

gyakorlatból Òs szöveganyagból is merÖtett. 15 A benedikciószövegek új formËinak megjelenÒse,valamint a

gyakorlat helyi különbsÒgei elsősorban a helyi, nÒpi hagyomËnyok különbözősÒgÒvel Òs a nÒpi Òs hivatalos

gyakorlat kölcsönhatËsaival függnek össze.16 Több közÒpkori szövegemlÒk konkrÒtan mutatja ezt a köztes

helyzetet. PÒldËul Ohrt egy 6. szËzadi //„//Wettersegen//―// kettős kapcsolatËt mutatja ki a keresztÒny

benedikciókkal Òs az antik ËtokformËkkal.17 Ilyen köztes, nem hivatalos ËldËs- Òs Ëtok-szövegeknek a 10.

szËzadtól kezdve (szórvËnyosan mËr előbb is, területenkÒnt eltÒrően) maradt fenn sok kolostori feljegyzÒse.18

MagyarorszËgon ilyenek a kódexeinkben (pÒldËul a Peer-kódexben, 1526-ból)19 fennmaradt szövegek.

7A keresztelÒs a 3. szËzadtól ördögűző szertartËs. Az exorcizmus mint hivatalos egyhËzi rÖtuslegkorËbban Òppen ebben a szertartËsban

jelenik meg; első emlÖtÒse a 251//–//253. Òvekből való (Franz1909, I. 15; Dölger 1909). 8Franz i. m. 4//–//15, 31//–//39. 9Főleg Franz (1909) összefoglaló munkËjËból. 10Pradel 1907, 388. 11Ohrt 1938, 471//–//473. 12Franz 1909, II. 642//–//643: //„//Mit diesen offiziellen liturgischen Büchern... erhielt der Klerus eineNorm für seine amtliche TÎtigkeit.

...Alle jene illegitimen Benediktionsformeln, wie sie in Klösternund Pfarreien oft gebraucht wurden, waren von der Aufnahme

ausgeschlossen...//―// 13Uo. 648. 14NÒpi gyógyÖtók, varËzslók, vagyis a mËgiËt a nÒp közvetlen kiszolgËlËsËra űzők minden magaskultúrËban lÒteztek, pËrhuzamosan a

felsőbb, ÖrËstudó rÒtegek Òs/vagy a hivatalos vallËs hivatËsosgyakorlatËval //–// ha ennek az ËltalËban szËjhagyomËnyozott nÒpies

gyakorlatnak többnyire nem ismaradt ÖrËsos nyoma. Pl. Egyiptom vonatkozËsËban: //„//Az Ëllam kialakulËsa Òs ...az ÖrËsbelisÒg megjelenÒse

jelentős vËltozËst idÒzett elő... főkÒnt Egyiptomban a mËgia helyzetÒben. Az ÖrËsba foglaltmËgikus formulËk birtoklËsa a 3. Òvezredben

időlegesen az uralkodó előjoga lett (piramisszövegek), megmaradt azonban a varËzslËsnak egy egyszerű, nÒpi formËja is, amelynek művelői a falvakbantevÒkenykedtek, Òs a parasztok, pËsztorok tőlük remÒltek segÖtsÒget bajaikban//―//. (KËkosy 1978, 33.) 15Franz 1909, I. 4. Mint BËlint SËndor megjegyzi: //„//Bizonyos, hogy a közÒpkor dúsgazdagËldËsanyaga, vËltozatos exorcizmuskÒszlete a

pogËny inkantËciók helyettesÖtÒsÒre alakult ki...//―// (BËlint1943, 121). Franz Örja (i. m. 13), hogy a liturgikus szokËsok fejlődÒse ËltalËban //„//alulról//―// indult //–// a helyi szokËsok Òs szüksÒgletek, az illető nÒp vagy nÒpcsoport kulturËlis hagyomËnyai gyakran hoztak lÒtre

újformËkat. //–// MËsutt (1909, II. 641//–//642) megjegyzi, hogy //„//Auch der Inhalt der Formen ist... nichtunberührt von solchen

Traditionen geblieben. Die einfachen Formeln der kirchlichen liturgischenBücher genügten den Wünschen und Anschauungen des Klerus nicht mehr. Man erweiterte danndiesselben durch neue Exorcismen und Gebete, in welche man angeblich wunderkrÎftige Gottes-

undEngelnamen sowie geheimnisvoll und zauberhaft klingende Worte einfügte, und veranstaltete dieFormeln oft durch Gedanken, die mit

der christlichen Lehre nicht in Einklang zu bringen waren...//―// 16Franz 1909, I. 15. Uo. a 11. szËzadban kimutatható nÒpi eredetű új formËkról. 17Ohrt 1929. 18LËsd pl.: Heim (1982), vagy Pradel (1901) szövegközlÒseit. 19LËsd: Peer-kódex 1874, 88//–//92.






Ami a paraszti rËolvasËs-gyakorlatot Òs szövegkincset illeti, ez tehËt a feltÒlezett eredeti, sajËt hagyomËny

mellett rÒszben a papi benedikciók rÒszleges, töredÒkes //„//utËnzata//―// a gyógyÖtó specialistËk hasznËlatËban; a

//„//leszËllËs//―// folyamatos lehetett mËr a közÒpkor szËzadaiban is, de felgyorsult a kora újkorban. Ennek

előfeltÒtele volt a latin szövegek nemzeti nyelvekre törtÒnő lefordÖtËsa, ami feltehetően mÒg a fÒlhivatalos

egyhËzigyakorlat keretein belül zajlott le, a kolostorokban. A kolostorok közvetÖtő szerepÒt kellhangsúlyoznunk

a fÒlhivatalos szövegek elterjesztÒsÒben is;20 az egyhËzi közvetÖtÒsre vezethető vissza sok rËolvasËsszöveg

meglepő egyezÒse Európa-szerte. Ez a kolostori gyakorlat azonban mËr gyakran az egyhËz Ëltal ellenzett vagy

Òppen tiltott volt, ezekre afÒlhivatalos szövegekre mÒg sokkal inkËbb jellemző a helyi hagyomËnyok, mËgikus

szövegelemek felhasznËlËsa, mint a hivatalos szövegkÒszletre.21 Mansikka a keleti egyhËz hasonló 17//–//18.

szËzadi gyakorlatËról tudósÖt:22 az egyhËz Ëltal tiltott varËzs- Òs jóskönyveket kolostorokban, barËtok, apËcËk

terjesztettÒk. DÒlkelet- Òs Kelet-EurópËban a kolostori gyakorlat jóval tovËbb Òlt, mint KözÒp- Òs Nyugat-

EurópËban; 20. szËzadi adataink is vannak gyógyÖtó, rËolvasó egyhËzi szemÒlyekre.23

Mivel e folyamatok kÒtirËnyúak voltak, együtt jËrt velük sok helyi, nÒpi hagyomËnymondhatni Európa

közkincsÒvÒ tÒtele is. Az európai parasztsËg rËolvasËsainak e folyamatokba belekerült rÒsze 19-20. szËzadi

ËllapotËban (a szËjhagyomËnyozott szövegekfeljegyzÒsÒnek kezdete óta) egy közös szövegkincs Európa minden

pontjËn felfelbukkanó, egy-egy területen olykor szÒles körben elterjedt, feltűnő szöveghűsÒggel

fennmaradtmaradÒkait jelenti.

1. Párhuzamok és kapcsolatok

A laikus, nÒpies rËolvasó-gyakorlat Òs a hivatalos//–//fÒlhivatalos egyhËzi benedikció szövegkincse rÒszint

különbözött, rÒszint sok szËlon összekapcsolódott a rokon funkció rÒvÒn: mindkettő a mËgia //–// hasonló

konkrÒt szituËciókban hasznËlt //–// szöveges eszköze. Jakob Grimm mai napig ÒrvÒnyes rËolvasËs-

meghatËrozËsa szerint a rËolvasËs //„//olyankeresztÒny Òs nem keresztÒny termÒszetű, egyhËzon kÖvüli szóbeli

tevÒkenysÒg, amelynek termÒszetfölötti, többnyire óvó Òs gyógyÖtó hatËst tulajdonÖtanak//―//. 24 E meghatËrozËs

ÒrvÒnyes a benedikcióra is, ha az //„//egyhËzon kÖvüli//―// kitÒtelt az //„//egyhËzon belüli//―// kifejezÒssel

cserÒljük fel; a //„//nem hivatalos//―// egyhËzi szövegek pedig e kritÒriumot figyelembe vÒve valójËban papi

szemÒly Ëltal mondott rËolvasËsok.

A közÒpkort vÒgigkÖsÒri a varËzslók mËgikus eljËrËsainak tiltËsa, az egyhËz ezekkelvaló szembenËllËsa,25 de

módszereik sok tekintetben hasonlóak voltak. Az egyhËz hivatalos ËllËspontja megkülönböztette a vallËsos Òs

mËgikus tevÒkenysÒget, de ezek kritÒriumai nem annyira a módszereket, mint inkËbb a gyakorlók szemÒlyÒt

hatËroltËkkörül. A mËgikus, valamint vallËsos rÖtusok eszközkÒszletÒt tekintve az egyhËz megÖtÒlÒse Òs a

hatËrok rugalmasak, vËltozóak voltak. A profËn mËgia, pÒldËul egy falusi gyógyÖtó mËgikus tevÒkenysÒge, vagy

egy hivatËsos orvos antik, pogËny hagyomËnyokat őrző praxisa üldözendő varËzslËs lehetett; hasonló mËgikus

módszerek az egyhËz gyakorlatËban egy előÖrt vagy megengedett egyhËzi rÖtuson belül vallËsos cselekedetnek

minősülhettek. E tÒren sok vËltozËs ment vÒgbe az idők folyamËn; a közÒpkor törtÒnete bővelkedik tisztogatËsi

akciókban, a hatËrok ideoda tologatËsËban.26 HasonlókÒppenvËltozott //–// Òs vËltakozott //–// a varËzslók

működÒsÒnek hatËsossËgËban való hit Òs kÒtely(vö. pÒldËul az idővarËzslók tevÒkenysÒgÒre vonatkozó

nÒzetkülönbsÒgeket, vitËkat:van-e idővarËzslËs, vagy a sËtËn okozza a rossz időt, jÒgesőt27). A benedikciók sok

nyomËt őrzik annak, hogy az egyhËz komoly ellenfÒlnek tekintette a varËzslókat, Òs mintegy hatalmi harcot

vÖvott velük, melynek sorËn a mËgia hasonló eszközeit alkalmazta. Mint Thomas Örja: //„//A közÒpkori egyhËz a

nÒpies mËgia ellenfelekÒnt a vallËsos mËgiarivËlis rendszerÒt kÖsÒrelte meg lÒtrehozni, hogy Ëtvehesse annak a

helyÒt.//―//28 A vallËs a mËgia fegyvereit is felhasznËlva küzdött, a mËgia pedig a vallËs hasonló funkciójú

eszközeit helyezte el a maga fegyvertËrËban, mintegy gyakorlati bizonyÖtËsËul a Bornemisza 2. bËjoló

imËdsËgËban JÒzus szËjËba adott szavaknak:

2020 Ebermann 1903, 135. 21Katona 1902. Adolph Franz rÒszletesen ismerteti a mËgikus elemeket felhasznËló, magukbaolvasztó vallËsos szövegekre vonatkozó egyhËzi tiltËsokat, de utal arra is, hogy a papsËg mÒgis hasznËlta e szövegeket, mintegy engedve az alulról jövő kezdemÒnyezÒseknek (1909,

I. 432//–//434). 22Mansikka 1909, 110//–//117. 23Pl. Krauss 1890, 46; Pradel 1907; vagy Vajkai AurÒl az erdÒlyi magyarok vonatkozËsËban idÒzi a//„//romËn pópËk//―//-kal való

rËolvastatËst: 1943, 25//–//26. 24Sebeők 1975, 323. 25A tiltËsok legteljesebb közlÒsÒt //–// a nyugati egyhËz viszonylatËban //–// lËsd: Lea 1957. 26Franz 1909, I. 424//–//435; Thomas 1971, 45//–//49, 233. 27Franz 1909, II. 30//–//31. 28Thomas 1971, 277.






en vagyoc mindennel nagyob orvos, te vagy mindennel nagyob bajos.29

A helyi rituËlÒk különbsÒgei //–// mint emlÖtettem //–//, elsősorban az eltÒrő laikus hagyomËnyokból adódnak. A

benedikciók eszközkÒszletÒben //–// mind a szövegek, mind a rÖtusokgesztuskincsÒnek Òs tËrgyainak

vonatkozËsËban //–// a laikus mËgia sok eleme fedezhetőfel, amihez a klasszikus ókor Ëltal örökÖtett pogËny

hagyomËnykincs mellett a kora újkor tudós mËgiËja, vagy a szintÒn sok ókori hagyomËnyt Òs mËgikus elemeket

is őrzőhivatËsos orvosi gyakorlat hatËsai is hozzËjËrultak.30 Noha az egyhËz szerint a szakramentËliËk nem

fizikai, hanem csak morËlis erővel rendelkeznek Òs a szentelt tËrgyaknem közvetlenül, hanem //„//Isten Ëltal//―//

gyakorolnak ËldËsos hatËst,31 a benedikciók vËltozatos sorËt tudtËk magukba ötvözni a pogËny illetve profËn

elemeknek. (Vö. Franz pÒldËit a só, a vÖz, a gyógynövÒnyek, a drËgakövek vonatkozËsËban; vagy a lemosËs, a

füstölÒs, kÒzrËtÒtel, harangszó stb. szerepÒről).32 Az amulettek, vagy az ËldËsszövegekamulettszerű hasznËlata

elleni egyhËzi tiltakozËsok bizonyÖtjËk, hogy ez a teljesen mËgikus jellegű tËrgy- Òs szöveghasznËlat nagyon is

otthonos volt az egyhËzi gyakorlatban is.33

Itt most nincs mód az egyhËz egÒsz mËgikus repertoËrjËt ismertetni, csak nÒhËnyolyan //–// az egyhËz mËgikus

tevÒkenysÒgÒre vonatkozó //–// pÒldËt emlÖtek meg, amelyneknÒpi mËgiËból szËrmazó pËrhuzamai arra is

rËvilËgÖtanak, hogy az egyhËz módszereinemcsak hasonlóak lehettek ennek eljËrËsaihoz, hanem gyakran velük

azonos rendszerben, egy közös mËgikus vilËgkÒp rÒszeikÒnt kell őket szËmon tartanunk:

A harmatszedÒsnek a magyar (valamint közÒp- Òs nyugat-európai) boszorkËnyperekből ismert módszere: a

//„//föld zsÖrjËt//―// mËgikus úton megszerezni kÖvËnó egyÒn ruhadarabjËt, abroszt, kendőt húzgËl a harmatos

búzËn vagy a legelőn. Az összegyűlt harmatot otthon a gabonËba vagy a tehÒn takarmËnyËba csavarja. Ily

módon //–// a közössÒgÒt megkËrosÖtva //–//, a mező vagy rÒt egÒsz termÒsÒt magËnak szerzi meg.34 Çs Öme az

ellenmËgia az egyhËz rÒszÒről: egy 8. szËzadi adat szerint Hy kolostor szerzetesei szentColumba (+598), a helyi

időjËrËs-patrónus szobrËnak köpenyÒt húzgËltËk a frissenszËntott földön, a föld termÒkennyÒ tÒtele cÒljËból;

vagy Nevers lakói a 729-ben meghalt Deodatus püspök köpenyÒvel csinËltËk ugyanezt, ha túl sok eső, vagy

nagy szËraz-sËg volt.35 Egy mËsik pËrhuzam a profËn mËgia //–// nËlunk az újkorban a garabonciËs ÒstËltos sajËt

közössÒget óvó, a szomszÒd közössÒget kËrosÖtó tevÒkenysÒgekÒnt szËmontartott //–// esővarËzsló módszerÒhez:

Szent Hilduf 13. szËzadban feljegyzett legendËjaalapjËn Örja le Franz36 a moyen moutier-i kolostor küzdelmÒt az

őket jÒggel elveszteniszËndÒkozó tempestatum ductorral: az oltËriszentsÒg kitÒtelekor mindig elËllt a jÒgverÒs,

ha bevittÒk, mindig újra rËkezdett. VÒgül a harmadszori kivitelkor szűnt meg: azegÒsz vidÒket elverte a jÒg, de a

kolostor környÒkÒt nem, a tempestatum ductor mindenmesterkedÒse ellenÒre.

A vallËsos Òs laikus mËgia egymËsba ÒpülÒsÒt, közös rendszerÒt legszemlÒletesebbena benedikció- Òs rËolvasËs-

szövegek hasonlósËgai-azonossËgai dokumentËlhatjËk. AzalËbbiakban e pËrhuzamokból mutatunk be nÒhËny

tanulsËgos pÒldËt. A rËolvasËs, illetve a benedikció Òs exorcizmusszövegek funkcionËlis meghatËrozottsËgËt

figyelembe vÒveezek egymËstól való formai elhatËrolËsa csak elmÒleti konstrukció: gyakorlatilag rËolvasËs-

funkcióban hasznËlhattak formailag rËolvasËst, imËt, ËldËst, vagy exorcizmust; a hivatalos benedikciók a formai

kritÒriumokat tekintve tartalmazhatnak //–// Òs ËltalËban tartalmaznak //–// imËt, exorcizmust csakúgy, mint

rËolvasËst. Mivel azonban a formËk, tartalmak Òs funkciók meg nem felelÒse jórÒszt Òppen a fent taglalt

folyamatok következmÒnye, szüksÒges ezek egzakt bemutatËsËhoz mÒgis valamifÒle formai meghatËrozËs:

A rËolvasËs mint a mËgia szöveges eszköze egy olyan A→B viszony harmadik tÒnyezője, ahol A mint

hatalommal bÖró, fölÒrendelt szemÒly hat B-re, aki/ami lehet ÒlőlÒny, tËrgy, termÒszeti erő, termÒszetfeletti lÒny

stb. Ez a B-re való rËhatËs lehet pozitÖv Òs negatÖv irËnyú egyarËnt; mind a pozitÖv, mind a negatÖv tartalmú

rËolvasËs jelentÒse ‘B-vel törtÒnjÒk valami’, illetve ‘B, törtÒnjÒk veled valami’. Az ima a mËgikus A→B

viszonyhoz kÒpest egy harmadik //–// C //–// tÒnyezőt tartalmaz: A nem a befolyËsolandó B-hez, hanem a

közbenjËró C-hez szól, akivel befolyËsoltatja B-t. JelentÒse tehËt: ‘C, tegyÒl valamit B-vel’. Az ËldËs (Òs negatÖv

tartalmú formai megfelelője, az Ëtok) C-re való hivatkozËssalközvetlenül B-hez fordul (‘B, C tegyen valamit

veled’). Az egyhËzi benedikciók pozitÖvtartalmú szövegelemei formailag ËltalËban ËldËsok vagy imËk, negatÖv

tartalmú szövegelemei (az exorcizmus, illetve ördögűzÒs) formailag ËldËsok/Ëtkok; ËltalËban a hivatkozËs rËjuk

jellemző speciËlis módjËval: ‘B, C nevÒben/ÒrdemÒÒrt/ miatt stb. törtÒnjÒk veled valami’.

29Bornemisza 1578, 806; Eckhardt 1955, 135. 30Franz 1909, II. 400//–//427; Spielmann 1979. 31Franz 1909, I. 27//–//32. 32Uo. 26, 46, 221//–//29, 396, 436 stb. 33Franz 1909, II. 62, 435//–//438 stb. 34LËsd az újkori módszerek leÖrËsËt: Pócs 1979. 35Franz 1909, II. 17. 36Uo. 37, 69//–//70.






A rËolvasËs Òs az ËldËs/Ëtok közös formai eleme, a B-re való irËnyulËs közös tartalmi tÒnyezőre: A-nak B fölötti

hatalmËra utal. TehËt bizonyos Òrtelemben mindkettő aszómËgia megnyilvËnulËsi formËja. Nem vÒletlen, hogy

Sebeok rËolvasËs//–//ima elhatËrolËsËban a rËolvasËs Òs ËldËs //–// az imËval szembeËllÖtva //–// egy kategóriËba

kerül (//„//...a rËolvasËs olyan nyelvi szerkezet, amelynek hatalma van a szËndÒkolt eredmÒnyt //–// az istenek

közbenjËrËsËval vagy anÒlkül //–// elÒrni, mÖg az ima egyszerűen kÒrÒs//―//).37 TehËt az ËldËs/Ëtok egyidejűleg

mËgikus Òs vallËsos forma. Ez az oka a rËolvasËs/ËldËs/Ëtokima fejlődÒsi fokok feltÒtelezÒsÒnek;38 noha e

fokozatokat //–// az európai szöveganyag heterogenitËsËt Òs tartalmi-formai-funkcionËlis meg nem felelÒsÒt

tekintve //–// ugyanolyan elmÒleti konstrukciónak tekinthetjük, mint magËt a szÒtvËlasztËst. A közös formai

elem a//„//betegsÒget vagy egyÒb Ërtalmat vagy ezek okozójËt elküldeni/kiküldeni//―// közös tartalomra utal; az

ËldËsban/Ëtokban (benedikcióban Òs exorcizmusban) ehhez kÒpest tartalmi-formai többletelem a felsőbb lÒnyre

(C-re) való hivatkozËs.39

A fent vËzolt folyamatok összetettsÒgÒvel Òs többirËnyúsËgËval összefüggÒsben a vallËsos Òs mËgikus szövegek

Òs szövegelemek alËbbiakban taglalt kapcsolatai sokfÒlekÒppenjöhettek lÒtre. Mind a mËgikus szövegelemek

vallËsos kontextusban való megjelenÒse, mind ennek fordÖtottja jelentheti hivatalos egyhËzi cÒlokra hasznËlt

37//„//...a charm is a verbal construct having the power to produce the intended results with or without the intervention of the gods, but a

prayer is simply a request//―// (Sebeok//–//Ingeman 1956, 301). 38Friedrich Heiler vallËsfenomenológiËjËban sei verflucht→Gott strafe dich fejlődÒst tÒtelez fel(1961, 309); vagy Irmgard Hampp Beschwörung, Segen, Gebet c. munkËjËban (1961) fejlődÒsifokokkÒnt kezeli a könyve cÖmÒül adott kategóriËkat. 3939 B-hez felhÖvËssal, paranccsal fordulni a termÒszeti nÒpek gyógyËszatËban, az ókori keleti magaskultúrËkban vagy a klasszikus ókorban

egyarËnt a mËgia alapművelete, ËltalËban hivatËsosok (varËzsló, sËmËn, pap) kezÒn. A //„//gonoszűzÒs//―// felsőbb hatalom nevÒben ugyancsak ËltalËnos gyakorlat, ebben sajËtosan keresztÒny csak a keresztÒny vallËs felsőbbsÒgeire Òs azok attribútumaira való hivatkozËs.

FormaisÒmËinak voltak //„//előkÒpei//―//: pl. a legegyszerűbb babiloni formula (nÒmetre fordÖtva): //„//Beim Himmel seibeschwören, bei der

Erde sei beschwören//―// (Heiler 1961, 314), vagy az Atharvaveda egy formulËja (II.3) Mylius fordÖtËsËban: //„//Der grosse Mahlstein Indras, zerquetscher eines jeglichem Wurms, mitdiesem zerstampfe ich die Würmen...//―// (Mylius 1978, 82).






vallËsos szövegekbemËgikus szövegelemek beÒpÖtÒsÒt, de az ellenkezőjÒt is, a különböző irËnyú

folyamatokegyidejűsÒgÒt Òppúgy, mint azonos folyamatok különböző időpontokban, helyeken valólezajlËsËt. A

hivatalos szöveghasznËlat hatËsa a laikus, illetve paraszti szöveghasznËlatranemcsak szövegek, szövegtöredÒkek

rËolvasËsokba való beÒpÖtÒsÒt vagy rËolvasËskÒnthasznËlatËt jelenti. Lehet ez konkrÒt szöveganyag

//„//ËtvÒtele//―// nÒlkül a mËgikus szövegekvallËsossË alakÖtËsËnak gyakorlata, egy bizonyos ismeretanyag,

eszközkÒszlet birtokËban. Ez fokozottan ÒrvÒnyes lehet a fÒl-laikus, nem hivatalos egyhËzi//–//papi, erősen a

helyi hagyomËnyokhoz kötődő gyakorlatra, hiszen a helyi hagyomËnyok hatËsa a papi tevÒkenysÒgre pontosan a

mËgikus eszközök többÒ-kevÒsbÒ //„//vallËsossË//―// tÒtelÒt jelentheti.

Ezt igazoljËk olyan vallËsos//–//mËgikus formËk, amelyeknek a hivatalos egyhËzi szövegekben //–// legalËbbis

az ismert adatok szerint //–// nincsenek //„//előkÒpeik//―//, vagy amikor ezekaz előkÒpek csak

varËzskönyvekben, receptkönyvekben lelhetők fel.

A nÒpies Òs hivatalos szöveghasznËlat Ëllandó kettőssÒge Òs az emlÖtett többirËnyú folyamatok

egymËsmellettisÒge miatt ritkËn tudjuk vizsgËlni az //„//elsőbbsÒg//―//, az //„//ËtadËs-ËtvÒtel//―// konkrÒt

kÒrdÒseit, olyankor, amikor fennmaradt, ÖrËsban rögzÖtett adatok segÖtsÒgÒvel egy-egy folyamatnak legalËbbis

kÒt vÒgpontja nyomon követhető. Így nÒmely esetben beszÒlhetünk 19//–//20. szËzadban feljegyzett paraszti

hasznËlatú szövegek 16//–//17. szËzadi ÖrËsos //–// egyhËzi vagy nemesi feljegyzÒsű//–//hasznËlatú //–//

előkÒpeiről. Ilyen fogódzók hiËnyËban is nyomon követhetők azonban sokszor a mËgikus szövegek,

szövegelemek vallËsos szerkezetekbe (vagy vallËsos szövegelemek mËgikus szerkezetekbe) ÒpÖtÒsÒnek

módszerei, sőt, a fent emlÖtett hatalmi harc szöveges eszközei is. AlËbbiakban közlöm a legjellegzetesebb

vallËsos//–//mËgikus pËrhuzamok nÒhËny pÒldËjËt, a jelenkori, nÒprajzi gyűjtÒsekből szËrmazó

rËolvasËsszövegeket is bevonva a vizsgËlatba. A tipológiai pËrhuzamok Òs konkrÒt kapcsolatok, tartalmi//–//

formai//–// Òs funkcionËlis megfelelÒsek Òs meg nem felelÒsek a szövegszerveződÒs különböző szintjein

lÒteznek, ezeket a szinteket //–// ahol lehetsÒges //–// megkÖsÒrlem megËllapÖtani.

1.1. A démon elűzése

Az egyhËzi benedikció Òs exorcizmus dÒmonellenes tevÒkenysÒg volt, amely mind azókori keleti dÒmonűző

gyakorlat illetőleg a hellenisztikus dÒmonhit szöveges öröksÒgÒt, mind a nÒpi mËgia betegsÒgdÒmonokat elűző,

testből kiűző formulËit felhasznËlta, magËba olvasztotta.40 Mind a keleti, mind a nyugati egyhËz gyakorlatËból

több olyanszövegtÖpust ismerünk, amely az ókori keleti dÒmonhittel Òs a falusi gyógyÖtók (Kelet-Òs DÒlkelet-

EurópËban a modern korig hasznËlt) rËolvasó-formulËival egyarËnt rokonsËgot tartanak. Egy 1500-as lausanne-i

rituËlÒban közölt vihar elleni benedikció szövegÒnek rÒszlete (amelynek ÒrdekessÒge a //„//gonosz rËolvasók//―//

emlÖtÒse is, akikre az egyhËzellenmËgiËja irËnyul):

Adiuro vos, angelos tenebrarum

et omnes incantatores malorum et omnes ministros sathane,

quibus aquas coadunare ventis permittitur,

ut tempestates mitigentur,

ne nocentes sint in finibus istis et in illis,

quas superius diximus,

sed revertimini retrorsum et ite in diversis montibus et locis desertis,

ubi nullus homo habitat

nec aratur nec seminatur

4040 A görög, illetve az ókori keleti hatËsokat magËba olvasztó hellenisztikus dÒmonhitről, a keresztÒny vallËs //„//dÒmonizËlódËsËról//―//: Stemplinger 1922; Nilsson 1950. //–// //„//Das junge Christentum verwandelt zunÎchst die Götter der heiden in DÎmonen. So sagt Origines

[contr. Cels. 7,31]: »Es sind Teufel, die Hungersnot, Mißwachs, Luftverderbnis, und Pestilenz erzeugen…«. Thomas von Aquin… in seiner

Summa Theologicae [I, 80, 2] erklÎrt, daß »Regen und Wind und was immer sonst derartigesvorkommt, durch DÎmonen verursacht wird…«//―// (Stemplinger i. m. 20).






nec habitatio hominum est nec potest esse… 41

A //„//puszta helyekre küldÒs//―// a //„//TalËlkozËs a gonosszal//―// epikus rËolvasËs-tÖpusok42 Ëllandó formulËja.

E szövegtÖpusok első emlÒke egy hËrom fÒreggel való talËlkozËsról szóló asszÖr varËzsszöveg, de ismertek

óegyiptomi, óind stb. elküldő formulËk is.43 Mind a keleti, mind a nyugati egyhËz keresztÒnyiesÖtette e formulËt;

hÒber, arab, bizËnci legenda-szövegek Òs rËolvasËsok közvetÖtÒsÒvel a 10. szËzadban mËr a fenti forma az

ismert.44 DÒlkelet-EurópËban a jelenkorig ismertÒk. A magyarsËg gyógyÖtói, tudósai igÒzet gyógyÖtËsËra,

valamint zivatar elküldÒsÒre hasznËltËk. Egy gyimesfelsőloki (volt CsÖk m.)viharelküldő szöveg rÒszlete:

…Menj el, menj el, te zËpor jeges eső a kősziklËkra,

ahol a fekete kókisok nem kikerilnek,

a fekete kutyËk nem ugatnak,

a fekete lovak nem nyeritenek,

Òs ahol kovËszos kenyÒrvel nem Òlnek Òs nem fognak Òlni… 45

E rËolvasËs-tÖpusok pÒldakÒnt elmondott gyógyulËstörtÒnetei egy gyógyÖtó szemÒly betegsÒgdÒmonnal vagy

beteggel való talËlkozËsËról szólnak. A szerkezeti sÒmËk ËllandósËga mellett a talËlkozËs- Òs

gyógyulËstörtÒnetek szereplői a profËn illetőleg vallËsos hasznËlatnak megfelelően vËltoztak. Egy 3. szËzadi

latin nyelvű //„//előkÒp//―//-ben mÒg Artemis Ephesia küldi el a fejfËjËst hozó AntaurËt (oda //„//ahol kutya nem

ugat//―//), a 13. szËzadi szövegekben mËr Krisztus küldi el a migrÒnt; a keleti egyhËz fÒlhivatalos szövegeiben

MihËly arkangyal.46 LegËllandóbb a szent gyógyÖtó szemÒlye volt, mÒgis, a //„//nÒpiesedÒs//―// sorËn a gyógyÖtó

Krisztus helyÒt gyakran foglalta el egy-egy helyileg illetÒkes szent. Így pÒldËul szembetegsÒgek gyógyÖtËsa

esetÒn e szerepben nÒmet nyelvterületen szent Ottilia, olaszoknËl szent Lucia, DÒlkelet-EurópËban (ukrËn,

orosz, romËn, bolgËr szövegekben) sokszor egy meglehetősen //„//pogËny//―// női istensÒg attribútumaival

rendelkező //„//istenanya//―// lÒp fel, nËlunk pedig olykor Boldogasszony. Vagy hivatkozhatunkaz ún. //„//2.

Merseburgi rËolvasËs//―// OdinjËra (nÒmely korai skandinËv szövegben, valaminta 9. szËzadban Merseburgban

feljegyzett első ismert variËnsban), akit mËr a 10. szËzadban Krisztus vËlt fel. Nem vÒletlenül vita tËrgya a mai

napig, hogy pogËny szöveg keresztÒnnyÒ vËlËsËról van-e szó, vagy keresztÒny szöveg mËsodlagos

//„//pogËnyosÖtËsËról//―//.47 AkËrmi is az igazsËg, a pogËny Òs keresztÒny szövegvËltozatok időbeli vËltakozËsa

ÒsegymËs mellett ÒlÒse a szoros kölcsönhatËst bizonyÖtja.

1.2. A démon megszólítása

A benedikciók nÒhËny korai szövegemlÒkÒből vilËgos az a gondolat, hogy a dÒmon nevÒt meg kell nevezni

legyőzÒsÒhez; pÒldËul a közÒpkori nÒmet St. Galler Haussegenszerint:

Wohlan, Wicht,

du sollst wissen [daß ich weiß],

daß du Wicht heissest...48

EgyhËzi szövegekből Òs folklóralkotËsokból egyarËnt hozhatók pÒldËk arra, hogy a dÒmon nevÒnek kimondËsa

elűzi őt, gyakori ilyen helyzetben az exorcizmusok testetlelket megszËlló ördögÒnek megnevezÒse is. Egy

nÒmet, igÒzet elleni szöveg rÒszlete:

Kind Satan und der bösen Geist,

41[Ellenetek esküszöm, alvilËg angyalai, / gonosz rËolvasók, Òs a sËtËnnak mindennemű szolgËi,/akik a szelek segÖtsÒgÒvel a vizeket egybegyűjtitek, / ...ne Ërthassatok ezeken a hatËrokon... / eltakarodjatok innen, tËvoli hegyekbe Òs puszta helyekre, / ahol nem lakik ember, /

oda fussatok, ahol se nemszËntanak, se nem vetnek, / sem emberi települÒs szËmËra nem alkalmas...] Franz 1909, II. 102. 42A magyar szöveganyagot lËsd: Pócs 1985//–//1986, II. 442//–//470. 43Pradel 1907, 105//–//108; Winkler 1939; Weinreich 1946; Mylius 1978, 90. 44Ohrt 1936. 45Kallós 1966, 156. 46Weinreich 1946, 293; Mansikka 1909, 44//–//60. LËsd e szövegtÖpusról rÒszletesen jelen kötet //„//Lilith Òs kÖsÒrete… //―// c. tanulmËnyËt. 47Mettke 1976. A magyar szöveganyagot lËsd: Pócs 1985//–//1986, II. 429//–//441. 48[Nos hËt Gonosz, tudd meg, hogy tudom , hogy Gonosz a neved…] Modern nÒmetre ËtÖrva; Mettke 1976, 91. A dÒmon nevÒvel kapcsolatban lËsd pl. Jirku 1922.






ich beschwere dich...49

Winkler közöl egy MihËly arkangyalról szóló romËn legendËt, ahol az angyal úgy olvasrË Òs küldi el a vele

talËlkozó, szörnyű tekintetű gyermekrabló női dÒmont, hogy minda tizenkilenc nevÒt kimondja.50 A nÒv

kimondËsËnak hatËsossËga fokozódik az ismÒtlÒs, felsorolËs közkeletű mËgikus eszközÒnek alkalmazËsËval.51 A

felsorolËs tartozÒka lehet mind a tisztËn mËgikus (parancs) formËknak, mind a vallËsos (hivatkozËsos)

szövegeknek. Ez nyilvËnvalóan pogËny öröksÒge az exorcizmusoknak; Pradel tartalmilagigen közelËlló babiloni

formulËt közöl;52 vagy vö. az Atharvaveda mindenfajta fÒrget ÒsszËrmazËsi helyüket, //„//csalËdtagjaikat//―//

felsoroló formulËival. 53 Egy 15. szËzadi (fÒlhivatalos) ËldËs kezdő szavai gutta54 kiűzÒsÒre:

Coniuro vos, guttas scilicet, artalentum, arteticam, maleficam, nesciam, parlasiam,

migraneam, matremmalorum et omnes guttas, per deum patrem…//―//55

Az ilyesfajta felsorolËs Ëllandó formulËja egÒsz Európa sokfajta betegsÒg-elküldő/kiküldő újkori rËolvasËs-

tÖpusËnak is. Leggyakoribb a betegsÒg nevÒnek kötetlen szËmúismÒtlÒse, vËltozó jelzőkkel; nÒmet, holland,

skandinËv //–// ÖrËsban hagyomËnyozott //–// rËolvasËsok sokszor 40//–//50-fÒle betegsÒget is felsorolnak. A

jelzők a betegsÒgek lehetsÒges tulajdonsËgaira, vagy a testben elfoglalt szÒkhelyeire utalnak. Egy 1656-ból

szËrmazó //„//talera valo imatsag//―// nyolcfÒle tËlÒt emlÖt: //„//feier//―//, //„//kik//―//, //„//sederges//―//,

//„//zőt//―//, //„//can//―//, //„//czus//―//, //„//Fiias//―//, //„//folo//―//.56 RÒszlet egy szabófalvi (Moldva), orbËnc

elleni rËolvasËsból:

Kik orbËnc,

zöld orbËnc,

feketi orbËnc,

Minden moldu orbËnc,

kilenc moldu orbËnc,

igizett orbËnc,

talËlËsz orbËnc,

sonthËnyó orbËnc... 57

Hasonló a jelentÒse a dÒmonok hÒt, hetvenhÒt, vagy hetvenhÒtfÒlekÒnt (olykorkilenc- vagy tÖzfÒlekÒnt) való

megnevezÒsÒnek, amely mind az egyhËzi szövegekben, mind a profËn rËolvasókban igengyakori.58 E szËmokat

vÒgső soron a babiloni dÒmonhittel hoztËk összefüggÒsbe, antik, majd keresztÒny közvetÖtÒst tÒtelezve fel a

paraszti rËolvasËsok felÒ,59 de Kelet//–//DÒlkelet-EurópËban folyamatos nÒpi hagyomËnyai is voltak a 7 vagy 77

betegsÒgdÒmonra vonatkozó elkÒpzelÒseknek. Igy kezdődik a //„//TalËlkozËs a gonosszal//―// epikus rËolvasËs-

tÖpus egy magyar variËnsËnak elküldő formulËja:

TÒrj

meg, te SËtËn,

49[SËtËn Òs a gonosz szellem gyermeke, kiűzlek tÒged...] Corpus der deutschen Segen und Beschwörungen. Berlin (TovËbbiakban: Corpus)

Berufung-Beschreiung, 107. 5050 Winkler 1939, 115. Vö. jelen kötet //„//Lilith Òs kÖsÒrete…//―// c. cikkÒben közölt rËolvasËsokkal. 51//„//FelsorolËssal varËzslËs//―// mint a katalógusköltÒszet alapja: Marót 1958, 533. E formulËról Pradel1907, 355. 52Pradel 1907, 331. 53Kuhn 1864, 139; Mylius 1978, 82. 54BetegsÒgnÒv; agy-, illetve idegbetegsÒgeket jelent. 55[Ellenetek esküszöm, guttËk, azaz podagra, köszvÒny, gonosz, balga, szÒlütÒs, fejfËjËs, gonoszsËgok anyja Òs minden guttËk, az Atyaisten

nevÒben…] (Franz 1909, II. 508.) 56Ipolyi 1872, 116//–//117. //–// Egyik legrÒgebbi ilyen vonatkozËsú szövegemlÒk az Atharvaveda mindenfajta fÒrget, ill. a fÒreg összes

//„//csalËdtagjËt//―// megszólÖtó formulËja (Kuhn 1864, 139). 57Kallós ZoltËn 1966, 154//–//155. 58A 7, 77, 9, 21, mint (pÒldËul //„//teljessÒget//―//, //„//összeset//―// jelentő) dÒmonszËmok: Pradel 1907,325//–//331. Az exorcizmusok

többfÒle //„//dÒmonszËmËról//―//: Pradel i. m. 330//–//331. SzËmlËló rËolvasËsokban gyakran 9 vagy 7 nővÒrkÒnt jelenik meg a betegsÒg;

SkandinËviËban a 10-től visszafelÒ szËmlËlËs is szokËsos. 59Pradel (i. m., 318//–//319) Ör a 7 Òs 77 szerepÒről a görög, ill. hellenisztikus kultúrËban, valamint közÒpkori latin Òs bizËnci szövegekben.






hetvenhÒt fiaddal,

hetvenhÒt leËnyoddal,

hetvenhÒt unokËddal...60

1.3. Kiküldés a testből

MËsik pogËny előkÒppel Òs tisztËn mËgikus pËrhuzamokkal is rendelkező dÒmonelküldő formula a //„//tagról-

tagra kiküldÒs a testből//―//, melynek alapja az az ókori keleti dÒmon-hitben is otthonos nÒzet, miszerint minden

testrÒszt fel kell sorolni, mert nem Ërulja el a dÒmon, hogy hol van, vagyis meg kell nevezni a tartózkodËsi

helyÒt ahhoz, hogy ki lehessen küldeni;61 a gyógyÖtó tagról tagra haladva küldi ki a testből (többnyire az agytól-

fejtől lËbig haladva). Az Atharvaveda testből kiküldő formulËi62 mellett a legrÒgebbi egyiptomi orvosló

varËzsige is tartalmaz tagfelsorolËst: //„//...az Ërtalmakat; melyek e fejemben, e nyak csigolyËimban, e

vËllamban, e húsomban...//―//63 Az olykor akËr szËz test-rÒszt is felsoroló formulËkat több 9//–//13. szËzadi

exorcizmus is tartalmazza. PÒldËul:

Exite velociter,

de capite illius et de capillis eius,

de isto homine, de vertice, de fronte,

de superciliis, de oculis,

...de spineta et de medullis. 64

A közelmúltbeli európai rËolvasËsok rÒszint ezt a formËt, rÒszint az egyik testrÒszből amËsikba küldÒst

grammatikai szinten is kifejezÒsre juttató formËkat kÒpviselik, pÒldËul:

Azt mondom neked, pokolvar,

hogy menj ki a fejÒből s a feje velejÒből

s a karjaiból, s a lËbaiból, s a fogaiból

...mert ha ki nem mÒgy,

megfoglak, s Òppeg a havasba viszlek...65

Vagy egy cseh szövegből:

Elküldöm a betegsÒget a testedből,

a fejedből a nyakadba,

a nyakadból a vËlladba...66

Epikus rËolvasËsok (elsősorban a //„//TalËlkozËs a gonosszal//―// tÖpusok) elküldő formulËja-kÒnt is ismertek e

szövegek. Egy moldvai magyar szövegben maga a betegsÒgdÒmon, a//„//haragosz orbËnc//―// adja meg

//„//haladËsi irËnyËt//―// a testben a fejtől a lËbig:

Menek, hogy mennyek be fejibe elÒ,

60GajcsËna, Moldva (EgyhËzaskozËron //–// Baranya megye //–// gyűjtött szöveg), Pócs Çva gyűjtÒse. 61Franz 1909, II. 580; Pradel 1907. 351//–//352. 62NÒmet nyelvű közlÒs: //„//Aus den Augen, aus der Nase, aus den Ohren... ...vertreib ich das Schwindhiermit aus von dir.//―// Kuhn 1864,

67. 63Az Ebers-papiruszon; KËkosy 1978, 49. 64[Menjetek ki gyorsan annak a fejÒből, Òs az ő hajËból, ebből az emberből, a feje tetejÒből, a homlokËból, a szemöldökÒből, a szemÒből… a

hËtgerincÒből Òs a velejÒből.] Franz 1909, II. 605. 65Volt AlsófehÒr m., LËzËr 1896, 106//–//107. 66//„//JË vyhË nÖm oubut×z tveho t×la, z hlady do ramenou, z ramenou do kolenou...//―//, Dubsky 1914,






jöjjek ki szarkain,

elronsam szÖnÒt,

elhasigassam sontait... 67

A mËgikus, tagfelsoroló szerkezet vallËsos tartalomhoz való alkalmazËsËnak lËtvËnyos módjËt kÒpviseli a

jelenkorban nÒmely magyar Òs romËn rËolvasËs-tÖpus: A betegsÒg testen ËthaladËsËnak szokËsos

//„//útvonalËn//―//Szűz MËria jut a testbe. Egy moldvai szöveg szerint:

...BoldogsËgos szÒp Szűz MËria meglËtta,

szËljon bÒ testjibe, szüvibe,

minden csontocskËjËba… 68

Ez egyúttal a betegsÒg tËvoztËt jelenti, az exorcizmusok //„//a test vagy Isten vagy a dÒmonlakhelye//―// elvÒnek

megfelelően (Franz egy szent legendËjËból közli e kiűző szavakat://„//TËvozz, SËtËn, ennek az asszonynak a

testÒből, adj helyet a SzentlÒleknek//―//69).

A tagról tagra küldő szerkezet vallËsos tartalmú megfelelői mËs vonatkozËsban is ismertek: nÒhËny (magyar)

betegsÒgkiküldő rËolvasËs hasonló szerkezetű, ‘egyik szent a mËsiknak adja tovËbb a betegsÒget’ jelentÒsű

szövegelemet tartalmaz. Egy 1727-es boszorkËnyperből:

MenyülÒs, HËmlËs menny az Úr JÒzus Christushoz;

mondgya az Úr Jesus Christus menny el MËriËhoz,

Mondgya MËria: MenyülÒs, HËmlËs menny az

Úr JÒzus Christushoz.…70

A testrÒszek //„//mËgikus//―// Òs a szentek //„//vallËsos//―// felsorolËsa egyazon szövegben is jelen lehet. Egy

Somogy megyei rËolvasËs ugyane szövegeleme mellett a szintÒn hasonló szerkezetű //„//Jesse fËja//―// motÖvum

is szerepel //–// mint vallËsos pËrhuzam a testrÒszről testrÒszre haladËs profËn menetÒhez:

Töl szülte fËt,

fa szülte virËgjËt,

virËgja szülte szent AnnËt,

szent Anna szülte szűz MËriËt,

szűz MËria szült szent FiËt

...nyavalËk, mondjËk őrzőangyalËnak,

őrzőangyala mondja szent fiËnak,

szent Fiad, tËvoztasson el a nyavalËkat,

hogy meg ne akadhasson se húsËba,

se csontjËba...71

67JugËn, Moldva, Lükő GËbor gyűjtÒse. 68 SajËt gyűjtÒs EgyhËzaskozËron (Baranya m.) 68KincskeresÒs varËzsvesszővel. Sebastian Münster CosmographiËjËból (1544) 69Franz 1909, II. 555. 70Alapi 1914, 39. 71ErdÒlyi 1976, 95.






A testrÒszeket felsoroló szövegek mellett mËs, hasonló szerkezetű mËgikus megfelelőiis vannak a dÒmont

testből kiküldő vallËsos tartalmú szövegelemeknek. Magyar, dÒlszlËv nÒmet adataink vannak belülről kifelÒ

haladó sorozatokra, amelyek jelentÒse a betegsÒg egyre tËvolabbi helyre jutËsËra, vÒgül eltűnÒsÒre utal (a

szËmlËló sorozatokhozhasonlóan, ahol a csökkenő szËmsor jelenti a betegsÒg fokozatos megszűntÒt). Így

pÒldËul egy fejfËjËst gyógyÖtó szerb szövegben:

ÁdËm feje megfËjdult,

ÁdËm ÇvËnak adta [a fejfËjËst]

Çva a tengernek,

a tenger a ködnek...72

Egy 1656-ban feljegyzett magyar szöveg szerint a hËz gerendaszerkezete, majd egyrekisebb szerkezeti elemei

adjËk egymËsnak tovËbb a betegsÒget:

…lapfa Adgyon Szelemennek, Szelemen Adgyon Saru fanak ...Posna Adgyon Szelnek...73

1.4. Hivatkozás C-re

A vallËsos szövegek legfontosabb megkülönböztető formai eleme //–// a //„//tisztËn//―// mËgikusszövegekkel

szemben //–// a felsőbb lÒnyre, a C-re való hivatkozËs valamilyen formËja. AbetegsÒgelküldő rËolvasËsoknak

egÒsz EurópËban gyakori tartozÒka //–// Ëllandó szövegelemkÒnt //–// a B-nek C-re való hivatkozËssal adott

parancs, amely C különböző attribútumait tartalmazza.74 A hivatkozËsok kibővÖtÒse JÒzus, Szűz MËria vagy a

szentek ÒletÒnek egy-egy esemÒnyÒvel a hivatalos benedikció- Òs exorcizmus-szövegeknek is közkeletű

tartozÒka volt. A Krisztusra, Szűz MËriËra, szentekre, ezek attributumaira Òs tetteire való hivatkozËsok a

szöveges mËgia vallËs szolgËlatËba ËllÖtËsËnak közkeletű eszközei. BËrmilyen mËgikus, betegsÒgnek parancsoló,

dÒmonelküldő szöveg könnyen alkalmazható többletelemei lehetnek; mintegy fokozzËk a mËgikus parancs

hatËsossËgËt. RÒszlet egy 11. szËzadi vihar, zivatar-eloszlató benedikcióból:

Coniuro te, demon et satanas,

per illum te coniuro,

qui dexteram suam in cruce posuit,

per patrem et filium et spiritum sanctum te coniuro;

per angelum Michaelem...//―// 75

72NÒmet nyelvű közlÒs: //„//Adam bekam Kopfweh, Adam gab es Eva, Eva gab es dem Meere, das Meer gab es dem Nebel...//―// Krauss,

1890, 47. 73Ipolyi 1872, 116//–//117. 74Az exorcizmusokban: //„//dieser DÎmon wird unter Scheltworte im Namen Christi aufgefordert, dem Besessenen zu verlassen//―// (Franz,

1909, II. 581). 75[Ellened esküszöm, dÒmon Òs sËtËn, / arra esküszöm ellened, / aki jobbjËt a keresztre helyezte, /az AtyËra, a Fiúra Òs a SzentlÒlekre esküszöm ellened; / MihËly arkangyalra... ] 15. szËzadi mËsolat; Franz 1909, II. 80//–//81.






A magyar rËolvasËsokban leggyakoribbak a szenvedÒstörtÒnet különböző mozzanatai ÒstËrgyi kellÒkei: Atya,

Isten, Boldogasszony hatalma, parancsolata, igÒje; JÒzus, KrisztusmegfogattatËsa, Ëldozata, vÒre, halËla,

töviskoronËja stb., tovËbbË Krisztus, SzentlÒlekhatalma, ereje; Boldogasszony, Szűz MËria szűzessÒge, szülÒse,

szülöttje, teje. Ez a parancs bevezető formulËjËba Òpül bele: //„//megkötlek tÒged//―//, //„//elűzlek tÒged//―//,

//„//tiltalak tÒged//―//, ’Isten, Boldogasszony stb. nevÒben, ÒrdemÒÒrt, ill. valamilyen attribútumËÒrt/miatt’. Mind

a parancs-formulËk, mind az attribútumok igen egyöntetűek egÒsz KözÒp- Òs Nyugat-Európa rËolvasËs-

anyagËban; de a hivatkozËsok többsÒge meglehetősen ötletszerű felsorolËsokban jelenik meg, pÒldËul egy 1735-

ös boszorkËnyperben elhangzottszöveg rÒszlete, //„//FormulËja Varga IstvËnnÒnak szÖvfËjËs ellen//―//:

...kötöm az Òlő Istennek szent erejÒnek,

szent hatalmËnak,

szent ujjabeli arany gyűrűjÒnek [miatta],

pecsÒtelje el ezt a gonosz lidÒrcet…76

MËskor tartalmi rokonsËg Ëltal is összekapcsolódó kettős vagy hËrmas szerkezeteket alkotnak a hivatkozËsok

(pÒldËul Krisztus születÒse, keresztelÒse, halËla, feltËmadËsa vagy Atya, Fiú, SzentlÒlek egy-egy attribútuma):

Uram JÒzus, ki az eget, földet teremtetted, a JordËn vizÒt megËldottad,

megËllvËn benne megkeresztelkedtÒl, keresztfËn függve minket megvËltottËl,

...kÒrlek szÒpen a szent kereszt jelÒvel jelöld meg ezen Ëllatnak fËjdalmËt...77

A rËolvasËsokban gyakori az attributumok halmozó, //„//vÒgtelen//―// felsorolËsa (pl. egy1545-ben feljegyzett,

szintÒn lidÒrc elleni szövegben: Atya, Fiú, SzentlÒlek hatalmassËga, Atyaisten igaz volta, JÒzus hatalmassËga,

JÒzus vÒre hullËsa, szent töviskoronËjËnakmÒltósËga, keresztfËjËnak mÒltósËga Òs hatalma, szent koronËjËnak

76Debrecen; KomËromy 1910, 483//–//484. 77CsÖkszentdomokos, volt CsÖk m.; SzÒkely 1943, 9.






mÒltósËga, szűz MËria szent teje, mennyorszËgbeli szentek dicsősÒge Òs hatalmassËga).78 FÒlhivatalos

hasznËlatot sejttető adataink is gazdagok e formËkban: a hivatalos exorcizmusok hivatkozËsainak szinte szó

szerinti ismÒtlÒsÒvel talËlkozunk pÒldËul a fent emlÖtett, kincskeresővarËzsvessző kilövÒsekor mondott,

ÒvszËzadokon Ët többször majdnem azonosan feljegyzett szövegben, amely először a Peer-kódex //„//fegyverek

ellen való//―// imËdsËgËban jelenik meg:

O keth elö thör o the lancea

...parancoloth + en tü nektek

... Kri tunak kyn

envede enek menben mene enek myatta

… my wronk Ie us cri tu nak

meg foga anak boz o aganak fohazkoda anak

es menden nemö kyn cenwede enekh [miatta]…79

A mËgia szolgËlatËba ËllÖtott vallËsos tartalmak-formËk leggazdagabb adatanyagËt ezeka hivatkozËsos formËk

kÒpviselik, mint bËrmilyen, B-hez forduló, B-nek parancsoló //–// tisztËn mËgikus //–// szövegben könnyen

alkalmazható többletelemek. A rËolvasËs-szövegek szinkretikus jellegÒt a //„//vallËs szolgËlatËba ËllÖtott

mËgia//―// egyidejű kifejeződÒsehangsúlyozza: az effajta hivatkozËsos szövegek Európa nagy rÒszÒn ismert

kezdő vagyzËróformulËja: //„//nem a magam erejÒből, hanem a SzentlÒlek Úristen erejÒből//―// (pÒldËulegy rutÒn

rËolvasËsban: //„//Nem Òn kiËltottam... a szent... kiËltott//―//).80

A testből kiküldő, betegsÒget elküldő rËolvasËsnak a testrÒszeket felsoroló szövegekmellett legelterjedtebb

fajtËja a hËrmas tagolËsú //–// hivatkozËsos //–// ËldËs- Òs Ëtok-forma. A vÒgtelen felsorolËs mËgikus

szerkezetÒvel ellentÒtben a hËrmas szerkezetek //–// az európai rËolvasËsok viszonylatËban legalËbbis //–//

mindig vallËsos tartalmúak, vagy ÒppenegyhËzi eredetűek. E hËrmas szerkezetek a hivatalos

exorcizmusok/benedikciók rÒszeikÒnt közkeletűek. A vihar, jÒgeső elküldÒse az exorcizmusokban pÒldËul mint

a vihartokozó SËtËn ËrtalmatlannË tÒtele jelenik meg. A viharűző szövegek elmondËsakor keresztet vetettek a

nÒgy ÒgtËj felÒ (//„//Signo te aer...//―//) Òs mindannyiszor ismÒteltÒk a hivatkozËsokat tartalmazó Ëtokszöveget.81

Egy jÒgesőre mondott exorcizmus-szöveg rÒszlete:

Signo vos, nubes, signo sancte crucis et passionis domini nostri Iesu Christi, qui vivit et

regnat.

