A Szent Korona nevében

Pap Gábor

„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék le-hetnek nemzetükre. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi,lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog el-indulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisbentalálható. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önök-nél!... Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli ajövőt.”

TANPAI RINPOCEa nepáli Fehér Király kolostor vezető lámájamagyarországi tartózkodása idején (2007)

Előszó

A hangfelvétel, amelynek leírt és szerkesztett változatát mostkezében tartja a tisztelt Olvasó, 2000-ben készült.* Az előadás,amelyet rögzít, a MOM Kultúrházban zajlott le, a szövegben isemlített Géczy Gábor és Örkényi Tibor szervezésében. Azótacsaknem kerek évtized telt el.

Biztosak vagyunk benne: egyetlen kedves Olvasónk semhiszi, hogy a Szent Koronáról csakis ennyi, és éppen ez mond-ható el, amit a kezében tartott könyvecske tartalmaz. Szolgáljonmegnyugtatására, sőt lelkesítésére, hogy megbízható értesülé-seink szerint a mögöttünk lévő évtizedben nemzedéknyi fiatalés idősebb magyar ember ezzel az indíttatással fordult — oly-kor 180 foknyit — a Szent Korona és az általa sugárzott eszmei-ség felé. Magunk megnyugtatására, mert ennek is szükségétérezzük, mindehhez annyit tennénk hozzá, hogy újra hallgatvaés olvasva a tíz év előtti szöveget, apróbb stilisztikai csiszolá-sokon túl semmilyen érdemi javítást nem kellett eszközölnünkrajta.

Budapest, 2009. december 18.

Pap Gábor

* Pap Gábor: A Szent Korona nevében, MAG 2000 Kiadó

Tartalomjegyzék

Beavató koronák és működésrendjük 5

A koronázási szertartás 10

Atyai és fiúi szerepkör 16

Emeletek és párosok a keresztpánton 23

Eltakart képek — megszűrt üzenetek 29

András és Fülöp, a szkítatérítők 35

Dukász Mihály vagy Szűz Mária? 43

A képcserék alkalma és oka 50

Szűz Mária és a magyarság 54

Koronatanúk vallomása 59

A Második Bizánci Birodalom ábrándja 61

Hamisítások szövegben és képben 65

Arkangyali kettősség az abroncson 70

További képpárok és a magyarság gyógyító szerepe 75

Bölcsesség és hatalom — a nemzet koronázódik 78

Általános és időszerű működésrend 86

Kettősségek egysége 90

Küldték, vagy visszaküldték? 96

A szentistváni fordulat 102

A szkíta kereszténység hagyatéka 107

Képek 111

Beavató koronák és működésrendjük

Aki először találkozik ezzel a témával, nyilván felteszi a kérdést:mitől szent a magyar Szent Korona(1.. .5. kép). Ezt a kérdést énnagyon sokáig elodáztam azzal, hogy majd a harmadik félórábantegyük föl, vagy az ötödikben vagy a hetedikben, mert nagyonsok mindent el kell mondani a magyar Szent Koronáról ahhoz,hogy az ember egyáltalán érezze ennek a kérdésnek a súlyát.

Ma már úgy válaszolnék rá, hogy attól szent a Szent Korona,amitől egy szentkép szent kép. Aki nem tudja, mitől szent képegy szentkép, annak én úgyis hiába magyarázom órák hosszat,hogy mitől szent a magyar Szent Korona, mert annak még nincsmeg a kellő affinitása ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni valakirevagy valamire, aki vagy ami a hétköznapinál magasabb szintetképvisel. Egy szentkép nem attól szent, mert a témája szent. Hi-ába írom alá egy képnek háromszor, hogy Madonna gyermek Jé-zussal, az attól nem válik szent képpé. Attól válik szent képpé,hogyha a ráhangolódás állapotában tényleg hozzám fordul a Ma-donna, illetve a gyermek Jézus. Ha le tud hajolni hozzám, megtudja simogatni a fejemet, tud hozzám szólni szavak nélkül úgy,hogy az valóban megnyugtat, és irányt mutat a jövőre. Ha egykép ezt nem tudja tenni, akkor az nem szentkép.

A szentkép nem stílus és nem megmunkálási fokozat, de nemis téma kérdése. Nagyon kevés szentkép születetett az elmúlt fél-ezer évben, a reneszánsz óta. A legtöbb olyan, hogy bár szentképcímen reprodukálják a kiadványokban, de nem az.

Ugyanez vonatkozik a koronákra. A koronáknak mi általábanazokat a típusait tartjuk számon, amelyek középső fokozatot kép-viselnek egy három fokozatból álló lépcsőzetes rendszerben. Eb-ből a legalacsonyabb fokon a házi koronát találjuk, a középső fo-kon az országló koronát, a legfelsőbb fokon pedig a beavató ko-ronát.

A magyar Szent Koronát rendszeresen úgy tárgyalják, minthaországló korona lenne. Pedig nem az. Nagyon jól tudják azok is,akik írnak róla, hogy nem országló korona. Az országló koronát

5

bármikor viselheti a király, amikor országos ügyeket intéz. Sőtvannak olyan országos ügyek, amelyeket nem is lehet házi koro-nában intézni. Óriási udvariatlanság lenne például követet házikoronában fogadni. Nem is tudom, előfordult-e már ilyesmi atörténelem folyamán.

Király kollégát sem lehet házi koronában fogadni.Őket or-szágló koronában kell fogadni, amelyet éppen az ilyen ügyek in-tézésére rendszeresítettek, és amiből elég sok van. Kezdhetjükmindjárt a szomszédban — ilyen az osztrák császári korona, deilyen a német-római császári korona is, és a modern királyságok,tehát a civilizált országok újabb kori királyságainak a koronái ismind ilyenek.

A magyar Szent Korona viszont nem ilyen korona, és ezt na-gyon nehezen veszik tudásul azok, akik foglalkoznak vele —akár laikusok, akár pedig szakemberek. Tudniillik erről a harma-dik fokozatról egyáltalán nincs tudomásuk. Még csak nem isrosszindulat kérdéséről van szó. Ennek az analógiái ugyanis nema civilizált országok legújabb kori koronái között találhatók meg.De nem is a középkor egyetlen, tárgyi mivoltában ránk maradtolyan koronája képviseli, amelyik hosszú évszázadokon keresz-tül bizonyítottan császári korona volt — ez a német–római csá-szári korona(6. kép).

Nem lehet tehát abból az irányból elindulva semmilyen érdem-leges következtetést levonni a magyar Szent Korona szentségétilletően, mert az sohasem volt szent korona — maga a birodalomvolt szent, a szent Római Birodalom vagy a németek szent RómaiBirodalma. És ez időnként egy–egy felelőtlen jelzős szerkezet-ben átvetülhetett a német–római császári koronára, de tartósan so-ha nem nevezték szentnek a német-római császári koronát. Ezt jótudnunk.

A beavató koronáknak van egy nagyon fontos sajátosságuk.Az tudniillik — és ezt analógiákkal tudjuk bizonyítani —, hogy ahatásuk nem jelképes, illetve nem kizárólag jelképes. Vagyis vanjelképi hatásuk is, de nem ez a döntő. A hatásuk közvetlen. A be-avatás időszakában úgy hatnak a beavatandó személyre, hogy az

6

valóban átalakul általuk. Méghozzá teljes átalakuláson megy át,és ennek a módozatait is elég pontosan ismerjük ma már. Sok ki-váló szakember foglalkozott ezzel a témával, így elég széles körűanalógia-láncolattal tudjuk egy–egy ilyen állításunkat vagy felté-telezésünket bizonyítani.

A beavatás tényleges, a beavató szertartás pedig a jelekből kö-vetkezően úgy zajlik, hogy a személyiség teljesen lebontódik —egészen a csecsemő-állapotáig, a születés körüli állapotig. Innenépül újra, de nem más épül fölőhelyette, tehát nem arról van szó,hogy attól kezdve Béla helyett Habakuk lesz az illető, hanem eza bélaság bontódik le alapjaiig, és ez épül vissza — de úgy, hogya bélaságon belül minden tulajdonság az elérhető, és éppen általaelérhető maximumig fejlődik föl.

Szent Koronánk esetében ilyen típusú beavatásról van szó. Azanalógiákat pedig legközelebbről — amint majd vetíteni is fo-gom — az úgynevezett primitív népek köréből lehetett össze-gyűjteni, mert ott a mai napig működik ez a beavató típusú koro-názás, ahol még egyáltalán működik ilyenfajta szakrális király-ság. Mi itt a szibériai sámánizmus köréből fogunk látni majd pél-dát (7. kép). Az összehasonlító néprajztudomány koronázatlankirálya, James Frazer, az Aranyág című, részben magyarra is le-fordított művében külön fejezetben foglalkozik a szakrális király-sággal és a koronázással. A koronával is, meg a koronázással is.

És tőle tudjuk nagyon konkrét példák sorozatából leszűrt ta-nulságként, hogy itt nemcsak a közvetlen, a koronázandó sze-mélyt körülvevő közösség akarata egyesül, hanem a koronázásiszertartás limitált időszakában — ami nem lehet túl hosszú —, aközösség által mozgósítható összes, vagyis a mindenségben ál-taluk mozgósítható összes jótékony erő ide sűrűsödik.Ennek asűrűsödésnek az eszközlője a korona, az előmozdítói pedig a kö-zösség tagjai. Ezért roppant fontos, hogy a királyt tényleg akar-ják királyuknak azok, akik választják, és ezt egyöntetűen, nagyfennszóval és háromszor megismételve kifejezésre is juttassák.

Van olyan példánk — le is írják —, ahol a második „akarjá-tok-e” kérdésre már nagyon halk és gyér válasz volt, a harmadik-

7

ra pedig nagy csend. Ezt a királyt néhány nappal később meg-gyilkolták. Úgy hívták, hogy Kis Károly. Ezzel az erővel nem le-hetett játszani. Ha nem tudott összpontosulni ez az erő, akkor ki-derült, hogy az illető alkalmatlan. A kívánatos személyiség-át-rendeződés nem tudott végbemenni.

Az első menetben azt terveztem, hogy elmondom, kik és mikvannak a Koronán. A tapasztalat ugyanis az, hogy az elején hiábabeszélek hosszan a koronáról, a hallgatók általában nem tudják,milyen szentek, milyen rangfokozatok helyezkednek el rajta.Gyorsan elmondanám, hogy legyünk ezen túl, és ne szégyelljük,ha most először hallunk róluk. Én se tudtam mindezt, jóllehetművészettörténet szakon végeztem, legalábbis az egyik szakomaz volt. Öt év alatt egy hangot sem tanultunk erről. Részletes le-írás pedig ma is elég kevés van a Koronáról.

A felső részen, közvetlenül a kereszt alatt, egy négyzet alakúmezőben a felső Pantokrátor képét látjuk(8. kép). Pantokrátorgörög szó — ezt szoktuk alkalmazni rá —, és a mindenségenuralkodót jelenti. Általában hozzá szokták tenni, hogy Krisztus,de ez itt nem így van. Bármennyire hasonlít is alakilag a trónonülő Jézus Krisztushoz, a feje körül föltűnő két ábra — melyekközül az egyik leginkább Napra, a másik leginkább Holdra éscsillagokra emlékeztető jelcsoport — egyértelműen elárulja,hogy itt a világosság és a sötétség szétválasztásáról van szó. Ezpedig nem a Fiú feladata. Képünk tehát nem a fiúság megjelení-tője, hanem az atyai tulajdonságoké — méghozzá a teremtés elsőmozzanatában. Ezt Kovács József 1984-ben, egy kiváló tanulmá-nyában már leírta, indokolta. Ezt a tanulmányt nemrég újra kiad-ták füzet alakban, be lehet szerezni.Ő egyébként kiváló egyház-történész és gyakorló plébános, tehát itt ilyen probléma nincs,hogy outsider, aki kívülről belemagyaráz valamit a Koronába.Azért is kell kétszer megjeleníteni a Pantokrátort, mert ezt a felsőképet emberi szem elvileg nem láthatja.

