ms-2628u biol10szk 2013 beadasra · 16 a lÁthatatlan ÉlÕvilÁg – mikrobÁk a sejtmagvas...

Ms-2628U_Biol10szk_2013_BEADASRA.qxd 2013.12.18. 21:45 Page 3

TARTALOMA LÁTHATATLAN ÉLÕVILÁG –MIKRÓBÁKAz élõvilág csoportjai és a vírusok ............................. 10A sejtmag nélküli élõlények ......................................... 13Az egysejtû sejtmagvasok országa .............................. 16A gombák teste és élete ................................................. 18A fertõzõ betegségek ...................................................... 21A kórokozók elleni védekezés ..................................... 24Megfigyelések, vizsgálódások – A mikrobák teste és életmûködései ............................ 27Összefoglalás ................................................................... 29

A ZÖLD BIRODALOM – A NÖVÉNYEK VILÁGAA növényi sejt és a szövetek ......................................... 32A növény szervezete és a növényi szövetek .............. 35Az önfenntartó szervek és mûködésük I. ................... 36Az önfenntartó szervek és mûködésük II. ................. 38Megfigyelések, vizsgálódások – A sejt, a szövetek és a szervmûködések .................... 40A mozgás, a raktározás és a kiválasztás (kiegészítõ anyag) ............................................................ 42A szaporodás .................................................................... 44A zárvatermõ növények egyedfejlõdése .................... 47A moszatok, a mohák és a harasztok .......................... 50A virágos növények ........................................................ 52Környezetünk növényei ................................................. 55Növényi nyersanyagok és a növénynemesítés .......... 57A növénytermesztés ....................................................... 60Összefoglalás ................................................................... 63

AKIK BENÉPESTIK A FÖLDET – AZ ÁLLATOK VILÁGAAz állati sejt felépítése és mûködése .......................... 66A szövetek ........................................................................ 68A változatos testfelszín és a mozgás ........................... 71Az állatok táplálkozása és légzése .............................. 75Anyagszállítás és kiválasztás ....................................... 78Az életfolyamatok szabályozása .................................. 81Szülõk és utódok ............................................................. 84Megfigyelések, vizsgálódások – Az állatok teste és életmûködése ................................ 87Gerinctelen állatok I. ...................................................... 89Gerinctelen állatok II. .................................................... 91A gerincesek ..................................................................... 94


TARTALOMÁllatok a gazdaságban ................................................... 99Állatok a lakásban .......................................................... 102Állati találmányok a technikában ................................ 104Összefoglalás ................................................................... 105

AZ ÉLÕLÉNYEK ÉS KÖRNYEZETÜKAz élõlények szervezõdése és tûrõképessége ........... 108Az élõlények környezeti tényezõi ............................... 111A levegõ, a víz és a talaj védelme ............................... 115Populációk és kölcsönhatásaik ..................................... 118Ökológiai garfikonok elemzése ................................... 122Kiselõadások készítése a populációs kölcsönhatásokról ........................................................... 123Az életközösségek jellemzõi ........................................ 124Az anyag- és az energiaforgalom alapjai ................... 127A bioelemek és a víz körforgása .................................. 130Megfigyelések, vizsgálódások – Az életközösségek általános jellemzõi ....................... 133Összefoglalás ................................................................... 135

ÉRTHETJÜK ÕKET? – AZ ÁLLATOK VISELKEDÉSEHétköznapi tapasztalatok ............................................... 138Öröklött magatartásformák ............................................ 141Tanult magatartásformák ................................................ 143Az állatok önfenntartó viselkedése .............................. 147Az állatok fajfenntartó (szaporodási) viselkedése ..... 150Az állatok kommunikációja ........................................... 153Az állatok társas viselkedése ......................................... 155Állati viselkedés – emberi magatartás ......................... 158Összefoglalás ................................................................... 161

A KÁRPÁT-MEDENCE ÉLÕVILÁGA„Élõhelysziget” európa szívében .................................. 164A fás társulások és a vizes élõhelyek élõvilága .......... 167A fátlan társulások élõvilága ......................................... 170Természeti értékeink a kárpát-medencében I. ............ 173Természeti értékeink a kárpát-medencében II. ........... 177„Jelentés” a kárpát-medence környezeti állapotáról ... 181A kárpát-medence megújuló, részlegesen megújulóenergiaforrásai (olvasmány) ........................................... 185Településed környezeti értékei, környezeti problémái (kérdõív projektmunkához) ........................ 186Összefoglalás ................................................................... 188

MIT KELL TUDNI A TANÉV VÉGÉN? ................. 190


16 A LÁTHATATLAN ÉLÕVILÁG – MIKROBÁK

A sejtmagvas (eukarióta) szervezõdésû élõlé-nyek maghártyával körülhatárolt, elkülönült sejt-maggal rendelkeznek. Alacsonyabb rendû képvi-selõik az egyszerûbb sejtmagvasok országátalkotják. Általában egyetlen sejtbõl állnak, de el-terjedtek a kezdetleges többsejtû formák is. A cso-port tagjai lehetnek növényszerû valamint állat-és gombaszerû élõlények. Fajaik benépesítik a vizeket és a talajt, de megtalálhatók más élõlé-nyek testfelületén és testében is.

AZ EGYSEJTÛEK KÖZÖS JELLEMZÕI

Az egysejtû sejtmagvas szervezetek egyetlen sejt-je minden életmûködést elvégez. Kültakarójuka sejthártya nemcsak véd, hanem az anyagok fel-vételében, leadásában és a légzésben is részt vesz.Ostor(ok), csillók vagy kinyújtható és visszahúz-ható sejtkitüremkedések, állábak segítségévelmozognak. A felesleges vizet (az édesvízi szer-vezeteknél) a lüktetõ üregecske választja ki.Többnyire kettéosztódással szaporodnak. Né-hány fajuk kedvezõtlen körülmények között ellen-álló burkot von maga köré, vagyis betokozódik.

Az egysejtûekre a hasonlóságok mellett jólmegfigyelhetõ különbségek is jellemzõk. Azalábbiakban három csoportjukat és azok fõbbképviselõit mutatjuk be.

OSTOROSOK

Az ostorosok közé olyan egysejtûek tartoznak,amelyek általában egy vagy több ostorral mozog-nak. Egyedei autotróf és heterotróf módon táplál-koznak. Több fajuk, mint például az ostorosmo-szatokhoz tartozó zöld szemes ostoros (16.1.)

mindkét táplálkozásra képes (vegyes táplálkozá-sú). Fényben zöld színanyaguk segítségével fo-toautotróf életmódot folytat, sötétben heterotrófmódon táplálkozik. Ilyenkor a sejtszájon át bak-tériumokat és elpusztult élõlények maradványaitveszi fel. Helyét a sejt egyik végében lévõ ostorsegítségével változtatja. A fényt az ostor tövébenelhelyezkedõ piros szemfolttal érzékeli.

Kettéosztódásakor elõször a sejtmag örökí-tõanyaga megkettõzõdik, majd a sejt többi alko-tója is megfelezõdik. Az egysejtû moszatok nél-külözhetetlenek a vizek életközösségében, mivelhozzájárulnak öntisztulásukhoz, és táplálékként isjelentõsek. Egyes feltevések szerint õsi ostoros-moszatok lehettek a növények és állatok közösõsei, ezt azonban a kutatási eredmények nem tá-masztják alá.

Az ostorosok heterotróf táplálkozású fajai kö-zött vannak, amelyek betegségeket okoznak, mintpéldául a nõk hüvelyében élõsködõ hüvelyostoros.

Afrikában a Kongó vidékén gyakori kórokozó a vér-ben és a szövetek közötti folyadékban élõsködõ álom-kórostoros. Kihegyesedõ hátsó testvégén ostort, egyikoldalán pedig hullámzó hártyát visel. A kórokozót a vérszívó cecelégy viszi át az állatokból az emberekvérébe. A vérbe jutva osztódással szaporodik, és ha-lálos kimenetelû betegséget, álomkórt okoz.

ÁLLÁBASOK

Az állatszerû egysejtûek heterotróf szervezetek.A felvett táplálékot emésztõ ûröcskéikben átala-kítják, végül az emészthetetlen anyagokat eltávo-lítják a sejtbõl. A csoport egyszerûbb felépítésûképviselõi az állábasok.

Közülük jól ismert faj az óriás amõba. Sejt-jében egy sejtmag van. Az amõba állábakkalváltoztatja a helyét. Mozgása során megtapad a szilárd aljzaton és a sejthártyája kitüremkedik.Ebbe az ideiglenes nyúlványba beáramlik a plaz-ma, így az állat lassan továbbcsúszik.

