messze még az alkonyat : versesregény-variációmek.oszk.hu/11300/11391/11391.pdf · megérdemlem...

Nagy Zoltán Mihály

MESSZE MÉG AZ ALKONYAT

Kárpátaljai Magyar Könyvek 179.

Készült a Szülőföld Alap támogatásával

© Nagy Zoltán Mihály, 2008

INTERMIX KIADÓ88000 Ungvár, Tolsztoj u. 5/a

Tel.: 00380-3126/61-70-27E-mail: [email protected]ős kiadó: Dupka György

Felelős szerkesztő: Barzsó Tibor Budapesti képviselet: H-1011 Budapest, Hunyadi János u. 5.

Készült a Borneo Kft.-ben

ISBN 978-963-87501-1-2ISSN 1022-0283

INTERMIX KIADÓUngvár – Budapest

2008


Nagy Zoltán Mihály

Versesregény-variáció

NAGY ZOLTÁN MIHÁLY

4

5


Így,

egyedülmit, ugyan mitlehet kezdenihatszor tíz plusz egy, aziszonyú egésszékiteljesedett gyászévsötéten kavargó mélyrétegeinekzaklatott felszínérebucskázó rémképekkel, hatalmat bitorolnak fölötted, zajongó glédába sorakozva, hátborzongatóanvigyorogva jönnek, rátelepednek önvalódra, beletúrnak gondolataidba, cibálják, szétzilálják az emlékezet fonálszövedékét,vesszõsen verve nyöszörögösztön, értelem,a könyöktõl tenyérig magasodó támaszra bukó koponya dérverte kupolája alattmegelevenedikelviselhetetlenül a káosz,ingatag a bal karból, tenyérbõl


6

gépies mozdulattal sikerített pillér, megbicsaklik, leomlik, vigasztalanul koppan kupoládaz asztallapon,akkor nyílik rád az ajtó, arccal az abrosszal takart kemény felületre borulva hallgatsz fakó, feddõ szavakat,

maga

miért alszik

ülve,

itt a vacsorája,

egyen, azután

feküdjön le,

ennyi,választ nem vár a menyed, elmegy, zördül a kilincsmögötte,emelheted a fejed, szétnézhetszújraegyedül,nagyon egyedül,az asztalonismerõsen pirosodó zománcozott láboskaaz esti étekkel,mi lesz,hol késik az étvágy, ilyenkor kellene beindulniuka gyomornedveknek, mint amikor mégÕtette eléd a vacsorát,

7


Õ,aki már nincs,fekete csónakba szállt, magadra hagyott, szellemalakban nem jár vissza,mint a hátborzongatóan mosolygók siserahada, ésmintha mégisitt volna, jelen volnaa konyhaszekrény polcain mocorgó csészék, poharak, tányérok csörrenésében, a kamra némaságában, a tollasjószág rikácsolásában, leginkább a magányodra szabott szoba rád szakadtcsendjében,a képzelet mûve ez,a valóság más,óhatatlanultestet ölt, karógyökérként bénító könyörtelenséggelmélybe fúrja magát a veszteségtudat,hördüléssé torzul a sóhaj,


8

az érzékszervek riadtan küldik a jeleket,

semmi semaz, olyan, mintvolt,minden megszokott, ismerni vélt dolog, fogalomúj önvalóját mutatva ingerel megismerésre,

miért, hol a dolgok, a puszta létezés legalább suta vigaszként fénylõ értelme, a belsõ sötétségbensehol egy fogódzó, csak a zuhanás látszatának veszedelmes gyönyörûsége, szirénhangokdallamos búgása, nincs árboc, amihez odakötvemegóvhatnád esendõ önvalód ármánnyal csúfított szépségek csábításától,ezértreménytelenebba te odisszeád,

a görögbízhatott, hihette, Pénelopé várja, ésnem tévedett,

téged ki vár a megcsonkított jelen idõben, a

9


holnap, holnapután bizonytalanságában,

Istenem,hát mi történik,súlyosan megáradt fölöttem, ellenemaz idõ, sodor ellenállhatatlanul egy másik valóságba, aholátkozott vegetációban balsejtelmek, félelmek aljnövényzeteburjánzik tüskésen, átvágva, túljutva rajtatalánmás minõség nyugalma szélesedne a horizontig, mint a gyermekkori virágos rét felejthetetlen zöldje,ó, hol van már a virgonc ifj onti erõ patakrohanásúan sodró szándéka, nekivágniaz ismeretlennek, meghódítva legyõzni azt, uralkodni fölötte,ami tízévesen csak elbûvölni tudott, most márbumfordi tehera lélek vállán, ahogya merev tömbbé sûrûsödõ, mesterségesen feldarabolható idõ,

jaj, az idõ,elillant belõle


10

a csoda szépsége, maradta kiüresedett, szánalmas burok, a négy fal közt gubbasztó magány, az elidegenült közeg bozótosa,igen, igen,a zománcozott láboska tartalmában, nem kívánt körítésként odavetett szavakban megtestesülõrideggondviselés,hányszor, nagyonsokszorpróbáltad, próbáltátoka lenyelt sérelmektõl zokszó nélkül fuldokolva, csak azért is bízva a mosoly, a szép szó, a türelem varázslatában megtörni, feloldaniezt a ridegséget,és hasztalan, hasztalan,a daccá dermedt iszonysápadt rengetegébebeleveszett minden remény, pedig hajadonkéntaranyos kiscica volt, kimódoltság nélkülkedvesen törleszkedõ, mikor, micsoda erõ,

talán az elsõ, elvetélt

11


unoka okozta csapás vadítottakarmosan hadakozóvá benne a doromboló cicalelket,

ha így van, hátmeg lehet érteni,az õ veszteségenagyobb,

hogy is van ez, hogyan lehet, kellszavakba foglalniezt a csapástsérelemtelenülÕiránta, aki jó asszonyom volt, szeretett és szerettem,

hát ez az, szeretet, nemvérségi kötelékláncolt egymáshozÕt és téged,a menyetek pedig önvérét, féltett magzatátveszítette el,borzongás nélkülelgondolni sem lehet,mit érezhetett, amikor

új élet reménységét táplálta a szíve alatt, áhítattal érzékelte annak jeleit, a mocorgást, a rugdalózást, beszélt hozzá, édes szóval


12

szeretgette, ésököllé görcsült kínok között végüla halálnak adott létet,

itt a magyarázat, ez a magyarázataz elmét érzéketlen módonmegütõ szavakra, dehogy tudja, nem tudhatja, nem gondol vele,mennyire igaztalan mégisez a bánásmód, ez a lélektelenség,hiszenami történt,nem ti, nem te okoztad,nagyon is vártad, vártátok az unokát, a várakozás izgalmai mérhetetlen boldogságból csillantak fel, éste, ti ismegszenvedtétek a csapást,annyira, hogy eretnekké keseredve szemére vetetted Istennek,

megcsalt, becsapott, csak ígérte az új élet reménységét, létem, létezésünk

13


folytatódását a számunkra már beláthatatlan jövõben,

Õ, asszonyodijedten majdhogynem a szádra ütött, féltõ haraggal magából kikelve kiáltozott,

ne merj

ilyet mondani,

Isten elõtt

porszem vagy

velem együtt,

örülj, hogy

a menyünk

megmaradt,

húszéves alig múlt,

lehet még

gyermeke, nekünk

unokánk,

ha Isten is akarja,

hiábavélted erõsnekszemrehányó, Istennel perlekedõérveidet,Neki lettigaza,

négy éven belül kétszeráldotta meg Istena családjukatgyermekkel,

két fi ú, az idõsebb nyolcéves, a másik egy évvel fi atalabb,mind a kettõ egészséges,


14

aranyos, okos, hogyne telne bennük örömöd,de mélyen, legbelül sokszorfel-feldübörög, átgázol porcikáidon tompa sajgással a fájdalom, a születõ kis holttest látványamegbénítja az örömöt, unokáid érzékelik a tekintet befelhõsödését, értetlenül kérdezik,

nagyapa,

mitõl a sötétség

szemedben,

és el kell, muszájelhessenteni az árnyakat, önfeledt játékossággal azonosulni velük,Istennek hála, lehet,és jobb így,játszani a játékaikat, észrevétlenülvisszafi atalodva vagy ötven évetbolondozni velükamíg a zord anyuka kopogó parancsavéget nem vetaz esti hancúrozásnak,

mosdás, kölykök, mars

az ágyba,

15


és mennek, futnak szegényekengedelmesen,pedig szemükben otta kimondatlan kérdés,

miért,

hiszen olyan jó

nagyapa térdén

lovagolni,

meséket hallgatni,

találós kérdésekre választ

fürgén keresgélni,

kacarászni,

anyuka azonbannem kacag, sápadt mosolyából is csak a száj szögletére jut,Istenem,mennyi, az övéhez hasonlócsapás vert másokat is, akik idõ múltán így-úgy megvigasztalódtak,a te menyed viszontmegkeseredni látszik egész életére,nincs ez rendjén, legyenöregek jussaa szomorúság, a fásultság, miért nem az,bocsássa megÕ, nem kedve szerint való, de jogos a kérdés,

vajon jól végzi-e dolgátIsten,


16

ha tényleg mindenhatóangondviselõ, akkor miért fagyasztja menyetek arcára a mosolytmég most, annyi év után is,ha egyszer mások lelki sebeit mosolyfénybe pólyálva meggyógyítja, feledteti,mi lenne más a magyarázat,

kivételezés ez, oktalan, felháborító megkülönböztetés,

ezért nehéz, egyre nehezebbhinni Isten jóakaratában, tökéletes bölcsességében, foroghat a sírjábanÕ, akkor is az van,

bármennyireszép az írott, szószékrõl hirdetett ige, egészen mása megtapasztalt valóságazok számára, akiknek megadatotta gondolkodás kínja, mert sokasodnak a kételkedés jogát igazolójelek, vak fanatikus módjánnem lehet, nem szabad

17


elsiklani fölöttük,minden igaz lelket a méltányos rendhiányagyötör,nem az õ világuk ez, hanema teremtett, mesterségesen fenntartottkáoszé,mocskos szándékok, törekvésekdõzsölnek gyõzelemittasan,átírva az értékrend, becse már csaka hazug szónak, a tele hasnak, bukszának van,kiszabadultak az emberbõl, rajcsúroznak állathoz sem való ösztönök, ez a világ gondja, de nem tudja, nem akartudni róla,

á, hagyd, hagyd a fenébe te is, nehogydõre módon ezt isa válladra vedd, összeroppannál alatta,elég,még sok isa magad gondjátcipelni,mert nyugdíjat hoz a postás minden hónap huszadik napján, de nyugalmat nem,balgaság volthinni, várnia hatvanadik születésnapot, remélni az utána következõ nyugodt létezést,


18

Õjárt jobban, hirtelen-váratlan kisurrantminden létezõ, elképzelhetõ korlát közül, nem háborgatjanapi gond, semmiféle nyûg,mintha rád testálta volna a puszta létezésösszes gyötrelmét,az idegenséget, ami körülvesz, a dideregtetõ ridegséget, a magányt, ami az Õ hiányával teljes,a keserûség örök ízét,a háborgás hiábavalóságát,mert

reménytelen

a sorsod,kiveszett belõle a napok, a dolgok, a mosolyok,még a kételkedésértelme is,

miért ezt akarja, így akarja Isten,miért nem adja meg a percek, a napok, az évek csöndes, ártalmatlan, rég megszolgált derûjét, a rendteremtésben elcsigázott testzokszótlan, fájdalommentes sorvadását,a lélek háborítatlan békéjét,a pohár borban áttetszõn csillanó örömöt,

19


Istenem,ha a mindenek tudásatéged illet,akkor miért nem számolsz vele, hogy

én, a teremtményed, fuldokló Pali bátyámszavábólegyszer s mindenkorramegtanultam,nem az elmúlás magafélelmetes,hanem a beléje torkolló idõ- és útszakaszonkényszerûen vánszorgó embertõlelidegenülõ mindenek közönye,az õ, Bene Mózes Pálbölcsessége talán csaka tiédhez voltmérhetõ,mert kilencven évesenkét, soron következõ asztmás roham köztéletvidáman,meggyõzõdésselazt mondta,

az óra, amitte elfelejtesz vagy nem akarszújra indítanibennünk,muszájságosan

lejár,

és akkor


20

nincs mese, marsolni kell

a gödörbe,

elheverni engedelmesen

az örök szótlanságra kárhoztatottak közt,de azt is mondtaa vén fuldokló, hogy amíg

vagyunk, élünk,

addig

számoljon velünk

törvény,

gyermekünk, közeli és távoli

rokon,

és azon túl

mindenki,

ezt követelilétezésünkténye, joga,

Istenem,ki és milyen jogonírta,merészelte átírniaz õ, Bene Mózes Pál bölcsességét,hiszenitt bennemdörömböla tudat, hogymég itt vagyok, de márnem számolnak velem, hogyfelesleges vagyok, útban vagyok,maga a létezésem nehezült rogyasztó teherré,

21


van, akivígan viseliaz ilyen gondot,szintetudomást sem vesz róla, ott a régvolt cimbora, a máramegkergültKálmus, akiazt mondja,

testvér, tojok

a világra,

kapom a nyugdíjat,

jó-ól

megvagyok belõle,

eszem, iszom, füstölnivalóra is jut,

egyébre semmi gondom,

küszködjenek a fi atalok,

én már

letudtam a magamét, kölyökkoromtól

kuliztam,

megérdemlem a gondtalan életet,

ha meg

elpatkolok, csak elkaparnak

engem is, ahogy mindenkit,

te se

búslakodj, neked sincs

több életed, hát

ezt az egyet

élvezd ki, amíg

lehet,

Istenem, csak nem nekivan tánigaza,csábít a módi,


22

mindenekre fi ttyet hányva csaklenni, zabálni, iszkorálni, vasárnap délutánokon verni a blattot a kapu melletti kispadon, teddugyanazt,mi tart vissza,kapsz te is havonta apanázst, vágd zsebre, hordjad magadnál, ragaszkodj hozzá, élj, vigadj belõle, csak magadra gondolva,

ó, dehogy,szirénhang ez is, amennyire csábítóan kívánatos, annyiraveszedelmesen rút,mint Kálmus az agyonviselt sportnadrágban, amikor holtrészegen,magát összehúgyozva hever az árokszélen, míg némely arra járó meg nem szánja, és odacipeli, elfekteti csontra aszott, bárgyún elnehezült testét a legközelebbi kispadon,ott ébred órák múlva, kerekre nyitott szemmel kullog hazafelé, forgatja a fejét, néz, de

23


nem lát, nem köszön, kerülgetni kell, az autók dühösen rábõdülnek, és õnem hallja, csak megy magának az utca közepén, ki tudja, kerge elméjének képzelete merre bóklászik,

látszatszabadság, a saját ostoba bölcsességébõl fabrikált kényszerképzet rabja õ, és a sorsát magának köszönheti, akkor rontotta el, egy évvela felesége temetése után, amikor elment az egyik tanítóhoz, hirdetést íratott vele az újságba,

