FÖLDEÁKI TÖRTÉNETEK

1

Katona Pál

MAKÓ UTÁN FÖLDEÁKON (Historia Domus)

FÖLDEÁK 2006

Földeáki történetek: 1.

Szerkeszti:

TÓTH FERENC

Fotó:

DÖMÖTÖR MIHÁLY KARNOK CSABA

ISBN 963 229 788 1

Kiadja: Földeák Község Önkormányzata támogatásával a földeáki Római Katolikus Plébánia

Felelős kiadó: KATONA PÁL Nyomda: Dornbach–Magony Rt.

ILLYÉS SZABOLCS

Földeáki füzetsorozat indul

Makói tevékenységéhez hasonlóan Földeákon is helytörténeti-

néprajzi-kultúrtörténeti könyvsorozat kiadását tervezi a városból immár

másfél éve a faluba áthelyezett Katona Pál esperes. A Földeáki Történe-

tek szerkesztésében Tóth Ferenc történész is részt vesz.

Az év első felében már kapható is lesz a Földeáki Történetek első

kötete – ígérte lapunknak Katona Pál földeáki esperes, aki idős kora

ellenére eltökélte: falusi plébánosként sem hagy fel évtizedek óta folyta-

tott kultúrmissziójával. Makói tapasztalatai, a 47 hasonló témájú könyv

kiadása buzdította arra, hogy folytassa kiadványok írását, szerkesztését.

Vallja, hogy ezeken keresztül a múlt és a jelen tényeivel igazolhatja az

egyház és a krisztusi küldetés létjogosultságát – még a XXI. században

is.

Katona Pál Földeákon

– Elsőként nyomda alá rendezzük a földeáki plébánia Historia Do-

musát, azaz háztörténetét, ami nem kevéssé eseménydús, mint akárme-

lyik városi egyházközség története, és szerves részét képezi a település-

történetnek. Éppen ez is indított arra, hogy a sorozatnak azt a címet

adjuk: Földeáki Történetek, hiszen az egyház ügyei mellett a sajátos

néphagyományok, történelmi emlékek is megérnek majd egy-egy kötetet

4

– fogalmazott az esperes, aki már azt is elárulta, hogy idén egynél meg

sem állnak, szerkesztő-társaival, Makó neves történészeivel együttmű-

ködve még 2006-ban kiadják a földeáki rózsalakodalmak történetét,

elemzését tartalmazó könyvet is, ennek megírására Gilicze János makói

alpolgármestert, a városi levéltár munkatársát kérte fel.

Ötletekből azonban ezek után sincs hiány, elárulta: a harmadik kötet

előkészületei is megkezdődtek, ennek témája a Földeák népének vallá-

sosságát egyedülállóan jellemző út menti keresztek bemutatása, művé-

szeti elemzése lesz. A kiadás részleteit az „ötletgazda” egyébként a

szintén nyugalmazott Tóth Ferencre, a József Attila Múzeum nyugalma-

zott igazgatójára bízta, aki örömmel el is vállalta a feladatot. A kiad-

ványokhoz anyagi támogatókat várnak, és a szerkesztők szeretnék mi-

hamarabb felvenni a kapcsolatot az önkormányzat illetékeseivel is ez

ügyben.

– Szeretném, ha a Földeáki Történetek kapcsán minden olvasóban

tisztázódna, hogy történelmi kortól, néprajzi kultúrától és településfor-

mától függetlenül mindenkinek minden korban lehetősége van a meg-

szentelődésre, hiszen a keresztények hite szerint mindezekben Isten

programja követhető nyomon – magyarázta Katona Pál.

Illyés Szabolcs. Délvilág, 2006. febr. 1.

5

2004

• 2004. augusztus 1-jén Gyulay Püspök Úr májusban felhívta telefo-

non Katona Pál Makó belvárosi plébánost, és közölte vele, hogy áthe-

lyezi, mert fiatalabb papot akar megbízni a makói plébánia vezetésével.

Tótkomlósra vagy Földeákra kéri a diszpozíciót. Katona Pál Földeákot

választotta, noha meglepte az áthelyezés, és kérte, hogy Maroslelét is

elláthassa. Ezt azért kérte, hogy megfelelő anyagi lehetőséget biztosítson

a lelkipásztori munkához. Földeákon se házvezetőnő, se sekrestyés, se

temetőőr nincs, mert nem tudják fizetni. Püspök Úr szívesen fogadta a

kérést, és Földeák, Óföldeák mellé Maroslele ellátását is rábízta a plébá-

nos úrra.

Több olyan áthelyezés történt, amin csodálkoztak az emberek. Így

azon, hogy két évtized után Csanádalberti is kapott papot, vagy azon,

hogy Kövegy is külön lelkipásztort kapott, Csanádpalotán és Pitvaroson

is van plébános.

• Katona Páltól is újságírók érdeklődtek, hogy nem tekinti-e szám-

űzetésnek az áthelyezést. A pap a hívek megszentelődésének elősegíté-

sére vállalkozott, ezt mindenütt végezni lehet. Most az a feladatom –

nyilatkozott –, hogy e három faluban végezzem ezt a munkát. Ez nem

száműzetés, hanem más, talán kissé nehezebb munkahely, noha a disz-

pozícióban az áll, hogy könnyebb.

ILLYÉS SZABOLCS

Katona Pál szerint ez nem száműzetés

Az esperes a saját pénztárcáját sem kímélte: új szolgálati helyére

személyes vagyonából egymillió forintot áldozott. Ebből saját szobája

mellett egy hittantermet és egy vendégszobát is kialakított, kifestetett, és

egy modern irodahelyiséget is rendbehozatott a jókora plébániaépület-

ben. Úgy véli: befektetés nélkül egy plébánia sem hozhat hasznot, Föl-

deák pedig szerinte jó befektetés.

– Jól érzem itt magam, egyáltalán nem tekintem száműzetésnek a

földeáki szolgálatot. Örömmel tapasztaltam, hogy a makói híveknél is

nyitottabb szelleműek az itt élők, nagy szeretettel és elfogadással talál-

koztam. Már az első pénteken harmincegyen kértek lelki beszélgetést,

ami buzgó hitet feltételez. Nagyszerű, hogy csaknem háromszáz gyer-

mekkel számol a község, ami a környékbeli településeken tapasztaltnál is

magasabb.

6

A gyermekek és a fiatalok számára újabb lehetőség: az egyház nem-

rég Földeákon is visszakapott egy iskolaépületet, ami akár önfenntartó

is lehet, véli a plébános.

Legfontosabb feladatnak azonban a temetőrekonstrukciót tartja az

esperes, hiszen megígérte: mindenszentekre gyommentes, rendezett

sírkertet biztosít Földeákon. Persze a temető fenntartásához az önkor-

mányzatnak is hozzá kell járulnia – tette hozzá.

– Mindhárom településen sok az idős, beteg és rokkant ember, akik

igénylik az aktív lelki gondoskodást, a látogatásokat. Emellett szeretnék

nagy hangsúlyt helyezni a felnőttképzésre, a katekézisre is, a település

számos tekintélyes polgára jelezte már: igényelnék a csoportos lelki

beszélgetéseket, így hamarosan élő közösség alakulhat a falusi plébáni-

án – mondta az esperes.

2004. augusztus 24.

• 2004. augusztus 27-én találkozott a plébános a képviselő-

testülettel. Elmondta, hogy szeretné, ha lenne temetőőr, akinek lakást

szeretne biztosítani, szeretné, ha a szentmisén lenne kántor és a temető

rendbetételét is fontosnak tartja. Ezért javasolja, hogy vegyenek motoros

fűkaszát és permetezőt. Képviselő-testület egyhangúan elfogadja az

indítványt. Simonyi András családjával együtt a romániai Gyorokról

költözik a harangozó házba, amit a plébános számukra fel szeretne újíta-

ni.

A villanyszerelésre, a gáz és víz bevezetésre és a lakás felújítására

költségvetéseket készíttet és elküldi a püspökségre. Ott elkeverednek a

költségvetések és mivel hosszú ideig nem jön válasz, telefonon érdeklő-

dik a költségvetés után.

A költségvetések előkerülnek és Földi Mihály mérnökúr kijön és

megnézi a már elkezdett munkát.

A költségvetések összegének olyan csökkentését javasolja, amely a

vásárolt és beépített konvektor, zuhanyzó árára is kiterjed. Újabb meg-

beszélésen számlával igazoljuk a beépített eszközök árát és megegye-

zünk a költségvetésbe. A három költségvetést anélkül, hogy valamit is

javítottak volna benne a Püspök Úr 1150-2/2004. leiratában visszaküldi

és ígéri, hogy 1 millió forint támogatást ad.

• 2004. szeptember: Püspök Úr megküldi a támogatást, amit a képvi-

selő-testület köszönettel fogad.

• Képviselők megtárgyalják a temetői sírhelyek és szolgáltatások

árát, valamint az egyházi adót és harangozás díját és felemelik, hogy az

egyházközség gazdálkodni tudjon.

7

• 2004. szeptember 20. Plébános 1 millió forint adományt ad az egy-

házközségnek. Elkészíteti a hitoktató termet a plébánián és megkezdi a

felnőttek hitoktatását.

KATONA PÁL

Miért jöttem Földeákra?

Kétezer évvel ezelőtt vándortanítóként érkezett a földre Jézus. Végig-

látogatta Palesztina falvait és városait, és hirdette, hogy szeret bennün-

ket az Isten, és nemcsak hirdette, be is mutatta. Meggyógyította a bete-

geket, megvigasztalta a szomorúakat, sőt bűnöket bocsátott meg. Időn-

ként csodát is tett. Megvendégelte éhező hallgatóit. Így nem csoda, hogy

rövid időn belül híres prófétává lett, akiről mindenfelé beszéltek az em-

berek.

Így jutott el a hír az öreg Zakeushoz is, aki vámos volt és nagy bűnei

voltak. Sokszor gondolt arra, milyen jó lenne ezzel a prófétával talál-

kozni. Hátha neki is megbocsátaná bűneit. Ezért – amikor megtudta,

hogy szülővárosába, Jerikóba érkezik a próféta – elhatározta, ő is ki-

megy az utcára, hogy legalább lássa. Így is történt, de olyan nagy tömeg

gyűlt össze érkezésére, hogy Zakeus, aki alacsony ember volt, nem lát-

hatta volna, ha ki nem eszeli, hogyan férkőzhet Jézus közelébe. Felnőtt

ember létére nem röstellt előreszaladni az úton és fölmászni egy út mel-

lett lévő fügefára. Jézus, mint Isten, mindezt tudta Zakeusról, éppen

ezért – amikor a fához érkezett – megállt, és felszólt az öreg vámosnak:

Zakeus, gyere le gyorsan, ma a te házadban fogok megszállni.

A váratlan hír olyan örömmel töltötte el Zakeus szívét, hogy kis-

gyermek módjára ugrált örömében és vendégül látta Jézust. A csoda

ezután következett. Zakeus lakoma közben fölállt és kijelentette: vagyo-

nom felét a szegényeknek adom, és akit megkárosítottam, négyszeresen

térítem meg neki. Jézus így magyarázta a történeteket: ma üdvössége

támadt e háznak, hiszen ő is a hívő Ábrahám fia. Így lett Zakeus a haté-

kony Jézus-találkozás következtében jobb emberré.

Jézus nemcsak Zakeussal, de minden emberrel – veled is – találkozni

akar. Azért akar találkozni, hogy jobbá tegyen, fölkészítsen az örök

életre.

Én ezért jöttem Földeákra, hogy ennek a Jézus-találkozásnak a lehe-

tőségét mindenki számára megteremtsem. Senki ne mondhassa: én talál-

kozni szerettem volna Jézussal, de nem volt rá lehetőségem. Azt szeret-

ném, ha mindenki élne ezzel a lehetőséggel, és Jézus segítségével jobbá

8

lenne. Szánjunk rá időt és megtapasztaljuk Zakeushoz hasonlóan, milyen

jó dolog a bűnöket bocsátó Jézussal találkozni.

Hát ezért jöttem Földeákra.

Délvilág, 2004. szeptember 8.

Katona Pál plébánosnak nem száműzetés Földeák

• 2004. október 24. Elkészült a temető őrház felújítása és melléképü-

letet épített a jószágoknak a plébános a saját költségén, hogy a temetőőr

meg tudjon élni.

Egyik fiát, Filipet a Szegedi Hittudományi Főiskolára, másikat Vá-

sárhelyre, gimnáziumba segített beíratni, tanulási vízumot szerezve

számukra.

9

Földeák önkormányzatával a plébános megegyezik, hogy az egyház

átveszi az önkormányzat által épített ravatalozó működtetését.

Egyházi iskolát is szeretett volna átvenni, de az 10 évre át van adva

az önkormányzatnak.

Plébános járja a szülői értekezleteket és próbálja rávenni a szülőket,

hogy gyermekeiket írassák be hittanra.

A falu lakosságát a helyi újságba próbálja meggyőzni arról, hogy

vállaljanak áldozatot azért, hogy jobb legyen az egyházközség helyzete.

KATONA PÁL

Áldozatvállalás nélkül nincs eredmény

Ma olyan világban élünk, ahol minden eredményért meg kell dolgoz-

ni. Ha valaki szép házat akar építeni, azért nagyon sokat kell dolgozni.

Sok munkával, áldozattal jár. Ha valaki üzletet akar nyitni, és azt akar-

ja, hogy rendszeres jövedelem származzon belőle, az is áldozatot köve-

tel. Sok pénz és munka kell hozzá. De még ahhoz is sok befektetés kell,

ha azt akarja, hogy jó termők legyenek földjei. Megfelelő gépek, sok

munka, sok pénz kell hozzá.

Úgy gondolom, a leírtakat mindenki természetesnek tartja, és elfo-

gadja, hogy ezek az eredmények mint a szép ház, jól menő üzlethelység,

jó gazdaság nem jöhetnek létre megfelelő áldozatvállalás, megfelelő

tőke nélkül.

Hát ugyanez a helyzet a temetőnél is, ha azt akarjuk, hogy szép teme-

tőnk legyen, ahhoz azoknak kell áldozatot hozni, akiknek érdeke a szép

temető, akiknek hozzátartozói itt nyugszanak. Ma mindenütt az ország-

ban, sőt Európában így gondolkodnak az emberek.

A temetőnek kell kigazdálkodni a tisztántartására fordítandó pénz-

összeget.

Én a sajátomból már több százezret költöttem a temető csőszház kör-

nyékére, hogy temetőőrt szerezzek. Püspök urat is kértem, hogy fűkaszát,

motoros permetezőt vegyünk a temető tisztán tartására. De annyit nem

tudok, mert nincs annyi pénzem áldozni rá, hogy szép legyen. A széppé

tevés módja az, hogy sírhelyek árából, sírásásból, vízdíjakból stb. kigaz-

dálkodjuk azt a pénzt, amivel széppé tehető a temető. Én a pénzekről el

fogok számolni a képviselő-testületnek, de szívesen leírom ebben az

újságban is, ha lehetőséget kapok rá. Szeretném kérni az ezt megértőket,

a logikusan gondolkodókat, győzzék meg az ezt végig nem gondoló em-

bereket arról, hogy ezt mindenütt így csinálják.

10

Mindenkit szeretettel várok a plébániára megbeszélésre hitünk dol-

gairól minden vasárnap este 6 órakor, de más témáról is. Jöjjön el!

Mondja el problémáit! Egyénileg is. Ezek mind anyagi javakat igényel-

nek. Ezért szívesen beszélgetek arról is, hogy ha valaki minden délben

reggel és este haragszót szeretne hallani, ha kántort szeretne a szentmi-

sén és a temetéseken látni, ezekhez is pénz szükséges.

Mindezek meglesznek, de kérem megértésüket, hogy ezt a persely-

pénzből, egyházi adóból kigazdálkodjuk, és megteremtsük.

Én a magam részéről dolgozom mindezekért, és arról szeretném

meggyőzni a község lakosságát, hogy így gondolkozzanak és hozzanak

áldozatot. Azzal, hogy a szomszédunknak mondjuk, nem lépünk előre, de

ha megfelelő helyen megbeszéljük, akkor lehet eredmény.

Köszönöm a megértésüket és kérem tanácsadásban és anyagiakban

is segítségüket.

Tisztelettel köszönt minden e dologban előre lépni kívánó embertár-

sat.

Délvilág, 2004. október 1.

KATONA PÁL

Minden Isten terve szerint történik a világban

A kvantumelmélet atyja, Werner Heisenberg ezt úgy nyilvánította ki,

hogy írt egy könyvet ezen a címen: A teremtés még ma is tart.

A természettudományokban jártas ember tudja, hogy a mikrokoz-

moszban is (atomok, baktériumok világa) minden folyamat előre kiszá-

mítható módon megy végbe, minden előre eltervezett rend szerint törté-

nik. De ugyanez a helyzet a makrokozmoszban is: a Nap nem szokott

késni, az üstökösök megjelenése kiszámítható, rend van a világban.

Ha az ember mégis beavatkozik a természet rendjébe, megzavarja a

természet összhangját, az számára sem jó. Utána rehabilitálni kell a

környezetet, és ez sok energiába kerül. Ilyenek az oktalan erdőirtások,

túlzott permetszer használás, stb.

Én azonban nem erről a folyamatról, hanem ennél fontosabb Isten

terve szerinti történésről, a természetfölötti rendről szeretnék írni, azért

hogy elgondolkodjunk rajta. Mert ha itt hibát követünk el, az nem korri-

gálható.

Jézus tanítása szerint a halálon túli világban az örök életben is min-

den Isten terve szerint történik. Ez a világ Isten törvénye szerint működ-

ve eljut egy olyan helyzetbe, amiről azt mondja Jézus, hogy örök élet

11

örök boldogság. Ezt a folyamatot – ugyanúgy mint a jelenlegi világren-

det – senki akadályozni nem tudja. A gonosz csak azt tudja elérni, hogy

ne kapcsolódjak bele ebbe a történésbe. Aki ezt elfogadja, az kizárja

magát abból a boldogságból, ami ennek a folyamatnak a vége az örök

élet.

