mégtöbbet Ésszel

Rosa Argentína Rivas Lacayo

A mű eredeti címe: Saber pensar (Dinámica mentái y calidad de vida, El Método Silva para un Nuevo Siglo)

© 2008 by Rosa Argentína Rivas Lacayo

©2010 Agykontroll Kft., Budapest 1389 Budapest, Pf. 115, tel.: 1/488-0118 www.agykontroll.hu

Hungárián edition

Minden jog fenntartva

Fordította: Rédei Katalin

Szerkesztette: dr. Dómján László és Sólyom Ildikó

Illusztrációk: Synapsis de México, S.A. de C.V. Fényképkompozíciók:APG Estudi Gráfic, S.L. - Sant Antoni Maria Claret, 428 08027 Barcelona

ISBN 978 963 7491 24 5

Borítóterv: B&B Grafikai Stúdió (1/208 5%4)Készült az IMI Print Kft. nyomdájában, Nyíregyházán Felelős vezető: Nagy Imréné

http://www.agykontroll.hu

Tartalom

Ajánlás............................................................................................9

Köszönetnyilvánítások..............................................................13

E lő szó ..........................................................................................19

Bevezetés..................................................................................... 25

1. FEJEZETMi az agykontroll?................................................................... 35

Egészségünk megőrzése, illetve javítása.......................... .43Hatékonyabbá tenni a tanulás folyamatát,és elérni céljainkat ............................................................... 46Intuíciónk és kreativitásunk fejlesztése a problémák megoldása érdekében........................................................... 48

Még TÖBBET ÉSSZEL...!

Felfedezzük az önismeret jelentőségét és egy olyan hatékony módszert, amellyel szolgálhatjuk önmagunkat és szolgálhatunk másokat.............................. ........................ 49

2. FEJEZETStressz és relaxáció .................................................................. 53

Mi az em ber?...........................................................................53Mi a stressz?.............................................................................63A stressz élettana.....................................................................65A stressz fázisai...................................................................... 67Akut és krónikus stressz.........................................................68Eustressz és distressz...............................................................71

FELADAT: A szókészleted kitakarításaRelaxáció.................................................... ............................85

FELADAT: Relaxációs gyakorlat.................................... 88

3. FEJEZETA szorongásos problémák kezelése........................................ 95

Érzelmeink intelligens irányítása........................................98A szorongás kezelése.......................................................... 102A düh kezelése.................................................................... 103A szomorúság kezelése........................................................104Érzelmi érettség.................................................................... 105

FELADAT: Érzelmi irányítás........................................107Belső irányítás...................................................................... 111Hypersomnia (túl sok alvás)..............................................112És az álmok, azok álm ok?..................................................115

Tartalom

FELADAT: Ébredéskontroll- ésálomkontroll-technika.................................................... 122

4. FEJEZETZseniális ta n u lá s ...................................................................... 125

A tanuló agy.......................................................................... 127Csodálatos m em óriánk ...................................................... 133A memória ellenségei..........................................................139A memória szövetségesei.................................................... 141A képzelet és a vizualizáció fontossága............................145

FELADAT: A memóriafogasok......................................149FELADAT: A háromujj-technika ................................152

A memória anekdotagyűjteménye....................................155

5. FEJEZETTehetség a sikerhez..................................................................159

Motiváció.............................................................................. 162Képesség................................................................................ 171Optimizmus..........................................................................178Belső értékek........................................................................194

FELADAT: Gondolkozás stratégiáinkról....................197FELADAT: Az elmetükre-technika..............................201

6. FEJEZETA kreativitás lá tó h a tá ra i........................................................205

Belső nevelés........................................................................206Ökológiai tu d a t....................................................................216


Megtanulni csukott szemmel n é z n i...................................219Zsenialitásunk....................................................................... 224A kreativitásban való jártasság...........................................227A kreativitás jellem zői.........................................................229A kreativitás tulajdonságai...................................................236

FELADAT: Gondolkodás az intuíciórólés a kreativitásról.............................................................241

7. FEJEZETVizualizáció és egészség...........................................................251

Holisztikus egészség.................................................................. 255Elme és spiritualitás az orvostudományban ........................264A képzelet az egészségben........................................................ 266A fájdalom ................................................................................ 269A kivételes beteg........................................................................ 273Belső értékek.............................................................................. 275

FELADAT: Gondolkodás az egészségem érdekében.. .278 FELADAT: Egészségem programozása........................282

8. FEJEZETA tanfolyam ..............................................................................283

9. FEJEZETIsten, élet és elme......................................................................291

Is ten ............................................................................................309É let.................................. ........................................................... 311Az e lm e ...................................................... .............................. 314

Tartalom

10. FEJEZETA tehetetlenségtől a teljesítőképességig............................. 319

A változó a g y ........................................................................... 324Gondolkodásunk megváltoztatja agyunkat......................... 327Elme és értékek.............................. ...........................................330

1. SZ. FÜGGELÉKDr. Aretoula Fullam: A teremtő vizualizáció művészete: a zsenialitás veled született képességeDr. Fullam függelékének bibliográfiája................................. 335

2. SZ. FÜGGELÉKDr. Gérard Guasch: Agykontroll és pszichiátria:egy személyes tapasztalat......................................................351

3. sz. függelékDr. Camilo Maccise O.C.D.: Az agykontroll a vallás szemszögéből........................................................................... 363

Bibliográfia............................................................................... 373

Hivatkozások 393

19

Előszó

Annyi szakmai gyakorlattal és egyetemi oktatással eltöltött év után, amit a pszichológia, a pszichoterápia és a segítségnyújtással kapcsolatban álló tudományok területén végeztem, lehetőségem volt értékelni és természetesen teljes mértékben bizonyítani, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn egy adott személy mentális tevékenysége, mentális folyamatai és életminősége között. Mára már kétségtelenül kimondhatjuk, hogy mindennapi életünk minőségét gondolataink minősége határozza meg.

Nagyon sok könyv foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miként javítható az életminőség tudományos, vallási, pszichológiai, társadalmi, spirituális stb. szempontból. Találhatunk továbbá olyan könyveket, amelyek rendkívül szuggesztív címükkel felhívják ugyan magukra a figyelmünket, de olvasásuk közben érdeklődésünk folyamatosan csökken.

A Még többet ésszel..! állandó érdeklődésre számot tartó témával foglalkozik, mivel gondolkodásunk olyan eszköz, amit meg Ml tanulnunk tudatos módon kezelni, és ahhoz, hogy ez haté- l'iiiiy legyen, szükséges tudni, hogyan és miért működik elménk.

Megkérdezted-e valaha önmagadtól: vajon miért sikerül egye

20 Még TÖBBET ÉSSZEL...!

seknek szinte minden, méghozzá láthatóan mindenféle különösebb erőfeszítés nélkül; s miért áll mások élete - akik a legkisebb akadályt sem képesek legyőzni - folyamatos nehézségek sorozatából? Elárulom: az első csoport tagjai valószínűleg azzal az ösztönös vagy tanult képességgel rendelkeznek, hogy kapcsolatba tudnak lépni saját elméjükkel és gondolataikkal, és ennek révén minden eszközt felhasználnak, hogy kreatív módon nézzenek szembe problémáikkal, és azokat megoldják. A második csoport tagjai azonban nem tudják, hogyan használják természetes erőforrásaikat - jóllehet, ők is rendelkeznek velük -, és gyakran még azzal sincsenek tisztában, hogy mire is gondolnak.

Az első csoport tagjai - azon kívül, hogy képesek megfelelően gondolkozni - minden módszerből, stratégiából és eljárásból begyakorolt önfegyelmet alakítottak ki, amellyel fokozhatják szellemi képességeiket, és a gyakorlással lehetővé válik számukra a jelentős mentális fejlődés. Eközben a második csoport tagjai csupán bámulják, miként repül el felettük az idő és az élet.

A Még többet ésszel..! az a várva várt könyv, amely érthetően magyarázza el a gondolkodás rendkívül bonyolult folyamatát és azt, hogy miként tanulhatjuk meg ennek intelligens használatát. A könyvben felvázoltak kiindulópontja a kognitív tanulás, amely, hasonlóan az ezzel rokon tudományágakhoz, elsősorban a többi személynek nyújtott segítségnyújtást, illetve iránymutatást helyezi előtérbe. Azért, hogy az olvasók a mindennapi tevékenységük során önállóan is alkalmazhassák saját pszichológiai erőforrásaikat.

A könyv sorra veszi az összes olyan tényezőt, amelyek létfontosságúak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkozni. Elismeri a környezeti, a pszichológiai, a társadalmi és a kulturális tényezők hatását is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy e képesség fejlődhessen. Számol azzal a ténnyel, hogy a kognitív képesség - az önfej

Előszó 21

lesztési folyamaton belül - módszeresen kell, hogy elvezessen a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig.

Én egyike voltam annak a sok százezer hitetlennek, akikről a könyv is beszél, mivel kételkedtem az agykontroll hatékonyságában és annak hitelességében is, míg végül meghívtak, hogy vegyek részt egy tanfolyamon. Ott saját megtapasztalásom révén kellett szembesülnöm a témával kapcsolatos határtalan tudatlanságommal, s bebizonyosodott számomra a módszer hatékonysága. Minden kétséget kizáróan megtapasztaltam az agykontroll elsajátításának rendkívül jótékony hatásait. Immár napról napra egyre jobban és jobban vagyok.

Te most egy könyvet kezdtél el olvasni, ami nemcsak egy - új nézőpontú és empirikus bizonyítást nyert alapokkal rendelkező- módszer ismertetője, hanem egy lehetőségeket tartalmazó program is, amelynek hatása lenyűgöző, az élet bármilyen területén is alkalmazzuk azt.

A könyv segít megérteni, hogy miként fejleszthetjük agyi és szellemi funkcióinkat, s ezáltal az alkalmazkodó és a gyakorla- lias gondolkodásmódot támogatja. Szól azokról a tényezőkről, amelyekkel megállíthatunk negatív, illetve elősegíthetünk pozitív folyamatokat; és hatékonyan tudunk megoldani problémákat. A Még többet ésszel..! című könyv kitölti azt az űrt, ami a jelenleg rendelkezésre álló, önfejlesztéssel és önsegítéssel foglalkozó kiadványok között tátong. Az olvasó minden fejezet befejeztével egyre jobban és jobban lesz, ahogy végighalad azokon a lépéseken, amelyek révén képes lesz kezelni gondolatait, ugyanúgy, ahogy azt én is tettem a tanfolyamon. Ettől kezdve nagymértékben megváltozhatnak hagyományos elképzelései az agyról, az elméről, valamint az agykontroll nevű módszerről.

Az első fejezet történelmi áttekintést nyújt a Silva-féle agykontroll kialakulásáról és fejlődéséről.


A második fejezet segít, hogy megértsük az energiakezelés fontosságát. Ettől függ ugyanis, hogy szervezetünk az eustressz („jó stressz”) vagy a distressz („rossz stressz”) állapotába kerül.

A harmadik fejezet lehetővé teszi számunkra, hogy megismerkedjünk gondolataink és problémáink, feszültségeink, aggodalmaink, érzelmeink, továbbá elképzeléseink és álmaink, valamint a mindennapi jó vagy rossz közérzetünk közötti összefüggésekkel.

A negyedik fejezet (Zseniális tanulás) lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük agyunk jellemzőit és csodálatos működését, s eloszlatja az aggyal kapcsolatos gyakori tévhiedelmeket. Ismerteti, hogy mit kell tudnunk, és mit kell tennünk azért, hogy ösztönözzük agyi folyamatainkat, és javítsuk memóriánkat.

Az ötödik fejezet világosan leírja, hogy milyen lépéseket kell megtennünk, hogy elérjük áhított céljainkat. Elmagyarázza, hogyan fordítsuk le problémáinkat kivetített képekké, hogy szembenézhessünk velük és megoldhassuk őket. Ennek eszköze az »elmetükre-techniká\ amelyben kulcsfontosságú szerepet kap „a szándék ereje”, amit csak az ember képes létrehozni. Hozzám hasonlóan valószínűleg te is meg fogod kérdezni: „Valóban működik?” Azt javaslom, próbáld ki! Adj esélyt önmagadnak!

A következő fejezetek elmagyarázzák, hogy mennyire fontos mindennapi életünkben a képzelet. Felsorolják azokat a tényezőket, amelyek stimulálják és gazdagítják a kreativitást; motiválják környezettudatos gondolkodásunkat; elősegítik, hogy fókuszálni tudjuk mentális folyamatainkat, oly módon, hogy szembenézünk a problémáinkkal, és megoldjuk azokat; ismertetik a vizualizáció fontosságát és alkalmazásának módját; valamint mindazt, ami a világon a legnagyobb kincsünkkel, vagyis az egészségünkkel áll kapcsolatban.

Mindezek miatt felbecsülhetetlen értékű, hogy immár egy olyan hasznos könyv áll rendelkezésünkre, amely részletes és gya

Előszó 23

korlatias útmutatást nyújt ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkozni.

A könyv ugyan minden olyan embernek íródott, aki szeretné megismerni az önfejlesztés természetes módját, az egészségügyben dolgozó szakemberek és a pszichoterapeuták számára azonban különösen hasznos, mert számos olyan ötletet és szellemes terápiás módszert ismerhetnek meg belőle, amelyeket aztán munkájukban alkalmazni tudnak.

A könyvben mindvégig kiemelt hangsúlyt kap önbecsülésünk védelme. A tartalom meglehetősen bőséges, és egyaránt foglalkozik az egészséges és a rendellenes mentális jelenségekkel.

A könyv minden oldala megértést, együttérzést és tiszteletet tükröző hozzáállásról árulkodik, s ez a Még többet ésszel..! sikerének a titka. A könyv olvasása közben az olvasónak olyan érzése lesz, mintha személyesen beszélgetne a szerzővel. A mondanivaló kis blokkokban jelenik meg, hogy megkönnyítse a szöveg megértését.

Minden könyv sokat elárul szerzőjéről. Ez a könyv sem kivétel, hiszen lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük benne a szerző:

• agykontrolloktatóként való fejlődését,

• felkészültségét és professzionalizmusát a kognitív folyamat fejlődésében, folyamatosságában és gazdagodásában,

• képességét, hogy integrálni tud egy széles horizontú ismeretanyagot,

• a módszer empirikus és tudományos alátámasztásának folyamatos keresését,

• elhivatottságát, hogy tevékenységével az emberiséget szolgálja,

• emberi teljességét és összetartó erejét.


Rivas Lacayo doktornő ilyen vezető, amit azzal is bebizonyít, hogy könyvében világos, érthető nyelvezetet használ. Tudom, hogy ez a mű sokévi munkájának gyümölcse, amit a Silva-féle agykontroll oktatásában és az oktatók kiképzésében eltöltött.

E témáról szerintem senki sem képes olyan könyvet írni, amelynek minden állításával valamennyi szakértő egyetértene. Rivas Lacayo doktornőnek azonban sikerült elegendő tudományos bizonyítékot nyújtania ahhoz, hogy a szakértők többségének egyetértését biztosítsa.

Ez az új könyv hozzájárul az agykontroll alkalmazására vonatkozó ismeretek bővítéséhez, s kiváló segítség lesz azok számára is, akik munkájukkal embereknek segítenek.

Mindezek alapján, kedves olvasó, a könyv végéhez érve szerintem egyet fogsz velem érteni abban, hogy nem lehetsz másképp, mint „egyre jobban és jobban”.

Mi, akik azt keressük a rajtunk kívül lévő világban, hogy hogyan tudjunk hatékonyan gondolkozni, nem sejtettük, hogy bensőnkben minden megvan, ami ehhez kell

D r . A r t u r o H e m a n *

* A Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem pszichológusa. A Mexikói Kognitív Viselkedés- és Pszichoterápiás Intézet alapítója és elnöke, a Viselkedésgyógyászat Mexikói Társasága Kognitív Viselkedés Terapeutáinak Mexikói Egyesületének alapító tagja és a Nemzetközi Kognitív Pszichoterápiái Társaság tagja. A Latinamerikai Pszichoterápiái Szövetség Ibér-amerikai Klinikai és Egészségügyi Pszichológiai Társaságának, valamint a Pszichoterapeuták Világtanácsának mexikói képviselője. Alapító tagja továbbá a Mexikói Kognitív Viselkedésterápiás Társulatnak és a Mexikói Viselkedésgyógyászati Egyesületnek.

25

Bevezetés„Egészen biztos, hogy minden dolog mögött meg

húzódik egy egyszerű alapgondolat, ami olyan szép, annyira egyszerű és sürgető, hogy amikor - egy

adott évtizedben, évszázadban vagy évezredben- végül megértjük, azt kérdezzük majd egymástól:

Vajon hogyan lehetett volna másképp?Hogy tudtunk ilyen hosszú időn át ennyire vakok lenni?”

Jo h n A r c h ib a l d W h e e l e r

Mindannyian néztünk már szembe olyan helyzettel, amelyről adott pillanatban úgy hittük, hogy lehetetlen megoldani. Ahogy az idő halad, és ezzel párhuzamosan új képességekre teszünk szert, és új alternatívákat fedezünk fel, elérkezünk oda, hogy az, ami korábban megoldhatatlannak látszott, leküzdött akadállyá, elért céllá vált. Az idő távlatából visszatekintve hihetetlennek tűnik, hogy annak idején képtelenek voltunk meglátni azt, ami ma már evidens és egyszerű. Hányszor panaszkodtunk: „Hogyhogy nem vettem észre korábban?”, és hány más alkalommal jelentettük ki: „Annyira nyilvánvaló volt, hogy mit kellett volna tennem!”


Mire van szükségünk ahhoz, hogy időben észrevegyük és elhárítsuk azt a sok bosszúságot és fájdalmat, amelynek oka kizárólag az, hogy figyelmen kívül hagytunk egy ötletet, vagy nem fedeztük fel saját képességünket? Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkozni.

A többi élőlénytől - a többi közt - az önmagunkra reflektáló képességünk különböztet meg. És mivel rendelkezünk ezzel az adottsággal, természetesnek vesszük azt, hogy tudunk gondolkozni. Ám elegendő megnézni az esti tévéhíradót, és máris evidens lesz számunkra, hogy az emberiség gondolkodási képessége bizony még szerény szintű... A jelek szerint elfelejtettük azt, amit Pascal így fogalmaz meg: „munkánk és méltóságunk a gondolkodás, és kötelességünk, hogy ezt hibátlanul végezzük.”

Igen ám, de miként használjuk gondolkodási képességünket, és hogyan fejlesszük azt „hibátlanul”?

Ha ez a könyv életed kaotikus időszakában került a kezedbe, amikor a fejedben kérdések keringenek, s úgy érzed, hogy - valamilyen probléma miatt - csapdába estél, illetve kétségek kínoznak a döntéseidet illetően, akkor ez a legjobb időpont arra, hogy felfedezd képességeidet. Ha épp szilárd léptekkel haladsz utadon, s biztos vagy magadban, akkor ez a legjobb pillanat arra, hogy elgondolkozz több olyan képességeden, amelyeket még felfedezhetsz, s amelyek segítséget nyújthatnak életminőséged javításában.

Manapság közhely azt mondani, hogy elménknek hatalmas ereje van, s hogy az kitűnő eszköz problémáink megoldásához. Ám, ami ma már elfogadott, az korábban meglehetősen meredek, sőt abszurd állításnak tűnt.

A fejlődést olyan emberek produkálták, akik elő merték terjeszteni új elgondolásaikat, amelyeket mások csak bizonyos idő elteltével fogadtak el egyértelmű tényként.

Napjainkban bővelkedünk a legkülönfélébb típusú önsegítő kur

Bevezetés 27

zusokban. Némelyikük valós alapokon nyugszik, másokat pedig „kabátujjból varázsolták elő”. Akadnak olyanok, amelyek oktatói megfelelő képesítéssel rendelkeznek; a másik csoportot felelőtlen opportunisták alkotják, akik a pénzszerzés könnyű útját keresik.

Kevés olyan módszertan létezik, amit okos javaslatai és hatékony eredményei következtében maga az idő igazolt, miközben annak elsajátítása bárki számára hozzáférhető.

Az egyik dolog, ami mindig csodálatot keltett bennem Jósé Silva iránt, az a fantasztikus egyszerűség, amellyel sikerült létrehoznia egy olyan hatékony módszert, amelynek mélyén rendkívül alapos tudás rejlik. Első kezdeményezéseire bizalmatlanul tekintettek. Végül is azt állítani, hogy bensőnkben olyan képességek rejtőznek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megváltoztassuk saját életünket, és jobbá váljunk, olyan szabadságot nyújt az egyéneknek, ami fenyegetően hangzik azok számára, akik szívesebben tartják embertársaikat az ellenőrzésük alatt.

Az idő és a tudományos kutatás igazolta, hogy ami tegnap még csak hipotézis volt, az mára már egyértelmű eredményeket produkál. Nem kell ezen csodálkozni, a megismerési folyamat mindig elszántságból és a segítségnyújtás iránti elhivatottságból ered, és mindig is ez volt Jósé ideálja.

Jósé Silva a texasi Laredóban született, 1914. augusztus 11- én. Apja mexikói volt. Mivel korán félárva lett, gyermekkorától dolgoznia kellett, hogy segítsen édesanyjának és a testvéreinek. Elektronikát tanult levelező szakon, majd a II. világháborúban, a hadseregben, mindenféle berendezéseket üzemeltetett. Többek között az orvosi részleg EEG-készülékeit, tehát az agy elektromos tevékenységét rögzítő berendezéseit. Felkeltette figyelmét a különböző agyhullám-frekvenciák és az elektromos feszültségek közti kapcsolat, az a tény, hogy az agyi áramok feszültsége az alfának nevezett frekvenciasávban a legnagyobb.


A civil életbe való visszatérése és több elektronikai találmányának szabadalmaztatása után - autodidakta módon - pszichológiát tanult, és számos kísérletet végzett a gyermekek tanulásával kapcsolatban. Felismerve azt a potenciált, amit a tanulás terén tett felfedezései képviseltek, felnőttekkel is kísérletezni kezdett. Közel 22 évi munka után - miután összegyűjtött egy sor mentális technikát, amelyek egyértelműen hatékonynak bizonyultak -, 1966-ban megtartotta az első nyilvános tanfolyamát a Texasi Egyetemen, Amarillóban. Az elért, kiváló eredmények lehetővé tették a módszertan fejlődését az Egyesült Államokban, majd később - 1968- tól kezdődően, testvérének, Juan Silvának köszönhetően - a világ többi részén is. Az Egyesült Államok után Mexikó volt az első ország, ahol elkezdték a módszer oktatását. A Sangreal Alapítvány Jósé Silvának tiszteletbeli doktori címet adományozott, kutatásaiért pedig megkapta a Mind Science Foundation (Elmetudományok Alapítvány) elismerését a texasi San Antonióban, melynek dr. Wilfrid Hahn volt az igazgatója.

A Silva-féle agykontroll úttörőként jelent meg az önfejlesztés porondján. Amikor - merő kíváncsiságból - először vettem részt agykontroll-tanfolyamon, az elhangzott gondolatok fantasztikumoknak tűntek. 1971-ben, amikor Jósé személyesen képzett ki a módszer oktatójává, ismertetett nézetei valóban forradalmiaknak tűntek. A legmeglepőbb, hogy az elmúlt 36 év során beigazolódott, hogy akkori feltételezései és felvetései helytállóak voltak!

Ott és akkor Jósé már beszélt a stressz kezelésének fontosságáról; az olyan, feszültségből eredő problémák relaxációval való megszüntetéséről, mint például az álmatlanság és a migrén; az álmok tudatos kontrolijáról; olyan tanulási technikákról, amelyek javítják memóriánkat és koncentrálási képességünket; a jobb agyfélteke jelentőségéről; a tudatalatti folyamatok szerepéről a döntéshozatalban; agyunk programozásának és céljaink kivetítésének fogai-

Bevezetés 29

máról; arról a képességünkről, hogy saját akaratunkból megváltoztassuk fájdalomküszöbünket; szokásaink újraprogramozásáról, illetve módosításáról; annak fontosságáról, hogy trenírozzuk képzeletünket, fejlesszük kreativitásunkat és intuitív képességünket; a vizualizáció használatáról céljaink elérése érdekében, és annak különös jelentőségéről egészségünk megőrzésében, illetve helyre- állításában. Olyan témák ezek, amelyek a médiában csak sokkal később kezdtek megjelenni.

Megjegyzem, hogy Kanadában a Hans Selye Intézetet a stressz és a relaxáció kutatására csak 1975-ben hozta létre dr. Linus Pauling, dr. Jonas Salk és dr. Alvin Toffler. A Stanfordi Egyetemen Stephen Laberge csak 1985-ben publikálta a tudatos álmokra vonatkozó tanulmányait.

1969-ben, három évvel a Silva-módszer megjelenése után, Paul Dennison az, aki dr. Georgi Lozanov (ő alapította meg 1966-ban a szuggesztopédiát) információit és a nyelvtanulás céljából alkalmazott gyorsított tanulást, a szupertanulásként megismert fogalmat is használja, hogy a Nevelési Kineziológiát megalkossa. Richard Bandler és John Grinder Neuro-lingvisztikus Programozása (NLP) csak a 70-es évek második felében jelenik meg, a különféle gyorsított tanulási technikákkal együtt, amelyek valamennyien hangsúlyozzák a relaxáció fontosságát.

1981-ben dr. Róbert Sperry megkapja az orvosi Nobel-díjat az agyféltekékre és a jobb agyfélteke jelentőségére irányuló kutatásáért. 1985-ben dr. Jonathan Winson pszichiáter publikálja kutatását a látens agyi folyamatokról. A 80-as években kezd közismertté válni a vizualizáció fontossága a célok programozásában, és ez az az évtized, amikor megjelennek a fájdalom kezelésére szakosodott klinikák, ahol relaxációs és figyelemelterelési technikákat tanítanak a betegeknek.

A 90-es évek a kutatásban az „agy évtizede”. Vállalatirányítási


tanfolyamok részévé kezdenek válni olyan gyakorlatok, amelyek célja a kreativitás fejlesztése és az intuíció kialakítása. Ugyanebben az időszakban neves egyetemek kurzusokat indítanak az orvosi karokon, amelyek közül különösen kiemelkedik a képzelet egészségünk érdekében történő használata.

Jósé Silva elsőként állt elő olyan állításokkal, amelyek ma már közismert információnak minősülnek. Úttörőként alkotott meg egy olyan módszertant, amelynek célja mentális képességeink fejlesztése és belső erőnk növelése, és amit a tudomány fejlődésünk jövőjének tart.

Jósé munkája sok ember kutatási eredményére és a korábbi idők ismeretanyagára épült, de ahhoz sokat hozzá is tett. Elsőként hozta létre - saját relaxációs módszerével kombinálva - a különféle mentális technikák olyan különleges csokrát, ami a nagyközönség számára is hozzáférhető, és ezért rendkívüli elismerést érdemel.

Egy éve, amikor egy agykontroll-tanfolyam ismertető előadását tartottam, valaki megkérdezte tőlem: „A Silva-módszer nem egy elavult dolog?” Azt feleltem: értékelje ezt majd saját maga, a tanfolyam végén. A kurzus befejezésekor, két héttel később, én tettem fel neki ugyanezt a kérdést. így válaszolt: „Lehet-e elavult az, hogy valaki megtanul relaxálni, és meg tudja szüntetni a feszültségéből származó problémáit? Lehet-e elavult az, hogy valaki felfedezi saját erejét, javítja emlékezőképességét, eléri céljait, fejleszti kreativitását, és eljut odáig, hogy még az elvesztett egészségét is vissza tudja nyerni?”

A Silva-féle agykontroll nemcsak, hogy továbbra is időszerű, hanem ez az a vezető önfejlesztő módszer, amely Mexikóban, Közép-Amerikában és Panamában - az irányításom alatt álló területen - az élvonalbeli ismeretanyagot terjeszti, és az anyag bemutatására a legfejlettebb csúcstechnológiát alkalmazza. Hatékonysága bebizonyosodott a tanítványok sikerei révén. És e sikerek oka nem

Bevezetés 31

holmi „mágia” Az alapvető kiindulási pont a hozzáállás megváltoztatása, ami távol tartja az embert a szorongásos állapotoktól, és erősebb belső kontroll érzését nyújtva lehetővé teszi, hogy problémái megoldása során szilárdabban és hatékonyabban tudja kibontakoztatni képességeit, amint ezt dr. Pilar Usanos Tamayo is bizonyította kutatásával, amit a módszerrel kapcsolatban a madridi Complutense Egyetemen végzett.1

A kognitív pszichológia és annak klinikai tapasztalatai segítenek, hogy megértsük: Jósé Silva kezdetben miért nevezte mind controllnak, vagyis szó szerinti fordításban elmekontrollnak (Magyar- országon az agykontroll elnevezés honosodott meg) a módszert, ami annyit jelent, hogy gondolatainkban tudatosak és éberek maradunk (ez a szigorú jelentése a kontroll szónak).2 Az, aki képes tudatosan irányítani kognitív folyamatait (gondolkodását, érzékelését, emlékezetét és képzeletét), képes átalakítani külső viselkedését, és ezáltal annak eredményeit is.

Az évek múlásával, és mivel az elmekontroll kifejezést sokan kifogásolták, úgy döntöttünk, hogy az én irányításom alatt álló területen a nevet az „elme dinamikája” névre módosítjuk, új jelentést adva ezzel ennek a kifejezésnek.

A Silva-módszert több mint 120 országban oktatják, és több mint 30 nyelvre fordították le. Ennek ellenére intézményünk nem nemzetközi abban az értelemben, hogy minden ország vagy térség a saját irányvonalát alakítja ki, és az adott környezet szükségleteinek, illetve kultúrájának megfelelően alkalmazza a módszertant, természetesen mindig tiszteletben tartva a technikák eredeti formáját.

Jósé Silva, egy hosszú élet után, amelynek során - jelmondata szellemében - folyamatosan igyekezett „az emberiséget szolgálni”, 1999. február 7-én, 84 éves korában elhunyt. Három hónapig tartó veseelégtelenség után bevitték a laredói Mercy Kórházba.


Pontosan ugyanoda, ahol született, és ahol két nappal kórházba szállítása után leállt a szíve.

Hálát adok Istennek azért a kiváltságért, hogy ismerhettem őt, és hogy útja java részét együtt járhattam be vele. Hálás vagyok neki előrelátásáért, amit megosztott velem, és a hosszú, beszélgetésekkel és néha heves vitákkal eltöltött időkért.

Ebben a könyvben megosztok veled, kedves olvasó, néhányat a Silva-féle agykontroll technikái közül, amelyeket Jósé Silva alkotott; továbbá néhány olyan gyakorlatot, amelyek a tanfolyamokon tartott előadásaim eredményeként születtek; valamint azon ismereteket és személyes tapasztalatokat, amelyeket a tanfolyamaimon is elmondok. Könyvem megírásával egy olyan egyszerű ember előtt akarok tisztelegni, akit a történelem is megbecsül majd értékes módszertanáért, amellyel nagyban hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. Remélem, hogy mindazok - beleértve elismert írókat, értelmiségieket, tudósokat és az emberi fejlődés témájában tevékenykedő oktatókat is -, akik módszerét használták, lesznek annyira alázatosak és hálásak, hogy szintén elismerjék Jósé Silva érdemeit.

A Silva-módszer mindenekelőtt egy oktatási metodika, amely mindenfajta hit iránt tiszteletet tanúsít, s amelynek legfőbb célja képességeink és belső értékeink szubjektív nevelése. Amikor nevelésről beszélünk, akkor az „intelligencia és ajellem felkészítéséről”3 van szó. A cél az, hogy felfedezzük a bennünk rejlő teljes belső gazdagságot és azokat a talentumokat, amelyeket azért kaptunk, hogy életünket jobbá tegyük.

Belső világunk nevelése - ami elengedhetetlen érzelmi intelligenciánk kibontakoztatásához - nem az egoista önmagunkba fordulás, hanem a felszínességünkből kivezető út választása abból a felszínességből, ami elidegenített bennünket a külvilágtól, és egy szűk, behatárolt valóság korlátai közé kényszerített minket.

Bevezetés 33

Az, hogy belépve saját terünkbe, megtaláljuk önmagunkat, és haladjunk előre, az önismeret felé, lehetőséget ad arra, hogy kaput nyithassunk a többi ember és a világ felé is.

Az olyan egyszerű gondolat, mint az „ismerd meg önmagad”, egyre idegenebbé válik számunkra. Pedig önmagunkon belül találhatóak meg azok a válaszok, amelyeket oly gyakran keresünk, türelmetlenül, a rajtunk kívül lévő világban.

A személyiségfejlődés és az emberi előrehaladás útját komoly elszántsággal kell bejárnunk, emlékezve a nagy magyar teológus, Boros László szavaira:

„Ha megelégszünk azzal, amit elérünk, akkor már nem leszünk olyan - végtelen tökéletességre nyitott - emberek,

mint amilyennek Isten megteremtett minket.”

35

1 .

Mi az agykontroll?

„A felfedezés egyetlen és valódi útja nem az, hogy új tájakat keresünk, hanem új szemet ”

N é v t e l e n sz e r z ő

Több mint 30 éve vallom, hogy ezen a világon csak kétféle ember létezik: az aggodalmaskodók és a gondoskodók. Az első csoportba tartozók szerint a krízis katasztrófa. A második csoportbeliek felismerik a szerencsétlenségben a lehetőséget. Azok, akik aggodalmaskodnak a problémák miatt, tehetetlennek érzik magukat. A gondoskodók viszont szembenéznek a problémákkal.

Gondjaink megoldására és életminőségünk javítására szolgáló képességünk sokkal nagyobb, mint ahogy azt a legtöbben hiszik. Sokak számára a nagy titok az emberi elme, mert nem lehet azt felboncolni és mikroszkóp alá helyezni. Ennek ellenére mindany- nyian elismerjük, hogy az emberi elme az az eszköz, az a hatalmas ajándék, amit Istentől azért kaptunk, hogy általa felülkerekedhessünk problémáinkon. Felfedezni elménket annyit tesz, mint felfedezni azt, ami mozgat minket. Elménk megismerésének hiánya


pedig pontosan az, ami a problémáink többségét okozza, amelyek oly gyakran megbénítanak bennünket.

Mi, emberek, elértük, hogy képesek legyünk a túlélésre, többek között alkalmazkodási képességünknek köszönhetően. Kizárólag amikor „mozgást” idézünk elő, akkor tudunk változást is előidézni, és csak a változás teszi lehetővé, hogy alkalmazkodjunk. Az agykontroll növeli ezt a képességet, mert az új alternatívák és megoldások keresése során aktívvá tesz minket.

Elménk fejlesztéséhez, problémáink megoldásához és életminőségünk javításához meg kell tanulnunk elménket kontrollálni. Mit jelent a kontroll, és miért van rá szükségünk? A bevezetésben olvastuk, hogy nyelvünkben a kontroll szó arra vonatkozik, hogy tudatosak és éberek vagyunk. A kontroll nem jelent elfojtást, intézkedést vagy befolyásolást. Elménket kontrollálni nem más, mint hogy tudjuk irányítani és kezelni gondolatainkat, átalakítva azokat egy olyan dinamikus folyamattá, amely sikerre vezet bennünket, bármilyen feladathoz is fogjunk hozzá. Kontroll nélkül gondolataink a legádázabb ellenségeinkké válhatnak, megváltoztatva érzelmi reakcióinkat, és alkalmanként megzavarva viselkedésmódunkat.

Ezért nélkülözhetetlen az önfegyelem, ami általában kevéssé kedvelt fogalom. Különösen azokban a társadalmakban, ahol az emberi cselekedetek többségének célja az élvezet keresése, kizárólag magáért az élvezetért, és ahol nem látják be, hogy a legnagyobb örömöt mindig az az eredmény nyújtja, ami az erőfeszítések nyomán születik meg.

Az agykontroll a Silva-féle mentális technikák együttese, ami önfegyelemmel a megfelelő kontrollt biztosítja ahhoz, hogy átalakíthassuk gondolatainkat legfontosabb vállalkozásunk: saját életünk mozgatórúgójává. Elménk kontrollja a relaxáció alkalmazásával lehetővé teszi a stressz kezelését. Ám ennél sokkal többet is: problémáink hatékony megoldását.

Mi az agykontroll? 37

A stressz kezelésétől kezdve az agykontroll eszközöket kínál ahhoz, hogy nyugalmi állapotban tisztábban lássuk a kialakult helyzetet; ösztönözzük magunkat céljaink elérésére és életminőségünk javítására oly módon, hogy megnöveljük belső erőnket és intelligenciánkat. Azt állítani, hogy gyakorlás révén mindezt képesek leszünk elérni, talán elbizakodott állításnak hangozhat, ám léteznek olyan alapos, tudományos vizsgálatok, amelyek ezt az állítást alátámasztják.4 Igaz ugyan, hogy a közismert IQ (intelligenciahányados) nem tükrözi teljesen a mentális képességeinket, ám így is jelentős tény, hogy az IQ felnőttkorban is növelhető. Ezért állíthatom, hogy sohasem késő tanulni és tenni azért, hogy változzunk, hogy céljainkat elérjük, hogy életminőségünkön javítsunk.

Vajon az agy és az elme, ill. tudat ugyanaz lenne? E kérdést még ma is sokan fölteszik. A XX. század utolsó évtizedeiben a mérleg nyelve azonban egyre inkább afelé billen, hogy az agy és az elme/tudat két különböző dolog.

Sir John Eccles, orvostudományi Nobel-díjas leszögezte: „Ne próbáljunk úgy tenni, mintha a tudat nem egy rejtély lenne”. A nagy fizikus, Dávid Bohm, még merészebben fogalmazott: „Nem az agy hozza létre a tudatot, hanem a tudat az, ami létrehozza az agyat, az anyagot és mindazt, amit szeretünk valóságnak nevez-

• » m.A kérdéssel kapcsolatos egyéni véleményemtől függetlenül

kétségtelen, hogy gondolataink képesek megváltoztatni agyunk működését. Ez az agy „feltérképezésével” állapítható meg, illetve a közelmúltban felfedezett „neuroplaszticitás” teszi azt lehetővé. A neuroplaszticitás az agy önmagát újjászervező képessége, vagyis az agy képes arra, hogy megváltozott viselkedés és mentális tevékenység hatására új agysejtközi kapcsolatokat hozzon létre.

Annak ellenére, hogy a tudat nem lokalizálható, s hogy sok kitűnő agykutató szerint a tudat az agyi tevékenységek egyszerű


mellékterméke, fontos megismerni agyunkat ahhoz, hogy megérthessük az agykontroll technikáinak miértjét.

Az agy számos funkciója közül az egyik legismertebb és legku- tatottabb az elektromos tevékenysége. Az agyhullámok EEG-ké- szülékkel mérhetőek, s a vele rögzített agyi elektromos tevékenységet enkefalogrammnak nevezzük.

Az agyhullámokat a múlt század húszas éveiben fedezte fel Hans Berger német pszichiáter, akit az EEG atyjaként tartanak számon.

A legalacsonyabb frekvencia, amit az agy produkál, 0 és 4 Hertz között oszcillál és a delta-hullám nevet kapta. A 4 és 8 Hz (ciklus/másodperc) közti frekvenciájú agyhullám théta-hullámként ismert. A 8 és 12 Hz között oszcilláló hullám az, amelyiket alfahullámként ismerünk. Ez az, amit a nyugalmi állapot hullámának is neveznek, és amelyik kivételes lehetőséget kínál az emberek számára. A 13 és ennél magasabb Hertz-számú frekvencia a bétahullám nevet kapta. A legfrissebb kutatások szerint a 35 Hz-et meghaladó frekvenciákat gamma-hullámoknak nevezik, amelyeket nem könnyű pontosan megmérni.

Amikor éber és aktív állapotban vagyunk, akkor agyunkban a béta-hullám dominál. Frekvenciájának átlaga utal a szorongás mértékére. Ugyanis azok, akiknél 21 Hz fölötti átlagfrekvenciát mértek, jelentős mértékű szorongásról számoltak be.

Milyen összefüggés van az agyhullámok, a test tevékenysége és a tudatosság szintjei között?

A béta-hullám az objektív dimenzióhoz kapcsolódik. Ez a dimenzió az, ahol teljes mértékben aktívak vagyunk, és testi érzékszerveinken keresztül tartjuk a kapcsolatot az idő és a tér által határolt, bennünket körülvevő környezettel. Az objektív dimenzióban észleljük a kívülről érkező ingereket, amelyek az információs bázisunkat alkotják arra vonatkozóan, hogy mi történik körülöt


tünk. Különféle tevékenységekkel teli napjaink során a béta-agy- hullám dominál, s elménk ilyenkor a külső tudatosság szintjén jár. Vagyis teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, ami kívül történik, ám szinte folyton gyenge kapcsolatban állunk azzal, ami bensőnkben megy végbe.

Ha éber állapotban nagyobb mértékű alfaaktivitás észlelhető, az azt jelenti, hogy a mentális tevékenységünk már nem kizárólag objektív, hanem már részben szubjektív is. Ekkor hasznát vesszük azoknak az idő és a tér által nem behatárolt, belső érzékeknek, mint amilyen a memória, a képzelet, a vizualizáció, az intuíció és a kreativitás. Az alfa-agyhullám olyan belső tudatossági folyamattal áll kapcsolatban, ami - még ha ébren vagyunk is - összekapcsol minket a bensőnkkel. Ez a szint a relaxációhoz, a meditációhoz és a hangtalan imádkozáshoz kapcsolódik.

Sokáig azt hitték, hogy az alfa-hullámok a „nem gondolkodó” állapot jellemzői. Ma már tudjuk, hogy ez ugyan tünékeny állapot- ahonnan vagy könnyen az alvás állapotába, vagy az éberség állapotába csusszanunk -, ám létező mezsgye. Ebben a - határt jelentő - állapotban az alfa-tevékenység a kognitív, gondolkodó tevékenységgel társul.5 Ezt nevezte Jósé Silva belső tudatosságnak. A legfrissebb kutatások igazolták, hogy álláspontja teljes mértékben helytálló volt.

Objektív mindaz, amit képes vagyok látni, hallani, szagolni, megízlelni, megérinteni, illetve a méretét és súlyát lemérni. Ahhoz, hogy tovább olvashasd ezt a könyvet, szükséged van a látásodra, ahogy arra is, hogy az „itt és mostban” legyél.

A szubjektív szó arra az érzékelésre vonatkozik, amit belső érzékelésünkön keresztül végzünk. Például a memóriáddal felelevenítheted valaminek az emlékét, amit korábban olvastál; képzele- Icddel pedig előrevetítheted egy eljövendő történés iránti várakozásod érzését. Ez a mi szubjektivitásunk, ami lehetővé teszi, hogy


az „itt és most”-beli lét nélkül felidézzük a múltban megélt, illetve előrevetítsük a jövőbeli események érzéseit.

Hányszor történt meg, hogy életed valamilyen régi eseményére visszaemlékezve szomorúságot éreztél; és hányszor járt át lelkesedés olyan dologgal kapcsolatban, ami még nem történt meg, de a képzeleteddel már létrehoztad? Mindebből azt fontos észrevennünk, hogy szubjektivitásunk révén fizikai változásokat idézünk elő a testünkben. Ebből pedig az következik, hogy feltétlenül tudnunk kell irányítani az alfa-agyhullámokat és az elménket, ha testileg és lelkileg egészségesek akarunk lenni.

A théta-hullámok jellemezte tudatállapot felnőtteknél már általában az alvás szintjeivel áll kapcsolatban. Ennek ellenére- az alfa-hullámhoz hasonlóan - a théta-hullám is kapcsolatban áll szubjektumunkkal, a relaxáció nagyon mély szintjeivel. Ha tudatosan és kontrollált módon idézzük elő, akkor lehetőséget kapunk a testünkben zajló olyan élettani jelenségek befolyásolására, mint például a fájdalom. Orvosi beavatkozások közben a fájdalom kezelésére a legjobb eszköz a relaxáció és a figyelemelterelés. Célja: képessé tenni a beteget, hogy hozzáférhessen belső tudati szintjeihez, ezáltal a leghatékonyabb módon uralni fájdalmát.

A delta-hullámok jellemezte tudatállapot nem áll kapcsolatban semmiféle a környezettel kapcsolatos cselekvéssel. A deltahullámok a legmélyebb alvás idején jelennek meg, amikor teljesen tudattalanok vagyunk, és amikor nem is álmodunk. Bár sikerült megfigyelni e frekvenciatípust néhány olyan embernél, akik ébren voltak és nem szenvedtek semmiféle neurológiai betegségben, nem áll rendelkezésre elegendő adat, amiből bármilyen jelentősebb következtetés levonható lenne. A delta-szint az alvásban és a biológiai pihenésben játszik kiemelkedő szerepet.

Ha mélyebben megértjük az agyhullámok, a tevékenységeink


és az elme tudati szintjei közötti kapcsolatot, még világosabbá válnak azok a fantasztikus előnyök, amiket a Silva-módszer számunkra nyújthat.

T

Az agykontroll az alfa-agyhullámokkal kapcsolatos relaxációra épülő „szerszámkészletet” ad bensőnk kezeléséhez. Minél jobban szorongunk, annál kevesebb - nyugalmi állapottal kapcsolatos

alfa-agyhullámot generálunk. Ez is jelzi, hogy belső szintünk kezelését megtanulni nem luxus, hanem - a mai életvitel mellett

nélkülözhetetlen szükséglet. A nagyobb belső tudatosság teszi lehetővé, hogy javítsunk külső állapotunkon, mert a környeze- lünkkel fennálló kapcsolatunk minősége mindig bensőnk minőségének függvénye.

SZUBJEKTÍV

NINCS SEM IDŐ SEM TÉR H l

HATÉKONY ÉRZÉKEL !S! KIVETÍTÉS

DELTA

OBJEKTÍV

LÁTÁSHALLÁSSZAGLÁSÍZLELÉSTAPINTÁS

Hz

'

CSELEKVES

KÜLSŐTUDATOSSÁGSZINTJEI

A L V Á S GONDOLKODÁS

ÖNTUDATLANSÁG


Az agykontrolltanfolyamon nagyon világos célokat tűzünk ki, amelyeket a kurzuson tanított technikákkal el is érhetünk. Ezek a célok:

• megőrizni, illetve javítani egészségünket,• hatékonyabbá tenni a tanulást,• elérni céljainkat,• problémáink sikeresebb megoldása érdekében fejleszteni

intuíciónkat és kreativitásunkat,• növelni önismeretünket, és elsajátítani olyan hatékony

módszereket, amelyekkel önmagunknak és másoknak is tudunk segíteni.


EGÉSZSÉGÜNK MEGŐRZÉSE, ILLETVE JAVÍTÁSA

„A természet hatalmas összhang, amelyben csak fejlődés létezik.Betegség akkor következik be,

amikor a test eme harmóniája megbomlik.”

Pa r a c e l s u s

Tagadhatatlan, hogy a stressz manapság az egészségünket károsító hatássá vált. Életminőségünk javítása érdekében ezért elengedhetetlen, hogy megtanuljuk a stresszt kezelni, és ennek egyetlen természetes módja a relaxáció.

A stressz valójában túlélési mechanizmus. Neki köszönhetjük, hogy az elmúlt évszázadokban fennmaradtunk, hogy elkerültük mindazt, ami számunkra ártalmas lehet. A stressz figyelmeztetett minket veszélyekre, és ösztönzött cselekvésre, valamint alkalmazkodásra. Akkor hát vajon miért vált borzasztó ellenségünkké?

A múlt század közepéig jobbára nem kellett nagy változásokhoz alkalmazkodnunk. Nagyanyáink hozzászoktak a sarki boltocskához, amelyikben már az ő anyjuk is vásárolt, és a boltossal meghitt barátságban éltek. Az élet különféle tevékenységei jobbára a megszokott medrükben folytak. A nagyszüleink számára az iskolában tanultak elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy egy éle- ten át végezzék munkájukat, olyan munkafolyamatokat, amelyek szinte sohasem változtak. A családot és a közvetlen környezetet nem érintő, távoli problémákról - a szűk kommunikációs csa- tornák miatt - nem vagy csak akkor szereztek tudomást, amikor a/ok már meg is oldódtak.

Az emberek gyakorlatilag ugyanott születtek, éltek és haltak


meg, néha még ugyanabban a házban is. Az egyik nap szinte teljesen ugyanolyan volt, mint a másik. Az otthoni problémák az otthon falai, a munkahelyi gondok pedig a munkahely falai között maradtak. Televízió híján vacsora közben a családtagok beszélgettek egymással, megvitatták az őket nyugtalanító történéseket, és ily módon segítettek egymásnak azok megoldásában.

Manapság azonban a nagyvárosokban már a lakóhelyről a munkahelyre vezető út is kész „odisszea”. Még be sem értél, már csöng a mobiltelefonod, s megtudod, hogy gond van az iskolában az egyik gyerekeddel; vagy valamilyen egyéb, a magánéleteddel kapcsolatos kellemetlenségről kapsz hírt. Este otthon muszáj befejezni azt a munkát, amit a munkahelyeden képtelen voltál véghezvinni. És ha mindez még nem lenne elég, a tévéhíradóból csak úgy zúdulnak rád azok a katasztrófák, amelyek a bolygón aznap történtek. A család már nem az egészséges, enyhülést adó környezet, a családon belüli kommunikáció elsatnyult, a családtagokra már nem jut idő.

A sarki boltocska 20 éve eltűnt. A helyén épült üzlet profilja és tulajdonosa is az óta többször megváltozott. A technológia olyan sebességgel fejlődik, hogy azt érezzük, képtelenek vagyunk vele lépést tartani. Amit az egyetemen megtanultunk, az már az életben kevés, és a munkahelyi feladatunk épp akkor változik meg, amikor végre kezdünk belejönni...

Ez a gyors változás alakította a stresszt ellenségünkké. Ám a stressz teljes kiiktatására gondolni abszurditás, hiszen túlélési mechanizmusunkról van szó. Arra van szükség, hogy megtanuljuk a stresszt kezelni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy tudjunk relaxálni, mert a relaxációnak olyan élettani hatásai vannak, amelyek ellensúlyozzák a stressz okozta történéseket. Ezek részleteiről a második fejezetben szólok majd.

A tartós stressz olyan tipikus problémákat okoz, mint amilyen


az álmatlanság vagy a migrén. Emiatt érdemes megtanulni az al- váskontroll és a fejfájáskontroll elnevezésű mentális technikákat.

Ha valaki képes ébresztőóra nélkül, időben ébredni, illetve szükség esetén mindenféle élénkítőszer nélkül is ébren maradni, akkor nagyobb biztonságban érezheti magát. Továbbá: ez az önkontroll érzését is nyújtja. Mindez „az embernek nagyobb önbizalmat ad, és erősíti a személyiségét”6

Az imént felsorolt képességeknek sokan talán már most is birtokában vannak, ami normális és remek. Ám önfegyelmünk hiánya és a külvilágtól való egyre nagyobb mértékű függésünk miatt a legtöbben fokozatosan elveszítettük ezeket a képességeket. Az ébredéskontroll és az ébrenlétkontroll technikák nem csak azért fontosak, mert segítségükkel nagyobb mértékben irányíthatjuk önmagunkat, hanem azért is, mert növelik saját belső erőforrásainkba vetett hitünket.

Egészségünk szempontjából azt is fontos felismernünk, hogy testünk számára az álmok valóságot jelentenek. Mindannyian átéltük már, hogy idegesen vagy sírva, esetleg nevetve, vagy az ordítás küszöbén ébredtünk fel. Agyunk számára az álomképek valóságosak, ezért reagál rájuk. Reagálása részeként mozgósít minden olyan élettani folyamatot, amelyre a helyzet tényleges megtörténtekor szükség lenne.

Az álomkontroll technika segít megértenünk, hogy miért ébredünk rosszkedvűen, vagy miért érzünk szomorúságot. Vagy hogy miért érzünk reggel nyugtalanságot, holott tudtunkkal nincs rá okunk. Ha nem ismerjük álmainkat, akkor életünk jelentős része homályban marad.


HATÉKONYABBÁ TENNI A TANULÁS FOLYAMATÁT, ÉS ELÉRNI CÉLJAINKAT

„Az oktatás fontos része megtanítani az embereket a minőségi gondolkodásra ”

J. S e a r l e

Napjainkban számos teóriával és eszközzel rendelkezünk a tanulási folyamat felgyorsításával kapcsolatban. Elnevezésüktől függetlenül valamennyi rámutat a relaxáció, illetve a vizualizáció és a képzelet fontosságára.

Az agykontrollos technikák az intenzívebb koncentrálási készséget adják meg, ami nélkülözhetetlen a hatékony tanuláshoz.

Memóriafejlesztő gyakorlatot is végzünk, és elsajátítunk egy olyan technikát, ami elősegíti, hogy emlékezzünk az olvasott és hallott információra. Az élet az iskolába már nem járókat is sokszor rákényszeríti a tanulásra, vagyis új információk minél gyorsabb és hatékonyabb rögzítésére. Zseniális tanulási képességünkről a 4. fejezetben szólok.

Céljaink eléréséhez a programozás képessége egyszerűen nélkülözhetetlen. Mit jelent a programozás szó? Egyszerű: információt adni az agynak. Valójában - tudatosan vagy tudattalanul - folyamatosan programozzuk magunkat. Minden szó vagy mondat, amit gondolatban önmagunknak mondunk, minden „film”, amit elménkben levetítünk, az agyunk számára egy-egy információ, amit az szó szerint értelmez.

Érdemes hát tisztázni: „milyen információt adok az agyamnak?” Céljaink elérésével kapcsolatban is kulcsfontosságú ezt tudni, mert az önmagunknak küldött „üzenetek” némelyike megtorpedózhatja erőfeszítéseinket! Még ennél is fontosabb azonban


tudni, hogy a szubjektív szinten végzett, belső programozás juttat el minket a leghatékonyabban a célba. Az agykontroll ehhez programozási technikákat tanít. Ezek részben a vizualizációra és a képzeletre épülnek, amikkel tettekre tudjuk magunkat sarkallni.

A célelérő agykontrolltechnikákat egyesek arra használják, hogy növeljék üzleti forgalmukat; mások az önbecsülésüket; megint mások a szakmai teljesítményüket. Sokan arra, hogy javítsák egészségi állapotukat; emberi kapcsolataikat. Akad, aki arra használja, hogy közönség előtt jobban tudjon szerepelni.

Az agykontroll olyan technikákat is fölkínál, amelyek megkönnyítik a döntéshozatalt. Ráadásul nemcsak abban segítenek, hogy az adott döntési helyzetben felismerjük a választandó utat, hanem - a jobb agyfélteke intuitív képessége révén - azt is lehetővé teszik, hogy akkor is megoldást találjunk, amikor látszólag reménytelen a helyzet.

Az agykontroll olyan technikát is kínál nekünk, ami lehetővé teszi a testi fájdalom uralását. Erre akkor lehet szükségünk, ha valamilyen egészségügyi problémánk adódik, vagy baleset ér minket. Erről bővebben az 5. fejezetben esik majd szó.

A „célok programozása” témán belül érinteni fogom a szokás- kontroli technikát is, ami a mélyen rögzült szokások megváltoztatását teszi lehetővé. Bár sokan önmagukat szokásaik rabjának érzik, a szokások mégis tőlünk függnek. A tanfolyamon tanított technika ugyan csak a dohányzási és az étkezési szokások megváltoztatását ismerteti, ám a módszer olyan szokások befolyásolására is alkalmas, mint amilyen például a pontatlanság vagy a rendetlenség.

Valamennyi szokás csupán egy-egy automatikussá vált válasz- reakció egy-egy olyan viselkedésre, amit sokszor megismételtünk. Mivel te magad hozod létre a szokásaidat, meg is tudod őket változtatni.


INTUÍCIÓNK ÉS KREATIVITÁSUNK FEJLESZTÉSE A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA ÉRDEKÉBEN

„Az ember mindennap újrateremtheti önmagát.”

Je a n Pa u l Sa r t r e

Az agykontroll-tanfolyamnak az intuíció és a kreativitás fejlesztésével foglalkozó része a Silva-módszert kivételessé és egyedivé teszi. Ez része annak a kalandnak, amelynek során megismerjük önmagunkat, és olyan képességeinket fedezzük fel, amelyekről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy léteznek.

A tanfolyam során számos képzeletfejlesztő gyakorlatot végzünk, amelyek hatására a figyelmünket elterelő „ellenségünket”- a képzeletünket - a legjobb szövetségesünkké változtatjuk. Azért, hogy képzeletünk - akaratunk irányításával - kreatív alternatívákat kínáljon problémáink megoldásához. A képzelet olyan képesség, amely az intuícióhoz és a kreativitáshoz egyaránt nélkülözhetetlen.

Sokan azt hiszik, hogy az intuíció néhány kivételes ember különleges képessége. Hasonlóan gondolnak a kreativitásra is. E szó hallatán olyan híres emberek jutnak eszükbe, akik a tudomány, a technika vagy a művészet terén alkottak eredetit. Intuíció nélkül valójában nem tudnánk fejlődni, hiszen minden haladás kezdeténél egy hipotézis, tehát egy intuitív feltevés áll. A tudósnak és a háziasszonynak egyaránt szüksége van intuícióra, hogy tudja, mit kell tennie olyan helyzetben, amikor nem állnak rendelkezésére eligazító, konkrét adatok.

Szomorú, hogy sokan nem tanulják meg hatodik érzékük „nyelvét”, s emiatt nem bíznak meg a belülről érkező, intuitív jelzésekben. A tanfolyam végefelé olyan gyakorlatra kerül sor, amellyel


kialakítjuk ezt a bizalmat. Annak birtokában pedig már sikerrel folytathatjuk a hatodik érzék lehetőségeinek kiaknázását a mindennapi életünkben.

Bármilyen munkát is végezzünk, a kreativitás az a képesség, ami lehetővé teszi, hogy a régi problémákra új megoldásokat találjunk, s hogy felfedezzük az adott kihívások igényelte szükségleteket. A Kisherceg így fogalmazott: „Ott kell virágoznunk, ahol elültettek minket.” A kreativitásunknak tehát mindig egyedi módon kell megmutatkoznia, mindenkinek a saját szükségleteitől függően. A művész számára a kreativitása egy új mű megszületésében mutatkozik meg. A mexikóvárosi taxisofőr kreativitása abban nyilvánul meg, hogy képes olyan útvonalat választani, ahol elkerülheti az aktuális forgalmi dugókat. Egyszerűbben megfogalmazva: a kreativitás teszi lehetővé számunkra az adódó problémák megoldását.

FELFEDEZZÜK AZ ÖNISMERET JELENTŐSÉGÉT ÉS EGY OLYAN HATÉKONY MÓDSZERT,

AMELLYEL SZOLGÁLHATJUK ÖNMAGUNKAT ÉS SZOLGÁLHATUNK MÁSOKAT

„Mindenki összetéveszti saját látóterének kereteit a világ határaival.”

A r t h u r S c h o p e n h a u e r

Gyakran azt hisszük: „Ha én képtelen vagyok rá, akkor biztos más is az.” Csak úgy tudjuk korlátainkat távolabbra tolni, ha behunyt szemmel befelé nézünk. Oda, ahol felfedezhetjük azt az elképesztő méretű, ténylegesen a birtokunkban lévő erőt, amely sokkal hatalmasabb, mint képzelnénk.


Az agykontroll javasolta befelé tekintés olyan felfedezőútra vezet, amelyen megismerhetjük önmagunkat, kitágíthatjuk tudatunkat, hatékonyan fejleszthetjük önfegyelmünket, és elősegíthetjük annak a belső hajtóerőnek a megjelenését, ami fejlődésre ösztönöz minket.

Önmagunk felfedezésének csodálatos élménye kitágítja lehetőségeinket, és felébreszti bennünk a mások szolgálata iránti elhivatottságot. Az egészség az első terület, ahol átélhetjük a szolidaritás örömét. Belső képességeinket arra használni, hogy javítsunk saját egészségünkön és akár reménytelennek tűnő kórfolyamatot visszafordítsunk; illetve hogy azokkal egy másik ember gyógyulásában segítsünk, ez a gondolat az agykontrolloktatás indulása idején még fantazmagóriának hangzott. Az eltelt évek és az orvosi kutatások7 azonban nem csupán bebizonyították, hogy ez lehetséges, hanem az is kiderült: mindenki számára kulcsfontosságú, hogy megtanulja ezeknek a képességeknek a használatát.

Az agykontroll képzeletünk teremtő ereje révén teszi lehetővé, hogy segíteni tudjunk magunkon és másokon, hogy javítsuk magunk és mások életminőségét. A XX. század második felének pszichológiája rámutatott, hogy a legaggasztóbb jelenség az egzisztenciális üresség. Ennek okai: nem vagyunk tudatában azon értékeknek, amelyek segítenek az élet fenntartásában; rendkívüli mértékben hiányzik a személyes motiváció. Holott senki más sem képes „megmozdítani” minket, mint mi, a saját bensőnkből fakadó ösztönzéstől indíttatva.

Önmagad felébresztése, önmagad ösztönzési képességének és empátiás készségednek a felfedezése a személyes lehetőségek olyan tárházát nyitja meg előtted, amelyről nem is gyanítottad, hogy a birtokodban van. Gondolkodásunk nagymértékben módosítja érzelmeinket, és az hat ránk. Akkor vajon miért gondolkozol gyakran olyan dolgokon, amelyekre nem is akarsz gondolni?


Gondolkodásod irányítása nem csupán divatos fogalom, hanem szükséglet, amivel sorsod megépítőjévé válhatsz.

Mindannyian gondolkozunk, ám a lényeg, hogy tudjunk jól gondolkozni, hiszen ettől függ életünk minősége. Ezért az úgynevezett szubjektív önnevelés - amiben az agykontroll úttörő szerepet játszik - a képzési formák valószínűleg legfontosabbika.

Lehetetlen egy könyvben átadni tanfolyamunk minden részét, ám a következő fejezetek mindegyikében találsz majd néhány olyan mentális eszközt, amelyek lehetővé teszik a gyakorlás megkezdését és eredmények elérését. Emellett rendelkezésedre áll az a relaxációs alapgyakorlat, amit a könyvhöz mellékelt CD tartalmaz, s ami a legfontosabb kiindulópontját képezi saját agykont- rollod megalapozásának.

Valójában mindnyájan arra áhítozunk, hogy boldogok legyünk. Fontos azonban tudni, hogy - Paul Claudel költővel szólva „A boldogság nem az élet célja, hanem annak eszköze” Halogatjuk a boldogság elérését, anélkül hogy felismernénk annak igazi lényegét. Ami nem más, mint ahogyan a világot és önmagunkat látjuk, s amit - függetlenül a körülményektől - mi magunk irányíthatunk, saját bensőnkből.

E könyv elolvasásával egy olyan úton indulsz el, ami megmutatja neked az igazi erődet. Rájöhetsz, hogy Isten ellátott téged mindazzal, amire ahhoz van szükséged, hogy problémáidat megoldd, s hogy átlépj az aggodalmaskodásból a gondoskodásba, a reakcióból a pro-aktivitásba. Felkínálja neked önmagad felfedezésének lehetőségét, s hogy megtanulj úgy létezni, hogy egyre jobb és egyre jobban legyél.

53

2.

Stressz és relaxáció

MI AZ EMBER?

„Ami mögöttünk van és előttünk áll még, apróság a bennünk rejlő dolgokhoz képest.”

R a l p h Wa l d o E m e r so n

Bár az iskolában számos olyan dolgot tanultunk, amik azt bizonyítják, hogy az ember sokkal több, mint amennyinek látszik, sokszor mégsem értékeljük valódi dimenziónkat. Biológiai szempontból hosszú evolúciós folyamat eredményei vagyunk. Nem tagadhatjuk ezt, tudván, hogy a DNS-ünk 90%-osnál is nagyobb arányú egyezést mutat a csimpánz DNS-ével.8 E fejlődési folyamat középpontjában az idegrendszer formálódása áll, amely egyre összetettebbé vált, míg el nem érte bennünk a jelenlegi, rendkívül komplex szerkezetét.

Világnézetünktől függetlenül nem tagadhatjuk ezt a hosszú történetet. Hinni, hogy többek vagyunk, mint a biológiai test, s hogy Istentől kaptuk az életet, aki saját képmására és hasonlatossá


gára teremtett minket, nem mond ellent az evolúciós fejlődésnek, hiszen spiritualitásunk távol esik a biológiától. Másrészről - kissé viccre fordítva - elegendő reggelente a tükörbe tekintenünk ahhoz, hogy a biológiai rokonainkkal való hasonlóságunkat belássuk...

Láthatjuk az embert külső megjelenésében, tökéletes arányaival, ahogy azt Leonardo da Vinci híres rajzán ábrázolta, és emlékeznünk kell, hogy sokkal többek vagyunk annál, mint ameny- nyinek szimpla ránézésre tűnünk. Sokkal többek vagyunk annál, mint amit látni, lemérni, tapintani, megszagolni lehet, vagy aminek a súlyát megmérhetjük.

Ha emlékszünk az iskolában tanultakra, tudjuk, hogy testünk sejtek trillióiból áll, amelyek csak mikroszkóp segítségével tehetők láthatóvá. Az élet alapegysége a sejt, de az nem alapegysége az anyagnak.

FEJLODES

SEJTSZINTÖ MOLEKULÁRIS ATOMI SZINTŰ

Valamennyi sejtünk tovább osztható, sokkal kisebb részekre, molekulákra, amelyeket már csak rendkívül nagy nagyítású mikroszkóppal láthatunk.

Testünk nagyrészt vízmolekulákból áll - jóllehet szemünk számára azok nem láthatók -, s nélkülük képtelenek lennénk élni. Sejtjeink léte a tökéletes molekuláris működéstől függ.

Stressz és relaxáció 55

A méretskálán lejjebb lépve ott találjuk az atomokat. Démok- ritosz kijelentette, hogy az anyag alapegysége az atom. A filozófus jól sejtette, de - amint azt a tudomány bebizonyította - az atom is valójában kisebb, és szemünk számára teljesen láthatatlan, szubatomi részecskék kölcsönhatásának az eredménye. Sok tudós alkotott elméletet az atom működéséről, mígnem a XX. század második felében megjelent egy még radikálisabb elmélet: a kvantumfizika. A kvantumfizika a kvantumot, az energia alapegységét tekinti a fizikai világ valamennyi jelensége alapjának.

Ismerjük e láthatatlan világ számos reakcióját és elképesztő erejét. Ám - ahogy azt már említettem - annak ellenére, hogy mindezt valószínűleg mindenki tanulta az iskolában, a legtöbb ember sajnos nem óhajt emlékezni arra a tényre, hogy a valóságnak nevezett valami nagyobbik része a szemünk számára láthatatlan. A kérdés: vajon miért bízunk annyira a látásunkban, amikor az valójában rendkívül korlátozott?

Olyanok vagyunk, mint a Titanic hídján álló őrszem, aki azt hitte, hogy lényegében sikerült elkerülniük a jéghegyet, hiszen a fedélzetben nem esett különösebb kár. Ám ami elsüllyesztette a hatalmas óceánjárót, az nem a kívülről látszódó jég volt, hanem a víz alatti, ami felhasította a hajó oldalát.

Hogy nem vagyunk tisztában az említett ténnyel, az nem csupán rengeteg hiba elkövetését okozta, hanem azt is, hogy magát az életet annak külső megjelenése alapján próbáljuk megítélni.

Ahhoz, hogy a birtokunkban lévő mentális eszközöket megértsük, s hogy jobban tudjuk őket használni, fel kell ismernünk, mily korlátozott is a fizikai érzékelésünk. (Ez persze nem jelenti, hogy figyelmen kívül hagynánk a tényt, hogy külső dimenziónk is részét képezi annak az egységnek, amelyek vagyunk.)

Ha megsértjük a külső dimenziót - pl. megütjük magunkat vagy lenyelünk valamilyen mérgező anyagot -, az nem csak a szerveket


és a szöveteket károsítja, hanem a sejteket, a molekulákat és az atomokat is, hátrányosan befolyásolva ez által energiaszintünket.

Amikor rosszul érezzük magunkat, a testi probléma befolyásolja lelkiállapotunkat is. Erőtlennek érezzük magunkat, s ilyenkor még a máskor számunkra örömöt jelentő tevékenységekhez sincs hangulatunk. Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy ilyen-olyan testi rosszullétünk elvette a kedvünket attól, hogy megtegyünk valamit.

A kölcsönhatás azonban kétirányú utca! Ha a külső rész károsodik, akkor az minden szinten hátrányosan befolyásol minket; amikor pedig az egyensúlyhiány belülről jön, akkor ez is kihat az egész egységre.

Ha energiaszintünkben változást idézünk elő, ez a hatás befolyásolni fogja atomi, molekuláris és sejtszintünket, míg végül kifejti hatását a testünkben.

Amikor a lelkiállapotunkat is befolyásoló helyzetbe kerülünk, az egyensúlyhiány akár betegséget is okozhat. Ugyanígy: a pozitív hozzáállás segíthet visszanyerni az egészségünket. Ezt tanulmányozza az orvostudomány pszichoszomatikus kölcsönhatás néven, és mára már egyértelműen bebizonyosodott: az elme pozitív és negatív irányban is tud hatni a testre.

A Világ Egészségügyi Szervezete (WHO) listáján a depresszió és a szorongás az első tíz halálok között áll. Ezek a lelkiállapotbeli zavarok ugyanis közvetlenül befolyásolják az ember testi egészségét, sőt, akár halált is okozhatnak.

Ahhoz, hogy testünk egészséges legyen, tevékenységre, mozgásra és szellemi munkára van szüksége. Ha az energiaszintünket károsítjuk, akkor azzal szörnyű egyensúlyvesztést okozhatunk a teljes egységben. Tehát tudnunk kell: a külső részben történő, bármilyen módosítás kihat a belső részre, s ugyanígy fordítva.

Emlékezzünk csak Cholita unokatestvérünk* esetére (majdnem


minden családban akad ilyen)! Aki, miután jegyességének vége szakadt, olyan szomorú lett, hogy egyre kisebb társadalmi életet élt, egyre kevesebbet dolgozott, míg végül saját elszigeteltségének fogságába esett, és végül orvosi kezelésre szorult a kialakult, súlyos vastagbélgyulladása vagy asztmás rohamai miatt. Nyilvánvaló, hogy esetében nem csupán a betegsége aktuális tüneteit, hanem az azokat kiváltó okot, tehát a lelkiállapotát is kell kezelni.

Majdnem mindnyájunkat úgy neveltek, hogy ügyeljünk annak az egységnek a külső részére, amik vagyunk. Mindannyian tudjuk, hogy a táplálkozás, a testmozgás, a pihenés és a higiénia fontosak és segítenek megőrizni az egészséges egyensúlyt azáltal, hogy „kívülről” vigyázunk rá. Ám valószínűleg nem neveltek bennünket arra, hogy ezt az egyensúlyt „belülről” is megőrizzük, holott onnan irányítódik energiánk, és onnan is pusztító hatások érkezhetnek.

De vajon mi mozgósítja a legnagyobb hatalommal bíró, belső eszközeinket? Nem a külső események vagy körülmények, hanem az, ami bennünk belül történik. Ahogyan reagálunk a történtekre. A filozófus Epictetus bölcsen fogalmazza ezt meg:

„Nem az események hatnak ránk, hanem hozzáállásunk, amivel fogadjuk őket ”

Mivel az energia a szubatomi, az atomi, a molekuláris és a sejtszintről ered, testünk és annak funkciói szintén energiatermelők, amelyek létrehoznak egy bennünket körülvevő teret, pontosan e funkciók némelyikének eredményeként.

* Nem konkrét személyről van szó. Mexikóban ezt a rendkívül gyakori női nevet használják, amikor arra céloznak, hogy bárkivel megeshet a dolog. (A fordító megjegyzése.)


Ennek az energiamezőnek elegendő az a meleg, amit testünk termel. Ezt a meleget érezhetjük, ha megérintjük a széket, amin addig ültünk. Azért vált a szék meleggé, mert testünk hőt sugárzott ki. Ez a hőenergia az infravörös kisugárzást érzékelő - orvosi diagnosztikában is használt - műszerek felvételein is jól látható.

M IM * *MELEGÍT

VILÁGÍTMOLEKULÁRIS SZINTŰ

ELEKTROMÁGNESES

Fény is észlelhető a testünk körül, ami egy kis intenzitású, de folyamatos fotonkibocsátás következménye. Ezt a kisugárzást a 70-es évek közepén fedezte fel Fritz Albert Popp, német fizikus, és „biofoton-kisugárzásnak” nevezte el*.

Popp, a Nemzetközi Biofizikai Intézet megalapítója Európában, kísérleteinek évei alatt bebizonyította, hogy a biofotonok által kibocsátott apró hullámok alapvetően a DNS-ben raktározódnak, és onnan kerülnek kisugárzásra. E kutatás eredményeiből kiderül, hogy a

^Részletek erről az Energiamező című könyvben olvashatók. (A szerkesztő megjegyzése.)


sejtek ily módon is képesek az egymás közötti kommunikációra. A nagy mennyiségű információ közvetítésére alkalmas fotonkisugárzás befolyásolja a sejtek belsejében zajló kémiai reakciókat.9

Ismét megállapíthatjuk: milyen behatárolt is a szemünk, még arra is, hogy saját testünk valamilyen fizikai jelenségét érzékelje!

Mindnyájan egyedi szaggal is rendelkezünk. Testünk nemcsak a tüdőn, hanem a bőrön keresztül is lélegzik. A bőrünk olyan felület, amin keresztül „be- és kilégződnek” a molekulák, s ez mindnyájunknak más-más illatot kölcsönöz. Betegség esetén némely szag fölerősödik, ami mutatja, hogy a test folyamatainak függvényében ez a „molekuláris tér” könnyen változik.

