nem egyeznek… munkaeropiaci kereslet es... · 2007-10-24 · nem egyeznek… a munkaerőpiaci...

NEM EGYEZNEK…

A munkaerőpiaci kereslet és kínálat előrejelzése: 2005-2015 A feszültségpontok és a közelítés lehetőségei és eszközei

3K Consens Iroda 2007

Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése, 2005-2015

3K CONSENS IRODA Változásmenedzsment • Térség- és gazdaságfejlesztés • Munkaügyi kapcsolatok • Humán menedzsment • Szervezetfejlesztés • Tréning

Budapest 1125 Diósárok 2. Tel /Fax: 356-1081, 214-6187 Email: [email protected], www.3kconsens.hu

2

Készült

A Foglalkoztatási Hivatal megbízásából az Európai Unió Hivatalos lapjában 2006 szeptember 13-án 2006/ S 174-18 5791 nyilvántartási számon megjelent közbeszerzési eljárás alapján

HEFOP 1.2.1 –K- 2004-06-0001/5.0

B melléklet „02”

„Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése Szakmacsoportonként „

NEM EGYEZNEK…

A munkaerőpiaci kereslet és kínálat előrejelzése: 2005-2015 A feszültségpontok és a közelítés lehetőségei és eszközei

Készítette

3K Consens Iroda 2007

Kutatásvezető :

Dávid János

Munkatársak:

Dr. Debreczeny Tiborné

Fülöp Edit Glofák Péter

Gyöngyösi Krisztina Holczer Gábor Horvát Katalin

Mód Péter Tajti József




3

Tartalom A KUTATÁSRÓL................................................................................................................................................. 5 BEVEZETŐ........................................................................................................................................................... 7 A KERESLET –KÍNÁLAT –ELŐREJELZÉS- SZÁMÍTÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA .............................. 8 A MUNKAERŐ KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYENSÚLYA ...................................................................... 16

KÖZELÍTÉS ÖNSZABÁLYOZÓ MECHANIZMUSOKKAL.......................................................................................... 29 KÖZELÍTÉS ÉS FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁK........................................................................................................... 32

MUNKAERŐ KERESLETI ELŐREJELZÉS KUTATÁS 2006.................................................................... 35 MUNKAERŐ KÍNÁLAT KUTATÁSA (ÉS A MUNKAERŐ KERESLET-KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE, 2007) ..................................................................................................................................................................... 35

A MUNKAERŐ KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE ........................................................................................ 36 A MUNKAERŐ KERESLET ÉS KÍNÁLAT ELŐREJELZÉSE........................................................................................ 36

A MUNKAERŐ KERESLET ............................................................................................................................ 39 A MUNKAERŐ KERESLET TOVÁBBI ÁTFOGÓ JELLEMZŐI .............................................................. 45

A KÖZÉP-, ÉS FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰ SZELLEMIEK IRÁNTI KERESLET ALAKULÁSA...................................... 45 A FIZIKAI SZAK-, ÉS BETANÍTOTT MUNKA IRÁNTI KERESLET ALAKULÁSA......................................................... 51 A MUNKAERŐ KERESLETET MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK: A MUNKAERŐ KERESLET DEMOGRÁFIAI MEGHATÁROZOTTSÁGAI.................................................................................................................................... 58 A MUNKASZERVEZÉSBŐL ÉS TECHNOLÓGIAI VÁLTOZÁSOKBÓL EREDŐ MUNKAERŐ KERESLET: FOGLALKOZÁSI -SZAKMASZERKEZETI VÁLTOZÁSOK VALAMINT A SZAKTUDÁSSAL SZEMBENI TARTALMI ELVÁRÁSOK............... 62 A KONJUNKTURÁLIS ÉS EZZEL JÁRÓ ÁGAZATI SZERKEZETVÁLTÁSBÓL EREDŐ VÁLTOZÁSOK HATÁSAI A FOGLALKOZÁSI-SZAKMASZERKEZETRE. ............................................................................................................ 70

A MUNKAERŐ KÍNÁLAT............................................................................................................................... 75 A FELSŐFOKÚ KÉPZETTSÉGŰ MUNKAERŐ IRÁNTI „ÚJ” KERESLET ÉS A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS SZAKMASZERKEZETÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI ............................................................ 83

MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK......................................................................................................................... 83 MÉRNÖKÖK IRÁNTI KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE................................................................................ 84 TECHNIKUSOK IRÁNTI KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE............................................................................ 97 FELSŐFOKÚ SZELLEMI SZAKMACSOPORTOK IRÁNTI KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE............................. 109

A KÖZÉPFOKÚ VÉGZETTSÉGŰ SZAKEMBEREK IRÁNTI „ÚJ” KERESLET ÉS A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS SZAKMASZERKEZETÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI .......................................................... 142

A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS SZERKEZETE .............................................................................................................. 142 KÉKGALLÉROS SZAKMACSOPORTOK IRÁNTI KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE ........................................ 148

A KÖZÉPFOKÚ, NEM FIZIKAI SZAKMACSOPORTOK IRÁNTI „ÚJ” KERESLET ÉS A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS SZAKMASZERKEZETÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI .......................................................... 178 A MUNKAVÁLLALÓKKAL SZEMBEN TÁMASZTOTT SZAKMAI KÖVETELMÉNYEK ÉS A FELNŐTTKÉPZÉSI KÍNÁLAT..................................................................................................................... 194

A KIEGÉSZÍTŐ TUDÁS IRÁNTI KERESLET ALAKULÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK .......................................... 196 FESZÜLTSÉGPONTOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK, MEGOLDÁSOK.......................... 213

A MUNKAERŐ-KERESLET –KÍNÁLAT JELENLEGI FŐBB JELLEMZŐI ................................................................... 213 A KÉPZÉS A MUNKAERŐ-PIACI IGÉNYEK TÜKRÉBEN........................................................................................ 215 A SZAKMUNKÁS KÉPZÉSI KÍNÁLAT CSÖKKENÉSÉNEK OKAI............................................................................. 216 A MUNKAERŐPIAC SZEREPLŐI KÖZÖTTI ÉRDEKELLENTÉTEK........................................................................... 225 MUNKAERŐHIÁNY LEKÜZDÉSE, A HIÁNY NÖVEKEDÉSÉNEK LASSÍTÁSA.......................................................... 225 AZ EGYES SZAKKÉPZÉSEK TARTALMÁNAK MEGVÁLTOZTATÁSA. ................................................................... 226 MUNKAERŐHIÁNY ÉS FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA: PRO AKTÍV CSELEKVÉS.................................................... 227




4

FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI FESZÜLTSÉGEK, ÉS JAVASLATOK............................................. 232 1. INFORMÁCIÓGYŰJTÉS, AZ INFORMÁCIÓK HASZNÁLATA .............................................................................. 232 2. A MUNKAERŐPIAC SZEREPLŐI KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS ELŐSEGÍTÉSE.................................................... 236

NORMATÍV FINANSZÍROZÁSI RENDSZER, JAVASLATOK A FINANSZÍROZÁS RENDSZERÉNEK ÁTALAKÍTÁSÁRA........................................................................................................ 238

3. A MIKRÓ ÉS KISVÁLLALKOZÁSOK MUNKAERŐIGÉNYEINEK „BECSATORNÁZÁSA” ....................................... 239 4. AZ ÁFSZSZ ÁLTAL MŰKÖDTETETT ÁLTALÁNOS MUNKAKÖZVETÍTŐ RENDSZER......................................... 240 5. A MUNKAERŐ-HIÁNY LEKÜZDÉSE ............................................................................................................... 241 6. A MUNKAÜGYI SZERVEZET ÉS A VÁLLALATI KAPCSOLATTARÁS HIÁNYOSSÁGAI......................................... 241 7. A MUNKAERŐPIACI KÉPZÉSEK, MINT A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS TORZULÁSAINAK KORREKCIÓI...................... 242 8. AZ ÖNKORMÁNYZATOK FOGLALKOZTATÁSI-, ÉS OKTATÁSPOLITIKAI FELADATAI....................................... 244 9. A PÁLYAORIENTÁLÁSHOZ ÉS PÁLYAORIENTÁCIÓHOZ SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓK ÉS „CSATORNÁK” .......... 245 10. PÁLYAVÁLASZTÁS, ÉS GYAKORLATSZERZÉS............................................................................................. 247 11. MUNKAERŐPIACI ÉS KÉPZÉSI INFORMÁCIÓS RENDSZER............................................................................ 250 12. A NAGYVÁLLALATI MUNKAKULTÚRA, ÉS MODERN MUNKASZERVEZÉSI ISMERETEK ................................. 250

OKTATÁSPOLITIKAI FESZÜLTSÉGEK ÉS JAVASLATOK................................................................. 252 1. A SZAKMUNKÁSHIÁNY PROBLÉMÁI: JAVASLATOK AZ SZFP PROGRAM KITERJESZTÉSÉRE, ÉS A TISZK PROGRAMRA „LESELKEDŐ” VESZÉLYEK CSÖKKENTÉSÉRE .............................................................................. 252 2. VÍZIÓ EGY A MAINÁL NYITOTTABB OKTATÁSI-KÉPZÉSI RENDSZERRŐL ....................................................... 254 3. A LEMORZSOLÓDÁS PROBLÉMÁINAK KEZELÉSE .......................................................................................... 255 4. PÁLYAORIENTÁCIÓ LEGYEN ISKOLAORIENTÁCIÓ HELYETT ......................................................................... 256 5. A KÉPZŐ INTÉZMÉNYEK MUNKAERŐPIACI KAPCSOLATAINAK FEJLESZTÉSE ................................................ 258 6. A KÉPZÉSIEK TARTALMA ÉS A A MUNKAERŐPIACI IGÉNYEK FESZÜLTSÉGEI ................................................ 258 7. FELSŐFOKÚ KÉPZŐ INTÉZMÉNYEK VÁLLALTI KAPCSOLATAI ....................................................................... 260

TÁRSADALOMPOLITIKAI SZEMPONTOK, JAVASLATOK................................................................ 263 ÁTTEKINTETT IRODALOM........................................................................................................................ 265 MELLÉKLETEK ............................................................................................................................................. 267 MÓDSZERTAN ........................................................................................................................................................ 268

A MUNKAERŐ KERESLET BECSLÉSÉNEK ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI ALAPJAI ........................................................................ 268 A TÉRSÉGI MEGKÖZELÍTÉS JELENTŐSÉGE ............................................................................................................................ 269 FOGLALKOZÁSI SZAKMASZERKEZET ÉS KERESLET-KÍNÁLAT TÁBLÁZATOK........................................................................... 272 A VEZETŐK ÉS RÉSZEGYSÉG VEZETŐK FOGLALKOZÁSI-SZAKMACSOPORTJAINAK MEGÁLLAPÍTÁSA....................................... 275 A FELSŐ-, ÉS KÖZÉPFOKÚ MŰSZAKI VÉGZETTSÉGŰEK SZAKMAI ÖSSZETÉTELE...................................................................... 278 FOGLALKOZÁSI SZAKMACSOPORTOK HIÁNY / TÖBBLET MUTATÓI (KERESLET-KÍNÁLAT „MEGFELELŐSÉGE”) ........................ 279 MUNKAERŐPIACI KÍNÁLAT SZÁMÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI...................................................................................................... 284

1. TÁBLA SOROZAT: MUNKAERŐ KERESLET-KÍNÁLAT JELLEMZŐI................................................................................. 290 2 TÁBLA SOROZAT: KIEGÉSZÍTŐ TUDÁSOK IRÁNTI IGÉNY ............................................................................................ 299




5

A kutatásról A munkaerő kereslet és kínálat egybevetését egy kutatás sorozat megvalósítása tette lehetővé, amelyre- a megfelelő közbeszerzési eljárások alkalmazásával- a HEFOP 1.2.13. komponense adott lehetőséget. A munkaerő-keresleti kutatás a GKI Gazdaságkutató Intézet és a 3K CONSENS Iroda együttműködésében jött létre, A munkaerő kínálatkutatást, valamint a kereslet-kínálat egybevetését a 3K CONSENS Iroda végezte. 2006-2007 folyamán. A két intézet együttműködése a munkaerő kereslet előrejelzésére terjedt ki. A keresleti előrejelzés alapja a KSH 2005. évi, gazdálkodó szervezetek telephelyi létszám adatait tartalmazó adatbázisa. Ennek alapján a GKI, Gazdaságkutató Intézet önálló tanulmányt készített a „Munkaerő- keresleti létszám előrejelzés 2015-ig, ágazatonként címmel, amely a várható makró gazdasági folyamatok ágazati-foglalkoztatási konzekvenciáit számszerűsítette, elkészítette az ágazati-foglalkoztatási mátrixokat 20015-re. A 3K CONSENS Iroda- az ágazati foglalkoztatási mátrixokból, korábbi kutatások során- -kialakított ágazati-foglalkozási szakmaszerkezeti modellek alkalmazásával, kiszámította a 2005-ös adatokra építve az aktív keresők becsült foglalkozási szakmaszerkezeti megoszlását, majd kiegészítő kutatásokat végzett a foglalkozási szakmaszerkezet várható alakulását befolyásoló tényezők feltárására. A kiegészítő kutatások középpontjában a várható technológiai és munkaszervezeti változások álltak, arra a feltételezésre építve, hogy a foglalkoztatás szakmaszerkezetében várható változásokat legközvetlenebbül e tényezők befolyásolják. E tényezőkön keresztül jelennek meg a gazdasági verseny hatásai. Kiegészítő kutatásként 13 gazdasági ágazatban lezajló munkaszervezeti-, technológiai-, foglalkozási -szakmaszerkezeti változásokról és ezek gazdasági meghatározóiról készült esettanulmány, valamint 500 – szakértőnek tekintett- vállalkozó kérdőíves megkérdezésének alapján számszerűsítettük a 2015-ig valószínűsíthető technológiai-, munkaszervezeti változásokat. A KSH népszámlálási adatai alapján kiszámítottuk a foglalkoztatási-szakmaszerkezetet érintő demográfiai hatásokat is. Így vált lehetővé a demográfiai, a konjunkturális (GKI) és a szakmaszerkezeti változások figyelembe vételével a „Foglalkozási- szakmaszerkezeti előrejelzés” c. tanulmány elkészítése. Jelen kutatás a munkaerő kereslet és kínálat jelenlegi és várható alakulásának kapcsolatát vizsgálja. Ehhez a munkaerő keresleti adatok már rendelkezésre álltak. A munkaerő kínálatot az iskolarendszerű -és a felnőttképzési kibocsátás részleges adataival azonosítottuk s ehhez a 2005-ös oktatásstatisztikai adatbázist használtuk. A képzési kibocsátási adatokat szakértői után követési vizsgálatból származó adatokkal korrigáltuk, amelyet– 600 középfokú képző intézmény kérdőíves megkérdezésével- nyertünk. A munkaerő keresleti előrejelzésből származó évi munkaerő keresleti adatokat a fenti módon létrejött - a középszintű képzés tekintetében korrigált – 2005-ös képzési kibocsátási adatokkal vetettük össze.




6

Nem láttuk értelmét a képzési kibocsátás előrejelzésének, mert úgy véltük, hogy a kutatás célja éppen az, hogy megismerve a munkaerő kereslet és kínálat szerkezetét, összhangját és zavarait alakító tényezőket, a megfelelő szinteken, a döntéshozók, és a képzésben résztvevők változtassanak a képzési kibocsátás szerkezetén illetve egyéni törekvésein annak érdekében, hogy a kereslet és kínálat közeledjen, illetve a képzésből kilépők nagyobb eséllyel juthassanak munkához. A munkaerőpiaci kereslet kutatásával 1999-ben kezdtünk el foglalkozni, minden esetben a munkaügyi tárca megbízásából. 1999-ben és 2002-ben a foglalkoztatókat próbáltuk rávenni arra, hogy becsüljék meg jövőbeli munkaerő-igényeiket. A foglalkoztatóktól csak kényszeredett válaszokat kaptunk, mivel a gazdaság működéstermészetétől idegennek találták az „előrejelzés” általunk választott módszerét. Kutatásaink során „egyértelművé vált”, hogy a foglalkoztatás mértéke, és szakmaszerkezete mögött a gazdasági verseny, a konjunkturális viszonyok, az alkalmazott technológiák és a választható munkaszervezési megoldások változásainak objektív folyamatai húzódnak meg. S e folyamatok vizsgálata, a vizsgálati eredmények számszerűsítése útján megbízhatóbb becslések tehetők, mint amire korábban a foglalkoztatókat kényszeríteni próbáltuk. Ezt a tapasztalatot a 2004-es munkaerő keresleti előrejelzés során alkalmaztuk először, majd a jelenlegi kutatás során elkészítettük és alkalmaztuk azokat a kiegészítő vizsgálatokat, amelyek lehetővé tették az előrejelzés új, nem a foglalkoztatók közvetlen létszámbecslésein alapuló, módszerének alkalmazását E folyamatok mérésének objektív kiinduló alapja, mintegy 6000 foglalkoztató szervezet foglalkozási szakma struktúrájára vonatkozó adatfelvétel volt. Ezekből a felvételekből alakítottunk ki ágazati- szakmaszerkezeti modelleket 21 ágazatra, és 5 foglalkoztatotti létszám kategóriára 105 modellt, amelyek az ágazat-specifikus foglakozásokat, ill. szakmákat tartalmazzák. Abból a megfigyelésből indultunk ki, hogy az egyedi foglalkozási szakmaszerkezetek az alkalmazott munkaszervezési és technológiai megoldások lenyomatai. S egy- egy ágazaton beül (nyilvánvaló hogy a különböző tevékenységeket végző ágazatok eltérő technológiákkal dolgoznak) e szerkezetek között lényegi különbségeket csak a foglalkoztatók méretkategóriái okoznak. Az így létrejött modelleket használhattuk ahhoz, hogy a KSH ágazati-foglalkoztatási létszámadatait foglalkozási - szakmaszerkezeti adatokká konvertálhassuk. S ezekre méretnagyság szerint az ágazati foglalkozási szakmaszerkezeti adatsorokra építhettük a munkaerő keresleti előrejelzést, a várható demográfiai, technológiai-munkaszervezeti, és konjunkturális változások számszerűsítésével. Az 1999-óta folytatott kutatásainkat megbízóink szakmai nyitottsága, támogatása, tette lehetővé. Ezért köszönetet mondunk- a kutatások sorrendjében – dr. Székely Juditnak, dr. Szép Zsófiának, Fülöp Editnek, Nagy Juditnak, szakmai bizalmuk nélkül e munka nem jöhetett volna létre.




7

Bevezető Közel 200 foglalkozási szakmacsoportot definiáltunk. A foglalkoztatók által alkalmazott technológiai és munkaszervezési eljárások viszonylag lassú átalakulására építve ágazatonként és munkaszervezet-méretcsoportonként különböző foglalkozási-szakmaszerkezeti struktúrákat azonosítottunk be, majd a várható konjunkturális folyamatok figyelembevételével foglalkozási szakmacsoportok iránti munkaerő keresleti előrejelzés számításokat végeztünk, a következő tíz évre. Ennek során figyelembe vettük a szakmák „belső” tartalmával szembeni elvárások változásait, s nem utolsó sorban a demográfiai folyamatokat. A keresleti adatokkal „szemben” megjelenő munkaerő kínálatot is kiszámítottuk, a meglévő adatok illetve elvégezhető adatfelvételek korlátai között. E számítások a közép és felsőfokú képzési kibocsátás teljes körű statisztikai adataira épülnek, amelyeket - a középiskolai kibocsátás vonatkozásában közel 500 szakiskolai és szakközépiskolai igazgató, mint szakértő bevonásával - szakértői pályakövetési becslésekkel korrigáltunk. A kibocsátási adatokat a keresleti adatoknak megfelelő foglalkozási-szakmacsoport kategóriarendszerbe sorolva lehetővé vált a kereslet és a kínálat olyan összehasonlítása amelyben az előre jelzett évi munkaerő keresletet a 2005-ös szakmaelhagyókkal és továbbtanulókkal csökkentett közép és felsőfokú képzési kibocsátás szakmánkénti mennyiségeivel vehettük össze. E vizsgálat eredményei alátámasztják, s ami a legfontosabb, számszerűsítik azt a már „szabad szemmel” is érzékelhető jelenséget, amely szerint a munkaerő kereslet és kínálat nincsen összhangban. A képzési kínálat egyes foglalkozási szakmacsoportokban többszörösen meghaladja és más foglalkozási- szakmacsoportokban többszörösen alulmúlja a keresletet. Ugyan óriási szakma szerkezeti eltérésekkel, de általában igaz, hogy a diplomás és fehérgalléros középfokú végzettséget igénylő szakmákban túlkínálat, a kékgalléros szakmák jelentős részében kínálati hiány tapasztalható




8

A kereslet –kínálat –előrejelzés- számítások összefoglalása

A számítások a munkaerő kereslet 10 évre szóló (2005-215) előrejelzésén alapul. A munkaerő keresletet az előrejelzés egy-egy évre számított adataival, a munkaerő kínálatot a közép és felsőfokú képzési kibocsátás 2005-évi, korrigált- (a munkaerőpiacon az érintett szakmában először megjelenők) adataival operacionalizáltuk.

A munkaerőkeresle t és kínálat kapcsolata

-15000 -10000 -5000 0 5000 10000 15000

Mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmacsoportok

Ruha-,ciő-,textilipari szakmacsoportok

Nyomdaipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

Fa-, bútor ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

Építőanyag, vegyipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok

Egészségügyi szociális középfokú

Műszaki, középfokú

Gazdasági, kereskedelmi kf.

Számítástechnikai foglalkozású kf.

irodai, ügyviteli, igazgatási kf.

Művészeti, kulturális sport kf.

védelmi Kf.

Jogi foglalkozású ff.

Műszaki és üzemgazdász ff.

gazdasági,kereskedelmi ff.

Számítástechnikai foglalkozású ff.

irodai, ügyviteli, igazgatási ff.

Művészeti, kulturális ,kommunikáció ff.

orvosok és gyógyszerészek ff.

egészségügyi szakasszisztensek ff

Szociálpolitikus és szociális munkás ff.

oktatók és pedagógusok ff

személyek száma

Kielégített kereslet

Kibocsátás többlete

Kibocsátás hiánya




9

A következő tíz esztendőben évi 125-135 000 pályakezdő első, illetve korábban munkanélküli, inaktív munkába állására lesz szükség ahhoz, hogy a foglalkoztató képességében csak szerény mértékben növekvő gazdaság munkaerő szükségletét kielégítse. Emellett évente hozzávetőleg újabb és újabb 110 ezer munkavállaló továbbképzésére lesz szükség a gazdasági szakemberekkel folytatott adatfelvétel szerint Az új belépők száma iránti igény „teljesítése” - - pusztán demográfiai alapokon számolva – csupán 75%-ban lesz lehetséges, vagyis hozzávetőleg évi 30 ezer fiatal, pályakezdő munkavállaló hiányával számolhatunk, akik talán a munkanélküliek, inaktívak számának csökkentésével, illetve további külföldi munkavállalók befogadásával pótolhatók. Egyébként a kereslet csupán számszerű teljesítése csak akkor lehetséges, ha a pályára lépő teljes korosztály munkába lép. Diagramunk zölddel jelölt „szalagjai” mutatják, hogy a számításaink alapján becsült munkaerő keresletet milyen mértékben elégíti ki, az egyes – az áttekinthetőség miatt nem kevéssé összevont- foglalkozási szakmacsoportokban keletkező kínálat, azaz a 2005-ben diplomával illetve szakmai oklevéllel kibocsátott, feltehetően először munkába lépő csoport. (A bemutatott adatok nem tartalmazzák azokat a középfokú végzettségűeket akik –a becslések szerint - továbbtanultak, vagy elhagyták tanult szakmájukat, azonban az adtok magukba foglalják a 2005-ben felsőfokú végzettséggel –feltételezésünk szerint –először munkába lépők összességét, függetlenül attól, hogy tanult szakmájukban jelennek-e meg a munkaerőpiacon.) A narancssárga jelölés a munkaerő kereslet és kínálat közötti szakmaszerkezeti eltéréseket mutatja. Adataink azt mutatják, hogy a 2005-ben 52 000 felsőfokú végzettséggel munkába lépő közül közel 27 000 pályára lépő diplomás találhat szakmájában munkát, s a többiek – megközelítően a diplomások fele erre nem számíthat. A munkába lépő diplomások szakmaszerkezete olyan, hogy lényegében minden felkínált munkakört képesek betölteni. Kismértékű munkaerőhiány, abból keletkezik, hogy szigorúan vett képesítésük szerint mintegy 2000 fele-fele részben műszaki illetve ügyviteli munkahely betöltetlenül maradna. Nem kétséges azonban, hogy a valóságban a szakmák-diplomák rugalmasabbak, a mintegy 26 ezer diplomás kibocsátási többlet bőven biztosítja e munkakörök betöltését. A kínálati szakmaszerkezet a legsúlyosabb mértékben a diplomások esetében tér el a kereslettől. Legnagyobb mértékű a kibocsátási többlet a széles értelemben vett (óvónőktől - középiskolai tanárokig) oktatóknál, több, mint 7000 fővel, a nagyobbrészt művelődésszervezőket és kommunikációs szakot végzőket magába foglaló művészeti,




10

kulturális szakmacsoportban több, mint 4000 fővel, valamint a szociálpolitikus és szociális munkás csoport 2000 fővel jelenik meg . Ennél összetettebb a műszaki végzettségűek problémája. Az itt bemutatott erősen összevont csoport 11 féle képzettségcsoportot takar, köztük olyanokat is, amelyekben hiány tapasztalható és közel 4000 olyan képzettségű pályakezdőt, akik –divatos, talán a jövőben a jelenleginél inkább keresett, diplomát birtokolnak. E csoportok mellett a túlkínálat szinte minden bemutatott szakmacsoportban megjelenik. Együttvéve, a jelenlegi kibocsátási mérték és szerkezet mellett évente 26 000 főnyi túlkínálat „keletkezése” várható. A diplomásokkal szemben, a középfokú végzettségű szellemi foglalkozásúak csoportjára a kibocsátás hiánya a jellemző. Terjedelme, mintegy évi 17 000 fő. Itt jegyezzük meg, hogy a diplomás munkaerő iránti kereslet kiszámításánál – szakértői becslések alapján - már kalkuláltunk a munkaszervezetekben a jövőben is várható foglalkozási szakmaszerkezet váltással: a diplomás kereslet kiszámításánál figyelembe vettük, hogy bizonyos mértékben megjelenik az a szándék, hogy a középfokú képzettségűek helyett diplomásokat alkalmazzanak, és ennél jóval kisebb mértékben a fordítottja is előfordul. Így tehát csak kisebb mértékben lehet azt valószínűsíteni, hogy a diplomások még a számításba vett mértéken túl is, a hiányzó középfokú végzettségűek helyére léphetnek. A számításainkon túli valóságban feltételezhető, hogy a középfokú fehérgallérosok iránti kereslet 20-25%-kal kisebb, a hiány ennyivel csökken, mivel a középfokú fehérgallérosokat jelentős mértékben foglalkoztató mikró vállalkozásoknál jelenleg túlfoglalkoztatás tapasztalható. Ennek oka, a családi keretek között működő többszázezernyi mikro vállalkozás sajátos családi-önfoglalkoztató jellege. Emiatt számítani lehet arra, hogy ennek mértéke – a racionális foglalkozatás erősödése miatt - csökkenni fog. Mindazonáltal évi 7-12 000 főre becsüljük az irodai-ügyviteli és gazdasági-kereskedelmi középfokú szakképzettséggel rendelkezők iránti keresleti többletet. Adataink szerint e szakmacsoportokban a képzési kibocsátás nagyjából a kereslettel azonos mértékű, azonban éppen a hiány területeken jelentős mértékű a továbbtanulás. Mindemellett jelentősebb mértékű kibocsátási többletről csak az elmúlt években igen divatossá váló, a középfokú képző intézmények által széles körben propagált, évi 2000 főt is meghaladó számítás technikusi szakmacsoportban található. Ez azért probléma, mert e képzés szakmai tartalma – ma már - alig haladja meg a képzés nélkül is egyre általánosabban elterjedő digitális írásbeliség szintjét. E szemüvegen át nézve, ez az évi több mint 2000-es csoport szakképzetlenül hagyja el az iskolapadot. A kereskedelmi-, és a tulajdonképpeni kékgalléros fizikai szakmunkás kínálat területén tapasztalhatók a legsúlyosabb hiányok. A kereskedelemben tapasztalt magas hiány, azaz a




11

magas kereslet, részben abból adódik, hogy a konjunkturális előrejelzésnél a 2005-2015-ös periódusra a GKI 30 százalékos létszámbővüléssel számolt, másrészt a képzési kibocsátás nem megfelelő mértékéből. Empirikus tapasztalataink alapján mégis azt mondjuk, hogy a mindennapi gyakorlat szerint a kereskedelem igen könnyen fogad be szakképzetlen, illetve nem adekvát szakképzettségű fiatalokat és idősebbeket. A befogadást elősegíti, hogy a szükséges (felnőtt) képzési idő általában nem hosszabb, mint 4-600 óra. Így a legnagyobb tömeget foglalkoztató bolti kiskereskedelem munkaerőigénye viszonylag könnyen kielégíthető akár pályakezdő szakképzetlen –általában- érettségizettekkel, akár idősebb korosztályok képviselőivel. Számításaink szerint a hiányból, hozzávetőleg évi 11 000 fő a fentieknek megfelelő bolti pénztáros és eladó csoportból származik. Ezt a lehetőséget figyelembe véve a hiány néhány száz főre apad. Egyetlen fontos feltétel szükséges ehhez: hogy álljon rendelkezésre évente újabb és újabb 11 000, azaz 10 év alatt – 110 000 munkavállaló. Számításaink azt mutatják, hogy ez csak a mai inaktívak bevonásával lehetséges. Más helyzettel találjuk magunkat szemben a tulajdonképpeni fizikai szakmunkások esetében, mivel az érintett hiányszakmák gyakorlatilag nem megtanulhatók a felnőttképzés keretében (Emlékeztetjük az olvasót, hogy itt nem betanított munkásokról van szó.) A szakmákat ágazati jellegük alapján csoportosítottuk. A diagramból is leolvasható, hogy a hiány a fém-, és gépipari valamint az építőipari szakmákban a legerősebb. A fém és gépipari szakmák csoportjában évi 11 500 szakemberre kiterjedő kereslettel szemben 2005-ben csupán 2836 munkaerőpiacra lépő fiatal szakember állt. Az építőiparban 8000 fős kereslettel szemben 3321 szakembert jeleznek adataink. Emellett figyelemmel kell lennünk a műszeripari szakember hiányra is, hiszen a fémfeldolgozás és a gépipari ágazat nemzetgazdasági jelenősége mellett a műszeripar a harmadik legjelentősebb ágazat. Diagramunk mutatja, hogy a fa és bútoriparban – amely részben kapcsolódik az építőiparhoz, valamint az elmúlt években „leszálló ágba került” ruha cipő- textiliparban, valamint a jelentős létszámkibocsátó mezőgazdaságban és élelmiszer feldolgozásban a kisebb-nagyobb munkaerőhiány mellett kibocsátási többlet is keletkezik. Ennek mértéke 2005–ben együttesen 4000 fő körül volt. A többlet az érintett ágazati jellegű szakmacsoportok kereslethez nem igazodó belső szakmaszerkezetéből adódik. Annak ellenére történik mindez, hogy a kereslet hiánya általánosan ismert e szakmákban. Erre a jelenségre kettős magyarázat adható. Egyrészt a képző intézmények nem képesek képzési szerkezetűkön változatni, másrészt a főként leány tanulók számára kevés olyan szakma van, amellyel a varrónői-, illetve a sütő ipari szakmák helyettesíthetők lennének.




12

A kékgalléros szakmákban évi 26 000 fős keresletre 6500 kínálat, azaz a kereslet 25%-a képződik évente – ha a jövőben is érvényesül az évek óta tartó tendencia. A szakmunkás munkaerőhiány így évről évre kumulálódik, s - mint már az elmúlt évek is bizonyították - a gazdasági fejélődés - évről évre növekvő- akadályává válik. A képzési szinteket, illetve az iskolarendszerben megszerezhető képzettség szempontjait figyelembe véve a következő mérleget állíthatjuk fel A munkaerő kereslet és a képzési kínálat mérlege a 2005-2015 periódusra számított előrejelzés

évi keresleti valamint a képzési kibocsátás 2005 évi adataival

Foglalkoz-

tatottak száma

teljes keresleti

előrejelzés évi

eredménye

évi kielégített kereslet



Szakma elhagyók becsült száma

Tovább tanulók

Diplomások 706 155 28 000 26 000 26 000 2 000 ? Fehérgalléros, és fehérköpenyes középfokú végzettségűek 1 093 069 32 000 10 500 5 000 21,500 4 100 11 500Kékgalléros középfokú végzettségűek 767 130 26 000 6 500 5 000 19 500 2 700 3 000kereskedelmi középfokú végzettségűek 416 460 16 500 5 000 2 000 11 500 1 700 2 500Összesen 2 276 659 102 500 48 000 38 000 54 500 8 500 16 000 egyéb, tipikusan felnőttképzés keretében képzett fizikaiak többségében összeszerelők, gép és berendezés kezelők, 581669 6 000 nehéz fizikai szakképzetlenek 178 281 7 000 Takarítók, őrök 220 214 11 000

összesen 3 962 978 126 500 48 000 38 000 51 000 8 500 a szakmaváltásra kényszerülő fizikaiak évi pótlandó 50 % -a 4 500 szakmaváltásra kényszerűlő diplomások évi pótlandőó 33%-a 2 200 Évi teljes becsült munkaerőkereslet 133 200

Évi 52 000 diplomás és 62 000 középfokú végzettségű (32 000 középfokú fehérgalléros, 11 000 kereskedelmi, 17 000 fős kékgalléros) szakember kibocsátása mellett, azaz együttvéve 114 000 fiatal szakképzésével lényegében ugyannyi, évi 102 ezer fős szakképzett munkaerő iránti igényre 48 ezer fős tényleges munkaerő kínálat esik. A képzési rendszer hatékonysága a diplomás munkaerő keresletre adott válasz tekintetében 50 százalékos, a középfokú képzettségű fehérgallérosoknál 30 százalékos, a kékgallérosoknál 37 százalékos és a kereskedelmieknél 41 százalékos. E tragikus helyzetet kismértékben javítja 8500 szakképzett szakmaelhagyó, akik képesek lehetnek megfelelni az adekvát szakképzettséget nem, de általános munkakultúrát igénylő összeszerelői-, gép és berendezés kezelői keresletnek. Itt 6000-es keresletre 8500-fő kínálata juthat.




13

A fenti táblázatból leolvasható, hogy a számításaink szerint hiányzó 54500 munkahely betöltéséhez (102500-48000=54500) 46500 nem adekvát képzettségű, a primer munkaerő keresletre válaszolni nem tudó munkaerő kínálat áll.

A munkaerő kínálat és a hiányzó munkakörök státusz-szerkezete teljes keresleti előrejelzés

évi eredménye


A munkaerő kínálat

Kibocsátás hiánya:

a munkaerő kereslet

fő % fő % fő % Diplomások 28 000 27 26 000 56 2 000 4 Fehérgalléros, és fehérköpenyes középfokú végzettségűek

32 000 32 5 000 11 21,500 39

Kékgalléros középfokú végzettségűek 26 000 25 5 000 11 19 500 36

kereskedelmi középfokú végzettségűek 16 500 16 2 000 4 11 500 21

Középfokú végzettségű szakmaelhagyók 8 500 18

Összesen 102 500 100 46 500 100 54 500 100

Az első problémát az jelenti, hogy 8000 fővel kisebb az esetleges kínálat a keresletnél. A második, ami még enné is súlyosabb, hogy kínálat, „státusz szerkezete” nem felel meg a keresletének: Ugyanis egyáltalán nem valószínűsíthető, hogy akik már egyszer magasabb státusszal járó szakmát választottak, hajlandók lennének alacsonyabb státuszú munkát elvállalni. És még ha bizonyos mértékben történnek is ilyen mozgások, akkor sem valószínűsíthető, hogy a kékgalléros keresletre -jelentősebb mértékben-„fehérgallérosok válaszolnának. Korábban jeleztük, hogy csak minimális lehetőséget látunk arra, hogy a foglalkoztatók – a mai verseny körülmények között – nagyobb mértékben tennének diplomásokat középszintű fehérgalléros munkakörökbe, de még ha meg is tennék- a bérek drámai leszorítása mellett- és a munkát nem találó diplomások el is fogadnák, akkor sem látjuk, hogy mely csoport lépné át a fehérgallérosok és kékgallérosok közötti társadalmi Rubikont? Nem is beszélve arról, hogy a szakmát is el kellene sajátítani. A termelő-szolgáltató munkaszervezetekkel készült adatfelvételünk során – ezt számításaink is mutatják - megfigyelhettük, hogy a kékgalléros munkaerőhiányt általában a vállalatoknál dolgozó - szakképzetlen, de gyakrabban nem adekvát szakképzettségű – összeszerelői-, gép és berendezés kezelői munkakört betöltőkkel szeretnék betölteni. Részletes adataink mutatják, hogy a 2005-2015 közötti tíz év során a 285 ezres munkaköri csoportból 90 ezer munkást szakmunkás munkakörbe helyeznének, építve az alapvető szakmai kultúrára, a már




14

megszerzett munkaszervezeti gyakorlatra és valószínűleg a felnőttképzésben rejlő fejlesztési –képzési lehetőségekre. Ez valóban lehet az egyik, de nem elegendő, és nem kiapadhatatlan forrása a munkaerőhiány megszüntetésének. (Úgy számíthatjuk, hogy az évi 20 000-es hiányból e megoldással évi 9 000 főt lehet pótolni. Kérdés azonban, hogy hogyan töltik be a maradék évi 11 000 munkahelyet, és miként pótolják az eredeti feladataiktól elvont 9000 főt. Van-e lehetőség olyan technológiaváltásra, amely csökkenő létszám mellett is képes a termelés-tevékenység szintjét fenntartani? Az első táblázatból leolvasható, hogy az évi 102 ezer fő diplomás és szakmunkás, illetve 6000 fős betanított munkás iránti kereslet mellett 7 000 szakképzetlen nehéz fizikai, és 11 000 különféle könnyű – kisegítő munkát végzők iránti kereslet is jelentkezik. E munkakörök betöltése – valószínűleg nem fog problémát okozni. Összefoglalva. Számításaink egyértelműen mutatják, hogy az évente rendelkezésre álló, először a munkaerőpiacra lépők 120-130 ezres tömegének egészére szükség lenne, megfelelő szakmaszerkezetben. Ha 30-40 ezer fő – a keresleti szakma és státusz szerkezethez nem igazodó szakmával, státusszal lép ki a munkaerőpiacra, akkor e tömeg pótlása évről évre jelenlegi eszközeinkkel (a jelenlegi, itt most nem elemzendő –nem kellőképpen vonzó- munkaviszonyok mellett) megoldhatatlan feladatot jelent. Úgy véljük a probléma megoldása csak hosszabb távon, összehangolt gazdaság-, foglalkoztatás-, és társadalompolitikai stratégián alapuló beavatkozásokkal lehetséges-ha egyáltalán! A fenti összefoglalás támpontot adhat a kormányzati fejlesztéspolitikákhoz. Azonban a munkaerőkereslet-kínálat alakulásának (egyes, általánosan érvényesülő tendenciák mellett,) a gazdaság eltérő szakmaszerkezete okán vannak regionális, a középfokon képzett munkaerő vonatkozásában megyei-térségi sajátosságai. Ezek, a gazdasági szerkezet jellegzetességein túl, a kistérségi munkakultúrával, a térségi vállalkozások és a lakosság, „munkaerő”, a képző intézmények, s nem utolsó sorban a pályaválasztó ifjúság kapcsolatrendszerén alapulnak. Az országos szintű elemzés, kormányzati szintű politika kialakítására alkalmas. Azonban- a politika által kialakított keretek között- a beavatkozás regionális, illetve ennél szűkebb, a helyi sajátosságokhoz igazodva, csak adott térségi szinten lehetséges. Ezért érdemes lenne e területi szintekre is elvégezni a kereslet-kínálatra vonatkozó számításokat. Az eredmények magyarázata –megfelelően kapcsolt empirikus kutatásokkal, már konkrétabb lehet, s így alkalmas is lehet a fejlesztő-cselekvő beavatkozások meghatározására.




15

A munkaerő kereslet-kínálat tapasztalt végletes elszakadása, az egyensúly megbomlása arra utal, hogy a probléma megoldása oktatáspolitikai, foglalkoztatáspolitikai és társadalompolitikai eszközök együttes használatát igényli. Például a kékgalléros munkaerőhiány megoldásához, vagyis e szakmák vonzerejének növeléséhez csak akkor fog hatékonyan hozzájárulni a TISZK program, ha az megfelelő helyi szintű elemzésekre építve, komplex fejlesztő beavatkozásokat is megvalósít, figyelembe véve annak a társadalmi csoportnak a kulturális jellegzetességeit, amely a potenciális kékgalléros munkaerőt adja, A munkaerő kereslet és kínálat regionális szintű egyensúlyának közelítésére tett erőfeszítéseket regionális szintű számításokra, empirikus helyzet feltárásra és erre épített komplex fejlesztő beavatkozásokkal lehet megkísérelni. Befejezésül el kell mondani, hogy jelenleg a társadalomnak nincs általános, köznapi ismerete arról, hogy az ország miből él, mi a munka, illetve a munkavégzéshez szükséges szakértelem szerepe a jövedelemtermelésben. Ezért a munkavégző társadalom jelenlegi ill. potenciális tagjai nem lehetnek képesek arra, hogy szempontokat találjanak önértékelésükhöz. Csak egy-egy helyi társadalomban jöhetnek létre ilyen szempontok. De ha továbbra sem jönnek létre, akkor az sem valószínűsíthető, hogy a megbomlott munkaerő kereslet-kínálati egyensúly visszabillen. A munkaerő keresleti kutatás részeként vállalkozókkal, és alkalmazottként dolgozó különféle szakemberekkel készített interjúink ismételten megerősítették azt a tapasztalatot, miszerint egy-egy szakma - függetlenül attól, hogy az fizikai, vagy szellemi jellegű - legfőbb megtartó képességét a munkaszervezet által megteremtett szakmai megbecsülés, a munkaerőpiaci környezetre gyakorolt vonzerejét ennek – térségi szintű- ismertsége hozza létre. Ez az összefüggés korábban tudott volt, azonban az elmúlt közel két évtizedben zajló átalakulások miatt ma nem kellőképpen ismertek a foglalkoztatók, az ott végzett munka és a széles értelemben vett munkaviszonyok vonzereje. Ennek az ismeretnek a hiánya nagymértékben hozzájárul a kereslet-kínálat összhangjának megbomlásához.




16

A munkaerő kereslet és kínálat egyensúlya Nyilvánvaló, hogy az alcímben jelölt egyensúly nem létezhet, de talán nem kétséges, hogy mindenkor érdemes lenne törekedni ennek elérésére. Igaz, a viták már ennél a pontnál ki szoktak pattanni, hiszen a vitázó felek azonnal jó vagy éppen rossz indulatú feltételezéseket tesznek arról, hogy mi lenne az a beavatkozási mód (és ki is avatkozhatna be), amellyel ez az ideális állapot megközelíthető lenne. Ez, illetve hasonló történt a néhány évvel ezelőtt kitört vitában Timár-Polonyi műve kapcsán is. A jelenség, illetve a folyamatok megértése, értelmezése megköveteli, hogy definiáljuk, de legalább körülírjuk az egyensúly kérdését. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy tanulmányunk, vizsgálatunk alapkérdését megközelíthessük: a munkaerő kereslet –kínálat kapcsolatában melyek a feszültségpontok, és főként milyen tényezők okozzák. Megközelítésünk szerint a munkaerő kereslet és kínálat egyensúlyi-egyensúlytalansági állapotát a munkapiac szereplői és a szereplőket vezető célok, cselekvéseiket meghatározó külső tényezők: kényszerek, érdekek és nem utolsó sorban különféle, tradíciókra is támaszkodó beállítódottságok határozzák meg. A kívánatos egyensúlyt úgy képzeljük el, mint egy félkeményre felfújt luftballont, amelyben éppen annyi levegő van, hogy felveszi kerek formáját, de bármelyik pontján érintjük, behorpad. Az elképzelt luftballon a levegőben van. Ez azért lehetséges, mert minden oldalról támasztja egy-egy érdekcsoport, saját céljai, illetve saját mozgását meghatározó folyamatok, szabályozók kényszerek. Az elképzelt egyensúlyi állapot akkor van jelen, amikor a különféle oldalakról és különféle felületeken a luftballont támasztó, érdekcsoportok felöl érkező nyomások kiegyenlítik egymást: a ballon tartja gömb alakját, nem pukkad ki (nincs is ilyen veszély) és levegőben „áll” Ez az állapot akkor jöhetne létre, amikor ugyan minden szereplőnek más az indíttatása, elsődleges célja, de alapvető céljai feladása nélkül megteheti (és meg is teszi), hogy enged a többi szereplőnek, hogy hozzá hasonlóan érvényesíthessék elsődleges céljaikat.




17

A főszereplők 1. A vállalkozók, foglalkoztatók. Méreteikben, piaci beágyazottságukban, eredményességükben, versenypozícióikban, technológiai „felkészültségükben” foglalkoztatási kultúrájukban, s nem utolsó sorban érdekeik artikulációs képességében nagyon különbözőek. 2. A tanulók, szüleik, a potenciális munkaerő. Céljaikban, vágyaikban, jövőképükben, informáltságukban, gazdasági-szociális helyzetük által meghatározott mozgásterükben, értékeikben, tájékozottságukban szintén nagyon különbözőek. 2/a A már piacon lévő munkaerő, amely adott képzettsége, földrajzi elhelyezkedése, családi-szociális helyzete, változtató képessége, és nem utolsó sorban munkaerőpiaci tapasztalata okán viszonylag rugalmatlan. 3. A felső és középfokú oktatási intézmények A vállalkozásokhoz, foglalkoztatókhoz hasonlóan önálló kompetenciákkal rendelkeznek, amelyeket törvények, rendeletek és eljárásrendek biztosítanak. Önálló intézményi érdekeik vannak, amelyek kialakításához, időszakonkénti módosításához a kormányzati finanszírozási és szakmai szabályozás teremt kereteket, korlátokat és lehetőségeket, s ezeket kihasználva, illetve a – a mindenkori kockázatok mérlegelése mellett- ezeket áthágva érvényesítik önérdekeiket. A három szereplő a jelenlegi munkapiaci rendszerben egymástól függetlenül működik, egyes vonatkozásokban pozícionális előnyökkel, illetve hátrányokkal. Megkülönböztetett előnnyel rendelkeznek a felső és középfokú oktatási intézmények, amelyek monopolhelyzetben vannak a diploma, illetve oklevél „odaítélése” terén – a tanulókkal szemben. A középfokú képző intézmények pozícióit a törvényben rögzített „tankötelesség” erősíti. Mindkét intézménytípus helyzetét erősíti, hogy – a normatív finanszírozás révén- gazdasági stabilitásuk nem függ sem tevékenységük tartalmától, minőségétől, s legkevésbé attól, hogy a képzési kibocsátásuk megfelel-e mennyiségben a munkaerőpiaci keresletnek. Az oktatási intézmények előnyét -kis mértékben- gyengíti, a szabad intézményválasztás, amely a gyakorlatban a felsőfokú képzést választók jobban, a középfokút választók kevésbé tudnak gyakorolni. Az oktatási intézmények és a foglalkoztatók között lényegében nincs olyan kapcsolat, amely kényszerítően hathatna az elvileg létező közös érdek, a jól, a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően felkészített munkaerő kibocsátására.




18

A tanulók (a tanulók pályáját alakító-nyomon követő szülők) és a foglalkoztatók között nincs olyan kapcsolat, amely mentén „egyezkedhetnének” Közvetítő értékek és mechanizmusok a három szereplő között Az már közhely a szakirodalomban, hogy a szakképzés a rendszerváltással omlott össze. Az elemzők ezzel a vállalatok rövid időszakon belüli tömeges leépülésére utalnak, amely során a vállalati tanműhelyek bezártak, s ennek következtében a gyakorlati képzés technikai követelményeinek újbóli megteremtése – a szakképző intézményekben- hosszú éveket igényelt. A fenti megállapítást tényszerűnek tartjuk. Ezzel együtt az okkeresésben szükséges a szélesebb megközelítés. Sok kutatóval együtt állítjuk az alábbiakat, s hozzáfűzzük, hogy mindez nagymértékben járult hozzá a kereslet-kínálat viszonylagos egyensúlyának megbomlásához.

• A rendszerváltással a munkaerőpiaci szereplők (vállalatok, közintézmények) a képzési intézmények és a tanulók, családok, munkavállalók közötti kapcsolatrendszer egésze omlott össze

• A megállapítás nem szűkíthető a középfokú szakképzésre, igaz a felsőfokú képzésre is.

• Az összeomlás nemcsak a közép és felsőfokú gyakorlati szakképzést, hanem a képző intézmények, és a vállalatok közötti kapcsolatok egészét érintette.

o Így azokat az írott és íratlan (évtizedes, olykor évszázados) „szerződéseket” is, amelyek mentén a szakképzések tartalma folyamatosan igazodott a vállalatok és közintézmények technológiai és bürokratikus eljárásaihoz.

o Megbontotta a vállalatok, közintézmények és a potenciális (pályaválasztó) munkaerő, valamint a mögöttük álló családok kapcsolatrendszerét, amely mentén a munkaerőpiaci igények és a potenciális munkaerő közötti „egymásra találás” (ma sikeres pályaorientációnak mondanánk) megtörtént.

• A rendszerváltás, (közelebbről a pályaválasztók, családok és vállalatok -gyakran ezzel együtt a képző intézmények- közötti kapcsolat felbomlása) a családokat értékválasztásukban radikális változtatásra kényszerítette. A paraszti, a munkás és a kispolgári kultúra képviselői alapértékek feladására kényszerültek, mint

„Előbb kell megszerezni a „kenyeret adó” szakmát, és –legfeljebb utána – a továbbtanulás

A család egzisztenciális biztonsága szolgáltat keretet a gyermek továbbtanulásáról való döntéshez




19

A tovább tanulás érték, de nem veszélyeztetheti a családi egzisztenciát. Aki már elérte a 16-18 éves kort annak kenyeret keresnie és házasodnia kell.

o A középpolgári- szocialista középosztályi értékrend egy-egy, képzettségi fokozattal feljebb ugyanazokat az értékeket voltak kénytelenek feladni

• A gazdasági rendszer váltása – a piacgazdasági feltételek között létrejött új és régi-új vállalatok, radikálisan újmódon kezdtek viszonyulni a munkaerőhöz és a munkaerő szocializációjában és fejlesztésében betöltött szerepükhöz

o A munkaerő alkalmazásának szerződésben rögzített biztonsága megingott, kevés kivételtől eltekintve kisebb nagyobb vállalkozások százezreinél jelent meg a fekete és szürke alkalmazás, gyengítve, elbizonytalanítva a munkavállalók pozícióit.

o A nagyobb közép-, és nagyvállalatoknál bizonytalan, illetve kiszámíthatatlan a jogi és gazdasági felelősségvállalás elhárítása

o Többszázezer vállalkozás szerveződött, legalább egymillió alkalmazottal családok köré, ahol mind a foglalkoztatási viszonyok –szerződésszerűsége, mind a szakmai hozzáértés és a piaci visszajelzés elsődlegessége a családi túlélés-gyarapodás célrendszere mögé szorult..

o Vállalkozások túlnyomó többsége lemondott a munkaerő felkészítéséről – tudatos képzéséről, s az alkalmas, gyakorlott munkaerőt az elcsábítás, ráígérés eszközével szerezte-szerzi be. (Csak az elmúlt néhány év hozott e területen pozitív elmozdulást.)

Mit várunk el az egyensúlytól? Mindenekelőtt azt, hogy minden fél képes legyen sikeresen működni a munkapiaci térben. A vállalkozások megfelelő munkaerőhöz jussanak, lehetőleg a megfelelő mennyiségben, de ne higgyék azt, hogy ez a cél elsődleges minden más szereplő, más céljaival szemben. Éppen ezért – s természetesen ez is megfigyelhető a napi gyakorlatban – maguknak is kell erőfeszítéseket, „befektetéseket” tenni mindezért, méghozzá úgy, hogy azzal a többi szereplő céljait is szolgálják. A „munkaerő” nyilván nem teheti meg azt, hogy nem szándékozik dolgozni, azt sem, hogy nem teszi magát –tudással, gyakorlattal – alkalmassá az értéktermelő munkára, de elvárhatja és élvezheti, hogy segítik a fölkészülésben, feladata végzése közben megbecsülik, s ez megjelenik a munkaviszonyokban, annak stabilitásában is. Elvárható, hogy a munkavégzés során maga a munkavégző képes lehessen mind a munkavégzés szűkebb, mind a helyi társadalmi közegben a munkavégző-társadalmi környezete által vissza igazolható-




20

önbecsülést, azaz társadalmi megbecsülést, presztízst szerezni, elérni. Mindez –természetesen összefüggésben a tisztességes, a megélhetést átlagos szinten biztosító bérrel is. Azt tehát rendben lévőnek, azaz az egyensúlyi állapothoz vezető elvárásnak nevezzük, ha a vállalkozások mindenkor hozzá akarnak jutni a megfelelő munkaerőhöz, de azt már nem, ha a munkaerő használattal, a legkisebb, adott esetben a legolcsóbb megoldáshoz akarnak jutni, olyankor is, olyan helyzetben is, amikor van más megoldás, csak éppen a leggyengébb felen a legegyszerűbb a problémákat megoldani. E „játéktér” harmadik szereplője az oktatási-, képzési intézményrendszer, amely az elmúl fél évszázadban, megítélésem szerint a szükségesnél több funkciót ragadott magához (vagy vett magára) mind a képzés, mind a szocializáció terén. Általában nem végzi rosszabbul, önösebb érdekeire hallgatva a „dolgát”, mint a vállalkozói-foglakoztatói szféra. Mondjuk éppen olyan rosszul és önös érdekei szerint teszi azt. Az egyensúly érdekében az iskolától elvárható, hogy folyamatosan képezze magát annak érdekében, hogy képes legyen a tanulók alapképzettségét, a legfontosabb készségeit és szaktudását kialakítani, mégpedig rendre igazodva, mind a tanulók/ hallgatók készség és tudáskészletéhez, mind a foglalkoztatói elvárásokhoz. A harmóniára törekvés része az egymásra mutogatás mellőzése: ehhez közmegegyezés szükséges a feladatokról és felelősségről. Nincs kizárva, hogy szörnyülködésre késztetik az olvasókat a fenti sorok: hol él a szerző? Mindez csak álom lehet! „Nekem, nekünk, a mi intézményünknek, én, aki ezt vagy azt akarom elérni.. stb. semmi dolgom, felelősségem ezekkel az elvárásokkal” – válaszolták interjúalanyaink. Mi – mondanák a vállalkozók nem tehetünk mást, mint amit teszünk, mivel nagy az elvonás, az iskolák alkalmatlan munkaerőt bocsátanak ki, a fiatalok csak a bért nézik és nem akarnak dolgozni. Mi – mondanák az iskolák, nem tehetünk mást, mert az állam az önkormányzat kevés pénz ad, a tanárok ki vannak zsigerelve, a tanulók felkészületlenek, és nem akarnak semmit, a vállalkozók elvárásai irreálisak, a vállalkozók ne hárítsák ránk a feladataikat stb. Mi – mondanák a tanulók/hallgatók illetve az éppen pályára lépő munkakereső - nem vagyunk hajlandók általunk nem kívánt, de kínált szakmákat tanulni. Magunk akarunk dönteni arról, hogy milyen munkát, milyen munka- és fegyelmi viszonyok között, mennyiért végzünk- miként alakul az életünk.




21

Az egymásra mutogatás nap, mint nap megtörténik annak ellenére, hogy a jelenlegi gyakorlat súlyos feszültségeket hozott létre. A feszültségek önmagukban is rombolók, kapacitások gyenge kihasználáshoz, az egyének, mint munkavállalók, a vállalkozások és nem utolsó sorban az oktatási intézmények eredményességének, versenypozícióinak romlásához vezet. Végeredményét a munkaerő kereslet és kínálat ordító egyensúlytalansága is mutatja. A munkaerő kereslet és kínálat számítás eredményeként kimutatott kereslet/kínálati eltérések mutatója szerint tapasztalt feszültségek: a diplomás többlet, a kékgalléros hiány, csak a jéghegy csúcsa. A foglalkoztatók munkavállalókkal szemben támasztott beteljesületlen elvárásainak mérési eredményei lehet, hogy éppen a jövő sikertelenségeit vetítik előre. A munkaerő hiánya a gazdaság -ma sem rózsás pozíciói – további gyengüléséhez vezethet. A pályakezdők és pályán lévők látens vagy regisztrált munkanélkülisége, a foglalkoztatási vágyak és a megszerezhető/betölthető munkahelyek közötti tevékenység- és bér inkongruencia nyilván alkalmatlanná teszi a munkavállalókat mind „legjobb” tudásaik mozgósítására, mind életcéljaik beteljesítésére. Az iskolarendszer sem határolhatja el magát sokáig a kibocsátott tanulók/hallgatók sikertelenségeitől. És ez a helyzet jellemző lesz az olyan korrekciós intézményekre is, mint a munkaügyi szervezet, vagy maga az állami-, önkormányzati szabályozási rendszer. A fentiekben kiemelt és megítélésünk szerint meghatározó összetevőkön túl számtalan egymással párhuzamosan és egymással konkuráló, egymásnak feszülő folyamat befolyásolja a munkaerő kereslet és kínálat (viszonylagos ) egyensúlyát vagy – és ez a mi esetünk- zavarát. Az elmúlt években megvalósított kutatásaink, valamint szakirodalmi tájékozódásunk alapján megkíséreltük a legfontosabb tényezők rendszerbe foglalását. A rendszerezés során egyrészt elkülönítettük a „három főszereplőt”, másrészt az egyensúly-zavar -jelenség alakulását meghatározó dimenziókat Így a közgazdasági és technológiai –munkaszervezeti dimenziókkal elsősorban a keresletet, annak szakmaszerkezetét szerkezetét, kapcsolódó mennyiségeit , valamint a keresleti szakmaszerkezet alakító logikát kívántuk megragadni. E két dimenzió közös jellegzetessége, hogy e dimenziók mentén zajló folyamatok csak nagyon mérsékelten befolyásolhatók. A kereslet alakításában más és más szerepet töltenek be. A közgazdasági szempontok elsősorban a globális folyamatok befolyása alatt állnak. Ennek részei a technológiai folyamatok, de bármennyire is gazdasági kényszer egy-egy technológiai átállás, mégis van némi rugalmassága. E rugalmassággal, bizonyos keretek között




22

alkalmazkodhat a mindenkori munkaerő kínálathoz. Ezzel együtt a piaci szereplők technológia-választása, vagyis a munkaerő kínálathoz való alkalmazkodása kevéssé befolyásolható. Igaz, kormányzatok olykor tesznek kísérletet arra, hogy gazdaság-, technológiafejlesztési támogatásaikat munkahelyteremtéshez, a munkaerő kínálathoz való alkalmazkodáshoz kössék. A tapasztalat az, hogy a gazdasági szereplőket nem lehet tartósan eltéríteni „saját cselekvési logikájuktól, kivéve azokat a vállalatokat (Magyarországon többszázezer ilyen vállalkozás van), amelyeket - különböző mértékben ugyan- a támogatások éltetnek. A másik két dimenzió, az oktatás-és képzés- valamint a humánerőforrás-foglalkoztatáspolitikaiak elsősorban a kínálat oldalán állnak. E dimenziók mentén végbementő folyamatok, az érintett országban, jelen esetben Magyarországon, társadalmi –gazdasági- igazgatási rendszer sajátosságaiból következnek, s természetük szerint elvileg a mindenkori kormányzati akarat szerint változtatható. Hangsúlyozzuk, hogy „elvileg” hiszen a szereplők kialakult pozícióiból következő magatartások változtatásához a szereplőket – politikailag beágyazott pozícióiból kell kimozdítani. Külön „nehézséget” jelent a társadalmi viselkedés, a társadalmi akarat befolyásolása, hiszen a közérdek (kereslet-kínálat egyensúlya) és az individuális érdek közötti kapcsolat megteremtéséhez olyan hidat kellene építeni, amely érdekeltté tenné az egyéneket a javasolt megoldás elfogadásában. Az alábbiakban bemutatjuk e dimenziók mentén rendezett folyamatokat.




23

A munkaerő kereslet és kínálat zavarait meghatározó működések és folyamatok A. Közgazdasági folyamatok és meghatározottságok

Vállalkozások, foglalkoztatók

Oktatási intézmények Tanulók, (potenciális) munkaerő

1 Az egyes ágazatokra jellemző globális verseny bér és foglalkoztatást csökkentő hatásai

25 Költségcsökkentési törekvések érvényesülése a hatékony működtetés kikényszerítésére

38 Tartós feszültség a kereseti várakozások és a tényleges keresetek között

2 A verseny környezetben veszélyeztetett vállalkozások foglalkoztató képességének labilitása

26 Erősödő törekvések az intézmények közötti versenyben - a létszámában csökkenő- tanulók megszerzéséért a munkaerőpiaci igényekkel nem igazolható képzések nyújtásával

39 Tömegesen nem elfogadott, feszültéségeket keltő kereseti különbségek „Ennyiért nem dolgozom” –megbomlott a munka és keresetek közötti társadalmilag elfogadott kapcsolat

3 Termelő szektorok foglalkoztató képességének csökkenése a szolgáltató szektorral szemben

27

4 A leszálló ágba került iparágak folyamatos munkaerő-kibocsátása

28

Kétséges kimenetelű ellenállás a munkaerőpiac képzési struktúraváltási igényeivel szemben, a meglévő erőforrások változatlan működtetésének szándékai

5 A tartósan magas bérterhek tradicionális foglalkoztatást szétziláló hatásai

29 A piaci mechanizmusok érvényesülésének hiánya, a vállalati-szerződéses kapcsolatok elfecsérlése

6 A szolgáltató szektor foglalkoztató képességének csökkenése az IT technológiák, távmunka elterjedésével

30 Lassú és elégtelen törekvések a kutatási tevékenységek piaci igények szerint alakítására

7 Erősödő outsoursing a hatékonyság növelése érdekében




24

B. Technológiai munkaszervezési folyamatok és meghatározottságok



8 A magas beruházási igényű rövid életciklusú technológiák alkalmazásának kényszere

9 A technológiai / munkaszervezési lemaradás által veszélyeztetett vállalkozások lemorzsolódásának folyamata

10 A termelés és szolgáltatások növekvő minőségével, a környezettudatossággal, a termelés és értékesítés hatékonyabbá tételével kapcsolatos elvárások a fehér és kékgallérosok szűkebb csoportjaitól újabb kiegészítő tudásokat követelnek

11 A tömegtermelő technológiák dekvalifikációs hatásainak érvényesülése a fehér és kékgalléros munkakörökben

31 A közép és felsőfokú intézményekkel szemben növekszenek a minőségbiztosítással, a mérés-értékeléssel és a szervezeti működtetés hatékonyságának növelésével kapcsolatos, valamint a munkaerőpiaci –szakmai kapcsolatok fejlesztésével kapcsolatos követelmények, azonban ezek munkaerő kínálatra vonatkozó hatásai még nem érzékelhetőek.

40 Erősödnek a pályakezdőkkel, munkavállalókkal szembeni követelmények az új technológiák használata, adaptációs-alkalmazkodó képességek erősítése, a fegyelmezett munkaszervezeti viselkedési követelményeknek való megfelelés terén, azonban csupán a nagyvállalatoknál vannak kialakulóban a szükséges tudások és készségek átadásának módszerei- eljárásai. E tudások és készségek szükségességének felismerése alacsony szinten tapasztalható




25

C. Oktatás-, képzés politikai meghatározottságok, folyamatok



12 A nagyvállalatok, közfoglalkoztatók bekapcsolódása az iskolarendszerű és felnőttképzésbe – a kormányzati ösztönzés mellett is- vontatottan halad

32 A finanszírozási rendszer nem hoz létre együttműködési kényszert a munkaerőpiac és az oktatási intézmények között

41 Elsődlegesen a családok szocio- kulturális helyzete határozza meg a tanulók sikeres/sikertelen tanulói életpályáját. Az alapfokú képzés nem képes ellensúlyozni a szocio-kulturális hátrányokat.

13 A jelenlegi ösztönző rendszer elégtelennek bizonyul a mikró és KKV-k rendszerszerű részvételéhez a képzésben.

33 A finanszírozási rendszer a hallgatói-tanulói igények követésére kényszeríti az intézményeket

42 A tanulói sikertelenség/frusztráció motiválatlanná teszi a tanulókat a tanulásra és pályaelképzeléseik kialakítására.

14 A szakképzési hozzájárulás-szabályozása- nem nyújt elegendő biztosítékot az oktatási intézményekkel szemben a foglalkoztatói elvárások teljesüléséhez.

34 Az intézmények nem közvetítenek ismereteket-tapasztalatokat a munkapiacról

43 A tanulók pályaválasztását nem alapozzák meg a munkával és a munkaerőpiaci környezettel kapcsolatos ismeretek Pálya

15 Megszűntek és nem alakulnak ki azok a mechanizmusok, amelyekkel a vállalati szféra befolyásolhatná a közép és felsőfokú szakképzési rendszer tartalmi és mennyiségi produkcióját.

35 A tanulókat kizárólag tanulási - eredményeik alapján ítélik meg. Nem fordít figyelmet a tanulók képességeinek összességére, azok fejlesztésére Negatív értékítéletet közvetít a kékgalléros munka világáról

44 Az alapfokú oktatás szelektál a középfokú képzési fokozatok szerint A pedagógusi-szülői-kortársi környezet értékrendjében „a mindig egy fokkal magasabb” iskolai pályafutást tekinti értéknek, és kudarcként minősíti, ha ez nem teljesül. A tanulók eszerint értékelik saját tanulói életpályájukat is. döntéseiket

16 A vállalati szféra nem képes szakmai elvárásaikat a tanulókhoz, munkavállalókhoz eljuttatni.

36 Pályaválasztás helyett iskolaválasztásra késztet. Nem az életre -munkára készít fel, hanem az oktatás- (hierarchikus) követelményeinek való megfelelésre.




26

D. Humán erőforrás és foglalkoztatáspolitikai meghatározottságok és folyamatok



17 Főként a nagy-, esetleg középvállalatok rendelkeznek standardizált HR megoldásokkal. A kis-, közép vállalatoknál a vezetők személyéhez kötődő megoldásokat alkalmaznak

37 Tevékenységükben, a képzési struktúra alakításában foglalkoztatáspolitikai szempontok nem játszanak szerepet

45 Nincsenek saját tapasztalataik a munka világáról

18 A költségcsökkentési versenyből következően állandósulnak a növekvő teljesítmény követelmények a munkaerővel szemben.

46 Tájékozatlanok a szakmákról

19 A képző intézményektől „kész”, azonnal alkalmazható munkaerő kibocsátását várják el.

47 Gyenge, hiányos az önismeretük a készségekkel képességekkel kapcsolatban, amelyek alapot adhatnának pályaorientációjukhoz

20 Piaci stabilitás és beruházó képesség függvényében törekszenek a munkaerő technológiai megoldásokkal való kiváltására

48 Tájékozatlanok jövőjük reális megtervezéséhez szükséges munkaerő keresletről, elérhető keresetekről, alkalmazási viszonyokról.

21 A nagyvállalatok a hiány szakmák beszerzése, és a munkaerő gazdálkodás rugalmasságának érdekében növekvő mértékben veszik igénybe a munkaerő közvetítő szervezeteket

49 A képzési programok hiányosságai miatt munkavállalói készségeik kialakulatlanok

22 Bérfizető képességük függvényében törekszenek a kész-, gyakorlattal rendelkező munkaerő átcsábítására.

50 A foglalkoztatáspolitikai eszközök mechanikus alkalmazásának következtében esetleges eredményességgel használják a felnőttképzéshez kapcsolódó támogatásokat.

23 Gazdasági pozícióiktól függetlenül törekszenek a munkaerővel kapcsolatos költségeik aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel való csökkentésére.

24 Elsősorban nagyvállalatokra jellemző hogy a munkaerőt képzéssel, fejlesztéssel saját tevékenység specifikus ismertekkel és készségekkel fejlesztik




27

Nemcsak a feszültségpontok, de –többnyire- még azok okai is ismertek. Messze túlmenne e tanulmány keretein az egyes működések és folyamatok részletes igazolása. Közülük a munkaerő kínálatot közvetlenül befolyásoló folyamatokat a „Feszültségpontok és javaslatok” c. fejezetben mutatjuk be részletesen. Azonban azt már itt el lehet mondani, hogy a kereslet oldali működési diszfunkciók, zavarok átfogó kezelést igényelnek.- a rajtunk kívül álló körülmények, folyamatok figyelembevételével. E munkaerő keresletet alakító folyamatok meghatározói a magyar, illetve egyes ágazati gazdaságok nemzetközi és hazai piaci pozíciói, jövedelmezőségi helyzete, technológiai és költség gazdaságossági kényszerei, és nem utolsó sorban –olykor mértéktelen- profit igények. Ezzel áll” szemben” az újabb generációk munkavállalói a kínálatot alakító tényezők, melyben a presztízs és jövedelemszerzési törekvések utalják maguk mögé a munka, a munkahelyi és helyi társadalom hagyományos értékeinek tiszteletét, és ezzel együtt a kínálati szerkezeti torzulások kiigazítására törekvő kormányzati szándékokat. A munkaerőkereslet-kínálat tapasztalt végletes elszakadása, az egyensúly megbomlása arra utal, hogy a probléma megoldása oktatáspolitikai és társadalompolitikai eszközök együttes használatát igényli. A fenti állítást – tanulmányunk egészével kívánjuk bizonyítani. Engedtessék meg hogy csupán egy, kontextusából kiragadott összefüggéssel jelezzük a társadalompolitikai megközelítés elengedhetetlenségét. Jelenleg a társadalomnak nincs általános, köznapi ismerete arról, hogy az ország miből él, mi a munka, illetve a munkavégzéshez szükséges szakértelem szerepe a jövedelemtermelésben. Ezért a munkavégző társadalom jelenlegi ill. potenciális tagjai nem lehetnek képesek arra, hogy szempontokat találjanak önértékelésükhöz. Csak egy-egy helyi társadalomban jöhetnek létre ilyen szempontok. De ha továbbra sem jönnek létre, akkor az sem valószínűsíthető, hogy a megbomlott munkaerő kereslet-kínálati egyensúly visszabillen. A munkaerő keresleti kutatás részeként vállalkozókkal, és alkalmazottként dolgozó különféle szakemberekkel készített interjúink ismételten megerősítették azt a tapasztalatot, miszerint egy-egy szakma -függetlenül attól, hogy az fizikai vagy szellemi jellegű- legfőbb megtartó képességét a munkaszervezet által megteremtett szakmai megbecsülés, a munkaerőpiaci környezetre gyakorolt vonzerejét ennek – térségi szintű ismertsége hozza létre. Ez az




28

összefüggés korábban tudott volt, azonban az elmúlt közel két évtizedben zajló átalakulások miatt ma nem kellőképpen ismertek a foglalkoztatók, az ott végzett munka és a széles értelemben vett munkaviszonyok vonzereje. Ennek az ismeretnek a hiánya nagymértékben hozzájárul a kereslet-kínálat összhangjának megbomlásához. Pedig a zavar korlátozza a növekedést, nehezíti a regionális egyenlőtlenségek csökkentését is. Az adatok azt mutatják, hogy nyoma sincs az egyensúlynak. Az ebből eredő károk természete különféle. Nyilvánvaló hogy közvetlen károkat szenvednek a piaci szereplők, a vállalatok-vállalkozások- a hiány miatt, és a szakképzett fizikai munkaerőhiány okozta növekedési korlátok. E károk jelentős része tovagyűrűzik, negatív hatásai a költségvetésen is lecsapódnak. Nehezen kikalkulálható károk keletkeznek abból is, hogy a munkaerőhiány nemcsak az ország legfejlettebb, hanem fejletlenebb, elmaradott térségeiben is kialakult, s így e térségek tőkevonzó képessége legyengült, illetve megszűnt. Nem várható, hogy a nemzetközi tőke érdeklődést fog mutatni e térségek iránt. (E térségekben a leszálló ágban lévő élelmiszeripar és a könnyűipar van túlsúlyban, amely alkalmazottainak szakmai szerkezete - további leépülés esetén sem fog – okos, előrelátó munkaerő fejlesztő programok nélkül- a betelepülés iránt érdeklődő tőke számára megfelelő, azonnal alkalmazható munkaerőt kínálni!)




29

Közelítés önszabályozó mechanizmusokkal

A rendszerváltással „mindenféle” szellem kiszabadult a palackból. A mondásban a „palack” durva, külsődleges, a bezártak szempontjait figyelmen kívül hagyó kényszerítő eszközként szokás értelmezni. Ezt elfogadjuk. A palackból kiszabadult gőzt, szabályozhatatlanul terjedő anyagként szoktuk elképzelni. De valóban jól van az, hogy nem szabályozható? Nem lenne szükség valamire, ami szabályoz? Vagy hisszük, hogy valamilyen „önszabályozás” révén a folyamatok egyszer csak jól alakulnak? Szociológusok a rendszerváltást megelőzően is bírálták az oktatási rendszer esélyegyenlőséget csorbító mechanizmusait. Nemcsak az egyetemek, de a gimnáziumok és szakközépiskolák is szigorú keretszámokkal korlátozták a felvételt. A rendszerváltás után felbomlott a középiskolai beiskolázást központilag korlátozó rendszer, s ma már csak a demográfiai „kínálat” hullámzást követi a tanulmányi eredmények szerinti szelekció. Lassan minden viszonylagossá válik. Az egyetemi keretek ugyan még ma is központi akarat szerint működnek, de ez is olyan mértékben szakadt el a munkaerőpiaci kereslet szempontjaitól, mintha szabályozatlan lenne. Ráadásul -aki fizet – az már korábban elképzelhetetlenül alacsony előzetes felkészültséggel is megvásárolhatja helyét a felsőfokú intézményekben. A rendszer tehát úgy működik, hogy a szakképzettség szerinti kibocsátás, a munkaerő kínálat „organikusan” alakul. A kereslet oldaláról semmi sem befolyásolja. E folyamatban minden szereplő másként viselkedik, más célokat tűz ki, mint akkoriban a „palackban”, kivéve a szociológusokat, akik joggal mondhatják ugyanazt, mint korábban – igaz kicsit módosított érvek alapján- az esélyegyenlőség ma is csorbát szenved. Amióta a gazdaság újraépült, és valamelyest stabilizálódott (1998-2000-es évek) az abszolút munkaerőhiány - a kékgalléros szakemberek területén. Növekszik a diplomás túlkínálat is, különösen a pedagógusok (óvónőktől a középiskolai tanárokig, a művészeti, kulturális és kommunikációs, általában a humán ill. társadalomtudományi területeken, de a túlkínálat a számítástechnikai diplomások területén is jelentkezik stb.. Emellett növekszik a pályára lépő szakképzettekkel szembeni elégedetlenség is akár szakmunkásokról, akár diplomásokról van szó.