AZ EGYSEJTÛ SEJTMAGVASOK ORSZÁGA

16.1. Melyek a zöld szemesostoros növényi és állati jel-legû alkotóelemei?

ostor

MIKROSZKÓPOS KÉP

szemfolt

sejtszáj

sejtmag

zöld színtest

emésztõ üregecske

sejtplazma


Az állábak a táplálkozásban is közremûköd-nek. Segítségükkel a táplálékát „körülfolyja” ésbekebelezi. A táplálékszemcsék körül a sejthár-tyából kialakul az emésztõ ûröcske. Az ide be-jutó enzimek lebontják a táplálékot. Az emészt-hetetlen anyagok a sejthártyán keresztül a környe-zetbe távoznak. Az óriás amõba fontos szerepetjátszik a vizek öntisztulásában, mert az elhaltszervezetek szerves anyagait beépíti a testébe.

CSILLÓSOK

A bonyolultabb felépítésû állatszerû egysejtûekjellemzõ faja a papucsállatka. Kétféle sejtmag-ja közül a nagyobb irányítja az életmûködése-ket, a kisebb a szaporodásért felelõs. Csillóinakösszerendezett, egyirányú csapkodásával gyor-san úszik.

Acsillók a táplálkozását is segítik, mivel a szer-ves törmeléket és a baktériumokat a sejtszájbasodorják. Onnan a táplálékszemcsék az emésztõûröcskébe kerülnek. Az ûröcske változtatja a he-

AZ EGYSEJTÛ SETMAGVASOK ORSZÁGA 17

lyét a sejtben, miközben belsejében lezajlik azemésztés. A megemésztett anyagok a sejtplaz-mába, a salakanyagok pedig az alrésen át a kör-nyezetbe jutnak.

A felesleges vizet a lüktetõ ûröcske távolít-ja el. Amikor a csatornákon keresztül a közpon-ti üreg megtelik folyadékkal, a sejthártya megnyí-lik és a felesleges víz kiürül. A papucsállatka azóriás amõbához hasonlóan a vizek öntisztulásá-ban játszik fontos szerepet.

17.1. Apapucsállatka és az óriás amõba felépítése. Hason-lítsd össze a testfelépítésüket!

17.2. A papucsállatka mikroszkópos képe. Ismertesda papucsállatka és az óriás amõba táplálkozását!

sejtplazma

emésztõ üregecske

csillók

alrés lüktetõ üregecske

álláb

sejtszáj sejtmag

ELLENÕRIZD TUDÁSOD!

1. Hasonlítsd össze a prokarióta és eukarióta sejtet!2. Melyek az egysejtû sejtmagvas élõlények közös jellemzõi? Mi a jelentõségük?3. Mi az oka, hogy a vízben, nedves környezetben élõ egysejtûek a levegõvel szinte mindenho-

vá eljutnak?4. Mivel és hogyan mozognak az egysejtûek tipikus képviselõi? Magyarázd el!5. Mi jellemzõ a zöld szemes ostoros és a papucsállatka testfelépítésére és életmódjára

OLVASD EL!

Fõként a trópusokon gyakori a lázállatka által okozottbetegség, a malária. Az egysejtû élõsködõt a malária-szúnyog terjeszti. A rovarok a beteg emberek vérétszívva fertõzõdnek meg, majd a bennük szaporodókórokozókat egészséges emberekbe oltják. A betegsé-get ismétlõdõ lázrohamok jelzik. A szúnyogok irtásá-val, tenyészhelyeik visszaszorításával, gyógyszereskezeléssel csökkenthetõ lenne a betegek száma.


36 A ZÖLD BIRODALOM – A NÖVÉNYEK VILÁGA

a sejtek erõteljesen megnyúlnak. Felette a felszí-vási övben egyes bõrszöveti sejtek felületnagyob-bító nyúlványokat, gyökérszõröket növesztenek.A gyökér folyamatos növekedése következtébena csúcs közelében új szõrök jönnek létre, míg a tá-volabb lévõk elhalnak (36.1.). A vékony falú gyö-kérszõrök vizet és ásványi sókat vesznek fel.Mivel a talajoldat koncentrációja kisebb, mint a bõrszöveti sejteké, ezért egy befelé tartó víz-áramlás indul meg. Ettõl a bõrszöveti sejtek ol-datai hígabbá válnak az alapszövetiekhez képest.Az így kialakult szívóerõ miatt a víz sejtrõl sejt-re áramlik, végül a fanyalábokba kerül (36.2.).Ezekben a vízzel együtt ásványi anyagok is mo-zognak. Az ionokat a gyökérszõrök a környeze-tükbõl válogatják ki. Felvételük a vízfelvételtõleltérõen energiabefektetést igényel. A felvettanyagok a szárba vándorolnak.

A SZÁR

A növényi test tengelye a szár. Tartja a felszín fe-letti szerveket, és összeköttetést biztosít a gyöke-rek és a levelek között. Szöveti felépítése alapjánlágy és fás szárat különböztetünk meg. A lágyszárat bõrszöveti sejtjek borítják, közöttük gáz-cserenyílások vannak. A bõrszövet alatti alap-szövetbe fa- és háncselemeket egyaránt tartal-mazó szállítónyalábok ágyazódnak. A háncsrészáltalában a bõrszövet felé, míg a farész a szár kö-zepe felé található. Az egyszikûek szárának ke-resztmetszetén a szállító-nyalábok szórtan, a két-szikûekén pedig körkörösen rendezõdnek. To-vábbi különbség, hogy a kétszikûek nyalábjai-ban a szárat vastagító osztódószövet, a kambiumhelyezkedik el (37.1.).

A leggyakoribb lágy szár az 1-2 évig élõ, rendszerintnedvdús dudvás szár. A paradicsom dudvás szára belültömött, a töké viszont üreges. Üreges a búza bütykök-kel tagolt szalmaszára is. Hozzá hasonló a kemény,többméteresre növõ nádszár. A gyermekláncfû levél-telen virágzatban végzõdõ szára a tõkocsány.

A fás szárban a kambium összefüggõ henger-palásttá záródik. A kambiumgyûrû a kerület fe-lé évenként új háncsgyûrûket, befelé fagyûrûket

A növények a többi élõlényhez hasonlóan környe-zetükkel állandó anyag- és energiaforgalmat bo-nyolítanak le. A felvett anyagokat felhasználják,átalakítják, a feleslegeseket pedig leadják. Ezeketa mûködéseket az önfenntartó szervek, a gyökér-zet, a szár és a lomblevelek végzik.

GYÖKÉR

A fõgyökérzetet egy erõteljes központi gyökér ésa belõle kiágazó oldalgyökerek, míg a mellék-gyökérzetet szinte egyforma gyökerek alkotják.A gyökérzet rögzíti a növényt, tápanyagokat veszfel és továbbít.

A fiatal gyökér csúcsa osztódó szövetbõl áll,amit a gyökérsüveg véd. Ennek külsõ elnyálká-sodó része megkönnyíti a gyökér elõrenyomulá-sát. Az osztódási öv mögötti növekedési övben

AZ ÖNFENNTARTÓ SZERVEK ÉSMÛKÖDÉSÜK I.

36.1. Melyik gyökérrészt nevezik megnyúlási övnek is?Miért?

KERESZTMETSZET

HOSSZMETSZET

alapszövet

bõrszövet

gyökér-szõrök

fels

zívá

si

övnö

veke

dési

öv

oszt

ódás

i öv

háncsrész farész

gyökérsüveg

gyökérszõr

bõrszövet

alapszövet

farész

háncsrész

36.2. Hogyan biztosítják a gyökérszõrök a tápanyagokfelvételét és továbbítását?


AZ ÖNFENNTARTÓ SZERVEK ÉS MÛKÖDÉSÜK I. 37

37.1. Figyeld meg a kétszikû és egyszikû növény lágyszárának felépítését a keresztmetszeti képeken!

KÉTSZIKÛ EGYSZIKÛ

háncs-rész

háncs-rész

fa-rész

fa-rész

szállító-nyalábok

szállító-nyalábok

bõrszövetbõrszövet

alap-szövetalapszövet

kam-bium

képez. Afagyûrûk összessége a fatest, míg a háncs-elemekbõl álló rész neve háncstest (37.2.).

