Lelkigondozás

írta: Merényi Zoltán

Témák: Bevezetés

A lelkigondozás fontossága A lelkigondozó felelőssége A képzés módszertana

1) Mit jelent testvérnek lenni? 2) A lelkigondozó szerepe

Tértágítás Bizalom Lelki egészség

3) Kicsoda az ember

Az ember Isten teremtménye Szükségleteink Frusztráció Én-kép Az ideális és a reális én közötti feszültség Depresszió

Anna és Jób példája

4) Az értő figyelem: a hatékony lelkigondozás módszere 5) Egy élethelyzet megértése 6) Különböző életkorok lelki problémái Mellékletek

Bevezetés: A lelkigondozás fontossága Olyan világban élünk, ahol az emberek gyakran sérülnek. Elutasítottság, csalódások, be nem teljesült vágyak mind torzítják az ember személyiségét, kedélyállapotát. Jézus Krisztus a megváltással nemcsak az örök életet hozta el a világba, hanem annak lehetőségét is, hogy az emberek teljes (egészséges) életet éljenek. A teljes életen természetesen nem azt kell értenünk, hogy életünk minden percében elkerülnek minket a problémák, kikerüljük a szenvedést, hanem azt, hogy megtaláljuk az igazi öröm forrását. Ahogy a későbbiekben erről bővebben beszélünk, nem minden esetben az a megoldás, ha rögtön beteljesülnek az ember álmai, sőt lehet, hogy épp az öszzetőrt álmokon keresztül ismerhetjük meg az igazi boldogságot. Az élet néha kegyetlen, s az is marad, de van egy igazi reménységünk, amit semmi és senki el nem vehet tőlünk. Hálás vagyok Dr. Larry Crabb könyveinek, hogy megtanultam rajtuk keresztül ezt a fontos igazságot, amely nélkül igazi keresztény lelkigondozás nem létezik. Gyakran mégis tele vannak a gyülekezetek megfáradt, problémákkal küszködő emberekkel, akik felé szolgálnunk kell. Ha egy gyülekezetben nem működik a lelkigondozás, akkor az a közösség előbb utóbb megfárad, alkalmatlanná válik a szolgálatra. Nem az a baj, hogy problémák vannak a gyülekezetben, hanem az, ha nincsenek kezelve ezek a problémák.

Olvassátok el Ézsaiás 61. fejezetének 1-2 versét, amelyben az Úr Jézus hármas szolgálatáról van szó.

1. Evangéliumot hírdetni 2. Bekötözni a lelkisérülteket 3. Szabadulást hírdetni a foglyoknak

Azzal, hogy Jézus eljött a világra van lehetőség arra, hogy az emberek megtérjenek, megszabaduljanak kötözöttségeiktől, begyógyuljanak lelki sebeik. Lelkigondozásnál fontos tudni, hogy az igazi lelkigondozó Isten, aki emberi eszközököt felhasználva szeretne segíteni a szenvedőkön. Látni kell az igéből azt is, hogy az embereknek különböző szükségeik vannak, s ezeknél a szükségeknél más és más megoldásra van szükség. A lelkigondozónak fel kell ismerni, hogy az adott szituációban mire is van igazán szüksége a lelkigondozottnak (szabadulás, gyógyulás, bűnbocsánat).

Olvassátok el a Zsid.12.15-öt! Milyen következményekről beszél a Biblia, ha engedjük, hogy a keserűség megmaradjon a közösségben? Mi a felelősségünk az ige alapján? Olvassátok el a Zsid.12.1-2.-t! Mit okoz egy hívő ember életében a bűn, a teher? (mik lehetnek terhek életünkben) Képes-e hívő életében fejlődni az a keresztény, akinek bűn van az életében, vagy leterhelt a szíve? Képes-e a szolgálatra? Mit kell tennie a hívő embernek a bűneivel, problémáival?

A lelkigondozó felelőssége Tudnunk kell, hogy a lelkigondozás felelősségteljes szolgálat. Legalább akkora kárt lehet okozni egy embernek, ha rosszul foglalkozunk vele, mint amennyit segíthetünk rajta. Külön foglalkozunk a lelkigondozó személyiségével és szerepével, mert ez az a terület, amelynél a legtöbb hiányosságot lehet tapasztalni a gyakorlatban. A képzés módszertana A lelkigondozást igazából a gyakorlatban lehet elsajátítani, viszont néhány alapvető ismeretet elméletben is el kell sajátítani. Mindezek mellett igyekszünk, hogy az elmélet ne távolodjon el a gyakorlattól. Különböző ún. dinamikákkal próbáljuk életszerűvé tenni az egyes elméleti alapokat.

I. Alapok 1. Mit jelent testvérnek lenni? Mielőtt sorra vennénk azokat a problémákat, amik az embereket leterhelik, tisztában kell lennünk néhány nagyon fontos bibliai igazsággal. Előszőr foglalkozzunk azzal, hogy mit mond a Szentírás az egymás iránti felelősségről! Néhány igét nézzünk, amik az egymás iránti felelősségről szólnak! Próbáljátok megérteni a szemléletet.

a) 1Móz 4,1-15. Vizsgáljuk meg az ismert szakaszt a testvérek kapcsolata szempontjából. Hogyan viszonyult Kain Ábel iránt? Melyik az a legmegdöbbentőbb mondat, amit Kain elmond? (Talán örzője vagyok én a testvéremnek?) Mit fejez ki ez a mondat? (közöny) Tapasztalható-e közöny a gyülekezetekben közöny a testvérek között? Mit jelenthet testvérnek lenni? Zsolt 69,21 (Részvétre vártam, de hiába, vígasztalókra, de nem találtam.) b) 1Jn 3,13-18. Meddig terjed a felelősség a testvérünk iránt? Mit jelenthet a gyakorlatban az, hogy tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért? Itt az ige arról is beszél, hogy a testvérek felelősek nemcsak a lelki szükségek területén, hanem a testi szükségek területén is. Van, hogy a lelkigondozás során olyan problémákkal találkozunk, mikor nemcsak lelki segítségnyújtásra, tanácsadásra van szükség, hanem fizikai segítségre is.

Találkoztál-e már olyan emberrel, akinek a lelki segítség mellett anyagi segítségre is szüksége volt? Mennyire általános a gyülekezetetekben az, hogy támogatjátok a rászorulókat?

c) Gal.6.1-10. Milyen módon kell közelíteni egy bűnbeesett hívőhöz? Mit jelent az a gyakorlatban, hogy egymást terhét hordozzátok? A 10. vers nagyon fontos gondolatot fogalmaz meg: amíg van időnk tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig a mi testvéreikkel. Jót tenni valakivel azt jelenti, hogy olyan módon segíteni a másikon, hogy annak az élete jobb, boldogabb legyen. Ismerni kell azokat a lelki törvényszerűségeket, amelyekkel Isten megteremtette az embert. Mi az, ami az ember javát szolgálja és mi az ami nem. Nem elég csak jót tenni valakivel, hanem azt jól is kell tudni tenni. Lehet, hogy mi tudjuk, hogy mi a megoldás egy másik ember életében, de a döntést nem hozhatjuk meg helyette. Véleményetek szerint jót tenni valakivel azt jelenti, hogy minig mindent megadunk neki, mindig mindent megengedünk neki? Mondjatok példát arra, hogy mikor lehet segítség az intés? Ki intse meg a másikat? Milyen módon tegye azt? Játszátok el a következő szituácuiót! Egy valaki legyen az, akit meg kell inteni, és egy valaki aki meginti őt.

A szituáció. Egy fiatal lány elkezd járni egy hitetlen fiúval, aki megpróbálja egyre inkább a testiesség felé vinni a kapcsolatot. Hogyan próbálkozik a lelkigondozó meginteni a lányt? A szituáció után beszéljétek meg, hogy vajon jól állt a problémához a lelkigondozó! Az intésről a későbbiekben még beszélni fogunk. Itt a fejezetben csupán a felelősség miatt szóltunk róla. Fontos tudni, hogy nem biblikus az egymás ítélgetése, az intés (helyreigazítás) csakis a testvéri felelősségből és szeretetből fakadhat. Ha ezek a motívációk hiányoznak, úgy az intés csak mélyítheti a problémát. d) Jak 5,19-20. Mi a komolysága a lelkigondozásnak? e) Lk 15,1-7 Ez az igeszakasz nagyon fontos igazságokat hordoz a lelkigondozással kapcsolatban. Még többször elő fogjuk venni a képzés során. Szerintetek ez az ige csak az Úr Jézusról szól, vagy a lelkipásztorokról vagy minden hívőről? Mi jellemzi a példázatban lévő pásztort? Hogyan lehet ez a lelkigondozó szerepére alkalmazni? Meddig kell elmenni egy elveszett bárányért? Gyülekezeti gyakorlattá kell válnia, hogy egymás iránt felelősséget vállalunk. Látjuk egymás szükségeit, problémáit. Ha valaki bajba kerül - tudatosan vagy tudatlanul – nem szabad hagynunk abban az állapotba, hanem utána kell menni, s egészen addig keresni, míg meg nem találjuk. A lelkigondozás tehát szeretetet, felelősséget, kitartást és áldozatot igényel. f) 1Sám 30,1-20. Harcoljatok egymásért. Van időszak, mikor jön az ellenség és kirabolja a gyülekezeteket. Meglopja az emberek örömét, békességét, elrabol emberi szíveket. Ha az a lelkület van bennünk, mint Dávidban volt, „még kiszabadíthatjuk őket” (8. vers) g) 1Thessz 5,14 Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Különböző területei a lelkigondozásnak: intés, biztatás, felkarolás h) Barátság: Dávid és Jonathán barátsága A felelősség különösen erős a barátok között. Fontos, hogy a keresztények is tartalmas, mély barátságokra találjanak. Mikor Dávid bajban volt, hosszú időn keresztül menekült már Saul gyűlölete és haragja elől, megfáradt már a lelke. Akkor Jonatán az, aki bátorította, „erősítette Istenbe vetett bizodalmát.” 1.Sám.23.16. Tanulmányozzátok végig Dávid és Jonatán barátságának történetét! Történeti bevezetés:

Krisztus előtt 1000 körül játszódik történetünk, két évszázaddal az izraeli honfoglalás után, a királyság első évtizedeiben. Ez az átmeneti időszak Izrael történetének egy nehéz időszak volt, mikor Saul uralkodott a választott nép felett. Saul kezdetben nagyon jó választásnak tűnt, „szép ifjú” volt, „nem volt nála szebb Izrael fiai között, egy fejjel magasabb volt az egész népnél.” (1.Sám.9.2.) Kezdetben sikereket ért el az ellenséges népek feletti háborúkban, legyőzte az ammóniakat. Viszont engedetlensége egyre nyílvánvalóbbá lett, aminek következtében Isten elvette tőle a királyságot. Sámuel által kijelentette Saulnak, hogy: „Nem megyek vissza veled, mert te megvetetted az ÚR igéjét, az ÚR meg elvetett téged, és nem maradsz Izrael királya.” (1.Sám.15.26.) Ezek után egy furcsa helyzet alakult ki. Saul megmaradt királynak, Sámuel viszont felkente az Isai családjából származó Dávidot. Saultól eltávozott az Úr lelke, Dávidra pedig leszállt. Dávid áldott emberré vált, aki Isten erejével harcolt, legyőzte a hatalmas filiszteust Góliátot, közben Saul egyre mélyebb lelki válságba jutott. Lassanként megszületett szívében a féltékenység, s Dávid elpusztítását tűzte ki céljául. Jonatán Jonatán Saul fia volt, aki ellentétben édesapjával a hit embere volt. Kész volt egyetlen fegyverhordozója társaságában megkűzdeni a filiszteus seregek előörsével. (1.Sám.14.1-15) Hitét bizonyítják gondolatai, amivel elindul erre a képtelennek tűnő küldetésre: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előörséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.” (1.Sám.14.6.) A barátság kezdete Miután Dávid legyőzte a hatalmas filiszteust, Góliátot, Saul meghívta őt az udvarába. Itt találkoztak egymással, s a Szentírás csak egy ennyit mond ezek után: „Jonatán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát.” Mi lehetett az oka annak, hogy ennyire gyorsan, ilyen mély barátság szövődik kettejük között? Valószínű az, hogy mind a kettejük hasonló módon gondolkodhatott. Dávid is és Jonatán is egész életét az Isten szolgálatára szentelte. Mind a kettejüknek sok megtapasztalásuk volt már gyermekkoruk óta arról, hogy milyen hatalmasan is tud munkálkodni az ÚR. Mindketten a hit emberei voltak, akiknek nagy tervei voltak. Látták maguk előtt azt a célt, ami felé haladniuk kell, Isten mennyei királyságát. Volt miről beszélniük, hiszen Isten titkainak kimeríthetetlen gazdagságába pillantottak bele. Együtt imádkozhattak, egymást búzdíthatták, együtt dicsérhették talán az ÚR-at. Dávidról jól tudjuk, hogy értett a zenéléshez, hiszen Saulnak is többször játszott lanton. Talán mind a ketten meglátták azt, hogy mennyire meggazdagodik életük, a másik ember által. Felismerték együtt sokkal többre lesznek képesek, mint egymagukban. Azok az órák, amiket együttöltöttek feledhetetlenek voltak mindkettejük számára. Olyan élményekkel gazdagodtak, amire egész életükben jó volt visszagondolniuk. Eddig talán mind a ketten magányban éltek. A környezetük nem értette gondolataikat, érzéseiket, hitüket, de most olyan társra találtak, aki hasonló volt hozzájuk. A pszichológusok azt mondják, hogy egy barátság kialakulásának egyik feltétele az attitűdhasonlóság, tehát, hogy azonos érdeklődés, azonos cél éltesse a barátokat. Ez a hasonlóság itt teljesen megvolt, s nem egyéb cél kötötte őket össze, mint az Isten szeretete. Szövetség Miután összeforrt a szívük „szövetséget kötött Jónatán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is.” (1.Sám.18.3-4) Mi ennek a szövetségkötésnek a lényege? Ma nem szoktunk barátainkkal szövetségre lépni, ez idegen a mai kultúránktól, de az akkori ember a szövetségen elkötelelettséget fejezett ki. A szövetségben egész életre elköteleztét egymást, mint a házasságban, vagy az Istennel kötött szövetségben. A szövetség hűséget, állandóságot feltételezett, tehát nem egy vagy két hétre, vagy alkalomra szólt, hanem egy teljes életre. Jonatán nem a mai értelemben vett „haverja” (bár a haver kifejezés a héberben a barátságot jelenti, így Dávid haverjának tartotta Jonatánt) volt Dávidnak, akivel néha-néha összejön bulizgatni, meg pletykálgatni, hanem életközösséget vállalt vele jóban és rosszban. Nemcsak arra kötöttek szövetséget, hogy barátok maradnak addig, amíg a másiknak jól megy a sora, hanem arra, hogy nehézségben is kitartanak egymás mellett. Az Újszövetségben Jézus beszélt a tékozló fiúról, akinek mikor sok pénze volt, sok barátja volt. Aztán mikor elfogyott az öröksége, akkor minden barát elhagyta őt. (Lk.15.11-32) Jonatán nem ilyen barátja volt Dávidnak. A későbbiekben többször is igazolta hűségét barátja felé. Jonatán átadta Dávidnak köpenyét, kardját, ruháját, íját és övét. Ezek a dolgok akkor nem voltak olcsók, de Jonatán ezzel kifejezte Dávid felé, hogy számára fontosabb a barátság a tárgyaknál, amik körülveszik őt. Ma gyakran áldozza fel az ember kapcsolatait a tárgyak miatt. Az új autó, a lakás, a hifi, a számítógép