A plébános készül új föladataira

Jézus azért jött és azért alapított egyházat, hogy ettől a rossz döntés-

ről megmentsen minket. Azért jött, hogy meggyőzzön arról, hogy a mi

érdekünk az Istennel való együttműködés. Ennek a tanításnak propagá-

lására kötelezi el magát visszavonhatatlanul a lelkipásztor. Ez nem

idénymunka, amit abba lehet hagyni, ez nem olyan munka, amiből nyug-

díjba lehet menni. Ez az elkötelezettség meggyőződés, ami visszavonha-

tatlan, amíg logikusan gondolkodik az ember. Ez még akkor is így van,

ha vannak nyugdíjba vonuló lelkipásztorok, mert ez csak azt jelenti,

hogy azt a működést függeszti fel, amivel a Főpásztora megbízta, de nem

a Teremtővel való együttműködést.

A legnagyobb keserűség a lelkipásztornak, ha nem tudja olyan meg-

győzően elmondani Jézus tanítását, hogy az emberek megértsék és igye-

kezzenek együttműködni a Teremtővel. Erre az együttműködésre apró

dolgokon keresztül lehet elvezetni az embert.

12

Én örülök annak, hogy Makón megértettem nem hívő emberekkel azt,

hogy az egyház szociális, művelődést segítő munkájára a városnak szük-

sége van. Innen már csak egy lépés, hogy az Istennel való együttműkö-

dés szükségességét is megértsék.

A lelkipásztor legnagyobb keresztje az, amikor hívő emberek nem

látják meg ennek a folyamatnak a szükségességét, és akadályozzák a

megszentelődésre való előkészítést. Antal József barátom nagyon sok-

szor mondta, nagy gyötrelem, ha látom a jót, és annak szükségességét

nem tudom a gőgös hittestvérekkel elfogadtatni.

Mindezeket azért írtam le, hogy elgondolkodjunk rajta és jó irányba

húzzuk az emberiség szekerét.

Délvilág 2004. október 1.

KATONA PÁL

Találkozások

A lelkipásztornak a legfontosabb feladata, hogy a Jézus-találkozás

lehetőségeit megteremtse mindenki számára. Az utóbbi hetekben sorra

jártam az iskolákban a szülői értekezleteket és a Jézus-találkozás fontos-

ságáról próbáltam meggyőzni a gyermekek szüleit. Egyéni beszélgetések

is voltak e témáról. Munkám közben sok érdekes élményben volt részem.

Talán az egyik legérdekesebb ezek között az, hogy ugyanazt tapasz-

taltam, amit Pál apostol Athén főterén, az Areopáguszon. Figyeltem az

osztályokban a falra kifüggesztett filozófusok, irodalomtörténészek, nagy

fizikusok és más emberi nagyságok képeit. Örültem, hogy sok nagy gon-

dolkodó, emberiségért sokat tevő egyént láttam a képeken. Az emberiség

legnagyobb jótevőjének, ezen tudósok főnökének lépével azonban sehol

se találkoztam. Jézus képét sehol se láttam a falon.

Ezt tapasztalva én is elmondhatom, örülök annak, hogy nagy gon-

dolkodók képeit kifüggesztve látom az önkormányzati iskolák falain.

Örülök, hogy tanulnak ezekről és ezektől a nagy emberektől a gyerekek.

Én azonban olyan személyről szeretnék szólni, akinek a képe nem szere-

pel a falon, és mégis nagyon fontos az ő tanítása minden ember számá-

ra. Miért?

Azért, mert Jézus arra akarja megtanítani az embert, ami Istentől

kapott feladata a földön, ami boldoggá tenné, ha megvalósítaná. Ez

pedig nem más, mint a két kőtábla parancsainak megtétele: Isten és

ember szolgálata életünkben. Ha az ember ezt értelmes módon, a mai

13

kor követelményeit is figyelembe véve– Jézus tanítása szerint – megvaló-

sítja, boldoggá lesz.

De ma se Isten, se ember szolgálatára nincs ideje a legtöbb ember-

nek, mert a saját elképzelése szerint keresi boldogságát. Ebből a világ-

nézetből automatikusan következik a népszaporulat-hiány, az élvezetekre

való koncentrálás és sok problémát előidéző helyzet.

Délvilág, 2004. október 20.

KATONA PÁL

Tanuljunk Boldog Károly királytól és fiától!

Makón háromszor láttam vendégül Habsburg Ottó elnök urat. Sokat

tanultam tőle. Többször beszélgettünk a nevelésről. Szüleimtől hallot-

tam, hogy Ferenc József cipész volt. Elmondtam ezt az elnök úrnak, aki

kijavított: nem cipész, hanem suszter. A Habsburg-családban a leendő

uralkodóknak, hogy értékelni tudják a kétkezi munkát, mindig valami-

lyen mesterséget, szakmát kell tanulniuk.

A családban most is mindenkinek fegyelmezetten dolgozni kell –

mondta Habsburg Ottó –, de nemcsak azért, hogy pénzt keressen, hanem

hogy rendes ember legyen belőle.

Első makói látogatására, amikor Mindszenty bíboros emléktábláját

leleplezte, és részt vett a kápolnaszentelésen, két fia is elkísérte, akik

láthatóan nagy tisztelettel viseltettek édesapjuk iránt, aki ugyanilyen

tisztelettel volt az ő szülei iránt is. A vacsora végén megmutattam neki

szülei nagyméretű színes képét. Könnyekig meghatódott, hogy vannak

emberek, akik így tisztelik az ő szüleit.

Beszélt arról is, hogy a keletnémetek átengedését az osztrák határon

Pozsgay Imrével készítették elő, de – hogy személyük ne legyen akadály

– legkisebb leánya, Walburga képviselte őt, aki átvágta a vasfüggönyt…

Munkára és vallásosságra nevelődött a családban Boldog Károly ki-

rály és fia, Habsburg Ottó is, ezért tudtak a közösségért áldozatot válla-

ló értékes emberek lenni.

Ez a kapcsolat is megerősített abban a meggyőződésemben, hogy

nem az a fontos, hogy a szülők „mindent megadjanak” gyermekeiknek,

hanem tanítsák meg őket a fegyelmezett munkára, a közösségért vállalt

áldozatos magatartásra – amint azt Jézus elvárja –, mert csak akkor

lesznek szüleiket is megbecsülni tudó tisztességes emberek. Olyanok,

mint Boldog Károly, akit példaképül állít a Szentatya a világ elé, olya-

14

nok, mint Habsburg Ottó, akinek élete hirdeti, hogy szükségünk van

ilyen emberekre.

Új Ember, 2004. október 24.

• 2004. november 26. A képviselő-testület Kurunczi Lajos javaslata

alapján megbízza Nagy Ildikó könyvelőt, hogy vállalja el a pénztár-

könyv vezetését. Vállalja Földeákot és Maroslelét is, hogy számítógépen

vezeti a pénztárt.

• Mindhárom faluban a felnőtt hitoktatás megindult.

• 2004. december 15. Megkezdtük szállást keres a szent család ájta-

tosság végzését. Földeákon és Maroslelén is szép számmal jön az ájta-

tosságra 15-20 személy.

• Örülök, hogy az Igási Szó is közölte írásomat Milyenek a Jézus-

találkozásaim címmel. Fontos, hogy a médiák segítségével is hirdessük

az igét.

KATONA PÁL

Milyenek a Jézus-találkozásaim?

Milyenek a Jézus-találkozásaim?

Jézust azért küldte a Mennyei Atya a földre, hogy segítsen rajtunk.

Ezt minden hívő elfogadja, a nemhívő pedig a történelemből láthatja.

Ezért magától értetődő, hogy mindenki életében meghatározó, hogy

milyenek a Jézus-találkozásai.

Még a szándék megfogalmazása is fontos. Miért akarok Jézussal ta-

lálkozni? A találkozás eredményességét illetőleg ez meghatározó. A

napokban találkoztam valakivel, aki azt mondta:

Atya, szeretnék gyónni. A gyónáskor megtapasztaltam, hogy a lelki-

pásztor segítségével úgy találkozott Jézussal, hogy valóban Jézus tanítá-

sához igazította életvitelét, gondolkodását is.

Örültem neki. Azért örültem ennek különösen, mert a napokban ol-

vastam viennei Szent Jánostól, hogy sok olyan ember van, aki elmegy a

templomba, és anélkül indul haza, hogy Jézussal megbeszélte volna, mit

kell ezután másképpen csinálni?

Mi, keresztények – ezt kell megtanulni – azért találkozunk Jézussal,

hogy segítségével jobb emberré legyünk. Ha ez a szándék vezet, akkor

bűneinktől akarunk szabadulni Jézusnál. Akkor embertársainkkal való

helyes kapcsolatot akarjuk megtanulni Jézusnál. Akkor hibáinktól való

tartós megszabaduláshoz segítséget kérünk Jézusnál stb. Ha ezek a

15

szándékok vezetnek és nem az, ami a keresztre feszítéskor a farizeusokat

vezette, vagy nem az, ami miatt a másokat megfigyelni akarók mentek a

templomba, akkor a lelkipásztor (szakember) segítségével olyanok lesz-

nek Jézus-találkozásaim – amilyennek a Mennyei Atya szeretné –, hogy

jobbá formálnak.

A közmondást mindenki ismeri: „Madarat tolláról, embert barátjáról

lehet megismerni”. Ha mi így a felajánlott Jézus-találkozásokon keresz-

tül Jézus barátai leszünk, akkor magatartásukban hasonlítani fogunk

hozzá, és ez jó lesz számunkra is, de a társadalomnak is.

Nekem, mint lelkipásztornak, az a feladatom, hogy ennek a magatar-

tásnak elfogadását úgy írjam le, hogy azt a logikusan gondolkodó embe-

rek ésszerűnek, okos dolognak tartsák. És ezután tegyenek meg mindent,

hogy ehhez az ésszerű követelményhez tudjanak életvitelükben igazodni,

és hozzásegítsék szeretteiket is. Ez nem könnyű dolog, mert ma nem az

értelmük, hanem vágyaik irányítják az emberek többségét, és azért van

szükség olyan sok korrekcióra.

Ebből remélem, sokan észreveszik, hogy a lelkipásztor a bajok meg-

előzésének híve, amit ma már sokan vallanak.

Igási Szó, 2004. december

16

2005

• A napkeleti bölcsek ünnepével kapcsolatban a Szieszta makói újság

adott lehetőséget arra, hogy elmondhassam, mit tanuljunk a napkeleti

bölcsektől?

KATONA PÁL

Mit tanuljunk a napkeleti bölcsektől?

Vízkereszt ünnepén mindenütt a világon, a keresztény templomokban

a napkeleti bölcsekre emlékeztek az emberek. Méltán, mert fontos dolgot

tanulhatunk meg tőlük.

Az egyik, ami sorsdöntő lett életünkre, hogy komolyan vették Isten

hívását, aki a megszületett Megváltóhoz invitálta őket. Könnyűnek mu-

tatkozott az út, mert a csillag vezette őket. De amikor már napokat kel-

lett gyalogolni, amikor már fáradtak voltak, kellett a kitartás, az állhata-

tosság az út folytatásához. A legnagyobb nehézség akkor következett,

amikor eltűnt a csillag. Hiába érdeklődtek a járókelőktől: Hol kell meg-

születnie a Messiásnak? Nem tudják megmondani. Sőt azt sem értették,

miről érdeklődnek.

Ekkor döntötték el, hogy a legilletékesebbhez, a királyhoz fordulnak.

Az csak meg tudja mondani, hogy hol kell megszületnie az újszülött

királynak, a Messiásnak. Heródes sem tudta, de feltűnő érdeklődést

tanúsított. Behívatta a napkeleti bölcseket és fáradtságot is vállalva

hívatta az írástudókat, és izgatottan érdeklődött tőlük: Hol kell megszü-

letnie a Messiásnak? Amikor mondták, különös érdeklődést tanúsítva,

meghagyta a bölcseknek, hogy keressék. Ha pedig megtalálták, föltétlen

jelezzék neki.

A bölcsek elindultak, és nagy volt az örömük, mert újra feltűnt a csil-

lag. Vezette őket addig a házig, amelyben a szentcsalád tartózkodott. Itt

ismét a hit segített rajtuk, mert gyermeket láttak, aki semmi rendkívülit

nem mutatott. Mégis, mert hittek az őket meghívó Istennek, kibontották

kincses ládáikat, és a Megváltó Istennek szóló ajándékot adtak neki:

aranyat, tömjént és mirhát, ezzel jelezve, hogy hiszik, hogy rátaláltak a

Messiásra.

E kitartó Messiás-keresésük miatt megkapták Tőle az eligazítást, és

azon a más úton tértek vissza hazájukba. Azon a más úton mentek ez-

után, amely végcéljukhoz is elvezette őket.

17

Nyilvánvaló, hogy mit tanulhatunk ebből. Ahhoz, hogy megkapjuk mi

is a Messiástól, Jézustól a helyes úton való járáshoz az utasítást, állha-

tatos hittel, a fárasztó utat is vállalva, el kell jutnunk egészen Jézushoz.

A mi utunkban is vannak akadályok. A mindennapi élet gondja, a fel-

kínált másfajta örömök sokszor már abban is megakadályoznak, hogy

megkeresztelkedjünk. De ha ez meg is történik, a további lépésekhez, a

hitismeretek elsajátításához, a Jézussal való kapcsolattartáshoz annyi

idő és fáradtság kell, amit már nem vállal a mai ember. Ha a gyermek-

nek nincsenek segítői a család, a hitoktató, a lelkipásztor személyében,

akkor nem tud olyan személyes kapcsolatba kerülni Jézussal, hogy a más

úton való járást el tudja fogadni tőle.

Hála Istennek, ma is vannak családok, emberek, akik a napkeleti

bölcsekhez hasonlóan vállalják a Jézushoz, a találáshoz az áldozatos

utat. Ezeknek most is, mint akkor, megmutatja Isten az örök boldogság

felé vezető utat. Ez ma is „más” útnak számít. Nehéznek látszik. Csak az

tudja elfogadni, aki áldozatos Jézus-kapcsolat vállalásával megkapja a

világos látás kegyelmét a más úton való járáshoz. Ma arra bíztat ben-

nünket az ünneppel kapcsolatban az egyház, hogy vállaljuk a Jézushoz-

jutás nehéz útját, és segítsük szeretteinket abban, hogy ők is vállalni

tudják. Ezt tanulhatjuk meg a napkeleti bölcsektől.

Szieszta

ILLYÉS SZABOLCS

Öt nyelven beszélő a földeáki temetőőr

Idegenvezetői végzettséggel és két évtizedes tapasztalattal bír, négy

idegen nyelvet beszél, mégis elvállalta a temetőgondnokságot az Erdély-

ből nemrég családjával együtt áttelepült Simonyi András. Nem fél a

munkától, ha kellett, napszámba járt. De mióta itt él, megtapasztalta: a

munkát kereső határon túli magyarra ugyanúgy néznek az anyaországi-

ak, mint egy afrikai vagy ázsiai bevándorlóra.

Most, a hóban is látszik: rendezett, tiszta sírkert dicséri az alig több

mint fél éve Földeákra kinevezett új plébános és munkatársainak gon-

dosságát. Katona Pál esperes ugyanis egy Erdélyből érkezett magyar

család letelepedését is segítette egy temetői „mindenes” állás felajánlá-

sával. Az ügyintézés ugyan először nehézségekbe ütközött, ám végül

helyesnek bizonyult a plébános választása, a Simonyi család ugyanis ma

a földeáki plébánia biztos támasza.

– Őrzöm és tisztítom a temetőt, ha kell, sírt ások, ravatalozok, emel-

18

lett a plébánia életében, a mindennapi feladatok ellátásában is segítek –

fogalmazott a temetőgondnokságot vállaló Simonyi András, aki a mun-

kája mellett még állattenyésztéssel is foglalkozik, a temető szomszédsá-

gában takaros baromfiudvar, benne több tucatnyi tyúk, gyöngyös és

liba. A minimálbér mellett elkél némi kereset kiegészítés.

A férfi, felesége és két gyermeke – a középső még Romániában ma-

radt, nem akarták kiszakítani a középiskolából – három éve él itt, Makó

környékén. A két fiatalember tanul, az idősebb a Szegedi Hittudományi

Főiskolán, a legfiatalabb pedig az egyik hódmezővásárhelyi középisko-

lában. Édesapjuk korábban – jobb híján – alkalmi munkákat vállalt,

gyökér- és hagymapucolást, napszámot, és bármiféle mezőgazdasági

munkát, amire lehetősége adódott.

– Bár mindig is érdekeltek a régi sírok, és amint egy faluba vagy tör-

ténelmi emlékhelyre utaztam, a templom mellett elsőként a temetőt láto-

gattam meg, mégis teljesen más munkakörben dolgoztam korábban.

Romániában okleveles idegenvezetőként kerestem a kenyerem. A hetve-

nes évek végétől egészen a romániai nemzetközi turizmus összeomlásáig,

a kilencvenes évek elejéig biztos megélhetést jelentett ez a szakma, itt

egyébként kamatoztathattam nyelvismeretemet is – mondta Simonyi

András, aki megosztotta velünk: a magyar mellett folyékonyan ír-olvas

románul, angolul, de társalgási szinten beszéli az olaszt és a franciát is,

amit – csak – nyolc évig tanult. Rámutatott: széleskörű nyelvismerete

részben a román oktatásnak köszönhető, hiszen a hetvenes évektől a

latin nyelvek megismertetése került előtérbe. Emellett egyébként németül

és oroszul is tanult.

– Az utóbbi években semmi hasznát nem vehettem a nyelvtudomá-

nyomnak, még a temetőgondnoki munkát is hosszú küzdelem eredménye-

képp szerezhettem meg, hiszen még csak most kapom meg a tartózkodási

engedélyemet, amivel végre jogokat is élvezhetek ebben az országban,

nemcsak kötelességet teljesíthetek. Meglepődtem: magyar emberként

nem tapasztaltam semmiféle pozitív megkülönböztetést például a más

kontinensekről bevándorló munkavállalókkal szemben, szerencsémre

Katona atya kitartó segítsége juttatott ehhez az álláshoz. Döbbenetes,

hogy sokszor hogyan vélekednek a magyarországi magyarok rólunk,

külhonba szakadtakról, pedig egy a nyelvünk és a hitünk – panaszolta a

férfi, aki kiemelte: a román kommunizmus idején egyedül az anyanyel-

vüket és a vallásukat hagyták meg, talán emiatt is egyházi pályára ké-

szült. Beiratkozott a gyulafehérvári hittudományi főiskolára, a neves

19

Márton Áron püspöknél is tanult, ám a papság helyett végül mégis a

családatyai hivatást választotta. Hitét azonban sosem hagyta el, végül a

katolikus egyház segítségével szerezhette meg a gondnoki állást.