A Koronával csak koronázáskor lehetett találkozni. Általábana beavató koronákkal máskor, mint koronázáskor, nem lehet. Akoronázásnak — hangsúlyoztam — limitált az ideje. Ami azt je-lenti, hogy hajnaltól délutánig, de mindenképpen naplementéig,

8

le kell zajlania az egész koronázási szertartásnak. És ahogyanelőtte is zárt ládábanőrzik a Koronát, lepecsételt zárt ládában,utána is vissza kell hogy helyezzék ebbe a zárt és lepecsételt lá-dába, és rendeltetésszerű működés esetén csak a következő ko-ronázáshoz lehet elővenni. Amikor ugyanaz a két koronaőr —aki a saját pecsétjével lezárta az előző koronázás után — bont-hatja csak ki. Vagy ha az egyik már meghalt — esetleg mind akettő —, csak a hivatalbeli utódjaik törhetik fel ezt a pecsétet.

Ez tehát azt jelenti, hogy alattvaló csak koronázáskor találkoz-hat a Koronával. Mármost a koronázásnak nincs olyan mozzana-ta, ahol az alattvaló fölülről láthatná a Koronát. Az alattvaló ígynem tudhatja, kit ábrázol a fölső kép. Miért? Azért, mert a Te-remtőt nem lehet teremtés közben meglesni. Ez nem embernekvaló feladat. Ez a kép visszacsatolódik magához a Teremtőhöz.Egyenesen neki szól. A Korona rendeltetésszerű működése ide-jén a Magyar Királyság területén mindössze négy személy kerül-hetett olyan helyzetbe, hogy ráláthatott a felső Pantokrátor-kép-re. Kettő a két koronaőr. 1440-től már folyamatosan működik akoronaőrző intézménynek az a fajtája, amelyik gyakorlatilag má-ig is érvényben van, mert soha senki jogerősen nem oszlatta föl.Ez két főúri személyt jelentett — próbált hitelű személyekről vanszó. És ezen túl összesen két olyan személy van, akik a koronázásalatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy felülről is megnézhetik aKoronát. Ki ez a kettő?

Az egyik a világi hierarchia csúcsán lévő személy — a magyarkirályságban a nádorispán. Azőelidegeníthetetlen joga volt, hogya koronázási menetben párnán vigye a Koronát. Nagyon rövidideig tartott ez a szertartási mozzanat, de kétségtelen tény, hogymódja volt fölülről nézni a Koronát.Ő tehát tudhatta, ki van fö-lül. A másik személy pedig, aki ilyen helyzetbe kerülhetett, azegyházi hierarchia csúcsán foglalt helyet —ő az esztergomi ér-sek. Ugyanis jogerősen magyar királyt csakis esztergomi érsekkoronázhatott. Csak nagyon nagyfokú hátráltatás esetén — pél-dául ha meghalt, és még nem volt kijelölt utódja, vagy ha az el-lentáborhoz tartozott — került sor néhányszor olyan esetre, hogynem az esztergomi érsek koronázott.

9

A koronázási szertartás

A koronázási szertartás maga is rendkívül kötött volt. És miutánkésőbb erre már nem fogunk visszatérni, hadd mondjam el, hogyösszesen négy vonatkozásban volt nagyon szigorúan szabályoz-va — és ezekről mind írásos bizonyítékunk van. Az első és elen-gedhetetlen, tehát kivétel nélküli megkötés az volt, hogy magyarkirály csak az lehet, akit a magyar Szent Koronával koronáztak.Ez alól nincs kivétel. Ha például II. Józsefet nem koronázták mega magyar Szent Koronával, mert eztő visszautasította, akkorII. József nem volt magyar király. Ez definíciós kérdés. Az a tör-ténelemtanár, aki ennek ellenére úgy tanítja II. Józsefet, minthamagyar király lett volna, egyszerűen hazudik. Hogy most ilyetszabad hazudni, vagy nem szabad hazudni egy gyereknek, ezt in-tézze elő a saját lelkiismeretével.

Ugyanez vonatkozik I. Ulászlóra, aki szerencsétlen nem tehe-tett róla, de ellopták előle a Koronát 1440-ben, és ezért nem tud-ták szabályszerűen megkoronázni. Mert az első Habsburg ural-kodónk, Albert özvegye, Erzsébet özvegy királyné, egészen al-pári módon ellopatta a magyar Szent Koronát, majd kivitte az or-szágból. Úgy szoktuk mondani, hogy a Habsburg család ezzelmutatkozott be Magyarországon. Lehetségesnek tartotta azt,hogy a legszentebb ereklyét egyszerűen, mint egy útszéli tolvaj,ellopassa a saját politikai céljai érdekében. Kivitte az országból,és elzálogosította. Ahonnan aztán később, jóval később, 23 évmúlva Mátyás király tudta csak visszaváltani. Közben megvá-lasztották I. Ulászlót, de nem tudták megkoronázni a magyarSzent Koronával — tehát sajnos nem volt magyar király.

Mármost bármennyire sajnáljuk ezt a szerencsétlen embert,tény, hogy ennek megfelelően is viselkedett. Ne felejtsük el: az,hogy a koronázás megtörtént-e vagy sem, a magyar nemzet ré-széről ez a szigorú elvárás nem ok nélküli volt. És az, hogy I.Ulászlót nem tudták megkoronázni, aző személyiségében egy benem következett fordulattal járt. Mi lett ennek a következménye?

Magyar királlyal soha nem fordulhatott volna elő, hogy a nyil-

10

vánosan tett esküjét megszegje. I. Ulászló pedig ezt tette. Ugyan-is békekötéskör esküvel erősítették meg azt a szerződést, mely-nek értelmében a törököt meghatározott időn belül nem lett volnaszabad megtámadnia. Igen ám, de pápai biztatásra mégis megtá-madta. És a pápa hogyan érvelt? Úgy, hogy a pogánynak tett eskünem érvényes. Nos, ezt fekete betűkkel tessék beírni a saját . . .hát ha van notesze, noteszébe, ha lelke, akkor lelkébe. De azt istessék zárójelben odaírni, hogy erre pápa biztatta a magyar ki-rályt.

És amikor a magyar király ennek engedve megtámadta a tö-rököket, hogyan végezte? A várnai csatában bizony lefejezték.Az egyetlen olyan magyar uralkodói fej volt, amelyik az ellenségfővárosában, Isztambulban pózna tetején végezte. Én erre aztszoktam mondani, hogy azért, mert odavaló volt. Hogy lássa avilág, egy magyar király nem szegheti meg az esküjét. Akkor se,ha pogánynak teszi, akkor se, ha pápa biztatja rá. Nagyon fontostudni, hogy ha ez a személyiség-átalakulás nem történt meg egykirályban, akkor komoly jellemhibák és nagyon komoly szemé-lyiségzavarok maradhattak benne, amelyek lehetővé tették, hogyvakon kövesse egy általa okkal vagy nem okkal elismert tekin-télynek, egy vélt, bár nem valóságos feljebbvalónak az utasítását.Az ilyennek a feje karóra való — ezt már a népmeséink is ígytanítják.

Ennyit a koronázásnak a megszorításairól, és gyorsan a mara-dék hármat is hadd mondjam el, amelyek alól viszont mindig voltkivétel.

A korona használata alól nem lehetett kivétel. Vagyis hogy akoronázás csak a Szent Koronával érvényes. De az, hogy csak azesztergomi érsek volt feljogosítva a koronázás műveletének vég-rehajtására, ez alól — mint említettem — volt kivétel. Ez sze-mélyre vonatkozó megszorítás volt.

De volt időpontra vonatkozó megszorítás is. Magyar királytjogérvényesen csak nagy egyházi ünnepen lehetett koronázni.Sajnos ez alól is volt kivétel.

És végül magyar királyt jogérvényesen csak egy helyen lehe-

11

tett koronázni — vagyis a helyre vonatkozóan is volt megszorí-tás. Ez pedig a fehérvári Nagyboldogasszony bazilika volt. Errőla helyszínről sokmindent nem tudunk — de egyvalamit biztosantudunk: nem az volt, amit a mai Székesfehérváron úgy mutogat-nak, mint romterületet, hogy ez lett volna a Szent István-féle ba-zilika. Ez egészen biztosan nem volt az. Ezt teljes biztonsággallehet állítani. De hogy pontosan hol volt a koronázás helyszíne,arra vonatkozóan csak feltételezések vannak, amelyek elég való-színűnek tűnnek, de nincsenek eléggé pontosítva. Ezt azért kellelmondanom, mert ma szeretném, ha tényleg csak a tényekkel,és a tényekből közvetlenül leszűrhető következtetésekkel foglal-koznánk. Mert Korona-ügyben éppen elég feltételezés van forga-lomban ahhoz, hogy lehetőleg letisztogassuk a gondolatmene-tünket, és maradjunk a megbízható tényeknél.

Az időpont-megszorításra visszatérve: ezt is nagyon komo-lyan kell vennünk. A koronázás eseményének térben és időbenvaló megkötése roppant fontos dolgokra hívja fel a figyelmet. Anem beavató jellegű koronázásnál teljesen jelentéktelen: legfel-jebb emlékezésül, tehát valamiféle nosztalgia vagy pedig meg-szokás következtében tartják a koronázást — a Westminster Ab-bey-ben vagy mondjuk Konstantinápolyban a Hagia Szofiában— de semmilyen végzetes hiba nem történne, ha onnan elvinnékmáshova. Vagyis ugyanolyan érvényes maradna a koronázás.

Nálunk nem egészen így van. Úgy tűnik, a középkori magyarkirálykoronázás intézői tudomásul vették azt a tényt, hogy a föld-felszín nem egyenletesen telített energiákkal, és nagyon komolykülönbségek vannak bizonyos földfelszíni pontok energiatartal-ma, energia-kisugárzási képessége között. Nyilvánvalóan nemoda teszik a koronázás helyszínét, ahol indifferens a helyzet,vagy éppenséggel kártékony, ártékony energiák működnek.

Tudni kell, hogy eleink nagyon nagy jelentőséget tulajdonítot-tak annak, hogy lehetőleg a pozitív energiák találkozási pontjánvagy megfelelő kifejtődésének pontján történjék a koronázás.Mert így minden hatás az elképzelhető legmagasabb szinten tudvégbemenni. Erre most valaki persze azt mondhatja, hogy jó, de

12

hát ehhez mit segít hozzá az a megszorítás, hogy csak nagy ün-nepeken koronázhatok? Mi köze van ennek ahhoz, hogy hogyanműködik a Korona? Hát nagyon sok köze van. Ugyanis az időkörsem egyöntetűen telített energiákkal. Ezt mindenki nagyon jóltudja, aki az egyházi év fogalmával tisztában van, annak a múlt-jával meg a működésével.

Nagyon nem mindegy, hogy egy esemény mondjuk Kará-csonykor zajlik-e le, vagy Húsvétkor, vagy Szent Mihály napján,vagy egy telítetlen napon — mondjuk egy később importált je-lentéktelen szentecske napján. Ma már nagyjából egyenletesenvan terítve szentekkel az évkör — hát olyan is az évünk, meg kellmondjam. Nincsenek igazi ünnepek. Eredetileg ezek a telítettpontok szembetűnően kiugrottak az idő egyébként aránylagegyöntetű folyásából.

Egyetlen példát mondjak mindjárt az elején: mennyire nem je-lentéktelen kérdés, hogy valakit mikor koronáznak. Ugye emlí-tettem, hogy 1440-ben ellopták a Koronát. Kivitték az országból,elzálogosították, ráadásul pontosan a halálos ellenségünknek, anémet–római császárnak, aki pályázott is a magyar trónra.

Mátyás, amikor 1458-ban megválasztották, nem volt birtoká-ban a Koronának. 1463-ig folyt a csetepaté, hogy vissza tudjaváltani, vagy nem tudja visszaváltani. És végül is ’63-ban nagynehezen sikerült visszaváltania, ’64-ben pedig igyekezett minélhamarabb megkoronáztatni magát. Miután nagy ünnepen lehe-tett csak koronázni, viszont az örvendetes eseményre csak ta-vasszal kerülhetett sor — hogy a követek meg tudjanak érkeznitávolról is —, Virágvasárnapjára tették a koronázást. Viszont er-re a napra, miután akkor, abban az évben is ugyanolyan nagy ár-vizek voltak, mint idén, nem tudtak megjönni a távoli országré-szekből a követek. És mint említettem, itt nem lehetett azt csinál-ni, hogy huszonhat lézengő ritter együtt van a Parlamentben, ésakkor megszavaztatunk országos fontosságú ügyeket, hanem ki-rályt választani csak teljes egyetértéssel lehetett, tehát meg kel-lett őket várni. El kellett halasztani a koronázást.