fontosabb, mint a feleség, a férj, a barát, pedig a tárgyak csak eszközök kapcsolataink beteljesítéséhez. Ha igazi barátságra és tartalmas kapcsolatokra vágyunk, akkor értékrendszerünkön is változtatnunk kell. Jónatán megmenti Dávidot Saul egyre féltékenyebbé vált Dávidra, s ezért szívében elhatározta, hogy megöli. Egyszer, mikor Dávid épp a lantját pengette, Saul feléje dobta dárdáját, alig menekült meg a király haragja elől. Dávid félelmében nem tudta mit tegyen, s barátja segítségét kéri. Jónatán biztosítja Dávidot hűségéről, s azt mondja: „Amit csak kívánsz, megteszem érted!” (1.Sám.20.4) Ki tudnánk mi is ezt a mondatot mondani barátunknak, hogy amit csak kívánsz tőlem megteszem? Dávid arra kéri Jónatánt, hogy szálljon szembe apja akaratával, s az ő pártját fogja. Jónatán még hazudni is képes apja előtt, csakhogy mentse barátja életét (1.Sám.20.6, 28) Jónatán apjával szemben is Dávid pártját fogja, s ezzel saját életét is kockáztatja. Saul ő feléje is odadobja lándzsáját, mert „át akarta vele ütni”. A barátság nagy próbája volt ez Jónatán számára, de kiállta. Az a barát, aki még az életénél is fontosabbnak tartja barátját, az az igazi barát. Jónatán tettével megmenti Dávid életét, aki elrejtőzködhetett haragosa elől. A szövetség megújítása Hosszú idő telik el, hogy nem találkohat egymással a két barát. Saul folyamatosan üldözi Dávidot és ő menekül előszőr a nőbi szentélyébe, majd az Gát királyához, azután Abdullám barlangjába. Hosszú idő után Zif pusztájának erdőségében találkozik egymással a két barát. Az idő nem tudta kapcsolatukat széttörni. Úgy beszélnek egymással, mint ahogy hónapokkal ezelőtt abbahagyták. Azt olvassuk, hogy Jónatán elment Dávidhoz, hogy erősítse Istenbe vetett vizalmát. (1.Sám.23.16) Nagyon fontos volt Dávid számára ez a találkozó, talán már megvolt fáradva, lehet, hogy szívében lázadozott is, miértek fogalmazódtak meg benne, s akkor jön barátja és bátorítja, lelkesíti. Nagyon nagy érték ilyen helyzetben egy igazi barát, aki mikor szükségünk van, akkor kész arra, hogy megvígasztaljon, hogy bátorítson, ne adjuk fel. Jónatán ismét az életével játszik, hiszen apja, ha megtudja, hogy Dávidnál jár, akkor bizonyára nagyon meg fog haragudni rá, de most fontosabb volt számára a találkozás. Ha egy rövid időre is, de újból együtt örvendezhettek Istenben. Ezen a napon újból szövetséget kötöttek egymással, tulajdonképpen a régi szövetséget újítják meg. S ez nagyon fontos, kell, hogy egy barátságban időről-időre újból átgondoljuk kapcsolatunkat. Az együttes élmények, és a közös cél felelevenítése újabb lendületet adhat a barátságunkhoz. Az új szövetséggel ismét kifejezték egymás iránti szeretetüket, amit ma szintén meg kell tanulniuk az embereknek. Egy olyan világban élünk, amikor nem merjük, vagy nem tudjuk, vagy nem akarjuk kifejezni igazán egymás felé azt, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Félünk az ilyen kifejezésektől, nemcsak verbális síkon, de nem verbális csatornákon is. Az igazi kapcsolatokban szükség van intimitásra, arra, hogy őszintén kifejezzük egymás felé, mit jelent számunkra a kapcsolat. Igy van ez a barátságnál, de így van ez a házasságnál is. A két baráz Zif pusztájában találkozik utoljára, legalábbis a Bibliában itt olvasunk róla utoljára. Jónatán néhány hónapon belül meghal egy filiszteus ütközetben, Dávid pedig nagy király lesz egész Izrael felett. Dávid siratóéneke Jónatán és Saul halála után Dávidnak lehetősége adódik arra, hogy átvegye az Isten által neki rendelt trónt. De mégsem örül ebben a pillanatban. Meghalt az a valaki, aki számára nagyon sokat jelentett: „Elszorul a szívem, testvérem, Jónatán, oly kedves voltál nekem! Csodálatosabb volt szereteted a nők szerelménél. Ó, hogy elhullottak a hősök, elpusztultak a harci eszközök.!” Ez a barátság Dávidnak nagyon sokat jelentett, ha nincs mellette Jónatán a nehéz időkben lehet, hogy sohasem lett volna belőle uralkodó, sohasem érte volna el célját. Az igazi barátok segítenek minket életünk vezetésében, s lehet, hogy ezt sokszor nem vesszük észre, de ha visszapillantunk életünkre láthatjuk, hogy barátaink nélkül nem tartanánk ott, ahol vagyunk. Szükség van az ilyen barátokra.

• Van-e nektek ilyen barátotok, akik segítik életetek előrehaladását, melenek

benneteket? • Ti vagytok valakiknek ilyen barátjai?

Hudson Taylor híres misszionárius is sokat köszönhetett barátjának William Burnsnak. „Hudson Taylor válaszút előtt állt, amely inkább zsákutca volt. Mindössze 23 éves volt, és még alig két év óta dolgozott Kínában mint misszionárius. Ez idő alatt azonban egyre inkább

csalódott a missziói társaságában, mivel az nem váltotta be a neki tett ígéretét, hogy ti. támogatni fogja őt. Elbátortalanították őt a már régebben ott munkálkodó misszionáriusok is, akik bírálták Taylor szokatlan módszereit. A két legsúlyosabb csapást azonban egyfelől Angliából, a választottjától érkezett levél jelentette, amely szerint: „attól tart, hogy nem szereti őt”, másfelől a brit konzulátus utasítása, hogy állítsa le missziói tevékenységét a városban, mivel az nem tartozik a szerződés szerinti területhez. „Anyám – írta levelében -, szomorú szomorú, szomorú a szivem. Nem tudom, mit tegyek!” Ekkor azonban Isten az Ő kegyelmében megajándékozta Hudson Taylort egy baráttal, az istenfélő skót misszionáriussal, William Burnsszel, aki mintegy húsz évvel volt idősebb nála. Burns Hudson Taylorban egy önmagához hasonló szellemiségű embert fedezett fel, és meglátta, hogy milyen sürgős szüksége van Taylornak egy jó barátra. Bíztatta Taylort, vegye igénybe Isten békességét, és bízzék Isten jóságában, vezetésében és gondviselésében. Hét hónapon át utaztak, prédikáltak és imádkoztak együtt, és az az időszak maradandó nyomot hagyott Hudson Taylor életében. Ahogy Taylor fia és menye később leírta: „Ennek a férfinak a barátsága Isten ajándéka volt Hudson Taylor számára ezekben a rendkívül kritikus időkben… Az ilyen barátság az élet legnagyobb áldásai közé tartozik.” … Emberileg nézve, Hudson Taylor szolgálata sohasem lett volna igazán hatásos William Burns barátsága nélkül. Nem egyedül ennek volt köszönhető, hogy Hudson Taylor az Úr akarata szerint való férfivá lett, de annyi bizonyos, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárult ahhoz. Jonatán barátsága nékül Dávid jelleme sohasem emelkedett volna arra a magaslatra, amelyre eljutott. Isten felé irányuló, erős barátságra van szükségünk, hogy Isten akarata szerint való emberré váljunk.”1

1 Gary Inrig: Igazi barátság (Evangéliumi Kiadó, Bp, 35. oldal)

2. A lelkigondozó szerepe Meddig tart a lelkigondozó felelőssége, mi a feladata? Ebben a fejezetben erre a kérdésre keressük a választ.

a) tértágítás

A lelkigondozásnál van egy nagyon fontos alapelv: tartsd tiszteletben a másik személyiségét, döntését! Nem egy rossz lelkigondozóról hallottam, akik azzal rontották el a segítségnyújtást, hogy saját akaratukat akarták ráerőltetni a másik emberre. Lehet, hogy a lelkigondozó tudja, hogy mit kell döntenie, tennie a másiknak, s az is lehet, hogy valóban az a jó megoldás, de a döntést mindenkinek magának kell meghoznia.

Beszéjétek meg, hogy Isten milyen módon tartja tiszteletben az ember döntési szabadságát? Egy családon belül ez az alapelv hogyan működik? Hol vannak az én-határok? Milyen következményei vannak, ha ezeket a határokat nem tarják

tiszteletben? Tudtok mondani erre példákat a környezetetekből, vagy saját életetekből? Isten a megtérésnél sem erőlteti rá magát az emberre. Az ember saját szabadsága és felelőssége, hogy befogadja Jézust a szívébe, vagy elutasítja Őt. Természetesen mind a két döntésnek van következménye, de a döntés szabadságát Isten az emberre hagyta. Ha Isten tiszteletben tartja személyiségünket, akkor nekünk is így kell cselekedni! A lelkigondozó felelőssége odáig terjed, hogy bemutatja más szemszögből a lelkigondozott helyzetét. Ezt a folymatot nevezzük tértágításnak. Az igében gyakran szerepel az a kifejezés, hogy „tágas térre vitt ki engem” (pl. Zsolt.18.20.). Az ember gyakran kerül olyan helyzetbe, mikor úgy érzi beszűkült körülötte a tér, mikor elfogynak a lehetőségek, mikor nagy nyomás, teher nehezedik életére. (Most egyenlőre nem vizsgáljuk azt, miért került ilyen állapotba az ember.) Ilyenkor szüksége van segítségre. Próbáljatok eljátszani egy szituációt! Egy hívő fiatal depressziós lesz azért, mert otthon a családban rendezetlen az otthon. Szülei örökösen veszekednek. Felé pedig örökösen elvárásaik vannak, nem értékelik sohasem. Mit mondanátok neki? Tértágítás az is, mikor intünk valakit. Ilyenkor elmondjuk, mit kockáztat az illető azzal, hogy bűnt követ el (a bűn elválaszt Istentől). Elmondhatjuk, amit a Péld.8.39 mond: „De aki vétkezik ellenem, magának árt…” Elmondhatjuk saját tapasztalatainkat a bűnnel kapcsolatban. De nem mondhatunk felette sem ítéletet, nem követelhetjük tőle a gyors döntést. A tértágítás után az Istenre és a saját felelősségére kell bízni az embert. Ennyit tehet a lelkigondozó, nem tehet többet. Olvassátok el Pál beszédét Agrippa előtt. (Csel.26.27-32.) Mi Agrippa reakciója Pál bizonyságtételére? Pál mit felel erre? Hogyan alkalmazhatjuk ezt a viselkedést a lelkigondozásban?

A tértágítás lényege, hogy megmutatjuk a lelkigondozottnak, hogy más oldalról is lehet látni a problémáját. Nézzétek meg a Patch Adams című film egyik jelenetét, ahol az elmegyógyintézetben Hunter Adams (Patch – Robin Williams) megkérdezi az egyik ápoltat arról, hogy hányat mutat, mikor négy ujjat mutat fel. Dr. Mendelsson válasza erre az ne a problémára összpontosítson, hanem lásson azon túl. A helyes válasz az ujjakkal: nyolc. A tértágítás is ilyen, túlmutatni a problémán, más szemszögből látni a helyzetet. A Zsid.12.1-2 is erről beszél, lássunk túl a terheken, a megkörnyékező bűnökön úgy, hogy felnézünk Jézusra.

b) Bizalom Egy nagyon fontos alapelv a lelkigondozásnál, hogy csak azon az emberen tudsz segíteni, aki megbízik benned. A lelkigondozásnál gyakran fájó, vagy éppen sötét dolgokat kell feltárni, elmondani. Ezt pedig senki sem szereti elmondani olyan embernek, akiben nem bízik meg. A bizalmat ki kell érdemelni. Nagy megtiszteltetés, ha valaki bizalmába fogad egy embert. Minden ember más – a problémák is mindenkinek más és más. (Gyakran esünk abba a hibába, hogy egy-egy embert egy-egy jelzővel jellemzünk, pedig az ember személyisége kimeríthetetlen!) Ne essünk az általánosítás csapdájába. Minden lelkigondozásnál emberrel foglalkozunk, akit meg kell érteni. Ezt a fáradtságot nem lehet kihagyni! Ha van lehetőségetek nézzétek meg a Good Will Hunting című amerikai filmet, amely egy pszichológusról és egy lelkisérült fiúról szól. Próbáljátok lelkigondozói szempontból nézni a filmet (ne ütközzetek meg a szabados szövegen!) Milyen módszerrel segített a fiún a pszichiáter? Miben vallottak kudarcot a megelőző „segítők”?

c) Lelki egészség Csak az az ember képes másokat gondozni, aki maga is egészséges lelkületű. Beszéljetek arról, miért nem tud másokon segíteni az, aki maga nem egészséges lelkületű. (Nem helyes az életvezetése, vagy személyiségtorzulások vannak az életében)

Nagyon fontos, hogy a lelkigondozónak rendezett kapcsolata kell, hogy legyen az Úrral, mivel az első fejezetben beszéltünk arról, hogy Isten az, aki a megoldást adja a problémákra.

3. Kicsoda az ember?

Mivel a lelkigondozásnál az emberrel foglalkozunk, nagyon fontos ezért, hogy tisztában legyünk azzal ki is valójában az ember. Pszichológiai iskolák különböző módon próbálják megközelíteni a kérdést, az a modell, amellyel leírják az embert, az meghatározza az egészséges személyiségről vallott elképzelésüket, valamint a segítés módszereit is.

Ismertek-e pszichológiai iskolákat? És tudjátok-e milyen emberképpel dolgoznak? (pszichoanalízis, behaviorizmus, kognitív pszichológia, humanisztikus pszichológia)

Irodalom: Bernáth László, Révész György: A pszichológia alapjai 19-71. oldal

Mi az egészséges személyiség meghatározását a Szentírásban keressük, de felhasználjuk némely esetben a pszichológia eredményeit is. Az emberről azért fontos, hogy helyes képet lássunk magunk előtt, mert, ha egy lelki problémával találkozunk, akkor fel kell tárnunk annak gyökerét. Egy rosszul diagnosztizált problémával inkább ártunk a másik embernek, mint használunk. Az megértéshez hozzátartozik a jó emberismeret. Nemcsak a fizikai világban vannak törvényszerűségek, hanem az ember működésében is. Ezeket a törvényeket az Isten helyezte az emberbe, most megpróbáljuk ezeket a lelki törvényszerűségeket bemutatni. Kérdés: véleményetek szerint a pszichológia, vagy a keresztény lelkigondozó képes nagyobb segítséget nyújtani egy lelki problémával küszködő embernek? MIÉRT?

1. Az ember Isten teremtménye (ezt a legtöbb pszichológiai iskola nem fogadja el) 1.Móz.1.26-28., 1.Móz.2.7., 18. Mit tudunk meg ezekből a versekből az emberről? Mi célból teremtetett az ember? Mi az ember hivatása? Milyen méltósága van az embernek?

a) Az ember társas lény! (Vagy csonka lény!) Szüksége van: Istennel való kapcsolatra és emberekkel való kapcsolatra! b) Az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, ebből következik méltósága, fontossága a teremtés rendjében. c) Az embernek küldetése van a világban. Ezekből a felismerésekből következik, hogy torzul az ember személyisége, ha nincs közössége Istennel, vagy nem rendezett a kapcsolata az emberekkel. Lelkigondozásnál ismernünk kell ezt a törvényszerűséget. Definíció: egészséges és boldog ember az, aki betölti küldetését, aki azzá válik, amivé lennie kell. (pl: egy növény egészséges fejlődéséhez szükség van fényre, vízre, talajra. Amennyiben ezek közül valamelyik hiányzik, vagy nem megfelelő mennyiségben áll a növény rendelkezésére, akkor az elsorvad, vagy elpusztul.) Teljes életet nem lehet az Istennel való kapcsolat nélkül élni. A mai világ nagy hazugsága, téves gondolkodása, hogy Isten nélkül is lehet egy teljes, tartalmas életet élni. Meggyőződésem, hogy nem így van. Olvassátok el a János 15. fejezetét, mit mond Jézus az ember és az Isten kapcsolatáról? Két ismert idézet: „Magadnak teremtettél Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg Benned nyugalmat nem talál.” (Szent Ágoston) „Minden ember szívében van egy Isten alakú vákuum.” (Blaise Pascal) Lelkigondozásnál figyelni kell arra, hogy akivel beszélgetünk, milyen kapcsolatban van Istennel. Problémák gyakran megoldódnak (későbbiekben látni fogjuk), ha Isten közelébe visszük a lelkigondozottat.

Mivel az ember nemcsak Istennel való kapcsolatra, hanem emberekkel való kapcsolatra is teremtetett, ezért sok problémát okoz, ha ezek a kapcsolatok nincsenek rendezve. Azt is mondhatjuk – amit a pszichológusok is elismernek -, hogy az ember legtöbb problémája a rossz emberi kapcsolatokból fakad. (csalódás, elutasítottság, elvárások, harag, félelem) Erről is bővebben fogunk beszélni. A bűn következtében az ember elveszítette helyét a világban. Isteni méltósága különösen az elmúlt néhány évszázad során megkérdőjeleződött. Az ember „értelmes állattá” devalválódott. Valahol az ember a szíve mélyén tudja ma is, hogy többre van hivatva, s a világban betöltött jelenlegi szerepe kisebbrendűségi érzést és önértékelési problémákat okoz az emberben. A helyes önértékelés szintén a lelkigondozás témája.