Elektromágneses tér is húzódik körülöttünk, ami testünk elektrokémiai funkciójának eredménye. Emlékezzünk csak, hogy idegrendszerünk elektromos impulzusokon és kémiai kölcsönhatásokon keresztül irányítja szervezetünket.

Az 1940-es években Sernyon és Valentina Kirlian orosz kutatók vizsgálták elsőként ezt a test körüli, elektromágneses teret, s azt sikerült le is fényképezniük. Ehhez kifejlesztettek egy nagy frekvenciájú elektromos rendszert. A Kirlian-fotográfia olyan képet produkál, ami „elektronok hideg kibocsátásával” készül10, és a jelek szerint nemcsak a személy biológiai állapotát, hanem pszichés változásait is képes megmutatni.

Az 1970-es évektől dr. Thelma Moss a Kaliforniai Egyetemen, valamint a Los Angeles-i Center fór Health Sciences kutatóközpontban 1997-ig (egészen a haláláig) tanulmányozta ezt a jelenséget. Azt a következtetést vonta le, hogy az embereket körülvevő, fényes energiamező az érzelmi változásokat is visszatükrözi, nem csupán a biológiaiakat.

Napjainkban ezt a fajta fényképet elektrográfiának vagy biofényképezésnek nevezik, és kutatják, hogy miként lehet diagnosz- likai eszközként használni.11


H Változások

a fénykoronában, amikor az alany alfaállapotban van, amit EEG-vel figyeltek

Az elektrográfia12 láthatóvá teszi a lelkiállapotunk és a testünk által termelt ezen energiafajta közti kapcsolatot, s azt a hatást, amit gondolataink gyakorolnak erre a mezőre. Az ujjaink körül ily módon megfigyelhető jelenséget „koronának” nevezték el. A mellékelt fotókon jól látható a nyugalmi, illetve a feszült állapotban rögzített koronák formája és fényereje közti különbség.

Most nézzük meg azt a hatást, amit a gondolatunk képes a testünkre - és ezzel együtt a testünk által termelt energiára - kifejteni!

Valami „könnyű” dologra gondolni, és képzeletben érezni azt, hogy „vékony és törékeny”, a bal oldali képet eredményezte. Valami „robusztusra” gondolni, és képzeletben érezni azt, hogy „vastag és nehéz”, a jobb oldali képet szülte.

Változások a fénykoronában, amikoraz alany feszült, vagy fájdalmat érez


A gondolat és a korona közti kapcsolat

Amikor vizualizáljukés érezzük, hogy „vékonyés törékeny” összehasonlítva azzal,hogy „vastag és nehéz”, akkor az energiamezőben változás történik

„Vékonyra” gondolni és érezni, hogy „vékony és törékeny”: bal oldali kép

„Vastagra” gondolni és érezni, hogy „vastag és nehéz”: jobb oldali kép

m Cur*o Mafcft. Dinámica Mentái

Amikor vizualizáljuk és elképzeljük azt az érzést, hogy „vékony és sérülékeny”, és összehasonlítjuk ezt azzal az érzéssel, hogy „vastag és nehéz”, akkor változás történik az energiamezőben. I'elmerül annak a lehetősége, hogy a bőrünk által adott válaszok- valamilyen módon - gondolataink következményei. Talán éppen ez az oka, hogy az allergológusok nagyon sok bőrproblémát pszichoszomatikus eredetű betegségnek tartanak.

Mi a jelentősége e kutatásnak a számunkra? Ez az energiamező nem olyan kis kiterjedésű, mint sokan hiszik. A sugara akár a 7,5 métert is elérheti, amiből az következik, hogy kb. 14 méter távolságból is „megérinthetjük” egymást.13

Ez magyarázhatja meg, hogy miért érzünk számunkra isméid len embert távolról látva is ellenszenvesnek vagy rokonszenvesnek. Mindnyájunkkal megtörtént már, hogy - érthetetlennek tflnő módon - egy-egy ember vonzott vagy taszított minket, bár nem ismertük.

Tudjuk, hogy energiamezőnk a testünk életműködései függvé


nyében változik. Ha sógorunk kerti partiján egy kiló roston sült húst megeszünk, az hatni fog az emésztésünkre, s azon keresztül a testünk körül levő energiamezőre is. Ám a legfontosabb azzal tisztában lennünk, hogy energiamezőnk a gondolataink hatására is változik, hiszen azok is befolyásolják testünk funkcióit!

Egyszerű példa arra, hogy érzékenységünk miként képes drámai hatásokat okozni: amikor egy gyerek játék közben elesik, és lehorzsolja a térdét. Az ijedtség, az ütés és a horzsolás ellenére, pusztán attól, hogy az anyja magához öleli - „mágikus” ölelést kap -, úgy játszik tovább, mintha semmi sem történt volna. Ez a példa azt is mutatja, hogy milyen jelentős hatása van az érintésnek.

Ha az anya szenvedte volna el azt a sérülést, akkor valószínűleg utána két napig sántikál, vagy felpolcolt lábbal fekszik. Természetes, hiszen ölelés helyett a férje valószínűleg szitkozódna, hogy a neje miért nem tudott magára vigyázni. Szerencsésnek tartom magam, hogy Mexikóban élek, ahol kultúránk része, hogy nemcsak a családtagok, hanem a barátok és a munkatársak is gyakran megölelik egymást.

Amint ráébredünk, hogy valójában sokkal többek vagyunk annál, mint akinek első ránézésre látszunk, kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: hogyan járulok hozzá lényem egyensúlyához a belső szintemről kiindulva? Ugyanis, ami bennünk legbelül történik, épp az határozza meg egyensúlyunkat. Mások hozzáállását vagy viselkedését ugyan nem tudjuk kontrollálni, a sajátunkét azonban igenis képesek vagyunk. Nem befolyásolhatjuk mások, ilyenolyan eseményekre adott reakcióit, azonban kontrollálhatjuk saját magatartásunkat, mind a bekövetkező eseményekkel, mind pedig a mások reakcióival kapcsolatban, hiszen az teljes mértékben tőlünk függ. És a reakciónk mikéntje hatni fog testünkre.

A legszemléletesebb példa arra, hogy miként befolyásoljuk egészségünket belső dimenziónk irányításával: a stressz témaköre.


MI A STRESSZ?

„A modern embernek meg kell tanulnia kezelni a stresszt, különben kudarcra, betegségre és túl korai halálra lesz ítélve ”

S ely e Já n o s

Napjainkban már közismert szó a „stressz”, amit a szorongás, az érzelmi kontroll hiánya és a betegségek kialakulásának egyik legmeghatározóbb okának szinonimájaként is használunk. Nem tagadhatjuk, hogy egészségügyi problémáink nagy része az élettani egyensúly hiányának az eredménye, amit viszont a stressz kezeletlensége idézhet elő.

A stressz szót az angol nyelvben az ipari forradalomtól kezdődően kezdték el használni. Azt jelölték vele, amikor egy gép alkatrészei elkopnak a használat és a súrlódás miatt. A XX. század első évtizedeiben a híres élettanász, dr. Walter B. Cannon használta először a stressz szót, az emberi testben zajló elhasználódásra utalva.

Évekkel később kezdte el kutatni dr. Selye János a stressz mechanizmusát és a stressznek az életünkre gyakorolt hatását. Felfedezte, hogy bármi is okozta a halált - pl. hirtelen szívinfarktus, krónikus veseelégtelenség vagy cukorbetegség szövődménye -, a boncolásnál három elváltozás mindig megfigyelhető volt:

1. a mellékvese megnagyobbodása,2. a csecsemőmirigy megkisebbedése és3. a gyomorfal kifekélyesedése.

A jelenség okát kutatva rájött, hogy minden emberben létezik egy belső, a változásokra - és ez által a feszültséget okozó helyze


tekre is - adott védekezési mechanizmus. A stressz nem az ellenségünk, hiszen minden élőlényben ugyanazt, a túléléshez szükséges válaszreakciót váltja ki. Ezt nevezte el Selye János Általános Adaptációs Szindrómának (ÁAS). Magyarul: általános alkalmazkodási tünetegyüttesnek.

Az ÁAS a szervezetünk által adott élettani válaszreakcióra vonatkozik, melynek a célja: megfékezni a szervezet károsodását okozó tünetegyüttest, ami akkor indul be, ha valamilyen változáshoz kell alkalmazkodnunk. Ennek segítségével áll vissza belső folyamatainkban az egyensúly.

Mi, emberek, azóta rendelkezünk ezzel a védekezéssel, amióta csak önálló életformaként megjelentünk ezen a bolygón. A környezetünk által megkövetelt változás iránti igény azonban sohasem volt számunkra annyira terhes, mint a jelenlegi korszakban.

Erre az adaptációs igénytelítődésre bőségesen sorolhatok példákat:

• Még be sem fejeztük ilyen-olyan pénzügyi kötelezettségünk teljesítését, a nemzetközi vagy hazai pénzügyi kondíciók máris megváltoztak.

• Még be sem fejeztük az adott számítástechnikai program megtanulását, az máris elavult.

• A tömegkommunikációs eszközökön keresztül tudomásunkra jut az összes konfliktus és tragédia, ami csak a világban történik.

Állandó adaptációt igénylő életritmusunk miatt a stressz - a túlélés természetes mechanizmusa - az egészségünket érintő legnagyobb fenyegetéssé alakul át.


A STRESSZ ÉLETTANA

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik ez a folyamat a testünkben, s hogy - kezeletlenül - miért okozhat annyi kárt, megkérlek, képzeld el, hogy te vagy a főszerepelője a következő történetnek!

Egy ember kilép hatodik emeleti lakásának az erkélyére, hogy megcsodálja az onnan nyíló panorámát. Ahogy mélyen beszippantja a tiszta levegőt és élvezi a csodálatos kilátást, hirtelen füstszagot érez. Ahogy letekint, rájön, hogy tűz ütött ki a második emeleten, ahonnan máris füstoszlop tör elő. Kirohan a lakásából, hogy lemenjen a lifttel, de azt leállították, és a lépcsőházban is már

füst gomolyog.Történetünk szereplője azonnal visszaszalad a lakásába, te

lefonon felhívja a központi ügy eletet, hogy küldjenek segítséget a szerencsétlenséghez.

Az ügyeletes azonnal intézkedik: kiküldi a tűzoltókat és a mentőket, akiknek azonban - még kiérkezésük előtt - szükségük van a feladatuk ellátásához szükséges néhány dologra. A mentőknek a legfontosabb az oxigén, a tűzoltóknak pedig a víz.

Tételezzük fel, hogy a segélyhívást követően 35-40 percnyi munkával a tüzet eloltották, és a füstmérgezés áldozatai ismét normálisan lélegeznek, anélkül, hogy a baleset komolyabb károkat okozott volna. A hatodik emeleti lakó azonban még mindig retteg, s emiatt - az erkélyéről lekiabálva - kéri a mentősöket és a tűzoltókat, hogy továbbra is adjanak oxigént a sérülteknek, illetve locsolják még az épületet.

Normális esetben a vészhelyzet ellátását irányító személy úgy gondolná, hogy a hatodik emeleti lakó elvesztette az önuralmát,


és meg kéne őt nyugtatni. Ha azonban a lakó történetesen a miniszterelnök lenne, akkor nagyon valószínű, hogy az elsősegély- nyújtó személyzet folytatná a munkáját, jóllehet arra valójában már nincs szükség.

Ha a locsolás és az oxigénadagolás emiatt még hosszan folyna, tragikus helyzet alakulna ki. A szétázott épület meggyengülne, a túloxigenizált embereknél pedig súlyos élettani állapot alakulna ki.

Azt gondolhatnánk, hogy szereplőnk titulusától függetlenül senki sem engedelmeskedne egy ennyire abszurd utasításnak. Csakhogy a saját testedben te vagy a „miniszterelnök”, ezért a te szerveidnek nincs más választásuk, mint vakon engedelmeskedni utasításaidnak.

Ahhoz, hogy megértsük, mi e történet és a stressz fiziológiája közti összefüggés, fordítsuk le történetünk fontosabb elemeit orvosi terminusokra.

A tűz az inger, ami lehet fizikai vagy mentális jellegű. Nagyon fontos tudnunk, hogy még csak a tűz látványára vagy a füst szagára sincs szükségünk. Elegendő, ha csak arra gondolunk, hogy megtörténik, s a túlélési mechanizmusunk máris támadásba lendül!

A telefon megfelel az érzékszerveinknek, amelyeken keresztül eljuttatjuk az információt a központi ügyelethez, ami az agy, azon belül különösen a hipotalamusz, amely a túlélési funkciókat kezeli.

A hipotalamusz aktiválja a mentőket, ami a vegetatív ideg- rendszerünknek felel meg, s ez stimulálja az összes szervünket, hogy gyorsítsák munkájukat. Egyúttal riasztja az agyalapi mirigyet, vagyis az idegrendszer központját, aki a tűzoltók főnöke, és amelyik a hormonrendszert felügyeli. Célja: aktiválni a hormont termelő mirigyeinket a váratlan eseménnyel való szembeszállásra.


A nagy ellátó központ a mellékvese, ami az „oxigént”, vagyisaz adrenalint adagolja az aktivitás fokozásához, és a „vizet”, vagyis a kortizolt a csillapításhoz. Ez magyarázza meg a mellékvese - Selye János által észlelt - kóros megnagyobbodását, ami az adaptáció iránti fokozódott igény miatt következik be.

Az a mechanizmus tehát, ami életünk megmentését hivatott elősegíteni, akár el is pusztíthat minket, ha nem tudjuk kezelni!

A STRESSZ FÁZISAI

Adaptációs válaszunk három fázisra bontható:Ezek közül az első a riadó szakaszaként ismert, amikor hirtelen

szembe találjuk magunkat egy olyan új, izgalmat okozó dologgal, ami alkalmazkodást igényel tőlünk. Ez az első fázis, ami beindítja szervezetünk úgynevezett adrenerg válaszát, felpörgetve testünk működését, hogy képesek legyünk megfelelően reagálni.

Ebben az első fázisban a rendelkezésünkre álló adrenalin elhasználásával belépünk a második szakaszba, amely az ellenállás fázisaként ismert. Ennek során - miután a test felhasználta a stresszreakció biztosította erőforrásait - a szervezet visszatér egyensúlyi állapotába.

Ha a kiváltó inger továbbra is jelen van, bekövetkezik a harmadik etap, ami a kimerülés fázisaként ismert. Ebben a fázisban már csökkenhet az adrenalintermelés, viszont garantáltan intenzívebbé válik a kortizoltermelés. E harmadik fázisban - amint azt a neve is jelzi - eljuthatunk a teljes kimerüléshez.

A reggeli testedző futás példáján illusztrálom a stressz e három fázisát. Ha valaki nem szokott hozzá a reggeli futáshoz, vagy nincs meg a kellő kondíciója, akkor az első nap már 50 vagy 100


méter megtétele után úgy érzi, hogy légzési nehézségei támadnak, a szívverése felgyorsul. Ez jelzi számára, hogy szervezete a riadó fázisába lépett.

Egy jó edző azt mondaná neki, hogy folytassa, ne hagyja abba a futást. Elérkezik a pillanat - tán 100 vagy 200 méterrel távolabb -, amikor az illető úgy érzi, hogy ismét rendesen tud lélegezni, visszanyerte erejét, és képesnek érzi magát arra, hogy még sokkal többet fusson. Ennek ellenére az edző arra fogja kérni, hogy álljon meg. Futónk az ellenállás fázisába került. Ha azonban figyelmen kívül hagyja edzője tanácsát, és tovább fut, bizonyos idő elteltével belép a kimerülés fázisába, vállalva annak összes kockázatát, ami akár szívroham is lehet.

Amint látjuk: testünk rendelkezésünkre bocsátja mindazt, amire szervezetünknek szüksége van ahhoz, hogy válaszolhasson a változásokra, az erőfeszítésekre vagy a vészhelyzetekre, ám elvárja tőlünk, hogy ne éljünk vissza ezzel a mechanizmussal.

AKUT ÉS KRÓNIKUS STRESSZ

Meg kell különböztetnünk azt a két módot, ahogyan a stresszre adott válaszaink megjelenhetnek testünkben. Az egyik az akut stressz, ami intenzív, de csak rövid ideig tart; a másik a krónikus stressz, ami enyhe, de időben elhúzódó.

Az akut stressz kapcsolódik leginkább a kardiológiai problémákhoz, mivel ilyenkor az adrenalintermelés dominál, jelentős mértékben stimulálva ezzel a szervezet kardiovaszkuláris (szív- és ér-) rendszerét.

A krónikus stresszel kapcsolatban felfedezték, hogy olyan bajokhoz vezethet, amelyeknél az immunrendszerünk nem képes


megfelelő módon válaszolni. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért fejlődik vissza ilyenkor az immunvédekezésünkben oly fontos szerepet játszó csecsemőmirigy.

Az akut stresszre példa az az ember, aki az úttesten áthaladva hirtelen meglátja, hogy egy autó robog felé. Azonnal érezni fogja pulzusszámának megugrását és arcának átforrósodását. Ezek a meglódult adrenalintermelés tünetei. Mellékveséjének velőrésze azért áraszt adrenalint a vérébe, hogy felkészítse őt a testi erőkifejtésre, illetve a gyors döntéshozatalra.

Ez lehetővé fogja tenni számára, hogy visszaugorjon a járdára, vagy átszaladjon az út túloldalára, és ily módon megmentse az életét. Miután az erőkifejtés megtörtént, és elhasználta az adrenalint, a szervezet visszatér egyensúlyi állapotába.

Annak ellenére, hogy az akut stressz esetén gyorsan használódnak el azok a hormonok, amiket a testünk az ÁAS által termel, az effajta reakció gyakori ismétlődése esetleg egészségügyi problémák kialakulásához és a gyomornedvek egyensúlyának elvesztéséhez vezet, ami a gyomor kifekélyesedését okozhatja.

Mi történne, ha emberünk, amikor átmegy az úttesten, azt látná, hogy az autó elkezdi őt követni? Akkor már sokkal több energiára lenne szüksége, hogy képes legyen futni, futni és futni. S hányán élnek közülünk úgy mintha egy autó állandóan üldözné őket? Ez a krónikus stressz esete.

Ekkora energiaszükséglet esetén a májunk felszabadítja a benne elraktározódott glikogént, vagyis azt az anyagot, amivé azok a lermészetes cukrok válnak, amiket elfogyasztunk az élelmiszerekkel, és ami természetesen nem vonatkozik a finomított cukorra, amelynek semmiféle tápértéke sincs. A máj által felszabadított glikogén a glukóz, ami a vérünkben kering, és ami biztosítja számunkra a szükséges energiát.

Egy idő múlva a máj azonban azt az információt fogja küldeni


az agynak, hogy a tartalékai kifogytak. Az agy erre azonnal - mint minden kormány - megemeli az adókat, és elküldi behajtóját (a kortizolt) a szervekhez és a szervrendszerekhez, hogy ott az fehérjét gyűjtsön be, ami a test „gazdasági tartalékának” számít. Ez azonban akár olyan szintű fehérjehiányt is előidézhet, ami már e szervek és szervrendszerek működésének összeomlását okozhatja.

Ha képtelenek vagyunk a stresszre adott választ kezelni, annak rendkívül súlyos következményei lehetnek: testi és lelki egészségünk egyaránt kárát láthatja.

Szomorú, hogy az emberek többsége a stressz kizárásáról beszél, ami teljesen hiábavaló erőfeszítés, mivel a stressz, ahogy azt már elmagyaráztam, a túléléshez elengedhetetlen, alkalmazkodási mechanizmus. E realitással szembesülve sokan úgy döntenek, hogy inkább nyugtatókon élnek, ami sohasem az optimális megoldás testünk általános egészsége és még kevésbé agyunk egészsége szempontjából.

Azt azonban be kell látnunk, hogy képtelenek vagyunk e modern kor életritmusát megváltoztatni. Az egyetlen természetes és egészséges kiút tehát: ha megtanulunk relaxálni. A tanulunk szót használtam, ugyanis a stresszreakció automatikus folyamat, a relaxáció élettani folyamatát viszont csak tanulással tudjuk kialakítani, hogy később aztán bármikor újra előidézhessük azt.

Azt is számításba kell vennünk, hogy a stresszre adott reakciónk elsősorban az elménknek az őt ért hatásokhoz való viszonyulásától függ.


EUSTRESSZ ÉS DISTRESSZ

Azon kívül, hogy a stressz lehet akut vagy krónikus, más szempontból is megkülönböztethetjük őket. Attól függően, hogy alkalmazkodásunk megfelelő vagy nem megfelelő, beszélhetünk eustresszről („jó” stresszről) és distresszről („rossz” stresszről).

Eustresszt jelent, amikor örömmel gondolunk valamire, vagy örömmel teszünk valami olyant, aminek az eredménye kellemes vagy számunkra ösztönző hatású lesz. Agyunk nem tesz különbséget a valódi és az elképzelt dolog között, ezért elég, ha elménkben kivetítjük valamilyen kellemes esemény képét, s testünk máris megérzi annak pozitív hatásait.

A nyaralás például számos változtatást és erőfeszítést követel tőlünk. Napirendünk megváltozik, általában többet eszünk a kelleténél, sportolunk, vagy kora hajnalig táncolunk. Mégis, mivel ez egy olyan időszak, amit élvezünk, a nyaralás pozitív hatású.

Persze, ha túl sokáig nyaralnánk (olyanformán, ahogy az imént említettem), akkor fizikailag kimerülnénk, ami felborítaná egészségünk egyensúlyát, komoly károkat okozva ezzel szervezetünknek.

Distresszt, azaz nem megfelelő alkalmazkodást idézünk elő, amikor olyan dologra gondolunk, vagy olyat teszünk, ami bosz- szúságot, dühöt vagy szorongást okoz. Agyunk ez esetben sem Ibg különbséget tenni a valódi és az elképzelt között. Ha például olyan feladat elvégzésével kell hosszú időt töltenünk, amit nem szeretünk, sőt még túlóráznunk is kell miatta, feszültségünk folyamatosan nő. Egészen addig, amíg érzelmi összeomlás következik be, vagy olyan mértékű kimerültség, ami már károsítja egészségünket.

Mivel a stresszreakció természetes adaptációs mechanizmus,


azt hihetnénk, hogy az aktuális esemény jellegétől függ, hogy adott esetben eustresszről vagy distresszről beszélhetünk. A valóság azonban más. A stressz minősítése nem attól függ, hogy mi történik velünk, hanem attól, hogy arra hogyan reagálunk.

„Semmi elméden kívüli dolog nem zavarhat meg.A megrázkódtatás az elméd révén,

a rajta kívül eső dolgokról alkotott véleményéből ered.”

M a r c u s A u r e l iu s

Akadnak olyanok, akik számára a szabadság napjai rendkívül kellemetlen időszakot jelentenek, azt distresszként élik meg, hacsak nem tudják megoldani, hogy a szállodai szobájukat cégük miniirodájává alakítsák át. Rájuk ugyanakkor a munkájukkal kapcsolatos erőkifejtés rendkívül ösztönző hatású, mert a munkahelyi tevékenységüket élvezik.

Mások számára a szabadság az az időszak, amire egész évben leginkább várnak, és a munkájuk - vagy a munkájukkal kapcsolatos bármilyen pluszteendő - a számukra distresszt jelent.

Azt mondhatjuk, hogy a minket érő hatások valójában mindig semlegesek. Kizárólag a velük szemben tanúsított reakciónktól függ, hogy számunkra eustresszként vagy distresszként funkcionálnak.

Reagálásunk mikéntje egy pohár vizet is viharos óceánná alakíthat át; s ugyanígy; súlyos helyzetből tanulási, illetve gyarapodási lehetőséget kovácsolhatunk.

Reakcióink kulcsfontosságúak! Hányszor fordult elő veled, hogy egy kapcsolatot nem az illető valamilyen tulajdonsága miatt szakítottál meg, hanem azért, mert a történésekre adott reakcióját hosszú távon elviselhetetlennek érezted? Nagyra értékelhetjük


egy ember kvalitásait, miközben be kell vallanunk, hogy reakciói miatt képtelenek lennénk vele együtt élni.

Vajon honnan erednek reakcióink? Mitől függ, hogy egy-egy történésre miként reagálunk? Minden reakciónk valójában hozzáállásunk eredménye. S hogy mi az a hozzáállás?

A hozzáállás belső viszonyulás, ami meghatározza viselkedésünket.

Ha meg akarjuk változtatni reakcióinkat, meg kell változtatnunk az azokat kiváltó hozzáállásunkat, más szóval: attitűdjeinket. Honnan jönnek attitűdjeink? Sokukat a szüléinktől és a tanárainktól vettük át. Sok gyerek olyan szülők mellett nőtt fel, akik szerették munkájukat, s gyermekükben a tanulással kapcsolatban pozitív elvárást alakítottak ki, hogy aztán majd jó, számukra örömöt jelentő munkát végezhessenek. Akadnak azonban olyanok is, akik otthon mindig csak azt hallották, hogy „a munka az emberiség átka, annyira szörnyű dolog, hogy még fizetnek is érte”, és hasonlót. Márpedig a körülöttünk élők hozzáállását idővel magunkévá tesszük.

STRESSZEUSTRESSZ DISTRESSZ

^ REAKCIÓ ^ATTITŰDGONDOLAT

SZÓv __________________________________________________ )


A minket befolyásoló dolgok ellenére azonban valódi szabadságunk abban áll, hogy mindig van választásunk, és a hozzáállásunkat megváltoztathatjuk. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, tudatában kell lennünk, hogy attitűdjeink a gondolataink révén alakulnak ki, s azok tartják fenn őket.

Mondd meg, hogyan gondolkozol, s megmondom, hogyan élsz!

Gondolataink határozzák meg hozzáállásunkat és reakcióinkat. Ahogy a régi és bölcs közmondás találóan fogalmazza meg:

„Az emberek többet gyötrik magukat azokkal a gondolatokkal, amelyeket a problémákból állítanak elő,

mint magukkal a problémákkal.”

A Silva-féle agykontroll kulcsa - ahogy azt az előző fejezetben elmagyaráztam -, hogy tettet és eredményeket szülő megközelítést alakítunk ki, ami irányítani és vezetni tudja gondolkodásmódunkat.

Amint azt a kognitív pszichológia klinikai kutatása bebizonyította, képesek vagyunk kontrollálni a gondolatainkat, s azon keresztül érzelmeinket és viselkedésünket is.

De hogyan tudjuk megváltoztatni gondolkodásmódunkat, ha egyszer úgy érezzük, hogy az mindig is változatlan volt? Fel kell ismernünk, hogy mire épülnek gondolataink. Részben a használt szavainkra, a beszédmódunkra.

Mutasd meg, hogyan beszélsz, s én megmondom, hogyan gondolkozol!

Beszédmódunk híven visszatükrözi gondolkodásunkat. Nem


létezik olyan pozitív ember, aki negatívan beszél; ahogy olyan negatív ember sem akad, aki pozitívan beszélne!

Valahányszor azt mondod: „én ezt nem tudom”, „ez lehetetlen”, „sohasem fogom elérni”, azt fejezed ki, amit saját magadról és a körülményeidről gondolsz. Ez az oka, hogy szavaink kulcsszerepet játszanak stresszünk kezelésében.

Szavaink formálják gondolkodásunkat, s így befolyásolják agyműködésünket, amelynek jelentős része a beszédkészség.

Anélkül, hogy észrevennénk: mindaz, amit kimondunk, alakítja gondolkodásmódunkat, ezáltal hozzáállásunkat, valamint hogy az életben miként reagálunk az ilyen-olyan történésekre.

Ráadásul agyunk számára a szavaink utasítások, s ő pedig készen áll arra, hogy azokat valósággá alakítsa. Ez az oka annak, hogy a szavaknak valós hatalmuk van felettünk, s hogy szavainkkal jó és rossz irányban egyaránt befolyásolhatjuk életünket.

W. Von Humboldt, német nyelvész és politikus a XIX. században megállapította: „A nyelv nem a társadalmi, a kulturális vagy a lelki struktúrák visszatükröződése,, hanem azoknak sokkal inkább az oka. A nyelv nem egy korábbi valóságot jelöl, sokkal inkább maga a nyelv az, ami szervezi számunkra a környező világot.”

John B. Watson, a behaviourizmus alapítója így fogalmaz: „Amit a pszichológia gondolatnak nevez, az nem más, mint beszélni saját magunkhoz”. Úgy tanuljuk meg a szavakat, hogy a jelentésük szerinti tárgyakhoz társítjuk őket. A szavak gyakori ismételgetése révén elérkezik az a pillanat, amikor már önmagában a szóra is reagálunk, anélkül hogy szükségünk lenne hozzá a tárgy jelenlétére. Ez pedig képessé tesz minket arra, hogy gondoljunk az adott tárgyra. Maga a szó helyettesíti azt a hatást, amit a tárgyak valóságos megjelenése okozhat szervezetünkre. Például: pusztán a kellemetlen élmény elmesélésével felidézzük az összes olyan érzést, amit a tapasztalat során átéltünk.


Ludwig Wingenstein, brit filozófus, kiemeli a nyelv fontosságát, s azt az emberi gondolkodást alapvetően szervező tényezőnek tekinti. Úgy tanulunk az elménkről, hogy megtanuljuk a nyelvet, s ezért nyelvezetünk visszatükrözi a valóságról alkotott érzékelésünket.

Tudatos emlékeinket befolyásolják a szavaink. Ezért nem emlékszünk a 4-5 éves korunk előtti eseményekre, mert beszédkészségünk csak kb. ekkorra fejlődik ki. Szavaink kétségtelenül a gondolatainkat tükrözik.

Szavaink azért olyan fontosak ahhoz, hogy gondolatainkat irányítani, és stresszünket kezelni tudjuk, mert mélyebb szerkezettel rendelkeznek. A szavak valójában olyan szimbólumok, amelyek asszociáció révén válaszreakciókat váltanak ki belőlünk. Nyelvünk nem szimpla kommunikációs eszköz, hanem azt fejezi ki, ahogyan a világot érzékeljük. Amikor beszélünk, valójában kivetítjük a bennünk rejtőző, a saját magunkról és a környezetünkről alkotott képet.

Jósé Silva valódi úttörő és látnok volt, amikor már évtizedekkel az NLP (neurolingvisztikus programozás) és Louise Hay könyveinek megjelenése előtt - ami, illetve aki hangsúlyozza a használt szavak szerepét a célok elérésében - alapvető lépésként javasolta „szókészletünk mentális kitakarítását” (gondolat-nagytakarítást) ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkozni.

Ha kezelni akarjuk a stresszt, szemügyre kell venni szavainkat, szófordulatainkat. Minden, amit önmagunknak mondunk, belső reakciót vált ki, ami befolyásolni fogja testünket.

Iván Pavlov, aki 1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott, alapos és jól dokumentált kutatást végzett azokról az élettani hatásokról, amelyeket a szavak váltanak ki14, bebizonyítva, hogy a szavak képesek befolyásolni a pulzusszámot, a légzési ritmust, a vérnyomást, sőt még a vér összetételét is!


Mennyire vagyunk tudatában az általunk használt szavaknak, és hogyan képesek azok feszültséggócokat képezni életünkben? Mi, emberek, folyamatosan és mindent szavakba öntünk. Még amikor csendben, egyedül vagyunk, gondolataink akkor is szavakból álló, belső párbeszédet alkotnak.

Agyunk mindent szó szerint értelmez, és bármit is mondunk magunknak, azt testünknek szóló utasítássá alakítja át! Ez magyarázza: ha kezelni akarjuk stresszünket, azzal kell kezdenünk, hogy átalakítjuk beszédmódunkat. Miből adódik ez az összefüggés?

Minden szó egy-egy szimbólum, ami egy tárgyat, egy fogalmat vagy egy gondolatot reprezentál. Agyunk rendkívüli asszociációs képessége révén pedig olyan gondolatláncolatot hoz létre, amely egyúttal hatást gyakorol majd idegrendszerünkre és testünkre is. Ugyanúgy azonban, ahogy a szavak képesek kellemetlen lelkiállapotot létrehozni, korlátozni vagy akár megbetegíteni bennünket, arra is képesek, hogy elősegítsék egészségünk megtartását, illetve gyógyulásunkat, valamint, hogy lényünk és tetteink pozitívabbá váljanak!


Egyesek szerint először gondolkozunk, és csak utána beszélünk. A valóság azonban az, hogy a nyelv elengedhetetlen gondolataink kialakításához, és nagyon sok nyelvész állítja, hogy általában előbb beszélünk, mint gondolkodunk (sokunk bizonyára már átélte e jelenség következményeit...), vagy legalábbis a két cselekmény egyidejűleg, egymást kölcsönösen táplálva megy végbe. Fontos azonban figyelembe vennünk, hogy ezt az ördögi kört könnyebb a szavainkkal megszakítani, mivel a beszédünket halljuk, és tudatosan mindig megválaszthatjuk, hogy mit és hogyan mondjunk.

Ha leszokunk néhány, eddig gyakran használt, negatív szófordulatról, az még nem jelenti, hogy letagadnánk a valóságot, ám felkínálja a lehetőséget, hogy életünket jobbá tegyük.

Ami a célod elérését segítő, programozó mondatokat illeti, azokról a következőket érdemes tudnod:

• Gyakran kell ismételgetned őket.• Egyértelműen kell megfogalmazni a célodat.• Kimondásukkor azt kell érezned, hogy érzelmileg azono

sulsz velük, mert ily módon ösztönöznek téged.• Ki kell alakítanod az elmédben egy képet, ami megfogal

mazza a programozó mondat üzenetét.

A koncepció rendkívül egyszerű, s ugyanakkor nagyon hatékony is: ha kontrollálni akarod stresszedet és életed minőségét, kezdd azzal, hogy megváltoztatod beszédmódodat!


FELADAT:A SZÓKÉSZLETED KITAKARÍTÁSA

írd össze azokat a negatív szavakat és szófordulatokat, amelyeket gyakran használsz!

(íondold át, milyen más szavakat és szófordulatokat tudnál használni helyettük, amelyekkel nem okozol kárt önmagadnak! A következő listapáron látsz néhány példát.

+ Nem olyan könnyű + Feszült+ Nem emlékszem + Megpróbálom + Valószínűtlen

A szókészlet kitakarítása

- Bonyolult- Ideges- Elfelejtettem- Képtelen vagyok- Lehetetlen

Töröld, töröld! Egyre jobban és jobban_________ ___________ J _________ . _______ J


írj egy listát azokról a kifejezésekről, amelyeket használni szoktál, s amelyek stresszt okozhatnak és károsíthatják egészségedet! A következő listán erre is mutatok néhány példát.

írj egy listát azokról a pozitív mondatokról és kijelentésekről, amelyek - céljaid elérése érdekében - segítenek kialakítani egy pozitívabb és hatékonyabb gondolkodásmódot!

A szókészlet kitakarítása

- X. Y.-t nem bírom elviselni.- ...Pattanásig feszíti az idegeimet.- Ilyen vagyok... Az ember nem tud átlépni a saját árnyékán.- Én olyan vagyok, mint a kutya, akiből bizony nem lesz szalonna.- Már a puszta látványától is fejfájást kapok.

+ X. Y. lehetne szimpatikusabb is.+ ...Feszült leszek tőle.+ Mindig dönthetek úgy, Hogy megváltozom.+ Nagyobb erőfeszítéseket kell tennem.+ Képes vagyok arra, hogy változtassak hozzáállásomon,

és hogy megszabjam a határokat.

® Rosa Argentína Rivas Lacayo Agykontroll-tanfolyam


Ha valamit bonyolultnak nevezünk, az arra hajlamosít, hogy amint valamilyen akadályba ütközünk, már meg se kíséreljük a problémát megoldani. Szembenézni egy nem éppen könnyű feladattal, nem azt jelenti, hogy letagadnánk a valóságot, ám elősegíti, hogy olyankor is kitartóbbak legyünk, amikor történetesen akadályba ütközünk.

Vehetjük például az „ideges” szót. Az idegrendszerünknek köszönhetően mozgunk, beszélünk, élünk... Ám túlingerelni az idegeket - amit valójában teszünk, valahányszor azt mondjuk „ideges vagyok” - károsíthatja az idegrendszeredet. Soha nem fogsz tudni „megszabadulni az idegeidtől”, a feszültségeidtől azonban igen.

Másik példa az „elfelejtettem” kifejezés. Ahányszor ezt mondod, agyad nem tesz további erőfeszítést, hogy emlékezetedbe idézze a keresett adatot. Bölcsebb ezért ilyen esetben azt mondani: „most nem emlékszem rá, de majd eszembe fog jutni”. Ennek eredményeként rövid időn belül - vagy esetleg néhány óra múlva- az emlék felbukkan.

Azt mondani, hogy „képtelen vagyok rá”, teljes abszurditás. Az ókori Görögországban élt Démoszthenész, aki kiváló szónok s/eretett volna lenni, ám dadogott. Bárki egyetértett volna azzal a kijelentésével, hogy számára a szónokká válás „lehetetlen”. Ám a célja iránti vágya olyan izzó volt, hogy hangosan beszélve elkezdett gyakorolni, miközben apró kavicsokat tartott a nyelve alatt. Utóbbi miatt kénytelen volt akadozás nélkül beszélni, nehogy véletlenül lenyeljen egy kavicsot. Démoszthenész az őt gátló tényező ellenére kitűzte maga elé a célját. Nos, Görögország legjobb szónoka lett, s mind a mai napig őt nevezik a szónoklat atyjának. A legtöbb olyan dolog, amit az emberek évszázadokon keresztül lehetetlennek tartottak, mára megvalósult. Az igazság az, hogy amiről - mai tudásunk alapján - azt mondjuk, hogy lehetetlen, az csupán valószínűtlen. Azok az emberek, akik nagy „bölcsen” azt


állítják valamiről, hogy lehetetlen, s kizárólag azon korlátok között maradnak, amelyek számukra lehetségesnek látszanak, pontosan ők azok, akik sohasem tettek egyetlen jelentős lépést sem a fejlődés irányába.

Talán gyerekesnek tűnhet azt hinni, hogy használt szavaink és szófordulataink lecserélésével jelentős mértékben változtathatunk azon, hogy mi történik velünk, illetve, hogy hogyan érezzük magunkat, ennek ellenére tagadhatatlan a szó, a gondolat, az érzelem és a test között fennálló kapcsolat. Bölcsen fogalmaz ezzel kapcsolatban Seneca, a nagy filozófus:

„A szavakban jelenik meg a lélek; általuk látható, hogy az igazság teljes-e, avagy csupán féligazság.”

A tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaki nem alakítja át pozitívvá a szókészletét, az nem fogja elérni, hogy gondolkodásmódja megváltozzon. Tudd, hogy az agynak nincs humorérzéke, és szó szerint hajt végre minden utasítást, amit kap!

A nyelv szerkezete annyira fontos, hogy amíg egy ember nem beszél valamilyen nyelvet, addig intellektuális képességei meglehetősen korlátozottak.

Elképzelhető, hogy önmagadról olyant mondasz, amiket valaki más mondott rólad. Holott valójában az csupán egy másik ember értékelése, aki - adott pillanatban - esetleg éppen dühös volt rád. Mindig te magad döntőd el, hogy milyen szavakat használsz, s hogy mit hiszel el abból, amit mások mondanak rólad.

Az agykontroll-tanfolyamon azt javasoljuk, hogy valahányszor negatív szót mondasz ki, magadban rögtön tedd hozzá: „töröld, töröld”. Ez kialakít egy asszociatív kapcsolatot, aminek hatására idővel elérkezik az a pillanat, amikor már amint elkezded kimondani a nem kívánt szót, a „töröld, töröld” azonnal felbukkan az


elmédben. Ez segít, hogy végleg leszokj a negatív szavakról és szófordulatokról.

Az is segít e változásban, ha olyan pozitív, programozó mondatokat ismételgetsz, mint amilyenek például a könyvhöz mellékelt CD-n is szerepelnek. A CD-n hallható mondatok ahhoz is támpontot adnak, hogy miként alkothatsz magadnak hasonló, az általad áhított változást elősegítő programozó mondatokat.

Különösen javasolom egy olyan mondat használatát, amit eredetileg dr. Emilé Coué, francia terapeuta alkotott meg. Ez a mondat bizonyítottan rendkívül hatékonyan segít egyre pozitívabb motivációt kialakítani, ami ahhoz kell, hogy egyre jobbá váljunk, és egyre jobban tegyük dolgunkat.

„Napról napra, minden szempontból, egyre jobban és jobban vagyok.”

Ha minden alkalommal, amikor valaki megkérdezi tőled: „hogy vagy?”, te azt válaszolod: „egyre jobban”, akkor ez segíteni fog lelkiállapotod irányításában, és a korábbinál sokkal pozitívabb és egészségesebb attitűdöt alakít ki benned.

Biztos akad majd, aki ezt naivitásnak tartja. Érdemes azonban tudnod: Coué doktornak sikerült bebizonyítania, hogy betegei jelentős mértékben javultak csupán attól, hogy mindennapos rendszerességgel beiktatták ezt a mondatot életükbe.15 Másrészt a fonológia bebizonyította, hogy az M betű* olyan rezgést kelt az agyban, aminek a legkedvezőbb a hatása.16

Bizonyára olyanok is akadnak, akik szerint annak mondoga- tása, hogy „egyre jobban vagyok”, egyfajta szökés a valóság elől.

+ Spanyolul a „jobban” szó jelentése „mejor” (ejtsd: mehor), ezért emeli ki az M betű és az említett mondat összefüggését az írónő. (A fordító megjegyzése.)


Valójában azonban a „hogy vagy?” kérdést föltevő ismerőseid legnagyobb részét egyáltalán nem érdekli az aktuális problémád, és nem fogják azt megoldani. Úgy leélni az életedet, hogy közben folyamatosan panaszkodsz a körülményeidre, nem segít abban, hogy kilábalj ebből a helyzetből. Sőt, ahogy elterjed ennek a híre, a helyzeted egyre rosszabbnak tűnik majd. Arról már nem is beszélve, hogy kinek van kedve találkozni és beszélgetni „Tömény Panasz” bácsival?

Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy megvigasztalódjunk, és ki tudjuk fejezni az érzéseinket, különösen, amikor a szomorúság, a harag vagy az aggodalom elhatalmasodik rajtunk. Ehhez meg kell keresnünk bizalmasunkat, aki meghallgat bennünket, és az legtöbbször nem olyan ember, akivel napi kapcsolatban állnánk.

Sokan olyan, minden pozitív attitűdtől mentes környezetben élnek, ahol a „hogy vagy?” kérdésre adott „egyre jobban” válaszuk hallatán a következő történhet. Nagyra kerekedett szemmel azt mondja a kérdező: „Mennyire sajnálom! Nem is tudtam, hogy beteg voltál!” Igen, lesznek olyanok, akik nem tudják felfogni, hogy miként lehet valaki jobban, ha előtte nem volt kifejezetten rosz- szul.

Ha rászokunk az „egyre jobban” válaszra, az egyúttal módot ad arra, hogy másoknak is segíthessünk vidámabbá válni. Mindenütt szükség van olyan emberekre, akik e képesség birtokában vannak, hiszen mindnyájan szívesen beszélgetünk „Jó nap Reménykével”.


RELAXÁCIÓ

„Mindnyájan a tökéletes szabadságról álmodozunk, a hegyekben vagy a tengernél

Micsoda butaság ennyit várni, amikor bármikor kivehetjük ezt a szabadságot önmagunkon belül

Sehol máshol nem létezik olyan idilli hely mint a saját elménkben.Vedd ki ezt a szabadságot olyan gyakran,

amilyen gyakran csak tudod, és e módon feltöltődik lelked, hogy utána visszatérhess a munkádhoz, megszabadulva

a szorongásoktól, s telve energiával és jókedvvel!”


Ahogy szókészletünk kitakarítása segítséget fog nyújtani gondolataink, hozzáállásunk és a bennünket érő különböző hatásokkal szemben tanúsított reakcióink megváltoztatásában, úgy a bennünket ért stressz kezelésében a legfontosabb, hogy tudjunk relaxálni.

Milyen orvosilag és tudományosan bizonyított hatásokat nyújt számunkra a relaxáció gyakorlása?17

A relaxáció jótékony hatásai egészségünkre nézve a következők:

1. Nyugalmi állapotú agyhullámok keletkezése agyunkban, amelyeket alfa-frekvencia néven is ismerünk. Ilyen típusú frekvenciák létrehozása szervezetünk számára egyensúlyt és jóllétet eredményez, ami lehetővé teszi az izomfeszülések oldódását, és meggátolja a krónikus stressz okozta destruktív hatásokat. Továbbá, ha képesek vagyunk agyunkat erre a nyugalmi szintre levinni, az lehetővé teszi, hogy a bennünket érő hatásokra nyugodtabban tudjunk reagálni, és megelőzzük az akut stressz kitörését.


Elősegíti a sejtek oxigénnel való ellátását. Amikor valaki ellazul, akkor légzése lelassul, a belégzése mélyebbé válik. Ezzel elérjük, hogy a tüdő jobban szellőzzön, s ennek következtében jobb legyen az oxigénellátás. Sejtjeink számára a jó oxigénellátás a jó egészség egyik alapja, és különösen igaz ez idegrendszerünk sejtjeire, amelyeket neuronoknak nevezünk Az erek kitágulása elősegíti a jobb vérkeringést. Ez azt jelenti, hogy véredényeink kitágulnak, és lehetővé teszik a vér bővebb áramlását. Ezért magas vérnyomás esetén a relaxáció mindig hangsúlyozottan javasolt.Javítja a koleszterinszintet. Orvosi kutatásokból kiderült, hogy a mély relaxáció megnöveli a nagy sűrűségű koleszterin (HDL-koleszterin) szintjét. A HDL elősegíti az artériákban felgyülemlett alacsony sűrűségű koleszterin (LDL-koleszterin) eltávolítását, tehát tisztítja az ütőereket. Ennek eredményeként keringési rendszerünkben csökken a vérzsírszint. Mindenki jól tudja, hogy a magas vérzsírszintet tartják a kardiovaszkuláris betegségek kialakulása egyik fő okának.Csökkenti a szorongást. A relaxáció egyik kiemelkedő hatása, hogy - minden, napi rendszerességgel relaxáló embernél- csökkenti a szorongás mértékét. Ez annak tulajdonítható, hogy relaxáció közben testünkben csökken a tejsavszint, amely közvetlen kapcsolatban áll a szorongás tüneteivel. Kedvező hatása van az immunrendszerre. A napi rendszerességgel végzett relaxáció olyan hatást fejt ki testünkre, ami elősegíti a fehérvérsejtek termelődését és azok jó állapotban tartását. A fehérvérsejtek alkotják immunrendszerünk hatalmas „hadseregét”.Növeli az endoríinszintet. A mély relaxáció endorfin- termelést indít be testünkben. Az endorfinmolekulák


neuropeptidek, tehát olyan kémiai vegyületek, amelyeket az idegrendszer használ tevékenységének szabályozására, s amelyek segítenek megszüntetni a testi fájdalmat. Ezért ma már számos klinikán és kórházban nélkülözhetetlen eszköznek tartják a relaxációt.

Nagyon fontos tudni, hogy a felsorolt élettani hatások létrejöttéhez legalább 15 percig kell relaxálni! Ezért mindenkinek - a rohanó életet élőknek pedig különösen - javaslom a napi legalább egyszeri, 15 perces lazítást.

Ha egészségügyi gondod van, akkor feltétlenül konzultálj orvosoddal, és naponta háromszor relaxálj! Ez segít visszanyerni belső egyensúlyodat. A relaxáció önmagában ugyan nem szünteti meg a betegségedet, de mindenképpen a betegséggel szembeni reagálásra ösztönzi testedet.

Arról is tudj, hogy a mély relaxáció megkönnyíti a koncentrálást, és javítja az ítélőképességet. Ezért javaslom: használd ezt a nyugalmi állapotot arra, hogy beprogramozd céljaidat és szándékaidat, valamint adj időt magadnak a pihenésre és a mély relaxá- cióra is!

Stresszünk kezeléséhez elengedhetetlen, hogy folyamatos mentális takarítást végezzünk szókészletünkben, s hogy naponta legalább egyszer relaxáljunk. Ez segít megszabadulni a feszültségtől, csökkenti a fizikai kimerültséget, és megelőzi a krónikus stresszt. Ez a két eszköz lehetővé teszi, hogy gondolkodásunkat hatékonyabban kontrolláljuk, mivel - ahogy azt a kognitív pszichológia kutatásai is bebizonyították - ez érzékenységünk kezelésének kulcsa.

Ahol a gondolatod, ott a tapasztalatod; az ember az, amit gondol.



FELADAT:RELAXÁCIÓS GYAKORLAT

A relaxációs gyakorlat, amit a könyvemhez csatolt CD-lemez tartalmaz, a Silva-féle agykontroll alapgyakorlatának az adaptációja. Rendszeres alkalmazásával megtanulsz mélyen ellazulni.

A gyakorlatot kényelmes testhelyzetben végezd, ami lehetővé teszi, hogy az izmokban lévő feszülések oldódhassanak! Azt fogod hallani, hogy hunyd be a szemed, mert ily módon kizárod a figyelmedet elterelő dolgok zömét. Azt is hallod majd, hogy sóhajts néhány mélyet, s légy tudatában, ahogy a levegő be- és kiáramlik a testedbe, illetve testedből. Mindnyájan átéltük már, hogy egy munkát vagy valamilyen - feszültséget okozó - tevékenységet befejezve ösztönösen felsóhajtottunk. Felsóhajtunk, amikor kijövünk a főnökkel folytatott megbeszélésről; amikor ebéd után az anyósunk távozik; vagy amikor befejezünk egy nagy figyelmet megkövetelő munkát. A sóhajtás az egyik módja, hogy légzésünket és testünket nyugodtabb állapotba állítsuk vissza.

Valamennyi meditációs módszer azt kéri, hogy irányítsuk figyelmünket légzésünkre, tegyük azt nyugodtabbá és mélyebbé, ami elősegíti az ellazulást.

Később azt fogod hallani, hogy mély belégzést követő kilégzés közben ismételd el magadban és jelenítsd meg gondolatban a 3-as számot, háromszor, egymás után, majd lazítsd el egész testedet, tetőtől talpig. Ily módon - gyakorlás hatására - idővel asszociáció alakul ki a 3-as szám és a test nyugalmi állapota között. A cél az, hogy gyakorlással elérd: ha csak behunyod a szemed, mélyet sóhajtasz, háromszor magad elé képzeled, és gondolatban kimondod a 3-as számot, ettől tested teljes mértékben ellazuljon.

Ezt követően azt hallod majd, hogy irányítsd figyelmedet tested különböző részeire. Elhangzik majd, hogy közben esetleg


enyhe vibrálást vagy meleget érezhetsz, amelynek oka ereid kitágulása, ami előnyös, hiszen javítja tested perifériás részeinek a vérellátását.

Azért haladunk az izmok ellazításában a fejtől a lábak felé, mert az izmokat működtető, úgy nevezett motoros idegrendszer

s is a fej felől halad a testrészekhez, s működtetése teljes mértékben akaratlagos. Utóbbi tény miatt az izomzat ellazítása könnyebbé és gyorsabbá teszi a teljes relaxáció állapotának kialakulását.

Ismét azt fogod hallani, hogy sóhajts mélyet, s kilégzéskor ismételd magadban és jelenítsd meg gondolatban a 2-es számot, amelyet a mentális relaxáció állapotával fogunk asszociálni. Utána azt kéri tőled a szöveget felolvasó magyar kollégám, hogy képzeld el az úgynevezett ideális pihenőhelyedet. Bármilyen helyszínt, ami számodra a békét és a szépséget fogalmazza meg. Az ekkor következő csend ugyan csupán egyetlen percig fog tartani, mégis egyórányi kikapcsolódással lesz egyenértékű. A 2-es szám és a men- tális relaxáció társítása azt eredményezi majd, hogy gyakorlással egyre gyorsabban éred el a mentális nyugalmi szintet.

Ismét azt hallod majd, hogy sóhajts mélyet, s kilégzéskor ismételd magadban és jelenítsd meg gondolatban az 1-es számot, háromszor egymás után, és ezzel elérkezünk egy olyan szintre, ami a fizikai és a mentális relaxáció eredménye, és amit alapszintnek nevezünk.

Amikor már teljesen ellazult a tested és a lelked, egy 10-től 1- ig tartó visszaszámlálást végzünk, ami segíteni fog a figyelmedet összpontosítani és koncentrálási készségedet javítani.

Mélyebb szintet elérni azt jelenti, hogy hozzáférsz a mentális koncentrálás egy tágabb szintjéhez. Az egészségesebb szint kifejezés a test és lélek közti kiegyensúlyozottabb állapotra utal.

Ezután számos pozitív kijelentést hallasz majd, amelyek segí- lenek a pozitívabb szókészleted kialakításában, és ötleteket adnak


saját - igényeidhez illeszkedő - programozó mondataid megformálásához.

Ezt követőn egy ideig csend következik, hogy programozhasd ilyen-olyan célod elérését, vagy alkalmazd valamelyik, a későbbiekben elmagyarázandó Silva-technikát.

Befejezésként néhány olyan mondatot hallasz majd, amelyek emlékeztetnek a gyakorlat konstruktív és pozitív céljára. Végezetül azt mondja a felolvasó, hogy az 1-től 5-ig tartó számolás végén kinyitod a szemedet, teljesen éber leszel, remekül érzed magad, sokkal jobban, mint korábban.

A Silva-féle relaxáció számos tudományos kutatásban rendkívül hatékonynak bizonyult. Másfajta relaxációs technikákkal történt összehasonlító vizsgálatokban is igazolást nyert a technika hatékonysága, továbbá, hogy jól érthető és könnyen elsajátítható.18

Tekintettel arra, hogy a relaxáció élettani változásokat idéz elő- amelyekről már esett szó -, felsorolok néhány olyan érzést, amelyet a mély relaxáció közben esetleg átélsz majd.

1. A testünket súlyosnak vagy könnyűnek érezzük.2. Olyan érzés jelentkezhet, mintha a végtagjaink

„elaludtak” volna.3. Hideg vagy meleg érzés.

Az első kettő a relaxáció által előidézett, csökkent izomtónusnak tulajdonítható, és már egy kis testmozdulattal eltűntethető. A harmadik az erek kitágulása miatti testhőmérséklet-változás következménye.

Ha már gyakorlatod van valamilyen típusú meditációban - jógázol vagy szoktál elmélyülten imádkozni -, akkor valószínűleg nem érzel majd semmi szokatlant, mivel tested már hozzászokott a relaxáció előidézte változásokhoz.


Fekve relaxálni ugyan nagyon kényelmes, ám abba könnyen belealudhatunk. Ezért azt javaslom, hogy kényelmesen ülve végezd a gyakorlatot, úgy, hogy mindkét talpad a földön legyen, és mindkét kezed az öledben pihenjen! Ez azért is előnyös, mert így könnyen fogsz tudni szinte bárhol relaxálni.

Azt is javaslom, hogy a kellő gyakorlat megszerzése után már ne hallgasd a hangfelvételt, hiszen, ha egyszer megtanultad a folyamatot, akkor képesnek kell lenned külső segítség nélkül is bármikor és bárhol relaxálni.

A 3-ról 1-re módszer

Amikor már legalább 10-szer elvégezted a gyakorlatot, akkor készen állsz rá, hogy sokkal gyorsabban használd a 3-ról 1 -re módszert, anélkül, hogy szükséged lenne a hangfelvételre.

Helyezkedj el egy kényelmes pózban, hunyd le a szemed, végy egy mély lélegzetet, és kilégzéskor ismételd el magadban és jelenítsd meg gondolatban a 3-as számot, háromszor egymás után, miközben testedet a fizikai relaxáció állapotába hozod! Vegyél egy újabb mély lélegzetet, kilégzéskor pedig ismételd el magadban és jelenítsd meg gondolatban a 2-es számot, háromszor egymás után, ezzel elmédet a mentális relaxáció állapotába juttatod! Ismét végy egy mély lélegzetet, és kilégzéskor ismételd el magadban és jelenítsd meg gondolatban az 1-es számot, háromszor egymás után, és ezzel az alapszintedre érkezel!

Ez utóbbi relaxációs szinten fogod tudni alkalmazni az agy- kontrolltechnikákat, illetve programozni bármely célod elérését. Kste a relaxációs gyakorlat a természetes alvásba folyhat át.


Néhány tanács

Stresszünk kezelése vagy kezeletlenül hagyása az egészség és a betegség közti különbséget jelentheti. Selye János - tudományos kutatással töltött számos évtized után - a következő tanácsokat adja egészségünk megőrzéséhez:

• Figyeljünk étkezésünkre, és naponta végezzünk valamilyen testmozgást!

• Mindennapos rendszerességgel relaxáljunk!• Erősítsük meg önmagunkat saját belső értékeinken keresztül!• Olyan tevékenységet végezzünk, amit lelkesen tudunk tenni!• Nyerjük el embertársaink szeretetét!

Napjainkban rengeteg információ olvasható az étkezési szokások és az egészség kapcsolatáról. Egyre bizonyítottabb, hogy a silány ételek fogyasztása kulcsszerepet játszik a legtöbb súlyos betegség kialakulásában.

A megfelelő táplálkozáshoz leginkább a józan eszünkre van szükségünk, mivel testünk jelez, amikor nem megfelelő az elfogyasztott étel minősége vagy mennyisége*. Előtérbe kell helyeznünk a gyümölcsöket és a zöldségeket; meg kell bizonyosodnunk arról, hogy megfelelő mennyiségű rostot (pl. teljes kiőrlésű gabonát) is beviszünk a szervezetünkbe; és megfelelő mennyiséget fogyasztunk fehérjéből, zsiradékból; valamint naponta minimum két liter vizet megiszunk.19

*Mára már kiderült, hogy anyagcseretípustól függően egyénileg valamennyire eltérő a tápanyagigény. Info az anyagcseretípus műszeres meghatározásáról: www.szebbeletert.hu. (A szerkesztő megjegyzése.)

http://www.szebbeletert.hu


Egészséges és kiegyensúlyozott étrenddel testünk megelőzheti a stresszt, ami a szervezet túlzott emésztési megterhelése miatt is kialakulhat, még abban az esetben is, ha közben olyan vitaminokat és ásványi anyagokat is beviszünk, amilyenekre és amennyire testünknek szüksége van.

A mindennapi testmozgáshoz nem kell atlétakondíció, sem bonyolult edzőgép. Amire viszont igenis szükség van, hogy mindennap, normális ütemben, gyalogoljunk mintegy 20-30 percet. Az elkényelmesedett életmód kiküszöbölésével, amit testmozgással érhetünk el, testünk számára lehetőség nyílik arra, hogy az megfelelő módon kezelje a stresszt gerjesztő hormonokat.

E könyv és CD segítéségével begyakorolhatod a relaxáció egyszerű változatát, ami bizonyítottan hatásos, és manapság valójában nélkülözhetetlen. A naponta végzett relaxációval megelőzhető a stressz-distressz olyan szintű akkumulálódása, hogy az már kárt okozzon bennünk, és segít elkerülni az életminőségünket károsítható testi és érzelmi problémákat.

Fontos újra felfedezni és megerősíteni a belső értékeidet. Azok olyan belső erőforrást képeznek, aminek birtokában sikerrel tudsz szembenézni életed kihívásaival. Ez teszi lehetővé, hogy fokozatosan fejlődjünk, hogy jobbá váljunk.

Tanuld meg élvezni tevékenységedet, tanulj meg „együtt áramolni” azzal, amit teszel! Tudatosítsd, hogy tevékenységednek értelme van! Lelkesedj a munkádért, és fedezd fel - bármilyen egyszerű is legyen az a munka - azt a felbecsülhetetlen hozzájárulást, amit a világ számára tevékenységed jelent. Ahogy Selye János mondta: „Bármit is teszel, lelkesen tedd!” Add át magad az életnek és a szolgálat érzésének, mely érzésen mindnyájan osztozunk! Anélkül, hogy bármit is várnál a változástól, pontosan azt logod megkapni, ami a leginkább biztonságot és támogatást nyújt: a hozzád hasonló emberek szeretetét.


Mindennek eléréséhez pozitív hozzáállással kell élnünk, ami a lélekkel végzett munkából és az önismeretünk növelésére tett erőfeszítéseinkből fakad, s hogy rendszeresen lehunyjuk szemünket, és önmagunkba, befelé nézzünk.

„Az emberiség minden problémája abból fakad, hogy az ember képtelen csendben, egyedül ülni a szobában.”

B l a is e Pa s c a l

95

3 -

A szorongásos problémák kezelése„Mindössze higgadtságra van szükségünk,

ami nem elmélet, hanem a felelősségteljes lélek egyik állapota.”

D. H. L a w r e n c e

Úgy érezhetjük, hogy nem létezik annyi idő, ami elegendő lenne valamennyi tennivalónk elintézéséhez. Az életünk folyamatos rohanással telik, ám ezért nagy árat fizetünk.

A minket érő stressz kezeletlensége, a ránk zúduló ingerek óriási mennyisége és a tény, hogy hagytuk belső értékeinket elseké- lyesedni, mindez azt eredményezi, hogy szorongunk, ami aztán fokozatosan roncsolja lelkiállapotunkat és egészségünket. A gyomorfekély vagy a szívbetegség kialakulása előtt már megjelennek azok a tünetek, amelyek egyértelműen jelzik: a stressz kikerült ellenőrzésünk alól. A két leggyakoribb szorongásos probléma: az álmatlanság és a fejfájás.

A legtöbben sajnos teljesen normálisnak tekintik, hogy alvászavarban szenvednek. Valójában az a normális, ha természetes módon tudunk aludni; abnormális, ha ehhez tablettát kell bevennünk, akárhány évesek is vagyunk.


Nagyon sokan beletörődnek az altatók napi rendszerességű fogyasztásába, amit sokszor orvos ismerősük ír fel. Könnyen szem elől tévesztik, hogy az álmatlanság a pszichés zavarok közel 80%-ának az egyik tünete.

Tévedés azt hinni, hogy bizonyos életkor után gyógyszereket kell szednünk ahhoz, hogy szervezetünk a szükséges funkcióit elvégezze. Ha alvászavarban szenvedünk, annak szorongásunk az oka, és - ha csak nincs valamilyen különleges betegségünk - az altató tabletták fölöslegesek.

Becslések szerint a fejfájások 75-80%-ának az oka szintén a szorongás. Nem kell szakember, hogy ezt belássuk. Elegendő felidézni, hogy mikor is szokott megfájdulni a fejünk. A válasz többnyire a következő: amikor sírok; amikor dühösnek vagy tehetetlennek érzem magam; amikor valami hosszan tartó, munkahelyi vagy intellektuális erőfeszítést kell tennem, és fáradtnak érzem magam; amikor olyan társadalmi eseményen kell részt vennem, amihez nincs kedvem stb. A szorongásos fejfájás könnyen felismerhető, mivel az imént felsorolt helyzetekben jelentkezik. Könnyen elmulasztható egy fájdalomcsillapító tablettával.

Becslések szerint a fejfájások kb. 15%-a migrénes jellegű. Ez általában ciklikusan visszatérő, nagyon intenzív, és egyéb tünetet is okozhat: hányingert, hányást, szédülést, illetve rendkívül erős fény- vagy hangérzékenységet. Ma már ugyan léteznek olyan gyógyszerek, amelyeket ha a migrénes roham jelentkezésekor bevesz a beteg, az megelőzi az állapot kibontakozását, de ha erről lekésik, akkor ki kell várni, amíg a folyamat lezajlik. Ez pedig órákat, sőt néha napokat is jelenthet. Csak az tudja, hogy miről beszélek, aki ezt már átélte.

Bár sikerült a migrén genetikai gyökerét beazonosítani, az is kiderült, hogy az állapot elsődleges kiváltó oka a stressz, ezért kezelésében a relaxáció elengedhetetlenül szükséges.

A szorongásos problémák kezelése 97

Létezik egy harmadik típusú fejfájás is, amit szervi eredetű fejfájásnak nevezünk, és valamilyen betegség kísérő tünete. A magas vérnyomás, a hastífusz, a malária csak néhány példa, ahol a fejfájás segít felismerni a kórképet.

A szorongásos jellegű fejfájástól és a migréntől is végleg meg lehet szabadulni a relaxáció segítségével, mivel - ahogy azt már említettem - azok a stresszel állnak kapcsolatban.

Ha napi rendszerességgel végzed a könyvhöz CD-n mellékelt gyakorlatot, és rendszeresen alkalmazod az agykontroll-tanfolyamon oktatott alváskontroll- és fej fáj áskontroll-technikát, akkor megszabadulhatsz ezektől a problémáktól, és elősegítheted, hogy életed szorongástól mentes, és ezáltal egészségesebb legyen.

Mik életünkben a stressz leggyakoribb előidézői? Léteznek fizikai stresszt okozó tényezők, mint például a hirtelen hőmérséklet-változás; a légszennyeződés; vagy a romlott étel. Minden ilyen tényező adaptációt követel meg szervezetünktől, tehát stresszt idéz elő.

Léteznek pszichés jellegű stresszokok is, amelyek gondolkodásunkkal és - a múltunkkal, jelenünkkel vagy jövőnkkel kapcsolatos - érzéseinkkel függnek össze. Sokunk számára az érzelmeink jelentik stresszünk fő forrását, és ezért szorongásos problémáink legfőbb okát is.


ÉRZELMEINK INTELLIGENS IRÁNYÍTÁSA

„Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják.”

PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 16:21

Érzelmeink olyan túlélési mechanizmusok, amelyek a megfelelő cselekvésre ösztönöznek minket. Az érzelmek minden helyzetben konstruktív vagy destruktív szerepet játszhatnak, javunkra vagy kárunkra szolgálhatnak. Öt alapvető érzelem létezik: a szeretet, az öröm, a félelem, a düh és a szomorúság. Közülük az utolsó három okozhat szorongásos jellegű problémákat.

Indokolt érzelmek azok, amelyek - ahogy nevükből is következik -valamilyen adaptációs szükségletre adott válaszok. A félelem segít abban, hogy megvédjük magunkat; a düh, hogy megvédhes- sük jogainkat; és a szomorúság, hogy időt kapjunk veszteségeink feldolgozására, hogy aztán folytathassuk utunkat.

Indokolatlan érzelmek azok, amelyek - eltorzult érzékelésünk következtében - a szükségesnél erősebb válaszreakcióként jelennek meg. Egy-egy érzelem befolyásolja a gondolatainkat, a testünket, és cselekvésre késztet; de az érzelem is „feltöltődik” a gondolatainktól és a tetteinktől.

Az indokolt érzelmek tevékenységre ösztönöznek, az indokolatlanok, mivel alaptalanok, megbénítanak és akadályoznak minket.

A félelem érzéséről a legkönnyebb belátni, hogy az túlélési mechanizmus, hiszen - konstruktív formájában - segít életünk megvédésében, s abban is, hogy elővigyázatosak legyünk.

Az összes érzelmünk közül a düh esetén látható legkevésbé annak konstruktív jellege. Pedig a haragra való képességünk teszi lehetővé, hogy megvédjük magunkat és másokat.


r w \

r iIndokoltak Indokolatlanok

\Túlélési

\Attitűdök és

mechanizmusok

Inézetek

1C S E L E K V É S R E

Ö S Z T Ö N Ö Z N E K

TM E G B É N ÍT A N A K

J

William Sloane bölcsen fogalmazza ezt meg:

„Fontos a haragra való képességünk, mert aki nem haragszik meg,

az hozzászokik az elviselhetetlen tolerálásához...és valószínűleg cinikussá válik.

Ha elveszítjük az elnyomással szembeni dühünket, az elnyomottak iránti együttérzésünk is csökkenni fog.”

A szomorúság rákényszerít, hogy átgondoljuk a helyzetet, s így lehetővé teszi lelki egyensúlyunk helyreállását. Az új tervek pedig elősegítik, hogy konstruktív változásokat vigyünk véghez életünkben.

Ha minden érzelemre szükségünk van, és olyan fontos funkciót töltenek be az életben maradásunkban, akkor miért okoznak


mégis annyi problémát? E kérdésre a válasz egyrészt abban a végletességben rejlik, ahogy az érzelmeink képesek elfajulni; másrészt abban, hogy sokszor indokolatlanok.

Ahhoz, hogy szorongásos problémáinkat - köztük az álmatlanságot és a fejfájást - kezelni tudjuk, szükségünk van arra, hogy érzelmeinket határozottabban legyünk képesek irányítani.

Félelmeink nagy része abszurd feltételezések következménye, amelyek miatt azt hisszük, hogy pl. szerencsétlenség fog bennünket érni. Amint úgy döntünk, hogy képzelt és indokolatlan félelmeinkkel szembenézünk, eltüntethetjük őket, mivel azok csupán gondolataink és kontrollálatlan képzeletünk szüleményei. Elménk „délibábokat” produkál, és el is hiszi azokat. A trenírozott képzelet, elménk kontrollálása, és az, hogy tudunk gondolkozni, elősegíti, hogy érzelmeinken uralkodni tudjunk.

A félelem, a düh és a szomorúság életminőségünkre valós veszélyt jelenthetnek. Ám kontrollálhatjuk őket, ha tudatában vagyunk, hogy érzelmeink vészjelzésekként vagy attitűdünk, illetve hiedelmeink következményeként jöttek létre.

Lehet, hogy az adott esemény hatására jelentkező érzelmi reakciónk indokolt volt, ám az már értelmetlen, ha a történteket újra és újra elismételgetjük magunknak - mintha egy végtelenített filmbe kerültünk volna -, s az élmény így teljesen körülfon minket.

ATTITŰDÖK HIEDELMEK

oO

mmSm

K É P E K É S S Z A V A K


Hányszor tapasztalhattuk, hogy egy történet folyamatosan bővül, és egyre tragikusabbá válik, ahogy az érintettje sokadszorra meséli el, s újabb részleteket tesz hozzá.

Ahhoz, hogy intelligens módon kezeljük érzelmeinket, meg kell vizsgálnunk, hogy a kognitív dimenzió - memóriánk, képzeletünk, gondolataink, attitűdjeink és nézeteink - milyen hatásokat okozhat.

Elménk képes olyan konstruktív gondolatokat generálni, amelyek egészséges érzelmeket váltanak ki; illetve olyan kellemetlen gondolatokat, amelyek indokolatlan érzelmeket okoznak.

Egy körültekintő és határozott ember, akinek elméje nem generál szorongást okozó problémákat, megállítja a negatív gondolatokat, és egészséges érzések létrehozására ösztönzi magát. Ily módon elkerüli az olyan hozzáállás kialakulását, ami - az előző fejezetben szó esett már róla - kialakítja a viselkedésünket meghatározó attitűdöket.

Szorongásaink irányítása szempontjából a hitrendszerünk is kulcsszerepet játszik. Vannak egészséges hiteink, amelyek segítenek önmagunk nevelésében, és előmozdítják személyiségünk fejlődését. Léteznek azonban egészségtelen hiedelmeink is, amelyek „délibábokkal” mérgeznek meg bennünket, károsítva életminőségünket és egészségünket. De vajon mik is ezek a hiedelmek?

Belső hitrendszerünk határozza meg valóságunkat.

E definícióval megállapíthatjuk, hogy a valóságnak hitt valamiből mennyi az, ami nem egyéb, mint az önmagunk által megteremtett, gondolkodási sémánk következménye. Mivel az attitűdjeink és a hiedelmeink egyaránt gondolatainktól függnek, érzelmeink irányítása nagyrészt azon múlik, hogy tudunk-e gondolkozni. Az érzések természete ugyanolyan lesz, mint a gondolatoké.


Reakcióink megváltoztatásához módosítanunk kell számos attitűdünkön, és meg kell változtatni néhány - a valóságról alkotott képünket eltorzító - hitünket. Ehhez az szükséges, hogy megváltoztassuk gondolkodásunkat, átszerkesztve és kijavítva az önmagunk számára vetített „filmeket” és az önmagunknak mesélt történeteket.

A SZORONGÁS KEZELÉSE

„Ostobaság gondjaink miatt a hajunkat tépni, hisz a kopaszság nem enyhíti aggodalmunkat ”

M a r c u s T u l l iu s C ic e r o

Emlékezzünk: szorongást akkor érzünk, ha egy problémával szembe kell néznünk és azt meg kell oldanunk. De szoronghatunk olyan alaptalan aggodalmak vagy félelmek miatt is, amelyeket képzeletünk feltételez, hogy a jövőben esetleg megtörténhetnek.

Hadd adjak néhány tanácsot a félelem és a szorongás hatékonyabb uralásához:

• Ne halogasd a teendőidet, mert az csak növeli a feszültségedet! Amit meg kell tenned, azt tedd meg!

• Figyelj az önmagaddal folytatott, belső párbeszédedre! Az aggodalmak majdnem mindig az elme „hallásában” fejeződnek ki, azaz a szavakban.

• Relaxálj naponta, ez csökkenti a szorongásodat!• Légy kritikus a feltételezéseiddel szemben, amelyek aggodal

maidat táplálják! Lehet, hogy azok totálisan irracionálisak.


A DÜH KEZELÉSE

„Erőszakot tenni önmagunkon nem más, mint mások hibái miatt büntetni magunkat ”

L o r d C h e s t e r f ie l d

Nagyon sok ember számára a düh a legkevésbé kezelhető érzelem. Ugyanis igen csábító, mert energetizál. Azonban általában nem a megfelelő módon jelenik meg: megbántunk másokat, s a korábbinál rosszabb helyzeteket és még nagyobb feszültséget teremtünk önmagunk számára.

A düh intelligens módon történő irányításához határozott döntést kell hoznod, miszerint nem leszel reakcióid rabszolgája.

• Figyeld meg, mi robbantja ki dühödet, és tudatosítsd annak megjelenését!

• Olyan gondolatokat hozz létre, amelyek nem táplálj ák tovább a téged magával ragadni akaró hullámot!

• Lélegezz mélyen, és emlékezz, hogy az első impulzus idővel mindig enyhül!