A fatest gyûrûinek kialakulása az éghajlativiszonyokkal kapcsolatos. A mérsékelt égövbena kambium mûködése szakaszos. Tavasszal a fáknagy vízigényének kielégítésére tág üregû, vé-kony falú vízszállító elemek képzõdnek. Õsszel,amikor az életfolyamatok lelassulnak, szûk üre-gû, vastag falú, inkább a szilárdítást szolgáló sej-tek jönnek létre. Télen a kambiumsejtek osztódá-sa szünetel. Az egy évben kialakult szállítóelemekegyüttesen évgyûrût alkotnak.

A háncstest a fatestnél keskenyebb, mivel a kambium kevesebb és vékonyabb falú háncsele-met hoz létre. A háncstestnek elsõsorban az utol-só évi gyûrûi mûködõképesek. Az évrõl évre gya-rapodó fás szárat a külsõ károsító hatásoktól a héjkéreg védi. A fásszár vastagodásakor alap-szöveti sejtek is képzõdnek. Alapszövet alkotja a szár középsõ részét, továbbá a fa- és háncstestetsugárirányban átszelõ keskenyebb sávokat.

A szárak farészében a talajból felszívott folya-dék a lomblevelek felé mozog. Innen a szerves

anyagok oldatát a háncselemek viszik a többiszervbe. Az egymástól elkülönült, ellentétes irá-nyú, kettõs anyagáramlás a nedvkeringés.


1. Mi jellemzõ a gyökér felépítésére?2. Bizonyítsd a gyökér felépítése és mûködése közti kapcsolatot!3. Mi a jelentõsége a gyökér folyamatos növekedésének?4. Hogyan történik a víz és az ásványi anyagok felvétele, továbbítása?5. Miben különbözik az egy- és kétszikû, valamint a lágy és a fás szár szöveti felépítése?6. Hogyan vastagszik a fás szár?

GONDOLKOZZ ÉS VÁLASZOLJ!

Mivel magyarázható, hogy a gyökér megnyú-lása ellenére a felszívási öv a gyökércsúcstólmindig azonos távolságra van?

JÓ, HA TUDOD!

Több erdei fafaj (pl. tölgyek) gyökérzetérõl hiányoz-nak a gyökérszõrök. Szerepüket gombafonalakveszik át. A gyökerekkel együtt élõ gombák jelentõ-sége fõleg a felvehetõ nitrogénben szegény talajokonnagy. Ha a talajban elegendõ a felvehetõ nitrogén, akkora gombafonalak lebomlanak. Az egyes gombafajokcsak meghatározott fafajhoz kötõdnek, és csak akkorképeznek termõtestet, ha a megfelelõ fa gyökérzetévelkerülnek kapcsolatba.

elhalt fatest(geszt)

héjkéreg

háncstest

kambium

élõ fatest(szíjács)

37.2. A fás szár metszetén az évgyûrûk száma alapján meglehet határozni a törzs, vagy az ág életkorát


A moszatok a vizekben fontos oxigénter-melõk, továbbá táplálékot, búvó-, és költõhelyetbiztosítanak más élõlények számára. Az embe-rek fõként táplálék-, takarmány-, illetve trágyanö-vényekként hasznosítják. A barnamoszatokat jód-tartalmuk miatt az ipar is felhasználja.

A MOHÁK

A szárazföldi növényi élet elindítói az õsi zöld-moszatok, illetve leszármazottaik a mohák voltak.A mohák kisméretû telepteste vagy egyszerû,vagy jól tagolt, mint a lombosmoháké. Részeikaz aljzatba kapaszkodó gyökérszerû rögzítõfo-nalak, valamint a szárszerû és a levélszerû kép-letek. A szervszerû képzõdmények ellenére semszöveteik, sem szerveik nincsenek (50.2.). A mo-szatokhoz hasonlóan a tápanyagokat egész test-felületükön veszik fel.

A rendszerezés kezdetén, a mesterséges rendsze-rekben, az élõlényeket önkényesen kiválasztottkülsõ tulajdonságok (pl. porzók száma) alapjáncsoportosították. Napjainkban a fejlõdéstörténetirendszer a származási, rokonsági kapcsolatokatveszi alapul, és az élõvilág fejlõdését tükrözi. A rendszerezés alapegysége a faj. A fajba tarto-zó egyedek közös származásúak, lényeges külsõés belsõ sajátosságaik nagyjából azonosak, ésszaporodáskor önmagukhoz hasonló, termékenyutódokat hoznak létre. Fontosabb rendszertanikategóriák még a család, a rend, az osztály és a törzs.

A MOSZATOK

A moszatok egyszerû testfelépítésû vízi élõlé-nyek. A zöldmoszatok a vízfelszínhez közel él-nek, a tengeri barnamoszatok mélyebbre, a vö-rösmoszatok pedig sokkal mélyebbre (100–200 m)hatolnak. Valamennyien a színükrõl kapták a ne-vüket, bár zöld festékanyag mindegyikben van.Telepes testszervezõdésûek, nagyjából egyformasejtjeik között alig létezik mûködésmegosztás.Térbeli alakjuknak megfelelõen fonalas, lemezes,vagy teleptestûek lehetnek. (A formák, a sejtekkülönbözõ irányú osztódásával alakulnak ki.) A zöldmoszatokban mindhárom testszervezõdéselõfordul. A fonalas zöldmoszatnak fonaltelepe,a tengeri salátának lap alakú lemezes telepe, míga csillárkamoszatnak háromdimenziós teleptestevan (50.1.). A fejlettebb barna- és vörösmoszatoktelepteste gyakran erõsen tagolt. A moszatokraaz ivaros és az ivartalan szaporodás, valamint a nemzedékváltakozás jellemzõ.

50 A ZÖLD BIRODALOM – A NÖVÉNYEK VILÁGA

A MOSZATOK, A MOHÁK ÉS A HARASZTOK

50.1. Melyik növénycsoport képviselõje a fonalas zöldmoszat (1), a tengeri saláta (2) és a csillárkamoszat (3)? Mi jellemzõ testfelépítésükre?

50.2. Figyeld meg a nagy seprûmoha (balra) és a szõr-mohák testtagolódását!


A MOSZATOK, A MOHÁK ÉS A HARASZTOK 51

Ivartalanul és ivarosan szaporodnak, az ivar-sejtek összeolvadásához víz szükséges. Nemze-dékváltakozásuk jellegzetessége, hogy hosz-szabb az ivaros fejlõdési szakasz (elõtelep, mo-hanövényke kialakulása), mint az ivartalan (nye-les spóratartó tok kifejlõdése).

A mohák nedves és száraz élõhelyeken egy-aránt elõfordulnak. Vizenyõs részeken gyakoriaka tõzegmohák, erdõkben pedig, a szõrmohák. Azezüstmoha építményeken telepszik meg.

Jelentõségük sokrétû. Rengeteg vizet képe-sek tárolni, óvják a talajt a kiszáradástól és a szélpusztításától, továbbá elhalt testanyagaikkal nö-velik tápanyagkészletét.

A HARASZTOK

A harasztok éppúgy, mint a mohák az õsi zöldmo-szatoktól származnak. A moháknál azonban na-gyobb termetûek és a szárazföldi élethez is job-ban alkalmazkodtak. Testszervezõdésük megha-tározó tényezõje a vízgazdálkodás, azaz a víz-megtartás és a vízutánpótlás biztosítása volt. Ezvezetett a szövetek, majd a szervek elkülönülé-séhez. Õseiknél jelent meg elõször a bõrszövet

51.1. Miben különbözik a védett korpafüvek (1) és a zsurlók (2) tetfelépítése a páfrányokétól (3)?

a gázcserenyílásokkal, a szállítónyalábokba ren-dezõdött szállítószövet és a nagyobb testméretetlehetõvé tevõ szilárdító alapszövet. Szerveik a gyökér, a szár és a levelek. Testfelépítésük fej-lettsége ellenére megtermékenyítésük még a víz-hez kötõdik. Ivaros és ivartalan szaporodásuknem különbözik lényegesen a mohákétól, denemzedékváltakozásuk igen. Rövidebb az iva-ros fejlõdési szakasz (az elõtelep létrejötte) és a kifejlett harasztnövény nem ebben, hanem a hosszabb ivartalan szakaszban keletkezik. A fejlõdés irányát – a hajtásos tesztszervezõdésmellett – a hosszabb ivartalan szakasz jelenti.

