nationalpark neusiedler see - seewinkel fertő - hanság...

1PB

Rovarvilág – LepkékA Fertő-HAnság nemzeti PArk rovArvilágA – A lePkék

aaaKÓCSAGVÁRI FÜZETEK

– LepkékRovarvilág

N A T I O N A L P A R K

Neusiedler See- Seewinkel

Fertő - HanságN E M Z E T I P A R K

32

Rovarvilág – LepkékA Fertő-HAnság nemzeti PArk rovArvilágA – A lePkékRovarvilág – Lepkék A Fertő-HAnság nemzeti PArk

rovArvilágA – A lePkék

Noha a Fertő környékének természeti értékei közül leginkább a nádas és a környező gyepek madárvilága ragadja meg az ide érkező látogatók, szakembe-rek és természet iránt érdeklődő turisták figyelmét, jó tudni azt, hogy már a nem-zeti park megalakításakor is komolyan számba vették a gerinctelen állatvilág által képviselt természeti gazdagságot is.

Ebben a kötetben szeretnénk bemutatni a Fertő és Hanság rovarvilágából a lepkék néhány ritka, védett, illetve jellegzetes képviselőjét. Ahol azt különösen fontos-nak tartjuk, a lepkék élőhelyi igényeinek megfelelő terület kezelési munkáinak cél-kitűzéseit és megvalósítását is leírjuk, hogy az alkalmazott beavatkozások érthetővé váljanak és lepkéinket megőrizhessük.

BevezetőtArtAlomjegyzék

Rovarvilág – LepkékA Fertő-HAnság nemzeti PArk rovArvilágA – A lePkék

TartalomjegyzékBevezető . . . . . . . . . . . . . . . . 3Élőhelyek szerinti ismertető

Láprétek, mocsárrétek nappali lepkéi és élőhelyi igényeik � � � � � � � � � � � 4

• Fertő-táj: hangyaboglárkák– Nagy tűzlepke . . . . . . . . 11

• Hanság: ezüstsávos szénalepke– Hangyaboglárkák, tükrös

busalepke . . . . . . . . . . 17Lápos, mocsaras és nádas területek éjszakai lepkéi � � � � � � � � � � � � � 18

• Fertő• Hanság . . . . . . . . . . . . . 21

– Éjszakai lepkék a hansági láperdőkben . . . . . . . . 23

Száraz gyepek, sztyepprétek (dongószender, törpeszender) � � � 24Töviskesek, cserjés mezsgyék, legelők � � � � � � � � � � � � � � � � � � 25

• Sárga és barna gyapjasszövő• Nagy pávaszem

Egyéb tulajdonságok szerint kiemelt fajok

Pillangók � � � � � � � � � � � � � � � � 29• Farkasalmalepke, kis

ApollólepkeNagytestű áttelelő nappali lepkék 31

• Gyászlepke, nagy rókalepke, nappali pávaszem

Vándorlepkék� � � � � � � � � � � � � � 32Térkép . . . . . . . . . . . . . . . . 34

Miért éppen a lepkék?

Fertő-Hanság Nemzeti Park 9435 Sarród, Rév-Kócsagvár Pf.: 4. • Tel.: 99/537-620, 537-622 • Fax: 99/537-621 [email protected] • www.ferto-hansag.huNationalpark Neusiedler See-Seewinkel 7142 Illmitz, Hauswiese • Tel.: 02175/3442 • [email protected] www.nationalpark-neusiedlersee-seewinkel.at

ImpresszumKIadó: Reischl Gábor igazgató, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, 9435 Sarród, Rév-KócsagvárSzeRző: dr. ambrus andrásFoTó: dr. ambrus andrásSzeRKeSzTéS: Bariska Tamás, [email protected] PRoduKcIó: Printing Solutions Bt., 6000 Kecskemét, Géza fejedelem krt. 5.

FelelőS vezeTő: Szöllősi Ádám

54



láPrétek, mocsárrétek nAPPAli lePkéiláPrétek, mocsárrétek nAPPAli lePkéi

tartozó hangyáknak. (Myrmica rubra és M. scabrinodis a Maculinea nausithous és M.alcon esetében, csak Myrmica scabrinodis a Maculinea teleiusnál).

A hernyók életének legkritikusabb pontja, amikor a tápnövényükön való táplálkozá-sukat befejezve a földre pottyannak, hogy ott potenciális hangyagazdájukkal találkoz-zanak és az adoptálja őket. A hernyócskák ebben a fejlődési stádiumukban méretüket és kültakarójukat tekintve erősen hason-lítanak az adott hangyafajok lárváira, ez azonban messze nem elegendő az örökbe fogadásukhoz. A földre pottyanásuknak a hangyadolgozók napi aktivitási csúcsára való időzítése csak növelni képes a her-nyócskák megtalálásának esélyét, azonban a speciális mirigyeikben termelt illatanyagok,

az érintett hangya fajokszámára kívána-tos feromonok már nagyban elősegítik a létfontosságú találkozás létrejöttét. A találkozáskor különleges rituálé és további, ingerlésre kibocsátott illatanyagok, sőt, zörejek segítségével győzi meg a hernyó az őt megtaláló hangyadolgozót arról, hogy adoptálja őt és cipelje be a hangya-bolyba, a többi hangyalárvát tartalmazó nevelőkamrákba. Ezt követően a hernyó átveszi az adott kolónia egyedi illatanyagát és viszonylag védett körülmények között folytatja táplálkozását, ami lehet a han-gyalárvák fogyasztása (ragadozó életmód: Maculinea teleius és M.nausithous), vagy a dolgozók által való etetés (kakukk-fióka életmód: maculinea alcon).

Legalább egy (olykor kettő) telet eltöl-tenek a hangyabolyban, majd mikor testtömegük nagyjából az adoptáláskor mért tömeg 100-szorosát eléri, június-ban bebábozódnak. A kikelő imágóknak sietve el kell hagyniuk az addig védel-met jelentő fészket és szárnyuk erezetét felpumpálva megkezdik átlagosan 4-5 napig tartó, pompás lepkeéletüket.

HangyaboglárkákA hangyaboglárkák a boglár-kalepkék egy különleges és a szakmai érdeklődésnek méltán középpontjában álló csoportját alkotják, sajátos életmódjuk miatt. Hernyóik nem a szokvá-nyosnak mondható növényi ele-delt fogyasztják, hanem életük egy szakaszában ettől jelentősen eltérő táplálkozást folytatnak.

Nevezetesen, bizonyos hangyakolóniák fészekparazitáiként különleges étrendre térnek át: vagy a hangya lárvákat fogyaszt-ják, vagy pedig a dolgozók etetik őket,

jórészt állati eredetű táplálékkal. Ennek előzményeként, már a növényzeten folytatott fejlődésük során is „szoktat-ják magukat” a későbbi táplálékváltás-hoz, magas fehérjetartalmú magvakat fogyasztanak. A nálunk élő lápréti fajok az őszi vérfű (Sanguissorba officinalis), illetőleg a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) magján „tengődnek”. Az első három lárva stádium során alig néhány milliméterre nőnek a kis hernyók (hiszen a virágzatban, illetve a magtok-ban vannak), majd a negyedik stádiumot a hangyabolyban töltve az állatvilág-ban tapasztalható egyik legnagyobb mértékű megnyúlást produkálják. A kis hernyók nem tudják befejezni fejlődésü-ket hangyagazda nélkül, obligát parazi-tái – fajra jellemző – Myrmica genusba

Láprétek, mocsárrétek nappali lepkéi és élőhelyi igényeik

76




tápnövényekkel, menedékterületekkel, mikrodomborzati és mikroklimatikus válto-zatossággal (pl. árnyékoló állományfoltok).

Tudjuk, hogy két vagy több faj nem tud tartósan együtt élni teljesen azonos ökológiai igényekkel, vagy kölcsönösen kizárják egymást, vagy – a niche szegre-gáció értelmezés szerint – némileg eltérő az ökológiai optimumuk, így van ez a két, vérfüvön élő Maculinea faj esetében is, és a helyzetet csak tovább bonyolítja a harmadik, kornis tárnicson élő faj jelenléte.

Vérfűboglárka Maculinea teleius

Országos szinten a legelterjedtebb hazai lápréti hangya-boglárka, az alkalmas vérfüves réteken, olykor elég jelentős egyedsűrűséggel előfordul. A nagy teljesítményű kaszálógé-pekkel, egy-egy rosszul időzített kaszálással viszont komoly állományokat is fel lehet számolni egyetlen beavatkozással.

Az imágó megjelenése július elejére tehető, de a rajzás elhúzódik és folyamatosan tapasztalható friss kelés augusztus végéig is. A nőstények számára a fiatal, még friss, ki nem nyílott vérfűvirágzatok az alkalmas helyek a peterakásra. Ezek a fejecskék különösen a virágba szökkenés első idősza-kában vannak bőségben, de a rajzás vége

felé is folyamatosan rendelkezésre állnak. A mi klímánkon a stabil és abundáns M. teleius állományok fennmaradásához a rendszeresen kaszált, nagyjából homogén, július közepére már erőteljesen virágzásba fordult vérfűállományok az optimálisak, ahol a tápnövény nagy egyedsűrűséggel fordul elő, a rét „vöröslik” a vérfűvirágtól. Az állo-mány népessége és a populácó dinamikája jórészt az adott év időjárási feltételeitől és a Myrmica scabrinodis hangyakolóniák kondí-ciójától függ. Megfigyelhető, hogy egymást követő években más és más élőhely-foltokban lehet tapasztalni az erősebb lepke-állomány-kikelést, a túlságosan igénybe vett területek a következő évre, évekre kime-rülnek, kevesebb lepkét képesek kinevelni. Így a hangyakolóniák és fészekparazitáik közt egyfajta dinamikus egyensúlyi állapot alakul ki, melyben az erősebb és gyengébb lepkenépességű foltok időszakonként váltják egymást, míg az össznépesség többé-kevésbé állandó szinten mozog. Noha a lepkék meglehetősen aktívak, sokat mozog-nak, de az élőhelyüket nem nagyon hagyják el, kisebb akadályok könnyen útjukat állják (cserjesor, szegély, nádas foltok, stb.), ezért fontos az egyes, elszigetelődött élőhelyfoltok közti átjárás biztosítása, ha az adott terület tenyészésre alkalmas és alkalmatlan foltok mozaikkomplexumából tevődik össze.