30

A mennyiségi (és tartalmi) hiányokra a munkakutató közgazdászok igen egyszerű választ adnak: „a piac majd elrendezi” Várják, hogy a kékgalléros hiányt egyre vonzóbb bérkínálat fogja felszámolni és a diplomás túlkínálatot a csökkenő bérek mérséklik. Tehát a piaci önszabályozás működésbe lépésétől várják a probléma megoldását. Ebből a gondolatmenetből vezetik le a tények értékelését is. Azt mondják, ha nem emelkednek a kékgalléros bérek -eléggé, vagy radikálisan ?- akkor a munkaerőhiány sem lehet súlyos! Ha nem csökkennek a diplomás bérek, „még mindig 30-40%-os a különbség „a közép és felsőfokú végzettségűek között, akkor a diplomás túlkínálat sem lehet súlyos.! Mérési alapokon nyugvó munkaerő-keresletszámításunk, bizonyos előfeltételezéseken alapuló munkaerő- kínálati vizsgálatunk nem igazolja a piaci önszabályozás elméletének alkalmazhatóságát. Nyilván azért nem, mert van még néhány közvetítő változó, amelyek nagyobb súllyal befolyásolják a kereslet-kínálat egyensúlyának alakulását, mint a várható kereset. A várható kereset munkaerő kínálatot szabályozó elméletéből annyi érvényesül, hogy a pálya-a karrier választást, vagyis a továbbtanulást, a diploma megszerzésére irányuló erőfeszítéseket valóban befolyásolja, de a munkába lépés esélyeit nem: Jelenleg, becslésünk szerint csak a diplomások fele tud elhelyezkedni , azaz a túlkínálat nem csökkenti a béreket, nem növeli az „olcsó diplomások” iránti keresletet. A munkaerőpiacra kilépő friss diplomások – ha információ hiány miatt nem is tudják- „dupla vagy semmit” játszanak. (Egyébként számításainknál a vállalkozóvá váló diplomás „keresletet” is figyelembe vettük, vagyis a személyekhez szorosan kötődő egyéni és mikró vállalkozások / vállalkozók „reprodukciós” munkaerő keresletét is figyelembe vettük.) Ugyanakkor kutatásunk során azt is észleltük, hogy a „nagy munkaerő kínálatra válaszoló alacsony bérek” azaz az önszabályozás logikája is működik, de nem úgy, ahogy a közgazdászok várják. A túlkínálat létrehozta a „másodrendű „munkaerőt, azokat, akiket a szervezeten kívül, alkalmi munkásként, alkalmasint feketén, nagyon bizonytalan, és nagyon alacsony munkabérért lehet – tartós kötelezettségvállalás nélkül is dolgoztatni. Kiszolgáltatott diplomások tízezrei jöttek létre az elmúlt években. A hiányszakmákban a kékgallérosoknál más mechanizmusok működnek. A bérek nem emelkednek - hiába van hiány- mert a vállalkozók a versenypiacon működnek, és a versenytársaknál sem emelkednek a bérek, ott, ahol még nagy a munkaerő kínálat. A munkaerőpiac is globalizálódik. A vállalkozók nem dönthetnek arról, hogy inkább többet fizessenek a munkaerőért, vagy nélkülözzék, csak arról dönthetnek, hogy olcsóbb munkaerőpiacra települjenek át, avagy technológiai beruházással váltsák ki a munkaerőt,




31

avagy jobban értékesíthető – magasabb hozzáadott értékű- terméket gyártsanak. Igaz, ez utóbbinak többek között a szakképzett munkaerő hiánya szab gátat. Tehát hiány van, túlkínálat is van és nem várható, hogy piaci önszabályozó mechanizmusok helyreállítják a megbomlott egyensúlyt. Talán nem kétséges, hogy kell valamit tenni, mert a hiány a tőke kivonulásához, a kivonulni nem képes vállalatok összeomlásához vezet. Ez a már beindult folyamat a nemzetgazdaság jövedelmét és az amúgy is alacsony foglalkoztatottsági szintet csökkenti. „Mellesleg” a termelő szférában 17 diplomásra 6o kékgalléros esik, durván három kékgalléros szükséges egy diplomás foglalkoztatásához, - ebből a nézőpontból is lehet szemlélni a folyamatok következményeit. A diplomás túlkínálat közvetlenül nem érinti a gazdaság teljesítőképességét. Ez inkább társadalmi zavarokat okozhat. Egész Európa küzd az olcsó – kékgalléros munkaerő körüli globális verseny negatív következményeivel. A feldolgozóipar kitelepedése már évek óta folyik. Empirikus kutatásunk egyik figyelemreméltó eredménye szerint az európai vállalati központok – miközben a termelés már jelentős részét kitelepítették (és a kitelepülni nem tudó KKV-k bajban vannak) féltve őrzik a fehérgalléros, diplomás munkahelyeket. Például foggal-körömmel küzdenek az ellen, hogy a vállalat K+F tevékenységét hozzánk telepítsék, hivatkozva az olcsó, de jól felkészült diplomás munkaerőre, mert ez ad alapot létüknek. Ebből az is következik, hogy Európában, néhány diplomás hiányszakma kivételével- még az elvileg piacképes diplomások sem lehetnek képesek tömegesen elhelyezkedni. Azok a pedagógusok, kommunikációs szakemberek, művelődésszervezők, informatikusok, akiket évente százával, ezrével ont a felsőoktatási rendszer, külföldön sem számíthatnak „sok jóra”. A végeredmény évente kummulálódó 30-40 ezer frusztrált, megélhetése után szaladgáló, ember. Ugyanakkor- mint már szóltunk róla- a munkaerő kereslet várható alakulására és a demográfiai folyamatokra irányuló számításaink azt mutatják, hogy az évről évre csökkenő számú pályakezdők összességére szükség lenne, mégpedig szakképzetten, a keresletnek megfelelő szakmaszerkezeti struktúrában . Lehet-e valamit tenni? A túlkínálat és a hiány csökkentésére? Erőszakkal, dirigista beavatkozással semmiképpen. Első lépésben a helyzet tudatosítása, a munkaerő kereslet-




32

kínálat megbomlott egyensúlyának nyilvánosságra hozatala, a változások folyamatos követésével a hiteles helyzetismeretet kell erősíteni. De szükség lenne ennél többre is!

Közelítés és fejlesztési stratégiák

A munkaerő kereslet és kínálat közelítésének igényével az elmúlt években több stratégia, ezek alapján cselekvési tervek, sőt jogszabályi „fordításai” is megszülettek Ilyenek a felnőttképzési-, felsőoktatási-, a közoktatási-, a szakképzési stratégiák, -amelyek közvetve, vagy közvetlenül a munkaerő formálásáról, a munkaerő kínálat alakításáról szólnak. De ilyenek a gazdaságfejlesztési stratégiák is – újabban a nemzeti fejlesztési tervek keretei között megfogalmazva, amelyek megvalósításához szükséges erőforrások között fontos szerepet kellene betöltenie a kitűzött célokhoz illeszkedő munkaerőnek. Talán természetes, (talán nem), hogy e stratégiák, különösen a képzési intézményrendszerekkel kapcsolatosak, ugyan tesznek említést a munkaerőpiaci igények közelítésének szükségességéről, de a kereslet-kínálat terén észlelhető meg nem feleléseket (zavart) megjelenítő tényeket, az azt okozó jelenségeket nem ragadják meg a maguk teljességében. Így nyilvánvalóan csak meglehetősen korlátozott eredményeket érhetnek el. Ez azért jelenthető ki, mert a közép és felsőfokú szakképző intézmények

• Az általános szabályozás kerete között szelektálhatnak (sietünk megjegyezni, hogy a tény megfogalmazásából nem következik, hogy az ellenkezőjét javasolnánk)

• Lényegében nincsen hatásuk a diákok pályaválasztására. • Hagyományosan nem tartozik feladataik közé sem a környezetben lévő munkaerő

kereslet, sem az ország-, vagy régióstratégiákból következő kereslet ismerete, az ismeret terjesztése, s még kevésbé a keresleti ismereteken alapuló szelekciós mechanizmusok működtetése.

A kereslet vonatkozásában, s erről valóban szólnak a stratégiák, az intézmények – a hagyományos feladatértelmezés szerint, a képzések tartalmát alakíthatják a mainál jobban a munkaerőpiaci igények szerint. A gazdaságfejlesztési stratégiák témánkkal kapcsolatos gyengeségét abban látjuk, hogy

• Általában nem foglalkoznak a jelenlegi, természetszerűen strukturált gazdaság fenntarthatóságának, a hatékonyság növelhetőségének kérdéseivel, s különösen hiányzik belőlük a munkaerő kínálat gyengeségeiben, vagy éppen szakma- és




33

tevékenységszerkezeti meg nem feleléseiben rejlő akadályok felszámolására teendő intézkedések megfogalmazása.

• A fejlesztési stratégiák a globális gazdaság mainstreem fejlődési irányaira koncentrálnak (tudásipar), de e területen is mellőzik a humán erőforrások kapcsolódó fejlesztési szükségleteinek, s ebből következő operatív tennivalók magfogalmazását.

Fontosnak tartanánk hogy a hazai gazdaság-, és munkaerő fejlesztési politika egyaránt és egyszerre nézzen szembe

• A mindennapi jövedelemtermelést és foglalkoztatást biztosító termelő és szolgáltató vállalkozások munkaerőigényeivel. Azokkal a vállalkozásokkal is, amelyek tőke-, és technológiaszegények ugyan- de önfoglalkoztató jellegük mellett néhány ember számára munkát jövedelmet adnak (együttvéve másfél-kétmillió munkahelyet tartanak fenn,) és megfelelő munkaerő ellátás, megfelelő gazdaságszervező és fejlesztő beavatkozások mellett növekedésre, megújulásra is képesek lehetnek.

• A mindennapi munkaerő termelőképességeinek megfelelő gazdaság foglalkoztató képességének problémáival, annak elősegítésére koncentrálva, hogy mindenkor elegendő olyan munkahely álljon rendelkezése, amelynek e munkaerő képes megfelelni. Ugyanis az új fejlesztési koncepciók – ha sikeresek is lesznek, még hosszú ideig csak a foglalkoztatandó munkaerő pici része számára nyújt munkavállalási ill. önfoglalkoztatói lehetőséget, s a többség továbbra is, - nem ritkán alacsony hatékonysággal termelő- üzemekben találhat munkát.

ÉS • A tulajdonképpeni (mainstreem) fejlesztési irányokat szolgáló gazdaság és

kapcsolódó munkaerő szükséglet problémával. Bizonyosan nem támasztunk vitát akkor, amikor a munkaerő kereslet és kínálat soha el nem érhető, tehát viszonylagos egyensúlya elérésének szükségességét hangsúlyozzuk. A különféle stratégiák vizsgálata alapján állítjuk, hogy sem az intézményi, sem a jelenlegi sémákat alkalmazó gazdaságfejlesztési stratégiák nem szolgáltatnak alkalmas kereteket e problémák megoldásához. EZZEL SZEMBEN azt állítjuk, hogy olyan komplex stratégiára van szükség, amely a foglalkoztatás, a munkaerő kínálat és a gazdaság munkaerő keresletének problémáit együtt kezeli, egységes stratégiába, s ebből következő operatív tervbe foglalja.




34

Ha a kereslet-kínálat zavarainak kezelését kiszabadítjuk a fenti –korlátozó- keretekből, vagyis az intézményi, illetve intézményrendszeri stratégiákból, akkor lehetőségünk nyílik arra is, hogy a munkapiac három főszereplőjének (eddig a vizsgálódáson kívül rekedt, de a munkaerő kereslet és kínálat meg nem feleléseit nagyrészt magyarázó) problémáinak kezeléséhez is hozzáfogjunk.




35

Munkaerő keresleti előrejelzés kutatás 2006 A 3K Consens Iroda kutatási feladata az volt, hogy a GKI Gazdaságkutató Zrt. által elvégzett ágazati szintű, 2015 re szóló munkaerő keresleti előrejelzés alapján számításokat végezzen a foglalkozási szakmaszerkezeti struktúra várható alakulására, az egyes foglalkozási szakma csoportok létszámára, a következő tíz év során várható munkaerő kereslet - foglalkozási szakmacsoportok szerinti mértékére. Olyan jövőbeli szerkezet bemutatását vállaltuk, amely alkalmas a munkaerő kínálattal való összevetésre annak érdekében, hogy a kínálat –szükség szerinti tudatos beavatkozásokkal - alakítható legyen. Vállaltuk továbbá a várható munkaerő kereslet területi szintű jelentkezésének kiszámítását, bemutatását, hogy az oktatási- és foglalkozáspolitikai intézményrendszer a mennyiségek, mértékek ismeretében -lehetőségein belül- tudatosan alakíthassa a munkaerő kínálatot. Tekintettel arra, hogy a fenti kérdések megválaszolásához becslési eljárásokat kellett alkalmazni, arra törekedtünk, hogy -a kiszámítható, és természetesen csak bizonyos hibahatár mellett értelmezhető eredményeken túl- a mennyiségi és szerkezeti változásokat alakító fontosabb folyamatokat is bemutassuk, s ezzel hozzájáruljunk a szükségessé váló alakító beavatkozások irányainak megválasztásához.

Munkaerő kínálat kutatása (és a Munkaerő kereslet-kínálat egybevetése, 2007) A munkaerő kínálat számításának, becslésének alapkérdése, a munkaerő kínálat definíciója. Értelmezésünk szerint a munkaerőpiaci kínálat elsődlegesen az iskolarendszerű, képzési kibocsátással, másodlagosan a felnőttképzés (átképzés) útján keletkező munkaerővel azonosítható be. Az alábbiakban bemutatott kínálat, (illetve kereslet-kínálati egybevetés) számításához a szakképzés, azaz az iskolarendszerű képzési kibocsátás 2005. évi teljes körű statisztikai adatait vettük alapul. Ez magába foglalja a felső- és középfokú képzési kibocsátás egészét, tehát a nappali tagozatos képzés mellett az esti-levelező –távoktatási képzést is, de - megfelelő adatok hiányában nem tartalmazza a középfokú felnőttoktatás keretében megvalósult -OKJ szintű képzési kibocsátást. Az e hiányosságokból eredő torzítást nem tartjuk súlyosnak – a rendelkezésünkre álló tájékoztató adatok alapján- a hiányszakmákra vonatkozóan, mivel az általunk megismert felnőttképzési adatok szerint a felnőttképzés alig terjed ki a hiányszakmák pótlására, és még kevésbé a szakképzetlen pályakezdők képzésére.




36

A középfokú képzési kínálat adatainak korrekciója érdekében egy „szakértői becslésen alapuló pályakövetési felvételt készítettünk (mintegy 400 középfokú képző intézménnyel). Az ebből származó adatok lehetővé tették, hogy a középfokú képzési kibocsátás révén létrejött kínálatot pontosítsuk: levegyük belől azok számát, akik továbbtanultak, közép és felső színtű képzésben, illetve a tanult szakmát azonnal elhagyták.

A munkaerő kereslet és kínálat egybevetése

A kereslet számítás pontossága érdekében a demográfiai és konjunkturális tényezők figyelembevétele mellett – önálló adatfelvétel alapján – a jövőbeli várható, a munkaszervezési és technológiai változásokból eredő, a munkakörök betöltőivel szemben támasztott szakmai és képzési szintbeli változásokat, illetve ebből eredő munkaerő keresletet is megjelenítettük. E kereslettel szemben munkaerő kínálatként a 2005-ös korrigált közép és felsőfokú képzési kibocsátást állítottuk. A középfokú végzettséggel képzésből kikerültek számát a mintegy 500 képző intézményi-szakértőkkel készített felvétel alapján csökkentettük a „szakmaelhagyók” és továbbtanulók számával. A felsőfokú képzésből diplomát szerzők számát az első diplomájukat megszerzőkre illetve a nappali szakon másoddiplomát és Phd-t szerzőkre redukáltuk. A felnőttképzés iránti igényt, a vállalatokkal, foglalkoztatókkal készített külön felvételünk alapján kiszámítottuk, a 2005-2015-ös periódusra, s e tudásbővítés iránti kereslettel szembe állíthatóvá válik az esti-levelező- távoktatási formában megvalósuló másoddiplomás képzési kibocsátás. A kínálat számításnál ugyanez a gondolatmenet indokolta volna a középfokú felnőttképzés keretében „született „ (új) kínálat beszámítását is.. Azonban –amint már említettük – ehhez nem állnak rendelkezésre adatok. Csupán egy elnagyolt, 2002-es adatsorral rendelkezünk, amelyet nem tehettünk a hiányzó 2005-ös adatok helyébe. Így csak az a megoldás maradt, hogy e felnőttképzési adatokat - tájékoztatás céljából közöljük, és ezzel lehetővé tegyük számítási eredményeink mérlegelését.

A munkaerő kereslet és kínálat előrejelzése

A módszertani fejezetekben részletesen bemutatjuk a munkaerő kereslet 10 évre szóló előrejelzésének, valamint a 2005-ös évi munkaerő kínálat számításának módszereit. A két




37

adatsor összevetéséhez, a munkaerő kínálat 10 éves előrejelzéséből visszaszámított (visszaosztott) évi munkaerő kereslet adatsort használtuk. Ezáltal vált lehetővé, hogy egybevessük az évi munkaerő kínálattal. Kínálati (képzési kibocsátás) előrejelzés számításának nem láttuk értelmét, mivel éppen arról van – adataink ezt sokszorosan bizonyítani fogják, hogy a jelenlegi képzési kibocsátási szerkezet az egyes foglalkozási szakmacsoportok iránti keresletnek nem felel meg. Ha ezt a kibocsátási struktúrát továbbvezetjük, akkor évről évre halmozódik a munkaerő keresleti többlet (azaz hiány) illetve a munkaerő kínálati többlet. A kínálati többlet vagy hiány halmozott mennyiségeinek bemutatása, azaz előrejelzése –statisztikai alapon – nem értelmes tevékenység. A munkaerő kereslet számításánál –a demográfiai és a konjunkturális és a technológiai változások előrejelzésének eredményeit számításba véve a keresleti mennyiségek előrejelzése megtörtént. De rögtön hozzá kell tenni, hogy a becsléseken alapuló számítások eredményei 10 évre vonatkoznak, azaz olyan gazdasági, technológiai és demográfiai tendenciákra épülnek, amelyek tényleges megvalósulása, bekövetkezése egy-egy időpontra (azaz 2007-re, 8-ra vagy 2011-re stb.) felelősséggel nem számítható ki. Emellett azt is látni kell, hogy a fenti három tényező jövőbeli alakulása mellett még továbbiak is befolyásolják a kereslet alakulását. Olyan sok, eltérő hatású tényező van, illetve lehet, amelyet fel sem tudunk sorolni. De példaként néhány fontosabbat megemlítünk. Az egyik a kormányzati foglalkoztatáspolitika, és az ehhez kapcsolódó foglalkoztatáspolitikai-, gazdaságpolitikai-, felnőttképzés-politikai-, adó és járulékpolitikai szabályozások, amelyek hatással lehetnek a vállalkozások és közfoglalkoztatók foglalkoztatási stratégiáira. (Csak érzékeltetésképpen utalunk arra az elmúlt évekre kevéssé jellemző helyzetre: a foglalkoztatás bővítésére irányuló kormányzati foglalkoztatáspolitikai beavatkozás olyan sikeres lenne, hogy a vállalkozások jelenlegi technológiai és költséggazdálkodási stratégiáiban változást idézne elő. A vállalkozók nem-, vagy csak lassabban törekednének a munkaerő technológiai fejlesztésekkel való kiváltására. A másik a vállalkozások foglalkoztatáspolitikája, amely keretében – például- alkalmazkodnak a munkaerő kínálati hiányhoz vagy többlethez. Az alkalmazkodás során növelik azokat a tevékenységeket, amelyekhez alkalmas munkaerő kínálattal találkoznak és csökkentik, vagy megszüntetik (távolabbi országokba viszik) azokat a tevékenységeket, amelyekhez nem találnak elegendő és megfelelő munkaerőt. E foglalkoztatáspolitika része az egyes munkakörök szakmai- tartalmi követelményeinek átalakítása, amely eredményként egy fokozattal magasabb vagy alacsonyabb végzettségű munkavállalókkal válik betölthetővé. A munkaerő kínálat szerkezeti változásaira való foglalkoztatói válaszok közül igen fontos a helyettesítési megoldások alkalmazása, azaz olyan kombinált eljárások, amelyek során, felismerve a munkavállalók szakmai-, készségek-beli felkészültségben rejlő értékeket,




38

hagyományosan nem adekvát szakképzettséggel rendelkezőket alkalmaznak és képeznek át az igényelt munkatevékenységek elvégzésére. A foglalkoztatók által bevezetett helyettesítési megoldások a munkaerő –kínálat – rugalmasságát növelik: egyes szakképzettségek konvertálhatóvá válnak, s így – bizonyos határok között szélesebbé válnak az elhelyezkedés-alkalmaztatás lehetőségei. A munkaerő kínálati többlethez és hiányhoz való vállalkozói és munkavállalói alkalmazkodás szokásos eszközeit ismerjük, de az alkalmazásának mértékét nem minden esetben tudjuk becsülni. Statisztikai számításainkban a munkaerő kínálatot a képzési kibocsátással operacionalizáltuk. Már szóltunk arról, hogy bizonyos szempontból indokolt lett volna a felnőttképzés adatait is bevonni a számításba, de ilyenekkel nem rendelkezünk. A képzési kibocsátás adatait a 2005. évi teljeskörű statisztikából nyertük, melyet a keresleti adatoknak megfelelő foglalkozási szakmacsoportokba rendeztük. A képzési kínálat vonatkozásában nem végeztünk előrejelzést. Azaz nem extrapoláltuk a jelenlegi képzési kibocsátási szakmaszerkezetet, nem számítottuk ki, hogy milyen lesz a kínálat 10 év múlva. Ezt azért tettük, és tartjuk a megoldást helyesnek, mert a kutatás gyakorlati célja éppen az, hogy a foglalkoztatás és oktatás politika a tények, illetve a munkaerő keresleti és kínálati hiányok és többletek mértékének ismeretében mérlegelje, hogy kíván -e (és hogyan) beavatkozni a folyamatokba? Közismert, hogy napjainkban, a szabályozók, a finanszírozási rendszer változtatásával lényeges beavatkozások történnek mind a középfokú, mind a felsőfokú képzési rendszerbe. Nincs okunk feltételezni, hogy a jövőben ez nem folytatódik, hiszen a gazdasági-foglalkoztatási –oktatáspolitikai stratégiák állandó elemévé vált mind a munkaerőpiaci kereslet és kínálat közelítésének, mind a közép és felsőfokú szakképzés tartalmi, minőségi változtatásának igénye. Mindezek, a már említett szabályozási változtatások mellett -például a középfokú szakképzésben – önálló programokban is megjelennek. Ilyen például az SZFP II, amely sok tanulás-tanítás metodikai változtatás mellett nagy figyelmet fordít a lemorzsolódás, azaz a munkaerőpiacra szakképzettség nélkül kikerülő pályakezdők számának csökkentésére. A felsőfokú képzési kibocsátás szerkezete és mennyisége bizonyosan változik a következő években, hiszen a bolognai rendszerű képzés első – BA fokozatáról 2008. év nyarán lép ki az első - jelenleg ismeretlen számú, de feltehetően több tízezres csoport. (Rögtön meg kell jegyezni, hogy még feltételezéseket sem tudunk tenni a foglalkoztatók reakciójára: miként fogadják e képzettségi típust, miként alakítják „humán erőforrás stratégiáikat” ennek hatására, miként teszik befogadóvá (esetleg évekig nem reagálnak rá) munkaszervezési-, technológiai folyamataikat?




39

A munkaerő kereslet Ezzel eljutunk a feszültségpontokhoz. Elemzésünkben figyelmet fordítunk azokra a folyamatokra és meghatározottságokra, amelyek a munkaerő kereslet és kínálat meg nem feleléseit (továbbiakban zavarait) okozzák. Megközelítéseinkből világosan látszik, hogy nagyon összetett jelenségről van szó: a zavarok feloldása nem lehetséges a kínálati szerkezet erőszakos megváltoztatásával. A számszerűsíthető zavarok csak a jelenséget jelölik, a feszültségpontok a jelenség mögött meghúzódó folyamatok eredményeként értelmezhetőek. Munkánk során 196 foglalkozási szakmacsoport létszámának várható alakulását, az előre jelzett tíz év során fellépő új munkaerő keresletet számítottuk ki. Az új keresletet analitikusan is bemutatjuk: elkülönítjük

• a demográfiai okokból, vagyis a munkaerőpiacról való kilépés miatt fellépő és pótlandó munkaerő keresletet,

• a várható munkaszervezési és technológiai változások által létrejövő szakmaszerkezeti változások eredményeként létrejövő munkaerő keresletet, valamint

• a GKI által ágazati szintre kiszámított, konjunkturális / dekonjunkturális okokból létrejövő pozitív vagy negatív előjelű keresletet

Az eredményeket több száz táblázatban adjuk közre. Ezek önálló részletes szöveges elemzést nem igényelnek. Azonban az adatok, eredmények megértéséhez szükségesnek tartottuk az alábbi összefoglalást és e kötetben szereplő tanulmányok elkészítését, bemutatását.

1. A következő tíz esztendőben, a demográfiai folyamatok eredményeként 1,15 millió munkavállaló hagyja el a munkaerőpiacot. Ha feltételeznénk, hogy a foglalkoztatási szint nem változik a vizsgált tíz esztendőben, akkor ennyi, megfelelő szakmaszerkezetű munkaerő kínálat biztosíthatja a gazdaság és a közszféra működését.

2. A következő tíz év során a munkaszervezési és technológiai változások következtében

lényeges belső szakmaszerkezeti változások mennek végbe. E változások összességében a munkavállalók 2x3,8 százalékát, azaz 2 x 152 ezer főt érintenek. E változások nem jelentenek abszolút létszámnövekedést, mivel vagy munkaerőcserével járnak, vagy a munkavállalóval szemben támasztott, magasabb szintű képzettséget igénylő követelmények teljesítésével. Az esetek 90-95 százalékában ez azt jelenti, hogy a vizsgált periódus végén is munkaképes korú embereknek egy fokkal magasabb




40

képzettségi fokozatba kell kerülnie úgy, hogy ugyanennyi alacsonyabb képzettségűnek megszűnik a munkahelye.

3. A munkaszervezési és technológiai változások következtében képzettségi szint

váltására kényszerülő munkavállalók 40 százaléka középszinten képzett fehér-, vagy szürkegalléros munkakörökből diplomás munkakörökbe kerül. 60 százalékukkal szemben az lesz az elvárás, hogy szakképzetlen, esetenként nem adekvát szakképzettséggel rendelkező munkavállalók szakképzettséget szerezzenek. Empirikus kutatásunk szerint mindkét csoportra igaz, hogy ha nem szerzik meg a megfelelő szakképzettséget a vizsgált periódus során, akkor helyükbe megfelelő szakképzettséggel rendelkezőket alkalmaznak a szabad munkaerőpiacról.

4. A GKI által ágazati szintre kiszámított, konjunkturális / dekonjunkturális okokból

létrejövő pozitív vagy negatív előjelű kereslet egyenlege, vagyis a 2015-re számított foglalkoztatotti létszámnövekedés 185 ezer fő. A számítások arra a feltételezésre épülnek, hogy a következő tíz esztendőben az építőipar, a gazdasági szolgáltatások és a szabadidő eltöltésével kapcsolatos ágazatok foglalkoztatottjainak száma növekszik, míg a feldolgozóipari ágazatok többsége stagnál, vagy veszít létszámából. E feltételezések 275 ezres munkaerő keresleti növekedés mellett 90 ezres veszteséggel, 185 ezres abszolút növekedést jelent. A foglalkoztatottak számában jelentkező növekedési egyenleg bizonyosan 185 ezerrel növeli a munkaerő keresletet.

5. A GKI által becsült növekedés ágazati szerkezetváltással jár. Ennek módosító hatása

van a munkaerő szerkezetre és korlátozza a feldolgozóipari ágazatokból leépülő munkaerő újra elhelyezkedését. Ez a megállapítás azzal indokolható, hogy a növekedésben lévő három ágazat közül kettő, a gazdasági szolgáltatások és a kultúra-szabadidő ágazatok belső foglalkoztatási szakmaszerkezete jelentősen tér el a feltételezések szerint leépülő ágazatétól. A növekvő két említett ágazatban a felső és középfokú szellemiek, a csökkenőkben a fizikaiak vannak túlsúlyban.

6. A vizsgált periódusban tehát 1 300 ezer új belépő iránti munkaerő kereslettel és

további 100 ezer átképzendő iránti igénnyel, hozzávetőleg 100 ezer munkaképes korú „új” munkanélkülivel kell számolnunk. A számítás azon a feltételezésen alapul, hogy a foglalkozási szakmaszerkezet váltás, valamint a konjunktúra-ágazati szerkezet váltás „eredményeként” feleslegessé váló munkaerő csupán 50 %-a lesz képes, átképzés útján vagy anélkül újra elhelyezkedni.




41

7. A jelenlegi összes foglalkoztatott 33 százalékát, azaz 1 300 ezer főt kitevő munkaerő pótlási igényből (új belépők) átlagosan 28 százalékpont adódik a demográfiai folyamatokból, és 5 százalékpont a GKI által előre jelzett konjunktúrából.

8. E változások mellett a munkakörök betöltőivel szembeni szakmai-magatartásbeli

követelmények változásai a foglalkoztatottak rendkívül széles körére terjednek ki. A magatartásbeli változások közül a fegyelem, figyelem, elkötelezettség, rugalmasság a legfontosabbak, a szakmai-tartalmi követelmények közül, a vezetés –irányítás szervezeti egységeiben dolgozóktól a szakmai lépéstartást, az érintkező, esetenként új (kiegészítő) szakterületek ismeretét, a hardver és szoftver elemekből álló informatikai eszközrendszer gördülékeny használatát s az idegen nyelvi kommunikáció képességét várják el.

9. A szellemi és fizikai dolgozók közötti jelenlegi 42-58 százalékos arány 2015-re

lényegében nem változik A kutatás nem hozott felszínre olyan várható munkaszervezési-, technológiai folyamatokat, amelyek következtében a szellemi munkakörök fizikaivá válnának.

Ugyanakkor már jelenleg is kétségbe vonható a szellemi és fizikai munka merev elhatárolása. Fogalmaink szerint már ma is jelentős az úgynevezett fehér-, és szürke köpenyesek aránya. A szellemi munka és fizikai munka közötti határvonal tovább gyengül, szélesedik az a sáv, ahol a technológia átmenetet képez. (Fehérköpenyeseknek nevezzük például az egészségügyben dolgozó laboránsokat, szürkeköpenyesnek pedig a technikusokat, termelésirányítókat.) De kétséges, hogy helyes-e a szellemiek körébe sorolni a szoftverüzemeltetőket, avagy a fizikaiak közé sorolni az elektrotechnikusokat.

Mindez nemcsak statisztikai kérdés, hiszen – mindennapi tartalma/ értéke egyfelől meghatározza az érintett munkakört körülvevő foglalkoztatási kultúrát, a munkaszervezet által közvetített munkaviszonyokat, másfelől a munkakörhöz tapadó presztízs viszonyokat, azaz a munkakör vonzerejét. Külön ki kell emelni a mikró-, és kisvállalkozókat. Ennél a csoportnál – kezdetektől fogva egybemosódik a szellemi és fizikai munka.

10. 2015 re a foglalkoztatottak képzettségi szint alapján mért szerkezete finom eltolódást

mutat. Várhatóan egy százalékponttal növekszik a felsőfokú végzettségűek, és egy százalékponttal csökken a középfokú szellemiek aránya. Két százalékponttal




42

növekszik a szakképzett fizikaiak aránya, alapvetően a gép és berendezés kezelők rovására.

11. A gép és berendezés kezelők, összeszerelők aránycsökkenését az a tendencia idézi

elő, amely az elkészített interjúkból és a szakértői becslésekből egyaránt kiderült. Eszerint- a gép és berendezés kezelői illetve összeszerelői munkakörök rovására a szakképzett munkaerő állományt kívánják növelni. Ez a törekvés lényegében minden feldolgozóipari ágazatra jellemző. Realitását egyrészt a technológiai folyamatok, másrészt az a tény támasztja alá, hogy e munkaköri pozíciókban dolgozók jelentős része rendelkezik ugyan szakképzettséggel, de az nem illeszkedik az adott ágazathoz, tevékenységhez. E csoport igen jelentős mértékű csökkentését- empirikus tapasztalataink szerint elsősorban nem technológiaváltás (azaz olyan technológiák alkalmazása, amely lényegesen csökkenti az élőmunka iránti igényt) idézi elő, hanem a tapasztalható szakmunkáshiány. Megválaszolatlanul marad az a kérdés, hogy miként fogják pótolni e foglalkoztatási kategória 25 százalékát kitevő mintegy 50 000, azaz évi 5 000 fő munkáját.

Az alábbi táblázat adatai azt is mutatják, hogy a szakképzetlenek aránya a munkamegosztásban már ma is meglehetősen alacsony – igaz ennek változását, további csökkenését nem tapasztaljuk.

. A foglalkoztatottak megoszlása a képzettség szintje szerint 2005 2015

Mikró vállalkozások

Nagyobb vállalkozások Összesen



felső fokú szellemiek 21 16 18 21 19 19Középfokú szellemiek 32 20 24 33 18 23Középfokú, szakképzett fizikaiak 31 36 34 30 39 36Járművezetők és kapcsolódó foglalkozások 6 7 7 7 6 7Gép-, és berendezés kezelők, összeszerelők 2 10 7 1 6 5Nehéz fizikai szakképzetlen 3 5 4 3 6 5Takarító, őr stb. 4 6 5 4 6 5 Összesen 100 100 100 100 100 100

A képzettségi szint összességében szerény elmozdulását (tekintettel arra, hogy 2005-ben a teljes, közel 4 milliós munkaerő állomány egyharmada, 1,3-1-4 millió újbelépő




43

képzettségi szintjének változása idézi elő) –az újonnan belépő munkaerő összességében néhány százalékponttal magasabb képzettségi szintje fogja biztosítani.,

A munkaerő kereslet képzettségi szint szerinti megoszlása 2015-re



Felső fokú szellemiek 21 23 22 Középfokú szellemiek 37 15 21 Közép fokú fizikaiak 24 43 38 Járművezetők és kapcsolódó foglalkozások 11 5 6 Gép-, és berendezés kezelők, összeszerelők -2 -1 -1 Nehéz fizikai szakképzetlen 3 6 5 Takarító, őr stb. 6 9 8 Összesen 100 100 100

A táblázat negatív adatai arra utalnak, hogy ez a munkaköri pozíció abszolút értelemben is csökken.

12. A ténylegesen jelentkező, 1,3-1,4 millió főt érintő munkaerő kereslet képzettségi szint

szerinti szerkezete már jelentősebb elmozdulásokat mutat. A 21 ágazatban mért változások, növekedések és csökkenések eredményét látjuk a táblázatban – amely –ezért csak korlátozottan alkalmas a magyarázatra. A végeredmény a munkaerő kereslet képzettségi szint szerinti szerkezetét mutatja. Mindez a munkaerő kínálat szempontjából azt jelenti, hogy a következő tíz évben akkor valószínűsíthető az új belépők elhelyezkedése, ha 100 új belépő közül 22 fő rendelkezik a megfelelő diplomával, 21 a megfelelő középfokú szellemi szakképzettséggel, 38 fő – megfelelő szerkezetben- fizikai szakképzettséggel (ide soroltuk a kereskedelmi képzettségeket is) 7 fő tevékenysége a szállításhoz kapcsolódik, s csupán 13 fő szakképzetlen remélheti, hogy munkahelyet talál.

13. A várható munkaerő kereslet - országos szinten, a 2005-2015 közötti tíz évet

figyelembe véve évente 125--135 ezer új belépővel elégíthető ki. Túlnyomó többségük pályakezdő lesz, de forrásként jelölhető meg az a -számításunk szerint- évi 24 ezres csoport is, amely egyrészt a szakmaszerkezet változásai, másrészt az ágazati – konjunkturális változások miatt eredeti szakmájukat már nem tudják tovább gyakorolni.

14. Emellett jelentkezik 10 év során, a jelenlegi és 2015-ben is aktív dolgozókkal szemben, az alap szakképzettségek kiegészítésére, az informatikai és nyelvi




44

kommunikációs készségek gyakorlására irányuló igény, szakmacsoportonként változó 20-60 %-os mértéke. Ha a szakértői becslésekkel meghatározott szakmai-tartalmi kereslet változásának a vizsgált periódus során munkában lévők egy része nem tud megfelelni, akkor ezek a munkahelyek is „felszabadulnak” illetve ezek is növelik az új belépők iránti igényt.




45

A munkaerő kereslet további átfogó jellemzői (A munkaerő keresleti előrejelzés kutatás megállapításai) (A bekezdések sorszámai megegyeznek az idézett tanulmány sorszámaival)

A közép-, és felsőfokú végzettségű szellemiek iránti kereslet alakulása 24. A vállalkozások és közintézmények, vezetés és szervezetirányítási szervezeti egységei

együttesen több mint félmillió, azaz évi 53 ezer felső és középfokú szellemi végzettségű új munkaerőt igényelnek. A keresletet alakító három fő tényezőből (demográfiai-, szakmaszerkezeti-, ágazati-konjunkturális tényezők) eredő új igény együttesen magas, a 2005-ös létszám 36% -a. Ez az arány - a demográfiai okokból való kilépés átlagosnál alacsonyabb szintje mellett következik be. Tehát elsősorban a diplomások iránti igény, korábbinál kissé magasabb keresletét fejezi ki. A kereslet belsős szerkezete szerint 45-55 százalékos a felső, illetve középfokú képzettségűekre irányuló igény.

a. A keresett képzettségek finomszerkezete szerint a felsőfokú, a műszaki és gazdasági képzettségűek iránti igény 14-22 százalékpontot tesz ki, (ide soroltuk a könyvelőkből, bérelszámolókból, anyagnyilvántartókból, pénzügyi-, munkaügyi nyilvántartókból, titkárnőkből, stb. álló, vagyis többségében a gazdasági képzettségűek közé sorolható felsőfokú végzettségű irodai ügyviteli foglalkozásúak iránti keresletet is. Így a következő tíz évben évente 6600 felsőfokú végzettségű műszaki és 10 000 gazdasági végzettségűre lesz szükség.

b. A kereskedelmi munkakörökben évi 2600, a számítástechnikai munkakörökben évi 1000 felsőfokú végzettségű iránti igény jelentkezik

c. A középfokú képzettséget igénylő munkakörökben jelentkező műszaki-gazdasági igények arányeltolódása jelentősebb: 8-38 százalékpontos. ami évi 4000 műszaki és 18 000 gazdasági képzettségű iránti új igényt jelent. Ezen túl a kereskedelemi –szellemi- képzettségűek iránti évi 3200 főt érintő igény mellett a középfokú számítástechnikusok iránti igény évente csupán 400 fő.

25. Valószínűsíthető, hogy a diplomás műszakiak iránti igény a bemutatottnál valamivel magasabb. E

megállapítást arra a tapasztalatunkra építjük, amely szerint a műszaki cikkek kereskedelmében gyakran találkozunk műszaki végzettségű szakemberekkel, akik kereskedelmi ismereteiket gyakorlat útján, esetleg kiegészítő képzés útján szerezték meg. Azonban ezen kereslet mértékének megállapításához nem rendelkezünk egzakt alapokkal.

26. A következő tíz évben együttesen közel 6000, tehát évente 600 jogi végzettségű és ilyen munkakörben dolgozó munkaerőre lesz szükség. Ez a kereslet a vállalatok, a jogi szolgáltatás szakágazatában működő jogi irodák, valamint a közigazgatás-, közszolgáltatás vezetés-, szervezetirányítással foglalkozó szervezeti egységei által jogászként alkalmazott munkaerőt foglalja magába. Ehhez járul még azon munkakörök betöltői iránti kereslet, amelyekben a törzsfoglalkozásként szakigazgatási feladatokat végzők vannak, és jogi alapszakmájuk mellett munkaügyi-, szociális-, egészségügyi, kulturális, ügyfélforgalmi stb. feladatokat látnak el. Mivel ezekben a munkakörökben gyakran alkalmaznak jogi-államigazgatási végzettségűeket, de más szakterületekről származó diplomával is „lehet érkezni”: közigazgatási foglalkozási szakmacsoportokba tartozók iránti évi 1500-as kereslet felét tekinthetjük további jogi végzettségűek iránti keresletnek. Együttesen tehát évente 1200 jogász iránti igénnyel számolhatunk.




46

Vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjai iránti kereslet Munkaerőkeresleti előrejelzés 2015-re, a képzettségi szintek és képzettségek szerinti összevonásokkal

8 8/A 9 11

Magyarország összesen

Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes

pótlási igény

Munkaerő kereslet szerkezete

Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005-

2015/2005

100 fő kereslet szakmai szerkezete, (összes=100)

Foglalkozási szakmacsoportok

mikro szerve-zetek

nagyobb szerve-zetek össz.

mikro szerve-zetek


mikro szerve-zetek


mikro szerve-zetek


Jogi foglalkozású (v) 2800 3176 5976 1,5 1,1 1,3 34 40 37 0,6 0,3 0,4 Műszaki, felsőfokú (v) 16092 48250 64342 8,6 16,9 13,6 35 56 49 3,4 4,1 3,9 Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff) 1420 375 1795 0,8 0,1 0,4 31 25 27 0,2 0,0 0,1 Gazdasági, felsőfokú (v) 15145 41804 56949 8,1 14,6 12,0 61 44 56 5,1 3,3 3,9 Kereskedelmi, felsőfokú (v) 12011 13829 25840 6,4 4,8 5,5 19 59 38 3,7 1,4 2,2 Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v) 2529 7964 10493 1,3 2,8 2,2 45 33 40 1,0 0,7 0,8 Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok) 6626 39178 45805 3,5 13,7 9,7 24 46 32 1,8 2,0 1,9

Középfokú végzettségűek összesen 56624 154577 211200 30 54 45 25 67 46 16 12 13 Műszaki, középfokú (v) 15246 24233 39479 8,1 8,5 8,3 24 22 23 3,5 3,1 3,2 Gazdasági, középfokú (v) 58430 36325 94755 31,1 12,7 20,0 34 39 35 10,5 3,8 6,0 Kereskedelmi, középfokú (v) 19639 12035 31674 10,4 4,2 6,7 19 56 38 5,9 1,9 3,2 Üzletkötő (kf) 1043 451 1494 0,6 0,2 0,3 17 8 13 0,2 0,1 0,1 Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v) 2518 1387 3905 1,3 0,5 0,8 30 35 33 1,1 0,5 0,7 Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők 971 2328 3300 0,5 0,8 0,7 29 42 39 0,2 0,3 0,3 Pénztárosok, pénzkezelők 279 1308 1587 0,1 0,5 0,3 27 174 96 0,1 0,1 0,1 Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok) 33336 52754 86090 17,7 18,5 18,2 23 25 24 10,4 7,4 8,4

Felsőfokú végzettségűek összesen 131463 130821 262284 70 46 55 31 26 28 32 17 22 Vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjai összesen 188087 285398 473485 100,0 100,0 100,0 29 39 34 47,8 29,0 35,3




47

18. A felsőfokú végzettségű műszakiak és gazdaságiak iránti igény nem egyenletesen jelentkezik

az egyes régiókban.

Az évi munkaerő kereslet a vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjaiban, régiónként

Munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re, a képzettségi szintek és képzettségek szerinti összevonásokkal

Munkaerő kereslet együtt:

A változásból eredő teljes pótlási igény


Magyar-ország

Közép-Magyar-ország

Közép-Dunántúl

Nyugat-Magyar-ország

Dél-Dunántúl

Észak-Magyar-ország

Észak-Alföld

Dél-Alföld

Jogi foglalkozású (v) 598 287 48 42 44 47 64 64Műszaki, felsőfokú (v) 6434 2471 707 613 540 662 767 675Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff) 180 96 16 13 13 10 14 18Gazdasági, felsőfokú (v) 5695 2217 587 526 459 568 706 632Kereskedelmi, felsőfokú (v) 2584 1044 276 192 227 232 279 335Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v) 1049 506 89 76 71 94 110 103Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok) 4580 1752 448 392 395 537 579 478

Felsőfokú végzettségűek összesen 21120 8373 2171 1854 1749 2150 2520 2305

Műszaki, középfokú (v) 3948 1658 441 329 328 338 427 427Gazdasági, középfokú (v) 9476 4375 869 859 791 714 890 978Kereskedelmi, középfokú (v) 3167 1245 308 282 300 270 391 371Üzletkötő (kf) 149 70 12 13 12 12 15 16Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v) 391 200 23 23 26 27 50 42Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők 330 153 23 31 26 26 34 36Pénztárosok, pénzkezelők 159 81 11 15 13 11 12 16Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok) 8609 3182 971 786 823 826 873 1148

Középfokú végzettségűek összesen 26228 10964 2659 2338 2319 2222 2692 3034

Vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjai összesen 47348 19337 4830 4192 4068 4372 5212 5339

A régiók közötti eltéréseket csak részben magyarázza a régiók méretbeli különbségei. Az alábbi diagramban azt mutatjuk be, hogy az egyes megjelölt szakképzettségű diplomások iránti évi kereslet mennyivel marad el a Közép Magyarországi kereslettől. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált régiók foglalkozási szakmaszerkezetét együttesen olyan demográfiai, szakmaszerkezeti és konjunkturális tényezők befolyásolják, amelyek kedvezőtlen hatásokat fejtenek ki a régiók humán erőforrás kapacitásaira.




48

Az év i munkaerőkeresle t számított e ltrése i a Közép-M agyarországi kersle thez v iszonyítva , a személyek számával kife jezve

-100 -50 0 50 100

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Nyugat-Magyarország

Közép-DunántúlÜzem gazdász, ügyvitelszervező (ff)

Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok)

Szám ítás technikai foglalkozású, felsőfokú (v)

Műszaki, felsőfokú (v)

Üzem gazdász, ügyvitelszervező (ff)

Gazdasági, felsőfokú (v)

Jogi foglalkozású (v)




49

A regionális egyenlőtlenségek jövőbeli csökkentésére irányuló erőfeszítések szempontjából, különösen a felsőfokú műszaki és gazdasági végzettségűek terén jelentkező évi 30-75 főnyi növekedési hátrányra hívjuk fel a figyelmet. Amely megítélésünk szerint nemcsak a régiók gazdasági szerkezetével, hanem a regionális képzés és munkaerő kínálat gyengeségeivel is magyarázható

Az évi munkaerő kereslet számított eltérései a Közép-Magyarországi kereslethez viszonyítva, a

személyek számával kifejezve

Közép-

DunántúlNyugat-

MagyarországDél-

DunántúlÉszak-

Magyarország Észak-Alföld

Dél-Alföld

Jogi foglalkozású (v) -36,2 -35,2 -23,2 -28,4 -25,0 -23,6Műszaki, felsőfokú (v) -19,8 -51,4 -41,5 13,3 -1,6 -83,4Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff) -12,3 -13,3 -10,1 -15,4 -15,5 -11,9Gazdasági, felsőfokú (v) -64,7 -70,4 -62,2 -14,3 16,3 -48,0Kereskedelmi, felsőfokú (v) -31,1 -89,0 -19,0 -42,2 -45,1 15,3Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v) -60,0 -59,6 -47,9 -38,6 -47,0 -51,9Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok) -67,9 -79,2 -17,0 76,3 34,2 -59,9 -292,0 -398,0 -220,9 -49,3 -83,8 -263,5Műszaki, középfokú (v) -46,5 -116,6 -62,1 -97,8 -89,0 -81,4Gazdasági, középfokú (v) -417,5 -317,9 -237,8 -435,3 -470,1 -363,8Kereskedelmi, középfokú (v) -57,7 -52,8 7,2 -56,5 3,7 -10,7Üzletkötő (kf) -8,1 -5,8 -4,7 -6,7 -6,6 -5,4Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v) -36,1 -30,8 -21,5 -25,9 -12,1 -19,0Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők -21,6 -9,7 -10,0 -14,6 -13,2 -10,8Pénztárosok, pénzkezelők -12,7 -7,0 -6,5 -10,4 -12,7 -9,3Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok) 34,8 -69,5 74,3 -9,5 -116,4 171,4 -565,3 -610,1 -261,2 -656,7 -716,4 -329,0

A bemutatott kereslet –természetesen tükrözi a gazdasági fejlődés GKI által megadott tendenciáit, azonban nem tükrözi a gazdaságfejlesztés Új Magyarország Fejlesztési tervében rögzített fejlesztési beavatkozások munkaerő szükségleteit. Fejlesztői tapasztalatainkon alapuló véleményünk szerint a gazdasági szerkezetét tekintve (is) kedvezőtlen helyzetű Dél Dunántúli, Észak- és Dél –Alföldi régiókban éppen a műszaki értelmiség/szakembergárda hiánya a megfelelő fejlődés, fejlesztések fő akadálya.

19. A műszaki végzettségűek belső szakmai struktúrája becslésének alapjául szolgáló 2001-es népszámlálás 29 féle műszaki végzettséget tart számon. Erre építve, 11 kategóriába összevonva végeztük el a felsőfokú végzettséggel rendelkező műszakiak iránti kereslet előrejelzés számítását. Eszerint -figyelembe véve a keresletet alakító három tényezőt – közel azonos arányban, évi 1200-1400 főnyi gépész-, villamos-, és építő-építészmérnökre lesz szükség. Mellettük évi 100 fővel az agrár és 600 fővel a vegyészmérnökök iránti kereslet jelentkezik. Jelentősebb igénynek tekinthető, évi 500-550 fővel, a különböző természettudományi végzettségek iránti kereslet. Ez utóbbiak a matematikusokat, a fizikusokat, a biológusokat, kémikusokat jelenti elsősorban.




50

Felső-, és középfokú végzettséggel rendelkező műszakiak szakmacsoportjai iránti kereslet Munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re, a képzettségi szintek és képzettségek szerinti összevonásokkal

8 8/A 9 11


Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes

pótlási igény

Munkaerő kereslet szerkezete


2015/2005

100 fő kereslet szakmai szerkezete, (összes=100)


mikro szerve-zetek

Nagyobb szerve-zetek össz.

mikro szerve-zetek

Nagyobb szerve-zetek össz.

mikro szerve-zetek


mikro szerve-zetek


Földmérő-, és bánya mérnök 598 2360 2958 3,7 4,9 4,6 35 60 53 0,1 0,2 0,2 Gépész-, kohómérnök 2863 10313 13177 17,8 21,4 20,5 41 62 56 0,5 0,8 0,7 Villamosmérnök 2287 9419 11706 14,2 19,5 18,2 36 56 51 0,5 0,8 0,7 Építő-, építészmérnök 6581 7418 13999 40,9 15,4 21,8 33 60 43 1,5 0,6 0,9 Agrármérnök 1993 7546 9538 12,4 15,6 14,8 38 69 59 0,4 0,5 0,5 Vegyészmérnök 531 5453 5984 3,3 11,3 9,3 38 65 62 0,1 0,4 0,3 Közlekedési mérnök 381 2094 2475 2,4 4,3 3,8 37 64 58 0,1 0,2 0,1 Környezetvédelmi mérnök 286 1474 1760 1,8 3,1 2,7 33 60 53 0,1 0,1 0,1 Fa- és könnyűipari mérnök 302 849 1151 1,9 1,8 1,8 40 60 53 0,1 0,1 0,1 Élelmiszeripari mérnök 156 900 1056 1,0 1,9 1,6 43 67 62 0,0 0,1 0,1 Természettudományi foglalkozású 602 4780 5381 3,7 9,9 8,4 31 59 54 0,1 0,4 0,3 Felsőfokú műszakiak együtt 16092 48250 64342 100,0 100,0 100,0 35 56 49 3,4 4,1 3,9 Földmérő-, és bánya technikus 1923 1116 3040 13,4 9,0 11,4 25 14 23 0,6 0,2 0,3 Gépész technikus 1503 1116 2620 10,5 9,0 9,8 36 14 15 0,3 0,2 0,4 Elektro technikus 2649 2585 5234 18,5 20,7 19,6 27 14 19 0,7 0,6 0,6 Építésztechnikus 6052 7483 13536 42,3 60,1 50,6 34 23 28 1,3 1,0 1,1 Mezőgazdasági technikus 609 734 1343 4,3 5,9 5,0 31 19 24 0,1 0,1 0,1 Technikus 500 2842 3342 3,5 22,8 12,5 34 27 25 0,1 0,3 0,3 Közlekedési technikus 207 486 694 1,4 3,9 2,6 22 16 17 0,1 0,1 0,1 Környezetvédelmi technikus 385 576 961 2,7 4,6 3,6 30 18 22 0,1 0,1 0,1 Fa- és könnyűipari technikus 694 1046 1740 4,8 8,4 6,5 31 19 23 0,2 0,2 0,2 Élelmiszeripari technikus 403 566 969 2,8 4,5 3,6 33 20 24 0,1 0,1 0,1 Középfokú műszakiak együtt 14308 12461 26769 100,0 100,0 100,0 30 13 18 3,5 3,1 3,2



Budapest 1125 Diósárok 2. Tel /Fax: 356-1081, 214-6187 Email: [email protected], www.3kconsens.hu 51

A fizikai szak-, és betanított munka iránti kereslet alakulása A munkaerő kereslet és kínálat, összehasonlíthatósága érdekében a fizikai foglalkozási szakmacsoportokat nem gazdasági ágazatok, hanem a szakmák ágazati jellege szerint vizsgáljuk, illetve mutatjuk be..

20. A következő tíz év során csupán két százalékponttal, 34 ről 36 százalékra növekszik a szakképzettséget igénylő egészségügyi, kereskedelmi, ipari és szolgáltatási jellegű szakmunkát végzők aránya. Ezzel párhuzamosan 7-ről 5 százalékpontra csökken az elsősorban ipari, de a szolgáltatásban is jelen lévő berendezés kezelők ill. összeszerelők aránya. A következő tíz év során 463 ezer új belépő szükséges egyrészt a demográfiai okokból kilépő 344 ezer szakmunkás pótlására, másrészt további 87 ezer fő szükséges a munkaszervezési és technológiai eljárások változása miatt bekövetkező szakmunkásigények kielégítésére, harmadrészt 56 ezer fő egyenlíti majd ki az ágazati-konjunktúra alakulása miatti szakmaszerkezet váltásból eredő szükségleteket.

21. Miközben a 2005-re számított, 1 273 ezer szakmunkáshoz képest közel 11 % os, 143 ezres

növekedés megy végbe 2015-re a szakmunkások csoportjában, addig 230 ezer szak-, és betanított munkahely szűnik meg a vállalkozások és közszolgáltatások telephelyein.

22. A fizikai munka világát érintő 2015 re számított növekedés forrását elvileg, megfelelő

átképzési akciók mellett- biztosíthatja a 230 ezer eredeti szakmájától, vagy betanított munkakörétől megválni kényszerülő ember.

23. Az elsősorban gép és berendezés kezelői, ill. összeszerelői munkaköröket betöltő dolgozókkal

szemben a munkaadók elvárják az ágazat specifikus törzsfoglalkozások valamelyikének megtanulását. Különösen erős, (az összes szakmaszerkezet váltás 40. illetve 20 százaléka) ez az elvárás a fém-, és gépipari valamint a műszeripari szakmacsoportokban, de jelentős számú munkahelyet érint még a mezőgazdaságban, a nyomda-, valamint a ruha-, cipőiparban.

24. A GKI előrejelzéssel összhangban a fizikai szakmák iránti igény 2015 re a kereskedelmi

ágazati jellegű szakmacsoportban a legjelentősebb, 163 ezer fő. Ezt követi a fémfeldolgozás-, gépipari, majd az építőipari szakmacsoportba tartozó szakmák iránti igény 116, illetve 82 ezer fővel. A kereslet e nagyságrendje mögött messze leszakadva 27 ezer fővel jelennek meg a műszeripari szakmacsoportba, és 16 ezer fővel a mezőgazdasági szakmacsoportba tartozó igények.




Szakmunkások iránti munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re 8 8/A 9

Magyarország összesen Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes

pótlási igény

Munkaerő kereslet szakma terület szerinti

szerkezete


2015/2005


mikro szerve-zetek

nagyobb szerve-zetek

össz.

mikro szerve-zetek


mikro szerve-zetek


össz.

Nyomdaipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 2854 4006 4986 2,7 1,1 1,1 51 43 33Élelmiszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 2347 -810 -3769 2,2 -0,2 -0,8 30 -1 -5Ruha, cipő ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 2221 1717 560 2,1 0,5 0,1 29 4 1Textil ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 389 2804 2666 0,4 0,8 0,6 47 44 38Fa-, bútor ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 4739 9936 10704 4,5 2,8 2,3 27 28 20Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 16662 107628 115978 15,9 30,1 25,0 30 46 41Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 3505 23472 26833 3,3 6,6 5,8 27 61 52Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 14549 59431 82387 13,9 16,6 17,8 28 60 54Építőanyag, vegyipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 2201 5302 6239 2,1 1,5 1,3 118 15 17Mezőgazdasági foglalkozás-szakmacsoportok összesen 7721 14202 15848 7,4 4,0 3,4 58 39 32Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 44449 95822 163864 42,3 26,8 35,4 20 56 40Szállítási, raktározási foglalkozás-szakmacsoportok összesen 3363 27681 30211 3,2 7,7 6,5 25 43 40Víz-, villamosenergiipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 0 6893 6577 0,0 1,9 1,4 0 37 37

Szakmunkások összesen 105000 358084 463085 100 100 100 26 42 36

25 A kereskedelmi szakmák iránti jelentős igénynövekedést alapvetően az ágazati-konjunkturális

növekedés előrejelzése magyarázza, mivel a kereskedelemben dolgozók jelenleg is meglehetősen fiatalok s a belső szakmaszerkezet váltási folyamatok sem jelentősek. A kereskedelmi szakmákkal rendelkezők iránti igények kielégítésénél azt a sajátosságot is számításba kell venni, hogy - legnagyobbrészt női munkahelyekről van szó- ezen ágazat nagyszervezeteiben igen nagy a fluktuáció részben családi okok miatt, részben amiatt, hogy a nagyszervezetek foglalkoztatási kultúrája meglehetősen távol áll attól, amit egy „átlagos fiatal” képes elfogadni. Éppen ezért előfordulhat, hogy az általunk tíz évre számított kereslet kétszerese szükséges a munkaerő ellátás folyamatosságának biztosításához. A kereskedelem-, vendéglátás területein jelentkező munkaerő kereslet negyede a mikró vállalkozások, háromnegyede a nagyobb szervezetekben jelentkezik. A szakmacsoport iránti igény 61 százaléka bolti eladókra, további 8 százaléka pénztárosokra irányul. Az ágazatban folytatott kutatásaink szerint éppen ez az a két szakma – elsősorban a




nagy-kiskereskedelmi vállalatoknál, amelynek ellaposodása, a hagyományos szakmai tudás és készségek iránti igény erős elhalványulása-, megszűnése jellemző. Számításaink szerint - szemben az azzal említett ténnyel, hogy a kis és nagyobb szervezetek foglalkoztatottjai közötti arány 1: 4, a kereskedők, azaz az üzlet vezetők iránti igény 50-50 százalékban oszlik meg- együttvéve 18 ezer ilyen, a hagyományos kereskedelmi szakmától még nem túlzottan elrugaszkodott szakemberre lesz szükség. E területen említésre méltó még a szakács-cukrász szakmával rendelkezők iránti kereslet.

26. Az előttünk álló tíz esztendőben elkerülhetetlenné válik a fémfeldolgozás-, és gépipari

csoportba tartozó szakmunkás utánpótlás biztosítása, miután az elmúlt 5-8 év során általánossá vált a munkaerőhiány. Az e szakmacsoportba tartozó legnépesebb szakmák, és - így a kereslet is – lakatosok, forgácsolók, jármű-, és motorszerelők hegesztők. Emellett a szerszámkészítők és felületkezelők iránti kereslet nagysága tekinthető még jelentősnek. A jelenleg is tapasztalható munkaerőhiányt az okozza, hogy az elmúlt években fokozatosan csökkent az utánpótlás. Adataink szerint valóban, a lakatosok, forgácsolók és jármű-, motorszerelők szakmacsoportjai elöregedettek. Igen jelentős, a jelenlegi létszám, sorrendben 42, 47, 37 százalékát érintő kereslet 75-80 százalékát a munkaerőpiacról való végleges kilépés magyarázza. Figyelemre méltó, hogy a kereslet 80-90 százalékát a 10 főnél nagyobb vállalkozások támasztják.




Fém-, gépipari szakmunkások iránti munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re

8 8/A 9


Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási

igény


2015/2005


igény aránya 2005-2015/2005

Foglalkozási szakmacsoportok mikro

szervezetek nagyobb

szervezetek össz. mikro

szervezeteknagyobb

szervezetek össz. mikro

szervezetek nagyobb

szervezetek össz. Lakatos 7226 42562 45893 43,4 39,5 39,6 33 47 42Hegesztő, lángvágó 1178 9875 10078 7,1 9,2 8,7 28 42 38Forgácsoló 2892 17084 18394 17,4 15,9 15,9 39 51 47Kohászati anyag előkészítő 0 108 107 0,0 0,1 0,1 22 23Olvasztár 37 367 370 0,2 0,3 0,3 54 47 46Hengerész 0 194 191 0,0 0,2 0,2 54 57Öntő 191 848 817 1,1 0,8 0,7 40 28 24Szerszámkészítő 176 1990 1941 1,1 1,8 1,7 43 42 40Ipari-, és nemesfém megmunkáló 0 584 575 0,0 0,5 0,5 39 41Kovács 64 538 542 0,4 0,5 0,5 40 79 66Fémmegmunkálók, felületkezelők 419 3822 3442 2,5 3,6 3,0 26 32 26Jármű és motorszerelők 4146 20370 24321 24,9 18,9 21,0 24 41 37Mechanikai műszerész 334 9285 9307 2,0 8,6 8,0 30 69 67Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 16662 107628 115978 100 100 100 30 46 41

27. Kutatásaink szerint a fémipari szakmunkások iránti kereslet a következő tíz évben nemcsak

jelentősen nő, amely a szakképzési kibocsátási szerkezet strukturális változását kényszeríti ki, hanem a szakmunkások tudásával és készségeivel szembeni elvárások is változnak. A legfontosabb változás kisebb mértékben a lakatosok, nagyobb mértékben a forgácsolók vonatkozásban az NC-, CNC berendezések kezeléséhez szükséges tudások és készségek megjelenése. Ezzel együtt, minden szakmára igaz, hogy - összhangban a technológiai változásokkal, képesnek kell lenni az erősen szabályozott, technológiai sorrend és műveleti előírások betartására.

Adataink szerint a szerszámkészítők iránti igény nem túlzottan jelentős. Ennek oka a számításaink természetéből és nem a valóságos igényekből következik. Ugyanis az elmúlt évtizedben olyan nagymértékben „tűntek el” a valaha legnagyobb tudásúnak és legmegbecsültebb szakembereknek számító szerszámkészítők, hogy modellünk már kevéssé érzékeli azt a hiányt, amelyet mindennapi empirikus tapasztalataink mutatnak. Pedig a hazai gazdaságban megfigyelhető a gépipar területén működő KKV-k egyre szélesebb, erősebb beágyazódása nemzetközi gépipari beszállítói hálózatokba s ez maga után vonja a hazai finomkohászat, növekedését. Emellett a gép és járműalkatrész gyártásban egyre elterjedtebbek a műanyag-fém kombinált öntést igénylő alkatrészek használata. Mindkét –ígéretes tevékenység növekedésének korlátja az egyébként magas hozzáadott értéket előállító szerszámgyártás szakemberhiánya.




29. Az építőipari tevékenység jelentős bővülésére számíthatunk a következő tíz esztendőben. Ebből következik, hogy az építőipari szakmák iránti kereslet radikális növekedésével számolhatunk. Számításaink eredményeit az alábbi táblázat mutatja.

Építőipari szakmunkások iránti munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re

8 8/A 9



igény

Munkaerő kereslet szakma terület szerinti szerkezete




mikro szervezetek

nagyobb szervezetek

össz.

mikro szervezetek

nagyobb szervezetek

össz.

mikro szervezetek

nagyobb szervezetek

össz.

Kőműves 5794 23237 32655 39,8 39,1 39,6 28 70 60Épületszerkezet-, és vasbetonszerelő 0 2160 2067 0,0 3,6 2,5 105 107Épületszigetelő, tetőfedő 461 1023 1925 3,2 1,7 2,3 23 77 55Festő, mázoló 488 6631 7255 3,4 11,2 8,8 23 50 49Épületbádogos 43 1023 959 0,3 1,7 1,2 31 86 76Vezeték, csőhálózat szerelő 2853 10470 15559 19,6 17,6 18,9 26 58 53Szellőző és klímaszerelő 37 1179 1115 0,3 2,0 1,4 23 63 58Felvonó szerelő 579 316 1236 4,0 0,5 1,5 44 47 58Villanyszerelő 3754 11406 16678 25,8 19,2 20,2 29 47 45Burkoló 0 1069 1024 0,0 1,8 1,2 78 79Kőfaragó, műköves 541 636 1646 3,7 1,1 2,0 27 73 54Kályhás 0 24 23 0,0 0,0 0,0 92 93Üvegező 0 257 245 0,0 0,4 0,3 99 101Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 14549 59431 82387 100 100 100 28 60 54

30. Az építőipari ágazatban folytatott kutatásunk azonban azt is mutatja, hogy az építőipari technológiák radikális változásainak lehetünk tanúi. E folyamat a magas és mélyépítésre egyaránt kiterjed: a hagyományos kőműves, azaz épületszerkezet építő szakma visszaszorul a kisléptékű, azaz magas technologizáltsági szinten gazdaságoson nem építhető lakóház, iroda, családi ház, stb. területeire, s a nagyméretű út, közmű-, középület-, lakópark-, stb. építkezések – a szerkezetépítés terén is-, inkább a szakosodott „szerelőipari” tevékenységhez hasonlítható. E területeken magas a gépesítettség szintje, általános a beton használata s így a kőműves munka helyét a modulokból összeállított zsaluzási, vasbeton szerelési, fémszerkezet építési (lakatos és hegesztő tevékenység) veszi át. Az épületek gépészeti szempontból egyre gazdagabbá, komplexebbé válnak, s ezzel a különféle villany-, csőhálózat-, villamosság-, légtechnikai stb. szerelők feladata az előre gyártott hűtő-fűtő, víz, villany és hálózatszerelési szerelési gépészeti részegységeket és alkatrészek összeszerelése lesz. E változások az épületszerkezet építés területén, új szakágazatokká darabolják szét a hagyományos kőműves munkát, és radikálisan növelik a megfelelő szerelőkkel szemben támasztott tudásigényt. A szerelőipari tevékenységre általánosan jellemzővé válik az egyes szakmák közötti határvonalak elhalványulása, az „intelligens” kapcsolatok megteremtésének kényszere. A technológiai változások munkaszervezési változásokat vonnak maguk után.




Az átalakulási folyamatból az következik, hogy az építőipari, és kisebb mértékben a gépészeti szakmák is „ketté hasadnak”, egyfelől továbbra is szükség lesz e szakmák hagyományos tartalmának megfelelni tudó munkaerőre, másfelől kőművesek helyébe állványzat-, vasbeton-, zsalu-, fémszerkezet- építők lépnek. Az új típusú épületszerkezet szerelőkkel kapcsolatos szakmai elvárás a szerkezeti-statikai összefüggéseket szem előtt tartó pontos-, fegyelmezett szerelés lesz. A gépészeti munkák komplexebbé váló szakmai tartalma a jelenleginél sokkal szélesebb-magasabb képzettséget fog igényelni. 31. Gép-, és berendezés kezelők iránti munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re

8 8/A 9



igény Munkaerő kereslet szakma terület szerinti szerkezete



Foglalkozási szakmacsoportok Gép és berendezés kezelők

mikro szervezete

k

nagyobb szervezete

k össz.

mikro szervezet

ek

nagyobb szervezet

ek össz.

mikro szervezete

k

nagyobb szervezete

k össz. Egészségügyi 0 -155 -155 0,0 1,2 0,7 -14 -14Nyomdaipari -1127 -2367 -3494 13,7 19,0 16,9 -38 -32 -34Élelmiszeripari -357 -2662 -3020 4,3 21,3 14,6 -69 -33 -35Ruha, cipőipari -21 -5047 -5068 0,3 40,5 24,5 -10 -37 -36Textilipari -173 -3642 -3815 2,1 29,2 18,4 -24 -43 -42Fa, bútoripari -1386 149 -1237 16,9 -1,2 6,0 -41 2 -10Fém-, gépipari -444 -10815 -11259 5,4 86,7 54,4 -28 -64 -61Fém-,gépipari összeszerelők 0 -15640 -15640 0,0 125,4 75,6 -60 -60Műszeripari 0 3448 3448 0,0 -27,6 -16,7 17 17Műszeripari összeszerelő 0 10074 10074 0,0 -80,8 -48,7 17 17Építőipari -522 2454 1933 6,3 -19,7 -9,3 -31 43 26Építőanyag, vegyipari -1749 3067 1318 21,3 -24,6 -6,4 -88 16 6Építőanyag, vegyipari összeszerelők 0 90 90 0,0 -0,7 -0,4 24 24Mezőgazdasági -3859 -2316 -6175 47,0 18,6 29,8 -44 -15 -26Kereskedelmi -55 1864 1809 0,7 -14,9 -8,7 -3 50 32Szállítási, raktározási -96 -692 -789 1,2 5,5 3,8 -37 -34 -35Szállítási, raktározási összeszerelők 0 -59 -59 0,0 0,5 0,3 -26 -26 Víz-, villamosenergiaipari gép és berendezés kezelők 0 1562 1562 0,0 -12,5 -7,5 17 17 Víz-, villamosenergiaipari összeszerelők 0 118 118 0,0 -0,9 -0,6 18 18Targonca, daru, rakodógép kezelő 460 1252 1711 -5,6 -10,0 -8,3 19 27 24Anyagmozgató gépek kezelői 1110 6843 7953 -13,5 -54,9 -38,4 24 30 29Gép-, berendezéskezelők együtt -8219 -12474 -20693 100 100 100 -27 -5 -7




57

Munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re 8 9 10 11,0

Foglalkoztatottak száma 2005-

ben


igény



Foglalkoztatottak számának előrejelzése 2015.re

100 fő kereslet szakmai szerkezete, (összes=100

)

Mikro szervezet

ek

nagyobb szervezet

ek össz.

mikro szervezete

k

nagyobb szervezete

k össz. mikro

szervezetek

nagyobb szervezete

k össz.

mikro szervezete

k

nagyobb szervezete

k össz.

mikro szerveze

tek

nagyobb szervezete

k össz. Felső fokú szellemiek száma 297584 406064 703648 75053 211917 286970 25 52 41 290961 511579 802541 21 19 19 Középfokú szellemiek száma 445529 522258 967786 135073 136124 271197 30 26 28 461848 489636 951484 33 18 23 Szellemiek összesen 743113 928322 1671434 210127 348041 558167 28 37 33 752809 1001215 1754024 54 36 42 Középfokú szaképzett fizikaiak 433655 922476 1356131 86976 398216 485193 20 43 36 418947 1078724 1497672 30 39 36 Járművezetők és kapcsolódó foglalkozások 79227 184443 263670 40392 41621 82013 51 23 31 99939 178024 277962 7 6 7 Gép-, és berendezés kezelők, összeserelők 31637 257000 288637 -6604 -8909 -15513 -21 -3 -5 17113 172819 189932 1 6 5 Nehéz fizikai szakképzetlen 43372 134909 178281 9539 53950 63489 22 40 36 43792 154875 198667 3 6 5 Takarító, őr, stb. 55409 149261 204670 22110 85912 108022 40 58 53 56672 170214 226886 4 6 5

ÖSSZESEN 1386414 2576410 3962824 362540 918831 1281371 26 36 32 1389272 2755872 4145144 100 100 100




A munkaerő keresletet meghatározó tényezők: A munkaerő kereslet demográfiai meghatározottságai

32. Kategóriarendszerünk szerint a vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjai foglalják

magukba a különböző ágazatokban működő vállalkozások vezetőit, (többszázezer esetben tulajdonos) felső-, és középfokú végzettségű műszaki, gazdasági, kereskedelmi, informatikai, pénzügyi, ügyviteli szakembereit A 2001-es népszámláláson alapuló számításaink azt mutatják, hogy a következő tíz évben a munkaerőpiacot nyugdíjba vonulás miatt elhagyók és a helyükre belépők foglakozási-szakmaszerkezete jelentős 2- 2,5 szeres strukturális eltéréseket mutat. A legelöregedettebb munkaköri pozíciók közé tartoznak a vezetők, a részegység vezetők, a felső és középfokú végzettségű termelésirányítók, a középfokú végzettségű gazdasági foglalkozásúak, a felsőfokú végzettségű könyvelők. - csak a vezetés és szervezet irányítás 10 ezer fősnél nagyobb csoportjait említsük.. E foglalkozási szakmacsoportok, a 2005-ös létszámhoz mérve 2015-ig elveszítik a csoport tagjainak 35-40%-át. Demográfiai okokból pótlásukhoz (a mikró és kisvállalkozó vezetők pótlását figyelmen kívül hagyva) együttesen, a következő tíz évben 130 ezer, gazdasági és műszaki, végzettségű munkaerő iránti igényt jelent, becslésünk szerint, fele-fele részben felső-, és középfokúakat. Interjúink szerint - e csoportból- a termelésirányítók iránti igény a legnehezebben kielégíthető, mivel e munkakörökbe szinte kizárólag sok éves ágazati -üzemi tapasztalattal rendelkezőket keresnek, s ma sem gyakran találnak. Ezzel szemben a legfiatalabb foglalkozási szakmacsoportok következő tíz évben, csupán 16-25 százalékukat veszítik el, amely mérsékelt, alig 30 ezres pótlási igény támaszt. E szakmacsoportokba tartoznak a jelenleg divatosnak számító, közép és felsőfokú végzettséget igénylő kereskedelmi, marketing, piackutató és számítástechnikai foglalkozási szakmacsoportok. E divatos szakmák jelentős része egyszemélyes, illetve mikró vállalkozásoknál jelentkezik. Így további, a piac- és a társadalomtudományi kutatás valamint az informatikai szolgáltatás, és az ügynöki kereskedelem területein működő vállalkozók szintén alacsony, 20 százalékos kilépésével számolva 10-11 ezer, a fentiekkel együtt 40 ezres pótlási igénnyel számolhatunk. E demográfiai jellegzetességek és azok pótlási igényeinek nincsenek jelentős regionális, megyei eltérései.




