2 N E P S Z A B A D S A G 1962. november 13, kedd

Hat asszony és egy lányHETEN VANNAK, hat asz-

szony és egy lány. A Csillaghegyi Lenárug' ár laboratórium ában dolgoznak. ö k vizsgálják a beérkező fonalak és a kimenő készáruk m inőségét. Szakilóerő, sűrűség, szín, Vízbírás, mindezt műszerrel, hozzáértéssel. Szükség is van a hoz-* záértésre, hiszen több százezer vásárló érdekeit védik. Köznyelven szólva tehát meósok. Evek óta együtt dolgoznak már, s gyár- szerte elism erten jól. Szocialista brigádot ez év júnjusában alak ítottak, s ekkor felvették az ellen- forradalom következtében m ártírhalált halt Kállai Éva'nevét.

A hat asszonynak nem kellett sokat magyarázni, m it jelent szocialista módon dolgozni, gondolkodni és élni. M unkájukat eddig is becsülettel végezték. Ezután viszont a m űszereket is ők vigyázzák, átvették rffegőrzésre. S most ápolgatják. olajozzák, kisebb hibáikat k ijavítják. Az egész laboratórium ot maguk ta rtják rendben, a takarítónőről is lemondtak. Ami pedig a kultúrát, a ta nulást illeti: hat egyszerű m unkásasszony, akik nehéz j j t a t já rva emelkedtek tanfolyamokon és á ttanu lt éjszakákon műszakivá, nos, ők a tudás jelentőségét is ismerik. A hetedik pedig, a lány, aki technikum ot végzett és nem rég jö tt közéjük, könnyen beleilleszkedett a brigádba.

FÉL ÉV NEM NAGY IDŐ, a nagy eredm ények valószínűleg még csak ezután jönnek. Amikor ezt mondom, K in d l J ó zse f né , a brigád vezetője szó nélkül előveszi a brigád naplóját. A mozdulatban azonban van valam i az önérzetében m egbántott emberéből. Teljes joggal. Hiszen a brigád Kállai Éva nevének felvételével csupán szentesített egy régi, a hét asszony között m ár régen kialakult állapotot. V állalásaikban is egy m egtett ú t további szakaszát jelölték meg, m elyben rendkívül komoly szerepet játszik (mint ahogy eddig is játszott) az önművelődés, az emberség, s m indennek továbbadása. S most nem is a rra gondolunk, hogy mindenki elvégezte a hiányzó iskoláit, hogy politikai oktatásban m indany- nyian részt vesznek. Még csak a rra sem, hogy angolul és ném etü l tanulnak, mások pedig főiskolá t végeznek. Nem, a napló egy kicsit a magyar közélet és kulturális élet naplója, s egyben a gyár, valam int a brigád önéletrajza. S mindez egyszerű tőmondatokban rögzítve, néhol asszonyi melegséggel és közvetlen intim itással feloldva.

A K é p z ő m ű v é s z e t i A la p m ű te r m é b e n m e g te k in t ik K iss I s t v á n szo b ra it.

T á rsa d a lm i m u n k á t v é g e zn e k a z isko lá b a n .

M e g te k in t ik a N e m z e ti S z ín h á zb a n a C songor és T ü n d é t.

E lm e n n e k D ezsé ry L á sz ló e lő a d á sá t m e g h a llg a tn i.

A z e g y ik b e te g n e k k ö n y v e t és k is e b b a já n d é k o t v is z n e k .

T h o m a J ó z s e f n é b r ig á d v e ze tő h e ly e tte s a z O rszágos B é k e ta n á c s tó l tö b b év e s m u n k á já é r t a r a n y é r m e t ka p .

D é lu tá n ts z -b e n já r ta k , e s te m e g n é z té k a R ó m eó és J ú liá t.

„ P á r tt itk á r sza b a d sá g o n — M a n c i e llá tta a t i tk á r i te e n d ő k e t .” (M a n ci: K in d l J ó zs e fn éb r ig á d veze tő .)

R é s z t v e s z n e k a P a r la m e n tb e n ta r to t t o rszágos b é k e k o n fe r e n cián.

J ó z s e f A t t i la iro d a lm i e s te t ta r ta n a k . M e g h ív o tta k : a B u d a p e s t i K e k s z - és O s ty a g y á r E lőre szo c ia lis ta b rigád ta g ja i és ár. T ö rö k M á r ta e g y e te m i ta n á r .

K in d l J ó z s e fn é k iv á ló d o lg o zó - o k le v e le t kap .

A K ő b á n y a i S ö rg y á rb a e lm e n n e k ta n u ln i, m e r t o tt m á r a szo c ia lis ta ü z e m c ím é r t k ü zd e n e k .-

P iro sk a és v ő le g é n y e m e g lá to g a tja a b e teg S zé g e r J ó z s e f- n é t.