Fontosabb csoportjaik napjainkban a korpa-füvek, a zsurlók és a páfrányok (51.1.). Az erdõk-ben honos kapcsos korpafû arasznyi, villásan el-ágazó szárán apró levelek sorakoznak. A nyirkosszántókon, legelõkön fellelhetõ mezei zsurló ba-rázdált, fotoszintetizáló szárát apró, pikkelysze-rû levelek ölelik körül. A páfrányokra a nagy fe-lületû, tagolt levelek, és a rajtuk elhelyezkedõspóratartók jellemzõek. Ismertebb képviselõik azerdõben a saspáfrány, az édesgyökerû páfrány ésaz erdei pajzsika. A vízi életmódhoz alkalmazko-dott faj a rucaöröm.


1. Mi különbözteti meg a fejlõdéstörténeti rendszert a mesterséges rendszertõl?2. Melyek a moszatok közös tulajdonságai?3. Milyen különbségek vannak a moszatok és a mohák között?4. Ismertesd a moszatok és a mohák jelentõségét!5. Hasonlítsd össze a mohákat és a harasztokat: élõhely, testfelépítés, szaporodás, egyedfejlõdés!6. Mennyiben fejlettebbek a harasztok, mint a mohák?


66 AKIK BENÉPESÍTIK A FÖLDET – AZ ÁLLATOK VILÁGA

Az állatok, akárcsak a gombák és a növények,többsejtû sejtmagvas élõlények. Közös jellem-zõjük, hogy nincs sejtfaluk és a sejtjeikben nin-csenek színtestek. Heterotróf módon táplálkoz-nak. Többnyire aktív módon változtatják a he-lyüket.

A növényekhez hasonlóan az állatok testébenis megfigyelhetõk a szervezõdési szintek. A leg-kisebb egység a sejt. A sejtek szövetekbe csopor-tosulnak. Egy feladatot ellátó szövetek szerveketalkotnak. Az egymással együttmûködõ szervekszervrendszereket hoznak létre. Az összehan-goltan együttmûködõ szervrendszerek eredmé-nyeként létrejön a szervezet (67.1.).

AZ ÁLLATI SEJT

Az állati sejtek csak mikroszkóppal vizsgálhatók,mivel méretük átlagosan csupán 10–50 mm. Alak-juk a különbözõ környezetnek és feladatoknakmegfelelõen sokféle lehet. Sejtalkotói: a kívülrõlhatároló sejthártya, a kocsonyás állományú sejt-plazma és az örökítõanyagot tartalmazó sejtmag,a növényi sejtekhez hasonló felépítésûek és mû-ködésûek. Közös alkotóik továbbá a sejtplazmá-ban elhelyezkedõ, anyagcsere-folyamatokat ellátósejtszervecskék is (66.1.). A sejt legfontosabb élet-mûködései: a mozgás, az anyagcsere, a növeke-

dés, a fejlõdés, a környezet változásaihoz valóalkalmazkodás és a szaporodás.

A sejtszervecskék közé tartozó mitokondriumok a szerves vegyületek lebontása révén kémiai energiáttermelnek. Az endoplazmatikus hálózat csatorna-rendszerén üregrendszerén helyet foglaló riboszómákfehérjéket készítenek. A Golgi-test párhuzamos zsá-kocskái az anyagszállítást irányítják. A kész anyagoka zsákocskákból lefûzõdõ hólyagokban jutnak el fel-használási helyükre. A lizoszómák a különbözõ anya-gok lebontásában játszanak szerepet (66.1.).

A SEJT ANYAGCSERÉJE

A sejtek csak úgy tudnak életben maradni, hakörnyezetükbõl állandóan anyagokat és energiátvesznek fel, ezeket átalakítják, majd a feleslegesanyagokat és energiát leadják. Ezen folyamatokösszességét anyagcserének hívjuk.

Az állati sejtek az anyagfelvétel során kisenergiatartalmú, kis molekulájú szerves vegyüle-teket vesznek fel. Ezek a molekulák a táplálékkalfelvett szerves vegyületek emésztésekor kelet-keznek. Az így létrejött építõegységek már szál-líthatók és a sejthártyán át bekerülhetnek a sej-tekbe.

Az anyagátalakítás két ellentétes, egy idõbenzajló, egymást feltételezõ folyamatból áll. Az egyikaz építõ, a másik a lebontó anyagcsere. Az építõ

66.1. Az állati sejt szerkezetének rajza és elektronmikroszkópos képe. Hasonlítsd össze az állati sejtet a baktériummalés a növényi sejttel!

sejthártya sejtplazma

örökítõanyag maghártya

sejtmag

endoplazmatikus hálózat

mitokondrium

lizoszómaGolgi-test

sejtszervecskék

AZ ÁLLATI SEJT FELÉPÍTÉSE ÉS MÛKÖDÉSE


AZ ÁLLATI SEJT FELÉPÍTÉSE ÉS MÛKÖDÉSE 67

SEJT

SZÖVET

SZERV

SZERVRENDSZER

SZERVEZET

67.1. Az emlõsök testének szervezõdése. Mutasd be további példákkal az emlõsök testének szervezõdését!

anyagcsere (asszimiláció) során a sejtekbe jutottszerves anyagok kis építõegységeibõl nagy ener-giatartalmú szerves vegyületek képzõdnek. A felépítéshez szükséges energiát és az építõkö-vek egy részét a lebontó folyamatok szolgáltatják.Az így elõállított szénhidrátokból, zsírszerû anya-gokból, fehérjékbõl és nukleinsavakból (pl. DNS)épülnek fel a sejtek. Ezáltal növekszik, fejlõdika szervezet. A feleslegben keletkezett anyagokata szervezet elraktározza. A cukrot a májban, gli-kogén formájában, a lipideket zsír formájában.

A sejtek mûködéséhez (például anyagfelvételés -leadás, mozgás, építõ anyagcsere) jelentõsmennyiségû energia szükséges, amit a lebontóanyagcsere (disszimiláció) biztosít. Lebontáskorugyanis a nagy energiatartalmú szerves vegyüle-tek kis méretû, energiaszegény molekulákká bom-lanak, miközben energia szabadul fel. A folyamatlegfontosabb kiindulóanyaga a szõlõcukor. A le-


Miért játszódhatnak le a sejtben egyidõbenkülönbözõ biokémiai folyamatok?


1. Nevezd meg és jellemezd az állati sejt sejtalkotóit!2. Mit jelentenek az alábbi kifejezések: sejt, szövet, szerv, szervrendszer, szervezet?3. Hasonlítsd össze a növények és állatok szervezõdési szintjeit!4. Miért nevezzük az állatokat heterotróf élõlényeknek?5. Mi az emésztés és felszívódás jelentõsége az anyagcsere szempontjából?6. Mi az építõ anyagcsere szerepe?7. Melyek a lebontó anyagcsere kiinduló anyagai és keletkezett végtermékei?

bontás kétféle módon történhet: biológiai oxidá-cióval vagy erjedéssel.

Elegendõ oxigén jelenlétében biológiai oxi-dáció játszódik le. Végeredményként szén-dioxidés víz keletkezik. A felszabaduló energia energia-hordozó molekulákba épül be, így a kötésekbentárolt kémiai energiát a sejt akkor használja fel,amikor szüksége van rá.

Oxigénhiányos környezetben erjedés törté-nik. Az így keletkezett termékek (tejsav vagy al-kohol) még tartalmaznak energiát, amit már nemhasznosít a sejt, ezért erjedéskor sokkal kevesebbenergia keletkezik, mint oxigénes lebontáskor.



A gerincesek valószínûleg a gerinchúrosok õsiformáiból származnak. Ezt bizonyítja, hogyegyedfejlõdésük kezdetén mindig megjelenik a gerinchúr, amit késõbb a porcos vagy csontosgerincoszlop vált fel. További bizonyíték a béleredetû légzõszerv és a csõidegrendszer meg-léte. A csõidegrendszer központi részét képezõgerincvelõ a gerinccsatornában, míg az agyvelõa koponyában helyezkedik el. A gerincoszlophozkapcsolódnak a végtagok a függesztõ övek segít-ségével. A hagyományos felosztás szerinti na-gyobb csoportjai: halak, kétéltûek, hüllõk, mada-rak, emlõsök.

A HALAK

A halakat a tudományos rendszertan több cso-portba sorolja. A porcos halak (cápák, ráják) belsõváza porcból épül fel, amit mész szilárdít.

A cápák testét fogas pikkelyek borítják. Farokúszójukrészaránytalan. Nincs kopoltyúfedõjük és úszóhólyag-juk. Ragadozó életmódot folytatnak. Éles fogaik többsorban helyezkednek el, ha az elsõ sorból egy kitörik,a mögötte lévõ lép a helyére. Belsõ megtermékenyí-tésû, elevenszülõ állatok (94.1.).

