magyar tudomány · rítésre ítélte 13 a – mûvei elõadásával az angol közönség...

391

VENDÉGSZERKESZTÔ: HALMOS TAMÁS

Joseph Haydn „szerzôdésszegései”

Az öregedés élettani és társadalmi jelenségei

Akadémia és tudománypolitika

Tudományos díjak

2002•4

TudományMagyar

Magyar Tudomány • 2002/4

392

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOLYÓIRATA. ALAPÍTÁS ÉVE: 1840CVIII. kötet – Új folyam, XLVIII. kötet, 2002/4. szám

Fôszerkesztô:CSÁNYI VILMOS

Vezetô szerkesztô:SZENTGYÖRGYI ZSUZSA

Olvasószerkesztô:ELEK LÁSZLÓ

Szerkesztôbizottság:ÁDÁM GYÖRGY, BENCZE GYULA, CZELNAI RUDOLF, CSÁSZÁR ÁKOS, ENYEDI GYÖRGY,KOVÁCS FERENC, KÖPECZI BÉLA, LUDASSY MÁRIA, NIEDERHAUSER EMIL,SOLYMOSI FRIGYES, SPÄT ANDRÁS, SZENTES TAMÁS, VÁMOS TIBOR

A lapot készítették:CSATÓ ÉVA, GAZDAG KÁLMÁNNÉ, HALMOS TAMÁS, MATSKÁSI ISTVÁN,PERECZ LÁSZLÓ, SPERLÁGH SÁNDOR, SZABADOS LÁSZLÓ, F. TÓTH TIBOR

Lapterv, tipográfia:MAKOVECZ BENJAMIN

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: [email protected] • www.matud.iif.hu • www.mta.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp. Bártfai u. 65Tel: 2067-975 • [email protected]

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp. Bártfai u. 65

Elôfizetési díj egy évre: 5 376 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

393

TARTALOM

TanulmányVékás Lajos: J. Haydn „szerzõdésszegései” és a modern szerzõi jogvédelem kezdetei … 394

Az öregedés élettani és társadalmi jelenségeiHalmos Tamás: Az öregedésrôl általában ………………………………………… 402László Valéria – Falus András: Az öregedés sejttani és genetikai alapjai ………… 406Iván László: Az öregedés aktuális kérdései ………………………………………… 412Józan Péter: A halandóság alapirányzata a 20. században,

és az ezredforduló halálozási viszonyai Magyarországon…………………… 419Köllõ János: Tudás-avulás és „-öregedés” a rendszerváltozás utáni Magyarországon 440Augusztinovits Mária: A nyugdíjrendszerekrôl …………………………………… 447Ádám György: Gerontológiai olvasónaplómból…………………………………… 461

MedicinaMorava Endre: A magyarországi májhalálozás epidemiológiája ……………………… 464Lapis Károly: Az alkoholos májcirrózis és egyéb alkoholos eredetû májbetegségek … 472Farkas Gyula: A hasnyálmirigy-átültetés……………………………………………… 489

TudománypolitikaGlatz Ferenc: Akadémia és tudománypolitika ………………………………… 494Pataki Ferenc: Megfontolások a tudomány és a társadalom kapcsolatáról………… 507

KitüntetésekBolyai-díj 2002 – Roska Tamás ………………………………………………………… 515Akadémiai Ifjúsági Díj 2002……………………………………………………………… 517

MegemlékezésEngel Pál (Tringli István) ……………………………………………………………… 519Gáspár Rezsõ (Nagy Ágnes) …………………………………………………………… 522David Ottoson (Gulyás Balázs)………………………………………………………… 523

KönyvszemleHerbárium – Szerk. H. Balázs Éva (Perecz László)…………………………………… 525Egy pesti polgár Európában (Szentgyörgyi Zsuzsa) ………………………………… 529Magyar orvosi nyelv (Spät András) …………………………………………………… 531

www.matud.iif.hu


394

JOSEPH HAYDN „SZERZÔDÉSSZEGÉSEI” ÉS AMODERN SZERZÔI JOGVÉDELEM KEZDETEI*

Vékás Lajos az MTA rendes tagja, egyetemi tanár (ELTE) [email protected]

Tanulmány

1. 1786-ban Joseph Haydn – Esterházy Mik-lós herceg1 házi karmestere,2 ezidõtájt máreurópaszerte ismert és keresett zeneszerzõ– szerzõdést kötött William Forster londonizenemûkiadóval. A szerzõdésben a kompo-nista – a témakezdetek kottába fogalt jelölé-sével azonosítható – húszegynehány mûvételadta a kiadónak: szimfóniákat, hegedû- ésgordonka kíséretes zongoraszonátákat, ha-rántfuvolára és gordonkára írt divertimen-tókat. A kontraktus Haydn részérõl szó szerint

a következõket tartalmazta: „Ezennel kije-lentem, és közzéteszem az egész világnak,hogy a jelzett szimfóniákat, szonátákat és másdarabokat fent nevezett Guillaum Forster úr-nak eladtam, és neki a kéziratokat elküldtem.… Továbbá tanúsítom és kijelentem, hogya fent nevezett Guillaum Forster a felsoroltmûvek egyedüli tulajdonosa, hogy én azokatneki szabályosan eladtam és ezennel összesszerzõdéses jogaimat ráruházom. Minek tanú-ságául ezen okmány alá jegyeztem aláírá-somat.”3

A mûveket Haydn elküldte Londonba,Forster kifizette a kialkudott 70 font-sterlingvételárat. A szerzõdési feltételek közülegyetlen kikötés nem teljesült csupán: alondoni kiadó kizárólagos jogszerzése. Tör-tént ugyanis, hogy Haydn az eladott mûveknémelyikét régi bécsi kiadójának, Artarianakis elidegenítette, aki ráadásul londoni kép-viselõje, Longman útján Angliában is forga-lomba hozta azokat.

Hasonló eset fordult elõ egy évvel ké-sõbb. Ekkor Haydn a hat „párizsi” szimfóniát4

* A 2001. évi Pázmány-elõadás szerkesztett szövege.Az elõadás 2001. május 11-én hangzott el az ELTEaulájában.1 Esterházy Miklós herceg (1714–1790) nagystílûéletvitele és a kastélyaiban folyó pompás udvari életmiatt a „fényes” vagy a „pompakedvelõ” jelzõt kaptakortársaitól. Eleganciájára az ifjú Goethe is felfigyelt.Amikor 1764 tavaszán Esterházy – a cseh király köve-teként – részt vett Frankfurtban József fõherceg, akésõbbi II. József császár római királlyá választásánés a koronázási ünnepségeken, Goethe a következõbenyomásokat õrizte meg róla: „Fürst Esterhazy, derböhmische Gesandte, war nicht groß aber wohlge-baut, lebhaft und zugleich vornehm anständig, ohneStolz und Kälte. Ich hatte eine besondere Neigungzu ihm, weil er mich an den Marschall von Broglioerinnerte. … Die Anstalt des Fürsten Esterhazy jedochübertraf alle die übrigen.” Johann Wolfgang vonGoethe: Dichtung und Wahrheit. Könemann: Köln,1998. Bd. I. 197. o., 224. o.21761-tõl másodkarmester az idõs, beteg G. Wernermellett, 1766-tól veszi át a karmesteri teendõket.

3 Szerzõdés Haydn és Forster londoni zenemûkiadóközött, magyar nyelven közli: Bartha Dénes-RévészDorrit: Joseph Haydn élete dokumentumokban (2.kiadás). Zenemûkiadó: Budapest 1978. (a továbbiak-ban: Bartha/Révész), 94-100. o. (99-100. o.).4 Op. 82-86., Op. 88-89.

395

Vékás Lajos • Joseph Haydn „szerzôdésszegései”…

és az ún. „porosz kvartetteket”5 ajánlotta felForsternek ismét kizárólagos jogokkal, nohae mûveket már Artarianak (és másoknak is)eladta. A szimfóniák csoportos melléknevü-ket utólag azért kapták, mert azokat Haydna híres párizsi hangversenyrendezõ társaság,a Concerts de la Loge Olimpique megrende-lésére írta. A társulat – többek között 40 he-gedûbõl és 10 nagybõgõbõl álló – nagy éspompás zenekarral rendelkezett.6 Népszerûhangversenyeit gyakran látogatta Mária An-toinette is. A B-dúr szimfónia második téte-lében a zeneszerzõ egyenesen a királynékedvenc dalának, a „La gentille et belle Li-sette”-nek témáját dolgozta fel. A szerzõdéstárgyát képezõ valamennyi mûvet Haydnegyébként II. Frigyes Vilmosnak ajánlotta, avonósnégyeseket kifejezetten hálából azérta gyûrûért, amelyet a porosz király a „párizsiszimfóniák” dedikációjáért küldött neki.

A szimfóniák meghódították Párizszeneszeretõ közönségét. A Mercure deFrance 1788. április 5-i számában így írt akoncertekrõl: „…Minden hangversenyenelõadtak egy Haydn-szimfóniát. … Csodá-latra méltó ennek a hatalmas lángésznekminden alkotása, amint zsenialitása vala-mennyi remekmûvében megnyilatkozik:miként fejleszti egyetlen témából oly gazdagés változatos kidolgozásait. … Haydn szim-fóniái mindig biztos hatásra számítanak. …”7

A zajos közönségsiker, a sajtó elismerése,a „királyi ajánlás” és a „királynéi motívium”együtt sem tudta elhárítani a többszöri eladásmiatti kellemetlenségeket. Elõbb Artariaemelt panaszt. Szemrehányásaival szembenHaydn – a korabeli bécsi kottamásolásiviszonyok ismeretében – még viszonylagkönnyen védekezett. Köztudomású voltugyanis, hogy valóságos iparággá vált akko-

riban a kalózkiadások forrásául szolgáló orv-másolás. Haydn is erre hivatkozott elhárítólevelében, amelyben a következõket írtaArtaria-nak: „Megdöbbenéssel értesültemutolsó elõtti levelébõl a kvartettek elrablá-sáról. Biztosítom Önt becsületemre, hogy azén másolóm – aki a legtisztességesebb fickó– azokat le nem másolta. Viszont az Ön sajátkopistája csirkefogó, amiért a télen 8 aranydukátot ígért az enyémnek, amennyiben aSieben Worte-t megszerzi számára.8 Sajná-lom, hogy én magam nem lehetek Bécsben,hogy lecsukathassam õt. Véleményem sze-rint … be kellene hívatni Augusti úrhoz, ajelenlegi polgármesterhez, hogy vallaná be,kitõl kapta meg a kvartetteket. Augusti úrrégi jó barátom, s így egész bizonyosan segít-ségére siet, amint hogy hasonló esetben egyízben nekem is segítségemre volt. Annakellenére, hogy Ön mindent saját magánálmásoltat, becsaphatják, mert a gazemberekalulra papírlapot csempésznek, s arra széplassan észrevétlenül leírják az elõttük fekvõszólamot. Igen fájlalom, hogy ez a kellemet-lenség érte Önt. A jövõben a biztonság ked-véért felküldöm Önnek saját kopistámat.”9

Amikor azonban Artaria 1787. novem-berében Londonból kapja a hírt, hogy Haydna „porosz kvartetteket” – ráadásul állítólagsaját kézírású partitúra formájában – Forster-nek is eladta, a bécsi kiadó haragját az Es-terházy-kastély árnyékából védekezõ kom-ponista csak üggyel-bajjal tudja csillapítani.A sajátkezûség vádja alól még csak-csak tisz-tázza magát, de ez amúgy is mellékes: abbana korban a vonósnégyesekbõl csak szólam-kiadások készültek. Mivel a lényeget illetõennincs igazi „védelmi vonala”, csak ezt a tényttudja cáfolni, szemtelen hazudozónak nevez-ve Artaria londoni hírforrását, egy bizonyosBartalozzi urat. Így ír Haydn: „Bartalozzi urat,

5 Op. 506 Összehasonlításul: az eszterházai zenekar fényko-rában 30 tagot számlált.7 Közli Pándi Marianne: Hangversenykalauz, Zenekarimûvek. Zenemûkiadó: Budapest 1972., 32. o.

8 A Krisztus hét szava a keresztfán címû oratóriumrólvan szó.9 Haydn levele Artaria zenemûkiadóhoz Bécsbe (Esz-terháza, 1787. okt. 7.) Közli Bartha/Révész 106. o.


396

az igazmondó veronai lovagot illetõen nemtudom, sírjak-e vagy nevessek, mivel hálásvagyok Istennek, ha csak egyszer is le tudomírni munkáimat a magam keze írásával. Rossz-indulatú és vad képzelõdés mindez; azilyesfajta hazugságoknak semmi egyéb céljanincs, mint hogy hitelem kisebbítsék.”10

A szerzõdésszegés tényét, a szólam-má-solatok párhuzamos eladását ezzel termé-szetesen nem tudja megcáfolni. Következõlevelében Haydn már nyílt beismerésrekényszerül: „Igaz, hogy a kvartetteket már akimetszésük után megküldtem Forsternek.… Rám senki nem neheztelhet, amiért azok-ból kinyomtatásuk után még némi hasznotigyekeztem húzni, mivel mûveimért kellõ-képp nem fizettek meg, s mivel erre többjogom van, mint holmi más kereskedõknek.A továbbiakban Önnek szerzõdésünkrõl,nekem pedig a magam kielégítõ fizetségérõlkörültekintõbben és írásban kell gondos-kodni. Ha Önt ezáltal végül is veszteség érné,amit nem hiszek, módot találok majd arra,hogy valamiképp kárpótoljam.”11

Amennyire ma megállapítható, Artariabeérte a „turpisság” megvallásával, és a levél-ben kilátásba helyezett kárpótlásra nem ke-rült sor. Ebben nyilván az a tény játszotta adöntõ szerepet, hogy a kiadó így is igencsakjó üzletet mondhatott magáénak Haydnmûveinek terjesztésével. Az igazság tehát –a lényeget illetõen – mégis a zeneszerzõ ol-dalán volt: mûveit nem fizették meg érté-küknek megfelelõen.

Sem ez a mélyebben fekvõ igazság, sema mentegetõzõ-magyarázkodó levelek nemtudták viszont lecsendesíteni Forstert. Hiábakísérli meg Haydn – fiskálishoz méltó lelemé-nyességgel – összeugrasztani az érintett ki-adókat, enyhe túlzással hangsúlyozva egy-

idejûleg mûveinek valóságos piaci értékét.1788. február 28-án így ír Eszterházáról Lon-donba: „Legkedvesebb Forster úr! Elnézésétkérem, amiért miattam kellemetlensége tá-madt Longman úrral. Más alkalommal majdkárpótlást adok Önnek. A dologban nem énvagyok a hibás, hanem Artaria úr uzsoráseljárása. Biztosíthatom Önt, hogy most már,ameddig élek, sem Artaria, sem Longmannem kap tõlem semmit kiadásra. Túl becsü-letes és egyenes vagyok én ahhoz, hogy-sem Önt szándékosan megsérteni vagymegkárosítani akarnám. Azt azonban magá-tól is beláthatja, hogy aki tõlem hat új darabotkizárólagos joggal magáénak óhajt, annak 20gineánál többet kell a vásárlásra szánnia.Nemrég kötöttem szerzõdést valakivel, akiminden 6 darabnyi sorozatomért 100 gineát,de még többet is fizet.”12

A londoni kiadó, aki minden bizonnyalbécsi versenytársának felszólításából voltkénytelen tudomást szerezni Haydn „kettõsjátékáról”, végül is peres eljárást indított.Elõbb Artaria londoni képviselõjét, Longmantperelte be a számára kizárólagos jogokkaleladott zenemûvek jogosulatlan kiadása mi-att, s amikor Haydn 1791-92-ben Londonbantartózkodott, Forster ellene is kártérítési pertindított. E perben egy londoni bíróság kárté-rítésre ítélte13 a – mûvei elõadásával az angolközönség körében éppen páratlan sikertarató – mûvészt.

2. Mielõtt az elõadottak azt a látszatot keltik,hogy Joseph Haydn ügyeskedõ és szószegõférfi lett volna, sietve le kell szögeznünk, hogyaz õ esete csupán látványos illusztrációja akorabeli viszonyoknak: a szerzõk gazdaságiés jogi kiszolgáltatottságának. Haydn szemé-lyére vonatkoztatva az elmondottakat leg-feljebb megerõsítve láthatjuk a nagy zene-szerzõ egyik legjobb kutatója, a muzikológusBartha Dénes megállapítását: Joseph Haydn

10 Haydn 1787. november 22-i levele Artaria-hoz. Arészletet közli Bartha/Révész: 107. o.11 Haydn levele Artaria zenemûkiadóhoz Bécsbe:Eszterháza, 1787. november 27-én. Közli Bartha/Révész 108. o.

12 Közli Bartha/Révész 113. sk. o.13 L. Bartha/Révész 105. o. 47. lj.

397


minden idõk egyik legsokoldalúbb, legderû-sebb és legéletrevalóbb zsenije volt.14

Ami pedig a szerzõk jogvédelménekhiányát és anyagi függõségét illeti, minde-nekelõtt arra kell rámutatni, hogy a mai érte-lemben felfogott, modern szerzõi jog mégcsak éppen az itt tárgyalt években volt kiala-kulóban az európai kontinensen. Az újfajtajogvédelem elméleti alapját a 18. századi ter-mészetjogi gondolkodás teremtette meg.Ennek segítségével hozták létre a „szellemitulajdon” fogalmát, amely azután a szerzõ ésmûve közötti jogi kapcsolat kifejezését és amagánjogi védelem analógia útján történõmegoldását tette lehetõvé.

Stuart Anna 1709. évi statútumát és azannak alapján folyamatosan alakuló angolbírói gyakorlatot tekintik az elsõ lépésnekebbe az irányba. Zeneszerzõkre például1777-tõl terjesztette ki a common law gya-korlata a szerzõi jogvédelmet. A kontinensállamai azonban még ehhez képest is jócs-kán lemaradtak a szerzõi jogvédelem ki-építése terén. A forradalmi francia jogalkotásvolt az elsõ, amely – a többi feudális elõjoggalegyütt – eltörölte a szerzõi mûvek korábbijogi védelmét szolgáló privilégiumokat, ésegy 1793-as törvénnyel általános formábanelismerte a szerzõk tulajdonjogát mûvük fe-lett. Noha maga a tulajdoni felfogás a 19. és20. század folyamán jogos elméleti kritiká-ban részesült, az 1791. január 13-i és az 1793.július 19-i francia törvényt feltétlenül a maiszerzõi jogvédelem kiinduló mintájának tart-hatjuk, éspedig nemcsak a sokszorosításraés értékesítésre vonatkozó jog, hanem a nyil-vános elõadásra vonatkozó jog szerzõ általtörténõ engedélyeztetése tekintetében is.Ezt a példát követte – mások mellett – a né-met Bund 1837. évi szerzõi jogi törvénye15

is. Az európai országok többsége ráadásulcsak az 19. század második felében alkotottkorszerû, mai értelemben vett szerzõi jogitörvényt, Magyarország például csak 1884-ben.16

A 19. századig uralkodó jogvédelmi esz-köz, a fejedelmi privilégiumok rendszerenem a szerzõt, hanem a felhasználót, azaz anyomdász-kiadót részesítette oltalomban. Aprivilégium-rendszerben nem a tulajdon-képpeni szellemi alkotás, hanem annak sok-szorosított formája, a nyomdai mû kapottjogvédelmet, mivel a mû nyomdai elõállítójanyert – területileg és idõben behatárolt – mo-nopóliumot a kiadásra és a terjesztésre. Nemvéletlenül törekedett sok szerzõ (közöttüktöbb komponista is) a 16. század elejétõl fog-va maga is kiadói privilégium elnyerésére.17

A legelsõk egyike akinek ez sikerült, a jóüzleti érzékkel megáldott Albrecht Dürervolt. Õ Miksa császártól kapott kizárólagosjogokat saját metszeteinek sokszorosításáraés árusítására.18 A 17-18. században azután –fõként francia és német jogterületen – márgyakrabban elõfordultak szerzõnek adottprivilégiumok, német földön zeneszerzõkszámára nyújtott jogosítványok is. Metszésiés nyomtatási privilégiummal rendelkezettpéldául Georg Philipp Telemann,19 aki elõ-szeretettel maga metszette kamarazene-da-rabjainak kottáit.

Ilyen bizonytalan jogi állapotok köze-pette pedig a szerzõ szert tehetett ugyannémi honoráriumra, de az õ jogait legfeljebbközvetve ismerték el, éspedig annyiban,amennyiben a kiadói privilégium megadásáta szerzõ beleegyezésétõl tették függõvé.Egy 1685-ös császári kiadói privilégium em-

14 Bartha/Révész: 5. o.15 Ennek kidolgozását – mások mellett – Johann Nepo-muk Hummel (1778-1837) szorgalmazta 1825–27között kidolgozott és a német Szövetségi Gyûléshezbenyújtott szerzõi jogi memorandumával.

16 Lontai Endre: Magyar polgári jog. Szellemi alkotásokjoga. Eötvös József Könyvkiadó: Bp. 2001., 12. skk. o.17 Pohlmann, Hansjörg: Die Frühgeschichte des mu-sikalischen Urheberrechts. Kassel 1962., 183. skk. o.18 Csehi Zoltán: Albrecht Dürer és a szerzõi jog. ActaFac. Pol.-Iur. Univ. Sci. Budapestiensis de RolandoEötvös Nom. Tomus XXXIV., 61- 88. o., 1993/94.19 1681–1767


398

líti elsõként, hogy a kiadónak a privilégiumelnyeréséhez a szerzõtõl meg kell szerezniea kiadás jogát.20 A szerzõ azonban kiszolgálta-tott volt nemcsak kiadójának, hanem az üz-letszerûen, jogosulatlanul másolók hadánakés a kalózkiadóknak is. Mindkét jogsértésiformával szemben legfeljebb csak a kiadó,de nem a szerzõ kereshetett jogsegélyt. Ígyfordulhatott elõ Haydn mûveivel is nemegyszer, már az itt idézett jogviták elõtt, hogysaját hasznukra dolgozó másolók szabadprédaként terjesztették, adták-vették õket.Már egy 1780. március 29-i levélben felhá-borodottan teszi szóvá Haydn, hogy szoná-táit illegálisan árusítják Berlinben. Hummel,berlini kiadó pedig a zeneszerzõ hat vonós-négyesét jelentette meg kalózkiadásban.

3. Aligha lehet tehát zokon venni egy szer-zõtõl, így akár Haydntól, hogy a saját anyagiérdekeit védeni törekedett. Zeneszerzõknélbevett módszer volt például, hogy mûvükkottáját még a kiadónak történt értékesítéselõtt, a kiadást megelõzõen kézírásos máso-latban elõfizetésre ajánlották fel és adták el.Haydn maga is élt ezzel az üzleti fogással.1781. decemberében például Európa-szerteszétküldött levélben toborzott elõfizetõketopus 33. számú vonósnégyeseire, még Arta-ria kiadása elõtt. Öntudatos, sõt reklám ízûmondatoktól sem mentes levele, amelybenkvartettjeit „egyfajta egészen új, különlegesstílusban” („auf eine ganz neue besondereArt”) komponált mûvekként jellemzi, nemis maradt hatástalan. De kiadója, Artaria issietett a kották kiadásával és terjesztésével,és ezzel keresztezte Haydn üzleti terveit. Azeneszerzõ felháborodott levélben tiltako-zott: „Monsieur! Megdöbbenéssel olvastama bécsi újságban, hogy kvartettjeimet négyhéten belül kiadja. Legalább annyi tisztelettellehetett volna irántam, hogy Bécsbõl való

távozásomig vár a híradással. Az ilyen bánás-mód legnagyobb mértékben sérti becsülete-met, megkárosít, és egyszerûen kizsákmá-nyolás az Ön részérõl. … Istenemre, Önnekem több mint 50 dukát kárt okozott, mi-vel sok elõfizetõmet még nem elégítettemki, a külföldieknek pedig most már egyálta-lán nem tudok küldeni.”21 A konkrét ügybenpersze ez a tiltakozás már esõ után köpönyegvolt, legfeljebb a késõbbi szerzõdésekfeltételeire lehetett kedvezõ hatása.

4. Haydn korában – a hûbéri korlátok lebon-tásával és az árujellegû magántulajdon elis-merésének teljessé válásával – csak Európafejlettebb nyugati felén (mindenekelõtt Ang-liában és Franciaországban) rakták le a maijogfelfogás szerinti szerzõi anyagi védelemalapjait. Ez a fejlõdés azonban még a nagyzeneszerzõ halálakor, 1809-ben is messzevolt Ausztriától vagy Magyarországtól. Nemis szólva arról, hogy a 18. század végén, a 19.század elején létezõ szerzõi jog Franciaor-szágban is a territorialitás elve alapján mûkö-dött. Az egyes államok csak saját területükönadtak jogvédelmet, éspedig kizárólag a sajátállampolgár-szerzõknek, illetve a területü-kön elsõ kiadásban megjelent mûveknek. Aszerzõi jogvédelem államhatárokat átlépõjellegûvé csak az 1886-ben létrejött BerniUniós Egyezmény megalkotásával és hatály-balépésével vált, csak ekkor ért el multilate-rális, és ezért hatékonyabb színvonalat. Ez anemzetközi megállapodás a régime natio-nal, azaz a belföldiekkel azonos elbíráláselvének elismerésével megnyitotta az utata szerzõi alkotásoknak a szerzõ állampol-gárságától és az elsõ megjelenés helyétõlfüggetlen védelme elõtt.

Jelzésszerûen utalhatok csak a szerzõivagyoni jogok védelemének 20. századi ki-teljesedésére, mindenekelõtt a szerzõt a ki-adóval (egyéb felhasználóval) szemben20 Pohlmann, Hansjörg: Urheberrecht, Sp. 1170, in:

Blume, Friedrich (Hrsg.): Die Musik in der Geschichteund Gegenwart. Kassel 1950 és köv. évek.

21 Haydn levele Artaria zenemûkiadóhoz Bécsbe.Közli Bartha/Révész: 77. sk. o.

399

védõ garanciális szabályok megjelenésére:a felhasználás eredményébõl való arányosrészesedés és a „droit de suite” elismerésére,továbbá a jogok bizonyos feltételek mellettivisszaszállására az azokat átruházó szerzõrevagy az õ jogutódjára.22

5. A szerzõ vagyoni jogainak védelme mel-lett említést kell tenni a szerzõi személyiségi(immateriális) jogok oltalmának kései kiala-kulásáról is. A 18. századig gyenge lábon álltpl. a szerzõ nevének feltüntetésére vonatko-zó jog elismerése. Ez a hiányosság annálfeltûnõbb, mivel a szerzõi öntudat és az idé-zettségre való igény már az ókori auktorok-nál is pregnánsan jelen volt. Példaként haddidézzek néhány mondatot idõsebb Plinius„A természet históriája” c. mûvének elõsza-vából: „Úgy gondolom…, hogy illendõségdolga és a természetes becsületesség köve-telménye elismerni azoknak érdemeit, kik-nek segítségével munkádban elõrehaladástérhettél el, és nem úgy cselekedni, ahogysokan, kikre e célzás vonatkozik, tették. Merttudd meg, hogy összehasonlítva a különbözõszerzõk munkáit, és fõleg azokét, akik ere-detiségüket a legjobban hangoztatták, és ajelenhez a legközelebb állanak, lelepleztemõket, hogy elõdeink írásait szóról szóra lemá-solták, anélkül, hogy legalább megneveztékvolna õket. Bûnös lelkületû és szerencsétlengondolkodású az, ki inkább vállalja, hogy alopáson rajtakapják, mintsem hogy adatai-nak kölcsönzését feltüntesse úgy, amint azta kialakult gyakorlat megköveteli.”23

Mégis csupán a 13. és 14. századból is-merjük az elsõ olyan zenemû-kéziratokat,amelyeken szerepel a szerzõ neve.24 Ez a

szokás is csak lassan, szokásjogi úton váltáltalánossá, elsõsorban a reneszánsz szelle-miség hatására, és a zeneszerzés világias jel-legének erõsödésével. A mások szerzõi mû-vének az illetõ nevének említése nélküli fel-használása ennek ellenére egészen a 18. szá-zadig általános gyakorlat maradt. Zeneimûvek esetében ezt a szokást az a tény iserõsítette, hogy egyes zenei mûfajok, mintpéldául a motetta vagy a paródia egyenesenmás szerzõ dallamának felhasználását ésfeldolgozását kívánta meg.

A gyökeres fordulatot e tekintetben afelvilágosodás eszmei áramlatai váltották ki,mindenekelõtt a kor zseni-felfogása. Ezzel anézetrendszerrel már nem fért össze az „ide-gen tollakkal ékeskedés” évszázados gya-korlata. „A jó komponistának eredetinek kelllennie” – jelölte meg az új ideált a Bach-kor-társ zeneteoretikus, orgonamûvész és zene-szerzõ, Johann Mattheson25 1728-ban. Akorszellem változása a szerzõség tiszteletétés egyben az elsõ plágiumpereket hoztamagával: azokat a jogvitákat, amelyeknektárgya melódiák eltulajdonítása volt. Ezzel anagyon fontos felfogásbeli változással beal-konyult a pasticcio mûfajának, amelyet Jo-hann Joachim Quantz,26 a 18. századi berliniiskola egyik vezetõ tagja 1752-ben joggalgúnyolt ki, mondván: „találmányukat nem afejükben, hanem a táskájukban hordják”.27

Ettõl a lényeges szemléletváltozástólmár csak egy fontos lépésre volt szükség aszerzõ személyiségi jogainak, a droit moral-nak mai értelemben felfogott elismeréshez.Erre azután az 1800-as évek elején sor is ke-rült, éspedig elsõként Franciaországban.28

22 Lontai: u. o.23 C. Plinius Secundus: A természet históriája. (Fordí-totta: Váczy Kálmán, Téka) Kriterion: Bukarest 1973.,43. sk. o.24 Unverricht, Hubert: Autor – Komponist – Musikver-leger, in: Richard Baum/Wolfgang Rehm (Hrsg.):Musik und Verlag – Karl, Festschrift Vötterle. Kassel1968., 562. skk. o. (564. o.).

25 1681–176426 1697–177327 Sprang, Christian: Grand Opéra vor Gericht. Baden-Baden 1993., 26. sk. o., 16. lj.28 Strömholm, Stig: Le droit moral de l’auteur endroit allemand, français et scandinave avec unaperçu de l’évolution internationale, I. kötet:L’évolution historique et le mouvement international.Stockholm 1966., 94. skk. o., 117. o.



400

De Petõfi például még 1843-ban is kifogá-solni kénytelen, hogy – kifejezett kéréseellenére – Garay János nem nevének feltün-tetése nélkül, hanem neve alatt közölte aRegélõben egy versét, megsértve ezzel in-kognitó iránti kívánságát és „írói jogtapodást”követett el.29

6. E rövid leírásban néhány vonással adottösszefoglalás is bizonyítja: a szerzõi jog a többmint kétezer éve kialakult elveken nyugvómagánjogi védelem meglepõen késõn kifej-lõdött, lényegében csak a mi korunkra kitel-jesedõ ága. Haydn és kortársai számára mégcsírájában sem állt rendelkezésre a szerzõijog adta biztonság. A szerzõknek egyedi csa-tákban kellett megharcolniuk igazukat, meg-védeniük érdekeiket. A kiadók önzésével, ajogbitorlók praktikáival, a kalózkiadásokkalszemben egyaránt magukra voltak utalva.Ebben az állandó kiadói háborúskodásban,szerzõk és felhasználók közötti harcokbankétségkívül kevés alkotó zseni volt olyanleleményes, mint Haydn. Pedig elvben az õhelyzetét még külön nehezítette az Ester-házy családnál vállalt karmesteri állást jogikeretbe foglaló szerzõdés. Az 1761. május1-én aláírt szolgálati szerzõdés és „fegyelmiszabályzat” ugyanis nemcsak elõadói felada-tait és a zenekarral kapcsolatos egyéb – meg-lehetõsen terhes, sõt megalázó – teendõitrögzítette, hanem alkotó szellemének termé-keit is teljesen a herceg számára kötötte le:„A Herceg úr Õkegyelmességének minden-kori parancsára köteles a másodkarmesterÕfõméltóságának tetszése szerinti zenemû-veket komponálni. Ezen új zenemûveketsenki útján közzé nem teheti, még kevésbémásoltathatja le, hanem azokat kizárólagÕkegyelmessége számára kell fenntartania.Fõként pedig Õfõméltósága tudta és kegyes

beleegyezése nélkül a másodkarmester sen-ki másnak nem komponálhat.”30

A mai korból nézve az ilyen feltételekmár érthetetlennek tûnnek, de Haydn korá-ban nem voltak kirívóan kedvezõtlenek azeneszerzõ számára. Gondoljunk csak arra,milyen okok miatt hagyta el a salzburgi her-cegérsek szolgálatát az ottani körülménye-ket elviselhetetlennek tartó Mozart. De hi-vatkozhatunk – kétszáz évvel korábbi példa-ként – Monteverdi helyzetére is. Õ a manto-vai herceghez fûzõdõ viszonyát egyik leve-lében – magától értetõdõ természetességgel– a következõképpen jellemzi: „… A fen-séges Vincenzo Herceg Úr …, ha ilyen mun-kát rendelt tõlem, megmondta, hogy hat,nyolc vagy kilenc tételes legyen, ezenfelülszokása volt mondani valamit a tartalmáról,és én legjobb tudásom szerint igyekeztemehhez idomítani a zenét és megválasztani atõlem telhetõ legodaillõbb tempókat ésegyebeket. … Amennyiben Õfensége vál-toztatásokat kíván a dallamokban vagy ki-egészítést a meglevõkhöz, akár lassúbbakatés súlyosabbakat, akár teltebbeket és fúgáknélkül, ne nézze Õfensége a szöveget, mertazt könnyedén meg lehet változtatni.”31

Szerencsére a nagyvonalú, és Haydnkivételes képességeivel tökéletesen tisz-tában lévõ Esterházy Miklós herceg az idézettszerzõdési kikötést a fiatal másodkarmes-tertõl sem kérte számon.32 Elégedett is lehe-

29 Petõfi Sándor: Írói jogtapodás a Regélõben. Ath-enaeum, 1843. június 15. Közli: Petõfi Sándor összesprózai mûvei és levelezése. Szépirodalmi Könyvkiadó:Budapest 1974., 215. o.

30 Joseph Haydn másodkarmesteri szerzõdése ésfegyelmi szabályzata, 4. pont. Közli: Bartha/Révész:16. sk. o.31 Claudio Monteverdi 1615. november 21-én Velen-cében kelt levele Annibale Ibertinek, FerdinandoGonzaga herceg tanácsosának. A levélben szereplõdarab a Tirsi e Clori címû balletto. A levelet közli LaxÉva: Claudio Monteverdi levelei és elméleti írásai.Kávé Kiadó: Budapest 1998., 56. o.32 A „fényes” Esterházy herceg pompás udvartartá-sának egyik fontos eleme volt – a katonai parádék,tûzijátékok, lakomák, vadászatok és táncestélyekmellett – az operajátszás és a zene. Ehhez pedig alegjobb garanciát jelentette a zseniális és termékenykomponista. Az eszterházi hercegi operaszínházat

401

tett házi zeneszerzõjével, aki – a rendszeresházi hangversenyek számára – szorgalmasanírt mûveket ura kedvenc hangszerére, a bari-tonra, és amellett európai hírû operaelõadá-sokat produkált,33 nem is szólva a meghívottvendégek számára tartott nyilvános koncer-tekrõl. S ahogy a komponista tekintélye nõtt,úgy gyakorolhatta egyre szabadabban al-kotói szabadságát és mûveinek értékesíté-sére vonatkozó jogát.

Haydn józan gyakorlatiasságát már be-mutattuk. Befejezésül egy olyan levelétidézzük, amely kollegiális önzetlenségét,szerzõi szolidaritását és mély barátságát bizo-nyítja. Amikor az új prágai színház, az 1783-ban épült Rendek Színháza fõintendánsa – aDon Giovanni34 õsbemutatója táján – az1787-es év végén opera buffát kér Haydn-

tól, õ kitérõ válaszában ezeket írja: „Bár min-den zenebarátnak, de kivált a nagyuraknaklelkébe véshetném Mozart utánozhatatlanmûveit, oly mélyen, olyan zenei megértés-sel, oly nagy érzésekkel, ahogyan én értemés érzem azokat: versengenének akkor anemzetek, hogy városaik falai között ilydrágaságot mondhassanak magukénak. Prá-gának meg kell tartania a drága embert, demeg is kell fizetnie. Mert e nélkül a nagyzseni sorsa szomorú, s további törekvésekrealigha szolgál bátorításul az utókornak; ennekhiánya az, ami oly sok reményteljes szellem-nek szárnyát szegi. Bosszant, hogy ezt a ha-sonlíthatatlan Mozartot még nem alkalmaztaa császári és királyi udvar! Bocsásson meg,amiért kijöttem a sodromból. Túlságosanszeretem ezt az embert.”35

1768-ban Haydn Lo speziale címû darabjával nyitottákmeg. Az opera-repertoár gerincét amúgy is Haydnsaját szerzeményei alkották, de azokon kívül évente6-8, más szerzõ által írt mûvet is színre hoztak Eszter-házán. Vö.: Horányi Mátyás: Az Esterházy-opera.Adalékok Eszterháza és Kismarton zene- és színház-történetéhez, in: Zenetudományi tanulmányokKodály Zoltán 75. születésnapjára. Budapest 1957.;Johann Hárich: Esterházy-Musikgeschichte im Spiegelder zeitgenössischen Textbücher. Eisenstadt 1959.;Kosáry Domokos: Mûvelõdés a XVIIII. századi Ma-gyarországon. Akadémiai Kiadó: Budapest 19832.,678. o., 685. sk. o.


33 Gyakran idézik Mária Terézia állítólagos mondását:Ha jó operát akarok látni, Eszterházára kell utaznom.34 Sok más példa mellett a Don Giovanni librettója isékesen bizonyítja, hogy mennyire ismeretlen voltmég ebben az idõben a szerzõi jogvédelem. Lorenzoda Ponte a szövegkönyv megírásánál gátlástalanulmerített Giovanni Bertati librettójából, amelyet Giu-seppe Gazzaniga megzenésítésében pár hónappalkorábban, 1787. februárjában Velencében mutattakbe. Vö.: Hughes, Spike: Mozart operakalauz.Zenemûkiadó: Budapest 1976. 89. o.35 Haydn levele Roth fõintézõhöz Prágába. KözliBartha/Révész: 110. sk. o.


402

AZ ÖREGEDÉSRÔL ÁLTALÁBAN…

Halmos Tamás az MTA doktora, egyetemi tanár (Országos Korányi Pulmonológiai Intézet)

Az öregedés élettaniés társadalmi jelenségei

Összeállításunkban életünk egyik legége-tôbb kérdésével foglalkozunk. Az emberiélettartam behatárolt, a várható életidô szü-letéskor többé-kevésbé már génjeinkbe vanprogramozva. Egyes újabb megfigyelésekszerint sorsunk alakulása, jövôbeni beteg-ségeink, majdani halálunk okai a méhbentöltött 9 hónap során determinálódnak. Per-sze a környezeti (ártó vagy javító) tényezôk-nek fontos módosító szerepük lehet!

Az évezredek során az átlagos emberiélettartam lassan nôtt, hiszen a kedvezôtlenkülsô körülmények, háborúk, éhezés, járvá-nyok, csecsemôhalandóság stb. lassan meg-szûntek ill. jelentôsen csökkentek, legalább-is földünk boldogabb, gazdaságilag, társadal-milag, higiénés szempontból fejlettebb ré-szén. A születéskor várható átlagos életkor,pl. Japánban mindkét nemben meghaladjaa 80 évet. Hazánk még sajnos nincs az élvo-nalban, de azért nálunk is jelentôsen hosszab-bodott az átlagos életkor, nôknél meghaladjaa 70 évet, férfiaknál is megközelíti ezt.

A hosszabb élettartam egyúttal azt is je-lenti, hogy meghosszabbodott az idôs korperiódusa, egy olyan korszak, ami biológiai-lag, pszichoszociálisan, gazdaságilag, pénz-ügyileg, egészségi szempontból markánsaneltér az aktív kortól. A fejlett ipari országokbanaz idôs lakosság egyre nagyobb részét alkotja

a társadalomnak, azaz egyre kevesebb em-ber kényszerül eltartani egyre több idôs, álta-lában megrokkant egészségû embert.

Szerkesztoségünk úgy gondolta, ez aprobléma méltán tarthat széleskörû érdeklô-désre számot. A következô írásokban igye-keztünk vázolni e terület biológiai, pszicho-lógiai, klinikai, epidemiológiai, gazdasági,pénzügyi vetületét. Ismeretes, hogy az em-ber elvben akár 120 évet, vagy még hosz-szabb idôt is megérhet. Jelenleg sajnos külön-bözô betegségek, egészségkárosító ténye-zôk ezt még megrövidítik. Az újabb medici-nális felfedezések, a lényegesen jobb társa-dalmi-gazdasági, higiénés viszonyok, a pre-ventív szemléletû egészségmegôrzés szé-leskörû elterjedése egyre inkább gyújtópont-ba állítja az öregedés kérdéskörét.

Az öregedést nem lehet elszigeteltenvizsgálni, hiszen a végén ott a halál. Az öre-gedést az idô elôrehaladtával általában egyreinkább a halál közelsége árnyékolja be. Eb-ben a periódusban egyre inkább tudatosodikaz emberben, hogy az élet véges. A halállalvaló szembenézést rendkívül különbözôenéljük meg. Az európai, észak-amerikai em-ber alapvetoen „életpárti”, számára – kevéskivétellel – egyedül az életnek van értelme,ehhez ragaszkodik foggal-körömmel. Ennekegyik külsô jele, pl. az idôs amerikai nôk

403

gyakran rikítóan színes öltözködése, az ag-gastyánkorú emberek szenvedélyes utazásiláza. Nemritkán látni mankóval, sôt tolóko-csin közlekedô „turistákat”, amint a világotjárják. Ôk az öregkort maximális életigenlés-sel kívánják betölteni, nem akarnak az elmú-lásra gondolni. Ebben nagy segítségükrevannak azok a szervezett kurzusok, melyeka kimunkálatlan képességek fölébresztésétcélozzák öregkorban. Kicsit hasonlóan mû-ködnek ezek a szervezetek, mint a pályavá-lasztási tanácsadók fiatalok részére.

Persze ebben a társadalomban is számosmélyen hívô ember él, ôk hitük szerint meg-nyugszanak az elkerülhetetlenben, s inkábbbefelé fordulnak. Ez a némileg tétlen beletö-rôdés elsôsorban a háború elôtti német társa-dalomra volt jellemzô, ahol a gyakran valláso-san álcázott sorselfogadás dominálta az idô-sek életfelfogását. Az ázsiai ember filozófiájatávolról sem ennyire „materiális”, a hinduk,buddhisták, sot a vallásos muszlimok is ke-vésbé ragaszkodnak a földi élethez, nem alétet tekintik a legfontosabbnak. Némilegmás aspektusból vetik meg a földi életet azöngyilkos merénylôk!

Jóllehet az öregedést nem lehet a haláltólelválasztva szemlélni, az öregedés még nema halál maga. Az odavezetô út lehet nagyonhosszú, sok kínlódással teli. S éppen ez a sza-kasz igényel a vázolt szempontok szerint azeddigieknél sokkal nagyobb odafigyelést.Mind az egészségügyi hálózatnak, mind akörnyezô társadalmi szférának nagyon sokfeladata van, hogyan lehet ezt a periódustelviselhetôvé, mi több kifejezetten kelle-messé tenni legtöbb idôs embertársunk szá-mára. Nem mindegy ugyanis, hogy az öreg-séget milyen szomatikus és pszichoszociálisállapotban érjük meg. Az egészségügy elsô-rendû feladata, hogy az idôs kort minél töb-ben jó egészségben érjék meg. Sajnos mahazánkban ez még távolról sem általános.

A születéskor várható hazai élettartamEurópában még az alacsonyak közé tartozik,

de ezen kívül az egészségi paraméterek semmondhatók kedvezônek. Jól ismert, hogyaz idült nem fertôzô betegségek, mint daga-natos betegségek, szív-és érrendszeri kórké-pek, anyagcsere-betegségek nemcsak koraihalálozást, hanem jelentôs életminôség-romlást, rokkantságot is elôidéznek! Magyar-országon az egyik leggyakoribb a beteg-orvos találkozások száma, vagyis itt fordullegtöbb ember orvoshoz. Jól jellemzi ezt aképet a háziorvosi rendelôk folyosóin ülônagyszámú beteg, akiknek döntô többségeidôs korú. Nem elégedhetünk meg tehát azátlagéletkor meghosszabbításával, legalábbolyan fontos, hogy az életminôség is javuljon,hogy az idôs emberek ne az orvosi rendelôk-ben töltsék idejük nagy részét. A társadalomközérzetét jelentos mértékben megszabjaaz idôskorúak szomatikus állapota (is). Javíta-ni szükséges tehát az egészségügyi munkaszakmai színvonalát, ami persze több pénztis jelent. Az egészségügyre fordítandó össze-gek sehol sem elegendôek, még a leggaz-dagabb országokban sincsenek megeléged-ve az ellátás színvonalával, persze ott a mi-énknél lényegesen több pénzt fordítanak azegészségügyre. A több pénzen kívül jobbszervezettség, nagyobb szaktudás stb. isszükséges, itt is sok a feladat.

Ma hazánkban még jelentôs különbségvan az egyes országrészek között is, mindaz átlagos élettartam, mind az életminôségtekintetében, jóllehet hazánk kicsiny ország.Így a legkedvezôbb helyzetben a nyugat-Dunántúl, a legrosszabb állapotban észak-Magyarország van. Budapesten is jelentôskülönbség van élettartam és életminôségszempontjából az egyes kerületek között.Míg a legkedvezôbb helyzetben a II. kerület,addig a legrosszabb állapotban a VII. és VIIIkerület van.

Természetesen a szomatikus állapotmeghatározó jelentôségû az életminôségszempontjából, de távolról sem az egyedülitényezô. A (viszonylag) intakt szomatikus

Halmos Tamás • Az öregedésrôl általában…


404

állapot csak a conditio sine qua non-t jelenti,emellett szükség van (viszonylag) ép lelkiegyensúlyra, s megfelelô szociális, gazdasá-gi, anyagi környezetre is. Ebben a körben azegyik legfontosabb tényezô a támogató csa-ládi, baráti háttér. A magány, a hozzátartozók,barátok hiánya súlyos nehézséget jelent azöregség elviselésében. A nem intakt szoma-tikus állapot, pl. részleges bénulás, érzékszer-vek elégtelen mûködése stb. adott esetbenkevésbé rontja az idôs ember közérzetét,mint a támogató, meleg szeretet hiánya, amagány.

Az öregedés lassan, fokozatosan tör ránk,van idônk felkészülni. Sajnos sokan mégisteljesen felkészületlenek, ezekre hirtelenszakad rá az idôskor megannyi gondja. Azöregségre készülni kell, alkalmazkodni kellhozzá, mint megannyi más élet helyzethez.Ez az adaptáció persze bizonyos rugalmassá-got igényel, ami sajnos nem éppen az öreg-kor sajátja. Megfelelô elôkészülettel azonbanerre is fel lehet készülni. Mindehhez kétség-kívül intelligencia, hogy ne mondjam filozo-fikus látásmód szükséges. Már utaltam rá,hogy a vallásos ember könnyebb helyzetbenvan, ha hisz a túlvilágban, könnyebben viseliel a szomatikus bajokat is. Nem kell azonbanfeltétlenül hívô embernek lenni ahhoz, hogyaz öregkort pozitív tartalommal töltsük meg,s élvezzük az (idôskori) élet adta szépsége-ket.

A magány, egyedüllét mellett a másikkomoly veszély az unalom. Az unalom a tom-pa érdektelenség egyik formája, mely egyfajta bezártságot jelent. Kétségtelen, hogyidôskorban a sors kegyetlen tréfája, hogyérzékszerveink felfogó képessége romlik,sokan csökkent látóképességük miatt kép-telenek olvasni, pedig annyira készültek anyugdíjas korra, amikor bepótolják a sokelmaradt olvasnivalót! Ugyancsak súlyosgondot jelenthet, ha az agy felfogóképes-sége romlik, bár ez az állapot rendszerintolyan mentális leépüléssel jár együtt, ami

jótékonyan függönyt ereszt az öregemberés a külvilág közé…

Nagy szerencse, sajnos még nem túl gya-kori, ha az idôs ember teljes mértékben meg-ôrzi intellektusát, akár az aggastyánkorig. Sokkiváló tudóst ismerünk, akik halálukig meg-ôrizték alkotókedvüket, s ez a tulajdonságnem szorítkozik kizárólag neves tudósokra,mûvészekre. Az átlagember is képes meg-tartani teljes szellemi kapacitását, mindeznagymértékben saját múltjától függ. Minélaktívabb életet élt valaki – bármi lett légyenis a foglalkozása – annál több az esélye, hogyöregkorában is megtalálja élete célját. A meg-elôzô egészséges életmód, jó fizikai kondí-ció, szenvedélymentes életvitel stb. öregkor-ban meghálálja magát.

Ahhoz, hogy az idôs ember jól érezzemagát a társadalomban, megfelelô segítôkörnyezet szükséges. Sajnos ma még nemmondhatjuk el, hogy hazai társadalmunkbanmár adott a megfelelô támogató miliô… Mamég inkább jellemzô a fiatalok, a „munkaké-pes lakosság” türelmetlensége az öreg em-berekkel szemben. Gondoljunk csak arra,hogy milyen kevés fiatal adja át helyét idô-seknek a közhasznú jármûveken… A türel-metlenség, intolerancia sok másban is lépten-nyomon megnyilvánul. Sajnos gyakori az afelfogás, hogy az idôsek haszontalanok, csakterhet jelentenek a társadalom számára, hi-szen el kell ôket tartani, nyugdíjban kell ôketrészesíteni, jóllehet már semmi hasznot nemhajtanak. Tény, hogy pusztán pénzügyi as-pektusból, az állam számára az lenne a leg-kedvezobb, ha minél rövidebb ideig kellenea nyugdíjat fizetni…

A legrosszabb persze az állam számára,ha a nyugdíjas tartósan beteg, mozgáskép-telen, állandó orvosi kezelést, ápolást igé-nyel, sok és drága gyógyszert fogyaszt. Szük-ség lenne számos nagy kapacitású, korszerû,humán szempontból is tökéletesen megfele-lô szociális otthonra, ahol az idôs emberektesti-lelki ellátása optimális. A legjobb termé-

405

szetesen az lenne, ha minél többen szeretôcsaládi környezetben tölthetnék öreg napjai-kat, s halálukig nem kényszerülnének ottho-nukat elhagyni.

Mit szépítsük a jelen helyzetet? Mára isérvényes elhunyt kiváló konferansziénkegyik színpadi jelenetének dialógusa. Színésztársával sétálva az öregségrôl beszélgetnek,s a konferanszié panaszkodik korára. Mire amásik: – az öregségnek is annyi szép oldalavan! – Válasz: – egyet mondj! Azért ennyirenem szomorú a helyzet, s bízzunk benne,hogy a jövôben ez csak javulni fog.

Ne legyünk azért igazságtalanok. Azöregségnek is van általánosan elfogadott eré-nye, nevezetesen a higgadtság. Ez türelme-sebbé tesz másokkal, de önmagunkkalszemben is. Ez az erény segít megérteni amásik embert, elfogadni a másik, tôlünk eset-leg teljesen eltérô gondolkodást is. Mindezösszefügg a szeretet képességének kitelje-sedésével. A türelem, a tolerancia, a bölcsmegértés, a szeretet az idôskor leginkábbpozitív tulajdonságai közé tartozik. (Sajnosvan veszélye az öregkorban elhatalmasodóönzésnek is, mindezt aktív életünk, szemé-lyiségünk jegyei határozzák meg!)

A boldog öregséghez mindenekelôttszükséges, hogy testileg-lelkileg egészsége-sebb társadalom lépjen a mai helyébe, hogymegfelelô preventív szemlélettel jobb fizikaiés pszichikai kondícióban érjük el az öreg-

kort. Minél tartalmasabb volt aktív életünk,annál színesebb idôskorra számíthatunk. Agazdasági, pénzügyi stabilitás megteremtésealapfeltétele a nyugodt kiegyensúlyozottöregségnek. Fel kell készülni az öregkorra,megfelelô életfilozófiára kell szert tennünkmire odaérünk, legyünk akár hívô emberek,akár ateisták. A társadalom magatartásán isváltoztatni kell, a környezet legyen befoga-dó, empatikus, hogy az idôs ember állandóanérezze: egyenjogú tagja a közösségnek.

Aki megszületik, meghal egyszer, s hacsak fiatalon nem viszi el valamilyen beteg-ség, baleset, megéri az idôskort. Nincs csodá-latosabb lény az embernél. Minden funkciójamegannyi ámulnivaló rejtély. Jean Aouilh, aneves francia drámaíró írta: Furcsák vagytokti emberek, az örökkévalóságot szomjúhoz-zátok, de már elsô csókotok ízében a mú-landóság érzôdik. Vegyük tudomásul, hogyegyszer kilépünk e világból, tegyük életünkalkonyát lehetôségeink szerint mindenszempontból optimálissá.

Egy társadalom fontos értékmérôje, ho-gyan bánik az idosekkel. Vannak olyan közös-ségek, ahol az idôs embert egyszerûen kite-szik a pusztára élelem, víz nélkül. A többitelvégzi a természet… Máshol megbecsülttagja marad a közösségnek, kikérik tanácsát,tisztelik. Remélem, hogy a mi demokratikustársadalmunkban a humanista, szeretetteljeselvek fognak maradéktalanul érvényesülni!

Halmos Tamás • Az öregedésrôl általában…


406

A soksejtû szervezetek élete a megtermé-kenyítéstõl a halálig tart. Az élet elsõ szaka-szában a progresszív, felépítõ, míg a máso-dikban a regresszív, lebontó folyamatokkerülnek túlsúlyba. Ekkor beszélhetünk azöregedésrõl, amelyet a legáltalánosabbanúgy határozhatunk meg, hogy olyan változá-sok sorozata, amelyek csökkenõ mûködésikapacitásokhoz vezetnek. Csökken a szer-vezet alkalmazkodó- és ellenállóképessége,ezért számos az idõskorra jellemzõ betegségalakulhat ki. Az élõ szervezetekben az öre-gedés jelei a szervezõdés különbözõ szint-jein jelentkeznek: molekuláris, organellum,sejt, szövet, szerv és magának a szervezet-nek a szintjén. A tanulmányban elsõsorban asejtszintû öregedés újabb eredményei fog-laljuk össze, és csak kevéssé térünk ki a szer-vezetszintû öregedésre.

Az öregedés okainak magyarázatáranagyon sok, különbözõ kísérleti adatokkalalátámasztott elmélet született, amelyekalapvetõen két csoportba sorolhatók. Azegyikbe azok, amelyek az öregedést belsõtényezõkkel magyarázzák, célszerû esemé-nyekre alapozzák. A másik csoportba viszontazok tartoznak, amelyek külsõ károsító hatá-sokkal, véletlenszerû eseményekkel magya-rázzák az öregedést.

Az utóbbi évek kísérleti eredményei,megfigyelései azt látszanak bizonyítani, hogyaz öregedés okai nem elsõsorban a külsõtényezõk hatásaiban keresendõk, hanemegyértelmûen genetikailag meghatározot-

tak. A belsõ genetikai hatásokat a külsõ té-nyezõk módosíthatják, annál is inkább, mivelez utóbbiak gyakran éppen a génekre, azokkifejezõdésére hatva befolyásolják az örege-dést. Az elmúlt évtizedekben számos elmé-let született, amelyek közül csak a legjelen-tõsebbeket illetve azokat említjük, amelyekaz utóbbi idõben megerõsítést nyertek.

A szabad gyökök és a mutációs elmélet

Ez az elmélet talán az egyik legnépszerûbböregedési elmélet és meglehetõsen sok kí-sérleti adat is alátámasztja. Minden aerobszervezet az életmûködéseihez szükségesenergiát a táplálékként felvett szerves mole-kulák oxigén jelenlétében történõ lebontásá-ból nyeri, amelynek a helye a sejtekben azegyik sejtalkotó a mitokondrium. A lebontófolyamat során azonban melléktermékek ún.szabad gyökök, igen reakcióképes, rövid-életû oxigéntartalmú vegyületek keletkez-nek, amelyek erõsen oxidáló hatásúak. Rea-gálhatnak bármely makromolekulával, lipi-dekkel, fehérjékkel, nukleinsavakkal. Ter-mészetesen a legsúlyosabb következményeannak lehet, ha a sejtek mûködése szem-pontjából fontos fehérjéket vagy még in-kább, ha a DNS-t károsítják, tehát mutációtokoznak. Különösen magának a mitokond-riumnak a DNS-e veszélyeztetett, egyrészta közelség miatt, másrészt mivel ez a DNSnincs fehérjékhez kötve, mint a sejtmagban,harmadrészt mivel itt nincs olyan hibajavítómechanizmus, mint a sejtmagban, ami a DNS-

AZ ÖREGEDÉS SEJTTANIÉS GENETIKAI ALAPJAI

László Valéria – Falus Andrásaz MTA levelezõ tagja, igazgató, egyetemi tanár(Semmelweis Egyetem) [email protected]

Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet(Semmelweis Egyetem)

407

ben bekövetkezõ mutációkat korrigálná. Amitokondrium DNS-ében és más molekulái-ban bekövetkezõ hibák következtében afunkciójuk is károsodik, még több szabadgyök keletkezik, tehát egy önmagát erõsítõfolyamat indul el. Ugyanakkor a mitokond-rium szerkezetében és mûködésében jelent-kezõ hibák az egész sejt illetve szervezetmûködését befolyásolják, mivel a mitokond-riumok állítják elõ az életmûködésekhezszükséges energiát (2).

A szabad gyökök a sejtek magjában lévõDNS-ben is indukálnak mutációkat, amelyek-nek egy része kijavítódik, de távolról semmindegyik. Az ún. spontán mutációkkalegyütt a szervezet korával számuk egyre nõ,a DNS hibái végül olyan mértékben felhal-mozódhatnak, hogy zavarják a normális sejt-mûködéseket.

A szabad gyökök valószínû szerepét szá-mos észrevétel bizonyítja, pl., hogy több sza-bad gyök termelõdik az idõsebb állatokban,mint a fiatalabbakban illetve a hosszabb élet-tartamú állatokban, mint a rövidebb életû fa-jokban (5). A sejtekben azonban vannakolyan enzimek, a szuperoxid-diszmutáz, akataláz és a peroxidáz, amelyek ezeket aszabad gyököket megsemmisítik. Azt is ki-mutatták, hogy a szuperoxid-diszmutázszintje magasabb a hosszabb élettartamú álla-tokban, mint a rövidebb ideig élõkben. Alegmagasabb szintet az emberben mérték.Azok az alacsonyabbrendû állatok (Droso-phila melanogaster, Caenorhabditis elegans),amelyek extra mennyiségben tartalmaztákbizonyos sejtjeikben a szuperoxid-diszmu-tázt 40 %-kal tovább éltek a kontroll állatok-nál (1). A keletkezõ szabadgyökök károsítóhatása elõl a sejtek öngyilkosságba (apoptó-zis) is menekülhetnek, így megakadályozvahogy a sérült DNS-û sejt elszaporodjon. Talál-tak egy olyan fehérjét, a p66shc-t, amely ezta folyamatot mediálja és valószínûleg monito-rozza a szabad gyökök mennyiségét. Azok-nak az egereknek, amelyekbõl hiányzik ez

a fehérje, 30 %-kal nõ az élettartamuk, ésrezisztensek bizonyos oxidatív hatásokkalszemben (2).

Az antioxidánsok, így az A, C és az Evitamin, valamint a glutation megakadályoz-zák a szabad gyökök keletkezését illetvesemlegesítik azokat. A legtöbb antioxidánsa színes gyümölcsökben (áfonya, cseresz-nye, kiwi, narancs, szilva, eper) és zöldségek-ben (brokkoli, padlizsán, spenót, cékla, hagy-ma) található. Kísérleti adatok azt mutatják,hogy az antioxidánsok fokozzák a szervezetellenállóképességét, megnövelik az élettar-tamot, ha nem is az öregedési folyamat lelas-sításával, de oly módon hogy sok súlyos kór:a rák, a szív- és érrendszeri, a központi ideg-rendszeri és az immunrendszeri betegségekmegjelenését késleltetik (1).

A mitokondriumokat, a sejteket, végülaz egész szervezetet károsító szabad gyö-kök a tápanyagok lebontása során keletkez-nek, tehát ha csökken a táplálék mennyisé-ge, csökken a lebontás, és ha csökken a le-bontás, csökken a keletkezõ szabad gyökökmennyisége is. És valóban az állatkísérletiadatok, sõt bizonyos, embereken végzettmegfigyelések is ezt támasztják alá. Szüle-tésüktõl kezdõdõ kalória megvonás pl.,egerekben növelte mind az átlag, mind pe-dig a maximális élettartamot, ez utóbbit 39hónapról 56 hónapra. A diétás étrend sokvitamint és ásványi sót tartalmazott, tehát azállatok ugyan alul, de nem rosszul voltak táp-lálva. A humán populáció jelentõs részéneknapi kalóriaadagja is nagyon kevés, de azehhez párosuló vitamin és ásványisó hiánymiatt õk nemcsak alul, hanem rosszul is táp-láltak. Az Okinawa szigetén élõ japánok ka-lória fogyasztása csupán 70 %-a a más szige-teken élõ japánoknak, és 40-szer nagyobbannak a valószínûsége, hogy megérik a 100éven felüli életkort. Kevesebben szenved-nek tumoros megbetegedésekben és cu-korbetegségben. A legtöbb ember azonbannem képes az öregedési folyamatokat

László – Falus • Az öregedés sejttani és genetikai alapjai


408

lelassító szigorú diétát betartani, ami elsõsor-ban gyümölcsökbõl és zöldségekbõl áll,kalóriatartalma nem több mint napi 1500 kal,ami mellett csökken a testhõmérséklet ésállandó az éhségérzet (10).

A genetikai óra és a teloméra elmélet

Az öregedés kutatása is egy olyan terület,amelyben a sejttenyésztés módszerével fon-tos, új eredményekhez jutottak a kutatók,mivel a soksejtû szervezetek legtöbb sejtjea szervezetbõl kiragadva, mesterséges körül-mények között, in vitro is életben tartható,tenyészthetõ, tanulmányozható. Még ma-napság is szinte minden a sejtöregedésselfoglalkozó közlemény hivatkozik egy az1960-as években megjelent Hayflick cikkre,amelynek a lényege, hogy sejttenyészeti kö-rülmények között a humán fibroblasztok(kötõszöveti sejtek) proliferációs képességealapvetõen attól függ, hogy milyen korúegyedbõl származnak a sejtek. Az embrio-nális sejtek kb. 50x, a felnõtt szervezetbõlszármazó sejtek korukkal arányosan keve-sebbszer képesek osztódni (5). Adott számúosztódás után a sejtek morfológiája megvál-tozik, többé nem osztódnak, majd elpusz-tulnak. Ez azért is okozott meglepetést miveladdig tumorsejtekkel kísérletezve azt tapasz-talták, hogy azok halhatatlanok, vég nélkülképesek osztódni. Már ezek a tények is arrautaltak, hogy az öregedés hátterében geneti-kai tényezõk is állnak bár a pontos magyará-zat ekkor még nem volt ismert.

A legújabb megfigyelések is egy az osz-tódásokat számoló rendszer, a genetikai órameglétét bizonyítják. Ez a genetikai órapedig nem más, mint a kromoszómák vége,a teloméra régió. Az erre alapuló öregedésielmélet a teloméra elmélet (12).

A sejtek genetikai információjánakhordozója a DNS, ez a kettõs, csavarodott,helikális makromolekula, amely mindenesetben duplikálódik a sejtek osztódásátmegelõzõen. Ez a megkettõzõdött DNS állo-

mány osztódáskor elõször kromoszómákbarendezõdik, majd megfelezõdik és így azo-nos genetikai információ jut a keletkezõutódsejtekbe.

A DNS szintézis specialitásából követke-zõen minden egyes duplikációkor a DNSegyik lánca rövidebb lesz. Tehát minél töb-bet osztódik a sejt annál kisebb és kisebblesz a telomér régió. A vizsgálatok szerintazonban ez a rövidülés csak az egyedfejlõdéskésõbbi szakaszában kezdõdik el. Az ún.õsivarsejtekben, amelyekbõl a késõbbi ivar-sejtek származnak és az embrionális sejtek-ben ugyanis van egy enzim a telomeráz,amelyik képes a DNS nem rövidülõ szálátmeghosszabbítani, amelyhez már a megfele-lõ enzimek hozzászintetizálják az új DNSszálat, ami így az elõzõ állapothoz képestnem rövidül. Az egyedfejlõdés egy bizonyospontján azonban a telomeráz mûködése ab-bamarad, ekkor kezdenek el rövidülni a telo-mérák. Egy bizonyos hossz elérése után asejtek morfológiája megváltozik, többé nemosztódnak, bekövetkezik a sejtek öregedése(1. ábra). Kimutatták, hogy a legtöbb tumor-sejtben viszont mûködik a telomeráz, és ezmagyarázza a tumorsejtek korlátlan szaporo-dóképességét (12).

A fentiek alapján érthetõ, hogy újabbanmiért van az érdeklõdés központjában atelomeráz enzim mûködése. A telomeráz a

1. ábra • A klotho gén kieséseegereknél gyors öregedéshez vezet.

409

legtöbb normál egészséges sejtben nem mû-ködik, ugyanakkor a tumor sejtek viszontnem nélkülözhetik, így fontos és esetlegspecifikus célpontja lehet a tumor ellenesszereknek. Ezek a vizsgálatok azonban mégkezdeti stádiumban vannak.

A telomérák és a telomeráz fontosságátin vivo adatok is alátámasztják. Elõállítottakolyan egereket, amelyekbõl genetikailaghiányzik a telomeráz, ami az intenzíven osz-tódó szövetekben számos rendellenesség-hez és kromoszóma instabilitásokhoz ve-zetett. A telomeráz enzim génjének keresz-tezéssel visszajuttatott egyetlen kópiája ele-gendõ volt ahhoz, hogy a telomérák meg-hosszabbodjanak és az osztódási hibák meg-szûnjenek (7). Más kísérleti eredmények aztmutatják, hogy a telomeráz hiányos egerekrezisztensek a karcinogenezisre (4) és csök-ken bizonyos tumorok pl. a melanoma növe-kedése. Ezek az eredmények biztató lehe-tõséget nyújtanak két olyan ritka öröklõdõbetegség, a Werner szindróma és a dyskera-tosis congenita kezelésére is, ahol a beteg-ségek kapcsolatosak a telomeráz enzim hi-báival. A Werner szindrómára a késõbbiek-ben visszatérünk, a dyskeratosis congenitanehezen regenerálódó bõrrel, fiatalkorbanjelentkezõ anémiával jár és a betegek több-sége fertõzésekben hal meg. Nem pontosanismert, hogy ezek a tünetek hogyan függnekössze a telomeráz enzim hiányával (8).

Az öregedés és a tumor szuppresszió

A legújabb kutatási eredmények alapján azöregedést olyan biológiai folyamatnak te-kintik, amely gátolja a tumorok kialakulását,limitálja a sejtek proliferációs kapacitását. Atumorok kialakulása és az osztódási kapacitásközött ugyanis igen szoros az összefüggés.A rosszindulatú tumorok kialakulásához többmutációnak, DNS-hibának kell bekövetkez-ni. Mindegyik mutációhoz min. 20-30 osztó-dás szükséges, illetve még ennél is több, habizonyos sejtek idõközben eliminálódnak.

A számítások szerint, ha az osztódások számanem haladja meg a százat, jelentõsen csök-ken a tumorok kialakulásának esélye (12).