ötvenhat éves

özvegy férfi

korban hozzáillõ feleséget keres

van mit a tejbe aprítani

jeligére,

akkor mégvalóban jól állt Kálmus, mintha megsúgták volna neki a nagy bukást elõre, kivette a megtakarított pénzét, a feleségéét is, állítólag sok ezer pénzt,jöttek a hirdetésre érdeklõdõk,Kálmus kedvére válogathatott köztük, mint lókupec a vásárban, tán még


24

a fogukat is megnézte,végül úgy tûnt, jólválasztott,a falu szája legalábbis jóváhagyta, mondván,

jobb így, mint

asszony nélkül, magányosan

nyomorogni, elzülleni,

csakhogy Kálmusnakfejébe szállt a siker, fenemód gõgös-peckesen járt, unos-untig dicsekedett

az új asszonnyal, de fõleg a sajátjó szemével, kiváló érzékével,aminek köszönhetõen a legmegfelelõbbet választhatta a sok

kanca

közül,

így mondta,az asszonypironkodva, fejcsóválva tûrtea dõre sértést,egy hétig fõzött, mosott Kálmusra, aztán, mikor a szerencsétlentsokadszor vitte kocsmába a dicsekvés vágya, és onnanmegint a teljes elbambulásig részegen, saját mocskától lucskosantántorgott haza,fejéhez kapott az asszony,

te jó isten,

miféle ember

ez,

25


hát

ember az ilyen,

összeszedte a kevés holmiját, néhány ruhadarabot, másnap reggel, ocsúdása után Kálmus csak a hûlt helyét bámulhatta, azóta egyedül él, vagyis hát tengõdik,nincs már mit a tejbe aprítania, beérihitvány kis örömökkel, amire a nyugdíjából jut, egy-két héttel a kifi zetés elõtt mára postamester nyakára jár,elõleget kérincsél, a két fi a, az egy lánya szóba se áll vele, szégyellik a szerencsétlent,hiszen az, csak éppnem tudja, nem látja be,vagy talánnagyon is jóltudja, decsak azért isvígan viseli a sorsát,hát nem,ezt, ilyen életet,buta, csakazértis-vidámságotsoha, sohanem kívánhatszmagadnak,idegen tõledDadri Danimegbotránkoztatóan egykedvû viszonyulása isaz elmúláshoz,


26

pár évvel korosabb nálad, de márévek óta késza saját koporsója,a padláson tartja, állítólagnéha, mikorõ isfelönt a garatra,létrára kapaszkodik, megy a padlásra, hogy kitapasztalja, milyen fekvés esik benne, hátbelemászik, csizmásan elhever a setétre festett deszkák között,brr, csúnya játék eza halállal, de talánmegmagyarázhatóbb, minta rettegõk iszonya,akik jól vagy rosszulleplezve,idõnként óhatatlanul leleplezõdvefélik a halált,nap mint napkórházba cipelik az elnyûtt testszerkezetét,hátha mûködõképessé kúrálja felcser, doktor, csodaszer,hát nem, eztnem teheted,akkor inkábbcsónakba szállvamenni, elmerülniaz anyaföldbenÕmellette,

27


kötél, méreg akad,

ejnye,mit forgatok a fejemben, vénségemre tán én ismegbuggyantam,

kimondani isszörnyû, demuszáj,fi atalok hóbortja az ilyesmi, szinte divatelhajítani az életet,sokszor tüskénél rövidebb, fájdalmatlanabbmegbántódások, képzelt bántások okán,volt, van rá példa,egy hangos szó, asszonyi visszabeszédelég, a férfi máriskötelet, gerendát keres,vagy fordítva,asszonyok elégelik megaz otromba férfi gõgöt,a meg nem érdemelt szitkokat, pofonokat, rúgásokat,éskútmélyben, kötélben, méregbenremélnekoltalmat,arra is van ijesztõ példa, hogyoktalanul, érthetetlenül,


28

mint Marika, a terhes fi atalasszony,akinek harmincéves korában kötötte be a fejétMiska, a tenyeres-talpas, dologszeretõ, hihetetlenül szelíd lelkûtanyasi legény,a falu, Marika rokonai meglepõen hamarbefogadták, elfogadták, megszerették, s minthaaz ifi asszonnyá átlényegült Marika vénlányosan sötét-szomorú arcán isfelcsillant volna a megnyugvás boldogsága, ami érthetõ, hiszenvalóra vált a lányoknál természetes vágy,férjhez ment, úgymondrévbe ért,volt már oka csengõ hangon, édesenfel-felkacagni,és hogy elnémultmegint, amikormegérezte saját testében az áldott terhet,Miska gyerekmód szökdécselt az örömtõl, õ megbúskomorrá vált,panasztalanul, de szemmel látható mártírkeserûséggel viselte állapotáta hetedik hónapig,tovább nem bírta,egy este Miska a munkából hazatérvea fásszínben találtaholtan,a disznófogáskor használt zsineggelakasztotta fel magát,Miska szinte eszét vesztve bömböltfájdalmában,odacsõdült a falu, bámészan tanakodtak az emberek,

miért tehette, még meg

így, állapotosan,

29


a saját életével együtt

egy másikat is kioltva,

sose derült ki a titok,ha volt egyáltalán,tiszta sor,Marika a szüléstõl félt, félhetett,nincs más elfogadható magyarázat,de ha volna, akkor isok a döbbenetreez a tragédia,

micsoda nemzedék, te jó ég,felfogni képtelenek az õsi törvényt,

hogy az életszent,és csakakkor vagyunk méltókmegélni méltó létezésre, haadni tudunk, akarunkönmagunk jobbik énjébõl a másiknakvalamit, amire szüksége van,

és nem, nem teszik,semmiért mindentakarnaktürelmetlenül,

honnan ez a minden képzeletet felülmúlóan mohóbirtoklási vágy,

az ösztön szintjénrégen is volt, mûködötta gyarapítás szándéka,


30

apád is igyekezetta tíz holdhoz még tízet szerezni,de nem azért, hogy csaklegyen,megdolgozott, verejtékezettérte, veleegy sorban a munkásaival,mert becsülte, szerette az életet adó földet,nem a szerzés mihaszna örömemunkált a lelkében,hanem a kenyérgond enyhítése, a megélhetésmegteremtése,ma már nyoma sincsennek az üdvözítõfelfogásnak,riasztó példaa sok hatalmas kockaház,bennük a drága pénzen szerzett bútorok, szõnyegek, de mi végre, haa család valahol hátul, szûk odúban húzza meg magát, mert a nagyházhamis szentélyként pompázó szobáiba belépni tilos, legfeljebb a ritka vendégként odatévedõ rokonokat, ismerõsöket vezetik beáhítatosan, dicsérõ szókra szomjasan,undort keltõ hivalkodás az egész, és nincs mit tenni, ez a módi,

valami jóvátehetetlenül eltörött, szétesett,

31


az emberhitvány igények rabjává alacsonyodott,és azt hiszi, most lettóriássá, a korlátlan szabadság birtoklójává,kész õrület, hátsoha nem volt ennyirekiszolgáltatotta zabálásra, mellõzhetetlenül fontosnak hangoztatott ostobaságok birtoklására,mérhetetlen önzésre biztató reklámoknak,hogy azt mondja,

élj a mának,

vásárolj,

vegyél, egyél

mindenféle mûcsinálmányokat,

mázold arcodra

a legújabb

öregedés gátló krémeket,

sikáld a bõröd, moss hajat

szuperszappannál szuperebb szerekkel,

és ha már kellõképpen

ellustultál,

mossál fogat

elektromos fogkefével,

törõdj magaddal,

mert megérdemled,

és

menj

kés alá,

tömesd ki a melled

mûanyaggal,

fúvasd fel az ajkad,

fald a fogyasztószereket,

egyszóval

szórjad a pénzt, tegyél meg mindent


32

azért, hogy

ne maradhass

olyannak,

amilyennek Isten

apád-anyád sejtjeibõl

megalkotott,

brr, dõl, megállíthatatlanul dõla veszedelmes ostobaságújságból, rádióból, tévébõl,mindenkimásnak, jobbnak, szebbnek,tetszetõsebbnekakar látszaniigazi önvalójánál,

hátmi abban a férfi ember élvezete,ha az összebújás gyönyörös perceibenmûhalmokon bóklásznak az ujjai,ha az áhított csókokeredendõ jó ízétszájszegélybe pumpáltmûanyag vacakságaszentségteleníti meg,ha a férfi karjaibanagyonmázolt bõrrel bevontcsontváz színleli az örömet,ebbea teméntelen mesterkéltségbecsak beleborzongani képesa józan ész,hát hol vannak

33


a bölcsek, miért nem kiáltanak megfellebbezhetetlennemeterre az õrületre,amelynek kavargásábanmenthetetlenülelvészaz a kevés emberi, amit így is, mégistalánõriz mivoltábólférfi és nõ,akik közta szerelemgépies üzekedésséfajultaz utódnemzés vágya, akarata nélkül,ha mégisélet fogana percnyi kéj élvezetét hajszoló szeretkezésbõl,veti gyermekéta muszájanyaszemétre, disznók elé, elássafriss szántásba, mintVak Bénikönnyen kapható lányatavaly õsszelbüntetlenül,

pedig kikaparták a kutyáka kisdedet, és tudván tudtamindenki, csakis a Marcsáé lehetett, hiszenegyik napról a másikrakarcsúsodott vissza a lány,

csámcsogott a szörnyûségen a falu szája


34

hetekig, defeljelentés híjánnem lett belõle bírósági ügy, Marcsazavartalanul éli világát, hajtja a vére, fûvel-fával összefekszik,látja Isten,ami van, amia tudtával történiknap mint nap,de tûri, eltûriaz égbekiáltó bûnöket,vén kukkolóként talánmég élvezi ishitvány teremtményeisivárörömû kéjelgését,mi várható akkortõlük,az illanó élvezetek hajszolóitól,a hamisságoktól eltorzult lélektelenektõl,akik számáralételema mindennapi vétek,és nemtörténik semmi, talán már csaka templomi szószékrõlhallhatni könnyen elcsábuló lelkeket megóvni képes igét, decsak akkor, ha szerencséje van a gyülekezetnek, ha az igét nempályát tévesztett frissreverendás

35


vagy a több évtizedes igyekezet hiábavalóságától megkeseredett pap hirdetikövethetetlenül kusza gondolatokkal körítve,vagy unottan, a kötelezettséget letudva,ez is bûn,hová lettek, miért nem születnekigazi prédikátorok,teljes lélekkel elkötelezett közvetítõkIsten igéje és a hívek közt,kialakult, átkozott precizitással mûködikitt isa kontraszelekció,hát nem, nem csoda, ha süket fülekre talál az ige, hiányzika lélekemelõ templomi áhítat, a megtisztulás semmi mással nem pótolható élménye,az igényformáló példamutatás,és ez a hiány szétmartaa közösség erõs szövetét,egy példa csak,megszûnt a diktálás utáni éneklés, vegyes kórus zeng zsoltárokat a virrasztóban,ami nem lenne baj, de a kiváltó okrettentõ,igen, igen,az odaillõ profán ének


36

diktált soraiegyre kevesebb ajkon zúgtak fel, az idõsebbekén,a fi atalabbak némán ücsörögtek, méltóságukon alulinak tartvaa vigasz áldott terhével szárnyaló énekátvételét, továbbvitelét, az együtténeklésszentségét, talán meg sem érintette õket a gyönyörû sorban feljajduló, lelkeket megborzongtató igazság,

szorongat minket a halál félelme,

honnan a dölyfös fi nnyáskodás, a felsõbbrendûség hamis képzete,

hétvégeken perszedübörög a diszkózaj, elûzi az esti órák kutyavakkantásos csendjét,szemetrontóan villódzó fények megtervezett káprázatában riszálja farmernadrágos tomporát nemzedékek egész soratizenévesektõl a harmincasokig,

hála, hálaIstennek, te már túl vagya hatvanon, józan számítás szerint nem sok maradt hátra, leereszkedsz hamarosana lét délutáni lejtõjén, elpihenszaz örök vízszintesek nyugalmában,ahová nem hatol be dõre zaj, szemet bántó látvány,

37


a jövõ gondja legyen, maradjonövék,a minden értéket, mértéket elveszejtõké,akik már a napszakok rendjét sem tisztelik,testet-lelket pihentetõ éjjeli alvás helyett tivornyáznak hajnalig, mert ez,a szórakozásnak nevezett újmódi idiotizmusszámukra mindennél fontosabb,hol van máraz egykori bálokcigánymuzsikás varázslata,az is eltartott hajnalig, deévente párszor csupán,nem minden áldatlan hétvégén,mint manapság,a mulatozó legények akkor is szédelegtek másnap a mezõn,de kimentek, dolgoztak,mert tudták, az életnem csupa szórakozás,most a diszkó utánátalusszák a másnapi délelõttöt,s úgy ébredeznek, mintnehéz betegségbõl lábadozók tiszta sor, ez a fajta élet,a biológiai törvényszerûségek ellenimindennapi vétkeksokaságaszellemi csömör, testi nyavalyákformájábanelõbb-utóbbvisszaüt,akkor majdtalán


38

észbe kapnak, rányílik a szemüksivár önvalójukra,és ha kegyes lesz hozzájukaz Isten,megbocsátja vétkeiket,

na jó, és akkormi lesz, tán eljöna tökéletes világ,ahol helyükre kerülnek a dolgok,fölfénylik minden, amiérték,

ugyan, ugyan,mióta Istenaz elsõ emberpárt beleteremtetteÁdám balekságával, Éva bûnösen mohó kíváncsiságával,a világban semmi más, aljas bírvágy, a szerzéskimérten könyörtelen ördögeuralkodik,nincs, nem lehetmegváltás,Jézus küldetéstudattalfejébe vette a lehetetlent, és mi lett a jussa, kínhalál a keresztfán,nem kellett szeretet, erkölcsitisztaság a bûnös kéjektõl megkergült világnak,

39


jöttek, jelentkeztek,ma ishirdetnek igétúj és újprófétáka Megváltó szerepében tetszelegve,de zsebükbenpártkönyv,dagadni vágyóbuksza,lelkükbenIstennek nem tetszõmohó önérdek lapul,hátharsoghat szavuk,a tiszta elme undorral fordulfélre,

valami mást,

igazi minõségetkeres, remél, vár, ez a baj, nem keresni, remélni, várni, teremteni kelleneminden szóban, tettbena rendet,nem kell, kellene ehhezkülönös tudomány,csak jó szándék, áldozatkészségbõszítõ tudálékosság, lózungra pingálva hangoztatott jelszavaknélkül,


40

Istenem, milyen egyszerûlenne,és épp ezért lehetetlen,szánalmas a látvány, kis kakascsapatokviaskodnak dühödtena hitvány szemétdomb birtoklásáért, és ezt nevezik, nem átallják neveznipolitikának,Úristen,Mohács óta sorvad, esik szétaz ország, a nemzet,dekibánja, meghirdetve magas hivatalba emelt kusspolitikus szájából protokolláris mosollyalbiztatáskénta nemzeti önfeladás szégyenprogramja,

merjünk kicsik lenni,

jaj, eff élehamis próféták, álbölcsek kezében

a sorsunk, Uram,mertazok lettünk, gyáván lapulókicsik, mafl ák,rajtunk röhöga világ,