Délvilág, 2005. február 7.

A százötven éves földeáki templom előtt

20

ILLYÉS SZABOLCS

Katona Pál fölelevenítette a házszentelés szokását

Könyvet írt az esperes makói egyházi életről

A makó-belvárosi egyházközség utóbbi tizennyolc, legmozgalmasabb

esztendejének történetét foglalta könyvbe Katona Pál esperes, aki 38

évig vezette a plébániát.

Makón eltöltött harmincnyolc évének summájaként helytörténeti

szempontból is érdekes könyvet írt Katona Pál esperes, földeáki plébá-

nos. A kiadást – mint a szerző számos más munkáinak gondozását – a

Keresztény Értelmiségiek Szövetségének makói csoportja vállalta, a

szerkesztő pedig Tóth Ferenc történész, a József Attila Múzeum nyugal-

mazott igazgatója.

– A könyv rendszerváltást megelőző, de a hitélet szempontjából még

igen aktívnak nevezhető két esztendőtől egészen a tavalyi évig öleli fel a

makói egyházi élet fontosabb eseményeit, amiknek a szervezésben ma-

gam is oroszlánrészt vállalhattam – fogalmazott a kiadvánnyal kapcso-

latban az esperes.

– Plébánosi tevékenységem alatt végig vezettem a Historia Domust,

azaz a belvárosi plébánia háztörténetét, amit Tóth Ferenc barátom ki-

adásra érdemesnek talált. Innen jött az ötlet, hogy könyv formátumban a

hívek, valamint a hit és az egyház iránt érdeklődők számára is elérhető-

vé tegyem a város katolikus szempontból igen érdekes és mozgalmas

közel két évtizedének történetét.

A visszaemlékezés egyébként egy 1988 nyarán Itáliába és Ausztriába

tett zarándokút leírásával kezdődik, ennek során a gyülekezetet II. János

Pál pápa miséjén is részt vett, aki megszólította a magyarokat, és róluk

is prédikált. Az utolsó bejegyzés pedig az a szentmise, amelyen makói

híveitől búcsúzott – tavaly júliusban – a plébános.

A könyvben egyébként fontos szerep jut a rendszerváltás éveitől fel-

lendülő cserkészmozgalomnak és a makói plébánia életéhez kötődő

közösségek munkájának. Fotókkal mutatják be az egyházközség neves

látogatóit: a plébánián hosszabb ideig is vendégeskedő Habsburg Ottót,

vagy a Makóra látogató minisztereket, miniszterelnököket.

- Most jó néhány, a népi vallásosságban gyökerező szertartás és ha-

gyomány felelevenítésén dolgozom – mondta az esperes. – Sikeres volt a

Szentcsalád vendégül látása, amibe bekapcsolódhattak a hívő családok.

Felelevenítettük a házszentelés szokását, emellett további rendezvénye-

ket is tervezünk.

Délvilág, 2005. február 22.

21

KATONA PÁL

A saját hivatás Földeákon

Szeretném, ha Földeákon világosan látnák az emberek a pap, illetve

az egyház feladatát.

Isten a világban mindenkinek – nem csak Szent Józsefnek, nem csak

a papnak –, minden embernek adott hivatást, tervezett valamilyen mun-

kát, ami a Biblia szerint méltóságot jelent, mert együttmunkálkodás a

Teremtővel. Köztudott, hogy Isten boldog folytatást, örök boldogságot

ígér Jézus által az együttműködőknek. Ha valaki így gondolkodik a mun-

káról, amivel el kell számolni, akkor más lelkülettel áll hozzá elvégzésé-

hez. Az egyház arról szeretné meggyőzni az embert, hogy úgy végezze

munkáját, mint Istentől kapott feladatot. Készüljön az elszámolásra.

Ahhoz, hogy az emberek gondolkodása ilyen legyen, első feladata,

hogy keressem: mi a kapott hivatásom? Ez elsősorban hit kérdése.

Habsburg Ottó elnök úr nekem azt mondta: A Habsburg családban

mindenkinek dolgozni kell. Nemcsak azért, hogy pénzt keressen, hanem

azért, hogy rendes ember legyen belőle. Ilyennek teremtette Isten az

embert.

Én is azt próbálom elérni, hogy az emberek így gondolkodjanak éle-

tükről. Ne ügyeskedéssel vagy más módon, hanem munkával akarjanak

boldogulni, értékeket szerezni. Ha valaki így szemléli a vallást és a val-

lásosságra való nevelést, akkor nem tartja fölöslegesnek, hitetlenül sem.

Mert a vallásosságra való nevelés, ha helyes, akkor előkészít a becsüle-

tes munkára.

Délvilág, 2005. február 25.

• 2005. január 10. Megkezdte a plébános a házszenteléseket. Minden

utcában összeírta egy templomba járó, hogy ki akarja megszenteltetni a

házát. Február végére több mint 100 házszentelés volt.

• Március 11–12–13-án Katona Pál plébános távollétében, a Kistele-

ki káplán Janes Zoltán végezte a hitoktatást és a miséket. A hívek örül-

tek a fiatal papnak.

Ugyanebben az időben plébános úr Kisteleken és Csengelén tartott

lelkigyakorlatot.

• Március 17–18– 19-én Marosi János atya tartott lelkigyakorlatot

Maroslelén és Földeákon.

• Április 2. Bérmálkozóknak és bérmaszülőknek másodszor volt

megbeszélés a bérmálással kapcsolatban.

22

A szülők neheztelésüket fejezték ki, hogy hittanórára is és misére is

minden alkalommal el kell jönni a gyereknek. Szó szerint ezt mondták:

nem szabad választás elé állítani a gyereket, iskolai szereplés vagy bér-

málás! Isten mindenkit választásra késztet – mondta a plébános.

• 2005. április 2-án életének 85. esztendejében meghalt II. János Pál

pápa.

A pápa utolsó üzenetében tanúságtétel volt. Ezt üzente: „Én derűs

vagyok, legyetek ti is derűsek”. Így készült a Mindenhatóval való talál-

kozásra.

Halála alkalmából kitűnt igazi nagysága. Nemcsak jelszava volt a

Totus tuus, hanem valóban az Istené volt. Jól tudja képviselni Istent.

Üzenetében, tanításában, de tetteiben is Isten szeretetét közvetítette.

Ezt érezte rajta minden ember: hívő és nemhívő egyaránt. Milliók

igyekeztek eljutni a temetésére. Ilyen esemény évszázadok óta nem volt.

A temetésen több mint 3 millió ember volt, akik Rómában vagy kö-

zelében kísérték figyelemmel a szertartást.

A temetés után április18-án ült össze a bíborososok testülete, hogy

megválasszák az új pápát. Másnap 19-én kedden már fölszállt a fehér

füst, és Róma harangjai is hirdették: „Van pápánk”, XVI. Benedek.

Jozeph Ratzinger világszerte ismert német teológus.

Hálaadó szentmisét mondtunk érte templomunkban és imádkoztunk

az új pápáért, hogy Isten akarata szerint vezesse az emberek megszente-

lődését.

• 2005. április 24-én volt a bérmálás templomunkban, 24 fiatal bér-

málkozott. Szombaton 4–6 óráig volt a gyóntatás. A gyóntatásban Maro-

si János atya segített. Szülők és bérmaszülők is szép számmal meggyón-

tak. Bérmálásra teljesen megtelt a templom. A fiatalok bátran válaszol-

tak a püspöknek. Bérmálás után püspökatya beszélgetett a képviselők-

kel, majd hivatalvizsgálatot tartott. Dicsérőleg nyilatkozott a bérmálásról

és a plébánia rendbetételéről is.

• A falunap Földeákon pünkösd ünnepéhez kötődik. A falu vezetése

több összejövetelen beszéli meg a rendezvényeket. Katona Pál plébános

urat is meghívták a megbeszélésekre. Mivel az egyháznak is komoly

szerepe van a rendezvénysorozatban, a plébános próbálta lelkileg is

felkészíteni a falu népét erre a szép ünnepre.

23

ILLYÉS SZABOLCS

Katona Pál esperes: a pápa világ plébánosa volt

– Ott voltam mind a kétszer, amikor a szentatya Magyarországra

jött, találkoztam vele egyszer Ausztriában is, de a legemlékezetesebb

élményem a római zarándoklatomhoz kapcsolódik – elevenítette fel II.

János Pál pápával kapcsolatos emlékeit Katona Pál esperes, földeáki

plébános. – Még 1990-ben két busznyi makói zarándokkal együtt láto-

gattunk el Rómába, ahol előzetes egyeztetést követően audiencián foga-

dott bennünket a pápa. A találkozón, ahogy meglátta a csoportunkat,

odajött hozzánk, velem kezet fogott, a ministránsomat pedig kétfelől

arcon csókolta, majd néhány szóban beszélgethettünk róla: kik vagyunk,

honnan jöttünk. Rendkívüli élmény volt, hogy míg körülötte serénykedtek

a bíborosok, ő velük nem foglalkozva, hozzánk lépett, és teljesen ránk

szánta azt a néhány percet.

Az esperes ilyen, az embereket közvetlenül megérintő személyiség-

ként emlékszik vissza a pápára, aki szerinte a „világ plébánosaként”

törődött egész egyházával. Nagy érdeme, hogy nemcsak a katolikusokat,

hanem minden embert megszólított életével, tetteivel, beszédeivel. Emlé-

kei közül egy érdekes történetet is említett: amikor Makón Habsburg

Ottóval találkozott, ő elmondta a plébánosnak, hogy előtte éppen a pá-

pánál járt, akinek „naiv bölcsességében” jelezte, hogy ide, Makóra jön

Katona Pál plébánoshoz. A szentatya áldását és üdvözletét küldte a

történelmi dinasztia leszármazottja által.

Délvilág, 2005. április 8.

ILLYÉS SZABOLCS

Parkoló és park földeáki temető melletti tó feltöltésével

A katolikusok segítettek az önkormányzatnak

A földeáki temető melletti tó feltöltését tervezi a község önkormány-

zata, ám ennek megközelítése igen körülményes, hiszen telkek veszik

körbe. A katolikus egyházközség azonban segít az elképzelés megvalósí-

tásában.

Jókora tó terül el a földeáki temető közvetlen szomszédságában, en-

nek feltöltését tervezi az önkormányzat, tudtuk meg Vass Imrétől, a köz-

ség polgármesterétől. A jelenleg kihasználatlan területet sokféleképpen

hasznosíthatná ugyanis a falu, hiszen egyelőre nincs megfelelő parkoló-

ja a temetőnek, és az elképzelések között szerepel egy, a lakók által

24

használható, park jellegű tér kialakítása is.

– A területrendezési tervben is szerepel a tófeltöltés, ami rendkívül

nagy, és sokáig tartó munka lesz, hiszen rendkívül mély a kubikgödör. A

legnagyobb probléma azonban nem ez, hanem, hogy nehezen megköze-

líthető a part, hiszen körben lakóházak kertjei állnak, és számos lakóval

nem egyszerű egyezségre jutni. Éppen ezért jelentős eredmény, hogy

sikerült egy bejárót biztosítani a katolikus egyházközség felajánlásának

segítségével – mondta a község önkormányzatának vezetője, aki még

elmondta: az elképzelések szerint a tó középső részét meghagynák, körü-

lötte pedig egy parkosított területet hoznának létre.

A főoltár

– Szívesen segítettünk az önkormányzaton – mondta az üggyel kap-

csolatban Katona Pál esperes-plébános, a földeáki egyházközség vezető-

je. – Egy bejárónak alkalmas területet átengedtünk a temető területéből,

hiszen a munkálatok eredményeképp végre egy megfelelő méretű parko-

lót biztosíthatunk a temetőbe látogatók számára, ami eddig nem volt

megoldott.

25

A sírkert környékén lakókat is zavarja, hogy gyakorlatilag csak a

környező utcákban lehetett autóval megállni, de a feladat nagysága

miatt a közeljövőben nem valószínű, hogy megoldódik a helyzet. A tervek

szerint ugyanis akár két évig is eltarthat a gödör feltöltése törmelékkel.

A polgármestertől még megtudtuk: a kivitelezés költsége akár nyolc-tíz

millióra is rúghat.

Katona Pál elmondta: ezzel párhuzamosan folyamatosan dolgoznak

az utóbbi időben rendkívül rossz állapotba került temető felújításán és

karbantartásán. A sírkerthez tartozó üresen álló földeket bevetették

lóherével, kutat is fúrtak és hatvanhárom gyümölcsfát is elültettek.

Emellett a plébánia gondoskodott róla, hogy hat szeméttárolót is kihe-

lyezzenek, hiszen, mint megtudtuk: a hozzátartozók korábban gyakran a

sírok mellé dobálták a hulladékot.

Délvilág, 2005. május 4.

KATONA PÁL

Készülünk a falunapra

Közeledik pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Örülök annak,

hogy ez falunap Földeákon. Szeretném, ha a hívő emberek a Biblia taní-

tása szerint gondolkodnának erről az ünnepről, és illő módon készülné-

nek rá.

Ki az a Szentlélek, akinek eljövetele napján Földeák község ünnepel?

A Szentlélek Isten választottainak Lelke. De kik Isten választottai? Min-

den ember. Isten minden embernek értelmet és szabad akaratot adott, és

meghívta, hogy vele együtt építse, szépítse a világot, és elősegítse em-

bertársai boldogságát – írja a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes (Öröm

és reménység) kezdetű dokumentuma. Így együttműködésre szólít fel,

ami az ember legnagyobb méltósága. Munkatársai lehetünk Istennek.

Aki ezt elfogadja, azt eltölti a Szentlélek. Hivatást kap Istentől. Így

nemcsak Mózesnek, nemcsak Keresztelő Jánosnak vagy az apostoloknak,

nekünk is van hivatásunk. Nem olyan látványos, nem olyan nagy, de ez is

Istennel való együtt munkálkodás, aminek biztos a sikere – az örök élet.

A másik gondolat, hogy az apostolok a Szűzanyával együtt várták a

Szentlelket. Pünkösdkor mi is a Szűzanyához vonulunk ki.

Így szeretném eszmei tartalommal megtölteni falunapunkat, ami indí-

tást adna az embereknek arra, hogy még több áldozatot tudjanak hozni a

közösségért, elfogadva Istentől kapott hivatásunkat.

Új Ember, 2005. május 15.

26

KATONA PÁL

A falunap

Közeledik pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Örülök annak,

hogy ez falunap Földeákon. Szeretném, ha a hívő emberek a Biblia taní-

tása szerint gondolkodnának erről az ünnepről, és illő módon készülné-

nek rá.

Ki az a Szentlélek, akinek eljövetele napján Földeák község ünnepel?

A Szentlélek Isten választottainak Lelke. De kik Isten választottai? Min-

den ember. Isten minden embernek értelmet és szabad akaratot adott, és

meghívta, hogy vele együtt építse, szépítse a világot, és elősegítse em-

bertársai boldogságát – írja a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes (Öröm

és reménység) kezdetű dokumentuma. Így együttműködésre szólít fel,

ami az ember legnagyobb méltósága. Munkatárai lehetünk Istennek.

Aki ezt elfogadja, azt eltölti a Szentlélek. Hivatást kap Istentől. Így

nemcsak Mózesnek, nemcsak Keresztelő Jánosnak vagy az apostoloknak,

nekünk is van hivatásunk. Nem olyan látványos, nem olyan nagy, de ez is

Istennel való együtt munkálkodás, aminek biztos a sikere – az örök élet.

Mivel az ilyen ismeretek elsajátítását, ilyen gondolkozás elfogadását

fontosnak tartom, azért hívtam meg pünkösdkor az ünnepi mise celebrá-

lására és a szentbeszéd megtartására dr. Török József professzor tudós

batáromat, hogy meggyőzze a híveket erről.

Jó lenne, ha beszéde kapcsán sokan elgondolkodnának erről, vállal-

nák Istentől nekik szánt hivatást, és így elősegítenék a falu szép jövőjé-

nek alakulását, embertársaik boldogítását.

A másik gondolat, hogy az apostolok a Szűzanyával együtt várták a

Szentlelket. Mi is Pünkösdkor a Szűzanyához vonulunk ki. Segítséget

kérve tőle. Azt szeretném, ha úgy mint Makón, Habsburg Ottó elnök úr

vezetésével kiváló emberek mécsest helyeztek el a Szűzanya szobránál,

itt Földeákon is Török József professzor úr kérésére a jelen lévő vezetők

tiszteletük jeléül mécsest helyeznének el annak a Nagyasszonynak a

szobránál, akinek oltalmába ajánlotta első szent királyunk, Szent István

az országot, ezalatt ősi himnuszunkat, a Boldogasszony anyánkat éne-

kelnénk.

Így szeretném eszmei tartalommal is megtölteni falunapunkat, ami

indítást adna az embereknek arra, hogy még több áldozatot tudjanak

hoznia a közösségért, elfogadva Istentől kapott hivatásukat.

Tudom, hogy különféle módon fogadják ezt az üzenetet, de örülök

annak, hogy az újság lehetőséget biztost az üzenet megfogalmazására.

27

Annak még inkább örülök, ha gondolkodásra késztetem embertársaim.

Én annak is örülök, ha már elgondolást fogalmaznak meg mint amit én,

és ha meggyőznek róla, hogy az jobb a közösségnek, akkor azt fogom

elfogadni.

Földeák c. lap

A falunap alkalmából Dr. Török József professzor mutatta be a szentmisét

• 2005. május 14-én a Rózsalakodalommal kezdődtek az ünnepsé-

gek. A két rózsapár Bugyi Pálné tanárnő vezetésével két alkalommal

elment próbára templomba.

A templom zsúfolásig megtelt emberekkel. A plébános beszédében

Istennel, emberrel kapcsolatos tervéről beszélt, amelynek megismerése

és megvalósítása vezet az ember boldogságához.

Ezután 4 kérdést intézett a rózsavőlegényekhez és rózsamenyasz-

szonyokhoz, tudakolva, hogy felkészültek-e a keresztény házasságra.

Végül megáldotta a fiatalokat és a népeket, kikísérte őket a templom

kapujáig.

• 2005. május 15-án 10 órakor az ünnepi szentmisét és szentbeszédet

Dr. Török József főtisztelendő úr, egyetemi tanár tartotta. Arról szólt

hozzánk, hogy lengyel pápa után német pápát választottak és ez nem-

csak a két nép megbékélését jelentő esemény, hanem egész Európa jövő-

jét is befolyásoló tényező.