A fenti elképzelést támasztják alá azokaz adatok, amelyek szerint bármi váltsa is kia sejt öregedését, a teloméra régió rövidü-lése, amely lényegében a legfiziológiásabbok, vagy a szabad gyökök okozta mutációk,a sejtek morfológiai és biokémiai tulajdon-ságai hasonlóak lesznek és jelentõsen meg-nõ bizonyos gének, a tumor szuppressziósgének kifejezõdése, aktivitása a sejtekben.A tumor szuppressziós gének olyan fehér-jéket kódolnak, amelyek a sejtek osztódásátlassítják, illetve megakadályozzák. Ez amagyarázata tehát annak, hogy az öreg sejtek– amelyekben ezek mennyisége és/vagyaktivitása megnõ – nem osztódnak. A tumorszuppressziós gének termékei mintegygátat szabnak a tumorok kialakulásának (3).A fenti elsõsorban in vitro megfigyeléseketnéhány in vivo adat is alátámasztja. Olyanegerekben, amelyekben az egyik legfon-tosabb tumorszuppresszor fehérje, a p53 (az53 a fehérje méretére utal) inaktív, az álla-tokban már fiatalkorukban olyan tumorokalakulnak ki, amelyek a kontrollokban csakaz idõskorúakra jellemzõ. Egy másik kuta-tócsoport egy aktívabban mûködõ p53 pro-teinnel rendelkezõ egértörzset állított elõ,amelynek rövidebb volt az élettartama és azidõ elõtti öregedés számos jelét, pl. oszteo-porózis, csökkent stressztolerancia, számosszerv atrófiája stb. mutatta. Ugyanakkor re-zisztensebb volt a spontán tumorok kialaku-lásására, mint a normális mûködésû p53-attartalmazó kontroll egerek (11). A fenti, rész-ben in vitro, részben in vivo eredményekvalóban azt bizonyítják, hogy azért vanszükség az öregedésre, hogy csökkenjen atumorok kialakulásás valószínûsége.

Meddig vagyunk fontosak?

Az öregedés kutatásának egyik legismer-tebb képviselõjének a már említett Leonard



410

Hayflicknek az öregedést magyarázó elmé-lete nagyon közel áll az elõzõ tumor szup-pressziós elmélethez. Az élõvilágban, amely-nek az ember is a része, a fajok túlélése, fenn-maradása azon múlik, hogy megfelelõ számúegyed éri-e el az ivarérettséget, és kellõ szá-mú utóda születik-e. Ez a legkedvezõbbenúgy valósul meg, ha az ivarérettség koráig alétfontosságú szervek a minimálisan szüksé-gesnél valamivel nagyobb teljesítményreképesek, biztonsági tartalékkal vannak ellát-va, hibátlan mûködésük biztosítva van. Így akitûzött cél nagy valószínûséggel megvaló-sul, és az egyedek átadják utódaiknak ked-vezõ tulajdonságaikat. A természetes kivá-logatódás ebbe az irányba hat. Ezután azon-ban, az egyedek már csak tartalékaikbólélnek, addig amíg futja belõlük. Az addigszinte kifogástalan rendszer mûködésébehibák csúsznak, elkezdõdik az öregedés. Az,hogy a cél teljesítése után meddig élnek azegyes egyedek, a faj túlélése szempontjábólnem fontos. Az öregedés a civilizáció vele-járója, és csak az emberre és a mesterségeskörnyezetben tartott állatokra jellemzõ. Ter-mészetes közegükben élõ állatok örege-désük elõtt betegségben, pusztulnak el, vagya ragadozók zsákmányává válnak (5).

Szervezetszintû idõ elõtti öregedés

Van néhány nagyon ritka, öröklõdõ betegség,amelynek a vizsgálata valamelyest közelebbvihet minket az öregedési folyamat lényegé-nek a megismeréséhez. Az egyik a progériavagy Hutchinson-Gilford szindróma. Azebben a betegségben szenvedõk már egészfiatalon, normális körülmények között csakidõskorban végbemenõ változások egészsorát mutatják, bár a természetes öregedésnem minden jellegzetessége mutatkozikmeg bennük. Egyéves korukig többé-ke-vésbé normálisan fejlõdnek, de késõbb visz-szamaradnak a növekedésben, hajuk meg-ritkul, majd kihullik. Bõrük vékony és ráncoslesz, egész megjelenésük töpörödött öreg-

emberre hasonlít. Idegrendszeri fejlõdésükzavartalannak látszik. Többnyire szívbeteg-ség és érelmeszesedés lép fel náluk, vérnyo-másuk is magas lesz. Rendszerint szívrohamvagy agyvérzés a haláluk oka. Átlagos élettar-tamuk 10-12 év. Feltételezik, hogy a progé-ria dominánsan öröklõdõ rendellenesség.

Egy igen széleskörû funkcionális geno-mikai vizsgálatban fiatal (7 és 9 év), közép-korú (37 év), öreg (90, 92 és 96 év) és pro-gériás (Hutchinson-Gilford – 8 és 9 év) em-berek fibroblasztjainak 6000 mûködõ génjét,génexpressziós profilját hasonlították össze.A középkorú embert és a fiatalokat összeha-sonlítva 61 gén mûködése változott meg,amelyek két csoportba sorolhatók. Csökkent(2,6-12,5x) a sejtosztódást stimulálóké ésnõttek azok, amelyeknek a termékeit a sej-tek a környezetükbe juttatják, tehát amelyeka környezettel való kapcsolattartásban fon-tosak. Ami a sejtek szaporodását stimulálógéneket illeti, a változás még kifejezettebbvolt idõs korban, nagyobb volt a csökkenésill. még több gén mûködése csökkent. Atermészetes és az idõ elõtti öregedést össze-hasonlítva, elsõsorban a öregedéssel kapcso-latos betegségek kialakulásában szerepetjátszó gének változtak azonos módon (6).

A másik öröklõdõ betegség a Werner-szindróma, amely kamaszkorban lép fel, éskétszer gyakoribb rendellenesség mint a pro-géria. A betegeknek szürkehályogjuk lesz,megõszülnek, erõsen hullik a hajuk és a bõ-rük nagyon ráncossá válik. Növekedésükvisszamaradott, érelmeszesedésben és cu-korbetegségben szenvednek A betegségetrecesszív öröklõdésûnek tartják és a beteg-séget kiváltó gén helyét is ismerik már a nyol-cas kromoszómán (8p12-p11.2), de mégnem ismerik pontosan a kódolt fehérje funk-cióját. Mindenesetre ez a protein nagy hason-lóságot mutat egy a DNS szintézisében szere-pet játszó már ismert fehérjével.

Néhány évvel ezelõtt egyetlen gén el-rontásával egy új mutáns ún. klotho ( Klotho

411

a görög mitológiában egyike volt az Éjszakalányainak, akik a sors fonalát fonják) egeretállítottak elõ, amely számos jelét mutatja azidõ elõtti öregedésnek. Amellett hogy rövi-debb az élettartamuk, csökkent aktivitásuak,terméketlenek, osteoporozisuk és athero-sclerosisuk van (2. ábra). A klotho gént em-berben is megtalálták, sõt az is ismert, hogymelyik kromoszómán helyezkedik el. Amiviszont érdekes, nincs egyetlen olyan progé-riás betegség sem, amelynek az oka enneka génterületnek a megváltozására, mutáció-jára vezethetõ vissza. A kutatók meglepeté-

IRODALOM1. Brown, K. (2000): A radical proposal. Scientific

American Presents 11. (2) 39-43.2. Camougrand, N. and M. Rigoulet (2001): Aging

and oxidative stress: studies of some genes in-volved both in ageing and in response to oxidativestress. Resp. Physiol. 128. 393-401.

3. Campisi, J. (2001): Cellular senescence as a tumor-suppressor mechanism. Trends Cell Biol. 11. (11)S27-S31.

4. González-Suarez, E., E. Samper, J. M. Flores andM. A. Blasco (2002): Telomerase-deficient micewith short telomeres are resistant to skin tumori-genesis. Nature Genetics 26. (1) 114-117.

5. Hayflick, L. (1995): Az öregedés. MagyarKönyvklub

6. Ly, D. H., D. J. Lockhart, R. A. Lerner, P. G. Schultz(2000): Mitotic misregulation and human aging.Science 287. 2486-2492.

sére a klotho gén olyan valószínûleg memb-ránfehérjét kódol, amelynek bizonyos részeinagyfokú hasonlóságot mutatnak a glüko-zidáz enzimcsaláddal, amelynek bizonyostagjai az állatokon kívül baktériumokban, ésnövényekben is megtalálhatók. Ez a fehérjerészben beépülhet a sejtek külsõ membrán-jába, részben azonban a szintetizáló sejtekbõlkikerül a keringésbe, majd a szervezet szinteminden pontjára eljutva kifejti hatását a meg-felelõ célsejtekre. A soksejtû szervezetekmûködését összehangoló hormonokkal valóhasonlóságai miatt öregedés-elleni hormon-nak is nevezik, bár pontos hatásai még nemismertek (9).

Bár az elmúlt évtizedekben számos újismeretet szereztünk az öregedésre vonat-kozóan, mégis ezeknek az esetleges gyakor-lati alkalmazásától még igen távol vagyunk.

(Az ábrák a 9. cikk – Takahashiés mtsai –ábrái alapján készültek)

Kulcsszavak: öregedés, gén, szabad gyökök,mutáció, teloméra, tumor szuppresszió,progéria

7. Samper, E., J. M. Flores and M. A. Blasco (2001):Restoration of telimerase activity rescues chromo-somal instability and premature aging in Terc-/-

mice short telomeres. EMBO Reports 21. (9). 800-807.

8. Strauss, E. (2000): Counting the lives of a cell.Scientific American Presents 11. (2) 51-55.

9. Takahashi, Y., M. Kuro-o and F. Ishikawa (2000):Aging mechanisms. PNAS 97.(23) 12407-12408.

10. Taubes, G.(2000): The famine of youth. Scien-tific American Presents 11. (2) 45-49.

11. Tyner, S. D. , S. Venkatachalam et al.(2002): p53Mutant mice that display early ageing-associatedphenotypes. Nature 415. 45-53.

12. Wright, W. E. and J. W. Shay (2001): Cellularsenescence as a tumor-protection mechanism:theessential role of counting. Curr. Opin. Gen. Dev.11. 98-103.


2. ábra • A telomérek megrövidülése asejtosztódás csökkenéséhez vezet


412

Az öregedés többtényezõs és többdimenzióséletfolyamat, amelynek kialakításában éskimenetelében érvényesül a biológiai, pszi-chológiai és szociológiai meghatározottság.Megismerése és értelmezése rendszerszem-léletet igényel, azzal a megközelítési móddal,hogy ezen belül egyéni, korcsoportos és ne-mi különbségek figyelembe vétele szüksé-ges. Az öregedés imázsa kultúrafüggõ, ne-hezen befolyásolható, de a következetes tu-dományos felvilágosítás és a nevelés pozi-tív hatása érvényesülhet. A biológiailag, ge-netikailag megalapozott, egyéni életprog-ram személyes pszichoszociális meghatá-rozottsággal „fejlõdik” az emberi fajra jel-lemzõ végsõ öregségi élethatárig. Ez a pszi-choszociális meghatározottság kultúra-, tár-sadalom- és személyiségfüggõ rendszerbenvalósul meg. Az öregedés minõsége és tar-talma a kihívásokkal való megküzdés ered-ménye. Napjainkban, amikor az átlag életki-látás növekszik, és az ember tovább él mintvalaha, az emberiség tömeges gondjainakmeghatározójává vált az öregedés és az öreg-kor, ugyanakkor kimondhatjuk, hogy a leg-újabb kor „hosszabb életûsége” egyben azemberi civilizáció diadala is!

Az öregedés rendszerszemléleti megkö-zelítéséhez és megértéséhez a globális ada-tok, valamint a magyar demográfiai jellem-zõk és elõrejelzések feldolgozása szükséges.Nem nélkülözhetjük a pszichoszociális, gaz-dasági, társadalmi és társadalompolitikai té-nyezõk értékelését sem. Az öregedés „mu-tatóinak” kialakításában közremûködik arelatíve változatlan genetikai háttérstruktú-ra, a folyamatosan változó társadalom vagy

társadalmi környezet és a jellemzõ környe-zet. A más-más évjáratban születettek eltérõ„mintáit” nem lehet csupán az emberi ge-nom evolúciós változásaival magyarázni,amely kohorszról-kohorszra lényegébenugyanaz marad.

A világot globálisan három nagy robba-nás rázkódtatja a XXI. század elejére: a népes-ségrobbanás, a hosszabbéletûség és az infor-mációrobbanás. A demográfiai adatok jelzik,hogy 2001-re a világ népessége elérte a 6,1milliárdot, és évente 1,3 %-kal, közel 80 mil-lióval gyarapodik. Ennek a növekedésnek afelét hat nagynépességû ország adja, sor-rendben: India (21 %), Kína (12 %), Pakisztán(5 %), Nigéria (4 %), Banglades (4 %) és In-donézia (3 %). 2050-re a világ népessége7,9-10,9 milliárd lehet. A fejlett régiókbanjelenleg 1,2 milliárd ember él, és a következõ50 évben érdemi gyarapodásuk nem várha-tó, mert a termékenység elmarad a szüksé-ges reprodukciótól. Századunk közepére 39fejlett ország népessége csökkenhet. Ezekközött nevesíthetõk: Japán és Németország(14 %-kal), Olaszország és Magyarország(25 %-kal), Oroszország, Grúzia és Ukrajna(28 és 40 %-kal). Az idõsebb népességet el-fogadottan a 60 éves és idõsebbek rétege-ként tartjuk számon, és az elõrejelzések sze-rint ez a réteg arányában valamint létszámá-ban kifejezett növekedési ütemet mutat. Amai 606 millióról 2050-re létszámuk közel 2milliárdra gyarapodik. Az életszakaszok be-osztását a WHO újabban a következõkép-pen adja meg: 50-60-ig áthajlás kora, 60-75-ig idõsödés kora, 75-90-ig idõskor, 90 fölöttaggkor és 100 év felett matuzsálemi kor.

AZ ÖREGEDÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEIIván László

az orvostudományok kandidátusa, PhD egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem) [email protected]

413

Magyarországon mára minden ötödikember betöltötte 60. életévét, arányuk elértea 20 %-ot, számszerûen ez 2 millió lakostjelent. A 100 gyermekkorúra esõ idõskorúakszáma, melyet az „öregedési index” fejez ki,Pest megyében a legmagasabb, mintegy145, és megyénként, régiónként 90-tõl 145-ig fejezõdik ki. Összességében a magyar né-pesség öregedési indexe 108-110 közöttvan. Az EU tagországainak többségében en-nél kedvezõtlenebb a helyzet, ily módonnem tartozunk a legöregebb kormegoszlásúeurópai országok közé. Ugyanakkor hangsú-lyozható, hogy a magyar népesség egyszer-re öregszik, de fogyatkozik is, reprodukciónkjelenleg 3,2 – 3,5 ezrelékes. Miként a fejlettországokban, úgy Magyarországon is az idõ-södés demográfiai jellemzõi közül kiemel-hetõ a „feminizáció”, ami azt jelenti, hogy akorban elõrehaladva, a férfiak halálozása kife-jezettebb, mint a nõké. A születéskor várhatóátlagos életkor Magyarországon jelenlegnagy nemek közötti különbséget mutat:férfiaknál 66 év, nõknél 75 év. Az EU-ban askandináv országokban legmagasabbakezek az adatok: a férfiak 78-79 évet, a nõk79-81 évet várhatnak. Még a déli-délnyugatitagországokban is közelítenek a nõ-férfi szü-letéskor várható élettartamok egymáshoz.A világon jelenleg a születéskor várható élet-tartam Japánban a legmagasabb, mindkétnemnél eléri a 82-82,5 évet.

Idõs népességünkre kifejezett hetero-genitás jellemzõ: életutak, lakóhely, családiviszonyok, anyagi-gazdasági helyzetük,egészségi állapotuk, aktivitás, önellátás, rá-szorultság, igények, kapcsolatok, szerepekszerint, és nem utolsó sorban tanultság, kép-zettség és képesség, továbbá kreativitás ésilletékesség vonatkozásában. Arányuk terü-let és település típusok szerint eltérõ. A né-pességen belül az idõsek aránya az átlagosnálnagyobb a fõvárosban és a kisebb községek-ben (az 1000-nél kevesebb lakosú települé-seken) elérve a 25 %-ot. A nemek arányát

tekintve az 1000 férfira jutó nõk száma akorosodással fokozatosan emelkedik: 60-64éveseknél 1295, 85 éven felülieknél eléri a2372-t. Az 1981 óta csökkenõ népességszá-munk két alapvetõ folyamat következmé-nye: 1. A nõi termékenység nem éri el areprodukciós szintet. 2. Nagymértékbenromlottak a halandósági viszonyok.

Már a 60-as évek elejétõl veszélyesenromlottak a halálozási mutatók. Az 1000 la-kosra jutó meghaltak száma 40 %-kal emel-kedett, és összességében elérte 13-14/1000lakos szintet, (férfiaknál 16, nõknél 13). Kife-jezetten kedvezõtlen a halandósági szint azegy fõre jutó GDP-vel jellemzett gazdaságifejlettségünkhöz viszonyítva is. A morbiditásijellemzõk tovább súlyosbították a helyzetet.A 60 éven felüli idõseink 51 %-a (1,1 millió)egy krónikus megbetegedésben szenved,két ilyen megbetegedés 10 %-ukat (200ezer) érinti és három vagy több krónikusmegbetegedés 3 %-os gyakorisággal (60-70ezer ember) fordul elõ.

Az elõrejelzések szerint növekszik azegyedül élõ idõsek száma – jelenleg mégcsökken a családok száma –, növekszik aválások száma, és kifejezetten elmarad azEU országokhoz viszonyítva a nyugdíj mel-letti munkavállalás és munkatevékenység.Ugyancsak nagy eltérés mutatható ki a szub-jektíve megélt és objektíve jellemzett állapo-tuk minõsítésében. Magyarország az idõsko-rúak és nyugdíjasok társadalma lett, kockázat-közösségként is.

Összefoglalva demográfiai jellemzõinket,a következõk emelhetõk ki:

(1) Öregedõ és fogyó népesség, (2) fogyócsaládok, (3) növekvõ számú válás, (4) csök-kenõ gyermekszám, (5) növekvõ nõi arány,(6) növekvõ férfihalálozás, (7) növekvõ nõikrónikus betegségek, (8) növekvõ rászorult-ság, (9) növekvõ regionális különbözõségekés (10) egészség és életminõség vonatko-

Iván László • Az öregedés aktuális kérdései


414

zásában növekvõ esélyszóródás és kocká-zatfokozódás.

E jellemzõk következtében a ma idõs-korba kerülõknek egyre kevesebb gyerme-kük, egyre kevesebb unokájuk van, õk ma-guk is különbözõ gyermekszámú családbólszármaznak, kevesebb hozzájuk hasonló ko-rú testvérük és unokatestvérük van, a kiter-jedt családi támogató rendszer egyre keve-sebb személyre korlátozódik, a megnöveke-dett földrajzi mobilitás pedig még ezt a kisebblétszámú családot is megosztja földrajzilagés végül, de nem utolsó sorban a kapcsolatokszûkülésével a szubjektív, informális és ér-zelmi alapon nyújtott támasz fogyatkozik,és ez csupán anyagi eszközökkel nem he-lyettesíthetõ.

Az idõskorúak idült, nem fertõzõ beteg-ségek miatti halálozási kockázata a felmé-rések szerint a következõképpen alakult: 1.életmód: 40 %, 2. környezeti ártalom: 15-20%, 3. genetikai ártalom: 20-25 %, 4. az egész-ségügyi ellátás hiányossága: 15 %.

Kifejezetten veszélyeztetett idõsek:1. 80 év felettiek, 2. az egyedül élõk, 3. akitcsaládi gyász ért vagy depressziós, 4. akikszellemileg károsodottak, 5. akik számosalkalommal elestek, 6. akik inkontinensek(vizelet és/széklettartási zavarokkal küzde-nek), 7. akik az elmúlt idõszak eseményeivelnem tudnak kielégítõen, illetve sikeresenmegbirkózni.

Elfogadott állásfoglalás, hogy az idõsödésés idõskor nem egységes mintaként kezel-hetõ, és a harmadik életszakasz nem a „szür-kék tömege”, hanem az egyedi idõsödésnormál és kóros elváltozásainak sokfélesége.Az is hangsúlyozható, hogy nem a „naptáriévek” szerint idõsödünk, és igen nagy kü-lönbségek vannak a vizsgálatok és felméré-sek adatai szerint az egyes idõs emberekegészségét és életminõségét kifejezõ jel-lemzõk között. Mivel az idõsödés az egészéletút folyamataival összefüggésben alakul,fontos jellemzõje a teljes életút úgynevezett

funkcionális kapacitásának (FK) alakulása.Az FK a személyes testi, lelki és szociális mû-ködések kapacitásait jelenti. Vizsgálatokszerint a „normál idõsödés” jellegzetességeia testi mûködések vonatkozásában 30-90éves korig a következõk:

• az izmok tömege és ereje 30 %-kal csökken,• az idegrostok ingerületvezetése 15-25 %-

kal lassul,• az agy tömege mintegy 300 grammal csök-

ken (30 dkg),• a nyelven, az ízlelõbimbók száma a fiatal-

kori 240-250 egységrõl 40-50 egységrecsökken,

• a testen átáramló vér mennyisége felérecsökken,

• a tüdõ vitál kapacitása 75 éves korra márfelére csökken,

• a vese kiválasztó mûködése több mint fe-lével csökken,

• a látás és a hallás 70-80 %-ban érintett.

Ezeknek a változásoknak, mint „normálidõsödési folyamatoknak” a jellegzetessége,hogy az egyedileg programszerûen zajló sejt,szöveti, szervi, szervrendszeri idõbeni válto-zások a mûködési kapacitásokat csupánbeszûkítik, de mindenkori homeosztázisukegyensúlya megmarad. Ily módon a „fenn-tartható egészség” kielégítõ és relatív szintjeaz élet késõi idõszakáig megmaradhat. Min-den olyan változás, amely a homeosztázistkárosítja, egyensúlyát felborítja: kóros folya-mat. Ezek korai felismerése meghatározzabefolyásolásuk lehetõségeit. Az idõsödéslegnagyobb kihívása éppen az egyedi nor-mál változások és a kapcsolódó kóros folya-matok kombinációinak szakszerû felismeré-se, szükség szerinti ellátása. Lényegében azegyedi és kohorsz „esélyek és kockázatok”arányának feltárása és befolyásolása, szükségszerint „kezelése” képezi az idõsödés és idõs-kor korszerû, rendszerszemléletû értelme-zését és természetszerûen ellátását is.

415

A gerontológia, mint az idõsödés és idõs-kor tudománya, a geriátria pedig, mint azidõsödés és idõskor gyógyászata (megelõ-zéssel, gyógyítással, rehabilitálással és ápo-lással, gondozással, valamint gondoskodás-sal) szükségszerûen vált meghatározóvá,mint az idõsödés és idõskor kutatása, az idõ-sek életminõségének, egészségének tudo-mányává. Feladatai között hangsúlyozhatóa problémafeltáró, problémamegoldó alkal-mazott módszerek fejlesztése, szakmai okta-tása, képzése és továbbképzése. Ennekmegfelelõen a gerontológia és geriátria mul-tidiszciplináris, interdiszciplináris és multi-faktoriális tudomány, de mára már önálló-sodott rendszerszemléletû és specializáltgyakorlatú tudomány is. Ilyen megközelítés-ben az emberi öregedést oly módon jel-lemzik a biológiai, pszichológiai és szocioló-giai változások, hogy a genetikailag hozottés megalapozó élettani programok a szo-cializációval egyedileg szervezõdõ nyitottprogramok révén válnak sikeressé vagy si-kertelenné. Ma már nem csupán arról beszé-lünk, hogy életet adjunk az éveknek, vagyéveket adjunk az életnek, hanem minélhosszabban biztosítsuk a normál idõsödésrelatív egészségét – függõség, tehetetlenségés kiszolgáltatottság nélkül. Ez az idõsödésimodell magában foglalja a Descartes által1619-ben már megfogalmazott „LétezésiNégy Pillért”: 1. hatékonyságot, 2. kreati-vitást, 3. illetékességet és 4. képességet.Ezek megvalósításában a következõtényezõk meghatározók: az aktivitás; azérzelmi, hangulati és összességében lelkistabilitás; az anyagi, egészségügyi, szociális,kapcsolati- és támasz-biztonsági feltételekalakulása. E meghatározó tényezõk alapjánérthetõen elõtérbe kerül a Személyiségszerepe és jelentõsége az idõsödésben. Mártöbb mint 2000 évvel ezelõtt állítottaHippokratész, hogy amilyen életstílusunkvolt ifjúkorunkban, olyan idõskorraszámíthatunk. A személyiség strukturális

elemzései az életkilátások vonatkozásábanjelentõs adatokkal szolgálnak. Többfélemódszer alkalmazásával egyértelmûvé vált,hogy a személyiség döntõ szerepet játszikaz egészség megõrzésében, a betegségekkialakulásában, gyógyításában,rehabilitálásában – az idõsödés és idõskoregészség- és életminõségének, mintegy„személyiség-markerként” való al-kalmazásában. Az elmondottak figyelembevételével az idõskor minõségét leginkábbveszélyeztetõ megbetegedések számbavé-tele, idõskori jellegzetességeinek feltárásaés elemzése, elkülönítésük a normál idõsö-dés változásaitól, ily módon speciális dia-gnosztikájuk, speciális gyógyszerelésük, re-habilitációjuk a fejlett társadalmak dilemmáités konfliktusait is meghatározza. Az „orvosi-lag lehetséges és gazdaságilag megenged-hetõ” konfliktusa számos tényezõvel össze-függésben az idõsellátás, így hazai idõsellá-tásunk legnagyobb problémáját jelenti. Mor-biditási és mortalitási adataink egyaránt jelzikaz idõskori kardiovaszkuláris, cerebrovasz-kuláris, általános vaszkuláris megbetegedé-sek súlyát (ezek adják összességében azidõskori mortalitások 60 %-át, morbiditások45-55 %-át). A krónikus megbetegedéseksorában szerepelnek: diabetes, daganatok,krónikus obstruktív tüdõbetegségek, a csont-ízületi-izom betegségek, a lelki egészségzavarai és megbetegedései, továbbá látás-csökkenés, vakság és hallás zavarok.

Az idõskori életminõség vonatkozásá-ban a következõ szempontok kiemeléseindokolt:

1. az egyének a korral mindinkább kü-lönböznek egymástól, nincs úgynevezettegységes öregedési minta.

2. Egy szervrendszer vagy funkció gyorsleromlása mindig valamilyen kóros változás,nem pedig a normál öregedés következ-ménye.

3. A kapacitás beszûkülésével járó öre-gedés, azonban megnöveli a kockázatok



416

kialakulását, ezért fontossá válik a személyeséletmód és adaptáció.

4. Az idõsek azért betegek, mert kórosfolyamatok alakultak ki, s nem azért mertidõsek.

5. Az idõsebbeknél egy új betegség kez-dete általában az egyén szervezeti rendsze-rének legérzékenyebb, illetve legsérüléke-nyebb „láncszemét” érinti. Ennek felisme-rése meghatározza az ellátás programjait.

6. Az idõsödéssel mindinkább meg-jelenik az ún. „5 i“; immobilitás, inkontinencia,instabilitás, intellektuális hanyatlás és aziatrogenia.

7. Mivel több mûködés homeosztázi-sának egyensúlya gyakran egyidejûleg vál-tozik meg, többféle panasz megjelenésévelés egyidejû kifejezõdésével kell számol-nunk. Ugyanakkor a változó meghatározásbefolyásolása az egész rendszer zavaránakjavulását eredményezheti.

8. Több olyan tünet, mely fiatalabb kor-ban betegségnek tekinthetõ, az idõsebbkorban csupán a normál idõsödésbõl szár-mazó panasz, illetve jelenség.

9. Az idõsebbeknél gyakori, hogy a ki-alakult tünetek mögött többféle ok is meg-húzódik, ezért az értékelésnél és a diagnoszti-kánál takarékoskodni nem tanácsos

10. Az idõsebbeknél a már említett jel-legzetességek miatt a diagnosztikai, terápiás,rehabilitációs stratégiák szakigényes specia-litást követelnek, idõsegészségügyi fejlesz-tési konzekvenciákkal.

Az idõskor legnagyobb problémáit a kró-nikus megbetegedések képezik. Nemcsakotthoni ellátásuk, ápolásuk, gondozásuk,hanem szakszerû ellátásuk extramurális ésintramurális kapacitás szûkössége és hiá-nyossága miatt is. Ma már nem azt mondjuk,hogy korfüggõ betegségek jellemzik az idõs-kort, a rendszerszemléletnek megfelelõenhelyesebb az idõsödéssel gyakoribbá válómegbetegedésekrõl beszélni. Kétségtelentény azonban, hogy leginkább a krónikus

betegségek rontják az idõskorúak önálló-ságát, tevékenységét, kapcsolatvilágát, ön-gondoskodását és nem utolsó sorban lelkiegészségét. Mind az idõskori normál válto-zások, mind velük kapcsolódó betegségeik,mind pedig a civilizáció társadalmi változásaijelentõsen hozzájárulnak az idõskori „ma-gányosság” kialakulásához. A magányosságelsõdlegesen lélektani zavarként jelenikmeg akkor, ha az egyén az emberi szükség-letek harmadik rendjében, a valakihez, vala-mihez és valahová tartozásának szükségletimegvalósítását nem tudja biztosítani. Az ígykialakuló frusztrációs feszültség megbont-hatja a testi-lelki-szociális egészség homeo-sztázisát, és elindíthat a normál idõsödésiváltozások mellett ún. magány-betegségeket;depressziót, pszichoszomatikus károsodá-sokat ezek különbözõ változataival és szö-võdményeivel.

Az idõskori, akutan kialakuló, de méginkább a krónikussá váló megbetegedésekegyszerre halmoznak fel (személyre szabottkülönbségekkel, de a korban elõrehaladvamind gyakrabban) „szociál-egészségügyi ésegészség-szociálügyi” feladatokat, és ezek-kel ösz-szefüggésben egyénre, közösségre,intézményre és társadalomra egyaránt kiha-tó gondokat és dilemmákat. Olyan követ-kezményekkel kell számolni, melyek miattaz idõsödõk és idõsek egészségügyi és szo-ciális ellátásának költségei soha nem látottmértékben, rohamosan nõnek. Egyes adatokszerint egy 28 éves korúhoz viszonyítva egy73 éves férfi:

• négyszer gyakrabban vesz igénybejáróbeteg szolgáltatást

• tízszer gyakrabban kórházi ellátást• tizenkétszer gyakrabban írnak fel ré-

szére gyógyszert

Átfogó elemzések az idõsek egészség-ügyi szolgáltatásainak igénybevételét négyszempont köré csoportosították:

417

• a beteg-orvos találkozások• a gyógyszerhasználat• a formális és informális, valamint inté-

zeti segítségnyújtás, gondozás, gon-doskodás

• a kórházi gyógykezelés akut betegségmiatt.

Egyes elemzõk szerint a 70 éves és idõ-sebbek 85 %-a jár rendszeresen orvoshoz, 96%-a használ legalább egy gyógyszert. Jól meg-szervezett, széleskörû és jól dokumentált vizs-gálatok során az EU-ban két fontos kérdésrekerestek választ: 1. milyen terjedelmû és kiha-tású az idõsek egészségügyi szolgáltatásainakigénybevétele; 2. milyen ösz-szefüggéseketlehet igazolni a testi egészség, a lelki egészség,az egészség-attitûd és szociális kultúra megha-tározó tényezõi között, különös tekintettel aszolgáltatások elérhetõségére, igénybevé-telére és választható változataira.

A magyarországi egészség- és életminõ-ség idõskori adatai felhívják a figyelmet arra,hogy az idõsödés és idõskor értelmezése,értékelése, esély-kockázatainak feltárása ésa szükséges és igényelt ellátások kialakításaolyan rendszerszemléletet tesz szükségessé,mely az elmondottak figyelembevételévelbiztosítja az idõsödés és idõskor egyéni ésközösségi egészségmegõrzését; a kockáza-tok korai felismerését; a kóros változásokkorai feltárását; személyre szabott ellátást agyógyításban és rehabilitálásban; és végül,de nem utolsó sorban biztosítja az idõsekápolását, gondozását, gondoskodását és em-beri méltóságuk megõrzését az életvégi ellá-tásokban. Magyarországi vonatkozásbanáttörést jelentenek a következõk:

1. Mûködik a Szociális és CsaládügyiTárca mellett az 1996-ban megalakult, majd1998-ban megújított Idõsügyi Tanács.

2. 1997-ben az Európai Unió SzakorvosiBizottsága felvette szakmai listájára a Geri-átriát, majd ezt követõen Magyarországon isbefogadottá vált a gerontológia tudománya

mellett, annak gyógyítási ágazataként a Geri-átria. Bekerült az egyetemi és fõiskolai, vala-mint egészségügyi szakiskolai oktatásba, aképzõ és továbbképzõ programokba; nemutolsó sorban ráépített szakvizsgával geriáterszakorvosi képesítés lehetõségével. (Bel-gyógyászatra, pszichiátriára és házi orvosiszakokra építhetõen).

3. Az Idõsügyi Tanács, mint 1. sz. Réteg-tanács, tagja a Szociális Tanácsnak,

4. 2001-re az Idõsügyi Tanács elkészí-tette az idõsödési és idõskor életminõségétmeghatározó szempontrendszer nyilatkoza-tát, az ún. Idõsügyi Kartát, amely négy feje-zetben rögzíti a legfontosabb szempontokat:(a) részvétel a társadalmi tevékenységben,(b) az anyagi és szociális biztonság, (c) azegészségügyi és gondozási feladatok és (d)a jogbiztonság és jogvédettség. (Idõsügyijogvédõk hálózata).

5. 2001. végén az egészségügyi minisz-ter „Idõsegészségügyi Miniszteri Biztost”nevezett ki, és megbízta az Idõsegészség-ügy koordinálásának és az IdõsegészségügyiKarta elõkészítésének feladataival. Az Idõs-egészségügyi Karta rögzíti az Idõsügyi Karta3. pontjára vonatkozóan, de szélesebb kiter-jesztéssel és részletes programmal a magyar-országi idõsödés és idõskor egészségügyispecialitásait, fejlesztésének szempontjait,szakmai követelményeit és minõségbiztosí-tását, valamint az idõsek egészségügyi ellátá-sának szociálegészségügyi feladatait és vé-gül, de nem utolsósorban egészségük ésegészségügyi ellátásuk emberi méltóságá-nak jogbiztonsági szempontjait.

6. Mindkét Karta tárcaközi egyeztetésután beterjesztésre kerül a Kormányhoz ésaz Országgyûléshez, azzal a céllal, hogy meg-alapozzon egy jövõbeni Idõsügyi Törvényt.

Összefoglalás

A XXI. század küszöbén álló emberiséget anépességrobbanás, a hosszabbéletûség és



418

az információ robbanás globálisan érinti egysoha nem látott technikai civilizáció elõnyei-vel és ártalmaival együtt. Befolyásolja ez aglobális öregedés a gazdaságot, a kultúrát,az emberi magatartást és nem utolsó sorbana politikát. Különösen fontossá vált az egész-ség és az életminõség, valamint a nemzedé-kek közötti kapcsolódások, továbbá az esély-egyenlõség, az idõsödés és idõskor moti-válásának kérdés- és problémasora. Megálla-pítható, hogy jelenleg a világon jelentõs tér-ségi és helyi különbségek alakultak ki, sohanem észlelt módon polarizálva az „esély-kockázati” arányokat, közösségek és szemé-lyek, idõsebbek és fiatalabbak, gazdagok ésszegények valamint önállóak és függõbbekközött. Az is megfogalmazható, hogy az idõ-södés olyan új változásokat és feladatokateredményezett, melyek kezelése valódi pa-radigmaváltást igényel, nevezetesen a ré-gebbi fogalmainkkal már kevésbé lehetmegválaszolni ezeket az új jelenségeket,tehát a gerontológia és geriátria tudományosmegalapozásával rendszerszemléletû ésrendszergyakorlatú módszereket kell beve-zetni egészségügyben, szociális ügyben,pénzügypolitikában, foglalkoztatásban ésellátó rendszerekben egyaránt. Szükségesaz idõsödés és idõskor tudományos kutatá-sának, egészségmegõrzésének, kockázatke-zelésének és értékeinek figyelembe vételé-

vel idõsügyi és idõsegészségügyi fejlesztésiprogramok kialakítása kormányzati és civiltársadalmi közmegegyezéssel, egy IdõsügyiTörvény elõkészítésével.

Az évezredvég idõsügyi helyzeténekjellemzõ megfogalmazását adta Gro HarlemBrundtland, az Egészségügyi Világszervezetfõigazgatója az Idõskorúak Nemzetközi Éve– 1999 alkalmából készült WHO kiadványelõszavában, miszerint: „A világ népességé-nek elöregedése az egyik legnagyobb olyankihívás, amely világunk elõtt áll a következõévszázadban, ugyanakkor óriási lehetõségis rejlik benne. Az idõskorúak ugyanis na-gyon sok mindenben lehetnek valamennyi-ünk szolgálatára”. E gondolat jegyében szü-letett a WHO legújabb állásfoglalása, hogyaz államoknak aktív idõsügyi politikát ésprogramot kell bevezetni és fejleszteni, azzalaz attitûddel, hogy a hosszabbéletûség azemberiség haladásának diadala. Figyelmetérdemel, hogy a 2002. év az ENSZ 1982-ben elfogadott, „elöregedésrõl” szóló nem-zetközi intézkedési tervének 20. éve, ígyennek közösségi megemlékezése indokolt.

*

(Részletes irodalom a szerzõnél. Címe: Prof.Dr. Iván László Semmelweis Egyetem ÁOK,Kútvölgyi Klinikai Tömb, Bp., 1125 Kútvöl-gyi út 4. VI.em. E-mail: [email protected])

419

A HALANDÓSÁG ALAPIRÁNYZATA A 20.SZÁZADBAN, ÉS AZ EZREDFORDULÓ

HALÁLOZÁSI VISZONYAIMAGYARORSZÁGON

Józan Péterorvos-demográfus, egyetemi magántanár (KSH) [email protected]

Bevezetõ

A halálozási viszonyok a 20. század elsõ két-harmadában javultak, utolsó harmadábanellentmondásosan alakultak; a századvéghaladósága ezt az ellentmondásos demo-gráfiai – epidemiológiai közelmúltat tükrözi.A születéskor várható élettartam 2000-ben71,3* év volt; ez az utóbbi három és fél évti-zedben mindössze 1,4 éves növekedéstjelent, miközben Ausztriában az életesélyek7,8 évvel javultak. Valójában a várható élet-tartamot tekintve az 1960-as évek derekátólMagyarország egyre jobban leszakadt a fejlettegészségi kultúrájú ipari országoktól.

2000-ben a férfiak várható élettartamavalamelyest még mindig alacsonyabb volt,mint 1966-ban, midõn 67,5 évvel tetõzött,annak ellenére, hogy az utóbbi hét évben2,6 évvel javult; a nõké 1966 óta 3,4 évvelnõtt. A csecsemõhalandóság tíz ezrelék alásüllyedt, a 35 évnél fiatalabb népességbenaz életesélyek soha nem voltak olyan jók,mint manapság. A férfiak továbbélési valószí-nûsége 35 és 65 év között azonban háromévtizedig nagymértékben rosszabbodott, ésennek következtében 1993-ban mindössze

négy százalékkal volt jobb az 1900 évi érték-nél. Az utóbbi években bekövetkezett jelen-tõs javulás ellenére ebben a korcsoportbanaz életesélyek még 2000-ben is rosszabbakvoltak, mint hetven évvel ezelõtt, az 1929-1932 évi gazdasági világválság idején. Aközépkorú férfiak közül a legelesettebbekéletkilátásai olyan reménytelenek, minthakimaradtak volna a 20. századi viharos fejlõ-dés jótéteményeibõl: halandóságukból ítél-ve akár egy volt szovjet közép-ázsiai köztár-saságban is élhetnének.* * Budapesten, Erzsé-betvárosban az életük delén lévõ férfiak* * *

halálozási viszonyai egy évszázaddal ezelõttimortalitás nívóját idézik. Annak a kisfiúnak,aki az ezredfordulón a fõváros VII., VIII. ke-rületében született nem jobbak az életkilá-tásai, mint líbiai kortársának, míg a II. kerület-ben világra jött csecsemõ életesélyei hason-lóak egy dániai csecsemõéhez; a lepusztultErzsébet- és Józsefvárosban élõ férfiak szü-letéskor várható élettartama 9,4 évvel maradel az elit által preferált II. kerületben lakóférfiakétól. A halál elõtti egyenlõtlenség,

* Ha erre utalás egyébként nem történik, az adatok aKözponti Statisztikai Hivatal (a továbbiakban KSH)adatbázisából származnak.

* * Az Egészségügyi Világszervezet (a továbbiakbanEVSZ) Európai Regionális Hivatalának Health for All(a továbbiakban HFA) adatbázisából származó adatok.A nemzetközi adatok, ha erre utalás egyébként nemtörténik, ebbõl származnak.* * * A 35 és 64 év közöttiek.

Józan Péter • A halandóság alapirányzata…


420

amely talán soha nem volt nagyobb, mintnapjainkban, nem csak az esélyegyenlõtlen-séget és a társadalmi igazságtalanságot fejeziki, de minden bizonnyal meghatározó mér-tékben hozzájárul a – nemzetközi összeha-sonlításban – magas mortalitáshoz, olyanhalálozási viszonyok jelenlétéhez, amelyekinkonzisztensek a magyar társadalom ésgazdaság fejlettségével. Magyarországonelhúzódó epidemiológiai válság van; ez aválság kvalifikált (nem általános) amennyi-ben nem az egész népességet, hanem fõleg,de nem kizárólag a középkorú férfi populá-ciót sújtja, nagyobbrészt azokat, akik a társa-dalom leszakadt rétegét alkotják. A krónikusepidemiológiai krízis nem magyar sajátosság:az Elbától keletre – egy zsákutcás moderni-záció következtében – minden országbankialakult.

Általános halandóság

A mortalitás évente átlagosan körülbelül 1százalékkal apasztja a világ népességét – eza századvégen a halandóság nagyságrend-je.14) Mivel a mortalitás évrõl évre alig válto-zik, a finomabb változások megjelenítésérea halálozások gyakoriságát leginkább ezre-lékben fejezik ki. Az 1990-es évtizedbentehát 1000 emberbõl évente 10 halt meg.Ha a populáció „fiatal” és/vagy az életesé-lyek kiváltképpen jók, a mortalitás a 10 ezre-léknél sokkal alacsonyabb is lehet: Izraelbenpéldául 6,1* ezrelék, de „öreg(edõ)” népes-ség és/vagy rossz életkilátások esetében ahalálozási arány meghaladhatja a 20 ezre-léket: néhány afrikai országban 20-3014)

ezrelék között van. Érdemes megjegyezni,hogy egy évszázaddal ezelõtt Magyarorszá-gon 1000 fõre 25-27 halálozás jutott. Az em-berek életkörülményei akkor annyira egész-ségtelenek, a megelõzés és a gyógyítás lehe-tõségei olymértékben korlátozottak voltak,hogy nem volt lényeges különbség egy, a

civilizáció magas fokán lévõ, közép-európaiország és némely afrikai gyarmat halandó-sága között (az afrikai gyarmati területekena mortalitás – ritka kivételektõl eltekintve –a 20. század kezdetén sem haladta meg a 30ezreléket).4)

Hazánk közel 14,0 ezrelékes halandósá-gával – a fejlett egészségi kultúrájú, ipariországok családjában – a magas mortalitásúországok közé tartozik, ez a századvégenévente 140 ezer ember halálozását jelenti.* *

Három és fél, négy évtizeddel ezelõtt aligtöbb mint 100 000 ember halt meg egy év-ben, 1000-bõl mindössze 10. A halálozásokszámának mintegy 40 ezres növekedésébõlhozzávetõleg 30 ezer többlethalálozás a po-puláció öregedésével magyarázható, de kb.10 ezer ember halálozását az életesélyekbizonyos korcsoportokban bekövetkezettrosszabbodása okozta. A legtöbb nyugat-európai országban a népesség öregedéseelõrébb tart, mint nálunk, halandóságukmégis alacsonyabb, mert az életesélyeknekminden életkorban bekövetkezett javulása„eltüntette” az öregek növekvõ részarányá-ból eredõ magasabb mortalitást. Sõt, mivelaz életkilátások az utóbbi évtizedekbenfõleg öregkorban javultak, jó néhány ország-ban a populáció öregedése ellenére mégcsökkent is a halálozások gyakorisága.

Magyarországon a születéskor várhatóélettartam 2000-ben 71,3 év volt. Ez a leg-magasabb érték a várható élettartamok száz-éves idõsorában, nemzetközi összehasonlí-tásban azonban alacsony. A várható élet-tartam Nyugat-Európában 75–79 év közöttvan, és a volt szocialista országok közül egye-dül Romániában, illetve a felbomlott Szov-jetunió utódállamaiban alacsonyabb, minthazánkban. Az alacsony várható élettartam

* Az ENSZ Statisztikai fõosztályának adatai.

* * Az 1996-2000 közötti évek átlaga; a születéskor vár-ható élettartam 1994 óta javul, ennek alapján feltételez-hetõ, hogy az elmúlt hét év új idõszak kezdetét jelentia halandóság alapirányzatában. 2001-ben 132 000-en haltak meg; a halálozási arány 13,2 ezrelék volt.

421

– az életesélyeket tekintve – nemcsak anemzetek rangsorában sorolja Magyarorszá-got a sereghajtók közé, de az ezredfordulóna halandóságnak olyan szintjét fejezi ki, amelynagyobb elmaradottságot tükröz az epide-miológiai fejlõdésben, mint az egy fõre jutóhazai termék (GDP) a gazdasági fejlettség-ben. A vásárlóerõ-paritással korrigált, egy fõrejutó hazai terméknek megfelelõ várható élet-tartam a századvégen 74,6 év lenne, a tény-leges várható élettartam ennél 3,3 évvel ala-csonyabb (1. ábra).

A 21. század kezdetén felvázolhatjuk a20. század halandóságának alapirányzatát.Száz év alatt a születéskor várható élettar-tam csaknem megduplázódott: 1900/01-ben mindössze 37,3 év volt, 2000-ben –ahogy már említettük – 71,3 év. Ez, az ipariországok családjában egyébként általánosjelenség egyedülálló teljesítmény az epide-miológiai fejlõdés több ezer éves történeté-ben, és a 20. század legnagyobb vívmányaiközé tartozik; a dolog természetébõl eredõ-en egyszeri és megismételhetetlen.10) De avárható élettartam 34 éves növekedésébõl32,6 év jutott az 1900 és 1966 közötti idõ-szakra, és az 1966-tól az ezredfordulóig ter-jedõ periódusra mindössze 1,4 év (1966 és

1993 között a várható élettartam valamelyestmég csökkent is).

A halandóság tartósan érvényesülõ fõ-irányát a gazdasági, politikai, társadalmi szfé-ra rövid ideig tartó történései általában nembefolyásolják.4) A mortalitás csökkenõ szeku-láris trendje lényegében az egész évszázadfolyamán prevalens volt, és azt sem az elsõ,sem a második világháború, még kevésbé1956 forradalma, illetve a rendszerváltozástartósan megszakítani nem tudta.* Az évtize-deken keresztül fennálló állapotok azonbanmár hatással vannak a halandóság alapirány-zatára.

Az ábrán jól látható a halálozási aránycsökkenése a század elsõ kétharmadában,majd emelkedése az 1960-as évek közepé-tõl. A halandóság 1918. évi csúcsa a spanyol-nátha néven ismert influenza világjárvány,míg az 1944, 1945 évi csúcsok az ország terü-

1. ábra • Összefüggés az egy fõre jutó vásárlóerõ-paritással korrigált hazai terméka) és aszületéskor várható élettartamb) között a fejlett egészségi kultúrájú ipari országokban a 20.

század utolsó éveibena )


* A 20. század kataklizmái nagy emberveszteséggeljártak: az I. világháború halálos áldozatainak számát230-250 ezer fõre becsülik. A II. világháborúban ésa deportálások következtében kb. 420 ezer emberpusztult el. Az 1956-os forradalomban mintegy két-ezer ötszázan haltak meg. E sorscsapások után azonbanegy-két évvel folytatódott a mortalitás csökkenõszekuláris trendje. A két világháború halálozási adataia jelenlegi országterületre vonatkoznak.1) 2)


422

letére áttevõdõ hadmûveletek, illetve a tár-sadalom dezorganizációjának következmé-nyei. A születéskor várható élettartam lénye-gében követi a mortalitás változásait.

A társadalmi-gazdasági változások, azEurópai Unióba történõ integrálódás, álta-lában a Nyugathoz történõ asszimiláció anyugati epidemiológiai rezsim fokozatos,felülrõl lefelé történõ térhódítását hozza ma-gával. Ez az idült, nemfertõzõ, degeneratívbetegségek késleltetett progresszióját jelenti:öregkorban is növekvõ várható élettartamo-kat és meghosszabbodó egészséges várhatóélettartamot, amelyet nem keserít meg a rok-kantság (a képességek öregkorral járó csök-kenését azonban nem lehet elkerülni). Bizo-nyos jelek arra mutatnak, hogy a folyamat,ha nem is szembetûnõen, de elkezdõdött. Avárható élettartam 1994 óta emelkedik, éshosszú távon az életesélyek jelentõs javulá-sára számíthatunk. Azt azonban hitelesennem tudjuk megmondani, hogy a javulás a

következõ évtized(ek)ben milyen mértékûlesz.

A halandóság nemi különbségei

A nõk tovább élnek, mint a férfiak. A kétnem közötti életesély-különbség ereden-dõen biológiailag meghatározott. Biodemo-gráfiai számítások szerint genetikai és endo-krin sajátosságok a nõknek a férfiakénál egy-két évvel hosszabb várható élettartamot biz-tosítanak: a nõk kedvezõbb életesélyeit a23. kromoszómapár nõi specifikumának,illetve a fokozott ösztrogéntermelésnek tu-lajdonítják. Valójában azonban ez, a társadal-mi környezettõl elvonatkoztatott, legfeljebbkétéves életesély-különbség soha és seholnem érvényesült. Ha a várható élettartam aharminc évet is alig éri el, általában a férfiak ahosszabb életûek. A történelem folyamánaz epidemiológiai viszonyok leginkább ilyenvárható élettartamokat eredményeztek, ésa legszegényebb országokban jelenleg is

2. ábra • Az 1000 lakosra jutó halálozások számaés a születéskor várható élettartama) b) c) 1900-2000

a) eoo: születéskor várható élettartam • b) Magyarország halandósági táblái 1900/01-tól 1967/68-ig. Bp. A

Népességtudományi Intézet közleményei, 1970/2; p.: 221. • c) 1900 és 1959 között az eredetileg hiányzóvárható élettartamok helyett az eo

o interpolált értékei, 1960-2000 között a hiánytalan idõsor alapján. • d) De-

mográfiai évkönyv 2000; KSH Bp. 2001; p.: 483.

423

elõfordul harminc év körüli várható élettar-tam. Az elmaradottság és a szegénység igenmagas anyai halandósággal jár; emiatt, illetvea nõk szinte minden vonatkozásban kiszol-gáltatott helyzete következtében az élet-esélyben meglévõ biológiai elõny nem érvé-nyesül. Mindenki rövid ideig él, de a nõk mégrövidebb ideig.

Az elmaradottságot és a szegénységetmegszûntetõ, 20. századi gazdasági-társadal-mi fejlõdés eredményeként az ipari orszá-gokban drámai módon javulnak az életkilá-tások, anyai halálozások csak elvétve fordul-nak elõ, és ily módon a várható élettartamotmár nem befolyásolják. A fõleg gyermekkor-ban jelentkezõ fertõzõ betegségek inciden-ciájának és letalitásának csökkenése követ-keztében megszûnik a gyermekeket ápolóanyák infekciózus betegségekbõl származómortalitása. Elõtérbe kerülnek a nemfertõzõ,krónikus degeneratív betegségek, amelyekkialakulásában – a genetikai tényezõk és afizikai környezet hatását megelõzve – a társa-dalmi szereptõl függõ életmód a meghatáro-zó. Ennek a sajátos epidemiológiai fejlõdés-nek az eredménye, hogy a nõk várható élet-tartama a századvég fejlett közegészségügyiviszonyai között az ipari országok többsé-gében hat-hét évvel haladja meg a férfiakét;Magyarországon a különbség nyolc és félév.* Ezzel kapcsolatban megjegyzendõ,hogy az utóbbi három évtizedben a várhatóélettartam tekintetében 2,8 évvel nõtt a nõkelõnye a férfiakhoz képest; fontos momen-tum azonban, hogy évtizedek óta elõször1994-tõl a férfiak várható élettartama na-gyobb mértékben javult mint a nõké. A nem-hez kötött várható élettartamoknak a múlt-ban ismeretlen, rendkívül nagy differenciájátfõleg a férfiak és nõk életmódjában meglevõkülönbség: sokminden egyéb mellett a do-hányzásnak és alkoholizmusnak a férfi né-pességben lényegesen nagyobb prevalen-

ciája okozza. A férfiak körében csaknem két-szer olyan magas a dohányzók és hozzávetõ-leg négyszer olyan magas az alkoholistákrészaránya, mint a nõk között.6) A jelenbentehát még jobban, mint a múltban a két neméletesély-különbsége lényegében társadal-milag meghatározott, és nem biológiailagdeterminált. A dolog individuálpszichológiaiés társadalomlélektani vonatkozására utal,hogy a férfiak öngyilkosság halandósága kétés félszerese a nõkének.

A férfiak életben maradási esélyei már afogamzás pillanatától rosszabbak, mint anõké: a terhesség elsõ hónapjában még húszszázalékos fiú többlet van, de születéskor márcsak hat százalékos. A férfiak magasabb halá-lozási gyakorisága az egész életút folyamánmegfigyelhetõ: ez a 25-29 éves korcsoport-ban tetõzik, 2000-ben a maszkulinitási há-nyados* * 3,5 volt ebben a korcsoportban.Harmincéves életkortól a férfiak többlethalá-lozása fokozatosan csökken, de még a 85éves és idõsebb népességben is közel 16százalékos.

A 3. ábra a férfinépesség életkor szerin-ti halálozási valószínûségeit mutatja a nõinépesség halálozási valószínûségeinek szá-zalékában a századelõn és a századvégen. A3. ábra meggyõzõen szemlélteti a két nemkorspecifikus halandóságának változását a20. század folyamán: 1900/01-ben a csak-nem azonos mortalitási probabilitásokat,illetve a szülõképes kor magasabb nõi halálo-zási gyakoriságát és 2000-ben a nagy férfihalálozási többletet, egy kisebb csúcsot óvo-dáskorban és egy kiemelkedõen magas csú-csot a 25-29 éves korcsoportban. Mindkétcsúcs a férfiak körében sokkal gyakoribberõszakos eredetû halálesetek következ-ménye.

A sok halálozást okozó betegségekben– néhány kivételtõl eltekintve – férfi több-lethalálozás van, míg a kevés halálozással járó


* Ha erre külön utalás nem történik, az adatok 2000-re vonatkoznak. * * A férfi és nõi halandóság hányadosa.


424

nozológiai entitásokban* nem ritkán több nõhal meg, mint férfi. Kiváltképpen nagy a férfitöbblethalálozás a dohányzással és az alko-hollal kapcsolatos kórképekben. Például azajak, szájüreg, garat és nyelõcsõ rosszindulatúdaganataiban a férfi halálozási arány 5,4-szerese, a tüdõrák esetében háromszorosa anõkének. Hasonlóképpen 3,0 felett van aférfi/nõ halandósági hányados az alkoholosmájbetegségben és a motoros jármûbalese-tekben. Mivel a keringési rendszer beteg-ségeibõl származó halálozások hozzávetõlegnégyötöde 65 éves és idõsebb korban fordulelõ, és ebben a korcsoportban 70 százalékkaltöbb nõ van mint férfi, érthetõ, hogy a halálo-zások száma mintegy ötezerrel több a nõi,mint a férfi népességben. A korspecifikushalálozási arányok azonban igen nagy férfihalandósági többletet mutatnak. Diabetesmellitusban, az általános halandóság szem-pontjából irreleváns Alzheimer-kórban, scle-rosis multiplexben, arthritisben, szisztémás

lupus erythematosusban és osteoporosisbanfeltûnõ a jelentõs nõi többlethalálozás.

A halandóság korstruktúrája

Magyarországon – mint minden fejlettegészségi kultúrájú ipari országban – az em-berek többsége öregkorban hal meg. Ez nemmagától értetõdõ jelenség. A világ fejletlenrégióiban és a régmúltban hazánkban is ahalálozások három-négyötöde 65 év alattkövetkezett be. 2000-ben azonban a Ma-gyarországon számba vett halálozások 69százaléka 65 éves és idõsebb korban fordultelõ, 28 százaléka az érett felnõtt korban (35-64 év között), míg gyermek-, serdülõ- ésfiatal felnõtt korban (0-34 év között) háromszázaléka. A 65 év alatt megtörtént halálozá-sokat nevezik – nemzetközi megegyezésszerint – idõ elõtti,* * vagy korai halálozások-nak is. Ezek részaránya a fenti meghatározásszerint 31 százalék. A halandóság az elsõtízéves életszakaszon meredeken csökken,

3. ábra • A férfi népesség halálozási valószínûségei a nõi népesség halálozásivalószínûségeinek százalékábana) b) 1900/01, 2000

a) Magyarország halandósági táblái, 1900/01-tõl 1967/68-ig. Bp. A Népességtudományi Intézetközleményei, 1971/2; p.: 221. • b) Demográfiai évkönyv 2000; KSH Bp. 2001; p.: 483.

* A betegségek osztályozásának jól meghatározhatóegysége.

* * Újabban – figyelembe véve az életesélyek nagymértékû javulását – szóba került a korai halálozásokidõtartományának kiterjesztése 70 éves életkorig.

425

és a minimumot az 5-9 éves korcsoportbanéri el, majd 10 éves életkortól fokozatosannövekszik. Ezt mutatja a férfi, nõi és össz-népesség korspecifikus halálozási valószínû-ségeinek grafikus ábrázolása. Az adatok a2000. évre vonatkoznak.

Életszakaszok szerint vizsgálva a mortali-tást a nagy osztályközû korcsoportok kije-lölésében elkerülhetetlen bizonyos önké-nyesség. Általában azonban elfogadott, hogya csecsemõhalandóságot sajátosságai miattkülön tárgyalják, ezután az 1-14, 15-34, 35-64, 65-74 és végül a 75 éves és idõsebb kor-csoportok halálozási viszonyait elemzik.

A csecsemõhalandóság még néhányévtizeddel ezelõtt is az epidemiológiai viszo-nyok (egyik) legérzékenyebb mutatójánakszámított. Ha napjainkban nincs is olyankitüntetett jelentõsége, mint korábban, aktu-ális nívója és még inkább szekuláris trendjejól tükrözi az epidemiológiai fejlõdést. 2000-ben 97 597 csecsemõbõl 900 halt meg, acsecsemõhalandóság 9,2 ezrelék volt.3) A 10ezrelék alatti csecsemõhalálozási arány mégnéhány évtizeddel ezelõtt is elérhetetlennek

látszott. Igaz, hogy a nyugat európai orszá-gokban a csecsemõhalandóság 3-6 ezrelékközött van, és Csehországban is csak 4,1 ezre-lék, a lényeg azonban az, hogy Magyaror-szágon a csecsemõk életesélyei, késésselugyan de hasonlóképpen javulnak, mint alegfejlettebb nyugati országokban. Fõleg akis súllyal született koraszülötteket veszítjükel: a meghalt csecsemõk 67 százaléka 2500grammon aluli súllyal jött a világra. Közülük1000-bõl 74 hal meg egyéves korának betöl-tése elõtt, míg a 2500 grammon felüli súllyalszületettek közül mindössze három. A haláloka túlnyomórészt az élettel összeegyez-tethetetlen fejlõdési rendellenesség, vagyszülési sérülés. Az elõbbi lehet örökleteseredetû, de a terhesség folyamán elszenve-dett fertõzés, esetleg egyéb ártalom követ-kezménye is.

A csecsemõhalálozások 50 százaléka aszületés utáni elsõ 168 órában következikbe. A születés körüli halálozások, ame-lyekbe mind a minimum 28 betöltött terhes-ségi hét után bekövetkezõ késõi magzatihalálozások, mind a születés utáni elsõ 168


4. ábra • A férfi-, a nõi- és az össznépesség halálozási valószínûségeia 2000. évi halandósági tábla alapjána)

a) Demográfiai évkönyv 2000; KSH Bp. 2001; p.: 483.


426

órában elõforduló újszülött halálozásokbeletartoznak, jelenleg már több életet köve-telnek, mint a csecsemõhalálozások. 2000-ben a perinatális idõszakban meghaltak 76százaléka 2500 grammon aluli halva-, illetveélveszülött volt.

A csecsemõhalandóság múltbeli vi-szonylagos nagy súlyát mutatja, hogy a szá-zadforduló körül a halálozások 30 százalékacsecsemõhalálozás volt. A csecsemõhalá-lozások rendkívül magas hányada az össz-halálozásban azzal a következménnyel is járt,hogy a születéskor várható élettartam – para-dox módon – közel tíz évvel rövidebb voltaz egy éves korban még várható élettartam-nál. 1000 csecsemõbõl 230-250 halt meg,mielõtt betöltötte volna elsõ életévét. Más-képpen fogalmazva (csaknem) minden ne-gyedik csecsemõt elveszítettük. A magascsecsemõmortalitás évszázadok alatt aligváltozott, a 20. században azonban szinteszabadesésszerûen csökkent, és ennek ered-ményeként 1000 csecsemõbõl jelenlegmindössze kilenc hal meg, és az összhalálo-zásnak alig 0,7 százaléka csecsemõhalálozás.A várható élettartamnak a századfordulóóta tapasztalható meghosszabbodása hoz-závetõleg 44 százalékban éppen a csecse-mõhalandóság csökkenésének köszönhetõ.A halálozási valószínûség szempontjából –eltekintve az aggastyánkortól – a csecse-mõkor volt az életút legkritikusabb szakasza.Napjainkban azonban a csecsemõhalandó-ság lényegében a koraszülöttséggel össze-függõ problémává vált.

A gyermekhalandóság csökkenése méga csecsemõhalandóságénál is nagyobbarányú volt. A 20. század kezdetén az 1-14éves gyermekek mortalitása megközelítettea 200 ezreléket, egy évszázaddal késõbb alig0,3 ezrelék volt. Másképpen fogalmazva:2000-ben 385 gyermek halt meg, 10 000-bõl három. A meghalt gyermekek egyhar-mada baleset áldozata, 20 százalékuknáldaganatos betegség, míg 11 százalékuknál

fejlõdési rendellenesség a halál oka. A ko-rábban rettegett fertõzõ betegségek mind-össze 14 gyermek halálát okozták. A gyer-mekhalálozások egyéni tragédiák, de a gyer-mekhalandóság viszonylagos súlya az össz-halandóságban jelentéktelen. Ez az örvende-tes tény viszonylag új jelenség.

A 15 és 34 év közötti korcsoport azegyedüli, ahol egészen az 1920-as évek de-rekáig – a szüléssel kapcsolatos magas anyaihalandóság miatt – a nõk mortalitása megha-ladta a férfiakét. Ez az egyik – bár nem alegfontosabb – oka annak, hogy a nõi halálo-zási arány csökkenése a század folyamán lé-nyegesen nagyobb volt, mint a férfiaké. Ser-dülõ- és fiatal felnõtt korban a halandóságmár az 1960-as évek közepére olyan ala-csony szintet ért el, amelyrõl abszolút érték-ben csak keveset javulhatott. 2000-ben akorspecifikus mortalitás alig 0,8 ezrelék volt.Úgy is fogalmazhatunk, hogy 10 000 15 és34 év közötti emberbõl alig 8 halt meg. Akorcsoportban bekövetkezett halálozások azösszhalálozásnak mindössze 1,7 százalékátadják. A 15-34 évesek korcsoportjában töb-ben halnak meg erõszakos eredetû halálo-zásokban, mint az össze többi halálokbanegyütt.3) A halálesetek számottevõ részében– legyenek azok balesetek vagy öngyilkos-ságok – az alkoholnak meghatározó jelen-tõsége van.8) Az erõszakos eredetû halálozá-sok az összhalálozás 55 százalékát adják, dea férfiaknál 61 százalékát. A nagy szervrend-szerekben elõforduló halálozások viszonyla-gos súlya csekély. Például a keringési rend-szer betegségei a halálozásoknak csak 15százalékát okozzák, a daganatok 13 száza-lékát. A serdülõkorúak és fiatal felnõttek kö-zel hat százaléka a máj betegségeiben halmeg, ez a részarány magasabb a szívkoszorú-ér-betegségben elhunytak részarányánál; amájbetegségek túlnyomó része alkoholoseredetû.

Összefoglalva: a 35 évnél fiatalabb né-pesség 20. század epidemiológiai története

427

egyszerû: mivel eradikálódtak, vagy gyó-gyíthatókká váltak a korábban letális fertõzõbetegségek, a halálozások rendkívül ritkáváváltak, és ennek eredményeként a 20. szá-zad végére a halálozási valószínûségek meg-közelítették a lehetséges minimumot. 35 évalatt alig hal meg valaki idült, nemfertõzõbetegségben. A krónikus degeneratív be-tegségek okozta halálozások általában 35 évfelett következnek be. Ha a daganatok, akeringési, légzõ- és emésztõrendszer idültnemfertõzõ betegségei fiatalabb korban kez-dõdnek és a belõlük származó halálozásokszáma növekszik, akkor fõleg a középkorúés kisebb mértékben az idõsebb népességmortalitása emelkedik. Magyarországon (is)éppen ez történt.

A legutóbbi három évtizedben kialakult,krónikus epidemiológiai válság meghatározójelensége a 35 és 74 év közötti férfiak halálo-zási gyakoriságainak emelkedése. A halálo-zási gyakoriságok a hasonló életkorú nõkkörében is növekedtek, de ennek viszony-lagos súlya a mortalitás emelkedésébenlényegesen kisebb. Mivel a halandóság a 65éves életkortól kezd meredeken emelkedni,helyénvaló a kritikus sokaságot egy 35-64és egy 65-74 éves korcsoportra bontani. Indo-kolt az is, hogy a férfi és nõi népességet elkü-lönítve vizsgáljuk.

A 35 év alatti népesség halálozási viszo-nyainak javulása az egész évszázad folya-mán töretlen volt. A 35 és 64 év közötti po-puláció halandóságának alapirányzatábanazonban két korszakváltó töréspont határoz-ható meg: az egyik az 1960-as évek, a másikaz 1990-es évek közepén található. A közép-korú férfi népesség mortalitása 1900 és 1966között csökkent, 1967 és 1993 között nõttés az utóbbi hét évben újra csökken. Az 5.ábra a korspecifikus mortalitás szekuláristrendjét a százéves idõszak kezdetén, végén,illetve az 1929-1932 évi gazdasági világ-válság idején és a két töréspontban a halálo-zási valószínûségekkel ábrázolja.

Az 5. ábrán jól látható, hogy a 19. és a20. század fordulóján száz 35 éves férfibõl46 meghalt mielõtt betöltötte volna 65. élet-évét. Az esélyek az életbenmaradásra illetvea meghalásra csaknem egyenlõek voltak. Az1960-as évek közepére azonban annyirajavultak az életkilátások, hogy 100 35 évesférfibõl legfeljebb 25 halálával kellett számol-ni 65. születésnapjának betöltése elõtt. Azezután következõ közel három évtizedbenMagyarországot is elérte az a paradox epi-demiológiai jelenség, hogy a növekvõ jólétkörülményei között egyre több, élete delénlévõ férfi halt meg. Egy polikauzális epidé-mia következményeként a halálozási


5. ábraa) • A férfinépesség halálozási valószínûségei a 35 és a 65 éves egzakt életkorokközött 1900/01-ben, 1930/31-ben, 1965/66-ban és 2000-ben (százalék)


428

valószínûség az 1990-es évek elején mind-össze 4 százalékkal volt alacsonyabb az1900-as évek elejének értékénél.* Ez egye-dülálló anakronizmus a magyar társadalomtörténetében. Annak ellenére, hogy a közép-korú férfiak életkilátásai sokat javultak azutóbbi hét évben – az epidémia visszavo-nulóban van – 2000-ben még mindig maga-sabbak a halálozási valószínûségek, mint az1929-1932 évi gazdasági világválság idején.

