2015. DECEMBER

A BSZC József Attila Gimnáziuma és Szakképző Iskolája lapja

XI. évfolyam, 3. szám

Megérkezett a karácsonyfánk! December 10-én megérkezett a JAGSZI karácsonyfája, másnap a díszek is felkerültek rá a 10.

A osztály tanulóinak jóvoltából. Ahogy egy évvel ezelőtt, most is Tiszadobról hozhattuk el a ka-

rácsony legszebb ékességét Dopita György nyugalmazott iskolaigazgató és kedves felesége, Er-

zsike néni adományaként.

Köszönjük szépen a kedves ajándékot, és boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!

2

Ez t ö r t é n t 2015. DECEMBER

Az elmúlt hétvégén lezajlott a 2015-ös szalagtűző ünne-

pély, melyen a két végzős osztály volt az ünnepelt. Jóma-

gam a 12. A osztály tanulója vagyok.

A jelvény, illetve a szalagok feltűzése után a két osztály

műsora következett. Mindenki nagyon izgult, de amint kiléptünk

a színpadra, máris elmúlt a félelmünk, hiszen ha már elkezdtük,

be is kell mutatnunk a produkciót. A tizenkettedik évfolyamosok

énekkel, tánccal, bemutatkozó videókkal, illetve egy paródiá-

val szórakoztatták a közönséget. Egy-egy műsorszám után

pedig bezsebelhettük a jól megérdemelt tapsot. A műsor meg-

valósítása példaértékű volt, mindenki maximálisan „odatette

magát”, és emellett még jól is érezhettük magunkat.

Mindezek után pár óra pihenés következett, majd jött a va-

csora – utána mindenki csak pihegni tudott. Hamarosan meg is

nyitotta a bált az Apollo Music Band együttes, illetve Hágen

tanár úr, aki pár hölggyel karöltve parázs ritmusú táncba kez-

dett – gondolván, hogy mindenki követi majd példájukat. Ám

így is lett, percekkel később egyre többen lettek a parketten,

és kiváló hangulat mellett hajnalig tartó tánc folyt a művelődési

ház nagytermében. Én úgy gondolom, hogy mindenki nagyon

jól érezte magát, csak mosolygós arcokat lehetett látni ezen a

kellemes estén.

Szeretném megragadni itt is az alkalmat, hogy megköszönjük

a végzősök osztályfőnökeinek, Pallagi Józsefné tanárnőnek és

Hágen Zsolt tanár úrnak, a tizenegyedikes osztályfőnököknek,

Gombos Lászlóné tanárnőnek és Kovács Tamás tanár úrnak, a

pedagógusi karnak, a tizenegyedik osztályos tanulóknak a

hatalmas szervezői munkát, az Ady Endre Művelődési Központ

igazgató asszonyának, Radics Zoltánnénak a paródia betanítá-

sát és a helyszín biztosítását, hiszen nélkülük és mindezek nélkül

ez az esemény nem jöhetett volna létre. És persze ne hagyjuk ki

a végzős osztályokat sem, akik bemutatták a produkciókat.

Sass Fruzsina, 12. A

A szalagavató minden végzős diák számára az utolsó

közös, önfeledt ünnep, ahol közelebb kerülhetnek egymás-

hoz a tanárok és a diákok, ahol újraértelmezhetik a fiatal

felnőttek az osztályközösség már vissza nem térő vará-

zsát.

Ezen a napon hosszú próbák, végtelen civakodások és

persze nevetéssel töltött percek, órák visszhangzanak a gon-

dosan előkészített műsor minden egyes pillanatában. Az

izgalom nemcsak a közönség jelenlétének szól, hanem annak

a fáradságos munkának is, amiben mindannyian részt vehet-

tek. Ezen az estén minden egy kicsit lelassul a végzős tanulók

számára. Néhány órára megszűnik az iskola fárasztó, köte-

lességektől terhes intézmény lenni, és sokkal inkább tűnik az

elmúlt években megélt, biztonságot nyújtó második otthonnak,

ahol együtt teltek el a hosszú hétköznapok ugyanazokkal az

ismerős arcokkal, azzal a mára már igazi közösségé formá-

lódott osztállyal.

