mircea eliade: maitreyi

8
Csak 10 órára jártam be az irodába, a reggeli teát pedig mind‑ nyájan együ fogyasztouk reggel 8‑kor. Nyugodtan beszél‑ getheünk tehát, tudtuk, hogy két órán át nem zavar senki. Aznap éjjel nehezen aludtam el, lázas, ijesztő álmok gyötör‑ tek, hogy elveszítem Maitreyit, hogy egy fehér szakállas an‑ gyal kiűz a házból, miközben Sen a teraszról néz le rám hű‑ vösen. Meg‑megébredtem zavartan, hideg, nedves homlokkal. Mintha súlyos bűnt köveem volna el. A dolgozószobában találtam fehér száriban, hamuszín sál‑ lal a vállán, katalóguscédulákat írt. Zavartan kívántam neki jó reggelt, nem tudtam, megcsókoljam vagy csak egy mosollyal köszöntsem, netán viselkedjek úgy, mintha mi sem történt volna. A szerelem egy döntő pillanatát követő első találkozás mindig fokozo erőfeszítést és képzelőerőt követelt tőlem. Nem tudom, hogyan viselkedjek, milyen magatartásformát vegyek fel, nem tudom, merev legyek‑e vagy gyöngéd, és fő‑ ként azt nem tudom, mit gondol, hogy milyennek is szeretne látni valójában. Ez a bizonytalanság habozásra késztet minden egyes gesztus elő, ellentmondásba keveredem, magyarázko‑ dom, és mindent összevéve nevetséges leszek. Velem ellentétben nyugodtnak, beletörődőnek, határo‑ zonak látszo – noha a szeme alai karikák és arcának sá‑ padtsága imával és meditálással töltött éjszakáról árulkod‑ tak. (Vajon valóban hallottam volna hajnal felé a hangját, amint az erkélyről egy monoton dallamú, megszakadó, majd IX.

Upload: litera-portal

Post on 14-Sep-2015

240 views

Category:

Documents


3 download

DESCRIPTION

Eliade regénye olyan szerelmi történet, amelynek minden lapjáról árad az idegen kultúrával való találkozás, a keleti világ felfedezésének olykor fájdalmas, máskor elbűvölő, de mindig felkavaró élménye.

TRANSCRIPT

  • Csak 10 rra jrtam be az irodba, areggeli tet pedig mindnyjan egytt fogyasztottuk reggel 8kor. Nyugodtan beszlgethettnk teht, tudtuk, hogy kt rn t nem zavar senki. Aznap jjel nehezen aludtamel, lzas, ijeszt lmok gytrtek, hogy elvesztem Maitreyit, hogy egy fehr szakllas angyal kiz a hzbl, mikzben Sen a teraszrl nz le rm hvsen. Megmegbredtem zavartan, hideg, nedves homlokkal. Mintha slyos bnt kvettem volnael.

    A dolgozszobban talltam fehr szriban, hamuszn sllal a vlln, katalguscdulkat rt. Zavartan kvntam neki j reggelt, nem tudtam, megcskoljam vagy csak egy mosollyal kszntsem, netn viselkedjek gy, mintha mi sem trtnt volna. Aszerelem egy dnt pillanatt kvet els tallkozs mindig fokozott erfesztst s kpzelert kvetelt tlem. Nem tudom, hogyan viselkedjek, milyen magatartsformt vegyek fel, nem tudom, merev legyeke vagy gyngd, s fknt azt nem tudom, mit gondol, hogy milyennek is szeretne ltni valjban. Ez a bizonytalansg habozsra ksztet minden egyes gesztus eltt, ellentmondsba keveredem, magyarzkodom, s mindent sszevve nevetsges leszek.

    Velem ellenttben nyugodtnak, beletrdnek, hatrozottnak ltszott noha a szeme alatti karikk s arcnak spadtsga imval s meditlssal tlttt jszakrl rulkodtak. (Vajon valban hallottam volna hajnal fel a hangjt, amint az erklyrl egy monoton dallam, megszakad, majd

    IX.