Signo vos, nubes, signo Christi, in nomine patris et filii et spiritus sancti.

Signo vos, sanctus, sanctus dominus deus sabaoth.82

GyógyÖtó benedikció-szövegekben is megtalËlható a hËrmas ËldËs- Òs Ëtok-forma többvËltozata. Így pl. egy

szembetegsÒg-gyógyÖtó szöveg rÒszlete:

Sanet te deus pater,

sanet te deus filius,

sanet et illuminet te spiritus sanctus amen.83

Egy //„//mËr//―// rËolvasËsnak tekinthető, 1650//–//52 között feljegyzett erdÒlyi szËsz szöveg:

78M. J. 1898, 324. 79NyelvemlÒktËr, II. 89. //–// LËsd: 22. jegyzet. 80Kupczanko 1891, 62. 81Franz 1909, II. 79, 87. 8282 [Megjelöllek benneteket felhők, a szent kereszt jelÒvel, a mi Urunk, JÒzus Krisztus szenvedÒsÒnek jelÒvel, aki Òl Òs uralkodik.

Megjelöllek benneteket felhők a Krisztus jelÒvel, az Atya, a Fiú Òs aSzentlÒlek nevÒben. Megjelöllek benneteket. Szent, szent, szent az Úr,

Sabaoth Istene.] Uo. 75//–//76. 83[Küldjön el az Atyaisten, / küldjön el a Fiúisten, / küldjön el Òs pusztÖtson el tÒged a SzentlÒlek.Ámen.] Uo. 498.






Gott der Vater sendet dich,

Gott der Sohn der führet dich,

die heilige Dreifaltigkeit, die führe dich in einen grünen wilden Wald…84

Mint rËolvasËs a 20. szËzadban is igen elterjedt; az orszËg dÒli Òs Òszaki területein gyűjtött magyar szövegek

viharűző, valamint bőrbetegsÒg-gyógyÖtó rËolvasËsok, csakúgy, mint a nÒhËny 16. szËzadi, a 20. szËzadiakkal

nagymÒrtÒkben egyező szövegünk. EgyTemes megyei, daganat elleni rËolvasËsban:

AtyËnak, Fiúnak, SzentlÒleknek,

teljes SzenthËromsËg nevÒben. Ámen.

Atya elveszijje, Fiú eltemesse,

SzentlÒlek Úristen semmivÒ tegye.85

E hËrmas szerkezetek alapja a SzenthËromsËgra való hivatkozËs: tehËt a C tartalmi hËrmassËgËból következik az

ËldËs/Ëtok formai hËrmassËga. A vallËsos hivatkozËsokbanegyÒbkÒnt is megfigyelhető a hËrmassËg tendenciËja:

a legkülönbözőbb, ad hoc jellegűhËrmassËgokra vannak pÒldËk rËolvasËsokban Òs fÒlhivatalos ËldËsokban. Egy

fejfËjËs elleni szöveg pÒldËul PÒterre, PËlra Òs IllÒsre hivatkozik.86 //„//Az AtyËnak hatalma, Fiúnak szerelme,

SzentlÒlek ereje//―// mint a C-re való hivatkozËs hËrmas szerkezete is ËltalËnosanhasznËlt volt rËolvasËskÒnt. E

szerkezet önmagËban is ismert törtÒneti adatokból gyógyÖtó rËolvasËskÒnt, pl. az 1614 utËni Òvekből:

//„//HideglelÒs ellen való orvossËg próbËltatott. Inautoritate Patris, sapientia Filii...//―//87

EgÒsz EurópËban nyomon követhetők ezek a motÖvumok, nemcsak //„//elküldő//―// szövegek hivatkozËsainak

rÒszekÒnt, hanem önËllóan is. Ugyanezek az esemÒnyek gyakranhasonlatba foglalva jelennek meg a hivatalos

szövegekben. A hivatkozËsos forma csakvallËsos tartalommal ismert az európai rËolvasËs-gyakorlatban; annak

egyhËzi-vallËsosöröksÒgÒhez tartozik. A hasonlat viszont //–// mint a szimpatetikus mËgia legkÒzenfekvőbb

kifejeződÒse //–// a parancs Òs felsorolËs mellett a mËgia egyik alapszerkezete. A tisztËn mËgikus szövegek

hasonlata tartalmazhat bËrmilyen költői kÒpet, vagy akËr a rËolvasËs elmondËsa közben vÒgzett kÖsÒrő

cselekmÒnyre való utalËst //–// bËrmit, amihez azelÒrni kÖvËnt cÒlt hasonlÖtani lehet. PÒldËul egy varas gyerek

gyógyÖtËsËra szolgËló szöveg:

Amilyen hamar lefolyik ez a vÖz,

olyan hamar gyógyuljon meg a gyermekem.88

A vallËsos hasonlatot tartalmazó rËolvasËsokban szinte ËltalËnos a cÒl Òs tartalom meg nem felelÒse. PÒldËul egy

1614-ben feljegyzett magyar szöveg rÒszlete:

MÒheknek raja, ti meg szËlljatok Áron vesszejÒre

Òs meg figgjetek

mikÒppen meg figgede Urunk Isten az szent keresztfËn…89

Vagy egy jellemző francia pÒlda:

Feu, feu, Òteins ta fureur,

Comme Judas changea de couleur

84[Az Atyaisten küld tÒged, a Fiúisten vezet tÒged, a SzenthËromsËg pedig vezessen tÒged egy zöld,vad erdőbe...] Corpus, Unwetter, 25. 85GilËd, volt Temes m., KËlmËny 1891a, 69. 86Corpus, Kopfweh, 20. 87[Az Atya hatalmËval, a Fiú bölcsessÒgÒvel...] RadvËnszky csalËd levÒltËra, OL P 566, V. osztËly, 14. csomó, 616. //–// ValószÖnűleg múlt szËzadi mËsolat MËriËssy György 1614 utËn összeÖrt //„//Egy nÒhËnyrendbeli orvossËgok//―// c. receptgyűjtemÒnyÒből. //–// Ezúton fejezem

kiköszönetemet MËndoky LËszlónak, aki felhÖvta figyelmemet a RadvËnszky csalËd levÒltËrËban talËlható gazdag rËolvasËs-anyagra. 88Jankó 1893, 250.89 RadvËnszky csalËd levÒltËra, RadvËnszky csalËd levÒltËra, OL P 566, V. osztËly, 14. csomó, 615. 89A 79. jegyzetben emlÖtett receptgyűjtemÒnyből.






En trahissent Notre Seigneur JÒsus-Christ.//―//90

Ez azt jelzi, hogy tulajdonkÒppen bËrmilyen vallËsos tartalom //–// a konkrÒt jelentÒstől függetlenül //–//

alkalmas eszköz a mËgikus parancs hatËsossËgËt fokozni. E tetszőlegestartalmak mint a C hatalmËba vetett hit

tÒnyei szolgËlnak pËrhuzamul a B fölötti hatalom gyakorlËsËhoz; ‘ha a C-vel kapcsolatos dolog igaz, a B-vel

kapcsolatos dolog is igaz lesz’ jelentÒssel, amelyre több szöveg konkrÒtan utal:

...du sollst dich in deinem Leben nicht wieder verfangen,

so wahr unser Herr Jesus Christus am Kreuze gehangen.91

A hivatkozËsokban Òs hasonlatokban megjelenő epikumok egy rÒsze önËlló rËolvasËs-tÖpuskÒnt terjedt el szinte

egÒsz EurópËban. Nem Ëll módomban itt az erre vonatkozógazdag anyagot ismertetni; csak nÒhËny pÒldËt

ragadok ki. A JÒzus születÒsÒre való hivatkozËsok közül leggyakoribb a főleg nÒmet nyelvterületen elterjedt

//„//MËria teje Òs vÒre...//―//, valamint egÒsz KözÒp-Nyugat- Òs Çszak-EurópËban ismert a születÒsre Òs

keresztelÒsre, vagy a születÒsre Òs halËlra való hivatkozËsok hasonlatba Òs egyÒb pËrhuzamos szerkezetekbe

foglalËsa, ËltalËban vÒrmegËllÖtó rËolvasËskÒnt. Egy angol szöveg:

Our Saviour Christ was of a virgin born,

And he was crowned with a thorn,

I hope it may not rage or swell.92

SzintÒn ËltalËnosan elterjedtek a legkülönbözőbb cÒlú rËolvasËsokban a születÒsre//–//keresztelÒsre//–//halËlra,

valamint a születÒsre//–//jeruzsËlemi bevonulËsra//–//keresztelÒsreutaló hËrmas hivatkozËsok. PÒldËul az egÒsz

KözÒp-, Nyugat- Òs Çszak-EurópËban

Kopt varËzsszöveg rÒszlete

azonos formËban ismert tÖpus szlovÒn vËltozata:

Kristus rojen v Betlehemu,

ujet v JÒruzalemu,

kr¹Óen pri Jordanu...93

A JÒzus keresztelÒsÒre való hivatkozËs (Òs ennek hasonlatba foglalËsa) önËllóan is elterjedt rËolvasËskÒnt,

leggyakrabban a JordËn folyó //„//megËllËsa//―////–// vÒrzÒs megËllËsa kapcsolatban. Egy norvÒg szöveg:

I Jesu Navn, stogge Blo,

Som Vatne sto i Jordans Flo!94

A JÒzus halËlËra törtÒnő önËlló hivatkozËsok a 6. szËzadtól ismertek (görög, latin nyelven, majd különböző

nemzeti nyelveken);95 nÒmelyik ezek közül //–// fÒlhivatalos ÖrËsoshagyomËnyozËson keresztül //–// nagy

elterjedÒsű rËolvasËs-tÖpussË lett. Ilyenek pÒldËul azegÒsz KözÒp-, Nyugat- Òs Çszak-EurópËban ismert

Longinus-Segen; vagy a majd egÒszEurópËban mÒg a közelmúltban is feljegyzett vÒrzÒs-megËllÖtó tÖpusok,

amelyek ËltalËban JÒzus kiömlő vÒrÒnek megËllËsËt ËllÖtjËk pËrhuzamba a kÖvËnt cÒllal. Egy olaszorszËgi latin

nyelvű pÒlda:

Sangue sta nella tua vena,

90[Tűz, tűz, oltsd ki dühöngÒsed, / mint ahogy JúdËs elsËpadt, / mikor elËrulta a mi urunkat, JÒzusKrisztust]. Leproux 1954, 149. 91[...nem kerülsz többÒ soha Òletedben bajba, / olyan igaz, mint hogy a mi Urunkat, JÒzus Krisztust keresztre feszÖtettÒk.] Wossidlo Archiv,

Rostock, Agl. VII/05. 92[Mi megvËltó Krisztusunk szűztől született, / tövissel koronËztËk, / remÒlem (a betegsÒg) nemdühönghet, dagadhat] Henderson 1879, 171. //–// Ferdinand Ohrt (1938) közli az erre vonatkozó koraközÒpkori anyagot. 93[Krisztus Betlehemben született, / elment JeruzsËlembe, / megkeresztelkedett a JordËnban...]Möderndorfer 1964, 197. 94[ JÒzus nevÒben, Ëllj meg vÒr, mint ahogy a vÖz megËllt a JordËn folyóban!] Brie 1906, 30. 95Pl. Ohrt (1938) anyagËból követhető a hivatalos benedikciók profËn hasznËlatËba való ËtvËltËsa.






Comme stette quello di Cristo nella sua.96

E tÖpusoknak csak nÒhËny magyar megfelelője ismert; főleg 17. szËzadi latin nyelvű feljegyzÒsekből,

nyilvËnvalóan ÖrËsos, egyhËzi//–//főúri közvetÖtÒs rÒvÒn.

Ezek mellett a kolostori feljegyzÒsek, receptkönyvek, varËzskönyvek Ëltal is közvetÖtett, nagy elterjedÒsű

formËk mellett ismertek a hasonlatokban, hivatkozËsokban megjelenő epikumok nÒpies formËi, amelyek egyedi

előfordulËsú vËltozatos tartalmai a JÒzus ÒletÒvel kapcsolatos közismert esemÒnyeknek a mËgia strukturËiba

(pÒldËul hasonlat, felsorolËs, egyÒb gondolatpËrhuzamos szerkezetek) szinte rögtönzÒsszerű beÒpÖtÒsÒt, konkrÒt

szüksÒglet megszabta egyÒni újrafogalmazËsait jelzik. Így szól pÒldËul egyNógrËd megyÒben gyűjtött,

kenyÒrsütÒs közben mondott rËolvasËs:

hatËst//―// közÒrthetően, pÒldËul a betegsÒg megszűnÒsÒnek óhajËt imperativusszal kifejező mondat. Çppen ezek

a mËgikus kontextus nÒlküli szövegek voltak gyakoriak amulett-szövegekkÒnt (nyakban hordott, Ëgyban tartott,

kenyÒrbÒlben megevett cÒdulËkraÖrva). Európa sok helyÒn jegyeztÒk fel pÒldËul //„//az Ige testtÒ lett//―//

kijelentÒs rËolvasËskÒntvaló hasznËlatËt. Vagy Ögy szól egy 1511 utËni feljegyzÒsből ismert epilepszia elleni

magyar szöveg:

Atya Úristennek igije,

Zewsz MËriËnak mÒhÒbenbizon test is leenaz mi urunk JÒzus Krisztus.

Ámen.97

A parasztsËg benedikciókból örökölt szövegkincsÒnek jellegzetessÒge az amulettszerűszöveghasznËlat,

amelynek sok pÒldËjËt hozhatnËnk a jelenkori rËolvasó gyakorlatból. PÒldËul mindössze ebből Ëll egy

torokfËjËst gyógyÖtó szöveg, amelyet a gyógyÖtó a beteg fËjós torkËra Òs önmagËra keresztet vetve mondott el:

Az Úr angyala köszöntötte Szűz MËriËt Òs mÒhÒbe fogadË. 98

Ilyen szerepben latin //–// olykor görög //–// nyelvű szövegtöredÒkek Òrtelmetlenül összezavart halmazai, vagy

idegen //–// többnyire szintÒn az egyhËzi szövegkinccsel közvetÖtett hÒber //–// varËzsszavak, nevek is

előfordulnak, ugyanúgy, mint a maguknËl hordott, vagy lenyelt amulettszövegeken. Az idegen, Òrthetetlen

szövegek hasznËlata mindig is a professzionista varËzsló repertoËrjËra volt jellemző.99

vallËsos szövegkincs nÒpiesedÒse sorËn törvÒnyszerűen lett a papi eredetű szövegek Òrtelmetlennek nyilvËnuló

rÒsze azegyhËzi professzionista helyett a paraszti specialista eszközkÒszletÒnek //–// tekintÒlyÒt, módszerei

hathatóssËgËt növelő //–// rÒszÒvÒ. SzaporÖtsd meg a kenyeret, mint az öt Ërpakenyeret ahogy

megszaporÖtottad!100

A vallËsos epikumok hasznËlatËnak elterjedt módja az önËlló, a rËolvasËsok bËrmelyszokvËnyos szerkezete

nÒlküli alkalmazËs: a konkrÒt jelentÒstől függetlenül, szinte //„//mËgikus tËrgy//―//-szerepben. Eszerint

bËrmilyen vallËsos szöveg, vagy annak ÒrtelmetlennÒzavarodott töredÒke ugyanúgy megfelel a mËgia

eszközekÒnt, mint egy, a mËgikus //„//rË

A //„//Jesse fËja//―// ( JÒzus nemzetsÒgfËja) motÖvum különböző vËltozatait DÒl-, KözÒp-,Çszak- Òs Nyugat-

EurópËban egyarËnt hasznËltËk születÒskönnyÖtő amulettkÒnt, latin nyelven, de mËr korai szövegemlÒkekben

megjelent nemzeti nyelveken is. A szülÒs alkalmËval mondott benedikcióknak is rÒsze volt, 101 Òs ismert a mai,

paraszti rËolvasËshasznËlatból is, vËltozatos cÒlokra. Vagy a //„//boldog óra//―// (= JÒzus születÒsÒnek órËja)

motÖvumËra való hivatkozËs önËllóan (de a legkülönfÒlÒbb kontextusokban is) egÒsz KözÒp- Òs Nyugat-Európa

rËolvasËs-gyakorlatËból ismert (mËr egy a 11. szËzadban feljegyzett nÒmet rËolvasËsban is megjelenik).102 Egy

1635 utËni magyar feljegyzÒs szerint pÒldËul zabËlt ló gyógyÖtËsa cÒljËból itatËs előtt hËromszor kell mondani:

96[Álljon meg a vÒr ereidben, / mint ahogy megËllt a KrisztusÒ az övÒben.] Bonomo 1953, 64. 97Magyary//–//Kossa 1940, 136. Egy 1511-es misekönyvben, latin imËdsËgok közt talËlt feljegyzÒs;cÒdulËra Örva, nyakba kötve kellett hordani. 98SzajËn, volt TorontËl m., KËlmËny 1891b, II.13. 99Webster 1948, 94. 100NógrËdsipek; sajËt gyűjtÒs. 101Pl. Franz 1909, II. 199//–//200. //–// Archaikus imËknak is gyakori motÖvuma: ErdÒlyi 1976, 134, 182,185 stb. EgyÒb műfajokban lËsd:

Dömötör 1974, 132//–//138. BËlint SËndor (1943, 38) karËcsonyi liturgikus hagyomËnyokkal való kapcsolatËra utal. 102102 Mettke, 1976, 97.






Soha nem vót boldogb óra,

mind az melyben Urunk született.103

Az efajta szöveghasznËlat azt bizonyÖtja, hogy bËrmifÒle vallËsos szöveg //–// mintegyfegyverkÒnt való

felmutatËsa //–// megfelelt a SËtËn hatalmËnak megtörÒsÒre. MÒgis, azönËllóan hasznËlt vallËsos szövegek,

szövegtöredÒkek közül legnagyobb szËmban azokismertek rËolvasËskÒnt, amulettszövegkÒnt, amelyek tartalma

valamilyen módon C hatalmËra utal. Így pl. Európa nagy rÒszÒn elterjedt amulett-szöveg volt a közÒpkorban,

majd rËolvasËsoknak is gyakori motÖvuma lett a nËlunk a Peer-kódexből //„//Contra febres//―//imËdsËgkÒnt

ismert szöveg:

Cri tus orzagol + Cri tus paranchol + Cri tus goz +104

kitÒtele, amely a hivatalos benedikcióknak is gyakori eleme volt. PÒldËul egy szÒlremondott ËldËsban:

Christus vincit,

Christus regnat,

Christus imperat.105

Az exorcizmusok //„//Isten hatalmasabb a dÒmonnËl//―// alapgondolata106 gyakorta jelenik meg ‘C hatalmasabb

B-nÒl’ jelentÒsű nÒpies rËolvasËsok egyszerű megfogalmazËsaiban; bËrmilyen fajta B-hez alkalmazva. Így

pÒldËul egy közÒpkori nÒmet szövegben:

Christ wurde geboren Eher als Wolf oder Dieb.107

Vagy egy magyar, igÒzet elleni szöveg:

Nagyobb az Úristen igÒje, mint a szemek nÒzÒse.108

Ugyanez a gondolat lehet tartalma az ún. lehetetlensÒgi formulËknak is. Ezeket főlegEurópa dÒlkeleti, keleti

területeiről imserjük, de ÖrËsos forrËsokban ókori latin szövegekig nyomon követhetők (a rÒgi adatok tisztËn

mËgikus tartalmakra utalnak: a kő nemnövel gyapjat, a kÖgyó nem harapja meg a holdat stb.).109 Legegyszerűbb,

a rËolvasËskÖsÒrő cselekmÒnyÒre vagy valamely //„//termÒszeti lehetetlensÒgre//―// utaló formËi‘akkor legyen

baj, ha valami lehetetlensÒg megtörtÒnik’ jelentÒsűek; pÒldËul:

Akkor gyűjjön vissza a betegsÒg, mikor a folyó fordÖtva folyik.110

//„//JÒzus születÒsÒnek megismÒtlődÒse//―// mint lehetetlensÒg Európa több pontjËról ismert(pl. egy nÒmet

szöveg rÒszlete: //„//...wenn die Mutter Gottes Maria einen andern Sohnwird gebÎren//―//),111 magyar adatokkal

is rendelkezünk. PÒldËul:

Az igÒzzen meg, aki a JÒzusnËl szebb fiat szül.112

Hivatalos egyhËzi szövegekben nincs nyoma az egyÒbkÒnt vËltozatos formËkban kifejeződő gondolat ilyen

megfogalmazËsËnak; nyilvËnvalóan a paraszti mËgia elterjedtszerkezetÒbe Òpült be a vallËsos tartalom, noha

ismertek bonyolultabb felÒpÖtÒsű, ÖrËsosközvetÖtÒsre utaló (16//–//17. szËzadban feljegyzett) szövegek is. Így pl.

egy Bod PÒter Ëltal feljegyzett rËolvasËsban: //„//...az Ërthasson, vÒthessen…//―//, aki elveszi MËria fËtyolËt,

akiKrisztus vÒrÒben megmosdik stb.;113 vagy egy 1613-as nemesi feljegyzÒsben megmaradt szöveg rÒszlete:

Valaki az mi Urunk JÒzus KrisztusnËl 103RadvËnszky csalËd levÒltËra, 1107, 37. pont. Múlt szËzadi mËsolat a 79. jegyzetben emlÖtett receptgyűjtemÒnyből. 104A kódexben mellette talËlható a latin eredeti, amelyből fordÖtottËk. NyelvemlÒktËr, II., 88; BolgËr1934, 15//–//17; Pradel 1907, 254. 105Franz 1909, II. 96. 106Franz 1909, I. 515. 107[Krisztus előbb megszületett, / mint a farkas, vagy a tolvaj.] Mettke 1976, 89. 108DËvod, BËcs-Kiskun m., Grynaeus TamËs gyűjtÒse. 109Heim 1892, 561; Mansikka 1909, 84, 90//–//91. 110Erdőcsokonya, Somogy megye, Pittner KËroly gyűjtÒse. EA 1388, 65. 111[...ha MËria, Isten anyja mËsik fiat szül] Corpus, Reisen, 56. 112KorlËt, Abaúj megye; HoppËl MihËly gyűjtÒse 113DÒzsi 1898, 249//–//250. ErdÒlyi Zsuzsanna (1976, 187) foglalkozik e szöveggel.






nagyobb urat uralhat,

asszonyunk szűz MËriËnËl

nagyobb asszonyt asszonyolhat,

az magas egeknÒl

magasabbat ismerhet,

az fekete földnÒl

nehezebbet nyomhat,

az Ërthasson, az vÒthessen

a mai napon Ònnekem...114

1.5. B //–// C szembenállása

A vallËsos //–// hivatkozËsos formËjú //–// rËolvasËsokban Òs a hivatalos exorcizmus-szövegekben egyarËnt

fellelhető bizonyos mËgikus Òs vallËsos tartalmak vagy szerkezetek pËrhuzamos megjelenÒse. A //„//gonosz

megnevezÒse//―// elv fent emlÖtett megnyilvËnulËsaivalpËrhuzamosan Isten, JÒzus, a szentek nevÒnek emlÖtÒse

sokfÒle kontextusban, több rËolvasËs-tÖpus Ëllandó formulËjakÒnt ismert. IdÒzet egy múlt szËzadban feljegyzett

nÒmet (szemverÒs elleni) rËolvasËsból:

Packe dich, du Teufelgeist! Kennst du den, der Christus heißt?...115

E szöveg vilËgosan utal az exorcizmusokban kifejeződő hatalmi harcra: B hatalom, akinek fegyvereit C hasonló,

vagy hatËsosabb fegyvereivel kell legyőzni //–// ez esetben a nevet nÒvvel. E hatalmi harc tükröződik azokban a

szövegekben is, amelyekben a SËtËn Òsa dÒmonok szfÒrËjËval Krisztus, a szentek, az isteni szfÒra Ëll szemben;

ez sokszor szinte //„//ötletesnek//―// mondható formai megoldËsokban is kifejeződik. PÒldËul a

dÒmon(ok)neveivel pËrhuzamos felsorolËsban jelenik meg, mintegy ellenmËgiakÒnt JÒzus Òs aszentek neveinek,

attribútumainak felsorolËsa, hasonló //„//vÒgtelen//―// terjengőssÒggel, vagyÒppen azokkal azonos szËmban. Egy

16. szËzadi, amulettkÒnt hasznËlt nÒmet szövegszűz MËria szËztÖz nevÒt sorolja fel:

Das sind die Namen Unser lieben Frauen:... Via + Virgo + Virga + Femina + Aurora + Flos +

Nubes

+ Regina…116

Çs egy magyar rËolvasËs:

Tök sü,

mak sü,

hËjog sü,

hetvenhÒtfÒle sü!

Körösztöllek tÒgödet

…Az ü szent vÒrivel,

HalËlËval,

Mönnyeji harangok hangjËval,

114RadvËnszky 1879, 81//–//82. 115[Hordd el magad, ördög szelleme! / Ismered, akit Krisztusnak hÖvnak?...] Corpus, Berufung-Beschreiung, 81. 116[Ezek a mi Òdes Asszonyunk nevei: …Út, Szűz, Zöld Ëg, Asszony, Hajnal, VirËg Felhő, KirËlynő…] Hampp, 1966, 111.






szűz szent Margit asszony szüzessÒgivel,

körösztölő szent JËnos arany gyűrüjivel.117

Egy 9. szËzadi, hideglelÒst gyógyÖtó benedikció-szöveg a hÒt lËzdÒmon legyőzÒsÒre hÒtszentet vonultat fel (a

//„//hÒt alvó//―// legendËjËból). E szövegben a lËzdÒmonok nÒphitből ismert alakjainak megnevezÒsei is

megmaradtak:

Sancti VII dormientes Maximianus, Malchus, Martinianus, Dionisius, Iohannes, Seraphim,

Constantinus, orate pro famulo domini N…

Coniuro vos, frigores et febres //–// VII sorores sunt //–// sive meridiana, sive nocturnas, sive

cotidianas, sivesecundarias, sive tercianas, sive quartanas, sive silvanas, sive iudeas, sive

hebreas, vel qualicunque generesitis, Adiuro vos per patrem et per filium et per spiritum

sanctum ut non habeatis licentiam nocere huicfamulo dei…118

A pËrhuzamos felsorolËsok összes formai megoldËsËt nincs módom bemutatni. Többközülük önËlló, nagy

elterjedÒsű rËolvasËs-tÖpust jelent: pÒldËul a szemverÒs lehetsÒgesokozóinak ugyanannyi gyógyÖtó szenttel való

szembesÖtÒse egy KözÒp- Òs Nyugat-EurópËban ismert (varËzskönyvek Ëltal is intenzÖven terjesztett)

szövegtÖpusban jelenikmeg. Egy cseh variËns rÒszlete:

Urklali te panna,

pomËhej te sv. Anna,

urklulili mlËdenec,

pomËhej te sv. Vavrinec... 119

Ez a formai megoldËs hasonló, de tisztËn mËgikus tartalommal is ismert Çszakkelet-, Kelet-, DÒlkelet-Európa

nagy rÒszÒn. PÒldËul egy finn szöveg kezdete:

Ha a földből jöttÒl,

menj a földbe,

ha a vÖzől jöttÒl,

menj a vÖzbe…120

A különbsÒg a vallËsos tartalmú szövegekhez kÒpest az, hogy e profËn szövegekmindig vÒgtelen felsoroló

szerkezetek, a vallËsos szövegek pedig gyakran hËrmas szerkezetűek: hËromfÒle //„//rontót//―// sorolnak fel

hËrom gyógyÖtóval szembesÖtve (nÒgy nem,vagy korcsoport felsorolËsa volna //„//logikus//―// //–// aminthogy

Ögy is van e felsoroló szövegektöbb tÖpusËban).

A B//–//C szembenËllËsa, a hatalmi harc kisebb mennyisÒg //–// nagyobb mennyisÒg pËrhuzamba ËllÖtËsËval is

kifejeződhet. A harc olykor eleve egyenlőtlen ellenfelek közt folyik: kifejeződik az isteni szfÒra nagyobb

hatalma a dÒmoninËl. PÒldËul kisebb szËmokkal nagyobb szËmok Ëllnak szemben, kÒt rontó lÒnnyel hËrom szent

stb. A //„//rontËs legyőzÒse nagyobb mennyisÒgű rontËssal//―// hiedelemtartalmat kifejező, tisztËn mËgikus

rËolvasËsoka rontËs legyőzÒsÒnek feltehetően igen rÒgi multú szöveges kifejeződÒsÒt kÒpviselik. Egy romËn

szövegben pl.:

Aki rontott egy kÒzzel,

fordÖtom kettővel,

117Szőreg; KËlmËny 1891a, 69. 118[Szent hÒt alvók, Maximianus, Malchus, Martinianus, Dionisius, Iohannes, Seraphim, Constantinus, könyörögjetek NÒrt, Isten szolgËjËÒrt

Esküszöm, hogy ti hidegrËzËsok Òs lËzak //–// a hÒt nővÒr //–//akËr dÒli, akËr Òjszakai, akËr mindennapi, akËr mËsod- harmad- vagy negyednapi, akËr erdei, judeai, hÒber vagy bËrmilyenek is vagytok, esküszöm az AtyËra. Fiúra Òs a SzentlÒlek Istenre, hogy nem lehet

hatalmatok Isten e szolgËjËnak Ërtani...] Franz 1909, II. 482//–//483. 119[Ha lËny igÒzett meg, / segÖtsen rajtad szent Anna, / ha legÒny igÒzett meg, / segÖtsen rajtad szent Vavrinec…] Dubsky 1914, 13. 120TrócsËnyi 1914, 251//–//252.






aki rontott kettővel,

fordÖtom hËrommal… 121

Egy zagyvarÒkasi hiedelemmonda boszorkËnya //„//hÒt lyukú patkóra fej//―//, mire a mËsik, nagyobb hatalmú

//„//kilenc lyukú patkóra fej//―//.122 Ugyanez az elv ÒrvÒnyesül nÒmely vallËsos tartalmú rËolvasËsban. PÒldËul

egy szemverÒst gyógyÖtó spanyol szöveg rÒszlete:

Ketten nÒztek,

hËrom gyógyÖt

Atya, Fiú, SzentlÒlek.123

Egy MagyarorszËgon ismert tÖpus CsÖk megyei vËltozatËból:

...valahËnyszor megigÒzte, annyi ezer angyal megőrijze. 124

Egy szemölcs elleni francia rËolvasËsban C növekedÒse B csökkenÒsÒvel Ëll szemben:

Verrues… Tu as autant de racines que le Bon Dieu d’amis.

Les amis du Bon Dieu prospereront et tes racines pourriront...125

A mËgia ËltalËnos eszközekÒnt ismert szËmlËló rËolvasËsok vallËsos pËrhuzama a C nagyobb hatalmËt kifejező

szËmsor. A szËmlËló rËolvasËsok csökkenő szËmsorËt //–// ’ahogy a szËmok csökkennek, úgy csökkenjen a

baj’jelentÒssel //–// eredetileg megszËmolható dolgok //„//leszËmolËsËra//―// hasznËltËk. AlkalmaztËk különböző

dÒmonikus betegsÒgek gyógyÖtËsËra is, mint erre mËr a legelső, 4. szËzadi, feljegyzett európai adat is vall:

//„//Novemglandulae sorores, octo glandulae sorores...//―//126 Egy 15. szËzadi, szembetegsÒgeket gyógyÖtó

benedikció rÒszlete:

Coniuro te, macula, per sanctam Mariam,

per III evangelistas,

per duodecim apostoleset per omnes sanctos,

quod tu recedas... 127

Ez //–// Òs hasonlók //–// az exorcizmusok gyakorta visszatÒrő formulËja; de hasonló az archaikus imËk egy

gyakori szövegeleme is:

Ét ujjaddal,ötven angyaloddal, szËz szerető szenteddel.128

Egy 12. szËzadi nÒmet imËban:

Ich sehe dir nach, ich sende dir nach, mit meinem fünf Finger, fünfundzwanzig Engel...129

Egy vihar elleni rËolvasËs //„//most Òn tÒged rossz megfoglak, mind az öt ujjammal megnyomlak//―//130 kitÒtele

megvilËgÖtja e szövegelemek eredeti jelentÒsÒt: A testben fÒszkelőgonosz //„//megfogËsa//―// kÒzrËtÒtellel az

121Magyar nyelvű közlÒs: Filimon 1913, 288. 122Pest megye; sajËt gyűjtÒs. 123Pan, del 1932 (KËroly S. LËszló kÒziratos fordÖtËsËból). 124Gyimesfelsőlok, volt CsÖk m., Kallós 1966, 150. 125[Szemölcsök…/ Annyi gyökeretek van, / amennyi barËtja az Jóistennek. / Az Jóisten barËtai boldoguljanak, / Òs ti szemölcsök, rothadjatok el.] Bouteiller 1966, 299. 126[Kilenc mirigy nővÒr, nyolc mirigy nővÒr...] Heim 1982, 491//–//492. 127[…ellened esküszöm, hËlyog, szűz MËriËra, a nÒgy evangÒlistËra, a 12 apostolra Òs minden szentekre, hogy te eltűnjÒl.] Franz 1909, II. 496. 128ErdÒlyi 1976, 589. 129[UtËnad nÒzek, / utËnad küldök, / öt ujjammal, / huszonöt angyallal.] Mettke 1976, 91. 130Tura, Pest megye; P. Madar Ilona gyűjtÒse.






exorcizmusok tartozÒka (//„//...Òs ha ő valakire rËteszia kezÒt, minden idegen szellemet meg tud kötni...//―//).131 E

lÒnyegÒben mËgikus cÒlú művelet hatËsËt mintegy fokozza a vallËsos tartalommal megtöltött mËgikus

//„//szËmlËló//―// forma.

2. Az elszakadás

A 16. szËzadot a rËolvasËsok //„//keresztÒny//–//nÒpi//―// korszakËnak nevezi Ebermann;132 e szËzadban jelennek

meg nËlunk is a latin szövegek mellett//–//helyett azok magyarra fordÖtottvËltozatai. A paraszti gyógyÖtók

gyakran titkos öröklÒsi rendszere, olykor szintÒn ÖrËsbeli hagyomËnyozËsa133 szËzadokon keresztül biztosÖtotta a

szöveghűsÒg bizonyos mÒrtÒkÒt: ennek következtÒben jelennek meg a benedikciószövegek többÒ-kevÒsbÒ

pontosan felidÒzett töredÒkei a 20. szËzadi szËjhagyomËnyozott rËolvasËsokban.

A vallËsos Òs profËn mËgia közös rendszere szÒttöredezni, hatalmi harca megszakadni lËtszik a 16//–//18. szËzad

folyamËn. Mint Thomas Örja: A reformËció utËn a mËgiËt többÒ nem //„//hamis vallËsnak//―// tekintettÒk, hanem

teljesen mËs jellegű tevÒkenysÒgnek. A reformËció elutasÖtotta a mËgiËt mint olyat.134 ÊldözÒse nem a

rendszeren belül folyt, hanem kÖvülről indult a frontËlis tËmadËs. A babona elleni harc mËr a katolikus egyhËzon

belül is felerősödött a 15. szËzadtól. A benedikciókra vonatkozó egyhËzi reform pÒldËul azok gyakorlatËban is

siettette a profËn mËgiËval való kapcsolatcsökkenÒsÒt, megszakadËsËt.135 A helyi rituËlÒk egyszerűsÖtÒsei, majd a

15. szËzadtól ahivatalos rituËlÒk lefektetÒse is ËltalËban a //„//pogËny//―// elemektől való megtisztÖtËst

jelentette.136 MËr a helyi rituËlÒk kinyomtatËsa is megmerevedÒst, a helyi hagyomËnyoktó1való elszakadËst

okozott, de különösen ilyen hatËsa volt a Rituale Romanum megjelenÒsÒnek, amely központilag egysÒgesÖtette a

gyakorlatot. Ez kizËrta az alulról jövő kezdemÒnyezÒseket, a helyi normËkhoz, a profËn, laikus gyakorlathoz

való igazodËst, csökkentette az adott konkrÒt szüksÒgletek kielÒgÖtÒsÒnek lehetősÒgÒt.137 Az új normËknak meg

nem felelő szövegeket töröltÒk, hasznËlatukat megtiltottËk. Erősen csökkent a benedikció alkalmainak szËma is

(pÒldËul mËr a Rituale Romanum megjelenÒse előtt is volt olyan rituËlÒ, amely nem tartalmazott jÒgverÒs

fenyegetÒsekor mondható benedikciót). A reformËcióval a protestËns területeken termÒszetesen gyorsan

megszűnt a benedikció gyakorlata, de a katolikus egyhËz keretein belül is rohamosan csökkent, egÒszen a 18//–

//19. szËzadig, amikorra majdnem teljesen visszaszorult.

A benedikciószövegek tisztogatËsa rÒsze volt az egyhËz minden fronton zajló mËgiaellenes akcióinak, a

babonËsnak minősÖtett eszközök Òs módszerek elleni tiltakozËsnak: PÒldËul a gonosz elűzÒse harangszóval,

rËfújËssal, a szentelt tËrgyak amulettszerű hasznËlata, amikor a //„//szó önmagËban hat//―//, az //„//emberi

formula kikÒnyszerÖti az isteni kegyet//―//. A szentelmÒnyek szimbolikus magyarËzatot nyertek; megszűnt a

közvetlen //–//mintegy fizikai //–// hatËsukba vetett hit.138 A tËrgyak, gesztusok, szövegek //„//közvetlen//―//

hatËsËnak tagadËsËval csökkent az egyhËz valamint a papsËg közvetlen kapcsolata is a mËgikus úton

befolyËsolható objektumokkal: a parasztsËg mindennapi ÒletÒnek szÖntereivel, hasznËlati tËrgyaival, Òs

magukkal az emberekkel is. SzemlÒletes pÒlda erre az oltËriszentsÒg Òs a körmenetek körüli hosszú, mindig

megújuló vita: ahhoz, hogy a mezőËldËst nyerjen, szüksÒges-e odavinni az oltËriszentsÒget a körmenet

alkalmËval, szüksÒges-e egyËltalËn a körmenet?139 A szËntóföld körüljËrËsËval a befolyËsolni kÖvËnt objektumot

kerültÒk meg csakúgy, mint a hËzat mËgikus úton //„//bolhËtlanÖtó//―// parasztasszonya 20. szËzadban; ha

azonban elÒg a templomban imËdkozni jó termÒsÒrt, mËr minden mËgikus kapcsolat megszűnik. Ha a katolikus

egyhËz gyakorlatËban fenn is maradt a körmenetek egy rÒsze, a kapcsolatok mindenkÒppen gyengültek; itt is

bekövetkezett, hogy a vallËsgyakorlat (ami rÒszben //–// módszereit tekintve //–// mËgikus gyakorlat is volt) hit

kÒrdÒsÒvÒ lett; vagy Thomas kifejezÒsÒvel //„//az Òlet rituËlis módszerÒből//―// elsősorban //„//dogmËk

rendszerÒvÒ//―// vËlt.140

131A keresztelőre vonatkozó //„//Egyptische Kirchenordnung//―//-ból (3//–//4. szËzad), Dölger 1909, 50. 132 Uo., 138. 133A paraszti gyakorlatban mindig //„//titkosan//―// //–// ËltalËban a csalËdon belül //–// hagyomËnyozódott a rËolvasËsok egy kisebb //–//

specialistËk kezÒn lÒvő //–// rÒsze, de a szövegek nagyobb rÒsze közismert volt, bËrki ismerhette, hasznËlhatta. A titkosan hagyomËnyozott szövegeket nem volt szabad //–// hasznËlaton kÖvül //–// elmondani, mert elvesztettÒk volna hatËsukat. ElÒg gyakori eset volt viszont a

szövegek ÖrËsbanËtadËsa: a rËolvasËst a gyógyÖtó leÖrta, hogy halËla esetÒn öröklődhessen (több olyan esetről is tudok, hogy a gyűjtőnek

leÖrtËk a szóban elmondhatatlan szöveget). 134Thomas 1971, 76, 258. 135Franz 1909, II. 615//–//641. 136Uo. 62//–//77, 105//–//115. 137Uo. 642//–//649. 138Uo. 641//–//644; Thomas 1971, 57//–//75. 139Franz i. m. 111; Thomas i. m. 62. 140Uo. 76.






Azok a szüksÒgletek, amelyeket a közÒpkori egyhËz benedikció-gyakorlata (a laikusmËgiËval együtt, vele

pËrhuzamosan) kielÒgÖtett, termÒszetesen nem vËltoztak e szËzadokban sem; hiszen pÒldËul Òppen a 20 szËzadig

fennmaradó paraszti rËolvasó-gyakorlat jelzi, hogy az igÒny a mindennapi Òlet (rËolvasËssal, mËgiËval orvosolt)

problÒmËinak valamifÒle megoldËsËra //–// legalËbbis a parasztsËg körÒben //–// mÒg sokËig fennËllt. Aza

kÒrdÒs, hogy hogyan elÒgültek ki a tovËbbiakban az eddig //–// a //„//szakadËs//―// előtt //–// azegyhËz Ëltal

kielÒgÖtett szüksÒgletek. Mi töltötte be a tovËbbiakban az egyhËz e szerepÒt?

Először is maga az egyhËz, de mËr nem //„//hivatalból//―//. A 16. szËzadtól új erőre kap ahËttÒrben mindig

jelenvolt fÒlhivatalos Òs tiltott gyakorlat a papok, szerzetesek kezÒn, de nem a hivatalos rÖtusok rÒszekÒnt. Mint

emlÖtettem, e szËzadtól ismertek a latin szövegek mellett, helyett azok nemzeti nyelvekre lefordÖtott vËltozatai,

ËltalËban kolostorifeljegyzÒsekben.141 A fÒlhivatalos ËldËsszövegek mindig is a //„//hivatalos//―// benedikciók

//„//hiËnyait//―// pótoltËk, azok helyi igÒnyektől való elszakadËsa csak fokozta ezt a hÒzagpótlószerepet. Ez a

szinte illegËlis gyakorlat fokozottabban alkalmazkodott a szüksÒgletekhez Òs a nÒpi mËgia helyi

hagyomËnyaihoz, szabadon kezelte a valamikori Òs kortËrsivallËsos Òs mËgikus szövegkincset egyarËnt. Hiszen

ez az ab ovo tiltott vagy legfeljebbelnÒzett tevÒkenysÒget nem kötöttÒk a rÒszletekre //–// bizonyos mËgikus

eszközökre //–// vonatkozó tiltËsok. Mint Franz //–// legújabb kori egyhËzi tekintÒlykÒnt //–// megjegyzi: A17//–

//18. szËzadban nagy szËmban felbukkanó kolostori könyvek a Rituale RomanumelőÖrËsait nemcsak hogy nem

tartottËk be, hanem //„//babonËikkal, ostobasËgaikkal a közÒpkori formulËkat ismÒteltÒk, sőt, felül is

múltËk//―//.142

Hasonló kolostori kÒziratok nËlunk is maradtak fenn. Mint BËlint SËndor Örja, //„//erre utalnak egyebek között a

gyöngyösi Òs pozsonyi ferences kolostor kÒziratos exorcizmus-gyűjtemÒnyei a 17. szËzadból//―//.143 Katona

Lajos tett közzÒ egy 17. szËzadi //„//ördögűző könyvecskÒt//―//, melyet a ferencrendiek gyöngyösi könyvtËrËban

talËlt, Òs amely egyrÒgebbi eredetű könyv mËsolata. Mint Örja: //„//Az ördögüzÒsnek ilyesfÒle rËolvasËssal Òsazt

követő szertartËsokkal való módja… a katolikus Rituale keretei közt is megvan. Ekeretet azonban az előttünk

lÒvő füzet nagyon kitËgÖtja Òs szerfölött Òrdekes rÒszletekkel tölti ki.//―//144 Ezek a szövegek a hivatalos

benedikciók eltorzulËsait illusztrËljËk az //„//illegalitËsban//―//. A Franz emlÖtette //„//ostobasËgok//―// a mÒg a

papsËg kezÒn is tovËbbÒlő fÒlhivatalos ËldËsszövegekre is jellemzőek. Ezek pÒldËi e korból a Bornemisza

közölte //–// misemondó paptól szËrmazó //–// //„//bËjoló imËdsËgok//―//, amelyeket Ögy kommentËl:

//„//…JÒzusKrisztusnak, az Szűz MËriËnak, az apostoloknak kËromlËsi, kikre bolond dolgokat költött, mint ültek

aranyos szÒkbe, mint talËltak elő hetvenhÒt csúzt, kelevÒnyt, hasfËjËst, azokkal mint szóltak, azokat mint küldtÒk

tengerbe…//―//145 A kódexeinkben közölt latin, magyar //–// vagy kÒtnyelvű //–// szövegek is ezt a fÒlhivatalos-

illegËlis Ëllapotot tükrözik, mËsszavakkal a benedikciók, Òs egyhËzi ËldËsok Ëtmeneti stËdiumËt a rËolvasËs felÒ

(pÒldËul a Peer kódex fent idÒzett //„//Contra febres//―// Òs //„//NyÖllövÒs ellen való//―// imËdsËgai, vagy a

valószÖnűleg szintÒn pap Ëltal feljegyzett, fentebb emlÖtett //„//Bagonyai rËolvasËsok//―//). Eza mÒg többÒ-

kevÒsbÒ egyhËzi szemÒlyek tevÒkenysÒgÒhez kötődő szöveganyag sok szËllal kapcsolódik a hivatalos

benedikciókhoz, de a hasznËlat módjËt tekintve mËr rËolvasËs. A szövegek feljegyzÒse Òs magyarra fordÖtËsa

gyakorlati cÒlokat szolgËlt. Mint BËlint SËndor jegyzi meg a Peer kódex //„//Contra febres//―// imËdsËgËról:

//„//Jellemzően mutatjaa hivatalos hagyomËny laikussË vËlËsËt az egyik latin szöveg Òs magyar fordÖtËsËnak

pËrhuzamos közlÒse//―//.146 Újkori falusi rËolvasËsaink törtÒneti gyökereitől függetlenül is figyelemre mÒltó tÒny

ebben az Ëtmeneti időszakban az egyhËz Òs a //„//nÒp//―// közti szakadËskÒtsÒgtelen tÒnye mellett az egyhËzon

belül regisztrËlható szakadËs, ha úgy tetszik, kÒtkulacsos politika: egy, a nÒp igÒnyeihez mÒg vagy újra

alkalmazkodó papi, szerzetesi rÒteg tevÒkenysÒge.

141Ebermann 1903, 135//–//138. 142Franz 1909, I. 648. 143BËlint 1943, 123; Katona 1902. Franz a 17//–//18. szËzadi kolostori könyvekről Örja: //„//Diese meist vonOrdensleuten herausgegebenen Bücher... Formeln und Anweisungen, besonders Exorzismen enthielten, die nicht bloß den Vorschriften des RR [Rituale Romanum]

widersprachen, sondern durch denAberglauben und die Torheiten mancher mittelalterlichen Formeln wiederholten, ja, sogar

überboten//―//(1909, II. 648). HasonlókÒppen Ör Mansikka a keleti egyhËz 17//–//18. szËzadi gyakorlatËról, sőt az egyhËz Ëltal tiltott varËzs- Òs jóskönyvek kolostorokban, barËtok Òs apËcËk Ëltali mËsolËsËról, hasznËlatËról (1909, 110//–//117). 144Katona Lajos 1902, 60//–//70, 103//–//111. 145Bornemisza 1955, 137. 146BËlint 1943, 123.






A fÒlhivatalos egyhËzi szövegkincs, a kolostorokban mËsolgatott receptkönyvekjelentettÒk (a polgËri-főúri

körök, kirËlyi udvarok tudós mËgiËja mellett) alapkÒszletÒtÒs egyik forrËsËt a 16. szËzadtól terjedő, Òs különösen

a 18. szËzadban virËgzó varËzs-könyveknek is. Ezek az ördögűző szövegeket, kincskereső Òs főleg

betegsÒggyógyÖtó rËolvasËsokat tartalmazó kÒziratos majd nyomtatott könyvek rÒszint kolostorok tulajdonËban

voltak (gyakran mÒg latin nyelven), rÒszint nemesi, polgËri Òs paraszti kÒzen forogtak Òs igen sokat Ëtmentettek,

ÖrËsban hagyomËnyoztak tovËbb az egyhËzi szöveganyagból. 147 De tartalmaztak Òs az ÖrËsbeli hagyomËnyozËs

folyamatËba felvettek mindenkori paraszti hasznËlatú szövegeket, főleg a gyógyÖtó receptek terÒn.

PonyvanyomtatvËnykÒnt való terjedÒsük a különböző tËrsadalmi rÒtegek közti közvetÖtÒst, egyben afolyamatos

szöveghű hagyomËnyozËst, a rËolvasó-gyakorlat minden tËrsadalmi rÒtegrekiterjedő viszonylagos egysÒgessÒgÒt

biztosÖtotta. Ezek a rËolvasËsok az egyhËzi benedikciók szöveganyagËval Òppúgy kapcsolatot mutatnak, mint a

20. szËzadban lejegyzett paraszti hasznËlatú szövegekkel; nyilvËnvalóan volt az egyhËzi gyakorlattól

valóelszakadËst Òs egy egyhËztól független nemesi (Òs ahol volt polgËrsËg, polgËri) rËolvasó-gyakorlat

kialakulËsËt segÖtő-erősÖtő hatËsuk is. MagyarorszËgon nemigen tudunk parasztok, falusi gyógyÖtók Ëltal

hasznËlt varËzskönyvekről, ami pedig a polgËri hasznËlatot illeti, kevÒs kivÒteltől eltekintve csak a nÒmet vËrosi

polgËrsËg hasznËlatËból ismertek. Ilyen kivÒtel pÒldËul a kincskereső varËzsvessző kilövÒsÒvel kapcsolatos

szövegsorozat, amelynek a 16. szËzadban feljegyzett vËltozatai //„//Gyöngyösi rËolvasËsok//―// nÒven ismertek

(jellemző módon egy ferencrendi könyvtËrban őrzött biblia lapjain maradtakfenn).148 Első feljegyzÒsük a nÒmet

nyelvterületről ismert egy 10. szËzadi latin nyelvű fÒlhivatalos egyhËzi kÒziratból. A 16. szËzadban nyomtatott

varËzskönyvekben jelentekmeg ezek a szövegek, majd nemzeti nyelvekre fordÖtva ponyvanyomtatvËnyokon

terjedtek. Noha MagyarorszËg területÒn is elsősorban a felvidÒki nÒmet bËnyavËrosokbanhasznËltËk nÒmet

nyelvű vËltozataikat Òrclelőhelyek felkutatËsËra,149 ennek magyar nyelvű kÒziratos feljegyzÒseiről is tudunk mÒg

a 19. szËzad elejÒről is.150 RÒszlet egy 19.szËzad eleji magyar kÒzirat szövegÒből (amely mÒg mindig magËn

viseli a benedikció-eredet jegyeit):

Oh ti vesszők, vesszők, mik Ëllotok

mozduljatok Òs Ëlljatok az elrejtett kintsen,

147Spamer 1958, 5//–//22; Grube//–//Verhoeven 1966. A nÒmet szöveganyag vonatkozËsËban: Spamer1955; flamand: Haver 1964; svÒd: Linderholm 1940. 148Döbrentei 1840, 45//–//46; BolgËr 1934, 19//–//21. 149Eis 1964. 150Wieder 1890, 247//–//252. LËsd mÒg: Nagy Dezső 1957.






kÒnyszerÖtlek titeket a tövises koszorúra,

mely a mi urunk JÒzus Krisztusnak fejÒre helyeztetÒk...//―//151

TehËt nÒhËny kivÒteltől eltekintve a 16//–//18. szËzadból MagyarorszËgon a nem papi kÒzben lÒvő

receptkönyvek elsősorban nemesi, főúri hasznËlatban maradtak rËnk. EzekmindenfÒle gyógyÖtó recept Òs

hËztartËsi tanËcs mellett bősÒgesen tartalmaznak rËolva-sËsszövegeket is (lËsd pl. a RadvËnszky BÒla Ëltal 1897-

ben Òs a Magyary-Kossa Gyula Ëltal 1929//–//1940 közt közölt szövegeket, vagy Jankovics József

szövegközlÒsÒt aRadvËnszky-csalËd levÒltËrËban őrzött gazdag anyagból).152 E rËolvasËs-anyagnak is azËtmeneti

Ëllapotban lÒvő egyhËzi szövegkinccsel vannak közös vonËsai, lÒte azt is bizonyÖtja, hogy a rËolvasËs e

szËzadokban mÒg többÒ-kevÒsbÒ //„//össznÒpi//―// műfaj volt, de azegyhËzi öröksÒget a különböző tËrsadalmi

rÒtegek mËr eltÒrő módon hasznËltËk fel Òs kezeltÒk.

Az //„//elszakadËs//―// módjËt, mÒrtÒkÒt tekintve nemcsak az egyes tËrsadalmi rÒtegek köztvoltak különbsÒgek;

felekezetek közötti Òs földrajzi eltÒrÒsek is megËllapÖthatók. Amennyire Ët tudom tekinteni Európa újkori nÒpi

rËolvasËs-gyakorlatËt, Nyugat- Òs KözÒp-EurópËban a falusi gyógyÖtók Òs a mËgia egyÒb specialistËi elsősorban

a szövegkincs ÖrËsbeli hagyomËnyozËsËban emelkedtek ki a nÒpies mËgia Ëtlagos letÒtemÒnyesei közül. Az

ÖrËsbelisÒg a varËzskönyvek hasznËlatËn túl is jellemző volt rËjuk; a parasztsËgnak itt az újkorra kialakult egy

szÒlesebb ÖrËstudó rÒtege, amely az ÖrËsos egyhËzi szövegkincs ËtvÒtelÒre, hasznËlatËnak folytatËsËra alkalmas

volt. De volt mËr polgËrsËg is, amely a 17//–//18. szËzadban mÒg szintÒn rÒszese a varËzskönyves-ÖrËsos

hagyomËnyozËsú gyakorlatnak. A rËolvasËs ezÒrt KözÒp- Òs Nyugat-EurópËban sokkal kevÒsbÒ lettcsak paraszti

műfajjË, mint nËlunk Òs Kelet-EurópËban //–// ahol azonban a rËolvasó papok is szinte napjainkig

tevÒkenykedtek. (A varËzskönyvek a nÒmetsÒgnÒl pÒldËul nÒhol megÒrtÒk mÒg a 20. szËzadi vËrosi hasznËlatot

is.)153

Úgy lËtszik, Kelet- Òs DÒlkelet-EurópËban //–// az ortodox egyhËz területÒn //–// a fÒlhivatalos hasznËlat jóval

tovËbb Òlt, mint KözÒp- Òs Nyugat-EurópËban. Sok adatunk vanpapok, mÒg inkËbb szerzetesek kezÒn Òlő

rËolvasËs-gyakorlatra mÒg a 19. szËzad vÒgÒről, sőt a 20. szËzadból.154 Krauss //–// dÒlszlËv vonatkozËsban //–//

17. szËzadi egyhËzi szlËvnyelvű varËzskönyvek kapcsËn nÒpi szövegek kolostorokban törtÒnt

feljegyzÒsÒrőlbeszÒl,155 ellentÒtben Mansikka többször hangoztatott vÒlemÒnyÒvel, amely szerint Kelet-

EurópËban elsősorban egy fordÖtott folyamat ment vÒgbe: ÖrËsban (egyhËzi kÒzen, ill. orvosi könyvekben)

hagyomËnyozott szövegek nÒpivÒ vËlËsa.156 NyilvËnvaló, hogymind a nyugati, mind a keleti egyhËz területÒn

pËrhuzamos lehetett a kÒt folyamat, dea jelenkorból ismert kelet-európai rËolvasËs-szövegek nyugat-európainËl

kisebb mÒrtÒkű egyöntetűsÒge arra vall, hogy itt a nÒpi, illetőleg helyi szöveganyagot kevÒsbÒ befolyËsolta a

//„//hivatalos//―// szövegkincs.