Nem zajlott ez másként a Berettyóújfalui Szakképzési

Centrum József Attila Gimnáziuma és Szakképző Iskolájának

szalagavató ünnepségén sem. Az ünnepséget végzős diákja-

ink versmondása, és Strubáné Fenyves Anita igazgató asz-

szony beszéde nyitotta meg. Ezt követte a kimagasló teljesít-

ményt nyújtó tanulók emlékjelvényének átadása, majd a

szalagtűzési ceremónia.

A felavatott végzősök virágokkal köszöntötték a pedagó-

gusi kart, ezzel köszönve meg áldozatos munkájukat, majd

egy megható búcsúbeszéd zárta a megemlékezés perceit,

hogy utána átadhassák magukat az önfeledt szórakozásnak

és szórakoztatásnak az általuk készített műsorszámokkal.

Ezen az estén a művelődési ház levegője telve volt izga-

tottsággal, várakozással, hiszen a szalagavató ünnepséggel

a fiatalok átléptek egy bizonyos küszöbön, és elindultak az

utolsó megpróbáltatások és a végleges búcsúzás felé. Kíván-

juk nekik, hogy érjék el kitűzött céljaikat, valósítsák meg még

a legmerészebb álmaikat is, és sikeresen vegyék majd az

előttük álló akadályokat az életük során.

Tóth-Papp Józsefné

3

Ez t ö r t é n t 2015. DECEMBER

A Pénz7 rendezvényei iskolánkban

Hágen Zsolt

4

Ez t ö r t é n t 2015. DECEMBER

Lezajlott a Nyitott Kapuk Napja a JAGSZI-ban

Mintegy száz érdeklődőt von-

zott a BSZC József Attila Gimnázi-

uma és Szakképző Iskolájába a

2015. november 26-án megtartott

beiskolázási rendezvény, a Nyitott

Kapuk Napja. A jó hangulatú és

tartalmas délelőttön nem csupán

Polgár, hanem távolabbi települé-

sek nyolcadikosai is képviseltették

magukat.

A rendezvény egységei között

találhattunk komoly, informatív elő-

adásokat, de nem maradtak el a

könnyedebb, szórakoztató jellegű

műsorszámok sem. Mindenekelőtt

egy látványos pályaválasztási kiál-

lítást tekinthettek meg látogatóink

az iskola ebédlőjében. Később

Strubáné Fenyves Anita tagintéz-

mény-vezető asszony részletesen

ismertette a leendő kilencedikesek

lehetőségeit Polgár középiskolájá-

ban. Tájékoztatást adott az intéz-

mény képzési struktúrájáról, a meg-

szerezhető végzettségekről, és ter-

mészetesen színes szemléltetést

nyújtott a tartalmas diákéletről, a

tanórákon kívül folytatható, érdekes

tevékenységekről is.

A Hajdú-Bihar Megyei Kereske-

delmi és Iparkamara képviseleté-

ben Kovács Gyula tartott rendkívül

tanulságos pályaválasztási elő-

adást, mely során a korosztályhoz

közel álló példákon keresztül világí-

tott rá a felvételi előtt álló nyolca-

dikosok esetleges problémáira, az

előttük álló döntések fontosságára.

Hangsúlyozottan szólt a szakmata-

nulás előnyeiről és megkérdőjelez-

hetetlen fontosságáról mai világunk-

ban.

Külön említést érdemelnek fellé-

pő művészeink, akik rendkívül szó-

rakoztató műsorszámokkal tették

vidámmá a hozzánk ellátogató

általános iskolások délelőttjét. Isko-

lánk két tanulója, Barnes Imogen

Eve és Molnár Imre Antal (a 10. A

osztály diákjai) szaxofonon, ill. cite-

rán adott elő egy-egy rövid dara-

bot, Megyesi Máté (12. B osztály)

pedig egy somogyi kanásztánccal

örvendeztette meg a közönséget.

A szórakoztató műsorok sorát

Fenyves Csaba bűvészelőadása

zárta. A fiatal bűvész ugyancsak a

JAGSZI tanulója volt egykor, most

pedig – az egyetemi tanulmányok

mellett – egyre nagyobb ismertség-

gel rendelkezik az illúziók mesterei-

nek világában is. Látványos és meg-

nevettető műsora emlékezetes ma-

rad mindazok számára, akik ott

lehettek.