• Relaxálj rendszeresen, mert azzal megelőzheted, hogy a feszültségek felhalmozódjanak benned, és „robbanásokat” idézzenek elő!


A SZOMORÚSÁG KEZELÉSE

„Vajon a velünk történő rossz dolgok miatt vagyunk szomorúak, vagy ezek a rossz dolgok

azért történnek velünk, mert szomorúak vagyunk?”

W il l ia m Ja m e s

A szomorúság olyan érzelem, aminek érdemes utat adni. Sírni egészséges, viszont könnyeink elfojtása megbetegít minket. Hogy elkerüljük a tartós szomorúságba zuhanást, ami depresszióhoz vezethet, magunk mögött kell hagynunk a múltat - ott, ahova valójában tartozik -, és jobban kell bíznunk saját belső eszközeinkben.

• Kezdj olyan tevékenységekbe, amelyek motiválnak!• Becsüld meg kapcsolataidat, és légy hálás azért, amid van!• Fogadd meg, hogy teszel személyiséged fejlődéséért!• Erősítsd meg saját fontosságod tudatát!

Ha megtanulunk változtatni reakcióinkon, és nem hagyjuk, hogy az első impulzus elsodorjon minket, akkor a szélsőséges érzelmek fokozatosan elmaradnak. Ily módon változni fog viselkedésünk.

Ahogy a neurobiológiai kutatások bebizonyították, egyes érzelmek iránt „függőség” alakul ki bennünk.20 E függőség megszüntetéséhez - mint bármilyen más addikció esetén is - abba kell hagynunk az azt előidéző anyag „fogyasztását”. Ez annyit jelent, hogy változtatni kell azon a viselkedésen, ami beindítja az adott érzelemhez kapcsolódó neuropeptidek kiáramlását.

Ahogy a gondolatainkban és a viselkedésünkben végrehajtott


módosítások változást idéznek elő érzelmi reakcióinkban, spirituális értékeink megerősítése biztosíthatja számunkra, hogy a legmegfelelőbben és a legokosabban kezelhessük érzelmi állapotunkat.

Fejlesszük azokat az érzéseket, amelyek által érvényesülnek belső értékeink! Ezek:

• a nagylelkűség,• a megbocsátás,• a szánalom és• az érzelmi függetlenség.

ÉRZELMI ÉRETTSÉG

„Az ember akkor válik éretté, amikor visszaszerzi azt a komolyságot,

amivel gyermekkorában játszott.”

F r ie d r ic h N ie t z s c h e

Mindannyian szeretnénk elérni az érzelmi érettség állapotát, és azt hisszük, hogy ez csak idő és életkor kérdése. Pedig nem igaz, hogy önmagában a tapasztalattól bölccsé válnánk; a megtapasztalás csak akkor vezet el a bölcsességhez, ha úgy használjuk, hogy az a bensőnkből fakadjon és a bensőnkben növekedjen.

A következő mondás találóan mutat rá a lényegre:

„Nem az számít, hogy egy esemény mit tesz velünk, hanem hogy mi mit kezdünk azzal az eseménnyel ”


A valódi érettség eléréséhez fejlődnünk kell. Fejlődnünk kell:

• mentálisan (gondolataink, attitűdjeink és hiedelmeink kezelése),

• erkölcsileg (döntéseinket és viselkedésünket olyan értékekre alapozva, amelyek támogatják és építik életünket, az együttélést és mindenki jólétét),

• spirituálisán (ápolva azokat az értékeket, amelyek által megtaláljuk belső nyugalmunkat).

Úgy tudunk lazítani kellemetlen érzéseink és pusztító szenvedélyeink bilincsén, ha változtatunk gondolatainkon és viselkedésünkön. Ez teszi lehetővé, hogy életünkben egészséges érzelmek jöjjenek létre és oldódjanak krónikus, szorongásos gondjaink. Ez segíti fejlődésünket, és lehetővé teszi jobbá válásunkat.

Ahogy egyre kevésbé azonosulunk gondolatainkkal és negatív hiedelmeinkkel, azt fogjuk tapasztalni, hogy egyre kevésbé generálunk szorongást, dühöt és depressziót kiváltó bizonytalanság- és elégedetlenségérzést.

A túláradó érzelmek korában tennünk kell pszichoszomatikus egyensúlyunk fenntartásáért. Tudni relaxálni, helyesen gondolkozni; érzelmeinket kontrollálni ma már nem luxus, hanem olyan szükség, ami kulcsfontosságú egészségünk fenntartásához és a lelki béke megőrzéséhez.

Szent Ágoston így fogalmaz:

„Nem az a baj, ha az ember elvész szenvedélye miatt, hanem ha elveszti a szenvedélyét.”

Az érzelmek megzavarhatnak és megsemmisíthetnek, de nemesebbé és emberségesebbé is tehetnek minket.


FELADAT:ÉRZELEMI IRÁNYÍTÁS

Mi segíthet felismerni az érzelmileg befolyásoló és töprengésre késztető irracionális gondolataimat?

Volt-e olyan tapasztalatom, amikor végül kiderült, hogy az elgondolásom nem teljesen helytálló?

Ha a legjobb barátom vagy valaki, akit becsülök, ugyanezt gondolná, mit mondanék neki?


Ha a legjobb barátom vagy bárki, aki szeret, megtudná, hogy ilyen gondolataim vannak, mit mondana nekem? Milyen egyértelmű bizonyítékkal szolgálhatna, hogy belássam, gondolataim nem száz százalékban helytállóak?

Amikor más a lelkiállapotom, akkor vajon másképp gondolkozom a helyzetekről? S hogyan?

Amikor érzelmileg zaklatott állapotba kerültem, milyen gondolatok segítettek jobban érezni magamat?


Vannak-e olyan jelentéktelennek tűnő apróságok, amelyek ellentmondanak az álláspontomnak, és amelyeket eddig félrelöktem, mert nem tartottam azokat fontosnak?

Melyek azok az attitűdök, amelyek félelmet, dühöt vagy szomorúságot váltanak ki belőlem?

Mely nézeteim miatt alakult ki bennem eddigi életem során nyugtalanság, harag vagy kétségbeesés?

Milyen belső értékek segíthetnének, hogy jobban tudjam irányítani az érzelmeimet?


Ahhoz, hogy magasabb szintű érzelmi érettséget érjek el, mit kéne tennem mentális, etikus és spirituális téren?


BELSŐ IRÁNYÍTÁS

„A bölcsek köve, amit az alkimisták kerestek: az akarat.”

CONSTANCIO VlGIL

Mindannyian szeretnénk nagy akaraterővel rendelkezni és elérni, hogy elménk hatékonyan működjön. Mégis, ritkán állunk meg és gondolkozunk el azon, hogy ehhez folyamatosan edzeni kell önfegyelmünket. Akkor is, ha az kezdetben csak apróságokat jelent.

Ha ugyanis eredményeket érünk el a kis dolgokban, akkor megnő az önbizalmunk. Egyre inkább képessé válunk az önfegyelemre, és egyre erősebben hisszük, hogy sokkal nagyobb és jelentősebb eredményeket is el tudunk érni.

Ezért tartalmaz az agykontroll olyan technikákat is, amelyek segítenek legyőzni lustaságunkat, ami miatt pl. a kelleténél többet alszunk. Az ébredéskontroll-technika ugyanis lehetővé teszi, hogy ébresztőóra nélkül is pontosan tudjunk kelni, s így megtapasztaljuk, hogy hatni tudunk belső folyamatainkra. (A magunktól történő, pontos ébredés képességét egyébként nem is kellett volna soha elveszítenünk, hiszen alig száz éve használunk ébresztőórát.) Az ébrenlétkontroll-technika pedig lehetővé teszi, hogy - amikor arra szükségünk van - sokáig ébren tudjunk maradni.

Belső irányításunk tudatosságunktól függ, ami azt jelenti, hogy nemcsak azt vesszük észre, ami ébrenlétünk alatt a saját „itt és mostunkban” történik, hanem azt is, ami alvás közben történik velünk. Álmaink életünk részét képezik, és tudatossá tételük rendkívül jelentős szerepet játszhat szorongásunk kezelésében.


HYPERSOMNIA (TÚL SOK ALVÁS)„A csoda egyik fajtáját úgy nevezik: fegyelem.”

T h o m a s C a r l y l e

Ugyanúgy, ahogy a feszültség felhalmozódása álmatlanságban és fejfájásban nyilvánulhat meg, sok emberben a túlzott feszültség „megszökés” iránti vágyat szül. Hisz létezik-e jobb dolog annál, mint aludni, aludni és aludni, remélve, hogy amikor felébredünk, a problémáink - valamilyen csoda folyományaként - eltűntek?

Noha a hypersomnia a szorongás egyik tünete lehet, illetve szélsőséges esetekben kóros rendellenesség, sokak számára egyszerűen: érzelmi kötődés a párnához, mert szeretnék meghosz- szabbítani az alvás élvezetét. A felnőttek 70-80%-ának átlagosan 7,5 óra alvásra van szüksége, és normálisnak tekinthető minden egyéb, 6 és 9 óra közé eső időtartam.

Gyermekkorban normális hosszabb ideig aludni. A kor előrehaladtával az alvásidő aztán egyre rövidebbé válik, amíg el nem érjük a felnőttkori átlagidőtartamot. Tudjuk, hogy a bőséges mennyiségű alvás fontos a növekedéshez, és azt is, hogy gyermekkorban az alvási időtartamok hosszabbak, mint felnőttkorban, amelynek oka az idegrendszer érése21. Idősebb korban- a bölcsülés korában - a szokásos alvási idő le szokott rövidülni. Sok idős ember panaszkodik, hogy nem tud aludni, ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy alaposan megváltoztatták korábbi, megszokott napirendjüket. Nagyon korán ágyba bújnak, majd 6 órai alvás után - ami egyébként teljesen normális - , hajnalban felébrednek. Ezt követően pedig panaszkodnak, hogy ilyenkor már nem tudnak visszaaludni. Továbbá: napközben jel


lemzően el-elszunyókálnak, ami szintén csökkentheti az éjszakai alvászükségletüket.

A XVII. századig gyakorlatilag nem voltak órák magántulajdonban. A XVIII. században csak a királyok és az arisztokraták gyűjteményeiben szerepeltek. A XIX. században az óra átalakult egy olyan ruhakiegészítővé, ami jelezte nemes tulajdonosa rangját és vagyoni helyzetét. A világ lakosságának jelentős hányada még a XX. században, sőt napjainkban sem használ órát. Mindez azt mutatja, hogy a normális és a természetes mindig is az volt, ha az ember ébresztőóra nélkül is pontosan tudott ébredni.

Szervezetünknek számos önszabályozó biológiai ciklusa van.22 A mentális programozás lehetővé teszi számunkra, hogy ezek közül néhányat akaratlagosan irányítsunk. Ha pedig sikerül ezt elérni, az nagyobb önbizalmat ad, és arra ösztönöz, hogy sokkal fontosabb és jelentősebb célok elérésére is kiaknázzuk elménk lehetőségeit.

Másik szempont: az altatószerek és a hosszabb ébren maradást lehetővé tevő serkentőszerek használata rendkívüli mértékben el


szaporodott. „Az idő pénz” mondják sokan, s hogy tőkésítsék idejüket, feláldozzák alvásukat. A fiatalok azt akarják, hogy a buli a végtelenségig tartson. Mindkét csoportnál azt látjuk, hogy nyakló nélkül fogyasztják az ébren maradást lehetővé tevő serkentőszereket.

Az ébrenlétkontroll olyan mentális technika, ami segít minket, hogy szükség esetén éberek legyünk, anélkül, hogy bármilyen serkentőszerhez kellene folyamodnunk, vagy hogy megtagadnánk szervezetünktől a biológiailag és pszichésen szükséges alvást.

Felsorolok néhány helyzetet, amelyben a technika használata szükségessé válhat:

• ébren maradni tanuláshoz;• vizsgára való felkészülés;• befejezni egy határidős feladatot;• autóvezetés.

A két mentális technika jelentéktelennek tűnhet, ám segít felismerni, hogy számos funkciónk irányítása önmagunkból, belülről történik, nem pedig kívülről. Hogy képesek legyünk kezelni feszültségeinket, érdemes kialakítunk egyfajta belső kontrollra fókuszálást, ami a biztonság érzetével ajándékoz meg bennünket. Segít átvészelni a kellemetlen pillanatokat anélkül, hogy elveszítenénk önuralmunkat, és lehetővé teszi, hogy megelőzzük valami jelentősebb probléma kialakulását.

Nagyobb önbizalom birtokában erősödik önbecsülésed, ennek hatására magabiztosabban teszed a dolgodat, és jobb eredményt produkálsz.


ÉS AZ ÁLMOK, AZOK ÁLMOK?

„Nem aludtam. Azon a határon bolyongtam, ahol a tárgyak megváltoztatják alakjukat.

Valahol az ébrenlét és az alvás közti, titokzatos területen.”

G u sta v o A d o l f o B e c q u e r

Csak a XX. század 50-es éveiben fedezte fel a tudomány, hogy az álmodást nem lehet szimplán alvásnak nevezni. Az mondhatjuk, hogy az emberek három különböző állapotban léteznek: ébren vannak, alszanak és álmodnak.

Az álmodást a RÉM (rapid eye movement: gyors szemmozgás) időszakának is nevezik. Esténként, amikor aludni térünk, öt alvási és álmodási cikluson haladunk át. Mindegyik szakasz 90 percig tart. Az első részben megjelenik az alvási fázis, ami megoszlik a felületes alvás (amelyben a théta agyhullámok dominálnak) és a mély alvás között, amelyet (a delta agyhullámok túlsúlya miatt) lassú alvásként ismerünk. Ezután következik a REM-szakasz, amelyben álmodunk, és amit „paradox alvás” néven is emlegetnek, mert agyhullámaink ekkor a béta-hullámok szintjéig oszcillálnak, amelyek pedig az ébrenlét állapotához kapcsolódnak, s ez paradoxonnak tűnhet.

Ahogy az alvási és álmodási ciklusok tovább váltogatják egymást, a RÉM- szakaszok egyre hosszabbakká, a lassú alvás időszakai pedig egyre rövidebbekké válnak. Ezért érezzük kellemesebbnek és örömtelibbnek a hajnali alvást. A lassú alvás elengedhetetlen a biológiai pihenésünkhöz, a REM-alvás pedig a mentális regenerálódáshoz.

Az említett ciklusok megváltozhatnak az altatószerek és egyes


antidepresszánsok fogyasztása esetén. Ilyenkor különösen a REM- szakaszok megrövidülése figyelhető meg. Emiatt az ilyen szert szedők, bár elég sokat alszanak, kellő mértékben - mentálisan- láthatóan mégsem pihenik ki magukat. Ha pedig valaki azért szed altatót, mert szorong, éjjel ugyan alszik, ám felébredve ismét érezni fogja a szorongást.

A REM-szakaszban, tehát álmodáskor, a testünk szinte teljesen lebénult állapotban van, ami az alacsony izomtónusszint következménye. Részben emiatt, részben agyunk retikuláris aktiváló rendszerének ekkori kikapcsoltsága miatt nem hajtjuk végre álmaink cselekményét, megelőzve ezzel mindazt a veszélyt, amit az magával hozna. Álmodás közben a férfiaknál bekövetkezhet erek- ció, a nőknél pedig hüvelynedvesedés. Álmodás közben szívünk percenként 120-at vagy esetleg még ennél is többet verhet. Úgy tűnhet, mintha valamilyen, a külső tudatosság szintjén végzett cselekvést folytatnánk. És ez igaz is, csak tevékenységünk éppenséggel teljes mértékben belül történik.

AZ ALVÁS ÉS AZ ÁLMODÁS CIKLUSAI

7,5 óra


Mindannyian álmodunk - ez éjszakánként átlagosan öt alkalommal történik meg sokan azonban nem emlékeznek rá, és ezért azt hiszik, hogy ők nem álmodnak. Hogy emlékszünk- e álmainkra vagy nem, az a felébredésünk időpontjától függ. Ha a REM-periódus végén ébredünk fel, biztos, hogy vissza tudunk emlékezni az álmunkra. Ha el is meséljük azt két-három ismerősnek, akkor több napig is emlékezhetünk rá. Ha sokszor elmeséljük, eljuthatunk odáig, hogy az adott álom egész életünkre az emlékezetünkben marad.

Ha azonban akkor ébredünk fel, amikor a REM-periódus még nem ért véget, akkor pár pillanatig ugyan emlékszünk álmunkra, de az emlék hamarosan szétfoszlik. A lassú alvás végén, tehát a REM-szakasz kezdete előtti felébredés esetén pedig semmiféle emlékünk sem lesz, mivel olyan alvási fázisban ébredtünk fel, amikor általában nem álmodunk.

Álmaink 5-től 45 percig tarthatnak, és agyunk számára nem csupán holmi képzelődést, hanem olyan valóságot jelentenek, amire reagálnia kell. Ezért történik olykor, hogy néha csaknem sikítva; néha könnyek között ébredünk; máskor úgy érezzük, hogy a szívünk majdnem kiugrik a helyéről; és az is előfordul, hogy saját, harsány nevetésünkre ébredünk.

Niéri igen* vagy miért nem?


Calderon de la Barca szerint: „az álmok csak álmok”. Pedig agyunk nem tesz különbséget a valóság és az álmokon belüli fantáziák között. S mivel valóságnak tekinti, olyan biológiai láncreakciót indít be testünkben, amilyet akkor kéne létrehoznia, ha a szóban forgó helyzettel valóban szembe kellene néznünk. Ha például azt álmodod, hogy köveket cipelsz, akkor izmaid tejsavtartalma meg fog nőni, és izomfájdalommal ébredsz. Ugyanúgy, mintha a valóságban is elvégezted volna ezt az erőkifejtést! Ha félelmetes történetet álmodsz, akkor az adrenalin addig fogja stimulálni a szívedet, amíg hatására fel nem ébredsz.

Annak megértésében, hogyan is működik mindez, segítségünkre lehet, ha az agyat egy nagyvállalattal hasonlítjuk össze.

Képzeld el egy pillanatra az agyadat, mint egy nagyvállalatot, amelyben a tulajdonos hozza meg a legfontosabb döntéseket, és határozza meg a követendő útirányt. Ott van a vezérigazgató is, aki megkapja az összes külső és belső információt (fizikai ha- j tások, tehát ami történik velünk; illetve az elmére ható tényezők, vagyis amit gondolunk, vagy ami álmunkban történik). Az ő feladata tájékoztatni a tulajdonost és az összes többi részleget, I hogy azok elvégezhessék a munkájukat. Ezek egyike az ellenőr- j zési osztály, amelyik felelős a szükséges információk kezeléséért, vagyis hogy a különböző részlegek készenlétben álljanak a következő helyzetre. Egy másik részleg a raktár, ahonnan elküldik azokat a szükséges felszereléseket, amelyekre a többi részlegnek szüksége van munkája elvégzéséhez. A nagyvállalat további szereplője az igazgatósági asszisztens, aki kiadja az elvégzendő fel- f adatokra vonatkozó utasításokat.

Amikor álmodunk, a felbukkanó képek olyan információkat jelentenek agyunknak, amelyekre reagálnia kell. A tulajdonos (a hóm-


löki agykéreg) aktív állapotban van. A vezérigazgató (a talamusz) aktiválja az ellenőrzési osztályt (a hipotalamuszt), amely mindentől függetlenül aktiválja túlélési mechanizmusunkat, és ahogy azt már az előző fejezetben elmagyaráztam, adrenalintermelést idéz elő. A raktár (az agyalapi mirigy) feladata, hogy felszabadítsa az összes olyan anyagot, amelyek szükségesek a keletkezett igény kielégítéséhez. Tehát aktiválja a hormontermelő, úgynevezett endokrin rendszert, amelynek hatására hormonok tódulnak a véráramba. Az igazgatósági asszisztens (a működést elindító retikuláris rendszer) azonban mélyen alszik, s így nem küld rendelkezéseket a munkásoknak, köztük izmainknak. Ez az oka, hogy fizikailag nem hajtjuk végre azt, ami álmainkban történik. Ha azonban az álomképek már fenyegetik életben maradásunkat, akkor a retikuláris rendszer mégis működésbe lép, s mi tettre készen felébredünk.

Az álmok életünk részei. Szorongásaink jelentős része álmaink tartalmára vezethető vissza; olykor ez okozza rossz kedvünket vagy szomorúságunkat, még akkor is, ha - mivel nem emlékszünk rájuk - nem vagyunk ennek tudatában. Ugyanannyira fontos emlékeznünk álmainkra, mint megjegyezni az érzelmeinkre negatív hatást gyakorló, szorongást előidéző gondolatokat. A Talmud bölcsen mutat rá erre a tényre:

„Egy álom, amelyre nem emlékszünk, ugyanolyan, mint egy levél, amit nem olvastunk el.”

A legtöbb pszichológiai és pszichoterápiás iskola nyilatkozik arról, hogy szerinte mik is az álmok. Az egyik teória szerint az elme selejtezésének termékei. A másik szerint: elfojtott traumák vagy megvalósulatlan vágyak. A harmadik szerint: egy „felsőbb tudathoz” való hozzáférés eszközei. Tudományosan annyit tudhatunk bizonyosan, hogy az álmok kapcsolatban állnak idegrendsze


rünk fejlődésével; hogy tartalmuknak egészségünk szempontjából jelentősége van; s hogy az alvástól memóriánk javul, és fokozódik a fehérjeszintézis.

Az álmok olyan információt is nyújtanak számunkra, ami segíthet problémáink megoldásában. A történelem tele van ilyen esetekkel. Johann Mendel, a genetika atyja, egy színes, virágzó, réti lóherével teli mezővel álmodott. A virágok meghatározott rendszer szerint csoportosultak, pontosan abban a rendben, ami egyértelművé tette az öröklődés törvényeit. Albert Einstein azt követően fogalmazta meg relativitáselméletét, hogy álmában egy fénysugáron lovagolt az űrben. A nagy zenei mű, a Messiás, részben Friedrich Hándel álmának szüleménye. Hosszan folytathatnám a példák sorát. Fontosabb azonban, hogy te használni tudd az álmaidat, hogy azok segítsenek megoldani problémáidat, s így javítani tudd életminőségedet.

Rajtad kívül valójában senki sem tudja értelmezni az álmaidat. Léteznek ugyan egyetemes szimbólumok és archetípusok, Carl Jung szerint azonban személyes tapasztalatunk mindig egyedi. Minden jó terapeuta - még a legkonzervatívabb pszichoanalitikus is -, ha elmeséled neki az álmodat, és megkéred, hogy értelmezze azt, kérdéseket fog feltenni. Megkérdezi, hogy számodra mit jelentenek álmod jelképei, hogy te mire asszociálsz velük kapcsolatban. Ne bízz olyan emberben, aki azt mondja: „Ön kígyóval álmodott? Ó! Ez azt jelenti, hogy nagyon kell vigyáznia, mert valaki fondorlatos módon ártani akar önnek!” Nem, kedves barátom. Amit egy kígyó jelent, és amire vele kapcsolatban asszociálunk, az épp annyira különböző lehet, mint amennyire mi magunk is különbözünk egymástól.

A Silva-féle agykontroll úttörő szerepet játszott olyan technikák megtanításában, amelyek segítenek visszaemlékezni álmainkra, és problémáink megoldása érdekében megtanítanak azokat kreatívan használni.

Amint említettem, részben azért érdemes megtanulnunk em


lékezni álmainkra, mert kínzó szorongásunk forrásai lehetnek. Ha például állandóan azt álmodod, hogy a párod hűtlen hozzád, és nem emlékszel az álmodra, nem tudod, valójában miért vagy gyakran szomorú vagy dühös.

Niéri érdemes emlékeznünk az álmainkra?

• Hogy észrevegyük az esetleges, kialakulófélben levő szorongásunkat.

• Hogy információt kapjunk problémáink megoldásához.

• Hogy jobban tudatában legyünk annak, ami bennünk belül történik.

I___________________________ JMindnyájan találkozunk olyan problémákkal, amelyekről nem

tudjuk, hogy miként oldjuk meg. Nem kell híres művésznek vagy tudósnak lenni ahhoz, hogy alkalmazhassuk azt a kincset, amit az álmok tudnak felkínálni.

Emlékezni álmainkra azt jelenti, hogy tudatában vagyunk mindannak, ami az agyunk számára valóságos. Ha a nap kb. egy- harmadát alvással töltjük, akkor ez azt jelenti, hogy amikorra be- töltjük a 60. életévünket, addigra már 20 évet aludtunk. Tévedés a híres tangódal sora: „20 év, az semmi”. Ha nem tudjuk, hogy mit álmodunk, akkor egy olyan tevékenység marad előttünk ismeretlen, ami pedig mélyen befolyásolja mindennapi életünket és ezáltal életminőségünket is.

A hagyományos pszichológia arra vállalkozott, hogy feltárja, hányfajta lelki zavarban szenvedhetünk. A mai, új pszichológia szerencsére már arra helyezi a hangsúlyt, hogy segítsen bennün-


két erősebbé válni és - gondjaink ellenére - lelkileg egészségesnek maradni. Kétségtelen, hogy az egyik leghatékonyabb eszköz, amit lelki erőnk növeléséhez használhatunk, ha egyre tudatosabb emberekké válunk. Nem csak abban a vonatkozásban, ami körülöttünk, kívül történik, hanem abban is, ami önmagunkon belül. Álmaink belső folyamataink fontos részét képezik, s a rájuk való emlékezés olyan jelentős útvonal, amit muszáj bejárni ahhoz, hogy elérjük a legfontosabb tudást, az önismeretet. Friedrich Nietzche így szól erről:

„Mindenért felelősek akarunk lenni, csak az álmainkért nem.Micsoda nyomorult gyengeség ez és milyen logikátlanság!

Semmi sem annyira a sajátunk, mint az álmaink!”

FELADAT: ÉBREDÉSKONTROLL- ÉS

ÁLOMKONTROLL-TECHNIKA

Ahhoz, hogy gyakorolhasd az önkontrollt, ismertetem az éb- redéskontroll-technikát és az álomkontroll-technika első lépését.

A technikák alkalmazásához kikerülhetetlen feltétel, hogy tudj relaxálni. Meg kell bizonyosodnod arról, hogy megfelelően begyakoroltad már a könyvhöz mellékelt CD relaxációs gyakorlatát.

Ébredéskontroll

Este, amikor már készen állsz az alvásra, belépsz relaxációs alapszintedre, a 3-ról 1-re módszert használva, úgy, ahogy azt már begyakoroltad. Bizonyosodj meg róla, hogy nem félálomban vagy,


mert ha nem vagy teljesen tudatos, akkor a programozás, amit végzel, nem lesz hatékony!

Miután relaxációs alapszinteden vagy, magad elé képzelsz egy órát. Képzeletben elmozgatod az óra mutatóit vagy digitális számjegyeit addig, amíg az óra azt az időpontot nem mutatja, amikor fel akarsz ébredni.

Ekkor azt mondod magadban:

„Ez az az időpont, amikor fel akarok ébredni, ez az az időpont, amikor fel fogok ébredni.”

Ekkor pedig - relaxációs szintedről - aludj el! A beprogramozott időben fogsz felébredni, teljesen éber leszel, s remekül fogod magad érezni, teljesen kipihenten és tökéletes egészségi állapotban.

Álomkontroll

Első lépés annak gyakorlására, hogy emlékezzünk egy álmunkra.

Este, amikor már készen állsz az alvásra, belépsz relaxációs alapszintedre, a 3-ról 1-re módszert használva, úgy, ahogy azt már begyakoroltad. Bizonyosodj meg róla, hogy nem félálomban vagy, mert ha nem vagy teljesen tudatos, akkor a programozás, amit végzel, nem lesz hatékony! Miután relaxációs alapszintedre értél, mondd magadban:

„Emlékezni akarok egy álmomra, és emlékezni fogok egy álmomra.”

Ekkor pedig - relaxációs szintedről - aludj el! Éjjel vagy reggel


egy álom élénk emlékével fogsz felébredni. Legyen a kezed ügyében papír és ceruza, hogy feljegyezd!

Felébredéskor érdemesebb lerajzolni álmod tartalmát, mint elmesélni azt. Tehát rajzold le a szimbólumokat (tárgyakat vagy személyeket), amelyekkel, illetve akikkel álmodtál! Nem kell műalkotást produkálnod, és nyugodtan írj a rajzba vagy mellé néhány szót, amik segítenek beazonosítani rajzod részleteit. A szimbólumok lerajzolása segít asszociálni, és ezáltal könnyebb lesz emlékezni a teljes álomra.

125

4.Zseniális tanulás

„A zseniális és a hétköznapi gondolkodásmód között az a különbség, hogy a zseni elméjének nagyobb részét használja,

és különleges módon használja azt .”

Jó sé S ilva

Nehéz elhinnünk, hogy megtalálható bennünk a zsenialitás. Pedig mindnyájunkkal megtörtént már, hogy elcsodálkoztunk valamilyen eredményünkön. Talán azt mondtuk ekkor: „Nem tudom, hogy csináltam, nem tudom, hogy jutott eszembe!” Az igazság az, hogy ilyenkor - és szinte észrevétlenül - a szokványostól eltérően, zseniális módon használtuk intelligenciánkat.

Mindenki, bármilyen életkorban járjon is, képes ennek elsajátítására. Meg lehet tanulni gyorsabban és hatékonyabban használni elménket, mint ahogy azt a hagyományos oktatásban tapasztaltuk. Ehhez azonban először is tisztáznunk kell, hogy agyunk miként dolgozza fel az információt.

Mindnyájan tanúi vagyunk annak a hihetetlen mértékű vál- lozásnak, ami a világban végbement, de sajnos oktatási formánk


távol áll attól, hogy kihasználná agyunk teljes kapacitását. A mai iskolák továbbra is merevek és vonalasak, jobban hasonlítanak a XIX. század kis iskoláihoz, mint az informatika kora megkívánta oktatási intézményekhez.

Dr. Georgi Lozanov, az orvosi Nobel-díjat kapott dr. Roger Sperry és dr. Róbert Ornstein tanulmányozták agyunk működésének módját, és kutatásaikkal bizonyították rendkívüli tanulási képességünket.23 E kutatások forradalmasították az oktatásról alkotott elképzeléseket, és alátámasztották Jósé Silva feltételezéseit.

Minden tanulási folyamatnak azt kéne szem előtt tartania, hogy ne csak a külső, hanem a belső tudatosságot is működésbe hozza, s hogy teremtse meg az egyensúlyt a racionális és elemző bal agyfélteke, illetve az intuitív és kreatív jobb agyfélteke között.

Ezen integráció révén megnő az agysejtközti kapcsolatok száma, és javul azok minősége, megnövelve agyunk asszociatív képességét. Az eredmény nem csupán nagyobb kapacitású és jobb minőségű tanulás lesz, hanem agyi potenciálunk növekedése is. Végső soron: minél többet használod az agyadat, annál több agyad lesz, amit használhatsz. Ahhoz, hogy ezt elérd, a következőkre van szükség:

• relaxáció (feszültségmentes tanulás);• az asszociáció sebességének növelése;• vizualizáció, ami magába foglalja az összes érzékünket,• asszociatív kódok létrehozása, amelyek elősegítik az emléke

zőképességet.

Zseniális tanulás 127

A TANULÓ AGY

„Az agy olyan varázslatos szövőszékhez hasonlítható, amelyben milliónyi szikrázó vetélő sző át egy szertefoszló,

ám mindig jelentéssel rendelkező struktúrát...Olyan, mintha a tejút valamiféle kozmikus táncba kezdene.”

S ir C h a r l e s S h e r r in g t o n

Az különbözteti meg agyunkat minden más élőlényétől, hogy kapcsolatokat hoz létre. Agysejtjeink, a neuronok, már az anyaméhben elkezdik „összeszőni” hálóikat, s ez a folyamat halálunkig nem is szűnik meg.

Az agysejtközi kapcsolatok száma alapvetően az agyunknak adott információ és inger mennyiségétől függ. Legtöbbünk valószínűleg hozzászokott a „korai stimuláláshoz”, amit úgy definiálhatnánk, hogy: azon hatások összessége, amelyek a maximumig fokozzák a gyermek fizikai, mentális és pszicho-szociális képességeit a kapott ingerek ismétlődése és folytonossága révén. Az ilyen stimuláció hiánya kárt okozhat a fejlődésben és a mentális képességek kialakulásában.

Létezik azonban - bár ez nem annyira közismert - „az érettkori stimuláció” is, melynek ösztönző hatására minden életkorban szükség van. Különösképpen az idősebb életkor közeledtekor, illetve elérésekor nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy elménk frissességét megőrizzük. Igaz ugyan, hogy életünk első éveiben az agyunk „képlékenyebb”, mint később, de a tudomány mára már bebizonyította, hogy e plaszticitás folyamatosan fennáll, és csak rajtunk múlik, hogy azt serkentjük-e.

Sokáig azt tartották, hogy az agy szerkezete a gyermekkor után


már csak az időskorban bekövetkező, leépülési folyamatok hatására változik, s hogy a neuronok teljes mértékű kifejlődését követőn bekövetkezett agysérülés esetén a neuronok már nem pótlódnak. Más szóval: a sérült agy sem strukturálisan, sem funkcionálisan nem képes regenerálódni.

A statikus agy elmélete kimondja, hogy aki valamilyen agyi fogyatékossággal vagy károsodással születik, az egész életében korlátozva lesz. Ő arra ítéltetett, hogy egyfajta neurológiai „vákuumban” éljen. Holmi „illúzió rabjainak” tekintették azokat, akik hitték, hogy az agy ingerlésével és mentális gyakorlatok segítségével javítható az ilyen betegek állapota.

Dr. Norman Doidge szerint e limitáló felfogás három gyökérből táplálkozik: azt tapasztalták, hogy az agykárosodottak ritkán jutnak el a teljes felépüléshez; nem tudjuk az élő agyat mikroszkóp alá tenni; a XVIII. században kialakult az a felfogás, ami szerint- lényegét tekintve - az agy gép.

A XX. század 70-es éveitől kezdődően a tudósok egy csoportja bebizonyította, hogy az agy minden tevékenysége révén valójában megváltoztatja szerkezetét24, ezáltal tökéletesíti pályáit, hogy a feladatait eredményesebben tudja elvégezni. Ha egy agyterület kiesik, akkor más agysejtcsoportok veszik át annak a feladatait. Az agy ezen alapvető képességét nevezték el „neuroplaszticitásnak”.

A kitartó kutatások bebizonyították, hogy senkinek sem kell a veleszületett, korlátozott képességeibe „bezárva” élnie. Kiderült, hogy még a sérült agy is képes újjászervezni önmagát, oly módon, hogy más részei átveszik a szükséges funkciókat; s hogy igenis létezik agyszöveti regeneráció, és az agysejtközti kapcsolatok száma megsokszorozódhat.

Megszűntek azok az okok, amelyek a végletekig fatalista állásponthoz vezettek. Nap mint nap láthatjuk, hogy agykárosodott gyerekek, akiket más korokban kivetett volna magából a társada


lom, megfosztva őket a munka lehetőségétől, napjaikban a mentális stimuláció és a fizioterápia hatására aktív életet élhetnek, és elégedettek lehetnek önmagukkal. S bár el kell ismernünk, hogy nagyon súlyos agykárosodás esetén a teljes felépülés még nem lehetséges, az e téren megtett utunk azt üzeni, hogy nyitottnak kell lennünk a jövőbeli lehetőségekre.

Fejlett technológiánk „lencséjén” keresztül ma már megfigyelhetjük az élő agy működését, s láthatóvá tudjuk tenni az agysejtközi kapcsolatok kialakulását. Bebizonyítottuk, hogy agyunk végtelenszer több bármilyen gépnél, és mivel élő organizmus, rendkívüli mértékben képes változni.

A tény, hogy agyunk szerkezete gondolkodás és tett hatására képes változni, forradalmasítja önmagunk megfigyelésének módját, és exponenciálisan sokszorozza meg tanulási képességünket. TUDNI tanulni -így, nagybetűvel írva - nemcsak viselkedésünkben, hanem agyunk szerkezetében és funkciójában is változásokat hoz létre.

Elkezdtük felfedezni azt a mérhetetlen képességet, amivel- az összekapcsolódásokkal létrejött „háló”, azaz a neuronjaink- ból álló „szövet” révén - rendelkezünk. Egyes számítások szerint közel százezermillió idegsejt található agyunkban, ahány csillag a Tejúton. Mivel agysejtjeink nagyon kicsik, nem könnyű felfognunk, mit is jelent ez a mennyiség. Segítek megérteni: ha egy agysejtünk (neuronunk) akkora lenne, mint egy rizsszem, akkor 240 db tíztonnás kamion kellene agyunk elszállításához! Szerencsére a valódi agyunk hordozható méretű, és a koponya kőkemény csontja remekül védi.

Bár különféle típusú neuronok léteznek, szerkezetük megértéséhez javaslom, képzelj el egy papírsárkányt!


A váz lenne a neuron TESTE, a farkak a DENDRITEK, a hosszú zsinór, amivel megtartod, az pedig az AXON (tengelyfonal). Ha a zsinór végén lenne néhány csomó, azok lennének a SZINAPSZISOK.

Az egyik neuron kémiai üzenetet vesz a testén lévő receptoraival és a dendritekkel. Ezután, amikor ez a kémiai anyag a belsejébe érkezik, és kibillenti addigi nyugalmi állapotából, a sejt elektromos impulzust generál, amely végighalad az axonon, kiváltva egyúttal, hogy a szinapszisok kinyíljanak és belsejükből hatalmas mennyiségben neurotranszmitterek (az idegrendszer által használt kémiai üzenetközvetítők) szabaduljanak fel. Ezek áthaladnak a szinaptikus résen (ami az egyik neuront elválasztja a másiktól), hogy elérkezzenek a kapcsolódó neuron receptoraihoz, és ilyenformán láncreakciót idézzenek elő.

A neurotranszmitterek lehetnek ingerületet kiváltó - tehát a neuront a nyugalmi állapotából kibillentő - vagy ingerületgátló


hatásúak. Utóbbi megakadályozza az elektromos impulzus létrejöttét. Mindez megsokszorozza, és még bonyolultabbá teszi a neuronok egymás közti kapcsolatát. A neuronok az általuk létrehozott elektrokémiai tevékenységen keresztül kommunikálnak egymással, és annak ellenére, hogy kapcsolódásaik révén, együttesen „gombolyagnak” tűnnek, egymástól sejthártyával elhatárolt, önálló egységek.

Minden egyes neuronunk olyan, mint egy kis információs processzor. Számítások szerint mindegyikük 100 000 adatot képes kezelni egyidejűleg. Hogy jobban megértsük, olyan ez, mintha egyetlen telefonközpontos egyszerre 10 és 100 ezer közötti számú, egymástól független hívást tudna fogadni és rögzíteni. A kiküldött jelek szempontjából pedig: ugyanez az operátor képes 10 és 100 ezer közötti számú hívást egy időben lebonyolítani, és minden egyes üzenetet érthetően átadni. Képzeld el, ha egy cégnek akár csak egyetlen ilyen képességű telefonos operátora lenne!


Ha megszorozzuk egyetlen egy neuron információfeldolgozó képességét az agyunkban lévő neuronok számával, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az információhalmaz, amit agyunk kezelni képes, elképzelhetetlen méretű. Tehát a memóriánk valójában mérhetetlenül jobb, mint amilyennek hisszük.

Dr. Dean Hamer egy példával is szolgál arra az információ- mennyiségre vonatkozóan, amit agyunk feldolgozni és regisztrálni képes.25

„Képzeld el, hogy egy utasszállító repülőgépen utazol. A z előtted lévő ülés háttámlájára szerelt, lehajtható asztalkán a számítógéped zümmög. Dolgozol a komputereden, és közben - a fejhallgatón keresztül - zenét hallgatsz. Rengeteg olyan dolog vesz körül- például a közeledben ülő utasok -, amik, illetve akik mind elterelhetik figyelmedet. Az ablakon keresztül egy távoli település fényeit is látod.

Ha ezt a statikus képet digitalizálnánk, az 100 000 bit mennyiségű információt foglalna el, és ha ehhez hozzávesszük a hallható jeleket is, akkor ehhez hozzá kellene adni még250 000 bitet.

Másodpercenként tíz ilyen eseménykép rögzítésével, ahogy azt az agy teszi, 60 perc alatt, ami a repülés időtartama, összegyűlne 10 000 000 000 bit, ami egyenlő 10 gigabittel.

Hozzáadva ehhez az utazás közben az agyadon átfutó gondolatokat, az eredmény már 20 000 000 000 bit, vagyis 20 gigabit. Mindez egy óra alatt.

Most pedig szorozd meg ezt a mennyiséget életed minden órájával!”

Összehasonlítani az agyat egy számítógéppel: az agy számára sértés.


CSODÁLATOS MEMÓRIÁNK

„A memóriának csiszolásra van szüksége, ugyanúgy mint a testnek élelemre.”

C ic e r ó

Mindannyian kerültünk már a rajzon láthatóhoz hasonló'helyzetbe. Lehet, hogy esetünkben a keresett tárgy nem kulcs, hanem valami más volt, de a bosszúságunk bizonyára nagyon is hasonló-

ilyen helyzetekben általában saját „rossz” memóriánknak tulajdonítjuk a problémát, és olyan állításokat mondunk, amelyek valójában csupán mítoszok. Például:

• A memória az életkortól függ. „De hiszen az én koromban már mit is várhatnék? Persze, hogy nem találom a dolgaimat, hogy nem emlékszem, mit hova raktam, hiszen ebben az életkorban már pocsék a memória.”

• A memória elvész. „Az utóbbi időben kezd romlani a memóriám.”

• A memóriát a fontos dolgokra kell használni. „Minek


megjegyezni apróságokat, fölösleges jelentéktelen dolgokkal terhelni a memóriát.”

• A memória elfárad. „Jaj, miért is erőltetem magam? A végén még elfárad az agyam.”

A közhiedelem szerint a kor előrehaladtával romlik a memóriánk. Nos, az évek során néhány neuronunk ugyan valóban elvész, de kiderült, hogy ez nem szükségszerű. Manapság híres egyetemekre, pl. a Harvardra is felvesznek idősebb jelentkezőket. Akadnak olyan nyugdíjasok, akik úgy döntenek, hogy elvégzik azt a szakot vagy kitanulják azt a szakmát, amit fiatalkorukban szerettek volna, de akkor nem adódott rá lehetőségük. Ennek kapcsán bebizonyosodott, hogy a 68-70 éves embereknek ugyanolyan vagy néha akár még jobb memóriájuk is lehet, mint egy 25 éves fiatalnak.

Sőt, még az Alzheimer-kór vonatkozásában is az derült ki a kutatásokból, hogy az elme tornáztatása, a memória aktívan tartása érdekében tett erőfeszítések megelőzhetik e betegség kialakulását.26

Noha tudjuk, hogy agyunk egyes részei kapcsolatosak az információ elérésével és a rövid távú memóriával - amiről később szólok -, mégsem létezik az agyban olyan konkrét hely, ahol magát a memóriát megtalálhatnánk. De ha az emlék minden neuronpályába be van kódolva27, akkor hová is tűnhetne el?

Törekedni kell a memória minél gyakoribb használatára. A használattól nem kopik. Ha viszont nem használod a hétköznapokban, akkor fontos tények megjegyzése vonatkozásában is fokozatosan ellustul. Ha nem teszel erőfeszítést, hogy megjegyezd a vásárlandók listáját, akkor miért várod el, hogy emlékezz az anatómiakönyv 500 oldalára? Ahhoz, hogy szupermemóriád legyen, nincs szükséged doktorátusra, arra azonban


igen, hogy megjegyezd a vásárlandók listáját és a naptáradba bejegyzett teendőidet.

Jóllehet az agyban nem tudjuk lokalizálni a memóriát, azt azonban tudjuk, hogy az emlékezés az agyi folyamatoktól függ. S mivel agyunk az egyetlen érzéketlen szervünk, ugyanis nincsenek benne fájdalomreceptorok, ezért nem is fárad el. Amikor valaki azt mondja, hogy „szellemileg fáradt vagyok”, az azt jelenti, hogy nagy szellemi erőfeszítést végzett. Például megpróbálta néhány óra alatt megtanulni egy 200 oldalas tankönyv anyagát. Ez pedig vagy fizikai fáradtságot idézett elő benne, vagy - a stressz révén- szorongást. A testünknek pihenésre van szüksége; az elménknek pedig olyan tanulási időtartamokra, amelyek nem túl hosszúak. A tanulás idejét érdemes rendszeresen - legalább rövid időre - megszakítani.

Nem mítosz: a memória olyan, mint az izom, amit edzeni kell. Ha a memóriát tanulással stimuláljuk, akkor - ahogy azt az agykutatás bebizonyította - lehetővé válik az emlékezőképesség magas szinten tartása. Az „edzés” ugyanis megerősíti a neuronok közti kapcsolatokat, s még előrehaladott életkorban is regenerálja az agysejteket.28

Hogy világossá tegyem, mennyire fontos a memória tornáz- tatása, egy hasonlatot mondok. Képzeld el, hogy egy nap úgy döntesz: többé nem vagy hajlandó járni. Annak ellenére, hogy az egészségi állapotod tökéletes, elhatározod, hogy leülsz, és nem állsz többé talpra. Néhány hónapon belül izmaid elsorvadnak, és I i zioterápiára lesz szükséged ahhoz, hogy ismét j árni tudj. Ugyanez a helyzet mentális adottságainkkal is. Amit nem használunk, az elsorvad.

Mindannyian intelligenciára való képességgel születünk, de az tőlünk függ, hogy fejlesztjük-e. A kutatások azt bizonyítják, hogy agysérülés esetén a gyógyulás szempontjából meghatározó jelen


tőségű, hogy az illető korábban miként fejlesztette intelligenciáját. A vizsgálatokból ugyanis kiderült, hogy az intelligenciafaktor fontosabb, mint a sérülés mértéke vagy elhelyezkedése!

Memóriánk valóban csodálatos. Dean Hamer doktor már idézett példája bemutatta, hogy miként regisztrál az agyunk mindig és mindent. Amikor például könyvet olvasol, aközben agyad a körülötted lévők beszélgetését is rögzíti. Jóllehet tudatosan esetleg nem tudsz később visszaemlékezni az elhangzottakra, agyadban azok mégis bizonyítottan rögzültek, s a szavak emléke előhívható.

Memóriánk szoros kapcsolatban áll az érzelmeinkkel. Könnyű visszaemlékezni arra, ami intenzív érzelmi állapotunkban rögzült bennünk. Emlékszünk nagyapa fantasztikus történeteire; a szidásra, amit azért kaptunk a szüléinktől, mert későn értünk haza stb. Akárhány éve is történt, tökéletes részletességgel emlékszünk gyermekünk születésére.

Ez az érzelmek és a memória közti szoros kapcsolat azért áll fenn, mert a rögzült információ elérési helye a hippocampus,


agyunk olyan eleme, ami nevét a tengeri csikóhalhoz hasonlatos formájáról kapta. A hippocampus a limbikus rendszer része, ami érzelmi válaszreakcióinkat kezeli. Ha ez az agyi képlet megsérül, akkor elveszítjük az információkhoz való hozzáférési képességünket. Minden addig történt eseményre emlékezni fogunk, de a sérülés után történtekre már nem.29

Hogyan működik a memóriánk? Az emlékezésnek mint „rendszernek” három szakasza van:

1. Szenzoros regisztrálás. Ez azokra az információkra vonatkozik, amelyek a testi (fizikai) érzékelésen keresztül (tehát amit látunk, hallunk, megérintünk stb.) vagy a szubjektív érzékelésen keresztül (tehát amit gondolunk, elképzelünk, felfogunk stb.) jutnak be memóriánkba,.

2. Rövid távú memória. Arra a memóriára vonatkozik, amit a friss információ rögzítésére használunk. Ám ugyanezen a memórián keresztül férünk hozzá a hosszú távú memóriánkhoz is.

3. Hosszú távú memória. Ez az, amelyik lehetővé teszi, hogy hosszabb idő után is emlékezzünk az eseményekre. Jeleket és asszociációkat használ.

Amikor hallunk egy telefonszámot, szenzoros rögzítés történik. Amikor megismételjük a számot, akkor az adat azonnal a rövid távú memóriába jut. Ha utána perceken keresztül memorizáljuk a számot, akkor az információ hosszú távon is rögzül.


A rövid távú memória

Rövid távú memóriánk teszi lehetővé, hogy emlékezzünk a nemrég történt dolgokra. Hányán kószáltunk már a parkolóban, mert nem emlékeztünk, hogy hol is hagytuk az autónkat, alig 20 perccel korábban?

Hosszú távú memória

Hosszú távú memóriánk teszi lehetővé, hogy emlékezzünk például arra, hogy a maják melyik történelmi korszakához tartozik a nagy Chichén Itza piramis, a modern világ hét csodájának egyike. Sokan tanultuk az iskolában, és a hosszú távú memóriához tartozik, hiszen egy teljes iskolai éven át többször át kellett ismételnünk ezt az adatot. A hosszú távú memória teszi lehetővé, hogy emlékezzünk régen történt eseményekre, illetve amit szakmánk megtanulásakor annak idején elsajátítottunk, s most alkalmazni óhajtjuk. A hosszú távú memória révén tudjuk felidézni egy rég látott ismerősünk nevét, amikor újra találkozunk vele.


A rövid és a hosszú távú memória közti kapcsolat megértéséhez hasonlatként a számítógépet használom:

A szenzoros regisztrálás annak felel meg, amit a billentyűzeten leírunk, vagyis az adatoknak, amiket tárolni szeretnénk. A rövid távú memória az a tetszőleges hozzáférésű memória, amit RAM-memóriának nevezünk. Ez teszi lehetővé, hogy több programmal egy időben, párhuzamosan tudunk dolgozni. A hosszú távú memória a számítógép merevlemezének felel meg, ahová az összes információt folyamatosan eltároljuk, de amelynek előtte át kell haladnia a tetszőleges hozzáférésű memórián.

A MEMÓRIA ELLENSÉGEI

• Az érdeklődés hiánya

Hányszor „lépünk át dolgok fölött”, mert hidegen hagynak minket; vagy mert „minden mindegy”? Közönyösen éljük le az életünket, vagy egyszerűen csak nem figyelünk semmire. Memóriánkon mégis számon kérjük azt az adatot, amin „átléptünk”. Magától értetődő, hogy memóriánk nem fogja tudni felidézni azt, amit valójában sohasem tárolt el az archívumában.


Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk valamilyen adatra, ami elhangzott egy konferencián. De valójában érdekelt-e minket az az adat?

• A figyelem hiánya

Sokszor olyan dologért hibáztatjuk a memóriánkat, ami valójában csupán a figyelem hiánya. Jó példa erre, amikor egyszerre több embert mutatnak be nekünk. Gyakran megesik, hogy ez esetben már akkor, amikor nyújtjuk a kezünket, a sorban következő személy felé nézünk. Ez azt jelenti, hogy amikor egy nevet hallás után próbálok rögzíteni, a látásom egy olyan arcot vesz, ami nem ehhez a névhez tartozik.

Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk a nevekre. Csoda-e ez, ha a név elhangzásakor máshova nézel?

• A koncentrálás hiánya

A koncentrálás hiánya azt jelenti, hogy bár látunk vagy hallunk valamit, az eszünk közben másutt jár. Néha meghallgatunk egy történetet, de a gondolataink közben elkalandoznak, és teljesen elmerülnek valami olyanban, aminek semmi köze sincs az elhangzó szavakhoz, illetve az adott helyzethez.

Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk arra, amit mondtak nekünk. De vajon az eszünk is azon járt, ami elhangzott?

• Rossz programozás

Nem a rossz programozás, hanem a figyelmetlenség miatt történik meg, hogy gyakran nem emlékszünk az információra. Érdeklődésünk, figyelmünk és koncentrálásunk hiánya miatt egy rossz programozást alakítunk ki, ami azt jelenti, hogy az agyunkban zavaros információkat, rendezetlen adatokat és hibás asszociációkat tároltunk el.


Nincs jogunk panaszkodni, hogy nem találunk egy dokumentumot az archívumban, ha az nem a helyére került vissza.

Ahhoz, hogy legyőzzük és kiküszöböljük a memória felsorolt ellenségeit, annak legjobb szövetségeseit kell alkalmaznunk.

A MEMÓRIA SZÖVETSÉGESEI

• Az érdeklődés

Ha emlékezni akarsz valamire, akkor fel kell ébresztened magadban a téma iránti érdeklődést. Később elárulom, hogy miként lehet ezt olyankor is megtenni, ha a szóban forgó téma hidegen hagy. Ha nem ébresztjük fel ezt a szövetségest, akkor annak figyelmünk és koncentrálásunk fogja kárát látni.

Iskoláskorunkban valószínűleg mindnyájan átéltünk olyan esetet, hogy a tanárunk az általa tanított tananyagból olyan érdekességet említett, ami sokkal könnyebbé tette számunkra annak megtanulását és az arra való visszaemlékezést.

Ha valami érdekel minket, a figyelmünk ráirányul. Minél több érdeklődést mutatunk valami iránt, annál könnyebben leszünk képesek azt megtanulni; és minél könnyebben tudjuk megtanulni, annál jobban fog az érdekelni bennünket.

• A figyelem

Ahhoz, hogy figyelni tudjunk, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy fizikai érzékelésünk teljes mértékben arra irányul, amit teszünk, mivel az információrögzítés két fontos módja közül ez az egyik.

Amikor valakivel együtt vagyok, akkor őt nézem, és nem ka


landozik el a tekintetem a körülöttünk történő eseményekre. Amikor ő beszél hozzám, akkor az ő történetét hallgatom, s nem a mellettünk ülők beszélgetését, vagy amit a televízió, illetve a rádió közvetít. Figyelmünk határozza meg, hogy mi jut be a rövid távú memóriánkba. Az információ felébreszti motivációnkat, és innen ered koncentrálási képességünk.

• A koncentrálás

Koncentrálni azt jelenti, hogy arra gondolunk, amit teszünk, és nem valami olyasmire, ami teljesen idegen attól. Abban a pillanatban, amikor figyelmünk elterelődik, már el is vesztettük koncentrálásunkat.

Beszélgetőpartnerünk például megkérdezi tőlünk: „És neked mi erről a véleményed?” Ha előzőleg nem koncentráltunk a szavaira, akkor képtelenek vagyunk a kérdésére válaszolni.

Ha egy témára koncentrálsz, akkor az lehetővé teszi, hogy a nap folyamán többször is gondolj rá, ezáltal pedig spontán módon segíted elő az információ későbbi előhívását.

• Az ismétlés

Egyesek ugyan megpróbálták leértékelni a tanulás folyamatában az ismétlés jelentőségét, azonban ez a szövetséges valójában kulcs- fontosságú memóriánk számára.

Jó példa erre a szorzótábla. Ismétlések nélkül nem tudtuk volna megjegyezni azt. Ugyanúgy, ahogy a zenész is pontosan tudja, hogy a partitúrát többször át kell vennie ahhoz, hogy megjegyezze.

Az adatok ismétlése lehetővé teszi, hogy a neuronok összekapcsolódása nagyobb számban jöjjön létre, ami azt jelenti, hogy ugyanazt az adatot sokkal több archívumban tároljuk. Emiatt később sokkal könnyebben találsz rá újra az adatra. Lényegesen


könnyebb emlékezni arra, hogy a Chichén Itza piramis a maják posztklasszikus korszakához tartozik, ha azon túlmenően, hogy ezt elmondta neked a tanárnő az iskolában, olvastál is a maja kultúráról, vagy fölkerested a piramist.

Az eddig megemlített szövetségeseken kívül - amelyek fontossága vitathatatlan - létezik még két olyan tényező, amelyek a memória szempontjából igen lényegesek, s amelyek nagyrészt saját belső világunkkal kapcsolatosak.

• Az asszociáció

Az egyik képesség, ami az emberi agy sajátja, az asszociációs készség. Amint már említettem, a gyorsított tanuláshoz az asszociáció lesz az emlékezés egyik fontos eszköze.

Könnyebb lesz emlékeznünk valakire, ha személyét társítani tudjuk különféle tevékenységekkel és tapasztalatokkal. Például könnyebb emlékezni olyan ismerősre, akit összekapcsolunk egy baráti társasággal vagy valamilyen érdeklődési körhöz tartozókkal, illetve utazás során megismert emberek csoportjával.

Ez a folyamat a memóriánk irányította képzettársításokon keresztül történik. Látunk valamit, ami emlékeztet minket valamire,


ami hasonlít valamire, ami jelent nekünk valamit, ami ismerősen hangzik... És a lánc végén az emlék egyszer csak felbukkan! Az ilyen asszociáció révén érzelmi töltést tudunk adni olyan dolgoknak, amelyek általában érzelemmentesek. Például így tehetünk érdekessé magunk számára egy műszaki adatokat tartalmazó könyvet.

• Az érzelem

Valószínűleg azért tudunk az érzelmi töltéssel rendelkező információra könnyebben visszaemlékezni, mert agyunkban a limbikus rendszer képleteinek elérési útvonala a memóriánkon keresztül vezet.

Életed bármilyen eseményére mindig könnyen fogsz visszaemlékezni, bármilyen rövid ideig tartott is az, ha a történés erős érzelmi hatást gyakorolt rád.

Sok információról sajnos nem érezzük, hogy bármilyen érzelmi töltése is lenne. Pedig ha érzelmet tudnánk hozzájuk kapcsolni, sokkal könnyebben emlékeznénk rájuk.

Hogy fejlesszük asszociációs képességünket, s hogy érzelmi töltést tudjunk adni olyan információknak, amelyekre emlékezni szeretnénk, szükségünk van képzeletünk és vizualizációnk trení- rozására.

A vizuális (képi), az auditív (hangi) és a kinesztetikus (tapintási, ízlelési vagy szaglási élménnyel kapcsolatos) jelenetek nagyon könnyen idéznek elő képzettársításokat. Ezért könnyebb visszaemlékeznünk egy regényre, mint egy gépek összeszerelési útmutatóit tartalmazó könyvre, hiszen olvasása közben a regény képeket generál bennünk. Hasonló módon: ha képeket hozunk létre, bármelyik könyvet olyan fantasztikus történetté alakíthatjuk át, aminek már van érzelmi töltete.


Persze olyan ember is akad, akiben a műszaki szakkönyv is érzelmi töltettel rendelkező képeket generál. Ez az olvasott téma iránt érzett szenvedélyünktől függ, és ebben az esetben szintén feltöltődünk érzelmekkel.

A KÉPZELET ÉS A VIZUALIZÁCIÓ FONTOSSÁGA

Eric Kandel, orvosi Nobel-díjjal kitüntetett, ismert agykutató így fogalmaz:

„Az emlékezés az utazás egy olyan formája, ami megszabadít bennünket az idő és a tér korlátaitól.”

Szavai a memória és a képek között fennálló szoros kapcsolatra utalnak, amelyek - amint látni fogjuk - az asszociáció és az érzelem szövetségesei.

Ugyanazt jelenti-e az elképzelni és a vizualizálni? Folyamatként gyakorlatilag ugyanazt. A halvány különbség kizárólag technikai. Elképzelni azt jelenti, hogy létrehozunk elménkben valami újat, amit fizikai érzékelésünkön keresztül még nem rögzítettünk, és addig még nem is gondoltunk rá. Ha te még nem jártál a Chichén Itza piramisnál, és fényképet sem láttál róla, s én azt kérném tőled, hogy gondolj erre a piramisra, akkor elképzelnéd azt, mert létrehoznál valamit, ami a számodra új.

Vizualizálni azt jelenti, hogy képeken keresztül visszaemlék- szel valamire, amit testi érzékszerveid vagy gondolataid révén korábban már rögzítettél. Ha már jártál a Chichén Itzánál, vagy láttad annak fényképét, vagy esetleg fantáziáltál arról, hogy elmész


oda, akkor arra a kérésre, hogy jelenítsd meg elmédben ennek a piramisnak a képét, azt vizualizálni fogod.

E halvány különbség megértéséhez vegyük szemügyre az egyszerű példát, amikor egy házaspár valamilyen utazást tervez. A férfi hallott valamit a Déli-sarkvidékről, és elképzeli, hogy odautaznak. Az asszony visszaemlékszik, hogy mennyire boldog volt a nászútjukon, vizualizálja a tengerparti strandot, ahol jártak, s azt szeretné, ha oda utaznának.

Emlékezzünk azonban arra is, hogy amikor képekről beszélünk, akkor ezek lehetnek vizuálisak, mint egy fénykép, amit kivetítesz az elmédben; auditívak, mint amikor felidézel vagy megalkotsz egy dallamot; illetve kinesztetikusak, amikor nem a látottak vagy hallottak alapján idézel fel valamit.

A 2. fejezetben elmagyaráztam, hogy a szavak miként képezik gondolataink két alappillérének egyikét. A másik ilyen alappillért a képek alkotják. Ezért ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkodni, rendkívül fontos a képzelő- és a vizualizálóképességünk, amelyek az emlékezéssel is szorosan összekapcsolódnak, amint azt a híres kutató, dr. Alexander Luria bebizonyította.

Ahhoz, hogy mozgásba hozzuk képzelő-vizualizáló készségünket, gyakorolnunk kell a képek elménkben történő kivetítését. Azonban ne tévesszük össze a látást a vizualizációval! Egyesek ugyanis azt várják, hogy amikor lehunyják a szemüket, a képek ugyanolyan tiszták lesznek, mintha egy színes filmet néznének. Kétségtelen, hogy sok gyakorlással el lehet ide is jutni, de mint mindenhez, ehhez is kitartás és sok fáradozás kell.

Ahhoz, hogy ebben segítsünk, lássuk, miként lehet megköny- nyíteni a folyamatot.


Vízszintes sík

Nyitott szem

Képzeletbeli képernyőLÁTNI VIZUALIZÁLNI

Csukott szem

V Curso Bémm üwtenkm Mertteí

A képzeletbeli képernyő olyan eszköz, ami megkönnyíti számunkra a vizualizálást és az elképzelést. A lényege, hogy képeinket mintegy 20°-os szögben a vízszintes sík fölé vetítjük, s ily módon elkerüljük azt a természetes törekvést, hogy úgy „lássunk”, mintha a látásunkat használnánk.

Ha valaki arról panaszkodik, hogy amikor behunyt szemmel megpróbál elképzelni vagy vizualizálni valamit, akkor csak foltokat, sárga gömböcskéket, vagy zöld lebegő foszlányokat „lát”, annak az az oka, hogy akaratlanul is „látni” próbál, holott csukott szemmel ez képtelenség.

A látáshoz a tárgyról visszaverődő fényhullámok szükségesek, valamint az, hogy szemünk azokat a fényhullámokat érzékelje. A szemben azok idegi energiává alakulnak át, ami a látóidegen keresztülhaladva érkezik meg agyunk tarkótáji látókérgébe, ami leldolgozza az információt. Miután az információ fogadásra és feldolgozásra került, visszaérkezik a retinára - a szem ideghártyájára -, ahol a látott kép megjelenik. Noha látásunk a térbe vetíti ki a


látott képet, s úgy tűnik, hogy a kép kívül van, valójában az belül, a retinán található.

Amikor behunyjuk a szemünket, hogy létrehozzunk egy képet, vagy megpróbáljunk visszaemlékezni valamire, amit láttunk, ilyenkor - anélkül, hogy észrevennénk - azt „befelé” vetítjük, oda, ahol látásunkat használva a képek létrejönnek.

Azért, hogy ez irányú igyekezetünknek gátat szabjunk, a képet kifelé küldjük, 20°-kal a vízszintes sík fölé. Ezzel eltávolodunk a vízszintes síktól, ahol várhatóan arra törekednénk, hogy „lássunk”. Itt vannak ugyanis az úgynevezett utóképek, vagyis amiket vörös szálacskáknak, fekete foltoknak vagy kék gömböcskéknek érzékelünk.

Lesznek, akik azt állítják, hogy könnyebb nyitott szemmel vizualizálni. Ennek az az oka, hogy mivel a szem nyitva van, a képek automatikusan kifelé vetítődnek, elkerülve így a retinával való interferenciát. Amikor nyitott szemmel próbálunk emlékezni valamire, majdnem mindig felfelé irányítjuk a tekintetünket. Ennek ellenére a folyamat lehunyt szemmel való végzése adja meg számunkra azt a képességet, hogy a relaxációs és nyugalmi hullámok szintjén programozzunk, mivel - amint azt már elmagyaráztam- az eredmények eléréséhez ez a legjobb szint.

Segíthet a képek kifelé és ebbe a magasságba történő kivetítésében, ha szemed becsukását követően kezeddel megpróbálod megérinteni a képet ott, ahová azt vetíted. Ily módon a tapintás érzését is bevonod a folyamatba, s az segít a képek létrehozásában.

Minél többet gyakorlod a képek létrehozását, annál gyorsabban fog fejlődni vizualizációs és képzelőképességed.


FELADAT:A MEMÓRIAFOGASOK

Bármilyen tanulmányhoz nélkülözhetetlen az emlékezés képessége. Ha gyakorlod a relaxációt, jobban fogsz tudni figyelni és koncentrálni. Ismertetek egy technikát, ami segít a gyorsabb asz- szociálás kialakításában, egy memóriát támogató kódrendszert, az úgynevezett memóriafogas-rendszert. Ha gyakorlod a használatát, javulni fog a memóriád.

A M EM Ó R IA FO G A SO K

6 K Kő

7 M Miau

8 S Sí

9 P aPa

10 TC uTCa

Az eredetileg dr. Bruno Furst30 által megalkotott fogasokat Jósé Silva azért kezdte tanítani, mert nagyon könnyű emlékezni rájuk.

Minden számhoz, 1-től 10-ig, hozzárendeltek egy betűt (egy mássalhangzót) és egy olyan szót, amelyben kizárólag az ehhez a számhoz tartozó mássalhangzók szerepelnek.

Ha megtanulod az első tíz memóriafogast, akkor már könnyű megalkotni a többit. Például 11-től 19-ig a kulcsszavak mindig T betűvel kezdődnek, az a mássalhangzó felel meg az 1-es számnak.


A választott szó második mássalhangzója olyan legyen, ami megfelel a második számnak. Minden 20-assal kezdődő szám D betűvel fog kezdődni, és így tovább.

Itt az első 10 memóriafogast ismertetem. Az agykontrolltan- folyamokon százat adunk át.* Ezzel az első tíz memóriafogassal oly módon gyakorolhatod a képek kivetítését a képzeletbeli képernyődre, hogy megjegyzendő dolgokkal kapcsolod őket össze. Például a megvásárolnivalókkal vagy a nap során elintézendő ügyeiddel.

1. Tea Vetítsd képzeletbeli képernyődre egynagy teáscsésze képét!

2. Duó Vetítsd ki egy zenészpáros képét!3. Boa Vetítsd ki egy óriáskígyó képét!4. Rio Vetítsd ki a riói karnevál képet!5. Ló Vetítsd ki egy nyerítő ló képét!6. Kő Vetítsd ki egy érdes kő képét!7. Miau Vetítsd ki egy nyávogó macska képét!8. Sí Vetítsd ki egy színes síléc képét!9. aPa Vetítsd ki egy gyermekét karjában tartó

férfi képét!10. uTCa Vetítsd ki egy hangulatos utca képét!

A magadnak kialakított memóriafogas-képek lehetőleg mindig ugyanazok legyenek! Ami változni fog: a képileg hozzájuk társított, megjegyzendő tárgy vagy dolog.

Tegyük fel például, hogy elmész vásárolni, és a következő dolgokat kell venned: tej, kenyér, olívaolaj, seprű, mosópor, parfüm,

* A magyar memóriafogasokat Dómján Gábor alkotta meg.(A szerkesztő megjegyzése.)


elem, jegyzetfüzet, sajt és rizs. Elmédben vetítsd ki a következő asszociációkat: vizualizálj egy doboz tejet, ami a Teáscsésze peruién billeg! Képzelj el egy Duót, amelynek tagjai zenélés közben egy vekni kenyérrel fejelnek egymással! Vizualizálj egy olívaola- jos üveget, amiből hirtelen óriáskígyó, egy Boa kúszik elő! És így tovább. Amikor megérkezel az üzletbe, csupán a memóriafogasok képét kell felidézned, s meglátod, emlékezni fogsz az asszociációkra. Minél furcsábbak, viccesebbek az asszociációid, annál könnyebben fogsz rájuk visszaemlékezni, ahogy könnyebben emlékszünk valakire, akit Zoilának hívnak, a vezetékneve pedig Vaca*, és Corral** úrhoz ment feleségül, mint valakire, akit María Pereznek hívnak.

Többféle, memorizálást segítő asszociációs módszer létezik. )osé Silva azért választotta ezt, mert bebizonyosodott, hogy ez a legegyszerűbben megtanulható, a legkönnyebben változtatható, s mert ez vezet el bennünket a többi képesség fejlődéséhez.

Bizonyára akad, aki szerint gyorsabb és egyszerűbb papírra leírni a vásárlandók listáját, mint az emlékezetükben rögzíteni. Ha azonban nem használsz egy képességet a mindennapi tevékenységedben, ne várd, hogy eredményeket érsz majd el vele jelentősebb projektekben.

A memóriafogasok rendszeres használatának számos fontos előnye van:

• Feladatot adunk a memóriánknak. Ahogy azt elmagyaráztam, ez az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy javítsuk a memóriát.

• Asszociációt hozunk létre. Lehetővé válik, hogy emlékez-

* Jelentése spanyolul: tehén" Jelentése spanyolul: istálló, karám (A fordító megjegyzései.)


zünk például a bevásárolni valók listájára vagy a nap során elvégzendő teendőinkre, ami segíti asszociatív képességünk fejlesztését.

• Fejlesztjük a képzeletünket és a vizualizálóképességünket.Ezzel készítjük fel magunkat az intuíció és a kreativitás fejlesztésére is, mely képességek a képzelőerőnk függvényei.

A memóriánknak adott feladatok lehetővé teszik, hogy emlékezőképességünk napról napra izmosodjon; a memóriafogasok használatával pedig gyorsíthatjuk a tanulás folyamatát.

FELADAT:A HÁROMUJJ-TECHNIKA

Az agykontroll-tanfolyamokon a - naponta használandó - memóriafogasok mellett egy olyan technikát is alkalmazunk, ami kiváltó mechanizmusként mélyebb koncentrációs szintre visz minket, s amelynek segítségével könnyebben tudunk előhívni eltárolt információkat.

A háromujj-technika abból áll, hogy összeérintjük bármelyik kezünk három első ujját, ezt a mozdulatot pedig összekapcsoljuk


egy koncentrációs szinttel, hogy az adatokat jobban tudjuk rögzíteni, és később könnyebben fel tudjuk idézni.

A technikát arra használjuk, hogy emlékezzünk arra, amit olvastunk vagy hallottunk.

Mit tegyünk, hogy emlékezzünk az olvasott információra?

Irányítsd figyelmedet arra, amit olvasni fogsz! Cím, szerző és téma. Amikor eldöntötted, hogy elkezded az olvasást, tedd a következőket:

• Csukd be a szemedet, és menj az alapszintedre a 3-ról 1-re módszer segítségével úgy, ahogy azt a második fejezetben elmagyaráztam! Amikor ellazultál, akkor a következőket mondd magadban: „1-től 3-ig fogok számolni, és 3-hoz érve kinyitom a szemem, hogy elolvassam ezt a leckét vagy könyvet”, majd magadban mondd ki a címét, a szerző nevét és a témát! Ezután tedd hozzá: „A zajok nem vonják el a figyelmemet, remekül fogok koncentrálni, és az olvasottakat megérteni.” Ezzel máris használtad a figyelmet, a koncentrálást és az ismétlést.

• Lassan számolj: 1, 2, 3, majd nyisd ki a szemed és olvasd el a leckét vagy a könyvet! A 3-as szám a testi ellazulás állapotával van összekapcsolva, ami ideális a tanuláshoz.

• Amikor befejezted a betervezett szövegmennyiség elolvasását, csukd be ismét a szemedet, majd menj szintedre a 3-ról 1-re módszerrel, és mondd magadban: „A háromujj-technika használatával a jövőben bármikor föl tudom idézni azt, amit most olvastam. (Cím, szerző és téma.)”

• 1-től 5-ig számolva kijössz szintedről. Ismét megerősítetted


a figyelmedet, a koncentrálásodat és az ismétlést, hozzátéve egy utasítást - mentális programozást -, ami a technika segítségével lehetővé teszi számodra, hogy könnyebben visszaemlékezz az információra.

Ha később szeretnél visszaemlékezni erre az információra, akkor érintsd össze bármelyik kezed első három ujját, lélegezz mélyen, és idézd fel elmédben a könyv képét! Mivel az információ erősen rögzült, az asszociációt könnyű lesz megteremteni, és könnyen vissza fogsz rá emlékezni.

Mit tegyünk, hogy emlékezzünk a hallott információra?

Mielőtt elkezdenél hallgatni egy előadást, győződj meg róla, hogy rendelkezésedre áll az összes fontos adat, tehát az előadás címe, témája és az előadó neve! Amikor készen állsz, hogy meghallgasd az előadást, de még mielőtt az elkezdődne:

• Csukd be a szemed, és menj relaxációs szintedre!• Amikor ellazultál, mondd magadban: „1-től 3-ig fogok szá

molni, és amikor a 3-as számhoz érek, kinyitom a szemem, hogy meghallgassam ezt az előadást”, majd ismétld el magadban az előadás címét, témáját, az előadó nevét, és tedd hozzá: „A zajok nem vonják el figyelmemet, remekül tudok koncentrálni és a hallottakat megérteni. A háromujj-technika használatával a jövőben bármikor képes leszek visszaemlékezni erre az információra. Az előadás alatt a háromujj- technikát fogom használni, és a szememet nyitva tartom.”

• Miután elvégezted ezt a programozást, számolj: 1,2, 3, majd nyisd ki a szemedet, és hallgasd meg az előadást!