  • M a i t r e y i / i X . 89

    mindegyre jrakezdett, vgl vratlanul mintegy zokogsba fl imt mondogat?)

    Leltem vele szemben, ugyanahhoz az rasztalhoz, arra a szkre, amelyet mr korbban elksztett. Gpiesen rni kezdtem, aknyvcmeket msoltam, fel se pillantottam a paprrl.

    Jl aludtl? krdeztem pr perc mltn, hogy megtrjem a csendet.

    Nem aludtam semmit felelt nyugodtan. Azt hiszem, ideje elhagynia a hzunkat. Azrt is hvattam

    Flbe akartam szaktani, de a ktsgbeesetten knyrg gesztusra hagytam t tovbb beszlni, mikzben a hallottak egyre jobban felkavartak s megrztak. Beszd kzben a tollal jtszott, nem is hedertett rm, rajzolgatott, kihzta, sorokat rtle, amelyeket nem tudtam elolvasni, jeleket, figurkat rajzolt, amelyeket nem rtettem. Ez a jtk bartsgunk kezdetre emlkeztetett, az els franciarkra. Szerettem volna flbeszaktani, megmondani, hny hibt vtett a tegnapi levlkben, de rzkeltem, milyen aljas volna, s hallgattam. Melankolikus gondolatokra sem volt idm. Olyan dolgokat mondott, amelyeket nehz volt elhinnem. Felkavartak, megleptek, srtettk a bszkesgemet, magabiztossgomat. Sosem hallottam mg, hogy ilyen hosszan beszlt volna anlkl, hogy tmt vltson vagy krdezni kezdjen, hogy vlaszra vagy reakcira vrjon. Mintha a falaknak beszlt volna. n mr ott sem voltam.

    Tvedtem, mondta, amikor azt hittem, gy szeret engem, ahogy nt. Az szve rgta ms, Robi Thakkurnak adta. Tizenhrom ves kora ta szereti, azta, amita elszr olvasta a knyveit. Atavalyi vig minden nyarat csaldjval egytt Shantiniketanban tlttt, aklt hznak vendgeknt. Hny jszakt tltttek kettesben a teraszon, Maitreyi az reg lbainl, hallgattat, az meg a hajt simogatta! Eleinte nem tudta, mi ez az rzs, amelynek ksznheten csaknem soha nem bred fel egy csodaszp lombl, azt hitte, hogy imdat s a guru

  • M i r ce a e l i a de90

    irnt rzett gyermeki szeretet. Amg egy este a klt meg nem mond ta neki, hogy ez a szerelem. Akkor eljult a teraszon. Aklt szobjban trt maghoz, nem emlkszik, mennyi idvel ksbb, knnyes arccal fekdt az gyon. Aszobt friss jzminillat lengtet. Aguru tovbb simogatta, s akkor adta neki a bnktl vd mantrt. Maradjon tiszta egsz letben mondta neki. rjon verseket, szeressen, lmodjon s ne felejtse el sohat. s nem felejtetteel. Egsz ldiknyi levele van tle, avilg minden sarkbl kldtt neki. Aldik illatos fbl kszlt, maga a klt ajndkozta neki, egy hajfrtjvel egytt.

    (Undort pojca, gondoltam fltkenysgtl, dhtl s tehetetlensgtl srtetten. Micsoda megronts, micsoda testi misztika, rajongsnak s csalsnak milyen visszataszt keverke. Hogy is kpzelhettem, hogy ez a lny tiszta? Hogy hihettem, hogy n vagyok az els, aki megrinti testt?)