A parasztsËg öröksÒge

A magyarorszËgi nemesi rËolvasËshasznËlat utolsó ÖrËsos dokumentumai a 18. szËzadból valók. PolgËri

gyakorlat nËlunk lÒnyegÒben nem lÒtezett. A közÒpkori egyhËziszövegek 19//–//20. szËzadi örököse a

parasztsËg: a falusi, mezővËrosi gyógyÖtó specialistËk. Nem vilËgos az az út, amelyen a fent rajzolt fÒlhivatalos

vagy illegËlis papi, szerzetesi gyakorlatból a parasztsËg kezÒre jutottak ezek a szövegek, de a jelenkorban

gyűjtött rËolvasËsoknak vilËgosan elkülönül az egyhËzi forrËsokból örökölt rÒsze. A hivatalos gyakorlat

beszűkülÒsÒvel, majd a fÒlhivatalos gyakorlat feltehetően a 17//–//18. szËzadig tartó lassú megszűnÒsÒvel

pËrhuzamosan lettek a paraszti gyógyÖtók egyre hangsúlyosabban a pozitÖv mËgia egyedülËlló, //„//magukra

maradt//―// hivatËsosai. A paraszti rËolvasËsok egyhËzi eredetre valló rÒtege elsősorban az ő kezükön Òlt; a

köznapi, mindenki Ëltal gyakorolt mËgia Òs a hivatËsosokhoz kötődő, professzionista mËgia kettőssÒge

nagyjËból a profËn Òs vallËsos eszközkÒszlet kettőssÒgÒnek felel meg.

A 19//–//20. szËzadi rËolvasËsokon mÒrhető le, hogyan olvasztotta a parasztsËg mËgikus vilËgkÒpÒbe az egyhËzi

mËgiËt. Ahogy BËlint SËndor Örja: //„//A pogËny rËolvasËsokmegfelelő ËtÒrtelmezÒssel, szublimËlt alakban

helyet kapnak a közÒpkori rituËlÒkban, hogy utËna alkalmas pillanatban, de most mËr liturgikus inspirËciókkal

gazdagodva, anÒp újra adaptËlja őket//―//. 157 E vilËgkÒp mËr nagyon rÒgóta nem tisztËn mËgikus: az

151Wieder 1890. 152RadvËnszky 1879; Magyary//–//Kossa 1929, 1931, 1940; Jankovics 1985, 1990. 153Spamer 1965. 154Pl. romËn Òs rutÒn adatok: TemesvËry 1899, 97; Vajkai 1943, 25//–//26; Sztripszky//–//BilËk 1916,156//–//157. 155Krauss 1890, 46. 156Mansikka 1909. 157157 BËlint 1943, 120.






egÒszközÒpkor folyamËn tartó szoros kölcsönhatËs következtÒben a vallËsos eszközök mËradaptËlt kellÒkei a

mËgia fegyvertËrËnak. Az //„//elszakadËs//―// csak az egyhËz hivatalosszemszögÒből nÒzve következett be: a

parasztsËg szinkretikus, vallËsosmËgikus vilËgkÒpÒben nem. Çppen a vallËsos eredetű módszerek, eszközök

(köztük az Örott//–//mondott szövegek) lettek a mËgia leghathatósabb fegyvereivÒ, az egyhËzi rÖtusok szentsÒge

Ëltalnyert tekintÒlyük rÒvÒn.

A gyógyÖtó, ËldËst mondó pap szerepÒnek //„//ËtvËllalËsËt//―// tükrözik szemlÒletesen azoka szövegek, amelyek

közvetlenül //–// tartalmukban is //–// utalnak e szerepre Òs tevÒkenysÒgre; alËbbi Zobor-vidÒki rËolvasËsunkban

pÒldËul a gyógyÖtó lemosËsra. A pap szövegÒttöredÒkesen, de Òrtelemszerűen idÒző szöveg (vö. a

benedikciókból idÒzett, tagról-tagraküldő formulËval) a grammatikai 1. szemÒly ËtvÒtelÒvel illusztrËlja a tudatos

szerepvËl-lalËst:

...Òn lemosom szorÖtËsËt, igÒzetjit N-nek,

fejibű, fej elejibű,

szemibű, szeme pupaibú,

szËjËbú, mellibű...

Úgy oszoljon el a fËjdalmad,

mint az Ògen szÒtoszlatja az Úristen a felhőket...158

A 20. szËzadi gyógyÖtó szövegek szintÒn gyakori formulËja, az //„//öt ujjal megfogËs//―// a papkÒzrËtÒtelÒt idÒzi.

A beteg //„//megkeresztelÒse//―// a dÒmonűző keresztelő szertartËsra utal:

...Çn tÒgöd megfoglak az öt ujjammal!

Az Atya törjön, a Fiju rontson, a tejjes SzenthËromsËg eloszoltasson!

Çn tÒgöd mögkörösztöllekaz AtyËnak, Fijunak, SzentlÒlök Istennek nevibe,

valamint Krisztus Urunkat szent JËnos a JordËn vizibe mökkörösztölte.159

A benedikciók //„//utËnzËsËnak//―// mozzanatai közül a zivatar eloszlatËsËt emlÖtjük mÒg, mint szemlÒletes

pÒldËt arra, hogyan ismÒtlődhet az új szituËcióban egy egyhËzi rÖtusszinte minden eleme. A fent idÒzett vihar-

elküldő benedikció elvÒgzÒsekor a pap a falu főterÒre Ëllt ki, mind a nÒgy ÒgtËj felÒ keresztet vetve a felhőkre,

nÒgyszer mondta ela szöveget.160 20. szËzadi katolikus falvainkban a jÒgfelhőt //„//elintő//―//, //„//elkeresztelő//―//

öregasszony, tudós ember ugyanezt tette, csak a benedikció-szöveg elemeiből ÒpÖtkező rËolvasËs volt rövidebb:

Oszlasson el az Atya

Oszlasson el a Fiú,

Oszlasson el a SzentlÒlek.161

TalËn legfontosabb tendencia az újkori parasztsËg szËjhagyomËnyozó rËolvasËs-hasznËlatËban a vallËsos //–//

vagy az egyhËzi hasznËlatban vallËsossË lett //–// szövegkincs konkrÒt szüksÒgleteikhez, cÒljaikhoz való

alkalmazËsa, laikusprofËn módszereikhez való messzemenő hozzËidomÖtËsa, a szËmukra Òrtelmetlen szövegek

//„//ÒrtelmessÒ//―// tÒtele volt. A mindennapi Òlet bËrmely szüksÒghelyzetÒben, melynek törvÒnyszerű velejËrója

volt a rËolvasËsËs, lehetsÒges volt egy többÒ-kevÒsbÒ megfelelő vallËsos szöveget úgy alakÖtani, hogy abban

vilËgosan kifejeződjÒk az Òppen adott konkrÒt cÒl. A sokfÒle szituËcióban alkalmazott hËrmas szerkezetű

ËldËsszöveg kenyÒr bevetÒsÒhez //„//igazÖtott//―// vËltozata:

Áldjon meg az Atyaisten, Ëldjon meg a Fiúisten, Ëldjon meg a SzentlÒlek Úristen. Süttessen meg az Atyaisten,

süttesen meg a Fiúisten, süttesen meg a SzentlÒlek Úristen, hogy szÒp dombos legyÒl!162

158ZsÒre, volt Nyitra m., Morvay Judit gyűjtÒse. 159Szőreg, volt TorontËl m., KËlmËny 1891b, III. 152//–//153. 160Franz 1909. II. 96. 161ZagyvarÒkas, Szolnok m., sajËt gyűjtÒs.






A konkrÒt helyzethez Òs szüksÒgletekhez való alkalmazËs legszemlÒletesebb pÒldËit az epikus rËolvasËsok

szolgËltatjËk, köztük a többször emlÖtett //„//TalËlkozËs a gonosszal//―// tÖpus is. Ennek mËr az 5//–//6. szËzadban

ismertek fÒlhivatalos egyhËzi ËldËsszövegkÒnt ÒrtÒkelhető pÒldËi.163Az egyhËzi szövegek //„//nÒp igÒnyeihez

alkalmazkodó//―// kategóriËjËba tartoztak Òs Ëllandó kölcsönhatËsban voltak mind a hivatalos

benedikciószövegekkel (lËsd a benedikciókból idÒzett elküldőformulËkat), mind a kortËrs laikus mËgikus

gyakorlattal. Az epikus rËolvasËsok fent emlÖtett gonosz lÒnyei: az egyhËzi hasznËlatban SËtËnnË vËlt ókori

keleti dÒmonikus lÒnyek gyakran újra //„//visszanÒpiesedtek//―// helyi betegsÒgdÒmonokkË. A magyar

rËolvasËsokban e szerepben leggyakoribb a megszemÒlyesÖtett igÒzet (hasonlóan DÒlkelet-Európa Òs a Közel-

Kelet gyakorlatËhoz), megfelelően annak a tÒnynek, hogy a magyar nÒpi gyógyËszat egyikleggyakoribb kóroka

a szemverÒs.

MÒg szervesebben a helyi hagyomËnyokba Òpültek azok a szövegek, amelyek a gyermek JÒzus megigÒzÒsÒt Òs

meggyógyÖtËsËt tartalmazzËk pÒldakÒnt (//„//A gyermek JÒzust megigÒzik//―// egyelőre csak magyar nyelven

ismert tÖpusai). A //„//szemmel verők//―// ezekbennem a valamikori //–// mÒg Òlő, vagy újraÒledő //–//

dÒmonikus nőalakok, nem is az egyhËziszövegek JÒzust elrabló tolvajai, vagy SËtËnnË vËltozott

betegsÒgdÒmonai, hanem közönsÒges földi nők (ritkËn fÒrfiak), akik a szemverÒs a magyarsËgnËl ËltalËnos

módjËn, szËndÒktalan rËcsodËlkozËssal Ërtanak a KisjÒzusnak. (NÒmelyik variËns szerint kÖvËncsian kitakarjËk a

gyereket.) A szemverÒs gyógymódja e szövegtÖpusok minden vËltozatËban megegyezik a magyar parasztsËg

Ëltal sok helyen mai napig gyakorolt elhËrÖtËssal: a gyógyÖtó MËria szenesvizet kÒszÖt a KisjÒzusnak, Òs úgy

itatja, mosdatja, mint bËrmelyik falusi gyógyÖtóasszony. Utolsó //–// e szövegtÖpusból közölt //–// pÒldËnk

JordËn-vÖzbőlkÒszÖtett szenesvize summËzhatja a fent vËzolt folyamatot: hogyan gazdËlkodott a magyar

parasztsËg a közÒpkori egyhËz öröksÒgÒvel:

Elindula BódogsËgos Szűz MËria

elindula ző Ëlldott szent fiËval,

az arangyos templomba.

MegtalËlkozÒk a zsidó legÒnyvel s a zsidó leËnyval,

s megcsudËlËk az ő Ëldott szent fiËt.

OnnÒt visszatÒre BódogsËgos Szűz MËria,

elmene JordËn vizihez.

HËrom szikrËt beleszikrËla,

neveletlen ujjËval hËrom cseppet bÒereszte az Ő Ëldott szent fiËnak szËjËba,

s az ő Ëldott szent fia megvÖgasztalódÒk.

162ZagyvarÒkas, Szolnok m. sajËt gyűjtÒs. 163Ohrt 1936, 49//–//58.






KÒrlek, BódogsËgos Szűz MËria,

adj vÖgasztalËst ennek Erzsinek igizetből kapott betegsÒge miatt.

HËt fËjËstul, mindenfÒle fËjdalmainak.

(HËromszor hËrom parazsat tesz egy kanna vÖzbe, abból itatja a beteget.)164

164LÒszped, Moldva; Kallós 1966, 149.


10. fejezet - //„//Lilith és kísérete//“//. Gyermekágyas-démonoktól védő ráolvasások Délkelet-Európában és a Közel-Keleten1

TanulmËnyom kÒt fő //–// egymËssal összefüggő //–// tÒmËja: a terhes Òs szülő nőket, csecsemőket bËntalmazó

női dÒmonok (mint a zsidó Lilith, a görög-keresztÒny Gello, a mohamedËn Qarina), valamint a tőlük az anyËkat

Òs újszülötteket vÒdő amulettek, illetverËolvasËsok szövegei. Utóbbiak a dÒmon vagy dÒmoncsapat

ËrtalmatlannË tÒtelÒről, legyőzetÒsÒről szólnak angyal(ok) vagy egy hős, illetve szent Ëltal.

Ezek a rËolvasËs-tÖpusok2 Európa rËolvasËs-kincsÒnek legrÒgebbi ÖrËsos múlttal rendelkező szövegei közÒ

tartoznak. Mind a gyermekËgyas-dÒmonok, mind a tőlük rËolvasËssal, amulettel való vÒdekezÒs eszmÒje //–// Òs

feltehetően szövegeink nÒhËny tartalmieleme is //–// keleti, vÒgső soron mezopotËmiai eredetű; eredetÒt

nÒmelyik dÒmon mÒgnevÒben is őrzi.3 A mai európai szövegtÖpusok első ismert megfogalmazËsai a kÒső ókori

szinkretizmus korËnak termÒkei, a kÒsőbbi szövegtÖpusok különböző zsidó, keleti Òsnyugati keresztÒny,

valamint iszlËm //„//elËgazËsok//―//, amelyek azonban nem egymËstól független tovËbbÒlÒsei a valamikor közös

hagyomËnynak: mind a dÒmonok, mind az ellenük hasznËlt amulettek vonatkozËsËban zsidó//–//keresztÒny//–

//mohamedËn kapcsolatok ÒskölcsönhatËsok több fajtËja Òs fokozata mutatható ki.

E kapcsolatok Òs folyamatok nÒhËny vonatkozËsËt vËzolom fel az alËbbiakban, azezekre vonatkozó kutatËsokat

összefoglalom Òs nÒhËny új adalÒkkal Òs eddig nem vizsgËlt összefüggÒssel egÒszÖtem ki. Sajnos, a sejthetően

gazdag, de kellőkÒppen össze nemgyűjtött zsidó adatanyag hiËnyËban ez az összefoglalËs csak vËzlatos Òs

arËnytalan lehet. Nem tudok sokat mondani //–// a rokonsËg okËn itt futólag szintÒn bemutatott //–//

iszlËmszövegemlÒkekről sem. Ismereteim elsősorban a szËzadunkban főleg DÒlkelet-EurópËban ismert

//„//keresztÒny//―// rËolvasËs-tÖpusokra terjednek ki.

NÒhËny, a fenti szövegekkel összefüggő, belőlük sarjadt, közÒp- Òs nyugat-európaiszövegtÖpus tartalmËban is,

funkciójËban is többÒ-kevÒsbÒ elszakadt a gyermekËgyas-dÒmonoktól; de a szövegek ËltalËnos dÒmonűző, vagy

legalËbbis bajelhËrÖtó karakteremegmaradt. E területeken //–// úgy lËtszik //–// nem voltak a dÒmonok a nÒpi

hiedelemrendszer rÒszei, a szöveg ËtalakulËsËt az eredeti funkció megszűnte, hiËnya vagy egy eredendően mËs

szerep indukËlta.

1. Délkelet-európai ráolvasás-típusok4

A jelenkori zsidó Lilith-rËolvasËsokat illusztrËlja egy, a múlt szËzad vÒgÒn lembergi zsidóknËl hasznËlt, hÒber

nyelvű nyomtatott amulett-cÒdula szövege:5

Izrael hatalmas Òs rettenetes IstenÒnek nevÒben! ÇliËs prófÒta talËlkozott egyszer egy

Lilithnek nevezett rÒmalakkal Òs annak egÒsz kÖsÒretÒvel. MegszólÖtotta őt: //„//HovË mÒsz, te

tisztËtalan Òs gonosz lÒny, egÒsz tisztËtalan kÖsÒreteddel?//―// //„//Uram, ÇliËs//―// //–// felelte

Lilith //–// //„//N. N. gyermekËgyas anya hËzËhoz megyek, hogy elkËbÖtsam őt Òs újszülött

fiacskËjËt elragadjam, vÒrÒvel jóllakjam, tagjaiból a velőt kiszÖvjam, hullËjËt otthagyjam.//―//

Így felelt erre ÇliËs: //„//A Mindenható űzzön el tÒged Òs tegyen mozdulatlankővÒ!//―// //„//Az

Istenre kÒrlek, kegyelmezz meg, elfutok innen, Òs esküszöm a Mindenhatóra, Izrael sorsËnak

kormËnyzójËra, hogy ezt a gyermekËgyast Òs gyermekÒt bÒkÒn hagyom: arra is megesküszöm,

hogymihelyt neveimet //–// amelyeket most felfedek neked //–// bËrhol meghallom, azonnal

elfutok onnan. Ahol tudni fogjËk nevemet, sem nekem, sem kÖsÒretemnek nem lesz hatalma,

1 //„//A hagyomËny kötelÒkÒben//―// c. zsidó folklór tanulmËnykötetben közölt cikk (Pócs 1990) enyhestrilËris módosÖtËsakkal, kis rövidÖtÒsekkel ellËtott vËltozata. 2DËn kutatójuk, Ohrt (1927, 1929//–//30/c) Lilith- vagy Gello-rËolvasËs nÒven egy tÖpuskÒnt tËrgyalja. 3Mint Langdon (1964, 362) Örja: //„//Lilith//―// az angol nyelv egyetlen sumÒr jövevÒnyszava; ez termÒszetesen majd minden európai nyelvre ÒrvÒnyes. 4JórÒszt Winkler (1931), monogrËfiËja alapjËn. 5Spinner 1891, 144//–//145. NÒmet nyelvű közlÒs. A rËolvasËs utËni zËradÒk mËsodik sorËban a gyermekËgyast vÒdő angyalok nevei. //–// Itt Òs a tovËbbiakban a nÒmet, angol nyelvű publikËciók szövegeit sajËt fordÖtËsomban közlöm.

//„//Lilith Òs kÖsÒrete//―//.

GyermekËgyas-dÒmonoktól vÒdő

rËolvasËsok DÒlkelet-EurópËban Òs a

Közel-Keleten


hogy gonoszat tegyen Òs a gyermekËgyasok hËzËba bemenjen, mÒg kevÒsbÒ arra, hogy Ërtson

nekik. Most tehËt megmondom a neveket, amelyeket fel kell Örni a hËzakra, ahol

gyermekËgyas vagy kisgyermek van. Ezek a következők: Strina, Lilith, Abithu, Amisu,

Amisrofuh, K(e)ka¹, Odem, Ik, Podu, Eilu, Patruto, An¹u, Kata, Kali, Bitno, Toltu Òs Part¹u.

BËrki, aki neveimet tudja Òs felÖrja, biztosÖtja, hogy gyermekÒtől eltËvozzak. ViddtehËt, ÇliËs,

a gyermekËgyas vagy a gyermek hËzËba ezt az óvó formulËt, hogy ezËltal az anya

örökrevÒdve legyen tőlem. Amen, Amen, Selu! Selu!//―//

Az amulett-cÒdula aljËn mÒg a következő Ëbra volt:

Ez a szöveg, mint Ohrt Örja, a közÒpkori zsidósËg egyik legkedveltebb rËolvasËsa volt.6 Az újkortól mindenesetre

szËmos adattal rendelkezünk, amelyek nÒmelyikÒből a hasznËlat módja is kiderül: a kÒzzel Ört vagy nyomtatott

amulettet a szülÒs idejÒn a gyermek-Ëgyas anya szobËjËnak minden falËra felakasztjËk.7 A kÒzzel Ört

szövegeknek is lehetett nyomtatott forrËsa, Ögy pl. a Gaster Ëltal, közelebbi megjelölÒs nÒlkül hivatkozott //„//Az

Úr titkai//―// cÖmű könyv.8

A jelenkori szövegek motÖvumai //–// nem beszÒlve most a fenti amulett aljËn felÖrt hËrom angyalnÒvről (Sinov,

Vsinsinov, Isomngolof), amelyekre mÒg visszatÒrünk //–// nyilvËn az amulettszerű szöveghasznËlatnak, sőt

6Ohrt 1927, 1. 77 Gaster 1900, 149; Ohrt 1927, 1; Winkler 1931, 107//–//108; Jacoby 1932//–//33; Langdon 1964, 353,362//–//364. (RÒszint szövegközlÒsek, rÒszint hivatkozËsok szövegekre, illetve a szövegek lelőhelyeire. AhÒber rËolvasËs mellett hasonló tartalmú arËmi nyelvű Òs

mandeus szövegekre is hivatkoznak.) Gaster (1900, 149//–//152) egy szÖr verziót közöl, amelyben Mar Ebedi¹u köti meg a nÒgynevű

dÒmonnőt, akinek negyedik neve Lilitha Òs Malvitha. 8Gaster 1900, 149.




Közel-Keleten


nyomtatott formËban való terjedÒsnekköszönhetően is nagymÒrtÒkben azonosak: ÇliËs prófÒta elËtkozza, kővÒ

vËltoztatËssal fenyegeti Lilith dÒmont Òs kÖsÒretÒt, aki ettől meg akarvËn menekülni, elËrulja a tőle vÒdő eszközt:

sajËt neveit (itt voltakÒppen ennek az amulett-tÖpusnak az eredetmagyarËzó mondËja van a rËolvasËsba Òkelve,

ez több európai rËolvasËs-tÖpus ismert motÖvuma). A Lilith szËjËba adott módszerek vÒrszÖvó, csecsemőfaló

dÒmonra utalnak, akinek neveia sajËt, valamint a kÖsÒretÒben lÒvő dÒmonok neveikÒnt egyarËnt felfoghatók.

Lilith alakja nemcsak ezekből az amulettekből ismert, közÒpkori rabbinikus legendËknak Òs a talmudi

hagyomËnyoknak, majd a kabbalisztikus irodalomnak egyarËnt fontos dÒmona. ÇzsaiËs könyve emlÖti először

(34,14; KËroli GËspËr fordÖtËsËban boszorkËny, illetve Òji boszorkËny): a prófÒta jövendölÒse az Edom pusztËvË

tett földjÒt benÒpesÖtő erdei Òs mezei vadak, halotti, kÖsÒrteties lÒnyek közÒ helyezi. KözÒpkori legendËk szerint

ÁdËm első felesÒge (az 1 Móz 27-ben emlÖtett, 2 Móz 22-ben leÖrt //„//oldalbordËból//―// való teremtÒst

megelőző, //„//első//―// teremtÒs alapjËn), aki nem akarvËn ÁdËmnak engedelmeskedni, elmenekült tőle,9 illetve

Samaellel, az ördöggel adta össze magËt, vele gonosz szellemeket nemzett, Ögy a ¹edim anyja lett. Az őt kÖsÒrő

dÒmoncsapat fejekÒnt jËr pusztÖtó körútjaira.10 Alakja mandeus legendËkból is ismert, itt hËrom Lilith-alak

jelenik meg, akik közül Lilith Zahriel a gyermekËgyast kÖnzó, csecsemőlopó dÒmon.11 A mandeus

hagyomËnyban //–// csakúgy, mint a zsidó demonológiËban //–// a dÒmonnő alakja többÒ-kevÒsbÒ az ördöggel

illetve a ¹edimmel egy sorba helyezett lÒny.12 Az újkori zsidó nÒphit szerint az anyËk Ëgya szÒlÒre ülve vËrja a

gyerekek megszületÒsÒt, hogy elpusztÖtsa, felfalja őket, s ha nem talËl idegen csecsemőt, a sajËtjËt eszi meg. A

rabbinikus hagyomËnyból Òs a jelenkori hiedelmekből egyarËnt ismert úgy is, mint csËbÖtó, fÒrjeket felesÒgeiktől

elszakÖtó, hosszú, kibontott hajú incubus dÒmonkÒnt is, aki a fÒrfiaknak rossz Ëlmokat, pollutiót okoz, ezÒrt

óvakodniuk kell attól, hogy ÒjszakËra egyedül maradjanak a hËzban.13

A dÒmonnevek Òs a dÒmont ËrtalmatlannË tÒvő szemÒly különbsÒgÒtől eltekintve, a Lilith-rËolvasËsok majdnem

pontos megfelelőjÒt talËljuk a jelenkori mohamedËn amulett-szövegeken. A dÒmont legyőző hős Sulayman, azaz

Salamon kirËly, a dÒmon pedig leggyakrabban Qarina. Egy 20. szËzadban hasznËlt egyiptomi amulettszöveg Ögy

szól:14

Salamon egy Òjjel QarinËval talËlkozott, akinek arca komor, szeme sötÒtkÒk volt. Így szólt

hozzË: //„//HovË mÒsz?//―// Az Ögy felelt: //„//Megyek ahhoz, aki mÒg anyja mÒhÒben van,

felfalom húsËt, megiszom vÒrÒt, felőrlöm csontjait.//―// Így szólt erre Salamon: //„//Allah Ëtka

legyen rajtad, te Ëtkozott.//―// Így szólt a dÒmon: //„//Ne Ëtkozz el engem, hiszen van 12

nevem, aki ezeket tudja Òs magËra függeszti [amulettkÒnt], ahhoznem fogok közeledni.//―//

Így felelt Salamon: //„//Melyek azok, te Ëtkozott?//―// Ő Ögy szólt: Lulaban, Hal’as, Dus,

Maltus, Sajus, Salamas, Tuh, Tawasad, Asra, Rabb quruh, ‘Unqud Òs Salman’.//―// //„//Ha

valaki ezeketfelÖrja magËnak Òs felakasztja, nem kell fÒlnie, Allah //–// fensÒges ő //–//

akaratËból.//―//

Qarina, az iszlËm vilËg rettegett dÒmona jelenkori hiedelmek szerint koraszülÒs, torzszülöttek vilËgra jöttÒnek,

az asszonyok termÒketlensÒgÒnek okozója, a fÒrjek//–//felesÒgek közti viszËly keltője, tehËt ËltalËban az

asszonyi termÒkenysÒg ellen tËmadó dÒmonnő. Ha elveszti sajËt gyermekÒt, az újszülötteket bËntja; különböző

gyermekbetegsÒgeket hozó betegsÒgdÒmon is. A kisgyerekeket hÒtÒves korukig amulettekkel vÒdik tőle.

Lilith-hez hasonlóan női dÒmoncsapattal körülvÒve jelenik meg. 15

E dÒmonikus lÒny Kriss kutatËsai szerint eredetileg hËrom iszlËm előtti arab dÒmonösszeolvadËsËból jött lÒtre.

Ez a hËrom: Qarina (‘nővÒr’), Sibyan (‘a fiúk anyja’) Òs Tabi’’a (‘a követő’). 16Az iszlËm területÒn ismert újkori

hiedelmekben Qarina sokszor maga az ördög (pl. El Adly //„//anyËkat Òs gyermekeket fenyegető ördögökről//―//

beszÒl);17 az ‘Iblis //–// a SËtËn //–// vezette, Òjjel kÖgyó, kutya, macska, disznó alakjËban, vagy strucc, róka

9Gaster szerint e legenda első leÖrËsa a VII. szËzadi //„//Alphabeticum Siradicis//―//-ban: Steinschreier(ed.) Berlin, 1858, fol 23a; Gaster

1900, 155//–//157. 10Gaster 1900, 148//–//149; Gaer 1951, 45//–//46. 11Jacoby 1932//–//33; Langdon 1964, 363. 12Pl. Langdon (1964, 316) idÒzi az első szËzadokban Öró Baruchtól: //„//Lilithek, akik a sivatagból jönnek, ¹edim Òs sËrkËnyok az erdőből//―//.

A mai zsidó nÒphitben is: a ¹edim között, //„//lilithek//―// (Blau 1898,11). A Lidzbarski közölte mandeus keresztelői liturgia szerint (10//–//14. szËzad) a keresztelÒs megvÒdminden gonosztól… dÒmonoktól, dewektől, //„//¹edentől … Szellemektől, amulettszellemektől, lilithektől

… //―// (1920, 42; hasonlók uo. 20, 37). 13Blau 1898, 37; Jirku 1912, 37; Jakoby 1932//–//33; Langdon 1964, 362//–//363. 14Winkler 1931, 3. 15Winkler 1931, 71//–//72, 77, 82; Kriss //–// Kriss-Heinrich II. 15, 22//–//23; Langdon 1964, 352, 357; El-Adly 1981, 46//–//47. 16Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, 22//–//24; Winkler 1931, 87; El-Adly 1981, 46//–//47. 17El-Adly 1981, 48.




Közel-Keleten


hËtËnrohanó ginnek csapatËban is megjelenik; mËs hagyomËnyok szerint ‘Iblis felesÒge, tehËt a ginnek anyja’18

(vele kapcsolatban is ismert az //„//ÁdËm első felesÒge//―// legenda, amelyszerint az fellËzad ÁdËm ellen, ezÒrt

Allah kiűzi a paradicsomból.)19

A Quarina-amulettek nÒmelyikÒn a dÒmon helyÒt ‘Umm-as-Sibyan foglalja el, aki //–// több rËolvasËsszöveg

szerint //–// ‘Iblis lËnya, orrËból dől a füst, szemÒből tűz tör elő, farkaskÒnt üvölt, kutyakÒnt ugat, Òs bËrmifÒle

Ëllat alakjËt kÒpes magËra ölteni.20 A dÒmon mËskor Tabi’a, a bagoly alakjËban megjelenő vËmpÖrszerű lÒny.21

Az amuletteken szórvËnyosan egyÒb dÒmonok is előfordulnak.22

Az iszlËm szövegek új motÖvumai //–// a Lilith-rËolvasËsokhoz kÒpest //–// a dÒmon vÖzbefullasztËssal való

fenyegetÒse 23 Òs a //„//Salamon szerződÒse/esküje//―//, illetve //„//Salamon pecsÒtje//―//, amely //–// a nevek

felfedÒsÒhez hasonlóan //–// megint csak az amulett eredetmondËja: Salamon kirËly fenyegetÒssel kÒnyszerÖti a

dÒmont, hogy Ërulja el az eszközt, amellyelvÒdekezni lehet tőle. Ezek az eszközök az emberek Salamontól

kapott pecsÒtjei, vagyis apecsÒteket tartalmazó amulettek. A //„//szerződÒs//―// ÒrtelmÒben a dÒmon megÖgÒri,

hogynem Ërt azokon a helyeken, ahol a pecsÒteket talËlja (mËs szövegkontextusból az derülki, hogy a dÒmon

van //„//lepecsÒtelve//―//). Az amulettszövegek tartalmazzËk a pecsÒtek rajzËt is: ezek lehetnek betűket vagy

szËmokat tartalmazó //–// pÒldËul 7x7 mezős //–// //„//bűvös nÒgyzetek//―//, illetve nÒgyszögek, valamint

kölönböző egyszerű alakzatok, melyek köztvisszatÒrő motÖvum az ötËgú Òs hatËgú csillag.24

Salamon alakja egy //„//boszorkËny//―//, illetve egy //„//gonosz szemű//―// szemverÒs-dÒmon (akiegyúttal

gyermekËgyas-dÒmon is) ellenfelekÒnt egy-egy szÖriai keresztÒny szövegben ismegjelenik.25

A gyermekËgyas-dÒmonok elleni rËolvasËsok BalkËnról ismert Òs közel-keleti keresztÒny vËltozatainak a

szereplői Szent Sziszüniosz (Òs Szünodorosz ) Òs/vagy MihËlyarkangyal/Szent MihËly Òs a velük szembenËlló

Gello/Geló/Güló/Güllu stb. dÒmon.

A rËolvasËsok egy rÒszÒbe beÒpült az egÒsz ortodox Kelet-EurópËban Òs a keresztÒny Közel-Keleten ismert

Sziszüniosz-legenda. Abesszin Òs bolgËr amulett-szövegektartalmazzËk a legenda eredetinek tartott vËltozatËt,

amely szerint Sziszüniosz (abesszin Susnejos) nővÒre, Verselja dÒmon öli meg sorra születÒsük utËn a szent

felesÒgÒnekgyermekeit. (TehËt itt a dÒmon nem a többi Sziszüniosz-szövegből ismert Gello.) Aszent lovon

üldözi a dÒmont, majd dËrdËjËval keresztülszúrja, erre az megesküszik, hogyahol a szent nevÒt megnevezik, Òs

ahol //„//könyvÒt//―// (ezt az amulettet) elolvassËk, vagy viselik, ott nem fog Ërtani.26

Ez a legenda az eddig taglalt rËolvasËs-tÖpusokhoz kÒpest új motÖvumkÒnt a dÒmon lovas hős Ëltali fegyveres

legyőzetÒsÒt, valamint a dÒmon-testvÒr, illetve testvÒrharc motÖvumËt kapcsolja be szövegeink tematikËjËba. Ez

utóbbi motÖvum nÒlkül ismert a hasonló rËolvasËsba Òpült legenda örmÒny Òs szÖr szövegekben, ahol a szent

nővÒrÒnekgyermekÒt rabolja el Òs/vagy falja föl a dÒmon.27 E mËsodik legendavËltozat jelenik megnÒha

//„//Szent Sziszüniosz/Sisoe/Szineziosz stb. imËdsËga//―// cÖmen görög28 Òs romËn29 rËolvasËsokban, amelyekben

a szent gyakran mËsodmagËval //–// mint MeletinÒ/Melitena kÒtfivÒre: Sziszüniosz Òs Szünidorosz/

Szünodorosz/Sziszünodorosz, vagy harmadmagËval: //–// pl. Sisio, Sidor, Fidor //–// jelenik meg: ők ketten vagy

hËrman szerzik vissza az ellopott, felfalt gyerekeket a dÒmontól. Winkler egy örmÒny vËltozatot is közöl, ahol

szintÒn ketten //–// Szent Szisziniosz Òs Szent Sziszi //–// kötik Al dÒmont kőhöz.30 Nem szËmÖtva ez örmÒny

adatokat, a rËolvasËsok tizenkÒt Òs fÒl nevű dÒmonËnak egyik //–// fő //–// neve Gello/Güló stb. Hasonlóan az

eddig emlÖtettekhez, a nÒvsorozat a dÒmoncsapat tagjainak neveikÒnt is Òrtelmezhető. A dÒmon legjellemzőbb

tulajdonsËga //–// szövegeink szerint //–// agyakori ËtvËltozËs egyik Ëllatalakból a mËsikba (hal, kecske, kÖgyó,

fecske stb.). Mint azőt kÒrdőre vonó szentnek elmondja: a gyemekËgyasok, az újszülöttek, a csalËdi Òlet Òs

ahËziËllatok ellensÒge. A lovas szent dËrdËval Ëtszúrja vagy megveri, mire a dÒmon megesküszik, hogy ahovË

18Stern 1903, I. 352; Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, 15; Langdon 1964, 352; El-Adly 1981, 41;Goldziher 1981, 689//–//692. 19Gaer 1951, 45//–//46. 20Winkler 1931, 3//–//4, 82//–//85. 21Uo. 48//–//57, 86//–//87. 22Uo. 27//–//32, 42; Stern 1903, I. 352. 23Egy damaszkuszi szövegben: Winkler 1931, 31//–//32. 24Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 74//–//79, 111//–//121; Winkler 1931, 3//–//27; KËkosy (1974, 193) sze-rint a pentagram az eredeti

//„//Salamon pecsÒtje//―//. 25Winkler 1931, 32//–//33; Stern 1903, I. 325//–//328. 26Abesszin szövegek: Winkler 1931, 95//–//96; bolgËr: Strausz 1987, 174//–//177. (Strausz kopt vËltozatot is emlÖt, de azt nem közli.) 27ÉrmÒny szövegek: Winkler 1931, 104//–//105; szÖr: uo.: 97//–//103. 28Winkler 1931, 109//–//111; Vlachos 242//–//243. 29Winkler 1931, 114; Gaster 1900, 139//–//140. 30Winkler 1931, 104. Ugyanott egy töredÒkes vËltozat is, amelyben Al-lal Szent PÒter, Szent PËl ÒsSilas Ëllnak szemben. Egy 1325-ből való arab keresztÒny kÒzirat szövegÒben Szüsziniosz TabiËt győzile (uo. 97//–//101).




Közel-Keleten


az ő tizenkÒt Òs fÒl nevÒt vagy a szent nevÒt Òs //„//ezt az imËt//―// felÖrjËk, azt a helyet egy bizonyos tËvolsËgon

(pÒldËul 3 mÒrföld) belül nem közelÖti meg. Aszent ezutËn elËtkozza, tengerbe, pusztËba küldi vagy kővÒ

vËltoztatja a dÒmont. A legrÒgebbi ismert szövegek: kÒt 17. szËzadi görög vËltozat Leo Allatius //„//De

templisGraecorum recentioribus ...//―// cÖmű 1645-ben megjelent munkËjËban olvashatók.31

A Gello dÒmon elleni rËolvasËsoknak az előbbinÒl (a Sziszüniosz legendËt tartalmazónËl) nagyobb szËmban

kÒpviselt vËltozatai szerint a SÖnai-hegyről, vagy az OlajfËkhegyÒről leereszkedő Szent MihËly/MihËly

arkangyal (egy 1710-es szövegben GËbriel arkangyal) 32 talËlkozik a hËrom, tizenkÒt vagy tizenkÒt Òs fÒl nevű

dÒmonnal (dÒmon-csoporttal), vagy Szent MihËly/MihËly arkangyal Òs Sisinios/ Synodoros együtt szerepelnek a

dÒmonok ellenfeleikÒnt. Gello egyik neve sokszor Abüzuth/Abüzu/Büzu; utolsó //–// //„//tizenkÒt Òs feledik//―//

//–// neve pedig gyakran Sztriga/ Sztrigla. A szent fenyegeti, nevÒnek elËrulËsËra kÒnyszerÖti, Òs megesküszik,

hogy a dÒmon nem fog Ërtani ott, aholneveit (vagy //„//ezt a phylaktÒriont//―//), rÒgebbi vËltozatok szerint Szent

MihËly, Sziszüniosz Òs Szünodorosz nevÒnek hËrmasËt felÖrjËk, felakasztjËk, viselik (nÒha a dÒmon

esküszikmeg ugyanerre).33

Ókori nevÒn Gello dÒmon (kÒsőbb Güló Òs vËltozatai) első, Kr. e. 6. szËzadi leszboszi emlÖtÒse34 óta az ókortól a

közÒpkoron Ët folyamatosan ismert a görögöknÒl. Szappho korai gyermekhalËl okozójakÒnt, kÒsőbbi görög

szerzők idő előtt meghaltanyËból lett dÒmonkÒnt, mËsrÒszt vËmpirisztikus gyermekrablókÒnt hivatkoznak rË.

Mind a közÒpkori, mind az újkori adatok csapatosan megjelenő dÒmonokra (gellodesz, latinizËlt formËjËban

gellones) utalnak. 35 A 15//–//18. szËzadi rËolvasËsoknak a dÒmon szËjËba adott //„//bűnlistËiból//―// kiderül,

hogy a női termÒkenysÒg megtËmadËsËn túl a hËztartËs, csalËdi Òs közössÒgi Òlet szinte egyetemes bomlasztója

is, szinte maga a SËtËn: kÖgyó, sËrkËny, fÒrgek, lÒgy stb. alakjËban kúszik be a küszöbön, hatol be a kulcslyukon,

az anyatejet kihűti, a kisgyerekeket felÒbreszti Ëlmukból, kidobja Ëgyukból, megesziőket, a csontokat felőrli, a

velőt kiszÖvja, női bajokat, szÖvbËntalmakat okoz, fÒrfiakat Òsnőket, szülőt Òs gyermeket elvËlaszt egymËstól, a

szűzek ËgyËt bemocskolja, úgy intÒzi, hogy a fÒrfiak Òs nők a templomban közelÖtsenek egymËshoz, a papokat

egymËsnakuszÖtja, a bikËkat összeugrasztja, a kutakat kiszËrÖtja, a hajókat elsüllyeszti, az anyamÒhet

termÒketlennÒ teszi.36 Hiedelmei a sztrigËnak vagy sztriglËnak //–// a balkËni boszorkËny egyik elődjÒnek Òs

nÒvadójËnak //–// hiedelmeivel erősen keveredtek, összeolvadtak,nem vÒletlen tehËt Gello Sztrigla mellÒkneve

(a többi neve gyakran valamely Ëltala okozott betegsÒggel kapcsolatos).37

Az örmÒny szövegeinkben megjelenő Al dÒmon a jelenkori IrËn rettegett gyermekËgyas-dÒmona, de a törökök

Òs örmÒnyek is ismerik. IrËnban elterjedt hit, hogy az elsőhÒt napon veszÒlyes az újszülöttre: macska, madËr

vagy mËs Ëllat kÒpÒben a kulcslyukonis behatol, ellopja a csecsemőt, kitÒpi Òs felfalja a gyermekËgyas mËjËt Òs

szÖvÒt, de lidÒrcnyomËst okozó incubus is, valamint a gyermekËgyi lËz betegsÒgdÒmona. TehËt //–//csakúgy,

mint Gello //–// Lilith-hez Òs QarinËhoz igen hasonló dÒmon.38

A Gello-rËolvasËsnak egy sok adattal kÒpviselt, romËn tÖpusËban megjelenő új motÖvum: Krisztus születÒse. A

dÒmont MihËly arkangyal/Szent MihËly Òs/vagy Szent Sisinios győzi le. A dÒmon első, fő vagy utolsó neve

(Gello helyett) ËltalËban ’Avestiþa (Vestiþa), a SËtËn szËrnya’, illetve a görög Abüzuth-nak megfelelő Avizuha.

A többi nÒv különböző betegsÒgek vagy betegsÒgtünetek nevÒből kÒpzett szó //–// mËr amennyire Òrtelmezhetők

egyËltalËn a nevek. Mansikka dÒlszlËv Ve¹tica-vËltozatokat is emlÖt39 (ezek

nek azonban nem tudtam nyomËra bukkanni). Gyakori az ’Érdög’, illetve ’ördögnek nevezett Vestiþa’

dÒmonnÒv is. A //„//Krisztus születÒse//―// motÖvum a dÒmon szentnek adott vËlaszËba szövődik bele. Ez a

romËn vËltozatokon kÖvül csak egyetlen görög szövegből ismert: a dÒmon jelenti az őt kÒrdőre vonó szent

MihËlynak, hogy jelen volt Krisztus születÒsÒnÒl, Òs megkÖsÒrelte Krisztust Òs anyjËt, Szűz MËriËt bËntalmazni,

31Közli: Gaster 1900, 143, 146; Schmidt 1871, 139//–//140; Winkler 1931, 28. 32Winkler 1931, 111. 33A 15. szËzadi görög kÒziratok eredetijÒt közli Reitzenstein 1904, 297//–//299; nÒmet fordÖtËsban:Winkler 1931, 111//–//113. A kÒsőbbi szövegek: Pradel 1907, 23, 91, 338//–//343. (16. szËzadi kÒzirat);Hepding 1924, 120//–//127; Winkler 1931, 111//–//113; Langdon 1964,

366. 34Szappho (Kr. e. 628//–//568). 35Szappho 3:104; Schmidt 1871, 136//–//140; Lawson 1910, 177//–//179; Rohde 1925, II. 410//–//412;Herter 1950, 118//–//119; Langdon

1964, 365//–//366. 36Reitzenstein 1904, 297//–//299; Pradel 1907, 338//–//340; Winkler 1931, 111//–//113. 37Abbot 1903, 266; Lawson 1910, 179//–//183. MËr egy 8//–//10. szËzadi adat vÒrszÖvó Òs gyermeklopó,újszülöttek halËlËt okozó sztriga-,

azaz gello-csapatokat emlÖt, egy múlt szËzadi beszËmoló a //„//nÒp Ëltalhitt//―// dÒmonokról hasonlókÒppen szól (Herter 1950, 118//–//119).

Vlachos (1971, 241) adata szerint atöbbször vetÒlt, koraszülő anyËról azt tartjËk a görögök, hogy sztrigla, aki sajËt gyermekÒt eszi meg. //–//A többi nÒv: pl. ‘vÒrszÖvó’, ‘gyermekrabló’ (Lawson 1910, 179); vagy Pelagia: AphroditÒ Pelagia dÒmonnÒvÒ //„//süllyedt//―// neve (Pradel

1907, 343). 38Winkler 1931, 151; Eilers 1979, Goldziher 1981, 695. 39Mansikka 1909, 49.




Közel-Keleten


de nem tudtatettÒt vÒgrehajtani.40 Ugyanez a motÖvum jelenik meg Mansikka szerint kÒsőbbi romËn

vËltozatokban.41 A korËbbinak tartott variËnsok szerint a dÒmon tudtul adja szent Sisoe /Sisoi/ Sziszüniosznak,

hogy most kÒszül Betlehembe, Szűz MËriËt Òs a születő

gyermeket megrontani. Mindez gyakran a fent emlÖtett //„//Szent Sziszüniosz imËjËnak//―//(vagy //„//Szent

MihËly arkangyal imËjËnak//―//) kereteibe van foglalva: Szent Sziszünioszcsak tanúja a dÒmon MihËly

arkangyallal folytatott pËrbeszÒdÒnek, Òs az angyal Ëltali

legyőzetÒsÒnek. Ezt a vËltozatot kÒpviseli a következő amulettszöveg:42

Az AtyËnak, a Fiúnak Òs a SzentlÒleknek, Ámen! Çn, szent Sisoi, Isten rabja, leereszkedvÒn Elion hegyÒből,

lËtËm AvestiþËt, SËtËnnak szËrnyËt, kinek haja bokËig Òr vala, szemei tűzveresek, torzult kezekkel,

krÒtafehÒrekkel, vad ËbrËzattal, torz testtel Òs nagyon rettentő Òs ijesztő vala. Çs odËbb haladvËn, hallÒk felőle,

Òs lËtËm ott, mint fogadja őt MihËly arkangyal, angyali fejedelem, mondvËn neki: //„//Állj, te SËtËn, tisztËtalan

lÒlek, fÒld az Úristent!//―// Çs ő egyszeriben megËlla, Òs borzadtan nÒze az angyalra. Çs mondË nÒki MihËly

arkangyal: //„//NÒked mondom, te SËtËn, tisztËtalan lÒlek, honnÒt jössz Òs hovË mÒszÒs mi a te neved?//―// Ő

pedig fÒlretekintgetett Òs borzadtan nÒzett az angyalra Òs mondË: Avestiþa, a SËtËn szËrnya vagyok Òn,

tisztËtalan lÒlek, ki most jövök a pokol fenekÒről..., jó hÖr kinyilatkoztatËsËt hallottam, miszerint ama szűztől

születend nËzËreti JÒzus Krisztus, Ògi Òs földi csËszËr; Òs odamegyek lËtható Òs lËthatatlan nagy

mestersÒgeimmel.//―// MihËly arkangyal pedig megragadja hajËnËl Òs bordËibaszúrË pallosËt, Òs kÖmÒletlenül

megverÒ, tűz csÖpÒsÒvel//―//. Çs kÒrdÒ őt az angyal: //„//Te, tisztËtalan lÒlek, hogyan Òs milyen módon fogod

magad Òs mÒsz be az emberek hËzaiba Òs ölöd meg gyermekeiket?//―// Ő pedig elkezde neki mindent felfedni Òs

elmondani sorjËban: //„//VËlok Òn agËrrË Òs macskËvË vËlok, vËlok ËrnyÒkkË Òs sËskËvË, vËlok pókkË Òs lÒggyÒ

Òs minden lËtható Òs lËthatatlan rÒmkÒppÒ. Çs Ögy megyek beaz emberek hËzaiba, meghËborÖtvËn az anyËkat,

amikor terhesek, Òs elveszem az arcukat is, amikor alszanak. EnnÒl is hamarabb megkörnyÒkezem a terhes lËnyt,

aki vilËgtól való szÒgyenÒben gyötri önnöntestÒt, Òs megöli a gyermeket magËban, Òs a kerÖtőnőt Òs a bűbËjos

asszonyt Òs azt, aki viasszal jövendöl, vagy azt, aki babbal jövendöl, Òs azt, aki rostËval, vagy kefÒvel jövendöl,

Òs azt, aki urËval nem tartja magËt igazsËgban. Çs van tizenkilenc nevem: 1. Avestiþa, 2. Nadarca, 3. Salomia, 4.

Nacura, 5. Avezuha ...17. Glapeca, 18. Tisavia, 19. Pliasþia. Çs engedelmeskedvÒn nagy őrizkedÒssel, te, Szent

MihËly arkangyal ... neked adom, nagyerejűsÒged kezÒbe, te szent Angyal, az ÖrËsomat, hogy bËrhol legyenis

eme ÖrËsom, bËrmelyik hËzban, Òn ama hËzhoz ne tudjak közeledni hÒt mÒrföldnyi helyről Òs semmi dolgom ne

legyen a hËzban! ...

A dÒmon tevÒkenysÒge Òs alakvËltozatai minden variËnsban nagyon hasonlóak. A nevek felsorolËsa Òs a dÒmon

megverÒse visszatÒrő motÖvum, utóbbi helyett előfordul a dÒmon pokol fenekÒre vagy apjËhoz, Belzebubhoz

küldÒse, avagy puszta helyekre, //„//ahol akakas nem kukorÒkol//―//.43

Avestiþa dÒmon csak e szövegekből ismert a romËn nÒphitben, Òs vÒlemÒnyem szerint nem mËs, mint a több

dÒlszlËv nyelvben ‘boszorkËny’ jelentÒssel hasznËlt ve¹tica;44 erre vall a nÒha előforduló Vestiþa alak is. A

szövegeket a gyermekËgyas anyËk óvËsËrahasznËljËk a samca nevű dÒmontól, amulettkÒnt vagy elmondott

imakÒnt. Avestiþa dÒmon nevei közt is előfordul a Samca, illetve ismert olyan vËltozat, ahol ez az első,

//„//fő//―// nÒv. Egyes, Pamfile Ëltal közzÒtett vËltozatokból nyilvËnvaló, hogy az imËkat pópËk ÖrtËk le a szülő

asszonyoknak, akik a papÖr üresen hagyott helyÒre beÖrtËk a hasznËló vagya csalËdfő nevÒt. Egyes helyeken

Avestiþa vagy Samca //–// e szövegekből ismert //–// 19//–//24nevÒt a gyermekËgyas szobËjËnak falËra ÖrjËk,45 e

hËzakba a dÒmon nem juthat be. Asamca a romËn nÒphitben rendkÖvüli halËllal meghaltak lelkeiből lett

gyermekËgyas dÒmon: a szülÒs órËjËban kÖnozza az aszszonyokat, kitÒpi szÖvüket, belső rÒszeiket, megöliaz

újszülötteket.46 Alakja egybemosódik az ördög alakjËval,47 ennek felel meg a rËolvasËsokban az Érdög, vagy

SËtËn szËrnya gyermekËgyas dÒmonkÒnt.

40Pradel 1907, 280, 341 (e szöveg szerint a Patakszaria nevű dÒmon kÖsÒrel meg a gyermekËgyasokhoz tüzes szemű kÖgyó alakjËban

besurranni); Winkler 1931, 112//–//113. 41Gaster 1900, 132//–//139; Pamfile 1916, 237//–//243; Mansikka 1909, 53//–//57; Hepding 1924, 121//–//122;Winkler 1931, 112//–//116. 42Pamfile 1916, 237//–//239. JuhËsz AndrËs fordÖtËsa. 43Hepding 1924, 121//–//123; Winkler 1831, 315. 44LËsd pl. a 111. jegyzetben megjelölt forrËsokban. 45 Pamfile 1916, 237. 46 Uo. Hasonló dÒmon a bolgËr szenka (Strausz 1897, 171.). 47Pl. az ördög: //„//Mikor szülnek az asszonyok, jËrkÒl, hogy meghiúsÖtsa a szülÒst; megszorÖtja a gyermekek nyakËt Òs megöli őket//―// (Muºlea//–//BØrlea 1970, 170).




Közel-Keleten


GyermekËgyas-dÒmon vonËsoknak nincs nyoma a 20. szËzadig ismert, ËltalËbanamulettkÒnt hasznËlt orosz

lËzdÒmon (trjasavica) rËolvasËsokban, mÒgis a Gello/Lilith-rËolvasËsok egy elËgazËsËnak tekintettÒk őket

kutatóik. 48 Valóban, e dÒmonok mibenlÒtÒtől eltekintve, motÖvumai a Krisztus születÒsÒhez kapcsolódó

szövegekből ismerősek:MihËly arkangyal/Szent MihËly vagy Szent Sziszinij, illetve ÁbrahËm, IzsËk Òs JËkob

aSÖnai-hegyről jőve (egy-egy szövegben Szent JËnos vagy az //„//apostolok//―//) megverik őketvasbottal, tüzes

lËndzsËval, ostorral. Erre azok felfedik neveiket Òs megÖgÒrik, hogy a kegyeseknek, Isten parancsait

teljesÖtőknek, valamint ahol neveik vagy a szentek nevei felvannak Örva, nem Ërthatnak: azt a helyet egy

bizonyos tËvolsËgon belül nem közelÖtikmeg. A mËsik verzió szerint szent Sziszinij imËdkozik, erre Isten

angyalokat küld, azokbÖrjËk szóra, győzik le a dÒmont.49

A legkorËbbi ismert emlÒk egy 17. szËzadi kÒzirat: eszerint a dÒmonok a tenger habjaiból kelnek ki.50 A

trjasavicy lËzdÒmonok tizenkettes, ritkËbban kilences vagy hËrmascsapatokban jelennek meg, mint

//„//nővÒrek//―// vagy //„//Heródes leËnyai//―//. LËzas betegsÒgekre, lËztünetekre utaló neveket viselnek, pl.

Ogneja (’tüzes’), ®oltalna ([embert] ’sËrgÖtó’), Gojnu¹a (’nyomó’).51

2. Eredet, kapcsolatok

48Mansikka 1909, 46//–//58; Ohrt 1927, 1//–//2; 1929//–//30/b, 1462. 49Ohrt, valamint Mansikka, idÒzett helyek; Gaster 1900, 154, Winkler 1931, 116//–//117, Haase 1980,166//–//167. 50Winkler uo. 51Haase 1980, 167.




Közel-Keleten


Mindezzel nagy vonalakban bemutattuk a Lilith/Gello-rËolvasËsok újkori szövegtÖpusait. Ha //–// Ohrt nyomËn

//–// egy tÖpusnak tekintjük őket (az Ëltala nem vizsgËlt Quarina-szövegekkel együtt), akkor zsidó, keresztÒny Òs

mohamedËn altÖpusok Ëllnak előttünk, egyúttal zsidó, keresztÒny Òs mohamedËn gyermekËgyas-dÒmonok,

amelyek ugyan kÒtsÒgtelenül rendelkeznek helyi sajËtsËgokkal, egy-egy nÒp sajËt hiedelemrendszerÒben

gyökerező múlttal is, mÒgis, a szövegekből nyerhető kÒp alapjËn //–// az orosz lËzdÒmonokat kivÒve //–//

egymËs közeli rokonainak is lËtszanak. Szövegeink legfontosabb közös tartalmi eleme maga a dÒmonikus lÒny,

valamint a dÒmon elleni vÒdekezÒs módja, a nevekfelÖrËsa Òs ezzel összefüggÒsben az //„//amulett

eredetmondËja//―// motÖvum. Az amulett-szöveg meglepő ËllandósËga mellett a dÒmonok időnkÒnt helyi,

hasonló dÒmonalakra cserÒlődtek ki, vagy annak nevÒt kaptËk meg, miközben a szöveg Ëltal terjesztett Òs

helyidÒmonok kölcsönösen hatottak is egymËsra.

