dr. Komonyi Éva

A mezőgazdasági termelés színhelye

Agroökoszisztémák

• emberi beavatkozással létrehozott (része a bioszférának)

• az eredeti önszabályozó rendszer megszűnt

• külső szabályozás

• a szükséges energiapótlást kívülről az ember biztosítja

• az emberiség szempontjából ezek a legfontosabbak (?)

Agroökoszisztéma

• a mezőgazdaság által felhasznált biogén és abiogén komponensek összessége

• az ember irányítja a maximális elsődleges és másodlagos produktum elérése céljából

Jellemzője:

• minden agroökoszisztéma legfontosabb részét az agrobiocönózis képezi, ezek pedig a termesztett kultúrák és a tenyésztett állatok

• a mezőgazdasági ökoszisztéma növény- és állatvilága nem természetes, hanem mesterséges szelektáló tevékenység eredménye

• a biogeokémiai ciklusok nyitottsága

• benne a növények, a növényevők és a húsfogyasztó konzumensek fajszáma csökken, egyedszáma növekszik

Az agroökoszisztéma fő alkotórészei:

• kultúrnövények,• tenyésztett állatok,• gyomnövények,• a talaj mikroorganizmusai,• egyéb állatok (nem tenyésztett állatok),• élősködők, melyek a kultúrnövények és

a tenyésztett állatok megbetegedéseit okozzák

A termőképesség szempontjából a Földön a mezőgazdasági ökoszisztémák négy csoportját különböztetik meg:

• erdők, melyek évente 4-5 t/ha szerves anyagot termelnek;

• mezőgazdasági területek, melyek évi szervesanyag-termelése 3-4 t/ha/év, de lehet akár 10 t/ha/év is;

• prérik és sztyeppek, melyek évente 1,5 t/ha szerves anyagot produkálnak;

• sivatagok, melyek szervesanyag-termelése minimális.

Egy másik felosztás szerint:

• az agroökoszisztémák a Földön összefüggő agroszférát képeznek

• az agroszféra aszerint osztódik részekre, hogy növényi vagy állati produkciót eredményez

• növényi produktumot termelő agroökoszisztéma a legelő, a rét, a szántó és a kert

• állati produktumot képeznek a farmok és a különféle állati komplexumok

• az agroszféra a szárazföld 32%-ára terjed ki• + haltenyészet (mesterséges vízi agrár

ökoszisztéma)

• az ökológiai tényezőket, amelyeket az agrocönózisok szempontjából figyelembe kell venni, nagyrészt az ember hozta létre

• ezért a mezőgazdasági területek ökoszisztémáinak bonyolult funkcionális kapcsolatai állandóan és gyorsabban változnak, mint a természetes ökoszisztémáké

Az agro -és a természetes ökoszisztémák összehasonlítása

1. mennyiségbeli különbségek → a főbb elsődleges termelőkben (kultúrnövények), a gyom és az állatvilág összetételében, valamint az ökotóp jellegében nyilvánulnak meg

2. minőségileg az agroökoszisztéma sokkal egyoldalúbb, mint a természetes (fajszegénység)

3. erőteljes emberi beavatkozás ellenére is nagymértékben függnek az ökotóptól. Ebben a függőségben nyilvánul meg az agroökoszisztémák természetes volta

4. Strukturális és funkcionális különbségek:

→ az autotróf blokk általában egyarcú (monokultúra – az ember a számára leghasznosabbakat előtérbe helyezi, így a fajszámot a minimumra csökkenti, a kiválasztott faj egyedszámát megnöveli

→ a tápláléklánc rövidebb az agrár ökoszisztémákban

→ az állatok az elsődleges produkció fogyasztói ! az emberek is

Így az ember és az állat → konkurensek

→ az ember ugyanúgy állati termékeket is fogyaszt → ezzel csúcsragadozó is

Mennyire stabilak az agroökoszisztémák?

• az ökoszisztéma stabilitása a faji sokféleség függvénye

(?)• az általános ökológiai törvényeknek

megfelelően a mezőgazdasági ökoszisztémák nem stabilak

• önállóan fennmaradni és fejlődni nem tudnak !

