magyarország nemzeti táplálkozáspolitikája

MAGYARORSZÁG NEMZETI TÁPLÁLKOZÁSPOLITIKÁJA

Összeállította:

Zajkás Gábor dr.

Készült 2004-ben

a Nemzeti Népegészségügyi Program

támogatásával

Magyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikája

TARTALOM

Bevezetés 3

Helyzetértékelés, elemzés 5

A táplálkozáspolitika bevezetésének célkitûzései 39

Stratégia 41

Oktatási stratégia

Tájékozódási, adatgyûjtési, valamint tájékoztatási stratégia

Kutatási stratégia

Élelmezési, illetve élelmiszer-stratégia

A táplálkozás „biztonságának” stratégiája

Az egyenletes élelmiszer elosztás stratégiája

Az egészséges csoportos étkeztetés stratégiája

Elõzmények 47

Irodalom 53

2



BEVEZETÉS

Az élelmezés- és táplálkozáspolitika (ÉTP) kormányzati szinten irányított

összehangolt tevékenységek összessége, amely az egész lakosság elegen-

dõ mennyiségû és megfelelõ minõségû táplálékkal történõ ellátására irá-

nyul. Más szóval: az ÉTP lehetõvé teszi, hogy érvényre jusson az egészsé-

ges táplálkozáshoz való emberi jog.

Az ÉTP feladata nemcsak az élelmezés, azaz a lakosság táplálékkal való

ellátása, hanem az egészség megtartása, betegségek megelõzése – a helyes

táplálkozás révén.

Ez az összeállítás a táplálkozáspolitikával foglalkozik, de helyenként

elkerülhetetlen az élelmezéspolitika egyes kérdéseinek érintése.

3



HELYZETÉRTÉKELÉS, ELEMZÉS

Az egészség és táplálkozás kapcsolatának vizsgálatához szükséges indi-

kátorok közé tartoznak az ún. vitális statisztikai adatok, például a mor-

talitási mutatók, amelyekbõl következtetni lehet egyrészt a halálozást

jelentõsen befolyásoló betegségek arányára, a lakosság megbetegedési

struktúrájára, illetve általában az egészségi állapotára, másrészt az

egészségügyi ellátás színvonalára, szervezettségére. Magyarországon a

szív- és érrendszeri betegségek és a rosszindulatú daganatok az összes

halálozás mintegy háromnegyed részéért felelõsek, más szóval az ösz-

szes halálozás háromnegyed része táplálkozással és életmóddal össze-

függõ betegségekbõl származik (1. ábra).

4 5


A helyzet súlyosságát mutatja, hogy Magyarországon a daganatos

betegségekbõl eredõ halálozás tendenciája növekvõ és Európában

a legnagyobb (2. ábra).

A szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás tendenciája 1993

óta csökken, de még mindig a 12 legnagyobb mortalitás közé tartozik

Európában (3. ábra).

Az Elsõ Európai Élelmezés- és Táplálkozáspolitikai Konferenciára (Bu-

dapest, 1990) készített összeállításból (Compendium) kitûnik, hogy

az összehasonlító elemzésben szereplõ 24 európai ország keringési

betegség okozta halálozását tekintve a magyar értékek voltak a leg-

rosszabbak 1988-ban. A szív-koszorúér-meszesedésbõl származó halá-

lozásban is a magyar adatok voltak a legkedvezõtlenebbek, az agyi ér-


betegség okozta halálozásban, és a vastagbél rosszindulatú daganatos

betegségei által okozott halálozásban a második legrosszabb helyen

magyar adatok voltak.

Az a tény, hogy e betegségek táplálkozással és életmóddal összefüggõk azt

is jelenti, hogy megfelelõ táplálkozással és életmóddal jelentõs részben

megelõzhetõk. Óvatos becslések szerint Európában a szív-érrendszeri be-

tegségek egyharmadának kialakulása a helytelen táplálkozással van össze-

függésben (1), amibõl arra lehet következtetni, hogy ugyanilyen arányban

megelõzhetõ a CVD (Cardiovascular Disease – szív-érrendszeri betegség)

elõfordulása egészséges táplálkozással. Alátámasztja ezt a finn példaként

említett tapasztalat, amely szerint a több mint három évtizede tartó prog-

6 7



Hivatal által összeállított és évente megjelentetett Élelmiszermérlegek, va-

lamint a (2) magyarországi táplálkozási vizsgálatok. Az Élelmiszermérle-

gek összeállítás lehetõvé teszi, hogy az élelmiszer-kínálatból, "élelmiszer-

beszerezhetõségbõl" számított adatokat és tendenciákat összehasonlítsuk,

és nyomon kövessük a lakosság érdeklõdését, illetve annak változását egy-

egy élelmiszercsoport iránt. A táplálkozási vizsgálatok a lakosság, illetve

lakosságcsoportok tényleges energia- és tápanyag bevitelét mutatják,

amelybõl megállapítható egyes kockázati tényezõk jelenléte, vagy azok

csökkenése, illetve elõfordulásuk növekedése. Lakossági táplálkozási vizs-

gálatok 5-10 évenkénti elvégzésére azért is szükség van, hogy értékelni le-

hessen a táplálkozási intervenciók eredményességét.

Milyen következtetésekre lehet jutni a szív-érrendszeri és daganatos beteg-

ségek, illetve további táplálkozással összefüggõ betegségek kockázati té-

nyezõinek jelenlétérõl az Élelmiszermérlegek adataiból?

??A rendszeres és bõséges zöldség-fõzelék- és gyümölcsfogyasztás

meggyõzõ bizonyítékokkal alátámasztott kockázatcsökkentõ ténye-

zõ a szív-érrendszeri és valószínû kockázatcsökkentõ tényezõ a da-

ganatos betegségek megelõzését tekintve (4). Az egészséges táplál-

kozásban >400 g/nap a minimálisan ajánlott mennyiség, a dagana-

tos betegségek megelõzésére 600-800 g/nap mennyiség javasolt (5).

Az elmúlt 3 évtizedben az évente piacra kerülõ egy fõre jutó zöldség-fõ-

ram eredményeként kedvezõ változások mutatkoztak a táplálkozásban

(összes zsiradék, telített zsír, só csökkenése) és ezzel együtt az összes ko-

leszterin szint, szisztolés vérnyomás és a 35-64 éves férfiak CHD

(Coronary Heart Disease – szív-koszorúérbetegségek) halálozásának

65 %-os csökkenése következett be (2).

Más adatok arra utalnak, hogy Európában a daganatos betegségek gyako-

risága 30-40 %-kal csökkenthetõ lenne az egészséges táplálkozás elter-

jesztésével (3).

A halálozást döntõen befolyásoló két említett betegségcsoporton kívül

számos más, táplálkozással összefüggõ betegség van jelen Magyarorszá-

gon: elhízás, cukorbaj, csontritkulás, idült májbetegség, epekövesség, to-

vábbá tápanyag-hiánybetegségek, amelyek megelõzhetõk, illetve bekö-

vetkezésük kockázata jelentõsen csökkenthetõ egészséges táplálkozással

és életmóddal. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a betegségeknek a kialakulá-

sában a helytelen táplálkozáson kívül az egyén betegségre való hajlama

és több jól ismert tényezõ is szerepet játszik: dohányzás, rendszeres alko-

holfogyasztás, stressz, mozgásszegény életmód, ezért cselekvésre ösztön-

zõk azok a megfigyelések, amelyek rámutatnak a magyar lakosság táplál-

kozásában és életmódjában lévõ kockázati tényezõkre.

A táplálkozási kockázati tényezõk felismerésére két forrás állhat rendelke-

zésre: (1) élelmiszervásárlási statisztikai adatok, azaz a Magyar Statisztikai

8 9



het következtetni a Háztartásstatisztikai adatokból: 2001-ben a legkisebb

jövedelmû kvintilisben az egy fõre jutó zöldség-gyümölcs mennyiség fe-

le volt a legnagyobb kvintilisben lévõ mennyiségnek, 69,7 kg/fõ/év, azaz

190 g/fõ/nap (6).

Ez a mennyiség a háztartásban, családban elfogyasztott mennyiség, amely-

ben a vásárolt és a saját termelés mennyisége jelenik meg, de a házon kívü-

li étkezéseké nem. A különbségek azonban a két kvintilis között valószínû-

leg jól mutatják azt a differenciát, amely a legkisebb és legnagyobb jövedel-

mûek teljes napi élelmiszerfogyasztása között van. Ez a különbség tehát nyil-

vánvalóan arra utal, hogy a lakosság egy része elégtelenül fogyaszt zöldség-

fõzelékfélét, gyümölcsöt, de nem lehet tudni mekkora tömeget érint az elég-

telen fogyasztás és az ebbõl következõ fokozott kockázat.

zelék, gyümölcs mennyisége 140-160 kg között változott, ami megfelel át-

lagosan 380-440 g-nak naponta (4. ábra).