A polikauzális epidémia sokkal keve-sebb nõt, mint férfit betegített meg: az alacso-nyabb incidenciának alacsonyabb mortalitásvolt a következménye. 1965/66 és 1993 kö-zött a halálozási valószínûség csak 3,2 száza-lékkal nõtt, igaz viszont, hogy még 2000-ben is valamelyest magasabb volt, mint há-rom és fél évtizeddel korábban.

A 65-74 éves (más néven idõskorú) fér-fiak halálozási viszonyai hasonlóan alakultakmint a középkorú férfiaké: a halálozási való-színûségek hat és fél évtizedig tartó csökke-nése után közel három évtizeden keresztüla halandóság nõtt, és az 1990-es évek elejénnívója egy kissé meghaladta az 1930-as évekelejének szintjét. Az utóbbi hét évben a mor-talitási probabilitás újra csökken és 2000-ben41,3 százalék volt, lényegében annyi, mint1941-ben. Az idõskorú nõk halálozási valószí-nûsége a század folyamán mindvégig csök-kent: a 19. és 20. század fordulóján még 53,9százalék volt, 2000-ben azonban már csak23,5 százalék. Ez másképpen fogalmazvaazt jelenti, hogy a századvégen a 65 éves

nõk 76,5 százaléka remélheti, hogy életbenlesz 75. születésnapján.

A 75-84 éves (más néven öregkorú)népesség halandósága az egész évszázadfolyamán csökkent, a férfiaké 14, a nõké 26százalékkal. A csökkenés idõarányos mérté-ke az évszázad utolsó harmadában lényege-sen meghaladta az elsõ kétharmadét.

85 éves és idõsebb életkorban (más né-ven aggastyánkorban) a halálozási viszonyok– a dolog természetébõl eredõen – egy év-század viszonylatában is csak nagyon kismértékben javultak. De még erre az életkor-ra vonatkozólag is megállapítható, hogy ajavulás idõarányos mértéke legalább kétszerolyan gyors volt a század utolsó, mint elsõkétharmadában.

Az epidemiológiai fejlõdés kiemelke-dõen fontos jelensége az öregek és aggastyá-nok mortalitásának csökkenése, és követke-zésképp életesélyeik javulása fõleg a 20.század utolsó harmadában. A század elsõ évti-zedeiben túlnyomóan a csecsemõ- és gyer-mekhalandóság javult, utolsó évtizedeirelegalább ennyire jellemzõ, hogy kedvezõbb-re fordultak az öregek és aggastyánok életki-látásai. Ennek megvannak a kedvezõ és akedvezõtlen társadalmi, gazdasági és politi-kai implikációi: a munkaképes kor és a há-zasságtartam meghosszabbodása, több nem-zedék együtt-, illetve egymás mellett élése,a rokoni kapcsolatok átalakulása, a társa-dalom innovatív képességének esetlegescsökkenése, a konzervatív életszemlélet le-hetséges térhódítása. Változnak – többek kö-zött – az eltartási teher, a fogyasztás struktúrá-ja, és a politikában az érdekérvényesítés esé-lyei. Minden vonatkozásban megnõ az öre-gek viszonylagos súlya.. A 21. század bizo-nyos értelemben az öregek évszázada lehet,ahogy a 20. a gyermekek évszázada volt.

A 6. ábra bemutatja a férfi és a nõi né-pesség kiemelt korcsoportjainak halálozásivalószínûségeit a 19. és 20. század fordulóján,illetve a 20. század utolsó évében. Az ábra

* Epidémia egy népességben valamely betegségnek,egészségi állapottal kapcsolatos magatartásnak vagyegyéb egészségi állapottal kapcsolatos eseményneka szokásosnál jelentôsen gyakoribb elõfordulása. Edefiníció alapján indokolt epidémiaként definiálni adohányzást, illetve az ennek következtében kialakulótüdõrákot, ha azok prevalenciája nagymértékbenmeghaladja a szokásos gyakoriságot. Megalapozottpolikauzális epidémiaként meghatározni egy olyanközegészségügyi helyzetet, amelyben – többek közt– a dohányzás, az alkoholizmus és az egészségtelentáplálkozás gyakorisága rendkívül nagy, és az ezekáltal okozott halálozások gyakorisága excesszív.14)

429

valójában a korspecifikus mortalitásban százév alatt bekövetkezett csökkenést ábrázolja.

A halandóság okstruktúrája

A születéskor várható élettartam rendkívülimértékû meghosszabbodása, a nemek kö-zötti nagyobb halandósági különbség, a kor-specifikus mortalitás csökkenése, illetve azévszázad utolsó harmadában a középkorúnépességben annak növekedése – követ-kezmények. Ezek a változások azért követ-keztek be, mert alapvetõen megváltozott ahaláloki struktúra. A fertõzõ- és gyermek-betegségek korszaka átfejlõdött a nemfer-tõzõ, krónikus degeneratív betegségekkorszakába; az epidemiológiai fejlõdésbena 20. században permanens forradalom mentvégbe (nincs jobb meghatározása annak, amitörtént, még ha a kifejezésnek sajátos konno-tációja is van). Nem lehet más kifejezésselilletni a megbetegedési és halálozási viszo-nyok 20. századi gyökeres átalakulását.*

A fertõzõ- és gyermekbetegségek kö-zött – az egy gümõkórt kivéve – jelentõsátfedés van: a vörheny, a diftéria, a szamárkö-högés és a többi fertõzõ betegség túlnyomó-részt a gyermekeket betegítette meg, és kö-zülük szedte az áldozatait. A 20. század elsõéveiben a hét éven aluli kisgyermekek köré-ben a „veleszületett gyengeség”, a „gyer-mekaszály”, általában az újszülöttkorra jel-lemzõ betegségek és a gyermekbetegsé-gek által okozott halálozások az összné-pességben elõforduló összes halálesetnek afelét adták.12) Az elsõ hat életév rendkívülmagas halálozási valószínûsége miatt a hét-éves korban még várható élettartam mint-egy 12 évvel hosszabb volt a születéskorvárható élettartamnál. Egy évszázaddal ké-sõbb az összhalálozásnak mindössze 0,8 szá-zaléka származott a hét éven aluli népesség-bõl, és érvényesült a dolgok természetes


6. ábra • Halálozási valószínûségek a kiemelt korcsoportokban1900/01-ben és 2000-ben (százalék)

a) Magyarország halandósági táblái; b) Demográfiai évkönyv 2000; KSH Bp. 2001; p.: 483.

* A halandóság csak a letális betegségek esetébentükrözi – közvetve – a megbetegedési viszonyokat.Például a mozgásszervi betegségek és a cukorbeteg-

ség prevalenciája – mivel ezeket csak nagyritkándiagnosztizálják halálokként – az (okspecifikus)mortalitásból nem ismerhetõ meg. a) Az OxfordTextbook of Public Health, Second Edition, OUP1991, Vol.1. p.: 183 alapján.


430

rendje, miszerint a születéskor várható élet-tartam (6,2 évvel) meghaladta a hét éveskorban még várható élettartamot.

Az egy évszázaddal ezelõtti halálokistruktúra leírásában nagy körültekintésre vanszükség, mert a halottkémeknek csak felevolt orvos, és az orvosok diagnózisai is na-gyobbrészt tünetiek voltak.12) További ne-hézséget okoz, hogy az akkori szakkifejezé-sek egy jelentõs része a korszerû nozológiá-ban csak az „egyéb betegségek” csoportjábasorolható. Mindezek figyelembevételével afontosabb megállapítások a következõk: alegtöbb halálozást a gümõkor okozta, ezutánsorrendben – csaknem azonos részaránytképviselve – a gyomor-, nyombél-, bél- ésvastagbélhurut (kivéve az újszülöttek has-menését), az újszülöttkorra jellemzõ beteg-ségek és éretlenség, a tüdõgyulladás és afertõzõ betegségek következtek. A szívbe-tegségek, agyérbetegségek és a daganatokegyütt az összhalálozásnak kevesebb, mint10 %-át adták. Erõszakos eredetû volt a halá-lozások 2,3 %-a, ebbõl az öngyilkosságok 0,9százalékot tettek ki. Az aggkori végelgyen-gülés és egyéb rosszul meghatározott beteg-ségek, kóros állapotok hányada meghaladtaa 9 %-ot. A 20. század kezdetének halálokistruktúrája lényegében olyan volt, mint egyszegény ázsiai országé az 1990-es évtized-ben, azzal a különbséggel, hogy egy évszá-zaddal ezelõtt több volt a tüneti diagnózis,ami megnövelte az egyéb halálokok részará-nyát. Az ezredforduló Magyarországa ezzelszemben az epidemiológiai fejlõdésben ahaláloki struktúrát (és nem a halálokok gya-koriságát) tekintve az európai mintát követi.

A premodern és modern haláloki struk-túra bemutatására négy kördiagramban ábrá-zoljuk a magyarországi haláloki struktúrát a20. század kezdetén, összehasonlítva Pakisz-tán haláloki struktúrájával az 1990-es évek-ben, és az ezredforduló halálozásainak meg-oszlását halálokok szerint Magyarországonés Ausztriában. (7. ábra)

A kördiagramok meggyõzõen mutatjáka premodern és modern haláloki struktúrasajátosságait. A gazdasági-társadalmi fejlõdésadott szintjéhez lényegében annak megfele-lõ haláloki struktúra tartozik, és ez meghatá-rozza a születéskor várható élettartam tarto-mányát is: sokkal inkább a lehetséges felsõ,mint az alsó küszöbértéket. Magyarország2000. évi haláloki struktúrája egy évszázadonát prevalens epidemiológiai változásokeredménye. Ezek közül a legfontosabbak afertõzõ (és gyermek) betegségek, kivált-képpen a gümõkór halandóságának csök-kenése és a kardiovaszkuláris, illetve a da-ganatos mortalitás növekedése. A májzsugo-rodásból származó és az erõszakos eredetûhalálozások gyakoriságának az utóbbi évtize-dekben tapasztalható emelkedése volume-nében messze elmarad a fentebb említettnozológiai entitások változásának mértéké-tõl, sajátos jelentõségük miatt azonban ezek-rõl is szólni kell.

A gümõkórt hívták morbus hungaricus-nak is. Már egy évszázaddal ezelõtt is tudták,hogy több áldozata van a (nagy-) városokban,mint vidéken. Ez minden országban így volt,ahol a kapitalista iparosodás és városiasodásegészségtelen életkörülményeket: sötétbérkaszárnyákat (az elnevezés Berlinbõlszármazik), túlzsúfoltságot, hiányos táplál-kozást, 10-12 órás munkaidõt és rossz higié-nés viszonyokat eredményezett. Londonbanaz angol ipari forradalom hõskorában a tu-berkulózis okozta az összhalálozás egyne-gyedét10); a gümõkórt akkor londoni beteg-ségnek16) is nevezték. A száz évvel ezelõttimagyarországi gümõkór halandóság hasonlóvolt a cseh-lengyel iparvidék tuberkulózismortalitásához. Budapest és Bécs „tüdõvészhalandósága” alig tért el egymástól, Párizséés Prágáé magasabb volt.13) A morbus hunga-ricus annyira jogos elnevezés az új kutatásokfényében, amennyire a vérbajt egy idõbenfrancia betegségnek (is) hívták. Ahogy javul-tak a közegészségügyi viszonyok – még a

431


7. ábra • A halálozások megoszlása a leggyakoribb halálokok szerint (százalék)

a) A magyar korona országainak 1900, 1901 és 1902 évi népmozgalma, Magyar Királyi Központi StatisztikaiHivatal, Bp., 1905, 675. o.; Horvát-Szlavonországok nélkül. Az orvos által megállapított haláokokviszonyszámokban / b) Az orvos halottkémek diagnózisai alapján / c) World Health Statistics Annual 1996,Genf, 1998, 856. o. / d) Intézeti halálozások / e) Demográfiai évkönyv 2000, Központi statisztikai Hivatal,Budapest, 2001; 483. o. / f) Demographisches Jahrbuch 2000, Statistik Austria, Wien, 360. o.


432

hatékony BCG oltás és az antituberkulotiku-mok megjelenése elõtt – úgy csökkent agümõkór halandósága: 1900-ban 380 száz-ezrelék volt, 2000-ben mindössze 6,6 száz-ezrelék. Megjegyzendõ azonban, hogy a tu-berkulózis újabban terjedõben van, és szá-molni kell azzal, hogy ismét súlyos közegész-ségügyi problémává válhat.

Gyermekbetegségek a védõoltások kö-vetkeztében vagy egyáltalán nem fordulnakelõ, vagy enyhe lefolyásúakká váltak; a kau-zális terápia, a szervezet ellenállóképessé-gének javulása és például a vörheny eseté-ben a kórokozó virulenciájának csökkenéseazt eredményezi, hogy a korábban rettegettbetegségek csak rendkívül ritkán vezetnekhalálhoz. 2000-ben vörhenyben, diftériában,szamárköhögésben nem halt meg senki.

A keringési rendszer betegségeibõl szár-mazó halálozások gyakoriságának növeke-dése részben a népesség öregedésével, rész-ben a szívkoszorúér-betegség és kisebbmértékben az agyérbetegség halandóságtényleges emelkedésével magyarázható.Jelentõsége van annak is, hogy a diagnosztikalehetõvé teszi az esetek túlnyomó részénekfelderítését. A szívkoszorúér-betegség halá-lozási aránya 2000-ben közel 300 százezre-lék volt. Ez rendkívül magas érték, csaknéhány szovjet utódállamban magasabb a100 000 fõre jutó halálozások száma. Re-ménykeltõ azonban, hogy a halandóság azutóbbi néhány évben már nem emelkedett;bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a jövõ-ben a szívkoszorúér-betegség mortalitáscsökkenni fog.

Az agyérbetegség és magasvérnyomás-betegségbõl származó halálozások gyakori-sága 2000-ben hozzávetõleg 240 százezre-lék volt. Az Egészségügyi VilágszervezetEurópai Régiójához tartozó országok rang-sorában a cerebrovaszkuláris mortalitásbanhazánkat csak a felbomlott Szovjetunió né-hány utódállama és Bulgária elõzi meg. Azagyérbetegségek és magasvérnyomás-be-

tegség halandósága azonban az utóbbi évti-zedben határozottan csökken, és a jövõbentovábbi jelentõs csökkenésére lehet számí-tani.

Minden fejlett egészségi kultúrájú, ipariországban a keringési rendszer betegségei-bõl származik a legtöbb halálozás. Ezt a meg-állapítást azonban kvalifikálni kell. Ha nemis meghatározó, de számottevõ jelentõségevan annak a ténynek, hogy az öreg emberekhalálokaként – ha nincs jól meghatározhatóalapbetegség – az orvosok leginkább szívha-lált diagnosztizálnak. Ezeknek a diagnózisok-nak egy része vitatható. Másképpen fogal-mazva: a kardiovaszkuláris mortalitás nagyvalószínûséggel túlreprezentált. Igen fontos,új fejlemény, hogy a 70 évnél fiatalabb né-pességben a potenciális 70 évbõl elveszítettéletéveket tekintve a daganatos halálozásokmegelõzik a keringési rendszer betegségei-bõl származó halálozásokat. Ez nem jelentiazt, hogy a kardiovaszkuláris halandóságelveszítette elsõbbségét az összhalandóság-ban, de jelzi egyrészt az öregkorú mortalitásviszonylagos súlyát a szív- és érrendszerihalandóságban, másrészt – és valószínûlegez a fontosabb – a daganatos mortalitás rend-kívüli és növekvõ jelentõségét.

Az egész világon Magyarországon a leg-magasabb a rosszindulatú daganatok halan-dósága; 2000-ben a halálozási arány 336százezrelék volt. Erre a rendkívül magasértékre nincs elfogadható magyarázat, csakmagyarázatok vannak. Igaz, hogy a rák elsõ-sorban az öregkor betegsége, de az is igaz,hogy számos európai országban öregebb anépesség, mint hazánkban, és a rákhalandó-ság mégis alacsonyabb.

A dohányzás és az alkohol az a két koc-kázati tényezõ, amelynek hatása a rákhalan-dóságra (is) kvantifikálható. 1999-ben a do-hányzás a 34 ezer daganatos halálozásbólközel 10 ezer, az alkohol hozzávetõleg 6 ezerhalálozást okozott. A két rizikófaktornak aterhére írható tehát a rákhalálozások mintegy

433

47 százaléka.7) 8) A tüdõrák halandóság hoz-závetõleg 85 százaléka a dohányzásnak tulaj-donítható, az ajak- szájüreg- és garatrák mor-talitásban pedig a dohányzás és alkoholegyütt a halálozások több mint 90 százalékátokozza.15) Mindkét daganatos lokalizáció ha-landósága hazánkban a legmagasabb azegész világon.

Az egészségtelen táplálkozás és a kör-nyezeti ártalmak, illetve a rendszeres vizs-gálatok (szûrések) elmaradása miatt bekö-vetkezett daganatos halálozások számátmég becsülni sem tudjuk. Mindössze annyiállapítható meg, hogy a rosszindulatú daga-nat heterogén nozológiai entitás és polikau-zális jelenség: sokféle rosszindulatú daganatvan, és annak sok az oka.

A májzsugorodás halandóság az utóbbihárom és fél évtizedben mintegy a hétszere-sére nõtt, ennek legalább négyötöde alkoho-los eredetû. A 2000. évi kb. 70 százezrelékeshalálozási arány egyike a legmagasabbaknakaz egész világon (megjegyzendõ, hogy azide vonatkozó nemzetközi adatok nemmegbízhatók, még kevésbé pontosak).

Az erõszakos eredetû halálesetek szá-mát nagyobbrészt a motoros jármûbal-esetek és az öngyilkosságok száma határozzameg. Három és fél évtized alatt az elõbbiekgyakorisága hozzávetõleg 50 százalékkalnõtt, az utóbbiaké 1984-ig emelkedett, azótajelentõsen csökkent, de az öngyilkosság 33százezrelékes halálozási aránya még így isegyike a világon legmagasabbaknak.

A polikauzális epidémia genezise,és hatása az epidemiológiai fejlõdésre

A halandóság százéves alapirányzatánakelemzésében az igazi szakmai kihívást az1960-as évek közepétõl az 1990-es évekközepéig tartó idõszak mortalitásának inter-pretációja jelenti. 1966-ban a születéskor vár-ható élettartam 69,9 év volt, 1995-ben pedig69,8 év. Három évtized alatt a népesség vár-ható élettartama változatlan maradt. Való-

jában az történt, hogy az életesélyek növeke-dése a 35 évnél fiatalabb népességben ésazok rosszabbodása a 35 évnél idõsebb po-pulációban lényegében azonos mértékûvolt, és a két ellentétes irányú folyamat anul-lálta egymást. A kritikus három évtizedben a35-64 éves férfi korcsoport halálozási való-színûségének emelkedése meghatározó je-lentõségû volt a várható élettartam alakulá-sában. Ez indokolja, hogy itt csak ennek aférfi korcsoportnak a halálozási viszonyaitalakító epidemiológiai és szociológiai deter-minánsokkal foglalkozunk. Voltaképpen amiezzel kapcsolatban a középkorú férfi po-pulációról elmondható, annak jelentõs részeaz idõsebb férfi népességre is igaz, sõt bizo-nyos vonatkozásai a nõi populáció megfelelõszegmensében is relevánsak. Mi történt évti-zedeken keresztül éppen az erejük teljébenlévõ férfiakkal, hogy életkilátásaik váratlanulrosszra fordultak? A jelenség magyarázatá-nak van egy epidemiológiai megközelítése:ez a betegségek/halálokok hátterében fel-tételezett kórokozó ágenseket, kockázatitényezõket, illetve azok gyakoriságát kutatja.Ennek a megközelítésnek létezik egykomplementer párja: a szociológiai megkö-zelítés, amely azt vizsgálja, hogy a különbözõtársadalmi-gazdasági formációk hogyan vála-szolnak az új epidemiológiai szituáció kihí-vásaira, illetve mennyire sikeresek erõfeszí-téseik a modern társadalmak epidémiáinaka visszaszorítására.

A 35-64 éves férfi népesség rosszabbo-dó halálozási viszonyainak megértését segíti,ha a jelen epidemiológiai rezsimjére jellemzõjárványokat vázlatosan összehasonlítjuk apremodern epidemiológiai rezsimek járvá-nyaival. Ez utóbbiak epidémiái, nem ritkánpandémiái monokauzálisak voltak: a pestista pestis bacilus, a kolerát a kolera vibrio okoz-ta. A kórokozó ágenssel való érintkezés utánnéhány nappal, sõt néhány órával manifesz-tálódott a betegség, amelynek gyors volt alefolyása és rendkívül magas a letalitása. A



434

modern polikauzális epidémiát tartósan ha-tó kockázati tényezõk okozzák, és általábanjellemzõ rájuk, hogy évek, gyakran évtize-dek telnek el a kockázati tényezõvel valóelsõ érintkezés és a betegség elsõ tüneteiközött. Annál, aki tizenéves korában kezddohányozni, lehetséges, hogy csak ötven-éves korában diagnosztizálják a tüdõrákot.Az egészségkárosító szokások csak azt bete-gítik meg, aki él velük: nem lehet májcirrho-sist kapni az alkoholistával való érintkezéstõl,bár igaz, hogy újabban egyre több dolgozatjelenik meg a passzív dohányzás ártalmairól.A kóros elváltozások nem ötvenéves korbankezdõdnek, de a sok, apró, nem érzékelhetõpatológiai epizódnak hosszú idõn keresztülkell kumulálódnia ahhoz, hogy a betegségmanifesztálódjék, és viszonylag rövidebbidõnek kell eltelnie, ahhoz, hogy a betegséghalállal végzõdjék. A kockázati tényezõktermészetének, a több évtizedes lappangásiidõnek és a terjedés módjának ismeretébenérthetõvé válik, hogy miért éppen a közép-korú férfiaknak magas a halandósága. A kö-zépkorú férfi népesség halálozási viszonyai-nak rosszabbodásában viszonylag kisszámúhalálok gyakoribbá válásának van meghatá-rozó jelentõsége. Az a tíz nozológiai entitás,amelynek bonyolult patogenezisében kimu-tatható az egészségkárosító szokások rele-vanciája a 35-64 éves férfiak korcsoportjábanaz összhalálozás közel kilenctizedét adta aszázadvégen. Ezek a rosszindulatú dagana-tok, a szívkoszorúér-betegség, az agyérbe-tegség, az érelmeszesedés, a tüdõ és a májidült betegségei, a cukorbetegség és az alko-holos mentális zavarok. A balesetek és azöngyilkosságok incidenciájának növekedéseis emelte a mortalitás nívóját. A következõtáblázat bemutatja ezeknek a halálokoknaka releváns kockázati tényezõit, azokat, ame-lyek az életmóddal, de úgy is fogalmazha-tunk, hogy a magatartással kapcsolatosakés a fiziológiai rizikó faktorokat, illetve ezekmagatartással összefüggõ meghatározóit.

A kockázati tényezõk felsorolása nemteljeskörû. Nem szerepel benne például a(kellemetlen, állandó) pszichoszociálisstressz. A stressz jelentõségét illetõen a szak-ma megosztott: némelyek úgy vélekednek,hogy az károsítja az immunrendszert, és ilymódon közvetve szerepe lehet a rosszindu-latú daganatok kialakulásában (is), mások aszívkoszorúér-betegség patogenezisébensem látják a stressz hatását bizonyítottnak,és azt mondják, hogy az bizonyosan nemelegendõ ok a szívkoszorúér-betegség lét-rejöttéhez, bár azt súlyosbíthatja vagy siettet-heti. A táblázat nem foglal állást abban sem,hogy mi a kockázati tényezõk viszonylagossúlya, hierarchiája. A dohányzás és az alkoholhatása a halandóságra kvantifikálható, de azegészségkárosító táplálkozásé vagy a moz-gásszegény életmódé már sokkal kevésbé.Mindenesetre Magyarországon ez a négyrizikó faktor valószínûleg a legfontosabb.

A polikauzális epidémia nem magyarjelenség, még csak nem is a közép- és keleteurópai társadalmak sajátossága. Az Elbátólnyugatra kezdõdött, Ausztriában például az1950-es években; igaz, hogy ott rövidebbideig tartott és nem voltak olyan végzeteskövetkezményei, mint hazánkban. De azepidémia markerei kimutathatóak.

A II. világháború után az elsõ, összehason-lító adatok az életesélyekrõl Magyarországés Ausztria esetében 1948/49-re, illetve1949/51-re vonatkoznak. Ezek szerint aszomszéd ország népességének várhatóélettartama 3,5 évvel haladta meg hazánknépességéét. A különbség azonban másfélévtizeden keresztül fokozatosan csökkent,és 1966-ra mindössze 0,5 évre mérséklõdött.A férfiak életkilátásai Magyarországon közelkilenc, Ausztriában csak öt évvel javultak:ennek eredményeként a magyar férfi né-pesség várható élettartama az 1960-as évekderekán mintegy fél évvel hosszabb volt,mint az osztrák férfi népességé. A II. világ-háború utáni elsõ két évtized az egyik leg-

435

sikeresebb idõszak hazánk epidemiológiaitörténetében, míg Ausztriában az 1950-esés 1960-as években a fejlõdés lelassult.Ausztriában egyrészt kimerültek a halandó-ság csökkentésének könnyen elõhívhatótartalékai: a fertõzõ betegségek mortalitásamár a háború utáni rekonstrukciós idõszak-ban a minimumra csökkent, másrészt aposztrekonstrukciós periódusban megjelen-tek a fogyasztói társadalom mértéktelenkonzumálásával kapcsolatos közegészség-ügyi problémák. Ezek nagyobbrészt a kö-zépkorú férfi népesség magas és hozzáve-tõleg két évtizedig nem csökkenõ halandó-ságában tükrözõdtek. 1955 és 1972 közöttpéldául az 50-54 éves osztrák férfiak morta-litása 10-20 százalékkal rosszabb volt magyarkortársaikénál.*

A közegészségügyi problémák új, ellent-mondásos szociológiai jelenségek következ-ményei voltak. Az ínség, vagy legalábbis aszûkösség társadalmát a bõség társadalmaváltotta fel. Ez önmagában jó dolog volt; aszinte teljes foglalkoztatottság lényegébenmindenkinek elég jövedelmet juttatott ah-hoz, hogy régebben elképzelhetetlen mér-tékben konzumáljon. Az új, fogyasztói kul-túra az egész társadalomban általánossá vált.De a gyors változás felkészületlenül érte azembereket, akik – Stefan Zweiget parafra-zálva – a szûkösséghez szoktak, és most nemtudták, mit kezdjenek a hirtelen rájuk törtbõség zavarával. Az idõsebbek, a magasabbiskolai végzettségûek, a mûveltebbek job-ban tudtak védekezni a nem kívánatos mel-lékhatások ellen, a tapasztalatlan fiatalok, azalacsonyabb iskolai végzettségûek kevésbé.Olyan rétegek, nagyobbrészt iskolázatlan,vagy kevésbé iskolázott fiatalok jutottakállandó, számukra jelentõs jövedelemhez,

akik képtelenek voltak ezzel ésszerûen gaz-dálkodni. Védtelenek voltak a reklám, a mé-dia, a tömegkommunikáció nyomásávalszemben, és a gyorsan jött pénzt gyorsan elis verték – többek között – cigarettára, italraés szükségtelenül magas kalória- és kolesz-terin tartalmú élelmiszerekre, amelyekhezkorábban nem jutottak hozzá, de most túlsokat fogyasztottak belõlük. A rendszerestestmozgás az iskolai évek után, már tizen-éves korban elmaradt. Az egészségkárosítómagatartásformák az esetek egy részébenrögzültek, és kedvezõtlenül befolyásoltákfõleg a középsõ életszakasz megbetegedésiés halálozási viszonyait. A tizen- és huszon-évesek szubkultúrájának elsõsorban a férfiakvoltak a kárvallottai részben nagyobb mobi-litásuk miatt, részben mert a társadalom ha-gyományosan sokkal elnézõbb velük (minta nõkkel) szemben, ha szabálytalan életve-zetésrõl, abúzusról van szó. Ausztriában a II.világháború után fejlett piacgazdaság alakultki, amelynek nyitott, teljesítményorientálttársadalom a szociális megfelelõje. A telje-sítményorientált társadalom nem kedvez azegészséggel nem törõdõ magatartásnak: akompetitív szituációban helyt kell állni. Anyitott társadalom pedig bürokratikus kontrollnélkül, gyorsan befogadja az új információ-kat, azokat is, amelyek a modern kockázatitényezõkre, általában az egészségtudatosmagatartásra vonatkoznak. Az osztrák társa-dalomban mindvégig kontrollált maradt apolikauzális epidémia, és több évtizedeserõfeszítéssel az 1980-as évek közepéresikerült túljutni rajta.

Megjegyzendõ, hogy a polikauzális epi-démia a legtöbb nyugati országot elérte: azangolszász országokat és Finnországot job-ban, a mediterrán országokat kevésbé. Azepidémiának megvoltak a helyi sajátosságai,de általánosan jellemzõ volt rá, hogy másfél-két évtizeddel korábban kezdõdött, mint aközép- és kelet-európai országokban, rövi-debb ideig tartott, a népességnek kisebb há-


* Magyarországon a fertõzõ betegségek már nem, anemfertõzõ, krónikus degeneratív betegségek mégnem veszélyeztették az életet. Az utóbbiak látensenmár jelen voltak, de még nem emelték a halandóságszintjét. Az epidemiológiai válság csak készülõdött.


436

nyadát betegítette meg és mindvégig sike-rült korlátok közé szorítani; másképpen fo-galmazva: a várható élettartam növekedéselegfeljebb lelassult, de sehol, a férfinépes-ségben sem következett be csökkenés. Azepidémia halálos áldozatai diszproporcio-nálisan szívbetegek voltak; a szívkoszorúér-betegség okozta halandóság emelkedésevolt volumenében messze a legjelentõsebb.

Az Elbától keletre fekvõ országokban apolikauzális epidémia kellemetlen megle-petésként érte a szakmapolitikai vezetést.Végül is a halálozási viszonyok minden élet-korban jelentõsen javultak a II. világháborútkövetõ két évtizedben. Hatékony, nem költ-séges, gyakran adminisztratív jellegû, meg-elõzõ közegészségügyi intézkedések meg-hátrálásra kényszerítették a gyermekbeteg-ségeket, a gümõkór halandóság következe-tesen és nagymértékben csökkent. Az anti-biotikumok és a kemoterapeutikumok a kór-okozók elleni kauzális terápia eredményeseszközeinek bizonyultak. Az emberek – né-hány ínséges esztendõtõl eltekintve – jobban,de legalábbis bõségesebben táplálkoztak,mint a II. világháború elõtt. Magyarországonmindenképpen ez volt a helyzet midõn azelsõ jelzések arra figyelmeztettek, hogy aközépkorú népességben, fõleg, de nem ki-zárólag a férfi populációban a halálozási vi-szonyok rosszabbodnak. A jelenség a felnõttnépesség egyre nagyobb részében megfi-gyelhetõ volt, és a halálozási arány emelke-dése nagyobbrészt a szív vagy az agy érrend-szerében bekövetkezett katasztrófa, illetverosszindulatú daganat következménye volt.Egyre többen haltak meg májzsugorodás-ban, motoros jármûbalesetben, nõtt az ön-gyilkos halálesetek száma. Az országba „be-gyûrûzött” a polikauzális epidémia, és hason-líthatatlanul nagyobb pusztítást végzett, mintaz Elbától nyugatra. A kockázati tényezõkrendszer-semlegesek: a dohányzás tüdõrá-kot, az alkohol májzsugorodást okoz(hat)függetlenül attól, hogy egy piacgazdaságban

vagy egy tervutasításos gazdaságban szívjákaz emberek a cigarettát, illetve isszák mérték-telenül az alkoholos italokat. Az azonban mára társadalmi berendezkedéstõl függ, hogymilyen gyors és hatékony a válasz a kihívásra.Általános érvényû megállapítás, hogy az El-bától nyugatra visszaszorították a polikauzálisepidémiát, (erre az Egyesült Államok és Finn-ország a legjobb példa), az Elbától keletre eznem sikerült.

Magyarországon az új epidémia néhányfontos vonatkozásban helyi és társadalom-függõ jellegzetességeket mutat. A hagyomá-nyos étrend és hosszú ideig az „egyszer jól-lakni” szindróma, a „béketábor” alkoholiz-musa, az egészségtudatos magatartás hiányaés az abuzusokat (is) elnézõ, összekacsintóetosz, valamint a megelõzés elhanyagolásalokális és társadalomfüggõ sajátosságok.Mindezek a dolgok egy traumatizált és jelen-tõs mértékben pulverizált társadalom körül-ményei között hatottak. Táplálkozási vizs-gálatok szerint a férfiak szív- és koleszterin-bevitele közel a kétszerese, a nõké hozzáve-tõleg a másfélszerese a javasoltnak. A túlsó-zás következménye, hogy a nátrium-bevitela férfiak esetében a négyszerese, a nõknélháromszorosa az elfogadhatónak. Elégtelena zöldség- és gyümölcsfogyasztás; kevéstejet iszunk, és kevés tejtermék, illetve ke-vés teljes kiõrlésû gabonát tartalmazó élel-miszer kerül az asztalunkra.* Az egészség-telen táplálkozás nemcsak jól definiálhatóbetegségeket okoz, de a vitaminban és bizo-nyos ásványi anyagokban szegény étrendcsökkenti a szervezet ellenállóképességét.Más módon, de a szervezet protektív mecha-nizmusát gyengíti a mozgásszegény életmódis. Mivel a betegség úgy is meghatározható,hogy az a szervezet és a külvilág közötti dina-mikus egyensúly megbomlása, az itt említettkét kockázati tényezõ azáltal, hogy a védeke-

* Az Országos Élelmezés- és TáplálkozástudományiIntézet reprezentatív és „kvázi” reprezentatív vizsgá-lataiból származó adatok.

437


zést rombolja, ily módon is elõsegíti számosbetegség: fõleg a rosszindulatú daganatosbetegségek és a szívkoszorúér-betegség kiala-kulását. Nemcsak a külvilág rizikófaktorainaknagy gyakorisága, de a szervezet immunrend-szerének viszonylagos gyengesége is hozzájá-rul a magas morbiditáshoz és mortalitáshoz.

Magyarországon az alkoholizmus mindiglétezõ probléma volt9), de az a fajta iszákos-ság, amely jelenleg is kísért, az 1950-es, 1960-as évtizedekben alakult ki: részben szovjet-orosz „import”-ból, részben a szocialista ipa-rosítással, illetve a szovjet típusú szocialistatársadalom magyar változatának természe-tével inherensen összefüggõ körülmények-bõl. A mindennapi mértéktelen alkoholfo-gyasztás az 1950-es évek nagy építkezéseinlett társadalmi norma a fõleg mezõgazda-ságból verbuvált, alacsony iskolai végzett-ségû, betanított és segédmunkások között.A munkanapok alkoholos befolyásoltságbanteltek, a család nélküli hétvégeken (ha nemvolt szabad szombat), illetve a fekete vona-tokon a lerészegedésig itták a sört és a kever-tet a vulkánfíberen ultizó, elnyûtt emberek.Az iszákosság nem veszélyeztette a munka-helyet; az agresszíven lefelé nivelláló, telje-sítményt visszafogó társadalomban a köz-gondolkodás az alkoholabúzust permisszí-ven kezelte. Így történt, hogy az elsõ gene-rációs magyar „segédmunkásosztály” Lenin-illetve Sztálinvárosból egyenesen az alko-holparadicsomba ment. Lent, a társadalommélyén ez annak a sajátos iszákosságnak agenezise, amely mind a mai napig az egésztársadalom számára súlyos terhet jelent. Arendszerváltozás eredményeképp kialaku-ló, teljesítményorientált társadalomban bi-zonyos jelek – például az egy fõre jutó alko-

holfogyasztás csökkenése – arra utalnak,hogy az iszákosság nagyon lassan – esetlegvisszavonulóban van.* De ennek a népbe-tegségnek a visszaszorítása a magyar társa-dalomnak a piacgazdaság körülményei kö-zött is megoldandó problémája maradt. Azutóbbi három évtizedben alkohol okozta azösszhalálozás 10 százalékát. A 35 és 64 évközötti férfi korcsoportban az alkoholnaktulajdonítható halálozások gyakoriságaharminc év alatt a 3,2-szeresére nõtt.8)

A dohányzás nagy elterjedtsége semnem helyi, sem nem társadalomfüggõ sajá-tosság annyi azonban megjegyzendõ, hogyjelenleg ez a legtöbb halálozást okozó kocká-zati tényezõ: 1970 óta minden ötödik em-ber dohányzás miatt hal meg. A 20 %-os rész-arány 4 százalékponttal magasabb a fejlettországokra számított átlagos értéknél.7)

A két szenvedélybetegség epidemio-lógiai és társadalmi jelentõségére utal, hogya 35 és 64 év közötti férfi népességben ahalálozási aránynak az utóbbi három évti-zedben bekövetkezett 57 százalékos növe-kedésébõl 29 százalékpont az alkohol, 24százalékpont pedig a dohányzás okozta mor-talitás emelkedésének következménye;másképpen fogalmazva a halálozási viszo-nyok 1970 és 1999 között bekövetkezettrosszabbodása csaknem teljes egészében akét addikció terhére írható. 1999-ben aközépkorú férfi népesség halálozásainak 24-28 százalékát az iszákosság, 30-35 százalékáta dohányzás okozta; az ezredfordulón a meg-halt 35-64 év közötti férfiak hozzávetõleghatvan százaléka a két szenvedélybetegségáldozata volt.7) 8)

Összefoglaló

A halálozási viszonyok a 20. század elsõ két-harmadában javultak, utolsó harmadábanellentmondásosan alakultak; a századvéghalandósága ezt az ellentmondásos demo-gráfiai-epidemiológiai közelmúltat tükrözi. Aszületéskor várható élettartam száz év alatt

* A hivatalos adatok nem tartalmazzák a csempészés-bõl származó alkohol mennyiségét, amely fõleg az1990-es évtizedben vált jelentõssé. Még becsülnisem tudjuk, hogy a „KGST piacon” értékesített alko-holos italok milyen hányadát jelentik a fogyasztásnak.Ez a körülmény óvatosságra int az egy fõre jutó alko-holfogyasztás alapirányzatának megítélésében.


438

csaknem megduplázódott, de a várhatóélettartam 34 éves növekedésébõl 32,6 évjutott az 1900 és 1966 közötti idõszakra ésaz 1966-tól az ezredfordulóig terjedõ perió-dusra mindössze 1,4 év. 2000-ben a várhatóélettartam 71,3 év volt, Nyugat-Európában75-79 év között van. Az ezredforduló halálo-zási viszonyai inkonzisztensek a magyartársadalom és gazdaság fejlettségével. Ma-gyarországon elhúzódó epidemiológiai vál-

Halálokokb)c)

Rosszindulatú daganatok

Szívkoszorúér-betegség

Idült májbetegségés májzsugorodás

Agyérbetegség

Balesetek (lángok általokozottak is), testi sértés

Öngyilkosság

Krónikus obstruktívtüdôbetegségek: tüdôtá-gulat, idült hörghurut,hörgôtágulat, asztma

Alkoholos mentális ésviselkedészavarok

Érelmeszesedés

Cukorbetegség

Magatartással kapcsolatoskockázati tényezôkd)

és egyéb fiziológiairizikófaktorok

dohányzás, zsírban gazdagétrend, rostszegény étrend

dohányzás, a fizikai igénybe-vétel hiánya, orális fogamzás-gátlás, magas szérum kolesz-terin, elhízás, magasvérnyo-más, cukorbetegség

alkohol

magasvérnyomás, érelmesze-sedés

alkohol, veszélyes vezetés, ve-zetés a biztonsági öv haszná-lata nélkül, dohányzás, lôfegy-ver és egyéb veszélyes eszköz.

alkohol

dohányzás

alkohol

dohányzás, magas szérum ko-leszterin

elhízás

Fiziológiai rizikófaktorokmagatartással összefüggô

meghatározói

zsírban gazdag étrend, magaskalóriatartalmú étrend, magaskalóriatartalmú étrend okoztaelhízás

magas sótartalmú étrend, zsír-ban gazdag étrend

zsírban gazdag étrend

magas kalóriatartalmú étrend,a fizikai igénybevétel hiánya.

1. tábla • A tíz vezetõ halálok, és azok magatartással kapcsolatos kockázati tényezõi ésfiziológiai rizikófaktorai, illetve ezek magatartással összefüggõ meghatározóia )

ság van, amely fõleg, de nem kizárólag aközépkorú férfi népességet sújtja, nagyobb-részt azokat, akik a társadalom leszakadtrétegét alkotják. A krónikus epidemiológiaikrízis az Elbától keletre minden országbankialakult. 2000-ben a férfiak várható élet-tartama valamelyest még mindig alacso-nyabb volt, mint 1966-ban, midõn 67,5 évveltetõzött. A 35 évnél fiatalabb népesség élet-esélyei soha nem voltak olyan jók, mint ma-

439


napság, de a férfiak továbbélési valószínû-sége 35 és 65 év között három évtizedigolyan nagymértékben rosszabbodott, hogyebben a korcsoportban az életkilátások még2000-ben is rosszabbak voltak, mint az 1929-1932 évi gazdasági világválság idején. 2000-ben a nõk várható élettartama nyolc és félévvel haladta meg a férfiakét; ennek a jelen-tõs elõnynek túlnyomó része annak ered-ménye, hogy a nõk egészségesebben élnek,mint a férfiak. A 19. és 20. század fordulójána hét éven aluli kisgyermekek körében be-következett halálozások az össznépesség-ben elõforduló összes halálesetnek a felétadták; egy évszázaddal késõbb az összha-lálozásnak kevesebb mint egy százaléka szár-mazott a hét éven aluli népességbõl. Jelen-leg a halálozások 69 százaléka 65 éves ésidõsebb korban fordul elõ. A születéskorvárható élettartam azért hosszabbodott meg,a halálozás nem és életkor szerinti struktúrájaazért változott meg, mert alapvetõen meg-változott a mortalitás okstruktúrája: a fertõ-zõ betegségek, köztük a gümõkór és a kis-

IRODALOM:1. Acsádi, Gy., Klinger, A., Szabady, E., (1965) Ma-

gyarország népesedése a két világháború között,Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

2. Az október 23-ai és az azt követõ eseményekkelkapcsolatos sérülések és halálozások, (1957) KSH,Budapest

3. Demográfiai Évkönyv kötetei, KSH, Budapest4. Hobson, W., (1979) Theory and Practice of Public

Health, Oxford University Press, New York To-ronto

5. Holland, W. W., Detels, R., Knox, G., (1991) Ox-ford Textbook of Public Health, Oxford Univer-sity Press, Oxford New York Toronto

6. Józan, P., Gárdos É., Juhász, J., (1996) Egészségiál-lapot-felvétel – 1994, KSH, Budapest

7. Józan, P., (2002) A dohányzás hatása a halandóság-ra Magyarországon 1970-1999, KSH, Budapest

8. Józan, P., Az alkohol hatása a halandóságra 1970-1999, KSH, Budapest, in print.

gyermekkorra jellemzõ betegségek vi-szonylagos súlya jelentéktelenné vált; azezredfordulón a nemfertõzõ, krónikus dege-neratív betegségek okozzák az összhalálozás-nak legalább kilenctizedét. Lényegében akardiovaszkuláris betegségektõl, a rosszin-dulatú daganatoktól és az erõszakos cselek-ményektõl, illetve az ezekbõl származó halá-lozások gyakoriságától függ a mortalitás ak-tuális szintje. Az epidemiológiai fejlõdésjelenlegi stációjában a polikauzális epidémialefolyását elsõsorban az életmóddal kapcso-latos kockázati tényezõk: a dohányzás, azalkohol, az egészségtelen táplálkozás és azegészségtudatos magatartás egyéb összete-või határozzák meg. A megelõzés elsõbb-ségének képviselete azonban nem jelent-heti a korszerû gyógyítás elhanyagolását.

A matematikai-statisztikai számításokért Rad-nóti Lászlónak, az adatok összeállításáért, ill.kiszámításáért Dávid Pálnénak, az ábrák elké-szítéséért és a szövegszerkesztésért ReichnéPatai Tímeának tartozom köszönettel.

9. Kárpáti, E., (1979) A magyarországi alkoholizmuselleni küzdelem múltjából, Medicina, Budapest

10. Lancaster, H. O. (1990) Expectations of Life, Sprin-ger-Verlag, New York Berlin Heidelberg

11. Last, J. M., A Dictionary of Epidemiology, (2001)Oxford University Press, Oxford New York

12. Magyar Statisztikai Közlemények, A magyar koro-na országainak 1900, 1901 és 1902 évi népmoz-galma (1905) Magyar Királyi Központi StatisztikaiHivatal, Budapest

13. Melly, J., (1928) Budapest tuberkulózis halandó-sága, Budapest Székesfõváros Házinyomdája, Bp.

14. Murray, C. J., Lopez, A. D., (ed.) (1996) TheGlobal Burden of Disease, Harvard UniversityPress, Cambrige Massachusetts

15. Schottenfeld, D., Fraumeni J. F. JR., (1996) Can-cer Epidemiology and Prevention, Oxford Uni-versity Press, New York Oxford

16. Szél, T. (1930) Egészségügyi statisztika, MagyarOrvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest


440

Az ötvenes-hatvanas évek hosszan tartóprosperitása idején sokan gondolták (gon-doltuk), hogy a termelékenység növekedéseelõbb-utóbb lehetõvé teszi a munkaidõ jelen-tõs, napi életvitelünket radikálisan átformálócsökkentését. Nem ez történt. Ha terjedt isa részmunkaidõs foglalkoztatás, alapvetõennem a napi munkateher csökkenésébennyilvánult meg a „haladás”, hanem az aktívéletszakasz lerövidülésében. Gazdasági ér-telemben nemcsak lassabban érünk, gyor-sabban is öregszünk, mint harminc-negyvenévvel ezelõtt. A tudás (és vele az ember,mint gazdasági cselekvõ) „amortizálódásá-nak” ütemét a nyolcvanas évek elejétõl kezd-ve világszerte tovább gyorsította a mûszakifejlõdésben bekövetkezett irányváltás: azinformációs technológia terjedése, és anyomában járó piaci és munkaszervezetiátalakulás. (Berman–Bound–Machin 1998).

Kelet-Európában mindehhez sajátosokként társult a szocialista tervgazdaságbanfelhalmozott ismeretek egy részének parlag-ra kerülése. Az idõsebb korosztályok munka-erõpiaci pozícióját a rendszerváltás több ok-ból is fenyegette: az iskolában megszerzetttudásuk elavulása, a munka közben felhal-mozódott gyakorlati tapasztalatuk érték-vesztése, a számítógépes és nyelvi ismere-tek terén meglévõ hátrányuk miatt,1 amittetézhetett az átlagos fiatal és átlagos idõsközötti különbséget az egyes esetekre kive-títõ statisztikai diszkrimináció. E hatások

szétválasztásához nem mindig állnak ren-delkezésre megfelelõ adatok, ám kétségte-len, hogy együttesen komoly mértékbendevalválták az idõsebb generációk munka-erejének piaci értékét. Ebben a tanulmány-ban röviden áttekintjük, hogyan alakult azidõsebbek munkaerõpiaci helyzete Ma-gyarországon a rendszerváltást követõ évti-zedben. Röviden bemutatjuk a mértékeket,és szólunk a lehetséges okokról.

A munkaerõpiaci tapasztalatkereseti hozamának változásaaz átmenet idõszakában

A generációk közötti kereseti különbsége-ket a munkaerõpiaci irodalom a tapasztalatitudásban meglévõ különbségekbõl eredez-teti. Az életkor-specifikusnak tûnõ keresetikülönbségek voltaképpen nem a korral, ha-nem a begyakorlottsággal, ennélfogva amunkában töltött idõvel függnek össze,változásuk – adott kínálat mellett – a munka-tapasztalat piaci értékének változását jelzi.2

TUDÁS-AVULÁS ÉS „ÖREGEDÉS”A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁNI

MAGYARORSZÁGONKöllõ János

kandidátus, tudományos fõmunkatárs (MTA Közgazd. Int.) [email protected]

1Az 1990. évi népszámlálás szerint az akkori 24-28éves diplomásoknak 38 százaléka beszélt legalábbegy idegen nyelven. A KSH Munkaerõfelvételénekkeretében 1996 õszén végrehajtott ifjúsági felvételszerint ez az arány az akkori 25-29 éveseknek akörében már 83 százalék volt.2 Ez az írás elfogadja az emberi tõke-elmélet értel-mezését, és nem tér ki arra, milyen további okok (pl.a korrupciós veszély csökkentésére kötött implicitszerzõdések, szakszervezeti szabályok) vezethetnekmég emelkedõ életkor-kereset görbéhez.

441

1. ábra • Az 1944 és 1973 között született évjáratok relatív kereseti nyereségei illetveveszteségei 1989 és 1998 között, iskolázottsági fokozatonként

Hogyan alakultak az életkorral össze-függõ bérkülönbségek Magyarországon? Akérdés elemzésekor szem elõtt kell tartani,hogy a naptári idõben lezajló változásokkalpárhuzamosan az egyes korosztályok idõ-södnek, és pusztán emiatt is változik a kere-seti hierarchiában elfoglalt helyük. A kétfajtaváltozás – a naptári idõben végbement átérté-kelõdés és az életkor-kereseti profilon tör-ténõ elcsúszás – szétválasztására többfélemódszer is kínálkozik. Az itt választott meg-oldás három lépésben halad.

Elõször megfigyeljük az egyes évjáratokrelatív keresetét 1989-ben és 1998-ban, rela-tív kereseten az adott évjárat átlagkeresetétértve az összes, azonos iskolázottságú vál-lalati alkalmazott átlagkeresetéhez viszo-nyítva. Második lépésben kiszámítjuk, hogyaz egyes évjáratok mekkora relatív keresetreszámíthattak volna 1998-ban, ha az 1989.évi életkor-kereseti profil érvényben maradtvolna. Harmadszor, az 1998. évi ténylegesrelatív keresetbõl kivonjuk az 1989. évi ke-

Az 1998. évi tényleges relatív (bruttó) kereset és az 1989. évi életkor-kereseti profil alapján várhatórelatív kereset különbsége a vállalati szférában. Bértarifa-felvételek. Simított értékek.

reseteloszlás alapján várható relatív kerese-tet. Az így képzett mutató az életkor-keresetiprofil idõbeni megváltozásából – az egyeskorosztályok munkájának átértékelõdésé-bõl – eredõ nyereségeket vagy vesztesége-ket méri, kiszûrve a kereseti változást, amiváltozások nélkül is bekövetkezett volna.

A mutatókat az 1. ábra közli, melyen arelatív kereseti nyereségek és veszteségeksimított értékeit látjuk születési évjáraton-ként.3 Az ábrán figyelmen kívül hagytukazokat a korosztályokat, melyeknek tagjai1998-ra már elérték a nõi öregségi nyugdíj-korhatárt.

A szakmunkásképzõt végzettek eseté-ben az életkorral összefüggõ kereseti válto-

3 Az ábrán simított értékek láthatók. A megfigyeltértékeket egy szisztematikus és egy véletlen kompo-nensre bontjuk, az eljárás logikája hasonló a mozgó-átlagoláséhoz. Az ábra a szisztematikus komponensértékeit mutatja a születési év függvényében. Azalkalmazott simítási módszerrõl és a maradéktageloszlásáról lásd Fazekas szerk. (2000), 141. o.

Köllô János • Tudás-avulás és „öregedés”…


442

zások jelentéktelennek tûnnek: az 1960 elõttszületett évjáratok valamivel alacsonyabbkeresetet értek el, mint amire az 1989. évikereseteloszlás alapján számíthattak volna,de a lecsúszás mértéke még a legerõsebbenérintett korosztályokban sem haladta meg anégy-öt százalékpontot. A középiskolát vég-zetteknél az elmozdulások lényegesen na-gyobbak voltak: a negyvenes évek végén,ötvenes évek elején születettek több minttíz százalékponttal kevesebbet – a hatvanasévek végén, hetvenes évek elején születet-tek pedig hét-nyolc százalékkal többet –kerestek 1998-ban, mint amennyit a késeiszocializmus kereseti viszonyainak tovább-élése esetén kerestek volna. Ezek a változá-sok is eltörpülnek azonban a diplomásokkörében végbement generációs átértékelõ-déshez viszonyítva: az ötvenes évek elejénszületett diplomások – a „Nagy Generáció”és a „Ratkó-gyerekek” – relatív keresete többmint 20 százalékponttal süllyedt az átalakulásévtizedében. A legnagyobb, ugyancsak 20százalékpontot meghaladó nyereséget azokkönyvelhették el, akik a rendszerváltás kez-detén 20-25 évesek voltak, azaz, éppen azintenzív gazdasági szerkezetváltozás évei-ben léptek a munkaerõpiacra.

A legfiatalabbak magasabb relatív bérrelkezdték a pályájukat, mint amilyennel a ké-sei szocializmus pályakezdõi, ám a nyeresé-gük valamivel szerényebbnek tûnik, mintaz 1965-70-es születésûeké. Ez összefügg apályakezdõk és a néhány évvel idõsebbekközötti bérkülönbség növekedésével: atapasztalat szerinti különbségek erõsödésé-vel a fiatalabb korosztályokon belül. A leg-idõsebb (de 1998-ban még munkavállalásikorú) generációk kevesebbet vesztettek,mint a náluk öt-tíz évvel fiatalabbak. Ebbenszerepet játszhatott, hogy közülük az átme-net korai szakaszában különösen sokan hagy-tak fel a keresõ tevékenységgel. Mivel akilépésben az alacsony bérajánlatokra számí-tók erõsebben érdekeltek, a munkában ma-

radó idõsebbek mintája nem véletlensze-rûen rostált, átlagkeresetük alakulásábanegyidejûleg tükrözõdhet a piaci értékelés –vélelmezhetõen negatív – valamint a kínálat-változás pozitív hatása.

Az életkor szerinti kereseti arányok ha-sonló irányú változását figyelték meg másvolt szocialista országokban is. A vállalatiszektorra vonatkozó kutatások zöme a mun-kaerõpiaci tapasztalat értékének csökke-nésére enged következtetni, a ritka kivéte-lek között említhetõ Franz–Steiner (1997),illetve Munich–Svejnar–Terrell (1999)tanulmánya.

Akkor hát csökkent-e a szocializmusbanfelhalmozott tudás piaci értéke az átalakulássorán? Igen, ezt mutatják azok a tanulmá-nyok, melyek hosszabb távon vizsgálják arendszerváltozást követõ folyamatokat,megbízható adatokon alapulnak, figyelmü-ket a versenyszférára korlátozzák, és kellõenrugalmas modellt alkalmaznak a bérkülönb-ségek becslésére, képesek megragadni aziskolázottság értékének korosztályonkénteltérõ irányú vagy mértékû változását. A ma-gyar adatok több szerencsés körülménynekköszönhetõen a szokásosnál mélyebb be-tekintést engednek e folyamatokba: az egyé-ni kereseteket tartalmazó adatbázisok elégnagyok és gazdagok ahhoz, hogy a bérho-zamok vizsgálata a minták ágazat, iskolá-zottság, nem és tapasztalat szerinti megbon-tásával történjék. A magyar „átmenet” kételtérõ jellegû szakaszra bontható. A rend-szerváltást követõ idõszakban példátlanmértékben és hirtelenséggel esett vissza aziskolázatlan munkaerõ iránti kereslet. Logi-kailag helytálló, ha „az iskolázottság érté-kének növekedésérõl”, „az iskolázottakhelyzetének javulásáról”, „a tudás felértéke-lõdésérõl” beszélünk – de semmi olyasminem történt, amit e kifejezések pozitív jelen-téstartalma sugároz: a képzett dolgozók irántikereslet nem nõtt, hanem csökkent; reálbé-rük nem javult, hanem romlott; az iskolázott

443

munkavállalók tudását próbára tevõ új típusúmunkahelyek ekkor még csak igen kis szám-ban jelentek meg.

Amikor ez megtörtént – a kilencvenesévek közepétõl – megváltoztak a keresetitrendek is: az idõsebb, iskolázott munkavál-lalók helyzete a fiatalabbakhoz képest rom-lott, és az iskolázottság kereseti hozama csaka fiatalabb korosztályokban nõtt. Mint Ker-tesi–Köllõ (2001) cikkünkben bemutatjuk:a fõiskolát vagy egyetemet végzettek min-den életkori csoportban növelték a keresetielõnyüket, de az iskolázottság értéke sokkalnagyobb mértékben emelkedett a fiatalabbkorosztályokban; a középfokú végzettségkereseti hozama csak a fiatalabbaknál emel-kedett; a szakmunkásképzõt végzettekhelyzete általánosságban nem javult, de afiatal (egy-tíz éve dolgozó) szakmunkás vég-zettségûek bére mintegy 10 százalékkal nõttidõsebb kollégáikhoz képest. A fiatal és isko-lázott munkaerõ felértékelõdésének folya-mata legalábbis 1999-ig annak ellenére isfolytatódott, hogy a kilencvenes évek köze-pétõl növekvõ számban léptek a munkaerõ-piacra középiskolát vagy fõiskolát-egyete-met végzett pályakezdõk.

Az átértékelõdés mechanizmusai

Az életkor szerinti kereseti arányok különféleokokból változhatnak. Az alábbiakban rövi-den tárgyalunk négy, egymást nem kizárómechanizmust.

a) A képzettség, mint jelzés értékénekmegváltozása? Az érettségizettek és a diplo-mások száma lényegesen kisebb volt tíz-húsz évvel ezelõtt, mint jelenleg. A közép-iskolába, illetve egyetemre felvettek a mainálszigorúbb rostáláson estek át, ennélfogva aziskolai végzettség puszta ténye pontosabbinformációval szolgált a munkavállaló egyéniképességeirõl, mint manapság. Felmerülhet,hogy az elmúlt tíz évben csupán a közép- ésfelsõfokú ismereteknek a fenti okból kelet-kezett ritkasági és jelzés-értéke csökkent,

és az ebbõl fakadó kereseti hozamok elvesz-tése vezetett az idõsebb, iskolázott munka-erõ relatív keresetének csökkenéséhez. 4

A változások ilyen értelmezése ellenszól, hogy az iskolázott munkaerõ kínálatánakáltalános növekedése, illetve az iskolai elõ-szûrés gyengülése nem vezetett a képzett-séghez kapcsolódó hozamok általános csök-kenéséhez. Az általános iskolát végzettek-hez viszonyítva még azok az érettségizettekés diplomások is fokozták a kereseti elõ-nyüket, akik az ötvenes években tanulták aszakmát. Ráadásul az érettségi és a diplomaértéke legnagyobb mértékben éppen azok-nál a fiatal korosztályoknál nõtt meg, akiknekaz esetében a munkáltató az iskolai végzett-ség puszta tényébõl a legkevésbé követ-keztethet kimagasló egyéni képességekre.

b) Kínálati okok? A generációk közöttikereseti különbségek változhatnak pusztánkínálati okokból is, ha módosul a kínálatkorosztályi összetétele. Amennyiben a relatívkeresetek csökkenésével párhuzamosan afoglalkoztatottak (relatív) számának a nö-vekedése figyelhetõ meg egy adott életkoricsoportban vagy fordítva, akkor nem zárhatóki, hogy a keresleti görbe mentén, csupán akínálat elmozdulása miatt történt a változás.Ellenkezõ esetben jelentõsebb keresleti vál-tozások nélkül nehezen értelmezhetõk atörténtek. Mint a 2. ábra jelzi, éppen abbanaz idõszakban (1992 után), amikor végbe-ment a középkorúak munkaerejének súlyosleértékelõdése, egyszersmind a foglalkozta-tási szintjük is csökkent, ami a keresleti ma-gyarázat mellett szóló érv.

Az összefüggést ismét úgy mutatjukmeg, hogy szétválasztjuk a naptári idõbenvégbement foglalkoztatás-változást és azéletkor-foglalkoztatási profilon történõ el-csúszást. Kiszámítjuk, hogy az egyes évjára-tok milyen foglalkoztatási rátára számíthattak

4 A képzettség, mint jelzés gazdasági hozamairólmagyar nyelven lásd például Varga (1999) könyvé-nek a szûrõelméletrõl szóló fejezetét.



444

2. ábra • Az 1944 és 1973 között született férfiak és nõk 1998. évi ténylegesfoglalkoztatási rátája (vastag vonal) az 1992. évi életkor-foglalkoztatási profil alapján

várható rátához (vékony vonal) képest

volna 1998-ban, ha az 1992. évi életkor-fog-lalkoztatási profil érvényben maradt volna.5

(Ezt mutatja a vékony vonal). Az 1998. évitényleges rátának (vastag vonal) a várt rátá-tól való eltérése mutatja az egyes korosz-tályok helyzetének javulását vagy romlását.Látható, hogy a férfiak esetében az 1950 és1960 között születettek esetében beszélhe-tünk foglalkoztatás-csökkenésrõl, míg anõknél a negyvenes évek végén illetve ahatvanas évek elején születettek helyzeteis kedvezõtlenül változott.

c) Termelékenységi különbségek? A szo-cializmusban szerzett tudás viszonylagosértékvesztésének hipotézise mellett szól aza megfigyelés, hogy az átmenet idõszakábannagymértékben erõsödött a vállalati tõkefel-szereltség és a fiatal-iskolázott munkaerõvállalaton belüli részaránya közötti korreláció,továbbá növekedtek a fiatal-iskolázott mun-kaerõ magasabb részarányának betudhatótermelékenységi többletek.

Tanulmányunkban (Kertesi és Köllõ2001) arra a kérdésre kerestünk választ, hogya vállalatok termelékenysége összefügg-e amunkaerõ-állományuk életkor szerinti ösz-

szetételével, elindult-e valamiféle specializá-ció, melynek során a modernebb és termelé-kenyebb technológiák mûködtetéséhez fia-talabb munkaerõt alkalmaznak? A számításo-kat kényszerûségbõl a legalább 300 fõt fog-lalkoztató nagyvállalatok körére korlátozvahárom munkaerõtípust különböztettünkmeg: legfeljebb szakmunkásképzõt végzett„iskolázatlanokat”, valamint „fiatal-iskolázot-takat” és „idõs-iskolázottakat”, az életkorihatárt a medián gyakorlati idõnél vonva meg.Ezután megvizsgáltuk a háromféle munka-erõ részaránya és a tõkefelszereltség közöttikorrelációt, valamint keresztmetszeti terme-lékenységi függvényeket becsültünk, me-lyek függõ változója az egy fõre esõ hozzá-adott érték volt, magyarázó változói pedig avállalati tõkefelszereltség valamint a hárommunkaerõ-csoport részaránya.

Az iskolázott munkaerõ részaránya és avállalati tõkefelszereltség között lényegé-ben semmilyen összefüggés nem volt 1986-ban. A rendszerváltozás éveiben markánskülönbségek alakultak ki: ma elmondható,hogy minél magasabb az egy dolgozóra esõvállalati állóeszközérték, annál magasabb aziskolázott – különösen pedig a fiatal és isko-lázott – munkaerõ részaránya, legalábbis avizsgálatba bevont nagyvállalati körben.

1 A foglalkoztatási ráta a KSH Munkaerõfelvételénekfogalmai szerint foglalkoztatottnak számíthatók arányaaz adott kohorszban.

445

Korcsoport Relatív kereset

15-20 103,921-25 99,326-45 92,346-50 88,651– 86,2

A többiek kereseteaz adott korcsoportban = 100

Forrás: Saját számítás a Bértarifa-felvétel1998. évi hulláma alapján, összes ágazat

1. táblázat • A munkahelyükre fél-másféléve belépettek relatív keresete, 1998

Ennek azonban ellentmondanak amunkahely-változtatással járó keresetiveszteségekre-nyereségekre vonatkozóadatforrások (2. táblázat), melyek szerinta munkanélküliség után elhelyezkedõ idõ-sebbek a saját korábbi béreikhez képestis jelentékeny veszteséget szenvednek el.

Az, hogy az idõsebbeket állásváltoztatásesetén egy további – kifejezetten a mobili-tással összefüggõ – kereseti veszteség is éri,felkelti az életkor szerinti statisztikai disz-krimináció gyanúját. Úgy tûnik, hogy mun-

A termelékenységi függvény–becslé-sek azt mutatják meg, hogy az idõs-iskolá-zott, illetve fiatal-iskolázott munkaerõ rész-arányának egy százalékkal magasabb értékehány százalékkal magasabb vállalati terme-lékenységet valószínûsített azonos tõkefel-szereltségû vállalatok összehasonlításában.A fiatal-iskolázott munkaerõ magasabb rész-arányának betudható termelékenységi több-letek növekedtek a megfigyelt tíz évben,míg az idõs-iskolázott munkaerõ fenti módonbecsült termelékenysége csökkent, oly-annyira, hogy az idõszak közepétõl kezdvemár nem is különbözött érdemben az isko-lázatlanokétól.

További vizsgálatra szorul, hogy valóbanoksági kapcsolatról van-e szó, vagy csupánlátszólagos korrelációról. Elképzelhetõ, hogyaz új vállalatok elsõsorban a modern gép-állományuknak köszönhetõen termeléke-nyebbek, miközben a piacon nagyobb szám-ban megjelenõ fiatalokból merítenek, vagyaz átlagosnál jobb képességû jelölteket válo-gatják ki. A fiatalok részaránya és a vállalatitermelékenység közötti korreláció azonbannehezen vitatható tény, mely elõbb-utóbbmindenképp létrehozza az életkor és azegyéni termelékenység közötti ok-okozatikapcsolatot is: az átlagos fiatalnak nagyobbesélye van arra, hogy megtanulja a korszerûtechnológia mûködtetését.

d) Statisztikai diszkrimináció? Az átér-tékelõdés folyamatának említésre méltóvonása, hogy erõteljes vállalatok szerinti spe-cializációval párosult, azaz, nem kis részbenaz új állásokért versengõ munkaerõ életkorszerinti szelekciójának révén ment végbe.Úgy tûnik, a betöltésre váró munkahelyekértversenyzõ – munkanélküli vagy munkahe-lyet változtató – idõsebbek a folyamatosanállásban lévõ kortársaikhoz képest is komolykereseti veszteségeket szenvednek. Erreutal, hogy az újonnan belépett munkavállalókközül az idõsebbek bére alaposan elmarad ahosszabb ideje állásban lévõ – hasonló nemû,

korú, lakóhelyû, azonos ágazatban dolgozó– kollégáiknak a béreitõl (1. táblázat).2

Felvetõdhet, hogy minél idõsebb cso-portról van szó, annál nagyobb a termelé-kenységi különbség a munkahelyet változ-tatók és nem változtatók között az elõbbiekrovására: az idõsebbeket ritkábban bocsátjákel, ezért az állást keresõ kisebbség minõségijegyeiben különösen élesen elüthet a több-ségtõl. Ha így van, a fenti adatok nem feltét-lenül utalnak különösen súlyos kereseti vesz-teségekre az idõsebbeknél.

2 A táblázatban szereplõ relatív béreket életkori cso-portonként külön-külön futtatott regressziós model-lekkel becsültük, melyek bal oldalán a bruttó keresetlogaritmusa, jobb oldalán a nem, az iskolázottság, ahelyi munkanélküliség, két települési vakváltozó(Budapest, falu), valamint 36 ágazati változó szerepelt.



446

Korcsoport 1994 2001

15-20 +8.5 +11.421-25 –0.1 4.626-45 –5.7 –6.146-50 –7.1 –6.151 és idõsebb –9.7 –8.1

Forrás: teljes körû adatfelvételek a munkanélkülisegélyrendszerbõl állásba lépõk körében, 1994.

március 21.-április 20., 2001 március 18.-április 7.A mintákat részletesen ismerteti Köllõ és Nagy

(1995), Köllõ (2001)

2. táblázat • A segélyrendszerbõl állásbalépõ munkanélküliek reálkeresetének

változása a munkanélküliség elõttikeresetükhöz képest 1994, 2001 (medián,

százalék)

IRODALOMBerman, E., J. Bound and S. Machin (1998): Implica-

tions of skill-biased technological change: Inter-national evidence, Quarterly Journal of Econom-ics, Vol. CXIII, pp. 245-79.