28

KATONA PÁL

Totus tuus!

Ez volt a pápa jelmondata, amiről keveset hallottam a temetés al-

kalmával. Pedig meggyőződésem, hogy tudatosan választotta és életében

megtett mindent, hogy egészen Istené legyen. Ennek a törekvésnek a

sikere tette őt szinte mindenki által tisztelt emberré.

Életében nemcsak tisztán, minden befolyástól függetlenül hirdette Is-

ten örömhírét, de meg tudta valósítani azt is, annyira Istené lett, hogy

Isten szeretetét, irgalmasságát is tolmácsolni tudta. Ez a közeledés az

emberek felé jó érzést, kellemes visszhangot váltott ki mindenkiben.

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy az egyház erre a magatartásra

akar elvezetni Jézus megbízásából miden embert. Ezért tesznek a szer-

zetesek fogadalmat arra, hogy az emberek tanítására, gyógyítására,

szegények gondozására vállalkoznak Isten elvárása szerint. Ezért tartóz-

kodnak az egyház előírása szerint Jézus közelében, azért elmélkednek,

imádkoznak, hogy ezt az elvet megvalósítsák, hogy teljesen Istené tudja-

nak lenni, jól tudják Istent képviselni az emberek felé.

K. Ráner ír arról, hogy ha a jövő kereszténye nem lesz misztikus, eb-

ben az eszmék zűrzavarával teli világban nem tud megmaradni hivatá-

sában. II. János Pál pápa misztikus volt, aki minden megnyilvánulását

Istennel megbeszélte. Ezért tudott olyan dolgokban is hatékonyan taní-

tani, amiben a nagy többség más elveket vallott (abortusz, eutanázia,

terroristák megsemmisítése).

A másik fontos irányelvet VI. Pál pápától tanulhatjuk, aki azt írja:

Mindenkinek a saját hivatásában kell megszentelődni. Úgy végezni fel-

adatunkat, mint akik tudják, hogy általuk dolgozik Jézus. Ő, ha nem is

hirdette szóval Pál apostol meggyőződését, hogy élek én, de nem én élek,

hanem Jézus él általam. Így élt.

Az ő közeledéséből, beszédéből, tetteiből – amikor nem törődve a

protokollal és veszéllyel odament az elesettekhez, szóba állt a bűnözők-

kel – mindenki érezte, hogy valami rendkívüli dolog történik vele. Olyan

szeretet árad felé, amit még nem érzett életben. Én is ezt éreztem, amikor

1990-ben a VI. Pál pápa teremben odajött zarándokcsoportunkhoz, és

csak velünk foglalkozott néhány percig. Isten szeretetét, figyelmességét

éreztük akkor. Ezt akkor nem tudtuk így megfogalmazni, de most már,

amikor a világ emberiségének jelentős része így érez, tudjuk.

Ez volt a titka a Szűzanyán keresztül, a Szűzanya példáját követve

(Totus tuus) teljesen Istené lett és tudta szolgálni őt.

29

Ha kötöttségeinktől, ha függőségeinktől meg tudnánk szabadulni, ha

mi is tudnánk teljesen Istené lenni, akkor mi is lehetnénk népszerű embe-

rekké, akik sokat tudnak adni a világnak.

Itt az ideje, itt a lehetőség a médiákon keresztül majdnem mindenki

látta: Tanuljunk II. János Pál pápától elkötelezettséget, szolgálatot.

Földeák, 2005. május

A körmenet megérkezik a Máriához

KATONA PÁL

XVI. Benedek pápa első beszéde

Az új pápa első beszédében, amit latin nyelven – a konklávét lezáró

misében – mondott, világosan megfogalmazta téves magatartásunk gyö-

kerét, amikor ezt mondta:

„A relativizmus diktatúrája semmit sem ismer el, csak az emberek

egoizmusához és vágyaihoz méri a világot.” Ezt a kijelentést átgondolva

értettem meg, mi az oka annak, hogy magabiztosan vallásosnak mondja

magát sok olyan ember, aki nem ismeri, ezért nem is teljesíti életében

Isten elvárásait. Egoizmusa olyan mértékű, hogy azt hiszi, vallásos em-

ber, mert a maga kitalálta módon tiszteli Istent. Áldoz Istenre idejéből,

elmegy nagy ünnepeken a templomba. Isten elégedjen meg ezzel és se-

gítse őt.

30

Megdöbbentően merész (büszke) magatartás ez a teremtmény részé-

ről, amely két forrásból fakad. Az egyik az a vélekedés, hogy mindenki-

nek joga van igényei szerint élni, viselkedni, még perverz magatartásá-

val is kérkedni. Nincs tekintély, nincs olyan törvény, amihez mindenki-

nek igazodni kellene. Minden relatív.

Ebből a gondolkodásból fakad az Egyesült Államok magatartása,

hogy neki joga van kiirtani a terroristákat, még akkor is, ha ez ártatlan

emberek pusztításával is jár. De ebből a gondolkozásból fakad az a

terrorista magatartás is, hogy céljuk érdekében joguk van ártatlan em-

bereket, gyerekeket megsemmisíteni. Mindkét viselkedés ellen az előző

pápa, de a mostani is felemeli szavát, és hirdeti, hogy testvérek vagyunk

és figyelemmel kell lenni egymásra is, de leginkább a Teremtőre, aki

meghatározta, hogyan viselkedjünk egymással. A másik forrása ennek a

magatartásnak a tudatlanság, a bölcsesség hiánya. Ha nincsenek elfo-

gadott elvek, amelyekhez az embereknek igazodni kell, akkor zűrzavar,

bizonytalanság lesz a világban, amely mindenkinek rossz. Kiszámíthatat-

lan lesz az ember viselkedése, félelmetes lesz az élet.

A Szentatya nagy tudású teológus, aki nemcsak a bajok forrását látja

világosan, de tud olyan tanítást adni, amely ráébreszti az embereket

arra, hogy mindenki által elfogadott, jónak tartott erkölcsi elvek nélkül

nem tudunk testvérként élni a földön. Ezen elvek hirdetésével és védel-

mezésével bízta meg őt Jézus, amikor a bíborosok által 265. utódjának

rendelte őt.

Délvilág, 2005. május 21.

• Az ünnepi mise végén körmentben vonultunk ki a Máriához (1,2

km), ahol Illyés Szabolcs teológus, újságíró mondott beszédet. A földe-

áki Návay Lajos iskola énekkara énekelte a Himnuszt, Szózatot és a

Boldogasszony anyánkat.

Beszéd után a plébános felajánlotta a falu népét a Szűzanyának.

Mária édesanyánk, Magyarok Nagyasszonya úgy jöttünk hozzád,

mint első szent királyunk, Szent István, aki benned bízott. Ezért fordult

hozzád, mert kilátástalannak látta az ország jövőjét. Benned bízott és

oltalmadba ajánlotta népünket. A te imáidra, akkor Isten Szent Lászlót

küldte oltalmazónknak. Ő megoltalmazta a külső ellenségtől népünket és

kereszténnyé nevelte.

Most mi is oltalmadba ajánljuk az országot és a falu népét. Imádkozz

értünk, hogy Isten küldjön olyan vezetőket az országnak mint Szent Lász-

ló volt. Küldjön a falu számára is önzetlen jó vezetőket akikre hallgat a

31

falu népe. Küldd el Mária kérésére a Szentlelket, mint az apostoli időbe

tetted, hogy közösségért áldozatot vállalni akaró emberekké válljanak a

falu lakói.

Légy oltalmazója annak a falunak, amelynek lakói mindig bizalom-

mal jöttek hozzád. Bizalommal terjesztették eléd kéréseik. Most mi is

azért helyezzük mécseseinket lábad elé, hogy benned való bizalmunkat

kifejezzünk, és kérjük légy a betegek gyógyítója, a szomorúak vigasztaló-

ja, keresztények segítsége, bűnösök menedéke és a falu minden lakójá-

nak az örök életre elsegítője. Amen.

A Máriánál Illyés Szabolcs teológus beszél

ILLYÉS SZABOLCS

Földeák összefogott a díszes ablakokért

Hárommázsásak, és több mint egymillió forintba kerülnek a földeáki

templom megújult üvegablakai. Az egyházközség, az önkormányzat és a

helybeliek, valamint az elszármazottak összefogásának eredményekép-

pen újra katedrálüvegből készülhetett el az ablakok fele. A munka folyta-

tódik.

A földeáki templom hat oldalsó ablakából hármat immár a szent

helyhez méltó, színes-figurás katedrálüveg zár, a többit egyelőre a leg-

utóbbi felújításkor fölszerelt drótüveg védi. Varga Károlytól, az egyház-

32

községi képviselő-testület vezetőjétől megtudtuk: nem is olyan kis feladat

volt megszervezni a renoválást, hiszen – elsőre nem is hitték – egy-egy

16 négyzetméteres katedrálüveg-felület megalkotása és behelyezése több

mint egymillió forintba kerül.

– Négy éve vetődött fel először a templom újraüvegezésének terve. A

falu egyik legnagyobb vállalkozásának vezetője mondta, hogy nagyobb

összegű támogatás is nyerhető a térségben teljesen egyedinek számító,

bizánci stílusjegyeket is magán viselő templom üvegeinek kicseréléséhez.

A hat nagy oldalablak és a szentély kisebb üvegeinek cseréje összesen

csaknem hétmillió forintot tesz ki, ennek majdnem a felét kemény mun-

kával már sikerült előteremtenünk – fogalmazott a testület elnöke.

Varga Károly gyógyszerészi teendői mellett maga vállalta a több

ezer levél szétküldését és az adománygyűjtés szervezését, így a kis abla-

kokra és a három nagy táblára idén tavaszig sikerült is összegyűjteni a

szükséges pénzösszeget. Ez azonban csak a falu rendkívüli összefogásá-

val válhatott lehetővé. Az itt élők mellett elérték a községből elszárma-

zottakat is, akik ezután szintén szívügyüknek tekintették az üvegablakok

elkészíttetését. Összesen csaknem ezren ajánlottak fel kisebb-nagyobb

pénzösszegeket. A nem hívők közül is sokan segítették a kezdeményezést.

A külföldre elszármazottak közül még a tengerentúlról, az Egyesült Ál-

lamokból is érkezett felajánlás.

– Akkoriban, amikor a templom felújítása folyt, magam sem örültem,

hogy a korábbi színes ablak helyére drótüveg került – mondta Vass Imre

polgármester. – Persze, évtizedekkel ezelőtt ilyen célokra nem jött köny-

nyen a pénz. Az eredeti táblákat sokhelyütt be-betörték, ezért kellett

újraüvegezni. De éppen ezért az önkormányzat is minden lehetséges

segítséget megadott az egyházközségnek, hiszen magam is úgy vélem: az

önkormányzatnak és a plébániának jó kapcsolatot kell ápolnia egymás-

sal. De a támogatás mellett további pályázati segítséget is tudunk adni a

munka befejezéséhez.

A szentélyben a magyar dinasztikus szenteket: István királyt és Imre

herceget ábrázolják a kisebb ablakok. Az oldalsó táblákon a szeplőtelen

fogantatás, a három királyok látogatása és Jézus megkeresztelkedése

látható. A másik három ablakra Jézus keresztre feszítése, a csodálatos

halfogás és a mennybemenetel ábrázolását tervezik. Megtudtuk: az ab-

laktáblák csaknem öt centi vastagok, súlyuk egyenként csaknem 300

kilogramm, kívülről biztonsági üveg védi épségüket. Elkészítésükkel a

vásárhelyi Rozetta Üvegstúdiót bízták meg.

Historia Domus 133.

33

ILLYÉS SZABOLCS

Amerikából is jött pénz az üvegablakokra

Katona Pál esperes, a földeáki plébánia vezetője szerint fontos a

templomok díszítésre szánt szobrok – és üvegablakok – szellemi monda-

nivalója, tanítása is. Az elő üvegablak: Mária fogantatása utal rá, egyet-

len asszony igenjén múlott, hogy az Isten a világba jöhessen. Az ablak-

ban galamb formájában ábrázolták az Isten Szentlelkét. A második ab-

lak színes figurái, a három királyok alakjai jelzik: az emberiség felis-

merte, hogy Jézus a megtestesült Isten. A Megváltó megkeresztelkedését

ábrázoló ablak tanítása pedig: Isten az emberi történelembe helyezte a

bűnöktől való szabadulást. A szentélyben ábrázolt Szent István és Imre

arra utal: az ő tevékenységük eredményeképp lehetett keresztény a

magyarság, ami akkor fizikai fennmaradásának záloga volt, hiszen a

meg nem térített népek sorra elpusztultak a Kárpát-medencében.

Délvilág, 2005. június 7.

A szentély üvegablakai

34

KATONA PÁL

A templom védőszentjére, Szent Lászlóra emlékezünk Földeákon

Június 26-án, a földeáki búcsú napján Szent Lászlóra, a templom vé-

dőszentjére emlékezik a falu népe. Az egyház azt szeretné, ha ezen az

ünnepen elgondolkodnánk életéről, tanulnánk tőle és jobb testvérei

lennénk egymásnak.

A szentmisében felolvasandó evangélium Istenről és a felebaráti sze-

retetről szól. E két erény gyakorlása megvalósítja az ember életében

Isten elgondolását. E két erényt a szent király hősi fokban gyakorolta. Ez

tette őt szentté. A király nevéhez fűződő két jelzővel szeretném megmu-

tatni, hogy mit is jelentett ez az ő életében. Szent Lászlóról azt mondjuk:

lovagkirály és pásztorkirály volt. Az első jelző azt jelenti, hogy ő – mint

a középkori lovagok – védte, oltalmazta az erőtlen, magát védelmezni

nem tudó, ártatlan embert. Még életét is kockáztatta, hogy segítsen. Ez

történt akkor is, amikor a legenda szerint a magyar lányt elrabló ellen-

ség után lovagolt, és élete kockáztatásával is kiszabadította. Kemény

csatákban így védelmezte egész életében a magyar népet.

Pásztorkirály is volt, aki Szent István példája szerint nemcsak maga

életében szolgálta alázatos lélekkel Istent, naponta imádságban elszá-

molt tetteiről, de azon fáradozott, hogy a népet is erre nevelje. Fontos-

nak tartotta az erkölcsi törvények megtartását. Sok szigorú törvényt

hozott. Mégis népszerű volt, mert érezték, hogy mindezt a nép szereteté-

ből teszi. Meggyőződése volt, hogy mindannyian testvérek vagyunk, és el

kell fogadnunk Isten meghívását örök hazánkba.

Mivel az emberek többsége így gondolkodott, ezért el tudták fogadni,

hogy Isten Szent Lászlót a nép oltalmazójának, pásztorának tette. Rá

hallgatni kell, hogy az Isten által meghívott országba eljussunk. De az ő

áldozatos élete is meggyőzte az embereket arról, hogy a közös cél eléré-

se érdekében más-más feladatunk van, és kinek-kinek azt kell megtenni.

Ebből a beállítottságból fakadt, hogy bíztak egymásba, szerették egy-

mást. Imádkoztak királyukért, és engedelmeskedtek neki.

Ma az összetartozás tudata hiányzik az emberekből. Hiányzik annak

tudata, hogy egy Atya gyermekei, testvérei vagyunk egymásnak. Hiány-

zik a közös hazába vetett hit. Így az erőfeszítés is hiányzik, hogy jó test-

vérként eljussunk oda.

Ezt a jelenlegi pápa így fogalmazta meg: „A relativitás diktatúrája

az elfogadott.” Nincs mindenki által elfogadott erkölcsi rend. Nincs

tekintély. Ennek pedig nyilvánvaló következménye a zűrzavar, egoizmus,

irigykedés, gyűlölet, ami a médiákból is árad.

35

Gondolkodásban, jövőképben kell megváltozni az embereknek, hogy

nyugodtabb világunk legyen. Ez pedig hosszú, áldozatos nevelést kíván.

Ha ez elmarad, a jövő nemzedéke számára félelmetessé tesszük az életet.

Ezért lenne fontos Szent Lászlótól, a lovag- és pásztorkirálytól jövőké-

pet, világnézetet tanulni.

Délvilág, 2005. június 20.

• A temető rendbetétele látványosan halad. Az egyházközség kérésé-

re az önkormányzat 4 szeméttárolót készíttetett a temetőbe.

• 2005. június 26-án volt a búcsú ünnepe, Marosi János atya mondta

a szentmisét és a szentbeszédet. Örömmel találkozott a régi ismerősök-

kel. A plébánia udvarába a 11 elsőáldozóval nemcsak rokonaik, de a

templomba járók is bejöttek. Cseh Péter teológussal Tóth Imre iskola-

igazgató és Vass Imre polgármester látható módon örömmel találkozott.

• Cseh Péter teológus barátjával látogatott el Földeákra. Ebéd után

megnéztük a kialakított játéktermet, ahová ajándékképpen a plébános

egy pingpong asztalt vásárolt, polgármester úr mérkőzést játszott a fiata-

lokkal.

• 2005. június 27. Dr. Papp Tamás, az Új Ember főszerkesztője kö-

szönőlevelet írt Katona Pál plébánosnak írásaiért, és kéri a további cik-

keket.

• A falu újságjában megjelentetjük a Temetővel kapcsolatos tervein-

ket: urnafal építése, kereszt és kálvária felújítása. Temető bokroktól való

megtisztítása. Mindez november 2-ára készül el.

• 2005. június 30. Elkészültek a falunapról a fényképek. Olyan jól

sikerültek, hogy később, de belehelyezzük a Historia Domuszba. Az

egyik Dr. Török Józsefet ábrázolja, aki a szentmisét mondta, ministrán-

sokkal együtt. A másik kép a Máriánál készült, ahol Illyés Szabolcs

újságíró mondja az ünnepi beszédet.

KATONA PÁL

Az elmajmosodás felé sodródó emberiség

Teilhard de Chardin a fejlődéselmélet lelkes apostola azt állítja,

hogy az ember az egyedi fejlődésben elérkezett a csúcsra. Mint ember

nem fejlődik tovább. Nem lesz emberebb ember. A fejlődés más irányban

indul tovább. Ezt az irányt így jelöli meg: kollektivizálódik az emberiség.

Egy nagy családdá válik. Rádöbbennek arra az emberek, hogy ha bol-

36

dog jövőt akarnak, össze kell fogni, egymásra vannak utalva. A tudo-

mány és a hit emberei rádöbbennek arra, hogy egy célért küzdöttek más-

más eszközökkel, más-más nyelven beszélve.