Az Élelmiszermérlegek készítésében 2000-ben módszertani változtatást

hajtottak végre, elsõsorban az EU iránymutatásának megfelelõen: a zöld-

ségfélék és gyümölcsök esetében a feldolgozott termékeket a korábbi gya-

korlattól eltérõen friss súlyban számolták el, ez a magyarázata a hirtelen

ugrásnak, a 2001-ben elért 211,6 kg/fõ/év mennyiségnek, ez az érték na-

ponta 580 g-nak felel meg fejenként. A magyarországi zöldség-gyümölcs-

vásárlás 2000-ben a jelenlegi EU tagországok sorában a 8. legnagyobb

volt, de kisebb mint az EU átlag (239 kg/fõ/év) (5. ábra).

A zöldség-fõzelék- és gyümölcs-fogyasztásban nyilvánvalóan jelentõs

egyenetlenségek vannak a vásárlást mutató átlag értékek mögött, erre le-

10 11



Nincs adat arra, hogy a szív- és érrendszeri, diabetes és daganatos kockázat

csökkentésében szerepet játszó teljes õrlésû gabonafélék vásárlása milyen

arányban van jelen, de félõ, hogy csak töredéke az eladott mennyiségnek,

tehát csak a lakosság kis részében érvényesülhet kockázatcsökkentõ hatása.

??A burgonyavásárlás a nyolcvanas évek közepétõl növekvõ tenden-

ciát mutatott, 2000-ben a 7. legkisebb mennyiség volt Európában,

az EU átlag alatt (4., 7. ábra).

Az egészséges táplálkozásban van helye a krumplinak, de a heti étrendben

zöldség-fõzelékféléké és teljes õrlésû gabonaféléké a döntõ szerep. Nincs

pontos adat arra, milyen formában elkészített krumpli fogyasztásának a nö-

vekedése eredményezte a vásárlás emelkedõ tendenciáját, de külföldi ada-

??A gabonafélék közül a teljes õrlésû lisztbõl készült, illetve a tel-

jes gabonamagot tartalmazó termékek (gabonapelyhek) csök-

kentik az elhízás (meggyõzõ bizonyítékokkal alátámaszott), a

2-es típusú diabetes (valószínû összefüggés), a szív-érrendszeri

betegségek (valószínû összefüggés; az összes és LDL-kolesz-

terin-csökkentés révén), valamint a vastagbél/végbél-daganatok

(valószínû összefüggés) kialakulásának kockázatát.

A gabonafélék vásárlása folyamatosan csökkent az elmúlt 40 évben, bár a

kilencvenes évek közepétõl mérsékelt növekedés mutatkozott (4. ábra),

ennek ellenére a 2000-ben vásárolt mennyiség a második legkisebb volt

Európában, az EU átlag alatti értékkel (6. ábra).

12 13



A természetes cukorforrások (tej, gyümölcsök, zöldségfélék) nélkülözhetet-

len részei az egészséges táplálkozásnak, de a hozzáadott cukorban gazdag

élelmiszerek többsége az ún. üres kalóriákhoz tartozik. Az üres kalóriák

megnevezés alatt azok az élelmiszerek értendõk, amelyek nagy zsiradék-

és/vagy cukortartalmúak, de mikro-tápanyagokban szegények, ezeknek az

élelmiszereknek a rendszeres és jelentõs fogyasztása a túlsúly/elhízás koc-

kázati tényezõje, ezért élvezetük csak ritkán (például kéthetente) és kis

mennyiségben jöhet szóba.

?? A tej vásárlása a nyolcvanas évek közepétõl jelentõsen, mint-

egy 40 l/fõ/év mennyiséggel csökkent, 2001-ben az egy fõre

jutó napi mennyiség 395 g volt, azaz nem egészen 400 ml

(alapanyagra visszaszámított mennyiségrõl van szó, tehát a

tejtermékek is beleértendõk!). A magyarországi tejvásárlás

mintegy 80 l/fõ/év mennyiséggel kisebb volt az EU átlagnál, és

a harmadik legkisebb egy fõre jutó tejmennyiség volt 2000-

ben (9., 10. ábra), ez a tény is mutatja az egy fõre jutó érték

elégtelenségét.

A tej és a tejtermékek a naponta fogyasztandó élelmiszerek közé tartoz-

nak. A tejbõl általában napi fél liter javasolt, ez a mennyiség tartalmaz-

za a napi kalciumszükséglet kétharmadát, ezen kívül a tej jelentõs D-,

A- és B2-vitamin-, továbbá fehérjeforrás. Fél liter 2,8 %-os zsírtartalmú

tejben (aludttej, kefir, joghurt) 14 g telített zsírsavakban gazdag zsír

tok alapján valószínûsíthetõ, hogy a csipszek, zsiradékban sült krumplifélék

iránti kereslet-növekedésrõl van szó, amivel együtt egyre több só és zsiradék,

valamint energia jut a szervezetbe. A burgonya nagy gliké-

miás indexû táplálék, ez a tény is befolyásolja szerepét a táplál-

kozásban és az ajánlásokban.

??Magyarországon az évi egy fõre jutó cukorvásárlás az utóbbi 2 évti-

zedben 40 kg-ról 30 kg-ra csökkent, ezzel a magyar cukorvásárlás az

EU átlag alatt volt 2000-ben, de ez a mennyiség napi 82 g cukornak

felel meg, amelynek energiatartalma a vásárolt élelmiszerekbõl szá-

molt egy fõre jutó napi energiamennyiség 11 %-a, azaz valamivel

több, mint az ajánlott érték (10 energia %) (4., 8. ábra).

14 15



van, ezért célszerû az 1,5 % zsírtartalmú tejet, ebbõl készült terméket fo-

gyasztani és a sajtok közül is a kisebb zsírtartalmúakat választani.

Érdemes összevetni a tejvásárlási adatokat a Háztartásstatisztikai elem-

zéssel (7), a legkisebb jövedelmû kvintilisben csaknem 30 %-kal kisebb

az egy családtagra jutó napi tejmennyiség, mint a legnagyobb jövedelmû-

ben. Ugyanez a helyzet a gyermekes családokban, ahol a legkisebb jöve-

delmûek egy fõre jutó, a háztartásban fogyasztott tejmennyisége nem

egészen 1,5 dl naponta. Mindez megerõsíti az elégtelen tejfogyasztás va-

lószínûségét és felhívja a figyelmet a tejben lévõ tápanyagok elégtelen be-

vitelének tényére.

?? A húsok vásárlásában szintén a nyolcvanas évek közepén kez-

dõdött a vásárlás csökkenése, 10 év múlva már 20 kg-mal volt

kisebb az egy fõre jutó vásárolt mennyiség évente. Ettõl kezd-

ve növekedés tapasztalható és 2001-ben 67,5 kg/fõ/év volt a

húsvásárlás, mintegy 10 kg-mal kevesebb a 15 évvel azelõtti

csúcsértéknél (9. ábra). Ez a mennyiség csaknem 185 g/fõ/nap

átlagos mennyiséget jelent, ami meghaladja a daganatos beteg-

ségek kockázatának csökkentésére irányuló nemzetközi aján-

lást. Az átlagos egy fõre jutó napi húsmennyiség fehérjetartal-

ma egyharmadát teszi ki az egy fõre jutó összes fehérjemennyi-

ségnek, és több mint felét az egy napra jutó állati fehérjének.

Az európai országok sorában a 7. legkisebb mennyiség volt

16 17



mi kvintilis között, a legkisebb jövedelmûek családban fogyasztott egy

napra jutó húsmennyisége valamivel több, mint 120 g, azaz beleillik az

egészséges táplálkozás ajánlásaiba. Figyelembe kell venni, hogy a hú-

sokkal nemcsak értékes fehérje, B12-, B6-vitamin, cink és kedvezõ hatá-

sú egyszer telítetlen zsírsavak jutnak a szervezetbe, hanem az érelme-

szesedés kockázati tényezõiként ismert telített zsírsavak is.

??A tojás értékes fehérje- és vitaminforrás, zsírtartalma kicsi, de eb-

ben az egészséges táplálkozásban jelentõs szerepet játszó egyszer

telítetlen zsírsavak aránya nagy. Egy tojásban (sárgájában) 200-220 mg

koleszterin van és a nemzetközileg elfogadott koleszterin-bevite-

li ajánlás 300 mg/fõ/nap, ez határozza meg a tojás szerepét a táp-

lálkozásban.

Magyarországon a tojásvásárlás a kilencvenes évektõl csökkent az 1990-

es 21,6 kg/fõ/év mennyiségrõl 14,8 kg-ra, majd ismét növekedni kezdett és

2001-ben elérte a 15,8 kg/fõ/év mennyiséget (1 kg tojás = 18 db, tehát az

utóbbi adat évente 284 db tojást, azaz naponta háromnegyed tojást jelent

egy fõre számítva). A Harvard Egyetem által folytatott Nurses' Health Study

egyik felmérése szerint az egészséges, középkorú nõk számára napi egy

tojás elfogyasztása nem jelent fokozott kockázatot szív- és érrendszeri be-

tegségek iránt (8). Az EU átlag fölötti magyar tojásvásárlás az ötödik leg-

magasabb volt 2000-ben Európában (12. ábra).

a 2000. évi magyarországi húsvásárlás, 25 kg-mal kevesebb az

EU átlag-nál (11. ábra).