Fazekas, K. szerk. (2000): Munkaerõpiaci Tükör2000, MTA KTI

Franz, W. and V. Steiner (1999): Wages in the EastGerman transition process - Facts and explana-tions, ZEW Discussion Paper No. 99-40, Mann-heim

Kertesi G. – Köllõ J. (2001): A gazdasági átalakuláskét szakasza és az emberi tõke átértékelõdése. Abérszerkezet átalakulása Magyarországon 1986-

99. III. rész. Közgazdasági. Szemle, XLVIII. évf.,november.

Köllõ J. (2001): A járadékos munkanélküliek álláski-látásai 1994 és 2001 tavaszán, MTA Közgaz-daságtudományi Intézet, kézirat

Köllõ J. and G. Nagy (1995): Bérek a munkanélküli-ség elõtt és után, Közgazdasági Szemle, 6.

Munich, D., J. Svejnar and K. Terrell (1999): Returnsto human capital from the communist wage gridto transition: Retrospective evidence from Czechmicro data, CERGE, Prague and The WilliamDavidson Institute, Ann Arbor, mimeo

Varga J. (1995): Az oktatás megtérülési rátái Magyar-országon, Közgazdasági Szemle, 6.

kaerõ-felvételkor – amikor nincs közvetlentapasztalatuk a jelentkezõk termelékeny-ségérõl – a vállalatok kedvezõtlenebbül érté-kelik az idõsebb munkavállalókat, mint ami-kor közvetlen ismeretekkel rendelkeznekróluk. Sajnos e kérdéskör alapos kutatására aMagyarországon gyûjtött statisztikai adatoknem alkalmasak: nincs olyan megfelelõ mé-

retû adatbázis, amely egyidejûleg nyújtanainformációt az egyének munkaerõpiaci stá-tusz-változásairól és kereseteirõl.

Összegzés

A rendszerváltozás éveiben született ország-tanulmányok, gazdaságpolitikai programokvisszatérõ fordulata volt, hogy a kelet-európaiországok magasan képzett munkaerõ-állo-mánnyal rendelkeznek, ami megkönnyítiszámukra az intézményi reformok és a piac-váltás végrehajtását. Az azóta lezajlott válto-zások megkérdõjelezik ezt az optimista elõ-rejelzést: a szocializmusban megszerzett tu-dás nagymértékben devalválódott, és követ-kezményeképp egész generációk – mintgenerációk – süllyedtek le a társadalmi hier-archiában. Ez nemcsak az érintettek, hanemaz ország egésze számára is súlyos tehertétel,és nem csak gazdasági értelemben. Mertnem csak a karrier-utakat, a nyugdíjrendszertés általában a generációk közötti kapcso-latokat érinti még hosszú évekig: mindenbizonnyal szerepet játszik a visszanyert de-mokráciát mérgezõ kiábrándultságban, azindulatoktól fûtött közgondolkodásban is.

447

Az ENSZ 2002 májusában, Madridban világ-konferenciát rendez az öregedésrôl. Ennektiszteletére és ehhez kapcsolódva itt fôkéntáltalános, világ- és azon belül európai érvé-nyû jelenségeket és problémákat tárgyalok;a közép-kelet európai és hazai sajátosságok-ra csak röviden, az utolsó részben kerül sor.

Az öregedés folyamatának sokfélegazdasági következménye van, mind a tár-sadalom egészét, mind az egyes emberekéletét tekintve. A legnagyobb, makrogazda-ságilag legfontosabb intézmény azonban,amelyet ez a folyamat érint, a nyugdíjrend-szer. A reformjával kapcsolatos vitákbangyakran elhangzik, hogy e rendszernek ösz-tönöznie kell a gazdasági növekedést, segí-tenie a tôkepiacok bovülését. Ezzel szem-ben a valódi célja és feladata az, hogy a mun-kaképes életszakasz jövedelmére alapozvamegélhetési biztonságot teremtsen az idôs-korra. Ebben a cikkben csak a nyugdíjrend-szerrôl, és alapvetôen ebbôl a szempontbóllesz szó.

1. Adottságok

A nyugdíjrendszer és majd mindenütt napi-renden lévô reformja szempontjából adott-ságnak tekinthetôk a demográfiai folyama-tok, a munkaerôpiac strukturális változásaiés – a jövôben egyre inkább – az országokközötti migráció. Nem foglalkozhatunk itt

részletesen ezekkel a tényezôkkel, de né-hány, a nyugdíjrendszer számára különösenfontos kérdést ki kell emelnünk.

A népesség demográfiai „öregedése”,vagyis az idôsebb korosztályok arányánaknövekedése két tényezôbôl ered: az átlagosélettartam meghosszabbodásából és a szüle-tések számának változásából. Az elôbbi ör-vendetes, folyamatos és jelenlegi tudásunkszerint vissza nem fordítható tendencia. Azutóbbi azonban ciklikus folyamat, amelyetnemcsak a jelenlegi, viszonylag alacsonytermékenység határoz meg. Ellenkezôleg,az 1950-es évek elején született, rendkívülnépes évjáratok, (tagjaikat nálunk Ratkó-gyereknek, a világ többi részén baby-boom-ernek nevezik), valamint ezeknek az 1970-es évek végén ugyancsak nagy számbanszületett gyermekei még évtizedeken át je-lentôs ingadozást fognak okozni a népességkor-összetételében. Az ingadozás elôször2020, majd másodszor 2050 körül fog erôsnyomást gyakorolni a nyugdíjrendszerekre,amikor ezek a népes korosztályok elérkez-nek a nyugdíjas kor küszöbére. Naivitás aztképzelni, hogy ez a hatás kivédhetô a szü-letések számának erôltetett növelésévelmost vagy a közeljövoben. A migráció vár-ható méreteit és hatásait pedig jelenleg senkinem látja elôre. Amit tenni lehet és kell, az anyugdíjrendszerek átformálása, hogy jobbantudjanak alkalmazkodni ezekhez az ingado-zásokhoz, bár a következményektôl teljesenmegszabadulni nem lesznek képesek.

Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni,hogy a munkaképes korosztályokra háruló

A NYUGDÍJRENDSZEREKRÔL*

Augusztinovics Máriaa közgazdaságtudományok doktora, a Közgazdaságtudományi Kutató Központ tudományos tanácsadója

[email protected]

* A cikk sokban támaszkodik a szerzônek az Inter-national Social Security Review 2002. évi 1. számábanmegjelenô Issues in Pension System Design címûcikkére. Az alapozó kutatást az OTKA T031124 számúkutatási szerzôdése támogatta.

Augusztinovics Mária • A nyugdíjrendszerekrôl


448

„terhet” erôsen eltúlozza az idôskori demo-gráfiai függoségi ráta, éppen azért, mert agyermek- és fiatalkorú eltartandók arányacsökkeni fog. A teljes demográfiai függoségiráta (a munkaképes kornál fiatalabbak ésidôsebbek együttes aránya a munkaképe-sekhez) „… nem lesz magasabb, amikor a‘baby-boom’ generáció nyugdíjba vonul,mint volt akkor, amikor iskolába járt”. (Con-cialdi 2000)

A nyugdíjrendszerek számára különbenis fontosabb a rendszer-függôségi ráta (anyugdíjasok aránya a járulékfizetôkhöz),mint a demográfiai ráta. Márpedig a kettôközött jelentôs eltérés lehet a munkaerô-piaci fejlemények miatt. Az „új gazdaság”munkaerôigénye várhatóan tovább fogcsökkeni. Ezen belül is a foglalkoztatás új,úgynevezett atipikus formái terjednek. Arészmunkaidô, a vállalkozásba adás, a hatá-rozott idôre szóló szerzôdések lépnek a tel-jes munkaidôs foglalkoztatás, a munkáltatóés a munkavállaló közötti, hagyományoskapcsolatok helyébe. A teljes munkaidôreátszámított foglalkoztatási ráta „…Európá-ban körülbelül azon a szinten van most, mint1985-ben volt … lehetséges, hogy egy újabbnövekedési hullám nem fogja számotte-vôen csökkenteni a munkanélküliséget:Európa a munkahely nélküli növekedésszakaszába léphet”. (Ducatel and Burgel-man 1999)

Ezek a trendek aláássák a keresethezkötött nyugdíjrendszerek hatókörét és járu-lék-alapját az Európai Unióban (Concialdi2000) éppúgy, mint a közép-kelet európairendszerváltó országokban (Augusztinovics1999a). A gazdasági környezet tehát távolrólsem kedvezô a hagyományos nyugdíjrend-szerek számára. A kihívással azonban szem-be kell nézni és azt – legalább részlegesen –ellensúlyozni lehet a rendszerek elôrelátótervezésével. A rendszertervezés néhányalapvetô problémáját tárgyaljuk a követke-zô részben.

2. Alapfogalmak

• Kötelezô vagy önkéntes. A jelenlegi köz-gazdaságtani fôáramlat hangsúlyozza azegyén szerepét saját idôskori jövedelménekbiztosításában. Az állam szerepét azonbannem lehet tagadni és nem szabad alábecsülni,mert a társadalomnak védekeznie kell arövidlátással és a potyautazással szemben. Anyugdíjrendszerekre vonatkozóan ebbôl azkövetkezik, hogy szükség van kötelezôrendszerekre, akár társadalombiztosítási, akármagán kezelésben. Az önkéntes nyugdíj-takarékosság kívánatos, helyes, ha az államelfogadható mértékben támogatja is (a túl-zott adókedvezmény nem tisztességes), deebben általában mindenki egyetért, itt nin-csenek nehéz nyugdíjpolitikai kérdések. Atovábbiakban csak a kötelezô rendszerekkelfoglalkozunk.

• Korhatár. Minden kötelezô rendszer-ben létezik olyan, törvényben megszabottéletkor, amelynek elérése – elvben – feltéte-le a nyugdíj folyósításának, egyes országok-ban a korhatár elérésekor az alkalmazotta-kat saját hozzájárulásuk nélkül is lehet nyug-díjazni. A korhatár mindenütt kényes téma,és kettôs nyomás alatt áll. Egyfelôl azt mond-ják, hogy ha az emberek tovább élnek, akkordolgozzanak is tovább, ne akarjanak munka-képesen lustálkodni. Emeljük fel tehát akorhatárt, ez menti meg a nyugdíjrendszert.Ezzel valóban nagy „megtakarítást” lehetneelérni. Másfelôl viszont a keresôkorúak idô-sebb korosztályai már jóval a korhatár eléréseelôtt kiszorulnak a munkaerôpiacról, 50 évfelett szinte lehetetlen új munkahelyet talál-ni. A korai nyugdíjazás szépségflastrom amunkanélküliségi statisztikán; a munkáltatókpedig még humánusnak, „családbarátnak”is minôsülnek, ha feleslegessé vált alkalma-zottaikat nem az utcára teszik, hanem ilyen-olyan állami támogatással, idô elôtt nyugdíjbaküldik – persze gyakran alacsonyabb nyug-díjjal, mint ami a korhatár elérésekor járt

449

volna. Mindenesetre tény: a törvényes kor-határt a parlamentek változtathatják aho-gyan akarják, de a tényleges, átlagos nyug-díjbavonulási életkor mindenütt jóval ala-csonyabb a törvényesnél, és a különbség aketto között növekszik.

• Támogatás vagy biztosítás. A szociálistámogatást azonosíthatjuk a szolidaritással, aszélsôséges idôskori szegénységet kiküszö-bölô minimális ellátás biztosításával, ami agazdagoktól a szegényekhez irányuló újra-elosztáson alapul. A nyugdíjbiztosítás viszonta korábbi saját kereset pótlását jelenti, bizto-sításmatematikai korrektséget kíván, és ál-talában feltételezik, hogy nem valósít megújraelosztást. Ez a dichotómia szorosan össze-függ azzal, hogy mi a forrása a nyugdíjakfinanszírozásának: adó vagy nyugdíjbizto-sítási járulék (ezzel részletesen foglalkozikSchmähl 2000).

Nyilvánvaló, hogy „…e két feladat meg-valósításának céljai és módszerei ellentmon-danak egymásnak, a társadalombiztosításinyugdíjrendszerektôl mégis többnyire aztvárják, hogy mindkettôt teljesítse. Az ered-mény az átláthatóság hiánya”. (Auguszti-novics 1999b) Az emberek általában nem istudják, hogy a nyugdíjrendszerbe fizetett já-rulék valójában nyugdíjra szóló biztosítási díj,amennyiben nyugdíj-jogosultságot hoz létre– függetlenül attól, hogy felosztó-kirovóvagy tôkésített a finanszírozási rendszer. Anyugdíj megállapításának és rendszeresemelésének (indexelésének) szabályai sokesetben átláthatatlanok, túl bonyolultak, alsó-felsô korlátok közé szorítottak. Tovább rontjaaz áttekinthetôséget, hogy az öregséginyugdíjat szolgáló kockázat-közösséget szá-mos országban együtt kezelik a hozzátarto-zói ellátással, a rokkantsági és munkanél-küliségi kockázatokkal, anyasági járan-dóságokkal, a táppénzzel és más pénzbelijuttatásokkal – mert mindezt a jóléti államfeladatának tekintik. Ez a járulékfizetésselszemben erôs ellenösztönzést teremt, ami

zavaros gazdasági környezetben a járulék-fizetés tömeges kikerülését eredményezhe-ti. A legtöbb megvalósított vagy tervezettnyugdíjreform arra törekszik, hogy elválasszaa biztosítást a támogatástól, megkülönböz-tesse egymástól a különbözô kockázatokat,erôsítse a járulékfizetés és a nyugdíjjáradékközötti kapcsolatot a nyugdíjbiztosítási rend-szerekben.

• Újraelosztás. Téves az a gyakori felte-vés, hogy a „tiszta” és korrekt nyugdíjbizto-sítási rendszerekben nincs újraelosztás. Azegyének számára a nyugdíjas korban élve-zett összes nyugdíj nem lehet egyenlô a ke-resôkorban összesen fizetett járulékkal, hi-szen a nyugdíjbiztosítás funkciója éppen ahalandósági kockázat megosztása: aki koránmeghal, az veszít, mert keveset kap, aki so-káig él, az nyer, mert sokáig élvez nyugdíjat.Következésképpen az egyének közötti új-raelosztás a nyugdíjbiztosítás lényegéhez tar-tozik, mert az egyének élettartama külön-bözô.

Jól tudjuk azonban, hogy az élettartamfügg a jövedelemtôl és az iskolázottságtól.Nagy átlagban a jómódúak és az iskolázot-tabbak tovább élnek, mint a szegények és atanulatlanabbak. Megoldás lehetne, ha kü-lönbözô csoportok számára külön-külön koc-kázat-megosztó nyugdíj pillérek léteznének.Ilyen csoportokat azonban nem könnyû kö-rülhatárolni, hiszen az egyének jövedelmeés foglalkoztatottsága változik az életpályasorán, továbbá az ilyen csoportosítás átnyúlnaágazatok, régiók, városi és falusi körzetekfelett. (Ahol léteznek szakmák, foglalkozá-sok, gazdasági ágazatok szerint elkülönültnyugdíjintézetek, azok nem éppen jelesked-nek a társadalmilag igazságosnak tekinthetôújraelosztásban; például a közalkalmazottakáltalában jelentôs elônyöket élveznek a két-kezi munkásokkal szemben.)

Ezzel szemben a generációk közötti újra-elosztás, amely a folyamatosan növekvô élet-tartamból adódna, kiküszöbölhetô a bizto-



450

sítási rendszerekbôl, ha az egyes évjáratokrajellemzô várható élettartamot figyelembeveszik, vagy a fizetendô járulék kulcsokban,vagy az induló nyugdíjat meghatározó szabá-lyok együttesében, az úgynevezett nyugdíjformulában. Ez történik például a megrefor-mált svéd és lengyel nyugdíjrendszerben.

Más tényezok, például a gazdaságinövekedés és az infláció változó üteme, vagytokésített rendszerekben az ugyancsakváltozó hozam-ráták, szintén összefüggenekaz élettartam hosszával, különösen azért,mert a különbözo egyének és generációkkereso, majd nyugdíjas életszakaszakülönbözo idoszakokra esik. Nem mindegyugyanis, hogy egy gazdasági fellendülésvagy válság fiatal keresokorban, anyugdíjazás körül, vagy késoi idoskorban érvalakit. Ezek a tényezok szintén generációkközötti, rejtett újraelosztást eredményeznek(Davies 2000, Burtless 1998).

• Biztosítás(matematika)i korrektség.Ugyancsak téves ezt a fogalmat azonosítaniaz újraelosztás hiányával, hiszen akkor – mintaz elôzôekben láttuk – biztosításilag korrektnyugdíjbiztosítási rendszerek nem is létez-hetnének, újraelosztás mindegyikben mû-ködik. A szakirodalom boségesen használjaezt a kifejezést (actuarial fairness), de pontosdefiníciót, általánosan elfogadott elszámolásiszabályokat nemigen találunk. Felvetôdiktehát a kérdés: mit is értsünk azon, hogy egykockázat-közösség biztosításilag korrekt?Annyi világos, hogy ezt a fogalmi keretethosszmetszetileg (az egyének és évjáratokéletpályája mentén) kell definiálni. Ebbôlannyi máris következik, hogy a korrektségetnemcsak az induló nyugdíj megállapításánakszabályai befolyásolják, hanem a késobbikarbantartás, az indexelés módja is. Tulaj-donképpen akkor tekinthetünk biztosítási-lag korrektnek egy nyugdíjrendszert, ha két,egyszerre élô nyugdíjas egyén havi nyugdíjabármely naptári idôpontban pontosan úgyaránylik egymáshoz, ahogyan a keresô pá-

lyájuk során fizetett életjárulékok aránya, –bár természetesen életnyugdíjuk különböz-het, ha egyikük tovább él, mint a másik. Ezutóbbi különbségnek azonban az évjáratszintjén ki kell egyenlítôdnie.

Ma nincs a világon olyan nyugdíjrendszer,amelyik ezt a viszonylag lazán megfogal-mazott, de valójában szigorú követelménytkielégítené. Viszont mégiscsak nagy különb-ségek vannak nyugdíjrendszerek között akorrektség szempontjából és ezt valahogyanjellemeznünk kell. A rövidség és egyszerû-ség kedvéért a szoros járulék-járadék kap-csolat kifejezéssel fogunk utalni arra, amitáltalában biztosítási korrektségen értenek.

3. A „nagy vita”

A nyugdíjrendszerek szerkezetének egyik,bár távolról sem legfontosabb kérdése, a„társadalombiztosítási és felosztó-kirovó,vagy magán és tôkésített” dichotómia, azutóbbi idôben érdemtelenül nagy figyelmetkapott a szakirodalomban, a közéletben és apolitikában. Pedig még csak nem is igazidichotómia: a világban számos átmenetiforma létezik az állami és a magán, a felosztó-kirovó és a tôkésített rendszerek között. Azavart fokozza, hogy az elôbbi fogalompár-hoz általában hozzáfuzik a „juttatás-megha-tározott vagy befizetés-meghatározott” jel-zôket is, pedig ezek valójában értelmetle-nek: sem a befizetések, sem a juttatások nin-csenek pontosan „meghatározva” egyetlenlétezô nyugdíjrendszerben sem.

• Az új nyugdíj-ortodoxia. A jólétiállam konzervatív kritikusai (például Butlerand Germanis 1983) által kidolgozott fogal-makat és stratégiát követôen, a latin-amerikainyugdíj-privatizációs hullám nyomában, aVilágbank megjelentette Az öregedési vál-ság elhárítása (World Bank 1994) címû, mér-földkônek számító kiadványát. Ez a nemzet-közileg legismertebb kifejtése annak azáramlatnak, amit mára „új nyugdíj-ortodoxiá-nak” tekinthetünk (Müller 1999). A kiadvány

451

a nyugdíj-privatizáció univerzális stratégiájátfogalmazza meg. A bank vezetô nyugdíjszakértôje világosan kimondja, hogy a több-pilléres modellt elsôsorban a hatékonyságés a gazdasági növekedés kedvéért kell be-vezetni, az idôskori jövedelem-biztonság ja-vítását „másodlagos érvként” kezeli (James1997).

• Az ellenzôk. A Nemzetközi Munka-ügyi Hivatal (ILO) és a Nemzetközi Társada-lombiztosítási Társaság (International SocialSecurity Association) az új nyugdíj-ortodoxialegkiemelkedobb ellenzôi, ôk a jóléti államBismarck és Beveridge nevéhez fûzôdô ha-gyományait védelmezik a neoliberális indivi-dualizmussal szemben. Többek között arramutatnak rá, hogy egy fôként magán nyug-díjalapokra épülô nyugdíjrendszer, amilyetaz új ortodoxia javasol, erôsen kockázatosstratégia a biztosítottak számára, mert itt abefektetési kockázatot az egyén maga viseli(Beattie and McGillivray 1995).

• A vita tárgya. Úgy tûnik azonban,hogy általános egyetértés van az „ideális”hárompilléres struktúrát tekintve, bár azegyes pillérek kívánatos súlyáról eltérnek anézetek. Aligha ellenezne ugyanis bárki isegy bizonyos, minimális jövedelem-garan-ciát a nagyon szegények számára (ez lenneaz elsô pillér); nem lehet racionális érveketfelhozni az önkéntes nyugdíj-takarékosságellen sem (a harmadik pillér). Még abban isáltalános az egyetértés, hogy szükség vanszorosabb járulék-járadék kapcsolatra, já-rulékfizetési ösztönzôkre, áttekinthetôségreés más, vonzó tulajdonságokra a közbensô,kötelezô, biztosítási rendszerben (a másodikpillérben). A vita arról folyik, hogy milyenlegyen a második pillér intézményi kerete:a finanszírozás módja (felosztó-kirovó vagytôkésített), és még inkább tulajdoni rendszere(állami-közösségi vagy magán).

• Hamis érvek. Szemben az új ortodoxiafô érveivel, a szakirodalom bôséges fogalmibizonyítékot kínál arról, hogy a finanszírozás

módja és a tulajdoni rendszer nem csodaszera népesség öregedése és a munkaerôpiaciváltozások makrogazdasági hatásai ellen, hi-szen nem befolyásolja sem a foglalkozta-tottak, sem a nyugdíjasok számát. A népes-ség ingadozó korösszetételének kritikusperiódusaiban a nyugdíjrendszer negatívaggregált megtakarítást fog elôidézni, akárúgy, hogy hiány lesz az állami, felosztó-kiro-vó rendszerben, akár úgy, hogy csökken atôkeállomány a magán-nyugdíj alapokban.Ez ellen nincs orvosság, de nem is lesz ettôlvége a világnak.

A jelenlegi, viszonylag kedvezô demo-gráfiai helyzetben, (amikor a baby-boomer-ek és gyermekeik egyaránt keresôképeskorban vannak), valóban célszerû lehet tar-talékot felhalmozni, amely majd enyhíthetia demográfiai ingadozások hatását a leg-rosszabb idôszakokban. Nincsen azonbanempirikus bizonyíték arra, hogy állami-kö-zösségi rendszerben a tartalékképzés lehe-tetlen vagy szükségképpen alacsonyabbrendû – ez igenis jól mûködik például olyanországokban, mint Svédország, az USA,Kanada, Szingapur vagy Ecuador. Másfelôl aszakirodalom bôven tárgyalja a magánrend-szereket érinto angliai misselling és Maxwell-botrányokat1 csakúgy, mint például a chileimagán nyugdíjalapok kirívóan magas admi-nisztrációs költségeit és az ottani, igencsakgyenge járulékfizetési fegyelmet.

Sem a szoros járulék-járadék kapcsolat,sem az egyéni nyilvántartás és a biztosítottak

1 A misselling (félrevezetve eladó vagy terjesztô)botrány azért robbant ki, mert a bankok és biztosító-társaságok személyzete és ügynökei korábban szán-dékosan rossz tanácsot adtak az embereknek, akikezért kiléptek a társadalombiztosításból és számukraelônytelen, egyéni nyugdíjkonstrukciókhoz csatla-koztak. Már az elsô próbaperben, 1997-ben a bíróság325 ezer font bírságot szabott ki a Lloyds Bankra, éshatmillió font kártérítést ítélt meg 1500 félretájékoz-tatott ügyfelének. A Maxwell-ügyben az történt, hogya munkáltató a tulajdonában lévô vállalatcsoport„konszolidációjára” használta fel a vállalati nyugdíjalaptôkéjét, a nyugdíjasok pedig futhattak a pénzük után.



452

rendszeres tájékoztatása nem a magánrend-szerek privilégiuma. Ilyen kapcsolat érvé-nyesül például a német pontrendszerben.Újabban „névlegesen befizetés-meghatáro-zottnak” (notional contribution-defined;NDC) nevezik a szoros kapcsolatot teremtô,de állami kezelésben és felosztó-kirovó fi-nanszírozásban maradó rendszereket, ha anémettôl eltérôen nem pontrendszeren, ha-nem egyéni „számlákon” alapulnak (Cichon1999). Erre példát szolgáltatott a kilencvenesévekben az olasz nyugdíjreform, vagy azállami pillér radikális reformja Svédországbanés Lengyelországban. Mindezekben nagyfontosságot tulajdonítottak az átláthatóság-nak és a járulékfizetés ösztönzésének.

• Átmenet. Bárhogyan vélekedünk isaz egyik vagy a másik finanszírozási mód éstulajdonforma elônyeirôl és hátrányairól, aválasztás nem pusztán elméleti probléma alegtöbb civilizált országban. Beérett, államifelosztó-kirovó rendszerek mûködnek évti-zedek óta, ahol már emberek milliói szerez-tek nyugdíjjogosultságot, és ahol ezeknek anyugdíjaknak az oroszlánrészét még évtize-dekig fizetni kell akkor is, ha a járulék részbenvagy egészben már nem ezekbe a rendsze-rekbe, hanem magánpénztárakba folyik be.A teljes vagy részleges privatizáció költségeitmérlegelni kell, és ebben a kormányok kü-lönbözô utakat választottak, szinte mindenütthosszú viták után. Olaszország elutasította aprivatizációt, pontosan azért, mert az átme-netet finanszírozhatatlannak ítélte. Svédor-szág óvatos lépést tett, kétszázaléknyi járulé-kot irányított át az új, kötelezô magánpillérbe,és ennek költségeit könnyedén finanszíroz-za az állami rendszerben korábban felhalmo-zott, igen jelentôs tartaléktôkébôl. Lengyel-országban és Magyarországon a munkavál-lalói járulék 25-30 százalékát érinti a részlegesprivatizáció – az átmeneti költségek nagy-ságát és finanszírozását mindkét országbansikeresen kivonták a nyilvános vitából(Müller 1999).

4. Mit mennyiért?

Miközben a reform-vita az intézményi vonat-kozásra koncentrál, a mennyiségi vonatko-zások, elsôsorban a járulék-kulcs és a he-lyettesítési ráta kölcsönösen összefüggô vi-szonya, a „mit mennyiért” kérdése méltány-talanul háttérbe szorul. Többpilléres rend-szerekben ezt a kérdést pillérenként, de ösz-szességében, a rendszer egészére vonatko-zóan is vizsgálni kell. Ôszintén szólva ez nemkönnyû feladat, mert a nyugdíjakra fordítottadóbevételek általában nincsenek elkülö-nítve, különbözô kockázatokat és szociáliskiadásokat kezelnek egyazon költségveté-sen belül, a számviteli elvek és módszerekpillérenként különböznek.

• Helyettesítés és hozzájárulás. A prob-léma lényege, hogy mit tekintünk kielégítôjövedelemnek idôskorban. A válaszra vonat-kozó társadalmi konszenzus természetesenországról országra különbözne, függôen ahagyományoktól, az aktuális helyzettôl ésmindenekelôtt az átlagos életszínvonaltól.Egy gazdag országban a viszonylag alacsonyminimális jövedelem is emberileg elfogad-ható megélhetést biztosíthat, bár az alacsonyhelyettesítési ráta (a nyugdíjak aránya a bé-rekhez) taszíthatja azokat, akik keresô ko-rukban átlagos vagy átlag feletti jövedelem-mel rendelkeztek. Egy szegény országbanviszont a járulékfizetés nélkül is garantáltminimum csekély volta, vagy a járulékfize-tésen alapuló biztosítási rendszerben az ala-csony helyettesítési ráta következménye tö-meges idôskori szegénység. (Téves tehátaz az érvelés, amely szerint „szegény országnem engedhet meg magának magas helyet-tesítési rátát” – a valóságban a helyzet éppenfordított.)

Közhely, hogy magasabb helyettesítésiráta nagyobb járulék-kulcsot kíván – méga legegyszerûbb, stacioner közgazdaságimodellek is kimutatják ezt a kölcsönös össze-függést. A politika és a közvélemény azon-

453

ban gyakran nincs ennek tudatában. Gyak-ran tesznek a nyugdíjak növelésére vagy ajárulékok csökkentésére irányuló politikaiígéreteket, anélkül, hogy megmondanák:ehhez nagyobb járulék vagy kisebb nyugdíjtartozik. A hétköznapi állampolgár pedigegyszerre panaszkodik a magas járulék ésalacsony nyugdíj miatt.

A kölcsönös összefüggés keresztmet-szeti is meg hosszmetszeti is. Pontosan a vál-tozó demográfiai és gazdasági feltételekmiatt az egyszerû, stacioner modellek keve-set segítenek. Részletes aktuáriusi (biztosításmatematikai) számításokra van szükségahhoz, hogy meghatározzuk az idôben vál-tozó, szükséges viszonyt a járulék kulcs és ahelyettesítési ráta között, amely egyebekközött a növekvô átlagos élettartamtól isfügg. A hosszmetszeti rátekintés valószínû-leg azt mutatná, hogy a járulék kulcsokat felkell emelni most, mert a jelenlegi keresôktovább fognak élni, mint a jelenlegi nyugdí-jasok. (Ellentétben a népszerû érveléssel,amely szerint a járulék kulcsokat most csök-kenteni kell a gazdasági „hatékonyság” ér-dekében, de majd borzasztóan fel kell emelnitizenöt-húsz év múlva, mert akkor sokanlesznek a nyugdíjasok.) A biztosításilag kor-rekt kapcsolat az átlagos járulék kulcs éshelyettesítési ráta között, párosulva az egyéninyugdíjazás idejétôl függô, ugyancsak biz-tosításilag korrekt levonással, illetve több-lettel, megoldaná a nyugdíj korhatár túlhang-súlyozott problémáját is. A nyugdíjbavonulásidejét az egyénre lehetne bízni, (már ameny-nyiben munkára lehetôsége van), a korainyugdíjbavonulás nem lenne probléma, ésa korhatár nem lenne örökzöld vitatéma.

• Ki fizeti a számlát? A válasz változó,országról országra és nyugdíjrendszerrôlrendszerre. A rendszeres társadalombizto-sítási hozzájárulás a legtöbb országban meg-oszlik – országonként különbözô arányban– a munkavállalók és a munkáltatók között.Idôközönként – néhány országban rendsze-

resen – az állami költségvetés is belép, hogyfedezze a hiányt, vagy örömmel zsebre dugjaa többletet. Más országokban a nyugdíjkiadásés a járulékbevétel egyszerûen része az álla-mi költségvetésnek. A rendszer struktúrájaszempontjából az a kívánatos, hogy a nyug-díj költségvetés elkülönüljön, és többé-ke-vésbé független legyen az állami költség-vetéstôl, hogy a járulékot az alkalmazottegyén nevében fizessék be, még akkor is,ha a lebonyolítás a munkáltató feladata. Ez amegoldás szolgálja legjobban az átlátható-ságot és az egyéni felelôsségtudatot.

Közgazdasági szempontból azonban ajogi formák közömbösek. Akár a munkáltató,akár a munkavállaló fizet, a társadalombiz-tosítási hozzájárulás egy keresethez kapcsoltnyugdíjrendszerben a munkaköltség része.Ha a járulékkulcsot fel kell emelni, mert azátlagos élettartam növekszik, akkor a mun-kaköltség növekszik. Ha a járulékkulcsotcsökkentik, ahelyett, hogy a névleges bére-ket csökkentenék vagy befagyasztanák, ak-kor a munkaköltség csökken, de egy tisztes-séges nyugdíjbiztosítási rendszerben a jövô-beni helyettesítési ráták fognak csökkeni,vagy a jelenlegi nyugdíjasok fizetik a számlát,amennyiben nyugdíjuk csökkentésévelvagy befagyasztásával az ô helyettesítési rá-tájukat utólagosan csökkentik. A végered-mény azonos, bár generációk között más-ként oszlik meg: az életszínvonal csökken.

Ez a jelenlegi, alapvetô európai dilem-ma: elfogadható-e, sôt egyáltalán lehetsé-ges-e a „szociális dömping”? Legyen-e és le-het-e Európa versenyképesebb a világgaz-daságban azáltal, hogy lerombolja a „fenntart-hatatlan” jóléti államot, más szóval azáltal,hogy lényegesen csökkenti a jelen és jövôgenerációk életszínvonalát? Még ha elfogad-hatónak minôsítenénk is ezt az áldozatot, alehetôség kérdése megmarad. Lehet-e azeurópai munka olyan olcsó, hogy versenyez-zen a fejlôdô világgal, ahol – minden mástelhanyagolva – a két nem-keresô életsza-



454

kasznak a keresô életszakaszra háruló „terhe”kisebb, mert általános a gyermekmunka ésrövidebb az átlagos élettartam. Nincs olyanintézményi, „paradigmatikus” nyugdíjre-form, amely megváltoztathatná az alapvetômennyiségi viszonyokat „parametrikus”,azaz mennyiségi változtatások nélkül. Lehet,hogy politikailag könnyebb a paraméterekváltoztatását látványos, nagy vitával körített,intézményi reformok köntösébe burkolni, deez nem más, mint ködösítô stratégia.

5. Kikre terjed ki a rendszer?

A hagyományos, kötelezô nyugdíjrendsze-rek általában munkából származó kereset-hez kötöttek. Résztvevôi a foglalkoztatottakés az önfoglalkoztatók, bár gyakran bizonyoskorlátozások érvényesek. A huszadik századvégéig senki nem gondolt komolyan arra alehetôségre, hogy a nem-foglalkoztatottság(akár munkanélküliségnek nevezik hivatalo-san, akár nem) egyszer majd szokványoséletmóddá válhat a népesség nagy és nö-vekvô része, talán többsége számára. Haazonban a munkaerôpiac jelenlegi tenden-ciái továbbra is érvényesülnek, mint ahogyvalószínûleg érvényesülni fognak, akkor akereset és a járulék közötti szoros kapcsolattalán még veszélyesebbé válik a nyugdíj-rendszerek számára, mint a járulék és a jára-dék közötti szoros kapcsolat hiánya. A járulék-alap ugyanis csökken, ha süllyed a foglalkoz-tatottsági arány és a hagyományos munka-bért egyre inkább helyettesítik a mindenféleszerzôdéses, legális vagy „fekete” jövedel-mek. Hogyan lehet ilyen körülmények kö-zött garantálni az idôskori jövedelem-bizton-ságot a népesség többsége számára – mibôllesz nyugdíj, ha kevesebb a kereset?

• Elsô megoldás. Egy lehetséges, a szak-irodalomban egyre gyakrabban tárgyalt ja-vaslat az állampolgári (helybenlakási) jogonjáró, fix összegû alapnyugdíj, amelyet nemjárulékból, hanem az általános adóbevételek-bôl finanszíroznak. Csakhogy azokban az

országokban, ahol ilyen létezik – például azEgyesült Királyságban – az alapnyugdíj szín-vonala általában nagyon alacsony, nem nyújtmegélhetést azok számára, akik semmifélemás jövedelemmel nem rendelkeznek. Haa sokat kárhoztatott „politikai kockázat” va-lós gyengesége az állami nyugdíjrendszerek-nek általában, akkor az ilyen „állampolgári”alapnyugdíj van leginkább kitéve ennek akockázatnak, hiszen nem járulékfizetésselszerzett, legitim jog, hanem „adomány”, a-mely bármikor, tetszés szerint csökkenthetôvagy visszavonható. Továbbá az ilyen rend-szereket általában igen költségesnek tekin-tik, hiszen olyanok is részesülnek a juttatás-ban, akiknek erre semmi szükségük. Más-részt viszont a járandóságot rászorultsághozkötni még drágább, a kérelmezés, iktatás,szelektív folyósítás és ellenôrzés adminiszt-rációs költségei miatt. Egyik esetben semélvezhetnek az idôskorúak méltóságot ésönbecsülést, hiszen ilyen rendszerben való-ban igaz, hogy a fiatalabb nemzedékek „tart-ják el” ôket leplezetlen, generációk közöttiújraelosztás árán.

• Második megoldás. Újszerûbb, devonzóbb megoldás lenne a kötelezô nyug-díj-biztosítási rendszert kiterjeszteni az egészfelnôtt népességre, állampolgári (helybenla-kási) kötelezettségként. Megmaradnának abiztosítási elv elônyei: a saját járulékfizetésalapján járó, önbecsülést garantáló jogosult-ság, a generációk közötti és generációkonbelüli kockázatmegosztás, a nemzetköziportabilitás, meg az összes többi. Magától ér-tetôdik, hogy egy ilyen rendszernek biztosí-tania kellene egy szerény, valószínûleg jó-val az átlag alatti, de emberileg elfogadhatómegélhetést az idôs korban – különben nemlenne értelme. Ebbôl következik, hogy – asoványka állampolgári alapnyugdíjjal szem-ben – ez nem „olcsó” megoldás. A mainál nemkisebb járulékfizetést kívánna, amelynek avárható élettartam növekedésével valószí-nûleg még emelkednie is kellene. De hát az

455

idôskori jövedelembiztonság nem alkalmivétel és nem ingyenebéd – keresôkorbanfizetni kell érte éspedig korrekt módon.

• Szolidaritás –- mikor? Ugyan mibôlfizetnének nyugdíjbiztosítási járulékot azok,akik nem rendelkeznek megfelelô saját jö-vedelemmel? Nos valahol, valaki, valahogyanmost is eltartja ôket. Lehet, hogy a jól keresôházastárs vagy a szülôk. Rosszabbik és gya-koribb esetben az állami vagy a helyi költség-vetés, munkanélküli járadék, szociális segély,rokkantnyugdíj, családi pótlék, vagy másellátás formájában. Csupán még egy, döntôlépés kellene: elismerni, hogy a keresôkorimegélhetés magában foglalja az idôskorrólvaló gondoskodást, mint ahogyan magábanfoglalja az explicit vagy implicit egészség-biztosítást is. Ha szociális támogatásra vanszükség, akkor annak fedeznie kell a nyug-díjbiztosításhoz való hozzájárulást is, ott ésakkor, amikor az ehhez szükséges jövedelemhiányzik. A szolidaritást nem helyes elhalasz-tani, a jövendô munkaképes korú generáci-ókra hárítani, amikorra majd a most támoga-tásra szoruló egyén megöregszik. Az semhelyes, ha a szolidaritást kizárólag a nyugdí-jasok közötti újraelosztás valósítja meg.

• Kihívás. A foglalkoztatottság és a nyug-díjbiztosítás közötti, hagyományos, megszo-kott kapcsolatot megtörni sokkal alapvetôbbváltoztatás lenne, mint a munkajövedelem-bôl fizetett, kötelezô járulék egy részét egy-szerûen átirányítani az állami nyugdíjrend-szerbôl a magánpénztárakba. Mélyebb ésnehezebb kérdéseket vetne fel, nagyobb elô-relátást, megalapozott tervezést és széleskö-rû társadalmi konszenzust kívánna. A politikaés a közvélemény valószínûleg nincs mégfelkészülve egy ilyen alapvetô lépésre.

Elôbb-utóbb azonban nyilvánvalóvá fogválni, hogy a foglalkoztatásra épülô nyugdíj-biztosítás nincs már összhangban a munka-erôpiac terjedelmével és struktúrájával, hogya mai keresôképes korú generációk jelentôstömegei elégséges idôskori jövedelem nél-

kül fognak maradni, éspedig nem a demo-gráfiai, hanem a gazdasági folyamatok miatt.Ésszerûbb lenne mielôbb elkezdeni elôregondolkodni, nem pedig továbbhárítani aproblémát gyermekeink, unokáink és déd-unokáink nemzedékeire. Ez a nagy kihívás,amellyel a 21. század nyugdíjreformjait terve-zôknek szembe kell majd nézniük.

6. Magyarország

A többi rendszerváltó országhoz hasonlóana magyar gazdaság is súlyos, az átmenetbôlfakadó válságot élt át az elmúlt század utolsóévtizedében. A piacok összeomlása, a ter-melés és a tulajdonosi szerkezet átstruktu-rálódása olyan méretû csökkenést idézett elôa kibocsátásban, a foglalkoztatottságban ésa reálbérekben, amilyenre békeidôben az1929-es nagy válság óta nem volt példa. AGDP 1994-re túljutott a mélyponton, s 2000-ben már valamivel meghaladta az 1989. éviszínvonalat, a foglalkoztatottság és a reálbérazonban csak az évtized második felébenkezdett valamelyest emelkedni, de akkor ismessze elmaradva a termelés helyreállításiütemétôl. A foglalkoztatottság és a reálbérindexének szorzata jó becslést ad a nyugdíj-biztosítási járulékalap csökkenésére (pontosadatok nem ismeretesek). A következô áb-rán látható, hogy a járulékalap még 2000-ben is majd 40 százalékkal kevesebb volt,mint 1989-ben.

Ugyanakkor a nyugdíjasok száma ugrás-szerûen emelkedett, nem mintha ilyen hirte-len megöregedett volna a népesség, hanemmert a munkanélküliség elôl sokan kény-szerültek vagy menekültek öregségi vagyrokkantsági nyugdíjba. A nyugdíjrendszertehát ollóba került: sokkal kevesebb járulék-ból sokkal több nyugdíjat kellett fizetni.

Az egyensúly helyreállítása érdekébenaz 1990-es évek elejétôl kezdve egy külön-bözô idôpontokban foganatosított, sokféleintézkedésbol álló, nem látványos, de a magamódján hatékony, lépegetôs reformfolyamat



456

indult el. Megszigorították a nyugdíj megálla-pításának szabályait: a nyugdíj alapjául szol-gáló keresetet nem a legkedvezôbb háromévre, hanem az 1988-tól a nyugdíjazásig ter-jedô teljes idôszakra számítják; a korábbi ke-reseteket nem a nyugdíjazás idopontjára, ha-nem csak az azt megelôzô harmadik év bér-színvonalára, az utolsó két év keresetét pe-dig egyáltalán nem számítják át (valorizál-ják); az egyáltalán beszámítható kereset no-minális összegét éveken át nem változtatták.A már megállapított nyugdíjak emelését anominális béremelkedéshez, de 1996-tólkezdve az elôzô évi bérnövekedési ütemhezigazították. Mindez a 20–35 százalékos inflá-ció éveiben alaposan visszafogta a nyugdíj-kiadások növekedését. 1996-ban törvénybeiktatták a nyugdíjkorhatár fokozatos fel-emelését, férfiak és nôk számára egyaránt62 évre. Ez utóbbi intézkedés hatása is érvé-nyesült már az 1990-es évtized második felé-ben, de jelentôsége igazán a hosszabb távújövônek, a 2015–20 közötti, demográfiailagkritikus idôszaknak szól. Sok más, kisebbjelentôségû változás ismertetésére itt nincsmód. A „lépegetôs” reformok elérték, hogya nyugdíjrendszer nem omlott össze, a kiadá-sokat sikerült kordában tartani és a nyugdíja-kat mindvégig pontosan folyósítani – a régiónéhány országában kialakult helyzethez ké-pest ez eredménynek tekinthetô. 1997-ben,

néhány ideiglenes, szerencsés tényezônekis köszönhetôen, a járulékbevételek 100százalékban fedezték a nyugdíjkiadásokat.

Természetes, hogy mindennek kárval-lottjai a nyugdíjasok voltak. Nem is lett volnaelvárható, hogy a keresôkorú generáció jöve-delmeinek zuhanása mellett az idôskorúakéletszínvonala változatlan maradjon. Igaz, azátlagos nyugdíjak reálértéke még jobbansüllyedt, mint az átlagos béreké, de bérhezcsak azok jutottak, akiknek az állása megma-radt. Ha figyelembe vesszük, hogy mintegymásfélmillió munkahely megszûnt, és így akeresôkorú generáció átlagos munkajöve-delme a reálbérnél jóval nagyobb mértékbencsökkent, akkor azt mondhatjuk, hogy a vál-ság idôszakában a generációk (megintcsakpontos adatok hiányában) „többé-kevésbé”együtt sírtak. Kérdésesnek látszik, hogy amegindult és továbbra is remélt fellendülésidôszakában együtt fognak-e nevetni – a je-lenleg érvényes szabályozás szerint nem.

Más szempontból nézve szó sincs arról,hogy a „lépegetôs” reformok rendbetettékvolna a társadalombiztosítási nyugdíjrend-szert. Ellenkezôleg, a legkisebb nyugdíjakreálértékét a közepes és magasabb nyugdí-jak rovására ôrizték meg. Ezenkívül az egyé-ni nyugdíjak közötti arányok – a változó inflá-ciós ráták nagy szerepe miatt – példátlanulfüggôvé váltak attól, hogy ki melyik évben

1. ábra • Makrogazdasági jellemzôk az átmenetben

457

ment nyugdíjba. A szociális támogatás és abiztosítás keveréke még átláthatatlanabbávált, a keresô életpálya (a munkában töltöttévek száma és keresete) meg a cserébe él-vezhetô nyugdíj kapcsolata tovább lazult.Nem kétséges, hogy megérett a helyzet apénzügyi egyensúlyra koncentráló „lépege-tés” után egy átfogó, rendszerszerû reformra.

Idoközben azonban a harmadik részbenbemutatott “új nyugdíj ortodoxia” hullámaelérte Magyarországot is. A különbözô re-formkoncepciók ütközését, a végül elhatáro-zott és 1997-ben törvénybe iktatott reform-hoz vezetô politikai folyamatokat kiválóanírja le Müller (2000). Itt elég összefoglalásulannyi, hogy a reform lényegében változatla-nul hagyta, illetve részben 2010 körüli orvos-lásra utalta a társadalombiztosítási nyugdíj-rendszer alapvetô problémáit. Az alapvetôcél a „második pillérnek” nevezett magán-pénztárak létrehozása volt, miközben a(nem teljesen érthetô) nagy sietség miatthiányos, részben ellentmondásos a pénztá-rak mûködésének törvényi szabályozása. Akezdeti, felhalmozási idôszak szabályai mégel vannak rendezve valahogyan, ha nem isproblémáktól mentesen. A nyugdíjígéretazonban eléggé homályos, a magánpénz-tárak ugyanis nem kötelesek – többségüknem is szándékozik – járadékot folyósítani.A törvény lehetôvé teszi, hogy a tag nyug-díjba vonulásakor az egyéni számlán felhal-mozott tôkéjébôl járadékot vásároljanakszámára üzleti érdekeltségû biztosítótársa-ságtól. Ez pedig rendkívül költséges mûve-let lehet, és nem világos, hogy a biztosítókmilyen feltételek mellett lesznek hajlandókteljesíteni a törvényi elôírásokat, példáulazt, hogy nemek között nem lehet differe-nciálni pusztán azért, mert a nôk továbbélnek, mint a férfiak.

Közismert, hogy a már foglalkoztatottakválaszthattak: maradnak-e teljes egészébena társadalombiztosítási rendszerben, vagylemondanak az ott már megszerzett jogaik

egynegyedérôl, átviszik munkavállalói járu-lékukat (egy százalék kivételével) a magán-pénztárakba, és ezáltal az úgynevezett „ve-gyes rendszer” biztosítottjaivá válnak. A tár-sadalombiztosításba helyezett bizalom meg-rendülése és a magánpénztárakat alapítónagy pénzintézetek jól szervezett toborzókampánya több mint kétmillió embert vittát a vegyes rendszerbe, a gazdaságilag aktívnépesség közel felét. Közöttük több százez-ren valószínûleg rosszul döntöttek, mertéletkoruk, vagy más körülményeik miatt – amásodik pillér feltételezetten optimális mû-ködése esetén is –, többet veszítenek a tár-sadalombiztosításban, mint amennyit nyer-hetnek a magánpénztárakban.

Nyilvánvaló, hogy a magánpénztárakbafizetett járulék hiányzik a társadalombizto-sítási rendszerbôl, miközben a nyugdíjakattovábbra is fizetni kell – ez az az „áttérésiköltség”, amirôl a harmadik részben rövidenszó volt. Ennek megtérítésére az állam teljesgaranciát vállalt a törvény szerint. Az állami„segítségre” azonban nem feltétlenül lett vol-na szükség. A reformcsomag két százalék-ponttal felemelte a munkavállalói járulékot(ezt szinte észre sem vettük a magánpénztá-rak körüli nagy hírverés közben) és megvál-toztatta a nyugdíjak indexelésének (éven-kénti emelésének) módszerét, mindkettôtfokozatosan, két–három éves átmeneti idô-szak közbeiktatásával. Végül is azonban mostmár nem a béremelkedést követik a nyug-díjak, hanem félig a bérekét, félig az árakét;például 10 %-os infláció és 14 %-os nominálisbéremelkedés esetén 12 %-kal nônek a nyug-díjak. Igaz, így a nyugdíjak reálértéke növek-szik, de nem annyival, mint a béreké. A nyug-díjasok életszínvonala tehát évrôl évre job-ban elmarad a keresôk életszínvonalától, ésez fokozottan igaz, ha közben még a foglal-koztatottság is emelkedik valamelyest. Haez így marad, akkor a válságos évek „együttsírását” nem fogja „együtt nevetés” követnia fellendülés idején.



458

Mindenesetre ez a két intézkedés – amunkavállalói járulék felemelése és a nyug-díjemelés szabályának megváltozása – olyantöbbletbevételt, ill. megtakarítást jelent atársadalombiztosítási rendszernek, amelyekegyüttes összege, legalábbis a reformot köve-tô elsô három évben, jóval meghaladja a ma-gánpénztárakba folyt járulékok összegét. Amunkavállalók és a nyugdíjasok tehát boven„kifizetik” az áttérés költségét. Az államnakazért marad mégis megtéríteni valója, a kö-zös kasszában azért keletkezik mégis hiány,mert a reformcsomag egyidejûleg két száza-lékponttal csökkentette a munkáltatói járu-lékot. Errôl sem esett sok szó a nagy vitában.

Alig száradt meg a tinta a reformcsoma-gon, amikor az 1998 évi választások után újkormány került hatalomra. Ami közismert,hogy – a reform által elôirányzott 8 százalékhelyett – 6 százalékon „befagyasztotta” amagánpénztárakba fizetendô, és 1-rôl 2 szá-zalékra emelte a társadalombiztosítási rend-szerbe fizetendô munkavállalói járulékot.(Így az utóbbiban kevesebb hiány keletke-zik, kisebb állami kiegészítésre van szükség.)2001 végén pedig csendben, a zárszámadásitörvénybe csomagolva, megszüntették a ga-ranciát, amely egy elvárt legkisebb összegrekiegészítette volna a magánpénztári tagoknyugdíjbavonulásig összegyûjtött tôkéjétabban az esetben, ha az egyéni számlán fel-halmozott tôke az elvártnál kisebbnek bizo-nyul. Ugyanekkor önkéntessé tették a ve-gyes rendszerbe való belépést a pályakez-dôk számára is, ami a reformtörvény szerintkötelezô volt. Az utóbbi intézkedéssel egyetlehet érteni: miért legyen kötelezô a pálya-kezdôk számára az, ami alig néhány évvelidôsebb társaik számára még szabad választásvolt? Ha jónak bizonyul a vegyes rendszer,maguktól is ahhoz fognak csatlakozni, ha megnem, akkor miért kötelezze ôket a törvény?Az elôbbi két intézkedést, a járulék befa-gyasztását és a garancia visszavonását a szak-értôk vitatják. Vannak, akik – sokszor erôsen

különbözô indokok alapján – indokoltnaktartják, és vannak, aki helytelenítik. Ami bizo-nyos, hogy ezek az intézkedések elsôsorbannem a pénzügyi szektort sújtják, a magán-pénztárakban elhelyezett tôke így is szépengyarapszik, hiszen a vártnál több tagot sze-reztek és jobban nôttek a bérek. Elsôsorbana pénztárak több mint kétmillió tagjáról vanszó, akik nem ezen az alapon döntöttek és„szerzôdtek”, akik így a társadalombiztosí-tástól ugyanannyi, a magánpillérbôl viszontbiztosan kevesebb nyugdíjat várhatnak, mintamennyirôl a reformcsomag szólt.

Az intézkedésekkel a kormány a társada-lombiztosítási rendszer belsô szerkezetét éspénzügyi egyensúlyát nem javította, hanemtovább rontotta. Megszüntette a Nyugdíjbiz-tosítási Alap korábbi, viszonylagos – de leg-alább formálisan létezô – önállóságát, ésugyancsak szoros, kincstári pórázra fogta. AzAPEH kezébe adta a járulékok behajtását,amely nem tud megfelelô információval szol-gálni a befizetések forrásáról, a tartozásokról,legkevésbé egyénenként a biztosítottak ne-vében befizetett összegekrôl. 1999-ben areformtörvények szerint járó 18,4 százalékosnyugdíjemelés helyett átlag 14,2 %-os eme-lést hajtott végre, mindenféle bonyolult, disz-kriminációt eredményezô alsó és felsô korlá-tozások mellett. Máig folyik a számháborúarról, hogy ez hány tízmilliárd forintot vett ela nyugdíjasoktól, de bizonyos, hogy az összegattól függ, meddig számolunk elôre az idô-ben. A további emelések ugyanis az alacso-nyabb 1999 évi „bázisra” rakódnak rá, teháttovább gyûrûznek mindaddig, amíg az 1999évi nyugdíjasok közül egy is életben van.

A jövô szempontjából legveszélyesebbintézkedés azonban a munkáltatói járuléktovábbi csökkentése. A reformcsomag kétszázaléknyi járulékot átcsoportosított a mun-káltatóktól (javukra) a munkavállalókhoz(terhükre), de így az együttes járulékkulcsotváltozatlannak irányozta elô. Ezzel szembenújabb törvénykezés alapján 1998-ról 2002-

459

re az összes járulék 5, ezen belül a munkálta-tói 6 százalékponttal csökken. Állítólag ettôljavul a gazdaság hatékonysága és verseny-képessége, még a foglalkoztatottságnak isnövekednie kellene. Nem ismeretesekazonban háttérszámítások arról, hogy hogyanhat ez a lépés a társadalombiztosítási nyugdíj-rendszer pénzügyi egyensúlyára a követke-zô néhány évtizedben. Úgy tûnik, kivonjukmost a nyugdíjrendszerbôl azokat a forrá-sokat, amelyekbôl tartalékot kellene képez-ni a demográfiailag kritikus idôszakra.

Az intézményi szerkezet és a mennyi-ségi összefüggések szempontjából egyarántvilágos, hogy a nyugdíjreform Magyarorszá-gon nem tekinthetô befejezettnek. Mind atársadalombiztosítási, mind a magánpillérbenlényegi problémák halmozódnak, és várnakrendbetételre. Nem újabb ideológiai vitákra,nem újabb elkapkodott törvénykezésre vanszükség, hanem megalapozott szakértôi szá-mításokra, sokfajta lehetséges forgatókönyvtanulmányozására, nyilvánosságra és szélestársadalmi konszenzusra.

7. Összefoglalás és következtetések

A nyugdíjrendszerek alapvetô célja, hogybiztonságos jövedelmet nyújtsanak idôskor-ban. Függetlenül az intézményi formák vál-

tozatosságától ez azt jelenti, hogy megosztjuka halandósági kockázatot, ennek pedig elô-feltétele és végeredménye az egyének kö-zötti újraelosztás. Ezért a személyes, önkén-tes takarékoskodás támogatandó, de az államnem tagadhatja meg felelôsségét az egészlakossággal szemben.

A népesség öregedése hatni fog a nyug-díjrendszerek jövôjére, de ez nem az egyet-len ok, amiért sok országban reformokra vanszükség. A tôkésítés és a magánosítás divatoshívószavak, de az ilyenfajta intézményi vál-tozások – miközben ugyancsak költségesekott, ahol beérett, felosztó-kirovó rendszerekmûködnek – nem oldják meg az alapvetôproblémákat. A hatékonyság, átláthatóság ésbeszámoltathatóság hiánya, a szociális támo-gatás és a biztosítás keveréke az állami rend-szerekben, a befektetési kockázat és nagyadminisztratív költségek a magánpénztá-rakban – ezek a rendszertervezés fô problé-mái. Ugyanakkor a munka-megtakarító tech-nológiák és a munkahelyeket felszámolómunkaerôpiaci trendek elôbb vagy utóbbaláássák a hagyományos, foglalkoztatásraépülô, keresethez kötött nyugdíjbiztosításalapjait. Az idôskori jövedelem biztonságkérdésének új, kreatív megközelítésére leszszükség.


IRODALOMAugusztinovics Mária (1999a) Nyugdíjrendszerek és

reformok az átmeneti gazdaságokban. Közgazda-sági Szemle, 1999, július–augusztus.

Augusztinovics, M. (1999b) Pension systems andreforms – Britain, Hungary, Italy, Poland, Sweden.European Journal of Social Security, Vol.1, Issue 4.

Augusztinovics, M. (2001) European Pension Systems– The Real Challenge of The 21th Century. Paperpresented at the conference of the EuropeanInstitute of Social Security on European SocialSecurity and Global Politics, September 27–292001, Bergen, Norway.

Beattie, R. and McGillivray, W. (1995) A risky strategy:Reflections on the World Bank Report Averting theOld Age Crisis. International Social Security Review,Vol.48, No.3–4.

Burtless, G. (1998) Testimony before the Subcom-mittee on Social Security of the House Committee

on Ways and Means, June 1998, Washington, D.C.(www.house.gov/ways_means/)

Butler, S. and Germanis, P. (1983) Achieving a ‘Lenin-ist’ Strategy. The Cato Journal, 3 (2), 547–56.

Cichon, M. (1999) Notional defined-contributionschemes: New wine in old bottles? InternationalSocial Security Review, No. 4.

Concialdi, P. (2000) Demography, the Labour Marketand Competitiveness. In: G. Hughes and J. Stewart(eds): Pensions in the European Union: Adaptingto Economic and Social Change. Kluwer AcademicPublishers, Boston/Dordrecht/London.

Davies, B. (2000.) Equity Within and Between Gene-rations: Pension Systems and Equity. In: G. Hughesand J. Stewart (eds): Pensions in the European Union:Adapting to Economic and Social Change. KluwerAcademic Publishers, Boston/Dordrecht/London.

Ducatel, K.D. and Burgelman, J.C. (1999.) Employ-ment Map: Jobs, Skill and Working Life on the


460

Road to 2010. Futures Report Series 13, EuropeanCommission Directorate-General, Joint ResearchCentr, Institute for Prospective TechnologicalStudies, Sevilla, Spain.

James, E. (1997.) New Systems for Old Age Security.Theory, Practice and Empirical Evidence. WorldBank, Policy Research Paper 1766, Washington D.C.

Müller, K. (1999.) The Political Economy of PensionReform in Central-Eastern Europe. Edward Elgar.Cheltenham UK, Northhampton MA, USA.

Müller, Katharina (2000.) A magyar nyugdíjreformpolitikai gazdaságtana. In: Augusztinovics Mária(szerk): Körkép reform után – tanulmányok a nyug-díjrendszerrôl. Közgazdasági Szemle Alapítvány, Bp,2000.

Orszag, P. R. and Stiglitz, J.E. (1999.) Rethinking PensionReform: Ten Myths About Social Security Systems.Presented at the conference on New Ideas AboutOld Age Security, The World Bank, Washington D.C.Sept. 14-15, 1999. http://www.worldbank. org/knowledge/chiefecon/conferen/secagend.htm.

Schmähl, W. (2000.) Contributions and Taxes forFinancing Public Pension Expenditure: Lookingfor an Adequate Structure of Finance. In: G. Hughesand J. Stewart (eds): Pensions in the European Union:Adapting to Economic and Social Change. KluwerAcademic Publishers, Boston/Dordrecht/London.

World Bank (1994.) Averting the Old Age Crisis.Policies to Protect the Old and Promote Growth.Washington D.C.: Oxford University Press.

461

A szépirodalomtól kezdve a népszerû orvosimunkákig a hazai könyvkiadás az elmúlt félévszázadban nem volt és ma sincs híján azöregedés lelki jelenségeit leíró, mozgatóerõitfirtató, néhol bölcs tanácsokkal is szolgálóírásoknak. A magyar nyelvterületen a recen-zens nemzedéke számára a legfeltûnõbbtalán Illyés Gyulának 1969-ben megjelentKháron ladikján, vagy az öregedés tüneteicímû esszékötete volt, amely idõsebb-fiata-labb olvasói körében óriási sikert aratott. Atéma egyszeriben „divatba jött”! Talán nemvéletlen, hogy a rákövetkezõ évben napvi-lágot látott Vas István-féle kétkötetes vers-gyûjtemény (Mit akar ez az egy ember?, I-II. 1970) már az öregedéssel foglalkozó szá-mos költeményt tartalmazott. Érthetõ, hogya hazai olvasóközönség ilyeténképpen nagyérdeklõdéssel fogadta 1972-ben Simone deBeauvoir franciából fordított, átütõ hatású,szociológiai igényû nagy mûvét, Az öregség-et! A következõ évben, 1973-ban megjelentDéry Tibor-féle szellemes kötet, a Kedvesbópeer a maga ragyogó szerzõi öniróniájávalmár szinte csak kiegészítette ezt a harmincévvel ezelõtti, tündöklõ sikersorozatot! Ahetvenes évek eme sajátos „szépirodalmigerontológiája” több-kevesebb visszhanggalszinte a mai napig folytatódott.

Nem állítható ugyanez az ismeretköz-vetítõ, vagy akár a tudományos igényû pszi-chológiai munkák vonatkozásában. Pedig anemzetközi lélektani irodalomban se szeri,se száma a geriátriai igényû, vagy legalább isa személyes idõskori élményeket esszésze-

rûen taglaló munkáknak! Némi túlzással aztmondhatnánk, hogy ahány nagytekintélyû,hajlott korú karizmatikus pszichológus, annyiöregkori szubjektív esszé! Példaként itt csu-pán a kilencvenvalahányadik évében nem-rég elhunyt neves amerikai pszichológus,Burrhus F. Skinner: Enjoy Old Age (1989)címû, igaz, fiatal társszerzõvel írt, érdekfeszítõkönyvét említem.

A Czigler István által szerkesztett kötet,amelyrõl bõvebben szeretnék írni (Túl a fia-talságon. Megismerési folyamatok idõskor-ban) nem ebbe a szubjektív, anekdotikussorba tartozik, hanem a szigorúan objektív,sok adattal alátámasztott és tárgyilagosanprezentált munkák közé, amelyekbõl régótahiány mutatkozik a hazai tudományos pszi-chológiai és orvosi irodalomban. Ezért a kötetsokéves mulasztást pótol. A recenzensnekmódjában volt sok hónapot eltöltenie azamerikai vezetõ gerontológiai kutatóköz-pontban, valamint annak igen gazdag könyv-tárában, és tájékozódnia a rendelkezésre állóhatalmas adatbázis területén, amely hûentükrözi az öregedéslélektan igen kiterjedtnemzetközi irodalmát. Ez a bõséges, jobbáraszámítógépes adathalmaz persze ma máritthon is könnyûszerrel elérhetõ.

De ennek a tényáradatnak a tudatábanis bizton állítható, hogy Czigler István köteteigen értékes, magas színvonalú, és sok tekin-tetben ûrpótló összeállítás! Különösen a szer-kesztõ, Czigler István alapos tanulmányátkell kiemelnem, amely a 255 oldalas gyûjte-ménynek több mint a felét, pontosan 130

GERONTOLÓGIAI OLVASÓNAPLÓMBÓL– EGY HIÁNYPÓTLÓ LÉLEKTANI KÖNYV MEGJELENÉSE KAPCSÁN –

Ádám Györgyaz MTA rendes tagja, kut. prof. (ELTE) [email protected]

Ádám György • Gerontológiai olvasónaplómból


462

oldalt foglal magába. Tulajdonképpen Czig-ler dolgozata egymagában is önálló mono-gráfiának tekinthetõ! Ez az összefoglaló mun-ka a maga 6 nagyobb fejezetével, ezen belültovábbi 28(!) kisebb alfejezetével az idõskorikognitív pszichológia és pszichofiziológiaszinte valamennyi fontos problematikájátáttekinti, miközben visszafogottan, mond-hatni túlságosan is szerényen tárgyalja sajátés közeli munkatársainak jelentõs eredmé-nyeit!

Czigler István az elõszóban a saját, ko-rántsem mindig szívderítõ és csak fõ vonalai-ban derûlátó adataira támaszkodva, nyilvánaz idõsek optimizmusát kikezdve, önmagát„rossz emberként” tünteti fel. A recenzióírókénytelen szembeszállni ezzel az önjellem-zéssel! Az öregedõ és a késõi öregkort elértpopuláció vonatkozásában ugyanis olyansokrétû, színes és gazdag adathalmazt tár azolvasó elé, amelynek összessége nem annyi-ra a megismerési folyamatok hanyatlását,mint inkább megtartott, ámbár sokszor lassu-ló teljesítményét tükrözi. Azokon a kognitívterületeken pedig, ahol a befogadó funkcióidõskori romlása nyilvánvalónak tûnik, ezt aszerzõ joggal az agymûködés morfológiá-jának és fiziológiájának természetes módo-sulása következményeként tünteti fel! Czig-ler monográfiának is beillõ alapos tanulmá-nyát az igen tekintélyes irodalmi lista, a magatöbb mint háromszáz hivatkozásával is erõtel-jesen hitelesíti.

Czigler kettõs szerepe – avatott geronto-pszichológiai szerzõ és ugyanakkor gondos,körültekintõ kötetszerkesztõ – egyáltalánnem zavaró körülmény! Hiszen a saját tanul-mányához illõ, a nemzetközi idõslélektaniirányzatokat kitûnõen reprezentáló hat tanul-mányt; hármat hazai szakemberek, másikhármat pedig külföldi szaktekintélyek tollából(nagyrészt a saját fordításában) a szerkesztõmaga választotta a gyûjteménybe.

Elõször néhány gondolatot a magyarszerzõk dolgozatairól: Degrell István írása az

öregedõ agyvelõ normális és kóros morfo-lógiájáról, biokémiájáról és patofiziológiájárólkorrekt, célratörõ, korszerû munka. Nélkülea kötet nem lenne teljes, hiszen agybiológiaiadatai nagymértékben hitelesítik a többi öt,lényegükben kognitív pszichológiai és pszi-chopatológiai síkon kibontott fejezetet. KissÉva és Tariska Péter értékes kórlélektani ta-nulmánya szinte közvetlenül támaszkodikaz elõzõ agyszövettani és –élettani adatokra.A hazai szerzõk a legutolsó, igen gyorsanfejlõdõ és változó adatok fényében, illetvesaját klinikai tapasztalataik alapján ismerte-tik az idõskori, jobbára kóros kognitív elté-réseket. Három kérdéskör áll a tárgyalás kö-zéppontjában: a memóriazavarok és a de-menciák, az idõskori depressziók valamint akorszerû diagnosztika és terápia szempont-jainak problematikája. Igen olvasmányosanmegírt, fontos és tanulságos fejezet! Végül amagyar szerzõk sorát és egyben a gazdagtanulmánykötetet Pék Gyõzõ kifejezettenmódszertani jellegû dolgozata zárja, amely„az elsõ komplex gerontopszichológiai vizs-gálóeljárás” (ez a szerzõ saját meghatározása)magyar nyelvû változatát ismerteti. Ezt aNürnberg Alters Inventar (NAI) elnevezésûtesztrendszert Oswald és Fleischmann az öt-venes évek elején ajánlotta, azóta (és nem-csak a német nyelvterületen) sokan beható-an tesztelték. A magyar változatot éppen atanulmányíró és néhány más hazai szerzõpróbálta ki több idõskorú beteg és egészsé-ges csoporton.