Mindezt azért írtam le, mert amit a nagy tudós a fejlődésről mond,

azt mind nagyon elfogadhatónak, jónak tartom. Valóban, az egyedi

fejlődésben az ember elérkezett a csúcsara. Még az irányváltással is

egyetértek, de ez az irányváltás nem a kollektivitás irányában indul

tovább, hanem visszafelé, az elmajmosodás irányában. Ezt a kifejezést

nem én találtam ki, de úgy gondolom, jól jellemzi az emberiség életének

rossz irányát.

Az emberek nagy tömegeinek életvitelében nem az értelem a megha-

tározó, hanem a vágyak, az ösztönök uralkodnak rajta, amelyek nagyon

sokszor olyan területre viszik, ahol már értelmetlennek találja az életet.

De míg ide eljut, sok más jel is mutatja, hogy efelé halad.

Ilyen furcsa jelek, hogy megszűnik a lelkiismeret beleszólása életébe.

Gátlástalanul tesz olyanokat, amiket normális embernek szégyelleni

kellene.

Nincs tekintettel a másik emberre. Így helytelenül önmegvalósítással

kérkedik, amikor botránkoztatja, rontja a többi embert. Nem érzi, hogy a

másik ember boldogságáért is felelős. De az abortusz, az eutanázia, az

enyhe kábítószerek megengedése vagy ajánlása is ezt jelzi.

Ezek ellen a pápák nagyon határozottan tiltakoztak. Az út rossz irá-

nya azonban már ott elkezdődik, amikor a szülő olyan életvitelt megen-

ged vagy ajánl gyermekének, amelyről tudhatná, hogy rossz kifejlete

lesz. Nehéz gondolkodásra, jobb jövő tervezésére, ezekért áldozathoza-

talra késztetni az embert. Pedig futurológusok már sokszor leírták vagy

leírják, mennyire félelmetes lesz az élet, ha ez így halad tovább. Már ma

is sok a szenvedélybeteg, hajléktalan, bűnöző, öngyilkos és még sorol-

hatnám tovább a kritikus helyzetbe kerülő embereket, akiket helytelen

életfelfogásuk juttatott oda.

Ha idejében, még gyermekkorban nem tanulunk meg értelmünkkel

uralkodni vágyainkon, rossz irányba vivő ösztöneinken, akkor, ha azok

kielégítésére lehetőség adódik – márpedig olyan a világ hogy adódik –

akkor rossz irányba, az elmajmosodás felé sodornak minket.

Mindezek Szofija Aszgatovnak A szakadék szélén című művéről írt

elemzés olvasásakor jutottak eszembe.

Délvilág, 2005. július. 7.

37

ILLYÉS SZABOLCS

Az esküvők színhelyéül gyakran választanak műemlék-templomot

A makói önkormányzat lehetővé teszi, hogy a városban házasságot

kötő párok a Korona Üzleti és Szolgáltató Központ dísztermében mond-

ják ki a boldogító igent. A térségben – a házasulandók számára – igen

népszerűek a műemlék-templomok is, mint az óföldeáki.

Új, exkluzív helyszínt ajánl a Makón házasulandók esküvője számára

az önkormányzat, hiszen immár szertartásokra is igénybe vehető a Ko-

rona Üzleti és Szolgáltató Központ díszterme. Különleges hangulatot

adhat a házasságkötéseknek a megújult, tükröktől és kristálycsillároktól

ékes díszterem, aminek a bérlése nem kerül többletköltségbe a házas-

ságkötő-teremhez képest, tudtuk meg Binecz Sándortól, az üzletközpont

üzemeltetőjétől. A teremre az igénylést egyébként az anyakönyvvezetők-

nél kell leadni, és a hivatal egyeztet a Koronával, hogy a kérdéses idő-

pontban szabad-e a terem. Az üzletközpont igény szerint segítséget nyújt

a díszítésben is. Az üzemeltető még hozzátette: más közösségi alkalmak,

bálok, rendezvények számára is kibérelhetővé teszik a központ díszter-

mét.

Kalászné Slajhó Edittől, a hatósági osztály vezető-helyettesétől még

megtudtuk: a városban idén sem csökken a házasságkötések száma, ami

2005-ben is a tavalyihoz hasonlóan, 130 körül alakul. A város döntésé-

nek értelmében – igény szerint – az anyakönyvvezető előtti házasságkö-

tések színhelyéül választható még a Városháza első emeleti nagyterme

is, általában a népesebb esküvők alkalmával veszik igénybe az egyéb-

ként testületi ülések helyszínéül szolgáló termet.

– Rendszerint évente többször is kérik más falvakból, városokból ér-

kező párok, hogy az óföldeáki erődtemplomban köthessenek házasságot,

hiszen sokak számára nagyon vonzóak a különleges, műemlék-jellegű

templomok. Persze, van hátránya az exkluzív esküvőknek, hiszen az

óföldeáki, vagy az egyházi közigazgatásban szintén Makóhoz tartozó

mezőkopáncsi műemléktemplom közelében nincs olyan vendéglátóegy-

ség, ahol a különleges igényeknek megfelelő lakodalmakat is lebonyolít-

hatják, így a násznépnek ilyenkor rendre Szegedre vagy Makóra kell

utaznia az étteremhez. A másik problémát pedig a megközelítés jelenti,

hiszen esős idő esetén gyakran csak saras utakon lehet eljutni a kisebb

templomokhoz, ami nem túl vonzó lehetőség – fogalmazott Katona Pál

esperes-plébános, aki szerint igényes éttermekkel és lelkiismeretes ká-

tyúzással igen vonzóvá lehetnek tenni a valóságos „építészeti ékszer-

ként” számon tartott templomokat a házasságkötésre vállalkozók számá-

38

ra is.

A plébános még elmondta: a csöndes környezet és a különösen szép

középkori templomok esküvők mellett számos kulturális eseménynek is

otthont adhatnának. Óföldeák, Földeák és Maroslele szakembereivel

éppen ennek kapcsán terveznek a közeljövőben hangversenyeket, kon-

certeket az erődtemplomba.

Délvilág, 2005. július 15.

KATONA PÁL

Az én Nagy Könyvem

Victor Hugo: Nyomorultak

Lapunk is elindította a Somogyi-könyvtár segítségével a maga Nagy

Könyv-játékát: az izgalmasnak ígérkező szellemi kalandtúrában ismert

Csongrád megyei közéleti személyiségek, tudósok, művészek, üzletembe-

rek, sportolók és újságírók vallanak legkedvesebb könyvükről. Katona

Pál esperes, a földeáki plébánia vezetője Victor Hugo Nyomorultak

című könyvéről beszél.

„Szívemnek legkedvesebb szépirodalmi regény Victor Hugo klasszi-

kusa, amelyet már számtalanszor újraolvastam. Azért tartom a Nyomo-

rultakat az én Nagy Könyvemnek, mert az elvitathatatlan irodalmi érté-

kek mellett bizony számos krisztusi, keresztény értéket is hordoz ez a mű,

amelynek esszenciája: csak a szeretet képes kizökkenteni végveszélybe

rohanó életéből az eltévedt embert.

A mű főhőse, Jean Valjean egy velejéig megátalkodott, gonosz em-

ber, aki az élet minden bugyrát megjárja, alaposan meg is bűnhődik

mindazért, amit tesz. A büntetés-végrehajtók fenyítéseinek célja, hogy

megváltoztassák a személyiségét, életét, de sem a börtön, sem a gálya-

rabság nem teszi jobbá a rosszat. Ezzel szemben találkozik egy Krisztus-

követő emberrel, egy püspökkel, aki nem támadással, hanem megértéssel

és szeretettel fordul felé, és ez az egyetlen eszköz, ami képes gyógyulást

hozni lelkébe. Szerintem is csak ezen az úton lehet meggyógyítani a

szívek sebeit, minden más törekvés és fenyítés gyakorlatilag eredményte-

len. Úgy vélem, hogy a mai világ Jean Valjeanjai, megátalkodott go-

nosztevői az embereket pusztító terroristák. Szomorú azonban, hogy a

jelenkor egyetlen válasza a jelenség megállítására a fegyveres vadászat,

a börtön és a megtorlás. Biztos vagyok benne, ha a Föld más kultúráit is

a Victor Hugo által bemutatott megértéssel, szeretettel kezelné a Nyugat,

ezek a veszélyek is jelentősen csökkennének.”

Délvilág, 2005. július 15.

39

KATONA PÁL

Egy család, közös haza!

Egy családnak teremtette Isten az embert, és közös hazát készített

neki a másvilágon. A Bibliát lapozgatva gondolkozó embernek nyilván-

való ez az elgondolás, hiszen ezekkel a szavakkal indítja útjára Isten az

embert: „Szaporodjatok, sokasodjatok. Hajtsátok uralmatok alá a föl-

det, nektek adom az ég madarait, a tenger állatait…” – egyszóval min-

dent.

Ez a felszólítás mindenkinek szól. Nincs kivétel. Egyértelmű Isten

megbízatása: mindenkinek dolgozni kell azért, hogy az ember uralma

alá kerüljön a Föld. Úgy, mint ahogy a családban más-más munkája van

az egyes embernek, de mindenkinek van feladata.

Fia által azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a feladat elvégzése után

mindenkit hazavár a mennybe. Így mondta: „Megyek és helyet készítek

nektek a mennyben.” Milyen szép lenne az életünk, ha minden Isten

elgondolása szerint történne. Miért nem történik ez így? Mi az oka a

munkanélküliségnek? Miért vannak gazdagok, akik azt se tudják, mit

kezdjenek vagyonukkal? Miért vannak szegények, éhezők, sőt éhen ha-

lók?

Ma már, amikor a média nyilvánvalóvá teszi ezt a botrányt, sokan

gondolkodnak megszüntetésén. Beszélnek is róla, de keveset tesznek érte.

Azt hiszem, el kellene gondolkodni azon, mi lenne, ha nem profitori-

entált lenne a legtöbb munka? Mi lenne, ha mindenki azt a munkát vé-

gezné, amivel a Teremtő megbízta? Azt gondolom, hogy akkor nem len-

ne ennyi munkanélküli ember.

Mire gondoljunk itt? Arra, hogy ha mindenki törődne szüleivel,

nagyszüleivel, és az anyagi javak felhalmozása miatt nem hanyagolná el

őket. Ha mindenki időt szánna gyermeke nevelésére, és nem bízná azt

teljesen másra. Ha nem egyetlen cél lenne a profit, hanem az emberek

foglalkoztatásának faladatát is fontosnak tartanák. Fontosabbnak, mint

az extraprofitot.

Ha Isten elgondolása szerint akarunk boldogulni, akkor ezeket a

kérdéseket fel kell tenni. Én nem azt állítom, hogy az intézményeket nem

kell beiktatni életünkbe. Igen, kellenek szeretetotthonok, nevelőintézetek.

De nem mondhatunk le Istentől kapott feladatunkról, amelyet az előző

vagy az utánunk következő generációval kapcsolatban kaptunk. Ha ezt

mindenki fontosnak tartaná, kevesebb lenne a munkanélküli.

Ha a foglalkoztatás fontosabb lenne, mint az extraprofit, az is segíte-

ne, így nemcsak kiegyenlítettebbek lennének a vagyoni viszonyok, de

40

minőségében is jobb lenne az ember, mert inkább az Isten elgondolása

szerint végezné munkáját.

Ehhez alázatra, lemondásra és embertestvérünk nagyobb szeretetére

lenne szükségünk. Ezt nemcsak az Isten terve ajánlja az embernek, ha-

nem az egészséges gondolkodás is. Próbáljuk vágyainkat, kívánságain-

kat Isten terve és a józan ész diktálta módon kezelni, és akkor sok prob-

lémát megoldhatunk.

Új Ember

KATONA PÁL

Az ember, a gondolkodás és a jövőkép

Az legyen a jövőképünk, hogy kritikus helyzetekben is megőrizzük

emberi méltóságunk és halálunkig reménykedő emberek maradjunk. Pál

apostol világosan ír erről a kolosszeieknek. Levele első fejezetének 13.

versében ez olvasható: „Isten kiragadott minket a sötétség hatalmából

és áthelyezett szeretett Fia országába.” Vagyis megváltott minket. Jézus

értünk vállalt szenvedésével elindított az örök boldogság felé. Kiérde-

melve, hogy ebben a reményben éljünk halálunkig, amíg a boldogságot

el nem érjük.

Ezen az úton – földi életünk alatt – azonban jeleznünk kell, hogy mi

elfogadjuk a „kiragadottságot”. Vállaljuk azokat a lépéseket, amelyek

ezt jelzik. Ez a keresztény élet. Ha ez megtörténik, akkor kialakul helyes

jövőképünk, reménykedő emberek leszünk a halálig, vagyis az örök éle-

tig.

A ma embere is mondja, hogy hisz Istenben, várja segítségét, de nem

érti, ezért nem is vállalja az áldozatos keresztény életet, ami pedig elen-

gedhetetlen feltétele a boldogságunknak, mert ez a kiragadottság elfo-

gadása. Pedig láthatná, hogy a fegyelmezett élet a tartós földi boldog-

ságnak is feltétele. Láthatná abból is, hogy amikor nem vállalja ezt az

életet, akkor érezhetően rontja a földön lakás feltételeit. Futurológusok

a jövő leírásával megdöbbentik, elgondolkodásra késztetik az embert, de

komoly cselekvésre nem tudják ösztönözni.

Az ember gyakran elismeri, hogy változtatni kellene életvitelén, de

ezek megtörténte után legtöbbször visszazökken régi életmódjába, mert

nem ura vágyainak, szokásai irányítják és nem az értelem, még kevésbé

a lelkiismeret.

Ezért az embernek életútján időt kell szánni arra, hogy megálljon,

abba hagyja a tevékenységet és elgondolkodjon életútjának irányán. Ha

41

az ilyen megállásoknál van világos érvelés és van fogadó készség, akkor

lehet a jövőképben változás, előre lépés is. Kitartóan és reménykedve

végezzük munkánkat, és akkor meglesz az eredménye is.

Délvilág, 2005. július. 30.

KATONA PÁL

A dévai árvák és gondozóik

Munkatársaimmal elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a dévai árva

gyerekeket, és saját szemünkkel győződünk meg arról, mi történik Dé-

ván?

Már a készülődés is csodálatos, megható eseményeket produkált. Ál-

talános iskolás gyerekek összecsomagolták játékaikat, és elhozták a

plébániára, hogy így segítsenek a dévai árvákon, akiknek az otthonba

kerülés előtt az ennivaló is hiányzott.

Idős nénik Földeákon is, Maroslelén is, tartós élelmiszerből csoma-

got készítettek, és elhozták hozzám, hogy segítsék az éhező, árva gyere-

keket, akik bekerülnek a dévai otthonba. Ott tudtuk meg, hogy már ki-

lenc helyen működik az országban ilyen otthon, és nemcsak iskola, de

óvoda is van.

Élelmiszerekkel, játékokkal és adománnyal fölszerelve hajnali 3 óra-

kor indultunk el a kíváncsian várt dévai otthon felé. Útközben négyen

arról elmélkedtünk, hogy milyen jó a mennyei atya, aki mindenkit meg-

hív az örök boldogságra. Őket is. Milyen jó lenne, ha segítenénk egy-

mást ezen az úton, ez lenne legfőbb törekvésünk. Akkor helyes jövőké-

pünk lenne és ez sok nehézségen átsegítene bennünket. Makón, a Hagy-

maházban egy jótékonysági koncerten arról beszéltem a gazdag hallga-

tóknak, hogy első sorban rajtuk akarunk segíteni a koncerttel, hogy

lehetőséget teremtünk, hogy szegényebb embertársaikon segíthessenek.

Bizony, sokszor nekünk van nagyobb szükségünk arra, hogy segítsünk és

így vidámak, helyes jövőképpel rendelkező emberek legyünk.

A határon megkérdezték, hová megyünk, és csak az okmányokat néz-

ték meg. Jó utat kívántak nekünk, pedig látható volt, hogy sok csomag-

gal rendelkezünk. Hálát adtunk Istennek, és boldogan indultunk tovább.

Egyik útitársam már dolgozott rövid ideig a dévai otthonban, így érthe-

tő, hogy nagy szeretettel fogadtak az ott lévő munkatársak, akik között

pszichológus, nevelő, pedagógus, és egy református lelkész is volt, aki

kirándulásra vitte a területéről odakerült gyermekeket. Önként vállalják

itt a munkát. Örültem, hogy láttam együtt érző, felelősséget vállaló gon-

42

dolkodásukat. A pénzadományt átvéve közölték, megvan a helye, mala-

cokat vesznek belőle. A legtöbbjük erdélyi fiatal volt, de a templom sek-

restyése, 70 év körüli asszony született dévai lakos. Ő humorosan mesél-

te, hogy ez a Csaba atya összeszed mindenféle rossz gyereket, de végül

mindegyik egy kicsit jobbá lesz itt. Két óvodás korú kislány kerékpáro-

zott el mellettünk, akikről megjegyezte: ezekhez még a nyári szünetben

sem jön látogató, mi vagyunk a család számukra. Még azt is elmondta a

néni, hogy Csaba atya nem engedi, hogy a magyar árva gyerek éhezzen

az országban, ő mindenkit befogad.

Megtudtuk, hogy a föltétele a befogadásnak, hogy magyar őse legyen

a gyereknek, ha nem tud magyarul, az nem akadály. Háromszázötvenné-

gyen vannak Déván. Magyar nyelvű középiskolás osztály is van a város-

ban. Kifejezetten az árvák miatt, mert Déva román város, elenyésző a

magyar lakos. Az ország területén körülbelül 500 gyerek tartozik a Szent

Ferenc Alapítvány által fenntartott otthonhoz. Temploma nem nagy, de

hétköznap is megtelik fiatalokkal, amikor Csaba atya hazaér és misézik.

Most Csíksomlyóról várják, ahol ünnepélyes, örök fogadalomtételen

vesz részt. Megvendégeltek bennünket az önkéntes munkatársak. Étkezés

közben is velünk maradtak, beszélgettek, örültek az együttlétnek. El-

mondták, hogy túlnyomó többségben Magyarországtól kapják az ado-

mányt. A híres dévai vár megtekintése után fáradtan, de boldogan indul-

tunk haza. Megígértük, hogy máskor is ellátogatunk Dévára az árvák

miatt.