    Mgis, soha nem cskolta t meg, csak a hajt simogatta, tette hozz, mintha kitallta volna a gondolatomat. Amgy sem ltta mr rgta, mert a klt folyton utazik, s (emlkszem a ttovzsra ebben a pillanatban!) gy ltszik, Sen asszony szrevette a guru irnti tlrad rzseit, s nem engedte tbb, hogy tallkozzanak. De egy pillanatra sem felejtetteel. Szerette volna, ha j bartok lesznk, hogy mindezt megossza velem, hogy egytt szerethesskt. Nekem csak bartom volt, csak bartknt szeretett, soha eszbe sem jutott ms, jtkunknak jtknak kell maradnia, cskok, lelsek nlkl. (Elpirult, s rengeteg nyelvtani s kiejtsbeli hibval suttogta el ezeket a szavakat. Aztn bengliul is megismtelte.) Gesztusai szintk, melegek voltak, mert bizonyos rtelemben nagyon szeret, szereti, ha egytt vagyunk, trflkozunk, egyms szembe nznk s sszekulcsoljuk a kezeinket, de mindez csak bartsg, semmi ms. Ha msknt hittem, az hibja, mert nem mondott el nekem mindent, s ez arra ksztetett, hogy sszevissza kpzeldjek, elhiggyem mg aztis, hogy szerelmes belm.

  • M a i t r e y i / i X . 91

    Amikor spadtan, fradtan befejezte, fellltam (nem is igen tudtam, mit csinlok, annyira szdltem), s odalptem hozz. Pnik s sznalom volt a tekintetben, kezem kz fogtam az arct, s tudvn, hogy nem kilthat segtsg utn, szjon cskoltam. Mindketten tudtuk, hogy brmelyik percben lejhet valaki fentrl s a lpcsrl meglthat bennnket, de ez csak arra ksztetett, hogy mg hosszabbra nyjtsam a cskot, szinte megfojtottam.

    Mirt csinlja ezt? krdezte. Gyenge vagyok, tudja, hogy nem brok ellenllni, de nem rzek semmit, amikor megcskol. Mintha Chabu, mintha egy gyermek ajkait rzenm. Nem rz meg! Nem szeretem!

    Elengedtem, s visszamentem a szobmba. gy mentem dolgozni, hogy meg sem vrtam a tet, s noha fltkeny voltam s dhs, Maitreyi vallomsa mgis feldertett. gy tnt, brmit tesz ez a lny, az mind termszetellenes.

    Aznap nem tallkoztam vele, nem is kerestem. Este, vacsornl ismt ott lt a jobb oldalamon. Elsk kzt rkeztem. Csak Mantu, Lilu s Maitreyi voltak ott. Politizltunk, avros polgrmesternek letartztatsrl, Sarojini Naidu sznoklatrl, apolgrhborban bebrtnzttek szmrl beszlgettnk. Megfogadtam, hogy r se pillantok, s mg vletlenl sem rek hozz. De hirtelen meleg, meztelen lbnak rintst reztem az asztal alatt, amint remegve megllapodott a lbamon. szszerezzentem, s ez elrult. szrevtlenl felhzta szrija szlt, s n lbammal vgigsimtottam a lba szrt, meg sem prbltam ellenllni varzsnak, melegnek, rzkisgnek Spadt volt, ajkai vrsek, tgul, rmlt szemekkel nzett rm, de hsa hvott, csbtott, s bele kellett mlyesztenem a krmeimet a mellkasomba, hogy egy pillanatra magamhoz trjek. Azt hiszem, atbbiek is szrevettk egymsba feledkezsnket. Attl kezdve lbunk lelkezse az asztal alatt mindennapi rmeink egyike lett. Ha kezemmel rintettem volna

  • M i r ce a e l i a de92

    meg, azt undort, kjenc gesztusnak tekintette volna, s nyomban ktelkedni kezdett volna rzelmeim tisztasgban.

    Vacsora utn meglltott a kszbn. Akarja ltni, mennyit dolgoztam mostanig?Felgyjtotta a villanyt a knyvtrban, de ahelyett, hogy

    odalpett volna az asztalhoz, amelyen a katalguscdulk lltak, tment a msik szobba, ahol nem volt lmpa. Krlnzett, nehogy meglepjen bennnket valaki, majd felm nyjtotta vllig meztelen karjt.