41


a tót, az oláh, a rác biztosan,és a többiek közönyös arcán legfeljebbszánakozó mosoly,pondró fúrta magátfajtánk lelkületébe,de hol, hogyan rontódott el az egész,talánIstván királyintelmében a hiba,õ buzdított az idegenekseggnyalásostiszteletére,tessék, itt a hála,azok mostegy pohár vízben megfojtanáka szent király népét,és vannak nagyszájú fajtánkbeliek, akika kezükre játszanak, mikorújmódi bölcsességként szajkózzák,merjünkjövõtlen senkiklenni,és hogy

az idegen

szép,

hát persze, lehetaz is,de a fõ kérdés,mihez, kikhez képest,ha a jelzõ csak


42

õt, õketilleti meg, akkor az én fajtám már csak ronda lehet,ami persze részbenigaz,de miben különba tót, az oláh, a rác,akik közt az én fajtám idegen, õkmiért nem mondják, hogy mi isszépek vagyunk,sántít ez a dolog,mertsenki,a fajtám selenne szép,ha más vesztére törne,hát hogy lennének azokõk,akik széttépték az országot, ésmég többre vágynak,lerágni csontig a maradék konchúsízét, írmagja se maradjonfajtám lelkületének,és ezt lehet,hallgatással hagyják, segítikföldrésznyi államok,pedig egyetlen kemény,tiltószóvalseggre ültethetnéka bõszen ágáló,hálátlan

43


kisvérebeket,nem,sose fogjákazt az egy szótkimondani,hiába nyalják szolgalelkûenfényességes ülepüketfajtám bárgyú politikusai,az ilyen szolgalelkek méltó jussacsak a megvetéslehet, legyen,lennének konok sziklákaz egymásra vicsorgó eszmék csürhe-áradatában,érzékeltetnék az erõt, fajtámjobbik felének kiirthatatlan gyökerûtermészetes ragaszkodását a jövõt igénylõlétezéshez,akkorszámolnának velünk, mert erõ,végsõkig elszántankonokkiállásnélküljogos érdek,tisztesség,érdema politikábannem sokat számít, ott a balti példa,egy csepp kis ország lélekszámban fajtámnál kisebb népeirigylésre méltó bátorsággala sarkára állt, szembe mert nézni


44

a félvilágnyi birodalommal,éselérte, kiharcolta, megvédtelétérdekeit,mert tudta, itt a történelmi pillanat,megroggyant a bumfordi birodalom, bomlik a sátáni szövedék, semmiféle erõszak nem tarthatja össze,ésfelismerték, most vagy soha,menteni a lehetségest, jövõt alapozni rá,fenemód morgott, fenyegetõzött a keleti nagymedve, emelgette otromba mancsát,de végül is nem mertütni, volt annyi esze, számolta világharaggal, na ésmélyen titkoltan méltányolhattaa kis nép ellenállásának dacos keménységét,lenyelte hát a békát,hogyszalonképes maradjona világ sorsát kezükben tartó nagyhatalmak közt,Istenem, az én fajtámmiértnem ilyen,miért csaka mánakél, egynyári veteménykéntvegetál,arra is lusta,a jogot, amitelvettek tõlünk

45


az idegenek, legalább lehetõségkéntvisszaszavazni nekünk,akiket felfalni vágyikaz idegen közeg,és valamiféleoltalmatjelentett, jelenthetett volnaszámunkraaz együttérzés, a testvér-létmegvallásánaksokmillió jele,voltak, akadtakderék emberek,kicsikarták a voksolástaz állampolgárságról,ami reményt keltõdrágamikulásajándék lehetett volnanekem, nekünk, kirekesztetteknek,de a maradék ország maradéktalanul manipulált népénektöbbsége inkább

otthon maradtvagyvásári mikulásajándékot szerezni ment, letudni a kötelezõ fi gyelmességetkölykei iránt,

hogy a remény,mint elsõ unokám,holtan szülessen,


46

Istenem,ki a megbocsátást hirdeted,vallj most színt,ez a bûn,amit látszólagszerencsésebb sorsúfajtánk a végzetesen megcsonkítottmostoha országbanellenünklelkiismeret-furdalás nélkül,a közöny létveszejtõ mérgévelátitatvaelkövetett,megbocsátható-e,

nem, nem és nem,erre nincs, nem lehetbocsánat,éslegyen átkozotta neved, igéd, ha mégiselköveted a megbocsátás vétkét,meg,megérdemli sorsát,pusztulását,akinek, aminek a saját fajtájajelképesen semkell,annál inkábbminden idõben egy segg,amit meghunyászkodva

47


nyalhat,volt már osztrák, német, orosz,most Amerikáé van a soron,mintha bármelyiknél különbvolna,fel, felfordulaz ember gyomraettõl az alázatosságtól,Mátyás, Rákóczi, Kossuth, Széchenyiés a többiek,a nemzet glóriás nagyjaiforoghatnak haló poraikban,

miért van ez így,tiszta sor,magára, sorsárahagytaIsten a fajtádat,

hát pusztul,önként, vihogvatömi magába a nyugati kultúraürülékét,ez, csak ezízlik már a szerencsétlennek,mit számít neki, hogy a japánokKodályt tanítják, Petõfi t olvassák,fajtád értékeit, amik súlyos aranytömbként


48

megállnaka rohanó idõben,

rohanó idõ, ugyan,kitalált, elmebutítóan terjedõ álbölcsesség ez is,hiszen az idõmegfoghatatlan, befolyásolhatatlanvalami, amimúlik,néha,a kellemes,a boldogsághoz hasonlító helyzetekbenúgy tûnik,gyorsan,gyásszal sújtott szomorúságban pedigsokszormintha vánszorogna csak,de ez látszat,darabolhatjuk, méricskélhetjükaz idõtabban a hitben, hogyhatalmunk van fölötte,a valóság egészen más, a valóság az, hogyigazábólnem tudunk mit kezdeni vele,mert gyávák vagyunk a hiányt bevallani,a hiányt, amiönnön konok létében rejtezik, felsejlik az el nem csókolt csókokban,morajlik a ki nem mondottvagyökölcsapásként zuhogó szavakban,

49


elmulasztott lépésekbeteljesületlencentimétereiben és fényéveiben,senki más, csak az ember lót-fut, rohangál, mint megkergült birkaa legelõn,vágyik mindenüttott lenni, villogni, ésnem veszi észre,közbenelkótyavetyéli az éveketsemmi kis dolgokért,így rétegezõdikéjreéj,évre év, és marad felismeretlenülaz égig magasodó ábra,hogyse perc, se éveknem voltanak, nincsenek, csak az élettiszta kezdete,dõre folytatása,csúf végzete,

á, hagyd,hagyni kell a fenébeezeket a dolgokat,így is feleslegesenelment, ráment az estéd,a vacsorád megkihûlt,egyél, hányd az orrod alá


50

hidegen,hiszen nem csak a lélek, az elme,a bendõ is étket követel,ha a lélek folyton háborog,legalább a gyomorne morogjondologtalanul,rakott krumpli, a felszíne tényleg hideg, de lejjebb, a közepe mégjólesõen meleg, Õ is gyakran készített ilyet, de összekeverte a krumpli-, tojás- és kolbászdarabkákat, a menyed nem, legfelül a kolbászréteg, szó se róla, a szemnek ígytetszetõsebb, na és, az íze nem különb, odabenn meg úgyis összekeveredik, na igen, eléggé sótlan, hát persze, a fi ad miatt, neki csínján kell bánnia a fûszeres ételekkel, mióta kórházba vitte a kezdõdõ gyomorfekély, ez is hogy van,nem sokkal múlt harmincéves, és már huzamosabb ideje vacakol a gyomra, attól meg rettentõen ideges, káromkodós,

51


emberi számítás szerintkutyabajának sem kellenelennie,nagyon úgy néz ki, rosszulraktátok össze Õveleezt a fi út,a lányotok, õigen, virulóan makkegészséges teremtés,pedig õt isabból a fából faragtátok,ráadásul elsõként, a hajdan volt,mézesnek nevezett hetekifj onti mámorában,a fi ú évekkel késõbb,mezei dologidõben, szénagyûjtéskor fogantIsten szabad, madárhussanássaltelefi rkált ege alatt,igaz, Õaz elsõ percbenszemérmesenszabódott,

te ember, hát

itt,

a világ szeme láttára,

mondta, lihegteakadozó, elfúló hangon,aztánkigyúlt, fellobogott pirosanbenne is


52

a vágy, rángott, megfeszült, hullámzotta teste,

ezt megcsináltad,

biztosan

teherbe estem,

reparálhatod a bölcsõt,

suttogta végülbeletörõdõen, kielégülten elheverve,

ejnye, én bolond vénember, hol jár az eszem,Õ halott,én meg,ha képzeletben is,hempergõzöm vele,jó lesz vigyázni, nehogyagyamra menjen a magány,máris mi mindentösszegondoltamfeleslegesen,

igen, ez az igazság,megint elszaladt veled a ló,rakd el inkább a láboskát, igyál,ha akarsz, egy pohár bort, azután tedd el magadholnapra, mert

53


akarod vagy nem, holnap is nap, a gondokhoz újak jönnek, szaporodnak,kell a lélekés a test nyugodt ereje

szembenézni

velük,egyiket-másikatnyélbe ütni, kipipálni,hiszen olyan jó érzés, mikor az emberakaratából,a keze nyomán bármi dologelrendezõdni látszik,ésszó se róla,dolog akad több mint elég,a fi atalok napközben oda vannak, dolgoznak, nekik legalább vanmunkahelyük,sokaknak nincs a faluban, miótabeütött a változás, a nagyfelfordulás,káeft ék, egyéb vállalkozások sarjadtak ki, szaporodtak elgomba módraa közösnek nevezett gazdaságszétrohadt tetemébõl,

mert kimúlt, odaletta kolhozvilág,


54

hiába jósolt neki fenemód büszkén, tudálékosanöröklétetegy önjelölt bölcs,a ranglétra középsõ fokánmegrekedt falubeli,mondván,

elvtársak,

a legfejlettebb

gazdasági formációnál

tökéletesebb

nincs, nem lehet,

ebbõl nyílegyenesen következik,

vegye tudomásul mindenki,

hogy a kolhoz

soha, de soha

nem bukik meg,

világos,

nemcsak mondta,hitte is ezta szófosó komcsivá önként és dalolva vedlett nagy idióta,nemhiába kapott új neveta piroskönyvesek keresztségében,nagyon illett rá a titulus, Ökör Ökörövics,hm,húsz év se telt el azóta,kipurcant az agyonmagasztalthitvány formáció,nem sokkal azutánmeghalt õ is, a felfelé alázatosan nyaló, lefelékönyörtelen gõggeltaposóhitvány hatalomszolga,

55


ki tudja, talánszégyenében,más vélekedés szerinta torkán legurított teméntelen vodkavitte sírba,mindegy, a kolhoznak bevégeztetett,

ami nem lenne baj,csak hátalakulhat akárhány káeft é, egyéb vállalkozás,ha itt is dúl a bírvággyal társuló önzés,kell a munkásboltba, pékségbe, mezõre, tehenészetbe, akárhová, desok a járulék, az ezernyi ürüggyel kirótt adó,amibe óhatatlanul belerokkanna mindentörvénytisztelõ vállalkozás,hát inkábbfeketemunkásként alkalmaznak munkaerõt,mit számít, hogy az emberekegyszer majdnyugdíjba mennek,és akkor kell majd a papír, számon kéri a hivatal,

lássuk, polgártárs,

mennyi az annyi, hány ledolgozott évet tudsz

pecsétes papírokkal

igazolni,

na, akkorkapnak majd a fejükhöz,akikmost még, erejük teljébennem törõdnek ezzel,örülnek, hogy munkát kapnak, keresnek valami pénzt,


56

perszesehol, sohasem elegeta nyugodt megélhetéshez,a fi ad, a menyedrendes alkalmazásbandolgozik, ez jó,csak hát itthonminden rád vár,a tehén, az apróbb jószágok gondozása, tengerifejtés, darálás, tavasztól õszig kapálás, permetezés, az udvari tennivalók, õsztõl tavaszig a tüzelõ felaprítása, fûtés a fi atalok szobájában is, hiszen fázós a menyed, nehogy már hideg házbajöjjön haza,

amúgyeléggé furcsángondolkoznak a fi atalok,van szabadnapjuk, olyankorlendíthetnének valamita ház körül, denem,a menyed ilyenkor legfeljebb a heti szennyest mossa ki, ez még érthetõ, az már nem, hogy egész napba telik, mert amíg megy a gép, addig egyebet csinál, bútorokat tologat, helyez át, padlót sikál, mosogat, vagy csak a tévét nézi és belefeledkezik, közbena mosógép beállított ideje lejár, a masina áll, benne a víz elhûl,

és nem érdemes szólni, fi gyelmeztetni,

57


mert a válasz ingerültenmorajló, kioktató szóomlás,

az én dolgom,

magának nem mindegy,

nagyon is nem, hiszen olyankor az apró fürdõszobábabe se lehet lépniborotválkozni vagy csakkezet mosnia jószágetetés után, merta mosdókagyló is tele szennyessel,hát inkábbhallgatsz, befelé ejnyézel,

a fi ad se különb,nem sok szalmaszálat tesz odébb az udvaron, a telken,azt mondja,

ha enyém lesz a porta, akkor majd

rendezkedem

a saját elgondolásom szerint,

addig

minek,

hátmiért döfi beléd ezt a tüskétújra meg újra,hiszen tudja jól,övé lesz minden, ki másélenne,a lányod nem egyszer kimondta, megmondta,neki a szülõi házbólsemmi


58

nem kell,miért is kellene, jól ment férjhez, az ura ügyes vállalkozó, játszik a pénzzel,biztosan azt szeretné a fi ad, hamárisnevére adnád a házat,nem érti, nem akarjamegérteni,e nélkül is micsoda veszteségsújtott téged,épp egy éve, hogy a részeg fi csúr,a falu selyemfi újaelgázolta Õt,miért ennyire érzéketlen,miért várja el,hogy a veszteségtudatot tetézve mondj le a házról, ami a kettõtök munkájából épült,fáj ez a tüske, túl mélyen döfõdöttönérzetedbe,nem, dehogy,nem attól félsz, hogy ha a nevére adnád, akkor kitúrna abból,á, nem tenne ilyet, nem így neveltétek,habárki tudja, innen-amonnan,ahol megfordultfelnõtté válása óta,hányféle máshatás, rontó példa