M e g v i ta t já k a z M S Z M P K ö z p o n ti B izo tts á g á n a k k o n g re s z - s z u s i ir á n y e lv e i t . S a zu tá n m ég : K u b a i fo tó k iá l lí tá s , a H a za fia s N é p fr o n t O rszá g o s T a n á csa á lta l r e n d e z e tt E N S Z -n a p , a K ó p iá s a k m e g v ita tá sa , a sp o r tc sa r n o k i

n a g y g y ű lé se n ő k is e lí té l ik a K u b á v a l s z e m b e n i agresszió t, s ze rző d é s t k ö tn e k m á s g y á r szo cia lis ta b rig á d já va l, ö rö kb e fo g a d n a k eg y k i s f i ú t . . .ím e hét munkásasszony —

Kindl Józsefné, Thoma Józsefné, Széger Józsefné, K rubl Lászlóné, Drótos Istvánná. Pető Zoltánná és Mészáros Piroska — akinek sok napja azonosan zajlik a miniszterével, vagy az egyetemi professzoréval. De többet szerettem volna ennél tudni. Bizonyítékot, hogy m indennek haszna és eredménye van, hogy ez nemcsak amolyan l’a r t pour l’a r t dolog, nem sznobság. Hogy a lerögzített tények nemcsak a brigád naplóját gazdagítják, de az em bereket is

KINDL JÓZSEFNÉ brigádvezető, ez a fiatalos fekete asszony csaknem 30 éve dolgozik a gyárban, ismeri a szakma összes fogásait. H atározott ember, a politikában jártas. Egyik m űvelt vezetője a gyári pártszervezetnek. Sok hasznos tanáccsal, a bajok operatív orvoslásával segíti a gyárban dolgozók életét, akikből m aid nyolcszáz az asszony, s akik bizalommal fordulnak hozzá.

M észáros P iro ska magas, szőke lány. nagy őzikeszemekkel. Nemrég jö tt a technikumból, KISZ- titkár és a leányszállás házi ta nácsának tagja. A szálláson ténykedését azzal kezdte, hogy tekintélyes és értékes könyvtárát elhelyezte a társalkodóban — olvassa m indenki, ami a legjobban tetszik,

— Persze a dolog nem ilyen egyszerű — m ond ja — Észrevettem, hogy az egyik kislány a kívülről hozott ponyvákat bú jja és semmiképp sem akar lemondani róluk. K ínálhattam bárm it, nem kellett neki. Egyszer megszorult, elfogyott a ponyva Kezébe adtam egy Jókait. Azóta ő a legszorgalmasabb Jókai-olvasónk. Van, aki hosszabb, van, aki rö- videbb úton ju t el az értékes könyvekig. Sokszor az emberi érzékenység is gátjává válik az életnek. I tt a szálláson mindösz-

sze ketten vagyunk technikusok, a többi lány m unkás. A rra is vi- gyázi kell, hogyan tan ítjuk egymást. Sokszor m egkaptam m ár: jól van, nem lehet mindenki olyan m űvelt, m in t a technikus kisasszony. De én nem sértődtem meg, m ert látom, hogy aki ezt mondja, m ásnap m ár m egbánja és elfogadja tanácsomat, m int ahogy én is elfogadom az övét, ha jónak találom.

A brigád legszínesebb egyénisége T h o m a J ó z s e fn é , aki egyben helyettes vezető Is. Szám ára m agától értetődő, hogy H oratiust és a K alevalát olvassa — és e rre rá tu d venni m ásokat is. É rt a képekhez. s azt is tudja, hogy József A ttilát hány nyelven olvassák a világon. Pedig ez a jó kedélyű asszony k ijárta a proletárasszo- nyók nehéz iskoláját, özvegyen nevelte fel három gyermekét, s büszke rá, hogy m indhárm an érettségiztek, sőt a legkisebb lá nya most egyetemre jár.

TIZENEGY GYERMEKÜK VANa Kállai Éva brigád asszonyainak. S most örökbe fogadtak m elléjük még egyet. A kis árva Nagy Iván A ttila tízéves, s m ost a Hűvösvölgyi Gyerm ekotthonban csak annyit tud, annyit érez, hogy hét kedves néni szereti őt, s ha édesanyát nem is pótolják, de m ár nem érzi m agát annyira egyedül. Gyakran k ijá rnak hozzá, elviszik m agukkal haza, érdeklődnek az iskolában. A ttila jól tanul, m ért a sok m am a elő tt nem ak a r szégyent vallani'. Egyébként gépészm érnök szeretne lenni.

*A szo c ia lis ta b r ig á d m o zg a lo m

é le tü n k le g fr isse b b és leg szeb b h a jtá sa . E re d m é n y e i m a m á r k ö z is m e r te k . N e m á llíto m , h o g y a C silla g h eg y i L e n á ru g y á r K á lla i É va b r ig á d já n a k e r e d m é n y e i m á r á lta lá n o sa k a szo c ia lis ta b rig á d o k k ö zö tt. D e jó tu d n i, h o g y m á r i l y e n b rig á d o k is v a n n a k , h o g y a z a b izo n yo s m á s ik o lda l, a k u ltú r a és a z em b e rsé g is erős o ld a la le t t e g y k is k ö zö sség n ek .

S u h a A ndor

Pontosan m á s fé l óra h o ssza t á ll t H o rv á th Im r é n é fo n ó n ő g ép e a z Ú jp e s t i C é rn a g yá rb a n novem ber 2-án délelőtt, am ikor o tt tartózkodtam. H orváthné elmondta, hogy a legutóbbi Időben m in d e n n a p körülbelül ennyi ideig té tlenkedik ő, meg a gépe, mivel a gép csak tartalékgép, nincs bejáratva, sok a baj vele. Az állandó gépe?