Hogyan érik el stabilitását?

! antropogén energia-bevitellel

! minél egyszerűbb egy ökoszisztéma, annál több ilyen energiát igényel

Milyen formában?

• befektetett kézi vagy mechanikai munka,• ill. különböző „javítószerek” formájában.• ezek az eljárások biztosítják az anyag- és

az energia zavartalan körforgását

• A mezőgazdasági ökoszisztéma fennmaradása szempontjából nagyon fontos a környezet tisztasága

A környezetszennyezés:

• csökkenti mind a növényi, mind az állati termelékenységet

• rontja a produktum minőségét

• Ha az ember nem ismeri kellően az ökoszisztéma szerkezetét, a benne lezajló kölcsönhatások törvényszerűségeit és egyoldalú beavatkozással próbálja célját elérni, akkor a szabályozó mechanizmus felmondja a szolgálatot, az ökoszisztéma szerkezete összeomlik, stabilitása megszűnik. Ilyenkor elpusztított ökoszisztémáról beszélünk. Mivel az elpusztított ökoszisztéma „gyógyítása” nagy költségekkel jár és hosszadalmas kézenfekvőbb a megelőzés, ami viszont alapos ökológiai ismereteket követel a

mezőgazdaság területén is !!

dr.Komonyi Éva

A mezőgazdaság természeti erőforrásai

(A hatékony termesztést meghatározó ökológiai

tényezők)

• A növények termesztésének lehetőségét és a termesztés eredményességét elsődlegesen a természeti erőforrások határozzák meg.

• A természeti erőforrások (ökológiai feltételek) viszonylag állandó tényezők, amelyek a növények számára eltérő környezeti feltételeket nyújtanak

• Ezektől függ az adott területen termeszthető növények köre, aránya, terméshozama, minősége

Alapvető természeti erőforrások:

• a termőtalaj (ökológiai tényezők hordozója, közeg) (talajtan)

• a Nap energiája → (agrometeorológia)

• a víz (vízgazdálkodás)• a levegő

A termelés hatékonysága szempontjából elengedhetetlen:

• a természeti erőforrások és a növény közötti kölcsönhatások ismerete

• a termesztett növények ökológiai igényének ismerete

A növény és a természeti erőforrások kölcsönhatását befolyásolhatjuk:

1. agrotechnikai módszerek alkalmazásával

2. növénynemesítéssel: ↓ olyan növényfajtákat állít elő:

• amelyek jobban tudnak alkalmazkodni a természeti erőforrásokhoz,

• vagy azokat eredményesebben hasznosítják

Annál sikeresebb egy növény termesztése, minél teljesebb összhangot tudunk teremteni:

• a termesztett növény (biológiai alap),• a természeti erőforrások (ökológiai

feltételek) • az agrotechnikai tényezők

(termesztéstechnológia) között.

A termőtalajTalaj

• A szilárd földkéreg legfelső, laza, termékeny takarója

A talaj fontosságát a következő tényezők adják:

• a biológiai élet hordozója;• a növényi, állati társulások, az emberi élet

színtere;• a szervesanyag-termelés és- lebontás

helye;• a növénytermesztés alapvető eszköze;• feltételesen megújuló természeti erőforrás.

A természeti termékenység

• a talaj természetes adottsága, amely a növény életének minden szakaszában biztosítja a növekedéshez, fejlődéshez szükséges tényezőket (víz, levegő, tápanyagok)

Tényleges termékenység vagy termőképesség

• a talaj természeti adottságainak és az ember által alkalmazott agrotechnikai ráhatásoknak az együttes eredménye

A racionális talajhasználat feladata:

• a talaj termőképességének a felhasználása, fenntartása, fokozása és megvédése(talajművelés, talajerő-gazdálkodás

A talaj termékenységének tényezői:

• a talaj típusa• a talaj szerkezete (víz – levegő -

hőgazdálkodás)• a termőréteg vastagsága• a talaj humusztartalma, tápanyag-szolgáltató

képessége• a talaj kémhatása (pH), sóviszonyai• a talaj fekvése• a talaj biológiai tulajdonságai

Talajerő-gazdálkodás

• Az az eljárást, amikor a talaj termőképességét helyes talajműveléssel, trágyázással, vízgazdálkodással, talajjavítással, okszerű talajhasználattal megvalósítjuk

Szántóföldi növények termelésére azok a talajok alkalmasak, amelyek:

• sík fekvésűek vagy gyengén lejtősek (25% alatti lejtő)

• termőrétegük 40 cm-nél vastagabb• a talajvízszintjük nem magasabb 80 cm-nél• a szél nem tudja elhordani

A különböző talajtípusok mint talajrendszerezési egységek:

• hasonló talajképző hatások eredményeként alakultak ki

• hasonló fejlődési állapotot értek el

• a termékenységet jellemző tulajdonságaik hasonlóak

A különböző talajtípusok jellemzői határozzák meg:

a rajta termeszthető növények körét, a termesztés eredményességét, a talaj művelési rendszerét és az egyéb agrotechnikai tényezőket " (trágyázás, növényápolás, öntözés stb.).

A szántóföldi hasznosítás szempontjából legfontosabb talajtípusaink

• Ukrajnában körülbelül 634 talajtípus található

A legfőbb típusok:

• a podzolos talajok, amelyek az északi országrészen elterjedtek

• a barna erdei talajok a Ny-i országrészen

• a csernozjomok, a sztyeppék jellegzetes talajai,

• illetve a szikesek

podzolos szürke; 17%

podzolos gyep; 7%

gesztenyebarna; 4%

egyéb; 7%

csernozjom; 65%

Csernozjom talajok

• Termékeny talajok, ezért területeiken általában szemes gabonát termesztenek

• nagy a humusztartalmuk, • kitűnő morzsás szerkezetük, • kiváló a tápanyag- és vízraktározó képességük • a növények tápanyagfelvételét a gyengén

savanyú vagy semleges pH-juk is megkönnyíti. .

Típusai:

• podzolos csernozjom

• humusztartalma átl. 3,5 - 5,5 % • humuszréteg vastagsága 30-70 cm,

de 120 cm is elérheti• 5.5 - 6.5 pH • zöldségfélék, olajos növények,

gabonafélék termesztésére alkalmas • szükséges a foszfor és kálium

tartalmú tápanyagok bevitele, illetve utánpótlása

• réti csernozjom

• humusz tartalma közel 3.5 - 4.5 %.• pH érétke közel 5.5 • magas termőképesség• őszi és tavaszi búza termesztésére• a búza mellett burgonya, napraforgó,

cékla termesztése• zöldség, ill. gyümölcstermesztés is

Tipikus csernozjom

• humuszrétege eléri a 120 — 150 cm-s mélységet

• szemcsés szerkezetű• termékenysége igen nagy• 6-10 % humuszt tartalmaz, de

meghaladhatja a 15 %-ot is• magas értékű gabonafélék termesztésére

használják• a foszfor, a kálium és szerves tápanyagok

bevitele, a talajnedvesség megőrzése és az erózió megakadályozása fontos szerepet játszanak a termékenység megörzésében

Erdőtalajok

• a kilúgozottság mértékétől függően igen változatos a termékenységük

• legértékesebbek a barna erdőtalajok, leggyengébbek a fakó (podzolos) erdőtalajok

• többnyire savanyú kémhatásúak• a talaj felső szintje kilúgozott, az alatta lévő

talajszintben halmozódik fel a humusz és a tápanyag. • víz- és tápanyag-gazdálkodásuk közepes• Nyugat-Ukrajnára, a Kárpátokra jellemző talajtípus • erdős területeken, illetve mezőgazdasági területeken

található • jó termőképességű talajtípus• búzát, zöldségféléket, gyümölcsöket termesztenek

rajta

Podzolos gyeptalajok

• A felső humuszos réteg jelentéktelen, 18-24 cm • a vas- és alumíniumvegyületek miatt savas

kémhatásúak (meszezik)

Sötétszürke podzolos talaj

• egyik változata a gyengén podzolos talaj.• az erdei fenyves, tölgyes erdőkben alakul ki • nedvesség felvevő képessége alacsony, viszont jó

vízáteresztő• kémhatása 4,5-4,8 pH-jú• humusztartalma 1-5%• szerves és műtrágyázást igényel.