A rendezvény utolsó szakaszá-

ban bemutatóórákon vehettek részt

az érdeklődő nyolcadikosok. Azok,

akik a szakgimnáziumi felvételit

tűzték ki célul, az informatika és a

kereskedelem ágazat egy-egy el-

méleti és gyakorlati foglalkozását

tekinthették meg, a szakközépisko-

lába igyekvők pedig eladó-, vala-

mint pincérgyakorlaton vehettek

részt.

Nagyon örültünk a szép számú

résztvevőnek, reméljük, mindenki jól

érezte magát nálunk! Bízunk benne,

hogy mindenkit meggyőztünk róla:

érdemes a JAGSZI-t választani a

felvételi eljárás során!

Kerényi György

5

Ez t ö r t é n t 2015. DECEMBER

Ismét véradás volt a

JAGSZI-ban

2015. szeptember 16-án ismét megrende-

zésre került iskolánkban a hagyományos-

nak számító véradás.

Délutánig várták a Vöröskereszttől érkező

szakemberek és az őket segítő diákjaink a

tornateremben a véradókat, akiket virslivel és

meleg teával kínáltak. Intézményünk dol-

gozói és tanulói közül többen is kötelességtu-

datuknak érezték, hogy vérüket adják a jó

ügy érdekében.

A véradók között meglepetésként kisorso-

lásra került egy futball-labda, amelyet Juhász

Petra Tünde, 12. A osztályos tanulónk nyert

meg. Gratulálunk neki!

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani min-

denkinek, aki „vérét adta”, illetve segített az

esemény létrejöttében és lebonyolításában!

Véradóink: Domány Csaba, Kiss Sándorné,

Kis Beáta (11. A), Juhász Petra Tünde (12. A),

Répási Márk (12. B), Pelyhe Patrik András (12.

B), Kovácsné Garamvölgyi Ágnes, Farkas Ká-

roly Richárd (11. B), Tóth István Ferenc, Nagy

Ferenc, Kóródi Éva, Szilvási József.

Gulyás Éva

Csibeavató a JAGSZI-ban

2015. szeptember 25-e.

Egy nap, amit minden kilen-

cedikesnek meg kell élnie a

József Attila Gimnázium és

Szakképző Iskola padjai

között.

13 órakor kezdődött az az

esemény, a csibeavató,

amelytől minden „tojás” fel-

jebb léphet, igazi JAGSZI-s

diákká válhat. Az idei kilen-

cedikesek között két olyan

diák is van, akik tízedikes

testvéreket tudhatnak magu-

kénak, ám ez sem mentette

meg őket a „bajtól”.

A csibeavatás valójában

sohasem akkor kezdődik,

mikor maga a rendezvény. A

hagyományoknak megfelelő-

en a kilencedikesek az avatás

hetének hétfőjén kapnak egy-

egy „ajándékot” és egy sza-

bályt, amit a hét végéig be

kell tartaniuk. 2015-ben egy

„kukazsák-mellényt” kellett

viselniük, amin egy becenév

és egy csibe díszelgett, emel-

lett pedig nem volt szabad

sminkelniük magukat. A hét

alatt sokan megszegték a

szabályt, de elenyésző mér-

tékben kaptak büntetést érte.

Szeptember 25-e volt a

nap ja annak , ami ko r

„csibéink” igazi JAGSZI-s

diákokká váltak. Az előkészü-

letek még a nap elején elkez-

dődtek, és egészen 13 óráig

tartottak. Délután egykor

pedig elkezdődött az avatás,

amit a kilencedikesek műsora

nyitott meg. Lenyűgöző volt

látni a változást, a fejlődést,

mivel az első pár gyakorláson

magam is jelen voltam. A

műsorukat mindössze öt nap

alatt hozták össze. A műsor-

vezető ezután felkérte az új

(és „régi-új”) pedagógusain-

kat, hogy teljesítsék az igazi

JAGSZI-s tanárrá válásuk

feltételeit. Egy esküt kellett

tenniük, majd egy papírlapon

táncolniuk, hogy „hivatalosan”

tanárokká válhassanak.

Ezután az avatandó osz-

tálynak kellett esküt tennie.