    Megprblhat brmit, cskolhatja, simogathatja, megltja, nem rzek semmit

    Jval korbban egyszer az rzkisgrl beszlgettnk, s n azt mondtam, hogy valaki, aki igazn tud szeretni, brmilyen jelentktelen is lenne a msik testnek az rintse, mgis kpes megtapasztalni azt. Elmagyarztam neki akkor, hogy szmomra a birtokbavtel sokkal rthetetlenebb s komplikltabb, mint amilyennek ltszik. Nagyon nehz valban birtokolni valamit, megszerezni, meghdtani. Inkbb csak kpzeljk azt, hogy birtokunkban van, s nem birtokoljuk.

    Ezeken a futlag odavetett banalitsokon, amelyeket azrt mondtam, mert biztos voltam benne, hogy komolyabb dolgokat kptelen felfogni, sokat gondolkodhatott. Most teht megprblta ellenrizni sajt rzelmeit az egykor emltett elemi rzkisgen keresztl.

    Megfogtam a karjt, s egy pillanatig elbvlten nztem. Nem is ni kar volt mr ttetsz, autonm melege volt, mintha minden szenvedlye s ezzel egytt minden vgya a gyzelemre az al a barna, matt br al gylt volna. nmagban lt, mr nem tartozott a lnyhoz, aki trelmetlenl kinyjtotta felm, hogy rzelmeit ellenrizhesse ltala. l ldozatknt fogtam kzbe, engem is megszdtett a benne lktet er, saz, hogy milyen klns dologra kszlk. Szorongatni, simogatni, cskolgatni kezdtem, abban a biztos tudatban, hogy

  • M a i t r e y i / i X . 93

    egsz lnyt lelem, t simogatom, benne lelem gynyrsgem. reztem, hogy hajlik meg a kj slya alatt, hogy adja t magt holtra vltan, reztem, hogy j napra virrad, mert a cskok kzt egyre spadtabb lett az arca, egyre fnyesebbek a szemei, akarata egyre gyenglt. Meztelen karjn stl szerelmi hvsom neki szlt. reztem akkor, hogy remeg s egyre jobban s jobban tmaszkodik rm, mg msik karjt a vllam kr nem fonta s knnyezve lelni nem kezdett. Akvetkez pillanatban mr a karomban volt, szabad akaratbl (mert hiszen semmivel sem siettettem, el voltam sznva arra, hogy csak a karjt fogom gytrni), amikor pedig megcskoltam, ezttal a szjt, tudtam, hogy ez a csk mr nem erszakos, hiszen ajkai sztnylva ittk az ajkaimat, fogai harapni prbltak, testnek feszltsgben mr nem volt sem ellenkezs, sem nfelads, csak az n vgyamra, az n vremre vlaszol sszhang. Megrtettem, hogy brmi trtnt volna korbban Maitreyi rzseiben vagy gondolataiban, akrki keltette fel ket korbban, annak minden nyoma elmosdott, elgette ket a szz lny letnek ez az j napja. Kimondhatatlan boldogsg nttte el testemlelkem. Teljesnek, rkkvalnak reztem magam, megnevezhetetlen hullm lktt a magasba a semmibl, anlkl hogy nmagamtl elvlasztott, tvtra terelt volna. Soha nem ltem mlyebb, hatrtalanabb letet, mint azokban az idtlennek tn pillanatokban. Akeblre boruls tbb volt a szerelemnl.

    Hirtelen maghoz trt, seltakarta az arct. Aztn knynyedn eltvolodott tlem, megmegremegve visszanzett, s ismt eltakarta az arct. Aknyvekkel teli asztalhoz lpett, s automatikusan ezt mondta:

    Ezen dolgoztammaMintha termszetfeletti rzkkel rendelkezett volna. Mert

    ebben a pillanatban belpett Khokha, s jelentette, hogy Sen asszony hvatja Maitreyit a szobjba. Leoltottam a villanyt,

  • M i r ce a e l i a de94

    igyekeztem uralkodni magamon, mert olyan szdlten boldog voltam, hogy csaknem kedvem lett volna elmondani Khokhnak, hogy vratlanul s meg nem rdemelten milyen hatalmas boldogsggal ajndkoztak meg.