Délvilág, 2005. augusztus 13.

KATONA PÁL

Milyen jövő vár az emberiségre?

Nehéz tárgyilagosan beszélni az ember jövőjéről. Közismert, hogy

romlanak a földön lakás feltételei. Ezért a futurológusok – a népszapo-

rulat, a szennyeződés növekedése, az általános felmelegedés stb. címen –

sok rosszat jövendölnek az emberiségnek.

Látható módon erkölcstelenedik az emberiség. Ezért jelennek meg

olyan állítások, hogy az elmajmosodás felé sodródunk, leleményes állat-

tá lesz az ember stb. A külső szemlélő, ha csak a médiákból tájékozódik,

könnyen helyt ad az ilyen állításoknak. (Egyneműek házassága, melegek

tüntetése, enyhe drogok megengedése, eutanázia stb.) De a komolyan

gondolkodó teológus is azt mondja, hogy megfeledkezik Istenről az em-

ber, ha vágyai, kívánságai kiszolgálójává lesz, akkor tényleg leleményes

állattá válik, és könnyen szenvedélyei rabja lesz.

43

De – és ezt ugyancsak a teológus mondja – ez nem következik be,

nem feledkezhet meg Istenről az ember, mert olyan kitörölhetetlen vá-

gyai is vannak az embernek, amelyek a túlvilágra nyúlnak, amelyeket az

embert szerető Teremtő oltott az ember természetében, és ezek a logiku-

san gondolkodó embernél értelmes Teremtőre utalnak.

Lateráni bazilika előtt

Ez a kettősség jellemző a ma emberére. Szeretné minden vágyát ki-

elégíteni, még rossz vágyait is. Ezt úgy teszi elfogadhatóvá, hogy ön-

megvalósításnak nevezi, és nem foglalkozik azzal, mi lesz ennek az

eredménye. Másrészt hisz Istenben és annak segítségét is szeretné bizto-

sítani önmegvalósításához. Így nincs más választása, mint a hamis Isten-

képzet alkotása, akihez csak akkor fordul, ha a maga erejéből nem tud

boldogulni. És kéri, segítsen, de úgy és akkor, ahogy és amikor ő akarja.

A vallási ismeretek hiánya kedvez az ilyen helyzet kialakításának, és

ezért van ma sok olyan ember, aki Isten-hívőnek mondja magát, néha

meg is jelenik a templomban, de pogány elvek szerint él.

Ezt erősíti meg a medzsggori látnoknak, Ivánnak a kijelentése, amit

nemrég mondott. Tele volt a templom, és a látnok azt kérdezte a Szűz-

anyától: úgy-e örülsz, anyám a tele templomnak? Ezek közül csak néhá-

44

nyan imádkoztak. A többség – és ezt én mondom – a maga elképzelte

Istenhez fohászkodik. Azt szeretné, ha Isten az tenné, amit ő kér. Nem ő

akar Istenhez igazodni, nem az eseményeket akarja Isten elképzelése

szerint rendezni, hanem az Isten magatartásának változásáért fohászko-

dik.

Sajnos, sok ilyen templomba járó van a világon. Ezért lenne nagyon

fontos az előző generációk (szülők, nagyszülők) Isten terve szerinti szol-

gálata és a jövő generáció (gyermek, unoka) Isten terve szerinti nevelé-

se. Ma az emberek nagy százalékánál ebben óriási hiányosságok van-

nak. Ezért ilyen a világ, és ilyennek nem is szeretjük.

Délvilág, 2005. augusztus 30.

• Augusztus 14-én 48-an indultunk el Andocsra, az őszi zarándok-

helyre. 11 órakor ünnepi misén vettünk részt, háromezer hívővel együtt.

Majd lélekben megerősödve indultunk haza, Földeákra.

Zarándokként jártunk az örök városban Földeákról, Marosleléről és

Makóról. 2005. október 2-án reggeli 5 órakor örömmel és reménykedő

lélekkel indultunk el autóbusszal az örök város felé. Abban reményked-

tünk, hogy sok szép élményben, látnivalóban lesz részünk – és ez a

legfontosabb – megerősödünk örök életbe vetett hitünkben. Visszaér-

kezve elmondhatjuk, hogy mindkét vágyunk teljesült.

Valóban sok szép látnivalóval találkoztunk. A reggeli ima elmondása

után a lelki vezető arról beszélt, hogy ebben a világban minden vándor-

voltunkra figyelmeztet minket. Nemcsak ezzel a busszal utaznak az örök

város felé, de a földgolyó is, amely óriási sebességgel forog tengelye

körül, száguld a Nap körül és a naprendszerrel együtt óriási sebességgel

halad egy ismeretlen cél felé. Vándorok vagyunk. De vándor voltunkra

figyelmeztet bennünket az is, hogy minden nap több ezer ember érkezik

a földre, és kezdi meg ötven, hatvan vagy több évi vándorlását, hogy

azután ugyanilyen gyorsan, ahogyan érkezett, távozzék el mindennapi

életünkből egy másik világba. Valóban elmondhatjuk, hogy vándorok

vagyunk ezen a földön.

A gondolkodó ember felteszi a kérdést ezen tények átgondolása után:

Hová utazunk? Lesz-e végállomás? Van-e utazásunknak célja?

Hát éppen ezért megyünk Rómába, a kereszténység központjába,

hogy ott megtekintsük, milyen sok épület, szobor, kép és egyéb művészi

alkotás beszél arról a vándorútról, amelyen járunk, amelynek célját,

értelmét Jézus jelölte meg számunkra. Utunk célján elmélkedve, énekel-

ve, imádkozva Jézus tanítását újra és újra felidézve az ausztriai hegyeket

megcsodálva haladtunk zarándok utunkon célunk felé.

45

Útközben idegenvezetőnk mindig felelevenítette azokat a történelmi

eseményeket, amelyek őseinkkel történtek Pest – Buda, Ausztria vagy

Olaszország területén. Többször szó esett Attiláról, a hunok dicső vezé-

réről, akiről szép festményeket is láttunk Rómában. De a kalandozásról,

Szent István királyról, Szent Gellértről, II. Szilveszter pápáról – aki a

koronát küldte Szent István királyunknak – is szót ejtettünk.

Falakon kívüli Szent Pál bazilika

46

Élményekben gazdag utazás után, hétfőn reggel érkeztünk meg Ró-

mába, és a lateráni bazilika előtti térről tekintettük meg a Szent Ferenc

szoborcsoportot, a lateráni bazilika homlokzatán Jézus és az apostolok

szobrait, a szent lépcső bazilikát, az ősi Róma városfalat, amely a bazili-

ka mellett hirdeti, milyen falakkal védték a várost.

A bazilikába lépve megkerestük az örök mécsest. Köszöntöttük a ház

urát, Jézust, majd a magyar vonatkozású domborműnél II. Szilveszter

pápa márványemlékénél álltunk meg. Imádkoztunk a magyar hazáért, az

oktatás – nevelés helyes irányba történő változásárért, és fölidéztük

azokat az eseményeket, amelyek 1005 évvel ezelőtt történtek, amikor

Szent István koronát kért és kapott II. Szilveszter pápától.

Idegenvezetőnk érdekes legendát mondott el az emlékműről, hogy

tudni illik zörögnek a csontok, amikor új pápa választása következik, az

emlékmű mögött, ahová a pápát temették. Ez történt sűrűn egymás után

I. János Pál pápa halálakor is. De a jelenlegi pápa megválasztása előtt is.

Ezután a szent lépcső bazilikába mentünk, ahol Konstantin által Je-

ruzsálemből Rómába hozott lépcsősor található Jézus vércseppjeivel.

Zarándokcsoportunk nagy része térden állva ment föl a hosszú lépcsőn.

A kápolnába érve a lelki vezető engedélyt kért a jelenlévő olasz paptól

gyóntatásra, és ott a csoport jelentős része elvégezte a szentgyónást. Így

azután az amerikai piac megtekintése után (így hívják a városfal mellett

húzódó piacot) a falakon kívüli Szent Pál bazilikába mentünk, ahol a

négy bazilika közül, a legújabban megcsodáltuk a pápák arcképeit, és

Amerika felfedezése után ide hozott aranyból készült mennyezetet.

Meghallgattuk Pál apostol megtérésének történetét, és imádkoztunk a

magyar nép megtéréséért.

Nagyon szép a szentély mennyezetén található mozaikkép, ahol

Szent Péter és Pál apostol áll Jézus mellett, akiknek nagyméretű szobra-

in megtanultuk, hogy attributumaikról ismerhetők fel a szentek: Péter a

kulcsokról, Pál a kardról.

Fáradtan érkeztünk meg 20 km-re lévő szálláshelyünkre, ahol a

Fraterna Domusba a bencés nővérek vendégszeretete fogadott bennün-

ket. Rövid tisztálkodás után nagyon szép kápolnában szentmisén vettünk

részt. Örült a lelki vezető, hogy mindenki bekapcsolódott az énekbe,

szépen végezték a hívek imáját, és olvasták fel az olvasmányokat. Sokan

áldoztak a szentmisén.

Mise végén a következő nap fárasztó programját ismertette a lelki

vezető, és az idegenvezető felkészítette az idősebb zarándokokat arra,

hogy a vatikáni múzeum megtekintése után sok kilométert kell majd

gyalogolni, mert Colusseumot, spanyol lépcsőt, trevi kutat, bilincses

47

Szent Péter templomába a Mózes szobrot és a Mária Maggiore bazilika

kegyképét, és sok szép dolgot látni szeretnénk a vacsora előtt.

Ilyen történetek után fáradtan, de élményekkel gazdagodva hajtottuk

álomra fejünket a zarándokoknak készült szálláshelyen Róma közelé-

ben.

Október 4-én a vatikáni múzeumba indultunk. Útközben imádkoz-

tunk és megtekintettük az olimpiai falut (természetesen a városon belül),

ahol a magyarok sok aranyérmet szereztek. A Vatikánba érve láttuk,

hogy nagyon nagy tömeg várakozik a múzeum előtt. Gyorsan bejutot-

tunk, és megcsodáltuk a római – görög művészet szobrait. Későbbi ko-

rok kiváló alkotásait, festményeket. Láttuk a hunok vezérét, Attilát,

amint a pápával találkozik, és nem harcol, hanem visszafordul, a várost

nem ostromolja.

A legszebb dolgokat a sixtuszi kápolnába láttuk. Csodálatos a terem-

tés és üdvösség és kárhozat ábrázolása.

A zarándokút résztvevői

Michelangelo nemcsak szobrászatban (Pieta), de festészetben is utol-

érhetetlen művész, Raffaelo és Tiziano képeivel is találkoztunk. De

óriási értékek azok a gebelin szőnyegképek, amelyek olyan élethűek,

mint a legszebb festmények.

48

Múzeumból kiérve csoportképet készítettük a Szent Péter bazilika

előtt. Innen a Colosseumhoz indultunk. Julius Cezár szobra előtt megpi-

hentünk, és megcsodáltunk a romjaiba is szép Colosseumot.

A velencei Doge-palota előtt

A bilincses Szent Péter bazilikában a Mózes szobrot és Szent Péter

bilincseit néztük meg. Pár száz méterre lévő Mária Maggiore bazilikába

indultunk, ahol azt a kegyképet néztük meg, amelynek másolata a makói

Mária kegykép. Egy római étterembe vacsoráztunk, majd elindultunk a

szálláshelyünkre.

Október 5-e a legcsodálatosabb nap, mert ekkor találkozhatunk a

Szentatyával, XVI. Benedek pápával, aki köszöntötte magyar nyelven a

magyarokat az alkalomból, hogy 25 éve szentelték fel a magyar kápol-

nát.

Az audencia után indultunk Assziszibe, ahol a Dei Angeli székes-

egyház egy kis kápolnájába szentmisét mutattunk be.

Utána vacsorával vártak bennünket a szálláshelyünkön. Október 6-án

megnéztük a Szent Ferenc kolostort és a templomot, Szent Ferenc életét

ábrázoló hatalmas képet. Ezután elindultunk San Marino felé. Ott a

likőrkóstolón több magyarral találkoztunk, akik Felvidékről, Szlovákiá-

ból kerültek oda.

49

Többször jártam már itt, de most szentmisét is bemutattunk, imád-

koztak a csoport tagjai, hogy egy idős francia úr végighallgatta a misét,

áldozott és elmondta mennyire örül, hogy ilyen csoporttal találkozott.

Október 7. Velence volt az utolsó jelentős állomás zarándok utun-

kon. Itt a Szent Márk bazilikában rózsafűzért imádkoztunk és örültünk,

amikor a Salva Regina éneklésében többen bekapcsolódtak, latinul éne-

keltük. Még a Regina Creli imát is elénekeltük, noha ezt húsvéti időben

szokás, de ezt is énekelték velünk az olaszok.

Két szigetre is ellátogattunk, és üvegfúvókkal és csipkekészítőkkel is

találkoztunk.

Délután 2 órakor indultunk haza Magyarországra. Este 11 órakor ér-

keztünk haza a fárasztó, de szép zarándokútról.

Hazaérkezés előtt két fontos eseményre készült az egyházközség és a

falu lakossága. Jótékonysági koncertre, melyet a romániai árvízkárosul-

tak gyerekei megsegítésére rendeztünk a templomunkban.

Közben a másik fontos eseményre is készülünk. Mindenszentek ün-

nepén a temetőben, október 30-án a templomban misézik dr. Katona

István egri segédpüspök, aki az Isteni Irgalmasságról szól hozzánk és

megáldja a képet.

KATONA PÁL

Sötétségből világosságba vezette a magyar népet

A történelem folyamán sokféle módon ünnepelte népünk augusztus

huszadikán a szent királyt. Volt idő, amikor kizárólag az államalapítót

látták benne. Volt idő, amikor egyszerűen csak az új kenyér ünnepének

nevezték ezt a napot. Bizonyára arra gondoltak, hogy jó irányba indítot-

ta el népünket, és így adott nekünk kenyeret. Az ilyen szempont is belefér

Szent István ünneplésébe.

Az ünnep lényege, mondanivalója azonban nem ez, hanem az, hogy

Szent István a sötétségből a világosságba vezette népünket. A magyarok

pogány felfogású népként érkeztek a Kárpát-medencébe. Önző, csak

saját érdekeiket szem előtt tartó kalandozó nép voltunk. A kalandozás

alkalmával sem a törvényt, sem az emberi életet nem tisztelték a harco-

sok. Rettegtek tőlünk Európában. A vándorlás alatt az életösztön, a

megélni akarás alakította ilyen öntörvényűvé népünket.

Szent István és tanácsadói belátták, hogy ezzel az életfelfogással nem

maradhatunk meg Európa népei között. Elpusztulunk. Sötét jövőt ígér ez

az életmód. Ezért elhatározták, hogy más életfelfogásúvá, kereszténnyé

50

teszik ezt a népet. Ennek az igazságnak a belátása volt Szent István

alapvető érdeme. Ebből a felfogásból következtek azután azok a helyes

tettek, amit a történelem a kereszténység fölvételének, államalapításnak,

jobb jövő felé elindulásnak nevez.

Természetesen nem volt könnyű megszervezni az ehhez való utat. Az

„István, a király” című mű is elmondja, és a történelem tanúsítja, mi-

lyen ellenállásba ütköztek rendelkezései. Akár a kereszténység fölvételé-

re, akár a munkás életre való áttérésre irányultak ezek. A nehézségeket

fokozta, hogy csak külföldről behozott szerzetesekkel sikerült megvalósí-

tani terveit. A pogány magyarok ösztönösen ellene fordultak az idege-

neknek.

Szent István érdeme tehát a helyes, keresztény jövőkép felismerésé-

nek nélkülözhetetlen volta. Azután ennek a jövőképnek elfogadtatása,

átplántálása a magyar népbe. Ez adott erőt népünknek, hogy elinduljon

azon az úton, amely a történelem viharai között is fennmaradását,

előbbre jutását eredményezte. Ennek belátása ma sem könnyű. Ebből

kerekedett Makón a Szent István-szobor felállításával kapcsolatos vita.

Az eredeti városi szoborállítási tervben nem szerepelt Szent István szob-

ra. Az egyház javaslatára került bele. A polgármester érdeme, hogy

megvalósítása az első helyre került. A tervezők az államalapító Szent

István szobrát akarták fölállítani. Az egyház a népünket világosságba

vezető Szent István-szobrot szerette volna látni. Nagyon tanulságos,

hogy az egy célt akaró emberek között is milyen vita alakulhat ki.

Most már látjuk, hogy nagy öröm mindenkinek, hogy a szobor áll és

hirdeti: Szent István a sötétségből a világosságba vezette népünket,

elindította egy küzdelmes, de szép jövő felé.

Délvilág, 2005. szeptember 12.

KATONA PÁL

Mi a célja a jótékonysági hangversenynek?

Sajnos sok olyan tettünk van, aminek nem gondoljuk át fontosságát,

és így nem látva igazi értelmét, nem a súlyának megfelelően kezeljük azt.

Ilyen a jótékonysági hangverseny is. Templomunkban október 1-jén a

romániai árvízkárosultak megsegítésére szerveztünk hangversenyt.

Jézust a világot teremtő Isten azért küldte a földre, hogy bennünket,

embereket tájékoztasson arról, miért teremtett bennünket Isten? Mi

legyen a mi legfontosabb feladatunk? Mi az, amit elvár tőlünk, hogy a

küldetésünk befejezése után, az elszámoláskor jutalmazónk legyen?

51

Egyik legfontosabb feladatunk a szolgálat. A számadással kapcsolatban

mondja el, hogy így fogja indokolni az örök boldogságot, amit adni

akar: „Jöjjetek Atyám áldottai, és vegyétek birtokba a nektek készített

örök életet: mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adta-

tok, beteg voltam és meglátogattatok…”, és sorolja tovább azokat a

helyzeteket, amikor szolgálatára volt az ember a nála nehezebb helyzet-

ben lévő társának. Ezt jelöli meg egyetlen szempontként a jutalmazás

alapjául. Ezzel arra akar biztatni, hogy szolgáljuk a bajba jutott embe-

reket! Szolgáljuk, segítsük például az árvízkárosultakat!

Ugyanakkor, ha figyeljük az emberiséget, megdöbbentő dolgokat lá-

tunk: a Jézus eligazítását, kérését ismerő emberek nem a bajbajutottak,

nem is idős szüleik, nagyszülei szolgálatával vannak elfoglalva… Hanem

szolgálják a gazdagokat… sztárokat… kedvenc állataikat… hobbi szintű

szórakozásaikat és még sok minden mást.