A három, külföldiek által írt tanulmányközül Paul B. Baltes, Jacqui Smith és UrsulaM. Staudinger nagyjelentõségû fejezetét kellkiemelnem, amelynek már a címe is jellem-zõ: Bölcsesség és a sikeres öregedés. A nem-zetközi viszonylatban is jól ismert német öre-gedés-kutatónak, Paul Baltesnek ez a nagy-lélegzetû fejezete voltaképpen az öregedésoptimista „kiáltványának” is tekinthetõ, ha arecenzens által kreált idézõjelbe tett kifeje-zés illõ volna e komoly, sok érvvel alátá-

463

masztott munkához! De elégedjünk megazzal az értékeléssel, amelyet fent vázolt sajátdolgozatában Czigler István nyújt. E szerint aBaltes-féle derûlátó nézet szerint az emberielme fejlõdése az egész életen át tart, azidõsödéssel együtt egy új integráció, újfajtakogníciós lehetõség alakul ki, amelyet a köz-beszéd a „bölcsesség” kifejezéssel jelöl. Azöregedéssel kapcsolatos kognitív fejlemé-nyeket Baltes és munkatársai hét tézisbenfoglalják össze. A tézisek részletes ismerte-tése túlmutatna e recenzió határain, ezért ittcsak igen tömören a következõket emelemki. A szerzõk szerint az emberi idõsödésfolyamatában igen nagy tartalékkapacitásmozgósítható, amelynek során az óhatatlanelmebeli veszteségeket új kognitív straté-giák nyereségei kompenzálják. A személyi-ség idõskorban is rugalmas rendszer marad,amely képes megküzdeni a felismert hanyat-lással az „én-integritás” fennmaradása érde-kében. Továbbá: az öregedés menetébenjelentõs az egyének közötti heterogenitás!Például élesen különválasztandó a normális,helyenként optimális öregkori veszteség-nyereség egyensúly a megbetegedett agy-velõ által elõidézett patológiás állapottól!

A fent ismertetett, derûlátást sugalló je-lentõs tanulmányra jól ráhangolódik a britPeter Warr, továbbá az amerikai Thomas M.Hess reális hangvételû, tárgyilagosan pre-zentált fejezete. Peter Warr rövidebb dolgo-zata az életkorral változó munkahelyi teljesít-ményt taglalja, végeredményben az idõsö-dés esélyeit illetõen optimizmust sugallókicsengéssel. A szakmák felhalmozott mes-terségbeli tudásának jelentõségét, vagyis a

gyakorlat, a mindennapi rutin és tréningszerepét húzza alá mint az öregkori kognitívfunkciókban tetten érhetõ nyilvánvaló elõ-nyöket. Lényegében hasonló tapasztalatotsugall Thomas M. Hess szociálpszichológiaijellegû gondolatfûzése. Öregkorban nagy-mértékben fennmarad, sõt fejlõdik az a ké-pesség, amelyet megismerési szociális tanu-lásként definiálhatunk. Ez az életkorral in-kább módosul, stratégiáját tekintve változik,semmint hanyatlik! Ez a változás képeskompenzálni, sõt, a kognitív társaslélektanszempontjából a legtöbb esetben alkalmasmegküzdeni az öregkori morfo-fiziológiailassulással. Merev sztereotípia és rugalmas-nak mondható, személyiség-integráló alkal-mazkodás egyaránt gondoskodik a teljesít-ményromlás egyensúlyban tartásáról. Végüla szerzõ leszögezi, hogy a kognitív szociál-pszichológia régebben se tagadta az általakifejtett fenti elveket, amelyek az egyértel-mû romlás helyett a szociális megismerésszerkezetének öregkori változásaira utalnak,illetve a viselkedésben nyereségnek is te-kinthetõk.

A Czigler István által szerkesztett kitûnõösszeállítás természetesen elsõsorban a szak-közönségnek szól, de az idõsödés iránt ér-deklõdõ, illetve az önmagát érintettnek te-kintõ széles olvasóközönség részére is fontosolvasmány lehet! Az elmélyült kutatás ésgondolkodás eszközeivel ugyanis „helyreteszi a dolgokat” az öregedés lélektanánaksok-sok hiedelme és mítosza tekintetében.(Czigler István /szerk./: Túl a fiatalságon.

Megismerési folyamatok idõskorban.Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000)

Ádám György • Gerontológiai olvasónaplómból


464

A májbetegségek közül Magyarországon azidült májgyulladás (krónikus hepatitisz) és amájzsugor (májcirrhosis) a legjelentõsebbmegbetegedések: nagyon gyakoriak, hosz-szú lefolyásúak, ismételt kórházi kezelése-ket igényelnek, és gyakran okozzák a beteghalálát. Az idült májgyulladás többnyiremájzsugorra vezet, s ebben hal meg a beteg.Ezért az idült májbetegség ill. a májzsugoráltal okozott halálozást azonos értelembenhasználom. Dolgozatomban azt elemzem,hogyan kerültek ezek a betegségek a vezetõhalálokok közé hazánkban, milyen ténye-zõk játszottak ebben szerepet, és mit kelltennünk a májhalálozás visszaszorítása érde-kében.

Az 1950-es években Magyarországonmég viszonylag alacsony volt a májhalálozás,1955-ben pl. csak 643 májzsugor-halálesetetjelentettek. Az 1990-es évek közepére azon-ban rendkívül magasra emelkedett a króni-kus májbetegség által okozott halálozás:1995-ben 7333 halálesetet jelentettek. Ezaz éves összhalálozás mintegy 5 %-a. A legna-gyobb mortalitású országok közé kerültünkmind a férfiakat, mind a nõket illetõen. A WordHealth Statistics Annual adatai szerint azeurópai népesség korösszetételére standar-dizált krónikus májbetegség a férfiak köré-ben 1995-ben Magyarországon volt a leg-

magasabb, a nõket illetõen pedig a másodikhelyen voltunk a Moldovai Köztársaság mö-gött. Halálozásunk többszöröse a nyugat-európai országokénak (1. táblázat).

A hazai krónikus májbetegség-halálozástjellemzi, hogy az esetek túlnyomó része –1995-ben 86 %-a – alkoholos májbetegségkövetkezménye. Ez nemzetközi összeha-sonlításban rendkívül magas arány, és túlmagas az alkoholfogyasztásra vonatkozóstatisztikai adatokhoz viszonyítva. Olaszor-szágban a májzsugor-halálozásnak keve-sebb, mint egyharmadát, Japánban mintegy50 %-át tartják alkoholos eredetûnek. A kor-specifikus halálozási adatokat vizsgálva szem-betûnõ, hogy a legmagasabb cirrhosis-mor-talitás az idõskorról a fiatalabb korcsoportokra

A MAGYARORSZÁGI MÁJHALÁLOZÁSEPIDEMIOLÓGIÁJA

Morava Endrea SOTE Általános Orvostudományi kar Közegészségtani Intézetének igazgatója; [email protected]

Medicina

Ország Év Halálozás/100 000 fõ férfi nõ

Magyarország 1995. 125,0 44,6Moldovai Közt. 1995. 88,5 92,8Románia 1995. 64,8 36,5Ausztria 1995. 37,3 15,6Olaszország 1995. 32,9 19,6Spanyolország 1994. 25,7 10,9

1. táblázat • A krónikus májbetegség általokozott halálozás néhány országban (1)

465

anteponálódott. Magyarországon az 1950-es években még a 65-74 évesek körébenvolt a legmagasabb a májzsugor-halálozás,míg az utóbbi években az 55-64 éves korúakcirrhosis-mortalitása a legmagasabb, szem-ben Ausztriával, ahol a 65-74 éveseké ésOlaszországgal valamint Spanyolországgal,ahol a 74 évnél idõsebbeké a legmagasabb(2. táblázat). További hazai jellegzetesség,hogy nagyon magas a fiatalkori (25-34 éveskorban bekövetkezõ) májzsugor-halálozásaránya. A májzsugor-halálozás sokkal gyako-ribb halálok a férfiak között, mint a nõk között.Ez összhangban van a férfiak körében sokkalgyakoribb alkohol-abúzussal.

Az alkoholfogyasztásnak kiemelkedõkóroki szerepet tulajdonítanak a májzsugorkialakulásában és halálos kimenetelében.Ezért a hazai májhalálozás alakulását a popu-lációs szintû alkoholfogyasztással – azaz azegy lakosra jutó éves átlagos alkoholfogyasz-tással – összefüggésben vizsgálom.

A jelenlegi rendkívül kedvezõtlen cirrho-sis-halálozás fokozatosan alakult ki a II. világ-

háború utáni idõszakban. 1952 és 1956 kö-zött Magyarországon a populációs szintû al-koholfogyasztás 4,2-4,8 liter tiszta szesznekfelelt meg, és a krónikus májbetegségek általokozott halálozás 10/100 000 fõ alatti volt. Ahalálozás növekedésében az alkoholfo-gyasztás és cirrhosis-halálozás viszonya alap-ján 5 szakasz különíthetõ el (1. ábra). Azelsõ szakaszt – hasonlóan a nyugat-európaiországok II. világháborút követõ éveihez –az alkoholfogyasztás és a májzsugor-halá-lozás együttes növekedése jellemezte. 1956és 1978 között a populációs szintû éves alko-holfogyasztás egy személyre jutó mennyisé-ge 4,2 literrõl 11,5 literre nõtt, a krónikus máj-betegség halálozás pedig 9 %ooo-rõl 21 %ooo-re emelkedett. A második szakaszt az 1978és 1984 közötti idõszak alkotja, ami máreltért a nyugati országokban megfigyelhetõtendenciáktól. Ebben az idõszakban Magyar-országon az alkoholfogyasztás alig változott,11,3 és 11,7 liter között ingadozott, ezzelszemben a krónikus májbetegség által oko-zott mortalitás megkétszerezõdött, 43,1%ooo-

GÁZSRO

-roksevé43-52Aasázolálahtroposc

)vé/ôf000001( troposcroK

bbasagamgelAúsázolálahsisohrric

asázolálahtroposcrok)vé/ôf000001(

ifréf ôn ifréf ôn

gázsroraygaM 0,33 2,01 sevé46-55 923 901

.tzöKiavodloM 8,51 7,01 sevé47-56 014 553

ainámoR 3,9 8,3 sevé47-56 522 121

airtzsuA 9,2 2,1 sevé47-56 911 54

gázsrozsalO 4,3 1,1 ttelefvé47 061 09

gázsroloynapS 4,4 2,1 ttelefvé47 89 25

2. táblázat • A krónikus májbetegség halálozás a 25-34 éves korcsoportban és alegmagasabb cirrhosis halálozású korcsoportban néhány országban 1995 körül (1)

Morava Endre • A magyarországi májhalálozás …


466

re nõtt. A harmadik szakaszt az 1985 és 1988közötti rövid idõszak jelenti, amikor a halálo-zás stagnált, az alkoholfogyasztás pedig né-mileg csökkent. A negyedik szakaszban,1988-1995 között a cirrhosis-halálozás mere-deken emelkedett, miközben az alkoholfo-gyasztás mérsékelten, de tovább csökkent.A legutóbbi, ötödik szakaszban, 1996-tól akrónikus májbetegség által okozott halálozáshirtelen csökkent – bár még mindig rendkí-vül magas – ám az alkoholfogyasztás csakenyhén mérséklõdött. Az adatok értékelésé-nél figyelembe kell venni a BetegségekNemzetközi Osztályozásának (BNO) válto-zásait. Az egymást követõ BNO kiadások vál-tozásai azonban csak kisebb különbségeketokozhattak a májbetegségek besorolásában,és a krónikus májbetegségekre vonatkozóhalálozási adatokat jelentõsen nem befolyá-solhatták.

Összefoglalva: Magyarországon 1978-rakialakult egy magas – de nemzetközi össze-hasonlításban nem kiugróan magas – populá-ciós szintû alkoholfogyasztás, ami azóta stag-nált, majd kissé csökkent. Ugyanakkor az

alkoholfogyasztás stagnálása, illetve csökke-nése ellenére tovább növekedett a cirrho-sis-halálozás. Az egy liter alkoholfogyasztásrajutó májzsugor halálozás sokkal magasabbMagyarországon, mint azokban a nyugat-európai országokban, ahol szintén magas azalkoholfogyasztás (2. ábra). Úgy tûnik, a ma-gyar népesség túlzottan érzékennyé vált azalkohol cirrhosist okozó hatásával szemben.

A populációs szintû alkoholfogyasztásönmagában tehát nem magyarázza a rendkí-vül magas cirrhosis-mortalitást. Ezzel kapcso-latban meg kell jegyezni, hogy az egy lakosrajutó éves átlagos alkoholfogyasztás a nem-zetközi tapasztalatok alapján hasznos indiká-tor az alkohol által okozott kockázatok meg-ítéléséhez, azonban félrevezetõ is lehet, haa túlzott alkoholfogyasztók számát akarjukbecsülni, hiszen a teljes lakosságban a csecse-mõk, a kisgyermekek és az absztinensek isbenne vannak. Lehetséges, hogy egyenlõtle-nebbé vált az alkoholfogyasztás megoszlása:a lakosság egy része sokkal több alkoholtfogyaszt, mint régen, a többiek alkoholfo-gyasztása viszont csökkent. Erre vonatkozó

1. ábra • A krónikus májbetegségek által okozott halálozásés az alkoholfogyasztás alakulása Magyarországon (1956-1999)

467

vizsgálati eredmények azonban nem állnakrendelkezésünkre.

A krónikus májbetegség és májzsugor-halálozásban az alkoholfogyasztásnak kettõsszerepe van. A májzsugor kialakulásában azévek során elfogyasztott alkohol összmennyi-ségét tartják lényeges oki tényezõnek. Azalkohol hatására a fogyasztás intenzitásátólfüggõen általában 1–2 évtized alatt fejlõdikki a májzsugor. A már kialakult májzsugorhosszú ideig összeegyeztethetõ az élettel,ha a beteg abbahagyja az italozást. Ha viszonttovább iszik, akkor a májzsugor az orvosi ke-zelés ellenére is gyorsan dekompenzálódik,és halálhoz vezet. Meggyõzõen mutatja eztPárizs lakosságának példája. A második világ-háború alatt nehezen hozzáférhetõvé váltakaz alkoholos italok, a bort is csak jegyre adták.Az alkoholfogyasztás csökkenését egy évenbelül követte a cirrhosis halálozás jelentõscsökkenése. A jegyrendszer megszüntetéseután a májzsugor-halálozás hamarosan visz-szatért a háború elõtti szintre. A májzsugor-ban szenvedõ betegek száma tehát pozitívkorrelációban van az elõzõ évtizedek (kb.

20 év) alkoholfogyasztásával, a halálozás pe-dig a betegek számával és a jelenlegi alkohol-fogyasztással. Hazánkban az 1956 és 1978közötti májzsugor-halálozás növekedése jólmagyarázható az alkoholfogyasztás növeke-désével. Az 1978 óta eltelt idõszakban – azalkoholfogyasztás utóbbi években közöltmérsékelt csökkenése ellenére – mindvé-gig magas volt a populációs szintû alkohol-bevitel, ami a cirrhosisos megbetegedésekszámát növelte. Ezzel összhangban jelentõ-sen nõtt a fekvõbeteg gyógyintézetekbenmájzsugor diagnózissal kezelt betegek szá-ma. Sülle és Rumi kórházi belgyógyászati be-teganyagában az alkoholos májbetegek szá-ma több mint tízszeresére nõtt 1979 és 1995között. A megnövekedett beteglétszám rész-ben magyarázatot ad arra, hogy az utóbbiévtizedben az alkoholfogyasztás stagnálásaill. enyhe csökkenése ellenére miért növeke-dett a cirrhosisos halálozások száma: nagyobbbeteglétszámból több haláleset várható.

A halálozás növekedésében a túlzottalkoholfogyasztáson kívül számos továbbitényezõ is szerepet játszik: hepatitisz-vírus-

2. ábra • Az idült májgyulladás és májzsugor-halálozásés az átlagos alkoholfogyasztás arányának alakulása néhány országban



468

fertõzések, genetikai tényezõk, fejlõdésirendellenességek, táplálkozási tényezõk,májkárosító vegyi anyagok, az egészségügyiellátás színvonala, és feltételezhetõ, a pszi-choszociális stressz szerepe is (3. ábra).

A hazai májzsugor-halálozásnak csak kisrésze vezethetõ vissza veleszületett rendel-lenességekre, ill. genetikai betegségre. Azalkohol metabolizmust érintõ genetikaisajátosságok azonban – elsõsorban az alko-holfogyasztásra gyakorolt hatásuk révén –jelentõsen befolyásolhatják az alkoholos máj-zsugor kialakulását. Az alkohol metabolizmu-sában fontos szerepet játszó aldehid-dehidro-genáz enzimek örökletesen gyenge mûkö-dése – ami nagyon gyakori egyes ázsiai né-pek körében – részben megmagyarázhatja,hogy ezekben a populációkban kevesebbaz alkohollal kapcsolatos egészségügyi prob-léma. Magyarország népessége azonban azalkohol metabolizmust érintõ genetikai sa-játosságokat illetõen nem különbözik jelen-tõsen más európai népcsoportoktól, ezértnem tartjuk valószínûnek, hogy a nemzetkö-zi összehasonlításban rendkívül magas cir-rhosis-halálozásban a genetikai tényezõkjelentõs szerepet játszanának. A lakosság

tápanyagfogyasztása sem ad magyarázatot.Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok, ún.korrelációs vizsgálatok szerint a bõségeskalória-bevitel, fehérje-fogyasztás (különös-képp az állatifehérje-fogyasztás), zsírfo-gyasztás, kalcium-, A-vitamin- és B-2 vita-min bevitel mellett ritkábban fordul elõ amájcirrhosis. A magyar néptáplálkozásra a 70-es évek végétõl éppen a túlzott kalória-bevi-tel, a magas állatifehérje-fogyasztás és a ma-gas zsírfogyasztás volt a jellemzõ. A táplálko-zással is kapcsolatos kockázati tényezõ, hogyMagyarországon az alkoholfogyasztás jelen-tõs része nem az étkezésekhez kötõdik. Kü-lönösen a túlzott alkoholfogyasztók közöttgyakori az étkezéstõl független italozás, ahiányos táplálkozás melletti italozás, amiközismerten növeli az alkohol toxicitását.

A vírusfertõzések közül jól ismert a Hepa-titis-B, -C és -D vírusok krónikus májbeteg-séget, cirrhosist és primer májrákot elõidézõhatása. Magyarország az említett vírusoktekintetében az alacsony fertõzöttségû orszá-gok közé tartozik, ezért a hepatitisz-vírusfer-tõzések nem magyarázhatják a májzsugor-halálozás rendkívül magas voltát. A legújabbvizsgálati adatok azonban arra utalnak, hogy

3. ábra • A májzsugorodás kialakulását és lefolyását befolyásoló tényezõk

469

egyes korcsoportokban az átlagosnál sokkalmagasabb a krónikus Hepatitisz-B és -Cfertõzésben szenvedõk száma. Ezekben acsoportokban a vírusfertõzés jelentõsenhozzájárulhat a májzsugor kialakulásához.2000-ben a Johan Béla Országos Epidemio-lógiai Központ országos szeroepidemioló-giai felmérõ vizsgálatot végzett, ennek ered-ményeként megállapították, hogy a 40-49éves korosztály 2,07 %-a Hepatitisz-B vírus-hordozó és 1,84 %-a Hepatitisz-C fertõzés-ben szenved. A közel 4 %-os krónikus hepa-titisz-vírusfertõzöttség várhatóan nagyszámúmájzsugor kialakulását okozza ebben a cso-portban. Nagy alkoholfogyasztás esetén azegyidejû alkoholfogyasztás és Hepatitisz-Cvírusfertõzöttség által okozott májzsugor-kockázatok nem egyszerûen összeadódnak,hanem összeszorzódnak, azaz rendkívülnagy lesz a cirrhosis kialakulásának a kocká-zata. Egyéb, eddig fel nem ismert vírusfertõ-zések lehetõségét sem lehet kizárni.

Számolnunk kell a vegyi anyagok májká-rosító hatásával is. Ezek elsõsorban a leve-gõvel, ivóvízzel és élelmiszerrel juthatnak aszervezetünkbe. Felmerült, hogy a borhami-sítás, a zug-pálinkafõzés és az alkoholos italokkészítésének technológiai hiányosságaiolyan szennyezõ anyagokat juttathatnak aszervezetünkbe, melyek növelik az alkoholmájkárosító hatását, de erre vonatkozó per-döntõ vizsgálati eredmények nem állnakrendelkezésre. Nincs bizonyítékunk annakfeltételezésére sem, hogy 1978 óta lényegiváltozás, romlás történt volna az alkoholositalok minõségében.

Az egész magyar lakosságot érintõ, ku-mulálódó, perzisztens vegyianyag-szennye-zõdés a klórozott szénhidrogén-peszticidek,elsõsorban a DDT felhasználásából szárma-zott Magyarországon. A legnagyobb DDTfelhasználás idõszaka hazánkban az 1955 és1965 közötti idõszakra esik. Magyarország –területét és a lakosság létszámát figyelembevéve – világviszonylatban a legnagyobb

DDT felhasználók közé tartozott. A DDT-tnövényvédõszerként, szúnyogirtásra,egészségügyi rovarirtásra túlzott mértékbenhasználtuk. A környezetben is rendkívülperzisztens peszticid, és metabolitja, a DDEnagyon magas koncentrációban volt jelenaz emberi zsírszövetben, sõt az újszülöttekzsírszövetében is. A DDT és a DDE enyhemájkárosító hatása régóta ismert, májzsugortelõidézõ hatására azonban alig van irodalmiadat. Figyelemreméltó, hogy az 1990-esévek elején a májzsugor-halálozás éppenazokban a korcsoportokban nõtt meglegnagyobb arányban, amelyek a DDT-használat idején születtek ill. voltakgyermekek.

Valószínûnek tartjuk, hogy a magyaror-szági extrém fokú DDT használat jelentõsszerepet játszik a cirrhosis-halálozás 1978 ótaészlelt növekedésében.

Az 1988 és 1995 között észlelt rendkívüljelentõs cirrhosis-halálozás növekedés és az1996-tól észlelt csökkenés – véleményünkszerint – elsõsorban a gazdasági, szociális éspolitikai helyzetváltozással függ össze. Agazdasági-politikai rendszerváltás a lakosságjelentõs hányada számára súlyos és hosszantartó pszichoszociális stresszhelyzetet jelen-tett. Valószínûleg ez idézte elõ a már cirrhosi-sos betegek egy részének további alkoholfo-gyasztását, gyors állapotromlását és halálát.Az ebbõl eredõ többlethalálozás szuperpo-nálódott a már egyébként is rendkívül magasmájzsugor-halálozásra. Ezt a hipotézisünkettámasztja alá, hogy ugyanebben az idõszak-ban megnõtt a kardiovaszkuláris betegsé-gek, ill. az ischémiás szívbetegség által oko-zott mortalitás is. A politikai-gazdasági rend-szerváltást nemcsak Magyarországon kísértea májzsugor-halálozás növekedése. Lengyel-országban, a Cseh Köztársaságban, a SzlovákKöztársaságban, Lettországban, Litvániában,Észtországban és Bulgáriában szintén a cir-rhosis halálozás növekedése kísérte a demo-kratikus fordulatot. A politikai és gazdasági



470

IRODALOMWorld Health Statistics Annual ‘96, Genf 1998. WHOCapocaccia R, Farchi G, Mariotti S.: Mortality from

liver cirrhosis in Italy: a two-component model forestimation of the quota attributable to alcohol.Epidemiol Prev 1990. 12:34-49

Parrish K. M., Higuchi S., Muramatsu T., Stinson F. S.,Harford T. C.: A method for estimating alcohol-related liver cirrhosis mortality in Japan. Int JEpidemiol 1991. 20:921-6.

Magyarország Népesedése, Budapest, 1955-1964,Központi Statisztikai Hivatal

Demográfiai Évkönyvek, Budapest, 1965-1998,Központi Statisztikai Hivatal

Alkoholtermelés, fogyasztás, következmények. Sta-tisztikai Adatgyûjtemény, Budapest, 1989, Orszá-gos Egészségvédelmi Tanács Információs Köz-pontja

Giovanni Carrao és Sarino Arico: Independent andcombined action of Hepatitis C virus infectionand alcohol consumption on the risk of sympto-matic liver cirrhosis. Hepatology 1998. 27:914-919

változások közül a gazdasági változások általokozott pszichoszociális stressz jelentõségétgondoljuk meghatározónak, mert azokbanaz országokban, ahol a demokratikus politikaiváltozásokat csak kismértékû gazdasági vál-tozások kísérték (Görögország 1974, Spa-nyolország 1976, Chile 1989) nem észleltéka cirrhosis-halálozás növekedését, sõt, csök-kenés volt megfigyelhetõ. Hipotézisünkhelyessége esetén az 1996-tól érvényesülõcsökkenõ cirrhosis mortalitási tendencia azzalis magyarázható, hogy az elõzõ idõszakbana kiugróan magas halálozás miatt átmenetileglecsökkent az elõrehaladott cirrhosisban szen-vedõ betegek száma. Az 1996-ban bekövet-kezett halálozás-csökkenés tehát nem jelentiazt, hogy a cirrhosis-epidemia nehezén túl-jutottunk. Úgy gondoljuk, hogy hazánkbana cirrhosis-halálozás elmúlt évtizedekbentörtént növekedése semmiképpen nem ma-gyarázható a betegek ellátásának romlásával,a betegek számának rendkívüli növekedéseazonban jelentõs többletterhet okozott akórházak számára.

Milyen teendõink vannak a magyaror-szági májzsugor-epidemia megállítására,visszaszorítására? A legfontosabb feladat atúlzott alkoholfogyasztás visszaszorítása. Amájzsugor-halálozás gyors és nagymértékûcsökkenését elsõsorban a már megbetege-dettek alkoholfogyasztásának megszünteté-se eredményezheti. Az új betegek számánakcsökkenését pedig a lakosság alkoholfo-gyasztásának a csökkentése biztosíthatja. A

májzsugor-halálozás döntõ többsége pato-lógiai szempontból alkoholos cirrhosis, és úgytûnik, hogy a hazai lakosság túlzottan érzé-kennyé vált az alkohol májkárosító hatásávalszemben. Csökkenteni kell az étkezéstõlfüggetlen alkoholfogyasztást. Különösennagy figyelmet igényelnek az 1950-es és1960-as években születettek és azok, akik1955 és 1965 között voltak gyerekek vagyfiatal felnõttek.

A megelõzés nem szûkíthetõ az alkohol-ellenes küzdelemre. Nehéz feladat a króni-kus vírushepatitiszek megelõzése is. A He-patitisz-B, -C és -D vírusok vérrel, testnedvek-kel ill. szexuális érintkezés útján terjednek.Aktív védõoltás csak a Hepatitisz-B ellen van.Várhatóan azonban még évtizedekbe telik,amíg a teljes lakosság védõoltott lesz. A meg-elõzésben jelenleg legnagyobb szerepe abiztonságos egészségügyi ellátásnak és abiztonságos szexuális életnek van. Növel-nünk kell hazánkban a kémiai biztonságotis. Nem szabad még egyszer elõfordulniaannak, hogy az ország teljes lakosságát, bele-értve a csecsemõket és a gyermekeket ismasszív, egészségre káros, perzisztens ku-mulálódó idegenanyag-terhelés érje. Fej-leszteni kell a cirrhosisos betegek egészség-ügyi ellátását a kompenzált állapot konzer-válására, ill. a dekompenzáció és a haláloskimenetel késleltetésére. Végül, de nemutolsósorban folytatnunk kell a cirrhosis okai-nak pontos feltárását az okok kiküszöböléseés az oki terápia biztosítása érdekében.

471

Sülle Cs., Rumi Gy.: Az alkoholos májbetegségekelõfordulásának változása osztályunkon. Szenve-délybetegségek 1997. 5:4-8.

Reich, T.: Beyond the gene: research directions infamily transmission of susceptibility to alcohol-ism. Alcohol Health and Research World 1987-1988. 12:104-107.

Stoil, M. J.: The case of the missing gene: hereditaryprotection against alcoholism. Alcohol Health andResearch World 1987-1988. 12:130-136.

Agarwal D. P., Goedde H. W.: Genetic valuation inalcohol metabolism and its implications. In: Alco-hol consumption and alcoholism in Hungary. Eds:Agarwal D. P., Buda B., Czeizel A. E., Goedde H.W. Budapest, 1997, Akadémiai Kiadó, 112-123.

Qiao Z. K., Halliday M. L., Coates R. A., Rankin J. G.:Relationship between liver cirrhosis death rate andnutrition. Int. J. Epidemiol. 1988, 17:414-418.

Straub I., Csohán Á., Lendvai Gy.: A vírushepatitiszekepidemiológiája, a járványügyi helyzet hazai sajá-tosságai. Infektológia és Klinikai Mikrobiológia,1996. 3:60-65.

Brojnás J., Rusvai E., Csohán Á., Kapusinszky B.,Takács M., Csire M.: A 2000. évi szeroepidemio-lógiai szûrés eredményei a májgyulladásvírusok

területén. Johan Béla Országos EpidemiológiaiKözpont tudományos ülése, 2001. márc. 06.

Year Book of Food and Agricultural Statistics, FAO,Rome, 1957, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 69, 70.

Mezõgazdasági kemizálási kézikönyv (Fõszerk.: Dr.Szántó A.) Bp., 1972, Magyar Vegyipari Egy., 140.

Soós K., Cieleszky V., Tarján R.: A klórozott szénhidro-gének szintjének alakulása a budapesti lakosságzsírszövetében 1970-ben. Egészségtudomány,1970. 16:70-76.

Longnecker M. P., Rogan W. J., Lucier G.: The humanhealth effects of DDT (dichlorodiphenyltrichloro-ethane) and PCBS (polychlorinated biphenyls) andan overview of organochlorines in public health.Annu. Rev. Public Health, 1997, 18:211-44.

Guzelian P. S.: Clinical evaluation of liver stuctureand function in humans exposed to halogen-ated hydrocarbons. Environ. Health. Perspect.1985, 60:159-164.

J. Zsinka Á., Faur N., Kemény T.: Etilalkohol és DDT-adagolás hatásának állatkísérletes vizsgálata.Egészségtudomány, 1968. 12:242-246.

Komáromi B., Morava E.: International perspectivesof the Hungarian rise in chronic liver diseasesmortality following the democratic transition in1989. elôkészületben.



472

A Morava professzor e számban megjelentcikkében közölt adatok drámai módon vilá-gítanak rá arra a szomorú és többé-kevésbéközismert tényre, hogy hazánkban immárévtizedek óta valóságos alkoholos eredetûmájcirrhosis-, májzsugor-epidémia dúl.

A májzsugor okozta halálozás gyakorisá-gát tekintve – mint oly sok más negatívegészségügyi mutató vonatkozásában – azelsõ helyet értük el. Ily módon népünk ön-pusztító életvitelével újabb és lesújtóan sike-res fegyvertényt hajtottunk végre. Gondo-lom, hogy e többé-kevésbé köztudott tény-nek a Magyar Tudományban történõ meg-világítása kapcsán számosan lesznek olyanokaz olvasók körében, akik az alkoholos szerv-károsodások, különösen az alkoholos májká-rosodások formáiról, azok kialakulás-módjá-ról s következményeirõl szívesen bõvítenékismereteiket. Jelen közleménnyel ezt szeret-ném szolgálni.

Az, hogy a mértéktelen és tartós alkohol-fogyasztás májkárosodással jár együtt évez-redek óta ismert, az indiai, Ayur Veda névenismert orvosi feljegyzésekben már szerepel,s azt, hogy a rendszeresen nagy mennyiségûalkoholt fogyasztók, vagyis a krónikus alko-holisták körében „cirrhosus” azaz heges zsu-gormáj gyakran fordul elõ, Thomas Heber-den angol klinikus 300 évvel ezelõtt leírta.Az alkoholfogyasztás és májzsugor közöttiösszefüggést azonban Vesalius már régeb-ben felismerte.

Az alkoholizmus és a krónikus alkoholistafogalomkörének pontos definíciója megle-

hetõsen nehéz, kultúrkörök és szerzõk sze-rint is meglehetõsen eltérõ. Egyetértés vanviszont abban, hogy olyan mennyiségû alko-hol rendszeres fogyasztása, mely elegendõahhoz, hogy az érintett személyt pszicho-lógiailag, társadalmilag, nem utolsósorbanpedig fizikailag és egészségileg tönkretegye,illetve mindezzel a következménnyel jár,krónikus alkoholizmusnak minõsül. Orvosiszempontból szervkárosodásokhoz vezetõkrónikus alkoholizmusnak minõsül férfiakesetében napi 80-120 g, nõknél pedig napi40-60 g alkoholt tartalmazó szeszesital 5éven át tartó fogyasztása.

Az alkoholos májcirrhosis (zsugormáj) azalkoholos eredetû májkárosodások legsú-lyosabb formája, irreverzibilis végstádiuma,melyre a máj normális, lebenykés szerkeze-tének elvesztése, a szerkezet teljes átépülé-se és a máj funkcionális alkalmazkodóképességének nagyfokú beszûkülése jel-lemzõ. A cirrhotikus májban, vagy zsugor-májban a kötõszövet mennyisége nagymér-tékben megnõ, és az hegesedõ, kötõszövetisövények, szeptumok formájában övezi, öle-li körül, mintegy fojtogatja a károsodott máj-ban fellépõ – a szerkezethelyreállítás és funk-ciópótlás tekintetében azonban sikertelen –májregeneráció során keletkezõ, újdonkép-zõdött májsejthalmazokat, az ún. regeneratívcsomókat, noduluszokat. Ugyanakkor ha-sonló kötõszöveti szeptumok szigetekre ta-golják az eredeti májállomány még fellelhetõmaradványait is. A nagyfokú szerkezet-átalakulást funkcionális zavarok kísérik.

AZ ALKOHOLOS MÁJCIRRHOSIS ÉS EGYÉBALKOHOLOS EREDETÛ MÁJBETEGSÉGEK

Lapis Károlyaz MTA rendes tagja; [email protected]

473

Májcirrhosis azonban a krónikus alkoho-listáknak csupán mintegy 12-15 %-ában ala-kul ki. Az alkoholos májkárosodásnak acirrhosison kívül több más formája is van, azalkoholos májkárosodások spektruma igenszéles. Ide tartoznak: a máj elzsírosodása, (azalkoholos zsírmáj, szteatozis) az alkoholosmájgyulladás (alkoholos hepatitis), a májfib-rózis és a májcirrhosis. Ide sorolhatjuk azon-ban még a májrákot is bizonyos értelemben,mivel az alkoholos májcirrhosis talaján azesetek 16-28 %-ában végül májrák is kialakul.

A máj szerkezete és funkciói

Mielõtt azonban rátérnénk az alkoholos máj-betegségek tárgyalására, ismerkedjünk megmájunk felépítésével, a májsejtek szerkeze-tével és a máj fontosabb funkcióival. A májaz ember legnagyobb szerve. Felnõttbensúlya 1300-1500 g. A máj a hasüregben, arekesz alatt, jobb oldalt helyezkedik el. A máj1-2 mm átmérõjû egységekbõl, ún. lebeny-kékbõl épül fel, a lebenykék pedig egy köz-ponti véna körül sugárirányban elrendezettmájsejtgerendákból állnak. A májlebenykékközött pedig a portális mezõk találhatók (1.és 2. ábra). Ezek kötõszövetes alapállomá-nyában futnak a portális véna és az arteriahepatica ágai, és itt futnak a lebenykékbõlaz epét elvezetõ kis epeutak, májon belüliepe-csatornák is. A májsejtgerendák közöttlukacsos endotél sejtekkel határolt, vérreltelt csatornák (szinuszoidok) vannak. A vérreltelt csatornák és májsejtek felszíne közöttkeskeny rés, ún. Disse tér található. A májsej-tek egymás felé tekintõ oldalán pedig a máj-sejtek által termelt epe elvezetésére szolgálóepe-csatornácskák, kapillárisok helyezked-nek el, melyek falát maguk a májsejtek alkot-ják (3. ábra). A hajszálvékony epekapillárisokösszefolyásából azután nagyobb, önálló fallalrendelkezõ epeutak alakulnak ki a májonbelül, amelyek az epét a májon kívüli na-gyobb epevezetékbe és az epehólyagbaszállítják, amelybõl viszont az epe a bélbe

ömlik. A májon belüli epeutaknak henger-ded alakú sejtekbõl álló hámsejtbélése van.A mintegy másfél kilós májunk sok tízmillióilyen kis egységbõl, lebenykébõl épül fel. Amájsejteken és epeút-hámsejteken kívül el-szórtan sok egyéb sejtféleség is található méga májban. Közülük itt csak kettõt említek: aKupffer sejteket (2. ábra), melyek májbantanyázó makrofágok, ezeknek a belek felõla májba érkezõ vér mikrobáktól és más ide-gen anyagoktól való megtisztításában van

1. ábra • A máj lebenykés szerkezeténeksémás rajza.

1 = májlebenyke; 2 = centralis vena; 3 = portalismezõ, mely három, benne futó képlet harántmet-szetét tartalmazza: 3a = májhoz vezetõ arteria kisága hepaticus arteriola; 3b = epevezeték; 3c = agyomor-bél vénás vérét a májhoz vezetõ, a májba amájkapun át belépõ, ezért kapu-vénának (v.portae)nevezett nagyvéna lebenykékhez futó kis ága.A sinusoidok vért kétfelõl, a vena portae-ból és azarteria hepaticaból kapnak. A sinusoidokból a vér alebenyke centrumában lévõ centralis vénába ömlik,amelybõl azután a májvénákba (v. hepatici) jut,amelyek a vért a test alsó felébõl a szívhez vezetõnagy vénába (vena caudalisba) vezetik.Az ábrán a folytonos nyilak a májlebenykén belül avéráramlás irányát, míg a szaggatott nyilak az ezzelellentétes irányú epeáramlás irányát jelzik.

Lapis Károly • Az alkoholos májcirrhosis…


474

szerepük, tehát mintegy szûrõ, filter szerepettöltenek be a májban. Ilyen makrofág nagyonsok van, azok együtt a máj tömegének mint-egy 5 %-át teszik ki. A másik érdekes sejtféle-séget az elsõ leírójuk után elnevezett Itó-sejtek képezik. Ezeket lipocitáknak vagyújabban – alakjukra utalva csillag-alakú (stel-late) sejteknek is hívják. Ezeknek – mint látnifogjuk – a májfibrozis és májcirrhosis kialaku-lásában van fontos szerepük. Májunk egyéb-ként két lebenybõl, egy nagyobb jobb ésegy kisebb bal lebenybõl áll. A máj életfontosszervünk, amely rendkívül sokféle funkció-val rendelkezik. A májban termelõdnek avérfehérjék, a májsejtekben történik az epe-kiválasztás, emellett a szervezet anyagcseré-jében is rendkívül fontos szerepet játszik. Amájnak a zsír-, szénhidrát- és fehérje-anyag-cserében egyaránt fontos szerepe van, ezen-kívül a szervezetünkbe jutott mérgezõ anya-gok, vegyszerek, gyógyszerek méregtelení-tésében is fontos szerepet játszik.

Az alkoholos májbetegségekkialakulásmódja, patogenezise.

Az alkoholos májbetegségek kialakulásmód-jának, patogenezisének megértéséhez szük-séges, hogy nagy vonalakban megismer-kedjünk az elfogyasztott alkohol szervezet-beli sorsával, az alkohol anyagcseréjével,metabolizmusával.

Miután az alkohol (etanol) vízben és zsí-rokban egyaránt oldódó kis molekula, agyomor-béltraktusból gyorsan felszívódik, ésa vérkeringéssel szervezetünk minden ré-szébe eljut. Fenti tulajdonságai miatt mindenszövetünket átjárja, és számos vitális funkci-

2. ábra • A májlebenyke felépítéséneksémás rajza, mely a vér- és epeelfolyás

útjait is ábrázolja.1 = centrális véna; 2 = epe-csatornácska; 3 = Disse-tér; 4 = májsejt gerendák; 5 = sinusoidok, melyek acentrális vénába vezetik a vért; 6 = kis-epevezeték(ductulus); 7 = Kupffer sejt (májban megtelepedettfalósejt (macrophag); 8 = arteria hepatica ág; 9 =portalis vena-ág; 10 = májon belüli epevezeték.

3. ábra • Májsejt elektronmikroszkóppallátható szerkezetének sémás ábrázolása.

S = sinusoid; End = endothel sejtek; D = Disse tér; Mv= mikrovillusok (sejtfelszíni mikrobolyhok); PV =pinocytosis vakuolumok; Dm = Desmoszoma (sejt-kapcsoló struktura); Db = epecsatornácska körüli denztestecske; Mi = mitokondrium; Mb = microtestecske(peroxiszoma); GK = Golgi-készülék.; sEr = simafelszínû endoplasmas reticulum (alkoholisták májsejt-jeiben erõsen felszaporodik); Mvk = magvacska (nu-cleolus); M = sejtmag (nucleus); dEr = durva felszínûendoplasmas reticulum; Mkt = mag körüli (perinucle-aris) tér.Készült: H.Thaler: Leberkrankheiten. Springer VerlagBerlin Heidelberg New York etc 1987. Abb7. alapján.

475

ónkat befolyásolja. A felvett alkohol kis há-nyada (8-10 %) a gyomor-béltraktus nyálka-hártya-sejtjeiben lévõ alkohol dehidrogenazenzim közremûködésével már helyben me-tabolizálódik. A felszívódott alkohol 2-10 %-a pedig a vesék közremûködésével a vize-lettel, ill. a tüdõkbõl kilélegzett levegõvelváltozatlanul távozik szervezetünkbõl.

A felvett és felszívódott alkohol legna-gyobb hányadának anyagcserebeli feldol-gozása, metabolizálása a májban történik.Éppen ezért a máj a krónikus alkoholistáknála legkorábban és leggyakrabban károsodottszerv.

A májsejtekben az etanol metabolizá-lódása három különbözõ enzimrendszer köz-remûködésével történik, melyek mindegyi-ke a sejt három elkülönült részében, más-más sejtorganellumában fejti ki tevékenysé-gét (4. ábra).

Az etanol metabolizálásában döntõ szere-pet játszó alkohol-dehidrogenáz enzim asejtplazma szolubilis frakciójában a citoszol-ban található. A másik, az alkohol metaboli-zálásában fontos szerepet játszó enzimrend-szer a microszomális etanol oxidáló enzim-rendszer (MEOS) az endoplazmás retikulumnevû sejtorganellumhoz kötött (3. ábra). Aharmadik, a legkisebb szerepet játszó katalazenzim pedig a peroxiszoma nevû sejtorga-nellumban fejti ki tevékenységét. Mindhá-rom enzim hatására, a sejtekre közvetlenülis toxikus etanol oxidációja révén egy sok-kalta toxikusabb sejtméreg: acetaldehidkeletkezik.

Fenti enzimek közremûködésével egyátlagos termetû és testsúlyú egyén óránként7-10 gramm alkoholt metabolizál, eliminál aszervezetbõl. Krónikus alkoholistáknál mind-addig, míg nem alakul ki náluk aktív májbe-tegség, az alkohol metabolizálása ennéllényegesen nagyobb sebességgel történik.

Maga az alkohol direkt hat a sejtintegritásmegõrzésében fontos szerepet játszó sejt-membránokra, megváltoztatja azok lipid-

összetételét és fizikai állapotát, és a sejteketsérülékenyebbé teszi. A keletkezett acetal-dehid pedig sokféle és erõs citotoxikus hatás-sal rendelkezik: kovalensen kötõdik a sejtfe-hérjékhez, gátolja a fehérje-szintézist ésszekréciót, és a zsírnemû anyagok (lipidek)peroxidációját eredményezi.

Az acetaldehid fehérjékkel való kovalenskötõdése közvetlenül károsítja a májsejteketcsakúgy, mint a lipidperoxidáció során kelet-kezõ szabad gyökök. Emellett acetaldehid-protein adduct képzõdés is bekövetkezik,mely immunválasz-reakció létrejöttét váltjaki. Ily módon az alkohol és acetaldehid direktsejtkárosító hatásaihoz immunmechaniz-

4. ábra • Az alkohol májsejtbeli metabo-lizációja útjainak sémás ábrázolása.

Készült P. Chandrosoma és Cl. R Taylor: ConcisePathology (First Edition) a LANGE medical book.Appleton & Lange. Norwalk, Connecticut/ SanMateo, California 1991. Fig 9-5 alapján .



476

musok közremûködésével keletkezõ sejt-károsodás is csatlakozhat.

Az adduct-képzõdés májsejtellenes anti-test-képzõdés beindítása mellett enzim inak-tiválást, a DNS szintézis során keletkezõhibák kijavításának csökkenését (repair-ká-rosodást) eredményez, emellett jelentõsenkárosítja a máj oxigénhasznosító képességét.Csökkenti a májsejtek, különösen azok mito-kondriumainak redukált glutation tartalmát,melynek pedig a sejtkárosító szabadgyököksemlegesítésében oly fontos szerepe van.Fokozza továbbá a lipidperoxidációt és a máj-sejtek, különösen azok mitochondriumainakvasfelvételét. Ez a magyarázata annak, hogya májsejtek energiaháztartásában oly fontosszerepet játszó mitokondtriumok különösenérzékenyek az alkohol okozta károsodásokiránt. A vas felvétel ugyanis tovább fokozzaa lipidperoxidációs folyamatokat, ami nem-csak az elszenvedett sejt- és szövetkároso-dást tükrözi, hanem maga is patogén ténye-zõ: további sejtorganellum-károsodásokat,fõként mitkondrium károsodásokat okoz, éselõmozdítja a károsodott májban a fokozottkollagen-képzõdést, amelyrõl a májkároso-dások tárgyalása során késõbb még szó esik.

Az etanol acedaldehiddé történõ oxidá-ciója során a májsejtek redukáló képességeún. redox-potenciálja erõsen lecsökken, kö-vetkezményesen a májsejtekben a zsírsa-vak csökkent oxidációja, fokozott zsírsavszin-tézis, csökkent glukagon-képzõdés megyvégbe, melyhez a sejtorganellumok, különö-sen a mitokondriumok és endoplasmás re-ticulum károsodása miatt további anyagcsere-változások: fokozott lipidperoxidáció és ide-gen anyagok, különösen a gyógyszerek fel-fokozott és felgyorsult metabolizálása, bio-transzformációja csatlakoznak. A májsejtekmetabolizáló tevékenységében bekövetke-zõ ezen változások éppen a májnak az egészszervezet anyagcsere-folyamataiban játszottcentrális szerepe miatt, az egész szervezetanyagcsere-folyamatait érintõ változásokkal

ill. következményekkel járnak. A keringõvérben a zsírnemû anyagok szintjének meg-emelkedése (hiperlipémia), laktat acidózis,(magas tejsavszint a vérben) és hiperurike-mia (emelkedett vérhúgysavszint) jön létre,valamint aminosav és protein-anyagcsereváltozások is kialakulnak. Más szóval az egészszervezet zsír, szénhidrát-, aminosav- és pro-tein-anyagcseréjében mélyre ható változá-sok keletkeznek.

Nem kevésbé fontos és a laikusok köré-ben kevéssé ismert következmény az is,hogy az alkohol metabolizálását végzõ mik-roszomalis enzim, a már említett a MEOS(P450IIE1), – mely a májsejtek sokféle anyagmetabolizálását végzõ citokrom P450-en-zimrendszerének a tagja – szintje megemel-kedik. A krónikus alkoholizálás kapcsán nemcsak a MEOS, hanem a citokrom-P450 enzim-rendszerhez tartozó valamennyi enzim, dekülönösen a gyógyszer-metabolizáló enzi-mek szintje is jelentõsen megemelkedik. Eza gyógyszer-metabolizálás felgyorsulásáteredményezi. A felgyorsult metabolizmusmiatt a gyógyszerek szervezetbeli koncent-rációja gyorsan csökken (ill. esetleg a meta-bolizáció során keletkezõ toxikus metaboli-tok szintje gyorsabban emelkedik), a gyógy-szerek ún. fél-élet ideje jó ideig még az abszti-nenssé vált krónikus alkoholistáknál is 50 %-kal rövidebb, mint a nem italozókban. Mind-ez azt eredményezheti, hogy az alkoholisták-nál a gyógyszerek, a környezetbõl szerveze-tükbe kerülõ vegyi anyagok fokozottan toxi-kussá válhatnak a májsejtekre, a metabolizálá-sukat végzõ citokrom-P450 enzimrendszerfennálló fokozott aktivitása miatt. A krónikusalkoholisták májsejtjei fokozottan érzéke-nyek, ezért több gyógyszer, fõként aneszte-tikumok, de még az olyan egyszerû fájda-lomcsillapítók toxikus hatása iránt is, mint azacetaminofén és fenilbutazon tartalmú fájda-lomcsillapító tabletták. Alkoholistáknál ép-pen ezért az acetaminofén szokásos terápiásdózisai is súlyos májkárosodást okozhatnak.

477

A krónikus alkoholistáknál a gyógyszer-me-tabolizmusban bekövetkezõ változásokat ill.annak veszélyeit illetõen másik példát is em-líthetek. Ismert, hogy krónikus alkoholisták-nál – normál táplálkozás mellett is – bizonyosvitaminok (thiamin, Folsav, pyridoxin, A-vi-tamin), valamint a sejtek szabadgyök károso-dással szembeni védelmét szolgáló legfonto-sabb antioxidáns az alfatokoferol (E-vitaminhatású, aktivitású anyag) tekintetében hi-ányállapot alakul ki. Egyeseknek a pótlásasem egyszerû és nem veszélytelen, alko-holistáknál pl. az A-vitamin hiány, A vitaminvagy elõanyagának, a béta-karoténnek be-vitelével történõ pótlása még orvosi ellenõr-zés mellett is rendkívüli óvatossággal történ-het, mert náluk a tûrt dózistartomány rendkí-vül szûk, ezen anyagok túladagolása pediga máj védelme helyett éppen ellenkezõleg,annak toxikus károsodását és az alkoholosmájbetegség súlyosbodását eredményezi.

Az elõzõekben leírtak alapján napjainkraegyértelmûen bizonyítottá vált, hogy azalkoholnak és metabolitjainak direkt-májsejt-károsító, hepatoxikus hatásuk van. Az is egy-értelmûen bizonyított, hogy direkt össze-függés van az alkoholfogyasztás mértéke ésaz alkoholos májbetegségek kialakulása,valamint az azok végstádiumát képezõ máj-cirrhosis okozta halálozás gyakorisága között.Az is bizonyított, hogy az alkoholos májbe-tegség kialakulását illetõen a naponta elfo-gyasztott alkoholmennyiségnek és az alko-holizálás idõtartamának van meghatározószerepe. Többé-kevésbé általánosan elfoga-dott vélemény szerint férfiaknál napi 40 g,nõknél napi 20 g alkohol 10-15 éven át tartórendszeres fogyasztása vezethet májcirrho-sis, májzsugor kialakulásához. Döntõ tehátaz alkoholmennyiség és az alkoholfogyasz-tás idõtartama. Annak, hogy a szóban forgóalkohol mennyiséget milyen ital (sör, bor,likõr, pálinka, whiskey, stb.) formájában fo-gyasztjuk, csekély, vagy legalábbis kisebbjelentõsége van.

Az alkoholos zsírmáj

Az alkoholos májkárosodásnak, mint koráb-ban ismertettük, számos formája van. Leg-enyhébb az alkoholos zsírmáj, mely mégéveken át tartó fennállás esetén is reverzibilisaz alkoholfogyasztás elhagyása esetén, és amáj megnagyobbodásán kívül többnyirecsak kevés és enyhe funkcionális károsodá-sokkal, változásokkal jár.

Zsírfelhalmozódás a májsejtekben átme-netileg már egyszeri, komolyabb alkoholfo-gyasztás esetén is bekövetkezik. Krónikusalkoholisták túlnyomó többségénél ez a fel-halmozódás, a májsejtek elzsírosodása, sztea-tozisa tartósan fennáll, de, mint utaltam rá,még hosszú ideig reverzibilis marad. A zsírmájsejtekben való felhalmozódását az alko-hol többféle mechanizmus révén idézi elõ.

A tápanyaggal felvett zsírok a gyomor-bél traktusból un. chilomikronok és szabadzsírsavak formájában a vérrel a májba szállí-tódnak, ahol azokat a májsejtek veszik fel. Amájsejtekbe jutott trigliceridek is elõbb sza-bad zsírsavakká hidrolizálódnak, majd a máj-sejtek szabad zsírsavakból – akár a belekbõlfelszívódó, akár szervezetünk zsírdepóibólmobilizált zsírsavak legyenek azok – elsõsor-ban triglicerideket, továbbá koleszterint ésfoszfolipideket szintetizálnak, melyeket sajá-tos fehérjékhez kötve belõlük lipoproteine-ket képeznek. Ezek azután a sejtekbõl avérplazmába jutnak, a trigliceridek egy részepedig a májsejtekben tárolódik. A vérbe jutólipoproteinek jelentõs részét ún. nagyon ala-csony denzitású (very low density) lipopro-tein képezi, mely energiaforrásként szolgálózsírt, triacylglycerolt szállít szöveteink, sejtje-ink számára.

Az alkohol a májsejtekben: 1. fokozza azsírsavszintézist, 2. csökkenti a zsírsavakmitokondrialis oxidacióját, 3. fokozza a trigli-cerid-szintézist, 4. károsítja a lipoproteinekmájsejtekbõl való kiválasztását. Mindezekkövetkezményeként a májsejtekben zsírfel-



478

halmozódás történik, vagyis zsírmáj, sztea-tozis alakul ki. A májban felhalmozódó zsírtehát zömében a táplálékkal felvett zsírokbólszármazik, de az alkohol a szervezet zsírde-póiból is mozgósítani tudja a zsírokat, és azetanol okozta lipolizis kapcsán felszabadulózsírsavak a májba jutnak. A kialakult zsírmájmegnagyobbodott, súlya a normális májsúly-nak (1500 g) háromszorosára is növekedhet,mert a zsírfelhalmozódás mellett a máj víz-és fehérjetartalma is megnõ. A zsírtárolás kap-csán a máj színe is megváltozik, sárgás lesz, ahízott libamájéhoz válik hasonlóvá. A zsírtá-rolás eleinte csak a májlebenyke centrumá-ban lévõ májsejteket érinti, majd a lebenykétalkotó összes májsejtre kiterjed. Normál máj-ban a lipidek a rendes májsúly kb. 5 %-átteszik ki, míg alkoholos vagy egyéb eredetûmájelzsírosodás esetén akár annak 50 %-átképezhetik. A májsejtekben a zsírlerakódásmorfológiailag két formában: nagycseppesvagy kiscseppes formában mutatkozik, dekevert forma is elõfordul. A gyakoribb nagy-cseppes formában egyetlen nagy zsírcsepptölti ki a májsejtet, szélre tolva a sejt magját,míg a kiscseppes forma esetén sok apró zsír-csepp halmozódik fel a májsejt citoplazmá-jában. A májsejtek elzsírosodása, zsírmájkialakulása alkohol abuzus esetén elõre meg-mondhatóan biztosan bekövetkezik. Egyéb-ként nem alkoholizáló önkéntesekben jelen-tõs mennyiségû alkohol megitatása májel-zsírosodáshoz vezetett. A zsírfelhalmozódástöbbnyire nem jár sejtelhalással, mitokond-rium-károsodás azonban mutatkozik a zsír-tároló sejtekben. Az epekiválasztás eseten-ként károsodott lehet, epepangás (kolesztá-zis) alakulhat ki.

A zsírmáj kevés tünettel jár. A májfunk-ciós próbák is alig mutatnak elváltozást, aszérumamino-transferáz szint kissé emel-kedhet, és epepangás esetén a bilirubinszintje is. Az elváltozás azonban reverzibilis,és jelentõsebb sejtelhalás hiányában foko-zott kollagen-képzõdés sem indul meg. A

zsírmáj, hacsak nem éri a májat májsejtel-haláshoz vezetõ egyéb, akár gyógyszer ere-detû károsodás, az alkoholizálás abbahagyásaesetén rendszerint megszûnik. A zsírmájategészen napjainkig ártatlan elváltozásnaktartották. Azt ugyan már korábban is megfi-gyelték, hogy egyes esetekben a zsírmájbana lebenyke centrumában található terminálisvagy centrális májvénák körül kötõszövet-szaporulat, ún. perivenularis fibrozis alakultki, valószínûleg a vénák szomszédságábantalálható myofibroblast-jellegû Ito-sejtek,acetaldehid és laktát által történõ stimulációjaáltal beindított, fokozott kollagenképzés kö-vetkezményeként. Azt is észlelték, hogyezen ritka esetekben a szóban forgó fibrózis-sal járó folyamat következtében a zsírmájból- az alább ismertetendõ alkoholos hepatitisközbejötte nélkül is - cirrhosis alakulhat ki.Újabban több adat utal arra, hogy a májelzsí-rosodás mégsem olyan ártatlan elváltozás,hanem tulajdonképpen az elsõ lépés azoneseménysorban, mely az alkoholos hepati-tis, fibrózis s végül a cirrhosis kialakulásáhozvezet. E két utóbbi az alkoholos zsírmájbólesetenként alkoholos hepatitis közbejöttenélkül is kifejlõdhet. Az elzsírosodás kétformája között e tekintetben különbség van:a kiscseppes forma az, amely rosszabb pro-gnózisú, s gyakrabban jár súlyosabb követ-kezményekkel.

Zsírmáj nemcsak alkohol hatására, ha-nem sok más okból (pl. cukorbetegség vagytartós cortico-szteroid kezelés hatására) iskialakulhat.

Alkoholos hepatitis

Az alkoholos hepatitis az alkoholos eredetûmájkárosodás, zsírmájnál lényegesen súlyo-sabb formája, mely különösebb elõzménynélkül, az alkoholizálási szokásban történõjelentõsebb változás, a szokásosnál nagyobbmennyiségû szeszes ital fogyasztása nélkülis kialakulhat váratlanul és hirtelen, többnyirezsírmáj talaján. Felléptét rendszerint rossz

479

közérzet, étvágytalanság, láz, májtáji fájda-lom, kisebb-nagyobb fokú sárgaság jelzi ill.kíséri, de esetenként akár tünetmentesen islezajlik a folyamat. Általában azonban máj-megnagyobbodással (hepatomegalia),emésztési zavarokkal jár, esetenként pediga hasüregben több-kevesebb folyadékgyü-lem is kialakul (ascites). Laboratóriumi vizs-gálattal a májfunkciós próbák kifejezettrosszabbodása, májsejtelhalásra utaló enzim-emelkedés, fehérvérsejtszám-szaporulat(leukocitozis) mutatható ki. Diagnózisa biz-tonsággal csak a májból vastagtûvel nyertszövetminta (tûbiopszia) mikroszkóposvizsgálatával állapítható meg. Az alkoholoshepatitis esetén még tünetmentes vagy csakenyhe, jellegtelen tünetekkel járó esetek-ben is szembetûnõ és jellegzetes elváltozá-sok figyelhetõk meg a májban. Minden eset-ben megfigyelhetõ, fõként a lebenykékcentrumában kisebb-nagyobb kiterjedésûgócos májsejtelhalás (nekrózis) és májsejt-degeneráció.

Az elhalt, valamint a plazmájukban a sej-tek vázát alkotó mikrofilamentumok össze-csapzódása révén keletkezõ zárványokat(alkoholos hialin vagy Mallory-testek) tartal-mazó, ugyancsak halálra ítélt májsejtek körülneutrofil leukocitákból álló, a halódó májsej-teket gyûrûszerûen körülölelõ lobos infiltrá-tum látható. A neutrofil granulocitákat késõbblimfociták váltják fel. Az elhalt májsejtek kö-rül, s így többnyire a lebenykék centrumábanpedig kollagen-lerakódás ill. felszaporodásis bekövetkezik, hegesedés, fibrózis, ún.centrális hialinos szklerózis alakul ki. Amájsejtelhalás nyomán kialakult ezen fibrózismájcirrhosis kialakulásának veti meg az alap-ját, de már maga a fibrózis, a centrális hialinosszklerózis is a májon belüli vérkeringés ko-moly zavarával, portális hipertenzió kialaku-lásával járhat, melyet késõbb a a cirrhosiskapcsán ismertetek.

Emellett még egyéb, elsõsorban amitokondriumokat érintõ elváltozások is

megfigyelhetõk a májsejtekben. Epepangás,(kolesztázis) is jelen van enyhébb vagy sú-lyosabb formában. Ez enyhébb vagy súlyo-sabb sárgaságban mutatkozik meg, a szérum-ban pedig a blilirubin, az alkalikus-foszfatázenzim és a koleszterinszint emelkedésébennyilvánul meg. A májsejtelhalásban valószí-nûleg immunmechanizmusoknak is jelentõsszerepe van, az alkoholos hepatitisben szen-vedõ betegek szérumában az esetek 75 %-ában kimutathatók olyan antitestek, amelyekaz alkohol, illetve az acetaldehid-proteinadduct hatására megváltozott (antigén tulaj-donságaiban megváltozott) májsejtekkelreagálnak. Az immunmechanizmusok szere-pére utal az is, hogy a májsejteket a májbeliér (sinusoid) hálózattól elválasztó un. Disse-terekben IgA típusú immunglobulinoklinearis lerakódása mutatható ki.

Bár az alkoholos hepatitis kapcsán elégjellegzetes elváltozások alakulnak ki a máj-ban, az alkoholos hepatitishez rendkívülhasonló ún. „non-alkoholic” steato hepatitisazonban nem alkoholistákban is több okból(pl. cukorbetegség, kóros elhízás, májon kí-vüli epeutak elzáródása, gyógyszeres májká-rosodás stb.) is kialakulhat.

Meg kell még említenem, hogy bár azalkoholos hepatitis fellépte növeli májcirrho-sis késõbbi kialakulásának esélyét, azt nemminden esetben követi cirrhosis. Viszontalkoholos hepatitiszes subok ismételt fellé-pése az esetek túlnyomó többségében cirró-sis kialakulásához vezet, hacsak a betegvalamelyik alkoholos hepatitises sub során,vagy egyéb okból korábban – a cirrhosiskifejlõdése elõtt – meg nem hal.

Májfibrózis

A szövetekben, szervekben, így a májban isa sejteket sejten kívüli alapállomány ún.extracellularis matrix veszi körül. Az egészsé-ges emberi májban az extracelluláris mátrixösszetevõi: kollagen, glycoproteinek (lami-nin, fibronectin), glûkóz aminoglikanok és



480

proteoglikanok. Egészséges májban a kolla-gen koncentrációja kb. 5,5 mg/g, nedvesmájsúlyra számítva. Az ember és általában agerincesek mája a sejtelhalással járó károsbehatásokra gyors és erõs kollagen rostkép-zéssel válaszol, és ez különbözõ mértékûmájfibrózis kialakulásával jár, melynekmértéke az 1 g nedves májsúlyra esõ kolla-gen mennyiségével jellemezhetõ. Májfib-rózis esetén ez 20 mg/g-ra növekedhet, deextrém esetében akár 40 mg/g-ra emelked-het. A májsejtkárosodás kapcsán azonbannem csak az extracelluláris mátrix mennyi-sége növekszik meg kórosan, hanem annakösszetételében is változások következnekbe. A kollagen szaporulat a májszerkezetbentöbbnyire maradandó és a májfunkciókra iskiható változásokkal jár.

Az extracelluláris mátrix átépülése, a fib-rózis kialakulása sokféle sejtdirekt vagy köz-vetett közremûködésének és komplex köl-csönhatásának eredménye. A fibrózis kiala-kulásában a folyamatban résztvevõ sejtekáltal termelt, – a sejtek közötti kommuniká-cióban fontos szerepet játszó – prosztaglan-dinoknak, kemokineknek, limfokineknek,fibrogen-citokineknek is jelentõs szerep jut.

Mai ismereteink szerint a cirrhosis-kiala-kulás folyamatában legfontosabb szerepet acentrális vénák szomszédságában, a szinu-szoidok közelében elszórtan helyet foglaló,Ito-sejteknek nevezett miofibroblaszt jellegûsejtek játszanak. Az Ito-sejtek nagy zsírcsep-peket tartalmaznak, ezért lipocitáknak is ne-vezik õket. A zsírcseppek egyben A-vita-min tárolásra is szolgálnak. Rajtuk kívül szere-pe van még a folyamatban a májbeli endotel,-Kupffer – és kötõszöveti sejteknek (fibro-blasztok), a gyulladásos sejtes elemeknek,fõként a limfocitáknak, valamint maguknaka májsejteknek is. A folyamat beindításábanazonban a májsejtkárosodásnak, a májsejt-elhalásnak jut meghatározó szerep.

A májfibrózis kialakulása fontos állomás,stádium az alkoholos májbetegség (AMB)

lefolyásában, mivel az progresszióhoz, máj-cirrhosis, májzsugor kialakulásához vezethet(5. ábra).

A májat károsító behatásokra az Ito-sejtekaktiválódnak, rostképzõ fibroblaszt sejteksajátságaival rendelkezõ sejtté alakulnak ésnagyarányú kollagen termelésbe fognak. Esejtek aktiválódásában, átalakulásában alko-holos májkárosodás kapcsán több tényezõjátszik szerepet, éspedig: A – az alkoholmetabolizmus kapcsán képzõdõ acetaldehidés lactát; B – különbözõ citokinek (inter-leukin-1, IL-6, tumornekrózis factor-alfa,transzformáló növekedési faktor-beta, és egymásik, bázikus fibroblaszt növekedési faktornevû citokin). Ezeket a fibrózis kialakulásátmindig megelõzõ, azt elindító májsejtelhalás

5. ábra • Az alkoholos májkárosodások,májbetegségek kialakulásának, illetveprogressziójának sémás ábrázolása. Az

alkoholos májkárosodás különbözõ formáiAz alkoholos zsírmáj, hepatitis, májfibrosis ésmájcirrhosis – közötti kapcsolat. 1 = véna körülifibrosis, 2 = zsírcsepp a májsejtben; 3 = fibrosis; 4 =portalis mezõkben gyulladás és fibrosis; 5 = alkoholoshyalin zárvány a májsejtben; 6 = neutrofil granulocita(fehérvérsejt); 7 = Necrosis (sejtelhalás).Készült: Cotran, R. S.; Kumar, K. Robbins, S. L.: Pa-thologic Basis of Disease, 5th Edition, WB. SaundersCompany. Philadelphia – London – etc. 1994. fig.18-27 alapján

481

(nekrózis) által kiváltott gyulladás sejtes ele-mei: a leukociták, limfociták, makrofágok,Kupffer-sejtek termelik elsõsorban, de résztvesznek termelésükben az endothel sejtekés maguk az Ito-sejtek is. A szóban forgócitokinek mindegyike egymástól függetle-nül is jelentõsen befolyásolni tudja a fibróziskialakulásának, a fibrogenezisnek a folyama-tát. A citokinek modulálják az Ito-sejt funk-cióit, proliferacióra serkentik azokat, és fo-kozzák a kollagén és egyéb extracellulárismátrix komponensek termelését kódológének expresszióját, ez pedig a szóban forgókomponensek nagyobb mennyiségbentörténõ termelését és lerakódását, fibróziskialakulását, kötõszöveti sövények kialaku-lását eredményezi.

Májcirrhosis – májzsugor

Az alkoholos májkárosodás végsõ, irreverzi-bilis stádiuma a májcirrhosis vagy májzsugor.Mindenekelõtt azt szeretném hangsúlyozni,hogy a cirrhosis létrejötte az alkohol és meta-

bolitja, az acetaldehid toxikus hatása követ-keztében fellépõ, hosszú idõn át ismétlõdõmájsejtelhalás, májsejtnekrózis, s az általakiváltott gyulladás, fibrózis és kompenzálómájsejt-szaporodás lassan, fokozatosan kiala-kuló késõi következménye. A hosszú idõnát folytonosan ismétlõdõ májsejtnekróziskrónikus gyulladásos reakciót vált ki. Ez pe-dig a korábban ismertetett mechanizmusokrévén fokozott kollagen-képzõdést és lera-kódást, fibrózist, kötõszöveti sövények kép-zõdését s elõrehaladó hegesedési folyamatkialakulását eredményezi (5. ábra).

A fibrotikus kötõszöveti sövények a ma-radék májállományt felszabdalják, szigetekretagolják. A fibrotikus kötõszöveti sövényekaz elhalt májsejtek pótlását szolgáló májsejt-szaporulat és májsejthiperplázia révén kép-zõdõ szabálytalan regeneratív májsejthal-mazokat, noduluszokat is körülölelik, mint-egy fojtogató gyûrûbe zárják azokat (6. áb-ra). Mindez az eredeti májszerkezet teljesfelbomlásával, átépülésével jár, amely olymértékben felborítja a májon belüli vérke-ringést, és lerontja a májsejtek vérellátását,hogy az további alkoholos károsodás nélkülis szinte állandósult májsejtelhalással jár, és amájfunkciók is súlyosan károsodnak.