A dÒmonnal szembenËlló felek: a hősök, angyalok, vagy szentek nÒpenkÒnt, tËjankÒnt, koronkÒnt Òs

va1lËsonkÒnt különböznek. Ez termÒszetes: az adott konkrÒt szemÒly vÒdelmÒhez pÒldakÒnt szolgËló, dÒmont

megsemmisÖtő szent szemÒly az adotthely, kor, vallËs tekintÒlye kell, hogy legyen, akinek hathatós vÒdelmÒt az

adott beteg isremÒlheti. Ezek az //„//aktuËlis tekintÒlyek//―// termÒszetszerűleg vËltozóbbak, mint az egyik

vallËsból a mËsikba, egyik helyről a mËsikra is ËtörökÖthető, Òs egy megelőző vallËsirendszer maradvËnyakÒnt is

megőrizhető alsóbbrendű dÒmonikus lÒnyek.

Így tehËt szövegeink eredetÒt keresve elsősorban a dÒmon utËn kell nyomoznunk. Ezt tettÒk mËr eddig is e

szövegek kutatói Òs megËllapÖtottËk, hogy e dÒmonok sumÒr-babiloni eredetűek.52 A Lilith nÒv //–// amely az

ÓszövetsÒgben a szËműzetÒs utËn jelenik meg //–// a babiloni Lilitu Òs Ardat LilØ nevű szÒldÒmon Òs incubus-

dÒmon nevÒre vezethető vissza. Ez a dÒmon hËrmas csoportokban jelenik meg, harmadikkÒnt egy Lilu nevű

fÒrfidÒmonnal. Lilith feltehetően egy sumÒr lil (‘szÒl’) nevű szÒldÒmontól szËrmazik, akinek egy mËsik neve

’Òjszaka lËnya’.53 Lilith Òs Gello sok tulajdonsËgËt örökölte a legfÒlelmesebb babiloni dÒmonnak, a gyermekölő,

csecsemőrabló, nőket, újszülötteket bËntó Lama¹tunak54 is, aki egyúttal fÒrfiakat kÖnzó incubus-dÒmon is. Az

első babiloni dinasztia rËolvasËsaitól kezdve sok amulettszöveg Örja le oroszlËn- vagy madËrfejű, szamËrtestű,

szamËrfülű, üvöltő kutyËkkal kÖsÒrt alakjËt.55 MËskor hÒt neve van, illetve a ’hÒt gonosz’ vagy a ’kÒtszer hÒt

gonosz’ csapatËban, nÒha tizenkettes csoportban vonul Ërtó körútjaira, Nergal, az alvilËgi pestis Òs halËlistennő

vezetÒsÒvel. Ezek a gonoszok hÒt ËllatkÒnt (pl. pËrduc, oroszlËn, kÖgyó, kutya, farkas), vagy ’gonosz szelek’-

kÒnt, ’hÒtszer hÒt gonosz szÒl’-kÒnt is megjelennek. A rËolvasËsok szerint fejfËjËst, ËlmatlansËgot, vihart,

forgószelet hoznak az emberekre; vÒrszÖvók //–// főleg újszülöttek vÒrÒvel tËplËlkoznak //–//, az anyËk mÒhÒből

kiszakÖtjËk a magzatot. 56 E csapatokban //–// illetve a hÒt gonosz egy-egy nevekÒnt //–// Alu, Gallu Òs Lamme is

megjelennek; az egÒsz csapatot neveztÒk a ’hÒt gonosz Lamme’-nek is.57 Lamme Lama¹tu sumÒr neve.58 E nÒv

Lammea alakja Òs a nÒv viselője LamiakÒnt, Gallu pedig, a fÒrfidÒmon, nemÒt megvËltoztatva GellokÒnt jutott

agörög dÒmonvilËgba. Aluból Ailô lett, ami Lilith egyik mai napig előforduló neve (a fenti hÒber szövegben:

Eilu).59

Ami a görög lamiËkat illeti, ezek csak nÒv szerint nem jelennek meg a Gello-rËolvasËsokban, egyÒbkÒnt

Gellóhoz nagyon hasonló vonËsokkal rendelkező, az alvilËgból Òrkező, gyermekrabló, szÖvkiszedő //–// gyakran

csapatokban vonuló //–// dÒmonok voltak. A hirtelen gyermekhalËlt ugyanúgy tulajdonÖtottËk nekik is, mint

Gellónak. Lilith-hez hasonlóan, csËbÖtó nők alakjËban is ismertÒk őket. Több hellenisztikus kori Òs közÒpkori

adat utal Gello//–//Lamia Òs Lilith//–//Lamia azonosÖtËsËra:60 tehËt nyilvËnvaló, hogy a Gello-hiedelmek Òs

rËolvasËsok ennek a dÒmonnak az alakjËtól sem voltak függetlenek. Lilithen Òs Ge1lón kÖvül a többi emlÖtett //–

// helyi neveken nevezett //–// dÒmon isugyanennek a fő vonËsaiban babiloni eredetű dÒmonnak a helyi

hagyomËnyokkal szÖnezett variËnsa. Így a perzsa Alt vizsgËló Eilers az ő ősÒnek is Lama¹tut tartja,

hasonlókÒppen vÒlekedik Quarina Òs Ùmmaº-Sibyan arab dÒmonokról Kriss,61 Lama¹tu alakja a Kr. u. első

szËzadokban mÒg sajËt nevÒn is ismert volt SzÖriËban, Kis-ÁzsiËban.62

52Gaster 1900, 157; Winkler 1931, 185. 53Jeremias 1913, 412; Langdon 1964, 316//–//362, Jirku 1912, 37. Jirku azt a lehetősÒget is felveti, hogya nÒv a hÒber layelah (‘Òjszaka’) szó

elÖrËsa, illetve fÒlreolvasËsa. 54RÒgi olvasata: Labartu ( Jastrow 1971, 309//–//311; Langdon 1964, 358, 363, 366). 55Eilers 1979, 3//–//5. 56Myhrman, 1902, 142//–//148; Jeremias 1913, 411//–//412; Jastrow 1971, 309//–//311. 57Langdon 1964, 362//–//364. 58Uo. 363. 59Myhrman 1902, 152; Hepding 1914, 121; Langdon 1964, 364//–//365. 60Gello: Schmidt 1871, 131//–//133; Rohde 1925, II. 409//–//411; Herter 1950, 120; Vlachos 1971,234//–//235. //–// ÇzsaiËs fent emlÖtett helyÒn Lilith nevÒt Symmachus LamiËnak fordÖtotta (Rohde 1925, II. 409.), Hieronymus ÓrigenÒszhez Örott kommentËrjËban //–// Ögy Ör:

//„//Et lamiam quae Hebraice dicitur 61Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 24. 62Winkler 1931, 185.




Közel-Keleten


A rokon, sokszor csak nevükben különböző dÒmonalakok ismerete EurópËban Òs a Közel-Keleten a babiloni

dÒmonhit Òs az ezzel kapcsolatos varËzsló, dÒmonűző gyakorlat elterjedÒsÒnek az eredmÒnye. A babiloni

varËzslók hatËsa döntő jelentősÒgű volt a zsidósËgra a szËműzetÒs idejÒn, majd a zsidókon keresztül Òs

közvetlenül is az egÒsz ókori keleten Òs a görög-római vilËgban. Ez a hatËs a keresztÒnysÒgbe, majd az iszlËm

kultúrËba is eljutott (az egyiptomi mËgiËval együtt), közben az irËni mazdaizmus hatËsËra Ëtalakult.63 Utóbbi

tÒny különösen jelentős volt Òppen a dÒmonvilËg //–// Òs a dÒmonokat legyőző ellenfelek //–// vonatkozËsËban.

Dobrovits szavaival: a //„//jók//–//rosszak hierarchikus rendjÒt//―//64 nyújtó perzsa dualizmus hatËsËra alakult ki a

szËműzetÒs utËni zsidóvallËsban a menny IstenÒvel Òs angyalaival szembenËlló, //„//bukott angyal//―// = SËtËn

tana. Ez kÒpezte alapjËt mind a keresztÒnysÒg, mind az iszlËm ördöghitÒnek Òs mind a sajËt, mind a keletről

örökölt dÒmonvilËg pokolivË, ördögivÒ vËlËsËnak. A babiloni //„//gonoszok//―// //–// ¹edu //–// dÒmoncsapatËból

a hÒber ¹edim lett, Lilu fÒrfidÒmonból A¹medai, //„//azördögök feje//―//,65 vagy emlÖtettük mËr a különböző

babiloni-zsidó hatËsokra dÒmonizËlódott, rÒgi arab szellemekből vËlt ördögi lÒnyeket.66

Ami a rËolvasËsainkban a dÒmonok legyőzőikÒnt megjelenő isten- Òs angyalvilËgot, szenteket illeti, a

hellenizmus Òs szinkretizmus keleti Òs európai vallËsokat, mitológiËkat összeolvasztó irËnyzatai a 3//–//5.

szËzadi mËgikus szövegekben megjelenő felsőbb hatalmassËgok nagy tarkasËgËt eredmÒnyeztÒk. Ezt Wessely

egy 4//–//5. szËzadi görög nyelvű varËzspapirusz szerelmi varËzsló eljËrËsËban megnevezett //„//tekintÒlyek//―//

nÒvsorËvaljellemzi: Isten, Adonai, Mózes, MihËly Òs GËbriel arkangyalok, Szent György, Abrakszasz, Zeusz,

Phoibosz Apollon, AphroditÒ, SzelÒnÒ, JÒzus Krisztus.67 A keresztÒny vallËs Òppen amËgikus szövegekben

(kÒsőbb az egyhËz hivatalos ördögűző rÖtusaiban is) különösensok zsidó vonËst őrzött meg: a pËtriËrkËk,

prófÒtËk Òppoly szent szemÒlyek maradtak, mint a rËolvasËsok Òs a hivatalos dÒmonűzÒs fő pÒldËja, az

ÚjszövetsÒg dÒmonűző JÒzus Krisztusa Òs a kÒsőbbi keresztÒny szentek. A hÒber nevek hasznËlata a

keresztÒnyvarËzsszövegekben a 2//–//3. szËzad fordulójËn mÒg ËltalËnos volt,68 mÒg egy 15. szËzadi ortodox

(krÒtai) varËzsszöveg is telve van ÁbrahËm//–//IzsËk//–//JËkob hËrmassËgËra, Salamonra, DËvidra Òs Istenre,

mint Iaora (JahvÒból) való hivatkozËsokkal, sőt a //–// Franz közzÒtette //–// hivatalos benedikciók

gyűjtemÒnyÒből is bősÒgesen idÒzhetnÒnk ugyanezeket, aszËmtalan Sabaothtal Òs Adonaijal Òs a hÒber szavak,

nevek hasznËlatËnak tiltËsaival egyetemben.69

A 2//–//3. szËzad szinkretikus mËgiËjËban fontos a babiloni-egyiptomi alapokkal rendelkező asztrológiËnak, a

csillagdÒmonok, planÒta-szellemek zsidó//–//keresztÒny, majdezen Ët iszlËm angyal//–//ördög tanokat

befolyËsoló szerepe is, 70 rËolvasËsaink szempontjËból mÒg jelentősebbek a planÒtaszellemek tanËt a hÒber Òs

görög betű- Òs szËmmisztikËval kiegÒszÖtő hermetikus tanok.71

A lÒnyegÒben azonos dÒmonokat jelölő hÒber Lilith Òs görög Gello terminusok pËrhuzamos meglÒte arra vall,

hogy a zsidók Òs görögök külön-külön, egymËstól függetlenül is //„//megtanultËk//―// a dÒmont Òs a tőle való

vÒdekezÒst a kËldeus varËzslóktól, azonbana különböző nevű dÒmonok ellen hasznËlt, de tartalmilag-formailag

rokon újkori rËolvasËsok feltehetően közös eredetűek, azonos alapsÒmËra vezethetők vissza.

Bemutatott jelenkori rËolvasËs-tÖpusaink pËrhuzamainak első ismert feljegyzÒsei ahellenisztikus kor, majd a

szinkretizmus, illetve a gnoszticizmus hËrom vilËgrÒsz kultúrËit összeötvöző szËzadaiból szËrmaznak, amikor

egy-egy görög vagy hÒber nyelvű feljegyzÒsről csak fenntartËsokkal ËllÖthatjuk, hogy az görög vagy zsidó,

pogËny vagy keresztÒny, noha a rËolvasËsok kutatói egy-egy motÖvum kapcsËn előszeretettel hasznËltËkezeket a

jelzőket.

A gyermekËgyas-dÒmon legyőzÒsÒt megjelenÖtő első ismert szöveg a 3//–//4. szËzad között keletkezett, görög

nyelvű, zsidó Òs egyiptomi motÖvumok sajËtos keverÒkÒt tartal-mazó //„//Salamon testamentumË//―//-ból72

szËrmazik. Itt egy Obüzuth nevű dÒmon Ëll Salamon kirËllyal szemben. Ez a borzas hajú, sokfÒle alakvËltozËsra

kÒpes Òs soknevű dÒmonnő Òjjel sorba lËtogatja a gyermekËgyasokat, lopja a csecsemőket, sükettÒ, vakkË,

eltompulttË teszi a gyerekeket, de bevallja Salamonnak, hogy ahol Raphael angyal nevÒt vagyszËmËt (ami 640)

63Blau 1898, 23; Franz 1909, II. 401//–//402; Reitzenstein 1904, 185//–//187, 303; Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 24. 64Dobrovits 1979, 91. 65Blau 12; Franz 1909, II. 400//–//401; Jirku 1912, 40; Langdon 1964, 372, 416; Haag 1983, 250//–//253;Hasenfrantz 1983. 66El-Adly 1981, 41; Goldziher 1981, 689//–//692. 67Wessely 1886, 183. 68Franz 1909, II. 537. 69Uo. 535//–//537, 576; Pradel 1907, 61//–//63. 70Dietrich 1891, 40//–//45; Reitzenstein 1904, 185//–//186; Stemplinger 1922, 19//–//21; KËkosy 1978, 267;1984, 48. 71Dietrich 1891, 46//–//47; Reitzenstein 1904, 260; KËkosy 1978, 277//–//290. 72KËkosy jellemzÒse (1974, 288). Egyiptomi gnosztikus közössÒgek erős zsidó hatËst mutató apokrif (görög nyelvű) Salamon-iratairól: Reitzenstein 1904, 185//–//186.




Közel-Keleten


tudjËk Òs felÖrjËk, ott nem tud bËntani.73 EzutËn Salamon a hajËnËlfogva megkötözi őt. A 640-es szËm a

hermetikus szËmmisztikËra utal; ugyane könyvegy mËsik elbeszÒlÒsÒben csillagszellemek (mint Salamonnal

szembenËlló hÒt dÒmon), valamint a //„//Salamon pecsÒtje//―// motÖvum is megjelenik: ez esetben ez egy gyűrű,

amivelSalamon fogsËgba ejti a dÒmonokat.74

Az itt megjelenő dÒmon az újkori Lilith/Gello alakkal lÒnyegÒben azonos: a görögnÒv, amelyet talËn a szöveg

görögre fordÖtËsa rÒvÒn kapott, HekatÒval Òs egy mai napig ismert dÒmonnal is kapcsolatba hozza.75 Mint

Abüzu, Büzu stb. a görögöknÒl Òs romËnoknËl a Gello nÒvvel pËrhuzamosan mai napig fenmaradt.

A dÒmon Lilith nÒven //–// rËolvasËsunk kontextusËban //–// a valószÖnűleg 7. szËzadi, hÒber nyelvű

//„//Alphabeticum Siradicis//―//-ben jelenik meg elöször.76 Az itt leÖrt törtÒnet szerint az angyalok üldözik az

ÁdËmtól elfutó Lilithet, majd a Vörös-tenger partjËn talËlnak rË. A dÒmon //–// sajËt szavai szerint //–// arra van

teremtve, hogy az újszülötteknek Ërtson. Az angyalok vÖzbe fullasztËssal fenyegetik, mire megesküszik, hogy

nem fog Ërtani, ha az angyalok felÖrt neveit vagy kifüggesztett kÒpÒt lËtja. A hËrom angyal a Snwj, Snsnwj Òs

Smglp neveket viseli. Mindez mÒg egy kerettörtÒnetbe van Ëgyazva, ami //–//Gaster vÒlemÒnye szerint //–// arra

vall, hogy a rËolvasËs mËr idÒzet valahonnan.77

A Salamon-testamentumbeli szöveg sem mint rËolvasËs került feljegyzÒsre: feltÒtelezhető, hogy az is mintegy

idÒzete egy olyan Lilith-rËolvasËsnak, amelyben SalamonËll szemben a dÒmonnal. A dÒmonmegkötő

Salamonnak ószövetsÒgi hagyomËnyai isvannak (1Kir 5,9//–//13); az első szËzadokban pedig zsidósËg,

keresztÒnyek, gnosztikusok egyarËnt //„//magister magiae//―//-nek tekintettÒk.78 TermÒszetes, hogy alakja a

varËzsszövegek pÒldakÒnt szolgËló //„//tekintÒlyei//―// közÒ is bevonult. A Salamon//–//dÒmon szembenËllËs

kÒpezte egyik alapjËt rËolvasËsunk zsidó-mohamedËn ËgËnak; a KorËnban is lefektetett tisztelete az iszlËm

vilËgban is töretlenül tovËbbÒlt.79 Az újkori Qarina-rËolvasËsokban ő maradt a dÒmonmegkötő hős, mÖg a zsidó

szövegekben felvËltotta ÇliËs prófÒta, talËn az újkorban felvirËgzó tisztelete80 idejÒn, Salamon alakjËnak

megjelenÒse afent emlÖtett szÖr Òs izraeli keresztÒny szövegekben feltehetően a mohamedËn Salamon-amulettek

hatËsa.

Az //„//Alphabeticum Siradicis//―// angyalai nevüket keresztÒny szentektől kaptËk: e hËrom angyalnÒv nem mËs,

mint a Sziszüniosz-legendËval kontaminËlódott Gello-rËolvasËs //„//szent triËszËnak//―// (Sziszüniosz,

Szünodorosz Òs egy angyalnÒv, mËs vÒlemÒnyszerint a hËrom fivÒr egy nÒvvËltozata) elÖrËsa.81 Ebből kiindulva

tÒtelezte fel Winkler,82 hogy a Lilith/Gello-rËolvasËst, illetve a dÒmon legyőzetÒsÒnek törtÒnetÒt a

keresztÒnySziszüniosz-legenda, illetve a szerinte vÒgső soron mazdaizmusra visszavezethető83

(abogumilizmussal is terjesztett)84 //„//lovas hős harca a sËrkËnnyal/dÒmonnal//―// legenda juttatta a

mediterrËneumba. A rËolvasËs Òs a legenda viszonya azonban inkËbb fordÖtott lehetett: A legenda DÒlkelet-

EurópËban Òs a Közel-Keleten összeolvadt a Lilith/Gello-rËolvasËssal, a csecsemőfaló dÒmontestvÒr motÖvuma

rÒvÒn. Annak kerete lett, Òs feltehetően egyik a mËsiknak mintegy //„//szËllÖtójËvË//―// is vËlt. A lovas hős alakja

(egyÒb legendai lovas hősökkel, pl. Szent Györggyel együtt) Ögy a zsidó-mohamedËn Salamon-legendËkba is

benyomult Òs igen nÒpszerű lett; a lovas Salamon győzelmÒt nemcsak legendËk Òs amulett-szövegek, hanem

függők, gemmËk, feliratok is ËbrËzoljËk.85 Azonban Òppen az idÒzett legkorËbbi ismert szövegemlÒkben nem a

lovas hős Ëll a dÒmonnalszemben, hanem Salamon, a mËgus; Òs bizonyËra ez Salamon //–// rËolvasËsaink

szempontjËból //–// eredeti kontextusa. Salamonnak ez az Òrintetlenebb, sajËtabb szerepköre is

tovËbb Òlt a //„//lovas hős//―// mellett, bizonyos mÒrtÒkig mÒg a keresztÒnysÒgben is. Egy görög nyelvű

egyiptomi, Salamon-pecsÒtjÒt (pentagram) is ËbrËzoló Krisztus-amulett egy sorban emlÖti Salamont ÒsSzent

Sziszünioszt, talËn Òppen itttËrgyalt dÒmonunk ellenfelekÒnt;86 vagy egy 5. szËzadi latin nyelvű római-

73Gaster közli: 1900, 157//–//159. 74KËkosy közlÒse: 1978, 288//–//290. 7576 Rohde 1925, II. 407; Pradel, 1907, 339 (szerinte jelentÒse ‘kebletlen’, Òs a mai monobüza dÒmon megfelelője); Hepding 1914, 121. 7677 Angol fordÖtËsËt közli Gaster 1900, 155//–//157; kivonatosan közli Winkler 1931, 107. Gaster (uo.52//–//153) hasonló törtÒnetet közöl a

szerinte 10. szËzadi //„//SzÒfer Raciel//―//-ből; itt Lilith ‘az első Çva’ nÒven szerepel. 7778 Gaster 1900, 157. 78Dietrich 1891, 141//–//142; Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 23. Salamon ördög fölötti hatalma atalmudi hagyomËnyokban: Levi 1863,

83//–//92; Blau 1898, 12. 79Jeremias 1930, 544//–//547; Winkler 1931, 41; El-Adly 1981, 47//–//48. 80Jeremias i. m. 603//–//605. 81Gaster 1900, 154//–//155; Ohrt 1929//–//30/b 438. 82Winkler 1931, 185. 83Strausz 1897, 175 (Ve¹elov¹kij nyomËn, hivatkozËs nÒlkül). 84Winkler 1931, 17, 106, 117, 185//–//187. Orosz elterjedÒsÒről: Mansikka 1909, 49; eredetÒről mÒg:Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 23. 85Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 187, 24; Winkler 1931, 94. Szent György az iszlËmban: Dietrich,1891, 124//–//125; El-Aldy, 1981, 47. 86KËkosy 1974, 124.




Közel-Keleten


keresztÒny rËolvasËs a lËzdÒmonokat Salamonnal fenyegeti,87 Òs sorolhatnËnk tovËbb a keresztÒny mËgikus

szövegek hivatkozËsait a dÒmonmegkötő Salamonravagy //„//Salamon pecsÒtjÒre.//―//88

Salamon Òs Szent Sziszüniosz zsidó//–//keresztÒny kapcsolatait bizonyÖtja; ugyanerre vallanak az

//„//AlphabeticumSiradicis//―// keresztÒny legendËból eredő angyalnevei. Ezek az angyalnevek fenn is maradtak

rËolvasËsunk //„//zsidó ËgËban//―//. A hËrom angyalnÒv felÖrËsa //–// a Lilith-rËolvasËsttartalmazó amuletteken

vagy attól függetlenül //–// a zsidósËg közÒpkorból is ismert, akabbalisztikus irodalom Ëltal is terjesztett,

jelenkorig űzött gyakorlata89 //–// mint lËthattuk fent idÒzett Lilith-amulettünkön is. Ugyancsak a kabbalisztikus

mËgiËn keresztül istovËbb Òlő, mai napig ismert dÒmonelhËrÖtó eszközök a Salamon testamentumËban

ismegjelenő //„//pecsÒt//―// motÖvumhoz tartozó, szËm- Òs betűmisztikËra utaló bűvös nÒgyzetek, amelyek mÒg

az újkori zsidó mËgiËban is fontos eszközei a dÒmonok tËvoltartËsËnak.90 Az //„//iszlËm vonalon//―// a vizsgËlt

rËolvasËsnak is rÒszei maradtak: a jelenkori mohamedËn Quarina-amuletteken az újszülöttet óvó //„//hÒt

angyal//―// szËmait, betűit tartalmazónÒgyszögek //–// mint //„//Salamon pecsÒtjei//―// //–// töltik be a zsidó

angyalnÒv-amulettek szerepÒt. 91

Mindeme korai zsidó//–//keresztÒny kapcsolatok nem bizonyÖtjËk a //„//dÒmon angyal Ëltali legyőzetÒse//―// //–//

mint rËolvasËs-tÒma //–// keresztÒny legendËból való szËrmazËsËt. MintlËttuk, a keresztÒny angyalnevek előtt,

mËr a //„//Salamon testamentumË//―//-ban is megjelenik a dÒmonnal szembenËlló Raphael, a zsidógnosztikus

//„//csillagdÒmon angyal//―//. Ahermetikus asztrológia angyaltanËnak vonala mËshol is felbukkan: noha nem

pontosan itt vizsgËlt rËolvasËsunk kontextusËban, de Lili Òs Mar dÒmonokkal Ëll szemben hÒt

//„//planÒtaszellem//―// angyal egy mezopotËmiai varËzscsÒsze zsidó amulettszövegÒn.92 Hogy mind a

Salamon//–//dÒmon szembenËllËst, mind a hermetikus asztrológia angyalait, mind a keresztÒny angyal-amulett

motÖvumËt megelőzhette egy archaikusabb angyal//–//dÒmon szembenËllËs, azt a Lilith/Gello-rËolvasËs dÒlkelet-

európai keresztÒny elËgazËsai, az orosz-romËn Gello/Avestiþa, illetve az orosz Trjasavica-rËolvasËsok egyes

variËnsai bizonyÖtjËk, amelyek dÒmon-legyőző keresztÒny szentek mellett zsidó jellegűangyalalakokat Òs egyÒb

archaikus //–// olykor egyenesen a legtËvolabbi babiloni ősökreutaló //–// sajËtsËgokat is megőriztek. A

dÒmonokat sokszor a Sinai-hegyről vagy az Olaj-fËk hegyÒről alËszËlló MihËly, a zsidó őrzőangyalból lett

keresztÒny angyal teszi ËrtalmatlannË, aki Szent MihËlykÒnt a keleti keresztÒnysÒg egyik sËrkËnyölő

legendahőse islett. 93 Ezekben a rËolvasËsokban a dÒmon-ellenfelek kÒt különböző korú Ëga fonódikegybe Szent

MihËly/MihËly arkangyal hol a SÖnai-hegyről leszËlló, hol lovas hőskÒntmegjelenő alakjËban. E zsidó-

keresztÒny angyalok Òs szentek valamikori zsidó kontextusËt hangsúlyozzËk a helyettük olykor fellÒpő

ószövetsÒgi hËrmassËgok (pl.ÁbrahËm//–//lzsËk//–//JËkob) Òs szÖnhelyek (a SÖnai-hegy mellett pl. a Lilith-

rËolvasËsból ismert //„//Vörös-tenger partja//―//).

Ami az //„//Alphabeticum Siradicis//―//-beli angyal//–//dÒmon szembenËllËst illeti, a Paradicsomból elfutó Lilith

legendËja bizonyËra mËsodlagosan kontaminËlódott a dÒmon angyalok Ëltali legyőzetÒsÒt elbeszÒlő rËolvasËssal,

az //„//angyalok Ëltali üldöztetÒs//―// közösmotÖvuma rÒvÒn. Nem Òrthetünk tehËt egyet Ohrt vÒlemÒnyÒvel,

amely szerint LilithdÒmon csak e motÖvum rÒvÒn került a Gello-rËolvasËsba.94 Hiszen Lilith csak mËsodlagosan,

a //„//bukott angyal//―//-kÒpzetek hatËsËra lett //„//ÁdËm első felesÒge//―//, egyÒbkÒnt GellóvallÒnyegÒben

egyező gyermekËgyas dÒmon! Helyesebb, ha Lilith/Gello-rËolvasËsról beszÒlünk, amelynek első ismert adatai a

//„//Salamon testamentuma//―// Òs az //„//AlphabeticumSiradicis//―// fent idÒzett helyei.

87//„//Ad quartanas… [negyednapi hideglelÒsre] recede ab illo Gaio Seio [= N. N.], Solomon tesequitur//―//. Pseudo-Plinius 5. szËzadi receptkönyvÒből közli: Heim 1892, 479//–//480. 884. Òs 15. szËzadi görög kÒziratokban Salamon pecsÒtjÒnek emlÖtÒse (pÒldËul //„//Salamon megpecsÒteli az ördögöt//―//): Reitzenstein 1904,

295; Pradel 1907, 313, 481. 89Gaster 1900, 153 (12. szËzadi kÒziraton kabbalisztikus szövegek közt fohËsz a //„//hËrom angyalhoz//―//); Bischoff 1903, 91. 90LËsd pl. Bischoff 1903, 95//–//98. 91Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 24//–//25: az újszülöttet óvó hÒt angyal. Angyal- Òs dÒmonszËmokaz amuletteken: uo. 82//–//97. 92Hadriel, Nariel, Uriel, stb. angyalok //„//mennek Òs vÒgigjËrjËk az eget Òs a földet Òs a csillagokat Òsaz Ëllatövet…//―// (Reitzenstein 1904,

291//–//292, a szöveg keletkezÒsÒnek időpontjËt nem közli). Lilith-telszembenËlló angyal egy szÖr keresztÒny amulettszövegben is

megjelenik: Winkler 1931, 193. Pradel(1907, 132//–//133) mÒg egy 15. szËzadi görög varËzsszövegben megjelenő hÒt angyalt is hÒber jellegű//„//gnosztikus archónok//―//-nak minősÖt. Egy kÒsői Lilith-rËolvasËsban is //–// ahol mËr ÇliËs a dÒmon ellenfele //–// felbukkan a

csillagdÒmon-angyal nyoma: ÇliËs a 613-as //„//szent szËmmal//―// köti meg Lilithet(Langdon 1964, 363//–//364). 93Dietrich 1891, 119//–//125. 94Ohrt 1927, 3.




Közel-Keleten


Az angyal//–//dÒmon szembenËllËs mindkÒt korai szövegemlÒkben az //„//amulett eredetmondËja//―//

motÖvumban fogalmazódik meg. Ez a motÖvum fontos közös eleme a kÒt szövegnek (Òs egÒszen az újkorig

vÒgigkÖsÒri a rËolvasËs mindegyik elËgazËsËt). Ez az a motÖvum, amely a Lilith/Gello-rËolvasËst az európai//–

//közel-keleti epikus rËolvasËsoknak azókortól mai napig legfontosabb, //„//Szent Òs gonosz talËlkozËsa//―//

nÒven összefoglalhatótÖpusain95 belül megkülönbözteti. A motÖvum eredete homËlyba vÒsz; rËolvasËsunk múltja

utËn nyomozva nem talËlunk tËvolabbi adatokat ezt tartalmazó szövegekre. Ha azonbane megkülönböztető

jegytől eltekintünk, a rËolvasËsunk tartalmazta //„//szent/angyal győzelme a dÒmon felett//―// törtÒnethez olyan

pËrhuzamaink vannak az első Òvezred szövegemlÒkei között, amelyek mintegy kijelölik azt a közeget, amelyben

a sajËtosan gyermekËgyasdÒmonok ellen hasznËlt, speciËlis Lilith/Gello-rËolvasËsnak feltÒtelezett //–// de

adatokkalnem igazolható //–// ősei is lÒtezhettek, mint Ëtmeneti formËk egy babiloni//–//zsidó Òs/vagybabiloni//–

//görög terjedÒs útjËn, mintegy a Lilith/Gello-rËolvasËs oldalËgi felmenőikÒnt. HozzË legközelebb egy 6. szËzadi

latin szöveg Ëll. Ebben a rËolvasËsban hËrom angyaltalËlkozik Nessia dÒmonnal Òs csapatËval:

…tres angeli ambulaverunt in monte Synai, et obviavit illis Nessia Troppho Gnagado Crampho Colora Git. Tum

angeli dixerunt: unde vaditis aut que pergitis?Nessia respondit: nos vadimus ad famulum dei N., ossa eius

siccare, medullas evacuare... Ad [hoc] 3 angeli dixerunt:Adiuros vos… ut non noceatis huic famulo dei N…96

A szövegnek a 9//–//13. szËzad közt hat latin nyelvű vËltozatËt jegyeztÒk fel (nescia, nosia stb. betegsÒgdÒmon

ellen), majd a 10. szËzadtól megkezdődik a nÒmet nyelvű Drei Engel-Segen jelenkorig tartó virËgzËsa.97 A

Lilith/Gello-rËolvasËs e tËvoli, a nyugati keresztÒnysÒg területÒn terebÒlyesedő rokoni ËgËnak nincs köze a

gyermekËgyas dÒmonokhoz: a 6. szËzadtól napjainkig mindenfajta betegsÒgre alkalmaztËk. MËs a

helyzetazonban DÒlkelet-EurópËban. A Nessia dÒmonnal, szlËv nevÒn Ne¾iddel szembenËlló Szent

MihËly/MihËly arkangyal az oroszoknËl a 14. szËzad óta ismert, kolostori ima-Òs receptkönyvekből98 terjedő,

95Ohrt 1936, 53, //„//Begegnung mit dem Schadengeist//―//. Magyar tÖpusait //–// amelyek elsősorban a DÒl-kelet-EurópËban elterjedt tÖpusok

rokonai, lËsd: Pócs 1985//–//1986, II. 442//–//470. 96Ohrt 1929//–//30/a, 438; 1936, 53 (a kihagyËsok Ohrt közlÒsÒben) 97Ohrt 1929//–//30/a, 437. 98Uo. Winkler 1931, 116//–//117, Weinreich 1946, 294. Ne¾id dÒmon újkori dÒlszlËv, romËn, ukrËn Òs lengyel rËolvasËsokból is ismert; ezek a szövegek az orosz Ne¾id-rËolvasËs többÒ-kevÒsbÒ eltÒrő verziói (Mansikka 1909, 49//–//57). Ohrt (1929//–//30/a, 437) nem Òrt egyet




Közel-Keleten


bizonyÖtottan bizËnci eredetű nezsid-rËolvasËsban jelenik meg. E rËolvasËs egyes variËnsai minden pontjukban

azonosak a Gello/Szent MihËlyszövegekkel (mÒg abban is, a Sziszüniosz-legendËba foglalt Òs a //„//Krisztus

születÒse//―//motÖvummal kiegÒszülő vËltozatai is vannak).99 TehËt a Gello-rËolvasËsnak csak a dÒmon nevÒben

eltÒrő verziója; azaz a közös sÒma nem speciËlisan gyermekËgyas dÒmonra alkalmazott vËltozata, amelynek

adatai az angyal//–//dÒmon szembenËllËs bizËnci/kelet-európai folyamatossËgËt bizonyÖtjËk.

E rËolvasËs-tÖpusok mÒg korËbbi adata, a Szent Òs gonosz talËlkozËsa sÒma első ismert európai megfogalmazËsa

egy 3 szËzadi görög nyelvű, migrÒn elleni rËolvasËs töredÒke. Eszerint a tengerből kikelő, migrÒnt hozó,

szarvaskÒnt bőgő, marhakÒnt üvöltő Antaura (‘zaj’,‘zűrzavar’ //–// vö. a dÒmon üvöltÒse) az epheszoszi

Artemisszel talËlkozik, aki megkÒrdi tőle, hogy hovË viszi a fejfËjËst (a töredÒknek itt vÒge szakad).100 Ennek

mintegyezer Òvvel kÒsőbbi, de tartalmilag-formailag közeli pËrhuzamËban Szűz MËria küldi el aHÒmikr[anio]n

(’migrÒn’) nevű fejfËjËsdÒmont, ökör fejÒbe Òs vad hegyekbe, ahol a kutya nem ugat. 101

E rËolvasËsok meglehetős pontossËggal követik feltÒtelezett babiloni őseik sÒmËjËt, de mÒg azok elküldő

formulËinak tartalmËt is. A Lama¹tu-rËolvasËsok a hegyekbe, tengerbe, pokolba küldik a dÒmont, vagy a

sivatagba, hogy a szarvast, vadkecskÒt Òs azok kölykeit bËntsËk, ne az emberi gyermekek húsËt Òs vÒrÒt

fogyasszËk.102 (Vö. ÇzsaiËs fent emlÖtett helyÒvel: 34,14.)

Átugorva az előbb idÒzett 3//–//13. szËzadi adatokat, e formulËk igen közeli pËrhuzamait leljük fel //–// mint mËr

emlÖtettem //–// az újkori Gello/Avestiþa-szövegekben, de a dÒmonoknak a babiloni rËolvasËsokban leÖrt

tulajdonsËgai is nagy hűsÒggel lelhetők fel a Gello-rËolvasËsokban. Erre mËr Pradel is felfigyelt, amikor a fent

emlÖtett 15//–//17. szËzadi görög rËolvasËsokhoz pËrhuzamul egy Lama¹tu-rËolvasËst idÒzett:

…elűzik a fiút apja hËzËból, elkergetik a galambokat odújukból, ……a fecskÒt elröptetik üregÒből, az ökröket Òs

bËrËnyokat csapËssal sújtjËk. Gonosz szellemek ők, akik vihart tËmasztanak, pusztulËst hoznak az orszËgra, az

ajtón mint kÖgyók kúsznak be, a sarokvason Ët szÒlkÒnt fújnak, kiszakÖtjËk a felesÒget fÒrje karjaiból, szÒttÒpik a

mÒhÒt a szoptatós anyËnak Òs a szülő nőnek …103

A Lama¹tutól való vÒdekezÒs módszereiben is sok a hasonlósËg: pl. kÒpÒt vagy szobrËthelyeztÒk a lËzbeteg

gyermekËgyas mellÒ; a beteg mellÒre vagy az ajtóra amulettet tettek hÒt nevÒvel.105

Ebben a kontextusban mÒg röviden az orosz Trjasavica-rËolvasËsokról is kell szólnunk, amelyeket Ohrt //–//

ËttekintvÒn a Gello/Lilith-rËolvasËs európai kapcsolatait //–// azok helyi dÒmonokhoz alkalmazott verziójËnak

tekint. 104 ValószÖnű azonban, hogy itt inkËbb a közös babiloni ősök, a szÒldÒmonkÒnt, lËzdÒmonkÒnt is

megjelenő Lama¹tu, illetve a //„//hÒt gonosz//―//, //„//hÒtszer hÒt gonosz szÒl//―// ellen szolgËló rËolvasËsok rÒgi

//–// a dÒmonoktól mint sajËtosan szÒl- Òs lËzdÒmonoktól vÒdő //–// verzióinak tovËbbÒlÒsÒröl van szó.105

LËzdÒmonok csak e rËolvasËs kontextusËban ismertek az orosz hiedelmekben, tehËt feltehető, hogy ez a

rËolvasËs //„//szËllÖtotta//―//, terjesztette el őket. A Trjasavica-rËolvasËsok a Lilith/Gello-rËolvasËsok fent

emlÖtett korai pËrhuzamainak olyan sajËtsËgait isőrzik, amelyek a gyermekËgyas-dÒmonok kontextusËban

egyÒbkÒnt nem ismertek (pÒldËul a tengerből kikelő dÒmon a 3. szËzadi Antaura-rËolvasËsban); ez a tÒny szintÒn

nemkÒsei, helyi adaptËcióra, hanem a Lilith/Gello-rËolvasËssal pËrhuzamos fejlődÒsre vall.//„//Korai//―//

lËzdÒmon/ szÒldÒmon-rËolvasËsok feltÒtelezÒse mellett szólnak a különbözőhelyeken felbukkanó közÒpkori-

újkori vËltozatok: pl. a Lilith/Gello-rËolvasËssal csaktËvoli rokonsËgban lÒvő romËn szÒldÒmon- Òs/vagy

lËzdÒmon-rËolvasËsok.106 az újkori zsidósËg hiedelmeiből ismert lËzdÒmonok107 vagy az orosz lËzdÒmon-

rËolvasËsok közÒp-Òs nyugat-európai pËrhuzamai. Ez utóbbi //–// elsősorban a nÒmet nyelvterületen ismert //–

//szövegek töredÒkes formËban ugyan, de rÒszleteiben (pl. a dÒmonok nevei vagy a dÒmo-nokat legyőző

ne¾id dÒmonnak a nessia stb. nevű dÒmontól való eredeztetÒsÒvel; ezt valószÖnűsÖti mÒgis rÒszint a nessia- Òs ne¾id-rËolvasËsok kapcsolata,

rÒszintaz a tÒny, hogy ez az ismeretlen eredetű dÒmonnÒv, amely 5. szËzadi latin receptkönyvben jelenik meg először (Heim 1892, 497//–

//498), a fent emlÖtett nÒpeknÒl e rËolvasËsnak (Òs rokonainak) a kontextusËn kÖvülnem ismert; igen valószÖnű tehËt, hogy ez terjesztette el. 99Mansikka 1909, 53. Mansikka (uo. 58) felhÖvja a figyelmet egy apokrif legendËra a Krisztus Ëltalaz utolsó ÖtÒletig föld alË űzött SËtËnról;

szerinte innen ered a Ne¾id- Òs Gello-rËolvasËs //„//Krisztus születÒse//―//motÖvuma. 100Ohrt 1936, 53; Weinreich 1946, 293. 101Weinreich 1946, 293//–//294. 102Myhrman 1902, 149, 163; Langdon 1964, 367. 103Pradel 1907, 341//–//342. 104Ohrt 1927; 1929//–//30/b 1462. 105Vö. pÒldËul egy Lama¹tu //–// mint lËzdÒmon //–// elleni rËolvasËs kezdetÒvel: //„//LËz, tűz, forrósËg, hideg, reszketÒs…//―// (mint a

dÒmon, illetve dÒmoncsapat nevei; Myhrman 1902, 191). 106RomËn //„//szÒllËnyok//―// rËolvasËsokban pl. Gaster 1900, 124//–//131. (Vö. az erdÒlyi, moldvai, bukovinaimagyar epikus rËolvasËsok

szÒl-/lËzdÒmonokra emlÒkeztető lÒnyeivel: //„//nagy SËtËn hetvenhÒt fiËval, hetvenhÒt lËnyËval;//―// //„//hetvenhÒtfÒle pokolbeli tűz//―//,

//„//hetvenhÒtfÒle rossz szÒl hordozó asszonyok//―// stb.;Pócs 1985//–//86, II. 442//–//470). 107Blau 1898, 80.




Közel-Keleten


ellenfelek) is egyező megfelelői az orosz szövegeknek. 108 A legelső ismertnyugati (egyhËzi) feljegyzÒs egy 9.

szËzadi latin szöveg, amely szerint a hÒtfÒle hideglelÒst: hÒt lËzdÒmon nővÒrt angyalokkal fenyegetik:

…frigores cotidiane, terciane, ... recedite ab hoc famulo dei N. et chorus angelorum persequatur vos.109

E szövegemlÒket jóval megelőzően kellett, hogy lÒtezzenek //–// mint ezt Ohrt is hangsúlyozta //–// görög-

bizËnci szövegek, amelyek a rokon keleti Òs nyugati vËltozatok közt hiËnyozni lËtszó összekötő lËncszemek, a

kelet- Òs nyugat-európai rËolvasËsok közös őseiÒs egyúttal a babiloni eredetű dÒmonok ellen szolgËló

rËolvasËsok egy, a Lilith/Gello-rËolvasËssal azonos vagy pËrhuzamos úton a mediterrËneumban elterjedt verziói

voltak.

3. Szövegek és hiedelmek

Az utolsó kÒt, kÒt Òs fÒl Òvezred mËgikus irodalmËnak mÒrhetetlenül gazdag anyagËbólcsak vÒletlenszerűen

fennmaradt szövegemlÒkekből termÒszetesen nem rajzolható megezen a //„//közegen//―// belül rËolvasËsaink

pontos törtÒnete: a terjedÒs útvonalai, a szövegekËtalakulËsËnak, a helyi adaptËciók kialakulËsËnak helyei Òs

időpontjai. Nem beszÒltünka rËolvasËsok Òs amulettszövegek hagyomËnyozËsËnak szintjÒről, az ÖrËsbeli Òs

szóbelihagyomËnyozËs, az Örott amulettek Òs a szËjhagyomËnyozott rËolvasËsok, a hivatËsos, papi, varËzslói Òs a

laikus mËgia különbsÒgeiről sem. Ezzel kapcsolatban itt csak annyitjegyzünk meg, hogy vizsgËlt rËolvasËsaink

minden Ëga //–// mËs-mËs módon //–// elsősorbanÖrËsban hagyomËnyozódott, Òs mind a zsidó Òs mohamedËn

amuletthasznËlat, mind atudós, kabbalisztikus mËgia, mind a keresztÒny rËolvasËsok egyhËzi kÒzen

lÒvőbenedikció-, illetve receptkönyv-hasznËlata, majd a kÒziratos Òs nyomtatott varËzs-könyvek igen sok

archaikus Òs mindig csak a professzionËlis-fÒlprofesszionËlis ÖrËsoskultúrËra jellemző, a helyi, nÒpi

hiedelemrendszerektől idegen sajËtsËgot őrizhettek, Òppen vizsgËlt dÒmonaink vonatkozËsËban is. EzÒrt is nehÒz

a rËolvasËsok elËgazËsait: helyi hiedelemrendszerekhez adaptËlt tÖpusait, a gyermekËgyas-dÒmonoktól elszakadt

rokonait, vagy az újkorban egymËstól eltÒrő szinteken hagyomËnyozott zsidó Òs keresztÒnyrËolvasËsok, illetve

az ezekben Òs hasznËlatukban tükröződő hiedelmek kölcsönhatËsait vizsgËlni. E folyamatokra Òs

kölcsönhatËsokra hozok mÒgis befejezÒsül nÒhËny pÒldËt, amelyek //–// mËr csak az ilyen vonatkozËsban igen

gyÒr adatanyag miatt is //–// csak töredÒkesen mutatjËk be ezt a valószÖnűleg sokkal gazdagabb

kapcsolatrendszert.

A Lilith/Gello-rËolvasËs helyi dÒmonokhoz való alkalmazËsËra legvËltozatosabbadalÒkokkal a BalkËnról

rendelkezünk. Fent szó volt mËr a helyi dÒmonok //–// sztriga, lamia, samca,ve¹tica //–// Gello

//„//mellÒknevekÒnt//―//való felvÒtelÒről. Feltehető, hogy a dÒmon

//–// egyebek mellett //„//szÖv- Òs belsőrÒsz-kiszedő//―// vonËsait is a sztrigËtól110 Òs lamiËtól, illetve a BalkËn

dÒmonikus, szÖv- Òs belsőrÒsz-kiszedő, csecsemőfaló boszorkËnyaitól111 nyerte. //–// Mindezeken túl a BalkËnon

108Ohrt 1927, 3//–//5; 1929//–//1930/b 1461. 109Franz 1909, II. 475; lËsd mÒg uo. 576.




Közel-Keleten


kialakult a Lilith/Gello rËolvasËsnak egy helyi dÒmon, a mora elleni vÒdekezÒsül szolgËló sajËtos altÖpusa is. A

mora/mura/morina/moroi stb. //„//nyomó//―// dÒmon, vËmpirisztikus tulajdonsËgokkal,112 a közÒp-európai

Mahr/Alp/Drud113 megfelelője. A Mora-rËolvasËs //–// legalËbbis az Ëltalam ismert adatokszerint //–// a Gello-

rËolvasËs motÖvumait töredÒkes, romlott formËban tartalmazza, de megjelenik benne egy új motÖvum, amely a

helyi nÒphit egy //–// a mora ellen gyakorlatban alkalmazott //–// mËgikus eljËrËsËnak a megfogalmazËsa, ez

pedig a dÒmonnak adottszËmolËsi feladat. Eszerint a mora csak úgy juthat be a hËzba, ha megszËmolja a

homokszemeket, leveleket, szőrszËlakat (a gyakorlatban: a dÒmontól óvott hËz körÒ kölestvagy mËkot

szórtak).114 A Gello-kapcsolatoknak mËs vonatkozËsai is vannak: a Gello-rËolvasËsban is megjelennek //–// a

dÒmon egyik nevekÒnt //–// a Mora/Morra/MorÒ alakok,115 mËsrÒszt valószÖnüleg Gello (Òs az alakjËba olvadt

lamia-vonËsok) szËmlËjËraÖrhatjuk, hogy a dÒlszlËv mora //–// ellentÒtben közÒp-európai rokonaival //–// mindig

nőnemű lÒny, akinek legfontosabb tevÒkenysÒge az újszülöttek Òs gyermekËgyasok bËntalmazËsa. Emellett

egyik szokËsos morËtól vÒdő eszköz a Salamon pecsÒtje amulettek pentagram Òs hexagram vËltozata. Ez

azonban valószÖnűleg nem //–// az ilyeneket nem tartalmazó //–// Gello-amulettekből, hanem talËn a

kabbalisztikus mËgiËból ered, közvetve, vagya zsidó mËgikus gyakorlat közvetlen hatËsakÒnt. Egy mËsik

lehetősÒg a BalkËnon amúlt szËzadig tartó közvetlen mohamedËn befolyËs; BoszniËban mÒg az 1930-as Òvekben

is talËltak hasznËlatban lÒvő arab Òs perzsa nyelvű amuletteket (szemverÒs ellen),ËbrËzolËsaikon //„//vegyes//―//

mohamedËn-keresztÒny szimbolikËval.116

MÖg a Mora-rËolvasËs az ÖrËsban hagyomËnyozott Gello-amuletteknek a parasztiszóbelisÒgben Òs mËgikus

gyakorlatban terjedő verziója, egy mËsik, helyi viszonyokra alkalmazott tÖpus, az elsősorban nÒmet (de cseh,

francia, dËn, balti pËrhuzamokkal is rendelkező), nÒmet nevÒn Diebsbann-rËolvasËs a kapcsolatok egy egÒszen

mËs szintjÒt kÒpviseli. E területen nem ismer a nÒphit gyermekËgyas-dÒmonokat; ennek megfelelően aszövegek

nem szülő nőket vÒdő, hanem tolvajt elhËrÖtó rËolvasËsok, illetve amulettek. NyilvËnvaló genetikus

kapcsolatban vannak a Gello/Avestiþa-rËolvasËsok //„//Krisztus születÒse//―// motÖvumËt tartalmazó verziójËval,

Òs a Mora-rËolvasËsok szËmolËsi feladatËt istartalmazzËk. Azt azonban nem tudjuk, honnan erednek, milyen

úton jutottak ide ezek avarËzskönyvekből is ismert, nyomtatott amulettkÒnt is terjedő megfogalmazËsok.117 Az

egyik verzió szerint Krisztust születÒsekor ellopni akaró hÒt (nÒha hËrom) tolvajt SzentPÒter vagy mËs szent

szemÒly teszi ËrtalmatlannË (meglËncolja, kővÒ vËltoztatja stb.), Òsa fenti szËmolËsi feladatokat adja neki. Egy

1719-ben, Welmlingenben feljegyzett szöveg:

Maria in der Kindbett lag,

Drey Engel Gottes tÎten ihr pflegen

Der erste heißt Sankt Michael,

Der andere heißt Sankt Gabriel,

Der dritte heißt Sankt Raphael.

Kommen drey Dieb daher,

Sie wollen Maria ihr liebes Kind stehlen.

Maria sprach: Sankt Petrus bind.

Sankt Petrus sprach:

Ich hab es gebunden mit eisernen Banden,

Mit Gottes selbst eigenen HÎnden

110SzÖvkiszedő sztriga dÒmon: Lawson 1910, 182//–//183; Liungmann 1937//–//38, II. 598//–//600. A sztriga- Òs a beleolvadt harpüakÒpzetek egyiptomi eredetÒről, illetve Òszak-afrikai pËrhuzamairól uo. ÒsSadnik 1954, 35. 111E boszorkËnyalakokat lËsd pl.: Pamfile 1916, 160//–//164; Bo¹koviæ-Stulli 1953, 334; Ðjorðjeviæ1953, 20//–//21; Muºlea//–//BØrlea 1970,

247, 264. 112Ivani¹eviæ1905, 162; Krauss 1908, 146//–//154; Lang 1914, 146; Mikac 1934, 199; Schneeweiss 1961, 23. 113Ranke 1927. 114Ardaliæ1917, 311; Krauss 1908, 65, 146//–//154; Winkler 1931, 117//–//119. 115Pradel, 1907, 347; Lawson 1910, 178. 116Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 99//–//104. 117Winkler (1931, 117//–//1129) hÖvta fel a figyelmet mind a Mora-rËolvasËs, mind a Diebsbann Gello-kapcsolataira. A nÒmet //–// Òs egyÒb //–// Diebsbann-szövegekről Spamer ad összefoglalËst: 1958, 167//–//218.




Közel-Keleten


Daß sie müßen stehen als wie ein Bock,

Biß daß sie können zÎhlen alle Sterne,

Alle Schneeflocken,

Alle Regentropfen im Meer,

Alle Sandkörner und GrÎblein hin und her;

Können sie das nicht,

So müßen sie stehen wie ein Bock,

Und aussehen wie ein Bock…. 118

A mËsik verzió nem epikus rËolvasËs, hanem első szemÒlyű tolvajelküldő szöveg, amelykülönböző szentekre Òs

egyÒb tekintÒlyekre hivatkozva köti meg a tolvajokat (vËljanakkővÒ, Ëlljanak, mint a cövek stb.). MindkÒt

verzióra jellemző, hogy a dÒmonmegkötő//„//tekintÒlyek//―// gyakran teljesen zsidó jellegűek, pl. hËrom angyal:

Raphael, Michael, Gabriel; vagy Mózes Òs Áron; Abel, Enoch Òs Mózes, vagy a Lilith-rËolvasËsok ÇliËsamint

//„//a nagy tolvajmegkötő mester//―//, vagy: Gramaton, Schadagelloin Òs Adonay stb. Azamulett-cÒdulËkat //–// a

Lilith-rËolvasËshoz hasonlóan //–// a szoba nÒgy sarkËba kell felakasztani. NyilvËnvaló e rËolvasËs

elterjedÒsÒben a kabbalisztikus mËgia hatËsa, amelyet

//–// úgy lËtszik //–// nemcsak a közÒp-európai keresztÒny varËzskönyvek,119 hanem közvetve a közÒp- Òs nyugat-

európai nÒpi mËgikus gyakorlat egyik forrËsakÒnt is szËmon kelltartanunk.

Ami a fordÖtott folyamatot, a szövegek Òs a velük //„//szËllÖtott//―// dÒmonalakok helyi hiedelemrendszerekre tett

hatËsËt illeti, Lilith/Gello dÒmon mind sajËt, //„//eredeti//―//, mindfelvett //–// pl. strigËtól, lamiËtól örökölt //–//

tulajdonsËgai elterjedtek az amulettszövegek rÒvÒn mindazokon a helyeken, ahol voltak anÒphitnek ezekhez

azapplikËciókhoz megfelelő dÒmonikus lÒnyei. A dÒlkelet-európai boszorkËny vËmpirisztikus Òs csecsemőrabló

vonËsaihoz (vö. //„//vËltott gyerek//―//-hiedelmek) pl. hozzËjËrulhattak sztriga-(mint dÒmon), lamia-, gello- Òs

Lilith-kÒpzetek egyarËnt, de ugyanÖgy hathattak e többÒ-veÒsbÒ ördöggÒ, sËtËnivË vËlt dÒmonalakok a helyi

ördögelkÒpzelÒsekre is (erre különösen romËn Òsorosz pÒldËkat tudunk idÒzni).120 Itt kell megemlÖtenünk a

magyar //–// Szeged környÒki //–// szÒpasszony 121 mËr KËlmËny Lajos Ëltal is Lilith-hez kötött vonËsait,

amelyek egy rÒszegyermekËgyas-dÒmonra utal, mËs rÒsze //–// a rËolvasËstól független //–// Lilith-legendËk

hatËsËnak lËtszik;122 ezek talËn zsidó legendËk közvetlenül a magyar paraszti szËjhagyomËnyba jutott vËltozatai.