Miután ez megtörtént, a két

műsorvezető (Bérces András

és Orosz Vivien) elkezdték az

avatást. Az első (vagy inkább

„nulladik”) feladat egy humo-

ros produkció volt, melynek

elsődleges célja a feszültség-

oldás lehetett. A tényleges

feladatok, amelyek ezután

következtek, több-kevesebb

eredménnyel, de sikerrel jár-

tak. Végül az összes kilence-

dikes „átment a vizsgán”,

innentől kezdve tyúkokként és

kakasokként folytathatják

„karrierüket”.

Molnár Imre, 10. A

6

Ez t ö r t é n t 2015. DECEMBER

Iskolai ünnepség

október 23-a tiszteletére

1956 hőseinek emléke előtt minden esz-

tendőben ünnepi műsorral tisztelegnek

iskolánk tanulói és pedagógusai. A 2015-

ös megemlékezésre október 22-én került

sor.

A Tóth-Papp Józsefné tanárnő által szer-

vezett ünnepségnek az Ady Endre Művelődé-

si Központ és Könyvtár adott otthont. A prog-

ram egy hagyományos és egy újszerű egy-

ségből állt: az ünnepi gondolatok és versek

elhangzása után a Szabadság, szerelem

című, a témához közvetlenül kapcsolódó,

kiváló filmet tekinthették meg diákjaink.

Köszönjük szépen a műsor résztvevőinek

szép szereplését, és köszönjük az Ady Endre

Művelődési Központnak, hogy – iskolánkat

továbbra is Polgár város fontos intézményé-

nek tekintve – térítésmentesen biztosította

számunkra megemlékezésünk helyszínét.

Kerényi György

Az OperaKaland elnevezésű

program az utóbbi évek legna-

gyobb szabású közművelődési-

köznevelési kezdeményezése,

amely a Magyar Állami Operaház

szervezésében valósul meg.

A fő céljuk megszeretetni a fiata-

lokkal az operát, mint műfajt. Ebbe

a programsorozatba már a kezde-

tektől bekapcsolódott intézményünk,

így ősszel és tavasszal, több éve

minőségi, elsőrangú, teljes opera- ill.

balettélményben részesülhettünk.

A most bemutatott darab a West

Site Story volt, egy olyan mű, ami az

eddig látottak közül a legközelebb

áll a középiskolás korosztályhoz. A

történet a Rómeó és Júliához hason-

ló. A zenekarral kísért ének és a

fergeteges tánc mindenkit magával

ragadott.

Az előadás után az Iparművészeti

Múzeumba látogattunk el. Itt egy

nagyon kedves tárlatvezető foga-

dott bennünket, és felfedezhettük az

iszlám kiállítás legérdekesebb moz-

zanatait. Játékos feladatokat kap-

tunk, amelyek során egy-egy csa-

patnak meg kellett keresnie egy

kiállított tárgyat, és bemutatni azt a

többieknek. Sokkal érdekesebb volt,

mint csupán passzívan hallgatni,

figyelni.

A délután többi része szabad

program volt, este vonattal jöttünk

haza. A vonatozás is nagy élmény

volt tanulóinknak, sokan csak ilyen-

kor ülnek vonaton.

A csapat - harminc diák és kísérő-

ik - fáradtan, de kulturálisan feltöl-

tődve érkezett haza. Várjuk a ta-

vaszt, amikor ismét részt vehetünk

ezen a hasznos és kellemes rendez-

vényen.

Gulyásné Lovász Mária

Éjszakai túra szeptemberben

Különös kaland volt éjszakai

túránk a Bükkben. Késő délután, 6

órakor indultunk bükki túránkra,

amit régóta, érdeklődve várt már

mindenki.

Útközben megcsodáltuk a lillafüre-

di kastélyszállót, majd buszunk egy

darabig felvitt minket, a hegyek

közé. Innen – a már besötétedett

erdőben – megkezdtük túránkat.

Hédi néni – vezetőnk – segítségével

és lámpáinkkal két órát sétáltunk a

kidőlt fákkal teli, göröngyös föld-

úton. Amikor felértünk az erdészház-

hoz, ott egy kicsit kipihentük magun-

kat, mindenki elfogyasztotta a ma-

gával hozott ennivalóját, majd elin-

dultunk lefelé.