Az elõrehaladó fibrózis kapcsán ugyanisdirekt összeköttetések, (shunt-ök) alakulnakki a vért a gyomor-bél traktus felõl a májhozszállító és a máj vérellátásának nagyobb há-nyadát nyújtó, nagy portális véna ágai, vala-mint a májtól a vért a nagyvérkörbe vezetõmájvénák (venae hepaticae) ágai között (7.ábra). Ily módon a portális vénán át érkezõvér nagyobb része nem jut be a májsejtgeren-dák között húzódó sinusoidalis hálózatba,hanem az említett rövidzárlat jellegû söntö-kön át távozik, lényegében tehát mintegykikerüli a májat. Ez többféle súlyos következ-ménnyel jár, mindenekelõtt erõsen leromlika májsejtek vérellátása.

Az ép máj szerkezetének ismertetésébõltalán érzékelhetõ volt a májszinuszoidok

6. ábra • A cirrhotikus máj átépült,állebenykés szerkezete mikroszkóposan

látható képének sémás rajza. A regeneráció során képzõdõ szabálytalan csomó-kat, állebenykéket heges kötõszövet veszi körül.



482

falának nagyfokú átjárhatósága a vérplazmaszámára, mely szinte szabadon juthat a szi-nuszoidok falát alkotó endotél sejtek póru-sain át a szinuszoidok és májsejtek közti szö-vetrésbe, az ún. Disse-térbe. Ily módon azegészséges májban a májsejtek szinuszoidokfelé tekintõ felszíne szinte fürdik a vérplaz-mában. Az alkoholos májcirrhosis kialakulásasorán azonban a szinuszoidok mentén (azott található csillag alakú, aktiválódott Ito-sejtek által termelt anyagokból) folytonosbazálmembrán alakul ki, vagyis a szinuszoi-dok fala kevésbé átjárhatóvá válik, az aszervezet más szöveteiben lévõ hajszálerek,kapillárisok falához válik hasonlóvá (kapil-larizálódik).

Ezen elváltozások (a söntök és a kapil-larizáció) következtében mintegy állandósultvérellátási hiány (isémia) alakul ki a májban.Emiatt állandósul és folyamatossá válik amájsejtelhalás, circulus vitiosus alakul ki,vagyis a cirrhosis egy idõ után – a kiváltó ok(az alkohol toxikus hatása) kikapcsolása(absztinencia) – esetén is mintegy önger-jesztõ módon súlyosbodik, progredial.

A cirrhotikus máj májsejtjei tehát a portálisvérellátásból egyre inkább kirekesztettéválnak, ami a májsejtfunkciók súlyos károso-

dását, májelégtelenség kialakulását eredmé-nyezheti. A söntök miatt pedig a gyomor-bél traktusból felszívódott tápanyagok nagyrésze a normálisan a májsejtekben történõfeldolgozási – átalakítási anyagcsere-folya-matokat elkerüli. Nem történhet meg továb-bá a belekbõl felszívódó potenciálisan toxikusanyagok, így a bél baktérium flórája általtermelt magas nitrogén tartalmú metabolitokmájbeli méregtelenítése sem. Ez a vérbenaz ammónia szint jelentõs megemelkedé-sével jár, melynek a cirrhosisos betegeknélgyakran mutatkozó idegrendszeri zavarokkialakulásában van fontos szerepe.

Meg kell még említenem, hogy a cirrho-tikus májban nemcsak a portalis és hepatikusvénák, hanem a portális véna-ágak és a máj-hoz vezetõ hepaticus arteria (arteria hepati-ca) ágai között is söntök alakulnak ki. Így azartéria ágakban uralkodó magasabb vérnyo-más áttevõdik a portális rendszerre. Ennekkövetkeztében nemcsak a máj szinuszoid-jaiban, de a portális véna egész gyûjtõterü-letén, a hasûri szervek vénás rendszerébenis erõsen megemelkedik a vérnyomás, ún.portalis hypertensio alakul ki. Ez pedig soksúlyos, gyakran a cirrhotikus beteg halálátokozó szövõdmény forrása lehet.

A portális hipertenzio miatt erõsen kitá-gulnak a portális és a nagyvérköri vénás rend-szer között fiziológiásan is meglévõ, de gya-korlatilag alig funkcionáló, májon kívüli össze-köttetések, az ún. anasztomozisok (8. ábra).Ilyen anasztomozisok találhatók a nyelõcsõalsó harmadának falában, a végbél körüli,valamint a köldök körüli vénák területén,továbbá a hasüreg hátsó falán futó vénásrendszer területén. Az anasztomozisok terü-letén a kitágult vénák kanyargós lefutásúváválnak, faluk elvékonyodik, rajta kiboltosu-lások (varixok) keletkeznek. A kitágult vari-kózus erek igen könnyen megrepednek,ami vérzéshez vezet. Legfontosabbak e te-kintetben a nyelõcsõben a nyálkahártyaalatti véna-tágulatok, varixok, amelyek a

7. ábra • Sémás rajz a cirrhotikus – zsugor– májban a söntképzõdés jelenségérõl.

A felszaporodott kollagén rostokban gazdag kötõ-szövet szigetekre tagolja a maradék májállományt,a portális véna terminális végágai és a vena hepaticaágai között direkt összeköttetés, sönt alakult ki.

483

cirrhotikus betegnél könnyen és gyakranmegrepednek, és súlyos vérzéshez vezet-nek, nagymennyiségû vérvesztéssel járnak,amely a beteg életét is veszélyezteti. A por-tális hipertenzió másik szokványos követ-kezménye a lép erõs megnagyobbodása(splenomegalia), ami a megnagyobbodottlép fokozott funkciója miatt vérszegénység,anémia kialakulását, a vérlemezke és a lebe-nyezett magvú fehérvérsejtek számánakcsökkenését eredményezheti.

A cirrhotikus májban végbemenõ fentebbvázolt elváltozások tehát két rendkívül ve-szélyes következménnyel: portális hiperten-zió és/vagy májelégtelenség kialakulásávaljárhatnak. A beteg cirrhotikus máj teljesítõ-képességének határán látja el a reá hárulófunkciókat, tartalékai – szemben a normálmájjal – nincsenek. A májmûködés ingatagegyensúlyi állapotát bármilyen, a májra több-letterhelést hárító esemény, tényezõ felbo-ríthatja, és váratlanul májelégtelenséget vált-hat ki, pl. bakteriális fertõzés, gyomorbél-vérzés (melyre a cirrhotikusoknál igen nagyaz esély), mûtéti beavatkozás, de még akár

gyógyszerszedés is (pl. vízhajtók, altatók).A májelégtelenség pedig – tekintettel a máj-nak az egész szervezet anyagcsere-folyama-taiban betöltött központi szerepére – továbbiszámos, az egész szervezetet érintõ súlyoskövetkezménnyel, szövõdménnyel jár (8.ábra). Idegrendszeri zavarok, sárgaság, vér-alvadási, hormonháztartási, keringési zava-rok, a hasüregben folyadékgyülem (ascites)és az egész szervezetet érintõ vizenyõ(oedema) alakulhatnak ki. A májelégtelen-séghez vesefunkciós zavarok csatlakozhat-nak, ún. hepatorenális szindróma léphet felés veseelégtelenség is kialakulhat.

Az idegrendszeri zavarok esetenkéntkülönbözõ súlyosságúak lehetnek, az enyhezavartságtól a dezorientáltság, apátia, csap-kodó kézremegés, izommerevség kialakulá-sán át egészen a tudatvesztéssel járó, és azéletfunkciókat is súlyosan érintõ kómás álla-pot kialakulásáig, ill. kómában bekövetkezõhalálig terjedhetnek.

Az idegrendszeri zavarok kialakulásábana cirrhotikus betegeknél több tényezõ játszikszerepet. Meghatározó szerepe azonban eb-ben a májmûködés elégtelensége miatt fel-lépõ anyagcsere-zavaroknak, a máj méreg-telenítõ funkciója kiesésének van. Emiattegyebek mellett az ammónia, aromás ami-nosavak, rövidláncú zsírsavak, merkaptánokvérszérumbeli szintje kórosan megemel-kedik, és ezek játszanak közre az idegrend-szeri zavarok létrejöttében. Hozzájárulnakmég ehhez a cirrhotikus betegeknél több-nyire szintén fellépõ keringési, érpermeabi-litási és elektrolit háztartási zavarok is. A sár-gaság felléptének oka pedig a károsodottmájsejtek megromlott epekiválasztási tevé-kenysége.

A véralvadási zavarok oka, hogy a cirrho-tikus májban jelentõsen lecsökken a véral-vadásban fontos szerepet játszó fibrinogen,protrombin és számos egyéb véralvadási fak-tor termelése. Emellett a cirrhosis következ-tében megnövekedett lép túlmûködése a

8. ábra • A májcirrhosis következményei,klinikai manifesztációi (sémás rajzon).



484

véralvadási folyamatban ugyancsak fontosszerepet játszó vérlemezkék számánakcsökkenését eredményezi. Veseelégtelen-ség kialakulhat a nyelõcsõbeli varikózuserekbõl történõ nagyobb vérzés esetén anagyfokú vérnyomásesés, a vesék vérát-áramlásának erõs csökkenése miatt, de fel-léphet májelégtelenség következménye-ként is.

A hasvízkór (ascites) és általános vizenyõ(oedema) kialakulásában is több tényezõjátszik szerepet. Cirrhotikus májban csökkena vérplazma fontos komponensét képezõvérfehérje az albumin szintézise és kiválasz-tása. Emiatt csökken a vérplazma ozmotikusnyomása. Ez, és a portális hipertenzió, vala-mint bizonyos nátrium-visszatartást okozóhormonháztartási zavarok együttesen ve-zetnek a szóban forgó szövõdmények kiala-kulásához. A hasûri folyadék jó táptalaj avizenyõ miatt permeabilissá vált bélfalakonát belejutó baktériumok számára. Ily módonveszélyes, magas halálozással járó hashártya-gyulladás (peritonitis) is könnyen kialakulhata hasvízkóros betegekben.

A cirrhotikusoknál szembetûnõ külsõjelekben is megnyilvánuló endokrin zavarokis kialakulnak. Mindkét nemben csökken anemi vágy, sterilitás és a testszõrzet elveszté-se is bekövetkezhet. Férfiaknál gyakran aherék elsorvadnak, az emlõk pedig nõiesenmegnagyobbodnak. Mindez annak a követ-kezménye, hogy a beteg májban a férfiak-ban is termelõdõ nõi nemi hormonok (östro-gének) májbeli lebontása nem kielégítõ, ésez az agyalapi mirigy hormontermelésére isvisszahat. A nõknél mutatkozó menstruációsrendellenességek és emlõsorvadás kialaku-lásának mechanizmusa kevéssé tisztázott.

A májcirrhosishoz társult szövõdmények-nek azonban ezzel még nincs végük. A cirr-hotikus betegeknél tüdõ-, különbözõ bõr-és körömelváltozások is kialakulnak, s amiezeknél sokkal fontosabb, a cirrhotikusmájban viszonylag gyakran májrák is kiala-

kul. Említettük már, hogy a cirrhotikus májbana regenerativ noduluszok kialakulása foko-zott sejtszaporodás eredménye. A burjánzó,proliferáló sejtek pedig a nyugvósejteknéljóval érzékenyebbek különbözõ káros be-hatások iránt. Ráadásul, mint korábban emlí-tettem, az alkohol okozta lipidperoxidációsorán képzõdõ szabad gyökök a májsejtekDNS szintézise folyamán esetleg fellépõ hi-bák kijavítását szolgáló repair-mechanizmu-sokat is károsítják. Így halmozódó génkáro-sodások léphetnek fel a regeneráció kapcsánképzõdõ májsejtekben, melynek a májrákkialakulásában fontos szerepe lehet. Említéstérdemel még az is, hogy a krónikus alko-holisták körében a hepatitis B és C vírussalvaló átfertõzöttség aránya lényegesen maga-sabb, mint a hasonló kórösszetételû, nemalkoholizáló populációban. Ez is hozzájárulahhoz, hogy az egyébként többféle okbólkialakuló májcirrhosisok közül éppen az alko-holos eredetû májcirrhosisban leggyakoribba májrák kialakulása.

A májrákot azonban a cirrhotikus májbana beteg élete során többnyire nem ismerikfel, az mintegy rejtve marad. Kiderül ez aKSH májcirrhosis és májrák okozta halálo-zásra vonatkozó adataiból is. Ugyanis mi-közben a májcirrhosis (zömében alkoholoseredetû) okozta halálozás többszörösérenövekedett hazánkban, a KSH-adatok sze-rint a májrák okozta halálozás gyakoriságábannem mutatkozott jelentõs változás. Ugyan-akkor azonban a boncolt esetekre vonatkozóadatok egészen mást mutatnak.

Korábban három évtizedre visszamenõ-leg, közel húszezer boncolt eset boncjegy-zõkönyveit, leleteit áttekintve azt találtuk,hogy a májcirrhosisos esetek 16 %-ánál acirrhotikus májban májrák is jelen volt. Vizs-gálataink szerint az alkoholos májcirrhosistalaján kialakult májrák elõfordulásának gya-korisága növekszik, ami elsõsorban a cirrho-sisos betegek – jobb orvosi ellátása által elért– hosszabb túlélésének tulajdonítható.

485

Nem mulaszthatom el azt sem megem-líteni, hogy a krónikus alkoholistáknál – acirrhosistól függetlenül – több más rákféle-ség: szájüregi-, garat-, gége-, gyomor-, vég-bél-, tüdõ-, sõt emlõrák is gyakrabban alakulki, mint az alkohol-abúzustól mentes populá-cióban. A felsorolt rákféleségekre vonatko-zóan összesítve krónikus alkoholistáknáltízszer nagyobb a kialakulás kockázata, mintaz általános populációban. Ennek oka nemtisztázott. Feltételezik, hogy az alkohol elõál-lítása során keletkeznek, vagy a hordók falá-ból szivárognak ki olyan anyagok, amelyekmutagén hatásúak lehetnek. Másrészt bizo-nyított, hogy az alkoholizálás a májban a cito-krom-P-450 enzimcsalád enzimeinek, köz-tük a már említett P450IIE1 enzimnek is fo-kozott szintézisét és aktiválását váltja ki. Ezutóbbi enzim fontos szerepet játszik egyeskémiai rákkeltõk elõanyagait képezõ ve-gyületek (procarcinogének) aktiválásában,rákkeltõ vegyületté történõ átalakításában.

Visszatérve az alkoholos májcirrhosisproblémaköréhez, talán nem túlzás azt mon-dani, hogy emberbõl diagnosztikus célbólvett májszövet-minták sokoldalú vizsgálata,valamint állatokon (fõként majmokon) vég-zett kísérletek eredményeként napjainkranagyvonalakban megismertük az alkoholosmájcirrhosis kialakulás-módját.

Tudjuk, hogy a májszerkezet teljes át-épülésével járó cirrhosist mindig sejtelhalásáltal kiváltott gyulladás és az ahhoz társulófibrózis elõzi meg. Mind a korábban említettperivenuláris fibrózis, mind az alkoholoshepatitis kapcsán gyakran kialakuló centrálishialinos szklerózis progrediálhat cirrhosisba.Ehhez még a lebenykék szélén helyet fogla-ló ereket és epeutakat tartalmazó ún. portálistraktusokból kiinduló fibrózis is társulhat. Azalkoholos hepatitis kapcsán ugyanis a portálismezõkben is gyulladásos reakció lép fel,amelyet itt is fibrózis kísér.

Arra a fontos kérdésre azonban, hogy miaz oka annak, hogy azonos mértékû és tar-

talmú alkoholizálás mellett az alkoholistákegy részében májcirrhosis alakul ki, míg atöbbség megússza egyszerû zsírmájjal, aválasz máig sem ismert. Ezt máig is homályfedi, s ez a kérdés az alkoholos májcirrhosispatogenezisét illetõen egyelõre a legna-gyobb rejtélyt képezi.

Terápiás lehetõségek, kilátások.

Jelenleg nem rendelkezünk az alkoholosmájcirrhosissal szemben igazán hatásos terá-piás eljárással. A májtranszplantáció ugyaneredményes lehet, ez azonban – már csakaz alkoholos májcirrhosisban szenvedõknagy száma miatt – nem jelenthet megoldást.A cirrhosissal járó számos szövõdmény ered-ményes kezelésének viszont már ma is meg-van a lehetõsége.

A kialakulásmódra vonatkozóan szerzettújabb ismeretek fényében napjainkban kiraj-zolódni látszik néhány, az alkoholos májfib-rózis–cirrhosis kialakulását gátló vagy aztkésleltetõ – állatkísérletekben eredményes-nek bizonyult – terápiás eljárás.

Korábban szó esett arról, hogy a májfib-rózis kulcsfontosságú esemény az alkoholosmájbetegség legsúlyosabb és irreverzibilisformája, a májzsugor kialakulásában. Nemvéletlen tehát, hogy a májzsugor megelõzé-sét, késleltetését célzó terápiás próbálko-zások éppen a májbeli fibrogenezis gátlására,csökkentésére irányultak és irányulnak. Azévtizedek során számos fibrózisgátló, anti-fibrotikus hatásúnak vélt vegyület, szer állat-kísérletekben, s kisebb számban májbeteg-ségben szenvedõ embereken történõ kipró-bálására került sor. Korábban Intézetünkbenmi is folytattunk ilyen vizsgálatot. Tény azon-ban, hogy eddig még az állatkísérletekbenígéretesnek bizonyuló anyagok sem váltot-ták be emberben a májfibrózis és májzsugorkezelésében a hozzájuk fûzött reményeket.

Miután ismertté vált a korábban említettIto-sejteknek és az õket aktiváló citokinek-nek a májfibrózis folyamatában játszott



486

központi szerepe, érthetõ hogy újabban apróbálkozások nagyrészt éppen az Ito-sej-tek aktiválódását kiváltó citokinek gátlására,semlegesítésére irányulnak abban a remény-ben, hogy ily módon sikerül a májbeli kötõ-szöveti rostképzést, a fibrogenezist meg-elõzni, csökkenteni, vagy akár a kialakulóbanlévõ fibrózist valami módon visszafejleszteni,a fibrogenezis folyamatát megfordítani. Nap-jainkban e célra két, ígéretesnek látszó kísér-leti megközelítés alakult ki, melyek akár amájfibrózis génterápiájának megalapozásátis ígérik ill. jelenthetik. Az egyik az Ito-sejte-ket aktiváló, azokat rosttermelésre serkentõ– egyik legerõsebb citokin, a korábban emlí-tett – transzformáló növekedési faktor b(TGF-b) kikapcsolására, hatástalanításárairányul, mégpedig génátvitel révén. Az eljá-rás lényege a máj kívülrõl bevitt, a TGF-b-átmegkötõ, csonkított TGF-b receptorral valóelárasztása, mely mintegy kompetíció révénmegakadályozza, vagy legalábbis csökkentiaz esélyét annak, hogy a TGF-b az Ito-sejte-ken jelenlévõ endogén TGF-b receptorok-hoz kötõdve aktiválja azokat és beindítsa afibrogenezis folyamatát. E célt, nevezetesena máj TGF-b receptorral való elárasztásátgénátviteli technika segítségével éspedigadeno-vírus medialt – génátvitel révén érikel. Az eljárás lényege, hogy a TGF-b recep-tort ill. annak kissé módosított formáját kó-doló gént, ún. csonkított TGF-b receptor ter-melést kódoló transzgént adeno-vírusba épí-tenek, és a vírusokat közvetlenül a májhozvezetõ nagy vénába juttatják. Állatkísérle-tekben íly módon sikeresen csökkentettéka dimetil-nitrozaminnal elõidézett májkáro-sodást követõ kollagentermelést ill. májfib-rózist, és az ilyen adeno-vírus TGF-b receptor„konstrukttal” kezelt állatok túlélése is jelen-tõsen meghosszabbodott.

A májzsugor-kialakulás gátlásának,megelõzõsének másik lehetséges és ígére-tes módját pedig egy már korábban megis-mert, a májsejtek szaporodását serkentõ és

azok természetes elhalálozását (apoptozisát)csökkentõ ún. máj (hepatocita) növekedésifaktor (HGF) génjének bevitele képezi. Ilymódon a dietil nitrozaminnal elõidézett máj-zsugorban szenvedõ patkányokba emberiHGF-gén vázizomba történõ ismételt transz-fekciója sokoldalú kedvezõ hatást váltott ki.A kezelt állatok vérében nemcsak az emberiHGF, hanem a saját (patkány) endogén HGFszintje is megemelkedett a kezelés hatására,továbbá (c-Met) HGF receptor tirosinfoszfo-rilatioja is bekövetkezett. E kezelés gátolta amájsejtek apoptozisát és elnyomta a TGF-bfokozott termelõdését is. Állatkísérletekbenaz ilyen fajta kezelés nemcsak gátolta a to-vábbi fibrogenezist, hanem a már súlyosanbeteg zsugormájban a fibrózis feloldódását,csökkenését eredményezte, és ezáltal azállatok túlélését is lényegesen javította. Van-nak tehát ígéretes irányzatok, kedvezõ kísér-leti eredmények, melyek reményt keltõeka tekintetben, hogy a vázolt vagy ahhozhasonló génterápia potenciálisan hasznoslehet a jelenleg még gyógyíthatatlan máj-cirrhosis, így az alkoholos májzsugor gyógy-kezelésében is.

Úgy gondolom, nem mulaszthatom elannak kihangsúlyozását sem, hogy az alko-holos májcirrhosis csak egy, és még csak nemis a leggyakoribb azon megbetegedéseksorában, amelyek krónikus alkoholizmuskövetkeztében kialakulhatnak.

Az még eléggé közismert, hogy az alko-hol-abúzus idegrendszeri károsodásokat, –cirrhosis jelenléte nélkül is fellépõ – sajátosidegrendszeri kórképeket is okoz. Az viszontmár kevésbé ismert, hogy a krónikus alkohol-abuzus gyakorlatilag minden szervünket,szövetünket károsíthatja. Következményeimiatt közülük is kiemelkedõ a váz- és szív-izomzat, a csontok, belek és hasnyálmirigykárosodása. Az alkoholos izombetegség avázizomzat nagyfokú károsodásában, acsontkárosodás, csontritkulásban (oszteo-porózis), a belek károsodása bélmotilitási és

487

tápanyagcsere-felszívódási zavarokbannyilvánul meg. Ez utóbbi az érintettek súlyosleromlásához vezet. A hasnyálmirigy-káro-sodás pedig komoly emésztési zavarokhozvezet (9. ábra).

Hozzá kell még fûznöm, hogy az elõbbi-ekben felsorolt szervkárosodások elõfordu-lása jóval gyakoribb, mint a májcirrhosisé,ezek enyhébb vagy súlyosabb formában akrónikus alkoholisták 30-60 %-nál kialakul-nak. Úgy is fogalmazhatnánk tehát, hogy azalkoholos májcirrhosis okozta riasztóan ma-gas halálozási arány csak a jéghegy csúcsaaz alkoholos szervkárosodások tengerében.

A szóban forgó szervkárosodások létre-jöttében különösen fontos szerepe van azalkohol-abúzus protein anyagcserére kifej-tett károsító hatásának. Az alkohol-abuzus,pontosabban az ennek során nagy mennyi-ségben képzõdõ acetaldehid nagymérték-ben gátolja a proteinszintézist a vázizomzat-ban, a bõrben, csontokban és a vékonybélszöveteiben. Annak illusztrálására, hogy ezmilyen mértékû lehet, megemlítem hogyalkoholos myopathia (vázizom betegség)esetén az érintett egyén vázizom tömegé-nek 30 %-át is elveszítheti.

Külön megbeszélést igényel az alkoholszívre és érrendszerre gyakorolt hatása. Amédiában napról-napra olvashatjuk ill. hall-hatjuk – és igaz is –, hogy a mértékletes bor-fogyasztás csökkenti a szív-koszorúsér meg-betegedés kialakulásának kockázatát. Eztelsõsorban azzal magyarázzák, hogy a mér-tékkel fogyasztott alkohol megnöveli a vér-zsírok közül a „szív-védõ” ún. magas denzitá-sú lipoproteinek (HDL) arányát, ami bizo-nyított tény. Emellett – különösen a vörösbo-rok – polifenol vegyületeket tartalmaznak,amelyek antioxidánsként hatnak, semlege-sítik a szabad gyököket, amelyek a koszo-rúsér-eredetû szívbetegség kórfejlõdésébenfontos szerepet játszanak.

A mértéktelen májkárosodáshoz vezetõitalozás esetén viszont éppen ellenkezõleg:csökken a lipoproteinek HDL frakciójánakszintje, vagyis nõ a koszorúsér-eredetû szív-betegség kialakulásának kockázata. Emellett– ritkábban ugyan – a szívizomzat alkoholoskárosodása (alkoholos cardio-myopathia) iskialakulhat, ami szívtágulathoz és pangásosszívelégtelenség kialakulásához vezethet.Az alkohol abuzus emellett magas vérnyo-más (hipertonia) felléptét is eredményez-heti.

Végül pedig szeretném azon reménye-met kifejezni, hogy a Magyar Tudománybanmost közzétett két cikk nyomán sokoldalú,multidisciplinaris párbeszéd alakul ki afelõl,hogy hogyan lehetne eredményesen fel-venni a harcot a nemzetpusztító és nemzet-szégyenítõ, kiugróan magas alkoholos máj-zsugoros halálozás alapját képezõ krónikusalkoholizmus széleskörû elterjedésévelszemben. Jó volna, ha ennek nyomán egy, amagyar értelmiség által kimunkált és támo-gatott cselekvési program alakulna ki azegészséget sokféle módon károsító, családo-kat, társadalmat s nemzetünk imázsát egy-aránt romboló, terjedõ krónikus alkoholizmusmegfékezésére és visszaszorítására. Megíté-lésem szerint az sem volna baj, s talán még


9. ábra • A krónikus alkoholizmuskapcsán kialakuló szervkárosodások sémás

ábrázolása.


488

eredményesebb is lenne, ha ez összekap-csolódna a személyiséget a stressztõl, szo-rongásoktól, indokolatlan gátlásoktólfölszabadító, az izolációt oldó, szociális éstársasági kapcsolatokat építõ és bizonyosvonatkozásban még az egészség megõrzé-

IRODALOM:Agarval D. P; Buda, B.; Czeizel, A. E.; Goedde, H. W.

Alcohol Consumption and Alcoholism in Hun-gary, Akadémiai Kiadó. Budapest 1997.

Conn, H. O.; Atterbury, C. F.: Cirrhosis. In: Diseasesof the Liver. Seventh Edition. Eds: Schiff, L.; Schiff E.R. 7. B. Lippincott Company, Philadelphia 1993.

Thaler, H.: Leberkrankheiten. Zweite, vollständigüberarbeitete Auflage. Springer Verlag, Berlin Hei-delberg New York etc. 1987.

Lieber, CS.: Ethanol metabolism, cirrhosis and alco-holism. Clin-Chim Acta, 257, 59-84, 1997.

Preedy, V. R. et al.: Protein metabolism in alco-holism:effects on specific tissues and the Wholebody. Nutrition, 15(7/8) 604-608,1999.

Liber, CS. Alcoholic liver disease:new insights inpathogenesis lead to new treatments.

Hegedûs, G.: Az alkoholos májbetegség patológiája.Orvosi Hetilap, 141(7) 331-336, 2000.

Lapis, K; Schaff Z.: Liver cancer incidence and itsrelation to alcoholic liver cirrhosis in Hungary In:Liver Cell Carcinoma. Eds.: Bannasch, P.; Keppler,D.: Weber,G. Kluwer Academic PublishersDORDRECHT (BOSTON) LONDON 1989.

Csomós, G. Thaler; H. (Eds.): Clinical Hepatology.Spinger Verlag Berlin Heidelberg- New York 1983.

Tygstrup, N. And Orlandi, F.: Cirrhosis ot the Liver.Methods and Fields of Research. Elsevier. Amster-dam, New York-Oxford 1987.

Köszönetet mondok dr. Major Jenõnek, azOKK-Országos Kémiai Biztonsági Intézetcsoportvezetõjének az ábrák elkészítéséért.

sét is szolgáló mértékletes, kulturált alko-holfogyasztási módok népszerûsítésével.

Anderson, J. R: (Ed): Muir’s Textbook of Pathology.Eleventh Edition. The English Languange BookSociety and Edward Arnold (Publishers) Ltd. Lon-don, 1980.

Cotran, R. S. et al (Eds): Robbins Pathologic Basis ofDisease. Fifth Edition. W.B. Saunders CompanyPhiladelphia- London etc 1994.

Atsuchi, Q. Z. et al.: Gene therapy for hepatic Fibro-sis- Bridging treatment into the New Millenium.Proc.Natl. Acad.Sci. USA 96, 2345-2349, 1999.

Rubin, E. Farber, J. L (Eds.): Pathology. Second Edi-tion. J. B. Lipincott Company Philadelphia 1994.

Collins, A. R: Alcohol and DNA damage. J. Lab ClinMed. 136, 258-59, 2000. Mutlu-Türkoglu Ü, Dog-ru-Abbasoglu, S etc: Increased lipid and proteinoxidation and DNA damage in patients with chronicalcoholism. J. Lab. Clin. Med. 136, 287-291,2000.

Burt, A.D; Mutton, A. and Day Chr. P.: Diagnosis andInterpretation of Steatosis and Steatohepatitis, Semi-nars in Diagnostic Pathology, 05, 246-258, 1998.

Moragas, A.; Allende, H. And Sans M.: Characterictiesof Perisinusoidal Collagenization, Liver-cirrhosisAnalyt. Quant. Cytol. Histol. 20, 169-177, 1998.

Kovalszky, I. et al.: Experimental and Human LiverFibrogenesis. Scand. J. Gastroenterol. 33 Suppl.228, 51-55, 1992

Jeney, A. et al.: Modification of Pathobiological Eventsby Potential Hepatopharmacological Agents.Inflammapharmacology, 5,93-103, 1997.

489

A cukorbetegség (diabetes mellitus) a fejlettországokban az egyik legelterjedtebb meg-betegedés, nagyszámú populációra vonat-kozó statisztikák 3-5 %-os megjelenéssel szá-molnak. Magyarországon a lakosság kb. 5 %-a cukorbeteg. Az elõrejelzések az esetszá-mok megduplázódását prognosztizáljákvilágviszonylatban, mely azt jelenti, hogycsaknem az egész emberiséget érintõ „nép-betegséggel” állunk szemben. A hosszú ideigfennálló cukoranyagcsere zavar súlyos szövetés szervi elváltozásokat okoz, melynek ered-ményeként a becsült élettartam akár egyhar-maddal is csökkenhet.

Az inzulin felfedezésével (Banting, Best1922) az addig biztos halált okozó, kómábatorkolló anyagcserezavart sikerült elhárítani,a cukorbetegek életkilátásai jelentõsen ja-vultak. Az évtizedek hosszú sora alatt azinzulingyártásban végbement forradalmi újí-tások a készítményt az emberi inzulinnaltették egyenlõvé, új távlatot nyitva az ered-ményes gyógykezeléshez. A beható klinikaivizsgálatok egyértelmûen igazolták, hogy aszöveti és szervi komplikációk (szem, vese,idegrendszeri, érredszeri [retinopathia, neph-ropathia, neuropathia, cardio-vascularis] szö-võdmények) kialakulásáért jelentõs mérté-kig a hosszabb ideje fennálló magas vércukorértékek felelõsek. Mindezek kivédhetõk, ill.a progressziójuk lassítható a gondos, folya-matos vércukorellenõrzéssel és ezzel párhu-zamosan a gyakori inzulinadagolással, me-lyek eredményeként a vércukorszint és cu-koranyagcsere normalizálódhat (1). A teljesgyógyulást e modern inzulinkezeléssel sem

tudjuk azonban biztosítani, hisz a cukorbeteg-ség nem egyenlõ csupán az inzulinhiánnyal.A hasnyálmirigy szigetsejt apparátusát (Lang-erhans szigetek) az inzulint termelõ ún. B-sejtek mellett más fontos hormonokat ter-melõ sejtek is alkotják (A-, D-, PP-sejtek),melyek finom, összehangolt mûködése el-engedhetetlen, ugyanakkor cukorbetegségesetében nemcsak a B-sejtek, hanem azegész szigetsejt-apparátus elpusztul. Ígyegyértelmûnek tûnik, hogy a diabetes melli-tus gyógyításának alternatívája az érnyéllelrendelkezõ hasnyálmirigy, illetve az izolálthasnyálmirigy szigetsejtek beültetése.

Hasnyálmirigy-átültetés

Napjainkban a cukorbetegség sikeres, tartósgyógyítását biztosító eljárás a hasnyálmirigyátültetés. Az 1966-ban elvégzett elsõ transz-plantációt követõen csupán sporadikus pró-bálkozások történtek, sajnálatosan magasmûtéti szövõdmények és halálozás miatt (2).A 80-s évek eleje korszakváltást jelentett.Az új sebészi technika, a beültetett szerv ki-lökõdését megakadályozó hatásos immuno-szuppresszió és a gondosabb betegkiválasz-tás eredményeként a hasnyálmirigy-beülte-tések száma évrõl évre jelentõsen növeke-dett, és az ezredfordulóra az eddig végrehaj-tott átültetések száma megközelítette a 13000-t (3). Az International Pancreas Trans-plant Registery adatai alapján 1999-ben többmint 1 200 sikeres beültetés történt, és azegyéves beteg túlélés 94 %-nak bizonyult.Az átültetés sikerét azonban leginkább a be-ültetett szerv mûködése bizonyítja. Jelenleg

HASNYÁLMIRIGY-ÁTÜLTETÉSFarkas Gyula

egyetemi tanár (Szegedi Tudományegyetem) [email protected]

Farkas Gyula • Hasnyálmirigy-átültetés


490

a transzplantált betegek 83 %-a egy év utánsem igényel inzulinkezelés. Figyelemremél-tónak kell tartanunk azt is, hogy 5 év eltel-tével az inzulinmentesség még a betegek50 %-nál fennáll. Ezen eredményeket csakaz erre szakosodott centrumok tudják bizto-sítani, e vonatkozásban az Egyesült Államokjelentõs elõnyt élvez (4).

A pancreas transzplantáció sikerességé-nek alapja a kiforrott sebészi technikában ésa modern, kombinált immunoszupresszívgyógyszeres kezelésben keresendõ. A sike-res hasnyálmirigy átültetés mûtétjének egyikmeghatározó mozzanata az emésztõ enzi-mek biztonságos elvezetése. Napjainkbankét mûtéti megoldást alkalmaznak rutinsze-rûen: a hasnyálmirigyet vagy a vékonybélbe,vagy a húgyhólyagba szájaztatják (1-2. ábra).Ez utóbbi technikánál mód van az esetlegeskilökõdési folyamat korai felismerésére is,hisz a húgyhólyag eszközös vizsgálata eztlehetõvé teszi. Fõleg a 90-s évek elejénegyes munkacsoportok elõszeretettel alkal-mazták a hasnyálmirigy-vezeték kémiai útontörténõ mechanikus elzárását (kaucsukszerû,

félfolyékony merevedõ anyaggal való fel-töltés), mely védelmet adhatott az emésztõ-nedv kóros váladékozása ellen. Ez az elõnyazonban hosszú távon hátránynak bizonyult,mert a vezeték elzárására alkalmazott vegyü-let a mirigy kötõszövetes átalakulását okozvaelpusztította a szigetsejteket, és az egyénismét cukorbeteggé vált.

A szervkilökõdést megakadályozógyógyszerek (cyclosporin, azathioprin, siroli-mus, tacrolimus, corticosteroid, mono-, poly-clonalis ellenanyagok), melyek a szövetkilö-kõdési folyamatban különbözõ támadásipontokon hatnak, a kilökõdési epizódokszámát jelentõsen csökkentették. Ennekköszönhetõen a szervkilökõdés a beültetéstkövetõ hároméves periódust vizsgálva kb.15 %-kal csökkent. A folyamatos gyógysze-res kezelésnek azonban számos mellékhatá-sa jelentkezhet. Ez is az egyik ok, hogy napja-inkban a hasnyálmirigy-transzplantációt 86%-ban csak a vesével egyetemben, a cukor-betegség okozta végstádiumú veseelégte-lenségben végzik. A kombinált transzplan-táció eredményességét segíti, hogy a beül-

1. ábra • Vese és hasnyálmirigy egyidejûbeültetése; a hasnyálmirigy emésztõenzim

elvezetése a vékonybélbe történik.

2. ábra • Vese és hasnyálmirigy egyidejûbeültetése; a hasnyálmirigy emésztõenzim

elvezetése a húgyhólyagba történik.

491

tetett mindkét szerv (hasnyálmirigy, vese)azonos szöveti típusú, hisz ugyanattól az el-halt egyéntõl származik. Amennyiben azon-ban a hasnyálmirigy-beültetés a vesebeül-tetés után történik (ez 9 %-t jelent), a mûkö-dõ szerv aránya jelentõsen alacsonyabb lesz.Gyakorlatilag hasonló eredménnyel szá-molhatunk, ha kizárólagosan csak a hasnyál-mirigyet ültetjük be. Ezzel magyarázható,hogy e beültetés csupán kisszámú esetbentörténik (4 %). Emellett megjegyzendõ,hogy egyedüli hasnyálmirigy beültetés ese-tében a jelentkezõ szövõdmények és agyógyszerek mellékhatásai súlyosabbanesnek latba, mint az átültetéssel biztosítottelõnyök (inzulinadagolás elhagyása, stabi-labb cukoranyagcsere).

A sikeres hasnyálmirigy-beültetés bizto-sította normális cukoranyagcsere fõ záloga,hogy a beültetett vesében a cukorbetegség-re jellemzõ kóros szervi folyamatok ne ala-kuljanak ki, ugyanakkor a még kezdeti stádi-umban lévõ szöveti (látóhártya, ideg) elvál-tozások is visszafejlõdhetnek. Sajnos azonbana beültetés a már meglévõ, elõrehaladott szö-veti károsodásokat (ideg- és érszövõdmé-nyek) nem képes visszafejleszteni. A sikeresmûtét után a betegek életminõsége látvá-nyosan javul, megszabadulnak a többszöriinzulinadagolástól, az ehhez kapcsolódó fix-idõpontú étkezéstõl és egyéb korlátozá-soktól (5).

Mindezek alapján a hasnyálmirigy átül-tetés jelenleg azon cukorbetegek esetébenindokolt, akiknél a végstádiumú veseelég-telenség miatt veseátültetés szükséges. Az„ideális” hasnyálmirigy átültetést lehetõlega diabéteszes szövõdmények kifejlõdése,illetve elhatalmasodása elõtt kellene alkal-mazni, ennek azonban az a legfõbb akadálya,hogy a rendelkezésre álló donor szerv limitált.

Hasnyálmirigy szigetsejt átültetés

Míg a hasnyálmirigy-beültetés már rutinbeavatkozásnak tekinthetõ, addig az izolált

sziget átültetésrõl ugyanez nem mondhatóel, bár a legújabb klinikai eredmények ezirányba mutatnak. A szigetsejt-átültetésnekszámos elõnye van a teljes szerv átültetésselszemben. Az egész hasnyálmirigynek a szi-getsejt apparátus csupán 3 %-át alkotja, ígyamikor a teljes mirigy kerül átültetésre, akkor97 %-ban biológiailag aktív, de a cukorbe-tegség gyógyítása szempontjából értéktelenszövetet ültetünk át, annak minden immu-nológiai, sebész-technikai következményé-vel. Ezzel szemben a szigetsejt-átütetés mi-nimális mûtéti rizikót jelent. Az izolált sziget-apparátus emellett meghatározott körülmé-nyek között sejtenyészetben is fenntartható,sõt, antigén tulajdonsága is gyengíthetõ. Mi-vel mikroszkopikus szövet-egységekrõl vanszó, lehetõség nyílik szövetbarát, féligát-eresztõ membrán-burokba való zárásuk is. Ahártya megvédi a szigeteket a gazdaszer-vezet kilökõdési folyamatával szemben, fe-leslegessé téve a gyógyszeres immunoszup-pressziót. E módszer lehetõséget nyújthat anem emberi eredetû szövet beültetésére,az ún. xenotranszplantációra is. Végül az izo-lált szigetsejtek mélyfagyasztásos tárolása ismegoldható, mely lehetõvé teszi egy eset-leges szövetbank kialakítását is.

A szigetsejt átültetési kísérletek a 70-esévekben kezdõdtek, és a közölt eredmé-nyek nagy reményekre jogosítottak. A kísér-letesen indukált cukorbetegség teljesenmegszûnt, emellett a kialakult szövet és szervszövõdmények visszafejlõdtek (6). Úgy tûnt,hogy ez a beültetési forma kiszorítja az akko-riban kevés sikerrel kecsegtetõ egész szervtranszplantációt, már csak azért is, mert a mû-tét egyszerûbb, veszélytelenebb, hisz a beül-tetés a májba a májkapu-gyûjtõ éren (v. por-tae) keresztül, minimális beavatkozás segít-ségével történik. Sajnos a remények szerte-foszlottak, mert a szigetsejt beültetés után akezdetben jelentkezõ inzulinigény-csökke-nés csak idõlegesnek bizonyult. A sikerte-lenség oka egyértelmûen a beültetetett szi-



492

getek alacsony számával, sérülékenységé-vel, illetve a befogadó szervezet erélyes vé-dekezõ válaszával, a B-sejteket pusztító alap-betegség fellángolásával volt magyarázható.Az áttörést a 80-as évek végén kifejlesztettautomatikus szigetsejt izoláló berendezéshozta, mely Riccordi nevéhez fûzõdik (7). Afolyamatos enzimatikus emésztés (kolla-genáz) segítségével egyetlen hasnyálmi-rigybõl kb. 500 000-700 000 szigetet lehetkinyerni, mely csaknem teljesen homogénszigetsejt-tömeget jelent (3. ábra). Az új izo-lálási technikának köszönhetõen a kilenc-venes évek elejétõl számos intézetben vé-geztek izolált szigetsejt beültetést. 1999-igbezárólag 405 transzplantációra került sor,mindegyik esetben elhalt egyén hasnyálmiri-gyébõl történt az izolálás. A teljes inzulin-mentesség csupán 14 %-ban jelentkezett,amennyiben vesebeültetéssel egyetembenalkalmazták (8). A sikertelenséget több szer-zõ továbbra is a megoldatlan izolálási techni-kában és a szervezet válaszreakciójánakerélyes fellépésében látta. Ez utóbbit látsziktámogatni az a klinikai megfigyelés, illetveeredmény, mely szerint a súlyos panaszokatokozó idült hasnyálmirigy-gyulladás miatteltávolított teljes hasnyálmirigybõl történõszigetsejt izolátum visszaültetése után, un.autotranszplantációt követõen a 7 éves inzu-linmentesség elérheti a 74 %-t (9). A 2000.évtõl azonban, az edmontoni munkacsoportmódszere, mely a pancreas szigetsejt transz-plantációt biztonságossá és effektívé tette,forradalmi változás hozott (10, 11). A beülte-tés után 15 beteg csaknem mindegyike inzu-linmentessé vált, és ez hét beteg esetébenmár több mint egy éve fennáll. A módszerüksikerességének alapja a következõ: 1. Azautomata izolálási módszer hatékonysá-gának növelése (endotoxinmentes szövet-emésztõ enzim [liberase] és speciális gradienscentrifugálás alkalmazása), 2. Steroid mentesalacsony dózisú immunoszuppresszió (siro-limus, tacrolimus) kifejlesztése, 3. a beavat-

kozás sz. e. ismételhetõ, amennyiben a beül-tetett szigetmennyiség még nem biztosítottaa teljes inzulin mentességet. Ezen eredmé-nyek a diabetes mellitus sikeres jövõbenigyógyítására adnak reményt.

A hasnyálmirigy szigetsejt beültetésegyik potenciális és egyben ígéretes forrásaemellett az embrionális hasnyálmirigy. Azembrionális pancreas endokrin szövet-tarta-ma csaknem 90 %, így a szigetek izolálásakülönösebb nehézség nélkül elvégezhetõ,az izolált szigetek megfelelõ feltételek mel-lett hosszabb ideig mesterséges körülmé-nyek között tenyészthetõk, és ezalattjelentõs mértékû sejtosztódás is jelentkezik.Az újonnan kialakult szigetféleség egy lénye-ges különbséget mutat az eredeti szigetsej-tekhez képest: a szöveti tulajdonságot kife-jezõ immunogenitás lecsökken. Elõnynektekinthetõ, hogy a tenyésztett szövetkultúramélyfagyasztásos tárolása is megoldott, melyún. szövetbank kialakítását teszi lehetõvé,biztosítva a beültetés számra a nagyobbmennyiségû szigetsejtet és a jobb szövet-egyezésen alapuló transzplantáció kivitele-zését. Mindezen felsorolt elõnyök biztosítot-ták a sikert az embrionális szigetsejt klinikaitranszplantációk esetében. Bár inzulinmen-tességet nem sikerül elérni, de az inzulin-szükséglet szignifikáns csökkenése mellett

3. ábra • Enzimatikus izolálási technikávalkinyert szigetsejttömeg mikroszkópos

képe (125x).

493

a cukoranyagcsere normalizálódott, és az 5-8 évig mûködõ szigetsejt apparátus hatásáraa még nem visszafordíthatatlan másodlagosdiabeteszes szövõdmények (retinopathia,nephropathia, neuropathia) progressziójamegállt, sõt az esetek egy részében javulástis eredményezett (12).

Minthogy a rendelkezésre álló embrio-nális és felnõtt cadaver szövet mennyiségeigen limitált, potenciális lehetõségnek kelltartanunk a nem emberi, ún. xenotransz-plantációt (sertés hasnyálmirigy felhaszná-lásával). A xenograft kilökõdésének, rejek-ciójának kiküszöbölését két módszerrel biz-tosíthatjuk: mikroenkapszuláció és makroen-kapszuláció, amikor is kémiai reakció segít-ségével létrehozott féligáteresztõ kapszulá-

IRODALOM1. DCCT Research Group: The effect of intensive

treatment of diabetes on the development andprogression of long-term complications in insulin-dependent diabetes mellitus. N Engl J Med 1993,329, 977-986

2. Kelly WD, Lillehei RC, Merkel FK et al: Allotrans-plantation of the pancreas and duodenum alongwith the kidney in diabetic nephropathy. Surgery1967, 61, 827-837

3. Brayman KL, Weber M, Naji A et al: Pancreastransplantation. In: The Pancreas. Ed. Beger HG,Bleckwell Science, Oxford, 1998 p. 1491-1509

4. International Pancreas Transplant Registry 1999,11/1, 4-13

5. Robertson RP, Davis C, Larsen J et al: Pancreasand islet transplantation for patient with diabetes.Diabetes Care, 2000, 23, 112-116

6. Ballinger WF, Lacy PE: Transplantation of intactpancreatic islets in rats. Surgery, 1972, 72, 175-177

7. Ricordi C, Lacy PE, Finke EH et al: Automatedmethod for isolation of human pancreatic islets.Diabetes, 1988, 37, 413-420

ban (alginat/poly L-lysin, ill. cellulóz acetátvagy polysulphon membrán) történik a xe-nograft beültetése. A féligáteresztõ hártyabiztosítja az enkapszulált szigetsejtek nor-mális anyagcseréjét, oxigenizációját, hor-montermelését, de védelmet nyújt a befo-gadó szervezet immunsejtjeinek károsítóhatásaival szemben is. Így elkerülhetõ az im-munoszupresszív kezelés. Az elõrehaladottállatkísérletek mindezt bizonyították (13). Azalkalmazhatóságnak azonban gátat szab,hogy a bizonyos idõvel transzplantáció utánhegszövet alakul ki a kapszula körül, mely aszigetsejtek életképességét lehetetlennéteszi. A szélesebb körû humán alkalmazásennek ellenére megvalósulhat a közeli jövõ-ben.

8. International Islet Transplant Registry. 2001, 8/1, 7-16

9. Wahoff DC, Papalois BE, Najarian JS et al: Au-tologous islet transplantation to prevent diabetesafter pancreatic resection. Ann Surg 1995, 222,562-579

10. Shapiro JAM, Lakey JRT, Ryan EA et al: Islettransplantation in seven patients with type I dia-betes mellitus using a glucocorticoid-free immu-nosuppressive regiment. N Engl J Med 2000,343:230-238

11. Ryan EA, Lakey JRT, Rajotte RV et al: Clinicaloutcomes and insulin secretion after islet trans-plantation with the edmonton protocol. Diabetes2001, 50:710-719

12. Farkas G, Dégi R, Vörös P et al: Long-term func-tion of fetal islet grafting prevents secondary dia-betic complications. Transpl Proc 1997; 29, 743-744

13. Sun Y, Ma X, Vacek D et al: Normalization ofdiabetes in spontaneously diabetic cynomolgusmonkeys by xenografts of microencapsulated por-cine islets without immunosuppression. J Clin In-

vest 1996, 98, 1417-1422



494

AKADÉMIA ÉS TUDOMÁNYPOLITIKAA VOLT SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN

1922–1999*

Glatz Ferencaz MTA rendes tagja, az MTA elnöke

Mindenekelõtt engedjék meg, hogy üdvö-zöljem azt az elképzelést, amely szerint aberlini akadémia születésnapi évfordulójánessék szó a szovjet rendszer akadémiáinakáltalános problémáiról. Örülünk mi, Európakeleti felén élõ kutatók ennek az érdeklõ-désnek részben azért, mert a szovjet rend-szerben élt országok iránti érdeklõdés minda történelmi, mind a politológiai irodalombanvisszaesett azóta, amióta maga a rendszer ésa Szovjetunió is felbomlott.

Örülünk azért is ezen érdeklõdésnek,mert a politikai rendszerben élt államok ésnemzetek történelme csakis a szovjet rend-szer összehasonlító vizsgálata alapján érthetõmeg. Mint ahogy a nemzeti különbségek iscsak ezen összehasonlítás során lesznek vilá-gosak. Remélem, hogy azok a rendszerszintûösszehasonlító kutatások, amelyeket 1996februárjában javasoltunk, majd folytatód-hatnak a következõ években (1). Most látomcsak, amikor e rövid referátum szövegét írni

ezdem, hogy mennyire hiányoznak a rész-kutatások, noha magam hosszú idõt töltöt-tem a 20. századi tudomány- és kultúrpolitikatanulmányozásával Moszkvában, Párizsban,és hónapokat ülve a Max Planck Gesellschaftmüncheni levéltárában. Hiányoznak nem-csak az összehasonlító tudományos kultúr-történet, de a politika, a gazdaság történel-mének résztanulmányai is. Tehát inkábbcsak vitára szeretnék ösztönözni téziseimmelés kérdéseimmel.

I.Az elemzés szempontjai.

Elôrebocsátott megjegyzések

Mielõtt az Akadémia és a tudománypolitikarészkérdéseibe bocsátkoznék, engedjenekmeg néhány, részben a kutatás szempontjaitis magyarázó, elõrebocsátott megjegyzést.

Az ideológia-kritikai megközelítésrõl

Amikor a szovjet rendszer történelmérõl be-szélünk, természetesen nem tudunk mene-külni az ún. rendszerkritikai szempontoktól.Hiszen a szovjet rendszer örökségének fel-számolása ma is folyik, a szovjet rendszerrelmég bukása után is napi harcban állunk, le-

* Elõadás 1999. november 6-án Berlinben, a poroszakadémia alakulásának 350. évfordulójára rendezetttudományos ülésszakon. A második világháború utániakadémiai mozgalmak álltak a rendezvény közép-pontjában. A nyugati akadémiai mozgalomról GuyOurisson, a Francia Tudományos Akadémia elnöketartott elõadást, a szovjet országokról Glatz Ferenc. Ajelen szöveg a német eredeti visszafordítása.

Tudománypolitika

495

gyen szó a volt szocialista országok politikai,társadalmi, közgondolkodásbeli vagy tudo-mányszervezeti kérdéseirõl. (Én magam isaz elmúlt évben publikáltam könyvet az1996-ban megindított magyarországi tudo-mánypolitikai reformról, részletesen tárgyal-va az informatikai társadalom, a globalizációkihívásait és a szovjet tudománypolitikairendszer örökségét a közép-kelet-európaitérségben.) (2)

E rendszerkritika közben gyakran a rend-szer ideológiája ellen küzdünk, és kevésbéfigyelünk a valóságos történelmi, társadal-mi folyamatokra, amelyek a rendszer mé-lyén a társadalomban, gazdaságban mentekvégbe. Egyszerûen azért, mert nem ismerjüke társadalmi, gazdasági folyamatokat. Ezenaktuális rendszerkritika néha feledteti velünka térségben az 1949 elõtti állapotok pontosfelmérését. Vagyis azt, hogy ezen államokés nemzetek elõtt milyen alternatívák állot-tak a 20. század közepén, és ezekhez képestmit hozott a szovjet rendszer bevezetése.Emellett úgy érzem – néha a magam, 70-80-as években írott munkáit is újraolvasva –,hogy gyakran keveredik az értékelõ és a ma-gyarázó mozzanat kutatói gondolkodásunk-ban. Csakis az átélt jelenbõl levont értékelésdominál, és kevés helyet kap a magyarázat.(Pedig a történész-hivatás egyik lényege:függetlenül attól, hogy miként értékeli akorábbi generációk tetteit, a magyarázatotmindenképpen meg kell keresni.)

A tudomány helyzete1919 elõtt

Amikor a volt szovjet rendszer akadémiáirólbeszélünk és vitatkozunk (3), a kiindulópon-tunk csakis az lehet: milyen volt a közép-kelet-európai térségben a tudományok hely-zete, mennyire volt kiépített és hatékony atudományszervezet.

Az állandó probléma: az NDK

Ehhez kapcsolódik harmadik elõrebocsátottmegjegyzésem. A Német Demokratikus

Köztársaságot megítélésem szerint túlzottantekintik a kutatók amolyan „állatorvosi ló-nak”. Kelet-Németország szovjet korszak-beli történelmébõl túlságosan sokat általá-nosítanak az egész szovjet rendszerre. (Merta szovjet rendszert tanulmányozók legköny-nyebben a német nyelvet tanulják meg.)Feledésbe merül, hogy a Német Demokra-tikus Köztársaság egy olyan területen jöttlétre, Kelet-Németországban, ahol 1945 elõtta világ egyik legfejlettebb technológiai, gaz-dálkodási, valamint szellemi kultúrája élt.Eltérõen a többi közép-kelet-európai or-szágtól (4).

Így tehát azok a modernizációs intézke-dések, amelyek a kelet-európai társadalmakesetében pozitív kísérletnek is számítottak,az NDK területén szükségszerûen negatívelõjelet kapnak, mert azok funkciótlanok,indokolatlanok voltak. (Bármit mondott isNémetország korábbi történelmérõl az NDKtörténetírása.) Így volt ez jelen esetünkbenis a tudomány, a tudományszervezet törté-nelmérõl szólva.

Mint ahogy kevés általánosításra ad ala-pot a szovjet rendszer egészére vonatkozó-an az NDK modelljének tanulmányozásaazért is, mert Németország frontállam ma-radt a rendszer történelmének utolsó nap-jaiig, és Kelet-Németországban az utolsóórákig fennmaradt a proletárdiktatúra sztáli-ni intézményrendszere és politikája, mígaz a szovjet szatellit államokban 1956 utánfokozatosan, majd a ’70-es években még aSzovjetunióban is a puha diktatúra uralmirendszerére váltott.

A tudományszervezés, mint szakigazgatás

A szovjet rendszer akadémiáiról beszélveelsõ pillanatban csak azt látjuk, hogy ez aszovjet típusú akadémia mennyire volt részea szovjet uralmi rendszernek. Mint ahogyszerves része volt annak. De egy pillanatrasem feledkezhetünk meg, hogy amikor azakadémiák történelmérõl beszélünk egy

Glatz Ferenc • Akadémia és tudománypolitika…


496

idõben századunk tudományszervezeti,szakigazgatási kérdéseirõl is beszélünk, ame-lyek sok esetben szerintem politikailag indif-ferensek lehetnek. Ilyen kérdéseim például:helyes-e, ha az állam tudománypolitikai in-tervenciója közben anyagilag és presztízs-ben kiemeli a kutatói elit egy részét, mond-ván, hogy az arisztokrácia az oligarchia utánaz adófizetõk pénzébõl külön kasztot hozlétre, a meritokráciát. (Amilyen a szovjetrendszerben az akadémikusok, illetve a mi-nõsített kutatók helyzete volt.) Helyes-e azeurópai tudományos minõsítés eddigi egyet-len rendszerét, a lokális tudományos minõsí-tést, azaz az egyetemi minõsítést felváltaniegy országos állami minõsítési rendszerrel?Milyen ennek a kihatása a kis és a nagy nem-zeti kultúrák esetében? Helyes-e az egye-temtõl független kutatóintézeteket hoznilétre, és ha igen, akkor a kutatásszervezetbenhol legyen azok helye? Minisztériumokhozrendelve, autonómiák alá rendelve?

Ki tagadná, hogy noha mint látni fogjuka szovjet rendszer tudománypolitikájánakalapkérdései ezek, de alapkérdései voltakmár a szovjet rendszer születése elõtti idõ-szak Európájának, mindenekelõtt a Németor-szágban, az 1900-as évek elején született újállami tudománypolitikának (5). Mint ahogyarra majd utalni is igyekszem, a szovjet rend-szerben kialakult tudománypolitikai struktúraelsõsorban Németország 1910–1918 közöttiúj tudománypolitikájából tanul: az állam felfi-gyel a modern technika, a tudományos kuta-tás meghatározó szerepére mind az ipari,mind a mezõgazdasági termelésben, mindpedig az életminõség javításában (6). Hatal-mas költségvetési összegeket fordít a tudo-mányos kutatás szervezetének modernizá-lására. Az új „német modell” 1911-ben, be-vonva a termelõ tõkét is, a költségvetési in-jekciókat nem engedi szétaprózódni a ha-gyományos tanszéki szervezetben, hanem– figyelve az Amerikában magánalapon szer-vezõdõ nagy intézményekre – fõállású kuta-

tókból álló koncentrált munkaprogram alap-ján dolgozó kutatóintézeteket hív létre (7).

A Kaiser Wilhelm Gesellschaft létreho-zása (1911) a világ elsõ állami tudománypo-litikai intervenciója. Az új típusú kutatásszer-vezetben már az elsõ években elért Nobel-díjak, valamint a rendkívüli hatékonyság –többek között a hadiiparban alkalmazhatótermelési ágazatokban – az etatista némettudománypolitikát, a gyors fejlõdést elérniakaró államok egyik mintájává tette. Anél-kül, hogy ezt bevallották volna. Így másoltae német tudománypolitikát 1922 után a Szov-jetunió és sajátos módon – igaz, gyenge for-mában – Magyarország. Mint ahogy az semvéletlen, hogy Franciaország 1920 utánigyekszik hasonló vállalkozásra (gondoljunkcsak az 1939-ben létrejött CNRS-re) (8), és aközép-kelet-európai térség egyetlen tuda-tos állami tudománypolitikája, a magyar tu-dománypolitika is, ahogy említettem, a né-met modellt igyekszik – igaz, költségvetésieszközök és vállalkozói tõke hiányábansikertelenül – követni.

Az értékelés szempontjai

Mindezek után talán érthetõ – és ez az utolsó,ötödik elõrebocsátott megjegyzésem –, hogya volt szocialista országok akadémiáinak éstudománypolitikájának történelmében akövetkezõ értékelõ szempontokat tartommérvadónak:

a) milyen volt az adott országban a tudo-mányos kutatás 1945 elõtt, és milyen válto-zást hozott ahhoz képest – épített, illetverombolt – a szovjet rendszer;

b) mennyiben szolgálta – szolgálta-e –az új tudományszervezet és tudománypo-litika az egyetemes tudományfejlõdés témá-inak és a tudományos módszerek jelenlététaz állam területén, mennyiben szolgálta atérségben a kutatói gondolkodás fejlõdését;

c) mennyire volt adekvát az új kutatás-szervezet a lokális gazdasági és kulturális fej-lõdéssel, az életminõség emelésével;

497

d) segítette vagy hátráltatta az új tudo-mánypolitikai rendszer a lakosság széles tö-megeiben a tudásalapú közgondolkodás ki-alakulását.

Az invokáció hosszú, mert a témáról isvalószínûleg hosszan fogunk vitatkozni. Énmost csak négy témakörrõl szeretném elmon-dani véleményemet és kérdéseket exponálni.

1. A térség tudományossága 1949 elõtt2. A szovjet tudománypolitika és akadémiai

fejlõdés, 1925-19993. A magyar fejlõdés rövid ismertetése,

1945-19904. A rendszer felbomlása 1990 után

II.Tudományosság a közép-kelet-európai

térségben 1949 elôtt

A tudományos kutatás és a kutatásszervezet1949 elõtt alulfejlett a térség gazdasági éspolitikai súlyához képest.

Tudományos-technikai forradalomés tudomány 1867–1945

Teljes képzési és kutatásszervezetrõl 1918elõtt csak Magyarországon beszélhetünk,mivel a magyarságnak 1867 óta van önállóállamisága, amely 1867 után gyors közokta-tási, majd az 1900-as évek elején egyetemfej-lesztésbe kezd (1910–1932), és már a szá-zadfordulón állami erõvel támogatja a nyu-gat-európai – mindenekelõtt német – tech-nológia és tudomány eredményes adaptáció-ját. Az ipari és mezõgazdasági területen atanszékek már bizonyos kutatási szolgáltatásiellátást is végeznek. (Talaj-meliorizáció, víz-gazdálkodás, tejgazdálkodás stb.) Kialakul-nak nyugati mintára a tudományos nagy-üzem alapjai: szakfolyóiratok, tudományostársaságok és a századfordulóra igen differen-ciált felsõoktatási rendszer (9). A közép-euró-pai térséget a 19. század második felébenéri el az ipari-technikai forradalom, amelya monarchia ún. vezetõ nemzeti kultúráinak,

az osztráknak, a magyarnak és a csehnekerõsödését hozza magával. A nemzetállamikultúrpolitikát Magyarország esetében erõ-síti egy rendkívül dinamikus – Európában aleggyorsabb – gazdasági fejlõdés. Eredmé-nyek – mind Magyarországon, mind a német-osztrák fejlõdésben részes Csehországban –elsõsorban a társadalomtudományok terüle-tén jelentkeznek. E két nemzet tagjai a né-met tudományos társulatok és az európaimódszertani iskolák követõi.

1920 után a helyzet módosul (10). A tér-ségben az új nemzeti állami fejlõdés megerõ-síti ugyan – mindenekelõtt a lengyel, a cseh,a szlovák, de a délszláv területeken is – a nem-zeti anyanyelvi közoktatás és egyetemi kép-zés rendszerét és ezzel az anyanyelvi szakér-telmiség kialakulását. De a térséget sújtógazdasági visszaesés gátolja a tudományosélet kibontakozását mind az új nemzetálla-mokban, mind – most már – Magyarországonis. Az elsõ számítások szerint pl. a Monarchiavolt területére irányuló nemzetközi tõkebe-fektetés 1920 után egyhetedére esik vissza.A nemzetállami rendszer szociális nyomorúsá-ga kihat a tudományos bázis fejlõdésére is.

Állami tudománypolitikaMagyarországon (1922–49)

Magyarországon dinamikus tudománypo-litikai program bontakozik ki (11). Németmintára – és itt ismét a Kaiser Wilhelm Gesell-schaft, majd az 1920-ban létrehozott Notge-meinschaft der Deutschen Wissenschaftenpéldáját kell említeni – a magyar tudomány-politika az egyetemfejlesztés mellett egye-temtõl független kutatóintézeteket vagy(közgyûjteményekben lévõ) kutatóálláso-kat kezd kialakítani, sõt, külföldi magyar ku-tatóintézeteket is. Az egyetemtõl függetlenintézeteket és múzeumokat egyetlen orszá-gos autonómiába tömörítik, ún. OrszágosGyûjtemény Egyetembe. A gyûjtemény-egyetembe tartozó intézetek teljes mértékûautonómiát élveznek, és ugyanakkor 100 %-



498

os állami eltartást. A Kaiser Wilhelm Gesell-schaft intézményrendszerétõl alapvetõen azkülönbözteti meg, hogy Magyarországonnincs jelen a tõke, és az állami költségvetésszegény.

Országos autonómiát képez a MagyarTudományos Akadémia, amely noha kez-dettõl európai mintájú tudóstársaság(Gelehrtengesellschaft) csak, de a nemzetihierarchiában kiemelt szerepet kap (12).Nem uralkodói akaratból jött létre 1825-ben,hanem közadakozásból, jelentõs saját va-gyonnal rendelkezik, tagjainak különbözõtípusú segélyeket, pótlékokat is ad. Sajátosnemzeti reprezentációt tölt be a magyar álla-mon belül. Az 1922-ben kibontakozó tudo-mánypolitikai reform részeként az Akadémiateljes állami ellátást kap, ugyanakkor meg-tartja teljes tudományos autonómiáját (13).

A nagyszabású tudománypolitikai re-form azonban nem tud kibontakozni: az1929-32-es világgazdasági válság a tervezetttermészettudományos fejlesztéseket lehe-tetlenné tette, ugyanakkor a tudománypoli-tikai rendszer mûködtetõi (a magát AdolfHarnack tanítványának tartó Gróf Klebels-berg Kunó miniszter) nem veszik észre éppa német példa nagy tanulságát: a mûködõ-tõke részvétele nélkül nem lehet moderntermészettudományos tanszéki, vagy akárkutatóintézeti rendszert mûködtetni.

Konzervatív tudományszervezet

A tudományos eredmények a térségbensporadikusan és elsõsorban a helyi termé-szeti és társadalmi viszonyok leírásábanjelentkeznek. Azaz a nemzeti identitáshozkapcsolódó diszciplínákban: történelem,nyelvtudomány, irodalomtudomány, nép-rajz. A természettudományok terén a közép-és felsõszintû oktatás – elsõsorban Budapes-ten és Prágában – igen erõs. Jellemzõ: akik atérséget elhagyják, kiválóan helytállnak akülföldi, elsõsorban az amerikai egyeteme-ken. Jellemzõ a térség oktatási rendszerének

fejlettségére és ugyanakkor a tudomány-szervezet fejletlenségére, hogy a térségbõlszármazó és itt iskolázódott 12 Nobel-díjasközül 10 külföldön, az Egyesült Államokban,Német- és Franciaországban folytatott kuta-tásaiért kapta a díjat (14).

III.A szovjet tudománypolitika és

akadémiai fejlôdés (1924–1991)

A Szovjetunió történelmének ismerete nél-kül nem lehet eredményesen tanulmányoz-ni a volt szocialista országok történelmét,legyen szó akár a tudománypolitikáról is. Ér-dekes módon a szovjet rendszer másolásatalán a kultúr- és tudománypolitikában érhe-tõ tetten a legerõsebben. A Szovjetunió ál-lamrendszerének célkitûzéseihez igazodika szovjet tudománypolitika is.

Utolérni, központosítani, dirigálni

A szovjet vezetõk gondolkodásában az elsõévektõl a bukásig vezetõ motívum: a fejlettnyugatot utol kell érni gazdaságban, kultú-rában. Márpedig ez a gyors modernizációcsakis a tudományos-technikai bázis fejlesz-tésével érhetõ el. Ezért a szovjet rendszerparadox módon a világon elõször alakítja kia tudatosan végiggondolt, állami tudomány-politikai koncepciót.

A világon ekkor két koncepció fejlõdikki: a liberális (amerikai) és az etatista (német,francia). A liberális állami tudománypolitika– leegyszerûsítve – a projektfinanszírozásratörekszik, az állam megrendelõként üzletiviszonyba lép a kutatóbázissal. Az etatistakoncepció közvetlen és hosszú távú intézet(tanszék vagy kutatóintézet) fejlesztést esz-közöl (15). Ebbõl az alapelvbõl azután követ-keztetések adódnak az intézetrendszerre,mobilitásra stb. vonatkozóan, amivel mostnem foglalkozhatunk.