59

A demográfiai eredetű pótlási igény 2015-re az egyes munkakörökben

0,00

0,05

0,10

0,15

0,20

0,25

0,30

0,35

0,40

0,45

Vezető

Része

gysé

g vez

etőJo

gi fog

lalko

zású

Mérnök

, beo

sztot

t

Termelé

sirán

yító (

felső

fokú)

Termelé

sirán

yító (

közé

pfok)

Techn

ikus

Üzemga

zdás

z, üg

yvite

lszerv

ező

Közga

zdás

z

Speca

lizált p

énzü

gyi (f

f)

Gazda

sági

foglal

kozá

sú kö

zépfo

k, be

oszto

tt

Analiti

kus s

zámvit

eli fo

glalko

záso

k

Keresk

edelm

i, áruf

orgalm

i, érté

kesít

ési ü

gyint

éző (

felső

fok)

Keresk

edelm

i, áruf

orgalm

i, érté

kesít

ési ü

gyint

éző (

közé

pfok)

Piacku

tató r

eklám

és m

arketi

ng te

véke

nysé

gÜzle

tkötő

Számítá

stech

nikai

foglal

kozá

sú. F

elsőfo

kú

Számítá

stech

nikai

(közé

pfok.)

Pénzin

tézeti

és bi

ztosít

ási ü

gyint

ézők

Pénztá

rosok

, pén

zkez

elők

Iroda

i, ügy

viteli

fogla

lkozá

s (fel

sőfok

)

Iroda

i, ügy

viteli

fogla

lkozá

s (kö

zépfo

k)

A demográfiai eredetű munkaerő iránti igények együttvéve a 2015 re számított munkaerőigények 85%-át teszik ki.




60

A demográfiai eredetű pótlási igény 2015-re az egyes munkakörökben-régiónként

0,00

0,05

0,10

0,15

0,20

0,25

0,30

0,35

0,40

0,45

0,50

Vez

ető

Jogi

fogl

alko

zású

Term

elés

irány

ító(fe

lsőf

okú)

Tech

niku

s

Köz

gazd

ász

Gaz

dasá

gifo

glal

kozá

súkö

zépf

ok,

Ker

eske

delm

i,ár

ufor

galm

i,ér

téke

síté

si

Piac

kuta

tó re

klám

és m

arke

ting

tevé

keny

ség

Szám

ítást

echn

ikai

fogl

alko

zású

.Fe

lsőf

okú

Pén

zint

ézet

i és

bizt

osítá

siüg

yint

ézők

Iroda

i, üg

yvite

lifo

glal

kozá

s(fe

lsőf

ok)

Magyarország

Közép-Magyarország

Közép-Dunántúl

Nyugat_Dunántúl

Dél-Dunánlúl

É-Magyarország

É-Alföld

D-Alföld




61

33. A középszintű végzettséggel rendelkező szellemi vagy fizikai dolgozók esetében, a tárgyalt tíz éves periódusra a 20-25 százalékos, a felsőfokú végzettségűeknél a 25- 30 százalékos demográfiai eredetű kilépési arányt, pótlási szükségletet tekintjük olyannak, amely az aktív korú népesség életkori szerkezetéből ered. E mértékeket figyelembe véve állapítjuk meg, hogy az oktatási-, egészségügyi- és kulturális (ágazati) jellegű foglalkozási szakmacsoportok várható kibocsátása /új kereslete átalagos. Kivételt csak néhány kapcsolódó segítő-, kiszolgáló foglalkozási szakmacsoportok jelentenek. Azt természetesnek találjuk, hogy az egyetemi/ főiskolai oktatók kicsit öregebbek, mint az említett csoportok általában, igaz, hogy nyugdíjba vonulásuk szabályai is kivételesek. Ezzel szemben a közigazgatásban dolgozó egészségügyi, kulturális, oktatási foglalkozási szakmacsoportok elöregedettebbek,- pótlásuk azonban a folyamatban lévő általános létszámcsökkentés miatt nem igényel megkülönböztetett figyelmet.

34. A feldolgozóipari és szolgáltató ágazatok szakmunkásainak várható kilépési – magas -

mértékét az elmúlt másfél évtized csökkenő mértékű belépései magyarázzák. Ebből következik a munkaerőpiac azon ítélete, hogy egyes szakmák erősen elöregedettek, hiányzik az utánpótlás. A gazdaság fejlődése szempontjából fontos foglalkozási- szakmacsoportok öregednek el, köztük a fém-, és gépipariak, a műszeripariak, építőipariak és a víz-villamosenergia ipariak.

Demográfiai eredetű pótlási igény mértéke 2015-re

0

5

10

15

20

25

30

35

40

Laka

tos

Hegesz

tő, lá

ngvágó

Forgác

soló

Kohás

zati a

nyag

elők

észítő

Kőmű

ves

Épület

szerk

ezet-

, és v

asbe

tonsz

erelő

Festő ,

máz

oló

Épület

bádog

os

Bolti p

énztá

ros

Pénzk

ezelő

Keresk

edő

Eladó,

árus,

felvá

sárló

Köztük a lakatosok és forgácsolók, szerszámkészítők 33-34 százalékának, a vasbetonszerelők, bádogosok 29-31 százalékának kilépése, pótlási igényének megjelenése várható.. Az építőipari




62

foglalkozási szakmacsoportok elöregedettsége csekélyebb mértékű, de 5-7 évvel erősebb, mint a kifejezetten fiatalnak mondható és ezért demográfiai okokból csupán 20-22 százalékos utánpótlást igénylő kereskedelem, vendéglátó-, és ruha-, cipőipari szakmacsoportok.

A munkaszervezésből és technológiai változásokból eredő munkaerő kereslet: foglalkozási -szakmaszerkezeti változások valamint a szaktudással szembeni tartalmi elvárások.

35. A következő tíz évben folytatódik, erősödik a költségcsökkentésre/ hatékonyság növelésére irányuló piaci verseny. Sőt, a megfelelő sajátosságok mellett a költségvetésből finanszírozott közszférában is megjelentek e törekvések.

Becslése szerint milyen mértékben válik szükségessé a következő tíz évben, hogy egyes tevékenységeket beszállítók

szerződtetésével váltson ki?

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

élelm

iszer ruha

faipa

r

nyom

da

fép, g

ép

műsz

erép

ítő

vegy

ipar

mezőg

azd

keres

kede

lem

száll

ítás

víz-, v

illamos

pénz

ügy

ingatla

n EÜ

közig

azgatás

gazd

asági s

zolg

mikróvállalkozások

nagyobbvállalkozások

A diagramban jelölt skála 0- 10 ig terjed, ahol az értékek a kérdezett szempont 10 év folyamán várható érvényesülésének mértékét fejezi ki.




63

Becslése szerint milyen mértékben válik szükségessé a következő tíz évben, hogy a szakmunkát végzők számát technológiai megoldásokkal csökkentse?

0,00

1,00

2,00

3,004,00

5,00

6,00

7,00

8,00

élelm

iszer

ruha

faipa

r

nyom

da

fép, g

ép

műsz

erép

ítő

vegy

ipar

mezőg

azd

keres

kede

lem

száll

ítás

víz-, v

illamos

pénz

ügy

ingatla

n EÜ

közig

azga

tás

gazd

aság

i szo

lg

mikróvállalkozások

nagyobbvállakozások

Becslése szerint milyen mértékben válik szükségessé a nagyvállaltoknál a következő tíz évben

0,000,501,001,502,00

2,503,003,504,004,50

élelm

iszer ruha

faipa

r

nyom

da

fép, g

ép

műsz

erép

ítő

vegy

ipar

mezőg

azd

keres

kede

lem

száll

ítás

víz-, v

illamos

pénz

ügy

ingatla

n EÜ

közig

azgatás

gazd

asági s

zolg

11. hogy avezetőkszámátszervezéssel,a szervezetipiramisösszenyomásával




64

A költségcsökkentés/ hatékonyságnövelés leggyakrabban használt eszközei: a létszám takarékosabb munkaszervezés megoldások, a munkaerő gépi technológiával illetve informatikai rendszerekkel való kiváltása, egyes - a szervezeten belül kellő hatékonysággal már nem gyakorolható - feladatok kiszervezése, beszállítói rendszerek kialakítása, szélesítése az alacsonyabb jövedelmezőségű termékek, alkatrészek előállítására.

• A foglalkoztató képességet illetve foglalkoztatási készséget (is) érintő hatékonyságnövelés kényszerei és folyamatai a mikró és kisvállalkozásokat egyaránt érintik. Amíg korábban a beszállítói kör kialakítása, kiterjesztése elsődlegesen a nagyobb vállalkozásokra volt jellemző, a következő 10 esztendőben a mikró vállalkozásoknál is elterjed. E folyamat, egyet jelent az értékesítési piacok stabilizálásával és így a vállalkozások – közvetett - foglalkoztató képességének növelésével. A 2,5 és 3,0 közötti átlagos értékek (10 év során a foglalkoztató telephelyek 25-35 %-át érinti) mellett a nyomdaiparban, a fémfeldolgozó és gépiparban műszer és vegyiparban különösen jelentős.

• A technológiai modernizációval és foglalkoztatási vesztességgel végbemenő folyamat mértéke is jelentős lesz, különösen a faiparban, nyomdaiparban és a fémfeldolgozó -gépipari ágazatokban. A technológiai fejlesztés, mint foglalkoztatás mérséklő eszköz különösen jelentős lesz a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság versenyképességéhez szükséges, várhatóan nagyarányú technológiai fejlesztés együtt fog járni a mezőgazdasági foglalkoztatás további leépülésével.

• A vezetési szintek-, a szervezeti piramis összenyomása, mint hatékonyságnövelő eszköz alkalmazása, csak a 10 főnél nagyobb vállalkozásokra/telephelyere jellemző módszer, de e körben tovább folytatódik a vállalkozások 25-30 százalékát érintve. A vezetés - irányítás hierarchikus szintjeinek összetolása, a vezetők számának csökkentésével együtt jár a szükséges tevékenységek feladatalapú/ projektalapú rendszereinek bevezetése. Ez azt jelenti, hogy a jövőben kisebb mértékben kötik hierarchikus pozíciókhoz az egyes feladatokat, s ezzel csökkentik a létszámigényeket A nem állandó, projektalapú, (időről időre változó) feladatmegoldás bevezetése- különösen a vezetés-, irányítás illetve a felsőfokú képzettséget igénylő munkakörökben azzal a következménnyel jár, hogy e foglalkozási szakmacsoportoktól nagyobb rugalmasságot és egyre szélesebb szakmai területekre kiterjedő szakmai felkészültséget igényelnek.

36. A KKV-k, és nagyvállalkozások foglalkoztatási -szakmaszerkezetében jelentős változások

mennek végbe. Általában arra törekszenek a foglalkoztatók, hogy a korábban középszintű műszaki, gazdasági kereskedelmi munkaköri pozíciókat magasabb, képzettségi szintűekkel töltsék be. E törekvések tíz év alatt az érintett munkakörök harmadára érvényesek.




65

Becslése szerint milyen mértékben válik szükségessé a következő tíz évben a 10 fő feletti vállalkozásoknál......

0,00

1,00

2,00

3,00

4,00

5,00

6,00

7,00

8,00

9,00

10,00

éle lm iszer ruhafa ipa r

nyomda

fép, gép

műsze r

ép ítő

vegyipar

mezőgazd

ke reskede lemszá llítá

s

víz- , vil la

m os

pénzügy

inga tlan EÜ

közigazga tás

gazdaság i szo lg

3.4. hogy a középfokú műszakiakat felsőfokúvégzettségűekkel váltsa fel?

9.4. hogy a technikusokat felsőfokúvégzettségűekkel váltsa fel?

5.4. hogy a középfokú gazdaságivégzettségűeket felsőfokú végzettségűekkelváltsa fel?

7.4. hogy a középfokú kereskedelmivégzettségűeket felsőfokú végzettségűekkelváltsa fel?

7A.4. hogy a középfokú ügyviteli foglalkozásúakat felsőfokú végzettségűekkelváltsa fel?

8.2. hogy a középfokú informatikusokatfelsőfokúakkal váltsa fel?

A jövőben számos jelenleg középfokú végzettséggel betöltött munkakörbe diplomásokat kívánnak alkalmazni. Ennek hatására a diplomások aránya a szellemieken belül kétszer nagyobb mértékben nő (11%), mint az összes foglalkoztatottra számított (5%) növekedési ütem. A diplomások térnyerése a jelenleg középfokú végzettséggel betöltött termelésirányítói, technikusi, középfokú gazdasági, számviteli, ügyviteli munkakörökben a legjelentősebb. Természetesen vannak törekvések arra is, hogy a felsőfokú szellemi munkaköröket középfokú végzettségűkkel töltsék be, de ezek a tendenciák nem erősek: az ellentétes irányú mozgások eredményeként egyértelmű a diplomások térnyerése. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy e folyamattal párhuzamosan megy végbe a diplomás munkakörük standardizálódása, azaz a munkaköri feladatok –informatikai rendszerrel is támogatott- szigorú elhatárolása és leegyszerűsítése, amelynek, mint arról számos munkaadó beszámolt, a munkavállalókat érintő jelentős frusztrációs hatása van.

37. Az adminisztratív és termelési folyamatok informatizálása tovább folytatódik,: Ennek

következtében a felső és középfokú végzettségű szemberektől elvárják, hogy képesek legyenek használni a szakma- specifikus tervezési, vállalatirányítási- funkcionális, és termelésszabályozó - rendszereket. Az informatikai szaktudás, mint önálló, a gazdasági-, műszaki és kereskedelmi szaktudásoktól független tudás iránti igény fokozatosan csökkenni fog. A középfokú képzettségű informatikusok iránti igény jelentősen csökken, a felsőfokon képzett informatikusokat fokozatosan kiszervezik, a továbbiakban e szaktudást „gazdasági szolgáltatásként” vásárolják meg. A z ügyvitel területén, kisebb és nagyobb vállalkozásoknál




66

egyaránt terjedni fognak a standard programok, s ezzel elsősorban a középszinten képzett ügyviteli alkalmazottak száma, aránya csökken.

38. A hatékony munkaerő használat kényszere következtében a felsőfokú képzettségűekkel

szembeni szakmai elvárások gazdagodnak, szélesebbé válnak. A műszaki, gazdasági, pénzügyi kereskedelmi alapszakmák mellett - ágazatonként és szakmánként különböző 30-60 százalékos mértékben várják el, hogy egy-egy kiegészítő szakterületen is rendelkezzenek olyan szakismeretekkel és jártassággal, mint például a környezet-, a minőség-, a folyamat menedzsment, stb. A nyelvi kommunikációs képességi iránti elvárás – nyilván összefüggésben a gazdaság és igazgatás-közszolgálat nemzetközi beágyazódásával - radikálisan, a munkakörök 35-55 százalékát érintően növekszik.

39. A szakmai ismeretek bővítése iránti igény a mikró vállalkozásoknál is megjelenik. Mivel

azonban a mikró vállalkozásoknál a szakmai vezetést leggyakrabban a tulajdonos(ok) látják el, ezért itt nem új tudású munkaerő iránti keresletről, hanem az önképzés iránti szükséglet felismeréséről kell beszélnünk. Tekintettel arra, hogy a vezető tulajdonosok vagy műszaki, vagy gazdasági, vagy kereskedelmi szakmai háttérrel rendelkeznek, ezért az új ismeretek iránti igény is megoszlik. Várható mértéke a következő tíz évben a vezető tulajdonosok 30-50 %-ára vonatkozik. Fel kell ismerni, hogy e 700 ezernél is szélesebb kör „továbbképzése” a felnőttképzés számára speciálisnak mondható feladat.

40. A mikró vállalkozások műszaki, kereskedelmi, gazdasági munkaköröket betöltő alkalmazottaival szemben a tudásbővítési elvárás jelentős, bár alacsonyabb, mint a nagyobb vállalkozásoknál.

41. A nyelvi kommunikációs készségek iránti igény növekedése a szellemi munkakörök

betöltőitől általános tendencia, mértéke a következő tíz évben a szellemi munkakörök 50-%-át eléri a nagyobb, és 20-30 százalékát a kisebb vállalkozásoknál.




67

A fizikai munka világában hasonló folyamatok zajlanak le a következő tíz évben. A szakértői adatfelvétel és interjús tapasztalataink alapján mondjuk, hogy a fizikai munkával kapcsolatos elvárásokat jelentős mértékben befolyásolja a jelenlegi, de különösen az elmúlt évtizedben munkaerőpiacra belépő szakképzett és képzetlen rétegek munkakultúrája, szakmai felkészültsége, s nem utolsó sorban a foglalkozások számos ágazati jelleg szerinti csoportjában tapasztalható kínálati hiány. A munkakultúrával kapcsolatos elégedetlenség érzékelhetően erősebb az üzemi szervezetben, mint a kereskedelmi-szolgáltató szervezeti, fizikai körülmények között folyó munkahelyeken. A munkáltatók a probléma gyökerét az úgynevezett „hozzáállásban” fogalmazzák meg. Megítélésünk szerint e jelenség rendkívül összetett - külön kutatást is megérdemelne- de a foglalkoztatók által adott megfogalmazás, annyiban érthető, hogy a rendszerváltás óta elsődlegesen már nem a munkahelyek, hanem az iskolák szocializálják a tanulókat, így szinte idegen környezetbe lépnek a pályakezdők. A másik oldalról fogalmazva pedig a foglalkoztatási kultúra gyengeségeit, kiszámíthatatlan sokszínűségét, a személyes elem tompítatlan megjelenését tapasztaljuk, amely nem segíti át a pályakezdőket a szocializációs nehézségeken. Az egyes foglalkozási szakmacsoportoknál észlelhető munkaerőhiányra már a jelenleg alkalmazott munkaszervezési-, és technológiai megoldások is tartalmaznak válaszokat. A hiányzó munkaerőt egyrészt betanított munkásokkal, másrészt más szakmákból érkező munkásokkal pótolják. Ennek következményeit, vagyis a hiányzó szaktudást egyrészt munkaszervezési másrészt technológiai megoldásokkal pótolják. Az előbbire a gépbeállítók, CNC berendezések programmozóinak beállítása szolgálhat példaként, az utóbbira a „munka feldarabolása”, illetve a CNC berendezések munkába állítása. A munkaerőhiányra adott válaszként jelenik meg a munkaerő beszerzés új jelentkezői körre való kiterjesztése (pl. érettségizettek) illetve szélső esetben egyes termékek előállításának megszüntetése. A várható foglalkozási-szakmaszerkezet változásokra irányuló szakértői válaszokat a munkaerő kínálat jelenleg tapasztalható erősségei-gyengeségei is befolyásolják.

42. A munkakultúra és a munkaerő hiányára adott válaszként kell értelmezni – természetesen

összhangban a termékek piaci versenyéből adódó követelményekkel,- azt a foglalkoztatói törekvést, hogy a jelenleg alkalmazott gép és berendezés kezelőket, illetve az összeszerelőket szakképzettséget igénylő munkakörökbe helyezzék. E szerkezetalakítási stratégia lényegi eleme, hogy ezzel már az üzemi szervezeti viszonyok közé beilleszkedett, az igényelt munkakultúrával rendelkező munkavállalókhoz lehet jutni, általában olyanokhoz, akik többsége valamilyen más szakmával rendelkezik. E folyamat a gép- és berendezés kezelők, összeszerelők foglalkozási szakmacsoportjait különböző mértékben csökkentik a következő tíz évben. Így a ruha-, cipő ípariakat 38 %, a fém-és gép ipariakat 77 %, az építő ipariakat 47 %, a mezőgazdaságiakat 39 %, a szállítás-raktározásiakat 58 százalékkal.

43. Az alábbi diagramm a fém-, és gépipari szerkezet váltási folyamatról tanúskodik




68

A foglalkozási szakmaszerkezet változásából adódó pótlási igény aránya (2005-2015/2005) a fém-, és gépipar foglalkozási

szakmacsoportjaiban

-100,0 -80,0 -60,0 -40,0 -20,0 0,0 20,0 40,0 60,0 80,0

Lakatos

Hegesztő, lángvágó

Forgácsoló

Szerszámkészítő

Kovács

Fémmegmunkálók, felületkezelők

Jármű és motorszerelők

Mechanikai műszerész

Fém-, gépipari gép és berendezéskezelők

Fém-,gépipari összeszerelők

nagyobbszerve-zetek

mikro szerve-zetek

A mikró és a nagyobb szervezetek közötti különbséget elsődlegesen az magyarázza, hogy a mikró szervezetekben kialakított munkamegosztás-technológia eddig sem igényelte a gép és berendezés kezelői, ill. összeszerelői munkakörök jelenlétét.

44. A következő tíz évben rohamosan terjednek a CNC vezérlésű megmunkáló gépek és ezért

ezek működtetéséhez szükséges ismeretek elengedhetetlenné válnak. E berendezések hatékonysága, termelékenysége, pontossága nagyon magas, 3-10 hagyományos gépen dolgozó ember munkáját is kiválthatják. Vannak olyan termékek pl: autóipari alkatrészek, melyeknél már kizárólagos követelmény e berendezések használata. A fémfeldolgozó-, gépiparban, a fa-, bútoriparban, különösen jelentős e berendezések használata.




69

45. Megfigyeléseink szerint a foglalkoztatók arra törekszenek, hogy az érintett alapszakmával rendelkező munkavállalók tanulják meg e berendezések működtetését. De azt is látjuk, hogy ennek okai csak részben szakmaiak, (hogy tehát a fémipari-, gépipari-, faipari alapszaktudás használatára is szükség lenne a berendezések működtetéséhez) részben a munkakultúrára vonatkoznak. E berendezések drágák, kárt lehet benne tenni. E berendezések nagyszériában működnek, nem megfelelő működtetésével sok, drága selejtet lehet előállítani. Ezért olyan embereket akarnak e munkaposztokra, akik ha szaktudással nem is, de munkakultúrával rendelkeznek, s a veszteség így minimalizálható. E szakmákban jelentkező általános munkaerőhiány miatt az ma még nem dőlt el, hogy továbbra is szakképzett munkásokat, avagy magasabb képzettségű érettségizetteket fognak betanítani e berendezések működtetésére.

46. Az idegen nyelvi kommunikáció iránti igény a fizikai munkások esetében jelenleg mérsékelt,

de a jövőben – ha nem is radikálisan- növekszik.




70

A konjunkturális és ezzel járó ágazati szerkezetváltásból eredő változások hatásai a foglalkozási-szakmaszerkezetre.

47. A GKI gazdaságkutató Zrt. előrejelzése szerint a következő tíz esztendő során jelentősen csökken szinte minden feldolgozóipari ágazat foglalkoztató képessége. A gép- járműgyártás és a szállítás-raktározási ágazatban végbemenő csökkenés csekély mértékű. A műszeripar stagnál. Ezzel szemben csak az építőipar foglalkoztató képessége növekszik jelentős mértékben. Általában a szolgáltatások vonatkozásában -itt a piaci mechanizmusok szerint működő vállalkozásokra kell gondolni- a foglalkoztató képesség javulásával számolhatunk: a kereskedelem-, vendéglátó ipari-, a gazdasági szolgáltatások és a szórakoztatás-kultúra ágazatokban a foglalkoztató képessége jelentősen növekszik. Mérsékelt növekedéssel a pénzügyi- biztosítás-, az egészségügyi-, szociális ellátás és az ingatlanügyek ágazataiban számolhatunk.

A foglalkoztatottak számának növekedési üteme ágazatok és létszám-kategóriák szerint

2005-2015 között, összesen, % 1-9 10 - 19 20 - 49 50 - 249 250 – Megnevezés

Fő Összesen

Élelmiszer, ital, dohány 60,9 69,8 76,0 83,6 79,2 76,8 Ruházat és bőripar 70,2 68,0 78,1 81,2 78,3 77,3 Textilipar 63,0 59,5 62,2 72,5 76,0 70,3 Faipar 72,4 68,5 75,7 76,7 74,0 73,7 Nyomda, könyv- és lapkiadó 82,8 82,5 83,9 86,2 84,3 84,1 Kohászat, fémfeldolgozás 63,8 74,2 78,9 85,1 81,0 77,8 Iroda és számítógép, villamosgép-, műszergyártás, híradástechnikai eszközök gyártása

76,5 80,3 83,8 102,2 106,1 100,9

Gép- és járműgyártás 87,6 93,6 90,8 98,8 101,1 97,9 Építőipar 109,2 142,5 161,8 157,3 147,5 129,7 Építőanyagipar, vegyipar 63,8 64,0 77,5 92,1 96,0 86,1 Mező-, erdő-, halgazdaság 78,2 76,0 83,3 97,7 92,7 86,7 Kereskedelem, javítás, vendéglátás, szálláshely 110,5 114,6 120,2 134,4 129,8 115,5 Szállítás, raktározás, közlekedés, posta 83,3 88,0 90,2 104,0 104,0 95,9 Villamosenergia, gáz-, gőz-, víz 93,1 93,1 93,5 102,0 103,5 100,0 Pénzügyi és biztosítási tevékenység 108,5 107,1 106,0 109,9 108,2 108,2 Ingatlanügyek 102,5 103,7 107,4 105,3 108,1 104,0 Gazdasági szolgáltatás 127,7 133,2 154,1 156,0 168,8 139,0 Oktatás 96,0 89,3 92,0 101,5 99,5 98,9 Egészségügyi és szociális ellátás 109,2 84,0 99,3 114,7 114,9 112,6 Szórakoztatás, Kultúra, Sport és egyéb szolgáltatás 112,4 115,6 132,3 144,0 135,7 121,8

Köz-, és általános igazgatás, érdekvédelem 48,8 72,3 99,4 120,5 112,4 91,2 Összesen 100,4 102,9 106,5 110,4 107,1 105,0

Forrás: GKI Zrt. számítás




71

16. sz. tábla A foglalkoztatottak számának növekedési üteme ágazatok és régiók szerint 2005-2015

között, összesen, %

Megnevezés Közép-Mo.

Közép-Dtúl.

Nyugat-Dtúl.

Dél-Dtúl.

Észak-Mo.

Észak-Alföld

Dél-Alföld Összesen

Élelmiszer, ital, dohány 75,8 74,6 77,4 75,5 75,6 78,0 78,5 76,8 Ruházat és bőripar 75,3 75,8 76,7 77,9 76,6 78,7 78,3 77,3 Textilipar 68,5 68,4 72,3 71,6 69,7 69,4 71,1 70,3 Faipar 70,7 73,0 75,3 75,3 76,8 74,3 74,2 73,7 Nyomda, könyv- és lapkiadó 83,2 85,7 86,2 84,5 83,0 86,0 84,9 84,1

Kohászat, fém-feldolgozás 76,5 77,6 76,2 80,1 78,6 79,2 78,8 77,8 Iroda és számítógép, villamos gép-, műszer-gyártás, híradás-technikai eszközök gyártása

97,3 102,5 102,6 102,0 103,3 100,0 102,1 100,9

Gép- és járműgyártás 92,0 99,7 98,3 105,5 101,7 102,1 95,2 97,9 Építőipar 124,3 130,5 127,4 135,1 134,2 134,8 134,5 129,7 Építőanyagipar, vegyipar 82,6 86,7 87,3 90,2 88,3 88,2 87,0 86,1 Mező-, erdő-, hal-gazdaság 84,7 86,3 85,2 87,4 85,1 87,7 88,6 86,7 Kereskedelem, javítás, vendéglátás, szálláshely 109,7 118,1 117,0 121,0 117,0 122,8 120,2 115,5

Szállítás, raktározás, közlekedés, posta 90,6 98,0 99,9 98,5 101,4 102,1 102,1 95,9

Villamosenergia, gáz-, gőz-, víz 100,3 101,0 98,6 101,1 101,3 98,7 96,7 100,0

Pénzügyi és biztosítási tevékenység 105,8 111,2 110,6 110,7 109,8 110,4 112,0 108,2

Ingatlanügyek 103,4 104,8 105,1 102,0 105,2 104,6 105,5 104,0 Gazdasági szolgáltatás 135,3 140,9 146,2 144,4 144,1 142,4 143,7 139,0 Oktatás 96,9 98,1 95,5 97,8 98,3 104,3 103,5 98,9 Egészségügyi és szociális ellátás 114,0 111,4 110,4 113,6 111,1 109,9 114,8 112,6

Szórakoztatás, Kultúra, Sport és egyéb szolgáltatás 121,0 122,3 123,5 122,6 120,1 123,2 123,3 121,8

Köz-, és általános igazgatás, érdek-védelem 92,3 91,0 89,9 88,9 89,2 91,9 92,6 91,2

Összesen 105,5 104,1 103,5 105,1 103,8 105,8 105,6 105,0 Forrás: GKI Zrt. számítás

48. . Az ágazatok munkaszervezési-, technológiai alapú szakma szerkezeti modelljeire épülő foglalkozási szakmaszerkezeti becslésünk a GKI előrejelzésére épül. Ennek alapján • A várható átalakulás legnagyobb vesztesei (30-20 % között) az élelmiszeripari-, ruha-

bőripari-, textilipari- ágazati jellegű fizikai dolgozók csoportjai • Közepes mértékű (19-10 % között) veszteséget szenvednek el a nyomdaipari-, építőanyag

ipari-, mezőgazdasági ágazati jellegű fizikai dolgozókból álló foglalkozási szakmacsoportok




72

• Mérsékelt (9-10 % között) vesztességet szenvednek el a fa-, bútoripari-, a fém- és gépipari-, a szállítás raktározási ágazati jellegű fizikai dolgozókból álló foglalkozási szakmacsoportok.

Ezzel szemben a fizikai munka szakmacsoportjai közül csupán az építőipari és kereskedelmi foglalkozási –szakmacsoportokban érzékelhető növekedés. A gazdasági szolgáltatások, a pénzügy-, ingatlanügy-, az egészségügy, a szórakoztatás kultúra ágazataira előre jelzett növekedése alapvetően a felső és közép szinten képzett fehérgallérosok iránti igényt növeli. • A vállalati/telephelyi valamint a közszolgáltatások vezetési-szervezetirányítási funkcióit

ellátó szervezeti egységek foglalkoztató képessége az átlaggal megegyező mértékben (5%) növekszik. A gazdasági szolgáltatások-, pénzügy-biztosítás-, ingatlan ágazatokban végbemenő növekedés ennél a csoportnál érzékelhető. Ezen túl az egészségügyi-, és kulturális szakmákat magába foglaló foglalkozási csoportokban érzékelhető sorrendben 10, 22 százalékos növekedés.

49. A GKI által előre jelzett ágazati folyamatok következtében 230 ezer fizikai munkahely és 154

ezer szellemi munkahely, együttesen 384 ezer, a munkahelyek 9 százaléka válik érintetté.

50. A 2015-re jelzett szerkezetváltás, 18 ezer élelmiszeripari, 13 ezer ruhaipari, 9 ezer mezőgazdasági, 8-8 ezer fa és fémipari, 7 ezer építőanyag ipari 6 ezer textilipari fizikai munkahelye vesztességgel jár miközben az építőipar 29 ezer, a kereskedelem 53 ezer, a különféle karbantartó szakmák 26 ezer, a nehéz fizikai szakképzetlen munkaerőit igénylő munkahelyek és kisegítő munkakörök 20-20 ezer munkahellyel bővülnek- az ágazati konjunkturális folyamatok következtében.

51. Az ágazati- konjunkturális folyamatokból eredő változások a teljes munkaerő kereslet 4,6

százalékát magyarázzák.

52. Statisztikai és empirikus vizsgálatunk azt mutatta, hogy a 2000. évet követően felgyorsult az alkalmazott technológia-munkaszervezési eljárások terén folyó modernizáció, amely a következő tíz évben az eddig tapasztaltnál gyorsabb ütemet fog felvenni. A modernizáció hajtóereje a nemzetközi és helyi piacokon folytatott verseny a költséghatékonyságért, melynek lényeges eleme • A munkaerőköltségek leszorítása • A versenyképes minőség elérése, fenntartása E törekvések a vállalatok, telephelyek minden méretkategóriájára jellemző. A gazdasági ágazatokat 21 szakágazat csoportra bontva azt láttuk, hogy az ágazatokon belül és azok között is erős a tevékenységek átfedése, amely -a versenyben- állóképesebbé teszi a vállalkozásokat azáltal, hogy koncentrálják a tevékenységek pénzügyi eredményeit. Így egy-egy vállalkozáson belül jelennek meg az alábbi tevékenység kapcsolatok • mezőgazdasági és élelmiszer feldolgozói és kereskedelmi • a fafeldolgozás és az építőanyag gyártás- és kereskedelem




73

• ruhaipari és kereskedelmi • fa-, és bútoripari és építőipari • fémszerkezetgyártás (kohászat, fémfeldolgozás) és építőipari • Fémszerkezetgyártás és (jármű) gépipari • Gépipari alkatrész kereskedelem és gyártás • Gépipari és műszeripari • Műszeripari és fémfeldolgozás • Műanyagipari (járműiparhoz kapcsolódóan) és gépipari • Építőipari és szállítás

53. A foglalkozási szakmaszerkezeti előrejelzés során a GKI gazdaságkutató intézettől kapott

alapadatokra építettünk. Táblázataink az abból származó szakmaszerkezeti következményeket tükrözik. Ezzel együtt, ennek ellenére néhány vitakérdést kell felvetnünk – a gazdaságszerkezeti előrejelzést illetően. • A gazdasági ágazatok közötti kapcsolatok – véleményünk szerint azt a feltételezést

indokolnák, hogy az építőipari ágazat várható növekedése - az Új Magyarország Fejlesztési Terv által finanszírozott infrastrukturális és magasépítési beruházásokra is számítva- maga után vonja az építőanyag ipar, és a szállítás-logisztika növekedését, de legalábbis stagnálását.- szemben a GKI áltat előre jelzett nem jelentéktelen foglalkoztató képességbeli csökkenéssel. A szállítás és kapcsolódó járulékos -anyagmozgató- tevékenységek területén nem várható olyan robbanásszerű technológiaváltás, amely az élőmunkaerő alacsonyabb szintű használatával járhatna.

• Az építőipar és a fémszerkezetgyártás, valamint az egyedi gépgyártás között egyre erősebb kapcsolatok alakulnak ki. Különösen igaz ez az üzemek építésénél és az olyan infrastrukturális beruházásoknál, mint a hulladék és szennyvízkezelő művek építése, melyek – az út-, vasútépítés mellett (amely szintén ad munkát a fémfeldolgozásnak és gépiparnak) a következő évekre oly jellemző lesz.

• Ha elfogadjuk, hogy a következő években a gazdasági növekedés megtorpan, s az előrejelzés adatait figyelembe véve éppen a feldolgozóipari mikró és kisvállalkozások dekonjunkturájával, és ennek következtében jelentős foglalkoztatás csökkenéssel számolunk, (amely a lakosság fogyasztóképességének csökkenését vonja maga után) akkor ebből – véleményünk szerint - nem valószínűsíthető a gazdasági szolgáltatások ágazat foglalkoztató képességének jelzett radikális (39%-os) növekedése.

• A kereskedelem foglalkoztató képességének növekedését –sajnos- nem valószínűsítik sem a lakosság fogyasztó erejének növekedése, sem a kereskedelemben végbemenő -a felfokozott verseny által is kikényszerített- koncentrációs folyamatok. A kereskedelmi ágazatban folytatott kutatásunk szerint az egyre nagyobb forgalmat koncentráló kereskedelmi láncok térnyerése folytatódik, s a családi illetve mikró vállalkozások keretében folyó kiskereskedelem - az önfoglalkoztatásból eredő érdeke ellenére- ha lassan is, de veszít foglalkoztató erejéből. A vendéglátóipar és a szállodaipar vonatkozásában - kutatásunk szerint ugyan ma is jelentős mennyiségben használ fekete munkát, s így rejtett foglalkoztató képessége jóval magasabb a statisztikailag érzékelhetőnél- aligha valószínűsíthető, éppen a szezonális munkaerő szükséglet miatt- a fekete munka jelentősebb mértékű kifehéredése.




74

• Szemben a GKI-val, a feldolgozó ipari mikró és alsó-kis vállalkozások piaci beágyazódása terén látunk, tapasztalunk pozitív tendenciákat. Igaz, hogy a helyi lakossági piacba beágyazódott mikró vállalkozások fokozatosan elveszítik az ott jelentkező fogyasztóikat. Azonban az is megfigyelhető, hogy azokban a térségekben, ahol vannak az elmúlt években a nemzetközi vállalatok beszállítóivá vált közép és nagyvállalatok, ott egyre motiváltabbak ezek a vállalatok, hogy maguk köré beszállítókat szervezzenek, és már kevésbé jövedelmező tevékenységeiket e beszállítókra bízzák. Látjuk tehát annak a valószínűségét, hogy a fémfeldolgozó és gépipari mikró vállalkozások egy részének megrendelés állománya stabilizálódjon, foglalkoztató képessége növekedjen.

• Mindennapi, regionális fejlesztő munkánk során azt tapasztaljuk, hogy az élelmiszer, ruházati és cipő-, bőripari leépülési folyamat mellett ugyanezen iparágak mikró és alsó kis vállalkozásai sikerrel kapaszkodnak meg. Valójában a nagyszériás, Magyarországon jellemzően idegenmárkás bérmunkázó vállalkozások épülnek le. A másik oldalon – jelentősen kisebb foglalkoztató képességgel –sajátmárkás, saját tervezésű, helyi piacokon értékesített közép és magas minőségi kategóriába tartozó kisszériás termelést folytató mikró és kisvállalkozások épülnek fel.




75

A munkaerő kínálat 15. A jelenlegi, illetve az előre jelzett 4 millió körüli foglalkoztatott létszám

fenntartásához szükséges 125 000-135 000 körüli évi új munkaerőpiacra lépő valószínűségét erősen megkérdőjelezi az alábbiakban bemutatott – egyszerű- demográfiai számítás. Eszerint a munkaerőpiacra lépő korosztályok létszáma nem fedezi a várható (nagyobbrészt reprodukciós) keresletet. Az alább közreadott diagram adataiból le kell vonnunk a felsőfokú tanulmányaikat nappali tagozaton végzőket, valamint azt az évi 10-15 000 fős csoportot, akik úgy hagyják el az iskolarendszert, hogy szakmai, avagy mentális felkészületlenségük miatt nem képesek a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Valójában tehát évi 90-100 ezer körüli új munkaerő kínálattal, azaz jelentős abszolút hiánnyal számolhatunk. Ezt a hiányt csak tetézi a kereslet-kínálat szakmaszerkezeti meg nem feleléseiből eredő veszteség.

19 évesek száma 2005-től 2015-ig évente (2001-es népszámlálás alapján)

020 00040 00060 00080 000

100 000120 000140 000160 000

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015




76

16. A munkaerő kínálatot az évi képzési kibocsátás adataiból kíséreljük meg

beazonosítani. Bár kétségtelen tény, hogy a munkaerőpiacon mindig vannak éppen, vagy tartósan szabad munkavállalók, azonban ennek tömegéről, és különösen szakmai szerkezetéről nincsenek adataink.

A népesség tanulási-képződési folyamatainak elemzése, a munkaerőpiaci kereslet szempontjából megfelelő, célzott szociológiai vizsgálatok hiányában csak feltételezések melletti becslésekre ad lehetőséget. E feltételezések mögött az a kézenfekvő összefüggés áll, mely szerint egy-egy képzettség megszerzésével az érintetteknek céljuk, céljaik vannak, valamilyen munkaerőpiaci pozíció megszerzésére törekszenek:

A középfokon megszerezhető végzettségek lehetnek e törekvések –adott életszakaszra vonatkoztatható – végállomásai, azaz e végzettségekkel befejeződhet a tanulási folyamat s ezt követően az érintettek dönthetnek, hogy megszerzett szakmájukban helyezkednek-e el, avagy „elfordulnak-e” a szakmától, s ettől függetlenül választanak tevékenységet. De a középfokú végzettség alapja lehet akár a tanulási életpálya korrekciójának is – a középszinten: más szakma tanulásába kezdenek. S végül a középfokon megszerzett tudás, szakma, végzettség alapul szolgálhat a felsőfokú továbbtanuláshoz is.

Tehát a középfokú oktatásból kilépők nem jelentkeznek automatikusan munkaerő kínálatként a munkaerőpiacon. Annak érdekében, hogy a tényleges kínálat, és természetesen annak szakmaszerkezete kiszámíthatóvá váljon, szakértői után követési vizsgálatot végeztünk, a szakiskolák és a szakközépiskolák körében. Ennek eredményeképpen becsült arányokhoz jutottunk. A felsőfokú végzettséget szerzettek kínálati szempontú elemzéséhez nem állnak rendelkezésünkre utánkövetési vizsgálatok. Így kiindulópontként csak az oktatás statisztikai információkat használjuk, nincs módunk a képzési kibocsátási adatok korrekciójára. Az adatfelvételben szakonként elkülöníthető az a csoport, amely első illetve második diplomáját szerzi nappali vagy esti/levelező tagozaton, vagy más diplomára épülő továbbképzésben vesz részt. Természetesen e kínálat, szakmaszerkezete is ismert, kulcsszerepet tölt majd be a munkaerő kereslet és kínálat összevetésénél.




77

17. 2005-ben 70 369 ember szerzett valamilyen végzettséget a hazai felsőfokú oktatási

intézményekben. Ebből első diplomáját megszerezve először a munkaerőpiacra belépők száma 48 335 fő volt, amely csoportot 4041 olyan pályakezdő bővíti, akik nappali tagozaton, tehát feltételezhetően nem munka mellett, második diplomájukat szerezték meg, illetőleg első diplomájukat Phd.-vel, szakirányú továbbképzéssel gazdagították a diploma megszerzésével párhuzamosan, illetve a munkaerőpiacra való kilépés előtt.

18. Együttvéve tehát a diplomások munkaerőpiacán pályakezdőként/ új kínálatként

2005-ben 52 376 fő, a munkaerő keresleti becslésünk szerint 25-26 ezer fővel haladta meg a diplomás szegmensben a munkaerő kínálat a teljes diplomás munkaerő keresletet. A kereslet és kínálat szakmaszerkezeti kapcsolatát figyelmen kívül hagyva a globális túlkínálat a becsült munkaerő kereslet 182%-a volt.

19. A 2005-ben első diplomájukkal a munkaerőpiacra kilépők egyharmada esti-, levelező-

, illetve távoktatási tagozaton szerezte meg diplomáját, összesen több mint 17 ezer fő. Feltételezhető, hogy e csoport tagjai a tanulás mellett dolgoztak, s közöttük lehetnek olyanok is, akik munkahelyüktől kaptak ösztönzést a felsőfokú képzettség megszerzésére.

20. A munkaerő keresleti becslési eljárásunkhoz kapcsolt elsődleges kutatásunk szerint az

előttünk álló tíz esztendőben a foglalkoztatók létszámigényének változatlansága mellett, jelentős képzettségi szerkezetváltás megy végbe, mind • a középfokú végzettségű fehér és szürkegallérosok diplomás, mind • a munkakörét nem adekvát fizikai szakképzettséggel betöltő, esetleg szakképzetlen

összeszerelő, gép-és berendezés kezelő munkakört betöltők adekvát szakképzettségű relációkban.

21. A diplomások iránti igény egy részét a foglalkoztatók a középszintű végzettséggel

rendelkező műszaki-, gazdasági-, kereskedelmi-, informatikai munkakörök betöltőivel, s ebből következően a középszintű végzettségűek csökkentésével kívánják megoldani. Becslésünk szerint e foglalkoztatói törekvés magyarázza a diplomások iránti éves kereslet 20-25 %-át, vagyis a 28-29 ezres teljes évi keresletből mintegy 6500 főnyi keresletet.

22. Hozzávetőleg ez a szám adhat számunkra alapot a munka mellett első diplomáját megszerző 17 ezres csoport nagyságának értékeléséhez. Tehát globálisan (mind a




78

szakmaszerkezeti aspektust, mind a friss diplomát szerzettek tényleges munkahely változtatási szándékának szempontjait figyelmen kívül hagyva) a munka mellett tanulók maximum 40 százaléka előtt állhat az újonnan megszerzett képzettségnek megfelelő, saját munkahelyen belüli munkakörváltás lehetősége és minimum 60 százalékuknak új képzettségi szintjüknek megfelelő új munkahelyet kell keresniük.

A 2005-ben első diplomájukat, illetve végzettségüket megszerzettek száma és aránya a képzés

tagozati jellege szerint 1 nappali 2 esti 3 levelező 4 távoktatás Összesen A felsőfokú szakképzés 1142 10 276 1428 E egyetemi végzetség 12630 231 839 0 13700 F főiskolai végzetség 17360 932 13700 1215 33207 Összesen 31132 1173 14815 1215 48335 1 nappali 2 esti 3 levelező 4 távoktatás Összesen A felsőfokú szakképzés 80,0 0,7 19,3 0,0 100,0 E egyetemi végzetség 92,2 1,7 6,1 0,0 100,0 F főiskolai végzetség 52,3 2,8 41,3 3,7 100,0 Összesen 64,4 2,4 30,7 2,5 100,0




79

A 2005-ben másoddiplomát, illetve kiegészítő végzettséget szerzettek száma és aránya a képzés tagozati

jellege szerint nappali Esti levelező távoktatás Összesen második diploma

felsőfokú szakképzés 325 2 44 371egyetemi végzetség 1635 260 3524 21 5440főiskolai végzetség 1116 411 2259 890 4676

kiegészítő végzettség PhD, DLA 722 0 466 0 1188

szakirányú továbbképzés 243 900 7792 1424 10359Összesen 4041 1573 14085 2335 22034 nappali Esti levelező távoktatás Összesen második diploma

felsőfokú szakképzés 87,6 0,5 11,9 0 100egyetemi végzetség 30,1 4,8 64,8 0,4 100főiskolai végzetség 23,9 8,8 48,3 19 100

kiegészítő végzettség PhD, DLA 60,8 0 39,2 0 100

szakirányú továbbképzés 2,3 8,7 75,2 13,7 100Összesen 18,3 7,1 63,9 10,6 100




80

23. A diplomás munkakörök jelentős átalakulásban vannak - a diplomások iránti munkaerő kereslet kutatása-elemzése során egyértelművé vált, hogy jelentős mértékű a kiegészítő jellegű tudásokkal rendelkezők iránti igény. Olyan új, vagy ritkább tudások iránti igényről van általában szó, amelyre a foglalkoztatóknak nem önmagában, egy-egy új munkavállaló által képviselve, van szükségük, hanem egy-egy megfelelő munkahelyi tapasztalattal rendelkező munkavállalóval kívánják az új feladatot elvégeztetni.

A piaci szférában és a közszférában egyaránt előfordul az új tudás iránti igény fenti esetének az a változata is, amikor a foglalkoztató munkaszervezési, munkaerő gazdálkodási megfontolásokból (is) elvárja a saját, tapasztalt, számára „használható” munkavállalójától az igényelt új –kiegészítő- tudás megszerzését. A közszférában, az oktatási intézményekben például igen gyakran fordul elő, hogy egy új iskolai tevékenység (iskolapedagógus,- pszichológus, stb.) vagy egy új szak elvégzését igénylik. A piaci szférában a nyelv-, és informatikai kiegészítő tudások mellett, mint második szaktudás iránti igény a mérnöki és közgazdasági tanulmányok, valamint a minőség menedzsment és a logisztika jelenik meg.

24. 2005-ben 10 487 fő szerzett második diplomát és további 11 547 fő olyan diplomát nem

nyújtó szakirányú illetve egyéb képzettséget, amelyet a fentiekben kiegészítő tudásoknak neveztünk. Az évi munkaerőpiaci kínálat megállapítása szempontjából egyértelmű, hogy az első diplomások új kínálatot jelentenek, függetlenül attól, hogy „főállású tanulóként” vagy munka mellett szerezték-e meg képesítésüket. És mint fentebb már számításba vettük, ide sorolhatók azok is, akik második diplomájukat, és, illetve kiegészítő képzettségüket nappali tagozaton szerezték.

Ennél problematikusabb a másoddiplomások és a szakirányú végzettséget megszerzők munkaerőpiaci helyzetének besorolása abból a szempontból, hogy megszerzett tudásaikkal új kínálatként kell-e számításba venni, avagy „csak” olyan munkavállaló csoportként, amely a munkakörökkel szemben támasztott változó-bővülő tartalmi igényeknek kívánt megfelelni, s ezzel foglalkoztatását-munkahelyét biztosítani, megtartani. A munkakörökkel szemben támasztott változásokra vonatkozó vizsgálatunk egyértelműen megmutatja, hogy a folyamatosan megvalósuló technológiai és munkaszervezési változtatásokból egyértelműen következik a munkakörökkel szemben támasztott követelmények változása, s ezek teljesítése (a munkaadók erkölcsi, anyagi támogatásával vagy anélkül) egy-egy alkalmazott szempontjából a munkahely megtartásának eszköze.




81

Emellett azonban az sem ritka eset, hogy a munkavállalók által kezdeményezett tanulás fő motívuma nem a munkahely megőrzése, hanem a pályamódosítás megalapozása.

25. 2005-ben a 11 552 másoddiplomás közül 7511 esti, levelező ill. távoktatási tagozatost,

valamint 10 583 szakirányú (és Phd) továbbképzésen résztvevőt, azaz együtt 17993 fő megszerzett képesítését tekintjük olyannak, amely – nagy valószínűséggel- a diplomás munkakörök tartalmi kibővítése iránti keresletet képesek kielégíteni..

A diplomás munkakörökkel szemben támasztott tartalmi változásokra-bővülésre vonatkozó igény felmérésünk szerint a foglalkoztatók az előttünk álló tíz év során a munkakörök betöltőinek 30-40 százalékától fogják elvárni, hogy elsődleges diplomájukat valamilyen további tudással egészítsék ki. Becslésünk szerint az évtized során egy-egy évben 700-740 ezer diplomás munkakörre lehet számítani. Így e munkakörök betöltőinek évi 28-29-ezres cserélődése mellett évente 21-28 000 megfelelő – többnyire helyi - munkatapasztalattal rendelkező diplomástól fogják elvárni, hogy valamilyen nyelvi, informatikai, logisztikai, környezetvédelmi, gazdasági-, műszaki stb. kiegészítő tudással (szakirányú végzettséggel, vagy másoddiplomával rendelkezzen. Ezt az igényt a 2005-ös kibocsátási adatok szerint, mintegy 18 000 szakirányú végzettségű és másoddiplomás csak 60-65 százalékos mértékben elégítik ki.

26. Összefoglalva: A tíz évre szóló előrejelzési becslésből visszaszámított évi 28-29 ezres

diplomás munkaerő kereslettel szemben a 2005-ös évben 52 376 újonnan belépő diplomás munkaerő kínálat jelent meg a munkaerőpiacon. Ebből 6500 fő szolgálhatta a foglalkoztatási szakmaszerkezet képzettségi szintjének emelkedését. Így, hozzávetőleg – ha a felsőfokú képzési kibocsátás évi mennyisége nem változik, akkor évente, mintegy 20-25 ezer diplomás kibocsátással szemben nem jelenik meg kereslet. Ezt a mennyiséget mérsékelheti a túlkínálatra válaszoló foglalkoztatási stratégia, elsősorban a piaci szférában, de ez minden bizonnyal együtt jár a középszintű képzettséggel végzett csoportok iránti csökkenő kereslettel, a munkakörök dekvalifikációjával, és nem utolsó sorban a diplomás munkaköri keresetek csökkenésével. A diplomás munkakörök betöltőivel szemben támasztott többlettudás, kiegészítő tudások iránti igényre válaszoló másoddiplomás-, diplomára épülő szakirányú végzettséggel rendelkezők jelenlegi, éves kínálata csak a kereslet 60-65 százalékát éri el. Azaz a frissen pályára lépő pályakezdők iránti globális kereslet alig haladja meg a kínálat 50 százalékát, és a másoddiplomával vagy/és szakirányú végzettséggel illetve nyelvi-, informatikai kiegészítő tudásokkal rendelkezők -tipikusan nem pályakezdők – iránti igény




82

35-40 százaléka ma még kielégítetlen. Erre az igényre csak a felnőttképzés fokozásával lehet válaszolni. Foglalkoztatási stratégiáik változtatásaival nemcsak a munkaadók képesek a kereslet és kínálat már globális szinten is kimutatható zavarára „válaszolni” például a munkakörök dekvalifikációjával, a középfokú végzettséggel rendelkezők kiszorításával. A képző intézmények kezében is vannak, lehetnek eszközök a gyakorlat és a kiegészítő tudások terén jelentkező hiányok pótlására azzal, ha erősítik (növelik) a képzés és a foglalkoztatók közötti gyakornoki programokat, valamint az egyetemi képzés részévé teszik a jelenlegi diplomára épülő szakirányú képzést. E lehetséges, a foglalkozatók számára mindenképpen kedvező stratégia azonban a legkevésbé sem esik egybe a képző intézmények érdekeivel, hiszen az első diplomás és másoddiplomás illetve szakirányú képzés összetolása, (a gyakornoki rendszer erősítése mellett) összességében csökkentené a képző intézmények kiegészítő: szakirányú -, másoddiplomás-képzés tevékenysége iránti igényt.




83

A felsőfokú képzettségű munkaerő iránti „új” kereslet és a képzési kibocsátás szakmaszerkezetének összefüggései

Módszertani megjegyzések

27. Előzetes módszertani megjegyzések. A foglalkoztatottak munkakörök, szakmák, és ezen

belül képzettségi szintek szerinti számának, arányainak megállapítása empirikus felvételen alapuló becslési eljárással jött létre s e számsorokra épül a demográfiai -, gazdasági és technológiai változások jövőbeli munkaerő keresleti előrejelzése. Ugyan az egyes gazdasági ágazatokra szabott szakmaszerkezeti struktúrákkal folyt a mintegy 6000 telephelyre vonatkozó adatfelvétel –amely elvileg jó alapot ad – a foglalkoztatási szakmaszerkezeti struktúrák modellezéséhez (általánosításához), mégis tudnunk kell, hogy az ezeken az alapokon számított munkaerő kereslet és kínálat, a kettő egybevetése egy-egy foglalkozási-szakmacsoportra csak bizonyos hibahatárok között lehet érvényes. Mert • a foglalkoztatók által működtetett munkafolyamatok – különösen, ha különböző

méretű vállalkozásokat vizsgálunk- nem annyira kötöttek, hogy egy-egy munkaposztját csakis egyetlen, meghatározható képzettséggel lehetne betölteni.

• A munkaerő kiválasztásánál, a konkrét képzettségen túl még számos más „tulajdonság” is szerepet játszik, ezek között emberi-, szakmai-, gyakorlati készségek és képességek is lehetnek

• Vannak olyan munkakörök - tipikusan a műszakiak, illetve azok, amelyek betöltésének hatósági szabályai vannak, (orvosok, tanárok, gyógyszerészek, jogászok stb.) amelyek meghatározott képzettséghez kötöttek, és vannak olyanok, - a skála másik pontját említve-, amelyeknél nagyobb szerepet játszik a szakmai-emberi rátermettség, érzék, mint a felajánlott munkakörnek megfelelő (ha egyáltalán van olyan) képzettség.

• Vannak olyan foglalkoztatók, akik kész, kiforrott, azonnal munkába állítható munkaerőt keresnek- így a képzéstől, illetve a potenciális munkavállalótól várják el a megfelelő szakmai felkészültséget, és ezzel szemben vannak olyanok is, akik csupán – olykor igen tágan megfogalmazva- valamilyen alapképzettséget várnak el, s a konkrét ismeret átadást a munkaszervezet feladatának tekintik. Akik kész munkaerőt várnak, sokszor nem is tudnak pályakezdőt alkalmazni, mert a képzési rendszer nem produkál számukra elfogadható szakértelemmel rendelkező jelöltet, avagy a pályakezdő nem rendelkezhetik megfelelő gyakorlattal. Például számtalan olyan




84

vállalkozás van, tipikusan az igazgatásban, a bankiparban, egy-egy specializált termelő ágazatban, a tanácsadási tevékenységet végző nagyobb és kisebb munkaszervezetekben, ahol nem várják el a konkrét felkészültséget, hanem saját képzési eljárásokat alakítottak ki a megfelelő felkészültség megadására, sőt alkalmasint titkolják is a szükséges ismereteket a kívülállók, akár az egyetemek előtt is. E szférában a szakmai alapismereteket is magába foglaló rátermettség a kiválasztás megfelelő szempontja.

• S végül hangsúlyoznunk kell a személyes kapcsolatok jelentőségét a foglalkoztatás minden területén, de különösen a mikró és kis-munkaszervezetekben, ahol a szakértelem mellett a bizalom meghatározó erővel bír.

Mindezek olyan tényezők, amelyek a munkaerő kereslet és a képzési kibocsátás, azaz a munkaerő kínálat szakmaszerkezete közötti kapcsolatteremtés pontosságát gyengítik, számításaink eredményeit viszonylagossá teszik.- Mindemellett úgy véljük, hogy az eredmények orientációs erejét nem gyengítik.

A kereslet-kínálat egymáshoz viszonyított arányaival fejezzük ki a munkaerő kínálat megfelelőségét, a hiányt, ha a kínálat nem éri el a keresletet, vagy a kibocsátási többletet, ha a kínálat meghaladja a keresletet. Az arányszám egyszerű osztás eredménye: a kibocsátásban érintett létszámot elosztjuk az évi keresleti létszámmal, amelyet az előrejelzés számítás során „nyertünk”.

Mérnökök iránti kereslet és kínálat egybevetése

A diplomás kibocsátás, mint korábban említettük 1,8-szezerese a keresletnek, de emögött az egyes szakmacsoportokban igen jelentős eltérésék vannak. A megfelelőség, illetve kereslet-kínálati zavar mutatóinak értelmezése nagy körültekintést igényel, egyrészt a 27. pontban megfogalmazottak, másrészt a foglalkoztatási stratégiák változtatási irányai miatt, melyet az alábbi folyamatok idéznek elő

• Hatékony létszámgazdálkodásra való törekvések: összefüggésben o a munkafolyamat sztenderdizálásával o a munkafolyamat feldarabolásával o a munkakörök összevonásával

• A munkaerőpiaci kínálathoz való folyamatos alkalmazkodás




85

• A helyi (kisvállalkozások, közfoglalkoztatók) és globális piaci tendenciákhoz való alkalmazkodás: profilváltások, belső szerkezetváltások stb.

E folyamatok között vannak ismertek, melyekkel kalkulálni tudunk, de lehetnek olyanok is, melyeket még nem tudunk felmérni

A diplomás képzési kibocsátás legnagyobb számú, legjelentősebb szakmacsoportjai a műszaki (9549), a közgazdasági (6601), a tanári (6013), informatikai (3444), kereskedelmi(3069) együttvéve, a teljes kibocsátás felét adják. A kínálat/keresleti, arány mutató tekintetében a műszaki, a közgazdasági, és a kereskedelmi foglalkozási szakmacsoportok viszonylagos egyensúly mutatnak. A közgazdasági és kereskedelmi szakmákban a mutató 1 körül mozog (1,16 és 1,19), a műszaki szakmáknál kicsit magasabb (1,46), de ez a mérték megítélésünk szerint nem okoz túlkínálatot, A közgazdasági diplomák kétharmada, a kereskedelmi diplomák közel száz százaléka, a műszaki diplomák valamivel több, mint fele főiskolai szinteken keletkezett, a többi -a felsőfokú szakképzés 2-5%-nyi változó aránya mellett- az egyetemek kibocsátása. A közgazdasági képzés keretében az általános közgazdasági, pénzügyi és számviteli képzés valósult meg, egészen csekély politológus és szociológus kibocsátás mellett. Ennél jóval összetettebb a műszaki képzés, amelyen belül egyrészt a főiskolai képzés-egyetemi képzés aránya, a főiskolai felé tolódik, másrészt a különféle mérnöki szakágak belső arányai és kereslethez viszonyított megfelelőségei különbözőek.




86

A munkaerőkereslet és kínálat kapcsolata

-2000 0 2000 4000 6000 8000 10000

Földmérő-, és bányamérnök

Gépész-, kohómérnök

Villamosmérnök

Építő-, építészmérnök

Agrármérnök

Vegyészmérnök

Közlekedési mérnök

Környezetvédelmimérnök

Fa- és könnyűiparimérnök

Élelmiszeripari mérnök

Természettudományi foglalkozású

Felsőfokú műszakiakegyütt

személyek száma



Kibocsátás hiány

28. A legnépesebb ágazat a mezőgazdasági: közel 3000 agrármérnök kibocsátásával,

miközben ebben az ágazatban a legalacsonyabb a mérnökök iránti igény. Az évi kibocsátási többlet 1800 pályakezdő diplomás, az évi kínálat az évi kereslet háromszorosa. Vizsgálataink is alátámasztották azt a közismert tényt, hogy a mezőgazdaságban a következő évtizedben a már korábban elkezdődött igen jelentős létszám lépülés tovább folytatódik, amely mentén ugyan a gazdálkodás különböző alágazataiban koncentráció és tudásszint emelkedés megy végbe, de emellett sem valószínűsíthető az agrármérnöki szakma iránti növekvő igény. A közel háromezres évi kibocsátással szemben az agrármérnökök iránti évi kereslet nem éri el az 1000 főt. Itt kell elmondani azt is, hogy a mezőgazdasági tevékenységben „alkalmazott” magasabb – mérnöki – tudásszint jelentős része a gazdasági szolgáltatásokat végző leggyakrabban




87

mikró –tanácsadó szervezetekben jelenik meg, s a mezőgazdasági vállalkozások – szolgáltatásként veszik igénybe

Kutatásaink azt is mutatják, hogy a sok-százezernyi kisgazdaság egyáltalán nem alkalmaz szakembereket, illetve szakemberek többnyire csak azokban a gazdaságokban találhatóak, ahol a tulajdonos(ok) ilyen szakemberek. Számításainknál természetesen a vállalkozóként működő agrárszakemberek jövőbeli pótlási igényeit is figyelembe vettük. Vagyis elsősorban azok a munkaerőpiacra lépő agrármérnökök számíthatnak alkalmaztatásra, akik a mezőgazdasági vállalkozók családjaihoz, vagy annak közvetlen környezetéhez tartoznak. Ebben a „világban” ugyanis a személyes kapcsolat, a bizalom - más ágazatokhoz képest- kitüntetett szereppel bír.

29. A mezőgazdasághoz „közeli” képzésnek nevezhető, az egyre divatosabbá váló

környezetvédelmi mérnöki képzés, a 2005-ös adatok szerint 445-fő pályakezdő kibocsátásával. Csak a legnagyobb vállalkozások, (bizonyosan 100-nál kevesebb ilyen van az országban) alkalmaznak környezetvédelmi mérnököt, így a munkaerőpiacra kilépő diplomások elsősorban közfoglalkoztatásra számítanak. Nem ismerjük a mezőgazdasági kormányzat ide vonatkozó foglalkozatás politikáját, de gyanítjuk, hogy az alkalmazott környezetvédelmi mérnökök számának emelkedése belátható időn belül nem lesz olyan




88

mértékű, mint a kibocsátás. A kínálat kereslet mutatója 2,5 szeres. Az évi kibocsátási többlet 270 fő körül mozog.

A gazdaság fejlődése, és ezzel együtt a foglalkoztatás növekedése szempontjából a gépész-, és villamosmérnök kibocsátás a legfontosabb. Számításaink szerint a gépészmérnökök iránti évi igény – a következő tíz évben - 1300, a villamosmérnökök iránti igény 1200 fő körül fog mozogni. Megjegyezzük, hogy e számítás a GKI előrejelzése szerint – e két ágazat néhány százalékos dekonjunktúrájára épül. Ez a momentum csökkentette a gépész és villamosmérnökök iránti évi igény mértékét is.

30. E tényezőkre építve a kínálat-keresleti mutató a gépészmérnökök esetében 1,59, vagyis a

kibocsátás a kereslet másfélszerese, a villamosmérnököknél 0,89, vagyis a kibocsátás nem éri el a kereslet szintjét.

A gépészmérnökök kétharmadát főiskolai szinten képzik, a villamos mérnökképzés szinte kizárólag egyetemi szinten folyik. A két képzés kapcsolatából létrejött mechatronikai képzés, 2005-ben csak néhány tíz szakembert bocsátott ki.




89

Utánkövető vizsgálatok hiányában nem tudunk képet alkotni a szakmájukban ténylegesen elhelyezkedők számáról. Vizsgálataink azonban – számításaink ellenére - arról tanúskodnak, hogy gépész és villamosmérnök hiány van. A gépészmérnökök iránti kereslet -amint ez a fenti térképről is leolvasható- nem egyenletesen oszlik el az országban. A legkisebb a kereslet a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön, Ez egyúttal a gépészmérnököket alkalmazó vállalatok, illetve az alkalmazott gépészmérnökök alacsony számát is jelzi. A kereslet kínálat mutatóit – bár ezen a térképen ez nem érzékelhető: regionális szintre számítottuk ki. Ez azt jelenti, hogy a régióban folyó képzési kibocsátást állítottuk szembe a régióban felmerülő kereslettel. Így válnak értelmezhetővé a Dél-Dunántúli adatok, amelyből nemcsak a kismértékű kereslet, hanem a képzés hiánya is leolvasható.

31. A villamosmérnök képzési kibocsátás csupán a fele a gépészmérnökökének, s az adatok,

az ország csaknem minden területén hiányt jeleznek. Egyensúlyi állapot van a Nyugat-Magyarországi régióban, gyenge kínálati többlet tapasztalható a Közép-Magyarországi régióban, s a további öt régióban különböző mértékű hiányt tapasztalunk. A Közép-Magyarországi kínálati többlet (1,3) nem tudhatja ellensúlyozni a Közép-Dunántúli kínálati hiányt(0,15), ami azt is jelzi, hogy a régióban lényegében nincs villamosmérnök




90

képzés. Ahogy ez teljes mértékben hiányzik a Dél-Alföldön (0,0) és meg sem közelíti az igényeket Az Észak-Alföldön. (0,32)

Fel kell arra is figyelnünk, hogy az ipari hagyományokkal rendelkező Észak-Magyarország, ezen belül is elsődlegesen Miskolc - amely a II. nemzeti fejlesztési terv időszakára -az elektrotechnika fejlesztését tűzte ki célként, a mai villamosmérnöki képzési kapacitásai, illetve a villamosmérnöki szakra jelentkezők „mai” száma mellett a következő tíz évben a régióban felmerülő kereslet csupán 60-70 százalékát lesz képes kielégíteni.

A gépész és villamos mérnők képzési kibocsátás mennyisége a következő évtized gazdasági fejlődésének alapkérdése. Ma azt tapasztaljuk, hogy az egyes régiókban tapasztalt mérnökhiány a régiók versenyképességét gyengíti, külföldi tőkevonzó képességét lényegében megszünteti. Ma már vezet autópálya, például Szegedre, de ott, illetve a régióban nem lehet fiatal mérnököket találni- a befektetők erre nem tudnak pozitívan reagálni, rögtön folytatják útjukat Aradra, ahová pedig még autópálya sem vezet.

A villamosmérnöki képzéssel szemben, a gépészmérnökképzés – mint említettük- nagyobbrészt főiskolai szinten- azért van jobb helyzetben, mert sokhelyütt az évtizedek óta létező mezőgazdasági gépész képzésre épülhetett rá. Nagy kérdés, miként lehetne e képzés fókuszát úgy kiszélesíteni, hogy más fémfeldolgozási és gépipari feladatok elvégzésére is felkészítsen. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy általában a főiskolai képzési kultúra sok esetben közelebb áll a gyakorlatias szempontokat képviselő foglalkoztatókhoz, mint a tudomány közeli egyetemi képzés.

A gépész-, villamosmérnöki, valamint a mechatronikai képzés a magyar gazdaság és foglalkoztatás jövője szempontjából is kulcskérdés. Sajnos, ma nem kellőképpen tudatosult a magyar gazdaság stratégiai fejlődési iránya, az európai gazdasági munkamegosztásban betöltött szerepe, és az oktatás-, foglalkoztatáspolitika közötti kapcsolat kérdése. A gazdaságfejlesztési-, tőkevonzási politika nincsen összehangolva sem az oktatáspolitikával, sem a foglalkoztatáspolitikával. Ráadásul - e három politikában alig érzékelhetők a területpolitikai összefüggések. Nemcsak a tőke, hanem a –természetszerűen ágazathoz kötődő- technológiák „áramlásának” vizsgálatával is érdemes lenne foglalkozni. Vagyis azt a kérdést is fel lehet




91

tenni, hogy a nyugatról keletre áramló tőke és technológia útvonalában Magyarország mely technológiáknak kíván „megállóhelyet” létesíteni? Ha döntünk néhány technológia, ill. termelő ágazat mellett, akkor a munkaerőt létrehozó felsőfokú és középfokú szakképzésben is hangsúlyozottan kell ezeket az ágazatokat figyelembe venni. (Megjegyzem, ha –e tekintetben- lenne Magyarországnak határozott tőke-technológia vonzási karaktere, akkor - megfelelő marketinggel- képes lehetne vonzerejét növelni) Észre kell venni, hogy a jelenlegi – alig érzékelhető – stratégia túlzottan általános, illetve erősen ellentmondásos. Általános abban az értelemben, hogy ugyan célként fogalmazza meg, hogy olyan tevékenységeket kellene folytatni, illetve olyan tevékenységekre kellene a mainál nagyobb vonzó képességet kialakítani, amely „magasabb hozzáadott értéket termel”, de ennél - tán valamiféle „ágazatsemlegességi” elvre hivatkozva nem megy tovább, nem definiálja, hogy melyek lennének a befogadandó tevékenységek. Márpedig ha ezt nem definiáljuk, akkor a képzési politikának sem tudunk irányt szabni, nem is beszélve arról, hogy pro aktív tőkevonzó politika nem képzelhető el anélkül, hogy meg tudnánk nevezni: mely technológiai-szakmai területeken vagyunk képesek magas hozzáadott értékű termékek gyártására. Jelenleg tőke és nem technológiavonzó politika folyik, vagyis általában a munkaerőt, és nem meghatározott szakmai felkészültséggel rendelkező munkaerőt próbálunk eladni. A valóságban, egy- egy külföldi vállalat letelepedésénél rendre kiderül, hogy az olyan munkaerő, amelyből - egy-egy beruházási területen néhány száz főnél többre van szükség, már hiány mutatkozik, pedig nem szakembereket, hanem csak általános munkakultúrával rendelkező embereket toboroznak. Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet a 15. pontban mondottakra, amelyből egyértelmű, hogy a jövőben a munkaerő kínálat abszolút száma csökkenni és nem nőni fog. Erre csakis az lehet az értelmes válasz, hogy egyre felkészültebb –gyakorlottabb munkaerővel egyre értékesebb termékeket gyártsunk. Ehhez azonban meg kéne mondani, mely területre, technológiákra készüljünk fel. A választásnál mérlegelni kell azt is, hogy tömeggyártásra illetve kisszériás vagy egyedi gyártásra készülünk-e fel. E gyártási típusok technológiát is vonzanak magukhoz, amely foglalkoztatási – munkaerő keresleti következménye a szakképzett (felső-, középfokon) és betanítható (általában valamilyen középfokú képzettséggel rendelkező) munkaerő aránya. Minél egyedibb a gyártás, a munkaerő kereslet annál inkább a szakképzettek aránynövekedésének irányába mozdul.

Ha egy országban, mint Magyarországon




92

• Az aktivizálható munkaerő száma csökken • A betanított munka – a globális bérverseny miatt - bére alacsony • Ha a nemzetközi munkamegosztásban a tömegtermelés a távol keletig is „elmenni

képes” vállalatoknál koncentrálódik Akkor az a legértelmesebb döntés, ha az alacsonyabb szinten technologizált, magasabb szakértelmet igénylő kisszériás és egyedi termékek gyártását vállaljuk. Ehhez azonban e stratégiának megfelelő

• tőkevonzó politikára és • munkaerő fejlesztésre és • képzési politikára és • pályaorientációs rendszerre van szükség.

Kutatásaink lehetővé tennék, de e tanulmány kereteit szétfeszítené, ha bizonyítani kellene állításunkat: A gazdaságfejlesztés, a képzési-, a foglalkoztatási politika döntéshozóinak azt ajánljuk, hogy e technológiai vonzási stratégiájuk középpontjába az egyedi és kisszériás fémfeldolgozási-, és gépipari-, szerszámgépipari tevékenységet állítsák, amely a gépipari, fémfeldolgozó ipari, elektrotechnikai, mechatronikai és vezérléstechnikai felsőfokú és középfokú képzés erősítésével alapozható meg. Mindennapi területfejlesztési munkánk során gyakran találkozunk a képzésért felelős önkormányzatokkal, munkaügyi szervezetekkel, akik szeretnék, ha gépipari vagy műszeripari vállalt települne le területükön, de - tévesen- úgy hiszik, hogy e vállalatok munkaerőigénye nem tudható előre. (Amikor pedig egy-egy potenciális befektető megjelenik, és elmondja a tényleges igényt, akkor sajnálkozva jelzik, hogy majd négy, vagy annál több év múlva lesznek csak képesek a megfelelő munkaerőt – az iskolákból kibocsátani. A befektető természetesen nem ígéri meg, hogy négy év múlva visszajön)




93

Gép-, és járműgyártás

9 fő és kevesebb

10-19 fő

20-49 fő

50-249 fő

250 fő és felette

Összesen

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Iroda-, számítógép-, villamosgép-, műszeripar

9 fő és kevesebb

10-19 fő

20-49 fő

50-249 fő

250 fő és felette

Összesen

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Pedig elegendő lenne megismerkedni egy-egy ágazat tipikus foglalkoztatási szerkezetével, melyet fenti diagramunk is bemutat. Ebből tudható, hogy a szakmaszerkezet ágazat és méretfüggő, és foglakoztatási szakmaszerkezete viszonylag állandó. Ha például egy száz fős méretű gépipari vállalatot „ várunk”, akkor együttesen 15-18 fő közgazdász, műszaki, kereskedelmi, irodai ügyviteli diplomásra, 5-7 fő hasonló szakmai összetételű középfokú végzettségű szakemberre, és 45-50 törzsfoglalkozású szakmunkásra, azaz lakatosokra, forgácsolókra, szerszámkészítőkre jármű és motorszerelőkre lesz szükség. 10 fő körül lesz a betanított összeszerelők, berendezés kezelők iránti igény, valamint szükség lesz néhány anyagmozgató gépkezelőre, s végül néhány egyéb feladatot elvégző szakképzetlen dolgozóra. A kereslet tehát megbecsülhető.