2. Szükségleteink Tapasztalatok alapján mondhatjuk, hogy sok probléma a beteljesületlen szükségletekből és azok feldolgozatlanságából adódik. Azt is látjuk, ha hosszútávon nem teljesülnek szükségek, akkor már személyiségtorzulás is lehet a következménye. Nézzük át, milyen szükségletei vannak az embernek! Azt is megvizsgáljuk, hogy milyen módon szolgálhatunk azok felé az emberek felé, akik valamilyen szükségben vannak. Az emberi szükségleteknél Maslow humanisztikus pszichológus modelljét fogjuk használni. (Maslow modellje alapvetően hiányos, mivel az Istennel való kapcsolat szükségét nem fogalmazza meg. Az előzőekben láttuk, az ember alapvető szükségletei közé tartozik a teljes és személyes közösség teremtőjével és Megváltójával)

Ön- megvalósítás Önértékelés Elismerés, elfogadás Biztonság Fiziológiai szükségletek

Maslow a szükségletek öt szintjét különböztette meg (fiziológiai, biztonság, elismerés, elfogadás, önértékelés, önmegvalósítás). A modell szerint ezek a szükségletek egymásra épülnek, tehát azok az emberek, akiknél a fiziológiai szükségletek nincsenek kielégítve, azok alapvetően nem fognak törekedni a piramis felsőbb szintjén lévő szükségletek felé. Azok az emberek, akik a piramis alján vannak több törődést igényelnek, míg a felsőbb szintet elérők önállóbbak, kiegyensúlyozottabbak.

Milyen tünetei lehetnek egy szükséglet hiányának? (fiziológiai, biztonság…) Hogyan kell segíteni az egyes szükségek hiányosságában? Hogyan segítenél pl. egy olyan

emberen, akinél nincsenek meg az alapvető fiziológiai szükségletek (karitatív segítség).

Szituációs feladat! Magatok is kitalálhattok szituációkat az egyes szükségletek oldaláról nézve a lelkigondozást! Mi két feladatot adunk.

1. A lelkigondozott olyan fiatal, akinél a biztonság szükséglet terén van gond. Otthon a családban nagyon nehéz a helyzet, az édesapa alkoholista, az édesanya depressziós. Általános a veszekedés, a fiú menekülni próbál a helyzetből.

(Sajnos gyakran hívő családokban is kialakulhat hasonló szituáció. Gondoljátok át mi lehet az oka? Vajon miért nem érzi magát otthon egy hívő családban egy gyermek, vagy egy fiatal? Mit ronthatnak el a szülei?

2. A lelkigondozott fiú nevelőotthonos, akinél az elismerés, elfogadás szükséglet nem teljesül. Emiatt önértékelési problémái vannak, kapcsolatai rendezetlenek. Hogyan segítenétek neki? Mire van szüksége?

3. Frusztráció

A be nem teljesült szükséglet frusztrációt okoz. Két formájáról beszélünk, a tiszta frusztrált helyzetről és az ambivalencia konfliktusról. a) Frusztrált helyzet Ember

Cél

Mondjatok példát frusztált helyzetre. Mikor nincs lehetőség arra (semmiképpen), hogy a célt elérje az ember. Mit kell ilyenkor tenni?

Szituációs feladat Egy hívő lány reménytelenül szerelmes egy hívő fiúba (frusztráció). Mit mondanátok neki, hogyan vígasztalnátok? b) Ambivalencia konfliktus Ember Cél

Ambivalencia konfliktus az a helyzet, amikor két ellentétes irányú motíváció hajtja az embert, és nem tud dönteni a kettő között. Az ilyen döntésképtelen helyzetben, úgy érzi az ember, hogy bármit is dönt rosszul fog dönteni. (Tipikus ambivalencia konfliktusos helyzetről ír Petrarca egyik versében: „Visz Ámor, jajj, hova nincs menni kedvem, s érzem, máris tilosban jár a lábam”) Nagyon gyakori az ilyen szituáció a fiataloknál. A lelkigondozásnál ilyenkor segíteni kell a fiatalnak abban, hogy döntsön, mert ez a szituáció ha hosszú ideig tart, akkor az súlyos következményekkel járhat. Folyamatos leterheltség, félelem, bizonytalanság jellemzi az ambivalencia konfliktusos személyt.

Tudtok-e példát mondani ambivalencia konfliktusos helyzetre?

Szituációs feladat Maradjunk a szerelem témakörénél, mivel fiatalok gyakran kűzdenek ilyen jellegű problémákkal. Egy hívő fiú szerelmes lesz egy hitetlen lányba. Belső harcai vannak azért, mert nem tud dönteni, belemenjen egy komolyabb kapcsolatba, vagy nem. Úgy érzi, ha a lány mellett dönt, az eltávoltíja őt Istentől, de ha szakít, akkor elveszíti a lányt. Mit tanácsolnátok neki? Hogyan beszélgetnétek vele?

4. Én-kép

A Maslow piramis felső két szintjén az önértékelés és az önmegvalósítás áll. Keresztény körökben gyakran tapasztalom, hogy erről a két dologról vagy nem beszélnek, vagy rosszul beszélnek. Téves gondolat az önértékelés felfuvalkodással való azonosítása, amelyből következik, hogy az alázatos ember magát folyamatos önvizsgálatban kell, hogy tartsa. Nagyon sok lelki probléma forrása a helytelen önértékelés, amely önelfogadási problémákhoz vezet, s rengeteg frusztrációt, magatartásbeli, kapcsolatteremtési zavart okoz. A helyes önértékelés alapja az, hogy meglássuk, hogyan tekint ránk Isten. Ő annyira szeretett minket, hogy egyszülött fiát adta értünk, bűn lenne magunkat jelentéktelennek, értéktelennek tartani. Amit Isten értékesnek tartott arra, hogy életét adja érte, azt ne mondd értéktelennek! Meggyőződésem, hogy a hívő ember én-képének kell a legegészségesebbnek lenni.

Találkoztatok-e ilyen álkegyes gondolatokkal keresztény körökben? Milyen következményei lehetnek ennek?

Egy modell segít minket a téma jobb megértésében. Két dimenzió mentén értékeljük az egyes emberek önértékelését. (Természetesen az önértékelés ennél jóval összetettebb) Ez a két dimenzió: jófiú – rosszfiú, győztes – vesztes.

„Győztes”

„Rossz fiú” „jó fiú” „vesztes”

Az emberek a négy véglet között helyezkednek el: rossz fiú - vesztes, rossz fiú – győztes, jó fiú – győztes, jó fiú – vesztes. A „rossz fiúk” magukat rossznak tartják, a „a jó fiúk” jónak, a „vesztesek” magukat elve vesztesnek hiszik, s úgy is állnak hozzá a dolgokhoz, hogy nekik úgysem sikerül, a „győztesek” optimisták.

Beszélgessetek arról, milyen a viselkedésük az egyes kategóriákba sorolható embereknek! Milyen lelki problémák jelentkeznek, ha valaki „vesztes – rossz fiú”-nak,

„vesztes – jó fiú”-nak, „győztes – rossz fiúnak” tartja magát? Hogyan ismeritek fel egy lelkigondozói beszélgetésen ezeket az önértékelési torzulásokat? Szituációs feladat! Válasszatok ki egy önértékelési kategóriát, s játszátok el, hogyan viselkedik az illető! Egy lelkigondozó beszélgessen vele! Magatokat melyik kategóriába sorolnátok? Egészségesnek tartjátok önértékeléseteket? Lehetne-e rajta változtatni?

Ha van rá lehetőségetek, nézzétek meg a Shrek c. animációs filmet, melyben egy negatív önértékeléssel rendelkező ogre összebarátkozik egy szamárral. Kettejük barátsága megváltoztatja mindkettejük életét. A film után beszélgessetek arról, hogy milyen önértékelése volt Shreknek? Mit okozott ez a viselkedésében, a többiekhez való viszonyulásában? Mik voltak a film kulcsfontosságú jelenetei lelkigondozói szempontból? Hogyan segített a szamár, hogy megváltozzon az ogre én-képe? Szerintetek vannak az emberek között is ogrék? Miben látszik ez meg rajtuk? Hogyan lehet rajtuk segíteni? (kitartásra van szükség, baráti szeretetre) Egy másik film a Jövő kezdete című amerikai film. A filmben Kevin Spacey egy tanárt játszik, aki súlyos lelki sérülést hordoz gyermekkorától fogva. Édesapja dühében meggyújtotta őt, minek következménye nemcsak megégett bőrén látható, hanem emberekkel való kapcsolataiban is. A múltbeli traumák hogyan befolyásolják én-képünket és kapcsolatainkat?

5. „Ideális én” és „reális én” közötti feszültség Karl Rogers amerikai pszichológus írta le a személyiségnek ezt a modelljét. Az „ideális én” jelenti azt az állapotot, ami szeretne lenni az ember, a „reális én” pedig jelenti azt, ahol, és amilyen állapotban van. A kettő a legtöbb esetben nem esik egybe, ezért az emberek többsége elégedetlen. Amennyiben az „reális én” közel van az „ideális én”-hez, a belső feszültség kicsi. A cél ilyenkor motíváló erő ahhoz, hogy elérje az ember az ideálist. Minnél távolabb van az „ideális” a „reálistól”, annál nagyobb az elégedetlenség. Egy ponton túl a távolság olyan nagy lesz, hogy az ember úgy érzi, elérhetetlen számára a boldogság. Michael Quoist francia lelkész így fogalmazta meg ezt a problémát: Tudod-e mitől szenvedsz leginkább? A kielégületlenség, súrlódások és ellentétek következtében, melyek fennállnak aközött: amit kívánsz és amit birtokolsz, ami lenni szeretnél és ami vagy, tudásvágyad és a magad, valamint a világ titkai között, boldogságvágyad és mindenfajta szenvedésed között, az erkölcsi nagyság utáni vágyad s a benned és körülötted lévő rossz

között, szeretetszomjad és az emberi szeretet kudarcai és korlátai között. Tökéletlenséged, befejezetlenséged okozza szenvedéseidet. (Michael Quoist: Igy élni jó, Bécs, 1983., 69. oldal)

Ideális én Távolság Reális én Természetesen a „reális én” és az „ideális én” megítélése is szubjektív. Az, hogy egy adott pillanatban hogyan látja magát az ember, összetett kérdés, de számunkra ez nem is fontos. Inkább azt kell észrevennünk, ha valakinél ez a probléma áll fenn (egyébként elég gyakori). Az az egészséges személyiség, amelyik fejlődik. Ha valakinél ez a fejlődés megakad, az önértékelési problémákkal kezd kűzdeni. Az „ideális én” kialakításában nagy szerepe van a környezetnek, valamint a tömegkommunikációnak.

Milyen viselkedése van annak, akinek elérhetetlen céljai vannak az életében? Szerintetek mi lehet a megoldás a problémájában?

A legtöbb esetben nem az a megoldás, ha az „ideális én” felé ösztönözzük az embert, mert ezek a célok valóban elérhetetlenek sok esetben. Sokkal jobb az, ha az „ideális én” közelít a „reális én”-hez, ha az ember nem tesz maga elé elérhetetlen vágyakat. Mindig csak kis lépésekben tud növekedni a személyiség, s ha ezt belátja, úgy képessé válik a kiegyensúlyozott életre. Szituációs feladat Játszátok el azt a helyzetet, ahol az egyik fiatal lehangolt, mert úgy érzi, hogy őbelőle nem lesz senki sem. Elérhetetlen számára, hogy anyagi biztonságot alakítson ki magának. Képességei miatt nem tartja magát alkalmasnak, hogy egy iskolát elvégezzen. Mit mondanátok neki? Hogyan segítenétek túllépni ezen az élethelyzeten?

6. Depresszió Bibliai példák: 38 Zsoltár 1-18, 1Kir 19,3-5 (Illés története), Zsolt 102,5-12; 2Sám 9,8 (Méfibóset) A depresszió hangulati betegség, melyet bizonyos állandóan jelenlévő tünetek jellemeznek:

� Nyomott hangulat (nyomottság, szomorúság, lehangoltság érzése) � A különféle tevékenységekben való érdeklődés és öröm elvesztése

� Társaktól való visszavonulás További tünetek: � Alacsony ön-becsülés, negatív gondolkodás � Zavarok az emlékezésben és a figyelemben � Csökkent életerő, fáradtság érzés � Testsúly, alvási szokások és /vagy az étvágy változásai � Tehetetlenség és reménytelenség érzése � Öngyilkossági gondolatok � Nagyon sok ember a depresszió valamely vállfajával találkozni fog az élete során. � Mindannyian megtapasztalunk valamilyen depressziót – másoknál viszont súlyos

problémává lesz. A depresszió fajtái:

� Nagy depresszió (Major). A legáltalánosabb formája ennek a betegségnek, ami igen sok formában jelenhet meg.

� Disztimia. „Minor depressziónak” nevezzük, mivel a tünetek kevésbé súlyosak és sokkal inkább krónikusak. Jelen lehet két évig is vagy hosszabb időn keresztül, de nem teszi lehetetlenné a személy számára a normális életvitelt.

� Időszakhoz kötött érzelmi zavar (fény hiány). Időszakhoz kapcsolódó érzelmi zavar (néha “téli depressziónak”) is nevezik, ez a fajtája a téli hónapok alatt következik be. A nappali fény csökkenése váltja ki és sokkal gyakoribb az északi országokban, mint másutt

� Postpartum depresszió. A postpartum depresszió érzelmi elesett állapot, amibe néha az anyukák a gyermek születését követően kerülnek. Lehetséges, hogy hormonális egyensúlyzavar, családi nyomás, érzelmi stressz és fizikai kimerültség váltja ki.

� Bipoláris betegség (maniaco-depressziva). A bipoláris betegségre jellemző a rendkívül erős hangulati hullámzás, hol magas hol mély hangulati állapotok váltják egymást közben normális szinttel váltakozva. A mániára a túlzott aktivitás, a rendkívül nyugtalan, izgatott vagy haragvó állapotok a jellemzők. Nagyon gyakori fajtája ez a depressziónak és részben örökletes eredetű.

A depresszió kiváltó okai

� Testi állapot � Bizonyos kémiai anyagok � Öröklés � Túl sok stressz � Veszteségek (Halál, válás, nyugdíjba vonulás, „üres fészek”, lakáscsere, társadalmi

kapcsolatok megváltozása) � Negatív gondolkodás � Lelki események (Lelki esemény, mint a hit hiánya, hiányok Isten és a keresztény élet

megismerésében és megértésében, és a bűn. Példa: rossz látás (73 Zsoltár 73:1-3) Példa: bátortalanság gyenge önbizalom miatt (Róma 7:14-24; Filippi 4:13)

A depresszió kezelése

� Kezelhető betegség � Sokan felgyógyulnak belőle � A felépülés sok időt vesz igénybe

Hogyan kezelhető a depresszió?

� Öngyógyítás (Az öngyógyítás csökkentheti a tüneteket, ha a személy megtanul felelősséget vállalnia depressziójáért és igyekszik felépülni és fontos változásokat visz végbe az életében.)

� Gyógyszerek � Tanácsadás (A tanácsadás segíthet megérteni, hogy a beteg állapota jobb lesz, ha

közösen megtanulnak sokkal hatékonyabban megküzdeni nehézségeikkel) � A deprssziós lehetőségeinek feltérképezése.

Öngyógyítás

� A tünetek azonosításával kezdődik. � Magába rejti az eredményes foglalkozást a stresszel. � Magába foglalja az érzelmileg, fizikailag és lelkileg kiegyensúlyozott életvitelt. � A helyes öngyógyítás magába foglalhatja a megfelelő gyógyszereket és /vagy

tanácsadást is. Gyógyszerek

A gyógyszerek enyhíthetik a depressziós tüneteket az agy bizonyos sejtjeiben kialakult kémiai egyensúlyzavar korrekciójával. Az anti-depresszans gyógyszerek jó hatással vannak a tünetekre, mert növelik a szervezet energiáját és a kedélyt javítják.

Segíteni annak, aki depressziós

Helyzetfelmérés: � Vannak-e depresszióra utaló tünetek? � Két hétnél régebben állnak ezek fenn? � Zavarják-e a normális életvitelében a munkában, az iskolában vagy odahaza? � Tudsz-e valamilyen kiváltó okot megjelölni? � Beszéld meg megfigyeléseidet vele � Kérdezd meg öngyilkos gondolatairól, és ha fenn áll, vedd nagyon komolyan

Bátorítás: � Légy barát � Bátorítsd abban, hogy merjen felelősséget vállalni � Beszélj szakemberrel

7. Két bibliai példa

Az eddig elmondottakat két bibliai példán keresztül fogjuk megnézni, Anna és Jób életén keresztül. A példákból láthatjuk nemcsak a probléma diagnózisát, hanem azok megoldását is. A fenti ismeretek segítenek a két ember problémájának jobb megértését. 1. Anna (1. Sám. 1-20.)

