Nabíl

elbeszélése

Nabíl

elbeszélése

Zena Sorabjee

Fordította: Galánthay Zsombor és Koczóh Péter

Lektorálta: Farkasné Kátai Tünde és Kálmán Edit

A szöveget szerkesztette: Czéh Tamás

ISBN 978-963-87806-0-7

Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség1053 Budapest Ferenciek tere 3.

2008

Az alábbi mû a „The Dawn-Breakers” („A Hajnalhozók”)rövidített változata. Alapját a „Nabíl’s Narrative” („Nabílelbeszélése”) címû mû képezi, melyet ugyanezen cím alattadott ki az Egyesült Államok Bahá’í Közösségének OrszágosSzellemi Tanácsa.

5A Báb Szentélyének belseje

6A Báb Szentélye Haifában

7

TARTALOM

1. fejezet Shaykh Ahmad-i-Ahsá’í 152. fejezet Siyyid Kázim-i-Rashti 213. fejezet A Báb Küldetésének bejelentése 274. fejezet Mullá Husayn útja Teheránba 435. fejezet Bahá’u’lláh útja Mázindaránba és Mulla

Husayn utazása Khurásánba 476. fejezet A Báb zarándoklata és visszatérése Shírázba 537. fejezet A Báb isfaháni és kásháni tartózkodása 678. fejezet Káshánból Tabrízba 719. fejezet Bebörtönzés Máh-kúban 75

10. fejezet Mullá Husayn útja Mázindaránba és Táhirih útja Khurásánba 79

11. fejezet Gyûlés Badashtban 8212. fejezet A Báb fogsága Chihríq-ben 8513. fejezet A Shaykh Tabarsí erôd 9114. fejezet A Hét Teheráni Mártír 10515. fejezet Nayríz 11116. fejezet Ezernyolcszázötven július kilencedike 11717. fejezet Zanján 12518. fejezet Bahá’u’lláh utazása Karbilába 13319. fejezet Merénylet a sah ellen 13520. fejezet Epilógus 144Mutató az arab és perzsa szavak átírásához 148

8

Muhammad-i-Zarandí, Nabíl-i-Azam

9

ILLUSZTRÁCIÓK

A Báb Szentélyének belseje 5A Báb Szentélye Haifában 6Muhammad-i-Zarandí, Nabíl-i-Azam 8Shaykh Ahmad-i-Ahsá'í 16A Báb shírázi házának emelete 30A Báb otthonának felsô szobája, ahol bejelentette

Küldetését 30Táhirih kézírása 38Bahá'u'lláh eredeti otthonának romjai és az odavezetô út

(Tákur, Mázindarán) 48A Masjid-i-Vakíl mecset belseje és bejárata, valamint szó-

széke, melyrôl a Báb szózatot intézett az egybegyûltekhez 58Manúchihr Khán, Isfahán kormányzója 66Máh-Kú 74Chihríq 84Shaykh Tabarsí sírszentélye 90A teheráni Sabzih-Maydán, ahol számos hívô szenvedett

vértanúságot 104Vahíd háza Nayrízban 114Vértanúk sírjai Nayrízban 116A barakkok elôtti tér Tabrízban, ahol a Báb vértanúhalált halt 120Bahá'u'lláh háza Afchih-ban, Teherán mellett 136Bahá'u'lláh Sírszentélye Bahjíban 147

„Arra indíttatok, hogy az amerikai hívôk egész közösségét arraszólítsam, hogy Nabíl lélekfelemelô elbeszélését mostantól kezdvetekintsék alapkönyvnek a lélekébresztô tanítási programokhoz,megkérdôjelezhetetlen szövegkönyvnek a nyári iskoláikon, a lelke-sedés forrásának minden egyes irodalmi és mûvészeti erôfe-szítésben, felbecsülhetetlen értékû társként pihenésükben, elenged-hetetlen elôkészítô mûként a jövôben a Bahá’u’lláh szülôföldjére ve-zetô zarándoklathoz, valamint tévedhetetlen eszközként, amelyneksegítségével el lehet oszlatni a levertség érzését, és ellent lehet állnia kritikus, kiábrándult emberiség támadásainak.”

Shoghi Effendi

10

BEVEZETÉS

Amint a bahá’í hit gyorsan terjed a világ minden részén, egyretöbb és több keresô kíváncsi a Hit korai történetére, és szeretnémegismerni azon hôsök sorsát, akik életüket adták szeretettÜgyükért. A szeretett Báb és tanítványainak tragikus történetevégtelen lelkesítô erôként szolgál a mai bahá’iok számára. Azért állí-tottuk össze ezt a könyvet, hogy ez a motiváló erô mindenki számáraelérhetô legyen.

Nabíl, a „Nabíl elbeszélésé”-nek szerzôje azokban a viharosidôkben élt, mikor a Bábot és követôit üldözték, zaklatták ésmeggyilkolták. Lehetôsége volt arra, hogy megbízható szemtanúkleírásaiból állíthassa össze az események pontos lefolyását. Néhaazokkal is beszélni tudott, akik jelen voltak a különféle mészárlá-soknál, de túlélték azokat, hogy elmondhassák a történetet.

Nabíl nemcsak tiszta képet tudott adni az eseményekrôl, úgy,ahogy azok bekövetkeztek, hanem betekintést ad azon sötétkörülményekbe is, melyek Perzsiában a XIX. század elsô felébenuralkodtak, bemutatva, hogy ez a hely, ahonnan Isten következôMegnyilvánulása eljövendô volt, tényleg a Föld legsötétebb sarkavolt. Perzsia már régen elfeledte a nagy zoroasztriánus királyok alattvirágzó dicsô civilizációját. Költôi: Háfiz, Sa’dí és Firdauszi csakhalott emlékek voltak. Az oktatást – a papi osztály kivételével – egy-általán nem tartották szükségesnek. A nôk körülményei szánalma-sak voltak. Háztartási berendezésként, vagyontárgyakként kezeltékôket, melyeket a gazda kívánsága szerint adnak-vesznek. Az embe-rek tudatlanságba és babonaságba süllyedtek, a papi osztály teljesalávetésben tartotta ôket, ôrájuk hallgattak megalázkodva mindlelki, mind pedig személyes ügyeikben. Az ország kormányzása egyzsarnok sah (király) kezében volt, aki alattvalói életét semmibevette. Kegyeit kénye-kedve szerint osztogatta, mindig fiainak ésrokonainak. A királyi vérbôl származó hercegek olyan sokan voltak,hogy idônként úgy tûnt, mintha minden kormányzati pozícióban ôkülnének. Legtöbbjük korrupt és kegyetlen volt, kicsapongó életetéltek, és csak akkor figyeltek oda alattvalóikra, amikor az adókat

11

12

akarták tôlük behajtani. A papi osztállyal együtt bárkinek a halálosítéletét bírói eljárás nélkül aláírhatták.

De ebben a sötét és nyomasztó légkörben, mikor a tömegek teljesletargiába merültek, és nem is reménykedtek abban, hogy szegényesés megalázó körülményeiken változtathatnak, volt néhány ihletettlélek, aki rádöbbent arra, hogy közel az idô, mikor Isten az Ôvégtelen kegyelmébôl leküldi az emberek közé a Megígértet, azt,Akirôl Szent Irataik jövendöltek, azt, Aki népét és az egész emberi-séget a béke és a boldogság útjára vezeti. „Nabíl elbeszélése” ezérta legmegfelelôbb módon két ilyen Istentôl ihletett tanító, ShaykhAhmad-i-Ahsá’í és Siyyid Kázim-i-Rashtí történetével kezdôdik.

Nabíl ezt a történeti munkát 1888-ban kezdte el írni, mikorBahá’u’lláh-nál szolgált Akkó börtönvárosában. Bahá’u’lláh idôrôlidôre Perzsiába küldte ôt, hogy elôrelendítse a Hit ügyét és hogybátorítsa az üldözött hívôket. Amikor Bahá’u’lláh 1892-ben elhagy-ta e földi világot, Nabílt annyira leverte a szomorúság, és olyan erôshatást gyakorolt rá annak elvesztése, Akit legjobban szeretett, hogya tengerbe ölte magát, és testét a víz Akkó városa mellett vetettepartra.

Shoghi Effendi, a bahá’í hit szeretett Védnöke türelmesen átvá-logatta Nabíl kéziratait, lefordította az elbeszélést, és a „Nabíl’sNarrative” („Nabíl elbeszélése”) avagy „The Dawn-Breakers” („ AHajnalhozók”) címû gyönyörû kötetté állította össze, melybôl ezt arövidített változatot készítettük. A bahá’iok jelenlegi és jövônemzedékei a világ minden részén örökké adósai maradnak nekiazért, hogy a történeti irodalom ezen nagyszerû mesterdarabjátkezünkbe adta. „Nabíl elbeszélése” igazi fontosságának felismerésé-hez elegendô a szeretett Védnök következô távirata: „Arra indítta-tok, hogy az amerikai hívôk egész közösségét arra szólítsam, hogyNabíl lélekfelemelô elbeszélését mostantól kezdve tekintsék alap-könyvnek a lélekébresztô tanítási programokhoz, megkérdôjelezhe-tetlen szövegkönyvnek a nyári iskoláikon, a lelkesedés forrásánakminden egyes irodalmi és mûvészeti erôfeszítésben, felbecsül-hetetlen értékû társként pihenésükben, elengedhetetlen elôkészítômûként a jövôben a Bahá’u’lláh szülôföldjére vezetô zarándoklat-hoz, valamint tévedhetetlen eszközként, amely segítségével el lehetoszlatni a levertség érzését, és ellent lehet állni a kritikus, kiábrán-dult emberiség támadásainak.” (Shoghi Effendi, Haifa, 1932. június21.)

13

KÖSZÖNET

Annak gondolatát, hogy lerövidítsem „Nabíl elbeszélését”, dr. Manúchihr Salmánpurtól kaptam, aki a Nyugat-ÁzsiaiTanácsosok Kontinentális Testületének tanácsosa volt. Az ôkérésére fogtam bele ebbe a munkába, de amint elkezdtemvégigmenni az egyes fejezeteken, ezen nagyszerû mestermûbôlannyi örömöt és inspirációt merítettem, hogy nem tudom eléggékifejezni hálámat az eredeti javaslatért.

Nagyon köszönöm emellett Abu’l Qasim Faizi úrnak, az ÜgyKezének, hogy minden egyes fejezetet türelmesen végignézett, hogyfelbecsülhetetlen értékû javaslatokat és javításokat tett, éselsôsorban azért, hogy arra ösztökélt, hogy a könyvet késlekedésnélkül fejezzem be. Egymást követô leveleinek sora, melyeket sajátrengeteg munkája mellett írt, és amelyekben biztosított arról, hogyimádkozik a Szentélyekben ezen könyv befejezéséért, a bátorításállandó forrása volt számomra.

Szeretném továbbá kifejezni köszönetemet K. H. Vajdi úrnakazért, hogy az Indiai Országos Szellemi Tanács nevében lektorálta akönyvet, R. N. Sháh úrnak, az Indiai Országos Szellemi Tanácstitkárának a könyv kinyomtatásában nyújtott minden segítségéért,valamint édesanyámnak, Shirin Fozdarnak, javaslataiért. Nem fe-ledkezhetem meg a férjemnek, Soli Sorabjee-nak mondott köszö-netrôl sem, megértéséért, türelméért, és azért, hogy nélkülöznitudta igen hatékony titkárnôjének, Shomays Furudinak a szol-gálatait, kinek gépírói munkája nélkül ez a könyv soha nem láthatottvolna napvilágot.

Bombay, India1974. március

Zena Sorabjee

14

15

I. FEJEZET

SHAYKH AHMAD-I-AHSÁ’Í

SHAYKH Ahmad-i-Ahsá’í 1753-ban született az Arab-félszigetészakkeleti csücskében fekvô Ahsá városában. Egy olyan korban

élt, mikorra Mohamed vallása már minden korábbi dicsôségételvesztette. Többé már nem egyesíthette az embereket. Mi több,saját maga is számtalan szektára bomlott, amelyek tele voltaktudatlan és fanatikus emberekkel, akik már régen elfelejtettékMohamed alapvetô tanításait.

Shaykh Ahmadet rendkívül elszomorította az iszlám síitaszektájában uralkodó széthúzás, és kiállt, hogy tiltakozzon az árulásellen, melyet ezek a korrupt emberek a vallás ellen elkövettek. Úgydöntött, hogy felhívást intéz Mohamed minden követôjéhez, ébred-jenek fel végre a tudatlanság álmából, és hogy elôkészíti az utatAnnak számára, Aki hamarosan testet ölt, illetve felszólítja majd azembereket, hogy rázzák le magukról az iszlám vallásban uralkodótudatlanságot és elôítéletet. Shaykh Ahmad elhagyta otthonát éscsaládját, és elindult, hogy véghez vigye ezt a felelôsségteljes felada-tot. Tudta, hogy semmilyen reform, legyen az bármilyen drasztikus,nem lesz képes arra, hogy az iszlámot új életre keltse. Ennek ahanyatló hitnek a sorsát csak egy új és független Kinyilatkoztatáslesz képes megfordítani, miként azt az iszlám Szent Iratai megjö-vendölték.

Negyven éves korában az Irak területén fekvô Najafba ésKarbilába ment1, ahol néhány év múlva már úgy ismerték, mint aziszlám Szent Iratok szaktekintélyét, és hírneve az egész országbanelterjedt. Õ mégis visszautasított mindenféle megtiszteltetést, amitrá kívántak ruházni.

Egy idô után elhagyta ezt a területet, és Perzsiába, Shírázvárosába távozott. Ez volt az a település, ahonnan az új

1 A két város zarándokhely: ezekben található Husszein imámnak és testvérének,Abbásznak a sírja.

16

Shaykh Ahmad-i-Ahsá'í

17

Megnyilvánulás Hírnöke nem sokkal késôbb bejelentette kül-detését. Shaykh Ahmad tudatában volt ennek, következésképpenannyi dicsérettel halmozta el a várost, hogy azok, akik ismerték éstudták, hogy Shíráz mennyire középszerû hely, meglepôdtek ezekhallatán. Õ azonban azt felelte nekik, hogy ne csodálkozzanak, mertszavainak titka hamarosan napvilágra kerül. A környezetében lévôpapok közül sokan nem értették a rejtélyt, és úgy érezték, nemtudnak eleget ahhoz, hogy megérthessék Shaykh Ahmad szavainakjelentését.

Shírázból Yazd városába ment és ott is folyamatosan arra buzdí-totta az embereket, hogy készüljenek fel az új Megnyilvánulás eljö-vetelére. Yazd városában számos könyvet és tudományos tanul-mányt írt.2 Hírneve akkorára növekedett, hogy Perzsia uralkodója,Fath-Alí sah is írt neki, magyarázatot kérve tôle az iszlám hit bizo-nyos titokzatos tanításaival kapcsolatban. A sahot annyiramegörvendeztette válasza, hogy meghívta a tudóst, látogassa megudvarában, ám ezt Shaykh Ahmad udvariasan elhárította.

Van egy történet, amit a yazdiak a mai napig mesélnek, és amelybizonyságot tesz a prófétai erôrôl, mellyel Shaykh Ahmadrendelkezett, valamint a befolyásról, melyet közvetlen tanítványairagyakorolt. A történetet a Káshánból való Mírzá Mahmúd Qamsarímondta el, aki 90 éves korában találkozott Nabíllal. Mírzá Mahmúdelmesélte, hogy fiatal korában Káshánban hallott egy bizonyosnáyini származású Hájí Hasanról (Shaykh Ahmad egyiktanítványáról), aki egy új Kinyilatkoztatás örömhírét hirdette. Azok,akik találkoztak vele, azonnal a befolyása alá kerültek, elfordultak avilágtól és annak kincseitôl. Kíváncsi lévén az igazságra, MírzáMahmúd is elment hozzá, és ôt is azonnal megigézte a személye.Hájí Hasan arca sugárzó fényben ragyogott. A reggeli imák után egynap Mírzá Mahmúd a következô szavakat hallotta tôle: „A Földnemsokára paradicsommá változik. Perzsia hamarosan olyan forrás-sá válik, mely körül a Föld népei keringenek majd.” Egy hajnalonezt mondta Mírzá Mahmúdnak: „Az, mit én nektek hirdettem, ímkinyilatkoztatott. Ebben az órában kelt fel a Megígért fénye, és márbevilágítja a világot. Ó, Mahmúd, bizony mondom, meg fogod élni eNapok Napját.” A szent ember hozzá intézett szavai egyfolytábanMírzá Mahmúd fülében csengtek, egészen 1844-ig, amikor is a Báb-

2 A. L. M. Nicholas az „Essay on Shaykhism“ c. könyvében megemlíti, hogyShaykh Ahmad nem kevesebb, mint kilencvenhat kötetet írt.

ról, az új Kinyilatkoztatás Hírnökérôl hallott. Rákérdezett a Bábszületésének dátumára, és meghökkent azon, hogy kétévnyi különb-ség van a Báb születése, valamint a Náyinból való Hájí Hasan általemlített dátum között.

Mírzá Mahmúd jóval késôbb hallott Bahá’u’lláh kinyilatkoz-tatásáról Bagdadban, és mély benyomást tettek rá a Rejtett Szavakalábbi sorai: „Ó, lét fia! Szíved az Én otthonom; szenteld meg azt,hogy leszállhassak oda. Lelked az Én kinyilatkoztatásom helye;tisztítsd meg azt, hogy megnyilatkozhassam ott.” „Ó, föld fia! HaEngem akarsz, ne keress mást, csak Engem; ha az Én szépségemetkívánod látni, fordítsd el tekinteted minden világi dologtól, mert azÉn akaratom és valaki más akarata olyan, mint tûz és víz: egyszívben a kettô nem fér meg.”3 Mírzá Mahmúd rákérdezettBahá’u’lláh születésének dátumára, és mikor elmondták neki, hogyaz 1817. november 12-e, azonnal a földre vetette magát, és dicsérteIstent, hogy engedte megérnie a Megígért Napot. Mírzá Mahmúdmég abban az évben meghalt, boldogan, hogy a Hájí Hasan általadott ígéret beteljesült.

Abban az idôben, mikor Shaykh Ahmad épp elhagyni készültYazdot, a vele való találkozás céljával egy másik isteni lélek, SiyyidKázim-i-Rashtí indult útnak szülôföldjérôl egy álom által vezérelve,mely arra indította, hogy helyezze magát Shaykh Ahmad szellemivezetése alá. Shaykh Ahmad melegen köszöntötte, és elmondtaneki, mennyire várta már jöttét. Siyyid Kázim korai gyermekkorátólfogva kiemelkedô intelligenciáról és szellemi tehetségrôl tetttanúbizonyságot. Tizenegy éves korában már kívülrôl tudta az egészKoránt. Tizennégy éves korára megtanulta Mohamed rengeteg imá-ját és hagyományát. Istenfélô, nemes lélek volt, és nagy hatást gya-korolt mindenkire, aki csak ismerte. Még csak néhány hete voltShaykh Ahmad társaságában 1816-ban, mikor az egy nap hozzáfor-dult, és megkérte, hogy vezesse a tanítványait, minthogy ô maga tá-vozni készült. Arra kérte, bármilyen segítségre is van szükségük atanítványoknak, Siyyid Kázim adja meg nekik. A Shaykh Ahmadutódjává való kinevezése egyes kiemelkedô tanítványok körébenrosszallást és irigységet váltott ki, de Siyyid Kázim annyira magasanállt fölöttük, hogy ôket is lenyûgözte, és végül elfogadták ôt.

Miután Shaykh Ahmad tanítványait Siyyid Kázim gondjaira bízta,Khurásán tartományba indult, ahol ugyanolyan lelkesedéssel dolgo-

18

3 Rejtett Szavak: Arab 59.; Perzsa 31.

zott tovább azon, hogy az embereket felkészítse a Megígért eljöve-telére. Érezte, hogy a megígért Óra gyorsan közeledik, és aMázindarán tarományban lévô Núr irányából már érzékelte az elsôsugarait annak a hajnalnak, ami a megígért Törvénykorszak bekö-szöntét jelezte. Ezért hát Siyyid Kázim és más kiemelkedô tanít-ványok társaságában továbbment Teheránba. Fogadására a perzsasah kirendelte elé udvarát, arra utasítva ôket, köszöntsék külön szí-vélyességgel az ô nevében. A sah kijelentette, hogy Shaykh Ahmad„nemzetének dicsôsége és népének dísze”.

Azokban a napokban a sah egyik kedvenc miniszterének, aNúrból származott Mírzá Buzurgnak gyermeke született Teherán-ban. Ez a gyermek Bahá’u’lláh volt. 1817. november 12-én született.Shaykh Ahmad, aki teljességgel tudatában volt ezen esemény fon-tosságának, arra vágyott, hogy élete hátralévô napjait az újonnanszületett Király közelében tölthesse. De a sah legidôsebb fia,Muhammad-‘Alí Mírzá arra kérte atyját, engedje meg neki, hogy ôláthassa vendégül Shaykh Ahmadet Kirmánsháh tartományban,melynek ô volt a kormányzója. Apja engedett a kérésnek, és ShaykhAhmadnek el kellett fogadnia a meghívást. Mielôtt azonban elhagy-ta volna Teheránt, azért imádkozott Istenhez, hogy Bahá’u’lláh-t vé-delmezzék meg honfitársai, viseljék gondját és ismerjék feldicsôségét.

Kirmánsháhban Shaykh Ahmad sok idôt töltött írással.Munkáiban dicsérte az iszlám imámjait, és különleges hangsúlythelyezett a Megígért eljövetelére vonatkozó utalásaikra. FolytonHusszeinre és Alira utalt, értvén alattuk Bahá’u’lláh-t és a Bábot.Pontosan ugyanabban az évben, mikor a Báb megszületett, meghaltShaykh Alí, Shaykh Ahmad fia. Shaykh Ahmad így szólttanítványaihoz: „Ne szomorkodjatok, ó, barátaim, mert fiamat, azén saját Alímat ajánlottam fel áldozatul azért az Alíért, Kinek azeljövetelére mindnyájan várunk. Ezért neveltem ôt, és erre készítet-tem fel.”

A Báb 1819. október 20-án született Shírázban. Olyan családbólszármazott, melyet tiszteltek nemességéért, és mely családfájátmagáig Mohamedig vezette vissza. Születésének idôpontja igazoltaaz Ali imámnak tulajdonított hagyomány igazságát: „Két évvelvagyok fiatalabb, mint Uram.” E kijelentés titka feltárult azok elôtt,akik elfogadták az új Kinyilatkoztatást.

Shaykh Ahmad nagy tisztelettel és figyelemmel fordult SiyyidKázim felé. Shaykh Ahmad hallgatósága között alig-alig akadt

19

20

valaki, aki képes lett volna pontosan felfogni a Szent Iratokbantalálható utalásokkal kapcsolatos magyarázatait. Siyyid Kázim jog-gal állíthatta, hogy ô érti azokat.

Shaykh Ahmad Kirmánsháhból Karbilába ment, onnan pedigMekkába és Medinába. Siyyid Kázim kérlelte, hadd menjen vele, dekérése visszautasításra talált. Shaykh Ahmad így szólt hozzá: „Nincsveszteni való idôd. Minden röpke órát tökéletesen és bölcsen kellkihasználni. Gyürkôzz neki, és éjt nappallá téve törekedj arra, hogyIsten kegyelmével és a bölcsesség és szeretô kedvesség kezével le-szaggasd a tudatlanság fátylait, melyek az emberek szemét elvakítot-ták. Mert bizony mondom, közeleg az Óra, az Óra, amelyért Isten-hez könyörögtem, hogy ne láthassam meg, mert az Utolsó Óra föld-rengése hatalmas lesz. Imádkozz Istenhez, hogy ne kelljen szem-benézned azon Nap iszonyú megpróbáltatásaival, mert közülünkegyetlenegy sem képes elsöprô erejének ellenállni. Nagyobb kitar-tással és nagyobb erôvel rendelkezôk rendeltettek arra, hogy ezenóriási súlyt elhordozzák, olyan emberek, kiknek szíve megszentelte-tett minden földi dolgoktól, és kiknek erejét az Õ hatalmának erejeacélozza meg.”

Emígyen szólt, majd búcsút intett és elindult. Siyyid Kázim Kar-bilában maradt, és tovább folytatta mestere munkáját. De ShaykhAhmad távozása után a tanítványok közül az irigyek és tudatlanok lá-zadozni kezdtek, és mindenféle vádat koholtak Siyyid Kázim ellen. Ezazonban csak még elszántabbá tette, hogy végrehajtsa Shaykh Ahmadutasításait. Írt mesterének is, elmagyarázta a helyzetet, és könyörgött,mondja meg, mikor kell megjelennie a Megígértnek. Shaykh Ahmadígy válaszolt: „Légy biztos Isten kegyelmében. Ne szomorítsanak megtéged az ô cselekedeteik. Ezen Ügy misztériuma nyilvánvalóvá kell,hogy váljék, és ezen Üzenet titka fel kell, hogy táruljon. Nemmondhatok többet. Nem határozhatok meg idôt. Az Õ Ügye Hín utánfog ismertté válni.4 Ne kérdezz engem olyan dolgokról, melyek, hakinyilváníttatnának elôtted, csak fájdalmat okoznának néked.”

Shaykh Ahmad nem sokkal ezután, 1826-ban elhunyt. 81 évesvolt, és Medina szent városának közelében halt meg.

4 A Hín szó számértéke 68. 1268-ban, vagyis a keresztény idõszámítás szerint1853-ban kapta meg Bahá’u’lláh Isteni Küldetésének elsõ jeleit, mialattTeheránban a Síyáh-Chál börtönben raboskodott.

21

II. FEJEZET

SIYYID KÁZIM-I-RASHTÍ

SHAYKH Ahmad halálának híre nagyon elszomorította SiyyidKázimet, ugyanakkor azonban meg is erôsítette abbéli elhatáro-

zásában, hogy megújult erôvel folytassa szeretett tanáránakmunkáját. De Shaykh Ahmad védelme nélkül Siyyid Kázim a rá éspozíciójára irigykedô személyek rosszindulatú támadásainak céltáb-lájává vált. Ezek az emberek gyûlölték nevét, és kigúnyoltáktanításait. Siyyid Kázim már kezdett lassan kétségbeesni, hogymiként tudná Shaykh Ahmad tanítványait saját ellenôrzése alatttartani, mikor egy olyan tervet dolgozott ki, amely helyreállította abefolyását az emberek között. Ez pedig az volt, hogy elnyeri HájíSiyyid Muhammad Báqir-i-Rashtí, Irán egyik legtanultabb pap-hit-tudósának támogatását, kinek befolyása messze túlterjedt Isfahánvárosán, ahol lakott. Fiatal tanítványát, Mullá Husayn-i-Bushrú’í-tkérte meg arra – kinek késôbb a Báb a Báb’ul-Báb [a Báb kapuja (aKapu kapuja)] címet adományozta, minthogy ô volt az elsô híve –,hogy induljon el Isfahánba, és derítse ki, hogy ez a tanult,kiemelkedô személyiség, aki korábban olyannyira kedves voltShaykh Ahmadhez, és olyan nagy vonzalmat mutatott irányában,miért fordult most el oly hirtelen a tanítványaitól. Hogyha SiyyidMuhammadnek bármiféle kételye lenne, oszlassa el ezeket, éspróbáljon meg bizonyságot szerezni tôle, hogy igaznak és logikusnaktartja Shaykh Ahmad tanításait. Isfahán után pedig azt kérte, MulláHusayn látogassa meg Mírzá ‘Askarít Mashhad városában, aki azonszent város elsô számú pap-hittudósa volt, és szerezzen tôle ishasonló nyilatkozatot.

Mullá Husayn azonnal elvállalta a feladatot, és útra keltIsfahánba. Amikor megérkezett a városba, bár fáradt volt, és belep-te az út pora, azonnal Siyyid Muhammad Báqir színe elé járult, akittanítványai hatalmas és gazdagon öltözött társaságában talált. Nemeltántorítván a sokaságtól, mellyel szembe kellett nézzen, MulláHusayn odament arra a helyre, ahol a tanult Siyyid ült, és végtelen

udvariassággal és kedvességgel elmagyarázta neki látogatásának cél-ját. A Siyyid azt válaszolta, hogy kezdetben úgy hitte, hogy ShaykhAhmad és Siyyid Kázim teljesen önzetlenül kívánták a hitetszolgálni, és ezért is nyújtott nekik teljes szívbôl támogatást. Dekésôbb írásaikban rengeteg olyan titokzatos utalást talált, melyeketnem értett, és így azt gondolta, bölcsebb számára, hogy ha egy ideigcsendben marad. Mullá Husayn megkérte, hogy ott rögtön mutassameg azokat a bekezdéseket az írásaikban, melyeket nem ért. A ta-nult Siyyid az írásokért küldött, és megmutatta azokat a részeket,melyek magyarázatot igényeltek. Mullá Husayn a legvilágosabb éslegmeggyôzôbb módon kezdte el magyarázni ezen bekezdéseket, ésolyan lelkesedéssel tette ezt, hogy a Siyyid könnyekig meghatódott.Mullá Husayn két napon keresztül folytatta Shaykh Ahmad ésSiyyid Kázim tanításai igazságának bizonyítását, mígnem SiyyidMuhammad Báqir nyilvánosan kijelentette, valamint írásba is adta,hogy teljességgel meg van gyôzôdve Shaykh Ahmad és Siyyid Kázimírásainak igazságáról, és bárki, aki letér az ô ösvényükrôl, az elfor-dult magának Mohamednek a hitétôl is. Ezen nyilatkozattal akezében Mullá Husayn elhagyta Isfahánt, miután visszautasította,hogy fáradozásaiért bármiféle pénzt elfogadjon Siyyid MuhammadBáqirtól.

Miután teljesítette ezt a küldetést, Mullá Husayn egy hírvivôvelelküldte Siyyid Kázimnek Siyyid Muhammad Báqir nyilatkozatát, ômaga pedig továbbment Mashhadba, hogy találkozzon Mírzá‘Askaríval, és teljesítse a második feladatot is, amivel Siyyid Kázimmegbízta. Siyyid Kázimet olyannyira megörvendeztette MulláHusayn hozzá intézett levele, valamint Siyyid Muhammad Báqirbizonyságtétele, hogy magasztalta Mullá Husayn-t a tanítványainak,és egy olyan szeretetteljes levelet írt neki, hogy bárki, aki olvasta,úgy érezhette, hogy írója nem is reménykedik abban, hogy szeretetttanítványával ebben a világban találkozhat még valaha.

Ebben az idôben döbbent rá Siyyid Kázim arra, hogy a Megígérteljötte nagyon közel van. Éppen ezért a tôle telhetô legnagyobberôfeszítést tette, hogy eltávolítsa azokat a korlátokat, melyek Istenezen Kincsének felismerése útjába állhatnak. Még arra is utalt, hogya Megígért esetleg ott van közöttük, mondván: „Látjátok Õt sajátszemeitekkel, és mégsem ismeritek fel.” A Megnyilvánulás jeleitilletôen pedig ezt mondta: „Nemes család sarja, Isten prófétájánakleszármazottja Háshim családjából. Fiatal, és belsô tudással ren-delkezik. Tudománya nem Shaykh Ahmad tanításaiból ered, hanem

22

magától Istentôl. Az én tudásom csupán csepp az Õ mérhetetlentudásához képest, eredményeim pedig porszemek az Õ kegyel-mének és hatalmának csodáival összehasonlítva. Sôt, összehason-líthatatlan a különbség. Középmagas, megtartóztatja magát a do-hányzástól, és kitûnik istenfélô életével.” Néhány tanítványa úgyérezte, hogy mindezen jellemzôk megtalálhatók Siyyid Kázimben,de ôt nagyon bántotta ez a felvetés, és visszautasított bármiféle ilyenutalást. Egyes munkáiban még Bahá’u’lláh áldott nevére is utalt,rejtett módon.

Siyyid Kázim sokat szenvedett ellenségei kezétôl, csendesen éshôsiesen. Ezek az ostoba emberek mindenféle sértést zúdítottak rá.A kampány 1843-ban érte el csúcspontját, mikor Siyyid Kázim hír-hedt ellensége, Siyyid Ibráhim összegyûjtötte cinkos és szervezkedôkollégái egy csapatát, és fellázította a tömeget Siyyid Kázim ellen, azéletét is veszélybe sodorva ezzel. Még a török kormány hivatalosképviselôjét is sikerült kidobniuk Karbilából, a neki járó összesbevételt pedig ôk tették zsebre saját gonosz és lázadó céljaikra. Akonstantinápolyi kormány egy hadsereg kíséretében azonnal útnakindított egy magas rangú tisztet a karbilái lázongás leverésére. SiyyidKázim megpróbálta rávenni az embereket, hogy engedelmeskedje-nek a katonai parancsnoknak, és szavainak, úgy tûnt, volt némi hatá-sa. A csoport vezetôi azonban még egyszer meggyôzték ôket arról,hogy keljenek fel és kezdjenek szent háborút a hadsereg ellen,gyôzelmet ígérve nekik. A parancsnok megüzente, hogy amennyibena felkelés vezetôi reggelig nem adják meg magukat, megrohamozzaa várost, és az egyetlen hely, ahol bárki is menedéket találhat, SiyyidKázim otthona lesz. A meggondolatlan tömeg nem válaszolt, ígyreggel a hadsereg ágyúkkal szétlôtte a város kapuit, lerohanta avárost, és a lakosság jelentôs részét lemészárolta. Még azoknak semkegyelmeztek, akik Husszein imám vagy Abbász szentélyébenpróbáltak meg menedéket találni. Az egyetlen hely, ahol az embe-rek biztonságra lelhettek, Siyyid Kázim háza volt, ami annyiramegtelt menekültekkel, hogy huszonkét embert halálra tapostak. Eza nevezetes esemény 1843. január 10-én történt.

Itt pedig el kell mondani egy történetet, melyet Siyyid Kázimegyik tanítványa, Shaykh Hasan-i-Zúnúzí mesélt. Miközben a fentidolgok estek Siyyid Kázim körül ezen fájdalmas évek alatt, ShaykhHasant egy hajnalon felébresztette Siyyid Kázim és elvitte egy ház-hoz, melynek ajtaja elôtt egy fiatalember állt, kinek arckifejezésealázatos és kedves volt. Zöld turbánt viselt, mely jelezte, hogy a

23

Próféta leszármazottja. Nagy szeretetet mutatott Siyyid Kázim iránt.Ám az a mélységes alázat és tisztelet, mellyel Siyyid Kázimviseltetett ezen Ifjú iránt, olyan tisztelet, melyet még Husszein imámszentélye sem váltott ki belôle, meglepetésként érte Shaykh Hasant.A fiatalember bevitte ôket a házba, leültette ôket, ezüstkupából italtkínált Siyyid Kázimnek, és közben a Korán 76. szúrájának 21.versébôl idézett: „És az ô Uruk tiszta italt ad inni nékik.” ShaykhHasan is kapott ugyanebbôl az italból, de az egyetlen dolog, amielhangzott, ez a vers volt a Koránból. Kis idô után eltávoztak.Három nappal késôbb ugyanez az Ifjú ellátogatott arra a helyre,ahol Siyyid Kázim tanítványai öszegyûltek. Egy darabig ült, hallgat-ta Siyyid Kázimet. Az, amint az Ifjú szemei rávetôdtek, elhallgatott,és hozzá fordulva így szólt a tanítványaihoz: „Mit mondhatnék még?Lássátok, az igazság nyilvánvalóbb, mint az a fénysugár, amely azonölre esett!” Siyyid Kázim, többszöri kérésre és unszolásra sem árul-ta el nekik a Megígért nevét.

Shaykh Hasan kérdezôsködött az Ifjú után, és megtudta, hogy egyrendkívül értékes személyrôl van szó, de minden egyes alkalommal,mikor megpróbált volna közel kerülni hozzá, valamilyen erô vissza-tartotta attól, hogy megszólítsa. Késôbb értesült arról, hogy az IfjúShíráz városába ment, és hamarosan hírét vette a shírázi Ifjú felhí-vásának. Azonnal elindult Karbilából, hogy kövesse szíve vágyátShírázba, de nagy szomorúságára keresésének tárgya már útra keltMekka és Medina felé. Megvárta, míg a Báb visszatért, attól kezdveszoros kapcsolatban maradt vele, és a Báb által diktált versekmásolásával foglalkozott.

A Báb késôbb Karbilába küldte, hogy maradjon ott addig, amígsaját szemével meg nem látja a megígért Husszeint (azt aMegnyilvánulást, aki hamarosan megjelenik), és mikor ez meg-történik, adja át Neki a Báb szeretetteljes hódolatát. Shaykh Hasankét évig élt Karbilában. 1851-ben, miközben egy nap Husszein imámszentélyében imádkozott, Shaykh Hasan életében elôször meg-pillantotta Bahá’u’lláh-t. Saját szavaival a következôképpen írta leÕt: „Azon arc szépsége, azok a kifinomult vonások, melyeketsemmilyen toll vagy ecset nem merhet leírni, átható pillantása,kedves arca, testtartásának királyi volta, mosolyának édessége, alá-omló hollófekete fürtjeinek gyönyörûsége kitörölhetetlen nyomothagyott lelkemben. Ekkor már hajlott korú öregember voltam.Megfogta a kezem, és így szólt: »Dicsôíttessék Isten, hogyKarbilában maradtál, és saját szemeddel láthattad a megígért

24

25

Husszein orcáját.« Azonnal eszembe jutott az ígéret, amit a Báb tettnekem.” Shaykh Hasan szerette volna az egész világnak hirdetni amegígért Husszein eljövetelét, de Bahá’u’lláh visszatartotta ettôl,mondván, hogy közeleg az óra, de még nem jött el.

Siyyid Kázimet számos hiú és önzô képmutató ember vette körül,akik csak színlelték, hogy ragaszkodnak hozzá, de akadtak né-hányan, akiknek az odaadása valóban megkérdôjelezhetetlen volt,és akik értették is tanításait. Ezek közül az egyik Shaykh Abú Turáb,egyik vezetô tanítványa volt, aki Mullá Husayn testvérét vette elfeleségül. Shaykh Abú Turáb egy nap tanúja volt, hogy Hájí MírzáKarím Khán, egy önfejû, hitetlen tanítvány szolgája egy könyvethozott Siyyid Kázimnek, arra kérve, hogy olvassa el, és írásban hagy-ja jóvá a tartalmát. Siyyid Kázim átlapozta a könyvet, aztánvisszaadta, és így szólt: „Mondd meg uradnak, hogy ô mindenkimásnál jobban meg tudja becsülni a saját könyve értékét.” Miután aszolga elment, Siyyid Kázim azt mondta Shaykh Abú Turábnak,hogy Hájí Mírzá Karím Khán megpróbál aláásni mindent, amireSiyyid Kázim egész életében törekedett. De Hájí Mírzá még életé-ben látni fogja, miként hiúsul meg az összes gonoszkodása.Megkérte Shaykh Abú Turábot, ne beszéljen errôl a jóslatról addiga napig, mikor megjelenik a Megígért, de utána mondjon elmindent, amit hallott és látott. Shaykh Abú Turáb késôbb elfogadtaa Bábot, ugyanabban a földalatti börtönben börtönözték beTeheránban, mint Bahá’u’lláh-t, végül pedig vértanúságotszenvedett.

Amint Siyyid Kázim életének napjai végükhez közeledtek,továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel tanította tanítványait, hogyvigyázzanak, nehogy a világ hiúságai elfeledtessék velük igazi célju-kat, ami a Megígért keresése. Elmondta nekik, hogy sokan meg fog-ják Õt találni, és cserébe életüket fogják áldozni az Õ ösvényén. Aztis elmondta, hogy Shaykh Ahmad többször beszélt neki a két Iker-kinyilatkoztatás eljövetelérôl, melyek igen gyorsan fogják egymástkövetni. Shaykh Ahmad Siyyid Kázimnek azt is megemlítette, hogyegyikük sem éri meg azt, hogy megláthassák ezen két Kinyilat-koztatás túláradó dicsôségét. Leírta, hogy milyen nagy az Ügy, éskönyörgött Istenhez, segítse a tanítványait az ô megpróbáltatásaik-ban, melyeknek be kell következniük.

Siyyid Kázimnek szokása volt, hogy minden évben elmentKarbilából Kázimaynba, abba a városba, ahol a hetedik és a kilen-cedik imám van eltemetve. 1843 decemberében szokás szerint

elment Kázimaynba, és útközben megállt imádkozni a Masjid-i-Baráthában (Baráthá mecsetben). Amint éppen befejezte az imáit,egy arab pásztor jött oda hozzá, szeretetteljesen megölelte, és akövetkezô történetet mondta el neki: „Három nappal ezelôtt aszomszédos legelôn legeltettem nyájamat, mikor hirtelen álom szálltrám. Álmomban Mohamedet, Isten apostolát láttam, aki ezen sza-vakkal fordult hozzám: »Figyeljen füled, ó, pásztor, a szavaimra, ésôrizd meg ezeket kincsként szívedben. Mert az én szavaim Istenkincsei, melyeket most a te ôrizetedre bízok. Ha hû maradsz hozzá-juk, nagy lesz a jutalmad. Ha pedig megfeledkezel róluk, szörnyûbüntetés fog sújtani. Halld hát: ez az, amit rád bízok. Maradj amecset közelében. Ezen álom után a harmadik napon házam egyikleszármazottja, kit Siyyid Kázimnek hívnak, barátaival és társaival anap közepén leszáll lováról a mecset mellett lévô pálmafa árnyéká-ban. Ott fog imádkozni. Amint meglátod Õt, járulj színe elé, és addát neki szeretô üdvözletemet. Mondd, hogy azt üzenem neki:Örvendj, mert távozásod ideje már közel van. Mikor elvégeztedlátogatásodat Kázimaynban és visszatérsz Karbilába, három nappalvisszatérted után felszárnyalsz hozzám. Ezután pedig hamarosantestet ölt az, Ki az Igazság. A világot majd besugározza arcánakfénye.«”

Siyyid Kázim arcára mosoly ült ki, mikor meghallotta az álmot.Társai nekikeseredtek, de azt mondta nekik, hogy ne legyenekszomorúak, mivel a Megígért csak akkor nyilatkoztatik ki, mikor ômár meghalt, és ôk már biztosan mindnyájan várnak arra az ese-ményre. Ezt a történetet széles körben mesélték és sokan tettekbizonyságot annak hitelességérôl. Mégis, mikor eljött a MegígértNap, azok közül, kik saját fülükkel hallották ezt az álmot, nagyonsokan visszautasították az igazságot.

Siyyid Kázim visszatért Karbilába és még aznap megbetegedett.A harmadik napon, 60 éves korában, az arab pásztor álmánakmegfelelôen elhunyt. Földi maradványait Husszein imám szentélyé-ben helyezték örök nyugalomra.