94

A legfontosabb felsőfokú műszaki foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői

A felsőfokú képzésből kilépők szerkezete

KERESLET-KÍNÁLAT

EGYBEVETÉSE 3K Consens Iroda számításai


Foglalkozási szakmacsoportok Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5 Á

gaza

ti sz

erke

zetv

áltá

sból

, val

amin

t a

konj

unkt

urál

is v

álto

záso

kból

ere

dő i

gény

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

est

i le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes ú

j dip

lom

ás m

unka

erő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) D

iplo

más

szak

mák

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em n

appa

li ne

m e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 15

Felsőfokú műszakiak együtt 132077 35177 27 20576 16 8589 7 64342 6434 49 11123 8779 9549 1574 9549 3115 -881 1,48 Ebből

Gépész-, kohómérnök 23608 7508 32 4078 17 1591 7 13177 1318 56 2301 1835 2037 264 2037 719 0 1,55 Villamosmérnök 23128 6168 27 3869 17 1669 7 11706 1171 51 1087 1016 1019 68 1019 0 -152 0,87 Építő-, építészmérnök 32292 9596 30 2890 9 1512 5 13999 1400 43 1191 964 992 199 992 0 -408 0,71 Agrármérnök 16204 5656 35 2877 18 1005 6 9538 954 59 3143 2458 2756 387 2756 1802 0 2,89

Földmérő-, és bánya mérnök 5592 1609 29 992 18 357 6 2958 296 53 112 67 67 45 67 0 -229 0,23 Vegyészmérnök 9721 3228 33 1937 20 818 8 5984 598 62 647 486 506 141 506 0 -92 0,85 Közlekedési mérnök 4296 1393 32 760 18 322 7 2475 247 58 391 331 347 44 347 100 0 1,40 Környezetvédelmi mérnök 3336 915 27 622 19 223 7 1760 176 53 723 434 445 278 445 269 0 2,53 Fa- és könnyűipari mérnök 2168 669 31 344 16 138 6 1151 115 53 291 259 271 20 271 156 0 2,35 Élelmiszeripari mérnök 1713 589 34 336 20 130 8 1056 106 62 387 289 312 75 312 206 0 2,96 Természettudományi foglalkozású 10017 2686 27 1871 19 824 8 5381 538 54 850 599 797 53 797 259 0 1,36




95

A villamos mérnökök mellett az építész-építő, és a vegyész mérnökökből mutatkozik – számításunk szerint hiány.

32. Az építész-építőmérnöki szakma, azaz a tervezés és a kivitelezés, a rendszerváltás óta a gyakorlatban egymásba folyt. Ma már, néhány nagy építőipari vállalat kivételével e két tevékenység összemosódik. A vállalkozások legtöbbje egy-egy projekt megvalósítására vállalkozik a tervezéstől a kivitelezésig. Így a tervező mérnökök építő mérnöki feladatokat is ellátnak, sokszor az építés lebonyolítói. Annyi különbséget mégis kell tenni, hogy az építő mérnökök - hatósági értelemben- nem tervezhetnek, illetve – szerepük a kiviteli terveknél válik elsődlegessé – nem jegyezhetik a tervet, egymagukban nem vállalhatnak felelősséget. A kereslet kínálat 0, 71-es mutatóját, azaz a hiányt az teszi érthetővé, hogy a mély és magas építőipar rendkívüli mértékben szétaprózódott az elmúlt évtizedben Empirikus tapasztalataink, valamint a számításoknál alkalmazott eljárásaink azt eredményezik, hogy az építőipari vállalkozások 20-25%-ban diplomás mérnök-vállalkozók dolgoznak. A nagyobb vállalkozásoknál természetesen több is. De látni kell, hogy a mintegy 77000 építőipari vállalkozás 94 százaléka mikró vállalkozás, vagyis az ágazat koncentrációja gyenge, a mérnök szakemberek magas száma mellett. (Egyébként ez a dekoncentráció adja –a jelenlegi piaci körülmények között– a vállalkozások viszonylagos stabilitását, ugyanakkor nem mondható, hogy e vállalkozások prosperálnának.)




96

Számításaink tehát e 77 ezer vállalkozásban 32 ezernél több építész- és építőmérnököt eredményezett, viszonylag magas átlag életkorral, amely 10 év alatt a csoport 30 százalékának pótlását jelenti és a szakértői becslések szerint jelentős (9%) szakma szerkezetváltási előrejelzéssel, s végül a GKI előrejelzése alapján jelentős 30 százalékot közelítő konjunkturális növekedéssel a foglalkoztatás terén. Mindennek eredménye, az évi 1400 építész-, építőmérnöki kereslet (a következő tíz évre) amellyel szemben -2005-ben csak 992 kibocsátás történt.

Térképünk mutatja, hogy Észak-Magyroszágon nincs építő-, illetve építész mérnök képzés, s ezért a hiány igen jelentős, de a Dél Dunántúlon, -ahol nagy hagyománya van a képzésnek- sem magas a túlképzés. Budapesten, és Nyugat Magyarországon- a kereslet-kínálat kiegyenlített, a többi régióban kisebb-nagyobb arányú hiány mutatkozik. Utalva az ágazat dekoncentrációjáról mondottakra, hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi képzési tendenciák mellett mutatkozó évi mintegy 400 fős hiány, csak addig fog jelentkezni, ameddig a piac kiszámíthatatlan. Minél biztonságosabbá válik a növekedés, annál valószínűbb, hogy az ágazatban koncentráció megy végbe, amely csökkenteni fogja az építő-, és építészmérnökök iránti keresletet is.




97

Képzési kibocsátási többlet, 1,4-2,96–os mutatókkal a közlekedési-, a faipari-, a környezetvédelmi-, és az élelmiszeripari mérnöki területeken jelentkezik. E területeken az évi munkaerő kereslet 650 fő körül van, a kibocsátás ennek több mint kétszerese, évi 700 körüli túlkínálattal. Köztük a legkevésbé konvertálható tudást adó képzés a fa-, és élelmiszeripari mérnöki képzés, legkonvertálhatóbb a közlekedésszervezés, szállítás, logisztika területén egyaránt alkalmazható közlekedésmérnöki képzés.

Technikusok iránti kereslet és kínálat egybevetése

33. A mérnöki tevékenységhez, közvetlenül kapcsolódik a technikusi tevékenység. Az

érettségire épülő technikus képzés iránti munkaerőpiaci kereslet jelenősen alacsonyabb, mint a képzési kibocsátás.

A közlekedés technikusok esetében több mint négyszeres, a környezetvédelmi és gépésztechnikusoknál több mint háromszoros, a fa-könnyűipari, a mezőgazdasági technikusoknál több mint kétszeres, az elektrotechnikusoknál megközelíti a kétszeres képzési kibocsátás. Hiány, csupán az építész- és vegyész technikusoknál és földmérőknél tapasztalható. A képzési kibocsátási többlet meghaladja a 200 főt, pedig a 2700 körüli munkaerőpiaci kereslettel szemben 7500 fiatal hagyta el az iskolapadot, úgy hogy a szakértői becslések szerint harmadrészük továbbtanult és 12-13%-uk elhagyta a szakmát.

Elvileg a mai kornak és a jövőnek az érettségire épülő szakképzés felel meg leginkább. Amikor a technikusképzés a 60-as évek közepén létrejött, akkor még világos üzenetet hordott: A technikusok legyenek olyan, megfelelő elméleti alapokkal és a szakmunkásoktól elvárható tudással és gyakorlattal rendelkező munkások, akik a munkában, munkaszervezetben megszerzett gyakorlati tapasztalatok alapján egy alsóbb szintű vezetői posztra is alkalmas műszaki középréteget alkotnak a termelő szervezetben. Ez a jövőkép vonzó volt a munkások feltörekvő, tanulni képes gyermekei számára azzal, hogy többnyire ösztönzést is kaptak attól a helyi termelő társadalomtól, amelyből származtak, (valamivel később a szakközépiskolák is ilyen „státuszemelő” céllal indultak). Napjainkra azonban az iskolai képzés-nevelés, a 8-10 osztályra épülő szakképzésnél is jobban elszakadt a munka világától s vált, mint adatainkból is látható egyrészt az egyetemi, főiskolai képzés előszobájává (szociológiai értelemben ez érthető, és ellentmondásmentes út) másrészt a tanulói törekvések zsákutcájává. Emlékeztetjük az olvasót, hogy a végzősök tíz százaléka el is hagyja a szakmát, s 30 százaléka a becslések szerint továbbtanul. De a csoport 60 százaléka nem találhatja meg a helyét, mivel a




98

munkaszervezetek nem hajlandóak pályakezdőknek a technikusi pozíciókat adni. A munkaszervezetek általában szembesítik a jelölteket azzal, hogy felkészültségük és gyakorlatuk „még egy szakmunkáséval sem ér fel”, s ezért legfeljebb kékgalléros munkaköröket kínálnak, miközben a pályakezdő technikus végzettségűek a szürkegalléros műszaki közép-pozícióra vágynak, az ehhez tartozó megbecsültséggel, és fizetéssel.

A technikusi pozíció –a hozzá tartozó szaktudással, munkahelyi gyakorlattal– nem a pályakezdőké, ezért okoz csalódást, vezeti félre azokat, akik nem kívánnak, vagy nem tudnak továbbtanulni. Mivel számításainknál ezt a körülményt nem vehettük figyelembe, adatainkból úgy tűnhet, hogy 4051 évi technikus kínálatból, közel 2000-en megtalálhatják terveik szerinti helyüket. Ezzel szemben azt valószínűsítjük, hogy státusz törekvéseiket is szolgáló elhelyezkedési terveiket ennél jóval kevesebben valósíthatták meg. E kérdésnek azért szenteltünk ennyi helyet, mert a technikus probléma előre vetíti a BA képzésből kikerültek várható problémáját. Félő, hogy hasonló fog lezajlani társadalmilag egy fokozattal feljebb: az egyetemi diplomával nem jár majd együtt a diplomások vágyott státusza, a kapcsolódó megbecsültség és fizetés.




99

A legfontosabb szürkegalléros foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői KERESLET-

KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE

3K Consens Iroda számításai Magyarország összesen

A középfokú végzettek munkaerő kínálatát módosító tényezők


alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sza

kírá

nyú

vége

ztts

éget

szer

zők

szám

a (fő)

200

5

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

mun

kaerő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 13 14 15

Középfokú műszakiak együtt 144989 38573 27 -20576 -14 8772 6 26769 2677 18 7464 943 2470 4051 2077 -1373 1,51 Ebből

Gépész technikus 17550 3677 21 -1753 -10 695 4 2620 262 15 1534 144 458 932 670 0 3,56 Elektro technikus 27309 7355 27 -3877 -14 1757 6 5234 523 19 1613 149 491 972 449 0 1,86 Építésztechnikus 47696 17471 37 -6925 -15 2989 6 13536 1354 28 830 106 284 440 0 -913 0,33

Mezőgazdasági technikus 5651 1901 34 -897 -16 339 6 1343 134 24 813 94 356 363 229 0 2,71 Környezetvédelmi technikus 4328 1347 31 -664 -15 278 6 961 96 22 764 147 320 297 201 0 3,10

Földmérő-, és bánya technikus 13341 4083 31 -1753 -13 709 5 3040 304 23 68 12 24 31 0 -273 0,10

Vegyész technikus 13274 4558 34 -2197 -17 982 7 3342 334 25 249 27 75 147 0 -187 0,44 Közlekedési technikus 4094 1075 26 -656 -16 274 7 694 69 17 549 63 166 320 251 0 4,62

Fa- és könnyűipari technikus 7702 2485 32 -1229 -16 484 6 1740 174 23 918 176 295 446 272 0 2,57 Élelmiszeripari technikus 4044 1330 33 -626 -15 265 7 969 97 24 126 25 101 4 0 1,04




100


-2000 -1000 0 1000 2000 3000 4000

Földmérő-, és bányatechnikus

Gépész technikus

Elektro technikus

Építésztechnikus

Mezőgazdaságitechnikus

Technikus

Közlekedési technikus

Környezetvédelmitechnikus

Fa- és könnyűiparitechnikus

Élelmiszeripari technikus

Középfokú műszakiakegyütt

személyek száma



Kibocsátás hiány

34. A gépésztechnikusok többsége fémfeldolgozó, valamint gépeket- és járműveket

előállító/javító cégeknél tevékenykedik, ugyanakkor igen gyakori, hogy nagy értékű termelő-berendezéseket működtető feldolgozóipari (élelmiszer-, vegyipari-, faipari-, stb.) vállalatok, gépésztechnikusokat alkalmaznak e gépek kezelésére, illetve beállítására, programozására. A gépésztechnikusok száma 2005-ben 17-18 ezer fő volt, a vállalkozások évi 260-270 pályakezdőt igényelnek. A középfokú képzésből gépésztechnikusként mintegy másfél ezer fő kerül ki, azonban a végzettek 40%-a elfordul a szakmától (9%), illetve továbbtanul (29%), így a munkaerőpiacon 3,5-szer több pályakezdő jelenik meg, mint amennyit a vállalkozások igényelnek, képzési kibocsátási többlet 6-700 fő (a kínálat-kereslet aránymutatója 3,56).




101

A gépésztechnikusok a „fiatalabbak” csoportjába tartoznak, a szakma egyötödét kell pótolni demográfiai okokból a következő tíz évben. A szakértői vizsgálatunkból kiderül, hogy a vállalkozások igyekeznek a technikusi munkaköröket arra rátermett szakmunkásokkal feltölteni, így a belső szakmaszerkezeti változások valamelyest mérséklik a gépésztechnikusok iránti igényt.

3K Consens Iroda, 2007

A kereslet-kínálat szempontból jelentős eltéréseket látunk a különböző megyék között. A kereslet és a kínálat harmóniája csupán Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jellemző. Veszprém, Somogy és Békés megyében a képzési túlkínálat nem jelentős, mindössze egy-kétszeres. Feszültségeket jelent a gépésztechnikusok foglalkoztatásában a kereslethez viszonyított több mint négyszeres képzési kínálat, azaz minden negyedik pályakezdő talál a végzettségének megfelelő munkát. Így a végzettek kénytelenek alacsonyabb végzettséggel is ellátható, szakmunkás munkakörökben elhelyezkedni, vagy elfordulnak a szakmától.




102

A gépésztechnikus hiánymutatóra számított lineáris regresszió

A foglalkoztatottak

aránya Egy főre eső megyei

GDP

250 feletti vállalatok által foglalkoztatottak

aránya

A hanyatló iparágakban foglalkoztatottak aránya

a magyarázat mértéke %-

ban

az összefüggés

erőssége (Béta )


ban

az összefüggés

erőssége (Béta )


ban

az összefüggés

erőssége (Béta )


ban

az összefüggés

erőssége (Béta )

Gépésztechnikus Nincs összefüggés 8 -0,3 7 -0,28 5 0,23

A gépésztechnikus szakmacsoportban az ország szinte teljes területén jelentős túlkínálat van. Az egy-egy területre jellemző hiány mutatóját meghatározó tényezők közül ki kell emelni az egy főre eső GDP mértékét, a nagyvállalatoknál foglalkoztatottak arányát és a hanyatló iparágakban foglalkoztatottak arányát. Regressziós modellünkből megállapítható, hogy minél nagyobb egy – egy megyében az egy főre eső GDP aránya, annál kisebb a gépésztechnikusok túlképzésének mértéke. A magasabb arányú nagyvállalati foglalkoztatás hasonló mutatókkal jellemezhető – minél magasabb arányú egy területen a nagyvállalati foglalkoztatás – annál kisebb a gépésztechnikusok túlképzésének mértéke. A hanyatló iparágakban foglalkoztatottak aránya – ugyan kisebb magyarázó erővel – ugyancsak jellemezheti a gépésztechnikusok hiánymutatóját. Megállapítható, hogy minél magasabb a rossz perspektívákkal rendelkező ágazatokban foglalkoztatottak aránya – annál magasabb a gépésztechnikusok túlkínálata.

A hiánymutatóra számított lineáris regresszió

átlagéletkor A szakma tartalmi változásának intenzitása bérszínvonal

a magyarázat

mértéke %-ban az összefüggés erőssége (Béta )

a magyarázat mértéke %-ban

az összefüggés erőssége (Béta )


az összefüggés erőssége (Béta )

Gépésztechnikus 28 -0,54 Nincs összefüggés 9 0,31

A gépésztechnikusok túlkínálatát a szakmacsoport szakmáinak belső jellemzői is szignifikánsan befolyásolják. A legnagyobb magyarázóerővel a szakmákban foglalkoztatottak életkora rendelkezik. Minél magasabb egy-egy területen, megyében a szakmacsoportban foglalkoztatottak átlagos életkora, annál alacsonyabb a túlképzés mértéke. A szakmákat gyakorlók által egyes területen elérhető bérjövedelmek különbségei is fontos magyarázó tényezői a gépésztechnikusok hiánymutatójának. Minél magasabb egy – egy területen a szakmacsoportban foglalkoztatottak együttes és átlagos munkabére – annál nagyobb a foglalkoztatás és a képzés aránytalanságára utaló túlképzés mértéke, annál nagyobb értékeket mutat a hiánymutatónk.




103

35. Az elektrotechnikus hatásköre alá jórészt gyengeáramú elektronikai berendezések tartoznak. Önállóan vagy mérnöki irányítás mellett részt vesz elektrotechnikai áramkörök, készülékek tervezésében. Elvégzi az áramkörök, készülékek és berendezések szerelését, üzembe helyezését, üzemeltetését, karbantartását és javítását. Közreműködik termelési, üzemeltetési folyamatok előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében. Képzettsége alapján alsószintű vezetői, illetve –mint azt korábban bemutattuk– magasabb szakmai felkészültséget igénylő fizikai munkaköröket is betölthet.

Az elektrotechnikusok száma 2005-ben 27-28 ezer fő volt, az irántuk való munkaadói kereslet 5-600 fő pályakezdő. A képzésből kikerülő 1600 pályakezdő technikus 60%-a jelenik meg a munkaerőpiacon kínálatként. 450 fő kibocsátási többlet mellett a kereslet-kínálat aránymutatója 1,82.

36. Az elektrotechnikusok –hasonlóan a gépészekhez– „fiatal” szakmacsoport. Demográfiai

okokból 2015-ig a munkavállalók 27%-át kell pótolni. A belső szakmaszerkezeti változások súlyosan érintik a szakmát, a vállalkozások szakmunkásokkal (elektroműszerészekkel) kívánnak kiváltani közel 4 ezer elektrotechnikust. Ez jelentősen csökkenti az irántuk való keresletet. A vállalkozások részéről mutatkozó 5-600 fős kereslettel szemben a képzésben 1600 pályakezdő „keletkezik”. Ugyan 30%-uk továbbtanul, s további 10%-uk szakmaelhagyóvá válik, a „túlképzés” (túlkínálat) így is jelentős, 1,82-szeres.

A térképen látható, hogy csak Bács-Kiskun és Pest megyében keresnek a vállalkozások több elektrotechnikust, mint, amennyi a munkaerőpiacon megjelenik, mint kínálat, Budapesten és Somogy megyében az elektrotechnikusi kínálat megközelítőleg maradéktalanul kielégíti a mutatkozó keresletet. A többi megyében mindenütt kisebb-nagyobb mértékben tapasztalható képzési kibocsátási többlet. A Nyugat-Magyarországi régióban, Veszprém és Heves megyében kiemelkedően magas a képzési kínálati többlet, a kínálat több mint négyszerese a keresletnek.




104


37. Az építész technikus az épületek tervezésével, az építés műszaki előkészítésével, az

épületek kivitelezésével, üzemeltetésével, fenntartásával, felújításával és átalakításával, valamint mélyépítéssel kapcsolatos középfokú végzettséget igénylő műszaki feladatok ellátását végzi. Az építész technikus, munkáját a tervező, kivitelező, üzemeltető vállalkozások keretében többnyire felsőfokú végzettségű szakemberek irányításával végzi, miközben közvetít a mérnök és a szakmunkás között. Megfelelő tapasztalat birtokában kisebb épületek építési-szerelési munkáinak végzését felelős műszaki vezetőként, illetve építésvezetőként irányíthatja. Gyakorlati tudásával fizikai munkakörök ellátására is alkalmazható. Gyakori, hogy az építész technikusok kisebb kivitelező vállalkozásokat alapítanak.

Az építész technikusok száma 2005-ben 48 ezer fő volt. A vállalkozások, mintegy 1300-1400 pályakezdőt alkalmaznának. Azonban a képzésből építész technikusként kilépők száma mindössze 830 fő, azonban ennek a létszámnak alig több, mint a fele jelenik meg a munkaerőpiacon kínálatként, mivel a végzettek 34%-a továbbtanul és 12%-a elfordul a szakmájától. Az építés technikus hiányszakmának számít, mintegy 900-1000 fő hiányzik, a kereslet-kínálat arány mutatója 0,33 (azaz minden harmadik építész technikusi munkahelyet tudnak a vállalkozások betölteni pályakezdőkkel).




105


A térképen láthatjuk, hogy a magas hiánymutató mellett az építész technikus hiány nem egyenletesen oszlik el az egyes megyék között. A közel azonos kereslet mellett jelentős különbségek alakulnak ki, sok megyében a képzési kínálat alacsonyabb az átlagosnál, különösen Nógrád, Pest, Bács-Kiskun, Baranya, Somogy megyében, illetve a fővárosban, ahol a kereslet több mint négyszeresen meghaladja a kínálatot. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Veszprém megyében a vállalkozások fel tudják tölteni pályakezdő álláshelyeiket, mivel a kereslet nagyjából megegyezik a kínálattal.

38. A mezőgazdasági technikus a mezőgazdasági üzemek, gazdaságok közvetlen

szervezésében, a gazdálkodás irányításában vesz részt. A mezőgazdasági termelésben a gyakorlati tennivalókkal foglalkozik. Felügyeli a takarmányozást, fejést, az állatápolást, az állategészségügyi tevékenységeket. Részt vesz a talaj-előkészítési, vetési, növényápolási, betakarítási munkálatokban. Szervezi a gazdálkodás részfeladatait, biztosítja a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket és az emberi munkaerőt. A termelés mennyiségéről, a költségekről, az értékesítésről nyilvántartást vezet. A pályakezdők gyakran végeznek fizikai, termelő tevékenységet. Megfelelő gyakorlat




106

megszerzésével az alkalmazotti státuszban lévő technikusok gyakran művezetői-, munkairányítási pozíciókba kerülnek. Számos kistermelő mezőgazdasági technikus végzettségű, s mint ilyen, a saját- vagy társvállalkozásnak a vezetője.

A mezőgazdasági technikusok száma 2005-ben 6000 fő volt. A szakma elöregedőben van 2015-ig, demográfiai okokból a foglalkoztatottak egyharmadát kell pótolni. Szakértői becslések szerint a belső szakmaszerkezeti változások a mezőgazdasági technikusok mintegy 16%-os csökkenését eredményezik 2015-ig. A GKI előrejelzése alapján kis mértékű 6 százalékos konjunkturális növekedés számítható. Mindezek együttesen a mezőgazdasági technikusok körében 100-150 fő pályakezdő igényt jelent. Ezzel szemben közel 850 mezőgazdasági technikusi végzettségű hagyja el az iskolát, a kereslet-kínálat aránymutatója 2,71, ami azt jelenti, hogy közel háromszor annyi mezőgazdasági technikust képeznek, mint amennyit a munkaerőpiac fel tud szívni. Feltételezhetően a tanulók már a képzés során észlelik az elhelyezkedési nehézségeket, ezért a tanulók több mint a fele a végzés után vagy pályaelhagyóvá válik (12%), vagy továbbtanul a felsőoktatásban (44%). A mintegy 250 „feleslegesen” képzett pályakezdő kénytelen fizikai szakmunkás feladatokat elvállalni, vagy más szakmát választani.

A térkép a közel azonos kereslet mellett Zala megye kivételével mindenütt jelentős képzési többletet mutat (Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében harmonikus a kereslet és a kínálat). Vas, Somogy, Komárom-Esztergom, Pest, Heves és Csongrád megyében több mint négyszerese a képzési kínálat, mint amennyi pályakezdőt a mezőgazdaság technikusi munkakörben foglalkoztatni tud. Az ország további megyéiben ugyan a kereslet elmarad a képzési kínálattól, azonban az egy-kétszeres kínálati többlet nem okoz komoly munkaerőpiaci feszültségeket.




107


39. A környezetvédelmi technikus vállalkozások, önkormányzatok, szakhatóságok esetleg

mérnöki tervező irodák alkalmazottja. Feladata a levegőszennyezés, zajártalom elleni védekezés megszervezése, ezen berendezések kezelése ellenőrzése. Feladata továbbá szennyvíztisztítás és a veszélyes hulladék megsemmisítésének megszervezése, a tárolás biztonságos megoldásainak kidolgozása.

Környezetvédelmi technikus viszonylag fiatal szakma, ezzel az elnevezéssel 2001-ben vették fel az Országos Képzési Jegyzékbe, számuk 2005-ben 4328 fő volt. A vállalkozások még mérsékelten alkalmaznak környezetvédelmi szakembereket, pályakezdők iránti kereslet mindössze 70 fő, ezzel szemben a képző intézményekben 550-en végeznek technikusként. Úgy tűnik, hogy az oktatáspolitika hamarabb „meghallotta az idők szavát” és a szigorodó környezetvédelmi szabályokhoz igazította a képzési létszámot. Ugyanakkor a magyar vállalkozások és szervezetek ma még nem képesek befogadni ilyen mennyiségű pályakezdőt, ennek is betudható, hogy a végzettek több mint 60%-a szakmaelhagyó lesz (18%), illetve továbbtanul (41%). Ilyen magas szakmaelhagyás és továbbtanulási arány mellett is mintegy 200 pályakezdő környezetvédelmi technikus jelenik meg a munkaerőpiacon, ez több mint háromszorosa a




108

keresletnek. Ez még akkor is okoz feszültséget, ha valószínűsítjük, hogy a jövőben növekszik az irántuk való vállalkozói kereslet.


A térkép tanúsága szerint az egyenletesen alacsony kereslet mellett igen magas –tíz megyében több mint négyszeres– a képzési kibocsátás aránya. Egyedül Komárom-Esztergom megyében tapasztalható, a kínálatot meghaladó kereslet (egy-kétszeres).




109

Felsőfokú szellemi szakmacsoportok iránti kereslet és kínálat egybevetése

40. A közgazdasági és informatikai képzés vált az elmúlt évtized legvonzóbb egyetemi-

főiskolai képzésévé. 2005-ben 6601 közgazdász és 3444 informatikus hagyta el a főiskolák és egyetemek padjait. Mindkét szakmacsoportban a főiskolák bocsátották ki a pályára lépők kétharmadát - háromnegyedét.

A közgazdász és informatikusképzés olyan időszakban vált általánosan vonzóvá, amikor a gazdasági szervezetek szétaprózódása és egyúttal gazdasági és technikai értelemben vett modernizálódása végbement. A két szakmacsoportból kilépők helyzete azonban lényegesen különbözik. A közgazdász szakma - Magyarországon 70-80 éves hagyományokra nyúlik vissza, és így munkakörei beépültek mind a termelő és kereskedelmi, mind az igazgatási szervezetekbe, ellenben az informatikus szakma hagyományai csupán a 70-80-as évekig nyúlnak vissza, de radikális növekedésnek csak alig tíz éve indult. Amíg a közgazdász szakma (különféle ágazataival) átfogja az egész szervezet működését, s ezen belül számos önálló munkakört alakított ki, addig az informatika egy fontos, de a szervezet részfunkciójára épül.


0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000

Gazdasági,felsőfokú (v) (-

keresk.)

Számítástechnikaifoglalkozású,felsőfokú (v)

személyek száma







110

A két szakmacsoport iránti kereslet eltérései a fent említett tényezőkre épülnek. A közgazdász munkakörök betöltőire az egyenletes életkorskála jellemző, így a demográfiai okokra épülő pótlási igény a munkakört betöltők 30 százalékára terjed a következő 10 évben. Az egyébként is kisebb számban meglévő informatikai munkakörök betöltői jelentősen fiatalabbak, emiatt a következő tíz évben - demográfiai okokból- csupán 16%-uk pótlására lesz szükség. Számításaink jelzik azt is, hogy a közgazdászok iránti kereslet a mai szinten stabilizálódott: a következő tíz évben a szervezetekben a nem felsőfokon képzett közgazdasági munkakörök csupán két százalékát érinti olyan elvárás, hogy tudását felsőfokra emelje, Ellenben az informatika jelentős mértékű térnyerésre számíthat: a különféle középfokú munkakörök betöltőinek 12 %-ától várják el, hogy felsőfokú informatikai szakképzettséggel rendelkezzenek.

E szakmacsoportok iránti, a következő tíz évre vonatkoztatott évenkénti keresleti előrejelzés és a 2005-ös képzési kibocsátás összevetése különböző eredményre vezetett. Az igen tág körben alkalmazható közgazdászok iránti igény és képzési kibocsátás mutatója 1,16, lényegében kiegyenlített.

41. A közgazdasági képzés




111

A főiskolai vagy egyetemi szintű közgazdász képzés ma már viszonylag egyenletesen oszlik el az ország egész területén. Természetesen Budapest kivétel- itt képzik a közgazdászok közel 40 %-át, de igaz az is, hogy az évi közgazdász kereslet is itt a legmagasabb. Hiányt csak a Dél-Alföldön tapasztalunk, ennek mértéke sem súlyos, bár ez a hiány és a képzés területi koncentrációja (Szeged, Békéscsaba) és az alacsony képzési kibocsátás eredménye.

A kereslet- kínálat mutatójában csak csekély eltérések tapasztalhatók. Négy régióban (zöld) a kereslet-kínálat egyensúlyban van, kettőben enyhe túlkínálat egyben alul-kínálat mutatkozik. Figyelembe véve, hogy a közgazdász képzéssel igen széleskörű, nem kifejezetten közgazdász munkakörök is betölthetők – nem látunk problémát a képzési kibocsátásban. Sajnos nem tudtuk mérni a különféle közgazdász szakosok iránti kereslet belső szerkezetét. A képzési kibocsátás szerkezetében 15 százalék körül van a pénzügyi számviteli- közgazdászok aránya, - ez kissé alacsonynak tűnik, figyelembe véve a feltételezhető keresletet.

42. A számítástechnika felsőfokú képzése terén a 2005-ös képzési kibocsátás, azaz a

munkaerő kínálat több mint háromszorosa (3, 28) az évi keresletnek. Számításaink szerint tehát évente 2000-és 2500 között mozog a túlkínálat.

A túlkínálatot, amely egyet jelent a képzés iránti túl-kereslettel számos tényező együttes hatása magyarázza • a felsőfokú képzési kínálat gyorsan igazodott a kereslethez, kapacitásait-

befogadóképességét folyamatosan, és területi értelemben is széles körben növelte: A budapesti ELTE, szegedi, a pécsi, a miskolci, a debreceni egyetemek mellett, a budapesti Gábor Dénes Főiskola (az egyetemeket” megszégyenítően” magas, a teljes képzés 40% át kitevő kibocsátással) és a Zrínyi Miklós Katonai főiskola, valamint a dunaújvárosi-, a győri, a veszprémi, a kecskeméti egyetemek ill. főiskolák is képzésbe kezdtek.

• a képzési kínálat viszonylag szélessé vált: a programozók 10%-nyi kisebbsége mellett az alkalmazott informatikusi képzés erősödött. Így a kibocsátás kétharmada a mérnök-informatikus, 15%-a gazdasági-statisztikai informatikus, közel 8 %-a könyvtáros informatikus szakmával lépett ki a munkaerőpiacra.

• A középiskolások pályaorientációja igen egyszerűvé vált azáltal, hogy a számítástechnikai képzés a középiskolai tanmenet részévé vált- ellentétben számos




112

más szakmával, amely tartalmáról semmilyen, vagy igen kevés információt lehet csak a középiskolákban, különösen a gimnáziumokban nyerni.

• A szakma divatossá vált, elterjedt, hogy jelentős hiány van a munkaerőpiacon informatikusokból, elterjedt, hogy magas kezdő fizetésekkel lehet álláshoz jutni.

Térképünk egyaránt mutatja az informatikusok iránti keresletet, a kereslet kínálat egyensúlyának hiányát. Észak-Magyarországi és Észak-Alföldi -, és a Nyugat Magyarországi régiókban lényegében kiegyenlítettnek tekinthetjük a keresletet a kínálattal. A túlkínálat a Közép-Magyarországi Budapesten és a Dél-Alföldi régióban a legerősebb (4,47, és 3,79) E két szélsőség között helyezkednek el a Közép – és Dél Dunántúli régiók.

Munkaerő keresleti kutatásaink –elvileg – igazolják a jelenlegi képzési koncepciót, miszerint csak mérsékelt igény mutatkozik önálló informatikus képzésre, azonban lényegében minden szakmában szükség van informatikai képességekre, a tervezést, a gazdálkodást, a termelés irányítását, a logisztikát nyomon követő informatikai rendszerek aktív használatára. Általános az a vélemény, hogy nem az informatikai képzéshez kell kapcsolni a szakmai képzést, hanem fordítva: a szakmai képzéshez az informatikait. E




113

véleményt – a megkérdezett foglalkoztatók- a friss diplomás munkaerő kínálattal való találkozásaik alapján alakították ki.

A foglalkoztatók ma már saját tapasztalat alapján ismerik azokat a főiskolákat, ahol - véleményük szerint- a gyakorlatban alkalmazhatatlan szaktudással bocsátják ki a végzetteket. Évente több ezer ilyenről beszélhetünk.

43. A felsőfokú egészségügyi és szociális szakmacsoport létszáma 2005-ben 40-45 ezer fő

volt. Az orvosok és felsőfokú egészségügyi szakmák körében képzési kibocsátási többletről beszélhetünk, szemben a középfokú végzettségű egészségügyi szakmákkal, amelyek hiányszakmának számítanak. Az egyetemekről és főiskolákról több mint 4900 diplomás orvos és más egészségügyi szakmájú került ki. A szakmacsoportban a diplomások iránti évi kereslet 1500-1600 fő, mely egyrészt a demográfiai okokból pótlandó évi közel 1200 főből, illetve a GKI 2015-re vonatkozó 8%-os növekedés előrejelzéséből tevődik össze. Átlagosan a szakmacsoportban több mint a háromszoros a kínálat, az irántuk mutatkozó kereslettel szemben. A túlképzés mértéke mintegy 3500 fő. Itt jegyezzük meg, hogy a GKI egészségügy növekedését jelző prognózisa akkor készült, amikor az egészségügyi reformból még nem látszott semmi, így azok hatásai sem voltak beépíthetők. Kereslet-kínálat számításaink sem tudják figyelembe venni a még ma is zajló egészségügyi rendszer átalakításának következményeit. Ugyanis egyrészt reformok még zajlanak, másrészt az átalakítás létszámvonzatait megközelítő pontossággal sem lehet becsülni. A kereslet-kínálat hiánymutatója átlagosan 3,25.




114


0 1000 2000 3000 4000 5000 6000

Orvos, fogorvos (v)

Állorvosok

Gyógyszerész (v)

Gyógytornász. védőnő, mentős, stb. (felsőfok)

Ápolónő, ápoló (felsőfok)

Szociálpolitikus, szociális munkás

Pszichológus

Egészségügyxi, szociális felsőfokú összesen

személyek száma




44. Orvosok, fogorvosok létszáma 25 ezer fő körül mozgott 2005-ben, az irántuk való

kereslet évente 850-900 fő, 2015-ig a jelenlegi létszám 28%-át kell demográfiai okokból pótolni. A GKI prognózisa szerint 2015-ig 2 ezer fővel fog nőni az orvosok száma. Az egyetemek évente mintegy 1100 különböző orvost képesnek.

A kétszáz főt meghaladó képzési többlet csupán átmeneti feszültséget jelent, nem tekinthetjük kezelendő képzési-kínálati anomáliának. Súlyosabb ugyanakkor, hogy az orvosok körében szakterületi hiányok vannak, tehát egyszerre van jelen a hiány és a többlet. Különösen a következő területeken tapasztalható hiány:

• érsebészet • idegsebészet • fertőző orvostan • közegészség-járványtan • izotóp-diagnosztika • aneszteziológia




115

A térkép csak érzékeltetni képes a kereslet-kínálati arányokat, hiszen csak azokban a régiókban tudunk bemutatni arányokat, amelyben van orvosképzés, a keresletet azonban minden régióban feltüntettük, mellyel szemben négy régió orvosi kibocsátása áll.




116

A legfontosabb felsőfokú egészségügyi foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati

jellemzői A felsőfokú képzésből

kilépők szerkezete

KERESLET-KÍNÁLAT




alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5 Á

gaza

ti sz

erke

zetv

áltá

sból

, val

amin

t a

konj

unkt

urál

is v

álto

záso

kból

ere

dő i

gény

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

est

i le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes ú

j dip

lom

ás m

unka

erő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) D

iplo

más

szak

mák

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em n

appa

li ne

m e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 15 Egészségügyi, szociális felsőfokú 43822 11785 27 0 0 3476 8 15261 1526 35 5510 4824 4961 549 4961 3435 0 3,25

Ebből Orvos, fogorvos (v) 23607 6717 28 0 0 1923 8 8640 864 37 1086 1078 1086 0 1086 222 0 1,26 Állorvosok 516 140 27 0 0 23 4 163 16 32 145 135 137 8 137 121 0 8,43 Gyógyszerész (v) 4113 1163 28 0 0 165 4 1328 133 32 277 271 277 0 277 144 0 2,09 Gyógytornász. védőnő, mentős, stb. (felsőfok) 3853 1059 27 0 0 417 11 1476 148 38 522 403 411 111 411 263 0 2,78 Ápolónő, ápoló (felsőfok) 8293 1923 23 0 0 737 9 2660 266 32 780 689 711 69 711 445 0 2,67 Szociálpolitikus és szociális munkás 2603 525 20 0 0 165 6 690 69 27 2370 2044 2095 275 2095 2026 0 30,34 Pszichológus 836 258 31 0 0 46 5 304 30 36 330 204 244 86 244 214 0 8,03




117

45. Az egészségügyi diplomás foglalkozások közül a gyógyszerészek a második legnagyobb létszámú szakmacsoport, 2005-ben 4100 fő felett voltak. A pályakezdő gyógyszerészek iránti igény évi 100-150 fő. Demográfiai okokból 2015-ig a jelenlegi létszám 28%-át szükséges pótolni, továbbá a GKI csekély (4%-os) konjunkturális bővülést prognosztizált (160-170 fő).

Mindezzel szemben 277 gyógyszerészt képeznek az egyetemek, a mutatkozó közel 150 fő képzési többlet több mint kétszeres képzési kínálatot jelent. A képzési többletként jelentkező pályakezdő gyógyszerészek kénytelenek más, határ munka körökben elhelyezkedni, mint a gyógyszergyártás, gyógyszermarketing, sok esetben kénytelenek asszisztensi munkakört is elvállalni. A térkép az orvosokhoz hasonlóan csak szemléltetési célokat szolgál. Az egész országból jelentkező keresletet négy régió egyetemi kibocsátásából kell kielégíteni.




118

46. A diplomás ápolók döntő többsége nő, számuk 2005-ben 8300 fő körül volt. A kereslet irántuk évi 250-300 pályakezdő. A diplomás ápoló(nők) átlagéletkora más diplomás egészségügyi szakmacsoporthoz viszonyítva alacsony, tíz év alatt a jelenlegi létszám 23%-át kell pótolni demográfiai okokból, s további 9%-ot konjunkturális növekedés miatt (a GKI ágazati prognózisa alapján). A felsőfokú ápolókból a felsőoktatási intézmények 700-750 pályakezdőt bocsátanak ki különböző egészségügyi szakterületre specializálódva, a kibocsátás kereslet-kínálat aránymutatója 2,67, ami azt jelenti, hogy a képzési kibocsátás mértéke több mint két és félszeresen meghaladja az irántuk való keresletet.

A diplomás ápolók 450 főnyi képzési többlete kisebb foglalkoztatási, illetve elhelyezkedési feszültséget jelent, mivel az orvosokhoz hasonlóan egyszerre tapasztalható a hiány és a többlet. A diplomás ápolók körében is hiányszakmák vannak egyes szakterületeken. Továbbá magas a cserélődés a szakmában, a fiatalok gyakran elhagyják a szakmát néhány év munka után.

A térképen regionálisan látjuk a kereslet-kínálat aránymutatóit. Közel azonos kereslet mellett, az Észak-Magyarországi Régió kivételével (itt harmonikus a kereslet és a kínálat viszonya) minden régióban képzési kínálati többletet tapasztalunk. A túlkínálat Észak-




119

Alföldön és Dél-Dunántúlon a legnagyobb, több mint négyszeres, azaz csupán minden negyedik pályakezdő talál képzettségének megfelelő munkát.

47. A gyógytornász, védőnő, mentős szakmák létszáma ugyan 2005-ben kevesebb volt

(3800 fő), mint a felsőfokú ápolóké, azonban a kereslet-kínálati jellemzői, illetve kínálat-kereslet mutatója rendkívül hasonló tendenciákat mutat.

48. A szociálpolitikusok és a szociális munkások száma 2005-ben több mint 2600 fő volt.

Az irántuk való kereslet ezzel szemben évi száz fő alatt van. A felsőfokú szociális szakmák tömegesen néhány éve jelentek meg a munkaerőpiacon, igen alacsony az átlagéletkoruk, demográfiai okokból csupán minden ötödiket kell pótolni a következő tíz évben. A GKI ágazati konjunktúra becslése szerint a szociális területen a következő tíz évben 6%-os növekedés fog végbemenni.

Mindezzel szemben közel 2100 diplomás pályakezdő szociálpolitikus és szociális munkás végez a felsőfokú intézményekben, ezt a kirívóan magas képzési kibocsátási többletet súlyosbítja, hogy a felnőttképzés keretében 250-270 fő végez ilyen képzettséggel. A kirívóan magas képzési kibocsátási többletet mérsékli, hogy a végzett szociálpolitikusok




120

és a szociális munkások nagy számban helyezkednek el civil szervezeteknél, önkormányzatoknál, a közigazgatás különböző posztjain.




121

49. Felsőfokú oktatási szakmacsoport létszáma 2005-ben 130-135 ezer között volt. A pályakezdők iránti kereslet évi 3800-3900 pályakezdő diplomás. A főiskolák, egyetemek évente közel 11 ezer diplomás kínálatot „állítanak elő” az oktatási területen. Ez 2,85-szorosa az irántuk mutatkozó keresletnek, e mintegy 7 ezer fős képzési többletet jelentő pályakezdőknek az elhelyezkedési esélyeit rontják a felnőtt képzés keretében másod, illetve kiegészítő diplomát, szakirányú képzést szerzett mintegy 4500 fő.


0 2000 4000 6000 8000 10000 12000

Középfokú tanintézetitanárok, oktatók (v)

Alapfokú iskolai oktató

Óvónő

Speciális. oktatók,nevelők

Pedagógiai kiegészítőfoglalkozások

Oktatási felsőfokú

személyek száma



Kibocsátás hiány

A szakmacsoportba tartozó szakmák közül a középfokú tanintézeti tanárok, oktatók (60 ezer fő) és az alapfokú iskolai oktatók (32 ezer fő) voltak 2005-ben a legtöbben. E két szakmacsoportban jelentős 2,5-3,5-szörös a képzési kibocsátási többlet, a két tanári szakmacsoportban együtt több mint 5 ezer képzési többlettel találkozunk. A többi, kisebb létszámú oktatási szakmacsoportban nagyobb arányú a kereslethez mért képzési többlet, a kereslethez viszonyítva több mint tízszeres a képzés.




122

A legfontosabb felsőfokú oktatási foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati

jellemzői A felsőfokú képzésből

kilépők szerkezete

KERESLET-KÍNÁLAT




alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5 Á

gaza

ti sz

erke

zetv

áltá

sból

, val

amin

t a

konj

unkt

urál

is v

álto

záso

kból

ere

dő i

gény

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

est

i le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes ú

j dip

lom

ás m

unka

erő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) D

iplo

más

szak

mák

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em n

appa

li ne

m e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 15 Oktatási felsőfokú szakmák összesen 133107 37654 28 0 0 500 0 38154 3815 29 15292 10249 10889 4403 10889 7074 0 2,85

Ebből Középfokú tanintézeti tanárok, oktatók (v) 60473 17327 29 0 0 1089 2 18416 1842 30 8219 5549 6013 2206 6013 4171 0 3,27 Alapfokú iskolai oktató 31912 8127 25 0 0 -419 -1 7708 771 24 2219 1827 1844 375 1844 1073 0 2,39 Óvónő 3849 941 24 0 0 -105 -3 837 84 22 1771 1173 1177 594 1177 1093 0 14,07 Speciális. oktatók, nevelők 6433 1473 23 0 0 -511 -8 963 96 15 1796 983 1084 712 1084 988 0 11,26 Pedagógiai kiegészítő foglalkozások 2507 744 30 0 0 -106 -4 638 64 25 1287 717 771 516 771 707 0 12,08




123

50. A legnépesebb oktatási szakmacsoport a középfokú tanintézeti tanárok, oktatók létszáma 60 ezer fő volt 2005-ben. Az intézmények irántuk való kereslete évi 1800-1900 fő. Ez egyrészt a demográfiai pótlási igényből, másrészt a GKI által 2015-ig prognosztizált mintegy 2%-os növekedésből tevődik össze. Demográfiai okokból a jelenlegi létszám 29%-át kell pótolni, míg a becsült növekedés miatt tíz év alatt több mint ezer fő új belépőre lesz szükség.

Az 1800-1900 fős pályakezdő igénnyel szemben 6 ezer fő végzett diplomás áll, a 4 ezer fős képzési kibocsátási többlet súlyos feszültséget jelent a munkaerőpiacon, elhelyezkedési esélyeiket a jövőben az is rontja, hogy a napjainkban zajló középiskolai összevonások miatt még kevesebb középfokú tanintézeti tanárra, oktatóra lesz szükség. Számításunk idején az átalakulás létszám következményei még nem becsülhetők, de az biztos, hogy kevesebb tanárra lesz szükség.

Megjegyezzük, hogy a felnőtt képzés keretében mintegy 2200 fő szerez másod diplomát, kiegészítő diplomát, illetve kiegészítő szakokat az alap diplomája mellé. Azonban úgy látjuk, hogy ezek nem csökkentik számottevően a pályakezdők elhelyezkedési esélyeit, mivel ezek többsége az intézményekben felmerülő kiegészítő tudások iránti igényt elégítik ki, így nem jelentenek tényleges munkaerőpiaci kínálatot.




124

A térképen regionálisan mutatjuk be a középfokú tanintézeti tanárok, oktatók keresleti-kínálati jellemzőit, itt csupán érzékeltetni kívánjuk keresleti többlet tényeit, megjegyezve, hogy a felsőfokú (tanár)képzésben sem a megyék sem a régiók nem határok, ugyanis a hallgatók lakhelyüktől, illetve leendő munkahelyüktől távoli régióban is tanulhatnak, főként, ha valamely speciális képzési területről van szó. Budapest, illetve a Közép-Magyarországi Régió jó példa erre, mivel az itt található felsőfokú intézményekben az ország minden területéről tanulnak hallgatók.

51. Az alapfokú iskolai oktatók 2005-ben 32 ezren voltak, átlagéletkoruk alacsonyabb, mint

a középiskolában dolgozó társaiké, demográfiai okokból tíz év alatt a jelenlegi létszám 25%-át kell pótolni. A GKI kis mértékű, 1%-os létszámcsökkenést prognosztizált 2015-ig, feltételezhetően a gyereklétszám csökkenés és az iskola körzetesítések miatt. E két tényező eredményeként az intézmények évi 750-800 fő pályakezdőt várnak, ezzel szemben a felsőfokú képző intézmények 1800-1900 főt bocsátanak ki a munkaerőpiacra, a képzési többlet körülbelül ezer fő, az ő elhelyezkedésük a tanult szakterületükön aligha lehetséges.




125

A kereslethez viszonyított több mint kétszeres túlképzés problémáját nehezíti, hogy az alapfokú iskolai oktatás területén a felnőttképzésben további 500 másoddiplomás képződik, bár közülük csak kevesen konkurenciái a pályakezdőknek.

A térképen látjuk, hogy az ország jelentős részén 2-4-szeres képzési többlet van, közel azonos kereslet mellett. Közép-Dunántúlon tapasztalható egyedül magasabb kereslet, mint amekkora kínálat, azonban meg kell jegyezni, hogy a képzés ebben az esetben is átlépheti és át is lépi a régióhatárokat.

52. Az óvónőkről csak azért szólunk, mert jól példázza, azt, hogy a munkaerőpiac változásait

milyen lassan követi a képzési struktúra változása. 2005-ben az óvónők létszáma 4000 fő körül volt, a pályakezdők iránt mutatkozó kereslet 80-90 fő, mely a demográfiai pótlási igényből (24%) és a GKI 3%-os prognosztizált csökkenéséből tevődik össze.

Mindezekkel szemben áll a főiskolák mintegy 1200 fős képzési kibocsátása. Az óvónők kínálat-keresleti aránymutatója 14,07, rendkívül magas. Mindez azt mutatja, hogy a gyermek létszám évről-évre történő csökkenése, az ezt követő óvodabezárások ellenére a tanulni vágyó lányok továbbra is reménykednek az elhelyezkedés esélyében, s úgy tűnik,




126

hogy a képzőhelyeknek sem áll érdekében elmondani, hogy a „kevesebb is elég”. Tehát mint más szakmacsoportoknál is tapasztaltuk, az oktatás csak késve reagál a munkaerőpiaci igények változására. A képzésnek nagy tehetetlenségi nyomatéka van, amely egyrészt a képzőhelyek rövid távú érdekeiben, másrészt a jelentkezők szakmáról kialakított idealizált ismereteiben, hiteiben testesül meg.

53. A speciális oktatók, nevelők (6500 fő), illetve a pedagógiai kiegészítő foglalkozások

(2500 fő) esetén is –az alapfokú iskolai oktatókhoz hasonlóan– magas képzési többlet „keletkezik, 11-12-szerese a képzési kibocsátás az irántuk mutatkozó keresletnek.

Az 1000, illetve a 800 fős pályakezdő kínálat mellett 700 és 500 fős másod-, és kiegészítő diplomás is „képződik”.




127

54. A művészeti, kulturális, társadalomtudományi szakmacsoport létszáma 2005-ben

közel 35 ezer fő volt. A szakmacsoportba soroltuk a művészeket, média szakembereket, kommunikációs szakembereket, művelődésszervezőket, könyvtárosokat. E szakemberek iránti kereslet évi 1100-1200 pályakezdő diplomás. Ez egyrészt demográfiai pótlási igényből, másrészt a szakmacsoportra becsült növekedésből tevődik össze. A demográfiai pótlási igény 2015-ig a jelenlegi létszám 23%-a (évi 800 fő), a GKI által prognosztizált növekedés 2015-ig 9% (évi 350 fő). Ezzel szemben a képzőhelyek 5200 fő pályakezdőt bocsátanak ki a munkaerőpiacra. A képzési kibocsátás több mint négyszerese a keresletnek, a mintegy 4 ezer fő kibocsátási többlet nehéz helyzetbe hozza a pályakezdőket. Vizsgálatunk mélysége nem teszi lehetővé, hogy a szakmacsoportba tartozó minden egyes szakma kereslet-kínálati viszonyait górcső alá vegyük, azonban a szakmacsoportról általánosan elmondhatjuk, hogy a képzésben megszerzett, konvertálható tudásuk lehetővé teszi az elhelyezkedésüket akár a szakmájuk határterületein, akár attól távolabb is, s kénytelenek is az elhelyezkedés érdekében más területeken próbálkozni.

A térkép mutatja, hogy a szakmacsoport iránti kereslet az egyes régiókban közel azonos, kielégítettségének mértéke Közép-Dunántúl és a központi régión kívül mindenütt meghaladja a négyszeres szintet, azaz több mint négyszerese a képzési kínálat a keresletnek.




128


0 1000 2000 3000 4000 5000 6000

Jogi foglalkozású (v)

Üzemgazdász,ügyvitelszervező (f f)

Kereskedelmi, felsőfokú(v) (+gazdasági)

Művészeti kulturális éstársadalomtudományi

személyek száma







129

A felsőfokú foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői A felsőfokú képzésből kilépők szerkezete

KERESLET-KÍNÁLAT




alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5 Á

gaza

ti sz

erke

zetv

áltá

sból

, val

amin

t a

konj

unkt

urál

is v

álto

záso

kból

ere

dő i

gény

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

est

i le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes ú

j dip

lom

ás m

unka

erő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) D

iplo

más

szak

mák

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em n

appa

li ne

m e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 15 Felsőfokú vezetés irányítás együtt 529226 139382 26 65746 12 29064 6 234193 23419 44 49600 33244 36526 13074 36526 13107 -1889 1,14

Ebből Művészeti kulturális és társadalomtudományi 34941 8069 23 0 0 3257 9 11326 1133 32 6613 4728 5217 1396 5217 4084 0 4,61 Kereskedelmi, felsőfokú (v) (+gazdasági) 79897 15366 19 7636 10 2838 4 25840 2584 32 3605 2927 3069 536 3069 485 1,19 Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff) 3198 1297 41 0 0 499 16 1795 180 56 1256 764 802 454 802 622 0 4,47 Jogi foglalkozású (v) 16092 4406 27 0 0 1570 10 5976 598 37 3586 1765 2207 1379 2207 1609 0 3,69




130

55. A felsőfokú kereskedelmi szakmacsoport létszáma közel 80 ezer fő. A szakmacsoportba főiskolai végzettségű reklám, marketing szakemberek, kereskedelmi szakmenedzserek, idegenforgalmi szakemberek, vendéglátóipari szakemberek, szállodai szakemberek, valamint külkereskedelmi és nemzetközi marketing szakemberek tartoznak. Többségük főiskolai diplomával rendelkezik, a speciális kereskedelmi területek szakismeretét felsőfokú szakképzésben szerzik meg.

A vállalkozások felsőfokú kereskedelmi végzettségű pályakezdőkből 2500-2600 főt várnak évente. A szakmacsoport átlagéletkora alacsony, demográfiai okokból 2015-ig mindössze a jelenleg foglalkoztatottaknak a 19%-át kell pótolni. Vállalaton belüli szakmaszerkezeti változások miatt további 10% új belépőre van szükség. A GKI 2015-ig szóló prognózisa szerint tíz év alatt az ágazat konjunkturális növekedése miatt közel további 3000 új belépő szükséges a munkaerőpiacon.

A felsőfokú kereskedelmi képző intézmények évente 3100 képeznek. A kínálat-kereslet aránymutatója 1,19. A kevesebb, mint 500 fő képzési többlet nem jelent különösebb elhelyezkedési nehézséget a kereskedelmi végzettségű pályakezdőknek, mivel a kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom vállalkozásain kívül a termelő vállalkozások is alkalmaznak felsőfokú kereskedelmi végzettségűeket. A kereskedelmi végzettségű pályakezdők elhelyezkedési esélyeit nem rontják érezhetően a felnőttképzésben végzett 500 fő, mivel ezek döntő többsége a saját munkakörének jobb ellátása érdekében szerezte oklevelét, gyakran a vállalat támogatásával.

A térkép mutatja, hogy a központi régió kivételével a felsőfokú kereskedelmi szakmák iránti kereslet egyenlete a régiók között, azonban a kínálat tekintetében szembetűnő eltérések látszanak. A kereslet-kínálat hiány/ többlet mutatója erős hiányt mutat a Nyugat-Magyarországi Régióban (több mint négyszeres a kereslet a képzési kibocsátáshoz viszonyítva). Szintén hiány van kereskedelmi szakemberekből az Észak-magyarországi és a Dél-Alföldi vállalkozásoknál, itt a kereslet 2-3 szorosan haladja meg a kínálatot. Közép-Dunántúli és az Észak-Alföldi Régióban viszont fordított a helyzet a kereslethez viszonyítva 2-3 szoros a túlképzés. Külön kell megemlíteni Budapestet, illetve Pest megyét, mivel itt 3-4 szer több pályakezdő felsőfokú kereskedelmi szakembert várnak a vállalkozások, mint az ország más területein, a kereslet-kínálat hiánymutatója 1-2 szeres képzési kibocsátási többletet mutat. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a képzések átnyúlnak a régiókon.




131

56. Az üzemgazdász, ügyvitelszervezők száma 2005-ben mintegy 3200 fő volt. E viszonylag

kis létszámú szakmacsoport tagjai fontos szerepet töltenek be a vállalkozások, intézmények életében. Az üzemgazdász, ügyvitelszervező feladata a számviteli rendszerek, a pénzügyi tervezés, a pénzforgalom, szervezése, irányítása, ellenőrzése, a gazdasági, pénzügyi döntéseket megalapozó számítások készítése, a megvalósulásnak ill. teljesítésnek figyelése és kiértékelése, valamint ügyviteli folyamatának tervezése, szervezése. Megjegyezzük, hogy a vállalkozásokban ma már egyre inkább egy-egy szakterületre specializálódott szakember látja el ezeket a feladatokat, gyakran ki szervezik e tevékenységek egy részét a vállalatból.

A szakmacsoport iránti kereslet évi 180 fő. A szakmacsoportba tartozók átlagéletkora magas, demográfiai okokból tíz év alatt a jelenlegi létszám 41%-át kell pótolni, ami kimagaslóan magas arány. A GKI prognózisa ugyan 16%-os növekedést vetít előre 2015-ig, azonban ez a növekedés nem éri el az évi 50 főt. Mindezekkel szemben a képzőintézmények 800 főt bocsátanak ki. A szakmacsoportban jelentős a túlképzés, a képzési kibocsátás több mint négyszeresen haladja meg a keresletet.




132

A 600 fő feletti kibocsátási többlet számára a szakmában való elhelyezkedés szinte lehetetlen, mivel más szakmákhoz hasonlóan e feladatok ellátásához megfelelő gyakorlat, tapasztalat szükséges, továbbá az egyes részfeladatokat gyakran bízzák a vállalat más szakembereire. Súlyosbítja az elhelyezkedési esélyeket, hogy a felnőttképzés keretében a vállalkozások „kiképeztetik” saját embereiket üzemgazdászi feladatokra, így csökkentik a most pályakezdők későbbi elhelyezkedési esélyeit.

Közel azonos kereslet mellett a Dél-Dunántúl kivételéve erős képzési kibocsátási többlet van minden régióban. Budapesten és Pest megyében tapasztalható a legkisebb mértékű túlkínálat az üzemgazdászok, ügyvitelszervezők körében.

57. A jogi foglalkozásúak száma 1600 fő volt 2005-ben. Az irántuk való munkaerőpiaci

kereslet évi 600 fő. Ez egyrészt a demográfiai pótlási igényből (tíz év alatt a jelenlegi létszán 27%-a, ami évi 450 főt jelent), másrészt a GKI által prognosztizált növekedésből (évi 150 fő) tevődik össze. A képzés során a munkaerőpiacon 2200 pályakezdő jogász jelenik meg, ez a kereslethez képest 3,7 szeres képzési többlet jelent.

A több mint 1600 fő kibocsátási többlet aligha talál azonnal jogi területen munkát a munkaerőpiacon. Jellemző, hogy a jogászok a legváltozatosabb területű munkakörökben




133

helyezkednek el. A vállalkozások is előszeretettel alkalmaznak vezetés, irányítási, tanácsadó munkakörökben jogászokat, mivel a jogi ismeretek fontosak ezekhez a feladatokhoz, s így nem kell külső jogi segítséget igénybe venni. A vállalkozások egy része hasonló céllal támogatja a munkatársaikat, hogy a felnőttképzés keretében jogi ismereteket szerezzenek. Közel 1400 fő szerez oklevelet ilyen képzési formák keretében.

Nagyjából azonos kereslet mellett az ország legnagyobb részén négynél többszörös a jogász kínálat mértéke a vele szemben álló kereslethez viszonyítva. Csupán az Észak-Alföldön mérsékeltebb a túlképzés, „csak” 2-3-szor magasabb a képzési kibocsátás. A jogász „túltermelés” tényén az sem enyhít, hogy a Közép-Dunántúli és a Nyugat-Magyarországi régióban nincsen ilyen jellegű képzés.




134

• Felsőfokú fehérgalléros szakemberek közé soroljuk a felsőfokú irodai ügyviteli

foglalkozásokat és a legkülönfélébb területen működő igazgatási szakembereket. Ilyenek közszolgálati, igazgatási, egészségügyi, oktatásügyi, szociális, gazdasági szakmák. Az igazgatási foglalkozásokat megtaláljuk a közigazgatás különböző szintjein, az önkormányzati hivatalokban. Közös jellemzőjük, hogy egy-egy szakterületi specializáció mellett igazgatási ismeretekkel is rendelkeznek.


-1000 0 1000 2000 3000 4000 5000

Irodai, ügyvitelifoglalkozás (felsőfok)

Közigazgatási,érdekvédelemi

felsőfokú, vezető

Egészségügyiigazgatási

foglalkozások(felsőfokú)

Szociális ésmunkaerőpiaciigazgatási fogl.

(felsőfok)

Oktatásügyi igazgatási(felsőfok)

személyek száma







135

A felsőfokú foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői A felsőfokú képzésből kilépők szerkezete

KERESLET-KÍNÁLAT




alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5 Á

gaza

ti sz

erke

zetv

áltá

sból

, val

amin

t a

konj

unkt

urál

is v

álto

záso

kból

ere

dő i

gény

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

est

i le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes ú

j dip

lom

ás m

unka

erő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) D

iplo

más

szak

mák

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em n

appa

li ne

m e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 15 Felsőfokú vezetés irányítás együtt 529226 139382 26 65746 12 29064 6 234193 23419 44 49600 33244 36526 13074 36526 13107 -1889 1,14

Ebből Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok) 47475 13811 29 30738 65 1256 3 45805 4580 96 5405 3801 3845 1560 3845 0 -735 0,84 Közigazgatási, érdekvédelemi felsőfokú, vezető 21076 6106 29 0 0 1008 5 7114 711 34 1740 1188 1191 549 1191 480 0 1,67 Egészségügyi igazgatási foglalkozások (felsőfokú) 1841 620 34 0 0 -172 -9 448 45 24 798 269 395 403 395 350 0 8,81 Szociális és munkaerőpiaci igazgatási fogl. (felsőfok) 2630 787 30 0 0 -97 -4 690 69 26 281 49 138 143 138 69 0 2,00 Oktatásügyi igazgatási (felsőfok) 10601 3913 37 0 0 -784 -7 3129 313 30 1627 67 68 1559 68 0 -245 0,22




136

58. Felsőfokú irodai, ügyviteli foglalkozást végzők száma 2005-ös adataink szerint közel 47-48 ezer fő. A foglalkozások széles skáláját felölelő szakmacsoportba humánerőforrással foglalkozó szakemberek, ügyviteli szakemberek, üzleti szervezők éppúgy kerülhettek, mint specializált szakképesítéssel rendelkező szervezők és szakértők (a nemzetközi kapcsolatok, az ingatlan-nyilvántartás, az üzleti kommunikáció, a biztonságtechnika tárgyköreiben). A középiskolákat gazdasági, ügyviteli végzettséggel elhagyó, jó képességű tanulók rohamosan növekvő arányban fordultak a felsőoktatás felé – lényegesen és növekvő mértékben csökkentve ezzel a középfokú szakképesítéssel a munkaerőpiacra kilépők számát.

A szakmacsoportban foglalkoztatottak korstruktúra-jellemzőit figyelembe vevő számításunk szerint a demográfiai okokból pótlandók aránya tíz év alatt a 2005-ös foglalkoztatotti létszám 29 százaléka. Jelentős, több mint 13 ezer fős belépést tesz szükségessé egyedül ez az egy tényező, de ezzel is lényegesen kisebb hatással van a szakmacsoport munkaerőpiaci keresletére, mint a foglalkozási szakmaszerkezet változása. Az irodai, ügyviteli területen régóta megfigyelhető folyamat a felsőfokú végzettséggel rendelkezők beáramlása középfokú szakképesítést igénylő területekre. A foglalkoztatók szándékain alapuló becslésünk szerint az irodai, ügyviteli foglalkozások esetén több mint 30 ezerrel nő a szakmacsoportban foglalkoztatottak száma a következő tíz évben. A GKI 2015-ig 3% konjunkturális növekedést prognosztizált a szakmacsoportban, ez tíz év alatt 1300 fő új belépőt jelent. Mindez együttesen 4600 fő keresletet jelent.

A felsőfokú képzési intézmények 3800-3900 pályakezdőt bocsátanak ki évente. Ez közel 750 fővel kevesebb, mint amennyit a vállalkozások, szervezetek keresnek. A kínálat/keresleti, arány mutató a szakmacsoportban 0,84. A szakmacsoportban tapasztalható hiány nem jelent problémát a vállalkozások számára, mivel más területeken „túltermelt” diplomások egy része hajlandó irodai ügyviteli területen dolgozni, továbbá a felnőttképzésben másod,- és kiegészítő diplomát szerzők is ellátják e feladatokat.

A felsőfokú irodai, ügyviteli szakmacsoporttal szembeni kereslet közel azonos az egyes régiókban. A Közép-Magyarországi és a Dél-Alföldi régió (itt kiegyensúlyozott a kereslet és a kínálat) kivételével mindenütt a szakmacsoport hiányát tapasztaljuk. Az Észak-Alföldi régió vállalkozásai csak igen nehezen tudják kielégíteni irodai, ügyviteli szakmák iránti igényeit, mivel a kereslet több mint négyszerese a képzési kibocsátásnak. A kereslethez viszonyítva 2-3 szoros hiány tapasztalható az Észak-Magyarországi és a Nyugat-Magyarországi régióban.




137

59. A felsőfokú igazgatási szakmák közül a közigazgatási, védelmi szakmacsoport a

legnagyobb létszámú, 2005-ben 21 ezren voltak. Jellemző szakmák a következők: • igazgatásszervező • közrendvédelmi szervező • igazgatásrendészeti szervező • határrendészeti szervező • katonai vezető • határrendészeti és -védelmi vezető • okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő • okleveles katonai logisztikai vezető • okleveles védelmi igazgatási menedzser • közszolgáltatási szakos közgazdász • igazságügyi ügyintéző




138

A szakmacsoportba tartozó pályakezdők iránti kereslet évi 700-750 fő. Ebből demográfiai okok miatt évi 600-650 főt kell pótolni (2015-ig a jelenlegi létszám 29%-át), továbbá a GKI prognózisa alapján konjunkturális növekedésből adódó évi 100 főt. Mindezzel szemben a felsőoktatás 1200 fő pályakezdőt bocsát ki a munkaerőpiacra, ez több mint másfélszerese az irántuk való keresletnek. Azonban a közel 500 fő képzési többlet nem okoz komoly problémát, mivel e szakmák többsége esetén a tanult ismeretek jól konvertálhatóak a vállalati adminisztratív és ügyviteli feladatokra, így az elhelyezkedésük többnyire biztosított. A felnőttképzés keretében további 550 fő szerez kiegészítő igazgatási ismereteket, azonban ezek a meglévő munkakörök jobb ellátása miatt szükségesek, így e képzéseken résztvevők nem konkurenciái a pályakezdőknek.

A térképen csak a túlképzés tényét lehet megfigyelni, illetve, hogy e szakmákat csupán két régióban oktatják.

60. Az oktatásügyi igazgatási szakmacsoport létszáma 2005-ben 10500 fő volt. A

szakmacsoport iránti kereslet évi 300 fő. Ez az évi 400 fő demográfiai pótlási igényből és a GKI által prognosztizált évi 100 fő konjunkturális létszámcsökkenésből tevődik össze. A képző intézmények 70 fő pályakezdőt bocsátanak ki. Az így mutatkozó mintegy 250 fős hiány azonban nem jelent igazi hiányt, mivel az oktatási igazgatási munkakörök betöltéséhez is komoly, többnyire oktatási tapasztalat kell, ezért e munkaköröket többségében a felnőttképzés keretében szerzett másod-, és kiegészítő diplomák




139

megszerzése után látják el. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kiegészítő-, és másod diplomát szerzők száma közel 1600 fő.

A térképen láthatjuk, hogy az oktatási igazgatási szakmák iránti kereslet egyenletesen oszlik el a régiók között, ám a képzési kibocsátás csak három régióra korlátozódik.

61. Az egészségügyi igazgatási-, a szociális és munkaerőpiaci szakmacsoport létszáma

jóval kisebb, mint más igazgatási szakmáké, 1800 és 2600 fő. A GKI mindkét szakmacsoport csökkenését prognosztizálta. Az évi kereslet 45 (egészségügyi) és 70 fő (szociális és munkaerőpiaci). A szakmacsoportokra „túlképzés” jellemző. Ki kell emelni e szakmacsoportok esetén, hogy a kiegészítő-, és másod diplomások száma meghaladja a szakmacsoportban végző pályakezdők számát. Ez azt is jelenti, hogy e szakmák műveléséhez nagyobb szükség van a megszerzett tapasztatra, mint a megszerzett szakismeretekre.




140




141




142

A középfokú végzettségű szakemberek iránti „új” kereslet és a képzési kibocsátás szakmaszerkezetének összefüggései

A képzési kibocsátás szerkezete

2005-ben 62700 tanuló szerzett, az iskolarendszerű képzés keretében szakmunkás vagy technikusi oklevelet.

62. A kibocsátás szerkezetére jellemző, hogy a végzősök közel 7 százaléka az úgynevezett

leszálló ágban lévő iparágakban való tevékenységre készült fel, tehát olyan szakmákra, amelyek iránti kereslet már hosszabb ideje csökken (élelmiszer feldolgozás, ruhaipar textilipar), illetve a mezőgazdaság, amely - ha jövője nem is kilátástalan, de foglalkoztató képessége - a hatékonyság kényszerű növelése miatt az elmúlt években radikálisan csökkent. g

A végzősök további 20 százaléka, az úgynevezett felszálló ágban lévő iparágak szakmáit sajátította el. Így a nyomdaipari, a faipari-, a fém és- gépipari-, a műszeripari-, építő és építő anyagipari, tegyük hozzá, egyértelműen hiányszakmákat. Közel hasonló, 17,6 százalékos arányban tanultak/ végeztek kereskedelmi és vendéglátóipar szakmákat.

A fenti szakmák közös jellemzője, hogy túlnyomó többségük 8 vagy 10 osztályra épül, nem igényli az érettségit, kevés kivételtől eltekintve fizikai jellegű.

A végzettek 55 százaléka érettségire épülő, fizikai tevékenységet nem igénylő, elvileg a vállalkozások és a közfoglalkoztatók munkaszervezeteiben folyó tevékenység szakmai irányítási, szervezési, bürokratikus lebonyolítási tevékenységéhez kapcsolódó feladatok végzésére készült föl. Köztük műszaki (11,9%), a számítógép kezelői, ügyintézői, (európai) üzleti asszisztensi, marketing és logisztikai, igazgatási, személyügyi, ügyintézői, idegen nyelvi ügyintézői, irodavezetői stb. ismeretekre épülő irodai-ügyviteli (9,1%), számítástechnikai (8,8 %), egészségügyi-szociális (6,7%), kereskedelmi (4,1%), gazdasági-(3,3%), sport-, és kulturális (3,3%), rend-, és vagyonvédelmi (2,4%) feladatok ellátását szolgáló szakmákban szereztek oklevelet.




143

63. A középfokú szakképzés földrajzi kiterjedtsége egyenetlen. Szakmai okleveleket,

együttesen 1604 középfokú feladat-ellátási hely (szakiskola, szakközépiskola) bocsátotta ki. Alig van olyan kistérség az országban, amelyben ne működne egy-egy szakiskola, vagy szakközépiskola, leggyakrabban ugyanazon oktatási szervezeten belül.

A kibocsátás szerkezete –figyelmen kívül hagyva– a földrajzi-, helyi munkaerőpiaci dimenziót, számításunk szerint nem mutat összefüggést a munkaerő kereslet szerkezetével.

Mint korábban említettük, a következő tíz évben - előrejelzési számításaink szerint, évente 130 ezer fő körüli új, azaz pályakezdő munkaerő belépésére lesz szükség. Ebből 28-ezer körüli lesz a diplomások iránti igény és 100 ezer új munkába lépőre lesz szükség a felsőfokú képzettséget nem igénylő munkaerő kereslet kielégítésére.

E százezres munkaerő kereslet belső szerkezetében összességében 24 százalékot, (24000 fő) tesznek ki a szakképzettséget nem, legfeljebb betanító tanfolyamokat igénylő munkakörök, többségükben olyanok, amelyeket az idősebb, gyakran munkavégző




144

képességükben korlátozott munkavállalók szoktak betölteni, ezen belül évente mintegy 11000 takarítóra őrre, portásra lesz szükség. Évente 6500 fő körüli lesz az üzemek, kereskedelmi és építőipari vállalatok szakképzetlen elsősorban férfi nehéz fizikai munkásai iránti igény. E munkakörökbe fiatalabbak és idősebbek egyaránt beléphetnek.

Csupán évi 3000 fő iránti keresletet támasztanak az üzemek, fele részben a termelő technológiai folyamatokhoz illeszkedő gép és berendezés kezelők, illetve az anyagmozgató gépek kezelői iránt. E munkakörök betöltése betanítást, illetve gépkezelői tanfolyamok elvégzését igényli. E nem túlzottan nagy kereslet kielégítése egyaránt történhet az idősebb és fiatalabb korosztályokból. Sajnos a frissen munkaerőpiacra lépők között -becslések szerint – évente 10-12 000 főt is kitesznek a középiskolába nem jelentkezett, illetve a középiskolából lemorzsolódottak aránya Így e munkaerő kereslet kielégítése nem okozhat problémát.

