MAGYARORSZÁG

FÜGGETLENSÉGI HARCZÁNAK

T Ö R T É N E T E

1848 és 1849-ben.

ÍRTA

HORVÁTH MIHÁLY.

M Á S O D I K K I A D Á S .MÁSODIK KÖTET.

PEST, 1872.

K I A D J A RÁTH MÓR.

TARTALOM.

NEGYEDIK KÖNYV.

Ausztria nyílt háborúja az ország ellenönvédelme Budapest megszállásáig.

ELSŐ FEJEZET.

Az ország hangulata. Békekívánatok s kísérletek. Hadikészületek.

Lap

Visszatekintés.................................................................................................. 3

A királyság tekintélyének sülyedése; a király iránti kegyelet meg-szűnése................................................................................................ 5

A nép hangulata............................................................................................... 7

A terrorisinus vádjának alaptalansága ........................................................... 8

A nemzeti politika mind e mellett is helytelen................................................ 15

Kossuth magaviseletének indokai................................................................... 25

A békepárt működései..................................................................................... 29

A püspöki kar felirata a királyhoz................................................................... 32

Kossuth elhatározásai s intézkedései .......................................................... 39

Kossuth szándékai a kormány rendezése körfii.............................................. 43

Diplomatikai küldetések: Parisba gróf Teleki László..................................... 50

Angliába Szalay László................................................................................... 51Turiaba báró Splényi Lajos............................................................................. 54

VI

MÁSODIK FEJEZET.A bács-bánsági háború seregeinknek onnan kivonultáig.

Lap

Kossuth szándékai a bács-bánsági hadakkal................................................... 59

A szerbek támadó hadjárata Ó- és Török-Becse és Kikinda ellen.................. 61

Az október lö-ki kihágások Szegeden............................................................ 64

A temes- éa aradvári őrségek kicsapongásai.............................................…. 66

Nagy Sándor harczai a temesváriakkal........................................................... 68

Az Aradvárral folytatott háború...................................................................... 70

A bánsági megyék állapota............................................................................. 79Békeszerzési kísérletek a szerbekkel.............................................................. 81

A szerbek belső ügyei..................................................................................... 84

Suplikácz halála.............................................................................................. 88

A strázsai csata................................................................................................ 91

A bogsáni csata............................................................................................... 94

Fehértemplom ............................................................................................. 97A november 30-kai támadó munkálatok......................................................... 98

Tomassovácz ostroma deczember 5-kén........................................................ 99

Alibunár megvétele......................................................................................... 100

A jarkováczi éjjeli harcz................................................................................. 101

Pancsova megtámadása.................................................................................. 106A fővezérletet Damjanics veszi át................................................................... 107

A bánsági sereg felvonulása............................................................................ 109A bácsi sereg kivonulása................................................................................. 110Vécsey Károly Eszterházy Sándor árulását meghiúsítja …........................... 111A bánsági nép kívándorlása..................................................................….... 113Bácska állapota............................................................................................... 115

Bács és a bánság igazgatása a magyar hadak kivonulta után.......................... 118

HARMADIK FEJEZET.A háború Erdélyben Kolozsvár e lveszté ig.

A reactióval nő az oláhok izgatása................................................................. 121

Urbán levele a hatóságokhoz......................................................................... 123

A balázsfalvi második nepgyfílés................................................................... 125

A lázadás tényleges kezdete........................................................................... 128

A báréi csata október 10-kén.......................................................................... 129

A zalatnai vérfürdő......................................................................................... 130

A szászok magaviselete.................................................................................. 133

Báró Puchner főhadikormányzó árulása......................................................... 134

Az agyagfalvi székely gyűlés......................................................................... 136

A nagylaki csata.............................................................................................. 139

A krakkói csata............................................................................................... 140

A radnóti csata. Urbán megveretése.................................................................. 141

VIILap

M.-Vásárhely eleste........................................................................................ 142A huuyadmegyei oláh mozgalom. Kővár és Kraszna mozgalmai.................. 143

Katona Miklós megfutása Dézsről................................................................. 145Kolozsvár eleste............................................................................................. 146Állapotaink november végén.......................................................................... 150

NEGYEDIK FEJEZET.A trónváltozás.

Windischgrätz újabb felhívása a magyar sereghez......................................... 152

A hadvezér válasza......................................................................................... 153A trónváltozás................................................................................................. 156

A trónváltozási okmány.................................................................................. 159

A két alternatíva; a két párt............................................................................ 168

A trónváltozás feletti tanácskozmány. Wesselényi Miklós tanácsa............... 170

Kossuth beszéde............................................................................................. 171

Kossuth indítványa s illetőleg a törvényhozás határozata ........................... 172

ÖTÖDIK FEJEZET.Windischgrätz. fő- és mellékhadainak betörése.

A két. fél hadainak létszáma........................................................................... 179

Hurbán szláv légiójának betörése deczember 4-én. Schlick betörése

a duklai szoroson .... ................................................................... 181

A kassai csata deczember 11-én..................................................................... 182

A szikszói csata ,........................................................................................ 184

A kassai csata január 4-kén............................................................................ 185

Bem erdélyi hadjáratának kezdete.................................................................. 186

Bem József...................................................................................................... 187

Windischgrätz, Simunics és Nugent betörése................................................ 192

A nagyszombati csata..................................................................................... 194

A parendorf-köpcsényi csata.......................................................................... 195

Az óvári csata................................................................................................. 197A képviselőház s a kormány rendeletei.......................................................... 198

A bábolnai csata.............................................................................................. 200A moóri csata.................................................................................................. 203

Batthyáni nézetei a dolgok állapotáról........................................................... 206

Törekvései Kossuth megbuktatására.............................................................. 207

Kossuth indítványa a kormány székhelye tárgyában...................................... 208

Batthyáni indítványa- a békekövetség iránt................................................... 209

Kiköltözés Budapestről.................................................................................. 215

Az országgyűlési küldöttség Windischgrätzhez............................................. 216

A vezérlet körüli viszonyok............................................................................ 218

Az új haditerv................................................................................................. 219

VIII

ÖTÖDIK KÖNYV.Az ország védelme Debreczenből.

ELSŐ FEJEZET.

A közügyek s a nemzeti önvédelem alakulása Windischgrätzbevonultakor Budapestre.

Lap

A nyilvános hangalat a főváros feladásakor................................................... 226Kossuth a csüggedést bizalommá változtatja................................................. 228

Kossuth beszéde január 13-kán...................................................................... 230

A képviselőház első határozatai Debreczenben.............................................. 232

A körülmények veszélyessége........................................................................ 234

Görgey szózata a sereghez............................................................................. 236

Windischgrätz eljárása................................................................................... 244

Visszahatás Windischgrätz eljárása ellen....................................................... 249

MÁSODIK FEJEZET.

A hadügy szervezése s első véd- majd támadó működéseink afőváros elveszte után.

A hadügy szervezése....................................................................................... 254

Görgey felvidéki hadjárata............................................................................. 257

Hadmenet a felső Vág- és Garanvölgyön ...................................................... 262

Klapka György harczai Tokajnál.................................................................... 269

Perczel hadjárata a közép Tiszánál................................................................. 273

Branyiszkó megvétele..................................................................................... 275

A hidas-németi csata....................................................................................... 277

Hadaink öszpontosítása Dembinsky fővezérlete alatt.................................... 279A támadó munkálat terve................................................................................ 285

A kápolnai ütközet február 26-kán................................................................. 287

A másodnapi harcz február 27-kén................................................................. 290

Visszavonulás Poroszlóra. Az eger-farmosi csata......................................... 298

A fővezér 8 alvezérek közti viszályok............................................................ 299

Dembinski letétele a fővezérségből................................................................ 300

A czibakházi csata február 24-kén.................................................................. 308A szolnoki csata.............................................................................................. 309

A fővezér kinevezése iránti tanácskozmány................................................... 315

Vetter fővezérré kineveztetése........................................................................ 319

IXHARMADIK FEJEZET.

A bács-bánsági s erdélyi háború márczius végéig.Lap

Eszék feladása................................................................................................. 326

Az ellenség terve az alvidéken. A két részen álló haderő ............................... 327

Az új-szegedi csata.......................................................................................... 328

A szőregi csata................................................................................................. 329

Szabadka megtámadtatása. A bajmoki csata................................................... 333

Az Aradvár körüli események......................................................................... 334

Az aradi ütközet február 8-kán........................................................................ 335

Az erdélyi háború Kolozsvár visszavétele után.............................................. 338

A székelyek állapota november óta ........................................................... 341

Gábor Áron..................................................................................................... 343

A hídvégi csata deczamber 24-én................................................................... 345

Békeszerződés................................................................................................. 346

Nagy-Enyed másodszori feldúlatása ,............................................................. 347

A gálfalvi csata................................................................................................ 349

A szebeni csata január 21-én........................................................................... 351

A muszka seregek behívása............................................................................. 353

A szelindeki csata............................................................................................ 356

A vízaknai csata. Visszavonulás Vízaknáról Piskíig....................................... 358

A szászvárosi harcz. A piskii ütközet február 9-kén........................................ 361Bem átmenete a Küküllővölgybe.................................................................... 364

A medgyesi ütközet......................................................................................... 366

Szeben megvétele........................................................................................... 368

NEGYEDIK FEJEZET.A debreczeni belviszonyok.

Viszonyok az országgyűlés és a kormány között............................................ 374

A békepárt....................................................................................................... 375

A békepárt s Kossuth közti viszonyok............................................................ 380

A békepártiak szövetkezése Görgey vet.......................................................... 381Madarász László............................................................................................. 383Kossuth beszéde márczius 25-kén.................................................................. 389

HATODIK KÖNYV.A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza,

ELSŐ FEJEZET.A tavaszi győzedelmes hadjárat Komárom felmentéséig.