Az elõbbiekbõl kitûnik, hogy az egy fõre számított mennyiség nagyobb

az ideálisnál, de lényegesen kisebb, mint az EU átlag. Ugyanakkor meg-

állapítható a társadalmi egyenlõtlenség jelentõs befolyása: a legkisebb

jövedelmû családokban az egy fõre jutó húsmennyiség 40 %-kal kisebb,

mint a legnagyobb jövedelmûek esetén, azaz nem egészen 130 g, ami

azt jelenti, hogy a kisebb jövedelmû családokban csak a háztartásban fo-

gyasztott hús mennyisége megfelelne az egészséges táplálkozás irányel-

veinek, a nagyobb jövedelmûekben azonban meghaladja az ajánlott ér-

téket. A gyermekes családokban 30 % a különbség a két szélsõ jövedel-

18 19



??A legkisebb jövedelmû családok 27 %-kal, ugyanebben a csoport-

ban a gyermekes családok mindössze 5 %-kal kevesebbet vásárol-

tak mint a legnagyobb jövedelmûek.

A telített zsírok és a transz-zsírsavak túlzott bevitele meggyõzõ bizonyíté-

kokkal alátámasztott kockázat növelõ, a többszörösen telítetlen zsírsavak

közül a linolsav, valamint az n-3 zsírsavakhoz tartozó EPA és DHA rend-

szeres bevitele ugyancsak meggyõzõ bizonyítékokkal alátámasztott kocká-

zatcsökkentõ tényezõ a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában (4).

Az egyszer telítetlen zsírsavak rendszeres bevitele valószínûleg csökkenti

a kockázatot (4).

Magyarországon a zsiradékvásárlás 1989-ben érte el a 39,2 kg/fõ/év csú-

csot, azóta mérsékelten csökkent, 2001-ben 37,4 kg/fõ/év volt (13. ábra), ez

20 21



??A szeszesitalok közül a sör vásárlása 1990-ben érte el a csúcsot, a

105,1 liter/fõ/év értéket, attól kezdve csökkent, 2001-ben 30 literrel

kevesebb, 71,0 l/fõ/év volt. A bor vásárlása a hetvenes évek elején

megközelítette a 40 l/fõ/év mennyiséget, az utóbbi évtizedben

25-30 l/fõ/év között váltakozott. Az égetett szeszesitalok vásárlása

a nyolcvanas években volt a legnagyobb, az utóbbi évtizedben

csökkent 3 l/fõ/év mennyiséghez közeli értékre, 2001-ben 3,4 l/fõ/év

volt. A különféle szeszesitalok vásárlásának változása ellenére az

egy fõre jutó évi mennyiség 100 %-os alkoholban kifejezve megle-

hetõsen stabil, 10-11 l/fõ/év, 2001-ben 11,2 l/fõ/év volt (16. ábra),

ami megfelel 31 g-nak naponta.

megfelel átlagosan 102 g/fõ/nap mennyiségnek. Európában a magyar zsira-

dékvásárlás a harmadik legnagyobb, az EU átlag fölött van (14. ábra).

Az állati eredetû zsírok, azaz a legjelentõsebb telített zsírforrások vásárlá-

sa Magyarországon volt a negyedik legnagyobb 2000-ben Európában, az

EU átlagot meghaladó értékkel (15. ábra).

Kedvezõ jelenség azonban, hogy az állati eredetû zsír vásárlása 1990-tõl

csökken, a növényi eredetûek vásárlása pedig 1970-tõl folyamatosan nö-

vekszik, 2001-ben az összes zsiradékvásárlás 47,6 %-a növényi olajokból

származott (13. ábra). A lakosság egészséges táplálkozásra nevelésében to-

vábbra is hangsúlyozni kell az állati eredetû zsírok növényi eredetû ola-

jokkal való helyettesítésének jelentõségét és megvalósítását a szív- és ér-

rendszeri betegségek kockázatának csökkentése érdekében.

22 23


Az 1985. vége és 1988. eleje között lefolytatott Elsõ Magyarországi

Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat (9)* során kitûnt, hogy a felnõtt

férfiak egynegyedének, a nõk egyharmadának a szükségesnél na-

gyobb volt az energiabevitele. Az energia-többlet elsõsorban zsírokból

származott (a napi energia bevitel 40 %-át meghaladta; az egész-

séges táplálkozásban 15-30 energia % ajánlott; 2. táblázat), de a túlzott

cukor bevitel is szerepet játszott az energia-beviteli többletben (1. táb-

lázat), ugyanakkor az összes szénhidrát bevitele jelentõsen alatta ma-

radt az ajánlottnak (1. táblázat). A makro-tápanyagok közül jellemzõ

volt a túlzott fehérje bevitel (1. táblázat) domináló állati eredetû fehér-

je aránnyal.

25

Magyarország Nemzeti TáplálkozáspolitikájaMagyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikája

Figyelembe véve a nemzetközi ajánlásokat a mérsékelt alkoholfogyasztás

határértékeit tekintve ez az átlagos mennyiség meglehetõsen nagy, megha-

ladja a férfiak számára meghatározott határértéket (20-25 g/nap, legfeljebb

30 g/nap). Ráadásul figyelembe kell venni, hogy a lakosság egy része nem,

vagy csak ritkán fogyaszt alkoholos italt, tehát az alkoholt rendszeresen fo-

gyasztók között valószínûleg nem elhanyagolható számban vannak, akik a

31 g/nap mennyiségnél lényegesen többet isznak. Köztudott, hogy a fenti

adatokat a kereskedelemben eladott italok mennyiségébõl számolták, vagyis eh-

hez még hozzáadódik az otthon készített és elfogyasztott italok alkoholtartalma.

Az Élelmiszermérlegek adataiból összefoglalóan megállapítható, hogy a

magyarországi élelmiszervásárlást jellemzõ, illetve annak tendenciáit

mutató adatokban a táplálkozással és életmóddal összefüggõ betegségek

kockázatát illetõen kedvezõtlen és kedvezõ jelenségek egyaránt felismer-

hetõk (elégtelen zöldség-fõzelék-gyümölcs-, feltehetõen csökkenõ teljes

õrlésû gabona-, elégtelen tej-, és túlzott, de csökkenõ tendenciát mutató

zsír- és telített zsírvásárlás).

Milyen adatokkal járulnak hozzá a magyarországi táplálkozási vizsgá-

latok a helyzetértékeléshez?

Magyarországon két nagyobb táplálkozási vizsgálat adataiból lehet tájéko-

zódni a táplálkozással és életmóddal összefüggõ betegségek kockázati té-

nyezõinek jelenlétérõl, illetve elterjedtségérõl.

24

Kiderült a vizsgálat során, hogy a táplálkozással és életmóddal összefüggõ

kockázati tényezõ, a kívánatosnál nagyobb testtömeg, azaz a túlsúly és az

elhízás elõfordulásának aránya jelentõs (17. ábra).

A túlzott energia-, zsír-, telített zsír-, koleszterin- és nátrium bevitel, vala-

mint az elégtelen élelmi rost-bevitel, továbbá a túlsúly/elhízás meggyõzõ

bizonyítékokkal alátámasztott kockázati tényezõi a koszorúér-elmeszese-

déses szívbajnak, agyi érbetegségnek, magas vérnyomás betegségnek, to-

vábbá a túlsúly/elhízás egyes daganatos betegségeknek, ezenkívül a túl-

zott sóbevitel a gyomorrák valószínû kockázati tényezõje, és az elégtelen

élelmi rostbevitel a vastag/végbélrák kockázati tényezõje.

Az eddigiekbõl megállapítható, hogy Magyarországon a nyolcvanas évek

második felében jelentõs mértékben és kiterjedten veszélyeztették a lakos-

ságot táplálkozással összefüggõ kockázati tényezõk.

27


Az átlagos koleszterin bevitel igen nagy volt: csupán a férfiak 15, a nõk

30 %-ának volt elfogadható a koleszterin bevitele (<300 mg/nap) (9).

Elégtelen volt az átlagos élelmi rost bevitel, férfiak esetében 27, nõk ese-

tében 24,7 g/fõ/nap. Másrészt kimutatható volt a lakosság egy részében

egyes vitaminok (aszkorbinsav, tiamin, riboflavin, retinol ekvivalens), va-

lamint kalcium, magnézium és a fogamzó képes korban lévõ nõk körében

a vas elégtelen bevitele. A megengedett mennyiségnek a többszörösét tet-

te ki azonban a nátrium/só-bevitel, férfiak csoportjában 8,0 g/fõ/nap, azaz

20,0 g só, nõk csoportjában 6,2 g/fõ/nap, azaz 15,5 g só.

26

A túlsúly és elhízás gyakorisága a második vizsgálat során nagyobb

volt, mint az elsõben (17. ábra). A nõk esetében a két vizsgálat közti

különbség megfelel a nemzetközi tapasztalatnak, a növekedõ trend-

nek, de a férfiak esetén túl nagy a differencia. Ennek magyarázata

döntõen az lehet, hogy az elsõ vizsgálat reprezentatív volt, a második

a 19 megyébõl csak 11, valamint Budapest lakosságának nem repre-

zentatív mintájára terjedt ki, mégis ez az utóbbi adat illeszkedik job-

ban az európai országokban tapasztalható arányokhoz (1). Elfogadva

az utóbbi vizsgálat eredményeit elmondható, hogy a férfiak kétharma-

da, a nõk nem egészen fele fokozottan veszélyeztetett volt testtömege

miatt idült nem fertõzõ, és más táplálkozással és életmóddal össze-

függõ betegségek iránt.