118Spamer 1958, 170//–//171 119NÒmet varËzskönyvek Òs a kabbala kapcsolatËról: uo. 16//–//17. A varËzskönyvek egyes kiadËsainaka cÖme pl.: //„//Mózes VI. könyve//―//,

//„//Jecira könyve//―//, //„//Salamon kulcsa (91 könyv a kabbalËból)//―//. A varËzs-könyvekről ËltalËban u. itt. 120Haase orosz adatai szerint minden női betegsÒget az ördög okoz (1980, 167); romËn //„//szÖvevő SËtËn//―//: Muºlea//–//BØrlea 1970, 170//–

//171. Vö. a 45. jegyzet romËn adatËt. 121A szÒpasszony Ëtmeneti lÒny a dÒlszlËv tündÒr (vila) Òs a magyar boszorkËny között. 122KËlmËny 1971, 341//–//343.




Közel-Keleten


Az utóbbi adatok nem egyedülËllóak: Lilith dÒmon ismeretÒre //–// a nem zsidó falusilakossËg körÒben //–//

pÒldËul DËniËból is van adatunk: itt egy vihartól Òs tűzvÒsztől óvórËolvasËsban bukkan fel neve, mÒgpedig az

//„//ÁdËm első felesÒge//―// legenda kontextusËban. Ugyancsak dËnok magËt a zsidó Lilith-amulettet is

hasznËltËk gyermekËgyas nő vÒdelmÒre.123 SzintÒn közvetlen hatËsra vallanak Hepding adatai, melyek szerint a

romËn Avestiþa-rËolvasËsok bizonyos vËltozatai az ugyanott lakó zsidók Lilith-rËolvasËsainak //–// a nevek

különbsÒgÒt leszËmÖtva //–// pontos megfelelői.124 Hasonló adatok bizonyËra mËshonnan is emlÖthetők lennÒnek,

ellentmondva a zsidósËgkülönËllËsËt abszolutizËló nÒzeteknek, amelyek a múltbeli falusi, kisvËrosi

mindennapiÒlet szintjÒn bËrmifÒle //„//zsidó-keresztÒny//―// kulturËlis kölcsönhatËs feltÒtelezÒsÒt kizËrjËk.

123Ohrt 1917, 303, uo. 186. 124126 Hepding 1914, 123.


11. fejezet - Boszorkányság a vallás és mágia határán1

E tanulmËnyom tÒmËja a boszorkËnysËg egy sajËtos formËja, amelynek lÒtezÒsÒről mindezideig csak ErdÒlyből

tudok.2 ElemzÒsem nÒhËny Òve vÒgzett terepmunkËmon alapul, amelyet egyetemi tanÖtvËnyaimmal közösen

folytattam kÒt faluban a volt CsÖk megyÒből: CsÖkkarcfakvËn Òs CsÖkjenőfalvËn.3 A kÒt közsÒg lakói római

katolikus magyarok, akiknek kevÒs kulturËlis kapcsolata van a SzÒkelyfölddel hatËros területek

ortodoxromËnsËgËval; az alËbb leÖrt esetek a kÒt felekezet közti ÒrintkezÒsnek szinte egyedülËlló pÒldËi.

A boszorkËnysËg mint közössÒgi konfliktusokat szabËlyozó tËrsadalmi rendszer Òsmint egy ennek hËtterÒben

működő //–// csapËsmagyarËzó //–// ideológiai rendszer itt a KözÒp- Òs Nyugat-EurópËból ismert rendszerekhez

kÒpest több sajËtos ismÒrvvel rendelkezik. Ezek egyike az, hogy a boszorkËnysËg lÒnyege, a rontËs, nem

közvetlenül a kÒtÒrintett, a rontó Òs a sÒrtett közti közvetlen (valósËgos vagy virtuËlis) interakció, hanemegy

közvetÖtő szemÒly rÒvÒn megy vÒgbe. A mËsik ismÒrv //–// Òs ennek rÒvÒn lesz //„//vallËsos//―// a rendszer //–//

az, hogy a rontËst egy szent szemÒly közvetÖti, őt bÖzzËk meg vÒghezvitelÒvel. Ez a szemÒly a vizsgËlt esetek

többsÒgÒben egy romËn pap vagy szerzetes, akitfelkeresnek a magyarok lakta falvakból is azok, akik szűkebb

közössÒgük egy mËsik tagjËt meg akarjËk rontatni (megcsinËltatni). A boszorkËnysËg megszokott

szereposztËsatehËt kibővül egy közössÒgen kÖvüli Òs a vallËsos szfÒrËt kÒpviselő, a keresztÒny túlvilËgfelÒ

közvetÖtő mediËtor szemÒllyel. A mediËtor //–// valósËgos Òs a hiedelemekben Òs narratÖvokban neki

tulajdonÖtott //–// tevÒkenysÒge, egyben a //„//vallËsos boszorkËnysËg//―// egÒszrendszere az isteni

igazsËgszolgËltatËs, istenÖtÒlet Òs divinËció vonËsaival is rendelkezik, sőt, sok tekintetben e vallËsos

rendszereknek alËrendelve működik.

A terepen töltött idő kevÒs volt a rendszer teljes ËttekintÒsÒhez, tËrsadalmi Òs mentËlis közegÒnek felderÖtÒsÒhez;

nem annyira a gyakorlatot sikerült megfigyelni Òs rögzÖteni, mint inkËbb a róla szóló narratÖvokat, amelyekből

csak ËttÒtelesen Òs feltÒtelesenlehet a valósËgra következtetni. A tÒma azonban annyi ÒrdekessÒget rejt magËban,

hogyÒrdemesnek lËtszott egy figyelemfelkeltő előzetes hÖradËst adni róla addig is, mÖg a kutatËst folytatni

tudom. Ebben az első hÖradËsban 4 leÖrtam a rendszer fő vonËsait, mÒgpedig //„//alulról//―//, a rontËst, Ëtkot a

papoknËl megrendelő falusiak szemszögÒből, valaminta boszorkËnysËg mËs, nem közvetÖtők rÒvÒn gyakorolt

rendszereivel összevetÒsben. DekevÒssÒ vizsgËltam az intÒzmÒnyt //„//felülről,//―// mint egyhËzi rÖtust, amivel

mintegy összeÒpült a nÒpi rendszer. Ez a feladat mÒg most is hËtravan; teljesÖtÒsÒhez az ortodox kolostorokban

Òs környÒkükön vÒgzett hosszú terepmunkËra lesz szüksÒg. MegkÖsÒreltem azonban addig is mËs szempontból

tovËbblÒpni: megnÒztem, hogy a nyugati keresztÒnysÒg közÒpkori Òs kora újkori pËrhuzamai milyen

tËmpontokat nyújthatnak az erdÒlyi ortodox papsËg adatainkból kirajzolódó gyakorlatËnak, a //„//vallËsos

boszorkËnysËg//―// esajËtos rendszerÒnek ÒrtelmezÒsÒhez.

A boszorkËnysËg itt leÖrt vallËsos vËltozata feltehetően otthonos az erdÒlyi romËnsËgnËl is, egyelőre azonban a

romËn szakirodalomban nem ismerek rË vonatkozó informËciókat. Az erdÒlyi magyarsËgnËl nem kizËrólagos, a

szorosabban vizsgËlt csÖki falvakban sem; Òlnek mellette a nÒprajzi Òs törtÒneti antropológiai kutatËsokból

ismert közÒp- Òs nyugat-európai formËk is. VoltakÒppen több forma együttÒlÒsÒről van szó, amelyekközött kÒt

közsÒgünkben dominËnsnak lËtszik ez a jellegzetes //„//vallËsos//―// //–// ortodox/keleteurópainak nevezhető //–//

vËltozat. A //„//klaszszikus//―// közÒp-nyugat-európai gyanú/vËd-tÖpusúnak nevezhető formËk a 16//–//18.

szËzadi magyarorszËgi Òs erdÒlyi boszorkËnyperekből5 ismerősek, de egyes vonËsaikban //–// mind

MagyarorszËg, mind ErdÒly magyar lakossËgËnËl //–// mÒg a 20. szËzadban is megfoghatók. E formËkban a

1A tanulmËny ugyane tÒmËról Ört nemrÒg publikËlt hosszabb //„//Átok, rontËs, divinËció. BoszorkËnysËg a vallËs Òs mËgia hatËrËn//―// c.

cikkemre (Pócs 2001c) Òpül. A csÖki boszorkËnysËg ott közölt rÒszletesleÖrËsËt itt röviden összefoglalom, majd kiegÒszÖtem az ott Örtakat a

nyugati keresztÒnysÒg azóta megismert közÒpkori ËtokrÖtusaiból leszűrhető tanulsËgokkal. Az adatközlőkre való hivatkozËsokat (a tÒmatermÒszetÒre való tekintettel nÒv nÒlkül) e hosszabb tanulmËnyban talËlhatja meg a tisztelt olvasó. 2Az utóbbi Òvekben jelent meg nÒhËny hÖradËs ErdÒly több pontjËról: minden esetben romËnsËgközelÒben Òlő magyarokra vonatkozóan, akik

büntető Òs divinËciós rendszerükbe //–// a csÖkiakhoz hasonlóan //–// a romËn papok, szerzetesek tevÒkenysÒgÒt is beÒpÖtettÒk, legalËbbis az erre vonatkozó narratÖvokszerint. LËsd: Keszeg 1996, 1997, KomËromi 1996, CzÒgÒnyi 1999. A tanulmËny megÖrËsa utËn jutottel hozzËm

Tankó Gyula most megjelent leÖrËsa (Tankó 2001) a terepünkkel szomszÒdos Gyimesről. Aszerző a fenti rendszert teljes virËgjËban mutatja

be Òs minden kÒtsÒgemet eloszlatta a romËn papok, szerzetesek Ëltal gyakorolt mËgia Òs divinËció valósËgËt illetően. Adatait, megfigyelÒseit egyes pontokon mondandóm megerősÖtÒsÒül idÒzni is fogom. 3TanulmËnyom megÖrËsËhoz sajËt gyűjtÒsű adataimon kÖvül tanÖtvËnyaim nÒhËny adatËt is felhasznËltam, ezÒrt itt újra köszönetet mondok

nekik. 4Pócs 2001c. 5A magyarorszËgi boszorkËnyüldözÒs, illetőleg a kora újkori boszorkËnysËg összefoglaló ËttekintÒsÒt lËsd: Klaniczay 1986, 1990. A

boszorkËnyperek legfontosabb forrËskiadvËnyai: KomËromy 1910;Schram 1970; 1982; Klaniczay//–//Kristóf//–//Pócs 1989; Bessenyei 1997; 2000.

BoszorkËnysËg a vallËs Òs mËgia

hatËrËn


boszorkËnysËg ËltalËban a rontó//–//sÒrtett//–// azonosÖtó//–//gyógyÖtó kapcsolathËlózatban működik.6 A

kÖvülËlló azonosÖtó szemÒly nem szüksÒgszerű, de sokszor jelen van, a sÒrtett gyanújËt vagy Òppen biztos

tudËsËt megerősÖtendő. Különböző divinËciós eljËrËsokkal, vagy spontËnlËtótechnikËk 7 segÖtsÒgÒvel ËllapÖtja

meg a tettest, vagy esetleg csak azt, hogy a baj rontËsból szËrmazik. A gyógyÖtó az okkult úton rontó boszorkËny

ellenfelekÒnt hasonló eszközökkel lÒp fel, mËskor valósËgos, mindennapi gyógyÖtó eljËrËsokat alkalmaz.

(LegËltalËnosabb azonban, hogy a boszorkËny egyben a gyógyÖtó is; ő Òs csakis ő tudja sajËt rontËsËt

helyrehozni: termÒszetfeletti úton //„//visszavonni//―//.) Jellemző, hogy a rontó Òs asÒrtett egyazon közössÒg

egymËssal szemÒlyes ÒrintkezÒsben lÒvő tagjai, ËltalËban a gyógyÖtó is helybeli, mÖg az azonosÖtó //–// ha van

ilyen szemÒly //–// az esetek jelentős szËzalÒkËban mËshovË való. Ez utóbbi tÒny ellenÒre a boszorkËnysËg falun

belüli szemÒlyes ügy, a sajËt közössÒg ügye, a valósËgos vagy fiktÖv mËgikus gyakorlat a mindennapi Òlet rÒsze,

avallËsi szfÒra csak a szereplőknek (a boszorkËnynak, az azonosÖtónak Òs a gyógyÖtónak)tulajdonÖtott

termÒszetfeletti kÒpessÒgek (Òs segÖtők) rÒvÒn kapcsolódik be a boszorkËnysËg ideológiËjËba. A rontó

szerepÒnek betöltÒse az esetek többsÒgÒben fikció. A boszorkËny rontËsa //–// a boszorkËnyüldöző demonológia

terminológiËjËból szËrmazó nevÒn maleficium //–// kÒt szemÒly közötti, okkult úton vÒgbemenő interakció, Òs

vagy jËr valamilyen vÒghezvitt cselekmÒnnyel is, vagy nem. LÒnyege az, hogy egy engem Òrt csapËs esetÒn

valakinek, akire komoly okom van rËfogni ezt, ellenem irËnyuló rontó szËndÒkot Òstetteket tulajdonÖtok,

bajomat az ő rontËsa eredmÒnyÒnek tartom. A boszorkËnysËg ilyetÒn ÒrtelmezÒse szerint boszorkËnyok

tulajdonkÒppen nincsenek; nincs (vagy ritkËn van) Òntudatú boszorkËny; a boszorkËny majdnem mindig a

mËsik, egy speciËlis okok ËltalkivËlasztott bűnbak. Ennek felel meg, hogy a KözÒp-Európai boszorkËnysËg

leÖrËsËnak, ÒrtelmezÒsÒnek alapjËul szolgËló, 20. szËzadi folklórgyűjtÒsekből (vagy a

boszorkËnyperekjegyzőkönyve iből) szËrmazó rontËs-narratÖvok ËltalËban a megrontott szemÒly szemszögÒből

beszÒlik el az esemÒnyeket, ennek megfelelően kiindulËsuk ËltalËban egy vËratlan baleset, betegsÒg, vagy mËs

csapËs, rontËskÒnt ÒrtelmezÒse. A rontËsgyanú elbeszÒlÒse sorËn sokszorfelidÒződik egy, a rontËst mintegy

megelőző konfliktus: egy szemÒlyes interakció, pÒldËulegy szomszÒdsËgi perpatvar, amelynek következmÒnye a

rontËs.

6A rendszer egyik első európai leÖrËsa: Macfarlane 1970; lËsd tovËbbË Thomas 1971; Larner 1981;Briggs 1984; Henningsen 1988. A magyarorszËgi boszorkËnysËg tËrsadalmi tÖpusairól Òs hiedelemrendszerÒről: Pócs 1995a; Kristóf 1998. 7 Az ún. módosult tudatËllapotokban //–// tehËt pl. transzban //–// jelenÒseket lËt, lËtomËsai vannak, vagyËlomban lËtja meg a tettest. E kvËzi-

samanisztikus lËtó technikËk alkalmazËsËról a boszorkËnysËgbanlËsd könyvemet, amelyet a magyarorszËgi boszorkËnyperek anyaga alapjËn Örtam a kora újkori mediËtori technikËkról: Pócs (1997a).


hatËrËn


Ilyesfajta rontËsnarratÖvokat csÖki terepünkön is tudtunk gyűjteni, Òs segÖtsÒgükkel e //„//klasszikus//―//

boszorkËnysËg mai napig tartó kis mÒrtÒkű szerepÒt is rekonstruËlni lehetett. A narratÖvok döntő többsÒge

azonban mËsfajta lËtËsmódot Òs a boszorkËnysËg fentemlÖtett eltÒrő rendszerÒt tükrözi. Ennek egyik

legfontosabb jellegzetessÒge a rontËs valósËga: vagy sajËt maguk viszik vÒghez, vagy egy mËsik szemÒllyel

vÒgeztetik.8 Az Evans-Pritchard-i varËzsló//–//boszorkËny megkülönböztetÒs 9 ÒrtelmÒben ez tulajdonkÒppen

nem is boszorkËnysËg, vagy kevÒssÒ az: itt ugyanis nemcsak rontËsvËdról, hanemtÒnyleges fekete mËgiËról is

szó lehet. Az Òntudatú boszorkËny ËltalËnos európai hiËnyËval ellentÒtben itt vannak ilyenek, vannak tovËbbË

elsőszemÒlyű rontËselbeszÒlÒsekis. E rontó szemszögÒből szemlÒlt //–// Òs elbeszÒlt //–// boszorkËnysËg sokkal

kevÒsbÒ csapËs-magyarËzó ideológia, mint a rontËsvËdra Òpülő bűnbakkereső közÒp-európai rendszer; a

maleficium e közegben inkËbb a csapËsokra vËlaszul adott, igazsËgosztó, a rendet helyreËllÖtó gyakorlat, amely

a normakontroll szerepÒt tölti be. MÒg vilËgosabb ez amËsokkal csinËltatËs (a sajËt vÒghezvitelhez kÒpest)

valószÖnűleg sokkal gyakoribb eseteiben:

CsÖkban a maleficium //–// mint emlÖtettem //–//, többnyire mËsokkal vÒghezvitetett akció. A közvetÖtő, akivel a

rontËst a helyi terminus szerint //„//megcsinËltatjËk//―//, az esetektöbbsÒgÒben egy romËn szerzetes vagy pap, de

lehet laikus is: egy helyi vagy környező falvakbeli varËzsló. Ez utóbbi szemÒly ËltalËban nő, Òs guruzsló,

gurucsËló, gurucsËló/guruzsmËló asszony nÒven beszÒlnek róla. HiedelemmondËik szerint bÒka, macska, vagy

kÖgyó segÖtőjük van. A kÖgyót olykor az ördöggel azonosÖtjËk, a gurucsËló több vÒlemÒny szerint //„//ördöggel

dolgozik//―//, mËs vÒlemÒny szerint ördögtől megszËllott. Úgy lËtszik, különösen az ortodox Kelet-EurópËban ez

nemcsak hiedelemmondai attributum, hanem tÒnyleges gyakorlat, egyben a boszorkËnysËg kelet-európai tÖpusú

8TermÒszetesen a vÒghezvitt rontËsok Òs csak elbeszÒlt rontËsesetek arËnyËt, a fekete mËgia valósËgos eseteinek igazi nagysËgrendjÒt

egyelőre nem ismerjük. 9 Evans//–//Pritchard 1935.


hatËrËn


rendszereiben betöltött valósËgos tËrsadalmi szerep is. A hozzË fűződő hiedelmek a romËn, bolgËr, szerb //–//

ördögtől megszËllott, Òs/vagy kÖgyó-, bÒka-, gyÖk-, Òs egyÒb Ëllat-segÖtőkkel bÖró //–// boszorkËnnyal

rokonÖtjËk.10 A boszorkËny ismert helyi terminusËtnem vonatkoztatjËk rË; nem asszociËljËk hozzË a közÒp-

európai boszorkËnyhiedelmeket (a tehÒnrontËs, tejelvevÒs hiedelmeinek kivÒtelÒvel). A dÒmonikus, Norman

CohnterminusËval11 Òjszakai boszorkËnynak nevezett lÒnyt (amely egyÒbkÒnt az egÒsz magyarsËgnËl honos volt)

itt is ismerik, de egyes jellemvonËsai Òs terminusai mËs hiedelemlÒnyekhez (tündÒr, Òjszakai nyomó dÒmon)

kötődnek, a rontËst vÒgrehajtó varËzslókhoz(vagy laikusokhoz) sohasem. E varËzslóasszonyokat //–// a 20.

szËzad vÒgÒn legalËbbis //–// aromËn papok, szerzetesek kiterjedt pacientúrËjËhoz kÒpest kevÒssÒ vettÒk

igÒnybe, deazÒrt az derül ki adatainkból, hogy minden faluban teljesÖtettek ilyesfÒle szolgËlatokat. Ezek a

segÖtőszellem-hiedelmekkel körülÖrt gurucsËlók varËzslók Òs nem boszorkËnyok az Evans-Prichard-i fogalmak

ÒrtelmÒben, a boszorkËny//–//varËzsló megkülönböztetÒsazonban esetünkben nem relevËns. LeginkËbb az

Európa-szerte ismert archaikus, ambivalens boszorkËnyalakkal azonosÖtanËm őket, amelynek pozitÖv varËzslói

attributumai is vannak, de elsősorban a fekete mËgia gyakorlËsËt tulajdonÖtjËk neki.12 Azt a közössÒgi

hiedelemrendszert pedig, amelynek keretÒben a rontËs gyakorlËsa vÒgbemegy, boszorkËnysËgnak kell

tekintenünk, minden eddig emlÖtett Òs ezutËn emlÖtendő nemboszorkËny sajËtsËg ellenÒre. Ilyen sajËtsËg a

boszorkËny terminus mellőzÒse mellett az is, hogya vizsgËlt kÒt csÖki faluban a magyarsËgnËl egyÒbkÒnt

ËltalËnos rontËs terminus is ismeretlen. Az ‘embernek vagy hËztartËsËnak okkult eszközökkel Ërtani’ illetve

‘maleficium’ jelentÒst itt a megcsinËlËs Òs megcsinËltatËs terminusok, a szűkebb Òrtelmű, de szintÒn ËltalËnos

Ëtkoz, Ëtkot tesz rË kifejezÒs hordozza. A cselekvő//–//műveltető igÒk kettőssÒgenagyjËból fedi a sajËt rontËs Òs

mËssal vÒgeztetett rontËs kettőssÒgÒt.

A legkeresettebb módszer ma (a narratÖvok tükrÒben legalËbbis) a rontËs romËnpappal, szerzetessel (kalugerrel 13), való elvÒgeztetÒse. E vallËsos rendszer is boszorkËnysËg, pontosabban, mint alËbb mÒg lËtni fogjuk,

valószÖnűsÖthető, hogy a nÒpi boszorkËnysËg Òs bizonyos vallËsos normativ, igazsËgszolgËltató rendszerek

összefonódËsËról, egymËsba ÒpülÒsÒről van szó. A boszorkËnyhiedelmek (Òs az ezekkel kapcsolatos

terminológia), valamint a boszorkËnysËg alËbb tËrgyalt gyakorlata (Òs ennek mËs tÖpusú terminológiËja) közti

diszkrepancia is arra vall, hogy itt legalËbbis kÒt különböző tÖpusúrendszer rÒtegződött egymËsra. E

diszkrepancia ellenÒre sok minden össze is köti a boszorkËnysËg különböző együttÒlő rendszereit. Egyik

összekötő szËl, hogy a maleficium //–// a megcsinËltatËs //–// azonos bajok, betegsÒgek magyarËzata vagy

lÒtrehozója lehet mindegyik rendszer esetÒben. Ha azt mÒrjük fel, hogy milyen csapËsokat, kËrokat,

betegsÒgeket tulajdonÖtanak rontËs eredmÒnyÒnek, akËr a rontËst //„//megcsinËló//―// fÒl Ërtó szËndÒkai, akËr a

csapËst elszenvedő szemszögÒből tekintve, a következő sorozatot kapjuk:

Hosszan //–// akËr ÒvtÖzedekig tartó //–// gyógyÖthatatlan betegsÒg, mozgËskÒptelensÒg, bÒnasËg, bÒna vÒgtagok

(fÒszegsÒg), vÒgtagok összezsugorodËsa, megvakulËs, megnÒmulËs, ËltalËban gyógyÖthatatlan Òs/vagy orvosilag

meghatËrozhatatlan bajok, hirtelen halËl, pÒldËul baleset következtÒben; hËzastËrsak, szerelmesek elhidegülÒse;

Ëllatok döglenek, betegek, a tehÒntej elapad; ËltalËban szerencsÒtlensÒg a csalËdi Òletben, hËztartËsban:

//„//hanyatlott a csalËd//―//. Gyanús a csapËsok sűrű egymËsutËnja is, ahogy jellemzőenkifejezi egy karcfalvi

asszony: //„//mikor sorozatosan kezd jőni ez a pusztulËs, akkor ott valakinek a keze benne van.//―// Ami

maguknak a megrontottaknak az ÒlmÒnyeit illeti, őkfejfËjËst, ËltalËnos rossz közÒrzetet, gyengesÒget, tovËbbË

szorongËsokat, depressziós tüneteket emlegetnek, amelyek nagy rÒsze azonos az ördög Ëltal megszËlltak

ÒlmÒnyeivel. Egy volt megszËllott pÒldËul mÒly lehangoltsËgËt, remÒnyvesztett ËllapotËt, öngyilkosgondolatait

hozta ördögi megszËllottsËggal, egyben haragosa megcsinËltató akciójËvalkapcsolatba. A rontËs okozta bajokról

időnkÒnt úgy vÒlekednek, hogy a megcsinËló/megcsinËltató vagy Ëtkozódó szemÒly megszËlló ördögöt küldött

//„//rË//―// a cÒlszemÒlyre, netËn hËzËba, udvarËra. Az ördögi megszËllottsËg esetei (Òs a megszËllottak

gyógyÖtËsaördögűzű romËn papok, szerzetesek Ëltal), ha nem is gyakoriak, de mai napig ËltalËnosan benne

vannak a falusiak köztudatËban. (Az ördöghiedelmek szerepe egyÒbkÒnt isfontos mind a mai napig, Òs ezek a

hiedelmek a boszorkËnysËg rendszerÒnek is több vonatkozËsban rÒszei.)14

A rontËstól való fÒlelem mai napig indukËl //–// az idősebb generËció egyes tagjainËl //–//bizonyos vÒdekezÒsi

mechanizmusokat: kÒst tesznek az ajtóba, fokhagymËt zsebükbevagy melltartójukba, sót hintenek a küszöb körÒ,

seprűt ËllÖtanak az Ëgy vÒgÒbe, Òs a legtöbbet emlegetett módszer: egy ruhadarabjukat kifordÖtva veszik fel.

SzËmos ÒlmÒnytörtÒnet szól rontó tËrgyak megtalËlËsól, az ezzel kapcsolatos gyanúról, fÒlelemről. VoltpÒldËul

döglött tyúk, mËskor fejkendő a lÒpcsőn, edÒnyben elËsott dolgok az udvarban, olvasó a kapu sarkËnËl.

10 A balkËni, ördögtől megszËllt boszorkËnyról lËsd: Pócs 1992b. 11Cohn 1993 [1970]. 12LËsd a romËn, bolgËr, szerb boszorkËnyra vonatkozóan pÒldËul Muºlea//–//BØrlea 1970, 244//–//277; Marinov 1914, 215; Ðorðeviæ1953; ZeÓeviæ1981. Magyar vonatkozËsban bôvebben: Pócs 1997a. 13A romËn calugar (//„//szerzetes//―//) szóból. 14Érdög Ëltal megszËllt boszorkËnyról //–// Òs a legfontosabb szakirodalomról //–// lËsd Pócs 1992b Òs2001b. Különösen a szerb Òs romËn boszorkËnyt tartja a nÒphit ördögtől, rossz szellemtől megszËlltembernek, aki a megszËlló ördög rÒvÒn nyeri rontó kÒpessÒgeit.


hatËrËn


A rontËs-elbeszÒlÒsekből leszűrhető, hogy a közössÒg tagjai mindegyik rendszeresetÒben (beleÒrtve a

nyomokban fellelhető közÒp-európai tÖpust is) azonos tËrsadalmiközegben, azonos rontËsindukËló feszültsÒgek,

konfliktusok következtÒben, //„//csinËltatjËk meg//―// embertËrsaikat. A rontËsnarratÖvokban a megcsinËltatËs

előzmÒnyekÒnt, okakÒnt megnevezett, szemÒlyes viszonyok hËlójËban keletkező feszültsÒgek,

konfliktusokvitËban, veszekedÒsben, verekedÒsben is megnyilvËnulhatnak, amelyek a narratÖvok felszÖni

strukturËjËban, visszatÒrő szövegmotÖvumkÒnt is megjelennek. A konfliktusokleggyakoribb fajtËi a következok:

hatËrvillongËsok, csalËdi konfliktusok, pereskedÒsek, hamis eskü az öröksÒg körül, hËzassËg megakadËlyozËsa,

jegyessÒg felbontËsa, elhagyottszeretők, be nem vËltott hËzassËgi ÖgÒretek, szerelmi, hËzastËrsi fÒltÒkenysÒg,

rossz hËzassËg, hűtlen fÒrj, vËlËs; gyilkossËg (csalËdtag megölÒse, amiből nem lett, talËn bizonyÖtÒk hijjËn //–//

büntetőeljËrËs); lopËs (pÒnz, gabona, Ëllat, ruha, Ëgynemű, Òlelem, Òkszer); gyújtogatËs; feljelentÒsek a

hatósËgnËl (pl. pËlinkafőzÒs jelentÒse, vagy politikai termÒszetű feljelentÒsek), rËgalmazËs köz vagy

magËnügyekben (lopËs, hËzastËrsi hűtlensÒg, abortusz, stb.); konfliktusok a közsÒgi vezetősÒggel,

termelőszövetkezettel; ellensÒgeskedÒs, gyűlölködÒs, veszekedÒs, verekedÒs meghatËrozhatatlan okokból

csalËdon belülvagy szomszÒdok között.

E konfliktusok szövegmotÖvumËnak a narratÖvokban elfoglalt helye jelzi agyanú/vËdcentrikus (közÒp-európai)

Òs a rontËs/igazsËgszolgËltatËs-centrikus (kelet-európai) boszorkËnysËg különbsÒgeit. Itt a rontó (vagy mËssal

rontató) szemÒly szemszögÒből elbeszÒlt esemÒnyek sorËn sokszor a narratÖv kindulópontja, illetve a rontËs

vÒghezvitelÒnek tÒnyleges indÖtÒka a konfliktus. (Nem pedig a kËr, betegsÒg rontËskÒnt ÒrtelmezÒse.) A rontËs

szËndÒka, a megcsinËltatËs a narratÖvok szerint a keletkezett kËr kiegyenlÖtÒsÒre, az egyensúly helyreËllÖtËsËra

való törekvÒs, vagy szimbolikusan (mintkompenzËció, bosszú), vagy valósËgosan. A rontËsnak az

elbeszÒlÒsekben kinyilvËnÖtottszËndÒka //–// termÒszetesen //–// nem a kËrokozËs, hanem az előző rontËs

helyrehozatala, akËr megtÒrülÒse: tehËt a (megrontott) beteg gyógyulËsa, a tolvaj kÒzrekerÖtÒse, az ellopottruha,

Ëllat, pÒnz stb. megkerülÒse. Az //„//igazsËgos bosszú//―// kontextusËban leggyakoribb a lopËs: ilyenkor a rontËs

cÒlja voltakÒppen a tulajdon visszaszerzÒse, emellett büntetÒs atolvajlËsÒrt. Gyakori, hogy a rontËs közvetlen

indukËló tÒnyezője egy előző rontËs, vagymËs kËrokozËs, tehËt az anyagilag Òs erkölcsileg kËrosult boszorkËny

egyben egy előzőrontËseset kËrosultja. PÒldËul: valaki azÒrt csinËltatott meg egy mËsik szemÒlyt, mertdisznói

döglenek, tehene teje elapadt, vagy a hËzassËg felbomlott, a vőlegÒny a tervezetthËzassËgtól visszalÒpett. A

rontËs ilyenkor //„//visszarontËs//―//, tehËt lËncolatosan egymËsbafonódó esemÒnyekről //–// illetőleg

narratÖvokról //–// van szó. A rontËs Òs mËs kËrokozËs Ëldozatai közt nincs Òles hatËr; nem mindig vilËgos, hogy

a különböző mikrotËrsadalmiesemÒnyek kËrosultjai (akiknek elloptËk a tyúkjËt, akiknek elvettÒk a hËzËt, akinek

a veje felesÒgül vette volt a lËnyËt stb.) mennyiben tekinthetők tulajdonkÒppen rontËs Ëldozatainak is?

Mindenesetre, ilyenkor is dominËl az egyensúlyhelyreËllÖtËs, az //„//igazsËgosbosszú//―// szËndÒka.

MÒgis, mint mondtam, a módszerek mindegyike //–// a nyomokban szintÒn fellelhető közÒp-európai rendszer is

//–// összefonódik egymËssal a közös tËrsadalmi konfliktusoktalajËn: azonos problÒmËkra adnak különböző

vËlaszokat. Adatközlőink is úgy vÒlik, hogy rontani több úton lehetett, Òs ezek lÒnyegÒben azonosak. Azonosak

a rontËs technikËi is: a fekete mËgia helyileg ismert, a varËzslók Òs olykor laikusok Ëltal is gyakoroltmódszerei

Òpülnek be a szent szemÒlyek gyakorlatËba. (A laikusok pedig gyakran aszerzetesektől, vagy varËzslóktól

kapjËk a recepteket vagy tanËcsokat sajËt rontó gyakorlatukhoz.) NÒzzük meg kicsit rÒszletesebben az

alkalmazott technikËkat, illetve az ezeket tükröző rontËselbeszÒlÒseket.

1. Ami a sajËt rontËst illeti, a legfontosabb módszerek:

a) TËrgyakkal manipulËlni, az ÒrintkezÒses mËgia elve alapjËn: a megrontandó szemÒly tartozÒkaival

(zsebkendő, gyufa stb.) vagy mËs tËrgyakkal (csont, gyapjú, tyúkfej, cÒrna, lËnc stb.) rontó műveleteket

elvÒgezni, vagy területÒre (udvarËba, hËzËba) behatolni Òs ott a rontó tËrgyakat elhelyezni, hogy akaratlanul

ÒrintkezÒsbe kerüljön velük.

b) A legjellegzetesebb sajËt technika az Ëtok, nem szüksÒges hozzË fekete mËgiËbanjËratos szakember, mÒg a

tanËcsa sem. TulajdonkÒppen az Ëtok vallËsos formËjËról van szó, amikor nem egyszerűen rosszat kÖvËnnak,

hanem felsőbb hatalmassËgra hivatkozva teszik ezt: ez a par excellence Ëtok-forma, tulajdonkÒppen exorcizmus.

A szómËgia //„//tiszta//―// eszköze helyett (//„//törjön ki a nyakad//―//), ennek vallËsos formËjËt kell

hangoztatni://„//Isten törje ki a nyakad//―//. AzËltal, hogy Istenre hËrÖtjËk, a rontËs emberi eszközÒt felemelik a

termÒszetfeletti szfÒrËba, ahonnan mint isteni csapËs sújt le az a földi halandóra, akkor is, ha nem pappal

vÒgeztetik:

Isten ostora utolÒri. Aki megÒrdemli, utolÒri.

TehËt bizonyos Òrtelemben az egyÒni ËtkozódËs is a vallËsos boszorkËnysËg jellegzetesÒpÖtőelemÒnek

tekinthető. Az Ëtok ugyan sztereotÖp beszÒdformulakÒnt is rÒsze a mindennapi nyelvnek, de elbeszÒlt


hatËrËn


rontËsnarratÖvjaink a //–// sokszor rituËlisnak nevezhető //–//ËtkozódËsra mint tudatos rontó akcióra is vallanak.

Ami a vÒgkimenetelt illeti: az ËtkozódËssal mint rontËssal legtöbbször vËratlan (pÒldËul közlekedÒsi)

baleseteket, vÒgtagtörÒst, hirtelen lebÒnulËst, baleset okozta halËlt, mËskor a csalËdi Òlet sorozatos bajait

asszociËljËk. Mindez lehet az Ëtok cÒlja, vagy fordÖtva, az Ëtok lehet e bajok utólagos magyarËzata (//„//...azt

gondolta, hogy talËn el van Ëtkozva//―//). PÒldËul egy Ëtokszöveg, aminekaz elbeszÒlÒs szerint meg is lett a

kÖvËnt hatËsa (meghalt a //„//cÒlszemÒly//―// közlekedÒsi balesetben):

Az Ëldott Úristen engedje meg, hogy kerüljön a nyakad a kerek alË!

Egy informËtorunk anyja úgy Ëtkozódott, hogy letÒrdelt az út közepÒre, feltartotta akezÒt Òs úgy kÒrte Istent,

//„//hogy szerencsÒt sose adjon neki//―//. Ez esetben rituËlis formËról van szó, ahol az ima nyilvËnossËgËnak

motÖvuma is jelzi, hogy jogosnak ÖtÒlik az ËtkozódËs indÖtÒkËt.15 Az Ëtok igazsËgossËgËhoz tartozik, hogy

úgymond //„//visszaszËll//―// abűnös Ëtkozódóra. MÒg a betegsÒgmagyarËzatok közt is helyet kap olyan

vÒlekedÒs, hogy esetleg magËt az Ëtkozódót vagy egy csalËdtagjËt fogja meg az Ëtok: egy lËny pÒldËul apja

ËtkËtól volt //„//fÒszeg//―//, egy bÒna fiút az anyai Ëtok //„//fogott meg//―//. ÁltalËnos nÒzet, hogy az Ëtok csak

arra szËll, aki bűnös. Ez az Ëtok istenÖtÒlet jellegÒt, teljesülÒsÒneksorsszerűsÒgÒt Òs nem a mËgia interperszonËlis

viszonylatait hangsúlyozza: mintegy felmenti az Ëtkozódót. Adatközlőink nyÖltan beszÒltek Ëtkaik

beteljesülÒsÒnek óhajËról, mÒg akkor is, ha az embertËrsaik súlyos betegsÒgÒbe, esetleg ÒletÒbe kerül; azt nem

tartjËk bűnnek, vagy rosszakaratnak, csak a sors vagy Isten igazsËgos büntetÒsÒnek.

Ezzel az igazsËgosztó jelleggel függ össze az első szemÒlyű rontËselbeszÒlÒsek egy jellegzetes

szövegmotÖvuma: a rontËs mÒrtÒkÒnek pontos meghatËrozËsa. PÒldËul egyjenőfalvi asszony böjtölt Òs

olajmÒcseket Ògetett hosszú ideig minden kedden veje ellen, aki akarata ellenÒre vette el lËnyËt. Mint elbeszÒlte,

ettől az meg is halhatott volna, de ő nem akarta veje halËlËt, ezÒrt //„//csak//―// Ëllatai pusztultak el szÒpen

sorban. MËskor arról beszÒlnek, hogy nem szÖvesen csinËltËk (de kellett, hiszen ők a sors eszközei): egy asszony

halËlt hozó kanócokat Òget, derossz volt neki, mint mondja, //„//hogy Òn ezeket olyan Òlesen vegyem//―//.16

c) A rontËs harmadik fontos eszköze a böjt. Az Ëtokkal együtt Òs külön is hathatósrituËlis böjtöt fogadni az Ërtó

cÒl ÒrdekÒben pÒldËul minden kedden, kilenc kedden, hËrom kedden stb. (ilyenkor egÒsz nap, vagy dÒlig nem

esznek, csak vizet isznak, esetlegcsak zsÖrosat nem esznek). FolytathatjËk addig is, mÖg a cÒl nem teljesül: beteg

lesz, lebÒnul, meghal a cÒlszemÒly. A megcsinËltatËs divinËciós jellege a pap előÖrta fogadottböjt

vonatkozËsËban is nyomon követhető. A //„//rosszra//―// fogadott böjt úgy működik, mintaz Ëtok, csakis azt

lehetett vele megbetegÖteni, //„//aki megÒrdemelte//―//, //„//aki előzőleg rosszattett//―//; ha Ërtatlanra irËnyul, a

vÒgző csalËdjËra szËll. A böjt ilyetÒn alkalmazËsa a mËgikus kÒnyszerÖtÒsnek speciËlis, az egyhËz Ëltal előirt,

testi-lelki megtisztulËst cÒlző böjttől merőben elütő vËlfaja EllentÒtben az ËtkozódËssal, amely egÒsz EurópËban

fontosrÒsze volt a boszorkËnysËg falusi rendszereinek, ez a fajta //„//fekete//―// böjt az európai kultúra újkorËban

igen ritka jelensÒg: szinte egyetlen európai alkalmazËsi területe Òppen a balkËni (romËniai) boszorkËnysËg. 17

2. Ami a mËsokkal való csinËltatËst illeti, a varËzslóasszonyok technikËira nem sok fÒny derül adatainkból.

Annyi ËllapÖtható meg, hogy elsősorban a tËrgyakkal //–// különösen a megrontandó szemÒly hozzËjuk vitt

tartozÒkaival //–// való manipulËlËs módszereitalkalmaztËk. Volt, akinek a tudËsa Òs gyakorlata csak szerelmi

rontËsra terjedt ki, volt //–//úgy lËtszik //–// aki mindenfajta megcsinËltatËst vËllalt. MindazonËltal úgy lËtszik,

hogy avarËzslókra (Òs segÖtőszellemeikre) vonatkozó hiedelmek elevenebbek ma, mint a tÒnyleges szerepük a

boszorkËnysËg rendszereiben.18

15A boszorkËnyüldözÒs irodalmËból is tudunk az Ëtok mint testi bajokat okozó rontËs szerepÒről, tovËbbË az Ëtok igazsËgossËgËra,

jogossËgËra, vonatkozó nÒzetekről Òs egyËltalËn az ËtkozódËs fontossËgËról egÒsz Európa közÒpkorËban. Thomas (1978, 598//–//611) a koraújkori AngliËból Örja le a rituËlisËtkozódËs közÒpkor óta kimutatható fontos szerepÒt, Òs a CsÖkban megismerthez hasonló

nÒzeteketpÒldËul a //„//visszaszËlló//―// Ëtokról. Bizonyos helyzetekben az egyhËz is megengedte, vagy elnÒzte. 16Tankó gyimesi adatai az ËtkozódËs igen fontos szerepÒre vallanak: az ő tapasztalatai szerint azegyÒni Òs titkos ËtkozódËs a rontËs első szËmú, legËltalËnosabb eszköze. KözlemÒnye igen gazdag Ëtok-szöveg-anyagot tartalmaz (Tankó 2001, 150//–//152, 171). 17A mËsik európai terület, ahol legalËbbis a kora újkorig fennmaradt: Anglia, ÍrorszËg //–// lËsd e cikkvÒgÒn a clamor-rÖtusokról Örtakat. 18Tankó anyagËból is úgy lËtszik, hogy //–// legalËbbis ma mËr //–// csekÒlyebb szerepe van a //„//tudósoknak//―//, mint a kalugereknek a rontËs közvetÖtÒsÒben.


hatËrËn



hatËrËn


3. Mint mondtam, a narratÖvok tükrÒben leggyakoribb rontó módszernek a romËnszerzetessel, pappal csinËltatËs

lËtszik. 19 A kalugerhez a közhiedelmek szerint leginkËbbËrtó cÒlú Ëtkot illetve misÒt mondatni jËrtak, Òs sok

adatunk vall a kalugerek rÖtusainakhathatóssËgËba vetett szilËrd meggyőződÒsre. //„//FogÒkony nekik az

imËdsËguk...//―//; szemben a magyar illetőleg római katolikus papokkal, a romËn papoknak //„//nagyobb az

erejük...//―// Nemcsak a szüksÒges ËtokrÖtusokkal kapcsolatos mestersÒgbeli tudËsról van szótehËt, hanem

sokszor a kalugerek mint szent emberek, Òlő szentek termÒszetfeletti erejÒről, a kolostor mint szent hely

kisugËrzó hatËsËról is.

A valós gyakorlatra valló memoratok arra utalnak, hogy a kalugerhez jËrulók olykorcsak a bűnös kilÒtÒt

óhajtottËk megtudni (a pap divinËciós rÖtusa segÖtsÒgÒvel). Azonban sokszor fÒny derül a csinËltatËs szËndÒkËt

kivËltó //–// fent emlÖtett //–// interperszonËlisfeszültsÒgekre, konfliktusokra is: ilyenkor termÒszetesen tudjËk, ki

a bűnös, Òs elsőrendű cÒljuk a szemÒlyes bosszú, a bűnös igazsËgos megbüntetÒse a papi Ëtok rÒvÒn. A papi

divinËció cÒlja lehet //–//mint a boszorkËnysËg mËs tÖpusaiban is //–// arontËs tÒnyÒnek eldöntÒse, a rontó

szemÒlyÒnek kitudakolËsa, sőt, a megrontott szemÒly tovËbbi sorsËnak, gyógyulËsi esÒlyeinek kifürkÒszÒse is.

Amikor a rontËs indÖtÒka bosszú ismeretlen tettes lopËsËÒrt, vagy //–// a fent emlÖtett lËncolatos

rontËselbeszÒlÒsek esetÒben bosszú, viszontrontËs egy előző rontËsÒrt, termÒszetes feladata a kalugernek a tettes

azonosÖtËsa. Gyanúja valakire bizonyËra ilyenkor is van a kËrosultnak, de divinËció rÒvÒn, sorsvetÒssel is

kijelölődik a szemÒly, akit meg kell rontatnia. A boszorkËnysËg egyik alapfeltÒtelÒt jelentő szemÒlyes

interakcióknak lËtszólag nyoma sincs az ügymenetben, az egyÒni felelőssÒg a sorsra van ËthËrÖtva. Az ËthËrÖtËsi

mechanizmus ugyanez, amikor a konkrÒt gyanút, egy megnevezett szemÒly bűnössÒgÒt erősÖtÖ meg mÒg

divinËcióval is a kaluger: ezzel bizosÖtja ügyfele lelkiismeretÒt a rontËs jogossËgËról. Ez a helyzet pÒldËul

olyankor, amikor a divinËciós eljËrËs annak eldöntÒsÒre szolgËl, hogy valóban bűnös-e az aszemÒly, akire a

rontËst kÒri a megcsinËltató. A kalugernek tulajdonÖtott legfontosabb divinËciós rÖtus a könyvnyitËs, amikor a

kaluger a bibliËból olvassa ki, hogy ki a bűnös. Előfordul tükördivinËció Òs vÖzbenÒzÒs is, valamint forró ólom

vÖzbe öntÒse, vagy gyertya ÒgetÒse.

A kaluger legfontosabb tevÒkenysÒge a narratÖvok szerint, hogy rontó misÒt mond, illetve imËdkozik, Ëtkot

mond, mÒgpedig ügyfele kÖvËnsËga szerint, aki előre befizeti amisÒÒrt jËró pÒnzt Òs megmondja szËndÒkËt. Ez

körülbelül egyezik a valósËggal is (erről a szerzetesekkel folytatott beszÒlgetÒsek is meggyőztek), azzal együtt,

hogy a //„//szËndÒkra adott mise//―// lÒnyege szerint a papok Ëltal nyújtott mËgikus szolgËltatËs. A pap Ëltal

mondott rontó mise vagy Ëtok nemcsak narratÖv fikció, bizonyÖthatóan előfordultakkalugerek Ëltal felvËllalt

rontËsesetek.20 Az elbeszÒlÒsek szerint a pap tudatosan vÒghezvitt akciója a rontËs. A rontó szËndÒk mellett

beteljesült rontËsokat is emlÖtenek narratÖvjaink: lebÒnul, lesËntul (//„//fÒszeg lesz//―//, //„//elfÒszegedik//―//),

megvakul, megnÒmul, elvËlik, koldussË lesz a cÒlszemÒly, a fÒrjhezmenÒs meghiúsul, hanyatlik a csalËd. A

legsúlyosabb//„//cÒl//―// a teljes pusztulËs: elsorvad, elgyengül, meghal a megcsinËltatott fÒl. BetegsÒgekkel,

halËllal kapcsolatban csalËdtagokat is emlÖtenek, mÒg gyermek Òs szülő is előfordul(amikor //„//hazaÒrt, meg vót

halva a leËnya//―//), de különösen vő Òs meny ellen gyakran indÖtottak csalËdon belüli akciókat.

A kalugerhez jËrulónak meg kell mondania, hogy mire kÒri az imËt, misÒt; meg kellhatËroznia a baj mÒrtÒkÒt:

//„//úgy adta a misÒre valót, hogy bÒnuljon le//―//, vagy valaki pÒnztad misÒre, hogy a felesÒge haljon meg. Ha

nem tudjËk //–// vagy lËtszólag nem tudjËk //–//hogy ki a rontó, Òs nem is vÒgez a pap divinËciós eljËrËst, akkor

egyszerűen a tettesrekÒrik a misÒt. A misÒk, illetve Ëtkok pontos Òs valósËgos tartalmËra vonatkozóan nincsenek

informËcióim, adatközlőink szerint a kalugerek Ëtka ima volt, amelyben azt kÒrtÒk, hogy //„//a bűnös bűnhődjÒk

meg//―//. A papi Ëtok rituËlis, istenÖtÒlet jellegű formËi legitimËljËk az egyÒni ËtkozódËst Òs az egÒsz erre Òpülő

rendszert. E rituËlis Ëtok fontos tÒnyezője, hogy csak a bűnösre szËllhat, Ërtatlanra nem: mint ËltalËban az

istenÖtÒlet, csaka bűnösnek //„//fËj//―//. Az Ëtok //–// mint a rontó mËgia eszköze //–// nem csak önmagËban,

hanema mËgia egyÒb eszközeivel együtt is szerepet kap. A narratÖvok szerint gyakori az, hogya megcsinËltató

szemÒly a megrontandó fÒl valamely tËrgyËt viszi el a kalugerhez: ruhadarabjËt, zsenkendőjÒt, vagy földet a

kertjÒből, arra //„//misÒznek rË//―//, //„//mondanak rË//―//,//„//reË van az Ëtok szórva//―//. Vagyis a pap

megËtkozza a tËrgyat: Òs ezt el kell juttatni a megrontandó szemÒly kertjÒbe, küszöbe alË, ahol aztËn kifejti a

//„//rontó//―// hatËst. Ennek egyigen súlyos, halËlt hozó vËltozata, amikor kilenc halott sÖrjËról vitt földre

mondatjËk azËtkot. A fekete mËgia szemÒlyes rontËsban is hasznËlt eszközei e folyamatban mintegyaz egyhËzi

szentelmÒnyek negatÖv vËltozatai lesznek vallËsos tËrgyakkË, egy szent, hathatósabb rendszer rÒszeivÒ. Van a

misÒnek a narratÖvok szerint egy kimondottan fekete mise vËlfaja, ezt Òjszaka tartjËk Òs különösen rontó

hatËsúnak tartjËk: halËlt hoz. (Egyidejűleg a csinËltató otthon gyertyËkat Òget //–// egy elbeszÒlÒs szerint fekete

19 Tankó szerint Gyimesben csak az egyÒni Òs varËzslós módszer utËn harmadsorban, legvÒső esetben alkalmazzËk (Tankó 2001, 171). 20Tankó Gyula fent emlÖtett leÖrËsa szerint a gyimesi magyarok a moldvai Òs gyimesi romËn kolostorok szerzeteseit, vagy a vËsËrokban a

rendelÒsek felvÒtele cÒljËból megjelenő vËndor kalugereket bÖzzËk meg a fekete mËgia gyakorlËsËval, ËtokmisÒk mondËsËval //–//

igazsËgszolgËltatËsul, illetőleg a CsÖk-ban megismerthez hasonló csalËdi, tËrsadalmi konfliktusok megoldËsakÒppen. A szerző hansgúlyozza:[itt] //„//a fekete mËgia igazsËgtevÒs felsőbb erők segÖtsÒgÒvel//―// (i. m. 155) //–// ez lÒnyegre tapintó, pontosmeghatËrozËs.


hatËrËn


gyertyËkat //–// ellenfele elsorvasztËsËra.) Egy gyújtogató ellen pÒldËul kilenc Òjszaka tarttattak misÒt, a bűnös

majd //„//úgy szÒpen elsorvad, elhal//―//.

A megcsinËltatËs diviniciós jellegÒt erősÖti a paciens sorsËnak megjövendölÒse, ami a narratÖvok szerint a

divinËciós eljËrËssal egyidejűleg megy vÒgbe. Aszerint, hogy //„//jóra//―//vagy //„//rosszra//―// csinËltattak-e, a

pap megmondja, meggyógyul-e a beteg, vagy meghal, mikor gyógyul meg (pÒldËul negyven nap múlva), mikor

tÒrül meg a kËr (pÒldËul hËrom nap múlva), illetőleg megjósolja a megcsinËltatott szemÒly ËllapotËnak gyors

romlËsËt. Utóbbi esetben gyakori motÖvum, hogy a kaluger sietteti paciensÒt, nehogy, mirehazaÒr, mËr halva,

bÒnËn, nÒmËn talËlja a cÒlszemÒlyt. PÒldËul szól, hogy hajtsanakgyorsan, //„//mert az öregasszony meghal, mire

hazaÒrnek//―//. 21

A pap a maga Ëltal vÒgzett ËtokrÖtus mellett előÖrhatja kliensei szËmËra a rontó mËgia különböző egyÒni

módszereit, pÒldËul a fent emlÖtett fogadott böjtöt, a mise, ËtokmondËsËnak elvËllalËsËval vagy vÒgzÒsÒvel

egyidejűleg. A böjtnek a gyertyËk vagy mÒcsesek előÖrt módon való ÒgetÒse is rÒsze lehet: analógiËs úton

mintegy elÒgetik az ÒletÒt.

Ennek ugyanolyan //„//negatÖv szentelmÒny//―// szerepe van, mint az előbb emlÖtett tËrgyaknak (vö. a szentelt

gyertya ËldËst hozó ÒgetÒsÒt különböző óvó, gyógyÖtó cÒlokkal). AmegcsinËltatËs istenÖtÒlet jellege a pap előÖrta

böjt vonatkozËsËban is nyomon követhető. A //„//rosszra//―// fogadott böjt úgy működik, mint az Ëtok, csakis azt

lehetett vele megbetegÖteni, //„//aki megÒrdemelte//―//, //„//aki előzőleg rosszat tett//―//; ha Ërtatlanra irËnyul, a

vÒgzőcsalËdjËra szËll.

A csÖki vallËsos boszorkËnysËg vonatkozËsËban nagyjËból ennyi derül ki narratÖvjainkból. Az eddigiekből mÒg

nem lËthatjuk vilËgosan, milyen mÒrtÒkben, arËnyban Òrinti az adott tËrsadalmak mindennapi ÒletÒt, vilËgkÒpÒt a

megcsinËltatËs hiedelemrendszere Òs rituËlÒja. Mint emlÖtettem, mÒg nem vÒgeztünk a papi rontËs helyszÖnÒn, a

romËn kolostorokban, a papok, szerzetesek körÒben sem vizsgËlatot arra vonatkozóan, hogy hogyan lËtjËk,

minek tekintik ők ezt a rendszert; hogyan vesznek benne rÒszt az ő valósËguk szerint, az ő ÒrtelmezÒsükben.