26

III. FEJEZET

A BÁB KÜLDETÉSÉNEK BEJELENTÉSE

SIYYID Kázim halála után ellenségei, akik szerették volnamagukhoz ragadni a közösség vezetését, újult erôvel folytatták

rosszindulatú ténykedésüket. Egyes tanítványai, akik ôszintén éstiszta szívbôl szerették Siyyid Kázimet és tanításait, elkeseredtek ésmegszomorodtak, s nem tudták, hogy merre forduljanak, míg –Istennek hála – Mullá Husayn-i-Bushrú’í vissza nem tért sikeresküldetésébôl, melyet Siyyid Kázim bízott rá.

Mullá Husayn 1844. január 22-én tért vissza Karbilába. Amintvisszatért, összegyûjtött szeretett tanára vígasztalhatatlan tanít-ványai közül néhányat, és emlékeztette ôket Siyyid Kázimnek tettígéretükre, hogy továbbra is lankadatlan erôfeszítéssel keresik aMegígértet. Egy Siyyid Kázim háza közelében lévô házban lakott, ésfôgyászolóként ô fogadta az elhunyt barátait és tanítványait, akikneki fejezték ki mély szomorúságukat és sajnálatukat. Késôbbösszehívta mestere legkiemelkedôbb és legbizalmasabb követôinekegy csoportját, és megkérdezte tôlük, mik voltak szeretett vezetôjükutolsó szavai. Egytôl egyig azt mondták: Siyyid Kázim annak a fon-tosságát hangsúlyozta, hogy tegyenek meg minden tôlük telhetôt aMegígért utáni kutatásukban, mivel „kereséstek tárgya már kinyilat-koztattatott”. Siyyid Kázim azt is mondta nekik, hogy induljanak ela szélrózsa minden irányába, hagyják oda otthonukat, oltsanak kiszívükben minden egyéb vágyat, és szenteljék magukat teljességgel akutatásnak. Vágyuk Céljának elérésében semmi nem segítheti ôket,csak az ima és a tiszta szándék. Mullá Husayn ezután megkérdezte,hogy miért nem hajtották végre ezeket az utasításokat, és miértvannak még mindig Karbilában. ôk ôszintén belátták a tévedésüket,és kijelentették: ha Mullá Husayn azzal az igénnyel lép fel, hogy ô aMegígért, elfogadják ôt. Mullá Husayn azonnal visszautasította ezta rangot, mondván, hogy ô csupán por és soha sem lesz hasonlítha-tó Ahhoz, Ki az Urak Ura. Azt mondta nekik, mindnyájuk köteles-sége, hogy kerekedjenek fel, és azonnal induljanak el a szélrózsa

27

minden irányába, hogy szeretett vezetôjük utolsó utasításait teljesít-hessék. Aztán elment Siyyid Kázim néhány becsvágyó és gátlástalankövetôjének otthonába, és ôket is ugyanerre buzdította. ôk azonbanmindenféle kifogásokat találtak, hogy ne kelljen végrehajtaniuk azutasításokat. Mullá Husayn undorral távozott, rádöbbenvén, hogyerôfeszítései hiábavalóak.

Az 1844. esztendô az emberiség történetének legjelentôségtelje-sebb éve volt. Ebben az évben született meg a megígért Kinyilatkoz-tatás. Ezt az évet, mely a muszlim kalendárium 1260. évének felelmeg, Mohamed, valamint a hatodik imám, Ja’far bizonyos hagyomá-nyai is említik. Mikor az utóbbit megkérdezték arról, hogy melyikévben ölt majd testet a Megígért, ô így válaszolt: „Bizony, a hatva-nadik évben nyilatkoztattatik majd ki Ügye, és hirdetik messzeföl-dön Nevét.” A híres tudós, Muhyi’d-Dín-‘Arabí munkáiban az aláb-bi utalásokat találhatjuk: „Hitének követôi és segítôi Perzsianépébôl fognak származni.” „Nevében a védnök neve (Alí) megelôzia prófétáét (Mohamed).” „Kinyilatkoztatásának éve azonos annak aszámnak a felével, mely kilenccel osztható (2520).”

Mullá Husayn öccse és unokaöccse társaságában úgy döntött,hogy elhagyja Karbilát. Mielôtt elindultak volna, negyven napravisszavonultak a Kúfih mecsetbe. Itt Mullá Husayn és két társanegyven napon keresztül böjtölt és imádkozott azért, hogy Istenvezérelje ôket a kutatásukban. Néhány nappal visszavonulásukután Siyyid Kázim egyik legkiemelkedôbb tanítványa, Mullá ‘Alíy-i-Bastámí és tizenkét további tanítvány is csatlakozott hozzájuk, ésszintén úgy döntöttek, hogy negyven napig fognak böjtölni ésimádkozni. A negyven nap letelte után Mullá Husayn azonnalelhagyta Karbilát, és mintha mágnes vonzotta volna, Shírázbament. A városkapunál öccsét és unokaöccsét az Ílkhání mecsethezrendelte, ahol majd, ha Isten is úgy akarja, az esti imára csatlako-zik hozzájuk.

Ugyanazon a napon, néhány órával naplemente elôtt, miközbena városkapun kívül sétált, Mullá Husayn meglátott egy ragyogó arcúzöld turbános fiatalembert, aki feléje sétált. Az Ifjú mosollyalköszöntötte. Úgy ölelte meg Mullá Husaynt, mintha már hosszúideje ismerte volna. Mullá Husayn azt hitte, Siyyid Kázim egyiktanítványa, aki, miután meghallotta, hogy Shírázba érkezett, eléjejött, hogy üdvözölje.

Az alábbiakban ennek a nagy fontosságú találkozónak a leírásátközöljük, amint azt Mírzá Ahmad-i-Qazvíní, a mártír leírta, akinek

28

Mullá Husayn maga mondta el újra és újra, élénk részletességgel efigyelemre méltó találkozás körülményeit:

„Az Ifjú, Akivel Shíráz kapuján kívül találkoztam, elhalmozott avonzalom és szeretô kedvesség kifejezésével. Meleg szavakkal invi-tált, hogy látogassam meg otthonában, és frissítsem fel magamutazásom fáradalmai után. Kértem, engedjen utamra, ugyanis a kéttársam már megszervezte nekem a szállást, és várják a vissza-tértemet. »Hagyd ôket Isten oltalmára – volt a válasza –, Õ bizonyo-san megvédi ôket, és figyel majd rájuk.« E szavak után intett, hogykövessem. Mély benyomást tett rám az a szelíd és mégis hatalommalteljes mód, ahogy ez az idegen Ifjú hozzám szólt. Amint követtem, ajárása, hangjának kedvessége, testtartásának méltósága csak továbberôsítette bennem a váratlan találkozó elsô benyomásait.

Hamarosan egy szerény külsejû ház kapuja elôtt találtukmagunkat. Kopogtatott az ajtón, amit egy etiópiai szolga nyitott ki.»Lépjetek be békességgel, biztonságban!«5 – voltak a szavai, amintbelépett a küszöbön, és intett, hogy kövessem. Invitálása, amit hata-lommal és fenséggel ejtett ki, átjárta lelkemet. Jó elôjelnek véltem,hogy ilyen szavakkal fordulnak hozzám, amikor ott álltam az elsôház küszöbén, amelybe Shírázban belépni készültem. Nem lehet,gondoltam, hogy látogatásom ebben a házban közelebb visz majdkeresésem Tárgyához? Nem lehet, hogy ez majd közelebb hozza amély vágyódás, fárasztó kutatás, egyre növekvô izgalom idôszakánaka végét, amit egy ilyen keresés jelent? Amint beléptem a házba, éskövettem vendéglátómat szobájába, kimondhatatlan öröm járta átlényemet. Amint leültünk, azonnal egy kancsó vizet hozatott, és fel-ajánlotta, hogy mossam le kezeimrôl és lábaimról az út porát. Enge-délyt kértem tôle, hadd vonuljak vissza, és hadd végezzem el imaelôtti mosakodásomat egy szomszédos szobában. Nem hagyta, hogyígy tegyek, és saját maga öntötte a vizet a kezemre. Majd frissítô ital-lal kínált, ezután pedig teáskannát kért, és saját maga készítette el ateát, amit nekem kínált.

A rendkívüli kedvesség által megindítván felálltam, hogytávozzak. »Közeledik az esti ima ideje – jegyeztem meg –, ésmegígértem barátaimnak, hogy ezen az órán találkozom velük azÍlkhání mecsetben.« Végtelenül udvariasan és nyugodtan válaszolt:»Biztosan azt mondtad nekik, hogy visszatérésed órája Isten akara-tától függ. Úgy tûnik, az Õ akarata máshogy rendelkezett. Ne félj

29

5 Korán, 15:46

30

A Báb shírázi házának emelete

A Báb otthonának felsõ szobája, ahol bejelentette Küldetését

31

attól, hogy szavad megszegnéd!« Méltósága és magabiztossága elné-mított. Újra kezdtem mosakodásomat és elôkészültem az imára. Õis mellém állt, és együtt imádkoztunk. Miközben imádkoztunk,kiöntöttem Istennek lelkemet, amelyre nehéz súlyként nehezedettmind ennek a beszélgetésnek a titokzatossága, mind pedig a kutatásfáradtsága és feszültsége. Ezt az imát suttogtam: »Teljes lelkembôlpróbálkoztam, ó, Istenem, és mostanáig nem sikerült megtalálnoma megígért Hírnököt. Bizonyságot teszek, hogy a Te szavad csalha-tatlan, és a Te ígéreted biztos.«

Az az este, az az emlékezetes este, az 1844. május 23-át megelôzôeste volt. Körülbelül egy órával naplemente után történt, hogy fiatalházigazdám beszélgetni kezdett velem. »Siyyid Kázim után –kérdezte – kit tartasz utódjának és vezetôdnek?« »Eltávozni készülôtanárunk halála óráján újra és újra arra buzdított minket, hogy hagy-juk el otthonainkat, és induljunk el a szélrózsa minden irányába amegígért Szeretettet keresve – válaszoltam. – Ennek megfelelôenutaztam Perzsiába, emelkedtem fel, hogy beteljesítsem akaratát, ésmég mindig keresek.« »Vajon a tanárod – érdeklôdött tovább – tett-e néked bármiféle részletes utalást arra nézve, hogy mirôl lehet fel-ismerni a Megígértet?« »Igen – válaszoltam. – Nemes család sarja,nagy elôdök örököse, Fatime leszármazottja. Ami korát illeti, húszés harminc év közötti. Belsô tudással rendelkezik. Középmagas,megtartóztatja Magát a dohányzástól, és nincsen semmilyen testihibája.« Egy darabig csönd volt, majd házigazdám erôtôl zúgó han-gon így szólt: »Ím, lásd, mindezen jelek testet öltöttek Bennem.«Aztán egytôl-egyig sorra vette a fentebb említett jeleket, és bizonyí-tó erôvel bemutatta, hogy egytôl-egyig mind ráillenek az Õszemélyére. Nagyon meglepôdtem, és udvariasan megjegyeztem:Az, akinek az eljövetelét várjuk, a legszentebb Ember, és az Ügy,amit ki kell nyilatkoztatnia, óriási erôvel rendelkezik. Számos ésszerteágazó követelmény van, amelynek meg kell felelnie amaszemélynek, aki azt állítja, hogy annak látható megtestesülése. Milygyakran utalt Siyyid Kázim a Megígért óriási tudására. Mily gyakranmondogatta: »Az én tudásom csupán csepp ahhoz képest, amivel Õfelruháztatott. Eredményeim porszemek az Õ tudásának hatalmas-ságához képest. Sôt, összehasonlíthatatlan a különbség!« Amintezen szavak elhangzottak ajkamról, félelem és lelkifurdalás töltöttel, olyan, amit sem elrejteni, sem megmagyarázni nem tudtam.Keserûen megfeddtem magam, és abban a pillanatban elhatároz-tam, hogy változtatok a viselkedésemen és meglágyítom hangom.

32

Megesküdtem Istennek, hogy ha vendéglátóm újra a tárgyra tér, alegnagyobb alázatossággal így válaszolok: »Ha leszel olyan kegyesalátámasztani ezt az állításodat, biztosan megszabadítasz izgalmam-tól és várakozásomtól, amelyek olyannyira ránehezednek a lelkem-re. Hálával tartozom majd neked egy ilyen megkönnyebbülésért.«”

Mullá Husayn korábban két feltételt állított, amelyek alapján eltudná fogadni a Megígértet. Az elsô Shaykh Ahmad és Siyyid Kázimbizonyos titokzatos és rejtett tanításainak megmagyarázása,melyekrôl ô maga is írt egy tanulmányt. A második az volt, hogy aMegígért habozás nélkül nyilatkoztasson ki számára egy magyaráza-tot a Korán egy bizonyos részével, József szúrájával kapcsolatban.Mikor Mullá Husayn egyszer ezzel a kéréssel fordult SiyyidKázimhez, az a következôkkel utasította vissza: „Meghaladja ez azén képességeimet. ô, az a Nagy, Aki utánam jön, kérés nélkül is kifogja néked nyilatkoztatni”. Mullá Husayn ezekre a feltételekregondolt, és már éppen megszólalni készült, mikor házigazdája még-egyszer megkérdezte: „Nem lehet-e, hogy a Siyyid Kázim által emlí-tett személy Én vagyok?” Mullá Husayn ezután elôvette a tanulmá-nyát, és a lehetô legudvariasabb módon megkérte házigazdáját, hogynézze át. Õ kegyesen megtette ezt, és néhány percen belül felfedtea misztériumokat, és megoldotta az abban található összes problé-mát. Emellett olyan igazságokat is megosztott vele, melyeket sem aHit imámjai, sem Shaykh Ahmad és Siyyid Kázim írásaiban nemlehetett megtalálni. Majd azt mondta neki, hogy ha Mullá Husaynnem lenne vendég a házában, a helyzete most nagyon sanyarú lenne,ugyanis nem hagyatik rá Isten szolgáira, hogy Istent próbára tegyék,hanem Isten teszi próbára az Õ szolgáit. Majd így folytatta: „Ideje,hogy kinyilatkoztassuk néked a József szúrájáról szóló magyaráza-tot.” Fogta a tollát, és meglehetôs sebességgel kinyilatkoztatta a ma-gyarázatot. Írásának folyását egyetlen egyszer sem szakította meg.Mullá Husayn csak ült elbûvölve, miközben házigazdája írás közbendallamos hangon kántálta a verseket.6

Amikor befejezte, Mullá Husayn kábultan felállt, hogy induljon,de meggyôzték, hogy maradjon. Ekkor két órával és tizenegy perccelnaplemente után járt az idô, 1844. május 22-én. Az Ifjú kijelentette:„A jövôben ezen éjszaka és ezen óra úgy ünnepeltetik majd, mint

6 A mohamedán országokban a szent verseket nem egyszerûen elmondják, hanemsajátos dallamokkal éneklik, kántálják – a fordító.

33

minden ünnepek egyik legnagyobbika és legjelentôségteljesebbje.”Mullá Husayn lenyûgözve ült. Meg sem fordult a fejében, hogy alud-jon, amint ült, és hallgatta, ahogy a verseket kántálják és az imákatkinyilatkoztatják. Az Ifjú minden egyes vers végén ezeket a sorokatismételte: „Távol légyen Isten, a Mindenek Felett Dicsôdicsôségétôl az, mit teremtményei Róla állítanak. És béke legyenHírnökeivel. És dicsôíttessék Isten, minden lények Ura!”

Majd a következô szavakkal fordult Mullá Husaynhez: „Ó, te, kiaz elsô vagy, aki hisz Bennem! Bizony mondom néked, Én vagyok aBáb, Isten Kapuja, és te vagy a Bábu’l-Báb, azon Kapunak a Kapuja.A kezdet kezdetén tizennyolc léleknek kell magától és saját akara-tából elfogadni Engem, és felismerni Kinyilatkoztatásom igazságát.Felszólítás és hívás nélkül, egymástól függetlenül kell kutatniukUtánam, és fellelniük Engem. És mikor számuk teljes, egyiküket kikell választani, hogy elkísérjen Engem a Mekkába és Medinába te-endô zarándoklatomon. Ott át fogom adni Isten üzenetét a mekkaiserifnek. Majd pedig visszatérek Kúfih-ba, ahol azon szent városmecsetjében újra kinyilvánítom Ügyét. Nem beszélhetsz társaidnak,sem bármely más léleknek arról, amit láttál és hallottál. Imádkozzálés tanítsál az Ílkhání mecsetben. Én is csatlakozom majd hozzád agyülekezeti imára.

Vigyázz, hogy az Irántam tanúsított viselkedésed le ne leplezzeHited titkát! Ezzel foglalkozz és így viselkedj mindaddig, amíg elnem indulunk Hijázba. Mielôtt eltávozunk, ezen tizennyolc lélekmindegyike számára különleges küldetést rendelünk, és elindítjukôket, hogy beteljesítsék feladatukat. Arra fogjuk utasítani ôket, hogytanítsák Isten szavát, és ébresszék meg az emberek lelkét.” Ezutánházigazdája elbúcsúzott Mullá Husayntôl.

A Kinyilatkoztatás, amely oly hirtelen zúdult Mullá Husaynre,teljesen elkábította. Ugyanakkor olyan bátorságot és erôt érzettmagában, hogy ha a világ összes fejedelme és összes népe felkeltvolna ellene, képes lett volna ellenállni támadásuknak. Szeretténekutasításai szerint elkezdett találkozni különféle emberekkel, akikShaykh Ahmad követôi voltak. Megszervezte az elôadásait, sokembert gyûjtött maga köré, beszélt a város papságával és hivatalivezetôivel. Ezen idô alatt sokszor meghívták a Bábhoz. Mindenegyes alkalommal, amikor meglátogatta Õt, az egész éjszakát Színeelôtt töltötte, teljességgel elragadtatván kedvességétôl és Írásainakfolyamatos kinyilatkoztatásától. Hajnalonta csak nagy vonakodássaltudta elszakítani magát Tôle.

Ezen látogatások egyikén a Báb emígyen szólt Mullá Husaynhez:„Holnap tizenhárom társad érkezik. Mutasd mindegyikük felé alegnagyobb szeretô kedvességet. Ne hagyd magukra ôket, mert ôkéletüket a Szerettük utáni kutatásra tették fel. Imádkozz Istenhez:tegye számukra kegyesen lehetôvé, hogy biztonsággal járhassanakazon az ösvényen, ami vékonyabb a hajszálnál és élesebb a kardnál.”

És aznap reggel érkezett meg az Ílkhání mecsetbe Mullá ‘Alíy-i-Bastámí, pontosan annyi kísérôvel, mint amennyit a Báb elôre jel-zett. Mullá Husayn ellátta ôket minden szükségessel, és gondosko-dott kényelmükrôl. Néhány nappal késôbb Mullá ‘Alí odamenthozzá, és a társai és a maga nevében beszélni kívánt vele. Aztmondta, hogy Mullá Husayn volt az, aki arra bátorította ôket, hogyhagyják ott otthonaikat és családjaikat, és szenteljék magukat aMegígért keresésének. Hogyha Mullá Husayn ezt az állást magánakigényli, minden fenntartás nélkül elfogadják ôt, de nem tudjákmegérteni, miért adta fel a keresést, és miért elégszik meg azzal,hogy elôadásokat tart7 és társalog az emberekkel. Még a korábbanannyira szembeötlô idegesség is nyomtalanul eltûnt belôle. Mullá‘Alí könyörgött Mullá Husaynnek, magyarázza el, mi az oka aviselkedésének. Az úgy válaszolt, hogy sem a világ minden kincse,sem annak kísértései nem tudnák ôt megtartóztatni az ô Szerettétôl.Mullá ‘Alí és a társai idáig nem jöttek rá, hogy Mullá Husayn imáiraIsten választ adott, megtalálta az ô Szerettét, de egy rejtett bölcses-ség okán nem beszélhet nekik errôl. Mullá ‘Alí azonnal megértette adolgot, és könnyes szemmel szaladt a többiekhez, hogy elmondjanekik a beszélgetés tartalmát. Visszavonultak szobáikba, hogymagányosan imádkozzanak és könyörögjenek Istenhez, hogytávolítsa el a fátylakat szemük elôl, hogy ôk is felismerhessék aMegígértet.

A harmadik, imával eltöltött éjszakán Mullá ‘Alínak látomásatámadt. Fény jelent meg elôtte, mely haladtában magával ragadta,és elvezette Szerettéhez. Nagyon késôre járt az idô, de örömmelszaladt át Mullá Husaynhez, a karjaiba vetette magát, akimegértette, hogy Mullá ‘Alí megszabadult türelmetlen vágyakozá-sától és nyugtalanságától, és szíve vágya beteljesült. Hajnalbanmindketten átsiettek a Báb otthonához. A bejáratnál már várt rájukaz etióp szolga, mondván: „Pirkadat elôtt Uram elé szólítottak, Aki

34

7 Az eredeti, nem rövidített változatban: „How is it that we now see you teachingthe people and conducting their devotions...” – a fordító.

35

utasított, hogy nyissam ki a ház kapuját, és várjak a bejáratnál. »Kétvendég érkezik kora reggel – mondta nekem. – Köszöntsd ôketszívbôl a nevemben. Mondd nekik: Lépjetek be Isten nevében.«”

Mullá ‘Alí elsô találkozója a Bábbal hasonló volt, mint MulláHusayné, azzal a különbséggel, hogy a bizonyítékok kérése vagy aversek magyarázata helyett mély elragadtatás és szívbôl jövôtestvériség hatotta át.

Mullá ‘Alí tizenkét társa mind függetlenül kereste és találta megSzerettét. Egyesek álmukban kaptak segítséget. Mások ébren,megint mások meditáció közben, vagy akkor, mikor azért imádkoz-tak, hogy megláthassák a fényt. ôk mind a Báb színe elé járultak, ésaz Élô Betûinek nyilváníttattak, Mullá Husaynnel, és annak öccsévelés unokaöccsével együtt, akik szintúgy elfogadták a Bábot. TizenhétBetû fogadtatott be és neveztetett ki a Báb kiválasztott Apostolá-nak, Hite terjesztôjének.

Egy éjszaka a Báb Mullá Husaynhez beszélve így szólt: „Idáigtizenhét Betû állt be Isten Hitének lobogója alá. Egy hiányzik mégahhoz, hogy a szám teljes legyen. Az Élô ezen Betûi fognak kiállni,hogy hirdessék Ügyem és megalapozzák Hitem. Holnap éjszakamegérkezik az utolsó Betû, és teljessé teszi választott tanítványaimszámát.” A következô estén, a Báb és Mullá Husayn sétája közben,egy poros és törôdött fiatalember állította meg Mullá Husaynt,átölelte, és megkérdezte, hogy sikerült-e már elérnie a célját. MulláHusayn arra kérte, hogy elôbb pihenjen meg, de az ifjú visszauta-sította. A Báb felé fordította az arcát, és így szólt Mullá Husaynhez:„Miért akarod eltitkolni elôlem? Megismerem Õt a járásáról. Tanú-ságot teszek, hogy Rajta kívül sem keleten, sem nyugaton nemmondhatja senki, hogy Õ az Igazság. Senki más nem testesítheti megazt az erôt és fenséget, mely az Õ szent személyébôl árad.” MulláHusayn elcsodálkozott a szavain, és odasietett a Bábhoz, hogy be-számoljon Neki errôl az ifjúról. „Ne csodálkozz furcsa viselkedésén– jegyezte meg a Báb. – Mi a szellem világában már kapcsolatbanálltunk vele. Menj oda hozzá, és szólítsd azonnal Elénk.” A Bábkinyilatkoztatásának ezen ifjú, Quddús által való elfogadása tetteteljessé választott tanítványainak szabott számát. Quddús, akitMuhammad ‘Alínak hívtak, Mohamed próféta közvetlenleszármazottja volt. Mázindarán tartományban született. Édesapjamég akkor meghalt, mikor a kisfiú Mashhadban járt iskolába.

A Báb, Kinek eredeti neve Siyyid ‘Alí Muhammad volt, mindkétágon Mohamed próféta leszármazottjaként született Shíráz

36

városában 1819. október 20-án. Születésének idôpontja, mely kétévvel követte Bahá’u’lláh születését, igazolta az Ali imámnak tulaj-donított hagyomány igazságát: „Két évvel vagyok fiatalabb Uram-nál.” A Báb még csecsemô volt, mikor édesapja meghalt, Õt pediganyai nagybátyja, Hájí Mírzá Siyyid ‘Alí gondjaira bízták, aki késôbbvértanúhalált szenvedett a Hitért. A Bábot Shaykh ‘Abidhez adtáktanulni. Shaykh ‘Abid Shaykh Ahmad és Siyyid Kázim tanítványavolt, istenfélô, nagy tudású ember. Meggyôzôdött a Báb belsôtudásáról, és úgy érezte, nem méltó egy ilyen kiváló gyermek taní-tására. Visszavitte a nagybátyjához, mondván: „Visszahoztam ne-ked, és a te éber gondoskodásodra bízom Õt. Nem szabad egyszerûgyermekként kezelni, mert már most is érzem Benne azon titokzatoserô bizonyságait, melyet csak a Kor Urának Kinyilatkoztatása tárhatfel. Tartsd a házadban, mert bizony nincs szüksége Neki a magamfaj-ta tanárokra.” A Báb késôbb belépett nagybátyja vállalkozásába ésott is bizonyságot tett a nagyság és erô jeleirôl. Néhány évvel késôbb,1841-ben megnôsült. Felesége édesanyja unokahúga volt, aki,miután megözvegyült, 1882-ig élt. A Bábnak egy fia született,Ahmed, aki még csecsemô korában meghalt. A Báb nem szo-morkodott, hanem Istenhez fohászkodott: „Add, hogy fiam, egyet-len fiam áldozata elfogadható legyen Elôtted. Add, hogy legyen ezelôképe saját magam, egész énem feláldozásának a Te tetszésedösvényén.”

A Bábot széles körben ismerték ôszintesége, igazságossága ésistenfélelme okán. Sokan, akik szoros kapcsolatban álltak vele,bizonyságot tettek jelleme tisztaságáról, megnyerô viselkedésérôl ésalázatosságáról.

Az Élô tizennyolc Betûje, akiket a Báb választott ki, az alábbiakvoltak:1. Mullá Husayn-i-Bushrú’í, aki elsôként hitt a Bábban, és akinek

Szerette a Bábu’l-Báb címet adományozta.2. Muhammad Hasan, Mullá Husayn öccse.3. Muhammad Báqir, Mullá Husayn unokaöccse.4. Mullá ‘Alíy-i-Bastámí, a Siyyid Kázim tizenhárom

tanítványából álló csoport vezetôje, akik elhagyták otthonaikat,hogy a Megígért után kutassanak.

5. Mullá Khudábaksh-i-Qúchání, késôbbi nevén Mullá ‘Alí.6. Mullá Hasan-i-Bajistání.7. Siyyid Husayn-i-Yazdí.8. Mírzá Muhammad Rawdih-Khán-i-Yázdí.

37

9. Sa’íd-i-Hindí.10. Mullá Mahmúd-i-Khú’í.11. Mullá Jalíl-i-Urúmí.12. Mullá Ahmad-i-Marághi’í.13. Mullá Baqír-i-Tabrízí.14. Mullá Yúsuf-i-Ardibílí.15. Mírzá Hádí, Mullá ‘Abdu’l-Vahháb-i-Qazvíní fia.16. Mírzá Muhammad-‘Alíy-i-Qazvíní, Mírzá Hádí testvére,

Táhirih testvérének, Mardíyyih-nek a férje. Õ a Shaykh Tabarsíerôdben szenvedett vértanúságot. Úgy tudják, hogy felesége isfelismerte a Bábot, és elfogadta üzenetét.

17. Táhirih. Híres költônô. Unokatestvéréhez adták feleségül, kétfia és egy lánya született, akik közül egyik sem ismerte fel azÜgyet. Elment Karbilába, hogy találkozhasson SiyyidKázimmel, de odaérkeztekor már csak halálhírérôl értesülhe-tett. Míg a városban tartózkodott, álmot látott, melyben egyfekete kabátot és zöld turbánt viselô ifjú jelent meg az égen,aki felemelt kézzel szent verseket kántált, amelyek egyikétTáhirih le is jegyezte könyvében. Mikor késôbb kezébe került aBáb József szúrájáról kinyilatkoztatott magyarázata, felismerteaz álmában hallott verset, és azonnal elfogadta a Bábot, mint aMegígértet.

18. Quddús.Táhirih kivételével az Élô Betûinek mindegyike személyesen is

találkozott a Bábbal. Táhirih, meghallván, hogy testvérének férjehamarosan elutazik, egy levelet bízott rá, hogy adja át aMegígértnek, Akivel biztos volt benne, hogy találkozni fog. Sógoravégül valóban találkozott is a Bábbal, felismerte Õt, és átadta Nekia levelet. A Báb azonnal az Élô Betûjének nyilvánította Táhirih-t.Táhirih mindig tisztelte Siyyid Kázimet, még írt is neki, levelébencsodálva és igazolva tanításait. Siyyid Kázim válaszában Qurratu’l-‘Ayn-nek (Szemeim vigaszának) nevezte ôt. Ettôl kezdve ezen anéven ismerték. Bahá’u’lláh késôbb a Táhirih címet adományoztaneki, melynek jelentése „Tiszta”.

Közeledett a Báb Mekkába és Medinába való indulásának ideje.Mullá Husayn arra számított, hogy majd ô kísérheti el erre aküldetésre. De a Báb hívatta ôt, és közölte vele: Quddúst viszimagával társul az útra, Mullá Husaynt pedig hátrahagyja, hogynézzen szembe az ellenségekkel, akik biztosan ellene fognak fordul-ni. Megkérte továbbá, hogy utazzon el északra, Teheránba, adja át

38

Táhirih kézírása

39

az Üzenetet az embereknek, azoknak pedig, akiket késznek találarra, hogy meghallgassák, adja oda olvasni az írásokat, melyeket aBábtól korábban kapott, hogy ezek a Szent Szavak tán felrázzákôket tudatlanságukból. Elmondta Mullá Husaynnek, hogyTeheránban egy titok rejtôzik, mely, mikor fény derül rá, végezetülparadicsommá változtatja majd a Földet. Arról is biztosította MulláHusaynt, hogy míg be nem fejezi a rábízott magas küldetésteljesítését, a haja szála sem fog meggörbülni, még ha az egész világfel is kel ellene.

A Báb utána Mullá ‘Alíy-i-Bastámít szólította maga elé, és szeretôkedvességgel, jókedvûen beszélt vele. Arra kérte, menjen Najafba ésKarbilába, ahol nehéz megpróbáltatások és próbák várnak rá, demaradjon a végsôkig szilárd. Elmondta neki, hogy ô lesz az elsô, akiIsten Házából küldetésre indul, és szenvednie kell Isten kedvéért, desemmi se tántorítsa el céljától. Ne rendítse meg hitét a papok és apapság bármennyi zaklatása sem.

Mullá ‘Alí azonnal útnak indult, hogy feladatát teljesítse.Shíráztól nem messze beérte egy ifjú, aki igen izgatott volt.Könyörgött Mullá ‘Alínak, hadd tarthasson vele, és elmondta azelôzô éjszakai álmát, amely erre indította. Álmában Ali imámotlátta, aki a híveket arra szólította, hogy induljanak el, és keressékAzt, Aki szabadságleveleket oszt a népnek. Aki kap ilyet a kezébôl,mondta az imám, megszabadul a szenvedéstôl. Mikor meghallottaAli imám szavait, otthagyta boltját a piacon, és odament, ahol látta,hogy Mullá ‘Alí ilyeneket osztogat az embereknek. Osztogatásközben valamit súgott az emberek fülébe, mire azok rémültenmenekültek tôle. Az ifjú, felébredvén, a boltjába ment. Amint errôlaz álomról elmélkedett, hirtelen megpillantotta Mullá ‘Alít, akiugyanazon a helyen haladt el, melyet az ifjú álmában látott. Követte,és végül utol is érte. Mullá ‘Alí megpróbálta lebeszélni arról, hogyvele tartson, de minél tovább próbálta, az ifjú annál csökönyösebbenragaszkodott ahhoz, hogy vele mehessen, és elfogadhassa az újKinyilatkoztatást. Mullá ‘Alí végül feladta a dolgot, és rábízta magátIsten Akaratára. Mikor az ifjú atyja meghallotta, hogy a fiamegszökött, elsápadt a dühtôl, és utánarohant, hogy utolérje. Azapa fontos beosztást töltött be a kerületi kormányzatban és nagyonfelháborodott fia viselkedésén, de leginkább az mérgesítette, hogyúgy gondolta, Mullá ‘Alí arra biztatja fiát, hogy hagyja ott a munkájátés a családját, és tartson vele. A járókelôktôl kérdezôsködvén eredtdühének két áldozata nyomába. Mikor utolérte ôket, a nála lévô

bottal kérdés vagy magyarázat követelése nélkül ádázul verni kezdteMullá ‘Alít. Bármennyire is bizonygatta az, hogy nem ô a hibás,semmi hatása nem volt a feldühödött emberre, aki tovább verte ôt.Egy idô után Mullá ‘Alí abbahagyta az ellenszegülést, mondván:„Bizony mondom, túlélsz engem, és rá fogsz döbbenni az ártatlansá-gomra. Nagy lesz majd akkor a lelkifurdalásod, és mély aszomorúságod.” Csöndesen és bátran tûrte az ütéseket, míg végülapa és fia ott nem hagyták.

Útban hazafelé a fiú elmondta a történteket atyjának, akimegbánta, amit tett. Mullá ‘Alí ártatlansága szomorúsággal éslelkifurdalással töltötte el, miként az elôre megjósolta. A fiú évekkelkésôbb vértanúságot szenvedett azért, mert elfogadta az újKinyilatkoztatást, az apa pedig Magán Bahá’u’lláh-n keresztülismerte fel az Igazságot.

Mullá ‘Alí rádöbbent, hogy milyen fájdalmas és tövises lesz azösvény, melyen járnia kell, ha ez az esemény a jövôt jelezte számára.De Isten Akaratára bízta magát, és továbbment Najafba. Itt elláto-gatott egy találkozóra, melyet a város legkiemelkedôbb papjavezetett, és hangosan hirdette a Megígért, a Báb eljövetelének hírét.Elmondta, hogy ezen Ifjú bizonysága az Általa 48 órán belülkinyilatkoztatott versek nagy száma, amely felért a Korán 23 év alattkinyilatkoztatott teljes terjedelmével. Álmuk beteljesedéséneküdvözlése helyett a vallási vezetôk csalónak bélyegezték Mullá ‘Alítés kiüldözték a találkozóról, annak ellenére, hogy sokan voltak, akikszemélyesen ismerték ôt, istenfélô természetét, ôszinteségét éstanultságát. Végül bilincsbe verték, és a török kormány képviselôjeelé vitték. Bagdadba hurcolták, és ott bebörtönözték, majd az elöl-járók és kormányhivatalnokok elé idézték, és nyilvánosanmegvádolták, hogy elhagyta hitét, és megszegte az iszlám törvényeit.A hírek szerint ugyanazon a napon Konstantinápolyba hurcolták, desenki sem tudja, mi történt vele, mivel senki sem hallott többé felôle.Mullá ‘Alí kiérdemelte a dicsôséget, hogy elsôként áldozza életét azúj Kinyilatkoztatásért.

Mullá ‘Alí távozását követôen a Báb az Élô minden egyes Betûjéthívatta, és mindegyiküknek különleges utasítást és feladatot adott.Emellett az alábbiakat mondta nekik: „Azért választattatok ki, hogyIsten misztériumának letéteményesei legyetek. Feladatotok, hogyIsten tulajdonságait felmutassátok, és tetteiteken és szavaitokonkeresztül példát mutassatok igazságosságának, erejének és dicsôsé-gének jeleirôl. Testetek minden tagjának tanúskodnia kell célotok

40

magasztosságáról, életetek feddhetetlenségérôl, hitetek valóságáról,odaadástok magasztos jellegérôl. Gondolkozzatok el a szavakon,melyeket Jézus intézett a tanítványaihoz, mikor elküldte ôket, hogyhirdessék Isten Ügyét. Ilyen szavakkal parancsolta nékik, hogy állja-nak ki és teljesítsék be küldetésüket: »Olyanok vagytok, mint a tûz,melyet az éj sötétjében a hegytetôn gyújtottak. Ragyogjon fényetekaz emberek szeme elôtt. Legyen jellemetek olyan tiszta és a világrólvaló lemondástok olyan fokú, hogy a Föld népei rajtatok keresztülfelismerhessék és közelebb kerülhessenek a mennyei Atyához, Ki atisztaság és kegyelem forrása. Mert senki nem látta az Atyát, Aki amennyben van. Nektek, szellemi gyermekeinek kell tetteitekkelpéldát mutatnotok erényeirôl, és bizonyságot tenni dicsôségérôl.Legyen a világtól való elfordulástok olyan erôs, hogy bármelyvárosba léptek is be Isten Ügyét hirdetni és tanítani, ne várjatokannak népétôl köszönetet vagy elismerést. Sôt, mikor onnan elmen-tek, verjétek le még a port is lábatokról. Miként beléptetek tisztánés szennytôl mentesen, úgy is távozzatok abból a városból. Mertbizony mondom néktek, mennyei Atyátok mindig veletek van ésvigyáz rátok.« Ó, Betûim! Bizony mondom, végtelenül magasz-tosabb e Nap a régi idôk apostolainak napjainál. Tisztítsátok megszívetek a világi vágyaktól, és engedjétek, hogy angyali erények le-gyenek díszeitek. A napok, mikor a tétlen ájtatoskodástelegendônek tartották, végetértek. Eljött az idô, mikor semmi másnem szárnyalhat fel a Legmagasabb trónusához, és semmi más nemfogadtatik el Általa, mint a makulátlanul tiszta tettekkel alátámasz-tott legtisztább szándék. Könyörögjetek az Úrhoz, Istenetekhez,adja meg, hogy se múlékony törekvések, se földi ügyek, se világivonzódások ne szennyezzék be a rajtatok átáramló kegyelemtisztaságát, és ne keserítsék meg annak édességét. Az eljövendô Naptitka most még rejtve van. Sem szólni róla, sem felbecsülni nemlehet. Azon a Napon az újszülött csecsemô kiválóbb lesz, mintennek a kornak a legbölcsebb és legtiszteltebb emberei, és azonidôszak legalacsonyabb rangú és legtanulatlanabb emberei megér-tésben meghaladják majd e korszak legékesszólóbb és legtanultabbhittudósait. Széledjetek szét az ország széltében és hosszában, biztoslábbal és megszentelt szívvel készítsétek elô az utat az Õ eljövetelé-re. Ne figyelmezzetek gyengeségtekre és törékenységtekre, hanemszegezzétek pillantásotokat az Úr, Istenetek, a Mindenhatólegyôzhetetlen erejére. Nem tette-é Õ képessé Mózest, Kinek egyet-len fegyvere és társa pálcája volt, arra, hogy eleméssze a fáraót és

41

42

annak seregét? Nem magasztalta-é fel Jézust, Aki szegény és ala-csonyrendû volt a zsidó nép egész ereje ellenében? Nem vetette-éalá Arábia barbár és harcos törzseit Mohamed szent és lélekformálótörvényének? Álljatok ki az Õ nevében, helyezzétek bizalmatokatteljességgel Õbelé, és legyetek biztosak a végsô gyôzelemben.”

Ilyen szavakkal indította útnak ôket küldetésükre. Tizennégyenindultak el másnap hajnalban Shírázból, eltökélten, hogy teljesítsékSzerettük utasításait. Csak Mullá Husayn, az elsô Betû, és Quddús,az utolsó maradt hátra.

Amint közelgett az idô, hogy útra keljen Mekkába és Medinába,a Báb magához hívatta Mullá Husaynt. Kérte, ne szomorkodjon,hogy nem ôt választotta kísérôül, mert abba a városba küldi, aholegy páratlan szentség titka rejtezik. A Báb kifejezte abbéli reményét,hogy Mullá Husayn Isten segítségével képes lesz megszabadítani ahabozókat kétségeiktôl, és megtisztítani a gonoszok elméjét. Arrakérte, látogasson el bizonyos városokba, és onnan menjen továbbIrakba, ahol további utasításokat fog kapni. Maga a Báb Quddús ésetióp szolgájának társaságában Mekkába és Medinába indul. OnnanKarbilán keresztül tér vissza, ahol vagy találkozik Mullá Husaynnel,vagy arra fogja kérni, hogy csatlakozzon Hozzá Shírázban. Az aláb-bi lélekindító szavakkal búcsúzott el Mullá Husayntôl: „Az erôlényege lakozik most benned, és válogatott angyalainak csapatakering körülötted. Az Õ Mindenható karjai körülölelnek majd, éscsalhatatlan Lelke fogja lépteidet mindvégig irányítani. Aki tégedszeret, Istent szereti; és aki szembeszáll veled, Istennel száll az szem-be. Aki barátkozik veled, azzal Isten is barátkozni fog; és aki vissza-utasít téged, azt Isten is vissza fogja utasítani.”

43

IV. FEJEZET

MULLÁ HUSAYN ÚTJA TEHERÁNBA

MULLÁ Husayn a Báb szavaitól megerôsítve ért Isfahánvárosába. Útja során mindenkinek hirdette az Üzenetet, amit

a Szeretett bízott rá. Isfahánban teljesítette a korábban Siyyid Ká-zim által rábízott feladatot, és közvetítette a tudós Siyyid Muham-mad Báqir üzenetét. A bölcs ember késôbb elhunyt és fia lépettnyomdokaiba. Azok a tanítványok, akik Mullá Husayn elsô láto-gatása során, Siyyid Muhammad Báqir jelenlétében nem tudtakellene áskálódni, most a Siyyid fiának szemében igyekeztek lejáratniôt. Arról panaszkodtak neki, hogy korábban azért nem fordultakszembe Mullá Husaynnel, mert Siyyid Muhammad fölékerekedett,most azonban még eretnekebb gondolatokkal lép fel, és azt állítja,hogy Annak eljövetelét hirdeti, Aki egy Isten által sugallt Könyv Fel-tárója, mely nyelvezetében és lelkiségében a Koránnal vetekszik.Vezetôjük megrótta ezeket az igaztalan embereket és emlékeztetteôket arra, hogy apja mûveltebb és nagyhírûbb volt nála, mégis megvolt gyôzôdve Mullá Husayn szavainak igazságáról, miként mond-hatna hát ô bármit is. Mivel a tanítványok belátták, hogy nem érik elcélukat, egy másik vallási vezetôhöz fordultak, aki szintén megróttaôket. Késôbb arra gondoltak, meg tudják gyôzni Manúchihr Khánt,a város kormányzóját, ô azonban megkérte ôket, hogy ne zavarjákmeg a város békéjét és nyugalmát, inkább hagyják ezeket a kérdé-seket a tanult papokra. Mullá Husayn ezután zavartalanul folytat-hatta feladata véghezvitelét.