59


érte, deformáltaa jellemét,de talánarról van csak szó, hogy a birtoklás vágya, ami benne sürgetõzik, nyugalmasabban, delegalább annyira szívósan ott munkálbenned is, a különbség annyi, õmegszerezni akarja a tulajdont, te pedig megõrizni,hiszen nem könnyen jött,ha a fi ad nem is látja,te tudod,ott a kezed nyomaa ház minden szegletén,benne több évi kereseted, munkád,az Övé, asszonyodé is,micsoda szorgalommalcsapkodta, simította puszta kézzela keze ügyébe hordott, magad-készítette sarata vályogfalakra,és olyan ügyesen, egyenletesen, hogytalána legfelkapottabb mester se különbül,nagyon is megérdemeltea bazsalyogva motyogottdicséretet, mikor úgy érezted, muszáj elmondani,

hallod, szentem,

hát ezen


60

a légy is

hasra esik,

valahová fel kell írni,

száz év múlva is hadd tudják,

ezt

a te boszorkányos kezed,

tapasztotta,

Istenem, mennyireboldoggá tette szegényta suta dicséret,mosolygott gyönyörûen, tekintetében sokáig csillogotta hálamunkája megbecsüléséért,hát nem, eztnem lehet elfelejteni,az az örömös tekintet ma is megcsillan a falakon,ne vegye el senki, maradjon meg neked, amígvagy,úgyis csak te látodakár behunyt szemmel is,a fi adönhibáján kívülmás világban él,sokat vár, elvármagának, a családjának,nem tudja, nem tudhatjasemmi sem adatikcsak úgy,kívánság szerint,

61


és az ember igazán csak arra lehet lelkiismeret-furdalás nélkülbüszke,amiért megdolgozott,megizzadt,Isten bölcs rendelése szerintígy természetes,a könnyen, kivált érdemtelenülszerzett vagyonátokká válhat,azon túl, hogya tulajdonostnem fûzi hozzáizzadságszagú öröm,bármikor áron aluli kótyavetyetárgya lehet,hogy végülebek harmincadjára jusson, a fi ad ispedzegette már,

jó lenne,

ha nem is a városba,

de minél közelebb

kerülni hozzá,

ezek utánbízhatsz-e benne,hogy az esetlegnevére adott portátnem adná el,hogy a városban vagy annak környékénvegyen másikat,megszakítva, elfelejtvea család itteni gyökérszövedékét,


62

megáll az ész,nem érti, nem érthetiaz elvágyódástinnen,a falubelakott fészkébõl,amit, a vak is láthatja,kezdfeldúlni, eltorzítaniújmódi, idegenõrület,

hol van mára drágakõvé szépült évszázados erényekszigorú csillogása,ami éppúgy villódzott, megigézetta vesztükbe rohanó balga korok, nemzedékekkomoran zajgó áradatában, mintharmatcseppek a hajnali mezõkfûszálainak hegyén,oka ha nincs, bátorsága se legyenannakpálcát törni azok fölött, akik közötthatvan évvel ezelõttráeszmélt a létezés csodájára, aholjól, mertotthon érezte magát,az emberekhez, a gyalogutakkal átszõtt, évszakonkéntfellángoló vadrózsabokrokkal ékes tájhoza hûség arany rabláncát

63


büszkén vállalvaragaszkodik,pedigtudja, megtanulta,keserû boldogságnap mint nap ennek a hûségnek a fogságában ébredni, látni az egykorvolt erényekporladását, a sorsrontó gyarlóságokelrettentõen buja tenyészetét,talán benne a hiba, denem, akkor semképesnem szeretni, megtagadva elátkozni, elhagyniezt a közeget,

fogcsikorgatva

azonosul, együtt vergõdik vele, hiszenbelõle vétetett, ésígy, nagyon túla lét feléntudja, vágyja,a fejfája isitt eresszen gyökeret,ha eljön majd az idõ,de addig még dolga van itt,


64

a feledésbe hajigált erényekeszmélése ótatiszta beszédre, romolhatatlanul féltõszeretetrebiztatták, hátvállalnia kella dorgálás engesztelhetetlen igéit,dobáljon bárviszonzásulsarat, követrá a csõcselék, nincs kivétel, minden teremtett lélekés közösségirtózik szembenézniönnön rútságával, mit tehetebben a helyzetben, akit tettvágy feszítszolgálni szép érdekek sokaságát, a féltés jogán háborog,hiszen látja, árad az évszázados értékrendet alámosó, leomlasztani kész, korszerûnek kikiáltottostobaságok dühe,múlhatatlan kötelességtanúskodnia perben, mikor az újmódi kegyurak szolgálatába szegõdött idõkiüresedéssel, a létezésre való alkalmasság

65


hiányával,mennyi mással isvádolja az áldott közeget, és halmazati büntetésülpuszta létjoga elvesztésének kimondásátkészül követelnia végsõ verdiktben,mindeközben az esküdtektõzsdei hírekre fülelnek, mûdicsfénnyel istenített sztárokbagzási hóbortjaitcsócsáljáka bulvárlapok pletykarovatában,a bíró arcán pedig,uramisten,kövér unalom,el ne rettentsena világnyi tárgyalótermet betöltõközöny és rosszakarat gyilkos elegyénekrideg valósága,fi gyelni kell a belsõ hangra,amely talán bármelyikép lelkûsorstárséaz alom szentélyébõl, s ígyezer évek roppant mélységébõl üzenõ õsöké, hogynem szabad meghunyászkodni semmiféle hatalmasságok elõtt,akkor sem,ha az ököl dühétõl dagadó zsebet nem húzza le


66

az abszolút igazságaranya, ha csupána látás-tapasztalás képességére hagyatkozvaszólalhat mega szemtanúk padján, és a veszejtõk nemtelen érdekeivelmuszáj-dacosan szembeszegülõvallomása okánosztoznia kell végülaz elítélt sorstalanságában,a féltés és a félelemadjon erõtkimondani, a falu, a felnevelõ közeg sokkal természetesebb képzõdmény, mint a vádlókesztelenül dalmahodósivár kõvilágát megtestesítõvárosé,világgá kell kiáltani, hogya kõ sorsa, rendeltetésealul,házak,utak,hidakalatt állni, törvények betûivel televésettenszolgálni épülésünket,de sohaaz égboltig toronymagasodva,a feje, fejünk fölé islegfeljebbholtunkban, ha szólít majd

67


az anyaföld törvénye, ésa halom fölött õrzi a kialudt élet emlékétkõbe dermedt ékezet,még jobb, ha volt-létünk elevenségét õrzõtölgybõl bárdolnakfölénk érdemet,csakhogymég élünk, él a közeg, ésaz élhetõ jövõ jogánkiáltani, kiáltani muszáj süket fülekbe, hogy a falusose vétett a város ellen,a cselédje volt, kiszolgálta minden idõben,és amazhálábólráuszítottaa gyanútlanul zöldellõ kisvilágra méregnedveit, torz szülötteit,kótyagos téveszméket, emberidegen mentalitászabálni vágyó férgeit,a megsüvegelt értékeklerontására özönlõszellemi huliganizmust,hol másutt,a tanúk padjánsüvíthet ellenvádkénta felismerés,megbotránkoztatóan kóros önimádatra,elfajzott másságok elõtti


68

hajbókolásra,a legszentebb õsállapot, a falumég mindig viszonylag tiszta világánakleköpködésére, tagadására, elveszejtéséreberendezkedett magatartása okánvádlottak padjáraa várostkellene ültetni, nema megvetés, a szolgaságba-taszítottságlétzsugorító körülményei köztaz élet fenntartásához nélkülözhetetlen javakat ma iselõteremtõfalut,a városszeretetlenségben fogamzott, felcseperedettszerencsétlenjeineknyüzsgéseterméketlen káosz, faluna hajnali kakasszóra,gyönyörû napkelték fényénélmegpezsdülõ életváltozatlanula termékeny létezés csodájánakfolytatódásátígériaz Isten teremtett világátólel nem idegenültembernek,igen, igen, igen,

69


a városkõvilágábanesély sincs a mindennapokmegtermékenyüléséhez,a szingli-szörnyek méhébõlhiányzik a jövõ és annak hite,jaj, a várospazar fénye nem arany, csaksárga,ami a romlás mélysötétjét takarja,nyoma sincsbenne, mögöttea létezés teremtõelevenségének,a falu megejtõ szépségû zöldellésébenott lükteta jövõhit, forrón sugarazóvigasz a reménytelenségben,ittharang ha kondulrettenettel,ércesen zengõ igéjefelemel bármi mélybõl,ezt az igét a város tülekedõ autócsordáinak zajábannem hallja a lélek,így, ezt kell mondania tanúk padján,ne bénítson


70

elfogultság,mert a vádlókmég inkábbelfogultak,ezerszer fájóbb a tanúelfogultsága, mert látja, látnia muszája szeretett közegárnyékait, a fertõzõ elmebajtüneteit,az egészséges elevenzöldetholt-aszottá perzselõbarna mételyt,ésemiattrettenet alágördülõ gyöngyeszempilláján,de látja, nevükön tudja neveznia jegenyéket, a terhes anyák módjára terebélyes diófákat is, amelyeknek árnyékaéppúgyeltörpül a toronyházaké mellett, mintnapégette mezõkön szorgoskodóférfi - és asszonynépéa kõházak közötti sikátorokban nyúlánkodva bóklászó,átkozottporok-nedvekmámorábaönmaguk silánysága elõlmenekülni próbálónemzedékeké mellett,

71


jaj, nem,nem szabadbántó szóval illetnia hidak alá,aluljárók zugaiba,kapualjak sötétjébeszámkivetettnyomorultakat, a napi robotból kimerültenhazaigyekvõket sem, sorsos társak õk,a mindenhatóvá avanzsált bankszámlákon gondosan nyilvántartott,mocsoktól tisztára moshatatlanProfi t bezsebelõinek, az embervilág ordasainakmegváltásban már nem reménykedõáldozatai,aki szól, értük is,a városi silány vegetációra kárhoztatott kitaszítottakért, kifosztottakértsüvítsenlázadó haragjamásoktól elorzott javakhalmain hivalkodó újmódidölyfösök ellen,tenni,sarkunkban sajgássalemelkedniaz érdemtelenül bitorolt glóriák magasába, lerombolni az emberarcot öltõhitványság feje felõl,a városnak nevezett


72

iszonyatörökké füstös egérõl,belekiáltani a kõvilágmihaszna zajába,áldotta falu,éshinni, erõs hittelhinni,ha mezõillatú létéreráomlik bambán önelégült vigyorrala kietlen kõrengeteg hatalma,ép sejtjeibõlfelcsapaz élniakarás dühe, szétrúgja a csúf alakzatot,

hatalmas Isten,nehagyjel,mi volt ez, álom,

álomvalóság,

vagy az elcsigázott elmedõre képzelgése este tízkor,ennyit mutatott a kakukkos, mikorelnyúltál az ágyban, és a kislámpagyengesárga fényénéla plafont nézted,sejtelmesen derengõ, megnyugtató fehérsége

73


ott feszül most isfölötted a félhomályban, nincs, nem lehetbaj,

agy-baj,

ahogy Kálmus mondjaaz õt korholóknak,ami volt, az álomcsodája volt,a megtapasztalt valóságotrejtélyes kép- és gondolatvilággáátlényegítõ varázslat,felébredtél belõle,próbálhatod higgadtanátgondolni,mi történtaz elmúlt percekben,hová vitt az álom, félálom,a szendergõ elmelázas csapongása, miféletárgyalóterembe, tanúk padjára,honnan az álombeli,ijesztõen szokatlan,talán költõi,talán prókátoriékesszólás,amelynek képessége olvasmányaid okánbenned szunnyad,de a közegedbolondnak nézne, ha


74

köztük, hozzájukúgy beszélnél,ahogy az imént szóltál,szólni tudtála falu mellett, a vádlók talársuhogásátóliszonyodva, dekönyörtelenül szemrehányóviszontváddal,zilált érzelmeketérvelésrendbesorakoztatva,de hisznincs semmiféle per,nyugalom van, éjszaka,alszika világ egyik fele,a másiknak majd reggellesz este,aludj te is, mi az, hogy nem tudsz,badarság,számolj százig, ezerig, mintapró pulyakorodban,úgyis jön, közel mármásodik gyermekkorod,mi más, ez az álom is annak egyik tünetevolt,igen, igen,kicsi korodban is ezt tettedsokszor,megnyargaltattad a képzeletedet,

minden rosszakat kardélre hányó

75


mesehõs voltál,kiszabadítottad a királylánykát,elnyerted a kezét, velea királyi koronát,visszavívtad az égreaz ellopott napot, holdat,alattvalóid arcára a mosolyt,törvénybe iktatva bevezettedbirodalmadban az örök életet,

szép volt, nagyon is az, a valóság márcsúnya,mikor a nagyobb, erõsebbkölyköksarokba szorítottaka magatok sikerítette játszótéren,a Feketeház elhagyott udvarán, éskiforgatták zsebeidet, elszedtéklegszebb kriccezõ gombjaidat, színes üveggolyóikat,akkor döbbentél rá,van mese, és vana valóság,amelynek ökleelõször és igazánkamaszkorodbana cséplõgépnélcsapott meg, aholmásodmagaddal a töreklyukban,augusztusi forróságbannyelted a port, amivastagon rárakódottmeztelen válladra, hátadra,a verejték patakocskái medret mosvacsordultak alá a bõrödön,


76

szédelegtél a fáradtságtól,térded mögött az ízületrángott, remegett,lested az estét, minta megváltást,nagy lecke volt, demegfeleltél,Sanya bácsi, a furazsérosadta meg a jó jegyet, mikor elismerõen kimondta,

öcskös,

reggel még

esküdni mertem volna rá,

nem bírod ki estig,

és tessék,

kibírtad, szóval

derék fi ú vagy,

nem tudhatta a jó öreg,mit éreztél belül,hogy elátkoztad a lánggal égõ napot,a temérdek port, verejtéket,a sajgást túlterhelt tested minden tagjában,s hogy visszavágytála mesék világába,ahol mindig diadalmaskodika jó, a szép, a rend,a valóságban szinte mindiga rossz, a rút, a káosz,

77


persze, lehet, hogyne lehetneteremteni lakható kisvilágotmagunk körül, ahogykésõbb, huszonévesen te is, ti isÕvele,de az ilyen kétszemélyes kisvilágépp a kicsiségénél fogvamennyire védtelen, kiszolgáltatotta nagyobb, érzéketlen hatalmakkal szemben,elég egy részeg-dölyfösen száguldozó fi csúrbûne, és márisoda a kisvilág gyönyörû egésze,kidöntve, összezúzva egyiktartóoszlopa,s hiába a kirótt büntetés,az a világ már nem áll össze újra,egyedül ténferegsza csonka létezés szorításában,nehéz, nagyonnehézbelegondolni is,fel kell ülni, lelógatnilábad az ágyról,elfojtani, magadba fojtaniaz üvöltés vágyát, ösztönét,hogy

miért, miért


78

van így, miért így van,

hallgat az éjszaka, a bútorok, a mindenség,nincs, nem kapsz választ,kit érdekela te sérelmed, a teki nem mondottzokszavad,éjfél elmúlt,feküdj vissza, ember,próbálj aludni, pihenniálomtalanul,viseld a rád osztott kíntcsak azért isegyenes derékkal,érezd, igen, érezdzsigereidben a fájdalom fel-felsajgógyönyörûségét,mert úgy igaz,Õ nincs,már nincs,mégis van,az együtt megéltsokévek alattlényed részévé, eggyé vált veled,és amíg élsz, Õ semhalhat meg,hányszor elgondoltad ezt így,van benne igazság, dehol