— G eneráljavításban van. Október 15 óta. A tmk-sok azt ígérték, hogy egy hét a la tt elkészülnek vele, de ma m ár novem ber másodika van, és úgy tudom: sehol sem tartanak vele Ezen a gépen pedig kínszenvedés a m unka. És közben a keresetem is 10—15 százalékkal kevesebb. Sürgetem, sürgetem a tm k-sokat, de hiába.

— Gyakori eset, hogy a tm k nem ta rtja meg az ígéretét, és a ja v í tá s e lh ú z ó d ik ? — kérdezem Kiss Im re teremművezetőtől, aki ezt válaszolja:

— Sajnos, gyakori eset. Az is g y a k o r i, h o g y m iu tá n a g é p e t „ k ija v í tv a ” v is s z a k a p ju k — h a m a rosa n is m é t m e g h ib á so d ik .

— Mi ennek az oka?— N in c s e lég la k a to s s z a k e m

b e rü n k és a s z a k tu d á sa se m e le g en d ő m in d e g y ik ü k n e k .

— És mivel magyarázza ezt a helyzetet?

— Egyrészt: nagy a fluktuáció. Tovább mennek tőlünk m ás iparágba, ahol a lakatos m unkabér nagyobb. Másrészt: n e k ü n k m a g u n k n a k , de s z e r in te m a m in is z té r iu m n a k is in té z m é n y e s e n g o n d o sk o d n i k e lle n e la k a to s -u tá n p ó tlásról, n e v e lé srő l. T e x ti lg y á r i tm k -b a n c sa k a te x t i lg y á r tá sh o z

é r tő la k a to s d o lg o zh a t jó l! É s e r re se m a m i g y á ru n k , se m a m i n is z té r iu m n e m fo r d íto t t k e llő f i g y e lm e t.

Végül a gyár régi, 38 éve o ttdolgozó tm k csoportvezetőjével beszéltem, aki m egerősítette m indazt, am it az előbbiek mondtak, hozzátéve a következőket:

— A p ro g ra m o zá sb a n is h ib a va n . A z üzem fenntartás például a mi csoportunknak tervezte be Horváthné gépének generáljavítását, pedig mi m ár a rra az időre el voltunk látva m unkával bőven. Csak későbbre vállalhattuk volna a gép javítását, s a gép várha to tt is volna addig. De mivel a helytelen terv m ár m egvolt — m inket meg sem kérdeztek arról, hogy vállalhatjuk-e vagy sem — a generáljav ítást el kellett kezdeni, de elfoglaltságunk m iatt helyettünk elkezdte egy másik tmk-csoport_a javítást, pedig ök i l y e n fa j ta gép ja v í tá s á t m é g so sem d s in á ltá k . Ezért van a késés.

Az Üjpesti Cém agyár sokat fejlődött a legutóbbi években, m odernizálódott. D e a tm k -r é s z le g s z in te a rég i m a ra d t. E rre k e v é s g o n d o t fo r d íto tta k . Ezzel Is m agyarázható. hogy az üzemfenntam- tásnak kevés a szakembere, alig van új gépe, s így kevés az alkatrésze is a javításokhoz. Például a Lőrinci Fonóban sokkal jobb a helyzet. M iér t n e m v e s z ik á t Ú jp e s te n e z e k e t a jó ta p a s z ta la to k a t, hogy a cém agyári m unkásnők kevesebbet bosszankodjanak az elhúzódó karbantartásokból, hibás javításokból származó gépiállások m iatt?

György Is tv án

Új ffppch a Szolnok mogt/oi tsa-okbemSzolnok megye term előszövet

kezetei az idén ú jabb 67 m ill ió fo r in to t költenek erő- és m unkagépek beszerzésére, speciális munkaeszközök vásárlására.

Eddig 52 m illió forin t értékű

traktor, kom bájn, vetőgép, silózó- és m ás m unkagép kerü lt a nagyüzemi gazdaságok birtokába.

A szolnoki Lenin Tsz-ben csaknem 700 000 forin t értékkel gyarapodott a meglevő géppark.

Magyarok a nagyvilágbanM ajdnem m inden kapitalista országban élnek magyarok.

Eleget tudunk-e róluk? Igaz-e, hogy főleg olyan m agyar em igránsok élnek Nyugaton, akik eláru lták hazájukat, nyíltan szemben állnak a Magyar Népköztársasággal? Érdemes elemezni a kérdésre adandó választ. Az em igráció rendkívül összetett, problem atikája is sokrétű. És semmi okunk sincs arra, hogy az emigráció kérdését — esetleg a régi megszokás alapján — „kényesnek” tekintsük, melyről jobb hallgatni. Olyan nyíltsággal akarunk erről is beszélni, m int más, nagy tömegeket élénken érdeklő problém ákról.