Réti talajok

• mély fekvésű részeken, réti növényzet hatására alakultak ki

• nagy részük savanyú kémhatású, erősen kötött talaj

• nehezen művelhető (erősen duzzadnak és zsugorodnak)

• humuszban gazdagok 4-6%, de ennek minősége nem megfelelő, foszfor trágyázásra szorul

• hideg talajok• zöldségfélék, búza, kukorica, cukorrépa

termesztésére alkalmasak • a Kárpátaljai-alföldön réti barna talajt találunk• felső rétegük humusztartalma 3-5%• kaszálónak és legelőnek használják.

Szikes talajok

• a nátriumsók szerepe nagy a talaj tulajdonságainak alakításában

• a szikesség mértékének növekedésével párhuzamosan csökken a talajok termékenysége

• a talajvíz sótartalma a felszínen vagy a felszínközelben halmozódik fel (szoloncsák vagy szolonyec típusú szikesek)

• a szolonyecek gyenge termékenységűek, de termékenységük egyszerű módszerekkel javítható

• Emberi tevékenység is okozhat szikesedést!

A félig száraz és száraz területeken rendszeres öntözés hatására megemelkedhet a talajvíz, és elérheti az ún. kritikus szintet, ahonnan a kapilláris vízemelés a felsö talajszintekbe szállitja a vizben oldott sókat, s a viz elpárolgásával azok itt felhalmozódnak.

Ezt a folyamatot másodlagos szikesedésnek nevezzük

Gesztenyebarna talajok

• száraz kontinentális éghajlaton alakul ki • a Fekete-tenger melléki síkság déli részén

és a Krím sztyeppes részének északi területein általános

• humuszrétege 40-50 cm vastagságú• a felső réteg humusztartalma 3,0-4,5%-os• pH-ja 7,2-7,3• búzát, kukoricát, napraforgót, tökféléket,

dinnyét termesztenek rajta• káliumos, foszforos trágyázásra szorul.

A Nap energiája

• a növény számára nélkülözhetetlen energia (?)

• a napsugár energiája határozza meg a növényi környezet uralkodó éghajlatának alakulását

a szoláris eredetű éghajlati elemek: - a fény és - a hő

A fény mennyiségétől, intenzitásától és időszakos eloszlásától függ >

• a növények növekedése és szerves anyag produkciója• generatív szerveinek differenciálóda (virágszervek

kialakulása, termékenyülés).

A Föld felszínét elérő fény intenzitása függ:

• a beesés szögétől• a légkör fényelnyelésétől • az árnyékoló tényezőktől

Árnyékoló tényezők:

• a pára, a felhőzet, a por

A fotoszintetikusan hasznosítható sugárzás hullámhossztartománya:

380-760nm A növények zöld színanyaga: klorofill

→ a fénysugarak közül a kék és a vörös tartományokat abszorbeálja, a zöldet visszaveri

• A zöld növények - a Nap fényenergiájának felhasználásával - szervetlen anyagból (CO2,H2O) szerves anyagot építenek

• Ez a fotoszintézis, a növényi szervesanyag-termelés elsődleges forrása (Lásd:BIOKÉMIA)

A fényhiány kedvezőtlenül hat a növényekre:

• növekedésük lelassul• levelek kivilágosodnak• a terméshozam csökken

! Csökken a fotoszintézis intenzitása

• .