Egyelőre sok a homËlyos pont az ortodox papok Òs szerzetesek valós szerepÒt illetően az Ëtok, a //„//rossz//―//

misÒk //–// gyakorlatilag a boszorkËnysËgban való tevőleges rÒszvÒtel //–// vËllalËsËban. A jelen helyzetben be

kell ÒrnemkÒt, maroshÒvizi romËn szerzetesekkel folytatott rövid beszÒlgetÒs anyagËval,22 ami ad nÒmi

tËmpontot. Az egyik szerzetes beszÒlt a hozzË forduló falusiak szolgËlatËban vÒgzett, tanult divinËciós

tevÒkenysÒgÒről (sőt, ezzel összefüggÒsben lËtói kÒpessÒgeiről, mËgikus tudËsËról, amelyre szüksÒge van a

hozzË jövők igÒnyeinek kielÒgÖtÒse cÒljËból. Úgy vÒli, ő azokat, akik nËla //„//otthagyjËk a nevüket//―// (mikor

megrendelik a misÒt), hogymËgikusan befolyËsolni. Az Ëtok hatalmËban is hisz, szerinte az anyai Ëtok

beteljesül. BeszÒlt magËról a boszorkËnysËgról is, e beszÒlgetÒsből kiderült, hogy a csinËltatËs tevÒkenysÒge

mögött felsejlő dÒmonvilËgot ugyanolyan valósËgkÒnt kezeli, mint paciensei. Szerinte a rontËssal

betegsÒgdÒmonokat küldenek a mËsik emberre. Ez a beszÒlgetÒs tËmogatja arra vonatkozó sejtÒsemet, hogy a

//„//valakire//―// adott misÒket vËllaló romËn szerzetesek mentalitËsËtól Òs gyakorlatËtól nem Ëllhat messze a

divinËciósorsszerűsÒge Ëltal meghatËrozott fekete mËgia közvetÖtÒse sem.

Nem vilËgosak mÒg a falusiak rontËssal kapcsolatos elkÒpzelÒseinek Òs gyakorlatËnak, valamint a papi divinËció

rendszerÒnek igazi kapcsolódËsi pontjai, de annyit megelőlegezhetünk a tovËbbi vizsgËlatokig is, hogy kevÒssÒ

valószinű, hogy egy //„//alulról nÒzve boszorkËnysËg, felülről nÒzve papi divinËció//―// kettős rendszerÒről Òs kÒt

merőben különböző vilËgÒrtelmezÒs talËlkozËsËról lenne szó, ahol teljesen kettÒszakadnak a papi Òslaikus

nÒzőpontok Òs elvek. Adataink ennÒl szorosabb összefonódottsËgot, több elvi közössÒget sejtetnek a rituËlÒ

szent Òs profËn szfÒrËjËnak rÒsztvevői között. ÉnmagËbannem vizsgËlható e jelensÒg, figyelembe kell vennünk a

rÖtusokat vÒgző papok egyÒbszolgËltatËsait Òs ËltalËban azoknak a vallËsos rendszereknek a tËgabb kontextusËt,

amelyekbe //–// úgy vÒljük //–// a nÒpi boszorkËnysËg rendszere betagozódott.

A kalugerek, papok gyógyÖtó Òs ËldËst adó tevÒkenysÒge nem szorÖtkozik a boszorkËnysËgnak nevezett

kapcsolatrendszerre Òs mentËlis szfÒrËra, hanem annËl ËltalËnosabb ÒrvÒnyű. A pap (e vonatkozËsban a magyar

katolikus pap is) mint divinËciót Òs gyógyÖtËst vÒgző Òs gyógyÖtËsra tanËcsot adó, a gyógyulËshoz az Ògi ËldËst

közvetÖtő szemÒly befolyËsa az elbeszÒlÒsek tanúsËga szerint a mindennapi Òlet szÒles körÒre kiterjedt. A csÖki

magyarok nemcsak fekete mise megrendelÒse cÒljËból jËrtak a romËnkalugerekhez, hanem pozitÖv cÒlból is: a

megcsinËltatott szemÒly gyógyulËsËÒrt, ËldËskÒrÒsÒÒrt a csalËdi bÒke helyreËllÖtËsa, ËltalËban a bÒkessÒg, jólÒt

fenntartËsa cÒljËból (noha ezeket a szolgËltatËsokat a magyar illetve római katolikus papoktól, pÒldËul a közeli

21 Tankó a papi divinËció vËltozatos módszereit Örja le Gyimesből, többek között gyertyaÒgetÒsselkapcsolatban: a gyertyËk ÒgÒsÒből ËllapÖtja meg a pap pÒldËul a //„//megcsinËltatott//―// szemÒly tovËbbi sorsËt (i. m.165). 22 KÒt alkalommal jËrt csoportunk nÒhËny tagja //–// egyszer Òn is velük //–// a maroshÒvizi kolostorban, ahol összesen hËrom szerzetessel

folytattak beszÒlgetÒst. MindkÒt alkalommal KomËromi Tünde csatlakozott csoportunkhoz, vËllalva a tolmËcs szerepÒt. Ezúton is köszönöm neki közreműködÒsÒt, valamint az első alkalommal felvett interjú lefordÖtËsËt.


hatËrËn


csikszentdomokosi kegyhelyen is megkaphattËk). A lËny fÒrjhezmenÒsÒtől a csalËdsikeres ÒletvitelÒig,

bÒkessÒges, könnyű meghalËsig, vagy a lopott tËrgyak visszakerülÒsÒig igen sokfÒle cÒllal előfordult a //„//jóra

mondott mise//―//. Adataink szerint a kaluger pÒldËul hÒt //„//jó szËndÒkú//―// misÒt mond a betegre, akitől

ruhadarabot, fÒnykÒpet visznek a csalËdtagok a templomba. A kaluger megËldja e tËrgyakat, azokra

//„//rËmondja//―// a misÒt, hogy gyógyulËst, ËldËst hozzanak a betegre. Vagy: olajat, cukrot lisztet visznek a

paphoz, hogy mindezek ËldËst nyerjenek, hasznosak legyenek a megrontott beteg szËmËra, ha Òtelei

elkÒszÖtÒsÒhez hasznËlnak belőlük. Ez pontos megfelelője, ellenkező előjellel akaluger Ëltal ruhadarabon vagy

mËs tËrgyon vÒgeztetett megcsinËltatËsnak. A szent szfÒrËba emelődik a pozitÖv mËgia, a mËgikus tËrgy

szentelmÒnnyÒ lesz, isteni eredű ËldËssal telÖtődik. Előfordul e kontextusban a könyvnyitËs is //„//szerencsÒre,

egÒszsÒgre//―// (tehËt mint gyógyÖtó aktus), valamint //–// a negatÖv cÒlú rËböjtölÒs pËrjakÒnt //–// a //„//jóra//―//

fogadott, pozitÖv cÒlú mËgikus böjtölÒs papi előÖrËsra.

Mindez pozitÖv vËltozata a kalugerrel vÒgeztetett rontó tevÒkenysÒgnek, sok esetbentÒnylegesen is annak

alternativËja. Ezt olyan elbeszÒlÒsek tanúsÖtjËk, amelyekben a rontËs Òs gyógyÖtËs, az Ëtok Òs ËldËs mint egymËst

vËltogató, egymËssal összemosódó megoldËsok tűnnek fel. KarcfalvËn pÒldËul valakinek sorra pusztultak az

Ëllatai, mire elmenta kalugerhez, aki //„//könyvet nyitott//―//, Òs abból megmondta neki, ki a rontó. EzutËn

paciensÒnek a baj helyrehozatalËra hÒt napi misÒt kellett befizetnie Òs otthonról vitt földet, sót szenteltetnie.

Ezek Ögy gyógyÖtó erőt nyertek, elËsta őket hËza fundamentumËban //–//helyrejött a baj, megszűnt az Ëllatok

pusztulËsa.

Maga a papi Ëtok is megengedi a //„//jó//―// megoldËs alternatÖvËjËt. Egy elbeszÒlő szerintvalakit (akinek a

tolvajËt //„//megmisÒzte//―//), arra utasÖtott a kaluger, hogy ha harminc napon belül nem kerülnek meg lúdjai,

menjen vissza újabb csinËltatËsÒrt. Ez azonban úgyhatott a tolvajra, hogy a libËk mÒg Òppen idejÒben

hazaÒrkeztek. Adatközlőink közültöbben hangsúlyoztËk a megcsinËltatËsnak azt az oldalËt, hogy nem feltÒtlenül

kËrokozËs, büntetÒs a cÒl, hanem csak az igazsËg kiderÖtÒse, a rËijesztÒs a bűnösre. Egy bËrËnylopËs

következmÒnyeiről szóló elbeszÒlÒsünk szerint a kËrosult csalËd öregasszonya szËndÒkosan hÖresztelte a

faluban, hogy majd ők megcsinËltatjËk a tolvajt, hogy annakfülÒbe jusson a hÖr. Vissza is vitte mËsnap Òjjel a

lopott bËrËnyt. Az effajta //–// lopËssalkapcsolatos //–// rontËselbeszÒlÒsekből különösen vilËgos, hogy a

megcsinËltatËssal való fenyegetÒs önmagËban is betöltheti a papi Ëtok rendhelyreËllÖtó, igazsËgosztó szerepÒt.

Egy ruhaanyag ellopËsËt megbosszuló rontËs elbeszÒlÒse szerint a rontó fÒl tudja, ki volta tolvaj Òs Ögy

fenyegeti:

...hallod-e, komËmasszon, ha elvitted, akkor ... mondd meg nekem, ... me Òn fekete misÒt adok

reËd.

A megcsinËltatËs hÖrülvevÒse mËr elÒg ahhoz, hogy elmenjen a bűnös a paphoz, bevallja bűnÒt Òs kÒrje a mise,

vagyis az Ëtok visszavonËsËt. TehËt a megcsinËltatËs rÖtuËlÒjamint etikai normËkat nyújtó Òs a normasÒrtÒst

büntető rendszer is szerepet jËtszik a csÖkiak vilËgkÒpÒben. A pap divinËciós gyakorlatËval a falusiak

vilËgrendjÒnek egyik fenntartója, elsősorban az etikai normËk vonatkozËsËban. A papi Ëtok rituËlis,

istenÖtÒletjellegű formËi legitimËljËk az egyÒni ËtkozódËst Òs az egÒsz erre Òpülő rendszert.


hatËrËn


Hogy egy kicsit tisztËbban lËssunk e kÒrdÒsekben, nÒzzük meg az európai pËrhuzamokat: valóban olyan

megmagyarËzhatatlanul unikËlis ez a rendszer, mint ahogy azadatok első felmÒrÒsekor lËtszott? Nem Ögy van; a

kortËrs DÒlkelet-EurópËból is vannak pËrhuzamaink a nÒpi Òs egyhËzi divinËciós rendszer összefonódËsËra, mÒg

inkËbba nyugati katolicizmus közÒpkori, kora újkori múltjËból. Todorova-Pirgova BulgËriËból Ör //„//vallËsos

varËzslókról//―//, akik a papok morËlis tËmogatËsËval vÒgzik divinËciós tevÒkenysÒgüket. A papi divinËció

szerepe kimondottan a rontËs azonosÖtËsËban sem pÒldanÒlkül való //–// mÒg az újkori Nyugat-EurópËban sem.

20. szËzadi holland adatok witch-doctor szerepet betöltő papokról, barËtokról szólnak.23 Jelenkori európai

pËrhuzamaink, bËr szórvËnyosak, úgy lËtszik belőlük, hogy e szent szolgËltatËsok fennmaradËsËbanfontos

szerepet jËtszhatott az eltÒrő nemzetisÒgű, vallËsú nÒpessÒgek együttÒlÒse. Szinte termÒszetes, hogy a

reformËció szËzadËban mÒg nÒmet protestËns parasztok titokbankatolikus kegyhelyekre mennek gyógyulËsÒrt,

vagy jÒgverÒst elhËrÖtó körmenetben vesznek rÒszt; 24 annËl Òrdekesebb, hogy a 20. szËzadi HollandiËban, a

vegyes, katolikusÒs protestËns lakossËgú Utrecht Òs Gelderland területÒn a protestËnsok előszeretettelvettÒk

igÒnybe a katolikus witchdoktorok szolgËltatËsait. 25 Todorova-Pirgova bolgËriaimoszlimok Òs ortodox bolgËrok

közti hasonló cserekapcsolatokról Ör. 26

A gyógyÖtó, varËzsló, divinËciót gyakorló romËn pap alakja hasonlÖt a nyugati közÒpkor //„//keresztÒny

varËzslóihoz//―//, ahogy Valery Flint nevezi e mËgia Òs vallËs hatËrËn tevÒkenykedő mËgusokat. Flint a 4//–//5.

szËzadból Ör le varËzsló papokat, akik //„//szentesÖtett mËgikus tevÒkenysÒget//―// folytatnak, bibliËból jósolnak,

tolvajfelderÖtő divinËciós gyakorlatot űznek.27 Nem vÒletlen, hogy a keleti Òs nyugati egyhËz egyarËnt

szüksÒgesnek lËtta a. 4. szËzadi laodiceai zsinat óta folyamatosan a 15//–//16. szËzadig a papsËgnak tiltania

mËgiËt Òs divinËciót. 28 Ryan kutatËsaiból úgy tűnik, az ortodox egyhËz kebelÒben az időeltolódËs (a nyugati

keresztÒnysÒg gyakorlatËhoz kÒpest) mËr a kora újkorban Òszlelhető: a rontËssal, mËgiËval vËdolt papok 15//–

23 Dekker 1991. 24 Labouvie 1992, 148//–//149. 25 Dekker 1991. 26 Todorova//–//Pirgova 2002. Magyar//–//romËn (illetőleg katolikus/protestËns//–//ortodox) viszonylatban iselterjedtebb ez az elv a fent

leÖrtaknËl: Vajkai (1943, 45) ErdÒly mËs helyeiről is Ör, pÒldËul magyar reformËtusok lËtogatta ortodox romËn kegyhelyekről. 27 Flint 1991, 273//–//347, 375//–//380. 28Teológiailag, valamint bibliai Òs patrisztikus alapokon is (Schreiner 1991, 341//–//345). Kelet-Európa: Ryan 1999, 408//–//417.


hatËrËn


//16. szËzadi adatai, a papi mËgia Òs divinËció nagyszËmú tiltËsa e korban mÒg nagyon eleven papi gyakorlatra

vall az oroszoknËl. 29

A papi mËgia Òs divinËció CsÖkban megismert módszerei közül nÒmelyiknek egÒszen konkrÒt közÒpkori

pËrhuzamait talËljuk a nyugati katolicizmus területÒn. Igen rÒgi múltú közÒpkori hagyomËnyanyaga van a

könyvnyitËsnak nevezett, bibliËval kapcsolatos divinËciónak (bibliomantia, sortes biblicae). Schreiner

összefoglaló tanulmËnyËban 30 az ókori hagyomËnyra visszamenő divinËciós módszer egyhËzi alkalmazËsËt a 6.

szËzadtól tudja idÒzni. VÒgigkÖsÒrik a közÒpkort Òs kora újkort a tiltËsok a bibliËból valójóslËs elleni, a biblia,

zsoltËr mindenfÒle divinatorikus Òs mËgikus hasznËlata (mint pÒldËul tolvaj megtudakolËsa felfüggesztett biblia

vagy zsoltËr segÖtsÒgÒvel);31 Richard Kieckhefer szerint a tolvaj, vagy lopott javak megtalËlËsËra alkalmazott

papi módszerekaz egÒsz közÒpkorban nagyon ËltalËnosak voltak, noha sokszor a dÒmoni mËgia egy fajtËjËnak

tekintettÒk őket.32

A mËsik ÒrintkezÒsi felület, ahol a boszorkËnysËg Òs a papi gyakorlat kapcsolatbakerül, a papok, szerzetesek mai

napig űzött ËldËsosztó (Òs ezzel szoros kapcsolatban ördögűző, gyógyÖtó) tevÒkenysÒge. A termÒszetfeletti

betegsÒgek ellen termÒszetfelettifegyverekkel kell harcolni: a megszËlló SËtËn, az ördögi eredetű bajok

termÒszetes ellenfele Òs gyógyÖtója a pap. Az ortodox Kelet-EurópËban szinte napjainkig fennmaradt ËldËsosztó

Òs gyógyÖtó tevÒkenysÒg úgy lËtszik, itt majdnem olyan szintű a 20. szËzadban, mint ahogy azt a nyugati

keresztÒnysÒg területÒről a közÒpkorban ismerjük. Ottakkor a falusiak sokfÒle mindennapi mËgikus szüksÒgletÒt

kielÒgÖtette ezzel az egyhËz, a csalËdi Òs hËziÒlettől az egÒszsÒg óvËsËig, gyógyÖtËsig, termÒszeti katasztrófËk

elhËrÖtËsËig. A közössÒgben ezzel mintegy tËrsadalmiszociËlis vÒdőhËlót vagy inkËbb pajzsot nyújtott a szent

hely az őt körülvevő közössÒgnek. Mint Schreiner megËllapÖtja: //„//Alssozial verfaßte Heilsgemeinschaft stand

die Kirche des Mittelalters im engenWechselbezug zu der sie umgebenden Gesellschaft. Persönliche und

kollektiveFrömmigkeit gaben dem gesellschaftlichen Leben eine religiöse PrÎgung; Erwartungenund Interessen

gesellschaftlicher Gruppen bestimmten den sozialen Gehalt vonLiturgie und Frömmigkeit.//―//33 A közÒpkori

ember szËmËra alapvető szüksÒglet az ismÒtlődő ËldËsok rÒvÒn mintegy a megkereszteltsÒg Ëllandó ËllapotËban

lenni, vÒdelmül azördögi külvilËg ellen. Ahogy Gurevics Örja: (a közÒpkori ember szËmËra) az ËldËs azËtok ellen

mintegy vÒdővarËzslat.34 Ilyen Òrtelemben is mintegy alternatÖvËi az Ëtoknaka szent vÒdelmet nyújtó ËldËsok,

ahogy ezt a csÖki rendszerben is lËthatjuk. Hogy az ËldËs, mint alapvető liturgikus kifejezÒsi mód igen fontos a

karoling EurópËban, azt a liturgikus naptËr szerint elrendezett benedikcióformulËk 7. szËzadtól rohamosan

szaporodó adatai is bizonyÖtjËk.35 A mËgikus vÒdelmet nyújtó ËldËsok közÒpkori rendszerÒnek (Kelet- Òs

Nyugat-EurópËban egyarËnt) az újkorig fennmaradt hagyatÒka a szentelmÒnyek, a papi ËldËs, a pap Ëltal

megËldott tËrgyak hasznËlata ördög-, boszorkËny-, rontËsellenes szerkÒnt. 36

Az egyhËzi ËldËs Òs Ëtok egyik fő területe a papi gyógyÖtËs volt: ËldËst mondani a betegre, ördögöt űzni a

betegből, mindenfÒle ördögtől eredő betegsÒget gyógyÖtani. A papok egyhËzi ËldËssal kapcsolatos gyógyÖtó

tevÒkenysÒge a nyugati keresztÒnysÒg területÒn legalËbb a 16. szËzadig ËltalËnosnak mondható, majd az

újkorban jórÒszt Ëtment anÒpi specialistËk hatËskörÒbe. A közÒpkori papi, valamint a kolostorokban folyó

szerzetesi gyógyÖtËs emlÒkÒt elsősorban a betegsÒgekre mondott benedikciószövegekből lett nÒpi rËolvasËsok

tartottËk fenn. Az ortodox Kelet-EurópËban //–// a falusi gyógyÖtók mellett //–// megmaradt a papsËg,

szerzetesek kezÒn is a gyógyÖtËs Òs az ËldËs, sőt az Ëtok nÒmely vËlfaja is (az ördögűző exorcizmus nyugati

papsËg Ëltal is gyakorolt esetein túl is).37 A papi Ëtkot mintegy legitimËlja az, hogy az ember, vagy emberi

lÒtesÖtmÒnyek elËtkozËsa tulajdonkÒppen a SËtËn művÒt, a SËtËntól az emberbe plËntËlt bűnt sújtja, mint Isten

nevÒben osztott igazsËgos büntetÒs. A papi Ëtok istenÖtÒleti //–// ordËlia //–// jellege a közÒpkori adatokból is

teljesen vilËgos. Lester K. Little idÒzi Hildegard von Bingen 11.szËzadi imakönyvÒből: //„//If they keep this

covenant, may they blessed; if not, may theybe cursed//―//.38 Az ËldËs Òs Ëtok, mint egymËs alternatÖvËi könnyen

szerepet cserÒlnek egydivinËciós rendszerben, ahol az Ëtkot/ËldËst mondó pap is csak eszköz a magasabb

erőkkezÒben, Òs ahol az ördögűzÒssel kapcsolatos ËtokformulËk eredetileg egy legitim rÖtusrÒszei. Richard

Kieckhefer sok szemlÒletes pÒldËt emlÖt Nyugat-Európa közÒpkorËbólaz ËldËs Òs Ëtok, a papi benedikció,

exorcizmus //„//azonos tudati sÖkon//―// való alternatÖvhasznËlatËra. 39 A hasonló formËjú Òs ellentÒtes jelentÒsú

29 Ryan uo. 30 Schreiner 1990. 31 Schreiner 1990, 335//–//372. 32 Kieckhefer 1976, 84, 90. 33 Schreiner 1990, 332. 34 Gurevics 1987, 84. 35 LËsd: Little 1993, 186//–//188. 36 PÒldËul Briggs (1984: 37) az 1580//–//1630-os Òvekből, Lorraine-ból Örja ezt le. 37 Az ortodox kolostorok rËolvasó gyakorlatËról lËsd pÒldËul: Pradel 1907; Mansikka 1909. 38 Little 1993, 193. 39Kieckhefer 1989, 69//–//84.


hatËrËn


benedictio Òs maledictio közt szimbiózis van, mint az angyal Òs ördög, vagy a jó Òs gonosz között, amint Little

megËllapÖtja40 //–// a csÖki gyakorlatból is ezt a tapasztalatot szűrhettük le.

A rituËlis Ëtoknak a nyugati keresztÒnysÒg fennhatósËgi területÒn több olyan közÒpkori formËja van, amely a

CsÖkból megismert pap Ëltali megcsinËltatËsnak szinte pontosmegfelelője. Legfontosabb a clamor: a közössÒg

(pÒldËul az apËtsËg, a kolostor) illetveaz egyhËz vagyona ellen vÒtetteket sujtó rituËlis Ëtok. Ennek 9. szËzadtól

rögzÖtett formulËit Òs egy (mai nyugat-franciaorszËgi) frank területen mËr 8. a szËzadtól ismert (Òskb. a 12.

szËzadig tartó) adatait Little gyűjtötte öszsze Òs dolgozta fel nemrÒgiben publikËlt könyvÒben.41 A facere

clamorem rituËlÒja a (valamilyen pozitÖv vagy negatÖv cÒl ÒrdekÒben mondott ËldËsthozó, veszÒlyelhËrÖtó)

votÖvmisÒk keretÒben zajlott. Maga e mise lÒnyegÒben azonos a fent tËrgyalt, CsÖkban az ËtokmisÒk

alternatÖvËjakÒnt gyakorolt //„//jóra adott//―// misÒvel, amely az ortodox egyhËzi gyakorlatnak ma is Òlő, Òs ha

talËn hivatalosan nem is előÖrt, de elismert rÒsze.

A votÖvmisÒt, amely a 6. szËzadban kialakult kategóriËja a keresztÒny liturgiËnak, egykülönleges kÖvËnsËg

(votum) kinyilvËnÖtËsËnak szenteltÒk. A kÖvËnsËg valamiÒrt, valakiÒrt, vagy valami (pl. hËború, katasztrófa,

jËrvËny, jÒgverÒs vagy tolvaj) ellen is szólhat. A

9. szËzadra mËr megËllapodott liturgikus rendje van a valamilyen sajËtos földi jót kÒrő, rosszat kivÒdő misÒknek

(Òs több tucat formula ismert). 805-ből tudunk pÒldËul NagyKËroly dekrÒtumËról ÒhsÒg, jËrvËny, hËború,

jÒgverÒs esetÒn mondandó votÖvmisÒkrevonatkozóan. A //„//jót kÒrő misÒk//―////–// hogy a csÖkiak

terminológiËjËt hasznËljuk //–// egy rÒszÒnek Ëllandó helye volt a liturgikus naptËrban. Legnevezetesebb ilyen

rögzült misevolt az Ëprilis 25-i rogËció: litËnia, könyörgÒs Òs körmenet előÖrt böjttel a jó termÒsÒrt.42 KonkrÒt

veszÒly esetÒn viszont ad hoc-szerűen ment vÒgbe a szolgËltatËs 43 Òs mint ilyentermÒszetesen könnyen

//„//ËtvËltott//―// a valakire //„//rosszat kÒrÒsbe//―//; vagyis lÒnyegÒben az Ëtoknak a miserangra emelÒsÒről van

szó. (TehËt a clamor Ëtok-rituËlÒja igen termÒszetesenjelenik meg a valaki ellen szóló votÖvmisÒk keretÒben.) A

közössÒg vilËgi szüksÒgleteit kielÒgÖtő votÖvmisÒknek mind pozitÖv, mind negatÖv vËltozata //–// a benedikcióhoz

Òsexorcizmushoz hasonlóan //–// lÒnyegÒben mËgikus szolgËltatËs, Òs a kÒtfÒle irËnyulËsú liturgia //–// csakúgy

mint a 20.szËzadi ortodox //„//jóra adott//―//avagy //„//rosszra adott//―//misÒk //–// azonos tudati sÖkon megjelenő

alternatÖvËi, tükörkÒpei egymËsnak; igy vÒlekedik elemzÒsÒbenLittle is, az előbb emlÖtett Ëprilis 25-i rogËciós

körmenet kapcsËn.44

VisszatÒrve a clamor rituËlÒjËra, ez a különbözo frank apËtsËgokból szËrmazó adatok szerint Ëtok mondËsa a

vÒtkesekre. Bernard cluny-i szerzetes 1075-ös műve://„//Quomodo fiat clamor pro tribulatione ad populum sive

ad deum//―// szerint pÒldËul ima, hogy a gonosztevo tÒrjen Òszhez, illetve Isten a gonoszt vËltoztassa jóvË. A

bűnös tËvollÒtÒben fejÒre olvassËk tetteit Òs imËban büntetÒsÒt kÒrik, ami ËltalËban //–// legalËbb aclamor

zËradÒkËban //–// Ëtok formËjËt ölti.45 MindenfÒle baj esetÒre kialakultak a különböző //–// 8//–//13. szËzad

között hasznËlt //–// clamorformulËk, amelyek lehetnek Ëtkok vËltozatos füzÒrei is, vagy maga a 108. (109.)

//„//ËtokzsoltËr//―// kÒpezheti gerincÒt. BelÒjük Òpültaz ÓszövetsÒg (főleg Deuteronomium Òs ZsoltËrok)

bősÒges, illetve az ÚjszövetsÒg kissÒ szegÒnyesebb, de lÒtező Òs keresztÒny hivatkozËsi alapkÒnt mindekÒppen

felhasznËlható ËtokkÒszlete is.46

A clamor //–// mindenütt, ahol gyakoroltËk //–// egybefonódhatott egy mËsik //„//mËgikus//―//rituËlÒval: a

szentek illetve ereklyÒk megalËzËsËval. Ennek sorËn a szent helyet holta utËnpatronËló vÒdőszentnek az oltËr

alatt vagy az oltËrban tartott ereklyÒit, esetleg szobrËta földre helyezve (Òs arccal a földre borulva) Ëtkokat

szórtak a bÒke megsÒrtőire, a szerzetesek közössÒgÒnek Ërtókra. Ez a 10//–//11. szËzadban elterjedt rÖtus

tartalmazza a mËgikus kÒnyszerÖtÒs elemÒt is: a földön hagytËk a szobrot, mÖg a szent nem teljesÖtette

kÖvËnsËgukat. Előfordult, hogy összevertÒk az ereklyÒket őrző oltËrt, szemrehËnyËsokattettek a szentnek:

//„//MiÒrt nem vÒdesz bennünket, szent úr… ElfeledkeztÒl rólunk…?//―//47

A clamor rituËlÒja böjttel, mÒgpedig a CsÖkból ismert mËgikus böjttel, rËböjtölÒsselis kapcsolódhatott, mint ez

Little sok pÒldËja bizonyÖtja. A clonard-i apËtsËg szerzetesei pÒldËul a tolvajra böjtöltek, mÖg meg nem talËltËk;

40Little 1993, 192. 41Little 1993. Klaniczay GËbornak köszönöm, hogy e könyvre felhÖvta a figyelmemet. 42Uo. 77. 43 Uo. 73//–//78. 44 //„//Three days of fasting and processions set the stage for reciting invocations to saints and petitions, along with psalms, which together

make up... a rough but recognizable reverse image of liturgical maledictions//―// (uo. 77). 45Uo. 20//–//25. 46 A Deuteronomiumban szËmos Ëtok, tovËbbË: 2Kir 1,10,12,16; Apcsel 5,1//–//11; Mt; 1Kor; Gal; JelenÒsek több helyÒn, valamint az

apokrif TamËs-evangÒliumban (uo. 22//–//83). Az Ëtok különböző fajtËi Òs fokozatai fordultak elő a clamor rituËlÒ keretein belül, illetve a

clamor zËró szankciójËban (a közönsÒges Ëtok,vagy maledictio, az excommunicatio Òs a legsúlyosabb, az anathema (uo. 40//–//55). 47 Uo. 26; Gurevics 1987, 86//–//87.


hatËrËn


48 vagy az eretnekek halËlËÒrt kezdtek böjtöt Òs imËdkoztak, mÖg elnyelte őket a föld.49 A clamor nemcsak a

szerzeteseket Òrt sÒrelmek megbosszulËsËra, helyrehozËsËra szolgËlt; laikusok is kÒrhettÒk a rÖtus elvÒgzÒsÒt.

Ahogy ma CsÖkban: //„//megcsinËltathattËk//―//, //„//megmisÒztethettÒk//―// közössÒgük ellenük vÒtő tagjait. Az

egyÒni/laikus Òs a közössÒgi/papi clamor együtt is, külön-külön is vÒgbemehetett. Little leÖr egy laikus clamor-

rituËlÒt, amely az ereklye-megalËzËssal összefonódva vittek vÒgbe: a parasztok az Ëllatok kötelÒvel jöttek a

templomba, a szerzetesek a szent szobrËt a földre helyeztÒk Òs addig tartottËk lent, amÖg benem teljesedett

Ëtkuk.50

Az Ëtokra mint liturgikus fenyegetÒsre mËr a clamor-rituËlÒ standardizËlódËsa előtt, a 6//–//7. szËzadból is van

adatunk. Szinte a 20. szËzadi csÖki szomszÒdsËgi fenyegetődzÒseket idÒzi egy 6. szËzadi törtÒnet Franco aix-en-

provence-i püspök Òs Childericus kirËly közti konfliktusról: a püspök ËtokmisÒt tart az

egyhËzmegyÒjÒtmegkËrosÖtó kirËly ellen, mire az beteg lesz, Òs visszadja az egyhËznak, amit elvett.

Little több hasonló //–// legtöbbnyire az egyhËz tolvajËnak megbüntetÒsÒről szóló //–// törtÒnetet idÒz a 6//–//7.

szËzadból. 51 VÒgig a 8//–//13. szËzadon Ët feltűnően sok a tolvajokËtokkal szankcionËlËsa, megfenyegetÒse.

Thomas a kÒső közÒpkori AngliËból is Ör leeseteket, amikor a templomok vagy kolostorok a tolvajokat,

kölcsönök vissza nem fizetőit Ëtokkal bosszultËk meg, nyilvËnos Ëtok-rÖtusban fenyegettÒk.52

A rituËlis Ëtkok rÒszint a sÒrtettek bosszúvËgyËt elÒgÖtettÒk ki: a sÒrtő megbetegedett, meghalt, Ëllatai

elpusztultak, lesujtott az igazsËgszolgËltatËs. MËskor a fenyegetőfigyelmeztetÒs szerepÒt töltötte be a clamor: az

Ëtok beteljesülÒse nÒlkül helyrejöhetetta kËr, helyreËllt az egyensúly a sÒrtő Òs sÒrtett között, lett lÒgyen az

magËnszemÒly vagyegy kolostor közössÒge. A Gurevics Ëltal //„//nÒpinek//―// minősÖtett clamor-esetekből

vilËgos, hogy a parasztokat patronËló szentet, akinek rÒvÒn az Ëtok lesújtËsËt remÒltÒk ember-tËrsaikra,

igazsËgosztó úrnak kÒpzelik el, aki a sajËt vagy patronËltjai sÒrelmeiÒrt Ëll bosszút; megbetegÖti pÒldËul a

templom vagy a parasztok birkËit elrablót, vagy odaragasztja a kezÒt a kerÖtÒshez (vö. az ismert, tolvaj

megfogËsËról szóló hiedelemmondËval!). Tours-i Gergely Örja egy tolvajlËsügy kapcsËn: //„//Az Úr kegyetlenül

bosszút Ëll szolgËiÒrt//―//.53 A clamor lÒnyege szerint tehËt ugyanúgy isteni igazsËgszolgËltatËs, mint a csÖki

boszorkËnysËg rendszerben működő papi Ëtok; Òs egyarËnt szolgËl az egyÒnt ÒrtkËrok helyrehozatalËra Òs a

szociËlis rend fenntartËsËra, helyreËllÖtËsËra.54

CsÖki adataink a papi mËgiËnak egy, a clamor rÖtusËnËl kevÒsbÒ legitim formËjËra isutalnak: mÒgpedig a

betegsÒget, halËlt hozó fekete mise celebrËlËsËra. SzËmomra //–// ÒstalËn az olvasó szËmËra is //–// meglepő

módon erre is talËlható pËrhuzam a nyugati egyhËz közÒpkorËban. Klaus Schreiner kutatËsai szerint55 az egÒsz

nyugati közÒpkort vÒgigkÖsÒrte az Òlőkre mondott halotti mise papi szolgËltatËsa, illetőleg az ima

kereteibenhalËlt hozó Ëtok mondËsa, a (nÒmet nevÒn) Totbeten, vagy Mordbeten gyakorlËsa //–// vagyis ennek

sűrűn előforduló tiltËsai a klÒrus szËmËra a 694-es toledói zsinat óta egÒszena 16. szËzadi protestËns

kommentËrokig (pÒldËul Luther vagy KËlvin rÒszÒről). Ez hivatalosan el nem ismert, de lÒtező gyakorlatra vall.

Előfordult, hogy (Òlő szemÒlynek)ravatalt is ËllÖtottak fel a templomban, afölött ÒnekeltÒk a halotti misÒt.56

Ennek egyikleggyakoribb szövege szintÒn a 108. (109.) zsoltËr volt, amit több esetben JÒzus Ëtok-szavaikÒnt

Òrtelmeztek. A mÒg Òlőkre mondott halotti mise nem mËs, mint közönsÒges fekete mËgia, amit mËs, ugyanilyen

//„//közönsÒges//―// mËgikus cselekedetek is kÖsÒrhettek, pÒldËul rËböjtölÒs, vagy az Ëtokmise alatt a megËtkozni

kÖvËnt szemÒly viaszfigurËjËnak az oltËrra helyezÒse, vagy olyan mËgikus fokozËsok, mint pÒldËul a halotti

misehÒtszeres, vagy tÖzszeres ismÒtlÒse. Sőt mitöbb, a klÒrus nem csak laikusok megrendelÒsÒre, hanem önmaga

kiszolgËlËsËra is celebrËlt halËlt hozó misÒt. LegalËbbis egy 13.szËzadi exemplum tanusËga szerint szerzetesek

nem szeretett apËtjuk hamari halËlËÒrt imËdkoztak: //„//rogemus Dominum quod cito moriatur//―//. SzintÒn 13.

szËzadi adatok szerint a Mordbeten specialistËi a kolduló barËtok voltak (vö. a halËlt hozó ËtokimËt vËllaló

romËn kalugerekre vonatkozó csÖki hÖradËsokkal).

A kÒső közÒpkor spirituËlisabb keresztÒnysÒge //–// az idő előtti halËl elkerülÒsÒnek, a halËlra való

felkÒszülÒsnek a propagËlËsËval //–// vÒgkÒpp diszkrepanciËba került a halotti mise mËgikus szolgËltatËsËval,57

48Little 1993, 171//–//172. 49 Uo. 161. 50 Uo. 135. 51Uo. 84. 52Thomas 1978, 599//–//600. 53Gurevics 1987, 88//–//92. 54Mint Little (1993, 142) megjegyzi: //„//…the clamor was a ceremony in which social disorder andconcomitant suffering were acted out and

accepted hierarchies were inverted//―//. 55Schreiner 1990; 1991; az összes forrËs összefoglalËsËt lËsd: Harmening 1979; Little is közöl sokszor idÒzett munkËjËban (1993, 168//–

//170) erre vonatkozó Ör adatokat. Berthold von Regensburg (+1272) tiltakozËsai azok ellen akik halËlos bosszúÒrt csinËljËk: 56Schreiner 1991, 344. 57Schreiner 1991, 340//–//343.


hatËrËn


az mÒgis sokËig fennmaradt. BizonyËra az Ëtok, fekete mËgia szilËrd nÒpi hagyomËnyai lehettek a hËttÒrben

(olyasfÒle kettőssÒgÒvel azegyhËzi Òs laikus hagyomËnynak, ahogy azt a 20. szËzadi CsÖkban tapasztaltuk). A

fentemlÖtett egyÒb ËtokrÖtusok vizsgËlói, Little is, Gurevics is felvetik a nÒpi Òs egyhËzi rÖtusok kettőssÒgÒnek

kÒrdÒsÒt, ami mËr csak a leÖrt esetek szereplőinek vizsgËlatËval ismegËllapÖtható. 58 Little archaikus Ör hiedelmek

Òs rÖtusok korai Ör keresztÒnysÒgbe olvadËsËról beszÒl, mÒgpedig mind az ËtkozódËs nÒpi formËi, mind a

mËgikus, fekete böjtkapcsËn (mindkettő franciaorszËgi elterjesztÒsÒben kimutatja az Ör

misszinonËriusokszerepÒt). 59 EgyetÒrthetünk Little abbeli vÒlemÒnyÒvel, hogy a különböző európai

nÒpiËtokhagyomËnyok igen elterjedt, talËn univerzËlis jelensÒget takarnak, ami mentËlis keretÒt adta a

formËlisbb, tanult vallËsos ËtkozódËsnak.60 A pËrhuzamos nÒpi rendszerek termÒszetesen folyamatosan

megvoltak, a kölcsönhatËsok vËltozatos fonadÒkai kötöttÒkőket össze a rituËlis formËkkal. A közÒpkori, kora

újkori falusi tËrsadalmakban az Ëtoknak, mint (ahogy Eva Labouvie kifejezi)61 a verbËlis

konfliktusszabËlyozËsnak az eszköze igen nagy //–// nemcsak vallËsos kontextusban, hanem ËltalËban is.

Labouvie vizsgËljapÒldËul ennek a különböző nyilvËnos formËit, amelyek a boszorkËnysËg rendszerÒtől

függetlenül is lÒteztek, de annak is fontos szervező alkotórÒszei. Thomas az angliai boszorkËnysËgról ÖrvËn

foglalkozik az ËtkozódËs kora újkori falusi tËrsadalmakban Òs ezzel összefüggÒsben a boszorkËnysËgban

betöltött szerepÒvel, konkrÒt pÒldËkkal vilËgÖtvËn meg pÒldËul, hogy hogyan mennek Ët a //„//szomszÒdsËgi//―//

Ëtokesetek boszorkËnysËgba.62

Az egyhËzi kultúrËból eredő rituËlis Ëtkok is helyet kaptak a nÒpies, laikus gyakorlatban. Kora újkori nÒmet,

angol, Ör pÒldËkat emlÖtenek a fent emlÖtett kutatók, protestËns eseteket is: hÒt napig minden reggel Òs este

mondott formulËkat, az ËtokzsoltËregyÒni recitËlËsËt. Egy anglikËn paraszt az utcËn tÒrdelve (mint fent emlÖtett

csÖki emberünk), az összegyűlt tömeg füle hallatËra kÖvËnta szomszÒdjËnak, hgy az Isten őt ÒsËllatait veszÖtse el,

vagy felesÒge Òs gyermekei tÒrden csúszva jËrjanak. Walesben egyhËzlËtogatËsi jegyzőkönyvek tanúskodnak

felebarËtaiknak ËtokimËval halËlt vagy himlőtkÒrő emberekről.63

58Gurevics 1987, 88. 59Little (1993, 154//–//185) görög, germËn, skandinËv pogËny nÒpi előkÒpekről is Ör, de vilËgosan kimutatható kapcsolat elsősorban az Ör

előzmÒnyekkel van. 60Uo. 154. 61Labouvie 1993, 122. 62Thomas //„//The Making of a Witch//―// fejezet első rÒsze: Cursing (1978, 599//–//611). 63Uo. 603//–//609; Schreiner 1991, 336; Labouvie 1993, 134//–//136.


hatËrËn


A közÒpkor Nyugat- Òs KözÒp-EurópËjËban a laikus Òs egyhËzi formËk pËrhuzamosan Òltek. Mint a fentiek

tanúsÖtjËk, Kelet-EurópËban fennmaradt az újkorig a rituËlisËtok laikus Òs egyhËzi rÖtusainak kettőssÒge. E

kettőssÒg fÒnyÒben termÒszetesnek lËtszik, hogy ahogy az Ëtoknak van egy papi, vallËsos formËja, a

boszorkËnysËg nÒpi rendszerÒnek //–// amely oly nagy mÒrtÒkben Òpül az ËtkozódËs közössÒgi formËira //–// is

van egypËrhuzamos, papsËg bevonËsËval gyakorolt vËltozata. A kÒt rÒteg formakincsÒben semfüggetlen

egymËstól; mint lËttuk, CsÖkban vannak rituËlis, nyilvËnos ËtokrÖtusok, amelyek rÒszei a boszorkËnysËg

rendszerÒnek is. MËsrÒszt itt a papsËg mindennapi //„//mËgikus szüksÒgletekben//―// kiszolgËló szerepe a halËlt,

betegsÒget okozó rontËsra is kiterjedt, illetve: az ËldËs Òs Ëtok ambivalens, ordËlia-jellegű rendszerÒbe ez az


hatËrËn


archaikus lehetosÒg is betagozódott. Nyugat- Òs közÒp-európai adataink fÒnyÒben a pap Ëltal

kÒzbentartottistenÖtÒleti Òs divinËciós rendszerekre, papi Ëtokra utaló csÖki adatok hËtterÒben valósgyakorlatot

tÒtelezhetünk fel, akËr mÒg a jelenben is.

Sok tehËt az igen pontos megfelelÒs a mai ortodox hatósugarú vallËsos//–//mËgikusgyakorlat Òs a nyugati

egyhËz közÒpkori rituËlÒi, valamint a nyugati keresztÒnysÒg területÒnek közÒpkorban //–// esetlegesen a kora

újkorban //–// mÒg Òlő nÒpi formËi között. Azortodox liturgiatörtÒnet //–// mÒg hËtralÒvő //–// kutatËsa előtt is

nagy valószÖnűsÒggel megËllapÖtható,64 hogy e pontos megfelelÒsek oka az, hogy az ortodox keresztÒnysÒg

(legitimvagy illegitim formËkban) az újkorig fenntartotta a Nyugat-EurópËban mËr kiveszettrituËlis formËkat.

Noha ezeket itt többek között Òppen az ortodox papi gyakorlat őrizte meg, kevÒssÒ beszÒlhetünk sajËtos kelet-

európai vagy ortodox jellegzetessÒgekről, bËrtermÒszetesen szËmolhatunk időbeli eltolódËsok vetületekÒnt Òs

mindenfÒle kulturËlis talËlkozËs eredmÒnyekÒppen lÒtrejött helyi sajËtsËgokkal, különbsÒgekkel is.

Az egyhËzi rÖtusok nyugati pÒldËit lËtvËn mÒg vilËgosabb, hogy itt egy valósËgosan, papok Ëltal működtetett

vallËsos rendszerbe illeszkedett bele a nÒpi boszorkËnysËgrendszere, kÒt, a sÒrelmeket különböző módon

szankcionËló, a közössÒg szociËlis, erkölcsi, etikai egyensúlyËt megbontókkal szemben különböző

módszerekkel lesújtó rendszer, amelyek azÒrt fonódhattak könnyűszerrel össze, mert mindkettejük közös eleme

aközössÒgen belüli, emberek Ëltal okozott kËr Òs az ezËltal felborult morËlis rend helyreËllÖtËsa. Tegyük azonban

hozzË: a nyugati közÒpkori pÒldËk fÒnyÒben úgy lËtjuk, a papok Ëltal vÒghezvitt ËtokrituËlÒ, a megcsinËltatËs

csÖki rendszere boszorkËnysËg nÒlkülis lÒtezhet (mint ahogy a nÒpi ËtkozódËs rendszerei is lÒtezhettek

boszorkËnysËg nÒlkül). BoszorkËnysËg //„//nÒlkül//―// is eljËrhatnak pÒldËul a tulajdont megsÒrtők ellen (ez volta

nyugati clamor-esetek leggyakoribb indÖtÒka!); lËttuk, CsÖkban is milyen fontos szerepe volt a tolvajok

megcsinËltatËsËnak. BoszorkËnysËgról akkor van szó, ha //„//belÒp//―// arendszerbe az egyÒni bajok rontËssal

való magyarËzata, tehËt egy rontó kÒpessÒggel bÖró egyÒn feltÒtelezÒse, amikor tehËt a rontËssal okozott bajokat

bosszuljËk meg Ëtokkal, akËr pap mondja azt, akËr laikus. Ez Ögy van CsÖkban ma, Òs ezÒrt tÒtelezzük fel egy

(magyar) nÒpi boszorkËnysËg Òs egy (romËn) papi ËtokrituËlÒ összeolvadËsËt. (De nem tudjuk, hogy pÒldËul

volt-e hasonló romËn//–//romËn összeolvadËs, tehËt volt-e a magyarhoz hasonló rendszere a romËn nÒpi

boszorkËnysËgnak, vagy ott egy clamor-szerű intÒzmÒny minden ilyen irËnyú szüksÒgletet ki tudott elÒgÖteni?)

Ezeknek az istenÖtÒleti rendszerekbe tagozódó Ëtok//–//ËldËs rÖtusoknak fontos ideológiai bËzisa volt a bűn,

büntetÒs Òs igazsËgszolgËltatËs archaikus, mondhatni ószövetsÒgifogalma, amit a nyugati keresztÒnysÒg előbb

kivetett magËból, mint a keleti. De hogyaz ortodox keleten e rendszerek tovËbb fennmaradtak, ahhoz bizonyËra

sok egyÒb tÒnyező is hozzËjËrult. Ezekből itt //–// a vizsgËlt Òs bemutatott anyag kapcsËn //–// kettőt tudok

megemlÖteni. Az egyik az ördög szerepÒnek nagyobb fontossËga a keleti liturgiËban, dogmatikËban. Ezzel

összefüggÒsben az ortodox Kelet-EurópËban a paraszti vilËg-kÒpet, a nÒphitet, a boszorkËnyhiedelmeket szoros

kapcsolat fűzi az egyhËzi demonológia ördögkÒpzeteihez. A csÖki boszorkËnyhiedelmeknek archaikus sajËtsËga

az elevenördöghit, a megszËllottsËg kÒpzetei Òs az ördögűző gyakorlat. Nyugat- Òs KözÒp-EurópËban a 16//–

//17. szËzad volt a boszorkËnyhitbe nyomuló ördögkÒpzetek, Òs a rontËs ördögi megszËllottsËggal való

azonosÖtËsËnak fő időszaka. Itt ez //–// talËn az ortodox szomszÒdsËg miatt? //–// fennmaradt, vagy újra

megelevenedett. A boszorkËnysËgtól függetlenül, mai napig kórok Òs betegsÒgmagyarËzat a csÖki falusiak

körÒben is az ördögi megszËllottsËg, ördögöt űzetni ugyanúgy romËn szerzetesekhez, papokhoz mentek, mint

afent ismertetett egyÒb ügyekben. A pap szüntelen harcot folytat az embereket befolyËsa alË vonni törekvő

SËtËnnal, mindennapi gyakorlatËhoz tartozik az embernek Òs környezetÒnek megtisztÖtËsa ËldËssal,

szentelmÒnyekkel az ördögtől Òs ördögitől.

A mËsik tÒnyező az ortodox papsËgnak egy kitapinthatóan //„//nÒpközelibb//―// attitüdje;talËn nagyobb kÒszsÒge

a nÒp konkrÒt, mindennapi, ha úgy tetszik mËgikus igÒnyeinekkielÒgÖtÒsÒre, a szemtől//–//szembe

kapcsolatokon, ÒrintkezÒsen //–// konkrÒt ÒrintÒsen //–// alapuló mËgikus módszerek alkalmazËsËra. SËndor

Attila idÒzi sövÒnyhËzi (reformËtus) magyarok vÒlemÒnyÒt, akik a romËn papok szolgËltatËsait //–// szluzsbËit

//–// igÒnybe veszik:

Çn beteges voltam, s vagyok. JËrtam a papoknËl, ...mÒg az ËltËrnËl [oltËrnËl] is voltam, s a jó

Isten megsegÖtett engem. Az ËltËrnËl a romËn pap rËtette a fejemre azt az izÒt [stólËt], van

nekik az az izÒjük simËdkozott a fejemre. Aki beteg s megy, hogy tartsanak a romËn papok

szolgËlatot, az jó dolog, az nem rossz.65

64E kutatËs a közeljövő fontos feladata lesz. 65SËndor 2000, 272.


hatËrËn


Ezektől az egyhËz rÒszÒről //„//babonËsnak//―// mindősÖtett módszerektől a nyugati benedikció- Òs exorcizmus-

rituËlÒkat a kora újkor folyamËn megtisztÖtottËk,66 mËra jószerivelmËr maguk a megtisztÖtott rÖtusok is eltűntek.

Az ortodox papsËg e szolgËltatËsaira úgylËtszik, mÒg igÒny van a római katolikus magyarsËg rÒszÒről is, Òs ezt a

magyar papoktól esetleg nem kapja meg. Nem vÒletlen, Òs mindenesetre elgondolkoztató, hogy sokan

//–// CsÖksomlyó szomszÒdsËgËban! //–// nemcsak rontËsÒrt, vagy ördögöt kiűzetni, hanem//„//közönsÒges//―//

gyógyulËsÒrt, hËzi ËldËsÒrt is a romËn kolostorokba mennek.

Ami a romËnsËgot illeti, a fentiek alapjËn mÒg egy Òrdekes, ortodoxiËval kapcsolaos összefüggÒs

körvonalazódik. Az európai boszorkËnyüldözÒs kutatËsa sorËn megfogalmazódott az a vÒlekedÒs, hogy a

közÒpkori egyhËz mËgikus szolgËltatËsainakmegszünte mintegy lökÒst adott a boszorkËnysËg felvirËgzËsËnak Òs

a boszorkËnyüldözÒsnek (nyugaton). Az ortodox Kelet-EurópËban //–// vagy legalËbbis RomËnia

ortodoxterületein //–// egyrÒszt fennmaradtak e szolgËltatËsok, mËsrÒszt nem volt hivatalos boszorkËnyüldözÒs.

A fent leÖrtak fÒnyÒben nagyon is termÒszetesnek ÖtÒlhetjük, hogy aboszorkËnysËg nÒpi rendszerÒben szerepet

vËllaló ortodox egyhËz illetve papsËg nemüldözött boszorkËnyokat. A fő ellensÒg itt a SËtËn volt, ő ellene

fordÖtottËk a papokegÒsz lÒtező rituËlis Òs eszmei fegyvertËrukat. Ennek következtÒben ők maguk előbbnyertÒk

el az //„//ördög ügynöke//―// reputËciót, mint klienseik, akik //–// szemben az ördöggel ismanipulËló papokkal //–

// közönsÒges halandók bËrmifÒle hiedelemattributum nÒlkül, ebben a konstellËcióban tehËt nem lehettek

semmifÒle demonológiai indÖtÒkú üldözÒs cÒlpontjaivË.

66LËsd erről jelen kötet //„//Çn vagyok mindennÒl nagyobb orvos…//―// c. tanulmËnyËban a tisztogatËsról Örtakat: a római egyhËz mËr a közÒpkorban tiltakozott a tËrgyak közvetlen (mËgikus) hatËsËnak //„//kihasznËlËsa//―// ellen a benedikciókban.


12. fejezet - Bibliográfia

ABBOT, G. F.: 1903 Macedonian Folklore. Cambridge.

ALAPI Gyula: 1914 BűbËjosok Òs boszorkËnyok KomËrom vËrmegyÒben. KözlemÒnyek a DunËntúl

törtÒnetÒhez, KomËrom.

ALSHEIMER, Rainer: 1974 Katalog protestantischer TeufelserzÎhlungen des 16. Jahrhunderts. In Brückner,

Wolfgang (Hrsg.): VolkserzÎhlung und Reformation. Ein Handbuch zur Tradierung und Funktion von

ErzÎhlstoffen und ErzÎhlliteratur von Protestantismus. Berlin, 417//–//519.

ANDERSON, Walter: 1930//–//1931 Glückskind. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.):

Hand-wörterbuch des deutschen Aberglaubens. III. Berlin//–//Leipzig, 895.

ANDREE, Richard: 1896 Braunschweiger Volkskunde. Braunschweig.

ANDREESCO-MIEREANU, Joana: 1987 Magic in Eastern Europe. In Eliade, Mircea (ed.): Encyclopedy of

Religion. 9. Chicago, 101//–//104.

ANTONIJEVIÆ, Dragoslav: 1990 Ritualni trans. Beograd.

ARBMAN, Ernst: 1963 Ecstasy or Religious Trance. In the Experience of the Ecstatics and from the

Psychological Point of View. I//–//III. Uppsala.

ARDALIÆ, V.: 1917 Vile i vje¹tice. Zbornik za narodni ¾ivot i obiÓaje ju¾nih slavena, 22: 301//–//302.

ARNAUDOV, M.: 1917 Die bulgarischen Festbruche. Leipzig.

/ /

AVANZIN, Anton: 1956 Hundemenschen und Hundekönig. Ésterreichische Zeitschrift für Volkskunde, 59:

140//–//144.

BAHTYIN, M. M.: 1976 A tÒr Òs idő a regÒnyben. In A szó esztÒtikËja. VËlogatott tanulmËnyok. Budapest,

257//–//302.

BALÁZS Lajos: 1997 A fekete mËgia interetnikus vonatkozËsai CsÖkszentdomokoson. MűvelődÒs, L/4, Ëprilis:

38//–//39.

BALÁZS Lajos: 1999 Szeretet fogott el a gyermek irËnt. A születÒs szokËsvilËga CsÖkszentdomokoson.

CsÖkszereda.

BALOGH BÒla (szerk.): [2002] A magyarorszËgi boszorkËnysËg forrËsai. B. sorozat I. NagybËnya. Budapest

(sajtó alatt).

BALOGH IstvËn: 1958 Egy bűbËjos pere 1715-ből. NÒprajzi KözlemÒnyek, III. 1//–//2: 313//–//319.

BARGHEER, Ernst: 1930//–//1931 Glückshaube. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.):

Hand-wörterbuch des deutschen Aberglaubens. III. Berlin//–//Leipzig, 890//–//894.

BARNA GËbor: 1973 HalottlËtók Borsodban. A Miskolci Herman Ottó Múzeum KözlemÒnyei, XII: 109//–

//113.

BARNA GËbor: 1981 Totenseher im ungarischen Volksglauben. MűveltsÒg Òs HagyomËny, XX: 177//–// 189.

BARTELS, M.: 1900 IslÎndischer Brauch und Volksglaube in Bezug auf die Nachkommenschaft. Zeit-schrift

für Ethnologie, 32: 52//–//86.

BARTÓK, BÒla: 1968 Melodien der rumÎnischen Colinde (Weihnachtslieder). Etnomusikologische Schriften.