Ténykérdés: a Szovjetunióban európaimintájú állami tudománypolitika alakul ki

499

1924 után. Önálló nehézipari, ezen belülenergetikai, majd kémiai, késõbb elektro-és biokémiai ipart fejlesztenek ki, ami mögéóriási méretû egyetemfejlesztést, azaz elitér-telmiség-termelõ intézményeket hoznaklétre (16). Itt nincs tõke, vállalkozó, aki meg-rendelést adjon, itt állami fenntartású kutató-bázist kell létrehozni. A kontinensnyi terüle-ten a földbõl kinõtt városokhoz és ipari-me-zõgazdasági központokhoz regionálisegyetemi és kutatóbázisokat építenek ki.

Az állami intervenciós tudománypolitikaelsõ számú követelménye: a hatékonyság.Ezért a nagy egyetemfejlesztõ program mel-lett, amelynek szakemberképzõ szerepetszánnak, német mintára egyetemektõl füg-getlen kutatóintézeteket hívnak létre,amelynek hatékonyságát éppen – a KaiserWilhelm Gesellschaft intézetei – az I. világ-háború bizonyítja be. Itt jelentkezik az elsõszakpolitikai „gap”: az oktatás szétválik akutatástól. (Noha, csak zárójelben jegyzemmeg, ez a szétválás Szovjetunióban koránt-sem volt olyan erõs, mint pl. az NDK-ban.) Afüggetlen kutatóintézetek igazgatási rend-szere is német modellt követ. Nem rendelikvégrehajtó hatalom, azaz minisztérium aláazokat, hanem éppen a Kaiser Wilhelm Ge-sellschaft mintájára egy autonóm igazgatásicsúcsszerv alá – az Akadémia alá – rendelik.Így alakul ki a SZUTA alá rendelt kutatóhá-lózat (17).

Az állam termeléspolitikáját – és tegyükhozzá: német mintát – követi a tanszék- ésintézetfejlesztés belsõ struktúrája is. Ahogya Kaiser Wilhelm Gesellschafton belül elsõ-sorban az iparhoz kapcsolódó fizikai és ké-miai kutatásokat fejlesztik, úgy a szovjet kuta-tóintézeti rendszeren belül is fôleg a nehéz-ipari bázishoz, hadseregfejlesztéshez kapcso-lódó hatalmas fizikai és kémiai kutatóintézetirendszer jön létre. Ez a folyamat felgyorsul aII. világháború tanulságainak hatására.

Különösen erõsödnek azok a kutatóinté-zetek, amelyek az új energiához és fegyver-

kezési eszköztárhoz, az atomhoz kapcso-lódnak, majd az 1950–60-as években a ké-mia, az 1970-es években a biológia, minde-nekelõtt a molekuláris biológiai fejlesztésekövetkezik. Tegyük hozzá: ezek a tematikaipreferenciák követik a világ tudományossá-gának fejlesztéseit is: fizika, kémia, biológia.Mivel politikai kérdéssé emelkedik az öko-lógia a ’70–80-as években, így annak fejlesz-tése elmarad, mint ahogy nem sikerül – ittnem részletezhetõ okok miatt – az informati-kához kapcsolódó fejlesztés sem.

De e tudományos nagyüzem hatékony-ságát az elsõ pillanattól rontja a politikai rend-szer két jellemzõje: a kutatásszervezetben aminõség alárendelése a napi politikai célok-nak, valamint hidegháborús elzárkózás avilágtól. Különösen a természettudományokszenvednek ez utóbbitól. Ugyanakkor azönálló innovációs lánc – azaz minden disz-ciplínában kutatót képzõ egységek létreho-zása – megteremtéséhez hiányzik a megfe-lelõ számú értelmiség. A Szovjetunió szinteegész 70 éves történelmére jellemzõ a tudo-mányszervezetben a megfelelõ szintû káde-rek hiánya.

Az új szovjet tudománypolitika a tudo-mányos értelmiséget kiemelten kezeli (18).Az általános szociális válságból pótlékokkalés egyéb juttatásokkal igyekszik azokat ki-emelni. (Ahogy a másik két, háborút vesztettállamban, Magyarországon és Németország-ban is a Notgemeinschaft der DeutschenWissenschaften a tudományos intézeteket,illetve a kutatókat meg akarta kímélni azállami szféra háború utáni válságától.) E kivált-ságokban részesülnek az Akadémia tagjai.Sõt, az egyetemek és kutatóintézetek sajátbelsõ üzlethálózattal és üdülõkkel rendel-keznek.

Másik kiváltság: a nemzeti tudományosreprezentáció-biztosítás és korlátozott kap-csolatteremtés a nyugati világgal. A rendszerkezdettõl csak zavarral mûködik: a szovjetelitértelmiség tömegeit versenyképtelen-



500

ségre kárhoztatja. Mint ahogy rontja ezenértelmiségpolitika hatékonyságát a politikai-ideológiai szempontok számonkérése. Ezek-tõl a szempontoktól csak a stratégiailag fon-tos természettudományos témákon dolgozólegfelsõ értelmiség szabadulhat meg.

Mivel a szocialista rendszerben nincsentõke, általában nincs magángazdaság, ezértezen intézeteket teljes mértékben az államtartja el. A 100 %-os állami finanszírozás kétformában történik: 1) közvetlen intézetfinan-szírozás révén, 2) vállalati megrendelésekrévén. De mivel a vállalatok is állami tulaj-donban vannak, és mivel a vállalatok terme-lési szintje is elmarad a világszínvonaltól, ezértezek a megrendelések nem keltenek valósversenyhelyzetet és nem közvetítenek va-lós kihívásokat.

Az Akadémia mint állami szervezet

Az Akadémia kiemelt szerepet kap a szovjetrendszer tudománypolitikájában. A totálisállami tudománypolitika értelmiségpolitikájacsak akkor mûködhet, ha országos a minõsí-tési (kvalifikációs) rendszer (19). Ennek aminõsítési rendszernek gazdája az Akadémia.Az elsõ fokozat, mint ismeretes, a tudomá-nyok kandidátusa, a második fokozat a tudo-mányok doktora. Efölött állnak az akadémi-kusok. Az élethossziglan járó pótlék részeannak a preferenciának, amit azzal indokol-nak, hogy az általános életszínvonal alacsonyvolta egyszerûen lehetetlenné tenné a kuta-tói életmód létminimumát is. Ezért van szük-ség az állami minõsítés (kandidátus, tudomá-nyok doktora, akadémikus) rendszerére ésa hozzá kapcsolódó tiszteletdíjra.

Független kutatóintézetek

Az Akadémia független kutatóhálózatot mû-ködtet, és az egyes diszciplináris osztályokszakmai felügyeletet gyakorolnak az Akadé-miához tartozó intézetek felett. Ez a felügyelettermészetesen formálissá válik, noha az inté-zetek igazgatója általában az Akadémia tagja.

A rendszer utolsó évtizedeire, amikor lazul a„pártirányítás”, azaz a politikai irányítás, azintézetek feletti ellenõrzés már szakmai érte-lemben sincs meg. Az 1970–80-as évekbena Szovjet Tudományos Akadémia és a többiszocialista ország akadémiai intézeteinekteljesítménye már ugyanúgy nem mérhetõ,mint a CNRS vagy a Max Planck Gesellschaftintézetei is nehezen minõsíthetõek.

A Szovjetunió tudománypolitikája a világelsõ „lemaradást behozó” tudománypoliti-kája, amikor az alulfejlett gazdasági viszo-nyokat és az alulfejlett munkaerõt állami se-gítséggel kívánják versenyképessé tenni.Oroszország hagyományosan tõkeszegényország, így tehát az állam kiemelten vállalszerepet a tudományos bázis kiépítésében.Szédítõek azok a számok, amelyek a szovjetkutatói szféra létszám- és intézetfejleszté-seirõl beszélnek. Két generáció alatt egyegész kontinens iparát, mezõgazdaságát,hadiiparát, egészségügyét, oktatását akarjákellátni. Tervgazdaság, állami intervenció ré-vén. Saját csapdájukba esnek. Az antidemo-kratikus politikai rendszer ugyanis jó eszköztkínál az erõkoncentrálásra (a lakosság élet-minõségét szolgáló költségvetési tételek ro-vására fejlesztik a tudományt), de szerintema magántõke hiánya, kizárása nemcsak afinanszírozási nehézségeket jelzi, de egy-ben a verseny kizárását és a termelésbõljövõ valós kihívások elhanyagolását is.

A hidegháborús elzárkózás pedig,amelynek teljes feloldása csak a rendszerlényegének tagadásával jöhetett volna létre,hosszú távon hozzákötötte e tudományosbázis létét a politikai és a gazdasági rend-szerhez. Vagyis esélytelen volt. Korszerû volte tudománypolitika abból a szempontból,hogy Németországgal és Franciaországgalegy idõben az állam szerepvállalását vezettebe. Noha hiányoznak az összehasonlító ada-tok, valószínûleg messze nagyobb hányadátfordították a GDP-nek tudományra, mint bár-melyik más európai állam. Ám létrejöttének

501

pillanatában sújtották a napi politikai körül-mények.

Lényegében ezt az 1925 után, a Szovjet-unióban kialakult tudománypolitikai rend-szert vezették be a késõbbi szocialista orszá-gokban 1945, illetve 1949 után.

IV.A magyar fejlôdés 1945 után

Törekvések a modernizálásra, 1945–48

A magyar tudományszervezetben még aszovjet rendszer bevezetése elõtt, 1945-48között változás történik: részben szervezetidemokratizálódás, részben utat törnek ma-guknak az addig visszaszorított természet-tudományok. Noha már 1926-ban egy ter-mészettudományos kutatási alapot hív létrea kormányzat, ez eredménytelen marad: ahazai nagyipari bázis gyengesége következ-tében a természettudományos tanszékekmegrendelésekhez nem jutnak, csak agyógyszer-, illetve kis mértékben az elektro-mos ágazatban: a rádió- és az izzóiparbanvan jelentõs magyarországi fejlesztés (20).Vagyis: a magas színvonalú állami közép- ésfelsõfokú intézmények kitermelte értelmi-séget nem tudja hazai kutatóintézet vagylaboratórium menedzselni. Jellemzõ, hogya két háború közötti magyar egyetemekrõlkilenc olyan természettudós került ki, akikAmerikában vagy Németországban szerezekNobel-díjat (21). Az egyetlen itthon Nobel-díjat elért tudós, Szentgyörgyi Albert rob-bantja fel az Akadémia konzervatív szerve-zetét 1947-ben: nagyobb helyet kíván a ter-mészettudományoknak, és általában na-gyobb állami támogatást.

Modernizáció szovjet módra (1949)

Az 1947-ben kívánt modernizációt 1949-benparadox módon – és szovjet módon – hajtjákvégre. E modernizálás kétarcú: több tízszere-sére növeli a magyar tudományos potenciáltegyetemek, intézetek alapításával. A magyar

kutatóbázison belül az amerikai, nyugat-európai bázisokhoz hasonlóan elõretörneka természettudományok (a fizika, a kémia,majd a biológia). Másrészt e bázisfejlesztésmagán hordja a szovjet bélyeget: természete-sen politikai stratégiákhoz igazítják a fejlesz-téseket. Mivel Magyarországot is a vas- és acélországává kívánják emelni, az óriási nehéz-ipari beruházások mögé nagy mûszaki, fizikaiés kémiai beruházások sorakoznak fel. Ameglévõ Mûszaki Egyetem mellé új Nehéz-ipari Mûegyetemet alapítanak az északkelet-magyarországi nehézipari bázis mellé. A mû-szaki fejlesztésre – egyébként a nyugati orszá-gokhoz hasonlóan – kiemelt mûszaki-fejlesz-tési alapot hoznak létre. Majd az 1960-as évek-ben – egyébként szintén a nyugati fejleszté-sekkel egy idõben – külön vegyipari mûszakiegyetemet alapítanak. A szükséges moder-nizáció és a rendszer jellegébõl következõpolitikai szempontok keverednek (22).

A szovjet típusú politikai módszerekkelkétségtelenül felgyorsítják a már 1945 utánmegindult természettudományok elõretöré-sét, de a fejlesztések megalomániába csap-nak át. A napi politikai szempontok és a szük-séges modernizáció szempontjai kevered-nek az értelmiségpolitikában is. Admini-sztratív erõvel hajtják végre a természettu-dományok elõtérbe kerülését, de ugyanak-kor napi politikai szempontok szerint szorít-ják háttérbe azt a kutatói gárdát, amelyik már1945 elõtt szerepet játszott vagy a nyugatitudományossághoz kapcsolatokkal rendel-kezett. Különösen a társadalomtudományok-ban erõs a napi politikai indíttatású tömegesõrségváltás a tanszékek, intézetek élén, demindenekelõtt az Akadémián.

Az Akadémia, az államitudománypolitika intézménye

A Magyar Tudományos Akadémia korábbinemzeti és központi tudományszervezõ sze-repe a szovjet rendszer bevezetése révénmegerõsödött. Ahogy minden szocialista or-



502

szágban, így Magyarországon is az „Akadé-mia a legmagasabb tudományos intézmény”.Ez a vezetõ szerep önmagában nem voltidegen – eltérõen a többi kelet-európai ország-tól – a hagyományos magyar Akadémia-modelltõl. A „tudománynak napi termelõ-erõvé kell válnia” elv jegyében 1950 utánolyan természettudományi osztályokat hív-tak létre az Akadémián, amelyek korukban anyugati világ egyetlen klasszikus nemzetiakadémiáján sem voltak (mûszaki osztály,agrártudományok osztálya). Amelyek viszontma – a politikai hangsúlyok megszûnése után– a magyar Akadémia elõnyére szolgálnak.

Szovjet mintára kapta meg a Magyar Tu-dományos Akadémia is az országos tudomá-nyos minõsítés jogát. (És szovjet mintárakaptak e minõsítettek életük végéig pótlé-kot.) Mindez azért nem volt feltûnõ, mert azMTA tagjai különös nemzeti presztízzsel bír-tak 1945 elõtt is. (Az országon belül presztízsszempontjából Magyarországon az Akadé-mia tagjának lenni még nagyobb megtisztel-tetés volt, mint Franciaországon belül a fran-cia Akadémia tagjának lenni.) Az akadémi-kusok hagyományos pénzsegélyei most,1949 után intézményesedtek, és kiegészül-tek egyéb juttatásokkal: kedvezményes la-káshoz jutással, üdülési joggal és gépkocsi-használattal. Miközben az elitértelmiség élet-színvonala – szovjet mintára – a jobb szak-munkásréteg szintjére süllyedt.

Az Akadémia szovjet mintára a nemzetikutatóhálózat felügyelõje lett. Megkapta amár meglévõ és szintén német mintára auto-nómiával rendelkezõ – mint említettük, igenszegényes, de létezõ néhány – kutatóinté-zetet, majd ezek számát 1951-1972 közötttöbbszörösére szaporították. Egész kerület-nyi területen elhelyezkedõ intézetegyüttestkapott a fizika, majd a ’60-as években a ké-mia, a ’70-es években a molekuláris biológia(23). Emellett még – a német Frauenhoferintézetekhez hasonlóan – mûszaki-fizikai,mûszaki-kémiai intézetbázis is kialakult.

Összegezve: Magyarországon 1945elõtt egy, a térségben egyedülálló, legfejlet-tebb nyugati mintákat követõ, etatista tudo-mánypolitikai intézményrendszer volt jelen,de e tudománypolitika részben csak pro-gram maradt, mert az egész térséget és ígyMagyarországot is sújtó gazdasági válságok,valamint a tõkeszegénység megakadályoztaa lépéstartást a feltörekvõ természettudo-mányos világ fejlõdésével. A természettudo-mányok elõretörése és a kutatóbázis tema-tikai modernizálása 1945-48 között megfo-galmazódott, de paradox módon csak a szov-jet rendszer bevezetésével valósult meg.Ennek következtében e bázismodernizálásmagán viselte a fentebb leírt szovjet negatí-vumok mindegyikét.

A korrekció kora (1968–1978)

A nyílt proletárdiktatúra visszaszorítása után(1963) megváltozott Magyarországon apolitikai környezet (24). Lazult a közvetlenpolitikai irányítás, megkezdõdött – a ’70-80-as években jelentõsen – a magyarországikutatóbázisok beépülése a nyugati tudo-mányszervezetekbe. Az értelmiségpolitikavisszaengedte az ún. polgári tudósokat akutatásszervezetbe. De nem az egyetemek-re, hiszen ezeknek agitációs-nevelõ szere-pük volt, hanem az akadémiai kutatóinté-zetekbe. Ez megnövelte a független kutató-intézetek szellemi erejét, egyes kutatási terü-leteken a szakma nemzetközi kapcsolat-rendszerének lettek mûködtetõi.

A magyarországi szovjet rendszer a tu-dománypolitikában is reformokra határoz-ta el magát. 1968-ban tudománypolitikaiirányelveket fogadtak el, amelyek ugyantelve voltak ideológiai szlogenekkel, de azûrkutatás, a kémiai forradalom és általában amûszaki-technikai fejlõdés igényeit korsze-rûen – igaz, szovjet célokhoz igazítva –adaptálták (25). Tíz év múlva, 1978-ban mármegfogalmazódott a kutatóbázis és ezzel akorábbi preferenciák felülvizsgálatának igé-

503

nye is, a felülvizsgálat azonban a ‘80-as évek-re elmaradt (26).

A tematikai preferenciákban csak kismértékben következett be változás. A világtudományosságát követve elõrelépés, hogy1972-ben megalakult a (gyárnagyságú) mo-lekuláris biológiai intézet, és erõsödött a bio-lógiai fejlesztés az egyetemeken. Az 1980-asévekben jött létre a számítástudományi alkal-mazott kutatásokban – szintén a nyugattólvaló elzárkózás miatt gyárnagyságúvá fejlesz-tett – számítástechnikai és alkalmazási kuta-tóintézet (akadémiai intézetként). Ezzel pár-huzamosan mikroelektronikai-számítástech-nikai fejlesztések voltak az egyetemeken.

Elõrelépés történt a finanszírozási rend-szerben is, a közvetlen intézetfinanszírozásmellett nõtt a feladatfinanszírozás szerepe(az állami vállalatoktól elnyert megrendelé-sek formájában), és létrejött a már meglévõmûszaki alap mellett egy, az alapkutatásokatis pályázatok formájában támogató alap.Vagyis a projektfinanszírozás intézményeis kialakult. Mégis, a tudománypolitikai rend-szer egésze az 1961-ig kialakult bázison ma-radt. Az intézethálózat megmerevedésénekfeloldására, valamint a preferenciák felül-vizsgálatára a tradeunionizálódó tudomány-politikai rendszer már nem volt képes. Avégrehajtásra sem politikai erõ (konfliktus-vállalás), sem pedig pénz nem volt. A tudo-mánypolitikai rendszer, ugyanúgy, mint a„nagy” politikai rendszer, a túlélésre rendez-kedett be. Anélkül, hogy a túlélésnek a céljáta továbbvegetáláson túl valaki is meg tudtavolna határozni.

V.Az új modell kialakítása Kelet-Európában

A kelet-európai szocialista országokban aszovjet modellt 1949 után mindenütt beve-zették. 1990 után, a rendszer összeomlásaután a korábbi bázist többnyire maga alátemette a politikai összeomlás. És maga alá

temette a volt szocialista országok Akadé-miáinak tudománypolitikai vezetõ szerepétis. Ennek a tudománypolitikai összeomlás-nak a történelme alapjaiban ismert a tudomá-nyos irodalomban. Két monográfia is tárgyaltaaz elmúlt három esztendõben. Több, mintahány magának a szovjet rendszernek azáltalános politikájáról szól (27).

Intézményeink leépülése

Ebben a tudománypolitikai és akadémiai ösz-szeomlásban szerepet játszottak közvetlenpolitikai tényezõk: az akadémiák kiemeltszerepét egyszerûen a szovjet politikai rend-szer sajátosságának tekintették. De a tudo-mánypolitikai rendszer alapjait az rázta megelsõsorban, hogy a rendszer hozzákötõdötta szovjet gazdaság- és világpolitikához. Azelzárkózás lebontásával egyszerûen feles-legessé váltak a nagy természettudományos,hazai szükségletre dolgozó kutatóintézetek.

Megszûnt a vállalati megrendelés is. Atérségben a privatizációt a nemzetközi nagy-tõke hajtotta végre, azaz vásárolta fel a mûkö-dõképes vagy versenyképes üzemeket. Ésez a nagytõke már nem a lokális kutatóbá-zistól rendelte meg a maga kutatás-fejlesztésiigényeit. A K+F-szférában foglalkoztatottaklétszáma 40-50 %-kal esett vissza. Mindenek-elõtt a nagy akadémiai természettudomá-nyos kutatóbázisokat sújtotta ez a változás(28). Egyes országokban radikális leépítés(Csehország), más országokban a spontánelhalálozás útját választották (Oroszország,Lengyelország, Románia, Magyarország,Bulgária). Nem bizonyult járhatónak az apolitikai út sem (Magyarország), amelyik azipari megrendelések elmaradását 100 %-osköltségvetési finanszírozással akarta pótolni.Tegyük hozzá: e spontán elhalálozást mamár nem is szükséges állami eszközökkelsiettetni, hiszen az intézetek kutatási fegyel-me és morálja, és ezzel eredményességemagától is megszûnik: a kutatók oly sok mel-lékállás, háztáji üzemeltetésére kénytelenek



504

vállalkozni, hogy az intézetek eredményeiis csökkennek.

Magyarországon is a spontán privatizációés a lassú elhalás indult meg a kutatóháló-zatban 1990-95 között. Ez létszám-leépíté-sekben (pl. a kutatóhálózat 50 %-ra esett, azegyetemi szféra elszegényedése) és intézetiépületek kiürülésében mutatkozott meg.Emellett mind az intézetekben, mind az egye-temeken óriási mûszerhiány mutatkozik.

Tudománypolitikai reform kísérlete (1997)

1996-ban mi úgy tettük fel a kérdést: beavat-kozni, vagy veszni hagyni a bázis értékes,versenyképes részét is? (29). Beavatkozni –volt a válaszunk –, hiszen mi történészektanultuk meg a legjobban az elmúlt 100 évtörténelmébõl, hogy sokkal több múlik azemberi akaraton, a „beavatkozásokon”, mintahogy azt mi tanítottuk. Sokkal több a törté-nelemben az alternatíva, mint ahogy mi ed-dig tanítottuk.

1996-ban megindul egy beavatkozás:tudománypolitikai reform Magyarországon,amelynek célja a piacgazdaság és a nyitottvilág körülményei között megtalálni a ma-gyar kutatásszervezet és ezen belül a kuta-tóbázis helyét. Továbbra is az európai (né-met, francia és magyar) állami tudomány-politika századelõn kialakult elveit követjük,amely döntõnek tartja az állam szerepválla-lását az alapkutatások, valamint a nemzetitematikájú kutatások finanszírozásában, ésugyanakkor az ún. piacorientált természettu-dományi kutatásokban diszciplínaként meg-határozott mennyiségben biztosítja az alap-ellátást. Kényszeríteni kívánjuk a szovjetrendszerben kialakult kutatóbázist újabblétszámigazításokra, de a hazai innovációslánc megtartására is; és kényszeríteni arra,hogy a hazai és a nemzetközi piacon találjameg a kutatáshoz szükséges kiegészítõ költ-

ségeket. (Meghatározzuk az állam által bizto-sított, úgynevezett „garantált létszámot” azintézeteken belül, amelyet a „teljes létszám”jelentõsen meghaladhat, ha azt az intézetsaját vállalkozásából finanszírozza.) Célul tûziki az állami kutatóbázis átvilágítását, elõszöraz akadémiai kutatóhálózatét (ez 1996–99-ben megtörtént), majd az ún. tárca-kutatóin-tézeteket, végül pedig az egyetemi tanszékibázist.

Az átvilágítás során tárulkoznak fel a ’80-as évek fejlesztési elmaradásai, de közbenintézetfejlesztés indul az ökológia, földtudo-mány, vízgazdálkodás, kisebbségi kérdés,regionális kutatások területén. A „beavatko-zás” rendbe kívánja hozni az állami finanszíro-zás szétesett rendszerét, határozott különb-séget téve az alapfinanszírozás, a feladatfi-nanszírozás és a projektfinanszírozás között.Ez utóbbi érdekében növelni kívánja az álla-mi alapok súlyát a közvetlen intézetfinanszí-rozások rovására. Nagymértékû adókedvez-ményt kér azon vállalatok számára, amelyekhazai kutató-fejlesztõi bázist alakítanak ki.(Az Akadémia autonómiájának törvényesrendezése 1988–1994 között megtörtént ésegy idõben visszaállt az egyetemek habilitá-ciós joga. Az akadémiai tiszteletdíjak – a régihagyomány részeként is – megmaradtak.)

Ez a tudománypolitikai reform nem en-ged semmiféle ideológiai meghatározásnakamikor kialakítja a tudománypolitika alapel-veit. A szovjet rendszer tudománypolitikájátés tudományszervezetét pedig a bevezetõ-ben említett négy szempont szerint értékeli,és azt egy adott történeti korszak terméké-nek tekinti. Alapelve: a régi épület mindenhasználható kövét használd fel az új épületemeléséhez. Igaz, hogy ez az alapelv felté-telezi: legyen az építendõ új épületrõl is pon-tos tervünk, elképzelésünk; ne csak a régiidejétmúlt voltát hangoztassuk, ismételjük.

505

JEGYZETEK

1. Ferenc Glatz: Multiparty System in Hungary. 1989–94. In: Lawful Revolution in Hungary 1989–1994.NY. Columbia University Press. 1995, pp. 15–30.;Továbbá Ferenc Glatz: Vergleichende Unter-suchung der Länder der sowjetischen Zone. In:Die Geschichte des Ostblocks (1945–1991) Be-gegnungen. Schriftenreihe des Europa InstitutesBudapest. Band 7. (Herausgegeben von FerencGlatz) Bp., Europa Institut Bp., 1998. pp. 9–26.

2. Ferenc Glatz: Wissenschaftspolitik um die Jahr-tausendwende. Bp, Akadémiai Kiadó, 1999. p. 142.

3. A tudományos akadémiák összefoglaló, lexikon-szerû áttekintésére: Grau, Conrad: BerühmteWissenschaftsakademien. Von ihrem Entstehenund ihrem weltweite Erfolg. Leipzig. 1988. p. 216.– Az NDK tudományos akadémiájáról: Akademieder Wissenschaften der DDR (Berlin). Geschichteund Auftrag. Red. von Reuter, T. Berlin, Akad.-Verl. 1987. p. 175.

4. F. Glatz: Ungarn. Der Transformationsprozess inUngarn. In: Demokratie und Markwirstschaft inOsteuropa. Aktualisierte und vollstandig überarbei-tete … (Hrsg. von Werner Weidenfeld) Gütersloh,Verlag Bertelsmann Stiftung, 1995. pp. 171-190.)

5. Bernhard vom Brocke: Die Kaiser-Wilhelm-/MaxPlanck-Gesellschaft und ihre Institute zwischenUniversität und Akademie. In: Die Kaiser-Wilhelm-/Max-Planck-Gesellschaft und ihre Institute.(Herausgegeben von.: Bernhard vom Brocke undHubert Laitko) Berlin–New York, Walter deGruyter, 1996. pp. 1–32.

6. Komkov, G. D.–Levsin, B. V.–Semjenov, L. K.:Akademia Nauk SSSR. 1–2. tom. 2. izd. pereab. idop. Moskau, 1977. Nauka. p. 382. + p. 454.

7. Bernhard vom Brocke: Die Kaiser-WilhelmGesellschaft im Kaiserreich. Vorgeschichte, Gründ-ung und Entwicklung bis zum Ausbruch desErsten Weltkriegs; Lothar Burchardt: Die Kaiser-Wilhelm-Gesellschaft im Ersten Weltkrieg (1914–1918). In: Forschung im Spannungsfeld von Politikund Gesellschaft. Geschichte und Struktur der Kai-ser-Wilhelm-/Max Planck-Gesellschaft. Aus Anlaßihres 75jährigen Bestehens herausgegeben vonRudolf Vierhaus und Bernhard vom Brocke. Stutt-gart, Deutsche Verlags-Anstalt, 1990. pp. 17–196.

8. National de la Recherche Scientifique. Paris, 1959.9. Glatz Ferenc: Konzervatív reform – kultúrpolitika

In: Tudomány, kultúra, politika. Gróf KlebelsbergKunó válogatott beszédei és írásai (1917–1932)(Válogatta, az elõszót és a jegyzeteket írta: GlatzFerenc) Bp. Európa Könyvkiadó, 1990. pp. 5–25.

10. Trianon and East Central Europe: Antecedentsand Repercussions. Edited by Béla K. Király andLászló Veszprémy. Atlantic Studies on Society in

Change. Atlantic Research and Publications No.80. New York, Columbia University Press, 1995.Továbbá: Hungarians and their Neighbors in Mod-ern Times, 1867–1950. (Edit. by Ferenc Glatz)NY. Columbia University Press, 1995.

11. Magyary Zoltán: A magyar tudományos nagy-üzem megszervezése. Bp., 1931. pp. 8-33. Továbbá:Glatz Ferenc: Kultúrpolitika és szaktudomány,1919–1931. In: Glatz Ferenc: Nemzeti kultúra –kulturált nemzet 1867–1987. Budapest, KossuthKönyvkiadó, 1988. pp. 121–178.

12. A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszá-zada 1825–1975. (Fõszerkesztõ: Pach ZsigmondPál) Budapest, 1975. Az európai akadémiákkalösszehasonlítás: C. Grau: Berühmte Wissenschafts-akademien. Von ihren Entstehen und ihrem welt-weiten Erfolg. Leipzig, 1988. p. 344.

13. Magyary Zoltán: A magyar tudománypolitika alap-vetése. Bp., Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, 1927.

14. György Marx: The Voice of the Martians. Bp.,Akadémiai Kiadó, 1997. Második, javított kiadás.

15. Die Akademie der Wissenschaften der Union dersozialistischen Sowjetrepubliken. G. Sokolowskij.Leningrad, 1928. p. 39. – Bastrakowa, M. S.:Stanowlenie sowetskoj sistemy oragnisazii nauki.In: Nauka, 1973. – V. ö. Komkov, G. D.–Levsin, B.V.–Semjonov, L. K.: i. m. 1. tom.

16. Organisazija sowetskoj nauki, 1926–1932. In:Nauka, 1974.; Lachtin, G. A.: Organisazija sowetskojnauki. In: Nauka, 1991. – V. ö. 15. sz. jegyzet

17. Kasack, W.: Die Akademie der Wissenschaften derUdSSR. Überblick über Organisation und Aufgaben.Vorzeichnis der Instituten. Bad Godesberg, 1967.

18. Nautschnye kadry SSSR. In: Mysl’, 199119. A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszá-

zada 1825–1975. (Fõszerkesztõ: Pach ZsigmondPál). V.ö. a 12. sz. jegyzettel.

20. Gróf Klebelsberg Kunó: Elnöki megnyitó-beszéda magyar természet-, mûszaki és mezõgazdaság-tudományos országos kongresszuson. 1926. január3. In: Tudomány, kultúra, politika (Szerk. GlatzFerenc) Bp., 1990. pp. 160–174.

21. György Marx: i. m.22. V.ö. errõl: Kónya Sándor: Az MTA osztályszer-

kezetének változása a kezdettõl napjainkig. Bp.,1999 (kézirat), Glatz Ferenc: Természet- éstársadalomtudományok aránya az európaiakadémiákban és Magyarországon. Bp., 1999.(kézirat)

23. Az MTA kutatóintézetei. Szerkesztette: GlatzFerenc. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia,2000. A 29 füzet az egyes intézetek történetét,adattárát tartalmazza.

24. Pach Zsigmond Pál (szerk.) i. m. Továbbá: Csön-des M., Szántó L., Vas-Zoltán P.: Tudománypolitikaés tudományszervezés Magyarországon. Bp, 1972.



506

25. Lõrincz Lajos: A tudományos kutatások államiirányítása. Budapest, 1969

26. Tudománypolitikai irányelvek. MSZMP KB Tudo-mánypolitikai irányelvei. (MSZMP KB 1969. június26-i ülése) In: Társadalmi Szemle, 1969/7–8. –MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei megvaló-sításának tapasztalatai. Magyar Tudomány, 1977/9.

27. Összefoglalva: Transformation mittel- und ost-europäischer Wissenschaftssysteme. Hrsg. vonMayntz, R., Schimank, U., Weingart, P., Opladen,1995. p. 1182.

28. Az egyes országok akadémiáinak átalakulásáróla Transformation mittel- und osteuropäischer Wis-senschaftssysteme c. gyûjteményes kötetben (l. 27.sz. jegyzet), valamint az egyes országokra:• The Academy of Sciences of the Czech Republik.Prague, 1998. – Filácek, A., Londin, I., Provaznik,St. et. al.: Transformation des Wissenschaftssystemsin der Tschechischen Republik. Praha, 1994.• Gaponenko, N.–Gohnberg, L.–Mindeli, L.: Raz-vitie nauki v Rossii. Moskau, 1993. – Neswetaljow,

G. A.: Bol’naja nauk w bol’nom obstschestwe. In:Soziologitscheskie isledowanije. 1990. Nr. 11.,Nautschno-technitscheskaja i innovazionnajapolitika. Rossijskaja federazia. Moskwa, 1993.• Nizuik, J.: “Social conditions in the transforma-tion process of Polish science in the nineties”. In:Kuklinski, A. (ed.): Society, science, government(Science and government Series, 1992.) – Jablec-kaja, J.: Three years later: The perception of thereform of the research System in Poland by thescientific community. (Paper delivered at the FASSTconference, Budapest, August 1994)• Dachin, A.–Sandu, S.–Toia, A. et. al.: Transfor-mation Process of the Science System in Romania.Bukarest, 1994. – L’Académie Roumaine a son125e anniversaire - Bucuresti: Editura AcademieiRomane, 1991. p. 68.• Simeonova, K.: Conflicts in the Bulgarian Sci-entific System in Transition to the Market Economy.In: Science Studies, No. 1, 1993.

29. Ferenc Glatz: Wissenschaftspolitik i. m

507

A tudomány és a társadalom közötti sokrétû,kölcsönös kapcsolatoknak két alapvetõmetszete tehetõ módszeres vizsgálat tárgyá-vá, nevezetesen: a) valamely konkrét társa-dalom mint tudománymûvelés közege ésfeltételrendszere, illetve mint a tudományoseredmények befogadója és felhasználója; b)maga a társadalom mint a tudományos vizs-gálódás tárgya. Az utóbbi önmagában véveis irdatlanul tágas téma; a humán- és társa-dalomtudományok aktuális állapotát és gya-korlati jelentõségét érinti, beleértve straté-giai-prognosztikai szerepüket is. Az idevágókérdéseket, legyenek azok bármily fontosakis, ezúttal mellõznünk kell. A társadalomtu-dományok sajátos problémái csak annyibankerülnek szóba, amennyiben a „tudomány”általános fogalma alá vonhatóak.

A „társadalom” ez esetben fõképpen amindennapi tudat „életvilágát”, a tudománytérintõ közvélekedéseket és az általánosmentalitás tartományát, a civil társadalmiszervezõdéseket, továbbá a társadalom pro-fesszionális tagoltságát jelenti. Ezért az intéz-ményes (állami és köztestületi) tudomány-szervezés és –finanszírozás s általában a kor-mányzati tudománytámogatás kérdéseinektárgyalásától ugyancsak eltekintünk. Mielõtta bennünket ezúttal foglalkoztató ügyekretérnénk, célszerû lesz számot vetni néhányáltalános tendenciával, éspedig kifejezettenazokkal, amelyek mélyrehatóan befolyásol-ják a társadalom és a tudomány viszonyát.

Mindenekelõtt azt a szembeszökõ ténytrögzíthetjük, hogy folyamatosan és megállít-

hatatlanul növekszik a K+F szférában foglal-koztatottak száma; ennek eredményekénta kutatás és a felsõoktatás a társadalmi mun-kamegosztás mind nagyobb tömegû kép-zett munkaerõt foglalkoztató osztaga lesz. Afejlett ipari országokban évente 2–5 %-kalnövekszik a kutatók és a fejlesztõ mérnökökszáma. Délkelet-Ázsia egyes országaiban eza szám elérte a 10 %-ot is. Az EU növekedésirátája 1985 és 1990 között évi 4 % volt (578ezerrõl 701 ezerre nõtt az itt foglalkoztatottakszáma). Ez a tendencia azt jelenti, hogy hoz-závetõleg 15–20 év alatt megduplázódik akutatás-fejlesztés személyi kapacitása. Ezértoly riasztó, hogy az elmúlt évtizedben nálunkezzel éppen ellentétes fejlemények érvé-nyesültek! Holott kétségtelen: az informá-ció-„termelés”, -õrzés és -kezelés (átszármaz-tatás) a modern (vagy posztmodern) társa-dalmi munkamegosztás legfontosabb ésmind sokrétûbbé, kiterjedtebbé váló funk-ciója lesz. Ez azzal a kedvezõ hatással jár, hogya társadalom figyelme akaratlanul is odaszö-gezõdik a tudomány világához. Másrészt vi-szont óhatatlanul megnövekszik a tudo-mányba áramló kevéssé kreatív, középszerûvagy csak „jobb híján” ide terelõdõ „kutató-iparosok” száma. Emiatt nem kell túlságosanaggodalmaskodni: a társadalomban mindenkedvezõ változásnak vagy fejleménynekmegvan a maga „ára”. Egy epés amerikaiszociológus a mind huzamosabb ideig isko-lapadban üldögélõ ifjúság állapotát a kény-szerû és elkerülhetetlen „tolerált parazitiz-mus” állapotával jellemezte. A tudományban

MEGFONTOLÁSOK A TUDOMÁNYÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATÁRÓL

Pataki Ferencaz MTA rendes tagja, prof. emeritus (MTA Pszichológiai Intézet)

Pataki Ferenc • Megfontolások…


508

ez egyszerûen egy okkal több arra, hogy vilá-gosak legyenek és jól mûködjenek a teljesít-mény, kiválóság és minõség mércéi, s hogymindenki érdemei szerint bíráltassék el.

Világszerte – jóllehet eltérõ feltételekközött és változó ütemben – hevesen zajlikaz iskolázottság mértékének kiterjedése, ésennek keretében a „felsõoktatási robbanás”.A fejlett országokban gyakorlatilag általános-sá vált a középfokú iskolázás, s az egymástkövetõ nemzedékek mind nagyobb arány-ban kapcsolódnak be a felsõoktatás vala-mely formájába (40–60 %). Várható, hogyaz elõttünk álló évtizedekben egy-egy évjá-rat 75–80 %-a áramlik majd be a felsõokta-tásba; ezért ez lesz az egyik legdinamikusab-ban fejlõdõ ágazat. Ez a fejlemény természe-tesen súlyosan kiélezi a mennyiség – minõ-ség dilemmáját, s nem kevés gondot okozmajd a felsõoktatásban. Aligha vitatható azon-ban, hogy a vázolt gyökeres változások kö-vetkeztében folyamatosan emelkedik a köz-mûveltség és az iskolázottság színvonala:fejlõdik a társadalom tudományos kompe-tenciája, valamint közvetlen érdekeltsége atudományos eredmények megszületésébenés birtokba vételében.

Ám ez a biztató távlat nincs kockázatokhíján! Közülük kettõt érdemes szóvá tenni:a szûk specializáció kényszerével elkerülhe-tetlenül együtt járó „szakbarbárságot”, vala-mint a „jólértesült tudatlanság” elnevezésselillethetõ jelenséget. Az elõbbi ártalmait márOrtega is bõséggel ecsetelte a 20-as évekvégén A tömegek lázadásá-ban, mondván,hogy mind több kutató szakember „erény-nek tekinti, hogy semmirõl sem tud semmit,ami kívül esik az általa mûvelt, szûk szakterü-leten, dilettantizmusnak nevezi az átfogó tu-dás iránti igényt”. E probléma mélyén azon-ban egy súlyosabb – bár ritkán tárgyalt – di-lemma is rejtezik, nevezetesen az egyes em-ber (a kutató) megismerõ és információke-zelõ képességének antropológiai határaibóleredõ – egyénrõl egyénre változó – korlát s

a vele összefüggõ bonyolult kérdéskör. Eze-ket a határokat a mégoly modern informatikaieszközök igénybevétele is csupán tágítja,de nem tünteti el; a zsenialitás véletlensze-rûsége alkalmasan jelzi e kiterjesztés esélyeit.A „jólértesült tudatlanság” egyszerûen elke-rülhetetlen a modern hírszóró eszközök és akiterjedt iskolázás világában. A jelenség fur-csa módon kétarcú. Korunk embere (fõkéntaz ún. tanult ember) szinte mindenrõl hallés tud valamit, de csak ritka kivételként hatola tudása a lényegig, az elmélyült tájékozott-ságig. Bármily paradox legyen is, az áltudo-mány valódi forrása nem az egyszerû tudat-lanság, hanem a megemésztetlen féltudás,a felületes értesültség. Ha ez a képlet az illõszerénység hiányával és ellenõrizetlen fantá-ziával vagy fegyelmezetlen kíváncsiskodás-sal társul, táptalajául szolgálhat mindannak,ami napjainkban a tudomány méltóságátfenyegeti. Ne feledjük azonban: szerencséreaz ember kérdezõ lény. Ebbéli mivoltában atudomány híve és fogyasztója, sõt egyene-sen fenntartója. De azzal is számolnunk kell,hogy minél több információval rendelkezik,s minél több – számára talányos, megoldatlan– problémával találkozik, annál inkább haj-lamos lesz arra, hogy felüljön a tudományta-lan válaszoknak, vagy akár maga szerkesz-szen ilyeneket – lett légyen szó betegségei-rõl vagy az asztrológiáról, „titokzatos” jelen-ségekrõl vagy világmegváltó utópiákról, ge-netikáról, netán szektaalakító hiedelemrend-szerekrõl. Egyebek közt ezért is oly remény-telen az áltudomány elleni aufklärista, gyorssikerben bizakodó hadakozás.

A modern tudomány számos ok (absz-trakciós szintje és belsõ vitái, a laikus számáragyakran követhetetlen metodikája, sajátosnyelvezete, elkülönült intézményi világa,szimbolikája és rituáléi) miatt egyre hozzáfér-hetetlenebb a laikus közvélemény számáraa maga eredeti, vagyis a tudományon belülinyilvánosság számára készülõ alakjában.Ezért a tudomány és a társadalom között

509

közvetítõ hajszálerek mûködését – a kettõközötti kommunikáció bonyolult rendjét –újra és újra figyelmesen szemügyre kell ven-ni. E vizsgálódás legfontosabb kérdése alig-hanem ez: végül is kinek szólnak a tudományeredményei? Kik a tudomány fogyasztói?Ennek folyamatos és minden részletre kiter-jeszkedõ elemzésére azért is múlhatatlanulszükség van, mivel napjaink tudománya soktekintetben elkülönült szubkultúrát és sajátosautonóm intézményrendszert alkot. A leg-több alapkutatási eredmény közvetlenülönmagába – az alapkutatás áramába – csa-tolódik vissza. Ez a tudomány némiképp egyolyan erõmûhöz hasonlatos, amely az általatermelt energiát önnön mûködésének fenn-tartására fordítja. S ez a dolog lényegénél fog-va természetes állapot: mi több, egyre in-kább így is lesz. Hiszen a tudomány alapren-deltetése végül is mindig abban rejlik, hogyúj (vagyis a korábbiakhoz képest új) isme-reteket tárjon fel, és mind érvényesebb ma-gyarázó modelleket (hipotéziseket, elméle-teket és módszertani technikákat) dolgozzonki. Csak az itt elért vívmányok arányábannyílhat ki a valóság, a gyakorlat, a fejlesztõalkalmazás felé. Ebben fedezhetõ fel a tudo-mány heurisztikus funkciójának a lényege;a gyakorlat mindig csak a tudomány éppenadott állapotának megfelelõ fogalmi eszkö-zökkel és szemlélettel reflektálhat a termé-szeti és a társadalmi valóságra.

Minél inkább áthatják a társadalmat atudomány valódi eredményei és egészszemléletmódja, annál kedvezõbbek a tudo-mánymûvelés közérzületi, társadalomlélek-tani feltételei, annál erõteljesebb a kormány-zati szervek tudománytámogató döntései-nek közvéleményi pártolása. Nos, egyebekközt ezért oly fontos, hogy a tudomány és atársadalom közötti közvetítéseket s a tudo-mány fogyasztóinak különbözõ rétegeit-cso-portjait gondosan tanulmányozzuk. Csakisez az egészséges és intézményes kölcsön-hatás óvhat meg bennünket a tudományhoz

fûzött illúzióktól, utópisztikus vagy egysze-rûen szédelgõ hiedelmektõl. (Elegendõ egy-némely szekta kínálatára utalni.) Utópia-kovácsolásra olykor a tudomány mûvelõi ishajlamosak. A nagylélegzetû társadalmi utó-piák, a „nagy elbeszélések” untig emlegetettkudarca után fenyegetõvé válhat az a ve-szély, hogy a tudomány (fõképpen a termé-szettudomány) messianisztikus küldetéstvél kiolvasni a kor zaklatott arcvonásaiból.Magára veheti (mert bizonyos társadalmierõk ebbe az irányba terelik) azt a hivatást,hogy kinyilvánítsa: milyen az ideális társa-dalom; milyen értékek jegyében éljünk, és„mi végre vagyunk a Földön”. A neves ame-rikai behaviorista pszichológus, Skinner is-mert és sokat vitatott utópiája (Beyond free-dom and dignity) világosan jelzi az innenszármazható kockázatokat. De idézhetnénka szép új világ más változatait is, és nem iscsupán a Huxley-ét. Nem is szólván a min-dennapi tudat és gondolkodás megannyinaiv elképzelésérõl.

A fentebb vázolt tendenciák és egyné-mely más – itt nem érintett – fejlemény elv-ben és általában mind kedvezõbb feltéte-leket teremt a tudomány társadalmi szétter-jedéséhez, befogadásához és hasznosítá-sához. Említettem a közmûveltség állapotát,az iskolázottság rohamos kiterjeszkedését.De ecsetelhetném az információs hálózatokglobalizálódását, az untig emlegetett „infor-mációs társadalom” eljövetelét. A valóbantudományos és a róluk levált „tudomány-szerû” ismeretek ezernyi úton-módon szi-várognak le a társadalmi köztudatba; ser-kentik és táplálják az érdeklõdést. Különö-sen erõteljes mozgatója ennek a tulajdontestünk és egészségünk iránti növekvõ figye-lem. A társadalmi tevékenység, a munkavég-zés minden szférájában és mûveletében nö-vekszik a tudástartalom. A bennünket körül-vevõ tárgyi világban mind több információés tudás testesül meg, ennélfogva kezelé-sükhöz is áttekintés és hozzáértés szüksé-



510

geltetik. Elegendõ a háztartások teljes gépe-sítésére, az automobilizmusra, a mikro-elektronikára és a híradástechnikára utalni.Rendkívül biztatónak vélem a Spektrumtípusú és egyéb szakosodott tv csatornák ésadások népszerûségét – kivált a fiatalokkörében. Napjaink tudományának mindenkorábbinál kedvezõbb esélyei vannak arra,hogy mind sokrétûbben befolyásolni tudja atársadalom szellemi és gyakorlati életét. Dea tudományhoz fûzõdõ riadalmak és súlyosaggodalmak, a fenyegetettség tömegessévált élménye (fegyverkezés, bioháború,géntechnológia szülte szorongások, környe-zetrombolás) ugyancsak arra indítja az em-bereket, hogy a tudományra és az általa táp-lált reményekre függesszék tekintetüket.Mindez újra csak azt követeli, hogy igyekez-zünk pontosan felderíteni a tudomány és atársadalom közti „közlekedési utakat”. Alap-gondolatunk abban foglalható össze, hogy atudományos eredmények fogyasztói jól kör-vonalazható rétegezettséget és ennek meg-felelõ érdekeltségeket mutatnak; merõbenkülönbözõ érdeklõdés, információs és kom-munikációs igény jellemzi õket. A további-akban ezekrõl ejtek szót.

Némiképp elnagyoltan szólva, a tudo-mány használóinak-fogyasztóinak négynagy – önmagukban is erõsen tagolt – tömb-jét különíthetjük el. Elõször is magát a tudo-mányos közösséget, a felsõoktatást és akormányzati döntéshozók körét, másodszora tágan értelmezett szakértelmiséget (bele-értve az oktatásügy képviselõit), harmadszoraz „amatõröket” és az ifjúságot, s végül ne-gyedszer a kevéssé iskolázott és a kedvezõt-len régiókban élõ – egyéb tekintetben is ala-posan megosztott – „avatatlan” közvéle-ményt, amely a legtávolabb áll a tudomány-tól, és az a legkevésbé hozzáférhetõ számára.Hadd fûzzek mindegyikhez egynéhány al-kalmi és vázlatos megfontolást, vitára szánvaõket, miként az eddigieket is arra szánom.

A tudományos eredmények leginkábbérdekelt fogyasztója maga a tudományosközösség. A kutató léte és sikere azon múlik,vajon lépést tud-e tartani diszciplínája egye-temes fejlõdésével. Sõt, ha számot vetünkaz oly sokat emlegetett tudományközi(interdiszciplináris és multidiszciplináris)kapcsolatok termékenységével, akkor tájé-kozottságának messze túl kell terjednie szû-kebb szakterülete határain. Szerencsére atudományos közösségben zajló kommuni-káció infrastruktúrája, nemzeti és nemzetkö-zi rendje régtõl fogva kialakult (könyv- ésfolyóirat-kiadás, nemzetközi tudományosszervezetek, új informatikai eszközök, aszemélyes érintkezés konvenciói stb.). En-nek a rendszernek az optimális mûködésétcsupán a forráshiány és az alapos késésselnekilendült nemzetközi integráció nehezíti.

Két újszerû fejlemény azonban meg-különböztetett figyelmet érdemel. Egyrésztszámolnunk kell a ma már globalizált, újelektronikus informatikai eszközök éppencsak felbecsülhetõ hatásaival: az informá-ciócsere korábban nem ismert felgyorsulá-sával, egyes hagyományos formák elavu-lásával (tömeges kongresszusok, bizonyosfolyóirattípusok, könyvkiadási stratégiák éstechnikák). Mindemellett figyelemre méltó– s ez óvatosságra inthet a következtetéseklevonásában –, hogy gombamódra szaporod-nak mind a szûkebben specializált, mind pe-dig a tág érdeklõdésû és tematikus orientá-ciójú folyóiratok. A tudományos könyvkiadásis virágzik. Meglehet, az elõlegezettnél bo-nyolultabb lesz majd a hagyományos és azújszerû kommunikációs módok összefonó-dása; nem kiszorítják, hanem éppenséggelfeltételezik egymást, és mindegyik megõrzia maga funkcióját. A másik fejlemény talánmég lényegbevágóbbnak látszik. Napjainktudománya – mint már futólag utaltam rá –mindinkább kilép a hagyományos és merevdiszciplináris skatulyák szorítójából, s mindenkínálkozó alkalommal tárgyközpontú

511

(jelenségközpontú) módon szervezõdik. Ezelõtérbe emeli a tudományközi, komplexés integratív (multidiszciplináris) kapcsola-tokat. Ez egyaránt jellemzi a természet- éstársadalomtudományokat: a jelzõs és azösszetett elnevezésû tudományágak és ku-tatási irányok rohamos gyarapodása, a szélesprofilú folyóiratok megjelenése és a kis lét-számú, tematikus konferenciák iránti rokon-szenv egyaránt erre vall. Mindez mélyen érin-ti nem csupán a felsõoktatást, hanem a tudo-mány egész intézményrendszerét (tanszé-kek, társaságok, akadémiai osztályok, „be-vett” tudományszakok), valamint belsõ infor-mációs hálózatát, s a tudományos közéletformáit. A közeljövõben bizonyosan fellob-bannak majd a kivitelezés módozatait fesze-getõ heves viták; valójában már el is kez-dõdtek – egyebek közt az Akadémia struktú-rája kapcsán. A kérdéseket bonyolítja, hogyegy fontosnak ítélhetõ ténnyel minden-képpen számolni kell: a jól megalapozott ésbiztos diszciplináris iskolázottság és háttér,az élesen körvonalazott szakszerûség nél-küli „interdiszciplináris” kutatók számánakszaporítása – kivált a fiatalok körében – alighakívánatos. Az érett interdiszciplinaritás meg-kívánja a szövetkezõ tudományok teljes ho-zamát, hiszen nem az „ebbõl is egy kicsit,abból is egy kicsit” logikája szerint építkezik.Ellenkezõ esetben felerõsítheti a dilettantiz-must és az említett „jólértesült tudatlanság”tudományon belüli változatát. Az új tenden-ciák nem rombolják le a hagyományos disz-ciplínákat, csupán együttmûködésük kere-teit rendezik át, és mintegy új „emeletet”húznak föléjük.

A tudományos eredmények három leg-nagyobb fogyasztója manapság a felsõokta-tás, a mûszaki-technikai fejlesztés (a gaz-daság) apparátusa, valamint a tágan értelme-zett egészségügy. Ezúttal csak a felsõoktatástérintjük. Bármily közel kerüljünk is a „kutatóegyetem” eszméjéhez (a távolság még igen-csak tetemes), ez az intézmény tudományos

tekintetben sohasem rendezkedhet be „ön-ellátásra”. Ez nyilvánvaló képtelenség volna!A felsõoktatás mindig az egyetemes tudo-mány eredményeire támaszkodik. Ennélfogva mindig is az egyetemi világ támasztjaa legmarkánsabb igényt a tudomány „tiszta”eredményei iránt. Ez pedig új módon tûzinapirendre a felsõoktatás és a rajta kívül talál-ható (hazai és nemzetközi) tudományos mû-helyek kapcsolatát. E kapcsolatok haszno-sítása pedig feltételezi az egyetemek sokrétûés rugalmas beágyazását a tudományos mû-helyek és intézmények eleven életébe,továbbá információs infrastruktúrájuk fo-lyamatos korszerûsítését és általános hoz-záférhetõségét, beleértve a hagyományosformákat is (könyvtár, könyv- és folyóirat-kiadás).

Hazánkban csakúgy, mint világszerte,sokat vitatott, ám kevéssé megoldott a (po-litikai és kormányzati) döntéshozatali köz-pontok, valamint a tudomány közötti kap-csolatok és érintkezési módok kérdése. Azegyes kormányzatok merõben eltérõ techni-kákkal élnek, kezdve a személyes tanács-adói körrel, s el egészen a különféle intézmé-nyes vagy ad hoc testületekig, bizottságokig,a tekintélyes tudományos intézményekszakszerû reputációjának felhasználásáig.

Az itt tapasztalt nehézségek két kézen-fekvõ ténybõl erednek. Mindenekelõtt ab-ból, hogy a társadalmi-politikai döntéshozatalidõkényszere gyökeresen eltér a tudományszerves mozgásának „idõtlenségétõl”. (Al-kalmanként és szükséghelyzetben ezért ke-rülhet sor a „Manhattan terv” jellegû vállalko-zásokra.) A döntésre kényszerítettek ezértrendszerint nem is tudják kivárni a tudománylassúbb, több idõt igénylõ – de megbízhatóbb– válaszait. Ez a feszültség egyszerûen nemiktatható ki! Mindemellett az alapkutatások„tiszta” és tudományszakonként szétforgá-csolt eredményei egyszerûen nem fogyaszt-hatók a laikus döntéshozók számára. Ezértszükségképpen értelmezni és integrálni kell



512

õket. Ez természetesen csak magának a tu-dományos közösségnek a feladata lehet,pontosabban ama tagjainak, akik szívesenvállalkoznak az efféle mûveletekre, mivelkompetenciájuk és társadalmi-közéleti ér-deklõdésük egyaránt erre rendeli õket.

Ez a vállalkozás azonban csupán két to-vábbi feltétel mellett járhat sikerrel. Ha a dön-téshozók világos és konkrét kérdéseket tud-nak feltenni a tudománynak (ez módfelettritka!), illetve ha a döntéshozatali intézmé-nyekben léteznek olyan elemzõ-szakértõcsoportok, amelyek képesek befogadni, ér-telmezni és felhasználásra elõkészíteni (adöntéshozatali folyamatba beilleszteni) atudományos elemzéseket és ajánlásokat.Ezek híján aligha ölthet konszolidált alakot akormányzati döntéshozatal és a tudományközötti – olykor zaklatott és feszültség-ter-helte – kölcsönviszony.

A tudomány és a társadalom közötti köz-vetítések legfontosabb letéteményese aprofesszionális szakértelmiség: a gyakorlat-ban dolgozó tanárok és orvosok, mérnökökés jogászok, agrárszakemberek és közhiva-talnokok, közgazdászok és pszichológusok.Ez a nagy létszámú és dinamikusan növekvõtársadalmi csoport egyszerre fogyasztója ésterjesztõje – alkalmanként pedig (ha nemsüpped bele a napi rutinba) – továbbfej-lesztõje a tudományos ismereteknek. Lehan-goló, hogy mindennapi tevékenységükgyakran nem támaszt velük szemben hivatá-sukhoz méltó igényeket; így azután elsza-kadnak tudományuk eleven életétõl és moz-gásától. Holott õk alkotják a mindenkori tár-sadalom legszámosabb „tudományfenntar-tó” osztagát. Persze csak úgy és annyiban,ahogy és amennyire életviszonyaik és lét-feltételeik ezt lehetõvé teszik.

Mindenképpen kívánatos és célszerûlenne, hogy a hazai intézményes tudomá-nyos élet minden lehetséges módon köze-lebb kerüljön e réteghez, és viszont. Energi-kusabban be lehetne vonni õket a tudomá-

nyos társaságok életébe, a folyóiratok ható-körébe, támogatván tudományos ambíciói-kat („tudós tanárok”, újító és feltaláló mûsza-kiak, kiváló orvosok, találékony agrárszak-emberek). Az élõ tudomány képviselõinagyobb szerepet vállalhatnának tovább-képzésükben. Fel lehetne kutatni kedvez-ményes könyv- és folyóirat-ellátásuk mó-dozatait, amint arra a pedagógusok esetébenakadt példa. Igényeik és szükségleteik felõlis szemügyre kell venni a könyv- és folyóirat-kiadást. A médiumok kifejezetten õket ve-hetnék célba. Mérlegelni lehet különféle –egyebek közt akadémiai – elismerésük kéz-zelfogható és szimbolikus módjait. Illúziókatpersze nem táplálhatunk; manapság éppenez a széles szakértelmiségi réteg küszködika legnyomasztóbb mindennapi gondokkal;kényszerûen korlátoznia kell szellemi-kul-turális fogyasztását. S bár vérmes reménye-ket nem táplálhatunk, már az is jelentõseredmény volna, ha legmozgékonyabb, leg-inkább érdeklõdõ csoportjait egyre közelebblehetne csábítani az élõ tudományhoz. Félre-értés ne essék: ritka kivételektõl eltekintvenem kutató tudósi életformára, hanem a tu-domány ismeretére és használatára kellenemegnyerni hajlandóságukat. Ami kétség-telen: a szakértelmiségnek meghatározó ésdöntõ szerepe van abban, hogy milyen képél a társadalomban a tudományról és mûve-lõirõl, s hogy ezernyi hajszálcsövön mikép-pen terjednek szét a tudomány vívmányai.

Számos jel vall arra, hogy növekedni foga tudománnyal így vagy úgy – fõként kedv-telésbõl – foglalkozó „amatõrök” (a szó ere-deti értelemben vett dilettante) száma. Márma is sok, és egyre több lesz a mûkedvelõtörténész, régész, mûgyûjtõ, vagy egyszerû-en csak valamit gyûjtõ, irodalmár, biológus-természetfigyelõ, technikus-feltaláló – éspersze „csodadoktor”. Ez érdekes, új fejle-mény; feltehetõ, hogy a tudomány eredmé-nyeinek popularizálódása (olykor inkábbvulgarizálódása) és a szabadidõ növekedése

513

gyarapítja majd ezek számát és „mûfajait”.A jelenség kétarcú: egyfelõl elõnyösen tükrö-zi a tudomány társadalmi befolyásának erõsö-dését, másfelõl azonban olykor magáhozszippantja a rögeszmékkel megvert, megbil-lent egyensúlyú személyeket, alkalomadtána szélhámosokat, s így a tudományt kom-promittáló tendenciákat is táplálhatja. Bár-miként legyen is, magával a ténnyel minden-képpen érdemes számot vetni.

Ennél jóval fontosabb az ifjúság (elsõ-sorban a középiskolás ifjúság) igényeinekés lehetõségeinek mérlegelése. Pompásanszemlélteti ennek lehetséges hozamát a tu-dóskodó diákok nemrégiben lezajlott mis-kolci konferenciája, amelyre három és félezerközépiskolás jelentkezett önálló munkájával.Ez az életkor az egyetemes és a speciálisérdeklõdés felserkenésének és olykor meg-szilárdulásának idõszaka, a tehetség kipuha-tolásának kora. Egyebek közt ezért olysajnálatos, hogy sok iskolában széthullottakvagy épp csak vegetálnak a képzõ- és szak-körök, az azonos érdeklõdésûek társulásai.Egyes hagyományos és jól bevált formákugyan megmaradtak (országos tanulmányiversenyek, matematikai feladatmegoldó ver-sengések, mûvészeti szemlék), de munká-jukból gyakran hiányzik a mindennapokatátszövõ folyamatosság. A tudomány jövõjeszempontjából ezt a 15–18 éves korosztálytaz egyik legfontosabb „célgeneráció”-nakvélhetjük (a fõiskolásokkal együtt). Ele-mezni kellene a nekik szóló rádió- és tévé-adásokat, a hozzájuk forduló folyóiratok körétés tartalmát s az érdeklõdésükhöz igazodókönyvkiadást. Újra életre lehet galvanizálnia különféle iskolai köröket, szélesebben be-vonva a tudományok erre vállalkozó mûve-lõit. (S nem is csak a Tudomány Napja alkal-mával!) Megfontolandó, vajon nem volna-ecélszerû és kívánatos létrehozni a FiatalokTudományos Akadémiáját. Ez keretet adhat-na a tudós tanárok és a tehetséges diákokkiválasztódásának és szövetségének, és egy-

úttal elõmozdíthatná a kutatóintézeti, akadé-miai világ és a fiatalok sokrétû személyeskapcsolatát.

Végül szót kell ejteni a társadalom nagytömegét alkotó, általában alacsony iskolázott-ságú és regionálisan is megosztott (jobbárahátrányos övezetekben élõ) idõsebb, és atudománytól valójában távol esõ társadalmicsoportokról. A megszokott ismeretterjesz-tés õket is célba veszi, de rendszerint neméri el. Olykor talán felkelti érdeklõdésüket,leggyakrabban azonban lepereg róluk min-den szó, minden „felvilágosító” buzgalom. Etekintetben is egészen különlegesen kedve-zõtlen helyzetben van a cigányság. S ezenaligha lehet változtatni mindaddig, míg felnem nevelõdik értelmisége.

Valójában azonban meglehetõsen ke-veset tudunk a mai magyar társadalom szel-lemi-kulturális arculatáról: megosztottságairólés valóságos állapotáról, igényeirõl és remé-nyeirõl. A hazai tudományosságnak is elemiérdeke volna effajta kutatások kezdemé-nyezése. Néhány ténnyel azonban így is szá-molhatunk. A globalizált tömegkommu-nikáció, legyen szó tv-csatornákról, napila-pokról, rádióról, népszerû folyóiratokról vagyaz internetrõl, egyre inkább jó üzletnek tekin-ti a tudományos szenzációk közreadását, sezért egyre nagyobb teret szentel nekik. Sza-porodik a szakosodott, kifejezetten ismeret-terjesztõ, tudománynépszerûsítõ tévécsator-nák száma (Spektrum, National Geographic,Discovery, Animal World). Célszerû volnaprogramjaikra folyamatosan reflektálni – is-mertetve, értelmezve és szükség esetén bí-rálva az adásokat. Ezek egyébként alkalma-san beépíthetõk az iskolai oktatásba vagy azemlegetett szakkörök munkájába.

Mindig szem elõtt kell tartanunk, hogyaz emberek tudományos-technikai érdek-lõdése közvetlen érdekeltségeik alakulásá-hoz igazodik. Az automobilizmus ugrásszerûkibõvülése vagy a háztartási elektronika tér-hódítása minden külsõdleges kényszer nél-



514

kül s már-már észrevétlenül megnövelte azidevágó szakismereteket. Aki kertészkedik,méhészkedik vagy kutyát tart, feltétlenül ér-deklõdni fog a biológiai, agrotechnikai isme-retek iránt. A családi gazdálkodás és vállalko-zás érdekeltté tesz a gazdasági-pénzügyitájékozottság megszerzésében. Az idegen-forgalom és a turizmus bõvíti a kulturális–történeti és földrajzi ismereteket; egészségé-nek megóvásában pedig mindenki érdekelt.

A széles körû társadalmi tudomány-nép-szerûsítés csakis akkor lehet eredményes,ha képes kitapintani ezeket az érdekeltségi

köröket és a nekik megfelelõ tevékenysé-geket. A tudás akkor tapad meg, az irántatáplált érdeklõdés akkor erõsödik, ha vívmá-nyait mindennapi életvitelünkben is használ-ni tudjuk. Az igazán célravezetõ ismeretter-jesztés nem holmi általános és arctalan, jel-lege-fosztott befogadót tart a szeme elõtt,hanem egy tagolt társadalom különbözõfelkészültségû, érdekeltségû és érdeklõdésûcsoportjait. Ha az ember a maga személyeséletében is ráeszmél a tudományos felisme-rések jelentõségére, a tudománytalan néze-tekkel szembeni immunitása is erõsödni fog.

5. táblázat • Az egy foglalkoztatottra jutó GDP-termelés indexe (elõzõ éve = 100)

évátlagos ebbõl

index mezõgaz- építõipar kereske- szállítás, posta, egyéb

daság, ipar delem távközlés szolg.

1991 94,0 110,9 89,1 93,4 89,5 93,3 99,21992 107,0 138,5 104,6 115,9 83,8 105,6 106,11993 106,1 121,3 115,2 99,0 98,9 97,4 103,01994 105,0 106,2 111,0 107,8 96,4 108,4 105,31995 103,5 114,0 113,1 92,7 97,1 110,6 94,31996 102,1 101,7 104,4 90,7 95,8 101,1 108,31997 104,6 99,5 109,4 108,9 105,8 108,5 102,41998 103,4 103,0 109,0 114,4 104,8 112,7 102,71999 101,3 105,6 107,5 93,6 95,1 103,2 99,3

Forrás: KSH évkönyvek

Helyreigazítások

Ez év harmadik számunk 367. oldalának alján tükörfordítottan jelent meg az alábbi táblázat.a Szerzô és az Olvasók szíves elnézését kéri a Szerkesztôség

E folyóirat 2002/3 számában megjelent, Nõk a magyar tudományban címû írásombanhivatkoztam – többek között – Károly Irénre. Tanulmányomhoz forrásként használtam aSzegedi Egyetem évkönyveit. Ezek alapján nem gyanakodtam Károly Irén nemét illetõen.Mint azóta megtudtam Jeszenszky Ferenc kollégától, Károly Irén premontrei szerzetes volt,aki felvett nevét (Iréneusz) rövidebb alakban (Irén) használta. Így tudományos érdemeinem a nõi nem dicsõségét gyarapítják. Ez azonban a dolgozat lényegi megállapításait nemmódosítja.

Az olvasók elnézését kérve azt mondhatom, amit az egyszeri székely íratott a sírjára:Én Balog Estván így még sosem jártam.

Kissné Novák Éva (SZTE)

515

Kitüntetések

Az 1998-ban létesült Bolyai-díj Alapítványkuratóriuma által felkért díjbizottság a 2002.évi Bolyai-díjat Roska Tamásnak, a MagyarTudományos Akadémia rendes tagjának, azMTA Számítástechnikai és AutomatizálásiKutató Intézete kutató professzorának, aPázmány Péter Katolikus Egyetem Informá-ciós-technológiai Kara dékánjának ítélte oda.A díjazott az idegmûködést is mintául vevõés a jelenségek tér–idõ viszonyait leképezõneurális sejthálókat is utánzó programozhatóanalogikai számítógép magyar társalkotója.Roska Tamás 1940. szeptember 24-én szüle-tett Budapesten. A Budapesti Mûszaki Egye-tem villamosmérnöki karán 1964-ben szer-zett kitüntetéses diplomát, 1967-ben egyete-mi doktori címet szerzett, 1973-ban a mûsza-ki tudomány kandidátusa, majd 1982-ben amûszaki tudomány doktora fokozatot érteel; az Akadémia levelezõ tagjává 1993-ban,rendes tagjává 1998-ban választotta.