A Föld mozgása különböző fényviszonyokat tételez fel:

• napi és évszakos ingadozás figyelhető meg

• A növények reagálását a fényviszonyok

változására, a nappal és éjszaka viszonylagos hosszúságára fotoperiódusnak nevezzük

A növényeknél megkülönböztetünk:

• modulatív és modifikatív fényhez való alkalmazkodást

• modulatív alkalmazkodás: a levéllemezek a beeső fényre megfelelő szögben helyezkednek el, majd eredeti állapotba térnek vissza (pl. fotótropizmus).

• modifikatív: evolúciós alkalmazkodás → növény levélfelépítésével alkalmazkodott a fényviszonyokhoz

pl. az árnyékhoz alkalmazkodott növények levelei kloroplasztiszokban gazdagok

Hosszúnappalos növények

Fejlődésükhöz sok fény szükséges (napi 9-14 órai megvilágítás)

! Rövid fotoperiódus esetén csak vegetatív fejlődést mutatnak

Ilyenek: a kalászosok, a burgonya, a répafélék, a borsó, az évelő pillangósok,

a füvek

Rövidnappalos növények

Fejlődésükhöz rövidebb megvilágítási időt igényelnek

! A hosszabb fotoperiódus gátolja ezen növények virágképződését

Ilyenek: a kukorica, a napraforgó, a szója, a rizs, a cirok, az uborka, a kender

Fényközömbös növények

A kettő között helyezkednek el

Fejlődésük a nappal hosszúságától

független

Az éves napfénytartam

= a napsütéses órák száma egy adott éghajlati övezetben

Ukrajnában — tájkörzettől függően 1800—2200 napsütéses óra/év

Tenyészidőben → 1300-1500 napsütéses órát hasznosítanak a növények

Hőmérséklet

Az eltérő növényfajok fejlődésükhöz, növekedésükhöz a tenyészidőben meghatározott hőmennyiséget

igényelnek

A tenyészidő alatti hőmérséklet határozza meg döntően:

→ a termeszthető növényeket → a növény termését

A tenyészidő

• az az időtartam, ami a vetés és a betakarítás között eltelik

A tenyészidő folyamán, a fejlődés különböző szakaszaiban a növény hőigénye a következő lehet:

• minimális, amely mellett megindul a növény élettevékenysége

• optimális, amelyen a növény fejlődése, élettevékenysége a leggyorsabb

• felső tűrési határ, amely fölött a növény élettevékenysége leáll (általában 40°C-on következik be)

Egy növény hőigényét hőösszegben fejezzük ki

Megkülönböztetünk:

• nagy hőigényű növényeket (rizs, dohány, kukorica)• kis hőigényű növényeket (kalászosok, cukorrépa)

! Egy növényfajon belül is eltérő lehet a hőigény:

pl. különböző tenyészidejű kukoricahibridek, zöldborsófajták

! Meghatározó

• a tenyészidőszak hőösszege 2900-3300 °C• az évi középhőmérséklet 8-11 °C• a korai és késői fagyok ideje,

tartama • a nyári hőségnapok száma

A hőmérséklet kihat:

a növény csírázására, fejlődésének, érésének ütemére hatással van a növény élettani folyamataira:

• a fotoszintézisre • a légzésre• a transzspirációra• a víz- és tápanyagfelvételre • a hideg talajok fiziológiailag szárazak

befolyással van az agrotechnikai beavatkozások idejére (vetés, gyomirtás, betakarítás stb.)

Az alacsony hőmérsékletnek káros következménye: elfagyás, felfagyás

Az alacsony hőmérsékletnek pozitív hatása:

pl. az őszi kalászosok szárbamenése, illetve generatív szerveinek differenciálódása csak alacsony hőhatás mellett mehet végbe

(vernalizáció)

A víz

• természeti erőforrásként betöltött szerepével a vízgazdálkodás tudományterülete foglalkozik.

A víz az élő növények alkotóeleme 50-90% életük alapfeltétele

.