Mi a következő nagy ünnep? Természetesen mindenki azon-

13

nal Húsvétot említi. Ugye Nagyhéten vagyunk, indul Virágva-sárnapjával, következő nagy ünnep Húsvét. Igen ám, de Mátyáskirály pontosan tudta, hogy Húsvét feltámadás-ünnep.Ahhoz,hogy föltámadhasson — akár egyén, akár nemzet —, előbb megkell halnia. És Nagypéntekre tette a koronázást. És ez volt azutolsó magyar királykoronázás. Tehát nagyon fontos tudni, hogyegy olyan vállalás történt ezzel a napkijelöléssel, aminek mi mais a végrehajtói vagyunk. Azóta nem volt magyar király.

Tudni kell: attól, hogy valakinek a fejére teszik a magyarSzent Koronát, közjogi értelemben király lesz — de az nem biz-tos, hogy tényleg magyar király. Tehát merjük csak kimondani:a Mátyás utáni uralkodók már egytől–egyig ellenünkre uralkod-tak. Részben az ügyetlenségükkel, részben a tájékozatlanságuk-kal, részben pedig a kifejezett rossz szándékukkal. Legnagyobbrészük egyáltalán nem is tudott magyarul. Nemcsak, hogy aproblémáinkat nem értették, nemcsak, hogy nem értünk dolgoz-tak, hanem kifejezetten ellenünk. Ezt kell, hogy tudjuk, mert az1464-es volt az utolsó érvényes királykoronázás, ahol még min-den feltétel — mind a négy — érvényesülni tudott. És az a vál-lalás, amelyet itt tett Mátyás király, máig sem évült el. Annak miis részesei vagyunk. Onnantól kezdve a magyarság keresztutatjár. És ezt észre kellene már végre venni. Nem tét nélküliek aszenvedéseink, és természetesen lesz feltámadás, de először anagypénteki áldozatnak kell bekövetkeznie.

És még egy lényeges tudnivaló: erre csak bizonyos érettséggellehet vállalkozni. Ha körülnézünk a világban, nincs más nép,amely alkalmas lenne erre a feladatra, aki ezt vállalni tudná, ésaki végre is hajtaná.

Nagyon fontos tudni, hogy ezek az időpont-megkötések, a tér-beli megkötések, a személy megkötése és főképp és elsősorbanaz, hogy csak a Szent Koronával lehet koronázni, nem ilyen–olyan furcsaságok vagy éppen avatag rigolyái a magyarságnak,hanem igen fontos szerepük van. Mégpedig nemcsak a magyar-ság sorsát illetően, hanem a világ sorsát illetően is.Mert ha egyvállalt keresztútjárást nem teljesít a magyarság, abba nem a ma-

14

gyarság hal bele, abba a világ pusztul bele. Egyetlen kereszt-útjárás sem volt soha öncélú — mindig másokért történik. Ésbármilyen furcsán hangzik, az ellenségeinkért is. És ez az, amita legnehezebb megérteni.De ha valaki már tisztában van vele,mit jelent a keresztútjárás, az pontosan tudja: bizony az ellensé-geiért is vállalnia kell annak, aki járja.

És nagyon nem mindegy, hogy tudjuk-e ezt és így vállaljuk,vagy hagyjuk magunkat, mint vágómarha, a vágóhídra hajtani.Mert a vágómarha vágóhíd felé tartó útja nem keresztútjárás.Óriási a kettő közti különbség. Csak vállalt áldozat számít tény-leges áldozatnak — a másik: lemészároltatás. És joga van egynemzetnek — ha már ilyen nehéz feladatot vállalt — megismer-nie, hogy mi volt ez a vállalás. Ezért nem felesleges — többekközött — a magyar Szent Koronáról beszélni, és hát lehetőlegminden magyar állampolgárnak illene ezeket a tényeket megis-mernie. Egyáltalán minden magyar embernek.

15

Atyai és fiúi szerepkör

Akkor most ismerkedjünk a Korona többi részével. Adva vanegy teremtői szintje a koronának. És akkor meg lehet kérdezni,hogy ha ez valóban az Atya megjelenése, akkor miért nem Atyaformájában jelenítették meg, miért a Fiú formájában? Ugyanis ezfeltűnően hasonlít alul az abroncson, az abroncs fölött közvetle-nül emelkedő pártázat középső lemezében megjelenői fiúi —ugyancsak Pantokrátor, de ezúttal kifejezetten fiúi — szerepkörűszemélyhez(9. kép). Feltűnően hasonlít. A trónszéktől kezdve,a két cipruson keresztül a tartásig, az arcig, a szakáll méretéig,színéig és így tovább, és így tovább. Meg lehet kérdezni, hogy haa felső tényleg az Atya, akkor miért nem Atyának jelenítik meg?

A kérdést sokan föltették már — művészettörténészek, törté-nészek, régészek —, és ez pontosan mutatja, mennyire tájékozat-lanok dogmatikai, illetve történeti vonatkozásban. Tudniillik aközépkornak az a szakasza, amelyben teljes értékűen működötta magyar Szent Korona, tisztánőrzi még azt a tanítást, hogy azAtya önmagát az emberlakta világ számára emberi formábanegyedül és kizárólag a Fiúban jelentette ki. És itt nincs helye sem-miféle mellébeszélésnek.

Az a megoldás, hogy hosszú fehér szakáll egyenlőAtya, rövidfekete szakáll egyenlő Fiú — ez még kabarétréfának is rossz. Eza képlet a késő középkorban jelenik meg először, egyértelműenószövetségi hatásra, ahol is megvan az előzménye egy kerubokközt trónoló öregúr figurájában. És az meg is jelenhet királyi fej-éken, csak nem a magyar Szent Koronán, hanem a német–rómaicsászári koronán. Mert ott tényleg az jelenik meg. Feliratábólegyértelműen azonosíthatóan(10. kép). És a reneszánsz már ezta kettősséget népszerűsíti, a barokk pedig szabályosan teletojjavele Európát, szabályosan, mintha egy óriási kakukkmadár min-denhová lerakta volna a maga tojásait. Ugyanis a pestisjárványelhárítására emelt valamennyi Szentháromság-oszlopon már eztlátjuk. Hosszú fehér szakáll: Atya, rövid fekete szakáll: Fiú.Dogmatikai képtelenség.

16

A magyar Szent Korona a felső részen a Fiún keresztül meg-nyilvánuló atyai teremtőerőt képviselteti. Teljesen egyértelmű-en. A felismerés és szép teológiai magyarázata érthető, kerekded.Kovács József tollából jelent meg először 1984-ben, azóta új ki-adásban is. Ugyanarról a Kovács Józsefről van szó, akire ma máregyszer hivatkoztam.

Semmiféle kétség nincs afelől, hogy itt legfölül a Fiún keresz-tül az atyai tulajdonság sugárzik át. Ha mégis kétségünk támadna,azonnal igazolni tudjuk a feltételezésünket, hiszen az Újszövet-ségben van egy olyan jelenet — és egyetlen ilyen jelenet van —,ahol a Fiún tényleg teljes intenzitással átsugárzik az atyai tulaj-donságok teljessége. De csak egy ilyen jelenet van. És ez olyanjelenet, ahova nem lehet meghívni a hegyi beszédnél összegyü-lekező teljes tömeget, de nem lehet a tizenkét apostolt sem. Csakhárom, különlegesen jó képességű személyt. Miért? Azért, mertiszonyatos erejűenergia-felszabadulással állunk szemben, de va-lami egészen elképesztőméretűvel, amit hétköznapi adottságok-kal egyszerűen nem lehet elviselni.

Ez a három apostol pedig, akit meghív Jézus — nyilván rájöt-tek már: ez a Tábor-hegyi átlényegülés vagy transzfiguráció je-lenete — nos, ez a három apostol Péter, János és az idősebb Ja-kab. Mármost kik helyezkednek el a felső Pantokrátor-kép kö-rül? A király jobb keze felől Péter, elől János, és vele szemben,hátul Jakab. Ennél közelebb senki sem kerülhet a Fiúnak ahhoza megnyilvánulásához, amikor rajta keresztül teljes erővel sugár-zik át az Atya. Nem lehet. Miért? Mert mégők hárman is teljesenkiborultak az élménytől. Ha elolvassuk a rájuk vonatkozó, többevangéliumban is leírt beszámolót, látszik, hogy teljesen megza-varodtak. Az ábrázolásaikon pedig, amelyek nagyon gyakran je-lennek meg a keleti, ortodox keresztény festészetben — az ikon-festészetben ez az egyik leggyakrabban ábrázolt téma — nos, ittszabályosan bukfenceznek ezek az alakok. Annyira kibuktak sa-ját magukból, nem is csodálom. Ezt elviselni — ez valami elké-pesztő igénybevételt jelent(11. kép).

Úgyhogy a magyar Szent Korona képrendje dogmatikai szem-

17

pontból is rendkívül figyelembe méltó. Most azt hihetnénk, hogymiután már huszonkét éve itthon van — több mint huszonkétéve, hiszen ’78-ban hozták haza, de az év elején, most meg 2000-et írunk, és már az évnek a második felében vagyunk —, a dog-matika-történészek disszertációk sorozatában foglalkoztak a ma-gyar Szent Korona képi programjával. Hát két sort se írtak le róla.Valami egészen döbbenetes az a negligálása a Korona képrend-jének és a benne rejlő üzenetnek, ami itt zajlik huszonkét év óta.Azt már hozzá sem teszem, hogy a művészettörténész, régész,történész szakma viszont még fél sor érdemlegeset se írt le velekapcsolatban.

Csak azt tudom mondani, hogy — miután én magam is bennevagyok ezekben a szakmákban — ez tényleg szégyen, ez világraszóló szégyen. Mert ’78 előtt nem lehetett érdemben foglalkoznia Koronával. Pedig ebben az esetben még művészettörténetiszempontból is az elképzelhető legmagasabb csúcson jegyezhetőértékről van szó. És az, hogy 2000 január elsején ezekből a kar-mokból kimentették, és áthelyezték a Parlamentbe, ez a változása Koronának kifejezetten jót tett, sőt az elképzelhető legjobbattette. Abból a csapdából, amelybe belekényszerítették, így kime-nekülhetett. Tipikusan farizeusi csapda volt ez. Ahogy Jézusmondja:„Ti nem mentek be a szentélybe, de másokat nem enged-tek be.”Pontosan ez zajlott a Szent Koronával kapcsolatban. Ma-guk nem kutatták, de másokat nem engedtek hozzá.

A felső koronarésznek tehát a felső négy képe közül háromúgy van a helyén, hogy az dogmatikai szempontból egyszerűenfelülmúlhatatlan. Nem lehetne elvileg sem jobb megoldást java-solni (12. kép). A negyedikkel van egyedül gond, és ezzel elégsok gond van. Miért? Azért, mert van egy olyan apostolunk is,akit már feltámadása után hívott el Jézus. Akit az elhívás olyanközegből ért, ahol a Fiú már visszatért az Atyához. Most nem aztörténik, ami a Tábor-hegyen, hogy a Fiún itt e földön sugárzikát az Atya, hanem az, hogyő már fölment az Atyához, és onnanhív el valakit. Csakhogy ez utóbbi hírt nagyon nehéz elhinni(13. kép).

18

Ma szabályszerű Pál-fóbia dúl a világban. Nálunk pedig kü-lönlegesen is dúl, mert nálunk két irányból szítják. A világban ál-talában egy irányból. A hivatalos izraeli vélemény szerint Pálapostol áruló volt. Ezt a véleményt magyarul is lehet olvasni,mégpedig a Holttengeri tekercsekről szóló könyvnek a befejező,függelékszerűen hozzá illesztett fejezetében. Ennek már a címeis úgy szól, hogy „Pál apostol — római kém?”