Itt kell felhívni a figyelmet, hogy a közép-, és nagyüzemi termelési folyamatok főszereplői a gép-, és berendezés kezelők - a jelenlegi foglalkozatási struktúrában több, mint 285 ezer ilyen munkakört betöltő fizikai dolgozó található. Elvileg, e munkakörök betöltéséhez nem szükséges szakképzettség, azonban - már ma is, e munkakörök igen jelentős- de nem ismert részét, -nem adekvát szakképzettséggel rendelkezők töltik be, mert a foglalkoztatók igénylik a szakképzettségük révén magasabb munkakultúrára szert tett dolgozókat. Számításaink, mint említettük, csak igen csekély, évi 3000-es munkaerőigényt eredményeztek. Ennek az az oka, hogy számításaink során figyelembe vettük – szakértői adatfelvételünk eredményét, amely szerint a foglalkoztatók arra fognak törekedni a következő tíz évben, hogy e munkakörökbe az ágazatnak megfelelő szakmával rendelkezőket vegyenek fel. Így e munkakörök „betanított” jellege radikálisan csökkeni fog. Ezt bizonyítja, hogy az egyes ágazatokban ugyan különböző, de igen magas 30-70 százalékos mértékben fognak törekedni a még nem szakmunkásokkal betöltött gép-, berendezés kezelői illetve összeszerelői munkakörökben lévő szakképzetlenek kicserélésére. Természetesen az ebből származó munkaerő iránti igényeket számításaink során érvényesítettük.

A fentieket is figyelembe véve amíg, a következő tíz évre számítva, az évi középfokú szakképzettséget szerzettek iránti munkaerő kereslet 74-80 000 fő körül fog mozogni, addig -a 2005-ös esztendőben a középfokú szakmai képzésből oklevéllel kikerülők száma csupán 63 ezer fő. S rögtön tegyük hozzá, hogy e csoport- szakértői becslések szerint 40 százaléka megszerzett szakmájával nem lép ki a munkaerőpiacra, mert e 25-26 ezer




145

nagyságú csoport harmada valamilyen okból elfordul a szakmától, és kétharmada tovább tanul. A továbbtanulók közül azok, akik 8-10 osztályra épülő szakmát tanultak az érettségi megszerzését, vagy második szakma elsajátítását tűzik ki célként. Akik érettségire épülő szakmát szereztek, azok túlnyomó többsége egyetemekre, vagy főiskolákra jelentkezik

Közismert, hogy csak elvétve találni olyan közép (vagy felsőfokú) képző intézményt, amelyik évről évre, elvégezné az intézményből kilépők után követő vizsgálatát. Ennek hiányában 500, az összes középfokú képző intézmény közel 50%-val vettük fel eredményesen a kapcsolatot, hogy tapasztalataik, esetleg után követő vizsgálataik alapján szakmánként adjanak becslést arra, hogy a végzős tanulók milyen arányban folytatják tanulmányaikat (érettségi-, második szakma, felsőfokú képzettség megszerzése céljából,) illetve, szintén szakmánként milyen arányban döntenek amellett, hogy éppen megszerzett szakmájukban nem kívánnak elhelyezkedni. A visszaérkezett 500 kérdőív információit szakmánkra és kibocsátó térségekre dolgoztuk fel. Tanulmányunk ez irányú megállapításait ezekre az adatokra építjük- tudván, hogy mint minden becslésnek vannak pontosságbeli korlátai.

Megjegyezzük, hogy azok, akik -a szakértői becslések szerint több, mint 8600-an - feladták megszerzett szakmájukat, valószínűsíthetően szintén megjelennek a munkaerőpiacon csak nem tanult szakmájukban. Azt is hozzá kell tenni, hogy a munkaerőpiac a munkaerőt nemcsak megszerzett szakképzettsége szerint tudja értékelni, hanem mint általánosan képzett, a képzetlenekhez viszonyítva magasabb munkakultúrával, jobb tanulási és adaptációs készségekkel rendelkezőket, ezért jól, vagy könnyebben betanítható munkaerőként. A képzésbe fektetett energia és pénz tehát csak részben vész el, más része hasznosan értékesülhet.

A középfokú szakképzésből tehát a számításaink szerinti évi 80 000 ezres munkaerő keresletre választ adó 2005-ös kibocsátás eredménye: 37 000 megszerzett szakképzettsége szerinti szakmaszerkezetben és 8600 szakképzettségén kívül, de mégiscsak képzett, együttvéve 45-46 ezer főnyi munkaerő kínálat, a kereslet 56 százaléka.

A középfokon szakképzett munkaerő keresletre válaszkén „megszülető” 37 ezres, munkaerő kínálat közel fele (17800) nem illeszkedik a keresleti szakmaszerkezethez., azaz kibocsátási többletként, értelmezhető. E globális számítás sorozat végeredményeként szomorú kép bontakozik ki:

80 000 főnyi, arányaiban meghatározott szakmaszerkezetet „képviselő” kereslethez - a 2005-ös kibocsátási adatok szerint csupán 19 000 főnyi adekvát szakmai kínálat (találat) illeszthető. Valamint kínálatként jelenik még meg a munkaerőpiacon, az a - szakértői becslések szerinti- 8600, különféle szakképzettséggel rendelkező fiatal, akik nem kívánják




146

tanult szakmájukat gyakorolni, és 17 800 fő, akik abban reménykednek, hogy bár nem mutatkozik irántuk kereslet, a jövőben tanult szakképzettségükkel mégis elhelyezkedhetnek.

Az évi munkaerőkereslet és a képzési kibocsátás szerkezete

0 20000 40000 60000 80000 100000

kereslet évienként

kereslethezigazodó kínálat

képzettszakmaelhagyók

nem adakvátképzettségűek

továbbtanulók

A középfokú szakképzettséggel rendelkezők iránti évi munkaerő keresletet 80 ezer fő körül mozog. E kereslettel szemben a tényleges munkaerő kínálat – ha a finom szakmaszerkezeti struktúrája is megfelelne, 37000 pályára lépő állna. Az abszolút hiány 50 százalékos.

Adataink mutatják, hogy a középfokú szakképzésben közel 20 százalékkal vesznek részt kevesebben, mint az évi munkaerő kereslet, s e hiányt növeli a szakmától való elfordulás illetve a továbbtanulás.




147

A 2005-ös középfokú képzési kibocsátás, a továbbtanulók és munkaerőpiacra lépők összevetése az évi munkaerő kereslettel

Szakképzettséget szerzett

%-ban

Szakmától elfordulók száma %-ban

Szakmától elfordulók aránya

Továbbtanulók száma összesen %-ban

Továbbtanulók aránya

A középfokú képzettségűek munkaerőpiacán nem megjelenők

Tényleges munkaerőpiaci kínálat

Évi munkaerőpiaci kereslet

Kereslet -kínálat hiány/többlet mutatója

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 kékgalléros 17231 27,5 2804 32,6 16,3 2931 17,2 17,0 33,3 11497 27278 0,42 szürkegalléros 10189 16,3 1350 15,7 13,2 3427 20,1 33,6 46,9 5412 3948 1,37 formaruhás (kerekedelmi) 10125 16,2 1512 17,6 14,9 2291 13,4 22,6 37,6 6322 16562 0,38 fehérköpenyes (eü, szociális) 4887 7,8 379 4,4 7,8 811 4,8 16,6 24,4 3697 4653 0,79 fehérgalléros 17415 27,8 2306 26,8 13,2 6680 39,2 38,4 51,6 8429 22728 0,37 művészeti 1457 2,3 165 1,9 11,3 662 3,9 45,4 56,8 630 488 1,29 egyenruhás 1366 2,2 94 1,1 6,9 252 1,5 18,4 25,3 1020 35 29,14

összesen 62670 100,

0 8610 100,0 13,7 17054 100,0 27,2 41,0 37006 75692 0,49 11. oszlop Az évi munkaerő kereslet adata nem tartalmazza azon foglalkozási szakmacsoportok iránti keresletet, amelyek nem igényelnek szakképzettséget, avagy tipikusan a felnőttképzés keretében lehet hozzá szakképzettséget szerezni(gépkezelők, autóvezetők, vagyonőrök) E csoport nagysága




64. A szakmák presztízse és vonzereje alapján kialakított társadalmi –státuszcsoportokba való besorolása és a továbbtanulás között szoros összefüggés figyelhető meg. Táblázatunkból leolvasható, hogy a továbbtanulók aránya 40 % körüli a gazdasági-, kereskedelmi-, számítástechnikai-, ügyviteli szakmai képzéseket magába foglaló fehérgallérosok csoportjánál, és 33 % körüli, a különféle műszaki területeken –technikusi szakmából kilépő szürke gallérosoknál, amíg csupán 17 % körüli a kékgallérosoknál, fehérköpenyes egészségügyi és szociális szakmát tanulóknál. Az átlagosan 27 százalékos továbbtanulás mellett, átlagosan 14 százalékponttal csökkentik (a továbbtanulással együtt 41 százalékkal) a tényleges munkaerő kínálatként megjelenők számát azok, akik tanulmányaik és szakmai gyakorlataik során tévedésnek minősítették szakmaválasztásukat.

A táblázatból részletesen leolvasható karrier-folyamatok eredményeként a munkaerő kereslet-kínálat mutatója igen kedvezőtlenül alakul: a kékgallérosok (0,42) a fehérgallérosok (0,38) és a formaruhás-kereskedelmi foglalkozási szakmacsoportok körében.

Kékgalléros szakmacsoportok iránti kereslet és kínálat egybevetése

65. A kékgalléros szakmunkás területen, a fém és gépipari (0,24) a műszeripari (0,24) az

építőipari (0,4) a legnagyobb a hiány. Változatlan képzési struktúra mellett évente csaknem 20 000 fővel fog emelkedni. Megjegyezzük, hogy ez a hiány 5-6 éve érzékelhető a munkaerőpiacon, s így már bizonyos mértékű felhalmozódás megvalósult. Azt nem tudjuk megállapítani, hogy a vállalkozók mennyi veszteséget szenvedtek el a hiány miatt, de megfigyelhetők -hiánypótló- alkalmazkodási folyamatok is. Köztük olyan technológiaváltás is, amely mérsékli a szakképzett munkaerő iránti igényt, olyan is, amely lehetővé teszi a nem adekvát szakképzettségűek, illetve a csak érettségivel rendelkezők alkalmazását, de nem tudjuk, hogy a technológiai és foglalkoztatási stratégiaváltásban rejlő -hiánypótló tartalékok- meddig terjednek. Látni kell azt is, hogy az érintett ágazatok mikró és kisvállalkozásai, éppen tőkeszegénységük, és egyedi gyártási profiljuk miatt nem nélkülözhetik a komplex, és egyre nagyobb tudással rendelkező kékgalléros szakembereket. Ez fejlődésük legfontosabb forrása. A fenn nevezett három iparág mikró vállalkozásai, az összes alkalmazott 20 százalékát foglalkoztatja, azonban valószínűsíthető – gyártási technológiáik, munkaszervezési eljárásaik jellegzetességei miatt, hogy a szakemberhiány hátrányaiból nem 20, hanem legalább kétszeres mértékben „veszik ki részüket”. A probléma, növekvő negatív gazdasági hatásai miatt mindenképpen megoldásra vár.




149

A legfontosabb kékgalléros foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői

KERESLET-KÍNÁLAT

EGYBEVETÉSE




alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól

2015

-re

kilé

pők/

pó

tland

ók sz

áma

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól

kilé

pők/

pót

land

ók

arán

ya 2

005-

2015

/200

5 A

fogl

alko

zási

sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

ig

ény

2005

-201

5 g

szak

mas

zerk

ezet

vá

ltozá

sábó

l adó

dó

igén

y ar

ánya

200

5-sz

erke

zetv

áltá

sból

, va

lam

int a

ko

njun

ktur

ális

vá

ltozá

sokb

ól e

redő

va

lam

int a

ko

njun

ktur

ális

vá

ltozá

sokb

ól e

redő

M

unka

erő

kere

slet

eg

yütt

: A

vál

tozá

sból

ere

dő

telje

sigé

ny

Évi

mun

kaerő

kere

slet

együ

tt:

A v

álto

zásb

ól e

redő

te

ljes i

gény

ará

nya

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át

/okl

evel

et/ s

zakí

rány

ú vé

gezt

tség

et sz

erző

k sz

áma

(fő)

20

05

szak

ma

elha

gyók

(fő)

to

vább

ta

nuló

k (fő)

T

elje

s, új

köz

ép é

s felős

fokú

vé

gzet

tségű

mun

kaerő

kíná

lat

(fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny

mut

atój

a

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 13 14 15 Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 281295 86217 31 41366 2 -11605 -4 115978 11598 41 4312 640 835 2836 1 -8763 0,24 Ebből

Lakatos 109959 36711 33 13744 12 -4562 -4 45893 4589 42 1562 255 258 1049 0 -3540 0,23 Hegesztő, lángvágó 26690 6555 25 5379 20 -1856 -7 10078 1008 38 287 43 29 216 0 -792 0,21

Forgácsoló 39557 13848 35 8724 22 -4177 -11 18394 1839 47 396 54 67 275 0 -1564 0,15 Szerszámkészítő 4876 1686 35 1276 26 -1020 -21 1941 194 40 56 6 11 39 0 -155 0,20

Fémmegmunkálók, felületkezelők 13031 2787 21 3406 26 -2751 -21 3442 344 26 183 22 30 131 0 -213 0,38 Jármű és motorszerelők 66070 18619 28 1256 2 4446 7 24321 2432 37 1451 175 333 943 0 -1489 0,39 Mechanikai műszerész 13873 3920 28 5538 40 -151 -1 9307 931 67 218 60 56 102 0 -829 0,11

Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 51150 12927 25 12725 -5 1181 3 26833 2683 52 897 120 145 632 128 -2179 0,24 Ebből:

Elektroműszerész 19974 5194 26 3677 18 485 2 9356 936 47 150 24 35 91 0 -844 0,10 Villamossági szerelő 21487 5383 25 5642 26 334 2 11359 1136 53 0 0 0 -1136 0,00

Számítástechnikai műszerész 3594 927 26 234 7 374 10 1536 154 43 99 12 22 65 0 -89 0,42 Rádió és TV műszerész 648 160 25 288 44 -32 -5 417 42 64 70 4 12 54 12 0 1,29

Egyéb villamossági. szerelők, műszerészek 5396 1255 23 2838 53 16 0 4109 411 76 443 67 76 300 0 -111 0,73 Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 151307 40668 27 3340 0 38379 26 82387 8239 54 4533 651 561 3321 553 -5471 0,40 Ebből

Kőműves 54689 14415 26 1159 2 17081 31 32655 3266 60 1057 136 108 813 0 -2453 0,25 Festő, mázoló 14798 3509 24 194 1 3552 24 7255 726 49 1325 170 133 1022 297 0 1,41

Vezeték, csőhálózat szerelő 29099 7589 26 1230 4 6739 23 15559 1556 53 874 135 158 581 0 -975 0,37 Villanyszerelő 37367 11025 30 389 1 5263 14 16678 1668 45 637 88 89 461 0 -1207 0,28

Burkoló 1291 227 18 45 3 752 58 1024 102 79 481 90 60 331 229 0 3,23




A kékgallérosok közé tartozik a mezőgazdaság, élelmiszerfeldolgozó-ipar, textil-, és ruházati ipar tipikusan női foglalkozási szakmacsoportjai. Az érintett- főként női - szakmák többségében, évről évre jelentős kibocsátási többlet keletkezik. Ennek az az egyik oka, hogy ezen ágazatok – foglalkoztató képessége rohamosan csökken, és ugyanakkor a középiskolai korba lépők számára a képzési kínálat nem újul meg. Ezt a helyzetet egyfelől a szakmai orientáció kulturális tradíciói, másfelől a pálya orientáció gyengesége, harmadrész a képző intézmények rugalmatlansága okozza. Mindennek eredményeképpen 4300-as képzési kibocsátás, és a munkaerőpiacra lépni szándékozók 2600 fős csoportjának – számításunk szerint- csupán 50 %-a találhat szakmájába vágó ruha-, textil-, élelmiszeripari munkát. Az így keletkező túlkínálat – megítélésünk szerint nem okoz különösebb elhelyezkedési problémát, mert mind a műszeripar, mind a gépipar egyes területei szívesen fogadják be e csoportokat. De baj, hogy a csoporttal szemben méltánytalanság történik, - olyan szakmákat kell tanulniuk, amelyet nem használhatnak.


-10000 -8000 -6000 -4000 -2000 0 2000 4000

Fém-, gépiparifoglalkozás-

szakmacsoportokösszesen

Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportok

összesen

Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok

összesen

személyek száma




Érdemes lenne észrevenni azt is, hogy a leszálló ágban lévő iparágak szakmáira – sokszor kényszerűségből, a képzési kínálat hiányai miatt jelentkező évi 4300 fiatal számára




teremtett műszerészi, elektrotechnikai, villamossági, NC, CNC gépkezelői képzéssel az e területen jelentkező hiányok enyhíthetők lennének. Véleményünk szerint, érdemes lenne felszámolni, a gazdaság-termelés valós foglalkoztatáspolitikai megoldásai áttekintésével, a nemek és szakmák közötti tradicionális kapcsolatot.

Minden szakmára az alulképzés, az egy-egy évre számított kereslet rendkívül alacsony szintű kielégítése jellemző. A fenti térkép mutatja, hogy csupán Hajdú megyében tapasztalható egyensúly a kereslet és kínálat között. A többi megyében -különböző mértékben - jelentkezik a hiány.





-10000 -8000 -6000 -4000 -2000 0 2000 4000

Lakatos

Hegesztő, lángvágó

Forgácsoló

Kohászati anyag előkészítő

Olvasztár

Hengerész

Öntő

Szerszámkészítő

Ipari-, és nemesfémmegmunkáló

Kovács

Fémmegmunkálók,felületkezelők

Jármű és motorszerelők

Mechanikai műszerész

Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

személyek száma




A három legnépesebb szakma a lakatosoké, a forgácsolóké, és a jármű-, és motorszerelőké

A lakatosok és forgácsolók egyes megyékben különböző mértékben jelentkező hiányát jól magyarázzák a megyére jellemző foglalkoztatottsági szint és a megyei GDP nagyság értékei közötti különbségek, azaz minél nagyobb egy - egy megyében a tapasztalt hiány, annál magasabb a megyei foglalkoztatottsági szint és a GDP A jármű és motorszerelők esetében a megyei foglalkoztatottsági szint nem bír magyarázó erővel, azonban a GDP mértéke, igen. Megvizsgáltuk, hogy a nagyvállalatok megyei foglalkoztatásban betöltött szerepei közötti eltérések magyarázzák-e a tapasztalt hiány mértékét. A vizsgálat korlátozott, de mégsem elhanyagolható eredményt hozott, ugyanis csak a lakatosok-géplakatosok szakmacsoportjában volt tapasztalható ilyen összefüggés: mégpedig igen magas, 45%-os magyarázóerővel és hasonlóan magas Béta értékkel.




A három vizsgálat együttesen azt mutatja, hogy a nagyvállalati munkaerő kereslet kétszeres mértékben hat a hiánymutatóra” mint általában a megyék gazdasági fejlettségét jelző mutatók (foglalkoztatottsági szint, GDP mértéke) A fenti vizsgálatok azt mutatják, hogy a hiány mértékét a lakatosok, géplakatosok esetében elsősorban a nagyvállalatok fokozott jelenléte, a fogácsolók esetében a megyei foglalkoztatottsági szint -többi megyéhez viszonyított magas aránya, a jármű és motorszerelők esetében a megyei GDP -többi megyéhez viszonyított magas szintje magyarázza a legerősebb mértékben.


a megyei foglalkoztatottsági szint Egy főre eső megyei GDP

250 feletti vállalatok által foglalkoztatottak aránya


ban

az összefüggés erőssége (Béta)




ban


Lakatos, géplakatos 13 -0,37 23 -0,51 45 -0,67

Forgácsoló 36 -0,61 16 -0,42nincs összefüggés

Jármű és motorszerelők nincs összefüggés 25 -46

gyenge összefüggés

Megvizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a hiány mértéke és a szakmák egyes, a munkavállalók számára is értelmezhető jellemzői között. E vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy a hiánymutató mértékét nem befolyásolja a megyék közötti bérszínvonalban, és a vizsgált szakmák várható, jövőbeli szakmai-tartalmi változásai közötti különbségek. E tényező vizsgálatát az tette lehetővé, hogy szakértői felvételt készítettünk az egyes szakmákban végbemenő technológiai- tudásszükségletek jövőbeli változásáról. A most tárgyalt szempontból a szakértői vizsgálat alapján megállapíthattuk, hogy a nevezett szakmák gyakorlóinak 40-60%-ával szemben a következő tíz évben új, elsősorban az NC, CNC berendezések kezelésének képességét várják el. A vizsgálat eredményéből úgy tűnik, hogy keresleti oldalon számítanak e készség és tudáscsoport jelenlétére, de ez a kínálati oldalon még nem hat: ettől nincs a szakmának nagyobb vonzereje.


átlagéletkor A szakma tartalmi változásának intenzitása Bérszínvonal







Lakatos, géplakatos 18 -0,43 6 -0,25 8 -0,298

forgácsoló 12 -0,37nincs összefüggés nincs összefüggés

Jármű és motorszerelő nincs összefüggés nincs összefüggés nincs összefüggés

Meglepőnek kell azt a vizsgálati eredményt is tartani, hogy a megyék közötti munkaerő kínálati hiány- különbségeket a szakma megyék közötti kínálati bérszínvonala sem magyarázza, azaz a jelenlegi bérkülönbségek, és nyilván a jelenlegi bérszínvonal nagysága még nem mozdítja meg a kínálatot, nem teszi vonzóbbá a szakmát a pályaválasztók számára.




66. A műszeripari ágazati jellegű foglalkozási szakmacsoportokban tapasztalható hiány a fém és gépiparban tapasztaltnál is súlyosabb. Szinte az ország egészére az jellemző, hogy a kereslet négyszer, vagy még ennél is többször haladja meg a kínálatot. Az elektroműszerész, villamossági szerelő, számítástechnikai-, Tv és rádió műszerészek iránt nemcsak a termelő-gyártó műszeripari és a kapcsolódó ágazatok mutatnak növekvő keresletet, hanem a komputer vezérlésű berendezések széleskörű elterjedése is. A 2005-ben az ország egész területén csupán 897 fő szerzett ez irányú szakmai oklevelet. Így a kereslet –kínálat mutatója 0,1 lett, azaz a 13 százalékos szakmaelhagyás, és 17 százalékos továbbtanulás után csak minden tizedik munkakör betöltéséhez elegendő szakember lépett ki a munkaerőpiacra. E helyzet értékeléséhez tartozik az a tény is, hogy ugyanakkor 1613 elektrotechnikus szerzett szakmai oklevelet. Azonban a technikusok iránti kereslet csupán ötöde a szakmunkás végzettséggel munkaerőpiacra lépőknek. Ennek eredményeképpen - annak ellenére, hogy a technikus végzettséget szerzők harmada továbbtanult és közel egytizede elfordult a szakmától- becslésünk szerint 6-700 elektrotechnikus iránt nem mutatkozott kereslet.


-2500 -2000 -1500 -1000 -500 0 500 1000

Elektroműszerész

Villamossági szerelő

Számítástechnikai műszerész

Rádió és TV műszerész

Látszerész

Egyéb villamossági. szerelők, műszerészek

Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportokösszesen

személyek száma







Tehát amíg a szakmunkás „oldalon” közel 2200 fős munkaerőhiány, addig a technikusi oldalon 670 kibocsátási többlet keletkezett. Erre az ellentmondásra, a vállalkozókkal készített interjúink alapján tudunk magyarázatot adni: Általában nem elégedettek sem a szakmunkásképzés elméleti, sem gyakorlati tartalmaival, de ennél még elégedetlenebbek a technikusképzéssel, amely sajátos módon nem foglalja magába a szakmunkásoknak megtanított gyakorlatot, ellenben több időt tölt az elmélettel. Ezen túl is, a foglalkoztatóknak, és a szociológusoknak az egybevágó véleménye, hogy a képzés tartalma, és elnevezése – technikus- félrevezető: azt a képzetet kelti, hogy a szervezeti hierarchiában magasabb „posztra” jogosít, mint amit egy szakmunkás elnyerhet. A munkaszervezetek azonban nem működtetnek oly sok technikusi pozíciót, mint amennyire az iskolarendszer képez, és ráadásul, a technikusi pozíciókat nagy gyakorlattal, helyi tapasztalattal rendelkező idősebb, kommunikációképes személyekre, igen gyakran tapasztalt szakmunkásokra szeretik bízni.

Az (elektro) műszeripari szakmunkások és technikusok adatai

0 500 1000 1500 2000 2500 3000

évi képzési kibocsátás

szakmaelhagyók

továbbtanulók

évi munkaerőpiaci kereslet

tényleges kínálat

kibocsátási hiány

kibocsátási többlet

kínálat/kereslet mutatója

elektro technikusok

műszeripari foglalkozásiszakmacsoportok(szakmunkások)




évi képzési kibocsátás

Szakma elhagyók

Tovább tanulók

évi munkaerőpiaci kereslet

tényleges kínálat

kibocsátási hiány

kibocsátási többlet

Kínálat /kereslet mutatója

műszeripari foglalkozási szakmacsoportok (szakmunkások) 897 120 145 2683 632 2179 128 0,24elektrotechnikusok 1613 149 491 523 972 449 1,86összesen 2510 269 633 3386 1404 2179 577 0,41

A két szakma, illetve státuszcsoportot egyesítő számításainkból látható, hogy -még ha a technikusok el is foglalják a nekik felkínált szakmunkás-pozíciókat, akkor sem éri el a munkaerő kínálat a kereslet felét. Sajnálatosan itt is érvényes, amit a gépiparral összefüggésben mondtunk: olyan nagymértékű, évi, évenként 2000 fővel növekvő munkaerőhiányról van szó, amely egyaránt veszélyezteti a mikró és a nagyobb termelő szervezetek működését.

67. A kék gallérosok itt tárgyalt utolsó, de rendkívül fontos csoportja az építőipari ágazati

jellegű munkát végzőké. Az építőipari tevékenységhez legszorosabban kapcsolódó szakmák - kevés kivételtől eltekintve – mindegyike hiányszakmának tekinthető. Így az ács-állványozó, az épületasztalos, a kőműves, a vasbetonszerelő, a szigetelő, az épületbádogos, a gépészeti munkákat végző vezeték és hálózatszerelő. Kivételt két fontos szakma képez: a festő-




mázoló és a burkoló, amelyekben –számításaink szerint képzési kibocsátási többlet keletkezik.

Az építőipar, az alkalmazott szakemberstruktúra valamint munkaerőigénye nagyon nehezen számítható, becsülhető. A munkaerőigény egyrészt ingadozó, a munkaszervezetek „projekt” alapon dolgoznak, és kiterjedt alvállalkozói rendszert működtetnek, ahol minden kisebb-nagyobb alvállalkozó rugalmasan bővíti-csökkenti a legálisan vagy féllegálisan alkalmazottak létszámát. Az építőipar által igényelt szakmastruktúrát azért is nehéz a számítások alapjául tenni, mert az építőipari tevékenységekkel szemben nagyon különböző szakmai elvárásokat támasztanak a megrendelők, mind a technikai megoldásokkal, mind a minőséggel kapcsolatban. Jelentős technológiai-szerkezeti különbségek vannak a különböző méretű és funkciójú épületek között, s ebből következik, hogy eltérő, olykor nagyon különböző szakmai tudáskészletek mozgósítására van szükség. E tudáskészletek egyik eleme az alkalmazható, illetve alkalmazott anyagok, amelyek felhasználása sokszor egészen új ismeretek (és gyakorlat) megszerzését követeli meg. Így az építőiparra alkalmazott szakmaszerkezeti modell – ill. számításaink alapját képező adatfelvétel sem lehet nagyon pontos. Mindehhez, hozzá kell tenni, hogy az építőiparban számos tevékenység gyakorlat útján is megtanulható, igen jó minőségben végezhető. A kisebb-nagyobb vállalkozóktól, a projekt minőségi elvárásaitól is függ, hogy milyen szaktudású-minőségű embereket toboroznak egy-egy munkára. Nem feltétlenül elvárás, a szakmai oklevél. Ilyen körülmények között alakítottuk ki - a különböző vállalkozási méretcsoportokra azt a szakmaszerkezeti modellt, amely a kereslet számítás alapjául szolgált. Az építőipari ágazati jellegű foglalkozási szakmacsoportban évente 8200, a kapcsolódó faipari szakmacsoportban (ács–állványozók, épületasztalosok) további 1200-1500 pályakezdőre van szükség. Ez a demográfiai, technológiai –szakmaszerkezeti és konjunkturális változások együttesére épülő adat átlagos, más szakmacsoportokhoz hasonló életkor (azaz reprodukciós igény) struktúrát, nagyon kis mértékű szakmaszerkezet változást és igen jelentős konjunkturális változást magába sűríti magába. A konjunkturális változásból eredő létszámnövekedés a GKI – 2015 re, közel 30 százalékosnak becsülte. Szakmaszerkezeti számításaink ezen alapulnak, s nyilvánvaló, hogy ha ezeket a munkaerő keresleti adatokat vetjük össze a mai kibocsátási adatokkal, akkor a hiány, a ma érzékelhetőnél jelentősen nagyobb lesz.





-6000 -5000 -4000 -3000 -2000 -1000 0 1000 2000 3000 4000

Kőműves

Épületszerkezet-, ésvasbetonszerelő

Épületszigetelő, tetőfedő

Festő, mázoló

Épületbádogos

Vezeték, csőhálózat szerelő

Szellőző és klímaszerelő

Felvonó szerelő

Villanyszerelő

Burkoló

Kőfaragó, műköves

Kályhás

Üvegező

Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

személyek száma




A megközelítően évi 9 000-esi munkaerő kereslettel szemben 5-5500 szakmunkást képez, amely csoport, a szakértői becslések alapján megállapított pálya elhagyás és továbbtanulás következtében 3500-3800 szakmunkásra apad, ennyien jelennek meg új belépőként a munkaerőpiacon: a hiány 60 % körüli, a hiánymutató 0,4 tized.




159

A legfontosabb építőipari, fa-és bútoripari foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői

KERESLET-KÍNÁLAT

EGYBEVETÉSE




alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igén

y 20

05-2

015

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igén

y ar

ánya

200

5-20

15/2

005

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes i

gény

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes i

gény

ará

nya

2005

-20

15/2

005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sza

kírá

nyú

vége

ztts

éget

szer

zők

szám

a (fő)

200

5

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

mun

kaerő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 13 14 15 Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 151307 40668 27 3340 0 38379 26 82387 8239 54 4533 651 561 3321 553 -5471 0,40 Ebből:

Kőműves 54689 14415 26 1159 2 17081 31 32655 3266 60 1057 136 108 813 0 -2453 0,25 Festő, mázoló 14798 3509 24 194 1 3552 24 7255 726 49 1325 170 133 1022 297 0 1,41

Vezeték, csőhálózat szerelő 29099 7589 26 1230 4 6739 23 15559 1556 53 874 135 158 581 0 -975 0,37 Villanyszerelő 37367 11025 30 389 1 5263 14 16678 1668 45 637 88 89 461 0 -1207 0,28

Burkoló 1291 227 18 45 3 752 58 1024 102 79 481 90 60 331 229 0 3,23 Fa-, bútor ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 52539 11148 21 1537 1 -1981 -8 10704 1070 20 2206 379 269 1558 1642 -1155 1,46 Ebből

Ács-állványozó 11969 3053 26 267 2 4470 37 7790 779 65 284 40 16 228 0 -551 0,29 Épületasztalos 19135 4174 22 425 2 1376 7 5975 597 31 0 0 0 -597 0,00 Bútorasztalos 17309 2962 17 725 4 -6592 -38 -2906 -291 -17 1734 294 225 1215 1505 0 4,18

Asztalos 36444 7136 20 1150 3 -5217 -14 3069 307 14 1734 294 225 1215 1505 -597 3,96




160


-1500 -1000 -500 0 500 1000 1500 2000

Ács-állványozó

Épületasztalos

Bútorasztalos

asztalos

Kárpitos

Mintakészítő

Kádár

Faesztergályos

Fa-, bútor ipari foglalkozásszakmacsoportok összesen

személyek száma




Építészeti irányadó törzsfoglalkozásokKőműves, Épületszerkezet-, és vasbetonszerelő, Épületszigetelő, tetőfedő, Festő,

mázoló, Épületbádogos, Burkoló, Kőfaragó, műköves, Kályhás, Üvegező

A kereslet-kínálat hiány/többlet mutatója (2005)

Harmonikus kereslet - kínálat

Négynél többszörös

Három - négyszeres

Kettő - háromszoros

Egy - kétszeres

Egy - kétszeres

Kettő - háromszoros

Három - négyszeres

Négynél többszörös

Nincs képzésA kínálat mértéke

A kereslet mértéke

A 2006-2015-ös periódusra becsült évenkénti munkaerő kereslet száma (fő)32

1198

43157

113

337

330

227134

266

191

142188

154

216

220

312

195

135

112

86

3K Consens, 2007




161

A fenti térkép mutatja, hogy a magas hiánymutató mellett a hiány meglehetősen egyenetlenül oszlik el az országban. A megyék között, nagyjából azonos kereslet mellett jelentős különbségek alakultak ki, vagyis sok megyében a képzési kínálat alacsonyabb az átlagosnál. A budapesti és fejér megyei építőipari vállalkozások különösen nagy hiánnyal küzdenek. Ez azzal is összefügg, hogy az építőipari vállalkozások - függetlenül attól, hogy mikor-hol építenek e térségekben sűrűsödnek.

68. Az építőipari tevékenység részeként működő gépészetben a munkaerőhiány hasonlóan

magas szintjét, de eltérő területi eloszlásban tapasztaljuk. A térképen felsorolt szakmákban az évi munkaerő kereslet 3500 körül mozog s ezzel szemben az évi tényleges kínálat alig haladja meg az ezer főt.

Közismert az építőipar, akár a magasépítésről, akár a mély, illetve útépítésről van szó, fekete és szürke munkával való terheltsége. Közismert, hogy az építőipar nagyobb projektjei mikró-, és kisvállalkozások alig áttekinthető hálózatát foglalkoztatja. Közismert, hogy az egy-egy projektben résztvevő szakemberek nem feltétlenül főállásban végzik tevékenységüket. Azt is említettük, hogy az építőipari tevékenységben résztvevők egy része autodidakta, nem iskolában képzett szakember. Mindezért igen nehéz megmondani, hogy valójában milyen és mennyi a jelenleg létező szakember-kapacitás, és mennyi szükséges demográfiai, vagy




162

szerkezetváltási okokból történő pótlásához, illetve az ágazat jövőben megnövekedett feladatait mennyien, és milyen szakmastruktúrában lesznek képesek elvégezni. A számítások és empirikus tapasztalataink alapján úgy hisszük, hogy a –jövőt is figyelembe véve– a valóságos hiány kisebb lesz az előre jelzettnél, –talán fele– ugyanakkor a tevékenység hatékonyságával, azaz az építés üzemszerűségével kapcsolatos elvárások –a verseny következtében– nőni fognak, így az iskolarendszerű képzés előtt álló legfontosabb feladat a modern, egyúttal szigorú munkamegosztáson alapuló szakmai tevékenység elsajátíttatása. Ugyanis a jól szervezett, az új anyagokat és alkatrészeket használni képes munka, illetve munkafolyamatba, a piaci feladatok növekedése esetén, könnyebb külső, nem szakembereket beállítani, mint a hagyományosan szervezetlen, egy-egy mester „titkát” képző áttekinthetetlen munkafolyamatba. 69. Szintén a kékgallérosok csoportjába soroljuk a ruha, cipő, bőripari szakmákat, szemben

a korábban tárgyalt kékgalléros szakmákkal, ezek alapvetően női jellegűek. A ruha- és cipőipar meggyengült helyzete ellenére a mai napig jelentős foglalkoztató erővel rendelkezik. 2005-ben becsléseink szerint a szakmacsoportba sorolt szakmákban több mint 50 ezer főt foglalkoztattak. A szakmacsoportra jellemző hiánymutató 2,22, ami azt jelenti, hogy a több mint kétszer annyian jelennek meg a munkaerőpiacon, mint amennyit a vállalkozások keresnek. A szakmacsoport legnagyobb létszámú szakmacsoportja a szabó- varrónők, modellkészítők csoportja, közel 40 ezer fővel.

Az elmúlt években az ágazatnak sem a társadalmi, sem az anyagi presztízse nem volt magas, ezért viszonylag kevés diák választotta életpályául. Az ágazat rendkívüli mértékben leépült, a jövőben csak az ágazat egy-egy specializált szegmensében várható növekedés, azonban ennek nem várhatók jelentős foglalkoztatási hatásai.

A ruhaiparban technológiai fejlődés és az ágazatra jellemző alacsony bérszínvonal miatt a szakmunkások (szabászok, varrónők) leginkább a mikro és kisvállalkozásoknál állnak alkalmazásban.

A cipő és bőripar a ruhaiparhoz hasonlóan drasztikus leépülésen esett át az elmúlt években. A korábbi nagy cipőgyárak, nagyságrendekkel kisebb mértékű termelést folytatnak, vagy bezártak, s szinte teljesen megszűnt (korábban, főként a termelő szövetkezetek melléküzemágaiban működő) kisüzemi termelés.

Mind a ruhaipar, mind a cipő, és bőripar nagyon „fogyasztja” a dolgozókat. A foglalkoztatottak átlagéletkora alacsony. Az iskolarendszernek nagy a tehetetlensége,




163

csak késve érzékeli a gazdaságban bekövetkező szerkezeti változásokat, így még ma is relatíve nagy számban képezi e szakmákat. Azonban a néhány munkába álló pályakezdő rövid időn belül elhagyja a pályát, más munkát keres, családot alapít. (gyermeket nevel). Megjegyezzük, hogy a vállalkozásokkal folytatott interjúink tapasztalatai szerint a varrónők, illetve cipőfelsőrész készítők kézügyessége, manipulációs készsége, monotonitás tűrése kiválóan alkalmazható a műszeripari alkatrész összeszerelő üzemekben, s a vállalkozások előszeretettel foglalkoztatják az ilyen szakmájúakat.


-100 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000

Szabó, varrónő, modell készítő

Szabász

Szűcs, szőrmekonfekcionáló

Bőrdíszműves, bőröndkészítő

Cipész, cipőkészítő, - javító

Bőrruha készítő, javító

Ruha, cipő ipari foglalkozásszakmacsoportok összesen

személyek száma




70. A szabó, varró, modellkészítő szakmában 2005-ben közel 40 ezren dolgoztak.

Számításaink szerint a szakmában demográfiai okokból 2015-ig a jelenlegi létszám 21 százalékát kell pótolni, körülbelül 8 ezer főt. Szakértői becslések szerint a belső szakmaszerkezeti változások miatt további 10 százalék pótlására lesz szükség. E pótlási igénnyel szemben a GKI 2015-re közel 30%-os csökkenést prognosztizált az ágazatban, így számítási metódusunk szerint nem mutatható ki számszerű kereslet a szakma iránt, az ágazatban a következő tíz évben további leépülések várhatóak. Ugyanakkor a középiskolákban 1400 varrónő szerez szakmunkás bizonyítványt, azonban a szakmában végzettek fele (700) vagy továbbtanul (20%), vagy szakmaelhagyóvá válik (29%), így




164

számításaink szerint több mint 700 pályakezdő varrónő keres munkát a munkaerőpiacon. A végzés utáni szakmaelhagyásnak a szakmában elérhető megalázóan alacsony fizetés, illetve a megerőltető monoton munka az oka.

A térképen látható, hogy a ruha-, cipőipari szakmák iránti kereslet nem egyenletesen oszlik el az országban, egy-egy megyében működnek ruhaipari (főként multinacionális) nagyvállalatok, amelyek stabilizálták piacaikat, tartósan biztosítanak munkát a varrónőknek. Ilyennek tekinthető Vas, Pest, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye. Egyedül Vas megyében magasabb a varrónők iránti kereslet, mint a képzési kibocsátás, máshol erős –több mint háromszoros– kínálati többlet van. Megjegyezzük, hogy 7-800 fős kibocsátási többlet nem okoz feszültséget a munkaerőpiacon, mivel a magas fluktuáció miatt egy részét az ágazat „felszívja”, továbbá –mint korábban leírtuk– készségeik, munkavégző képességeik alkalmassá teszik őket számos tevékenység ellátására.




165

A legfontosabb ruha, cipő, bőr ipari foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői KERESLET-





alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sza

kírá

nyú

vége

ztts

éget

szer

zők

szám

a (fő)

200

5

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

mun

kaerő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 13 14 15 Ruha, cipő ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 51413 11373 22 0 0 -16171 -29 560 56 1 1666 439 361 866 846 -36 15,46 Ebből:

Szabó, varrónő, modell készítő 38766 8096 21 3880 10 -12304 -32 -329 -33 -1 1391 401 290 700 733 0 21,27 Bőrdíszműves, bőröndkészítő 1207 260 22 217 18 -343 -28 135 13 11 103 16 13 74 60 0 5,48

Cipész, cipőkészítő, - javító 5449 1444 26 569 10 -1677 -31 335 34 6 71 8 28 35 2 0 1,05




166

71. A bőrdíszművesek létszáma 205-ben 1200 fő körül volt, az irántuk való kereslet 10-20 fő

pályakezdő. A középiskolában ennek a létszámnak többszöröse képződik, bár a végzettek 30%-a nem jelenik meg a munkaerőpiacon kínálatként (továbbtanulnak, szakmaelhagyók lesznek), még így is 60 fős képzési többletről beszélhetünk. A szakmaelhagyás a bőrdíszművesek körében az ország keleti megyéiben, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés megyékben a legjelentősebb, Békés megyében eléri a 40%-ot is.

72. A cipész, cipőkészítő-, javító szakmacsoport mára (nagy)üzemi szakmává vált. Csupán

néhány száz cipész kisüzemet, egyéni vállalkozást találunk. A szakmacsoport két fő szakmája a többnyire nőkből verbuválódó cipőfelsőrész készítők és cipőgyári cipőkészítő szakmunkások, akik között vegyesen találunk férfiakat és nőket.

A cipész, cipőkészítő-, javítók létszáma 2005-ben 5500 körül mozgott, a vállalkozások évi 30-40 fő pályakezdőt tudnak alkalmazni. A szakmacsoportban dolgozók ágazat más szakmáihoz hasonló korosztályokból kerülnek ki, demográfiai okokból az elkövetkező tíz évben minden negyedik foglalkoztatottat pótolni kellene. A cipőiparon belüli szakmaszerkezeti változások miatt további 10% felvételére lenne szükség, azonban a GKI 2015-ig becsült konjunkturális előrejelzése szerint az ágazat 2015-ig további 30%-os veszteséget lesz kénytelen elszenvedni, emiatt több mint 1500 fővel fog csökkeni az ágazat foglalkoztató képessége.




167

A cipő és bőripari középfokú képzési kibocsátás 70-80 fő, a képzés eredményessége átlagosan 50%-os (a képzettek fele jelenik meg munkaerőpiaci kínálatként). Az eredményesség 40-70% között mozog az egyes megyékben, Észak-, és Dél-Alföldön a legalacsonyabb. Számításaink szerint 60 fő képzési többlet „keletezik”, azonban ez a varrónőknél leírt okok miatt itt sem okoz munkaerőpiaci feszültséget.

A térképen látható, hogy cipőipari szakmákat az ország kelet és dél-keleti megyéiben képeznek. Egyedül Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyében tapasztalható két-háromszoros kereslet a képzési kibocsátáshoz viszonyítva.

73. A középfokon képzett „formaruhás” kereskedelmi, vendéglátó ipari szakmunkások

szakmacsoportjában magas munkaerőhiányt tapasztalunk (0,41). „Formaruhás” státusz megnevezést adtunk a kereskedelmi vendéglátó ipari szakmájúaknak, valamint a fodrászoknak és kozmetikusoknak, illetve más személyi szolgáltatási jellegű tevékenységet folytatóknak, mert kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a formaruha, illetve az teszi vonzóvá e szakmákat, hogy az emberek mindennapi életterében folyik munkájuk, s ott „megmutathatják magukat” Létszámuk 2005-ben 420 ezer fő volt (az összes foglalkoztatott 11%-a). A kereskedelemhez kötődő legfontosabb szakmák mindegyike hiányszakmának tekinthető, ilyen szakma a bolti pénztáros, a (szak) kereskedők, az eladó, árus, felvásárló.




168

A szintén kereskedelmi szakmának tekintett (érettségizett) kirakatrendezők esetén viszont két és félszeres képzési kibocsátási többletet tapasztalunk.

74. A vendéglátás legfontosabb szakmái a vendéglátó, vendéglős, a felszolgáló és a cukrász,

szakács. Megjegyezzük, hogy a cukrászok a kereskedelem területén is jelentős számban megtalálhatók, e két szakma képzési kibocsátása megegyezik az irántuk tapasztalt kereslettel. A vendéglátás területén a felszolgálók esetén tapasztalunk képzési kibocsátási hiányt (0,72). A kétharmad részben érettségivel rendelkező középfokú vendéglátó ipari szakemberek, vendéglősök, vendéglátók képzése során kétszeres kibocsátási többlet keletkezik.

75. Külön kell beszélni a szintén ebbe a szakmacsoportba sorolt fodrász, kozmetikus

szakmákról, esetükben jelentős képzési többletről beszélhetünk, közel tízszer több fodrász, kozmetikus jelenik meg a munkaerőpiacon, mint amennyit legális keresletként ki tudunk mutatni. Megjegyezzük azonban, hogy a szakmában nagyon nagy a fluktuáció, és kimagasló a fekete munka aránya, háztartás, vagy más munka melletti fodrászkodás, illetve kozmetikai tevékenység.

76. A két legnépesebb és egyben a legnagyobb képzési hiányt mutató szakmacsoport a bolti

pénztáros, illetve eladó (ABC eladó), ez utóbbi több mint 250 ezer fő 60%-a mikro szervezetekben dolgozik, a bolti pénztárosként dolgozó 19 ezer fő többsége (háromnegyed része) nagyobb szervezetek alkalmazottja.




169

A legfontosabb kereskedelmi foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői KERESLET-





alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sza

kírá

nyú

vége

ztts

éget

szer

zők

szám

a (fő)

200

5

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

mun

kaerő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 13 14 15 Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 416460 82792 20 606 0 82227 20 165625 16562 40 11042 1717 2562 6763 2010 -11809 0,41 Ebből:

Bolti pénztáros 23876 5472 23 15 0 7782 33 13269 1327 56 356 62 46 248 0 -1078 0,19 Kereskedő 41126 11648 28 72 0 6551 16 18271 1827 44 2381 356 612 1413 0 -414 0,77

Eladó, árus, felvásárló 264456 48415 18 397 0 51541 19 100352 10035 38 640 104 147 389 0 -9647 0,04 Kirakatrendező, manöken 304 69 23 0 0 108 36 177 18 58 88 44 44 26 0 2,49

Vendéglátó, vendéglős 10122 2905 29 21 0 1224 12 4150 415 41 1626 288 501 837 422 0 2,02 Felszolgáló, szobaasszony 33668 4509 13 48 0 6390 19 10947 1095 33 1310 191 328 791 0 -303 0,72

Cukrász, szakács 30474 7124 23 43 0 5859 19 13026 1303 43 2224 289 551 1384 81 0 1,06 Személyi szolgáltatási foglalkozások

(fodrász, kozmetikus) 4232 924 22 0 0 836 20 1761 176 42 2415 383 377 1656 1480 0 9,40




170

Az építőiparhoz hasonlóan e szakmák (illetve magának a kereskedelemnek a) szakképzett munkaerőigénye is nehezen becsülhető, mivel a bolti és nem bolti kereskedelmi vállalkozások több mint a fele önfoglalkoztató, családi mikro vállalkozás, ahol a munkaerő gyakran nem rendelkezik sem kereskedelmi, sem vállalkozói képesítéssel, képességekkel. Ugyancsak nehezíti a pontos becslést, hogy a nagyméretű kiskereskedelmi vállalatok szervezeti kultúrája, ezen belül a foglalkoztatási kultúra egysíkú termelékenység centrikussá vált. A kialakult szigorú elvárások frusztrálják az áruházi eladókat, pénztárosokat, nagy a fluktuáció, és így az új munkaerő iránti igény. A kereskedelem tömegesedésével, a diszkont értékesítés növekedésével leértékelődik az eladói szakma. Vonzereje azáltal is csökken, hogy a költségleszorítás versenyében bér-, és megbecsültség pozícióik egyre gyengébben lesznek. Ennek következtében e kereskedelmi területen jelentős a szakképzetlenek, illetve a belső képzési rendszerben, valamint a munkaerőpiaci képzés keretében megszerzett elemi szakismeretekkel dolgozók aránya.

Az eladók iránti pályakezdő kereslet –számításaink szerint– 10 ezer fő, szakképzett eladó ezzel szemben a középiskolából mindössze 650 fő kerül ki, a kereslet-kínálat aránymutatója rendkívül alacsony, 0,04. Azonban figyelembe kell venni, hogy sem a multinacionális kereskedelmi vállalkozások sem a kis, családi kereskedések nem középiskolában végzett szakmunkásokat alkalmaznak. A nagy kereskedelmi vállalkozások többnyire a felnőttképzés „gyorstalpaló” tanfolyamain ismereteket szerzett eladókat, árufeltöltőket alkalmaznak nagy létszámban. A kisebb kereskedelmi egységeknél sem a szakismeret a döntő, hanem a megbízhatóság és a rátermettség. A munkaköröket leggyakrabban a kereskedő- vállalkozók családtagjai töltik be.

A kereskedelemi szakmacsoportban évente 13 ezer, a vendéglátóipari szakmacsoportban 3 ezer pályakezdőre van szükség. A személyi szolgáltatási foglalkozások kevesebb, mint évi 200 fő pályakezdőt igényelnek. Mivel a szakmacsoportban jelentős foglalkozási szerkezeti változások nem várhatók, ezért az említett pályakezdő igények a demográfiai pótlási igényt és a konjunkturális változások miatti létszámigény többletet foglalja magába.

A konjunkturális létszámigényből eredő létszámnövekedést a GKI, 2015-re 20 százalékosra prognosztizálta. Ezt a mértéket ugyan kissé túlzottnak tartjuk, ám az érintet pályakezdők számát tekintve igen jelentős.

A kereskedelmi és vendéglátóipari szakmájúak iránti évi 17 ezer fős kereslettel szemben a középfokú iskolarendszer mindössze 11 ezer szakmunkást és középfokú szakembert képez. Szakértői becslések szerint e képzett létszámnak mindössze 60%-a (6-7 ezer fő)




171

jelenik meg a munkaerőpiacon új belépőként. A szakértői becslések tanúsága szerint a végzettek egyötöde a végzés után elhagyja a szakmáját, s közel ugyanennyien tanulnak tovább, új szakmát, vagy érettségit szereznek, az érettségizettek esetén jellemző a felsőfokú továbbtanulás is.


-15000 -10000 -5000 0 5000 10000

Szállodai portás

Hostess

Bolti pénztáros

Pénzkezelő

Kereskedő

Eladó, árus, felvásárló

Kirakatrendező, manöken

Vendéglátó, vendéglős

Felszolgáló, szobaasszony

Cukrász, szakács

Személyi szolgáltatási foglalkozások (fodrász,kozmetikus)

Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

személyek száma




A térkép mutatja, hogy az átlagosan magas (0,41) hiánymutató mellett a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmák hiánya az egyes megyék között nem egyenletesen oszlik el. A megyék többségében lényegében hasonló mértékű kereslet mellett eltérő a hiány mértéke. Budapesten kiemelkedő, két-háromszoros a kereslet mértéke, Pest, Fejér, Baranya megyében egy-kétszeres. Ezzel szemben Vas és Veszprém megyében egy-háromszoros képzési többlet keletkezik.




172

77. Középfokú fehérköpenyes egészségügyi és szociális végzettséggel rendelkezők száma

2005-ben 125-130 ezer fő volt (az összes foglalkoztatott 3%-a). E tipikusan női szakmacsoport „fehérköpenyes” elnevezést az egészségügyben dolgozók fehér köpenyéről kapta, mivel a munkaruha viselete kötelező, általában fehér köpeny, nadrág jellemző. Ide soroljuk továbbá a szociális területen dolgozó középfokúakat is. A legtipikusabb szakképzett egészségügyi foglalkozások az ápolók, gondozók, asszisztensek, feladatuk a betegek szakszerű ápolása, a hatáskörükbe tartozó vizsgálatok és kezelések elvégzése (pl. hőmérséklet- és vérnyomásmérés, vérvétel,). Feladataikhoz tartozik az ápolási tervkészítés a betegről, kapcsolattartás a hozzátartozókkal, asszisztálás az orvosnak a kezeléseknél, vizsgálatoknál illetve egészségügyi tanácsadás. Az egészségügyben szigorúan szabályozva vannak az egyes végzettségekkel, illetve szakképesítésekkel ellátható tevékenységek, feladatok, s ez párosul a dolgozókra nehezedő fokozott felelősséggel. A szociális ápoló, gondozó szociális intézményekben vagy otthoni környezetben támogat idős vagy fogyatékkal élő embereket. Ilyen intézmények lehetnek többek között szociális otthon, öregek otthona, gyermekotthon.




173

A fehérköpenyes végzettségű szakmunkások, illetve középfokú végzettségűek szakmacsoportjában nem tapasztalunk kiemelkedő mértékű munkaerőhiányt (0,71). Az egészségügyben és szociális szférában évente 4700 pályakezdőre van szükség (ezen belül a szociális gondozók iránti kereslet ezer fő alatt marad). Mivel az ágazat jellegéből adódóan nem várhatóak számottevő belső szakmaszerkezeti változások, így a pályakezdők iránti igény a demográfiai pótlási igényt (reprodukciós igényt) és az ágazat konjunkturális változásából eredő igényt foglalja magában. A fehérköpenyesek –más ágazatokban dolgozókhoz viszonyítva– fiatalabbak, demográfiai okból 2015-ig a jelenlegi létszám 27 százalékát kell pótolni. A GKI 2015-re 10 százalékos konjunkturális növekedést prognosztizált. Megjegyezzük, hogy a prognózis készítésekor még nem voltak láthatók az egészségügyi reform következményei. Jelenleg pontosan nem láthatók az ágazatban a reform és a leépítések létszám vonzatai, azonban kijelenthetjük, hogy az ágazatban foglalkoztatottak száma inkább csökkenni fog, így a fehérköpenyesek hiánya a ma érzékelhetőnél kisebb lesz.




174


-3000 -2000 -1000 0 1000 2000 3000 4000

Ápolók (középfok)

Gondozók (v)

Asszisztensek

Egészségügyhöz kapcsolódó egyébfoglalkozások

Szociális foglalkozások

Beteghordó, műtősdajka, házi gondozó, stb.

Eü Laboránsok

Egészségügyi szociális középfokú

személyek száma



Kibocsátás hiány

78. A fehérköpenyes szakmák közül a gondozók, valamint az asszisztensek esetén jelentős

munkaerőhiányt tapasztalunk. Ugyanakkor képzési kibocsátási többletet tapasztalunk az ápolók (1,27) és a szociális képzettségűek (2,05) körében.




175

A legfontosabb fehérköpenyes szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői KERESLET-





alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igén

y 20

05-2

015

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igén

y ar

ánya

200

5-20

15/2

005

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes i

gény

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes i

gény

ará

nya

2005

-20

15/2

005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sza

kírá

nyú

vége

ztts

éget

szer

zők

szám

a (fő)

200

5

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

mun

kaerő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 13 14 15 Egészségügyi szociális középfokú 125964 33821 27 624 1 12089 10 46534 4653 37 4183 316 555 3312 689 -2031 0,71 Ebből:

Ápolók (középfok) 50278 10759 21 289 1 5271 10 16318 1632 32 2470 115 287 2068 436 0 1,27 Gondozók (v) 17067 4038 24 32 0 1227 7 5297 530 31 208 31 30 146 0 -383 0,28 Asszisztensek 34192 9941 29 179 1 3137 9 13256 1326 39 847 112 144 590 0 -735 0,45

Szociális foglalkozások 6051 1902 31 15 0 493 8 2410 241 40 615 49 72 494 253 0 2,05




A szakmacsoportban a 4700-as kereslettel szemben a középfokú képző intézmények ugyan közel ugyanennyi szakmunkást képeznek, de a szakértői becslés alapján megállapított szakmaelhagyás és továbbtanulás következtében csak három és fél ezer új belépő jelenik meg a munkaerőpiacon. A képzés eredményessége 80%-os, azaz az oklevéllel végzettek négyötödére számíthatnak potenciális munkavállalóként az egészségügyi szervezetek.

79. A 17 ezer főt számláló gondozó szakmájúak kereslet/ kínálat mutatója 0,28, ami azt

jelenti, hogy a velük szemben mutatkozó munkaerőpiaci keresletnek csupán a negyede jelenik meg középfokú kínálatként. Az egészségügyi szervezeteknek pályakezdők iránti igénye évi 5-600 fő. A középiskolák alig több mint 200 főt képeznek, azonban ennek a létszámnak csupán a háromnegyede jelenik meg kínálatként, a többi továbbtanul (15%), vagy elfordul a szakmájától (13%), így a hiány mintegy 400 fő.

80. A 34 ezer asszisztens az egészségügy minden területén jelen van, a speciális szak

feladatok ellátásától az adminisztratív feladatok elvégzéséig. Az intézmények 1300-1400 pályakezdőt várnak, azonban a képzésben csak 850-en végeznek, akiknek a 70%-a jelent csak munkaerőpiaci kínálatot, a többiek továbbtanulnak, vagy szakmaelhagyók lesznek.

81. A közel 50 ezer főt számláló ápolónő szakmacsoport kínálat-kereslet mutatója 1,27, ami

azt jelenti, hogy a középiskolák nagyobb számban képezik az ápolónőket, mint ahány pályakezdőre szükség van, a kibocsátási többlet 4-500 fő. Ez a szám első ránézésre soknak tűnik, ám ha figyelembe vesszük, hogy az ápolónők körében igen magas a fluktuáció, illetve az átlagéletkor alacsonyabb az egészségügyben, akkor lehetséges, hogy a keletkező képzési többletet „felszívja” az egészségügyi szféra.

82. A szociális gondozók, ügyintézők száma 2005-ben 6 ezer fő volt, 250 fő ilyen

végzettségű pályakezdőt tudnak befogadni a szociális intézmények, illetve szociális ügyeket bonyolító egyéb szervezetek. Körükben mintegy kétszeres kibocsátási többletről beszélhetünk (az aránymutató 2,05). Az évi képzési többlet 250 fő, melyeknek más munkakörökben kell elhelyezkedniük, mint a végzettségük.




A térképen megfigyelhetjük a legfontosabb fehérköpenyes szakmák iránti kereslet kielégítettségének megyei eltéréseit. A munkaerő kereslet nagyjából azonos az egyes megyékben. A megyék többségében a kereslet mértéke meghaladja a képzési kibocsátás mértékét. Különösen nagy hiánnyal küzdenek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei, Pest megyei és a Csongrád megyei egészségügyi szervezetek, a kereslet több mint háromszorosa a kínálatnak. Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy és Baranya megyékben viszont képzési többlet mutatkozik. Közel kétszer annyi fehérköpenyes pályakezdő jelenik meg a munkaerőpiacon, mint amennyit az egészségügyi szervezetek foglalkoztatni tudnak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az amúgy is alacsony foglalkoztatási szint mellett igen nehéz elhelyezkedni –különösen a nőknek. A nem egészségügyben való elhelyezkedést nehezíti, hogy a középfokon megszerzett ismeretek nem alkalmazhatók, nem konvertálhatók át más foglalkozásokba.




A középfokú, nem fizikai szakmacsoportok iránti „új” kereslet és a képzési kibocsátás szakmaszerkezetének összefüggései 83. A középfokú, nem fizikai szakmacsoportokban a középfokú műszakiak, technikusok

csoportjain túl 17 foglalkozási szakmacsoportot definiáltunk. Ezek közül behatóan a legnépesebbekkel foglalkozunk, így a középfokú gazdasági-, a kereskedelmi-, a számítástechnikai-, irodai, ügyviteli-, és a kulturális, sport, szórakoztatási szakmacsoportokkal.

A képzési kínálat a számítástechnikai szakmacsoportban többszörösen, a kulturális, sport, szórakozási szakmacsoportokban kétszeresen meghaladja a keresletet, míg más foglalkozási-szakmacsoportokban, így a gazdasági és kereskedelmi, ügyviteli szakmacsoportokban többszörösen alulmúlja azt.

A középfokú fehérgalléros szakmák gyakorlóit a munkaerőpiac rendkívül széles körében találhatjuk meg, hiszen ott vannak az összes, 2-3 főnél nagyobb szervezetnél, az ipar és szolgáltatások területén éppúgy, mint a kormányzati és civil szervezeteknél. A szakmacsoportok további jellemzője, hogy képviselőik kiemelkedően nagy arányban dolgoznak önfoglalkoztatóként, vagy önállóan 2 - 5 fős mikro vállalkozásokban.

A munkaerőpiacon, középfokú képzettségű fehérgalléros munkakörökben több mint 800 ezer ember dolgozik. Az egyik legnagyobb létszámú foglalkozási szakmacsoportban, az irodai, ügyviteli munkakörökben 360 ezer főt foglalkoztatnak, kiemelkedően magas a középfokú végzettséggel gazdasági, pénzügyi területen foglalkoztatottak száma közel 240 ezer főre tehetjük a számukat. A fehérgallérosok hatoda, közel 140 ezer ember kereskedelmi munkakörökben dolgozik.

A számítástechnikai foglalkozások egyre nagyobb szerepet töltenek be a gazdálkodó szervezetek szakma struktúrájában. A számítógépes hálózatok, munkaállomások kialakítása, működtetése, fenntartása jelentős, több pozíciót igénylő feladattá vált. Jelenleg több mint 30 ezer középfokú végzettségű számítás technikus dolgozik a munkaerőpiacon. Jelentős létszámú, becsléseink szerint mintegy 15 ezer főre tehető szakmacsoportot alkot az önmagában is rendkívül heterogénnek tekinthető kulturális, sport, szórakoztatási foglalkozásúak csoportja.




179

A legfontosabb fehérgalléros foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői KERESLET-





alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

2005

-201

5

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et v

álto

zásá

ból

adód

ó ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sza

kírá

nyú

vége

ztts

éget

szer

zők

szám

a (fő)

200

5

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

mun

kaerő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 13 14 15 Középfokú vezetés irányítás együtt 967105 287530 30 -65505 -7 49968 5 271993 27199 3 30248 3794 10957 15497 4995 -16698 0,42

Ebből Gazdasági, középfokú (v) 239091 84497 35 -3141 -1 13399 6 94755 9476 40 2081 165 847 1069 0 -8406 0,11 Kereskedelmi, középfokú (v) 135382 33088 24 -7636 -6 6222 5 31674 3167 23 2552 219 875 1458 0 -1710 0,46 Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v) 30844 4804 16 -3415 -11 2516 8 3905 391 13 5546 798 2169 2579 2189 0 6,60 Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok) 361438 99737 28 -30738 -9 17091 5 86090 8609 24 5696 880 2038 2778 0 -5831 0,32 Kulturális, sport, szórakoztatási foglalkozás, középfok (v) 15287 3876 25 0 0 1004 7 4881 488 32 1777 226 788 763 275 0 1,56




180

84. A középfokú fehérgalléros szakmacsoport iránti munkaerőpiaci igények várható alakulását legnagyobb mértékben a demográfiai okokból adódó változások határozzák meg a következő 10 évben, a jelenlegi létszám 30 százalékára tehető az ezen időszakban demográfiai okokból pótlandók aránya. További 5% létszámbővülést prognosztizált a GKI 2015-ig. A foglalkozási szakmaszerkezet változásra az jellemző, hogy a vállalkozások igyekeznek felsőfokúakat alkalmazni a középfokúak helyett. Szakértői becslések azt mutatják, hogy a szakmaszerkezet változás eredményeképpen 2015-ig évi 6500 középfokú fehérgalléros cserélődik le diplomásra. Mindezek eredményeképpen a középfokú fehérgallérosok iránt több mint 27 ezer fő kereslet mutatkozik.

A szakmacsoporthoz tartozó szakmák a középfokú képzésben jelentős szeletét képezik, 2005-ben a rendkívül szerteágazó szakmacsoporthoz tartozó szakmákban több mint 30 ezer fő szerzett középfokú végzettséget. A becsülhető munkaerőpiaci igények és a képzési kibocsátás tehát látszólag szinte tökéletesen megfeleltethető egymásnak. Azonban a középfokú végzettek és a munkaerőpiacra lépők száma korántsem tekinthető egyenlőnek. Szakértői becslések szerint a végzettek 12-13 százalékát pályaelhagyóként, további harmadát. pedig továbbtanulóként vesszük számításba. Tehát a fehérgalléros szakmában középiskolai végzettséget szerzők közül tehát csak 15–16 ezer fő tekinthető valódi munkaerő-kínálatnak, ami a valós, becsülhető munkaerőpiaci igények felét teszi ki.

A m u n kaerőkeres le t és k ín á la t kap cso la ta

-10000 -8000 -6000 -4000 -2000 0 2000 4000

G azdaság i, kö zép fo kú(v)

K eresked elm i,kö zép fo kú (v )

S zám ítástechn ika ifog la lko zású , kö zép fo kú

(v )

Iro d ai, ü gyv ite lifo g la lko zás (kö zép fok)

K u ltu rá lis , sp o rt,szó rako zta tás i

fo g la lko zás , kö zép fok (v )

szem élyek szám a

K ie lég íte tt keres le t

K ibocsátás több le te

K ibocsátás h iány




181

A középfokú fehérgalléros szakmákban a munkaerő-kereslet és az iskolai kibocsátás viszonyát jelző hiánymutató értéke 0,42, ami azt jelenti, hogy csupán minden második munkaerőpiaci állást tudnak a vállalkozások pályakezdőkkel betölteni. A szakmacsoport szakmáira azonban teljesen eltérő munkaerőpiaci környezet jellemző. A legfontosabb szakmacsoportok közül a gazdasági és az irodai, ügyviteli szakmacsoportra kiemelkedően nagy, a kereskedelmi szakmacsoportra kisebb mértékű hiányjellemző. Ezzel szemben a kulturális, sport, szórakoztatási szakmacsoportban másfélszeres a túlkínálat. A számítástechnikai szakmacsoportban a kibocsátás 6-7 szeres a munkaerőpiaci keresletnek. A számítástechnikai és a kulturális, sport foglalkozásokhoz hasonlóan túlkínálat jellemzi az igazságszolgáltatási-, élet-, és vagyonvédelmi foglalkozásokat, az ügyfélforgalmi foglalkozásokat valamint az utazási tanácsadó, szervező, idegenvezető szakmákat is.

A kereskedelmi és a gazdasági szakmákhoz hasonló hiány jellemzi a pénzintézeti és biztosítási ügyintéző szakmát, a pénzkezelő szakmát, valamint a lakás, kommunális szolgáltatási foglalkozásokat. Ezekben a szakmákban a szakképzés döntő mértékben a felnőttképzés keretében valósul meg, ezért csupán az iskolarendszerű oktatás figyelembe vételével nem kaphatunk reális képet munkaerőpiaci kínálatukról.

85. A gazdasági, pénzügyi területen a fehérgalléros szakmacsoportban foglalkoztatottak közel

30 százaléka dolgozik. Ezt a szerteágazó, rendkívül magas létszámú szakmacsoportban munkát találó közel 240 ezer ember harmada kis- és mikro vállalkozásokban dolgozik, önfoglalkoztató, kétharmaduk viszont nagyobb szervezetek állományában végzi tevékenységét. A szakmacsoport átlagéletkora magasabb, mint más fehérgallérosoké, demográfiai okokból 2015-ig a jelenlegi létszám 35%-át kell pótolni. A GKI 2015-ig további 6%-os növekedést prognosztizált. Mindezek hatására a szakmacsoport iránti kereslet évi 9-10 ezer pályakezdő.

A becsülhető évi munkaerőpiaci kereslet a 9-10 ezer fő, amihez képest a középfokú oktatásban végzettek alig több mint kétezer fős létszáma is nagyon alacsonynak tűnik, miközben a pályaelhagyás és főként a továbbtanulás miatt közülük is alig 1000 fő számít valódi munkaerőpiaci kínálatnak. A szakmacsoport hiánymutatója 0,11, tehát a hiány mértéke jelentős. A kiemelkedően nagy létszámú foglalkozási szakmacsoport éves utánpótlási igénye több mint 9-10 ezer fő, amit mindössze 1000–1100 fő munkaerőpiacra lépő szakképzett ember igyekszik kielégíteni.




182

A gazdasági foglalkozású munkavállalók munkaerőpiaci helyzetét az ország minden területén négy–ötszörös, kirívó esetekben ennél a szintnél is magasabb hiány jellemzi. Az éves munkaerő keresletének eloszlása azonban korántsem egyenletes. A fővárosban igénylik a következő évtizedben is a fehérgalléros gazdasági foglalkozásúak több mint harmadát. A Pest megyei munkaerőigénnyel együtt a Közép-Magyarországi régió igényli a foglalkozáscsoport közel felét. Az ország többi régiójában a várható éves kereslet az országos igények 7–9 százalékára tehető.

A középfokú végzettséggel gazdasági jellegű feladatokat ellátó fehérgallérosok iránti jelentős keresletet több tényező gyengíti, illetve egyenlíti ki. A szakmacsoport rendkívül heterogén, a feladatok egy részéhez nem szükséges középiskolai bizonyítvány. A feladatok ellátásához szükséges szakismereteket az egyszerűbb, beosztotti pozíciókban munka melletti betanítással, vagy rövidebb, teljes értékű szakképzettségnek nem minősíthető tanfolyamokkal biztosítják. A kisebb vállalkozások előszeretettel élnek a gazdasági, könyvviteli, ügyviteli feladatok kiszervezésének gyakorlatával, minek következtében a szervezetnél maradó gazdasági feladatok elláthatók érettségizett, de szakirányú végzettséggel nem rendelkező alkalmazottakkal. Ebben az esetben a feladatok elvégzéséhez első sorban könnyen elsajátítható, standard folyamatok begyakorlására, helyismeretre, munkatapasztalatra van szükség.




183

Gazdasági ágazattól független az a megállapítás, hogy a kisebb, családi, baráti vállalkozásoknál a gazdasági, pénzügyi feladatok ellátása nagymértékben bizalmi pozíció. Lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy a vállalkozás gazdasági, pénzügyi feladatait ellátó személy megbízható, általuk ismert – sok esetben családtag – legyen, mint annak, hogy legalkalmasabb ismeretekkel rendelkezik-e. Amennyiben akár csak elfogadható szinten is, de képes ellátni ezt a feladatot a jó ajánlásokkal rendelkező munkavállaló - előnyt fog élvezni a munkaerőpiacon a vonatkozó végzettségekkel és szakmai ismeretekkel felruházott társai előtt.

A szakma erős, a vonatkozó szakképzésekkel munkaerőpiacra lépők számát 5–10 szeresen meghaladó becsült munkaerőpiaci kereslet tehát némileg félrevezető. A munkaerőpiaci igény más szakmacsoportoktól eltérően nem köthető néhány, vagy néhány tucat szakképzettséghez. Jelentős részt képvisel ebből a magas igényből a megfelelő képességekkel, tehát általános intelligenciával, esetleg egyszerű gazdasági, pénzügyi feladatok ellátása terén szerzett gyakorlattal, de korántsem középiskolai oklevéllel rendelkezők aránya.

86. Kereskedelmi területen végzi a feladatait a középfokú fehérgalléros foglalkozásúak

hatoda. Az ezen a területen foglalkoztatott 130–140 ezer ember a kereskedelemmel, értékesítéssel kapcsolatos feladatok rendkívül széles spektrumán dolgozik. A logisztika és szállítmányozás egyszerűbb szakfeladatai, kisebb vállalkozások külkereskedelmi, vámügyintézése lehet a feladatuk, de a kereskedelmi forgalom feltételeinek és gördülékenységének biztosítása is feladatuk lehet. Nem tartoznak ebbe a csoportba a bolti eladók, árusok - ennek ellenére kisebb szakboltok, vagy nagy- és kiskereskedelemmel egyaránt foglalkozó vállalkozások esetén nem ritkán közvetlenül velük találkoznak a vállalkozás vásárlói, ők azok, akik napi szinten kifelé megjelenítik a termelő vállalkozások és szolgáltatók produktumait.

A kereslet meghatározása során figyelembe vett tényezők közül a demográfiai okokból kilépők száma a következő 10 évben eléri a 2005-ben foglalkoztatottak negyedét, ami azt jelenti, hogy a szakmacsoport átlagéletkora alacsony. A szakmaszerkezet átalakulása, főként a felsőfokú végzettséggel betölthető pozíciók térnyerése mintegy 6 százalékos mértékben csökkenti a szakmacsoport munkaerőpiaci kiterjedtségét. Ezt a csökkenést ellensúlyozza a GKI által becsült gazdasági szerkezetváltozás folyamataiból eredő




184

növekedés a következő 10 évben a 2005-ös foglalkoztatotti létszámhoz képest 5 százalékos növekedésre lehet számítani.

A munkaerőpiaci kereslet középfokú kereskedelmiek iránt a következő 10 évben évi 3000-3200 fő lesz. A kereskedelmi területen dolgozó fehérgalléros munkaerőre is érvényesek azok a folyamatok, melyek számbavétele csökkenti a szakmacsoport oktatási rendszerrel szemben támasztott igényeit. Ezeket a szakmákat, főként a kis-, és mikro vállalatok nem feltétlenül a szakképzettség alapján töltik be – hanem bizalmi alapon, családi-ismerősi körben keresnek a feladat ellátására képes, vagy arra betanítható személyeket. A szakmacsoport ugyanis egyaránt magába foglal komoly szaktudást és hosszú munkatapasztalatot igénylő pozíciókat és kisebb felkészültséggel, kevesebb szakismerettel is betölthető kisegítő pozíciókat.