29


A kilencvenes évek elsõ felében, 1992 és 1994 között került sor a máso-

dik lakossági táplálkozási vizsgálat elvégzésére, nem reprezentatív és ki-

sebb mintán, mint az elõzõ esetben (10). Az eredmények gyakorlatilag

megegyeztek az elsõ táplálkozási vizsgálat eredményeivel. Az átlagos

energiabevitel túl nagy volt mind a férfiak, mind a nõk esetében, 3280,

ill. 2400 kcal/fõ/nap, ami meghaladja a közepesen nehéz fizikai munkát

végzõk valamennyi korcsoportjának energiaszükségletét. A makro-táp-

anyagok közül az átlagos fehérjebevitel a férfiak esetében csaknem két-

szer, a nõk esetében másfélszer nagyobb volt (118,8, ill. 86 g/fõ/nap),

mint az átlagos testtömegre számított fehérjeszükséglet, de a fehérjébõl

származó energia aránya az egész napi energiabevitelhez viszonyítva

megfelelt a nemzetközi ajánlásoknak (1., 3. táblázat) (4). A szénhidrát-

bevitel energiaaránya messze a nemzetközi ajánlás alatt volt, de a hoz-

záadott cukoré jelentõsen meghaladta a nemzetközi ajánlást, fõként a

nõk esetében (1., 3. táblázat).

Más szóval a nagy cukor- és zsiradéktartalommal jellemezhetõ és a túl-

súly/elhízás kialakulásában szerepet játszó ún. üres kalóriák-

nak nevezett táplálékok fokozott fogyasztására utal a hozzáadott cukor

jelentõs energia aránya.

28

sõsorban az élelmiszeripari termékek sótartalmának ésszerû csök-

kentésére van szükség.

A második magyarországi táplálkozási vizsgálat adatai arra figyelmeztet-

nek, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezõi jelen van-

nak, némelyik kiemelkedõ mértékben a lakosság táplálkozásában.

A táplálkozási vizsgálatok eredményei arra is felhívják a figyelmet, hogy a

lakosság egy részében fennáll a mikro-tápanyagok elégtelen bevitelének

veszélye, például mindkét nemben az átlagos E-vitaminbevitel, a 35 éves-

nél idõsebb férfiak esetében B2-vitamin, a 60 évesnél idõsebbek között a

B1-, B6 vitamin-bevitel átlagos értéke is elégtelen volt. A nõk átlagos B1-,

B2-, B6-vitaminbevitele kisebb volt az ajánlott értéknél.

A férfiak átlagos kalcium-bevitele több mint 40 %-kal, a nõké közel 30%-

kal volt kisebb az ajánlottnál, emellett a nõk átlagos cinkbevitele sem érte

el a kívánt mennyiséget.

Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon a kiegyensúlyozatlan táplálko-

zás mikro-tápanyag-malnutriciót eredményezõ hatásával is számolni kell

nemzeti táplálkozáspolitika kidolgozásakor.

Általános iskolás 12-13, ill. 14-15 éves gyermekeken végzett táplálkozási

vizsgálatok adatai egyaránt arra utalnak, hogy a szív-érrendszeri és daga-

31


A második vizsgálatban a makro-tápanyagok közül a zsiradékok bevitele a

férfiak között nagyobb volt mint az elsõ vizsgálatban, de a nõk esetében nem

növekedett. A férfiak által fogyasztott átlagos mennyiség mintegy 40 %-kal,

nõk esetében 30 %-kal volt nagyobb a közepesen nehéz munkát végzõk

31-60 éves korcsoportja számára ajánlott mennyiségnél (12). A napi zsírbe-

vitel energiaaránya mindkét nemben 38 energia% volt, vagyis jóval több az

ajánlott 30 energia%-nál (2., 3. táblázat). Ebben jelentõs volt a telített zsírok

szerepe, 14, ill. 15 energia% férfiak, ill. nõk között, az ajánlott 10 energia%

helyett. Emellett a férfiak átlagos koleszterin-bevitele csaknem kétszerese

volt az ajánlottnak, a nõké 36 %-kal volt nagyobb (2. táblázat). A túlzott zsi-

radékbevitel magyarázata részben az élelmiszerek nagyobb zsiradéktartal-

ma lehetett, másrészt viszont az otthoni ételkészítési, kenyérkenési, étkezé-

si szokások. Ebbõl a vizsgálatból származó táplálkozási adatfelvételi lapok-

ból készített ún. napi zsírprofil azt mutatta, hogy a napi zsiradékbevitel több

mint fele ételkészítésbõl és kenyérkenésbõl származik.

Mindkét nemben rendkívül nagy volt az átlagos nátrium/sóbevitel, a

férfak esetében 8,9 g/fõ/nap, a nõk esetében 6,3 g/fõ/nap, ami

megfelel 22,3, ill. 15,8 g/fõ/nap konyhasónak. Az új nemzetközi ajánlás

5 g/fõ/nap (3. táblázat), eszerint a férfiak az ajánlottnál több mint

négyszer, a nõk több mint háromszor nagyobb mennyiségû sót fogyasz-

tottak. Nemzetközi és hazai adatok szerint a túlzott sóbevitel kétharmad-

háromnegyed részben az élelmiszerek nagy sótartalmából származik,

vagyis az egészséges táplálkozásnak megfelelõ sóbevitel érdekében el-

30

33


natos betegségek táplálkozási kockázati tényezõi már gyermekkorban je-

len vannak, és a mikro-tápanyaghiány kialakulásának veszélye különösen

elterjedt. A 14-15 évesek táplálkozásában már jelen volt az ajánlottat meg-

haladó összes zsiradék-, koleszterin- és hozzáadott cukorbevitel, a túlzott

zsiradékbevitelen belül dominált a telített zsír (18. ábra).

Más részrõl jelentõs volt az elégtelen mikro-tápanyagbevitel aránya: fõ-

ként a kálium, kalcium, valamint a vas és a cink hiánya jellemezte az ál-

talános iskolások, elsõsorban a lányok táplálkozását (19. ábra).

A vitaminok közül a retinol-ekvivalens-, B1-, B2- és B6-vitamin elégtelen

bevitelének gyakorisága volt igen jelentõs (20. ábra).

32

Összefoglalva megállapítható, hogy a felnõttek, gyermekek és az idõsek

táplálkozásában jelen vannak az idült nem fertõzõ betegségek kockázati

tényezõi, illetve az elégtelen tápanyagbevitel, a malnutrició veszélye.

Valóban minden kérdés a lakosság egészségi állapotát illetõen teljes biz-

tonsággal megválaszolható a betegségek és a táplálkozás kapcsolatának

felismerésével?

Természetesen nem, de az esetek többségében megfelelõ alátámasztott bi-

zonyítékok állnak rendelkezésre az összefüggések kétségtelen igazolására,

más esetekben pedig többszörösen ellenõrzött megfigyelések eredményei

szólnak az összefüggés mellett. További bizonyítékokra várni, amikor már

jelenleg elegendõ adat áll rendelkezésre a táplálkozás egészséget befolyá-

soló és alapvetõen meghatározó hatásáról, illetve egészséget megtartó ké-

pességérõl, hallgatni errõl és nem elmondani a felelõs politikusoknak és a

lakosságnak, és nem tenni meg a szükséges lépéseket a prevenció érdeké-

ben, százezrek életének megmentéséért elviselhetetlen felelõsség lenne.

Ez a gondolkodás vezet el az élelmezés- és táplálkozáspolitika kialakításá-

nak szükségességéhez.

35


A második hazai táplálkozási vizsgálatban szereplõ 60, ill. 55 évesnél

idõsebb férfiak, ill. nõk energia- és tápanyagbeviteli adatai betekintést en-

gednek az idõsek táplálkozásába. Az energiabevitel átlagos többlete

20-30 % között volt, az átlagos fehérjetöbblet több mint 30 %-os, a hoz-

záadott cukor 20-30 %-kal több, a zsiradékbevitel kiemelkedõen, 60-70 %-

kal nagyobb, a koleszterinbevitel 25-60 %-kal nagyobb volt az ajánlott-

nál. Elégtelen volt a kalcium-, az E-vitaminbevitel és kisebb mértékben a

B1-, B2-vitaminbevitel is (21. ábra).

Az irodalomban ennél rosszabb adatok találhatók az idõsebbek táplálko-

zásában.

34

2. A másik ok az élelmiszerárak és a jövedelmek közti aránytalanság,

amely arra kényszeríti a kisjövedelmûeket, hogy kizárólag az anyagi le-

hetõségek határozzák meg táplálkozásukat és táplálékaikat (ami rend-

szerint éppen a zsírban, koleszterinben, cukorban, sóban gazdag élel-

miszerek választékát, illetve a zöldség-fõzelékfélék és gyümölcsök, va-

lamint tej- és tejtermék, teljes õrlésû gabonafélék elégtelen fogyasztását,

esetenként teljes mellõzését jelenti) és ne vegyék figyelembe az

egészséges táplálkozás ajánlásait.