Előadás közben, nyitott szemmel, igyekezz bármelyik kezed első három ujját összeérintve tartani! Ennek az a célja, hogy rendelkezésedre álljon egy kulcs, amely segít figyelmedet összpontosítani.

A technikának ebben az alkalmazási formájában megerősítettük a figyelmet, a koncentrálást és az ismétlést. A programozást már az elején kiegészítettük azzal, hogy a jövőben emlékezzünk az információra. Ezt azért tettük, hogy az előadás végén már ne kelljen újra ellazulnunk. Azzal ugyanis csak akadályoznánk a többiek teremből történő távozását.

Ha aztán később emlékezni szeretnél az előadáson elhangzottakra, érintsd össze bármelyik kezed első három ujját, lélegezz mélyen, és idézd emlékezetedbe az előadás valamelyik képét! Ha az információ erősen rögzült, könnyű lesz létrehozni az asszociációt, és könnyedén vissza fogsz tudni emlékezni rá.

Amint azt már e fejezet legelején is megemlítettem, a háromujj- technika egy olyan asszociációs kulcs, ami fontos eszközként szolgál a gyorsított tanuláshoz.

Az agykontroll-tanfolyamokon a háromujj-technikának olyan alkalmazását is tanítjuk, amelyet vizsgákon lehet használni. Segít ott jobban emlékezni, s így eredményesen szerepelni. A technika ilyenfajta alkalmazása azonban magasabb szintű képességet és szélesebb körű tájékozottságot igényel, amit a tanfolyamon lehet megszerezni.

A MEMÓRIA ANEKDOTAGYÜJTEMÉNYE

Tekintettel arra, hogy az agyunk egy folyamatosan átalakuló szerv, ezért emlékeink nincsenek „kőbe vésve”. Egyéni tapasztalataink miatt az emlékeink eltérhetnek másokétól, még akkor is, ha ugyanazokra az eseményekre vonatkoznak. Gondolkodásunk és visel


kedésünk agyunkra gyakorolt hatásai miatt a memóriánkban lévő „emléknyomok” megváltozhattak, ami miatt esetleg olyan dolgokra is emlékezni vélünk, amelyek sohasem történtek meg. Például addig ismételgetünk valamit, amíg agyunk számára az végül „valósággá” változik, és emlékeink részét kezdi képezni.

A szakértők „félismeretnek” nevezik, amikor azt hisszük valamiről, hogy tudjuk, de valójában nem tudjuk. Róbert Jay Lifton, a Yale Egyetem pszichiátere, jelentős számú bűnöző tanulmányozása után feltette magának kérdést: „vajon hogyan képesek ezek az emberek ennyire kedvezően gondolkodni önmagukról azok után, amit elkövettek? Talán nem emlékeznek mindarra a szörnyűségre, amit tettek?” A „félismeret” az önbecsapásnak egy fajtája, ami a valóságban megtörténtekről alkotott emlékképet eltorzítja.31 Megrázó események kapcsán is bekövetkezhet.

Előítéleteinkkel, elvárásainkkal és korábbi ismereteinkkel töltjük be azokat a lyukakat, amelyek - egyes események után - a memóriánkban megmaradtak, és az emlék így torzul.

Memóriánk pedig holmi „felsőbbrendűségi komplexusban” szenved. Előbb emlékszünk a saját cselekedeteinkre, mint a többi- ekére; emlékezetünk szerint elsősorban nekünk köszönhető adott ügyben a siker, s csak kis részben a többieknek; ha őszinték akarunk lenni: „nem emlékszünk” arra a mennyiségű időráfordításra és erőfeszítésre, amit a többiek tettek az adott feladat megvalósítása érdekében. Ennek oka, hogy mindaz, amivel mi járultunk hozzá a sikerhez, azok a saját agyunkban feldolgozott információk, és emiatt sokkal erősebben rögzültek.

Több tanulmány szerint létezik a „motivált felejtés” is, ami azt jelenti, hogy inkább a boldog pillanatokra vágyunk emlékezni, mint a szomorúakra. Ez gyakran igen egészséges lehet, és nem feltétlenül jelenti a valóság beteges letagadását. Bizonyos esetekben azonban veszélyes. Például egy szenvedélybeteg szerencsejátékos esetén, aki

157

csak azokra az esetekre akar emlékezni, amikor nyert, és szinte elfelejti azokat a napokat, amikor vesztett.

Agyunk nagy sebességgel dolgozik, gondolataink pedig még ennél is sebesebbek. Emiatt megtörténhet, hogy - valamit látva vagy hallva - elhamarkodottan vonunk le „gyakorlati következtetést”, s ez a gondolat úgy csapódik le tudatunkban, mintha a valóság része lenne. Például azt hallod: „a karatebajnok rácsapott a betontömbre”. Te talán arra következtetsz ebből, hogy „a karatebajnok eltörte a betontömböt”. E példa kapcsán talán el tudod képzelni, milyen problémákhoz vezethet, ha idézzük valaki szavait, de azokat - téves következtetésünk miatt - eltorzítva adjuk tovább. C. S. Morgan kutató bölcsen fogalmazta ezt meg:

„Töltsük fel emlékeink völgyeit képzeletünk magaslataival!”

Ha jobb memóriára vágyunk, akkor meg kell szabadulnunk néhány ezt gátló akadálytól. A stressz gátolja a pontos érzékelést és ezáltal a reális emlék rögzülését. Olyan kísérletekben, ahol bonyolult és veszélyes instrukciók megtanulásának folyamatát tanulmányozták, kiderült, hogy a stressz hatására csökkent az utasításokra való emlékezés mértéke. Oly sok energiát emészt fel a szorongás, hogy emiatt sokkal kevesebb figyelem jut az instrukciókra.

Bizonyos vegyületek - például az alkohol vagy a marihuána- gátolják az új információt feldolgozó képességünket. A túlzott mértékű kávéfogyasztás pedig - a stresszt okozó, adrenalinszintet növelő hatásán túlmenően - csökkentheti az agyi vérátáramlást, ami a kialakuló oxigénhiány miatt károsíthatja a neuronokat.

Segíthetjük az információ hatékonyabb rögzülését, ha megfelelő fényforrást használunk. Az ekkor létrejövő kémiai hatások ugyanis elősegítik a képek hatásosabb rögzítését. Kísérletek szerint ebből a szempontból a legjobb a napfény.


Egy másik tényező a hőmérséklet. Vizsgálatok szerint a szervezet számára a 20 °C az ideális hőmérséklet. A túlzott meleg eltereli figyelmünket, a hideg pedig izomfeszülést okozhat.

A Tony Buzan által megalkotott „elmetérképes vázlatolás” és a Paul Dennison által kreált „agytornagyakorlatok” olyan technikák, amelyek bizonyítottan hatékonyak a tanulásban, és kedvezően hatnak memóriánkra.* Az agykontrolltechnikákkal együtt alkalmazva szuper tanulási képesség elérését teszik lehetővé.

A vitaminokkal kapcsolatban tudjuk, hogy a C, a B12, a ribo- flavin és a folsav kedvezően befolyásolhatja az emlékezést. A Gingko biloba növény kivonata javítja agysejtjeink oxigénellátását, és emiatt - 12 hét elteltével - jobbá teszi a memóriát. Ezt dr. Keith Wesnes bizonyította be Angliában, az Eszak-Umbriai Egyetemen, 2002-ben végzett vizsgálatában.

A jó memóriához azonban a legfontosabb az, hogy - tekintet nélkül az életkorunkra vagy a korábban esetleg elszenvedett egészségügyi problémákra - hajlandóak legyünk azt edzeni! Az élet: folytonos tanulás. És ahhoz, hogy ez hatékony legyen, elengedhetetlen, hogy tudjunk emlékezni. Mert ahogy azt Bonaparte Napóleon találóan fogalmazta meg:

„Az emlékezet nélküli fej olyan, mint az állomáshely nélküli erőd.”

*Ezek magyarul két kiadványból ismerhetők meg:A hatékony tanulás mesterfogásai, illetve Észkapcsoló agytorna/ Észkerékkapcsoló. (www.agykontroll.hu webáruháza)

http://www.agykontroll.hu

159

5.Tehetség a sikerhez

„Ha saját erőfeszítéseidnek köszönhetően győzöl, akkor soha többé nem fogod valakiről azt mondani,

hogy csak a szerencséje miatt győzött.”

R é g i k ö z m o n d á s

Hasonlóan a csodálatos virágokhoz, amelyek a mocsár vizének elapadása után is tovább növekednek, mi is élhetünk sikeresen még nehéz körülmények között is. Az első, amire szükségünk van: tudnunk kell, hogy kitűzött céljaink elérése olyan stratégiát igényel, ami tőlünk nagy erőfeszítéseket és erős akaratot követel meg.

Mindannyian áhítozunk a sikerre, holott gyakran nem is tudjuk, mit is jelent az valójában. Mindenkinek más és más elképzelése van arról, hogy mi számára a siker. Abban azonban bizonyára egyetértünk - tiszteletben tartva a „siker” mindenki által egyénileg megfogalmazott definícióját -, hogy a következő állítások igazak rá:

• Valódi és tartós elégedettséget eredményez. Ez azt jelenti, hogy az elégedettség érzésének oka nem csak látszólagos és


nem csupán felszínes. Azt is jelenti, hogy a jelentkező örömérzést később bármikor fel tudjuk idézni, ha visszaemlék- szünk arra, ami az elégedettség érzését bennünk kiváltotta.

• A teljesség érzését váltja ki, ami céltudatosságot ad, és önmagunk felértékelését eredményezi.

• Úgy véljük, hogy sikerült megvalósítanunk önmagunkat, aminek következtében jobbnak érezzük magunkat, és jobb emberré válunk.

• Megerősíti kapcsolatainkat, és növeli az örömöt, hogy sikerünkön másokkal osztozhatunk. Sikerünk révén jobbá tehetjük környezetünket, több támogatást nyújthatunk a körülöttünk élőknek. Ennek következtében belső kiteljesedést tapasztalunk meg, mert másokat eredményeink részeseivé tettünk.

• A felsoroltak összhangban állnak azzal, amit manapság a pozitív pszichológia ÁRAMLÁSNAK (FLOW-nak) nevez. Ez azon attitűdök egyike, amelyek a kellemetlenségek és viszontagságok ellenére elvezetnek minket gyarapodásunkhoz és fejlődésünkhöz. Akkor „haladunk az áramlattal”, ha mindennapi teendőink elégedettségérzést, örömteli élményeket és életérzést teremtenek számunkra, s ha teljes mértékben átadjuk magunkat az éppen végzett tevékenységünknek.

Sikerünk akkor kezdődik, ha azt tapasztaljuk, hogy tevékenységünk megteremti számunkra az „ÁRAMLÁST”. Ahhoz, hogy ezt elérjük, nincs szükségünk profizmusra, ám arra igen, hogy „szakemberek” legyünk. Ez azt jelenti, hogy bármi is legyen a munkánk, törekedjünk abban a tökéletességre. Azzal az alapossággal és becsületességgel teljesítsünk, amit minden munka méltósága megkövetel.

Ahhoz, hogy az „áramlással haladjunk”, és fokozzuk a sikerre való képességünket, szükség van arra, hogy felismerjük azokat az

Tehetség a sikerhez 161

adottságokat, amiket Isten ingyen adott nekünk, és amelyek lehetővé teszik, hogy teljesítsük az életünknek teljességet adó, egyedi, személyes küldetésünket. Ahhoz, hogy ezeket az adottságokat felismerjük, meg kell figyelnünk: melyek azok a tevékenységek, amelyek közben az „áramlás” érzése jelentkezik bennünk?

A gazdagság - amit oly szorosan társítunk a sikerrel - abból ered, hogy a téged oly egyedivé tevő adottságodat használod, ami elvezet téged a bőséghez, bármilyen módon is definiálod a bőség fogalmát.

Ahogy szükségünk van adottságaink felismerésére, ugyanúgy arra is, hogy azokat fejlesszük és gyümölcsöztessük. Ehhez olyan stratégiák szükségesek, amelyek megkönnyítik utunkat.

A stratégia: az áhított cél elérése céljából született terv véghezvitelének művészete.

A művészet: azon emberi tevékenység, amelynek célja szép dolgok létrehozása. Mindnyájunk feladata, hogy megszépítsük életünket és a köröttünk lévő világot. Ezért sikeresen élni fontos, és azt mindenki elérheti, ha tudatában van annak, hogy az nem a szerencsén múlik, hanem saját döntésünkön és az alkalmazott stratégiák hatékonyságán.

A tapasztalat bebizonyította számomra, hogy céljaink eléréséhez négyféle alapvető stratégia létezik:

Stratégiák a s ikerhez• M o t i v á c i ó• Képesség• O p t i m i z m u s• Bel ső értékek


M o t i v á c i ó•Vi l á gos c é l o k

• G o n d o l k o d á s

• L e l kesedés

•C s el ek vés

•A k o c k á z a t o k e l foga d á s a

•Ál l ha t a t os s ág

MOTIVÁCIÓ„Sikered nagyobb mértékben függ motivációdtól,

mint bármilyen egyéb körülménytől.”

A motiváció szó a latin emovere szóból származik, ami azt jelenti: mozgatni. Ez a stratégia arra ösztönöz minket, hogy kijelöljünk egy utat, majd elkezdjünk cselekedni. Ennek ellentéte - ami a sikeres élet szempontjából az egyik legnagyobb veszély - a bénultság. Ez különösen a kedveszegettség periódusaiban veszélyes, amikor pedig még nagyobb szükségünk lenne a mozgásra, mert az teszi lehetővé, hogy a jövő felé forduljunk, és meglássuk a megpróbáltatások mögötti lehetőséget. A motiváció ébreszti fel az akaraterőnket, hogy neki akarjunk vágni az útnak, bármilyen keservesnek tűnjön is az.

Ahogy a motivációnk néha spontán módon születik meg, ugyanúgy akadhatnak olyan pillanatok, amikor arra van szükség, hogy azt generáljuk, tápláljuk, illetve ébren tartsuk. Ez esetben a következő lépéseket ajánlom:


Világos célok

„ Amikor valaki tudja, hogy mit akar; és biztos léptekkel halad, akkor

az egész világ megnyílik előtte, hogy szabad utat adjon neki ”


Első feladatunk: meghatározni, hogy valójában mit is akarunk elérni. Ehhez elsőrendű fontosságú, hogy tudjunk dönteni. Nagyon sokszor azért nem érjük el célunkat, mert azt sohasem fogalmaztuk meg világosan, és menet közben gyakran változtattunk a szándékunkon. Problémákkal szembesülve adódhatnak olyan pillanatok, amikor nem látjuk tisztán a megoldást, vagy elbizonytalanodunk, hogy a több lehetőség közül melyiket is válasszuk. Pedig ha csak hezitálunk, akkor lemaradunk. Tehát az első lépés: pontosan meg kell határoznunk, hogy mi is az elérendő célunk.

Említettem már: a sikerhez vezető úton az egyik legnagyobb akadály az, ha megbénulunk, és úgy határozunk, hogy nem doniunk. A határozatlanság meggátolja, hogy kihasználhassuk a kedvező alkalmat. S ha nem tudjuk kezelni saját bensőnket, képtelenek leszünk reálisan fölmérni az egyik, illetve a másik út választásával járó következményeket.

Egy határozott és jó döntéstől függhet egy új és jobb munkahely megszerzése; egy - akár egész életünkre kiható - érzelmi kapcsolat létrejötte; illetve az áhított, pozitív eredmények zöme. I lányszor bánkódtunk, hogy határozatlanságunk miatt elszalasz- lottunk remek lehetőségeket?

Az agykontroll-tanfolyamon tanított egyik technikának épp az a célja, hogy segítsen rátalálni az adott probléma megoldásá


ra, amikor tanácstalanok vagyunk, illetve amikor több lehetőség közül kell választanunk. Ez a technika két mentális programozási időpontot igényel: este, elalvás előtt; illetve reggel, ébredés után. A technika alkalmazásával olykor egy álmon keresztül kapunk útmutatást, gyakran napközben jut eszünkbe valami, amikor pedig nem is töprengtünk gondunkon. Albert Einstein gyakran mondta: „Ha van egy problémám, és már túl sokáig gondolkoztam rajta eredménytelenül, akkor félreteszem az ügyet, és kimegyek a parkba. A fák között sétálva hirtelen - nem is tudom honnan - megérkezik a megoldás.”

A szóban forgó agykontrolltechnika úgy hoz eredményt, hogy egyfajta inkubációs folyamatot teremt bennünk, amiről dr. Jonathan Winson, a Rockefeller Egyetem agykutatója így beszél: „Elménk képes olyan gondolatokat kezelni, amelyek a tudatos érzékelésünk alatti szinten vannak. Amikor elindítunk önmagunkban egy információkeresést, akkor - annak ellenére, hogy közben más dolgokkal foglalkozunk; és anélkül, hogy észreven- nénk ezt a belső, mentális folyamatot - az információ meg fog érkezni, bár lehet, hogy csak órákkal később.”32

Célunk világos meghatározásában segít, ha feltesszük magunknak a következő kérdéseket:

Hová vezet e cél elérése? Kikre lesz hatással az elért eredményem, és miként fogja az őket érinteni? Olyan célt elérni, ami nem kívánt kötelezettségekkel járhat a jövőben, vagy negatívan érintheti legközelebbi kapcsolatainkat, nem jelent igazi sikert.

A döntés ijesztő lehet, mert egy út megválasztása azt is jelenti, hogy a többi útról lemondunk. Ha nem döntünk, az is döntés, méghozzá a legrosszabb. Ha határozott döntést és világos célt tűztél magad elé, akkor meglesz az erőd, hogy cselekedj álmaidért és céljaidért.


„A gondolat nem több, mint egy fuvallat, de ez a fuvallat megmozgatja a világot.”

V ic t o r H u g ó

Kontrollált gondolkodás

Gondolkodásod szüli nézeteidet, és az lesz utadon az aranyfonal vagy az olló. Amit te önmagadról gondolsz, azt fogja a világ gondolni rólad.

Ahhoz, hogy megfelelően kezeljük gondolkodásunkat, úgy, hogy az a motivációnkat táplálja, a következőkre van szükség:

• Vigyázzunk szavainkra! Beszédünk legyen mindig pozitív és olyan lelkiállapotot generáló, amelytől a valóságban is „mozgásba lendülünk”. Ezt a témát a második fejezetben már körbejártam.

• Fejlesszük intuíciónkat és kreativitásunkat! Egyetlen olyan probléma sincs az életedben, amelyre ne létezne valamilyen lehetséges megoldás. A célhoz elvezető valamennyi út akadályokat rejt. Az intuíció teszi lehetővé, hogy észrevegyük az alternatívákat; a kreativitás pedig abban segít, hogy új erőforrásokra leljünk. A megbízható megérzés a helyes irányba tereli motivációnkat; a kreativitás pedig növeli gondolkodási képességünket, és egyúttal elejét veszi, hogy az akadályok a kedvünket szegjék. Ezzel a témával a 6. fejezetben foglalkozom majd.

• Elképzelni/vizualizálni az elérni kívánt eredményeket.A képzelet adja vágyunk motorját, ami arra ösztönöz minket, hogy erőfeszítéseket tegyünk, és dolgozzunk azért, amit


szeretnénk elérni. A képek - a gondolatok kulcsfontosságú építőelemei - csüggedtséget vagy lelkesedést generálnak. Utóbbi nélkül nincs ösztönzöttség. Ha nem tudsz valamit elképzelni, akkor azt nem tudod elgondolni, s ha nem tudod elgondolni, akkor elérni sem fogod. Hamarosan ismertetek majd egy technikát, amit kifejezetten célod elképzelésére fejlesztettek ki.

Tán akad, aki azt hiszi, hogy a tettek fontosabbak, mint a gondolatok, hisz az utóbbiak „látszólag” tünékenyek, átmenetiek. Pedig gondolkodásunk az, ami felébreszti érzékenységünket, és ösztönöz a tett megvalósítására.

Természetes érzékenység

)yNem az a kunszt, ha el tudjuk rejteni érzelmeinket, hanem ha megfelelő módon tudjuk őket irányítani. ”

G. K. C h e s t e r t o n

A természetes érzékenység azt jelenti, hogy nem csak akkor érzünk lelkesedést, ha a célunkra gondolunk, hanem a célhoz vezető utat is lelkesedéssel éljük meg. Az emóció (érzelem) szó ugyanabból a latin szóból ered, mint a motiváció. Mindannyian tudjuk, menynyire fontos az érzékenységünk ahhoz, hogy az áhított célunk felé haladjunk. Érzelem jár át minket, és minden, ami azt életre kelti bennünk, olyan motorrá válik, ami a céljaink eléréséhez szükséges tettek elvégzésére ösztönöz bennünket.

Ha minden egyes, a cél eléréséért megtett lépésünkkel érzel


mileg elkötelezzük magunkat, akkor célunk egyre nagyobb erővel vonzó „mágnessé” válik.

Elkezdeni cselekedni

„Aki halogatja a cselekvést, az örökké saját szerencsétlensége

ellen fog harcolni.”

H é s z io d o s z

A spanyol „éxito” (siker) szó a latin „exire” szóból származik. Az utóbbi jelentése: „kijutni”. Nem ragaszkodhatunk keretek közé bezárt, merev elgondolásokhoz, hanem el kell kezdenünk cselekedni, kockázatot vállalni. Úgy, hogy új irányok felé indulunk, s közben ki kell lépnünk kényelmi zónánkból. Hányszor válunk félelmünk foglyává, mert nem merünk új területeket felfedezni, illetve új embereket megismerni?

„Kijutni” azt is jelenti, hogy átszakítjuk félelmünk és büszkeségünk korlátait, és szükség esetén segítséget kérünk. Mindenkinek szüksége van támogatásra ahhoz, hogy elérje célját. Senki sem ér célba az őt körülvevők nagylelkű és ingyenes segítsége nélkül.

A cselekvés munkát igényel, az pedig olyan kötelezettséget ró ránk, mint például a felelősség, ami nélkül nem létezik hatékonyság. Ne higgyük tévesen, hogy a hatékony cselekvéshez hatalmas tettekre van szükség! Már lisieux-i Szent Teréz is rámutatott: „Nem az a fontos, hogy különleges dolgokat vigyünk véghez, hanem hogy a szokásos teendőinket különlegesen jól végezzük el.”

Bármilyen cselekvés eredményességéhez módszer és rend


kell. Ez azt jelenti, hogy kijelölöd az utat, és aztán végigmész rajta. Meg kell határozni a módszert, azt a rendezett formát, ami szerint cselekszünk, hogy tetteink eredményt hozzanak. A véletlenszerű cselekvések véletlenszerű eredményeket szülnek.

A hatékony cselekvéshez gyakorlatra van szükségünk. Megkérdőjelezzük azokat a lépéseket, amelyek akadályt gördítenek utunkba, és határozottan ragaszkodunk azokhoz, amelyek hatékonynak bizonyulnak. A későbbiekben még szentelek némi teret e témának, mert a rögzült szokásaink szolgálhatják is fejlődésünket, de ugyanúgy tönkre is tehetnek bennünket.

A kockázatok elfogadása

„Ha valamit meg tudsz tenni, vagy azt álmodod, hogy meg tudod tenni,

akkor kezdj neki!A bátorság mágikus erő.”


A céljaink eléréséhez szükséges tettekkel járó kockázatokat is vállalni kell. Tán hallottad a közmondást: „Aki nem kockáztat, az nem is nyerhet.” Mindenki, aki célt tűzött maga elé és végül elérte azt, annak - az összes kockázat és bizonytalanság ellenére - volt bátorsága elindulni az úton.

Teljesen normális, hogy bizonyos mértékű félelmet érzünk, amikor kockázatosnak tűnő helyzetekkel találjuk magunkat szembe. Ám a lehetőségekkel is csak az találkozik, aki mer haladni az úton. Minden sikeres embernek gyakran szembe kell néznie bi


zonytalan helyzetekkel. Mire van szükségünk ahhoz, hogy ezeket sikerrel felvállaljuk?

Az első, hogy figyeljünk. A kockázat veszéllyé alakul át, ha határozatlanok és figyelmetlenek vagyunk. Ahogy nagyon sok lehetőséget azért szalasztunk el, mert rossz irányba nézünk, s ezért figyelmünk elterelődik; ugyanígy számtalan problémát megelőzhetünk azzal, ha éberen figyelünk.

Kockázatok vállalásánál készen kell állnunk arra, hogy ha hiba következik be, akkor is jót hozzunk ki a rosszból. Végül is minden kihívás mögött egy-egy lehetőség húzódik meg, egy-egy hatalmas tapasztalatforrás.

A kockázatok bizonytalansága minimalizálható, ha kezelni tudjuk az időnket. Ez a különösen fontos eszköz lehetővé teszi, hogy kockázatos helyzeteken áthaladvakörültekintőeklegyünk. Az idő megfelelő kezelése egyensúlytartást igényel, amit a Bibliában a Prédikátor könyve bölcsen így fogalmaz meg: „Mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt... ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének... ideje a bontásnak és ideje az építésnek... ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek... ideje az ölelkezésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak... ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak... ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak... ideje a háborúnak és ideje a békének.”

A kudarcunk gyakran azért következik be, mert nem engedtünk el egy köteléket, és nem hagytuk, hogy elmenjen az, akinek már nem kell mellettünk lennie. Néha úgy tűnik, hogy fáradtságunk miatt az álmaink szertefoszlanak, mivel képtelenek vagyunk pihenőt adni magunknak a kisebb örömök kiélvezésére. Minden úton lesznek harcos, nyugalmas és reményteli időszakok is.

A legfontosabb dolog a kockázattal kapcsolatban az, hogy merjünk. Gondolkozz csak el egy pillanatig: hány lehetőséget szalasztottál már el? Mennyi mindent halogattál egészen addig, amíg túl


késő lett? S mindezt kizárólag a kockázattól való félelmed miatt. A hibákból tanulunk. Ami pang, az megrohad.

Állhatatosság

„A nagy eredményeket nem erővel, hanem kitartással lehet elérni.’’

Sá m u e l Jo h n s o n

Az életben nagyon kevés dolog sikerül „elsőre”, és még kevesebb olyan, ami valóban ér is valamit. Ez a magyarázata, hogy minden sikertörténetben megtalálható: a kitartó ember. A kitartáshoz türelem kell. Azonnali eredményeket remélni legtöbbször irreális elvárás. Ahogy a népi bölcsesség rámutat: „kétpercenként felemelni a tyúkot, hogy megnézzük, kiköltötte-e már a tojást.” Ez csak elhúzza a folyamatot vagy - rosszabb esetben - lehetetlenné teszi azt.

Előfordul, hogy rugalmatlanságunk miatt adjuk fel. Érdemes észben tartani: a célhoz vezető út változhat, de ha képtelenek vagyunk az útirányunkat módosítani, akkor merevségünk csak kimerültséget vagy bosszúságot fog okozni.

A rugalmasság lehetővé teszi, hogy előre megsejtsük az alternatívákat, s így elkerülhetjük azt a csapdát, hogy amint akadályba ütközünk, azonnal megrekedünk. Mindig számos lehetőség kínálkozik arra, hogy felülkerekedjünk a kellemetlenségeken, és folytathassuk utunkat. Látókörünk kitágítása lehetővé teszi, hogy észrevegyük a különféle lehetőségeket, továbbá segít fejleszteni kreativitásunkat és hatékonyságunkat.


A kitartás tapasztalatot követel tőlünk. A tapasztalatból nyerjük az ismeretet, ami megkönnyíti számunkra a céljaink felé vezető utat. Ha kitartó vagy, annyiszor fogsz valamit újra és újra megpróbálni, amíg nem sikerül, s közben mindig tanulsz hibáidból. Az állhatatosságot a makacsságtól a tanulási képességünk különbözteti meg, s hogy képesek vagyunk az utunkat szükség esetén módosítani. Tévedés azt hinni, hogy ha hosszabb ideig tesszük ugyanazt, akkor az eredmény más lesz.

Ahhoz, hogy az agykontrolltechnikák segítségével elérjük célunkat, kulcsfontosságú, hogy azokat napi rendszerességgel használjuk, mivel a mentális programozás tartja fent bennünk a cselekvéshez és a kitartáshoz elengedhetetlen motivációt.

KÉPESSÉG

„Sikered sokkal inkább függ attól, hogy készen állsz-e képességeid fejlesztésére,

mint maguktól a képességeidtől.”

R a r

Akad, aki azt állítja magáról, hogy neki nincsenek képességei. Valójában mindenki rendelkezik - más emberekétől eltérő - talentumokkal, amelyek szoros kapcsolatban állnak természetes adottságainkkal. Fejlesztésükhöz a következőkre van szükségünk:


K é p e s s é g• F ó k u s z á l á s

•Ter ve z é s

•Nyi tot t s á g a v á l t o z á s r a

•Ön f e g y e l em

Fókuszálás

„A lustaság vagy a figyelmetlenség általában kudarcot okoz:és ez akkor következik be,

amikor nem a valódi célunkra irányítjuk a figyelmünket.”

E p ic t e t u s

A Delphoi jósdában található a Delphoi kocsihajtó című, híres szobor. A megformált férfi épp versenyen a kocsit hajtja, s egyértelművé teszi számunkra a fókuszálás fontosságát.

Úgy tudunk összpontosítani, ha az ügyre fókuszálunk, s nem a problémára. A 6-8 ló vontatta kocsit hajtó férfi csak akkor tud győzni, ha tekintetét a verseny teljes időtartama alatt higgadtan,


kizárólag a célra irányítja. A gyeplőt lazán fogó keze jelzi, hogy célját kétségtelenül el fogja érni.

Gyakran több időt töltünk a problémák miatti aggódással, mint azok megoldásával. Ha a projektre összpontosítunk, olyan tettre kész személlyé válunk, aki képes magához ragadni a kezdeményezést, ami egyúttal az aggódás miatt kialakult szorongást is oldja.

Egyszerre csak egy problémát oldj meg! Ha egyszerre több üggyel próbálunk foglalkozni, akkor csak összezavarodunk, és feszültté válunk, ami képességeink „áramlását” is megakadályozza. Ahogy életed során különféle problémákkal szembesülsz, jelöld ki magadnak azt az időt, amikor - egyesével - átgondolhatod őket! Soha ne keverd őket össze! Ily módon megelőzheted, hogy a szorongás érzése annyira elhatalmasodjék rajtad, hogy megfosszon az óhatatlanul szükséges higgadtságtól.

Tisztázd, hogy a tetted kapcsolatban áll-e céloddal, és közelebb visz-e hozzá! Meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy levékenységünk segít-e eljutni az áhított célhoz, vagy attól éppenséggel távolít minket. Képességeink fejlődéséhez és megerősödéséhez rendkívül fontos, hogy tetteink harmonizáljanak a céljainkkal. Ugyanilyen harmóniára van szükség belső, mentális programozásunk, illetve a valóságban végrehajtott cselekedeteink között is.

Maradj nyugodt! Nyugalmad elvesztése sehová sem vezet, csak zavarodottságot szül. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kellemetlenségek miatt kizökkenjünk lelki egyensúlyunkból. Az hatalmas energiaveszteséget okozna, és elhomályosítaná a célt, amire tekintetünket folyamatosan szegezni kell. A mindennapi relaxáció a legjobb szövetségesed ahhoz, hogy megőrizd a nyugalmat, ami szélesíti látókörödet, és egyensúlyban tart.


Tervezés

„Az előrelátás varázslámpa, amely a múlt leckéit a jövő képernyőjére vetíti.”

G u il l o u x

Minden út esetén számításba kell venni a megtételéhez szükséges időt és energiát. A tervezés alapvető fontosságú ahhoz, hogy elérjük céljainkat, mert segít kamatoztatni a múltbeli tapasztalatainkat.

Tervezéskor az első dolog, amit figyelembe kell venni: jelenlegi helyzetünk. Bármilyen célpont eléréséhez először tudni kell, hogy most hol vagyunk. A jelenlegi helyzet figyelembevétele azt is jelenti, hogy pontosan meghatározzuk a rendelkezésünkre álló fizikai és mentális eszközöket.

Készíts gyakorlatias és konkrét terveket, rövid, közép- és hosszú távra, és foglald őket írásba! Projektünkben fontos világosan leszögezni a követendő lépéseket, a szükséges eszközöket és a követelményeket, amelyeknek meg kell felelnünk. Ennek írásba foglalása megkönnyíti a feladat vizualizálását/elképzelését.

Rendszeresen értékeld elért eredményeidet! Ha félreértelmezett lelkesedés miatt kihagyjuk ezt a lépést, akkor fundamentum nélkül építkezünk, illetve könnyen letérhetünk a célhoz vezető útról. A rendszeres értékelés lehetőséget ad az újabb útszakaszok kijelöléséhez, illetve az útirány esetlegesen szükséges korrigálásához.


Nyitottság a változásra

„...Élni azt jelenti: változni.A tökéletesedés pedig azt,

hogy nagyon gyakran változunk ”

Jo h n H en r y N e w m a n

Szomorkodunk, hogy nem élünk sikeres életet és nem érjük el a céljainkat, ugyanakkor nem vesszük észre, hogy gyakran nem állunk készen az élet által megkövetelt változásra. A tegnapi képességeink nem feltétlenül lesznek elégségesek ma.

Az élet változásra kényszerít minket. Újra és újra döntésre kényszerülünk, és - ahogy azt már említettem - a nem döntés is egyfajta választás, ami következményekkel jár. Majdnem mindig a legkevésbé kedvező következményekkel.

Minden változással új területet járunk be. Ne félj sem a kritikától, sem a hibáktól! Tanulj meg különbséget tenni a romboló kritika (ami nem tesz javaslatokat, és nem eredményez semmiféle javulást) és az építő kritika (amiből általában értékes információkat nyerhetünk, és ami segít fejlődni) között!

Az út során elkövetett minden hiba kifizetendő tanulópénz. Tedd hát őket a tanulásod forrásaivá! Mindenkinek, aki elérte a valódi és tartós sikert, apránként kellett megfizetnie eredményéért. A győzelmet több vereségen keresztül vívták ki, a célt hibák elkövetésén keresztül érték el. Maurice Maeterlinck így fogalmaz: „Valahányszor elkövetek egy hibát, úgy érzem, hogy felfedeztem egy eddig számomra ismeretlen igazságot ” Ezért a hibáktól nem félnünk kell, hanem belőlük tőkét kovácsolni,

A változáshoz meg kell tanulnunk a lemondás, az elengedés


képességét. E nélkül zárkózottak, fejlődési lehetőség nélküliek maradunk. Az élet mindig új alternatívákat kínál. Ahhoz, hogy ki tudjuk őket használni, tudnunk kell lemondani, elengedni. Cselekvési képtelenségünk olyan függőséget alakíthat ki személyekkel vagy helyzetekkel kapcsolatban, amelyek gátolják, hogy változni, hogy fejlődni tudjunk.

A változástól való félelmünket tovább növeli a bizonytalanság elviselése iránti képtelenségünk. A sikeres élethez tudnunk kell a bizonytalan trapézon egyensúlyozni. Semmi sincs megírva, és semmire sincs garancia. Ha képtelenek vagyunk a bizonytalan pillanatok elviselésére, akkor a célunkhoz vezető úton ez lesz az egyik legádázabb ellenségünk.

Önfegyelem

„A siker legfontosabb összetevője a fegyelem.”

T r u m a n C a p o t e

Az önfegyelem első, nélkülözhetetlen feltétele: az akaraterő edzése. Mindnyájan vasakarattal szeretnénk rendelkezni, és nem vesszük észre, hogy ennek elérését apróbb erőfeszítésekben kell begyakorolni. A memóriához hasonlóan az akaraterő is mindennapi edzést igényel ahhoz, hogy aztán nagy dolgokban megnyilvánuljon.

Ha önfegyelmed megerősítése végett például azt tűzöd ki célodul, hogy a szokásos időpontnál 5-10 perccel korábban kelj fel, és ezt aztán rendszeresen meg is teszed, máris megtetted az első lépést akaraterőd edzéséhez. Ez tesz képessé, hogy aztán ennél


sokkal jelentősebb célokat is elérj. Emlékezz: a sikeres emberek önfegyelemmel rendelkeznek; a középszerűek pedig csak állítják magukról, hogy vannak céljaik, ám valójában semmit sem tesznek azok eléréséért.

Aki gyakorolni akarja az önfegyelmet, annak tisztában kell lennie azzal, hogy amit érdemes elérni, az erőfeszítést igényel. Egy-egy jelentős cél elérését mindig erőfeszítés előzi meg. Ami könnyen jön, az könnyen el is vész. Semmilyen erőfeszítés sem haszontalan. Még Sziszifusznak is - akit az istenek arra kárhoztattak, hogy újra és újra hatalmas követ görgessen fel a hegyoldalon, ami a csúcs közeléből mindig visszagurult - erőfeszítése eredményeként megerősödtek az izmai.

Önfegyelmünkhöz elengedhetetlen a kitartás, ami az elérni kívánt céllal összhangban álló, mindennapi munkát jelenti. A kitartás minden akadályt lerombol. Kevesen vannak, akik kudarcot vallanak, ám nagyon sokan, akik felhagynak az erőfeszítéssel, éppen akkor, amikor - bár nem tudnak róla - már majdnem megérkeztek céljukhoz. A kitartás biztosítja számunkra munkálkodásunk gyümölcsét. A kitartó ember nem ismeri a „lehetetlen” szót.

Ahhoz, hogy önfegyelmed ne legyen hiábavaló, vagyis hogy ne egy számodra szükségtelen cél felé vigyen, meg kell kérdezned önmagadtól: Készen állok-e arra, hogy megfizessem a siker által megkövetelt árat? Minden megvalósult cél elérése előzetes áldozatot követelt. Valamiről való lemondást. Nagyon szomorú lehet azt átélni, hogy a célba érve ráébredsz: mindaz, amit az út során feláldoztál, értékesebb volt, mint amit elértél.


OPTIM IZM US

„A pesszimisták csupán csak nézők, a világot az optimisták változtatják meg.”

F. P. G. G u iz o t

Feltételei a következők:

O p t i m i z m u s• Erőforrások

optim alizálása

• A kudarckezelés

ismerete

• Minőségi

kapcsolatok

Henry Ford gyakran mondogatta: „ A pesszimizmus a siker gyászindulója és biztos sírja”. Száz évvel később a pozitív pszichológia tudományos vizsgálatokkal33 támasztotta alá ezt az állítást. Ennek ellenére optimistának lenni nem azt jelenti, hogy „szépen gondolkozunk”, vagy hogy ábrándozunk. Az optimizmus belső munkát igényel, és olyan jellemet követel meg, ami teljes személyünket és minden teendőnket áthatja.


Az erőforrások optimalizálása

„Azok az igazán szegények, akik nem tudják használni azt,

ami a birtokukban van.”

Je n o f o n t e

Ahhoz, hogy optimalizálhassuk erőforrásainkat, sorra kell vennünk mindazt, amivel már rendelkezünk. Rengeteget töprengünk és idegeskedünk azon dolgok miatt, amelyek - megítélésünk szerint - hiányoznak célunk eléréséhez. A sikeres élethez az kell, hogy sorra vegyük mindazt, amivel már rendelkezünk, és onnan fejlődünk tovább.

Az optimizmus segít tanulni a tapasztalatainkból, s ezzel lehetővé teszi, hogy újabb kihívások esetén hatékonyabban használjuk erőforrásainkat. A tapasztalat már önmagában hatalmas „tőke”, de csak akkor, ha tanultunk a kapott, érlelő hatású leckékből.

A kudarckezelés ismerete

„Azok a sikeres emberek, akik tudják, hogyan kell felhasználni a kudarcokat.”

St e p h e n C r a n e

Aki fél a kudarctól, az félelmével folyamatosan korlátozza önmagát. Aki optimista, az a vereségben meglátja a lehetőséget, hogy újból nekilásson a feladatnak, de immár nagyobb rálátással és intelligensebben. A kudarcra adott reakciónk mutatja meg valójában, hogy optimizmusunk valódi vagy csupán mímelt.


A kudarc szinte mindig része a sikeres életútnak. Thomas Alva Edison esete az egyik legszemléletesebb példa az effajta tapasztalat kezelésére. Azt mesélik, hogy amikor egy újságíró arról faggatta, hogy hogyan érezte magát a „4999” sikertelen elektromos izzólámpa-gyújtási próbálkozása után, így felelt: „Kudarc? Én megtanultam 4999 módot, ahogy nem lehet meggyújtani a lámpát.”

Ahhoz, hogy tőkésítsd a tapasztalatodat, soha ne gondolj állandó tényezőként a kudarcra! Minden helyzet, még ha fájdalmasnak vagy ellentmondásosnak tűnik is, valójában csak átmeneti. Ha úgy gondolsz rá, mint ami örökre befészkelte magát az életedbe, akkor az menthetetlenül pesszimizmushoz vezet, és bénulttá tesz, holott még számos alternatív lehetőség létezik számodra célod eléréséhez.

Ne engedd, hogy egy kudarc elhatalmasodjon rajtad, és elrontsa életed minden területét! Ha kudarcot vallasz egy munkával, az még nem jelenti, hogy annak hatással kellene lennie családi vagy egyéb kapcsolataidra. Fordítva: azt se hagyd, hogy például a párkapcsolati nehézségeid kihassanak a munkádra! Ha beismered, hogy feladataid egyikét nem sikerült megoldanod, az még nem jelenti, hogy az összes többiben is hibázni fogsz. Az ilyen gondolkodás nyomasztó hatású, és gátolja, hogy újra megpróbáld.

Mindannyian követhetünk el hibákat, ezért kudarc esetén emlékezz: nem te vagy az egyetlen, aki téved. Ellenkező esetben csökken az önbecsülésed és az önbizalmad, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ismét nekivágj az útnak, és újból megtedd a szükséges erőfeszítést. Minden kudarc egy számunkra szükséges leckét hordoz. Az akadálymentes utak nem visznek minket valóban előre.


Minőségi kapcsolatok

„Nem az a fontos, hogy elsőként és egyedül érkezzünk meg

hanem hogy együtt érkezzünk és időben ”

L e ó n F e l ip e

Nem létezik olyan siker, ami - legalább részben - ne kötődne másokhoz. Minden sikeres élet attól függ, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, a körülöttünk levőkhöz és Istenhez, aki legbensőbb énünk erőközpontja.

A célunkhoz vezető úton sokszor alábecsüljük emberi kapcsolataink szerepét, s ezért elhanyagoljuk őket. Önmagunkhoz való viszonyunk néha gőgőssé; a többi emberrel való kapcsolatunk egoistává; Istenhez való viszonyunk pedig semmilyenné válik. Mi biztosíthatja számunkra a minőségi kapcsolatok kialakulását és, fejlődését?

Önmagunkkal való kapcsolatban az első: az egészséges önbecsülés. Akkor tudunk szembenézni a problémáinkkal, és tudjuk megoldani őket, ha értékeljük önmagunkat, és bízunk képességeinkben.

A körülöttünk élőkkel kapcsolatban érzelmeink intelligens kezelését érdemes gyakorolnunk, ami lehetővé teszi számunkra az értelmes kommunikációt és az empátia fejlődését. Barátság nélkül nem lehet elérni valódi és tartós jólétet; és nem lehet megőrizni a barátságot, ha nem vagyunk képesek megtenni a barátainkért azt, amit megteszünk önmagunkért. Az igazi barátság balzsamként szolgál, amikor a sors mostoha velünk, és arra ösztönöz, hogy tovább folytassuk utunkat.

Az Istennel való autentikus és mély kapcsolathoz az imád


kozás gyakorlása - mindenki saját hitének megfelelően - elengedhetetlen tevékenység életünkben. Abszurd azt gondolni, hogy fenn tudunk tartani egy barátságot valaki olyannal, akivel sohasem lépünk kapcsolatba.

Keresztes Szent János arra figyelmeztet minket, hogy sorsunk szerint az „Istennel való szövetségre” szántak minket, amelyet Isten óhajt létesíteni velünk ebben az „itt és mostban”. Ezt elérni- amit személy szerint én az ember legjelentősebb és legigazibb céljának tartok - kétségtelenül a legjobb garancia a sikeres élethez, s ahhoz, hogy elérjük az összes cél közül a legfontosabbat.

Mielőtt nekikezdenénk a negyedik stratégia, a BELSŐ ÉRTÉKEK tárgyalásának, fontosnak tartom - az előzőekben taglaltak összetettsége miatt -, hogy a szokásokról és azok megváltoztatásáról szóljak. Ismertetek egy olyan technikát, ami hatékonyan segít a problémamegoldásban és céljaink sikeres programozásában.

Szokáskontroll

„ Az ember sikereit a szokásai kovácsolják ”

PUBLILIO SlRO

A szokáskontroll nevű agykontrolltechnika abban segít, hogy bármely szokásunk fölött ellenőrzést gyakorolhassunk. A tanfolyamon megtanuljuk kontrollálni, illetve megszüntetni a számunkra negatív szokásainkat. Bár a technika elsősorban a dohányzási és az evési szokások megváltoztatására helyezi a hangsúlyt, kiderült, hogy az bármely egyéb szokás vonatkozásában is működik.

Néhányan megijednek a szokásaiktól. Úgy gondolják, hogy azok erősebbek náluk, s kételkednek abban, hogy meg tudnák


őket változtatni. Ez gyakran azért van így, mert nem emlékeznek, hogyan alakult ki az adott szokásuk.

Egyetlen szokás sem úgy érkezik az életünkbe, mintha a „kéményből pottyant volna ránk”. Mindegyik elkezdődött valahogyan, és munkát is kellett végezned, hogy az a dolog szokásoddá váljon. Hogy jobban megértsük a szokások kialakulását, dr. Clara Cadena kolumbiai agykontrolloktató hasonlatát használom:

Egy ember felmászik egy hóval borított hegyoldalon. Hatalmas erőfeszítést tesz, hogy felérjen a csúcsra. Amikor végre felérkezik, leteszi a szánkóját, hogy lecsússzon rajta. A szánkóra ülve azonban azt tapasztalja, hogy az - alig egy méter megtétele után- megreked. A hó ugyanis még nem tapadt össze, és nincs előkészített ródlipálya a lecsúszáshoz. Történetünk szereplője hát leszáll a szánkóról és elkezdi azt lefelé tolni, hogy kiszabadítsa a hóból Ismét felül rá, elkezd csúszni vele, de néhány méter után újból megreked. Mire feleszmél, rájön, hogy szinte az egész úton tolnia kellett a szánkót, a hegy tetejéről egészen annak aljáig. Megizzadva, kissé kifáradva érkezik a hegy lábához.

Ismét felmászik a hegyoldalon, és újból megkísérel lecsúszni. Ez alkalommal a szánkó már kevesebbszer akad meg, de még így is, amikor leérkezik, rájön, hogy az útfelét úgy tette meg, hogy tolta a szánkót, s hogy ismét kissé izzad az elvégzett erőfeszítéstől

Újból felmegy a hegytetőre, elhelyezi a szánkót a saját, előző lecsúszásakor kitaposott nyomvonalba. Ez alkalommal már elég egy lökés, és a szánkóval könnyedén lecsúszik a teljes útszakaszon, egészen a hegy lábáig. Idővel elérkezik az a pillanat, amikor sietve kell felpattannia a szánkóra, mert az már nélküle is lecsúszik.


Ugyanez a helyzet a szokásainkkal is. Amikor első alkalommal csinálunk valamit, az erőfeszítést igényel, és igencsak „izzadtan” fejezzük be. Amikor először gyújtunk rá, elkezdünk köhögni, ám ellenállunk tüdőnk egyértelmű elutasító jelzésének. Tovább „erőltetjük” a dolgot. Bizonyos idő elteltével elérkezik a pillanat, amikorra már annyira automatikussá válik a dohányzás, hogy észre sem vesszük, hogy ég a cigarettánk, és rágyújtunk egy másikra.

Még ha nem is emlékszünk rá, minden szokásunknál volt egy „első alkalom”. Ahhoz, hogy csökkentsük a szokást, vagy véget vessünk neki, máshová kell tennünk a szánkót, és erőfeszítésre van szükségünk. Ahányszor ezt megtesszük, úgy válik egyre könnyebbé a változás, egészen addig, amíg ki nem tapossuk az új utat.

Ugyanez történik az olyan szokásokkal, mint a pontatlanság, a tennivalók halogatása vagy a rendetlenség. „Senki sem születik valamilyennek, mindenki valamilyenné válik” Amikor először érkeztünk késve, kényelmetlenül éreztük magunkat. Hasonlóan éreztünk, amikor először kellett szembenéznünk halogatásunk vagy rendetlenségünk kellemetlen következményével.

A szokás: ismétlések eredményeként létrejött, automatizáló- dott viselkedés. Módosítható vagy megszüntethető, ha eldöntjük, hogy változtatni akarunk rajta. Egyetlen szokás sem erősebb nálunk, hiszen mi hoztuk létre azt.

Ha szeretnél változtatni valamelyik szokásodon, vagy teljesen meg akarsz szabadulni tőle, jelentős segítséget nyújthat, ha elkezdesz változtatni a mennyiségen vagy a gyakoriságon, mivel ez a két változó az, ami meghatározza ezt a viselkedési mintát. Ez annyit jelent, hogy például csökkented a naponta elszívott cigaretták számát, vagy egyre nagyobb időközöket hagysz két rágyújtás között. Bármelyik tényezőt változtatod meg, az a másikat is módosítja.

Ahhoz, hogy bármely szokásodat kontrolláld, mindenekelőtt vágyra van szükség. Meg kell bizonyosodnod róla, hogy valóban


változást akarsz. A vágy csak tőled függ, hiszen a változás neked fontos.

Hozzáállásod szintén fontos szerepet játszik szokásaid kezelésében. Ha önmagadat folyton szapulod, ez szorongást idézhet elő, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy „kényszeresen” folytatod ugyanazt a cselekvést, ráadásul fokozottabb mértékben. A relaxáció rendkívül fontos, különösen akkor, amikor szorongást érzel az éppen végrehajtott változtatások miatt.

Ugyanúgy, ahogy egy szokásodat az ismételgetéssel erősítetted, a változtatásaid mellett is napi következetességgel kell kitartanod. Az elérendő, számodra fontos és pozitív célt a lelki szemeid előtt kell tartani. Ennek tudatában teszed aktuális erőfeszítésedet. Tehát teljesen tisztában vagy azzal, hogy milyen előnyöket fogsz elérni, ha változtatsz a szokásodon. A képzelet meghatározó fontosságú szokásaink kontrolljához, mivel egy kép megfogalmazza és táplálja vágyunkat, és elvezet bennünket annak kielégítéséig.

Szerfölött hasznos lehet a „csak ma” filozófiáját is alkalmazni. Bárki képes egy napra abbahagyni a dohányzást, betartani az ét rendi megszorítást, pontosnak lenni, vagy rendbe tenni a holmiját. Ahelyett, hogy összeomlanánk azt latolgatva, hogy mennyi időbe telik majd elérni célunkat, inkább koncentráljunk egynapi erőfeszítésre! S mire észrevesszük, az idő már ugyanúgy eltelt, ahogy mindig eltelik, és közben elértük célunkat.

Szokásaink akár életminőségünket is meghatározhatják, ahogy azt a brit író, Charles Reade mondja:

„Ültess cselekedeteket, és szokásokat fogsz aratni; ültess szokásokat, és jellemet fogsz aratni;

ültess jellemet, és a sorsodat fogod learatni ”


Problémamegoldás és célok programozása

„Az ember intelligenciája a problémamegoldó képességénkeresztül mérhető.”

Jó sé S ilva

A problémák, még ha hasonlítanak is egymásra, sohasem azonosak. Mindannyian megtapasztaljuk, hogy újabb és újabb gondok bukkannak fel életünkben, amelyeket meg kell oldanunk. Egy-egy problémát felfoghatunk katasztrófaként, de a fejlődésünkre lehetőséget adó kihívásként is. A kérdés: hogyan oldjuk meg őket hatékonyan?

Az első, amit ennek érdekében meg kell tennünk: elfogadjuk, hogy van egy problémánk. Az elfogadás a megoldásnak már az 50%-át jelenti, hiszen amíg nem fogadjuk el a helyzetet, addig nem


is fogunk semmiféle erőfeszítést tenni annak megváltoztatásáért. Körülményeink elfogadása az első lépés, amit meg kell tennünk ahhoz, hogy hatékony megoldást találjunk.

Miután felismertük a problémát, a második lépés annak elemzése lesz, ami azt jelenti, hogy elgondolkozom a helyzeten. Életem mely aspektusaival van kapcsolatban? Honnan származik? Kiket érint?... Ez az elemzés segít elkerülni a tévedéseket. Különben talán egy olyan problémát próbálunk megoldani, ami valójában teljesen másmilyen, mint amilyennek hittük; vagy esetleg valójában nem is az, amit meg kell oldanunk.

A probléma elemzése a harmadik lépéshez vezet: sorra vesz- szük az alternatívákat, amelyek rendelkezésünkre állnak a helyzet megfelelő megoldásához. „Makacsul ragaszkodni” egyetlen úthoz; illetve nem elkötelezni magunkat egy határozott stratégia mellett: olyan hibák, amelyek elakadást, idő- és energiaveszteséget okoznak, továbbá azt, hogy a probléma sokáig megoldatlan marad.

Miután sikerült döntenünk, és kiválasztani a legjobb alternatívát, meg kell tennünk a legfontosabb lépést: dolgozni kell azon, hogy eljussunk a megoldásunkhoz. Kulcsfontosságú a cselekvés, valamint az, hogy tiszta képünk legyen arról, amit reményeink szerint el fogunk érni, ahogy arra már rámutattam a motivációs stratégiáról, illetve a célok világos kitűzéséről szóló részben.

A teendők világosabb megértéséhez képzeljük el a következőt:

Egy ember beleesik egy kútba: van egy problémája. Ahhoz, hogy ezt megoldja, az első, amit tennie kell, hogy tudomásul vegye, hogy egy kút belsejében van. Ezután elemeznie kell, milyen típusú az a kút, amiben van. Régi típusú, ásott kútba esett, amelynek a falai földből vannak? Esetleg olyan kútba, amelynek


falait betongyűrűk képezik? Milyen mély a kút? Hol a kút? Alig 20 méterre egy lakóháztól vagy teljesen kihalt területen?...

Ez az elemzés teszi lehetővé emberünk számára, hogy tisztázza, képes-e kijönni a kútból azzal, hogy kikapargatja az oldalfalat, és a mélyedésekbe kapaszkodva fölmászik, vagy ki kell magát húzatnia; hogy megtippelhesse, milyen távolságra van a kút peremétől; hogy elegendő-e csak kiabálnia, hogy segítséget kapjon stb. Tehát végiggondolja mindazt, amiből rájöhet, hogy melyik megoldás lesz számára a legjobb.

Miután eldöntötte, hogy melyik megoldást választja, el kell kezdenie dolgozni annak megvalósításáért. Ennek ellenére az objektív (fizikai) munka nem lesz elegendő, lehetséges, hogy jó időbe beletelik, amíg a célját eléri, és ha a fizikai erőfeszítéssel párhuzamosan nem végez szubjektív (mentális) munkát is, ami a motivációját táplálja, akkor könnyen megtörténhet, hogy feladja a küzdelmet.

A problémák hatékony megoldása azt igényli, hogy mindent bevessünk, és képességeinket optimális módon használjuk. A problémaelemzéshez és az alternatívák összegyűjtéséhez szükségünk van bal agyféltekénk óriási okfejtő képességére is. Motivációnk fenntartása érdekében pedig az elménkben létrehozott, a célt megjelenítő képpel kihasználjuk jobb agyféltekénk intuitív és kreatív képességét.

A céljaink eléréséért végzett tevékenységünket mindig a cselekvésre épülő erőfeszítésre kell alapozni, amelyet eredményeink pozitív képének megjelenítése táplál. Minden problémának van megoldása. Meg tudjuk oldani gondjainkat, amihez szükségünk lesz: „ekére”, ami a munka; valamint „jó vetőmagra és locsolásra”, ami a jövőképünk. Ahogy Alex Rovira fogalmaz a La Buena Suerte (A jó szerencse) című könyvében: „Sokan akarják, hogy jó szeren


cséjük legyen, ám kevesen döntenek úgy, hogy el is mennek érte.”Ahhoz, hogy céljainkat elérjük, nagyon világossá kell tenni el

ménk számára, hogy mit is szeretnénk; tudatában kell lennünk, hogy eléréséhez számos tettet kell végrehajtanunk, amelyeket az eredmény vizualizálása kísér, mert ez utóbbi tartja fenn a motivációnkat. Ez sarkall, hogy a megfelelő lépéseket megtegyük, és ez helyezi a középpontba szándékunk erejét.

Amennyiben Eduviges néni (minden családban akad hozzá hasonló) le szeretne fogyni, akkor felül kell vizsgálnia táplálkozási szokásait, és tornáznia kell, de ugyanennyire fontos, hogy képes legyen vizualizálni/elképzelni az áhított eredményt. Ugyanis ez segít neki - különösen hosszú, időigényes ügy esetén - kitartóan végezni az erőfeszítést. Emlékezz: ha nem tudod elképzelni, akkor nem tudod elgondolni. Ha nem tudod elgondolni, nem tudod elérni. A gondolataiddal létrehozott eredményt fogod magadhoz vonzani. Egészen más téglákat egymáshoz illesztgetni, mint tégla- rakosgatás közben elképzelni a felépült házat.

DOLGOZNIObjektíven Szubjektiven


Akadnak olyanok, akik mindennap elhatározzák, hogy tesznek valamit, ám szavaikkal és mentális képeikkel szabotálják saját erőfeszítésüket, s emiatt nem érnek célba. A mentális szinten végzett munkádnak szoros kapcsolatban kell állnia azzal az eredménnyel, amire vágysz. A szobrásznak, hogy befejezze a művét, nemcsak a vésővel kell a márványon dolgoznia. A legfontosabb, hogy elméjében tisztán meglegyen annak az alaknak a képe, amit a márványból ki akar faragni.

Mindebből az következik, hogy a problémáinkat projektekké kell alakítanunk. Abba kell hagyni a konfliktus puszta szemlélését, és el kell hárítani a motiválatlanságot azzal, hogy tekintetünk előtt állandóan a megoldás képe lebeg. Ez teszi lehetővé, hogy erőfeszítéseinket folytassuk, hogy tovább haladjunk az úton, amíg célba nem érünk. Ne mondogassuk azt, hogy „problémám van”! Ha feladataink vannak, akkor nem fogjuk úgy érezni magunkat, mint aki beleesett a kútba, és csupán áhítozik arra, hogy kijusson onnan. A problémák szorongást okozhatnak, a feladatok lelkesedést és cselekvést generálnak.

A történelem számtalan esettel bizonyította, hogy az ember túl tud lépni a kudarcokon, keresztül tud jutni az akadályokon, és elérheti a célját, ha világos, határozott és stabil jövőképe van.

Az agykontrollos elmetükre-technika, amit e fejezet végén ismertetek, rendkívüli eszköz ahhoz, hogy szubjektív munkánk motiváljon arra az erőfeszítésre, amit objektív munkánk végzése jelent. Az egyetlen és igazi motiváló a saját életedben te magad vagy!

Az elmetükre-technika segít problémáidat megoldani, és céljaidat elérni. Olyan célokat, amelyek számodra fontosak, vagy amelyek elérésére egész életedben áhítoztál.

Az elmetükre-technikát kapcsolataid és attitűdjeid javítására is használhatod, illetve olyan képességek kifejlesztésére, amelyeket szeretnél elérni.


Ezzel a technikával számtalan embernek sikerült jobb állást szerezni, ösztöndíjat elnyerni, jövedelmét jelentős mértékben megnövelni, társat találni, lényegesen több portékát eladni, visszanyerni egészségét stb. Megvan benned a képesség, hogy magadhoz vonzzad mindazt a jót, amit szeretnél! Néhányan épp csak fölfedezték ezt a „titkot”, a sikerek mögött meghúzódó, ezeréves bölcsességet, azt, amit az agykontroll már évtizedek óta tanít.

E „titok” nagy része a szándék erejében rejlik. A tudósok szándéknak nevezték el azt a képességünket, hogy gondolatainkat fókuszáljuk, amely a jelek szerint elegendő energiát tud generálni ahhoz, hogy magát a valóságot is megváltoztassa.34

Szándékunk ereje sokkal nagyobb, mint hinnénk, ahogy ezt több kutatás is bebizonyította. Minden gondolatunknak átalakító ereje van. A gondolat nem csak egy „dolog”, hanem olyan valami, ami mindenre kihat. A valóság nem mozdulatlan, stabil valami. Állandóan változik, áramlik, és ezért nyitva áll bármilyen hatásra. Márpedig ha a valóság változó, és elménk hatást gyakorol rá, akkor minden jel szerint tudatunk (gondolatunk) áramoltatni tudja a dolgokat, egyik vagy másik irányba.

A legközismertebb definíció szerint a „szándék” jelentése: „egy cselekvés végrehajtására irányuló terv, amelynek célja, hogy elérjük a kívánt eredményt.”35

Az elmetükre-technika lehetővé teszi, hogy szándékunkat egy pontra fókuszáljuk, és tevékenységünkkel célunk felé haladjunk. Ezt a technikát céljaink vizualizálására használjuk.

Akik úgy döntenek, hogy eredményeikért hajlandóak tenni is, azt tapasztalják majd, hogy ugyan szerencse kell ahhoz, hogy képességekkel rendelkezzünk, ám képesség is kell ahhoz, hogy szerencsénk legyen. Ez a képesség pedig az, hogy: helyesen, szándékainkat a megfelelő módon irányítva tudjunk gondolkozni.

A svédországi Lund Egyetemen dolgozó dr. Lassen, dr. Ingvar


és dr. Skinhof már a nyolcvanas évektől kezdődően olyan viselkedésszimulátorként utalnak az agyra, amely a szerint végzi el a szükséges cselekvéseket, hogy milyen képeket vetítünk lelki szemeink elé. Az eredményeinkért vállalt felelősség komoly impulzust ad ahhoz, hogy kitűzött célunkat elérjük. Marí a Teresa Contreras így fogalmaz:

„A siker nem igényel magyarázatot.A győztes ember minden problémára talál választ.

A szerencsétlen ember minden válasza: egy-egy probléma.”

Bár az elmetükre-technika produkálta eredmények „mágikusnak” tűnhetnek, emlékezz: az egyetlen varázslat az, ami benned, belül van. Az elmetükre-technika azért működik, mert képeiden keresztül te magad lendíted mozgásba motivációd három hatalmas motorját:

A VÁGYAT. Ez az az energia, ami hajt bennünket, ami sarkall, hogy elérjünk valamit. Érzelmileg feltölt, és olyan szükségletet teremt, ami célunkat valami olyanná alakítja át, amiért már határozott léptekkel elindulunk.

A HITET. Létrehozza bensőnkben a tervet, ami révén az addig homályosan látott lehetőségek erőt adó energiává alakulnak át. Ez segít, hogy - az akadályok és nehézségek ellenére is - tovább harcoljunk célunkért. Továbbá nyitottságot eredményez, hogy lehetségesnek tartsuk azt, amit mások lehetetlennek. Önbizalmat is generál. Erős meggyőződéssel képesek leszünk elszántsággal és bizalommal dolgozni céljaink eléréséért.


AZ ELVÁRÁST. Ez az energia bevonzza és előmozdítja az eredmények eléréséhez szükséges, kedvező körülményeket. Jelzi, hogy készen állunk, nyitottak vagyunk és figyelünk a kínálkozó lehetőségekre. Azt a képességet is jelenti, hogy a kínálkozó lehetőségeket észrevegyük. Türelmet is jelent, ami képessé tesz arra, hogy mindaddig kitartsunk, amíg el nem érjük célunkat.

Vágyad, hited és elvárásod teremti meg, hogy kialakuljanak azok a szükséges körülmények, amelyek révén álmaidból valóság válik. Ez a három tényező adja meg neked a lökést, az erőt és a reményt, hogy tevékenységedet addig folytasd, amíg áhított célodat el nem éred. Anthony de Mello e szavakkal emlékeztet minket arra, hogy helytelen leülni és csak várakozni:

„És mikor szeretnéd megvalósítani az álmodat?- kérdezte a mester a tanítványát.

- Amikor lehetőségem lesz rá - felelte ő.A mester erre így szólt:

- A lehetőség sohasem jön el.A lehetőség már itt van.”


BELSŐ ÉRTÉKEK

„A siker azoké, akik az értelem által megvilágított akarattala szívük értékeire támaszkodnak.”

R a r

Ha a siker fogalmát az e fejezet elején felsorolt kritériumok szerint definiáljuk, az esetben a sikeres élet akkor valóban kielégítő, ha a belső értékekkel is számol. Véleményem szerint hét belső érték szoros kapcsolatban áll azokkal az eredményekkel, amelyek valódi elégedettséget, a teljesség és az önmegvalósítás, valamint a tehetség érzését és a másokkal megosztható örömöt nyújtják számunkra.

AZ IGAZSÁG. Kevés dolog tud több bizalmat gerjeszteni személyünk és az „áramlás” érzése iránt, mint az igazság, ami magába foglalja a feddhetetlen becsületességet is. Az igazság segít felismerni mindazt, amiért hálát adhatunk.


A JÓSÁG. Hitelesen kapcsol össze minket a többi emberrel, megerősítve érzelmi intelligenciánkat, és elősegíti, hogy olyan hidakat építsünk, amelyeken alkalomadtán majd át kell mennünk.

A SZÉPSÉG. Az egyensúly és a kiválóság érzése. Tetteinkkel szépséget teremteni nem csak a megelégedettség érzését nyújtja, hanem segít létrehozni egy jobb, élhetőbb világot.

A FELELŐSSÉG. Arra kötelez minket, hogy a tőlünk telhető legjobb módon végezzük tevékenységünket, vállalva döntéseink következményeit; hogy tudatosan mozdítsuk elő az igazság, valamint eredményeink környezetünkre gyakorolt hatását.

A REMÉNY. Ez a belső érték tartja fenn az optimizmusunkat, ám nem a valóságtól elrugaszkodott módon. Arra ösztönöz, hogy harcoljunk azért, amire vágyunk. A remény elvesztése a közöny és az érzéketlenség felé taszít minket.

A SZERETET. Létezhet-e sikeres élet a szeretetlenség vákuumában? Ez a belső érték adja meg nekünk a valódi teljességet, és teszi lehetővé, hogy sikerünk akkora területet öleljen fel, ami a többi embert is magába foglalja.

A HIT. Ez az a legfontosabb támogatás, ami megvéd minket a kudarcoktól és az út során jelentkező kellemetlenségektől. Ez az a belső érték, ami lehetővé teszi, hogy újrakezdjük, ahányszor csak szükséges. Minden sikeres ember mögött ott volt a hite, ami miatt bízni mert abban, hogy lehetséges az, amit mások lehetetlennek neveztek.

A belső értékek stratégiailag nagyon fontosak, mivel a sike-


rés élet akkor valódi, ha elválaszthatatlanul magában hordozza a társadalmi gyarapodás, a jólét és a fejlődés szolidáris támogatása iránti vágyakozást.

A belső értékek segítenek kapzsiság nélküli bőséget; valódi, tartós és egótlan megelégedettséget; igazságtalanság nélküli jólétet és fejlődést; vidámságot és barátságot létrehozni. Anélkül, hogy arra a könnyű útra tévednénk, ami mindent ígér semmiért cserébe; vagy amelyik megpróbálja a társainkat „asszisztenseinkké” degradálni, semmibe véve az ő képességeiket és méltóságukat.

Friedrich von Schiller szerint: „A hosszú évtizedeken át tartó, valódi siker azoké, akik észreveszik az emberek szükségleteit, és ki is tudják azokat elégíteni.” Ezért azt mondhatjuk, hogy sikeres életről és emberi nagyságról akkor beszélhetünk, ha olyan célokat érünk el, amelyek a hozzánk hasonlók életében is megtalálhatók, és amellyel jót teszünk embertársainknak, környezetünknek, nemzetünknek és a világnak.

Mindannyian elérhetjük a sikert, ha megértjük és magunkévá tesszük a szó valódi jelentését, teljesítve küldetésünket, és értelmet adva életüknek.

Joseph Campbell szavait idézem:

„Haladj belső boldogságod felé, s az univerzum kapukat nyit számodra ott, ahol korábban csak falak álltak!”

Bármilyen is a helyzetünk, megvan bennünk a lehetőség, hogy legyőzzük az akadályokat, és megoldjuk a céljaink elérését nehezítő problémákat. Ugyanis nem az számít, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy mi mit teszünk azzal, ami történik. Azért szeretnénk sikeresen élni, mert boldogságra vágyunk. Olyan boldogságra, amit mi hozunk létre. Lehetséges lenne ez?

Meggyőződésem, hogy Isten mindannyiunk számára boldog-


ságot és teljességet akar - a legmerészebb álmainkat is meghaladó boldogságot és teljességet és hogy ebben az életben és ezen a világon Ő már kész azt nekünk megadni. Ennek azonban ára van, s azt meg kell érte fizetnünk. Gyönyörűen fogalmazza meg ezt az árat Cornelius Tacitus, római történetíró:

„Szeretet az érzéseidben, igazság a cselekedeteidben, intelligencia a vállalkozásaidban, érintés a kapcsolataidban,

szolgálat felebarátaidnak,Isten a lelkedben és vasfegyelem benned.

Boldogságod áraként csupán ennyit kér tőled az élet.”

FELADAT:GONDOLKOZÁS STRATÉGIÁINKRÓL

Milyen jellegű munka vagy milyenfajta tevékenység az, amelyik végzése létrehozza számomra az „áramlást”, és miért az?

Mi az, amit valójában el szeretnék érni?

Mit eredményez, ha elérem, amit szeretnék?


Kit vagy kiket érint tervem, és hogyan hat az rájuk?

Mi az, amit máris meg kell tennem?

Mely szokásaim akadályozzák, hogy elérjem a céljaimat, és milyen új szokásokat kellene kialakítanom, hogy elérjem azokat?


Hol vagyok most a célomhoz képest?

Mit kellene megtennem rövid, közép- és hosszú távon?

Először mikor értékeljem az elért eredményeimet?

Milyen változások szükségesek az életemben ahhoz, hogy elérjem a céljaimat?


Céljaink programozásának napi feladattá kell válnia. Terveink naponkénti vizualizálása a megfelelő irányba mozdít el minket, és meghozza a várt eredményt. A napi programozáshoz kizárólag elhatározásodra és megfelelő hozzáállásodra van szükség. Ahogy Epictetus fogalmaz:

„Boldogságod három olyan dolgon múlik, ami a te ellenőrzésed alatt áll: az akaratodon, az eseményekről alkotott véleményeden és azon, hogy milyen megvilágítást adsz gondolataidnak.”

Fontos, hogy a megoldásodat ábrázoló kép valóban az elért célt fogalmazza meg, és ne az addig megteendő, közbülső lépéseket. Ha Mexikóban élsz és a célod az, hogy eljuss Stockholmba, akkor minek vizualizálod a New York-i repülőteret? A vizualizálásnak fel kell ébresztenie benned azt az érzést, mintha már el is érted volna célodat, és minden érzékszerveddel át kell azt élnéd! „Látod”, „hallod”, „szagolod”, „érzed” és „átéled”.

Sokakban talán most fölmerül a kérdés: Tehát semmit sem kell tennünk, és a dolgok csak úgy maguktól megtörténnek, mintha „a kéményből pottyantak volna le”? A kérdésre a válasz természetesen: nem. De ha a célra fókuszálsz, az azt eredményezi, hogy az összes köztes lépést a megfelelő módon teszed meg. Ha az a célod, hogy valamit eladj, akkor a kész, lezárt ügyletet kell vizualizálnod. Azt, hogy már át is vetted a pénzt; s nem az érdeklődő ügyfeleket.

Ha a problémáinkat tervekké, megoldandó feladatokká alakítjuk - ahogy ezt ennél a technikánál tesszük -, az teljes mértékben megváltoztathatja a mentalitásunkat. Aki munkahelyi problémájáról beszél, az helyben topog; aki azt mondja, hogy van egy munkahelyi feladata, az már elindult az úton, hogy megoldja azt.

Szakadéknyi a különbség aközött, aki áldozatnak érzi magát, illetve aki vállalja életében a főszerepet, s így a felelősséget is!


Hogyan alkalmazzuk a technikát?

Juss relaxációs alapszintedre a 3-ról 1-re módszer alkalmazásával (amit már a 2. fejezetben megtanultál használni)!

Relaxációs alapszinteden vetítsd ki mentális képernyődre az „elme tükre” sötét keretét. Ebben vizualizáld a probléma képét- legyen az bármilyen dolog vagy esemény majd alaposan tanulmányozd és elemezd ezt a helyzetet!

Miután tanulmányoztad és elemezted a problémát, töröld ki annak képét, csúsztasd a tükröt balra, és változtasd a tükör kere- lének színét fehérre! Ebbe a tükörbe vetítsd ki a már megoldott, vágyott helyzet képét!


A vizualizáció időtartama attól függ, hogy mennyi idő alatt tudod kialakítani a cél elérésének érzését. Amikor ez sikerült, gyere ki a szintedről 1-től 5-ig számolva, ugyanúgy, ahogy be szoktad fejezni a relaxációdat!

Ettől kezdve naponta programozd tervedet, illetve célodat; és valahányszor eszedbe jut a helyzet, illetve a célod - még akkor is, ha a szemed éppen nyitva van - mindig az elérendő eredményedet vizualizáld!

205

6.

A kreativitás látóhatárai

„Nem csupán arra kell törekednünk, hogy megértsünk valamit - ahogy azt Hegel állította -,

hanem arra is, hogy el tudjuk azt képzelni.”

B o r o s L á sz ló

Sigmund Freud bebizonyította, hogy múltunk befolyásolhatja a jelenünket; a humanista, kognitív és pozitív filozófia megmutatta, miként képes jövőképünk is hatást gyakorolni a jelenünkre.