A fehérgalléros szakmákra fokozott mértékben igaz, hogy a szakismeret megszerzésének helye nem minden esetben az iskolarendszerű középfokú oktatás, nagy szerepet kapnak a felnőttképzésben elsajátítható szakképzettségek is. A gimnáziumi végzettséggel felsőoktatásba be nem kerülők között különösen nagy számban találunk olyanokat, akik fehérgalléros munkafeladatok ellátására feljogosító képesítést szereznek. A szakképesítés és a szaktudás másik útja – ugyancsak a felnőttképzésen keresztül – akik képesítés nélkül, kisegítő feladatok ellátására fehérgalléros munkakörben helyezkednek el, majd munkáltatói igényekhez alkalmazkodva tanfolyami képzésekkel egészítik ki munkatapasztalataikat.

Az oktatási statisztikák szerint 2005-ben közel 2550 fő szerzett fehérgalléros, kereskedelmi jellegű képesítést Magyarországon. Jelentős részük kereskedelmi technikus (1150 fő), külkereskedelem ügyeivel foglalkozó ügyintéző, üzletkötő, vagy asszisztens. A kereskedelmi szakképzés számottevő területe a logisztika, itt logisztikusokat, szállítmányozási ügyintézőket képeznek. A szakmacsoportba tartoznak olyan további szakmák, mint a kereskedelmi szakmenedzser, az agrárkereskedelmi menedzserasszisztens, marketing- és reklámmenedzser, és a műszaki üzletszervező technikus.

A középfokú képzésből kereskedelmi fehérgalléros végzettséggel kilépő több, mint 2550 fő jelentős része nem lép be szerzett szakképesítéssel a munkaerőpiacra. Az ide tartozó szakmák jelentős része érettségire épül, nem csodálkozhatunk azon, hogy harmaduk továbbtanul. A továbbtanulásra vonatkozó szakértői becsléseink az iskolát követő szűkebb, pár éves időszakra vonatkoztathatók. Valószínűsíthető, hogy a diplomát szerzők




185

aránya még ennél a 33–35 százalékos aránynál is magasabb. A továbbtanulók kereskedelmi területen hasznosítható felsőfokú szakképesítés megszerzése esetén a szakmacsoportban erőteljesen jelen lévő folyamatot erősítik, melyben egyre nagyobb arányban alkalmaznak diplomásokat olyan munkakörök ellátására is, melyekben korábban hagyományosan érettségizett, kereskedelmi szakképzettséggel rendelkező alkalmazottak álltak.

A középfokú szakoktatásból kilépők közül a választott szakmát elhagyók is csökkentik a munkaerőpiacra kilépők számát, hiszen a végzett tanulók 8–10 százaléka más szakterületen képzeli el jövőjét. A hatásokat összegezve azt látjuk, hogy a 2500 fősre becsülhető kereslettel szemben 1500 főre tehető a középiskolákat évente elhagyó és a kereskedelmi fehérgalléros szakmákban tényleges kínálatot jelentő létszám. A munkaerőpiaci kereslet és a rendelkezésre álló kínálat viszonyát a kereslet kétszeres többletét mutató 0,46-os hiánymutató adja meg. A következő évtizedben várhatóan folytatódik a jelenlegi tendencia, a kereskedelmi jellegű fehérgalléros foglalkozásúak jelentős, több, mint kétszeres hiányát a foglalkoztatók az egyszerűbb munkakörök esetén szakképzetlen munkavállalókkal, a szakértelmet igénylő pozíciók esetén felsőfokú képzettséggel rendelkező alkalmazottakkal pótolják.

A kereslet és kínálat arányának eltéréseit láthatjuk térképünkön. A kereslet és kínálat viszonyát jelző hiánymutató jelentős területi különbségeket tár fel. A kereskedelmi foglalkozások képzése és munkaerőpiaci igénye a Nyugat-Dunántúlon kiegyenlíthetőnek tekinthető. Ezzel szemben az ország középső készén, Közép-Magyarországon, valamint Bács-Kiskun, Fejér, Tolna megyében három-négyszeresére tehető a becsülhető kereslet a rendelkezésre álló kínálatnak. Az ország többi részén a kereslet egy – kétszeresen haladja meg a rendelkezésre álló kínálatot.




186

A foglalkoztatók igényeit jelző becsült munkaerőpiaci kereslet eloszlása a fehérgalléros szakmák többségéhez hasonlóan a kereskedelmi szakmák esetén sem egyenletes. A szakmacsoportban foglalkoztatottak harmadára a fővárosban, közel 40 százalékukra, pedig a Közép-Magyarországi régióban lesz szükség, ahol jelenleg is a legmagasabb arányú kereslettel számolhatunk. A Nyugat-Dunántúli régióban várhatóan az országos foglalkoztatási igény kevesebb, mint tizede jelentkezik. A magas kereslettel jellemezhető alföldi régiókban lesz a következő évtizedben prognosztizálható munkaerőpiaci kereslet 12–14 százaléka.

87. Számítástechnikai munkakörökben foglalkoztatják a fehérgalléros foglalkozásúak

huszadát Mintegy 30-31 ezerre tehető a középfokú számítástechnikai végzettséggel foglalkoztatott fehérgalléros munkavállalók száma. A munkájuk során számítástechnikával is foglalkozók száma természetesen lényegesen magasabb, hiszen ma már nehezen képzelhető el bármelyik szellemi munkakör ellátása számítógépes ismeretek nélkül. A fehérgalléros számítás technikusok feladatköre azonban ettől eltérő, az informatika rendkívüli kiterjedtsége hívta életre azt az önálló feladatkört, mely a sikerét rendkívüli univerzalitásának köszönhetően biztosító számítógépes hardver és szoftver termékeket egy feladat, egy munkakör igényeihez igazítja, alakítja, működteti. A feladatot




187

nem kis mértékben bonyolítja az a tény, hogy tekintettel kell lenni mind a számítástechnika új megoldásaira, mind, pedig a munkakör, munkahely ellátását végző személyek igényeire.

Az informatikai feladatok között (részben a viszonylag új feladatkörök és a rendkívüli sebességgel fejlődő szakterületnek köszönhetően) nem alakultak ki, nem különültek el élesen a felső és a középfokú végzettséggel ellátható munkakörök. Erőteljesen, más szellemi munkaköröknél is erőteljesebben jelentkezik a felsőfokú végzettséggel rendelkezők ’beáramlása’ középfokú végzettséget igénylő munkakörökbe. Ez az a szakmacsoport azonban, ahol az ellentétes irányú folyamatok, tehát korábban diplomás munkakörök középfokú végzettségűekre cserélése is valós foglalkoztatói gyakorlat. A rendkívül gyorsan változó szakterület és a vállalkozások folyamatosan változó igényei rendszeres jelleggel késztetik a számítástechnikai munkakörök ellátásának átalakítására a foglalkoztatókat. A magasabb szakmai felkészültséget igénylő feladatok kiszervezésével a vállalatnál maradó feladatok ellátására elég lehet középfokú végzettségű alkalmazott is, főként, hogy ha figyelemben veszzük a szakma rendkívüli megújulási ütemét, azt, hogy egy frissen végzett középfokú szakember szakismerete több, megfelelőbb lehet, mint egy évekkel korábbi ismeretekkel rendelkező szakmérnöké.

A szakmacsoport gyakorlóinak kiemelkedően alacsony átlagos életkorára vall az a tény is, hogy demográfiai okokból becsülhető pótlási igény a következő tíz évben, a 2005-ben foglalkoztatottak 23%-a. Szakértői becslések és saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy a középfokú végzettségűek felsőfokú szakemberekkel történő felváltása jellemzi a vállalkozásokat, ez jelentősen csökkenti a szakmacsoport iránti foglalkoztatói igényeket. A következő tíz évben a 2005-ben foglalkoztatottak 11%-át kívánják felsőfokúra cserélni. Ezt a csökkenést részben ellensúlyozza a szakmacsoportot jelentős számban alkalmazó ágazatok foglalkoztató erejének és munkaerőpiaci kiterjedésének további erőteljes növekedése,(évi 250 fő új belépő).

A foglalkoztatás egészére gyakorolt hatások együttes számbavétele után a következő évtizedre becsülhető munkaerőpiaci igény mértéke a középfokú számítástechnikusok esetén évi 400 fő.

Ezzel szemben a középfokú számítástechnikai szakképzési kibocsátás 2005-ben több mint 5500 fő volt. Ugyan ezt a számot jelentősen csökkenti a továbbtanulók több mint 2 ezres és a pályaelhagyók 800 főre tehető száma, még így is a ténylegesen munkaerőpiacra lépő 2500-2600 pályakezdő közel hétszerese az irántuk mutatkozó keresletnek.




188

A középfokú számítástechnikai szakképzettségűek iránti igény arányosan csökken azzal a folyamattal, amely során a különféle műszaki, gazdasági, kereskedelmi stb. közép és felsőfokú szakképzés részévé válnak a számítógép alkalmazói és általában szak-informatikai ismeretek. Az egyes feladatokra standardizált tervező, könyvelő, gazdasági számításokat végző programokkal a megfelelő feladatokat elvégzők és nem a számítás technikusok dolgoznak. A középfokú számítás technikus feladat leszűkül az üzemeltetésre, a rendszerfelügyeletre, amely feladatot a nagyvállalatok, nagyfoglalkoztatók kivételével többnyire külső vállalkozásokkal kötött szerződések alapján látnak el.

E folyamat ellenére, a számítástechnikai képzés, a szakközépiskolai képzések között a legnépszerűbb, s látnunk kell, a továbbtanulást és szakmától való elfordulást is leszámítva itt termelődik a legnagyobb, évi közel 2200 fős túlkínálat. Az országos szinten is teljesen általánosnak tekinthető munkaerőpiaci túlkínálatot tovább fokozza a felnőttképzés is.

A számítástechnikai foglalkozású fehérgalléros munkaerő keresleti és képzési viszonyát szinte egyöntetű, az ország minden területét jellemző, magas, az igényeket 4-6-szorosan meghaladó túlkínálat jellemzi. A foglalkoztatás igényeinek eloszlása sem tekinthető




189

egyenletesnek, hiszen Budapesten és Pest megyében igénylik jelenleg és a következő 10 évben egyaránt a számítástechnikai foglalkozásúak több mint felét. A kereslet aránytalanságát jellemzi az is, hogy 10 megyénkben a szakmacsoport iránti várható éves kereslet nem éri el az országos kereslet 1 százalékát sem, és más, nagyobb munkaerőpiaci igényekkel jellemezhető megyékben is 3 százalék alatt marad.

Megítélésünk szerint az általános iskolák fölső tagozatában és a középiskolákban általánossá vált számítástechnikai képzés, párhuzamosan az otthoni számítógépek és általában az információs technológiák használatának elterjedésével, a középfokú számítástechnikai képzés kiürült, valódi, önálló munkaerőpiaci kereslet lényegében nem mutatkozik iránta. Hasznosabb lenne a tanulók informatika iránti érdeklődését a különböző szakmacsoportok képzésén belül, az informatikai, vezérléstechnikai, alkalmazások terén lekötni. Szükség szerint az új szakmák kialakításához a vállalkozói szféra valóságos igényeinek feltárása útján lehetne muníciót kapni.

88. A fehérgalléros munkaerő legjellemzőbb és legnépesebb szakmacsoportja az irodai,

ügyviteli foglalkozáscsoport. A fehérgalléros foglalkoztatottak több mint kétötöde, 360 ezer fő dolgozik irodai, ügyviteli szakmákban. A mikro-, és kisvállalatok, illetve az önfoglalkoztatók adnak munkát az irodai, ügyviteli foglalkozásúak 40 százalékának. A kiemelkedően nagy létszámú foglalkozási csoport esetén a mikro-, és kisvállalati foglalkoztatás közel 150 ezer munkavállalót érint.

A fehérgalléros irodai, ügyviteli szakmák a foglalkozások különösen széles körét ölelik fel. Az irodavezetők, és ügyintéző titkárok feladatköre vállalatról-vállalatra kisebb mértékben eltér. Jelentős számban szereznek Európai üzleti asszisztensi, marketing-ügyintézői, igazgatási ügyintézői szakképesítéseket is. Az irodai-ügyviteli szakmacsoportban a megszerezhető szakképesítések egy része az irodai, ügyviteli tevékenységek egy-egy szűkebb szakmai területre specializált képzését jelenti. Ilyen szakmának tekinthető a postai forgalomellátó, a vasút üzemvitel-ellátó, a kiadványszerkesztő, a mezőgazdasági menedzser-asszisztens. Más szakmák annak ellenére, hogy középfokú oktatásban szerzett szakképesítésnek minősülnek – jobbára csak betanított, kisegítő irodai feladatok ellátását teszik lehetővé. Ilyen szakképesítésnek tekinthető a számítógép kezelő és használó, a gépíró és szövegszerkesztő, a projektmenedzser asszisztens. Az irodai, ügyviteli feladatokat ellátó munkavállalókat minden gazdasági ágazat munkavállalói között megtalálhatjuk.




190

A foglalkoztatás várható alakulásának becslése során figyelembe vett folyamatok közül a következő 10 évben a demográfiai okokból kilépők száma közel a 100 ezer fő. A foglalkozási szakmaszerkezet változása csökkenti az ügyviteli foglalkozásúak becsült számát, 2015-ig a jelenlegi létszám 9%-ával lesz kevesebbre szükség. Ezt csak részben ellensúlyozza a GKI előrejelzése szerinti 5%-os konjunkturális növekedés. A hatások mindegyikét számításba véve becslésünk szerint a következő 10 évben évente 8600 fő belépésére lesz szükség az irodai, ügyviteli szakmacsoportban.

A középfokú oktatás szerkezetét tekintve megállapítható, hogy az irodai, ügyviteli fehérgalléros szakmákat tekintve 2005-ben közel 5700 fő szerzett szakképesítést. A munkaerőpiaci kínálatot csökkenti a pályaelhagyás és a továbbtanulás. Az ügyviteli szakmák körében a továbbtanulás aránya magas, a végzett tanulók harmada, több mint 2 ezer fő, a felsőoktatásban folytatja tanulmányait. Messze nem elhanyagolható mértékű a szakmacsoporton belül a szakmákat elhagyók aránya. A végzett tanulók nyolcada, közel 900 fő a szakképesítés megszerzését követően nem a szakmájában helyezkedett el. A tényleges munkaerőpiaci kínálat tehát a korlátozó folyamatok figyelembe vételével 2005-ben 2700-2800 fő pályakezdő.

A középfokú irodai ügyviteli szakmacsoport kereslet-kínálat mutatója 0,32, ami azt jelenti, hogy csupán minden harmadik munkahelyet tudnak a vállalkozások szakképzett pályakezdővel betölteni. Ez látszólag súlyos hiánynak tűnik, ám a hiányzó közel 6 ezer főt a vállalkozások részben más szakmacsoportokban „feleslegként jelentkezőkkel” töltik fel, részben, pedig –jellemzően a mikro-, és kisvállalkozások– bizalmi „embereiket”, családtagjaikat foglalkoztatják ilyen munkakörben, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e szakképesítéssel. A szakmacsoport esetén nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ebben a munkakörben jelentős számban dolgoznak csak érettségivel rendelkezők, akik betanítottként (esetleg felnőttképzés keretében jogosítványokat szerezve) látják el feladataikat.

Gazdasági ágazattól független az a megállapítás, hogy a szakmacsoport munkavállalóinak 40 százalékát foglalkoztató mikro-, és kisvállalkozásoknál, főként a családi vállalkozásoknál a vállalkozás napi ügyintézési feladtok ellátása nagymértékben bizalmi pozíció. Lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy a vállalkozás belső, napi ügyeit ellátó személy megbízható, általuk ismert –sok esetben családtag– legyen, mint annak, hogy legmegfelelőbb szakképesítésekkel rendelkező személyt alkalmazzanak. A kisebb, családi vállalkozások költségcsökkentő szempontoktól is vezéreltetve szívesen alkalmaznak családtagot könnyebb, irodai feladataik ellátására.




191

Sok esetben a vállalkozások elindításának, fenntartásának fontos indoka a családtagok foglalkoztatási biztonságának megteremtése – ebben az esetben pedig alkalmazásuknál kisebb szerepet kap szakképzettségük és nagyobbat a vállalkozás működése során elsajátított munkatapasztalat és helyismeret. Ameddig akár csak elfogadható szinten is, de képesek ellátni az irodai, ügyviteli feladatok egészét, vagy egy részét a vállalkozások részükre biztosítják a munkahelyet – a munkaerőpiacon a vonatkozó végzettségekkel és szakmai ismeretekkel felruházott munkavállalókkal szemben is.

Az irodai, ügyviteli szakmacsoport keresleti-kínálat hiánymutatójának területi jellegzetességeit más fehérgalléros szakmákhoz hasonlóan az ország középső területein jelentkező nagyobb mértékű hiány jellemzi. Az irodai, ügyviteli szakmacsoportban a központi területeken kívül a Nyugat-Dunántúl megyéit, valamint a régióközpontok megyéit jellemezhetjük magas, három-ötszörös hiánnyal. A kisebb mértékű hiánnyal, vagy, mint Somogy megye esetén látjuk, kiegyenlített keresleti-kínálati viszonyokkal jellemezhető területe az ország határ menti, kis foglalkoztató erejű megyéi közül kerülnek ki.




192

89. A fehérgalléros foglalkozások között is sajátos, speciális és különösen szerteágazó szakmacsoportok jelentenek a középfokú kulturális, sport, szórakoztatási szakmacsoportok. A hazai munkaerőpiacon 2005-ben 15-16 ezer munkavállaló tartozott ebbe a csoportba.

A várható munkaerőpiaci igények becslésekor a demográfiai folyamatok, és a gazdasági szerkezetváltásból, átalakulásból fakadó hatások figyelembe vételével megállapítható, hogy a következő tíz évben évente közel 500 fő belépését igényli a munkaerőpiac. A szakmacsoportban foglalkoztatottak jellemzően önfoglalkoztatók, több mint 80 százalékukat mikroszervezeteknél foglalkoztatják, vagy önfoglalkoztatók. A kulturális, sport, szórakoztatási foglalkozások közé olyan, a középfokú oktatásban szereplő szakképzéseket soroltunk a sport területéről, mint a sportszervező, sportmenedzser, sport kommunikátor, a kulturális területen oktatott szakmák közül a legfontosabbak a zenészek, színészek, szórakoztató zenészek, népzenészek, egyházzenészek, énekesek. Szórakoztatás és kultúra együtt van jelen olyan előadó művészeti tevékenységeknél, mint a játék- és animációs filmkészítő, díszlet- és jelmeztervező asszisztens, vagy artistaművész. A kultúra, sport szakmacsoportban szerepelnek olyan technikai jellegű szakmák is, mint a hangmester/hangtechnikus, az elektronikus grafikus, a díszítőfestő, vagy mozgóképgyártó, multimédia-fejlesztő. A 2005-ös teljes körű oktatási statisztikák szerint abban az évben közel 1800 fő szerzett középfokú végzettséget a fent részletezett szakmacsoport valamely szakmájában. A sok esetben érettségire épülő szakmák esetén nem meglepő a továbbtanulók magas aránya. 2005-ben a végzett tanulók közöl közel 800-an továbbtanultak. A pályaelhagyás aránya nem mondható magasnak ezekben a szakmákban, szakértői véleményekre alapozott becslésünk szerint éves szinten 200 – 250 főt tesz ki. A szakmacsoport sajátossága, hogy a középfokú szakképzettséget ezekben a szakmákban szerzők sok esetben akkor is a szakmacsoporton belül találnak munkát, ha választott szakmájukat elhagyják, vagy továbbtanulnak. A képző- és előadóművészi tevékenység gyakorlói a megszerzett szakképzetség szintjétől függetlenül érvényesülhetnek tudásukkal, függetlenül attól, hogy a gyakorolt szakmájukban, vagy rokonterületen szereztek diplomát.

A szakmacsoport foglalkozásainak többsége széles teret enged az önfoglalkoztatás kibontakozásának. A 80 százalékot meghaladó, kiemelkedően magas arányú kis-, és mikro




193

vállalati foglalkoztatás a szakmák jellegzetességeivel magyarázhatók. A kis eszközigényű, kötött technológiát nem alkalmazó szakmák sok tevékenységterületen teszik lehetővé magánvállalkozás indítását - gyakorta minden befektetés nélkül is. A tevékenység legális keretek közötti ellátásának kényszerei sok esetben nem is kínálnak más utat a munkavállalók számára, mint az önfoglalkoztatást. Nehezen becsülhető az önfoglalkoztatás szerepe a fehérgalléros szakmák körében. A hierarchikus szervezeti keretek átalakulása, a nagyobb foglalkoztató szervezetek leépülése a foglalkoztatás és a munkavállalás új kereteit teremtette meg. Az egy-egy feladatra, (produkcióra, idényre) meghatározott időtartamra vonatkozó megbízások egyre ritkábban vették fel a foglalkoztatás hagyományos formáit, egyre nagyobb mértékben váltak a piacon egy feladatra, projektre szerveződő csoport gazdasági érdekeinek jobban megfelelő és a szabad szerveződésen alapuló, vagy annak látszatát keltő foglalkoztatási formákká. Az önfoglalkoztató „szabadúszók” és hosszabb, rövidebb ideig működő vállalkozások laza szerveződéseiből formálódó foglalkoztatási- munkavállalási gyakorlat valószínűsíthető fennmaradása mellett az önfoglalkoztatás további növekedése várható.




194

A munkavállalókkal szemben támasztott szakmai követelmények és a felnőttképzési kínálat 90. A munkaerő kereslet várható alakulásának kiszámítását célzó Foglalkozási

szakmaszerkezeti előrejelzés-kutatás (2006) keretén belül több mint 100 interjút készítettünk vállalatokkal, foglalkoztatókkal. Az interjúk központi kérdései az alábbiak voltak: • Milyen gazdasági-igazgatási tényezők befolyásolják a vállalkozás gazdasági

eredményességét, sikerét és foglalkozató képességét? • Milyen – változó-, a munkaszervezési és technológiai folyamatokkal (is) összefüggő

elvárásoknak kell megfelelniük az alkalmazott szakembereknek? • S végül a jövőben milyen új szakmai-tartalmi elvárásoknak kell megfelelniük a

különböző szakmacsoportokban dolgozóknak? 91. Az interjúk alapján kérdőívet készítettünk, és mintegy 600 kérdezéssel felmértük a

foglalkoztatás és a szakmákkal szembeni változó elvárásokat, illetve a szakmaszerkezetben végbemenő várható változásokat. A kérdésekre szakértők adtak választ. A kérdőíveket feldolgoztuk és ezek alapján egyaránt lehetővé vált, hogy • megfogalmazzuk az előttünk álló évtized foglalkoztatásának mértékét és szerkezetét

befolyásoló folyamatokat • kiszámítsuk a foglalkoztatás belső szerkezetében várható változásokat, ezen belül is

azokat a szerkezeti változásokat, amelyek a munkaerő kereslet szakmaszerkezetét alakítják és egyúttal a jelenlegi képzési kibocsátási szerkezettel szemben olyan új követelményeket is támasztanak, amelyek a felnőttképzésre nézve fogalmaznak meg feladatokat

• becslés alapján kiszámítsuk, hogy a foglalkoztatók milyen mértékben követelik meg az egyes foglakozási szakmacsoportoktól, hogy alapképzettségét -a felnőttképzés keretében- további kiegészítő tudások megszerzésével bővítse.

92. A munkaerő kínálati és a kereslet kínálat egybevetését célzó – jelen kutatás keretében

a munkaerő kínálatot a képzési kibocsátással azonosítottuk be, oly módon, hogy csak a felső és középfokú szakképzettséget igénylő kereslettel illetve kínálattal foglalkoztunk. Ehhez a 2005-ös oktatás statisztikai adatbázis speciális feldolgozásával nyertünk adatokat.




195

Jelen munka előző fejezeteiben a munkaerőpiacra újonnan belépők iránti keresletet vetettük össze a képzési rendszer éves kibocsátásával. Az egyetemek, főiskolák által nyújtott képzési kibocsátás vonatkozásában lehetőség nyílt arra, hogy a kibocsátási adatokat két fő részre bontva megkülönböztessük az először munkába lépőket és a munka melletti képzésből kikerülteket. Mint korábban említettük 2005-ben az egyetemek és főiskolák 70 369 végzettséget igazoló diplomát, valamint felsőfokú szakképzettség és továbbképzésben való részvételt igazoló oklevelet adtak ki. Ebből első munkába lépőként definiáltunk 52376 főt, azaz ennyi főt tekintettünk a munkaerőpiaci kereslet kielégítésére rendelkezésre álló kínálatnak. A másik csoportot, egyetemi és főiskolai – nagyobbrészt- másoddiplomával, valamint szakirányú végzettséget igazoló oklevéllel- összesen 17 993 főt tekintettünk felnőttképzési kibocsátásnak. Azt feltételeztük e második diplomáját, illetve egy diplomára épülő szakmai továbbképzését esti, levelező és távoktatás keretében megszerző munkavállalóról, hogy munka mellett végezte tanulmányait, s erre - közvetlenül vagy közvetve az aktuális munkáltatója ösztönözte, illetőleg a munkaerőpiacon tapasztalt kereslet felismerése motiválta. Ezek az adatok, lehetővé teszik, hogy a foglalkoztatók által támasztott újabb és újabb szakmai-tudás igényeket, mint keresletet összevessük, a munkavállalók alapszakmáját kiegészítő képzettségekkel, mint kínálattal. Mindezt a 2005-ös adatok alapján tesszük, az elsődleges kereslet-kínálat elemzéséhez hasonló módon: az 10 évre szóló előrejelzés adataiból visszaosztott évi keresletet vetjük össze a 2005-ös kínálattal. Itt sem teszünk kísérletet a képzési kínálat előrejelzésére, mivel úgy gondoljuk, hogy a kereslet-kínálat egyensúlya/ vagy egyensúlyának hiánya összefüggésében a kínálat lehet a változó, változtatható dimenzió. Sajnos a középfokú felnőttképzés adataival nem rendelkezünk, ezért ebben a vonatkozásban csupán a felnőttképzés iránti keresletről tudunk - becsléseket tenni.




196

A kiegészítő tudás iránti kereslet alakulását befolyásoló tényezők

93. A foglalkoztatottakkal szembeni elvárások legszélesebb kontextusát -természetesen- az

egyes gazdasági ágazatokban lezajló verseny, illetve a közszolgálati ágazatok működését meghatározó kormányzati elvárások és beavatkozások adják.

• A piaci verseny szereplői arra törekszenek, hogy minél kevesebb munkaerővel, minél

több értéket állítsanak elő. A globális verseny jelentős mértékben kényszeríti a vállalkozásokat arra, hogy a drága, magas járulékterhekkel „sújtott” munkaerő alkalmazását különféle eszközökkel csökkentsék. Világossá vált, hogy versenyképes termék (bár a különböző termékcsoportokban a verseny eltérő mélységű) csak versenyképes technológiával, munkaszervezési megoldások alkalmazásával, és megfelelő felkészültségű munkavállalókkal állítható elő. Egy-egy termékcsoportban minél globálisabb a verseny, annál erősebb annak árleszorító hatása is. Ennek következtében a verseny résztvevői a technológiai beruházás vs. munkaerő-használat döntés elé kerülve egyre kevésbé kedvezhetnek a munkaerőnek. Ilyen döntés elé kerülve a következő, a foglalkoztatás szintje és szakmai összetétele szempontjából lényeges döntés típusokat ismertünk meg kutatásaink során

o Közép és nagyvállalatoknál több párhuzamos folyamat zajlik

Az egyik, a hagyományos értelemben leginkább személyes módszereket alkalmazó vezetés tartalmi átalakulása, standard-oktatási intézményekben, tréningeken tanulhatóvá tett menedzsment tudás kialakulása, mely alakításában és képzésében ma már nagy szerepet játszanak a felsőfokú képző intézmények MBA kurzusai A másik a vállalatoknál, és újabban igazgatási és közszolgáltatási intézményekben is szinte folyamatosan zajló szervezet átalakítás. A legismertebb ezek közül a vezetési szintek összetolása. A hierarchikus alá- fölé rendeltség mérséklése azonban általában együtt jár az egyes „felügyelt” szakmai területek kiszélesítésével – a szervezeti tapasztalatokkal már rendelkező vezetőktől elvárják, hogy „ a másik területen is” megfelelően képzett legyen A termelő-szolgáltató vállalatoknál a műszaki és gazdasági képzettség iránti igény, a két leggyakrabban előforduló tudás-pár. A vállalati szervezet átalakítás harmadik, sokszor a hierarchikus rendszer gyengítésével párhuzamosan végrehajtott megoldása: ad hoc, vagy tartós projekt




197

szervezetek (csoportok) kialakítása. E szervezeteket általában valamilyen komplex módon kezelendő feladat megvalósítására hozzák létre oly módon, hogy abba többféle tudással rendelkező –fehérgalléros – szakembert „gyűjtenek” E mind gyakrabban alkalmazott megoldás mentén a „tradicionálisan” egymástól elkülönült szakmák illetve képviselőik szembesülnek a szakmai tartalmi együttműködés kényszerén túl a szakmai megközelítések közös pontjainak megragadására. A projekt szervezetekben dolgozóktól elvárják a sikeres együttműködést, a közös nyelv megtalálását, lehetőség szerint egymás szakmájának kölcsönös ismeretét.

o A modern versenyképes termelés-szolgáltatás az elmúlt évtizedben a komplex

vállalatirányítási, avagy a gazdasági-kereskedelmi-, raktárkészlet nyilvántartási-, logisztikai- informatikai megoldások elterjedését, vállalati adaptációját, elterjedését kényszerítette ki. E folyamat keretében új növekvő szakmaként megjelentek az informatikai munkakörök a vállalaton belül és ezzel párhuzamosan a különböző méretű hardver-szoftver informatikai vállalkozások a piacon. Válaszként a közép és felsőfokú képző intézmények -mint láttuk – olyan méretekben kezdték ontani az informatikusokat, hogy belőlük napjainkra mindkét képzettségi szinten, jelenős túlkínálat jött létre.

Az elmúlt egy –másfél évtized során az informatika szervezeti helyében- pozíciójában jelentős változás ment végbe. Kezdetben egyértelműen elkülönült feladatcsoportot képezett, majd - standard felhasználóbarát programjai alapján és az informatikai kultúra - használat általános elterjedésével- megkezdődött az elkülönült informatikai munkakörök számának csökkenése és az informatikai tudás beépülése az egyes szakmákba.

o A mikró és kisvállalkozások – szervezete természetesen sokkal egyszerűbb,

mint a nagyvállalatoké. A szervezetnek csak néhány vezetője van, akik sokszor nem is túlzottan szigorú munkamegosztásban végzik a műszaki, a kereskedelmi, a gazdasági és az úgynevezett ügyviteli feladatokat. A versenyképességhez szükséges tudások iránti szükségletet a tulajdonos- vállalkozók eredeti szakmai felkészültsége, képesítése határozza meg. Becslésünk szerint – a termelő és kereskedelmi vállalkozások esetében a tulajdonos vállalkozók csupán 20-30 százaléka rendelkezik a vállalkozás profiljának megfelelő felsőfokú képzettséggel. Ez az arány jóval kedvezőbb a pénzügyi és gazdasági szolgáltatások ágazataiban Emiatt is e vállalkozók




198

maguk személyesen is, vagy szűk munkavégző csoportjuk számára törekszenek a szükséges kiegészítő tudások megszerzésére.

94. A mikró vállalkozások, illetve a nem piaci mikró szervezetek -a szakértői becsléseken

alapuló számításaink alapján- a következő tíz esztendőben összességében évente mintegy 6000 dolgozójuktól fogják elvárni, hogy valamilyen – eddig hiányzó felsőfokú képzettségre, avagy a meglévő felsőfokú képzettséget kiegészítő tudásra tegyenek szert.

Foglalkoztatottak száma

2005-ben Kiegészítő tudások iránti igény évente


mikro szerve-zetek

nagyobb szerve-zetek összessen.

mikro szerve-zetek


mikro szerve-zetek

nagyobb szerve-zetek összesen.

Jogi foglalkozású (v) 8244 7848 16092 3,3 272 272 Műszaki, felsőfokú (v) 46601 85476 132077 3,4 1584 4,6 3932 5516

Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff) 2338 860 3198 3,5 82 5,6 48 130 Gazdasági, felsőfokú (v) 80848 70568 151416 3,5 2830 5,6 3952 6781

Kereskedelmi, felsőfokú (v) 49547 30350 79897 4,7 1426 1426 Számítástechnikai foglalkozású,

felsőfokú (v) 13141 14222 27363 0 Irodai, ügyviteli foglalkozás

(felsőfok) 24965 22510 47475 3,5 874 4,1 923 1797 Közigazgatási, érdekvédelemi

felsőfokú, vezető 10183 10893 21076 3,3 336 336 Egészségügyi igazgatási

foglalkozások (felsőfokú) 0 1841 1841 5,5 0 0 Szociális és munkaerőpiaci igazgatási

fogl. (felsőfok) 0 2630 2630 5,5 0 0 Oktatásügyi igazgatási (felsőfok) 1289 9312 10601 0

237158 256510 493667 5978 10281 16259 Megjegyzés: 1. A táblázat nem foglalja magába az egészségügyi és oktatás jellegű foglalkozási szakmacsoportokat, mert a szakértői becslés ezekre nem vonatkozott, 2. A számításnál a különféle kiegészítő tudások iránti igények átlagát alkalmaztuk. Így vált lehetségessé, hogy az érintett személyek számára vonatkoztathassuk az adatokat. (A későbbiekben a kiegészítő tudás-elemek igényelt számát fogjuk bemutatni és elemezni)

Ha ez teljesül, akkor azt jelenti, hogy tíz év során a mikró szervezetek, közel 240 000 fős állományának 25 százaléka fog részt venni a felsőfokú képző intézmények programjaiban. A mikró vállalkozásoknál nagyobb gazdasági és közszolgálati szervezeteinél a további diplomák és kiegészítő tudások iránti igény ennél valamivel jelentősebb. Tíz év során a több mint 256 000 felsőfokú végzettségű munkakörben dolgozó több mint harmada, összességében 100 000, azaz évente tízezer dolgozó támaszt majd igényt a




199

felsőfokú képző intézmények esti, levelező, távoktatási tagozatain folytatott képzési programjai iránt. Az új munkaerőpiaci pozíciót támogató felnőttképzés eredményei 2005-ben

a felsőfokú képzés jellege

Felsőfokú

szakképzésegyetemi végzetség

Főiskolai végzetség

PhD, DLA

szakirányú továbbképzés Összesen

menedzsment ismeretek, üzemgazdaságtan 0,0 0,0 25,7 1,6 72,7 100,0 1338közgazdasági-pénzügyi 0,0 35,2 44,6 0,8 19,4 100,0 1750kereskedelmi-PR 0,0 0,0 31,0 0,0 69,0 100,0 649Mérnök-közgazdász 0,0 0,0 0,0 0,0 100,0 100,0 615Szakközgazdász 0,0 0,0 0,0 0,0 100,0 100,0 369Mérnökök és természettudományi ismeretek 0,0 22,9 16,1 9,3 51,7 100,0 1574programozó matematikus 0,0 31,3 21,9 6,3 40,6 100,0 32alkalmazott informatikai 0,0 46,6 20,1 0,0 33,3 100,0 294Jogi ismeretek 2,7 38,8 0,0 0,2 58,3 100,0 1379Irodai, ügyviteli ismeretek 0,7 0,0 0,9 0,0 98,4 100,0 1058Igazgatási képzések 0,0 4,3 12,5 0,2 83,0 100,0 2773A szervezeti működést biztosító képzések összesen 0,4 15,0 16,9 1,6 66,1 100,0 11831 Tanári diplomák 0,0 51,3 21,9 0,0 26,8 100,0 2206Speciális oktatók 0,0 2,7 39,0 0,0 58,3 100,0 1681egészségügyi és szociális 0,0 38,6 5,6 14,5 41,3 100,0 946Előadóművész 0,0 0,0 22,3 0,0 77,7 100,0 337kulturális és társadalomtudományi 0,2 49,0 29,3 13,8 7,7 100,0 992 Oktatási, eü és kultúrális ismeretek összesen 0,0 32,9 25,3 4,4 37,3 100,0 6162

Összesen 0,3 21,1 19,8 2,6 56,2 100,0 Összesen 46 3805 3560 466 10116 17993

95. A 2005-ös év képzési kibocsátási adatai szerint a fenti több mint évi 16 ezres becsült

képzési kereslettel szemben a hazai egyetemek és főiskolák, az általunk ismert kereslettel szembeállítható ismeret-területeken, közel 12 000 másoddiplomát, Phd, illetve szakirányú továbbképzési oklevelet bocsátottak ki. (A tényleges kibocsátás ennél egyharmaddal több, azonban ezzel nem tudunk keresleti adatot szembeállítani)

Hozzá kell tenni, hogy a vizsgálat során alkalmazott szakértői becslési módszer nem alkalmas arra, hogy a továbbképzés, illetve kiegészítő képzettségek iránti igény megbecsülésén túl arról is adjon információt, hogy a vállalatok és közfoglalkoztatók a munkavállalóikkal szemben támasztott új követelményeket milyen képzési forma keretében megszerzett tudással tekintik teljesítettnek.




200

Így a fenti adatsorok összevetése csak a tájékozódást szolgálhatja, nem ad lehetőségeket messzire menő következtetésekre. A munkaerő keresleti előrejelzés felvétel adatai azt mutatják, hogy a képzések iránti igény mértéke, a mikró és nagyobb vállalatok között évente csupán 1-2 százalékponttal tér el egymástól. Valamint az olvasható le a táblázatból, hogy ugyan minden szakmacsoportra irányuló keresleti előrejelzés évi 3,5-4.5 százalék körül mozog, de a szakmacsoportokban foglalkoztatottak eltérő létszáma okán a teljes kereslet kétharmada a mérnökök és a közgazdászok(pénzügyesek) kiegészítő képzésére irányul.

Az egyetemi-főiskolai felnőttképzés egyharmada másoddiplomás és kismértékben Phd képzés, kétharmada szakirányú továbbképzés. A diplomás munkaerővel szemben támasztott megnövekedett tudás igény szempontjából ugyan mindkét képzési forma megfelelő lehet, de a mindennapi elvárás inkább a rövidebb időtartamú szakirányú továbbképzésre irányul. A foglalkoztatók csak ritkán igénylik egy-egy munkavállalótól, hogy egy másik területre irányuló második diplomát is szerezzen, hiszen –a kívánt diplomával rendelkező szakembert a szabad piacon is beszerezhetik. Ezzel szemben – mint korábban utaltunk rá- a munkaadók munkaerőköltség kímélő foglalkoztatási stratégiájának kulcseleme, a már meglévő, bevált, megfelelő helyi gyakorlattal rendelkezők munkakörének bővítése, és ezzel a foglalkoztatás hatékonyságának növelése. E gondolatmenet alapján szemlélve a képzési kibocsátási adatokat, azt látjuk, hogy az összes képzés kétharmada szakirányú továbbképzés és csupán egyharmada másoddiplomás képzés. Ez utóbbiról az is feltételezhető, hogy a képzésben résztvevők nagyobb része nem az aktuális foglalkoztatóik elvárásainak kíván megfelelni, hanem saját munkaerőpiaci pozícióját kívánja javítani a szabad munkaerőpiacon.




201

Az új munkaerőpiaci poziciót támogató felnőttképzés eredményei 2005-ben

0 500 1000 1500 2000 2500 3000

menedzsment ismeretek, üzemgazdaságtan

közgazdasági-pénzügyi

kereskedelmi-PR

mérnök-közgazdász

szakközgazdász

Mérnökök éstermészettudományi

ismeretek

programozó matematikus

alkalmazott informatikai

Jogi ismeretek

Irodai, ügyviteli ismeretek

Igazgatási képzések

Tanári diplomák

Speciális oktatók

egészségügyi és szociális

előadóművész

kulturális éstársadalomtudományi

felsőfokú szakképzésegyetemi végzetségfőiskolai végzetségPhD, DLAszakirányú továbbképzés




202

96. A képzési kibocsátás tartalmi szerkezete 5 pilléren nyugszik 1. Az egymással napjainkra erősen összeforrott

menedzsment és közgazdasági ismeretek a képzések közel 30 százalékával 2. A műszaki ismeretek a képzések 13-18 százalékával 3. A kereskedelmi ismeretek-, a képzések 6 százalékával 4. Az igazgatási és ügyviteli ismeretek a képzések 32 százalékával 5. A jogi ismeretek- - a képzések 12 százalékával.

E több mint 250 egyedi képzés típusból kialakított csoportosítás megmutatja, hogy a kiegészítő menedzsment ismeretek iránti igény és ezek kielégítése jelentős hangsúlyt kap a felsőfokú képzésre épülő továbbképzésekben. Ennél gyengébb a műszaki továbbképzés pozíciója, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a képzéseknek csak a fele továbbképzés, s a másik fele másoddiplomás alapképzés. Sajnos nem tudjuk, hogy milyen alapszakmával választják ezt a képzést: a pályamódosítást, vagy az ismeretbővülést szolgálja e.

Igen jelentős helyet foglalnak el a képzések között az igazgatási és ügyviteli továbbképzések, melyek többségét közfoglalkoztatók, oktatási-, egészségügyi, szociális intézmények igényelnek munkavállalóiktól. E képzések többsége az intézmények szakszerű működtetéshez szükséges modern ismerteket fogja át továbbképzés formájában, de vannak közöttük olyan- elsősorban közigazgatási másoddiplomás képzések- amelyek – feltehetően- a közigazgatásba különféle szakmákból bekerült dolgozók közigazgatási (másod) diplomájának megszerzésére irányulnak.

Külön kell megemlíteni az oktatási-, egészségügyi, szociális, és kulturális szakmák körébe tartozó képzéseket –amelyekkel kapcsolatban kutatásunk során nem tudtunk igényeket feltárni. Közös jellemzőjük, hogy a szervezeti működést biztosító képzésekhez képest itt megközelíti a 60%-ot, a másoddiplomás képzés, ahol valószínűbb, hogy pályamódosítási, mint a meglévő szakismeretek bővítése lenne a tanulás célja. Különösen valószínű ez a cél a társadalomtudományi, a kommunikációs, a humán szervező másod diplomák megszerzése esetén. E célokra azért is rá kell csodálkozni, mivel e szakmákból már az elsődiplomás képzésben is jelentős túlkínálat keletkezik a munkaerőpiacon.

A felsőoktatási intézmények által szervezett másoddiplomás és szakirányú továbbképzés mellett még számos olyan képzés van, amelyek a munkavállalók napi munkájának hatékonyabb művelését, illetve a munkakörök tartalmi kibővítését szolgálja. Ezek közük –erről nem szólnak statisztikáink– megoldottnak tekinthetők a közigazgatási, közalkalmazotti munkakörök munkavállalóinak fejlesztése a közigazgatási szakvizsgák, a




203

pedagógiai továbbképzés, és egy-egy szakmában más- kötelező, a szervezeti működés rendjébe beiktatott képzések.

Ezeken túlmenően a vállalati szféra, részben állami támogatások mellett is jelentős, de valószínűleg nem elegendő képzési aktivitást folytat, saját dolgozóinak képzése terén.

2004-ben folytatott kutatásunk adataira támaszkodva kaphatunk erről némi képet. Kutatásunk szerint 2003-ban a foglalkoztatók 40-%a folytatott valamilyen képzést. A képzések előfordulásának arányát nagymértékben határozta meg a foglalkoztató-létszám szerinti- mérete.

A dolgozói csoportoknak képzést szervezõ vállalkozások

vállalatnagyság szerint

9 f õ és alatta 10-19 f õ 20-49 f õ 50-249 f õ 250 f õ és f elette összesen0

10

20

30

40

50

60

70

vezetõ szellemi f izikai

A foglalkoztatók gazdasági helyzete és képzési aktivitása közötti összefüggést vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a legnehezebb, „súlyos gondokkal küzdő” és a legjobb, „piacvezető” vállalkozások, illetve foglalkoztatók közel felénél folyt valamilyen képzés, viszont a gazdasági helyzetüket „közepesnek” ítélő foglalkoztatók csupán 16-25 százaléka szervezett képzést dolgozói számára. A képzések 80 százaléka szakmai továbbképzésre, 20 százaléka készségfejlesztésre irányult.




204

A képzésekben résztevők megoszlását az alábbi ábra mutatja

Képzést támogató vagy kezdeményezõ vállalatok megoszlása a képzés célcsoportjai szerint

csak v ezetõk7,2%

nem v ezetõ szellemiek14,2%

v ezetõk és szellemiek15,2%

csak egy -egy f izikai4,8%

csak f izikai csoportok6,0%

csak f izikaiak0,7%

szellemiek és f izikaia9,9%

v ezetõk és f izikaiak8,7%

mindhárom csoport33,3%

58,5

41,5

nem volt képzésvolt képzés

Szervezett-e a vállalat képzést? 97. A szellemi dolgozók számára szervezett képzések két tipikus „témakör” köré

csoportosulnak Egyrészt igen gyakran szerveznek, különösen a nagyvállalatok a szervezet működését segítő tréningeket és a vezetés-működés problémáit feltáró-megoldó, workshopokat, másrészt olyan képzéseket, amelyek az új technológiákhoz, illetve műszaki-gazdasági megoldások megismeréséhez kapcsolódnak.

A fizikai dolgozók képzése általában betanító képzés, amelyet vagy egy-egy újonnan munkába álló szakképzetlen, illetve nem adekvát szakképzettséggel rendelkező csoport számára, vagy az új technológiák telepítése kapcsán a gépek berendezések működésének és működtetésnek megtanítására szervezik, általában már gyakorlott, a vállalatnál-közfoglalkoztatónál hosszabb ideje dolgozó szakmunkások, technikusok, avagy fehérgallérosok számára. Ez utóbbi csoport számára szervezett képzések között az elmúlt esztendőkben fontos helyet foglaltak el az informatikai rendszerek használatának betanításával kapcsolatos képzések.

A munkaerőpiaci keresleti előrejelzés kutatás keretében – az egyes gazdasági ágazatok technológiai fejlődési és kapcsolódó foglalkoztatási tendenciáit feltáró interjúk alapján –




205

beazonosítottuk a középfokú szellemi és fizikai munkavállalókkal szemben támasztott, általunk kiegészítő tudásoknak nevezett azon igényeket, amelyekre jelenleg és a gazdasági-technológiai fejlődés következő periódusában a foglalkoztatók szükségesnek tartanak. A műszaki (technikusok), gazdasági-, kereskedelmi-, ügyviteli munkakört betöltő szellemi dolgozókkal szemben támasztott tudásbővítési igények középpontjában a szakmai specializáció, tudás-mélyítés áll az érintett dolgozók által betöltött munkaterületeken, s ezt egészíti ki a nyelvismeret és informatikai tudás fejlesztése iránti igény. A szakmunkások tudásbővülésével, szakmai gyakorlatával kapcsolatban az idegen nyelvismeret és az informatikai alapismeretek, részben programozási képesség iránti igény szintén jelentős, de ezt még számos további, a jövőbeli technológiai változások által indukált szakmai elvárás is kiegészíti. Az egyes ágazatok technológiai fejlődésében a verseny a következő tíz esztendőben jelentős változásokat kényszerit ki. A vállalkozások előtt két út áll. Vagy az egyedi, kisszériás, jelentős szellemi és gyakorlati szakmai tudásigényű termelés, vagy a mainál is feszesebb technológiai megoldásokat alkalmazó tömegtermelés irányába tesznek erőfeszítéseket. Ebből következik, hogy a szakmunkásokkal szemben támasztott jövőbeli követelmények között a mainál nagyobb súlyt kap az újabb és újabb technológiák megismerésére és működtetésére irányuló követelmény. A kis és nagyszériás termelésben egyaránt kulcsszerepet fognak játszani a CNC megmunkáló berendezések és az ehhez kapcsolódó informatikai tudás. A kisszériás termelésben résztvevő szakmunkásoktól és technikusoktól elvárják, hogy a mainál jelentősen szélesebb körben legyenek képesek a rajzolvasásra és ennek alapján a CNC berendezések működtetéséhez szükséges programok elkészítésére, valamint a berendezések beállítására, működtetésére. A nagyszériás termelés esetén a szakmunkásoknak nem szükséges programozás, de alapvető informatikai ismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy képesek legyenek a CNC berendezéseket beállítani, szükség esetén a programokban megadott paramétereket – a követelményeknek megfelelő végtermék érdekében- módosítani. Az új technológiák elterjedésétől nyilván nem függetlenül a szakmunkásokkal szemben támasztott növekvő követelmény a nyelvismeret. Hiszen a gépek berendezések működtetéséhez idegen nyelvű betanító tanfolyamokon kell részt venni, illetve idegen nyelven íródott kézikönyveket kell forgatni.

98. Az alábbi diagramon a szakértők becsléseire alapozott számítási eredményeket mutatjuk

be. A diagram adatai az igényelt tudás elemek - dolgozói létszámra vetített – évenkénti -számát mutatják.




206

A technikai-szakmai lépéstartáshoz szükséges évi képzési igények előrejelzése

0 20000 40000 60000 80000 100000

szakmai specializációmegszerzése

CNC gépsorok üzemeltetése

szakmai minősítésmegszerzése

második szakmamegszerzése

informatikai ismeretekmegszerzése (önálló

programozás)

új technológiákműködtetésének elsajátítása

rajzolvasás elsajátítása

egyéb ismeretekmegszerzése

idegen nyelv elsajátítása

speciális műszaki ismeretekelsajátítása

speciális gazdaságiismeretek elsajátítása

speciális gyártástechnológiaiismeretek elsajátítása

speciális minőségbiztosításaismeretek elsajátítása

fő

Szakmunkások

Irodai, ügyviteli középfok

Kereskedelmi középfokú

Gazdasági középfokú

Középfokú műszakiak(technikusok)Kereskedelmi felsőfokú

Gazdasági felsőfokú

Felsőfokú műszakiak(mérnökök)Vezetők




207

A mennyiségek kiszámításánál az adott foglalkoztatotti kategóriába tartozó teljes dolgozói létszámot vettük alapul. A diagram alapján tudás-csomagokat állíthatunk össze, és becsléseket tehetünk arra, hogy évente mennyi dolgozót érinthetnek az elvárások.

99. A szellemi dolgozóknál az idegen nyelv és az informatikai ismeret tartozhat egy tudás

csomagba. Eszerint, évente hozzávetőleg 20 000 fő körül lenne azoknak a száma, akiknek nyelvi és informatikai képzésre lenne szükségük.

100. A szakmunkásokkal szemben támasztott legsúlyosabb követelmény a CNC

berendezések működtetésének képessége. E technológiák elterjedésére irányuló szakértői becslések alapján évente több mint 80 000 szakmunkásnak kéne e berendezések működtetéséhez szükséges ismereteket és gyakorlatot elsajátítani. A berendezések működtetése mellett e tudáscsomagba tartoznak az informatikai ismeretek és a nyelvi készségek is. Irtózatosan nagy számot kaptunk. Elgondolkodtató, hogy a szakértők szerint tíz év múlva több mint 800000 szakmunkás fog CNC berendezéseket működtetni, ennyinek lesz szüksége az ehhez szükséges tudásokra. Tegyük hozzá , ha valóban ilyen tempóban alakul át a termelés technológiája, akkor ez a szakismeretek „belső szerkezetének” átalakulását is jelentve sürgető konzekvenciákat jelent a szakképzésre nézve is.




208

Szakmacsoportoktól elvárt kiegészítő tudások az egyes tudásterületeken

Összesen

Vez

etők

Felsőf

okú

műs

zaki

ak

(mér

nökö

k)

Gaz

dasá

gi fe

lsőf

okú

Ker

eske

delm

i fe

lsőf

okú

Köz

épfo

kú műs

zaki

ak

(tec

hnik

usok

)

Gaz

dasá

gi k

özép

fokú

Ker

eske

delm

i kö

zépf

okú

Irod

ai, ü

gyvi

teli

közé

pfok

Szak

mun

káso

k

Öss

zese

n

szakmai specializáció megszerzése 10439 3439 2599 936 4153 3801 1547 6820 10908 44642CNC gépsorok üzemeltetése 0 0 0 0 0 0 0 0 81891 81891szakmai minősítés megszerzése 0 0 0 0 0 0 0 0 35950 35950második szakma megszerzése 0 0 0 0 0 0 0 0 32205 32205informatikai ismeretek megszerzése (önálló programozás) 0 3773 6029 1606 3910 5617 2831 15342 44840 83948új technológiák működtetésének elsajátítása 0 0 0 0 0 0 0 0 54985 54985rajzolvasás elsajátítása 0 0 0 0 0 0 0 0 11608 11608egyéb ismeretek megszerzése 0 0 0 0 0 0 0 5638 9589 15227idegen nyelv elsajátítása 11766 4147 3298 1604 4291 4616 2763 8965 22434 63884 speciális műszaki ismeretek elsajátítása 7572 0 0 0 0 0 0 0 0 7572speciális gazdasági ismeretek elsajátítása 6614 0 0 0 0 0 0 0 0 6614speciális gyártástechnológiai ismeretek elsajátítása 0 1416 0 0 0 0 0 0 0 1416speciális minőségbiztosítása ismeretek elsajátítása 0 1748 0 0 0 0 0 0 0 1748

Összesen 36391 14523 11926 4146 12354 14034 7141 36765 304410 441690

Azonban gyanítjuk, hogy a szakértők túlbecsülték a CNC technológiák elterjedésének tempóját. Gyanakvásunkat a CNC berendezések magas ára támasztja alá. De, ha csak 50 százalékban fogadjuk el a szakértői becsléseket, akkor is nagyon magas számról, évi 40 000 fő képzési igényéről van szó. A CNC berendezés-kezelők iránti igény már ma is meghaladja a kínálatot, a hiány évek óta állandósult. Munkaügyi szervezetek napi tapasztalata az is, hogy nem képesek az igényeknek megfelelő számú jelentkezőt összegyűjteni ilyen tanfolyamokra. Általában pályakezdő érettségizettekkel kísérleteznek, kevés sikerrel.

Emellett fel kell hívni a figyelmet, a szakmai minősítések iránti, - számításaink szerint közel évi 40 000 főt érintő igényekre. A termékkel szembeni minőségi követelmények növekedése a minőségbiztosítási eljárások elterjedését és szigorodását, sokrétűségét idézték elő. A minőségbiztosításnak alapvetően két, egymással olykor összefonódó útja




209

van: az egyik a technológiák továbbfejlesztése, a minőség ellenőrzési technológiák automatizálása, és a termelési folyamatba való beépítése, a másik a munkavégzők szaktudásának, gyakorlatának folyamatos ellenőrzése, minősítése. Mivel az egyes termékek szolgáltatások csak megfelelő minősítéssel rendelkező személyek által állíthatók elő a személyek szakmai minősítése –s ennek okán szaktudásuk– és gyakorlatuk frissítése, az új megoldások megtanulása, begyakorlása néhány évente megismétlődik.

Nem tudjuk, hogy a számítás útján létrejött évi 40000-es eredmény túlbecsült-e, az azonban bizonyos, hogy növekvő tendenciával, igényekkel állunk szemben.




210

Az új munkaerőpiaci pozíciót támogató felnőttképzés eredményei 2005-ben (1) a felsőfokú képzés jellege

felsőfokú szakképzés

egyetemi végzetség

főiskolai végzetség

PhD, DLA


2036 MBA 415 4152020 üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff) 9 21 391 4212123 gazdasági mérnök (üzemgazdász) 0 335 167 502menedzsment ismeretek, üzemgazdaságtan 0 344 21 973 1338 2030 általános közgazdasági, pénzügyi szakmák 0 616 512 14 94 12362034 nemzetközi-közgazdász 141 161 3022035 pénzügyi, számvitel, bank, közgazdász 0 128 84 212közgazdasági-pénzügyi 0 616 781 14 339 1750 2033 kereskedelmi, idegenforgalmi, marketing-közgazdász 199 113 3122050 kereskedelmi, felsőfokú (v) 0 2 148 1502051 PR, marketing szakember 187 187Kereskedelmi, PR 0 201 448 649 2037 mérnök-közgazdász 615 615 2038 orvos, eü, gyógyszerész közgazdász 107 1072039 minőségügyi szakközgazdász 262 262Szakközgazdász 369 369 Közgazdasági , kereskedelmi diplomások 0 616 1326 35 2744 4721 2560 Földmérő-, és bánya mérnök 0 1 44 452570 Gépész-, kohómérnök 0 81 140 43 0 2642580 Villamosmérnök 0 0 12 0 56 682590 Építő-, építészmérnök 54 21 0 124 1992600 Agrármérnök 0 126 51 49 161 3872610 Vegyészmérnök 0 0 3 138 1412620 Közlekedési mérnök 34 3 7 442630 Környezetvédelmi mérnök 0 33 7 238 2782640 Fa- és könnyűipari mérnök 0 6 14 202650 Élelmiszeripari mérnök 27 4 0 44 752660 Természettudományi foglalkozású 0 0 45 8 53Mérnökök és természettudományi képzettségű emberek 0 361 253 147 813 1574




211


felsőfokú

szakképzés egyetemi végzetség


PhD, DLA


2081 programozó matematikus 10 7 2 13 32 2082 mérnök-informatikus 68 16 19 1032083 statisztikai, gazdasági informatikus 0 0 79 792084 műszaki informatikus 0 02085 könyvtáros informatikus 43 432367 könyvtáros informatikus 69 69alkalmazott informatikai 0 137 59 98 294 2010 jogász 37 535 3 41 6162011 szak-jogász 680 680 2012 jogász-közgazdász 83 83Jogi diplomások 37 535 3 804 1379 2121 személyügyi, humán szervező 3 176 1792122 nemzetközi szakügyintéző 0 0 5 723 7282124 idegenforgalmi szakügyintéző 6 43 492125 bűnügyi (pénzügyi) nyomozó 0 68 682126 titkárságvezető 1 30 312127 mezőgazdasági menedzser asszisztens 0 02128 ingatlan nyílvántartó 2 1 3Irodai, ügyviteli foglalkozások betöltésére felkészítő diplomák 7 0 10 1041 10582400 közigazgatási, érdekvédelemi felsőfokú, vezető 92 340 117 5492410 egészségügyi igazgatási (felsőfokú) 0 0 6 62420 szociális és munkaerőpiaci igazagatási 0 0 143 1432191 tanügyi igazgatási 1 5 510 5162430 oktatásügyi- vezető (felsőfok) 27 0 1532 1559Igazgatási képzések 0 119 347 5 2302 2773




212


felsőfokú szakképzés

egyetemi végzetség


PhD, DLA


2151 bölcsész, tanár 453 87 27 5672152 természettudományi, művészeti tanár 447 234 99 7802153 nyelv tanár, nyelvész 231 162 3932154 középfokú tanintézeti szaktanár 466 466Tanári diplomák 1131 483 592 2206 2160 alapfokú iskolai tanító, oktató 146 229 3752170 óvónő 87 507 5942181 hittan tanár 0 52 522182 szakoktató 45 26 712183 konduktor 0 02184 gyógypedagógus 345 244 589Speciális oktatók 45 656 980 1681Tanári és pedagógiai képzések összesen 0 1176 1139 0 1572 3887 2200 orvos, fogorvos (v) 0 112 1122210 állatorvosok 0 8 82230 gyógytornász. védőnő, mentős, stb. (felsőfok) 91 20 1112240 ápolónő, ápoló, szakasszisztens (felsőfok) 64 5 285 3542251 szociálpolitikus és szociális munkás 0 142 6 105 2532252 szociálpedagógus 22 222260 pszichológus 68 17 1 86egészségügyi és szociális 0 365 53 137 391 946 2362 előadóművész 0 75 262 3372363 művelődésszervező 164 60 2242364 teológus, lelkész 0 13 4 39 562365 kommunikáció szakos bölcsész 0 49 39 0 882366 könyvtáros 0 34 342369 művészeti szakember 2 13 13 37 6523610 politológus 10 0 1023611 szociológus 48 4823612 humán szervező 200 20023613 sportmenedzser, szakedző 145 14523614 multidiszciplináris társadalomtudomány 2 120 122Művészeti, kulturális és társadalomtudományi 2 486 366 137 338 1329

ÖSSZESEN 46 3805 3560 466 10116 17993




213

Feszültségpontok, következtetések, javaslatok, megoldások Technikai bevezető: A 3K CONSENS Iroda munkatársai az elmúlt években a foglalkoztatáspolitikához, a szakképzésfejlesztéshez, és a területfejlesztéshez kapcsolódó kutatói és fejlesztői munkákat folytattak. A munkaerő kereslet számítás mellett így módunk volt kistérségi és megyei szinteken gazdasági-foglalkoztatási-, és képzési, folyamatok vizsgálatára, a megfelelő szereplők/intézmények tevékenységei működésének megfigyelésére, majd erre alapozva válságkezelési és fejlesztési stratégiák, operatív megoldások kidolgozására. Az alábbi elemzések és javaslatok e munkák során szerzett tapasztalatainkat is magukba foglalják.

A munkaerő-kereslet –kínálat jelenlegi főbb jellemzői

A kutatás eredményei alátámasztják, és ami még fontosabb számszerűsítik azt a munkaerőpiacon már hosszabb ideje érzékelhető jelenséget, hogy a munkaerő-kereslet és kínálat nincs összhangban. A munkaerőpiacon jelenlévő túlkínálat, a munkanélküliség emelkedése mellett,- a munkaerő-kínálat és kereslet képzettségi, foglalkozásonkénti és területi eltérései miatt - a munkaerőpiacon jelentős munkaerőhiány is tapasztalható. A 90-es évek elején végbement transzformációs válság után a gazdaság a korábbinál sokkal alacsonyabb foglalkoztatási szinten stabilizálódott, amelyhez az akkori munkaerő-kínálat viszonylag rugalmasan alkalmazkodott. A gazdaság gyökeres átalakulását a munkaerőpiac – jelentős veszteségek árán - , de végül követte. Foglalkoztatottak tömege keresett és talált magának új állást –miközben sikeresen alkalmazkodott egy új technológia eltérő igényeihez. A váltás nem volt könnyű, jelentős volt az alkalmazkodni nem tudók, a foglalkoztatásból kiesők aránya. A gazdasági növekedéssel emelkedni kezdett a foglalkoztatottság, csökkent a munkanélküliség. A 2000. év óta a foglalkoztatottság gyakorlatilag stagnál, miközben felerősödött a gazdaság szerkezeti átalakulása, nő a termelés technikai –technológiai felszereltsége, szervezettsége, új munkakultúrák honosodnak meg. A gazdaság munkaerőigénye a képzett munkaerő irányába tolódott/tolódik el, a szakképzetlenek egyre nagyobb számban szorulnak ki a foglalkoztatásból. Ugyanakkor – a csökkenő demográfiai mutatók okán, növekvő szükség lenne a képzetlenek képzésbe vonására, különösen az iskolarendszert nemrégiben képzetlenül elhagyó csoportokra, valamint a munkában lévő csoportok továbbképzésére, kiegészítő tudásokkal való „ felszerelésére” .




214

Miközben a foglalkoztatás stagnál, a munkaerőpiac folytonos mozgásban van. A vállalatok és foglalkoztatók a gazdasági körülmények és a vezetői törekvéseknek megfelelően állandóan változásban vannak. Termékszerkezetet váltanak, megújítják eszközeiket, leválasztanak részegységeket, vagy éppen egyesítik szervezeteiket. A termelés szerkezetét és tárgyi-műszaki feltételeit érintő változásoknak szinte minden esetben foglalkoztatási következményei is vannak. A leépítések, megszűnések, a termelés átalakítása miatt munkahelyek szűnnek meg, miközben újak létesülnek. (Évenként közel félmillió munkavállaló lép be, illetve lép át új munkahelyre, köztük 110-130 ezer pályakezdő) A vállalatok, intézmények fokozott teljesítményorientáltsága miatt az elbocsátottak, kilépők közül azok tudnak szinte azonnal elhelyezkedni, akiknek konvertálható szakképzettsége, nagy gyakorlata van, és megfelelő munkakultúrával rendelkezik, vagy átképzéssel ezt meg tudja szerezni. A minőségi szaktudás mellett megnőtt az igény a különböző kiegészítő ismeretek iránt: számítógép–használat, nyelvtudás, kommunikációs készség. Annak ellenére, hogy az ország széles területein rendkívül alacsony a foglalkoztatás szintje, és az átlagnál magasabb a munkanélküliség, mégsem mondhatjuk, hogy rendelkezésre áll a megfelelő munkavállaló ott és akkor, amikor a kereslet megjelenik. Azt tapasztaljuk, hogy munkahelyüket éppen elveszítő diplomások és szakmunkások rendkívül gyorsan szívódnak fel a munkaerőpiacon, ugyanakkor gyakran ott is nehéz munkaerőt találni, ahol a józan ész és a statisztika szerint lennie kéne. A modernizálódó gazdaság új területi struktúrában épült ki, a magyar munkaerőpiacon jelentős regionális különbségek alakultak ki, amelyek a megyei és kistérségi szinten folyamatosan növekednek. Korábban a külföldi illetve multinacionális vállalatok az ország egy-egy térségébe települve magukhoz vonzották a leépült vállalatok munkavállalóinak – szakmáikat, illetve képezhetőségüket tekintve megfelelő részét. Az ország intenzíven fejlődő földrajzi térségeiben már nincs mozgósítható szakmunkás képzettségű munkaerő. Az ország keleti felében, pontosabban a dél-nyugat- észak keleti tengelytől keletre egyes kivételektől, „szigetektől” eltekintve- túl későn érkeztek meg, illetve ma már túl későn érkeznének meg a beruházó vállalatok ahhoz, hogy megfelelő munkaerőt találjanak. (Hacsak nem teszünk érte valamit, - egy új megközelítésű, területi-gazdaságfejlesztési szempontokat is figyelembe vevő humán erőforrás fejlesztési stratégia alapján) Ennek az az oka, hogy a hosszú ideje munka nélkül lévők időközben elveszítették munkavégző képességüket, így az érintett régiók, térségek alacsony foglalkoztatási szintje, a magas munkanélküliség ellenére sem jelentenek alkalmazható munkaerő kínálatot.




215

Tényleges munkaerő kínálatként csak azokat lehet számításba venni, akik rövid időn belül veszítették, vagy hagyták el munkahelyeiket, illetve most lépnek ki az oktatásból a munkaerőpiacra. Az utóbbi időben megnehezült a pályakezdők belépése a munka világába. Ezt csak részben magyarázza a foglalkoztatás lassú növekedése és a nyugdíjkorhatár emelése miatt a foglalkoztatottak közötti generáció-váltás ütemének megtörése. Egyre határozottabban érzékelhető a munkáltatók elégedetlensége a pályakezdők szakmai felkészültségével. Az oktatásból kikerülő fiatalok képzettsége sem szakma-struktúrájában, sem tartalmában, sem a gyakorlati ismereteiben nem illeszkedik jól a piac igényeihez, és az ún. kiegészítő ismeretek közé sorolt számítógép-használat és nyelvtudás sem éri el a kívánt szintet. Tapasztalható azonban az is, hogy a munkáltatók –az erősödő verseny követelményei között –nem szívesen vállalják, vagy kisebb vállalatok esetében nem tudják vállalni a fiatalok betanítását, a gyakorlatba való bevezetését. Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak azok a fiatalok, akik alacsony iskolai végzettséggel kerülnek ki az iskolarendszerből, vagy lemorzsolódtak. Ők a munkaerőpiacról kiszorulnak, vagy csak nehezen tudnak bekerülni, mert a foglalkoztatottak körében folyamatosan csökken az alacsony iskolai végzettségűek aránya. A következő években az intenzíven fejlődő régiókban is folytatódik a szerkezeti átalakulás, és így ezeken a területeken is további ágazati-szakmaszerkezeti struktúraváltásra lesz szükség. Az élelmiszer feldolgozás valamint a mezőgazdaság, ruházat és cipőipar, textilipar, foglalkoztató képessége a jövőben tovább fog csökkenni, s az ezen iparágakból kikerülő munkavállalók szakmaszerkezeti struktúrája, illetve munkakultúrája –alkalmazkodó-képessége csak részben, és különleges eljárások bevetésével őrizhető meg, tehető konvertálhatóvá. Foglalkoztatási –területfejlesztési szempontú vizsgálatunk közvetlenül mutatja meg a további leépülés veszélyeit, és lehetőséget ad annak felbecsülésére, hogy milyen munkaerő kínálattal találkozhatnak az új, vagy bővülni szándékozó beruházók az egyes kistérségekben.

A képzés a munkaerő-piaci igények tükrében

A felső és középfokú szakképzésből kikerülők létszámstruktúrája fényévnyi távolságba került a foglalkoztatók igényeitől. Amennyiben az oktatási, szakképzési kibocsátás szerkezete nem




216

változik a jelenlegihez képest, a keresleti előrejelzések tükrében a strukturális ellentmondások a jövőben még növekedni fognak. A legátfogóbb szerkezeti eltérés –a részletek óriási eltérései mellett –, hogy a diplomás és fehérgalléros középfokú képzettséget igénylő szakmákban túlkínálat, a szakmunkás képzettséget igénylő foglalkozások jelentős részében kínálati hiány tapasztalható.

A szakmunkás képzési kínálat csökkenésének okai

A szakmunkások (szakképzett kékgallérosok) hiányát, a kínálat csökkenő mértékét a szakiskolai kibocsátás alacsony aránya – más oldalról megközelítve - a szakmunkás lét presztízsének, vonzerejének radikális csökkenése magyarázza. Különösen gyenge azon szakmák vonzereje, melyeket - nagyobb részt – üzemi körülmények között gyakorolnak. A szakiskolák általános panasza, hogy nem jelentkeznek tanulók a felkínált, napjainkra hiányszakmaként definiálható képzésekre. Az iskoláknak, pedig nincs módjuk arra, hogy erőszakosan tereljék e szakmákba a tanulókat és ebben nem is érdekeltek, hiszen a normatív finanszírozás révén minél több tanuló toborzására törekszenek az iskola folyamatos működésének biztosítása érdekében. Az immáron 10-15 éves csökkenési tendencia ellensúlyozására a szakképző intézmények többsége szakközépiskolai képzés megvalósítójává is vált, alternatívát kínálva a tanulóknak érettségi utáni egy-két évet igénylő nagyobb részt fehérgalléros, kisebb részt szürkeköpenyes (technikusok, termelésirányítók, laboránsok) szakmák megszerzésére, de ezzel együtt arra is, hogy továbbtanuljanak




217

A táblázat . A középfokú képzésből kilépők

A szakmák státusz jellege

Szakképzettséget szerzettek száma 2005-ben %-ban

Szakmától elfordulók száma

%-ban

Továbbtanulók száma összesen

%-ban

Tényleges munkaerőpiaci kínálat , összesen

A tényleges munkaerő kínálat aránya

Szakmától elfordulók aránya

Továbbtanulók aránya

A középfokú képzettségűek munkaerőpiacán nem megjelenők

kékgalléros 17231 27,5 2804 32,6 2931 17,2 11497 62,7 16,3 17,0 33,3 szürkegalléros 10189 16,3 1350 15,7 3427 20,1 5412 53,1 13,2 33,6 46,9 Formaruhás (kereskedelmi) 10125 16,2 1512 17,6 2291 13,4 6322 62,4 14,9 22,6 37,6 Fehérköpenyes egészségügyi) 4887 7,8 379 4,4 811 4,8 3697 75,6 7,8 16,6 24,4 Fehérgalléros 17415 27,8 2306 26,8 6680 39,2 8429 48,4 13,2 38,4 51,6 Művészeti 1457 2,3 165 1,9 662 3,9 630 43,2 11,3 45,4 56,8 Egyenruhás (rendvédelmi) 1366 2,2 94 1,1 252 1,5 10200 74,7 6,9 18,4 25,3 62670 100,0 8610 100,0 17054 100,0 37006 59,0 13,7 27,2 41,0

Ebből

B táblázat A kékgallérosok megoszlása a tanult szakmáj jellege szerint

Száma Százalékban Álszakmák * 2084 12,1

Termelő-gyártó üzemi körülmények között 3193 18,5

Termelő nem üzemi körülmények között 1275 7,4

Szakképzett berendezés kezelők 871 5,1Lakossági javító-szolgáltató 9808 56,9 17231 100,0

* Azok az úgynevezett szakmák amelyeket a munkaügyi központok előszeretettel kínálnak alulképzett, tartós, leggyakrabban roma munkanélkülieknek. Álszakmáknak nevezzük, mert e szakmák többsége iránt a vállalkozások semmiféle keresletet sem mutatnak. (pl: parkgondozó, virágkötő, erdőgondozó, kosárfonó stb) A táblázat mutatja, hogy a szolgáltatásban (is) alkalmazható szakmák a legvonzóbbak, az üzemiek a legkevésbé vonzóak




218

Az ország bármely területén elhelyezkedő szakiskolákban megfigyelhető a jelentkezők kontraszelekciója, az általános iskolából a leggyengébben felkészült tanulók, a továbbtanulás utolsó lehetőségeként jelentkeznek a szakiskolákba. Az oktatáspolitika régóta ismeri ezt a jelenséget: a kékgalléros szakmák vonzereje az elmúlt évtizedben szinte teljesen megszűnt.. Úgy látják, hogy a pályaválasztó tanulók és szüleik kényszerpályának tekintik e szakmákat. Az olyan többnyire üzemi környezetben gyakorlandó szakmák, –melyek korábban jelentős presztízzsel bírtak– mint a szerszámkészítő, forgácsoló, szerkezetlakatos, stb. valamivel jobban leértékelődtek, mint a lakossági szolgáltató iparban is alkalmazható szakmák (műszeripari-, kereskedelemi, vendéglátás, építőipari szakmák). E folyamatok megfigyelői egyetértenek abban, hogy a rendszerváltást követő foglalkoztatási válság adta az első lökést e szakmák presztízs-veszteségének. A szülők, tanulók megtapasztalták a munkanélküliséget, s megfigyelték, hogy a diplomások, a képzettségi hierarchiában magasabban állók kisebb mértékben veszítették el munkahelyeiket, ezért aki csak tehette, azaz elegendő támogató készséggel rendelkezett gyermeke előbb közép, majd felsőfokú fehérgalléros képzéséhez, az messze elkerülte az ipari szakmákat. A gazdasági rendszerváltás, a foglalkoztatási válság megszakította a családok és a munkahelyek közötti kapcsolatot, elveszítették átlátásukat a munkahelyi-társadalmi viszonyok felett. A helyi munkahelyek világát, társadalmi befogadó képességét, „emberformáló képességét” tartalmazó „pályaorientáló” ismeretek helyét olyan tapasztalatok foglalták el, amelyek egyfelől a foglalkoztatási viszonyokat tükröző kaotikus, biztonságot semmiképpen sem nyújtó elemeket tartalmaztak a fizikai munkáról, másfelől pozitív képet vizionáltak a magasabbnak tartott képzettségi szintről, az általuk megteremthető életesélyekről. Természetesen sok valóság tartalma is volt az így a kialakult kékgalléros és általában a szakmunkás képnek, azonban ennek eredményeképpen létrejött eltorzult szakmaszerkezet, közép-, és felsőfokú képzési kibocsátás negatív hatásai már jól láthatók, magas a pályakezdők munkanélkülisége, leértékelődik a diploma, tévhiteket építő fiatalok tíz-, de hamarosan százezrei nem találják a helyüket a munkaerőpiacon.