Pedig még el sem kell menni az árvíz sújtotta romániai területekre,

hogy segítsünk. Megteszik ezt helyettünk, ha pénzadományt szánunk a

rászoruló árvízkárosultaknak. El kell gondolkodni azon, hogy nagy baj,

ha valakinek rossz a háza, nagy baj, ha kevés a pénze, ennivalója, de

sokkal nagyobb baj, ha valakinek nincs háza, nincs pénze, nincs enniva-

lója. Bizony, ilyeneken segíteni kell. Sajnos a valóság az, hogy léteznek

ilyen emberek.

Déván és környékén beszéltem olyan gyermekekkel, akik elmondták,

hogy testvéreik éheznek. Nekik csak azért van ennivalójuk, mert Csaba

atya fölkarolta őket. De a szülői ház és sokszor a szülő is hiányzik nekik.

Ébredjünk tudatára a lehetőségnek, és próbáljunk segíteni – ki-ki tehet-

sége szerint.

Délvilág, 2005. okt. 17.

ILLYÉS SZABOLCS

Egyház és önkormányzat együtt segít az erdélyieken

Földeák egy székely falu patrónusa

Katona Pál esperes-plébános, Vass Imre polgármester és Tóth Imre

iskolaigazgató együtt döntött a jótékonykodásról.

Példaértékű az egyház és az önkormányzat összhangja Földeákon: a

plébános, a polgármestert és az iskolaigazgató együttes döntésének és

munkájának eredményeképp egy erdélyi falu, Újszékely iskoláját búto-

rozzák fel a közös adakozásból.

Még nagyapáik is ugyanazokat a világháború előtt gyártott padokat

52

koptatták, amiben az erdélyi Újszékely mai kisdiákjai ülnek, az oktatás

körülményei egyszerűen tragikusnak jellemezhetőek, fogalmazott a szé-

kelyföldi Bem József Általános Iskola magyar testvérintézményének, a

földeáki Návay Lajos Általános Iskolának az igazgatója, Tóth Imre, aki

már három éve elhatározta: bármi áron segítené a határon kívülre sza-

kadt magyar gyermekek okítását. A direktor kezdeményezéséhez többek

között a falu katolikusai is örömmel csatlakoztak, ennek révén példaér-

tékű együttműködés alakult ki az egyház és az önkormányzat között.

– Minden hívő számára egyértelmű, hogy a Kárpát-medence ma-

gyarsága nem csak nyelvi, hanem kulturális és nemzeti egységet is ké-

pez, ennek megőrzéséért pedig össze kell fognunk mindazokkal, akik

hasonlóképpen gondolkodnak. A székely falu megsegítése is ezt célozza,

ezért tettük lehetővé, hogy az iskola a templom falai közt szervezhessen

jótékonysági koncertet. Emellett a testvériskola megsegítéséért a misé-

ken is gyűjtést rendeztünk, így jöhetett össze az immár hasznosan elkölt-

hető összeg – fűzte hozzá Katona Pál esperes, a földeáki plébánia veze-

tője.

Vass Imre polgármestertől és a szervezőktől megtudtuk: az elmúlt

hetekben összesen több mint háromszázezer forintnyi adomány gyűlt

össze a székelyföldi kisiskolások javára, amiből az intézmény kérésére

teljesen újrabútorozzák az épület mindkét alsós osztálytermét. Korábban

is segítettek egyébként már az újszékelyi nebulókon, akkor a magyar

tankönyvek hiányán enyhített a közadakozás, de az idei sokkal jelentő-

sebb összeg a falusiak korábbi felajánlásainál.

– Persze, Romániában nem annyiból szerzik be az iskolabútorokat,

mint idehaza, ez az összeg már megfelelő a régóta áhított felszerelések

megvásárlásához. Az adományt egyébként néhány héten belül személye-

sen adjuk át az intézményvezetőnek, akik már meg is rendelték a szüksé-

ges padokat, szekrényeket – foglalta össze az iskolaigazgató.

Délvilág, 2005. október 27.

KATONA PÁL

A másvilág előtti sorompó

A másvilágra való készülődést és az oda való érkezést az ember éle-

tében minden korban valamiféle misztikus homály lengte körül. Inkább

csak gondolkodtak róla az emberek, és keveset szóltak róla. Tabu téma

volt az erről való beszélgetés, főként gyerekek előtt. Nemcsak régen volt

így, így van ez most is. Ezért, ha megfigyeljük, kevés gyereket látunk a

53

temetéseken. Nem akarnak az emberek a túlvilágra való átmenettel fog-

lalkozni.

Pedig ez egészen biztos bekövetkező esemény az ember életében. Ez

is hozzá tartozik minden emberhez. A legfontosabb pillanat életünkben.

Jézus ennek fontosságát így fejezte ki: „Ahová a fa dől, ott marad örök-

re!” Amilyen az ember halála, olyan lesz örök sorsa. Ezért komolyan

készülni kellene erre a senki által el nem kerülhető eseményre. Minden-

kinek jó lenne emberi méltósággal meghalni. Úgy meghalni, hogy örök

boldogságban folytatódjék életünk. Ezért is beszélni kell róla.

Katona István püspök szentmisét mutat be

Életpéldájával is, de beszédeivel is ezt tette II. János Pál pápa. Pél-

dát mutatott arra, hogyan kell emberi méltósággal meghalni, hogyan

kell keresztény módon átlépni a másvilágra. Haldokolva is nagyon em-

lékezetes üzeneteket küldött az emberiségnek. Számomra, de gondolom

minden ember számára, emlékezetes marad, hogy a halálos ágyáról ezt

üzente: „Legyetek derűsek, én is derűs vagyok. Készülök a Teremtőmmel

való találkozásra.” Mennyire emberhez méltó az ilyen lelkület a halál

pillanatában. A másik üzenete is ilyen lelkületre utal. A fiataloknak ezt

üzente: „Eddig én látogattalak titeket, most ti jöjjetek hozzám!” Irigy-

lendő, kívánandó lelkület ez, amellyel a szentéletű pápa készült Főnöke

elé.

54

Miért tudott ilyen lelkülettel meghalni? Azért, mert Isten elgondolása

szerint készült halálára. Isten elgondolása szerint élt. Így földi élete is

szép volt. Halála pedig diadalmenet a másvilágra, hiszen milliók kísér-

ték imáikkal egészen a halál kapujáig, sőt a másvilágra is. Ott is lélek-

ben vele vannak imádkoznak boldoggá avatásáért. Mi következik ebből?

Teljesen világos a logikusan gondolkodó embernek: ha szép halált aka-

rok, ha emberi méltósággal akarok átmenni a másvilágra, akkor készül-

ni kell erre a senki által el nem kerülhető pillanatra, eseményre. Ho-

gyan? Már sok jel utal arra, hogy a mai emberek többet foglalkoznak a

halállal, mint elődeik. Ezt látszik jelezni a temetőkultusz. Soha ennyit

nem jártak az emberek a temetőbe, mint ma. Soha ennyit nem költöttek

síremlékekre, mint ma. Igaz, ezek külső jelek. De remélem, ha sok időt

töltenek az emberek a temetőben, akkor gondolkodni is fognak ott. Még-

pedig arról, hogy egyszer nekünk is ide kell kerülnünk. Innen már csak

egy gondolati lépés: mit tegyek, hogy emberhez méltó legyen az idekerü-

lésem? Emberhez méltó, Isten terve szerint történjék a másvilágra való

távozásom? Boldogságba folytatódjék életem?

A lelkipásztor ezeknek a kérdéseknek megválaszolásával foglalkozik,

mégpedig a Biblia Isten üzenetének ismeretében. A Biblia arra tanít,

amilyenek földi életedben a Jézussal való találkozások, olyan lesz életed

végén is.

Délvilág, 2005. október. 29.

ILLYÉS SZABOLCS

A hamvasztottak is feltámadnak!

Faluhelyt is urnafalak épülnek a sírkertekben

Sem a katolikus, sem a történelmi protestáns egyházak nem tanítják,

hogy akit elhamvasztanak, az nem támad fel, mégis sokan félnek az

urnás temetéstől. Katona Pál esperes szerint a kereszténységen kívülről

származik a tévképzet, hogy vallási szempontból csak a testtemetés elfo-

gadható.

Csongrád megye egyre több falvának temetőjében épülnek urnafalak,

pedig hosszú időn keresztül a városokon kívül a testtemetés volt a gya-

korlat. Településformától függetlenül – városban is – a vallásos hagyo-

mányok szerint élők közül mindmáig sokan hiszik, hogy akit elhamvasz-

tanak, annak a lelke is semmivé válik, és az örök életre már nem támad-

hatnak fel. Mint azonban kiderült, ilyet az egyház sosem tanított.

55

– Földeákon már az utolsó simításokat végzik az urnafalon, ami rög-

tön a temető bejáratától jobbra, kegyelet teljes és méltó körülmények

közé került – mutatta meg a temetkezési helyet Katona Pál esperes-

plébános, aki elmondta: egyre többen választják az urnatemetést. Az

urnák egyébként 10 évre válthatóak meg, ez bármeddig meghosszabbít-

ható, ám ha elmarad, a hamvvedret egy közös kriptában helyezik végső

nyugalomra.

Katona István püspök megáldja az Isteni Irgalmasság képet

A mind gyakoribb hamvasztásoknak persze jogszabályi okai is van-

nak, hiszen egy rendeletnek megfelelően, a Magyarországon tapasztal-

ható magas talajvízszint miatt gyakorlatilag új testtemetés szinte sehol

sem lehetséges, ám nagyon sokan már előre megváltották sírhelyeiket,

így Földeákon még mindig gyakori, hogy koporsó előtt vesznek végső

búcsút az elhunytaktól.

A plébánostól megtudtuk: alaptalan mindenkinek a félelme azzal

kapcsolatban, hogy elvész a lelke annak, akinek a testét itt, a földön

elhamvasztják. A kegyelet végső formájától ugyanis független, hogy

megmarad-e az elhunyt szelleme.

– Véleményem szerint az egyházon kívülről, talán a szabadkőműves

gondolkodásból származhat ez a tévképzet, és így foganhatott meg a

56

népi vallásosságban. Éppen ezek a félelmek is bizonyítják, hogy milyen

nagy szüksége van minden vallásos embernek arra, hogy mind jobban

elmélyüljön a hit ismeretében, hiszen a teológia fejlődése is bizonyítja:

az egyház tanítása nem mond ellent a tudomány eredményeinek – foglal-

ta össze a plébános.

– A református egyházban sem volt soha hitelv, hogy csak a testteme-

tés a helyes – mondta Kotormán István, a makói újvárosi református

egyházközség lelkésze, aki hozzátette: a hagyományok persze a reformá-

tusok közül is sokakat érintenek, ezért nem befolyásolják a hozzátarto-

zók, vagy a temetésükről előre rendelkezők akaratát, bár hosszú időn

keresztül a reformátusok között sem volt gyakorlat a hamvasztás.

– A Biblia úgy fogalmaz: mindannyian porrá leszünk, a test elham-

vasztásával csupán a természetes folyamatot gyorsítják fel, így a keresz-

tényeknek sem lehet vallási fenntartásuk az urnatemetéssel szemben –

fűzte hozzá a lelkész.

Délvilág, 2005. október 31.

• 2005. októberi koncertre megtelt a templom emberekkel, és hihetet-

lenül nagy összeget 305 ezer forintot adtak a jelenlévők az árvízkárosul-

tak gyerekeinek. A pénzt az iskola igazgatója Tóth Imre és Simonyi

Filip sekrestyés vitték el a romániai Székelyfaluba.

• A templomi és temetői ünnepi misén sokan vettek részt. Szólt a hí-

vekhez Vass Imre helyi polgármester és dr. Martonosi György ország-

gyűlési képviselő is.

• A helyi újságban a plébános arról ír, hogyan valósítjuk meg a Ka-

tona püspök úr által ajánlott Isteni irgalmasság tiszteletét.

KATONA PÁL

Az „Isteni Irgalmasság” tisztelet megvalósítása

A történelem igazolja, hogy az ember nehezen ismeri fel Istennek ve-

le kapcsolatos tervét. Nehezen tudja megérteni és életté váltani azt az

ellentétesnek látszó teológiai tanítást: „Úgy bízz az Istenben, mint aki

tudja: minden Istentől függ!” a másik: „Úgy dolgozz megszentelődése-

dért, mintha minden erőfeszítéseden múlna!” Mivel ennek a tomista és

molinista állításnak egyeztetése problémát jelent az ember számára,

ezért vagy az egyik vagy a másik kijelentés lesz dominánssá életvitel-

ében. A baj az, amikor oly erősnek bizonyul az egyik állítás életvitel-

57

ében, hogy nagyon kevés, vagy semmi se marad a másikból. Mindkét

igazságnak életünkbe való erénnyé formálására törekedni kell

Zarándoklat a temetőhöz

Ma a molinista szemlélettel megfogalmazott igazság domináns az

emberek életében, és ha ez kizárólagosság lesz, akkor oly büszkévé,

önteltté válhat az ember, hogy nevetségessé válik a józanul gondolkodó

emberek előtt. Azt hiszi, mindenre képes, minden az ő erőfeszítésén mú-

lik, számára semmi sem lehetetlen. A nagy technikai haladás is ezt erősí-

ti az emberben. E miatt nem bízik Istenben, úgy tesz, mint a paradicsom-

kertben Ádám, maga akarja meghatározni, mi is jó, és mi a rossz. Azt

hiszem, nem nehéz fölismerni, hogy az abortuszt, eutanáziát, az egyne-

műek házasságát igenlő emberek ilyen gondolkodásúvá lettek, és eltávo-

lodtak Istentől. Maguk akarják eldönteni, mi a jó, és mi a rossz? A val-

lási tudatlanság kedvező, jó feltételt biztosít az ilyen felfogású emberek

létrejöttének. A harmadik évezred embere nagy technikai tudása és mi-

nimális vallási ismeretei miatt ilyenné lett.

Erre a ferde gondolkodásra gyógyír Faustyna nővér által szorgal-

mazott Isten Irgalmasság tisztelete. Macharski bíboros azt mondja: Ez a

tisztelet dönt a világ sorsáról. Jó vagy rossz irányú lesz-e, ez dönti el.

Ezért fontos ennek megismerése és gyakorlása.

Lényegét így fogalmazta meg Faustyna nővér: Evangéliumi gyermeki

bizalom Istenben és a felebaráti tevékeny szeretet szellemében. A tiszte-

58

let tárgya az Isteni Irgalmasság. Így írhatjuk körül: Szeretet, könyörület,

jóság. Isten ilyen tulajdonságokkal rendelkezve fordul az ember felé.

Ebben kell bízni, ezt kell tisztelni Istenben. Nekünk pedig hasonló tulaj-

donságokkal rendelkezve kell fordulni a felebarát felé. Ez a két erény

kialakításának útja: hogy ilyen bizalommal legyünk Isten iránt, és ha-

sonló bizalommal forduljunk a felebarát felé az, hogy megtegyük azt,

amit Jézus Faustyna nővér által kér. Legyen az Irgalmasságnak ünnepe

Húsvét után első vasárnap, és ekkor áldják meg az Isteni Irgalmasság

képet. Az egyház liturgiája szerint ekkor olvassuk fel a bűnbánat szent-

ségének megállapítását.

A másik kérés az Isteni Irgalmasság rózsafüzérének imádkozása. A

hagyományos rózsafüzéren a nővér által közölt szövegek elmondása.

A harmadik rész pedig az irgalmasság órájának tisztelete. Délután

három órakor, amikor Jézus értünk meghalt a kereszten, legyünk lélek-

ben együtt vele.

Mindhárom ajánlott gyakorlat végzésének leírását megtaláljuk: Az

irgalmasság titkárnője és apostola című könyvben. A könyv a földeáki

plébánián megvásárolható.

Földeák c. lap

KATONA PÁL

A gyerek – amint a szeretet is – semmivel sem pótolható!

Amikor gyerekek nélkül mentem a Munkás utcai, Béke utcai, Király-

hegyesi utcai, Hajnal utcai szeretet otthonokba vagy a Batthyány utcai

szociális otthonba, mindig úgy éreztem, hogy valami hiányzik ahhoz,

hogy az idősek igazán örüljenek, feloldódjanak.

Ilyenkor Pál apostol szeretethimnusza jutott eszembe: Szóljak bár az

angyalok vagy emberek nyelvén, legyen bár prófétáló tehetségem, ismer-

jek bár minden titkot, ha szeretet nincs bennem, semmit sem érek. Vigyek

bár értékes ajándékot az időseknek, szavaljak bár nagyon szép verseket,

mondjak bár értékes beszédet, ha gyereket nem vittem, kevésbé örültek

az idősek.

Azért, mert ezt megtapasztaltam, arra törekedtem, hogy mindig gye-

rekekkel menjek az idősek közé. Hála Istennek, az egyházi iskola alkal-

mat adott arra, hogy havonta gyerekekkel látogassam meg az időseket.

Mindig több autóval mentünk. A gyerekek versekkel, énekszámokkal

köszöntötték az időseket, és apró ajándékokat adtak át nekik. Kará-

csonykor, húsvétkor az öregek együtt énekeltek velük. De nemcsak az

59

idősek örültek. Örömmel fogadtak gondozóik is, akik mindig megkínál-

ták valamivel a gyerekeket. Hogy a gyerekeknek, mennyire tetszett, azt

abból láttam, hogy egyik alkalommal azt kérdezte egy második dundi

kislány: Tisztelendő úr, most is kapunk palacsintát? Mindig kitüntetés

volt a gyerekeknek, ha elvittem őket az öregekhez.

A karácsonyi pásztorjátékra hosszú ideig készültek. A jelmezekben

való föllépés volt az igazi öröm. A Hajnal utcán egy alkalommal a Duna

Televízió is felvette műsorunkat. Erre már a gyermekek szülei is büszkék

voltak.

Volt olyan gyermek is, aki rokonával, nagymamájával találkozott az

otthonban. A gyerekek láthatóan örömmel beszéltek az öregekkel. Külö-

nösen feloldódtak, amikor megvendégeléskor együtt ettek velük. Az idő-

sek megcsodálták, milyen szépen éneklik a gyerekek az egyházi énekeket

a szertartás, áldozás alkalmával. Dicsérték, bíztatták őket. A gyerekek-

nek pedig jól esett a dicséret.