Visszafelé még egyszer megáll-

tunk, és megfigyeltük az erdő éjsza-

kai csendjét. Utunkat ezután már

pihenő nélkül folytattuk, leérkezé-

sünkkor felszálltunk a buszra, ahol

mindenki csendesen, fáradtan és

álmosan pihent.

Tunyi Mária, 11. A

Ismét részt vehettünk az

OperaKalandon

Újra paintballoztunk

Iskolánkban már hagyomány, hogy október-

ben, nagy szervezkedések után paintballozni

megy egy társaság. Így történt ez most is, ami-

kor húsz fiú és négy lány vállalkozott rá, hogy

kiáll egymás ellen ebben a lövöldözős játék-

ban.

Reggel szomorú időre ébredtünk, esett az eső

egész éjszaka, és nem akarta abbahagyni. Az

időjárás nem tántorított el bennünket, útnak indul-

tunk Füzesabonyba. Útközben kértük az égieket,

hogy nézzenek le ránk, és álljon el az eső. S lám,

lett csoda, mert mire odaértünk, már nem is esett.

Tudunk valamit. J

A megérkezés után a beöltözés következett.

Mindenki védőruhát kapott, és természetesen

fegyvert. A kiképzés után pedig elkezdődhetett a

játék. A terep egy régi tsz-telep, ahol az iroda-

ház hatalmas, többszintes volt. Most ez van kiala-

kítva a játékhoz.

Amíg a gyerekek játszottak, mi, kísérők papri-

kás krumplit főztünk. A játék pihenőjében meg is

rohamozták az üstöt a fiúk. Mindenki jóízűen

fogyasztotta el az elkészült ebédet. Még egy

rövid játék, és már indultunk is haza. A nap gyor-

san eltelt, kellemesen elfáradt mindenki. A buszon

a „harcosok” még megosztották egymással a

játék közben megélt sztorikat.

Jövőre megint megyünk! Reméljük, többen

csatlakoznak hozzánk!

Gulyásné Lovász Mária

7

Fo g j u k a h a s u n k a t 2015. DECEMBER

A pápua törzs főnökét úgy hívták, hogy Puapó.

Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a

törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy

pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó na-

gyon szeretett pónilovakra vadászni, a popóju-

kat levágta, megsütötte és megette, ezért elne-

vezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A

sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért

elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó

Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett

veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt

tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyöke-

reket. Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó

Puhapopójú-Pónilópopót- lopó Pótpápua

Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén

élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott:

Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-

Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.

Egy jótékonysági akció végén, amikor kinyitják a perselye-

ket, az egyikben a nagyobb címletek mellett három darab

egypennyst is találnak.

- Na, ezeket biztosan egy skót dobta be - jegyzi meg va-

laki.

- Egy? Három!

Egy vendég állandóan a legerősebb altatókat kéri a szál-

lodai orvostól, mégis minden éjjel nőkkel szórakozik a bár-

ban. Egyszer meg is kérdezi tőle az orvos:

- Nem hat az altató amit adtam?

- Dehogynem, doktor úr, a feleségem úgy alszik tőle, mint

a bunda.

- Mi az alföld? - kérdezi a tanárnő.

- Sajnos nem tudom - feleli a gyerek.

- Sanyika, segíts Csabának!

- Az alföld nagy kiterjedésű síkság.

- Hallod, Csaba? Ez egy pontos meghatározás. Tehát mi az

alföld?

- Az alföld egy pontos meghatározás...

Fontos! Átverés a számítástechnikai boltok-

ban! Ne vegyétek meg a japán TDK együttes

CD-jét! Én már végighallgattam többször is,

és TÖK ÜRES!

Egy dajdajozó, részegekből álló társaság csön-

get be egy lakás ajtaján. Amikor kijön a háziasz-

szony, a legkevésbé részegnek tűnő fickó meg-

kérdi tőle:

- Ön a Kovács Béláné?

- Igen, én vagyok. - válaszolja a nő. - Miért kér-

di?

- Ha Ön Kovács Béláné - csuklik egyet a szóvivő -

válassza ki, legyen szíves, közülünk Kovács Bélát,

hogy aztán mehessünk tovább...