Elsõ jelentõs munkái a Távközlési KutatóIntézetben Csurgay Árpád akadémikus tudo-mányos iskolájához fûzõdnek az elektronikusáramkörök elméletének és számítógépestervezésének kutatási és fejlesztési program-jaiban, majd az MTA SZTAKI-ban 1991-benvezetésével jött létre a duális és neurálisszámítórendszerek kutatólaboratóriuma. Itt,és a kaliforniai Berkeley Egyetemen érte ela legfontosabb, a díjra javasolt eredményeit.

1990 óta intenzív együttmûködésbendolgozik Hámori József neurobiológus kutatócsoportjával. 1993 elején létrehozták a

Neuromorf Információs Technológiai Poszt-graduális Központot, amely egyben inter-diszciplináris iskola is, négy egyetem közre-mûködésével.

Kutatási területe az elektronika, a szá-mítástechnika és az új információtechnikaieszközök és módszerek alkalmazása, bele-értve a neuromorf érzékelõ-számítógépeket.Több mint kétszáz tudományos publikációés négy könyv szerzõje (részben társszerzõ-je). Társfeltalálója az elsõ programozhatóanalogikai szuperszámítógép-elvnek (CNNuniverzális számítógép), illetve chipnek(Leon Chua professzorral), valamint a CNN(Cellular Neural Network) bionikus szemnek(F. S. Werblin és L. O. Chua professzorokkal).

A Roska és Chua professzorok találmá-nyán alapuló, integrált áramkörû processzorszámítási sebessége több nagyságrenddelhaladja meg a hagyományos, általános célúprocesszorokét, másodpercenként többtízezer képváltást is képes felismerni, így akamera és a számítógép funkcióit egyesítõeszköz alkalmazási lehetõségei az orvosi

BOLYAI-DÍJ 2002 • ROSKA TAMÁS

Bolyai-díj 2002 • Roska Tamás


516

diagnosztikától, tárgyak és természetes lé-nyek felismerésén, a gyártmányok mûszakiellenõrzésén keresztül a robot- és a hadi-technikáig igen széles körûek. Az analogikaiCNN számítógép intelligens érzékelõként ésinformációfeldolgozóként a jövõ technikájá-nak egyik ígéretes eszköze. Az új típusú mik-roprocesszor forradalmian új számítógépeselven alapul. Ez az új elv a számítási algorit-musok egészen új osztályát teremtette meg,azaz a felismerés közben alkalmazkodó ta-nuló módon képes a folyamatokat követniés értelmezni.

Roska Tamás tudományos eredményeita szakterület legmagasabb hivatkozásiindexû nemzetközi folyóiratban tette közzé,és meghívott vendégelõadóként ismertetteazokat külföldi egyetemeken és kutatóköz-pontokban (USA, Európa, Japán, Ausztrália).Négy tankönyvet írt (egyet társszerzõvel).Szakterületén nemzetközi rangú konferen-ciasorozatok tudományos szervezõbizott-ságának állandó tagja, folyóiratok szerkesz-tõje és fõszerkesztõje. Több mint száz nem-zetközi tudományos közleményére közelezer hivatkozás történt.

Munkássága számos kiemelkedõ hazaiés nemzetközi elismerésben részesült.1992-ben Gábor Dénes-díjas, 1994-benSzent-Györgyi Albert-díjas és Széchenyi-

díjas. 2000-ben tüntették ki a Pro Renovan-da Cultura Hungariae fõdíjával. Ugyaneb-ben az évben kapta meg az Institute of Elec-trical and Electronic Engineers (IEEE)-nek,a világ legnagyobb mérnökegyesületénekMillennium Award-ját, és Golden JubileeAward-ját.

Roska Tamás indította el a VeszprémiEgyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egye-tem informatikai oktatását, mindkét helyenúj, a szûkebb szakterületek elõbb biológiával,majd humán tudományokkal összekapcsolófilozófiával.

Roska Tamás iskolateremtõ tudomá-nyosszemélyiség. 12 tanítványa szerzett vezeté-sével PhD-fokozatot és további kilenc tanít-ványa készül e fokozat elnyerésére. Hárommunkatársa érte el az akadémiai doktori foko-zatot. Ilyen széleskörû tanítómesteri ered-mény ritka a mûszaki tudományok területén.

Kiemelkedõ teljesítményének biztoshátterét, az alkotás, az otthon harmóniájátfelesége, Esztó Zsuzsanna zongoramûvész-nõ teremti meg számára. Roska Tamás mun-kásságának méltatása bartóki tárgyilagos-sággal összegezhetõ: kezei között a jelen-ségfelismerõ mechanizmusok „mikrokoz-mosza” univerzálisabb jelentõségû modelléés eszközegyüttessé vált egy tudományoskorszak küszöbén.

517

A társadalomtudományokterületén

CZAGÁNY ZSUZSA (a Zenetudományi Intézettudományos segédmunkatársa) A középkoriprágai officium liturgia- és dallamtörténetivizsgálata

BÁNYAI VIKTÓRIA (az MTA - ELTE JudaisztikaiKutatócsoport tudományos munkatársa) Zsi-dóoktatásügy Magyarországon, 1780-1850

GYURIS BEÁTA (a Nyelvtudományi Intézet tu-dományos munkatársa) The Semantics ofConstructive Topics in Hungarian

TAKÁCS JUDIT (a Szociológiai Kutatóintézetmunkatársa) Homoszexualitás és társada-lom a magyar vonatkozású történeti és em-pirikus vizsgálatok tükrében

CSIZMADY ADRIENN (a Szociológiai Kutató-intézet munkatársa) A lakótelepek térbeli-társadalmi szerkezetének változásai 1960-1999

BÁRKÁNYI ZSUZSA (a Nyelvtudományi Intézetmunkatársa) Spanish and Related issues:Quantity Sensitivity

Az élettudományokterületén

HÁJOS NORBERT (a Kísérleti OrvostudományiKutatóintézet tudományos fõmunkatársa)Cannabinoids inhibit hippocampal GABA-ergic transmission and network oscilla-tions. Novel Cannabinoid-sensitive recep-tor mediates inhibition of glutamatergicsynaptic transmission in the hippocampus

DR. REGLÕDI DÓRA (az MTA - PTE Neurohu-morális Szabályozások Kutatócsoport tudo-mányos munkatársa) A pacap megoszlásaés neuroprotektív hatása különbözõ állat-fajokban

KARDOS JÓZSEF (az SZBK Enzimológiai Inté-zet tudományos munkatársa) A szerkezetistabilitás és a konformációs flexibilitásszerepe az enzimek mûködésében

TAKÁCS TÜNDE MÁRIA (a Talajtani és Agroké-miai Kutatóintézet tudományos munkatársa)Az arbuszkuláris mikorrhiza gombák hatá-sa gazdanövényük nehézfém toleranciájára

BÁCSI ATTILA (az MTA - DE Tumorvírus Kuta-tócsoport tudományos munkatársa) A pla-centa macrophagok szerepének in vitrovizsgálata a humán cytomegalovírus és ahumán immundeficienciavírus 1. típusavertikális átvitelében

AKADÉMIAI IFJÚSÁGI DÍJ 2002

A Magyar Tudományos Akadémia fõtitkára által alapítottAkadémiai Ifjúsági Díjat 2002-ben az alábbi 29 fiatal kutató nyerte el:

Akadémiai Ifjúsági Díj 2002


518

KELEMEN LÓRÁND (az SZBK Biofizikai Intézettudományos munkatársa) Fényérzékeny fe-hérjék konformációváltozásainak vizsgála-ta vibrációs spektroszkópiával

SZIKRA TAMÁS (az MTA - ELTE NeurobiológiaiKutatócsoport PhD hallgatója) Az uridinközponti idegrendszeri szerepének in vivovizsgálata

A matematika éstermészettudományok területén:

SZAMUELY TAMÁS (a Rényi Alfréd MatematikaiKutatóintézet tudományos munkatársa) Mo-tivikus kohomológia az algebrai matemati-kában

BENCZÚR ANDRÁS (a Számítástechnikai ésAutomatizálási Kutatóintézet tudományosfõmunkatársa) Randomizált algoritmusokhálózati optimalizálási problémákban

MÉSZÁROS CSABA (a Számítástechnikai ésAutomatizálási Kutatóintézet tudományosfõmunkatársa) A nagyméretû optimalizálásspeciális problémái és alkalmazásai

KOVÁCS RICHÁRD (a Kémiai KutatóközpontKémiai Intézet tudományos segédmunka-társa) Involvement of free radicals and mi-tochondrial impairment in the cell dam-age induced by experimental status epilepti-cus in hippocampal slice cultures

KESZTHELYINÉ MARTHI ILDIKÓ KATALIN (azMTA - BME Mûszaki Analitikai Kémiai Kutató-csoport tudományos fõmunkatársa) A királisfelismerés és megkülönböztetés

MAREK TAMÁS (az MTA - ELTE Nukleáris Szer-kezetvizsgáló Kutatócsoport tudományossegédmunkatársa) Egy szilárdfázisban hõ-mérsékleti spinátmenetet mutató vegyület-család vizsgálata pozitronannihilációs

spektroszkópia és NMR jelalak-analízissegítségével

KIS ZSOLT (a Szilárdtestfizikai- és Optikai Ku-tatóintézet tudományos fõmunkatása) Ko-herens kontroll atomokban és molekulákban

SIMON FERENC (az MTA - BME SzilárdtestekMágneses Terekben Kutatócsoport PhD hall-gatója) Erõsen korrelált elelktronrendszerekvizsgálata mágneses rezonancia módszer-rel

HÁZI GÁBOR (a KFKI Atomenergia Kutató-intézet tudományos fõmunkatársa) A rács-Boltzmann módszer

LEGEZA ÖRS (a Szilárdtestfizikai- és OptikaiKutatóintézet tudományos fõmunkatársa) Acsatolt spin- és fermionláncok vizsgálataa sûrûségmátrix renormálási csoport-algo-ritmus alkalmazásával

DR. FÖLDVÁRY LÓRÁNT (a MTA-BMGE Fizikai,Geodéziai és Geodinamikai Kcs. tudomá-nyos segédmunkatása) Geoid Height Varia-tions Caused by Geophysical Fluids andtheir Possible Recovery by Future SatelliteGravity Mission

KISS GYULA (az MTA - VE Levegõkémiai kuta-tócsoport tudományos fõmunkatársa) Lég-köri aeroszol szerves alkotóinak vizsgálata

Interdiszciplináris pályázat:

LAKATOS KRISZTINA és TÓTH ILDIKÓ (a Pszi-chológiai Kutatóintézet tudományos segéd-munkatársai), valamint NEMODA ZSÓFIA ésRÓNAI ZSOLT (a Semmelweis Egyetem OrvosiVegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobio-kémiai Intézetének PhD hallgatói) A D4 do-pamin receptor gén szerepe a korai kötõdésdezorganizációjában

519

ENGEL PÁL1938- 2001

Engel Pál 1938. február 27-én született Buda-pesten. 1956-ban iratkozott be az ELTE-re,történelem-könyvtár szakra. A diploma meg-szerzése után az Egyetemi Könyvtárbantevékenykedett, majd hosszú ideig a PostaKözponti Szakkönyvtárát vezette, végül rö-vid, átmeneti ideig a Széchényi Könyvtárbandolgozott. 1982-tõl haláláig az MTA Tör-ténettudományi Intézetének munkatársavolt, ezt a majdnem két évtizednyi kutató-intézeti munkát csak bõ egy esztendõnyiidõszak szakította meg 1996-97-ben, amikoraz MTA Könyvtárát igazgatta.

Már az egyetemen középkoros törté-nésznek készült, Bizánc érdekelte, elsõ kétpublikációja is bizantinológiai tárgyú érte-kezés volt. E tanulmányok megjelenésekorazonban már lezárult a Bizánc-kutató pálya.Az egyetemen nem volt szükség Kelet-Ró-mai Birodalom-specialistára; a könyvtárosEngel önként választott kutatási területénekszentelte energiáit: ettõl kezdve a középkorimagyar történelemmel foglalkozott.

A hatvanas évek nem tartoztak a ma-gyarországi középkorkutatás fényes korsza-kaihoz. A szellemi életben 1949-ben bekö-vetkezett fordulat ekkorra éreztette igazánsúlyos hatását. E hatások közt korántsem azállampárti ideológia kötelezõ alkalmazásavolt a legrosszabb. 1956 után hallgatólagosantudomásul vették, hogy résztanulmányokata marxizmustól közismerten távol álló kuta-tók is publikálnak, Budapesten pedig az1970-es évektõl – legalábbis a középkorá-szokra nézve – megszûnt az ideológiai nyo-más. Károsabbnak bizonyult, hogy idõköz-ben olyan tudományos szemlélet és mód-szerek konzerválódtak, amelyek már a hú-szas évek végén is, a harmincas évekbenpedig végképp elavultnak számítottak. Eszemlélet az értékmegõrzés címén tudomástsem vett a társadalomtudományok újabberedményeirõl. Mindehhez harmadikként aztársult, hogy a szûken mért utazási lehetõ-ségek és a modern szakirodalom hiányakövetkeztében az egykoron internacionálismedievisztika egyre provinciálisabbá vált.

A kiutat jelentõ egyik új módszer tulaj-donképpen nagyon egyszerû volt, nem kel-lett hozzá történetfilozófiai szemléletváltás,csak problémaérzékenység, munkabírás ésforrásismeret. Engel Pál évtizedekkel késõbbígy összegezte az eljárás lényegét: „… a tör-ténész ilyenkor nem általában vizsgálja azintézményt vagy csoportot, ahogyan mégötven-hatvan éve is tették; azaz nem a jogikeretekre kíváncsi és nem kiragadott pél-dákkal illusztrálja, amit állít, hanem a szerep-lõk összességérõl gyûjt adatokat; lehetõlegegyenként…”. A cél tehát az volt, hogy minéltöbb, lehetõség szerint az összes, a tárgyra

Megemlékezés

Megemlékezés


520

vonatkozó forrást össze kell gyûjteni, ezeketcsoportosítva egy gyûjteményt – mai szóvaladatbázist – kell létrehozni, mert ennek vizs-gálata vezet csak el annak megismeréséhez,hogy hogyan mûködött az intézmény. A ko-rábbi módszer ugyanis az ideális kép rekon-strukcióját tette lehetõvé, azt, ahogyan a kor-társak látni szerették volna azt. A történelemújfajta tanulmányozásának elengedhetetlenfeltétele volt, hogy ekkor jött létre a teljesközépkori anyag egységes levéltári rendsze-re. A metódus nem volt teljesen új, a telepü-léstörténetben korábban Mályusz Elemér éstanítványai, majd Györffy György is így dol-goztak. Most azonban a társadalomtörténet-re, ráadásul a forrásokban gazdag késõ-kö-zépkori társadalomtörténetre kezdték a bi-zantinológiából kölcsönzött szóval prozopo-gráfiainak nevezett eljárást alkalmazni. BónisGyörgy, Fügedi Erik, Kubinyi András – közösvolt bennük, hogy Engelhez hasonlóan ek-kortájt egyikük sem dolgozott kiemelt kuta-tóhelyen – egymástól függetlenül mind ígyláttak hozzá adatgyûjtéseikhez. A módszertugyan a társadalom történetének leírása ér-dekében alkalmazták, valójában azonban afilológia kivételével a középkori történetku-tatás szinte minden ágára kiterjesztették.

Engel Pál élete végéig folyamatosanegészítette ki és rendszerezte adatait, ame-lyeket jórészt munkássága elsõ három évti-zedében gyûjtött össze. A hatvanas évekbena 15. század második fele foglalkoztatta, ez-zel azonban radikálisan szakított, késõbbMátyás-, vagy Jagelló-kori témákról csakösszefoglalókban írt, tanulmányt ezekrõl márnem készítetett. A hetvenes évek a Zsig-mond-, a nyolcvanas évek az Anjou-kor ku-tatásával teltek, az azután következõ idõszaka szintézis alkotásáé lett. Engelt elsõsorban ahatalmi elit érdekelte, már legelsõ tanulmá-nyai is a 9-11. századi bizánci nemességgelfoglalkoztak. Egymást szorosan kiegészítvenégy adatbázist hozott létre. Az elsõ történetiföldrajzi volt; a magyar történelemmel fog-

lalkozó elsõ tanulmánya, az 1968-ban meg-jelent A világi nagybirtok megoszlása a XV.században és a közvetlenül halála elõttelkészült CD, a Magyarország a középkorvégén jelölte a téma feldolgozásának kéthatárpontját. A kettõ közt olyan alapvetõ fon-tosságú mû helyezkedett el, mint a Királyihatalom és arisztokrácia viszonya a Zsig-mond-korban. Nem riadt vissza a nehézsé-gektõl: mivel a Délvidék településhálózataa középkori latin nyelvû forrásanyag alapjánrekonstruálhatatlan volt, ezért az oszmándeftereket dolgozta fel, a temesvári és mol-dovai szandzsákét ki is adta. Eleddig Magyar-országon eredetiben csak oszmanisták vet-ték kezükbe e forrásokat. A második adat-bázis a magyar királyság tisztségviselõirõlkészült és Magyarország világi archonto-lógiája 1301-1457 címmel 1996-ban jelentmeg. Az összeállítás az ország elsõ méltó-ságától, a nádortól kezdve a várnagyokigvette számba a tisztségviselõket. A harmadiklétérõl sokáig csak azok tudtak, akik Engellelmunkakapcsolatba kerültek, ez egy genea-lógiai gyûjtés volt a középkor vezetõ ma-gyarországi családjairól. Engel ugyanis szíve-sen megosztotta adatait mindazokkal, akik-nek munkájukhoz szükségük volt egy-egycsalád megbízható adataira. A gyûjtés Közép-kori magyar genealógia címmel szintén CD-n jelent meg. A negyedik adatbázis csak rész-letekben került sajtó alá, és nem fogta átteljes egészében azt a másfél évszázadoskorszakot, amelyet oly szívesen kutatott. Azuralkodói itineráriumokról, azaz a tartózko-dási helyek idõrendbe szedett összesítésérõlvan szó, amelyek nélkül – ezt Engel egymódszertani jelentõségû cikkben bebizo-nyította – nincs megbízható középkori poli-tikatörténet. I. Károly elsõ két évtizedének,Zsigmond király – aki kétségtelenül „ked-vence” volt a korszak uralkodói közt – teljesuralkodásának és Hunyadi János kormányzóikorszakának itineráriumát publikálta, I.Károly késõbbi évtizedeinek és Nagy Lajos

521

Megemlékezés

királyi tartózkodási helyeinek összeállításabefejezetlen kéziratban maradt.

Ezek az adatbázisok és a Zsigmondkoriokmánytárban Mályusz mellett végzett mun-ka adtak lehetõséget a historiográfiai jelentõ-ségû, nagy tanulmányok megírására. A sorbanaz elsõ a honorról szólt, arról a birtokformáról,ami a 13. századtól kezdve az egész közép-kori magyar történelemben kimutatható, azaza tisztségviseléshez kapcsolt birtokról. Ezutánegy mikrovizsgálat következett Ung megyenemesi társadalmáról, a következõ a 14. szá-zadi pénztörténet legfontosabb kérdéseittisztázta, egyben módszertani példa is voltarra, hogy a numizmatikai és gazdaságtörté-neti megközelítésen túl a pénzforgalom tör-ténetét hogyan lehet összetett módon fel-dolgozni. Az 1996-ban elhangzott akadémiaiszékfoglalója az új adományról, a királyiadományrendszer eddig ismeretlen Lajos-kori reformjáról szólt, majd ezt követte a bir-tokosztályról szóló értekezés, ami azt mutattabe, hogy hogyan változott meg a nemesibirtokok felosztásának módja.

Az új eredmények a történelem irántérdeklõdõ szélesebb közönséghez össze-foglaló formában elõször 1990-ben jutottakel. A Glatz Ferenc által kezdeményezett kö-zepes nagyságú magyar történeti össze-foglaló, a Magyarok Európában középkorikötetét Engel Pál írta. Az azóta megjelent,majd egy tucatnyi hasonló terjedelmû mun-kák közül mindmáig ez a legjobb. Az Osiriskiadó egyetemi tankönyvének Zsigmondkorral és a zavaros idõkkel foglalkozó feje-zetét is õ készítette. 1993-ban kérte fel a britTauris kiadó, hogy készítsen angolul egyterjedelmesebb összefoglalót a magyarközépkorról. Hasonló igényességû idegennyelvû munka utoljára németül jelent mega negyvenes években, Hóman Bálint tollá-ból. A felelõsség nem volt kicsiny: a külföldiekévtizedekig ezt fogják használni, ha ki akar-ják ismerni magukat a magyar középkorvilágában. A Szent István birodalma címû

könyv pár hónappal a szerzõ halála elõttjelent meg, magyar változatát pedig éppenhogy csak kezébe vehette.

A történelem megismerésérõl és a törté-netírás módszertanáról kevés gyakorló ma-gyar történész fejtette ki véleményét. Engelezt egy vele készült interjúban tette meg.Az ilyen tárgyú mûvektõl eltérõen gondo-latmenete egyszerû, a megfogalmazás pe-dig rendkívül világos volt. A riport és az aztkövetõ vita egyértelmûvé tette, hogy Engelnemcsak a történettudomány, hanem általá-ban az emberi megismerés nem kevés egy-szerûsítéssel posztmodernnek nevezettértelmezését mindenestül elutasította.Hume szkepticizmusát meg tudta érteni, deami azon túl van, az már nem tudomány,hanem játék a szavakkal – vallotta.

Jó elõadó volt, de kutatni jobban szeretett,mint tanítani. Ennek ellenére a nyolcvanasévektõl kezdve rendszeresen oktatott egye-temeken, kezdetben az ELTE-n, késõbb ottbábáskodott a miskolci bölcsészoktatás meg-teremtése körül, Szegeden rövid ideig tan-székvezetést is vállalt, órákat adott az EötvösKollégiumban, tutorkodott a Láthatatlan Kollé-giumban, tanított a Katolikus Egyetemen.

A tudományos igazgatóhelyettesei be-osztást az MTA Történettudományi Intéze-tében 1991-ben vállalta el. Akkortájt sokanvitatták az önálló kutatóintézetek léténekjogosultságát, az oktatás és a kutatás egysé-gének jól hangzó jelszavára hivatkozva nemvettek tudomást a „tudományos nagyüze-mekrõl”, amelyekért az oly sokat emlegetettKlebelsberg Kunó és Magyary Zoltán küz-döttek, és egy olyan kutatási rendszer vissza-állítását szorgalmazták, ami az elsõ világ-háború elõtt mûködött Magyarországon.Engel programja az volt, hogy a társadalom-tudományi kutatóintézetek munkájukkaltudják legjobban létüket bizonyítani; olyankutatást kell itt folytatni, amit munkaigé-nyessége miatt máshol csak nagy nehézsé-gek árán lehetne megvalósítani, a történet-


522

tudományban ilyenek lennének a tudomá-nyos kézikönyvek, adattárak és forráskiad-ványok. Autonóm egyénisége vezetési stílu-sában mutatkozott meg leginkább, nem ha-jolt meg a divatok elõtt, és nem kedvelte aszekértáborok testmelegét, pl. széles nyelvis-merete ellenére irtózott a nyolcvanas évekóta terjedõ konferenciaturizmustól. A szak-mai elismerést a kilencvenes évek hoztákmeg számára: az Akadémia 1995-ben válasz-totta levelezõ tagjai sorába, 2001-ben pedig

GÁSPÁR REZSÕ1921–2001

2001. december 1-én, életének 81. évébenelhunyt Gáspár Rezsõ, a Magyar Tudomá-nyos Akadémia rendes tagja.

Gáspár Rezsõ 1921. február 7-én szüle-tett Érsekvadkerten. A pesterzsébeti KossuthLajos Reálgimnáziumban érettségizett 1938-ban. A budapesti Pázmány Péter Tudo-mányegyetemen szerzett matematika-fizikaszakos tanári oklevelet 1943-ban. Már hall-gatóként kitûnt kiváló tanulmányi ered-ményeivel, és 1941-tõl 1943-ig Ortvay Ru-dolf professzor tanársegédje lett. 1943-tól1945-ig Pápán a Református Kollégium ta-nára volt. 1945-tõl 1953-ig a budapesti Mû-szaki Egyetem Fizikai Intézetében lett elõbbtanársegéd, késõbb adjunktus majd docens.Doktori címet 1946-ban szerzett. 1952-bena fizikai tudomány kandidátusa lett.

1953-ban került a debreceni KossuthLajos Tudományegyetem Elméleti FizikaiTanszékére, melynek 30 éven át tanszékve-zetõje volt. 1956-ban akadémiai doktori cí-met szerzett. 1970-ben az MTA levelezõ,majd 1979-ben rendes tagjává választották.Több cikluson keresztül az MTA Atom- ésMolekulafizikai Bizottsága elnökeként tevé-kenykedett. Több mint 20 éven át volt tagjaaz Acta Physica Hungarica szerkesztõbi-zottságának, és hosszabb ideig a Magyar Fizi-kai Folyóirat szerkesztõbizottságának is. Egé-szen haláláig az Acta Physica et Chimica Deb-recina szerkesztõbizottságának elnöke volt.

Gáspár Rezsõ úttörõ jelentõségû ered-ményeket ért el a kvantumkémiában. Elsõjelentõs munkái még egyetemi évei alattszülettek. A Mûegyetemen Gombás Pál aka-démikus teremtett nemzetközi hírû iskolát.Gombás Pál kiemelkedõ eredményeket értel az atom statisztikus elméletében, amely amodern sûrûségfunkcionál-elmélet elõfutá-rának tekinthetõ. Gáspár Rezsõ ezt a kutatásiirányt folytatta. Az Acta Physica Hungarica c.folyóiratban, 1954-ben megjelent cikke azelmélet egyik legfontosabb alapcikke, amely1992-re az idézettség klasszikusává vált. Eza cikk német nyelven íródott, angol fordítása2000-ben jelent meg a Journal of MolecularStructure (Theochem) c. nemzetközi folyó-iratban, a Gáspár Rezsõ 80. születésnapjáradedikált kötetben. Azokat az egyenleteket,melyeket Gáspár Rezsõ ebben a nevezetes

rendes tag lett. Egyre súlyosbodó betegségé-vel küszködve fontosnak érezte, hogy az írás-tudó a történelem apropóján ne csak a történe-lemrõl fejtse ki mondanivalóját. Az Úrigyere-kek tévúton fogadtatása nem nyugtathatjameg azokat, akik az önálló szellem térnyeré-sében látják egy nemzet jövõjét, félreértés,meg nem értés és a készen kapott sablonokfelmondása követte az írás megjelenését.

Tringli Istvánphd., tud. munkatars (MTA Tört. tud. Int.)

523

Megemlékezés

Nagy Ágnes egy. tan., az MTA doktora, Debreceni Egyetem

[email protected]

cikkében levezetett, több mint egy évtized-del késõbb, 1965-ben Kohn és Sham „újrafelfedezték” általánosabb formában. Ezért asûrûségfunkcionál-elmélet alapegyenleteit,az ún. Kohn-Sham egyenleteket helyesebblenne Slater-Gáspár-Kohn-Sham egyenletek-nek nevezni. (Ezt javasolták a szerkesztõk azemlített születésnapi Theochem kötetben).

Gáspár professzor három évtizeden átvolt a debreceni Kossuth Lajos Tudomány-egyetem Elméleti Fizikai Tanszékének tan-székvezetõ egyetemi tanára, ahol nemzet-közi hírû iskolát teremtett. 1967-ben meg-szervezte az elsõ Nemzetközi Kvantumké-mia Iskolát, amelyre eljöttek az akkori tudo-mányos élet legnevesebb képviselõi. Az1963-64-es tanévre Boulderbe (Colorado,USA) hívták vendégprofesszornak. 1965-

ben Állami Díjjal tüntették ki a kvantumké-mia területén végzett munkásságáért. 1974-ben a Kvantummolekuláris TudományokNemzetközi Akadémiája (Menton, Francia-ország) tagjává választotta. Az 1978-79-es tan-évben Göttingenben volt vendégprofesszor.1980-ban a Tudományok és Mûvészetek Eu-rópai Akadémiája (Párizs) tagjává választották.

Nyugdíjba vonulása után emeritus pro-fesz-szorként folytatta a kutatást. Halála a ma-gyar és a nemzetközi tudományos élet nagyvesztesége. Barátai, kollégái itthon és szertea világban megõrzik emlékét. Nevezetes,1954-es cikkét továbbra is idézik és a kvan-tumkémia klasszikusaként tartják számon.

DAVID OTTOSON1918-2001

2001. december 27-én eltávozott közülünkaz agykutatók egyik nagy öregje, DavidOttoson. Nevét nem csupán mint úttörõ je-lentõségû neurofiziológus írta be tudomány-ágának történetébe, hanem úgy is, mint az akivételes szervezõképességû tudós, akiélethivatásának tekintette azt, hogy az ideg-tudományok és a neurobiológusok helyzetevilágszerte jelentõsen javuljon.

David Ottoson svéd misszionárius szülõkgyermekeként 1918-ban Kínában, Chalganvárosában született. Már gyermekkorában

számos nyelven megtanult, így – természete-sen – kínaiul is. Miután a család visszatért Svéd-országba, Ottoson elõször a stockholmi fogor-vosi fõiskolára iratkozott be, ahol 1942-benfogorvosi oklevelet szerzett. Ezt követõenelvégezte a Karolinska Intézet orvosi szakát,és 1952-ben orvosi diplomát kapott. Még ezévben Carl Gustav Bernhard élettani tanszé-kén kezdte meg kutatómunkáját. A tanszékfiatal kutatói közt volt néhány évvel fiatalabbkortársa, Torsten Wiesel is. Bernhard tanácsáraWiesel a látás idegélettanával, Ottoson a szag-lás élettanával kezdett el foglalkozni. A sorsérdekes egybeesése volt, hogy 1981-ben aNobel-díj átadási ünnepségén Ottoson mint aKarolinska Intézet élettan professzora és Bern-hard tanszéki utóda mutatta be Wieselt, a Díjegyik azévi kitüntetettjét.

Ottoson 1966-ban a Stockholmi Állator-vosi Fõiskola élettan professzora lett, majd1974-ben visszatért a Karolinska Intézetbe,ahol 1984-ig az Élettan Tanszéket vezette.1974-tõl kezdõdõen egy évtizedig a NobelDíj Bizottság tagja, 1982 és 1984 között azOrvosi vagy Fiziológiai Nobel Díj Bizottságelnöke volt. Tudományos és tudománypo-


524

1983-ban kinevezték az International BrainResearch Organization (IBRO) fõtitkárává.Az akkor alig 2000 tagot számláló szervezet-bõl hivatali idejének végére (1997) egy többmint 50 000 tagot számláló világszervezetlett, s tevékenységének köszönhetõen avilág számos olyan országában is polgárjogotnyertek az idegtudományok, ahol korábbanalig hallottak agykutatásról.

Élete egyik fõmûvének az általa alapítotttudományos folyóiratot tekintette. Már elmúlt70 éves, amikor megszervezte a világ elsõ„fast track” idegtudományi folyóiratát, a Neu-roreport-ot, amely kiemelkedõ idegtudomá-nyi eredmények rendkívül gyors megjelen-tetését biztosítja a „peer review” (azaz lekto-rálás) intézmények megtartásával (elfoga-dott kézirat esetén beküldéstõl megjelené-sig 3 hónapnál rövidebb idõ). Folyóirata,melynek megindulásától (1990) kezdve ha-láláig fõszerkesztõje volt, pillanatok alatt azidegtudományok egyik legnépszerûbb ve-zetõ tudományos folyóirata lett, és példakéntszolgált más tudományterületeken hasonlófolyóiratok megszületésének.

És végül de nem utolsósorban: nagy-szerû „atyai barát” volt, akihez bármikor bár-milyen kéréssel-kérdéssel fordulni lehetett.S ha az volt a kérés, hogy látogasson Magyar-országra, azonnal jött. Számos alkalommaljárt hazánkban, és tartott tudományos elõ-adásokat (lásd pl. Magyar Tudomány, 2001/12). S egy-egy ilyen elõadást követõen leültés mesélt. Mesélt azokról a magyar kutatók-ról, akiket személyesen is ismert: Szent-Györ-gyi Albertrõl, Hevesy Györgyrõl, BékésyGyörgyrõl, Kuffler „Pityuról”, SzentágothaiJánosról. A barátunk volt…

Gulyás Balázs

Hámori József

Vizi E. Szilveszter

litikai mûködéséért számtalan díszdokto-rátusban, tiszteletbeli tagságban és kitün-tetésben részesült, többek között megkaptaa Francia Becsületrend parancsnoki fokozatát,az „Olasz Köztársaság Parancsnoka” kitünte-tést és a Svéd Királyi Érdemrendet.

Ottoson tudományos munkásságánakdöntõ része a szenzoros rendszerek mikro-elektrofiziológiai vizsgálatával kapcsolatos.Már doktori munkájában is úttörõ jelentõségûés világszerte nagy érdeklõdést kiváltott felfe-dezéseket tett az emlõsök szaglósejtjeinekvizsgálata során az általa kidolgozott elektro-olfaktogrammal történõ vizsgálómódszer se-gítségével. A késõbbiekben a szaglórendszermellett a látórendszerrel, a kemoreceptorok-kal és az izmok speciális receptoraival, azizomorsók mûködésével is foglalkozott. Ki-emelkedõ jelentõségûnek bizonyultak ezenutóbbi rendszer mûködésével kapcsolatoskísérletei, melyek során a világon elsõk közöttalkalmazott egyszerre mikro-elektrofiziológiaiméréseket az anatómiai finomstruktúrák vizs-gálatával, s a funkció és struktúra egyidejûkomplex vizsgálatai révén e rendszerben azingerképzés és az ingerkódolás számos alap-vetõ mechanizmusát elsõként, és máig helyt-állóan tisztázta.

Kutatómunkája mellett (melyet közel200 publikációban foglalt össze) David Otto-son különösen nagy figyelmet szentelt azoktatásnak. Kiváló és kifejezetten érdekeselõadó volt, több tankönyvet is írt. Közülükaz Oxford University Pressnél megjelent Phy-siology of the Nervous System c. tankönyvétszámos nyelvre, még kínaira is lefordították.

Ami azonban David Ottosonra igazánkivételesen illik: az idegtudományok, az agy-kutatás egyik legjelentõsebb 20. századinagykövete volt a világban. Egészen egye-dülálló szervezõképességgel rendelkezett,melyet kivételesen gazdag nyelvismerettelés hatalmas szakmai háttérrel kombinálva azidegtudományok nemzetközi helyzeténekjavítására, rangjának emelésére használt fel.

az MTA külsõ tagja, kut. prof. (Karolinska Inst.)

az MTA r. tagja, kut. prof (MTA-SE)

az MTA r. tagja, alelnök, igazgató (KOKI)

525

Könyvszemle

Könyvszemle

HerbáriumMagyar Leveleskönyv I–II.

(Adatok és szempontok) A bízvást lenyû-gözõnek nevezhetõ gyûjteményt talán azelsõ meg az utolsó darabjától indulva érde-mes elkezdeni. A benne szereplõ elsõ levél1090-bõl, az utolsó levél pedig 1940-bõlvaló. Az elsõ levélben Szent László király in-téz üzenetet Oderisius montecassinoi apát-hoz: támogatást ajánl a Benedek-rendnek,viszonzásképpen Szent Benedek valamelyereklyéjét kéri az udvarába. Az utolsó le-vélben Teleki Pál miniszterelnök köszönti ahetvenedik születésnapját ünneplõ Chol-noky Jenõt: elálmélkodik az idõs tudós ener-gikusságán, jókívánságait fejezi ki neki. SzentLászló – pontosabban: az üzenetét fogalmazófrancia vagy olasz pap – levelének hangjaemelkedett és ünnepélyes: egyházi kapcso-latot keresve, az új európai királyság uralko-dója nyilvánul meg benne. Teleki Pál levelé-nek hangja könnyed és játékos: miniszter-elnöki funkciójára csak ironikusan utalva, atudós a tudóst, a barát a barátot köszönti itt.

A két levél születése között csaknemkilenc évszázad telik el: a Magyar Leveles-könyv voltaképpen ennek a kilenc évszá-zadnak köz- és magántörténelmét villantjaföl. Hogy lenyûgözõ gyûjteményrõl van szó,már önmagukban az adatok is bizonyítják. Akétkötetes munka összesen csaknem 1200nagyalakú oldalt tesz ki. Az 1200 oldalonösszesen 919 levél sorakozik, 132 fejezetbecsoportosítva, mintegy félezer levélírótól.Olyan gazdag válogatás ez, amelynek nem-csak a magyar könyvkiadásban nem találni

párját: alighanem a miénkénél gazdagabbkultúrák könyvkiadásában sem. Végigmennirajta: kivételes szellemi élményt kínáló, ko-moly vállalkozás. Elõször persze az olvas-mány ragadja benne magával az embert: alevelekbe foglalt sorsok és történetek ka-valkádja; a megannyi fölemelõ vagy lesújtó,lelkesítõ vagy elszomorító, mulatságos vagytragikus mininovella. Az elsõ, inkább talánérzékinek minõsíthetõ élmény után az olva-sás során aztán lassanként eljön a reflexióideje: az olvasottak tanulságainak megfogal-mazása. A fölsorakoztatott hatalmas anyagugyanis számos szempontból kínál tanulsá-gokat. A megannyi lehetséges közül említ-


526

sük csak meg a két legkézenfekvõbbet: anyelvtörténet és a mentalitástörténet szem-pontját.

A levelezésanyag egyfelõl tehát a ma-gyar nyelv kialakulásáról és fejlõdésérõl nyújtrészletes és árnyalt képet. Az elsõ levelek,egészen a késõ középkorig természetesenlatinul íródnak, s még a 19. századi anyagbanis elõfordulnak latin nyelvû misszilisek. A latinlevelek mellett gyakoriak a német és a fran-cia levelek, de kisebb számban számos másnyelven született levél is szerepel. Magyarnyelven írott levelek a humanizmus korábantûnnek föl, elõbb a mai olvasó számára aligérthetõ – így teljes újrafogalmazást igénylõ– nyelvezettel, utóbb lassanként mind ért-hetõbb nyelven fogalmazva. A levelek szó-kincsének és a nyelvhasználatának válto-zásai hozzáértõk számára a magyar nyelvtör-ténet valóságos kincsestárát jelentik.

A gyûjtemény másfelõl ugyanakkor azegymást követõ korok mentalitástörténeté-hez szolgál kivételesen gazdag és rendkívüléletszerû adalékanyaggal. Kötetei nem tör-ténelemkönyvek: a történelemben élõ, atörténelmet alakító és elszenvedõ emberekmindennapi életének történeteit villantjákföl inkább. Hogyan élt a magyar levélíró aközépkorban, a török megszállás alatt, a fel-világosodás korában, a reformkorban, a neo-abszolutizmus és a kiegyezés idején, a szá-zadfordulón és a két háború között? Hogyanélt: hogyan gondolkodott; hogyan intézte azügyeit; hogyan háborúzott és pereskedett;hogyan szeretett és gyûlölt; hogyan visel-kedett a házastársával és nevelte a gyerekeit;hogyan dolgozott és szórakozott; hol lakott,mit viselt és mit evett? A körkép, ismételjük,nehezen számbavehetõen gazdag és meg-ragadóan életszerû.

(Személyiségek és folyamatok) A gyûj-temény szerkezetét a történetiség határozzameg: a benne szereplõ levelek idõrendbenkövetik egymást. A tematikus blokkok kiala-kítása során a szerkesztõk – az alábbiakban

lesz majd szó róluk – részben történelmi ese-mények és személyiségek köré, részbenegyes problémák és folyamatok köré építvecsoportosítják a leveleket.

Az elõbbi csoportban így olvashatunk aMagyar középkor, magyar nagyhatalom ésa Mohács korszakaitól a Forradalom elõtt ésa Trianon elõtt korszakáig terjedõ idõkrõl,illetve Rimay Jánostól és Pázmány PétertõlKlebelsberg Kunóig és Teleki Pálig számosszemélyiségrõl. Az utóbbi csoportba pedigolyan, egymástól egyébként jelentõsen kü-lönbözõ blokkok sorolhatók, mint a 16. szá-zadi szerelmesleveleket – Nádasdy Tamásés Kanizsay Orsolya levelezését – közlõFõúri idyll, az orvoslás 17. századi helyzetéttükrözõ levelekbõl válogató Betegség – or-vosság, a 18. századi újévi köszöntésekettartalmazó leveleket idézõ Barokk udvari-asság vagy a 19. századi festõmûvészekleveleibõl – Paál László és Munkácsy Mihálylevelezésébõl – ízelítõt nyújtó MagyarokPárizsban.

A hatalmas anyagból, afféle mutatvány-ként, három személyiség – Pázmány Péter,Kazinczy Ferenc és Eötvös József – alakját,illetve három folyamat – a dzsentriréteg föl-emelkedése és hanyatlása, a Habsburg-házuralkodása és a magyar színjátszás kialakulása– levelekbe foglalt rajzát villantjuk föl.

Pázmány is, Kazinczy is, Eötvös is hatal-mas, a magyar eszmetörténet legnagyobbjaiközé tartozó levelezõ. Pázmány levelei egynagyszabású politikai szervezõmunka do-kumentumai. A politikus levélíró meg vangyõzõdve róla: a nemzet egységét csak azellenreformáció ideológiája teremtheti meg,a haza sorsa pedig elválaszthatatlanul össze-fonódott a Habsburg-birodalommal. Kímé-letlen térítõként és a bécsi udvar tántorít-hatatlan elkötelezettjeként ugyanakkorazonban figyelemreméltóan nyitott és hajlé-kony. Az erdélyi fejedelmekhez, BethlenGáborhoz és I. Rákóczi Györgyhöz küldöttüzenetei a politikai közvetítés mestermûvei:

527

Könyvszemle

a nemzeti érdek szolgálatában a katolikusudvar és a protestáns Erdély közötti kapcso-latok ápolását szolgálják. Kazinczy levele-zése tudvalévõen afféle egyszemélyes iro-dalmi intézményt teremt. Az itt közölt levél-válogatás, noha néhány gyermekkori megifjúkori, börtönben fogalmazott levél is szere-pel benne, ezt az egyszemélyes intézménytállítja elõtérbe. Ez a virtuális intézmény a nemlétezõ intézmények egész sorát pótolja:egyszerre kínál folyóiratot, irodalmi társa-ságot, írói klubot és kritikai mûhelyt. Az in-tézményteremtõ leveleiben rendkívül tuda-tos és elképesztõen fáradhatatlan szerve-zõnek mutatkozik. Az irodalomszervezésnem egyszerûen valamiféle lehatárolt tevé-kenységi kört jelent a számára: egész mun-kásságát meghatározó életformát. Eötvöslevelei közül a kései levelek a legmegraga-dóbbak. A korai, Szalayhoz, Kölcseyhez, Sze-meréhez intézett levelei a reformkori irodal-márt idézik meg, a neoabszolutizmus idejé-bõl való, Montalemberthez küldött levele apolitikafilozófust mutatja be: a kései, Lorándfiához írott levelei azonban valahogyanegész személyiségére fényt vetnek. Nemegyszerûen párbeszédet fogalmaznak, azotthonmaradt apa és az idegenben tanulófiú beszélgetését rögzítik tehát: rendkívüligondolati és érzelmi telítettségükkel vallo-mást fogalmaznak, az élettõl búcsúzó férfikonfesszióját öntik szavakba.

A dzsentriréteg fölemelkedése és ha-nyatlása, a Habsburg-ház uralkodása, a ma-gyar színjátszás kialakulása: három folya-matrajz, három kerekké formált történet. Adzsentriréteg fölemelkedésének és hanyat-lásának meséje egy felvidéki protestánsközépnemesi família levelezésébõl bonta-kozik ki. A Törös család leveleiben ott vanminden, amit a magyar dzsentri tündöklé-sérõl és bukásáról tudni lehet. A 18. századközepi és 19. század eleji levelek – a szülõiengedély nélkül katonának állt fiú üzenete,a gyermekének életnormákat fogalmazó

atya intelmei – magabiztos és vagyonos, sajátlehetõségeikkel és felelõsségükkel tisztábanlevõ emberekrõl tudósítanak. A 19. századvégérõl való levél – a kétségbeejtõ helyzet-be jutott testvér beszámolója fivérének – azeladósodás és ellehetetlenülés, az elnyomo-rodás és perspektívavesztés dokumentuma.A Habsburg-ház uralkodása végigkíséri azújkori magyar történelmet: a hosszú törté-netnek itt a 18. század közepétõl a 20. századelejéig ívelõ fejezetei villannak föl. MáriaTerézia udvari tanácsosához intézett utasítá-sában a magyar közjog oktatásának beve-zetésérõl, a tárgyat oktató professzorok jelö-lésérõl rendelkezik. Mária Lujza, Napóleonkésõbbi felesége, barátnõjéhez címzett sorai-ban arra esküszik, hogy semmiképpen semlesz a politika áldozata. Rudolf és Ferenc Fer-dinánd, az egymást követõ két tragikus sorsútrónörökös politikai levelei, a dualista szer-kezet liberalizálásának, illetve államszövet-séggé alakításának terveivel, a monarchiaválságának dokumentumai. A magyar szín-játszás kialakulásának történetét a reform-kortól a századelõig terjedõ levélválogatásidézi meg. Szerdahelyi Kálmán párizsi útjárólszínes beszámolóban ad képet a francia elõ-adásokról. Egressy Gábor méltatlankodóhangon sérelmezi az alakítását bíráló GyulaiPál kritikáját. Szigligeti Ede a mellõzését ne-hezményezõ Prielle Kornéliának küld a Nem-zeti Színház mûsorpolitikáját is kifejtõ választ.Blaha Lujza Csiky Gergelytõl kér új darabotés szerepet. Jászai Mari Reviczky Gyuláhozküld egyszerre könnyed hangú és mély ér-zelmekrõl tanúskodó szerelmes leveleket.

(Fordulatok és problémák) A gyûjte-mény kiadásának – pontosabban: elõbb több-szörös ki nem adásának, majd végül kiadá-sának – története önmagában külön regény.A történet fordulatosságát mi sem bizonyítjajobban, mint hogy a most végre megjelentkét kötet, meglepõ módon, egyszerre elsõkiadás és egyszerre reprint. Amint az önma-gát kiadóként megnevezõ H. Balázs Éva az


528

Elõszóban elmeséli, a leveleskönyv összeál-lításának és kiadásának gondolata 1941-benszületik meg. Az ötletgazda Balogh Józsefklasszika-filológus, a középkori latinitás jeleskutatója, elõbb a Szekfû Gyula-féle MagyarSzemle Társaság fõtitkára, majd a NoevelleRevue de Hongrie meg a Hungarian Quar-terly tekintélyes szerkesztõje. A vállalkozásmásik résztvevõje Tóth László történész,elõbb a római Magyar Akadémia titkára, majda Széchényi Könyvtár munkatársa, végülpécsi, kolozsvári meg szegedi professzor. Akiterjedt szervezõmunkát igénylõ és hatal-mas kutatómunkán alapuló kezdeményezésgyorsan halad. Már a gyûjtemény másodikkötetének nyomdai munkálatai folynak, ami-kor 1944 tavaszán, a német bevonulással azaktív németellenes tevékenységet kifejtõBaloghnak menekülnie kell – egy feljelentésnyomán késõbb elhurcolják és kivégzik –: avállalkozás folytatása ellehetetlenül. A koalí-ciós években újraindul a munka, H. BalázsÉva, a pályakezdõ történész, akit Balogh vonbe a munkába, végzi a szerkesztés oroszlán-részét Illés Endrével. Elkészül a második kö-tet, csak a tartalomjegyzékek meg a mutatókvannak hátra. 1949-ben azonban államosítjáka kiadót és a nyomdát, az elsõ kötet nyomta-tásra kész imprimatúráját bezúzzák: a leveles-könyv megjelenése, úgy látszik, végleg leke-rül a napirendrõl. A mostani kiadás végül isegy szerencsés véletlennek köszönhetõ. H.Balázs Évánál valahogyan évtizedekig meg-marad, és nemrégiben elõkerül a hatalmaskéziratos és nyomdai anyag. „A levelek szól-ni akartak az utókorhoz. Íme, itt vannak.” –mondja az Elõszóban a professzorasszony.

A Magyar Leveleskönyv egyszerre teg-napi és mai teljesítmény tehát: napjainkbanjelent meg ugyan, ám hat évtizeddel ezelõttimunka eredményeit teszi közzé. Az elsõ ki-adású és a reprint kötettel szemben termé-szetesen egymástól eltérõ olvasói elvárásokfogalmazódnak meg: ennek a különös sorsúkönyvnek az esetében ezek viszont óhatat-

lanul összekeverednek egymással. A gyûjte-mény ilyenformán óhatatlanul saját koránakgyermeke: lehetõségeivel és korlátaival, eré-nyeivel és hibáival együtt a történettudo-mány és az esszéírás két háború közötti kor-szakának terméke tehát. Anyagában a forrá-sok föltárásának akkori állapotát tükrözi,szemléletét a történelemfölfogás akkoruralkodó mintái határozzák meg. Ebben azértelemben egy messze tûnt eszmei kor ké-sei üzenete: a szellemtörténet korszakánakreprezentatív mûve. Szerkesztõi a történe-lem mozgása mögött a szellem mûködésétveszik észre: a történelmi szereplõk tetteimögött a szubjektív szellem hatását, a törté-nelmi képzõdményekben az objektív szel-lem megnyilvánulását pillantják meg. Ez aki sehol sem mondott, ám mindenütt fölis-merhetõ szemlélet hat szerkesztõi munkájukvalamennyi elemében: a levelek kiválasztá-sában, a tematikus blokkok kialakításában, ablokkhoz írott rövid bevezetõk megfogal-mazásában. Ez utóbbiak külön figyelmetérdemelnek: közülük a sikerületlenebbekafféle szikár enciklopédia-szócikknek lát-szanak, a sikerültebbek viszont remekbesza-bott miniesszéként olvashatók. Fogalmazá-sukban is, helyesírásukban is egyértelmûenkorabeli dokumentumként hatnak: fogalma-zásukat tekintve árnyalatnyit archaizálónaktûnnek, helyesírásuk pedig több helyütt elüta mai ortográfia szabályaitól.

A válogatás korabeli szemléletével éskeletkezésével magyarázható végül két jel-lemvonás: a benne szereplõ huszadik századilevelek ideológiai-politikai álláspontja, illetveidõhatára. Egyszerûen szólva: a gyûjtemény-bõl hiányzik vagy csupán korlátozottan jele-nik meg a magyar progresszió, a huszadikszázadnak pedig csak elsõ évtizedei szere-pelnek benne. A szerkesztõk a modern ma-gyar szellem történetébõl csak az esztétikaiprogressziót szólaltatják meg – Adyt és anyugatosokat –, az ideológiai-politikai pro-gresszió ellenben kívül esik a szemhatáru-

529

Könyvszemle

kon: a fõszereplõk, Tisza István, Klebelsbergés Teleki mellett névsoruk Apponyi Alberttõlés Prohászka Ottokártól Zichy Nándoron ésKárolyi Sándoron át Berzeviczy Albertig ésifjabb Andrássy Gyuláig ível. Másrészt pedig,szükségszerûen, csak a század elsõ évtize-deinek termésébõl tudnak válogatni: utolsóbeválogatott levelük, említettük, 1940-bõlvaló. Ami a második világháborúban megazután történt: ennek a dokumentumgyûj-teménynek a számára immár néma csönd.

Az elsõ kiadású reprintnek ez a külön-leges darabja, a Magyar Levelestár két gyö-nyörû kötete ugyanakkor természetesennem valamiféle ásatag dokumentum. Mintminden igazán komoly teljesítmény, ma is

érvényes és a mához is szóló munka. Szer-kesztõi, mint Bevezetõjükben elárulják, sajá-tos „herbáriumot” akartak vele megalkotni.A metafora kivételesen szemléletes: a herbá-rium, a préselt-szárított növényeknek ez agyûjteménye, úgymond, már nem virágos-kert, még nem növénytani kézikönyv. Ba-logh József, Tóth László és H. Balázs Évaleveleskönyve, hasonlóképpen, már nemélet, még nem történelem: az eleven élet-nek a történelem felé mutató, megragadó„szellemi képeskönyve”. (Szerk. BaloghJózsef és Tóth László. Kiadja H. Balázs Éva.Corvina, Budapest 2001. 636 + 526 o.)

Perecz LászlóPhD., egyetemi docens (BME)

Egy pesti polgár EurópábanSzerkesztette: Forrai Ibolya

Az USA polgárai joggal büszkék rá, hogyhazájuk az odavándorolt népek olvasztóté-gelye, és mindenki, aki ott honos, ott él, dol-gozik, egyenlõ jogú részese az Egyesült Álla-moknak (más kérdés, hogy a Puerto-Ricobóljött narancsszedõ idénymunkás vagy a gyáriszalag mellett robotoló fekete amerikai megegy milliomos mennyire egyformán élvezia jogok megvalósulását).

Olvasztótégely Magyarország is. A ten-gerentúli nagy országtól abban kétségtelenülkülönbözünk, hogy míg ott a bevándorlókirtották ki az õslakosság túlnyomó részét, ésígy szinte mindenki „újonnan jött”, nálunkkülsõ ellenség (tatár, török) pusztította ki –egyes térségekben teljes egészében – a nép-vándorlás végén hont foglaló magyarokat.Aki ma e helyütt él, annak õsei, az esetekdöntõ többségében nem tisztán magyar ere-detûek. Még a korábbi uralkodó rétegek sem,mert részben a lázadó fõurak helyett külhon-ból telepítettek ide hû embereket, részben,mert a megmaradtak is, többnyire anyagi

megfontolásokból, kívülrõl házasodtak.Különösen szembetûnõ ez az olvasztótégelyjelenség a 18. században eleinte lassú léptek-kel induló, majd a 19. században, különösenannak második felében felgyorsuló magyar-országi polgárosodási folyamatban, amely-


530

mind németül íródtak. Miért érdekes ez? Mertez az osztrák eredetû, német nyelvû pestiiparos-polgár a magyar forradalom és szabad-ságharc lelkes, elkötelezett híve volt. „Drágahazánk gyõzni fog! (…) Apánk is a haza szentügyéért lelkesedve kész arra, hogy az üzle-tet bezárja, és velem és legényeivel hadbavonuljon, hogy az ellenségnek bebizonyítsa,inkább haljunk meg becsületben a harcme-zõn, semhogy szolgaságban kelljen élnünk!”– írja levelében Heinrich 1848 augusztusá-ban Franz (Ferri) öccsének, aki az osztrákhadsereg tisztje és éppen Itáliában szolgál,és aki egyébként végig megmarad az oszt-rák császárság hívének.

(A német nyelvû, de magyar szívû hon-polgár lelkesedése a forradalom iránt akkor-tájt egyáltalán nem számított különleges rit-kaságnak. Ükapám, a bánáti zsidó földmûvesés kereskedõ is németül beszélt családjával– szomszédjaival, üzletfeleivel persze ma-gyarul vagy rácul, ki melyik népcsoportbatartozott. Az én Jacob Stern õsöm is igaz ma-gyar lélekkel áldozta életét a szabadságharc-ban, 13 – tizenhárom! – gyermeket, köztüka legifjabbat csecsszopóként hagyva hátra.)

Heinrich levele – ahogyan összes többiírása is – természetesen németül íródott, aszép, veretes magyar szöveg Martin Gierglegyik késõi leszármazottja, Gelley Andor(1893–1983) és a család egy másik tagja, dr.Györgyi Géza feleségének, Zámor Magdá-nak (1907–1994) a munkája. Külön mélta-tást érdemelne e lebilincselõen érdekes kor-dokumentum magyar megjelentetésénekhistóriája, amiben kiemelkedõ érdemei van-nak – a már elhunyt megelõzõ generációtagjai mellett – a náluk egy generációval fia-talabb, egyébként matematikus végzettsé-gû Zimányi (Györgyi) Magdolnának, aki aKFKI RMKI számítógépes hálózatának ve-zetõje. Õ és a másik leszármazott, GyörgyiErzsébet korrigálta, „magyarította” az idõsrokonok némileg nehézkes fordításait, illetveMagdolna maga is nem kevés részt vállalt a

nek fõ áramát, meghatározó vonulatát azoka vállalkozók, iparosok, tudósok, haladottabbszemléletû gazdálkodók adták, akiknek több-sége nemhogy nem volt magyar, de gyakor-ta nem vagy alig tudott magyarul beszélni(írni még kevésbé).

Ilyen, az általa mûvelt ipart mûvészirangra emelõ, mûvelt, világlátott polgárralismerkedhetünk meg ebben a szép kiállítású,gondosan szerkesztett könyvben. A 18. szá-zad elsõ harmadában az akkortájt igencsakszegény Tirolból egy szabólegény, MartinGiergl Pestre vándorolt. Még az unokái is egy-szerû, tisztes mesteremberek voltak, számosdédunokája közül azonban már nem egymagasabb szintre küzdötte föl magát: ki öt-vös, ki üvegesmester lett. A tiroli szabó ük-unokája, az 1827-ben született Heinrich, akönyv hõse – és írója – pedig viszonylagrövid élete alatt (44 évet élt) már jelentõsüvegmûvészként tette ismertté magát Pes-ten. Unokafivére, Györgyi (Giergl) Alajos akor ismert festõje, több képe a Nemzeti Galé-ria állandó kiállításán látható. Megfesti pél-dául Deák Ferenc, Erkel Ferenc, SzéchenyiIstván arcképét, megörökíti Heinrich Giergltés feleségét is. Heinrich fia, Giergl Kálmánneves építész lesz, a Korb és Giergl építésziroda tervezi a Zeneakadémia épületét, aKlotild palotát és számos más középületet.

Heinrich mester írásait: naplóit (többszörfogott neki, közben-közben szüneteket tart-va), önéletírását, vándorló mesterlegénykéntírt érdekes, színes úti jegyzeteit, tudományosfeljegyzéseit, rajzvázlatait és néhány, a mû-helyébõl kikerült pompás darab képét kap-hatja kézbe az Olvasó, kiegészítve az egyikközremûködõ leszármazott, Györgyi Erzsé-bet néprajzkutató szép és érdekes összefog-laló tanulmányával.

A mû azért jelenhetett meg magyarul,mert a magyar földre bevándorló MartinGiergl óta itt született hetedik és nyolcadiknemzedék néhány lelkes családtagja lefordí-totta a jeles üvegmûves írásait. Azok ugyanis

531

Könyvszemle

gót betûs kézírással készült írások lefordítá-sában, a jegyzetek és mutatók készítésében.Forrai Ibolya, a Néprajzi Múzeum kitûnõsorozatának gondozója lelkiismeretes ésszép szerkesztõi munkát végzett. (Egy aprómegjegyzés, hogy lássék, a recenzens nem-csak dicsérni, bírálni is tud: a 414. oldalon afestmények és üvegmunkák jegyzékébenfelcserélõdött a 13. és a 14. tétel, amelyekegyébként két gyönyörû, Giergl Henrik mû-helyébõl kikerült mûtárgyra vonatkoznak.Mindkettõ megtalálható az IparmûvészetiMúzeumban.)

Ez a jelentékeny, és olvasmánynak iskitûnõ kordokumentum méltó megjelení-tést kapott a Néprajzi Múzeum kiadásában.Végre egy nagy alakú könyv, amelynek ke-mény a kötése és nem esnek szét rögtön alapjai! Szép a papírja (érdemes ezt külön ki-emelni, a mostanság kiadott, gyenge papírra,csúful nyomott és hibákkal teli sok-sok könyvidõszakában), jó a tipográfiája és gondos ahelyesírása. De nemcsak szép, hanem hasz-nos is turbulens korszakunkban. (NéprajziMúzeum, Budapest, 2000. 492 o.)

Szentgyörgyi Zsuzsa [email protected]

Magyar orvosi nyelv

Magyar Orvosi Nyelv címmel jelent meg2001. decemberében a Magyar Szakírók Szö-vetsége, az MTA Orvosi Tudományok Osztá-lya, az MTA Nyelv és IrodalomtudományokOsztálya, a Magyar Orvosi Kamara, valamintaz Európai Nõgyógyász és Rák Akadémiagondozásában a magyar nyelv ápolását ésfejlesztését szolgáló új folyóirat. A szerkesztõ-bizottság elnöke Vizi E. Szilveszter akadémi-kus, s a bizottság munkájában számos aka-démikus, orvosprofesszor és nyelvészpro-fesszor vesz részt.

Mindannyian tudjuk, hogy a magyar or-vosok egymás között és a beteggel való meg-beszélések során is elõszeretettel használnakgörög-latin mûszavakat, s az új fogalmakmegnevezésére igen gyakran angol szava-kat. Teszik ezt attól függetlenül, hogy e sza-vaknak van-e megfelelõ, bevett magyar for-dításuk vagy sem; valamint, hogy a betegmegérti-e, amit az orvos neki mond. Napja-inkban, amikor az indokolatlanul használtangol szavak az élet számos területén szintemár kiszorítják a magyar neveket, és ragozottvagy továbbképzett formájuk végképp ma-gyartalan, mindenképpen indokolt a korsze-rû fogalmak magyar megnevezésének meg-valósítása. Szükség van tudatos önfegyelem-

re is, hogy írásunkban vagy beszédünkbenmagyarul szóljunk. A szaknyelvek között kü-lönleges helyet foglal el az orvosi szaknyelv,amely a hagyományos titoktartási kötelezett-ség miatt eleve elõnyben részesíti az idegenmûszavak használatát. Sok esetben a betegszámára érthetetlen nyelvezet az orvos fel-sõbbrendûségének érzékeltetésére is szol-gál. A személyiségi jogok korszerû szemléle-te a beteg elõtti titoktartást indokolatlanná


532

CONTENTEssay

Vékás Lajos: Joseph Haydn’s “breach of contract”and the Beginnings of Modern Copyright ……………………………………… 394

Physiological and social effects of agingHalmos, Tamás.: About Elderly Age – in General ………………………………… 402László Valéria – Falus András: Cellular and Genetic Basis of Aging……………… 406Iván László: Aging: A Challenge for Society in Hungary ………………………… 412Józan Péter: The Secular Trend of Mortality in Hungary

during the 20th Century and Mortality at the End of the Millennium ……… 419Köllõ János: Skills Obsolescence during Post-socialist Transition in Hungary … 440Augusztinovits Mária: Pension Systems …………………………………………… 447Ádám György: From my Gerontological Reading Diary ………………………… 461

MedicinaMorava Endre: Epidemiology of the Liver Cirrhosis Mortality in Hungary…………… 464Lapis Károly: Alcoholic Liver Cirrhosis and other Alcoholic Liver Diseases………… 472Farkas Gyula: Transplantation of the Pancreas ……………………………………… 353

Science-policyGlatz Ferenc: Academy and Science Policy…………………………………………… 361Pataki Ferenc: Considerations on the Relationships

between the Science and the Society………………………………………………Obituary

Engel Pál (Tringli István) ……………………………………………………………… 372Gáspár Rezsõ (Nagy Ágnes) …………………………………………………………… 372David Ottoson (Gulyás Balázs)………………………………………………………… 372

Book Review ………………………………………………………………………………… 525

teszi. A beteg megfelelõ felvilágosítása és avele történõ kapcsolatkiépítés gyakran csakakkor lehetséges, ha az orvos mindenki szá-mára érthetõ magyarsággal beszél. Az új fo-lyóirat célja minél több magyar szakkifejezésmeghonosítása, a magyar helyesírás ápolásaés – nem utolsósorban – az orvosok nyelvé-szeti érdeklõdésének felkeltése.

A folyóirat elsõ száma az alapító fõszer-kesztõ, Bõsze Péter professzor és a szerkesz-tõ, Grétsy Zsombor professzor bevezetõ írá-sa után a magyar tudomány számos vezetõszemélyiségének köszöntõjét tartalmazza.Ezután a Betû és szóvetés a magyar orvosiirodalomban címmel 2001. december 7-én,az Akadémián tartott tudományos rendez-vény elõadásainak kivonatát olvashatjuk.

Részletes, mind orvosok, mind nyelvészekszámára igen érdekes olvasmány Vizi E. Szil-veszter írása a magyar orvosok nyelvújítómunkásságáról. Az orvosi szaknyelv és a mû-szaki szaknyelv közös problémáit tárgyaljaMichelberger Pál akadémikus tanulmánya.A folyóirat „hasznos” közleményei közötttalálunk kis szótárt, amely angol szakkifeje-zések magyar megfelelõit tartalmazza, vala-mint a Díszpinty rovatban egy, a közelmúlt-ban megjelent cikk nyelvészeti bírálatát.

A folyóirat tipográfiája példásan szép.Reméljük, hogy a további számok tartalmilagés formailag is megõrzik a bemutatkozó számmagas színvonalát.

Spät Andrásegy. tanár, az MTA r. tagja

533

Könyvszemle

Ajánlás a szerzõknek

1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-mányterületek közötti kommunikációt szeretnéelõsegíteni ezért elsõsorban olyan kéziratokatfogad el közlésre, amelyek a tudomány egészétérintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátosproblémáit érthetõen bemutató témákkal fog-lalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magasszintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudo-mányterület újabb eredményeit bemutató ta-nulmányokat; a társadalmi élet tudományokkalkapcsolatos eseményeirõl szóló beszámolókat,tudománypolitikai elemzéseket és szakmaiszempontú könyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja mega 30 000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz,a terjedelem 20-30 százalékkal nagyobb lehet.Beszámolók, recenziók esetében a terjedelemne haladja meg a 7-8 000 leütést. A teljes kézira-tot .rtf formátumban, mágneslemezen és 2 ki-nyomtatott példányban kell a szerkesztõségbebeküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvûfordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcssza-vakat (maximum 10) is. A tanulmány címe utána szerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, amunkahely(ek) pontos megnevezését és – haközölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A különlapon kérjük azt a levelezési és e-mail címet,telefonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõtáltalában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (esetlegfélkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás,VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteketlábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezenvagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket:tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér;a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehátne használjanak színeket. Általában: a grafiko-nok, ábrák lehetõség szerint minél egyszerûb-bek legyenek, és vegyék figyelembe a megjele-nõ oldalak méreteit. A lemezen vagy emailben

érkezõ ábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tifvagy .bmp formátumban kérjük; értelemsze-rûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi fel-bontással, és a továbbítás megkönnyítése érde-kében a kép nagysága ne haladja meg a végle-ges (vagy annak szánt) méreteket. A közleményszövegében tüntessék fel az ábrák kívánatoshelyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig aközlemény végén, abc sorrendben adjuk meg,a lábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnekaz irodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozásoka szövegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azo-nos szerzõ(k)tõl ugyanabban az évben többtanulmányra hivatkozik valaki, akkor a közle-ményeket az évszám után írt a, b, c jelekkelkérjük megkülönböztetni mind a szövegben,mind az irodalomjegyzékben. Kérjük, fordít-sanak különös figyelmet a bibliográfiai ada-toknak a szövegben, illetõleg az irodalomjegy-zékben való egyeztetésére! Miután a MagyarTudomány nem szakfolyóirat, a közleményekcsak a legfontosabb hivatkozásokat (max. 10-15) tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendbenkérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében:Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). Groupselection, altruism and the levels of organiza-tion of life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében:Benedict, R. (1935). Patterns of culture.Houghton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén:von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical modelsin biology and psychology. In: Krech, D., Klein,G. S. (eds) Theoretical models and personalitytheory. 155–170. Duke University Press, Durn-ham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudománykefelevonatokat nem tud küldeni, de még azelfogadás elõtt minden szerzõnek elküldi egyez-tetésre közleménye szerkesztett példányát. Atördelési munka során szükséges apró változ-tatásokat a szerzõ egy megadott napon a szer-kesztõségben ellenõrizheti.


534

magyar tudomány · rítésre ítélte 13 a – mûvei elõadásával az angol közönség...

Documents