Isfahán mûvelt lakói közül néhányan elfogadták a Báb Ügyét.Közöttük volt Munírih Khánum, ‘Abdu’l-Bahá késôbbi feleségénekapja, és egy másik jámbor ember, akinek Bahá’u’lláh késôbb azIsmu’lláhu’l-Asdaq nevet adta. Õ Siyyid Kázim tanítványa volt, akimár öt éve Isfahánban tartózkodott, hogy az Új Kinyilatkoztatástelôkészítse. Amikor megtudta, hogy Mullá Husayn a városban vanés az Új Üzenetet hirdeti, hozzá sietett és megkérdezte tôle, hogy kia megjövendölt Megnyilvánulás és mi a neve. Mullá Husayn erre

44

nem adott választ, és közölte, hogy ennek feltárása megtiltatott.Erre Ismu’lláhu’l visszavonult imádkozni és meditálni. Miközbenmeditált, hirtelen egy Ifjú képe jelent meg elôtte, Akit Karbilábanlátott imádkozni. A látomásban az Ifjú Ismu’lláhu’lra mosolygott,amikor pedig az a lábaihoz akarta vetni magát, az arckép váratlanuleltûnt. Ismu’lláhu’l örömteli arccal Mullá Husaynhez sietett, akitnagyon boldoggá tett, hogy Ismu’lláhu’l elérte vágyakozása Tárgyát.Kirmánba és Shírázba küldte az Üzenettel, ahol találkozhatSzeretettükkel.

Mullá Husayn Isfahánból Káshán és Qum érintésével érkezettTeheránba, útja során pedig – a Báb utasításainak megfelelôen –,ahol csak járt és akivel csak találkozott, mindenkinek hirdette azÜzenetet. Teheránban felvette a kapcsolatot Shaykh Ahmadtanítványainak vezetôjével, ez a férfi azonban nem tudta befogadnia Mullá Husayn által közvetített Üzenetet, éppen ellenkezôleg,azzal vádolta Mullá Husaynt, hogy tévútra akarja vinni ShaykhAhmad követôit.

Teheráni tartózkodása során Mullá Husayn minden nap hajnal-ban hagyta el szállását, és csak órákkal napnyugta után tért visszaszobájába, ahol a következô reggelig maradt. A Mullá Husayn általközvetített Igazságot elutasító fôpap kedvenc tanítványai között voltShaykh Ahmad és Siyyid Kázim egy odaadó tisztelôje. Ez az ifjúvéletlenül tanúja volt tanítója és Mullá Husayn beszélgetésének, smivel lebilincselte Mullá Husayn személyisége, mélyen bántottatanítója udvariatlan és gôgös viselkedése. Aznap este elment MulláHusayn szállására és kiöntötte neki szívét. Befogadta a BábÜzenetét, pedig tudta, hogy ezzel felbôszíti tanítóját, de nem tudottelfordulni az Igazságtól. Mullá Husayn néhány kérdést tett fel nekia személyét illetôen, és amikor kiderült, hogy a fiatalember aTeherán melletti Núrból származott, Mullá Husayn érdeklôdôtt,hogy a jellemérôl és bölcsességérôl híres Mírzá Buzurg családjábólél-e ott valaki. A fiatalember válasza mosolyt csalt Mullá Husaynarcára, mivel kiderült, hogy Mírzá Buzurg legidôsebb fia ott éli eré-nyes és szeretetteljes életét, mellyel egy nemes atya méltó udódáválett. Fô tevékenysége a szegények és vigasztalanok támogatása,valamint az éhezôk táplálása volt. Neve Husayn ‘Alí, kora pedig 28év volt. Mullá Husayn kíváncsian faggatta az ifjút, és úgy tûnt, hogyminden válasz nagy megelégedéssel tölti el. Amikor azt kérdezte,hogy a fiatalember ismeri-e ezt a Személyt, a válasz igenlô volt.Ekkor Mullá Husayn egy ruhába csavart tekercset adott át neki,

45

azzal a kéréssel, hogy azt a másnap hajnali órákban adja át aSzemélynek, Aki nem más volt, mint Bahá’u’lláh. A fiatal tanítványvállalta a feladat teljesítését.

A Bahá’u’lláh-val történt találkozást nagyon érzékletesen írja lesaját szavaival a fiatal tanítvány: „Amikor megközelítettemBahá’u’lláh házát, felismertem testvérét Mírzá Músát, aki akapunál állt, és akivel közöltem látogatási szándékomat. Õ bementa házba és rövidesen egy üdvözlô üzenettel tért vissza. Bevezetett azÕ közelébe, majd átadtam Mírzá Músának a tekercset, aki aztBahá’u’lláh elé helyezte és mindkettônket hellyel kínált. Miutánkibontotta a tekercset, egy pillantást vetett annak tartalmára, majdhangosan olvasni kezdte annak bizonyos bekezdéseit. Elbûvöltenültem és hallgattam az Õ hangját, és annak édes dallamát. Egyoldalt olvasott fel a tekercsbôl, majd a testvéréhez fordult és ígyszólt: »Músá, mit mondasz minderrôl? Bizony Én azt mondom,bárki, aki hisz a Koránban, elismeri annak Isteni Eredetét, éshacsak egy pillanatra is habozik elismerni, hogy ezek a lelkesítôszavak ugyanolyan megújító erôvel vannak felruházva, bizonyosantévesen ítélkezik, és messzire kerül az Igazság ösvényétôl.« Többetnem mondott. Elbocsátott a színe elôl, és megbízott, hogy vigyekTôle ajándékot Mullá Husaynnek, egy orosz süvegcukrot és egycsomag teát, és hogy tolmácsoljam szeretetének és nagyrabecsü-lésének kifejezését.

Örömmel telve siettem vissza Mullá Husaynhez s átadtamBahá’u’lláh üzenetét és ajándékát. Micsoda kitörô örömmel ésujjongással fogadta azokat! Szavakkal nem is lehet megragadnitúláradó érzéseit. Felemelkedett, lehajtott fejjel fogadta az ajándé-kot és buzgón megcsókolta. Ezután megragadta karom, megcsó-kolta szemeimet és a következôket mondta: »Hôn szeretett bará-tom! Imádkozom azért, hogy miként te megörvendeztetted a szí-vem, Isten örök boldogságot adjon neked és töltse meg szíved elnem múló örömmel.«”

Az ifjút lenyûgözte Mullá Husayn viselkedése, és csodálkozottazon, hogy miért ragadták magukkal ôt Bahá’u’lláh ajándékai, hi-szen a fény és pompa minden formája pusztán jelentéktelen apró-ságnak tûnt a szemében.

Mielôtt Mullá Husayn elhagyta Teheránt, elbúcsúzott tôle és eztmondta neki: „Senkinek se említsd mindazt, amit hallottál és tapasz-taltál. Maradjon ez a te bensôd rejtett titka. Ne híreszteld az Õ nevétazoknak, akik irigylik az Õ helyzetét, és csak bajt okoznának Neki.

46

Amikor meditálsz, imádkozz azért, hogy a Mindenható védelmezzeÕt, és hogy Általa Isten felemelje az elnyomottakat, gazdagítsa aszegényeket, és felkarolja az elesetteket. A dolgok titkai rejtvevannak szemeink elôl. A mi kötelességünk, hogy hirdessük az ÚjNap hívását és terjesszük ezt az Isteni Üzenetet az emberek között.Ebben a városban sok lélek fogja vérét áldozni ezen az ösvényen. Eza vér Isten Fáját fogja öntözni, elôsegíti annak növekedését, és hogyárnyat nyújtson majd az emberiségnek.”

47

V. FEJEZET

BAHÁ’U’LLÁH ÚTJA MÁZINDARÁNBA ÉS MULLÁ HUSAYNUTAZÁSA KHURÁSÁNBA

A BÁB kinyilatkoztatása elôtt Bahá’u’lláh meglátogatta szülô-földjét, Núr kerületet. Abban az idôben a helyi fôpap külön-

legesen kiemelkedô szerepet töltött be, ezért tanítványai az iszlámelismert tudósainak és tanítóinak tekintették magukat. Egy nap apap éppen a muszlim imámok írásainak egyes rejtélyes részleteitvitatta meg több mint kétszáz tanítványával, amikor Bahá’u’lláh szá-mos követôje társaságában megjelent az épület közelében és hall-gatni kezdték a vitát. A pap az iszlám tanításainak metafizikainézôpontjait érintô kérdéseket tett fel. Senki nem tudta azonbanazokat megválaszolni, így Bahá’u’lláh szükségesnek érezte, hogy atanokat világosan elmagyarázza. A pap nagyon megharagudott ta-nítványaira, és megszidta ôket, mivel az évek óta tartó tanítás elle-nére tudatlanok maradtak, míg egy ifjú, aki korábban nem részesültiskolai képzésben, kiválóbbnak bizonyult náluk. Bahá’u’lláh távo-zása után a pap két álmot látott, melyeket nagy jelentôségûeknekvélt. Az elsô álomban nagy tömegben látta magát, amelyben min-denki egy bizonyos házra mutatott, azt állítván róla, hogy a Kor Uralakik benne. Nagy örömmel indult a házhoz, és szeretett volnatalálkozni Vele. Nagy meglepetésére nem engedték belépni,mondván, a Megígért egy másik személlyel beszélget. Késôbb azôröktôl megtudta, hogy az illetô nem más, mint Bahá’u’lláh. Amásodik álomban egy olyan helyen találta magát, ahol sok láda volt,mind Bahá’u’lláh-é, és mind tele csodálatos ékszerekkel kirakottkönyvekkel. Annyira lenyûgözte az ékszerek csillogása, hogy hirte-len felriadt az álomból.

Amikor Bahá’u’lláh 1844-ben újra Núrba látogatott, a pap addig-ra már elhunyt. Tanítványainak száma maroknyira fogyatkozott,akik új vezetôjük segítségével igyekeztek elhunyt mesterüktanításait terjeszteni. Bahá’u’lláh-t megérkezésekor számostisztségviselô és helyi elôkelôség fogadta nagy szeretettel éstisztelettel. ôket elsôsorban a sahról és a bíróság mûködésérôl szóló

48

Bahá'u'lláh eredeti otthonának romjai és az odavezetõ út (Tákur,Mázindarán)

49

hírek érdekelték. Bahá’u’lláh teljes közömbösséggel válaszolt ezek-re a kérdésekre, meggyôzô ékesszólással beszélt viszont az ÚjKinyilatkoztatásról, valamint azokról a felbecsülhetetlenjótéteményekrôl, amelyeket az az ország számára adni fog. Hallga-tóit lenyûgözte, hogy milyen érdeklôdéssel fordul olyan kérdésekfelé, melyekkel elsôsorban a mohamedán papok és teológusok fog-lalkoztak. Érvelése józan és támadhatatlan volt, és mindenkitmegragadott alázatos személyisége és a múlandó dolgoktól valóelfordulása.

Senki nem szállt Vele vitába, kivéve nagybátyját. De mikor azok,akik hallották az illetôt beszélni, el akarták hallgattatni, és bántal-mazni készültek, Bahá’u’lláh arra kérte ôket, hogy tegyenek leszándékukról és hagyják Õt Isten Kezében. A nagybácsi sikertelenüligyekezett a fôpap fejét telebeszélni hamisságokkal és elhitetni ve-lük, hogy Bahá’u’lláh egy varázsló, mágus, s ezért keményen fel kelllépni Vele szemben. Bahá’u’lláh tanításainak hallgatói közül sokanelszánták magukat, hogy terjesszék az Üzenetet Núr lakói körében,és hogy hirdessék Bahá’u’lláh erényeit. A núri fôpap követôi igye-keztek meggyôzni tanítójukat, hogy találkozzon Bahá’u’lláh-val ésvitassák meg az Új Kinyilatkoztatás természetét, azonban a papkitért a kérés elôl. Végül beleegyezett, hogy két kitûnô tanítványameglátogassa Bahá’u’lláh-t, hogy megismerhessék az általa hozottÜzenet igazságát. A fôpap megígérte, hogy bármilyen következte-tésre is jutnak, ô elfogadja azt. Amikor a két tanítvány Bahá’u’lláhszállásához ért, Õ éppen a Korán bevezetô fejezetének értelmezésé-vel volt elfoglalva. Mindketten figyelmesen hallgatták Bahá’u’lláhmeggyôzô és világos magyarázatát, mely mélyen megérintette ôket.Egyikük nem tudta megállni, odament az ajtóhoz és engedelmestisztelettel megállt. Túláradó érzéseitôl remegni kezdett és szemeimegteltek könnyel. Társát arra kérte, hogy tekintsen állapotára,térjen vissza tanítójukhoz, mondja meg neki, hogy ô soha többetnem térhet vissza hozzá. A másik tanítvány is hasonlóan felkavaróérzelmeket élt át, ezért megtagadta tanítóját és megfogadta, hogyattól a pillanattól kezdve életét Bahá’u’lláh-nak, egyetlen és igaziMesterének szenteli.

A beszélgetés híre gyorsan elterjedt az egész környéken és sokanfellelkesültek, hogy lássák Bahá’u’lláh-t. Valamennyi társadalmi osz-tály képviselôi felkeresték, és sokan önként elfogadták az Õ Ügyét.Látogatása Núrban jelentôs eredményeket hozott és nagyban segí-tette az újonnan született Kinyilatkoztatás terjedését. Bahá’u’lláh alá-

50

zatos személyisége, varázslatos ékesszólása és megcáfolhatatlan érveimeggyôzték a szíveket, és amikor távozott közülük, ôk folytatták azÜgy tanítását. Sokan közülük komoly szenvedést, többen mártírhaláltis vállaltak Érte. Núr kerülete, melynek neve szó szerint „Fény”-tjelent, elsôként hirdette Perzsia többi részének, hogy a mennyei gond-viselés Napcsillaga feltûnt, hogy bevilágítsa az egész országot.

Amikor Bahá’u’lláh kisgyermek volt, édesapja, aki miniszter volt,látott egy álmot. Bahá’u’lláh egy végtelen óceánban úszott, testébôlfény sugárzott a sötét vizekre. Haja szétterült a vízben, és számtalanhal kapaszkodott minden egyes hajszálába. Amint úszott, a halakkövették. Hiába kapaszkodtak erôsen a hajába, egyetlen szála semhullott ki. Szabadon mozgott és a halak Vele tartottak. Az apa egytanult jövendômondót kért fel az álom értelmezésére. Minthamindezt már elôre tudta volna, a jós kijelentette, hogy a végtelenóceán az emberek világát jelképezi és egyedül a Gyermekrendelkezik felette hatalommal. Senki sem gátolhatja meg az Õfejlôdését. A halak a Föld lakóit jelentik, akik összegyûlnekkörülötte és követik, Õ pedig számíthat a Mindenható védelmére.Miután a miniszter megtudta az álom jelentését, még nagyobbfigyelmet fordított Fiára.

Az iráni sah elsô minisztere, bár nem fért össze Bahá’u’lláh apjá-val, mégis kezdetben a legnagyobb tisztelettel és elôzékenységgelfordult Bahá’u’lláh felé. Még apja halála után is szeretetet tanúsítottBahá’u’lláh irányába, meglátogatta Õt otthonában és úgy beszéltHozzá, mintha a saját fia lenne. De ôszinteségének hamarosankomoly próbát kellett kiállnia. Bahá’u’lláh-nak volt egy nagyon szépfalusi birtoka, melyet egyszer látott a sah elsô minisztere, és elhatá-rozta, hogy megszerzi magának. Beszélt hát Bahá’u’lláh-val és kérte,hogy adja el neki az ingatlant. Bahá’u’lláh azonban jelezte, hogy aznem kizárólag az Övé, hanem többek közös tulajdonában van, és azelsô miniszternek szüksége lesz a társak beleegyezésére is. Mivel azelsô miniszter azt gondolta, hogy Bahá’u’lláh nem akarja neki elad-ni a birtokot, utasítást adott, hogy az egész falut sajátítsák ki, ezértBahá’u’lláh sürgôsen megegyezett tulajdonostársaival és eladta azingatlant a sah lánytestvérének, aki megbízottjai révén megakadá-lyozta, hogy a területet kisajátítsák.

Ugyan az elsô miniszter kitartóan hangoztatta, hogy az övé a bir-tok, azt a sah nem vette el testvérétôl, és utasította az elsô minisz-tert, hogy mondjon le követelésérôl. Mivel számításait keresztül-húzták, a miniszter minden úton-módon igyekezett rossz hírbe hozni

51

Bahá’u’lláh nevét, még azzal is megvádolta, hogy összeesküvést szôellene, mivel sokan gyûltek össze házánál, akiket megvendégelt.Bahá’u’lláh a következôt válaszolta: „Áldott Isten! Vajon bûnösszándékot forgat-e fejében az, aki szívének bôségébôl megosztjakenyerét embertársaival?” Az elsô miniszter minden Bahá’u’lláhelleni kísérlete kudarcot vallott.

Bahá’u’lláh-nak nem egyszer kellett alávetnie magát a körülöttelévôk arroganciájának és mohóságának, gyakran éppen nagyveszélyek közepette. Mindenkor félelem nélkül vitte sikerre az igaz-ság ügyét, és védelmezte a szegényeket, gyengéket és ártatlanokat.

Amikor a Báb búcsút intett tanítványainak, elôírta nekik, hogyjegyezzék fel minden egyes hívô nevét, aki elfogadja a Hitet. Aztkérte, hogy ezeket a listákat pecsételjék le, és küldjék el nagybáty-jához Shírázba, aki pedig gondoskodni fog arról, hogy eljussanakHozzá.

A Báb külön megkérte Mulla Husaynt, hogy küldjön neki írásbe-li beszámolót isfaháni, teheráni és khurásáni tevékenységérôl. Nemcsak azoknak a nevét kívánta tudni, akik elfogadták a Hitet, hanemazokét is, akik elutasították az Igazságot. A Báb azt mondta, amíg abeszámolót nem kapja meg, nem tud elindulni zarándokútjára.

Miután találkozott Bahá’u’lláh-val, Mullá Husayn Khurásánbaindult. A tartományban elsôként a legbölcsebb fôpap fogadta el aHitet, és sokan követték az ô példáját. Miután ilyen kitûnô és hívôemberek támogatták, Mullá Husayn kapcsolatba lépett a Bábbal ésrészletes beszámolót küldött isfaháni, kásháni és teheráni tartóz-kodásáról. Aprólékosan beszámolt Bahá’u’lláh-val történt találko-zásáról, megemlítette khurásáni sikereit is, és elküldte azok nevét,akik ôszinték és megbízhatóak. A Báb 1844 októberében kapta mega levelet, és azon az éjszakán csak Quddús volt vele, akivel meg-osztotta a levél bizonyos részeinek tartalmát.

A Báb anyai nagybátyja a következôképpen írta le a jelenetet,amikor a Báb megkapta Mullá Husayn levelét: „Azon az éjjelen azöröm és boldogság olyan bizonyítékát láttam a Báb és Quddúsarcán, amit szinte képtelen vagyok leírni. Amint Õ (a Báb) olvastaMullá Husayn beszámolóját, Quddúshoz fordult, és megmutatvaneki a levél bizonyos részeit, elmagyarázta kitörô örömének okát.Én a magam részérôl egyáltalán nem értettem meg a magyarázatot.”

Mullá Husayn levele, melyben leírta Bahá’u’lláh azonnali elfoga-dását, és Núrban folytatott lelkes fáradozását, illetve a Hitterjesztése terén elért sikereit, nagy örömmel és lelkesedéssel

52

töltötte el a Bábot. Biztos volt benne, hogy amennyiben bármilyenmódon zsarnoki ellenségei kezére kerülne, Ügye tovább él ésfejlôdik Bahá’u’lláh irányításával. Ez a meggyôzôdés megerôsítetteôt, s attól a pillanattól fogva félelmei eltûntek és minden csapástboldogan tûrt.

53

VI. FEJEZET

A BÁB ZARÁNDOKLATA ÉS VISSZATÉRÉSE SHÍRÁZBA

1844 októberében a Báb – Quddús és hûséges etióp szolgája tár-saságában – elhagyta Shírázt, és Mekkába, valamint Medinába, a

Szent Zarándokhelyekre indult. Elôször Búshihrig mentek, aholhajóra szálltak és két hónap alatt értek Arábiába.

Az utazás tele volt viszontagságokkal. A nagy hullámok dobáltáka hajót, amitôl a fedélzeten lévô zarándokok nagyrésze tengeri beteglett. A Báb az úton folytatta az imák és Táblák diktálásátQuddúsnak, amikor sugalmazást érzett a kinyilatkoztatásra. A Bábakkor is nyugodt maradt, amikor viharba kerültek és pánik tört ki afedélzeten. Vízkészleteik olyan szûkösek voltak, hogy citromlévelvoltak kénytelen szomjukat enyhíteni. Mindezen keserû tapasz-talatok miatt a Báb Istenhez imádkozott, hogy az utazási körül-mények mihamarabb kedvezôbbé váljanak és a veszélyek meg-szûnjenek. Rövid idôn belül a közlekedés minden területén nagyátalakulás ment végbe, így azt az utat, ami a Bábnak két hónapjábatelt, ma már néhány nap alatt meg lehet tenni. A nyugati világ, melyelsôként tapasztalta meg az ipari forradalom eredményeit, mégmindig nincs tudatában a hatalmas fejlôdés okának. A történelembizonyítja, hogy az év, mely elhozta a dicsôséges Kinyilatkoztatást,olyan ipari és gazdasági forradalom tanúja is volt, mely példátlan azemberiség korábbi történetében.

Miután a hajó megérkezett Jaddih-ba (Jeddába), a Bábteveháton folytatta útját Mekka felé. A Báb hiába kérlelte többszöris Quddúst, ô nem akart tevére szállni, hanem boldogan gyalogolt ésvezette a teve kantárát, melyen a Báb utazott, s ügyet sem vetett anehéz és körülményes utazás fáradalmaira.

A mekkai szent helyeken a Báb elvégezte valamennyi szertartástés a hôség ellenére sem vette le sem turbánját, sem köpönyegét,ezzel is tisztelettel adózva a szent helyek elôtt. Utolsó mekkainapján elment a Ka’bih-kôhöz (Kába-kô), ahol találkozott MírzáMuhíttal, Siyyid Kázim egyik tanítványával. A Báb odament hozzá

54

és kijelentette, hogy Õ a „Kapu”, melyen keresztül az emberek Istenismeretéhez eljuthatnak. Megmondta Mírzá Muhítnak, hogy bármitkérdezhet, Õ pedig versekben fog válaszolni, hogy Ügyének igazsá-gát bizonyítsa. Mírzá Muhít azonban köteles lesz vagy feltétel nélküleleget tenni az Õ kérésének, vagy nyilvánosan elutasítani az Ügyet.Ez a kihívás kellemetlen helyzetbe hozta Mírzá Muhítot, aki nemtudta, mit tegyen. Remegni kezdett, és végül azt vallotta, hogy hisza Báb állításaiban. Biztosította hûségérôl a Bábot, és megígérte,hogy szolgálni fogja az Ügyét.

A Báb pontosan ismerte ennek az embernek az igazi jellemét,mégis hû maradt ígéretéhez. Megválaszolta Mírzá Muhit kérdéseit,és elküldte neki azokat. Miután Mírzá Muhit távozott a Bábtól, bur-kolt szembenállásba helyezkedett a Hittel. A Bábnak tettvalamennyi ígéretét megszegte, és késôbb néha még a Báb esküdtellenségeit is támogatta.

Amikor Bahá’u’lláh sok évvel késôbb Bagdadban tartózkodott,Mírzá Muhit megkérdezte Õt, hogy titokban találkozhatnak-e.Bahá’u’lláh válaszul egy ódát küldött neki, melyet a Sulaymáníyyihhegyekben írt, teljes visszavonultságban, és amely így szólt: „Ha a Tecélod saját életed dédelgetése, ne gyere közelünkbe; ha azonban azönfeláldozás szíved vágya, jöjj és hozz magaddal másokat is.”Bahá’u’lláh jelezte, hogy csak akkor fogadja ôt, ha nyíltan jön elhozzá. Mírzá Muhit nem jött el, hazatért és nem sokkal késôbbmeghalt.

A Báb befejezte a zarándokok szertartásait Mekkában, majdlevelet írt a mekkai seriffnek, melyben beszámolt küldetésérôl éskérte, hogy fogadja azt szívébe. A seriff saját ügyeivel volt elfoglalvaés nem válaszolt.

Jónéhány évvel késôbb, 1850-51 körül egy barát zarándoklatrament és találkozott a seriffel, aki emlékezett arra, hogy egy Ifjú1844-ben meglátogatta ôt és egy könyvet is adott neki, melyetszívesen elfogadott, de csak jóval késôbb olvasott el. Amint azonbanelolvasta, megértette belôle, hogy Perzsiában Mohamed próféta egyleszármazottja egy új üzenetet hozott és hirdette az eljövendô Úrmegjelenését. Az Ifjú nevét azonban már elfelejtette. A barátelmondta neki, hogy mindez valóban így történt, a Báb a Prófétaleszármazottja és az Isteni Üzenet Hírnökének nevezte magát. Õolyan verseket nyilatkoztatott ki, melyek nyelvezete hasonló volt aKoránéhoz és mindenféle rendû és rangú ember elfogadta azÜzenetét és életüket áldozták az Õ ösvényén. Maga a Báb 1850. júli-

55

us 9-én halt mártírhalált Tabrízban. Mikor a seriff mindezt meg-tudta, mélységesen felháborodott és megátkozta azokat, akik aBábot kivégezték.

A Báb 1845. január 10-én indult Mekkából Medinába. Amint aváros közelébe ért, felidézte mindazokat az eseményeket, melyek aPrófétával történtek, Aki a városban élt és hunyt el. MegemlékezettShaykh Ahmadról is, aki az Õ Kinyilatkoztatásának hírnöke volt ésa Medinától nem messze fekvô Baqíban halt meg. Megjelentekelôtte az Isteni Hit úttörôi és vértanúi, akik szintén a város falainbelül vannak eltemetve. Úgy tûnt, hogy beszél velük, és azt kéri,hogy könyörögjenek Istenhez, minél hamarabb jöjjön el az Õ ésQuddús vértanúságának órája, amikor Isten ösvényén áldozzák feléletüket.

A Báb befejezte zarándokútját, Jaddih-n keresztül visszatértBúshihrba, ahol magához hívta Quddúst és közölte vele, hogynéhány hónapos közös útjuk végéhez ért. Elválásuk után pedig csaka következô világban találkozhatnak, ahol örök idôkig együtt ma-radnak majd. Quddús azt is megtudta, hogy kínzás és kivégzés várrá, s az Úr nevében fog vértanúhalált halni. Azonban mindezek elôttabban a megtiszteltetésben lesz része, hogy találkozhat az Egyetlen-nel, Aki a szeretetük és tiszteletük tárgya. A Báb elmondta, hogynem sokkal késôbb Õ maga is vértanúvá lesz, és követni fogjaQuddúst az örök birodalomba. A Báb búcsút intett Quddúsnak ésrábízta írását a „Hét Képesség”-rôl, melyre az Ügy új hívôinekszükségük van, és elküldte ôt Shírázba, anyai nagybátyjához, HájíMírzá Siyyid ‘Alíhoz.

Quddús Búshihrbôl azonnal Shírázba indult, ahol találkozott aBáb nagybátyjával, aki a legnagyobb kedvességgel és vendég-szeretettel fogadta. Érdeklôdött a Báb egészsége felôl, Quddúspedig beszélt neki az új Kinyilatkoztatásról.

Quddús igyekezetének köszönhetôen Hájí Mírzá Siyyid ‘Alí elfo-gadta az Ügyet. Õ volt az elsô, aki Shírázban az Élô Betûi után a Bábkövetôjévé vált. Nyíltan vállalta hitét és állhatatosan kitartott életevégéig. Teheránban szenvedett vértanúhalált rendkívül hôsieskörülmények között.

Quddús ezután Ismu’lláhu’l-Asdaq-kal találkozott, akit MulláHusayn küldött korábban Shírázba. Átadta neki a „Hét Képesség”egy példányát, melyben követelményként szerepelt, hogy a napimuszlim imára szóló felhívásban említsék meg a Báb és Bahá’u’lláhnevét. Ismu’lláh egy pillanatig sem habozott, a mecset szószékérôl

pontosan ezeket a szavakat hirdette ki. A gyülekezet jelenlévôtagjai, számos hittudós és tanult ember mind elámult. Csodálkozá-suk azonban hamarosan haraggá változott, és Ismu’lláh, valamint azutasításokat hozó Quddús ellen fordultak, majd a tartomány kö-nyörtelen és vakbuzgó kormányzója elé hurcolták ôket. Õt nagyonbosszantotta, hogy mertek hinni a Bábban, Aki levélben fordult avilág uralkodóihoz, hogy mondjanak le hatalmukról, mivelmegnyilvánult az igazi Király. A kormányzó ezer ostorcsapást rótt kirájuk. Elrendelte, hogy lyukasszák ki az orrukat, zsineget húzzanakrajta keresztül és a zsinórnál fogva vezéssék végig ôket az utcán.Senki nem állt ki az ügyük mellett, és senki sem kért kegyelmetnekik. Egy szemtanú beszámolt a büntetés végrehajtásáról és rend-kívüli lelkierejükrôl, mely segített a szenvedést elviselni. A hajlottkorú Ismu’lláh-ról sokan úgy hitték, hogy nem fogja túlélni az elsôötven csapást, ezért a jelenlévôket lenyûgözte az a lelki nyugalom,mellyel kilencszáz csapáson túl is eltûrte a megpróbáltatást. Arcánmosoly fakadt, kezét szája elé emelte és teljesen közömbös maradta csapásokkal szemben. Késôbb, mikor arról faggatták, hogy miértemelte a kezét szája elé, mosolyogva mondta, hogy az elsô hét csa-pás különösen fájdalmas volt, azok után érzéketlenné vált és csodál-kozott, hogy vajon tényleg ô kapja-e a többi csapást. Ezért hát kezétajkai elé tartotta, hogy ne kezdjen el nevetni. Quddús hasonlóanmegszenvedett, és miután az ítéletet végrehajtották, halálbüntetésterhe mellett felszólították ôket, hogy hagyják el Shírázt.

Perzsa földön ôk szenvedtek el elsôként8 üldöztetést a Hitért, mígPerzsián kívül, Irakban Mullá ‘Alíy-i-Bastámínak volt ugyanez a sorsa.

A kormányzó haragját azonban mindez még nem csillapította le,ezért egyenesen a Báb személye ellen fordult, és utasította katonáit,hogy fogják el Õt. A Báb tisztában volt azzal, hogy mi következik,ezért elhagyta Búshihrt, hogy a katonák serege elé menjen és felad-ja Magát nekik. A sereg parancsnokát annyira lenyûgözte a Bábmagatartása, hogy elévetette magát és könyörgött Neki, hogyszökjön el. A Báb ezt megtagadta és megnyugtatta ôt, hogy amíg azÕ kijelölt órája el nem érkezik, a Földön senki nem árthat Neki, éssenki sem hiúsíthatja meg Isten tervét.

A Báb ezután kísérete elôtt Shírázba indult. Mire a városba értek,teljes mértékben meggyôzte ôrzôit, akik tiszteletet és szeretetet

56

8 Az „Utazó elbeszélése“ – („Traveller’s Narrative”, 5.o.) szerint egy bizonyosMullá ’Alí Akbar-i-Ardistání velük együtt részese volt ennek az üldöztetésnek.

57

éreztek iránta. Shírázban nyomban a kormányzó rezidenciájáhozvezették. A kormányzó rendkívül gôgös és sértô módon fogadta Õt,és durva hangon intézett kérdéseket Hozzá, melyeket a Báb igenudvariasan és barátságosan válaszolt meg.

Mindez feldühítette a kormányzót, aki megparancsolta egy szolgá-jának, hogy üsse arcon a Bábot, amit olyan erôvel tett, hogy a Bábturbánja leesett. A találkozáson jelen volt a shírázi fôpap, aki tiltako-zott a kormányzó magatartása ellen, és utasítást adott, hogy a turbánttegyék vissza. Kijelentette továbbá, hogy nagy hatással van rá a Báb éstovábbi kérdéseket tett fel Neki. Miután a Báb közölte vele, hogy Õnem a megígért Megnyilvánulás képviselôje, és nem is közvetítô aMegnyilvánulás és a hûségesek között, a fôpap elégedett volt aválasszal. Felkérte a Bábot, hogy jelenjen meg a Vakíl mecsetben ésnyilvánosan tegye meg kijelentését, amit a Báb meg is ígért.

A Báb visszatérhetett shírázi otthonába, és zavartalanul tölthetettnémi idôt édesanyja, felesége és nagybátyjai társaságában. Eközbennéhány bajkeverô azt követelte a fôpaptól, hogy kérje meg a Bábotígérete nyilvános teljesítésére. A pap vonakodott ezt megtenni, rájöttazonban, hogy a felforgatók felbátorítanák a népet és a közbiztonságis veszélybe kerülne, ezért arra kérte a Bábot, hogy a következôpénteken jelenjen meg a Masjid-i-Vakílban. Így a következô péntekena napi ima idején a Báb anyai nagybátyja társaságában megjelent aMasjid-i-Vakílban, ahol a fôpap a szószékre szólította és ezután a Bábmegtette kijelentését. A kedves és rokonszenves fôpap ezt követôenazonnal megkérte a Bábot, hogy térjen vissza otthonába, mivel attóltartott, hogy a gonosztevôk megtámadnák, ha tovább idôzne ott.

A Báb rövid ideig viszonylagos nyugalomban élhetett otthoná-ban, és 1845 márciusában megünnepelhette a kinyilatkoztatása utá-ni elsô Naw-Rúzt.

A Masjid-i-Vakílban jelenlévôk közül sokakat megérintett a Bábszemélyisége és magatartása, ezért késôbb maguk is az igazságkeresésére szegôdtek, és elfogadták a Kinyilatkoztatást. Egyikük afôpap unokaöccse volt, aki 1850-ben abban a megtiszteltetetésbenrészesült, hogy találkozhatott Bahá’u’lláh-val. Híres volt becsületes-ségérôl és még a perzsa kormányzat is nagyra becsülte ôt. A többihívô is mindvégig hûséges maradt, és akadtak köztük olyanok, akikéletüket áldozták hitükért.

Ez a Naw-Rúz nem csupán a tavasz beköszöntét jelentette, ha-nem Perzsia lelki megújulásának is jelképévé vált, és az új szellemi-ség friss fuvallata az ország határain túl is szétáradt. Karbilában fel-

58

A Masjid-i-Vakíl mecset belseje és bejárata, valamint szószéke, amelyrõl a Bábszózatot intézett az egybegyûltekhez

59

pezsdítette a barátok lelkét, akik a Báb visszatérését várták városuk-ba. Röviddel Naw-Rúz után a karbilái barátok üzenetet kaptak aBábtól, hogy induljanak el Isfahánba, és várják a hívását, hogy talál-kozhassanak Vele Shírázban. Amint elindultak Isfahánba, MulláHusayn is csatlakozott hozzájuk. Isfahán külvárosába érve szétszó-ródtak, hogy nagy tömegben való érkezésükkel nehogy gyanút éb-resszenek a város lakóiban. Érkezésük után néhány nappal hírt kap-tak a shírázi felbolydulásról, valamint arról, hogy senki sem léphetkapcsolatba a Bábbal. Mullá Husayn a kedvezôtlen hírek ellenéreShírázba indult, Hájí Mírzá Siyyid ‘Alíhoz, a Báb anyai nagybáty-jához. Miután tudomást szerzett Mullá Husayn érkezésérôl, a Bábaz éj leple alatt nagybátyja házába ment és találkozott MulláHusaynnel. Több éjszakán át találkoztak ily módon és hajnalig tár-salogtak. Ezek után a Báb megengedte a városban várakozó bará-toknak, hogy elinduljanak Shírázba, de arra intette ôket, hogy alegnagyobb óvatossággal lépjenek be a városba, az utazóknak fenn-tartott szállásokra menjenek és fogadjanak el bármilyen munkát.

A Qazvínból származó Mullá ‘Abdu’l Karím egyike volt azonszerencséseknek, akik Isfahánból Shírázba érkeztek és a Báb köze-lében lehettek. Mindig is mélységes vágyat érzett arra, hogy elmé-lyedjen az iszlám iratok tanulmányozásában és megfejtse azok titka-it. Még az üzletét is feladta, hogy elérje célját, és igyekezett az embe-ri tudás minden ágát megismerni. Egy qazvíni kitûnô hittudós két évalatt a sajátjával vetekedô magas szintre készítette fel, és kijelentet-te, hogy alkalmas az iszlám Szent Írások magyarázatára. Mindezazonban nem elégítette ki Mullá ‘Abdu’l Karím érdeklôdését, és to-vábbra is sokat meditált és vizsgálta lelkiismeretét. Hosszas elmélke-dések után arra jutott, hogy még mindig az aggodalom és összezava-rodottság áldozata, és kétségek gyötrik. Az alázat túláradó érzéselett úrrá rajta és megbocsátásért esdekelt Istenhez. Imádkozott, éskérte, hogy szûnjenek meg kétségei és zavarodottsága, különös te-kintettel arra, milyen sok szektára bomlott az iszlám vallás. Egy éjje-len gondolatai annyira magával ragadták, és oly keservesen sírt,hogy szinte elveszítette eszméletét. Ekkor egy látomás jelent megelôtte, melyben egy siyyid9 öltözékû nemes személy egy fénylô arcúgyülekezethez intézett beszédet. A Korán egy szent versét magya-rázta. Amint ‘Abdu’l Karím a siyyid lábaihoz akarta vetni a magát, akép váratlanul eltûnt a szeme elôl. 9 Siyyid: Mohamed próféta leszármazottja, akinek származása jelölésére joga vanzöld turbánt viselni. – a fordító.

60

Nyomban elment egy qazvíni rendkívüli szellemiségû emberhezés elmondta neki látomását. Amikor leírta a siyyid személyiségét, azember elmosolyodott, és közölte, hogy az illetô Siyyid Kázim-i-Rashtí, aki Karbilában tanítja a Hitet minden áldott nap. Mullá‘Abdu’l Karím azonnal elment Karbilába és megkereste SiyyidKázímot. Ámulatba ejtette, hogy pontosan ugyanolyan kör-nyezetben találta, mint ahogy a látomásban. A gyülekezet tagjainak,akikhez beszélt, ugyanolyan csodálatos arcuk volt, és a Siyyid arcaazonos volt a látomásbeliével. A Koránból idézett rész is pontosanegyezett a látomásában tapasztalttal. Attól fogva Mullá ‘Abdu’lKarím Siyyid Kázim hûséges tanítványa lett, minden egyeselôadásán részt vett. Siyyid Kázim minden beszélgetés végén utalt amegígért Megnyilvánulásra. Elmondta követôinek, hogy a Megígértaz emberek között él, de személye csak Siyyid Kázim halála utánfedetik majd fel.

Siyyid Kázim utasította Mullá ‘Abdu’l Karímot, hogy térjen visszaQazvínba, foglalkozzon kereskedelemmel, és ne vegyen tudomást apapok rosszindulatú ténykedésérôl, mivel senki nem árthat neki,hiszen elrendeltetett, hogy találkozni fog a Megígérttel. Azutasításnak megfelelôen elindult Qazvínba, ahol odaadóan éskönnyes szemmel imádkozott Istenhez, hogy megtudja, mikor jön ela Siyyid Kázim által megjövendölt nap. 1840-ben, mely az 1255. év amuszlim naptár szerint, egy éjjelen annyira elmélyült az imádságban,hogy szinte önkívületi állapotba esett. Egy fehér madár jelent megelôtte, mely fölötte lebegett, majd leszállt egy fára és elbûvölô han-gon megszólalt: „A Megnyilvánulást keresed, ó, ‘Abdu’l Karím?Íme, a 60. év!” A madár hirtelen eltûnt. A látomás emléke 1844-igkísérte ôt, mely az 1260. év a muszlim idôszámítás szerint, amikormegtudta, hogy a történelmi kinyilatkoztatás megtörtént. Igyekezettmegismerni ezen hívás természetét, és Qazvínból Karbilába ment,majd Shírázban a Báb színe elé ért. Amikor elôször találkozott aBábbal, Õ így szólt hozzá: „A Megnyilvánulást keresed, ó, ‘Abdu’lKarím?” Mire ‘Abdu’l Karím azonnal a lábai elé vetette magát,mivel rájött, hogy a madárról szóló álma valóra vált, amint ugyan-azon az elbûvölô hangon hallotta e szavakat.

Mullá ‘Abdu’l Karím késôbb Teheránba ment és idejét a PerzsaBayán átírásának szentelte.

Mullá Husayn és követôinek a Bábbal való találkozásaik híreelterjedt Shíráz városában, és a lakók a városi rend és közbiztonságfeldúlásával fenyegettek, amennyiben a találkozókat folytatják.

61

Ezért a Báb arra kérte Mullá Husaynt, hogy térjen visszaszülôföldjére, a többiek pedig Isfahánba.

A tanítványok utazása során a Hit új lendületet kapott, mivelamerre csak jártak, beszéltek a Bábról és az isteni Kinyilatkoztatásról.Az emberek tömegei és a vezetôk egyaránt tudomást szereztek a Báb-ról, még Muhammad sah, a perzsa király is szükségét érezte, hogytöbbet tudjon meg a Báb küldetésérôl. Ezért megbízta Siyyid Yahyáy-i-Dárábít10, legmûveltebb és legékesebben szóló alattvalóját, hogybeszéljen a Bábbal, és jelentésben számoljon be neki. Siyyid Yahyáy-i-Dárábí örömmel fogadta el a sah kérését, és nyomban Shírázbaindult, mert maga is meg akarta vizsgálni a Báb állításait.