Noha úgy gondolnánk, hogy a jól fölfegy-verzett, agresszív hangyák lakta fészekben fejlődő hernyókra semmiféle veszedelem nem leselkedik, a valóságban ez messze nem így van. A hangyagazdák csak bősé-ges táplálék esetén látják szívesen a csellel betolakodó hernyókat, amint szűkösebb idők járnak, addigi gondozóik könnyen a hóhérukká válhatnak. Egyik legkritikusabb mozzanat a kényes örökbe fogadási rituálé, azonban a már a bolyba befogadott kis hernyók számára sem fenékig tejföl az élet. A kolóniába bekerülés idején a normális méretű dolgozók lárváinak megfelelő a méretük, még elég sérülékenyek. Ennél nagyobb méretet elérve már a megerő-södő kültakarójuk komolyabb védelmet nyújt számukra, azonban még mindig nincs teljesen biztosítva a felnevelkedésük. A korai stádiumú hernyók, noha viszonylag védett helyen fejlődnek, a külvilág elől rejtve, mégis akad olyan fürkészdarázs faj, mely megtalálja őket akár a vérfű virágzatában is. Többnyire fajspecifikus Neotypus fürkészdarazsak tartoznak ebbe a csoportba. Akad azonban még ennél is specializáltabb parazitoidjuk a hangyaboglárka-hernyóknak. Bizonyos Ichneumon fajok képesek arra, hogy – felte-hetően illatanyagaik alapján – megállapítsák

azt, hogy egy Myrmica fészekben lakik-e általuk parazitálható Maculinea hernyó. Amennyiben a darázs úgy találja, hogy a fészek hernyó által lakott, behatol a han-gyabolyba, ami rendkívül kockázatos dolog, hiszen minden más betolakodót azonnal legyűrnének, ízekre szednének a hangyák, ha ilyesmire vetemedne. A fürkészdarázsnak azonban van olyan „vegyi fegyvere”, melyet támadóira permetezve zavart kelt soraikban, egymásnak esnek az addigi bajtársak, a darázs pedig, a zavart kihasználva felkeresi a kakukkfiókát, és tojását elhelyezi benne, majd sietve távozik, mentve a bőrét. A fészekparazita-hernyóban pedig kifejlődik szépen a benne élősködő parazitoid (azért nevezzük parazitoidnak ezt az életformát, mert a gazdaszervezet pusztulását okozza az ő kifejlődése, míg a parazita életmód legfeljebb legyengülést okoz a gazdának), majd a lepkebábból nem színpompás lepke, hanem fürkészdarázs kel ki, ha eljön az ideje. Noha igen keveset tudunk ezek-ről a fürkészfajokról, azt le lehet szögezni, hogy az ide tartozó fajok még inkább veszélyeztetettek, mint maguk a lepkék!

Jól érzékelhető, hogy a hangyaboglárkák lápréti fajai csakis úgy maradhatnak fenn, ha tenyészésükhöz szükséges minden feltétel egyszerre teljesül. Ráadásul – mivel térsé-günkben vannak olyan állományok, ahol egyszerre kettő, sőt három faj is együtte-sen fordul elő – az egyes fajok kissé eltérő ökológiai igényei egy azon élőhelyen egy-szerre kell, hogy teljesüljenek! Életciklusuk beteljesedéséhez így nem elégséges feltétel pusztán a hernyó kezdeti tápnövényének jelenléte, de a fajra jellemző 1-2 hangya-gazda kolóniáinak (jellemzően Myrmica fajok) is elérhető távolságon belül meg kell lenni, az élőhelynek kellő mértékben moza-ikosnak kell lenni, eltérő virágzási stádiumú

Vérfűboglárka aberráció: a fonák pöt�-t�einek megn�últ elváltozása

98




Szürkés hangyaboglárka Maculinea alcon

A Dunántúl láprétjein a szürkés hangyaboglárka kornis-tárnicshoz – mint kezdeti tápnövényhez – kötődő ökotípusa fordul elő, a Szent László tárnicshoz kapcsolt (korábbi rajzási idejű és más hangyagazdájú) xerophila ökotípus a közép-hegység déli lejtőin tenyészik.

a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) kékperjés láprétek, mocsárrétek egykor elterjedt és helyenként gyakori, „enciánkék” színű virága volt, mára meglehetősen visz-szaszorult és ahol van, ott sem éri el korábbi tömegességét. Július végétől kezd el virágot hozni, addig csak lappanganak hajtásai, a sűrű növényzetben azt gondolnánk, meg se lehet találni, azonban a szürkés hangyaboglárka nőstényei csalhatatlanul fölismerik tápnövényüket virágzás előtt is. A virágzási időszakban és közvetlenül előtte

végzett kaszálást az – egyébként hosszú életű – tövek nagyon megsínylik, rosszul időzített kaszálással egy-egy állományt akár teljesen ki is lehet irtani, főleg, ha ismételten a virágzásba kaszálnak bele.

A lepkék rajzási ideje a három lápréti hangyaboglárka közül a legkorábbi szo-kott lenni, de július első felétől elhúzódhat augusztusra is. Nektárforrásul számos, az adott időszakban a réten megtalálható virágot elfogadnak, kedvelt például a réti füzény, mely esetenként nagyobb tömeg-ben is megtalálható láp- és mocsárréteken, a tárnicsok csak a rajzás közepétől nyílnak, úgy tűnik, nem is játszanak komolyabb sze-repet a lepkék táplálkozásában. A nőstények a hajtáscsúcsokra, illetőleg a bimbók, vagy virágok tövébe helyezik el petéiket, melyből kikelve a fiatal hernyók befúrják magukat és a magkezdeményeken táplálkoznak.

A lepkék meglehetősen jó röpképességűek, viszonylag aktívak, de az adott élőhelyen jobbára a tápnövényfoltok közelében mozognak. Ezek a foltok esetenként csak egy-egy keskeny szegélyre korlátozódnak, mivel a jelenlegi technológiák (nagy teljesít-ményű traktorok és kaszálógépek) haszná-latával a kaszált lápréteken csak kivételesen ritkán, nagy odafigyeléssel lehetett meg-őrizni azt a finom mozaikos szerkezet, amit a korábbi időszakokat jellemezte, így a szegé-lyekre, vagy lecsapolóárkok szélére szorultak ki a maradék tárnicsos állományok. A meg-közelíthetetlen, gépekkel nem kaszálható, esetleg legeltetett területeken, illetve a kife-jezetten ilyen szempontú kezeléssel érintett területeken maradtak fenn erőteljesebb állományok. Jelenleg a szürkés hangyabog-lárka – noha nem kevésbé veszélyeztetett, mint a másik két tárgyalt faj – nem szerepel az eu élőhelyvédelmi Irányelvének védett

VESZÉLyEZTETő TÉNyEZőK: későn végzett kaszálás (június 10. után már nem célszerű), korán végzett tisztító kaszálás (szeptember vége előtt általában nem szabad), nehéz gépekkel túl nedves talajon való mozgás (talajtömörödés, hangya-fészkek sérülése, egyéb taposási károk), lecsapolás, meliorációs árkok létesítése és fenntartása (kiszáradás, elgyomo-sodás), becserjésedés, elnádasodás.

Zanót boglárka Maculinea nausithous

Hazánkban csak a Dunántúl láprétjein fordul elő, többnyire együtt az előző fajjal és általában alacsonyabb egyedszám-ban találkozhatunk vele.

A lepkék nagyobb arányú megjelenésére zömében a M. teleius rajzásának kezde-téhez képest kicsit később, 1-2 hét csú-szással várható, azonban akadnak korábbi példányok is és még szeptemberben is akadhatnak frissen kelt egyedek. A lepkék nektárforrásul is előszeretettel használják a vérfű már teljesen kinyílt, kiszínesedett

virágait, melyeken többnyire összecsukott szárnyakkal látjuk őket ücsörögni. A szárny fonákjának sötét, vöröses vagy kávébarna színe is az idősebb virágzat színével harmonizál, a nőstények petéiket is a már teljesen kiszíneződött fejecskékbe rakják.

A nausithous a mi klímánkon – az előző fajjal szemben – a nyíltabb, összefüggő, homogén vérfüves foltok helyett a sze-gélyeket, árnyékosabb foltokat részesíti előnyben, még akkor is, ha csak néhány szál virágzó vérfű található meg. Elsődleges hangyagazdája, a Myrmica rubra ugyancsak az árnyékosabb, növényzettel sűrűbben benőtt, több szintes borítottságú gyepte-rületeket kedveli, így nem csoda, ha a lepke is főleg ilyen foltokon tartózkodik. Ezek tipikusan olyan helyeken alakulnak ki, ahol nincs rendszeres kaszálás és a későn felvi-rágzó vérfű nem tud nagyobb dominanci-ára jutni, inkább fűfélék, kékperje, gyepes sédbúza alkot társulást, olykor zsombékolva. Rekettyefűzbokrok védelmében és árnyé-kában érzik biztonságban magukat. Noha a lepkék sokkal kevésbé tűnnek aktívnak, mint a teleiusok és kedvelt élőhelyfoltjaikhoz ragaszkodónak tűnnek, röptük gyors, ener-gikus és kitartó is tud lenni, nádasszegély, cserjesor nem állja útjukat, ha nekilendültek.

Állományaik olykor egészen alacsony egyedszámmal is képesek stabilan fennmaradni, de van arra is példa, hogy egy évről évre csökkenő popu-láció végül teljesen összeomlik.

VESZÉLyEZTETő TÉNyEZőK: kiszára-dás (lecsapolórendszer), szegélyterületek megnyitása, felmelegedése (cserjeirtás, szintezettség megszüntetése kaszálással, szárzúzással nyári időszakban), menedékte-rületek fennhagyása nélkül történő kaszálás.