Köztudott, hogy az itthon élő és a Nyugatra szakadt m agyarok érintkezése elé a M agyar Népiköztársaság korm ánya nem gördít akadályt. Sőt, szívesen lá tja azok a t a m agyarokat, akik baráti é rzelmeket táp lálnak az új Magyarország iránt, és sokszor több évtized után zarándokolnak haza. Az Elnöki Tanács konzuli útlevelek k iadását engedélyező rendeleté lehetővé teszi, hogy n e c sa k a rég i e m ig rá n so k , h a n e m a zo k is h a za té r je n e k , v a g y h a za lá to g a th a ssa n a k , a k ik 1956-ban h a g y tá k e l a z orszá g o t. M inden rágalom m al szemben e tekintetben is Nyugaton van a „vasfüggöny” és nem nálunk. A burzsoá korm ányok azonban nem csak a rágalm akat szóró propaganda módszereihez folyam odnak, hanem n agyon sokszor erőszakosan meggáto lják a családegyesítéseket, nem engedik szüleikhez visszatérni a fiatalkorúakat. Szerveik a legkülönbözőbb ellenrendszabályokat helyezik kilátásba, és nem riad nak vissza ezek gyakori alkalm azásától sem azokkal az á ltaluk befogadott „menekülteikkel” sz e m b a j ak ik m ár kijózanodtak

politikai szédültségükből, s legalább látogatóba haza szeretnének jönni.

Mégis — elsősorban a nálunk kialakult, felszabadult légkör h a tására — jelentősen m egélénkültek a rokoni, levelező kapcsolatok; m ind gyakoribbak a haza. és kiutazások, és általában m indinkább norm álissá válik a kontaktus a Nyugaton élő magyarokkal. És ez így van rendjén! S ha csak ra jtunk múlik, ezek a kapcsolatok fejlődni fognak a jövőben is m indazokkal az emigránsokkal, akik nem akarnák szándékosan á rta lm unkra lenni.

A z ellenforradalom előtt a szektás politikai vonalvezetés e kérdésben is alapvetően szub- jektivista és antihum ánus volt. Abból kiindulva, hogy ellenséges aknam unkára is alkalm at adhat a kapitalista világgal és az o tt élő em igrációval fennálló érintkezés, arra törekedett, hogy szinte herm etikusan elzárja az országot. Az emigrációról szólva, láthatóan szám ításon kívül hagyta azt a meglehetősen közismert tényt, hogy Magyarországon alig van olyan család, am elynek ne élnének Nyugaton közeli vagy távoli hozzátartozói, és olyan légkört terem tett, m elyben eleve gyanússá vált az, aki külföldi rokonaival kapcsolatot tarto tt.

Ha semmi m ást nem vennénk figyelembe, az is m u ta tja az e kérdésben folytatott szektás politikai koncepció hibás voltát, hogy hozzávetőleg pontos szám ítások szer in t 1 200 000 a kap italista országokban élő m agyarok száma. De m ind járt hozzátehetjük az t Is — ami nem kevésbé lényeges —, hogy e nagyszámú em igráns, egy kevés kivételtől eltekintve nem ellenségünk, sőt, m ind határozottabb rokonszenw el kíséri hazánk fejlődését, népünk felemel

kedését. Túlnyomó részük demokratikus érzelmű, régi em igráns vagy ezek leszárm azottja, akik tulajdonképpen a tőkés-földesúri rendszer gazdasági vagy politikai m enekültjei.

A régi — 1945 előtti — em igrációnak nincs semmilyen elintézetlen ügye az új Magyarországgal. Sőt, zömüknek az új M agyarország szolgáltatott elégtételt az itthon elszenvedett sérelm eikért, am ikor leszámolt azzal a hatalom mal, am ely őket em igrálásra kényszerítette. Persze, köztük is van olyan, aki m ár itthon a másik oldalhoz tartozott, s o tt kint sem a dolgozók ügyéért harcol. De a kivándorolt m unkásokat, parasztokat és értelm iségieket nem predesztinálja a velünk való szembenállásra sem kivándorlásuk indoka, sem jelenlegi osztályhelyzetük. Ha mégis vannak ezek között is, akik ellenségesen néznek hazánkra, arró l az a kap italista környezet tehet, m elynek uszító, komm unistaellenes propagandája alól egyelőre nem tud ják kivonni m agukat.

I Igyanakkor érdem es megemlí-^ tenünk, hogy m ind több

azoknak, a kom m unizm us eszméitő l 'ugyan távol álló, de a békét, a nukleáris leszerelést, a békés egym ás m ellett élést igenlő em igráns személyiségeknek a száma, akik ak tív harcot foly tatnak a harm adik világháborút előkészítő „keresztes lovagok” ellen. Sok példával illusztrálhatnánk, hogy ma m ár nem csak kom m unista vagy lojális em igránsok állnak ki m ellettünk egyes kérdésekben, hanem — józan eszükre hallgatva, a reális helyzetből és nem utolsósorban hazájuk iránti szeretetből k iindulva — olyan

em igránsok is elítélik sajtójukban vagy felszólalásaikban az imperia lista kormányok Magyar Népköztársaság-ellenes lépéseit, akik semmiképp sem gyanúsíthatok azzal, hogy a kommunizmus eszméje „m egfertőzte” volna őket.