Shírázba érkezvén, Siyyid Yahyáy-i-Dárábí felkereste a Báb anyainagybátyjának házát, ahol találkozott a Bábbal. Nagyon elôzékenymodorban beszélt Vele, azonban két órán keresztül csak az iszlámrejtélyes hagyományairól és jövendöléseirôl értekezett a Bábnak. ABáb tömör, de világos válaszokat adott, amelyek azonnal kiváltottákSiyyid Yahyá csodálatát, és felsôbbrendûségi érzése is eltûnt. Aminttávozni készült, jelezte, hogy másnap visszatér, hogy még néhánytovábbi kérdéssel fejezze be a tudakozódást. A másnapi beszélgetéssorán Siyyid Yahyá azon kapta magát, hogy teljes egészében elfelej-tette a feltenni kívánt kérdéseket, ezért néhány lényegtelen kérdésmegvitatásába kezdett. Nagy meglepetésére azonban a Báb pon-tosan megválaszolt mindent kérdést, amely átmenetileg kiment afejébôl. A harmadik beszélgetés során elhatározta, hogy ha a Bábkérés nélkül kinyilatkoztatja a Korán egy bizonyos részletét és ameglévô magyarázatoktól lényegesen eltérô és egyedi magyarázatotfûz hozzá, õ azonnal elfogadja az Ügyét. A következô találkozáskormegmagyarázhatatlan félelem kerítette hatalmába és remegni kez-dett. A Báb mosolyogva leültette, és így szólt hozzá: „Ha én a Koránegy bizonyos részének magyarázatát felfedem számodra, elfogadod,hogy a Szavaim az Isteni Lélektôl születtek?” Siyyid Yahyákönnyekre fakadt. Ezután a Báb elkezdte magyarázni azt a bizonyosKorán idézetet, melyre Siyyid Yahyá gondolt. Néhány órán belül aBáb nem kevesebb, mint kétezer versben foglalta össze magyará-

10 Siyyid Yahyáy-i-Dárábi-ról ‘Abdu’l-Bahá a következõket mondta: „Ez a figye-lemreméltó férfiú, ez a nemes lélek mintegy harmincezer hagyományt tudott fej-bõl és mindenféle rangú emberek nagyra becsülték. Nagy hírnévre tett szert egészPerzsiában, és tekintélyét, valamint mûveltségét széles körben teljességgel elis-merték.” (A perzsiai vértanúságokkal kapcsolatos kéziratokból.)

62

zatát. Olyan elbûvölô hangon olvasta fel a szöveget, hogy SiyyidYahyá teljesen el volt ragadtatva. Miután befejezték a munkát, aBáb magára hagyta Siyyid Yahyát és Mullá ‘Abdu’l Karímot, hogy azösszes hagyományt ellenôrizzék a szövegben. Ez a feladat háromnapba telt, és a végére Siyyid Yahyá annyira bizonyos volt a BábRangjában, hogy semmilyen földi erô sem tudta volna megdöntenihitét, így azonnal megírta az iráni sahnak, hogy hisz a BábKinyilatkoztatásának igazságában, és útra kelt, hogy Perzsia-szerteminden útjába kerülônek hirdesse a Báb Üzenetét.

Egy másik igen mûvelt hittudós is felkarolta az Ügyet, akit a BábHujjatnak nevezett. Õ híres volt független és eredeti gondolkodás-módjáról. Nem volt tekintettel a papság vezetôire, és habozás nélkülleleplezte ôket, illetve bûnös üzelmeiket. A viták során bármikorképes volt ôket elhallgattatni, és azok kénytelenek voltak elismernia tekintélyét.

Amint meghallotta a shírázi hívószót, megbízta egy tanítványát,hogy azonnal menjen el Shírázba és döntsön a Kinyilatkoztatás igaz-ságáról. Megkérte, hogy alaposan nézzen körül és számoljon bemesterének. A tanítvány azonnal megérezte a Báb befolyásának ere-jét, negyven napig maradt Shírázban és megismerkedett a Hit alap-elveivel. Ezután búcsút vett a Bábtól és visszatért HujjathozZanjánba. Mikor megérkezett Zanjánba, Hujjat éppen a város fô-papjaival tanácskozott, és rögtön megkérdezte, hogy elfogadta vagyelutasította a Kinyilatkoztatást. A tanítvány egyenesen odamenthozzá és letette az írást, melyet a Bábtól hozott magával. Hujjat elol-vasta az elsô oldalt, leborult a földre és fennhangon kijelentette:„Tanúsítom, hogy a szavak, melyeket olvastam, ugyanazon forrásbólerednek, mint a Korán. Aki felismerte ama Szent Könyv igazságát,el kell ismerje eme szavak isteni eredetét és alá kell vetnie magát azÍrójuk által emlékezetbe vésett tanoknak.”

Ez idô alatt a Shírázból elûzött Quddús és Ismu’lláh néhány na-pig együtt utazott, majd elváltak útjaik. Quddús Kirmán felé indult,Ismu’lláh pedig Yazdba. Kirmánban a fôpapok mesterkedései elle-nére Quddús egy ideig elidôzhetett, mivel egy elôkelô polgárvédelme alatt állt, aki az Üzenetet is befogadta, majd számos másvárost érintve Teheránba ért, ahol Bahá’u’lláh közelében lehetett.Áqáy-i-Kalím, Bahá’u’lláh testvére a következôképp jellemezteQuddúst: „Még a legfelületesebb szemlélôt is megragadta személyi-ségének varázsa, elôzékenysége, és méltóságteljes viselkedése. Atisztaság és jóindulat igazi megtestesülésének tûnt számunkra.”

63

Teheráni tartózkodása után Quddús szülôvárosába, Bárfurúshbament, atyja otthonába. Itt két esztendôt töltött családjának szeretet-teljes körében. Mostohaanyja nagyon szerette volna, ha megházaso-dik, s mikor egyszer erre ösztökélte, Quddús így felelt: „Még nem jöttel az én esküvôm napja, mely elmondhatatlanul dicsôséges lesz. Neme ház falain belül fogom mennyegzômet és vágyaim beteljesedésétünnepelni, hanem a szabadban, a mennyei égbolt alatt, a Sabzih-May-dán közepén, a sokadalom szeme láttára.” Három évvel késôbb, ami-kor Quddús vértanúságot szenvedett a Sabzih-Maydánban, mostoha-anyjának eszébe jutottak látnoki szavai. Quddús szülôvárosában ma-radt, amíg Mullá Husaynnel együtt Khurásánba nem indultak.

Míg Siyyid Yahyá, aki a Bábtól a Vahíd nevet kapta, Shírázban volt,egy másik tiszta lélek, bizonyos Hájí Siyyid Javád érkezett oda, aki aBáb színe elé járult. A Báb írt egy Táblát Vahíd és Siyyid Javádszámára, melyben odaadásukat és hitbeli rendíthetelenségüket ma-gasztalta. Siyyid Javád a Bábot gyermekkora óta ismerte, és abban amegtiszteltetésben is része volt, hogy Bagdadban találkozottBahá’u’lláh-val, amikor pedig Bahá’u’lláh-t Drinápolyba számûzték,ô hajlott kora miatt visszatért Perzsiába. A perzsa sah egyszer találko-zott vele Teheránban, s lenyûgözte udvariassága és viselkedésénekméltósága, ezért leszidta szolgálóit, amikor azok becsmérelni akartákôt. Hájí Siyyid Javád utolsó napjait Kirmánban töltötte és soha nemingott meg hitében.

A Báb kinyilatkozása utáni második Naw-Rúz 1846-ban viszony-lagos békében és nyugalomban telt a Báb számára Shírázban. Ezkedvezô alkalmat adott arra, hogy valamennyi vagyontárgyát és ingó-ságát feleségére és anyjára hagyja. Az anya kezdetben nem ismerte felFia Küldetésének nagyszerûségét. Bahá’u’lláh kérte meg SiyyidJavádot és egy másik hívô feleségét, akik mindketten jól ismerték aBáb anyját, hogy mutassák be neki a Hit alapelveit és ismertessék felvele Fia Kinyilatkoztatásának igazságát. Õ elfogadta a Hitet és halá-la napjáig tudatában volt annak a bôkezû jótéteménynek, melyben aMindenható ôt részesítette.

A Báb felesége már a legkorábbi kezdetektôl elfogadta a Báb Állá-sát. A korabeli asszonyok közül Táhirih kivételével senki sem múltaôt felül szívbôl jövô odaadásában. A Báb bizalmasan közölte vele azÕ késôbbi szenvedéseit és az Ügy jövôbeli eseményeit. Azonban arrakérte ôt, hogy mindezt senkinek se árulja el, és a megpróbáltatásokidején is legyen türelemmel. Elmondott neki egy különleges imát,hogy a nehézségek között támaszául szolgáljon. „A zavarodottság

64

óráján – szólt hozzá – mondd el ezt az imát, mielôtt aludni térnél. ÉnMagam fogok elôtted megjelenni, és elûzöm aggodalmad.” A Bábfelesége 1882-ig élt és mindvégig biztosan hitt Férje Ügyének igazsá-gában.

Miután elintézte ügyeit, a Báb átköltözött nagybátyja otthonába.Megkérte Shírázban tartózkodó tanítványait, hogy menjenekIsfahánba és várjanak az Õ további utasításaira.

Eközben a shírázi kormányzó minden igyekezetével azon volt,hogy újabb kínos helyzetbe hozza a Bábot. Nem tudott megbékélni agondolattal, hogy a Báb viszonylagos nyugalmat élvez, ezért mindenlépését figyeltette, hogy a legkisebb lehetôséget is megragadjazaklatására. Tudomására jutott, hogy sokan keresik fel Õt és élvezikközelségét. A kormányzót nagyon bosszantotta ez a szabadság, ezértmagához hivatta a város rendôrfônökét és megparancsolta, hogymásszanak át a Báb nagybátyjának házát védô falon, a házban pedigtartóztassák le a Bábot és vele együtt mindenkit, aki a környezetébentalálható, majd vigyék ôket a kormányzó palotájához. Megesküdöttrá, hogy még azon az éjjelen kivégzi a Bábot. A rendôrfônök elindult,hogy végrehajtsa a parancsokat. A Bábot nagybátyja és egy tanítványakörében találta, aki késôbb vértanúvá lett. Letartóztatta ôket, és elin-dult velük a kormányzóhoz. A Báb ekkor a Korán egy versét ismétel-gette: „Amivel ôket fenyegetik, az reggel jön el. Nem közeledik-é areggel?”

Amikor a piactérre értek, nagy zûrzavar fogadta ôket. Az emberekmenekültek a városból, és minden irányból nagy siránkozás és jaj-veszékelés hallatszott. Kiderült, hogy a városban az éjszaka kole-rajárvány ütötte fel a fejét, és sokakat már le is gyôzött a kór. Akikmég nem fertôzôdtek meg, elhagyták otthonaikat, és Istenhez könyö-rögtek kegyelemért.

A rendôrfônök megtudta, hogy maga a kormányzó is egy Shírázmelletti kertbe vonult vissza, így a tiszt úgy döntött, hogy a Bábot el-viszi a saját házába. Mikor odaértek, a fiát súlyos betegen fekve talál-ták, és már lemondtak arról, hogy túléli a betegséget. Ekkor a rend-ôrfônök hirtelen a Báb lábai elé vetette magát és bocsánatért kö-nyörgött. Állította, hogy azonnal feladja munkáját és soha többé nemcselekszik ilyen gonoszat. Esdekelt a Bábnak, hogy gyógyítsa meg afiát. A Báb figyelmesen meghallgatta óhaját, és segített a fiúnak meg-gyógyulni.

A rendôrfônök részletes levelet írt a kormányzónak, kérve a Bábszabadon bocsátását. Utóbbit annyira megrémítették a shírázi esemé-

65

nyek, hogy szabadon engedte a Bábot és nem korlátozta szabadmozgásában. Amikor az eset híre a sah fülébe jutott, rendelkezettarról, hogy a kormányzót függesszék fel állásából, aki késôbb alantasés nyomorult körülmények között halt meg, és még a napi betevôrevalót sem tudta elôteremteni.

Amikor a Báb elhagyni készült Shírázt, búcsút intett családjának,és így szólt nagybátyjához: „Újra találkozni fogunk az azerbajdzsánihegyekben, ahonnan elküldelek majd, hogy megszerezd amártíromság koronáját. Magam is követni foglak egy tanítványommalegyütt, és csatlakozunk hozzád az örökkévalóság birodalmában.”

66

Manúchihr Khán, Isfahán kormányzója

67

VII. FEJEZET

A BÁB ISFAHÁNI ÉS KÁSHÁNI TARTÓZKODÁSA

A BÁB Shírázból Isfahánba indult. Ahogy közeledett a városhoz,írt a kerület kormányzójának, Manúchihr Khánnak, és afelôl ér-

deklôdött, hol rendeli el szállását isfaháni tartózkodása idejére. Alevél csodálatos nyelvezete és szívélyessége annyira meghatottaManúchihr Khánt, hogy megkérte a helyi fôpapot, hogy a Bábot sajátházában lássa vendégül, a fôpap pedig nagy szeretettel fogadta Õt.

A Báb személyisége és viselkedésének varázsa hamarosanteljesen rabul ejtette a fôpapot, aki elhalmozta Õt figyelmességével.Ahogy a Báb a városban járt-kelt, az emberek is buzgó híveivéváltak. Egy napon, amikor a pap-hittudósok gyûlést tartottak,Manúchihr Khán is meglátogatta a Bábot. Ezen alkalomból akormányzó felkérte Õt a Korán egyik versének magyarázatára. ABáb megkérdezte, hogy szóban vagy írásban kéri-e a választ, mire ôaz írott mellett döntött, hogy az eljövendô nemzedékeknek is javáraszolgálhasson. Két órán belül a Báb egy olyan rendkívüli értekezéstvetett papírra, melynek nagyszerûségét minden jelenlévô elismerte.Magyarázatában kitért a következô Megnyilvánulás eljövetelére ésHusszein imám visszatérésére. Kijelentései erejének ManúchihrKhán sem tudott ellenállni, és ünnepélyesen kijelentette, hogy hiszaz isteni hatalomban, amellyel a Báb felruháztatott.

A Báb nagy népszerûsége azonban irigységet és féltékenységetváltott ki néhány papból, akik titokban beszámoltak Muhammad sahnagyvezírének a Báb szabadonlétérôl és elismertségérôl. A vezír fél-tékeny volt Manúchihr Khánra, aki a sah bizalmát élvezte, és rájött,hogy kényes helyzetbe kerülne, ha a kormányzó megszervezné a Bábés a sah találkozását. A sah a Báb hatása alá kerülne, és ezáltal az ôsaját befolyása forogna veszélyben. Ezért egy határozott hangúlevelet írt a fôpapnak, szemére vetve, hogy barátságba került a Báb-bal, Aki szerinte egy iszlámellenes szervezkedés vezetôje volt. Afôpap nem volt hajlandó változtatni a Báb iránt tanúsítottmagatartásán, ám igyekezett ritkábban felkeresni Õt.

Amint a kormányzó minderrôl tudomást szerzett, vendégül hívtaházába a Bábot. Mielôtt a Báb átköltözött Manúchihr Khán házába,Mírzá Ibráhím, a fôpap egyik barátja, és az akkoriban kilenc illetvetizenegy éves „Mártírok Királya” és „Mártírok Szerette” apja foga-dást adott a Báb tiszteletére. A házigazda ezen az esténtisztelettudóan odament a Bábhoz, és elmondta, hogy a testvéréneknincs gyermeke, ezért az Õ segítségéért könyörög, hogy szíve vágyabeteljesülhessen. A Báb kivette a neki felszolgált étel egy részét,átnyújtotta a házigazdának, és azt kérte, hogy a testvére és a felesé-ge is egyen belôle, és a kívánságuk beteljesül. A feleség pontosankilenc hónapra rá egy lánygyermeknek, Munírih Khánumnak adottéletet, aki késôbb ‘Abdul’l-Bahá felesége lett.

Mivel a Bábot folyamatosan nagy tisztelet övezte és növekedett abefolyása az emberekre, a papok végül úgy döntöttek, hogy csakhalálra ítélése révén tudják helyreállítani hatalmukat. Ezért kettôkivételével mindnyájan aláírták a halálos ítéletet kimondó határoza-tot. A fôpap nem hagyta jóvá a halálos ítéletet, de kijelentette, hogya Báb nincs értelmi képességei és ítélôképessége birtokában.

Amikor a kormányzó értesült errôl a határozatról, azonnal lépé-seket tett fiatal Vendége életének megmentésére. Egy titkos pa-ranccsal elintézte, hogy a Bábot katonai kísérettel szállítsák el a vá-rosból, de egy bizonyos távolság megtétele után néhány nagyon meg-bízható katonája titokban visszahozta Õt Manúchihr Khán házába,ahol a kormányzó személyesen várta és szolgálta fel Neki étkeit.

A Báb néhány hónapig titokban Manúchihr Khán házában tar-tózkodott. A kormányzó egy nap elmondta a Bábnak, hogy mindenvagyonát a Kinyilatkoztatás terjesztésére szeretné fordítani, és min-dent megtesz azért, hogy Muhammad sahot is megnyerje az Ügyszámára. Mindent meg akar tenni, hogy meggyôzze a világ vezetôités királyait a Hit érvényességérôl. A Báb azonban így felelt: „A tenapjaid és az Enyémek is meg vannak számlálva, és túl rövidek azokahhoz, hogy tanúja lehessek, te pedig megvalósíthasd vágyaidat.Nem a te elképzelésed szerinti eszközökkel éri el a MindenhatóGondviselés a Hit gyôzelmét. Az ország szegényei és az egyszerûemberek révén, akik vérükkel festik meg az Õ ösvényét, biztosítja aMindenható Úr az Õ Ügye fennmaradását és alapjának megszilár-dulását. Az eljövendô világban ez az Isten a fejedre helyezi majd ahalhatatlan dicsôség koronáját, és rád záporozza felbecsülhetetlenáldásait. Földi életed hátralévô része már csupán három hónap éskilenc nap, mely után hitben és a bizonyosság birtokában igyekszel

68

69

majd örök lakhelyed felé.” Manúchihr Khán megörült a szavaknakés felkészült távozására. Végakaratában minden vagyonát a Bábrahagyta, halála után azonban unokaöccse megsemmisítette avégrendeletet és megszerezte az egész vagyont.

Amikor Manúchihr Khán már érezte, hogy életének napjai avégükhüz közelednek, aggódni kezdett a Báb késôbbi biztonságamiatt, és mindezt meg is említette Vendégének. A Báb így szólt: „Neérezz félelmet, én Isten kezébe adtam magam. Õbelé helyeztembizodalmam. Olyan hatalommal áldott meg Engem, hogy ha úgykívánom, ezeket a köveket felbecsülhetetlen értékû drágakövekkéváltoztathatom, és a leggonoszabb szívû bûnözô szívébe is beletudom csepegtetni az egyenesség és kötelességtudat legfennköltebbgondolatait. A Magam akaratából fogadtam el, hogy ellenségeimmegkínozzanak, hogy Isten beteljesíthesse azt, mi elrendeltetett.”

Manúchihr Khán a megjövendölt napon enyhe lázrohamotkapott és békésen elhunyt. Amint eljött ez a nap, a Báb jeleztetanítványainak, hogy hagyják el Isfahánt és várjanak, amíg a Gond-viselés utasítani fogja ôket.

Manúchihr Khán unokaöccse, Gurgin Khán rájött, hogy a Bábnagybátyja házában tartózkodik. Nyomban hírvivôt küldött a sah-hoz, beszámolva neki a Báb tartózkodási helyérôl és arról, hogynagybátyja titokban rejtegette Õt. A sah biztos volt ManúchihrKhán hûségében, és a Bábot parancsban Teheránba idézte. GurginKhán lovas kíséretet rendelt a Báb mellé, azzal a paranccsal, hogy alegnagyobb titokban kísérjék a fôvárosba. A Bábnak ezértkereskedônek kellett álcáznia magát, és éjszaka hagyta el a várostkísérôivel.

Az Isfahánból elindult csapat Teherán felé menet Káshánbanmegszakította útját. Hájí Mírzá Jání, egy kásháni lakos, egy éjszakaazt álmodta, hogy egy délutánon a városkapunál áll, amikormeglátja, hogy lovasok csapata közeledik, akik a Bábot ôrizetükbentartják. A Báb nem a megszokott turbánját viseli, hanem a perzsakereskedôkre jellemzô báránybôr fejfedôt. Amint a kapu közelébeérnek, a Báb így szól hozzá: „Hájí Mírzá Jání, három éjszakára avendégeid leszünk. Készülj fel a fogadásunkra.”

Amikor Hájí Mírzá Jání felébredt, annyira meg volt gyôzôdvelátomása igazságáról, hogy rendet rakott házában, hogy Vendégekényelembe helyezhesse magát, maga pedig délután kiment avároskapuhoz. Éppen úgy, ahogy azt álmában látta, lovasokközeledtek, közöttük a Báb is, ugyanolyan öltözékben, mint ami-

70

lyenben álmában látta. Amikor a Bábhoz lépett, Õ pontosan azokata szavakat ismételte meg, melyeket álmában hallott. Az egyik tisztúgy vélte, hogy Hájí Mírzá Jání a Báb közeli barátja, és megengedtea Bábnak, hogy annak házába betérjen, egy másik tiszt azonbanmegtagadta ezt. Végül megegyeztek, hogy a Báb három napigmaradhat Hájí Mírzá Jání házában, és a harmadik reggelen a Bábvisszatér az ô ôrizetükbe. Hájí Mírzá Jání a lovasokat is meg akartahívni házába vagy állni szállásuk költségeit, de a Báb azt mondta:„Mindez szükségtelen. Az Én akaratomon kívül semmi nem tudtavolna rábírni ôket arra, hogy Engem neked átadjanak. Mindendolog az Õ hatalmában áll. Semmi sem lehetetlen az Õ számára.Legyôz Õ minden nehézséget és felülemelkedik minden akadá-lyon.”

1847-ben a Báb a Naw-Rúz elôestéjén érkezett Káshánba.Három napig Hájí Mírzá Jání házában tartózkodott, és találkozottvendéglátója néhány barátjával. Egy Táblát is kinyilatkoztatott aházigazdának, melyben azért könyörgött a Mindenhatóhoz, hogyvilágítsa meg Hájí Mírzá Jání szívét az isteni tudással, és adjon erôtneki, hogy beszéljen a Hitrôl és hirdesse az Ügyet. Hájí Mírzá Jánínem volt ugyan tanult ember, az ima erejénél fogva mégis képes voltelhallgattatni a környék legtanultabb papjait.

A harmadik napon Hájí Mírzá Jání érzékeny búcsút vett a Bábtólés átadta Õt az ôrségnek.

71

VIII. FEJEZET

KÁSHÁNBÓL TABRÍZBA

ABÁB ôrzôi kíséretében folytatta útját Teheránba. Ekkorra márvalamennyi ôrbôl teljesen más ember lett, és buzgón megtettek

volna bármit, hogy a Báb kedvében járjanak. Amint falvak melletthaladtak el, megengedték, hogy a Báb bárkivel találkozhasson, ésszabad mozgását sem korlátozták.

A Teheránba érkezésük elôtti éjszakán egy erôdben táboroztakle, amikor váratlanul megjelent a nagyvezír futára, és közölte, hogya Bábot nem Teheránba kell vinni, hanem további utasításig egyKulayn nevû faluba kell kísérni. 1847. március 29-én egy sátratvertek fel a Báb számára egy kellemes domboldalon, gyümöl-csöskertek és zöldellô rétek között. Három nappal késôbb, 1847.április 1-jén a Báb egyik követôje, aki Bahá’u’lláh egy közeliteheráni ismerôse volt, lepecsételt levelet és ajándékokat hozott aBábnak. A Báb rendkívüli módon megörült a küldeményeknek, és aküldöncnek háláját és jóindulatát fejezte ki. Az üzenet eloszlatta aszomorúság felhôit a Báb arcáról. Ezen az éjszakán zavar támadt atáborban, mivel a Bábot sehol sem találták.

Miután sátrát üresen találták, egy csapatot küldtek a keresésére,ám nem jártak sikerrel. Az ezred vezetôje katonáival együtt állítot-ta, hogy a Báb soha nem hozná ôket abba a kínos helyzetbe, hogyszökni próbál. Buzgó igyekezetében, hogy meggyôzze tiszttársait,gyalog indult el a Teherán felé vezetô úton. Nem messze egymagányos alakot pillantottak meg az úton, aki mintha Teheránbóltartott volna visszafelé. A Báb volt az. „Azt hitted, hogy elszöktem?”– kérdezte a tiszttôl. Ez utóbbit túlságosan meghatotta a hajnaliórán a fenséges nyugalmat sugárzó arc ahhoz, hogy továbbimegjegyzéseket merjen tenni. Úgy tûnt, hogy a Báb beszéde ésviselkedése változáson ment keresztül, de senki sem merte Õtmegkérdezni ennek okáról, és Õ sem elégítette ki kíváncsiságukat.

A Báb két hétig idôzött Kulaynban, mialatt üzenetet kapott asahtól, melyben az állt, hogy mivel egy idôre el kellett hagynia

72

Teheránt, ezért nem tudott a tervezettek szerint találkozni a Bábbal,és utasítást adott, hogy a Bábot vigyék a Tabríz melletti Máh-Kúerôdbe. Arra kérte Õt, maradjon ott addig, amíg Teheránba nemrendelik.

Mindez egyértelmûen a nagyvezír mesterkedésének következ-ménye volt, aki attól rettegett, hogy a Báb és Muhammad sah talál-kozása révén elveszítheti addig megkérdôjelezhetetlenül kiváltságoshelyzetét. Hivatali ideje alatt a vezír aláásta az állam alapjait, lerom-bolta annak tekintélyét, az embereket pedig nyomorúságos helyzet-be taszította. Mesés magánvagyont halmozott fel, és minden vállal-kozásában csak egyéni hasznát tartotta szeme elôtt. Soha eszébesem jutott, hogy elveszítheti tisztségét, évekkel késôbb azonbanmegfosztották rangjától, vagyonától, és megaláztatásba és szégyen-be süllyedt. Elûzték Teheránból, és elszegényedve, számûzetésbenhalt meg.

A Báb ugyanazzal a kísérettel ment Tabrízba és két személyes kí-sérôt is magával vihetett. Tabríz kapuihoz közeledvén, a tisztkönnyes szemekkel könyörgött a Bábnak, hogy nézze el hibáit, habármilyen tekintetben elmulasztotta volna Vele szembeni kötele-zettségeit. A Báb megnyugtatta ôt és a csoport minden tagját, majdvalamennyiüknek kifejezte háláját. Vonakodva adták át Õt a tábrízikormányzónak, aki egyben a trón várományosa is volt. Ezt követôena kíséret tagjai, akivel csak találkoztak, mindenkinek beszámoltak aBáb emberfeletti bölcsességérôl és hatalmáról, és így az újKinyilatkoztatás tudásának terjesztôivé váltak.

A Bábot Tabríz egyik elôkelô házában helyezték el. Egy különít-mény állt ôrt a háznál, ugyanabból az ezredbôl, amely késôbb a Bábkivégzését végrehajtotta. Megérkezésekor nagy tömeg verôdöttössze, hogy lássák bejövetelét a városba, és az emberek a közelébetódultak, hogy kifejezhessék szeretetüket és rajongásukat. Akkoravolt a tülekedés és a lárma, hogy a kormányzónak ki kellett hirdet-nie, hogy bárki, aki megpróbál a Bábbal találkozni, teljes vagyoná-nak elkobzására és életfogytig tartó bebörtönzésre számíthat.

A szigorú figyelmeztetés ellenére megérkezésének estéjén kétbarát megkockáztatta a Bábbal való találkozást. Amint megközelí-tették a ház ajtát, azonnal letartóztatták ôket, de ebben a pilla-natban a Báb egy kísérôje lépett ki az ajtón és ezt mondta: „ASiyyid-i-Báb parancsára a következô üzenetet kell átadnom nektek:»Bocsássátok be ezeket a látogatókat, akiket Én hívtam meg, hogytalálkozhassanak Velem.«” Az üzenet azonnal megtette a hatását, és

73

az ôrök az Õ színe elé vitték a két hívôt. Õ a következô szavakkalfogadta ôket: „Ezeknek a hitvány alakoknak, akik Házam bejáratátôrzik, azt rendeltem el, hogy a ház körül összecsôdült tömeg betöré-sét megakadályozzák. Az azonban nem áll hatalmukban, hogymegakadályozzák, hogy elém járuljanak azok, akikkel Én Magamkívánok találkozni.”

Két órán keresztül Vele maradtak, és még számos alkalommaltalálkoztak, de egyszer sem ütköztek ellenállásba. Egyikük késôbbvisszaemlékezett, miként találkozott Mullá Husaynnel, miként nyíltlehetôsége elkísérni ôt Shírázból Mashhadba, és az útonpanaszkodott neki, hogy Shírázban nem volt alkalma találkozni aBábbal. „Ne búsulj – vigasztalta ôt Mullá Husayn –, a Mindenhatóminden bizonnyal képes kárpótolni téged Tábrízban azért a vesz-teségért, amit Shírázban elszenvedtél. Nem egyszer, hanem hétszerteheti meg, hogy részesülj a Véle való találkozás örömében, cserébeaz egy látogatásért, melyet elmulasztottál.” Csak most ébredt rá,hogy Mullá Husayn elôre látta az eseményeket. Nagyon meg-lepôdött, amikor a Bábnál tett hetedik látogatása során ezt hallottaTôle: „Dicsértessék az Isten, Aki lehetôvé tette valamennyilátogatásod beteljesülését, és Aki kiterjesztette rád szeretô gondos-kodását.”

74

Máh-Kú

75

IX. FEJEZET

BEBÖRTÖNZÉS MÁH-KÚBAN

K ÖZEL kéthetes tábrízi tartózkodás után kiadták a parancsot,hogy a Bábot vigyék a Máh-Kú erôdbe, és helyezzék ‘Alí Khán

börtönparancsnok ôrizete alá. Az erôd, egy négytornyú kôépület, a Máh-Kú település mellett

fekvô hegy tetejére épült. Földrajzi fekvése miatt a környék akülvilágtól szinte teljesen el volt szigetelve. Az itt élôk az iszlámszunnita felekezetéhez tartoztak, igen ellenségesek voltak, és mintilyen, a síita felekezet siyyidjeit a sajátjuk elleni fô lázítóknak tekin-tették.

A nagyvezír úgy gondolta, azzal, hogy a Bábot eme távoli erôdbeküldi, ilyen ellenséges nép közé, csökkenteni tudja az Õ befolyásátés megakadályozhatja, hogy hívei kövessék Õt. Ám nagyot kellettcsalódnia.

A parancsnok, ‘Alí Khán, az elsô két hét során a legnagyobbszigorral járt el, és nemcsak a Bábbal való találkozást tiltotta megmindenkinek, hanem még azt is, hogy követôi Máh-Kúban töltsék azéjszakát.

Csak két bizalmas kísérôje találkozhatott a Bábbal, és engedélytkaptak, hogy a városban beszerezhessék napi szükségleteiket. Ezenalkalmakkor a Bábtól üzeneteket vittek Shaykh Hasan-i-Zúnúzinak,Siyyid Kázim tanítványának, aki elfogadta a Bábot, és egymecsetben tartózkodott a város kapuin kívül. Shaykh Hasan pedigtovábbította az üzeneteket a többi hívônek, akik szintén nemléphettek be a városba.

Egy napon a Báb megkérte egyik társát, hogy értesítse ShaykhHasant arról, hogy Õ maga fogja kérni ‘Alí Khánt, hogy hagyjon felszigorával és vezesse Shaykh Hasant az erôdhöz. A társ elcsodálko-zott, hiszen tudta ‘Alí Khánról, hogy rendíthetetlen ember és semmisem bírhatja rá szigorának enyhítésére. A társ a következô tör-ténetet mesélte el: „Másnap kora hajnalban, amikor az erôd kapuimég zárva voltak, hirtelen kopogást hallottunk, bár pontosan tud-

76

tuk, hogy az ôröknek megparancsolták, hogy napfelkelte elôtt senkitse engedjenek be. Felismertük ‘Alí Khán hangját, amint az ôrökkelvitatkozott, akik közül az egyik azonnal bejött és jelezte, hogy aparancsnok ragaszkodik ahhoz, hogy a Báb elé engedjék. Átadtamaz üzenetét és arra utasítottak, hogy azonnal vezessem be az Õ színeelé. Amint kiléptem az Õ elôszobájának ajtaján, ott találtam ‘AlíKhánt, amint teljes hódolattal állt a küszöbnél, arcvonásai pedigrendkívüli alázatról és csodálkozásról árulkodtak. Úgy tûnt, öntuda-tossága és gôgje teljesen szertefoszlott. Szerény és rendkívül udva-rias modorban viszonozta köszöntésemet és könyörgött, hogy en-gedjem meg, hogy a Báb színe elé léphessen. Odavezettem a szo-bához, melyben Mesterem tartózkodott. Remegô lábakkal és ke-zekkel követett. Belsô nyugtalanság ült ki arcára, melyet nem tudottleplezni. A Báb felemelkedett helyérôl és üdvözölte. ‘Alí Khánátszellemülten meghajolva közeledett és az Õ lábai elé vetette ma-gát. »Szabadíts meg tanácstalanságomtól – esedezett. – Isten Prófé-tájának, a Te kiváló ôsödnek nevében könyörgöm Neked, oszlasd elkételyeim, melyek szinte szétfeszítik szívemet. A vadonon át lova-goltam, és amikor a városkapuhoz közeledtem, a pirkadat órájánhirtelen megpillantottalak, amint a folyónál imádkoztál. Kitárt ka-rokkal és felemelt tekintettel hívtad segítségül Isten nevét. Moz-dulatlanul álltam és figyeltelek Téged. Megvártam, amíg befejeztedaz áhítatot, hogy megközelíthesselek és megszidjalak, amiért enge-délyem nélkül elhagytad az erôdöt. Istennel való közösségedbenannyira belemerültél az imádkozásba, hogy teljesen elfeledkeztélMagadról. Halkan közeledtem Hozzád. Átszellemült állapotodbannem vetted észre, hogy a közeledben vagyok. Egyszerre nagy féle-lem kerített hatalmába és visszarettentem a gondolattól, hogy felri-asszalak elragadtatásodból. Úgy döntöttem, magadra hagylak, felke-resem az ôröket, és megszidom ôket hanyagságuk miatt. Nagy cso-dálkozásomra hamarosan kiderült, hogy a külsô és belsô kapuk egy-aránt zárva voltak. Kérésemre kinyitották ôket, idekísértek Hozzád,és bámulatomra itt ülsz elôttem. Teljesen össze vagyok zavarodva.Nem tudom, vajon nem hagyott-e el a józan eszem.« A Báb így fe-lelt: »Aminek tanúja voltál, igaz és cáfolhatatlan. Te lekicsinylôentekintettél erre a Kinyilatkoztatásra, és gôgösen lenézted Szerzôjét.A Könyörületes Isten nem akart büntetéssel sújtani téged, hanemazt akarta, hogy saját szemeiddel lásd meg Igazságát. Isteni közbe-lépése révén a szívedbe csepegtette Egyetlen Kiválasztottjának sze-retetét, és ezáltal felismerted Hitének legyôzhetetlen erejét.«”

77

Ez a csodálatos élmény gyökeresen megváltoztatta ‘Alí Khánszívét, aki eldöntötte, hogy jóváteszi sötét múltját. „Egy szegényember, egy shaykh – közölte sietve a Bábbal – vágyik arra, hogySzíned elé járuljon. Egy mecsetben lakik Máh-Kú kapuin kívül.Esdekelve kérlek, hogy legyen szabad személyesen idehoznom ôt.Remélem, hogy ezzel a tettemmel gonosz cselekedeteim megbocsá-tást nyerhetnek, s le tudom mosni a barátaiddal szemben tanúsítottmagatartásom szégyenfoltjait.” Kérése meghallgattatott, mire azon-nal útnak indult, hogy Shaykh Hasant Mestere elé vezesse.

Ettôl az idôtôl fogva a Báb viszonylagos szabadságot élvezett, ésbárkivel találkozhatott, akivel csak akart. Máh-kúban írta meg atöbb ezer versbôl álló Perzsa Bayánt, melyben lefektette Törvény-korszakának tanait és törvényeit, megjövendölte a következô Kinyi-latkoztatás eljövetelét, és arra buzdította követôit, hogy keressék„Azt, Akit Isten ki fog nyilvánítani”. Diktálás közben a Báb hangjátbuzgó hallgatói a hegy lábánál is tisztán hallották. A szigor enyhíté-se lehetôvé tette, hogy a Báb buzgó zarándokokat fogadjon Perzsiaminden részérôl. Háromnapi tartózkodás után a Báb visszaküldteôket otthonukba, hogy folytassák munkájukat és segítsék tovább aHit megerôsödését. ‘Alí Khán pedig minden pénteken tiszteletéttette a Bábnál.

Ebben az idôben Mullá Husayn Mashhadban tartózkodott, ésigyekezett az új Kinyilatkoztatást terjeszteni, dacára annak, hogy asah elleni lázadás az ország egyre nagyobb területére terjedt ki.Amint azonban megtudta, hogy a lázadók ôt is be akarják vonnititkos tervükbe, egyetlen személy kíséretében elhagyta Mashhadot,hogy Máh-kúba menjen és találkozzon Szerettével. Megfogadta,hogy az egész utat gyalog teszi meg és senki másnak nem engedtemeg, hogy vele tartson.

Útja során Teheránban abban a kiváltságban részesült, hogytalálkozhatott Bahá’u’lláh-val és röviddel a Vele folytatott beszélge-tés után folytatta útját Máh-Kú felé.

A Máh-kúba való megérkezése elôtti éjszakán, mely az 1848-asNaw-Rúz elôestéje volt, ‘Alí Khán, a parancsnok, álmot látott, amitsaját szavaival így mondott el: „Álmomban hirtelen tudatára ébred-tem, hogy Mohamed, Isten prófétája, hamarosan Máh-kúba érke-zik, és egyenesen az erôdbe tart, hogy meglátogassa a Bábot és átad-ja jókívánságait a közelgô Naw-Rúz ünnepen. Álmomban Elébe sza-ladtam, hogy buzgón kifejezhessem ezen szent látogatónak szerényüdvözletemet. Kimondhatatlanul boldogan igyekeztem a folyóhoz,

78

és amikor a város mellett fekvô hídhoz értem, két, felém közeledôembert láttam meg. Azt gondoltam, hogy egyikük maga a Próféta,míg a mögötte gyalogló személyt egy kiváló társának véltem. A lábaielé vetettem magam, és meghajoltam, hogy ruhájának szegélyétmegcsókolhassam, amikor hirtelen felébredtem. Óriási öröm árasz-totta el szívemet. Úgy éreztem, mintha maga a Paradicsom költözöttvolna minden szépségével a szívembe. Meggyôzôdvén a látomásvalós mivoltáról, megtisztálkodtam, imádkoztam, magamraöltöttem a legszebb ruhámat, illatszereket hintettem magamra éselmentem arra a helyre, ahol elôzô nap álmomban a Próféta orcájátmegcsodáltam. Utasítottam a szolgáimat, hogy szerszámozzák fel ahárom legjobb és legfürgébb paripámat, és azonnal vezessék ôket ahídhoz. A nap éppen csak felkelt, amikor egyedül, kíséret nélkülkigyalogoltam Máh-Kú városából a folyó felé. Amikor a hídközelébe értem, csodálkozva vettem észre, hogy az álmomban látottkét ember egymás mögött gyalogol, és felém tartanak. Ösztönösenaz elé vetettem magam, akirôl úgy hittem, hogy a Próféta, ésmegcsókoltam lábait. Kértem ôt és társát, hogy szálljanak azelôkészített lovak nyergébe, és így vonuljanak be a városba. »Nem –szólt a válasz –, megesküdtem, hogy a teljes utat gyalog teszem meg.Felmegyek a hegy tetejére, és meglátogatom a Rabodat.«”

‘Alí Khán viselkedése az eset után még tiszteletteljesebb lett aBábbal szemben, s Mullá Husaynt a Báb elé vezette. Megengedte,hogy Mullá Husayn az erôdben maradjon, ahol a Báb szívélyesen,valamennyi társa körében ünnepelte a Naw-Rúzt.

Mullá Husayn néhány napig Máh-kúban maradt, majd a Bábtávozásra kérte, így szólván hozzá: „Elindulásod után néhány nappalelvisznek innen Minket egy másik hegyre. Még mielôtt célodhozérnél, hírt fogsz kapni Máh-kúból történt távozásunkról.”

A jóslat hamarosan beteljesedett, amikor a nagyvezír újabbparancsot adott ki, miszerint a Bábot a Chihríq erôdbe kell szállí-tani. A nagyvezír kémei útján értesült arról, hogy a parancsnok mi-lyen tisztelettudóan bánt a Bábbal és lazán alkalmazza a szigorú sza-bályokat Rabjával szemben. A beszámolók hatására a vezír azonnalcselekedett.

Húsz nappal az 1848-as Naw-Rúz után a Báb elhagyta Máh-kút ésChihríq-be szállították.

79

X. FEJEZET

MULLÁ HUSAYN ÚTJA MÁZINDARÁNBA ÉS TÁHIRIH ÚTJAKHURÁSÁNBA

A BÁB utasításaihoz hûen, Mullá Husayn Máh-kúbólMázindaránba indult, útja során pedig minden faluban és

városban hirdette az Üzenetet. Teheránban ismét abban a megtisz-teltetésben volt része, hogy találkozhatott Bahá’u’lláh-val és Kezei-bôl kaphatta meg azt a szellemi útravalót, amelynek segítségével si-került legyôznie a hamarosan reá leselkedô veszélyeket.

Teheránt elhagyva, Mullá Husayn Mázindaránba indult. Ebbenaz idôben Quddús szülôvárosában, Bárfurúshban tartózkodott, apjaházában. Elnyerte a helybéli lakosság feltétlen csodálatát és tiszte-letét. Mullá Husayn egyenesen Quddúshoz ment, aki nagy szeretet-tel fogadta ôt és mindent megtett, hogy vendége otthonosan érezzemagát.

Mialatt Mullá Husayn Bárfurúshban idôzött, alkalma nyíltközelebbrôl is megismerni Quddúst, valamint az ô írásait,szerzeményeit és esszéit. Mindez egyértelmûvé tette számáraQuddús rendkívüli állását, ami különleges tiszteletének és alázatá-nak kifejezésére indította ôt. Mullá Husayn Quddús iránt mutatottmagatartása oly gyökeresen megváltozott, hogy barátai ámulvalátták, hogy az a személy, akit korábban a legfôbb elsimerés övezett,most a legnagyobb alázattal állt Quddús mellett.

Quddús megkérte Mullá Husaynt, hogy menjen el Mashhadba, ésott biztosítson megfelelô helyet a barátok számára, ahol a Kinyilat-koztatás megvitatására összegyûlhetnek. Quddús megígérte, hogyhamarosan csatlakozik Mullá Husaynhez. Mullá Husayn eleget tettQuddús kérésének, és házat emelt Mashhadban, mely mind a mainapig a Bábíyyih nevet viseli. Nem sokkal a ház elkészülte utánQuddús is csatlakozott hozzá. A Bábíyyih ház hamarosan a helyi ér-deklôdés középpontjába került, és a hívôk nagy számban gyûltekössze, hogy az új Hit tanításain elmélkedjenek.