Mi volt Anna problémája? Próbáljátok megfogalmazni azokkal a fogalmakkal, amikről eddig beszéltünk! (frusztráció, reális én – ideális én, szükségletek) Milyen lehetett

Anna önértékelése? (győztes, vesztes, jó fiú, rossz, fiú) Milyen érzelmek voltak Annában? Milyen tanácsot adtatok volna Annának ebben a szituációban? Mi volt a bibliai megoldás? Segítség: A megoldást az jelentette Anna számára, hogy kiöntötte lelkét az Úr előtt (1.Sám.1.15.). Ezáltal nemcsak pszichés megkönnyebbülés történt benne, hanem Isten valóságos módon kezdett munkálkodni életén. Fontos minden lelkigondozásnál ezt az igazságot a szemünk előtt látni (Isten az egyetlen igazi lelkigondozó). Nagyon érdekes azt is látni a történetből, hogy Anna problémája látszólag nem oldódott meg, mégis megváltozott az életében valami (1.Sám.1.18.). Még nem esett teherbe, mikor a bánatos lelkű asszonyból egy életvidám asszony lett. Mi történt? Itt jön egy újabb igazság! Gyakran nem az a megoldás egy problémában, ha sikerül elérni azt a szükségletet, ami frusztrációt okoz az embernél, hanem ha sikerül a problémát letenni az Isten elé. (Ez az igazság nem szerepel a pszichológia tárházában) Van, mikor Isten nem akar megadni egy szükséget, nem értjük, hogy miért, de ha el tudjuk fogadni ezt a tényt, Isten tud békességet adni életünkben. Gyakran a lemondás jelenti a győzelmet (gyakran a vereség jelenti a győzelmet). Mi gyakran követelőzőek vagyunk Istennel szemben, s azt gondoljuk, ha Ő valóban jó, akkor nem hagy minket szenvedni, minden kívánságunkat teljesíti, de ha így volna, akkor az nem a mi javunkat szolgálná. Dr. Larry Crabb írta az Összetőrt álmok című könyvében: „Próbák nélkül csak elkényeztetett kölykök jutnának a mennyországba, az pedig pokollá tenné a mennyet.”2 Összetőrt álmainkon keresztül ismerhetjük fel magasabb rendű szükségünket, azt, hogy elsősorban Istenre van szükségünk, semmi egyébre.(!) Isten útjait nem mindig érthetjük életünkben, de Jézus mondta: „Boldog, az aki meg nem botránkozik bennem.” Lk.7.23. Boldog az, aki minden körülmények között elfogadja, elhiszi, hogy Isten szereti Őt, s Neki gondja van életére, még akkor is, mikor ezt éppen nem érzi. A történet szépségét az adja, hogy miután Anna leteszi az Úr elé a terhét, problémáját, Isten megadja neki szíve kívánságát. Ez nem minden esetben történik meg, de ha Isten nem is tenné (ahogy Sidrák, Misák és Abednégó imádkozott Nebukadnezár előtt Babilonban), akkor is van lehetőség arra, hogy békességünk legyen. 2. Jób Milyen volt Jób élete a próba előtt? (Jób.1.1-5.)

2 Dr. Larry Crabb: Összetört álmok – Váratlan út az örömhöz, KIA Bp, 2002, 183.oldal

Mit vesztett el Jób nagyon rövid idő alatt? • Minden állatát, szolgálóját (Jób.1.14, 16, 17) • Fiait, leányait (Jób.1.18.) • Egészségét (Jób.2.7)

Át tudjátok érezni Jób helyzetét? Beszélgessetek arról, miért van szenvedés a

világban! Mi lehet szerintetek az oka? Miért egyenlőtlen a szenvedés elosztása az emberek között? Van valami magyarázat erre? Miért történnek katasztrófák, betegségek, balesetek? Néha az emberek életében történnek megmagyarázhatatlan események, katasztrófák, szörnyűségek, amikre olykor nincs igazán magyarázat. Ez az élet velejárója (Préd.9.2-4, 11-12). Olykor az igazzal is megtörténnek ezek anélkül, hogy tudnánk mi az oka ennek. Egy hirtelen haláleset, egy váratlan baleset, egy anyagi csőd tönkreteheti életünket, biztonságunkat. A Biblia nem igazolja a „sikerevangéliumot”, hogy a hívő ember életét elkerülik a gondok, s mindig derűs napok jönnek életébe. Sőt gyakran épp a hívő embereknek kell a legtöbb szenvedést kiállniuk életükben, de ez a szenvedés „nagy örök dicsőséget szerez” nekik. Egy lelkigondozónak ilyen esetkben nagy a felelőssége, tud-e vígasztalást adni ilyen krízishelyzetben. Megérti-e környzete Jóbot? Felesége: Jób.2.9. Rokonai, szomszédai, szolgálói, gyermekei, barátai: Jób.19.13-19.

Nagyon fájdalmas, hogy épp olyankor marad egyedül az ember, mikor igazán szüksége lenne segítségre. Mi lehet az oka annak, hogy az emberek menekülnek a szenvedő elől?

Gondoljatok például a hajléktalanokra! Ez a magárahagyottság megnehezíti a szenvedő felállását. Hogyan éli meg Jób ezt a nehéz krízist?

• Megátkozza születése napját (Jób.3.3-19) • Istent is számonkéri (Jób.10.2-3, 13.23.)

Ez az állapot nagyon jellemző a depresszióra. A halál kívánása és az Isten felé elmondott vádak. Gyakran, ha ilyen gondolatokat hallunk emberek szájából, nehezen értjük. De Jób példája mutatja, hogy még a legkiválóbb emberek is, ha krízisbe jutnak, nagyon mély lelki mélységeket is megélhetnek.

4. Értő figyelem, a hatékony lelkigondozás módszere A lelkigondozás alapja a hatékony kommunikáció. Sokan összekeverik a lelkigondozást a gyors segéllyel. Manapság kezd divattá válni a hazai gyülekezetekben is az az amerikai modell, hogy ha valakinek problémája van, vagy az igehírdetés témája megérintette a hallgatót, akkor menjen előre és avatott lelkigondozók imádkoznak érte. Ez a segítségnyújtás kimerül annyiból, hogy egy-két percben kézrátétel, vagy kézrátétel nélkül „prófétai módon” imádkoznak felette. Gyakran még a problémáját sem mondhatja el az, akiért imádkoznak. Nem tagadom, hogy előfordulhat néha így is változás a szenvedő ember életében, de azt mondom ez inkább kivétel, mint törvényszerű. A lelkigondozottak futószalagon érkeznek a „profi” lelkigondozókhoz, akik mindig tudják, miért kell imádkozniuk. Bevallom cinikus vagyok ezzel a gyakorlattal szemben, mert úgy érzem ebből az a hozzáállás tükröződik, hogy igazából nem is érdekel engem az az ember, akit lelkigondozni szeretnék. Egy-két perc alatt nem lehet igazi segítséget nyújtani. Persze Isten megadhatná azt, hogy egy gyors imára meggyógyul a lelki sérült, de nem teszi. Ő felelőssé akar tenni bennünket egymásért, s szeretetteljes kapcsolatainkon keresztül kívánja építeni életünket. Ilyen kapcsolatokra van szükségünk családjainkban, a gyülekezetben, a munkahelyünkön, a szolgálatainkban. Sajnos ma épp a kapcsolataink terén vannak hiányosságaink, s éppen ebből adódik az, hogy sokan lelki betegek, depressziósak, magányosak. Nincs időnk egymásra – lehetne ez korunk egyik legsúlyosabb lelki betegségének, sőt bűnének tartani. Leo F. Buscaglia, amerikai pszichológus felvetette azt a gondolatot, hogy ma már mindent lehete tanulni. Egyetemi szinten oktatják az informatikát, matematikát, közgazdaságtant, de sehol sem találunk olyan tárgyat, hogy „szeretet tan”. Ő bevezetett egy ilyen képzést egy amerikai egyetemen, amit professzortársai gúnyos megjegyzései követtek. Ám olyan sikere lett a fakultatív tárgynak, hogy ezek után már nem lehetett leállítani. Elgondolkodnak a tanulók arról, mit is jelent a szeretet, hogyan fejleszthető ez a képesség életünkben. Az egyik vonása a szeretetnek, ami fejleszthető tanulással, a figyelem. Könyvében Buscaglia is leírja a figyelem hiány tünetét: „Szemléletes példa erre Az amerikai álom című drámája, mely egy férj és feleség között folyó párbeszéddel kezdődik. Az asszony apróülékosan ecseteli bevásárlókőrútja részleteit, miközben a férj gondolatai szemmel láthatóan teljesen másutt járnak. A feleség csak akkor tart szünetet, ha éppen megkéri férjét, ismételje el legutolsó mondatát. Biztos akar lenni ugyanis abban, hogy hallotta és figyelt rá. A férfi ugyan semmit sem fog fel az egészből, de hibátlanul elismétli a mondatokat. A közönség szörnyen mulatságosnak találja a jelenetet. Furcsa. Inkább sírniuk kellene, hiszen legtöbbjük nap mint nap hasonló helyzeteket él át. Ha valóban figyelnénk a másikra, akkor meghallanánk örömújjongását vagy segélykiáltását. A szeretet figyelmes. A szeretet meghallja a másikat.”3 Értő figyelem és lelkigondozás „Nem jó a kioktató, betanító, lerohanó lelkigondozás. Annak nem vagyok híve. Sajnos a lelkigondozó, de akár a gyóntató is sokszor egyszerűen csak kijelenti, hogy mit kell cselekedni és kész. Ez a legolcsóbb megoldás. Jó hamar le lehet rázni valakit. De nem gyógyító semmiképpen. A lelki „apuka” szerepét kell, hogy vállaljam, megmondva lelki „kisfiamnak”, hogy a döntést helyette nem vállalom. Ha erősködik: „De Bandi bácsi, mégis, mit tenne helyemben”; azt felelem: -Én, én vagyok. Lehet, hogy neked nem ugyanazt kell tenned, amit én látok. Döntsd el, hogy mit teszel te, és tisztelj meg azzal, hogy majd megírod, hogyan sikerült.” Dr. Gyökössi Endre

3 Leo F. Buscaglia: A szeretet (Park Kiadó, Bp., 2002, 145.oldal)

A lekigondozásnál különösen fontos az, hogy figyeljünk a másik emberre. Ennek megállapításához nem kell különösebb felkészültség, de mégis csak a XX. század közepén fogalmazta meg C. Rogers humanista pszichológus az „értő figyelem” módszerét, amely mára a pszichológia, a neveléstudomány legelfogadottabb nézetévé nőtte ki magát. Rogers szerint ahhoz, hogy a másik emberen segíteni tudjunk előszőr is meg kell hallgatnunk, meg kell értenünk az ő problémáját, amit legjobban a segítséget kérő tud megfogalmazni. A Korintusiakhoz írt első levélben is hasonló gondolat fogalmazódik meg: „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.” (1.Kor.2.11) Ha nem hallgatjuk meg a másik embert, akkor igazából sohasem tudjuk meg problémáját, s segíteni sem tudunk rajta. A figyelem bizalmat is épít. Ha egy ember érzi, hogy figyelünk rá, hogy érdekel minket az, ami vele történik, amiket átél, s ezért nem ítéljük el őt, akkor kezd megbízni bennünk. Bizalom nélkül lehetetlen segíteni valakinek. Nagy megtiszteltetés az, ha egy ember a bizalmába fogad bennünket, nem szabad ezzel visszaélni. Mi magunk is nehezen bízunk meg egy másik emberben, értékeljük azt, ha bárki a bizalmába fogad bennünket, s kész elmondani problémáját, bűnét, hiányosságait! Ha megpróbáljuk kioktatni, semmibe venni a másik ember érzéseit, ha elkezdünk vádaskodni, rövid úton lezárjuk a lehetőségét annak, hogy segítsünk rajta, hogy változásra induljon az élete. Isten is ilyen türelmes felénk. Kész meghallgatni bennünket. Ha megnézzük a zsoltárokat azt látjuk, hogy emberek őszintén kitárhatják elötte szívüket mindenféle betanult, illedelmes szófordulatok nélkül. A 44-es zsoltárban például Kórah fiai így szólnak az Úrhoz: „Serkenj fel” Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!” (Zsolt.44.24.) Ezek a szavak majdnem káromlást hordoznak magukban, Isten mégsem bűnteti meg érte szerzőjüket, ráadásul meg lettek örökítve számunkra is a Bibliában. A János evangélima több négyszemközti beszélgetést is megörökít számunkra, mikor Jézus Krisztus embereket hallgat meg. (Jn.3 – Nikodémus, Jn.4 – samáriai asszony, Jn.5 – beteg a Bethesda tavánál, Jn.8 – a házasságtörő asszony…) Nem tudom, megfigyeltük-e, hogy a harmincnyolc éve beteg ember a Bethesda tavánál azt mondja: „Nincs emberem” (Jn.5.7), vagyis nincs, aki észrevenné őt, nincs aki figyelne rá, aki segíteni akarna neki. Ma is sok olyan szenvedő van a világunkban, akinek „nincs embere”, akit nem hallgat meg senki, akiért nem imádkozik senki… Meg kell tanulnunk, s gyakorolnunk kell az értő figyelmet! Közléssorompók „A legrosszabbnak ítélt kapcsolatokat a diákok manipulatívnak, hatalmaskodónak, igazságtalannak és egyenlőtlennek írták le. Azt állították, a manipulatív és törtető emberek a nézetkülönbségeket vagy/vagy alapon döntik el: jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, annak függvényében, hogy a saját érdekük mit kíván… A vizsgálat során a diákok egyetértettek abban, hogy ezek az egyenlőtlen kapcsolatok mindig igazságtalanok. Győz-veszít típusúnak írták le, és hozzátették, hogy a domináns személy, mint pl: szülő, tanár, főnök, stb., személyes vagy intézményesített hatalmát használja győzelméhez, hogy korlátozza és elnyomja az alárendeleteket. A veszteseknek el kell fogadniuk az ilyen egyoldalú kapcsolatokat, mert alacsonyabb a pozíciójuk, kisebb a hatalmuk, mint a domináns személynek, és függő viszonyban vannak vele.”4 A fenti megállapás két elismert