Az alkotmányirat márczius 4-kéről................................................................ 399Vetter fővezéri fellépte a táborban.................................................................. 406

XLap

A nagy-körösi hadjárat.................................................................................... 408A tiszafüredi kiindulás..................................................................................... 410

Görgey helyettes fővezérré neveztetik............................................................ 413

A hatvani csata................................................................................................. 415

A bicskei csata................................................................................................. 417Az isaszegi ütközet......................................................................................... 421

Kossuth szózata a nemzethez ................................................................... 431

A váczi csata.................................................................................................... 435Bécs hangulata................................................................................................. 438

Aulich tüntetései Pest előtt.............................................................................. 441

A nagy-sarlói ütközet...................................................................................... 449

A komáromi ütközet........................................................................................ 457

MÁSODIK FEJEZET.

Perczel hadjárata a Bácskában, Bemé a bánságban.Felsővidéki hadiállapotok.

Pétervárad állapota seregeink kivonulta után a Bácskából …........................ 463

A szöregi és sz.-iváni csata............................................................................. 465

Zenta megvétele.............................................................................................. 466

Pétervárad megmentése................................................................................... 468

Sz.-Tamás megvétele..................................................................................…. 470

A nagy-római sánczok bevétele...................................................................... 472

A kovili csata................................................................................................... 474

Bem hadjárata a bánságban ,........................................................................ 475

Perczel hadjáratának folytatása a bánságban. A basahidi csata....................... 477

A jarkovácz-uzdini csata................................................................................. 478

Az osztrákok betörése Oláhországból. A fehértemplomi és szászkai

csaták................................................................................................... 481

A felvidéki hadi események............................................................................ 483

A védsereg létszerítése.................................................................................... 484

A védsereg működése..................................................................................... 486

A védsereg csatája Eperjesnél......................................................................... 487

A podheringi csata.......................................................................................... 488

HARMADIK FEJEZET.A függetlenségi nyilatkozat.

A függetlenségi nyilatkozat indítványa...........................................................495

A függetlenség ünnepélyes kinyilatkoztatása.................................................497

Kossuth Lajos kormányzó elnökké választatik..............................................513

XI

NEGYEDIK FEJEZET.A második felelős minisztérium alakítása.

Lap

A kormányhatalom meghatározása körüli vitatkozások................................. 546

Az új minisztérium szerkezete........................................................................ 551

A minisztérium fellépte. Szemere feltűnő beszéde......................................... 561

ÖTÖDIK FEJEZET.A függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó kül- s belviszo-

nyok. Buda megvétele.

A külföld nézetei a magyar eseményekről...................................................... 569

Teleki -László működése Francziaországban és Angliában .......................... 570

Egyéb diplomatikai működések...................................................................... 573

A nemzet erőfeszítése a függetlenség kivívására ......................................... 577

Teendők Komárom felszabadítása után.......................................................... 581

A hadjárat iránya megváltoztatásának okai.................................................... 583

Budavár ostroma............................................................................................. 692

Görgey magatartása........................................................................................ 600

Görgey s a békepárt fondorlatai...................................................................... 610

Intézkedései a hadügyminisztériumban ......................................................... 611

Kossuth terve a fővezérlet iránt...................................................................... 614

NEGYEDIK KÖNYV.

A DYNASZTIA NYÍLT HÁBORÚJA AZ

ORSZÁG ELLEN S ENNEK ÖNVÉDELME BUDAPEST

MEGSZÁLLÁSÁIG.

ELSŐ FEJEZET.

Az ország hangulata. Békekívánatok s kísérletek.Hadi készületek.

Mióta Olaszországban az osztrák fegyvernek mosoly-gott a hadi szerencse; mióta Németországban a nemzeti egye-sülés tervei az udvarok cselszövényei által háttérbe nyomat-tak: a reactionak Magyarországban nem az volt czélja többé,hogy az aprili törvények mellőztessenek s minden a régi lábraállíttassák; hanem az, hogy Magyarország fegyvererővel le-győzetvén, ős alkotmányától megfosztassék s az osztrák csá-szárság örökös tartományaival egyesítve, ugyanazon kormányalá vetessék. Innét magyarázható, miérthogy az udvari párt,mióta Jellasics betörése által nyíltan, s az október 3-kai nyi-latkozvány által még nyíltabban lépett fel, semmiféle oly sza-bályhoz nem nyúlt, mely a viszályok kiegyenlítésére hidúlszolgálhatott volna; sőt inkább minden intézkedései odairányoztak, hogy a szakadás még tágabbá, a kiegyenlítésmég lehetetlenebbé váljék.

Az udvar politikája bizonyára nagy fordulatot tett, miótamagát eltökélte, letérni a jog és törvény, az igazság és mél-tányosság ösvényéről. Láttuk, mikép a reactio, míg magátgyöngének érzé, csak titkon szítogatá a lázadást, a fellázadtnépfajokat titkon segítette pénzzel, hadiszerekkel, vezérek-kel; utóbb a császár neve s tekintélye alá bújva, a trón mö-gött ellenkező rendeleteket tőn azokkal, melyek a király általa törvényes kormány közbejöttével adattak ki; a dynasztia

4

egy s más tagja aláírásával titkos utasításokat küldözött szét,melyekben állítá, hogy a királyt csak a körülmények hatalmakényszeríti némely rendeletek kibocsátására; azért mi az őneve alatt nyilvánosan jő ki, az nem valódi akarata, annakengedelmeskedni nem kell, s csak a titkos rendeletek köte-lezők. Nem sokára egy lépéssel ismét tovább haladva, a ki-rálynak előbb törvényesen kiadott rendeleteit újabbak által,melyeket a minisztérium ellen nem jegyzett, semmitette meg.Végre a gyönge királyt részint reábírva, részint tudtán kívül,de neve alatt intézkedve, kijelenté, hogy az aprili törvényeknem kötelezők; és, minthogy azok megalkotásának formájá-ban hiányt fel nem fedezhetett, állitá, hogy a királynak jogasem volt azokat megerősíteni. Háromszáz év óta folytatta márharczát az udvari kényuralom pártja Magyarország alkot-mánya és függetlensége ellen; de azon szélsőségre csak mostvetemedett először, hogy érvénytelennek állitaná azt, mit anemzet törvényes képviselői, a törvényhozás minden sza-bályaival egyezőleg végezvén, a király elébe terjesztettek, sez szinte szabályszerüleg erősített meg. Csak most vetemedettazon felségsértésre a magyar korona iránt, hogy tőle egyenesenmegtagadná a jogot, megerősíteni, sanctionálni a szabályosaneleibe terjesztett törvényjavaslatokat. Az udvari párt ezótalegkevesbbé sem volt aggodalmas eszközeinek megválasztásá-ban: fondorlat, rágalom, a legkiáltóbb igazságtalanság, egy-aránt jónak látszott; és sem jogot, sem törvényt, sem királyiszót, esküt és tekintély t nem kiméit, ha azoknak sérelme czél-jához elősegitheté. Intézkedéseit királyi rendeletek alakjá-ban, a beteg király nevével ellátva, minden ellenjegyzés nél-kül, vagy törvénytelen ellenjegyzéssel bocsátá ki. És, mi akirály nevet s tekintélyt leginkább sérté, ezen ál királyi ren-deletek többnyire épen azon rendeletek és törvények ellenvoltak intézve, melyeket a fejedelem előbb a törvényes kor-mány és törvényhozás közbejöttével bocsátott ki. A gyönge,beteg király bábbá, puszta eszközzé alacsonyíttatott az ármányvégrehajtására. A király nevében lázíttattak fel a népfajok,

5

öldököltettek a békés polgárok, gyújtattak fel a népes hely-ségek, ágyúztattak a városok, pusztíttatott az egész ország.A királyság, a trón, mely egyébiránt az igazság védőjének,az erkölcsiség paizsának, a rend es törvényesség eszményé-nek szokta magát hirdetni, az udvari reactio által a leg-kiáltóbb igazságtalanság, a jog- és törvénytapodás, a szó-és eskütörés czégérévé alacsonyíttatott.

E szentségtelén játéknak a királyi szóval, névvel, tekin-télylyel, elmaradhatlan következése lőn, hogy a király sze-mélye s maga a királyság, a trón iránt is lassanként mindentisztelet és kegyelet kiveszett a nemzet szívéből. A történelemszámtalan példákban bizonyítja a magyar népről, hogyannakfogalmai az államról s magáról az alkotmányos szabadságrólannyira összeforrva valának mindenha a királyság intézmé-nyével, hogy e nemzetet valóban kiválólag királyiasnak kellénevezni. A királyi korona iránt e nép annyi századok viszon-tagságain keresztül, szinte vallásos kegyelettel viseltetett,melyet még az sem volt képes szívéből kiirtani, hogy a Habs-burg-Lothringeni házból származott királyok minden törvé-nyek és szerződések, kérelmek s Ígéretek ellenére háromszázév óta távol laktak az országtól; sőt még az sem, hogy ezeneleitől fogva kényuralomra törekvő dynasztiának tagjai csak-nem kivétel nélkül mégsemmisíteni törekedtek az ország al-kotmányát s független kormányzatát. E törekvések miattugyan gyakran hosszú s makacs harczot vívott a nemzet azudvarral; de alig csöndesedett le a harczi zaj, alig szűnt mega dynasztia alkotmányos szabadsága élvezetében zaklatni anemzetet: ez megint mindjárt legfényesebb bizonyítványaitadta királya iránti kegyeletének. Mária-Terézia trónraléptekorcsak semlegesen kell vala magát viselnie a nemzetnek: s a nyolczellenségtől egyszerre szorongatott dynasztia is sírba szálltvolna leányágában. De e nemzet, mely csak imént dugtahüvelyébe a kényuralom ellen kivont fegyverét, nem csakközönyös nem maradt, hanem hősics önfeláldozása által megis menté a dynasztiát. A franczia háborúk alatt a nemzetnek

6

csak egy igent kell vala mondania Napóleon felszólításaira,hogy a szavukat annyiszor megszegett Habsburgok uralmaalól megszabaduljon. De a nemzet, melynek alig hegedtekmég be a II. József philantrop, de kényuralmi kormánya általejtett sebei, az elpártolás helyett öt száz ezerét küldött fiaikozől az őt semmikép nem illető háborúba, nemessége négy-szer kelt fel tömegesen, s vagyonából egy milliárd forintotáldozott királyáért.