Megállás nélkül zajló létfolyamat szereplői vagyunk. Tekintetünk folyton horizontokkal és sorsokkal van tele. Jövőképünk a képzeletű nk és a kreativitásunk függvénye. Alapvetően e kettőtől függ, hogy miként érezzük ma magunkat. Miguel de Unamuno így fogalmaz:

„Nagyobbrészt vagyunk jövőnk szülei, mint múltunk gyermekei.”

Tőlünk függ horizontunk szélessége, ami intuitív és kreatív képességeink függvényében szűkül, illetve tágul. Mit tegyünk, ha azt


érezzük, hogy nincs ilyen képességünk? Az intuíció és a kreativitás fogalmát általában különleges emberekhez társítjuk: a híres, „zseniális” tudósokhoz és művészekhez. Nem szoktuk meg, hogy önmagunkra intuitív és kreatív emberként gondoljunk. Talán azért, mert neveltetésünk egyik feladatának azt tekintette, hogy elnyomja a képzeletünket, mert azt tanáraink a koncentrációt gátló figyelmetlenséggel, illetve a „fantazmagórikus” képek világával társították, ami csak szorongást, illetve nosztalgikus érzéseket generálhat. Holott képzelőerőnk valójában az egyik legjelentősebb adottságunk, ami intuíciónk és kreativitásunk alapja!

Nem a lábunk, hanem az elménk visz minket előre. Belsőnk nevelése ezért elsőrendű feladat. Képzeletünk irányításának kialakítása kulcsfontosságú cél, aminek az eléréséért erőfeszítést kell tennünk. Eredménye az lesz, hogy az intuíciót intelligens módon tudjuk majd használni, és kreatívvá válunk.

BELSŐ NEVELÉS

„Gondolkozni annyif mint egy fontos benyomással visszahúzódni önmagunkba,

majd azt személyes értékítéletként kivetíteni

H e n r i F r e d e r ic A m ie l

Bensőnk nevelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy tudjunk gondolkozni. Gyakran burkolózunk a bensőnkben született benyomásainkba, s utána ezek alapján írjuk le a valóságot, illetve ítélkezünk emberekről és körülményekről. Hogy ezek a benyomások helye

A kreativitás látóhatárai 207

sek-e vagy nem, az nagymértékben azon múlik, hogy tudással navigálunk-e köztük, vagy megrekedünk a problémák szintjén.

A 2. fejezetben szóltam a kettős valóságról, a külső és a belső dimenzióról. Rámutattam, hogy mennyire korlátozott lehet látásunk, s hogy a „láthatatlan” világ miként játszik fontos szerepet életünkben.

Az agyunk által kapott információkat - amelyek segítségével meghatározhatjuk a felmerülő problémák megoldásához vezető utat - nevezhetjük objektív és szubjektív dimenziónak.

DIMENZIÓKSZUBJEKTÍV OBJEKTÍV

ÉRZÉKELÉS

ÉRZELEM

EMLÉKEZÉS

KÉPZELET

ÉRTELMEZÉS

LÁTÁS

HALLÁS

SZAGLÁS

ÍZLELÉS

TAPINTÁS

Az objektív szó mindarra vonatkozik, amit agyunk a testi érzékszerveinken keresztül képes rögzíteni: tehát mindarra, amit látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk és tapintunk. Ez fontos információ. Ebből tevődik össze a tapintható és érzékelhető valóság, amit fizikailag észlelünk.

A szubjektív szó mindarra vonatkozik, amit agyunk szintén rögzít, de belső érzékelésünkön keresztül:


- érzékelésünk, amely függ nézeteinktől és előítéleteinktől;- érzelmeink, amelyekre hatással van lelki állapotunk;- emlékezetünk, ami a múltbeli tapasztalatok alapján informáci

ót tehet hozzá vagy vehet el az adott helyzethez, illetve helyzetből;- képzeletünk, ami meglódulhat és feltételezéseket hozhat létre,

vagy segíthet megvilágítani mélyebb összefüggéseket;- értelmezésünk, ami az összes, előzőekben elmondottak alap

ján, megfelelhet a valóságnak vagy erősen eltérhet tőle.Problémáink megoldásában hatalmas segítség, ha azzal kap

csolatban a maximális mennyiségű információval rendelkezünk. Tudatában kell lennünk, hogy testi érzékszerveink nem képesek felfogni minden, számunkra szükséges információt. Még fontosabbak azok az információk, amelyekhez csak szubjektív érzékelésünk révén juthatunk hozzá.

Például egy új embert megismerve a fizikai külsejénél, ruhája márkájánál és bankszámlája egyenlegénél fontosabb azt tudnunk, hogy vajon becsületes-e, s hogy érzései valódiak-e. Márpedig objektív módon ez az információ sohasem szerezhető meg. Megtudhatjuk azonban a bölcs intuíció révén, ami kifejleszthető.

Egy-egy helyzetben a testi érzéseink objektív információt nyújtanak nekünk, ám a bensőnkből érkező szubjektív érzéseink is információkkal szolgálnak. Valóságunk ilyenkor e két különböző úton nyert információból tevődik össze. A szubjektív információ azonban meghatározóbb szerepet játszik a valóságról alkotott értékítéletünkben. Számtalan példát ismerünk életünkből arra, hogy a valóság megítélésében sokkal fontosabb volt szubjektivitásunk, mint az, amit testi érzékszerveinkkel, objektív módon észleltünk.

Amikor megkérdezik tőled, hogy ismered-e X. Y.-t, és megkérnek, hogy mondd el, milyen ember, akkor sohasem a fizikai külsejéről beszélsz hosszan. Még ha meg is említed, hogy pl. jóképű, akkor is főleg arról beszélsz majd, hogy szimpatikusnak, okosnak


és kellemesnek tartod-e. A szimpátia, az intelligencia vagy a kellemesség megítélése tőled függ: az illető által benned generált érzelemnek a függvénye; illetve annak eredménye, ahogy emlékezeted valamilyen adattal társította őt; vagy ahogy fantáziád valamilyen elképzelést alakított ki e személlyel kapcsolatban; illetve, ahogy te értelmezted a gesztusait vagy a szavait. Biztosra vehetjük, hogy egy másik ember, aki szintén ott volt, és szintén először találkozott az illetővel, a tiédtől teljesen eltérő leírást fog adni róla.

Utazásunkról nem így mesélünk: „A repülőgép 18:50-kor szállt le. A hotel a 35. utca és az Avenida Central sarkán helyezkedett el. Ezt követően négy napot és három éjszakát tartózkodtunk ... városban, ahová 4 óra 25 percig tartó buszozással érkeztünk meg. Az étel minden esetben ismeretlen fűszereket tartalmazott. A múzeumok 10-től 18 óráig tartottak nyitva. Az emberek jobbára átlagos testalkatúak voltak, bőrük színe barnás, testmagasságuk közepes. A hőmérséklet 23 Celsius fok alatt maradt.”

Nem, amikor elmesélünk egy utazást, általában így fejezzük ki magunkat: „Fantasztikus volt! A repülőgépen remek ételt szolgáltak fel! A szálloda kitűnő helyen, a város szívében volt. Csak úgy repültek a napok! Utazáskor, az országút mentén gyönyörű, káprázatos tájakat láttunk! Az ételekkel érdekes, új tapasztalatokat szereztünk. A különleges fűszerek egészen egzotikus ízt kölcsönöztek mindennek! Csodálatos múzeumokat láttunk! Az ott élő emberek kedvesek és szolgálatkészek voltak. Az időjárással hatalmas szerencsénk volt!” Nem kell bizonygatnom, hogy ugyanennek az utazásnak egy másik résztvevője ettől jelentősen eltérő beszámolót adna. Mintha a két ember két különböző helyen járt volna.

Tehát az értékelés, amit a kapott információhoz fűzünk, alapvetően szubjektív érzéseinktől függ. Ezért mondja a régi közmondás: „Semmi sem igazság, és semmi sem hazugság. Minden csak


az üvegtől függ, amin keresztül nézzük.” És ez az üveg a szubjektivitásunk.

A dolgok értelmezési módja súlyos félreértésekhez vagy az empátia fejlődéséhez vezethet. Utóbbi teszi lehetővé, hogy - közös pontból kiindulva - megegyezéshez, a helyzet megoldásához juthassunk.

Gyakran fejezzük ki magunkat szubjektivitást tartalmazó kifejezésekkel. Például: „Miért nézel rám ilyen csúnyán?” De mit jelent az, hogy valaki „csúnyán” néz? Számos konfliktus épp ilyen jellegű kifejezések miatt alakul ki, amelyek nyomán a valóságtól nagyon távol eső válaszok születhetnek.

Bensőnk nevelése tehát nem luxus, hanem olyan teendő, amivel jelentősen javíthatjuk életminőségünket.

Hogy mennyire fontos az objektív és a szubjektív dimenzió közti egyensúly megőrzése, azt egy hasonlaton keresztül mutatom be, melyben az ember egy tengeralattjáró.

A tengeralattjáró időnként nyugodt, időnként viharos vizeken hajózik. „Intelligencia úr”, a kapitány vezeti, aki ahhoz, hogy eldöntse, merre és hogyan irányítsa a tengeralattjárót, gyakran kidugja a periszkópot, „a fizikai érzékszervet”, ami megmutatja neki, hogy vannak-e körülötte hajók, hogy milyen messze a part stb.

OBJEKTÍV ÉRZÉKEK

Qn \̂

SZUBJEKTÍV ÉRZÉKEK


A kapitány a periszkópot használja az útvonal meghatározásához, ugyanúgy, ahogy döntéseink meghozatalához mi az objektív információkat használjuk. Ám rossz döntéseket hozhatunk, ha kizárólag a fizikai érzékeink vezetnek bennünket, ha egyéb tényezőket képtelenek vagyunk érzékelni.

Egyik alkalommal, amikor a kapitány elrendeli, hogy dugják ki a periszkópot, vastag köddel találja magát szembe, ami gátolja látását, tehát azt, hogy megkapja a számára szükséges információt. S hány sötét, felhős nappal nézünk szembe mindennapjaink során? Hány olyan nap vagy helyzet adódik, amikor „nem látunk tisztán”? Ha pedig sem tiszta képpel, sem pedig bizonyossággal nem rendelkezünk, akkor sajnos azonnal elszomorodunk, vagy elkezdünk aggódni. Leállítjuk a tengeralattjárót- megbénítjuk önmagunkat -, ami azonban az égvilágon semmit sem old meg, viszont szorongó vagy depressziós emberré tehet minket.

Szerencsére „Intelligencia úr”, a kapitány, nagyon okos és tudja, hogy a tengeralattjárón egyéb eszközök is rendelkezésére állnak az információ megszerzéséhez. A belső felszerelések: a radar és a szonár, azaz a „belső érzékek”. Ám ahhoz, hogy e belső eszközöket használni is tudja, szüksége van egy szakemberre, aki kezelni tudja a radart és a szonárt, s értelmezni képes azok kép- és hangjeleit. A legénység e tagját azonban sajnos nem tanították meg a fegyelemre, és mivel ő egy „rendkívül csábító hölgy”, könnyen elterelheti a személyzet többi tagjának figyelmét. Képességei azonban elengedhetetlenek a navigációhoz. Ha megfelelően végzi a munkáját, akkor a kapitánynak adott információja sokkal megalapozottabb és értékesebb lehet, mint amit a periszkóp nyújt.


Ez a csábító hölgy - aki eltereli a legénység figyelmét, ám aki a belső eszközök kezelésének szakértője - a képzelet. Az a képzelet, ami - fantáziákat generálva - a mi figyelmünket is eltereli, ám amitől intuíciónk és kreativitásunk függ.

Például a képzelet az, amelyik hatására családtagunk késésekor az a gondolatunk támad, hogy biztosan valami szörnyűség történt vele. Ám ugyanez a képzelet segít ösztönösen ráérezni a megfelelő alternatívára és megtalálni a probléma megoldásához elvezető, legkreatívabb megoldást, ha a feltevésünk esetleg mégis igaznak bizonyulna.

A kontrollálatlan képzelet, ahogy azt megtapasztalhattuk, siralmas lelkiállapotot okozhat, és az áldozatává tehet minket. Ennek ellenére a képzelet egy olyan értékes mentális képességünk, amit fejlesztenünk kell. Albert Einstein szavait idézem:

„A képzelet fontosabb, mint a tudás.”

„Akaratunk” a tengeralattjáró motorja, „intelligenciánk” pedig a kapitány. Nekik kell irányítaniuk a legénység e fontos tagját, hogy elvégezze a rá kiosztott feladatot.

Ebben a metaforában a periszkóp, illetve a radar és a szonár a két agyféltekénk „szakosodása” közti különbséget reprezentálja. A bal agyfélteke az elemző, a logikus, a számoló, a racionális; a jobb agyfélteke a holisztikus, az intuitív, a muzikális, a kreatív. A kérgestest nevű agyi képleten keresztül folyamatosan kommunikálnak egymással, de a mai világ sajnos a bal agyfélteke használatát favorizálja, s emiatt azt intenzívebben fejlesztik, mint a jobb agyféltekét.


AGYFÉLTEKÉK

Intelligenciánk *

n agyunk integrált és -jO \ ^

/kiegyensúlyozott “

használatától j- ' f kkJU W

íügg J ̂f ' AJHr

Intelligenciánk nem a birtokunkban levő ismeretanyag függvénye. Vannak olyan magas rangú emberek, akik számos titulusuk ellenére sem tudnak megoldani fontos életproblémákat; mások, mindenféle végzettség nélkül, bátran szembenéznek az élet által eléjük állított, nagy kihívásokkal, és azokat meg is tudják oldani. Az ismeretmennyiség és a kulturáltság szerepet játszanak ugyan az intelligenciánkban, de bölcsességünk szempontjából ezek a tényezők nem meghatározóak. Az intuíció és a kreativitás azonban igen!

Sokaknak sajnos elmegy a kedvük a képzeletük használatától, mert azt hallják, hogy a képzelődés „butaság”, holott a hatékony tanulás és a kreativitás terén a képzelet a legfontosabb szövetségesünk!

Képzelet nélkül Michelangelo nem festette volna meg a Sixtusi kápolna freskóit; Beethoven nem komponálta volna meg - siketen - a Kilencedik szimfóniát; egyetlen tudós sem ért volna el eredményeket, hiszen kutatásuk kiindulópontja egy-egy hipotézis volt, ami intuíció révén megsejtett, elképzelt lehetőség. A képzelet


produkálta a művészet kimagasló alkotásait, és a képzelet mutatta meg a tudomány nagy felfedezéseihez elvezető utat.

A Silva-féle agykontroll-tanfolyam harmadik napján több olyan gyakorlatot végzünk el, amelyek célja képzeletünk izmosí- tása és megfegyelmezése. A 2. fejezetben beszéltem az emberben levő látható és láthatatlan dimenzióról. A minket körülvevő világban is van egy dimenzió, amely látható, megtapintható és mérhető; valamint van egy másik, amit - bár ő is a valóság részét képezi - nem láthatunk, nem érinthetjük, nem mérhetjük meg. Ha nem tudnánk elképzelni, hogy létezhet olyan is, ami a szemünkkel láthatatlan, akkor Hans Janssen és Zacharias Janssen 1590-ben nem találta volna fel a mikroszkópot, s 1650-ben Antony Van Leeuwenhoek nem fejleszthette volna azt tovább.

A képzelet szerepének egyetemes lebecsülése számos bölcs látnoknak okozott súlyos szenvedéseket.

A XIX. században dr. Semmelweis Ignác arra „vetemedett”, hogy megvádolta az orvosokat, miszerint a gyermekágyi lázat- amelyben a szülés után rengeteg asszony az életét vesztette- maguk az orvosok okozzák. Azt állította, hogy a betegséget ők viszik át a kezükön a boncteremből a szülőszobára. Azt mondta, hogy mindez egyszerűen megszüntethető, ha fertőtlenítőszerrel alaposan kezet mosnak. A gúnyolódás általánossá vált: ugyan mit lehetne átvinni a kezeken, és pláne egy orvos kezein?

Annak ellenére, hogy Semmelweis páciensei közt a halálozási arány radikálisan csökkent, konkrétan 18%-ról 1%-ra36, kollégái,- a láthatatlannal szembeni szkepticizmusuk miatt - elutasították javaslatát.

1849-ben - munkatársai reakciója miatt - Semmelweis doktort eltávolították a Bécsi Kórház I. számú szülészeti részlegének igazgatói székéből, és ettől kezdve nem adódott lehetősége hivatása gyakorlására. A Bécsi Orvosi Bulletin szerkesztői ezt írták:


„Véleményünk szerint ennek az elméletnek, miszerint fertőtlenítővel kellene megmosakodni, semmiféle gyakorlati haszna sincs... Ne csapjuk be magunkat ezzel az elmélettel!” Semmelweis 1865. augusztus 13-án depressziósán és az Alzheimer-kór tüneteivel, magányosan és hitelét vesztve hunyt el*.

Két évvel később dr. Joseph Lister bebizonyította a világnak, hogy a nem fertőtlenített kézbőr csírákat tartalmaz, amelyek halált okozhatnak a sebészetben és a szülészetben. Végül 1879-ben Louis Pasteur szolgáltatta a Senmmelweis érveléséből hiányzó láncszemet, mert azonosította a Streptococcus nevű baktériumot, ami a gyermekágyi lázat okozza. Az orvosi szakma így végül elfogadta Semmelweis módszerét, s belátta igazát. Emlékét ápolják, és ma már hősnek tekintik.

Jelenleg szülőhelyén, Budapesten, kórházakat, múzeumokat, könyvtárakat, szobrokat és egy jelentős orvostudományi egyetemet is róla neveztek el. Bécs, amely város annak idején mélyen megvetette, most büszke arra, hogy dr. Semmelweis Ignác történelmük része.

E nagy orvossal történtek annyi emberrel és oly sokszor megismétlődtek, hogy felmerül a kérdés: mennyi idő kell még ahhoz, hogy kellő alázattal belássuk, hogy testi érzékszerveink rendkívül korlátozottak?

Az összes fizikai érzékünknek megvan az ellenpárja a képzeletünkbenképesek vagyunk vizuális, hang-, szag-, tapintási, ízlelési képzetek létrehozására. Ezeknek köszönhetően létezik a festészet,

4 Dr. Czeizel Endre kutatása révén ma már tudjuk, hogy a bécsi elmegyógyintézetben - ahova Semmelweis Ignácot szakmai látogatás iirügyén csalták be - valójában gyakorlatilag agyonverték.(A szerkesztő megjegyzése.)


a szobrászat, a zene, a parfümök, a szintetikus szövetek világa és a magas szintű konyhaművészet. Minden kreatív folyamat azzal kezdődik, hogy egy ember valamit elképzel.

Az agykontroll-tanfolyam harmadik napjának minden egyes gyakorlata tökéletesíti képzeletünket, azért, hogy megfelelő intuíciót és hatékony kreativitást fejlesszünk ki.

Bár úgy tűnhet, hogy a képzelet edzésének semmi értelme, valójában rendkívül fontos ahhoz, hogy a kitűzött céljainkat elérhessük. Eredményed a képzeleted edzettségétől függ.

Hogyan tanuljunk meg képzelődni? Képzelődve. S mi lehet örömtelibb annál, mint felfedezni a minket körülvevő világ belső valóságát?

ÖKOLÓGIAI TUDAT

„...Minden szép, ami a természetben található, mert a szemed, rendíthetetlenül elfogadva minden külső igazságot, onnan olvassa

ki, mint egy nyitott könyvből, a teljes belső igazságot.”

A u g u s t e Ro d in

Manapság súlyos környezetszennyezési problémákkal kell szembenéznünk. Megmérgezték folyóinkat, a belélegzett levegőt, szinte teljes környezetünket. Az általunk okozott klímaváltozás egyre hevesebb természeti következményeket produkál. Elég hatékony eszköznek bizonyul-e ellenük a törvényalkotás?

Véleményem szerint, amíg nem következik be bennünk lelkiismereti változás, addig - az aláírt egyezmények és a meghozott rendeletek ellenére - továbbra is azt látjuk majd, hogy mindenki


kijátssza az előírásokat. Az egyensúly visszaszerzésében szerintem leginkább az segítene, ha a bensőnkből szemlélnénk a természetet, hogy felfedezzük annak mélyebb lényegét. Ez azt is előmozdítaná, hogy megértsük kapcsolatunkat az ásványok, a növények és az állatok világával.

Az emberek hatnak környezetükre és az anyag különböző szintjeire. Ma már tudjuk, hogy a kutató elvárása befolyásolhatja a kísérlet eredményét. Napjainkban már tudományos kutatások bizonyítják szándékunk hatását, s hogy gondolataink révén magára az anyagra is képesek vagyunk hatni. Igaza van hát Heinz Von Foersternek, a híres fizikusnak és kibernetikusnak:

„Az objektivitás az a hatás, amit a megfigyelések a megfigyelőjük nélkül is létrehozhatnak”

A Princetoni Egyetem mérnökkarának nyugalmazott dékánja, dr. Róbert Jahn és pszichológus kolléganője, Brenda Durme 30 éve vezetik az egyetem PEAR elnevezésű (Princeton Engineering Anomalies Research) kutatólaboratóriumát. Ez idő alatt bőséges bizonyítékot gyűjtöttek össze arra, hogy az ember irányított szándéka képes befolyásolni a gépek működését. A több mint 2,5 millió kísérlet során dr. Jahn és dr. Durme egyértelműen bebizonyították, hogy az emberi szándék konkrét, mérhető hatást fejt ki elektronikus berendezésekre.37 Eredményeiket 68, tőlük független kutató is kísérletekkel igazolta.

Mindez megmagyarázható lenne azzal a ténnyel, hogy egyetlen szubatomi részecske sem szilárd, illetve stabil. Kizárólag egy jövőbeli formája lehetőségeként létezik, amit a fizikában úgy ismernek, mint „szuperpozíció”, vagy „minden valószínűség összege”. A jelek szerint a tudatunk képes ezeket a valószínűségeket befolyásolni. Az univerzum nem különálló és statikus tárgyak gyűjtőhelye,


hanem egy hatalmas, egymással összeköttetésben álló energiamezőkből felépülő organizmus, ami állandóan potenciális létállapotban van. Ebből következik, hogy a valóság nem egy fix valami, hanem változó, s ily módon nyitott bármilyen hatásra.

E téren a legnagyobb kutatócsoportot dr. William Braud, a Mind Science Foundation (Elmetudományi alapítvány) igazgatója állította össze, a texasi San Antonióban. Kollégáival egyértelműen bebizonyították, hogy gondolataink képesek hatást gyakorolni a halak úszásirányára, továbbá például az egyiptomi ugróegér (észak-afrikai, patkány méretű, rágcsáló emlős) mozgására és laboratóriumi sejttenyészetekre.38

Cleve Backster elsők közt vetette fel, hogy az emberi akarat hatást gyakorol a növényekre. Elgondolását akkoriban abszurdnak tartották, pedig azóta sikerült bebizonyítani annak igazságát.39 Minden jel arra mutat, hogy az összes létforma egymással finoman össze van hangolva, egymással információt cserél, és akarattal befolyásolható.

Ahhoz, hogy minden létezővel harmóniába kerülhessünk, hogy szándékainkkal segíthessük környezetünket jobbá tenni, és problémákat megoldani, s hogy mi magunk is jobbá váljunk, első lépésként meg kell tanulnunk alaposan megfigyelni. A megfigyelés ismeretet szül, az ismeret megértést, a megértés tiszteletet, a tisztelet pedig szeretetet. Amint felfedezzük a szeretet igazi jelentését, akkor majd értékelni tudjuk annak valódi hatalmát. Teilhard de Chardin már megpróbálta ezt megértetni velünk:

„Egyszer, ha majd urai leszünk a szeleknek, hullámoknak, árnak és nehézségi erőnek,

akkor majd megzabolázzuk a szeretet energiáit.Akkor majd másodszorra fogja

az ember fölfedezni a tüzet a történelem folyamán.”


„Szeress, és tégy, amit akarsz!” - mondta Szent Ágoston. Az igazság azonban az, hogy nem olyan könnyű szeretni, mint ahogy azt hisszük. Szeretni azt jelenti: harmóniában rezegni mindazzal, ami minket körülvesz. Összetévesztettük a szeretetet az önelégültséggel. Szeretni azt is jelenti, hogy szolgálunk, hogy empatikusán, odaadóan élünk, ami felszabadító hatású, és megnöveli erőnket. A természettel szeretettel és tisztelettel kell bánnunk. A válasza- bőség vagy csapás - hozzáállásunkat fogja visszatükrözni.

MEGTANULNI CSUKOTT SZEMMEL NÉZNI

„Jól csak a szívével lát az ember.Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.”

A n t o in e D e Sa in t E x u p e r y

Hasonlóan ahhoz, ahogy gyermekkorunkban a szüléink és tanítóink segítettek, hogy fizikai érzékszerveinken keresztül felfedezzük a világot - megnevezve a dolgokat, hogy felismerhetőek legyenek számunkra az objektív valóság szemszögéből -, neki kell vágnunk egy fantasztikus utazásnak az anyag belsejébe, ('élünk: olyan viszonyítási pontok kialakítása, amelyek aztán segíteni fognak minket abban, hogy azonosíthassuk az információt a szubjektív valóság szemszögéből; s hogy használhassuk intuíciónkat.

Ugyanúgy, ahogy eligazodásunk érdekében nevet adunk az utcáknak, szubjektív viszonyítási pontokat is létre kell hoznunk. Ezek segítenek beazonosítani a módszert, ahogy szubjektív érzé


kelésünk az információt felfogja, s ez által kifejlesztik a problémák megoldásához felhasználható intuíció képességét.

Ahogy az objektív világban különféle viszonyítási pontokat használunk ahhoz, hogy egy helyre eljussunk - van, aki az utcanév alapján, másvalaki valamilyen műemlékhez vagy feltűnő középülethez viszonyítva tájékozódik -, a szubjektív viszonyítási pontjaink is egyediek lesznek. Érzékelési módunk mindig egyedi, a lényeg, hogy használhatónak bizonyuljon.

Mindnyájan átéltük már az intuíció élményét. Általában azonban nem bízunk meg ebben a belső képben, hangban vagy érzésben. Egészen addig, amíg - idővel - meg nem győződünk róla, hogy megérzésünk helyes volt. Olykor megtörtént az is, hogy megérzésünk nem bizonyult megalapozottnak. Ezért rendkívül fontos intuitív képzeletünk fejlesztése, hogy képesek legyünk értelmezni azt a képet, hangot vagy érzést, amit a bensőnk kommunikál felénk. Az agykontroll-tanfolyam harmadik napján a mentális gyakorlatok végzésével ez az egyik legfontosabb cél.

Felébresztjük képzeletünket, hogy - mélyebb dimenzióból kiindulva - gyakorlati céllal tanuljuk meg felfedezni és azonosítani környezetünket.

A kontrollált képzelődés hatása: izmosodik intuíciónk, és jobban megismerjük a bennünket körülvevő világ külső és belső dimenzióját, aminek révén hatékonyabban tudjuk a problémákat megoldani.

E tanulási folyamat abban is segít, hogy fejlődjön tudatosságunk. Ez teszi lehetővé, hogy észrevegyük a bennünk belül történő dolgokat. Mindez olyan önfegyelmező eszközt kínál, amivel bensőnk megfelelő kontrollját érhetjük el; felébreszti motivációnkat, és segít empátiánk fejlődésében. A felsorolt képességek alapvetően fontosak érzelmi intelligenciánk működéséhez is.

A gyakorlatok során képzeletünkkel fémek, növények és álla


tok belsejében teszünk utazást. Ez teszi lehetővé, hogy más módon fedezzük fel és figyeljük meg azt a szubjektív valóságot, amelynek mindenre hatása van. Az, hogy intelligens célzattal tudjunk kivetíteni, rögzíteni, majd eltávolítani akaratunktól függő gondolati képeket, lehetővé teszi, hogy képzeletünk végül a „tengeralattjáró” legénységének olyan ügyes tagjává váljon, aki már hatékonyan alkalmazza a belső felszereléseket.

PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA1. A KÉPZELET KONTROLLÁLÁSA2. AZ INTUÍCIÓ FEJLESZTÉSE3. A BENNÜNKET KÖRÜLVEVŐ VILÁG

JOBB MEGISMERÉSE

Ezek a gyakorlatok elsőre talán holmi fantáziálásnak tűnhetnek. Zongoratanuláskor először megtanuljuk felismerni a violin- és a basszuskulcsot; a különbséget az egész, a fél-, a negyed-, a nyolcad- és a tizenhatodhangok között stb. Ennek látszólag semmi értelme egy olyan ember számára, aki szeretne mielőbb teljes dallamot lezongorázni. Pedig csak ezzel az ismeretanyaggal és gyakorlással válik képessé arra, hogy kottából játsszon, s mondhassa el, hogy tud zongorázni. Az igazodik el a partitúrában, aki képes felismerni és összefüggően értelmezni az abban lévő szimbólumokat. Hasonlóan: képzeletünk használatához is végig kell mennünk a jelképek értelmezéséhez szükséges lépéseken. így értjük meg azt a „nyelvet”, amelyen intuíciónk „beszél” hozzánk.

Minél inkább felébresztjük érzékenységünket, annál könnyeb


ben tudunk azonosulni munkánkkal. Ez pedig lehetővé teszi számunkra az „áramlást”, és azt, hogy könnyebben érjük el a sikert. A jó autószerelő imádja az autókat; a sikeres építész szinte azonosul az általa használt anyagokkal; a karizmatikus tanár életre szóló példát nyújt tanítványainak.

Egy régi történet szerint Chang asztalosmester egyszer egy gyönyörűen megmunkált, fából faragott komódot vitt a hercegnek. Amikor az udvar tagjai szemügyre vették a bútort, megvádolták a mestert, hogy a komód biztosan valamilyen természetfeletti alkotás eredménye. Amikor a herceg kérdőre vonta Changot, ő így felelt: „Nincs itt semmiféle misztérium, kegyelmes uram. Elmagyarázom, hogy én miként dolgozom. Amikor elkezdtem a feladatomat, az első célom az volt, hogy megőrizzem higgadtságomat, lecsillapítsam gondolataimat, hogy a müvem képére tudjak koncentrálni. Miután hagytam, hogy a hírnévre és a jutalomra vonatkozó gondolatok tovatűnjenek - elhárítva ezzel mindent, ami figyelmemet elterelheti képességemre összpontosítva bementem az erdőbe. A megfelelő fa megjelent előttem, olyan formában, amilyenben szükségem volt rá. Ezt követően elkezdtem a kezemmel létrehozni azt, amit az elmém szemével korábban már láttam. Természetes képességeim harmóniába léptek a fa természetével. Valójában az, amiről úgy hiszik, hogy természetfeletti alkotás, kizárólag az elmondottak eredménye”

Ismersz-e olyanokat, akik „kétbalkezesek”, és szinte minden elromlik, amihez csak hozzányúlnak? „Érzéked” van a növényekhez? A kezed alatt azok gyönyörűvé válnak és nagyra nőnek? Az ügyetlen vagy ügyes kezeken kívül a hozzáállásunkon is múlik, hogy milyen eredményt produkálunk. Folyamatosan változtatjuk


környezetünket. Érdemes ellenőrizni, hogy vajon megfelelően tesszük-e!

A megfigyelés hiánya miatt önelégültek lettünk, s egyre jobban eltávolodtunk valódi lényünktől, a mély emberi kapcsolatoktól. Elveszítettük érzékenységünket, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy annak az egésznek a részeként értékelhessük magunkat, amelyet a természettel együtt alkotunk. Ha megtanuljuk megismerni a minket körülvevő, mélyebb valóságot, akkor olyan viszonyítási pontokhoz jutunk, amelyek segítenek - akár élettelen anyaggal, akár növénnyel vagy állattal kapcsolatos - problémáink megoldásában. Továbbá: bennünk is megvan e szintek mindegyike, s emiatt a világ felfedezése bizonyos értelemben önmagunk felfedezése. Ha csukott szemmel, belülről szemléljük a természetet, az fejleszti érzékenységünket. Ennek hatására harmóniába léphetünk a dolgok mély valóságával, és lehetővé válik, hogy e harmóniából kiindulva, megfelelő és intelligens módon hassunk rá.

Olyan világban merülünk el, ami teljes egészében eleven, és sokkal szorosabban összekapcsolódik az anyag és az élet összes szintjével, mint azt sokan gondolnák. A növények érzékelésével és az állatok elképesztő intelligenciájával kapcsolatos vizsgálatok is azt mutatják, hogy az élővilág érzékenyen reagál gondolatainkra.

Emilio Galindo misszionárius, aki több évet töltött Afrikában, így ír:

„Járj a világban kitárt lélekkel, nyitottan annak minden csodájára, s azokat mindig friss nézéssel nézd!... Ne elkalandozó figyelemmel, mintha félálomban lennél! Képzeld, hogy turista vagy! Hatolj be a dolgok misztériumába! Beszélgess el velük

testvériesen! Nincs szomorúbb dolog a világon, mint az olyan ember, aki soha nem vonta kérdőre a virágokat, a naplementét, a felkorbácsolt tengert vagy a fűzfák alatt csilingelő patakot.”


ZSENIALITÁSUNK

„A zsenik azok, akik sokkal előbb mondják ki azt, amit mások is kimondanának, csak sokkal később.”

R a m ó n G ó m e z d e l a Se r n a

A zsenialitás fogalmát általában „különleges” emberekhez társítjuk, s szinte sohasem önmagunkhoz. De vajon mit jelent a „zseni” szó? Ezt a szót a XVI. században alkották meg, a - zseniálisnak tartott - reneszánsz korában. A milánói herceg, Ludovico Sforza udvarában a nagy művészek - köztük Leonardo da Vinci - mecénásai kreálták ezt a szót. Valódi és eredeti jelentése olyan képességre utal, amelynek mindnyájan birtokában vagyunk.

^/z a sze/né/t/, a/ti

se/it /töeayfte/t fii/,

sem szíi/tfe/ti/f fé/tye/tfő/; a/ti a saját

( (jft/tt/o /afaunt és (afi aszta falaim

fattiasz/to t/i/t

Mindenki - legyen bár művész, taxisofőr, tudós, háztartásbeli, orvos, diák stb. - naponta kénytelen problémákkal szembesülni és keresni azokra a megoldást. Az ehhez szükséges információt nem mindig fogja megtalálni a könyvekben vagy a szaktekintélyek


tanácsai közt. Kénytelen lesz saját tapasztalatára támaszkodni, és megbízni saját ötleteiben.

Akiket hagyományos értelemben zseninek tartunk, azok olyan emberek, akik ki mertek mondani addig még meg nem fogalmazott állításokat, és sok esetben meg merték kérdőjelezni egy-egy szaktekintély abszolút érvényűnek és megdönthetetlennek tartott álláspontját.

Nicolaus Kopernikusz olyant merészelt állítani, ami minden addig megjelent tudományos műnek ellentmondott. Az 1507 és 1532 között írt, Az égi pályák körforgásáról című művében a Nap szerepelt az ismert világegyetem középpontjaként, s nem a Föld. Mivel Kopernikusz egyházi személy volt, valahogy el kellett kerülni az egyház haragját. Ezért azt mondták, hogy műve csupán egy fikción alapuló regény.

1609-ben Galileo Galilei - aki addigra már kifejlesztette a látcsövet - ezt írta: „Végtelen hálát érzek Isten nagylelkűségéért, hogy engem választott ki eme csodálatos, annyi századon keresztül a sötétben rejtőző dolgok első tanújának.” A Föld valóban mozog. VIII. Orbán pápa mégis elrendelte, hogy 1632-33-ban az inkvizíció vizsgálja ügyét. A tény, hogy ellenkezni merészelt az aktuális hatalom álláspontjával, kis híján az életébe került.

Leonardo da Vinci korában betiltották a holttesteken végzett kutatásokat. Ennek ellenére ő elintézte, hogy időnként felboncolhassa egy-egy nemrég elhunyt ember testét. Megfigyeléseinek köszönhetően tudta megrajzolni elképesztő anatómiai ábráit.

Azt mesélik, hogy egy alkalommal, amikor épp egy emberi aggyal dolgozott, hazaérkezett mélyen vallásos édesanyja, aki szigorúan ragaszkodott korának fundamentalista szabályaihoz. I ,miatt keményen ellenezte, hogy fia tiltott tevékenységet végezzen. Leonardo tisztában volt anyja véleményével, ezért az agyat sebtében egy forró vízzel teli fazékba tette. Amikor anyja meg


kérdezte tőle, hogy mit csinál, a kreatív Leonardo azt felelte, hogy éppen ebédet főz. Hamarosan le is ültek elfogyasztani.

Többségünk nem rendkívüli fizikus vagy matematikus, és egyikünk sem akkora művész, mint Leonardo da Vinci volt. A lényeg azonban az e történetek hátterében meghúzódó képesség: túllépni tudni azon, amit látunk vagy hallunk. Mi is zseniálisak lehetünk! A nélkül is, hogy új csillagot fedeznénk fel, vagy korszakalkotó mesterművet alkotnánk. Kreativitásra nekünk is szükségünk van ahhoz, hogy megoldjuk az élet által elénk tálalt problémákat.

Mindnyájunknak támadtak már zseniális ötletei, de nem szeretjük vállalni a kockázatot, hogy bolondnak nevezzenek, vagy kitartóan arról győzködjenek minket, hogy elképzelésünk „lehetetlen”. Valahányszor kitalálsz egy új módszert valamilyen feladat elvégzésére, és beigazolódik, hogy megérzésed helyes volt; vagy egy olyan kreatív ötleted támad, ami aztán eredményesnek bizonyul: zsenialitásodat tapasztalod meg.

Thomas Alva Edison szavait idézem: „A zsenialitás abból áll, hogy buzgón nekifogunk. A zsenialitás: 98% perspiráció (izzadás), 2% inspiráció (ihlet).” Valójában mindenkinek támadnak zseniális ötletei, de munka és erőfeszítés is kell ahhoz, hogy azok valósággá váljanak.

Zsenialitásunk teljes kibontakoztatását úgy érjük el, ha merjük elménket újfajta módon, a megfigyelésekre alapozva és pozitív attitűdjeinkre támaszkodva használni. Továbbá: ha van bátorságunk felfedezni intuíciónkat és kreativitásunkat, amelyek sohasem könyvek elolvasásától, hanem saját bensőnkkel való kapcsolatunk minőségétől függenek.


A KREATIVITÁSBAN VALÓ JÁRTASSÁG

„Mindaz, amit az ember el tud képzelni, valósággá válhat”

Ju l e s V e r n e

Mindnyájan rendelkezünk a kreativitás képességével. Fejlesztéséhez, életminőségünk javítására való használatához, s a Jóistennel- az élet fenntartása és a fejlődés elősegítése céljából - való együttműködéshez az szükséges, hogy felismerjük, mit jelent valójában „kreatívnak lenni”. Tegyünk azért, hogy tudjunk gondolkozni, s hogy képzeletünket megizmosítsuk!

Kreativitásunk mindenekelőtt az a hozzáállás, amellyel a bennünket körülvevő világhoz kapcsolódunk, s amelynek építőkövei a következők:

• Képesség szokatlan kapcsolatok észrevételére. Ez teszi lehetővé, hogy új módon szemléljük a dolgokat; hogy elszakadjunk a különbségeket keresés szokásától, s helyette a dolgokat összekapcsoló, egyesítő szempontoknak adjunk elsőbbséget.

• Képesség a lefektetett szabályokon való határozott változtatásra. A szabályok megváltoztatása nem jelenti az intézmények szétrombolását. A cél: azok jobbá tétele és a fejlődés előmozdítása.

• Képesség, hogy új megoldásokat találjunk a problémákra.Életünk során - bár eltérő személyek és körülmények formájában - többször is szembetalálhatjuk magunkat ugyanazzal a problémával. Megoldásainknak az adott helyzethez kell igazodniuk. Jó példa erre a generációk közti szakadék


problémája. Ez az összes gyerekünkkel kapcsolatban felmerülhet, de - személyiségüktől függően - gyerekenként másmás megoldást kíván, jóllehet a probléma tulajdonképpen ugyanaz.

• Képesség, hogy az új problémákat pozitív módon szemléljük. Feladataink és fejlődésünk mindig új kihívásokat generál. Csak pozitív hozzáállással juthatunk a megfelelő megoldáshoz, és előzhetjük meg, hogy problémáink súlya alatt bénultan összeroskadjunk.

• Képesség, hogy hozzájáruljunk a társadalmi fejlődéshez. A kreativitás nem csupán saját problémáink megoldásában segít, hanem olyan lehetőségek felismerésében is, amelyekkel hatékonyan tehetünk embertársaink jólétéért.

Tudnunk kell, hogy a kreativitás mindenekelőtt hozzáállás, ami pedig mindig tőlünk függ. Nagyon fontos továbbá, hogy észrevegyük a valódi kreativitás és a fejlődés közti összefüggést. A valódi kreativitás arra szolgál, hogy jobbá tegye környezetünket, és erkölcsileg minket is. Nyitott, pozitív és nagylelkű hozzáállást követel meg tőlünk, hogy „mikor távozunk, jobb világot hagyjunk hátra azoknak, akik utánunk jönnek.”

Mindnyájan megtehetjük, hogy az élettel kreatív, szabad attitűddel nézünk szembe, ami lehetővé teszi számunkra a problémák megoldását és a jobb feltételek megteremtését. Mindehhez meg kell tanulnunk a kreativitás jellemzőinek fejlesztését.


A KREATIVITÁS JELLEMZŐI

Kíváncsiság

„A megfigyelés meggyőzött arról, hogy semmi sem lehetetlen,amit el tudunk képzelni.”

Id ő s e b b P l in iu s

A gyermekeknél megfigyelhető, csodálatos kreativitás alapvetően a kíváncsiságuk következménye. Nagyon szomorú, hogy felnőtté válva jobbára elveszítjük az elcsodálkozás képességét, s emiatt a kíváncsiságot is.

A kíváncsiság megfigyelésre ösztönöz minket, s a megfigyelés alkalmanként hipotézisek létrehozásához, megtapasztaláshoz, felfedezéshez és alkotáshoz vezet el.

Sir Arthur Conan Doyle híres regényalakjának, Sherlock Holmes detektívnek a rendkívüli zsenialitása elsősorban megfigyelési készségéből származott, ami kimeríthetetlen kíváncsiságából fakadt.

Alkotó gondolkodás

„Az elme világában a zsenialitást az különbözteti meg a talentumtól, hogy az előbbi intuitív.”

OSCAR WlLDE

Az alkotó gondolkodás az a képesség, hogy a már látottaknál távolabbra lássunk. A kreatív ember mindig megelőzi a többieket. Ha


kreatív akarsz lenni, akkor intuícióra van szükséged ahhoz, hogy olyan új ötleteid szülessenek, amelyekkel bele mersz majd vágni a feladatok újfajta megoldásába.

Leonardo da Vinci világos példát ad számunkra a „távolabbra látásról” híres aerodinamikai és különböző gépezeteket ábrázoló rajzaival, amelyeket ő megvalósulásuk előtt 500 évvel már megsejtett.

A gondolatok áramlása

„Egy ember tehetségét könnyebb a kérdései, mint a válaszai alapján megítélni.”

F r a n c ia k ö z m o n d á s

Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a dolgok? A kreatív emberekben a gondolatok folyamatosan áramlanak. Ez teszi lehetővé, hogy bármiről, amit hallanak, látnak vagy éreznek, új, asszociatív ötletek jussanak eszükbe.

A gondolatok áramlása teszi lehetővé, hogy egyik elgondolásról egy másikra ugorjunk, még akkor is, ha ezek különféle tudásterületről származnak. A mérnöki tudomány és az orvostudomány összekapcsolása hozta létre az úgynevezett biomedicinális mérnöki tudományt. Ki gondolta volna ezt 100 évvel ezelőtt?

Oldjunk meg egy egyszerű feladatot, kizárólag azért, hogy fejlesszük e képességünket! Gondolkozz el: miben hasonlít az elefánt a teáskannára?


Rugalmasság

„Én csak azt tudom, hogy nem tudok semmit.”

SZÓKRATÉSZ

A képességünk, hogy egyszerre több lehetséges terv mentén haladjunk, segít elkerülni a csapdát jelentő tévhitet, miszerint csak egyféleképpen lehet célba érni. A rugalmasság képessé tesz minket arra, hogy szükség esetén változtassunk. A kevéssé kreatív emberek általában merevek, és saját makacsságuk csapdájába szorulnak, ami megakadályozza, hogy észrevegyék a létező, egyéb lehetőségeket.

E tulajdonság fontosságára jó példák azok az idősebb emberek, akik koruk ellenére úgy döntöttek, hogy „meg merik próbálni” elsajátítani a számítógép használatát. Emiatt nem vesztették el állásukat, és hasznukra tudják fordítani az interneten megszerezhető információkat.

Eredetiség

„Korunk nyugtalansága nagyrészt abból származik, hogy a ma munkáit tegnapi eszközökkel és gondolkodással próbáljuk elvégezni.”


A kreatív embernek eredeti gondolatai és meglepő ötletei születnek. Az eredeti embernek „szimata” van olyan dolgokhoz, amelyek mások számára lehetetlennek vagy abszurdnak tűnnek. Az


eredetiség hatására teljesen új, a korábbitól eltérő dolgokra gondolhatunk.

Walt Disney kreativitása egy egér karikatúrafiguraként való használatából indult ki. Olyan korban, amikor a legtöbb ember számára teljesen abszurd gondolatnak számított, hogy egy egér bármi módon szórakoztató lehet.

Új meghatározások létrehozására vonatkozó képesség

„Az emberi természet mindig sóvárog az újdonságokra.”

If ja b b P l in iu s

A kreatív ember gyorsan és könnyen reagál, s képes arra, hogy a bevett definíciókon túllépjen. Ebből következően: új nyelvezetet tud létrehozni.

Új ötletek kitalálására vonatkozó képessége lehetővé teszi számára, hogy tapasztalatainak, illetve a már ismert szituációknak új elnevezéseket adjon, amelyek az új definíció révén új valóságtartalmat kapnak.

Egy példa erre a „posta” mai fogalma, ami teljesen eltér attól, amit 10-15 éve jelentett, s amely változás az új technológiák használatából adódik.


„Minden ismeretünk az érzésekből fakad.”

L e o n a r d o da V in c i

A kreatív ember intuíciójával rá tud érezni egy probléma ok-okozati összefüggéseire, és könnyebben fejleszti empátiás készségét, mint azok, akik nem kreatívak. Ennek eléréséhez olyan érzékenységre van szükségünk, ami lehetővé teszi, hogy felismerjük környezetünk valódi szükségleteit, ami az emberek iránt érzett őszinte érdeklődést és tiszta, etikus lelkiismeretességet követel.

A rendkívül kreatív Henry Ford azért aratott hatalmas sikert, mert érzékelte az emberek igényét egy új közlekedési eszközre. Kigondolta a gyártósor ötletét, és elérte, hogy meginduljon a T- modell sorozatgyártása. Ez az autó sokkal olcsóbb volt, mint a vetélytársai.

A bizonytalansággal szembeni tolerancia

„A bizonytalanságot minden rossz közül a legrosszabbnak tartjuk, amíg a valóság be nem bizonyítja nekünk az ellenkezőjét.”

Je a n B a p t is t e -A l p h o n s e K a r r

Kz a képesség azt jelenti, hogy problémás és ködös helyzetben is tisztán látva céljainkat kitartóan, a helyzetet uralva, tovább tudunk dolgozni. A kreatív ember nagyon sokáig kibírja, ha az adott probléma megoldatlan, és nem adja fel. A megoldás sokszor várat

A problémák iránti érzékenység


lanul érkezik majd meg. Ám addig türelmesen el kell fogadnunk a bizonytalanságot, és folytatnunk kell az erőfeszítéseinket.

A villanyizzót feltaláló Thomas Alva Edison esete kiválóan példázza, hogy a bizonytalanság ellenére érdemes kitartani, s lelki szemeinket a célra szegezni, még akkor is, ha útközben kudarcok sorát éljük át.

Rendíthetetlen önbizalom

„Az önmagunkba vetett bizalom a nagy eredmény első feltétele.”

Sá m u e l Jo h n s o n

A kreatív embernek erős az önbizalma, ugyanakkor kellően önkritikus is. Utóbbi tulajdonság különösen jellemző rá. Nem ragaszkodik a véleményéhez, nem megdönthetetlen igazságként védi azt, kész elfogadni más megoldásokat is, amennyiben azok jobbak.

Hatalmas önbizalmának köszönhetően Stephen Hawkingnak, akit a XX. század egyik legnagyobb tudósának tartanak - büszkeségre okot nem adóan: kerekes székhez láncolva, s beszélni sem tudva -, sikerült olyan feladatokat megoldania, amilyenekkel annak idején Isaac Newton foglalkozott a Cambridge-i Egyetemen.


Megtapasztalás

„Az ember bölcsessége nem a tapasztalatával, hanem a dolgok megtapasztalási képességével arányos.”

G e o r g e B e r n a r d S haw

Kizárólag a tapasztalat vezet el bennünket oda, hogy létező lehetőségeket találjunk valaminek a létrehozására. Kreativitásunk legfőbb célja, hogy segítségével problémákat tudjunk megoldani. Kulcsfontosságú ehhez a megtapasztalás is, hogy bizonyosságot szerezzünk elgondolásunk hatékonyságáról.

Kitartás és megtapasztalás híján Marié Curie, a radioaktivitás és a polónium felfedezője - akiről az elemek periódusos táblázata kapcsán is tanultunk, s aki az egyetlen olyan tudós, aki két ízben is megkapta a Nobel-díjat - felhagyott volna erőfeszítéseivel, s nem érte volna el céljait.

Most, hogy már ismerjük a kreativitás jellemzőit, fontos arra is emlékeznünk, hogy a kreativitás nem öröklődő tulajdonság. Tanulni és fejleszteni kell, s eléréséhez elengedhetetlen képzeletünk használata. Ezzel kapcsolatban Albert Einstein a következőt mondta:

„Az ú) problémák és az új lehetőségek felismeréséhez, valamint a régi problémák új szemszögből történő megvizsgálásához a képzelet erejére van szükség.

Ez eredményezi az igazán nagy tudományos előrelépéseket.”

A relaxáció gyakorlásával elérheted bensődnek azt a szintjét, ahol edzheted képzeletedet, ami révén fejlesztheted intuíciódat és kreativitásodat.


Ha megtanulunk belülről, csukott szemmel „nézni”, akkor az segíteni fog, hogy hatékonyan legyünk kreatívak, és valóban nyitott szemmel járjunk. Csak aki hallgat a „belső hangjára”, az fedezi fel képességeit, és tudja kijelölni azt az utat, amelyen mások is feljuthatnak a csúcsra.

A KREATIVITÁS TULAJDONSÁGAI

„Amikor önmagamat és gondolkodási módszereimet vizsgálom,arra a következtetésre jutok,

hogy többre mentem a képzeletemmel, mint az ismereteimmel.”

A l b e r t E in s t e in

Kreativitásunk ösztönzéséhez fejlesztenünk kell azokat az alapvető tulajdonságokat, amelyekről az előbbiekben szóltam.

-----------------------------

A kreativitás tulajtionsÁaaiBefelé fordulás

K o n ce n tráció

Eredetiség

O b je ktiv itás


Befelé fordulás. A kreatív ember képes egyedül is meglenni; önmagán belül keresi a megoldásokat; értékeli a csendet, nem veszi körül magát zajjal; és nem rohangál mások után, hogy az illető oldja meg helyette az ő problémáit, mert tudja, hogy a megoldás mindig önmagában, belül található. A mély testi ellazultság az egyik feltétel, hogy megkönnyítsük magunknak a befelé fordulás gyakorlását.

Koncentráció. A kreatív ember képes órákon át koncentrálni, és addig fáradozni, amíg a megoldást meg nem találja. Jelen van. Gondolatai és szándékai teljes mértékben a célra fókuszáltak. A mentális relaxáció segít elkerülni a figyelem elterelődését, és elősegíti koncentrálási képességünk fejlődését.

Eredetiség. A kreatív ember képzelete kontrollált, képes fantáziáját intelligens és célra orientált módon használni, s intuitív módon ráérezni az új lehetőségekre. Azzal, hogy képzeletét megfelelő módon tudja irányítani, olyan dolgok jutnak eszébe, amik másoknak nem. A vizualizáció edzése is növeli az eredetiségre való képességünket, és segít figyelmünk összpontosításában.

Objektivitás. A kreatív ember képes szabadon engedni képzeletét, ám elméleteit a „földön” tartja, hogy azok használhatóak lehessenek, segítsék a problémák gyakorlati megoldását, és konkrét elképzelésekkel szolgáljanak a környezet javítására, valamint a többi ember megsegítésére. Egy mentális agykontrolltechnika

ami az önmagunkkal folytatott párbeszéden keresztül segít a vitát lefolytatni, és eredményre jutni - elősegíti a szükséges objektivitás fenntartását ahhoz, hogy intuíciónk találó legyen, kreativitásunk pedig hatékony.

A tanfolyam harmadik napján, miután megtanultuk a minket


körülvevő világot másképp felfedezni, hogy szubjektív viszonyítási pontokat alakítsunk ki, újabb technikák kerülnek sorra. A cél: elősegíteni a képzelet kontrollját és az önmagunkkal folytatott párbeszéd képességét, hogy tudjunk kérdezni, s hogy intuíciónkat és kreativitásunkat immár a gyakorlati alkalmazás területére vihessük át.

A „labortechnika” képzeletbeli eszközökkel segít kontrollálni a képzeletet, hogy azt problémáink megoldására tudjuk használni.

A tanácsadók technikája két képzeletbeli alak, egy férfi és egy nő létrehozását jelenti. „Ők” valójában a két agyféltekét reprezentálják. A férfi tanácsadó a bal agyfélteke, a női tanácsadó a jobb agyfélteke képességeit szimbolizálja. Ez a két alak - akiket mindenki maga választ ki - lehet valamelyik családtagunk vagy akár olyan történelmi személy, aki számunkra bizalmat és bölcsességet képvisel, és így megkönnyíti az önmagunkkal folytatott párbeszédet. Sajnos nem mindannyian tudunk beszélgetni önmagunkkal, és ezért nagyon sokszor másokhoz fordulunk, hogy beszélgessünk. Tehát őbennük próbáljuk megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek valójában kizárólag mibennünk lehetnek.

Minden jó terapeuta tudja, hogy alapvető feladata az, hogy a terápiás beszélgetések során elérje, hogy a beteg önmaga találja meg saját válaszait. Okkal mondta a híres pszichiáter, dr. Kari Menninger:

„Ha az embereknek valódi barátaik lennének, akik meghallgatják őket, nem volna szükség pszichiáterekre.”

A párbeszédek közül természetesen az a legfontosabb, amit önmagunkkal folytatunk, mert ez segíti elő az önismeretet. Sajnos azonban könnyebb a válaszokat kívül keresni, mint saját magunkat megkérdezni.


A tanácsadókkal kapcsolatban egyesek - az agykontroll-tanfolyam ismerete nélkül - azt hiszik, hogy ez valamiféle spiritiszta szellemidézés. Ugyan minden hitet tiszteletben tartok, de ennél semmi sem áll távolabb az igazságtól.

Talán előfordult már veled, hogy egy problémával szembetalálkozva ilyen kérdéseket tettél fel magadnak: „Mit tanácsolna most az apám? Mit tenne a főnök, szerinte melyik lenne a legjobb megoldás? Mit mondana erről a lehetséges döntésről a mamám?” Valamennyien átéltünk hasonló vívódást. Ez nem azt jelenti, hogy a szellemekhez fordulnánk. Alkalmasint csak arról van szó, hogy az adott pillanatban nem érjük el a szóban forgó személyt. Az NLP (neuro-lingvisztikus programozás) egy évtizeddel később ugyanezeket a fogalmakat kezdte el használni. Nevezetesen a „modellezést” és a „mentorokat”. Spiritizmussal vádolni valakit azért, mert ő e kérdéseken és képzelt alakokon keresztül végzi az önmagával folytatott párbeszédet, ami aztán segít neki problémájára megoldást találni, nem más, mint tudatlanság.

Tény, hogy ezek a technikák „fantasztikusnak” tűnhetnek azok számára, akik nem ismerik vagy nem alkalmazzák őket. Akik azonban értékelik a képzelőerőt - a kreatív emberek -, azok kezében ezek a technikák olyan erővel rendelkező eszközzé válnak, amivel elérhető a problémák megoldása és a kreatív képesség felfedezése, illetve elmélyítése. A cél, amiért felkínáljuk neked ezeket a technikákat, hogy soha ne kelljen azt mondanod: „De hát még csak elképzelni sem tudom!” mivel az azt jelentené, hogy semmilyen erőfeszítést sem teszel a helyzet megoldásáért.

Bármilyen nagy is legyen a problémád, biztosra veheted, hogy a megoldása megtalálható tebenned. Amint azt a Saber Crecer: Rcsiliencia y Espiritualidad40 (A fejlődés tudománya: rugalmasság és spiritualitás) című könyvemben írtam: „A Jóisten, aki szeret minket, sohasem engedi meg, hogy életünkben bármi olyan tör


ténjen, aminek ne lenne önmagunkon belül megoldása, és még amikor nehéznek érezzük is a helyzetünket, az ne ahhoz vezetne, hogy jobbá váljunk.” A megoldást tehát mindig önmagunkon belül kell keresnünk.

A képzelőerő minden intuitív érzékelés és kreatív cselekedet kiindulási pontja. Az összes tudományos felfedezést megfigyelés előzi meg, amelynek nem lenne semmi értelme, ha nem kísérné a képzeletünkkel összefűzött gondolkodás. Minden műalkotás annak az alkotónak a képzeletében születik meg, aki azt létrehozza, és a legfontosabb műalkotás - amelyért mindnyájan felelősek vagyunk - a saját életünk.

Galileo élénk képzeletű elmélkedése és belső nézetei felülmúltak minden addigi asztronómiai felfedezést; általuk a neve halhatatlanná vált. Büszke volt ugyan arra, hogy elsőként tudott látcsövet megépíteni, de valódi zsenialitásának azt tekintette, hogy képes megfigyelni a világot és elmélkedni rajta.

Érdemei értékelésében az utókor teljes mértékben egyetért Galileivel. Amint arra Albert Einstein rámutatott:

„Azok az állítások, amelyekhez egyszerűen, logikus érveléssel jutunk el,

teljes mértékben nélkülözik a valóságot.Galilei pontosan azért a modern fizika,

sőt a modern tudomány atyja, mert rájött erre, és elérte, hogy ez az utókor számára is ismert legyen.”


FELADAT:GONDOLKODÁS AZ INTUÍCIÓRÓL

ÉS A KREATIVITÁSRÓL

Te irányítod a képzeletedet, vagy úgy érzed, hogy az irányít téged?

Hányszor történt meg, hogy csak képzelt dolgok miatt szomor- kodtál vagy aggódtál, s nem valós tények miatt?

Azok közé tartozol, akik szerint, ha valamit nem látsz és nem érintesz meg, akkor az nem is létezik? Akár igen erre a válaszod, akár nem, miért az?


Tisztában vagy-e azzal, hogy az emberiség fejlődése nem más, mint valósággá változtatni mindazt, amit az elmúlt generációk lehetetlennek tartottak?

Mit lennél hajlandó tenni, hogy nagyobb mértékben felébreszd a természet iránti érzékenységedet?

Eszedbe jutott-e valaha, hogy mit éreznél, ha egy gép, egy növény vagy valamilyen háziállat lennél, s hogy az esetben mit szeretnél, hogyan bánjanak veled?

Kétbalkezes vagy ügyes vagy? Mely attitűdjeiden tudnál javítani?


Kérdőre vontál-e valaha egy virágot? Mikor lennél képes ezt megtenni?

Megtanultad-e azonosítani saját intuitív érzékelési módszeredet?

Milyen zseniális ötleteid születtek, amelyeket mások valósítottak meg?


Hány alkalommal hagytad magad félrevezetni egy dologra vonat kozó téves érzékelés miatt?

Hányszor bizonyította be számodra az élet, hogy érdemes lett vol na intuíciód jelzését követned?

Mennyire tartod magadat kreatívnak?


Milyen szabadidős művészi vagy tudományos jellegű tevékenység tudna segíteni neked abban, hogy kreativitásod tovább fejlődjön?

A különbségekre figyelsz inkább vagy a hasonlóságokra?

Milyen szabályokon változtatnál szívesen, hogy jobbá tedd a környezetedet?


Próbálsz-e rendszeresen valamilyen új megoldást találni a problémák megoldására vagy ragaszkodsz a már korábban alkalmazott formákhoz?

Egy olyan probléma, amivel életedben először nézel szembe, kihívást vagy sorscsapást jelent számodra?

Hogyan járulsz hozzá környezeted társadalmi fejlődéséhez?

A kreativitás látóhatárai

Hogyan tudnál jobb megfigyelővé válni?

247

Meg tudnál-e tanulni jobban bízni az intuíciódban?

Képesnek érzed-e magad arra, hogy olyan dolgok között hozz létre gondolati kapcsolatokat, amelyeknek látszólag semmi közük sincs egymáshoz?


Merev vagy-e gondolkodásmódodban? Ragaszkodsz-e a véleményedhez? Miként tudnál rugalmasabbá válni?

Amikor eszedbe jut valami „óriási butaság”, meg mered-e próbálni, hogy utánajárj és elmondd másoknak?

Találj ki három, neked tetsző, új szót - bármivel kapcsolatban!


Érted-e már, hogy érzékenységed és empátiás készséged a többi emberrel szembeni hajtóerő lehet a kreativitásodhoz? Miként tudnál még érzékenyebbé válni?

Képes vagy-e a bizonytalanságok ellenére is kitartóan dolgozni, és céljaidat tisztán a lelki szemeid előtt tartani; vagy hajlamos vagy a dolgokat félbehagyni, amikor már nem uralod a helyzetet?

Klveszted-e az önbizalmadat, ha elkövetsz valamilyen hibát, vagy balesetet szenvedsz?

Tudsz-e tanulni a kritikákból, vagy teljes mértékben elzárkózol előlük?


Gyermekként még szeretünk kísérletezni. Milyen „kísérletező és szórakoztató” tevékenységet tudnál folytatni jelenlegi életkorodban?

Úgy gondolod-e, hogy a korod korlátoz abban, hogy kísérletezz, és új dolgokat fedezz fel? Tisztában vagy-e azzal, hogy a jelentős kreatív sikereket általában az 55. életév után szokták elérni?

251

7.Vizualizáció és egészség

„A csodák nem a természettel ellentmondásban történnek,csak azzal ellentmondásban,

amit mi a természetből ismerünk.”

H ip p o n i Sz e n t Á g o s t o n

A történelem újra és újra bebizonyítja, mennyire korlátozottak is a valóságról alkotott ismereteink. Valahányszor azt hittük, hogy lényegében már mindent tudunk, és gúnyolódtunk azokon, akik elveinket vitatni merték, maga az élet bizonyította be, hogy alázatosabbnak kell lennünk. Megmutatta, hogy amit kinevettünk, az egy újabb, igazságot képviselő ismeret.

Amikor Lady Mary Wortley Montagu a XVIII. században saját gyermekei életét tette kockára azzal, hogy beoltotta őket fekete himlős bőrhólyagból származó váladékkal, a vallási fanatikusok bizton hitték, hogy az ördög szállta meg. Valójában csak megkísérelt bevezetni egy, a „hitetlen” muzulmánok általi gyakorlatot. Amikor dr. Werner Forssmann a XX. században úgy gondolta, hogy ha katétert vezet a kari vénán keresztül a szívbe, akkor ily


módon az belülről vizsgálható, őrültnek tartották. Az idő bebizonyította, hogy mindkettejüknek igaza volt.

Bár a himlő elleni védőoltást Edward Jennernek (1749-1823) tulajdonítják, valójában Lady Mary Wortley Montagu vezette be Európában az oltás fogalmát. Végül e betegség áldozatává vált, és a testvérét is a himlő következtében veszítette el. Bátor tette 1979- ben koronázódott meg, amikor az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy az emberemlékezet óta meglévő himlőt sikerült a Földről teljesen száműzni. Tehát emberek milliói köszönhetik saját és szeretteik életét ennek a különleges, felsőfokú végzettséggel nem rendelkező asszonynak, aki kockára merte tenni jó hírét, csakhogy segítsen másokon.

1929-ben Forssmann - minden szabályt áthágva, semmibe véve kórházi osztályvezetője utasítását, asszisztensét pedig a műtőasztalhoz kötözve, hogy az nehogy közbeléphessen - urológiai katétert vezetett be saját kari vénájába, és szívének jobb pitvarába tolta azt föl. Ezt követően felment a röntgenosztályra, ahol ellenőrző röntgenfelvételt készített önmagáról. „Őrültségét” 1956-ban orvosi Nobel-díjjal jutalmazták.

A jelek szerint minden új elgondolástól félünk, és sátántól valónak vagy őrültségnek tartjuk őket. Amikor 1616-ban felfedezték a vérkeringést, 1844-ben pedig a sebészeti érzéstelenítést, a vallási fundamentalizmus és a hivatalos tudomány mindkettőt „őrültség ■ nek” nevezte. Az önhittség, karöltve a tudatlansággal, a fejlődés szempontjából igen veszélyes párosítás lehet.

Az ókortól kezdődően úgy tartották, hogy az egészségünk nem csak szerveink működésétől, hanem a gondolatainktól, az érzelmeinktől és a - belső támaszunkat adó - spirituális értékeinktől is függ.

Hippokratész - az orvostudomány atyja - i. e. 400-ban kije lentette, hogy az emlőrák összefüggésben áll a „hisztériával”. A

Vizualizáció és egészség 253

hisztéria a pszichiátria egyik diagnózisa volt, amit Sigmund Freud alaposan tanulmányozott. Azt írta róla, hogy e kórképben a beteg hajlamos valamilyen érzelmi problémáját tudattalanul testi egészségügyi problémává alakítani. Napjainkban a hisztériát konverziós neurózisként ismerik.41 A híres görög orvos, Galeno, Kr. után 140-ben megfigyelte és feljegyezte a depresszió és az emlőrák közti összefüggést.

1900-ig a rák és a pszichológiai tényezők közti kapcsolat orvosi körökben általánosan elfogadott volt. A XIX. századi könyvek 90%-ában a rákbetegségről szóló fejezetek ugyanazt az alapvető elméletet említik: az érzelmi élet alapvető szerepet játszik a rákbetegség kialakulásában és lefolyásában.

/ ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- \

« / ott /ahozó,

fermé'SzetC'S ̂ e/*ő a (eyjoö/f

t erűit/i a {jf/óyf/ff/á'S'/ioz.

HIPPOKRATÉSZ

A rákbetegség kialakulásában már a XVIII. századtól kezdve kiemelték a szomorúság és a szorongás fontos szerepét. Dr. Walter lloyle Walshe 1846-ban, Angliában publikálta „A természet és a rák kezelése” című értekezését, amely összefoglalta mindazt, amit iikkoriban e témáról tudtak. E műben már szó esik az öröklött hajlamról, ami a hosszan tartó lelki feszültséggel társulva rákot okozhat. Walshe világosan és erőteljesen fejti ki álláspontját:42


„Sokat írtak már a rákbetegség témakörében a kétségbeesés, a sorscsapások és a szomorúság hatásáról.

Amennyiben hitelt adunk a nagyszámú megfigyelésnek, kétségtelen, hogy ezek a betegséget leginkább kiváltó okok.”

1853-ban Sir James Paget klasszikus, a Sebészeti patológia című művében, a következőket írta:

„Olyan gyakoriak azok az esetek, amelyekben mély szorongás, be nem teljesült remény vagy csalódás előzi meg

rákos daganat kifejlődését vagy megnagyobbodását, hogy a depresszió kétségtelenül súlyos adalék a többi olyan

hatás mellett, amelyek elősegítik a kórkép létrejöttét.”

Az Egyesült Államokban dr. Willard Parker (1800-1884), elismert sebész, a rákkal kapcsolatos, 53 éves tapasztalatát így foglalta össze:

„Tény, hogy valamilyen nagy szomorúság speciális összefüggésben áll a betegséggel.

Ha a rákbetegeknél azt látnánk, hogy vidámak, és mégis megbetegszenek, akkor a lelki tényező hatásának

elméletét nem lehetne alkalmazni. De nem ez a helyzet.A tények a lelki hatás megléte mellett szólnak.”

Ha a test és az elme közti szoros kapcsolat az ókortól kezdődően ennyire nyilvánvaló volt, akkor vajon hogyan veszíthettük el ezt a látásmódot?


HOLISZTIKUS EGÉSZSÉG

„Elérkeztünk a XXI. századhoz: a külvilágnak szentelve magunkat,

amelyben a technológia és a tudomány komoly erőfeszítéseket tett, hogy mindent megmagyarázzon,

s megígérte, hogy megoldja a problémáinkat. E váz törékenysége és gyengeségei azonban

elég világosan kezdtek megmutatkozni.”

T h o m a s M o o r e

Mi az egészség? Szomorú, hogy sok ember számára az egészség kizárólag a betegség hiányát jelenti. Pedig elő kellene vennünk az akadémikus medicina és az Egészségügyi Világszervezet egészségdefinícióját.

A Z EGÉSZSÉGa biológiai,

a pszichológiai és a szociális

tényezők egyensúlyának eredménye.' ________________________________________________________________________________________________________J

Eszerint egészségesnek lenni azt jelenti, hogy: minden szervünk és szervrendszerünk jól működik; hogy érzelmeink tökéle- tcs egyensúlyban vannak; s kapcsolataink pozitívak és tökéletesen harmonikusak. E definíció fényében vajon hányán egészségesek


valóban? Ha e szempontok bármelyike vonatkozásában nem felelünk meg az egyensúly követelményének, máris nem nevezhetjük magunkat egészségesnek.

E meghatározás mélyebb vizsgálata nyomán az orvostudomány megbizonyosodott lényünk egy negyedik aspektusáról is, ami a teljességet befolyásolja, és ami gyakran hatással lehet az egészségre. Ez pedig: a spiritualitásunk, magyarul: a lelkiségünk.

Mindazzal ellentétben, amit sokan ezzel kapcsolatban hisznek, a spiritualitás fogalma és egészségre gyakorolt hatása egyre elfogadottabb, és egyre jelentősebb szerepet játszik a jövő orvosainak képzésében. 1992-ben három orvosi karon tartottak kurzusokat a spiritualitásról. 2000-ben már csupán az Amerikai Egyesült Államokban 62 orvostudományi egyetem foglalkozott a képzés keretén belül ezzel a témával. Ezen egyetemek közt szerepel a Vanderbilt, az Emory, a Georgetown, a John Hopkins, a Stanford és a Harvard.43

A spiritualitás szó az összes vallásban meglévő, közös, nagy értékekre vonatkozik. Ezek az értékek adják az ember lelkierejét, és teszik lehetővé igazi kibontakozását.

Az értékek stabilitást adnak. Olyan iránytűvé válnak, ami segít, hogy a „viharos szelek” idején is megleljük a helyes utat. Amikor a testi egészség elvész, amikor érzelmileg megbillenünk, amikor emberi kapcsolataink zátonyra futnak, akkor értékeink azok, amelyek segítenek továbbhaladni. Valójában egyetlen megbonthatatlan egységből állunk: test-elme-lélek.

Az orvosi tanácsok testünk javára szolgálnak. Érzelmi világunknak szüksége van empátiára és - alkalmasint - szakismerettel rendelkező terapeuta segítségére is. Lelkiségre azonban mindnyájunknak szükségünk van, mert az azt a támaszt adja meg, amit csak a szeretettől és a reménytől várhatunk el.


LÉLEKA „holisztikus” szó a görög „HOLOS”-ból származik, ami any-

nyit jelent: egész, teljes, átfogó. A holisztikus orvostudomány a test-elme-lélek oszthatatlan egységeként szemléli az embert. A holisztikus orvostudomány nem alternatív orvoslás, hanem az akadémikus orvostudomány, a pszichológia és a spirituális értékek integrálása.

A XX. század kezdetéig az orvosok alaposan ismerték betegeiket, tudtak az őket nyugtalanító dolgokról, bánataikról és családi problémáikról. Az orvos gyakran az otthonában látogatta meg betegét, és így ismerhette a problémáit is. A diagnózis felállítása előtt kérdéseket tett fel, és hosszan elbeszélgetett a pácienssel.

Idővel alaposan megváltozott az orvos és betege viszonya. Az otthonunkba ellátogató családi orvos figurája gyakorlatilag eltűnt. Az orvossal való találkozás néhány, a tünetekre vonatkozó kérdésből áll, amit végeláthatatlan mennyiségű vizsgálatra való beutaló írása követ. Teljes vér- és vizeletvizsgálat, mellkasröntgen, ilyenolyan ultrahangvizsgálat, CT stb. A beteg idegenné változott át, akit hemoglobinértéke vagy fehérvérsejtszáma alapján ismer fel az orvos. A személy részeire esett, s az összkép elveszett.

Természetesen nem lebecsülendő az az elképesztő mértékű fejlődés, amit az orvostudomány produkált. Sok orvos szerint a


jelenlegi orvostudomány fejlődése három szakaszra osztható. A modern orvostudomány első szakasza három nagy előrelépést hozott magával, amely milliók számára meghatározza az élet és a halál közti különbséget.

AZ ORVOSTUDOMÁNY

A technológia: a diagnózis felállítása előtt orvosunk - részletekben - már látta a „belsőnket”.

A gyógyszerészet: akkora gyógyszerarzenállal rendelkezünk, amit még Aesculapius, a gyógyítás görög istene is megirigyelhetett volna.

A sebészet: ha eltört, összeragasztjuk; ha útban van, kivesszük; ha pedig rosszul működik, akkor átültetjük.