A székely farmer legjobban tejelő tehene eltűnik, ezért elmegy

egy ügyvédhez, bepereli kártérítésre a vasutat, mondván, hogy a

sínek a földjén mennek át, és a vonat valószínűleg elütötte a tehe-

net. Még mielőtt elkezdődne a per, a vasúti társaság ügyvédje

elmegy a farmerhez, és megpróbál vele egy bizonyos összegben

megegyezni, de csak a felét adják neki, mint amennyit kért. Az

öreg köti az ebet a karóhoz, de az ügyvédje tanácsára végül

elfogadja a kisebb összeget. Ahogy a vasúti társaság ügyvédje

elment, a farmer ügyvédje mondja az ügyfelének:

- Tudja, megmondom őszintén, nem sok esélyünk volt megnyerni a

pert...

- Hogy őszinte legyek - mondja a farmer -, én is kezdtem kétel-

kedni benne, amikor láttam azt a hülye tehenet besétálni a kapun.

Válóperes tárgyalás, bíró a feleségnek:

- És miért akar elválni a férjétől?

- Ez kérem, egy perverz disznó! Az a mániája, hogy

odabilincsel az ágyhoz, és miközben a „Jingle Bells”-t

kell énekelnem, egy korbáccsal agyba-főbe ver!

- Ez szörnyű - hüledezik a bíró.

- Igen bíró úr! Nem is gondolja, mennyire utálom a

„Jingle Bells”-t!

8

Ez t ö r t é n t 2015. DECEMBER

DiákZsemle

A Polgári József Attila Gimnázium és Szakképző Iskola lapja.

Szerkesztőség: Polgár, Kiss Ernő út 10.

Megjelenik 60–70 példányban.

Főszerkesztő: Kerényi György.

A szerkesztőbizottság tagjai: Gulyás Éva, Gulyásné Lovász Mária, Hágen Zsolt, Molnár Imre, Sass Fruzsina, Tóth-Papp Józsefné, Tunyi Mária.

Kirándulás Nagykárolyba A nemzeti ünnepnapjainkhoz kapcsoló-

dó megemlékezések az iskolai programok

szerves részét képezik. Az október 23-ai

eseményekről most különleges módon

emlékeztünk meg. Ez egy olyan nap volt,

ami évek múlva is felidéződik majd ben-

nünk, és emlékeztet minket magyarságunk-

ra.

Iskolánk, a BSZC József Attila Gimnáziuma

és Szakképző Iskolája a Rákóczi Szövetség-

nek köszönhetően támogatást kapott arra,

hogy negyvenöt diák és négy pedagógus

egy felejthetetlen napot tölthessen el egy

határon túli, magyarlakta településen. A mi

választásunk Nagykárolyra esett. A válasz-

tást több minden indokolta. Egyrészt városa-

ink testvér-települési kapcsolata, másrészt

korábban, a határtalanul program keretében

már jártunk ebben az iskolában, ismertük az

igazgató urat.

A kirándulási lehetőséget a 12. osztályo-

soknak ajánlottuk fel, akik örömmel fogadták

el ezt, hiszen nekik már több alkalmuk nem

lesz iskolai időben tanulmányi kirándulásra

menni.

A várva várt nap, október 21-e, végre

elérkezett. Korán indultunk, álmosan gyüle-

keztünk a buszváróban. Szerencsére ezen a

napon nem esett az eső, pedig az előző

időszakban rossz idő volt. Reménykedtünk,

hogy az égiek ránk kacsintanak, és jó kirán-

dulóidőt adnak. Felszállva a buszra mindenki

bevackolta magát, és megpróbált még kicsit

szundikálni.

A társaság a határig csendben szunyókált,

a határhoz érve éledezni kezdett. Hágen

tanár úr rögtönzött történelemórát tartott,

megtudtuk minek köszönhetjük, hogy itt húz-

ták meg Magyarország új határát, hogyan

került a magyarság nagy része idegen or-

szágok fennhatósága alá.

Romániába lépve nemcsak a határt léptük

át, hanem egyfajta időutazást is tettünk, hisz’

rögtön egy órával többet mutatott az óránk.

Pár perc, és megérkeztünk az iskolához, a

Simion Barnutiu Szakképző Líceumhoz.