4 Dr Thomas Gordon és Noel Burch: Emberi kapcsolatok (Gordon könyvek, 2001, Bp, 8-9. oldal)

pszichológustól származik. De mindez hogyan kerül szóba a lelkigondozás során? A lelkigondozás egyenlőtlen helyzetből indul. Van egy lelkigondozó és egy lelkigondozott. A lelkigondozó úgy érezheti, hogy a másik, aki segítséget kér tőle alacsonyabbrendű, egy bűnös, vagy egy olyan ember, aki képtelen megbírkózni az élet nehézségeivel. A lelkigondozott is érezheti saját alacsonyabbrendűségét, hiszen saját életét a lelkigondozó életéhez viszonyítva kudarcként foghatja fel. Épp emiatt az egyenlőtlen viszony miatt kér nehezen az ember segítséget másoktól. Nem szeretjük magunkat alacsonyabbrendűnek érezni a másiknál. És ez az igény alapjában véve jogos is. Egy jó lelkigondozó azonban képes arra, hogy ezt az egyenlőtlen helyzetet valamilyen módon kiegyenlítse. Sajnos az ellenkezője is igaz és egy rossz lelkigondozó ezt az egyenlőtlen helyzetet erősítheti is. Ilyen esetben a lelkigondozás során tovább mélyül a szenvedő problémája, a lelkigondozás az ellenkező hatást érte el. Mik azok a közléssorompók, amik akadályozzák a nyílt kommunikációt, s egyenlőtlen helyzetet teremtenek? Th. Gordon szerint a kommunikáció korlátai és megrontói az alábbiak: • Ítélkezés (kritizálás, címkézés, diagnosztizálás, értékelő dícséret) • Megoldások közlése (utasítás, fenyegetőzés, moralizálás, zárt kérdések, tanácsadás) • A másik aggodalmának megkerülése (elterelés, logikai érvelés, megnyugtatás) Lelkigondozásnál nagyon gyakran kerülhetünk ezekbe a hibákba. Különösen mi keresztények, akik mindig szeretjük tudni a megoldásokat, a válaszokat. Sokszor érezzük úgy, hogy mi tudjuk, mi jó a másik embernek, vagy mi az oka annak, hogy ő szenved. Gondoljunk Jób barátaira, akik ahelyett, hogy meghallgatták volna barátjukat, aki szörnyű kínokat élt át, vádaskodtak felette. Jób meg is állapítja róluk: „Nyomorúságos vígasztalók vagytok mindnyájan!” (Jób.16.2) Milyen sokszor ilyenek a keresztény lelkigondozók is, akik vádaskodással, ítélkezéssel, kioktatásssal próbálják rövidrezárni a másik ember problémáját. Van helye az intésnek is, de a Galata levél szerint ezt különös körültekintéssel kell végezni!(lásd. Gal.6.1-2) Maga Jób mondja ki, hogy mire van szüksége egy szenvedőnek: „Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.” (Jób.6.12-14) Baráti szeretetre, tehát nem arra, hogy kioktassuk, hogy megmondjuk neki az ő hibája, hogy ilyen helyzetbe került az élete. Gyakran az emberek a saját hibájukból kerülnek bajba, s lehet, hogy valódi bűn áll egy ember rossz lelkiállapotának a hátterében, de ha ezt mi mondjuk ki helyette, akkor lehet még súlyosbítunk a helyzetén. Csodálom Nátán bölcsességét, mikor Dávid szörnyű bűnei után (paráznasága Betsabéval, Uriás megöletése) elbeszélget a királlyal. Egy történetet mond el számára egy gazdag és egy szegény emberről, Dávid ítélőképességére alapoz, hogy ő mondja ki az ítéletet saját maga felett. (lásd. 2.Sám.12.1-14) Nátán nem kezd vádaskodni, ítélkezni, kioktatni, úgy felülről, ahogy néha teszik emberek lelkigondozás címén, hanem Dávidot szem előtt látva próbálja megtalálni azt a kommunikációs stratégiát, amivel segíteni tud a bűnös emberen. A történetből látjuk, hogy el is éri célját, a 13. versben be is ismeri vétkét, majd az 51. zsoltárból tudjuk, hogy bűnbánatot tart. Az ítélkezés mögött a rejtett üzenet: valami baj van veled, te egy rossz, gonosz ember vagy, sok esetben abban az összefüggésben, hogy nem olyan mint „én”, a lelkigondozó. A megoldások közlésével az a baj, hogy azt sejteti: „túl buta vagy ahhoz, hogy magad kitaláld a megoldást, ezért megmondom neked”. A legtöbb esetben az emberek tudják, mi a problémájukra a megoldás, a lelkigondozónak csak a segítsége kell, hogy problémájukat helyesen lássát, s megoldást is találjon hozzá. Gyakran azért is felháborító ez a magatartás,

mert a lelkigondozó még nem is ismerte meg a szenvedő problémáját, élethelyzetét, s már feljogosítva érzi magát arra, hogy tanácsokat adjon neki. Mi ha nem ez a hozzáállás érezteti a magasabbrendűséget? Az aggodalmak megkerülése mögötti rejtett üzenet: „nem kívánatos erről beszélni, vagy kellemetlen ezt hallgatni, nem olyan nagy ez a probléma, hogy ezzel foglalkozzunk”. Lehet, hogy számunkra a másik ember problémája kicsinek tűnhet, de a lelkigondozás alapja nem mi vagyunk, hanem az az ember, akin segíteni szeretnénk. Ha valaki egy problémát nagyon mélyen él át, akkor azt nekünk is olyan mélyen kell megértenünk és kezelnünk. Sokszor hallottam olyan vígasztaló szavakat, mikor a lelkigondozó azt mondta, ez nem is nagy probléma, vagy ezt nevezed te problémának, ha tudnád, hogy én milyen szenvedéseken megyek keresztül… Azt gondolom ez a hozzáállás sem segít. Tanulj meg hallgatni Worthington keresztény lelkigondozó a segítségnyújtás öt szakaszát írta le: „Az első, hogy megértsük a személyt. Ennek további három szakasza: győződjünk meg róla, hogy az illető érzi, hogy helyzetét értik, legyünk tisztában azzal, milyen információkra van szükségünk a probléma meghatározásához, megfelelő módon adjuk tudtára az illetőnek, hogy pontosan értjük, miről beszél! A második lépés a probléma újragondolása. A harmadik, egy olyan cselekvési terv kidolgozása, amely számos változást tartalmaz, és az illetőt azok végrehajtására ösztönzi. Negyedik lépés a személy változásra irányuló törekvéseinek támogatása. Az ötödik az utógondozás, annak ellenőrzése, hogy történtek-e változások, és ha igen, azok milyen hatást eredményeztek.”5 Worthington különösen a segítségnyújtás első szakaszában tartja fontosnak az értő figyelem technikáját. Mivel ekkor még számunkra is ismeretlen az emberünk problémája. Beszéltetnünk kell, meg kell hallgatnunk, hogy mindenfajta előfeltételezéstől mentesen megértsük, feltérképezzük barátunk gondját. Tudd, hogy a lelkigondozás folyamat. Lehet, nem egy beszélgetés oldja meg a problémát, az is lehet, hogy hosszű hetek beszélgetései enyhítenek barátunk baján, de ha igazán segíteni szeretnénk, ne siessük el! Nem kell rögtön megoldást javasolni, nem kell okoskodni, eljátszani a mindentudó szerepét, csak ismerd meg a másikat és az ő problémáját! „Azt hiszem, az a hajlam, hogy mindig válaszoljunk a kérdésekre, hogy segítsünk orvosolni a bajt, hogy úgy tegyünk, mintha mi tudnánk a legjobb megoldást minden problémára – a legnagyobb akadálya annak, hogy az ember odafigyelő hallgató legyen. Ha észreveszed, hogy odafigyelés közben a megoldáson, gyógymódokon és válaszokon töröd a fejed, akkor rossz úton jársz. A beszélő élményeire, gondolataira és érzéseire kell koncentrálnod, hogy megértsd.”6 Amikor az emberek segítségünket kérik, akkor elsősorban azt szeretnék, hogy megértsük őket. Mindannyian arra vágyunk, hogy valakik megérsenek minket, hogy valakit érdekeljen az, hogy mi van velünk. Nem egy érzéketlen, személytelen orvosra vágynak, vágyunk aki precíz módon rámutat minden bajunk gyökerére, s bajunkat sebészi ügyességgel távolítja el lelkünkről. Gordon írt egy gondolatsort az emberi lélek kiáltásáról. Nagyon elgondolkodtató és megszívlelendő: „Hallgass meg 5 Worthington: Lelkigondozói ABC (Harmat, 2003, 63. olda) 6 Dr Thomas Gordon és Noel Burch: Emberi kapcsolatok (Gordon könyvek, 2001, Bp, 44. oldal)

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg És kezdesz tanácsokat adni nekem Nem azt teszed, amire kértelek. Ha arra kérlek, hogy hallgass meg És kezded mondani nekem, hogy Miért nem kellene így éreznem, Taposol az érzéseimen Ha arra kérlek, hogy hallgass meg És erre azt hiszed, hogy tenned kell valamit, hogy Megoldd a problémámat, akkor félreértettél, Bármilyen furcsának is tűnik Figyelj! Mindössze annyit kértem, hogy hallgass meg Ne beszélj, vagy… csak hallgass meg. Könnyű tanácsot adni, megveszed és elolvasod A szakembert és horoszkópot is, ugyanabban az újságban”7 Hogyan kezdjünk hozzá?

Engedjük, hogy a másik beszéljen. A Prédikátor könyve írja, hogy: „Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Préd.3.7) Ne próbáld átvenni az irányítást, csak fejezd ki figyelmedet, érdeklődésedet! A figyelés magában foglalja:

• az érdeklődésre utaló testi megnyilvánulásokat (érdeklődő testtartás, szem-kontaktus), • a másik mondanivalóját követő megnyilvánulásokat („ajtónyitogatók” - felhívás a beszélgetésre, bátorítások, nyitott kérdések, figyelmes csend), • a visszajelzéseket (érzelmek és tartalom tükrözése, összegző visszajelzések). Jelenléted legyen bátorító számára, hogy elkezdje mondanivalóját. Ilyenkor a nem verbális kommunikációs jelek is fontosak (testtartás, szemkontaktus, távolság…) Legyenek kísérő reakciók, amiket minimális bátorításnak is neveznek. Bólintás, aha, hmmm, mind arra utal, hogy követjük a másik gondolatmenetét. Ha megismételjük, összegezzük azokat a gondolatokat, mondatokat, amiket barátunk elmondott, az is bizonyíthatja figyelmünket, azonkívül a bizonytalan megfogalmazásokat segít tisztázni. Próbáljuk körüljárni a problémát, keressük meg a problémák gyökerét, tanusítsunk megértést, empátiát, biztosítsuk barátunkat arról, hogy bizalmasan kezeljük információit! Végezetül egy példa Worthington példáján keresztül szeretném bemutatni, hogyan működik ez a módszer a gyakorlatban. Allan-nel beszélgetünk, akit mikor észre veszünk, magába roskadva ül egy padon.

- Szia Allen, hogy vagy? (kérdés)

7 uo. 55-56.oldal

- Minden rendben, ahhoz képest… (nyitottá teszi a beszélgetést, ha érdekel elmondja, mi a problémája)

- Mihez képest? (kísérő reakció, jelzed, hogy érdekel) - Hát egy kicsit úgy érzem magam, mint Jób, csak nekem nincs hamum, amibe

beleülhetnék. - Nagyon le vagy törve, mi történt? (érzelmi visszajelzés – együttérzést fejez ki) - Hogy mi történt? Több problémám van, mint amire valaha gondolhattam volna. - (hallgatás, további információra vársz) - Tudod, be akartam jutni az orvosi egyetemre - Igen? (kísérő reakció) - Hát tegnap kaptam meg az elutasító választ. Talán a világ elboldogul az én kitűnő

gyógyító kezem gondoskodása nélkül. - Ez biztosan nagy csalódás számodra. (Érzelmi visszajelzés – tovább erősíti a bizalmat) - Igen., valóban az! Már nagyon régóta reménykedek abban, hogy bejutok. - Nehéz feladni egy célt, amiért már régóta dolgozol. (Tartalmi visszajelzés –

összefoglalás) - Az biztos! Olyan sok időt és energiát fektettem bele, hogy rágondolni is rossz. Kezd

olyan érzésem lenni, hogy nem számíthatok semmi jóra, bármilyen keményen is próbálkozom.

- Ezt hogy érted? (Kérdés – mélyebb magyarázatot vársz) - Mary ma reggel kirakta a szűröm. - Kirakta a szűröd? (Ismétlés – kicsit csodálkozva) - Igen. Felbontotta az eljegyzésünket. Két év után! Hogy tehette? - Húha! Nehéz lehet egymás után két ilyen visszautasítást kapni. (érzelmi és tartalmi

visszajelzés) - Valóban nagyon nehéz. Néha úgy érzem, nem bírom tovább. Ha nem lennék

keresztény, komolyan foglalkoznék az öngyilkosság gondolatával. Úgy érzem, mindenki elutasít. Isten bűntet engem. Ha valami hamarosan nem változik, az életem értelmetlenné válik.

Komolyabb a probléma, mint gondoltuk elsőre. Ha nem engedjük beszélni Allan-t, akkor csak az egyetemi felvételi sikertelenséget láttuk volna meg problémaként.

- Alan, nagyon elkeseredettnek tűnsz, mintha egy óriási súly nehezedne a válladra. Úgy érzem, egy kicsit össze is vagy zavarodva. Dühös vagy Istenre, és talán bosszút is akarsz állni, úgy hogy olyasmit teszel, amivel önmagadnak ártasz. Vagy tévedek? (érzelmi visszajelzés – a pontos diagnózis megfogalmazása)

- Nem, pontosan így érzek. Dühös vagyok. Tudom, hogy nem helyes Istenre haragudnom, de… épp ilyen értelmetlen az egyetemre vagy Mary-re haragudni. Egyszerűen teljesen tehetetlennek érzem magam. Legszívesebben az egész világgal harcba szállnék. Mindenkinek fájdalmat akarok okozni, még Istennek is.

- Még önmagadnak is? (Kérdés – kicsit provokáló) - Igen. Tudom, hogy nem kellene, de hát… bárcsak találnék valami értelmes

elfoglaltságot! - Milyen értelmes elfoglaltságot? (Kérdés – ez már valami kiút lehetősége) - Hagyjuk, reménytelen helyzet. - Ez úgy hangzik, mintha teljesen tehetetlennek éreznéd magad, és még arra is képtelen

lennél, hogy a rád nehezedő súlyt megmozdítsd. (Tartalmi visszajelzés – még mindig provokáló)

- Nem teljesen, legalábbis azt hiszem. Ez csak a keserűségemból fakad.

- Értem (Kísérő reakció) - Talán imádkozhatnék Mary-ért. - Igen (megerősítés, kísérő reakció) - És azt hiszem, visszamehetnék beszélni vele. Amikor azt mondta, szeretné, ha

lehetősége lenne mással is randevúzni, annyira dühös lettem, hogy kirohantam a szobából anélkül, hogy megkérdeztem volna, hogyan érti a dolgot.

- (csönd – már kezdi kimondani a megoldást) - Ami az egyetemet illeti, talán Isten nem akarja, hogy felvegyenek. - De tudod, hogy van olyan munka, amit Isten kizárólag neked szánt. (Tartalmi

visszajelzés – továbbvitele a gondolatmenetnek) - Persze. Csak most meg kell találnom, mi az. És olyan iszonyúan sok lehetőség közül

kell választani. - Mi lesz az első lépésed? (kérdés – megoldás keresés) - Hát, a könyvtárban biztosan van néhány könyv arról, hogy milyen egyéb szakmák

léteznek az egészségügyben az orvosi hivatáson kívül. Azt hiszem keresnék egy ilyen könyvet.

- Meg is fogod tenni? (kérdés) - Igen. Ez legalább valaminek a kezdete. - Úgy tűnt, mintha teljesen kétségbe lennél esve az elutasítottságok miatt. Most hogy

van néhány terved a probléma lekűzdésére, hogy érzed magad? (kérdés) - Határozottan jobban. Segít, ha beszélek róla.8

Itt imádkozhattok egy közöset. És megbeszélhetitek, hogy rendszeresen találkoztok és beszélgettek. Összegzés Remélem, sikerült megértenünk az értő figyelem módszerét. Elsajátítása a gyakorlatban lehetséges. A fontos az, hogy érdekeljen minket a másik ember, akin segíteni szeretnénk. Kerüljük azokat a rossz beidegződéseket, amik rögzültek bennünk a lelkigondozások során. További példák és a módszer részletesebb kifejtése a Worthington féle Lelkigondozói ABC című könyvben olvasható. Sok sikert kívánok, ehhez a nehéz, de fontos szolgálathoz.

8 Worthington: Lelkigondozói ABC (Harmat, 2003, 148-150. olda)

5) Egy élethelyzet megértése Egy lelkigondozó gyakran csak a probléma következményével találkozik: mikor egy ember eltér az Úrtól, meghasonlik önmagával, vagy élete és kapcsolatai válságba kerülnek. Gyakran látunk fiataloknál olyan viselkedést, ami nagyon eltér az átlagostól. Idősebbektől lehet hallani szinte szlogenként: „ezek a mai fiatalok!”. Azt is mondják, hogy az ő idejükben mások voltak a fiatalok. Tisztelettudóbbak, udvarisabbak, erkölcsösebbek voltak. Bizonyára igazuk lehet, azonban azt is látni kell, hogy nem ok nélküli az, ahogy a mai fiatalok viselkednek. A lelkigondozó sohasem közelíthet ítélkezve egy problémához. A törvénykezés felszínes válaszokat ad, de ahhoz, hogy segítsünk a másik emberen, meg kell értenünk azt a szituációt, amiben benne él, ami gyakran oka viselkedésének. Ezzel nem akarjuk felmenteni a bűnöst, hanem csak azt a tényt vesszük figyelembe, hogy egy nehezebb körülmények között élő ember hajlamosabb kiegyensúlyozatlanabb életre. Lehet azok a „jó emberek”, akik a társadalom elismert rétegébe tartoznak más környezetben nőttek volna fel, egészen másként élnék életüket. Most megnézünk egy fiatalember életét, kinek élete, problémája több kérdést is felvet számunkra. A történet egy 18 éves fiatalemberről szól, aki semmiképpen sem tud beilleszkedni környezetébe. Élete tele van lázadással, cselekedetei rombolóak. Vajon mi mtörtént ezzel a fiúval, hol kezdődtek nála a bajok? Talán, amikor se szó se beszéd napokra eltűnt hazulról, hamis orvosi igazolást vitt az iskolába, nem jelent meg az edzéseken, olykor ittasan keveredett haza, befalt mindent, amit a hűtőben talált, imádott nővérét veréssel fenyegette, és a törülközők alatti titkos rekeszből kiemelve a konyhapénz maradékát ismeretlen helyre távozott? Vagy már jóval korábban? Amikor szülei elváltak? Vagy amikor ismét összekerültek? Amikor édesapja a szélütéstől az egyik oldalára béna lett? Vagy amikor édesanyja ágya körül szaporodni kezdtek a csikkhalmok és a gyógyszeres fiolák? De miért állnánk meg itt? Vajon az más alapra tartozik, hogy édeanyja annak idején nem tanulhatott tovább a származása miatt, hogy apjának már kamaszkorában négy testvérről kellett gondoskodnia, miután a nagypapa 1959-ben felakasztotta magát az üres istállóban, ahonnan lovat, szekeret és a család egyetlen tehenét a termelőszövetkezet telephelyére vitték el? Vagy talán még ennél is korábbra kell visszanyúlnunk? Mikor a nagymamát erőszakkal elválasztották szerelmétől, és egy nála harminc évvel idősebb emberhez kényszerítették? Ki tudja? Lehet, hogy ő maga sem tudná megmondani.