Faksimile-Nachdrucke. IV. Editio Musica, Budapest.

BÁLINT SËndor: 1942 Egy magyar szentember. Orosz IstvËn önÒletrajza. Budapest.

BibliogrËfia


BÁLINT SËndor: 1943 Sacra Hungaria. TanulmËnyok a magyar vallËsos nÒpÒlet körÒből. Kassa.

BÁLINT SËndor: 1973 KarËcsony, húsvÒt, pünkösd. A nagyünnepek hazai Òs közÒp-európai

hagyomËnyvilËgËból. Budapest.

BÁRKÁNYI JËnos (VOIGT Vilmos): 1961 Az //„//Ëllatok kirËlya//―// a magyar nÒpmesÒben. Ethnographia,

LXXII: 358//–//384.

BEHRINGER, Wolfgang: 1994 Chonrad Stoechkhlin und die Nachtschar. Eine Geschichte aus der frühen

Neuzeit. München.

BEKE Édön: 1946 Kutyafejű tatËr. Ethnographia, LVII: 90//–//91.

BELMONT, Nicole: 1971 Les signes de la naissance. Paris.

BENEDIKZ, B. S.: 1964//–//1965 The Master Magician in Icelandic Folk-Legend. Durham University Journal,

LVII (N. S. XXVI.): 22//–//34.

BENOVSKA-SÃBKOVA, Milena: 1992 Zmejat v bÏlgarskija folklor. Sofia.

BENZ, Ernst: 1969 Die Vision. Erfahrungsformen und Bilderwelt. Stuttgart.

BERZE NAGY JËnos: 1910 BabonËk, babonËs alakok Òs szokËsok Besenyőteleken. Ethnographia, XXI: 24//–

//30.

BERZE NAGY JËnos: 1940 Baranyai magyar nÒphagyomËnyok. II. PÒcs, 539.

BESSENYEI József (szerk.): 1997 A magyarorszËgi boszorkËnysËg forrËsai. I. Balassi, Budapest.

BERZE NAGY JËnos: 2000 A magyarorszËgi boszorkËnysËg forrËsai. II. Balassi, Budapest.

BIEDERMANN, Hans: 1987 Ausbildung der Hexenlehre. In Valentinitsch, Helfried (Hrsg.): Hexen und

Zauberer. Die große Verfolgung //–// ein europÎisches Phenomen in der Steiermark. Graz//–//Wien, 209//–//218.

BIHARI Anna: 1980a Magyar hiedelemmonda katalógus. ElőmunkËlatok a MagyarsËg NÒprajzËhoz. 6. MTA

NÒprajzi Kutató Csoport, Budapest.

BIHARI Anna: 1980b Symbolic Representation of Time and Space in Hungarian Folktales. KÒzirat (ElőadËs a

III. finn//–//magyar folklorisztikai szimpóziumon)

BIHARI Anna //–// SZUHAY PÒter: 1978 MÖtosz Òs hiedelemmonda. ElőmunkËlatok a MagyarsËg

NÒprajzËhoz, 3. MTA NÒprajzi Kutatócsoport, Budapest, 167//–//178.

BÍRÓ, MËria T.: 1994 The Unknown Goddess. The Role of Aphrodite and Venus at Birth. Acta Archaelogica

Scientiarum Hungaricae, 46: 217//–//229.

BISCHOFF, Erich: 1903 Die Kabbalah. Einführung in die jüdische Mystik und Geheimwissenschaft. Leipzig.

BLAU, Ludwig: 1898 Das altjüdische Zauberwesen. Strassburg.

BLÇCOURT, Willem de: 1994 Witch doctors, soothsayers and priests. On cunning folk in European

historiography and tradition. Social History, 19: 285//–//303.

BLUM, Richard //–// BLUM, Eva: 1970 The Dangerous Hour. The Lore of Crisis and Mystery in Rural Greece.

London.

BLUMENFELD-KOSINSKI, Renate: 1990 Not of Woman Born. Representations of Caesarean Birth in

Medieval and Renaissance Culture. Ithaca, London.

BODGÁL Ferenc: 1960 Egy miskolci //„//tËtos//―// 1741-ben. NÒprajzi KözlemÒnyek, V. 3//–//4: 308//–//316.

BOEHM, Fritz: 1927 Amniomantie. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.): Hand-

wörterbuch des deutschen Aberglaubens. I. Berlin//–//Leipzig, 370.

BibliogrËfia


BOGORAS, W.: 1926 Ideas of Space and Time in the Conception of Primitive Religion. American

Anthropologist, 27: 205//–//266.

BOLGÁR Ágnes: 1934 Magyar bËjoló imËdsËgok a XV//–//XVI. szËzadból. Budapest, 19//–//21.

BONOMO, Giuseppe: 1953 Scongiuri del popolo siciliano. Palumbo.

BORNEMISZA PÒter: 1578: Érdögi kÖsÒrtetek. Sempte.

BO©KOVIÆ-STULLI, Maja: 1953 Splet na¹ih narodnih praznovjerja oko vje¹tice i popa. Bilten Instituta za

PronÓavanje Folklora, II: 327//–//342.

BO©KOVIÆ-STULLI, Maja: 1960 Kresnik-Krsnik, ein Wesen aus der kroatischen und slovenischen

Volksüberliefe-rung. Fabula, 3: 275//–//298.

BO©KOVIÆ-STULLI, Maja: 1990 HorvËtorszËgi boszorkËnyperek Òs boszorkËnymondËk. Ethnographia, 101:

494//–//513.

BOSNYÁK SËndor: 1977 A bukovinai magyarok hitvilËga I. Folklór ArchÖvum. 6. NÒprajzi Kutató Csoport,

Budapest.

BOSNYÁK SËndor: 1980 A moldvai magyarok hitvilËga. Folklór ArchÖvum. 12. NÒprajzi Kutató Csoport,

Budapest.

BOURDIEU, Pierre: 1973 The berber House. In Douglas, Mary (ed.): Rules and Meanings. Harmondsworth

1973, 98//–//110.

BOUSSET, D. W.: 1901 Die Himmelsreise der Seelen. Archiv für Religionswissenschaft, IV: 136//–//169,

229//–//273.

BOUTEILLER, Marcelle: 1950 Chamanisme et guÒrison magique. Paris.

BOUTEILLER, Marcelle: 1958 Sorciers et jeteurs de sort. Paris.

BOUTEILLER, Marcelle: 1966 MÒdecine populaire d’hier et d’aujourd’hui. Vallois.

BRANDSTETTER, Renward: (n. d.) Die Wuotansage im alten Luzern. Geschichtsfreund. LXII.

(Separatabdruck)

BREDNICH, R.W.: 1964 VolkserzÎhlungen und Volksglaube von den Schickalfrauen. Folklore Fellows

Communications 193. Helsinki.

BREDNICH, R.W.: 1967 Die osteuropÎischen Volkssagen vom vorherbestimmten Schicksal. In Ringgren, H.

(ed.): Fatalistic Beliefs in Religion, Folklore and Literature. Scripta Instituti Donneriani Aboensis. II.

Stockholm, 97//–//117.

BREDNICH, R.W.: 1969 Das Schicksalsmotiv in den slavischen Volkserzhlungen. Annales Instituti Slavici, 5:

132//–//140.

BRIE, Marie: 1906 Die germanische, insbesondere der englische Zauberspruch. Mitteilungen der Schlesischen

Gesellschaft für Volkskunde, 8: 1//–//36.

BRIGGS, Robin: 1984 Communities of Belief. Cultural and Social Tensions in Early Modern France.

Clarendon Press, Oxford.

BUCHHOLZ, Peter: 1968 Schamanistische Züge in der altislandischen Êberlieferung. Dissertatio Münster.

(KÒzirat, Göttingen, Egyetemi KönyvtËr)

BURGSTALLER, Ernst: 1957 BrauchtumsgebÎcke und Weihnachtsspeisen. Linz.

BURKHART, Albrecht: 1994 //„//La radice e infetta//―//: The Case of Sophia Agnes von Klangenberg. A

(//„//false//―//) Living Saint in Cologne in the 1620s. In Papers of the Conference //„//Healing, Magic, and Belief

BibliogrËfia


in Europe 15th//–//20th Centuries. New Perspectives. 21//–//25 September 1994. Woudschoten, Zeist.//―//

Woudschoten, Zeist, 132//–//144.

BURKHART, Dagmar: 1968 Untersuchungen zur Stratigraphie und Chronologie der südslavischen Volksepik.

Slavistische BeitrÎge. 33. München.

BURKHART, Dagmar: 1989 Kulturraum Balkan. Studien zur Volkskunde und Literatur Südosteuropas. Berlin.

BUTTERWORTH, E. A. S.: 1966 Some Traces of the Pre-Olympian World in Greek Literature and Myth.

Berlin.

/ /

ÈAJKANOVIÆ, Veselin: 1953 Sekula se u zmiju pretvorio. In Mit i religija u srba. Beograd, 36//–//45.

CAMPBELL,. J. G.: 1902 Witchraft and Second Sight in the Highlands. Glasgow.

CAMPBELL, John L. //–// HALL, Trevor H.: 1968 Strange Things. The Story of Fr. Allan Mc Donald. Ada

Goodrich Freer and the Society for Psychical Research’s Enquiry into Highland Second Sight. London.

CAMUS, Dominique: 1988 Pouvoirs soriers. EnqÔte sur les pratiques actuelles de sorcellerie. Paris.

CANDREA, I. A.: 1944 Folklorul medical romÍn comparat. Bucureºti.

CARO BAROJA, Julio: 1967 Die Hexen und ihre Welt. Stuttgart. [Las bruyas y su mundo. Madrid 1961.]

CHADWICK, Nora: 1968 Dreams in Early European Literature. In Carney, James //–// Greene, David (eds.):

Celtic Studies. Essays in Memory of Angus Matheson 1912//–//1962. London, 1968, 33//–//50.

CHLOUPEK, Drago: 1953 Mogut. Zbornik za narodni ¾ivot i obiÓaje ju¾nih slavena, 37: 241//–//250.

CHRISTIAN, William A.: 1981 Apparitions in Late Medieval and Renaissance Spain. Princeton.

CLOSS, Alois: 1968 Der Schamanismus bei den IndoeuropÎern. Innsbrucker BeitrÎge zur Kulturwis-senschaft,

XIV: 289//–//302.

CLOSS, Alois: 1969 Die Ekstase des Schamanen. Ethnos, 34: 70//–//89.

CLOSS, Alois: 1971 Südosteuropa als ethnologisches Untersuchungsfeld über ekstatisches Brauchtum. Wiener

Ethnohistorische BlÎtter, 3: 3//–//22.

COHN, Norman: 1993 Európa dÒmonai. A boszorkËnyüldözÒs törtÒnete. Budapest. [Europe’s Inner Demons:

An Enquiry Inspired by the Great Witch-Hunt. New York 1975.]

CRECELIUS, W.: 1853 Frau Holda und der Venusberg (aus hessischen Hexenprozessakten). Zeitschrift für

deutsche Mythologie und Sittenkunde, I: 272//–//277.

CRISTESCU-GOLOPENÞIA, S.: 1944 DrÏgus. Un sat din þara Oltului (FÏgÏras). Manifestari spirituale.

Credinþe ºi rituri magice. Bucureºti.

CROSS, Tom Peete: 1952 Motif-Index of Early Irish Literature. Bloomington.

CUNNINGHAM, C. E.: 1972 Order in the Atoni House. In Lessa, W. A. //–// Vogt, E. Z. (eds.): Reader in

Comparative Religion. An Anthropological Approach. New York //–// Evanston //–// San Francisco //–//

London, 116//–//135.

CZÇGÇNYI Dóra: 1999 MagyarromËn interetnikus kapcsolatok vallËsi vetülete. A romËn pap alakja egy erdÒlyi

közössÒg hiedelemrendszerÒben. In BorbÒly Çva //–// CzÒgÒnyi Dóra (szerk.): VËltozó tËrsadalom. Kriza JËnos

NÒprajzi TËrsasËg, KolozsvËr.

CZÉVEK Judit: 1987 HalottlËtók a magyar nÒphagyomËnyban. Debrecen.

ÆABEJ, Eqrem: 1966 Albanische Volkskunde. Südost-Forschungen, XXV: 368//–//376.

BibliogrËfia


CSALOG József: 1941 Eleven bütök. NÒprajzi ÇrtesÖtő, XLII: 275.

CSÁKABONYI KËlmËn: 1960 BÒkÒs megyei boszorkËnyperek a XVIII. szËzadban. /A Gyulai Erkel Ferenc

Múzeum KiadvËnyai 17./ Gyula.

CSÁKY KËroly: 1992 //„//PogËnykËt vittünk, bËrËnykËt hoztunk.//―// /NÒpismereti KönyvtËr 3./ CsehszlovËkiai

Magyar NÒprajzi TËrsasËg, KomËrom.

CSILLÇRY KlËra: 1982 A magyar nÒpi lakËskultúra kialakulËsËnak kezdetei. Budapest.

/ /

DAVIDSON, H. R. Ellis: 1973 Hostile Magic. In Newall, Venetia (szerk.): The Witch Figure. Folklore essays

by a group of scholars in England honouring the 75th birthday of Katharine M. Briggs. London//–//Boston,

20//–//41.

DÁM LËszló //–// D. RÁCZ Magdolna: 1989 Adatok NyÖrbËtor nÒphitÒhez. A NyÖregyhËzi Jósa AndrËs

Múzeum Çvkönyve, XXIV//–//XXVI. (1981/83): 127//–//133.

DEÁKY Zita: 1996 A bËba a magyarorszËgi nÒpi tËrsadalomban (18. szËzad vÒge //–// 20. szËzad közepe).

Budapest.

DEKKER, Ton: 1991 Witches and Sorcerers in Twentieth Century Legends. In Gijswijt //–// Hofstra, Marijke

//–// Frijhoff, Willem (eds.): Witchcraft in the Netherlands from the Fourteenth to the Twentieth Century.

[Nederland betoverd, Amsterdam, De Bataafsche Leeuw, 1987] Universitaire Pers, Rotterdam, 183//–//201.

DELATTE, A.: 1932 La catoptromancie Grecque et ses dÒrivÒs. Paris.

DELCAMBRE, Etienne: 1951 Le concept de la sorcellerie dans le duchÒ de Lorraine au XVIe et au XVIIe

siÓcles 3. Les devins-guÒrisseurs. Nancy.

DELPECH, FranÑois: 1990 Les marques de naissance: Physiognomie, signature magique et charisme souverain.

In Redondo, Augustin (red.): Le corps dans la sociÒtÒ espagnole des XVIe et XVIIe siÓcles. Travaux du

//„//Centre de recherche sur l’Espagne des XVIe et XVIIe siÓcles.//―// V. Paris, 27//–//49.

DELPECH, FranÑois: 1992 Marques corporelles et symbolique trifonctionelle: exemples ibÒriques. In Redondo,

Augustin (red.): Le corps comme mÒtaphore dans l’Espagne des XVIe et XVIIe siÓcles. Travaux du //„//Centre

de recherche sur l’Espagne des XVIe et XVIIe siÓcles.//―// VII. Paris, 93//–//103.

DELUMEAU, Jean: 1978 La peur en Occident (XVe//–//XVIIIe siÓcles). Une citÒ assiÒgÒe. Fayard, Paris.

DÇZSI Lajos: 1898 Babona a tizenhetedik szËzadban. IrodalomtörtÒneti KözlemÒnyek, VIII: 249//–//250.

DIECK, Alfred: 1982 Materialien zur volkstümlichen Behandlung der menschlichen Nabelschnur. Curare, 5:

239//–//244.

DIETERICH, Albert: 1891 Abraxas. Studien zur Religionsgeschichte des spÎten Mittelalters. Leipzig.

DIETERICH, K.: 1905 Aus neugriechischen Sagen. Zeitschrift des Vereins für Volkskunde, XV: 380//–//398.

DIETRICH, B. C.: 1965 Death, Fate and the Gods. The development of a religious idea in greek popular belief

and in Homer. London.

DINZELBACHER, Peter: 1973 Die Jenseitsbrücke im Mittelalter. Dissertationen der UniversitÎt Wien 104.

Wien.

DINZELBACHER, Peter: 1981 Vision und Visionsliteratur im Mittelalter. Stuttgart.

DINZELBACHER, Peter: 1984 Jenseitsvisionen //–// Jenseitsreisen. In Martens, V. //–// Miller, U. (Hrsgs.):

Epische Stoff des Mittelalters. Stuttgart, 61//–//80.

DINZELBACHER, Peter: 1986 The Way to the Other World in Medieval Literature and Art. Folklore 97: 70//–

//87.

BibliogrËfia


DINZELBACHER, Peter: 1995: Heilige oder Hexen. Schicksale auffÎlliger Frauen in Mittelalter und

Frühneuzeit. Zürich.

DIÓSZEGI VILMOS: 1956 A novaji tudósasszony. NÒprajzi KözlemÒnyek, I. 58//–//77.

DIÓSZEGI VILMOS: 1958 A sËmËnhit emlÒkei a magyar nÒpi műveltsÒgben. Budapest.

DIÓSZEGI VILMOS: 1960 EmbergyógyÖtËs a bukovinai szÒkelyeknÒl. NÒprajzi KözlemÒnyek, 5 (3//–//4):

35//–//124.

DIÓSZEGI VILMOS: 1967 A pogËny magyarok hitvilËga. Budapest.

DIÓSZEGI VILMOS: 1973 A tËltos alakjËnak földrajzi elterjedÒsÒhez. Szolnok Megyei Múzeumi Çvkönyv, I:

189//–//204.

DIÓSZEGI Vilmos (szerk.): 1971 Az ősi magyar hitvilËg. VËlogatËs a magyar mitológiËval foglalkozó XVIII//–

//XIX. szËzadi művekből. Budapest.

DOBROVITS AladËr: 1979 Egyiptom Òs a hellÒnizmus. In KËkosy LËszló (szerk.): Dobrovits AladËr vËlogatott

tanulmËnyai. I. Budapest, 23//–//99. [1. kiadËs: 1943]

DODDS, E. R.: 1951 The Greeks and the Irrational. Berkeley //–// Los Angeles.

DODDS, E. R.: 1971 Supernormal Phenomena in Classical Antiquity. Proceedings of the Society for Psychical

Research, 55. Part 203. March.

DOMANOVSZKY György: 1957 Vidoizmenenija obraza glovo ducha //„//lidÒrc//―// v suevernych

predstavlenijach vengerskogo naroda. Acta Ethnograghica, VI: 431//–//72.

DÉBRENTEI GËbor: 1940 RÒgi Magyar NyelvemlÒkek. II. Buda.

DÉLGER, Franz Joseph: 1909 Der Exorcizmus im altchristlichen Taufritual. Paderborn.

DÉMÉTÉR SËndor: 1939 A boszorkËnyok gyűlÒse a magyar nÒphitben. Ethnographia, 50: 210//–//221.

DÉMÉTÉR Tekla: 1969 Ätiologische Sagen in Zusammenhang mit weiblichem Arbeitsverbot. Acta Antiqua,

XVII: 79//–//85.

DÉMÉTÉR Tekla: 1974 A nÒpszokËsok költÒszete. Budapest.

DÉMÉTÉR Tekla: 1981 A magyar nÒp hiedelemvilËga. Budapest.

DUBSKY, Ota: 1914 ZaklÖnaci formuli a lidova øikadla v zËpednich a jÖ¾nÖch cednËch. SbornÖk mestskÒho

historickeho musea v Plzni, IV: 118//–//139.

DUERR, Hans-Peter: 1978 Traumzeit: Êber die Grenze zwischen Wildnis und Zivilisation. Frankfurt/M.

DUMÇZIL, George: 1968 Mythe et ÒpopÒe: L’idÒologie des trois fonctions dans les ÒpopÒes des peuples indo-

europÒennes. Paris.

DUMÇZIL, George: 1969 The Three Last Voyages of Il’ja of Murom. In Myths and Symbols. Studies in Honor

of Mircea Eliade. Chicago, 153//–//162.

DUMÇZIL, George: 1985 Heur et malheur du guerrier. Aspects mythiques de la fonction guerriÓre chez les

Indo-EuropÒens. Paris.

ÐORÐEVIC, Tihomir R.: 1953: Ve¹tica i vila u na¹em narodnom verovaniju i predanju. Vampir i druga bita u

na¹em narodnom verovaniju i predanju. Srpski Etnografski Zbornik, LXVI: 5//–//255.

/ /

EBERMANN, Oscar: 1903 Blut und Wundsegen in ihrer Entwicklung dargestellt. Berlin.

BibliogrËfia


EBERMUT, Rudolph: 1978 Künden und zweites Gesicht in Vorarlberg-Tirol. Ein Beitrag zur Phenomenologie

von Sterbeerlebnissen. Rheinisch-WestfÎlische Zeitschrift für Volkskunde, 24. (Sonderdruck)

ECKSTEIN, F.: 1927a Backen. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.): Handwörterbuch des

deutschen Aberglaubens. I. Berlin//–//Leipzig, 754//–//779.

ECKSTEIN, F.: 1927b Brot. In In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.): Handwörterbuch des


EDSMAN, Carl-Martin: 1967 A Swedish Female Folk Healer from the Beginning of the 18th Century. In

Edsman, C.-M. (ed.): Studies in Shamanism. Scripta Instituti Donneriani Aboensis. 1. Stockholm, 120//–//165.

EILERS, Wilhelm: 1979 Die Al, ein persisches Kindbettgespenst. München.

EIS, Gerhard: 1964 Sprüche für die Wünschelrute. In Altdeutsche Zaubersprüche. Berlin, 145//–//157.

EL-ADLY, Saber M. B.: 1981 Az amulett a mai Egyiptomban. /Az ELTE Ókori TörtÒneti TanszÒkÒnek

KiadvËnyai 31./ Budapest.

ELIADE, Mircea: 1957 Schamanismus und archaische Ekstasetechnik. Rascher Verlag, Zürich //–// Stuttgart.

[Le chamanisme et les techniques archaiques de l’extase. Paris 1951.]

ELIADE, Mircea: 1958 Patterns in Comparative Religion. Cleveland //–// New York.

ELIADE, Mircea: 1959 Initiation, rites, sociÒtÒs secrÓtes. Naissances mystiques. Essai sur quelques types

d’initiation. Paris.

ELLIS, Hilda R.: 1943 The Road to Hel. A Study of the Conception of the Dead in Old Norse Literature.

Cambridge.

ERDÇLYI Zsuzsanna: 1976 Hegyet hËgÒk, lötőt lÒpÒk. Archaikus nÒpi imËdsËgok. Budapest.

ERDÇSZ SËndor: 1958 ÁllattË vËltozËsok a nyÖrsÒgi nÒp hiedelmeiben. A NyÖregyhËzi Jósa AndrËs Múzeum

Çvkönyve, I: 215.

ERDÇSZ SËndor: 1984 KÖgyókultusz a magyar nÒphagyomËnyban. Debrecen. /Studia Folkloristica et

Ethnographica 12./ Debrecen.

EVANS-PRITCHARD, E. E.: 1935 Witchcraft. Africa, 8: 417//–//422.

EVANS-PRITCHARD, E. E.: 1973 Time is not a Continuum. In Douglas, Mary (ed.): Rules and Meanings.

Harmondsworth 1973, 75//–//79.

FEHÇR Gyula: 1938 BibËjosok, boszorkËnyok Recsken Òs környÒkÒn. Ethnographia, XLIX: 220//–//224.

FEHÇR ZoltËn: 1975 BËtya nÒphite. (Folklór ArchÖvum 3.) Budapest.

FEHRLE, Eugen: 1916//–//1919 Das Sieb im Volksglauben. Archiv für Religionswissenschaft, XIX: 547//–

//551.

FEHRLE, Eugen: 1929//–//1930 Fasten. Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.):

Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. II. Berlin//–//Leipzig, 1234//–//1243.

FEJŐS ZoltËn: 1979 Az Ëtmeneti rÖtusok. Arnold van Gennep elmÒletÒnek vËzlata. Ethnographia, XC: 406//–

//414.

FEJŐS ZoltËn: 1981 Mitikus lÒnyek Karancskeszi hiedelemrendszerÒben. In ElőmunkËlatok a MagyarsËg

NÒprajzËhoz. 9. MTA NÒprajzi Kutatócsoport, Budapest, 88//–//118.

FEJŐS ZoltËn: 1985 Hiedelemrendszer, szöveg, közössÒg. NÒprajzi KözlemÒnyek, 27//–//28.

FEKETE Lajos: 1861 A jËszkunok törtÒnete. Debrecen.

BibliogrËfia


FERENCZI Imre: 1957 Az ördöngős kocsis alakjËnak nÒhËny kÒrdÒse. Ethnographia, LXVIII: 56//–//86.

FERENCZI Imre: 1959 AdalÒkok a lËtó (nÒző) alakjËhoz. Ethnographia, LXX: 435//–//438.

FERENCZI Imre: 1974 A tËltos Òs garabonciËs kÒpzete a jugoszlËviai magyaroknËl. Ethnographia, LXXXV:

264//–//275.

FERENCZI Imre: 1988 A magyar-horvËt-ukrËn folklórkapcsolat egy pÒldËja: eborrú törökök Òs a kutyafejűek

(pesoglavci). Folklór Òs tradició, VI: 99//–//130.

FILIMON AurÒl: 1913 BesztercevidÒki olËh rËolvasËsok. Ethnographia, XXI: 167//–//169.

FILIPOVIÆ, Milenko S.: 1969 Die NAVI bei den Balkan-Slaven. Annales Instituti Slavici, 5: 05//–//113.

FILIPOVIÆ, Milenko S.: 1982 Euthanasia among the South Slavs. In Among the People. Selected writings.

Ann Arbor, 167//–//181.

FINDEISEN, Hans: 1957 Schamanentum dargestellt am Beispiel der Besessenheitspriester nordeurasiatischer

Völker. W. Kohlhammer, Stuttgart.

FIRTH, Raymond: 1973 Food Symbolism in a Pre-Industrial Society. In Symbols, Public and Private. Ithaca,

New York. 243//–//261.

FLINT, Valery: 1991 The Rise of Magic in Early Medieval Europe. Oxford.

FOX, J. J.: 1973 On Bad Dead and the Left Hand. A Study of Rotinese Symbolic Inversions. In Needham, R.

(ed.): Right and Left. Essays on Dual Symbolic Classification. Chicago//–//London, 342//–//368.

FRANK. E. //–// FRITZIE, P.: 1971 Sketch for a Natural History of Paradise. In Geertz, C. (ed.): Myth, Symbol,

and Culture. New York, 83//–//128.

FRANZ, Adolph: 1909 Die kirchlichen Benedictionen im Mittelalter. I//–//II. Freiburg i. Breisgau.

FRITZSCHE, C.: 1886//–//1887 Die lateinischen Visionen des Mittelalters bis zur Mitte des 12. Jahrhunderts.

Romanische Forschungen, 2: 247//–//279, 3: 337//–//369.

FÊVESSY Anikó: 1993 A boszorkËny felismerÒse Szent György-nap előtt talËlt kÖgyó segÖtsÒgÒvel. NÒprajzi

LËtóhatËr, II: 91//–//97.

/ /

GACSÁJI GËbor: 1985 A lËtomËsok szerepe a mai gyülekezeti Òletben. In Dankó I. //–// Küllős I. (szerk.):

VallËsi nÒprajz. I. Budapest, 260//–//272.

GAGYI József: 1997 RejtezÒs Fenyőkúton (EsetbemutatËs Òs ÒrtelmezÒs). Antropológiai Műhely, 10/2: 5//–//17.

GASTER, M.: 1883 Scholomonar, d. i. der Garabancijas dijak nach der Volksüberlieferung der RumÎnen.

Archiv für Slavische Philologie, VII: 281//–//290.

GASTER, M.: 1900 Two Thousand Years of a Charm against the Childstealing Witch. Folklore, XI: 129//–

//162.

GEHL, Walther: 1939 Der germanische Schicksalsglaube. Berlin.

GÇLIS, Jacques: 1984 L’arbre et le fruit. La naissance dans l’Occident moderne, XVIe//–//XIXe siÓcle. Paris.

GÇMES BalËzs: 1973//–//1974 A magzatelhajtËssal kapcsolatos hiedelmek a magyarsËg körÒben. A szekszËrdi

BÒri Balogh ÁdËm Múzeum Çvkönyve, IV//–//V. SzekszËrd.

GEORGIEVA, IvaniÓka: 1983 BÏlgarska narodna mitologija. Sofia.

GERSTEIN, Mary R.: 1970 Germanic Warg: The Outlaw as Werwolf. In Larson, G. J. (ed.): Myth in

Indoeuropean Antiquity. Univ. of California Press, Berkeley. 1974, 131//–//156.

BibliogrËfia


GIMBUTAS, Marja: 1973 Perkunas/Perun //–// the thunder God of the Balts and Slaws. Journal of Indo-

European Studies, I: 466//–//478.

GINZBURG, Carlo: 1983 The Night Battles. Witchcraft and Agrarian Cults in the Sixteenth and Seventeenth

Centuries. Baltimore (Maryland). [Benandanti. Stregoneria e culti agrari tra Cinquecento e Seicento. Torino

1966.]

GINZBURG, Carlo: 1984 The Witches’ Sabbat: Popular Cult or Inquisitorial Stereotype? In Kaplan, Steven L.

(ed.): Understanding Popular Culture. Europe from the Middle Ages to the Nineteenth Century. Mouton

Publishers, Berlin //–// New York //–// Amsterdam, 39//–//52.

GINZBURG, Carlo: 1990 Hexensabbat. Entzifferung einer nÎchtlichen Geschichte. Berlin [Storia notturna. Una

dezifrazione del Sabba. Torino 1989.]

GOLDZIHER IgnËc: 1981 A Higa’-költÒszet előtörtÒnete. In Az IszlËm kultúrËja. II. Budapest, 597//–//764.

GOSSEN, G. H.: 1972 Temporal and Spatial Equivalents in Chamula Ritual. In Lessa, W. A. //–// Vogt, E. Z.

(eds.): Reader in Comparative Religion. An Anthropological Approach. New York //–// Evanston //–// San

Francisco //–// London 1972, 135//–//149.

GÉNCZI Ferenc: 1914: Göcsej, s kapcsolatosan HetÒs vidÒkÒnek Òs nÒpÒnek összevontabb ismertetÒse.

KaposvËr.

GRAMBO, Ronald: 1973 Sleep as a means of ecstasy and divination. Acta Ethnographica, 22: 417//–//441.

GRAMBO, Ronald: 1975 Traces of Shamanism in Norvegian Folktales and Popular Legends. Fabula, 16: 20//–

//40.

GRAMBO, Ronald: 1982 Shamanism in Norvegian Popular Legends. KÒzirat (ElőadËs a //„//Shamanism in

Eurasia//―// konferenciËn, SËrospatak).

GRAU, D.: 1966 Das Mittagsgespenst [daemonium meridianum]. Siegburg.

GREGORICS GËbor: 1888 Kun Anna boszorkËnypöre. In Gyulai Rudolf (szerk.): A KomËrom vËrmegyei Òs

KomËrom vËrosi törtÒnelmi Òs rÒgÒszeti egylet 1887 Òvi jelentÒse. KomËrom, 22//–//35.

GREGORY, Augusta, Lady: 1970 Visions and Beliefs in the West of Ireland. Gerrards Cross [1. ed. 1920]

GRGJIÆ-BJELKO©IÆ, L.: 1899 Volksglaube und VolksbrÎuche in der Herzegovina. Wissenschaftliche

Mitteilungen aus Bosnien und Hercegovina, VI: 609//–//632.

GROBER-GLÊCK, Gerda: 1966 Zweites Gesicht und Wahrsagekunst. Karten NF 37//–//40 (Fr. 176). In

Zender, Matthias (Hrsg.), Grober-Glück, Gerda Òs Wiegelmann, Günther közreműködÒsÒvel: Atlas der

deutschen Volkskunde. Neue Folge. ErlÎuterungen zur 4. Lieferung. 1. Teil, XIII. Marburg.

GROBER-GLÊCK, Gerda: 1987 Probleme kartographisches Darstellung von Phenomene der Volkssage und

des Volksglaubens. In Petzoldt, L. //–// Rachewiltz, S. de (Hrsgs.): Studien zur VolkerzÎhlung. Berichte und

Referate de ersten und zweiten Symposions zur VolkerzÎhlung Brünnenburg/Stüdtirol 1984/85 1. Frankfurt/M.,

91//–//121.

GRUBE-VERHOEVEN, Regine: 1966 Die Verwendung von Büchern christlich-religiösen Inhalts zu magischen

Zwecken. In Zauberei und Frömmigkeit. Volksleben 13. Tübingen, 7//–//57.

GRYNAEUS TamËs: 1974 Engi Tüdő Vince: a legenda Òs a valósËg. Móra Ferenc Múzeum Çvkönyve,

1972/73: 155//–//183.

GRYNAEUS TamËs: 1991 //„//LËtomËsok//―// //–// TúlvilËgi ÒlmÒnyek a mai magyar nÒpi szËjhagyomËnyban.

In ErdÒlyi Zsuzsanna (szerk.): Boldogasszony Ëga. TanulmËnyok a nÒpi vallËsossËg körÒből. Szent IstvËn

TËrsulat, Budapest, 143//–//180.

GUNDA BÒla: 1947 A szÒpasszonyok kútja. Ethnographia, LVIII: 281//–//282.

BibliogrËfia


GUNDA BÒla: 1961 A tËrsadalmi szervezet, a kultusz Òs a magyar parasztszoba tÒrbeosztËsa. MTA Nyelv- Òs

IrodalomtudomËnyi OsztËlyËnak KözlemÒnyei, 17: 247—268.

GUNDA BÒla: 1984 A rostaforgató asszony. In A rostaforgató asszony. Budapest, 11//–//28.

GUREVICS, A. J.: 1974 A közÒpkori ember vilËgkÒpe. Budapest.

GUREVICS, A. J.: 1987 A közÒpkori nÒpi kultúra. Budapest.

GYENIS Vilmos: 1968 KÒső barokk Òs nÒpies irodalom (XVIII. szËzadi protestËns vÖziók). IrodalomtörtÒneti

KözlemÒnyek, 1//–//24.

GYÉRFFY IstvËn: 1986 A fekete-körösvölgyi magyarsËg. Budapest 1. kiadËs: 1942.

/ /

HAAG Herbert: 1983 Der Teufel in Judentum und Christentum. Saeculum, 34: 248//–//258.

HAASE, Felix: 1939 Volksglaube und Brauchtum der Ostslaven. Breslau.

HAHN, A.: 1854 Albanesische Studien. Jena.

HAMPP, Irmgard: 1961 Beschwörung, Segen, Gebet. Stuttgart.

HAMPP, Irmgard: 1966 Sigilla Salomonis. Eine //„//Zauberrolle//―// aus dem 17. Jahrhundert. In Zauberei und

Frömmigkeit. Volksleben 13. Tübingen, 101//–//116.

HARMENING, Dieter: 1979 Superstitio. Êberlieferungs- und theoriegeschichtliche Untersuchungen zur

kirchlich-theologischen Aberglaubensliteratur des Mittelalters. Erich Schmidt Verlag, Berlin.

HARSÁNYI IstvËn: 1985 AdalÒkok lËtomËs-irodalmunk törtÒnetÒhez (GaËl József kecskemÒti gulyËs lËtËsa,

1740; György prófÒciËja. 1751). In Dankó Imre (szerk.): VallËsi nÒprajz. 2. Budapest, 190//–//217.

HART, Clive: 1988 Images of Flight. University of California Press, Berkeley //–// Los Angeles //–// London.

HARVA, Uno: 1938 Die religiösen Vorstellungen der altaischen Völker. Folklore Fellows’ Communications

125. Porvoo.

HARVA, Uno: 1952 Die religiösen Vorstellungen der Mordwinen. Folklore Fellows’ Communications 142.

Helsinki.

HASENFRANTZ, Hans-Peter: 1983 Iran: Antagonismus als Universalprinzip. Saeculum, 34: 248//–//258.

HAUSEL SËndor: 1987 //„//Micsoda bűjölÒst, bËjolËst tud hozzËja?//―// (Kilenc NógrËd megyei boszorkËnyper).

A NógrËd megyei múzeumok Òvkönyve, XIII: 311//–//335.

HAVER, Jan van: 1964 Nederlandse Incantatieliteratuur. Gent.

HEILER, Friedrich: 1961 Erscheinungsformen und Wesen der Religion. Stuttgart.

HEIM, Ricardus: 1892 Incantamenta magica graeca latina. Jahrbuch für Klassische Philologie, XIX.

(Supplementum).

HENDERSON, William: 1879 Notes on the Folk-lore of the Northern Countries of England and the Borders.

London.

HENNINGSEN, Gustav: 1988 A boszorkËnyok ügyvÒdje. A baszk boszorkËnysËg Òs a spanyol inkvizÖció

(1609//–//1614). Budapest. [The Witches Advocate: Basque Witchraft and the Spanish Inquisition (1604//–

//1694). Reno, Nevada, 1980]

HENNINGSEN, Gustav: 1990: //„//The Ladies from Outside//―//: An Archaic Pattern of the Witches’ Sabbath.

In Ankarloo, B. //–// Henningsen, G. (eds.): Early Modern European Witchcraft. Centres and Peripheries.

Oxford, 191//–//215.

BibliogrËfia


HEPDING, H.: 1924 Kleine BeitrÎge zu magischen Formuli. Hessische BlÎtter für Volkskunde, XXIII: 119//–

//125.

HERNER JËnos: 1988a Bornemisza Anna megbűvöltetÒse. BoszorkËnyok ErdÒly politikai küzdelmeiben

1668//–//1688. Budapest//–//Szeged.

HERNER JËnos: 1988b RontËs Òs igÒzÒs. Politikai boszorkËnyper ErdÒlyben 1668//–//1688. Budapest.

HERTER, Hans: 1950 Böse DÎmonen im frühgriechischen Volksglauben. Rheinisches Jahrbuch für

Volkskunde, I: 112//–//143.

HERTZ, W.: 1862 Der Werwolf. Beitrag zur Sagengeschichte. Stuttgart.

HOCKART A. M.: 1933 Winnebago Dichotomy. Man, 33.

HOLM, Nils G.: 1982 Ecstasy Research in the 20th Century //–// An Introduction. In Holm, N. G. (ed.):

Religious Ecstasy. Based on papers read at the Symposium on Religious Ecstasy held at Abo, Finland, in the

26th//–//28th of August 1982. Stockholm, 7//–//26.

HOLTZMANN, H.: 1908 Höllenfahrt im Neuen Testament. Archiv für Religionswissenschaft, XI: 285//–//297.

HONKO, Lauri: 1980 Finn mitológia. In HoppËl MihËly (szerk.): A Tejút fiai. Budapest. 188//–//213.

HOPPÁL MihËly: 1977 Az urËli mitológiËról. In Domokos PÒter (szerk.): Uralisztikai olvaskönyv. Budapest.

261//–//282.

HOPPÁL MihËly: 1984: Traces of Samanism in Hungarian Folk Beliefs. In HoppËl MihËly (ed.): Shamanism in

Eurasia. 2. Göttingen, 430//–//449.

HOPPÁL MihËly: 2001 HalËl-ÒlmÒnyek a sËmËnizmusban. In Pócs Çva (szerk.): LÒlek, halËl, túlvilËg.

VallËsetnológiai fogalmak tudomËnyközi megközelÖtÒsben. TanulmËnyok a transzcendensről 2. Balassi Kiadó,

Budapest, 11//–//18.

HORVÁTHOVÁ, Emilia //–// URBANCOVÁ, Viera (Hrsgs.): 1972 Die slowakische Volkskultur. Bratislava.

HÉFLER Max: 1905 WeihnachtsgebÎcke. Wien.

HÉFLER, Otto: 1934 Kultische Geheimbünde der Germanen. Frankfurt am Main.

HULTKRANTZ, Ake: 1967 Ecological and Phenomenological Aspects of Shamanism. In Diószegi Vilmos //–//

HoppËl MihËly (eds.): Popular Beliefs and Folklore Traditions in Siberia. Budapest //–// The Hague, 27//–//58.

/ /

ILG, Karl: 1953 Êber das Verkünden und das zweite Gesicht in den AlpenlÎndern. Innsbrucker BeitrÎge zur

Kulturwissenschaft, I: 132//–//139.

IPOLYI Arnold: 1872 Magyar ősvallËsi Òs nyelvemlÒkek. SzËzadok, III: 116//–//117.

ISTVÁNOVITS MËrton: 1982 Halottak kultusza a KaukËzusban. In ElőmunkËlatok a MagyarsËg NÒprajzËhoz.

10. NÒprajzi Kutató Csoport, Budapest, 123//–//130.

IVANI©EVIÆ, F.: 1905 Poljica. Zbornik za narodni ¾ivot i obiÓaje ju¾nih slavena, 10: 181//–//307.

IVANOV, V. V.: 1984 Etimológia Òs szövegrekonstrukció. In HoppËl MihËly (szerk.): Nyelv, mÖtosz, kultúra.

Budapest, 81//–//106.

IVANOV, V. V.: 1984 A pogËnysËg emlÒkei az orosz ikonokon. In HoppËl MihËly (szerk.): Nyelv, mÖtosz,

kultúra. Budapest, 237//–//251.

IVANOV, V. V.: 1984 A kettős szimbolikus osztËlyozËsról. In HoppËl MihËly (szerk.): Nyelv, mÖtosz, kultúra.


BibliogrËfia


IVANOV, V. V. //–// TOPOROV, V. N.: 1973 A Comparative Study of the Group of Baltic Mythological

Terms from the Root ‘vel-. Baltistica, IX: 15//–//27.

IVANOV, V. V.: 1974 Isledovanija v oblasti slavjanskich drevnostej. Moskva.

/ /

JÁDI Ferenc //–// TÊSKÇS GËbor: 1986 A nÒpi vallËsossËg pszichopatológiËja (Egy hasznosi parasztasszony

lËtomËsai). In TüskÒs GËbor (szerk.): //„//Mert ezt Isten hagyta...//―// TanulmËnyok a nÒpi vallËsossËg körÒből.

Magvető, Budapest, 516//–//556.

JAGIÆ, V.: 1877 Die südslavischen Volkssagen von dem Grabancija¹ dijak und ihre ErklÎrung. Archiv für

Slavische Philologie, II: 437//–//481.

JAKOBSON, Roman: 1969 The Slavic God Veles and His Indo-European Cognates. In Studi linguistici in

onore di Vittore Pisani. II. Brescia, 579//–//599.

JAKOBSON, R. //–// RUZIÈIÆ, G.: 1950 The Serbian Zmaj Vuk and the Russian Vseslav Epos. Annuaire de

l’Institut de Philologie et d’Histoire orientale et slave, X: 343//–//355.

JAKOBSON, R. //–// SZEFTEL, M.: 1966: The Vseslav Epos. In Jakobson, R.: Selected Writings. IV. Slavic

Epic Studies. The Hague, Paris, 1966, 301//–//379. [1947: Memoirs of the American Folklore Society, 41: 13//–

//86.]

JAKOBY, A.: 1932//–//1933 Lilith. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.): Handwörterbuch

des deutschen Aberglaubens. V. Berlin//–//Leipzig, 1302//–//1304.

JAKUBOVICH Emil: 1920 AdalÒkok nyelvemlÒkeink sorozatËhoz. III. 1488. Òvi Bagonyai RËolvasËsok.

Magyar Nyelv, XVI: 78//–//80.

JANKÓ JËnos: 1891 Kalotaszegi babonËk. Ethnographia, II: 273//–//286.

JANKÓ JËnos: 1893 Torda, AranyosszÒk Òs Torockó magyar (szÒkely) nÒpe. Budapest.

JANKOVICS József: 1985 XVI//–//XVII. szËzadi rËolvasËsok MËriËssy JËnos lógyógyËszati kÒziratËban. Acta

Historiae Litterarum Hungaricarum, XXI: 55//–//61.

JANKOVICS József: 1990 Archaikus betegsÒgelhËrÖtó imËdsËgok. /A Lymbus füzetei 13./ Szeged.

JASTROW, Morris: 1971 Aspects of Religious Belief and Practice in Babylonia and Assyria. New York. [1. ed.

1911]

JEREMIAS, Alfred: 1913 Handbuch der altorientalischen Geisteskultur. Berlin//–//Leipzig.

JANKOVICS József: 1930 Das Alte Testament im Lichte des Alten Orients. Leipzig.

JIRKU, Anton: 1922 Die DÎmonen und ihre Abwehr im Alten Testament. Leipzig.

JONES, Prudence //–// PENNICK, Nigel: 1998 A History of Pagan Europe. London //–// New York.

JUNG KËroly: 1983 A kÒtkarËcsonyi cÒrna. Adatok a boszorkËny felismerÒsÒnek Òs elhËrÖtËsËnak kÒrdÒsÒhez a

magyar//–//dÒlszlËv egybevető vizsgËlkat tükrÒben. Somogy, 88//–//95.

JUNG KËroly: 1985 TËltosok, ördögök, garabonciËsok (BevezetÒs nÒpi hiedelmeink //–// babonËink //–//

vilËgËba). ÚjvidÒk.

JUNG KËroly: 1998 A garabonciËs diËk alakja kÒt XIX. szËzadi szÖnműben. Ethnographia, 109, 97//–//112.

/ /

K. KOVÁCS LËszló: 1944 A kolozsvËri hóstËtiak temetkezÒse. KolozsvËr.

BibliogrËfia


KALLÓS ZoltËn: 1966 RËolvasËs a moldvai Òs gyimesi csËngóknËl. MűveltsÒg Òs HagyomËny, VIII: 137//–

//157.

KAMMEIER, Friedrich: 1954 Volksglaube im Kreise Lübbecke. Ein Beitrag zur westfÎlischen Volkskunde.

Marburg.

KAPPLER, Claude: 1980 Monstres, dÒmons et merveilles Ì la fin du Moyen Age. Çditions Payot, Paris.

KARASEK-LANGER, Alfred: 1931 Lucienglauben und brÎuche aus der Kremnitz-Probener und Hochwieser

Sprachinsel in der Slowakei. Sudetendeutsche Zeitschrift für Volkskunde, IV

KARASEK-LANGER, Alfred: 1931 Lucienglauben und brÎuche aus der Kremnitz-Probener und Hochwieser

Sprachinsel in der Slowakei. Sudetendeutsche Zeitschrift für Volkskunde, IV: 107//–//116.

KARJALAINEN, K. F.: 1921 Religion der Jugra Völker. Folklore Fellows’ Communications 20. Porvoo.

KATONA Lajos: 1902 XVII. szËzadbeli ördögűző könyvecske. Ethnographia,. XIII: 60//–//70, 103//–//11l

KATONA Lajos: 1907 TúlvilËgi lËtomËsok kódexeinkben. AkadÒmiai ÇrtesÖtő, 500//–//507.

KAZINCZY GËbor: 1885 Megyaszói boszorkËnyok 1731//–//ben. HazËnk, TörtÒnelmi Közlöny, III: 372//–

//375.

KÁKOSY LËszló: 1974 VarËzslËs az ókori Egyiptomban. Budapest.

KÁKOSY LËszló: 1978 Egyiptomi Òs antik csillaghit. Budapest.

KÁKOSY LËszló: 1984 FÒny Òs KËosz. A kopt gnósztikus kódexek. Budapest.

KÁLMÁNY Lajos: 1891a RËolvasók. Ethnographia, II: 35//–//37, 69//–//72.

KÁLMÁNY Lajos: 1891b Szeged nÒpe. I//–//III. Arad.

KÁLMÁNY Lajos: 1893 Gyermek-ijesztők Òs rablók nyelvhagyomËnyainkban. Ethnographia, IV: 225//–//247,

314//–//322.

KÁLMÁNY Lajos: 1971 Boldogasszony, ősvallËsunk istenasszonya. In Diószegi Vilmos (szerk.): Ősi magyar

hitvilËg. VËlogatËs a magyar mitológiËval foglalkozó XVIII//–//XIX. szËzadi művekből. Budapest, 319//–//338.

[AkadÒmiai ÇrtekezÒsek a nyelv- Òs szÒptudomËnyok körÒből XII. Budapest, 1885.].

KÁLMÁNY Lajos: 1971 SzÒpasszony nyelvhagyomËnyainkban. In Diószegi Vilmos (szerk.): Ősi magyar

hitvilËg. VËlogatËs a magyar mitológiËval foglalkozó XVIII//–//XIX. szËzadi művekből. Budapest, 319//–//352.

KELEMINA, Jakob: 1930 Bajke in pripovedke slovenskego ljudstva z mitolo¹kim uvodom. Celje.

KERÇNYI KËroly: 1950 Labyrinth-Studien. Labyrinthos als Linienreflex einer mythologischen Idee. Zürich.

KERÇNYI KËroly: 1977 Görög mitológia. Budapest.

KESZEG Vilmos: 1996 A romËn pap Òs hiedelemköre a mezősÒgi folklórban. Ethnographia, 107: 335//–//369.

KESZEG Vilmos: 1997 JóslËsok a MezősÒgen. Sepsiszentgyörgy.

KESZEG Vilmos: 1999 MezősÒgi hiedelmek. MarosvËsËrhely.

KIECKHEFER, Richard: 1976 European Witch Trials. Their Foundation in Popular and Learned Culture,

1300//–//1500. Berkeley //–// Los Angeles.

KIECKHEFER, Richard: 1989 Magic in the Middle Ages. Cambridge.

KIRK, G. S.: 1993 A mÖtosz. Holnap kiadó, Budapest [Myth. Its Meaning and Function in Ancient and Other

Cultures. University of California Press, Berkeley//–//Los Angeles 1970.]

BibliogrËfia


KLANICZAY GËbor: 1983 Benandante //–// kresnik //–// zduhaÓ //–// tËltos. Samanizmus Òs boszorkËnyhit

ÒrintkezÒsi pontjai KözÒp-EurópËban. Ethnographia, XCIV: 116//–//134.

KLANICZAY GËbor: 1986 BoszorkËnyhit, boszorkËnyvËd, boszorkËnyüldözÒs a XVIXVIII. szËzadban.

Ethnographia, XCLVII: 275//–//295.

KLANICZAY GËbor: 1994 La chasse aux sorciÓres en Europe Centrale et Orientale. In Muchembled, Robert

(red.): Magie et sorcellerie en Europe du Moyen Age Ì nos jours, Armand Colin, Paris, 275//–//291.

KLANICZAY GËbor: 1999 A rontËs- Òs gyógyÖtËselbeszÒlÒsek struktúrËja: maleficium Òs csoda. In Benedek

Katalin Csonka-TakËcs Eszter (szerk.): DÒmonikus Òs szakrËlis vilËgok hatËrËn. MentalitËstörtÒneti

tanulmËnyok Pócs Çva 60. születÒsnapjËra. Budapest, 103//–//106.

KLANICZAY GËbor: 1990 Az orgiavËdak nyomËban. In A civilizËció peremÒn. KultúrtörtÒneti tanulmËnyok.

Magvető, Budapest, 194//–//208.

KLANICZAY GËbor //–// PÓCS Çva //–// KRISTÓF Ildikó (szerk.): 1989 MagyarorszËgi boszorkËnyperek.

Kisebb forrËskiadvËnyok gyűjtemÒnye. 1//–//2. MTA NÒprajzi Kutatócsoport, Budapest. 1989.

KLIGMAN, Gail: 1981 Calu¹. Symbolic Transformation in Roumanian Ritual. Chicago//–//London.

KLIMOVÁ-RYCHNOVÁ, Dagmar: 1973: Zum Studium der Schlangenthematik in der Prosafolklore der

Slaven. Ethnologia Slavica, V: 197//–//213.

KLINTBERG, Bengt av: 1968 //„//Gast//―// in Swedish Folk Tradition. Temenos, 3: 83//–//109.

KOMÁROMI Tünde: 1995 HÒtköznapi betegsÒgszemlÒlet. Szakdolgozat a kolozsvËri Babe¹-Bolyai

TudomËnyegyetem Magyar nyelv Òs Kultúra TanszÒkÒn. KolozsvËr. KÒzirat.

KOMÁROMI Tünde: 1996 RontËsformËk AranyosszÒken. A gyógyÖtó romËn pap. NÒprajzi LËtóhatËr, V: 87//–

//98.

KOMÁROMY Andor: 1910: MagyarorszËgi boszorkËnyperek oklevÒltËra. Budapest.

KORITSÁNSZKY Ottó: 1902 Tolnamegyei nÒpbabonËk, Ethnographia, XIII: 84//–//86.

KOVÁCS ZoltËn: 1973 Die Hexen in Russland. Acta Ethnographica, 22: 51//–//87.

KOVÁCS ZoltËn: 1977 Das Erkennen der Hexen in der westeuropÎischen und der russischen Tradition. Acta

Ethnographica, 26: 241//–//284.

KÉRNER TamËs: 1970 MutatvËny a kÒszülő magyar hiedelemmonda-katalógusból. B) A halËl Òs a halottak.

Ethnographia, LXXXI: 55//–//96.

KÉVES-ZULAUF, Thomas: 1995 BevezetÒs a római vallËs Òs monda törtÒnetÒbe. Budapest.

KRÁSZ Lilla: 2000 Út, amely dühös asszonyoktól Festetics grófig vezet (Egy 18. szËzadi per tanulsËgai). In

Klaniczay GËbor //–// Nagy TamËs (szerk.): A közÒpkor szeretete. TörtÒneti tanulmËnyok Sz. JónËs Ilona

tiszteletÒre. Budapest, 333//–//346.

KRAUSS, Friedrich S.: 1886 Sreæa. Glück und Schicksal im Volksglauben der Südslaven. Mitteilungen der

Anthropologischen Gesellschaft in Wien, 16: 102//–//162.

KRAUSS, Friedrich S.: 1890 Volksglaube und religiöser Brauch der Südslaven. Münster.

KRAUSS, Friedrich S.: 1908 Slavische Volksforschungen. Leipzig.

KRETZENBACHER, Leopold: 1959 Santa Lucia und die Lutzelfrau. SüdosteuropÎische Arbeiten 53. München.

KRETZENBACHER, Leopold: 1968a Teufelsbünder und Faustgestalten im Abandlande. Klagenfurt.

KRETZENBACHER, Leopold: 1968b: Kynokephale DÎmonen südosteuropÎischer Volksdichtung. München.

BibliogrËfia


KRETZENBACHER, Leopold: 1969 //„//Himmelsleiter//―// und //„//Heilige Stiege//―//. In Actes du 1er Congres

International des Òtudes balkaniques II. Sofia.

KRISS, Rudolf //–// KRISS-HEINRICH, Hubert: 1962 Volksglaube im Bereich des Islam. I//–//II. Wiesbaden.

KRISTÓF Ildikó: 1998 //„//Érdögi mestersÒget nem cselekedtem//―//. A boszorkËnyüldözÒs tËrsadalmi Òs

kulturËlis hËttere a kora újkori Debrecenben Òs Bihar vËrmegyÒben. Etnica, Debrecen. 1998.

KUHN, Adalbert: 1864 Indische und germanische Segensspruche. Zeitschrift für vergleichende Sprach-

forschung, XIII: 49//–//74, 113//–//157.

KUMMER, Bernhard: 1929//–//30 Geburt. In Hoffman//–//Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.):

Handwörter-buch des deutschen Aberglaubens. III. 406//–//419.

KUNT Ernő: 1981 A halËl tükrÒben. Budapest.