79


az asszonyi tekintet, a hálóingben melletted szelíden pihegõ test annyira vágyott melege,

nincs, a zsigerekbe ivódott emlékezetcsak állóképeket vetít vigaszul,a történések kimerevített fázisképeit, az Õ lényénekcsillagfényû villódzását,szemének-tekintetének igézõn áradó forróságátnem õrzi mozgóképsor,csak élõ vizualitással megáldatlan,töredezettgondolatok,

Istenem, háthogy van ez,én, akirég tudomásul vettemaz elmúlás,saját elmúlásommuszájságát, akitaz elnémult virrasztóének sorávalbékés ellentétbennemszorongata halál félelme,énmiért nem értem meg, nem veszem tudomásul, nem nyugszom beleaz Õ


80

fi zikailéténekmegszûnésébe,

vedd észre, ember,Isten akaratával dacolsz,és ebbe a szentségtörõ dacba csakbelebukni, megkeseredni lehet,dõlj le, heverj, pihenj, reggel majdkelj fel, tedd a dolgod, éljeda magad életét, ahogylehet,mert ha muszáj,akkor lehet, éstalán érdemes,ékes vigaszminden sérelemreunokáid szemébena csillogás,léted reményteljesfolytatódásának ígérete,és persze,az Õ létének is,a kisebbetegy az egyben,csak épp fi ú képében Róla kopírozta Isten, minthafáradt lett volna új öntõforma teremtéséhez, vagynagyon is elégedett voltaz Övével,azért használta fel újra,a nagyobb

81


annyiban más,õ kutya-keményresikerültötvözet,benne a nagyszülõk jellemzõikeverednek a szülõkével,ésaminek igazánörülni lehet, örülnitudsz,a természete leginkábba tiéd, olyanmegfontoltan töprengõs,a homlokáthozzád hasonlóanráncolja, mikorleckét ír, kisszekeret barkácsol, ésfüzetet, szerszámotszépen elrak maga után, mindenta helyére, ezttõled tanulta,a fi ad, õ nem,õ sokszorotthagy bármit, hakerékpárt vagy autót szerel, van úgy, hogyegy-egy villáskulcsnapokig hever az udvaron, benövi a fû,õ megszitkozódva keresi, mikor újraszüksége lenne rá,honnan ez a különbözõségapa és fi a, fi a


82

és unokatermészete közt,nem számít, vagyis hátmindegy,ezt is tudomásul kell venni,nem lehet mindenkiegyformánjó vagyrossz természetû,egy a fontos, tudjanakbékében egy fedél alattélni,ez az, aminem adódik könnyen,másképplát, érez, gondolkodikaz öreg és a fi atal,köztük az ellentétörökebb a kõnél,te istörheted a fejed, feladta fi ad és menyeda leckét,kéne, kell nekikaz utcára nézõ másik szoba,ez, ahol mostaz ágy szélén ücsörögsz,

83


pedzegették, célozgattak rámár korábban is, de az Õ távozása után maradtürességbenbántóbb türelmetlenséggel,ultimátumszerûennyilvánult meg az igény, hogyadd át nekik, húzd meg magada hátsó, a fürdõszoba és konyha közöttiaprószobában,na igen, a józan észazt mondja,nincs ebben semmi rendkívüli,teret kell adnia fi ataloknak, hiszenövék az élet délelõttje,miért ne legyen napsugárral aranyozott,ami ennek a szobánakdélre nézõ ablakánpazar bõséggel árad befelé,nekedlegyen elég az ablaktalanodú,

mégisbeleremeg, rángatózika lélek,feladva, elhagyvaa megszokott szoba húsz lapméteres kisvilágátmegkeseredik az ember,lelkében kõvé nehezül az újabbveszteségtudat,

de


84

nincs jobbmegoldás,engedni, vállalni kella meghátrálás kínját,készen a kicsikartegyezség,tavasszal a menyedtisztára meszeli az aprószobát,rakatnak bele kályhát is,odahurcolkodsz,az ágy, az asztal, egy szekrény befér,az Õ többi bútorjafel a padlásra kerül, elõbb-utóbbtûz emészti el,hiszen parasztbútor, a menyedneknem kell,van neki új, modern,Istenem,elvész minden, Õha tudná,talánszörnyülködve fejére kulcsolná a kezét, ahogy szokta, mikoreff éle dolgot, kegyetlenségetlátott, tapasztalt,talánvércsemódkikelne magából,taláncsaksóhajba lehelnéa megbántódáskeserûségét,

85


vagy inkábba rá jellemzõgyors helyzetfelismeréssel, bölcs belátássalazt mondaná,

ide fi gyelj, kedves

párom,

nincs ebben

semmi különös,

muszáj, hogy a fi atalok

boldoguljanak,

nekünk már

volt részünk

sok rosszban,

ne kívánjuk nekik

ugyanazt,

és volt részünk

ugye,

sok jóban is,

hát legyen

nekik is,

nekünk elég

az a kis szoba, meg ami bútor

oda befér,

hiszen

nekem

itt vagy, maradsz

te,

neked

én,

mi kell még,

enni

legyen mit,

aludni

legyen hol,

sose voltunk

nagyigényûek,

miért lennénk


86

most,

nem állna jól

nekünk,

ne félj,

majd

pátyolgatjuk egymást

öregebb napjainkban,

ha

itt szúr,

ott fáj,

századszor is

csak azt tudom mondani,

nyugodj bele,

ez a dolgok

rendje,

na igen, Õpontosan ezt, valahogy ígymondaná,az a szörnyû, hogycsak mondaná,denem mondja, nem mondhatja,mert te megvagy, itt vagy, de Õnincs veled, melletted,nem érzi, nem érezheti áta meghátráláskínját,a tudatot, hogyígy kezdõdikaz elmúlás, ígyapad el

87


a lét joga,elõbb csak hurcolkodásaz aprószobába,onnan keserû magányban óhatatlanul elemésztõdvecsakhamaraz utolsó, legszûkebb,agyagfalú odúörök sötétjébe,hát

nehéz, kutya nehézelviselnimindeztNélküled, szentem,Isten rosszul intézia gondviselésdolgát,akkor lennének rendjén a dolgok, hamindkettõnk léteegyszerreszakad meg, miért ne lehetett volna úgy,hát annak az autónaknégy kereke volt,jutott volna belõlenekem is,kipréselni belõlem is


88

az életet,és akkor mostegyütt ringatóznánka föld öléntúlvilági békességben, vagy csaka holtakérzelemtelenöntudatlanságával,de nem, Istenkontár módonezt is elbaltázta,kettõnk sorsát, amitharmincvalahány éveolyan szépenösszeillesztett, mint két patakot, hogyegymással kiegészülvebõvízûbben csobogjunktovábba végzetes torkolatig,aztszétválasztotta,micsodafelelõtlen játékez,igen, igen,nekijáték,Neked a nemlétokozója,nekemeleven kín,mivel érdemeltük

89


ezt a merényletet,még ha csakengemszólított volna magáhozIstenraportra, dorgálásra,pörös szavaimat, szemrehányó gondolataimatbüntetve,azmáslettvolna,én,mondjuk így,megérdemeltem volna,még akkor is, hanem más, a Teremtõvert meg a gondolkodásképességével,márpedigha mindentudó, akkorazt istudnia kell,a gondolkodó embertalál csomótaz isteni kákán is,mertbeléje plántálvaa tökéletesség iránti nyughatatlan vágy,és az elvtársakkisistensége ótaeleve csapdát sejtmindenféleigehirdetésben,


90

hiszen õk, a szerencsérelevitézlett elvtársak isfolyton azt papolták,

higgyetek

és

engedelmeskedjetek,

akkor tiétek

lesz

a kommunizmusnak nevezett

földi mennyország,

brr,ha az egyik,ezhazugság voltkezdettõl fogva,miért ne illethetnégyanúa másikat is,amely hátborzongatóanugyanúgykéri, igényli, elvárja, követeli a bárgyú hitet,

na, ez az,amineked nem megy,túl sokat megéltél, tapasztaltál ahhoz,hogy ennyire olcsón add fel

91


megszenvedettkétségeidet,hátmi a hit,ha nembizalom,amit ki kellérdemelni,persze, vakon islehet bíznibármiben, bárkiben,ha nem fi rtatjuk

a lényeget,

akár szentté válhatunkbármiféle hitben,de mi van akkor, ha az ember,akinek épp Isten adottészt a gondolkodáshoz,egyszer csak elkezdi keresnia dolgok értelmét, okát,ésnem találja sehol,akkor bizonynem mondhat, nem gondolhat mást, csak azt, hogynincsenek rendjén a dolgok,


92

Neki mi volt a bûne,mivel érdemelte a korai halált,csak nem azzal, hogyszerette, élvezte a puszta létet, annak örömeita legapróbbaktól a legnagyobbakig, ésrendszeres templomba-járássalhálát adott Istenneka saját kicsi boldogságáért,ami nem is volt annyira kicsi, hiszenbelefértünk sokan,én, a lányunk, a fi unk,az unokák, a tüskés természetû menyünk is,mit ártott ezzelIstennek,józan emberi ésszelfelfognilehetetlen,

na igen,az ige szerintez is vétek,

a magunk értelmérehagyatkozni,ott áll az intelema Példabeszédek harmadik részének ötödik versében,

bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl, a magad

értelmére pedig ne támaszkodjál,

ez aztán a furcsa bölcsesség,az még rendjén, bízni

93


az Úrban, de hogy csak õbenne, a magunk értelmében pedignem,na, ez a furcsa,hiszen az istenhit, a beléje vetett bizalomaz értelmünkbõl sarjad ki,ha tehát kételkedünk a saját értelmünkmegbízhatóságában,azzal az istenhit jogát, helyességét ismegkérdõjelezzük,másfelõl miért csak a magunk értelmére nem támaszkodhatunk, másokéra, az idegenekére,akiknek fogalmuk sincs, nem leheta mi belsõ gyötrelmeinkrõl, arra talánrákönyökölhetünk,

ugyan,hogyan is bízhatnád a sorsodat példáulKálmus elméjére, értelmére,ha a saját életét is hagyta tönkremenni,na nem, ezt soha,

nézz rám, Uram,aki láttam nem egyszer,mennyire harciasan védi csibéita kotlósmacskától, kutyától, héjától,és azt is, hogymohón, tudatlanullenyelt bogár mérgétõl vagybármi más módon


94

elpusztult csemetéje tetemévela kotlósmennyire nem törõdik már,hát a te intelmedarra biztat, legyekén isbutamód közönyösépp az értelmemmel érzékeltveszteség,az Õ halála iránt,hogyan, milyen jogonvárod, követeled tõlem, a szenvedõtõlezt,ha tudod, mindenhatókénttudnod kell,akaratomtól függetlenülképtelen vagyok rá,a rideg közönyidegen tõlem,szenvedek tõle, hát hogyan lehetnék képesgyakorolni, árasztani azt, Uram,

na persze, az ige általában az emberrõl, az emberiségrõl beszélmint egyetlen személyrõl,csakhogy a dologígy sem stimmel,kilátszik a lóláb,hogy az ember, az emberiségtekintse gyámolításra szorulómafl ának

95


saját magát,bízza teljes önvalóját Istenre,

aki nem jóságos-szakállas bácsikaként az égben,hanem csakis az ember hitébenlétezik,

más szóval, legyen birkamód engedelmesenhívõ lélek,megint csak más szóvalszolga,nyugati márkájú drága kocsikon furikázópapok szolgája,na igen, papok,hát a Szentírást õk isa saját értelmezésükkelmagyarázzák,és persze, nem egyformán,még vita is van köztük, amiszakadásig mélyült, megírta az újság,néhány papkivált az egyházból,mert számukra mást jelentaz ige,

jó Isten, amíg õkfurikáznak, vitatkoznak, szakadoznak, járnak a kisegyházakpimasz agitátoraifaluról falura, házról házra,maguk közé csábítják a csalódott lelkek


96

sokaságát,mintha õk különbek, ténylegkiválasztottaklennének,hogy mennyire nem azok, jól példázzaa pár évvel ezelõttiárvíz,amikor a rokonokzsákokba gyömöszöltruhanemûita traktor pótkocsiján trónolónémber, Jehova tanúinaknagyasszonyanem engedte felpakolni, kimenekíteni,megállt a gép, kiszállt a vezetõje, hogysegítsen feldobálni a zsákokba gyömöszölt ruhafélét, lett volna hely a pótkocsin,õ azonban, Jehova szenteskedõ kiválasztottjaránk förmedt, azt mondta,

hogy képzelitek, még mit nem,

sietnünk kell, egyre csak jön a víz,

miattatok nem rekedhetünk

mi is

itt,

gyerünk, hajts tovább,

az üzemanyagot én fi zettem,

és otthagyta,ott hagyattaaz átkozottsírva könyörgõ rokonaidatsorsukra a bajban,hát ezeknek, az ilyeneknek

97


hogy van képüka szentet, a kiválasztottatjátszani, elbolondítva a gyámoltalanul jóhiszemû embereket,akik csapatosan tódulnak közéjük,

így fogy a papok nyája,és õk, csakis õk, a papoktehetnek róla,mertnem õrzik,nem õrizhetik jól a nyájat,ha egymással civakodnak,saját felfogásukat akarjákráerõltetnia többiekre,és persze,ha õkmegtehetik, saját értelmükkelmérlegelhetik a Biblia amúgy szentnek tekintettigéit, akkor miért nem teheti ugyanaztmás, példáulte,aki hiszed Istent, beléd nevelték a hitet, de merthúszévenként elnyûvõdött a kezedbenegy-egy szent könyv, hátaligha oktondi kötözködés,ha némely igéketfelvont szemöldökkel furcsállsz, például


98

a Példabeszédek tizenkettedik részének huszadik versét,miszerint

nem vettetik az igaz semmi bántásba, az istentelenek pedig

teljesek nyavalyával,

hát ez egyszerûennem igaz,élõ példa lehetsz ráte magad,hiszen bárhogy perlekedsz vele, az Úrral,soha egy percre sem vetemedtélistentelenné,mégis kimérve rád a csapás, vettettélbántásba,elorozta Isten tõleda legdrágábbat, s hogy miért, arraválaszt ad a tizenhatodik rész tizenharmadik versénekfordított értelmezése,mert

nem kedvesek a királyoknak az igaz beszédek, és az igazmondót nem szereti a király,

ahogy téged sem az Úr,a királyok hízelkedõk siserahadát kívánják maguk köré,Isten a te kételkedéssel megszenvedett hited helyettvakhitet követel, nem akarja megkülönböztetni egymástól