A csontos halak (pontyfélék, keszegek, tonha-lak) váza fõként csontszövetbõl áll, de porcot istartalmaz. Szervezetük kitûnõen alkalmazkodotta vízi élettérhez. Áramvonalas testük fejre,törzsre és farokra különül. Bõrük rendszerint pik-kelyes és a sok nyálkát termelõ mirigy váladéká-tól síkos, nyálkás.

Úszóik segítségével könnyedén mozognak a vízben. A függesztõövvel rendelkezõ párosúszók (mellúszók és hasúszók) a gerincesekvégtagjainak felelnek meg. A páratlan úszók(hátúszó, farokúszó, farok alatti úszó) nemtekinthetõk végtagoknak, mert nincs függesztõ-övük.

A halak többségének úszóhólyagja is van,aminek segítségével emelkednek és süllyednek a vízben. Légzõszervük a kopoltyúfedõvel zártkopoltyúüregben elhelyezkedõ kopoltyú (94.2.).

A csontos halak többsége külsõ megterméke-nyítésû. A nõstények általában sok ikrát raknaka vízbe, a hímek pedig a peték fölé úsznak és rá-juk bocsátják a hímivarsejteket. Jellegzetes ér-zékszervük a test két oldalán húzódó, a víz áram-lását érzékelõ oldalvonal.

Édesvízi fajaik: ponty, dévérkeszeg, lesõhar-csa (94.3.). Tengeriek a hering és a tonhal.

A GERINCESEK

F E J T Ö R Z S FA R O K

szájnyílás

kopoltyú úszóhólyag

farok-úszó

farok alattiúszóhasúszómellúszó

hátúszó

94.2. A ponty testfelépítése

94.1. A szirti cápa az embert is megtámadja

94.3. Hazai vizeink gyakori halfajai: ponty (1), dévérkeszeg (2) és a lesõharcsa (3)


A GERINCESEK 95

A KÉTÉLTÛEK

A kétéltûek az õsi halakból alakultak ki, és a ge-rincesek közül elsõként tértek át a szárazföldiéletmódra. A szárazföldhöz való alkalmazkodás,azonban nem tökéletes, így mindkét élettérre jel-lemzõ tulajdonságokkal rendelkeznek.

Ebben a csoportban fejlõdött ki a szárazföldigerincesekre jellemzõ ötujjú végtagtípus, amelyfelemeli az állat testét a talajról. Csupasz, nyál-kás bõrük és gyengén szarusodó hámrétegük ke-vésbé véd a kiszáradástól, ezért általában párás,nedves környezetben élnek (95.1.).

Nedves bõrük fontos szerepet játszik a bõr-légzésben, amire azért van szükség, mert tüdejükmég fejletlen. A kétéltûek testhõmérsékletét a környezet szabja meg, vagyis változó testhõ-mérsékletû állatok. A kedvezõtlen idõszakokatálomba merülve vészelik át.

Szaporodásuk és átalakulásos fejlõdésükvízhez kötött. A petékbõl kibújó lárvák (ebihalak)kopoltyúval lélegeznek és farokúszó segítségévelmozognak.

Fontosabb csoportjaik a kifejlett korukban isfarkat viselõ farkos kétéltûek (pl. gõték és szala-mandrák) és a farkatlan kétéltûek, más névenbékák. Hazánk gyakori békafaja a kecskebéka, a zöld és barna varangy, valamint a zöld leveli-béka. A tengerben nem élnek kétéltûek.

A HÜLLÕK

A hüllõk az elsõ valódi szárazföldi gerincesek,mert szaporodásuk nem kötõdik vízhez. A száraz-földi életmódhoz való áttérés megköveteli a kül-takaró, a légzés és a szaporodás változását.

Bõrük külsõ rétege elszarusodott (95.2.). Ezvédi az állatokat a kiszáradástól és a mechanikaihatásoktól, továbbá megakadályozza a gyors hõ-veszteséget. A vastag szaruréteg gátolja a bõr-légzést, emiatt tüdejük már jóval fejlettebb akétéltûekénél, ezáltal elegendõ oxigént biztosítaz életmûködésekhez. Szívükben a szén-dioxid-dús (elhasznált) és az oxigén-dús (friss) vér mégbizonyos mértékig keveredik, emiatt az anyagcse-réjük lassú és a termelt hõ is kevés, így nem tud-ják fenntartani az állandó testhõmérsékletet.

Peterakásuk és egyedfejlõdésük is függetlena víztõl. A nõstények lágyhéjú tojásokat raknaka talajra, amiket a Nap melege költ ki. A tojásokat

95.1. Jellemezd a kecskebéka mozgását és bõrét!95.1. Jellemezd a kecskebéka mozgását és bõrét!

95.3. A kígyók (pl. a vízisikló) általában lábatlan állatok.Kivétel nélkül ragadozók

95.2. A füreg gyík. Mi segíti a mozgását?



bõrszerû héj védi a kiszáradástól, a bennük lévõtartalék tápanyag biztosítja az embrió fejlõdését.Néhány fajuk elevenszülõ. Utódaik átalakulásnélkül fejlõdnek.

A hüllõk többnyire ragadozó állatok, táplá-lékukat általában egészben nyelik le. Állkapcsaikbelsõ oldalán ránõtt fogak vannak (a teknõsökkivételével), amelyek a táplálék megragadásáraalkalmasak. Igen eltérõ életmódú és testfelépítésûcsoportok tartoznak közéjük, így a gyíkok, kígyók(95.3.), krokodilok és a teknõsök.

A MADARAK

A madarak az õsi hüllõkbõl alakultak ki, de csakakkor terjedtek el, amikor a hüllõk tömegesen ki-haltak. A madarak teste teljes egészében a repülõéletmódhoz alkalmazkodott.

Kültakarójuk jellegzetes szaruképzõdményeia repülést, hõszigetelést és más feladatokat ellátótollak. A repülõ életmód a madarak mozgásszer-veit is módosította (96.1.). Mellsõ végtagjukszárnnyá alakult, hátsó végtagjukon létrejött a csûd. A szegycsonton széles taraj húzódik, aminagy felületet ad a repülést szolgáló mellizmok ta-padásához. Néhány csöves csontban levegõveltelt üregek vannak, ezáltal könnyebb a testük.

A repülés sok energiát igényel, amihez nagymennyiségû oxigén szükséges. Ezt egy különle-ges légzõszerv: a madártüdõ és a hozzá kapcso-lódó légzsákok biztosítják. Testhõmérsékletükállandó.

Változás történt a tápcsatornában is. Táplálék-szerzõ szervük a könnyû szaruból felépülõ csõr.

Mivel hiányoznak a fogak, a rágás szerepét a nye-lõcsõ után következõ begy, valamint a mirigyes-és zúzógyomor látja el. Csõrük és lábuk az élet-módnak megfelelõen módosult (96.2.).

A madarak meszes héjú tojásokkal szapo-rodnak. A tojásokat testük melegével költik ki.A fiókákat sok madárfaj hosszabb-rövidebb ideigtáplálja, védi.

AZ EMLÕSÖK

Az emlõsök, akárcsak a madarak, az õsi hül-lõkbõl származnak, azonban fejlõdésük már ko-rábban elvált a hüllõkétõl. Életmódjuk és testal-katuk különbözõ lehet, de jónéhány tulajdonság-ban megegyeznek (98.1–6.).

Testüket szõrzet borítja, amelynek legfonto-sabb feladata a hõszigetelés, de a mechanikai vé-delemben, valamint a szín és mintázat kialakítá-sában is szerepet játszik. Kicsinyeiket a nõstényemlõibõl táplálja, innen kapták a nevüket. Vala-mennyi emlõs, még a vízben élõk is, tüdõvel lé-legeznek. A légzõmozgásokat a bordaközi izmokmellett a rekeszizom biztosítja. Ez utóbbi csak azemlõsökre jellemzõ. Testhõmérsékletük állandó(kb. 37 oC), aminek kialakulásában a hatékonylégzés és a szõrzet mellett a teljesen elkülönültkét vérkör és a fejlett idegrendszer is szerepetjátszik.

