NAGYASSZONYUNK HAZÁNK REMÉNYE

EGYHÁZUNK HÍREI

ÉVKÖZI 10. VASÁRNAP 2018. június 10.

Erdő Péter bíboros áldozópapokat és diakónusokat szentelt Esztergomban

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke Szűz Mária Szeplőtelen Szívének napján a főegyházmegye számára áldozópappá szentelte Babos Áron, Szivák Tamás és Tóth Imre diakónusokat, valamint diakónussá szentelte Fehér Zoltán és Garaczi Gergely ötödéves papnövendékeket a zsúfolásig megtelt esztergomi bazilikában.

Ezután került sor négy családos férfi állandó diakónussá szentelésére is. Barcza Má-té, Fritz Péter, Horváth Zoltán és Kékesy Péter két év készület után részesült az egyházi rend első fokozatában, hogy szolgálatukkal segítsék megbízó plébánosuk munkáját.

Erdő Péter bíboros a szertartás kezdetén a szentelendők mellett kiemelten köszöntöt-te a főegyházmegye vele koncelebráló segédpüspökét, Cserháti Ferencet, a jubiláns pap-testvéreket és az egyházmegye papságát. Köszöntő szavaiban a főpásztor elmondta: a szentelésben kapott szolgálatok szükségesek ahhoz, hogy az egyházmegye közösségei elevenek legyenek és rajtuk keresztül Krisztushoz kapcsolódjanak.

A szentelési szertartásra az evangélium után került sor: először név szerint szólították azokat, akik a diakonátus, illetve az áldozópapság szentségére készültek. Ezt követően a szentelendők a főpásztorral szemben foglaltak helyet, és következett a homília.

A napi evangéliumra utalva (Lk 2,41–51a) Erdő Péter buzdította a szentelendőket: mindazoknak, akik elnyerik az egyházi rend szentségét, különleges hivatásuk, hogy sajá-tosan is Isten dolgaiban fáradozzanak. Majd a diakónusjelöltekhez fordulva elmondta: különleges szentségi kegyelmet kapnak az Egyház küldetésének szolgálatára, az igehir-detés, a liturgia és a rászorulók gondozása terén.

A papjelölteknek XVI. Benedek szavait kötötte a szívére: „Ha a pap életének Isten az alapja és a középpontja, akkor megtapasztalja hivatásának örömét és termékenységét. A papnak elsősorban Isten emberének kell lennie. Csak így lesz képes arra, hogy elvezesse az embereket a Krisztusban megtestesült Istenhez. Az imádságban Isten arcát és akaratát kell keresnie, de törődnie kell saját egészségével, kulturális és szellemi felkészültségével is.”

Az Eucharisztikus Kongresszus egyházmegyei előkészítésére utalva Erdő Péter hangsúlyozta: a készület megtérést kíván. A szentelendők missziója csak akkor lehet eredményes, ha Krisztus iránti személyes szeretetükből fakad, és vállalják az ő teljes iga-zságának bátor képviseletét. Mindig kérdés, mennyi is „papi munkánk, missziós mun-kánk eredménye. Ilyenkor jussanak eszünkbe Izajás próféta szavai: »amint a föld meg-termi növényeit és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjasztja ki az Úristen az igazságot és a magasztalást minden nép színe előtt« (Iz 61,11). Ezzel a bizalommal vállalva szolgá-latukat, erősítse meg a szentelendőket Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete, aki anyai szeretettel tekint az egész Egyházra” – zárta szentbeszédét a bíboros.

Ezután a szentelendők ígérete következett, majd a Mindenszentek litániájával folytató-dott a szertartás. A jelöltek leborultak a földre, kifejezve ezzel a teljes önátadást, azt, hogy életüket Isten akaratának rendelik alá. Ezután a szentséget kiszolgáltató bíboros, mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést.

A beöltözést követően a főpásztor a felszentelt új papok kezét megkente krizmával, majd minden szentelt megkapta szolgálata liturgikus eszközeit.

A szentmiseáldozattal zárult a szertartás, amelynek végén az újonnan felszentelt pa-pok elsőmisés áldásukat adták a főpásztornak.

A szentmise végén Erdő Péter bíboros hálát adott az új papokért és diakónusokért. Majd kérte a híveket, folyamatosan imádkozzanak papjaikért és diakónusaikért, hogy hű-ségesen, örömteli módon, áldással és Isten erejével végezhessék szolgálatukat. M. K.

Kiadja a Magyarok Nagyasszonya Plébánia. Bp. VIII. Tel.: 313-58-72. Felelős szerk.: Vargha M. Péter plébános; Műszaki szerk.: Koller Annamária

E-mail: tisztviselotelep.plebania@gmail.com; www.tisztviselotelep.plebania.hu

„Hogy ki az ember, megmutatja az öltözete, a nevetése és a járása.” (Sir 19,30)

Jézusról – a mai evangélium tanúsága szerint – az a hír járja, hogy eszét vesztette. Az írástudók pedig azt híresztelik, hogy az ördögök fejedelme segítségével űzi ki az ördögöket. Kicsoda Jézus valójában? A hétköznapokban, az évközi időben erre kereshetjük a választ.

Mindkét híresztelés kicsorbul, ha Jézus életét, tetteit, tanítását reálisan szemléljük. Ha ő Isten ujjával űzi ki az ördögöket, ahogy Máté és Lukács belefűzi ebbe a jelenetbe, akkor elérkezett az Isten Országa.

Ma is számos esetben találkozunk különféle híresztelésekkel. Könnyű rossz hírét költeni valakinek. De milyen nehéz ezt helyrehozni.