KUNT Ernő: 1987 Az utolsó ËtvËltozËs. A magyar parasztsËg halËlkÒpe. Budapest.

KUPCZANKO, Gregor: 1891 Krankheitsbeschwörungen der russischen Bauern in Bukovina. Am Urquell. (N.

F.) 2: 12//–//14, 43//–//46, 61//–//63, 75//–//77.

KURET, Niko: 1975 Die Zwölften und das wilde Heer in den Ostalpen. Alpes Orientales, VII: 80//–//92.

KYRIAKIDES, Stilpon P.: 1936 Neugriechische Volkskunde. Volksdichtung, Volksglaube, Volkskunst.

Thessalonike.

/ /

LABOUVIE, Eva: 1992 Verbotene Künste. Volksmagie und lÎndlicher Aberglaube in den Dorfgemeinden des

Saarraumes (16//–//19. Jahrhundert). St. Ingbert.

LABOUVIE, Eva: 1993 Verwünschen und Verfluchen: Formen der verbalen Konfliktregelung in der lÎndlichen

Gesellschaft der frühen Neuzeit. In Blickle, Peter (Hrsg.): Der Fluch und der Eid. Die metaphysische

Begründung gesellscahftlichen Zusammenlebens und politischer Ordnung in der stÎndischen Gesellschaft.

Duncker Humblot, Berlin, 121//–//145.

LAMBERTZ, Maximilian: 1922 Albanische MÎrchen (und andere Texte zur albanische Volkskunde).

Akademie der Wissenschaften in Wien. Schriften der Balkankomission. Linguistische Abteilung XII. Wien.

LANG, Milan: 1914 Samobor. Zbornik za narodni ¾ivot i obiÓaje ju¾nih slavena, 19: 39//–//152.

LANGDON, Stephen Herbert: 1964 Semitic Mythology. The Mythology of all Races. V. New York.

LARNER, Christina: 1981 Enemies of God. The Witch-hunt in Scotland. Baltimore (Maryland). [London 1981]

LAWSON, J. C. : 1910 Modern Greek Folklore and Ancient Greek Religion. A Study of Survivals. Cambridge.

LÁZÁR IstvËn: 1896 AlsófehÒr vËrmegye nÒpe. Nagyenyed.

LE GOFF, Jacques: 1981 La naissance du Purgatoire. Paris.

LEA, Henry Charles: 1957: Materials toward a History of Witchcraft. I//–//III. New York //–// London.

[Philadelphia 1939]

LEACH, Edmund: 1972 Two Essays Concerning the Symbolic Representation of Time. In Lessa, W. A. //–//

Vogt, E. Z. (eds.): Reader in Comparative Religion. An Anthropological Approach. New York //–// Evanston //–

// San Francisco//–//London, 108//–//116

LEBRUN, Francois: 1983 Se soigner autrefois. MÒdecins, saints et sorciers aux 17e et 18e siÓcles. Paris.

LECOUTEUX, Claude: 1987a Geschichte der Gespenster und WiedergÎnger im Mittelalter. Köln.

BibliogrËfia


LECOUTEUX, Claude: 1987b Mara //–// Ephialtes //–// Incubus. Le Cauchemar chez les Peuples germaniques.

Çtudes Germaniques. 42: 1//–//24.

LECOUTEUX, Claude: 1992 FÒes, SorciÓres et Loup-garous au Moyen Age. Histoire du Double. Paris.

LECOUTEUX, Claude: 1995 DÒmons et gÒnies du terroir au Moyen Age. Editions Imago, Paris.

LEHOCZKY Tivadar: 1887 Beregmegyei boszorkËny-perek. HazËnk, TörtÒnelmi Közlöny, VII: 296//–//306.

LEHOCZKY Tivadar: 1904 Adatok //„//nÒzőink//―// ismertetÒsÒhez. Ethnographia, XV: 43//–//44.

LEPROUX, M.: 1954 MÒdecine, magie et sorcellerie. Paris.

LETTENBAUER, W.: 1951 Russische Visionsliteratur im 19. Jahrhundert. Byzantinische Zeitschrift, 44: 397//–

//404.

LEVI, Giuseppe: 1863 Parabeln, Legenden und Gedanken aus Talmud und Midrasch. Leipzig.

LÇVI-STRAUSS, Claude: 1964 Mithologiques I. Le Crue et le Cuit. Paris.

LID, Nils: 1946 Light-Mother and Earth-Mother. Studia Norvegica, I./4.

LIDZBARSKI, Mark: 1920 MandÎische Liturgien. Abhandlungen der Königlichen Gesellschaft der

Wissenschaften zu Göttingen. Phil.-Hist. Kl. NF XVII. 1. Göttingen.

LINDERHOLM, Emanue: 1940 Siquelser och beswÎrjelser fran medeltid ock nytid. Stockholm.

LITTLE, Lester K.: 1993 Benedictine Maledictions. Liturgical Cursing in Romanesque France. Cornell

University Press, Ithaca, London.

LITTLEJOHN, J.: 1972 Temne Right and Left. An Essay on the Choreography of Everyday Life. In In Lessa,

W. A. //–// Vogt, E. Z. (eds.): Reader in Comparative Religion. An Anthropological Approach. New York //–//

Evanston //–// San Francisco //–// London, 288//–//298.

LIUNGMANN, Waldemar: 1937//–//1938 Traditionswanderungen Euphrat-Rhein. I//–//II. Folklore Fellows’

Communications 118//–//119. Helsinki.

LIXFELD, Hannjost: 1972 Die Guntramsage (AT 1645 A). VolkserzÎhlung vom Alter Ego in Tiergestalt und

ihre schamanistische Herkunft. Fabula, 13: 60//–//107.

LOMMEL, Andreas: 1965 Die Welt der frühen JÎger. München.

LOORITS, Oscar: 1980 Az Òszt nÒphit alapvonËsai. In HoppËl MihËly (szerk.): Tejút fiai. Budapest, 163//–

//187.

LÊBBING, Hermann: Friesische Sagen. Jena.

LÊTOLF, A.: 1865 Zur Frau ‘Selten’ (Saelde). Germania, X: 103.

/ /

M. J. (Melich JËnos): 1898 RÒgi rËolvasËs. Ethnographia, IX: 324.

MACFARLANE, Alan D. J.: 1970 Witchcraft in Tudor and Stuart England. A Regional and Comparative

Study. London.

MACRAE, Norman: 1908 Highland Second-Sight with prophecies of Coinneach Odhar and the Seer of Petty.

Dingwall.

MAGYARY-KOSSA Gyula: 1929, 1931, 1940 Magyar orvosi emlÒkek. I//–//III. Budapest.

MAJZNER, M.: 1921 DuboÓke Rusalje. Poslednji tragovi iz kulta Velike Majke bogova. Godi¹njice N. Èupice.

XXXIV: 226//–//257.

BibliogrËfia


MAKKAI LËszló: 1983 A közÒpkori magyar hitvilËg problematikËjËhoz. Ethnographia, XLIV: 106//–//116.

MANSIKKA, V. J.: 1909 Êber russische Zauberformeln mit Berücksichtigung der Blut- und Verren-

kungssegen. Helsingfors.

MARIAN, S. F.: 1899 SerbÏtorile la RomÍni. I//–//III. Bucureºti.

MARIENESCU AthanËz: 1891 Az Ëldozatok. RumÒn nÒpmythologiai kÒpek Òs szokËsok. Ethnographia, II: 2//–

//12, 53//–//58.

MARINOV, DimitÏr: 1914 Narodna vjara i religiosni narodni obiÓai. Sbornik za narodni umotvorenija i

narodopis XVIII.

MARÓT KËroly: 1958 A varËzsdaltól az eposzig. Ethnographia, LXIX: 505//–//536.

MEGAS, Georgios: 1963 Die Moiren als funktionellen Faktor im neugriechischen MÎrchen. In MÎrchen,

Mythos, Dichtung. Festschrift für Friedrich von der Leyen. München, 47//–//62.

MEIER TO BERND, Heinz: 1952 Das Zweite Gesicht im Volksglauben und in Volkssagen. Dissertatio

Göttingen. (KÒzirat, Egyetemi KönyvtËr, Göttingen)

MEISEN, Karl: 1935 Die Sagen von Wütenden Heer und wilden JÎger. Volkskundliche Quellen, Heft 1.

Münster.

MELETYINKSZKIJ, Jeleazar: 1985 A mÖtosz poÒtikËja. Gondolat, Budapest.

MELIK-SIMONJAN, K. A.: 1978 Obraz veduna v tradicionnych afrikanskich verovanjach. Sovjetskaja

Etnografija, 39//–//52.

MENGIS, Carl: 1927 Arme Seelen. Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.): Handwörterbuch

des deutschen Aberglaubens. I. Berlin//–//Leipzig, 584//–//598.

METTKE, H. (Hrsg.): 1976 AusgewÎhlte Texte althochdeutsch//–//neuhochdeutsch. Leipzig, 1976.

MEULI, Karl: 1975 Scythica. In Gesammelte Schriften. II. Basel//–//Stuttgart, 817//–//879. [1935]

MEYER, ELARD Hugo: 1900 Badisches Volksleben. Strassburg, 561//–//562.

MEYER, G. Fr.: 1929 Schleswig-Holsteiner Sagen. Jena.

MEYER-MATHEIS, Vera: 1974 Die Vorstellung eines Alter Ego in VolkserzÎhlungen. Dissertatio Freiburg

i/B. (KÒzirat, egyetemi NÒprajzi IntÒzet, Freiburg)

MIKAC, J.: 1934 Vjerovanja (Brest u Istri). Zbornik za narodni ¾ivot i obiÓaje ju¾nih slavena XXIX: 195//–

//199.

MOLDOVÁN Gergely: 1897 AlsófehÒr vËrmegye romËn nÒpe. Nagyenyed.

MOROZ, Josip: 1989 ®enski demoniÓni obrazi v BÏlgarskija folklor i vjarvanija. Sofia.

MOSZYÈSKI, Kazimierz: 1967 Kultura ludowa s³owian. II. Kultura duchowa. I. Warszawa. [Kraków 1929]

MÉDERNDORFER, Vinko: 1964 Ljudska medicina pri Slovencich. Ljubjana.

MULTEDO, Roccu: 1982 Le folklore magique de la Corse. Nice.

MUNKÁCSI BernËt: 1887 Újabb adalÒkok a magyar nyelv török elemeihez. NyelvtudomËnyi KözlemÒnyek.

MURGOÆI, Agnes: 1926 The Vampire in Roumania. Folk-Lore 37: 320//–//349.

MURKO, Matthias: 1910 Das Grab als Tisch. Wörten und Sachen. II: 71//–//160.

MUªLEA, Ion //–// BÎRLEA, Ovidiu: 1970 Tipologia folclorului din raspunsurile la chestionarele lui B. P.

Hasdeu. Bucureºti.

BibliogrËfia


MÊLLER, I. //–// RÉHRICH, L.: 1967 Der Tod und die Toten. Deutscher Sagenkatalog. X. Deutsches Jahrbuch

für Volks-kunde. XII: 346//–//398.

MYHRMANN, David W.: 1902 Die Labartu-Texte. Babylonische Beschwörungsformeln nebst

Zauberverfahren gegen die DÎmonin Labartu. Zeitschrift für Assyrologie XVI: 141//–//200.

MYLIUS, K. (Hrsg.): 1978 Älteste indische Dichtungen und Prosa. Leipzig.

/ /

NAGY Dezső: 1957 Egy magyar kÒziratos varËzskönyv a 19. szËzadból. Index Ethnographicus II: 99//–//105.

NAGY József: 1896 BËcsmegyei babonËk. Ethnographia, VII: 99//–//101, 177//–//181.

NIEDERMÊLLER PÒter: 1981 Az első tűz mËgikus szerepe a kËrpËti pËsztorfolklórban. Ethnographia, XCII:

400//–//412.

NILSSON, M. P.: 1916//–//1919 Studien zur Vorgeschichte des Weihnachtsfestes. Archiv für Religionswis-

senschaft XIX: 50//–//150.

NOVOMBERGSKIJ, N.: 1906 Koldovstvo Moskovskoj Rusi XVII-ogo stoletija (Materiali po istorii medicini v

Rossiji. t. III Ó. I.). Sankt-Peterburg.

/ /

O’CONNOR, Anne: 1991 Child Murderess and Dead Child Tradition. A comparative study. Folklore Fellows’


O’GIOLLÁIN, Diarmuid: 1987 Myth and History. Exotic Foreigners in Folk-belief. Temenos 23: 59//–//80.

OBREBSKI, Joseph: 1977 Ritual and Social Structure in a Macedonian Village. University of Massachusetts at

Amherst.

OHLMARKS, Åke: 1939 Arktischer Schamanismus und altnordischer Seidr. Archiv für Religionswis-senschaft

36: 171//–//180.

O’hOGAIN, Daith: 1990 Myth, Legend and Romance. An Encyclopaedia of the Irish Folk Tradition. Dublin.

OHRT, Ferdinand: 1917 Danmarks trylleformler I. Kobenhavn//–//Christiania.

OHRT, Ferdinand: 1927 BeitrÎge zur Segenforschung. Zeitschrift des Vereins für Volkskunde XXXV: 1//–//9.

OHRT, Ferdinand: 1929 Fluchttafel und Wettersegen. Folklore Fellows’ Communications 86. Helsinki.

OHRT, Ferdinand: 1929//–//1930a Dreiengelsegen In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.):


OHRT, Ferdinand: 1929//–//1930b Dreifrauensegen. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.):


OHRT, Ferdinand: 1929//–//1930c Fiebersegen. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.):


OHRT, Ferdinand: 1936 Êber Alter und Ursprung der Begegnungssegen. Hessische BlÎtter für Volkskunde 35:

49//–//58.

OHRT, Ferdinand: 1938 Die Îltesten Segen über Christi Taufe und Christi Tod in religionsgeschichtlichem

Lichte. Kobenhavn.

OINAS, Felix J.: 1978 Heretics as Vampires and Demons in Russia. Slavic and East European Journal 22:

433//–//441.

BibliogrËfia


OLÁH György: 1886//–//1887 A boszorkËny perek BÒkÒsvËrmegyÒben. MűvelődÒs törtÒnelmi vËzlatok a múlt

szËzadból. A BÒkÒsvËrmegyei RÒgÒszeti Òs MűvelődÒstörtÒneti TËrsulat Çvkönyve 13: 30//–//161.

/ /

P. MADAR Ilona: 1967 SËrrÒtudvari hiedelmek. NÒprajzi KözlemÒnyek XII: 23//–//225.

PAIS Dezső: 1975 A nÒző Òs a lËtó (A sËmËn teljesÖtmÒnyei közül). In A magyar ősvallËs nyelvi emlÒkeiből.

Budapest, 250//–//255.

PAMFILE, Tudor: 1916 Mitologia romÍneasca. I. Dusmani si prieteniu ai omului. Bucureºti.

PAN, del: 1932 Folklore Toledano. I. Toledo.

PATCH, Howard Rollin: 1950 The Other World According to Descriptions in Medieval Literature.

Cambridge//–//Massachusetts.

PAULSON, Ivar: 1962 Weltbild und Natur in der Religion der nordsibirischen Völker. Ural-Altaische

Jahrbücher XXXIV: 113//–//124.

PAULSON, Ivar: 1971 The Old Estonian Folk Religion. Bloomington.

Peer-kódex 1874 NyelvemlÒktËr. II. Budapest, 88//–//92.

PENTIKÄINEN, Juha: 1968 The Nordic Dead-Child Tradition (1). Nordic dead-Child Beings. Folklore Fellows

‘Communications 202. Helsinki.

PERKOWSKI, Jan (ed.): 1976 Vampires of the Slavs. Cambridge, Mass.

PETERS, Elisabeth: 1915 Quellen und Character der Paradiesvorstellungen in der deutschen Dichtung vom 9.

bis 12. Jh. Breslau.

PETRESKA, Vesna: [2002] Demons of Fate in Macedonian Folkbelief. In Klaniczay GËbor //–// Pócs Çva

(eds.): Demons, Spirits, Witches. Christian Demonology and Popular Mythology. Budapest (sajtó alatt).

PEUCKERT, Will-Erich: 1936//–//1937 Spökenkieker. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold - StÎubli, H.

(Hrsgs.) Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. VIII. Berlin //–// Leipzig, 307//–//308.

PEUCKERT, Will-Erich: 1960a Der Zweite Leib. In Verborgenes Niedersachsen. Untersuchungen zur

niedersÎchsischen Volkssage und zum Volksbrauch. Göttingen, 11//–//35.

PEUCKERT, Will-Erich: 1960b: Die Walriderske im Siebrand. In Verborgenes Niedersachsen. Untersuchungen

zur niedersÎchsischen Volkssage und zum Volksbrauch. Göttingen, 91//–//102.

PINIES, Jean-Pierre: 1983 Figures de la sorcellerie languedocienne. BrÓish, endevinaire, armiÓr. Paris.

PLOSS, Heinrich: 1872 Die Glückshaube und der Nabelschnurrest: ihre Bedeutung im Volksglauben.

Zeitschrift für Ethnologie IV: 186//–//189.

PLOSS, Heinrich: 1884 Das Kind in Brauch und Sitte der Völker. Leipzig.

PÓCS Çva: 1964 ZagyvarÒkas nÒphite. NÒprajzi KözlemÒnyek, 9/3//–//4. sz.

PÓCS Çva: 1965 A karËcsonyi vacsora Òs a karËcsonyi asztal hiedelemköre. NÒprajzi KözlemÒnyek, 10/3//–//4.

sz.

PÓCS Çva: 1980a LÒlek. In Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar NÒprajzi Lexikon II. Budapest, 438//–//440.

PÓCS Çva: 1980b LidÒrc. LidÒrcfÒny. In Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar NÒprajzi Lexikon III. Budapest,

452//–//454.

PÓCS Çva: 1982 KenyÒr Òs lepÒny. A rÒgi nyersanyagok Òs technológia szerepe a halottkultuszban. In

ElőmunkËlatok a magyarsËg nÒprajzËhoz. 10. MTA NÒprajzi Kutatócsoport, Budapest, 184//–//199.

BibliogrËfia


PÓCS Çva: 1983 TÒr Òs idő a nÒphitben. Ethnographia, XCIV: 177//–//206.

PÓCS Çva: 1984 EgyhËzi benedikció //–// paraszti rËolvasËs. In Hofer TamËs (szerk.): TörtÒneti antropológia.

MTA NÒprajzi Kutatócsoport, Budapest, 109//–//137.

PÓCS Çva: 1985//–//1986 Magyar rËolvasËsok. 1//–//2. MTA KönyvtËra, Budapest.

PÓCS Çva: 1986a TündÒr Òs boszorkËny DÒlkelet- Òs KözÒp-Európa hatËrËn. Ethnographia, XCVII: 177//–

//256.

PÓCS Çva: 1986b A //„//gonoszűzÒs//―// mËgikus Òs vallËsos szövegei. In TüskÒs GËbor (szerk.): //„//Mert ezt

Isten hagyta...//―// TanulmËnyok a nÒpi vallËsossÒg körÒből. Magvető, Budapest, 213//–//251. AkadÒmiai,

Budapest.

PÓCS Çva: 1986c Szem meglËtott, szÖv megvert. Magyar rËolvasËsok. /PromÒtheusz könyvek 11./ Helikon,

Budapest.

PÓCS Çva: 1988a RËolvasËs. In Vargyas Lajos (főszerk.) Magyar nÒpköltÒszet. Magyar nÒprajz V. Folklór 1.

PÓCS Çva: 1988b SËrkËnyok, ördögök Òs szövetsÒgeseik a dÒlszlËv//–//magyar kapcsolatok tükrÒben. Folklór Òs

TradÖció, VII: 145 //–// 170.

PÓCS Çva: 1989a Hungarian TËltos and His Europen Parallels. In HoppËl, M. //–// PentikÎinen, J. (eds.): Uralic

Mythology and Folklore. Ethnologia Uralica l. Budapest//–//Helsinki, 251//–//276.

PÓCS Çva: 1989b Fairies and witches at the boundary of South-Eastern and Central Europe. Folklore Fellows’


PÓCS Çva: 1990a //„//Lilith Òs kÖsÒrete//―//. GyermekËgyas-dÒmonoktól vÒdő rËolvasËsok DK-EurópËban Òs a

Közelkeleten. In KrÖza Ildikó (szerk.): A hagyomËny kötelÒkÒben. TanulmËnyok a magyarorszËgi zsidó folklór

körÒből. AkadÒmiai Kiadó, Budapest, 110//–//130.

PÓCS Çva: 1990b NÒphit. In Dömötör Tekla (főszerk.): NÒpszokËs, nÒphit, nÒpi vallËsossËg. Magyar NÒprajz

VII. Folklór 3. AkadÒmiai Kiadó, Budapest, 257//–//692.

PÓCS Çva: 1992a A boszorkËnyszombat Òs ördögszövetsÒg nÒpi alapjai KözÒp-DÒlkelet-EurópËban.

Ethnographia, CIII: 28//–//88.

PÓCS Çva: 1992b //„//Nyers Òs főtt//―//: halËl Òs Òlet. A kulturËlis vÖvmËnyok helye az európai parasztsËg

archaikus vilËgkÒpÒben. In Viga Gyula (szerk.): Kultúra Òs tradÖció. TanulmËnyok UjvËry ZoltËn tiszteletÒre. 1.

Hermann Ottó Múzeum, Miskolc, 11//–//24.

PÓCS Çva: 1993 Le sabbat et les mythologies indo-europÒennes. In Jacques-Chaquin, Nicole//–//PrÒaud,

Maxime (red.): Le sabbat des sorciers en Europe. XVÓme//–//XVIIIÓme siÓcles. Actes du colloque international,

Saint Cloud, 4//–//7. nov. 1992. Jerome Millou, Grenoble, 23//–//31.

PÓCS Çva: 1994a Çlők Òs holtak, lËtók Òs varËzslók. Ethnographia, 106: 1//–//15.

PÓCS Çva: 1994b A kÖgyó, a mennykő Òs a tehenek. //„//Kettős samanizmus//―// Òs boszorkËnysËg KözÒp-DK-

EurópËban. Folklór Òs tradÖció 7: 89//–//102.

PÓCS Çva: 1995a Maleficium-narratÖvok //–// konfliktusok //–// boszorkËnytÖpusok. Sopron vËrmegye 1529//–

//1768. NÒpi kultúra //–// nÒpi tËrsadalom 18: 9//–//66.

PÓCS Çva: 1995b Traces of Indo-European shamanism in South-East Europe. In Mare Koiva //–// Kai

Vassiljevna (eds.): Folk belief today. Institute of the Estonian Language and Estonian Museum of Literature,

Tartu, 313//–//320.

PÓCS Çva: 1996 Magyar samanizmus a kora újkori forrËsokban. In Pócs Çva //–// Voigt Vilmos (szerk.) Ősök,

tËltosok, szentek. TanulmËnyok a honfoglalËskor Òs ÁrpËd-kor folklórjËból. MTA NÒprajzi KutatóintÒzete,

Budapest, 83//–//128.

BibliogrËfia


PÓCS Çva: 1997a Çlők Òs holtak, lËtók Òs boszorkËnyok. MediËtori rendszerek a kora újkor forrËsaiban.

AkadÒmiai Kiadó, Budapest.

PÓCS Çva: 1997b A magyar halottlËtó Òs a keresztÒny Európa. In Lackovits Emőke (szerk.): NÒpi vallËsossËg a

KËrpËt-medencÒben. II. VeszprÒm, 25//–//41.

PÓCS Çva: 1998a Transz Òs lËtomËs Európa nÒpi kultúrËiban. In Pócs Çva (szerk.): EksztËzis, Ëlom, lËtomËs.

VallËsetnológiai fogalmak tudomËnyközi megközelÖtÒsben. TanulmËnyok a transzcendensről. 1. Balassi Kiadó,


PÓCS Çva: 1998b MiÒrt nők a boszorkËnyok? NÒpi kultúra //–// NÒpi tËrsadalom, XIX: 135//–//153.

PÓCS Çva: 1999a Between the Living and the Dead. A Perspective on Witches and Seers in the Early Modern

Age. Central European University Press, Budapest.

PÓCS Çva: 1999b Shamanism, Witchcraft and Christianity in Early Modern Europe. In Êlo Valk (ed.): Studies

in Folklore and Popular Religion. 3. Tartu, 111//–//135.

PÓCS Çva: 2000 Kereszteletlenek, zivatardÒmonok Òs az ördög. In L. Imre MËria (szerk.): NÒpi vallËsossËg a

KËrpËt-medencÒben. III. PÒcs, 45//–//57.

PÓCS Çva: 2001a Sors, bËbËk, boszorkËnyok. Archaikus sorskÒpzetek KözÒp-Kelet-Európa

hiedelemrendszereiben. In Pócs Çva (szerk.): Sors, Ëldozat, divinËció. Studia Ethnologica Hungarica. /A PÒcsi

TudomËnyegyetem NÒprajz TanszÒkÒnek tanulmËnyai 2./ Janus //–// Osiris, PÒcs//–//Budapest, 201//–//243.

PÓCS Çva: 2001b DÒmoni megszËllottsËg Òs ördögűzÒs a közÒp-kelet-európai nÒpi hiedelemrendszerekben. In

Pócs Çva (szerk.): Demonológia Òs boszorkËnysËg EurópËban. Studia Ethnologia Hungarica I. Budapest, 137//–

//198.

PÓCS Çva: 2001c Átok, rontËs, divinËció. BoszorkËnysËg a vallËs Òs mËgia hatËrËn. In Pócs Çva (szerk.): KÒt

csÖki falu nÒphite a szËzadvÒgen. Európai Folklór IntÒzet //–// Osiris, Budapest, 435//–//470.

PÓCS Çva: 2001d A halott lelke. In Szolnok (JËsz-Nagykun-Szolnok) megye nÒprajzi atlasza (SzMNA) II. 1.

Szolnok, 48//–//52.

PÓCS Çva: 2001e MËs vilËgok: mËsvilËgok. Az idegenek az újkori hiedelemrendszerekben. In Bali JËnos //–//

JËvor Kata (szerk.): MerÖtÒs. TanulmËnyok SzilËgyi Miklós tiszteletÒre. Budapest, 441//–//455.

PÓCS Çva: 2002 Natura Òs kultúra //–// halËl vagy Òlet? Adatok az //„//emberrÒ avatËs//―// hiedelmeihez. In Pócs

Çva (szerk.): Mikrokozmosz, makrokozmosz. Emberi test, lakóhËz, vilËgmindensÒg. /VallËsetnológiai fogalmak

tudomËnyközi megközelÖtÒsben 3./ Budapest. (Sajtó alatt)

POSONYI ErzsÒbet: 1942 A Tar Lőrinc-monda Òs a Szent Patrik purgatóriumi vÖziók keletkezÒse.

MagyarsËgtudomËny, I: 26//–//54, 195//–//224.

POZSONY Ferenc: 1991 LËtomËsok a vallËsos közössÒgek ÒletÒben. In S. Lackovits Emőke (szerk.): NÒpi

vallËsossËg a KËrpËt-medencÒben. I. VeszprÒm, 184//–//194.

PRADEL, Fritz: 1907 Griechische und süditalienische Gebete, Beschwörungen und Rezepte des Mittelalters.

Giessen.

PROPP, V. I.: 1946 IstoriÓeskije korni vol¹ebnoj skazki. Leningrad.

PUCHNER, Walter: 1987 Zum Nachleben des Rosalienfestes auf der Balkanhalbinsel. Südostforschungen,

XLVI: 197//–//278.

PUHVEL, Jaan: 1987 Comparative Mythology. Baltimore//–//London.

PUHVEL, Martin: 1976 The Mystery of the Crossroads. Folklore, 87: 167//–//177.

/ /

R. VÁRKONYI Ágnes: 1990 KözgyógyÖtËs Òs boszorkËnyhit. Ethnographia, 101: 384//–//437.

BibliogrËfia


RADVÁNSZKY BÒla: 1879 Magyar csalËdÒlet Òs hËztartËs a XVI. Òs XVII. szËzadban. III. Budapest.

RÄNK, Gustav: 1949//–//1951 Das System der Hauseinteilung in den Behausungen der NordeuropÎischen

Völker. I//–//II.

RÄNK, Gustav: 1959 Die heilige Hinterecke im Hauskult der Völker Nordosteuropa und Nordasiens. Folklore

Fellows’ Communications 137. Helsinki.

RANKE, Friedrich: 1927 Alp. In Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.): Handwörterbuch des


RANKE, Kurt: 1951 Indogermanische Totenverehung. I. Der dreissigste und viersigste Tag im Totenkult der

Indogermanen. Folklore Fellows’ Communications 140. Helsinki.

RATHGEBER, Alphons Maria: 1965 Natürliches und Êbertaturliches. Êber Hexen //–// Geister //–// Seher.

Linz.

RAUDVERE, Catharina: 1993 FörestÎllningar om maran i nordisk folktro. Lund Studies in History of

Religions. I. Lund.

RAVIS-GIORDANI, G.: 1979 Signes, figures et conduites de l’entre-vie-et mort: fionzione, mazzeri et streie

corses. Çtudes Corses, 7: 361//–//375.

REITZENSTEIN, R.: 1904 Poimandres. Studien zur griechisch-Îgyptischen und frühchristlichen Literatur.

Leipzig.

REIZNER JËnos: 1900 Szeged törtÒnete. IV. Szeged.

RIESER, Susanne E.: 1991 Sterben, Tod un Trauer. Mythen, Riten und Symbole im Tirol des 19 Jahrhunderts.

Innsbruck.

RISSO, Michele //–// ROSSI, Annabella //–// LOMBARDI SATRIANI, Luigi: 1972 Magische Welt,

Besessenheit und Konsumgesellschaft in Süditalien. In Jürg Zutt (Hrsg.): Ergriffenheit und Besessenheit.

Francke Verlag, Bern//–//München, 159//–//161.

ROHDE, Erwin: 1925 Psyche. Seelenkult und Unsterblichkeitsglaube der Griechen. Tübingen. [1893]

RÓHEIM GÒza: 1920 LucaszÒk. In AdalÒkok a magyar nÒphithez. II. Budapest, 29//–//227.

RÓHEIM GÒza: 1925 Magyar nÒphit Òs nÒpszokËsok. Budapest.

RÓHEIM GÒza: 1984 A magyar sËmËnizmus. In PrimitÖv kultúrËk pszichoanalitikus vizsgËlata. Budapest,

171//–//228. [Hungarian Shamanism. In Psychoanalysis and the Social Sciences. III. New York, 1961, 131//–

//169.]

ROSE, H. J.: 1911 Divination. In Hastings, J. (ed.): Encyclopedia of Religion and Ethics. IV. Edinburgh, 775//–

//780.

RÉHRICH, Lutz: 1959 EuropÎische Wildgeistersagen. Rheinisches Jahrbuch für Volkskunde, XI: 79//–//162.

RUMPF, C. M.: 1976 Spinnstubefrauen, Kinder-schreckgestalten und Frau Perchta. Fabula, 17: 215//–//242.

RUNEBERG, Arne: 1947 Witches, Demons and Fertility Magic. Helsingfors.

RYAN, Daniel: 2001 Boundaries and Transgressions: Witchcraft and Community Conflict in Estnia During the

late Nineteenth Century. In Klaniczay GËbor //–// Pócs Çva (eds.): Demons, Spirits, Witches. Christian

Demonology and Popular Mythology. Budapest (sajtó alatt).

RYAN, Meda: 1978 Biddy Early. Dublin//–//Cork.

RYAN, W. F.: 1999 The Bathhouse at Midnight. An historical survey of magic and divination in Russia. Sutton

Publishing, Thrupp//–//Stroud//–//Gloucestershire.

BibliogrËfia


/ /

SADNIK, Linda: 1954 Der Balkan und die Hochkulturen des Vorderen Orients. Saeculum, 5: 34//–//40.

SAILER, Johanna: 1956 Die Armen Seelen in der Volkssage. Dissertatio, Universitt München. (kÒzirat)

SALAMON Anikó: 1975 Gyimesi mondËk. In Mai nÒpi hiedelmek. /Az ELTE Ókori TörtÒneti TanszÒkeinek

kiadvËnyai 10./ Budapest, 65//–//156.

SALAMON Anikó: 1987 Gyimesi csËngó mondËk, rËolvasËsok, imËk. Budapest.

SARTORI, Paul: 1903 Die Speisung der Toten. Dortmund.

SÁNDOR Attila: 2000 Ortodox//–//reformËtus vallËsi kölcsönhatËsok a Kisküküllő-menti SövÒnyfalvËn. In L.

Imre MËria (szerk.): NÒpi vallËsossËg a KËrpËt-medencÒben. II. /DunËntúli Dolgozatok (D) NÒprajzi sorozat 3./

PÒcs, 268//–//276.

SCHARANKOV, Emauil: 1980 Feuergehen. Psychologisch-physiologische und historisch-geograpische Unter-

suchung des Nestinarentums in Bulgarien. Stuttgart.

SCHELL, O.: 1901 Der Volksglauben im Bergischen an die Fortdauer der Seele nach dem Tode. Archiv für

Religionswissenschaft, IV: 305//–//337.

SCHMAUS, Alois: 1959 Die geistige Kultur der Südslawen. Südosteuropa-Jahrbuch, 3: 187//–//205.

SCHMAUS, Alois: 1973 Die balkanische Volksepik. In Gesammelte slavistische und balkanologische

Abhandlungen, II. München, 27//–//43.

SCHMËING, Karl: 1938 Das Zweite Gesicht in Schottland und Niederdeutschland. Niederdeutsche Zeitschrift

für Volkskunde, 16: 22//–//38.

SCHMËING, Karl: 1943 Zur Geschichte des zweiten Gesichts. Oldenburg, 1943.

SCHMËING, Karl: 1950 NiedersÎchsische Sagen und die Eidetik. Neues Archiv für Niedersachsen, 16.

SCHMËING, Karl: 1954 Seher und Seherglaube. Soziologie und Psychologie des //„//Zweiten Gesichts//―//.

Darmstadt.

SCHMIDT, Bernhard: 1871 Das Volksleben der Neugriechen und das hellenische Altertum. Leipzig.

SCHMIDT, Leopold: 1952 Der //„//Herr der Tiere//―// in einigen Sagenlandschaften Europas und Eurasias.

Anthropos XLVI: 509//–//538.

SCHMIDT, Leopold: 1980a Niemandsland. In Volksglaube und Volksbrauch. Berlin, 56//–//73.

SCHMIDT, Leopold: 1980b HÎuser auf heiligen Grundriss. In Volksglaube und Volksbrauch. Berlin, 74//–//88.

SCHMITT, Jean-Claude: 1987 A lËtomËsok a közÒpkorban. VilËgossËg, 28: 254//–//262.

SCHMITT, Jean-Claude: 1994 Les revenants. Les vivants et les morts dans la sociÒtÒ mÒdiÒvale. Paris.

SCHNEDIER, Fedor: 1920 Êber Kalendae Januariae und Martiae im Mittelalter. Archiv für Religions-

geschichte, XX: 360//–//410.

SCHNEEWEISS, Edmund: 1925 Die WeihnachtsbrÎuche der Serbokroaten. Wien.

SCHNEEWEISS, Edmund: 1953 Feste und VolksbrÎuche der Sorben. Berlin.

SCHNEEWEISS, Edmund: 1961 Volksglaube und Volksbrauch. Serbo-kroatische Volkskunde. I. Berlin.

SCHNEIDER, Hauptmann, zu Burgdorff: 1827 Der Prophet Wicken-Thies. Neues VaterlÎndisches Archiv oder

BeitrÎge zur allseitigen Kenntniß des Königreichs Hannover und des Herzogthums Braunscgweig. I: 128//–

//144.

BibliogrËfia


SCHOTT, A. //–// SCHOTT, A.: 1971 RumÎnische VolkserzÎhlungen aus der Banat. Bucureºti.

SCHRAM Ferenc: 1970 MagyarorszËgi boszorkËnyperek 1529//–//1768. I//–//II. Budapest

SCHRAM Ferenc: 1982 MagyarorszËgi boszorkËnyperek 1529//–//1768. III. Budapest.

SCHREINER, Klaus: 1990 Volkstümliche Bibelmagie und volkssprachliche Bibellektüre. Theologische und

soziale Probleme mittelalterlicher Laienfrömmigkeit. In Peter Dinzelbacher //–// Dieter R. Bauer //–// Ferdinand

Schöningh (Hrsgs.): Volksreligion im hohen und spÎten Mittelalter. Paderborn//–//München//–//Wien//–

//Zürich, 329//–//373.

SCHREINER, Klaus: 1991 Tot- und Mordbeten, Totenmessen für Lebende. Todeswünsche im Gewand

mittelalterlicher Frömmigkeit. In Kitzinger, M. //–// Stürner, W. //–// Zahlten, J. (Hrsgs.): Das andere

Wahrnehmen. BeitrÎge zur europÎischen Geschichte. August Nitschke zum 65. Geburtstag gewidmet. Böhlau

Verlag, Köln//–//Weimar//–//Wien, 335//–//355.

SEBALD, Hans: 1984: Shaman, Healer, Witch. Comparing Shamanism with Franconian Folk Magic.

Ethnologia Europaea, XIX: 125//–//142.

SEBEOK, Thomas A.: 1975 Grammatikai parallelizmus egy cseremisz ËldËsban. In A vizimadarak nÒpe.

TanulmËnyok a finnugor nÒpek Òlete Òs műveltsÒge körÒből. Budapest, 311//–//324.

SEBEOK, Th. //–// INGEMAN, F. J.: 1956 Studies in Cheremis: The supernatural. New York.

SEBESTYÇN Gyula: 1900 A magyar varËzsdob. Ethnographia, XI: 433//–//446.

SEIDL, Franz: 1968: Das Kreisstehen (Ein Beitrag zum Wahrsagebrauchtum um die Jahreswende). In Birkhan,

Helmut //–// Gschwantler, Otto (Hrsgs.): Festschrift für Otto Höfler zum 65. Geburtstag. II. Wien, 411//–//422.

SERES AndrËs: 1994 Moldvai csËngó garabonciËsok. NÒpismereti dolgozatok, 319//–//332.

SIIKALA, Anna-Leena: 1978 The Rite Technique of the Siberian Shaman. Folklore Fellows’ Communications

220. Helsinki.

SIIKALA, Anna-Leena: 1982 The Siberian Shaman’s Technique of Ecstasy. In Holm, N. G. (ed.): Religious

Ecstasy. Based on papers read at the Symposium on Religious Ecstasy held at Abo, Finland, in the 26th//–//28th

of August 1982. Stockholm, 103//–//121.

SIMPSON, Jacqueline: 1977 Scandinavian Folktales. London.

SOLDAN, W. G. //–// HEPPE, H.: 1911 Geschichte der Hexenprozesse. Neu bearbeitet und herausgegeben von

Max Bauer. München.

SPAMER, Adolf: 1955 Zauberbuch und Zauberspruch. Deutsches Jahrbuch für Volkskunde. I//–//II.

SPAMER, Adolf: 1958 Romanusbüchlein. Historisch-philologischer Kommentar zu einem deutschen

Zauberbuch. Bearbeitet von Johanna Nickel. Berlin.

SPEARING, A. C.: 1976 Medieval Dream-Poetry. Cambridge.

SPIELMANN József: 1979 TörtÒneti reflexiók a nÒpi orvoslËs Òs az orvostudomËny viszonyËról. In NÒpi

gyógyÖtËs MagyarorszËgon. Communicationes de historia artis medicinae. Suppl. 11//–//12: 37//–//50.

SPINNER, J.: 1891 Lilith und ihre Gefolge. Am Ur//–//Quell II: 144//–//145.

STARK-AROLA, Laura: 1999 Christianity and the Wilderness: Syncretisms in Orthodox Karelian Magic as

Culture-Specific Strategies. In Êlo Valk (ed.): Studies in Folklore and Popular Religion. Papers Delivered at the

Symposium Christian Folk Religion. 2. Tartu, 93//–//120.

STEMPLINGER, Eduard: 1922 Antiker Aberglaube in modernen Ausstrahlungen. Leipzig.

STERN, Bernhard: 1903 Medizin, Aberglaube und Geschlechtsleben in der Türkei. I//–//II. Berlin.

BibliogrËfia


STOJANOVIÈ, Lidija: 1996 Tanatolo¹kiot prazvor na ¾ivotot. Skopje.

STRAUBERGS, Karlis: 1957 Zur Jenseitstopographie. Arv, 13: 56//–//110.

STRAUSZ Adolf: 1897 BolgËr nÒphit. Budapest.

STRÉM, Åke V.: 1967: Scandinavian Belief in Fate. A Comparison Between Pre-Christian and Post-Christian

Times. In Ringgren, H. (ed.): Fatalistic Beliefs in Religion, Folklore and Literature. Scripta Instituti Donneriani

Aboensis II. Stockholm, 63//–//88.

STRÉMBÄCK, Dag: 1935 Sejd. Textstudier i nordisk religionshistoria. Stockholm //–// Köpenhamn.

SUDNIK, T. M. //–// CIVJAN, T. B.: 1980 K rekonstrukciji odnogo mitologiÓeskogo teksta v Balto-Balkanskoj

persrpektive. In Civjan, T. V. (red.): Struktura teksta. Moskva, 1980: 240//–//285.

SUGÁR IstvËn: 1987 BűbËjosok, ördöngősök, boszorkËnyok Heves Òs Külső-Szolnok vËrmegyÒben. Budapest.

SZABÓ T. Attila: 1931 FiËtfalvi György pokolbeli lËtËsa 1626-ból. IrodalomtörtÒneti KözlemÒnyek, 71//–//86.

SZÇKELY LËszló: 1943 Áhitat falun (Adatok CsÖkszentdomokos vallËsos nÒprajzËhoz). CsÖkszereda.

SZÇLL Farkas: 1892 TörvÒnykezÒsi adatok alföldi babonËkról. Debreczen vËros törvÒnyszÒki

jegyzőkönyveiből. Ethnographia, III: 110//–//116.

SZENDREI JËnos: 1904 Miskolcz vËros törtÒnete 1000//–//1800. II. Miskolc.

SZENDREY, Ákos: 1955 Hexe-Hexendruck. Acta Ethnographica, 4: 129//–//169.

SZENTI Tibor: 1994 ParËznËk (III.) A bËbËk. OrvostörtÒneti KözlemÒnyek, 145/146: 79//–//119.

SZENTI Tibor: 1998: A bËbËk HódmezővËsËrhelyen. In NovËk LËszkló (szerk.): Az Alföld tËrsadalma. Az

Arany JËnos Múzeum KözlemÒnyei. VIII. Nagykőrös, 533//–//602.

SZENTKIRÁLYI IstvËn: 1917 GarabonciËs-per PÒcsett. A //„//PÒcs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület//―//

ÇrtesÖtője, IX: 1//–//7.

SZEPES Erika: 1975 HekatÒ; a hËrmassËg mint a bölcsessÒg alapegysÒge. In Voigt Vilmos //–// SzÒpe György

//–// Szerdahelyi IstvËn (szerk.): Jel Òs közössÒg. Szemiotikai tanulmËnyok. Budapest, 107//–//136

SZILÁGYI MihËly: 1987 BoszorkËnyperek Tolna vËrmegyÒből. TanulmËnyok Tolna vËrmegye törtÒnetÒből XI:

437//–//513.

SZIRMAY Antal: 1809 SzathmËr vËrmegye fekvÒse, törtÒneti Òs polgËri esmÒrete. I. Buda.

SZOMJAS-SCHIFFERT György: 1972 Hajnal vagyon, szÒp piros. (Çnekes vËrvirrasztók Òs órakiËltók.)

Budapest.

SZTRIPSZKY Hiador //–// BILÁK Izidor: 1916 Dolha Òs vidÒkÒnek nÒprajza II. NÒprajzi ÇrtesÖtő, XVII: 156//–

//157.

SZŰCS SËndor: 1940 A sËrkËÒny a sËrrÒti nÒp hiedelmeiben. Ethnographia, LI: 454//–//460.

/ /

TAKÁCS Lajos: 1980 Egy hatËrmonda hËtterÒlhez. Ethnographia, XCI: 389//–//403.

TALLEY, Jeannine E.: 1970 The Threefold Death in Finnish Lore. In Puhvel, Jaan (ed.) Myth and Law Among

the Indo-Europeans. Studies in Indo-European Comparative Mythology. Berkeley //–// Los Angeles //–//

London, 143//–//146.

TAMÁS Ferenc: 1980 Egy //„//nÒpi tudomËnyos//―// szemÒlyisÒge Òs a körülötte kialakult folklór. (A putnoki

halottlËtó asszony helye Òs szerepe a nÒpi kultúrËban.) (kÒzirat)

BibliogrËfia


TANKÓ, Gyula: 2001 Çletvitel a Gyimesekben. ErdÒlyi Gondolat Könyvkiadó, SzÒkelyudvarhely, 2001.

TEMESVÁRY Rezső: 1899 ElőÖtÒletek, nÒpszokËsok Òs babonËk a szülÒszet körÒben MagyarorszËgon.

Budapest.

THOMAN, Günther: 1986 Weibliche Heilige und Schicksalsgöttinen. Zur vorchristlichen Ursprung der Drei-

Jungfrauen-Kultes, insbesondere der drei //„//Bethen//―//. In Volksleben und Heimat. Festschrift für Josef

Dünninger zum 80. Geburtstag. Würzburg, 389//–//409.

THOMAS, Keith: 1971: Religion and the Decline of Magic. Studies in popular beliefs in sixteenth and

seventeenth century England. London, Peregrine Books, [Weidenfeld and Nicholson 1971].

THOMPSON, Stith: 1955/1958 Motif-Index of Folk-Literature. I//–//VI. Copenhagen.

TILLHAGEN, Carl-Herman: 1969 Finnen und Lappen als Zauberkundige in der skandinavischen

Volksüberlieferung. In Foltin, Hans Friedrich et al. (Hrsgs.): Kontakte und Grenzen. Göttingen.

TIMAFFY LËszló: 1959 Szigetközi krónika. Győr.

TODOROVA-PIRGOVA, Iveta: [2002] Witches and Priests in the Bulgarian Village: Past and Present. In

Klaniczay, GËbor //–// Pócs, Çva (eds.) Demons, Spirits, Witches. Church Demonology and Popular Mythology.

Budapest (sajtó alatt).

TOEPPEN, M.: 1867 Aberglauben aus Masuren. Danzig.

TOPOROV, V. I.: 1974 On the Typological Similarity of Mythological Structures among the Ket and

Neighbouring Peoples. Semiotica, X. 1: 19//–//42.

TREVOR-ROPER, Hugh: 1969 The European Witch-Craze of the 16th and 17th Centuries. Harmondsworth.

[1967]

TRÓCSÁNYI ZoltËn: 1914 HÎstesko, F. A.: LÎhsisuomalaiset tautien loitsut. Helsingfors 1910//–//12. (Ism.)

Ethnographia, XXV: 251//–//252.

TURNER, Paul R. : 1970 Witchcraft as negative Charisma. Ethnology, IX: 366//–//372.

TURNER, V. W.: 1969 The Ritual process. Structure and Anti-Structure. Harmondsworth

TURNER, V. W.: 1972 Betwixt and Between. The Liminal Period in Rites de passage. In Lessa, W. A. //–//

Vogt, E. Z. (eds.): Reader in Comparative Religion. An Anthropological Approach. New York //–// Evanston //–

// San Francisco //–// London, 338//–//347.

/ /

UDZIELA, S. : 1898 Swiat nadzmyslowy ludu krakowskiego, miÔszkajacego po prawym brzegu Wis³y.

Chmurnik. Wis³a, XII: 585//–//614. Warszawa.

UJVÁRY ZoltËn: 1969 Az agrËrkultusz kutatËsa a magyar Òs az európai folklórban. /MűveltsÒg Òs HagyomËny

XI./

/ /

V. KOVÁCS SËndor (szerk.): 1985 Tar Lőrinc pokoljËrËsa. Budapest.

VAJDA LËszló: 1959 Zur phaseologischen Stellung des Schamanismus. Ural-Altaische Jahrbücher 31: 456//–//

485.

VAJKAI AurÒl: 1938 Az ősi-i javasember. Ethnnographia XLIX: 346//–//373.

VAJKAI AurÒl: 1944 NÒpi orvoslËs a BorsavölgyÒben. KolozsvËr.

VAKARELSKI, Hristo: 1969 Bulgarische Volkskunde. Berlin.

BibliogrËfia


VALENTINITSCH, Helfried: 1987 Die Verfolgung von Hexen und Zauberern im Herzogtum. Steiermark //–//

eine Zwischenbilanz. In Valentinitsch, H. (Hrsg.): Hexen und Zauberer. Graz, 297//–//316.

VARGYAS Lajos: 1963 Keleti pËrhuzamok Tar Lőrinc pokoljËrËsËhoz. MűveltsÒg Òs HagyomËny V: 37//–// 52.

VILKUNA, Asko: 1956 Das Verhalten der Finnen in //„//heiligen//―// (pyhÎ) Situationen. Folklore Fellows’


VISKI KËroly: 1942 A hagyomËny tËrgyai. In A magyarsËg nÒprajza. II. Budapest, 345//–//388.

VLACHOS, Theodorakis: 1971 Geister und DÎmonenvorstellungen im SüdosteuropÎischen Raum griechischer

Sprachzugehörigkeit. Ésterreichische Zeitschrift für Volkskunde 25: 215//–//248.

VOIGT Vilmos: 1965 A samanizmus mint etnológiai kutatËsi problÒma. NyelvtudomËnyi KözlemÒnyek LXVII:

379//–//390.

VOIGT Vilmos: 1997 A magyar ősvallËs kÒrdÒse I. Ethnographia, 108: 365//–//418.

VOIGT Vilmos: 1998 A magyar ősvallËs kÒrdÒse. II. Ethnographia, 109: 711//–//96.

VRIES, Jan de: 1956: Altgermanische Religionsgeschichte. I//–//II. Berlin.

/ /

WALL, Jan-Inge: 1989 Hon var en gÐng tagen under orden... Visionsdikt och sjukdomsbot i gotlÎndska

trolldomsprocesser. Uppsala.

WARD, Donald J.: 1970: The Threefold Death: An Indo-European Trifunctional Sacrifice? In Puhvel, Jaan

(ed.): Myth and Law Among the Indo-Europeans. Studies in Indo-European Comparative Mythology. Berkeley

//–// Los Angeles //–// London, 124//–//142.

WASCHNITIUS, V.: 1913: Perht, Holda und verwandte Gestalten. Ein Beitrag zur deutschen Religions-

geschichte. Sitzungsberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien. Philosophisch-Historische

Klasse 174. Band, 2. Abhandlung. Wien.

WEBER-KELLERMANN, Ingeborg: 1958: Der Luzienstuhl im deutschen und ungarischen Volksglauben.

Hessische BlÎtter für Volkskunde, 49//–//50: 295//–//316.

WEBSTER, Hutton: 1948 Magic, a Sociological Study. Stanford.

WECKENSTEDT, E.: 1883 Die Mythen, Sagen und Legenden der Zamaiten (Litauer). I//–//II. Heidelberg.

WEINREICH, Otto: 1946 Unheilbannung im volkstünlichen Segen, Gebet und Zauberspruch. Universitas, I:

275//–//299.

WEISER-Aall, Lily: 1960: Êber die Glückshaube in der norwegischen Êberlieferung. Quellen und Probleme.

Saga och Sed. Kungl. Gustav-Adolfs Akademiens, Arsbok, 29//–//36.

WESSELY, C.: 1886 Bericht über griechische Papyri in Paris und London. Wiener Studien, III: 183//–//230.

WICHMANN GyörgynÒ: 1907 A moldvai csËngók babonËs hitÒből. Ethnographia, XVIII: 213//–//214.

WIEDER Gyula: 1890 KincsËsó babonËk Òs rËolvasËsok. Ethnographia, I: 247//–//252.

WINKLER, H. A.: 1931 Salomo und die Karina. Eine orientalische Legende von der Bezwingung einer

KindbettdÎmonin durch einem heiligen Helden. Stuttgart.

WLISLOCKI, Heinrich: 1896 QuÎlgeister im Volksglauben der RumÎnen. Am Ur-Quell VI: 17//–//19, 60//–

//62, 90//–//92, 108//–//110, 142//–//144.

WLISLOCKINÇ DÉRFLER Fanni: 1893 A gyermek a magyar nÒphitben. Ethnographia, IV: 107//–//116,

208//–//224.

BibliogrËfia


WOLFRAM, Richard: 1955 Die Schöpferlein. Gottscheer Volksglaube von den Schicksalgestalten. Jahrbuch für

Volkskunde der Heimatvertriebenen, 77//–//92.

WOLFRAM, Richard: 1962 Weihnachstgast und //„//Heiliges Mahl//―//. Zeitschrift für Volkskunde, 58: 1//–

//31.

WOODS, Barbara Allen: 1959 The Devil in Dog Form. A Partial Type-Index of Devil Legends. Folklore

Studies 11. University of California Press, Berkeley //–// Los Angeles.

WREDE, A.: 1932//–//1933 Matthias. Hoffman-Krayer, E. //–// BÎchtold-StÎubli, H. (Hrsgs.): Handwörter-buch

des deutschen Aberglaubens. V. Berlin//–//Leipzig, 1867//–//1872.

/ /

ZAKARIÁS ErzsÒbet: 1992 BoszorkËnyok ErdőfülÒben. Kriza JËnos NÒprajzi TËrsasËg Çvkönyve. I: 182//–

//198.

ZEÈEVIÆ, Slobodan: 1981 Mitska biÓa srpskih predanja. Beograd.

ZEÈEVIÆ, Slobodan: 1978 Neki primeri ¹amanske prakse u istoÓnoj Srbiji. Etnolo¹ki pregled, 155: 37//–//43.

ZELENIN, Dmitrij: 1927 Russische (ostslavische) Volkskunde. Berlin//–//Leipzig.

ZEMMRICH, Johannes: 1891 Toteninseln und verwandte geographische Mythen. Internationales Arciv für

Ethnographie, 4: 217//–//244.

ZENTAI Tünde: 1969//–//1970 A kÖsÒrtet Òs a visszajËró halott epikus megjelenÖtÒse az OrmËnsËgban. Janus

Pannonius Múzeum Çvkönyve, XIV//–//XV: 297//–//308.

ZENTAI Tünde: 1971 A termÒszetfeletti lÒnyek ËtvËltozËsËnak kÒrdÒse az ormËnsËgi nÒphit összefüggÒsÒben.

Janus Pannonius Múzeum Çvkönyve, XVI: 207//–//215.

ZENTAI Tünde: 1972//–//73: Az ormËnsËgi //„//szÒpasszony//―// helye a magyar nÒphitben. A Janus Pannonius

Múzeum Çvkönyve, XVII//–//XVIII: 223//–//227.

ZENTAI Tünde: 1983 OrmËnsËgi hiedelmek. /Folklór ArchÖvum 15./ Budapest.

ZGUTA, Russel: 1977 Witchcraft Trials in Seventeenth-Century Russia. American Historical Review, 5:

1187//–//1207.

ZINGERLE, I. V.: 1857 Frau Saelde. Germania, II: 436//–//439.

ZINGERLE, I. V.: 1891 Sagen aus Tirol. 1//–//2. Innsbruck.

ZINGERLE, I. V.: 1905 OlËh babonËk a szÒkelyek között. Ethnographia, XXVI: 317//–//318.

magyar néphit közép és kelet európa határán...3 created by xmlmind xsl-fo converter. 1....

Documents