Az emlõsök a Föld valamennyi életterét be-népesítik. Többségük a szárazföldön él, de van-nak közöttük vízben élõ, sõt levegõben repülõfajok is. Végtagjuk alaptípusa a járóláb, amelyaz élõhelytõl és az életmódtól függõen módosul-

96.2. Jellemezd a csõr- és lábtípusokat! Mondj példákat!96.1. A madarak jellegzetes mozgása a repülés


A GERINCESEK 97

97.1. Az erszényes emlõsöknek nincs anyaméhük, tojáso-kat raknak, mint a madarak és azokat testük melegével köl-tik ki. Ugyanakkor kicsinyeiket az emlõsökhöz hasonlóantejszerû váladékkal táplálják. Ismert fajuk a kacsacsõrû em-lõs

97.3. Az erszényes emlõsök elevenszülõk ugyan, de több-ségüknél a rövid vemhességi idõ alatt nem alakul ki méh-lepény. Születés után az embriószerû utódok felmásznak azerszénybe, rászívják magukat egy emlõbimbóra és ott mégsokáig fejlõdnek. Fajok: vörös óriás kenguru, koala.

97.4. A méhlepényes emlõsök utódai az anyaméhben fej-lõdnek. A vemhesség idején kialakul a méhlepény, amelya köldökzsinór erei révén teremt kapcsolatot az anya és azutód szervezete között. Fajok: oroszlán, mezei nyúl, jeges-medve, mezei pocok.

97.2. Mutasd be az emlõsök fogazatának típusait!


1. Honnan származnak a gerincesek, melyek a származásuk bizonyítékai?2. Hogyan alkalmazkodtak a halak a vízi életmódhoz?3. Mi teszi lehetõvé a kétéltûek szárazföldi életét?

Miért szükséges a vizes, nedves környezet?4. Miként alkalmazkodtak a hüllõk a szárazföldi élethez?5. Milyen szervezeti sajátosságok teszik lehetõvé a madarak számára a repülést?6. Melyek az emlõsök fõbb csoportjai az egyedfejlõdésük alapján? Mondj mindegyikre példát!

hat. Táplálékuk anyaga és megszerzésük módjaszerint fogazatuk is eltérõ lehet (97.2.).

Minden emlõsfaj belsõ megtermékenyítésû,egyedfejlõdésükben azonban különböznek, amialapján tojásrakó, erszényes és méhlepényesemlõsökre különíthetõek el (97.1., 3., 4.).

növényevõ fogazat

ragadozó fogazat

mindenevõ fogazat


A populációk elõfordulását, méretét, szerkezetétés változásait az élettelen és az élõ környezetitényezõk együttesen határozzák meg.

A POPULÁCIÓK TULAJDONSÁGAI

A populációk mérete (nagysága) legegyszerûb-ben egyedeinek összességével, az egyedszámmaljellemezhetõ. A mindennapi gyakorlatban azon-ban azt vizsgáljuk, mennyi az egységnyi terüle-ten, vagy térfogatban élõ egyedek száma. Ez azérték a populáció sûrûsége.

A populációk szerkezetét egyedeinek térbelieloszlása fejezi ki. Viszonylag ritka az egyenleteseloszlás (vetett kukorica), gyakoribb a véletlen-szerû elrendezõdés (zuzmók megtelepedése),leggyakoribb a csoportos forma (indával szapo-rodó eper, vaddisznócsapat) (118.1.). A térbeli elren-dezõdést a környezeti tényezõk mellett az élõlénymérete, táplálékigénye is jelentõsen befolyásolja.

A populációk nagysága a kedvezõ, illetve a kedvezõtlen hatások miatt idõrõl-idõre változik.Az egyedszám idõbeli változását elsõsorban azegyedek szaporodása és a halálozás mértékebefolyásolja. Ha a születések száma akárcsak kismértékben is meghaladja a halálozásokat, azegyedszám emelkedik (korlátlan növekedés). A létfenntartáshoz szükséges források mennyisége(például táplálék, lakóhely, víz) azonban korláto-

zott, így a növekedés üteme az idõ elõrehaladtávallassul. Amikor a populáció nagysága eléri a kör-nyezet eltartó képességének határát, az egyed-szám egy állandó érték körül ingadozik (korláto-zott növekedés) (118.2.).

Kedvezõ környezeti hatásokra egyes popu-lációk egyedszáma ugrásszerûen emelkedhet.A kártevõk (pl. gyapjaslepkék, levéltetvek, sás-kák, pockok) túlszaporodása rendkívül nagykárokat okozhat. Az egyedsûrûség csúcsértéké-nek elérését rövidesen követi az összeomlás, azegyedek tömeges pusztulása. A magas halálozásiarány magyarázata elsõdlegesen a táplálékhiány,

118 AZ ÉLÕLÉNYEK ÉS KÖRNYEZETÜK

POPULÁCIÓK ÉS KÖLCSÖNHATÁSAIK

118.2. A populációk korlátlan és korlátozott növekedésigörbéi. Mivel magyarázod az eltérést?

118.1. A populációt alkotó egyedek térbeli eloszlásának fõbb típusai: csoportosuló, egyenletes és véletlenszerû


POPULÁCIÓK ÉS KÖLCSÖNHATÁSAIK 119

119.1. A zuzmók testét az együtt élõ moszatok és gombákalkotják. Miért elõnyös mindkét fél számára ez a kap-csolat?

119.3. A világ legnagyobb virága, a Délkelet-Ázsiában ho-nos Rafflézia élõsködõ növény

119.2. A kapcsolat a fán lakó növények számára elõnyös,míg a fáknak közömbös. Hogyan nevezzük a kölcsön-hatásnak ezt a formáját?

de járványos betegségek fellépése, a természetesellenségek elszaporodása is fontos. Némely vizs-gálat szerint elõfordulhat, hogy a populációk lét-száma kaotikusan változik. Ilyenkor a túlnépesedés(gradáció) nem periodikusan, hanem rendszerte-lenül ismétlõdik.

POPULÁCIÓS KÖLCSÖNHATÁSOK

Egy területen élõ populációk között különfélekapcsolatok alakulnak ki. Két populáció kölcsön-hatása lehet elõnyös (+), hátrányos (–), vagy sem-leges (0).

Mindkét fél számára elõnyös (+; +) kapcsolatlegismertebb változata az együttélés, más szóvalszimbiózis (119.1.). Ide tartozik a pillangósvirágúnövények és gyökérgümõikben élõ nitrogénkötõbaktériumok együttélése. A baktériumok meg-kötik a levegõ nitrogénjét, melyet a növény hasz-nosít. „Cserébe” a baktériumok szerves tápanya-gokat kapnak. A kölcsönösen elõnyös kapcsolatlehet laza, alkalomszerû. A szavannán gyakran le-gelnek együtt a kiváló látású struccok és a kitûnõhallású zebrák. Veszélyt érzékelve bármelyikükjelzése riasztja, és gyors menekülésre készteti a többieket.

Gyakori, hogy az egymásra gyakorolt hatáscsak az egyik fél számára kedvezõ, a másik számá-ra közömbös (+; 0). Erre példa a fák és a törzsü-kön élõ mohák kapcsolata(119.2.). Mivel a mohákígy több fényhez és nedvességhez jutnak, számuk-ra ez a kapcsolat elõnyös. Ezzel szemben jelenlétüka fa számára közömbös. A kölcsönhatásnak ezt a formáját asztalközösségnek nevezzük.

Ha a kapcsolat az egyik fél számára közöm-bös, a másiknak hátrányos (0; –), akkor antibió-zisról beszélünk. Ezt a jelenséget használják ki a biokertészek, amikor a konyhakerti növényekközé fokhagymát, zellert stb. telepítenek, hogyanyagcseretermékeikkel távol a tartsák a kártevõ-ket. Sokkal nagyobb jelentõségûek ennél a gom-bák által termelt hatóanyagok, az antibiotikumok,melyek elpusztítják a baktériumokat, vagy meg-akadályozzák szaporodásukat.

A kölcsönhatás legalapvetõbb formája a táp-lálkozási kapcsolat (+; –). Tágabb értelembenminden táplálkozási kapcsolat zsákmányszerzés.A zsákmányolás módja szerint növényevõ, raga-dozó, mindenevõ és élõsködõ élõlényeket külön-böztetünk meg (119.3.).


120 AZ ÉLÕLÉNYEK ÉS KÖRNYEZETÜK

A táplálkozási kapcsolatban álló populációkegymás egyedszámát korlátozzák. A szabá-lyozás folyamatát a kanadai hiúz és a sarki nyúlegyedszám változása bizonyítja. Amikor bõségesa táplálék, a sarki nyulak száma gyorsan emelke-dik. A hiúzok a táplálékbõség hatására több utó-dot nevelnek fel, ezért létszámuk késéssel ugyan,de szintén nõni fog. Egy idõ után csökkenni kezda zsákmányállatok száma, amit idõvel a ragado-zók létszámcsökkenése követ. Majd a ciklus meg-ismétlõdik (120.1.).