Miközben Quddús Khurásán területén tevékenykedett, TáhirihKarbilában dolgozott lelkesen. Itt kapta meg a Báb Tábláját,

80

melyben az összes hívôt arra szólította fel, hogy menjenekKhurásánba. Miután Táhirih elfogadta az új Kinyilatkoztatást, anél-kül, hogy a Bábot valaha is látta volna, elindult, hogy terjessze Taní-tásait, hogy leleplezze a nép romlottságát és züllöttségét, s hogy fé-lelmet nem ismerve szót emeljen a népének szokásaiban és visel-kedésében olyannyira áhított változás mellett.

Karbilában képes volt meggyôzni Siyyid Kázim özvegyét az általatanított Üzenet igazságáról, és az özvegy röviddel késôbbbekövetkezô haláláig elválaszthatatlan társa lett.

Számos férfi fogadta el a Hitet Karbilában Táhirih fáradozásánakhatására, akik közül Táhirih egy arab férfit, Shaykh Sálihot dicsért alegsûrûbben.

Miután megkapta a Báb üzenetét, Táhirih azonnal elindultKhurásánba. Karbilából számos kísérôje, köztük Shaykh Sálih társa-ságában elôször Bagdadba ment. Bagdadot elhagyva apja egy kül-döncével találkozott, aki azt az atyai kérést tolmácsolta, hogy útjasorán térjen be szülôvárosába, Qazvínba. Táhirih vonakodva bele-egyezett. Két kísérôje, Shaykh Sálih és Mullá Ibráhím-i-Gulpáygáníkivételével valamennyi követôjét megkérte, hogy hagyják magára,majd elindult Qazvínba. Amint megérkezett apja házához, üzenetetkapott férjétôl, aki unokatestvére is volt egyben, hogy térjen visszaházukba. Férje, Mullá Taqí, anyai nagybátyjának fia volt, és úgyvélte, rangban követi apját és nagybátyját, aki Perzsia legmûveltebbpapja volt. Táhirih így válaszolt: „Mondjátok meg önhitt és gôgösunokatestvéremnek, hogy ha valóban hûséges társam és páromakart volna lenni, sietve jött volna utánam Karbilába és gyalogvezette volna howdah11-mat Qazvínig. Ezen út során felébresztet-tem volna a nemtörôdömség álmából, és megmutattam volna nekiaz igazság útját. De máshogy kellett történnie. Három év telt el elvá-lásunk óta. Sem ebben, sem a következô világban nem leszek társa.Örökre kivetettem az életembôl.”

Táhirih férje és apósa feldühödtek, és mindenféleképpen igye-keztek ôt eretnekként feltüntetni. Mullá Taqí ugyanekkor Shaykh Ahmad és Siyyid Kázim valamennyi követôjét is megvádol-ta, melynek eredményeképp a tudatlan néptömegek könnyen átáll-tak és ráakaszkodtak a két tanító követôire, nyilvánosan megalázták,megverték és megátkozták ôket. Egy hívôt annyira felháborított a

11 Teve, öszvér, ló vagy elefánt hátára rögzített, utazásra használt hordszék.

81

közösségével szembeni bánásmód, hogy úgy döntött, saját maga teszigazságot. Ezért egy nap megragadta a mecsetben kínálkozólehetôséget, megvárta, amíg Mullá Taqí egyedül maradt, majdledöfte ôt. Mullá Taqí súlyosan megsebesült és nem sokkal késôbbbelehalt sérüléseibe. Mindez városszerte óriási vihart váltott ki, azemberek egymás torkának estek, ártatlanokat gyanúsítottak éstámadtak meg. A tettes elment a kormányzóhoz, mivel bûntudatotérzett az ártatlanok szenvedései miatt, bevallotta bûnét és kérte azártatlanok szabadon bocsátását. Elvitték a sebesült Mullá Taqíhoz,aki azonnal rámutatott, és jelezte, hogy felismeri benne gyilkosát,késôbb pedig meghalt. A gyilkost letartóztatták, az ártatlanokatazonban nem engedték el, végül pedig a tettesnek sikerültmegszöknie a börtönbôl.

Nagy felzúdulás támadt Táhirih körül, mivel többen azzalvádolták, hogy ô volt a gyilkosság felbujtója, és a halálát követelték.Eközben Mullá Taqí barátai Shaykh Sálihot vádolták meg a gyilkos-ság elkövetésével, le is tartóztatták, átszállították Teheránba éskegyetlenül kivégezték. Õ volt az elsô, aki perzsa földön vérét hul-latta a Hitért. Sietett az akasztófa lábához, hogy találkozzon hóhér-jával, akit úgy üdvözölt, mint egy rég nem látott barátot.

Bahá’u’lláh is érezte a teheráni események hatását. Néhánynapra letartóztatták, majd szabadon bocsátották.

A Báb néhány más követôjét is letartóztatták, és annak ellenére,hogy Mullá Taqí rokonai biztosították ôket arról, hogy nem állnakbosszút rajtuk, könyörtelenül megölték ôket. Néhányukkalkülönösen kegyetlen módon végeztek: testüket feldarabolták, és úgyszétszórták azokat, hogy egyetlen darabot sem találtak meg, hogyeltemethessék!

A hatóságok gonosztevôkkel szembeni tétlensége felbátorította abûnösöket, akik figyelmüket Táhirih felé fordították, neki is azonossorsot szánva. Amikor értesült ezekrôl a tervekrôl, Táhirih üzent aférjének: ha Táhirih valóban az Igazság Ügyét képviseli és valóban azegyetlen, igaz Istent dicsôíti, akkor kilenc napon belül kiszabadul majdférje hatalma alól. Pontosan a megjövendölt idôn belül Bahá’u’lláhmegszervezte, hogy titokban eljuttassák Qazvínból Teheránba. Qazvínsok lakóját csodálattal töltötte el váratlan eltûnése, és eszükbe jutottjövendölése, miszerint az Úr kiszabadítja ôt férje markából. Ezek utánsokan fogadták el önként a Hitet. Bahá’u’lláh Teheránban megtette aszükséges elôkészületeket, hogy Táhirih Khurásánba indulhasson,miután néhány napot az Õ házában töltött.

82

XI. FEJEZET

GYÛLÉS BADASHTBAN

RÖVIDDEL azután, hogy Táhirih Khurásánba indult,Bahá’u’lláh is követte ôt oda, miután meggyôzôdött róla, hogy

családja gondos kezekben van.Amint megérkezett Khurásán tartomány egy kis falujába,

találkozott Quddús-szal, aki Mashhadból jött, hogy üdvözöljeBahá’u’lláh-t. Az egész tartományban nagy volt a felfordulás, mivelMullá Husayn és Quddús tanító tevékenysége felrázta az embere-ket. Egyesekben nemes érzelmeket keltett és elfogadták a Hitet.Másokban azonban gyûlöletet és rosszindulatot szított, s ezek afanatikusok alig várták, hogy árthassanak Mullá Husaynnek,Quddúsnak és a Báb követôinek. A kormány emberei is ezen rosszszándékú emberek hatása alá kerültek, és gátolni próbálták MulláHusayn tevékenységét. Mullá Husayn szolgáját elfogták, orrábalyukat fúrtak és kötelet fûztek át rajta, majd a kötélnél fogvavezették végig az utcákon.

Ez az esemény sajnos csak növelte a bizonytalanságot, és a városrendje is veszélyben forgott. Ezért Mullá Husaynt a sah fiánaktáborához rendelték, aki a körzet kormányzója volt. A herceg ôszin-tén tisztelte Mullá Husaynt, nagy szeretettel fogadta táborában, éssaját sátrát is rendelkezésére bocsátotta. Miközben Mullá Husayn aherceg társaságában maradt, éjjel Quddús az Élô egyik Betûjénektársaságában elhagyta Mashhadot, és egy Badasht nevû falubaérkeztek. Itt egy nagy gyülekezetre leltek, melynek tagjaibankönnyen felismerték hittársaikat. Bahá’u’lláh hamarosan csatlako-zott hozzájuk, és kibérelt három kertet Badashtban, melyek közül azegyiket Táhirih és kísérôje számára foglalt le.

Összesen nyolcvanegy hívô gyûlt össze Badashtban, ésBahá’u’lláh valamennyi résztvevônek egy új nevet adott. Itt kaptanevét Quddús, és itt adta Bahá’u’lláh Qurratu’l-‘Ayn-nak a Táhirih(„Tiszta”) nevet. Ettôl kezdve Bahá’u’lláh-t magát Bahá névenemlegették. A Báb minden résztvevônek kinyilatkoztatott egy Táb-

83

lát, melyben új nevükön szólította meg ôket. Néhányan panasz-kodtak a Bábnak Táhirih merészségérôl, mellyel elhagyta a régihagyományokat és szokásokat, mire a Báb ezt válaszolta: „Mit ismondhatok én arról, akit a Hatalom és Dicsôség Nyelve Táhirih-nek(‘Tisztának’) nevezett el?”

Ezen az emlékezetes konferencián fogadták el a Kor újtörvényeit és utasítottak el régóta elismert hagyományokat.Badashtban dobta el Táhirih bátran a fátylát, és jelent meg elôszörtársai elôtt fedetlen arccal. A Korán nyelvezetéhez hasonlatos be-szédet intézett döbbent hallgatóságához és elmagyarázta az új Koreljövetelét, melyben a régi törvények eltöröltetnek. Néhányan, akikmég nem voltak felkészülve a hirtelen változásra, tiltakoztak,Bahá’u’lláh azonban közbelépett és sikerült teljesen kibékítenie avitázó feleket.

Az emlékezetes gyûlés elérte célját: megszólalt az új rend harsona-ként hívó szava. Szabaddá vált az út az új Törvénykorszakotelôkészíteni hivatott törvények és tanok hirdetésére. A gyûlés huszon-két napig tartott, majd a barátok szétoszlottak és Mázindaránbaindultak. Az úton történt néhány kisebb zavargás, melyekrôl eltúlzottjelentésekben számoltak be Muhammad sahnak, mire ô utasítottaMázindaránban lévô fiát, hogy fogja el Bahá’u’lláh-t és vezesse ÕtTeheránba, ahol ki akarta végeztetni. Azonban még mielôtt minderresor kerülhetett volna, Mázindaránba is eljutott a sah halálának híre,így az elfogatási parancs érvényét vesztette.

Eközben Quddús ellenségei kezére került Sári területén, és avárosi fôpap házában tartották fogva.

84

Chihríq

85

XII. FEJEZET

A BÁB FOGSÁGA CHIHRÍQ-BEN

A BÁBOT a nagyvezír parancsának megfelelôen Máh-kúbólChihríq-be vitték, ahol Yahyá Khán, a sah sógorának felügye-

lete alá helyezték, akit határozottan utasítottak, hogy ne kövesse ‘AlíKhán, Máh-Kú parancsnokának példáját, hanem tartsa szigorú fog-ságban a Bábot.

Yahyá Khán minden utasítás ellenére hamarosan a Bábvarázslatos személyiségének hatása alá került, így ô sem érzettelég erôt ahhoz, hogy a nagyvezír parancsait végrehajtsa.Mélységes szeretetet érzett a Báb iránt, és senkitôl sem tagadtameg a belépést, aki találkozni kívánt Vele az erôdben. Mivel egyrenagyobb tömegben érkeztek az emberek, hogy lássák a Bábot, azerôdtôl egy órányi útra lévô faluban kellett nekik szállást biztosí-tani. A Báb készleteit is ebbôl a faluból szerezték be.

Egy nap a Báb azt kérte, hogy vegyenek mézet Számára. Annakárát azonban igencsak sokallotta, és nem fogadta el, mondván, sohasenki ne csapjon be másokat, és senki se tûrje el, hogy megkárosít-sák. Ragaszkodott ahhoz, hogy kísérôje vigye vissza a mézet, és hoz-zon jó mézet, elfogadható áron.

A Báb Chihríq-i fogsága alatt sok pap, tanult ember és államitisztviselô karolta fel Ügyét. Közéjük tartozott Mírzá Asadu’lláh,akit a Báb késôbb Dayyánnak nevezett el. Nagyon mûvelt embervolt, egy idôben azonban megvetette a Bábot és az Õ Ügyét, ame-lyért kiállt. Egy éjjelen álmot látott, melyet ébredés után senkineksem mondott el, azonban a Korán két versét jól emlékezetébe véste.Ezután írt a Bábnak: „Három dolog foglalkoztat, és azt kérem, hogytárd fel nekem valós természetüket.” Néhány nap múlva megkaptaa Báb kézzel írott válaszát, melyben feltárta és megmagyaráztaDayyán álmát, és pontosan idézte a Korán azon részeit, melyekregondolt. Mindez meghozta váratlan megtérését, és Dayyán gyalogsietett a Chihríq erôdhöz, ahol a Bábbal találkozván megerôsödötthite, melyben rendületlenül kitartott élete végéig. Dayyán írt egy

86

értekezést a Báb Küldetésének érvényességérôl, ami arra indította aBábot, hogy tiszteletére egy Táblát nyilatkoztasson ki. Ehhez aTáblához évekkel késôbb Bahá’u’lláh fûzött magyarázatot, amely-ben bizonyította, hogy az Isteni Megnyilvánulás a BábKinyilatkoztatása után tizenkilenc évvel jelenik meg. A Báb tehátfeltárta a titkot, de senki sem értette meg azt. Bahá’u’lláh azonbankésôbb elmagyarázta jelentôségét. Dayyán apja panaszt küldött anagyvezírnek fia elhatározásáról és hivatali kötelességeinek ebbôleredô elhanyagolásáról.

Egy másik hívô, aki India távoli vidékérôl érkezett egy álom hatá-sára, egy ottani Navváb volt. Többször hallották tôle a következôtörténetet: „Amikor Indiában a Navváb kiemelkedô tisztét töltöt-tem be, egy látomásban a Báb jelent meg elôttem. Rám nézett, ésmegigézte szívemet. Felemelkedtem, hogy kövessem Õt, mire átha-tó pillantást vetett rám, és így szólt: »Válj meg pompás ruházatodtól,hagyd el szülôfölded és siess hozzám gyalog Azerbajdzsánba.Chihríq-ben eléred szíved vágyát.« Követtem utasításait, és mostelértem célomat.”

A dervisként élô egykori hatalmasságról szóló hír Teheránba iselért, ahol parancsot adtak a Báb Tabrízba szállítására, hogy meg-fékezzék növekvô befolyását.

Eközben Muhammad-‘Alíy-i-Zúnúzí, akit késôbb ‘Anís névenismertek, hallott a Bábról, és legfôbb vágya az volt, hogy közelébekerülhessen, s kész volt életét az Õ ösvényén feláldozni. Mostoha-apja azonban megakadályozta, hogy Chihríq-be menjen vagy hogyTabrízban meglátogassa a Bábot, és bezárta õt a házba. Közelirokona, Shaykh Hasan-i-Zúnúzí, aki Máh-kúban a Bábbal volt, ésutasítást kapott, hogy gyûjtse össze a Báb valamennyi Máh-kúbanés Chihríq-ben írt Tábláját, majd helyezze azokat biztonságba egytabrízi barátnál, megérkezett a városba és megragadta az alkalmat,hogy meglátogassa rokonát. ‘Anís-szal találkozván látta, hogy azifjú igen levert állapotban van, és gyakran keríti hatalmába a sírás.Napokig tartott ez a hangulata, míg egy napon, mikor a BábTábrízból Chihríq-be ment, ‘Anís arcán fénylô, boldog mosolyjelent meg. Boldogságának titkát megosztotta Shaykh Hasannal.Elmondta, hogy amíg szobája négy fala közé volt zárva, teljesszívébôl, ôszintén imádkozott a Bábhoz, hogy ûzze el arátelepedett mélabút. Fájdalmas könnyeket hullatott és annyiraelragadták érzelmei, hogy eszméletét is elvesztette. Hirtelen a Bábôt szólító hangját hallotta, majd meglátta Õt teljes fennségében,

87

amint így szól hozzá: „Örvendj! Közeleg az óra, amikor ebben avárosban a tömeg szeme láttára felfüggesztenek, és ellenséges tûzáldozatául esem. Egyedül csak téged választalak, hogy megosszamveled a vértanúság kelyhét. Légy nyugodt, hogy ígéretem teljesülnifog.” Amikor magához tért, boldogság öntötte el, mivel tudta, hogya Báb ígérete nem fog késni.

Látomása után megígérte, hogy nem dühíti mostohapját azzal,hogy kitart a Bábbal való találkozás vágya mellett, így kiengedtéka házból. Barátaival és rokonaival oly rendkívülien viselkedett,hogy amikor életét áldozta Szerettéért, egész Tabríz népemegsiratta.

A parancsnak megfelelôen a Báb elindult ôrzôi kíséretében, akikúgy döntöttek, hogy az útba esô Urúmíyyih városon át viszikTabrízba. Itt a herceg, aki a kormányzó volt, nagy tisztelettel fogad-ta Õt. A herceg már sokat hallott a Bábról és próbára akarta tennibátorságát. Ezért, amikor a Báb a közfürdôbe akart menni, elren-delte, hogy azt a rakoncátlan lovat nyergeljék fel, amelyik addig alegbátrabb és legedzettebb lovasokat is levetette hátáról. Az ôrfigyelmeztette erre a Bábot, Õ azonban arra intette, hogy teljesítseaz utasítást. Amikor a lakók hírét vették a parancsnak, mindodasereglettek, hogy lássák, mi történik a Bábbal. A lovat a Báb elévitték, Aki megfogta a kantárt, megsimogatta a lovat és felült rá. Aló csöndben és mozdulatlanul állt, mintha érezte volna az erôt, melyhatalmában tartja. Az egyszerû emberek szemében mindez felértegy csodával, és sokan esküt tettek az Ügy mellett. A Báb a Koránegyik versével kapcsolatban megjegyezte: „Vajon azt gondolják azemberek, hogy hagyják ôket, hadd mondják »hiszünk«, anélkül,hogy próbára lennének téve?” Ez a magyarázat akkor igazolódott bevégleg, amikor azok közül, akik korábban olyan lelkesen és nyíltanmegvallották Hitüket Õbenne, alig maroknyian tartottak ki amegpróbáltatások idején.

Tabrízba érvén, a Báb a város falain kívül kapott szállást, nehogynagyobb tömegek verôdjenek össze. A városban tanácskozástszerveztek, amelyen a vallási vezetôk gyûltek össze Násiri’d-Dín-Mírzá herceg, a késôbbi Násiri’d-Dín sah jelenlétében, azzal a nemtitkolt szándékkal, hogy a Bábot bíróság elé állítsák, és hatékonyeszközöket találjanak befolyásának visszaszorítására. A tanács-kozást a helyi fôpap vezette, és jelen volt Siyyid Kázim egyiktanítványa, Mullá Muhammad-i-Mámáqání is. Amikor a Bábmegérkezett a találkozóra, látta, hogy már csak egyetlen üres szék

88

van a teremben, melyet a hercegnek tartottak fenn. Tétovázásnélkül odament és helyet foglalt. Fenséges testtartása és erôt sugár-zó pillantása mindenkit elnémított. A csendet a fôpap törte meg, akiazt kérdezte: „Kinek vallod magad, és milyen üzenetet hozol?” „Énvagyok, Én vagyok, Én vagyok a Megígért! – szólt erôs hangon aBáb. – Én vagyok Az, Kinek nevét ezer éve imáitokba foglaljátok,Akinek említésére felemelkedtek, Akinek eljövetelére vágyódtok, sAkinek Kinyilatkoztatásáért Istenhez imádkoztok. Bizony mondomnéktek, hogy Kelet és Nyugat népei kötelesek Szavamnak engedel-meskedni, és Személyemmel szövetséget kötni.” Mullá Muhammad-i-Mámáqání volt az egyetlen, aki válaszolni mert. ô volt az, akinekhamissága és romlottsága az elkeseredettség könnyeit csalta SiyyidKázim szemébe.

Mullá Muhammad, a félszemû, fehér szakállas képmutató akövetkezô szavakkal dorgálta meg a Bábot kijelentése miatt:„Hallgass, te romlott és hitvány sátánfajzat!” A Báb azonban fenn-tartotta kijelentését. A fôpap úgy vélte, legjobb lesz, ha a BábKüldetését nyilvánosan kétségbe vonja. A Báb állításáról aztmondta, hogy az olyan rendkívüli, hogy bizonyításra szorul. A Bábbeleegyezett, hogy a teljes Korán terjedelmének megfelelô számúverset nyilatkoztat ki két nap és két éjszaka alatt. A fôpap ezekután arra kérte, hogy szóban idézzen fel a Korán nyelvezetéreemlékeztetô verseket, hogy a herceg és a papok is tanúilehessenek. A Báb készségesen belegyezett, de Mullá Muhammadmár az elsô mondat elején közbeszólt. Azt kifogásolta, hogy bizo-nyos nyelvtani szabályokat nem tartott be. A Báb kifejtette, hogymaga a Korán sem a hétköznapi nyelv szabályai és szokásai szerintépül fel, mivel Isten Szava nem szorítható a teremtményei általszabott korlátok közé. Ezután újra megismételte ugyanazokat aszavakat, Mullá Muhammad azonban újfent közbevágott. Erreválaszul a Báb a Korán egy versét idézte fel: „Távol álljon az Úr,minden magasztosság Urának dicsôsége attól, melyet nekitulajdonítanak, és béke legyen Apostolaival! És dicsôség Istennek,minden világok Urának.” Rögtön ezután felemelkedett székébôlés távozott a gyûlésrôl.

A fôpapot rendkívül felháborították a gyûlés fejleményei, s ígykiáltott fel: „Mily szégyenletes a tábrízi nép faragatlansága!” DeMullá Muhammad hangosan tovább szidalmazta a Bábot. Végül ahatóságok türelmüket veszítették és úgy döntöttek, hogy büntetés-ként talpverésre ítélik Õt. Az egyik pap magára vállalta a büntetés

89

végrehajtását és tizenegyszer a lábára sújtott a bottal.12 Ez a papmég ugyanebben az évben lebénult és nyomorúságos halált halt.

A Bábot Tabrízból visszavitték Chihríq-be, ahol egy bátor ésmegindító hangvételû írásban korholta a nagyvezír jellemét és csele-kedetét. Ezt a hosszú levelet átadta Hujjatnak, hogy személyesenvigye el a nagyvezírnek.

12 Dr. Cormick-ot, egy Tabrízban élõ orvost hívták ki a Báb sebeinek ellátására,akinek a következõ benyomásai voltak Róla: „Egyszer sem nyílt alkalmunk bizal-mas beszélgetésre, mivel – Õ fogoly lévén – a kormány néhány embere mindigjelen volt. Nagyon hálás volt az ápolásért. Igen szelíd és finom ember volt, elégalacsony termetû, és perzsa létére nagyon világos bõrû. Lágy, dallamos hangjamély benyomást tett rám. Siyyid lévén, azon felekezet szokása szerint volt öltözve,ahogyan két társa is. Tulajdonképp egész megjelenése és viselkedése nagyban hoz-zájárult ahhoz, hogy megnyerje az emberek szívét. Tõle Magától egy szót sem hal-lottam tanításáról, bár elképzelések szerint Vallása bizonyos mértékig hasonlította kereszténységre. Néhány örmény ács, akit javítási munkálatokra küldtek be abörtönbe, meglátta amint a Bibliát olvassa, de meg sem próbálta elrejteni, sõt,beszélt is nekik róla.”

90

Shaykh Tabarsí sírszentélye

91

XIII. FEJEZET

A SHAYKH TABARSÍ ERÔD

MÁZINDARÁNI viharos események és a tartományban fekvôShaykh Tabarsí erôdben hôsies vértanúságot szenvedett hívôk

története a bahá’í hit korai történetének legszomorúbb eseményeitírja le. Ezek a mázindaráni Shaykh Tabarsí erôdben lejátszódótörténések, majd a nayrízi és zanjáni zavargások megmutatták a Bábhíveinek védekezés közben megnyilvánuló hôsiességét. A Hitszámos kétségbeesett követôje csoportosan hagyta el otthonát ésegyüttes erôvel erôdítményeket emeltek, hogy üldözôikkel szembenmegvédhessék magukat. Mindvégig készen álltak azonban arra,hogy visszatérjenek polgári foglalkozásukhoz, amennyiben biztosíté-kot kapnak arról, hogy nem zaklatják ôket vallási nézeteik miatt.Nagy gondot fordítottak arra, hogy tartózkodjanak az erôszaktól.Nem támadtak, csupán életükért küzdöttek. Mírzá Taqí Khán mi-niszter a sah mindennemû utasítása vagy engedélye nélkül parancsotadott ki megbüntetésükre. A papok a szószékekrôl uszították a tö-megeket. A kormányzati és más hivatalos személyek szeme elôtt ameggyilkoltak után begyûjthetô nagy vagyonok felhalmozásának le-hetôsége lebegett. Teljes volt az összefogás, hogy elpusztítsák ezeketaz embereket.

Ekkoriban a korai hívôknek még nem juthatott birtokukba a Bábtanításaiban rejtôzô tanok ismerete, ezért nem ismerték fel köteles-ségeiket. Változatlanul a régi kor szabályait és elképzeléseit követ-ték. Sajnos nem tudtak kapcsolatba lépni a Bábbal, hogy tanácsátkérjék s hogy útmutatást kapjanak arról, hogy miként cselekedje-nek. Mindez azt eredményezte, hogy ahol kis létszámban éltek hí-vek, ott elfogták, és a legkegyetlenebb módon kivégezték ôket, aholpedig nagyobb számban voltak, ott korábbi hitüknek megfelelôenönvédelmi harcba kezdtek, mivel nem volt módjukban teendôikrôltájékozódniuk, és minden ajtó zárva volt elôttük.

Amikor Bahá’u’lláh néhány évvel késôbb meghirdette Kül-detését, nem hagyott kétséget Törvénykorszakának törvénye fe-

A

92

lôl, amikor kategórikusan kijelentette: „Jobb megöletni, mintmást megölni.”

A Shaykh Tabarsí erôd vértanúinak története, így Mullá Husaynhalála is, valóban tragikus események sorozata.

Mullá Husayn engedélyt kapott arra, hogy elhagyja a kormányzó-herceg Mashhad melletti táborát. Mielôtt elhagyta volnaMashhadot, hogy karbilái úticélja felé induljon, Mullá Husaynüzenetet kapott a Bábtól, az Õ zöld turbánjának kíséretében. A Bábarra kérte Mullá Husaynt, hogy tegye fel a turbánt és induljonMázindaránba, hogy ott Quddús segítségére legyen. Mullá Husaynnyomban felkerekedett követôinek csoportjával, hogy teljesítse akérést. Útban a tartomány felé sok más hívô csatlakozott a csoport-hoz, köztük Badí’ (a bahá’í hit késôbbi hôse) apja is, kinek atyja egygazdag türkizbánya nagy tiszteletben álló tulajdonosa volt. Otthonátés minden vagyonát hátrahagyva szegôdött Isten ösvényénekkövetésére. Mullá Husayn folyamatosan figyelmeztette társait, hogyaki nem áll készen életét adni a Hitért, jobban teszi, ha távozik, ésnem folytatja az utat vele.

Amint Bárfurúsh közelébe értek, szembetalálkoztak a fôpap általfeltüzelt, ôrjöngô lakossággal, akik kardokkal és puskákkal felfegy-verezve rohantak kifelé a városból, hogy megtámadják a MulláHusayn vezette csoportot. Mullá Husayn visszatartotta embereitattól, hogy kardjaikat elôrántsák, amikor azonban a bárfurúshitömeg mindenféle provokáció nélkül tüzet nyitott rájuk, többtársukat leterítve, ezek a bátor emberek végül arra kényszerültek,hogy önvédelembôl elhárítsák a támadást. Mullá Husayn üldözôbevette egyik társának gyilkosát. Ellenfele puskájával egy fa mögöttkeresett menedéket. Mullá Husayn lóháton, kivont karddalelôretörve, kardjának egyetlen mozdulatával keresztülvágta a fatörzsét, a muskéta csövét és ellenfelének testét. Ez a tett annyirarendkívüli volt, hogy amikor Quddús értesült róla, a szemtanúkszerint a következô részt idézte a Koránból: „És nem ti öltétek megôket, hanem Isten ölte meg ôket; és nem te dobtál, amikor dobtál,hanem Isten dobott.” Ezt a történetet számos jelenlévô barát hatá-rozottan megismételte Nabílnak, így Badí apja is. Úgy látszik, MírzáTaqí Khán minisztert annyira feldühítette, hogy fegyveres csapataiképtelenek voltak legyôzni a Báb követôinek maroknyi csoportját,hogy írt a mûveletet irányító hercegnek, szemére hányva, hogy mégezt a – szerinte oly jelentéktelen – feladatot sem tudta teljesíteni. Aherceg úgy vélte, hogy ellenségének erejét bizonyítandó elég lesz, ha

93

elküldi a félbevágott puskát a miniszternek, aki megbízható forrásokszerint soha nem ismerkedett meg a kardvívás mûvészetével.

Az erô és ügyesség eme bizonyítéka sok ember figyelmét felkel-tette, köztük a költôkét is, akik Perzsia minden táján lelkesen alkot-ták a Mullá Husayn hôstettét ünneplô verseket.

Költeményeik hozzájárultak e nevezetes tett hírének elterjedésé-hez és halhatatlanná válásához.

Miközben Bárfurúsh lakosait fejetlen menekülésre késztettékMullá Husayn társai, ô maga, nem törôdve a rázúduló golyózápor-ral, a küzdelem helyszínérôl Bárfurúshba vágtatott. Egyenesen a fô-pap házához lovagolt, és fennhangon felszólította, hogy nézzenszembe vele, ahelyett, hogy a város lakóit szent háborúra buzdítja el-lenük. A pap nem jött elô, és egy szót sem szólt. Az emberek béké-ért könyörögtek és ígéretet tettek, hogy békén hagyják MulláHusaynt és társait. Ám már a következô napon megszegték ígéretü-ket, s épp amikor hívôk a hajnali imára készültek szólítani az embe-reket, megtámadták ôket, és hármukat megölték. Mullá Husaynújra védekezésre szólította fel társait. „Szálljatok paripáitokra, ó, Is-ten hôsei!” – hangzott kiáltása, és a szószegô ellenséggel szembe ve-zette ôket, megfutamítva azokat.

Eme összecsapás, és több hasonló kellemetlenség után érték el aShaykh Tabarsí Szentélyt. A megérkezésük elôtti éjszakán a szentélygondnoka azt álmodta, hogy Mohamed próféta unokája, Husszeinimám, hetvenkét harcos és sok más követôje társaságában ShaykhTabarsíba érkezett. Álmában Shaykh Tabarsíban maradtak, hôsiescsatákat vívtak, minden összecsapásban legyôzték ellenfeleiket, ésegy éjszakán maga Mohamed próféta is csatlakozott az áldott sereg-hez. Amikor Mullá Husayn másnap megérkezett, a gondnok nyom-ban felismerte benne az álmában látott személyt, és a lábai elé vetvemagát üdvözölte ôt. A látomásról hallván, Mullá Husayn ezt mondtaneki: „Mindaz, amit láttál, meg fog valósulni. Mindezek a dicsô jele-netek a saját szemeid láttára fognak megismétlôdni.” Ez a férfi ké-sôbb az erôd hôsies védôivel együtt esett el, és mártírrá lett.

Megérkezésük napján Mullá Husayn utasításai szerint erôdötkezdtek építeni a Shaykh Tabarsí Szentély körül. A hívôk kicsinycsoportja még az erôd építése alatt is állandóan ki volt téve a kör-nyezô falvak lakói támadásainak, akik puskákkal és kardokkal fel-fegyverkezve rontottak Mullá Husaynre és társaira. Ezeket a táma-dásokat sorra visszaverték. Az erôd építését az incidensek ellenérerendületlenül folytatták, amíg végül elkészült.

94

Alighogy befejezôdött a munka, azt a hírt kapták, hogyBahá’u’lláh egy közeli faluba érkezett. Ez a falu Mullá Husayn egyiknagy tisztelôjének tulajdonában volt. Bahá’u’lláh másnap készültmeglátogatni a barátokat Shaykh Tabarsíban. Aznap nagy izgalomlett úrrá a barátokon és felkészültek látogatására. Mullá Husaynnagy tisztelettel és körültekintéssel fogadta Õt. Mullá Husayn felis-merte Bahá’u’lláh Állását, és akkora odaadással volt Iránta, hogyminden másról megfeledkezett.

Ott-tartózkodása alatt Bahá’u’lláh utasította Mullá Husaynt,hogy küldjön egy hét fôbôl álló küldöttséget Sáriba, ahol Quddúsraboskodott, és követeljék szabadon bocsátását. „Az Istentôl valófélelem és a büntetésétôl való rettegés arra sarkallja majd az ôrt,hogy habozás nélkül adja ki foglyát” – biztosította Bahá’u’lláh MulláHusaynt. Bahá’u’lláh megérzése szerint az erôdnek Quddús jelenlé-tére volt szüksége. Bahá’u’lláh figyelmeztette barátait, hogynyugodjanak bele a Mindenható akaratába, majd Teheránba indult.

Mullá Husayn Bahá’u’lláh utasításainak megfelelôen cselekedett,és ahogy azt Bahá’u’lláh megjósolta, Quddúst kiengedték és SáribólShaykh Tabarsíba mehetett.

A lakosok kitörô lelkesedéssel fogadták Quddúst, és MulláHusayn példáját követve mély tiszteletetet mutattak iránta. Amikormegérkezett Shaykh Tabarsíba, Quddús megkérte Mullá Husaynt,hogy állapítsa meg az erôdben összegyûlt követôk számát.

Háromszáztizenkettejüket számolta össze. Amikor errôl tájé-koztatni akarta Quddúst, egy ifjú rohant oda hozzá, és könyörgött,hogy vegyék fel a hívek közé, és hogy életét az Ügyért áldozhassa.Amikor Quddús megtudta, hogy a csoport háromszáztizenhárom fôtszámlál, megjegyezte: „Mindennek teljesülnie kell, amit Isten Prófé-tájának nyelve megjövendölt a Megígértrôl.”13

Eme napokban Quddús összehívta valamennyi barátot, a Báb írá-sait kántálta, magyarázatokat fûzött hozzá, és folytatta a Bábrólszóló dicséreteinek írását. „Lelkem a Te említéseddel kelt egybe” –hirdette. Néha megkérte társait, hogy olvassanak fel részeket aKoránból, és az egyik alkalommal a következô versre bukkantak:„Bizony, próbára teszünk benneteket egy kevés félelemmel, éhség-

13 E.G.Browne professzor „A modern kori perzsa irodalom története” címû munkájaszerint a khurásáni Táliqánban az Imám háromszáztizenhárom kiválasztott követõjénekösszegyûlése egyike azon jeleknek, melyek elõre jelzik Isten megígért Küldöttjének eljöve-telét.

95

gel és javaitok, személyetek és gyümölcseitek fogyatkozásával. Ámjó hírt hirdess a türelmeseknek.”

Quddús megjegyezte, hogy ez a vers eredetileg Jóbnak lett kinyi-latkoztatva és az ôt ért csapásokra utal. Ma azonban rájuk vonatko-zik, akik hasonló szenvedésekre ítéltettek.

Eközben a bárfurúshi fôpap, aki korábban Mullá Husayn éstársai elleni felkelésre uszította a város népét, folytatta fondorlatosténykedését. Még a perzsa sahnak is írt arról, hogy ezek az embereklázadást szerveznek ellene, és ha a sah nem fojtja el ezt a lázadást ésnem pusztítja el ôket, egész Perzsia szembeszegül majd hatalmával.Az ifjú és tapasztalatlan sah hallgatott rá és megparancsoltaseregének, hogy töröljék el a föld színérôl ezeket az embereket.

Az uralkodó lôszerrel jól ellátott csapatai a parancsnak megfele-lôen körülvették a Shaykh Tabarsí erôdöt. Lehetetlenné tették, hogyaz ostromgyûrûben lévôk kimerészkedjenek kenyérért vagy vízért.Quddús valamennyi társának megtiltotta, hogy elhagyják azerôdítményt. Egyikük arról panaszkodott, hogy a kenyér hiányát ellehet ugyan viselni, de vajon mi történik akkor, ha a vizük is teljesenelfogy? Quddús, aki az erôd teraszáról figyelte az ellenséget, feléfordult és ezt mondta: „A vízhiány megzavarta társainkat. Isten aka-ratából még ma éjszaka egy felhôszakadás, majd nagy hóesés fogjasújtani ellenfeleinket, ami segítségünkre lesz, hogy visszaverjükeltervezett támadásukat.”

Még aznap éjszaka özönvízszerû esôzés lepte meg a hadsereget,mely lôszerkészletük nagy részét tönkretette. Az erôdben pedig atársak összegyûjtötték az esôvizet, ami hosszú idôre elegendônekmutatkozott.

A következô napon összecsapásra került sor a szembenálló erôkközött. Amint Quddús, Mullá Husayn és társaik kilovagoltak azerôd kapuján és a „Korunk Ura!” kiáltást hallatták, az uralkodóseregei megdöbbentek. A Báb oroszlánszívû követôinek az erdôbenfelhangzó kiáltása félelemmel töltötte el az ellenség szívét, és a ki-csiny csapat könnyedén legyôzte ôket.

Quddús visszatért az erôdbe és felszólította társait, hogy kövessékpéldáját: „Ne büntetessük tovább ôket. Célunk az, hogy megvédjükmagunkat és folytathassuk az emberek megújhodását szolgálómunkánkat. Nem áll szándékunkban bármiféle fölösleges sérelmetokozni másoknak. Amit eddig elértünk, elégséges bizonyíték Istenhatalmas erejére. Mi, az Õ követôinek kicsiny csoportja, az Õmegtartó kegyelme révén képesek voltunk legyôzni ellenfeleink

96

megszervezett és képzett hadseregét.” Mindenki azt az utasítástkapta, hogy ellenfeleik kardján és lován kívül semmilyen tulaj-donukat ne vegyék el.

A következô tizenkilenc nap során azzal foglalatoskodtak, hogyárkot ássanak az erôd körül. Nem sokkal azután, hogy az árok elké-szült, megtudták, hogy Mihdí Qulí Mírzá herceg nagy sereggel kö-zeledik feléjük. A herceg hírnököt küldött Mullá Husaynhez, hogymegbizonyosodjon arról, mi célt szolgálnak tettei, s hogy azok a sahuralma ellen irányulnak-e. Mullá Husayn azonnal cáfolta mindezt,és tájékoztatta arról, hogy az Ügy a Megígért kinyilatkoztatását érin-ti, és elsôdlegesen az ország vallási rendjével kapcsolatos. Kész voltmegcáfolhatatlan bizonyítékkal alátámasztani az Üzenetet. Háromnappal késôbb, mivel nem fogadta el Mullá Husayn állítását, a her-ceg parancsot adott katonáinak, hogy nyissanak tüzet az erôdre.Quddús, Mullá Husayn és kétszáz társuk az erôdbôl egyenesen acsapatok felé lovagoltak, ügyet sem vetve a körülöttük záporozó lö-vésekre. A herceg, Mullá Husayn elôretörését figyelve, látta amintfelé közeledik, ezért utasította embereit, hogy lôjenek rá. Azokazonban már nem tudták megállítani elôretörését, így Mullá Husaynátverekedte magát a herceg magánlakosztályába, a herceg pedig –életét féltve – a hátsó ablakon keresztül az árokba ugrott és elmene-kült. Amint Mullá Husaynt követték barátai, a herceg táborában ta-láltak egy arannyal és ezüsttel teli szobát, de még érintésre méltónaksem találták a kincseket. Ebben az összecsapásban Quddús szájáteltalálta egy golyó, kiütve néhány fogát, megsebesítve nyelvét és tor-kát. Mullá Husayn mellé sietett, megragadta Quddús kardját és alegelszántabb módon hadakozva azzal képes volt szétszórni az ellen-séges erôket. Amikor Quddúst visszavitték az erôdítménybe, írásbe-li üzenetben kérte barátait, hogy ne bánkódjanak, hiszen „alá kellvetni magunkat Isten Akaratának, bármi is legyen az”. Ez az emlé-kezetes esemény 1848. december 21-én történt. Ugyanezen hónapelején indult el Núrból Bahá’u’lláh, és társai kíséretében újra Tabar-síba ment. Amint közeledtek végcéljukhoz, Bahá’u’lláh társai ra-gaszkodtak ahhoz, hogy pihenjen meg egy, az út melletti magányosházban. Bahá’u’lláh jól tudta, milyen veszélyek leselkednek rá éstársaira, hiszen szigorúan parancsba adták, hogy semmilyen körül-mények között sem szabad semmiféle külsô segítséget nyújtani azerôdben tartózkodóknak.

Bahá’u’lláh jelenlétérôl azonban tudomást szerzett az ellenség,Õt és társait letartóztatták, és az ámuli kormányzó rezidenciájára

97

vitték. Amint a csoport a folyóhoz közeledett, Bahá’u’lláh jeleztetársainak, hogy dobják a vízbe az összes kéziratot, ami csak nálukvan. Mivel a kormányzó maga is Mihdí Qulí Mírzá hercegneksegédkezett, egyik rokonát tette meg helyettesének. Amint a helyet-tes kormányzó meghallotta, hogy a csoport a mecsetbe érkezett,maga is odasietett és felismerte Bahá’u’lláh-t. Nagy tisztelettel voltIránta, de mivel az összes pap jelen volt, úgy tett, mintha megszidnáÕt azért, amit csinált.

Megkérte a papokat, hogy tegyenek fel bármilyen kérdéstBahá’u’lláh-nak. Bahá’u’lláh valamennyi kérdésüket tökéletesenmegválaszolta. A kikérdezés során egyik kísérôjénél felfedeztek egykéziratot, melyrôl a papok kijelentették, hogy a Báb írása. Amint afôpap elolvasta az elsô néhány sort, durván kijelentette, hogy a Bábelárulta tudatlanságát a legalapvetôbb nyelvtani szabályokkalkapcsolatban. „Nagyrabecsült és tanult fôpap – válaszoltaBahá’u’lláh –, azok a szavak, melyeket kifogásolsz, nem a Bábtólszármaznak. Nem más fogalmazta meg ôket, mint Ali imám, a Hû-ségesek Parancsnoka.” Bahá’u’lláh válasza elnémította a papokat,elhatározták azonban, hogy bosszút állnak Rajta, és talpbotozásraítélték. Bahá’u’lláh-t és társait ezután a mecset egyik szûkös szo-bájába zárták.

A helyettes kormányzó meg szerette volna védeni Bahá’u’lláh-tellenségei támadásaitól, ezért éjjel utasította szolgáit, hogy nyis-sanak átjárót a szobából, és a Foglyot a saját házába vitette. A he-lyettes kormányzó sûrûn elnézést kért Bahá’u’lláh-tól az ámuliakVele szemben tanúsított bánásmódjáért, és elítélte a papok alávalójellemét.