A kapitalista országokban ezrével vannak olyan m agyarok is, akik tagjai a kom m unista p ártnak. és több tízezren részt vesznek a különböző haladó szervezetek m unkájában. Ezek a magyarok o tt voltak az idén a franciákkal együtt az OAS-ellenes nagy tüntetés napján a „véres csütörtökön", és csoportosan m egjelentek a rendőrsortűz áldozatainak temetésén. Évről év re ők is növelik a bécsi Ringen a m ájusi menetekben a felvonulók tömegét. K anadában. Latin-A m erikában a „jenki” im perializm us elleni kü zdelem legaktívabb harcosai között is találunk m agyar em igránsokat. Az üldöztetéstől vissza nem riadva, bátran harcolnak a reakció ellen, a befogadó ország népének társadalm i, szociális haladásáért, a békés egymás melle tt élésért, a háború elkerüléséért. Veszélyekkel teli áldozatos erőfeszítéseikkel szerte a világon öregbítik a m agyar nép jóhírét. Büszkén és szeretettel gondolunk rájuk, aggódunk értük , s örülünk sikereiknek.

A m ásodik világháború végén N yugatra m enekültek töm egeinek politikai arcu lata term észetesen nem olyan kedvező, m int a régi emigránsoké, de az 1945-ös em igrációnak Is van egy nem is nagyon szűk rétege, am ely nem ellenségünk. G ondoljunk csak azokra a fiatalokra, akiknek semmi közük nem volt a fasizmushoz, és m in t leventéket, csapatostul hajto ttak Nyugatra. Közülük n agyon sokan kint m aradtak. Voltak nem kis számban olyan üzemek is, am elyeket m unkásokkal együtt „evakuáltak”. S végül e felsorolásnál azokról a szerencsétlenékről sem feledkezhetünk meg, akik a fasiszta koncentrációs táborok-

*6 íogq a munkás ne bosszankodjék v l . . . ® i k d f ’f e s s n t ^ s ' f c i s m a c i i t

1962. november 13, kedd N E P S / A B A D S A G 8

A K Ö Z É L E T H Í R E I

Fogadás a svéd követségen

A szövetkeieti parasztság ösztönzőiém

V I. G u sz tá v A d o l f svéd király 80. születésnapja alkalm ából C. K je llb e rg , a budapesti svéd követség ideiglenes ügyvivője fogad ást ado tt a követségen. A z ünnepélyes összejövetelen megjelent R ó n a i S á n d o r, az országgyűlés elnöke, a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi M inisztérium,

N ico la e A n g h e l külkereskedelmi m iniszterhelyettes vezetésével hétfőn rom án korm ányküldöttség érkezett Budapestre, az 1963. évi m agyar—rom án á ru

ban senyvedtek, s felszabadulásuk után a nyugati propaganda hatására vagy kishitűségből m ásu tt próbáltak új p le te t kezdeni. Ezekkel a m agyarokkal nekünk ugyancsak nincs v itánk a régi rendszer bűneinek értékelését illetően.

Az 1945-ös emigráció fő összetevő rétegeit azonban a volt uralkodó osztály tagjai és kiszolgálói alkotják: a tőkések, a föld- birtokosok, a fasiszta, horthysta katonatisztek, csendőrök, politikusok stb., ak iknek szervezetei m inden befogadó országban a reakció roham csapatát erősítik. Nyílt fasiszta vagy félfasiszta ka. tonai jellegű alakulatokba tömörülnek, és a nyugati „dem okráciák” nagyobb dicsőségére (az Egyesült Á llamokban, Nyugat- Németországban, Angliában stb.) szabadon hirdetik lapjaikban nézeteiket, és gyűléseiken, kongresszusaikon követelik a leszámolást a szocialista országokkal.

Ez az em igráció a felszabadulás u táni években gyarapodott a volt polgári pártok disz- szidált jobboldali reakciós politikusaival és az olyan polgári, kispolgári elemekkel, am elyek nem tud tak az új társadalm i rendbe beilleszkedni. A disszidens jobboldali reakciós politikusok egy része odakint a „dem okrácia” bajnokainak köntösében lép fel. Hozzájuk csatlakoztak, vagy külön csoportokat szerveztek m aguk köré az 1956-ban disszidált politikusok és „szabadságharcos” ellenforradalm árok is.

Az emigráció nagy tömegeihez viszonyítva azonban csak szűk réteg a táboruk. De ma m ár közülük is sokan kezdenek ráébredni helyzetük kilátástalanságára. Ijedten figyelik a világ erőviszonyaiban bekövetkezett változásokat, melyek egyenes következm ényeként ■szertefoszlottak agresszív „felszabadítás!” terveik. Lelepleződnék és elszigetelődnek, m ert vallják b á r m agukat Szálasi híveinek, keresztény vagy polgári demok-

a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium több vezetője, továbbá a gazdasági és kulturális élet sok kiválósága. O tt volt a diplomáciai képviseletek több vezetője is.

A fogadás szívélyes, baráti légkörben zajlo tt le.

I csere-forgalmi tárgyalásokra. A delegációt a Nyugati pályaudvaron K a rá d i G yu la , a külkereskedelmi m iniszter első helyettese

| fogadta.

rátának, esetleg nem zeti komm unistának, álarcuk nem fedheti el huzam osan az em igráns tömegek előtt, hogy m indannyian ugyanazt teszik: a m agyar nép ellenségeinek kedvébe járva, pénzért e láru lt hazájukat gyalázzák. S ez a jóérzésű em berek számára egyaránt visszataszító, legyen az a lobogó, m ely a la tt a hazaáru lást űzik, akár fekete, sárga, zöld vagy rózsaszínű. S hogy képletesen fejezzük ki m agunkat: a szemlélő elő tt e lobogó színei nagyon is gyakran egym ásba folynak.