1110




azonban a kékperjés láprét, zsombékos szerkezettel még mindig jelentős terüle-teket foglal el. egész Győr-moson-Sopron megye legjelentősebb, három lápréti hangyaboglárkából álló kevert populációja itt található. A teleius enyhe dominan-ciája mellett viszonylag kiegyenlített a nausithous és az alcon aránya is, ami azt mutatja, hogy a terület, beavatkozások nél-kül is egyelőre igen változatos, nagy élőhelyi gazdagságot mutat. Az eddigi vizsgálatok során csak a megjelölt egyedek száma évente elérte vagy meghaladta az ezret.

A Fertőtől kicsit távolabb, Sopron irányában Harkán volt még ismert teleiusés nausithous kevert népesség, itt kornistárnics is volt, jelenleg nincs szá-mottevő hangyaboglárka népesség a réten. Teleius-állomány van még Ágfalván az Ikva mentén és az Arbesz-réten.

A Répce mentén, Csáfordjánosfa térségében vannak jelentős vérfüves mocsárrétek és láprétek, azonban az utóbbi időben csak teleius-állományról vannak szórványos megfigyelések.

A Hanságban az eddig vizsgált tárni-csos réteken sehol sem sikerült alcont, vagy (a sokkal egyszerűbben vizsgálható) petét megtalálni, teleius és nausithous szórványosan előfordul, a Kapi-réten a nausithous-állomány elég jelentősnek tűnik.

A Szigetközben a vörös-rétről ismert jelentős kevert nausithous- és teleius-állományok, de szórványosan kisebb népességek a csatornák, árkok mentén megtalálhatóak. Alcon nem került elő, noha van néhány kornistárnics lelő-hely (többek között a vörös-réten is).

A nemzeti park területeitől távolabb, Gyóró és Himód határában ismerünk még egy kisebb 3 lápréti maculineás rétet, ennek feltárása még folyamatban van.

Nagy tűzlepke Lycaena dispar

A nagy tűzlepke törzsalakját Angliában írták le, de már a múlt századra kipusztult. A kontinensen két további alfaja él, melyből hazánkban a L. d. rutilus fordul elő országszerte.

fajai között, mivel taxonómiai helyzete még nem teljesen tisztázott. Noha a hazai fajok közül a legtöbb hangyagazdával rendel-kezik, népességei a Nyugat-dunántúlon – éppen tápnövénye jelentős mértékű vissza-szorulása miatt – komoly veszélynek vannak kitéve. Több olyan helyről is hiányzik, ahol tápnövénye megtalálható és a többi rokon hangyaboglárka legalább egyike jelen van (tehát megvan a szükséges hangyagazda is).

VESZÉLyEZTETő TÉNyEZőK: nem megfelelő kaszálás, kiszáradás (lecsapolás).

Hangyaboglárka népességek a Fertő térségben és környezetébenMintegy 10 éve folyamatosan figyelemmel követett és inten-zíven (jelölés-visszafogásos módszerrel) vizsgált teleius és nausithous vegyes állomány él a Hidegség és Fertőhomok közti vérfüves réteken.

Ennek fenntartása és ökológiai állapotá-nak javítása érdekében az utóbbi években kifejezetten a lepkék és tápnövényük érdekében zajlanak időben és térben, szakértői vezetéssel a mozaikosan végzett kaszálások, egyebek közt a terjedő nád visszaszorítását is megcélozva. Az állomány védelme érdekében jelölik ki a fennha-gyandó (menedék) területeket. A terület kiszáradásának megállítására, az egykor kiépített lecsapolóárok és csatornarend-szer működésének blokkolására kisebb víz visszatartó küszöbök épültek. Az egyes mozaikfoltok közti átjárást az elválasztó

erdő- és cserjesávokon vágott átjárók kiala-kítása teszi lehetővé. A fenntartási munkák és vizsgálatok végzésében a nemzeti park dolgozói mellett gyakorlatos diákok, szak-dolgozók és önkéntesek is részt vettek, még Angliából is érkezett segítség ide. A terüle-ten – a szárazabb időszak ellenére is – ezres nagyságrendű teleius- és százas egyed-számú nausithous-populáció tenyészik.

Nem a nemzeti park szerves részét képezi, de számos botanikai és rovartani ritka-sága miatt az utóbbi években alaposabb vizsgálatok alá került az ebergőci láprét, mely kevesebb, mint 10 km távolságra van a Fertőtől. Ez a láprét évek óta nagyjából zavartalan, számos orchideafaj mellett jelentős állomány szibériai nőszirom és kornistárnics is díszlik rajta. A láprét ugyan egyes részein erősen nádasodik, máshol bokorfüzek borítanak jelentősebb foltokat,

1312




lecsapolás, kiszáradás, rossz időpontban végzett kaszálás. ugyanígy káros lehet a mély fekvésű területek nedves időszakban való összecsapázása, valamint – főként kisvízfolyások esetében – a parti növényzet egyszerre, teljes mértékben való lekaszálása.

Megoldásként mindenképp a láprétek, mocsárrétek legmélyebb (esetenként akár vízállásos) helyein is érdemes fennha-gyandó területeket kijelölni, hiszen a nagy tűzlepkének éppen ezek a tenyészőhelyei, valamint nektárforrásul szolgáló foltok is mindenképp ki kell jelölni (ellenkező eset-ben a tűzlepkék elhagyják az alkalmatlanná vált területet). Az így fennmaradt foltokat szárazabb időszakban (nem is feltétle-nül minden évben), illetve amikor már a szomszédos lekaszált területek kisarjadtak, a nagy tűzlepkék fejlődéséhez igazodva lehet letakarítani. Legjobb azonban a régi, moza-ikos kaszálás volt, amit persze ma már csak igen nagy odafigyeléssel lehet „imitálni”, annak érdekében, hogy a haris és egyéb földön fészkelő madarak, az ott tenyésző orchideák, gyapjúsások és más botanikai ritkaságok, valamint a hangyaboglárkák, tarszák és más gyeplakó rovarok is mind megtalálják létfeltételeiket, tápnövényei-ket, nektárforrásaikat, valamint a lekaszált széna is hasznos legyen a jószág számára.

Nagy tűzlepkét a Fertő térségben a han-gyaboglárkás lápréteken, mocsárréteken, a csatornák partján, mezsgyék vízállásos, mély fekvésű foltjain figyelhetünk meg legkönnyebben. Távolabb a harkai lápréten, ebergőcön, Ágfalván, a Répce, Kardos-ér, Ikva és más patakok mentén, a Hanságban szintén egyes lápréteken, a beömlő víz-folyásokat kísérő vízparti állományokban, továbbá a Szigetköz vízparti területein szórványosan sokfelé megtalálhatjuk.

Ezüstsávos szénalepke Coenonympha oedippus

Az ezüstsávos szénalepke az EU Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. Függelékein szereplő, illetve a hazai fokozottan védett fajok között 100 000 Ft eszmei értékkel jegyzett, nem külö-nösebben feltűnő megjelenésű, nagyjából közepes boglár-kalepke méretű szemeslepke.

Európai populációi szinte mindenütt lokálisak és aktuálisan veszélyeztetettek. Hazánkban ismert természetes előfordulása – pár évvel ezelőttig – már csak egyetlen területre, ócsa környékére korlátozódott, bár vannak sikeresnek ígérkező próbálko-zások korábban ismert, illetve alkalmasnak ítélt területekre való be- és visszatelepítésre a Kiskunságban. a faj hansági előfordulá-sára vonatkozó adatok utoljára mintegy 70, illetve 100 évvel korábbi időszakra

A faj a boglárkalepkék azon csoportjába tartozik, melyek nem mutatnak szorosabb kapcsolatot hangyákkal, hernyóik nem igénylik hangyagazda jelenlétét kifejlő-désükhöz, teljesen szokványos, növényi táplálékon fejlődnek. Fő táplálékuk a lórum (lósóka) fajok közül kerülnek ki, főként a vízközeli, vízenyős területeken élő tavi lórum (Rumex hydrolapathum). a lepke is a láprétek és mocsárrétek mélyebb terüle-tein, vízpartokon és időszakos vízborítású területek környezetében érzi otthon magát.

Nálunk évente 2 nemzedékben tenyészik, olykor részleges harmadik generációja is lehet. Hernyóalakban telel át, finom kis szövedékben, többnyire a tápnövény levelén, különleges tulajdonsága, hogy így, diapauzában hosszabb ideig tartó elöntést is el tud viselni, nem fullad meg, a vizes élőhelyeken várható időszakos vízborítású állapothoz teljesen jól alkalmazkodott. Az adult példányok májust-júniusban jelennek meg, majd a következő generáció – olykor szinte egybe mosódva – július-augusztus-ban röpül, de rendszeresen lehet talál-kozni szeptemberben is példányokkal.

Az előbb megismert hangyaboglárkákhoz képest nemcsak a lárvális fejlődésük mutat jelentős eltérést, hanem a kifejlettlepke-alakban töltött időszak is. Az adult példá-nyok élettartama – lepkeviszonylatban – nem túl rövid, 2-3 hétig is el tudnak élni. A hímek a megfelelőnek ítélt szaporodásra alkalmas helyeken területet foglalnak és territoriális viselkedést mutatnak,vagyis védik azt a betolakodó fajtárs hímektől. (Természetesen a nőstényeket örömmel fogadják.) A boglárkalepkéhez képest a repülésük igen erőteljes, időnként ener-gikusan körbejárják birtokukat, éppen elég szemmel követni őket, bár a hímek

pompás, ragyogó piros színe és hamu-szürke fonákja még messziről is elég jól szembetűnik. Táplálkozást folyamato-san végeznek, nektárforrásul bármilyen nektárral rendelkező virág megteszi, de ők is előszeretettel látogatják például a nedves réteken gyakori réti füzényt.