Néhány nappal késôbb a kormányzó visszatért a Shaykh Tabarsíerôdtôl, ahol – összecsapván a védôkkel és saját szemével megta-pasztalva bátorságukat és vitézségüket – szívének érzéseimegváltoztak, és harag helyett bámulattal tekintett rájuk. Õ maga isfelháborodott a bánásmódon, melyet Bahá’u’lláh-val szemben alkal-maztak, mélységes tisztelettel és különleges odaadással fordult Felé,és magasztos hangon beszélt Mullá Husaynrôl. Napokon belül elin-tézte, hogy Bahá’u’lláh Teheránba mehessen.

A Mihdí Qulí Mírzá herceg vezetése alatt álló seregek kihevertékaz elszenvedett vereséget és újabb támadásra készültek a ShaykhTabarsí erôdben körülzártak ellen. Az erôdítményben egyrenyomasztóbb volt a vízhiány, ezért a védôknek kutat kellett fúrniuk.Amikor 1849. február 1-én elkészült a kút, Mullá Husayn így szólt

98

társaihoz: „Ma lesz annyi vízünk, amennyi a fürdôzésünkhöz kell.Minden földi szennytôl megtisztulva törekedhetünk a MindenhatóUdvarába, és igyekezhetünk örök lakhelyünkre.”

Aznap délután Mullá Husayn megtisztálkodott, új ruhát öltött,fejére helyezte a Báb turbánját, és felkészült a közelgô össze-csapásra. Mielôtt elhagyta az erôdöt, Quddus-szal töltött némi idôt,és kiöntötte neki mindazt, ami lelkébôl kikívánkozott. A beszélgetésvégeztével, háromszáztizenhárom társával együtt „Korunk Ura!”felkiáltással kirontottak a kapun.

Pillanatokon belül szétszórták a tehetséges tábornok vezettekormányerôket. Mullá Husayn megszokott bátorsága és fürgeségerévén legyôzte két dandár ellenállását, megdöbbenést keltve azellenség soraiban. A zûrzavar közepette az ellenség egyik katonája,‘Abbás Qulí Khán felmászott egy fára és elrejtôzött az ágak között.Amint Mullá Husayn elhaladt a fa alatt, ‘Abbás Qulí Khán, nemtudva ki az, rálôtt, a golyó pedig átfúrta Mullá Husayn mellkasát.Mullá Husayn, erôsen vérzô sebbel, leszállt a lóról, majd a földrezuhant. Két fiatal társa sietett segítségére és visszavitték az erôdbe.Mihelyst Mullá Husayn az erôdbe érkezett, Quddús azt kértetársaiktól, hogy hagyják magukra ôket a szobájában. Mullá Husaynazonban elvesztette eszméletét. A szoba elôtt a barátok feszültenvárakoztak. Néhány pillanattal késôbb csodálkozva hallották, amintMullá Husayn nyugodt hangon válaszol Quddús kérdéseire.Kettôjük beszélgetése két órán keresztül zajlott. Az egyik barát azajtó repedésén keresztül kémlelt a szobába és megdöbbenve látta,hogy Mullá Husayn térden állva hallgatja Quddús mondandóját.Quddústól pedig a következôket hallották: „Siettetted távozásodóráját, és itthagytál engem, kiszolgáltatva ellenségeim kénye-kedvére. Kérem Istent, hogy hamarosan követhesselek ésmegízlelhessem a mennyország leírhatatlan gyönyörûségeit.”

Jóval késôbb Quddús kinyitotta az ajtót, hogy beengedje társait,akik látták, hogy Mullá Husayn már kilehelte lelkét. Halvány mosolyült arcán, és úgy tûnt, hogy békés álomba szenderült. Quddússzemélyesen gondoskodott temetésérôl, és saját ingébe öltöztetteMullá Husaynt. Mullá Husayn földi maradványai ma is a ShaykhTabarsí Szentély apró belsô helyiségében találhatóak, ahova elte-mették. Quddús szeretô gondossággal, a saját kezével helyezte asírba a testet, és ezt mondta: „Imádkozom Istenhez, hogy soha neválasszon el engem tôled.” Ezután utasítást adott, hogy a többi har-minchat vértanú testét ugyanazon sírba temessék, az erôd északi

99

oldalán. „Legyenek figyelemmel Isten szerettei Hitünk ememártírjainak példájára – jegyezte meg, amint sírjukhoz kísérte ôket.– Maradjanak életükben olyan egységben, mint e mártírok haláluk-ban.”

Ellenségeinek támadásától számítva száztizenhat nap telt elMullá Husayn mártírhaláláig, mely idôszak alatt olyan hôsiestetteket vitt véghez, melyek még ellenfeleibôl is csodálatot váltottakki. Minden összecsapásban olyannyira kitûnt képességeivel, vitézsé-gével, lovagiasságával és erejével, hogy ez egyedül elegendô lettvolna ahhoz, hogy örökre megalapozza a Hit páratlan jellegét, mely-nek védelméért oly hôsiesen küzdött, és amelyért oly nemes halálthalt. Jellemének és gondolkodásmódjának sajátosságai, kifinomultigazságérzete és rendíthetetlen önfeláldozása kiemelkedô személyi-séggé tették azok között, akik az új Kinyilatkoztatás dicsôségérôl éserejérôl bizonyságot tehettek. 36 évesen halt mártírhalált.14

Mullá Husayn öccse és nôvérének férje is a Shaykh Tabarsíerôdnél ürítette ki a vértanúság kelyhét. Mullá Husayn nôvére,Varaqatu’l Firdaws, a türelem és lemondás olyan különleges képes-ségeivel megáldott hölgy volt, amely még a legönzetlenebb férfiakkörében is ritkaság. Férje ugyan egyetlen fillérrel sem tudtatámogatni kiadásait három éven át, és a legnagyobb nehézségekközepette gondoskodott magáról, mégsem hagyta el ajkát egyetlenzokszó sem. Egyetlen viseltes ruhája volt, soha nem kért férjétôlruhát vagy költôpénzt utazásaira. Ám a leány erényein túltett azanyáé. Mullá Husayn hiába figyelmeztette édesanyját fia közelgômártírhalálára, ô továbbra is derûs maradt, és örvendezett, hogyIsten elfogadta fiainak áldozatát.

A Mullá Husayn és követôi, valamint az ostromlók között lezaj-lott utolsó csata akkora pusztítást okozott az uralkodó seregében,hogy negyvenöt napba telt, amíg újra rendezni tudták soraikat.Közben a Shaykh Tabarsí erôd egyik védôjének árulása révén MulláHusayn halálhíre is eljutott az ellenséghez, s ez felbátorította ôket.Elhatározták, hogy mielôbb megtámadják a védôket, s most, hogytöbbé nem állt velük szemben félelmetes ellenfelük, biztosak voltaka gyôzelemben. Amikor a támadás megkezdôdött, Quddús megkér-

14 Bahá’u’lláh ezt mondja Mullá Husayn-rõl a Kitáb-i-Íqánban (A BizonyosságKönyvében): „Közöttük volt Mullá Husayn, aki a Nap Kinyilatkoztatása ragyogódicsõségének befogadójává lett. Ha õ nem lett volna, Isten nem foglalta volna elKönyörületessége székét, sem pedig az örök dicsõség trónját.”

100

te egyik hadnagyát, Muhammad Baqírt, hogy tizennyolc emberévelmérjen méltó büntetést a támadókra, és ébressze rá ôket arra, hogy,bár Mullá Husayn nincs többé velük, de Isten legyôzhetetlen erejeáltal továbbra is segíti az ô társait. Muhammad Baqír nyombanvégrehajtotta Quddús parancsát és a „Korunk Ura!” kiáltást hallat-va kilovagolt az erôdbôl és egyenesen az ellenségnek rontott. ‘AbbásQulí Khánt, aki Mullá Husaynt lelôtte, és ezt az új támadást vezettea Shaykh Tabarsí védôi ellen, annyira elfogta a félelem, hogy leesettlováról és elrohant, miközben egyik csizmája a kengyelbe szorult. Akatonák félelmükben szintén szétszéledtek és ‘Abbás Qulí Khánnakbe kellett ismernie a megalázó vereséget. Muhammad Baqír éstizennyolc társa sértetlenül tért vissza az erôdbe.

Az ellenség megfutamodása némi megkönnyebbülést hozott aszorongatott helyzetben lévô védôknek. Élelmük viszont már nemvolt más, csak az ellenség táborából zsákmányolt lovak húsa. A csa-pásokat és nehézségeket állhatatosan viselték és csak Quddúskívánságainak végrehajtásával törôdtek.

Mihdí Qulí Mírzá herceg örömmel hallotta, hogy ‘Abbás QulíKhán vereséget szenvedett, mivel a Báb követôi feletti gyôzelmetmagának kívánta. Levelet írt Teheránba, melyben erôsítést és nagymennyiségû lôszerutánpótlást kért, és megkezdte a felkészülést azerôd elleni támadásra.

Eközben az ostromlott erôdben rekedt kicsiny csoport az éhezésellenére dalolni kezdett és vidám maradt, megvetve a reájukleselkedô veszélyeket. Az erôd visszhangzott az Urat dicsôítô dalok-tól. Már arra is rákényszerültek, hogy lábbelijük bôr részeitmegegyék, mivel minden más élelmük elfogyott. De ha csak egypillantást vetettek Quddúsra, olyan erô szállta meg ôket, hogyminden ellenséges sereg legyôzésére képesnek érezték magukat.

1849 márciusának elején Quddús figyelmeztette társait közelgôvértanúságukra. Néhány nap múlva három, Mihdí Qulí Mírzá her-ceg vezetése alatt álló nagy létszámú hadtest ütött tábort az erôdmellett és ágyúikkal lôni kezdték azt. Quddús elôjött szobájából,arcán mosoly ült és nyugodt hangnemben így szólt barátaihoz: „Neféljetek a gonosz fenyegetésétôl, és ne rettenjetek meg az istentele-nek lármájától. Mindegyikôtök órája ki van jelölve, és annak elér-keztét sem az ellenség támadásai, sem a barátok igyekezete nemtudja sem siettetni, sem késleltetni. Még ha a Föld összes hatalmafogna is össze ellenetek, nem lesz erejük, hogy mielôtt ama óra elér-kezne, akár csak egy jottányival vagy darabkával is megrövidítsék

101

életetek hosszát.” Ezek a szavak nagy bátorsággal töltötték el ahívôk szívét.

Quddús újra meghagyta Muhammad Baqírnak, hogy tizennyolctársával törjön ki az erôdbôl. Olyan ádázul vetették magukat azellenségre, hogy szétszórták az ágyúk körül összegyûlt csapatokat,zsákmányul ejtették és szétzúzták a lövegeket. Lerombolták a felál-lított barikádokat, és aznap az ellenségbôl harmincan vesztették éle-tüket. Muhammad Baqír és társai sértetlenül tértek vissza. MihdíQulí Mírzá herceg csapatainak újra napokra volt szüksége, hogyrendezzék soraikat. Az erôdben tartózkodó társak pedig, miutáncipôjük és nyergeik bôr részei is elfogytak, már csak fûfôzetenéltek.15

A Báb hûséges követôi ellen intézett további támadások után aherceg haditanácsot ült parancsnokaival. Arra a következtetésre ju-tottak, hogy csak úgy férkôzhetnek a közelükbe, ha szabad elvonu-lást ígérnek az ostrom alá vett férfiaknak, amennyiben megadjákmagukat és elhagyják az erôdítményt. A herceg néhányuknak mégüzeneteket is küldött, melyben családjaikról adott hírt, és azt sugall-ta, hogy a családok nagyon aggódnak szeretteik távolléte miatt.Egyikük, Mullá Mihdí, mikor ily módon megkörnyékezték, és közöl-ték vele, hogy kisfia, Rahmán hiányolja és sóvárog utána, így vála-szolt: „Mondd meg neki a nevemben, hogy az igazi Rahmán16

szeretete, mely meghalad minden földi ragaszkodást, annyiramegtöltötte szívemet, hogy abban nem maradt hely mást szeretni,csak Õt.”

Az álnok herceg elküldte megbízottait Quddúshoz egy, aKoránjába írott biztosítékával, mely szerint nem akarja, hogy bántó-dása essék az erôd védôinek, hanem véget akar vetni az ellenséges-kedésnek, és szabad elvonulást enged otthonaikba. Quddús felszólí-totta valamennyi követôjét, hogy készüljön fel az erôdítmény elha-

15 ‘Abdu’l-Bahá az „Igazhitûek emlékiratai” címû mûvében így ír: „Tizennyolcnapon át maradtak élelem nélkül. Cipõjük bõr részein éltek. Hamarosan ez iselfogyott, és már csak vizük maradt. Minden reggel ittak egy kortynyit, s éhezve éskimerülten feküdtek erõdük falai közt. Amikor azonban támadás érte õket, azon-nal talpra szökkentek, s csodálatos bátorságot és döbbenetes ellenállásttanúsítottak ellenségeik elõtt. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz fenntar-tani a rendületlen hitet és béketûrést, az ilyen rettentõ megpróbáltatás elviselésepedig ritka jelenség.”16 Utalás Istenre – Rahmán jelentése „könyörületes”.

102

gyására. „Felkérésükre adott válaszunk által lehetôséget adunknekik, hogy megmutassák szándékaik ôszinteségét” – mondta.

Quddús kétszázkét társával ért a sátorhoz, melyet a hercegszámukra felállíttatott.

Napkeltekor egy küldönc érkezett és a herceg elé kísérteMuhammad Baqírt. Quddús engedélyt adott számára, hogytávozzon, ô pedig, amikor visszatért, beszámolt Quddúsnak arról,hogy a herceg megismételte ígéretét, valamint nagy tisztelettel éskedvességgel bánt vele. Azt is közölte viszont, hogy azon a vélemé-nyen van, miszerint „amit a nyelve mond, szíve egyáltalán nemhiszi”. Quddús osztotta nézôpontját, és utasította társait, hogy mégaznap éjjel szóródjanak szét, ô maga pedig Bárfurúshba készültindulni. Ám délután a herceg fôhadiszállására kísérték. Nem sokkalkésôbb a herceg néhány segédje kereste fel a társakat, azt állítva,hogy Quddús szeretné, ha csatlakoznának hozzá a fôhadiszálláson.Néhányukat sikerült rászedniük, s így azok az ôrökkel együtttávoztak. ôket foglyul ejtették és végül eladták rabszolgának. Egye-dül ôk élték túl a Shaykh Tabarsí erôd hôsies küzdelmeit, így el-mondhatták honfitársaiknak szenvedésük szomorú történetét.

Késôbb a herceg segédei nyomást gyakoroltak az egyik Élô Betû-jére, Mullá Yúsufra, hogy tudassa maradék barátaival, Quddús fegy-verletételre kéri ôket. Amikor megtagadta a parancs végrehajtását,azonnal kivégezték. Ezt követôen körülvették a fennmaradt társakcsoportját, tüzet nyitottak rájuk és valamennyiüket megölték.

Amint ezt az iszonyatos tettet véghezvitték, a hercegmegparancsolta, hogy néhány foglyot tartsanak meg váltságdíj fejé-ben, a többieket pedig a legkegyetlenebb módon végezzék ki.

Quddúst a herceg Bárfurúshba vitte, ahová 1849. május 11-énérkeztek meg. Az egész várost zászlókkal díszítették, a lakók pedigkijöttek üdvözölni a herceget és gratuláltak neki a gyôzelemhez.Ezután három napos ünnepet tartottak. A herceg eredeti szándékaaz volt, hogy Teheránba viszi Quddúst és átadja az ottani hatóságok-nak, ám a bárfurúshi fôpap annyira haragudott Quddúsra, hogyminden ravaszságát bevetve igyekezett rávenni a herceget, hogy adjaát neki. A herceg végül engedett a pap kívánságának. Amint a her-ceg beleegyezett, hogy Quddúst a fôpap ôrizetébe helyezzék,Bárfurúsh lakói nyomban a legkegyetlenebb és legdurvább kínzá-soknak vetették ôt alá. Bahá’u’lláh elmondta, hogy e hôsies ifjúnakolyan kínzatásokban volt része, s olyan halált halt, mellyel mégJézusnak sem kellett szembenéznie haláltusája idején. Quddús vér-

103

tanúsága körülményeinek hatására a Báb hat hónapon keresztülképtelen volt írni vagy diktálni a Chihríq erôdben. Quddústmegfosztották ruháitól, majd mezítláb, fedetlen fôvel, súlyos láncokterhe alatt vezették végig az utcákon, miközben a város egészlakossága szitkozódva követte. Az ordító csôcselék megátkozta ésmegköpködte, a nôk söpredéke késekkel és fejszékkel támadt rá,testét megdöfködték és megcsonkították, végül tûzre vetették. Az éjleple alatt egy odaadó barát összegyûjtötte megcsonkított ésmegégett földi maradványait, és vértanúságának helyétôl nemmessze temette el.

Kínzatásai közepette Quddúst hallották, amint megbocsátást és ahelyes út megmutatását kéri Istentôl ellenségeinek. Amintközeledett vértanúságának helyszínére, Quddús felemelte hangjátés ezt mondta: „Bárcsak édesanyám itt lehetne velem és sajátszemével láthatná menyegzôm szépségét.” E szavak után a tömegrávetette magát és széttépték testét.

104

A t

eher

áni S

abzi

h-M

aydá

n, a

hol s

zám

os h

ívõ

szen

vede

tt v

érta

núsá

got

105

XIV. FEJEZET

A HÉT TEHERÁNI MÁRTÍR

ATABARSÍ hôseinek tragikus sorsáról szóló hírek mérhetetlenszomorúsággal töltötték el a Báb szívét. Titkára késôbb így

számolt be errôl az idôszakról: „A váratlan hírek mélységesenlesújtották a Bábot. A bánat annyira összetörte a szívét, hogy Hang-ja elnémult, Tolla pedig megállt. Kilenc napon át nem találkozottegyetlen barátjával sem… Könnyek záporoztak szemébôl, és gyöt-relmeit vég nélkül visszhangozták ajkai. A függöny mögül hallottam,amint szabad utat engedett szomorúságának, amikor szobájánakmagányában egyedül volt a Szeretettel… Öt hónapon keresztülbágyadtan vergôdött a csüggedés és bánat óceánjába merülve.”

Amikor folytatta munkáját, az elsô oldalt, melyet leírt, MulláHusayn emlékének szentelte. Csak úgy ontotta dicshimnuszaitMullá Husaynhez és Quddúshoz, és megígérte, hogy hamarosan ô iscsatlakozik e két halhatatlanhoz. Kinyilatkoztatott egy emlékimáttartalmazó Táblát is nekik. Ezt a Táblát átadta az egyik hívônek, éskérte, hogy utazó álruhában menjen Tabarsíba és látogassa meg azta helyet, melyet a hôsök teste megszentelt. Kérte, hogy imádkozzonazokon a szent helyeken és hozzon magával egy maréknyit a Quddúsés Mullá Husayn földi maradványait fedô földbôl, és a következôNaw-Rúzig térjen vissza Hozzá. A hívô a feladatot az utasításoknakmegfelelôen végrehajtotta. Visszafelé jövet egy darabig Teheránbanidôzött, ahol találkozott Baha'u'lláh-val, Aki rábízott egy, a Bábnakszóló levelet.

Ebben az idôben a cselszövôk nagy felfordulást keltettekTeheránban. Egy Káshánból való siyyid úgy tett, mintha elfogadná aBáb tanításait, és hívônek jelentette ki magát. Szabadon érintkezetta többi követôvel és megtudta valamennyiük nevét. Ezután árulómódon átadta a hívôk neveit tartalmazó listát a hatóságoknak.Közülük tizennégyet elfogtak, és az egyik tisztviselô házában egyhónapon keresztül tartották fogva ôket. Ezalatt Táhirih is ugyan-abban a házban volt bebörtönözve, csak a felsô szinten.

106

Minden eszközzel megpróbálták ôket vallomásra bírni, dehasztalanul. A foglyok megtagadták az engedelmességet kínzóikkalszemben. Egyikük még a legkegyetlenebb kínzás hatására sem volthajlandó megszólalni, így végül azt gondolták róla, hogy néma.

Az uralkodó akkoriban tartózkodott az üldözött közösséggelkapcsolatos ügyekbe történô közvetlen beavatkozástól, legtöbbszörnem is tudta, mi történik velük. Nagyvezíre teljhatalommal bírt éskénye-kedve szerint rendelkezett sorsuk felett. Döntéseit senki semmerte megkérdôjelezni, sem pedig rosszallását kifejezniönkényeskedésével szemben. Amikor meggyôzôdött arról, hogy afoglyokat nem tudja rávenni hitük megtagadására, hetet közülükhalálra ítélt. Eme hét személy a Hét Teheráni Mártír:

(1) Az elsô közülük a Báb anyai nagybátyja, Shíráz egyik vezetôkereskedôje, Hájí Mírzá Siyyid ‘Alí volt, aki a Báb neveltetésérôlgondoskodott. Mindig szeretô gondoskodással vette Õt körül, és azelsôk között hitt Benne. Amikor a Báb a Chihríq-i erôdben rabos-kodott, Hájí Mírzá Siyyid ‘Alí meglátogatta, onnan pedig Teheránbament, és vértanúságáig ott tartózkodott. Amikor elfogták, sok va-gyonosabb kereskedô ismerôse felajánlotta, hogy kifizeti érte a vált-ságdíjat, de ô ezt elutasította. Végül a nagyvezír elé vitték, aki el-mondta neki, mennyire irtózik attól, hogy megbüntesse Mohamedpróféta leszármazottait. Nem akart mást, csak hogy Hájí MírzáSiyyid ‘Alí tagadja meg hitét a Bábban, s azonnal elengedik, és elhal-mozzák kitüntetésekkel és gazdagsággal. Erre Hájí Mírzá Siyyid ‘Alíígy válaszolt: „Ha visszautasítanám azokat az igazságokat, melyekebben a Kinyilatkoztatásban rejteznek, az olyan lenne, minthavisszautasítanám az összes korábbi Kinyilatkoztatást. Ha vissza-utasítanám a Siyyid-i-Báb Küldetésének elismerését, az olyan lenne,mintha kitérnék atyáim hitébôl, és megtagadnám annak az Üze-netnek az isteni jellegét, amelyet Mohamed, Jézus, Mózes és azösszes múltbeli próféta kinyilatkoztatott. Isten tudja, hogy amitazoknak a Küldötteknek a mondásairól és tetteirôl hallottam ésolvastam, ugyanazokat volt szerencsém látni ettôl az Ifjútól, emekedves Rokonomtól, legkorábbi gyermekkorától mostanáig, har-minc éves koráig. Benne minden ama nagynevû Elôdjére és Hiténekimámjaira emlékeztet, akiknek életét hagyományaink feljegyezték.Csak annyit kérek tôled, engedd meg, hogy én legyek az elsô, akileteszem életem szeretett Rokonom ösvényén.”

A nagyvezír dühös lett és megparancsolta, hogy fejezzék le.Amint kivégzésének helyére vitték, odakiáltott az összesereglett

107

tömeghez: „Több, mint ezer éven keresztül imádkoztatok újra ésújra, hogy a megígért Kinyilatkoztatás öltsön végre testet. Mikornevét említettétek, milyen gyakran kiáltottatok szívetek leg-mélyébôl: »Siettesd, ó, Isten, az Õ eljövetelét; távolítsd el amegjelenése elôtt álló akadályokat!« És most, hogy eljött,reménytelen számûzetésbe küldtétek Azerbajdzsán távoli és elzártszegletébe, és felkeltetek, hogy társait kivégezzétek. Ha Isten harag-ját hívnám rátok, biztos vagyok benne, hogy bosszuálló düheszörnyen lesújtana rátok. De az én imám nem ilyen. Utolsóleheletemmel azért imádkozom, hogy a Mindenható törölje le bûnö-tök szégyenfoltját, és tegyen képessé arra, hogy felébredjeteknemtörôdömségtek álmából.” Ezután levette turbánját, a hóhér feléfordult és kérte, hogy hajtsa végre a parancsot.

(2) Mírzá Qurbán-‘Alí, ugyanúgy Bárfurúsh szülötte volt, mintQuddús. ôszinte hitû, és természetétôl fogva igen nemes ember volt.Annyira tiszta életet élt, hogy a tartomány nevezetes emberei közülsokan neki ajánlották hûségüket. Honfitársai olyan nagyra becsül-ték, hogy mikor zarándoklatra ment Karbilába, hatalmas tömeg álltvégig az úton, hogy tiszteletüket fejezhessék ki elôtte. Õ azonbanmegvetette a vezetô személyiségeket körülvevô pompát éskörnyezetet. A zarándoklatról hazatérôben Mírzá Qurbán-‘Alítalálkozott Mullá Husaynnel, hallott a Hitrôl és elfogadta igazságát.Amikor Teheránban letartóztatták, amint szerény ruházatban,kísérôi társaságában sétált az utcán, maga volt a megtestesültlemondás és a világtól való elfordulás.

Az uralkodó anyja, aki barátja volt, megpróbált közbenjárni érde-kében a nagyvezírnél, arra hivatkozva, hogy nem hisz a Bábban, és hamisan vádolják. Amikor kivallatták, ezt válaszolta:„Õszentsége követôjének és szolgájának tekintem magam, bár nemtudom, Õ elfogadott-e engem.” Amikor kincsekkel és magas hiva-tallal próbálták megkísérteni, így szólt:

„Fejemet a Hôn Szeretettért feláldozni, Szememben apróság csupán, egy könnyû semmi,Zárd le ajkaid, és közvetítôt ne említs, Mert szeretôknek nem kell senki közbenjárni.”

A nagyvezír azzal az állítással próbálta kigúnyolni, hogy olyanszemélyt követett, akinek rangja, befolyása és tudása alacsonyabbrendû, mint a sajátja. Mírzá Qurbán-‘Alí azonban így vágott vissza:„A tudás, amit elsajátítottam, oda vezetett, hogy hûségben meg-hajoljak Azelôtt, Akit Uramnak és Vezetômnek ismertem el… Elfo-

108

gultság nélkül ítéltem meg Õt, és arra jutottam, hogy ha ez az Ifjú,Kinek világon túli hatalmáról barát és ellenség egyaránt bizonyságottesz, hamis, akkor Isten minden Prófétáját idôtlen idôktôl egészenmáig a megtestesült hamisságnak kell tekinteni! Tudom, hogy ezer-nyi csodálóm rajong értem feltétlenül, és mégsincs hatalmam arra,hogy közülük akár a legutolsónak is megváltoztassam a szívét. Ez azIfjú azonban képesnek bizonyult arra, hogy szeretetének elixírjeáltal legalantasabb embertársai lelkét is átlényegítse. Ezernyi hoz-zám hasonló emberre segítség nélkül, egyedül gyakorolt olyan ha-tást, hogy anélkül, hogy akár csak színe elé járultak volna, elvetettékvágyaikat és ragaszkodtak szenvedélyesen az Õ akaratához. Bártudták, hogy mennyire méltatlan az áldozatuk, mégis azutánsóvárogtak, hogy letehessék életüket Érte abban a reményben, hogyodaadásuk e további bizonyítéka említésre érdemesnek bizonyulUdvarában.” A nagyvezír követelte, hogy vigyék el elôle, különbenmég maga is hatása alá kerülne. „Te magad vagy a bizonyíték ezellen a varázslat ellen – válaszolta Mírzá Qurbán-‘Alí –, amely csaka tiszta szívûeket tudja megragadni. Veled és a hozzád hasonlókkalsoha nem lehet megláttatni annak az isteni elixírnek a rabul ejtô ere-jét, amely egy szempillantás alatt átlényegíti az emberek lelkét.”Ezután elvitték a kivégzésre, melyre ugyanott került sor, ahol HájíMírzá Siyyid ‘Alí teste hevert. Átölelte a testet és kérte a hóhért,hogy sújtson le rá. A hóhér elsô csapása Qurbán ‘Alí turbánját érte,s az leesett, mire ô lelkesen így szavalt:

„Boldog kit szerelme úgy elbódít, hogy már maga is alig tudja, vajon a Szeretett lábához fejét vagy turbánját dobja.”(3) Ezután Hájí Mullá Ismá‘íl-i-Qumí következett. Zsenge ifjú

korában Siyyid Kázim tanítványaként nagy tudást szerzett, melyneksegítségével késôbb elfogadta a Báb Kinyilatkoztatását. A világtólvaló elfordulás szellemiségét hordozta, és híres volt ékesszólása,mellyel a Hitrôl értekezett. A Báb tanításainak ismert magyarázójavolt. Hamar elfogták, majd a vesztôhelyre vitték. Mikor a vérpadrakísérték, meglátta az ôelôtte kivégzett két vértanú holttestét, és ígykiáltott: „Nagyszerû, szeretett társaim! Teheránt paradicsommáváltoztattátok! Bárcsak elôttetek járhattam volna!” Ezután imábamerült és az áhítat alatt érte a hóhér végzetes csapása.

(4) Alig lehelte ki lelkét, mikor már kísérték is a vérpadra SiyyidHusayn-i-Turshízít, a tanult papot, aki elfogadta a Bábot. Amint

109

szembenézett a sokasággal, felkiáltott: „Najaf és Karbilá szentvárosának papjai egyként tettek bizonyságot állásomról, mint Hitüktörvényeinek és tanításainak felhatalmazott magyarázójáról. ASiyyid-i-Báb nevét csak nemrég hallottam. A tudás, amit az iszlámtanítások bonyolult részleteirôl szereztem, lehetôvé tette, hogy fel-becsülhessem a Siyyid-i-Báb által elhozott Üzenet értékét. Megvagyok gyôzôdve, hogy ha megtagadnám az Igazságot, amit Õkinyilatkoztatott, ezen keresztül megtagadnám hûségemet az összeskorábbi Kinyilatkoztatáshoz is.” Alig hagyták el ezek a szavak azajkát, mikor a nagyvezír szolgálatában lévô egyik tiszt kirántottatôrét, és olyan erôvel döfte bele, hogy az áldozat azonnal holtanzuhant a földre lába elôtt.

(5) Ezután hamarosan Hájí Muhammad-Taqíy-i-Kirmánítvezették a vesztôhelyre. A látvány szörnyûsége erôs felháborodástváltott ki belôle: „Gyere, te nyomorult és szívtelen zsarnok – fakadtki üldözôje felé fordulva – és mihamarabb végezz velem, mert mártürelmetlenül várom, hogy találkozhassak kedves Husaynemmel.Túlélni ôt olyan kínzás, mit el nem viselhetek.”

(6) Alighogy Hájí Muhammad ezeket a szavakat kiejtette,elôsietett Siyyid Murtadá, az egyik ismert zanjáni kereskedô, hogymegelôzhesse még életben lévô társait. Rávetette magát HájíMuhammad-Taqí testére, és könyörgött a hóhérnak, hogy siyyidlévén, az ô vértanúsága dicséretesebb lenne Isten szemében, mintHájí Muhammad-Taqíé. Amíg a hóhér felkészült kivégzésükre, azutolsó vértanú is csatlakozott hozzájuk.

(7) Muhammad-Husayn-i-Marághi’í elôrohant, és könyörgött,hogy ôt végezzék ki a társai elôtt. Hármuk buzgalma, hogy egymástmegelôzve áldozzák fel életüket Hitükért, megdöbbentette asokaságot. Olyan erôvel rimánkodtak, hogy végül is mind a hármu-kat egyazon pillanatban fejezték le.

Emberi szem ritkán látott még ilyen erôs hitet és a féktelenkegyetlenség ilyen megnyilvánulásait. Bár számukat tekintvekevesen voltak, mégis, mikor visszaidézzük vértanúságukkörülményeit, el kell ismernünk annak az erônek a rendkívülitermészetét, amely az önfeláldozás ilyen ritka lelkületét tudtakiváltani. Ha emlékezünk a vértanúk magas társadalmi állására, hamegfigyeljük, hogy milyen szinten fordultak el a világtól és milyenerôs volt a hitük, ha figyelembe vesszük, hogy befolyásos körökmilyen nagy nyomást gyakoroltak az életüket fenyegetô veszélyelhárítására, s ha mindenek fölött elménkbe idézzük azt a lelkületet,

110

amely dacolt a kegyetlenkedésekkel, melyekre egy szívtelen ellenségvetemedett velük szemben, mindez arra ösztönöz, hogy ezt az epizó-dot az Ügy krónikái egyik legtragikusabb eseményének tekintsük.

Három napon és éjen át a holttestek a nyílt téren maradtak,kitéve a tömeg leírhatatlan megalázásának. A feldühödött emberekmegrugdosták, megköpdösték, megdobálták és megátkozták a tes-teket, szemetet dobáltak rájuk és a legvisszataszítóbb szörnyûsége-ket mûvelték velük. Senki sem mert tiltakozni a kegyetlen bánásmódellen.

Három nap elteltével temették el ôket közös sírba, Teheránkapuin kívül, a köztemetôn túl.

A mártírokról szóló hírek akkor jutottak el a Bábhoz, amikormély bánatba merült a Tabarsíban történt események miatt. Atiszteletükre kinyilatkoztatott részletes Táblában, utalást tettkiemelt helyzetükrôl, s úgy említette ôket, mint az a „Hét kecske”,melyek az iszlám hagyományok szerint „a megígért Megnyilvánuláselôtt fognak járni”. Az elôtte való járás azt jelenti, hogyvértanúságuk megelôzi a Megnyilvánulás, azaz maga a Báb sajátmártírhalálát. A Báb jövendölése valóra vált, amikor négy hónapmúlva Tábrízban maga is vértanúvá lett.

111

XV. FEJEZET

NAYRÍZ

MIKÖZBEN a Tabarsí erôdnél a viharos események zajlottak,Vahíd, aki Kurdisztánban foglalkozott a tanítások

terjesztésével, tudomást szerzett arról, hogy a barátokat ostrom alávették, s igyekezett segítségükre sietni. Azonban még mielôtt eztmegtehette volna, Bahá’u’lláh megüzente neki, hogy nem lehetsé-ges, hogy csatlakozzon hozzájuk. Mindez nagy bánattal töltötte elVahídot. Egyetlen vigasza az volt, hogy találkozott Bahá’u’lláh-val ésjótékony erôt meríthetett tanácsaiból. Vahíd ezután Isfahánba in-dult, és útja során minden városban a Báb Üzenetét hirdette. Ami-kor megérkezett valahová, pihenés és étkezés nélkül azonnal a helyimecsetbe sietett, az emberek figyelmét kérte, és a szószékrôl hirdet-te a kor tanításait. Isfahánból Yazdba ment, ahol felesége és négy fiaélt az általa nekik épített házban. Szépen berendezett háza volt mégDárábban és Nayrízban is.

Yazdban a fôpapok és helyi elôkelôségek meglátogatták ôt, éstiszteletüket tették nála. Egyik ellensége, ahogy nevezték, a Navváb,különösen féltékeny volt Vahídra, és kárt akart tenni neki. Sokanazok közül, akik hallották a Báb tanításait Vahíd kitûnômagyarázatával, ellenállhatatlanul vonzódni kezdtek a Hithez. Ámnéhányuk szívében irigység gyúlt, és meg akarták fékezni befolyását.Legfôbb céljuk Vahíd életének kioltása volt. Dühödt ténykedésükellenére Vahíd továbbra is nagy embertömegeket fogadott házánál,akik az új Hitrôl akartak tanulni. Eközben a Navváb megszerezte azifjú és tapasztalatlan kormányzó támogatását, aki – a bûnözôkbôlálló városi csôcselék által kísért – fegyveres katonákat küldött, hogyvegyék körül Vahíd házát.

Vahídot nem zavarta meg az ellenség felbukkanása. Folytattabeszédeit, a kardjára mutatott és megjegyezte: „Ezt a kardot, melyelôttem fekszik, maga a Megnyilvánulás adta nekem. Isten tudja, haÕ felhatalmazott volna, hogy szent háborút viseljek ezen emberekellen, egyedül és minden segítség nélkül megsemmisítettem volna

112

ôket. Ám Õ azt parancsolta, hogy tartózkodjak ettôl.” Majdrámutatott az udvarban álló lovára, és ezt mondta: „Ezt a paripát anéhai Muhammad sah adta nekem, hogy elvégezhessem vele aküldetést, melyet rám bízott, vagyis hogy elfogulatlanul kutathassama Siyyid-i-Báb által kinyilatkoztatott Hit természetét. Arra kért,hogy személyesen számoljak be neki kutatásom eredményeirôl,mivel én voltam az egyetlen személy a teheráni vallási vezetôk közül,akiben feltétel nélkül megbízott. Azzal a szilárd elhatározássalvállaltam a feladatot, hogy megcáfolom a Siyyid érveit, s ráveszemarra, hogy hagyjon fel eszméivel és ismerje el vezetô szerepemet,továbbá, hogy Teheránba vigyem, hogy ott tanúja legyen diadalme-netemnek. Amikor azonban az Õ közelségébe kerültem és hallot-tam szavait, éppen az ellenkezôje történt annak, amit elképzeltem.Elsô találkozásunkkor megszégyenültség és zavarodottság lett úrrárajtam, a második alkalom végeztével olyan gyámoltalannak éstudatlannak éreztem magam, mint egy gyermek, és a harmadiktalálkozás során már csak egy porszem voltam a talpa alatt. Õvalóban nem az a hitvány kis siyyid volt, akinek korábban elképzel-tem. Számomra Õ Maga volt Isten megnyilvánulása, az Isteni Lélekélô megtestesülése. Attól a naptól fogva vágyom arra, hogy életemetaz Õ Ügyének szentelhessem. Szívbôl örülök, hogy a nap, melyetmegtapasztalni vágytam, oly gyorsan közeledik.”

Barátai izgatottságát látva, nyugalomra és türelemre intette ôket,és biztosította ôket arról, hogy Isten hamarosan megsemmisítôvereséget mér ellenségeikre. Amint ezeket a szavakat kimondta, a„Korunk Ura!” kiáltás harsant fel, s Muhammad ‘Abdu’lláhvezetésével néhány hívô – akikrôl nem sejtették, hogy Yazdközelében vannak – rárontott az ellenségre, akkora megdöbbenéstkeltve azok szívében, hogy megfutamodtak és a kormányzóvalegyütt egy közeli erôdben leltek menedékre.

Muhammad ‘Abdu’lláh ezután megkereste Vahídot és elmondtakülönbözô terveit arról, miként lehetne legyôzni az ellenséget.Vahíd köszönetet mondott neki, hogy közbelépésével megmentetteaz életüket, de azt tanácsolta, hogy hagyja el a várost, mivel az ellen-ség a legkisebb sebet sem ejtheti rajtuk, amíg a megjövendölt idô elnem érkezik.

Vahíd ezután elküldte az egyik hívôt, egy ismert polgárt a mecset-be, hogy a szószékrôl tájékoztassa az embereket arról, hogy Vahídnem akar szent háborút viselni ellenük. Amennyiben azonbanváltozatlanul tovább támadják ôt és társait, kénytelenek lesznek véde-

113

kezni és szétszórni az ellenség csapatait. Kérte ôket, hogy szívleljékmeg tanácsát, és ne foglalkozzanak a gonosz Navváb híreszteléseivel.

A tömeg megfogadta a tanácsot és nem mentek Vahíd közelébe,viszont dühüket az erôd közelében táborozó Muhammad ‘Abdu’lláhés társai ellen fordították.

Aznap éjjel Vahíd utasította a hívôket, hogy szóródjanak szét,feleségét pedig arra kérte, hogy minden személyes holmijukat hátra-hagyva vigye gyermekeiket apja házába. „Ezt a fejedelmi szállástkizárólag abból a célból építettem, hogy végül az Ügy ösvényénlerombolják, és a pompás berendezést, amellyel díszítettem, annakreményében vettem, hogy egy napon feláldozhatom majd a HônSzeretettért. Akkor majd barát és ellenség egyaránt látni fogja, hogyaki ezt a házat építette, olyan hatalmas és felbecsülhetetlen értékûörökség birtokában volt, hogy még egy ilyen pazarul feldíszített éspompásan berendezett evilági birtok is semmivé vált a szemében.Hogy csak annyit ér már elôtte, mint egy rakás csont, mely csak azebeknek csábító. Bárcsak a lemondás lelkületének ilyen meggyôzôbizonyítéka felnyitná e bûnösök szemét, és felkeltené bennük avágyat, hogy kövessék a példáját annak, aki ezt a lelkületettanúsította.”

Vahíd az éj leple alatt összegyûjtötte a Báb valamennyi nála lévôírását, átadta egy szolgájának és meghagyta neki, hogy a várost egybizonyos kapun át hagyja el, és ott várja meg, amíg ô is csatlakozikhozzá. Sajnos a szolga nem pontosan hajtotta végre az utasítást, és ahatóságok elfogták. Késôbb egy ágyú csöve elé kötve kivégezték.

Amikor a lakosok észrevették, hogy Vahíd elhagyta a várost, ki-fosztották és teljesen lerombolták házát. Vahíd közben gyalog indultNayrízba és folytatta az Üzenet hirdetését minden faluban, ahol útjasorán megfordult.

Amint Nayrízhoz közeledett, az emberek értesültek érkezésérôl,ezért félbehagyták munkájukat és elindultak, hogy köszöntsék. Diá-kok, tanáraik, kereskedôk és elôkelôségek mind egy csoportba ve-rôdve mentek.

Amint a kormányzó fülébe jutott a kivonulás híre, futárja révénmegüzente nekik, hogy ha mind egy szálig vissza nem térnek, készkiontani életüket, elfogatni feleségeiket és elkobozni vagyonukat.Ügyet sem vetve a fenyegetésekre, az emberek folytatták útjukat. Akormányzó pedig a csoport támadásától tartva egy Nayríz közelifaluba vonult vissza, ahonnan bármikor gyorsan egy erôdbe mene-külhetett.

114

Vahí

d há

za N

ayrí

zban

115

Azok, akik Vahídot hallgatták, és nagy számban voltak ilyenek,elfogadták a Báb tanításait és készen álltak arra, hogy bárhova kö-vessék ôt. „Egyetlen cél érdekében jöttem Nayrízba, mégpedig,hogy Isten Ügyét hirdessem. Hálát adok Neki és dicsôítem Õtazért, hogy képessé tett arra, hogy Üzenetével megérintsemszíveteket. Nem is kell, hogy tovább idôzzek közöttetek, mert haezt teszem, tartok tôle, hogy miattam a kormányzó durván fogveletek bánni.” ôk azonban nem hallgattak rá, és gyôzedelmesenvitték házához. Vahíd beleegyezett, hogy még néhány napigNayrízban marad és tanítja a Hitet. Minden nap egyre több új hívôcsatlakozott az Ügyhöz.