Szentmise a Kálvária megáldásakor

Elgondolkoztam: mi is lehetett e találkozások sikerének a titka? Úgy

gondolom, hogy egyszerűen az, hogy vidékről szociális otthonba került

öregek hosszú ideje nem találkoztak gyerekkel – mert az unokát nem

hozták el hozzájuk –, és egyszerűen az a tény, hogy gyereket láttak. Az

őszinte, ártatlan gyerek közelsége örömmel töltötte el szívüket.

60

Arra is gondoltam, ilyenkor milyen jó volt, amikor még több generá-

ció volt együtt a családban. Milyen sok szép éneket, mesét, imádságot

tanultak a gyerekek nagymamáiktól. Hogy milyen maradandó élmény ez

a gyerek életében, azt nagy emberek elbeszéléseiből tudjuk, akik sokat

tanultak nagyszüleiktől.

Nagy kár, hogy kényelmünk miatt szétromboljuk a nagy családi kö-

zösséget. Többet veszítünk, mint nyerünk ezzel a lépessel.

Ilyen szép emlékeim is vannak arról a 38 évről, amit Makón töltöt-

tem. Örömmel számoltam be erről 2005. augusztus 7-én, amikor Óföl-

deákon olyan tanítónőkkel találkoztam – Kecskemétről jöttek –, akikkel

1954-ben a diákolimpián, Kalocsán együtt küzdöttünk az aranyéremért.

Volt, aki emlékezett az eseményre.

Földeák c. lap

ILLYÉS SZABOLCS

Katona Pál földeáki esperes-plébános

Ismert szegedieket, illetve a közélet, a kultúra és a gazdaság jeles

Csongrád megyei képviselőit kérdezzük sorozatunkban arról, milyen

programot választanak maguknak a hét végén, s azt szívesen ajánlják-e

másoknak is. Nem mulasztjuk el azt sem megtudakolni, általában mivel

töltik a szombatjukat és a vasárnapjukat.

– Mint a keresztény lelkipásztorok többségének, nekem is elsősorban

a szolgálatról, és nem a kikapcsolódásról szól a hétvége – fogalmazott

Katona Pál földeáki esperes-plébános, aki három falu: Földeák mellett

Maroslele és Óföldeák közösségeinek lelki gondozását is ellátja a hét

vége két napján. – A szombati programok korán kezdődnek, fél nyolctól

hittanórát tartok Maroslelén, délután háromkor pedig Földeákon, ezt

mise követi a faluban. Ezután a vasárnapi szentbeszédre készülök, hiszen

nagyon fontosnak tartom, hogy a prédikáció hallgatói egész hétre szóló

lelki feladatot kapjanak a mise keretében, így ne csak vasárnapi keresz-

tényekként, hanem minden nap élő hitű hívekként munkálkodjanak. A

felkészüléshez segítségül hívom Teilhard de Chardin Mise a világ fölött

című elmélkedését, amit szombat esténként magam is újra-újra gondo-

lok. A neves keresztény gondolkodó ugyanis úgy véli: az egész héten át

végzett jócselekedeteket kell a vasárnapi misén az Úr elé vinni, és ez a

fóruma annak, hogy a hívek újult erőt kérjenek a következő hét minden

napjára, és felajánlják tetteiket, kéréseiket Krisztusnak, akiben így új

emberré teremtetnek.

61

A plébános munkája tehát vasárnap is folytatódik: reggel 8 órakor

Maroslelén, majd 10-kor Földeákon mutat be misét, ezt szinte mindig

keresztelési oktatás, felkészítés követi, de 11,45-kor már Óföldeákon kell

megkezdenie szolgálatát. Az idős plébános szép feladatnak, nagy kihí-

vásnak, de rendkívül fárasztónak is tartja a hét végi programsorozatot,

amit a vasárnap esti vezetői megbeszélés zár le.

Isteni Irgalmasság

– Megtérteknek és nem hívőknek is egyaránt ajánlom hét végi prog-

ramként azt a szellemi kikapcsolódást, amit a keresztény újságok, folyó-

iratok és televízió- rádióadások jelentenek, hiszen a napi aktualitások

mellett legtöbbjük lehetőséget ad az elmélkedésre, a hét közben felmerült

problémák megoldására és az érdekes témák családdal, barátokkal

közös megvitatására – mondta a lelkipásztor.

Délvilág, 2005. december 1.

62

2006

KATONA PÁL

Csak a pénz motivál?

Sajnos megszoktuk már, hogy ilyenkor megsokasodnak a médiában a

különféle ígéretek a pártok részéről. Ezen még nem is csodálkozom,

hiszen minden párt meg akarja nyerni magának a polgárok szavazatát.

Az már elgondolkodtató, hogy ezek az ígéretek mind az anyagi gya-

rapodással kapcsolatosak. Olyanná lettek az emberek, hogy ezek az

ígéretek mind az anyagi gyarapodással kapcsolatosak. Olyanná lettek az

emberek, hogy csak anyagi javak ígéretével lehet őket megnyerni. Nem

motiválhatók más módon csak pénzbeli ígéretekkel. Ez az egyik oka a

kampány eldurvulásának is.

Ez ellen hiába próbálunk rendszabályokat hozni, normákat állítani,

büntetéseket kilátásban helyezni, nem változik a helyzet, mert az embe-

rek olyanná nevelődtek, hogy kiszámíthatóan így motiválhatók. Ráneve-

lődtek vágyaik, kívánságaik kiszolgálására, az élvezetek, gyönyör kere-

sésére. Ez pedig pénzbe kerül. Erről nem akarnak lemondani, és ezért

mással nem motiválhatók, mint anyagi javak ígéretével. Mivel az embe-

rek jelentős része így gondolkodik, a kampány tervezői mindent meg-

tesznek azért, hogy az ő nagyobb ígéretüket fogadják el az emberek. Még

a másik lejáratása is belefér kampányukba.

Hogy más legyen a kampány, hogy ne csak pénzre irányuljon, ahhoz

olyan embereket kellene nevelni, akik elkötelezettek, elveikhez még ak-

kor is ragaszkodnak, ha anyagi hátrány éri őket. Kozma Imre atya me-

sélte nekem, hogy Indiában szegény, éhező emberekkel ment banánültet-

vények mellett. Egyik kísérő azt ajánlotta, álljanak meg, és csillapítsák

éhségüket. Vallásos indiaiak azt válaszolták: nem lehet, az a másé. Majd

ha hazaérünk, eszünk. Nálunk pedig még a betörőknél is megengedett

megélhetési bűnözést emlegetnek.

Isten lelkünkbe írta a földi életre vonatkozó szabályokat. Ha azokat

megtartanánk, akkor nem csak anyagi ígéretekkel, hanem természetfelet-

ti javakkal is motiválhatók lennének az emberek és akkor eleve rossznak

számítana a durva, negatív kampány. Az Isten által elgondolt, a Biblia

által hirdetett életformától való eltérés zavarokat okoz az emberek életé-

ben.

Délvilág, 2006. február 20.

63

KATONA PÁL

A harmadik évezred reménysége

Éltemben – hála Istennek – sok olyan emberrel találkoztam, akik jó

tanácsot és jó példát is adtak a megszentelődésre.

A lélek cselekedeteivel kellene legyőzni a test cselekedeteit. A szere-

tet az, amely forrása a lélek cselekedeteinek. Gyűlöletből, haragból

származnak a test cselekedetei. Ha áldozatok árán is a szeretet motiválja

tetteinket, akkor azok a lélek cselekedetei lesznek.

Bizonyára azért hatottak különös módon a pápa ezen szavai, mert

fokozott érdeklődéssel mentünk a kihallgatásra. Még inkább örültünk,

amikor a magyar kápolna felszentelésének 25. évfordulóján magyar

nyelven szólt hozzánk és buzdított a Szűzanya tiszteletre.

II. János Pál pápával magyarországi látogatása előtt a VI. Pál pápa

teremben találkoztam. Az pedig azért volt nagyon megható, mert odajött

hozzánk. Kezet fogott. Megkérdezte, honnan jöttünk, melyik egyházme-

gyéből és a ministránst megcsókolta. Hiába sürgették a körülötte lévő

emberek, azt a pár percet csak ránk szánta, sugározva Jézus szeretetét.

lsten elvárása szerint bánt velünk. Nem könnyű minden helyzetben így

cselekedni.

De ő igazolta, hogy szenvedve is, a halál előtti órákban is Isten elvá-

rása szerint cselekszik. Halálos ágyáról ezt üzente: Legyetek derűsek, én

is derűs vagyok, készülök a Teremtőmmel való találkozásra. Milyen

nagy dolog, hogy ezekben az órákban is Istennel együttműködően tudott

viselkedni. Csodálatos dolog ez.

Nagy embereknél megcsodáltam. Magyar Károly spirituális atyát

kurzustársammal halála előtt néhány órával meglátogattam. Azt mond-

ta, annak örülök, hogy semmi nélkül jöttem a világra, és tudok úgy tá-

vozni. Egyetlen szőnyegem volt, még azt intenciókért átadtam a püspök

úrnak. Örülök, hogy így készülhetek a számadásra. Milyen nyugodt

lelkület, szenvedések közepette a halál előtt.

Dr. Tóth Aladár szentéletű főorvost roncsoló agyvérzés érte. Sonkodi

főorvos-asszony szaladt át a szomszédból, és hívta a mentőket. Aladár

bácsi ezt mondta: Ezután már jobb lesz. Mély Istenbe vetett bizalom

kellett ezekhez a szavakhoz.

Dr. Katona István püspök úr november elején azért járt Földeákon

és töltött el néhány napot, hogy erről az Isteni Irgalmasságba vetett

bizalomról szóljon. Buzdítson az Isten Irgalmasság tiszteletére. Ez a III.

64

évezred reménysége. Ha ez a bizalom szívünkbe megvan, és mi is hason-

ló lelkülettel viseltetünk embertársainkkal, akkor mi is együttműködők

vagyunk Istennel és értékes emberek vagyunk.

Délvilág, 2006. január 26.

KATONA PÁL

Hogyan legyünk jobbak?

Kitartóan tenni a jót és kerülni a rosszat csak mindig tudatunkban

jelenlevő elgondolás miatt lehet. A szentek úgy gondolkodtak, hogy ők

Isten gyermekei, és minden helyzetben őt kell képviselni. Úgy kell csele-

kedni, amint az ő egyszülött fia, Jézus cselekedett. Ez az elgondolás

legyőzte önzésüket, és tudtak jót tenni akkor is, ha az nehezükre esett.

A másik elgondolás Jézus ígéretére támaszkodott. Ő mondta: Bármit

tesztek egynek is az emberek közül, annyi, mintha nekem tennétek. Ha

minden tettünk ez motiválja, akkor Jézus ígérete szerint örök boldogsá-

got kapunk, akinek vágya ott szerepel minden ember lelkében.

Erre a gondolkodásra kell ránevelni az embert és akkor helyes jövő-

képe lesz. Minden helyzetben – akármilyen nehéz is az – tud bízni abban,

hogy életében, ha kitart elgondolásai mellett, elérkezik a boldogság.

Ennek garanciája Jézus ígérete, akinek pedig minden ígérete teljesült.

Ezt az igazságot nem elég megérteni. Az emberek többsége érti, elfo-

gadja, hogy így van. Mégsem e szerint él, mert erősebbek önző vágyai,

mint az értelme által ajánlott viselkedési morál. Pál apostol ezt így fejezi

ki: Látom a jót, amit tennem kell, mégis a rosszra vagyok képes. Más

törvényt érzek tagjaimban, mint amit értelmem diktál, és ez küzd értel-

mem diktálta életmód ellen.

A legvilágosabban látjuk ezt a szenvedélybetegeknél. Ők látják, hogy

a szenvedélyeik által diktált életstílus rossz, de a maguk erejéből nem

képesek szakítani azzal. Gyógyító terápiára van szükségük.

Hát ilyen gyógyító terápia a nevelés a gyermeknél, ami a tanévnyitó-

val elkezdődik. Ma – és ezt nehezem mondom ki – rossz irányba vitték el

az embereket vágyaik. Ezért a gyerekek a maguk erejéből nem tudják

vállalni a Jézus által ajánlott életutat. Nincs elég vallási ismeretük,

nincs elég fegyelmezett életre vezető segítőjük, nem olyanok életkörül-

ményeik, hogy ezt az értelemmel belátható jó, de nehezebb utat vállalni

tudnák. Ezért is romlanak a futurológusok szerint jövőbe vetett reménye-

ik.

65

A jobb jövő felé vezető út határozottabb megmutatására, azon való

járás ösztönzésére, segítésére van szükség ahhoz, hogy reálisan remény-

kedjünk a jelen rossz felé irányuló tendencia változásában.

Ehhez nevelés centrikus törvényhozásra, a nevelés természetes szö-

vetségeseinek összefogására (szülő, nagyszülő, iskola, egyház, társada-

lom) lenne szükség. Amíg ezt az értelmére büszke ember be nem látja, el

nem fogadja, addig nemcsak nehéz, de kevés eredménnyel kecsegtet a

nevelés.

Mindenkinek érdemes elgondolkodni ezen. De nemcsak elgondol-

kodni, de tenni is valamit azért, hogy a nevelés lehetőségei jó irányba

elmozduljanak.

Földeák c. lap, 2006. február

KATONA PÁL

Függőségeink a választásokkor

Választásokra készülve a pártok és kampánymunkások próbálják ki-

kutatni az emberek függőségeit. Mi az, ami leginkább érdekli őket? Mi

az, aminek megoldását szeretnék elérni életükben? Milyen jövőt szeret-

nének?

Azért teszik ezt, hogy azután úgy fogalmazzák meg programjukat,

hogy ezen igények, függőségek megoldása ott szerepeljen

programukban, és rájuk voksoljanak a választópolgárok.

Azt már nem vizsgálják a kampányok alkalmával, hogy ez abszolút

értelemben – vagy akár csak hosszabb távon is – jó-e az embereknek.

Legtöbbször az a fontos, hogy megnyerjék a választásokat. Emiatt neve-

zem függőségnek ezeket a vágyakat, melyek sokszor nélkülözik az értelmi

megfontolást.

Ezért az egyház olyan függőséget ajánl megfontolásra, amelynek fi-

gyelembevétele tartósan – sőt, Jézus tanítása szerint örökre – boldoggá

teszi az embert. Ez nem más, mint a Teremtőhöz fűződő függőségünk. Ha

ezt megismerjük, és ennek figyelembevételével alakítjuk véleményünket,

jövőképünket, akkor ki tudjuk választani helyesen, kire voksoljunk.

Gyulay Endre szeged-csanádi püspök a választásokkal kapcsolatos

eligazításában azért sorolja fel azokat a fontos elveket, amelyekre fi-

gyelnünk kell, hogy segítsenek ebben a fontos döntésben. Jó lenne, ha

ezeket mindenki átgondolná, és nem vágyai, kívánságai alapján, hanem

komoly megfontolás után döntené el, kire is adja voksát, hogy azután ne

legyen lelkiismeret-furdalása.

66

Olyan világban élünk, amelyben rengeteg információ, reklám, törté-

nés próbál befolyásolni döntésünkben. Ezért lenne nagy szükség arra,

hogy tudjunk elcsöndesedni, imádságban Istennel találkozni és értel-

münkkel dönteni arról, milyen jövőt szeretnénk. Milyen képviselőt kell

választanunk, hogy tartósan – és ne csak rövidtávon – boldogok lehes-

sünk.

Az egyház tudja, én is tudom, hogy az ilyen döntésre hosszú távon

nevelni kell az embert, nem elég csak felhívni a figyelmét, de abban

reménykedem, hogy azért lesznek emberek, akik elgondolkodnak a püs-

pök eligazításán, és függőségeiken úrrá léve tudnak értelmi megfonto-

lással dönteni, kire szavazzanak.

Új Ember, 2006. február 12.

67

Tartalom Illyés Szabolcs: Földeáki füzetsorozat indul 3

Illyés Szabolcs: Katona Pál szerint ez nem száműzetés 5

Katona Pál: Miért jöttem Földeákra? 7

Katona Pál: Áldozatvállalás nélkül nincs eredmény 9

Katona Pál: Minden Isten terve szerint történik a világban 10

Katona Pál: Találkozások 12

Katona Pál: Tanuljunk Boldog Károly királytól és fiától! 13

Katona Pál: Milyenek a Jézus-találkozásaim? 14

Katona Pál: Mit tanuljunk a napkeleti bölcsektől? 16

Illyés Szabolcs: Öt nyelven beszélő a földeáki temetőőr 17

Illyés Szabolcs: Katona Pál fölelevenítette a házszentelést 20

Katona Pál: A saját hivatás Földeákon 21

Illyés Szabolcs: Katona Pál esperes: a pápa világ plébánosa volt 23

Katona Pál: Készülünk a falunapra 25

Katona Pál: Falunap 26

Katona Pál: Totus tuus! 28

Katona Pál: XVI. Benedek pápa első beszéde 29

Illyés Szabolcs: Földeák összefogott a díszes ablakokért 31

Illyés Szabolcs: Amerikából is jött pénz az üvegablakokra 33

Katona Pál: Az elmajmosodás felé sodródó emberiség 35

Katona Pál: Az én Nagy Könyvem 38

Illyés Szabolcs: Az esküvők színhelye a műemlék-templom 37

Katona Pál: Egy család, közös haza! 39

Katona Pál: Az ember, a gondolkodás és a jövőkép 40

Katona Pál: A dévai árvák és gondozóik 41

Katona Pál: Milyen jövő vár az emberiségre? 42

Katona Pál: Sötétségből világosságba vezette a magyar népet 49

Katona Pál: Mi a célja a jótékonysági hangversenynek? 50

Illyés Szabolcs: Egyház és önkormányzat együtt segít… 51

Katona Pál: A másvilág előtti sorompó 52

Illyés Szabolcs: A hamvasztottak is feltámadnak! 54

Katona Pál: Az „Isteni Irgalmasság” tisztelet megvalósítása 56

Katona Pál: A gyerek semmivel sem pótolható! 58

ILLYÉS SZABOLCS: Katona Pál földeáki esperes-plébános 60

Katona Pál: Csak a pénz motivál? 62

Katona Pál: A harmadik évezred reménysége 63

Katona Pál: Hogyan legyünk jobbak? 64

Katona Pál: Függőségeink a választásokkor 66