Következtetés: nélkülözhetetlen feltétel az egészséges táplálkozás lehe-

tõségét eredményezõ ár- és bérpolitika kidolgozása és bevezetése.

Ide tartozik: az egészséges táplálkozásba beilleszthetõ élelmiszerek és

élelmi anyagok elõállításának támogatását elõsegítõ élelmiszerpolitika

kidolgozása és bevezetése.

3. Az eddigiekkel azonos fontosságú szerepe van az élelmiszerek összeté-

telének és választékának. A rendszeresen fogyasztott, kedvelt élelmisze-

rek jelentõs része zsírban, telített zsírban, koleszterinben, cukorban, só-

ban gazdag, de nem tartalmaz, illetve nem kielégítõ mennyiségben élel-

mi rostokat, többszörösen és egyszer telítetlen, valamint n-3 zsírsavakat,

továbbá a táplálkozással összefüggõ betegségek megelõzésében szere-

pet játszó mikro-tápanyagokat és flavonoidokat, fitoszterineket,

fitoösztrogéneket.

37


Mivel magyarázható a kockázati tényezõk jelenléte a táplálkozásban?

1. A lakosság nem ismeri az egészséges táplálkozás irányelveit és sok eset-

ben azok a szakemberek sem, akiknek feladatai közé tartozik a lakosság

egészségnevelése, élelmezése, élelmiszerekkel való ellátása. Ennek

következménye a nem megfelelõ élelmiszer- és ételválasztás, az egész-

ségre ártalmas táplálkozási szokások és hagyományok fel nem ismerése

(pl. bõséges mennyiségû állati eredetû zsiradék és só, illetve elégtelen

mennyiségû zöldség- és fõzelékféle fogyasztása, vagy felhasználása

ételkészítéshez). A lakosság jelentõs része nem hiteles forrásokból sze-

rez (téves) információkat követve által nem ellenõrzött kiadványok, tisz-

tázatlan eredetû szervezetek stb.).

Következtetés: elengedhetetlen feltétel a lakosság korrekt, szakmailag ki-

fogástalan permanens tájékoztatása minden lehetséges módszerrel, a

táplálkozásban rejlõ kockázati tényezõkrõl, illetve ezek elkerülhetõsé-

gének módjáról, más szóval: a lakosság egészséges táplálkozásra moti-

válása. Különösen nagy súlyt kell helyezni a gyermekek szakszerû ok-

tatására az óvodás kortól kezdve. Az oktatási program nem lehet kam-

pány, hanem az alapvetõ ismeretszerzés állandó része.

Idetartozik a táplálkozástudományi ismeretek magas színvonalú oktatá-

sa a szakemberképzésben és a továbbképzésben.

36

A TÁPLÁLKOZÁSPOLITIKA BEVEZETÉSÉNEK CÉLKITÛZÉSEI

1. Az átgondolt, figyelmesen megtervezett és megszervezett, rendszeresen

ellenõrzött, értékelt program elsõdleges célja

?? az idült, nem fertõzõ, táplálkozással összefüggõ betegségek kocká-

zatának csökkentése, a lakosság egészségi állapotának javítása,

?? a táplálkozással összefüggõ betegségek okozta mortalitás csökken-

tése és a várható élettartam megnövelése.

2. E fõ célok elérésének megvalósítását a fõ irányvonalak kidolgozása és

alkalmazása teszi lehetõvé. Ezek a következõk:

??A szakemberek táplálkozástudományi ismereteinek jelentõs növelése

az elkövetkezõ 5 év során és ezzel egyidõben a lakossági táplálkozá-

si ismeretek intenzív elterjesztése, kiemelten a gyermekek oktatásában

?? Folyamatos adatgyûjtés és tájékozódás a lakosság táplálkozásáról,

élelmiszer választékáról

??A táplálkozástudományi kutatások támogatása a táplálkozás, élet-

mód, betegség, egészség kapcsolatának jobb megértése és a straté-

giák szükségszerû módosítása érdekében

39


Következtetés: elengedhetetlen feltétel a kedvezõbb összetételû

élelmiszerek kidolgozása, gyártása és forgalmazása, választé-

kának bõvítése.

38

STRATÉGIA

Oktatási stratégia

A megjelölt célok megvalósításának egyik feltétele a szakemberek megfe-

lelõ képzése, ezért kell erõsíteni, illetve bevezetni és rendszeresen folytat-

ni a táplálkozási ismeretek oktatását – az egyes szakmáknak megfelelõ

arányban – az egészségügyi, agrár, élelmiszeripari, kereskedelmi és nem

utolsó sorban az oktatási szakemberképzésben és továbbképzésben.

Növelni kell a lakosság táplálkozási ismereteit, el kell terjeszteni az egész-

séges táplálkozás alapelveit és el kell sajátíttatni gyakorlatát. Meghatározó

jelentõsége van ebben a kisközösségekben történõ oktatásnak, egészséges

táplálkozásra nevelõ, serkentõ rendszeres programoknak, akcióknak, vala-

mint a megfelelõ szakmai ismeretekkel és kellõ gyakorlattal rendelkezõ ci-

vil szervezeteknek (Magyar Vöröskereszt).

Kiemelten fontos színtere az egészséges táplálkozás elméleti és gyakorlati

oktatásának az iskola.

Az ismeretek fenntartásához szükség van az élelmiszer címkén az össze-

tételre, tápanyag tartalomra vonatkozó információkra. Ehhez hozzátarto-

zik az egyre jobban hiányzó élelmiszer adatbank létrehozása, a jelenlegi

41


??Az egészséges táplálkozáshoz szükséges élelmiszer választék kiala-

kítását ösztönzõ támogatási rendszer létrehozása 2008-ig, és ennek

folyamatos hosszú távú mûködtetése

??Az egészséges táplálkozás alapvetõ emberi jog, és a legszegényeb-

bek számára is meg kell teremteni e jog gyakorlásának gazdasági

és társadalmi feltételeit 2006-tól

??Az egészséges táplálkozás megvalósításához szükséges alapvetõ

élelmiszerek mindenhol és mindig elérhetõk legyenek 2006-tól, a

kereskedelmi hálózat mûszaki feltételeit alkalmassá kell tenni a fel-

adat teljesítéséhez

??Az egészséges táplálkozás megvalósulását megfelelõen tervezett

módszerek - stratégiák - teszik lehetõvé, amelyek mind a táplál-

kozás-tudomány elméleti, mind gyakorlati területein érvényesí-

tendõk.

40

kutatásoknak természetesen ki kell terjednie az agráripar ágazataira, az

élelmiszeripar és kereskedelem különbözõ területeire, valamint az ét-

kezési és táplálkozási szokások elemzésére, továbbá a táplálkozás-

élettan, dietetika egyes területeire, beleértve a klinikai és epidemioló-

giai vizsgálatokat is.

Kiemelt jelentõsége van azon indikátorok vizsgálatának, amelyek mutatják

a lakosság táplálkozásának, tápláltsági állapotának, életmódjának, egész-

ségi állapotának helyzetét, változását.

Élelmezési, illetve élelmiszer-stratégia

Az egészséges táplálkozás alapfeltétele a megfelelõ élelmiszer nyersanyag,

amelybõl az élelmiszeripar képes a betegségek megelõzésére, a kockázat

csökkentésére alkalmas összetételû, minõségû élelmiszereket elõállítani.

Az idevágó kutatási eredmények teszik lehetõvé, hogy olyan eljárásokat

dolgozzanak ki és vezessenek be, amelyekkel meg lehet õrizni a nyers-

anyagok beltartalmi értékeit, növelni lehet a tápanyagok felszívódását, il-

letve csökkenteni lehet kedvezõtlen hatásokat.

A gyártmány-fejlesztés irányuljon olyan termékek kialakítására, amelyek a

tápanyaghiányok megszûntetésére használhatók, továbbá természetes

élelmiszer-adalékanyagok alkalmazására, valamint az energia-, zsír-, ko-

43


adatállomány kiegészítése további tápanyagok meghatározásával, illetve

az újabb és újabb élelmiszerek összetételével és tápanyagtartalmával.

Tájékozódási, adatgyûjtési, valamint tájékoztatási stratégia

A tájékoztatás adatokat, azaz tájékozódást igényel. Más szóval ki kell dol-

gozni és be kell vezetni a lakosság táplálkozásában beálló változások re-

gisztrálásának, az idõközben elért eredmények értékelésének rendszerét

és ennek megfelelõen kerülhet sor a módszerek, az oktatás tartalmi részé-

nek szükség szerinti megváltoztatására. Az adatok rendszeres surveillance

révén kerülhetnek felismerésre, nyilvánosságra (pl. OLEF-2003. OLEF -

Országos Lakossági Egészségfelmérés).

A programról, annak elõrehaladásáról, a részeredményekrõl, a felmerülõ

problémákról rendszeresen tájékoztatni kell a szaktárcákat, valamint a la-

kosságot. Igen fontos a média támogatásának, jóindulatának megnyerése.