A víz szerepe

• tápanyagfelvétel (oldószer)• asszimilált szerves anyagok szállítása• biokémia folyamatok közege,

reakciópartner (funkciója van)• hőgazdálkodás• transzspiráció

! a szántóföldi növények - fajuktól függően - l kg szárazanyag előállításához 250-1000 l vizet párologtatnak el (transzspirációs együttható)

A növények vízigénye eltérő:

• faj és fajtától függ• egyedfejlődésük szakaszaiban más-más

! legnagyobb a virágzás, a terméskötés idején

↓ kritikus szakaszok, mert legnagyobb a hatásuk a termés mennyiségére

A csapadék mennyisége és eloszlása

• a Föld és a légtér vízkészlete örökös körforgása párolgás ↔ csapadékhullás

• mennyisége, eloszlása, formája, és intenzitása rendkívül eltérő

• sokévi átlaga hazánkban 600 650 mm körüli

• a tenyészidőben lehullott csapadékmennyiség az éves csapadékmennyiségnek 60%-a (! Meghatározó)

• a csapadékos napok száma: 120-160 nap

A csapadék formája

• az évi összes csapadéknak kb. 80%-a eső

• a csapadék intenzitását mm/percben fejezik ki

• a növénytermesztés szempontjából a 0,5 mm/perc intenzitású, csendes eső a legkedvezőbb

• a hótakaró jelentősége

A talaj vízgazdálkodása

! Fontos, hogy a talaj hézagtérfogatát megfelelő arányban foglalja el a víz és a levegő

Kedvező, ha aránya 70:30% (középkötött, vályogtalajon)

Talajszárazság esetén: lankadás, hervadás (turgorvesztés) ↔

Ha ez tartós → a növény elpusztul

• a tenyészidőben csapadékhiány → öntözéssel pótolhatjuk

• mély fekvésű, magas talajvízszintű talajokon vízbőség → belvízkár

↓ gyökérfulladást, növénykipusztulás

A víz hat az agrotechnika tényezőire

Befolyásolja:

• a talaj művelhetőségi viszonyait és művelési költségeit

• a vetés, a kelés körülményeit• a vetésváltás szempontjait, a növények

elővetemény-értékét• a fajtamegválasztást• a növényi kórokozók elszaporodását• a gyomirtó szerek érvényesülését, hatását• az öntözés szükségességét• a tenyészidő hosszát, a betakarítás idejét

A levegő

összetétele: nitrogén 78 tf % oxigén 21 tf % szén-dioxid 0,03 tf % hidrogén, ózon, nemesgázok 0,97 tf %

• Asszimiláció (CO2)– disszimiláció (O2)

• az élőlény és környezete között végbemenő anyagcsere két alapvető anyaga

• a légköri nitrogén a legtöbb növény számára közömbös

• Pillangósok ↔ szimbiózis ↔ Rizobium fajok) ↔ növénytáplálkozás körfolyamata

• a N-műtrágya-gyártás fontos nyersanyaga

! A talaj levegőviszonyai meghatározzák a talajban végbemenő folyamatok irányát

• aerob körülmények között → oxidáció• anaerob körülmények között → redukciós

A talaj levegőtartalma függ:

• a talaj szerkezetétől • tömődöttségétől • a pórusok nagyságától • a talaj nedvességtartalmától

Levegőigényes növény: a cukorrépa, a kukorica, a burgonya, a kender, a lucerna

Kevésbé igényesek: a kalászosok, a vörös here

! A talaj levegőzöttsége javítható:

• szerkezetjavítással• talajműveléssel (szántás, altalajlazítás) • növényápolással (sorközművelés)

A szél

• fontos éghajlat-alakító tényező• a szél iránya, sebessége, erőssége

nagymértékben hat a növények életviszonyaira

A szél hatása:

• elősegíti a növények megporzását• szállítja a növényi magvakat, a kórokozók

spóráit• megváltoztatja a levegő hőmérsékletét,

páratartalmát• gátolja a fotoszintézist, növeli a transzspirációt

A szél káros hatása:

• az erős szélviharok a növények mechanikai sérülését okozhatják

• elhordják a termőréteget (defláció)

• a nyári száraz szelek a kalászosok érésekor „magszorulást", szemveszteséget okozhatnak

dr. Komonyi Éva

Mezőgazdasági alapismeretek

I. Növénytermesztés

Alapfogalmak

Összterület

• a termelésre rendelkezésre álló terület • mértékegysége a hektár; l ha =10 000

m2

• nagysága meghatározója az üzem méretének

• ! de nem a mennyiségnek, minőségnek, megtermelt javak értékének stb.