Valóban, e kegyelet a király iránt annyira vitte a nem-zetet, hogy meggondolván azon számtalan zaklatásokat, me-lyeket e dynasztiától szenvedett, az irántai hűséges ragaszko-dását méltán szolgainak, gyávának kellene mondani, ha másrészről szabadságszeretetének s hősics bátorságának is nemadta volna fényes bizonyítványait. A Habsburg és Lothringenidynasztiából származott királyok e miatt rendesen „fidélis,generosa, magnanima natio hű, nemes, nagylelkű nemzet”megszólításokkal éltek a hozzá intézett leiratokban; kiváltmidőn attól valamit a törvényes tartozásokon felül is meg-nyerni óhajtottak.

Valamint azonban e kegyelet azon eszméből származott,hogy a király a kegyelem és igazság forrása, a nemzet és or-szág védelme; hogy tőle csak jó és áldás eredhet: úgy most,midőn a nemzet napról napra mindinkább tapasztalta, hogy akirály a megtámadott országot nem csak nem védelmezi, abelháborút nem csak lecsilapitani nem törekszik; hanem el-lenben épen a király nevében jőnek a nemzetre idegen rablócsoportok, a király nevében mészároltatnak le a fellázítottmás népfajok által a békés polgárok, a király nevében dúlat-nak fel, hamvasztatnak el annyi virágzó községek: lehetetlenvolt, hogy a kegyelet ne gyöngíttessék, végre pedig ki neoltassék kebelében. És hogy a nemzetiség lelkesült érzelmei-től áthatott mlvelt osztályok, melyek az udvari ármányok serkölcstelenségek egész hálózatát átlátták, annyi árulásokután megvetéssel, gyűlölettel fordultak el a királyságtól: azonmég nem lehet csodálkozni, meggondolván, hogy a nemesebb

7

önzetlenebb irányú lelkeknek különben is a demokratia s an-nak legtermészetesb alakja, a respublika, vagy legalább anépképviseletből eredt, felelős kormány divatos eszménye sleghőbb óhajtása. De az méltán magára vonhatá a figyel-met, hogy még a köznép is átalánosan így kezdett érzeni,bár tökéletesen még nem értette, mily nagy kincsétől akar-ják őt a szabad alkotmányosság s független nemzeti kor-mányzat élvezetében megfosztani. Nem ritkán hallá az em-ber e népet ekként okoskodni: „Ha a király akarná, hogyköztünk béke legyen, ő megtehetné; de mivel nem akarja,azért bocsátotta reánk az ellenséget, bennünket kiéljen, smindenünkből kipusztítván, szolgákká tegyen.”

És nem csak azon vidéken, mely az ellenség által márpusztíttatott, nem is egyedül a magyar ajkú néptől lehetetthallani ilyféle okoskodást. A felvidéki s a bánsági vámosok-ban lakó németség csaknem átalánosan, sőt még a tótság ismindenütt, hol a Hurbán, Hodzsa és Stur-féle gonosz dema-gógok által communismussal s más, az együgyű nép eszét ésszívét könnyen tévutakra vezető eszmékkel nem izgattatott,általában osztozott a magyarral az elkeseredettségben, mond-hatni gyűlöletben a királyi név iránt. Nem egy községbentörtónt, hogy midőn a lelkész szokott módon a királyért kez-dett imádkozni, a nép zúgva takarodott ki a templomból;sőt néhol magát a papot is fenyegette, ha még ezután is merneimádkozni azért, ki, hite szerint, annyi bajt, nyomort és vér-özönt árasztott az országra.

Azelőtt a katonaállitás remegéssel tölte el az országlakosságát; s azokat, kiket a sors ért, szüleik, rokonaikszerencsétlen elveszettek gyanánt siratták; mert a hosszúcapitulatiot s idegen országba hurczoltatást a nép nem tudtamegszokni. Most, midőn jelszóvá lett: „harcz a hitszegőkirály ellen!” — önként, ezerenként tódultak a nemzetizászlók alá. Az ifjú szégyennek tartá hon maradni. Az apákés anyák magok küldék gyermekeiket, a nővérek magokösztönzék fivéreiket fegyvert ragadniok. És, mi különösen

8

jellemző a nép hangulata tekintetében, a beállott ifjak ren-desen ezen nyilatkozattal csaptak fel: „de úgy ám, hogycsak az országnak szolgáljunk!” A király nevéről többvidéken már hallani sem akart a nép; de voltak vidékek,kivált melyeken a ráczok és horvátok dúltak, hol a királyneve káromlással, átokkal említtetett.

Azon nyilatkozványokban, melyek az udvari reactioáltal október és november hónapokban bocsáttattak közre,többszörösen mondatott, hogy „csak egy kis felekezet vak-merősködik magát a hazával és nemzettel, törvénytelen erő-szakoskodásait az ország törvényes jogaival, közrombolástokozó törekedéseinek leküzdését az alkotmányos szabadságelnyomásával azonosítani.” És e felekezet, melynek élén Kos-suth Lajos személyesen is megemlíttetett, arról vádoltaték,mintha, valamely vérengző terrorismussal gátolná meg a köz-vélemény szabad nyilatkozatát, és zsarnokoskodnék az országfelett

Azonban ily vádakkal legfölebb az állapotainkat nem is-merő külföldet lehetett csak elámítani s téveszmékre vezetni.Ily nyilatkozatok, melyek által az udvari reactio az ország-gyűlésre, az attól kinevezett ideiglenes kormányra s általábana nemzeti alkotmányos felekezetre ügyekszik tolni a sajátmaga bűneit, a törvénysértést, ámítást, ármánykodást és zsar-nokságot, — ily nyilatkozatok, mint megannyi világos valót-lanságok, a népet, mely látta, tudta a bajok eredetét, mégcsak nagyobb gyűlöletre keserítették el. Zsarnokságról, ter-rorismusról szóltak, melyet a hazában csak egy kis felekezetgyakorolna: a nemzet pedig úgy érezte, úgy tudta, hogyezen úgy nevezett kis felekezet nem más, mint maga a nem-zetnek hasonlíthatatlanul nagy többsége; úgy tudta, úgyérezte, hogy zsarnokság, terrorismus, sőt még csak igazga-tási szigor is soha kevesebb nem volt országban, melynek ke-belében háború foly. „Már keresi — úgymond egy ámító nyi-latkozat — már keresi a pártgyűlölség a maga áldozatait, hogyrajtok a haza megfertőztetett nevében boszúját tölthesse; a

9

politikai jogok védelmének színe alatt minden neme a sze-mélyes szabadságnak elnyomatik. Az önkényes uralkodásnakegész rendszere készül emelkedni és a személy s birtok min-den biztosságát megsemmisíteni” És a nemzet csodálkozott,hogy találtatott magyar ember, ki a reactio ilyféle gyárt-mányait a maga nyelvére lefordítani nem szégyenlé.

Azonban ezen s hasonló vádak, melyekkel a hatalomrajutott, szerintök kis felekezetet illetik, nem is annyira az or^szag népe, mint az állapotainkat híven nem ismerő külföldrevalának számítva; mert arról titkos kémeik által eléggéértesülhettek, miképen maga e nép öntapasztalásából tudja,hogy soha nagyobb személy- és vagyonbátorság, soha tel-jesebb személyszabadság és, mi figyelemre méltó a háborúskörülmények közt, melyekben, mondhatni, semmi rendőrségsem létezett, — soha kevesebb rablás, orzás vagy bármiilyféle bűntény, a lázadóktól menten maradt vidékeken, nemvolt az országban, mint épen e korszakban. A lakosságnagy része tűzhelyeitől távol, a fellázadt ráczok, oláhok éshorvátok ellen állott fegyverben, s a majdnem egyedül nők,öregek és gyermekek védelmére bizott vagyon teljes biztos-ságban vala. Börtöneink soha, a legcsöndesebb béke idejénsém voltak oly néptelenek, mint most. Még azon romlotterkölcsűekben is, kik előbb idegen vagyon után sóvárgának,elnémult a bűn ösztöne, s helyét a hazafiság erénye váltottafel: rablókalandok helyett fegyvert fogva, harczmezőresiettek a haza ellenségei ellen.

Hasonló állapotban volt nem csak a vidék, hanem magaa főváros is. Bár állandólag semmi katonaság sem szállásoltkebelében, s a közvagyon feletti szokásos őrállást is nemzet-Őrök végezték; bár a rendőri szolgák oly csekély számmalvoltak, hogy a terjedelmes városnak felét is alig tarthattákőrszemmel: mégis a legnagyobb ritkaságok közé tartozott ezidőben valamely orzás híre. Zavar pedig s zajlongás a nép-ben egyátaljában nem támadt, kivéve talán azon elkeseredett-ségnek néha-néha hangosabb kitörését, melyet az udvari po-

10

litika hűtlensége s árulásai okoztak. De még az ilyféle lázasállapotban is annyira túlnyomó volt a lakosságban a rend-tartás ösztöne, miképen egyik vagy másik közbizodalmú tiszt-vagy képviselőnek felszólalása is elég volt arra, hogy a cso-portozatok szétoszoljanak, a csönd és nyugalom helyreálljon.

