marno jános: hideghullám 2

1
28 1974 Társam egy fa előtt eresztett gyökeret, engem egy bokor ejtett foglyul, kínzó félelmek, valamint féltékenység gyötört, megnyúzott, úgy vetkőztetett, félkörben, mészkőből, a színfalak, csípőm felett csak fogytak a rétegek, combom s ágyékom eleve odalett; s akkor a szemem sarkában a társam jelent meg, ahogy a markában szorongat valamit, ami még élhet. Évekbe tellett felmérnem, hogy nem egy egész madár volt az, hanem csupán a torka, elnémulva, mintha csukáé volna, mely szálkáját nyelve hívja a hajnalt.

Upload: litera-portal

Post on 18-Sep-2015

344 views

Category:

Documents


0 download

DESCRIPTION

Napjaink egyik legizgalmasabb költője új kötetében páratlan iróniával és önreflexív játékossággal ered az örök filozófiai kérdés nyomába: nyelvünk határai mennyiben jelentik világunk határait?

TRANSCRIPT

  • 28

    1974

    Trsam egy fa eltt eresztett gykeret,engem egy bokor ejtett foglyul, knzflelmek, valamint fltkenysggytrt, megnyzott, gy vetkztetett,flkrben, mszkbl, a sznfalak,cspm felett csak fogytak a rtegek,combom s gykom eleve odalett;s akkor a szemem sarkban a trsamjelent meg, ahogy a markban szorongatvalamit, ami mg lhet. vekbetellett felmrnem, hogy nem egy egszmadr volt az, hanem csupn a torka,elnmulva, mintha csuk volna,mely szlkjt nyelve hvja a hajnalt.