Territoriális viselkedésükkel és hosszabb élettartamukkal összefüggésben nagyobb egyedsűrűségű populációik ritkán talál-hatók, a Fertő-térségben, egy-egy bejá-rás alkalmával, alkalmas élőhelyeken is csak 4–5 példánnyal találkozhatunk, egy-egy 100 m-es partszakasz, vagy 1–2 hektár terület vizsgálata során. Persze ha az ember célirányosan, az ismert tenyészőhelyeket keresi fel, látszólag nagyobb abundancia mutatkozhat.

Kedvelt élőhelyei egy nagyobb, ned-ves rét esetében a legmélyebb foltok, melyeken akár időszakos vízborítás is lehet, álló- és folyóvizek esetében pedig a vízpart olyan szakaszai, ahol a tápnövény és valamilyen nektárforrás is megtalálható.

VESZÉLyEZTETő TÉNyEZőK első-sorban az élőhelyeket ért veszteségek:

Nag� tűzlepke, hím

1514




fel, majd durván egy hétre rá kelnek ki az első nőstények is. Az imágók nem látogat-nak virágokat, nincs szükségük nektárra, azonban előszeretettel szívogatják a nyers talajfelszínről és bomló szerves anya-gokról a nedvességet és a benne oldott anyagokat, kivált száraz, meleg napokon. Repülésük nem túl erőteljes, de kitartó, viszonylag ritkán ülnek le pihenni a hímek napsütésben. Nagyon jól alkalmazkod-nak a magassásosban való navigáláshoz, többnyire a növényzet középső szintjében mozognak, nagy biztonsággal. Önként nem

is hagyják el a rejteket adó sásost, de ha megzavarják őket, komolyabb sebességre is tudnak kapcsolni. A nőstények természe-tesen lomhábbak, kevesebbet mozognak, de azok is ügyesen tudnak lavírozni a sűrű levelek és ágak között. Mint a szemeslepkék általában, az ezüstsávos szénalepke is jól hall, roppanásra, neszezésre elbújik a megfi-gyelő szeme elől, vagy odébb áll. A nősté-nyek egyenként rakják le petéiket, szét-szórtan, főleg egyszikű növények levelére ragasztva. Tápnövényük közé sásfélék tartoz-nak, de nem mutatnak különösebb specia-lizációt, több, más pázsitfűfélét is elfogyasz-tanak, ami a lápréteken előfordulhat. A fiatal hernyók telelnek át, majd tavasszal folytatják táplálkozásukat. Az elöntést nem viselik el az áttelelő hernyók, megfulladnak, ezért is fon-tos számukra a zsombékos szerkezet, mely magas vízállás esetén is menedéket biztosít a hernyóknak. Évente egy generációja van.

Állománynagyság: a Háromszögletű-rét mintegy 10 ha-os területéből egy – nagyjából fizikailag, úttal, csatornával és nádas, vagy cserjés szegéllyel lehatárolt – 1 ha-os mintaterületen történt a jelölés-visszafogásos denzitásbecslés.

vonatkoztak, így jogosan tekintettük a fajt kipusztultnak a területről. A korábban eltűntnek tekintett lepke helyzetének felderítésére az eredetileg ismert élőhelye-ken korábban is történtek próbálkozások, azonban a jelentős mértékű tájképi átala-kulás (lecsapolás, erdősítés) miatt a vizs-gálatok nem hoztak pozitív eredményt. A felkutatására vonatkozó legutóbbi kísérletre az adott indíttatást, hogy a vele kapcsolatos visszatelepítési kezdeményezések körül heves vita alakult ki a hazai szakemberek között. Az eredményhez vezető intenzív, célirányos vizsgálatok kiindulását a keresett élőhely típus(ok) beazonosítása képezte: a megcélzott állományok zöme a kékperjés

láprétek tőzeges talajon díszlő, több szintes, zsombékoló szerkezetű (nem gépi kaszá-lású, vagy kaszálatlan) formációiból kerültek ki. Az utolsó ismert adattól, 1939-től szá-mítva (Graeser, 1940) épp 70 év telt el, hogy az első recens előfordulás igazolta a faj han-sági túlélését. Az első példány megkerülésé-hez némi szerencse is kellett, hiszen az ún. „Háromszögletű-rét” lelőhelyen már koráb-ban is történtek bejárások, eredménytele-nül. Az első példány megpillantását számos

további követte és ez elvezetett a faj itteni előfordulási helyeinek, majd pedig kedvelt élőhelytípusainak a feltérképezéséhez.

A megtalált populáció egy viszonylag leha-tárolt terület részén az abundancia becslé-sére azonnal elindult egy jelölés-visszafo-gásos vizsgálat, valamint több kutató aktív közreműködésével a térség további alkal-masnak látszó élőhelyein is történtek felmé-rések, a faj elterjedésének megállapítására (jelenlét-hiány). A vizsgálat során jelentős állományok előfordulásáról sikerült megbi-zonyosodni a Háromszögletű-rét közelében és annak néhány km sugarú környezetében.

A legkedveltebb élőhelyek a követke-ző típusokba voltak sorolhatók:

• a Háromszögletű-réthez hasonló, kaszálatlan, több szintes, zsombékoló sásos kékperjés láprétek, némi cserje, főleg kutyabenge (Frangula alnus) és kevés nyír-, fűz- (Betula pendula, Salix sp.) borítással, bőséges (időnként tocsogós) vízellátással

• sikertelenül erdősített, valamikor mély-szántott, bakhátas művelésű, gyepes borítású területek, kevés fásszárúval

• fiatalosok, kiritkult állományok tisztásfoltjai és szegélyei.

A lepkék június első harmadában jelennek meg, repülési idejük nagyjából egy hónapig tart. Egyöntetű kávébarna szárnyfelszínüket viszonylag ritkán mutatják, a pihenő pél-dányok többnyire csukott szárnnyal ülnek. A fonák a hímek esetében vörösesbarna, a nőstényeknél világosabb szürkésbarna, egy sor szemfolttal, ami a nőstényeknél egy kis fehéres folttal van díszítve. Magyar nevét a szárnyak szegélyében húzódó nagyon finom, keskeny, ezüstös-bronzos fémfényű sávról kapta. Először a hímek bukkannak

1716




Tükrös busalepke Heteropterus morpheusA hansági láprétek egyik gyakran szem elé kerülő, védett lepkéje a tükrös busalepke, mely szintén az ezüstsávos szé-nalepke által is lakott réteket kedveli.

Imágói akkor jelennek meg, amikor az oedippus rajzása már vége felé jár, szinte váltja az előzőt. Szárnyainak fel-színe ennek a fajnak is sötétbarna, némi világos mintázattal, méretre is hasonló, fonákja azonban feltűnő, világos ovális foltokkal van tarkítva. Leginkább mégis a szaggatott, szökellő repülése alapján ismerhető fel. Előszeretettel látogatja a láprét virágait, réti füzény, ajakosak, bogáncs, stb. tartoznak fő nektárforrásai közé. A hernyó tápnövénye szintén a fűfélék közül kerül ki. Rajzási ideje június végétől július-augusztus hónapokig tart.

A legnépesebb állomány a hansági réteken él, itt helyenként nagyobb egyedsűrűséget is elérhet. Ezenkívül a térség más, lápréti hangyaboglárkák által benépesített területein is előfor-dul, de jóval alacsonyabb számban.

Az ezüstsávos szénalepke által kedvelt területeken úgy tűnik, hogy a tükrös busalepke és a nagy tűzlepke mellett még a két, vérfüvön élő hangyaboglárka is előfordul, nagyobb arányban a nausithous, így a térség nappali lepke szempontból rendkívül értékes területének tekinthetjük. Mindehhez még számos ritka és védett éjszakai lepke is felsorakoztatható.

A nagylepkeközösség további érté-kes elemeinek feltárására éjsza-kai lámpázások történtek.

A vizsgált időszakra az adatok alapján manly-Parr módszerrel 60-70 körüli maxi-mális napi populációméretet lehetett becsülni, amiből a teljes repülési időszakra százas nagyságrendű teljes populáció-méret valószínűsíthető. A mintaterületnél tízszer nagyobb Háromszögletű-rét teljes területére így az ezres populációméret becsülhető, ami a teljes repülési időszakra, a további, abundáns állományokkal együtt mindenképp több ezres populációmére-tet tesz valószínűvé a vizsgálat évében.

Az előfordulási helyek jellegéből és azon helyekből, melyek alkalmasnak tűnnek, ám nem sikerült kimutatni a faj jelenlétét, világosan látszik, hogy ez a lepke nem viseli el sem a gépi kaszálást, sem a területen a nádas-, az erdő-, vagy a bokorfüzes-állományok záródását. Érzékenyen reagál továbbá a kiszáradásra és nem ked-veli – ezzel összefüggésben – az invázív fajok (itt főként Solidago) térhódítását.

Problémák:• Vízelvezetés: a terület kiszára-

dását okozza, a zsombékoló jelleg megszűnik, záródik az állomány, a lepke számára bezárulnak a védett közlekedési útvonalak.

• Gépi kaszálás, szárzúzás: tönkre teszi a gyep mikrodomborzati struk-turáltságát, zsombékos szerkezetét, szintezettségét, homogenizálja a gyep szerkezetét, ami nem kedvező a lepke és a hernyó számára sem.

• Cserjésedés (kaszálás felha-gyása): alacsony borítású árnyékoló cserje elegyet (Frangula alnus) mene-dékül, pihenőterületként használ az imágó, nagyobb mértékű borítás, záródás esetében azonban kiszo-rul a területről, nem is repül bele.

• Nádasodás: ritkás nádasszegély nem okoz problémát, azonban sűrűbb nádas mellett átalakul a gyepszerkezet is, és a lepke sem hatol be a számára otthonul nem szolgáló közegbe.

• Solidago terjedés (+egyéb invázív): vízgazdálkodás rom-lása miatt beálló változás, ami a honos gyep faji összetételét és struktúráját változtatja meg, alkal-matlanná téve azt a faj számára.

• Erdősítési kötelezettség: a beerdő-sítéssel – akár sikertelen, akár nem – jelentős mértékű zavarás következik be, mely (az egykor alkalmazott bakhátas előkészítés kivételével) többnyire nagy-ban lerontja a faj túlélésének esélyeit.