Ugye tudjuk, hogy újságíró zsargonban ha kérdőjelet tesznekegy mondat végére, az felkiáltó jelet jelent. Ha nem tenne odakérdőjelet, senki nem figyelne a mondatra. De ha kérdőjelet tesz,az azt jelenti, hogy nagyon is állításnak kell venni azt, amitő kér-dőjellel jelölt. A mi esetünkben ez azt jelenti — és ezt később kiis fejti —, hogy a szépen, gyümölcsözően kibontakozó zsidó fel-szabadítási mozgalmat ez a csúnya Saul rabbi, aki egyébkénttényleg rabbi volt, Gamalielnak, a híres rabbinak kiváló tanítvá-nya, belülről megfúrta, mint római kém, és szétzüllesztette. Ésazzal a semmire se jó, ostoba gój jelszóval, hogy szeretni kell azellenségeinket is, belülről szétbomlasztotta a kiválóan indult zsi-dó felszabadítási mozgalmat. Mármost ez aző szemszögükbőlteljesen logikus gondolatmenet. Nehogy véletlenül itt elkezdjünk— hogy mondjam — reklamálni. Teljesen logikus, minden ízé-ben hibátlan gondolatmenet.

A másik oldalról viszont a következő a vád. Ebből a Saulus-ból, úgymond, aki Gamaliel rabbi legkiválóbb tanítványa volt,sohasem lett Paulus, mindig megmaradt rejtve rabbinak, és be-lülről bomlasztotta az egyébként ígéretesen bontakozó keresz-ténységet. Ráakasztván koloncként egy ószövetségi, egyébkéntmár teljesen elavult tudásrendszert és ígéretrendszert, amely utánma már a kutya se ugatna. Ha ez az áruló, aki magát apostolnakadta ki, de nem is látta Jézust . . . nem tudom, nem ismerősek-eezek a mondatok? . . . Tehát haő be nem csempészi ezt az egyéb-ként már teljesen elavult és pusztulásra ítélt ideológiát a keresz-ténységbe . . . Nos, ez a másik álláspont.

Lehet érzékelni, hogy nem nagyon kímélik egymást. De Pálapostolt sem. Egyik irányból sem. A helyzet az, hogy kulcskér-

19

désről van szó. Látni fogjuk, a Korona működése szempontjábólis kulcskérdés. Nem lehet rajta átlépni. Ezért is kell mindig azelején tárgyalni egy ilyen előadásnak, mert ha nem az elején tár-gyaljuk, ki fog belőle maradni.

Miről van szó? Arról, hogy mind a két vélekedés a törvény ko-rának álláspontjáról ítéli meg Pált. Nem veszi észre, hogy a fel-támadással a törvény kora lezárult.Az a kor, amelyiknek mi agyermekei vagyunk, már nem a törvény kora. Ez a kegyelem ko-ra. A kegyelem korának a névjegye pedig nem Saulus és nemPaulus, hanem maga a pálfordulás. Ez az a kor, amelyben elő-ször válik lehetővé 180 fokos fordulat, amikor valaki a fordulatelső fázisában is, a második fázisában is teljes hittel és meggyő-ződéssel cselekszik.Ez a korábbi időszakban, a törvény korábanlehetetlen lett volna. Helyette azt firtatták volna, hogy mit ír előa törvény. Ha azt írja elő, hogy fordulj, akkor tessék fordulni, deakkor nincs rabbinusi, azaz saulusi pályafutás. Vagy pedig ma-radj veszteg, és akkor nem lesz paulusi pályafutás. De csakis:vagy az egyik, vagy a másik megoldás. És ezt a „következetes-séget” kérik számon ma mind a két oldalról.

Természetesen egyik oldalon sem említek neveket, mert túlismertek ezek a személyek ahhoz, hogy az ember — hogyan ismondjam — kitegyeőket annak, hogy ilyenfajta kijelentéseikalapján ítéljük megőket. De tudnunk kell, hogy mindkét oldalrólegyöntetűen fenekedő jellegű, habzó szájú a támadás Pál apostolellen. Ez azt jelenti, hogy pontosan azt nem értik meg, ami enneka korszakváltásnak a lényege. Magyarul: felülbírálják a kegyel-mes Atyaistent . . . Hát, ha valaki ragaszkodik hozzá, ám bíráljafölül — de én nem tudok neki tapsolni. Mert éppen ebben az eset-ben a kegyelem a lényeg. És ezt mintegy emblematikusan, a leg-tökéletesebben éppen Pál apostol esete jelzi. Nem véletlen, hogyaz Újszövetség lényegében a páli tanításoknak a rendszere. Mertaki ezen nem tud túljutni, aki ezen a narancshéjon mindjárt elcsú-szik, az soha semmit nem fog megérteni sem a krisztusi tanítás-ból, sem Pálból, sem a rá következő levelekből, amelyeket másapostolok írtak.

20

Itt tehát roppant nehéz tételről van szó. Akivel én eddig errőla kérdésről beszélgettem, az mind személyes tapasztalatokra hi-vatkozva kardoskodott amellett, hogy ilyen nincsen. Miért? Mertaz osztályvezetőm is . . . hát mint tudható, ugye, kikeresztelke-dett, aztán mégis milyen . . . Nos, ez a te tapasztalatod, ezzel té-ged próbál meg a kegyelmes Úristen. És pontosan atekintetbenpróbál meg, hogy te most ószövetségi alapon mérlegelsz, vagy akegyelem korának a mércéjével ítéled meg a főnököd viselkedé-sét. És ha nem tudod a kegyelem korának a mércéjével megítélni,akkor elbuktál. Semmivel sem vagy jobb nála.

Ezeket tehát azért kell még a mondandónk elején végigrág-nunk, mert folyamatosan visszacsúszunk a törvény korába. Mi-közben ujjal mutogatunk azokra, akik még át se jöttek a kegye-lem korába. Vigyázat, egy ortodox zsidó nem ismeri el JézustMessiásnak, számára még nem zárult le a törvény kora. De akkormeg miért mutogatunk rá, amikor épp ez a mutogatás jelzi, hogymi sem léptünk még át.

Mármost ha én Pál apostolt nem tudom elfogadni hiteles tanú-nak, sőt nagyon fontos, korszakindító jellegű tanúnak a kegye-lem korára vonatkozóan, akkor a Szent Korona programjávalsem tudok mit kezdeni. Látni fogjuk, hogy amikor folyamatosanolvassuk le a képekbe rejtett üzenetet, nem lehet mással indítani,csak Pállal. Ha én nála mindjárt meggyökkenek, akkor el sem tu-dok indulni.

Ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni, kell legyen némi affini-tásunk az évkörnek egy olyan rendje iránt, amelyik az ókorbanmár teljesen kialakult, a középkor egészében átvette, adott nekiegy sajátos színezetet, de ma is működik és használjuk, akkor is,amikor nem tudunk róla(14. kép). Ez az évkörnek a fény–árnyékarányok változása szerint kialakuló rendje. Ezt szokták állatövirendszernek nevezni.

Ebben Pál fordulásának az ünnepe a Vízöntő havának jellega-dó eseménye.Ez azt jelenti, hogy a magyar Szent Korona képek-be foglalt üzenetét vagy Vízöntő-programnak tekintem, vagy so-ha nem fogom megérteni.Az egész évkörben a Vízöntő az egyet-

21

len olyan egység, amikor az idő egyforma intenzitással folyik kétirányba. Az egyik irányban az egyik szomszédjára, a Bakra terülrá, a másik irányban a másik szomszédjára, a Halakra. Ha eztnem értem meg, akkor azt sem tudom felfogni, hogyan maradhatmeg a saulusi arc végig, a fordulat után is Pál apostolban. Termé-szetesen megmarad, hiszen ez a Bak felé forduló arca. Ez a tör-vény által keményen megkötött viselkedésmodellt jelent, ame-lyet ő mint követelményrendszert saját magával szemben végigkomolyan is vesz. Soha nem tagadja meg zsidó voltát.

A másik pedig, amelyik a Halakra terül rá, az aző paulusi ar-ca. És a kettő együtt adja a Vízöntő-tulajdonságokat, nem lehet akettőt egymástól elválasztani. Aki ezt nem érti meg, magyarulnincs tisztában a Vízöntő-paradoxonnal(15. kép)— ami azt je-lenti, hogy bár egyetlen téridő-egység a Vízöntő, de ugyanakkora két szomszédjának az időkeretéből gazdálkodik —, az sohanem fogja megérteni a kegyelem munkáját, mert az éppen ezzelindul. De hát ezt majd a részletezésnél folytatnám.

Mindenesetre, ha valaki Pált innen már eleve azzal veszi le,hogy mondjuk, egy másik Pállal azonosítja — mert lehet azono-sítani valamelyik másik Pállal is, ennek elvi akadálya nincsen —azzal mentesítheti magát az alól a terhes feladat alól, hogy megkelljen birkóznia a Vízöntő-problémával. Hát lelke rajta . . .

22

Emeletek és párosok a keresztpánton

Ezzel tehát megismertük a felső négy apostolt. Az alsó négyapostollal nem ilyen könnyű a dolgunk. Ahogy láttuk, a felsőapostolképek párokba rendezve is értelmes olvasatot adnak. Va-gyis Péter párja itt Pál, Jánosé pedig Jakab. Ezek különösebb ma-gyarázatot nem is igényelnek, hiszen Péter és Pál az egyház kétoszlopa, a mai napig is így nevezikőket. János és Jakab pedigZebedeus két fia, a mennydörgés fiai, lehet tovább ragozni a sze-repüket. Amúgy pedig testvérek.

Most hát mi a helyzet az alsó négy képpel? Ezek közül csakkettő látható jól. Már eleve tudomásul kell vennünk, hogy azelülső–alsó apostolkép egyáltalán nem látható. Mindjárt kitérünkrá, hogy miért, miért nem, illetve, hogy egyáltalán mi van ezzela képpel. A hátulsó a nyak vonaláig el van takarva azzal a képpel,amelyik a hátsó, egyetlen elemből álló pártázatnak a foglalata elévan szegecselve. Ez ugyanis nem végigfutó pártázat, mint elől,hanem egyetlen kiemelkedő eleme van. Az ebben lévő, illetvehozzá erősített kép egészen a nyak vonaláig eltakarja a hátsó–al-só apostolképet. Ezzel a felszegecselt képpel részletesen fogunkfoglalkozni — most nem megyek bele, hogy kiről van szó, és aKoronánk története szempontjából miért jelentős ez a személy.Egy a lényeg: hogy a nyak vonalig takarja az alatta lévőt. Ez pe-dig azt jelenti, hogy egy háromrétegű emberalakból csak a leg-fölső réteg látszik, a nyakvonaltól fölfelé lévő rész(16. kép).

Mármost tudni illik, hogy az emberi testnek ez a része a kép-írás-típusú művészetben — vagyis amelyik képjelekkel fogal-maz, nem pedig látványból kiindulva jelenít meg ezt–azt a világ-ból —, minden esetben a szellemiséget jelöli. Akkor is, ha önál-lóan szerepel. Amikor nincs hozzá sem fölső test, sem alsó test.Mert ilyen is nagyon sok van ám a művészet történetében. Csakezt a művészettörténészek általában levágott fejnek minősítik,akkor is, ha semmi jele nincs annak, hogy levágták bármiről, sőtakkor is, ha annak, akiről feltételezem, hogy levágta, nincs is vá-gó fegyvere. Gondoljunk itt a második számú nagyszentmiklósi

23

kancsóra, ahol ott van egy állítólagos levágott fej, csak éppennincs szerszám a lovasnál, amivel le tudná vágni(17. kép). Jóllehet látni, hogy itt nem levágott fejről van szó, hanem egy önállószellemiségről, amely vagy még nem tudott testet ölteni, vagymár viszszavonult a testet öltés stádiumából; egy másfajta létala-kulatban van, ahol csak a tiszta szellemiség működik. Ez egy is-mert képjel, tehát nem pusztán a magyar Szent Koronán érhetjüktetten, sőt, a magyar népművészetben a mai napig érvényes jelö-lési rendszerről van szó, és abban is megtaláljuk az önállósodottemberfejet.

A nyakvonaltól az övvonalig tartó rész — a kebel szintje.Minden lélegzet innen indul. Ez azt jelenti: ez a lélek szintje, alelkiség működésének a terepe, az övvonal alatti rész pedig a tes-tiségé. Ez egy háromrétegű, ilyen keretben működő Univerzum-nak a képjele, akkor is, ha egy koldust ábrázolnak, akkor is, haegy királyt, akkor is, ha egy apostolt, akkor is, ha egy arkangyalt.Hogy mennyit ábrázolnak belőlük, az azt jelenti, hogy mennyittartanak szükségesnek, hogy hasson az adott környezetben.