A szakiskolák nemcsak a kékgallérosok presztízs vesztesége miatt veszítették el vonzerejüket, hanem mert - különösen a 9-10. osztályokra szabott programjainak megvalósítása - nehézségekbe ütközik: kitűnik, hogy a program és a tanulók elvárásai között alig lehet megteremteni azt az összhangot, amely ahhoz szükséges, hogy pozitív tanuló-környezet jöjjön létre, amelyben pedagógusok és tanulók a természetszerűen eltérő pozíciók mellett is képesek közös célt kitűzni.




219

• A pedagógusok/ iskola és tanulók között feszültségek vannak. A pedagógusok, felkészületlennek, motiválatlannak, bizonyos értelemben éretlennek tekintik a tanulók jelentős részét, esetleg többségét.

• A pedagógusok érzékelik a pozitív tanuló környezet hiányát. Frusztráltak, mert érzékelik, hogy pedagógiai programokban rögzített feladataik sikeresen alig teljesíthetők, de nincs sem jogosultságuk, sem oktatási-pedagógiai eszközük, a feszültségek feloldására. Az iskola, mint szervezet, a pedagógusok úgy értelmezik, hogy olyan problémák húzódnak meg e feszültségek mögött, amelyek kezelésére nincsenek, nem is lehetnek kompetenciáik, amelyekért maguk a tanulók, a szülők, a család, a társadalom a felelős: a megoldás is csak onnan jöhet.

• A diákok nem találják a helyüket a képzési folyamatban, nem képesek összhangot teremteni személyiségük formálódó jellegzetességei és az iskolai feladatok, vagyis a közvetített elvárások és készségeik, képességeik, megformált- megformálatlan jövőképük között. Nem tudják pozitívan értékelni, a szakiskolai pályájukkal kijelölődő – néhány év múlva bekövetkező – társadalmi helyüket.

A lemorzsolódás aránya igen magas a szakiskolákból, ez a tény mutatja legszélsőségesebb formában a szakiskolai pedagógiai program sikertelenségét. A lemorzsolódás mértéke nem állapítható meg az oktatási statisztikákból, helyi, egyedi tapasztalatok szerint 30-50% között mozog. Érintettjei a leghátrányosabb helyzetű rétegek gyermekeiből kerülnek ki. A lemorzsolódás tömegesen akkor következik be, amikor a tanulók elérik 16. életévüket és megszűnik iskolakötelezettségük.(A 18 évre emelt iskolakötelezettségről még nem lehetnek tapasztalataink) E tanulók már az általános iskolákban is sikertelenek voltak, nem fejlődtek ki alapvető tanulási képességeik, kompetenciáik. Ennek ellenére az általános iskolák arra törekszenek, hogy minél hamarabb megszabaduljanak a ”képezhetetlennek” minősített tanulóktól. E csoport az, amelyik a szakiskolába beiratkozó tanulók meghatározó részét teszik ki. A frusztrált, az iskolai sikertelenségeik miatt leértékelt, sokszor fennhangon is képezhetetlennek minősített tanulók, amint lehet, elmenekülnek az iskolákból. Jobb esetben néhány év múlva pályakezdő munkanélküliként regisztráltatják magukat a munkaügyi szervezetnél. Ezzel együtt negatív üzeneteket küldenek az utánuk jövő korosztályoknak: a szakiskolákat, ha lehet, el kell kerülni. Megjegyezzük, hogy a szakközépiskolák pedagógiai módszerei semmivel sem befogadóbbak. Vonzerejük attól nagyobb, hogy magasabb státuszú szakmákat kínálnak. Nem tudjuk, hogy a lemorzsolódottak milyen arányban szívódtak fel és milyen részük jelentkezett a munkaügyi kirendeltségen. Azonban e szervezet gyakorlatában is alig haladja meg a 10%-ot azok




220

aránya, akiket valamilyen képzésbe von. A felnőttképzés – kevés, kísérleti képzéstől eltekintve – a számukra már többször sikertelennek bizonyult - tanítási módszerekkel próbálja a szakmai ismereteket átadni. Ugyanis a felnőtt képzők, a képzés minél olcsóbb megoldásában érdekeltek, s az iskolapadi-elméleti képzés sokkal olcsóbbnak bizonyul, mint a tanműhelyi, vagy a nehezebben megoldható munkahelyi képzés. Az is előfordul, hogy a lemorzsolódottak képzését ugyan azon szakiskolákban, ugyanazon tanárok-gyakorlati oktatók folytatják, amelyekből az érintettek már egyszer elmenekültek. i Szakiskolai képzés: mentőháló. A szakiskolai képzés a gimnáziumi és a szakközépiskolai képzés mögé szorulva mentőháló szerepet tölt be. Akik nem választhatták a gimnáziumi ill. szakközépiskolai képzést, azok a szakiskolákba szorulnak. Úgy értelmezik, hogy a szakiskola hármas funkciót tölt be. Egyfelől képeznie kell azokat, akik szakmunkások kívánnak lenni, másfelől azokat, akik általános iskolai tanulmányaik során nem sajátították el azokat a tudásokat és képességeket, amelyek a gimnázium, illetve szakközépiskola elvégzéséhez szükségesek. Harmadrészt képzési tevékenységükkel ki kell elégíteni a helyi munkaerőpiac igényeit, mind a szakmastruktúra és az ehhez kapcsolt mennyiségi, mind a kibocsátottak szakmai-tartalmi tudásai-készségei tekintetében.

Lásd: oktatáspolitikai javaslatok Diákok: karriertervek realitás nélkül. A közép illetve felsőfokon tanulni kívánó diákok olyan körülmények között kényszerülnek szakma, illetve karrier-választásra, amelyben nem rendelkeznek se személyes, se intézmény által nyújtott információkkal a munkaerőpiac igényeiről és saját reális esélyeikről.

A diákok társadalmi környezetük kárvallottai, mert a környezet azt a képzetet kelti bennük, hogy:

• minél magasabb szinten, minél több diplomát szereznek, annál nagyobb esélyük lesz az életben, annál nagyobb megbecsültséget szerezhetnek a társadalomban

• a kék és szürkegalléros munkakörökben nem számíthatnak megbecsültségre • A képző intézmények és a foglalkoztatók kapcsolatainak hiánya miatt úgy hagyják el

az oktatási intézményt, hogy nem tesznek szert szakmai gyakorlatra, illetőleg kihasználható munkaerő-piaci kapcsolatokra

• Az ingerszegény, steril oktatási légkör miatt hospitalizálódnak az iskolához, iskolai éveik alatt nem kapnak elegendő impulzust egyéni terveik kimunkálásához, a szükséges felkészülés megvalósításához. Mindennek eredményeképpen motiválatlanok arra, hogy „kilépjenek a munkaerőpiacra”.




221

Tájékozatlan szülők, sematikus média-üzenetek. A középiskolát végzettek elhelyezkedésében ill. továbbtanulásáról való döntésben is jelentős szerepet töltenek be a szülők. A szülők ismeretei a munkaerő-piaci igényekről meglehetősen korlátozottak, saját élményekre, szűk kapcsolati hálójukra és legsúlyosabban a média üzeneteire épülnek.

A média üzenetek, különösen az országos média üzenetei sematikusak, és általánosak: közép és felsőosztályi miliőben megjelenített értékrendet és életpályákat tükröznek. Általánosságuk ellenére, hatásuk nagyon erős. A szülők érdekeltek az információk megszerzésében, azonban a képzési és különösen a munkaerő-piaci szféra kommunikációja e tekintetben elmaradott, eszköztelen, ritkán képes konkrét, gyakorlatilag is értelmezhető, hasznos üzenetek eljuttatására. Csak ritkán alkalmazzák, használják a helyi média, kábeltévé adta konkrét, helyi közösségek számára értelmezhető információnyújtás lehetőségeit. A közép és felsőfokú képző intézmények számolatlanul kínálják fel a diákok számára a vonzó, „fényes karrierrel” kecsegtető szakmákat, s a diákok ezeket szüleik támogatásával, el is fogadják, megkönnyebbülten térve ki az azonnali döntés kényszere elöl. Nem csoda, hogy néhány év múlva a munkahelyhiány tényével kell szembenézniük. A vizsgálataink szerint látható, hogy a 8- vagy 10 osztály elvégzésére épülő kékgalléros szakmákra jelentkezők aránya, hozzávetőleg a fele a munkaerőpiac által támasztott igényeknek. A „többlet” a szakközépiskolai - elsősorban fehérgalléros képzésben jelentkezik, ha figyelmen kívül hagyjuk a felsőfokra sikerrel jelentkezők tömegét. Az igények alakulásának tendenciái ugyanis a következők: a diplomásokat - ha egyáltalán- szívesen alkalmazzák középfokú szellemi munkakörökben, emiatt a középfokon képzett szellemiek könnyen kiszorulhatnak a munkaerő piacáról. Megjegyezzük, hogy az egyetemi képzés az esetek többségében nem készíti fel a tanulókat a gyakorlatorientált, középfokú szellemi munkakörök ellátására, és a középfokú szellemi képzések túlnyomó többsége egyáltalán nem készít fel kékgalléros szakmunkára. A jelenlegi rendszer tehát rendkívül rugalmatlan, nem ad kitekintést-gyakorlatot a tanulóknak, amely viszonylag flexibilissé tehetné őket a munkaerőpiacon.

A közvélekedés, általános értékrend szerint a gimnáziumi és ma már a szakközépiskolai érettségi megszerzésének elődleges célja a felsőfokú tanulmányokhoz vezető első lépcső teljesítése. Azok, akik mégsem jelentkeznek, vagy nem sikeresek a továbbtanulásban, kudarcként élik meg az érettségire épülő szakmák választását.

A mentőhálót a köztes társadalmi megbecsülést biztosító technikusi (szürkeköpenyes) végzettség megszerzése jelenti. Azonban a technikusi tananyag, még a legkézenfekvőbb




222

esetekben sem foglalja magába a szakmunkás ismereteket és készségeket. A munkaerőpiac sok esetben – vonakodva fogadja az iskolát frissen elhagyó technikusokat. Szívesen alkalmazná őket szakmunkás pozíciókban, azonban ők erre mind szakmailag, mind társadalmi státusz elvárásaik miatt felkészületlenek. Sajnos nincsenek olyan után követő vizsgálataink, amelyek a technikus végzettséggel ténylegesen munkaerőpiacra lépők (az ilyen végzettséget szerzők 54%-a) foglalkozási- szakma szerkezeti elhelyezkedését mutatnák. A „minél magasabb szinten tanulsz, annál többet tudsz” – félrevezető ideológia helyett „a minden szakmában és minden képzési szinten lehetsz értékes” ideológiát ajánljuk mindazoknak, akik gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoznak. Az elmúlt évtizedben a pályaorientációval kapcsolatban álságos gyakorlat alakult ki. Eszerint nem szabad túl korán rákényszeríteni a gyerekeket a szakmaválasztásra. S valóban olyan szabályozás született, amely nem enged 16 éves kor (11. osztály) előtt választani-dönteni, Ehelyett a gyerekek középiskolát választanak: szakképző, szakközép, vagy szakiskolát. Elméletileg ezzel nem választottak még szakmát, de az általánosan uralkodó presztízs viszonyoknak megfelelően a társadalmi státusz választása megkezdődött.

Lásd: oktatáspolitikai javaslatok a tanulói érdeklődés illetve készségek fejlesztésére, a pozitív önismereten alapuló pályaorientációra, a státusz-választás szerepének visszaszorítására

Kutatási eredményeink szerint ez már 14 éves korban elkezdi rugalmatlanná tenni a tanulókat, mesterségesen függetleníti egymástól - az érdeklődés alapon létrejött és felismert – készségeket, képességeket a jövőbeli társadalmi státusztól. Aki „magasabbra akar jutni” menjen szakközépiskolába vagy gimnáziumba, persze csak akkor, ha tanulmányi eredményei alapján, éppen abban az évben- bejut.




223

Feltehetjük a (most naivnak tűnő) kérdést: miért nem valamilyen szakma iránti érdeklődés alapján történik a szelekció? Az elektromérnök nem azon az alapon lesz mérnök, hogy valamilyen érdeklődést, készséget mutatott szakmája tárgyai, a majdani szakmában szükséges tennivalók iránt? Ha az elektromérnöknek többet kell tudnia, mint a villamossági szerelőknek –s ez biztosan így van- akkor a mérnökséghez vezető úton nincs „villamossági szerelő állomás?” Ha lenne, akkor nem társadalmi státuszt kellene előbb választani, hanem érdeklődést kellene kialakítani, s a társadalmi státusz az adott területen elért saját erőfeszítés eredménye lenne. A fenti gondolatmenet – nem csupán egy társadalomelméleti kérdés átgondolásán, hanem sokkal inkább a munkaerő kereslet-kínálat kutatás alapján született. A kutatás keretében több száz interjút folytattunk különféle szakemberekkel, szakmunkásoktól szakmenedzsereken át, vállalkozókig. Ismételten megtudhattuk, hogy a munkaszervezetben betöltött pozíció a felhalmozott szakmai készségeken, tudáson és a tapasztalaton alapul. Ezt igazolja vissza a munkaszervezet megbecsüléssel, jövedelemmel, pozícióval. Az elektromérnök tud minden nap használatos „kütyüket bütykölni”, mert érti mit kell csinálnia. A pedagógus már gyerekkorában is jobban kommunikál társaival, inkább elfogadják, mint más gyerekek.

A pedagógus személyes alkalmassága ma nem feltétele annak, hogy valaki pedagógus legyen. Nyilván számtalan megfelelő „vénával” rendelkező pedagógus dolgozik középiskolákban, de az iskolai szervezetekben intézményesült pedagógia kultúra – általában- nem felel meg az érintett korosztályok „természetének”. A konzervatív pedagógia elviseléséhez a tanulók nagyfokú tűrőképességére van szükség. Minél motiváltabb, minél több támogatást kap otthonról egy tanuló, annál inkább képes elviselni a megkövesedett oktatási és pedagógiai módszereket. Ezért van az, hogy „a hátrányos helyzetű csoportok gyermekeivel alig lehet bírni”- mondta egy szakiskolai igazgató.

A programozó matematikusról, már korán az általános iskolában kiderül, hogy van érzéke hozzá stb. a többi szakmacsoporttal is így van.




224

Kissé elrugaszkodva a valóságos lehetőségektől azt mondanánk, hogy az egész rendszert át kéne alakítani. Egyrészt meg kellene szüntetni a három iskolatípus közötti különbséget (esetleg a gimnáziumot csak a humániák iránt érdeklődők számára kellene fenntartani) Az új keretek között a fő érdeklődési körök szerinti szakirányokra lehetne jelentkezni. És ezeken a 9-12 osztályok elvégzése során mindenki megtanulna egy-egy alapszakmát, majd teljesítménye függvényében tanulhatna tovább. Ahhoz hogy ez működjön, a felsőstagozatos képzés olyan projekt alapú képzéssé való átalakítása szükséges, amely során a gyakorlat - kísérlet alapú elméleti oktatás mellett kialakulhatnak a tanulók érdeklődési körei, készségei, és a megfelelő alapkompetenciák. Ez adna lehetőséget arra, hogy a középiskolai szakirányt érdeklődésük-készségeik alapján válasszák a tanulók.

Visszatérve a realitásokhoz: a szakma v. státuszválasztás káros hatásait gyengítendő és az érdeklődés, készség alapú választást erősítendő azt javasoljuk, hogy az általános iskolák felső tagozataiban valósuljon meg a

• Műveltségi területekre épülő projekt alapú oktatás és ezzel jól összekapcsolva • Váljon a képzés részévé manuális, illetve gyakorlati –mai kifejezéssel élve –

szakköri tevékenység, amely egyrészt adjon alapot az elméleti alapkompetenciák elsajátításához, másrész adjon lehetőséget a tanulók érdeklődésének felkeltésére és megfelelő manuális-gyakorlati készségeinek kialakulására




225

A munkaerőpiac szereplői közötti érdekellentétek

A munkaerőpiac szereplői (a munkavállalók-pályakezdők, a foglalkoztatók és a képző-intézmények) között meglévő érdekellentétek jelentősen hozzájárulnak a munkaerő-kereslet és kínálat egyensúlytalanságához. A munkaerő piaci szereplők közötti feszültségekről és a feloldásukhoz szükséges alapfeltételekről a bevezetőben irtunk részletesen, mint kiemelendő gazdaságfejlesztési stratégiai problémáról. A jelen fejezetben a feszültségek konkrét okait és a kezelésükre adott javaslatokat részletezzük. Kezelhető-e a túl kereslet és túl kínálat?

Munkaerőhiány leküzdése, a hiány növekedésének lassítása

Úgy becsüljük, hogy egy- egy évfolyamból 15-20 ezer fiatal hagyja el úgy az iskolarendszert, hogy ezt követően (néhány éven belül) sem fog szakmát szerezni. Ráadásul – egyébként hasonlóan az iskolákból szakképzettséggel kilépőkhöz - többségében teljesen felkészületlenek a munkába lépésre. Szocializációjuk során – sokuknál- hátrányos szociókultúrális körülmények miatt- a munka-végzés nem nyerte el a szükséges helyet. Önismeretük-önképük illetve a társadalomban elfoglalható helyük vonatkozásában a kirekesztettség érzése jelentős mértékben kifejlődött, nem ismerték fel magukban, illetve iskolai pályafutásuk során nem kaptak segítséget (leggyakrabban akadályozták) ahhoz, hogy felismerjék azon képességeiket, amelyekre pozitív önértékelésüket építhetnék, illetve amelyek mentén integrálódhatnának. Miután bemutattuk a munkaerő kereslet és kínálat státusz-szerkezetének jellegzetességeit, most kimondjuk azt a nyilvánvaló tényt, hogy kevéssé tartjuk valószínűnek, hogy a képzési státusz-struktúrában magasabb pozíciót megszerző csoportok – tömegesen hajlandóak lennének alacsonyabbnak tekintett munkaerő-piaci státuszt elfoglalni- „pusztán azért, mert” a vágyott munkaerő-piaci státusz pozícióban nincs munkaerő kereslet és az alacsonyabban – nevezetesen a szakmunkás pozícióban- van. Az elmúlt években lemorzsolódott, szakképzetlen, hátrányos helyzetű fiatalokról nem szabad lemondani. Olyan speciális, élethelyzeteikhez igazodó programokat kell beindítani, amely képessé teszi őket a munkaerőpiacra való belépésre

Lásd foglalkoztatáspolitikai javaslatok




226

Bizonyosak vagyunk abban, de megfelelő adatfelvétel hiányában számukat nem tudjuk megbecsülni, hogy többszázezer, olyan, nem eredeti szakképzettsége alapján dolgozó személy van, akik megfelelő frissítő képzés mellett – képesek lennének szakmájukhoz visszatérni

Lásd foglalkoztatáspolitikai javaslatok Adataink egyértelműen mutatják, hogy évente 5500 szakközépiskolai érettségizett számítástechnikai végzettségű hagyja el az oktatási rendszert, s a tovább nem tanuló 3400 fiatal közül csupán néhány száz számíthat munkahelyre. A kereslet hiányában elhelyezkedni nem képes csoport számára – testre-szabott átképzési programokat lehet szervezni, érettségire épülő OKJ-s szakmákban.

Lásd foglalkoztatáspolitikai javaslatok

Az egyes szakképzések tartalmának megváltoztatása.

A munkaerő piacra elvileg kilépő, a számítástechnikai, a turisztikai, az igazgatási szakmunkások, és számos technikus csoporttal kapcsolatban fel kell vetni azonban azt a kérdést is, hogy vajon nem magát a képzés tartalmát kellene-e megváltoztatni, esetleg kibővíteni- a tényleges munkaerő-piaci kereslet ismeretében. Általában a középfokon megszerezhető képzettségek nemcsak tudás-ismeret tartalmában térnek-el a kereslettől. Sok esetben nem felel meg a munkaszervezetek szervezési-technológiai – társadalmi logikájának sem. Nem veszik figyelembe, hogy bizonyos tudásanyagok nem alkotnak önálló munkakört-, mások csak a munkaszervezeten belül létrejött tapasztalatokra épülnek, megint másokat fiatalokkal, -azaz bizonyos életkor- tekintély elérése nélkül- nem szokták betölteni stb. Látni kell azt is, hogy -számos más szakmához hasonlóan-, a fiatalokat évről évre nagyon erősen vonzó számítástechnikusi „szakma” kiegészítő tudássá válik. Nemcsak a képzés szolid mélysége, hanem a munkaszervezetek racionális munkamegosztása miatt is. Ezért fontos lenne a számítástechnikai képzés összekapcsolása más szakképzéssel. Megjegyezzük, hogy a középfokon képzett fehérgallérosok gazdasági-, kereskedelmi-, pénzügyi képzésében ez már megtörtént. Éppen ezért a feldolgozó - és szolgáltatóipari szakmák felé kéne fordulni.




227

Munkaerőhiány és foglalkoztatáspolitika: pro aktív cselekvés

A munkaerőhiány csökkentéséhez, a munkaerő-piaci képzési források célszerű és hatékony felhasználásával meg kell változtatni a foglalkoztatáspolitikai beavatkozások filozófiáját, fel kell hagyni az eseménykövető, események kényszere alatti cselekvés megközelítésével és helyette a pro -aktív foglalkoztatáspolitikai beavatkozások szükségesek. E tevékenységnek jó alapot ad a jelen munkánk eredményeként létrejött kereslet-kínálati előrejelzés. Ennek alapján - megfelelő helyi-empirikus vizsgálattal kiegészítve minden érintett térségre, munkaerő keresleti és munkaerő kínálati hatásterületre - elkészíthető a térségi foglalkozatás politikai helyzetelemzés. Ugyanis, eddig az ÁFSZSZ helyi szervezetei a problémákat, illetve szükségleteket akkor érzékelték, amikor az megjelent. A helyzetelemzés a várható problémák, szükségletek és azok mértékeinek meghatározásához ad alapot. Ezt szükséges lenne kiegészíteni a következő funkciókkal

• Az érintett térség-hatásterület középfokú képzési tervének kialakításában való részvétel • A nagyvállalati kapcsolattartás: a várható létszámcsökkentésekre és növelésekre

/szükségletekre vonatkozó információk összegyűjtése • Mikró vállalati kapcsolattartás (ennek hatékony módszereit a jövőben kell kidolgozni • A középfokú képzésből kilépés előtt állók továbbtanulásának, illetve munkaerőpiacra való

kilépésének előrejelzése • Az újonnan regisztrálók „státuszának” rögzítése, elemzése. (A státusz vizsgálata egyaránt

kiterjed a szakképzettségre, munkatapasztalatra, az alkalmaztatást nehezítő körülményekre és a munkavégző képesség leépülése veszélyeinek feltárására

A pro aktív foglalkoztatáspolitika a következő működésekből állna:

• Lemorzsolódottak nyomon követése, és a szükséges fejlesztési- képzési- programok megszervezése, sikerességének –nyomon követéssel való biztosítása

• Középiskolákból kilépők elhelyezkedésének támogatása – pro aktív módon (Közismert, hogy a kilépőknek csupán egy töredéke regisztráltatja magát, közülük is leggyakrabban azok, akiknek konkrét elképzeléseik vannak jövőjükről, és ehhez kívánnak támogatást kapni a szervezettől. A többiek jelentős része sokszor –szülői támogatással- rejtőzködik, s ez idő alatt kialakulhatnak a „munkátlan” életforma alapjegyei)

• A vállalatok bevonása a munkaerő-piaci képzési programokba (a nagyvállalatok esetében ez a gyakorlati hely nyújtását jelenti, a mikró vállalatok esetében új, a mikró vállalatok




228

közösségeinek létrehozása szükséges ahhoz, hogy már a képzés során kialakíthassák kapcsolataikat a képzettekkel)

A fenti funkciók, működések többféleképpen szervezhetők: Az ÁFSZ országos szervezetén belül és azon kívül – civil szakmai szervezetek tevékenységére építve. Javasoljuk a két megoldás kombinációját. Azokat a tevékenységeket lenne érdemes kiszervezni, amelyek a tevékenység „természete miatt” nehezen illeszthetők a hivatali, illetve hatósági működési rendbe. Megjegyezzük, hogy a munkaügyi szervezet tagjainak felkészültségéből hiányoznak a „humán erőforrás fejlesztő szakmaiság” legfontosabb elemei: a kommunikációs képesség, a tanácsadói szakmai felkészültség, s nem utolsó sorban, a fejlesztő- felnőtt-pedagógiai szakma alapvető elemei. A civil-nonprofit szervezeteknek, a megfelelő szaktudás mellett e képességekkel és készségekkel is kell rendelkeznie Hosszú távú megoldás a szakmunkáshiányra A jelenleg – bármily módon kirekesztődő - szakképzettséget nem szerző csoportok számára – éppen a státuszszerzés motiváló logikája alapján – vonzó lehet a szakmunkás lét. Ez a csoport lehet az egyik forrása a hiányzó szakmunkás „gárda” pótlásának. Mit kell ehhez tenni? Az alábbiakban egy egész cselekvés sort állítunk fel. Közöttük vannak olyanok is, amelyek már – legalább részlegesen- megjelentek a társadalompolitikában, oktatáspolitikában, de olyanok is, amelyek még a láthatáron sincsenek. Ma már közhelynek számít, hogy az általános iskolákból –többnyire szakmunkásképzőkbe és szakközépiskolákba kerülő gyerekek jelentős része felkészületlen, nem képes a középiskolai tananyag befogadására, s nem kellőképpen motivált a tanulásra, és ezért a gyerekek sikertelen időtöltése, vagy lemorzsolódása óriási méreteket öltött. Ennek kormányzati felismerése alapján önálló szakiskola fejlesztési programok indultak- megítélésem szerint megfelelő módszertani alapokon. A program terjedése azonban - a jelenleg látható sebesség mellett rendkívül lassú. A szakiskolai fejlesztési program – a képzési folyamatban - korrekciós feladatokat is ellát, hiszen az általános iskolai képzés-nevelés hiányait is ki kell küszöbölnie. A program egyébként olyan módszereket alkalmaz, amely minden korosztály és minden társadalmi csoportból érkező gyermek fejlesztéséhez alkalmas, -eredményesebb lehet, mint a hagyományos, frontális módszer. Fel kell vetni azt a kérdést, hogy miért nem az általános iskolákban kezdődik az oktatási-pedagógiai módszerek reformja? Miért nincsenek olyan lépések, amelyek szükségtelenné teszik, ill. jelentősen csökkentik a későbbi korrekció iránti igényt?




229

Az alábbiakban tehát az általános iskolában bevezetendő fejlesztéseket soroljuk fel, annak tudatában, hogy közöttük vannak olyanok is, amelyek bevezetése megkezdődött.

1. szegregáció ellenes politika-integrált oktatás az általános iskolákban 2. pozitív diszkrimináció az általános iskolai nevelésben-oktatásban 3. a majdani lemorzsolódástól veszélyeztetett gyerekekre irányuló monitoring rendszer

kiépítése, a gyerekek előrehaladásának folyamatos nyomon követése, a szükséges segítő korrekciók megtétele az iskolákban – a szülőkkel való együttműködés, a szülők motiválása mellett.

4. a frontális oktatás modern projekt alapú oktatással való felváltása az általános iskolákban. A tapasztalatokon nyugvó oktatási módszer egyenjogúsítása az elméleti „alapú” oktatási módszerrel

5. Manuális készségek fejlesztése az általános iskolákban, a különféle anyagok és szakmák megismertetése-, kreativitás fejlesztése, az elméleti tudások (mérés, geometriai tudások, matematikai és fizikai ismeretek, stb.) empirikus tapasztalatokból való levezetése.

6. A dolgozó-termelő társadalmi környezet megismertetése, - és individuális- csoportos feldolgozásának segítése

7. Iskolaorientáció helyett pályaorientáció, az egyes szakmák és saját készségek-tudások közötti kapcsolat felismerésének segítése, a társadalmi környezetben kialakult egysíkú presztízs értelmezések gyengítése.

Lehet-e csökkenteni a diplomás túlkínálatot? Egyes területeken a diplomások iránti munkaerő kereslet mennyisége, s talán szerkezete is átalakulóban van. A piaci szférára viszonylag megbízható számításaink vannak, ott nem várható radikális változás. Kutatásunk azt mutatja, hogy az új szakértelmek iránti igényt a vállalkozások nem újabb és újabb munkakörök kialakításával, a létszám növelésével, hanem a meglévő munkaerő állomány továbbképzésével illetve kiegészítésével kívánják megoldani. A közszférában - a munkaerő állomány nem jelentéktelen cseréje ment végbe az elmúlt években. Ez egyúttal új frissebb tudások, valamint a nyelvtudás, informatika, kommunikációs képességek beemelését jelentette, de ugyanakkor az iskolában nem tanulható, a piaci szférában szükséges tudások standardizáltságához képest rendezetlen, csupán a munka szervezetben felhalmozható tudások elveszésével is járt. Ma nincs egyértelmű megítélése annak, hogy a nyereség vagy a veszteség a nagyobb. A közszférában az elmúlt két évben végbement leépítéseket, előrejelzésünk nem tudja érzékelni. A meglépett változtatások és a kormányzati szándékok ismeretében elsősorban az oktatási szférában, azaz a pedagógus munkakörökben várható jelentős keresletcsökkenés. Ugyanakkor a bővülést




230

igénylő felnőttképzésben több és jobban felkészült pedagógusra lehet szükség. Az egészségügy átalakítása, nehezebben megoldható ellentmondásos folyamatokat szül: ugyanis jelentős az orvosokat és szak-asszisztenseket, szakápolókat érintő leépítés, de ugyanakkor más struktúrában, és más földrajzi szerkezetben valószínűleg a felesleget kiegyenlítő kereslet fog jelentkezni, amely – a földrajzi mobilitási hajlandóság gyengesége, és a magán klientúrától való elszakadás „üzleti hátrányai” miatt csak részben lesz vonzó a felszabadult orvosoknak. Ugyanakkor az évi 1000 főt alig meghaladó képzési kibocsátás valószínűleg nem tud majd lépést tartani az új hazai kereslettel és a vonzó külföldi munkavállalás elszívó hatásával. Jelenleg a pedagógusoknál, szociálpolitikusoknál, számítás technikusoknál, művészeti-, társadalomtudományi-, kulturális és kommunikációs, és jogász szakembereknél mutat az előrejelzés jelentős, évi 20 000 főt meghaladó túlkínálatot. Lehet-e ezen változtatni?

• Jogi eszközökkel semmiképpen sem, hiszen mindenkinek joga van a tanuláshoz. • Pénzügyi eszközökkel lehet némileg csökkenteni a túlkínálatot, ha a kormányzat csökkenti

a normatívából finanszírozott egyetemi és főiskolai helyek számát. –Ennek nyilván politikai korlátai vannak, amely nemcsak a hallgatók tiltakozását válthatja ki, hanem a keresletet meghaladó képzési kapacitásokat kiépítő felsőfokú intézményekét is.

• A kereslet-kínálati viszonyokat, a tényleges keresletet és kapcsolódó elhelyezkedési esélyeket rögzítő, erről széleskörű információt nyújtó kommunikációs stratégia működtetésével talán lehet valamennyire hatni a tanulókra és szülőkre, talán befolyásolja őket a képzési.- és pálya-karrier megválasztásában. „Mellesleg” a tájékoztatásért mindenképpen a kormányok a felelősek, ha a rossz választásért nem is tehetők felelőssé.

• A tanulni vágyók oldaláról érkező piaci jellegű, fizetős képzés iránti kereslet bizonyosan csökkeni fog az évek során, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy a közben kumulálódó túlkínálat ne okozzon társadalmi problémákat.

Ki kell jelentenünk, hogy kutatásunk során nem bukkantunk olyan tényekre, folyamatokra, amelyek a fentiekben felsorolt diplomás foglalkozási –szakmacsoportok iránti kereslet növekedését tenné elképzelhetővé, ellenkezőleg, minden megismert folyamat inkább a kereslet szűkülését teszi valószínűvé. A diplomás túlkínálat következményei igen súlyosak:

• a munkaerőpiacra kilépő diplomás korosztályok 40-50 százaléka nem számíthat hagyományos értelemben vett alkalmaztatásra

• a középfokú fehérgalléros munkakörök diplomást felszívó ereje – a ma látható folyamatok szerint nem túlzottan erős




231

• a pályára lépő diplomások túlkínálata növelni fogja a vállalkozások hajlamát a tevékenységek – alkalmi munkában történő kiszervezésére, s ennek következtében, a mindenféle védelem nélkül lévő önfoglalkoztató, vagy illegálisan dolgozó munkavállalók munkaviszonyai ellenőrizhetetlenné, zavarossá válnak.




232

Foglalkoztatáspolitikai feszültségek, és javaslatok

1. Információgyűjtés, az információk használata A munkaerőpiaci kereslet és képzési kibocsátás közötti feszültségek elsődleges forrása az információhiány A munkaerő-piaci kereslet és képzési kibocsátás közötti, fentebb leírt feszültségek elsődleges forrása, mint láttuk, az információhiány, tájékozatlanság A munkaerőpiac szereplői, a foglalkoztatottak, a tanulók (illetve szüleik) a vállalatok, foglalkoztatók, a közép és felsőfokú oktatási intézmények és nem utolsó sorban az ÁFSZSZ és – Megyei/ Regionális Munkaügyi Központok számára mindez ideig nem álltak rendelkezésükre olyan vizsgálati eredmények, amelyek reálisan tájékoztattak volna a munkaerő kereslet –kínálat jelenlegi és jövőbeni helyzetéről, a feszültségek számszerű arányairól. A munkaerőigények jelzése és előrejelzésének módszertani problémájából az elmúlt években számos alap- és részkérdésre született megoldás, igaz, az eredmények, illetve a módszerek rendszerszerű használatát kikényszerítő strukturális beavatkozások még nem lépték át az óhajok, az iránymutatások szintjét, nem váltak sem a közép- és felsőfokú iskolarendszerű, sem a felnőttképzés „kibocsátási” struktúrájának szabályozójává. A munkaügyi szervezet korábban félévről-félévre, jelenleg évente elkészíti a rövid távú munkaerő-piaci előrejelzést. Az ismétlődő kutatás eredményeként közreadja a sikertelenül keresett, azaz hiányszakmák listáját. Az évről évre egymás mellé kerülő aktuális listák szinte minden kékgalléros –üzemi szervezetben gyakorlandó – szakmát felsorolnak. Köztük vannak a fémfeldolgozó-, gépipari-, műszeripari-, mechatronikai szakmák, de a nem üzemi körülmények között gyakorolt építőipari szakmák is megjelennek. A felsorolás gyengesége a rendszerszerűség hiánya: mindig úgy tűnik, mintha alkalmi hiányokról lenne szó. Ez azonban nem kisebbíti azt a problémát, hogy 5-6 év hiányjelentései után csak most vannak születőben a szakképzési törvény, és különböző intézkedések keretében-olyan kísérletek –pl. a hiányszakmák regionális listáinak felállítása, a tanulószerződések megkötése - amelyek a pályaválasztókat ösztönözzék a hiányszakmák választására.




233

A rövid távú előrejelzések a munkaügyi szervezet által évek során kialakított, általában a térségek nagyobb, jelentősebb foglalkoztatóira kiterjedő vállalati kapcsolatrendszerére épülnek. Alkalmasak arra, hogy munkaerőpiacon helyi szinten jelentkező problémákat aktuális tendenciákat, mind a munkaerő kereslet, mind a tömeges létszámleépítés vonatkozásában feltárja. A kisebb-nagyobb kirendeltségek 80-300 foglalkoztatói kapcsolatára épülő – és országos szinten összesített adatfelvétel természetszerűleg nem számolhat olyan tényezőkkel, mint a jelenlegi 10 évre szóló előrejelzés. A középtávú előrejelzés a foglalkozási-szakmaszerkezet demográfiai okokból szükségessé váló munkaerő pótlási igényen, a vállalatok ágazati jellegzetességeiből adódó szakmaszerkezeti struktúraváltáson alapul, a hazai gazdasági terveket figyelembe vevő konjunktúra szakmaszerkezeti hatásaival is kalkulál, és nem utolsó sorban a nemzetközi tendenciákat is figyelembe veszi. Így mostanra kettős eszközrendszer alakult ki, amelyben a rövid távú előrejelzés, és az előrejelzés kapcsán működtetett vállalati kapcsolatrendszer alkalmas alapot ad az azonnali fejlesztő, esetleg válságkezelő beavatkozásokra, és a 10 évre szóló, munkaerő keresleti- és kínálati előrejelzés, amely kiterjedt adatbázisával számos további –alábbiakban részletesen kifejtett –eszközt ad az országos és a térségi foglakoztatás- és oktatáspolitika kezébe.

A jelenlegi munkaerő-keresleti és -kínálati kutatások a munkaerő kereslet mérésére rendszerszerű választ keresnek. A módszer abból indul ki, hogy a munkamegosztás, s így a szakmaszerkezet, azaz az egyes szakmák iránti kereslet mértékét a technikai, illetve bürokratikus feladatmegoldás belső logikája, azaz a technológia határozza meg. Az alkalmazott technológia ágazat és méretfüggő. A jelenleg megvalósult foglalkoztatás szakmaszerkezetének vizsgálata megmutatja a munkaerő kínálat kívánatos szakma-szerkezetét. E szerkezeti alapra vetített, megfelelő mértékekkel ellátott változási irányok lehetővé teszik a jövőbeli igények becslését, a vállalkozások méretének (azaz változó technológiáinak) figyelembe vétele mellett Térségi, megyei, regionális becslésekre van szükség ahhoz, hogy az iskolarendszerű és felnőttképzés a keresett szakmastruktúrát tükröző megfelelő következtetéseket vonjon le az elkészített ágazati szakmaszerkezeti struktúrákból. A módszer alkalmazásához azonban arra van szükség, hogy a képzési rendszer szabályozása ösztönözze a képző intézményeket a kiszámított-, becsült térségi munkaerő keresleti modell elfogadására, arra, hogy érvényesítse képzési kínálatában. A méretszerkezet-, és ágazatok szerinti szakmaszerkezeti modellek használata igen egyszerű és olcsó, mert nem igényli évről évre az adatfelvételek teljes körű megismétlését. Ugyanis a kidolgozott modell és a KSH rendszeresen elkészített vállalkozói-, foglalkoztatói adatfelvétele alapján ismételten ki lehet számítani egy-egy munkaerő-piaci területi egységre, térségre az éppen




234

jellemző foglalkoztatási szerkezetet, és egy –egy kérdés vizsgálatára vonatkozó kisebb kiegészítő adatfelvétellel folyamatosan aktualizálhatók az eredmények (Ez a „gördülő” előrejelzés lényege.) A jelenlegi kutatás nem csupán különböző statisztikákra, hanem többféle szociológiai adatfelvételre támaszkodott. Így nem csupán a keresleti és kínálati számszerű arányairól, hanem a munkaerőpiac szereplőnek érdekviszonyairól, kapcsolataikról, viselkedéséről, a felmerülő gondokra adott válaszaikról is széleskörű áttekintést adott. Ezek az ismeretek rendkívül fontosak a foglalkoztatáspolitika számára, nem csupán a reális célok kitűzésében, hanem a foglalkoztatáspolitikai eszközök kidolgozásában, hatékonyabb megvalósításában is segítenek. Javaslatok a munkaerő-piaci keresleti és kínálati előrejelzések intézményesített folytatására és az eredmények hasznosítására: A munkaerőpiacon való megfelelő tájékozódáshoz szükséges, a munkaerő-piaci keresletet (tartalmát, mennyigét, arányait) mérő közép és hosszú távú előrejelzési rendszer és elemzések folyamatos működtetése, összhangban a mindenkori gazdaságfejlesztési tervekkel Erre épülhet a tájékoztatási program, valamint az információk elérhetőségének megteremtésére, folyamatos terjesztésére irányuló program. Az első lépés a tájékoztatás és az információk elérhetővé tétele, a jobb helyzetismeret és helyzetmegértés kialakítása, az információk széles körben való megbeszélése, feldolgozása, a lehetséges (hosszú távú) megoldások kidolgozása, megismertetése, azzal a reménnyel, hogy a társadalom általában, és az egyének-fiatalok képesek lesznek megérteni, saját karrierjük tervezésénél figyelembe venni. A második lépés olyan hosszú távra szóló gazdaság és társadalomfejlesztési beavatkozások kidolgozása, amellyel feloldhatók a gazdaság fejlődésének- foglalkoztatási szerkezetéből és a társadalom törekvéseinek eltérő szerkezetéből keletkező problémák.

A harmadik (párhuzamos) lépés a közép-, felsőközép- és felsőfokú képzés tartalmi és mennyiségi szerkezetének átalakítása. Ez természetesen magába foglalja a szabályozás és finanszírozás reformját. Javaslatok:

1. Szükséges - a hiányzó információk előállítása céljából - a kormányzat által már tervezett pályakövetési vizsgálatok módszereinek, és értékelési –visszacsatolási eljárásainak




235

kidolgozása- az információk beépítése kereslet - kínálati előrejelzésbe. (hangsúlyozni kell, hogy a pályakövetési vizsgálatok eredményei önmagukban nem értelmezhetők, csakis a munkaerő kínálati adatok korrekciójára használhatók. E korrigált kínálati információk és a munkaerő keresleti előrejelzésből származó adatok összevetése révén juthatunk a kereslet-kínálat viszonyait lehetővé tevő elemzésekhez, következtetésekhez.

2. A kereslet/kínálat előrejelzés kutatás adatbázisán, megfelelő helyi empirikus vizsgálatokkal kiegészítve, minden munkaerőkeresleti-kínálati hatásterületre (ez lehet egy, vagy több kapcsolódó kistérség, vagy - bizonyos összefüggések, szükségletek vizsgálatához a régió) érdemes lenne elkészíteni egy térségi foglalkoztatáspolitikai helyzetelemzést, amely alapul szolgálhatna a jelen előrejelzésen alapuló munkaerő kereslet számítások figyelembevételével

• a térségi középfokú képzési terv kialakításához • a térségi felnőttképzési tervek kialakításához, ezen belül

a. a szakképzetlenül munkaerőpiacra kerülők alapképzése b. a nem adekvát szakképzettséggel kikerülők átképzése és c. a vállalati tovább és kiegészítő képzések előzetes áttekintése, a szükséges

segítő beavatkozások meghatározása, és d. az ad hoc – jelenleg ez adja a forgalom túlnyomó többségét- átképzések

iránti igény tényleges térségi munkaerő kereslet alapján való meghatározásárhoz.

3. Térségi- regionális képzési kerek asztal létrehozása, amely egy-egy rész munkaerő piacon „egy asztalhoz ülteti” a közép és felsőfokú oktatási intézményeket és a munkaadókat az iskolai oktatás és a munkahelyi gyakorlati képzés célszerű összhangjának megteremtésére, a kölcsönös szükségletek megfogalmazására és a megvalósítás formáinak kialakítására. Ennek keretében jönne létre a térségi középfokú képzés terve. Szükséges lenne, hogy a most létrejövő TISZK-ek rendelkezzenek a térségi foglalkoztatáspolitikai helyzetelemzésre épülő képzési tervvel, amely - bizonyos korlátok között - biztosíthatja a képzési kibocsátás és a munkaerő-piaci kereslet összhangját.

4. A térségi munkaerő-piaci helyzetelemzés alapján készüljön el a térségi munkaerő-piaci információs rendszer, amely alapul szolgálhat a térségben folyó pályaorientációnak. Az információs rendszer on-line működtetése mellett a térségi munkaügyi szervezet aktív személyes pályaorientációt is folytasson, mindenekelőtt az általános iskolák érintett tanárainak tájékoztatásával. A pályaorientáció céljait szolgáló információs anyag a térségben folyó vállalkozói-, és közfoglalkoztatói tevékenységeken keresztül mutassa be a szakmákat (Egy új tipusú komplex pályaorientációs eljárás kidolgozása szükséges)

5. Olyan, a pályaorientációt segítő –megalapozó információ nyújtási és kommunikációs formák kialakítása, amelyek segítik a szülőket és a különböző korosztályokba tartozó tanulókat a szakmaválasztáshoz szükséges tájékozódásban




236

6. Az általános és középiskolai és felsőoktatásból jelenleg hiányzó manuális és gyakorlati kompetenciák fejlesztését szolgáló eljárások, módszerek, megvalósítási formák kialakítása és először pilot -projektek formájában történő megvalósítása, különös figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű, általános és középiskolai csoportok lemaradásának, lemorzsolódásának csökkentésére, integrációjuk elősegítésére.

7. A fenti z 1-4 pontokba foglalt célok eredményeként létrejött megoldások megvalósítását végző oktatási-, munkaerő-piaci-, non profit intézmények beazonosítása, és a megvalósítás módszereinek legalább pilot formában történő bevezetése

2. A munkaerőpiac szereplői közötti együttműködés elősegítése

A munkaerőpiaci szereplők között nincs /gyenge az együttműködés, érdekeltségi rendszerűk eltér egymástól. A közép és felsőfokú oktatási intézmények érdektelenek a munkaerő-piaci igényekkel szemben: a tanulói kereslet kielégítésére törekszenek az alábbi okokból:

• A normatív finanszírozás • A bevétel (tanulólétszám, önköltséges tanulók) maximalizálási törekvések • A tananyagok és intézményi szervezetek változatlanságának fenntartása miatt • Az oktatói egzisztenciák fenntartásának érdekében

A normatív rendszer működése miatt a képző intézmények elsősorban a tanulók megszerzésében és megtartásában érdekeltek, s minden továbbképzés tartalmi és munkaerő-piaci szempont e mögé szorul. A fejkvóta megszerzéséért indított iskolák közi versenyben az iskola érdeke minél hosszabb ideig tartó divatszakmák indítása. • Az iskola érdeke saját kapacitásainak „értékesítése”, azaz saját tudáskészletének,

lehetőleg változatlan formában való eladása. • Minél több elméleti elemmel rendelkezik a képzés, annál olcsóbb, és általában annál

inkább rendelkezésre állnak a kapacitások • Az iskolákon belüli döntéshozatali mechanizmus sajátos előnyöket nyújt a közoktatási

feladatokat ellátó tanároknak a kisebbségben lévő szakmai-gyakorlati oktatással (oktatókkal) szemben

Az iskolák ma már nem, illetve alig tudják megfizetni a jól felkészült, fiatal, gyakorlattal rendelkező műszaki szaktanárokat egyrészt a bértábla korlátai, másrészt a nyújtható keresetek versenyképtelensége miatt.




237

Az intézményfenntartókkal folytatott interjúink további érdekes megállapításokra engednek következtetni: általában ott gyenge a foglalkoztatók kapcsolata az intézményfenntartókkal, ahol a gazdaság vagy túl erős, vagy túl gyenge. Mindkét esetben a foglalkoztatók inkább közvetlenül tartják a kapcsolatot az iskolákkal.

Önmagában véve az egész oktatási rendszer átláthatatlan egy szülő számára, és ha meg is kísérli szelektálni az oktatási intézményeket, akkor sem jutna semmire, ha a képesítés munkaerő-piaci fogadtatását próbálná megismerni. Erről ugyanis saját jól felfogott érdeküknél fogva semmilyen kapaszkodót sem nyújtanak az iskolák. Egyedül a Business School-okban fejlődött ki az a szemlélet, hogy a diákok elhelyezkedési arányát mérik és ezt az iskoláról szóló tájékoztató füzetben közzé is teszik. Az ok világos: a képzés tartalmas, a munkaadók megítélése jó, és ez tükröződik is az elhelyezkedési adatokban.




238

Normatív finanszírozási rendszer, javaslatok a finanszírozás rendszerének átalakítására A normatív finanszírozás rendszere újragondolandó. A középfokú és a felsőfokú intézményrendszerekben eltérő megoldásokat szükséges alkalmazni. .Jelen javaslatunk lényege az, hogy a jelenlegi normatív finanszírozásba épüljön be egy „alkalmazkodási elem”. Ezt a rész-összeget, azok az önkormányzatok azon szakmák indítása alapján kapnák (a résztvevők, beiskolázottak száma szerint), amelyeket a munkaerő-piaci információs rendszer nyújtotta térségi szakmaszerkezet adatai indokolnak. (egy-egy periódusban ösztönző támogatást is lehetne nyújtani a tartós hiányszakmák betöltése esetén) A jelenlegi kedvezőtlen folyamatok megfordításához önmagában ez nem lenne elegendő: egyszerre van szükség a lakosság /szülők/gyerekek tájékoztatására a munkaerő-piaci valós igényekről, a presztízsét veszített kékgalléros szakmák becsületének helyreállítására, a foglalkoztatási kultúra javítására, és általában az oktatás politikai célok és a munkaerő-piaci igények közelítésre. A felsőoktatásban alapelvnek javasoljuk, hogy az állam a munkaerő-piaci igények figyelembevételével – és ne bázisalapon- állapítsa meg az államilag finanszírozott helyek számát. Emellett minden intézmény szabadon hirdethet meg bármilyen szakot, azonban a kormányzat felelőssége, hogy évente nyilvánosságra hozza a munkaerő-piaci információs rendszer adatai alapján számított – térség specifikus - elhelyezkedési esélyeket., az érintett munkakörök jellemzőit (Jelen előrejelzés ehhez megfelelő alapot ad) A kormányzat feladata, az is, hogy- megfelelő eljárásokat alkalmazva –vizsgálja és nyilvánosságra hozza az egyes egyetemek egyes szakjainak „alkalmazhatósági értékbecslését” Ez az érték azt fejezné ki, az adott képzés tartalmában (elmélet, gyakorlat, készségek), hogy mennyire felel meg a munkaerő-piaci elvárásoknak.




239

3. A mikró és kisvállalkozások munkaerőigényeinek „becsatornázása”

A mikró és kisvállalkozások munkaerővel kapcsolatos rövid és hosszabb távú elvárásai, munkaerőigénye nem jelenik meg a foglalkoztatáspolitikában, annak ellenére, hogy másfél millió embert foglalkoztatnak. Nemcsak a magyar gazdaság, hanem a munkaerő iránti igény is duális. Ez azt jelenti, hogy a modern versenyképes technológiával felszerelt nagyvállalatok és a mikró vállalkozások lényegesen eltérő elvárásokkal vannak a munkaerő felkészültségével kapcsolatban. A közép és nagyvállalatoknál erős a munkamegosztás, és az így kialakult munkakörökhöz kapcsolódó, speciális szaktudás illetve gyakorlat szükséges, akár a szakmunkára, akár a közép és felsőfokú diplomás munkakörökre gondolunk. A mikró- és kivállalkozások ezzel szemben, hagyományosabb értelemben vett komplex tudást és a munkamegosztás alacsonyabb szintje miatt gyors, kreatív – lojális alkalmazkodó készséget igényelnek. Mivel az önkéntes kamarai rendszerben a kamarák sokszázezer vállalkozást nem képviselnek, nem is valószínűsíthető hogy széleskörű információkkal szolgálhatnának. A kamara által nem szervezett vállalkozások bizalmatlanok a kamarákkal szemben. A középfokú oktatási intézmények ill. fenntartóik a kamarákban vetélytársat látnak (különösen a gyakorlati képzés ügyében), s emellett a kamarák által képviselt érdekeket nem tekintik a foglalkoztatók érdekei reprezentatív megfogalmazásának. Szükség van olyan kommunikációs csatornák létrehozására, amelyen keresztül a mikró és kisvállalkozások kifejezhetnék a munkaerővel, a szakképzettséggel szembeni tartalmi elvárásaikat.




240

4. Az ÁFSZSZ által működtetett általános munkaközvetítő rendszer

A munkaügyi szervezet (ÁFSZSZ) sem rendelkezik elegendő információval az egyes térségekben jelentkező, valóságos és teljes munkaerő-keresletről Az előrejelzési kutatások szerint a 2015-ig terjedő időszakban folytatódik a gazdaság szerkezeti átalakulása. Ez nem elsősorban az ágazatok és szakágazatok létszámarányaiban fog megmutatkozni, hanem elsősorban a foglalkoztatottak vállalatok, intézmények közötti átcsoportosulásában, a mindenkori termékek, termelési, technikai- technológiai és szervezési változások függvényében. A munkahely-váltások száma a következő tíz évben valószínűleg gyakoribb lesz. A munkahely-váltás gördülékenysége, gyorsasága segíti a gazdaság hatékonyságát, míg ha vontatottan, akadozva valósul meg, hátráltatja a fejlődést. Ez felveti a szükségességét, egy olyan –nem csak munkanélkülieket, és nem csak kitüntetett pozícióban lévőket („fejvadász” cégek) – közvetítő általános, intézményesített közvetítő-rendszer kiépítésének, amely segítheti a gyors átrendeződést. Jelenleg az ÁFSZH csupán munkanélkülieket, vagy leépítés előtt állókat közvetít. A munkanélküliek többsége rossz munkaerő-piaci jellemzőkkel rendelkező munkavállaló, ezért a foglalkoztatók munkaerőigényükkel csak ritkán fordulnak a munkaügyi szervezethez. Mindezek következtében a munkaügyi kirendeltségek a munkaerőpiacnak csupán egy kis szegmenséről tájékozódnak. Az üres állások nagyobb része spontán módon, egyéni akciókkal kerül betöltésre. A vállalatok munkaerő-beszerzési stratégiáit vizsgálva tapasztalható, hogy a vállalatok főként hirdetésekkel (ez a más helyen foglalkoztatott, képzett, gyakorlott munkavállaló átcsábítását is szolgálja), vagy személyi ajánlások alapján vesznek fel új munkavállalót, és csak ezen túl fordulnak a munkaügyi szervezethez. Mint a korábbiakban láttuk, leggyorsabban a friss munkanélküliek, vagy a még éppen foglalkoztatottak, de változtatni akarók találnak új munkahelyet. Ugyanakkor az állást változtatók, elbocsátottak sem rendelkeznek elégséges információval arról, hogy hol lenne szükség rájuk, a munkahely-keresés többnyire hosszú időt vesz igénybe, rengeteg keserű tapasztalattal, sikertelenségi élménnyel, elbátortalanodással jár. Egy, a munkaerő-forgalom egészét – bárki új álláskeresőt, állást-változtatót, tehát minden álláskeresőt, akár foglalkoztatottat is, ha munkahelyet akar változtatni – kiszolgáló közvetítési rendszer kiépülése hatékony segítsége nyújthatna a megüresedő, vagy új állások gyors betöltéséhez, a munkaerő átcsoportosulásához. A közvetítő rendszer pedig pontosabb információval rendelkezne a munkaerő-kereslet és –kínálat napi helyzetéről, valamint a munkahelyek képzettségi igényéről.




241

Javasoljuk tehát egy általános, intézményesített munkaerő közvetítési rendszer létrehozását.

5. A munkaerő-hiány leküzdése

A vizsgálatokból az tűnik ki, hogy a szakmunkás utánpótlás nem képes kielégíteni a jövőbeni igényeket. Ugyanakkor jelentős számban találhatók olyan volt szakmunkások, akik a munkahelyük megszűnése miatt más területen betanított, segédmunkássá váltak, vagy már hosszabb ideje nem tudnak elhelyezkedni, ezért inaktívvá, reményt vesztett álláskeresővé váltak, mert érzik, hogy szaktudásuk időközben elavult, megkopott. Javasoljuk, hogy a munkaügyi szervezet fordítson gondot a hiányszakmák betöltésére azoknak a munkavállalóknak a felkutatásával és aktivizálásával, akik szeretnének régi szakmájukban, elhelyezkedni, de ehhez képzésre, korábbi tudásuk felújítására, aktualizálására van szükség.

6. A munkaügyi szervezet és a vállalati kapcsolattarás hiányosságai

A munkaügyi kirendeltségek egyik feladata a körzetükben lévő vállalatokkal való szoros kapcsolattartás, munkaerő igényükről, a foglalkoztatottak képzési igényéről, időbeli változásukról való tájékozódás. A kirendeltségek leterheltsége miatt azonban erre kevés idő marad. Főként azokkal a nagyobb vállalatokkal kerülnek kapcsolatba, akik maguk jelentkeznek a kirendeltségeken nagyobb létszám-leépítések, vagy éppen a bővítésekkel, beruházásokkal járó létszámfelvétel miatt jelentkező képzési igényeik miatt. A kisebb, kevésbé jelentős cégek azonban –ahol pedig a létszámbővülések várhatóak - nagyrész kiesnek látókörükből. Javaslatunk: a vállalati kapcsolattartás erősítése a kirendeltségeken, illetve erre is megoldást jelentene a közvetítés általános kibővítése.




242

7. A munkaerőpiaci képzések, mint a képzési kibocsátás torzulásainak korrekciói

A munkaerő-piaci képzések struktúrája sem illeszkedik a kereslethez A munkaerő piaci képzésnek, átképzésnek eddig is kitüntetett szerepe volt a munkaerő-kínálatnak a kereslethez való igazításában. Munkaerő piaci képzésben évente mintegy 40-50 ezer állást kereső részesül, ennek fele a munkaügyi szervezet által javasolt szakirányú képzést fogadja el, míg másik fele egyéni érdeklődésének megfelelő képzést választhat, ha ezzel a kirendeltség is egyetért, a helyi munkaerő-piaci igények függvényében. Csakhogy, a munkaerő-piaci szervezet sem rendelkezik kielégítő információval a szakmák kilátásait illetően, valamint –a vállalati kapcsolattartás hiányosságai miatt- a kereslet teljes köréről. Tapasztalható, hogy az elhelyezkedéskor az egyéni érdeklődés alapján választott képzések eredményesebbek, hiszen a választás többnyire előzetes állásajánlatok alapján történik, azaz az állást keresők a tájékozottabbak. Jelenleg nincsenek elemezhető adatok sem a támogatott munkaerő-piaci –át- képzésekről, sem a szabadpiaci képzésekről. Hiányoznak az információk a vállalkozások által szervezett támogatott és támogatás nélkül megvalósított képzésekről is. Az adatok hiánya miatt nem láthatjuk, hogy a felnőttképzés keretében megvalósuló alap-, át-, és kiegészítő képzések hogyan illeszkednek az érintett térség-hatásterület munkaerő-piaci keresletéhez? A szervezet jelenleg alkalmazott után követő vizsgálatának módszerei, amellyel a képzések eredményességét kívánják mérni, módszertani szempontból nem tekinthetők megfelelőnek (a kiküldött postai kérdőívet a megkérdezettek 25-35 százaléka küldi vissza, és ebből számítják ki az eredményességi mutatót) Tapasztalataink alapján az is kijelenthető, hogy a munkaügyi szervezetek ezírányú tevékenységét jobban motiválja a rendelkezésre álló keretek elköltése, mintsem az amúgy is bizonytalan mérési alapokon álló eredményesség. A források gyors, év eleji elköltésének vélt vagy valós kényszere miatt nincs idő a megfelelő előkészítő munkák elvégzéséhez, a célcsoport pro aktív beazonosításához, a potenciális résztvevők elsődleges igényeinek és a munkaerő-piaci kereslet közötti eltérések kiegyenlítéséhez, a képzésbe, munkatapasztalat szerzésbe vontak és a vállalkozók közötti kapcsolat kialakításához, amely valószínűsítené az érintettek tartós elhelyezését. Közismert, hogy a támogatással munkába, munka tapasztalatszerzésre kihelyezettek és a foglalkoztatók közötti kapcsolat gyakran szűnik meg a támogatás lejártakor. Megítélésünk szerint minden olyan támogatás megkérdőjelezhető, amelyről előre lehet tudni, hogy nem lesz fenntartható. Igen gyakori például az olyan közfoglalkoztatókhoz munka tapasztalatszerzésre való kihelyezés, akiknél bizonyos, hogy csak a támogatás ideéig lesznek képesek az érintettek foglalkoztatására.




243

Szükség van tehát a támogatottak munkaerő-piaci útjának nyomon követésére nemcsak a támogatás hatékonyságának ellenőrzése miatt, hanem azért is, mert a támogatottnak – a tartós munkaerő-piaci beilleszkedéshez – szüksége lehet további segítségre. A munkaerő-piaci kereslet és kínálat közelítésének szándéka számos „elvi” kérdést vet fel a támogatások nyújtásával, illetve a támogatásokra való jogosultsággal kapcsolatban. Ugyanis felmerül az a kérdés, hogy jogos lenne-e az egyéni kezdeményezésű képzésben való részvétel megtagadása, ha - s ez igen gyakran fordul elő – olyan képzésről van szó, amelyben amúgy is túlképzés van a térségben? Felmerül az a kérdés is, hogy a vállalkozások által kezdeményezett - támogatást igénylő képzések akkor is támogatandók-e, ha a vállalkozás tartósan olyan munkaviszonyokat teremt, ami miatt a munkavállalók elhagyják. Gyakori például hogy a multinacionális kereskedelmi vállalatok évről-évre újabb 20-30 pénztáros, árufeltöltő, eladó képzését kérik, mert időközben kiléptek az előzőleg e célból képzettek. Nem kéne inkább olyan egyéneket-vállalkozókat támogatni, akik törekszenek a megfelelő munkaviszonyok kialakításával a munkavállalók megtartására. Azon az elven is el kell gondolkozni, és szükség szerint a megfelelő szabályozást megalkotni, hogy betölti-e a támogatott munkaerő-piaci képzés a piaci keresletnek nem megfelelő iskolarendszerű képzés korrekciós funkcióját? Úgy véljük a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok és információk birtokában, hogy ennek a korábbinál megalapozottabb lehetőségek vannak. A munkaügyi szervezet, és/illetve a térségek számára, az 1. pontban javasolt, a térségi foglalkoztatáspolitikai helyzetelemzésen alapuló :

• a térségi középfokú képzési terv (ek) • a térségi felnőttképzési terv(ek)

alkalmas alapot adhatnak a megfelelő, támogatandó, a munkaerőpiaci igényeket kielégítő képzések megszervezéséhez.




244

8. Az önkormányzatok foglalkoztatási-, és oktatáspolitikai feladatai

A középfokú intézmények fenntartói, a laikus önkormányzatok nem tartják feladatuknak a helyi munkaerő-piaci igények kiszolgálását, ezzel szembeállítják a lakossági igényeket, különösen, ha azokat jelentős érdekérvényesítő képességű csoportok képviselik Az önkormányzatok a szakképzésre fordított költségek minimalizálására törekszenek: minél újabb és minél gyakorlatigényesebb egy képzés, annál kevésbé finanszírozzák. A változó igények, a csökkenő tanulói létszám ellenére is az intézmények, az oktatói státuszok megőrzésére törekszenek annak érdekében, hogy

• elkerüljék a helyi politikai feszültségeket • a megfelelő reformok bevezetését

Az iskolafenntartóknak nem érdeke a képzés diverzifikálása, az igényekhez való gyakori igazgatása. Ellenérdekeltségük pénzügyi természetű: az új képzések új beruházással, illetve fájdalmas - személyi következményekkel is járó- struktúra átalakítással is járnának Az elmúlt évtizedben az egyes iskolatípusok közötti források iránti versengésből a szakközépiskolák kerültek ki győztesen . A szakmunkásképzők fejlesztésére, modernizálására e finanszírozási rendszerben kevés jut. A szakmunkásképzők fejlesztéseit többnyire pályázati pénzekből és a helyi vállalkozások szakképzési hozzájárulásaiból fedezik. Jó esetben az önkormányzatok elfogadják – ha ez számukra nem jelent külön anyagi megterhelést- a szakképző intézmények által vezérelt fejlesztési terveket. Ez a kezdeményezőkészség azonban, természeténél fogva nem lehet koordinált, stratégiai jellegű. A fenntartók nagy figyelmet fordítanak arra is, hogy az egyszeri beruházásokon kívül a működtetés se növelje kiadásaikat. Az intézményfenntartó, az önkormányzat döntéseiben gyakran a helyi politika érdekei jelennek meg. A döntéseket - legyenek szakmailag a legjobban megalapozva – laikus, politikai testület hozza. Ezért a szakmai megfontolások szembe kerülhetnek a képviselőtestületi politikai döntéssel. A szakhivatalnokok általában nem vállalják a konfrontációt, a kétséges kimenetelű előterjesztések benyújtását. A képviselőtestületekben általában túlsúlyban vannak a közszféra képviselői a vállalkozói szférával szemben. Így a munkaerőpiac követelményei csak abban az esetben érvényesülhetnek a döntésekben, ha ezek egybecsengenek a - szavazatokkal járó – lakossági, többnyire középosztálybeli- igényekkel.




245

Korábban szóltunk már a Nemzeti Fejlesztési Tervek keretében indított SZFP és TISZK programokról. Mindkét program, szemben a korábbi tendenciákkal a szakképzés fejlesztésére szolgál. Az SZFP program a pedagógiai módszerek megújításával próbálja a szociális helyzetében, és ettől nem függetlenül- tanulmányi eredményeiben lemaradt tanulócsoport felzárkóztatni, szakmai képzésben részesíteni. Az új módszerre való átállás a szakiskolai pedagógusoktól, a szakiskolától, mint munkaszervezettől jelentős erőfeszítéseket igényel. Ma még nem látjuk, de a szakiskolák helyi iskolarendszeren belüli gyenge pozíciójának ismeretében nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy az iskolák a helyi politikától nem fogják megkapni az SZFP program fenntarthatóságához szükséges támogatást. A TISZK program veszélyeztetettségéről a korábbiakban már szóltunk. Itt arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a program, illetőleg a TISZK alkalmas lehet a szakképzés és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok intenzitásának növelésére, ha kellő szakmai alapra helyezik. Ugyanakkor az a veszély is fennáll, hogy a program, az önkormányzatok által megtestesített helyi –középosztályi érdekek körébe vonódik, hasonlóan a 10 évvel ezelőtti szakközépiskolai fejlesztéshez. Pedig a program alkalmas lehetne magas szintű kék és szürkegalléros képzéssel a szakképzés presztízsének növelésére.

9. A pályaorientáláshoz és pályaorientációhoz szükséges információk és „csatornák”

Nincsenek csatornák, melyen a munkaerőpiacról információt szerezhetnének a pedagógusok, a pályaválasztás előtt álló diákok (szülők). Az általános és középiskolai pedagógusok nem elég felkészültek a pályaválasztás és a pályaorientációs feladatok ellátására: nincsenek munkaerő-piaci információik, nem ismerik a szakmák és karrierek tartalmát. A magukra maradt tanulók – ennek következtében is- a pályaválasztási döntésben inkább iskolát, mint szakmát választanak. A szakiskolák foglalkoztatói környezete ellentmondásos, sok negatívumot magába foglaló üzeneteket küld az iskoláknak Bizonyos szakmacsoport vonatkozásában keveslik a kibocsátott, pályakezdők számát. Gyakran kifejezik elégedetlenségüket a tanulók szakmai felkészültségével és munkavégzési képességeivel. Mindezekért az iskolát teszik felelőssé. A kamara azonosul a foglalkoztatók álláspontjával. A termelő iparágak nem tudnak a szolgáltatóipar vonzerejével versenyezni. Gyárkapun belüli tevékenységük nem látható a gyerekek, az általános iskolások számára; a rendszerváltást követő foglalkoztatási válság miatt megszűnt-leépült a környezet kapcsolata az üzemmel, a családok




246

szerepe az üzemi munkára való szocializációra elenyészett, sőt ellenkező előjelűvé vált „csak munkás ne legyél, biztosabb és jövedelmezőbb szakmát válassz, tanulj, hogy ne kelljen dolgoznod”. Társadalmi méretekben nagyon nehezen feloldhatók a fenti mondatban sűrűsödő ellentmondások. Ezek egyértelműen a szolgáltatóipar és a fehérgalléros szakmák felé irányítják a gyerekeket. A korábbi család-üzem kapcsolatra épülő szocializáció helyébe semmi sem lépett: az üzemek, vállalatok – a nagy -multinacionális vállalatok kivételével - nem küldenek magukról pozitív üzeneteket: Legjobb esetben semmit sem tudnak róluk a családok-gyerekek, rosszabb esetben hallomásból tudnak a munkaviszonyokról, ellentmondásos negatív foglalkoztatási kultúráról, rendezetlen, hiányos szerződéses viszonyokról, kiszolgáltatottságról, alacsony, olykor bizonytalan bérekről. Javaslat: az általános iskolákra irányuló szakmaválasztási orientációra

• Manualitásra és készségfejlesztésre építő általános iskolai képzési programok kialakítása, annak érdekében, hogy felismerjék saját képességeiket, megismerjék, megszeressék az egyes szakmákat

• Üzemlátogatásokkal és a Foglalkoztatási Információs Irodák látogatásával (amelyek korszerű videofilmekkel és foglalkozási mappákkal kell, hogy felszereltek legyenek) a helyi sajátosságoknak megfelelően – a szakmák bemutatása

• A Foglalkoztatási Információs Irodák fejlesztése, információs rendszerének korszerűsítése • Tanórai beszélgetések keretében meg kellene ismertetni a gyerekeket a foglalkozásokkal, a

munka, a keresetek kérdéseivel, a gyakorláshoz szükséges képességekkel, a munkával szembeni elvárásokkal stb.

• Legyen a gyakorlati oktatók feladata az általa oktatott szakmákban végzett szakembereket alkalmazó foglalkoztatók rendszeres, csoportos értekezleteinek a megszervezése, a szakmák tartalmának módosításához, a képzési tervek kidolgozásához/módosításához szükséges információk begyűjtése.




247

Kiemelten fontos, hogy a szakmai életpályák megismertetésénél, illetve megismerése kapcsán a tanulók ne kapjanak negatív üzeneteket, ne értékeljék alacsonyabbra, az egyik szakmát a másoknál, főként tanulják meg az általános és középiskolás tanulók egymás képességeinek megbecsülését.

10. Pályaválasztás, és gyakorlatszerzés

A közép illetve felsőfokon tanulni kívánó diákok olyan körülmények között kényszerülnek szakma, illetve karrier-választásra, amelyben nem rendelkeznek se személyes, se intézmény által nyújtott információkkal a munkaerőpiac igényeiről és saját reális esélyeikről. A diákok részben társadalmi környezetük „áldozatai”, mert a környezet azt a képzetet kelti bennük, hogy

• minél magasabb szinten, minél több diplomát szereznek, annál nagyobb esélyük lesz az életben, annál nagyobb megbecsültséget szerezhetnek a társadalomban

• a kék és szürkegalléros munkakörökben nem számíthatnak megbecsültségre A képző intézmények és a foglalkoztatók kapcsolatainak hiánya miatt úgy hagyják el az oktatási intézményt, hogy nem tesznek szert szakmai gyakorlatra, illetőleg kihasználható munkaerő-piaci kapcsolatokra. Amennyiben a piac ereje (felszívó hatása) engedi, az oktatási intézmény eléggé nyitott arra, hogy a piac szakmai szempontjait figyelembe vegye, a fenti folyamatok megállíthatók. Ilyen organikus együttműködés alakult ki Győrött a Parcting program keretében illetve a Budapesti Műszaki Egyetem Sandwich programjának keretében.

• A Practing1 programban a térség vállalatai (adott esetben, mintegy harminc, a legnagyobbakkal – Audi, Opel, Rába – az élen) ösztöndíjat és szakmai gyakorlatot biztosítanak

1 Tóth Péter: Területfejlesztés: a felsőoktatás és a gazdasági szereplők kapcsolatának erősítése, 2003: „…Minden félévben kiírásra kerül a következő félév practingos felhívása az egyetemen (márciusban és szeptemberben). A pályázatok leadása a practingon részt venni kívánóktól egy hónap múlva (áprilisban és novemberben) történik. Practingon csak négy félévet már elvégzett hallgatók vehetnek részt, mivel a gyakorlathoz a megfelelő elméleti és gyakorlati alapokra is szükség van. A pályázathoz a következő dolgok szükségesek: egy cég megnevezése, ahol a gyakorlatot teljesíteni szeretné a hallgató, önéletrajz magyarul és angolul vagy németül, attól függően, hogy milyen céghez jelentkezik és egy rövid munkaterv, amelyben a hallgató leírja, hogy milyen szakterületeket kíván megismerni, melyek azok a témák, amik érdeklik és pályázati adatlap kitöltése. Az így elkészült anyagokat az alapítvány továbbítja a megjelölt cégek személyügyi osztályára vagy a cég practinggal foglakozó




248

a jelentkező diákoknak azzal a feltétellel, hogy tanulmányaik befejezése után egy évig a vállalat rendelkezésére állnak. A diákokkal a vállalatok szabályos munkaszerződést kötnek, így biztosítva a diákot arról, hogy a munkavégzés tartalmát tekintve szakmai lesz. A kötött munkamenet miatt az oktatási intézmény is változtatásokra kényszerült:

• A Sandwich projekt lényege egy hosszú ciklusú, váltakozó felsőoktatási forma kialakítása

volt. Az új képzési forma időtartama 4 szemeszter, amely az egyetemi szakosodás 7-10. szemeszterét fedi le. Látható, hogy ebben a programban is a végzős hallgatók kerülhetnek csak a képzésbe, ami biztosította, hogy a megfelelő elméleti alapokkal rendelkezzenek. Jelen esetben ez az egyetemi természettudományos és műszaki alapképzés teljesítése volt. Az oktatás alternáló (szendvics) kurzus jellege ebben az esetben azt takarja, hogy a képzés felváltva folyik az egyetemen, illetve a vállalatoknál. (A projektet a PHARE irodától a pályázaton elnyert összegből, és 52 százalékát a konzorciumi tagok befizetéseiből és egyéb állami forrásokból fedezték.)