A meglévő állomány fennmaradását és további megerősödését a követke-ző intézkedések segíthetnék elő:

• a gyep művelési ágban levő, ismert coenonympha oedippus élőhelye-ken az agrártámogatási rendszer által előírt évi egyszeri (N 2000) vagy kétszeri kaszálási kötelezettsé-get föl kell oldani, mert az az állo-mány kipusztulásához vezethet.

• az erdő művelési ágban lévő élőhe-lyeken az erdősítési kötelezettség alól mentesíteni kell a területet, mivel az is nagyban károsítja az élőhelyet, sikeres telepítés esetén kipusztul a faj a beerdősített területről. A cserjésedés, nádasodás és egyéb, invázív fajok előre-törése elleni védekezésül kisebb sávok-ban, függesztett adapterrel való szárzú-zás javasolható, bizonyos mértékű kézi munkával megsegítve (motoros kasza). További vízelvezetés, lecsapolás nem engedhető meg a területeken, töre-kedni kell az olvadásból és csapadékból származó többletvizek visszatartására.

1918



láPos, mocsArAs területek éjszAkAi nAgylePkéiláPos, mocsArAs területek éjszAkAi nAgylePkéi

lepkefajok zöme euroszibériai-szibériai elterjedési típusba tartozik és táplálko-zási módjától, tápnövényétől függetlenül kedveli a hűvösebb, párásabb mikroklí-mát. Ezt a nyári időszakban is gyakorta megtapasztalható éjszakai pára (olykor köd) képződése is jól megmutatja. Ennek köszönhetően az ilyen élőhelyek képesek megőrizni számos faunisztikai ritkaságot, esetenként korábbi időszakokból itt maradt fajokat is, de lepke fajegyüttesük a gyakori fajokat tekintve is egészen sajátos lehet.

A Fertő térségé-nek nádasaiban általánosan elter-jedt és gyakori faj a nádrontólepke (Phragmatoecia castanea), mely az ősinek számító farontó lepkék közé tartozik. Hernyója a nád szárában él és belülről rágja azt, csakúgy, mint sok más egyéb lepke hernyója. Ilyen fajo-kat találunk még a nádibaglyok között és néhány moly-lepke is hasonló életmódot folytat. Egyik leggyakoribb,

nádhoz mint tápnövényhez kötődő bagoly-lepkénk a Mythimna obsoleta. Jellegzetes és szép, nádban élő lepke a Senta flammea, valamint az egykor faunisztikai ritkaságként, az országban az elsők közt Fertőrákosról előkerült arenostola phragmitidis. ősszel gyakori a Rhizedra lutosa és a Sedina buettneri, valamint találkozhatunk az év során néhány ritkább Archanara fajjal is.

A nád levelét fogyasztja előszeretettel a nádiszövő (Laelia coenosa) és olykor a szomjas pohók (Philudoria potatoria) is.

A nádas zónát övező lápréteknek, mocsárréteknek és bokorfüzesnek, valamint láperdei társulásoknak ugyan-csak megvannak a maguk jellegzetes éjszakai nagylepkéi, melyek közül több tipikus faj is előfordul az elszigetelt ebergőci lápréten is. A lápréti elemek közül feltűnő, dekora-tív fémfényű színezete miatt is érdemes

FertőA Fertő környezetének egyik leginkább meghatározó, domi-náns eleme a nádas és a náddal elegyes télisásos, gyékényes, illetve magassásos társulások sorozata, melyeket láp- és mocsár-rétek öveznek ott, ahol fásszárú növényzet, vagy szántóföld nem ékelődik be. Míg a nappali lepkék között nem találunk olyan fajokat, melyek számára a nádas jelentene alkalmas élőhelyet, az éjszakai fajok és a molylepkék között már jócskán akadnak ilyenek is.

A nád régtől fogva kedvelt építőanyag, melynek üreges, csöves szerkezete miatt kitűnő mechanikai tulajdonságai és hőszigetelő képessége van. A fertői nádat különösen kedvelték, még nagyobb távolságra, a tengeren túlra is eljutott. A nádas állomány és maga a nád növény is élőhelyi és táplálékforrás szempontból a természetes életközösségek számára persze lényegesen elemibb szerepet játszik, mint ipari nyersanyagként, azonban éppen ez utóbbi tulajdonság miatt ismertek a nád minőségét rontó, vagy rajta, benne élő gerinctelenek (egykor karantén kártevő-ként is nyilván tartották némelyiket).

A nádasokhoz, gyékényesekhez, láprétek-hez, mocsárrétekhez és láperdőkhöz, vala-mint egyéb vízhatású élőhelyekhez kötődő

Lápos, mocsaras területek éjszakai nagylepkéi

Xestia sexstrigata

Nádiszövő hern�ó

Diachr�sia zosimi

2120



HAnsági láPrétek és láPerdőkláPos, mocsArAs területek éjszAkAi nAgylePkéi

A Fertő térségéhez képest a Hanságban jóval változato-sabb, elegyesebb, erdős terü-letekben gazdagabb élőhely-mozaik komplexumot találunk, még akkor is, ha számolunk a jelentős területeket elfoglaló nemesnyárültetvényekkel.

Ezzel szemben viszont hiányoznak a nagy, összefüggő nádasok, gyékényesek, télisásosok, melyek a Fertő esetében a terület meghatározó karakterét adták. Kiterjedésük itt a csatornahálózat parti zónájára, illetve egyes mélyebb fekvésű és kevéssé művelt gyepterületre korlátozódik, de elegyként mindenütt megtalálhatók.

Az Észak-Hanság rétjeinek vizsgálata során éppen ezért meglepő volt az, hogy az egyébként meglehetősen ritkának ismert Arenostola phragmitidis nádibagoly helyenként szinte domináns fajnak bizo-nyult, egy-egy lámpázás alkalmával százra becsülhető egyedszámban is jött a fényre! Ezen túl, gyakorta lehetett vele nappal

is találkozni. Egy másik, igencsak lokális előfordulású, a védett erdei nádibagoly (Phragmitiphila nexa) – noha csak néhány példányban érkezett – szintén értékes adalékkal szolgált a terület fajgazdagsá-gához. Természetesen nem hiányoztak a gyakoribb és ritkább Archanara fajok, a nádrontó lepke (Phragmatoecia castanea) és a nádiszövő (Laelia coenosa) sem. A szomjas pohók igen gyakori, mind hernyó-jával, mind pedig a – napközben sebesen, zegzugosan röpködő hím – lepkével min-denütt, nagy számban lehetett találkozni.

megemlíteni két aranybaglyot, a Plusia festucae és a védett diachrysia zosimi fajokat. Míg az előbbi általánosan elterjedt, bár nem túl gyakori láp- és mocsárréti faj, az utóbbi kimondottan csak a vérfüves réteken fordul elő, kétnemzedékes, így ahol tudjuk, hogy él, különösen kell ügyelni rá, hogy kaszáláskor maradjanak fent érintetlen foltok, menedék-területek a hernyó számára is. Pázsitfüveken fejlődik a meglehetősen szórványos előfor-dulású, elegáns megjelenésű unca uncula nevű kis bagolylepke. Jelenkori terjedését tapasztalhatjuk egy korábban igen ritkának ismert bagolylepkének, a Xestia sextrigata fajnak, mely ma jó helyen akár 4-5 példány-ban is jöhet a lámpára egy este. További jellegzetes, említésre érdemes fajok még a Mythimna straminea és Mythimna impura, melyek a Fertő egyes részein jelentősebb egyedszámban is megfigyelhetőek.

Lápos, mocsaras területeken, de már inkább cserjés és láperdei mozaik foltok jelenléte mellett talál-kozhatunk néhány olyan fajjal, melyek hernyói zúzmókon, korhadó faanyagon, algákon táplálkoznak. Közülük a Pelosia muscerda zúzmószövő viszonylag elterjedt, gyakori faj, azonban a Pelosia obtusa és a Tephronia sepiaria araszoló-lepke csak elvétve kerül szem elé, akkor is legfeljebb egy-egy példányban.

Kimondottan a láperdőkhöz, fűz, nyár, éger, nyír tápnövényekhez ragaszkodik több, itt előforduló faj. Közöttük találha-

tunk gyakoribb és ritkább púposszövőket (cerura vinula, c.erminea, Harpyia bicuspis, Gluphisia crenata), szövőlepkéket – sárga pohók (Gastropacha populifolia), bag-lyokat (Ipimorpha subtusa, Agrochola lota), szórványosan éger szigonyosbagoly (Apatele alni), sötétszürke szigonyosbagoly (Apatele cuspis) és fehér fűzbagoly (Apatele leporina) is megjelenik, és araszolókat (Stegania dilectaria, chloroclysta siterata) egyaránt. Az araszolók egyik ritka kép-viselője került elő Ebergőcről, a Lygris testata, egy másik, szintén elég ritkának számító faj, az acasis viretata Kópházáról.

Hansági láprétek és láperdők

Tephronia sepiaria

Cerura vinula

Ennomos alniaria

L�gris testata

2322



éjszAkAi lePkék A HAnsági láPerdőkBenHAnsági láPrétek és láPerdők

Éjszakai lepkék a hansági láperdőkbenAz éjszakai lepkefauna tekinté-lyes részét teszik ki a fűz-nyár és éger-nyír tápnövényhez és a rajtuk lévő zúzmókhoz kötődő láperdei fajok, továbbá közéjük bekeveredő tölgyes elemek.

Ezek sok esetben nagy egyedszámmal és feltűnő színezettel is gazdagítják, egészítik ki a láprétek gyepszintjéhez kötődő, sok esetben halványabb színezetű lepke-komponensek által megrajzolt összképét.