E lenyűgöző haladás dacára, mégis úgy tűnik, hogy egyre többen ábrándulnak ki az orvosi gyakorlatból. Ennek oka, hogy elveszett a valóságot átfogó kép.

Sok orvos számára a beteg nem egyéb, mint „policisztás vesé


az 507-es ágyon”, „tüdőrák a 911-esen” vagy „bélelzáródás a 624- esen”. De vajon ki a páciens valójában? Milyen a családi-érzelmi helyzete? Milyenek az anyagi körülményei?

A betegség sok esetben krónikus stresszünk következménye, bár el kell ismernünk, hogy önmagában betegnek lenni is meglehetősen komoly stresszt okozó tényező. A kórházba kerülés szorongást, érzelmi egyensúlyvesztést és bizonytalanságérzést válthat ki a jövővel szemben.

A kapcsolat egyértelműsége ellenére csak a XX. század közepén kezdtek el ismét foglalkozni a test és az elme között fennálló, jelentős relációval, és ismerték el, hogy a kórházakban a beteget kezelő csapatban a pszichológusnak is ott a helye. így érkezett el a modern orvostudomány 2. szakasza.

AZ ORVOSTUDOMÁNY

2. SZAKASZA

A második szakasz arra ösztönöz, hogy legyünk tudatában annak a hatásnak, amit elménk és érzelmeink gyakorolnak a testünkre. Továbbá: hogy szükségünk van pszichés és érzelmi eszközeink használatának ismeretére ahhoz, hogy egyensúlyban tudjuk tartani magunkat.


Ebben a korszakban már esetleg a 653-as paranoiásról, a 845- ös hipochonderről vagy az 594-es depressziósról beszéltek. De ki a

beteg valójában? Mik a nézetei? Mik az életcéljai? Megtalálhatja-e egyáltalán a vele történő dolgok értelmét? Hiszi-e, hogy érdemes harcolnia az életéért?

E tartós űrrel szemben láthatóan szükség lett valakire, aki a beteg számára megfelelő társaságot és hatékony segítséget nyújthat, és aki az orvosi vagy a pszichológiai diagnózistól függetlenül, önsegítő eszközökkel támogatja őt, arra ösztönözve, hogy harcoljon életminőségének javításáért. Valakire, aki igenis tudja, hogy ki a beteg valójában.

1971-ben dr. O. Carl Simonion, onkológus szakorvos, miután részt vett a Silva-féle agykontroll-tanfolyamon, elkezdte alkalmazni saját betegein az ott elsajátított relaxációs és vizualizációs technikákat. Az eredmények nem várattak magukra. 1975-ben a

Puerto Ricó-i San Jüanban, egy kongresszuson, a következőket mondta, ami később könyvében is megjelent:44

A tanfolyam befejezését követő napon, 1971. április 4-én,, elkezdtem használni a technikákat az első betegemmel ciki 63 éves volt. Megkértem, hogy lazuljon el annyira, amennyire csak képes, majd ebben az ellazult állapotban vizualizálja rákját olyan formában, amilyennek ő azt elképzeli. Megkértem, hogy vizű* alizálja azt a kezelést, aminek alávetették, úgy hogy az a vári eredményt hozza,, valamint, hogy vizualizálja fehérvérsejtjeiig amint éppen szokásos feladatukat teljesítik. Tehát ahogy megsemmisítik a ráksejteket, hogy azok kilökődjenek a szervezetből ahogy ez normálisan is történni szokott.

Semmi mást nem írtam elő neki, csak azt, hogy az imént említetteket naponta háromszor végezze el. Soha nem láttam az övéhez fogható eredményt! Legyőzte a rákot, aminek az ő eseté


ben nagyon kicsi volt a valószínűsége. A kezelés semmiféle kellemetlen mellékhatással sem járt. Korábbi tapasztalataim alapján ennek a betegnek nem volt reális esélye a gyógyulásra. Ezt megelőzően még sohasem láttam beteget, aki úgy győzte volna le a rákot, hogy közben még a kezelés kellemetlen mellékhatásai sem jelentkeznek. Ez teljesen új tapasztalat volt a számomra.

Ezt követően rendkívül izgalmas dolgok következtek. Ugyanez a beteg ugyanezzel a módszerrel az ízületi bántalmát és az impotenciáját is megszüntette!

Simonton doktor, aki ma a Simonton Cancer Center-t vezeti a kaliforniai Malibuban, a relaxációt és a vizualizációt alkalmaztatja betegeivel, ahogy azt az agykontroll-tanfolyam negyedik napján tanítjuk. Az onkológia területén végzett innovatív munkájáért Humanitárius Elismerést kapott a Cancer Control Society-től.

Simonton munkájából és tapasztalatából merített inspirációt a szintén onkológus szakorvos, dr. Bernie Siegel, aki erről a Lőve, Medicine and Miracles (Szeretet, gyógyítás, csodák) című könyvében írt.

1974-ben Norman Shealy idegsebész, aki akkoriban a Wis- consin állambeli LaCrosse városban, a Szent Ferenc Kórház egyik részlegét vezette, és aki szintén részt vett tanfolyamunkon, hihetetlen, 80%-os javulást tudott elérni betegeinél az elsajátított technikák alkalmazásával. Shealy doktort kiemelkedő szaktekintélynek tartják a fájdalom kezelésében, mert ő volt az egyik olyan szakember, aki elsőként alkalmazott alternatív módszereket a krónikus fájdalom kezelésére.

Ezen orvosok úttörő munkájának hatására kialakult egy mozgalom, aminek következtében 1978-ban, a Washington állambeli Kdmonds városban, megalakult a Holisztikus Orvostudomány Amerikai Egyesülete.


Az elvégzett kutatások vezettek el ahhoz, amit egy orvoscsoport a 90-es években a medicina harmadik szakaszának nevezett el. Elismerték, hogy az önsegítő technikák, a távgyógyítás és a spiritualitás tényleges gyógyhatással rendelkeznek.

Különböző neveket adtak az ilyenfajta gyakorlatoknak: kreatív vizualizáció; aktív vagy irányított imagináció; az egészségre célzott képek projiciáltatása; gyógycélú, irányított meditáció; gyógyító képzelet; pozitív vizualizáció; önkéntes képzeletterápia stb. A gyökerük azonban kétségtelenül a Silva-féle agykontroll volt. Az agykontroll indította el azt a mozgalmat, hogy kezdjük el használni a rendelkezésünkre álló képességünket.

A medicina harmadik szakaszában a cél az orvosi és a pszichológiai kezelések részeként alkalmazni a személyes programozást! a távgyógyítást, illetve a beteg - saját hitének megfelelő - spiritualitás erejét.

AZ ORVOSTUDOMÁNY

Mindnyájunknak e szakasz részeseivé kell válnunk! Minden ■ kinek szüksége van érzelmi támogatásra és arra, hogy tudja hasz nálni az elméjét önmaga megsegítésére. Ugyanígy - amint az bizo nyitást nyert - a család, a barátok, vagy egy elkötelezett önkén tel által nyújtott segítség is kulcsszerepet játszhat a gyógyulásban.


Aki meglátogat egy beteget a kórházban vagy otthonában; illetve aki képzeletben maga elé vetíti a beteg képét, annak számára e betegnek van neve, környezete és megvalósítandó álma. Ő olyan valaki, akihez - az orvosi vagy pszichológiai diagnózison túlmenően - érzelmileg és emberileg is kötődünk.

A harmadik szakasz sok-sok kutatás és kontrollált klinikai vizsgálat eredményeként született meg, amelyeket a XX. század utolsó évtizedeiben és a XXI. század első éveiben végeztek el.

Az orvostudomány mély emberi értékei akkor kerülnek ismét a felszínre, ha a betegnek nem csupán a korszerű orvostudomány és a pszichoterápia lehetőségeit kínáljuk fel, hanem a relaxáció és a vizualizáció használatát, valamint - vallásának megfelelő - spirituális gyakorlatokat is.

Mindannyiunk kötelessége felvállalni a felelősséget, hogy saját egészségünk érdekében aktívan tegyünk. Ismerjük a bölcs közmondást:

„Isten kinyújtja a kezét, de nem építi fel a hidakat

Mindnyájunk kötelessége meglátogatni beteg barátunkat a kórházban vagy otthonában, és vihetünk neki pl. virágot vagy csokoládét. Még fontosabb azonban, hogy naponta gondoljunk rá: relaxációs alapszintünkön vizualizáljuk felépülését! Továbbá, hogy - saját hitünknek megfelelő módon - imádkozzunk érte! líhhez az kell, hogy komolyan vegyük humanizmusunkat, és gyakoroljuk a szeretetet a szó valódi jelentésének megfelelően.


ELME ÉS SPIRITUALITÁS AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN

„A kocsi a testünk; akik vezetik; elménk és gondolataink;

a lovak az érzelmeink; a gyeplő pedig belső értékrendszerünk.”

Is m e r e t l e n sz e r z ő

Ahhoz, hogy visszanyerjük a test-elme-lélek egységét, el kell ismernünk és tudnunk kell kezelni gondolatainknak az egészségünkre gyakorolt hatását; értelmesen irányítani kell tudni az érzelmeinket; és tisztában kell lenni értékeinkkel, illetve azok gyakorlásának fontosságával.

Ez a koncepció és annak integrált alkalmazása már számos jelentős orvosi centrumban megfigyelhető; egy új valóság, ami folyamatosan növekvő számú bizonyítékokon és klinikai kutatásokon alapszik.

1997. decemberében történelmi jelentőségű rendezvényt tartottak a Harvard Egyetemen, amely közismerten a világ legjobb orvosi fakultásával rendelkezik. Összehívtak egy konferenciát, melynek címe a következő volt: „A közbenjáró ima és a távgyógyítási szándék: laboratóriumi klinikai vizsgálatok”. Több mint100 kutató gyűlt össze, különböző orvostudományi egyetemekről, hogy megvitassák és kifejtsék tapasztalataikat a távolból végzett vizualizáció és imádkozás hatásáról.

Az összes ilyen jellegű vizsgálat azt igyekszik kideríteni, hogy vajon lehet-e segíteni a gyógyításban vizualizációval és spirituális


tevékenységgel, a nélkül, hogy a páciensek tudnának a kapott segítségről. A kutatók különböző nevekkel illetik a módszert, például: távolból végzett imádkozás, távgyógyítási szándék, empatikus érdeklődés...

E kutatási terület két legjelentősebb, élő úttörője dr. Lawrence LeShan és Bemard Grad. LeShan, a test-elme kapcsolatának kiemelkedő jelentőségű kutatója, Gradot pedig a montreali McGill Egyetemen végzett kulcsfontosságú vizsgálatokat a szándék hatásával kapcsolatban.46'47

A távolból történő vizualizáció és imádkozás hatásaira vonatkozó kutatások közül megemlítek néhányat:

Szívbetegek az intenzív osztályon. Dr. Randolph Byrd: San Francisco, Kalifornia, General Hospital.

Kórházi kezelés alatt álló pszichiátriai betegek. Dr. Bemard (irad: Montreál, Kanada, McGill Egyetem.

HIV-fertőzött betegek. Dr. Elizabeth Targ: Californian Pacific Medical Center.

Rákbetegek. Dr. Helene S. Smith: G. Brush Cancer Research Institute.

Biokémiai reakció a véredények és a béltraktus izom-össze- luizódásaiban. Dr. Dávid J. Muehsam, M.S. Markow, Patrícia A. Muehsam és Arthur A. Pilla. Mt. Sinai School of Medicine.48'49'50


A KÉPZELET AZ EGÉSZSÉGBEN

„Képeinknek, amelyek hitünket, reményeinket és attitűdjeinket ábrázolják, elképesztő hatásuk van életminőségünkre, arra, ahogy kríziseinket kezeljük,

s ahogy testünk működik.

D e ir d e D a v is B r ig h a m

Régóta tudtuk, hogy képzeletünk hat a testünkre. Ha lépéseket hallunk, és ennek kapcsán elképzelünk valami ijesztő lehetőséget, testünk reagál rá. Említettem már, hogy agyunk nem különbözteti meg a valóságot a fantáziától. Ha pl. egy szenvedélyes találkozást képzelünk el, az ugyanazt a hormonális robbanást fogja előidézni testünkben, mint amit a tényleges esemény okozna.

Az élsportolók a legfejlettebb országok szinte mindegyikében mentális képzésben is részesülnek. Megtanulják vizualizálni a versenyen elérendő eredményüket.51 Ha pedig képzeletünk képes befolyásolni a fizikai teljesítményünket, nyilvánvaló, hogy egész ségünkre is hathat.

Orvosi kutatások révén már régóta tudjuk, hogy elménken keresztül képesek vagyunk akaratlagosan befolyásolni szívverésünk tempóját és egyéb vegetatív funkcióinkat.52 Ennek ellenére az orvostudomány szempontjából valódi forradalomnak számított, amikor a tudomány elkezdte feltárni a képzelet gyógyító erejét.

Dr. Róbert Ader és munkatársai a New York-i Rochester Orvosi Központban meggyőzően bebizonyították, hogy a szervezet „had seregét” alkotó fehérvérsejtek viselkedése mentális ösztönzéssel j befolyásolható.

A pszichoneuro-immunológia - az orvostudomány egyik szak


területe - klinikai vizsgálatokkal bizonyította be, hogy gondolataink és nézeteink alapvetően befolyásolják egészségi állapotunkat. Mivel gondolataink befolyásolják idegrendszerünket, az pedig hat az immunrendszerünkre, ezért képzeletünk egyaránt erősítheti és gyengítheti is egészségünket.53

Stephen Locke és Mady Horning-Rohan publikált egy olyan kiadványt, ami - 1300-nál több orvosi kutatás alapján - bizonyítja az elmének az immunrendszerre és a belső elválasztású mirigyekre gyakorolt hatását.

Számos vizsgálat utal arra, hogy kapcsolat áll fenn a pozitív mentális folyamatok és az erős immunválasz között. Több kutató is bebizonyította, hogy néhány neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag), mint pl. az endorfinok csoportja nemcsak a jókedvvel, a fájdalom csökkenésével, illetve megszűnésével áll kapcsolatban, hanem a megfelelő immunválasz kiváltásában is szerepet játszik. Számos vizsgálat mutatta ki például, hogy több endorfin jelenlétekor az immunrendszer úgynevezett T sejtjei - amelyek pusztítják a ráksejteket - felszaporodnak.54

Néhány kutatás kapcsolatot tudott kimutatni a különféle személyiség-profilok és a betegségre adott válaszreakciók között. A szignifikáns hatásúnak bizonyult pszichológiai tényezők között Nzerepelt a személyiség belső kontrollálására való képesség és - különösen nagy súllyal - a vizualizáció.

A lelki szemeink elé kivetített képek visszatükrözik a betegséghez és a kezeléshez való hozzáállásunkat; erősíthetik vagy gyengít - hetik a testünk által adott válaszreakciót.

I)r. Jeanne Achterberg írta A szív útjai: a gyógyító vizualizáció története és perspektívái című könyvet. Ebben cáfolhatatlan érvekkel bizonyítja, hogy képzeletünk révén rendkívüli testi hatásokat produkálhatunk.

A tanfolyam negyedik, egyben utolsó napján egyszerű vizű-


alizációs gyakorlatokban tapasztaljuk meg, hogy miként lehet az intuíciónk elképesztően pontos, és hogyan segíthet nekünk abban, hogy több információt szerezzünk a problémák hatékonyabb megoldásához. Az intuíciónak számtalan praktikus alkalmazása létezik. Az intuíció nem arra szolgál, hogy mások életében vájkálj, hanem hogy problémáid megoldásához meg tudd találni a lehetőségek legjobbikát, illetve segíteni tudj a környezetedben élőknek.

Az intuíciót belső érzékeink tanításán keresztül fejleszthetjük, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól navigáljuk életünket- amint arról már szóltam. Életed legfontosabb döntései: milyen szakon tanulj tovább; kivel házasodj össze; milyen munkaajánlatot fogadj el; kivel köss üzletet; melyik barátodban bízhatsz meg.., Hogy jól döntöttél-e ezekben az ügyekben, az azon múlik, hogy intuíciód jól működött-e.

A tanfolyamnak ebben az utolsó szakaszában sor kerül olyan vizualizációs gyakorlatokra is, amelyek segítenek felfedezni és alaposabban megismerni testünk anatómiáját és működését. A legtöbb ember sajnos többet tud a gépkocsija vagy a számítógépe, mint a saját teste működéséről.

Az egyensúly vagy az egyensúly hiánya a bensőnkből ered. Nem az orvos gyógyít meg minket. Ő csak útmutatást ad nekünk, és segít testünknek, hogy az a megfelelő módon reagálhasson, és visszanyerje egészségét. Ugyanennyire fontos, hogy tudjuk önmagunkat „kísérni”, mert semmit sem fog érni az az orvosi kezelés, amit „nagy marhaságnak” tartunk. Ez a hozzáállás olyan hatást vált ki, mintha a kezelés meg se történt volna. Ahhoz, hogy felfedezzük magunkban azt a gyógyító erőt, ami elő tudja segíteni az orvosi kezelés hatékonyságát, meg kell tanulnunk sokkal alaposabban megismerni saját testünket.

A vizualizáció és a képzelet olyan kreatív eszközök, amelyek


lehetővé teszik, hogy megőrizzük, illetve javítsuk egészségünket, illetve segítsünk másokon.

Sue Heiney doktornő, aki a Dél-Karolina állambeli Columbia város orvostudományi központjában a Pszichoszociális Onkológiai osztályt vezeti, a vizualizációt használja rákos betegeknél. Segít nekik, hogy ily módon a fájdalmukat kontrollálják, és a stressz-szintjüket csökkentsék. Az ugyan nem állítható, hogy a képzelet hatására eltűnik a rák, azt azonban klinikai bizonyítékok igazolják, hogy azoknál a személyeknél, akik használják a relaxá- ciót és a képzeletet, erősödik a szervezet immunválasza.

Arra gondolsz, amit elképzelsz, s a gondolat válaszreakcióra készteti testedet. A képzelet téged motiváló és az egészségedet előmozdító képekkel táplálja gondolataidat, s bármilyen hihetetlenül hangzik, azt is lehetővé teszi, hogy másokon - távolról - segíts.

Ma már sok tudós állítja, hogy azzá válunk, amire gondolunk. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az egészségünknek a fejünkben kell kezdődnie.

A FÁJDALOM

„A fájdalom sohasem lehet sem elviselhetetlen, sem tartós, hacsak képzeleted erejével fel nem nagyítod.”


A fájdalom egy túlélési mechanizmus. A fájdalommal testünk tájékoztatást ad arról, hogy valami történik, s hogy meg kell őt hallgatnunk. Ennek ellenére a fájdalom nagyon gyakran sokkal


inkább függ saját szubjektivitásunktól, mint a fizikai valóságtól.Mindnyájan tudjuk, hogy a fájdalomküszöb személyenként el

térő, illetve a körülményektől függően is változhat. Másként éljük meg betegségünket, ha egyedül vagyunk, mintha valaki szeretetteljesen mellettünk áll.

A testi fájdalmat valamilyen sérülés vagy rendellenesség okozza. Ennek hatására olyan anyagok szabadulnak fel, mint a bradikinin és a prosztaglandinok, amelyek ingerük az idegrendszer fájdalomreceptorait. Az ingerület onnan a gerincvelőn keresztül az agyba érkezik, és ekkor érezzük a fájdalmat, ekkor tudatosul a fájdalom. j

Az érzelmi fájdalomnak is létezik „receptora”, ami az esemény átélése. A történteket ezt követően értelmezzük. Az értelmezés felel meg a - testi fájdalom esetén említett - gerincvelői, közvetítő funkciónak. A végeredmény itt is a tudatosulás: egy gondolat.

A közhiedelem ellenére - s ezt orvosi kutatások igazolják - még a testi fájdalom is jelentős mértékben szubjektív jelenség. Amikor fájdalmat érzünk, ez a következő összetevőkből áll:55

Érzet: testi tünet, ami rossz közérzetet okoz.

Érzelem: hangulati állapot, ami befolyásolja a fájdalomküszöbünket.

Értelmezés: amit arról gondolunk, hogy mit is jelenthet ez a kellemetlenség.

Viselkedés: amitől intenzívebbé válhat vagy enyhülhet rossz közérzetünk.

E négy összetevő közül az utolsó három a belső kontrolitól függ - amivel szubjektumunk rendelkezik -, melynek révén befolyásolhatjuk a fájdalomérzetünket.


Ahogy létezik „vészjelző” fájdalom, ami figyelmeztető funkciójú; ugyanúgy létezik „betegségfájdalom” is. Utóbbi olyan krónikus fájdalom, ami lehet valamilyen idegrendszeri rendellenesség vagy valamilyen ördögi kör következménye, amelybe belekerültünk.

A fájdalom emléke. Hozzáadjuk jelenlegi rossz közérzetünkhöz a korábbi érzéseink alapján eltárolt félelmünket. Ezen ördögi kör megszakításához tudnunk kell a jelenben élni, „itt és most”, otthagyva a múltat, ahová az tartozik: a múltban.

Izom-összehúzódás. A fájdalomérzetet izomfeszüléssel fokozzuk. Ezen ördögi kör megszakításához elengedhetetlen a fizikai és a mentális relaxáció.

A figyelem. Amikor fáj valamink, általában semmi másra sem tudunk gondolni, csak a fájdalmunkra. Ha önmagunkból kilépünk, hogy figyelmünket más dolgok és emberek felé irányítsuk, az megszünteti ezt a szinte kóros önmagunkra figyelést.

Szorongás. A fájdalom a tünet, aminek az a célja, hogy megkíséreljük megszüntetni a fájdalom kiváltó okát. Ha egyfolytában aggódunk, az kizárólag fokozni fogja rossz érzésünket. A nyugalom és a „közömbösségre” való képesség - tudomásul venni, hogy „ez is megtörténhet” - a szorongás leghatékonyabb ellenszere.

A szomorúság. Ha sajnálkozunk a történteken, az depressziós állapothoz vezethet, ami csak rontja a helyzetünket. Fontos, hogy kifejezzük érzéseinket, de az is, hogy belekapaszkodjunk olyan belső értékeinkbe, mint amilyen a remény és a hit, hogy harcolhassunk eme állapot ellen, ami különben a kétségbeesésbe taszíthatna minket.

Az álmatlanság. Ha ébren forgolódunk az ágyban, amikor pedig aludnunk kellene, az csak meghosszabbítja azt az időt, amikor az ördögi kör felerősödhet. Érdemesebb megpróbálni pihenni, és minél


többet aludni. Kiváló gyógyszer lehet ez fájdalmaink enyhítésére.A fizikai inaktivitás. Igaz ugyan, hogy a sérülések korlátozhat

nak bizonyos mozgásokat, de ha meg se próbálunk valamilyen tevékenységet végezni, akkor csupán tovább töprengünk fájdalmunkon. Bármilyen fizikai tevékenység - különösen, ha azzal másnak segítünk - segíteni fog, hogy az ördögi kör megszakadjon.

Bármilyen fájdalom krónikussá válhat, ha nincs, ami a figyelmünket elterelné róla, s ráadásul környezetünk reakciója olyan eltúlzott mértékű gondoskodás lehet, ami miatt nem vállaljuk saját magunkért a felelősséget.

Szókészletünk kitakarítása - amiről a 2. fejezetben szóltam - életbevágóan fontos a fájdalom kezelésében! A fájdalommal kapcsolatos szavaink ugyanis olyan érzelmet ébresztenek, ami várhatóan negatív, pesszimista viselkedést generál. Saját levünkben főhetünk így, ahelyett, hogy az adott helyzeten felülemelkednénk.

Ahhoz, hogy segítsünk önmagunknak fájdalmunk kezelésében, a következőket kell tennünk:

• relaxálni, és ezzel ellensúlyozni a fájdalmat;• pozitívan gondolkodni, hogy az érzelmeinket helyes meder

be tereljük;• valamilyen pozitív kimenetelt vizualizálni, hogy így egészsé

ges értelmezést alkossunk;• szolgálni másokat, amivel elterelhetjük figyelmünket, és meg

előzhetjük, hogy fájdalmas viselkedésmintát alakítsunk ki.

Érdemes még akkor is emlékezni Victor Hugó szavaira, amikor valamilyen fájdalom miatt reményvesztettnek érezzük magunkat:

„Senkinek sem hiányzik az ereje, viszont sokaknak hiányzik az akaratereje.”


A KIVÉTELES BETEG

„Az életben azt a legnehezebb megtanulni, hogy tudjuk: melyik hídon kell átkelni,

és melyiket kell felégetni”

D á v id Sy n ie Ru s s e l l

Az agykontroll-tanfolyamra jelentkezők zöme azért jön, hogy felfedezze saját képességeit, és így jobbá tegye az életét. Egyesek azért jönnek, mert súlyos egészségügyi gonddal kell megbirkózniuk. Bő három évtizedes agykontroll-oktatói tapasztalatom során elképesztő gyógyulásokat láttam. Sok olyan embert megismertem, akiket általában „kivételes betegeknek” neveznek.

A kivételes beteg az, aki készen áll arra, hogy harcoljon az egészségéért, és arra törekszik, hogy az életminősége javuljon. Aki önmagán belül keresi a megoldásokat, és célja eléréséért hajlandó jelentős változtatásokra. Aki felégeti a szükségtelen, számára csak akadályt jelentő hidakat, ám azokon a hidakon áthalad, amelyek elvezetik a szükséges változásokhoz.

Olyan emberek ők, akik képesek fegyelmezetten, napi rendszerességgel relaxálni és vizualizálni. Hajlandóak újra megteremteni értékeiket, és felfedezni életük értelmét. Tántoríthatatlan hitet fejlesztenek ki - saját vallásuknak megfelelően elmélyülten imádkoznak, megszabadulnak a bűntudatuktól, és hajlandóak végigmenni az életüket megváltoztató folyamaton. Nem fatalisták, s nem adják fel a reményt.

Az önmagunkon való segítés azt igényli, hogy minden lehető- léget szemügyre vegyünk, ami célt ad nekünk; hogy arra orientálódjunk, ami örömöt és valódi elégedettségérzést okoz nekünk.


A különleges beteg készen áll arra, hogy ma meghaljon, de munkáját úgy tervezi, mintha örökké élne. Mindennek eredményeként eléri, hogy az orvosi prognózist meghazudtolva éljen, és életét példamutató, mindent legyőző és szolgálattal teli úttá tegye.

A Silva-féle agykontroll sohasem törekedett arra, hogy helyettesítse az orvost vagy a terapeutát! Olyan módszer, amely azokat a kellékeket kínálja fel az embernek, amelyek kedvezően hatnak az életminőségére, és betegség esetén segítenek fölerősíteni a kapott kezelés hatását.

Egészségünk visszanyerését leginkább a konfliktusok és az érzelmi fájdalom gátolják. Ezek kezelése nagy és elvégzendő feladat. Ennek során meg kell kérdőjeleznünk számos olyan nézetet, amelyek könnyen a kétségbeeséshez vagy a tehetetlenség érzéséhez vezethetnének minket.

Tudnunk kell gondolkozni, kontrollálni kell szavainkat és képeinket, amelyek gondolatainkat alkotják, hogy képesek legyünk érzékenységünk megfelelő irányítására. A krízisek a lehetőség pillanatai. A meglévő egyensúlytalanság ellenére - bár nagyon gyakran mi magunk idézzük elő - senki sem hibáztatható azért, hogy beteg lett, viszont mindnyájunknak felelősséget kell vállalnunk az egészségünkért.

Mindenki köteles törekedni a boldogságra. Az a nagy életfel adatunk. Ez az erőfeszítés azonban gyakran köddé válik a veszte ségek, a bánatok, az aggodalmak és a szorongás, valamint a konfliktusok és a düh miatt. Az ilyen helyzetek - amelyek a legfőbb stresszokok - majdnem mindig megelőzik a betegség megjelené sét, mert gyengítik az immunrendszert. A boldog élet azonban nem attól függ, hogy hozzánk jutottak-e a legjobb kártyalapok, hanem attól, hogy tudunk-e játszani a kapott lapokkal.


BELSŐ ÉRTÉKEK

„A dolgokat érzékeljük, a fogalmakat gondoljuk, ám a belső értékeket átérezni és megélni kell ”

Is m e r e t l e n sz e r z ő

Segíteni egyensúlyunk fenntartásában, ami jó egészséget biztosít számunkra; illetve tenni egészségünk visszanyeréséért, mindez azt is igényli, hogy felismerjük belső értékeink és lelkierőnk fontosságát.

A remény kétségtelenül rendkívül hatásos „gyógyszer” a felépülésünkhöz, illetve egészségünk megőrzéséhez, ha tudjuk: a valódi remény sohasem vak. A remény egyrészt abban segít, hogy a valóságról alkotott képünk világos legyen; másrészt azon lehetőségek észrevételében, amelyek - még ha szemünknek láthatatlanok is - a bensőnkben ott rejlenek.

Ahhoz, hogy képesek legyünk a negatív kórjóslat ellenére is reménykedni, élénk képzeletre és rendszeres, fegyelmezett gyakorlásra van szükségünk. Ez esetben, még ha könnyeink esőfüggönyként hullanak is, meglátjuk az alagútvégi fényt.

A remény örömteli időszakokat nyit meg számunkra, ami - a fájdalom és a szomorúság ellenére - visszatérít minket az élők világába. Ezért a „végleges” és a „lemondani” szavakat törölni kéne az orvostudomány szókincséből, mert minden kórjóslat elhomályosulhat a lélek ereje mellett, ami lehetővé teszi, hogy „igent” mondjunk az életre, és haladjunk tovább, előre.

A remény mindig lehetséges, még a legnagyobb vihar idején Is. Amire szükség van ilyenkor, hogy higgyünk. Hitünk - mindnyájunk saját hagyományai szerint - az, ami mindig a bizalomra


épül. Ez kell ahhoz, hogy küzdjünk, és a sötét éjszakában is célt találjunk.

Hitünk lehetővé teszi, hogy felfedezzük az értelmet a velünk történtekben, s hogy tudjuk: Isten sokkal többféle és hatékonyabb képességgel teremtett meg bennünket, mint amennyit gondolnánk, ahogy azt a tudomány fejlődése be is bizonyította. Felelősségünk dolgozni ezek felszínre hozatalán!

Szofoklész tragédiái nyomán kijelenthető, hogy a legszebb emberi mű az, ha felebarátod hasznára vagy, amivel Szofoklész a szeretet fontosságára utal. Az érzéketlenség, amivel sokan viseltetünk mások fájdalma iránt, még inkább bebizonyítja, hogy mennyire elbutult a lelkünk. Emlékezzünk a Talmud bölcsességére:

„Ha én nem vagyok magamnak, akkor ki lesz nekem?Ha nem vagyok másoknak, akkor kinek vagyok?

És, ha nem most, akkor mikor?"

A szeretet sokkal több, mint költői szó. Belső érték, ami az élethez köt minket. Ma már tudjuk, hogy a nagy gondolatok az agyból származnak, de a nagy érzelmek, amelyek hozzájárulnak a jósághoz és a jóhoz, mindig a szívből jönnek.

Egyetlen pillanatig sem halogathatjuk tovább, hogy életünkben méltó szerepet kapjon a szeretet, hogy elismervén önmagunkat Isten, a zseniális teremtő eszközeként, segíthessünk embertársa ink életét fenntartani és gyarapítani. Végeredményben tanulás ból és teremtésből álló utunknak nincs is más célja, mint, hogy TUDJUNK, HOGY SZOLGÁLHASSUNK.

Az a feladatunk, hogy megismerjük önmagunkat, s ebbe bele* tartozik tehetségpalettánk felderítése is. Dolgunk, hogy bejárjuk bensőnket, felfedezzük, átadjuk és alkalmazzuk a rendelkezésünk re álló eszközeinket, amelyek segítenek életminőségünk javításá*


bán, és abban, hogy mindezt másokkal nagylelkűen megosszuk.Ha valaki valódi látnok a tudományban, az azt is jelenti, hogy

nem fél meglepő javaslatokat tenni, és bizonyítani, hogy tudományos paradigmáink közül több is hibás lehet. Kizárólag az teszi számunkra lehetővé, hogy tovább folytassuk a természet titkainak felfedezését, ha folyamatosan nyitottak vagyunk minden lehetőségre. A valódi tudomány nem tagadja Isten misztériumának létezését, ahogy a valódi hitnek sem szabad tagadnia azt, amit a természet felfedez. A nagy tudós, Wernher Von Braun fizikus, matematikus és az űrutazás technológiájának atyja, rendkívül világosan fogalmazta ezt meg:

„Ugyanolyan nehéz megértenem a tudóst, aki nem ismeri el az univerzum létezése mögötti felsőbb értelem létezését, mint azt a teológust, aki tagadni merészeli a tudomány fejlődését.

Valóban semmiféle tudományos magyarázat sem létezik arra, hogy mai, modern világunkban miért nincs Istennek

ugyanakkora jelentősége, mint amekkora még azelőtt volt, hogy elkezdtük volna művét kifürkészni a teleszkópokkal,

ciklotronokkal és űrrakétákkal.”


FELADAT:GONDOLKODÁS AZ EGÉSZSÉGEM ÉRDEKÉBEN

Javaslom, hogy lazulj el, és a lehető legőszintébben válaszolj önmagadnak a következő kérdésekre! E feladat elvégzése megköny- nyíti, hogy észre vedd a változtatásra érdemes dolgokat, és segít javítani életminőségeden és egészségeden.

írj le öt olyan dolgot, amik számodra örömöt és az önmegvalósítás érzését jelentik!

Adsz-e magadnak - előre eltervezetten - időt azokra a dolgokra, amelyek számodra örömöt jelentenek?


Miként nézel szembe egy egészségügyi problémával? Milyen hozzáállással?

Amikor megbetegszel, folyamatosan úgy érzed-e, hogy a probléma uralkodik fölötted?

Íírzed-e, hogy uralni tudod a helyzetet, és azt képes vagy-e a betegségedre vonatkozóan is érezni?

Már előre legyőzöttnek érzed magad?

2 8 0 Még TÖBBET ÉSSZEL...!

Érzel-e ösztönzést magadban, hogy meglévő képességeddel, min den erőddel harcolj azért, hogy legyőzd a problémát?

Milyen nézeteiden kellene változtatnod?

Mely személyes kapcsolataidat kellene felülvizsgálnod?


Munkád mely aspektusainak kellene megváltozniuk?

Ki vagy mi ássa alá reményedet? Hogyan tudnád jobban kezelni ezt a helyzetet vagy kapcsolatot, hogy ezáltal meggátold azt, hogy egészségedre káros hatású legyen?

Szükségünk van arra, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek célt adnak életünknek. Kérdezd meg magadtól, hogy mi az, ami érielmet és fontosságot ad életednek? Amitől életed értelmessé és fontossá válik, annak tőled kell függnie, és nem attól, amit mások mondanak, tesznek, s attól sem, hogy éppen jelen vannak-e.


FELADAT EGÉSZSÉGEM PROGRAMOZÁSA

Ha most éppen egészségügyi kihívással kell szembenézned, és szeretnél segíteni magadnak a felépülésben, akkor naponta háromszor kell gyakorolnod a relaxációt és vizualizálnod az eredményt, amit el szeretnél érni. A gyakorlat időtartamának minimum 15 percnek kell lennie.

Belépsz alapszintedre a 3-ról 1-re módszerrel. Miután testileg és lelkileg is ellazultál:

1. Vizualizáld a problémát!2. Képzeld el az orvosi kezelést, amit kapsz és annak pozitív

hatását testedben!3. Képzeld el saját védelmi rendszeredet, amint azt teszi, ami a

dolga, tehát hogy visszaállítja egészségedet, és fenntartja az egyensúlyt!

4. Képeid el és érezd magadat tökéletes egészségi állapotban!

Vallásod tanításának megfelelően - ha te is jónak látod - ja* vasolom, hogy relaxációs szinteden imádkozz is! Adj hálát a Jóistennek!

Valahányszor eszedbe jut a problémád, vizualizáld önmagadal tökéletes egészségi állapotban, ahogy relaxációs gyakorlataid NO* rán teszed!

Amikor épp az orvosi kezelést kapod, vizualizáld annak po/l tív hatását, amit az a testedben kifejt, és egyúttal önmagad képit tökéletes egészségi állapotban!

Nagy elszántságot igényel, hogy az említett teendőket kövei ke zetesen és fegyelmezetten végezd. Ám, ha ennek ellenére megír szed, meg fogsz lepődni az eredményeiden!

283

8.

A tanfolyam

„Minden problémád megoldását önmagadban keresd, még azokét is, amelyeket rajtad kívülállónak és anyaginak ítélsz... Még az érintetlen őserdőben történő ösvény vágásához, vagy egy

híd kifeszítéséhez is önmagadban kell keresgélned... És folyamatosan megfogsz bizonyosodni arról,

hogy a fényt önmagadban, belül hordod”

A m a d o N erv o

Az, hogy tudjunk gondolkodni, a létező legfontosabb feladatunk. I léréséhez ismernünk és tudnunk kell irányítani azokat a bel- íift folyamatokat, amelyek gondolatainkat alkotják. Ahhoz, hogy ludjuk, a válaszok mindig bennünk rejlenek, és hogy vállaljuk a felelősséget, hogy tegyünk ezek megtalálásáért, el kell indulunk a saját bensőnkbe vezető, transzcendens úton, hogy onnan ösztönözzük magunkat tettekre.

Célunk egyszerű: ismerd meg önmagad, fedezd fel és találd meg magadban azt a képességet, hogy hatékonyabban tudd problémáidat megoldani, és ez által javíts életminőségeden!


A Silva-féle agykontroll-tanfolyam olyan technikák csokra, ami metodikát kínál és segít, hogy mentális képességeinket megtaláljuk és fejlesszük.

Mivel a Silva-szervezet oktató jellegű, mindig is tiszteletben tartotta és továbbra is tiszteletben tartja az összes hitet, illetve vallást; hiszen küldetése az élet minden filozófiai irányzatának megfelelő közös, univerzális értékeken nyugszik.

A mexikói agykontroll-tanfolyam mintegy kétórás bevezető előadással kezdődik. A tanfolyam négy szakaszra oszlik, amelyek folytatólagosan követik egymást, és mindig a következő sorrendet követik:

101 SZAKASZ: a stressz kezelésével, a mély relaxáció megtanulásával és a feszültséget okozó problémák kontrolljával foglalkozik. A következő gyakorlati feladatokból áll:

• Teljes fizikai és mentális relaxáció• Alváskontroll• Fejfájáskontroll• Ébredés- és ébrenlétkontroll• Álomkontroll

202 SZAKASZ: a tanulási képesség hatékonyságának növelésével, memóriánk és koncentrációs készségünk javításával, a döntéshozatallal, a célok programozásával, a fájdalom kezelésével é» a szokáskontrollal foglalkozik. A következő gyakorlati feladu tokból áll:

• Képzeletbeli képernyő és a memóriafogasok• Háromujj-technika• Pohárvíz-technika

A tanfolyam 285

• Elmetükre-technika• Kesztyűérzéstelenítés-technika• Szokáskontroll

303 SZAKASZ: belső érzékelésünk, intuíciónk és kreativitásunk fejlesztésével, képzésével és kezelésével foglalkozik olyan gyakorlatokon keresztül, amelyek során képeket vetítünk ki. A következő gyakorlati feladatokból áll:

• Lakásunkba történő mentális kivetítés• Fémekbe történő mentális kivetítés• Növényekbe történő mentális kivetítés• Állatokba történő mentális kivetítés• A képzeletbeli laboratórium létrehozása• A tanácsadók létrehozása

404 SZAKASZ: a képzelet - egészségünkre és intuitív képességünkre vonatkoztatott - kontrolljával foglalkozik. A következő gyakorlati feladatokból áll:

• Az ember anatómiai felépítésébe történő kivetítés• Esettanulmányok

A tanfolyam időtartama kb. 40 óra. Befejezésekor a résztvevők oklevelet kapnak, ami igazolja a részvételt, valamint egy fényképes nemzetközi igazolványt, amelyhez előzetesen a résztvevők két ít'nyképet adnak át, és amellyel igazolhatják magukat, ha részt kívánnak venni agykontrollos rendezvényeken.

Az én felügyeletem alatt álló területen kb. 25 éve gyerekek részére is adaptáltuk a tanfolyam anyagát. Ezen a kurzuson a központi téma a hatékony tanulás. További adaptációk is készültek, és


létrehoztunk tanfolyamokat serdülőknek és fiataloknak, amelyek iránymutatást adnak a koruknak megfelelő témakörökben.

Az, hogy egész korai életkortól kezdve felkínáljuk az emberek í számára azokat az eszközöket, amelyekkel felépíthetik egészséges önbecsülésüket, hatékonyabbá tehetik a tanulást, és pozitív élet- j szemléletet alakíthatnak ki, valószínűleg az egyik legjobb kellék ahhoz, hogy életminőségük javuljon és megelőzhessenek jövő- 1 beli problémákat. Amint arra újabb kutatások is rámutatnak, az egészen korai életkortól kezdve fennálló, pozitív érzelmi beál- | lítottság segíthet az élettartam meghosszabbításában, s ráadásul kiváló megelőzési mód az olyan problémákra, mint amilyen pl. az Alzheimer-kór.56

Intézetünk - ahogy azt már a bevezetőben is megemlítettem- nem multinacionális szervezet. Ezért a világon minden ország agykontrollszervezete egyéni módon nyújthatja szolgáltatásait. Ami fontos, hogy ragaszkodjon a tanított mentális technikákhoz.

Akadhatnak agykontrolloktatók, akiknek briliáns ötleteik támadhatnak, és érdekes elméleteket, illetve hipotéziseket dolgoz hatnak ki. Módszertanunk középpontjában azonban mindig ín az az elsőrendű cél állt - és ez így lesz a továbbiakban is hogy segítsünk az embereknek természetes képességeik felfedezésében és mindennapi problémáik megoldásában.

Az emberek alapvető problémáinak köre változatlan. Tanfolyamunk nem óhajt filozófiai disszertáció, metafizikai előadás, és még kevésbé valamiféle szektás ráhatás lenni. Ezért az egyen oktatók feladata nem az, hogy elméleteken vagy hipotéziseken töprengjenek, hanem az, hogy a technikákat közérthetően és tli dományos érvekkel alátámasztva átadják, valamint azok használatára ösztönözzék a tanfolyam résztvevőit.

Az agykontroll-tanfolyamot elvégzett hallgatók később mi gyón olcsón - egyes országokban ingyen - akárhányszor megl«

A tanfolyam 2 87

mételhetik a kurzust, hogy tudásukat felfrissítsék. Ezt a világon mindenhol tiszteletben tartják.

Mexikóvárosban ingyenes összejöveteleket tartunk a tanfolyamot végzetteknek, heti rendszerességgel, ahol előadásokat hallgathatnak pszichológiai, személyiségfejlesztési, orvosi, pedagógiai témákban, továbbá a tanfolyam technikáit, illetve azok elmélyítését gyakoroljuk. E találkozókkal az a célunk, hogy elősegítsük a motivációt és az elsajátított technikák használatát.

Tanfolyamunk valószínűleg az egyik legutánzottabb és leg- plagizáltabb kurzus. Büszkeséggel tölt el, hogy módszertanunk modellként szolgált és szolgál más tanfolyamok számára. Mégis nagyon fontos meggyőződni arról, hogy olyan oktató agykontroll-tanfolyamára ülsz-e be, aki erre az oktatásra valóban jogosult és felkészült. Ezt a www.silvamethod.com nemzetközi honlapon ellenőrizheted.

Intézményünk létrehozta Mexikóban a Holisztikus Orientáció Egyesületét is - egy segítő és jótékonysági alapítványt -, ami két ellátó központtal rendelkezik.

A Mexikóvárosban működő központ olyan súlyos egészségügyi problémákkal küzdő emberek számára nyújt szolgáltatásokat, akiken az orvostudomány már nem tud segíteni. Rendelkezésükre áll egy orvosokból, pszichoterapeutákból és önkéntes, agykontroll- lanfolyamot végzettekből álló csoport, akik átfogó iránymutatást adnak a betegeknek, megosztva velük a relaxációs és az egészség vizualizációjára vonatkozó technikákat.

Mérida városban, a Yucatán félszigeten található központban elsősorban olyan gyermekekkel és fiatalokkal foglalkoznak, akik nagyon rossz anyagi körülmények közt élnek, és agykárosodásban szenvednek. Számolhatnak továbbá orvosi, pszichológiai és elkötelezett önkéntesek segítségével is. Ugyanúgy, ahogy Mexikóvárosban, munkatársaim ott is átfogó módon látják el a

http://www.silvamethod.com


súlyos egészségügyi problémával küzdő embereket. Mindkét központban - az alapításuk óta eltelt több mint 25 évben - egészen rendkívüli eredmények születtek.

Szervezetünk jelentős mennyiségű, különböző országokban publikált tanulmánya és kutatási eredményei mind a módszertan hatékonyságát bizonyítják. E tanulmányok egy részét a Silva Mind Control International57 összeállította, és egy kutatási kézikönyv formájában ki is adta.

Intézményünk neve Mexikóban, Közép-Amerikában és Panamában: Asociación Latinoamericana de Desarrollo Humano.S.C (Latin-amerikai Személyiségfejlesztési Társaság Bt.). Központi irodái Mexikóvárosban találhatók. Intézményünk küldetése, hogy együttműködjön az emberekkel életminőségük javítása érdekében, megkönnyítve számukra saját eszköztáruk használatát; hogy segítsen felfedezni, illetve megerősíteni mindenkinek saját képességeit és belső értékeit; hogy támogassa a vállalatok és a tár-i sadalmi csoportok fejlődését; és hogy valódi társadalmi munkával szolgálja a közösséget.

Munkánkat küldetésünk iránt elkötelezve, a tanfolyamok tar ̂talmát rendszeresen korszerűsített, professzionálisan, etikusan, felelősségteljesen, szolidárisán és mindenki hitét tiszteletben tart^ va végezzük.

Anna Frank - fiatal kora és rendkívüli szenvedése ellenére - t bölcs szavakat írta naplójába: „Csodálatos tudni, hogy egy pillanatig sem kell várni arra, hogy elkezdhessük a világot jobbi tenni”. Ez külön-külön mindnyájunktól függ, az iránti elhatá* rozásunktól, hogy jobbá váljunk, és hogy felelősségteljesen dolgozzunk azért, hogy megépítsünk egy mindenki számára jobb világot. Lehet, hogy néhanapján úgy érezzük, hogy amit teszünli az csupán csepp a tengerben. A tenger mégis kevesebb lenne, hfl hiányozna belőle az a csepp!

A tanfolyam 289

Ha emlékszel arra, hogy amit el tudunk képzelni, azt meg is tudjuk valósítani, akkor a tanfolyam a legjobb eszköztárat nyújtja számodra, hogy megértsed és alkalmazd azt a csodálatos, kreatív képességet, amit Isten adott neked. A tudomány ma azt állítja, hogy akár egyetlen gondolatnak is lehet világot megváltoztató ereje. Fontos tehát, hogy a világ alakulására mindannyian hassunk. Tudhatjuk, hogy kik vagyunk, de azt nem, hogy mivé válhatunk.

Még ha a legegyszerűbb és legteljesebb módon is próbáltam elmagyarázni, hogy mit nyújthat számodra az agykontroll, azt sohasem lehet kizárólag szavakkal kifejezni. Nagyon helyesen állítja a magyar teológus, Boros László:

„A lényeg mindig megszökik intellektuális erőfeszítéseink és szavaink elől.

Kizárólag tapasztalatként jelenik meg.

Add meg magadnak a lehetőséget, hogy átéld az agykontroll- tanfolyam élményét!

291

9.Isten, élet és elme

Személyes vélemény

„Nem gondolom, hogy köteles lennék elhinni, miszerint ugyanannak az Istennek, aki érzékenységgel

gondolkodási készséggel és intelligenciával áldott meg minket, az fenne a szándéka,

ftogy lemondjunk ezek használatáról ”

G a l il e o G a l il e i

Valóban abszurd lenne, ha képességeink nem azt a célt szolgálnák, hogy a világunkat felfedezzük, hogy adottságainkat fejlesszük, hogy jobbá váljunk, s hogy értelmünkkel megoldjunk problémákat, elősegítve mindezzel a jobb élet megteremtését.

E 37 év alatt, amióta a Silva-módszert 20-nál is több - amerikai, európai és közel-keleti - országban oktatom, s hogy tanúja lehettem az átalakulás, a siker és az egészség területén bekövetkezett rendkívüli változásoknak, mindig szeretetet kaptam azok- tól, akik megtiszteltek azzal, hogy szolgálatot tehettem nekik.


Mindig megkaptam a pedagógus-, a pszichológus- és az orvos- társadalom segítségét is. Ugyanezt sajnos már nem mondhatom el néhány vallási csoportról, akik a világ és az emberek megítélésében fanatikusak és korlátozottak.

A jelek szerint sok fundamentalista számára az elme ereje és annak kutatása napjainkban ugyanazt a „fenyegetést” jelenti, és ugyanazt a bizonytalanságot idézi elő, mint amit Charles Darwin fejlődéselmélete okozott a XIX. században, illetve amit Galilei kijelentése váltott ki, miszerint a Föld nem az univerzum közepe és mozog.

Akik korlátoltságuk, előítéletességük és fundamentalista gondolkodásuk miatt - mit sem tudván a tanfolyamról - nem átallják az agykontrollt pocskondiázni, sajnos olyan vallásosságról tesznek ezzel tanúbizonyságot, ami nagyon messzire eltávolodott a valódi hittől.

Oktatási intézmény lévén tiszteletben tartjuk mindenki vallását, Minden országban, ahol az agykontrollt oktatják, az oktatók teljesen szabadon gyakorolhatják hitüket, bármilyen legyen is az. Ebben a fejezetben személyes véleményemet fejtem ki.

Mivel gyakorló katolikus vagyok, az említett - szektás és fanatikus jellegű - reakció érzékenyen érintett.

A tanfolyam elvégzése, majd a tanultak gyakorlása hosz szú éveken keresztül egyre közelebb vitt Istenhez, és hatására a spiritualitásomat egyre mélyebben tudtam felfedezni. Oktatói munkám kapcsán átélhettem és átélhetem azt az élményt, hogy sokaknak segíthetek megkezdeni önmaguk felfedezését és cl indulni saját, belső útjukon.

Az indokolatlan kritika a Pünkösdi Közösségekben kezdő ■ dött, még az 1970-es években. E csoportok az összejövetelei ken számos olyan megnyilvánulást kezdeményeztek, amelyek a tevőleges hitvallást és a bizonyságtételt helyezik előtérbe,

Isten, élet és elme 293

Elborzasztó obskurantizmusukkal* „mágiának” titulálták azt a természetes képességet, hogy elleningert alkalmazó technikákkal - amelyeket az orvostudomány elismer, és napjainkban rendszeresen használ - kontrollálni lehet a fájdalmat.

A 90-es években Jósé Silva - néhány magánkiadású művében- kifejtette privát véleményét az intelligencia fejlődéséről és a hitről. Annak ellenére, hogy Jósé minden művében hangsúlyozta, hogy csupán személyes véleményét írja le, azokba egyesek mégis belekapaszkodtak. Erre hivatkozva próbálták igazolni irracionális hozzáállásukat egy olyan módszerhez, ami felelősségteljes kutatásokra épül, és ami a világon sok millió embernek segített.

Bár sokszor nem értettem egyet Jóséval, mindig tiszteltem lelki emelkedettségéért; szerény egyszerűségéért - soha nem léptette elő magát „mesternek” -; hogy minden munkatársa vallását mindig tiszteletben tartotta; és főleg azért, hogy élete legfontosabb célkitűzésének embertársai szolgálatát tekintette.

Meggyőződéses katolikusként tagadom azt a véleményt, hogy akiknek hite a miénktől eltérő, azok arra ítéltetnek, hogy nélkülözzék Isten mérhetetlen szeretetét és a belőle áradó fényt. Tagadom továbbá, hogy egy olyan kicsike Istenben hinnék, aki fenyegetve órezné magát teremtményei talentumaitól, amiket Ő maga adományozott nekik. Ezért egyetértek Galileinek a fejezet elején idézett szavaival.

A megalapozatlan vallási offenzíva kizárólag azt mutatja meg, hogy mennyire vak tud lenni a gőgösség, és milyen merész a tudatlanság. Nagyon sürgősen szükségünk van arra, hogy újra megéljük az alázatosságot, és gyakoroljuk a toleranciát, amelyek a tanuláshoz és a továbbfejlődéshez elengedhetetlenek.

* Szélsőségesen ellenséges magatartás a felvilágosodással és a haladással izemben (Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)


E gőgősség és tudatlanság szomorú példája volt az az internetre - fanatikus csoportok által - föltett, az ún. New Age-ről szóló néhány dokumentum, ami sok hívővel elhitette, hogy az egyház hivatalos álláspontját olvassák.

Némelyikük támadja a kvantumfizika alapvető posztulátu- mait; Carl Jung spiritualitását; s a transzperszonális pszichológiát, amit pedig katolikus egyetemeken is tanítanak. Elvetendő NewAge-jelenségként említik a biofeedbacket (tudományos orvosi módszer, amivel az ember megtanítható számos testi funkciójának szabályozására), a jóga gyakorlását, a hipnózist, sőt még a Gestalt-terápiát is. Mindez csupán még egyértelműbbé teszi azt az abszurd obskurantizmust, amely azokat az önjelölt vezéreket jellemzi, akik úgy bírálnak meg könyörtelenül dolgokat, hogy még csak nem is ismerik azokat.

Tiszteletlenségük más vallások alapvető hitét támadja: például a reinkarnáció tanát a buddhistáknál és a hinduknál; vagy a természettel való kapcsolatot a bennszülött népeknél. Elítélnek továbbá bármifajta meditációt, amelynek középpontja nem Krisztus üzenetét hordozza, ami szintén tiszteletlen elvakultsá- got jelent minden más vallású hívővel szemben.

Honnan ered ez a mély félelem? Egyesek szerint a szilárd alapot nélkülöző hit sérülékenységéből. Ha ez a helyzet, akkor azon kellene dolgoznunk, hogy megerősítsük a hívők hitét, ami rész ben oly módon történik, hogy életünkkel példát mutatunk, s ez sokszor bizony elmarad.

A támadások hatására - mivel teljes mértékben meg vagyok győződve az agykontroll hatalmas jótéteményeiről - kértem >t Mexikói Érseki Hivatalt, hogy foglaljanak állást. A helyzet az agy kontroll számára kedvezően tisztázódott: az érsek úr aláírt egy okmányt. (Habár a fundamentalizmus ereje nem tette lehetővé, hogy ez az okmány úgy kerüljön kihirdetésre, ahogy azt az érsek


úr óhajtotta.) Hálás vagyok Camilo Maccise O.C.D. atyának, aki Rómában a Sarutlan Karmelita Rend generálisa volt, aki a teológia doktora és elismert biblikus szaktekintély, s aki e könyvhöz írt függelékében említést tesz az imént említett okmányról, ami az irodánkban megtekinthető.

Mivel hitemet gyakorlom, és egyházamnak aktív tagja vagyok, bátorkodok idézni néhány olyan hivatalos okmányt, amelyek teljesen világos egyházi állásfoglalást tartalmaznak a tudomány és az ember képességeinek felderítésére szolgáló, legitim kutatások tekintetében. (Sokan ugyan igyekeznek ezeket figyelmen kívül hagyni.) Biztos vagyok abban, hogy ezen okmányok teljes terjedelmükben történő átolvasása segít tisztázni egyházunk valódi álláspontját.

Populorum progressio*: enciklika a népek fejlődéséről58

A Silva-féle agykontroll célja: a fejlődéshez lehetőséget teremtő, praktikus technikákat felkínálni; és segíteni tökéletesíteni a minden emberben meglévő, természetes képességeket. Ezzel kapcsolatos enciklikarész:

„Születése alkalmával mindenki megkapta képességei és tehetségei csíráját, s ezt termővé kell érlelnie. A kibontakozás a környezettől kapott nevelés és az egyéni erőfeszítések gyümölcse, ami lehetővé teszi, hogy mindenki betájolódjék a teremtője által felkínált cél felé. Az intelligencia és a szabadság birtokában éppen úgy felelős növekedéséért, mint üdvösségéért. A

* Az e fejezetben szereplő, VI. Pál pápa Populorum Progressio: rnciklika a népek fejlődéséről című körleveléből származó idézeteket dr. Wöllner Ferenc S.O.Cist. fordította. (A fordító megjegyzése.)


nevelők és a környezet olykor segítik, máskor hátráltatják az embert. De bármilyen hatások érik is, sikerét vagy kudarcát elsősorban ki-ki magának köszönheti. És ha csak értelme és akarata erejét veti is latba, megnőhet emberségében, értékesebb lehet, többé válhatik.”

PP. 15

Büszkeséggel tölt el, hogy olyan egyházhoz tartozom, amely a Jóisten, a mi örök szövetségesünk világosságát hirdeti. Emellett azt is hirdeti, hogy az ember rendkívül jelentős szerepet játszik a teremtésben, részben a gondolkodási képessége révén. Ez is segíti, hogy növekedjünk emberségben. Helyzetünkkel kapcsolatban az egyház így fogalmaz:

„A fejlődés folyamata nem csak számos technikust igényel, hanem még sokkal több mélyre tekintő bölcset, aki azt kutatja, hogy mi az új humanizmus. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy a modern ember... ismét magára találjon...”

PP. 20

A Silva-módszer hangsúlyozza felelősségünk fontosságát és mindnyájunk munkájának jelentőségét, mivel:

„Az... embernek együtt kell működnie Teremtőjével a teremtés befejezésén, és rá kell nyomnia a földre annak a szellemnek bé- lyegét, amit szintén úgy kapott.”

PP. 27


Talán nem a mi felelősségünk fejleszteni szellemiségünket? A minket alkotó részek közti egyensúly megteremtése erőfeszítéseket igénylő feladat. Nem oszthatjuk fel az embert darabokra, és nem kötelezhetjük a tudományt arra, hogy ismét a karteziánusi dichotómia hibájába essen, ami oly hatalmas mértékben hátráltatta létünk mélyebb megértését:

„Az ember viszont csak abban a mértékben igazán ember, ameny- nyiben tettei uraként és értékük bírájaként maga szövi haladása szálait, összhangban azzal a természettel, amit Teremtőjétől kapott, és amelynek lehetőségeit és igényeit szabadon vállalja.”

PP. 34

Vajon az elme és annak - feltárt és még feltáratlan - képességei nem részei-e annak az erőnek, amivel Isten ruházott fel minket? Nem erkölcsi kötelességünk-e felfedeznünk és fejlesztenünk valamennyi olyan képességünket, amelyek hozzájárulnak fejlődésünkhöz?

„Az ember semmi esetre sem az értékek legfőbb zsinórmértéke, magát csak úgy valósíthatja meg, hogy túllép önmagán,Pascal annyira igaz szavai szerint: »Az ember végtelenül túlszárnyalja az embert.«”

PP 42


Manapság különösen szükségünk van a testvériességre, a felebaráti szeretetre, és mindannak keresésére, ami egy nyitott és a különbségeket tiszteletben tartó egyházon belül - ami felvállalja mindazt, ami valóban egyetemes - egyesíthet minket. Vajon nem épp az-e az egyetemes, ami mindig befogad másokat, még akkor is, ha ők nem abban hisznek, amiben én?

„És ha igaz az, hogy a világ azért beteg, mert hiányzik belőle a gondolat, hívó szavunkat az elmélyedés embereihez intézzük, a bölcsekhez, legyenek katolikusok... minden jóakaratú emberhez szólunk. ... »Keressetek és találtok«, nyissátok meg azokat az utakat, amelyek egymás megsegítéséhez, a szívek kitágításához és a testvéribb élethez vezetnek a valóban egyetemes emberi közösségben.”

PP. 85

A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES* kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világban59

Ahogy ez a dokumentum leszögezi: Isten számára „nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben” (GS.l) Valóban „örömöt és reményt” kell adnia- ami a dokumentum spanyol címe is. Ez a katolikusok számára

* A Gaudium et Spes dokumentumból idézett részlet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján megjelent, eredeti és hivatalos magyar fordítás szövegéből származik (uj.katolikus.hu/ konyvtar.php). (A fordító megjegyzése.)


bizonyítja egyházunk nyitottságát azokkal a jelentős változásokkal kapcsolatban, amelyeket a tudomány sokszor elénk tár.

„Az ilyen tudományos beállítottság a kultúrát és a gondolkodás- módot másként alakítja.. .A biológiai, pszichológiai és társadalomtudományok fejlődése az embert nem csupán jobb önismeretében segíti, hanem abban is, hogy technikai módszerekkel közvetlenül befolyásolja a társadalmak életét”

GS.5

Kik is vagyunk mi - gondolkodásra és kreativitásra képes lények - valójában? Ha hívők vagyunk, hol találkozhatunk Istennel? Talán attól félnek a fundamentalisták, hogy bárki képes megtalálni a benne lakozó Istent? „Az igazság szabaddá tesz” (Jn 8:32), ez pedig mindig veszélyesnek bizonyul azok számára, akik vétkességük és félelmük miatt megkísérelnek akadályokat gördíteni emberek szabadsága elé, és meg akarják határozni a sorsukat. Azon szabadság elé, amit maga Isten is tiszteletben tart; illetve azt a sorsot, ami felől mindenki csak önmaga dönthet.

(Az ember)... „benső valójával ugyanis a dolgok teljességét meghaladja: ebbe a mély, benső világba tér, amikor a szívébe fordul, ahol Isten várja őt, aki a szíveket vizsgálja, s ahol ő maga Isten színe előtt dönt a saját sorsáról.”

GS. 14

Milyen nagy szükségünk is van az olyan bölcs értelemre, ami Nejteni engedi számunka a láthatatlant; ami átlép annyi, önma


gunknak felállított vagy vakon elfogadott - az illetők tekintélye miatt meg nem kérdőjelezett - korláton!

(Az ember)... „Értelme ugyanis nem korlátozódik pusztán a jelenségekre, hanem az érthető valóságot igaz bizonyossággal meg tudja ragadni... Az emberi személy értelmes természetét végül a bölcsesség tökéletesíti..., mely az emberi elmét szelíden vonzza az igaz és a jó keresésére és szeretésére; s ha bölcsesség hatja át az embert, a láthatókon keresztül eljut a láthatatlanokhoz. A mi korunk pedig az elmúlt századoknál jobban rászorul erre a bölcsességre, hogy minél emberibb legyen minden újdonság, amit az ember fölfedez. A világ jövője forog ugyanis veszélyben, ha nem támadnak bölcsebb emberek.”

GS. 15

Az igazi hívő Isten ingyenes szeretetéből született világban indul útnak. Abból a teljes szabadságból, amellyel Isten megteremtett minket. Azokkal a talentumokkal indul útnak, amelyekkel Isten bőségesen megáldott minket. S az ember a nélkül választja meg sorsát, hogy Isten bármiféle módon kényszerítené őt arra, hogy keresse és szeresse Őt.

„Isten ugyanis az embert a saját döntésére akarta bízni, hogy a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragasz* kodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre. Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabod választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső in dítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő kiilsÖ kényszer hatására.”

GS. 17


Elszomorít a méltatlan fanatizmus, és szégyenkezem miatta. A fanatizmus nem hajlandó párbeszédre, és meddő a valódi felebaráti szeretetre. Nem része-e természetünknek az elme? Nem fontos-e tehát felfedeznünk elménk képességeit, s fejlesztenünk azokat?

Tarthatatlan, hogy valakit megfenyegetnek, és kétségbe vonják istenhitét pusztán azért, mert gondolkozik és hisz azokban a képességekben, amelyeket maga Isten adott neki. Sokakat „sátánnak” tituláltak, mert bízni mertek a természet adta lehetőségekben vagy a tudományban, illetve megérzéseikben. Vallási meggyőződése alapján kéne talán a sebészt is megválasztanunk, akinek a kezébe adjuk szerettünk életét? Vagy talán mégis inkább a szakértelme alapján? Fenyegeti-e Istent, ha az ember használja értelmét, elméje és képzelete erejét, hogy segítsen egy beteg emberen?

„Az ember mindig törekedett arra, hogy munkájával és tehetségével minél gazdagabban bontakoztassa ki életét; ma azonban uralmát, főként a tudomány és a technika segítségével szinte az egész természetre kiterjesztette, s egyre tovább terjeszti... Mindezek következtében sok olyan dolgot, melyet korábban az ember a természetfölötti erőktől várt, ma saját munkájával biztosít magának ”

GS. 33.

Minden jelentős előrelépés - a tudományban is - egy hipotézisből, egy intuitív gondolatból származott. Néhány megszületett elméletet csak évszázadokkal később sikerült bizonyítani. Kopernikusz állította először, hogy nem a Föld a világegyetem


középpontja, s Galilei ezt csak 100 évvel később bizonyította be. Talán nem az - intuitív és kreatív - emberi elme szülte-e a tudományos haladást, a művészeti alkotásokat, és teremtette meg az egyre jobb életkörülményeket? Olyan Istenben hiszek, aki megláttatja velünk, hogy környezetünk jobbá válhat, és számunkra hasznossá tehető.

„A hívők bizonyosak abban, hogy az egyéni és közösségi emberi tevékenység, illetve az a hatalmas erőfeszítés, mellyel az emberek a történelem folyamán életük körülményeit javítani akarják, önmagában véve megfelel Isten tervének.”

GS. 34

Akik félelmet éreznek a személyiségfejlődés, a befelé fordulásra való képesség és a Teremtővel való találkozáshoz elvezető út egyedül történő felfedezésével kapcsolatban, azoknak az Istenképe siralmas. Ők azt hiszik, hogy Isten oly kicsiny, hogy az ember képes megsérteni Őt csupán azzal, hogy sikereket tud elérni, és képes jobbá válni. Szilárd meggyőződésem, hogy mindaz, amit képesek vagyunk vagy valaha is képesek leszünk tenni, az mindig is eltörpül Isten mindenhatósága, mindentudása és min • denhol jelenlévősége mellett, amelyben igenis hiszek. Egyetértek egyházammal, amikor kijelenti, hogy a hívők:

„...nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből és erejéből született alkotások szemben állnak Isten hátai mával, vagy azt, hogy az eszes teremtmény mintegy vetély*


társa a Teremtőnek, épp ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy az emberi nem győzelmei Isten nagyságának jelei és az ő kimondhatatlan tervének gyümölcsei.”

GS. 34

Miért próbálják mégis korlátozni az embereket lehetőségeik és képességeik felfedezésében? Miért kell megtagadni azt, ami új tényeket és törvényszerűségeket hoz felszínre? Miért kéne visz- szafogni autonómiára való képességeinket?

„Ha a földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, melyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igényelnek, hanem a Teremtő akaratának is megfelel... Ezért bármelyik szaktudomány módszeres kutatása - ha valóban tudományosan és az erkölcsi normák szerint folyik- igazában soha nem kerül ellentétbe a hittel, mert a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől erednek. Sőt, aki alázattal és állhatatosan igyekszik föltárni a természet rejtélyeit, azt, még ha nem is tudja, szinte Isten keze vezérli, aki mindent fönntartván teszi, hogy a dolgok azok legyenek, amik. Ezért csak sajnálni lehet, hogy nem eléggé látva a tudomány törvényes autonómiáját olykor a keresztények között is megnyilvánultak olyan fölfogások, melyekből nézeteltérések és szenvedélyes viták támadtak,


és sokakat vittek arra, hogy a hitet és a tudományt egymással szemben állónak gondolják... Egyébként bármely vallás hívei mindig meghallották Isten szavát és megnyilatkozását a teremtmények nyelvén...”

GS. 36

Kétségtelenül feladatunk javítani társadalmunkon, és - munkánk és képességeink révén, minden találékonyságunkat latba vetve, nyitott hozzáállással - kreatív alternatívákat keresni a problémák megoldására. Az is feladatunk, hogy párbeszédet folytassunk embertársainkkal, függetlenül attól, hogy a vallásuk a miénkkel megegyező-e vagy sem.

„Eltérnek az igazságtól azok (a keresztények), akik tudván, hogy nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük, úgy vélik, ezért elhanyagolhatják a földi kötelességeiket, és nem veszik figyelembe, hogy épp a hit fokozza a kötelezettséget kinek-kinek a hivatása szerint... Kitartó tanulással készüljenek föl, hogy részt tudjanak venni a világgal és a legkülönbözőbb fölfogású emberekkel folytatandó párbeszédben.”

GS. 43

Sokan az agykontroll-tanfolyam elvégzése és a tanult technikák gyakorlása révén fedezik fel spiritualitásukat és kötelezettségüket önmagukkal és embertársaikkal szemben. Vitathatatlan, hogy lm

valódi erőfeszítéseket teszünk az önismeret irányába, akkor az közelebb visz minket az emberi szellem transzcendens értékei


hez és a bennünk lakozó Istenhez. Ezt Avilai Nagy Szent Teréz és Hippói Szent Ágoston is megfogalmazta:

„Ami az önismeretet illeti, azt sosem szabad elhagyni... Az önismeret kenyerével együtt kell minden csemegét elfogyasztanunk.”

Av il a i N a g y S z e n t T e r é z : A z É l e t K ö n y v e XIII, 15

„Amilyen mértékben ismeri meg önmagát az ember, olyan mértékben fogja önmagában felfedezni és megismerni Istent.”

h ip p ó i S z e n t Á g o s t o n : D e O r d in e (A R e n d r ő l ) 2 ,18 .48

A Gaudium et Spes emlékeztet bennünket arra, hogy annál nagyobb mértékben leszünk képesek előmozdítani és kifejezni az emberek közti egység szellemét, minél inkább tudjuk tisztelni a különböző kultúrák sajátosságait. Tehát a toleranciára és a szeretetteljes nyitásra szólít fel minket.

„A kultúra kibontakozásához... mindig szükség van a neki kijáró szabadságra és a saját törvényei szerint való önálló cselekvés lehetőségére. Méltán követeli meg tehát, hogy megbecsüljék, és joggal örvend bizonyos sérthetetlenségnek, föltéve természetesen, hogy a közjó határain belül ügyel a személy, s a kisebb-nagyobb közösségek jogainak tiszteletben tartására. ...a z Egyház nem tiltja, hogy »a művészetek és a tudományok a maguk határai közt a saját elveiket és módszerüket kövessék«; ezért »ezt a jogos szabadságot elismerve« állítja és helyesli a kultúra, s kiváltképp a tudományok jogos autonómiáját.”

GS. 59


Ne dőljünk be a fanatikusoknak, akik azt próbálják elhitetni velünk, hogy a fejlődés, az új eszmék, a törvényszerűségek kutatása - amit a mélyebb valóság felfedezéséért mindenki a saját hagyományrendszerében végez - fenyegetné hitünket!

Talán semmit sem tanulhatunk a filozófus Kierkegaardtól vagy Dietrich Bonhoeffer teológiájából, mert nem katolikusok? Meg kell akkor tagadnunk Isaac Newton vagy Albert Einstein elméleteit és felfedezéseit, mert ők nem voltak keresztények?

„Ámbár az Egyház nagyon sokat tett a kultúra fejlődéséért, a tapasztalat azt mutatja, hogy esetleges okok miatt nem mindig könnyű összehangolni a kultúrát és a kereszténységet... E nehézségek nem szükségszerűen károsítják a hitéletet, sőt a hit pontosabb és mélyebb megértésére serkenthetik az elmét. A tudományok, a történelem és a bölcselet újabb vizsgálódásai és eredményei ugyanis új kérdéseket vetnek föl, melyeknek gyakorlati következményei vannak, és a teológusoktól is új kutatásokat követelnek... A lelkipásztorkodásban nemcsak a teológiai elveket kell kielégítően ismerni és alkalmazni, hanem a világi tudományok, elsősorban a lélektan és a szociológia eredményeit is, hogy a híveket is tisztább és érettebb hitéletre vezessék.”

GS. 62

Hogy a teológia és a tudomány nehogy ismét beleessen azokba a hibákba, amelyek oda vezetnek, hogy az egyik kizárja a másikat; továbbá, hogy egymás melletti létezésükkel jobban has/, nára lehessenek az emberiségnek:


(E feladatukat azonban csak akkor teljesíthetik, ha) „minden hívőnek, klerikusnak és laikusnak biztosítva van a kutatás, a gondolkodás és a szerény, de bátor véleménynyilvánítás jogos szabadsága mindabban, amiben szakértő.”

GS. 62

Büszke vagyok, hogy egy olyan egyházhoz tartozom, amelyik Őszentsége II. János Pál pápán keresztül képes volt bocsánatot kérni Galileitől; egy olyan egyházhoz, amelyik „idősebb testvéreinkként” ismeri el a zsidó embereket, és végre mindörökre eltöröl mindenféle diszkriminációt. Egy olyan egyházhoz, amelyik „szeretné egyesíteni a kinyilatkoztatás fényét az emberi tudással, hogy megvilágosítsa az utat, melyen csak nemrégiben indult el az emberiség”*60

A jótéteményeket hozó tudomány sokkal gyorsabban fejlődhetett volna, ha azok, akik többet beszélnek az ördögről, mint Istenről, nem lettek volna alkalmatlanok arra, hogy elismerjék a változást.

Néhány fanatikus „áltudományossággal” vádolja az agykontrollt, ami tájékozatlanságukat bizonyítja a legfrissebb kutatások terén - amelyről e könyvben is esik még szó. Másrészt azt jelzi, hogy ők képtelenek elismerni, hogy a tudomány nagy elméletei intuitív felismerések alapján születnek meg, amelyek esetében olykor akár évszázadok is eltelhetnek addig, amíg azok bizonyítást nyernek.