Ugye tudjuk, hogy a köztéri szobroknak is ez a három típusavan. Vagy fejszobor, vagy mellszobor, vagy teljes alakos szobor.Ennek eredetileg az volt a jelentése — és ezt lehet igazolni —,hogy ha én egy alakot csak a szellemisége tekintetében tartokpéldaszerűnek, mert mondjuk, testi kilengései voltak, vagy túl-lelkesült, és ez veszélyek forrásává válhat, ha behozom a közös-ségbe, akkor én azt fejszoborként jelenítem meg. Ha a lelkiségeis példaadó, tehát maga is tudott lelkesedni jó eszmékért, máso-kat is tudott lelkesíteni, akkor mellszoborként. De teljes alakkéntcsak olyan személyt szabad megidézni, aki testileg is tiszta volt.Akinek a magatartása ebben a tekintetben is példaszerű.

Hogy ma mindezt nem veszik figyelembe, inkább csak azt,hogy melyik szobrásznak milyen jók az összeköttetései — mertaz természetesen egész alakos bronz szoborra kap megbízást —,az külön téma. De eredetileg ez nagyon komoly, és ráadásul iga-zolható megkötés volt, hogy csak akkor szabad a testiséget been-gedni a befolyásolás közegébe — tehát ebben az esetben az alatt-

24

valóknak a koronázáskor jelen lévő képviselői közé —, ha aztiszta, és ha abból nem támadhat veszély.

Nem tudom, feltűnt-e, hogy az alsó koronarészen csak derék-tól fölfelé ábrázolt alakok vannak. Ez azt jelenti, hogy valami ve-szély kell, hogy legyen ezen a szinten. A testiség nem engedhetőbe közvetlenül abba a közösségbe, amelyet kormányoz, amelyetirányít a szakrális fejedelem. Nagyon jól leolvasható ez a tenden-cia, bár ezt majd még igazolnunk kell, ez egyelőre csak feltétele-zés. Ha igazolható, akkor eléggé komoly megszorításokkal kellélni, mert különben nyakló nélkül bele lehet bármit magyaráznia Korona programjába. Nekünk a bizonyítékokat is a Koronábólkell majd kapnunk.

Ha igaz a feltételezés, hogy az alsó koronarészen azért ábrá-zolják test nélkül, tehát csak a lélek és a szellem síkján az embe-reket, mert a test veszélyek forrása, akkor ezt valami módon tud-nunk kell bizonyítani a Korona felső részén. És hogy lehet bizo-nyítani? Pontosan ezzel a félig eltakart apostolképpel. Ugyanisegyetlen olyan apostol van, akiről az Apostolok cselekedetei hí-radása nyomán tudjuk — tehát hiteles forrásunk van rá —, hogya testiség szintjén követte el azt a hibát, amelybe a mi királyunk-nak nem szabad beleesnie. Mit jelent ez? Azt, hogy érzéki típusú,tapasztalati bizonyítékot kért olyan tényre, amely lényegénél fog-va érzékfeletti. Ilyen jelenet egyetlen egy van a Bibliában: ez Ta-más apostolnak az a kívánsága, hogy „majd elhiszem, hogy föl-támadott, hogyha a sebeibe beletehetem az ujjamat, és egyálta-lán látom a sebeit”. A legtipikusabb műszaki értelmiségi állás-pont. Mondhatnám úgy is, hogy természettudományos álláspont.Kérem, ha látom, elhiszem. Ha olyan szintre hozható, már akármikroszkóppal, akár teleszkóppal, hogy azt én érzéki szintenmegtapasztalhatom, akkor az létezik. Ha nem tudja nekem eztprodukálni, kedveském, akkor az egy fantazmagória, akkor aztudománytalan, akkor én nem tudok vele mit kezdeni. De nemígy fogalmaz, hanem úgy, hogy „akkor az nincs is”. És ha magasokat okoskodik, majd maga sem lesz. Meg tudom oldani, jók akapcsolataim . . .

25

Hogy érthető legyen: ami nem hozható az érzéki tapasztalássíkjára, az ennek a gondolkodásnak a számára nem létezik. Azsarlatánság, öncsalás, vagy éppen haszonlesés, és abból követke-ző csalás. Vigyázni kell, mert ez egy létező bizalmatlanság. Nemarról van szó, hogy a történelem egy adott szakaszában szükség-szerűen következne be egy ilyenfajta megnyilatkozás. Nem, ezegy általánosnak nevezhető magatartásmintázat.

Végül is Tamás szellemiségével nincs semmi baj. Honnantudjuk? Jézus odamegy hozzá, különőhozzá, és azt mondja,hogy „na, most gyere ide, Tamás, tedd bele a sebbe a kezedet. Ésmost, hogy láttál, már hiszel. De boldogok, akik nem látnak, ésmégis hisznek”. Ez a történet tanulsága — de itt nem arról vanszó, hogy „tudod mit, Tamás? Nem hittél, kipusztítalak”. Szósincs ilyesmiről. Tamás abban a pillanatban, hogy megkapja azérzéki típusú bizonyítékot, hisz. Aző következtetőapparátusávalsemmi baj nincs. Nagyon szépen tud a megtapasztalt tényből kö-vetkeztetést levonni. És abban a pillanatban: „Mester!” Itt nincssemmi további kétség. Miért kell ezt ennyire hangsúlyozni?Azért, mert a túloldalon nem ez a helyzet.

Ott szemmel láthatóan teljesen eltakartak egy apostolt. Ennekvalami gondja kellett legyen a következtető képességével is, ma-gyarán szólva ez egy nagyon alacsony szintje a következtető, ál-talában észbéli tevékenységnek, amit mi jóval magasabb szintenszellemi tevékenységnek nevezünk.

Ezzel az apostollal mi a helyzet? Egyáltalán, tudjuk-e, ki vanitt? Mert hiszen teljesen eltakarja, a feje tetejéig, a PantokrátorKrisztus,ő már valóban Jézus Krisztus,ő már valóban a Fiú.Honnan tudjuk? Hát a képjelekből, pontosabban az írásjelekből,amelyek körülveszik. Az I, Sz és a Khí, SZ az Iészosz Khrisztoszrövidítése. Itt nem lehet mellébeszélni. Ez a fiúi tulajdonság. Aztse felejtsük el, hogy ez az egyetlen olyan kép a magyar Szent Ko-ronán, amelyet egy alattvaló a koronázás alatt torzítatlanul láthat.

Ez tehát nem torzul sem függőleges irányba, sem oldalirány-ba. Van olyan kép, amelyik függőleges irányba torzul, mint pél-dául a fölötte lévő Szent János kép. Pedig hát a felső apostolké-

26

pek közülő az egyetlen, amelyet egyáltalán látni lehet, deőt ismár torzulásban. Alul a két arkangyal-kép pedig oldalirányú tor-zulásban látszik. Ami nekünk szóló képi üzenet, azt a Krisztus-kép hozza le egyenes úton az Atyától. Mármint a teremtő tulaj-donságokat. És mindjárt emberszabásúvá is alakítjaőket. Miért?Azért, hogy el tudjuk viselni. Teljesen egyértelmű: így már el le-het viselni ezt az emberfeletti mértékű energiaáradást, sőt, mint-ha nagyon is szeretné, hogy elviseljük. Ez a minta kifejezetten azemberlakta világnak szól.

Az általa eltakart kép, bármilyen furcsán vagy szokatlanulhangzik, nincs ma a helyén. Magyarán szólva: az alsó Pantokrá-tor-kép mögött ma nincsen apostolkép. Csak a hagyománybóltudjuk, ki lehetett ott, de erre nincs konkrét bizonyítékunk. Eztaz 1983 márciusában, illetve júliusában lefolytatott aranyművesvizsgálat egyértelműen bebizonyította. És ha az ember utánanéza történeti forrásoknak, 1800-ban közzétettek egy latin nyelvű le-írást a Koronáról — egy hosszú és alapos leírást, amely konkrétvizsgálat alapján készült. Ferenc király koronázását követően,1792-ben ugyanis lezajlott egy Korona-szemle a budai várban,az ott lefolytatott hivatalos vizsgálat eredményeit összegezi ez avaskos kötet.

1800-ban látott napvilágot, és egy Josephus Koller nevű pécsikanonok írta. Örülnék, ha mindenki, aki valamelyest tud latinul,elolvasná, mert rendkívül tanulságos. Nagyon egyszerű nyelve-zeten íródott. Olyan adatok vannak benne, amiket utána már sohanem közöltek. Ráadásul olyan felvételt is közöl — ez most rajzotjelent, amit metszetben sokszorosítottak —, egy olyan felülnéze-ti képet, amelyen még lehet látni a feliratot, amelyik ma már nemlátható a Pantokrátor Krisztus mögött. Miért nem látható? Azért,mert rádöntötték a Pantokrátor-képet. Az eredetileg függőlege-sen állt, tehát mögé lehetett látni. De ma már rádöntötték, amineknagyon nem örült, alul meg is repedt.

Lehet tudni, hogy ez az utólagos döntés nem használt a kép-nek, a korona alakjának sem használt, viszont fönt tartja azt a fel-iratot, amely enélkül valószínűleg lötyögne, illetve lecsúszna a

27

foglalatában, mert egy másodlagos feliratról van szó. Így aztánfönn is marad. Márpedig tudjuk, hogy ha egy foglalatba fölül be-helyezünk egy feliratot, akkor az óhatatlanul lecsúszik benne.Annak ugyanis egy nútja van kétoldalt, és így a beléje helyezettlemezke szépen lecsúszik. De ezt fönn kell tartani. Miért? Azért,hogy lássam, van ott valami. Tehát alágyűrték a foglalatot tartópánt aranylemezét, magyarán szólva: az egész koronaépítményegyik alapvető szerkezeti elemét képező felső pántlemezt. Alá-gyűrték ennek a feliratnak, és ez megtartja fölül.

Ez a felirat viszont nem azt jelenti, amit várnánk, és amit leír-tak róla többször is, hogy ez Szent Bertalan eredetileg itt szere-pelt zománcképének a felirat-maradványa lenne. Mert annak egysanctus-szal kellene kezdődnie — valamennyi így kezdődik afelső apostolképek közül. Ezen nincs sanctus felirat, se rövidítés,se fölirat. Ha Bartholomeus vagy annak valamilyen rövidítéselenne itt, a B betű semmiképpen sem maradhatna el. Ehelyett pe-dig csak ennyi van itt, hogy ARTHOLO. Ami egyértelműen mu-tatja, hogy egy Bartholomeus feliratból van kiemelve, mégpedigúgy, hogy a szó eleje is, a vége is le van vágva. Ez pedig egyér-telművé teszi, hogy nem az eredeti Bertalan képnek a feliratávalvan dolgunk. Mert annak teljes egészében kellene, a sanctus rö-vidítéssel együtt kiférnie.

Ezek azért fontos tények, mert utánuk lehet nézni. Az 1800-aspublikáció egy hatalmas méretű, egész oldalas rajzot tartalmaz,és jól lehet látni: 1800-ban bizony itt már Artholo felirat van(18. kép). És a szerző, aki egyébként nagyon jól tájékozott, tudóstörténész volt, amellett, hogy klerikus is, tehátőmár maga is föl-teszi a kérdést: hogy lehet Artholo-nak rövidíteni egy Bartholo-meust, amikor a világon soha sehol nem rövidítették Bartholo-meust Artholonak. Itt valami gond van, amit márő is észrevett,1800-ban. Mi viszont annyit biztosan tudhatunk, hogy az eredetiBartholomeus kép levétele és helyébe ennek a makett-feliratnaka fölhelyezése 1792 előtt történt. Ez nagyon lényeges adat, mertakkor történt a megfigyelés, és ennek a folyománya lett az 1800-ban kiadott könyv. És ez miért fontos? Azért, mert úgy tűnik,hogy ez az az idő, amikor dolgokat cseréltek a Koronán.

28

Eltakart képek — megszűrt üzenetek

Szaladjunk végig a fölső koronarész maradék két apostolán. Tu-lajdonképpen még egy magyarázattal is tartozom a Bartholome-us-képpel kapcsolatban. Miért kellett teljes egészében eltakarni?Ugyanis most képzeljük el, hogy itt van az eredeti kép. Tegyükföl, hogy ez tényleg Bartholomeus volt, hiszen annyian írják, ésnem legújabb kori irodalomban bukkan föl, hanem szemmel lát-hatóan hagyományőrződik benne. És nyilván, ha nem Bartholo-meus lett volna, akkor nem is ezt a feliratot montírozzák bele, ha-nem abból az apostolnévből vágnak ki, amelyik ott volt eredeti-leg. Tehát van logikája annak a feltételezésnek, hogy itt eredeti-leg is Bartholomeus volt.

