MAKROÖKONÓMIA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében

Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék

az MTA Közgazdaságtudományi Intézet

és a Balassi Kiadó

közreműködésével

Készítette: Horváth Áron, Pete Péter

Szakmai felelős: Pete Péter

2011. február

2

MAKROÖKONÓMIA

3. hét

Fogyasztó és termelő

Horváth Áron, Pete Péter

Modellek

Logikai konstrukciók, amelyek a valóságból csak annyit tartalmaznak, ami szerintünk

az adott probléma szempontjából fontos

Elvárások: logikai koherencia, egyszerűség, magyarázó erő (illeszkedés az

empíriára)

Ha magyarázónak jó, használhatjuk kísérletezésre, előrejelzésre

Piaci modellek: a szereplők együttműködése önkéntes csere

Egyensúlyi modellek: van-e összhang a szereplők csereszándékai, magatartása

között és mi hozza létre azt?

Egy piacon mindig annyit adnak el, mint amennyit megvesznek. Egyensúly akkor

van, ha a piaci árak szabadon alakulnak ahhoz, hogy a kialakuló egyensúlyi áron

annyit vesznek, amennyit venni akartak, és annyit adnak el, amennyit el akartak

adni. Ezt az összhangot nevezzük egyensúlynak

Több szereplő, többféle piac szimultán egyensúlya: általános egyensúly

ÁE modellben csak az egyensúlyról tudunk érdemi állításokat tenni, a nem

egyensúly végtelen sokféleképpen lehetséges

Disequilibrium modell. Egyes árak nem alkalmazkodnak, ezeken a piacokon nem

lesz egyensúly (a többin igen)

Technikailag: az érintett piacon az árat valami konstansnak tekintjük, de nem tudjuk,

honnan jön

3

Versenyzői egyensúly

Nagyon sokféle egyensúlyi modell van aszerint, hogy mit tételezünk fel a piaci

szereplők viselkedéséről

A versenyzői egyensúly a tökéletes verseny piaci formájának általánosított

egyensúlyfogalma. A szereplők árelfogadóak, vagyis nem veszik figyelembe a

saját akcióik árakra gyakorolt hatását, csak igazodnak az árakhoz

Ezt az egyensúlykoncepciót fogjuk használni, mert ez a legegyszerűbb. (Elvárások?)

Mikro alapú makromodellek

Mikro alapú modell: tartalmazza a gazdasági szereplők céljainak és korlátainak

leírását, és a makro jelenséget az így eredeztetett magatartások egymásra

hatásából vezeti le. A modell alapja a mikro-optimalizálás

Ez nagyon bonyolult. Sokkal bonyolultabb, mint egyszerű és kézenfekvő (ad hoc)

szabályosságokat feltételezni a magatartásukról a döntéshozatal leírása nélkül

A 70-es évekig a makro modellek az utóbbit követték

Példa: fogyasztási függvény

Regressziót számoltunk az aggregált fogyasztás és a jövedelem kapcsolatára

C = a + b(Y – T)

C = a – bT + bY

Vizsgáljuk az adóemelés hatását!

Mi legyen b-vel?

Ha biztosak lehetnénk abban, hogy b nem változik, akkor nem kell mikro-alap

b változását csak úgy tudjuk leírni, ha leírjuk a fogyasztó teljes döntését, céljaihoz és

korlátaihoz való igazodását

4

Mikro-alap

Nem erőltetjük mindenre a mikro-alapot

Ha olyan eseményekre való reakciót vizsgálunk, amelyeknél biztosak lehetünk

abban, hogy az esemény nem módosítja érdemben a szereplők egyéni

viselkedését, annak módját, akkor nem kell mikro. Legtöbbször kell.

A kurzuson lesz ilyen is, olyan is

A modell alkotóelemei

Szereplők: termelők, fogyasztók, kormányzat

Javak: fogyasztási cikk, ma vagy a jövőben

Erőforrások: idő (munkához), tőke

Technológia: termelési lehetőségek

Fogyasztói preferencia: a fogyasztói döntés alapja

Egyperiódusú modell

Reprezentatív (átlagos) fogyasztó

A vizsgált problémáink szempontjából az egyes fogyasztók közti különbségek sokkal

kevésbé fontosak, mint a hasonlóságok: szeretnek fogyasztani és értékelik az

idejüket (nem mondanak le ingyen a szabadidejükről)

Egy fogyasztó, de sokat képvisel

Jövedelemeloszlási problémák kizárva (mindenki egyforma)

5

Fogyasztói preferenciák

Óhajtott javak: fogyasztási cikk (C) és (szabad)idő (l). A szabadidő megválasztásával

automatikusan kínál munkát (munkával töltendő időt)

Munkakínálat: Ns = h – l

Standard haszonfüggvény: U(C, h – Ns)

A fogyasztás és a szabadidő is normál javak, ha nőnek a forrásai, mindkettőből

többet akar

6

A fogyasztó költségvetési korlátja

Pénz nincs, bartergazdaság van, mindennek az árát a fogyasztási jószág egységében

mérjük

w a munka egységének bére (reálbár), a szabadidő ára, a fogyasztó a reálbért

adottságnak, általa nem befolyásolhatónak tekinti

A fogyasztó tulajdonosa a vállalatnak (valakinek kell), tőle profit/osztalék jövedelmet

kap. Továbbá adót fizet.