Honnan ered mindez? Az olvasmány rámutat a bűn eredetére és következményeire. Az első ember elbújik, fél Istentől, de fél társától, talán leginkább önmagától. A bűntől úgy szeretne szabadulni, hogy a másikra fogja rá. Hányszor keressük a kifogásokat, hogy ne kelljen hallgatni a másikra, követni tanácsát.

Azt gondolom, amíg kapcsolatainkban – a másik emberrel vagy Istennel – a kifogá-sokat keresem (miért nem teszem…), nem jutok előbbre. Ha majd azt nézem, hogyan tu-dom mégis megtenni, akkor sikerre vihetem ügyeimet.

Ha együtt működöm Isten kegyelmével, fel tudom fedezni és meg tudom tenni aka-ratát, megerősödik bizalmam, megtalálom az utat, amelyen vezetni akar. FÁ

A SZENTÍRÁSBÓL MERÍTVE:

Olvasmány: „Féltem, és elrejtőztem.” (Ter 3, 9-15) Szentlecke: „Ezért nem veszítjük el kedvünket.” (2Kor 4, 13-5,1) (Mk 3, 20-35) Evangélium: „Aki Isten akaratát cselekszi, az testvérem, nővérem, anyám.”

A mai, internetes világban sokkal könnyebben futnak szét a hírek, függetlenül annak igazságtartalmától. Ráadásul a rossz hír gyorsabban terjed, mint a jó. Az evangélium jó hírét szeretnénk terjeszteni, továbbadni. Nézzek magamba: mikor adtam tovább ellenőrizetlenül híreket? A jó hírt is olyan lendülettel mondom el, mint a rosszat?

Istenünk, minden jó tőled származik. Add meg kérünk, hogy sugallatodat követve helyesen gondolkodjunk,

és irányításoddal a jót meg is valósítsuk. A HÉT SZENTJEI:

Hétfő: Szent Barnabás apostol Szerda: Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító Péntek: Árpád-házi Boldog Jolán szerzetesnő

Júniustól az esti szentmisék 18 órakor kezdődnek! 13-án, szerdán reggel Igeliturgia lesz áldoztatással.

14-én, csütörtökön kivételesen reggel lesz a mise (nem este).

16-án, szombaton a mise előtt 17 órától SZENTSÉGIMÁDÁS.

L I T U R G I Á N K A mai olvasmány a «protoevangélium» (ősörömhír) történetét mondja el. A bűnbeesés után Isten rögtön a megváltás örömhírét is meghirdeti. Érthető tehát, hogy a bűnbá-nati zsoltárok közül azt választották a mai napra válaszos zsoltárnak, amely egy-ben zarándok zsoltár is. A 129. zsoltárt a zarándokló zsidók örömmel imádkozták, hiszen az együttlét, a találkozás örömét is megénekli. Így tehát egyértelműen segít az olvasmány megértésében.

„A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Istenem hallgass a szómra.” A mélység, a régi elképzelés szerint az alvilág, a «Seol», a reménytelenség szállása. A bűnös tudja hol a helye, de ismeri a protoevangéliumot, ezért Istenhez mer fordul-ni: „Tebenned remélek, Uram, és igédben reménykedik lelkem.” Ebben a rövid mondatban a remény kétszer is szerepel. Aki így várakozik, az megtapasztalta a reményt adó szeretetét. Tudja, hogy az Úr nem úgy gondolkodik, mint az em-berek. „Ha számon tartod (tartanád) a vétkeket, Uram, Uram, ki az, aki előtted megállhat?” Isten világából látszódik meg jól a bűn mélysége. De itt ismerhetjük meg igazából az irgalom forrását is: „De nálad bocsánatot nyer a vétek, ezért félve tisztelünk téged.” Aki a bűnbeesés után nemcsak büntet, hanem megváltót is ígér, annál biztosan elnyerhetjük bűneink bocsánatát. Ebből érthető az isten-félelem ószövetségi gondolata: nem szeretném őt megbántani.

A 129. zsoltárt mindig szerdán imádkozzuk «Az imaórák liturgiája» befejező imaórájá-ban. A nap lezárásában és a válaszos zsoltárról való elmélkedésben is sokat segít a zsoltár 7. verse, amit válaszként énekelünk: „Az Úrnál az irgalom, és bőséges a megváltás nála.” SZÍVBŐL KÖSZÖNJÜK MEG AZ ÚRNAK, HOGY MEGVÁLTOTT MINKET. [ViM]

Köszönöm mindazok segítségét:

akik az Úrnapi körmenet előkészítésében és lebonyolításában részt vettek.

Idősebb házaspárok találkozója 11-én, hétfőn 18.45-kor a plébánián.

Néhány férfi segítségét kérném a templom pinceablakának betonozásához 16-án, szombaton reggel 8.30-tól. Kérem, jelentkezzenek a sekrestyében.

KÖVETKEZŐ VASÁRNAPI PERSELYADOMÁNYOKAT

TEMPLOMUNK RENOVÁLÁSÁRA FORDÍTJUK

Árpád-házi Boldog Jolán Apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária. Nagynénje Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nő-vére Szent Kinga, húga Szent Margit, unokatestvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme. A szülői házban mindössze öt évet tölthetett, amely öt évbe beleesik a tatárjárás is. Szülei ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, Boleszláv lengyel király felesége gondjaira bízták. Szent életű nővérében Jolán megtalálta példaképét és a keresztény nő eszményét. Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban. 1279-ben meghalt férje. Ekkor fölosztotta vagyonát az Egyház és a rokonai között, s az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töl-tött egészen Istennek szentelt életben. 1292-ben átment a gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. 1298. június 11-én ott halt meg, és a kolostor kápolnájában temették el.