Művelési ágak

• különböző területhasznosítási módok alapján művelési ágakat különböztetünk meg

• egy művelési ágba kerülnek az azonos hasznosítású és hasonló művelést igénylő területek

A szántó

• jellemzője a rendszeres talajművelés (pl. szántás)

• zömmel szántóföldi növényeket (pl. gabonaféléket,cukorrépát),

• esetenként zöldségféléket termesztünk rajta

Rét

• állandó gyeptakaróval borított terület, amelynek fűtermését rendszeresen kaszálva (szénának) takarítjuk be

Legelő

• elsősorban legeltetésre hasznosított füves terület

! mindkét művelési ágban előfordul - kisebb mértékben - a másikra jellemző hasznosítási mód is

A kert

elsősorban házikertet jelent

A szőlő

• a szőlőültetvény által elfoglalt terület képezi a szőlőművelési ágat

A gyümölcsös

• gyümölcsfával (bokorral) betelepített terület

a szőlő és a gyümölcsös lehet:

• zárt telepítésű (összefüggő területet foglal el)

• szórvány → vegyes fajú állomány fedi

A mezőgazdaságilag művelt összes terület (MMÖT).

• az eddig felsorolt művelési ágak összessége

Az erdő

• a fával beültetett, illetve benőtt terület, amelynek termése a kitermelt fa

• e művelési ágba tartoznak az erdősávok is

A nádas és a hasznosítható vízfelület

• önálló művelési ágként szerepel• nádhasznosítás• a víz szolgálhat → öntözést,

haltenyésztést, víziszárnyas tartást, ezek kombinációját

Termőterület

• az utóbbi két művelési ág + a MMÖT együtt

A művelés alatt nem álló (művelés alól kivett) terület

• a termőterület és a művelés alatt nem álló terület együttesen a gazdaság összterületét adja

Idetartoznak: az épületek, a tanyák, a majorok, a telepek, a szérűk területei, valamint az utak, az árkok, a csatornák stb. által elfoglalt területek

• Ezek ugyan termést nem hoznak, de a gazdaság számára hasznosak

A táblák

• a szántóterület, gyümölcsös természeti, termesztési és művelési meggondolásokból táblákra tagozódik

• természetes (pl. vízfolyás, út, fasor stb.) vagy mesterséges határokkal körülvett terület

• állandó területűek, tervezési és művelési alapegységet jelentenek

• rendszerint egész területén egy növényt termesztünk, így egységes a művelés, a vetés, a betakarítás stb.

A tábla nagyságát befolyásolja:

• a terület szabdaltsága → negatív hatású, mert kicsi és szabálytalan alakú táblák kialakítására kényszerít

• a terület domborzata → a lejtős, dombos területen szintén kisebb művelési egységek alakíthatók ki

• a gazdaságban alkalmazott legfontosabb gépek mérete és teljesítménye (az előző két szempont szabta keretek között)

• kb. 100 ha területű, lehetőleg - 1:2 arányú - téglalap alakú tábla tekinthető kedvezőnek

• a kisüzemi méretek hazánkban még nem alakultak ki

• az infrastruktúra, a „civilizáció" kedvezőtlen hatása a táblakialakításra → elektromos távvezeték, gáz-, illetve olajvezeték nyomvonala, autópálya stb. szabdalja

A tömbök

• ha két vagy több szomszédos táblán ugyanazt a növényt termesztjük, a táblák tömböt alkotnak

• a tömbösítés előnyei: a talajművelés, a vetés, a betakarítás az egész tömbön egységesen folyhat

• a nagyteljesítményű gépek kihasználása

• a szállítás szervezése könnyebb

A táblatörzskönyv

• a táblákra vonatkozó alapvető szakmai nyilvántartás

• elsősorban az alapadatokat rögzíti: a tábla jele, területe, talajviszonyai (esetleg részletesen pl. a humusztartalom, a mésztartalom stb.), domborzati viszonyai, a rajta folyó meliorációs tevékenység stb.