Nincs megtakarítás (csak egy periódus van) a fogyasztó a teljes jövedelmét elfogyasztja

Költségvetési korlát

Némi átrendezésből látszik, hogy a probléma nem különbözik érdemben a

hagyományos fogyasztói döntéstől.

C és l a jószágok, a fogyasztás ára 1, a szabadidőé w. A másik oldalon a források,

amiket a fogyasztó felhasználhat.

Az egyetlen különbség, hogy a források értéke függ az egyik jószág árától, ha a bér

nagyobb, többet lehet költeni.

7

Fogyasztói optimum

A fogyasztó adott w és adott π mellett azt a C,l kombinációt választja, ami

maximalizálja hasznát

Ezzel egyben eldönti, hogy mennyi munkát kínál

Az optimum pontban MRS = w

Azaz MUl= w*MUc

Algebra

max U(C,l) = lnC + ln(h – Ns)

Megoldás:

Ns = Ns(w, π – T), munkakínálat

C = C(w, π – T), fogyasztási cikk kereslet

Adott reálbér és nem bérjellegű jövedelem esetén a fogyasztó meghatározza

fogyasztási cikk keresletét és munkakínálatát

C

(h – Ns)= w

C

(h – Ns)= w= w

8

A nem bér jövedelem változása

Ha a fogyasztás és a szabadidő is normál javak, akkor az adók csökkenése és/vagy az

osztalékok (segélyek, transzferek etc.) növekedése növekvő fogyasztást és csökkenő

munkakínálatot eredményez

A bérnövekedés hatása a fogyasztásra

és a munkakínálatra

A reálbér növekedése ellentétes

jövedelmi (pozitív) és helyettesítési

(negatív) hatást gyakorol a szabadidő

keresletére. A bérnövekedés esetén

ezért a munkakínálat csökkenhet is,

növekedhet is. A fogyasztás esetében

mindkét hatás pozitív, ezért a reálbér

növekedése a fogyasztási keresletet

biztosan növeli

9

Munkakínálat, külön ábrázolva

Noha a reálbérnek a kínált munka

mennyiségére gyakorolt hatásában

bizonytalanok voltunk, egy itt még nem

tárgyalt tényező (intertemporális

helyettesítés) miatt az várható, hogy a

munka–bér függvényében rajzolt

kínálati görbéje pozitív meredekségű

A nem bér jellegű jövedelem

növekedése csökkenti a

munkakínálatot, a görbét visszafelé tolja

Reprezentatív vállalat

Tevékenységének korlátja: a mindenkor adott termelési technológia

Termelési függvény, a mikroökonómiából ismert viszony az erőforrások és az output

között

Makroökonómiai termelési függvény

Reprezentatív vállalat

A termelési technológia standard neoklasszikus termelési függvénnyel jellemezhető

Állandó mérethozadék, a munka és tőke határterméke csökkenő

Egyperiódusú modellben nincs felhalmozás, a tőkeállomány egzogénül adott (konstans)

A reprezentatív vállalat munkát keres a piacon, amiért bért fizet. A vállalat célja a profit

maximalizálása

10

A munka határterméke

A termelési függvény munka szerinti

deriváltja (az ábrán a görbe

meredeksége) azonos a munka

határtermékével

A munka határterméke az alkalmazott

munka mennyiségével csökken

A munka határtermék-görbéje

11

Termelékenység

A teljes tényező termelékenység-

növekedése adott tőke és

munkamennyiség mellett is növeli a

kibocsátást, valamint növeli a munka

határtermékét

(Az adott munkamennyiség mellett

meredekebb lesz a termelési függvény

görbéje)

A termelékenység növekedésének hatása

A munka határtermék-görbéje felfelé,

illetve kifelé eltolódik

12

TFP

Z minden, amit K és N mennyisége nem magyaráz meg. Nem csak technológia

Hosszú távon nő, mert a technika, eljárások folyamatosan javulnak

Rövid távon ingadozik, időjárás, szabályozások, előírások, importált nyersanyagok

ára

Ha ismerjük F-et és K és N idősorait, z maradékként számítható

Profitmaximalizálás

A profit a termelés és a költségek különbsége

П = zF(K,Nd) – wNd – tőkeköltségek

A profit annál a munkafelhasználásnál maximális, ahol MPN = w

Ez az összefüggés definiálja a munka keresletét, a munka keresleti görbéje azonos a

munka határtermék görbéjével

Profitmaximalizálás – példa

Tekintsünk el a tőkétől

Legyen Y = zln(1 + Nd), ekkor:

П = zln(1 + Nd) – wNd

A munkakereslet:

Z

(1 + Nd)= w

Z

(1 + Nd)= w

13

Profitmaximalizálás

Munkakeresleti görbe