    Szobmba rve nem talltam a helyemet. Kibmultam a rcsos ablakon, levetettem magam az gyra, felugrottam, s stlni kezdtem fel s al. Szerettem volna jra ltnit, arcnak, egybeforrt ajkainknak emlkvel elaludni. gy reztem, nem gy vltunkel, ahogy kellett volna, nem a frissen felfedezett intimitssal. lelssel kellett volna elvlnunk, de azt megakadlyozta Khokha megjelense. Biztos vagyok benne, hogy is ugyangy rzett, mert hallottam, amint halkan felal jr a szobjban, kilp az erklyre, visszamegy. Valahnyszor az ablakhoz kzeltett, lthattam rnykt a falon. De a fny kialudt, s klns rosszkedv tapasztott oda, arcsos ablak mell. Fttyszt hallottam, dallamtredknek tnt, de n msra gondoltam. Az ablakhoz lptem, s magam is ftyrszni kezdtem, nem rkezett vlasz. Az erklyen kell lennie, gondoltam, s vatosan kinyitva szobm ajtajt, majd a folyos slyos ajtajt, kisiettem a teraszra. Nem mertem lemenni az utcra, mert az utcai lmpa fnye nagyon ersen vilgtott. Ismt ftyrszni kezdtem.

    Allan! Allan! hallottam az erklyrl.Elszr szltott a nevemen. Lesiettem, ott talltam a gli

    cnik kzt, akorltnak dlve, vlln sl, haja feketn hullott a karjra. Legends, keleti mesbe ill jelens volt csaknem meztelen teste a virgok kztt, almpa spadt fnyben frd erklyen. Csak nztem, egy szt sem szltam. Prknyra hull karjainak puhasgbl, fejtartsbl megrtettem, hogy neki sincs mr ereje beszlni. Nztk egymst csupn. Aztn benylt a sl al, skeblei kzl elhzott s ledobott valami fehret, amely lustn siklott t a levegn: egy jzminvirg koszort. Akvetkez pillanatban eltnt. Meg sem ksznhettem neki.

  • M a i t r e y i / i X . 95

    Boldogan, megbklten trtem vissza a szobmba, gondosan bezrtam az ajtkat. Afolyosn Khokhba botlottam.

    Kijttem egy kis vizet inni mondta zavartan, mg mieltt egy szt szlhattam volna.

    Akkor nem gondolkodtam el azon, vajon mit kereshet folyton a kzelnkben, vajon nem kmkedik utnunk? Tl boldog voltam a jzminkoszorval ahhoz, hogy brmi msra tudtam volna gondolni. Ksbb megtudtam, hogy a jzminkoszor a jegyessget szimbolizlja, hogy az a lny, aki ilyen koszort ad egy frfinak, az rkre az vnek szmt, mert a virg tadsa krlmnyeken, st a hallon is fellemelked esknek szmt. Akkor azonban mg nem ismertem ezt a jelentst, simogattam s cskolgattam, mert a Maitreyi volt, keblhez simult, onnan dobta ki szmomra ezt a felbecslhetetlen ajndkot.

    Az gyon lve, ajzminvirgokat nzve gondolataim sztszaladtak a kezdet kezdetig, amikor alig lttamt, s nem tetszett nekem, amikor azt hittem, soha semmi nem kthet hozz, s megrtettem, hogy voltakppen mr akkor is szerettem, noha nem jttemr, mert nem akartam tudni rla.

    lmok s emlkek kzt ringatz jszaka volt, ajzminillat a szja zt idzte csbtn, egy jszaka, amikor taln elszr hallottam a bengli darvak kiltst az bl melletti, vzzel elrasztott mezk felett. Akkor, aboldogsg ltal vilgra nyitott kapun t egy legendkkal teli letet lttam meg, egy kgykkal s tamtam dobokkal teli vidket, amelyen az orszgutak csavarg szeretiknt egytt lpkedtnk.

    * * *