Kutatási stratégia

A táplálkozástudományi kutatások eredményeinek felhasználása garantálja

a TP hatékonyságát és idõszerûségét, korszerûségét, tehát a rendszeres ku-

tatómunka elengedhetetlen feltétele a sikernek. A táplálkozástudományi

42

Az egészséges csoportos étkeztetés stratégiája

A lakosság élelmezésében jelentõs szerepet játszó csoportos étkeztetésben

az élelmi nyersanyagok értékeit megtartó, illetve növelõ, a kedvezõtlen tu-

lajdonságokat csökkentõ eljárásokat kell alkalmazni, az egészséges táplál-

kozást szolgáló étrend összeállításokkal együtt, elérhetõ áron.

Az egészséges táplálkozás irányelveinek érvényesülni kell a közétkez-

tetésben és a vendéglátóipari kínálatban is. Át kell alakítani az iskolai bü-

fékben forgalmazott termékek listáját az egészséges táplálkozás irányelve-

inek megfelelõen.

45


leszterin-, cukor-, sótartalom csökkentésére, az élelmi rost-, vitamintarta-

lom, valamint egyes ásványi anyagok mennyiségének növelésére.

A táplálkozás "biztonságának" stratégiája

Az élelmiszerek árának és a lakosság jövedelmének összhangba hozásával

nemcsak arra kell törekedni, hogy minden ember számára elérhetõ legyen

az elegendõ táplálékmennyiség, hanem arra is, hogy mindenki az egész-

séges táplálkozás irányelveinek megfelelõen választhassa meg étrendjét.

Addig is, amíg ez a cél reális közelségbe nem kerül, minden lehetõ régi és

új eszköz, módszer igénybevételével gondoskodni kell a kisjövedelmûek,

a fokozottan veszélyeztetettek (egyedül élõk, idõsek, gyermekek) egészsé-

ges táplálkozásának megteremtésérõl, és ez az aktivitás kapjon prioritást.

Az egyenletes élelmiszer elosztás stratégiája

Az élelmiszerszállítás és élelmiszerkereskedelem hatékony mûködése

eredményezheti, hogy az egész ország területén, minden napszakban be-

szerezhetõk legyenek az egészséges táplálkozáshoz felhasználható élelmi-

szerek, ezért erre kiemelt hangsúlyt kell fordítani.

44

ELÕZMÉNYEK

A WHO Európai Regionális Iroda Táplálkozási Osztálya Budapesten ren-

dezte 1990-ben az Elsõ Európai Táplálkozáspolitikai Konferenciát, ame-

lyen plenáris ülések elõadásai, valamint workshop-okon tartott megbeszé-

lések foglalkoztak az élelmezés- és táplálkozáspolitika elméletével és gya-

korlatával, valamint az európai országokban történõ bevezetésével. Az

egyik Workshop témája a konferenciára készült Compendium on Diet and

Health in Europe 1990 címû tanulmány megvitatása volt (13). A

Compendium szerzõi a vitális és élelmiszervásárlási statisztikai adatok

összehasonlító elemzését mutatták be és vitatták meg, valójában ez az

összeállítás tartalmazta a hazai élelmezés- és táplálkozáspolitika valószí-

nûleg elsõ változatát.

Ezt követõen az MTA Élelmiszertudományi Komplex Bizottságának Táplál-

kozástudományi Munkabizottsága, az Országos Élelmezés- és

Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI), továbbá a Magyar Táplálkozástudo-

mányi Társaság szakembereinek közremûködésével 1992-ben tanulmányt

készített Nemzeti élelmezés- és táplálkozáspolitika Magyarországon cím-

mel. A tanulmány különbözõ fórumokon megvitatásra került, majd két köz-

leményben kapott bizonyos publicitást, de nem került el a döntéshozók-

hoz, ezért a munka ebben a stádiumban befejezõdött (14, 15).

47


46

kiadvány az európai országok számára javasolja az élelmezési és táplálko-

zási politika bevezetését 2000 és 2005 között (azóta már elkészült a 2006-

2010 közötti idõszakra szóló ajánlás is, amely új elemet vett föl a program-

ba: a napi rendszeres fizikai aktivitásra való nevelést, illetve a napi rend-

szeres mozgás elterjesztését).

A WHO által bevezetésre ajánlott cselekvési terv az élelmezés- és táplál-

kozáspolitika bevezetése érdekében három stratégián alapul: az élelmi-

szerbiztonsági, a táplálkozási, és a fenntartható élelmiszerellátási (azaz

táplálkozásbiztonsági) stratégián. A WHO cselekvési terv igen hasznos ké-

zikönyvként szolgál a nemzeti élelmezés- és táplálkozáspolitika kidolgo-

zásához mindenek elõtt azáltal, hogy logikus, megvalósítható, érvekkel

alátámasztott programot kínál. Nyomatékosan felhívja a figyelmet az

egészséges életkezdet egyik feltételére, a fél évig tartó kizárólagos szopta-

tás jelentõségére, majd a szakszerû elválasztásra fontosságára. A WHO

cselekvési terv stratégiáinak elemei átvehetõk és beilleszthetõk a nemzeti

programokba, ennek köszönhetõen megjelentek ebben a nemzeti táplál-

kozáspolitikában is.

A már elért eredmények, a felismert igények lehetõvé teszik hatékony ÉTP

kidolgozását és bevezetését. A lakosság jelenlegi egészségi állapotában az

egészségtelen táplálkozással kapcsolatba hozható megbetegedések nagy

száma megköveteli az ÉTP mielõbbi bevezetését. Az összehangolt, sokirá-

nyú, sok forrásból táplálkozó, számos iparágra kiható program mûködteté-

49


A hosszútávú egészségfejlesztési politika alapelveirõl szóló program (A

népegészségügy prioritásai az ezredfordulóig) címû cselekvési terv

1994-ben jelent meg, ennek egyik fejezete az egészséges táplálkozás el-

terjesztését tûzte ki célul és felépítésében, szerkezetében követte az addig

megjelent élelmezés- és táplálkozás politikai tervezeteket (16). Ez a prog-

ram közel állt a megvalósuláshoz, de végül valahol elakadt a bevezetés-

hez vezetõ hosszú úton.

Az ÉTP tanulmányok történetének újabb eseménye 1995/96-ban következett

be, amikor a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet által szervezett munka-

csoport dolgozott ki részletes elemzést és tervezetet a tennivalókról Magyar

Élelmezés- és Táplálkozáspolitika címmel. Sajnos ez a munka is megrekedt

a tanulmánykészítés szintjén és nem vált cselekvési terv alapjává.

Végül újabb szakértõi csoport közremûködésével készült el 1999-ben A

magyarországi élelmezés- és táplálkozáspolitika irányelvei címû összeállí-

tás a MTA Élelmiszertudományi Komplex Bizottság Táplálkozástudományi

Munkabizottsága támogatásával. A tanulmány körültekintõen, minden rész-

letet megvizsgálva elemezte az akkori helyzetet, a célokat, a tennivalókat

de sorsa hasonló volt az elõdeihez – nem került sor a megvalósításra.

Hozzátartozik az elõzményekhez a WHO Európai Regionális Iroda Táplál-

kozási Osztálya 2001-ben kiadott ajánlása (3) The First Action Plan for

Food and Nutrition Policy, WHO European Region 2000-2005 címmel. A

48

1. a politika kormány általi hivatalos elfogadása és politikai támogatott-

sága, beleértve a kormányzati forrásokat, amelyeket speciálisan a po-

litika támogatására szántak,

2. tárcaközi egyeztetõ, együttmûködési iroda, amely a kormányhoz tar-

tozik és külön költségvetése van

3. a tennivalók, akciók prioritási sorrendje és a felelõs részleg, miniszté-

rium kijelölése;

4. a tervek tettekre váltásának képessége, beleértve az emberi kapacitás

erõsítését a táplálkozási helyzet javítására irányuló tervek kiválasztá-

sára és elkészítésére;

5. monitor és értékelõ mechanizmus.

Mind a lakossági egészségnevelés és tájékoztatás, mind az egészséges táp-

lálkozás iskolai oktatása, mind az egészségügyben dolgozók továbbképzé-

se és nem utolsó sorban az élelmiszeriparral, közétkeztetéssel való ered-

ményes együttmûködés érdekében szükség van az egészséges táplálkozás

alapelveit közvetítõ világos, egyszerû, mindenki által megvalósítható üze-

netekre, más szóval a tápanyagcélok (3. táblázat) gyakorlati, azaz élelmi-

szer célokban való megjelenítésére. Ennek érdekében dolgozta ki szakem-

berek egy csoportja a „Táplálkozási ajánlások a felnõtt magyarországi la-

kosság számára” címû kiadványt, amely Rodler Imre dr. szerkesztésében

legutóbb a Nemzeti Népegészségügyi Program 2003. évi akcióinak kere-

tében jelent meg 2003-ban „Táplálkozási ajánlások, adatok a tápanyagtáb-

lázatból” címmel.