Mi különösen a szabadelvű nemzeti pártot, vagy, helye-sebben mondva, a maga jogai, törvényei, alkotmánya védel-mére elszánt nemzet hasonlíthatatlanul nagyobb és, bátranmondhatni, jobb részét s annak kifolyását, a képviselőkart éskormány testületet illeti, ebben csak két érzelem élt: a reactioelleni gyűlölet, és a haza megmentését kívánó kötelesség ér-zete. A reactio elleni gyűlölet a családi tűzhely, baráti talál-kozás és nyilvános gyülekezet köreiben, szószéken és hírla-pokban, utón útfélen egyaránt hangosan, nem ritkán zajoskitörésekben nyilatkozott. De zsarnokságnak, terrorismus-nak nyomára sem akadhatunk. Igaz ugyan, szószéken és hír-lápokban a főkérdésekre, az udvar iránti politikára nézve nemigen lehetett hallani ellenkező véleményt. Ez azonban nemterrorismusnak, nem zsarnokságnak, hanem a nemzet érzelmis véleményi egységének volt következménye. Az udvarireactio politikája az ország iránt oly áruló, oly kebellázitóvolt, hogy nem igen találtatott az országban az erkölcsi ér-zetből annyira kivetkezett egyén, ki az udvarnak e politi-káját helyeselni képes volt volna. És ha tán volt is titokbanoly elfajzott, megromlott kebel, mely a nemzeti szabad alkot-mányos életet kényuralomért kész lett volna áruba adni: aztnem a terrorismus, mi nem létezett, hanem a szégyenérzet,polgártársai megvetésének s a közgyalázatnak félelme tiltáel véleményé nyilvánításától, nem különben mint, például,az orgazdát hasonló érzet és félelem tiltja a rabló tetteinekmagasztalása s pártolásától.

De példát sem lehet idézni, melyben a nemzetnek a reac-tióval harczba keveredett része azok ellen, kik vele kezet fognibár mi okból is nem akartak, terrorismust gyakorolt volna.Magyarország kevert fajú lakosságában voltak számtalan köz-

11

ségben, magában az ikerfővárosban is ráczok, szlávok, sőt,bár, kevés, németek is, kikről bizonyosan tudatott, hogy anemzet nagy többségével egyet nem értenek, sőt inkább illyr,vagy pánszláv, vagy sárgafekete sympathiákat ápolnak. Éslehet-e mégis csak egyetlen példát is felmutatni, hogy ezeka miatt háborgattattak volna? Hogy azonban a nemzet láza-dást a maga kebelében büntetlenül nem tűrt, az igen termé-szetes. De puszta véleményért, érzelmekért, bár mi ellen-ségesek voltak is azok, ha különben nyugton maradt, nemizgatott, a közbékét nem zavarta, csak oly biztosságban élta törvények védelme alatt, mint a leghűvebb hazafi. Elő példaBudapesten, a nemzeti mozgalom középpontjában létező, s*az iránt elégszer ellenszenvet tanúsított rácz és tót ajkú la-kosság. Vagy abban mutatkozott-e tán terrorismus, hogy alázadók seregében elfogott ezerek, egy puszta eskü letételeután, miszerint magokat az ország ellen többé nem harczolnikötelezték, tűzhelyeikhez szabadon hazabocsáttattak? Vagytán abban', hogy az elfogott tisztek, puszta becsületszavukra,hogy meg nem szöknek, a szabadság kényelmeit csaknemkorlátlanul élvezhették, rendes dijokat hiány nélkül megkap-ták? Vagy továbbá abban, hogy a sorezredek tisztei, bár talánszületett magyarok, ha velünk harczolni nem akartak, pusztajelentkezésökre bántatlanul elbocsáttattak, csak azon ígéretkívántatván tőlük, hogy ellenünk sem fognak harczolni? Vagyvégre abban lát talán valaki terrorismust, hogy a nemzetellen nyilván fellázadt egyének birtoka, nehogy abból a láza-dást segíthessék, lezároltatott, például a zágrábi püspöknekbánságban fekvő jószágai? Ha még ennyit sem tesz a kor-mány, önmaga nyújt vala a nemzet ellen fegyvert a lázadókkefébe. Voltak többen, kik a nemzeti törekvésekkel egyenesellentétben lévén, az országon kívül tartózkodtak; a hírlapokezek ellen számtalanszor gáncsolva keltek ki; jószágaik mind-azáltal illetetlenül hagyattak; s a nemzetgyűlés megelégedettavval, hogy a reactioban tényleges részvétüket gátolja, s nemszáműzetést, nem jószágelkobzást, hanem csak azt határozta

12

reájok nézve, hogy az ellenök támadt gyanúnak elhárításavégett haza jőjenek, vagy künlétöket kellőleg igazolják.

Hogy az udvari politikának sem szószéken, sem hírlapok-ban nem támadt pártolója, az bizonyára nem a terrorismuslételét, hanem csak azt bizonyítja, hogy oly erkölcstelen störvénytapodó volt e politika, miszerint bár ki is képtelenség-nek, meggyalázónak, szóval, Tehetetlennek tartá azt pártolni.A kath. vallás azelőtt statusvallás lévén, a kath. papság akirálynak és udvarnak mintegy hivatalos pártolója, védel-mezője volt. A főpapok azelőtt a főrendek tábláján, a káp-talani küldöttek, prépostok és apátok az alsó házban a bécsiKormány politikájának állandóan minden kérdésben hű szö-vetségesei, kitartó harczosai voltak elannyira, hogy nem rit-kán méltán illette őket a vád, miszerint udvari kegyeknek s akormány viszonylagos pártolásának a nemzetiségi s alkotmá-nyos jogokat is képesek voltak áldozatul vinni.

Most az értelmesb és egyenesb lelkű főpapok, kik mégpolgárilag érzeni egészen meg nem szűntek, ha bár nem ve-gyültek is azoknak csoportjai közé, kik minden tartózkodásnélkül nyilvánosan árulást, hitszegést kiáltozának az udvarellen; ha helyzetök, neveltetésük s az udvar irányában meg-szokott viszonyaiknál fogva visszatartózkodók voltakis; demiként a királyhoz intézett feliratuk bizonyítja, határozottanroszalták az udvar eljárását. Az alpapság pedig nyíltan felka-rolta a nemzet ügyét: sokan közölök nem csak nemzetőriszolgálatokat tőnek, hanem mint nemzetőri tisztek, csapataikélén, vagy a honvéd-zászlók alatt a harczosok soraiban álltak;a nagy többség pedig hüven nemzetéhez, a jog és igazsághoz,buzgón világositá fel a népet a nemzet bonyolult állapotaifelől s lelkesíté azt hazafiúi kötelességének teljesítésére.

A conservativ párt, mely előbb oly makacsul védte azudvar és a bécsi kormány érdekeit, annyira ellenszegölt ahaladásnak, a korkívánta reformok létesítésének, hasonló sze-repet játszott most a főpapsággal, mely e pártnak különben isegy jelentékeny részét alkotta. Még olyanoktól, kik azelőtt

13

az udvari érdekek védelme miatt czímekkel, rendjelekkel,méltóságokkal ruháztattak fel, sem volt ritkaság hallani, hogyazok után, a mik történtek, mentségtelen bűn, nyílt haza-árulás volna, az udvart czéljaiban pártolni. Nem hiányzottak,kik kijelenték, miképen szégyenlik, hogy valaha ezen udvarnakmeghittebb szolgálatában álltak. Többen, elhagyván régi párt-zászlójokat, a nemzeti jog s alkotmány harczosai közé álltak.A kik pedig visszavonulva hallgattak, azokat bizonyára nem aterrorismus, hanem a reactionak a becsület, lovagiasság ésigazság érzete iránt tanúsított megvetése s honárulás nélkülnem pártolható politikája bírt hallgatásra. Midőn szeptem-berben elébb István főherczeg a nádorságról, utóbb Bat-thyáni Lajos a miniszterségről lemondott, a conservativ pártnakelőbb oly tömött soraiban az udvar nem talált egyént, ki akirályi helytartóságot s evvel az ország kormányzatát elfo-gadni, — nem talált egyént, ki miniszterséget vállalni hajlandóvolt volna; és az udvar kénytelen lőn egy ismeretlen nevű, apolitikai téren soha fel nem lépett, eladósodott királyi testőr-ségi hadnagyot megvásárolni, hogy legyen, ki a törvény-telen rendeleteket a törvényes formaság szabálya szerintellenjegyezze.

Nem tagadhatni ugyan, hogy szeptember vége óta a felsőház tagjai a mágnások és egyátaljában a conservativ párt hí-vei közöl mind többen visszavonultak. Erre azonban nemterrorismus, mi nem létezett, hanem megszokott conservativelveik, arisztokratiai szűkkeblűség, a hatalomra jutott demo-kratiátóli idegenség s osztályérdekeik által indíttattak. Kitérniakartak az átvonuló vihar elől, melynek szele más sűrű por-felleget hajtott fel a láthatárra. A nemzeti párttól s választottkormányától nyíltan elálltak ugyan, mert látták, hogy a játék,melyet az kezde, veszedelmes lehetne reájuk nézve kétes ki-menetelében; de, kevés kivétellel, a reactio zászlai alá semálltak. Rosszalták Kossuth hazátveszélyeztető politikáját,mely elkerülhetlenül háborúra vezet az udvarral; de az ud-vari politikát sem javalták, mely jog- és törvénytiprása által

14

Kossuthot s vele a nemzet nagy többségét önvédelemre kény-szeríti. És a terrorismusról vádolt „lázadó kis felekezet”még akkor is nyugton hagyta e különböző véleményűeketmidőn azok visszavonulása nyilván azt jelenté, hogy azideiglenes kormánynyal tartani nem akarnak.