Igen jellemző szinte minden időszakban a lomberdei kötődésű púposszövők nagy egyedszáma és fajgazdagsága, néhány kivételtől eltekintve szinte az egész hazai fauna megtalálható itt. Néhány jellegzetes faj közülük a cerura erminea, cerura vinula, Furcula bicuspis. A szintén lomberdőkhöz kötődő sarlósszövők fajai is jól reprezentálják kis csoportjukat, közülük a nyírfa sarlósszövő (drepana lacertinaria), mint hazai viszonyok között nem jellemzően síkvidéki faj, érdemel említést. A korábbi fénycsapdás vizsgálatok során a zúzmószövők is tekintélyes fajgaz-dagsággal és egyedszámmal kerültek elő, a Lithosia griseola szinte minden alkalommal bejött a mesterséges fényre, ami nem meg-lepő, hiszen leginkább égeresekhez kötődik, azonban több más, ritkább faj is megkerült.

Az égerfa pihésszövő (Ochropacha duplaris) szintén a kiterjedtebb égeresek-hez kötődik, jelenléte nem meglepő.

A térségben általánosan elterjedt a sárgapohók (Gastropacha populifolia) és a tölgylevél pohók (Gastropacha quercifolia) is, látványos, nagytestű szen-derek is bőséggel akadnak, nyárfaszen-der (Laothoe populi) és esti pávaszem (Smerinthus ocellata) leginkább.

Ritkább lombfo-gyasztó fajok közül főként a rendszeres megjelenés miatt érdemes kiemelni az éger szigonyosbagoly (Apatele alni), a sötétszürke szigo-nyosbagoly (Apatele cuspis) és a fehér fűzbagoly (Apatele leporina) fajokat, melyek olykor több példányban is képviseltetik magukat a lámpánál. Néhány, kimondottan ritka araszolólepke is előkerült az elmúlt évek vizsgálatai során, közülük a fehér fűzfaaraszoló (Eilicrinia cordiaria) valószínűleg rekettyefűzön, a Lygris testata nyíren, rezgőnyáron, a Plemyra rubiginata és az Ennomos alniaria pedig égeren fejlődik. Míg az első három faj csak néhány példányban jelent meg, az utolsó – talán a legritkábbnak tekinthető – több példány-ban is mutatkozott. Inkább csak faunisztikai ritkaságként említhető a nagy gyökérrágó lepke (Hepialus humuli) előkerülése a terület több pontjáról is. Összességében elmondható, hogy az elmúlt évszázad során lezajlott, jelentős mértékű változás, szárazodás és átalakulás ellenére a lep-kefauna igen gazdag lápréti és láperdei elemekben még mindig, faunisztikai ritkaságok is kerülnek elő bőséggel.

A galajszender (Hyles galii) feltűnő, dekora-tív hernyója alapján könnyen azonosítható, de fénycsapdás vizsgálatok során imágója is megkerült már korábban a területről.

További, főként tömegesnek mondható és módfelett dekoratív megjelenéséve okozott meglepő faunisztikai eredményt a chariaspilates formosaria nevű araszoló faj, melynek utolsó itteni előfordulási adata szintén 1939-ből származott. Ehhez képest meglepő számban – szintén százas nagyságrendet közelítő meny-nyiségben – jött a mesterséges fényre és napközben is lehetett vele találkozni.

Üde magaskórós társulásokhoz kötődő fajok közül néhány ritkább aranybaglyot érdemes kiemelni, közülük szépségével és ritkaságával mindenképp figyelemre érdemes a c-betűs aranybagoly (chrysoptera c-aureum). a hernyója borkóró (Thalictrum) fajokon él, itteni tápnövénye a sárga borkóró (Thalictrum flavum), mely feltűnő sárga virágzatával a viráglátogató rovarok számára fontos táplálékforrás a nyár derekán. ugyanezen a tápnövényen fejlődik az öblösszárnyú csipkésbagoly (calyptria thalictri) lepke is, mely szintén nem túl

gyakori. Másik érdekes és szép aranybagoly innen a nagyfoltú aranybagoly (diachrysia chryson), mely inkább az ország hegy- és dombvidékeiről ismert, síkvidéki előfordu-lása – úgy, hogy nincs is a közelben maga-sabb fekvésű terület – elgondolkodtató. Ez a pompás éjszakai lepke több alkalommal felbukkant nappal is. A vérfű-aranybagoly (diachrysia zosimi) és a kockás ezüstbagoly (Plusia festucae) is megkerült már korábban.

A medvelepkék gyakoribb, általános elter-jedésű, illetve mezofil, nagyobb nedvesség-igényű fajai találhatók csak meg a területen, kivéve a dombvidéki xeroterm lejtőkre jellemző jakablepkét (Tyria jacobaeae), mely több területről is előkerült, feltűnő színe-zetű hernyóival is lehetett találkozni. Sajnos az újabb kutatások során az egykor innen ismert metelka medvelepke (Rhyparioides metelkana) eddig még nem került elő. Ez nem jelenti azt, hogy teljes bizonyosság-gal kipusztult – amint azt az ezüstsávos szénalepke és a chariaspilates formosaria példája is mutatja – érdemes folytatni a keresést olyan elzárt, szűk területeken, melyek bizonyosan nem száradhattak ki az elmúlt közel bő fél évszázadban.

Apatele cuspis

2524



töviskesek, cserjés mezsgyék, legelők szegélyeiszárAz gyePek, sztyePP rétek

a fertőrákosi kőbánya törmeléklejtőin tenyésző, hazai és nemzetközi természet-védelmi oltalom alatt álló törpeszender (Proserpinus proserpina), melynek hernyója deréceféléken (itt vízparti d., epilobium /chamaenerion/ dodonaei) táplálkozik. Sáfián Szabolcs és munkatársai ugyanerről a területről mutattak ki egy hazánk faunáján újnak bizonyuló lepkét, a denevérszárnyú szendert (Hyles vespertilio), mindkét faj hernyói is előkerültek a tápnövényükről.

A Fertőzug szikeseiről, eddig csak az osztrák oldalról került elő a Hadena christophi, melyet Magyarországról még nem mutattak ki, Sarródról pedig egy rendkívül érdekes, atlantikus elterjedésű, seprőzanóthoz kötődő faj, a chesias legatella egy példánya került elő, mely ennek a fajnak a második hazai adata volt.

a Soproni-hegység közelségét jelzi néhány olyan elem megjelenése, mely inkább a hegyvidékre jellemző, így a boreális elterjedésű chloroclysta truncata, a hegy-vidéki fenyvesekhez általában ragaszkodó Puengeleria capreolaria, a nyíresekhez kötődő, védett Leucodonta bicoloria érdekes színező elemet képeznek a domb-vidék és a Fertő-térség faunájában.

Töviskesek, cserjés mezsgyék, legelők szegélyei (Eriogaster catax és E. lanestris)

Sárga gyapjasszövő Eriogaster cataxA sárga gyapjasszövő – Eriogaster catax (Linnaeus, 1758) európai közösségi jelentőségű (Natura 2000), a Berni Konvenció II. függelékében is szereplő lepkefaj, amely hazánkban is védett. Szintén szerepel az IUCN vörös lis-táján mint adathiányos faj. A faj életmódjának alaposabb megismerését célzó vizsgálatok kimutatták, hogy a faj jelen-létének detektálására sokkal alkalmasabb a korai fejlődési alakok keresése, mint az imágó mesterséges fénnyel való gyűjtése, ezt felismerve indult el egy egész Magyarországra kiterjedő monitorozó program, amely az E. catax hernyó-fészkeinek keresésével hivatott a faj elterjedését feltérké-pezni a megfelelő élőhelyeken.

Száraz gyepek, sztyepp rétek (dongószender, törpeszender)A Fertőt nyugat felől övező Balfi-dombsor, valamint osztrák részen a Lajta-hegység száraz, meleg, lajta mészkövön kialakult lejtő-sztyep, sziklagyep és xeroterm erdős, cserjés területei egészen lehúzódnak Fertőrákos-Balf-Fertőboz határában a Fertő üde, nedves part menti társulásaihoz.

Köztük átmeneti zónák, agrárterületek, tele-pülések húzódnak, ám így is számos érde-kes keveredés figyelhető meg a xeroterm (meleg, száraz mezoklímát, élőhely típu-sokat kedvelő) és a nedves, hűvösebb lápi élőhelyekhez kötődő fajok között. Ezen túl még a Soproni-hegység közelségét is jelzi néhány mozgékonyabb, nálunk főként hegyvidékekre, üde erdőtársulásokra és

gyepekre jellemző faj megjelenése. A Fertő parti zónáját nyugat felől helyenként gyenge vízgazdálkodású, időszakosan kiszá-radó szikes foltok övezik – nagyobb részt az osztrák oldalon –, ahol néhány jellegzetesen szikes gyepekre jellemző faj is megtalálható.

A dombsor száraz, meleg gyepterüle-tein rendszeresen, bár kis egyedszám-ban felbukkan az Eremobia ochroleuca és Hadena filigrama nevű bagolylepke, valamint a Nyssia zonaria araszoló. Jellegzetes és látványos, nappal megfigyel-hető, a kacsafarkú lepkéhez hasonlóan, a virágok fölött lebegve táplálkozó faj a dongószender (Hemaris tityus), mely a sztyeppréteken és helyenként a GySev vasútvonal mentén is fel-felbukkan, a dombsor vonalában. Bokorerdők, szá-raz cserjés területek jelenlétét mutatja a Triphosa dubitata, Rheumaptera cervinalis, Philereme vetulata és Philereme transversata araszoló faj, valamint a védett barna gyapjasszövő (Eriogaster lanestris) és a Natur 2000 jelölő faj sárga gyapjasszövő (eriogaster catax) is. utóbbiról még később esik szó. Melegkedvelő tölgyes, molyhos tölgyes elemnek tekint-hető itt a Boarmia viertlii, Ocneira rubea, Polyploca ruficollis és Roeselia kolbi. Szintén melegkedvelő tölgyes elem a tölgyfaszender (Marumba quercus), a pergamen púposszövő (Hoplitis milhauseri) és a szilfa púposszövő (exaereta ulmi).