51


sére az Egészségügyi Világszervezet – más országok tapasztalatainak figye-

lembe vételével – önálló, tárcafüggetlen, fõhivatású szakemberekbõl álló,

a kormány tanácsadó szerveként mûködõ Táplálkozási Testület felállítását

ajánlja (nem azonos az Élelmiszerbiztonsági Hivatallal!). A testület, az

ÉTP-ban fontos szerepet betöltõ szakterületek jelentõs szakembereibõl

(legfeljebb 5 - 7 tag) áll és az egyes részprogramokat, feladatokat, elemzé-

seket szakértõi ad hoc bizottságok bevonásával dolgozza ki. Rendszeresen

tájékoztatja a kormányt az ÉTP eredményeirõl, javaslatokat tesz az éppen

aktuális tennivalókra, vizsgálatokra. A testület tárcafüggetlensége (célsze-

rûen akadémiai státusza) lehetõvé tenné az elfogulatlan munkát.

*

Megjegyzések, megfontolásra és figyelemre érdemes gondolatok a Nem-

zeti Táplálkozáspolitikával kapcsolatban

A különbözõ egészségpolitikák sikeres kidolgozásának 3 kulcsfontosságú

eleme van:

1. politikai elkötelezettség (egy befolyásos minisztériummal, amely ve-

zeti a munkát és egy energikus szószólóval);

2. ütõképes munkatársakból álló csapat (jártasság, tudás, megfelelõ létszám);

3. megbízható adatok a hazai élelmiszer ellátásról, táplálkozásról és

egészségi állapotról.

A nemzeti élelmezési és táplálkozási cselekvési terv és politika sikeres be-

vezetésének 5 kulcsfontosságú eleme van:

50

9. A szomjúság oltására legjobb a víz, a szervezetnek vízre van szüksé-

ge, fogyasszunk naponta több pohárral!

10. Táplálkozzunk változatosan!

11. Óvjuk meg élelmiszereinket, ételeinket a szennyezõdéstõl, romlástól!

12. Ügyeljünk az egészséges testtömeg megtartására, ne hízzunk el!

13. Töltsünk naponta mozgással, sporttal legalább fél, de inkább egy órát!

Ide kívánkozik még egy WHO ajánlás a csecsemõk helyes táplálkozására

vonatkozóan:

Törekedjünk a csecsemõ kizárólagosan szoptatással történõ táplálására 6

hónapos korig, a szoptatás ezután 1 éves korig kiegészítéssel folytatható!

A táplálkozási ajánlások szerinti, csökkentett telített zsírtartalmú, de teljes õr-

lésû gabonafélékben, zöldség-fõzelékekben és gyümölcsökben gazdag, ten-

geri halakkal kiegészített, kevés sóval és cukorral készült táplálékokból álló

változatos táplálkozás bizonyítottan csökkenti a szív- és érrendszeri, valamint

a daganatos betegségek kockázatát. Fokozza az egészséges táplálkozás hatá-

sosságát a rendszeres testmozgás bevezetése, és a dohányzás mellõzése.

A mennyiségekre is ügyelõ egészséges táplálkozás és a rendszeres test-

mozgás a túlsúly/elhízás megelõzése révén is jelentõsen csökkenti a szív-

és érrendszeri betegségek, 2-es típusú cukorbaj, egyes daganatos betegsé-

gek és az elhízással összefüggõ más megbetegedések kockázatát. Ebbõl

következõen az „üres kalóriák” névvel összefoglalt élelmiszercsoportba

53


A Magyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikája címû jelen kiadvány nem

bírja el az Ajánlások teljes szövegének átvételét, ezért e helyen az egészsé-

ges táplálkozás alapelvei rövid üzenetek formájában kerülnek bemutatásra.

1. Együnk naponta többször teljes értékû, azaz a teljes gabonamagot tartal-

mazó készítményeket, azaz korpát is tartalmazó, barna lisztbõl készült,

kenyeret, péksüteményt, egyéb gabonatermékeket, gabonapelyheket!

2. Fogyasszunk naponta legalább 3 x zöldség-fõzelékfélét, gyümölcsöt!

Ha csak 150 g-mal több zöldségfélét, gyümölcsöt (1 db közepes alma,

1 db nagyobb paradicsom súlya) fogyasztunk naponta, akkor a keringé-

si betegségek kockázata 22 %-kal, a koszorúér-betegség kockázata 40

%-kal, a szélütésé 25 %-kal csökken!

3. Igyunk naponta legalább fél liter (sovány) tejet, fogyasszunk rendszere-

sen (sovány) tejtermékeket!

4. Együnk rendszeresen sovány húsokat és hetente legalább 1-2-szer ten-

geri halat!

5. Használjunk ételkészítéshez, kenyérkenéshez növényi olajat, margarint!

6. Kevesebbet sózzunk, kerüljük a sóban gazdag termékek fogyasztását!

7. Aki nem iszik alkoholt, ne kezdje el, aki iszik, mértékkel tegye! A mér-

ték: nõk számára 1 dl bor/nap, vagy 2 dl sör/nap, vagy 2 cent tö-

mény/nap, férfiak számára ennek kétszerese. Gyermek és várandós

anya egyáltalán nem ihat alkoholos italt!

8. Csak keveset és csak ritkán fogyasszunk cukorban gazdag készítmé-

nyekbõl, édességekbõl, cukros italokból!

52

– nemzeti sajátosságaiknak megfelelõen dolgozzanak ki és kezdjenek ak-

ciókat a Stratégia ajánlásai alapján;

– segítsék elõ az egészséges életmódot, benne az egészséges táplálkozást

és testmozgást;

– ki nemzeti céljaikat, készítsék el nemzeti stratégiájukat, mozgósítsák a

társadalmi és gazdasági szereplõket, valamint a médiát

A határozat mellékletét képezõ Stratégia a fentiek részletezésén túl felhívja a

figyelmet arra, hogy az egészségügyi minisztereknek koordinálniuk kell más

tárcák olyan döntéseit, programjait, melyek az egészséges táplálkozást és test-

mozgást befolyásolják. Elsõsorban az élelmiszer- és mezõgazdasági politika az

a program, melynek összhangban kell lennie az egészséges táplálkozás és test-

mozgás stratégiával. A Stratégia kiemeli az iskolák szerepét (mindennapi test-

mozgás és egészséges táplálkozás), valamint a média, és a reklámok szerepét.

E téren célként jelöli meg, hogy a reklámok ne használják ki a gyermekek be-

folyásolhatóságát, és az élelmiszerek elõállítója pontos, lényeges információ-

kat nyújtson a fogyasztónak ahhoz, hogy az egészséges táplálkozásnak meg-

felelõt választhassa. Az egészséggel kapcsolatos állításoknak megalapozottak-

nak kell lenniük. A Stratégia hangsúlyozza, hogy a nemzeti táplálkozási és test-

mozgás programokat a társadalmi fejlõdés eszközének kell tekinteni, ezért az

országok fejlesztési tervének forrásából kell a finanszírozását biztosítani.

Ez év szeptemberében az ESzCsM felkérésére elkészült a „Egészséges táplál-

kozás, élelmiszerbiztonság és rendszeres testmozgás Nemzeti Stratégiája” cí-

55


tartozó, zsírban és cukorban gazdag táplálékok helyett vonzó, kisebb

energia-, zsír-, cukortartalmú, megfelelõ mikro-tápanyagtartalmú élelmi-

szerek gyártása érdekében elengedhetetlen az élelmiszeripar együttmûkö-

désének megnyerése a túlsúly/elhízás megelõzés érdekében. Ugyancsak

fontos szerep hárul a családokra, iskolákra az egészséges táplálkozást és

rendszeres testmozgást megszerettetõ és gyakorló környezet kialakításá-

ban annak érdekében, hogy a fiatalok megismerjék, megkedveljék, köves-

sék a példát. A gyermek- és serdülõkori elhízás felnõtt korban való meg-

maradásának jelentõs arányára való tekintettel kiemelten fontos cél a fia-

talkori túlsúly/elhízás megelõzése az egészséges táplálkozásnak és rend-

szeres testmozgásnak a mindennapi élet természetes részévé válása által.

A táplálkozáspolitikában meghatározott irányelvekhez jól illeszkednek azok

a programok, amelyek az egészséges táplálkozás és testmozgás életre szóló

alkalmazását, gyakorlását kívánják elterjeszteni. A csecsemõkori egészséges

táplálkozás irányelveit a Gyermekgyógyász Szakmai Kollégium dolgozta ki

és jelentette meg 2001-ben, de szükség lenne a kisgyermekeknek és iskolás

korúaknak szóló ajánlásokra is. Hasonlóképpen hiánypótló lenne az idõsek

számára készült táplálkozási és életmódbeli ajánlások elkészítése.