A kormányzó nem tudott tovább ellenállni a papok erôsödô nyo-másának, akik a Báb eme követôinek kiirtását követelték. Hamaro-san nagy sereget gyûjtött össze, és elôször Vahíd elfogását tervezte.Ám ez utóbbinak fülébe jutott a terv, ezért számos kísérôjével aNayríztól nem messze álló Khájih erôdbe ment, és itt rendezkedettbe a védekezésre.

A kormányzó útnak indított egy, a testvére irányítása alatt állóhadsereget, mely körülvette az erôdöt, majd ostrom alá vette avédôket és támadásba lendült. Vahíd csak egy maroknyi követôjétküldte ki, hogy állítsák meg a támadást és szórják szét az ellenséget.Oly buzgóak voltak a Hitben, és úgy bíztak Vahídban, hogy igenrövid idôn belül véghezvitték a feladatot.

A kormányzó ezután további támadásokat rendelt el, ám Vahídés harcostársai mindig visszaverték ôket. A kormányzó nem tudtakikényszeríteni ellenfelei behódolását és ráébredt, hogy mindenerre irányuló erôfeszítése teljesen hiábavaló.

Ahogyan az a Shaykh Tabarsí erôd esetében is történt, áruláshozés csalárdsághoz folyamodtak, hogy fölénybe kerüljenek a Khájiherôdben tartózkodó hívekkel szemben. A kormányzó és parancs-nokai itt is a Koránra hivatkozva írtak üzenetet, és biztosították azostrom alá vett közösséget arról, hogy ha megadják magukat, nemlesz bántódásuk, és szabadon visszatérhetnek otthonaikba. Azt állí-tották, hogy a hatóságok legfôbb célja a béke megteremtése a kör-nyéken.

Vahíd nagy tisztelettel fogadta a Koránt. „Eljött a számunkra ki-jelölt óra – mondta. – Ha elfogadjuk hívószavukat, minden bi-zonnyal érezni fogják csalárdságuk alávalóságát. Bár pontosan tu-dom, mik a szándékaik, kötelességemnek érzem, hogy elfogadjam ahívásukat és megragadjam az alkalmat, hogy újra megpróbáljam fel-

116

Vértanúk sírjai Nayrízban

tárni a hôn szeretett Hit igazságait.” Megkérte társait, hogy mindenellenségeskedésnek vessenek véget.

Vahíd társaival együtt elhagyta az erôdöt, és otthonaikba indul-tak, ám ekkor a kormányzó csapatai körbevették és megtámadtákôket. Sok hôsies hívô vértanúhalált halt, néhányan fogságba estek.Vahídot is letartóztatták, és szigorú ôrizet alá helyezték, míg kínzóimegoldást találnak arra, miként bújhatnak ki korábbi ígéretük alól,miszerint nem ölik meg ôt. ‘Abbás Qulí Khán, egy rendkívül szívte-len és könyörtelen ember, jelezte, hogy ô nem tett ilyen ígéretet,ezért tetszése szerint bármit megtehet. Két segítôjével lekapták Va-híd turbánját, nyaka köré tekerték, és egy ló után kötötték, majdolyan kegyetlenül vonszolták végig az utcákon, hogy belehalt. Holt-testét a tömeg közé vetették, amely a lehetô leggyalázatosabb mó-don bánt vele. Kövekkel dobálták, megtaposták és megbotozták.

Így ért véget e nemes és hôsies élet 1850. június 29-én, tíz nappal aBáb halála elôtt. Vahíd élete ragyogó és mozgalmas volt, állandó tanu-lás és elszánt cselekvés jellemezte. Halála a számtalan hívô, felesége-ik, valamint gyermekeik életét követelô vérengzés idôszakánakkezdetét jelezte. Vagyonukat elkobozták, otthonaikat pediglerombolták. Sok nô és gyermek olyan embertelen kínzásokon mentkeresztül, melyeket alig lehet szavakba foglalni. Az áldozatokat tüzesvassal megbélyegezték, letépték körmeiket, megostorozták ôket,orrukba lyukat fúrtak és kötélen húzva vonszolták végig ôket azutcákon.

117

XVI. FEJEZET

EZERNYOLCSZÁZÖTVEN JÚLIUS KILENCEDIKE

A NAYRÍZBAN történt zavargások és Vahíd vértanúságánakhíre hamarosan egész Perzsiában elterjedt, és csodálatot váltott

ki az áldozatok iránt mindazokból, akik hallottak a vérengzésekrôl.A fôváros, Teherán fôhivatalnokai kétségbeesve tapasztalták, hogyaz új Kinyilatkoztatás követôinek száma az üldöztetés ellenérefolyamatosan nô. Rá kellett ébredniük, hogy nem képesek kioltaniazt az odaadást és szeretetet, melyet a követôk Vezetôjük iránt érez-tek. A Báb pedig, Akit ilyen nagy tisztelet és áhítat övezett, mégéletben volt. A nagyvezír foglalkozni kezdett a gondolattal, hogy hakioltaná az Õ életét s a Bábot mindenestôl eltörölné a Föld színérôl,az emberek talán elfelednék Õt, és az országban minden visszatérnea megszokott kerékvágásba.

Ismertette elképzelését a többi miniszterrel és tanácsossal is, akikközül senki nem mert ellentmondani neki, kivéve Mírzá ‘Aqá Khán-i-Núrí hadügyminisztert, aki arra hivatkozott, hogy Mohamedpróféta leszármazottjának kivégzése kegyetlen tett lenne. Emlékez-tette ôt a néhai Muhammad sah példájára, aki mindig figyelmenkívül hagyta a Bábbal szemben felhozott vádakat.

A nagyvezír, ügyet sem vetve a tanácsra, üzenetet küldött atabrízi kormányzónak, melyben arra kérte, hogy vitesse a Bábot aChihríq erôdbôl Tabrízba, és további intézkedésig tartsa ôrizet alatt.A kedves és nyíltszívû kormányzó arra gondolt, hogy a következôutasítás majd szabad hazatérést engedélyez a Fogolynak, ezért a BábTabrízba kísérését legbizalmasabb tisztjére bízta.

Negyven nappal Chihríq-bôl tervezett indulása elôtt a Báb egyládikába gyûjtötte valamennyi nála lévô iratát, Tábláját, tollkészle-tét, pecsétjeit és achát gyûrûit. A ládikát lezárta és kulcsával együttátadta Mullá Báqirnak, az Élô Betûjének, hogy helyezze azt bizton-ságba a Báb titkáránál Qazvínban. Mullá Báqir azonnal útnak in-dult, de mivel nem találta a keresett személyt, utánament Qumba.Itt a megbízható titkár Nabíl, vagyis eme könyv szerzôjének jelenlé-

118

tében felnyitotta a ládikát. Ámulatba ejtette ôket a csomag tartalma.Találtak egy kiváló minôségû kék anyagra írott kézirattekercset,amelyre a Báb ötágú csillag alakzatban, mintegy ötszáz versben írtafel a „Bahá” szó változatait. A tekercs inkább nyomtatásra, mintkézírásra emlékeztetett. Teljesen lenyûgözte ôket a mestermûlátványa, melynél szebbet egy kalligráfus sem készíthetett volna. Atitkár ezután újra lezárta a csomagot, majd azonnal Teheránba in-dult, hogy a drága kincset Bahá’u’lláh gondjaira bízza.

A kormányzó megbízható hadnagya Tabrízba kísérte a Bábot, ahola kormányzó egyik barátjánál helyezték el, és az utasításoknak meg-felelôen a legnagyobb tisztelettel adóztak Neki. Három nappalkésôbb a kormányzó újabb parancsot kapott a nagyvezírtôl, melyetannak testvére hozott, s melyben elrendelte, hogy még aznap végez-zék ki a Bábot, és Vele együtt mindenkit, aki követôjének vallja ma-gát. A parancs nagyon lesújtotta a kormányzót, aki megtagadta egyilyen aljas tett végrehajtását. A nagyvezír fivérétôl értesült a kormány-zó reakciójáról, ezért megüzente testvérének, hogy ô maga hajtsavégre a parancsot. A férfi megpróbálta átadni az üzenetet a kor-mányzónak, aki azonban betegnek tettette magát, és nem akart veletalálkozni. A kormányzó magatartása azonban nem tántorította elszándékától, és nekilátott a parancs teljesítésének. A Bábot a lakta-nya egyik cellájába szállíttatta, az örmény ezred vezetôjét, Sám Khánezredest pedig utasította, hogy állítson tíz fõs ôrséget a bejárat elé.

Tabríz városában aznap mindenütt izgatott nyugtalanság voltérezhetô. Az emberek azt kezdték rebesgetni, hogy elérkezett szá-mukra az Ítélet Napja. Mindez nagyon rejtélyesnek tûnt. Amint aBáb a laktanyaudvarra érkezett, hirtelen egy ifjú furakodott elô a tö-megbôl és Elé ugrott. Elgyötört arccal, kimerült testtel a Báb lábaielé vetette magát, könyörögve, hogy ne küldje ôt el. A Báb kedvesenfelemelte és biztosította arról, hogy Vele marad. Õ volt az az ‘Anís,egy tekintélyes tabrízi polgár fia, akit apja bezárt házukba, amiértkövetni akarta a Bábot. Õ volt az, akinek álmában a Báb megígérte,hogy együtt szenvednek majd vértanúhalált. ‘Aníst azonnal letartóz-tatták és egy cellába került a Bábbal.

A Báb titkára így mesélte el a történteket: „A Báb arcán egyaddig soha nem látott boldogság áradt szét azon az éjjelen. Függet-lenedve a körülötte tomboló viharoktól, vidáman és jókedvûen be-szélgetett velünk. Úgy tûnt, a ránehezedô bánat teljesen szertefosz-lott.” A Báb azt is bejelentette, hogy ‘Anís másnap Vele együtt leszvértanúvá.

119

Másnap hajnalban a Bábot a városi fôpapok elé vezették, hogy atisztek átvegyék a halálos ítéletet a vallási hatóságoktól. Amikor aBáb indulni készült, megkérte titkárát, hogy ne vallja meg bábívallását, mivel fontos, hogy el tudja majd mondani mindazon esemé-nyeket, melyeknek egyedüli tanúja volt. Miközben beszélgettek, azôr durván közbevágott, arra intve a Bábot, hogy maradjon csönd-ben. A Báb szigorúan megdorgálta az ôrt: „Amíg el nem mondokneki minden fontos dolgot, amit akarok, semmilyen földi hatalomsem tud elhallgattatni. Még ha az egész világ fegyverrel is fordulEllenem, nem áll hatalmukban, hogy megakadályozzák Akaratombeteljesítését az utolsó szóig.”

‘Aníst többször kérték, hogy tagadja meg Hitét, ám a legcsábítóbbajánlatok és a legkomolyabb fenyegetések ellenére sem tette eztmeg. Meghozták az ítéletet, hogy Mesterével együtt végzik ki.

A fôpapok nem mertek szemtôl-szemben találkozni a Bábbal,hanem azon nyomban aláírták a halálos ítéletet. Az okiratot átadtákSám Khán kezébe, azzal az utasítással, hogy azonnal hajtsa végre azítéletet.

Eközben Sám Khán komoly kétségek között ôrlôdött a parancsvégrehajtását illetôen, mivel egyre nagyobb hatással volt rá Foglyá-nak viselkedése. Attól félt, Isten haragja sújt le rá, ha végrehajtja fel-adatát. Odament a Bábhoz és ezt mondta neki: „A keresztény vallástgyakorlom, és nem akarok semmi rosszat neked. Ha a Te Ügyed azIsten Ügye, szabadíts meg kötelességemtôl, hogy véredet ontsam.”„Kövesd a parancsodat – válaszolta a Báb – és ha szándékodôszinte, a Mindenható minden bizonnyal eloszlatja majd tanácsta-lanságodat.”

A Bábot a barakkok egyik oszlopára függesztették, ‘Aníst pedighozzákötözték, mégpedig oly módon, hogy feje a Báb mellkasánnyugodott és így szinte védte Õt. Miután megkötözték ôket, 750örmény katona sorakozott fel három egyenlô hosszú vonalban, majdsoronként egymás után tûzparancsot kaptak. Miután a nehézkarabélyok füstje felszállt, a tömeg döbbenten látta, hogy ‘Aníssértetlen maradt, a Báb pedig eltûnt. Eszeveszett keresés indult aBáb után, Akit végül ugyanabban a szobában ülve találtak, ahol azelôzô éjszaka is ôrizték, amint éppen befejezte a félbeszakítottbeszélgetést titkárával. Testét egyetlen lövedék sem érte. „Befejez-tem a beszélgetést – mondta az ôrnek. – Most már véghezvihetedszándékodat.” Az ôrt túlságosan megrázták az események, így nemtudta teljesíteni kötelességét és elmenekült a helyszínrôl.

120

A b

arak

kok

elõt

ti t

ér T

abrí

zban

, aho

l a B

áb v

érta

núha

lált

hal

t. (A

jobb

olda

li o

szlo

pon

X je

löli

a h

elye

t, ah

ová

a B

ábot

fel

függ

eszt

etté

k és

rál

õtte

k.)

Sám Khánt ugyancsak megdöbbentette a váratlan esemény. Õ ismegtagadta az engedelmességet és katonáival együtt – életénekkockáztatása árán – elhagyta a helyszínt.

Egy újabb, ezúttal muszlimokból álló osztag vállalkozott akivégzés végrehajtására. Az ifjú Bábot és ‘Aníst újra az oszlophozkötözték és kiadták a tûzparancsot. Testüket ekkor szétszaggatták agolyók, csontjuk és húsuk összekeveredett, arcuk azonban aligsérült. „Ha hittél volna Bennem, ó, akaratos nemzedék – mondtautolsó szavaival a bámészkodó tömegnek a Báb, mielôtt a katonákmeghúzták volna a ravaszt –, mindnyájan követtétek volna eme ifjúpéldáját, aki rangban legtöbbôtök felett állt, és önként feláldoztamagát az Én ösvényemen. Eljön még az a nap, amikor felismertekEngem, azon a napon megszûnök veletek lenni.”17

A Báb vértanúhalála 1850. július 9-én, vasárnap délben történt,31 éves korában.18

Másnap reggel az orosz konzul egy rajzolót küldött a szigorúanôrzött árokhoz, melybe a Báb és ‘Anís testét vetették, hogy készítsenegy vázlatot holttestükrôl.

A második nap délutánján egy hûséges barát és hívô, több segí-tôvel összefogva, az éj leple alatt, amikor az ôrök mélyen aludtak, el-vitte a testeket egy közeli selyemgyárba, ahol sietve összeállítottak

121

17 Bahá’u’lláh ezt írja az Ishráqátban: „Áldott legyen az Isten, Aki kinyilvánítottaa Pontot (a Bábot), és ezzel megnyitotta a tudást mindarra, ami volt és lesz…Õ az a Pont, melyet Isten a Fény óceánjának teremtett hûséges követõiszámára, és Tûzgolyónak ellenszegülõ teremtményeivel és az istentelenekkelszemben.”

18 Sir Francis Younghusband az alábbiakat írja 1923-ben megjelent, „A Ra-gyogás” címû mûvében: „Nem lehet kételkedni a Báb szenvedélyes õszin-teségében, hiszen az életét áldozta Hitéért. Kellett legyen valami Üzenetében,ami megérintette az embereket, és lelküket megelégítette, amelyre bizonyítékaz a tény, hogy ezrével adták életüket az Ügyéért és milliók követik Õt a mainapig. Ha egy fiatalember szándékának komolyságával és vonzószemélyiségével mindössze hatévnyi szolgálat alatt képes volt annyira fellelke-síteni gazdagokat és szegényeket, mûvelteket és írástudatlanokat egyaránt, aBenne és Tanaiba vetett hitükben, hogy rendíthetetlenek maradtakmindennemû üldöztetés, tárgyalás nélküli halálra ítélés, felnégyelés, megfojtás,fõbelövés, ágyúcsõhöz kötözés ellenére, továbbá ha magas rangú és tanultemberek Perzsiában, Törökországban és Egyiptomban a mai napigragaszkodnak az Õ tanaihoz, akkor Élete mindenképpen az elmúlt száz évolyan kiemelkedõ eseményei közé tartozik, melyet érdemes tanulmányozni.”

egy faládát, melybe a földi maradványokat helyezték. Késôbb ezt aládát egy biztonságos helyre szállították. Amikor az ôrök észrevet-ték, hogy elmulasztották kötelességüket, úgy mentették ki magukatfelettesüknél, hogy azt állították, vadállatok ragadták el a testeket.

Bahá’u’lláh értesült róla, hogy hol rejtették el a Báb földi marad-ványait. Sietve üzent fivérének, hogy vigyék azokat Teheránba, mivela Báb egyik táblájában is leírta ezt a kívánságát. A koporsó az egyikTeherán melletti szentélybe került, majd nem sokkal késôbb egyszomszédos szentélyben helyezték el.

A hadügyminiszter, Áqá Khán-i-Núri is hallott a Báb vértanú-ságáról. Akkoriban léptették elô és abban reménykedett, hogy nem-sokára ô lesz a nagyvezír. Azonnal értesítette Bahá’u’lláh-t a Bábkivégzésérôl, abban bízva, hogy legalább Bahá’u’lláh biztonságbanlesz. Ám Bahá’u’lláh azt válaszolta, épp ellenkezôleg, mivel a kor-mányzat tette olyan tûzvészt indít el, melyet a birodalom vezetôiegyesített erôvel sem tudnak majd megfékezni. A miniszter fia egy-szer megkérdezte apjától, hogy Bahá’u’lláh apja nyomdokaiba tu-dott-e lépni és vajon nem okozott-e csalódást a beléhelyezett biza-lomhoz képest. A miniszter így válaszolt: „Kedves fiam, valóban azthiszed, hogy Õ érdemtelen gyermeke volt atyjának? Mindaz, ami-nek elérésére bármelyikünk törekedhet, nem más, mint múlandó ésbizonytalan kötelezettség, mely elenyészik, amint napjaink végetérnek. Földi életünk soha nem lehet mentes azoktól aviszontagságoktól, melyek evilági törekvéseink útját övezik. Még haéletünk során biztosítjuk is nevük becsületét, ki tudja megjósolni,vajon halálunk után nem szennyezik-e be rágalmak emlékünket,lerombolva munkánk eredményét? Még azok is, akik életünk soránszavaikkal méltatnak minket, szívükben nyomban elítélnének ésbecsmérelnének minket, ha egy pillanatra is figyelmen kívül hagy-nánk érdekeiket. Azonban ez nem így van Bahá’u’lláh-val. Szembena Föld bármilyen nemzetiségû vagy rangú tekintélyes személyi-ségével, Õt olyan szeretet és áhítat veszi körül, melyet sem az idônem homályosíthat el, sem ellenség el nem pusztíthat. A halál árnyé-ka vagy rágalmazóinak áskálódása sem homályosíthatja el nagy-ságát. Olyan hatalmas és magával ragadó a hatása, hogy tisztelôiközül senki sem meri, még az éj leple alatt sem, akár csak távoli ésleghalványabb emlékét sem felidézni a vágynak, hogy ellenkezzen azÕ kívánságával. Az ilyen követôk száma egyre nôni fog. A Feléáradó szeretet soha nem fog csökkeni, nemzedékrôl nemzedékrefog szállni, míg dicsôsége az egész világot elborítja.”

122

Perzsia hamarosan pokoli szenvedések színhelye lett, amiértrosszul bánt a Bábbal és kimondhatatlan gyötrelmeket okozottNeki. Országszerte járványok pusztítottak, melyek nem kímélteksem parasztot, sem herceget. Éhínség tizedelte a lakosságot,pusztult jószág és növény. Az emberek a lassú és fájdalmas haláltólrettegtek, és enyhülés után epekedtek, ami azonban nem voltelérhetô, de mégsem szenteltek figyelmet annak a Személynek, Aki-ért a szenvedéseket el kellett viselniük.

A shírázi kormányzó volt az elsô, aki rosszul bánt a Bábbal. Terü-letén akkora pusztítást okozott a járvány, hogy szomszédaihoz kellettkönyörögnie segítségért. A kormányzó maga pedig arra kárhoztatott,hogy életének utolsó idôszakát magányosan és ismeretlenségben éljele, és ismerôsei és rokonai által is elfeledve haljon meg.

A következô, aki azt hitte, hogy képes megállítani a Báb Hiténeknövekedését, Hájí Mírzá Áqásí volt, Muhammad sah nagyvezíre. Õakadályozta meg, hogy a Báb találkozzon a sahhal, és ô záratta Máh-kúba a Bábot. Õ kapta meg a Báb egyik Tábláját, mely leleplezte ôtés megjövendölte végzetes sorsát. Mindössze másfél évvel azután,hogy a Báb elhagyta Teheránt, megfosztották hatalmától, és szám-ûzetésbe kellett meneküljön, ahol sötét nyomorban halt meg.

Sokat kellett szenvednie a hétszázötven fôs osztagnak is, amely aBáb kivégzését végrehajtotta. Kétszázötven katona egy Tabrízközelében pusztító földrengésben vesztette életét, amikor egy falomlott rájuk, amelynek tövében pihentek, és valamennyiüket azon-nal agyonnyomta. A maradék ötszáz katona fellázadt, késôbb elfog-ták és agyonlôtték ôket. Holttestüket lándzsákra tûzték, és közszem-lére tették Tabríz utcáin. A helybéliek visszaemlékeztek a Báb vérta-núságának körülményeire és az Õt kivégzôk végzetes sorsára. El-gondolkodtak azon, vajon nem Isten bosszúja volt-e mindez. Azon-ban a papok parancsaiban kilátásba helyezett fenyítések és bebör-tönzés hatására felhagytak az ilyen beszélgetésekkel.

A Báb kivégzését elrendelô vezír és testvére, aki segédkezettneki, két éven belül kegyetlenül megbûnhôdött, amely nyomorú-ságos halálukhoz vezetett. A vezír csuklóit levágták, hogy elvérez-zen. Vérének nyoma még ma is látható a Fín fürdô falán, melytanúskodik azokról a szörnyûségekrôl, melyeket saját keze okozott.

123

124

XVII. FEJEZET

ZANJÁN

LETÉNEK utolsó napjaiban a Bábot minden oldalról elárasz-tották a rossz hírek. El kellett viselnie a shaykh tabarsi hôsök

elvesztését, valamint Vahíd és követôinek nayrízi halálhírét. Értesülta Perzsia más területein lezajlott szörnyû vérengzésekrôl és a HétTeheráni Mártír kegyetlen haláláról. A hírek hatalmas súlykéntnehezedtek Rá, és ha mindez még nem lett volna elég, a Zanjánbanlezajlott események híre teljessé tette utolsó napjainak gyötrelmeit.

A Zanjánban kitört zavargás volt a legerôszakosabb és legpusz-títóbb mind közül. A felkavaró események középpontjában Hujjatállt, akirôl az egyik korábbi fejezetben olvashattunk. Apja Zanjánegyik fôpapja volt, akit alázatosságáról, mûveltségérôl és egyenesmagatartásáról ismertek. Hujjat 1812-1813 körül született, és gyer-mekkorában olyan képességeket mutatott, hogy apja nagy súlyt fek-tetett taníttatására. Najafba küldték, ahol nagy tudásra tett szert ésa Szent Iratok avatott ismerôje lett. Ugyanakkor nagyonszókimondó is volt, ellenfelei féltek tôle. Apja azt tanácsolta neki,hogy ne menjen vissza Zanjánba, mivel sokan irigylik hírnevét, ésvisszatérése esetén bajt keverhetnek körülötte. Ezért hátHamadánban telepedett le és feleségül vette egyik nôrokonát. Kétés fél évig élt ott, majd apja halálhírére visszatért Zanjánba.

Az emberek tárt karokkal fogadták, de népszerûsége felkeltette apapok irigységét, akik lesték az alkalmat, hogy rossz hírbe kever-hessék Hujjatot. Eközben ô arra figyelmeztette az embereket, hogytartózkodjanak az önimádattól, tetteikben legyenek higgadtak,utasítsák el a visszaélés minden formáját, és a saját példájánkeresztül bátorította ôket. Tanítványait olyan gondossággal és ala-possággal oktatta, hogy tudásban hamarosan felülmúlták a helyipapokat. Tizenhét évig folytatta tevékenységét, míg a shírázi hívószóel nem ért hozzá. Amint elolvasta a Báb Tábláját, azonnal elfogad-ta Õt, mint a Megígértet. Ez az elfogadás felbátorította ellenségeit,akik úgy érezték, hogy most végre a markukban tartják, és eretnek-

125

É

126

séggel vádolták meg a perzsa sah és miniszterei elôtt. Kérvénytküldtek a sahnak, melyben minden elképzelhetô fondorlatot beve-tettek, hogy rossz hírét keltsék.

A sah nagyon meglepôdött e kérvényen, mivel ismerte Hujjattehetségét és tudását, ezért hát úgy döntött, hogy ellenfeleivel együttTeheránba rendeli ôt. Egy gyûlés alkalmával, melyen ô maga,nagyvezíre, valamint a teheráni fôpapok is jelen voltak, a sah arrakérte a zanjáni papokat, hogy támasszák alá Hujjat elleni összesvádjaikat. Faggatásukra Hujjat olyan higgadt, meggyôzô módonválaszolt, hogy a sah szemében ez megerôsítette átratlanságát az ôtért vádakkal szemben, s arra kérte, térjen vissza Zanjánba, és foly-tassa feladatának teljesítését, biztosítván ôt feddhetetlenségébevetett bizalmáról.

Zanjánban az emberek nagy örömmel üdvözölték Hujjatot, apapok azonban sajnos nem adták fel a megbuktatására irányulógonosz cselszövésüket.

Ebben az idôben kapta meg egy küldönc kezébôl a Báb egy nekicímzett Tábláját, melyben a Hujjat nevet ruházta rá, és a Hit hirde-tésére sürgette. Amint azt elolvasta, befejezte elôadásaittanítványainak és elkezdte tanítani a Báb Hitét. Még ugyanazon apénteken elment a mecsetbe és a szószékre emelkedve, félelemnélkül hirdette a Báb tanításait, nem törôdve a fôpap tiltakozásával,aki saját kizárólagos jogának tekintette a prédikálást. Mindez újabbszervezkedést váltott ki, hogy rossz színben tüntessék fel Hujjatot asah elôtt. Megfenyegették a nagyvezírt, hogy családjukkal és mindeningóságukkal elhagyják Zanjánt, ha Hujjatot nem mozdítják el. Anagyvezír és a sah beadták a derekukat, és utasították, hogy menjenTeheránba.

Ekkoriban a Báb éppen Teherán közelében tartózkodott, útbanTabríz felé. Mielôtt Hujjat megkapta volna az uralkodói parancsot,üzenetet küldött a Bábnak, hogy engedélyét kérje a megmentésé-hez. A Báb azonban elutasította az ajánlatot, mondván, hogy csak aMindenható tud segíteni megszabadulásában, továbbá: „Ami ket-tônk talákozását illeti, arra hamarosan sor fog kerülni a túlvilágon,az el nem halványuló dicsôség birodalmában.”

Hujjatnak el kellett hagynia Zanjánt és követte az uralkodó futá-rát Teheránba. A Báb, amint Tabríz felé utazott, keresztülmentZanjánon, de mire odaért, Hujjat már nem volt ott, így nem talál-koztak. Hujjat követôi azonban találkoztak a Bábbal, és könyö-rögtek neki, hogy kiszabadíthassák, de Õ nem egyezett bele. A Báb

127

megérkezése Zanjánban nagy feltûnést keltett, az emberek aháztetôkön is tolongtak, hogy közelebbrôl láthassák Õt.

A Bábot egy fogadóban szállásolták el, mely egyik csodálójánaktulajdonában volt. Õ nagy tisztelettel fogadta a Bábot, és megpró-bálta a lehetô legnagyobb kényelembe helyezni. A Báb a következôszavakkal kérte vendéglátójától, hogy hagyja el Zanjánt: „A város-ban nagy lesz a felfordulás, és az utcákon vér fog folyni.”

Eközben Teheránban Hujjatot a nagyvezír elé vezették, akimegdorgálta ôt a Zanjánban okozott kellemetlenségekért. Elmond-ta, hogy sem ô, sem a sah nem akarja elhinni, hogy Hujjat meg-tagadta az iszlám hitét, azért, hogy elismerje a Siyyid-i-Báb taní-tásait, Akit a vezír tudás tekintetében messze Hujjat mögött állónakvélt. „Nem így van – válaszolta Hujjat –, Isten tudja, hogy haugyanez a Siyyid a legalantasabb munkával bízna meg házában,olyan kitüntetésnek tekinteném, melyet még uralkodóm legnagyobbkegye sem tudna felülmúlni.” A vezír haragra gerjedt, Hujjat azon-ban megerôsítette: „Szilárd és megmásíthatatlan a meggyôzôdésem,hogy ez a shírázi Siyyid pontosan az, Akinek eljövetelét te és veleda világ minden népe sóvárogva várja. Õ a mi Urunk, a MegígértMegváltó.”

A nagyvezír igen kedvezôtlen jelentést írt a sahnak, ez utóbbiazonban ragaszkodott ahhoz, hogy Hujjat, aki minden alkalommalképes volt összezavarni érveiket, megvédhesse hitét a város tanultpapjainak gyûlésen. Ráébredvén, hogy nem tudják legyôzni, a papokarra kérték, hogy egy csodával bizonyítsa igazságát. „Mi lehet na-gyobb csoda – kiáltott fel –, mint hogy Õ segített nekem felül-kerekedni a teheráni papság egyesített erôin, egyedül, minden segít-ség nélkül, csupán érvelésem erejével?”

A sahot nem érdekelte tovább a papok dolga, és nem volt hajlan-dó több rágalmat meghallgatni Hujjattal kapcsolatban. Hujjat azon-ban lényegében fogolyként élt Teheránban. Nem hagyhatta el a vá-ros területét, és nem találkozhatott szabadon a hívôkkel. Zanjánbanélô tanítványai küldötteket indítottak hozzá, hogy útmutatást kér-jenek tôle a Hit alapelveinek és szabályainak megfelelô viselke-désrôl. Õ arra kérte ôket, hogy engedelmesen kövessék a BábHujjatnak írt Táblájában foglalt minden intését. Ismertetett velüktovábbi elôírásokat is, melyek eltértek az iszlám fennálló hagyo-mányaitól. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy mivel a Báb az Elsô gya-korlója az Általa a követôinek elôírt parancsoknak, a híveknek az Õpéldájat kell követniük.

128

A lelkes zanjáni hívek nyomban feladták korábbi szokásaikat éshabozás nélkül kiálltak az új Törvénykorszak mellett.

Muhammad sah 1848-ban elhunyt és a trónon Násiri’d-Dín sahkövette. Hujjat, felismerve, hogy immár védelmezô nélkül maradt,álruhában, feltûnés nélkül elhagyta Teheránt és csatlakozott baráta-ihoz Zanjánban.

A városban kitörô lelkesedéssel fogadták. Férfiak, nôk és gyere-kek jöttek elé, hogy üdvözöljék és kimutassák iránta érzettszeretetüket. A kormányzóban és a papokban újra feltámadt a gyû-lölet, és csak az alkalomra vártak, hogy végsô csapást mérhessenekHujjatra.

Egy jelentéktelen nézeteltérés hozta felszínre az ellenségeske-dést. Két gyerek, egyikük Hujjat valamelyik követôjének gyermeke,összeveszett. A kormányzó megragadta a lehetôséget, hogy bosszútálljon, és letartóztatta a gyermeket. Hiába ajánlottak neki pénzt aszabadon bocsátásáért, nem volt hajlandó megtenni. Hujjat megírtaa kormányzónak, hogy a gyermek még túl fiatal, tehát a büntetést,ha jár egyáltalán, az apjára kell kiszabni. Mindez nem hatott a kor-mányzóra. Végül Hujjat egy befolyásos barátjának sikerült sze-mélyesen bejutnia a kormányzóhoz, és rákényszeríteni arra, hogy agyermeket engedje szabadon. Ezzel kezdetét vette a zanjáni hívôkszenvedése. Elrendelték Hujjat letartóztatását, amit követôi vissza-utasítottak, és elûzték a parancsot végrehajtani szándékozók cso-portját. A megszégyenített tisztviselôk egy, az utcán sétáló hívôntöltötték ki haragjukat. Fejszét vágtak a koponyájába és agyonszúr-ták. A szomorú eset 1850. május 16-án történt. Õ volt az elsô hívô,aki Zanjánban életét adta az Ügyért.

Az események arra sarkallták a papokat, hogy szent háborút hir-dessenek a hívôk ellen. Arra kényszerítették a kormányzót, hogyhirdesse ki a város lakói körében, hogy aki követni akarja Hujjatot,megfosztatik házától, vagyonától és életétôl, feleségére és gyerme-keire pedig szégyen és nyomor vár. Akinek kedves az élete, Hujjatkörnyékét is el kell kerülnie.

Ez a figyelmeztetés nyomban két táborra osztotta a város lakóit.Drámai jelenetek zajlottak le, apák váltak el fiaiktól, férjekfeleségeiktôl, testvér a testvértôl. Zanjánon nagy nyüzsgés lett úrrá,mikor a kormányzat további erôsítést vezényelt ki a küszöbön állóösszecsapáshoz.

Hujjat teljesen tisztában volt a Bábot követôkre váró csapások-kal, és igyekezett barátait lebeszélni arról, hogy a közelében

129

maradjanak, ám ôk ezt megtagadták és kitartottak amellett, hogymegvédjék ôt és saját magukat. Szállásukat ezért egy szomszédoserôdbe helyezték át. Néhány nô és gyermek is elkísérte ôket, mivelnem lehetett ôket hátrahagyni.

A kormányzó többször is parancsot adott az erôdmegtámadására, és Hujjat mindannyiszor utasította néhánykövetôjét, hogy lovagoljanak ki az erôdbôl és szórják szét aseregeket. Azonban mindig figyelmeztette tanítványait, hogy neontsák feleslegesen támadóik vérét. Emlékeztette ôket arra, hogytetteik pusztán védelmi célokat szolgálnak. „Az a parancsszámunkra – mondta –, hogy semmilyen körülmények között seindítsunk szent háborút a hitetlenek ellen, bárhogyan isviselkedjenek velünk.”

A nagyvezír, seregeinek kudarcáról értesülvén, egy rátermetttábornokot és két hadoszlopot küldött Zanjánba, hogy söpörjék kionnan Hujjatot és csoportját. A tábornok meg volt gyôzôdve arról,hogy néhány napon belül teljes gyôzelmet arat ellenségei felett, ésdicsôségesen térhet vissza a fôvárosba. Ám kilenc hónap elteltével atábornoknak megalázottan be kellett ismernie, hogy csupán harmincsérült katonája maradt, és semmivel sem tudta megtörni az ellenséglelkesedését. A tábornokot szégyenszemre visszarendeltékTeheránba, a nagyvezír pedig újabb és újabb osztagokat vezényelt ahelyszínre. Az ostromlott erôdben nyomorral és nélkülözéssel kellettmegküzdeniük a hívôknek, készleteik pedig gyorsan fogyatkoztak.

Az éhezés és a sorozatos támadások ellenére az elszánt követôkbarikádokat emeltek az erôd körül, melyek mindegyikén éjjel-nappalôrség állt.

A kormányzó gyakran küldte a városi kikiáltót az erôdhöz, hogyszabad elvonulást ajánljon azoknak, akik elhagyják Hujjatot és az ÕÜgyét. A barátok egyhangúlag megtagadták a kérést ésvisszaküldték a hírnököt. Ekkor történt, hogy a hôsies Zaynab olyanvitézi bátorsággal küzdött, amellyel férfi harcostársainak is méltópéldát mutatott. Zaynab egy Zanján környéki faluból jött. Nemtûrhette tovább a társait érô megpróbáltatások látványát, ezért fér-firuhát öltött, levágta haját, fiatalembernek adta ki magát, és csatla-kozott az erôd védôihez. Amint az ellenség támadott, Zaynabelôrántotta kardját és „Korunk Ura!” felkiáltással, hihetetlenelszántsággal vetette magát az ellenségre. Mindenki csodálta bátor-ságát. Ellenségei a haragvó Isten lesújtó átkának nevezték. Senkinem ismerte fel, hogy nô, csupán Hujjat, aki az egyik lôtoronyból

130

figyelte. Magához hívta, és így szólt hozzá: „Egyetlen férfi sem bizo-nyult még ilyen erôsnek és bátornak.” Amikor viselkedésénekokáról kérdezte ôt, Zaynab sírva válaszolt: „Vérzett a szívem,tanítványtársaim szenvedését és küzdelmét látva. Belsô késztetés-nek engedelmeskedtem, melynek nem tudtam ellenállni. Attóltartottam, hogy megtagadod tôlem azt a kiváltságot, hogy sorsomatférfitársaiméhoz kössem.” „Te valóban ugyanaz a Zaynab vagy, akiönként jelentkezett az erôd védôi közé?” – kérdezte Hujjat. „Énvagyok – válaszolta. – De biztosíthatlak róla, hogy eddig senki semfedezte fel, hogy valójában nô vagyok. Te vagy az egyetlen, aki felis-mert. A Báb nevére kérlek, ne tagadd meg tôlem a vértanúságkoronájának felbecsülhetetlen kiváltságát, mely életem egyetlenvágya.” Hujjatot lenyûgözte a kérés. Csodálatra méltó bátorságátjelképezendô, a Rustam-‘Alí nevet adta neki, és kérte, hogy folytas-sa a helytállást, de egyben arra is emlékeztette, hogy csakvédekezniük szabad, és sosem támadni.

Zaynab öt hónapon keresztül páratlan hôsiességgel harcolt. Éjtnappallá téve küzdött hôn szeretett Ügyéért. Kiváló példává vált atöbbi hívô számára. Amikor rövid idôszakokra álomba merült, fejealatt a kardja volt, míg a pajzsát takaróként használta. Félelmet nemismerve, mindig a legsûrûbb tömegben harcolt. Életének végéhezközeledvén, ellenfelei rájöttek, hogy nô, de továbbra is rettegtektôle. Zaynab érezte, hogy életébôl már nem sok van hátra, ezért egykéréssel fordult Hujjathoz. „Érzem, hogy számomra közeleg a vég –mondta. – Bocsásd meg nekem, ó, könyörgöm, bûneimet, és járjközben érettem Mesteremnél, Akiért életemet áldozni kívánom.”Ezután újra kirontott az erôdbôl, ekkor azonban egy golyózáporkioltotta életét. Ellenfelei közül soha senki nem mondott rosszatróla, és nem kérdôjelezték meg erkölcsi tisztaságát, hitének fensé-gességét és jellemének állhatatos vonásait.

Mialatt az ostrom még javában zajlott, Hujjat levelet írt Násiri’d-Dín sahnak. Összefoglalta számára, miként alakult ki a zanjáni hely-zet, és kifejezte, hogy ô és követôi nem kívántak összeesküvéstszítani a sah ellen, csupán Hitüket kívánják békésen gyakorolni.Kérte a sahtól, hogy hívja meg ôt és követôit Teheránba, hogy azÜgy igazságát bizonyítsák. A kérést egy futárral küldte el, akit akormány emberei elfogtak és kivégeztek, Hujjat aláírását pedig más,a sahnak címzett levelek aljára hamisították, melyek tele voltak gya-lázkodásokkal és sértésekkel. Ezeket a leveleket egy másik futárvitte a sahhoz, aki Hujjat küldöttének adta ki magát. A sah olyan

131

nagy haragra gerjedt a levelek hatására, hogy megparancsolta Hujjatés társainak kivégzését, és két, ágyúkkal és munícióval ellátott ezre-det küldött Zanjánba.

A kirendelt erôk megérkezésével korábban soha nem látott mér-tékû háborúság vette kezdetét. Ám a hadsereg minden erôfeszítéseellenére sem tudta megtörni Hujjat és követôinek lelkesedését ésbátorságát. A vezír erre írt a tábornokoknak, hogy katonáik közötttartsák a legszigorúbb fegyelmet és a dorbézolás és kicsapongásminden formáját szüntessék be. Megfenyegette továbbá Zanján la-kosságát, hogy amennyiben nem segítik a kormányerôket, el fogjarendelni a lakosság teljes kiirtását. Másnap minden épkézláb lakosbeállt a hadseregbe.

Azon a napon került sor az ostrom hosszú hónapjainaklegvéresebb csatájára. Hujjat legbátrabb társai közül sokakat lemé-szároltak. Az anyák és lánytestvérek döbbenten nézték, amint sze-retteik fejét lándzsákra tûzve emelték magasba. Sok nô rendkívülibátorságról tett tanúbizonyságot, amikor férfiruhát öltve siettek acsatába, hogy a férfiak segítségére legyenek. Ápolták a betegeket éssérülteket, és vég nélkül bátorították harcostársaikat.

A tábornokok ráébredtek, hogy megint csak árulás révéngyôzhetik le Hujjatot, ezért egy Koránban üzenetet küldtek neki,mely szerint a sah megbocsátott nekik, és senkinek nem lesz bántó-dása, ha elhagyják az erôdöt. Hujjat ugyan tisztelettel fogadta aKoránt, de nem tudta elfelejteni a tabarsí és nayrízi árulásokat. Ezértbeleegyezett, hogy társainak egy kis csoportja a táborba menjen,hogy a sereg ígéreteinek ôszintesége felôl megbizonyosodjanak. Aküldöttség elindult, hogy találkozzon a parancsnokkal, aki láttukraszitkozódni kezdett, és azzal fenyegetôzött, hogy megöli ôket. Ami-kor emlékeztették a Szent Koránra tett ígéretére, haragra gerjedt ésmegparancsolta, hogy az egyik küldött szakállát tépjék ki, a többieketpedig vessék tömlöcbe. Egyiküknek azonban sikerült elszöknie, ésHujjathoz sietett, hogy elmondja neki a szomorú történetet.

A hadsereg számára folyamatosan érkezett az utánpótlás, míg azostromzár alatt lévôk éhségtôl, szomjúságtól és kimerültségtôlszenvedtek. Ám lelkesedésük sosem lankadt.

Egy bombázás során Hujjat golyót kapott a jobb karjába. A seberôsen vérzett, ô mégis folytatta imáját, és késôbb megnyugtattafeleségét és társait, hogy még mindig velük van. Hujjatsebesülésének híre megzavarta a társakat és sokan elhagyták helyü-ket, hogy hozzá siessenek. Az ellenség ezt kihasználva az erôdkapun

132

át utat tört magának. Sok nôt és gyermeket ejtettek foglyul aznap,majd a csípôs hidegben, könnyû ruházatban, élelem és menedéknélkül az erdôbe zavarták ôket.

Miután az ellenség elfoglalta az erôdöt, Hujjat és társai néhányházban rendezkedtek be védekezésre. Továbbra is kitartottak azellenséggel szemben, akik pedig földalatti alagutakat ástak a házak-hoz, hogy felrobbantsák azokat. Ekkoriban halt meg egy ágyúgolyóáltal Khadíjah, Hujjat felesége, és fia, Hádí. Hujjat mély bánata elle-nére tovább bátorította társait és a dicsôséges Hitrôl beszélt nekik,mellyel eljegyezték magukat.