Valószínűleg azért nehéz - az intuitív felismeréseken alapuló tudománytörténetünk ellenére is - elfogadnunk a tényt, hogy gondolataink rendkívül nagy mértékben hatnak életünk alaku

* ( iaudium et Spes (GS 33)


lására, mert annak idején René Descartes dichotómiához folyamodott. Descartes (1596-1650) olyan mozgalom tagja volt, amely forradalmasítani próbálta az emberiséget azzal, hogy a tudományt használta az élet megmagyarázására. E tevékenységével azonban konfliktusba keveredett azzal az egyházzal, amely saját álláspontját kizárólagosnak és megkérdőjelezhetetlennek tekintette.

Amikor Descartes 1633-ban megtudta, hogy Galileit elítélték, mert támogatta Kopernikusz elméletét, lemondott arról, hogy publikálja saját fényelméletét. A kopernikuszi gondolat ugyanis elengedhetetlen volt a saját elméletét alátámasztó fizikai gondolatmenethez. Descartes egyéni magyarázatokkal rendelkezett az életről, a testről, az agyról és az elméről. Joggal félt, hiszen Galileit inkvizíciós kínzásokkal fenyegették meg, mert a világról alkotott teóriáit és megfigyeléseit nyilvánosságra merte hozni. Ezért Descartes úgy döntött, hogy különválasztja az elmét és a testet, mintha a kettő egymástól független lenne, hogy megelőzze a konfliktusokat. Ő maga így fogalmazott: „Oly módon alakítottam át filozófiámat, hogy azzal ne okozzak felháborodást senkinek, és hogy az mindenki számára elfogadható legyen.” Csak Isten tudná megmondani, hogy mekkora késlekedést okozott az emberiségnek ez a félelem indukálta döntés.

Ideje eltávolodnunk e sötét kortól, ami annyi briliáns elmét kötött gúzsba, és okozott hatalmas megosztottságot még a hívők között is.


ISTEN

„ Soha nem fejezzük be önmagunk megismerését, /za nem próbáljuk megismerni Istent ”

Av il a i N a g y S z e n t T e r é z

Isten az, akitől az élet származik. Ő lényegünk és sorsunk. Mindenható, mindentudó és mindenhol jelen levő. Mi sem áll tőlem távolabb, minthogy megpróbáljam megmagyarázni Őt. Ugyanakkor Isten sokkal közelebb áll hozzánk, mint sokan hiszik; és sokkal hatalmasabb, mint amit sajnos sokan felfognak belőle, és amekkorára lényét korlátozzák.

Isten a szeretet, aki mindig ott van életünk folyásának horizontján. Ő a fonal, amivel újra és újra összevarrjuk szakadásainkat. Isten a mindig hű szövetséges. Ő a fény, ami megvilágítja gondolatainkat; és az egyetlen olyan szerető társunk, aki számunkra mindig jelen lesz.

Annyi, munkával eltöltött évem alatt sem találkoztam egyetlen olyan emberrel, aki azért vesztette el hitét, mert felfedezte elméje erejét. Ugyanakkor sok olyan emberrel találkoztam, akik azok miatt a szégyenletes botrányok miatt vesztették el hitüket, amiket önmagukat hívőknek nevezők okoztak. Különösen olyan fanatikus „hívők”, akik tekintélyükkel visszaéltek a keresztény emberek jóságával és naivitásával.

Micsoda szűk és szegényes Istenképe van annak, aki azt gondolja, hogy az ember intelligenciája és kreativitása fenyegetheti Istent! Aki azt hiszi, hogy az emberiség eredményei miatt lemondhatnánk Róla! Hiszen minél több választ találunk meg, annál több kérdésünk születik.


A Nobel-díjas Max Planck, a kvantumfizika atyja, találóan fogalmaz:

„A hívő számára Isten ott van mindennek a kezdeténél. A tudós számára Isten ott van mindennek a végénél”

Isten létezik. Hol találjuk meg? Ha e kérdésre zavarba jövünk, az azt jelzi, hogy kívül keressük. Pedig Ő - bár jelenlétét műveinek csodálatosságában is megérezhetjük - a bensőnkben szeret lakni. Ez az oka, hogy a saját bensőnkben való keresgélés és tapasztalatszerzés során - sokszor a nélkül, hogy szándékunkban állna - felfedezzük Őt.

Isten az a bensőséges barát, aki szeret bennünket és vár ránk. Úgy képzelem el, mint aki otthonunk egy olyan szobájában vár, ahova sohasem megyünk be, és amelyikről már el is felejtkeztünk. Úgy képzelem el, mint aki mindig megremeg az örömtől, amikor lépéseink az ő szobája felé közelednek. S még ha utunk másfelé is visz, ő továbbra is szeret bennünket és vár. Amíg - szabadon - úgy nem döntünk, hogy megkeressük Őt. Ha érzékenységünket felébresztenénk, már észrevennénk azt, amit a Korán így fogalmaz meg: „Ahol befordultok, ott van Isten arca.”

Hunyd le a szemed, és kezdd meg az utadat önmagad felé! Ha „szilárd elhatározással” kitartasz, akkor eljutsz oda, hogy felde reng az arca, és tapasztalatod valódiságát az eredményed bizonyítja majd: az a képességed, hogy úgy szeress másokat, ahogy Isten azt kívánja.

Számomra Isten az, akivel kapcsolatban állok; a barát, akivel találkozom; aki kezdeményezte, hogy szeressen engem; aki kigondolt engem, és az életemet adta.


ÉLET

„Hogyan tudnak az emberek javítani életükön?Úgy hogy embertársaik jólétéért dolgoznak ”

L e v it ic u s R a b b a h 25

Hívőként hálát adok az adományként kapott életemért, ami lehetővé teszi számomra megtapasztalni Isten kegyelmét. Isten adja nekünk az életet, mi pedig azzal válaszolunk, hogy feladatként- felelősséggel és képességeink fejlesztése iránti elkötelezettséggel - felvállaljuk azt. Képességeink segítségével - a szereteten és a szolgálaton keresztül - jólétet akarunk teremteni embertársainknak. Isten intelligensnek teremtett minket, hogy az élet eszközévé váljunk, amit Ő bőségesen ad nekünk.

Az idő elrohan, mi pedig el se gondolkozunk azon, hogy tulajdonképpen milyen életet is akarunk élni. Márpedig le kell fékeznünk, és meg kell tanulnunk gondolkozni. Ez csendet és befelé fordulást igényel. A tiszta spiritualitás ösztönöz; gondolkodásra késztet; s a többiekkel megkötendő, pozitív kompromisszumok megkötésére sarkall minket. Teljes mértékben áthatja az életünket.

Egy olyan korszakban, amit - ahogy azt Viktor Franki bölcsen megjósolta - az egzisztenciális üresség jellemez, semmi sem hasznosabb annál, mint hogy felfedezzük az élet mély értelmét: szeretni és szolgálni.

Spiritualitásunk felé elindulni azt jelenti, hogy belépünk a misztériumok világába. A misztériumok szavakkal ugyan el- mondhatatlanok, mégis meghatározzák létünket.

Az életnek - az összes fájdalom, tévedés és ellentmondás ellenére - célja van. Kierkegaard így fogalmaz:


„A létezés nem valami, ami van, hanem valami, ami lesz. Egy feladat.” Ez esetben viszont az a teendőnk, hogy magát az életet alakítsuk át egy mindenféle lehetőségre nyitott úttá, amihez mély belső élet szükséges, valamint az igazság és a jóság hiteles keresése.

Aki nyitottsággal, kellő időt rászánva, fanatizmustól és gőgösségtől mentesen tanulmányozza a Silva-féle agykontrollt, észreveheti, hogy a tanfolyam valamennyi része felhívás arra, hogy felfedezzük bensőnk gazdagságát.

„És maga Jézus Krisztus nem hívott-e fel arra, hogy belülről keressük Isten országát? (Lukács evangéliuma 17,21). Minden tanítása nem egy intés-e, egy buzdítás a saját bensőnk felé fordulásra? A pszichológiai és az erkölcsi tudatot Krisztus egyidejű teljességnek nevezte, ami feltétele annak, hogy az ember pontosan abban a formában kapja meg az igazság és a kegyelem isteni adományait, ahogy az végeredményben megfelelő

számára.”61

Próbálhatjuk definiálni az életet, az mindig el fog szökni minden, nem a tapasztalat alapján született meghatározásunk elől. Ezért az életről beszélni ugyanaz, mint arról beszélni, hogy miért is élünk.

Az elme az a fontos eszköz, amelyen keresztül gyümölcsözővé tehetjük, és kreatív módon szabályozhatjuk életünket, elmélyülhetünk a szolgálat iránti elhivatottságban, valamint oly módon fejleszthetjük képességeinket, hogy azok elvezessenek éppen a mások iránti szolgálat és a jobb élet megteremtésére irányuló küldetés teljesítéséhez. Életünk egyik felelőssége, hogy műveljük elménket, és megtanuljunk mindent, ami előse


gíti munkáját, és azt eredményezi, hogy elménk a legnagyobb hatásfokkal működjön.

A tanfolyami tapasztalat segített nekem közelebb kerülnöm gyökereimhez és nézeteimhez. Az agykontrollos meditáció megkönnyítette számomra az elmélyült imádkozást, s hogy naponta felfedezzem azt a Jóistent, aki szeret engem. Aki Szent Teréz találó szavai szerint: „a kastély legbensőségesebb és legmélyebb lakhelyén lakozik, ami a saját lelkünk”.

A szolgálat fontosságát saját életfilozófiám határozta meg: TUDNI, HOGY SZOLGÁLHASSUNK. E gondolat áthatja a tanfolyam minden szakaszát: mindig legyünk készek arra a segítségre, amit a többi embernek adhatunk! A képességünk, hogy túl tudunk lépni önmagunk határán - a „te és én” világából a „mi” irányába -, rendkívüli távlatokat és a valódi spirituális ÉLET lehetőségét nyitja meg.

E valódi testvériesség és szolidaritás segíthet nekünk abban, hogy mély értelmet adjunk életünknek, és megmutassuk, hogy Istent valóban megtaláltuk önmagunkban. Az egyre abszurdabbnak tűnő világban létezik valami, ami csöppet sem abszurd: amit képesek vagyunk megtenni a többi emberért.


AZ ELME

„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával,

hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata

PÁL APOSTOL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 12,2

Ha a világ a szolidaritás hiánya miatt beteg, akkor itt a remek alkalom, hogy önmagunkban olyan új lehetőségeket fedezzünk fel, amelyek révén újra találkozunk másokkal! Nemcsak kívül, hanem bensőnkben is, egyesülve velük, hogy szeretettel szolgálhassuk őket.

Előmozdítani a békét, a testvériséget, ami szeretetből és abból a vágyból születik, hogy szolgáljuk felebarátainkat, ez: „az Istentől eredő béke képe és hatása.”62

De vajon a haladás, a fejlődés, a szolgálat és a szeretet csak fizikai erőfeszítések nyomán jöhetnek létre? Talán az elme olyan valami lenne, amit nem kell erre használnunk? Pál apostol elég világosan fogalmazott erre vonatkozóan. Sokan ismerik a mondást:

„Imádkozz Istenhez, és kalapácsolj!”

De vajon a kalapácsolás szó kizárólag külső erőfeszítésre vonatkozna? Esetleg azért félnek egyesek az elme erejétől, mert sohasem használták azt?

Véleményem szerint meg kellene változtatni a mondást. Jelezni kéne, hogy hitünkkel, értelmünkkel és fizikai erőnkkel tesszük el végzendő munkánkat. A mondás tehát szerintem így helyes:


„Imádkozz Istenhez, programozd elmédet, és kalapácsolj!”

Kari Rahner, korunk egyik nagy teológusa így fogalmaz:

„A XXI. század keresztényének misztikusnak kell lennie.Különben nem lesz keresztény.”

A nagy misztikusok útja minden esetben az önismeret és a belső csend fontosságára világít rá. Az imádkozás - az Isten megtapasztalásához vezető elengedhetetlen út - azzal indul, hogy lehunyjuk szemünket, és befelé nézünk. Szent Ágoston így fogalmaz:

„Minden hiba legfőbb oka - vonatkozzon az a világi dolgokra vagy Istenre hogy az ember nem ismeri önmagát.”

Az egyház atyjaként Szent Ágoston ragaszkodik ahhoz, hogy térjünk vissza önmagunkhoz, mivel saját bensőnkben lakik az igazság, és saját természetünk felfedezése teszi lehetővé, hogy túlléphessünk önmagunkon. Istent valójában nem hanggal, hanem a szívünkkel hívjuk.

Szent Ágoston arra is emlékeztet minket, hogy tudásunkat megosztani a mások iránt érzett szeretet gyümölcse. Továbbá: hogy kötelességünk mindennap tanulni, mivel ez az igazság valódi keresése.

Örvendetes lenne, ha emlékeznének Szent Ágoston szavaira azok a dölyfös emberek, akik rágalmakból álló „máglyára” küldenek sok jó szándékú hívőt, akik - Isten akaratának megfelelően - elkötelezték magukat egy igazságosabb és boldogabb világ létrehozása mellett:


„Sokan vannak, akik látszólag kívül vannak, ám valójában belül léteznek. És sokan, akik látszólag belül vannak,

ám valójában kívül léteznek” „Isten óvjon attól, hogy azt higgyük, Ő éppen azt gyűlöli bennünk, amiért a többi élőlény fölé emelt bennünket! Isten nem akarja, hogy

a hit meggátoljon bennünket az okok keresésében és azok megtalálásában! Teljes lelkeddel dolgozz azon,

hogy ezt megértsd!”

Az elme kétségtelenül Isten egyik nagy ajándéka, amely egyedülállóvá tesz bennünket. Ha nem hasznosítjuk, akkor ellökjük azt az eszközt, amelyet valójában azért kaptunk, hogy elindulhassunk az önfejlesztésre szolgáló úton. Azon az úton, amelyen tökéletesíthetjük és testvéreink szolgálatába állíthatjuk istenadta talentumainkat.

Önmagunk valódi ismerete alázatossághoz vezet, ahogy azt Szent Teréz bölcsen hirdette. Mivel az önismeret az igazsághoz visz minket közelebb, segítségével felismerhetjük esendőségün- ket és azt az irgalmat, amit Isten szeretete révén kapunk.

Kreativitásunk és intuíciónk fejlődése segít tágítani tudatunkat és szeretetre való képességünket. E képességek nélkül vakok lennénk környezetünk szükségleteire, és - önmagunkat korlátozva - nem tudnánk azokat kielégíteni.

Azt hiszem, azok, akik megpróbálják gátolni, hogy mindenki hozzáférhessen saját bensőjéhez, valójában félnek. Félnek - Szent Ágoston szavaival „a szívhez való visszatéréstől”, mert ott lakik a belső világosság, ami lelkiismeretünket irányítja, „létezésünk feladatának” legmélyéről. Egyesek szívesebben élnek másoktól való függésben, minthogy felvállalják azt a felelősséget, amit a szabadság magával hoz.

Talán mindenkinek ugyanúgy kell gondolkodnia és érez


nie, mint nekem? Nem. Biztos vagyok benne, hogy néhány agykontrolloktató sem osztja álláspontomat, de azt is tudom, hogy ennek ellenére ők is tiszteletben fogják tartani azt. (Hangsúlyoztam, hogy csupán személyes véleményemet mondom el e fejezetben!) HáFIstennek intézményünk nem szektás jellegű, és mindig jóakarattal viseltetünk egymás nézetei iránt.

Isten egy és Isten mindenkié. Ha ebben a színes világban arra törekednénk, hogy mindenki ugyanazt gondolja, mint mi, akkor sok-sok embert kizárnánk a szeretetünkből. Keresztényként mindenkit - hitüktől, tradícióiktól vagy kultúrájuktól függetlenül - szeretnünk és szolgálnunk kell. Valóban hívőnek lenni azt jelenti, hogy tanúbizonyságot teszünk hitünkről, reményünkről és szeretetünkről; és nem bánunk inkvizíciós eszközökkel azokkal, akiknek a mienktől eltérő a hite.

Hálát adok Istennek a teremtés csodájáért és azért a hihetetlen erőért, amit nekünk adott. Az Ő bizalma abban, hogy meg fogjuk találni ezt az erőt, majd önként és szabadon hozott döntésünk alapján a szeretet szolgálatába állítjuk, a zsoltár szavaival kelt visszhangot szívemben:

„Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába elé vetettél: minden

juhot és barmot, a mezők vadjait, az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering.

Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!”Z s o l t á r o k K ö n y v e 8, 4- 10 .

319

10.

A tehetetlenségtől a teljesítőképességig

„Az emberek nem azon a napon születnek meg végérvényesen,amikor anyjuk világra hozza őket.

Az élet arra kényszeríti őket, hogy újra és újra megszülessenek.”

B u d d h a

Ott voltam, ahol te vagy. Olyan embert hallgattam, akinek - úgy tűnt - a birtokában van egy, bármilyen probléma megoldására alkalmas, mágikus képlet. Szkeptikusan tettem fel önmagamnak a kérdést: vajon lehetséges ez? Elsősorban a kíváncsiságom, s nem valamilyen megoldandó problémám ösztönzött a fellelhető lehetőségek felkutatására, arra, hogy kiderítsem: „vajon lehetséges ez?” Most itt vagyok, 38 évvel később. Még mindig meglepődöm azon a hatalmas képességen, amit Isten azért adott nekünk, hogy saját „vitorlás hajónkkal” manőverezhessünk.

Igen, erőfeszítéseket kell tennünk ahhoz, hogy nap mint nap felfedezzük azt a rengeteg, rendelkezésünkre álló eszközt, amelyek képessé tesznek, hogy minden pillanatban ismét „megszülessünk”,


és hogy mindig, újra és újra, reménnyel telten szálljunk szembe az élet kihívásaival.

Mindnyájan boldogságra vágyunk, ám sokszor csak addig jutunk el, hogy kesergünk, hogy nem értük el azt. Talán úgy érezzük, mintha egy teljesen értelmetlen, légüres térbe zuhantunk volna. Pedig a boldogság igenis megtalálható, ha a megfelelő helyen keressük! Ismerjük a szufi anekdotát:

Egy ember meglátta Naszreddint, amint keresgélt valamita földön.

- Mit vesztettél el, mester? - kérdezte tőle.- A kulcsomat - felelte Naszreddin.Erre aztán a férfi is letérdelt, hogy segítsen megkeresni a

kulcsot.Egy idő múlva a férfi megkérdezte:- Pontosan hol ejtetted el?- Otthon.- Akkor miért itt keresed?- Mert itt világosabb van, mint a házamban.

Ugyanígy vagyunk mi is. A könnyen járható utak elkápráztal nak minket. Azt hisszük, hogy boldogságunk - a „kulcs” - kinl található meg.

Motivációnk részben ugyan jöhet kívülről, de ahhoz, hogy áhított célunkat elérjük, az ösztönzésnek mindig belülről kell dolgoznia. Ne félj az utad során felmerülő akadályoktól! Ha a/ út a te utad, akkor át tudsz jutni rajtuk! Csak őrizd meg pozitív hozzáállásodat!

Nem háríthatjuk el a felelősséget, hogy az életünk során lel merülő problémákkal szembe kell néznünk, és meg kell oldn nunk őket. Minden kihívás egy-egy lehetőség a felfedezésre, ké

A tehetetlenségtől a teljesítőképességig 321

pességeink használatára és arra, hogy bízzunk tehetségünkben. Én olyan Istenben hiszek, aki sohasem ad nehezebb feladatot, mint aminek a megoldására képesek vagyunk.

Valóban boldog életet szeretnél? Testvériesebb és igazságosabb világra vágysz? Javítani akarod egészségedet, el akarod érni a célodat, bőséget óhajtasz az életedben, jobbá tenni vagy megváltoztatni akarod a szokásaidat, hatékonnyá kívánod tenni tanulásodat, megbízhatóbbá akarod tenni memóriádat, megerősíteni az önbizalmadat? Szeretnéd gazdagabbá tenni önmagaddal és a többi emberrel meglévő kapcsolatodat; mélyebb szinten felfedezni spiritualitásodat; és javítani életminőségedet? Akkor kezdj el építkezni bensődben, mert csak onnan tudod kiváltani azokat a hatásokat, amelyek valójában megváltoztatják a kinti dolgokat.

Amint említettem, először én is feltettem a kérdést: „vajon lehetséges ez?” Sokéves saját megfigyelésem és számtalan olyan ember tapasztalata, akiknek megtaníthattam az agykontrollt, egyértelműen bebizonyította, hogy valójában azzá válunk, amire gondolunk. Tanuljunk meg hát mindarra a jóra gondolni, ami bennünk van! Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy csak pozitív gondolataink szülessenek. Meg fogsz lepődni, hogy ez mit eredményez, amint azt a pozitív pszichológia klinikailag is bebizonyította.

Szókratész azt mondta: „A bölcsesség az ámulattal kezdődik” Engem - sokakhoz hasonlóan - továbbra is ámulatba ejt, hogy mi mindenre vagyunk képesek. Teljesen természetes, ha valamennyire kételkedsz. Sőt még hasznos is, mert arra ösztönöz, hogy megvitasd a kérdést másokkal. Azért szenved a világ a fanatizmustól, mert sokan semmit sem kérdőjeleznek meg. Bárki hármit is mondjon neked, mindig állj meg, és önállóan gondold át a dolgot!

Már az ókorban is, a nagy delphoi jósdában, a bölcsesség kul


csa ez volt: „Ismerd meg önmagad!” A mai, teljesen a külsőségekre kihegyezett világban a jelek szerint eltávolodtunk ettől az igazságtól, s még önmagunktól is elidegenedtünk. Már nem állunk meg, hogy elgondolkodjunk és felfedezzük önmagunkat. Szent Ágoston ezt írta:

„Mi, emberek, csodáljuk a hatalmas folyókat, a hegyek nagyságát, a csillagok fényességét,

a patakok mélységét, és közben önmagunkkal szemben semmiféle csodálatot sem tanúsítunk ”

Ebben a bonyolult világban, az egyre komolyabb kihívások, egyre nagyobb ellentmondások és folyamatosan zajló viták között sokan egyre tehetetlenebbnek érzik magukat. Mit tegyünk? Hova forduljunk? Keress a bensődben! És ott - legnagyobb ámulatodra - megtalálod a szükséges erőt, hogy az életedet megváló- j sítandó üggyé alakítsd át! Gondolataidból építkezve, érzelmeidet irányítva és belső értékeidre támaszkodva felfedezheted életed teljes értelmét. Legyen bátorságunk „csodálni” saját intelligenciánkat, és adjunk hálát Istennek, hogy felelőssé tett minket saját szabadságunkért!

Ha azt már fölismertük, hogy képesek vagyunk ártani ma - gunknak és környezetünknek, akkor miért oly nehéz észreven nünk, hogy jót is előidézhetünk, s hogy ebből a jólétből adakoz* hatunk is?

Ahogy cáfolhatatlan tényként tartjuk számon, hogy elménk képes megbetegíteni minket, ismerjük el gyógyító képességét isi Hatoljunk be a belső világba, hogy teljes mértékben feltárjuk legigazibb valóságunkat, és elámuljunk saját titkainkon. Albert Einstein így figyelmeztet:


„A legszebb, amit megtapasztalhatunk, az a titok.Ez minden valódi művészet és tudomány forrása.

Akitől ez az érzés idegen, és már képtelen megállni és álmélkodni, az olyan, mintha már meg is halt volna."

Csodálnunk kell a világot, hálát kell éreznünk, és tudatában kell lennünk, annak, hogy érzelmi viharaink nagy része hol meghozott döntéseink eredménye, hol pedig az élet törékenységének természetes következménye. Hatalmas erő birtokában vagyunk, ami mindig derűlátásra jogosít fel, mert erőnk segít túljutni bármilyen viharon.

Amit az agykontroll tanít, az lehetővé teszi e belső természetes erő használatát. A képzelet erejének hatalmáról van szó, amely erőt sokan sajnos sohasem aknáznak ki. Meglehet, hogy ez egyeseknek mágikus dolognak tűnhet, az elménkben pergő filmek akkor is megszabják viselkedésünket, és jelentős hatást gyakorolnak testi és lelki reakcióinkra. Képzeletünket folyton használjuk, tudatosan vagy tudattalanul. Egyes kutatók szerint a lelki szemeink elé vetített képeink adják napjaink részletes cselekvési programját. Meg kell tanulnunk átalakítani az életminőségünket károsító képeket olyanokká, amelyek kedveznek egyensúlyunknak, és ily módon fizikai, pszichés és spirituális egészségünknek. Azt ugyanis ma már bizonyítottan tudjuk, hogy e képek irányítják agyunkat és azon keresztül testünk minden funkcióját, illetve befolyásolják világszemléletünket.


A VÁLTOZÓ AGY

„Az emberi agy tanulmányozása valódi humanizmus: az agy megismerése nagyobb szabadsághoz

és önmagunk jobb megismeréséhez vezet."

R ó b e r t Ja st r o w

Dr. Michael Merzenich - a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem agykutatója és az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja - úttörő jellegű kutatásokat végzett a neuro- plaszticitással, tehát idegrendszerünk rugalmas alkalmazkodásával kapcsolatban. Szerinte elménk edzése ugyanannyira hasznos, mint súlyos betegség esetén a korszerű gyógyszer szedése. Azt is állítja, hogy tanulásunk folyamata az anyaméhtől a sírig tart; és hogy kognitív agyi funkcióink - a gondolkodás, a tanulás, az emlékezés - még időskorban is javíthatók.

Dr. Álvaro Pascual Leone a Harvard Egyetemről és dr. Helen Mayberg agykutató a Texasi Egyetem Egészségügyi Tudományos Központjából szintén bebizonyították, hogy „a kognitív folyamatok hatnak az agykéregre, a gondolkodó agyra, újraalakítva az információfeldolgozás módját és megváltoztatva a gondolkodási mintákat.” Ily módon bizonyítást nyert, hogy a mentális gyakorlatok ugyanolyan hatékonyan segíthetnek korrigálni agyi problémákat, mint számos gyógyszer.63 Képzeld el ezek után, hogy u te esetedben - aki valószínűleg nem szenvedsz semmilyen agyi betegségben - mekkora életminőség-javulást eredményez, hu megtanulod elmédet irányítani?!

A tehetetlenségtől a teljesítőképességig m

A neuroplaszticitás vizsgálata azt jelzi, hogy egy új képesség megfelelő körülmények közötti gyakorlása százmillió vagy akár százezermillió agysejtközi kapcsolódást változtathat meg, finomítva ezzel az agy információfeldolgozó képességét. Agyunk tehát nemcsak tanul, hanem folyamatosan tanulja, hogy hogyan tanuljon.

A neuroplaszticitás felismerése előtt az agyat bonyolult gépezetnek tekintették, amelynek korlátai - memóriakapacitása, a folyamatok sebessége, az intelligencia mértéke - megmásíthatat- lanok. A kutatások igazolták, hogy e feltételezések mindegyike hibás volt.

Dr. Wilder Penfield a Montreali Neurológiai Intézetben, a XX. század 30-as éveiben, elkezdte feltérképezni az agyat. Azonosítani akarta, hogy a test és annak tevékenységei miként jelennek meg az agyban. Egyes agyi területek ingerlésével például gyerekkori emlékek idéződtek fel a vizsgálati alanyban, ami azt jelzi, hogy mentális tevékenységünk is valahol rögzítésre kerül az agyban. Sokan - mivel azt hitték, hogy az agy nem képes változni - úgy gondolták, és azt tanították, hogy ezek az agytérképek fixek, megmásíthatatlanok és gyakorlatilag mindenkiben egyformák, annak ellenére, hogy Penfield ezt sohasem állította.

Dr. Merzenich felfedezte, hogy ezek a térképek nem stabilak, nem is univerzálisak, s hogy emberenként eltérőek. Ragyogó kísérletekkel bebizonyította, hogy agytérképünk felépítése annak függvényében változik, amit életünk folyamán teszünk. Kiderült: agyunknak ösztönzésre van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön, hogy egészséges maradjon, és hogy képes legyen optimálisan működni.

A neuroplaszticitásból következően az agyi területek kompe- litív jelleggel (egymással versengve) működnek. Ha abbahagyjuk mentális képességeink trenírozását, az agytérképen az ennek


megfelelő terület nyitottá válik arra, amire - anélkül, hogy ezt észrevennénk és akarnánk - éppen gondolunk. Te döntőd el, hogy milyen gondolatokkal és nézetekkel ösztönződ agyadat! Annyi bizonyos, hogy amit választasz, az rendkívüli mértékben tudja befolyásolni ÉLETMINŐSÉGEDET.

Manapság sokat hallani a „felejtés” szükségességéről. Ha valamit túl sokszor ismételgetünk, akkor azzal kialakítunk egy térképet az agyunkban, ami néha merevvé tesz minket. Egy-egy új dolog megtanulásához nyitásra van szükség, valamint hatékony AGYKONTROLLRA, ami lehetővé teszi a magasabb fokú ELLENŐRZÉST a már „feltérképezett” területen, aminek a következtében az megváltoztatható lesz.

A kilencvenes években a neuroplaszticitásra vonatkozó kutatások során bebizonyosodott, hogy a híres IQ (intelligenciahányados) akár felnőttkorban is növelhető 64, amit Jósé Silva már 30 évvel korábban is állított. Módszerünk hatékonysága a gondolataink kontrolljában gyökerezik, amit gyakorlás révén érünk el, és amellyel erőnket a problémák megoldására és céljaink elérésére fókuszáljuk.


GONDOLKODÁSUNK MEGVÁLTOZTATJA AGYUNKAT

„A gondolkodás minden pillanatban megteremti a világot ”

A n d r é M a u r o is

Thomas Hobbes filozófus (1588-1679) feltételezte, hogy képzeletünk kapcsolódik érzéseinkhez, s hogy az érzés fizikai változásokhoz vezet az agyban. Ezt tekinthetjük azon elgondolás előzményének, ami szerint gondolataink megváltoztathatják agyunk szerkezetét. Hobbes hipotézise a képzelet kulcsszerepéről intuitív megsejtés volt. Gondolatát 350 évvel később a korszerű vizsgálati eljárások alátámasztották. Bebizonyosodott, hogy a „képzelt képek” ugyanazokban a látóközpontokban jönnek létre, mint amelyekben agyunk a külső stimulusok révén kapott képeket is feldolgozza.

Hobbes után 200 évvel, 1873-ban, Alexander Bain filozófus visszatért ehhez az elgondoláshoz. Azt állította, hogy valahányszor egy gondolat, emlék vagy ötlet eszünkbe jut, valamilyenfajta „növekedés” következik be az agysejtek „uniójában”, abban, amit manapság szinapszisnak nevezünk. Később Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja, saját kísérleteire alapozva azzal egészítette ezt ki, hogy a képzelet is változásokat idéz elő a neuronok összekapcsolódásaiban.

1904-ben Santiago Ramón y Cajal - az orvosi Nobel-díjas, zseniális neuroanatómus - azt találta, hogy nem csak a fizikai, hanem a mentális gyakorlatok is változásokat idéznek elő az agy


sejtek belső kapcsolódásaiban. Azt állította, hogy: „A gondolkodás szerve rontható és tökéletesíthető is jól irányított, mentális gyakorlatokkal.”

1966-ban Jósé Silva - két évtizedes kutatás után - első alkalommal kínálta fel a nyilvánosság számára azt a lehetőséget, hogy kezelni TUDJUK képeink elképesztő erejét, és átnyújtotta a hatékony AGYKONTROLL végzéséhez szükséges gyakorlati eszköztárat. Kétségtelenül ő volt az első, aki kiszakította a laboratóriumi, illetve az egyéni és/vagy a csoportos klinikai körülmények közül azokat a szükséges technikákat, amelyekkel bárki hozzáférhet saját belsejének erejéhez. Bárcsak azok, akik megkísérelték hiteltelenné tenni felvetéseit, elegendő alázattal rendelkeznének ahhoz, hogy elismerjék rendkívüli előrelátását!

Az elménkben megjelenő kép ugyanúgy aktiválja agyunk megfelelő motoros (izmokat működtető, mozgást létrehozó) területeit, mint a tényleges cselekvési szándék. Amint azt már többször megemlítettem, agyunk nem tesz különbséget a valóság és a képzelet között, és csak rajtad múlik, hogy milyen képekkel/gondolatokkal „táplálod” agyadat. A gondolkozni tudás azt jelenti, hogy megtanulod kezelni azt az eszközt, amivel hatást tudsz gyakorolni magadra és körülményeidre.

Élőlények vagyunk, nem pedig gépek. Az agykontroll az első pillanattól kezdve azt hangoztatta, hogy bennünk van az erő a változásra. Manapság a tudomány igazolja, hogy ez milyen rend* kívüli mértékben igaz. Agyunk szerveződését tapasztalataink befolyásolják. Mi döntjük el, hogy mit gondolunk saját életünk ről, és mit kezdünk vele, főleg pedig, hogy milyen képességein két eddzük.

Marcus Tullius Cicero, a nagy filozófus, ügyvéd és szónok sze rint: „Gondolkodni azt jelenti: élni”. Cicero bizonyára ismerte

A tehetetlenségtől a teljesítőképességig

Szophoklész mondását: „Ember számára nem terem nagyobb kincs, mint a gondos, józan értelem.”

GONDOLKODNI TUDNI azt jelenti: ÉLNI TUDNI. Hatudatában vagyunk ennek az igazságnak, akkor természetes átalakulási folyamaton megyünk keresztül. Tökéletesíthetőek vagyunk, amely tény egyrészt a remény hatalmas távlatait nyitja meg számunkra, másrészt azonban felelősséget ró ránk. Az egyik legnagyobb kísértés, amelybe beleeshetünk - ahogy arra a XX. századi nagy katolikus író és trappista szerzetes, Thomas Merton rámutatott -, ha túl kevésre vágyunk és túl keveset várunk saját emberségességünktől. Ez talán annak a következménye, hogy sokak számára a legnagyobb teher saját tehetsége.

Többek közt azzal biztosíthatjuk gondolataink minőségét és eredményességét, ha belső értékeinkre építjük őket, mert döntéseinket elsősorban azok alapján hozzuk meg. Olyan korban élünk, amelyben az egoizmus, az erőszak és a gátlástalan törekvés feltűnően rontja életünk minőségét. Ezzel szemben két dolgot tehetünk: elménket kontrollálhatjuk, és szívünkből jövő együttérzést adhatunk.


ELME ÉS ÉRTÉKEK

„Valahol egyszer megfogod találni önmagadat. És ez,, csakis ez lehet életed legboldogabb vagy legkeserűbb órája.”

Pa b l o N e r u d a

A tehetetlenségből a teljesítőképességbe való átlépésünk arra kötelez minket, hogy a legnagyobb belső értékeinkre épülő erköl- csiséget vállaljuk fel. Eközben észben tartjuk azt is, hogy a nehéz időszakokban elménk ereje lesz az, ami majd megment minket.

Az agykutatás megmutatta, hogy életminőségünk nagymértékben a testünkkel való törődés; a gondolataink és pozitív érzelmeink; valamint spiritualitásunk - a szeretet és a többi ember szolgálata - függvénye.65

Pablo Neruda szavai arra utalnak, hogy kétségtelen tény: mindnyájunknak lesz egy elkerülhetetlen randevúja önmagával. Hogy jó érzéssel tudunk-e majd visszatekinteni a mögöttünk levő évekre, az sokkal inkább függ majd a „szívünk sugallta gondolatoktól”, amelyek emberséges tettekre sarkalltak minket, mint bármilyen anyagi jólétet vagy átmeneti megelégedettséget eredményező tettünktől.

A hiteles önbecsüléshez a gondolkodás és az akaraterő fejlesztése, valamint a tetteinkért vállalt felelősség vezet el; küldetésünk legteljesebb megvalósításához pedig: hitünk ereje, a remény és a szeretet.

Az intelligens elme segít visszaszerezni a pozitív életszemléletet, és segít megértenünk, hogy a siker azoké, akik az értelem


által megvilágított akarattal szívük belső értékeire támaszkodnak. Kétségtelen, hogy sikerünk sokkal inkább függ majd azon összetevőktől, amelyek lelkesedésünk tárgyát képezték, mint bármilyen egyéb tényezőtől. Jó módszer arra, hogy „éberek” maradjunk, ha elsajátítjuk azt a szokást, hogy kérdéseket teszünk fel önmagunknak, ahogyan azt Marcus Aurelius, a bölcs filozófus és római császár tette:

“Hogy lehet az, hogy most használom az eszemet?... Hogy lehet az, hogy szavaimat és tetteimet azon értékeken keresztül mérik, amelyeket hirdetek, és azon elvek alapján, amelyek szeretném, ha vezetnének engem?... Vajon kinek

része az elmém? Egy csecsemőé, egy gyermeké, egy zsarnoké, egy buta állaté vagy egy bestiális vadállaté?”

Alaposan kell elvégeznünk azt a munkát, ami az önmagunknak feltett, ilyen kérdésekkel jár. Tudatosság és gyakorlat szükséges ahhoz, hogy észrevegyük, gondolataink hogyan vezetnek el minket körülményeink létrehozásához. Becsületesnek kell lennünk ahhoz, hogy meglássuk: szavaink és tetteink sokszor ellentmondanak annak, ami állításunk szerint belső értékrendünkhöz tartozik.

Hányszor fordul elő, hogy egy élethelyzetre adott reakciónk olyan, mint egy szenvedő csecsemőé, egy szeszélyes gyermeké, egy könyörtelen zsarnoké, egy értelem nélküli lényé vagy egy feldühödött vadállaté? Bárhol, ahol az élet lehetséges, van mód helyesen élni. És ez csak annak függvénye, hogy TUDUNK-E GONDOLKODNI, és el tudjuk-e ismerni és át tudjuk-e élni azokat a belső értékeket, amelyek értelmet adnak életünknek.


E könyv és a hozzá mellékelt CD segítségével új kezdet nyílhat számodra. Elkezdheted felfedezni, hogy miként tedd mindennapjaidat teljesebbé. Sokan úgy tesznek, mintha a jövő valami olyasmi lenne, ami elkerülhetetlenül megtörténik, és amibe nem lehet beavatkozni; de szerencsére vannak, akik hisznek abban, hogy a jövőt mi hozzuk létre hozzáállásunkkal és tetteinkkel. Az előbbiek túlzott mértékben a múlt felé tekintenek, és jelenüket annak függvényében magyarázzák, amik korábban voltak, és nem azzal, amivé válni szeretnének. Utóbbiak a jelent mindig egy jobb jövő megteremtésének lehetőségeként látják, nem pedig a múlt szimpla következményeként.

Ne téveszd össze a kellemetlenségeket és a kudarcokat a keserűséggel és a depresszióval! Kerüld el mindkettőt, bármi áron! Ugyanis azok minden betegség és bensődben dúló háború gyökerei. Azt hiszed, hogy követtél el hibákat, hogy kihagytál nagy lehetőségeket? Időnként mindnyájan láthatjuk így. A lényeg, hogy ne ragadjunk be az önsajnálat csapdájába, hanem határozottan induljunk el utunkon, kihasználva azt a csodálatos erőt, amivel rendelkezünk. A tegnap már elment, és azt semmi sem tudja megváltoztatni. Ne bújjunk hát el benne, hogy elmeneküljünk a bennünket érintő, jelen- és jövőbeli felelősség elől!

Albert Einstein így fogalmaz: „A képzelet minden. A képzelet az eljövendő események előzetese.” Meg kell kérdeznünk önmagunktól: Milyen jövőt építek? Milyen emberré kezdek válni? S emlékezzünk: mindig azzá válunk, amit gondolunk! Életed minősége gondolataid minőségétől függ, gondolataid minősége pedig képeid minőségétől. Mondhatjuk, hogy álmunk a cél; a valóság a kiindulási pont; a képzelet pedig a jármű.

A fejlődéshez mindig változásra van szükség. Itt a lehetőség, hogy meghatározd, mit szeretnél valójában az élettől, majd nekivágj annak a nagy kalandnak, amelynek során felfedezed, hogy


ki vagy valójában, és mit tehetsz, hogy elérd céljaidat. A bölcsesség titka, hogy önmagunkon belül keressünk mindent, s ne másoktól próbáljuk megszerezni.

A legfontosabb, hogy mindennap elvégezd a mentális gyakorlatodat. Ne teljen el egyetlen nap sem anélkül, hogy le ne hunynád a szemed, el ne lazítanád a testedet, ne lenne egy pozitív gondolatod, és ne adnál hálát önmagadnak, másoknak, magának az életnek és Istennek, bármilyennek is képzeled Őt el! Ne teljen el egyetlen nap sem életedben e bensődben töltött, intim időszak nélkül, ami szükséges ahhoz, hogy javíthass életed minőségén!

Ne korlátozd tovább életedet és lehetőségeidet azok miatt, akik továbbra is inkább korlátok között szeretnének élni! Mindnyájan abban a világban élünk, amit létrehozunk, és amit képesek vagyunk elképzelni. A történelem bebizonyította, hogy mindaz, amit egy ember el tud képzelni, azt - ő vagy más - meg is tudja valósítani.

A Silva-féle agykontroll valóban új utat nyitott. Kulcsszerepet játszott annak a személyiségfejlődési mozgalomnak a kirobbanásában, ami ma virágzik. Továbbra is ez az élen járó módszer, ami gondolkodásunk helyes vezetését kínálja fel számunkra. Ez - ahogy a pszichológia leszögezi - érzelmeink intelligens irányításához, valamint viselkedésünk szabályozásához nyújt eszközöket, elősegítve személyiségünk integrálását és lehetővé téve, hogy ajtót nyissunk a boldogságnak, amihez csak saját bensőnkből vezet út.

Én ott voltam, ahol te most vagy. Talán sok minden, amit megosztottam veled e könyvben, hihetetlennek tűnhet most neked, jóllehet a tudomány és a klinikai tapasztalatok mindezt alátámasztották. A lényeg azonban, hogy ráébredj: te vagy a felelős az életedért. Az eszköz, amit Isten e felelősség felvállalásához adott neked: az elméd. Istenbe vetett hitem annál erősebbé válik,


minél többször megtapasztalom azokat a rendkívüli képessége két, amelyeket az embereknek adott.

A nagy költőhöz és az olasz nyelv atyjához, Dante Alighieri hez hasonlóan én is:

“Hiszek egy - egyetlen és örök - Istenben.Aki állandó szeretetével

és akaratával mozgatja a mennyeket...Aki a kezdet, a szikra,

ami élő lánggá terebélyesedik, és aki - mint csillag az égen - ragyog énbennem.”

335

1. sz. függelékA TEREMTŐ VIZUALIZÁCIÓ MŰVÉSZETE:

A ZSENIALITÁS VELED SZÜLETETT KÉPESSÉGE

dr. Aretoula Fullam

Személyiség- és egészségpszichológiára, valamint a testnek az elmén keresztül történő gyógyítására szakosodott klinikai pszichológus. A New Jersey Egyetem Orvostudományi Intézetének tudományos kutatója a krónikus fogyatékosságok és a sclerosis multiplex betegség területén. A Harvard Egyetem Orvostudományi Intézetének és a bostoni Brigham and Womens Hospital-mk a kutatója. A Rutgens Egyetem Pszichológiai Karának tanára, ahol kurzusaiból néhány a tanterv részévé vált. A gyerek- és felnőttkori elektromos agyi aktivitással kapcsolatban is végzett kutatásokat. Egyik tanulmánya a A Silva-féle agykontroll hatásainak értékelése: a képzelet és a vizualizáció mint hatékony kezelési módszer a sclerosis multiplexben szenvedő betegek tüneteinek enyhítésére és életminőségük javítására. Ezt a vizsgálatot a New Jersey Egyetem Orvostudományi Intézetében végezték el a Kessler testülettel, az orvosi rehabilitációra és az oktatási célú kutatásra vonatkozóan a New Jerseyben található Holyhome Kórház Sclerosis Multiplex Centrumával együttműködésben.

Dr. Aretoula Fullam agykontrolloktató is.

k


A vizualizáció nagyon elterjedt gyakorlat volt már a legősibb civilizációktól kezdve. A görög mitológia szerint Aszklépiosz, Apolló fia volt a fény, a gyógyítás és a zene istene. Gyógyítási módszereit i. e. 1300- tól egészen i. u. 600-ig alkalmazták a mediterrán térségben66, és azok jelentősen befolyásolták az orvoslás módszertanát. A jobbulásra vágyók felkeresték az ő nevét viselő templomot, és várták, hogy az isten egy álmon vagy látomáson keresztül megszólítsa őket. Ezek az ókori betegek úgy hitték, hogy az ember csak ezen eszközök segítségével kommunikálhat az istenekkel.

A hagyomány szerint kétféle gyógyító álom létezett: az első típusnál maga az isten jött el a beteghez az álomban vagy valamilyen félálomszerű állapotban, és meggyógyította őt. A másodiknál Aszklépiosz jelent meg előtte, s előírt valamilyen gyógymódot, amit a betegnek követnie kellett, hogy meggyógyuljon67. Olyan volt, mintha Aszklépiosz belelátna a betegek belsejébe, pusztán azzal, hogy megnézi őket, és így megtalálná mindenki számára a megfelelő gyógymódot. Korunk szó- használatában ezt intuícióként és teremtő vizualizációként ismerjük.

Ókori szövegekben talált tanútételek szerint az álmokon kérész* tül68 segítettek azokon az asszonyokon, akik gyermekáldást áhítottak, és olyan betegségek is sokszor meggyógyultak, mint a bénulás, a vakság, a galandférgesség vagy különféle bőrelváltozások.

Szofoklész, Arisztofanész és még Szókratész is alkalomadtán Aszklépioszhoz fordult, hogy meggyógyítsa őket valamilyen beteg ségből. Gyógyítási módja eljutott egészen Hippokratészig - apján én nagyapján keresztül, akik Aszklépiosz templomának papjai voltak valamint Galenóhoz (akit a nyugati orvoslás atyjaként ismerünk), aki Hippokratész utódja volt.

Az ókori görögök megérzései szerint a spiritualitásnak, az álmok nak és a vizuális képeknek - ugyanúgy, mint a gondolat és az elme

Vizualizáció az ókorban

1. számú függelék 337

hatalmának - hatalmas értéke volt az orvosok, a betegek, sőt még a filozófusok szemében is.

A meditáció mint a tudományos kutatás tárgya

Több mint 30 éve megnőtt az érdeklődés a meditáció iránt, különösképpen az utóbbi két évtizedben. Ennek oka a relaxáció és a vizualizáció gyógyító tulajdonságai, valamint fiziológiai és pszichológiai hatásai. Az érdeklődés e jelentős növekedését, különösen az Egyesült Államokban, egyrészt a jógikon és a Zen mestereken végzett megfigyelések váltották ki, másrészt dr. O. Carl Simonton onkológus szakorvos kutatásai, aki az agykontrollos relaxáció és imagináció/vizualizáció hatásait tanulmányozta súlyos egészség- ügyi problémákban szenvedő betegeknél. Dr. I lerbert Bensőn - a Harvard Egyetemen - szintén kutatásokat végzett, konkrétan a transzcendentális meditáció hatásaira vonatkozóan.

Simonton első tanulmányának69 megjelenésekor több kutatás indult el az alternatív kezelések szempontjaira fókuszálva. Ebben a vizsgálatban az egyik rákbetegcsoport tagjai csak hagyományos orvosi kezelést kaptak, a másik tagjai a hagyományos orvosi kezelés mellett a Silva-féle módszert is gyakorolták, melynek során vizualizáltak és képzelődtek. A vizualizáló/imagináló betegek átlagosan kétszer olyan hosszú ideig maradtak életben, mint a kizárólag hagyományos orvosi kezelést kapók. Még az elhunyt betegek is másfélszer hosszabb ideig maradtak életben, mint a kontrollcsoport tagjai. E rendkívüli különbségek láttán gombamód szaporodtak azok a vizsgálatok, amelyek a gyógyítás, a betegségmegelőzés és a krónikus betegek élteminőség-javításának lehetőségeit kutatták.


Agykontroll, relaxáció, képzelet és stressz

Ma már elegendő adat áll rendelkezésre annak kimondására, hogy a pszichoszociális stresszt okozó, illetve az azt kezelő hatások oly mértékben befolyásolják az immunredszert, hogy tényleges egész- ségállapotbeli változást eredményeznek. A legtöbb közvetlen bizonyíték erre a fertőző betegségek és a sebgyógyulás vonatkozásában született. Az újabb orvosi kutatások kiderítették, hogy számos betegség - pl. szív- és érrendszeri betegség, gyengeség, funkciócsökkenés - kialakulását és lefolyását befolyásolják az úgynevezett proinflammatorikus (gyulladást megelőző) citokinek (az immunválaszban szerepet játszó anyagok). Az ilyen citokin termelődése közvetlenül kiváltható negatív érzelemmel és stresszes élménnyel, illetve közvetett módon idült és visszatérő fertőzéssel. Ez arra utal, hogy számos, negatív érzelmekkel kapcsolatos betegség-rizikófaktor hátterében meghúzódó egyik központi mechanizmus a stresszel összefüggő immunrendszeri rendellenesség lehet.70

Mindent egybevetve: a betegségre hajlamosító pszicho-szociális tényezők és a testnek az elmén keresztül történő gyógyítása - amely magába foglalja a meditációt, a relaxációt, az irányított imaginációt, valamint az imádkozást - közti komplex összefüggés egyre nagyobb figyelmet kapott71, és ennek hatására még több erre irányuló kutatást végeztek.

Az alternatív gyógymódok a terápiák széles skáláját foglalják magukban, amelyek célja a beteg intenzív és krónikus fájdalmainak mérséklése, valamint a funkciózavarok és a feszültség enyhítése. Az agykontroll szándékosan, folyamatosan szabályozza a figyelmet, ami azzal társul, hogy tudatában vagyunk a jelennek. Mindez jobb lelkiállapottal, nagyobb önbecsüléssel, az élet iránti elégedettséggel és optimizmussal kapcsolódhat össze; ezek az érzelmi egészség jelei.72

Az irányított imagináció olyan terápiás technika, ami lehetővé teszi, hogy a kívánt célok - a fájdalomküszöb emelésenek és a szó


rongás csökkentésének - elérése érdekében a páciens a saját képzeletét használja ahhoz, hogy összekapcsolja testét elméjével.73 A kreatív vizualizáció értékét a kutatók jelenleg is tanulmányozzák.74

Helyszűke miatt csupán néhány olyan vizsgálatot említek, amelyek egyértelműen mutatják a vizuális imagináció és a meditáció erőteljes hatását. Wolso és munkatársai 2004-ben 2055 felnőttet kérdeztek meg. Kiderült, hogy 18,9%-uk az ezt megelőző évben legalább egyszer alkalmazott elmetest-terápiát, amelyek 20,5%-a szakember közreműködésével történt. Leggyakrabban meditációt és imaginációt alkalmaztak krónikus fájdalom (a krónikus fájdalomtól szenvedők 20%-a használta) és alvászavar (az alvászavarban szenvedők 13%-a használta) ellen, tehát olyan ügyekben, amelyek vonatkozásában a kutatók egyértelműen hatékonynak tartják az elmetest-kezeléseket. Ugyancsak 20% alatti volt azok aránya, akik az elmetest-terápiát szívbetegség, fejfájás, hát- és nyakfájás és rákbetegség miatt vették igénybe, mely kórképek vonatkozásában szintén erős kutatási érvek sorakoznak75

Az intenzív kezelés alatt álló betegek erős érzelmi és fizikai feszültséget tapasztalhatnak, amit gyakran nyomasztónak írnak le, mivel a félelem, a harag, a védtelenség és az elszigeteltség érzését idézheti elő. Az egyik legjobban tanulmányozott kiegészítő kezelés a vezetett imagináció, amit egyre gyakrabban alkalmaznak. Megnőtt a betegek e technika iránti bizalma, mert jelentős lelkierő-forrást és támogatást nyújt számukra, például ahhoz, hogy egy műtétre felkészüljenek, vagy hogy szembenézzenek azzal a stresszel, amit a kórházban eltöltendő időszak számukra okoz76.

Collins és Dunn (2005) nyomon követtek egy dermatomyositis- ben szenvedő beteget, aki kizárólag meditációt végzett, és nem szedett semmiféle gyógyszert. Naponta ellenőrizték a karizmok erejét, a bőr állapotát és azokat az eseményeket, amelyek nyugtalanságot okoztak, s mindezt egy numerikus skálán rögzítették.

A beteg meggyógyult, ami e kórkép esetén hagyományos terá


piával nagyon ritkán történik meg. A matematikai analízis kapcsolatot keresett a beteg karizmának ereje, a bőrelváltozások és a fájdalom, illetve a mentális terápia között. A statisztikai elemzés jelentős kapcsolatot mutatott ki a meditációra (a p77-értékek*0,02 és 0,001 közöttieknek bizonyultak) és az imaginációra vonatkozóan is (a p-értékek 0,02 és 0,002 közöttieknek bizonyultak). A szorongásnak jelentős hatása volt a bőrelváltozásokra, a kar izomerejére azonban nem. Az eredmények statisztikailag fontos összefüggést mutattak a mentális terápia és a beteg dermatomyositisből történő felépülése között, ami valószínűleg a humorális immunrendszer hatásának tudható be. A gyógyulásban alapvető fontosságú tényező volt a stressz gyors csökkenése. A meditáció és az imagináció jótékony hatásai e beteg esetében összhangban állnak azzal a növekvő számú bizonyítékkal, amelyek megerősítik, hogy e technikák hatással vannak az immunrendszer működésére.77

A Silva-féle agykontroll, a vizualizáció és az irányított képzelődés segít az arra irányuló technikák alkalmazásában, amelyekkel hatékonyan javítható a stressz kezelése, az egészség, az önkorlátozó hiedelmek megváltoztatása (kognitív újrastrukturálás) és a többi emberrel való kapcsolat. Az egyéb, krónikus betegségeknél megfigyelt sikerek alapján78 az agykontroll, a vizualizáció és a képzelődés rendkívül ígé

* A p-értek azt jellemzi, hogy egy felállított H0 hipotézis alapján a kapott véld lenszerű eredmény valószínűleg igaz-e vagy sem. A kutató a p értéke alapján döntheti el, hogy elfogadja, hogy a csoportok között nem volt különbség, vagy elveti ezt a hipotézist, és egy másik, H hipotézist állít fel a különbségek vizsgálatára. A H0 hipotézist akkor vetjük el, ha az eredmények alapján számított p értéke egyenlő vagy kisebb a szignifikancia előre meghatározott értékénél, ami általában 0,05 vagy 0,01. A cikkben a szerző ezt 0,02 és 0,001 értékek közöttinck találta az imagináció vonatkozásában, ami azt jelenti, hogy a kontrollal szemben felállított követelményszint a megengedettnél jóval magasabb, vagyis hogy a kapott eredmények közötti különbség nagyon is szignifikánsnak tekinthető.


retes beavatkozásnak bizonyult, mind az akut, mind pedig a krónikus betegségek esetében, mint amilyen például a sclerosis multiplex (SM).

Az SM egy összetett, progresszív betegség, ami a központi idegrendszer károsodását idézi elő. Jellemzői: kiterjedi agyi és gerincvelői elváltozások, továbbá nagyon sokféle tünet, amelyek magukban foglalják az alkalmankénti érzéketlenséget, kimerültséget, fajdalmat, a végtagok gyengeségét, izomgörcsöket, a húgyhólyag és a bél működésének zavarát79. Ezen kívül jelentkeznek még pszichológiai tünetek is, mint: depresszió, feszültég, szorongás, kognitív leépülés és az SM egyéb diszfunkcionális megnyilvánulásai, amelyek gyakran logyatékosságot okoznak.80 Az SM oka nem ismeretes, és eddig még nem találták meg gyógyításának módját.81 Általánosan elfogadott8’, hogy SM esetén az immunrendszer a központi idegrendszerben megtámadja a neuronok myelinburkolatát. Az SM-ben szenvedő betegek megélhetnek olyan érzéseket, mint a sebezhetőség, a frusztráció és a kontroll elvesztése83, ami miatt emelkedik a stressz-, a depresszió- és szorongásszintjük, és kimerültebbé válhatnak. Jelentős számú tudományos megfigyelés szól amellett, hogy a pszicho-szociális tényezők és a stressz hatást gyakorolnak az egészségre és az immunológiai funkciókra.81

Több mint 100 éve már, hogy az SM kialakulásában és romlásában kulcstényezőnek tartják a stresszt. Ennek ellenére csak az utóbbi tíz évben végeztek szisztematikus kutatásokat a lehetséges okokra és pathomechanizmusra vonatkozóan85, ami bizonyította a szimpatikus idegrendszer felfokozott tevékenysége, a stressz és az SM súlyosbodása közti kapcsolatot. Az érzelmi stressz gyakoribb az SM-ben szenvedő betegeknél, mint számos egyéb krónikus betegségnél, és háromszor gyakoribb az SM-ben szenvedőknél86, mint a lakosság többi részénél. Olyan tényezők, mint pl. a bizonytalan gazdasági helyzet, a munkahely megszűnése87 jelentős mértékben rontják a beteg állapotát.

Összességében elmondható, hogy érzelmi stressz esetén romlik


a betegek állapota. A súlyosabb állapotban lévő betegeknél több érzelmi zavar állt fenn, és náluk a stresszt előidéző események intenzívebbek voltak88, mint az enyhébb tüneteket mutató betegeknél. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy SM-esek közt a depresszió előfordulási gyakorisága 14-57%, az eufóriáé 63%, s a szorongásos problémáké 19-34%. Azok a betegek, akik rendelkeznek a stressz és a szociális problémák kezelésére szolgáló eszközökkel, képesek befolyásolni azt, hogy a depresszió meddig és milyen fokig juthat el bennük, illetve milyen szintig súlyosbodhat egy-egy stresszt okozó élmény következményeként.89

Újabban az SM-es betegek depresszióját az alvászavarral hozták összefüggésbe90, ami az agy motoros (mozgató) területeiben észlelt elváltozásokkal társult. Ennek alapján fölvetődik, hogy az alvászavar a demyelisatio (elvelőtlenedés) és a depresszió közti mediátor (közvetítő). Krónikus betegségben szenvedőknél három különösen gyakori stresszelőjel: a fájdalom, az alváshiány és a félelem vagy szorongás91. Tekintettel arra, hogy a gyógysze- rezés az SM tüneteinek egyik közös kezelési módja92, továbbá figyelembe véve a betegség komplexitását és a pszicho-szociális tényezők fontosságát, amelyek kölcsönhatásban állnak mind az egészséggel, mind pedig a betegséggel93, kiválasztottam egy bio- pszichoszociális modellen alapuló kutatási megközelítést, hogy elvégezzem a vizsgálatomat.

A pillanatnyi szakirodalom nem tartalmaz semmiféle határozott bizonyítékot a meditációnak az SM-re gyakorolt hatásaira vonatkozóan. Egy tanulmány azonban, amit Maguire (1996) végzett el, előzetes bizonyítékokra utal a tekintetben, hogy a relaxáció és az imagináció klinikailag szignifikáns mértékben csökkentette az SM-es betegek szorongását és a betegségük miatti zaklatottságukat, Ennek ellenére e tanulmány eredményei nem voltak egyértelműek néhány azt korlátozó tényező miatt:


1. Túl kevés volt a vizsgált beteg.2. Nem tesz utalást sem a kezelés intenzitására, sem annak

összetételére, azaz az eljárás gyakoriságára és tartósságára, összesen hat, egyenként egyórás foglalkozás kivételével, amelyeket hangfelvételen rögzítettek.

3. Módszertani probléma lehet, ami befolyásolhatta e tanulmány eredményét, a gyakorlat hiánya vagy egy hangfelvétel megbízhatósága, ahelyett, hogy kiképezték volna az egyéneket a Silva-féle agykontroll alkalmazására, hogy használhassák a fizikai és a mentális relaxáció!.

Az említettek arra ösztönöztek, hogy kutatni kezdjem a Silva- módszer és a vezetett imagináció hatékonyságát az SM-ben szenvedő betegeknél. A vizsgálat célja az agykontroll és a vizualizáció/képzelet hatékonyságának kutatása az SM-ben szenvedő egyéneknél, egy véletlenszerűen összeállított kontrollcsoport segítségével. Az eredmények azt bizonyították, hogy az agykontroll és a vizualizáció/képzelet nagymértékben használt az SM-ben szenvedő betegeknek.

Hogy konkrétabb legyek, az eredmények nagy számban pozitív hatást mutattak, amit a betegek saját beszámolói tanúsítottak, és amelyek közül néhány szerepel a jelen függelékben is.

Egy SM-klinika 40, véletlenszerűen kiválasztott járóbetegét kértük fel a vizsgálatban való részvételre. A kontrollcsoportot várólistás betegek csoportja képezte. A kezelés után 3 hónapos követési időt alkalmaztam.

A vizsgálati csoportban a szorongás szintje szignifikáns mértékben csökkent (p=0,000). Az időfaktor és a csökkent szorongásszint között is szignifikáns (p=0,002) kölcsönhatást lehetett kimutatni, amely a 3 hónapos követéses időszak végén is fennált. A depresszió is szignifikáns mértékben csökkent, és az idővel való kölcsönhatása p = 0,005 szinten bizonyult szignifikánsnak, illetve p - 0,000 való


színűségi szinten a két csoport között. A szorongás és a depresszió mértékének szignifikáns csökkenése az agykontroll (a meditáció) rendkívül fontos eredménye.

Az ellenségesség és a paranoia két olyan negatív érzelem, ami gyakran jelenik meg krónikus betegségben szenvedő embernél. Mindkettő a velük történtekkel és a „miért éppen én?” kérdéssel kapcsolatos haragjukat és ellenségességüket tükrözi. A terápiás beavatkozás után 3 hónappal a két csoport közti különbség ellenségesség vonatkozásában nagyon szignifikáns volt (p = 0,000). Ez arra utal, hogy a kísérleti csoport tagjai képesek voltak ellazulni, csökkenteni tudták szorongásukat, kevésbé érezték magukat deprimáltnak és áldozatnak. A paranoia is szignifikáns mértékben csökkent a két csoportot összevetve (p = 0,000). Az ellazulva maradás képessége az irányított imagicáióval párosulva megnövelte interperszonális érzékenységüket, s e vonatkozásban is a két csoport közti különbség nulla valószínűség-szintűnek bizonyult (p =0,000). Érzékenyebbek lettek más emberek iránt, kevésbé voltak ellenségesek, és üldözöttségérzésük csökkent.

Nem csupán az említett lélektani változások bizonyultak szignifikánsnak. Markáns változásokat tapasztaltam élettani paraméterekben és az alvásképességben is. Az alvászavar szignifikánsan csökkent (p = 0,05), holott körükben az elalvási nehézség rendkívül szignifikáns mértékben volt jelen (p = 0,000).

Az SM-es betegek egyik gyakori tünete a járás nehezítettsége. A mobilitásskálán mért értékek azt mutatják, hogy az alkalmazott kezelés hatására idővel a mobilitás javult (p < 0,005), és a csoportok közötti különbség szignifikáns volt (p = 0,000). Valójában ez egy rendkívül jelentős hatás, amit alátámaszt a vizsgálati csoport számos tagjától kapott jelzés, miszerint elektromos meghajtású kerekes székről át tudtak térni mankó használatára, illetve a mankó használatát elhagyhatták.


Több visszajelzést kaptunk a betegektől. A betegek nevét megváltoztattuk, hogy védjük személyiségüket.

Beszámolók

1. Mindent összevetve: a Silva-módszer agykontrolltechnikáinak elsajátítása a lelki béke és nyugalom olyan érzését adta meg, amire hatalmas szükségem volt az életemben. Hatására pozitívabban néztem a világot, és nagyobb lehetőségeket láttam meg magamban és másokban. Az élettel kapcsolatban reményt és lelkesedést kaptam tőle. A tanfolyam rendkívüli mértékben megváltoztatta az életemet, s az azóta egyre jobb és jobb. Köszönöm ezt a csodálatos, az életet megváltoztató élményt!

ECB, 2005. május

2. Határozottan működik a dolog! Már nem használom az elektromos meghajtású kerekes székemet. Csak egy mankót, illetve néha a járókeretet.

JC, NJ, 2005. május

3. Kedves Fullam doktor! Az agykontroll-tanfolyam valóban segített, hogy megbirkózzak az SM-emmel. Nem használom már az elektromos kocsimat, kevésbé függök már a járókeretemtől, s egyre gyakrabban használom a mankómat. Az utóbbi 30-40 évben sok rosszabbodást és javulást éltem át az SM-mel kapcsolatban, s állapotom egyre rosszabb és rosszabb lett. A tanfolyam a jelek szerint megfordította ezt a tendenciát, és támadást indított a betegség hatásainak visszafordítására. Továbbra is jó eredményekkel használom a relaxációs hanganyagot. Köszönöm.

JD, 2005. május


4. Elképzelem magamat 26 évvel idősebben, ahogy járni és ugrálni fogok, és esküvője napján bevezetem lányomat az oltár elé. Nemrég kontrollvizsgálaton és MRI-teszten jártam. Az a két lézió, ami 6 hónapja még látható volt, most inaktív. És ami még fontosabb, a 6 hónapja még aktív két lézió egyike teljesen eltűnt! Orvosom ugyanúgy felvillanyozódott, mint én. Azt mondta, hogy nem várt ilyen hatalmas eredményt, legfeljebb azt, hogy az elváltozások inaktívvá válnak. Én ennél egy lépéssel tovább jutottam. Folytassa az emberek informálását arról, hogy mekkora lehetőségek rejlenek bennük! Akár egészséggel kapcsolatos ügyről van szó, akár bármi másról, amire az illető vágyik. Az mind lehetséges. Egyre jobban!

ML, 2007. január

DR. FULLAM FÜGGELÉKÉNEK BIBLIOGRÁFIÁJA

Ackerman, CJ. & Turkoski, B 2000, Using guided imagery to reduce pain and anxiety, Home Health Nurse, Sep: 18 (8), 525-530.

Ackerman, KD., Stover, A., Heyman, R., Anderson, BR, Houck, PR, Frank, E., Rabin, BS., 8c Baum, A., (2003). Relationship of cardiovascular reactivity; stressful life events, and multiple sclerosis disease activity. Brain, behavior and inmunity, 17 (3), 141-1151.

Ackerman, KD., Heyman, R., Rabin, B., Anderson, BR, Houck, PR., Frank, E., 8c Baum, A., (2002), Stressful life events precede exacerbation of multiple sclerosis, Psychosomatic Medicine, 64 (6), 916-920.

Ackerman, KD., Martino, M., Heyman, R., Moyan, NM & Rabin,


BS., (1998), Stressor-induced alteration o f cytokine production

in m ultiple sclerosis patients and Controls, Psychosomatic Medicine, 60,484-491.

Barrows, KA., 8c Jacobs, BP-. (2002), Mind-Body-Medicine: An introduction and review of the literature, Complementary and alternative medicine, 86 (1), 11-31.

Clark, CM., Fleming, JA:, Li, D., et. a l, (1992), Sleep disturbance, depression and lesion site in patients with multiple sclerosis. Ar- chives of Neurology, 49,641-643.

Collins, MP., 8c Dunn, LF., (2ÖÖ5), The effects ofmeditation and vi~ sual itnagery on an immuné system disorder: dermatomyositis, Journal of Alternative and Complementary Medicine, 11 (2), 275-284.

Davenport, L., (1996), Guided imagerygets respect, The Healthcare Fórum Journal, 39 (6), 28-32.

Davidson, RJ., Kabar-Zin, J., Schumacher, J., Rosenkranz, M., Muller, D„ Santorelli, S. F., Urbanowski, F., Harrington, A., Bonus, K., 8c Sherida, JF., (2003), Alterations in brain and immuné function produced by mindfulness meditation, Phsycho- somatic Medicine, 65, 564-570.

DeKeyser, F., (2003), Psychoneuroimmunology in critically ill patients, AACN Clin Issues, 14(1), 25-32.

Edelstein, EJ., and Edelstein, L., (1945), Asclepius, Vol. I 8c Vol. II, John Hopkins University Press.

Eller, LS., (1999), Guided imagery interventions fór symptom ma- nagement, Annual Rév. Nurs. Res„ 17, 57-84.

Foley, FW., Traugott, U., LaRocca, N., Smith, CR., Perlman, KR., Caruso LS., 8c Scheinber, LC., (1992), A prospective study of depression and immuné dysregulation in multiple sclerosis, Ar- chives of Neurology, 49,238-244.


Fullam, A., (en preparación), The efficacy of dynamic meditation in multiple sclerosis.

Guilick, EE., (2001), Emotional distress and activities of daily living functioning in persons with multiple sclerosis, Nursing Research, 50 (3), 147-154.

Herndon, RM., (2003), Developments in multiple sclerosis; research overview, In Róbert M., Herndon (Ed.), Multiple sclerosis: immunology, pathology and pathophysiology, New York: Demos.

Kielcolt-Glaser, JK., McGuire L., Robles, TF., & Glaser R., (2002), Psychoneuroimmunology and Psychosomatic Medicine: Back to the Future, Psychosomatic Medicine, Jan-Feb., 64 (1): 15-28.

Kroenke, DC., & Denny DR., (1999), Stress and coping in multiple sclerosis: exacerbation, remission and chronic sub-groups, Multiple Sclerosis, 5,89-93.

LaRocca, NG., (1984), Psychosocial factors in multiple sclerosis and the role of stress, Annals of the New York Academy of Sciences, 435-442.

Maguire, BL., (1996) The effects of imagery on attitudes and mo- ods in multiple sclerosis patients, Alternative Therapies, 2 (5), 75-79.

Manso, J., (1983), The equitable life assurance society program, Preventive Medicine, 12,658-662.

Pelletier, KR„ (2000), The best alternative medicine: What Works? What does nőt?, New York, Simon and Schuster.

Pert, CB., Ruff, MR., Weber, RJ 8c Herkenham M., (1985), Neuro- peptides and their receptors: A psychosomatic network, Journal of Immunology, 35:2.

Pert, C., (1995), Neuropeptites, AIDS and the Science ofmind-body healing, Alternative therapies in healing and medicine, 1 (3), 70-76.


Pliskin, NH., Hammer, DP„ Goldstein, DS., Towle, VL., Reder, AT., Noronha, A., 8c Polman, CH., (1994), Improved delayed visual reproduction test performance in multiple sclerosis patients receiving interferon Beta.lb, Neurology, 47 (6), 1463-8.

Rao, SM., Grafman, J., DiGuilio, D., et a l , (1993), Memory dis- function in multiple sclerosis: its relation to working memory, semantic encoding and implicit learning, Neuropsychology, 7, 364-374.

Rodgers, D., Khoo, K., MacEachen, M., Oven, M., 8c Beatty, WW., (1996), Cognitive therapy fór Multiple Sclerosis: A preliminary study, Alternative Therapies, 2 (5), 70-74.

Simonton, OC., Mathews-Simonton, S., & Sparks, TE, (1980), Psychological intervention in the treatment of cancer, Psycho- somatics, 21,226-233.

Smits, RC., Emmen, HH., Bertelsmann, FW., Hűiig, BM, Van Lo* enen AC., & Polman, CH., (1994), The effects of 4-aminopyri- diné on cognitive function in patients with multiple sclerosis: a pilotstudy; Neurology, 44,1701-1705.

Tick, E., (2001), Altered states of consciousness, New York: John Wiley and Sons Inc.

Tóth, M„ Wolsko, PM., Foreman, J., Davis, RB., Delbanco, T., Phi llips, RS., 8c Huddleston, P., (2007), A pilot study of a randa rnized, controlled trial on the effect of guided imagery in hospi talized medical patients.

Troesch, LM., Rodehaver, CB., Delaney, EA., 8c Yones, B., (1993)» /’/ir* influence of guided imagery on chemotherapy-relatcd ttaustn and vomiting, Oncology Nursing Fórum, 20 (8), 1179-118S.

Tűsek, DL., 8c Cwynar, RE., (2000), Strategies fór itnpltttlentin# a guided imagery program to enhance patient experinur, A A( !N Clinic Issues, 11 (1), 68-76.


VanderPlate, C., (1984), Psychological aspects of multiple sclerosis and its treatment: toward a biopsychosocial perspective, Health Psychology, 3 (3), 253-272.

Warren, S., Warren, KG., & Cockerill R., (1991), Emotional stress and coping in multiple sclerosis exacerbations, Journal of Psychosomatic Research, 35 (1), 37-47.

Wolsko, PM., Eisenberg, DM., Davis, RB., Phillips, RS., (2004), Use of mind-body medical therapies, Journal of General International Medicine, 19(1), 43-50.

351

2. sz. függelékAGYKONTROLL ÉS PSZICHIÁTRIA:

EGY SZEMÉLYES TAPASZTALAT

Dr. Gérard Guasch

Pszichiáter szakorvos a Párizsi egyetemen, a pszichoszomatikus orvostudomány és az energetikai pszichoterápia specialistája. A Pszichokorporális Terápiák Nemzetközi Tudományos Egyesületének tagja.

A közhiedelemmel ellentétben a pszichiátria nemcsak az őrültek számára létezik. Az orvostudománynak ez az ága ugyan sokáig kizárólag a pszichotikus betegek ellátására korlátozódott - „elmebajnak” hívták akkoriban a betegséget, a pszichiátert pedig „elmegyógyásznak” a pszichiátria területe azonban manapság ennél sokkal tágabb. Amit maga a pszichiátria szó is jelez, hiszen a görög psique szó jelentése lélek vagy elme, az iatros szóé pedig orvos. A pszichiátria tehát mentális orvoslás. Vagyis a pszichiáter nem „elmebeteg-ápoló”, hanem az elme szakorvosa.

A pszichiátriának, mint bármely más szakterületnek, köteles


sége preventív intézkedéseket tenni, hogy felelősséget vállaljon a jelenlegi életkörülmények miatt kemény veszélynek kitett men- tálhigiéniáért, amely hiánya napi szinten generál túlzott mértékű feszültséget, s egyúttal tömérdek fizikai és mentális zavart.

A jobb fizikai és mentális egyensúly fenntartásához rendelkezésre áll egy könnyen használható eszköz, a relaxáció, kiegészítve az agykontroll technikáival. Saját szakmai gyakorlatomban soksok éve alkalmazom ezeket a technikákat.