Mármost milyen tette van Bertalannak, ami ha bekerül az alatt-valók körébe, és ha a király szűretlenül és fegyelmezetlenül gya-korolja, akkor az ártó erők forrásává válhat? Ennek nagyon ko-moly vétségnek kell lennie, komolyabbnak, mint amilyen Tamásvétsége volt. Mert ezt teljes egészében el kellett takarni.

Erre nagyon pontos választ lehet adni. Tudniillik az Újszövet-ségben, mégpedig János evangéliumának az elején, amelyik tud-valevőleg Keresztelő Szent János történetével kezdődik, tehátnem Jézus gyermekségével, ott mindjárt az elején leírja Jánosevangélista az apostolok elhívását. Bertalan elhívása a következőmódon zajlik. Először is nem a saját nevén szerepel, hanem Nat-hanael néven. Ezt csak a lexikonok lapozgatásával tudja meg azember, vagy ha klerikusokkal tárgyal, vagyis hogy ez a Nathana-el itt Bertalannak felel meg.

Ha valakinek ez nagyon szokatlan, akkor hadd mondjam el,hogy Péter sem mindig a saját nevén szerepel, hanem van, ami-kor így: „Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem”, és van, amikorKéfásként. Ez nem sajátsága Bertalannak, ez más apostollal iselőforduló többnevűség. A lényeg az, hogy az elhívásnál a követ-kezőt közli vele — mármint Nathanaellel — apostoltársa, az ad-digra már megtért Fülöp. Nota bene, Fülöp is ott van, majd látnifogjuk, a Korona apostolképei között. Mit mond neki? Azt

29

mondja, hogy a betegek gyógyulnak, halottak támadnak föl,megérkezett a Messiás. Mit mondana erre Tamás?

Nagyon egyszerű az ügy: „Hiszem, ha látom.” Ez a tamásihozzáállás a dologhoz. És tényleg:ő idehozatja a hullát, az tény-leg büdös, tényleg hideg, semmi gond nincs, belerúg, nem moz-dul, kéri a Messiást, az idejön, szóljon hozzá, na, tessék, talpraállt a hulla, semmi gond nincs tovább. Tehát abban a pillanatban:„Mester” — és a nyakába borul. Az égvilágon semmi baj nincsa következtető készségével.

Mit csinál a hírrel Nathanael? Ugyanezt? Hát nem. Nem. Ha-nem visszakérdez. Azt mondja: „Jöhet valami jó Galileából?”Neki meg van írva, hogy a Messiás Júdeából jön. Na most az elv-társ honnan jött? Galileából. Ja, hát akkor az elvtárs nem Messi-ás. Tehát nincs további kérdés.Esze ágában sincs tényeket vizs-gálni, nem érdeklik a tények, neki meg van írva . . . Ha ez a je-lenség nem felel meg annak, ami neki ott meg van írva, hát aznem is érdemes vizsgálatra. Hogy érthető legyen, ennél nagyobbvétket nem lehet elkövetni. Ez az elkövethető legnagyobb bűn.

Mi nagyon jól ismerjük ezt a magunk életéből, amikor egykönyvre való hivatkozással tízmilliókat irtanak ki néhány évalatt. És egyáltalán nem érdekliőket, hogy a tények mit mutat-nak. Abszolúte nem érdekliőket. És mindig a könyvre hivatkoz-va . . . Ha valaki nem szereti a közeli példákat, az mondja azt,hogy ez a Mao Ce Tung-féle Vörös könyv. Elég vörös volt ah-hoz, elég csillagos is volt, és hát bizony két év alatt — ha hihe-tünk a híreknek, és ezek szépített hírek — egyetlen tartománybankörülbelül 35-36 millió embert mészároltak le. Ennyi. Ez a Ber-talan-szindróma. Amikor nekem „meg van írva” . . . Mindenkiarra hivatkozott, hogy meg van írva.

Ugyanezt, egy kicsit rosszabb hatásfokkal, Dzsugasvili elv-társ már korábban végigjátszotta a Szovjetunióban, de nehogyvéletlenül azt higgyük, hogy a szindrómaővele kezdődött! Félévezreddel korábban bizony ugyanígy könyvre hivatkoztak,amikor átmentek az óceánon, és fél földrészt lemészároltak.Majd valamivel később elindultak Keletre is, ugyanazzal a Bib-

30

liával a kezükben, és egy másik fél földrészt lemészároltak. Azáldozatoknak felrótt „bűnt” akkor és ott szibériai sámánizmus-nak nevezték.

Nagyon vigyázzunk, mert végig könyvre hivatkoztak, végig„meg volt írva”. A tények pedig abszolút nem érdekeltékőket.Szűretlenül beengedni ezt a tünetegyüttest az emberlakta világba— iszonyatos következményekkel jár. Itt nagyon tisztán kell lát-ni dolgokat. Azt is, hogy a Biblia mit mond erre az esetre, és aztis, hogy mi miket élünk meg manapság, illetve a közelmúltban,aminek bizony vannak esélyei a közeljövőre vonatkozóan is. Mitmond Jézus, amikor Nathanael mégis megjelenik? Legszíveseb-ben azt mondanám, menjünk haza, és olvassuk el. Ugyanis Jézusezt mondja:„Íme, egy igazi izraelita, akiben fogyatkozás nin-csen.”Nagyon kell vigyázni, mert az az ajándék, amit a készrefogalmazott programmal kapott az izraeli nép, válhat irtózatos bű-nök forrásává is, ha a tényekkel szemben alkalmazza.

És erre maga Jézus figyelmeztet — milyen sikerrel, mennyirenem sikerrel, az más kérdés. De nagyon vigyázzunk rá, mert Jé-zus nem antiszemita. Csak olyan dolgokra figyelmeztet, amiketbizony–bizony nagyon komolyan kell venni, annak is, aki szemi-ta, annak is, aki nem az.Mert amennyi ajándék rejlik egy ilyenkészre fogalmazott programban, annyi veszély is rejlik azzal, haközben megváltozott a valóság körülöttünk. És a kérdés akkormár úgy szól, hogy ami „meg van írva”, az most szó szerint ér-tendő, vagy értelem szerint. És ha valaki az írás szó szerinti je-lentését szembefordítja az értelem szerintivel, az könnyen úgyjárhat, hogy kimarad az üdvösségből.

Ezek a Korona képrendjében jelen lévő, és róla egészen egy-szerűen leolvasható tanulságok nem csak az 1000 körüli időszak-nak szólnak. Ezek minden időszaknak szólnak. Mi most 30 mil-liós tételekben tudunk gyilkosságokról beszámolni, de ez csaktechnikai fejlettség függvénye. Tízezres vagy százezres nagyság-rendben már fél évezreddel ezelőtt is tudtak gyilkolni. És ezekakkor is tanulságok voltak. Ma csak fölerősödött a felelősség,mert ma már tényleg tízmilliós nagyságrendben folyhat a népir-

31

tás, olyan lehetőségek birtokában, hogy akár az egész földkerek-séget is ki tudnák irtani.

Még mindig kimaradt két apostolunk. Pál alatt Fülöp, Péter(19. kép)alatt pedig András(20. kép)helyezkedik el, velük leszteljes a felső koronarész apostoli gyülekezete. Andrásnak Péter-hez való viszonya egészen nyilvánvaló, hiszen testvérek voltak,egymást hívták el, ez nem különösebb ok vagy alkalom a fejtö-résre. Pál alatt Fülöp viszont már elgondolkoztathat bennünket,mert Pállal Fülöpöt, az apostolt, a Biblia semmi módon nem hoz-za össze. Igen ám, de Fülöpből nemcsak apostol volt. És itt csakannyi van fölírva, hogy „sanctus”, az, hogy „apostolus”, nincsfölírva. Itt a fülöpségnek egy olyan foglalatáról van szó, amelymár az apostoli időkben két személyre osztódott szét. Az egyikaz apostol Fülöp, a másik pedig a diakónus Fülöp. És látványo-sabb tettei már az apostoli időkben is a diakónus Fülöpnek vol-tak. Például az etióp császárnő követének, pontosabban kincstár-nokának a megtérítése, ami rendkívül sokat ábrázolt, látványosjelenet.

Kezdhetünk hozzászokni ahhoz, hogy a felső koronarész sze-replői nem egy–egy személyiséget jelenítenek meg. Fölül ott vanJakab, fölirata szerint Jacobus. Igen ám, de Jacobusból nem egyvolt, még apostolként sem. Kettő volt. Most erre mondhatják, eza kérdés már eldőlt azzal, hogy elöl János van, hátul Jakab, akkorez csak az idősebb Szent Jakab lehet. Hát igen. Ha ebből a szem-szögből ítélem meg a helyzetet. De ha azt nézem, hogy a kezébenegy rügyező ág van, akkor ez már biztosan nem idősebb SzentJakab. Mert ez a Jakab-ág bizonyos szertartásokban a mai napigis szereplő kellék. Csakhogy a használata az ifjabb Szent Jakabünnepén esedékes. Ez pedig régen nem volt önálló ünnep, hanemFülöp és Jakab ketten szállták meg a naptárban május 1-jét. Ésez a májusi zöld ágnak a képviselete.

Tehát feltűnően jelződik, hogy nem kizárólag idősebb SzentJakab lehet itt, hanem legalábbis az idősebb és az ifjabb együtt.Igen ám, de ha én azt írom, hogy Jacobus, azzal Jákobot is leír-tam. És ez megint tagadhatatlan tény. Na most erre szoktak álta-

32

lában reklamálni a teológiai műveltségűek — akiket én egyéb-ként nagyra becsülök, sőt, elég rendszeresen konzultálok is velük—, dehát azok ilyenkor általában közbeszólnak, hogy Jákobot,az ószövetségit nem illeti meg a „sanctus” jelző. Erre már csakannyit mond az ember, ha egy kicsit pikírt vagy fáradt, hogy nagygond van. Aki a Koronát készítette, nem konzultált kicsiny ke-gyeddel. Ez az egyetlen nagy gond. Egyébként pedig ha a háromJacobusból kettő újszövetségi, a két Jakab apostol, akkor magamilyen alapon tiltaná le a sanctus jelzőt csak azért, mert a harma-dik ószövetségi?

Ez a vagy–vagy, hogy jó, rendben van, elfogadom, Újszövet-ség, kegyelem kora, és így tovább, de akkor mars ki innen a zsi-dóknak . . . Hát szó sincs róla! Sőt, a legmagasabb szinten jelen-nek meg. És pontosan az jelenik meg, akiből az angyallal valóharca után . . . na ki lett? Izrael lett. Milyen nevet kapott? Az Iz-rael nevet. És kinek lett tizenkét fia? Neki. És kiből lett Izrael ti-zenkét törzse? Aző fiaiból. Szó sincs róla, hogy a Koronából kilenne tiltva.

Itt arról van szó, hogy az izraelsége fölötti jákobságig kell föl-emelkednie, mert különben beragad a hétköznapi elfogultságokmocsarába. Ha ebből ki tud emelkedni, akkor viszont azonnal ottvan a teremtés központjánál. Óriásiak az esélyei, de az is biztos,hogy egy „választott nép” fiának ezen fölülemelkedni . . . És hameglát egy „gójt”, azt nem rögtön leköpni . . . azért ez óriási tel-jesítmény. Ez nem akkora teljesítmény, mint amekkora a mi ré-szünkről lenne, akiknek nincsenek ilyen előítéleteink. Sokkal na-gyobb teljesítmény. Ha eztő meg tudja tenni, azonnal ott van ateremtés központjánál.

Ugyanez vonatkozik az elülső, tehát a János-képre is(21. kép).Mert a János-kép felirata nem az, hogy János, nem is az, hogyJohannes. Hanem adva van egy I, ami J-nek is olvasható, advavan egy O, amelyik fölött ott van a rövidítés jele, utána egy liga-túra, amelyiknek N és H olvasata egyformán lehetséges, sőt akettő együtt is lehetséges, és van egy Sz. Ki lehet olvasni Johan-nes-nek, de ki lehet olvasni Jonas-nak is. Teljes joggal. És itt is

33

lehet reklamálni, hogy „de az nem szent”. Magának, kicsikém,magának.