Valóban, ha a nemzetnek a maga megtámadott jogait,alkotmányát fegyverrel védelmező nagy többsége s az ebbőlkifolyó nemzeti gyűlés és az ideiglenes kormány valamibenvétkezett a haza érdekei ellen, az nem erőszak, zsarnokságés terrorismus, hanem eleinte a politikai eszély- s idomhiány,utóbb pedig majdnem a gyávaságig vitt engedékenység, lágy-ság és az aggodalmasan őrzött törvényesség volt, a mindentörvényt megvetett reactio irányában. Ez a nemzet ősi bűne;erről lehet annak most is képviselőit s ideiglenes kormányátvádolni; ez vitte egyedül a nemzetet azon térre is, hogy mostnyílt háborút kellé viselnie az udvar s annak szövetségesei,az idegen népfajok ellen. A terrorismustól a mozgalmak kez-dete óta sokkal inkább iszonyodott mint a reactiótól: azértfejlődhetett oly félelmes erőre a kezdetben oly gyönge reactio.Ha a magyar kormány egy részről több politikai eszélyt fejtki; más részről pedig a loyalitáshoz oly aggodalmasan nemragaszkodik még akkor is, midőn már látta, hogy nem a tör-vényességtől való eltérése, hanem egyenesen törvényei, alkot-mánya s önállása miatt támadtatik meg; és ezen tartózkodáshelyett annak idejében kellő erélyt fejt ki, mind a reactiofenéjének terjedését meggátolhatta, mind az általa élesztettpártütést elfojthatta volna néhányak vérében. A rácz lázadásés horvát pártütés csak azért volt képes annyira növekedni,hogy ezrek életét kioltsa, az országnak egész virágzó tarto-mányait borítsa lánggal és rommal, mivel a kormány erélyes,szigorú lenni s az elcsábítottakat egy kis üdvös terrorismusáltal megfélemlíteni elmulasztotta. Az udvari reactio, melyegy gyönge kamarilla kebelében foganzott meg s kezdte adnielső életjeleit, csak azért lett mind nyíltabb ármányaival,mind bátrabb törvényszegéseivel, mind kíméletlenebb árulá-

15

saival; mivel látta, hogy a törvényességet, loyalitást, királyiránti kegyeletet annyira túlüző, ármányt ármánynyal, erő-szakot erőszakkal, árulást szigorral visszatorlani nem tudó,nem merő, most szintoly félónk, mint elébb eszélytelen ma-gyar kormánytól, mely örökké csak békés kiegyenlítést em-leget s a miatt egy minisztert a másik után járat Bécsbe ésInnsbruckba, mely ott is könyörög, hol követelnie lehetne, alegroszabb esetben sincs mit tartania.

Azonban, nem tekintve is a terrorismusnak ezen alapta-lan, rágalomteljes vádját, mi a hatalom birtokában lévő nemzetinagy többségnek s választott kormányának politikáját illeti;azt helyeselni egyátaljában nem lehet. A történelem soknáltöbb tanulságos példát mutathat fel arra, hogy kényuralmiirányú dynasztiák irányában a nemzetek csupa engedékeny-séggel s loyaütással nem csak nem biztosíthatják szabadságu-kat, sőt bizonyos veszélynek sietnek elébe. S e tanulságotelmulasztá felhasználni nemzetünk s annak kormánya.

Miután az aprili törvények által az országnak azon régtörvényei s a dynasztiával kötött alapszerződvényei, melyekMagyarországnak az osztrák birodalom örökös tartományai-tól független, önálló kormányt biztosítanak, valahára teljese-désbe mentek, nem kellett volna az országgyűlésnek és az újkormánynak arról megfeledkeznie, hogy már a múlt korbanalkotott számos hasonló törvények, melyek az ország kor-mányzati függetlenségét kikötötték, eddigelé soha sem nyertekvégrehajtást. Nem kellett volna megfeledkezni, hogy az abso-lutismusra törekvő dynasztia mindig talált módot részint ra-vaszsággal, részint erőszakkal meggyöngíteni e törvények éskötvények erejét, és az országot, függetlenségétől meg-fosztva, mind több és több szálakkal kötni á birodalom örököstartományainak önkényes kormányához. Az országgyűléstúlságosan bízott abban, hogy az új kormányt független felelősminisztériumnak nevezik, s hogy ennek ellenjegyzése nélküla királyi rendeleteket érvénytelennek nyilvánítá a megalko-tott törvény. Mind az új kormány, mind az országgyűlés

16

megfeledkezett azon lehetőségről, hogy a dynasztia, régi ha-gyományaihoz szívósan ragaszkodva, ezen újabb törvényeketis megkísértheti akár ravaszsággal akár erőszakkal érvény-teleníteni, s a külön választott kormányt inkább mint valahaegyesíteni a birodalom kormányával. Országgyűlésünk és kor-mányunk e túlságos bizalmának az volt leginkább oka, hogymost már a birodalom minden örökös tartományai is alkot-mányt, parlamentaris kormányzatot nyertek. Pedig e körül-mény, helyesen tekintve, inkább csökkenté, mint szilárdítáa magyar kormány függetlenségének biztosságát; miutántagadhatatlan, hogy a dynasztia sokkal könnyebben sikerít-heté öszpontosító törekvéseit most, mint hajdan, midőn azalkotmányos Magyarországgal egy absolut kormányú biroda-lom állott szemközt.

Az országgyűlés és az új kormány e lehetőségét az egy-beolvasztani kísérleteknek föltenni elmulasztván, egyszersmindelmulasztá oly garantiákról is gondoskodni, melyek mindjárta kezdetben is elég hatalmasok volnának megvédeni, ha ne-talán megtámadtatnék, a nemzeti függetlenséget. Alkotottugyan nemzetőrséget, de ez csak évek múlva válhatott czél-szeru hatalommá. Ellenben elmulasztá azonnal a reformottevő pozsonyi országgyűlésen azon viszonyokat elintézni,melyek az országnak a császársággal eddig sokban, tör-vénytelenül ugyan, de tényleg közös igazgatásából folytakki. E viszonyok aprilban rögtön megszakasztattak, a nélkülhogy az innen származott nehézségek, érdektalálkozásokkölcsönös megegyezéssel kiegyenlíttettek volna. A státus-adósságok, a vámviszonyok s a hadsereg szükségessé lettúj szervezetének nagy kérdései elintézetlenül hagyattak. Pe-dig mindenki átlátta, hogy azok elintézetlenül egyátaljábannem maradhatnak s hogy a dynasztia azokat a status quo-ban,melybe a két kormány teljes különválasztása által jutottak,hagyni semmi áron nem fogja, életérdekeinél fogva nemhagyhatja.

17

A státusadósságok jogilag legkevesbbé semíttették ugyanMagyarországot; de míg egy részről ez tagadhatlannak lát-szék, más részről ismét az mondaték, hogy azoknak terhét atöbbi tartományok egyedül képtelenek elviselni; minél fogvaha még azon összeg is, melyet eddig, bár törvénytelenül,de tényleg mégis viselt Magyarország, — mi az egésznekmintegy negyedét tévé, — a többi, már is túlterhelt örö-kös tartományok nyakába vettetik, a státusbukás elkerül-hetetlen.

Továbbá a vámrendszer, mely az ország s az osztrákbirodalom közt létezett, olynemű volt, miszerint általa Magyar-ország minden ipara már bölcsejében elfojtatott. Védvám-rendszer volt ez a már fejlettebb iparú birodalom javára azipartalan Magyarország ellen. £ kérdés is tehát csak kölcsönösegyezkedés által volt elintézhető.

Mi végre a hadsereget illeti: a magyar ezredek különvá-lasztva léteztek ugyan a birodalom ezredeitől, mint egyeshadi testek; de e különválasztottság csak á közlegénységrenézve létezett; a tisztek vegyesen osztattak szét a magyarés császári ezredekben; a tüzérség és a mérnökkari testekmind a két álladalom seregére nézve közösek valának;és, mi legfőbb, az osztrák császári és magyar királyi összeshadsereg eddigelé ugyanazon főkormánytól és pedig németfőkormánytól igazgattatott; s ennél fogva közös volt a szer-vezet, közös a vezényleti német nyelv, közösek az osztrákcsászári színek. Különösen az országhoz tartozó őrvidékikerületek, katonai szervezetök miatt, kizárólag azon közösnémet főhadi kormány igazgatása alatt álltak. Az összes had-sereggel tehát, s így annak magyar ezredeivel is eddigelékizárólag az osztrák császári kormány intézkedett, fordíthat-ván azt nemcsak oly háborúra is, mely Magyarországot leg-kevesbbé sem illette; hanem maga Magyarország ellen is anélkül, hogy volt volna erkölcsi garantiákon kívül hatalom amagyar királyságban, mely azt meggátolhatná. A kormány-

18

zati teljes különválasztás tehát most a magyar hadsereg újszervezetét is szükségessé tette.