Az igazgató úr az ebédlőbe vezetett

bennünket, ahol előkészültünk a műsor bemu-

tatásához. Megérkeztek a helyi diákok, és a

két iskola tanulói félszegen pillantgattak

egymásra. A helyi igazgató úr és a mi kö-

szöntőnk után bemutattuk rövid műsorunkat. A

műsor az iskolánk tanulói szereplésével készí-

tett, az október 23-ai eseményeket bemutató

filmmel zárult. A helyiek meglepetéssel ked-

veskedtek nekünk, finom fánkkal kínáltak

meg mindenkit. A gátlások oldódtak a két

iskola tanulói között, és pár szót váltottak is

egymással.

Sajnos a tanítás szigorúsága miatt hamar

elköszöntünk egymástól, a nagykárolyi diá-

kok órára siettek, mi pedig megköszönve a

vendéglátást a város megismerésére indul-

tunk.

Első utunk a nagykárolyi kastélyba veze-

tett. A város közepén található kastély az

elmúlt években lett kívül-belül felújítva. Gyö-

nyörű. Az előtérbe lépve az idegenvezetőnk

fogadott, és elmesélte a kastély történetét

teljes részletességgel. Az izgalmasabb rész

ezután következett, amikor is körbejárhattuk

azokat a szobákat, amelyekben egykor a

Károlyi-család tagjai élték mindennapjaikat.

A kornak megfelelően berendezett szobák,

helyiségek szemet gyönyörködtetőek voltak.

A bálteremben, a hatalmas tükrök előtt

számtalan szelfi készült. Mennyit is változik a

világ…

Az épületből kilépve a parkban is tettünk

egy sétát. A gyönyörű fák között sétálva

elgondolkoztunk, hogy ezek egy része már

akkor is itt volt, amikor a Károlyi-család még

itt élt. A gyönyörű platánfa biztosan, mely-

nek törzsét hét ember tudta csak körbeérni. A

park része a pálmaház is, ahová sikerült

betérnünk, több különleges trópusi növényt

láthattunk itt. A lovarda, amely a felújítás

utolsó állomása volt, sajnos nem volt nyitva. A

lovak illata a levegőben szállt, és többen

fájdalmasan vették tudomásul, hogy itt most

nem fogunk nemes paripákat látni.

A délelőtti program után egy kis kikapcso-

lódás következett: szabad program, a város

felfedezésére. Több nevezetességet is a

figyelmükbe ajánlottak, majd mindenki útnak

indult. Nagy előny volt, hogy bár nem Ma-

gyarországon voltunk, mégis mindenki be-

szélt magyarul.

A délutánt Érmindszenten, más néven

Adyfalván folytattuk. Az út, ami ide vezetett

nem mondható jónak, olyan érzésünk volt,

mintha a világ vége felé közelednénk. A

múzeum azonban elfeledtetett minden kelle-

metlenséget. Elsőként Ady szülőházát néztük

meg, ahol a gondnoknő mesélt a családról, a

házról, a berendezésről. Megmutatta az

ágyat, amelyben Ady Endre született. A kis

házból átsétáltunk az Ady által kúriaként

emlegetett későbbi házukba. Ennek a re-

konstruálása az elmúlt évben fejeződött be,

igyekeztek az eredeti állapotába visszaállí-

tani. A korabeli képeket felhasználva, a

festéstől a bútorokig ugyanúgy van kialakít-

va, mint a család idejében. Sétáltunk szobá-

ról-szobára, s teljesen átjárt bennünket a kor

szelleme.

Búcsúzóul készült pár közös kép a park-

ban, a szobornál és a kúria előtt. A faluba

vezető út mentén számtalan csipkebogyóbo-

kor volt. Még maradt időnk, így közös csip-

keszedésbe kezdtünk. Körbeálltuk a bokro-

kat, s érdekes hangok jöttek a túloldalról.

Jajgatás, sziszegés és persze nevetés. Vérző

kézzel, számtalan sebbel, kicsit ziláltan száll-

tunk fel a buszra, és folytattuk utunkat haza.

Nagyon elfáradva, de rengeteg élmény-

nyel gazdagodva érkeztünk haza. Az utazá-

sunk során beszélgettünk a nap eseményeiről,

a tapasztalatokról. Felejthetetlen volt szá-

munkra ez a nap, sokáig fogunk még róla

beszélgetni.

Köszönjük, Rákóczi Szövetség!

Gulyásné Lovász Mária