Az élõsködés (parazitizmus) a táplálkozásikapcsolat szélsõséges típusa. A paraziták a gaz-daszervezet testanyagaival táplálkoznak, általábananélkül, hogy a halálukat okoznák (pl. gyötrõ-szúnyog, bélcsatornában élõsködõ galandférgek).

A populációk közötti kapcsolat elterjedt for-mája a versengés (–, –). Akkor lép fel, ha két

populáció környezeti igénye hasonló és a forrásokkorlátozottan állnak rendelkezésre. A ragadozómadarak gyakran a vadászterületért, az énekesma-darak a fészkelõ-helyért, a szavanna növényevõia táplálékért vetélkednek.

A versengés fontos szabályozó tényezõ. Be-folyásolja a populáció méretét, egyedsûrûségét.Elõnye, hogy a legrátermettebbek maradnak fenn,így a populáció életképessége fokozódik.

ÖKOLÓGIAI NICHE

Optimális esetben a szükséges források az egye-dek minden igényét maximálisan kielégítik. Egyélõhelyen azonban sok hasonló igényû faj él. Ígya populációk – a versengés miatt – az ideálisnálcsak egy szûkebb tartományt tölthetnek be. A kör-nyezet élõ és élettelen tényezõinek azt a részét,amit a populáció egyedei ténylegesen kihasznál-hatnak ökológiai niche-nek [nis] (szó szerintijelentése: fülke) hívjuk. A niche felfogható egyképzeletbeli fülkének, amit egyrészt az élettelenkörnyezeti tényezõk, másrészt az ott élõ populá-ciók kapcsolatai határoznak meg (127.1.).

A gyöngybagolynak és a vörösvércsének azélõhelye, valamint fõ tápláléka is ugyanaz (ligeteserdõk – egerek). Ökológiai niche-ük ugyan átfediegymást, mégsem versengenek, mert az egyikéjszaka a másik nappal vadászik. A niche átfedéstehát nem jelent feltétlenül versengést. A versen-gést a fajok úgy kerülik el, hogy idõben elkü-lönülnek, vagy felosztják egymás között a teretilletve a táplálékforrást (120.2.).

Táplálékméret: 7-8 mmÁtlagos keresési magasság a fákon: 8,8 mFõ keresési hely: talaj, vastag ágak

120.2. A versengés elkerülésének módjai a széncinege (balra) és a kékcinege között

Táplálékméret: kisebb, mint 2 mmÁtlagos keresési magasság a fákon: 10,2 mFõ keresési hely: vékony ágak

egyedszám

év

20

1845 1855 1865 1875 1885

nyúl

hiúz40

60

80

100

120

140

160

180

120.1. A zsákmányszerzõ és a zsákmány egyedszámválto-zásainak összefüggése a nyúl és a hiúz esetében


POPULÁCIÓK ÉS KÖLCSÖNHATÁSAIK 121

121.1. A niche (az a tartomány, amelyen belül a populációtartósan fennmaradhat) szemléltetése kettõ környezetitényezõ figyelembevételével

2. környezeti tényezõ(pl. páratartalom)

1. környezeti tényezõ(pl. hõmérséklet)

min.

max.

min.

max.

niche

Ha a széncinegék és a kékcinegék azonosélõhelyen élnek, akkor vetélytársak. A versenytúgy csökkentik, hogy más-más méretû táplálékotrészesítenek elõnyben. A széncinegék fõként na-gyobb, a kékcinegék apróbb eleség után kutatnak.

A szavannán élõ hatalmas állatsereglet minden tagjá-nak jut elegendõ táplálék, mert felosztják egymásközött a táplálékforrást. A zebrák a magas szárú fü-veket fogyasztják, a gnúk a középmagasakat, a gazel-lák pedig a legalacsonyabbakat. Így nem kell versen-geniük egymással.

Az élõvilág fejlõdéstörténete során az erõfor-rások felosztása többnyire már a múltban lejátszó-dott. Éles versengés akkor alakul ki, ha a foglaltniche-be új faj érkezik. Amennyiben a két popu-lációnak teljesen azonos a környezeti igénye(niche-e), úgy nem élhetnek tartósan egymás mel-lett. Ilyenkor a kevésbé versenyképes faj vissza-szorul vagy kipusztul. A hazánkba bevándorló ésalkalmazkodó-képesebb balkáni gerlék példáulszinte teljesen kiszorították korábbi élõhelyükrõlaz õshonos vadgerléket.

Az elõzõvel ellentétben az üres niche ver-sengés nélkül elfoglalható teret jelent. Amennyi-ben az új fajnak az adott társulásban nincsenek el-lenségei, gyorsan szaporodhat, és nagy egyed-számot érhet el. A tengeri hajózás fénykorában

JÓ, HA TUDOD!

Az afrikai sivatagban élõ vándorsáskák az évekig tartószárazság idején magányosan élnek. Ha csapadék hull,dús növényzet fejlõdik és a sáskák gyorsan szapo-rodnak. Az új nemzedékek rohamosan benépesítika vidéket, majd a lárvák tömegei menetelni kezdenek,elpusztítva minden növényi táplálékot. Az utolsóvedlést követõen a szárnyas egyedek a levegõbeemelkednek, és egy zöld vidékig repülnek, amit egyóra alatt letarolnak. Táplálék hiányában a sáskáktömegesen elpusztulnak, a populáció összeomlik.

A kertekben, szántóföldeken a gyomok eltávolí-tása azért szükséges, mert termesztett növényeink ke-vésbé versenyképesek. A gyomirtás során a versenytmesterségesen csökkentjük.

a hajókról leszökött patkányok a csendes-óceániszigeteken üres niche-ekre bukkantak. Nem volttermészetes ellenségük, ugyanakkor a talajonfészkelõ madarak fiókái és tojásai bõséges táplá-lékot adtak. Az üres niche elfoglalása sok madár-fajt a kipusztulás szélére sodort.


1. Mit jelentenek az alábbi kifejezések: populáció, egyedszám, egyedsûrûség?2. Hogyan befolyásolja a környezet eltartóképessége a populáció egyedszámát?3. Csoportosítsd a populációs kölcsönhatásokat! Mondj mindegyikre egy-egy példát!4. Mit értünk zsákmányszerzés alatt? Melyek a formái?5. Ismertesd egy konkrét példán keresztül, hogyan szabályozzák egymás egyedszámát a táplál-

kozási kapcsolatban álló élõlények!6. Mi a versengés kialakulásának oka? Melyek az elkerülésének lehetõségei? Milyen elõnyökkel

jár a versengés?


A telepített fenyõerdõk jól fejlõdnek az alföl-dek tápanyagban gazdag talaján. Mi a magya-rázata annak, hogy a természetes fenyveseinkmégis a hegyvidékek magasabban fekvõ terü-leteit foglalják el, ahol a talaj vékony rétegûés tápanyagban szegény?


A fátlan növénytársulások jellemzõje, hogy csaklágyszárú fajok képezik, legmagasabb szintjük a gyepszint. Kialakulásukban az éghajlat melletta talajösszetétel, a talajvízszint vagy az emberitevékenység játszanak meghatározó szerepet.

LÁPOK ÉS MOCSARAK

A láprétek lefolyástalan, pangóvizes területeken,gyakran levegõtlen viszonyok között alakultakki. Felszínükön az elpusztuló növényzetbõl, lom-bos mohákból a talajban tõzeg képzõdik.

Az üde láprétek állandó friss vízutánpótlás-hoz jutnak, míg a kiszáradó láprétek nyár végé-re kiszikkadnak. E típusban a nedves láprétekuralkodó sásfajainak helyét a kékperje veszi át.

A mocsarak olyan vizenyõs élõhelyek, ame-lyeknek alacsonyabb a talajvízszintje, jobb a le-vegõellátottsága, ezért nem képzõdik bennüktõzeg. A láprétekkel ellentétben bennük kevés a moha.

Állatközösségeik összetétele hasonló, jellemzõ a nagytûzlepke, a lápréti sáska, a sötétzöld rétiszöcske és a madarak közül a haris.

Az egykori ártéri és lápi élõhelyekbõl mégvannak értékes maradványterületek. Megmenté-sük érdekében a vízelvezetés technikája helyett

a vízvisszatartás stratégiájára kellene sürgõsenáttérni. Ugyanilyen fontos feladat lenne a hagyo-mányos ártéri gazdálkodás újraélesztése.