99


az álságos és a kínnal születõ igazhitet,a dolgok leglényegét keresõ, azok összefüggéseit mérlegelni képes értelmetaz alattomosan ravaszkodó eszességtõl,pedig ott álla tizenhatodik rész huszonegyedik és huszonkettedik versében az intelem,

aki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek, a beszédnek pedig

édessége neveli a tudományt,

életnek kútfeje az értelem annak, aki bírja azt, de a bolondok

fenyítéke bolondságuk,

hát hogy lehet életnek kútfeje az,amire támaszkodni megtiltatott,csoda-e, ha ebben a teremtett káoszbanfelsüvít, bizonyossággá varjasodika sejtelem,azért ne bízzál a saját értelmedben, hogyeszedbe se jusson észrevenni az igék összefüggéseibenbántó furcsaságokat, ellentmondásokat,sok van ilyen,még egy példa, a tizenhatodik rész harmincegyedik verse, amelyben ott

áll fehéren feketével,

igen szép ékes korona a vénség, az igazság útjában találtatik,

hm,elvbentiszteletre méltó az öregkor,Bene Mózes Pál esetébena gyakorlatban is az volt,az õ megfontolt szavaiban felszikrázott a bölcsesség, ami csodálatra méltóan


100

áthatottaegész magatartását is,Istenem, hátkilencven évesen még felásta, megkarózta kertjükben a kétszáz tõke

szõlõt,elfogta közben gyakran egy-egyasztmás roham,olyankor megállt, rátámaszkodott az ásónyélre vagy megkapasz-kodott

a karóban,de mihelyt enyhült a fulladás, a köhögés kínja, márisvitte, hajtotta továbbaz akarat, a tenniakarás szorgalmas vágya,nem tûrte a tétlenséget, szinte fájt neki a semmittevés,szó szerint az utolsó percéig dolgozott, ésszép halállett a jutalma, egyetlen kurta perc alatt örök álomra szenderült, húsz-harminc évet visszafi atalodvafeküdt a ravatalon,csakhogy az övéegy csupánaz üdítõ, a Biblia igéjét igazoló kevés példaközül,több, sokkal többa megöregedve siralmas látványt nyújtó férfi és asszony, az idõskorú elesettség példája,mikor az elnyûvõdött test nyavalyáihozszellemi leépülés társul,közel a riasztó példa, édesanyád,aki nyolcvanéves korára jártányi erõvel sem bírt már,csak ült az ágya széléntérdénél mélyebbre hajtott fejjel,hányszor kérlelted, mondván,nem lehet ültében kétrét hajolva

101


pihentetni a megfáradt, végelgyengült testet, hátfeküdjön le, az az igazi pihenés,beszélhettél, fel sem fogta szegénya szavaid értelmét,mertmegnyomorítottaelméjét isaz öregkor,sokszor félrebeszélt, belezavarodott máraz imádságba is, ésszánnivaló állapota napról napra csakromlotta megváltó elmúlás pillanatáig,hát nem,az õ vénségeegyetlen percig sem voltszép, ékes korona,ahogy másoké,a legtöbbekésem volt, nem lesz az,ki tudja, te ismilyen sorsra jutsz,csak sejteni lehet, hogyha Istenneknem tetszik,márpedig aligha tetszika benned legyûrhetetlen erõvelmegfogalmazódó sok-sokkétségaz õ igéivelszemben,akkorszámíthatsz rá,vénségedre téged is


102

testben, elmédbenkönyörtelenül megnyomorít,ígytorolja megpörös gondolataidat, kétségeidet,

talán ezért büntetett meg márisaz Õ elveszejtésével, tudva a nyilvánvalót,mennyire fájni fog az Õ hiánya,

Istenem, ha ez volt a szándékod,sikerült, elérted a célod,de a legkékebb kínok közt issziszegve a szemedre vetem,vétkeztél, Uram,a saját törvényed ellen,amelyben az élet szentségéthirdeted,hát ha elõttünk az kell hogy legyen,elõtted miértnem az,Õártatlan volt,a bûnös legfeljebbén lehetek,miért nem engem sújtottálhalállal,vagy ami rosszabb,testi nyomorúsággal,hogy

103


naponta, óránként,akár minden percbenszánjam-bánjam szentségtörõ szavaimat, gondolataimat,

nincs másmagyarázat,Istenrég belefáradt, vagy kezdettõl fogvagyáva a teremtés, a gondviseléstökéletességére,ezértköveti el õ isa személyválogatásvétkét,

mi abban a kunszt, teremtenipirospozsgás jómódotnémelyeknek,kenyérgonddal megkeserített szegénységetmásoknak,megáldaniföldi javakkal dúsanaz álság megelevenedett szobraiként nyüzsgõ álszenteket,akik tegnap mégaz istentagadók kövér ülepétnyalták,ma megzsoltároskönyvvel a kezükbentódulnak templomba,ott feszítenek szégyentelenülaz elsõ sorokban,


104

zengik a dicséretethibátlanul,miközbena nyomorúságra kárhoztatottigaz hívekmai, holnapi, holnaputánikenyere isbizonytalan,de este, a napi tengernyi munkától, gondtólholtfáradtan szívük õszinteségébõltör felaz imádság,

Mi Atyánk,

ki

az ige szerintvagy

a mennyekben,

hitünk szerint bennünk, mindennapjainkban,

szenteltessék meg

a te neved,

jöjjön el

a te országod,

és a mienk is, hogyérezzüka tágas otthon melegét,

legyen meg

a te akaratod,

és a mienk, hiszenbelénk plántáltad

105


szent akaratod mását,mint a mennyben, úgy

a földön is

áldassék reménnyela tiszta létezés ígérete,

a mi mindennapi

kenyerünket,

és italunkat, és álmainkat, és örömeinket

add meg nékünk

ma,

mert holnapi holtunkban nem kell nekünk márkenyér és ital, álom és öröm,

és bocsásd meg

a mi vétkeinket,

vagy ami a te szemeidben annak számít,miképpen mi is

megbocsátunk

azoknak,

akik ellenünk

vétkeztek,

vagyis naponta nyakunkra teszik a létgondok kését,

és ne vigyél minket

kísértetbe,

hogy ne merjünka létezés teljességére vágyni,

de szabadíts meg

a gonosztól,

amelynek veszedelmes veteményesecsíraként ott lappangmindünk elméjében,

mert tiéd

az ország

és a hatalom,


106

és a dicsõség,

mindörökké,

meg a mindig idejében átöltözõ, ájtatos arcot öltõálszenteké,nekünk csak az imakeserû reménye maradkiszabott idõnkvégezetéig,

ámen,

ez a hit, ez az imaaz igazaké,te vak Isten,mert az vagy,vak éssüket,az igazakszava, fohászanem ér fel hozzád,mertha meghallanád,hameghallaniakarnád,akkor talántennél arról, hiszenhatalmad, van hozzá,hogy

107


elhalkítsdaz álszentekharsány, önelégültkacagását,és adnál több okotigaz híveidmosolyáraa gondok csúfítottaarcokon,de nemteszed,neked a perselyedbe gond nélkülropogós bankókatdugdosóhazughitûekhozsannája, elõre alaposan megfontoltbefektetésekell,hiszen az õ világuk ez,a hitetüzleti vállalkozásbanmegcsúfolóbitangoké,akikholnap, ha visszájára fordul a szél,fordulnak vele õk isellened megint,

ó, magasságos Isten,milyen jogon várod el, hogyezek után,meg nem bocsáthatógyarlóságod


108

iszonytató tudatábanengedelmesenleboruljak elõtted,hogy betöltse egész lényemet a vakhitbenned, jóakaratodban, bölcsességedben,hátte sem vagykülönb,a magadnak igényeltország és hatalom,és dicsõségelvitatható tõled,mert nem,nem érdemled azt,büntess,ha akarsz,a látszólagoktalanmerészségemért úgy és ahogy kedved tartja,a lényeg attólkifényesedvemarad, szemet vakítóankifényesedik,

igen, igen,az ember, a látás és gondolkodáskínjávalsújtottteremtményedszót emelrádmiattad,teérted,

109


hogy lehess, legyéla tökéletesség logikája szerintcselekvõ, minden idõben kijátszhatatlanul érvényesakarat,

akkor, csak akkorillet megaz ország,a hatalomés a dicsõségmakulátlan glóriája,

minden írott igéd sugallja, feddõn hirdetiaz ember eredendõ bûnét,hát mi bajodvele,akia te akaratodbólvan, lélegzik, lát és hall, gondolkodik,s mertteremteni nem hagyod, hátálmodik élhetõbb világot,mi ebben a bûn,vajonnem te voltál cinikusan bûnös,amikor más kezével,egyszülött fi adszegekkel átvert tenyerével


110

akartad kikapartatni magadnak a gesztenyeillatú sikert,hiszen eleve tudtad, belebukik, keresztfán végzia szerencsétlen, az ártatlan,és hasztalan, hasztalan,mert nem voltmegváltás,néped számáramaradt a szenvedés,a verejtékkel megszerzett kenyérsilány öröme,igen, igen,

hát vedd levállamrólsúlyos igéidet, magasztosabb teher, fajtám földben termettszapora gondja sújtsona sárba,így emeljenérdemtelenül bitorolt bûvköröd fölé,

ezt mondja, gondoljaaz ember,aki órák hosszatálomtalanulül ágya szélén, mert virraszt, kék lánggal virrasztlegkisebb porcikáiban isa fájdalom,

111


amirõl neked fogalmad sincs,

igen, hiszem létezésedet,de nem értem, nem érthetema jóvátehetetlen döntést,ésnem tudok, nem akarokbárgyúmódbelenyugodnia veszteségbe,szemedre vetemkegyetlenségedet, igazságtalanságodat,ne, ne bocsáss meg nekem,mert nagyon is jól tudom, mit beszélek, gondolok,és nem vagyok hajlandó vállalnia hallgatásmég nagyobb bûnét,

igen, igen, igen,hallgatnia nyilvánvalógonoszságróla legnagyobb bûnlenne,hiszenvétetta meg nem érdemelt kéjlétbepátyolgatott fi csúr,


112

vétett az õt csecsemõkorában pátyolgatóapa és anya,és vétettélte,aki mindenhatónak,a legfõbb gondviselõnekhirdetteted magadat,

ó, hatalmas Isten,nem, dehogy a fi csúrbüntetését keveslem,bár az egyévifelfüggesztett börtön,amit a látszat kedvéértkegyes voltáladatni neki, az emberölés bûnéhez mérve szomorúan kevés,de épp ezért vagy e nélkül isnagyobb a te bûnöd, mert hagytad, talánmegbíztadazt a semmirekellõtaz Õ létének megszakítására,engem pedigbeledobtál, hagyszfuldokolni igéidkeserû levében,miért, miért,én, bugyutának képzelt

113


teremtményeda meg nem érdemelt fájdalomáltalad érzékelhetetlenszentségének tudatábannem gondolhatok, mondhatok, ordíthatok mást, jobb, ha elhagyszengem,milliomszor hirdetett, mindannyiszor kijátszott, semmibe vett igéid nélkültudnám, tudomásul venném,csakmagamra számíthatok,és a tiédnélkülönb törvényt szabnékmagamnak, másoknak, mert tudom, megtanultama Mózes szájába adott igazság ellenképét, mert úgy igaz,

az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja

az igazak beszédét,

de épp ezértnagyobb, fájóbbigazság,hogy


114

a dõre módon kimértveszteségmint negatív ajándék,szent igazmondásra,vádoló igazságra,számonkövetelésrefordítjaméltatlanul szenvedõhíved szavát,nem akartam, Uram, dea fájdalom általtöbb lettem nálad,hát mondd,mi dolgom veledezek után,maradjonvelem inkább

a semmi,

álmot se lássak,haljak meg reggelig,mert lefekszem,betakarózoma holnap isrám váró dolgok ígéretével,ennyi maradt,a rendteremtés igényévelelvégzett dolgok fénylõértelme,jó hinni, tudni,hogyakarom, bírom még

115


mûvelni a rendteremtéshétköznapi csodáját,mert az, igazicsoda,hogy közbennincspörös szó, gondolat,megvált tõlüka minden porcikámat telítõnyugalom,a tehén hálás tekintete, amikoralmot cserélek, enni adok neki,a tollasjószágok rajzó tüsténkedése, ahogyaz eléjük szórt eleségért tülekednek,a hízó kéjes röff enése, amikor megvakargatom széles hátát, és oldalára dõl, emeli a lábát, hogy ott, a hajlatokban iscirógassam jólesõ vakargatással,

igaz is,december van, eljötta disznóvágás ideje,csak egy kis fagy,az kellene, hogy ne ocsmány sárbanforgolódj perzseléskor,mert ez,a szúrás, a perzselés, a bontás, a porciózás isrád vár,a fi ad nem kap rajta, nem veszi át,rühelli az ilyesmit, pedig elõbb-utóbb meg kell tanulnia, ha nem akar pénzzel, több kilószínhússal megfi zethetõ hentest fogadni,most még,


116

ha rajta múlna, a hajnali fogásra se bújna ki az ágyból, ki érti ezt,háta te ifj úkorodbanünnep volt a disznóvágás,suttyó legénykeként márott sündörögtél a fogók közt,lested a dolgok rendjétperzseléskor is, hordtad a szalmát nagybátyád keze alá,nálatoksokévekig csak õ jöhetett számításbaszúrni, perzselni, bontania kés alá gömbölyödötthízót, amíg húsz évvel ezelõttõ is penge,a halál kaszája alá nem került,milyen simára, egyenletesen barnáspirosra tudta pörkölni a szalmaláng alatt még inkább kigömbölyödõ hízó bõrét,tapogathatta bárki, hibát abbannem találtmég Õ sem, pedigifj úmenyecskésenmegkötött fejkendõbenmustratekintettel tapogatta, ellenõriztea munkát,

117


nagybátyád bazsalyogva nézte, nem állta megtréfa nélkül,

inkább

az urad

hátát, hasát, farkát

simogatnád,

az biztosan

szõrös, ez

már nem,

mondta, dörmögte,csakhogy Õnála mindannyiszorkészen volt a csattanós válasz,

nekem

nem uram,

férjem van,

vagyis párom,

és annak is megvan

a maga ideje,

hogy õt

simogassam,

amúgy meg

õ

úgy jó,

ahogy van,

még az lenne szép,

ha kopasz lenne

a lába köze,

mint a magáé,

mert biztosan

az is

megkopaszodott,

mint a maga


118

fejeteteje,

évrõl évremegismétlõdött ez az évõdõ szóváltáskettõjük közt,aztán ment a munka tovább,szó se róla, szalmávalnem volt, nem lehetettkönnyû a perzselés,egykettõre megéghetett, kicsattanhatott volna a hasi részen, combtõben, vagyami még rosszabb,érdes-borostásan maradhatott volna a bõr, hanagybátyád fi gyelme akár csak pillanatokramásfelé fordul,nem fordult, pedig folyton beszélt, viccelt, vagy csak fütyörészett, de közbena lángra, a disznóra tapadta tekintete, igazgatta a tüzet,tõle tanultad, amit tudsz,és könnyebb a dolgod, gázlánggal perzselsz, ígyszaporább, egyszerûbb a dolog,persze, a nagyerejûen mohogó, szinte dübörgõ gáztûzmég hamarabb megégetné a bõrt, mint valamikor a szalmaláng, sokkal inkább kellaz árgus szem, a szakadatlan fi gyelem,hogy a lemosás után, bontás elõttépen, szép sárgásfehéren dicsérhesse munkádata teljes bõrfelület,na igen,a mostani vágásnemcsak a fagytól függ, hanema fi ad, a menyed