Márcsak e függőben maradt kérdések puszta elszámlá-lásából is eléggé kitűnik, miképen azok oly fontosak s nemkülönben a császári birodalom, mint Magyarország létérenézve oly lényegesek valának, hogy azokat egy perczig semlehete veszély nélkül elintézetlenül hagyni. Más részről előrelátható volt az is, hogy mind a kényuralmi hajlamú dynasztia,mind az erősen érdeklett új alkotmányos birodalmi kormánykövetelései ezen pontok iránt sokkal túlzóbbak lesznek, minta mennyit Magyarországtól nem csak jog, hanem méltányosságszempontjából is lehetne követelni. Kétségtelen volt tehát,hogy mihelyt e kérdések szőnyegre kerülnek, azonnal élénkösszeütközés támadand egy részről Magyarország s a biroda-lom új kormánya, másról ugyanazon Magyarország s a nivel-lirozni törekedő dynasztia közt, mely a maga érdekeit sohasem akarta egybeolvasztani az országéival. Szintoly kétség-telen volt pedig az is, hogy ezen összeütközés, ezen érdek -harcz csak úgy fog végződhetni békés kiegyenlítéssel, ha azegyezkedő felek erejökre nézve egymást ellensúlyozhatják,nehogy, ha egyik a másikat gyöngének találja, kísértetbejőjön azt erőszakosan elnyomni.

Ily elnyomási vágyat Magyarországnak tulajdonítanisenkinek sem juthatott eszébe. Mert bár, a státusadósságokkérdését illetőleg, köztudomású dolog volt is, hogy az országnem nagy hajlamot mutat más adósságát elvállalni; de mint-hogy a jogosság erkölcsi erején kívül más hatalommal mégnem birt, remélni lehete: hogy azon passiv ellentállás, me-lyet ezen adósságok elvállalása iránt eleinte mutatott, azon-nal helyet enged a méltányosságnak s politikai eszélyesség-nek, mihelyt a nemzet látja, hogy az ellenfél is méltányos-ságot s becsületes kiegyenlítési szándokot hoz magával azegyezkedési tanácskozásokba.

De nem úgy állott a dolog a birodalmi kormánynyal s adynasztiával. Mind a kettő hosszú időszakon keresztül oly

19

előnyöket és hatalmat tartott birtokában, melyekhez joganem volt, melyeket világos törvények s kötmények ellenérebitorlott, s most legalább is oly részben vissza kellett adnia,mennyit Magyarország a maga jólléte s kormányának függet-lensége tekintetében méltányosan követelhetett. Előre is bi-zonyos volt tehát, hogy sem a dynasztia, sem a birodalmikormány nem fog engedni, mihelyt magát elég erősnek ér-zendi a sükeres ellentállásra.

És vájjon miként álltak az erők mind a két részrőlmárczhisban s áprilisban?

A birodalom hitelét, financziáját igen megcsökkentéugyan az átalános európai mozgalom; de gyönge bár és zavart;volt mégis financziája, melyet ideiglen kényszerítő szabályok-kal is fenn lehetett tartani. A dynasztia hadi rendszere s ha-talma, egy század műve, teljes kifejlettségében, évtizedek alattfelhalmozott tömérdek mennyiségű hadi szerektől támogatvaállott fenn. És bár erejének nagy részét az olaszországi füg-getlenségi háborúba kénytelenittetett küldeni: maradt mégisrendelkezésére annyi sereg, hogy avval, ha bátorsága van,még aprii folytában könnyen elnyomhatja Magyarországot.Szövetségesei közöl pedig az óriásinak tartott Oroszország any-nyival is készebb volt bár mikor segedelmére sietni, minthogyennek magának is érdekében állott elfojtani a közel szom-szédságában terjedő s erősödő alkotmányos szabadságot.

És hogyan állott ennek ellenében Magyarország? Midőnaz új kormány működni kezdett, kincstárában összesen félmillió forint találtatott. Hitele, mint új, még meg nem állapo-dott státusnak, a külföldön semmi; benn a bécsi kormány általegy század óta'követett vám- és financzrendszer következtébenpénz igen szűken a forgalomban. Katonaságunk nagyobbrésze künn Olaszországban s más tartományokban; benn azitt szállásolt idegen ezredekkel együtt véve is alig volt 18 ezer.Hadi készülete semmi; a hadszerek, a mennyire itt ott a vá-rakban nem hiányzottak is, osztrák szellemű, idegen tisztekkezében voltak. Fegyvergyára egy sem létezett; fegyvertára-

20

ban alig 20 ezer, az is rosz, s a felett még ellenséges szelleműtisztek kezében. Szövetségese egy sem volt széles e világon.

Azonban e minden oldalú gyöngeség s készületlenségdaczára márcziusban s a következő két három hónapbanegy nagy előnye volt a nemzetnek s új kormányának adynasztia felett. Ezen előny amaz átalános európai mozga-lomban állott, mely Francziaországból kiindulva, a trónokatsorra megingatá, a népek szabadságát pedig állandólag biz-tosítani látszott.

A pozsonyi országgyűlésnek s az új független kormány-nak tehát ezen időt kellett volna megragadnia, hogy bár miáron elintézze a régi viszonyok megszakadtából eredt amalényeges kérdéseket; vagy, ha a kiegyenlítést a dynasztia sa bécsi kormány lehetetlenné teszi, magát idején kellőleg meg-erősítse a kiegyenlítés későbbi sükerítésére. A Habsburgdynasztia, melynek trónja talán leginkább csak azért nem for-gattatott fel márcziusban, mivel a magyar nemzet a maga ki-vánataival méltányos maradt s egyátaljában nem ment túl azonhatárokon, melyek már több régi törvények s kötményékbenis világosan ki voltak tűzve, a forradalomtól pedig szinte aggo-dalmasan óvakodott, — a Habsburg dynasztia, e mozgalmaks a szabadság ezen általános diadala által, múltjának mindenhagyományos elveiből kiforgatva s fejét vesztve, annyira meg-félemlett, hogy székvárosát is elhagyni s a határszéli Inns-bruckba kényteleníttetett megvonulni. Ez időben a pozsonyiországgyűlés és az új kormány, egyedül az európai diadalmasforradalmak erkölcsi ereje által, oly nyomást gyakorolhat valaa dynasztiára, hogy ez kénytelen lett volna elfogadni amakérdések méltányos kiegyenlítését; más részről pedig ele-gendő erőt gyűjthet vala a maga s a nemzet függetlenségénekbiztosítására, Künn levő ezredeinket, ha tán Olaszországbólnem is, de a többi örökös tartományokból visszahívhatja, újezredeket állíthat, a katonaságot nemzeti lábra állíthatja sannak kormányát és vezérletét az idegen, ellenséges szelleműfőtisztek kezéből kivéve, hazafiakra bízhatja, s a nemzet és

21

körülményeink igényei szerint egészen újonnan szervezheti;az idegen katonaságot az országból kiküldheti, a várakat, ha-zafiak kezére bízván, biztosíthatja. E készületek alatt pedigerélyesen kell vala sürgetnie ama függő kérdések végelin-tézését, tudhatván, hogy könnyebb azokat addig megfej-teni, míg a netalán már megfoganzott udvari reactio, a minden-felé kitört mozgalmak által elfoglalva, fejvesztettségébenmindenfelé kapkodva, erejét ellenünk össze nem pontosíthatja.De mind ebből, minek ezen helyrepótolhatlan három elsőhónap alatt megtörténnie kellett volna, egyátaljában semmisem történt. Kossuthnak e részben, tagadhatatlan, helyes voltvolna politikája, ha azt egyszersmind eszélylyel is támogatja.Miután a független kormány az udvar által elismertetett,ő erélyt sürgetett; de a túlloyalis többség által leszavaztatváD,szinte tétlenségre lőn kárhoztatva. Abban mindazáltal atöbbiekkel együtt ő is hibázott, hogy ama függő kérdésekkiegyenlítését ő sem sürgette; sőt a státusadósságok nép-szerűtlen kérdéséről hallani sem akart. A kormány a magaáradozó bizodalmában elég garantiát látott a maga független-ségének s az alkotmánynak biztosítására abban, hogy jogaikétségbevonhatlanok s újabb törvényekkel, királyi sanctióvalmegerősítve voltak. De azon esetre nem készült, ha a dynasz-tia, mint már többször a múltban, most is hajlandó lennefélrevetni a világos törvényt s megsérteni a kétségbevonha'tlanjogokat. Megelégedett avval, hogy magát a törvényes ésloyalistéren állónak érzé, s nem tekintett arra, hogy minő szem-pontból nézetik az udvar s az új bécsi kormány által. Ezre-deink künn maradtak Csehországban, Galicziában; a bennlevőkatonaság és a várak idegen tisztek kormánya alatt hagyat-tak, daczára ezek ellenséges szellemének, daczára a dynasztiahamar elárult ármányhálózatának. A független, felelős minisz-térium csupa kegyelet, csupa loyalitás volt a dynasztia iránt,merő engedékenység, óvatos kímélet az engedelmeskedninem akaró s titkon, a Bécsből vett intések szerint, már isárulást tervező katonai parancsnokok iránt. Még csak annyi

22

erélyt sem fejtett ki, mennyi szükségessé vált ezen parancs-nokok nyílt kikeléseit s fenyegetéseit a magyar alkotmány sfüggetlenség ellen meggátolni vagy megtorlani; még arra iscsak nagy nehezen tudott reá menni, hogy a budai és temes-vári fegyvertárakban lerakott fegyverek kiadassanak. Ha vagyezen parancsnokok valamelyike, vagy a korona egy más tiszte,a horvát bán, ismételt világos parancsnokát is megvetve koránelárulta, hogy pártütésre készül: kormányunk a helyett, hogyaz engedetlen tisztviselőt egy pár zászlóalj segedelmévelletegye s megbüntesse, egyik minisztert a másik után küldéaz udvarhoz panaszkodni s orvoslatot eszközölni ott, honnanaz engedetlenség épen szítogattatott. És midőn az udvarireactio, ijedtéből föleszmélve, az országban lakó nemzetisé-geket kezdé, leginkább katonatisztek segélyével, fellázítani:kormányunk, bár hamar ráakadt a lázítás forrására, a helyetthogy a bajt, erélylyel fellépve, elfojtaná, a közbéke háborga-tóit szigorral fenyítené, — sükeretlen békealkudozásokkal,hol azoknak helye sem volt, vesztegeté a drága időt. Midőnvégre a lázadás nyíltan kitört, még az ellene küldött haderőtis idegen vezérek parancsára bízta, mintha szükségkép csakosztrák generálnak kellene lenni a vezérnek; s aztán hóna-pokon által tűre, mikép növekedik, daczára túlnyomó erőnk-nek, ezen áruló vezérek hadviselése alatt, a lázadás.

