más ez a zsidózás - interjú ormos mária történésszel

2013.05.10. Nyomtatás - Vasárnapi hírek

www.vasarnapihirek.hu/nyomtatas?cikk=/fokusz/mas_ez_a_zsidozas_interju_ormos_maria_tortenesszel 1/3

2012. DECEMBER 02., VASÁRNAP, 07:58

Más ez a zsidózás – interjú Ormos Máriatörténésszelszerző: Krausz Viktória

Ez az antiszemitizmus nem ugyanaz, mint a két világháború közötti. Megfér ugyanabban a

kosárban, de nem ugyanaz a tojás – mondja Ormos Mária történész. Hiszi, hogy a mai

Magyarországon célt téveszt a rideg politikai számításból gerjesztett zsidógyűlölet. Hogy

valóban így legyen, ahhoz azért a kormánypártok és a Jobbik közötti hatalomtechnikai

kacérkodásnak is véget kellene vetni.

– A parlamentben ülő zsidók összeírásáról beszélt a Jobbik egyik képviselője az

Országgyűlésben. Hol a határ?

– Mögöttünk. Már rég átléptük. Sokkal hamarabb és sokkal határozottabban kellett volna

mondani: állj, ne tovább!

– Kinek a dolga lett volna?

– Nem egy emberé. Többeké. Talán mindannyiunké. Az egész politikai garnitúra felelős, élén

a jelenlegi kormánnyal. De lett volna ezzel tennivalója a régebbi kormányoknak is.

– És miért nem teszik? Miért nem tették?

– Talán a mindenkori magyar politikát jellemző naivitás miatt. A magyar vezetők ugyanis

minden alap nélkül bíznak és hisznek. Rákóczi XIV. Lajosban, az 1849- es hősök Nyugat-

Európa támogatásában, Károlyi Mihály francia segítségben. Az az általános nézet, hogy

Magyarországon „ilyen úgysem történhet”. Hogy nem lehet antiszemita gyilkos szövegeket

mondogatni a parlamentben. Hogy nem lehet megtámadni, felgyújtani a köztelevíziót. Aztán

lám, dehogynem lehet. Hogy az uszításnak nem szabtak világos törvényi gátat, abban

szerepe lehet ennek a lila ködös naivitásnak is.

– Pedig lenne k itől tanulni…

– …Németországtól például, ahol hazai bíróságok előtt zajlottak a náci bűnösök perei, aztán

megtörtént a kormány bocsánatkérése, rengeteg tanulmány és könyv született a témában, a

médiában is számos vita zajlott a kérdésről, bekerült az iskolai tananyagok közé, tehát sok

tényezőből állt össze az egyértelmű és világos állítás: Németország soha többé nem kér a

nácikból. Nálunk viszont csak a motyogás megy. Sokan vagyunk ebben hibásak.

– A történészek is?

– Lehet, hogy mi is, mert nem voltunk talán elég hangosak, meggyőzőek vagy népszerűek.

Bár a szakma azért sokat tett a feltárások ügyében: már az ’50-es évek végén a

munkaszolgálatos köteteken dolgoztam, amelyek meg is jelentek, sokan levéltári adatokkal

foglalkoztunk, pedig meg kellett küzdeni cenzúraszervezetekkel, hogy mindezt

engedélyezzék. És nem volt könnyű megszervezni az első holokausztkonferenciát sem a

pécsi egyetemen a ’80-as évek közepén, ugyanis a minisztérium igencsak ellenezte.

http://www.vasarnapihirek.hu/cikkek/?id=&auth-41=41



– Mi a különbség és van-e hasonlóság az 1930-as évek antiszemita beszédmódja és a

mostani megnyilvánulások között?

– A legfontosabb, hogy akkor nem lehetett még Izraelre hivatkozni, hiszen nem is létezett,

tehát egy az egyben szidták a zsidókat. Ma, aki a zsidókra gondol, gyakran Izraelről beszél,

így kódolja az antiszemita szöveget. Pontosabban ez múlt időbe tehető, hiszen a zsidó meg

van nevezve megint. A kódoláson túl vagyunk már, ezt a határt is átlépték. De az akkori, a

’30-as évekbeli szövegszerkezet más volt. Akkor minden lehetséges anomáliáért felelőssé

tették „a zsidót”, most ez lehetetlen lenne. Ami most van, az szerintem a rideg politikai

számítás. Eddig a cigánygyűlölettől remélt szavazatokat a szélsőjobb, ám most azzal

kalkulálnak, hogy a cigányellenes hisztériával csak a vidék meghatározott részét érhetik el, a

várost a hagyományos antiszemita szlogenekkel jobban meg lehet szólítani.

– Hagyományos lenne az antiszemitizmus?

– A bűnbakképzés olyan régi, mint maga az ember. A zsidóknak évezredek óta ez a sorsuk:

mindig a bűnbakszerep jut nekik – maga a szó is az Ószövetségből ered –, mindig van egy

közeg, amely őket találja meg. Rájuk fogták anno, hogy megmérgezték a kutat, és azért van

járvány, ők csórták el az államkincstár vagyonát, holott csak kezelték. Majd a német és

magyar hadsereg hátba támadóinak kiáltották ki őket a liberálisokkal, demokratákkal együtt.