A reakciós em igráns politikusoknak szűkül a bázisa azok között a m agyarok között is, akik 1956-ban ijedten és félrevezetettem kiábrándultán és egyúttal a nyugati „paradicsom ba” vetett csalfa h itte l lépték á t a határt.

H at év telt el az ellenforradalom óta, s lassacskán a nyugati közvélemény is kezdi tisztábban látni az akkori események igazi jellegét. Szétszakadozik az a misztikus és rom antikus fátyol, am ellyel az ellenséges propaganda körülvette az 1956-os em igrációt, s az érin tettek közül is mind többen kijózanodtak. P ártunk vezetőinek nyilatkozatai és a kormány rendeletéi tükrözik azt a megértő, megbocsátó szellemet, melyet az ellenforradalom után újjászülető szocialista M agyarország velük szemben tanúsít. Azok előtt, akik nem követték él főbenjáró bűnöket, nyitva á ll a haza kapuja.

Az 1956-os em igráció jó része messzemenően értékeli az itthon tö rtén t pozitív változásokat, hisz ezeket még a burzsoá sajtó sem tud ja egészen elhallgatni. M ind világosabban felism erik a befogadó kapitalista ország tá rsadalmi, politikai, gazdasági igazságtalanságait, melyek helyenként őket — az „Idegeneket” — különösen sújtják.

De az őszinte kép kedvéért azt is el kell m ondanunk, hogy az em igránsok gazdasági helyzete,

É letünk, m unkánk m inden területén sok tapasztalat bizonyítja, hogy a term elési színvonal em elésének egyik nélkülözhetetlen feltétele a személyes anyagi érdekeltség elvének helyes érvényesítése. Különösen a term előszövetkezetekben tanúskodnak erről meggyőző tényék. Szívesebben, jobb kedvvel végzik m unkájukat az emberek, ha tudják, hogy aszerint alakul a jövedelmük, a h o g ya n és a m e n n y it dolgoznak. S ha így van, akikor erősödik bennük a felelősségérzet a közösségért, am in t m ondani szoktuk: m agukénak érzik a szövetkezetét.

Százával vannak olyan term elő- szövetkezetek, ahol a tagok k ö z v e t le n anyagi érdekeltségének valamelyik jó módszere révén igen jelentékenyen megnövekedtek a term elési eredm ények és csökkentek a költségek. Jó néhány községről tudunk, ahol régebben laza volt a m unkafegyelem és rendszerint elgyomosodtak a kapásnövények. Az idén m ár alig lehete tt lá tn i rosszul megm űvelt szövetkezeti földet, ka- pálatlan kukoricát, cukorrépát Akik ism erik a falut, a mezőgazdaságot azok tudják, hogy eg yéb té n y e z ő k m e lle t t n a g y r é s zü k v a n e b b e n a zo k n a k a z a n ya g i ö sz tö n z ő k n e k is , a m e ly e k e t a leg u tó b b i k é t-h á ro m é v b e n m e g h o n o s íto tta k a s z ö v e tk e z e te k .

Ma m ár kevés olyan nagyüzemi társas gazdaság van — a szövetkezeteknek csak mintegy 12 százaléka —, ahol kizárólag a m unkaegységrendszert alkalmazzák. A legtöbb helyen prém ium ot is kapnak a tagok a te r v e n fe lü l i term elési eredm ény alapján. Még ennél is jobban bevált az úgynevezett nádudvari módszer. Ennek a lényege m ár széles körben ismeretes: a tag vagy a család a kapásnövények bizonyos nagyságú területét egész évi művelésre vállalja, s prém ium ként a te lje s te rm é sb ő l ré s ze se d ik . Vannak egyéb megoldások is, amelyek

különösen azokban a fontosabb kapitalista országokban, ahol a m unkanélküliség egyelőre nem öltött nagyobb arányokat és a m unkaerőpiacon kereslet van, á ltalában nem rossz. Persze távolról sem igaz az, am it az im perialista rádiók szeretnének elhitetni, hogy minden Nyugaton élő magyarnak új, összkomfortos háza, és legalább két au tó ja van. Igaz azonban, hogy h a dolgoznak, viszonylag jó körülmények között élnek a m unkások, a műszaki szakemberek, a mérnökök, a tu dományos kutatók. Viszont n a gyon sok az állandó létbizonytalanságban egyik napról a m ásikra tengődő, szakképzetlen emigráns m ind Európában, mind Am erikában, aki időszakos vagy alkalm i m unkából ta rtja el önm agát és családját.

Különösen az 1956-osok között alig akadhat olyan, aki — a még m indig szokatlan környezetben — ne küszködne a honvággyal. És persze a régiekben is élénken él az „óhaza” szeretett emléke, pedig ők alapjában véve asszim ilálódtak m ár. A régi em igránsok közül csak nagyon kevésnek áll szándékában a végleges hazatérés. ö k inkább csak a rra vágynak, hogy személyesen is meggyőződhessenek az „óhaza” fejlődéséről, s megkereshessék ifjúkori emlékeiket.