A fiú élete kapcsán beszéljétek meg!

• Szerintetek ki vagy mi a felelős ennek a fiatalembernek a sorsáért, cselekedetéért!

• Hol kezdődött az „átok” a családban? • Miket kellett átélniük a család tagjainak életük során? • Mennyire meghatározó a családi háttér egy fiatal viselkedésében? • Megszakítható-e ez a sorozat? Vagy előre megírt sorsa van az embernek?

Miért nehéz kilépni egy ilyen „defektsorozatból”? • Cselekedeteinket mennyire határozza meg környezetünk? • Megérthető-e egy ember viselkedése környezetének ismerete nélkül? • Hogyan dolgozhatja fel a fiú az életét és a családját ért sérüléseket?

• Ismertek-e hasonló családtörténeteket? • Ismertek-e filmeket, amik hasonló témákat dolgoznak fel? Beszéljetek róluk!

(Amerikai szépség, Magnólia) Most nézzük meg, mit mond a fiú saját életéről! „Rendben van, beszélgessünk. Azt akarod mondani ugye, hogy nekem aztán nincs okom panaszra. Megvan mindenem, szavam se lehet. Apám már reggelenként szidni kezd, és azt is csak azért, mert sikereket kell felmutatnom, elérni mindazt, amit nekik nem sikerült. Amikor bűntetni akart – saját érdekemben, ezt körülbelül ezerszer elmagyarázta -, anyám mindig megvédett. Titokban ajándékokkal tömött, ezen aztán megint jól összevesztek, zengett a ház, hogy belőlem így mi lesz majd. Mindig azzal jöttek, hogy nekik milyen rohadt nehéz volt, igyekezzek, hogy nekem könnyebb legyen. Hogy boldog legyek, gazdag, hogy majd szeressenek. Ők már egymást se tudták szeretni, azt mondták: én meg a nővérem, mi vagyunk az ő életük egyetlen értelme, minden reményük. Hogy gyűlöltem a karácsonyokat, hogy untam! Akár együtt éltek, akár éppen külön, ilyenkor összegyűlt a család. Valaki mindig megsértődött, valaki sírt, nekünk meg gyerekeknek örvendezni kellett az ajándékokon, amiért majd megszakadtak, hogy összehozzák. Végül is nálam majdnem bejött nekik, amit akartak. Elkezdtem iszonyatosan tanulni, mert tudtam, hogy akkor békén hagynak. Különórákra jártam, edzésre, minden. Apámat akkor leszázalékolták, pont amikor az üzlet végre-valahára beindult. Teljesen magába roskadt, naphosszat meg se szólal. Anyám ápolja. Esténként meg német regényfüzeteket fordít idióta szerelmespárok nyálas kalandjairól, ezt elég jól fizetik. A boldogság! Ez az élet célja, igaz? Oké, gondoltam, akkor én megpróbálom jól érzeni magam. A múlt nyáron, amikor megszüktünk, ez végre sikerült. Pedig ezek nem olyan gyerekek voltak, akiket a szüleim egyáltalán beengednének a lakásba. Mit csináltunk? Semmit. Amihez kedvünk volt. És ha nem volt semmihez sem kedvünk, akkor nem csináltunk semmit. Nem kérdeztük, kinek, honnan van pénze, de gondoskodtunk róla, hogy legyen, amennyi azt mondjuk mindennapos volt. Az már az én hibám, hogy semminek sem tudok olyan önfeledten örülni – szerintem ezt belénk nevelték. Nem sírom vissza, talán jobb, hogy így történt, hogy elkaptak. Láttam elég közelről, milyen hamar kinyiródik, aki ezt csinálja. Én pedig nem akarok szenvedni többé. De a mások szenvedése sem érdekel! Nem az nem érdekel, hogy nem érdekel, de nem bírom elviselni, segíteni meg úgysem tudok… Leérettségiztem valahogy görcsösen, hogy a pontszámom meglegyen. Mert úgy volt, hogy a felvételinek azért nekifutok. Anyám kiröhögte. De úgy éreztem, megint az lesz, hogy nem bírom végigcsinálni. Jó nem vagyok egy kűzdő típus. Győzni sem akarok minden áron, nem éri meg.”

Beszélgessetek a fiú vallomása kapcsán!

• Mennyire tipikus a fiú problémája a mai fiatalok között? • Mi lehet a fiatalember problémája? (próbáljátok leírni az eddig megtanult

fogalmakkal!) • Milyen érzések bújnak a mondatok mögött? • Milyenek voltak a szülei elvárásai? Jók voltak ezek? Mi hiányzott a családból? • Miért próbált megfelelni egy időben az elvárásoknak? Jók voltak ezek az indítékok? • Miért kezdett kicsapongó életet élni? Milyen következményei lehettek ennek?

• Hogyan éli meg a történet hőse önmaga és családja sikertelenségét? • Mennyire határozza meg hősünk leendő sorsát kedvezőtlen családi háttere? Tudtok-e

példákat és ellenpéldákat hozni arra, hogy valakinek a sorsa összekapcsolódott a családjáéval, illetve eltért attól?

• Hogyan képzelitek el a fiú életét az 5 és a 10 éves érettségi találkozón? Szitációs feladat! Próbáljátok eljátszani, hogyan láthatták szülei, tanárai, osztálytársai, barátai a fiú problémáját? Hogyan lehetne a fiúnak segíteni a problémájában? Játszátok el! Mindannyiunknak megvan a saját élettörténete, ami befolyásolja viselkedésünket, emberi kapcsolatainkat. A múltunkat nem tudjuk elrejteni, elfeledni. Isten segítségével azonban megváltoztatható élettörténetünk, múltunk sérülései begyógyulhatnak! 6) Különböző életkorok lelki problémái Ahogy már írtam az előzőekben a lelkigondozás alapja a megértés, hogy megismerem és megértem a másik ember problémáját, nehézségét, kűzdelmét, még akkor is, ha én, mint lelkigondozó teljesen más életszituációban vagyok. Ez talán a legnehezebb feladat, de ha ez a tényező nem adott, akkor a segítés esélye nagyon minimális. A megértéshez hozzátartozik, hogy különböző életkorokban más és más kérdések merülnek fel az emberek életében. Más problémák foglalkoztatják a tizenévest, mint a nyugdíj felé járó középkorút. Ebben a fejezetben megpróbálom röviden bemutatni az egyes életszakaszok jellemzőit, azokkal a jellemző problémákkal, amik azokban felmerülnek. Az egészséges személyiséghez, a kiegyensúlyozott élethez hozzátartozik, hogy az ember az életkorának megfelelő szintet ér el személyisége és körülményei fejlődésében. Amennyiben egy ember személyisége életkorának nem megfelelő szintet ér el, belső konfliktus keletkezik. Ha például egy huszonéves fiatal nem képes még mindig a felnőtt életre (szociális felnőttség), amely saját család megteremtését, önálló független életet jelent, akkor az frusztrálttá teheti a fiatalt. Természetesen itt is erősen szubjektív annak megítélése, hogy egy embernek adott életszakaszában hol kellene tartania. Az „ideális én”-t, ahogy már volt róla szó nagyban befolyásolja a környezet véleménye, megítélése. „A pszichikai fejlődés dinamikus, egész életen át tartó folyamat. Az egyéni adottságok és a szociális környezet közötti interakciók (kölcsönhatások) határozzák meg, hogy milyen viselkedés (cselekvés) és milyen viselkedési, illetve cselekvési motívumok keletkeznek és manifesztálódnak. A tényleges életkor itt nem független változó, hanem idődimenzióként a fejlődés mozzanatai elrendeződésének keretét alkotja.” (Mönks, 1975)

Fejlődési állomások Erikson szerint

VIII. Időskor Integritás vs. Kétségbeesés

VII. Felnőttkor Alkotókészség vs. Stagnáció

VI. Fiatal felnőttkor Intimitás vs. Elszigetelődés

V. Serdülőkor Identitás vs. Identitászavar

IV. Iskolakor Tettrekészség vs. Kisebbrendűség

III. Játszókor Kezdeményezés vs. Bűntudat

II. Kisgyermekkor Autonómia vs. Szégyen

I. Csecsemő-kor

Bizalom vs. Bizalmatlanság

Ember fejlődése (=differenciálódás): külső és belső konfliktus során jön létre. Előre meghatározott lépcsőfokokon: ahol az adott fok egészséges fejlődése az előző fokon történő fejlődés egészségességétől függ; lépcsőfok = potenciális válságforrás (normatív válság) = fordulópont : fokozott sebezhetőség, megnövekedett lehetőségek A személyiség fejlődése, a teljes életút 8 lépcsőfokon keresztül valósul meg.

Korunk egyik betegsége a kiégés A kiégés (burnout) nemcsak a túlhajszolt menedzserek, a munkamániások betegsége, mindenkit fenyeget, aki munkáját és magánéletét huzamosan nem tudja összehangolni. A kiégés gyógyítása sokkal nehezebb, mint a megelőzése. A tünetek kialakulásáért nemcsak a páciens, hanem az őt körülvevő kollektíva is felelős. Divatos betegségének tartják, - némi joggal, hiszen a kiégés tünetegyüttesét csak 1974-ben írta le Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus. Lényege, hogy a megterhelések, stresszek nyomán fizikai, érzelmi, mentális kimerülés lép fel, ami reménytelenséggel, a célok, törekvések elvesztésével jár. Csökken az önértékelés, a munka eredményessége, nő a mások iránti negatív beállítódás. A kiégés főleg azokat érinti, akik munkájuk révén közvetlenül kapcsolódnak más emberekhez. Az orvostól a pedagógusig, a vezető beosztásútól az ügyintézőig, a jogásztól a rendőrig széles skálán mozognak azok a szakmák, ahol minden nap emberekkel kell dolgozni, bánni, s amelyek művelőinél fennáll a kiégés veszélye. Tehát a motivált személyiség is telítődik azokkal a problémákkal, amelyek folyamatosan rázúdulnak. A kiégés fogalmát megalkotó Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus a problémát először önsegítő közösség tagjainál, krízisintervenciós központok, egészségügyi intézmények dolgozóinál figyelte meg. Azóta a kiégést, mint minden nehezen megfogható pszichés problémát többen, többféleképpen megfogalmazták. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a kiégés, vagy angol nevén burnout nem csak az előbbi munkaterőleteken, hanem gyakorlatilag minden foglalkozásnál megfigyelhető, s a közvélekedéssel ellentétben, nem csak a felső vezetésben, hanem alacsonyabb szinteken ugyanúgy előfordul/terjed. Szakemberek szerint az alacsonyabb pozíciójú munkatársak kiégése, mentálhigiénés szempontból mindenképpen veszélyesebb, hiszen az alacsony képzettséggel járó mobilitáshiány miatt az emberek ekkor nehezen változtatnak munkahelyet. A kiégés (burnout) jelenség összetevői A kiégés (burnout) szindróma több összetevőből áll:

� A fizikai, mentális és érzelmi kimerültség a reménytelenség érzetét idézheti elő. � Az érzelmi katasztrófához testi tünetek is társulnak: kimerültség, krónikus fáradtság,

fejfájás, alvászavarok. � Gyakori, hogy apróbb fertőzések is gyötrik az illetőt, s fekélyek, emésztési zavarok is

kialakulhatnak. � Az érintett sokszor fokozott alkoholfogyasztással, dohányzással, drog használatával

próbálja a hangulatát kiegyensúlyozni, ideig-óráig javítani. � A pszichés tünetek között a depresszió, a kudarcélmény, a tehetetlenség érzete, olykor

a düh, a koncentrációs és emlékezeti zavarok a szembetűnőek. � Mindezeket olyan viselkedési tünetek is kísérik, mint a munkamorál romlása, a

hiányzások, velük együtt gyenge teljesítmény, csökkenő kezdeményezőkészség, amely gyakran a munkahely változtatásába torkollik.

� Az egyéni életben is felmerülnek nehézségek, bajok, sokaknál ide vezethetők vissza a párkapcsolati problémák, sőt a válás is.

A kiégés (burnout) szakaszai A kiégettség szakaszosan alakul ki:

1) Első az idealizmus szakasza. Ekkor még van lelkesedés a szakmáért; a kollegákkal való kapcsolattartás még élénk, az érintettek saját személyiségüket tekintik a legfontosabb munkaeszköznek.

2) A második a realista fázis. Az illető szakmája iránt elkötelezett, együttműködő a kollegákkal, érdeklődik a munkáját célzó emberek iránt, de már a távolságtartás és a részvétel egyensúlyának megteremtésén fáradozik. Vannak még kreatív tervei, még nyitott a kezdeményezések iránt.

3) A stagnálás vagy kiábrándulás a harmadik periódus. Ekkor már csökken a teljesítőképesség, az érdeklődés, a nyitottság. Az emberekkel való kapcsolattartás csupán a legszükségesebbekre korlátozódik. A kollégákkal való beszélgetések is gyakran terhesek, inkább csak védekezésünk megerősítését szolgálja.

4) A negyedik a frusztráció szakasza. A páciensek a szakmájukban visszahúzódnak, partneraiknál egyre több negatív vonást észlelnek. A kapcsolatokban a megengedő és a tekintélyelvű stílus ingadozik. A szakmai, közéleti tevékenységtől vonakodnak, mert értelmetlennek és üresnek vélik. Kétségbe vonják a saját tudásukat, hivatásuk értelmét és értékét. Egyre idegesítőbbé válnak számukra azok, akikkel dolgozniok kell.

5) Az apátia fázisa az ötödik. Ekkor minimumra korlátozódik az interakció, a bánásmód rideg, sőt ellenséges. A szakmai munka sematikussá válik. Az illető kerüli a segítő kollegákat, a helyzet megváltoztatásának lehetőségét elveti.

A kiégés (burnout) megelőzése

� A kiégés (burnout) azonban nem elkerülhetetlen sorscsapás azokra, akik túl komolyan veszik a hivatásukat A kiégés (burnout) nem következik be, ha:

� megvan az általános motiváció, azaz a munkával, hivatással kapcsolatban a saját személy fontosságának és jelentőségének érzése a munkahelyeken,

� ha adott a szakmai fejlődés lehetősége. � legyen a munkahelyen támogató segítség, például stábmegbeszélések,

esetmegbeszélés, szakmai továbbképzések, kollegális konzultációk, � ezért is fontos az anyagi-erkölcsi megbecsültség érzése, és - nem utolsósorban - a

szakmai túlterheltség elkerülése. � A fenyegető burnout jeleinek felismerése és kezelése érdekében kiégés elleni

önismereti és csapatépítő tréningeket indítunk. A tréningek célja a saját mentálhigiéné ápolása, a feszültség csökkentése, a munkatársi csoport, közösség ventillációjának lehetővé tétele, a kockázati tényezők csökkentése.

Haldoklás Elisabeth Kübler-Ross leírja azt az utat, amit a beteg végigjár a halálos betegség diagnosztizálásától a halál tényének elfogadásáig. Az első stádium az elutasítás és az izolácó A betegek nagy többsége nem fogadja el a gyógyíthatatlanság diagnózisát, tagadja, ám idővel - a sokkos állapot után - képes valamilyen szinten szembesülni vele. A második stádiumban a betegek dühösek, irigyek, őrjöngőek, haragosak lesznek. Felteszik a logikus kérdést: „miért pont én?”. Nehéz ezt az állapotot elfogadni és feldolgozni mindazoknak, akik a beteg környezetében vannak, de ha megpróbálják beleélni magukat az ő helyébe, könnyebb lesz megtalálni a megfelelő hangot.