Érdekes színezőelemként jelenik meg a részben mezofil gyepekhez, részben inkább xeroterm lejtőkhöz is kötődő, ám itt főleg

Törpeszender

Dongószender

2726



töviskesek, cserjés mezsgyék, legelők szegélyeitöviskesek, cserjés mezsgyék, legelők szegélyei

Korábbi ismereteink szerint az e. catax európai faunaelem, tipikus erdőszegélyek-hez kötődő faj, mely különböző tölgyesek (cseres tölgyesek, keményfaligeterdők) természetközeli kökényes-galagonyás cserjés szegélyeiben él, de erdőssztyepp tölgyesekben is előfordul. Sajnos a változa-tos, gazdag cserjés erdőszegélyek nagyon megfogyatkoztak az intenzíven művelt gazdasági erdők térhódításával, ezért a faj Nyugat-Európában a kipusztulás közvet-len veszélyébe került. az 1980-as, 1990-es évekig hazánkból is kevés helyről volt ismert és meglehetősen ritkának tartottuk. Az újabb, hernyóstádiumra vonatkozó vizsgálati módszerek elterjedésével egyre

több új adata vált ismertté, kiderült, hogy egyes tájakon egyáltalán nem ritka. A becserjésedő fás legelők is fontos élőhe-lyeknek bizonyultak. Kiderült továbbá, hogy ennél a fajnál a sajátos életciklus következ-tében igen jelentős évenkénti egyedszám-ingadozások lehetnek. Hernyójának fő tápnövényei a kökény (Prunus spinosa), a galagonya (crataegus), és a vadkörte (Pyrus pyraster), de a kifejlett hernyók fűz- (Salix), nyár- (Populus) és tölgyféléket (Quercus) is elfogyasztanak. A hernyók a nemezszerű szőrzettel bevont petecsomókból március végén kelnek ki, amely a kökényvirágzás

kezdetéhez köthető. A hernyó kb. egy hónap alatt éri el a teljes fejlettséget. A korai stádiumban (L1, L2, L3) közös szö-vedékben (hernyófészekben) élnek, majd az L3 korú hernyók szétszélednek és már csak egyesével láthatók, általában táp-növényt váltanak, vagy legalább másik bokorra költöznek, illetve szétmásznak.

A korábbi elképzelésekkel szemben - zárt erdők (tölgyesek) és erdőssztyepp-állományok stabil szegélynövényzetéhez kötődő faja, mely szélsőséges populáció-dinamikát mutat – az újabb vizsgálatok a faj ettől eltérő életstratégiájára utalnak. Úgy tűnik, inkább a dinamikusan változó, átalakulásban lévő cserjések (felnyíló erdő: lék; becserjésedő gyep, legelő, vadrágta szegély) opportunista faja, mely jól alkal-mazkodik a változó táplálék-ellátottság-hoz és a fogyó készletekhez egyaránt.

• stabil, zárt, egészséges, cserjés sze-gélybe ritkán telepszik be, s ha igen, akkor is csak alacsony népességű

• felnövekvő, záródott cserjésből kiszorul, csak addig marad meg, amíg a nap körbe tudja sütni a bokrokat

• kedveli a növényzetet ért zavará-sokat, kivált a vadrágást, szarvas-marha- és/vagy juhegeltetést

• egyéb módon sínylődő növényzetet szintén előnyben részesíti (félig vízben álló kökényes, stb.).

Ezek értelmében népessége a következők szerint alakul:

• valahol megtelepszik a faj (elsod-ródó, szatellit nőstény)

• kedvező esetben népes utódnem-zedéket hoz létre, mely – amíg a források tartanak – magas denzitást ér el (kedvezőtlen esetben eltűnik)

• a nagy denzitású népességből szatel-litek terjednek szét a környező terü-letekre (bár a nőstény röpképessége elég gyenge lehet), a fészket elhagyó, szétmászó hernyók jelentős terjesz-kedő képességgel rendelkeznek

• belső (éhezés okozta stressz, legyengü-lés, paraziták és parazitoidok) és külső okok (növényzet záródása, források kimerülése, allelokémiai anyagok fokozott termelése a tápnövényben, stb.) miatt a népesség összeomlik, a röpképtelen nőstényű fajokra jellemző szélsőséges populációdinamikai hullámgörbét produkál a népesség, időben és térben eltolódó csúcsokkal

• a szatellit nőstények és szétmászott hernyók által alapított kolóniák tovább élnek, új, kedvező helyeken.

Elterjedés a Fertő-Hanság térségében:A faj kisebb állományai megtalálhatóak a Balfi-dombsor Fertőrákos – Balf közti területein, azonban a nagy állományok vitnyéd, Hövej, csapod, Pusztacsalád,

Iván, csáfordjánosfa, cirák, Gyóró fel-hagyott cserjésedő legelőin, jórészt nem védett, Natura 2000 területeken vannak, életterük évről évre fogy.

• a faj megőrzéséhez fontosak a diszturbanciák, a szegélyek zava-rása (cserjés felnyílása: vadrágás pl.), záródó cserjések felnyílása (felnyi-tása: legeltetés, ritkítás, nagyobb egyedek eltávolítása, kivágása), mozaikos kezelés, eltérő korú cserjés területek fenntartása, megőrzése, fontos élőhelyként való kezelése.

• Igen fontos az agrártámogatási rendszerbe beépített követelmények (legelők teljes cserjétlenítési köte-lezettsége) igazítása a Natura 2000 jelölő fajok igényeihez, mivel a leg-jobb cserjés élőhelyek teljes tönkre-tételéhez vezet ez az intézkedés.

• Szakember által kijelölt menedék területek fennhagyása szüksé-ges a faj jelentősebb állománya-inak megőrzése érdekében.

Ezek a cserjésedő, felhagyott legelők a sárga gyapjasszövő és a barna gyapjasszövő mel-lett számos más védett, vagy ritka lepkefaj és egyéb rovarfaj számára is kiváló élőhelyet nyújtanak, ezen túl azonban feltűnően sok énekesmadár is fészkelő és táplálkozó terü-letet is talál rajtuk, a hernyófészkek számlá-lása során fellelt fészkek számából kiindulva.

2928



PillAngókextenzív vAgy FelHAgyott gyümölcsösök

Extenzív vagy felhagyott gyümölcsösökÉjjeli nagy pávaszem Saturnia pyriAz egykori, extenzíven művelt szőlők, présházak környéké-nek elengedhetetlen részét képezték a régi fajta, vegysze-rezést nem igénylő gyümölcsfajtákból álló gyümölcsösök. A rézsűkön szintén nem volt ritka a szilvafákból álló facso-port, néhány almafa, körtefa és természetesen a dió is részét képezte a pincék környezetének. Ezeken a gyümölcsfákon sokfelé tenyészett az éjjeli nagy pávaszem – vagy ahogy még nevezni szokták: „boszorkánylepke” –, mely hazánk legnagyobb termetű, őshonos lepkéje.

Bizonyosra vehető, hogy életterének beszűkülése mellett az intenzív keze-lésű gyümölcsösök, és egyáltalán, a rovarirtó szerek kiterjedt használata is szerepet játszhatott. Gyakorinak sosem volt mondható, de mára még inkább megritkult ez a pompás, hatalmas éjszakai lepke, további megőrzése fel-tehetően igényel némi segítséget.

A még föllelhető maradékállományok olyan helyeken bukkannak föl, ahol gazdátlan, kezeletlen, bizonyosan vegyszert nem látott régi gyümölcsösök találhatók, ilyenek a Fertő térségében is föllelhetők, Fertőújlak, Fertőszéplak, Hegykő, Balf, Kópháza, Nagycenk, Fertőrákos térségében. A faj hernyójának táplálékspektrumában a diófa lombja is megtalálható, amit garantáltan nem permeteznek rovarkártevő ellen és a Fertő térségében termesztésben és kivadul-tan is széltében elterjedt. A helyi népesség megsegítésére ezért helyben kikelt nősté-nyektől származó petékből kelt, diólevélen előnevelt hernyók kitelepítése történt több éven keresztül, annak érdekében, hogy erre a tápnövényre „szoktatva” a fajt (az utód-generáció legalább egy részében várha-tóan ennek a tápnövénynek a keresése fog bekövetkezni), nagyobb biztonsággal maradhasson fenn a helyi populáció.

PillangókKis Apolló-lepke Parnassius mnemosyne

A Balfi-dombsoron elsősorban Balf és Kópháza térségében találhatók olyan, üdébb gyertyános-tölgyes állományok is, melyek aljnövényzetében – a medve-hagyma mellett – dús odvaskeltike-népes-ség is található, mely már a lombfakadáskor virít. Ezen a növényen táplálkozik kora tavasszal a kis apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) hernyója is. Ez a hazai és nemzetközi védelmet is élvező, különös, pergamenszerűen merev, részben áttetsző szárnyú pillangó május végén, júniusban repül, egy nemzedékben. A pillangó kedveli a napsütötte erdei tisztásokat és virágban gazdag erdőszegélyeket. a GySev vasút-vonal Kisbalf és Kópháza közti szakaszán él egy stabil népesség, melynek példá-nyai távolabbi helyekre – így a környező virágos kertekbe – is elkalandozhatnak. Fejlődéséhez igényli a zárt erdős és nap-sütötte, nektárforrásban gazdag, virágos tisztások, szegélyek jelenlétét egyaránt. Kóborló példányaival a Fertő mentén és a Hanságban is találkozhatunk.