Az Egyesült Á llamokban, K anadában és m ás tengeren tú li országokban százával vannak olyan em igránsok, akik m ár a Magyar Népköztársaság konzulátusain m egkapták hazatérési engedélyüket, de képtelenek az útiköltséghez szükséges pénzt összegyűjteni. Aztán ha mégis megérkeznek — sokszor m inden ingóság nélkül, csak egy szál ruhában —, keservesen panaszkodnak a könyörtelen kapitalista világra, mely megcsalta és eltiporta őket. A hazatérők között, e szerencsétlenek m ellett, m ár m ind gyakrabban ta lálkozunk olyan volt politikusokkal, írókkal, m űvészekkel is, akik

közül különösen a legfejlettebb, a pénzbeli m unkadíjazás terjedése örvendetes.

Azt, hogy a tagok közvetlen anyagi érdekeltségének melyik form ája felel meg legjobban a szövetkezet és a népgazdaság érdekeinek, m indig a község, a termelőszövetkezet helyzete, adottságai határozzák meg. Ezért n a g y h ib a volna, ha országosan vagy egy-egy megyében, járásban egységesen e lő írn á k , kötelezővé tennék a jövedelemelosztás, a prem izálás bárm elyik form áját. De abból is súlyos károk szárm aznának, h a az anyagi ösztönzést olyan cso d a sze rn e k tekintenék, am ely m inden b a jra jó orvosság s önmagában elegendő a gazdálkodás fejlesztéséhez.

M ié rt beszélünk, írunk erről éppen most? Azért, m ert ez az esztendő is adott új, hasznos tanulságokat, s úgy jó, ha nem halogatják a tapaszta latok értékelését, a jövőre bevezetendő megoldás kiválasztását, illetve az eddigi form ák finom ítását. M o s t v a n i t t e n n e k a z id e je , n e m ja n u á rb a n v a g y késő b b . Nem a jövő évre szóló tervek kidolgozása u tá n , hanem az e lő t t kell elhatározni, hogy m ilyen lesz a jövedelemelosztás, az anyagi ösztönzés m ódja. C sa k íg y le h e t reá lisa n fe lm é r n i a te r v k é s z íté s k o r a m u n k a e r ő h e ly z e te t , a m u n k a d íja z á s m in d e n p é n zü g y i, ta k a rm á n y g a zd á lk o d á s i, á r u te r m e lé s i és eg yéb h a tá sá t.

Van másik, az előbbinél semmivel sem lényegtelenebb oka is an nak. hogy az a helyes, ha m ár most foglalkoznak a szövetkezetekben ezzel a feladattal. Mégpedig az, hogy a te r m e lé s é s a tőle elválaszthatatlan jö v e d e le m e lo s z tás nem csak a vezetőség, hanem a z e g é s z ta g sá g ü g y e . Eleve ku darcra ítélnék a legjobb módszert is, h a nem a szövetkezet gazdáival együtt dolgoznák ki, ha nem velük egyetértésben vezetnék be. Sajnos, nem kevés példa volt m ár arra, hogy a járási tanács „elrendelte” ezt vagy azt a megoldást, a

— nem csak földrajzi, hanem politikai értelem ben véve — nem régiben még nagyon távol já rtak tőlünk, de torkig jó llaktak az agyonpropagált nyugati életformával, az em bertelen pénzhajszával, a m inden téren megnyilvánuló burzsoá dekadenciával, és te tté érlelődött bennük az elhatározás: visszatérnek M agyarországra.

A reakciós em igráns vezérek m indent megtesznek, hogy költö tt rém m eséikkel és fenyegetőzéseikkel eltérítsék szándékaiktól azokat, akik a hazalátogatás vagy a hazatérés gondolatával foglalkoznak, és kígyót-békát k iá ltanak azokra, akik m ár itthon vannak. Még akkor is, ha őket ugyanúgy m ardossa a honvágy, m int em igráns társaikat. (A történelem folyam án ezerszer bebizonyosodott, hogy az emigráció legnagyobb „ellensége” — osztályhelyzetre és világnézetre való tekintet nélkül — a honvágy.) Szinte minden m egnyilatkozásukban m egtalá lhatjuk azt a hazavágyó, magyaroknak szóló figyelmeztetést, hogy „ne higgyenek a csalogató szirénhangoknak” A valóságban persze „csalogatásról” szó sincs. Mi nem beszélünk rá senkit akarata ellenére a hazatérésre. Mi nem ígérgetünk senkinek könnyű, dologta- lan életet és kolbászból font kerítést. De azt nyugodtan m ondhatjuk — és állításunkat a hazatértek ezrei igazolják —, hogy az, aki olyan szándékkal jön vissza, hogy itthon, a szocialista Magyar- országon becsülettel dolgozni, a lkotni akar. az ú jra m egtalálja helyét. Jönni vagy m aradni — nem akarunk beleszólni: aki úgy érzi, nem b írja tovább odakinn, jöjjön, hazavárjuk. Aki viszont úgy látja, hogy kinn is becsületes életet tud élni, de szülőföldjét, M agyarországot — új rendjével egyetemben — nem felejti és elfogadja, szám íthat arra , hogy barátként, igaz honfitá rskén t gondolnak rá itthon, a szocialista Magyarországon.