Ezután, a harmadik szakaszban a beteg elkezd alkudozni, mint a gyerekek „Jó magaviseletéért” jutalmat kér; néhány fájdalommentes napot, az élete meghosszabítását. Időt akar így nyerni egy kijelölt dátumig vagy eseményig. Ez az alkudozás leggyakrabban - bár sokszor titokban - Istennel történik. A negyedik szakaszban a veszteség érzése, a mind több lemondás depresszióhoz vezet. Kübler-Ross itt kétfajta depressziót különböztet meg: az egyik, ami a múltban történt veszteségek következménye, míg a másik a küszöbön álló halál veszteségeinek jelzője. Az ötödik szakasz, a belenyugvás, amikor a beteg képes kifejezni érzéseit, félelmét, elfogadni a saját halálát. Ekkor általában már nagyon gyenge, sokat alszik, de ez itt már nem a valóság elől való menekülés miatt van. Nekünk keresztényeknek nagy segítség, hogy nem bizonytalan előttünk a halál utáni élet. Ennek ellenére a hívő ember is harcol a halál gondolatával, lehetnek félelmei. Fontos, hogy a lelkigondozó segítse a haldoklót a felkészülésre, hogy mellette legyen.

1) Melléklet: Különböző lelki problémák megértése Jó példa egy ilyen lelki sérülés leírására Csipkerózsika története. Egy újságban megjelent cikkemet írnám le szemléltetésül, a probléma jobb megértéséül. A mesék gyakran hordoznak lelki üzeneteket, még akkor is, ha elsősorban gyerekek számára íródtak. Megpróbálom lelkigondozói szemmel elmezni és értelmezni Csipkerózsika klasszikus történetét, s lehet, hogy közben sokan saját vagy felebarátunk magatartására ismerünk. Nézzük a sztorit. Előre bocsánatot kérek, ha nem teljesen pontosan idézem fel a történetet, de mentségemre legyen mondva, rég voltam már kisgyermek. Szóval, egyszer volt, hol nem volt, élt egy királyi család, amelynek született egy kislánya, akit fogalmam sincs miért Csipkerózsikának neveztek el. A környéken lakott egy gonosz banya, aki féltékeny lett a kislányra, no meg a királyi család boldogságára – itt kezd ismerőssé válni a mese – majd elhatározta, hogy ha az ő élete pocsék, legalább mások se örüljenek. Meg is született a terv, hogyan teheti tönkre ezeknek a kedves embereknek az életét. Megmérgezett egy tűt, amit a kis Csipkerózsika használt varrogatához, és mikor a gyanútlan, kicsit ügyetlen kislány megszúrta magát, az egész királyi udvar álomba szenderült. Teltek, múltak a hetek, hónapok, évek, s lassanként az egész palotát körülnőtte a tövises rózsa. Bárki, aki a közelébe merészkedett azt jól megszúrkálta. Az emberek jó messziről elkerülték ezek után a házat, egészen addig míg végre elő nem került egy királyfi, aki nagy bozótvágó kardjával keresztülverekedte magát a szúrós növényen. Bent a palotában mindent ellepett a por, s mindt beszőtt a pókháló. Az emeleti szobában megtalálta az ifjú az alvó királykisasszonyt, majd csókjával felébresztette. Mint minden mese, ez is happy end-del végződik. Csipkerózsika, s a herceg hetedhét országra szóló lakodalmat tartott, s boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ennyi a mese, s most nézzük az üzenetet! Élnek – sajnos nem is kevesen a világon „gonosz banyák”, kiknek élete valami miatt teljesen megkeseredett. Ők azok, akiknek soha semmi sem jött össze, s mindenben, mindenkiben csalódtak. Soha nem adódott az életben olyan lehetőségük, mint Csipkerózsikának, nem születtek királyi családba, nem rajongták körül őket, s mindezért a világot, a körülményeket, az embereket, a sorsukat, s elsősorban Istent vádolják. Folyamatosan panaszkodnak, s képtelenek észrevenni az élet örömeit. Gyanakodva figyelik környezetüket, s meggyőződésük, hogy, akik nem olyan szerencsétlenek, mint ők, azok mind tisztességtelenek, vagy csalók. Ha bemennek egy társaságba, akkor biztos elrontják a többiek hangulatát, ezért aztán mindenütt népszerűtlenné válnak, s ebben is újabb bizonyítékát látják arra, hogy „őket senki sem szereti”. Sajnos az az igazság, hogy tényleg nagyon nehéz ilyen emberrel jó kapcsolatba lenni. Eddigi lelkigondozói gyakorlatom során többször találkoztam „gonosz banyákkal”, de be kell vallanom, sok sikert nem sikerült náluk elérnek. Nehéz elfogadtatni velük életüket, s még nehezebb beismeriük azt, hogy sorsukért elsősorban saját maguk felelősek. Isteni gyógyítás segíthet csak állapotukon, persze, ha egyáltalán közel engedik magukhoz Jézust. Egy másik tanulságos szereplője a mesének a fiatal királylány. Sok fiatal, középkorú és idős, hívő és hitetlen szenved Csipkerózsika-betegségben akár egész életén keresztül. Ott vannak gyülekezeteinkben, de legtöbbszőr nem ismerjük őket, mivel nem engednek közel magukhoz senkit sem. Azt mondjuk ők ilyenek, s nem is próbálkozunk azzal, hogy megváltoztassuk viselkedésüket. A Csipkerózsikákban az a közös, hogy valamikor jó alaposan megszúrta őket valami, egy csalódás, egy durva bántás, egy lelkisérülés, amely miatt akár tudatosan, akár tudatlanul, visszavonultak saját kis világukba, úgy is mondhatnánk álomba szenderültek. A Példabeszédek könyvében van egy nagyon szép igevers: „Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Péld.18.14.) A

Csipkerózsikáknak összetörte valami, vagy valaki – talán egy „gonosz banya” – a lelkét, s ettől kezdve képtelenek lettek arra, hogy felálljanak, hogy összeszedjék magukat, hogy egyszerűen túltegyék magukat a dolgon. Ancsel Éva filozófusnő írta egyszer, hogy az ember nem mer többet rálépni azokra a hidakra, amik túl sokszor szakadtak be már alatta. Ezért van az, hogy Csipkerózsika nem kezdeményez többé kapcsolatot, sőt azt, aki kezdeményez felé, azt jó alaposan megszúrkálja. Életének épületét körülnőtte a tövis, s ennek biztonságában szép csendben elfolynak napjai, évei, évtizedei. Sok élettörténet ezen a ponton befejeződik, pedig a mesének van folytatása. Hiszem, hogy a Csipkerózsikákat fel lehet ébreszetni, sőt fel is kell ébreszeteni ebből a mély és fájdalmas álomból. Valakinek át kell vágnia magát a töviseken, vállalva, hogy ezzel ő maga is sok sérülést szerez, s önzetlen szeretete által helyreállíthatja az ember életét. Jézus Krisztus ezt tette, miközben eljött értünk a földre. Keresztül verekedte magát a bűn, a szenvedés tövisein, amelyek halálra szúrkálták testét. „…a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneik miatt törték össze… az ő sebei árán gyógyultunk meg…” Ez a szeretet képes felébreszteni újból és újból a megsebzett embert, ez adhat erőt és hitet az újrakezdéshez. Befejezésül még egy gondolat. Van mikor nem elég azt tudni Csipkerózsikának, hogy az Úr érte szenvedett, s miatta jött el a világba, szükség van egy igaz társra, barátra, lelkigondozóra is, hogy visszanyerje bizalmát az emberekben. Fel kell ébreszteni az alvókat! Vannak-e gyülekezeteinkben, egyházainkban jó hercegek, akik készek vállalni a töviseket is, hogy valakin segítsenek?

Megoldás: Megbocsátás Nagyon nehéz a megbocsátás az ember életében, különösen akkor, mikor nagy gonoszságot követtek el ellenünk. Gyakran találkozunk olyan emberrel, akinek az életét a harag tette tönkre. A Bibliából ismerjük Ézsaut, akit kisemmizett Jákób, de Ézsau életét a harag vezérelte. Még évtizedekkel később is ott élt benne a gyűlölet testvére felé. Bár mondhatnánk jogos volt a haragja, de az ő életét mérgezte. A történetben akkor oldódik meg a több évtizedes probléma, mikor Jákób leborul Ézsau elé és bocsánatot kér tőle, Ézsau pedig elengedi a bűnét. A megbocsátás az egyedüli orvosság sok esetben. Akkor is meg kell bocsátani, és erre kell rávezetni lelkigondozottunkat, ha a másik nem is kér tőle bocsánatot. A másik ember bűnével ő számol el, az az ő életét teszi tönkre, a harag viszont az ő életét teszi tönkre. „Azt mondják, lehetetlen megbocsátani valakinek, aki szándékosan megbánt és megaláz kizárólag azért, hogy ezáltal tönkre tegyen. Amennyiben ez igaz, akkor csupán egyetlen reménységünk lehet: úgy tekinteni ezt a sérelmet, mint olyan dolgot, amely Isten tudtával esett rajtunk, amit azért engedett meg, hogy ezáltal növekedjünk és korábbi állapotunknál magasabbra jussunk.” Gene Edwards: Fogoly a 3. cellában (Keresztény Könyvkiadó és Terjesztő Központ Kft., 7. oldal) Amikor nincsenek kielégítő magyarázatok. Keresztelő János története (Lk 7,18-23) Pilátus vérengzése és a siloám torony leomlása (Lk 13,1-5) „Sötét sejtés támad bennem, ami elől nem tudok elmenekülni: nincs garancia. A szerencsétlenség bármilyen formában beléphet az életembe. Hogy bírjak csendben maradni, amikor nem tudok többet, csak azt, hogy Isten a bajban is velem van? De milyen más eshetőségem lenne? Tegyük fel, Isten megígérné, hogy akik benne bíznak, azokat megőrzi minden bajtól. Egyesek úgy vélik, hogy valóban ez a helyzet, s közben a hitük gerince olyan, mint egy gilisztáé. Szívesebben látnék valami ostoba vígjátékot, mint azokat a tévéprédikátorokat, akik Istent úgy mutatják be, mint egy bevásárlóközpontot, ahol mindent meg lehet kapni, amit egy ember szíve kíván, s akiknek a számára a hit egy korlátozástól mentes hitelkártya, melyet mindenhol elfogadnak. Az ilyen üzlet hazugság. Szemünk elé festi az áldást, ugyanakkor elmulasztja, hogy harcra szólítson fel. Hírdeti a szenvedéstől való való megváltást, de soha a nehézségekben való kitartást. Épít egoista vágyamra az azonnali boldogság után, ahogy én képzelem s az én feltételeim mellett.” Lawrence J. Crabb: Apám, édesapám… (Magyar Evangéliumi Testvérközösség, 25-26.oldal)

Melléklet a bizalom és bizalmatlanság témaköréhez Milyen veszélyei vannak, ha valaki mindenkiről jót feltételez? Olvassátok el Lázár Ervin következő meséjét! Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér A KISLÁNY, AKI MINDENKIT SZERETETT Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is. Eltévedt. Reggel elindult hazulról, a kert alatt egy kicsit nézte magát a patakban, fésülködött. - Szép fekete hajam van - mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van. - Bizony szép - mondta a patak. - És a szemem is nagyon szép - folytatta Brunella. Mi tagadás, a szeme is szép volt. A patak bólogatott. Most már nem olyan nagy lelkesedéssel, de bólogatott, mert Brunella igazán szép kislány volt, s olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy nem lehetett rá haragudni. A patak nagyon szerette volna, ha Brunella valami olyasfélét mond, hogy: "Jaj, de gyönyörű kristálytiszta vagy, te patak!" vagy: "Olyan szépen muzsikálsz, ilyen szépen senki sem tud muzsikálni!" De Brunella nem mondott ilyesfélét. Esze ágában se volt. Azt mondta: - Ha behunyom a szemem, nem látlak. Mikor Brunella szépen megfésülködött, elhatározta, elindul az erdő felé. Otthon ugyan mondták neki, hogy csak a patakig szabad mennie, mert az erdőben eltévedhet, és ott veszélyek leselkednek rá. "Ugyan - gondolta Brunella -, miféle veszélyek? Engem szeretnek a fák, a füvek, az őzikék. De az erdőben kígyók is vannak" - jutott eszébe. Öntudatosan fölvetette a fejét, fekete hajfonatában meglibbent a széles piros szalag. - Engem a kígyók is szeretnek - mondta. Most szépen megfésülködtem, elmegyek, megmutatom az erdőnek a hajam - szólt a patakhoz. - Csak ne menj messze. Bajod eshet, az erdőben lakik a Tigris, a Medve meg a Pakuk madár. - Engem szeretnek - toppantott Brunella, és elindult. A patak nem szólt semmit. Akkor sem, mikor kisvártatva Brunella megfordult, és azt mondta: - És én is szeretem őket. Sohasem látott még Tigrist, Medvét meg Pakuk madarat. Aztán, mondom, eltévedt. De nem félt. - Ugye, szerettek engem? - kérdezte a fákat. - Szép kislány vagy - mondták a fák. Azon a dombon, ahol a hét hársfa állt, találkozott a Tigrissel. - Hrrr - morgott a Tigris -, hogy merészelsz! - Jaj, de szép hangod van! - mondta Brunella, és közelebb lépett. - Nem morognál még egyet? A Tigris meglepetésében teljesítette a kérést. - Hrrr - morgott még egyszer, de most már sokkal szelídebben. Aztán észbe kapott, igyekezett borzasztó pofát vágni: még ez a kis mitugrász lányka akar vele kukoricázni?! - És az arcod is olyan kedves - mondta erre Brunella. - Megsimogathatom? A Tigris tekergette a nyakát. "Még hogy kedves az arcom - Gyorsan belenézett egy tócsába. - Igaz is, elég kedves arcom van." - állapította meg elégedetten, és mosolyogni próbált. Az állkapcsa csikorgott, mert a Tigris hét éve mosolygott utoljára. - Kedves kislány vagy - mondta -, megsimogathatsz. Brunella megsimogatta a Tigrist, és azt mondta: - Örülök, hogy találkoztam veled. Szeretlek, Tigris. A Tigris boldog lett, ugrált és bukfencezett. Amikor kiugrálta magát, csodálkozva Brunellára nézett. - Mit keresel itt, kislány? - Eltévedtem - mondta magabiztosan Brunella -, a patak partján lakom, abban a piros cserepes házban. - Tudom - mondta a Tigris -, pattanj a hátamra, egy darabig elviszlek. Brunella a Tigris hátára ült. Csodálatos volt száguldani. Egy ligetnél megálltak. - Tovább nem mehetek - mondta a Tigris -, erre menj, egyenesen. Hazatalálsz. Brunella elindult, amerre a Tigris mondta, és dúdolgatott. Egyszer csak lát ám egy barna foltot. Nicsak - gondolta -, talán a Medve, és megindult feléje. Tényleg a Medve volt. Már régóta figyelte a kislányt, csodálkozott, milyen bátran sétál a sötét erdőben. Tetszett neki, elhatározta hát, hogy nem bántja. De találkozni nem akart vele; minek mindenkinek megtudni, hogy ő itt lakik a Holdfényes Barlangban. De Brunella akkor már csak pár lépésre volt. A Medve nem akart bonyodalmat, gondolta, inkább elfut. - Ne szaladj el! - kiáltott utána