Nagyon lényeges dolog, hogy Jónás az az ószövetségi próféta,akit maga Jézus nevez meg, mint egyetlen olyan jelet, amelyet eza bűnös nemzedék kap. Amikor a farizeusok és írástudók szoron-gatják, hogy adjon jelet, de valami jó, kézzelfogható jelet, akkorJézus azt mondja nekik, hogy„ez a nemzedék bűnös nemzedék.Jelet kér, de nem kap jelet, egyedül Jónás próféta jelét kapja.Mert ahogy Jónás jel lett a niniveieknek, úgy lett az Ember Fiajel ennek a nemzedéknek.”

Hát ez a jel jelenik meg a Koronánkon. És ahogyan Jézusegyedül Jónás jelét adja ennek a bűnös nemzedéknek, úgy egye-dül ez a jel az, amelyet a mi nemzedékünk kap. Mert ez az egyet-len apostolkép, amelyet a koronázáskor tényleg láthatunk. De ittmár nem az ószövetségi tanítást kapjuk, hanem annak az Újszö-vetségen keresztül szűrt tanulságát.És roppant lényeges, hogyezt így is vegyük tudomásul. Nincs kitiltva az Ószövetség a Ko-rona programjából, de csak annyiban érvényesülhet, amennyi-ben a krisztusi tanításon át tud szűrődni. Ami nem tud, az nemvaló a kegyelem korába.

34

András és Fülöp, a szkítatérítők

A felső koronarész apostoli sorozatából Fülöp és András páros-ságát kellene még egy kicsit közelebbről megmagyaráznom.

Ketten szerepelnekők úgy is, mint apostolok, Fülöpnél nemkell feltétlenül csakis a diakónust számításba venni. Azt tudjuk,hogy Fülöpnek, mint diakónusnak, mi a kapcsolata Pál apostol-lal. Teljesen hétköznapi a kapcsolat: amikor Pál apostol nagy té-rítő útjairól hazatér, hol száll meg? Fülöp diakónusnál. Részlete-sen le is írják: két lánya volt, ezeknek prófétai hajlandóságaikvoltak, és így tovább, és így tovább. Sok mindent tudunk a Pállalvaló kapcsolatáról. De ez a diakónus. Igen ám, de Fülöp mintapostol is jelentős személy. Fülöp és András, mint kettős, kétfélevonatkozásban is összetartozik.

Az egyik magából a Bibliából olvasható ki, és rendkívül ta-nulságos. Szokták prédikációs gyakorlatban is emlegetni ezt akettőst. Az ötezer ember megvendégelésénél, illetve később, anégyezer ember megvendégelésénél játszanak szerepet így, pá-rosban. És nagyon lényeges a különbség kettőjük viselkedése kö-zött. Ismerjük a történetet? Hegyi beszéd, nagyon szép szövegek,rendkívül sok ember ráhangolódik a tanításokra, lelkileg megér-nek egy váltásra . . . Utána leszentül a nap, elkezd hüvösödni, éshát köveken ülünk, borzasztó dolog. Kiderül, hogy nagyonmessze van az első emberi hajlék, itt most már nagyon hideg van,és nincs mit enni.

Eddig kellemesen prófétált itt a tanító úr — most tessék,mondja meg, mit tegyünk. Magyarán szólva: ezt a kérdést is megkell oldani. Olyan nincs, hogy én prédikálok, prédikálok, prédi-kálok, mindenki elandalodik, és utána nem tudok megoldást kí-nálni arra, ami viszont fizikai-testi igénye a hallgatósának. Illetveami sine qua non-ja, elengedhetetlen feltétele a létezésnek. Mitörténik?

Két apostol mozdul rá a problémára. Az egyik Fülöp, a másikAndrás. Név szerint említikőket. Mit csinál Fülöp? Szépen meg-számolja, hányan vagyunk. Azt mondja, hogy ez itt most ötezer,

35

tehát nem négyezer-kilencszáz-kilencven-kilenc, nem ötezer-kettő, hanem ötezer.Ő pontosan számba veszi a dolgokat. Hogymilyen távol van innen az első település, oszt–szoroz, és kiderül,hogy nem tudjuk elérni. Aztán megnézi, hogy mekkora a rendel-kezésre álló élelem mennyisége: van két hal meg öt kenyér. Utá-na megint oszt–szoroz, ennyi kevés lesz ötezer embernek. Aproblémát ezzel megoldotta, odamegy Jézushoz, és közli: sajnos,Mester, a kérdés megoldhatatlan.

Na most, minden rosszhiszeműség nélkül: ez a műszaki értel-miség mai magatartása. Kimutatja, igen, már nem lesz elég oxi-génünk, már nem lesz elég nyersanyagunk, már túlságosan sokaz ember, kevés lesz az élelem, és így tovább, rendkívül pontosanés rendkívül lelkiismeretesen. Majd odamegy az éppenőt fizetőkormányzathoz, és közli, hogy a kérdés sajnos megoldhatatlan.De eddig viszont minden tevékenysége példaszerűen szép volt,alapos volt, jó volt. Szükség van rá? Hogyne lenne rá szükség!Nagyon is nagy szükség van rá.

Most pedig következik András. András egy pillanattal fölmé-ri, hogy sokan vagyunk. Megnézi, mennyi a rendelkezésre állóélelem, egy pillantással fölméri, rettentő kevés. És mit csinál?Gyerekeket hív,ők viszik oda ezt a két halat és öt kenyeret Jé-zushoz, és teljes hittel vallja, hogy a kérdés megoldható. És meg-oldható, vagy nem? Megoldható. Mindenki jóllakottan ment ha-za, és még össze is gyűjthették a maradékot. Ha nem tudunk agyerekek szintjéig mély és teljes hittel hinni, akkor a jelenlegiéletünknek már befellegzett.

Azok a tendenciák, amelyek akár a melegház-hatás irányába,akár a sivatagosodás irányába, akár a teljeskörűéhhalál irányába,vagyis a táplálék elégtelenségének irányába, akár a nyersanyag-elégtelenség vagy energiahordozók elégtelensége irányába hat-nak, ma már olyan mértékűek, hogy itt most hitegethetjük ma-gunkat sok mindennel, de pontosan tudja mindenki, aki a ténye-ket ismeri, hogy ésszerű keretek között maradva ez a probléma-gubanc kibogozhatatlan. Ha új energiaforrást, lényegileg újatnem találunk, akkor elég nyilvánvaló, hogy becsukhatjuk a bol-

36

tot. De önmagában az energiaforrás sem elég. Ha egy új és teljesértékű emberi magatartásformára nem tudunk rátalálni, illetveráhangolódni, akkor „vége a komédiának”. Akkor teljesen mind-egy, hogy én most tudok-e nullponti energiát hasznosítani, mertakkor arra megint rászaporodunk, és megint — „vége–csapó”.

Az András-féle út vagy a Fülöp-féle út a hitoktatásban illetvea lelki gondozásban állandóan emlegetett kétféleség. Az egyik ahit útja, a másik pedig a tárgyi tudás útja. Nos, ha valaki azt hin-né, hogy az egyik a másikkal szemben kijátszható, az óriásit té-ved. Mind a kettőre szükség van, ezek egyensúlyos szerepkörök.Akármelyiket játszom ki a másik rovására, fölborul és összeku-szálódik a társadalom élete.Más–más módon ugyan, vagy túl-szaporodás formájában, vagy esztelen emberirtás formájában, demindenképpen megsínyli az emberiség. A felvilágosodás koraóta számunkra a hit útja egész egyszerűen be van vágva. Az el-múlt, mondjuk 300 évben, aki a hitre apellált, és vele a kegye-lemre, mint ingyen jótettre, amikor úgy adok, hogy nem kérekvissza semmit, legjobb esetben is — elnézést a kifejezésért —hülyének nézték. És ennek megfelelően is bántak vele.

Az emberi magatartásnormák közül egészen egyszerűen kiik-tatódott az, amelyik a megmaradásának elengedhetetlen feltéte-le. Az, hogy a hittel tényleg hegyeket lehet mozgatni. Ki se pró-bálja. Miért? Azért, mert először kiszámolja, hogy körülbelülhány kilopond súlya lehet a hegynek. Aztán mérlegelni kezd: haerősen hiszi, hogy a következő héten nyerni fog a lottón, mi azesélye annak, hogy valóban nyerni fog. Semmi. Akkor ennyi ki-lopondnyi tömeget hittel nem lehet megmozdítani. Ez már csakvilágos, ugye?

A hitnek ezt az erejét egész egyszerűen a mesék vagy a sarla-tánság birodalmába utalta, és eszerint is bánik el vele. Ez ugyan-olyan egyoldalúság, mintha most le akarnék menni a dobogóról,és egyes-egyedül a hitemre bíznám magam. Ilyenkor nem a hi-temre kell bízni magam, hanem meg kell nézni, hova lépek, és haott történetesen lépcső van, akkor annak megfelelően kell elosz-tanom a testsúlyomat. Vannak olyan helyzetek, amikor igenis a

37

tapasztalásnak van döntő szerepe, meg a belőle logikai úton le-vont következtetéseknek. Ezek egyáltalán nem fölösleges dol-gok. Itt egyensúlyos szerep-lehetőségekről van szó hit és tapasz-talat között.

Ahogy eloszlanak ezek a szerepek a Szent Koronán, az na-gyon tanulságos. Mert ne felejtsük el: ha András oldalán vizsgá-lódunk, ott fölül Pétert látjuk, a túloldalon pedig Pált és alatta Fü-löpöt.Pontosan ott helyezkednek el, ahol az agyféltekék működé-sében; egyik oldalon a racionális gondolkodásnak van a műkö-dési terepe, a másikon pedig az intuitív jellegűnek, amikor teljesemberséggel, teljes problémára hangolódunk rá. Ez utóbbirólmondhatjuk el, magasabb szinten, hogy hittel intézünk el dolgo-kat. Nem lebontva, analizálva a kérdést, részleteiben oldom meg,hanem egészében, egyszeri teljes rátalálással vagy ráhangoló-dással.

Föl kell figyelni rá — ez majd a második vagy a harmadik me-netben fejtődik csak ki —, hogy bizony itt az agyműködés és amagyar Szent Korona képrendje között feltűnően szoros a kap-csolat. Erre mondhatják, hogy ez nem olyan nagy fölfedezés.Tényleg nem az, hiszen ha egyszer beavató koronáról van szó, ésha tudjuk, hogy teljes személyiség-átalakítást kell elvégeznie,akkor nyilvánvalóan olyan tulajdonságokat kell az egyes agyfe-lületek fölé rendelni, amelyek alatt az emberi szervezet nekikmegfelelő tulajdonságainak irányítása, illetve befolyásolása tör-ténik.

Ugyanis az agymezők nem egyöntetűen idegzik be a szerve-zetet, hanem mindegyikük felelős bizonyos tulajdonságainknaka rendeltetésszerű működéséért. Ha megsértek egy ilyen agyte-rületet, akkor mondjuk a látóképességemet veszítem el. De haegy másik agyfelületet sértek meg, akkor már nem a látóképes-ségemet fogom elveszíteni, hanem egy másik fajta viselkedésemfog sérülni általa. Ezeket ma már elég nagy pontossággal feltér-képezték. Lehet tudni, hogy milyen viselkedéstípusok felelnekmeg az agykéreg szintjén, illetve a kéreg alatti tartománybanmondjuk Szent Péternek.

38

Ezzel egy orvoscsoport 1986-ban már úgy foglalkozott, hogyelőször ’86 decemberében egy szimpoziumon adta elő az idevá-gó felismeréseit, majd ’87-ben írásban is közzétette(23. kép). Ésa ’80-as évek végén vagy a ’90-es évek elején ezek már angolnyelven is végigszáguldoztak a világon. Ami azt jelenti, hogygyakorlatilag mi vagyunk itt, a saját hazánkban a legtájékozatla-nabbak a saját Szent Koronánk legfontosabb ügyeit illetően.