Szóval midőn a kormányzati teljes különválás után nyom-ban eszélyes kiegyenlítés, utóbb csak tevékeny erélyesség,megtörhetlen szilárdság, kérlelhetetlen szigor biztosíthattavolna a nemzet törvényes függetlenségét: az ellenféltől egy-átaljában nem méltánylott, meddőloyalitás, bizodalom, kegye-let és törvényesség-színe alatt, minden lépten csak gyönge-séggel, erély és szigorhiánynyal találkozunk. Pedig vagy nemkellett volna márcziusban annyira menni, mint ment a po-zsonyi diéta; vagy miután az új törvények a király által issanctionáltattak, azonnal minden erőt ki kell vala fejteni azok-nak biztosítására. Tagadhatatlan, hogy ez igen nagy és nehézfeladat, de lehetetlen nem volt; s kormányunk nem azért

23

gáncsolandó, hogy elmulasztott elégséges erélyt kifejteni, ha-nem azért, hogy oly térre állt, oly politikát követett, melyszerint lehetetlen volt a szükséges erélyt kifejteni; a körül-ményekkel megalkudni tudó politikai eszélyt pedig a függőkérdések megoldásában egészen mellőzte. Nem hanyagság,nem jó akarat s hazafiúság, hanem politikai ildomosság selőrelátás hiánya, tévesztett szempont, szerencsétlenül válasz-tott irány és helytelen politika az, mit a történelem méltángáncsolhat az első független minisztériumnak eljárásában.

Minisztériumunk végre maga is belátta, hogy ily politi-kával az ország veszedelme nélkül a kormányon tovább megnem maradhat: lemondott tehát. De már késő volt! A reactiomár a felszított rácz lázadás és horvát pártütés, hadi erejénekösszpontosítása, olaszországi szerencsés hadjárata s azon bi-zonyosság által, hogy szükség esetében az orosz hatalombantámaszt nyer, annyira megerősödött, hogy minden tartaléknélkül nyíltan felléphetett a nemzet ellen. A nemzet ellenbenoly erőtlenségbe sülyedt már, hogy nem is remélhető, miké-pen egy erélyesebb politikájú minisztérium, bár az ország-gyűlés nagy többsége olyant kívánt, megerősítést nyerjen akirálytól. Batthyáni Lajos tehát újra a kormányra lépett; smiután meggyőződése szerint a nemzet ellentállásra nem isgondolhatott többé, egy még simogatóbb s engedékenyebbpolitikát követendő minisztériumot terjesztett fel. De márhasztalan kísérté meg a loyalitásnak s engedékenységnekegész az áldozatig menő bizonyítványaival lecsilapitani a vi-hart, kieszközleni a békés kiegyenlítést: a reactio reá többénem hallgatott; győzedelmet a harcztéren bizonyosnak tart-ván, alkudozni többé nem akart a nemzettel, melyet, mivelkészületlen volt, gyöngének tartott. És e hitében Batthyánitis lemondásra kényszerité, Kossuthot és pártját, vagy is anemzet nagy többségét, mely jogaitól elállani, függetlensé-géről lemondani nem akart, lázadónak, felségsértőnek nyi-latkoztatta, s előbb Jellasicsot, aztán Windischgrätzet teljeshatalommal ruházta fel az ország leigázására.

24

Most tehát már mint nyílt ellenség, hatalmas sereggels ennek háta mögött egy még hatalmasabb szövetségesselellátva, az ármány, fondorlat és cselszövény minden sötéteszközeivel felkészülve állott az udvari reactio a nemzet elle-nében, mely saját kebelében minden felől lázadástól körül-véve, kívülről öt-hat oldalról megtámadtatva, alig volt képesösszesen 40—50 ezernyi, jobbára újoncz s roszul felszerelthadat kiállítani.

E körülmények közt nem lehet csodálni, ha a volt con-servativ párt tagjai, a mágnások nagy része s egyebek is, kik-ben a haza és alkotmány iránt lelkesedés hiányzott, ellenbenaz önzés érzelmei túlsúlylyal bírtak, szintúgy a félénkek, aforradalomtól rettegők, lassanként mindinkább visszavonultak;kivált miután a reactio egy részről az ellenszegülőket szigorúbüntetésekkel fenyegette; más részről pedig a törvények ésalkotmány fentartását álnokul ígérgette. Ez volt oka, hogyherczeg Eszterházy Miklós, a volt külügyminiszter fia, grófEszterházy Kázmér, s többen mások, kik közönyösségökróla nemzet, haza s alkotmány iránt különben is ösmertettek,még a nemzetőrségből is kiléptek, melyben előbb, a szabad-ság fellángolásának idején, hazafiúi érzelmeket színlelve,hiúságból őrnagyságot kerestek és vállaltak.

Azonban a körülmények veszélyessége, a csaknemlehetetlennek látszó végdiadal nagy nehézségei s reménytelen-sége már a leglelkesebb hazafiakat is mély aggodalomba ej-tették a haza jövendője fölött. Ez iránti kétségbeestébenzavarodott meg szellemi világa a lánglelkű s hő keblű nagyhazafinak, Széchenyi Istvánnak; ez iránti reménytelenségecsüggesztő el alkotmányos szabadságunk egy másik régihősét és martyrát, Wesselényi Miklóst; e miatt távozott akülföldre Eötvös József, a volt cultus-miniszter, s némultakel mind többen a nemzeti gyűlés kebelében.

A hírlapok-ugyan jobbára megtartották elébbi szellemü-ket s egynémelyik közölök még csak erősebb kikeléseket halla-tott az udvari reactio ellen s még epésebb modorban fedezte fel

25

annak, ármányait, ostorozta árulását s erőszaktételeit. Demagán körökben, kivált azokéban, kik magokat alaptalanremények csalódásaival táplálni nem szokták, mindinkább akibékülés, sőt ha kell, meghajolás szükségéről folyt a társal-gás. Nem ritkán lehetett hallani olyféle nyilatkozatokat, mi-képen a jelen állapotnak, mely végromlásra vezet, mennélelébb, bár mi módon s áron véget kell szakasztani; mert azonmulasztások után,'melyek a múlt hónapok alatt megtörtén-tek, oly készületlen állapotban, minőben a nemzet létezik,haza elleni vétek volna, tovább is ujjat húzni s harczra kelnia dynasztiával. Minthogy az ellentállásban nincs remény, bé-két kell kötni bár mi áldozattal. Ha a pénz, had és kereske-delmi tárczák eltörlése, a státusadósságok egy részének el-vállalása a többi törvényeket és jogokat biztosíthatja: ám ezenáldozatokra is készen kell lenni. Sokan még a leglelkesebbhazafiak közöl is ekként okoskodván, hajlandók valának kö-vetni a hajós példáját, kit a körülte tomboló vihar arraindít, hogy, menekülés reményében, drága terhének egy ré-szét önként a hullámok közé temesse.

De nem így gondolkodott Kossuth és vele együtt a nem-zet nagy része. Mi befolyása volt az ő jelen gondolkodására svéleményirányára a haza ügye s a teendők felett annak, hogya reactio által a király nevében kiadott manifesitumokban őnévszerint felségsértőnek vádoltatott: azt csak ő maga, s aveséket és szíveket vizsgáló isten tudja. Annyi bizonyos, hogyő nem hajlott a békepolitikára, ő a békekötést lehetetlennektartotta. Az udvari reactio azon ármányos fogása, mely általőt egyedül terhelte a felségsértés vádjával; őt egyedül jelölteki azok gyűlöletének tárgyául, kik a jelen állapotokból mene-külni óhajtanak; egyedül reá mutatott, mint bűnbakra, ki-nek feláldoztával másoknak kegyelmi reményeket tüntetettfel a hódolat jutalmául, — kétségkívül tetőpontjára emeltékszívében az udvar elleni gyűlölet indulatát. A borzasztó sors,mely őt azon esetre vára, ha a nemzet meghódolván, vagyleigáztatván, ő az udvar hatalmába esnék, őt természetszerű-

26

leg boszúra, ellentállásra tüzelte az udvar ellen. A büszke-ség, melyet méltán érezhetett a felett, hogy a mire a nemzetoly rég törekedett, a nemzeti jogokat biztositó törvények éskötmények leginkább az ő törekvései által nyertek valaháraérvényt, ő vívta ki első sorban a független, alkotmányos kor-mányzatot, melyet most eltörülni szándékoznak, — kétségentúl daczra, ellentállásra tüzelé különben is becsvágyó, a dicső-ség és nagyravágyás ingereinek nyílt kebelét. A hatalom-vágy, mely, daczára minden contestatioinak, minden affélenyilatkozatainak, hogy ő semmire sem vágyódik inkább, minta magán élet és visszavonultság nyugalmára, oly nagy mér-tékben dagasztá kebelét, hogy arra törekvésében korlátotnem ismert, sőt vetélytársat sem tűrt, — bizonyosan hatal-masan izgatá most lelkét, hogy a dynasztiával nyílt hábo-rút kezdjen, mely alatt kétségtelenül ő leend a nemzet veze-tője, ő kezelendi annak egész hatalmát; és ha a nemzetgyőzne, ő tartaná holtáiglan annak első kormányhivatalát;míg ellenben végbukás esetében sem várhat magára roszabbsorsot, mint a minőt a reactio már eleve kitűzött számára,midőn őt lázadónak kiáltotta ki.