PUSZTAI NÖVÉNYTÁRSULÁSOK

A Kárpát-medence erdõssztyepprétjei, löszgye-pei, lejtõsztyepprétjei rokon élõhelyek, növény-világuk sok közös fajt tartalmaz, emiatt sokszornehézségeket okoz egymástól való elkülönítésük.

Az erdõsztyepprétek magas füvû gyepek.Erdõk helyén, felhagyott szõlõkben, gyümölcsö-sökben jöttek létre. Uralkodó növényük a tollasszálkaperje és a sudár rozsnok.

Állatközösségét a sáskák, szöcskék, lepkék mellett a zöld gyík és a rézsikló jellemzi.

Az alacsony, közepes és magas fûfélékbõl,valamint kétszikûekbõl álló löszgyepek a kelet-európai sztyeppék képviselõi. Számos keleti nö-vényfajnak adnak otthont (macskahere, tátorján,erdélyi hérics).

Anagyüzemi mezõgazdálkodás következtében a gyász-bogarak több faja eltûnt (pl. pusztai gyászbogár), vagya kipusztulás szélére jutott (pl. ráncos gyászbogár).Állatközösségében fontosak a pókok (csodáspók,sovány karolópók), a rágcsálók (ürge, földi kutya,törpe egér), az énekes madarak (mezei pacsirta,sordély, rozsdás csuk). Csak az Alföld és a Kisalföldnagy kiterjedésû területein él a túzok.

A homoki gyepek közül a nyílt homokpusz-tagyep hazánk legnagyobb kiterjedésû bennszü-lött növénytársulása. A futóhomokot megkötõgyepalkotó füve a magyar csenkesz, mely a me-szes homokon a homoki árvalányhajjal, a mész-mentes homokon az ezüstperjével alkot állo-mányt.

A nyílt homokon számos ragadozó rovarfaj (pl. ho-mokfutrinkák) él. A pusztai hangyalesõ lárvája a lazahomokba ásva les zsákmányára. A többi faj lárvája ho-moktölcsért készít melybe az apróbb rovarok bele-hullanak.

A humusztartalom növekedésével a növény-zettel borított foltok kiterjedése 75% feletti leszés ezzel létrejön a zárt homokpusztagyep. Jel-lemzõ növényei a pusztai csenkesz, a tavaszi hé-rics, a csûdfû és az árvalányhajak.

170 A KÁRPÁT-MEDENCE ÉLÕVILÁGA

170.1. Mocsár

A FÁTLAN TÁRSULÁSOK ÉLÕVILÁGA


A FÁTLAN TÁRSULÁSOK ÉLÕVILÁGA 171

171.2. Szikes területek hazánkban 171.5. Kiszáradt nedves szikes terület a Kiskunságon

171.4. Sziki sóvirág. Hogyan alkalmazkodtak a szikeseknövényei a talaj magas sótartalmához?

171.3. Zárt homokpusztagyep: csüdfû171.1. Nyílt homokpusztagyep: ezüstperje

A hagyományos legeltetés visszaszorulásával a mar-ha- és juhtrágyában fejlõdõ galacsinhajtó bogárfajokmegritkultak. Csak a nyírségi homok gyepjeiben ma-radt fenn a sáskajárásokat okozó vándorsáska gyér né-pessége.

Alföldi homok- és löszgyepeink közel egyhar-madát fenyegeti a kipusztulás veszélye. Elõbbie-ket a homokfásítási kampányok és a legelõgazdál-kodás, utóbbiakat a vetésterület növelése hoztanehéz helyzetbe.

Szikes növényzet az alföldi folyók egykoriárterein és a homokhátságok lefolyástalan me-dencéiben alakult ki. A 19. századi folyószabályo-zások következményeképpen hatalmas területekváltak másodlagosan szikesekké.

A szikes puszták legkiterjedtebb képviselõi a száraz szikesek nyárra kiszáradnak. Jellegze-tes növényei a sziki csenkesz, a sziki üröm, a szikiõszirózsa, sziki sóvirág.

Ezzel szemben a nedves szikesek (szikes rétek)nyárra is nedvesek maradnak. Jellemzõ növény-fajai a fehér tippan, a réti ecsetpázsit, a réti sás.

A szikes növényzet számos ritka, földön fészkelõmadárnak biztosít költõhelyet, mint a széki lile, a székicsér, az ugartyúk és a szikipacsirta.

Szikes növényzetünk a kezelés szakszerûsé-gének következtében a Hortobágyi Nemzeti Parkterületén megfelelõ védettséget élvez.


172 A KÁRPÁT-MEDENCE ÉLÕVILÁGA


1. Hogyan befolyásolta az emberi tevékenység a Kárpát-medence fátlan társulásait?2. Mely fátlan társulások kialakulásában játszik elsõdleges szerepet az idõszakos vízborítás?3. Mely társulások létrejöttének környezeti feltételei között szerepel az alapkõzet?4. Példákon keresztül mutasd be, hogy a megismert társulások növényei hogyan alkalmazkod-

tak a szélsõséges környezeti viszonyokhoz!5. Keress olyan növényfajokat, növénycsoportokat, melyek a fátlan társulások többségében elõ-

fordulnak!


Miért alkalmasak a lápok a tõzegképzõdésre?

KUTASS!

Milyen stratégiákkal alkalmazkodnak a nyáriaszályhoz a puszták növényei?

JÓ, HA TUDOD!

A szikesedés lényege a vízoldható sók felhalmozódá-sa a talajban. Éghajlati feltétele pedig a száraz vagy fé-lig száraz éghajlat. A felszín párolgásos vízvesztesé-ge nagy mennyiségû nedvességet von el a talajból,ami a talajvíz felõl pótlódik. A szállított sók, alapve-tõen a nátriumsók egy része a sók minõsége szerint iskülönbözõ sorrendben és mélységben kiválik a betö-ményedõ oldatból. A sófelhalmozódás maximuma sze-rint kétféle szikes talajtípust különböztetünk meg, a szoloncsákban ez a feltalajban, a szolonyecben ez azalatta lévõ szintben van. A mikrodomborzat jellegze-tes formáinak (padkás szikes), a magas só- és szóda-tartalomnak, a talajvízszint ingadozásának és a fel-színi vízborításnak nagy jelentõsége van a mozaikosnövényzet kialakulásában.

HEGYVIDÉKI GYEPEK, RÉTEK

A mindig erdõtlen sziklagyepek meredek lejtõ-kön, sziklafalakon alakulnak ki. A gyakran fel-színre bukkanó alapkõzet jelentõs mértékbenmeghatározza a fajösszetételt. Sok bennszülöttfajt õriznek, például a dolomitlent, a kökörcsin-virágot, és a pannon gyíkot.

A sziklagyepek záródásával létrejövõ lejtõ-sztyepprétek alacsony bokorerdõkkel alkotnakmozaikot. A középhegységek déli lejtõin, fõlegkemény alapkõzeten (pl. andezit, mészkõ) jelen-nek meg. A fajok részben a löszgyepek, részbena sziklagyepek felé mutatnak átmenetet.

Míg az alföldi kaszálóréteken a réticsenkesz,a hegyvidéki kaszálórétek gyeptársulásaibana verescsenkesz, a cérnatippan, és a szártalanbábakalács gyakori.

Jellegzetes állatfajai a Kárpátok magas régióira jel-lemzõ alpesi hegyisáska és a havasi tûzlepke.

A havasi gyepek az alhavasi cserjések felett(1900–2400 m) fejlõdnek ki. A fás növények ittmár nem tudnak megélni, helyette törpetermetûfû- és sásfélék összefüggõ gyepszõnyegét találjuk.

2400-3000 m között a hóhatár alatt fekvõ öve-zetben a havasi gyepek kiritkulnak és párna-növényzet jelenik meg. Párnákban a hideg, az erõsnapsugárzás, és a talajerózió ellen védettebbek.Jellemzõ a törpe kankalin és a szártalan habszegfû.

A kis lélekszámú hegyi falvak elnéptelene-dése a rétgazdálkodás megszûnéséhez, az egykorvirágokban gazdag hegyi és a dombvidéki rétek,kaszálók felszámolódásához vezetett.

172.1. Törpe kankalin és szártalan bábakalács


ms-2628u biol10szk 2013 beadasra · 16 a lÁthatatlan ÉlÕvilÁg – mikrobÁk a sejtmagvas...

Documents