Farkasalmalepke Zerynthia polyxenaa farkasalmalepke (zerynthia polyxena) szintén egynemzedékes, hazai és nemzet-közi védelem alatt álló pillangónk, mely a területen többfelé is előforduló tápnövé-nyéhez, a farkasalmához szorosan kötő-dik. A pillangó április végén és májusban figyelhető meg, amikor tápnövénye még alig-alig bújik ki a talajból, de a megtermé-kenyített nőstény petéit jó érzékkel el tudja helyezni a tápnövény friss hajtásain, a levél fonákján. Az elég feltűnő színű hernyók júniusban találhatók meg az akkorra már jócskán felnövő farkasalma a növényeken

3130



nAgytestű áttelelő nAPPAli lePkékPillAngók

Nagytestű áttelelő nappali lepkék– Gyászlepke, nagy rókalepke– Nappali pávaszem– Kis rókalepke– c-betűs– atalanta, bogáncs– (vörös róka, l-betűs)

Leggyakoribb nagytestű áttelelő nappali lepkénk, a nappali pávaszem, szintén gyakorta megtalálható falusi környezetben. Az imágó alakban áttelelő lepkék előszere-tettel töltik a fagyos téli időszakot pincék-ben, padláson, kisebb gazdasági épületek tetőszerkezetében, ahol védve vannak a téli viszontagságok ellen, de a tavaszi nap sugarai is hamar előcsalogathatják őket. A nappali pávaszemhez gyakorta csatlakozik a kis rókalepke, c-betűs lepke és erdős terü-letek közelében a nagy rókalepke is, főleg hegyvidékeinken pedig olykor még a gyász-lepke is. Hernyóik némelyike a kertekben meg is találja tápnövényét, így a pávaszem és a kis rókalepke előszeretettel fogyasztja a közönséges csalán levelét, melyen a fiatal

hernyók szövedékben – fészekben – táp-lálkoznak, idősebb korukban szétmásznak. A nagy rókalepke különféle fákon – olykor meggyfán is – táplálkozik, szintén csoporto-san, de ritkasága miatt nem kell tartanunk attól, hogy bárhol is kárt okozna. A c-betűs lepke hernyói a komlót részesítik előnyben. Az inkább vándorlásairól ismert bogáncs-lepke és atalanta lepke is kitelelhet nálunk is olykor, de nem ez a jellemző életstratégiája.

A tipikusan imágó alakban telelő nappali lepkéink az nyárutó folyamán alaposan felkészülnek a télre, bőséges táplálékkal feltöltik készleteiket, amit zsírszöveteikben tárolnak a következő tavaszig. Erre a tartalék tápanyagra szükségük is van, hiszen a hiber-náció után, a tavasz érkeztével megérnek ivarsejtjeik, a hímek – ádáz kergetőzések árán – területeket foglalnak, ahol a párzásra kész nőstényeket várják. Ilyenkor még alig-alig vannak nektárforrásul szolgáló virágok, melyekből az esetleg időközben megcsappant készleteiket pótolhatnák (legfeljebb a fűzbarkák, melyeket egyéb-ként előszeretettel látogatják is), idejük túlnyomó részét a párkeresés teszi ki.

és elég gyakran áldozatul esnek a rétek szegélyét nem kímélő kaszálásoknak (a farkasalma egyébként mérgező).

Sokfelé a tápnövény vasúti töltéseken és gátak oldalán, zavart területen is megta-lálható, sajnos sok esetben itt is a nyári fenntartási munkák, kaszálások vetnek véget egy-egy kisebb kolóniának. Szerencsére a Fertő és Hanság, valamint a Répce mentén több helyen is előfordul ez a színpompás pillangó, de a Rábca mentén Győrig fel-fel-bukkan és a Szigetközben is vannak ismert népességei, valamint a GySev vasútvonal töltése mentén is találkozhatunk vele.

Kardoslepke Iphiclides podalirius

Fecskefarkú lepke Papilio machaon

A kardoslepke (Iphiclides podalirius) és fecs-kefarkú lepke (Papilio machaon) gyakoribb pillangónk, mindkettő általánosan elterjedt, falvainkban, sőt, konyhakerjeinkben is felbukkanhat. Két, vagy több nemzedék-ben is fejlődnek, a kardoslepke hernyói kökényen, szilvafán és más gyümölcsfákon, a fecskefarkúé vadmurkon és más ernyős virágzatúakon (kertekben olykor a felmagzó sárgarépán és kapron is) táplálkoznak. Különösen a fecskefarkúlepke hernyója kerülhet gyakran szem elé, feltűnő színe-zete miatt. A hernyó – ha megzavarják – a feje mögül két kis sárga szarvacskát tol ki (mint a pillangók hernyói általában), valamint jellegzetes szagú váladék kibo-csátásával próbálja támadóit elriasztani.

Különösebb kárt nem tesznek a vete-ményben, ha szeretnénk gyönyörködni a pillangók röptében, ne bántsuk őket! Nappali pávaszem hern�ó

Nag� rókalepke

3332



vándorlePkékvándorlePkék

áttelelő nagytestű nappali lepkékhez gyakran csatlakoznak már viszonylag korai tavaszi időszakban, de az is előfordul, hogy csak később, a nyár folyamán özönlik el a Kárpát-medencét. az elözönlés a bogáncs-lepke esetében olykor valóban szó szerint is bekövetkezik, hiszen egyes években (többnyire Észak-Afrikában bekövetkezet gradációt követően) valóban tömegesen jelenik meg ez a csinos, kitűnően repülő tarkalepke. Esetenként több generáció is kinevelkedik nálunk a nyár folyamán, szinte folyamatosan, majd az ősz beálltá-val megritkulnak, eltűnnek. Kárt egyik faj sem okoz,hiszen a bogáncslepke hernyói főként bogáncson, az atalanta lepkéé pedig csalánon élnek, ellenben szemet gyönyör-ködtető látványt nyújtanak. A mediterrán országokban telelnek, de a hazai állomány őszi visszatérésére nincsenek egyértelmű bizonyítékok, jelentős részük elpusztulhat.

Az atalanta lepke ugyan védett státuszú faj, azonban hazai védelmével a lepkeállomá-nyának alakulását – érthetően – nem tudjuk befolyásolni. Egészen hasonló stratégiát folytat a halálfejes lepke, mely szintén védett faj, olykor még novemberben is találkozhatunk egy-egy itthon kelt példá-nyával, azonban továbbszaporodásuk nem valósulhat itt meg. A szenderek között több ritka kóborló és vándorlásra hajlamos fajjal is találkozhatunk, egyes években hozzánk is eljutnak ritkább képviselőik, hiszen a legerőteljesebb, legjobb röpképességű lepkékről van szó. Rendszeresen megfigyel-hető viszont nálunk is a szulákszender és a kacsafarkú lepke (apró kolibriként nappal a virágok fölött lebegve táplálkozva gyakran megfigyelhetjük a virágoskertekben is), melyek esetében az őszi generáció dél felé való vándorlásáról, vagy részleges kitele-lésről is vannak bizonyos megfigyelések.

A vándorlásra hajlamos lepkék között azonban nemcsak megtermett, „izmos” fajokat találunk, hanem még a kisebb termetű bagolylepkék között is akadnak ilyenek (pl.: gammalepke, y bagoly), sőt, kimondottan törékenynek tűnő araszo-lólepkék is akadnak köztük (Orthonama obstipata). A lepkék vándorlásai nagyrészt állandósult, rögzült nyomvonalon zajla-nak, az egyik ilyen útvonal érinti a nyu-gati határszélt és Sopron környékét is.

vándorlepkéink, nagytestű áttelelő tar-kalepkéink és általában, a beporzásban is szerepet játszó, nappali és éjszakai lepkéink számára javíthatjuk életfelté-teleiket településeink és kertjeink „lepke-baráttá” tételével, folyamatos, nektárban gazdag virágokkal való ellátásával (lonc, fagyal, orgona, nyári orgona, petúnia, stb.), ami – nem utolsó sorban – kör-nyezetünk szépítéséhez is hozzájárul.

Néhány faj (pl. a kis rókalepke és a nagy rókalepke) az utóbbi évtizedekben meg-ritkult, helyenként szinte el is tűnt. Egyes feltételezések szerint – varga zoltán prof. véleménye alapján – megritkulásukban szerepet játszhatnak a jelenkori éghajlati változások közül azok a jelenségek, melyek a hidegebb téli periódusok gyakoribb enyhe időszakokkal való megszakításával járnak. Ilyenkor a lepkéket előcsalogatja a napsütés, elhagyják rejtekhelyüket és a tartalékaikat fogyasztják, mivel nincs nek-tárforrásuk. Ez szervezetük kimerülésével, szaporodási sikerük csökkenésével járhat.

Nyilván fontos számukra a természetes búvóhelyek megléte is, idős, odvas fák, üregek, barlangok, melyek nem veszik át olyan gyorsan a pillanatnyi környezeti hőmérséklet változást. ugyanígy fontosak lehetnek a pincék, nyári konyhák, kerti szerszámos kamrák is, melyek tetőré-sein be tudnak bújni és kitelelhetnek.

Áttelelő lepkéink megsegítésére korán nyíló és sokáig virágzó, jó nektározó növé-nyek telepítésével tehetjük „lepkebaráttá” kertjeinket, némi hullott gyümölcs kint hagyása is kedvező némelyik faj számára.

VándorlepkékNappali és éjszakai lepkéink egy másik, különleges csoportját alkotják azok a fajok, melyek általában (vagy egyáltalán) nem tudják elviselni a téli hideget, semmilyen fejlődési alakjukban, viszont a vegetációs időszakban mégis – olykor igen nagy számban is – jelen vannak a lepkefaunában. Különböző vándorlási, túlélési, illetve terjeszkedési stratégiát alkalmazó, kóborló és vándorlepkék (és más, jó röpképességű rovarok) találhatók ebben a különleges életformájú csoportban, melynek kialaku-lását, fennmaradását feltehetően a hosszú távú klímaváltozásokhoz való alkalmazko-dás, jégkorszakok utáni benépesülés tette lehetővé és szükségessé. Egyes fajoknál egyszerre többféle stratégia is megfi-gyelhető, a népesség egy része helyben marad és csak a másik része vándorol. Más fajok esetében a tömeges vándorlás kiváltó okai között gradációs jelenség

(tömegszaporodás) is kimutatható, illetve vannak a vándorlás számára alkalmas évek, légmozgások, légköri jelenségek, míg máskor ezek kevésbé fordulnak elő.

Két, igen jellegzetes és gyakran szem elé kerülő fajuk, a már korábban is említett atalanta lepke és a bogáncslepke. Az itthon

Kacsafarkú lepke hern�ó

Kacsafarkú lepke

3534



aaa aaa

nationalpark neusiedler see - seewinkel fertő - hanság...

Documents