Mind ez nem maradhatott hatástalan az ő kedélyére; skétségkívül az említett indokok mindegyikének meg volt a magarésze elhatározásaiban. De tagadni nem lehet, hogy nemesebbindok is elég volt, mely őt ellentállásra lelkesítheté. A már-cziusi napokban ő volt a békés átalakulás főindítója; ő esz-közlé ki leginkább az aprili törvényeket. Meggyőződése ren-díthetetlen volt, hogy ezen átalakulás nem csak szükséges,de teljesen jogos is vala; hogy a független kormányzat, melyaz aprili törvények által létrehozatott, nem valamely új s adynasztiától nehéz körülményei közt kicsikart nyeremény,mint például a bécsi alkotmány; hanem a dynasztiával kö-tött több rendű szerződéseken s jelesen a pragmatica sanctionis, valamint számos régibb s újabb, nevezetesen az 1790-kitörvényeken alapuló kétségbehozhatlan joga s igaza a nemzet-nek; hogy ennél fogva az aprili törvények nem egyebet esz-

27

közlöttek ki, mint valahára létrehozták azt, mit ama régibbkötmónyek és törvények világosan parancsoltak: hogy tud-niillik Magyarország nem a többi örökös tartományok mód-jára s azokkal összevegyítve, hanem mint önálló ország, azok-tól függetlenül, saját törvényei szerint, saját hazafiai általkormányoztassék.

Az udvari reactio pedig, mely még augusztusban amahíres státusirat szerint csak a had-, kereskedelem- s pénzügy-tárczákat követelte vissza, állítván, hogy azokat a birodalomkormányától elszakasztani magának a császárnak sem voltjoga, s e tárczák árán minden egyéb nemzeti jogot illetetlenülhagyni ígért, — ugyanazon reactio most már mindent köve-telt; az októberi s novemberi nyilatkozványaiban nyíltan ki-mondá, hogy kitűzött czélja nem kevesebb, mint a dynasztiaalatt létező minden országok és tartományok kormányát anemzetek egyenjogúsága alapján összpontosítani; se szerintMagyarországot a maga nyolcz százados alkotmányától, min-den külön jogaitól, törvényeitől megfosztani, az országgalkötött minden szerződ vényeket mellőzve, azt oly korona-tar-tománynyá alakítani, mint minő Slézia, Morva stb.; szóval amagyar álladalmat eltörülni, s a kegyelemtől függő octroy-rozott chartával megajándékozott. császári birodalomba ol-vasztani.

Vájjon Kossuth, ha meggyőződhetik vala, hogy egynémijognak, a törvény és alkotmány egynémely részletének áldo-zatával az alkotmány lényegét, a független kormányzat egyrészét, szóval, a pénzügyi, hadi s kereskedelmi tárczákon kí-vül a háború koczkajátéka nélkül minden egyebet megment-het; — vájjon hajlandó lett volna-e ő személyes érdekeinek,hatalomra s nagyravágyásának meghozni a békeáldozatot,ki tudná megmondani?

De akár a nemzeti büszkeség, mely benne nagy mérték-ben létezett, s a haza- és szabadságszeretet, melyet tőle meg-tagadni joga senkinek sincs; akár a személyes érdekek,önzés, nagyravágyás, hatalomszomj hatott is erősebben el-

28

határozásaira: annyi bizonyos, hogy a reactio már olymessze ment boszúindulatában, s ármányai által oly térresodorta a nemzetet, hogy hasznos és becsületes békére márekkor nem lehetett kilátás. Miután Windischgrätz, a teljes-hatalmú császári képviselő akként nyilatkozott, hogy „rebel-lisekkel nem alkudozik s föltételetlen hódolatot kíván”, nemlátott egyebet a nemzet a maga számára fenmaradva akétségbeesett önvédelemnél.

És ezen önvédelmet nem is látta Kossuth s vele együttigen sokan oly reménytelennek, mint azok, kik a cselekvés te-réről végkép visszavonultak, vagy legalább a békülést s ha azmásként nem lehet, a hódolást is jobbnak vélték a háborúnál.Lehet, hogy az eddigelé nyert némi hadi előnyök után ő svele sokan túlbecsülték azon hadi erőt, mely önkéntesek,újonczok s rendezetlen, felkelt népből kiállítható; de a nem-zetet minden készületlensége mellett sem tartá oly gyöngének,hogy minden ellentállás nélkül kénytelennek látná megha-jolni a zsarnoki szó előtt, mely politikai halálát oly elbizott-sággal mondotta ki. Ő s vele sokan úgy gondolkodának, hogya feltételetlen meghódolásra a legyőzetés után is lesz mégidő; most pedig minden védelem nélkül engedni, hogy anemzettől elragadtassák apáinak minden hagyománya, nyil-vános életének annyi századok viszontagságai között is meg-őrzött sajátságos nemzeti fejleménye, annyi volna, mint meg-érdemelni a reá oly kevélyen kimondott nemzeti halált.

A nemzet nagy tömege fiatal, pezsgő erőt s életrevalóságotérzett magában, s Kossuth több ízben tanúja volt azon lelke-sedésnek, melylyel még az alsóbb osztályok is viseltetnek anemzeti szabadság, törvények s alkotmány iránt. Tapasztalta,mikép a nép, hallván az ő ajkairól azon veszélyeket, melyekama drága kincseit fenyegetik, önként, felhivás nélkül is es-küre nyitotta meg ajkait s emelte fel kezeit, hogy kész e nem-zeti kincseket vérével, életével megvédeni, kész inkább el-vérzeni, mintsem hogy nyakát német kormány alá hajtsa. Ta-pasztalta, hogy felhívására valóban is ezrenként siettek a

29

nemzeti zászlók alá, s a fegyver és készületek hiányát lel-kesedéssel, a hadi gyakorlottság hiányát bátorsággal ésvitézséggel pótolják.

És mind ezeket megfontolva, ha talán nem ápolt is olyvérmes reményeket, hogy a nemzet végeredményben tökéle-tes diadalt vivand ki, minden jogát és törvényét csonkíttatla-nul mentendi meg: arról mégis meg volt győződve, hogy amegtámadás ellen képes leend annyi erőt kifejteni, mely általa reactio kevély követeléseit lehangolja, s az alkotmányosszabadság és nemzeti önállás lényegét megmenthesse.

Ily meggyőződéssel, ily reménynyel ment ő okt. közepéna lajtai táborba. De míg ott működék, a képviselő ház ki-sebbsége, mely előbb Batthyáni Lajos pártját alkotá, s másokis, kik akként vélekedtek, hogy miután az alkalmas idő ké-születek nélkül pazaroltatott el, most már eszélytelenség volnaháborúba ereszkedni; sőt a honvédelmi bizottmánynak néhánytagja is azon munkálkodott, hogy a békealkudozásra vala-mikép út töressék. E végre a püspöki kar látszott mindállásánál, mind eddigi semleges magaviseleténél fogva leg-alkalmasb közvetítőnek. Minthogy magának e testületnekmeggyőződései, elvei, hajlamai békére voltak irányozva; másrészről az a vallás iránt mindig ragaszkodást nyilvánítóudvarnál, melynek érdekeit védeni szinte mindig ügyekezett,tekintélyben állott: sokan úgy vélekedtek, hogy, ha a püs-pökök a nemzet és dynasztia közt mint békeéltetők lépnekföl, közbenjárásukból legalább is annyi süker remélhető,hogy az alkudozásra az udvar is hajlandóvá leend s az érte-kezletek szálai megköttethetnek.

E kívánság szolgálatuknak igénybe vétele iránt magán-úton többféleképen tudtára esett a püspököknek. Ők annálnagyobb készséggel ajánlkoztak szinte magán uton megtennimindent, mi a nemzettől a háború nyomorait s veszedelmeitelfordíthatná, minthogy ez időben több oldalról vád emeltetettellenök, mikép azon hatalmat s befolyást, melyet a népre hely-setök s hivataluknál fogva birnak, föl nem használva, közönyös

30

tétlenségben nézik a haza egére tornyosodó vihart. E vádnem volt egészen alaptalan, s mentségül részben legalábbcsak az szolgálhatott, hogy a Pesten jelenlévő főpapok na-gyobb része, nevezetesen: a herczegprímás és esztergomiérsek, Hám János, az egri érsek, Lonovics József, a szepesipüspök, Jekelfalusy Vincze s a csanádi püspök, Horváth Mi-hály, egyházi székeikben, melyekre a kineveztetést még jú-niusban nyerték, a pápa által mind eddig nem lévén meg-erősítve, megyéikben még nem is gyakorolhatták az egyházibatóságot. Örömmel ragadták meg tehát az alkalmat a püs-pökök, mely tolok a közönyösség vádját eltávolíthatja. HámJános herczegprímás s a püspöki kar legtekintélyesebb tagja,a kitűnő tehetségei és széles tudományossága miatt nem csakaz országban nagyra becsült, hanem 1848 előtt az udvarrals különösen a tanác