119


szabadnapjától is,ahhoz kell alkalmazkodni,ez is milyen furcsa,nincs állandó szabadnapjuk,vagyis hol hétfõre, hol keddre, szerdára vagy csütörtökre esik,mozgó szabadnap, hm, ilyen régen nem volt,igaz, vasárnap itthon vannak, de azt mondják, a vasárnapnem disznóvágó nap, ésebben igazuk van,régen is hétköznapra tettétek a vágást, legtöbbszörszombatra,nem voltnagy felhajtás, a fél rokonságotvendégül látódisznótor,csak a család, nagybátyád és a felesége, na megsógornõdvolt jelen a vacsorán,hiszen nekikbenne volt a kezük munkájaaz egész napban,egyikkieresztette a belet, adagolta, keverte a hurka- és kolbásztölteléket,


120

felügyelt a fõzésnél,szalmaszállal döfk ödte a szép nagy hurkaszálakat,a másikhagyma- és fokhagyma-pucolásban, a friss bélhúrolásában jeleskedett,Õ pedig, mint háziasszony,a reggelire való, elmaradhatatlan toros húst aprította, készítette oda a tûzhelyre, szedett a hordóból hozzásavanyú káposztát, kinyomkodta, a kellõ pillanatban hozzáadta a húshoz, összesütötte, ésamíg sült a fi nomság, addig a kiolvasztandó szalonnadarabok bõrét szedte leazon melegében, semmivel sem kevesebbboszorkányügyességgel, mint a húga, felaprózta az olvasztanivalót, miremegsült, kisülta toros hús, már tette is fel a direkt erre a célra vásároltnagyfazékbanaz olvasztanivalót,neked nagybátyáddalreggeli utáncsak annyi dolgotok maradt,besózni a sonkákat, oldalasokat, hátgerincet, a nyársra való szalonnadarabokat,közben perszeakár lopiban isfelhajtva néhány pohár bort, amikéznél volt a kamrában,jó volt, szép volt,most mársemmi sem úgy van, lesz,nincs

121


Õ, nincs a nagybátyád,a menyednem hívjasegítségülsógornõdet,inkább az anyját, a nászasszonyt,aki nem süti össze a toros hústa savanyú káposztával,és a friss disznóhúsból fõzött levesbetyúkhúsleveskockákat rak,hát persze hogynem ízlik,kényszerbõl eszed meg,ráadásulkevés kolbász, legfeljebb a két hátsó sonkakerül füstölõbe,a többit felporciózvamélyhûtõbe rakja a menyed,mert azt mondja, ahhoz tartja magát,amit a televízióban hall, a lapokban olvas, hogya füstölt hús nem egészséges,már azt is pedzegettenem egyszer,a disznóhús úgy általábankerülendõ, mert ártalmas,jobb, egészségesebba nyúl- és a csirkehús,azok nem annyira zsírosak,ezt hallvanyelveden a tromf,szeretnéd odamondani,

kedves lányom,ne higgy el bármit,


122

hogy lehet ártalmas, amifi nom,persze hogy jó a csirkehús,én is szeretem,de nem a boltban sápadozó,táppal felfújt, ízetlen tollasjószágot,hiszen amíg élt a szerencsétlen, azt sem tudta,mi a tengeri vagy annak daráléka, a friss-zöld fûrõlnem is beszélve,mûcsinálmánnyal etették a szerencsétlent,azért olyan semmilyen az íze,hidd el, lefi zették az orvosokata csirkegyártó cégek,hogy ezt ajánlják, az õ szörnyszárnyasaikat, hadd adjanak el belõlükminél többet, dagadjon a profi t, mint tápoktól a szerencsétlen csirkék,hát ki tudja, mi vanabban a tápban,szerintem az nem egészséges, különbennem riogatna a televíziómadárinfl uenzával megkergemarhakórral,én mondom, természetes módon semmiféle madárnem lehet infl uenzás,azért van meleg tollazata, hogy megvédje a hidegtõl, na és a marhakór, hát

123


az is valami új, modern nyavalya,nem kelleneelhullott állatok szárított-feldolgozott aprólékát rakni a takarmányukba,akkor nem kergülnének meg,védené õket a természetes immunitás,különbenaz orvosokholnap egészen mást fognak mondani, mintma,ha jönnek más, õketbusásabban lefi zetõ,profi tra még éhesebb cégek,

hiszel igazságodban, mégiselhallgatod,mert ismered a menyed, tudod,elõtte, neki mondvafalra hányt borsó lenneminden szavad,õ mára kergekór manipuláltgyermeke, eszményi egészséget, földiüdvösséget a képernyõrõlhidegkéken sugárzó marketingtõl, üzletpolitikátólremél,ha eltüsszentik magukat az unokák, netánköhögni kezdenek,azonnal ágyba parancsolja õket,


124

szabadnapot vesz ki, mellettük ücsörög, óránként lázat mér, tömi beléjük a leginkább reklámozottgyógyszert,na igen, szépez a törõdés, helyénvaló az anyaiaggodalom,de amitúlzás, aztúlzás,már akkor az volt, amikorkóros tisztaságmániávallegszívesebbenüvegbura alatt tartotta, nevelte volnaaz unokákat,jó Isten, ha a cumijuka padlóra esett, hátpercekig fertõtlenítetteforró vízben,nehogy por, bacilus férkõzzön a szervezetükbe,nem tudta, nem akarja tudnia másik igazságot,hogy a túlzásba vitt tisztaságmániamegöli azokat a parányi mikrovalamiket, amelyekre szüksége van a szervezetnekaz ellenálló képesség, kialakulásához,volt egy okos ember, akiszintén a televízióbankimondta, megmondta,

az ember kicsi korában

125


egyen meg

legalább fél kiló

koszt, akkor

egészséges felnõtt lesz belõle,

persze, nem szó szerintértette a dolgot, de akkor isigaza volt,meg kell edzeni a szervezetet,jó példa errea sok cigánygyerek,legfeljebb nagy ünnepekenvakarják le úgy-ahogy magukróla koszt,ráadásul õszidõben sokszor mezítlábasan járnakkéregetni,és kutyabajuk sincs, a te unokáid testét, lábátidejekoránmeleg ruha, lábbelivédi, mégismihelyt megfújja, máris ágyba dönti õketaz elsõ hûvös szellõ,hátnem jól van ez így,bolondmûvilág ez,üzleti érdek diktál parancsotelidegenedésrea természetes életmódtól,

hát igen,ez sem normális dolog,


126

jóval éjfél után ülni az ágy szélénés a világ, az emberiségbajaival emészteni magad,feküdj vissza, aludj, ember,így ni,

halj meg végre

reggelig,mi mindentelgondoltál, megcsócsáltálúgy-ahogylélekbenezen a sokadikNélküle átkínlódott éjszakáncsak azért, merthiányzik, nagyon tudhiányozniaz Õmosolyos jelenléteaz egyszemélyesre árvultágyból,a mindennapok és mindenéjszakákkifakult sokaságából,devégül is mi értelmea pernek Istennel, a világgal,ha a dolgok úgyistõled függetlenül,számodra idegenülalakulnak,te, a falu

127


könyves embere,aki az írott, elolvasott szavaktömkelege általtovább látsz falud határánál,és akitezért, emiattnémelyek irigyelnek, némelyekcsodabogárnak vélnek,te mostvégrevedd észre, lásd be,idõd lejárt,túl a hatvanonmi más dolgod lehet,megköszönni Istenneka puszta létet, a rövid távú holnapígéretét, egy a fontos, tanulj meg együtt élnia veszteségtudattal,a Nélküle enyészõ napokmélyen legbelül sajgófájdalmával,bocsásd, igen,bocsásd mega fi csúrbûnét,hiszenkeresztyén vagy, tudoda törvényt,és amúgy iskarácsony jön, a szeretetkét napja,

jaj, nem,


128

nem és nem,Uram, Istenem,nincs, ne legyenbocsánatekkora bûnre,méga legkisebbre sem,miért hagytadennyireelfajzanilegszebbnek szánt teremtményedet,az embert,hát már a szeretetbõl is gúnyt ûz, üzletet csinál,micsoda képmutatásaz év háromszázvalahány napjánsemmibe venni, megalázni, kihasználniaz embertársakat, karácsony két napján pedigdrága pénzen vettvásári holmivalletudni, kipipálnia szeretet kötelezettségét,hát igazán szép,neked tetszõbbaz lenne, Uram,ha az év minden napjátnem kötelezõnek véltajándékként,

129


hanem megfellebbezhetetlentörvényed szellemébenszívbõl fakadóan,az emberi természet jóságakéntmegnyilvánulvaszeretet hatná át,ahogy azt jól megfogalmazta versbena diáklegény, erdész Karcsi fi a,aki szintén látja az álságot ésnem hagyta szó nélkül,verssel tiltakozott ellene,istentisztelet után olvasta fela gondnok, elsõ hallásramegfogott téged,

télidõ havában jön a legszebb ünnep,

gyarló földi népek hozzá nemesülnek

derûs ábrázattal arra a két napra,

szeretetrõl fecseg apraja és nagyja,

így kezdõdik, a folytatás márkomorabb,

sérti az én fülem hamis hang, áhítat,

nagy-nagy keserûség szívemig átitat,

mennydörög az undor, hányingerem támad,

látását se bírom álszentek hadának,

azt hiszi sok balga, a szeretet annyi,

ropogós bankókon meg lehet azt kapni,

futnak hát dagadó bukszával a boltba,

drága csicsás holmit ottan vásárolva,

karácsonyfa alatt ajándékok sora,

kapja majd feleség, gyermek és unoka,


130

s aki adja, kuncog, végre-valahára

a szeretet-adag immár kipipálva,

hej pedig ha tudnák, legalább sejtenék,

évente kétnapi szeretet nem elég,

lenne az ajándék kevesebb, helyette

az év minden napján szeretet vezetne,

erre vágyik a szív, igaz szeretetre,

ahogyan Jézus is a népét szerette,

önzés nélkül, féltõn, magát feláldozva,

nehogy bûnös népe jusson kárhozatra,

nem jár köztünk Jézus ezer évek óta,

imádják hát sokan csak Mammont azóta,

dúl vad hajsza idegösszeroppanásig,

isten lett a pénzbõl, semmi más nem számít,

pedig a szeretet az igazi érték,

annak áldott terhe a legtisztább szépség,

betölti a lelket égi kegyelemmel,

általa szépül csak emberré az ember,

sok a farizeus, ki nem gondol mással,

veti magát bûnbe a képmutatással,

nem tud már, nem akar õszintén szeretni,

túl a szerzés vágyán nem érdekli semmi,

de hiába minden, lehet nagy a vagyon,

van annál ékesebb, szigorú hatalom,

Isten tekintete haragosan rebben,

elõtte az ilyen önzés menthetetlen,

lesújt az ítélet, bûnnek nem kegyelmez,

rejtse azt bármilyen mondvacsinált jelmez,

lesz a képmutatók méltó jussa pokol,

mert az Égi Atya minden bûnt megtorol,

131


istentelen világ, mi nekünk adatott,

de igaz hitemben nem egyedül vagyok,

óhajtják az igét velem együtt sokan,

kiket sújt szegénység, de élnek boldogan,

nem fáj a szegénység, mit áthat szeretet,

egymás becsülése szép örömhöz vezet,

nyugalmas a lélek az év minden napján,

ha van gondom másra, és másnak gondja rám,

jöjjön hát az ünnep, áldott szép Karácsony,

gyúljon csillagszóró ékes fenyõágon,

ajándék alatta a szeretet legyen,

és nemcsak a várva várt legszebb ünnepen,

ki tudja,mit mondanának erre, a legegyszerûbb szavakbólácsolt szövegrevájtfülû ítészek,akik mostanábana bükkfanyelven fogalmazottszóhalmazokatistenítikaz egekig,biztosan fi ntorogvamegkritizálnák,a maga módjánmég a pap is ejnyézett, mondván,

hát igen, szépnek szép,

csakhogy

a szerzõ, Károly bátyánk fi a

nem jár a templomba,

hm,nem a verssel, hanem


132

aki írta,a fi úval volt baja,mintha a templomi igehirdetéstnem igénylõ hívõ lélekszájából elhangzó igazságelvesztené önlényegét,hát mifélehozzáállás az ilyen,az igazszólás jogátsenkinem bitorolhatja el,õ, a papsem,aki képtelen meglátni, érzékelnia nyilvánvalót,a templomi együttlét egyre inkább álságosabbáhítatát,a nõk, kivált a fi atalabbakszámáraIsten házaegyfajta divatbemutató,ahol pompás frizurával, méregdrága ruhákban ékeskedhetnek, hát persze, hiszen õk az álszentek, akikrõl, akikneka vers is szólt,nem csoda, hogy ajaklebiggyesztvehallgatták végig,ó, Istenem,miért, miértveszett ki belõlüka jóság, még az iránta való igény szent gyönyörûsége

133


is,és lett, elburjánzott helyette,mint mûveletlen kertben a gaz,magasztosnak kikiáltotthitvány érdekek bozótosa,csúszó-mászó rusnya férgekbúvóhelye,

jaj, Uram,szeretniaz emberönmagán kívülma már nem tud semmi, senki mást,ezért méltatlanminden ünnepre,hát vedd el tõle azokjogát, lehetõségét,puhány és gõgösönvalójáttanítsd, kényszerítsdújraverejtékes munkával keresni mega mindennapi kenyeret,csak a hetedik napot add meg nekia pihenésre, amikormunkában megfáradt testtelelheverheta dologtalan nyugalom


134

megszolgált fekhelyén,erõt gyûjtveaz eljövendõ új hat napnehéz terheinek cipeléséhez,mert a kényelem mindennapiságaelfordítja tõled, elméjét önhittséggel fertõzi meg,tudáshalmazán pöff eszkedveelfelejti a nyilvánvalót, hogya kényelem és a bárgyú önteltséghatalmas birodalmakatrogyasztott mártérdre,ítélt általaddicstelenmegsemmisülésre,adj, Uram,már most jelt,dörgõ fi gyelmeztetésseltérítsd észhez,visszaa természetes létezéshezhûségedbõl öndicsfényébe elbitangoltteremtményedet,ne hagyd elbukni végképp,neked se telne kedvedsokadszor isugyanabban a végkifejletben,ami nem is az, aminek mondjuk,hiszen

135


ha az összeomlás utánvan újrakezdés,akkor nem voltvégkifejlet,csak egyátkozott folyamatmegszakadása,visszafordulása önnön kezdetéhez,mi ebben a logika, nem értem, nem értem,hatalmas Isten,az én gyarló eszemcsak azon forog,hogy a te szent lelkeddelmegszállva, megáldvamegõrizhetnédteremtményeid szapora sokaságát,mielõtt már itt a földönpoklos éjsötétbedeltázna reménytelenülaz õ lelkük rútsága,

ember, szerencsétlen ember,hová futott meginta gondolatod,

van fekhelyed, van takaród,emberi számítás szerintjövõdarabkád isa rád virradó holnapreggelétõl estéjéig, nyújtózz el háta fekhelyeden, takaród alatt, ésaludj el végre, lásd be,a világ olyan, amilyen,


