Magyar nyelvújítók, nyelvművelők

Készítette:Herman Mónika

Kazinczy Ferenc

Élete

Kazinczy Ferenc régi nemesi családból származott, Kazinczy József, Abaúj megyei táblabíró és Bossányi Zsuzsanna fia volt. Nyolcadik életéve betöltéséig anyai nagyapjánál, Bossányi Ferenc bihari főjegyző és országgyűlési követ házánál nevelkedett.

Első ismert levelét 1764 decemberében szüleinek írta, akik akkor Regmecen laktak. 1766-ban nagynénje megbetegedett, gyógyíttatása érdekében a család Debrecenben tartózkodott, Kazinczy három hónapig a Református Kollégiumba járt.

Munkássága

Miután belekeveredett a Martinovics Ignác-féle összeesküvésbe, 1794. december 14-én éjjel anyja házában elfogták, majd Budára szállították.

Kazinczyt az irodalomtörténet a hazai nyelvújítás vezéralakjaként, korának nagy irodalomszervezőjeként tartja nyilván. Írói pályája két részre: fogsága előtti (1794. decemberéig tartó) és szabadulása (1801. június vége) utáni részre osztható.

Verseghy Ferenc

Élete

Atyját, Verseghy Ferenczet, aki sóházi tiszt volt, korán elvesztette, így a nevelése anyja gondviselésére maradt.

Az iskoláit 1766-ban Pesten kezdte, s 1769-től Egerben folytatta, ahol 1771-ben a papnövendékek közé vették fel.

A teológiát Nagyszombatban végezte, ahol fiatal növendéktársait héber és görög nyelvben oktatta, s 1781. április 22-én fölszentelték.

A budai egyetemen 1782-től felsőbb mathézist és teológiát hallgatott.

Munkássága

A magyar irodalomban mint lírai és elbeszélő költő, esztéta és mint nyelvész fejtett ki nevezetes munkásságot.

Fogsága előtt főleg mint költő és elméletíró dolgozott. 1787-ben jelentek meg első versei a Magyar Musában; 1789-től a kassai Magyar Museumnak és a komáromi Mindenes Gyűjteménynek, fogsága után pedig a Hazai és Külföldi Tudósításokba is dolgozott, s fordításain kívül egy eredeti cikke, „Az egyházi énekről” jelent meg ott az I. kötetben.

Szemere Pál

Élete

Budán, a Krisztinavárosban nevelkedett, ahol apja a magyar királyi helytartótanács ügyviselője volt.

Iskoláit Budán, Kiskunhalason, Nagykőrösön, Pápán, Sárospatakon, Pozsonyban és ismét Patakon járta 1791–1804 között.

1808–09-ben Schedius esztétikai előadásait hallgatta a pesti egyetemen; ekkor fordult rá teljes mértékben Kazinczy Ferenc figyelme, és rendszeres levelezésbe kezdtek; ekkor ismerkedett meg Kölcsey Ferenccel.

Munkássága

Első költői kísérletei a Magyar Hírmondóban (1802–04) jelentek meg.

Költeményei, cikkei a 19. század első felében és az 1850-es években a legtöbb szépirodalmi és vegyes tartalmú lapban, folyóiratban és évkönyvben jelentek meg; ezeken kívül megjelent egy ódája a Magyar Kurirban, a Tavaszi Virágokban.

A Kisfaludy Társaságnak 1840. február 1-jén lett tagja. Kizárólag az irodalomnak és művészetnek élt.

Révai Miklós

Élete

Révai Miklós és Palásthy Anna fia. A rend jegyzőkönyve szerint 1750-ben született, de ő egy Horvát Istvánhoz írt jegyzetében születési évét 1749-re tette.

Csanádon kezdett tanulni, a gimnáziumot pedig Szegeden, a kegyesrendiek iskolájában, végezte, akik rendjébe lépett 1769. október 14-én, Kecskeméten.

Miután a keresztségben Mátyás nevet kapott, ekkor felvette a Miklós nevet.

1776-ban Nyitrán teológiát tanult.

Munkássága

A hazakerült magyar koronának örömünnepére írt versei az Orpheusban (1790) jelentek meg és feltűnést keltettek; írt ezeken kívül több magyar és latin költeményt, többnyire alkalmiakat, melyek az akkori hírlapok (Magyar Hírmondó) mellékletein jelentek meg.

Egybe szedte s elő beszédekkel, jegyzésekkel, és szükséges oktatásokkal meg bővítve közre bocsátotta a magyar költeményes gyűjtemény öregbítésére.

Dugovics

Élete

Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. Olyannyira kiváló előmenetelt tanúsított iskoláiban, hogy

magára vonta a szegedi kegyesrendiek figyelmét is.Miséspappá szentelése után költészetet és szónoklattant

tanított Erdélyben. 1770-ben Nyitrára helyezték át, ahol a püspöki

nevelőintézetben a bölcselet tanításával bízták meg.Erdélyi tartózkodása meghatározó befolyással volt szellemi

fejlődésére.

Munkássága

Dugonics életműve leginkább irodalmi szempontok alapján ragadható meg, hiszen hagyatékának túlnyomó részét regények, színművek alkotják.

Fő művének a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető.

Olyan magyarságképet állít olvasói elé, amelynek alapja a nyelvi, kulturális közösség.

Gyöngyösi István

Élete

Jómódú katolikus nemesi családból származott, gondos nevelésben és tudományos képzésben részesült.

Szülei korán meghaltak, így magára maradva kénytelen volt gondoskodni saját megélhetéséről.

Első házassága nem volt különösebben szerencsés. Négy gyermeke született, ezek közül Gábor később királyi

tanácsos és a szepesi kamara titkára lett.

Munkássága

Gyöngyösi ezt követően sem tudott ellenállni gyűjtőszenvedélyének, ami a család anyagi helyzetét még reménytelenebbé tette.

Tevékenyen közreműködött a Magyar Tudós Társaság és a Pesti Magyar Színház megalapításában, támogatta a nyelvújító mozgalmat, s gyakran anyagi áldozatokat is hozott a magyar tudomány és kultúra fejlesztéséért.

Nem írástudóknak, nem az úri rendnek, De beszélek szűrös gubás embereknek...

Petőfi Sándor