Most megint ezzel próbálkoznak, de szerintem ez ma Magyarországon célt téveszt.

– Miből gondolja?

– Az antiszemitizmust az első világháború után könnyű volt széles körben elterjeszteni

itthon: lehetett mutogatni azokra a kereskedőkre, szállítókra, akik rossz minőségű katonai

felszereléssel látták el a hadsereget. Aztán lehetett mutogatni a zsidó népbiztosokra, akik

szerepet vállaltak a Tanácsköztársaság idején, de azt elhallgatták, hogy nem csak zsidók

voltak közöttük, hanem például Kodály, Bartók, Dohnányi és számos író is. Voltak spontán

zsidóverések a budapesti utcákon, aztán amikor csillapodott az őrjöngés, akkor egy fiatal

gárda az egyetemeken kezdte kiszorítani a zsidó hallgatókat, professzorokat, de nem

elégedtek meg a numerus claususszal, atrocitások is zajlottak. Akkor, a második

világháború előtt valóban lehetett irigykedni a zsidókra: jó pozíciókban dolgoztak, bár voltak,

akik a földet túrták, de a többségük jól élt. Ma már ez nem így van. A túlélők és

leszármazottaik ma nem multimilliomosok, nincs kimagasló szerepük, ezért van szükség

Izrael- és multiellenes jelszavakra, így jön a képbe az amerikai zsidó maffia, amely szerintük

szorongatja a magyar népet, és a többi blődség. Tudom, hogy a Jobbiknak körülbelül hét-

nyolc százalék a támogatottsága, ami ugyan nem kevés, de az 1939-es nyilas pártok

támogatottságához képest eltörpül. A dolgok ismétlődnek ugyan, de nem ugyanúgy. Ez az

antiszemitizmus nem ugyanaz, mint az akkori. Megfér ugyanabban a kosárban, de nem

ugyanaz a tojás.

– Pedig van utánpótlás: a Jobbik támogatói között felülreprezentáltak a fiatalok .

– Mert minden radikális megmozdulás mögött fiatalok állnak. Lehet, hogy az élén nem,

ahogyan Hitler sem volt fiatal, amikor kancellár lett, de a követőtábor zöme mindig fiatal,

általában 16-26 évesek. A futballhuligánok sem nagypapák, ugyebár. Megjegyzem, a

szélsőbaloldalon ugyanez ez a helyzet. A fiatalok meg általában elégedetlenek, irigyek,

türelmetlenek, de nem biztos, hogy életükben láttak zsidót, vagy tudták róla, hogy az.

Időnként – látjuk – magukról sem tudják. Én nem ismerek olyan embert, aki jóváhagyná a

mostani történéseket. Józan eszű fiatalokkal találkozom csak, akik undorodnak az ilyen

Gyöngyösi-féle beszédektől. Lehet persze, hogy csak érzéki csalódás az enyém: a

szélsőségesek nem keresik a társaságomat. De ha most a magyar állam, a politika



ORMOS MÁRIA 1930-ban született, Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár,politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi magyar ésegyetemes történelem neves kutatója, fő területe az európai szélsőjobboldaltörténete. 1984 és 1992 között a pécsi egyetem rektora, 1996 és 2000 között aBölcsészettudományi Kar megbízott dékánja. Közel kétszázharminc tudományospublikáció szerzője vagy társszerzője. (Kállai Márton felvétele)

szereplői és a társadalom tényleg a sarkára áll, akkor biztos, hogy ezek a józan

gondolkodású fiatalok lesznek többen.

– Kin múlik?

– Rajtam. És önön. Mindenkin múlik. Ha van józan esze a politikai mozgástérben lévő

pártoknak, személyeknek, akkor azt mondják: elég! Lehet törvényes módszerekkel is, de

nem úgy, hogy a parlamenti zsidózásért 30 ezret kell fizetni. Ez nevetséges. A legtöbb

országban állami szabályozás nélkül is megy: nagyon hangosan és látványosan azt

mondták, hogy nem. Prágában például az összes párt és egyházi vezető a náci felvonulók

elé állt, amikor azok masírozni vagy szobrot ledönteni készültek.

– Itthon is sokan várnának többet a kormánytól annál, mint hogy egy korábbi közlemény

frissített változatával reagáljon a jobbikos képviselő mondataira.

– Én is többet várok. Azt, hogy véget vessenek ennek a hatalomtechnikai kacérkodásnak a

szélsőjobbal. A jelenlegi vezetők mindent feladtak már abból, amit valaha képviseltek. Hogy

ez meddig megy el, megjósolhatatlan. Történészként mondhatom, hogy néha a múltba se

látunk jól, a jövőbe meg pláne nem. De azért várjuk meg, mit mond ma Rogán Antal a

tüntetésen. Nem mindegy, hogy egy lagymatag ejnye-bejnyét vagy egy határozott

elutasítást. Az is jó lenne, bár nem elég, ha a társadalom egy jelentős része azt mondaná,

hogy állj. A legfontosabb persze az lenne, ha a kormány is ezt mondaná végre.

A cikkhez tartozó képek

A cikkben hivatkozott linkek

[1] http://www.vasarnapihirek.hu/cikkek/?id=&auth-41=41

más ez a zsidózás - interjú ormos mária történésszel

Documents