136

te sem vagy különbmegítélt felebarátaidnál,téged is önzés vezet,legnagyobb terhed a semmi üres burkában feszülõ,csak a te személyedre szabottveszteségtudat,az Õ hiánya,ez ad okotnekeda zsörtölõdésre, szabad szájúfeleselésre isteneddel,akihez képest, ahogy Õ mondta,semmi kis porszem vagy,nincs jogodnyilvántartani, felsorolni, szemrehányóan felpanaszolniembertársaid kismillió formában minden áldatlan napon megnyilvánulógyarlóságát,ha te iselkövetedaz isteni bölcsesség iránti kételybûnét,milliók halnak megváratlanul, fi atalon,milliók érezhetikugyanazt a fájdalmat, ugyanazta vigasztalanhiányt,

137


amit te,de tudják,muszájmegbékélni a rájuk szabott sorssal,nem tehetnek mást, mintélni, végigélnia teremtõ által beléjük plántáltéletet,teddte is ezt,ahogy lehet,ha mélyen belegondolsz, csakhálás lehetsz az Úrnak, hiszen nekedmegadta a boldogságos együttlétezésbõ harminc esztendejétválasztott pároddal,hány meg hánymai fi atalelesik ettõl az örömtõl,mert agyvelõt kínzó diszkózajbanválasztanak hebehurgyán társat,aki remekül vonaglik a zenének nevezett dübörgésben, dea legelsõ létgonddal szembesülveszánalmasan megbukik, elbukika vizsgán,és márisszakad az áldással nem szentségesített


138

kapcsolat,könnyû szívvel faképnél hagyják egymást,igen, igen, nem túlzás,úgy váltogatják a társukat, minta zoknit szokás,brr,miféle élet az ilyen,a szerelembõl csak a szexetvállalva,a másik iránti tiszteletet, felelõsséget,az együtt megteremthetõ jövõlehetõségétostobán elhajítva,mire fognak ezek, az ilyenekemlékeznihatvanévesen,a dõre változatosság múló élménye nem töltheti ki a lelki ürességrideg vermét, amikortúl az elpazarolt ifj úságonkönyörtelenüleljön a számvetés ideje,és kiderül, nincs mitfelmutatni a számonkérõ idõskorszigorú szeme elõtt,nekedvan,Õ,a vele megélt éveksokaságának emlékekiapadhatatlanfényforrás, amelynek

139


ezerszer is áldottsugárzásakezdettõl fogva áttörta tegnap leteltgyászév nyitott sebhelyként lüktetõfekete fájdalmán,árad romolhatatlanulma is,mertnem lehetidõbõl kimetszettdarabbalhatárt szabnisem a gyásznak,sem a volt idõ,a közös létemléksugárzásának,drága tehera ti közös harminc éveteksok-sok öröme, kínjaVele,és most máregyedül kellhordoznod,amit Õa puszta létéveladottneked,abból éppen Õnem részesülhetsoha már,nem adhatod vissza neki


140

megsokszorozvaa megbecsülést, a szeretetet,amitholtában isáraszt feléd,lenne inkábbfordítva,élne Õ, halnál te,mert egy asszonymegözvegyülve is sokkal életrevalóbb,mint a férfi ,aki elanyátlanodikekkora csapás után,mint egy kisgyermek,az asszony, a nõmás,a legnagyobb szenvedésben is helyénaz esze,teszi a dolgát, meg tudjaszerveznicsonkán is az életét,éli a férfi életét, teszi a férfi dolgát is,nagy igazság ez,csak itt a falubansok példabizonyítja,mert itt ishamar, fi atalon, sokszorostobán

141


halnaka férfi ak,hát több az özvegyasszony,mint a párját vesztettférfi ,másfél éveszegény sógornõd ismagára maradt, õ aztánigazán magára,férjét a tüdõrák,nagylányát egy harmadik falubelijóképû legény vette, vitte el,bolyonghat egyedül a nagy házegérsurranással, cincogással átszõtt csendjében,de megvan, hanem is virul, de él, fürgén jön-megyotthon, az utcán, bárhol, amerre megfordul,ötvenvalahány évesen hamarabb végigszaporázza a lépést az udvaron, mintnémelymai fi atalasszony,mert neki nem nyûga dolgok sûrûjében szorgoskodni, ez neki éppúgy lételeme,mint a nõvérének volt,még az arcvonása, a mosolya isõriz valamitaz Övébõl,


142

nem csoda, haleplezetlenül rácsodálkozol,valahányszor látod néhaa boltba menet, onnan jövet,olyankor visszanéz rád nyílt tekintettel, és azt mondja,

mi van, sógor,

szemet vetettél rám,

vagy csak

a nõvéremet

látod, keresed

bennem,

legyen eszed, tudjad,

én

nem õ,

én

a húga

vagyok,

ne legyen terved

velem,

csak a gyászom közös

veled,

az ágyam,

ha erre gondolsz,

nem lehet az,

mit,ugyan mitlehetne erre

válaszolni,

ezzel, csak az ilyen,többnyire meggondolatlan

143


szókimondással különbözik sógornõdTõle,ami feltételezésként épp csak megvillana képzeletében,már ki is mondja,mert szentül hiszi,valóság az, pedig téved,soha eszedbe nem jutott, hogyasszonyod hiányavele-általa lenne, lehetne pótolható, kitölthetõ,ugyan, ugyan, mi a nyavalyát forgathata fejében,tán azért mondkérdés nélkül isnemet,hogy igentértsél belõle,hátnincs az az asszony,akit csekélyke jövõdben,ágyadbannyugodt szívvel újtársadulfogadnál,hiszenaz Õ helyebetölthetetlen,


144

maradjon is az,holdfénnyelúgyse lehetnepótolni a jókedvet, életvágyat áldott meleggel gerjesztõnapsugárzást, most legalábbisezt, ígygondolod,holnap, holnaputánmiért gondolnádmásképp, semmi okod rá,van, akimég ha teljesen más ízekkel, örömtelenül is, demegfõzi az étkedet,kimossa a szennyesedet,ágyékodban pedig a sejtek márkiviháncolták magukat,volt ráharmincvalahány évük, több mint a fél életed,ami Õvelekerekültgyönyörû egésszé,nincsokod, jogodtöbbet, mástakarni,sok a riasztó példa is,

145


a Kálmusé ésmásoké, akikhebehurgyánmegpróbáltak úgymondúj életet kezdenihatvanévesen,és a legtöbbjükneknem sikerült,Kálmus még,lehet mondani, jól járt,õt nem fosztotta kiaz újságból választott asszony,de Árpád, a másik ostobacsúnyán ráfi zetett,kis híján húsz évvel fi atalabb,könnyûvérû asszonytszerzett magának,pecsétes papírral igazoltanfeleségül vette,évekig együtt élt vele,és amikor a saját ágyukban találta azt a némberta szomszéd agglegénnyel,hiába kapott észbe, hiába próbáltmegszabadulni tõle,az együtt töltött évek alapjánjogot szerzett a kikapós asszonya házegy részéhez,megtiltotta a törvény, hogyrövid útonkitegye szûrét


146

a saját házából,és az asszonynem retirált, kezében a bírósági végzésselügyesen érvelt, azt mondta,

elmehetek,

el is megyek, te

mafl a, ha

kipengeted

a jogos házrészem árát,

de ha nem, akkor,

tetszik vagy nem,

maradok, és

élem a magam

életét, amihez

a válás után többé

semmi közöd,

honnan lett volnapénze, tehetségeÁrpádnakkifi zetni a bitorlót,aki maradt, ma isott rongynémberkedikÁrpád házában,és nekitûrnie kell, nem csoda, hogymegbicsaklott a délcegsége,beleroppant a gazságba,õ is az italbanpróbálmenedéket keresni,persze hiába,

ó, jóságos Isten, óvj meg engem

147


az ilyen sorstól,ne éleszd fel se gondolatomban,se ágyékombanaz asszonyölédessége iránti botor vágyat,volt részem a kielégülés szentségében,megelégszem vele,csak a nyugodt létezéstadd meg nekem,a mindennapok muszáj-örömét,a hitet hátralevõ idõmértelmében, azt,hogy így, megélt idõkterhévellélekbenelnehezülve ne legyek felesleges kolonca fi am, a menyemnyakán,én tudom, más az õ életük, világuk,és nem, dõre módonsose lépem át a mezsgyét,de õktudják-e, számolnak-e vele,az énkisvilágommal,amely törvényed szerintjogos jussom,


148

hiszenhatvan esztendõide vagy oda,még vagyok, emberkéntlétezem,van igényema teljes életre,amelynek része a személyre szabottszabadság, még haszükségszerûségekkel kimért-korlátozottan is,add meg nekem, Uram,kicsi szabadságomháborítatlanságát,elfér, férjen ela két világ,az enyém és az övékéegy fedél alattbékésen,csak épp meg kéne érteni, tudomásul vennia nyilvánvalót,én már nem leszekfi atal,nem fogok tudniaz õ szívükkelérezni, az õszemükkel látni,az õ fejükkelgondolkodni,de õkleszneköregek,

149


és muszáj lesz nekikhozzám hasonlóanérezni, látni, gondolkodni,én értem, Uram,tudomásul veszem ezt,õkmiértképtelenek erre,csakis azért, mertnem akarják,minden szavukban otta tüskés türelmetlenség,lehetetlennem észrevenni, hogyszerintükútban vagyok,kivált az Õhalála ótaérezni ezt,amíg élt,addigvalahogyanrespektáltákaz Õsegítõkészségét,hiszen nekik, rájuk isfõzött, mosott, mindentvállalt, csak õknyugodtan dolgozhassanak,most márnincs mese,a menyemre hárulnak ezek a dolgok,persze hogy megterhelõ


150

a korábbi kényelemhez képest,de hát nem én vagyok az oka,nem kellene ennyireridegenviszonyulni hozzám,és nem kellett volnaalig túla gyászév felénpereckerekenbejelenteni igényüketerre a szobára,és kivált nem annyiraérzéketlenül,ellentmondást nem tûrõkeménységgel,hiszen a másik, a nagyszobarégóta az övékjól tettem-e, Uram, hogy túltéve magamat a sérelem okozta keserûségenengedtem nekik,nem lett volna okosabbellenállni, makacsulragaszkodnikisvilágomhoz,ki tudja, Uram, legfeljebb sejthetem,hogy konoksággal csak tetéztem volnaa felém jegesen áradóridegséget,így viszont, az engedékenységgelfeladtam egy darabotönvalómból, és

151


furcsa módonnem megkönnyebbült, inkábbelnehezült a lelkem,gyanakvás fészkelte magát elmémbe,mert nem tudhatom ugyan, de sejteti a félelem,hogy ennyivelnem érik be,mindenem kell majdnekik, csak énnem,pedigjól tudod, Uram,se reggeltõl estig tartó napnyi létemben,se estétõl reggelig feketülõ magányomban, fájdalmambanegyetlen ártószóval, gondolattalnem bántottam, nem akarom bántaniõket,mi hátaz én bûnöm, van-e bûnöm, Uram,

van, ember,egy szál önvalóddalméred a világot,esendõ önmagadhoz hasonlatossákívánsz formálnimindeneketnagy, belsõ harangok szavával zúgolódógyászodban,elfelejtve, tudni sem akarva,


152

hogy a te gyászodmélysötétjecsak egy a teremtett világezerszer ezer színe közül,hogy asszonyod nélkülnem torpant meg a világ,amelyben élsz,lehet bármilyeniszonyúa te veszteséged,egy vagy csupána szenvedõk közül,és csak ehhez, a szenvedéshezvan jogod,fájdalmadban nyüszítvebárki másta saját mércéddel

mérni, megítélni

nincs,miért olyan nehézfelfogod ésszel,hogyerényben, gyarlóságbanegy vagy velük,Isten romolhatatlan mércéje szerinteredendõen gyarló,amilyen könnyen õkelcsábulnakhitvány hívságok felé,téged ugyanúgymegejt, elbûvöl

153


önvalódvélt erkölcsi nagysága,és lásd,minél magasabbra emeledizgága lényed árgus szemû szobrát,annál magasabbról zuhanhatszlea valóság otromba kövére, aholmillió darabkára robban szétképzeletben teremtett szobrod,hátne tedd,maradj tisztelettudóa te Istened,a te fajtádiránt,fogadd elzokszó nélküla törvényt,

minden sorstársadegy-egykülön kisvilág,amit idõnkéntbearanyoznakapró örömök madárszemei,sokszor feldúlnaknagy fájdalmak dúvadjai,és a törvény bölcs rendelése szerinta kisvilágok


154

szelíden pihegõ örömeit,karmosan dühöngõ fájdalmaitmás kisvilág lakójanem érezheti, nem szenvedheti megsajátjaként, mert abba, azokbabeleõrülne,

igen, igen,itt a te példád,neked a saját fájdalmad is sok,nyöszörögsz, felhördülsz, már-már felordítsza Nélküle megtapasztalt ürességben,de a fi ad, a menyed és másokérzésvilágátnem érezheted át,csak a képzeleted sejtetiaz õkínjukat,nekik is van, lenne okuknyöszörögni, felhördülni, már-már ordítani,ember, a világígy mûködik,és ha elveted törvényét, akkorleszel igazán, jóvátehetetlenülszerencsétlen, mertörök társadul szegõdika reverenda-sötétruhájú boldogtalanság,amelynek feketeségén hiábajárja virgonc táncáta napsütés,képtelen leszel érzékelniezt a csodát,a mégoly apró fények parányi melegét sem,

155


pedig ha hagyod, havan rá szemed,fel tudják melegítenijéggé dermedt lelkedet,hogy lakható legyen, benépesüljön újrasérült kisvilágodemberhez méltóvággyal, szándékkal, reménnyel,

nézd, lásd meg,odakint fényét szórjaa reggel,új nap kezdõdik,értékekkel kibélelhetõ dimenzióaz eldübörgõ idõbõl,felhorkan a fi ad autója is,indulnak a fi atalokmunkába,velük a két unokadegeszre tömött iskolatáskával,nyílik a kocsiajtó, besurrannak mindkettena hátsó ülésre,és az ablakból jól látni,a kisebb feléd fi gyel, mosolygósan integet, aztána nagyobb is,míg csak meg nem lódul az autó,

elmennek, desebaj, estérevissza, hazajönnek,addig itthonrád bízva a nap,tedd, amit kell,könnyítsen magányodon, dolgaidona mosolyos integetésélménye,


156

mert aza szeretet jelekéntörök élmény,és érzed, határozottan érzed,a búcsút intõ kezecskékmeseszerûen elhessentettékkomorságod rikácsoló nagymadarát,jól van, így vanjól,dologra hátreménnyel, kedvvel, elszántsággal,hiszenreggel van,ésbáréveid halmazárólmuszáj látni,a percek, az órákgörgetik feléd egyre közelebb,mégis, mégis

messze még az alkonyat.

i-press

messze még az alkonyat : versesregény-variációmek.oszk.hu/11300/11391/11391.pdf · megérdemlem...

Documents