Tizenkilenc nappal azután, hogy a golyó eltalálta, nagy fájdalma-kat és lázat követôen, Hujjat imádkozás közben váratlanul elhunyt.Ez 1851. január 8-án történt. Halála megdöbbentette barátait, de ôknem adták át magukat bánatuknak, hanem továbbra is kitartottak atámadásokkal szemben. Hujjat holttestét elrejtették egy titkos hely-re, melyrôl csak kevesen tudtak. Amint az ellenség erôi értesültekHujjat haláláról, ujjongásban törtek ki, és olyan kegyetlenséggel ésszámbeli fölényben vetették magukat ellenfeleikre, hogy amegmaradt kis csoportot lemészárolták. Hujjat és társainakvagyonát, valamint ingóságait elrabolták. A foglyul ejtettek közülegyeseket ágyúcsôhöz kötözve végeztek ki, másokat csupaszravetkôztettek, és a téli hidegben jéghideg vizet locsoltak rájuk, majdhalálra korbácsolták ôket. Azonban egyikük sem tagadta meg Hitét.Miután véghezvitték ezeket a szörnyûséges tetteket, az üldözôkkeresni kezdték Hujjat holttestét. Végül Hujjat hétéves kisfiától,Husayntôl sikerült megtudniuk annak hollétét. Azt állították, hogyôszintén sajnálják mindazt, ami apjával történt és szeretnék jóváten-ni tettüket. Miután megtudták a titkot, a testet három napigkimondhatatlan pusztításnak tették ki. A harmadik éjszakán azon-ban néhány barátnak sikerült biztonságos helyre menekíteni Hujjatföldi maradványait.

133

XVIII. FEJEZET

BAHÁ’U’LLÁH UTAZÁSA KARBILÁBA

1851-ben, másfél hónappal a Zanjánban történt harcokbefejezôdése után, Bahá’u’lláh Teheránból Kirmánshahon

keresztül Karbilába indult. Ebben az idôben Nabíl, e mû szerzôje volt megbízva, hogy a Báb

egyik legismertebb alkotását, melyet a Báb titkára másolt le, vigye elÍldirím Mírzá hercegnek, aki Luristán tartomány kormányzója volt.Miután Íldirím Mírzá megkapta a Báb írását, köszönôlevelet írt azajándékért és biztosította a Báb Ügye iránti odaadásáról.

Visszatérvén, Nabíl Kirmánshahba ment, ahol Bahá’u’lláh istartózkodott. Megmutatta Bahá’u’lláh-nak Íldirím Mírzá írott üze-netét. Bahá’u’lláh, miután elolvasta a levelet, megjegyezte: „A Qájárdinasztia tagjának hitében nem lehet megbízni. Állításai nem ôszin-ték. Azt várva, hogy a bábík egy napon majd megölik az uralkodót,szíve szerint azt reméli, hogy ôt nevezik majd meg utódjául. A Bábiránti szeretetét csak ez a cél motiválja.” Szavainak igazsága néhányhónappal késôbb beigazolódott, amikor Íldirím Mírzá halálra ítélteSiyyid Basír-i-Hindít, a Hit egyik ôszinte követôjét.

A Taríkh-i-Jadíd szerint Siyyid Basír kora gyermekkorától csodá-latos képességek jeleit mutatta. Hétéves korában szerencsétlensé-gére elvesztette látását. Hátrányos helyzete ellenére rendkívül sze-retetteljes és áldozatkész természete volt. Igen tehetôs családbaszületett, és huszonegy éves korában zarándokútra indult Perzsiába,ahol sok jótékony tettet vitt véghez. Amerre csak járt, kitartóantudakozódott, mivel felmenôi megjövendölték, hogy Perzsiában egyTökéletes Ember fog megjelenni. Miután befejezte a zarándoklatot,visszatért Indiába.

Nabíl elmondása szerint, mikor megérkezett szülôföldjére, azindiai Mooltanba, találkozott Shaykh Sa’íd-i-Hindível, az Élô egyikBetûjével, aki mesélt neki a Bábról és Kinyilatkoztatásáról. SiyyidBasír vak volt ugyan, de belsô szemével meglátta az Üzenetjelentôségét, melyet azonnal elfogadott és újra elindult Perzsiába,

134

hogy találkozzon a Szeretettel. Perzsiába érkezvén sajnos nem talál-kozhatott a Bábbal, Akit szigorú ôrizetben tartottak Máh-kúban.Ezért Núr felé vette az irányt, ahol találkozott Bahá’u’lláh-val,Akitôl mély tudást és ihletet merített. Ezután folytatta utazásátPerzsián keresztül és terjesztette a Báb tanításait. Folyamatosankapcsolatban volt papokkal, és mindenki láthatta, hogy a Koránravonatkozó tudása felülmúlhatatlan, s a Mohamed prófétánaktulajdonított hagyományoknak is mestere.

Utazásai során Siyyid Basír eljutott Luristánba, ahol találkozott akormányzóval, Íldirím Mírzával. Egy beszélgetésük során szóbakerült Muhammad sah, mire Íldirím Mírzá akkora haragra gerjedt,hogy megparancsolta, tépjék ki Siyyid Basír nyelvét, mégpedignyakának hátsó részén keresztül. Siyyid Basír nagy lelkierôvel viseltea megpróbáltatást, ám belehalt sérüléseibe. Ugyanezen a hétenÍldirím Mírzá testvére, aki ádáz ellensége volt és nagy befolyássalbírt az Udvarnál, cselszövéssel elérte Íldirím Mírzá letartóztatását,aki végül börtönben halt meg.

Amíg Bahá’u’lláh Karbilában tartózkodott, sikerült felélénkíte-nie a Báb követôinek lelkesedését, akik, mivel nem voltakkapcsolatban Mesterükkel, elcsüggedtek, és egyes fôpapok hatásaalá kezdtek kerülni. Bahá’u’lláh-val találkozva lelkileg felfrissültekés hitük oly szilárddá vált, hogy készen álltak életüket adni azÜgyért.

Bahá’u’lláh Karbilában találkozott Shaykh-Hasan-i-Zúnúzíval,akivel megosztotta a titkot, amit Bagdadban késôbb isteni rendelés-re feltárt, mivel látta, hogy az buzgón keresi a megjövendölt Hussze-int, Akirôl a Báb oly nagy szeretettel beszélt, és Akivel az Õ ígéreteszerint Shaykh-Hasan találkozni is fog Karbilában. Ettôl a naptólkezdve Shaykh-Hasan újonnan felfedezett Mestere bûvöletében élt.

Karbilában még sokak szívét hódította meg Bahá’u’lláh, akikkésôbb önként és lelkesen adták életüket a Hitért.

135

XIX. FEJEZET

MERÉNYLET A SAH ELLEN

1852-ben a sah parancsára halálra ítélték Mírzá Taqí Khánt,Násiri’d-Dín elsô nagyvezírét. Az ô hivatali ideje alatt üldözték

leginkább a Báb követôit. Miniszterségének elsô évében adottparancsot a Tabarsí erôd elleni kegyetlen támadásra. A következôévben megindította a teheráni hívek zaklatását és kivégeztette a HétTeheráni Mártírt. Ezt követôen Vahíd és társai ellen indítotttámadást, és még ugyanabban az évben minden korábbinál nagyobbcsapást mért az üldözött közösségre. Elrendelte a Báb kivégzését,Aki mindazon erô Forrása volt, melyet hiába próbált elnyomni.Mûködésének utolsó évében a vezír lelkén száradt a Hujjat és azanjáni hívek elleni támadás, valamint késôbbi haláluk.

Násiri’d-Dín sah következô nagyvezíre Mírzá Áqá Khán-i-Núrílett, aki Bahá’u’lláh távoli rokona volt. Megpróbálta elôsegíteni amegbékélést a kormányzat és Bahá’u’lláh között, Akit a Báb legki-tûnôbb tanítványának tekintettek. Amikor Bahá’u’lláh visszatértKarbilából, egy teljes hónapig a nagyvezír testvérének házában ven-dégeskedett, mielôtt az Elburz hegység lábainál fekvô Shimíránbaindult, mely a tehetôsebb teherániak nyári lakhelyéül szolgált.

Bahá’u’lláh késôbb a nagyvezír tulajdonában lévô Afchih neveze-tû faluban szállt meg, ahol szintén a vezír testvére volt vendéglátója.Itt tartózkodott, amikor 1852. augusztus 15-én két tudatlan, félôrültfiatal a sah életére tört, hogy így bosszulják meg a Báb, valamintszámos kivégzett társa halálát. Esztelenségük nyilvánvaló volt abbóla ténybôl, hogy madársörétet használtak, amit egyetlen épeszûembernek sem jutna eszébe erre a célra alkalmazni. Mindez arra isutal, hogy nem állt mögöttük értelmes felbujtó, hiszen egy józanulgondolkodó ember nem engedte volna, hogy ilyen szörnyû tettetvigyenek véghez. Bahá’u’lláh azonnal elítélte a cselekedetet, amintértesült róla, ám akkorra már olyan kegyetlen vérfürdô vettekezdetét, amihez foghatót csak Tabarsíban és Zanjánban lehetettelôtte látni.

136

Bah

á'u'

lláh

ház

a A

fchi

h-ba

n, T

eher

án m

elle

tt

137

Bahá’u’lláh levelet kapott a nagyvezír testvérétôl, aki a merényletidején Shimíránban tartózkodott és a következôket írta: „A sah any-ja tombol a dühtôl. Az Udvar és a nép elôtt nyilvánosan azzal vádol,hogy te akartad megölni a fiát. Mírzá Áqá Khánt is igyekszik bele-keverni az ügybe, és azzal vádolja, hogy a tettestársad volt.” Arrakérte Bahá’u’lláh-t, hogy maradjon Afchih-i rejtekhelyén, amíg azindulatok elcsitulnak, késôbb pedig majd biztonságos helyre viszik.

Bahá’u’lláh elutasította ezt az ajánlatot, és rögtön másnap kilo-vagolt Shimíránba, ahol a kormánykatonák táboroztak. Bahá’u’lláhmerész tette nagy ámulatba ejtette a sahot, hadseregét és az Udvartöbbi tagját. Az orosz nagykövet19 biztosítékot kért és kapott arranézve, hogy Bahá’u’lláh-nak semmiféle bántódása nem fog esni, eztaz ígéretet azonban késôbb megszegték. Az anyakirálynô nyomás-gyakorlásának a nagyvezír, Mírzá Áqá Khán-i-Núrí képtelen voltellenállni, és Bahá’u’lláh-t nem sokkal késôbb letartóztatták, majdShimíránból Teheránba vitték. Az út során többször megfosztottákruházatától, gyalázkodás és gúnyolódás tárgyává téve Õt. A kétváros közötti utat a perzselô nyári hôség ellenére mezítláb és fedet-len fôvel volt kénytelen megtenni. Ellenfelei az úton végig igyekez-tek elhitetni a lakossággal, hogy Õ az uralkodó ellensége, ezértsokan kövekkel dobálták és megátkozták Õt. Ahogy közeledett aSíyáh-Chál (Fekete Verem) börtönéhez, ahol késôbb tömlöcbe ve-tették, egy gyûlölettôl és elvakultságtól izzó tekintetû idôs asszonymegkérte az ôröket, hogy hadd dobhassa meg Õt kôvel. Bahá’u’lláhmaga kérte az ôröket, hogy álljanak meg, nehogy csalódás érje azasszonyt, és így szólt: „Ne tagadjuk meg tôle azt, amit õ Isten szemé-ben dicséretes cselekedetnek tekint.”

A Fekete Verem börtöne eredetileg vízgyûjtô volt, de késôbb alegelvetemültebb bûnözôket tartották itt fogva. A börtön egyetlennyílása a bejárata volt, melytôl három meredek lépcsôsor vezetettlefelé. A sötétség, a mocsok és a foglyok jelleme a veszedelmes bör-tönt a lehetô legförtelmesebb hellyé tette, ahová csak embert bezár-hattak. Bahá’u’lláh lábait kalodába zárták és nyakára nehéz lánco-kat helyeztek. Bahá’u’lláh a „Farkas Fiának szóló levelében” a kö-vetkezôket mondja: „Ha egyszer alkalmad lesz meglátogatni ôfel-

19 Bahá’u’lláh nõvérének férje a nagykövet titkára volt és õ kérte meg anagykövetet, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy megkíméljeBahá’u’lláh-t a kemény megpróbáltatásoktól.

138

sége a sah börtönét, kérd meg a parancsnokot, hogy mutassa megneked a Qará-Guhar és a Salásil nevû két rabláncot. Az IgazságNapcsillagára esküszöm, hogy négy hónapon keresztül az egyik láncsúlyos terhe alatt kínoztak: Jákob bánata eltörpül az én bánatommellett, és Jób valamennyi szenvedése csak töredéke az én balsor-somnak.” Három napon és éjjelen keresztül Bahá’u’lláh nem kapottse ételt, se vizet. A verem hemzsegett a férgektôl, és bûze annyirafojtogató volt, ami bármely itt raboskodó kitartását megtörte volna.

Bahá’u’lláh így írta le raboskodását a „Farkas Fiának szóló leve-lében”: „Semmi közünk nem volt ahhoz a gyûlöletes tetthez, ésártatlanságunk vitathatatlan volt a bíróságok elôtt. Mégis letar-tóztattak Minket és Niyávaránból, az akkori királyi lakhelyrôl a te-heráni börtönbe hoztak, mégpedig mezítláb gyalogolva, leláncolvaés fedetlen fôvel, mivel a Minket lóháton kísérô egyik kegyetlenfickó lekapta Fejünkrôl a fejfedôt... Valóban, még egy sötét és szûkcella is sokkal kellemesebb hely lett volna, mint az, ahová az igazság-talanul Megbántottat és társait zárták. Amikor megérkeztünk a bör-tönbe, egy komor folyosón vezetettek végig Minket, és hárommeredek lépcsôsoron leereszkedve értük el a számunkra kijelölttömlöcöt. A sötét zárkában közel százötven fogoly zsúfolódottössze, többségükben tolvajok, gyilkosok és útonállók. Habár ekkoratömeg töltötte meg a helyiséget, nem volt más kijárata, mint ame-lyen keresztül bejöttünk… Csak Isten tudja, milyen kínokat álltunkki azon a nyomasztó és undorító helyen. Egy éjszaka álomban ez adicsôséges szózat hallatszott minden irányból: »Bizony, gyôze-delmessé teszünk Téged saját Magad és Tollad által. Ne siránkozzamiatt, mi Reád méretett, és ne félj, mert biztonságban vagy. Istenhamarosan Néked adja a Föld kincseit – azon személyeket, kiksegédkezni fognak Néked, önnön Magadon és Neveden keresztül,mely által Isten megélesztette azok szívét, kik felismerték Õt.«”‘Abdu’l-Bahá elmesélte Dr. Esslemontnak, hogy egy napon been-gedték a börtönbe, hogy láthassa Hôn Szeretett Atyját, amint feljöttnapi sétájára. Bahá’u’lláh döbbenetesen megváltozott, annyirabeteg volt, hogy alig tudott járni. Haja és szakálla rendezetlen volt,nyaka a súlyos acélpánt nyomása alatt feldagadt és felhorzsolódott,teste pedig meghajlott a ráhelyezett láncok súlyától.

A merényletet elkövetô két fiatalt hamarosan a legembertele-nebb módon kivégezték. Ezidôtájt az egész országban rettegésuralkodott. Bárkit megvádolhattak azzal, hogy a Báb követôje éstárgyalás nélkül halálra ítélhették. Gyakran tehetôs embereket

139

vádoltak meg, és jelentôs váltságdíjat követeltek szabadon bocsátá-sukért, pedig valójában nem is voltak hívôk. A halálra szánt szeren-csétlen sorsú áldozatokat összekaszabolták, kettéhasították, ágyú-hoz kötötték és keresztüllôtték, lábaikra patkót vertek, vagy halálraütötték ôket. A legfelháborítóbb kínzásokat Hájí Sulaymán Khán-nak, a Báb egyik buzgó követôjének kellett kiállnia. Felajánlottákneki a szabadságot, ha megtagadja Hitét, õ azonban megingatha-tatlan maradt. Az alábbiakban vértanúságának története követke-zik, úgy, ahogy azt egyik kivégzôje elbeszélte: „Segítôimet és engemutasítottak, hogy szerezzünk be kilenc gyertyát, vágjunk mély lyuka-kat testébe és döfjük bele a gyertyákat. Parancsba adták, hogy gyújt-suk meg a gyertyákat, s dobok és trombiták hangjára vezessük át ôta piactéren, kivégzésének helyszínére. Ott a parancs szerint ketté-vágtuk testét… Sztoikus nyugalommal tûrte a kínzásokat. Rendíthe-tetlenség sugárzott szemeibôl és rejtélyes, megtörhetetlen csendbeburkolózott… Amikor készen állt, hogy a vesztôhelyre vigyék, nyíl-egyenes tartással és megingathatatlan lelkierôrôl tanúskodva, sugár-zó arccal lépett a tömeg élére, mely körülötte tolongva haladt a helyfelé, mely késôbb mártírhalálának tanúja volt. Minden néhány lé-pést követôen megállt, a meghökkent bámészkodókra tekintett, ésezt kiáltotta: »Lehet-e nagyobb és pompásabb látványosság, mintamely ezt a napot kíséri, melyen elnyerem a dicsôség koronáját! Di-csôség a Bábnak, Aki szeretteinek szívében ilyen lelkesedést tudgyújtani, és a királyok hatalmánál is nagyobb erôvel képes ôket fel-ruházni!«

Amint meglátta, hogy a viasz már a sebeiben izzik, így kiáltott fel:»Ne higgyétek, hogy evilági bor részegített meg! A Szeretettszeretete töltötte meg lelkemet, és olyan hatalommal ruházott fel,melyre a királyok is irigykedve tekintenek!« Még a bazárban volt,amikor a felélénkülô szellô felgerjesztette a mellkasára helyezettgyertyák izzását. Amint gyorsan olvadtak, lángjuk elérte a sebek fel-színét, amelyekbe beleállították ôket. Mi, akik néhány lépéstávolságban követtük, hallottuk, ahogy a viasz a húsán sistereg. Fáj-dalma és szenvedése szinte elolvadt lelkesedése izzó tûzében… Azakasztófához érve fennhangon így szólt: »Nem ugyanez a Sulaymán,aki most a szemetek elôtt válik a tûz és vér áldozatává, nem ez volt-e, ki eddig a világ minden gazdagságát és kegyét élvezte? Mi indít-hatta arra, hogy lemondjon mindezen földi dicsôségrôl, és cserébenilyen megaláztatást és szenvedést fogadjon el?« … Még életben volt,amikor egy bárddal kettévágták testét.”

140

Egy perzsa történelemkönyv szerint, melyet E.G. Browneprofesszor fordított le, Sulaymán Khán maga vette fel az egyik gyer-tyát, mely leesett, és a többi gyertya lángjával újra meggyújtva vissza-tette helyére. Az úton még táncolt is, és a következô verset szavalta el:

„A fület már nem tompítja a tudatlanság,És önmagunk legyôzése révén jöhet a tánc,A bolondok táncolnak, ugrálnak a piactéren,Az emberek táncolnak, s vérük csobog élénken,Mikor magukat legyôzték, tenyerüket vidáman összecsapják,És táncolnak tovább, mert a gonosztól mentek immár.”A bátor ember ezt a verset idézte, amikor kinyújtózott, hogy ketté-

hasíthassák:„Csekélységnek tekintem eme testet,Az igaz lélek megveti a földi keretet, Tôr és kard illatos bazsalikom csupán,Virágok, melyek beragyogják a halált.”A zûrzavar napjaiban lelte vértanúhalálát Táhirih is. Akkoriban

egy teheráni tisztviselô házában tartották fogva. Vendéglátója lelkescsodálójának számított, és bemutatta ôt más tisztviselôk feleségei-nek, akiket szintén mélyen megérintett Táhirih személyisége. AmintTáhirih élete végéhez közeledett, lelkét túláradó boldogság töltötteel. Egy napon magához szólította vendéglátónôjét. A hölgy a követ-kezôképpen beszélte el az eseményt: „Amikor Táhirih a házambantartózkodott, egy este magához hívott. Díszes, hófehér selyemruhátviselt és szobáját a legfinomabb parfüm illata árasztotta el. Csodál-koztam a szokatlan látványon. »A Hôn Szeretettel való találkozásrakészülök – mondta – és meg kívánlak szabadítani a fogvatartásomokozta gondjaidtól és aggodalmaidtól.« Elôször nagyon megriad-tam, és az elválás gondolata könnyeket csalt a szemembe. »Ne sírj –igyekezett megnyugtatni –, még nem jött el siránkozásod órája.Szeretném veled megosztani utolsó kívánságaimat, mivel gyorsanközeledik az idô, amikor letartóztatnak, és vértanúságra ítélnek. Ar-ra kérlek, engedd meg fiadnak, hogy halálom színhelyére kísérjen,és gondoskodjon arról, hogy akik ôrzésemet és kivégzésemet teljesí-teni fogják, ne kényszerítsenek arra, hogy ettôl az öltözetemtôl meg-váljak.« Arra kért, hogy zárjam be szobájának ajtaját, és addig nenyissam ki, amíg távozásának ideje el nem érkezik.”

A háziasszonyt megrázta a szomorú hír és egész nap hiába pró-bált munkájára összpontosítani. Többször megállt Táhirih ajtajánálés hallotta, amint dallamos hangján verseket énekel a Szeretett

141

dicséretére. Aznap, mikor a katonák megérkeztek, a házigazda nemvolt otthon, fia viszont igen, és, ahogy azt megígérte Táhirih-nek, elis kísérte ôt. A fiú három óra múlva könnyektôl ázott arccal tértvissza. A következô részletekrôl számolt be anyjának: „Alig tudomleírni mindazt, amit szemeimmel láttam. Egyenesen az Ílkháni kert-hez mentünk. Legnagyobb rémületemre ott találtam a Sardárt éshadnagyait, akik bortól kipirultan és harsogó nevetés közepettemértéktelen és szégyenteljes dorbézolásba merültek. Amint a kapu-hoz értünk, Táhirih leszállt lováról, magához hívott és arra kért,hogy közvetítsek a Sardár és közötte, mivel vonakodott ôt megszó-lítani tivornyázása közepette. »Úgy tûnik, hogy meg akarnak fojtaniengem – mondta. – Már réges-régen félretettem egy selyemkendôt,melyet reméltem, hogy erre a célra használnak majd. A kezedbeadom, és kérlek, hogy vedd rá azt a léha iszákost, hogy ezzel az esz-közzel oltsa ki életemet.« »Fojtsátok meg azt a hitvány nyomorultat,és testét vessétek egy verembe!« – ordította a Sardár. Úgy gondol-tam, hogy felesleges lenne bármit is kérni tôle, ezért két kísérôjéhezfordultam, akiket már ismertem, és átadtam nekik a kendôt, amitTáhirih rámbízott. Beleegyeztek, hogy teljesítsék kérését. Ezt a ken-dôt tekerték nyaka köré, és ezzel okozták mártírhalálát. Néhány se-gítôvel sírba tettük ôt és az üreget feltöltöttük földdel és kövekkel.”

Azokat, akik látták ôt életének utolsó pillanataiban, mélységesenmegérintette személyisége. Lesütött szemekkel, némaságba ésgyászba burkolózva szóródtak szét, otthagyva áldozatukat, aki olymaradandó fényt bocsátott országukra. Táhirih vértanúságának éve1852 volt. Csupán 36 éves volt, amikor életét vesztette. Az eljövendônemzedékek méltó emléket állíthatnak életének, melynekjelentôségét kortársai nem ismerték fel.20

20 Lord Curzon a következõket írta róla a „Perzsia és a perzsa kérdés” címû mûvében:„A szépség és a nõi nem is megszentelte az új hitet, és a szeretetreméltó, de tragikussorsú qazvíni költõnõ hõsiessége, aki fátylát eldobva mindenhová elvitte a hittérítésfáklyáját, az újkori történelem egyik legmegkapóbb epizódja.” Francis Younghusband„A Ragyogás” címû mûvében így írt: „Az egész mozgalom egyik legkiemelkedõbbalakja a költõnõ, Qurratu’l-’Ayn (Táhirih) volt. Híres volt erényeirõl, alázatosságárólés mûveltségérõl, és végül a Báb verseit és idézeteit elolvasva tért meg. Hite annyiramegerõsödött, hogy gazdagsága és nemesi származása ellenére lemondott vagyonáról,gyermekérõl, nevérõl és rangjáról, hogy Mesterét szolgálhassa, és hirdethesse ésmagyarázhassa az Õ tanait… Olyan elbûvölõ volt nyelvezete, hogy egy esküvõiünnepség vendégei inkább õt hallgatták, mint a házigazda által szolgáltatott zenét.Versei pedig a perzsa nyelv leglelkesítõbb gyöngyszemei közé tartoznak.”

142

Ekkoriban sokan vesztették életüket, köztük Siyyid Husayn is, akia Báb titkára volt Máh-kúban és Chihríq-ben. Sokszor próbáltákrávenni Hite megtagadására, azért, hogy életét mentse, ô azonbanmindvégig szilárdan ellenállt. A börtönben nem más voltvigasztalója, mint maga Bahá’u’lláh.

A Fekete Veremben Bahá’u’lláh megtanított egy éneket ahívôknek: „Nem kell nékem más, csak Isten, Õ a Megelégítô!” –mondta az egyik csoport, mire a másik sor így válaszolt: „Benne bíz-zon a hívô.” A kórus hangja egész éjjelen át, hajnalig zengett ésNásiri’d-Dín sah fülébe is eljutott, akinek palotája a közelben volt.A sah nem akarta megfékezni a foglyok minden nehézség ellenéremeglévô lelkesedését.

Ám a sok szenvedés és öldöklés nem enyhítette a sah anyjánakharagját. Eltökélt szándéka volt, hogy tanúja lesz Bahá’u’lláh halá-lának. Gonosz szándékai azonban nem jártak eredménnyel. ARabot végül szabadon engedték, és olyan Birodalom alapjait tettele, melyrôl a sah anyja nem is álmodhatott.

Az orosz nagykövet közbenjárása nagy szerepet játszottBahá’u’lláh szabadon bocsátásában, s amikor kiszabadulása utánszámûzték Õt, saját országában kínált menedéket Számára.

Míg Bahá’u’lláh börtönben volt, a nagyvezír unokaöccse, akiszintén rokona volt Bahá’u’lláh-nak, azt az utasítást kapta nagybáty-jától, hogy állítsa helyre a rendet és nyugalmat Mázindaránban,Bahá’u’lláh tartományában. Bár a nagyvezír szigorú utasításaibankikötötte, hogy tanúsítson nagy önmérsékletet, az unokaöcs hatal-mas haragra gerjedt és elrendelte Bahá’u’lláh házának és tulaj-donának elpusztítását. Az egész falut kifosztották, és sok lakóját le-mészárolták. Még a nôket és gyermekeket sem kímélték. Isten bün-tetése azonban egy évvel a történtek után lesújtott rá. Egy járványmegfertôzte, s rokonai és barátai által elhagyatva halt meg.

A fôvárost, Teheránt hatalmába kerítô felfordulás Perzsia min-den részére átterjedt. A Báb sokezer tanítványát ölték meg Yazd-ban, Nayrízban és Shírázban. A nôkkel is kegyetlenül bántak. Soku-kat lakóhelyükrôl Perzsia távoli részeibe szállították, és ott sorsukrahagyták.

Bahá’u’lláh-t akkor engedték végre szabadon, amikor bebizo-nyosodott, hogy ártatlan a bûnügyben. A nagyvezír küldötte, aki aszabadító parancsot hozta, elsírta magát, amikor megláttaBahá’u’lláh-t a férgektôl hemzsegô padlóhoz láncolva. A nyakátdurva láncok húzták le, arcára bánat telepedett, megjelenése zilált

143

és ápolatlan volt, és a tömlöc rothadó levegôjét szívta. Bahá’u’lláh-ta nagyvezír elé vezették, aki így szólt Hozzá: „Ha követted volna atanácsomat és távol tartottad volna magad a Siyyid-i-Báb Hitétôl,sohasem kellett volna ilyen szenvedéseket és megaláztatásokatelszenvedned.” „Ha pedig te – válaszolta Bahá’u’lláh – követtedvolna tanácsaimat, a kormányzat ügyei nem kerültek volna ilyenkritikus állapotba.” A vezírnek nyomban eszébe jutott a Bábvértanúhalála után Bahá’u’lláh-val folytatott beszélgetése. A vezírelismerte, hogy Bahá’u’lláh megmondta, hogy a Báb követôineküldözését be kell fejezni, a birtokok fosztogatását meg kell állítani,és hogy a nôk és gyermekek meggyalázásának véget kell vetni. Anagyvezír végrehajtotta ezeket az utasításokat, de tájékoztattaBahá’u’lláh-t a sah döntésérôl, miszerint családjával egy hónaponbelül el kell hagynia az országot.

Bahá’u’lláh nem fogadta el az orosz nagykövet ajánlatát, hogyOroszországban keressen menedéket, ehelyett azt választotta, hogyBagdadba megy. 1853. január 12-én Bahá’u’lláh családtagjaival,köztük ‘Abdu’l-Bahával és Bahá’u’lláh testvérével, Mírzá Músával,elhagyta Teheránt és Bagdadba indult.

144

EPILÓGUS

ÚGY tûnt, hogy Bahá’u’lláh Teheránból való számûzésévelPerzsiában az élet visszatér a rendes kerékvágásba. A Báb

kivégzése, Bahá’u’lláh eltávolítása, a Hit követôit sújtó tragédiák, azôket ért mészárlások és megaláztatások megtörni látszottak a hívôklelkét. Az ország újra sötétségbe és szomorúságba süllyedt.

Az állami hatóságok, de méginkább az egyházi vezetôk fáradozá-saik látszólagos sikerét ünnepelték. Örvendeztek, hogy sikerült elhárí-taniuk azt a fenyegetést, mely mindannyiukat elsöpörte volna, arrakényszerítve ôket, hogy lemondjanak túlburjánzó hatalmukról.

Miután Quddús, Mullá Husayn, Vahíd és Hujjat meghaltak,Bahá’u’lláh-nak pedig távoznia kellett, az újszülött Hitnek nem voltolyan vezetôje, aki kézbe vette volna az ügyeket, és útmutatást adottvolna követôinek. A rendkívüli jellemû, bátor Táhirih-t szintén kivé-gezték. A Perzsiában élô nôkre gyakorolt igen jelentôs hatása, úgytûnt, szintén szertefoszlott. A Báb Hite, Melyért Õ mindenét oda-adta, mélypontra jutott.

Ebben a nehéz idôszakban a reményvesztett hívôk a távoli or-szágban élô Bahá’u’lláh magányos személyénél keresték Ügyükszabadulását. Bahá’u’lláh maradt egyetlen reményük és bizodalmukegyetlen Tárgya. Bahá’u’lláh-t azonban megkínozták, olyan szen-vedéseken kellett keresztülmennie, melyet egyetlen halandó semlenne képes elviselni. Megfosztották minden núri és teheráni vagyo-nától. Talpát megbotozták, és azzal vádolták, hogy Õ áll a sah ellenimerénylet hátterében. Rokonai elhagyták, barátai és tisztelôimegvetették Õt. A teheráni Fekete Verem21 sötét tömlöcébe zárták,végül pedig számûzték szülôföldjérôl.

21 Bahá’u’lláh így ír a „Farkas fiához szóló levelében” Azokban a napokban, mi-kor a teheráni tömöcben sinylõdtem, bár a láncok iszonyú súlya és a bûzös levegõcsak keveset engedett aludnom, mégis, e ritka pillanatokban úgy éreztem, minthavalami alápatakzott volna fejemrõl mellemre, miként egy hatalmas áradat, melymagas hegyoromról dörögve zuhan alá a völgybe. Ilyenkor minden testrészemtûzbe borult, és nyelvem olyan dolgokat szólt, melyeket ember el nem viselhetett.”

145

Az iráni sah és csatlósai nem ismerték fel, hogy Bahá’u’lláh elûzé-sével segítették Isten céljának megvalósulását. Bahá’u’lláh irakiszámûzetésében történt, hogy Bahá’u’lláh bejelentette Küldetését,mint az erre a korra rendelt Megnyilvánulás, hogy Õ az összeskorábbi Szent Irat által Megígért, Õ a bahá’í hit Prófétája, Aki alegújabb Kinyilatkoztatást hozta a világba.

Amikor a sah uralkodása végéhez közeledett, szemtanúja voltugyanazon Hit újjáéledésének, melyet õ oly nagy igyekezettelpróbált elnyomni, s amelynek követôit gyakorlatilag kiírtotta. Láttaamint a Mozgalom terjed, nem csupán az ô országában22, hanem aszomszédos területeken is. A Báb Ügye szinte feltámadt halottporaiból. Az új lendület magából a Hit belsô erejébôl, valamintBahá’u’lláh személyiségébôl eredt, Aki a Hit elismert vezetôje lett.

Bahá’u’lláh-t Bagdadból Konstantinápolyba, majd késôbb Driná-polyba (a mai Edirnébe) szállították, ahol 1867-ben megírtanevezetes leveleit a világ királyainak és uralkodóinak, melybennyíltan kihirdette Kinyilatkoztatásának eljövetelét. A következôévben Akkóba vitték, mely a legpiszkosabb és legvisszataszítóbbfegyenctelep volt. Itt kezdetben a legszigorúbb ôrizet és komolynehézségek közepette, késôbb aztán jóval emberibb körülményekközött élt. Miután feloldották a látogatók fogadásának tilalmát,több száz zarándok és csodálója23 gyûlt össze börtöne körül.

22 „A bábízmus – írja James Darmesteter professzor –, mely kevesebb, mint öt év alattszétáradt Perzsia egyik szögletétõl a másikig, és 1852-ben vértanúinak vére áztatta,csendben haladt elõre és hirdette magát. Ha Perzsia egyáltalán megújulhat, akkor azcsak ezen az új Hiten keresztül történhet.” (Részlet a „Perzsia: Történelmi és irodal-mi vázlat” címû mûbõl, fordította G.K. Nariman.)23 (E.G.Browne bevezetõje az „Egy utazó elbeszélései” címû mûhöz, 38–39.oldal).„Itt vagyok hát vendégként Bahjíban, a szívében mindannak, ami a bábízmusban ne-mesnek és szentnek számít, itt tölthettem öt emlékezetes napot, melyek során páratlanés nem remélt lehetõséget kaptam arra, hogy értekezhessek azokkal, akik a legere-detibb forrásnak számítanak a hatalmas és bámulatos szellemiség megismerésében,mely láthatatlanul, de egyre növekvõ erõvel dolgozik azon, hogy megváltoztasson és újéletre keltsen egy népet, amely halálszerû álomban szendereg. Mindez egy valóbankülönös és megindító élmény volt, melyrõl ezért képtelen vagyok a legcsekélyebb érzé-seket is átadni. Ezért inkább arra törekszem, hogy részletesen leírjam azokat az arco-kat és formákat, melyek körülvettek; a beszélgetéseket, melyeket alkalmam voltmeghallgatni; a szent iratok ünnepélyes, dallamos felolvasását; a helyen érezhetõ álta-lános harmóniát és elégedettséget; az illatos, árnyas kerteket, melyekbe délutánon-

146

Írásait terjesztették keleten és nyugaton, tanításai pedig hamarfelkeltették mind a mûvelt, mind az iskolázatlan emberekérdeklôdését.

Bahá’u’lláh 1892-ben az Akkó melletti Bahjíban bekövetkezetthalála után Ügye rövid idôn belül eljutott a világ legtávolabbi sarka-iba is. Fia, ‘Abdu’l-Bahá, miután a török szultán hatalmát megdön-tötték, és Õ kiszabadult fogságából, hosszú és kimerítô utazásokraindult nyugatra, hogy személyesen terjessze az emberiség egységesí-tésének Üzenetét. Magas kora és az utazás nehézségei ellenére‘Abdu’l-Bahá, Aki az alázat és szeretô kedvesség megtestesítôje volt,a huszadik század elején sokfelé járt, és számtalan elôadásbanbeszélt a bahá’í hit különbözô tanításairól. ‘Abdu’l-Bahá 1921-benhunyt el, temetésére nagyszámú tisztelôjének jelenlétében került sorHaifában. Nemcsak a város valamennyi lakosa gyászolta Õt, hanemvilágszerte a bahá’iok tömegei és számos tisztelôje is.

A bahá’í hit Védnökének palástja ezután a fiatal Shoghi Effendivállaira hullott, aki Bahá’u’lláh dédunokája volt. Õ volt az, aki har-minchat éven keresztül irányította a bahá’í hit ügyeit és átsegítette abahá’í közösséget annak egyik legnehezebb idôszakán. Õ készítetteelô azokat a különbözô Terveket, melyek alapján világszerte sokáldozatos és hûséges lélek felkerekedett, hogy Bahá’u’lláh Üzenetéta Föld legtávolabbi részeibe is elvigye. A hôn szeretett Védnökállandó bátorítása és irányítása segítette ezeket az úttörôket, hogyterületükön maradjanak és elviseljék a nehézségeket, melyekbôlbôven kijutott nekik.

Bahá’u’lláh szerelmesei a teljes elfordulás jegyében háttérbeszorították családjukat, otthonukat, vagyonukat. Ahová csak

ként visszavonultunk, de mindennek az a célja, hogy tükrözze azt a szellemi környe-zetet, mely engem is körülvett. Az iszlámhívõ perzsák gyakran állítják, hogy a bábíkelvarázsolják vagy szerekkel kábítják el vendégeiket, hogy azok a bódultság révén netudjanak ellenállni, és hasonlóképpen hatása alá kerüljenek a tannak, melyeket azelõbbiekben említett muszlimok különös és érthetetlen õrültségnek tartanak. Akármi-lyen haszontalan és abszurd is ez az elképzelés, mégis egy olyan tényen alapul, melyfontosabb annál, amit javarészt állítanak ezekrõl az emberekrõl. A szellemiség, melya bábíkat áthatja, aligha téveszti el célját, hogy a hatása alá kerülteket a lehetõ leg-határozottabban megérintse. Lehet, hogy meghökkenti az embereket, lehet, hogy fel-kelti a figyelmüket, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy semmibe venni.Hadd kételkedjenek – ha akarnak – ebben azok, akik mindezt nem látták: azonban haaz õ (bábík) szellemiségük egyszer megnyílik számukra, olyan élményt fognak meg-élni, melyet bizonyosan nem felednek majd el.”

147

mentek, mindenhol képesek voltak másokat maguk köré vonzani azemberiség többi része iránt érzett szeretetük által. Teljes alázatuk,odaadásuk és Bahá’u’lláh tanításai szerinti életük sokakat indítottarra, hogy elfogadják Bahá’u’lláh-t és Üzenetét. A hôn szeretetettVédnök szüntelen és fáradhatatlan tervezô tevékenysége által, melyelôkészítette Bahá’u’lláh isteni ihletésû Üzenetének gyors terjedé-sét, valamint a hívôk azonnali, habozás nélküli készségessége révén,amellyel vállalták a tervek megvalósítását, mára a bahá’í hit a világ350 országában, szigetén és függôségi területén, közel 70000központban vert gyökeret. Nabíl, amikor a bahá’í hit mozgalmaskorai történetét megírta, aligha álmodhatott arról, hogy ilyen rövididôn belül a számára oly kedves Hitet több millióan ismerik meg,majd fogadják el világszerte, s amelynek jövôje még fényesebb. Ahôn szeretett Védnök szavait idézve: „Ki tudja vajon, hogy milyenfelülmúlhatatlan ragyogású gyôzelmek várnak Bahá’u’lláh kemé-nyen dolgozó követôinek tömegére? Kinyilatkoztatása fejlôdésénekmai szakaszában túl közel állunk még az Õ keze által emelt óriásiépítményhez, hogy azt állíthassuk, megértettük a megjövendölt di-csôség valós nagyságát. Annak korai, számtalan mártír vérével ázta-tott története azzal a gondolattal lelkesíthet bennünket, hogy bármiis történjék az Üggyel, bármilyen félelmetes erôk támadjanak is elle-ne, és bármennyi elkerülhetetlen kitérôn is menjen át, elôrehaladómenetelése mégsem fog soha megtorpanni, és addig halad elôrefejlôdése, amíg a Bahá’u’lláh szavaiban foglalt legutolsó ígéret isteljesen meg nem valósul.”

Bahá'u'lláh Sírszentélye Bahjíban

148

MUTATÓ AZ ARAB ÉS PERZSA SZAVAK ÁTÍRÁSÁHOZ

Az arab, illetve perzsa szavak latin betûs bahá’í átírása azt a rendszert követi,amit Shoghi Effendi alakított ki. Ehhez a bahá’iok minden egyes országban ra-gaszkodnak, annak érdekében, hogy az átírás, illetve a kiejtés mindenhol ugyanazlegyen. A rendszer teljesen konzisztens, kivételek nincsenek benne.

Az átírástól esetenként akkor tértünk el, mikor egy-egy szónak magyarban márvolt meghonosodott kiejtése, pl. Mohamed próféta esetében, de ha egy arab vagyperzsa kortárs név részeként fordult elõ, akkor a bahá’í átírást követtük.

Az alábbiakban az egyes betûk írásképét és illetve kiejtését közöljük, szükségesetén kiejtési magyarázattal ellátva. A felsorolásból hiányzó betûk kiejtése meg-egyezik a magyarral.

Íráskép Kiejtés Magyarázat

’

gégezárhang, a magyarban hiányzik. A beszélõ a hang-szálát megfeszíti. Az a jelenség, ami két ugyanolyan ma-gánhangzó gyorsan egymás után következõ kiejtésénél akét hang között fellép.

a á rövid magyar ‘á’ hangá a rövid magyar ‘a’ hangaw ou kettõshangzóch cs magyar ‘cs’ hangd (aláponto-zott) z a ‘z’ hang puhán ejtett változata, pl. Ridván ejtsd Rezvan

gh g a szájban hátul ejtett ‘k’ és ‘g’ közötti hang-h a szó végi ‘-h’ némai e röviden ejtett ‘e’ hangí i a magyar ‘i’' hangj dzs

kh h hátul erõsen ejtett ‘h’ hang, hasonló a holland vagyorosz ‘h’'-hoz

q k a szájban nagyon hátul képzett ‘k’-szerû hangsh ss szth sz angolosan, fogak között ejtett (pösze) ‘'sz’

u o a magyar rövid ‘o’ és ‘u’ között ejtendõ hang, közelebbaz ‘o’-hoz

ú u magyar ‘u’ hangy jyy jj