A WHO 57. Közgyûlése 2004. május 22-i ülése elfogadta a WHA57.17

számú határozatot, melynek mellékletét képezi a „Global strategy on diet,

physical activity and health” címû stratégia (1). A határozatban a WHO az

egyes kormányokat felszólítja, hogy:

54

Európában a vashiány-állapot és a vashiányos anémia gyakorisága jelentõs, a

vashiány mind gyermekkorban, mind felnõtt korban a mentális koncentrációs,

valamint a kognitív képesség károsodásával jár. A vashiány állapotért felelõs

táplálkozási tényezõk a kell változatosság hiánya, az elégtelen zöldség-fõze-

lékféle és gyümölcs, valamint hús fogyasztása, emellett növelheti a kockázatot

a gabonafélék fitát- és fenol-tartalma, valamint a túlzott tea-ivás. A megelõzés

elsõsorban az egészséges táplálkozás alapelveinek elterjesztése, valamint a

megvalósítás lehetõségeinek (szociális esélyegyenlõség) megteremtése.

A megfelelõ folsav-bevitel elérésében az egészséges, zöldség-fõzelékfélék-

ben, gyümölcsökben gazdag táplálkozás alapfeltétel, de felmerül a folsav-

dúsítás külföldi mintára történõ megvalósításának lehetõsége is.

Az egészséges fogazat megtartása, illetve a rendszeres fogászati ellenõrzés

és kezelés a megfelelõ táplálkozás érdekében elengedhetetlen, a cél érde-

kében kidolgozott táplálkozási ajánlások ismertek: kerülni kell a cukorban

gazdag táplálékok rendszeres fogyasztását, különösen a nassolás formájá-

ban történõ fogyasztást, ezek helyett a rágást igénylõ táplálékok (nyers

gyümölcsök, zöldségfélék) beillesztésére van szükség.

Kiemelt gondot kel fordítani az idõs emberek táplálkozására, akiket nem-

csak a mikro-tápanyagok, hanem a makro-tápanyagok és az energia elég-

telen bevitele is fenyeget. Ezeknek a veszélyeknek az elhárításában legna-

gyobb és legfontosabb szerepe a családnak, környezetnek, szociális gon-

57


mû programterv, amely rövid, közép és hosszú távra szóló akciókat fogalmaz

meg és javasol bevezetésre. A Nemzeti Stratégia jelenleg az Egészségügyi Mi-

nisztériumon belüli, valamint tárcaközi véleményezés, egyeztetés alatt áll.

Nem maradhat ki a táplálkozáspolitikából a mikro-tápanyaghiány megelõ-

zésének kérdése. A mikro-tápanyaghiányos táplálkozás oka elsõsorban a

szegénység, de csaknem ilyen mértékben felelõs, döntõen a tehetõsebb

társadalmi rétegekben a tájékozatlanság, illetve a kellõ figyelem hiánya.

Ezért a megelõzésben meghatározóan fontos szerepe van az oktatásnak,

intenzív ismeretterjesztésnek, valamint az élelmiszeripar, a közétkeztetés

és a civil szervezetek együttmûködésének

A mikro-tápanyaghiányok között elsõsorban a jód elégtelen bevitelét kell emlí-

teni. Az egész világon a só jódozása a legelterjedtebb és elfogadott megoldás a

megelõzés érdekében. Magyarországon jelenleg a hagyományos és a jódozott

konyhasó egyaránt forgalomban van, az otthoni ételkészítéshez, ízesítéshez te-

hát megfelelõ tájékoztatás, egészségnevelés esetén lehetõség van a kizárólago-

san jódozott konyhasó használatra. A szakemberek egy része még nem döntöt-

te el, hogy a sóbevitel csökkentésére irányuló programokkal összeegyeztethe-

tõ-e az a terv, hogy kizárólag jódozott só legyen forgalomban, azaz az élelmi-

szerekben is, a közétkeztetésben kínált ételekben is, vagy csupán a kiskereske-

delemben beszerezhetõ só legyen jódozott. Mindkét megoldásra vannak pél-

dák a világon és Európában. Addig is, amíg döntés, ill. megoldás születik szük-

ség van intenzív és korrekt tájékoztatásra, oktatásra, ismeretterjesztésre

56

Köszönettel tartozom azoknak, akik a Nemzeti Táplálkozáspolitika 2004.

júliusában megjelent kiadásáról alkotott véleményükkel, tanácsaikkal, ja-

vaslataikkal segítették munkámat:

Dr. Bánáti Diána, Dr. Gelencsér Éva, Dr. Szabolcs István, Németh

Istvánné, Dr. Makara Péter

Zajkás Gábor dr.

akinek közvetlen és nélkülözhetetlen segítõi voltak ebben a munkában: Ba-

lázs Sándorné, Dr. Bíró Lajos, Varga Anna, Szórád Ildikó, Ágoston Helga,

Dr. Sajtos János, Domonkos Andrea, Mozsáry Erzsébet, Vígné Sági Katalin

59


doskodásnak van. Az idõs ember számára ugyanazok a tanácsok érvénye-

sek, mint a többi felnõtt ember számára szóló táplálkozási ajánlások. Külön

figyelmet érdemel az idõs emberek szociális biztonságának megtartása.

*

Az Élelmezés- és Táplálkozáspolitikai Program kialakításában meghatározó

szerepe volt a korábbi alapvetõ, korszerû és rendkívül korrekt, nagyon lényeges

adatokat, értékes elemzéseket tartalmazó alapos, elemzõ tanulmányoknak,

programtervezeteknek. A szerzõket elismerés és köszönet illeti, álljon itt azok

neve, akiké megtalálható volt a korábbi dokumentumokban: az MTA Élelmisz-

ertudományi Komplex Bizottsága (ÉKB) Táplálkozástudományi Munkabizottsá-

ga valamennyi tagja, az OKK-Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi

Intézet érintett munkatársai, a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet

érintett munkatársai, valamint más intézmények munkatársai, nevezetesen

Dr. Antal Magda, Dr. Barna Mária, Dr. Beke György, Dr. Biacs Péter, Dr. Bíró

György, Dr. Czukor Bálint, Dobrády Éva, Dr. Dworschák Ernõ, Dr. Farkas Jó-

zsef, Dr. Fehér Ágnes, Dr. Gábor Miklósné, Dr. Gelencsér Éva, Dr. Greiner

Erika, Dr. Hajós Gyöngyi, Dr. Kárpáti György, Dr. Kertai Pál, Dr. Pados Gyu-

la, Dr. Póderné Õsy Klára, Dr. Rodler Imre, Dr. Sós Józsefné, Dr. Szalay La-

jos, Szeitzné Dr. Szabó Mária, Dr. Szollár Lajos, Dr. Zsinka Ágnes

Azoktól, akik dolgoztak a témában és mégis kimaradtak a köszönetnyilvá-

nításból a rendelkezésre álló adatok hiányosságai miatt ezúton is elnézést

kér az anyag összeállítója

58


Irodalom

1. A Robertson, C Tirado, T Lobstein, M Jermini, C Knai, JH Jensen, A Ferro-Luzzi, WPT James:Food and Health in Europe: a new basis for action. WHO Regional Publications, EuropeanSeries, No. 96, 2004, pp. 10-11

2. P Puska: Nutrition and mortality: the Finnish experience. ActaCardiol, 2000, 55, 213-220

3. WHO Regional Office for Europe: The First Action Plan for Food and Nutrition Policy. WHOEuropean Region 2000-2005. WHO, 2001

4. Joint WHO/FAO Expert Consultation: Diet, Nutrition and the Prevention of Chronic Diseases.WHO, Geneva, 2003, pp. 88-91; 96-101; 55-58.

5. World Cancer Research Fund/American Institute for Cancer Research: Food, Nutrition and the Prevention of Cancer: a Global Perspective. Washington, WCRF/AICR, 1997

6. KSH: Élelmiszermérlegek és tápanyagfogyasztás, 1970-2001. KSH, Budapest, 2003

7. KSH: Háztartásstatisztikai Évkönyv, 2001. Budapest, 2002

8. FM Hu et al: A prospective study of egg consumption and risk of cardiovascular diseases in men and women. JAMA, 1999, 281, 1387-94

9. Bíró Gy (ed): Az Elsõ Magyarországi Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat Eredményei I., 1985-1988. OTH, Budapest, 1993

10. Bíró Gy, Antal M, Zajkás G: A magyarországi lakosság egy csoportjának táplálkozási vizsgálata1992-1994 között. Népegészségügy, 1996, 77 (4), 3-13

11. Zajkás G, Bíró G: Some data on the prevalence of obesity in Hungarian adult populationbetween 1985-88 and 1992-94. Z Ernährungswiss, 1998, 37 (Suppl 1), 134-135

12. Bíró G, Lindner K: Tápanyagtáblázat. Medicina, Budapest, 1988

13. S Palmer, G Zajkás, W Morgenstern, P Józan: Compendium on Diet and Health in Europe, 1990. Budapest

14. Zajkás G: Élelmezés- és táplálkozáspolitika Magyarországon. Magyar Tudomány, 1993, 38, 1304-1311

15. Zajkás G: Élelmezés- és táplálkozáspolitika Magyarországon - a Magyar Tudományos AkadémiaMunkabizottságának állásfoglalása. Konzervújság, 1993, 2-3. sz., 71-76

16. A hosszútávú egészségfejlesztési politika alapelveirõl szóló program (A népegészségügy prioritásai az ezredfordulóig). Népegészségügyi Közlöny, 1994

60

magyarország nemzeti táplálkozáspolitikája

Documents