Tartalmaznia kell:

• a termesztett növény faját, fajtáját, szaporítási fokát

• a talajmunkákat, a munkavégzés eszközeit• a vetésidőt, a vetőmag jellemzőit,

mennyiségét• az anyagráfordítást pontos megjelöléssel és

mennyiségben (szerves trágya, műtrágya, növényvédő szer)

• a növényvédelem munkáit, idejét, eszközét• a betakarítás idejét, eszközét, a betakarított

termés mennyiségét, esetleg jellemzőit (pl. nedvességtartalom)

• az esetleges utómunkákat (pl. kukoricaszár-zúzás, tarlóhántás)

• öntözött területen az öntözéssel kapcsolatos adatokat (időpont, módszer, vízmennyiség stb.)

• egyéb adatok (elemi kár, üzemi kísérlet stb.)

A vetési előirányzat

• a termesztendő növényeket és azok területét rögzíti

• minden esztendőben előre készül a következő termelési évre

Hogy milyen növényt és mekkora területen tervezzünk, azt megszabják:

• az árunövény értékesítési lehetőségei• a termelés jövedelmezősége• a gazdaság rendelkezésre álló forrásai• a talajviszonyok és az éghajlati

adottságok• a gazdaság belső szükségletei (pl.

takarmánynövények)

Az elővetemény

• a táblán az előző vegetációs időszakban termesztett növény

• Ismerete fontos

• gazdasági növényeink más-más előveteményt igényelnek

• pl. napraforgó, cukorrépa növényvédelmi okok miatt 4-5 évig nem kerülhetnek ugyanarra a területre

• pl. a kalászosok, főleg a búza 1-2 évig vethetőek önmaguk után, de huzamosabb monokultúra már a termés csökkenésével jár

• pl. a kukorica hosszú monokultúrás termesztést is elvisel.

• figyelembe kell venni az elővetemény termesztésekor használt vegyszerek esetleges utóhatását is

A vetésforgó

• régebben alkalmazták, amikor az üzemek sokféle növényfajt termesztettek

• a vetésforgóban táblánként előre megtervezték a növényi sorrendet annyi évre, ahány szakaszból a vetésforgó állt (l szakasz = l év, illetve növény)

• Szigorúan vett vetésforgó ma már nem használatos

Miért?

• specializálódás → kevesebb növényfaj nagyobb területen = kevés a variációs lehetőség

• másrészt a merev vetésforgó nehezen tudja követni a szükségletek (piac) változásait

Vetésváltás

• ma inkább vetésváltásról beszélünk

• ez a megoldás rugalmasabb

• esetenként egy-egy növény termesztését elhagyjuk és helyébe másik lép

Teljesítmény

• az időegység - óra, műszak, munkanap - alatt ténylegesen elvégzett munka mennyisége

! az erő- és munkagépek több típusa áll rendelkezésére

- ezek különböző kombinációi más-más teljesítményt eredményeznek

A talajok művelhetősége

• fekvésük, összetételük, típusuk különböző

• ugyanazon munka elvégzéséhez — azonos erő-és munkagéppel - az egyik területen több, a másikon kevesebb idő szükséges

• ennek megfelelően alakulnak a teljesítmények

• Ismeretében történik: a a munkák tervezése, szervezése, a munkabér megállapítása stb.

Területi kategóriák jellemzői:

• I. sík fekvésű középkötött talaj • II. sík fekvésű, laza, illetve kötött talaj

vagy enyhén dombos, középkötött talaj • III. dombos fekvésű, laza, illetve kötött

talaj • IV. erősen lejtős, köves, kavicsos,

erősen kötött vagy igen laza talaj

• A talaj kötöttségén annak a talajművelő eszközökkel szembeni ellenállásának (ellenerő) nagyságát értjük (K A)