Ezeken a gátakon próbálunk mi most áttörni az ilyenfajta elő-adásokkal. Mert számomra egyszerűen elképzelhetetlen, hogy amagyar állampolgárok 99%-a egy ilyen kinccsel kapcsolatban,mint amilyen a Szent Korona, még az alapfokú tudnivalókkalsincs tisztában. És amit helyette adnak neki a Koronáról, annak— megint azt kell mondanom — a 99%-a egészen egyszerűenszemen szedett hazugság. De olyan igazi! Majd egyet–kettőt mu-tatóban emlegetni fogok itt, illetve megmutatom, hogy mitől ha-zugság, és helyette mi az, ami látható, tapintható igazság.

Andrást és Fülöpöt még valami összeköti, mint apostolokat.Együtt tevékenykedtek — ez a tevékenységük már nem a Bibliá-ban van leírva, nem az Újszövetségben, hanem a legendájukban.Ez a tény külön-külön mind a kettőnél hangsúlyozódik. Van egyolyan legendárium, amelyik kifejezetten magyar király részérekészült, aki Magyarországról indult el, hogy Itáliában elfoglaljaa trónját, de még mielőtt megkoronázhatták volna, meggyilkol-ták. Ez Nagy Lajos királyunk öccse volt, Anjou Endre királyfi.Az ő részére készült az a legendárium, amely egész sereg tudni-valót tartalmaz olyan személyekről és eseményekről, amelyekretényleg csak egy magyar királynak vagy egy magyar származék-nak van szüksége. Vagyis a magyar szentek legendái és az apos-tolok magyar vonatkozású történetei.

Most erre mondhatnák, hogyan beszélhetünk apostoloknakmagyar vonatkozásairól, amikor köztudott — legutóbb egy „fon-tos ember” mondta a televízióban —, hogy Árpáddal jött be azelső magyar a Kárpát-medencébe. Erre az ember, ha egy kicsitpikírt, azt mondja, hogy hát hiszen ezért kapta az Akadémia el-nöki székét, mert ezt mondja. Ennek semmi köze a tényekhez.

39

A tényekhez annak van köze, hogy tessék elolvasni, mit írnak ró-lunk, egészen a legrégebbi időktől kezdve az ellenségeink is, abarátaink is, mi magunk is — mert ugyanazt írják.

Összesen négyféle elnevezéssel illetnek, és körülbelül ugyan-annyiszor írják az egyiket, mint a másikat. Visszafelé haladva ezugye a magyar vagy annak valamelyik névváltozata, tehát példá-ul görög forrásokban az „ungroj”. Ennek latin változata a „hun-garus”, illetve annak valamelyik további alakváltozata. Nyugat-Európában ugyanakkor neveznek minket „avaresnak” is, ugyan-azt a magyarságot, neveznek „unnojnak” görög forrásokban,vagy az annak megfelelő „hunni” néven, többesszámban, a latinforrásokban. No és körülbelül ugyanennyiszer — ez most egy tí-zes tól-igon belül van — minek? . . . Szkítának, természetesen.

A források az araboktól kezdve a legnyugatibb nyugati, latinnyelvű forrásokig ugyanezeket írják. Na most ezek nem nagyontudtak összebeszélni. Az a fikció, hogy mindannyian rosszul ér-tesültek voltak, ezért írtak ilyen archaizált neveket . . . Na deugyanolyan mértékben? Ugyanúgy rosszul értesült egy arab kút-fő, mint valamelyik, a mai Franciaország területén latin nyelveníró szerzetes? Azért ezt már tényleg felejtsük el! Teljesen nyil-vánvaló, hogy egy tényleges kontinuitásról van itt szó.

Amikor a mai előadásra készültem, többek között elővettemMoravcsik Gyula könyvét, Az Árpád-kori magyar történet bi-zánci forrásait. Ez azért nagyon jó könyv — a halála után jelentmár meg, poszthumusz műként —, mert ott vannak az eredeti gö-rög szövegek is. Nem lehet hazudni. Nem lehet csúsztatni. Ha amagyar fordításban a „türk” szó szerepel — még ezt az elneve-zést nem is említettem, pedig ez is előfordul a görög nyelvű for-rásokban —, akkor ott meg kell nézni, hogy tényleg a „turkoj”szó szerepel-e az eredeti szövegben. Mert akkor azt nem lehetúgy fordítani, hogy „magyar”. Haők türköt írnak, akkorők türk-ről beszélnek. És tessék megnézni, hogy ez miért türk! Miért nemmagyar? Ugyanabban az időben ott van az ungroj is. És rendsze-resen használják a szkítát is, rendszeresen használják az unnojt

40

és a hunnit is a magyarra. Ezeket a kérdéseket higgadtan, na-gyon-nagyon türelmesen bizony újra kell tárgyalni.

Egyet egészen biztosra lehet venni: még a napóleoni háborúkkorában a felkelőnemességet a szkíta elődök erkölcseivel és hadidicsőségeivel lelkesítették. Erre mondhatják, hogy na, annyit isért az. Na, hát tessék egy kicsit lecsendesedni! Azért lehetőleg neegy Petőfi-versnek a tendenciózus két sorából tanuljuk meg, mi-lyen is volt a győri csata. Napóleon maga nyilatkozott arról, hogyaz összes addigi csatái közül a legnehezebb volt a győri, és hanem olyan idióták vezetik a magyarokat — ezek tudvalevőlegnem magyarok voltak —, semmi módon nem tudott volna győz-ni. Ezt így tessék megjegyezni.

Itt nagyon fontos tudni, hogy nekünk nem egy-egy apró tény-ben torzítanak, hanem az egész történelmünket és vele az egésztudatunkat torzítják. És mindig a kisebbrendűségi érzés újabb ésújabb megerősítése érdekében. Soha nem ellenkező irányban.Vagyis még ezt a „győri dicsőségtek” ügyet se higgyük el anél-kül, hogy utána ne néznénk. Jókai aNévtelen várbannagyonpontosan leírja, regényes körülmények között ugyan, de csakazért így, mert másképp még nem lehetett volna leírni, viszontteljesen pontos adatolással leírja a győri csata eleje–vége–követ-kezménye és így tovább kérdéskörét.

Nos, ebben az időben itt még a nemességnek a szkíta erkölcsvolt a mintaképe. És ez nem önmagában érdekes tény, hanemazért, mert egész Európában egyetlen más népnek sem a szkítaerkölcs a mintája. Egy németet nem lehetett szkíta erkölccsel lel-kesíteni, egy olaszt sem lehetett. De egy oláhot, egy tótot sem,legfeljebb csak akkor, ha vállalta a magyarságát, és ennek folytánérezte magát szkíta származéknak. A szkíták kisajátítása indo-európai részről — ez nagyon késői fejlemény. Teljesen egyértel-műen politikai tendenciák vannak mögötte.

És ezt miért kell elmondanom? Azért, mert András és Fülöp akét szkítatérítő apostol. És pontosan ez a jellegzetességük, ezthangsúlyozza az Endre királyfi számára készített Anjou legendá-rium. Andrásnál is, ahol külön írja le a történetét, Fülöpnél is.Ők

41

a szkítatérítők. Mit jelent ez?Egyrészt azt, hogy szkíta forrásbólhozzák a kereszténységet, másrészt, hogy szkítáknak mondják elaz örömüzenetet. Szkíta utódkirály pedig egy van Európában —a magyar király, senki más. Tehát még olyan sincs, hogy na, deazért itt vagy ott mégiscsak jelentkezik valaki erre a címre . . .Mert ilyet meg mindig föl lehet bérelni. Hogy érthető legyen,senkit nem béreltek fel soha, hogy jelentkezzen: „De én is szkítaszármazék vagyok.” Soha. Szarmata származék akadt, Lengyel-országot Szármáciának nevezték, a lengyel királyt latin nyelvűforrásokban szarmatának nevezik. Szkítának nem. A „szkítatérí-tő” egyértelműen és félreérthetetlenül azt jelenti, hogy a magya-rok térítője. Ez a programpont nekünk szól.

Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy ami fölül Jónással in-dul, azt meg kell szűrni. Meg kell szűrni, mert egy „választottnép” program odáig torzíthatja, hogy tömeggyilkossággá válto-zik. A hátrafelé hajló részen egy Jákob-féle programot is megkell szűrni, mert a lelkiség torzíthatja, a testi kényszerek pedigelvihetik a korrupció irányába, elvihetik a megvesztegethetőség,elvihetik a pornó felé. Igenis meg kell szűrni. De a szkíta térítőkáltal lehozott igehirdetést nem kell megszűrni. Ez nagyon fontostanulság.Mert a szkíta bölcsesség, amikor a kereszténységgel át-itatódik, nem szorul semmiféle módosításra. Egy az egyben elfo-gadható a szkíta kereszténység. A másik, amelyik a fő vonulatbanárad le a keresztpántokon — és épp ez a gond, hogy ez esik a fővonulatba —, az a judeo–christianizmus. Ez bizony nagyon ko-moly szűrőre szorul.Elöl a mindentudás szerénységével kellmegszűrni, hátul pedig azt kell tudni, hogy ki volt ott eredetileg.Mert az szűrte meg. Na most tudvalevő, hogy nem a mai kép voltott. De hogy ki volt, ez maradjon titok a szünet végéig.

42

Dukász Mihály vagy Szűz Mária?

Abban maradtunk a szünet előtt, hogy meg fogjuk nézni ezt a há-tulsó képet — ki van itt, ki volt itt, ki lehetett itt —, hiszen kulcs-fontosságú képről van szó. Tudnivaló, hogy ma a Korona összeskulcskérdése ehhez a képhez kapcsolódik. Tehát ha mondjukmost idehívnánk az Akadémia elnökét, aki ez ügyben szokottnyilatkozni, és megkérdeznénk, hogy ugyan miért próbálta elhi-tetni több millió magyar állampolgárral, hogy Szent István nemviselhette a fején ezt a koronát? . . . Mégis, mire alapozta ezt avéleményét? Valószínűleg nagyon udvariasan, nagyon tagoltan,szépen elmondaná, hogy azért, mert a Koronán hátul ott van egybizánci császár képmása, névfölirattal.

Le lehet olvasni, hogyő Mikhael en Khriszto pisztosz Bazile-usz Romaión ho Duksz. Ez Mihály, a Dukász családból szárma-zó császára a rómaiaknak. Na most ilyen egy volt, tehát itt nincsmese, ez az egy Dukász Mihály pedig 1071 és ’78 között uralko-dott. Mármost tudvalevő, hogy Szent István 1038-ban meghalt.Hát akkor ugye be tetszik látni, hogy Szent István nem viselhetteezt a koronát.

Annyira megejtő ez az okoskodás, hogy eszünkbe se jut meg-kérdezni: ugyan már egy pillanatra, még mielőtt elvonulna föl-venni a Nobel-díjat, nem mondaná meg, hogy Dukász Mihályképe vajon eredeti-e a Koronán? Hát hogy lehet ilyet kérdezni?200 éve mindenki úgy tárgyalja, szakemberek — ez a kifejezésma már egyszer elhangzott —, szakemberek egyfolytában úgytárgyalják, és ebben egyet is értenek, hogy ez a kép a Koronántermészetesen eredeti. És nincs olyan riporter, aki megkérdeznétőle, hogy most szakember ide, szakember oda, nem vette vélet-lenül észre, hogy ez a kép az eredeti foglalatán, ennek az eredetifoglalatnak a 26%-ával túlnyúlik?

Közepes intelligenciával egy körülbelül 5–7 éves gyerek eb-ből milyen következtetést vonna le? Hogy azon a helyen nem le-het eredeti a Dukász-kép. Miért? Azért, mert az ötvösség törté-nete egyértelműen bizonyítja, a mai napig bezárólag, hogy a be-

43

foglalandó tárgy mindig előbb van, és ahhoz készül „pászento-san” a foglalat. Soha, még véletlenül sem fordítva. Olyan nincs,hogy én most minden esetre méretezek ide egy foglalatot, aztánvagy belefér az a Dukász-kép, vagy sem, és még akkor mindigmegvan a lehetőség, hogy odaszegecseljük. Hát ilyen nincsen. Itttehát nem arról van szó, hogy rendkívüli képzettséget igénylőfeladat a másodlagosság észrevétele. Egy 5 éves gyerek szintjénazonnal megoldható a probléma. Ha nem fér bele egy kép vagykő vagy gyöngy a foglalatába, az azt jelenti, hogy azon a helyenmásodl