Hajdú Pál

tsz vezetősége pedig még akkor is rábólintott, ha előre lá tta az ebből fakadó h ib á k a t M indennek a tagság és a népgazdaság lá tta k á rá t Ezekből a hibákból okulnunk kell.

A megyei és a járási mező- gazdasági osztályokra fontos felada t v ár ebben a m unkában. Elsősorban tőlük várja el — mégpedig teljes joggal — m inden termelő- szövetkezet vezetősége és tagsága, hogy se g íts e n e k nekik kiválasztani a legjobb m ódszert Azt, am elyik egyaránt hozzájárul a term elési és áruterm elési eredm ények fokozásához, a közös vagyon gyarapításához és a szorgalmas tagok m egérdem elt jövedelm ének növekedéséhez.

L ehet, sőt biztosra vehető, hogy sok helyen olyan megoldás m utatkozik a legcélravezetőbbnek, am ely e lté r a régebben megszo- kottóL Ez sem lehet azonban ok arra, hogy makacsul k itartsanak a m ár ism ert, de rosszabb mellett, ha m egvannak az új és jobb bevezetésének a feltételei. Egyes te r melőszövetkezeti vezetők a rra hivatkoznak, hogy náluk m ár jól halad m inden m unka, tehát nincs szükség ösztönzőbb jövedelem- elosztási form ára. Ez az érvelés egyértelm ű azzal, hogy a tagság szorgalm ának serkentésével m ár nem kell vagy nem lehet tovább növelni a term elési eredményeket

*és csökkenteni a költségeket. Vagy azt akarják elhitetni az em lített vezetők, hogy az ő szövetkezetük tagságára hatástalan volna a közvetlenebb anyagi ösztönzés? Aligha valószínű, hogy ak á r az egyik, ak á r a m ásik állítás m egállná a helyét az ország bárm elyik szövetkezetében. A rra ellenben bőven vannak példák, h o g y jó szö v e tk e z e te k m é g e rő se b b e k le t te k a h e ly e se n a lk a lm a z o tt a n ya g i ö sztö n zé s ré v é n . A földes! Rákóczi, a tam ási Vörös Szákra, a zalavári Űj Idők s még sok m ás szövetkezet eredményei hirdetik ezt.

Igen figyelem rem éltó tanulság az Is, hogy ugyanabban az üzemben helyes lehet e g y id e jű le g tö b b fé le m unkadíjazást meghonosítani. Például a kapásnövények megművelésében a nádudvari módszert, a kertészeti munkáikban a m egterm elt áru értékéből adott százalékos részesedést, az állattenyésztésben viszont a pénzbeli díjazást. Ilyen vagy hasonló megoldással szép sikereket ért el a többi között a nagykőrösi Petőfi és a szegedi Felszabadulás tsz.

T anulság az is, hogy n e m jó , ha csak a tagság egyik része, például a növényterm elésben dolgozó része — kaphat prém iumot, a többiek nem. Érthető, hogy ez e lle n té te k r e v e z e t a ta g o k k ö zö tt, fe s z ü lts é g e t o k o z , k e d v e tle n sé g e t szü l. Az sem jobb dolog, ha egyesek könnyen, m ások nehezen ju tha tnak prém ium hoz, m ert nem elég körültekintően állapították meg a feltételeket. Megszívlelendő tapasztalat az is, hogy a prem izálásnak nemcsak a munkaegységrencLszer kiegészítéseként van nagy jelentősége, hanem helyes a prem izálás bevezetése azokban a szövetkezetekben is, ahol m ár a pénzbeli díjazásra tértek rá.

Alapos ' elemzés, az összefüggések körültekintő értékelése szükséges az előbbre vivő, ösztönző módszerek kiválasztásához. Ezért jó m ár most hozzálátni, am ikor még van rá elég idő.

G u lyás P á l

Kongresszusi versenyeredmények

a Szegedi TextilmüvekbenA S ze g e d i T e x t i lm ű v e k dolgo

zói tú lteljesítették kongresszusi felajánlásuk esedékes részét: az év végéig vállalt 108 helyett m ár 117 to n n a fo n a la t g y á r to tta k ese d é k e s te r v ü k ö n fe lü l. Ennyi pamutfonalból több m in t negyed- millió női ruhához elegendő anyagot lehet szőni.

A gyár kollektívája nagy gondot fordít a minőség javítására. A fonónőknek sikerült elérniük, hogy az első félévi 94,6 százalékról 96,2 szá za lé k ra növekedett az első- és másodosztályú áru k aránya.

Román kereskedelmi kormányküldöttség érkezett Budapestre

ZEZER FELVÉTEL A NAPRÓL

A M agyar Tudományos Akadém ia debreceni napfizikai obszervatórium ában a napfoltok, a napfáklyák és napprotuberanciák vizsgálatával foglalkoznak. A Napról mintegy 10 000 felvételt készíte ttek már. s ezek igen értékes adatokat szolgáltatnak a vizsgálatokhoz. A legutóbbi hetekben a felhőtlen időjárás nagyban segí

te tte a kutatók m unkáját.(B a r ta l F eren c fe lv é te le — M T I FotoJ