Egy kis történelem

Az elmebeteg évszázadokon át a szegények szegénye volt. A társadalomból kirekesztett „bolond”, elutasítva, komor intézetekbe elzárva, megkötözve, leláncolva, ketrecbe zárva. Ez az állapot egészen a „fények századáig” tartott, amíg az elmegyógyász orvosok, mint a francia Phillippe Pinel (1745-1826) - akit a modern pszichiátria alapítójának tartanak - elszakították ezeket a láncokat, és morális kezelést kínáltak fel e betegeknek. Ugyanebben az évszázadban - a XVIII.-ban - támadt fel a nehezebben megérthető pszichés jelenségek iránti erőteljes érdeklődés, mint amilyen például a mentális szuggesztió. Kiemelem itt az osztrák orvos, Franz Anton Mesmer (1734-1815) nevét, aki Marié Antoinette királynő védelme alatt, nem sokkal a forradalom előtt, hatalmas zűrzavart okozott Franciaországban, és aki a maga módján a modern pszichoterápia és a különféle pozitív szuggesztiós technikák úttörője volt.

Mágneses „delejezéses” technikái megnyitották az utat a „hipnózis” felé, amely elnevezés James Braid angol sebésztől származik, 1840-ből. A hipnózis sok éven át az orvosok és pszichiáterek privilegizált kutatási és kezelési eszköze volt. Ramón y


Cajal (1852-1934) is - aki az idegsejtek mikroszkopikus megfigyelése okán vált híressé - érdeklődött a hipnózis iránt, de e tekintetben a korszak mestere kétségtelenül Jean Martin Charcot (1825-1893) volt, akinek híre a Párizsban álló, öreg Salpétricre kórház falainál sokkal távolabbra terjedt.

Tanítványai között, asszisztensként, ott tevékenykedett a fiatal Sigmund Freud (1856-1939), akit lenyűgözött Charcot munkája, és ezért további alapos elemzéseket végzett e téren. Ezekből az analízisekből és saját megfigyeléseiből a neurózis okaira vonatkozó, új hipotézisei születtek, továbbá egy kezelési módszer, amit rövidesen „pszichoanalízisnek” nevezett el. A pszichoanalízis ugyan a hipnózisból született, de attól eltávolodott, hogy saját útján haladjon tovább.

Mások, szintén a hipnózisból kiindulva, ettől eltérő fejlődési útvonalon haladtak tovább, köztük egy német orvos, Johannes Heinrich Schultz (1884-1970), aki 1912-től mentális indukció segítségével elkezdte kifejleszteni a „koncentrációs autorelaxáció” módszerét, „az autogén tréninget”, amelynek célja, hogy a betegben a pszichés ellazulás eléréséhez csökkentse az izom feszülését. Módszere több más, ehhez hasonló metódusnak volt az előfutára, amelyek közül kiemelkedik Alfonso Caicedo, kolumbiai pszichiáter „szofrológiája” és a Silva-módszer relaxációja. Mindkettő használható oktatási és terápiás célzattal. Számos tudományos tanulmány támasztja alá hatékonyságukat.

Egy ezeréves kutatás

E módszerek létrehozása és a „relaxáció” szó bevezetése előtt már sokkal korábban létezett maga a fogalom. Fellelhetők azon régi, nagy múltú szokások között, amelyek azt ajánlják, hogy fordít

3 54 Még TÖBBET ÉSSZEL...!

sunk figyelmet a testtartásunkra és a légzésünkre, hogy ez által megnyugtassuk elménket, és jobban tudjunk így meditálni vagy imádkozni. Az orvostudomány eddigi történelme során végig megtaláljuk azokat a különféle praktikákat, amelyek megteremtik vagy helyreállítják a belső harmóniát: hangokat, énekeket, fohászokat, mantrákat, kellemes szavakat, monoton hangokat... Már a Bibliában is a fiatal Dávid hárfázik, hogy elűzze Saul király leikéből a melankóliát. A XIV. században egy arab orvos azt írta elő egy betegnek nyugtatóként, hogy szárított rózsaszirmokat dörzsöljön a kezei között, s az így keltett hangot hallgassa. Ambroise Páré, reneszánszkori sebész azt javasolta, vizet csöpögtessenek egy táblára, hogy ily módon altassák el a sebesültet.

A pszichiátria napjainkban

Mintegy fél évszázada a pszichofarmakológiai eszközök - gyógyszerek - jelentős mértékben megszaporodtak. Ily módon a biológiainak nevezett pszichiátria lett napjainkra a domináló. A jelenlegi kutatások nem annyira a károsodásokra összpontosítanak, mint inkább a szinapszisokra, vagyis az idegi kapcsolódásokra, és az ezekben kulcsszerepet játszó neurotranszmitterekre (ingerületátvivő anyagokra). Az agykutatás bebizonyított egy rendkívül fontos tényt: az agy nagy plaszticitással rendelkezik, és minden új dolog, amit megtanulunk, új neuronok képződéséi és hálózatba kapcsolódását stimulálja. Ezért sajnálhatjuk, hogy nagyon sok pszichiáter - mivel rendelkezésükre állnak hatékonyabb gyógyszerek a depresszió, a szorongás vagy a delírium kontrollálására - egyre kisebb jelentőséget tulajdonít a kezelés pszichoterápiás részének. Néhányan mintha elfelejtették volna azokat a technikákat, amelyekkel hasznosan lehet kiegészíteni


bármilyen gyógyszeres kezelést, köztük a testről való közvetlen gondoskodást (pl. a masszázst és a fizikoterápiát), a relaxáció és az agykontroll technikáit. Ezek nem ütköznek a gyógyszerezés lehetőségével, viszont segítenek a betegnek visszanyerni egyensúlyi állapotát, s javítják közérzetét.

Saját, személyes tapasztalatom

A relaxációt Schultz „autogén tréningről” írt kézikönyve révén fedeztem fel. Akkoriban kb. 17 éves voltam. Minden elmével kapcsolatos téma lenyűgözött, és különösen az, ami lehetővé teszi pszicho-fiziológiai kísérletek elvégzését. Ezért nem késlekedtem, hogy saját magamon kezdjem el a módszer kipróbálását. Ez az érdeklődésem és a testműködés iránti kíváncsiságom késztetett, hogy orvosnak tanuljak.

Egy évvel később, már az orvosi karon, részt vettem egy olyan csoport létrehozásában, ami a pszichoanalízis és a pszichiátria tanulmányozásával foglalkozott. Ez tette lehetővé számomra, hogy közelebb kerüljek a párizsi pszichoanalitikusok világának kimagasló személyiségeihez. Ott ismertem meg dr. René Held neuropszichiátert, a Pszichoszomatikus Orvosi Társaság alapítóját, aki a tanárom volt. Held nagyra értékeli a relaxációt, s egyes betegeknél a kezelés hasznos kiegészítőjeként javasolja számukra.

Az agyhullámok frekvenciaváltozásának regisztrálásához bonyolult gépekre van szükség, és mivel az EEG-vizsgálati helyek erősen telítettek, könnyen mérhető élettani paraméterek felhasználásával kezdtem szolid kutatásba. A pulzusszámot, a légzés frekvenciáját, a vérnyomást, s a test belső és külső hőmérsékletét mértem.


A jól kimutatható élettani változások - az izomzat teljes ellazulása, a vérerek simaizmainak ellazulása, a szív- és a légzésritmus megváltozása, a hőmérséklet-változások - egyértelműen mutatják, hogy nem csupán mentális változásról van szó. Néhány esetben a laboratóriumtól lehetőséget kaptam, hogy megvizsgáljak néhány biológiai paramétert is: többek között a pajzsmirigyműködést, a kortizol- és a vércukorszintet, valamint a katekolaminok mennyiségét. Miután meggyőződtem a módszer testre gyakorolt pozitív hatásairól és azok terápiás jelentőségéről, úgy döntöttem, hogy széles körben fogom alkalmazni.

Az első betegem

Amikor megnyitottam rendelőmet Párizsban, az első betegem egy 14 éves fiatalember volt. Ez a fiú szemhéjrángásban (tic) szenvedett, ami miatt a szemhéját meg kellett fognia, hogy lásson. A szülei elvitték már a gyermekorvosához, egy szemorvoshoz és egy neurológushoz, de az előírt kezelések egyike sem javított a helyzeten. Magas, vékony, nyugtalan gyerek volt. Amikor megláttam, arra gondoltam, hogy a pszichoanalitikus jellegű terápia nem sokat segítene rajta, ahogy a még több nyugtató sem. Ezért azt javasoltam neki, hogy feküdjön le a díványra, és megtanítottam relaxálni. Nagyon elégedetten távozott. Felhívtam a figyelmét, hogy ezt a kellemesen nyugodt állapotot gyógyszer nélkül értük el. Azt javasoltam neki, hogy naponta gyakorolja az alkalmazott relaxációs gyakorlatot. A tic csökkent, míg végül elértük, hogy teljesen meg is szűnt. Tovább folytattuk a terápiát, amíg személyisége más jegyeinek - mint a magas izom- és emocionális feszültség, az idegesség, a félénkség és bizonyos kényszercselekvések - intenzitása is csökkent, és a hétköznapok-


bán kezelhetőbbé vált. Apja, aki nagyon stresszes életet élt, és gyomorfekélyben szenvedett, annyira el volt ragadtatva az eredménytől, hogy megkért, kezeljem őt is.

Egy nagy értékű terápiás eszköz

Naponkénti rendeléseim során a relaxációt alkalmazva, jelentős számban figyeltem meg javulást a gyermekeknél és a serdülőknél, akikidegrángásban, dadogásban, asztmában, migrénben, fejfájásban, menstruációs fájdalmakban, nem konkretizálható hasi fájdalomban, éjszakai ágybavizelésben, akaratlan székletürítésben, alvászavarban, éjszakai félelemérzésben, szélsőséges mértékű félénkségben szenvedtek, vagy iskolai problémáik voltak. A felnőttek esetében is megállapíthattam e gyakorlat hatékonyságát, pl. korai magömlés, vaginizmus (a hüvely záróizmainak görcse), hátfájás esetében, illetve általánosságban a krónikus és az akut fájdalmak uralásában.

Egyes kollégák súlyos szervi betegségek esetén is (pl. rák, AIDS) használják a relaxációt, és vannak, akik szülésre vagy sebészeti beavatkozásra való felkészítésként (ahol is bebizonyosodott, hogy lehetővé teszi az aneszteziológiai premedikáció használatának jelentős mértékű csökkentését). Használják még fibromyalgia esetén, illetve krónikus kimerültségre, és vannak, akik a reumatológiában, illetve a pszicho-kardiológiában való használatára szakosodtak. Mindent felölelő listát készíteni szinte lehetetlen lenne, mivel úgy tűnik, hogy nincs olyan orvosi szakterület, amelyben a relaxáció ne lenne alkalmas legalább mérsékelt javulás előidézésére.


Egyénileg vagy csoportosan

Amikor elvállaltam egy olyan klinika orvosigazgatói tisztjét, amelyik a serdülők viselkedészavaraira szakosodott, ismételten a relaxáció vált legfőbb szövetségesemmé.

E fiatalok közül sokuknak már voltak különféle terápiás tapasztalatai, és igencsak elegük volt a pszichológusokból és a pszichológiából. Azt mondták: „Semmi értelme, hogy újra elmeséljem az életemet!” Másoknak pedig nehezükre esett beszélni, és az érzéseiket kifejezni. Mindnyájuknak felajánlottam, hogy próbálják ki a relaxációt. Az azonnal megtapasztalt kellemes érzés felébresztette bizalmukat, hogy „valami talán mégis megváltozhat”.

A terápiás kapcsolat emiatt megerősödött. Miután így elnyertem a bizalmukat, felajánlhattam nekik további lépéseket: masszázst, tudatos légzést, vezetett imaginációt, az úgynevezett „vegetoterápiát”, meghagyva nekik azt a szabadságot, hogy szavakba öntsék, amit szeretnének. Ezekkel a betegekkel valamilyen addikció (dohányzás, alkohol, drogok) megléte esetén is tudtam használni a relaxációt, néha egyénileg, néha pedig csoportban.

Évekkel később, barátnőmmel és kolléganőmmel, AnneMarie Filliozattal együttműködve olyan pozitív vizualizációs technikákat hoztunk létre (egészségvizualizációk), amelyeket Carl és Stephanie Simonton a Silva-módszerrel szerzett tapasztalatai ihlettek, és amely technikákat a mai napig is használunk és oktatunk párizsi szemináriumainkon.


Mexikóban egy találkozás várt rám. Egy konferencia befejeztével bemutatták nekem dr. Rosa Argentína Rivas Lacayot. Gyorsan felfedeztük, hogy sok közös érdeklődési pontunk között akad egy kulcsfontosságú: a relaxáció. Meséltem neki a praxisomról, ő pedig nekem a sajátjáról, és azonnal meghívott, hogy vegyek részt egy agykontroll-tanfolyamon. Ott tanultam meg a Silva-módszert, ami Franciaországban akkoriban még kevéssé volt ismert. Lenyűgözött, ahogy a módszer megalkotója hasznát tudta venni a sok-sok személyes és mások által szerzett tapasztalatnak. Ez a módszer nemcsak a relaxálásra tanít meg, hanem olyan mentális technikák használatára is, amelyek lehetővé teszik, hogy alkalmazzuk saját elménk számos eszközét: memória-, fájdalom- és álomkontrollt, pozitív programozást stb.

Amint alaposabban megismertem Rosita agykontrollal kapcsolatos tanácsait - mivel el kell ismernünk, hogy a Silva-mód- szer, ahogyan azt ő tanítja, jelentős mértékben gazdagodott az általa személyesen hozzáadott értékekkel - , megváltoztattam mind a saját relaxálásomat, mind pedig a betegeimmel gyakoroltatott relaxációs módszert.

Ma, 25 évvel az után, hogy megismertem Rositát, sokkal változatosabb módon tudok a betegeimre hatni az adott pillanat és szükséglet függvényében, és azt javaslom nekik, hogy használják az alváskontroll- és a fájdalomkontroll-technikákat; hogy emlékezzenek álmaikra; vagy vizualizálják önmagukat jó egészségi állapotban. Továbbá gyakran összekapcsolom a verbális irányítású relaxációt a testet mobilizáló technikákkal és kínai eredetű légzésgyakorlatokkal. Mindez, a ventilláció javulása révén, az agysejtek fokozottabb oxigénellátását eredményezi, amelyek

Új találkozások


együttesen mélységében hatnak egészségünk őrzőire, a vegetatív idegrendszer funkcióira.

Mexikó azt a lehetőséget is felkínálta nekem, hogy internátusbán vagy kiskorúak nevelőintézetében élő serdülőkkel dolgozzak. Őket is megtanítom relaxálni. Ez segít nekik, hogy jobban elviseljék a fegyelem és a csoportos élet által generált feszültségeket, és sokuk számára lehetővé teszi, hogy javuljon alvásminőségük. Neurofiziológus kollégák beszámoltak nekem arról, hogy a módszer hatékonyan növeli az agyban keletkező alfa-hullámok mennyiségét.

A relaxáció és az agykontroll iránti érdeklődés a pszichiátriában

A relaxáció olyan eredeti eszköz, ami nemcsak a testi és lelki feszültségek csökkentését teszi lehetővé, hanem a testi érzéseknek a szavakon keresztül történő megközelítését is, ami vitathatatlan pszichoterápiás értéket kölcsönöz neki. Lehetővé teszi továbbá a test állapotának általános javulását, amit kézzelfogható valóságként tapasztalunk meg, valamint az egész test érzékenységének integrációját a tudatos szinten, ami bizonyos kórképek esetén rendkívül hasznos. Az elme harmonizációjára és az öngyógyítás belső erőinek dinamizálására is hatással van. Ezért a relaxáció nélkülözhetetlen eszköz a pszichoszomatikus terápiában.

A kognitív viselkedésterápiában a relaxációt a „deszenzibili- zálásra” használják. Ez azt jelenti, hogy amikor sikerül elérni kielégítő mértékű, a teljes testre kiterjedő relaxációt, akkor megkérjük a beteget, hogy idézzen fel olyan helyzeteket, amelyek szorongással töltik el. Az ily módon reaktivált szorongás csökkenti a relaxáció szintjét. A terapeuta megvizsgálja és feljegyzi n


változásokat, majd megtanítja a betegnek, hogy miként lazuljon el jobban a szorongás legyőzése érdekében. A jól irányított relaxáció lehetővé teszi az alany számára megtapasztalni azt, hogy - kockázatmentesen - lehet elhagyni feszültségeit és szokásos éberségi szintjét, hogy intenzív kellemes érzést éljen át, ami általában frissítő élményként szolgál.

Nagyon komoly javulásokat figyeltek meg, még a súlyos pszichiátriai betegeknél is, a megfelelő módon irányított relaxációval. A relaxációs állapot emellett lehetővé teszi az agykontroll-tech- nikák fejlesztését is, ami jelentősen tágítja hatásának területét.

Befejezés

A relaxáció és a Silva-módszer technikái révén a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy a testi és a mentális folyamatok egyetlen egységet képeznek, és hogy a mentális tréning képes kedvező befolyást gyakorolni a szervezet legfontosabb funkcióira. Arra buzdít bennünket, hogy aktívan vegyünk részt bármilyen kezelésen, és felkínálja öngyógyítási képességünk részleges helyre- állítását. Könnyen tanítható módszert kínál, ami lehetővé teszi sokak számára, hogy gyakorlatot szerezzenek annak használatában, és az egészség elérésének eszközeként szolgál. A relaxáció olyan eszköz, ami mindig rendelkezésünkre áll, és fontos szerepet játszik olyan zavarok megelőzésében, amelyek a stresszel és a szorongással állnak kapcsolatban.

Remélem, hogy hamar elérkezik annak az átfogó pszichiátriának az ideje, amely elismeri e tényeket, és ahelyett, hogy egyetlen iskola dogmatikus bástyája mögé zárkózna el, képes lesz ösz- szekapcsolni az összes terápiás módszer legjobbjait, hogy az a betegek javára váljék.

363

3. sz. függelékAZ AGYKONTROLL A VALLÁS SZEMSZÖGÉBŐL

Dr. Camilo Maccise O.C.D.*

Sarutlan karmelita pap; a teológia és a bibliai tudományok doktora; a Latinamerikai Püspöki Tanács Lelkészi Intézetének (CELAM) professzora volt; a Mexikói Legfőbb Elöljáróság Szövetségének (CIRM) elnökhelyettese; a Latin-amerikai Hittudományi Konföderáció Teológusi Csoportjának (CLAR) tagja; a dogmatika, az aszketika és a Szentírás tanára, nemzetközileg elismert biblikus; a világon az első mexikói, akit a Karmelita Rend Generálisának választottak meg - 1991-ben majd 1997-ben ismételten megválasztották ugyanerre a tisztségre; római tartózkodása alatt a Generálisok Legfőbb Uniójának (USG) elnöke is volt, Rómából való hazatérése után, 2004-ben, ismét megválasztották a Mexikói Rend tartományfőnökének; több könyvet írt, és közreműködik a vallási élettel, a spirituali- tással és a teológiai témákkal foglalkozó folyóiratok szerkesztésében.

* O.C.D.: Ordo Fratrum/Sororum Carmelitarum Discalceatorum, azaz sarutlan karmeliták (A fordító megjegyzése.)


Dr. Rosa Argentína Rivas Lacayo doktornő „Még többet észszel. ..!” című könyvének olvasása tudatosítja bennem azt a tudományos fejlődést, ami az önismereti dinamizmus területén belül, az emberi személyiségfejlődés, a pszichoszomatikus folyamatok, a nem is gyanított emberi lehetőségek és az érzelmek, reakcióik, illetve attitűdök kezelésére való képesség kutatása eredményeként végbement. Művében megtalálom az emberi értelem által elvégzett azon munka valamennyi gyümölcsét, melynek során keres, kutat, felfedez és fejlődik, hogy ily módon jobb élethez segítse az embereket.

Reagálások a tudományos fejlődésre

Gyors és mélyreható változások világában élünk, azon a fokon, ahol már inkább a változások koráról, mint egy kor változásáról beszélnek. Átléptünk a valóságról alkotott koncepció statikus voltából egy dinamikus és fejlődő világnézetbe, amely új analíziseket és új szintéziseket követel meg. A biológiai, pszichológiai és társadalmi fejlődések lehetővé teszik az embereknek, hogy jobban megismerjék önmagukat, és megváltoztassák a teremtést. Az olyan jelenségek, mint a globalizáció, a szekularizáció, a liberalizmus és az új erkölcsök befolyásolják az életmódot és az életvitelt. A mezőgazdasági és kézműves kultúrából átléptünk a városiasodásba, az egyházi kultúrából a szekulárisba, ami megsemmisíti a szent - a világitól eltérő, különálló - és a földön jellemzővé lett profán közti különbséget. A fejlődés pre-tudomá- nyos és pre-műszakiból műszaki-tudományossá vált.

A változások e sorozata mindenféle reakciókat váltott ki az újjal szemben: az újdonságok kritika nélküli elfogadásától kezdve, azok előítéletek vagy valamilyen, az észérvek és a vallás közti

3. számú függelék

kapcsolatra vonatkozó hamis eszme miatti elutasításáig. Voltak olyan esetek, amikor hívő személyek a vallás nevében szembe szegültek a tudományos felfedezésekkel. Másrészről azok, akik azt vallják magukról, hogy ők nem hívők, valamilyen irracionális dolognak tartva azt, megtámadják a vallást. Mindkétféle reakció hibás volt, ahogy azt a tudomány autonómiáját el nem ismerő fundamentalizmus, valamint a tudás relativitását és differenciáltságát megerősítő modernség krízise is bebizonyította. Az érvek bukásához vezet, ha valaki azt állítja magáról, hogy birtokában van a teljes valóság ismerete, majd kiderül, hogy képtelen akár az ember lényének legalapvetőbb kérdéseire is válaszolni. A vallás nem ellentétes az értelemmel. Hinni nem azt jelenti, hogy lemondanánk az értelemről. A vallás nem lehet ellentétes a tudománnyal sem, hiszen az igazság nem mondhat ellent az igazságnak. Értékelni kell az értelem erejét, amivel elérhetők azok a célok, amelyek méltóbbá teszik az emberi létet. „A vallás és az értelem olyanok, mint két szárny, amelyekkel az emberi lélek felemelkedik egészen addig, amíg meg nem látja az igazságot.”

Némely vádaskodások abszurditása

Szerettem volna leírni ezeket az elmélkedéseket, mivel 12 évvel ezelőtt a Silva-féle agykontroll olyan támadások célpontja volt, amelyek nem vették figyelembe a vallás és a tudomány közt i kom patibilitást, miközben ez nem függ ideológiáktól. Felcímkr/lrk, mint a New Age egy részét, és úgy mutatták be, mint ami ve szélyt jelent a katolikus hitre. így jelent meg a Mexikói Imek egyik Lelkipásztori útmutatásában, 1996 januárjában, l nnék oka, hogy a módszertan megalkotója, Jósé Silva úr „néhány kttny vében olyan megjegyzéseket tett közzé, amelyek idegenek a


mi vallásunktól”. Egy beszélgetés után, amelynek során Rivas Lacayo doktornővel mindez tisztázásra került, maga az érsek, aki jelenleg is a Katolikus Egyház bíborosa, Monsenor Norberto Rivera Carrera, 1997. január 28-i dátummal helyesbítést tett közzé, amelyben kijelentette, hogy a Silva-féle agykontroll, úgy és ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában tanítják és gyakorolják, független Jósé Silva úr személyes ideológiai nézeteitől, és a módszertan gyakorlataira összpontosítja a figyelmet.

Ugyanezen okból a prelátus közli: „Gyakorlása nem jelent semmiféle kockázatot a hívők hitére nézve. Említett gyakorlatok, amelyek szintén függetlenek bármilyen vallási köteléktől vagy tartalomtól, természetes elveken nyugszanak, és a személyiségfejlődés javulására gyakorolt - mind fizikai, mind pedig lelki - hatásai a modern tudomány által bizonyítottan lehetségesek. Ezenkívül leszögezhetjük, hogy a Silva-féle agykontroll- tanfolyamokon nem követik azokat a filozófiai irányvonalakat, amelyek az említett Jósé Silva úr személyes hitéből következnek, és ami lelkipásztori levelünk prevenciós célzatú oka volt... Mindezek alapján kijelentjük, hogy az agykontroll-tanfolyamokon, úgy ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában dr. Rosa Argentína Rivas Lacayo irányítása alatt oktatják, nem jelenik meg semmiféle, a katolikus vallással ellentétes nézőpont, ezért a katolikusok mindenfélelem nélkül, teljes bizalommal és lelkiismereti nyugalommal részt vehetnek ezeken a rendezvényeken.’'

A bíboros levele nyomán Rivas Lacayo doktornő és az oktatói is fellélegeztek, és folytathatták munkájukat, mivel az emberek „a mostani válság és csüggedtség időszakában tanításaik nyomán állandó, az emberi fejlődést elősegítő motivációban és a természetes lehetőségekbe vetett hitben részesülnek, amit Isten adott nekünk, és minden gyermekének.” E nagyon világos és egyértelmű elismerésen kívül, ami az agykontroll-tanfolyamokat


ért hamis vádaskodások idejében történt, emberek százai, akik követték és gyakorolták ezt a módszert, kifejezték, hogy milyen jót tett velük abban az értelemben, hogy mint emberek megerősödjenek, és pszichológiailag éretté váljanak, hogy leküzdjék korlátaikat és szorongásaikat, továbbá hogy visszanyerjék pozitívabb életszemléletüket és a többi emberrel való kapcsolatukat.

A tudomány és a vallás kapcsolatának kérdése

Isten az értelem és a hit megteremtője, és ezen oknál fogva nem lehet ellentmondás köztük. Az egyik nyitott a másikra, és mindegyik rendelkezik saját megvalósulásának területével. A tudománynak megvan a saját kutatási tere, a vallás pedig nem ütközik ezzel. Már a II. Vatikáni Zsinat kifejezetten beszélt a földi dolgok jogos autonómiájáról, és ezzel elébe ment azoknak, akik esetleg attól tartanának, hogy az emberi tevékenység és a vallás közötti szorosabb kapcsolat árt az emberek, a társadalmak és a tudományok autonómiájának.

Ahogy dr. Rosa A. Rivas könyve 9. fejezetében idézi: „A II. Vatikáni Zsinat Lelkipásztori Konstitúciója az Egyházról a mai világba” szövege világossá teszi, hogy: „Ha a földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, melyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igényelnek, hanem a Teremtő akaratának is megfelel. Épp a teremtés tényé - ből következik ugyanis, hogy minden dolognak megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és megvan a saját rendje: ezeket az embernek tisztelnie kell, ismervén a tudományok és művészetek sajátos módszereit. Ezért bármelyik


szaktudomány módszeres kutatása - ha valóban tudományosan és az erkölcsi normák szerint folyik - valójában sohasem kerül ellentétbe a hittel, mert a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől erednek... Ezért csak sajnálni lehet, hogy nem eléggé látva a tudomány törvényes autonómiáját, olykor a keresztények között is megnyilvánultak olyan fölfogások, melyekből nézeteltérések és szenvedélyes viták támadtak, és sokakat vittek arra, hogy a hitet és a tudományt egymással szembenállónak gondolják.” (Gaudium et Spes, 36)

Korunk a tudomány és a technika kora. Ez megváltoztatta a valóságról alkotott gondolkodási, illetve az arra való reagálási módot. A múltban elfogadták az ősök véleményét anélkül, hogy az átélt tapasztalatok fényében ellenvetéseket tettek volna. Ezzel szemben, a tudomány saját ismereteinek alapjává az empirikus bizonyítás követelményét állította. Ez jogos, de más részről nem szabad elfelejteni, amit Berger mond: „csak egy értelmiségi barbár jelentheti ki, hogy a valóság kizárólag az, amit tudományos módszerekkel képesek vagyunk látni” Vannak olyan egyéb kérdések és dolgok, amikre nem található magyarázat a tudományban, mint amilyen a létezés és az élet értelmének kérdése, amelyekhez szükség van a filozófia és a vallás segítségére.

A tudomány területei között, amelyek elképesztő méretű fejlődésen mentek keresztül korunkban, megtalálható az emberi pszichológia is. Előrelépés történt az ember mechanizmusainak, kondicionálásának és lehetőségeinek megismerésében. Ezért egy hívő számára hasznosak lehetnek ezek a segítségek, amelyek azon prevenciós munka eredményei, ami az emberi struktúra titkait hivatott feltárni. Isten az, aki irányítja ezt a kutatást és ezeket a felfedezéseket: „Aki alázattal és állhatatosan igyekszik föltárni a természet rejtélyeit, azt, még ha nem is tudja, szinte Isten


keze vezérli, aki mindent fönntartván teszi, hogy a dolgok azok legyenek, amik” (Gaudium et Spes, 36)

Mindezen okok miatt a vallás semmiféle módon nem áll ellentétben a tudomány felfedezéseinek használatával, és még kevésbé azokkal, amelyek az emberi pszichológiára és annak mechanizmusaira vonatkoznak.

Az agykontroll

A pszichológia széles területén belül találkozunk egy olyan iskolával, amely felkutatta az agy funkcióit, és létrehozott egy módszert az elme kontrolljára. A Silva-féle módszerről van szó, ami a gyakorlatok egy olyan együttesét kínálja, amely megfelelő kontrollt ad ahhoz, hogy átalakítsuk a gondolkodást az élet nagy mozgatórugójává, mivel lehetővé teszi a stressz kezelését, és ezáltal javítja az ítélőképességet és az életminőséget.

Figyelembe véve az agy funkcióit, a relaxáció gyakorlásából kiindulva az agykontroll segít megőrizni, megerősíteni vagy javítani az egészséget; fokozni tanulási készségünket; elérni céljainkat; fejleszteni intuíciónkat és kreativitásunkat a problémák megoldására; valamint megismerni önmagunkat; és felfedezni egy olyan hatékony formát, amivel önmagunkat szolgálhatjuk, és még jobban szolgálhatunk másokat.

Az első cél, ami az egészségünk megőrzése, főleg a stressz kezelésének elsajátításával érhető el. Annak a stressznek, amely annyira jellemzi a mai életet, különösen a nagyvárosokban. A módszer technikái magasabb fokú koncentrációs készséget adnak, ez pedig megkönnyíti a tanulást, a tanultak megőrzését, és a döntéshozatalt. Felkínál egy sor olyan gyakorlatot, amelyek segítenek fejleszteni a képzeletkontrollt; ennek használatával kreatív


alternatívákat kereshetünk a problémák megoldásához. Ugyanez a kreatív képzelet nyújtja azt a képességet, hogy segítsünk önmagunkon és mindenki máson, akinek szüksége van a támogatásunkra.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket (Máté evangéliuma 7,20)

Az evangélium álláspontja szerint egy-egy dolog valós értékének megítélése folyamatosan elvégzendő cselekedet. Ha nem lennének elegendőek az előzőekben leírtak ahhoz, hogy eloszlassák a hívők kételyeit a Silva-féle módszer használatának legitimitását illetően, akkor jó tudni, hogy különféle hitvallású emberek százai igazolták már e módszer hasznosságát, amivel hozzájárult személyes életükhöz és embertársaikkal való kapcsolataikhoz.

Azt hiszem, hogy a tanfolyam résztvevői közül sokak által megtett értékelés lehetővé teszi, hogy rámutassunk annak fő előnyeire. Kizárólag azokra a tanúbizonyságokra szorítkozom, amelyek a vallásos katolikus gyülekezetektől származnak, mivel ezek, a többinél jobban igazolják a vallás és az agykontroll módszerei között fennálló kompatibilitást.

Ezek a tanúbizonyságok beszélnek azokról a legfőbb jótéteményekről, amiket kaptak azok, akik - elég nagy számban - részt vettek a Silva-féle módszer tanfolyamain. Ők a következőkről számolnak be:

• Rendkívüli mértékű támogatás az ember átfogó fejlődéséhez.

• Rendkívüli segítséget nyújt az egészség megőrzésében és az ember átfogó harmóniájának elérésében.


• Fejlődés minden szempontból: fizikailag, érzelmileg, társadalmilag, intellektuálisan és szellemileg.

• A kreativitás fejlődését és az elvégzett munkák nagyobb hatékonyságát segíti.

• Segítség a stressz kezelésében, jótékony hatással a lelki és a társadalmi potenciálra.

• Azon képességek és tehetségek felfedezése, amelyekkel Isten megajándékozta az embert.

• Alapvető támogatás az imádságos élethez, mivel segít megnyugtatni az elmét és a testet, hogy felkészültebb legyen az Úrral való találkozásra, kizárva így a figyelmet elterelő dolgokat.

• A stressz jobbfajta kezelése, ami teljesebb, szolgálattal és megadással teli életben nyilvánul meg.

Nincs benne semmi vallásellenes

Mindezek figyelembevételével levonhatjuk a következtetést a mexikói érsek, a bíboros úr magyarázó levelében írt szavaival, amelyből a fejezet elején is idéztünk: „Az agykontroll-tanfolyamokon, úgy ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában dr. Rosa Argentína Rivas Lacayo irányítása alatt oktatják, nem jelenik meg semmiféle, a katolikus vallással ellentétes nézőpont, ezért a katolikusok mindenfélelem nélkül, teljes bizalommal és lelkiismereti nyugalommal részt vehetnek ezeken a rendezvényeken.”

A Silva-féle agykontroll a holisztikus egészséget helyezi előtérbe, ami a biológiai, a pszichológiai és a társadalmi egyensúly eredménye. A modern orvostudomány három nagy előrelépést hozott, amely milliók számára mutatta meg a különbséget az élet


és a halál között: a technológia, a gyógyszerészet és a sebészet. A tudat és a szellemiség közti egység a test-lélek-szellem uniójáról nyújt nekünk olyan víziót, amellyel érzelmeink kiegyensúlyozottabbá válnak, értékeinket pedig felfedezhetjük és elkezdhetjük használni. A Silva-féle módszer iránymutatást ad a fájdalom kezelésére. Segít megelőzni az úgynevezett „fájdalomviselkedés” kialakulását. A spirituális értékek mélyen hatnak az egészségre és arra, ahogyan szembenézünk a betegséggel és a fájdalommal.

Az agykontrollhoz való közeledés a vallás szempontjából bebizonyította számunkra, hogy a jól alkalmazott tudomány menynyire fontos az emberi élet számára, és nem megakadályozza, hanem megerősíti a hitet.

373

Bibliográfia

Úgy döntöttem, hogy a bibliográfia hivatkozásait fejezetenként sorolom fel. Ez megkönnyíti annak a dolgát, aki valamelyik témának alaposabban utána akar nézni. Akad olyan téma, amelyik több fejezetben is szóba kerül.

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE

Bevezetés

1. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y personalidad, Ed. Offset Multicolor, México, 1981.

2. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y desarrollo integrál, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991.

3. Moliner, María, Diccionario dél uso dél espanol, Ed. Gredos Madrid, 1988.


1. fejezet

1. Appelbaum, Stephen A., Out in inner space: A psychoanalys\ explores the new therapies, Anchor Press/Doubleday, Nueva York, 1979.

2. Barber, T., Dicara, L., Kamiya, J., Miller, N., Shapiro, D., Stoy- va, J., Biofeedback and self-control, Aldine Atherton, Chica- go/Nueva York, 1970.

3. Brown, Barbara B„ New mind, new body, Harper & Row Pu- blishers, Nueva York, 1974.

4. Brown, Barbara y Klug, Jay W., The alpha syllabus, Charles C. Thomas Publisher, Illinois, 1974.

5. Davis, Brigham D., Davis, A., Cameron-Sampey, D., Imagery fór getting well: Clinical applications of behavioral medicine, W.W. Norton, Nueva York, 1994.

6. Doidge, Norman, The brain that changes itself, Penguin Group, Nueva York, 2007.

7. Popper, K.R. y Eccles J.C., El yo y su cerebro, Labor Universi- taria, Monografías, Barcelona, 1980.

8. Shaw, John C., The brain's alpha rhythms and the mind,, El- sevier Science, Amsterdam, 2003.

9. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y personalidad, Ed Offset Multicolor, México, 1981.

10. Vacca, Lilia Alcira, El Método Silva y losfactores psicológicoi dél aprovechamiento académico en la universidad, Universi- dad Autónoma de Tlaxcala, México, 1986.

Bibliográfia 375

2. fejezet

1. Adamenko, Victor G., Memories of Semyon Kirlian> International Journal of Journal of Paraphysics, Vol. 13, 1979.

2. Ardilla, Alfredo, Psicobiología dél lenguaje, Ed. Trillas, México, 1983.

3. Barber, T., Dicara, L., Kamiya, J., Millar, N., Shapiro, D., Stoy- va, J., Biofeedback and self control, Aldine Atherton, Chica- go/Nueva York, 1970.

4. Bautista, Miguel, Inducción no traumática utilizando la rela- jación dél Método Silva, Hospital de Especialidades, Instituto Mexicano dél Seguro Social, Puebla, México, Manual de In- vestigación, SMCI, 1986.

5. Bensabat, Soly y Selye H., Stress, grandes especialistas respon- den> Ediciones Mensajero, Bilbao, 1984.

6. Bensőn, Herbert, The relaxation response, Harper Collins, Nueva York, 2000.

7. Borysenko, Joan, Minding the body, mending the mind, Ban- tam Books, Nueva York, 1988.

8. Borysenko, Joan, Paz interior pata gente ocupaday Ediciones Urano, Barcelona, 2002.

9. Centassi, R., Grellet, G., Mejor cada dia: Emilé Coué y su método de rehabilitacióny Ed. Diana, México, 1997.

10. Ducrot, Oswald, Todorov, Tzvetan, Diccionario enciclopé- dico de las ciencias dél lenguaje, Siglo XXI Editores, México, 1978.

11. Dumitrescu, I., Kenyon, J.N., Electrographic imaging in medicine & biology, Neville Spearman, Great Britain, 1983.

12. Ellis, Albert, Ser feliz y vencer las preocupaciones, Ediciones Obelisco, Barcelona, 2007.


13. Hall, Edward, La dimensión oculta, Siglo XXI Editores, México, 1985.

14. Hayakawa, Sí., Lenguaje, pensamiento y acción, Grupo Norie- ga Editores, México, 1993.

15. Kendall, J., Moss, T., Photographing the nonmaterial world, Hawthorn Books, Nueva York, 1975.

16. Lane, Earle, Electrophotography, And/Or Press, San Francisco, 1975.

17. Larousse, Libro de la Dietética y la Nutrición, Ed. Larousse, México, 2001.

18. Lazarus, Richard S., y Folkman, Susan, Estrés y procesos cog- nitivos, Ediciones Martínez Roca, S. A., Barcelona, 1986.

19. Libermann, Rafael, El Método Silva de Control Mentái y el Nivel de Ansiedad, Departamento de Psicología, Univer- sidad de Haifa, Israel, Manual de Investigación, SMC, 1986.

20. Ling, D., y Moheno de Manrique, C., El maravilloso sonido de la palabra, Ed. Trillas, México, 2005.

21. Lőve, Webb, Neurológia para especialistas dél habla y dél lenguaje, Ed. Médica Panamericana, Buenos Aires, 1988.

22. Maultsby, Jr. Maxié C., Rational behavior therapy, Rational Self-Help Aids/'ACT, Appleton, WI, 1990.

23. Moss, Thelma, Las probabilidades de lo imposible, Caralt, Barcelona,

24. Natúré No. 437, Initial sequence of the chimpanzee genome and comparison with the humán genome, Septiembre, 2005.

25. Paulus, Jean, La función simbólica y el lenguaje, Ed. Herder, Barcelona, 1975.

26. Pinker, Steven, The stujfof thought: language as a window intő humán natúré, Penguin Group, Nueva York, 2007.

Bibliográfia 377

27. Platanov, K. I., The word as a physiological and therapeutic factory Foreign Languages Publishing House, Moscú, 1959.

28. Popp, F. A., L.V., Integrative biophysics: Biophotons, Kluwer Academic Publishers, Alemania, 2003.

29. Rodríguez, Socorro, Control mentái Método Silva en el parto psicoprofilácticoy Ministerio de Salud, Gobierno de Costa Rica, Manual de Investigación, SMCI, 1986.

30. Selye, Hans, La tensión en la vida, Buenos Aires, 1964.31. Selye, Hans, Tensión sin angustia, Ediciones Guadarrama,

Madrid, 1975.32. Watzlawich, Paul, El arte de amargarse la vida, Ed. Herder,

Barcelona, 1984.

3.fejezet

1. Beck, Aaron T., Cognitive therapy and the emotional disorders, Penguin Group, Nueva York, 1979.

2. Beck, Judith S., Terapia cognitiva, Ed. Gedisa, Barcelona,2000.

3. Burns, Dávid D., Feeling goody Harper Collins, Nueva York,1999.

4. Casal, G. B. y Navarro J. F., Avances en la investigación dél sueno y sus trastornos, Siglo XXI de Espana Editores, S. A., Madrid, 1990.

5. Corsi Cabrera, María, Psicoftsiología dél sueno, Ed. Trillas, México, 1983.

6. Ellis, Albert y Abrahams Eliot, Terapia rációnál emotiva: mejor salud y superación personal afrontando nuestra realidad, Ed. Pax México, México, 1980.


7. Foster, Russell G., Kreitzman, León, Rhytms oflife: The biological clocks that control the daily lives of every living thing, Profilé Books, Londres, 2004.

8. Goleman, Dániel, La inteligencia emóciónál, Javier Vergara Editor, México, 2004.

9. Kales, A., Kales, J.D., Evaluación y tratamiento dél insomnio, Comunicación y Medios, Barcelona, 1984.

10. Kryger, Mh., Roth T., Dement, WC., Principles and practice of sleep medicine, fourth edition, Elsevier, Philadelphia, PA., 2005

11. Lazarus, Richard S., y Folkman, Susan, Estrés y procesos cog- nitivos, Ediciones Martínez Roca, S.A., Barcelona, 1986.

12. Luce, Gay Gaer y Segal, Juliuos, El sueno, Siglo XXI Editores,S.A., México 1975.

13. Maultsby, Jr., Maxié C., Rational behavior therapy, Rational Self-Help Aids/’ ACT, Appleton, WI, 1990.

14. Palmer, John, D., The living clock: The orchestrator ofbiologi- cal rhytms, Oxford University Press, Nueva York, 2002.

15. Pert, Candace B., Molecules of emotion, Simon and Schuster, Nueva York, 1997.

16. Reed, Henry, La ayuda de los suenos: nuevas formás para recor- dary usar los suenos, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1992.

17. Sagan, Carl, Los dragones dél edén, Ed. Grijalbo, Barcelona, 1984.

18. Ullman, Montague and Zimmerman, Nan, Working with dreams, Hutchinson, Londres, 1983.

19. Valencia M., Salin, R., Pérez R., (eds.), Trastornos dél dormir, Ed. Interamericana Mc. Graw Hill, México, 2000.

20. Ward, Ritchie, R., Los relojes vivientes, Edit. Grijalbo, Barcelona, 1977.

Bibliográfia 379

21. Watzlawich, Paul, El arte de amargarse la vida, Ed. Herder, Barcelona, 1984.

22. Zimmer, Dieter, E., Dormir y sonar» Salvat Editores, S. A,, Barcelona, 1985.

4. fejezet

1. Buzan, Tony, El libro de los mapas mentales, Ediciones Urano, Barcelona, 1996.

2. Changues, Jean-Pierre, El hombre neuronal, Espasa Calpe, Madrid, 1985.

3. Dennison, Paul E., y Dennison, Gail E., Brain gym aprendiza- je de todo el cerebro, Ed. Lectorum, México, 2000.


5. Furst, Bruno, Stop forgetting, Garden City Books, Nueva York, 1949.

6. Gordon, Dryden y Vos, Jeannette, La revolución dél aprendi- zaje, Grupo Editorial Tomo, México, 2002.

7. Hamer, Dean, The God gene, Doubleday, Nueva York, 2004.8. Kandel, Eric R., In search of memory, W.W. Norton, Nueva

York, 2007.9. Kilgard, M. R, Mersenich, M. M., (1998), Cortical map reor-

ganization enabled by nudeus basalis activity; Science 279: 1714-1718.

10. Koestler, Arthur, The roots of coincidence, Hutchinson 8c Co. Ltd., Great Britain, 1972.

11. Loftus, Elizabeth, Memória, Companía Editorial Continental, S.A. de C.V., México, 1985.


2. Ornstein, Róbert, Evolution of consciousness: The origins of the way we think, Touchstone, Nueva York, 1991.

3. Ornstein R., y Thompson R. E, The amazing brain, Hough- tón Miffiin Company, Boston, MA, 1984.

4. Peat, F., Dávid, Synchronicity: the bridge between mutter and mind, Bantam Books, Nueva York, 1987.

5. Penfield, Wilder, El misterio de la mente: estudio crítico de la conciencia y dél cerebro humano Ediciones Pirámide, S. A., Madrid, 1977.

6. Restak, Richard, The brain has a mind of its own, Crown Pu- blishers, Nueva York, 1991.

7. Schwarts, Jefrey M. and Begley, Sharon, The mind and the brain: Neuroplasticity and the power of mentái force, Regan Books/Harper Collins, Nueva York, 2002.

8. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York, 2002.

9. Winter, Arthur y Winter, Ruth, El poder de la mentey Javier Vergara Editor, Buenos Aires, 1988.

5. fejezet

1. Beck, Aaron T., Cognitive therapy and the emotional disorders, Penguin Group, Nueva York, 1979.

2. Beck, Judith, S., Terapia cognitiva, Ed. Gedisa, Barcelona, 2000.3. Ellis, Albert y Abrahms, Eliot, Terapia rációnál emotiva: me-

jor salud y superación personal afrontando nuestra realidad, Ed. Pax México, México 1980.

4. Koestler, Arthur, The roots of coincidence, Hutchinson & Co. Ltd., Great Britain, 1972.

Bibliográfia 381

5. Lipton, Bruce, The biology ofbelief, Elité Books, Santa Rosa, CA, 2005.

6. Maultsby, Jr. y Macié C., Rational behavior therapy, Rational Self-Help AIDS/fACT, Appleton, WI, 1990.

7. Maxwell, Malts, Psicocibernética: una vida dichosa, Ed. He- rrero Hnos. Sucs., S. A., México, 1985.

8. McTaggart, Lynne, The intention experiment, Free Press/Simon and Schuster, Nueva York, 2007.

9. Mihály, Csikszentmihalyi, Fluir, Ed. Kairós, Barcelona, 1996.10. Ornstein, Róbert E., The psychology of consciousness, W.H.

Freeman and Company, San Francisco, CA, 1972.11. Peat, F., Dávid, Synchronicity: the bridge between matter and

mind,, Bantam Books, Nueva York, 1987.12. Rovira Celma, Alex y Trías de Bes, Fernando, La buena suer-

tey Ediciones Urano, Barcelona, 2004.13. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente:

historiay técnieas y usos de la visualización, Los Libros dél Co- mienzo, Madrid, 1991.

14. Seligman, Martin E.P., Learned optimism: how to change your mind and your life, Simon 8c Schuster, Nueva York, 1992.

15. The Science of optimism & hope, Research essays in honor of Martin E.P. Seligman, Edited by Jane E. Gilman, Templeton Foundation Press, Philadelphia, 2000.

16. Tiller, William A., Dibble, Walter, Kohaney, Michael, Cons- cious acts of creation: The emergence of a new physics, Pavior Publishing, Walnut Creek, CA, 2001.

17. Tiller, William A., Science and humán transformation: Subtle energies intentionality and consciousness, Pavior Publishing, Walnut Creek, CA, 1997.


18. Winson, Jonathan, Brain and Psyche, Vintage Books, Vancouver, 1986.

6. fejezet

1. Braud, W.G., Schlitz, M.J., Consciousness interactions with remote biological systems: anomalous intentionality effects> Sub- tle energies, 1991; 2 (1): 1-27.

2. Creath, K., Schwarts, G.E., What biophoton images ofplants can teli us about biofields and healing, Journal of Scientific Exploration, 2005; 19 (4): 531-550.

3. Dorsch, Friedrich, Diccionario de psicologíay E. Herder, Barcelona, 1991.

4. Droscher, Vitus, B., Sobrevivir: la gran lección dél reino ani- maly Editorial Planéta, México, 1980.

5. Droscher, Vitus B., Calor de hogar: Cómo resuelven los animales sus problémás familiares, Ed. Planéta, México, 1983.

6. Droscher, Vitus B., La vida amorosa de los animales, Editorial Planéta, México, 1984.

7. Fennster, Julié M., Mavericks, miracles and medicine, Barnes 8c Noble Books, Nueva York, 2005.

8. Fezler, William, Creative imagery: how to visualize in all five senses, Simon 8c Schuster, Nueva York, 1989.

9. Frantz, Roger, Two minds: Intuition and analysis in the history of economic thought, Springer Science 8c Business Media, Nueva York, 2005.

10. Garfield, Charles A., Rendimiento máximo, Ediciones Martí- nez Roca, México, 1993.

11. Jahn, R. G., Correlations of random binary sequences with

Bibliográfia 383

prestated operator intention: a review of a 12 year program, Journal of Scientific Exploration, 1997; 11; 345-367.

12. Lilly, John C., La mente de los delfines: una inteligencia no Humana, Ed. Posada, S. A., México, 1985.

13. Maslow, Abraham H., Creatividad, Ed. Kairós, S. A., Barcelona, 1988.

14. Maslow, Abraham, El hombre autorrealizado: hacia una psi- cología dél ser, Ed. Kairós, S. A., Barcelona, 1989.

15. Maslow, Abraham, La personalidad creadora, Ed. Kairós, S. A., Barcelona, 1987.

16. Matussek, Paul, La creatividad: desde una perspectiva psicodi- námica, Ed. Herder, S. A., Barcelona.

17. McTaggart, Lynne, The intention experimenty Free Press/Simon and Schuster, Nueva York, 2007.

18. Parker, William R., y St. Johns, La oración en la psicoterapiay Ed. Pax México, México, 1984.

19. Rivas Lacayo, Rosa A., Saber crecer: resiliencia y espiritualidady Ediciones Urano, Barcelona, 2007.

20. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente: história, técnicas y usos de la visualizacióny Los Libros dél Co- mienzo, Madrid, 1991.

21. Sobel, Dava, La híja de Galileoy Ed. Debate, Madrid, 1999.22. Targ, Russell y Puthoff, Harold, Mind-Reach: Scientists look

at psychic abilityr Delacorte Press/Eleanor Friede, USA, 1977.23. Tiller, William A., Science and humán transforrnation: Subtle

energiesy intentionality and consciousness, Pavior Publishing, Walnut Creek, CA, 1997.

24. Tiller, William A., Dibble, Walter, Kohane, Michael, Cons- cious acts of creation: The emergence of a new physics, Pavior Publishing, Walnut Creek, CA, 2001.


25. Tőben, Bob y Wolf, Fred Alán, Space-Time and beyond, E. f Dutton, New York, 1983.

26. Tompkins, Peter y Bird, Christopher, La vida secreta de la plantas, Ed. Diana, México, 1994.

7. fejezet

1. Achterberg, Jeanne, Por los caminos dél corazón, Los Libro; dél Comienzo, Madrid, 1994.

2. Ader, R., Féltén, Dávid L., Cohen, Nicholas, Psychoneuroinm munology Second Edition, Academic Press, San Diego, CA1991.

3. Bensabat, Soly, y Selye H., Stress, grandes especialistas respon den, Ediciones Mensajero, Bilbao, 1987.

4. Bensőn, Herbert, Timeless Healing, Simon & Schuster, Lón dres, 1996.

5. Boreau, Francois, Controla tu propio dolor, Ediciones Mensa jero, Espana, 1990.

6. Borysenko, Joan y Borysenko, Miroslav, Tu mente puede cu rarte, EDAF, Madrid, 1995.

7. Brown, Barbara B., Between health & illness, Houghton Mif- fin Company, Boston, 1984.

8. Brown, Barbara B., Mente nueva cuerpo nuevo, Ed. Diana México 1999.

9. Byrd, Randolph C., Positive therapeutic effects of intercessor) prayer in a coronary care unit population, Southern Medica Journal 81, No. 1,1988: 826-29.

10. Cousins, Norman, Anatomy of an Illness, W.W. Norton 8 Company, Inc., Nueva York, 1979.

Bibliográfia 385

11. Danner D., Snowdon D., Friesen, W., Positive emotions in early life and longevity: Findings from the nun $tudy> Journal of personality and social psychology, 80 (5): 814-814, 2001.

12. Davis, Joel, Endorphins: new waves in brain chemistry, The Diai Press, Nueva York, 1984.

13. Diversos autores, Editores: Sandi, Carmen y Calés, Jósé Ma- ría, Estrés: Consecuencias psicológicas, fisiológicas y clínicas, Ed. Sanz y Torres, Madrid, 2000.

14. Dossey, Larry, Tiempo, espacio y medicina, Ed. Kairós, Barcelona, 1986.

15. Dossey, Larry, Recovering the sóul; a scientific and spiritual se- archy Bantam Books, Nueva York, 1989.

16. Dossey, Larry, Meaning & Medicine, Bantam Books, Nueva York, 1991.

17. Dossey, Larry, Healing words, the power of prayer and the practice of medicine, Harper Collins, San Francisco, 1993.

18. Dossey, Larry, Palabras que curan, coedición Ed. Diana/Cía. Editorial, S. A. México, 1997.

19. Dossey, Larry, Reinventing medicine, Harper Collins, San Francisco, Stanford, CA, 1999.

20. Dossey, Larry, Elpoder curativo de la mente, Ed. Alamah, México, 2004.

21. DSMÍV. Manual diagnóstico y estadístico de los trastornos mentalesy Masson, S. A., Barcelona, 1996.

22. Epstein, Gerald, Healing visualizations: creating health through imagery, Bantam Books, Nueva York, 1989.

23. Fezler, William, Creative imagery: how to visualize in all five sensesy Simon & Schuster, Nueva York, 1989.

24. Garfield, Charles, Rendimiento máximo, Ediciones Martínez Roca, S. A., México, 1993.


25. Glasser, Ronald J., El cuerpo es el héroe, Ed. Diana, México 1983.

26. Goleman, Saniel and Gurin, Joel, Mind body medicine: how ti use your mind fór better health, Consumer Reports Books NuevaYork, 1993.

27. Grad, Bemard, Scientific investigation of subtle energies, Esa- len Institute, Big Sur, CA, 1984.

28. Grad, Bemard, Subtle energies and the uncharted realms o mind, Esalen Institute, Big Sur, CA, 1999.

29. Guasch, G., Quand le corps parié... Introduction a l’analyst Reichienne, Editions Sully, Francia, 1998.

30. Guasch, Gerard y Filliozat, Ane-Marie, Aide-toi, tón corp• t’aidera, Albin Michel, Francia, 2006.

31. Hutschnecker, Arnold A., La voluntad de vivir, Los Libros de Comienzo, Madrid, 1999.

32. Kilgard, M.P. and Merzenich, Cortical map reorganization enabled by nucleus basalis activity, Science, No. 13, March, 1988.

33. Korn, Erről R. and Johnson, Karén, Visualization, Dow Jone; Irwin, Homewood, ILL, 1983.

34. LeShan, Lawrence, Cancer as turning point, A Plume Book NuevaYork, 1994.

35. LeShan, Lawrence, Usted puede luchar por su vida, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1998.

36. Lipton, Bruce, The biology ofbelief, Elité Books, Santa Rosa CA, 2005.

37. McTaggart, Lynne, The Field, Harper Collins, Nueva York2002.

38. Norris, Patrícia A. and Porter, Garret, / choose life: the dyna- mics of visualization and biofeedback, Stillpoint Publisching USA, 1987.

Bibliográfia 387

39. Ornestein, Róbert and Sobel, Dávid, The healing brain, Simon & Schuster Inc., Nueva York, 1987

40. Parker, William R. y St. Johns, Elaine, La oración en la psicoterapia, Ed. Pax México, México, 1984.

41. Pearsall, Paul, Super immunity: Master your emotions & improve your health, McGraw-Hill Book Company, Nueva York, 1987.

42. Peat, E Dávid, Synchronicity: the bridge between matter and mind, Bantam Books, Nueva York, 1987.

43. Pelletier, Kenneth, R., Mind as healer; mind as slayer, A Delta Book, Nueva York, 1977.

44. Prigogine, Illya, fTan sólo una ilusión? Una exploración dél caos al orden, Tusquets Editores, Barcelona, 1983.

45. Rossman, Martin, Guided imagery fór self healing, Kramer Book, Tiburon, CA, 2000.

46. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente. História, técnicas y usos de la visualización, Los Libros dél Co- mienzo, Madrid, 1991.

47. Sicher, Fred, A randomized double-blind study of the effect of distant healing in a population with advanced AIDS: Reports on a small scale study> Western Journal of Medicine 169, No.6, 1998:356-363.

48. Siegel, Bemard, Ámor, medicina milagrosa, Ed. Mensajero, Madrid, 1992.

49. Simonton, O. Carl y Henson, Reid, Sanar es un viaje, Ediciones Urano, Barcelona, 1993.

50. Simonton, M., Stephanie, Simonton, O., Carl, Creighton, James L., Recuperar la salud, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1988.

51. Simonton, M., Stephanie, Família contra enfermedad, Editorial Raíces, Madrid, 1988.


52. Targ, Russell, Limitless mind, New World Library, Novato CA, 2004.

8. fejezet

1. Consejo Académico Mundial, El Método Silva de Controi Mentái: manual de investigación, Silva Mind, Controi Inter- nacional, Laredo, Texas, 1989.

2. Silva, Jósé, El Método Silva de Controi Mentái Ed. Diana, Mé- xico, 1978.

3. Silva, Jósé, Reflexiones, Ed. Diana, México, 1980.4. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York

2001.5. Usanos Tamayo, Pilar, Controi mentái y personalidad, Ed.

Offset Multicolor, México, 1981.6. Usanos Tamayo, Pilar, Controi mentái y desarrollo Integrál,

Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991.

9. fejezet

1. Álvarez Tomás, Santa Teresa: Obras completas, Ed. Monté Carmelo, Burgos, 2004.

2. Cinco Grandes Mensajes, Segunda Edición, Biblioteca de Au- tores Cristianos, Madrid, 1968.

3. Concilio Vaticano II. Documentos, Ediciones Dabar, México,2000.

4. Franki, Viktor E., La presencia ignorada de Diós, Ed. Herder, Barcelona, 1986.

Bibliográfia 389

5. Goya, Benito, Psicología y vida espiritual, San Pablo, Madrid,2001 .

6. Gutiérrez, Martínez O.S.A., Efraín, Catecismo agustiniano, México (editado internamente), 2007.

7. Herráiz, Maximiliano, San Juan de la Cruz: Obras completasy Ediciones Sígueme, Salamanca, 1992.

8. Herráiz, Maximiliano, A zaga de tu huella: Estudios sanjua- nistas y de espiritualidady Ed. Monté Carmelo, Burgos, 2000.

9. Kung, Hans, El principio de todas las cosas: ciencia y religión, Ed. Trotta, Madrid, 2007.

10. Milano, Juan Jósé P., El corazón de Agustín en Viktor Franki, Ed. Lumen, México, 2007.

11. Pagola, Jósé Antonio, Es bueno creery San Pablo, Madrid, 1996.

12. San Agustín, Confesione$y Aguilar Ediciones, Madrid, 1967.13. S.S. Pablo, VI, Carta Encíclica Ecclesiam sumay 1,15. Concilio

Vaticano II.14. S.S. Pablo VI, Encíclica Populorum progressio: Sobre la necesi-

dad de promover el desarrollo de los pueblosy BAC, Madrid, 1968.

15. S.S. Pablo VI, Gaudium et Spes. Constitución pastoral sobre la Iglesia en el mundo actualy BAC, Madrid, 1968.

10. fejezet

1. Begley, Sharon, Train your Mind Change your Brainy Ballan- tine Books, Nueva York, 2007.

2. Cury, Augusto, Nunca renuncies a tus suenos, Ed. Planéta, México, 2007



4. Ellis, Albert y Harper, Róbert A., Una nueva guía para una vida rációnál Ediciones Obelisco, Barcelona, 2003.

5. Epicteto, Manual y máximas, Marco Aurelio, Soliloquios, Ed. Porrúa, Colección Sepan Cuantos, Núm. 283, México, 2004.

6. Fizzotti, Eugenio, De Freud a Franki: el nacimiento de la logo- terapiay Ediciones LAG, México, 2006.

7. Franki, Viktor E., Ante el vacío existencial: hacia una humani- zación de la psicoterapia, Ed. Herder, Barcelona, 1984.

8. Franki Viktor E., El hombre en busca de sentido, Ed. Herder, Barcelona, 1984.

9. Franki, Viktor, La voluntad de sentidoy Ed. Herder, Espana, 2000.

10. Machado, Luis Alberto, La revolución de la inteligencia, Ariéi Seix Barral, S. A., Cía. Editorial, México, 1976.

11. Marcus Aurelius, The Emperors Handbook, Scribner, Nueva York, 2002.

12. Marinoff, Lou, Más Platón y menos prozac, Ediciones B, Espana 2000.

13. Pribram, K.H., y Ramírez, J., Martin, Cerebro, mente y holo- grama, Ed. Alambra, S. A., Barcelona, 1980.

14. Rivas Lacayo, Rosa, Saber crecer: resiliencia y espiritualidady Ediciones Urano, Barcelona, 2007.

15. Schwartz, Jefrey M., and Begley, Sharon, The mind and the brain: Neuroplasticity and the power of mentái force, Regan Books/Harper Collins, Nueva York, 2002.

16. Seligman, Martin E.P., La auténtica felicidad, Javier Vergara Editor, Barcelona, 2003.

Bibliográfia 391

17. Seligman, Martin E.P., Learned optimism: how to change , your mind and your life, Simon & Schuster, Nueva York,1992.

18. Seligman, Martin E.P.; The science of optimism & hope, Tem- pleton Foundation Press, Pennsylvania, 2000.

19. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York, 2002.

20. Stangroom, Jeremy, Garvey, James, The great philosophers: from Socrates to Foucault, Barnes 8c Noble, Nueva York, 2006.

21. Wilber, Ken, The Holographic Paradigm and other paradoxes, New Science Library, London, 1982.

Dr. Gérard Guasch bibliográfiája

1. Guasch, Gérard, Quand Le Corps Parié... Introduction a L’a- nalyse Reichienne, Editions Sully, Francia, 1988.

2. Guasch, Gérard, y Filliozat, Ane-Marie, Aide-toi tón corps t’aidera, Albin Michel, Francia, 2006.

Dr. Camilo Maccise bibliográfiája

1. Maccise, Camilo, Palabra y comunidad en San Pablo en las co- munidades de base de América Latina, Teresianum, Roma, 1988.

2. Maccise, Camilo, Cammini di libertá, Edición OCD Roma,2003.

3. Maccise, Camilo, Rezar con la Biblia en el contexto de la vida, Ed. Santa Teresa, México, 2006.


4. Maccise, Camilo, Perfii orante de los libros biblicos, Ed. Monté Carmelo, Burgos, 2007.

5. Maccise, Camilo, 100 fichas sobre la vida cortsagrada, Ed Monté Carmelo, Burgos, 2007.

393

Hivatkozások1. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Personalidad, O. Multicolor,

México, 1981. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Desarrollo Integrál Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991

2. Moliner, María, Diccionario dél Uso dél EspanoU Editorial Gredos. Madrid, 1988

3. Moliner, María, Diccionario dél Uso dél EspanoU Editorial Gredos. Madrid, 1988

4. Vacca, Lilia Alcira, El Método Silva y los factores psicológicos dél aprovechamiento académico en la Universidad, Universidad Autónoma de Tlaxcala, México, 1986

5. Shaw, John C„ The Brain 's Alpha Rhythms and the Mindy Elscvicr Science, Amsterdam, 2003

6. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Personalidad, Editorial ( )IThcI Multicolor, México, 1981

7. Davis Brigham, D., Davis, A., Ca merőn - Sampey. D., Imagery fór #rí ting well: Clinical Applications of Behavioral Medici ne, W. W. Nnt tón, Nueva York, 1994

8. Natúré, No. 437, Initial sequence ofthe chimpanzeeynwme and i imn

parison with the humán genomey sept., 20059. Popp, E A., Beloussov. L. V., Integrative biophy$U$i Hbphoíom, Kin

wer Academic Publishers, Alemania, 200310. Adamenko, Victor G., Memories of Semyon hhlhiit Inh m.nm.imI

Journal of Paraphysics, Vol. 13,197911. Dumitresco, I, Kenyon. J. N., Electronaphét h h í Mftlitlne &

Biology, Neville Spearman, Great llrllnin, IMM \


12. Lane, Earle, Electrophotography, And/Or Press, San Francisco, 1975 Kendall, J., Moss, T., Photographing the nonmaterial World, Hawt horn Books, Nueva York, 1975

13. Hall, Edward, La dimensión oculta, Ed. Siglo XXI, México, 198514. Platonov, K. I., The word as a physiological and therapeutic factor

The theory and practice of psychotherapy according to I. P. Pavlov Foreign Languages Publishing House, Moscú, 1959

15. Centassi, R., y Grellet, G., Mejor cada dia: Emilé Couéy su método d\ rehabilitación. Editorial Diana, México, 1997

16. Ling, D,, y Moheno de Manrique, C., El maravilloso sonido de la pa labra, Editorial Trillas, México, 2005

17. Bensőn, Herbert, The Relaxation Response, Harper Collins, Nueví York, 2000

18. Rodríguez, Socorro, Control Mentái Método Silva en el Parto Psico profilacticoy Ministerio de Salud, Gobierno de Costa Rica, 1982 Bautista, Miguel, Inducción no traumática utilizando la relajaciót dél Método Silva, Hospital de Especialidades, ínstituto Mexicano de Seguro Social, Puebla, México, 1981Libermann, Rafael, El Método Silva de Control Mentái y el Nivel dt Ansiedady Departamento de Psicología, Universidad de Haifa, Israel 1986

19. LAROUSSE, Libro de la Dietética y la Nutrición, Editorial Larousse México, 2001

20. Pert, Candace, B., Molecules ofEmotion, Simon and Schuster, Nueví York, 1997

21. Sagan, Carl, Los Dragones dél Edény Editorial Crítica, Barcelona, 200622. Foster, Russell G., Kreitzman, León, Rhytms of life: The biologica

clocks that control the daily lives of every living thing, Profilé Books Londres, 2004

23. Ornstein, Róbert, Evolution of consciousness: The origins of the wa)we thinky Touchstone, Nueva York, 1991

24. Kilgard, M. P., Merzenich, M. M., (1998), Cortical map reorganizatior enabled by nucleus basalis activity, Science No. 279, pp. 1714-1718

25. Hamer, Dean, The God geney Doubleday, Nueva York, 200426. Snowdon, Dávid, Aging with gracey Bantam Books, Nueva York, 200227. Kandel, Eric R., In search of memory, W. W., Norton, Nueva York, 200^28. Doidge, Norman, The Brain that changes itself Penguin Group, Nue

va York, 2007

Hivatkozások 395

29. Penfield, Wilder, Mystery ofthe mind, Princeton University Press, 197530. Furst, Bruno, Usted sí puede recordar, Ed. Estudios de Memória y

Concentración, Chicago, ILL.31. Loftus, Elizabeth, Memória, Companía Editorial Continental, México,

198532. Winson, Jonathan, Brain and Psyche, Vintage Books, Vancouver, 198633. The Science o f Optimism and Hope, Research essays in honor of Mar

tin E. R Seligman, Edited by Jane E. Gillman, Templeton Foundation Press, Philadelphia, 2000

34. Tiller, William A., Dibble Jr. Walter, Kohane, Michael, Conscious acts ofCreation: The Emergence o f a New Physics, Pavior Publishing, Wai- nut Creek, CA., 2001

35. McTaggart, Lynne, The Intention Experiment, Free Press/Simon and Schuster, Nueva York, 2007

36. Fennster, Julié, M., Mavericks, Miracles and Medicine, Barnes 8c Noble Books, Nueva York, 2005

37. Jahn, R. G., Correlations o f random binary sequences with prestated operator intention: a review o f a 12 year program, Journal of Scienti- fic Exploration, 1997, No. 11: pp. 345-367

38. Braud, W. G., Schlitz, M. J., Consciousness interactions with remote biological systems: anomalous intentionality effects, Subtle energies, 1991,2(1), pp. 1-27

39. Creath, K., Schwartz, G. E., What biophoton images o f plants can teli us about biofields and healing, Journal ofScientific Exploration, 2005, 19 (4), pp. 531-550

40. Rivas Lacayo, Rosa A., Saber Crecer: Resiliencia y Espiritualidad, Ediciones Urano, Barcelona, 2007.

41. DSM-IV Manual diagnóstico y estadistico de los trastornos mentales, Masson S.A., Barcelona, 1996

42. LeShan. Lawrence,. Cancer as a turning point, A Plume Book, Nueva York, 1994

43. Dossey, Larry, Reinventing Medicine, Harper San Francisco, 199944. Simonton, O. Carl, Simonton, Stephanie Matthews, Creighton, James,

L., Recuperar la Salud, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 199445. Siegel, Bernie, Ámor, medicina milagrosa, Editorial Mensajero, Ma

drid, 199246. Grad, Bemard, «Scientific Investigation o f Subtle Energies», Esalen

Institute, 1984


47. Grad, Bemard, «Subtle Energies and the Uncharted Realms of Mind» Esalen Institute, 1999

48. Dossey, Larry, Reinventing Medicine, Harper San Francisco, 1999.49. Sicher, Fred, «A Randomized Double-Blind Study of the Effect o

Distant Healing in a Population with advanced AIDS: Reports on s small scale study», Western Journal of Medicine 169, No. 6, pp., 356 363,1998

50. Byrd, Randolph C, «Positive Therapeutic Effects of Intercessory Pra yer in a Coronary Care Unit Population », Southern Medical Journa No. 81, pp. 826-829,1988

51. Garfield, Charles, Rendimiento Máximo, Editorial Martínez Roca México, 1993

52. Brown, Barbara, Mente Nueva - Cuerpo Nuevo, Editorial Diana, Mé xico

53. Ader, Róbert, Féltén, Dávid L., Cohen, Nicholas, Psychoneuroimmu nology: Second Edit ion., Academia Press, San Diego, California, 1991

54. Achterberg, Jeanne, Por los caminos dél corazón, Los Libros dél Co mienzo, Madrid, 1994

55. Boreal, Francois, Controla tu propio dolor, Editorial Mensajero, Ma drid, 1990

56. Danner D., Snowdon D, Friesen W., Positive emotions in early and Ion gevity: fmdings from the nun study Journal of Personality and Social Psy chology, No. 80 (5), p. 814,2001

57. Consejo Académico Mundial, El Método Silva de Controi Mentái Manual de lnvestigacióny Silva Mind Controi ínternacional, Laredo Texas, 1989

58. S.S. Pablo VI, Encíclica Populorum Progressio: Sobre la necesidad d< promover el desarrollo de los pueblo, BAC, Madrid, 1968

59. S.S, Pablo VI, Gaudium et Spes. Constitución Pastoral sobre la Iglesii en el mundo actual, BAC, Madrid, 1968

60. Gaudium et Spes, (GS), 3361. S.S. Pablo VI, «Carta Encíclica Ecclesiam suam», 1,15, Concilio Vatica

no II.62. Gaudium et Spes, (GS) 7863. Begley, Sharon, Train your Mind Change your Brain, Ballantin<

Books, Nueva York, 200764. Doidge, Norman, The brain that changes itself Penguin Group, Nue

va York, 2007

H ivatkozások 397

65. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York, 2001.66. Edelstein 8c Edelstein, 194567. Tick, 200168. Edelstein 8c Edelstein, 194569. Simonion, Mattews-Simonton 8c Sparks, 198070. Kiecott-Glaser, McGuire, Robles 8c Glaser, 200271. Pert, Ruff, Weber 8c Herkenham, 1985; Barrows 8c Jacobs, 2002; Tro-

esch, Rodehaver, Delaney 8c Yanes, 1993; Pert, 1995; Eller, 1995, Pelle- tier, 2002

72. Davenport, 199673. Ackerman 8c Turkoski, 200074. Coth, Wolsko, Foreman, et. al., 200775. Wolsko, Eisenberg, Davis 8c Phillips, 200276. Tűsek 8c Cwynar, 200077. Collins y Dunn, 200578. Davidson, Rabat-Sin, Schumacher, et. al, 2003; Manuso 198379. Rodgers, Khoo, MacEachen, et. al, 1996; Ackerman, Stover, Hermán,

et. al., 2003; Ackerman, Hermán, Rabin, et. al., 2002; Ackerman, Marti- no, Hermán, et. al., 1998; Mohr, Goodkin, Nelson, et. al.., 2002; Mohr, Goodkin, Islar, et. al, 2001; Mohr, Goodkin, Bacchetti, et. al., 2000

80. Rao, Grafman, DiGiulio, et. al, Foley, Traugott, LaRocca, et. al., 199281. Rendon, 200382. Mohr, et. al, 200183. Rendon, 200384. Ackerman, et. al, 200385. Ackerman, et. al, 2003; Mohr, et. al, 200186. Guilick, 200187. Kroencke 8c Deny, 1999; LaRocca, 198488. Warren, Warren 8c Gockerill, 199189. Warren, et. al, 1991; Mohr, 1998; Gilchrist 8c Creed, 1994; Aikens; Fis-

cher, Namey, et. al, 1994,90. Clark, Fleming, Li, et. al, 199291. DeKeyser, 200392. Pliskin, Hammer, Golstein, et. al, 1996; Smits, Emmen, Berteismann,

et. al, 199493. VanderPlate, 1984

mégtöbbet Ésszel

Documents