Brunella. Úgy szeretnék beszélgetni veled. "Most már mindegy" - gondolta a Medve, és megállt. - Ne gyere közelebb, mert megeszlek! - kiabált a kislányra. - Jaj, de vicces vagy! - nevetett Brunella. Miért ijesztgetsz? A Medve elcsodálkozott. - Hogy mersz így beszélni velem? - Ó, hát mert szeretlek! - nevetett a kislány, és kezet nyújtott a Medvének. A Medve vigyázott, nehogy nagyon megszorítsa a kezét. - És miért szeretsz? - Csak - mondta Brunella -, mutasd a hátad, úgy látom, a hátad sötétbarna. - Igen - mondta a Medve, és mutatta a hátát. Jókedvű lett. Igazán jó érzés, ha egy szép kislány szereti az embert. Azaz hogy szereti a medvét. Brunella elmondta, hogy eltévedt, és hogy a Tigrissel találkozott. - Nem bántott? - csodálkozott a Medve. - Ó - nevetett Brunella -, hogy bántott volna, amikor olyan kedves Tigris! A hátán hozott a ligetig, hogy hamarabb hazaérjék. - Ha akarod - mondta a Medve -, én is elvihetlek egy darabig a hátamon. - Az jó lenne - felelte a kislány -, csak tudod, olyan éhes vagyok. - A mézet szereted? - kérdezte a Medve. - Nagyon. Mézet adjál - mondta Brunella. A Medve kézen fogva vezette a kislányt a barlangjába. Csodálatos barlang volt, zegzugos nagy termekkel. - Ugye, szép? - dicsekedett a Medve. - Rajtad kívül még senki sem látta. - Gyönyörű! - ámuldozott Brunella, és boldog volt, hogy szeretik egymást a Medvével. Ennél jobb méz nincs a világon, a Medve biztatta Brunellát, egyék még. Nem nagyon kérette magát, a hasát degeszre tömte. - Nem kellett volna annyit ennem. Most biztos nehéz vagyok - mondta, amikor a Medve hazafelé vitte a hátán. A Medve mosolygott. "Micsoda kedves kislány - gondolta -, lám, azzal törődik, hogy nekem nehezebb." Pedig hát igazán lepkekönnyű kislány volt, a Medvének meg se kottyant, hogy a hátán ül. - Na, tovább nem mehetek. Innét, ha egyenesen arra mégy, hamarosan hazaérsz - mondta a Medve, s amikor Brunella már majdnem eltűnt a fák között, utána kiabált: - Gyere el máskor is! - Jó! - kiáltott vissza Brunella. Ebben a pillanatban a nagy eukaliptuszfán éppen az alól kiáltott vissza Brunella - megszólalt egy dörmögő hang: - Ki merészeli zavarni a nyugalmamat? - Hát te ki vagy? - kérdezte a kislány, ernyőt csinált a szeme fölé, és a fára kémlelt. - Én a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár vagyok - dörmögött a hang -, és ha azonnal nem hordod el magad, meglegyintelek a szárnyammal. - Ó, de buta vagy! - mondta csendesen Brunella. - Látod, ha kedvesen beszélnél velem, és lejönnél hozzám, megszerethetnénk egymást. És akkor sokáig jól éreznéd magad, tudnád, hogy valaki szeret. - Ugyan - mondta a Pakuk madár -, én már háromszáz éve ülök itt, és még soha senkivel nem szerettük meg egymást. - Talán nem is járt erre senki - mondta Brunella. - De igenis - mondta a Pakuk madár -, kétszáztíz éve egy nyúl és nyolcvan éve egy szénégető. De nem szerettük meg egymást. Az igaz, hogy nem is vettek észre. - Na látod - mondta Brunella -, lejöhetnél, úgysem láttam még Pakuk madarat. A Pakuk madár egy darabig mirgett-morgott, aztán csak lejött. Óriási madár volt, és láb helyett tényleg három kereket viselt. - Hát, te elég fura szerzet vagy - nevetett Brunella -, de a szíved biztos jó, téged biztos nagyon lehet szeretni. Ezzel megsimogatta a Pakuk madarat. A Pakuk madárnak mind a három kereke bizseregni kezdett, s arra gondolt, jöhetett volna ez a kislány háromszáz évvel korábban is. Akkor talán ő még énekelni is megtanult volna, úgy, mint a sárgarigó. Kérlelte Brunellát, hogy ne menjen még, de erősen esteledett, a kislánynak haza kellett indulnia. A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár a hátára vette, és elrepült vele az erdőszélig. - Na, innen már látszik a házatok - mondta, és kitépett a szárnyából egy tollat. - Ezt őrizd meg. Emlékül. Már majdnem a patakhoz ért a kislány, mindjárt otthon lesz, gondolta, amikor egy borízű hang reccsent rá: - Állj! Hogy mersz a területemen mászkálni? - Hát te ki vagy? - csodálkozott Brunella, és megindult a hang felé. Egy torzonborz ember állt ott, szakálla az övéig ért, puskájával Brunellára célzott. - Én a vadász vagyok. Ha nem állsz meg, lelőlek. - Dehogy lősz - nevetett Brunella -, ki hallott már olyat, egy kislányt lelőni! Nem is gondolod te komolyan, látszik a szemeden, hogy jó ember vagy, és én a jó embereket szeretem, meg a jó emberek is szeretnek engem. - Igazán? Látszik a szememen? - kérdezte a vadász, és leengedte a puskáját. Brunella rámosolygott, a vadász meg vissza. - Ne haragudj, hogy ijesztgettelek - mondta a vadász -, nem tudtam, hogy szeretsz. - Ó, én mindenkit

szeretek - mondta a kislány -, s engem is szeret mindenki. A füvek, a fák, a virágok. És a Tigris is meg a Medve meg a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár. - Az nem lehet igaz - mondta a vadász, és megszorította a puskáját. - Nem is láttál még Tigrist, Medvét meg Pakuk madarat. - De igenis láttam - mondta büszkén a kislány -, és biztos téged is szeretnének. A Tigris a hátán hozott, a Medvénél mézet ettem, és a Pakuk madártól ezt a tollat kaptam emlékbe. A Tigris azon a dombon lakik, amelyiken a hét hárs áll, a Medve a Holdfényes Barlangban, a Pakuk madár meg az eukaliptuszfán. - Ó! - mondta halkan a vadász, és forgatta a szemét. - Megsimogatnál? - kérdezte tőle Brunella. - Persze, persze - sietett a vadász. Megsimogatta a kislányt. - És most már siess, mert esteledik. Elváltak. A kislány a patakhoz ért. - Szervusz, patak - mondta -, látod, semmi bajom se lett. Mindenkit szeretek, és engem is szeret mindenki. Ekkor egy lövés dördült. - A Tigris - mondta a patak. Brunella földbe gyökerezett lábbal állt. Megszólalni sem tudott. Eldördült a második lövés. - A Medve - mondta a patak. - Jaj, ne, nem akarom! - kiabált a kislány, de akkor már hozta a szél a harmadik dörrenést. - A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár - mondta a patak. A kislány térdre esett, keservesen sírt, könnyei a patakba hullottak. A víz zavaros lett a könnyeitől. - Most már sohasem láthatod magad bennem - mondta szomorúan a patak -, csak talán akkor, ha behunyod a szemed.

Beszélgetést indító kérdések:

• Hogyan viszonyult Brunella a környezetéhez? • Hogyan változtatta meg Brunella bizalma a Tigris, a Medve és a Pakuk madár

viselkedését? (Működik ez a valóságban is?) • Mit hibázott Brunella a kapcsolataiban? • Milyen kockázata van a bizalomnak? • Hogyan lett volna elkerülhető ez a tragédia? • A mesében valószínű tudatos dolog, hogy az állatok nem éltek vissza a kislány

bizalmával, csak az ember. Szerintetek így van ez a valóságban is? • Véleményetek szerint a történtek után hogyan fog viszonyulni Brunella az

emberekhez?

Melléklet: Jefte a tragikus hős

Egy gyógyulatlan lelki seb következménye A Szentírásban számtalan történettel ismerkedhetünk meg. Ezek a történetek nem kitaláltak, nem idealizáltak, hanem nagyon is valóságosak. A bibliai személyek életén keresztül önmagunkra ismerhetünk: céljainkra, kudarcainkra, vágyainkra. Most egy olyan személyről szeretnék írni, akiről ritkán beszélünk, de története nagyon sok keresztény életét példázza: az Ószövetségi Jeftéről. Sztorija a Bírák könyvének 11-12 fejezetében olvasható. Jefte élete nagyon rosszul indult. Édesapja „félrelépésének” következménye volt születése: „egy parázna nőnek volt a fia”. Gondoljunk bele milyen lehetett a gyermekkora. Jefte, édesapját folyamatosan bűnére emlékeztette. Szégyen volt a közösségében, mindenki úgy tekintett rá, mint valami leprásra. Édesapja bűne miatt ő bűnhődött, szenvedett, ártatlanul. Valószínű ő ebből nem értett semmit. Nevelőanyja, féltestvérei állandóan bántották. Ő volt a fekete bárány, mindenért ő volt a hibás. Már gyermekkorban rengeteg sérülést szedett össze, és ezek a sebek nagyon mélyek voltak. Pont azok, akiktől szeretetet várhatott volna, azok utasították el. Énképe borzasztóan eltorzult. Talán el is hitte azt, amit mondtak róla. Gonosznak érezte magát, s talán azt gondolta, meg se kellett volna születnie erre a világra. Végül pedig el is kergették otthonról ezekkel a szavakkal: „Nem kapsz örökséget apánk házából, mert más asszony fia vagy.” Sajnos milyen sokan nőnek fel hasonló módon. Talán nem ennyire szélsőséges módon, vagy még ennél szélsőségesebb körülmények között is. Több emberrel beszélgettem, akiket szüleik elvetettek maguktól, majd nevelőotthonokban nőttek fel. Emlékszem egy fiúra, akit édesanyja születése után a kukába dobott, így került egy állami intézménybe. Tele volt szíve mély sebekkel. Egy másik asszony elmondta, hogy édesanyja megmondta neki, hogy ő egy „baleset”, nem tervezték, nem akarták, csak „jött”. Ezek a sérülések gyakran egész életre meghatározzák az ember életét. Állandó félelmek, bizalmatlanság, kényszeres cselekvések. Egyedül Isten tudja begyógyítani őket. Jefte azután, hogy elkergették otthonról egy gyülevész csapat vezetőjévé lett. Együtt portyáztak, raboltak, fosztogattak. Erkölcsileg mélyre süllyedt, de honnan tanulta volna meg azt, hogy mi a jó. Talán ezzel bűntette is egy kicsit a környezetét. Őt is egész életében bántották, meg akarta csak bosszulni. Sok bűnözővel beszélgettem börtönökben, akik nagy többsége szintén zilált családi háttérrel rendelkezett. Hogy ki a hibás azért, hogy Jefte bandita lett? Bizonyára maga is tehet róla, de ez is apja bűnének következménye. És itt jön a fordulat a több mint háromezer éve élt gileádi fiatalember életében. Egy napon Izrael vénei keresik fel ezt a haramiát, és azzal a meglepő ötlettel állnak elő, hogy: „légy a vezérünk, és harcolj az ammóniak ellen!”. Milyen furcsa választás! Eddig ő volt a társadalom megvetettje a köztörvényes bűnöző, most meg arra kérik, hogy ő legyen az ország első embere. Ilyen csak a mesékben van, meg a Bibliában, és azok életében, akik találkoztak az Úrral. Isten látta Jefte életét, és ismerte. Látta sebeit, fájdalmait, bűneit, ennek ellenére kiválasztotta őt. Ez a kegyelem. Istennek nincs az a mélység, ahova ne tudna lenyúlni. Így mentett meg minket is, így akar megmenteni ma is sokakat. Ő másként gondolkodik, mint mi emberek. Ő nem mindig a jólnevelt, rendezett életű embereket hívja el szolgálatra, hanem a Saulokat, a Mátékat… és a maguk szemében igaz farizesusok pedig távol maradnak Tőle. Hányszor tapasztaltuk, hogy Jézus Krisztus bűnözőket, kábítószereseket, prostituáltakat, alkoholistákat emelt fel. Nála valóban semmi sem lehetetlen. Egy terrorista vezetőből is képes „erős vitézt” faragni. És gyakran épp azok, akiknek sok bocsáttatott meg, azok lesznek Isten áldozatos szolgái. Csodálatos, ahogy Izrael vénei meglátták Isten elhívását, és készek voltak tolmácsolni azt Jefte felé. Sajnos nem minden hívő vezető képes ezt meglátni. Első hallásra Jefte sem hisz a fülének. Méghogy ő lenne az alkalmas ember? Hát eddig mindenki csak gyűlölte őt!

A történet folytatása az, hogy Jefte Izrael bírája lesz. Felkészül a harcra az ammóniakkal szemben. De történik valami különleges és érthetetlen dolog, Jefte fogadalmat tesz az Úr előtt: „Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, akkor bármi is jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az Úré lesz az feláldozom égőáldozatul.” Honnan jött ez a furcsa ötlete hősünknek? Több kommentárban utánanéztem, de egyik sem magyarázta ezt meg igazán. Én egy nagy igazságot értettem meg belőle. Jefte szíve még mindig - a bűneinek bocsánata, az új indulás után is -, tele volt sebekkel. Ő megtanulta, hogy soha semmit sem kap ingyen. Mindenért meg kellett dolgoznia, az elismerésért, a szeretetért, a megélhetéséért. Nem tudta elhinni, hogy az Úr csak ingyen, kegyelméből neki fogja adni a győzelmet. Ő ki akarta érdemelni, ki akarta fizetni. Bár nincs az a fizettség, amivel Isten kegyelmét ki lehetne érdemelni, ő azonban megpróbálkozott vele. Gondolta, legalább ad érte valamit. Az üzlet az üzlet: kapok valamit és adok cserébe érte valamit. Milyen szánalmas próbálkozás. De gyógyulatlan emlékei hozták elő belőle ezt a meggondolatlan, tragikus következményekkel járó döntést. Ma is sokan vannak, akik nem tudják elfogadni Isten ingyen kegyelmét. Valamit ők is akarnak adni, kiérdemelni azt, áldozatokkal, jó cselekedetekkel. De nem igazán értik, ismerik Isten minden ismeretet meghaladó feltétel nélküli szeretetét. Mindezek ellenére az Úr hatalmas győzelmet adott Jeftének. A tragédia csak ezután történik. Az első, aki házából a győztes hadvezér elé megy, egyetlen lánya. És őt fogadalma kötelezi. Sokan próbálják magyarázni, hogy nem biztos, hogy feláldozta Jefte a lányát, csak nem adta férjhez őt, nem akarom ezt a vitát eldönteni. Jefte öröme egyetlen pillanat alatt szomorúsággá változik. Egyetlen lányáról van szó. Gondoljunk bele. Gyermekkorában nem volt igazi családja. Majd felnőtt korában eléri, hogy családja legyen, egy szem gyermeke születik, végre megkapta azt, amire mindig vágyott, most pedig mindezt elveszíti fogadalma miatt. A történetnek van egy fontos üzenete. Azért nem tudott győztes életet élni Jefte, mert megtapasztalta ugyan a bűnei bocsánatát, de lelke nem lett egészséges, múltját nem rendezte az Úrral. Azok, akik sebeiket nem viszik az Úr elé, azok nem képesek egészséges életet élni. Jefte sikeres volt a szolgálartban, a vezetésben, de kudarcot vallott a családjában. Felborult az élete, nem volt kiegyensúlyozott lelkének torzulása miatt. Szükségünk van Jézus Krisztus gyógyítására, ő nemcsak bűneinket, hanem fájdalmainkat és betegségeinket is felvitte a keresztfára. Nemcsak evangéliumot jött hirdetni a bűnösöknek, hanem azért, hogy meggyógyítsa a megtört szívűeket. Jeftének meg kellett volna gyógyulnia, de ezt nem tapasztalta meg, ezért nem lehetett élete teljes. Még egy momentum Jefte életéből: „Jefte hat évig volt Izrael bírája. Azután meghalt…”. Rövid ideig élt ezek után. Valószínű szomorúan élte utolsó éveit. Isten felemelte őt, de teljesen nem válhatott azzá, amivé lehetett volna. Tanuljunk Jefte negatív példájából. Keressük bűneink bocsánatát, és a gyógyulást lelki sebeinkre!

Ajánlott irodalom • Gordon, Dr Thomas és Burch, Noel: Emberi kapcsolatok (Gordon könyvek, 2001, Bp) • Isidor Baumgartner: Pásztorálpszichológia (Semmelweis Egyetem, Bp, 2003) • Crabb, Lawrence Jr: Kicsoda az ember (Menedék alapítvány, 1994) • Crabb. Lawrence: Kapcsolódás (Harmat, 2005) • Marshall, Tom: Kapcsolatok • Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája • Hézser Gábor, Dr: A pásztori pszichológia kézikönyve • Hézser Gábor, Dr: Miért? Rendszerelmélet és lelkigondozói gyakorlat (Kálvin Kiadó,

2001) • Worthington: Lelkigondozói ABC (Harmat) • Wolff, Hans Walter: Az Ószövetség antropológiája (Harmat, 2003) • Erdélyi Judit, dr.: Függőségek kihívásai (2002, Pécel) • Macaulay, Ranald – Barrs, Jerram: Eltorzult képmás (A Biblia emberképe) (Harmat,

1994) • Boross Géza, dr: Poimenika (Budapesti Református Theológiai Akadémia Gyakorlati

Teológiai Tanszéke) • Griffin, Em: Együtt-lét - Mitől jó egy csoport? (Harmat, 2003) • Purves, Libby: Hogyan ne legyünk tökéletes család? (Gabó Kiadó, 1998) • Pálhegyi Ferenc, dr: Keresztény házasság (Kálvin Kiadó, 1995) • Maurice E. Wagner: Vagyok-e valaki? (Harmat, 2004) • Gyökössy Endre: Magunkról magunknak (Református Zsinati Iroda, 1986) • Franz J. Mönks-Alphons M.P. Knoers: Fejlődéslélektan (Urbis Könyvkiadó,

Budapest, 2004)