Mivel az életpálya, s ehhez kapcsolódva az iskolai pályafutás megválasztásának szabadsága nem kétségbe vonható, a gyerekek, diákok,(ill. szüleik) pályaválasztása csak közvetett eszközökkel befolyásolható. Alapelv, hogy minél több valóságos információt kapjanak

• a diákok iskolai pályafutásuk során minél szélesebb körű információt nyerjenek a jövőben elfoglalható munkakörökről, és az ahhoz szükséges tudásokról, készségekről

• legyen módjuk felmérni saját képességeiket, és irányultságaikat A munkaerő-piaci igények és a tanulók (szüleik) törekvései közelítésének számos akadályát kell elhárítani:

• növelni szükséges a modern üzemi és szolgáltatóipari kékgalléros munkakörök presztízsét • meg kell szüntetni azokat az OKJ-ban rögzített fehérgalléros álszakmákat, amelyek iránt

nincs munkaerőpiaci kereslet, mivel ezek félrevezetik a szakmát választó diákokat. (és növelik a munkaerőpiaci átképzés iránti igényeket )

• csökkenteni kell a hagyományos értelemben vett fizikai és szellemi munka közötti távolságot, különösen az ehhez fűzött negatív és pozitív megkülönböztetést : az általános iskolákban – a technika oktatás, és a szakköri tevékenységek kiszélesítésével lehetőséget

munkatársához. A cégek a hozzájuk eljuttatott listáról választanak. Ez történhet úgy, hogy a cég közvetlenül a benyújtott lapokból választ, de akár úgy is, hogy a pályázókat behívja felvételi elbeszélgetésre, hogy szándékuk komolyságáról meggyőződjön. Ugyanis az így gyakorlathoz jutott hallgatókat a cég mint munkatársat kezeli, bennük a majdani jól képzett munkaerőt látja. Amennyiben egy céghez többen jelentkeznek, mint az általa felvenni kívánt létszám és néhány hallgató elutasításra kerül, akkor ezen hallgatók egy második körben még eljuttathatják pályázatukat olyan cégekhez, ahol hiány van. A felvett hallgatók három hónapig a cég állandó munkatársaivá válnak, azaz ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak rájuk, mint a cég állandó munkatársaira.

A cégek által felvett hallgatókkal szerződést kötnek. Ez a szerződés cégfüggő, hiszen van olyan cég, ahol kikötik, hogy csak úgy vállalják a gyakorlatost, ha vállalja, hogy az egyetem elvégzése után még egy évig a vállalat rendelkezésére áll. Vagyis amennyiben a cégnek ilyen jellegű munkaerőre lenne szüksége, akkor a hallgató visszahívható. Persze az ilyen típusú szerződésekkel magasabb ösztöndíj is jár…”




249

kell adni a tanulóknak a technikai értelemben vett alkotásra: használhassanak fát, fémet, modellezhessenek, állíthassanak össze elektromos, ill adatátviteli hálózatokat, készíthessenek bármit – megfelelő szakmai támogatás mellett.

• A szakközépiskolákban és a gimnáziumokban fel kell készíteni a tanulókat arra, hogy életük során kellőképpen nyitottak és alkalmazkodó készek legyenek a munkaerőpiacon: csökkenteni kell a szakadékot a fizikai és szellemi munka között, egyrészt az általános iskolai technikai (szakköri) tevékenységek folytatásával, másrészt a modern technikák, technológiák, menedzsment és szervezési ismeretek, elemi közgazdasági ismeretek gyakorlatorientált, a környezetben található élő példák megismertetésével és modellezésével-szimulálásával.

• A helyi kamarák és vállalkozók bevonásával meg kell ismertetni a középiskolai tanulókat a környezetükben lévő ipar és szolgáltatások létrejöttének folyamataival, nehézségeivel, eredményeivel.

E javaslatok összességében arra irányulnak, hogy • az iskola ne zárja el a tanulókat valós társadalmi, gazdasági környezetüktől: ismerjék meg

az értéktermelő tevékenységeket, és az ehhez szükséges tudásokat, készségeket • csökkentsük a „fizikai” és szellemi munka közötti társadalmi megítélésbeli szakadékot • felkeltsük az iskola környezetében lévő termelő, szolgáltató, és igazgatási –foglalkoztatók

érdeklődését a fiatal generáció iránt • szélesebbre tárjuk a pályaválasztás lehetőségeit • világossá tegyük, hogy a tanulás nem cél, hanem eszköz




250

11. Munkaerőpiaci és képzési információs rendszer

Az oktatási intézmények és a foglalkoztatók szervezetei sem rendelkeznek elég információval a munkaerő-piaci igényekről Ezért az oktatási kínálat és kereslet nem igazodik a munkaerőpiac elvárásaihoz, nem a munkaerőpiac elvárásainak megfelelő szakmákban és tudástartalommal bocsátják ki a pályakezdőket, magas az azonnali átképzésben résztvevők száma, a strukturális munkanélküliség jegyei válnak láthatóvá

Javaslat a kistérségi munkaerő-piaci – képzési információs rendszer felállítására, elsősorban a középfokú képzettségek iránti igény közvetítésére

• mely komplex információval szolgál a helyi munkaerőpiacról, a térségi oktatási intézmények által kínált szakmákról, ezek tartalmáról, valamint a helyi munkamegosztásról és az aktuálisan betölthető munkakörökről.

Javaslat az országos, regionális munkaerőpiaci-képzési információs rendszer felállítására (elsősorban a felsőfokú képzettség iránti igények közvetítésére.)

12. A nagyvállalati munkakultúra, és modern munkaszervezési ismeretek

A foglalkoztatók már a segéd és betanított munkakörökbe is – a megfelelő munkakultúra –igény okán- csak szakképzett munkavállalókat vesznek fel, és így erősödik a helyettesítés folyamata. A multinacionális vállalatok és az általuk elterjesztett, új szemléletű foglalkoztatási kultúra olyan munkaerőt igényel, amely alkalmazkodásra képes, ismeri és használja az új technológiát, vagy képes rövid idő alatt elsajátítani azt. Azonban a rendszerváltás utáni Magyarországon drámaian csökkent a foglalkoztatottság, és ennek egyik legjelentősebb oka az volt, hogy összeomlott a magyar nehézipar, gépipar, bezártak a magyar gyárak. Ezzel párhuzamosan leépültek a klasszikus szakmunkás szakmák, elvesztette presztízsét a szakmunkásoktatás, hiszen – úgy látszott nincs szükség új szakmunkás korosztályokra.

Megnövekedett viszont a kereslet a szolgáltatóipari szakmák iránt, és ezt követte ezen szakmák oktatásának bővülése is. Ezek a változások mára lassan magukkal hozták azt, hogy nem csak a munkaerőpiac szerkezete változott meg, de ezt kísérik értékrendbeli és orientációs változások is.




251

A társadalmi változások, melyek keretében lecsökkent a klasszikus kékgalléros szakmák presztízse, újfajta tudások és képességek értékelődtek föl, és nem utolsósorban eltávolodott egymástól munkaerőpiac és szakképzés. A kibővült oktatás végpontja sokak számára nem jelent már klasszikus életútmodellt, inkább csak elhalasztása a munkaerőpiacra való belépésnek. A foglalkoztatók legégetőbb problémája a pályakezdők gyakorlati ismereteinek teljes hiánya. Ennek több oka van, nemcsak a kommunikációs hiány, hanem az is, hogy a gyakorlati képzés időtartama 30% körüli, az iskola elméletorientált képzése nem segíti a fiatal szakmunkásokat elhelyezkedésükben. A szektoriális hatás eléggé erős. Míg az iparban a gyakorlati képzés fontos segítség a sikeres pályaválasztásban, a foglalkoztatási szerkezetben szintén jelentős pénzügyi, különösen banki szektorban sokkal kevésbé hangsúlyos. A bankok általánosságban elégedettek a pályakezdő munkaerővel, mert a valódi felkészítés bankon belül 3-12 hónapos belső tanfolyamokon történik. Ez persze általános megállapítás, jelentősen függ az adott cég választott stratégiájától, attól, hogy a piacon milyen célcsoportokat akar elérni. Így például az ING csoport nagyon erős szelekciónak veti alá a pályakezdőket, de létszámigénye erősen korlátozott, a feladatok speciálisak. A lakossági piacon minél nagyobb részesedést elérni kívánó Erste Bank számára viszont a megfelelő munkaerő épp az érettségizett, univerzális ismeretekkel rendelkező, jól gyúrható pályakezdő az igazi. Az OTP ugyanezen a lakossági piacon meglévő kapacitásait igyekszik kihasználni és ápolja meglévő kapcsolatait az iskolákkal (pl Alternatív Közgazdasági Iskola) Az oktatáspolitikának, ha érzékkel akar a szakképzés reformjához nyúlni, a szektoriális hatás különbözőségével feltétlenül számolnia kell, bevonva az adott piac foglalkoztatóit az elvárások megfogalmazásába. Mindez alátámasztja a korábban már említett kistérségi és regionális munkaerő-piaci és képzési információs rendszer megvalósításának szükségességét. A kistérségi és regionális munkaerő-piaci és képzési információs rendszer képessé tehető arra is, hogy számot adjon a feszültség mértékéről, valamint – országos –oktatáspolitikai szintre is nyújtson információt a helyettesítés folyamatának alakulásáról. Ennek kapcsán ugyanis előbb-utóbb szükség lesz olyan képzési programra, amely az igényelt munkakultúra létrehozására irányul. (lásd 1.-es javaslatot is)




252

Oktatáspolitikai feszültségek és javaslatok Az elmúlt néhány évben az oktatáspolitika számos olyan kezdeményezést tett, amelyek az alábbi anomáliákra „válaszolnak” E kezdeményezések hatásairól azonban még keveset tudunk, azokat nehéz is érzékelni. Így az alábbiakban olyan negatív jelenségeket is felsorolunk, amelyre a politika szintjén már született válasz, a gyakorlati bevezetés megkezdődött, azonban maguk a jelenségek – még- tapasztalhatók.

1. A szakmunkáshiány problémái: Javaslatok az SZFP program kiterjesztésére, és a TISZK programra „leselkedő” veszélyek csökkentésére

A szakmunkáshiány problémái a szakiskolákban sűrűsödnek, a szakiskola, mint „mentőháló” csak részlegesen képes ellátni ezt az igen összetett, egymásnak ellentmondó követelményeket támasztó funkciót. Az elmúlt néhány évben pozitív kezdeményezések is megindultak a fenti negatív tapasztalatok alapján:

• Elkészült a szakképzés fejlesztési stratégia, amely rögzíti a hiány tényét, és – a kamarák szerepének növelésével számos megoldást ajánl. (megjegyezzük, hogy az önkéntes kamarák a hazai nagy és középvállalkozások érdekcsoportosulásai, az egyéni és mikró vállalkozások igényei – a szakképzéssel kapcsolatos operatív megoldásokban alig jönnek létre. Az alacsony számú szakképzett munkaerő kínálat okán – érthető, hogy a kamara regisztrált tagjai képesek kisajátítani a gyakorlati képzésben résztvevő tanulókat, potenciális szakembereket.

• Számos törvényi módosítás született, amely a szakiskolai gyakorlati képzés feltételeit javította, közelebb engedte a vállalkozói szférához

• Elindult a TISZK program, amely megújult technológiai feltételeket kíván teremteni a szakmunkásképzéshez

• Az első Nemzeti Fejlesztési Terv keretében, már a második Szakiskola Fejlesztési Program indult be, így együttvéve több mint másfélszáz szakképző intézményben –indították el azt a programot, amely, a tanulók kreativitásának, önfejlesztésének nagyobb teret ad, csökkenti, a jövőben elvileg megszünteti a frontális képzés túlsúlyát, átalakítja a pedagógus és a tanuló viszonyát. A módszert projekt alapú oktatásnak nevezik.




253

Javaslatok az SZFP program kiterjesztésére, és a TISZK programra „leselkedő”

veszélyek csökkentésére

• AZ SZFP programok pozitív hatása akkor járulhatna hozzá a jelenlegi programtól várhatónál hatékonyabban a kékgalléros munkaerő hiány kereslet jelentős csökkentéséhez ha

o A jelenlegi, kevesebb, mint 200 iskolára kiterjedő programot az ország –több mint 1000 iskolája átvenné

o Ha a program, valódi- befogadó értékei alapján széleskörű tájékoztató, pályaorientációs program indulna az általános iskolai pályaválasztás időszakában annak érdekében, hogy minél több, általános iskolákban sikertelen, frusztrált tanuló érezze, hogy új lehetőségek nyíltak előtte

o Ha a program kiegészülne az oktatási intézmény vállalkozói környezettel való jobb, élőbb kapcsolattal, amely mentén nemcsak a tanulók kötelező szakmai gyakorlata valósulna meg, hanem olyan iskola-tanuló-vállalkozó kapcsolat alakulna ki, amely segíti a kölcsönös megértést, s végül a munkaerőpiaci beilleszkedést.

o Ha a program élő, napi kapcsolatot alakítana ki az általános iskolákkal, s ott fakultatív szakkörök mentorálásával segítené a tanulókat szakmai irányultságuk, érdeklődésük megtalálásában

o Ha a pályaorientációban résztvevő munkaügyi szervezet tájékoztató programjai kellő erővel hangsúlyoznák, hogy a szakképző intézményekben – éppen a megújult pedagógiai módszerek alkalmazása okán- az iskolai pályafutásuk során eddig sikertelen, vagy nem túlzottan sikeres tanulók új esélyeket kapnak

o Ha a kormányzat vigyázna arra, hogy a TISZK programokat ne sajátíthassák ki a helyi társadalmak felső és középosztályai azzal, hogy a programokat a szakközépiskolai fehérgalléros képzés szolgálatába állítsák. Ezzel szemben a TISZKEK a modern technológiák vonzerejét kihasználva a majdani kék és szürkegalléros szakmák vonzerejének növelését szolgálják.




254

2. Vízió egy a mainál nyitottabb oktatási-képzési rendszerről

A hátrányos helyzetű, gyengébb képességű gyerekek általános iskolai sikertelensége/frusztráltsága, valamint a szakiskolai 9-10. évfolyamából száműzött gyakorlati képzés növeli a szakiskolai lemorzsolódást Az ország öt, különböző adottságokkal rendelkező térségében folytatott interjúkból az derült ki, hogy a szakiskola egyre inkább képzési zsákutcának bizonyul. Ide kerülnek a gyengébb képességűek, illetve az alulmotiváltak. Társadalmi presztízse és az iskolák között elfoglalt pozíciója jelentősen meggyengült az utóbbi években. Erre válaszként utalunk arra a korábban bemutatott víziónkra amely megszüntetné a szakiskola és a szakközépiskola közötti különbséget, mindenki számára – projektmódszer alkalmazásával- ugyanazokat a szakirányokat ajánlaná fel és az elért szintek a tanulók erőfeszítésein múlnának. Fontos eleme a javasolt megoldásnak, hogy a tudás és gyakorlat szempontjából a képzés kumulatív jellegű lenne:

1. szint :részképzettség 2. szint : 8-10 osztályra épülő képzettség valamelyike 3. szint : 12. osztályra épülő képzettség valamelyike 4. szint : érettségire épülő képzettség 5. szint felsőfokú szakképzettség /BA 6. szint egyetemi végzettség.

Természetesen e megoldásnak megfelelően kellene az induló szakirányokat kialakítani (az átjárhatóság biztosításával) valamint a tananyagokat – a szó szoros értelemben- felépíteni. Minden szint gyakorlat orientált lenne, és minden „kimenet” alkalmassá tenne a munkavállalásra. Minél magasabb szintet ért el valaki, annál több munkakínálattal találkozhatna. A rendszer valamelyes csökkentené a szakmaválasztás státuszmotiváltságát. Végül, - óriási előnye lenne, hogy akik diplomához jutottak már egy-egy szakképzettséggel is rendelkeznek, amely mindenképpen ad lehetőséget az elhelyezkedésükre .

Javaslat az alapfokú szakmunkásképzés létrehozására: • Jöjjön létre egy modulszerűen felépülő, 60%-ban gyakorlat-centrikus képzés a 9-10.

évfolyamon, mely koncentráltan tartalmazná a szakmáknál alkalmazható alapfogásokat, mérési eljárásokat, stb.

• A képzés alapelve, hogy a manualitásra, a gyakorlati tapasztalásra építve jelenik meg az elméleti oktatás. Erre épülne rá a tulajdonképpeni szakképzési modul.

• Alakítsák ki a gyakorlat-orientált felzárkóztató képzéshez szükséges képzési terveket.




255

3. A lemorzsolódás problémáinak kezelése

Nem működik az általános iskolában egy – a lemorzsolódással veszélyeztetett gyerekek kezelését ellátni képes – rendszer. Az oktatási intézmények nem rendelkeznek visszacsatolással sem az intézményből kikerülő/lemorzsolódó diákokról, sem az általuk nyújtott képzés gyakorlati és elméleti relevanciájáról. A szakiskolák, együtt az iskolafenntartó önkormányzatokkal, a helyi társadalommal szembeni kötelességüknek tartják, hogy a középfokú oktatás keretében a tanulók/szülők igényeinek, a tanulók képességeinek megfelelő képzési kínálatot nyújtsanak: mindenki megtalálhassa a vágyai szerinti továbbtanulás lehetőségét. Egyenesen hangsúlyos társadalmi feladatnak tekintik, hogy az általános iskolából kikerült tanulók legalább középfokú végzettséggel, legalább szakmunkás képzettséggel kerülhessenek ki a munkaerőpiacra. Az iskolafenntartók erőfeszítései a helyi társadalom tanulási igényeinek kielégítésére az egyes társadalmi csoportok érdekérvényesítő képességeivel arányos. Így a hátrányos helyzetű, már az általános iskolában tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek –tanulók problémáira jut a legkevesebb erőforrás. E csoportok lemorzsolódása szinte észrevétlenül történik, nem válik láthatóvá, hogy ezen ifjúsági csoportok néhány év múlva már a „munkaerőpiacról kirekesztődöttek” táborát növelik, mert nincsenek, illetve gyengék a munkavégzésre irányuló motivációik, gyakorlatilag nem alakultak ki a munkavégzési képességeik- alkalmazhatatlanok- szociális segélyekre szorulnak. • Az iskolafenntartók, illetve az iskolák nem működtetnek megfigyelési és után követési rendszereket, annak ellenére, hogy a majdani lemorzsolódás veszélyeit már az általános iskola felső tagozatában lehet érzékelni, és szükség lenne az egyénre, illetve csoportokra szabott megelőző pedagógiai –oktatási beavatkozásokra. A majdani lemorzsolódás elkerülése miatt fontos lenne, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő általános iskolások „felzárkóztatása” ne a szakiskolákban kezdődjön. • Az alapkészségek sikertelen elsajátíttatása során rá lehetne ébredni arra, hogy a tanulási képességek nemcsak verbális, hanem manuális technikai úton is fejleszthetők. Nem beszélve ez utóbbi megközelítés azon előnyeiről, hogy az ügyességre, kreativitásra épülő technikai-, politechnikai, szakköri foglalkozások (ilyenek ma alig kapnak súlyt az általános iskolai oktatásban) alkalmasak a tanórai sikertelenség okozta frusztráció feloldására, a megtépázott gyermeki önbecsülés helyreállítására, és nem utolsó sorban a fizikai szakmák elsajátításához szükséges alapkészségek és tudások kifejlesztésére. Érvelve a fent mondottak mellett külön meg kell említeni, hogy a hátrányos helyzetű, gyenge tanulástámogató képességű családokból származó gyerekek számára a tapasztalati alapokon nyugvó tanulás könnyebben megközelíthető




256

• A lemorzsolódás által veszélyeztetett általános iskolai gyerekek nyomonkövetési rendszerének működtetésével, az ehhez kapcsolt pedagógiai beavatkozások - általános iskolai korban való megvalósításával, alkalmasabbá lehet tenni a szakiskolák sikeres elvégzésére a gyerekeket, csökkenteni lehet a szakiskolákra nehezedő terheket. A szakiskolákból lemorzsolódottak utánkövető rendszerének működtetésével, és az ehhez kapcsolt fejlesztő programokkal sikerrel lehet „bevinni” a szakképzetlen fiatalokat a munkaerő-piaci felnőttképzési rendszerbe. Javaslat az iskolák fenntartói számára, a tanulói nyomon követő vizsgálatok elvégzésére

• Az általános iskolákban fel kellene állítani egy figyelőrendszert a lemorzsolódás által veszélyeztetett csoportok kiszűrésére, felzárkóztatására.

• Létre kell hozni egy olyan nyomon követési rendszert, mellyel kiszűrhetők az eddig

”iskolák között elvesző”, gyakran lemorzsolódó diákok.

• Rendszeresen vizsgálni kell az iskolákból sikeresen kikerült pályakezdők munkaerő-piaci beilleszkedését, mely információval szolgál a képzési tartalmak és a foglalkoztatói elvárások, valamint a képzési kínálat és a munkaerő-piaci kereslet közelítéséhez.

4. Pályaorientáció legyen iskolaorientáció helyett

Az oktatás politika hosszabb ideje meg van győződve arról, hogy a gyerekeket, tanulókat nem szabad „idő előtt” választásra kényszeríteni. E felfogás széles körben meg is valósult: hatása negatív: a szakiskolákban nő a lemorzsolódás, a szakközépiskolákban a munkaerő-piaci igényektől független szakterületeket választanak, felsőfokon irreleváns szakokat választanak, illetve a szakválasztást a döntés elodázásának szelleme a képzési idő megnyújtására ösztönöz. • A szakiskoláknak nincs hatásuk a tanulói jelentkezésekre, és –ennek következtében a képzési szerkezetre. Még ha olykor szelíd kényszernek is alávetik a tanulókat a hiányszakmák választása érdekében, alapvetően nem képesek befolyásolni a szakmai kibocsátás szerkezetét. Alapvető feladatukat egyébként sem a munkaerő-piaci elvárásokból, hanem a tanulók képzések iránti - keresletéből vezetik le. Ugyanis nincs jogosultságuk - nem állítjuk, hogy erre szükség lenne- kényszerek gyakorlására.




257

• A szakiskolák a képzési kínálat alakításánál a tanulói kereslethez igazodnak. Ezzel törekszenek egyfelől a pozitív tanulói környezet kereteinek kialakítására, másfelől az iskola működőképességének fenntartására, csökkenő jelentkezői létszám mellett az iskola működtetéséhez szükséges normatíva biztosítására. • Az általános iskolák szintjén a pályaorientáció megújításra, szemlélet és irányultság változtatásra szorul A pályaválasztási-tanácsadási rendszer romokban hever, de ha ez nem így lenne, akkor sem lehetne nélkülözni az általános iskolai pedagógusokat. Tisztába kéne tenni a pedagógusok értékrendszerét-értéküzeneteit, valamint bővíteni, mélyíteni kellene munkaerő-piaci ismereteit. Az elmúlt évtizedek újdonsült sematizmusa szerint „nem szabad pályaválasztásra kényszeríteni idő előtt a gyerekeket” Ennek az intézményesült szemléletnek ellent mond a gyerekek természetes gondolkodása arról, hogy mi is lesz velük az életben, mit is csináljanak. E kérdések –és ez így kell elfogadni- értelmesek, helyén valóak. Nem is beszélve arról, hogy az iskolákba hospitalizálódott pedagógusok mindennapi kommunikációjuk során egy, egyetlen egy szempontot mindig hangsúlyosan jelenítenek meg: „ha tanulsz, akkor továbbtanulhatsz, sikeres lehetsz, ha nem, akkor csak munkásnak leszel jó, vagy még az sem.” A nézőpont tehát a tanulásra, tanulóképességre, és nem az életben, a munka világában elfoglalt helyre, tevékenységre vonatkozik. • A tanulási nehézségekkel küzdők azt tudják meg a tekintélyt képviselő pedagógustól, hogy ők alkalmatlanok. Nem jó pedagógiai üzenet, káros a majdani szakmunkásokra nézve, de torz szemléletet ad a jövőbeli diplomás értelmiségnek is. • Az általános iskolákban pályaorientáció helyett iskolaorientáció történik, elsősorban annak függvényében adnak tanácsokat, hogy kinek –kinek a (tanulási) képességeit melyik „erősebb vagy gyengébb” iskola sikeres elvégzésére tartják”elegendőnek”. E nézetek részletes elemzése szétfeszítené e minden porcikájában torz és káros szemléletet. • A tanulókért küzdő iskolák pályaorientáció címszó alatt tanulótoborzást folytatnak az általános iskolákban. A csökkenő tanulói létszám okán a szakképző intézmények az előremenekülés útjának a munkaerő-piaci felnőttképzésbe való bekapcsolódást látják. (Erre ösztönzi őket a gyakorlati képzésben betöltendő csökkenő szerepük is). Elvileg olyan törekvés ez, amelyben sok pozitív lehetőség kínálkozik, hogy a korábban lemorzsolódott, így szakma nélkül maradt fiatal felnőtteket visszahozzák, és a munkaerőpiacra vezessék. Fontos azonban, hogy –ennek kapcsán is - legyen újragondolva a felnőtt, ill. munkaerő-piaci képzés, mind a kibocsátandó szakmastruktúra tekintetében, mind a képzés szervezése és módszertana tekintetében. Ha ezzel a törekvéssel sikerülne kiküszöbölni a munkaerő-piaci képzés rendszerének torzulásait, és a mainál jóval




258

nagyobb arányban lehetne sikerrel bevonni a szakképzetleneket, akkor érdemes ezen az úton elindulni.

5. A képző intézmények munkaerőpiaci kapcsolatainak fejlesztése

A képző intézmények csak hiányos és esetleges információkkal rendelkeznek a helyi, térségi foglalkoztatók igényeiről. Ismereteik döntően a nagy-, vagy multinacionális foglalkoztatókra terjed ki és a kisfoglalkoztatókról – sok esetben – nem rendelkeznek információval, visszacsatolással. • Egy-egy multinacionális vállalat fejlett foglalkoztatási kultúrát hozott magával, és napjainkban alakítja ki jó –vonzó- kapcsolatát környezetével. Egyik másik már a szakképző iskolákkal is megtalálta a kapcsolatot, esetleg saját üzemi gyakorlati képzést hozott létre, biztos jövőt kínál, - kereseti színvonala a helyi munkaerő-piaci keresetek csúcsán helyezkedik el. A viszonylag stabil gazdasági helyzetű helyi –és nem telepített- foglalkoztatási kultúrára épülő vállalatok többsége még csak a munkaerőhiányt tapasztalja, de még nem bocsát ki olyan pozitív üzeneteket, nem alakított ki hatékony társadalmi kapcsolatokat, amelyek növelnék vonzerejét. (Ehhez kapacitásaik és eszközeik is korlátozottabbak). A szakiskolákkal kialakított kapcsolataikat eredménytelennek tartják, rajtuk kérik számon mind a hiányzó munkaerőt, mid a kibocsátott munkaerő felkészültségeinek gyengeségeit. A szakiskolák részben igaztalannak és méltánytalannak érzik a kritikákat, másrészt a tanterv kényszerével, a gyakorlati képzés technikai feltételeinek hiányával, harmadrészt vállalkozók által megvalósított gyakorlati képzés elégtelenségével védekeznek-válaszolnak. Javaslat a vállalkozók és az oktatási intézmények rendszeresen szervezett csoportos értekezletére

• Legyen a gyakorlati oktatók feladata az általa oktatott szakmákban végzett szakembereket alkalmazó foglalkoztatók rendszeres, csoportos értekezleteinek a megszervezése, a szakmák tartalmának módosításához, a képzési tervek kidolgozásához/módosításához szükséges információk begyűjtése.

6. A képzésiek tartalma és a a munkaerőpiaci igények feszültségei




259

A foglalkoztatók többsége elégedetlen a szakképzésből kikerült munkavállalókkal és –kevés nagyvállalattól eltekintve- nincsenek felkészülve az új (iskolából vagy munkaerőpiacról érkező) munkavállalók adaptálására, betanítására, képzésére, s ez létrehozza a munkahelyi feszültségekeit. A foglalkoztatók túlnyomó többsége a közép és felsőfokú képzéstől „kész”-, azonnal beállítható munkaerőt vár el, amely képzésére az oktatási intézményrendszer nincs - talán nem is lehet –felkészülve. A túlképzés nyújtotta lehetőségek, valamint a fehérgalléros munkakörök egy részének rohamos standardizálódása folytán egyre gyakoribb a diplomások felvétele olyan munkakörökbe, amelyeket tradicionálisan középfokú végzettségű munkavállalókkal töltöttek be. A rendkívül strukturált munkaadói körben a foglalkoztatási kultúra változó, negatív jegyekkel terhelt, sokszor rossz üzeneteket közvetít a szakmaválasztó szülők/diákok felé. Ezzel különösen a kékgalléros szakmák vonzerejét /presztízsét rontják. A munkaadók - általában - közepes alá értékelik a fél-egy éve dolgozó, tehát valamelyest hely-, munka- és technológiai ismerettel rendelkező szakmunkások felkészültségét. Ezen belül a pályakezdő fiatalok felkészültsége a szakmai alapismeretek, a gép- és szerszámismeret, a kis- és kézi géphasználat, valamint az anyag-, áruismeret tekintetében a legmegfelelőbb. Tudásuk legkevésbé megfelelő területe a segédberendezések használata, az új technológiák ismerete, valamint az informatikai ismeretek. Az informatikai ismeretek hiánya - ismerve a szakképzés hiányosságait - kevésbé meglepő, mint a technológiai ismeret gyengesége. Az a kérdés merül föl tehát, hogy a technológiai folyamatok megismeréséhez szükséges elméleti felkészítés megfelelő-e a szakképzés során. Elképzelhető az a magyarázat, hogy az iskolai képzésben elavult technológiai folyamatok ismertetése folyik. Az informatikai tudás értékelését két szempontra bontottuk. A válaszokból úgy tűnik, hogy az egyszerű számítógéphasználat közepes, de mégiscsak értékelhető szinten jelenik meg a pályakezdők tudáskészletében, viszont

• A programozás tudása - ami a modern technológiák működtetésének alapja -, igen alacsony szintű. A programozás mellett a nyelvismeret hiánya jelentős. E két tudáshiányról bizton elmondható, hogy elkerülhetetlen a pótlása a mai pályakezdők körében, a felnőttképzés keretén belül. A kisebb vállalatok általában magasabban kvalifikált embereket keresnek azért, mert nincsen kapacitásuk a hosszan tartó betanításra. Minél




260

kisebb a vállalat, annál kisebb betanítási időt tud biztosítani munkatársai számára, ezért náluk számít az, hogy egy iskolának milyen a presztízse. Nagyobb múlttal rendelkező, jó hírű egyetemeken, főiskolákon végzetteket alkalmaznak.

Nagyobb vállalatoknál már nem lényeges szempont az, hogy ki honnan jön. Gyakorlatiasabb tudást igénylő pozícióba (pl.: gyártósori mérnök) főiskolát végzett munkatársakat, míg elméletibb tudást igénylő pozíciókba (pl.: fejlesztőmérnök) inkább egyetemi végzettségűeket keresnek. Az iskola presztízse azonban itt már kevésbé számít. A foglalkoztatók munkaerő-adaptációs képességének fejlesztése összetett és hosszú távú feladat.

Előfeltétele, hogy a munkaadóknak legyenek ismereteik egyrészt az iskolai elméleti és a gyakorlati képzés tartalmáról- akár közép, akár felsőfokú képzettségű munkaerőről van szó, másrészt – az előbbivel összefüggésben legyenek képesek annak elemzésre, hogy az általuk működtetett munkahely, munkakör betöltéséhez, gyakorlásához milyen tudásokra és készségekre van szükség és része-e az a képzésnek. Így lehet megállapítani, hogy milyen tartalmú betanításra van szükség.

Az adaptációs folyamatnak az előbbieknél még fontosabb része, hogy az új munkavállaló megismerje a termelő-feladat megvalósító „üzemet”, „társadalmat”, valamint megismerje mindazokat a járulékos követelményeket, amelyeket teljesítenie kell. Másfelől ismernie kell saját munkaviszonyának tartalmát, munkaszerződését, járandóságait, amelyek kiszámíthatóvá teszik munkafeltételeit. E területen a valóságban igen súlyos bajok vannak. Mindezek megoldatlansága a legfontosabb forrása a foglalkoztatási kultúra negatív üzeneteinek. A foglalkoztatási kultúra, a munkaerő adaptáció fejlesztésében széleskörű együttműködésre van szükség: kamara, iskolák-képző helyek, munkaügyi szervezet, munkaügyi felügyelőség, stb.

7. Felsőfokú képző intézmények vállalti kapcsolatai

Az egyetemek, főiskolák - általánosnak egyáltalán nem nevezhető ellenpéldák mellett - nem érdekeltek a vállalati kapcsolatok fejlesztésében, s különösen nem abban, hogy oktató-fejlesztő tevékenységüket a foglalkoztatók igényeihez igazítsák Az egyetemekre, kisebb mértékben a főiskolákra jellemző, hogy a képzésnek nem, vagy csak formálisan része a hallgatók külső (munkaadóknál töltendő) gyakorlata. Ez fokozottan érvényes a közszolgálati munkahelyekre. Az egyetemeknek, főiskoláknak nem érdekük megismerni a munkaerőpiac mennyiségi igényeit, hisz ez korlátokat állítana az önköltséges tanulólétszám növelése elé.




261

Az egyetemek, elméleti hagyományaiknál, erre kiépült kapacitásainál fogva nem érdekelt a gyakorlat orientált, készségek fejlesztésére épített oktatásban. Pedig a Bolognai gondolat lényege éppen az, hogy három év alatt a munkaerőpiacra kilépni képes, a munkaerőpiac által igényelt szakmákra tanítsa a hallgatókat. Ezzel szemben az egyetemi képzés „bolognaizálása” során” az amúgy sem gyakorlat centrikus egyetemek nem gondolták át újra a képzés egészét, hanem három, de inkább két évre szabták át az eredetileg négy éves elméleti képzést, majd erre – ma még nem láthatjuk megvalósulását- jól hangzó szakirányokat aggattak. Valószínűsítjük, hogy az eredetileg is gyakorlatorientált képzést megvalósító főiskolák – az új rendszer alapelveihez könnyebben, sikeresebben tudnak alkalmazkodni. Azt is valószínűnek tartjuk, hogy a felsőfokú szakképzésből kikerülők BA képzése lesz a legmegfelelőbb a munkaerőpiac számára. Bármilyen színvonalon is valósítják meg a felsőfokú képző intézmények a bolognai eszmét, várható, hogy a munkaerőpiaci kereslet, azaz a foglalkoztatók nem lesznek képesek a munkaszervezetekben kialakult, képzettségi szintekhez is igazodó foglalkoztatási rendszerűk átalakítására, a bolognai „generáció” befogadására. Annál is kevésbé, mert

• a felsőfokú képző intézmények kevéssé teszik köztudottá, hogy a korábbitól eltérő felkészültségű munkavállalókat fognak kibocsátani

• nem, vagy csak alig vonták be a munkaerőpiac érintett szereplőit a képzés tartalmának kialakításába. (E tekintetben az iránytűt a képző intézmények korábban kialakított képzési programjainak minimális változtatásokkal való megismétlése mozgatta)

A munkaerő keresleti kutatásaink azt mutatják, hogy a foglalkoztatók a munkaerővel való gazdálkodás hatékonyságát a diplomások, és a szürkegallérosok esetében az alkalmazott munkavállalók szaktudásának szélesítésével, és munkaköri pozíciókhoz szokásszerűen kapcsolt tevékenységkorlátok (rajzolás, árkalkuláció, különféle kapcsolódó adminisztrativ tennivalók, ügyintézés, kávéfőzés, stb,) lebontásával kívánják növelni. Ezzel szemben BA képzésről kikerült asszisztensek ezrei utáni kereslet akkor alakulna ki, ha a foglalkoztatók éppen a fentiekkel ellenkező, munkaerő gazdálkodási stratégia kialakítására törekednének. Megjegyezzük, hogy a BA képzés – ma még nem látható- szakirányi- gyakorlatiasságától függ, hogy a képzésből kikerültek képesek lesznek-e elvégezni (kiszorítani) azt a feladatot, amelyet ma, hagyományosan középfokú képzettségűekkel töltenek be. A műszaki jellegű szakmák vonatkozásában ismételten utalni kell a technikusok felkészítésének és munkahelyi adaptációjának problémáira: Valószínűtlen, hogy a kevés gyakorlati képzéssel, az




262

üzemi termelési folyamatokat és társadalom működését nem ismerő, mellesleg „túl fiatal” asszisztenseket a termelő szervezetek középszintű kompetanciákkal járó pozíciókba helyezné. Maradna tehát, az asszisztensi pozíció, amely munkájáért a munkaszervezeten belül az felel, akinek az asszisztense. Azonban a munkaerő gazdálkodással szembeni hatékonysági követelmények ilyen pozíciók tömeges kialakulását bizonyosan nem engedik meg. De a kínálat oldaláról is szembe kell majd nézni azzal a problémával, hogy nemcsak a munkaadók tájékozatlanok a BA képzésből kikerülők tudásának alkalmazhatóságáról, hanem maguk a hallgatók sem tudják hogy mire lesznek alkalmasak, s főleg nincs tudomásuk arról, hogy a mai – egészségtelenül hierarchikus rendszerben – elnyerhetik e az egyetemi végzettséghez tapadó vágyott, kívánt társadalmi státuszt? Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a fentiekben a problémák objektív megközelítésére törekedtünk. Sőt hívei vagyunk a bolognai eszmének, mivel

• látjuk, hogy a hagyományos képzési rendszer diplomás túlkínálatot szül • látjuk, hogy az ifjúság fölsőszíntű oktatás iránti kereslete, erőszakos beavatkozás nélkül,

megállíthatatlan (az ilyen beavatkozást nem is pártolnánk) Ugyanakkor látjuk, hogy a termelő és szolgáltató szféra fejlődéséhez viszonylag magas szintű képzettséggel, de jó gyakorlati képességekkel is rendelkező, aktív termelő szolgáltató munkaerőre van szükség.

A probléma csak az, hogy a képzésben résztvevők ma még nem erre gondolnak, maga a képzés kimeneti meghatározása téves, és a munkaerőpiaci szereplők jelenlegi gazdálkodási logikájába nincs helye e képzésnek. A bolognai gondolat az érintett fiatalok társadalmi törekvéseit van hivatva a munkaerőpiaci igényekkel összeegyeztetni, ezzel a munkaerő kínálatot és keresletet közelíteni. A bolognai gondolat olyan paradigmaváltás, amely megvalósításához, néhány kulcsponton olyan fejlesztő beavatkozásokat kell tenni, amely a jövő munkavállalóinak érték- és célrendszerét is átalakítja. Az oktatáspolitikai Javaslatok 1. pontjában kifejtett, a tudás és tapasztalatszerzés kumulatív elvére épülő képzési rendszer- javaslat egy olyan lehetséges megoldást kínál, amely során a valamely szinten mindenkor alkalmazható, életfogytig tanuló, és a munkamegosztásban újabb és újabb (magasabb státuszú, komplexebb, mélyebb tudást igénylő, a munkakörnyezet által jobban megbecsült) pozíciókat elnyerő munkavégző kerül ki a munkaerőpiacra..




263

Társadalompolitikai szempontok, javaslatok Javaslatainkban sok szó esett az információról, pontosabban az információhiányról, annak negatív következményeiről, a hiány felszámolásának módjáról. Kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy a jelenlegi képzési struktúra módosítása, a munkaerő-piaci kereslet kínálat egyensúlya érdekében nem szabad, illetve nem lehet erőszakos megoldásokhoz folyamodni. Ez „szép” elv, de akkor mitől fog módosulni a jelenlegi képzési szerkezet, amely – előrejelzésünk szerint évről évre több hiányt – ami a gazdaság nehézségeit fokozza, és felesleget, -ami a társadalmat zilálja szét – „eredményez”? A kérdésre nincs egyszerű, gyorsan megvalósítható válasz. Így a kérdést sokoldalúságában kell megközelíteni és megkísérelni a válaszokat. Megítélésünk szerint módosításra szorulnak a megközelítések. Teljesen elterjedt az a nézet, miszerint minél magasabb szintet ér el valaki az iskolarendszerben, annál magasabb tudással fog rendelkezni. Elegendő csak egy pillanatra végiggondolni ezt az állítást, hogy rájöjjünk abszurditására: a gépészmérnök nem tud többet a szerszámkészítőnél, hanem mást tud. A gépészmérnök nem tud többet a szerszámkészítőnél, hanem más a feladata az évtizedek során kialakult, az utóbbi években egyre gyorsabban változó, munkamegosztásban. Társadalomtörténetileg, természetesen igaz, hogy a munkamegosztásban elfoglalt – más-más tudásokat és készségeket igénylő pozíciókat a mindenkor létező kulturális és társadalmi egyenlőtlenségek okán általában más-más társadalmi csoportok gyermekei foglalják el. Az egyenlőtlenséget nem a tudás különbség, hanem egyrészt az egyes pozíciókhoz fűződő eltérő jövedelmek, másrészt a társadalom által kialakított presztízs hierarchia mentén létrejött értékelési rendszer okozza. Az értékelés alapján a szerszámkészítő, függetlenül attól, hogy azoknak, akik ítélnek, van e fogalmuk a „szerszámkészítő tudásáról, a szerszámkészítő egy alacsonyabb, a gépészmérnök magasabb presztízs-csoportba kerül. A kritikai szociológiának természetesen feladata az egyenlőtlenségek kritizálása, különösen ha intézmények, mint például az iskola felerősíti ezeket, vagy nem tesz meg mindent az esély egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. De a több tudásra vonatkozó állítás ettől még nem lesz igaz. Az intézmények által felerősített egyenlőtlenségek csökkentése terén ugyan lehet eredményt elérni, - azt látjuk, hogy milyen keveset -, de bizonyosan nem lehet a munkaerőpiacot, a termelő, szolgáltató munkaszervezetekben működő munkamegosztást az egyenlőség követelésével arra bírni, hogy csak gépészmérnököket alkalmazzon. De arra sem, hogy kihasználva a - most már




264

globálisan is figyelembe veendő – társadalmi egyenlőtlenségeket, az egyes szakmacsoportok számára különböző szinteken határozza meg a béreket, s ezzel tartsa fenn versenyképességét. Ha tehát nem fogadjuk el, de tudomásul vesszük a társadalmi különbségeket (miközben a kormányt esélyegyenlőséget segítő beavatkozásokra sarkalljuk) és azt is, hogy a gazdaság számára többfajta, különböző tartalmú tudással rendelkező szakembert kell produkálni – éppen a társadalmi jólét és esélyegyenlőség elérése érdekében-, akkor mindenekelőtt a kirekesztő, lenéző szemléletet kell megváltoztatni, amelyet az iskolai képzési szintek kapcsán kifogásoltunk. A tudáscsomagok összehasonlíthatatlanságára, a hierarchikus elrendezésének tarthatatlanságára csak egy fordított példát említünk. A foglalkoztatók többsége elégedetlen a képző intézményekből kikerült szakemberekkel. Sokszor gyengének tartja mind elméleti, mind gyakorlati felkészültségüket, s azzal szembesülnek, hogy a munkaszervezeten belül kell majd kiképezni őket. Ezzel a negatív ítélettel élnek, amikor a friss diplomás mérnökökkel, vagy szakmunkásokkal találkoznak. Mind a két csoport felkészültségét a szakmától elvárható felkészültséghez viszonyítják, és így jutnak azonos értékítéletre. Az elmúlt évtizedekben a mindenkori kormányok foglalkoztatás politikája keretében kevés figyelmet fordítottak a foglalkoztatáspolitika szélesebb, társadalompolitikai aspektusára. Ennek kellene magába foglalni mindazt, ami a munkával, az azt körülvevő viszonyokkal, a szakértelemmel és annak szükségességével, az ehhez kapcsolódó értékekkel, a vállalkozással és az önfoglalkoztatással, a tanulás és a munka viszonyával, vagyis összefoglalva a termelő-jövedelemszerző emberrel és annak társadalmi helyével-megbecsültségével függ össze. E társadalompolitikai kiterjesztésű foglalkoztatáspolitikára elsősorban azért van szükség, mert a társadalom korábbi évtizedekben felhalmozódott tapasztalatainak jó része értelmezhetetlenné vált, s a társadalom ezért sem képes elvégezni az érték közvetítő, szocializációs feladatokat. Az intézmények, elsődlegesen az iskola, legfeljebb a pályaválasztással foglalkozik, de semmilyen tapasztalat és értékközvetítést nem végez a fent felsorolt témákban. Sőt, ha egyáltalán közvetít e területen valamit az iskola, akkor az vagy nem életszerű, vagy olyan sztereotípiákon alapuló káros, romboló, a hátrányosabb helyzetű csoportokat frusztráló, de a „versenyképes” csoportokat is félrevezető módon teszi, ami nem segíti a tanulókat a jövőjükre való felkészülésben, céljaik megtalálásában, céljaik és a való világ nyújtotta feltételek-körülmények közötti identitásuk kialakításában




265

Áttekintett Irodalom

A kutatás előzményei

Dávid János és kutatócsoportja ( Fülöp Edit, Mód Péter, Tajti József, Holczer Gábor,

• A főváros és agglomerációja munkaerőpiaci és szakképzési előrejelzése 1999,

• Budapest és Pest megye szakképzési előrejelzése 2000.

• Válasz nélkül a munkaerő kereslet, A foglalkozási szakmacsoportok iránti kereslet jellemzői, előrejelzése

• Alkalmazkodás vagy kényszer , A munkaerőpiaci keresletet és kínálatot meghatározó tényezők 2004

• A munkaerőpiaci igények és a szakképzési rendszer közelítése 2005

• A szakképzés, szakiskolák és a munkaerőpiaci igények kapcsolatának feszültségpontjai (2005)

Andor Mihály – Liskó Ilona: Iskolaválasztás és mobilitás , Iskolakultúra 1999

Gábor Kálmán- Szmerszki Marianne BSC hallgatók 2006

Galassi Péter: Valóban leértékelődnek a diplomák? KTK, Munkagazdaságtani füzetek 2004/3

Galassi Péter-Varga Júlia: Munkaerőpiac és oktatás , KTI könyvek 1. sz

Ifjúság, gyorsjelentés, 2005 szerk: Bauer Béla és Szabó Andrea , Mobilitás Ifjusági Kutatási Iroda , 2005

Kovács István Vilmos: Oktatással a versenyképességért ,

Lanner Judit Pályaválasztási aspirációk, kandidátusi értekezés, 2004,

Liskó Ilona Továbbtanulás és oktatáspolitika

Mártonffy György Pályaválasztás és munkaerőpiac

Mártonfi György és Tordai Péter „Az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolódása”

Az MKIK Szakképzési stratégiája (MKIK)

Papp Gergő Iskolapadból a munkaasztalhoz, 2005, MKIK




266

Lengyel Imre. Területi versenyképesség

Nemes Nagy József: regionális versenyképesség ( kutatási jelentés 2003)

Hermann Zoltán A helyi munkaerőpiac hatása a középfokú döntésekre Közgazdasági szemle 52.íévf. 2005. január (39-60 ol.)

Polonyi István-Tímár János Tudásgyár vagy papírgyár Budapest 2001

Artner Annamária Nemzetgazdasági versenyképességi és tőkevonzás – Írország példája Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. november

Bánhidyné Dr. Szlovák Éva PhD. Kutatásvezető Makó Ferenc kutató Tulics Helga kutató Az iskolai rendszerű szakképzést folytató intézményekben a 2003/2004. tanévben szakképzettséget szerzett pályakezdők elhelyezkedésének, a szaktudás hasznosíthatóságának vizsgálatáról 2005

Kőrösi Gábor Magyar vállalatok bérrugalmassága, HVG 2007/11

Karsai Gábor A magyar gazdaság folyamatai, 1990-98 (Helyzetkép a TEP makro-forgatókönyveihez) Budapest, 1999. február

Kiss Endre Tömegtudás és/vagy tudástömeg Az "eltömegesedés" és a tudás társadalma

Halmos Kornél A külföldi működőtőke és az innovációs képességek kapcsolata és szerepe a felzárkózási folyamatban Témavezetők: Dr. Szalavetz Andrea Dr. Vígh László Budapest 2005

Lannert Judit A középfokú oktatási programok iránti kereslet és azok kínálata IFM Humán Erőforrás Háttértanulmányok Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport Humánerőforrás-fejlesztési Szakmai Munkacsoport 2004/1/4.2 Budapest, 2004. március

André Lászlóné Munkaadók véleménye a szakképesítést szerzett pályakezdőkről mint munkavállalókról Nemzeti Szakképzési Intézet Budapest 2006

Laky Teréz Munkaerőpiaci helyzetjelentés A munkaerőpiaci keresletét és kínálatát alakító folyamatok A „Közösen a Jövő Munkahelyeiért” Alapítvány kiadványa Budapest 1999. április

Lannert Judit A továbbtanulási aspirációk társadalmi meghatározottsága forrás: http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=hogyan-Lannert-tovabbtanulasi

Bessenyei István Munka, szakma, tanulás Az Európai Képzési Alapítvány (ETF) által támogatott "A munka és a tanulás integrációja" c. kutatási-fejlesztési projekt elméleti háttere

Tímár János Munkaerõ-kereslet 2010-ben . ágazatok, foglalkozások és képzettség szerint Közgazdasági Szemle, XLIII. évf., 1996. november (995.1009. o.)




267

Mellékletek




268

Módszertan

A munkaerő kereslet becslésének elméleti és gyakorlati alapjai Munkánk témája, amely egy kutatás-sorozat része, a munkaerő kereslet. A munkaerő kereslet szakma -szerkezetének létszám vizsgálata. Maga a kutatás sorozat alapvetően két részből áll: a munkaerő kereslet és a munkaerő kínálat kutatásából. A kutatási sorozat eredményeit az iskolarendszerű és felnőttképzési struktúrát alakító oktatás-, szakképzés, és / illetve foglalkoztatáspolitika kívánja használni annak érdekében, hogy a kereslet –kínálat egyenetlenségeit, olykor ordító meg-nem feleléseit tudatos beavatkozással csökkentse, mérsékelje. A munkaerő keresletet és kínálatot számtalan tényező alakítja. Természetesen úgy véljük, hogy a munkaerőpiacon megjelenő munkaerő kereslet és kínálat tudatos beavatkozással akkor közelíthető egymáshoz, ha az őket alakító meghatározó tényezőket tesszük a vizsgálat tárgyává, s ennek alapján felismerjük, hogy melyek közülük azok, amelyek lehetővé teszik, ill. megengedik a tudatos beavatkozást. A munkaerő keresletet - alapvetésünk szerint – az alábbi, legfontosabbaknak tartott tényezők alakítják

• gazdaságunk mindenkori ágazati, vállalkozási méret és technológiai szerkezete, • a foglalkoztatók lehetőségei, ill. stratégiái a technológiai beruházások versus élőmunka

használata vonatkozásában (amelyet egyrészt a piaci követelmények, másrészt a költséggazdálkodás /költség takarékosságot alakító tényezők (adók, bérek, járulékok, kedvezmények stb.) határoznak meg

• a foglalkoztatók alkalmazkodási stratégiái, megoldásai a munkaerő kínálat tapasztalható tényeihez, a kínálat

o nagyságához, azaz jelenlétéhez, vagy hiányához o minőségéhez o tartalmához, azaz szaktudásához és munkavégző képességéhez

• a vállalkozók –foglalkoztatók jövőképe, melyet egyrészt a konjunkturális viszonyokra vonatkozó várakozások, másrészt a növekedésre-, stagnálásra-, csökkentésre vonatkozó stratégiái határoznak meg.

A munkaerő –kínálatot elsősorban az alábbi tényezők alakítják • vizsgálatot megelőző korszak foglalkozási-szakmaszerkezete • a munkavállalók és szakmát választók jövedelemszerzési stratégiái • a munkavállalók és szakmát választók keresleti pozíciói, amely a mindenkori kínálattól

függ • az iskolarendszerű, és felnőttképzés szakmaszerkezetét meghatározó-befolyásoló

politikák és szabályozások




269

• és sok egyéb, lényegében csak szociológiai eszközökkel megragadható tényező, mint például a foglalkoztatók foglalkoztatási kultúrája, a munkavállalók és szakmaválasztók élet stratégiái -jövőképei, a munkával szemben/mellett kialakított viszonya, stb.

A térségi megközelítés jelentősége

A munkaerő keresletet és kínálatot alakító tényezők – a majdani beavatkozási pontok nem vizsgálhatók tértől és időtől függetlenül mindkettő jellemzően helyhez, rész munkaerőpiachoz kötött. A termelő vállalkozások kivétel nélkül, a szolgáltatások – kevés kivételtől eltekintve helyhez kötöttek. A szolgáltatásoknál, az egyre fontosabbá váló, és növekvő szerviz tevékenység, a pénzügyi biztosítási, és más értékesítési szolgáltatások vonatkozásában megfigyelhető a helyi területi képviseleti rendszer bővülése, s ezzel a vállalkozások és a munkavégzők területi elhelyezkedése elválik egymástól: igaz, sok esetben a képviselet önálló vállalkozásként jelenik meg, s ilyenkor az alapviszonyt ez a jelenség elfedi. A kereslet-kínálat területi egybeesését a hazai munkavállalók viszonylag alacsony szintű mobilitása „biztosítja”, melyet azonban számos folyamat megtör. Ilyenek például az olyan nagy vonzerővel bíró foglalkoztatási központok, mint Budapest, illetve a helyi munkaerő szűkében lévő vállalatok munkaerő toborzási körzeteinek bővülése (a munkaerő napi, heti „ingáztatásával”). Technológia szerepe az alkalmazott munkaerő szakma szerkezetének alakulásában: a technológia alapú foglalkoztatási-szakmaszerkezeti becslés Általában igaz, hogy egy problémára, jelen esetben a munkaerőpiaci igények számszerű érzékelésére, akkor lehet tartós, rendszerszerű, megismételhető megoldást találni, ha felismerjük, megértjük azt a logikát, amely a jelenség mögött áll, annak mozgatórugója. A munkaerő kereslet legalapvetőbb mozgatórugója a feladatok megvalósításának technológiája. Legyen a feladat termelési, kereskedelmi köz-, és magánszolgáltatási, igazgatási, minden esetre igaz, hogy a feladat megoldás mögött egy technológia húzódik meg. A feladatmegoldás, mint technológia lehet (szinte teljes egészében) gépi, alapulhat bürokratikus eljárásrendeken, vagy munkavégző személyek szokásszerű együttműködésén. Az előbbire –szélsőséges példával élve – a teljesen automatizált termelési folyamatok jellemzőek (valójában ilyenek nincsenek, hiszen a berendezések feladatait (szak)emberek határozzák meg, és ennek megfelelően állítják be. Hasonlóan szélsőséges példa az emberi technológiára a megoldásokat kereső tudós, aki az új megoldások megtalálása érdekében egyáltalán nem alkalmaz szokásszerű eljárásokat. Valójában a technológiák: berendezések, gépek, munkaszervezésen alapuló standard vagy esetleges eljárások/utasítások és a feladatmegvalósító ember egymásra ható „tevékenységei”.




270

A munkaerő kereslet -alapvetően annak függvénye, hogy a feladat megvalósításához milyen technológiákat alkalmaznak. Az elmúlt évszázadban – függően a tevékenységterületektől- egyre több szaktudást „oltottak be” gépekbe, berendezésekbe, s ez mennyiségében és szakmai tartalmában is megváltoztatta az emberek termelésben betöltött szerepét, termelő tevékenységeik tartalmát. A nem berendezés-alapú tevékenységek mögött egyre több racionális munkaszervezési eljárás standardizálódott, ezek alapján változott, hogy milyen tudásokkal rendelkező embereket kell alkalmazni, közöttük milyen feladatmegosztást kell kialakítani a munka eredményes elvégzéséhez. Az alkalmazott gép-, szervezési technológiák, illetve ezek mindenkori kombinációi határozzák meg az adott tevékenység megvalósításához szükséges munkaerőigényeket. A piaci szférában a technológiák megválasztását a piaci szereplők közötti verseny illetve versenypozíció határozza meg elsődlegesen: a szereplők által „birtokolt „piacok mennyiségi és tartalmi követelményei, a költséghatékonyság, a rendelkezésre álló beruházási és működő tőke, a rendelkezésre álló munkaerő szakmai, fizikai képességei. A bürokratikus, nem piaci szférában – például igazgatás – a költségvetési kényszer erőssége-gyengesége, a foglalkoztatáspolitikai szempontok, az alkalmazott eljárások- megoldások, (tehát a választott technológiai-munkaszervezés), az igazgatás tartalmával szemben támasztott külső fogyasztói- választói igények, és még sok egyéb. A piaci körülmények között működő vállalkozások, szellemi tevékenységei, illetve a hagyományosan szelleminek nevezett tevékenységet végzők közötti munkamegosztást egyrészt szervezési másrészt a vállalkozások működtetését –részben leképző – informatikai rendszerek segítik. E rendszerek, standardizált feladatmegoldásaival a vállalatok tervező, nyilvántartó, gazdasági számításokat végző, kereskedelmi stb. tevékenységeit „veszik át” részben vagy egészben új, részfeladatokat adva a munkavégzőknek és ezzel csökkentve is az érintett funkciókat ellátók számát. Tehát a vállalatok irányításához szükséges íróasztal feladatok alapvetően változtak meg az informatikai alapú vállaltirányítási rendszerek bevezetésével. A korábban szükséges tudások fölöslegessé váltak, a feladatok megvalósításához szükséges szakemberek száma is megváltozott, más tudások és készségek váltak szükségessé. Másik, egyszerű példa: az egyedi forgácsoló gépek funkcióit CNC berendezések veszik át, megváltoztatva ezzel a forgácsoló gépek működtetői iránti mennyiségi és szakmai-tudásbeli követelményeket, - ez esetben kevesebb, de tartalmában egészen más tudásokkal és gyakorlattal, készségekkel rendelkező munkaerőre van szükség.




271

Egy-egy működő gazdaságban – társadalomban egy „pillanatban” különböző technológiák működnek egymás mellett: tudás, gyakorlat készség tartalmában és mennyiségében eltérő igényeket támasztva a munkaerővel szemben. Egy-egy termelési illetve tevékenyégi ág/terület egy időben működő technológiái (egyfelől a verseny, másfelől a szakmai megoldások „terjedése” és egymásra hatása következtében) közelítenek egymáshoz, sok hasonlóságot mutatnak Ennek következtében a munkaerővel szemben támasztott mennyiségi és tartalmi követelmények is közelítenek. Különböző termelési ágak (például gondoljunk az autó alkatrészgyártásra és az építőipari tevékenyégre, nemcsak abban állnak távol egymástól, hogy egészen más szakmákat kell bevonni a megvalósításba, hanem, másféle képességek és készségek szükségesek a munkamegosztás bármely területén. A technológiák és a szakmák tartalma, a munkaerő igényelt mennyisége állandó változásban van, de ez a változás nem áttekinthetetlen, hiszen a feladatmegoldás technológiája ill. eljárásai a beruházások és szervezeti megoldások költségei miatt viszonylag lassan változnak. Egy-egy technológiai típus kényszerítő erővel bír az alkalmazott tudások/ szakmák és alkalmazott munkaerő mennyiségére, viszonylag állandóvá teszi. Egyes iparágakban, ez az állandóság évtizedekre szól, másokban rövidebb periódusra. Az általunk javasolt munkaerő keresleti –számítás erre a viszonylagos, kényszerítő erővel bíró állandóságra épít: Az alkalmazott feladat megoldási technológiák és eljárások „rögzítik” a munkaerő szükséglet szakmai tartalmát, és bizonyos határok között rögzítik a munkaerő mennyiségét is. A foglalkoztatás-, munkaerő fejlesztés oldaláról megfogalmazva a keresletszámítás kiindulópontja így szól: A mindenkor empirikusan tapasztalható munkamegosztás a munkában lévők foglalkozási-szakmai struktúrája nem más, mint az alkalmazott technológiák lenyomata. E technológiák viszonylagos állandósága teszi kiszámíthatóvá a munkaerő szükségleteket. E technológiák változásainak megfigyelése ad iránymutatást a munkaerővel szemben támasztott mennyiségi és tartalmi változások előrebecsléséhez. A mindenkori, igényelt technológiai-szakmastruktúra egyes elemeinek mennyiségi változásait természetesen befolyásolják –a piaci szférában- konjunkturális hatások, a közszférában költségvetési és foglalkoztatási politikák. Az ingadozás azonban -technológiaváltás nélkül-csak bizonyos korlátok között megy végbe- leszámítva a piacról való önkéntes vagy kényszerű kivonulás esetét. A mindenkori szakmaszerkezet ismerete alapot ad a jövőbeli igények becslésére




272

Foglalkozási szakmaszerkezet és kereslet-kínálat táblázatok Két táblasorozat készült: 1.M/1. Munkaerő kereslet-kínálat összehasonlítása 2.M/1. Kiegészítő tudások iránti igény. A szakértői adatfelvétel eredményei alapján számított létszámadat A táblasorozatok megyei, regionális és országos összesen területi egységekre készültek el. Nyomtatott formában csak a Magyarország összesen adatokat mutatjuk be. A CD mellékleten mindegyik területi egység táblái megtalálhatók, könnyen kezelhető excel formátumban.

Magyarázat a táblázatok értelmezéséhez 1. M/1. Munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re A táblázat foglalkozás-szakmacsoportokra vonatkoztatva a következő adatokat tartalmazza:

Oszlop sorszáma

Az adattartalmak megnevezése

Az adattartalom keletkezése

1 Foglalkoztatottak száma 2005-ben

A 3 K Consens Iroda által kialakított 21X5 = 105 ágazati szakmaszerkezeti modellek és a KSH 2005 gazdasági szervezetek –ágazati foglalkoztatotti létszámadatainak szorzata

2 Demográfiai okokból 2015-re kilépők/ pótlandók száma

A KSH 2001-es népszámlálás foglalkozásokra megadott életkoradatok alapján továbbvetetett kohorszokat továbbvezettük 2015-ig és a nyugdíjkorhatárnál „kiléptettük. Az adatsor a kiléptetett létszámot, azaz a pótlandók létszámát mutatja

3 Demográfiai okokból kilépők/ pótlandók aránya 2005-2015/2005

A 2. oszlopból származtatott adat/ 2005. Az adatsor a kilépők-pótlandók csoportlétszámhoz viszonyított arányát mutatja

4 A foglalkozási szakmaszerkezet változásából adódó igény 2005-2015

Az adatsor, az e célra készített szakértői adatfelvételből származó becslés eredményét érvényesíti a létszámadaton. Az mutatja, hogy az érintett csoport hány százalékát fogják más foglalkozási szakmacsoportba áthelyezni . A negatív előjellel a szakmacsoport csökkenését , pozitívval a növekedését jeleztük. A növekedés és csökkenés egyenlege zéró.

5 A foglalkozási szakmaszerkezet változásából adódó igény aránya 2005-2015/2005

A 4. oszlopból származtatott adat. Az teljes változást százalékban fejeztük ki

6 Ágazati szerkezetváltásból, valamint a konjunkturális változásokból eredő igény 2005-2015

A GKI 21 ágazatra és régiókra, a várható , gazdasági konjunktúra/dekonjunktúra foglalkoztatotti létszámra gyakolrolt hatását számította ki. Ennek alapján – az alkalmazott modellek segítségével az eredményt foglalkoztatási szakmacsoportokra vetítettük. Az adat a változás mértékét létszámban jelzi a vizsgált periódusra Az előjelek a csoport létszámának növekedését/csökkenését fejezik ki. Egyenlege nem zéró. Í

7

Ágazati szerkezetváltásból, valamint a konjunkturális változásokból eredő igény aránya 2005-2015/2005

A 6. oszlopból származtatott adat A teljes változást százalékban mutatja.

8 Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes igény

Az adat a 2.+4.+6 oszlopok összege

8/A Az Évi munkaerő kereslet Az adat a 8 oszlop tízede

9 Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes igény aránya 2005-2015/2005

AZ Adat a 8/A csoportlétszámhoz viszonyított arányát mutatja százalékban




273

Oszlop

sorszáma Az adattartalmak megnevezése Az adattartalom keletkezése

10 A közép ill. felsőfokú diplomát, oklevelet, szakirányú végzettsélget szerzők létszáma 2005-ben

Az adat a KOM oktatási adatbázisából származik tartalmazza a 2005-ös teljes képzési kibocsátás számát, e felsőfokú és a középfokú végzettségeket, az oldalrovarban jelölt foglalkozási-szakmacsoportokra beazonosítva.

10/A Ebből első diplomások száma (2005) Az adat a KOM oktatási adatbázisából származik .

11.

Teljes, diplomás új munkába lépők száma(fő) (2005)

A KOM adatbázis adataiból számított adat, amely az első diplomájukat (és szakírányú végzettséget valamint a nappali tagozaton szerzett másoddiplomásokat tartalmazza. E csoportról feltételeztük, hogy 2005-ben mint előszőr pályára lépők jelentek meg kínálatként a munkaerőpiacon .

12.

Már dolgozó diplomások tartalombővítő kínálata(2005)

KOM adatbázisból származtatott adat: Az esti levelező tagozatokon szerzett másoddiplomásokat ,szakirányú végzettséget, phd-szerzetteket tartalmazza E csoportról feltételezzük, hogy munka mellett tanult a munkahelye ösztönzésére, vagy pályamódosítás okán .

13. Középfokon végzett munkaerő kínálatát módosító tényezők: szakmaelhagyók

A 10 oszlopban közölt, középfokú végzettségűekre vonatkozó adat (, amely a szakértői becslés alapján az összes oklevelet szerzettekből a pályaelhagyók, vagyis nem a szakmájukban munkaerőpiacra lépők arányából számított létszámát mutatja

14 Középfokon végzett munkaerő kínálatát módosító tényezők: továbbtanulók

A 10 oszlopban közölt, középfokú végzettségűekre vonatkozó adat (, amely a szakértői becslés alapján az összes oklevelet szerzettekből a továbbtanulók, vagyis a munkaerőpiacra nem kilépők arányából számított létszámot mutatja

15 A telje s uj, közép és felsőfokú munkaerő kínálat

A felsőfokú végzettségűek esetében megegyezik a 11. oszlop tartalmával, a középfokúak esetében a 10 oszlop tartalmából levontuk a 13 és 14. oszlop tartalmát.

16.

Kereslet-kínálat : kibocsátási többlet (évi)

Számított adat . A számításban a 8/A oszlopban szereplő évi kibocsátás adatát és a 15 oszlopban szereplő új munkaerőpiacra lépők adatát használtuk : többletként értelmeztük, ha 8/A kisebb, mint 15. oszlop tartalma, Azaz a kereslet kisebb, mint a kibocsátás

17

Kereslet-kínálat: kibocsátási hiány

Számított adat . A számításban a 8/A oszlopban szereplő évi kibocsátás adatát és a 15 oszlopban szereplő új munkaerőpiacra lépők adatát használtuk : többletként értelmeztük, ha 8/A nagyobb, mint 15. oszlop tartalma, Azaz a kereslet nagyobb, mint a kibocsátás

18

Kereslet-kínálat hiánymutatója

A 8/A és ’5. oszlop hányadosa. Ha 1-nél nagyobb, akkor a kínálat nagyobb, mint a kereslet. Ha 1-nél kisebb, akkor a kínálat kisebb, mint a kereslet: hiány van.




274

1. sorozat: 1.M/1. Munkaerő kereslet-kínálat összehasonlítása A 1. táblasorozat sorrendben tartalmazza a következő területi egységek adatait: M Magyarország összesen Csak az elektronikus változatban található KM-1- Közép-Magyarország KD-1- Közép-Dunántúl NyD-1- Nyugat-Dunántúl DD-1- Dél- Dunántúl ÉM-1- Észak- Magyarország ÉA-1- Észak-Alföld DA-1- Dél- Alföld KM-2- Budapest KM-3- Pest megye KD-2- Komárom-Esztergom megye KD-3- Fejér megye KD-4- Veszprém megye NyD-2- Győr-Moson-Sopron megye NyD-3- Vas megye NyD-4- Zala megye DD-2- Baranya megye DD-3- Tolna megye DD-4- Somogy megye ÉM-2- Borsod-Abaúj-Zemplén megye ÉM-3- Heves megye ÉM-4- Nógrád megye ÉA-2- Hajdú-Bihar megye ÉA-3- Jász-Nagykun-Szolnok megye ÉA-4- Szabolcs-Szatmár-Bereg megye DA-2- Bács-Kiskun megye DA-3- Békés megye DA-4- Csongrád megye Az első táblasorozatban az összevonás nélküli 196 foglalkozás-szakmacsoport létszám és előrejelzés adatait tartalmazza. Ebben a táblasorozatban megközelítően beazonosíthatók az egyes ágazatok fizikai törzsfoglalkozásai.




275

A vezetők és részegység vezetők foglalkozási-szakmacsoportjainak megállapítása A mintegy 6000 telephelyi foglalkoztató megkérdezésén alapuló kutatásban FEOR besorolást használtunk. Vagyis a foglalkozatókat arra kértük, hogy a dolgozókat e kategóriarendszerbe sorolják be. E kategóriarendszer számos előnye mellett azonban hátrányai is vannak, ha a munkaerő keresletet, illetve a mindenkori munkaerő kereslet pótlásához szükséges munkaerő /képzési kibocsátási szükségletet kívánjuk vizsgálni. A FEOR általában alkalmasnak bizonyult az OKJ-vel való egyeztetésre, azonban az itt tárgyalt két kategóriáról nem tudható, hogy milyen szakképzettségű vállalkozók illetve munkavállalók húzódnak meg mögöttük. Mivel több, mint 808 ezer telephely adatait vizsgáljuk, érthető, hogy e kategóriákba, közel ugyanennyi vezető és még további közel százezer részegység vezető tartozik. A vezetők 94 százaléka mikró vállalkozások illetve telephelyek vezetői, kevés kivételtől eltekintve egyúttal e vállalkozások tulajdonosai is. A maradék 6 %-jelentős részére is ugyanez jellemző. Csupán a telephelyek 3-4 százalékát valószínűsítjük, hogy a vezetők, alkalmazottként tevékenykednek – általában 50-, vagy még ennél is több dolgozót foglalkoztató telephelyek élén. Tapasztalatból tudjuk, hogy a mikró vállalkozások vezetőinek jelentős része a vállalkozás tevékenységében aktív – fizikai munkával is részt vesz. Az így tevékenykedők arányát –óvatos becsléssel 70%-ban állapítottuk meg a mikró vállalkozásoknál, s ennek alapján a foglalkozási-szakmaszerkezeti modellek (struktúrák) kialakításánál az ágazatra jellemző törzsfoglalkozások közé soroltuk. Ha egy-egy ágazatra több törzsfoglalkozás volt jellemző, akkor ezek arányát vettük alapul a vezetők szétosztásánál. Azonban a 10 főnél több alkalmazottal rendelkező vállalkozásoknál ilyen felosztást nem alkalmaztunk, mivel itt már feltételezni lehetett, hogy munkakörük elkülönült a fizikai tevékenységektől. Táblázatainkban, tehát a mikró vállalkozások esetében a csupán a vezető- tulajdonosok 30 százaléka jelenik meg, a nagyobb vállalkozásoknál, pedig minden –eredetileg is vezetőnek besorolt személy. A foglalkozási-szakmaszerkezeti modellek kialakításánál a részegység vezetők kategóriáiba kerültek számát nem módosítottuk. Azonban a munkaerő kereslet számításánál szembe kell néznünk az információhiánnyal, azzal, hogy a vezetői-, részegységvezetői kategóriák nem tartalmaznak utalást a szakmákra, illetve szakképzettségekre. Tekintettel arra, hogy e két kategóriában együttvéve közel 400 ezer főről, az összes kereső 10 százalékáról van szó, mégis szükségesnek látszik bizonyos becsléseket tenni arra, hogy milyen foglalkozási-szakmacsoportokhoz tartozhatnak a vezetők, azaz pótlásukhoz milyen mértékekben és arányokban lesz szükség a különböző szakmacsoportokban való iskolarendszerű-illetve felnőttképzésre. Ezt a kérdést annak ellenére fel kell tennünk, hogy az érintett 400 ezres csoport 60-65 százaléka vállalkozó vezető, akik pótlása ugyan rendkívül fontos, s ugyan a képzettség elengedhetetlen, de nem elegendő feltétel, valamint annak ellenére, hogy -alkalmazotti- vezetői illetve részegység vezetői státuszba, hosszabb munkában szerzett tapasztalat alapján lehet csak jutni. Igaz ugyanakkor, hogy bár e státuszokba nem lehet közvetlenül az iskolából (vagy felnőttképzésből) jutni, mégis az előre lépők helyébe csak a megfelelő szakmákkal rendelkezők kerülhetnek. Tehát a munkaerő kereslet számításnál mégis számításba kell venni ezt a széles csoportot.




276

A foglalkozási szakmacsoportba soroláshoz egzakt kiinduló adatként a - a létszámadatok mellett- a telephelyek ágazati besorolását vettük alapul. Azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a vezetők (mikró vállalkozásoknál csak a teljes csoport 30 %-a) az ágazatra jellemző közép vagy felsőfokú szakmával rendelkezik. Az alábbi táblázatban az ide vonatkozó 2005-ös KSH adatokat, és a besorolásnál alkalmazott arányokat mutatjuk be:

A telephelyek ágazati megoszlása, amelyet a vezetők, részegység vezetőket foglalkozási szakmacsoportok közötti szétosztásához alapul vettünk. A telephelyek megoszlása ágazatcsoportok szerint 9 fő és kisebb 10 és nagyobb

műszaki felsőfokú 65 333 9,0 6 228 13,1 műszaki középfokú 65 333 9,0 6 228 13,1 gazdasági felsőfokú 101 334 13,9 6 981 14,7 gazdasági középfokú 101 334 13,9 6 981 14,7 kereskedelmi felsőfokú 112 230 15,4 6 076 12,8 kereskedelmi középfokú 112 230 15,4 6 076 12,8 számítástechnikai felsőfokú 10 944 1,5 294 0,6 számítástechnikai középfokú 10 944 1,5 294 0,6 Oktatás, felsőfokú 25 021 3,4 2 351 4,9 egészségügyi felsőfokú 12 137 1,7 634 1,3 egészségügyi középfokú 12 137 1,7 634 1,3 társadalomtudományi 3 561 0,5 70 0,1 jogi 7 688 1,1 89 0,2 kulturális felsőfokú 29 768 4,1 499 1,0 kulturális középfokú 29 768 4,1 499 1,0 Közigazgatás, érdekvédelem ff. 29 457 4,0 3 683 7,7 Összesen 729 219 100,0 47 617 100,0

A szürkével jelölt oszlopok mutatják - két telephely mért kategória szerint azt az aránysort, amely alapján a vezetőket, részegység vezetőket besoroltuk. Az ágazatok, illetve ágazatcsoportok létrehozásánál arra törekedtünk, hogy azok alapján egy, vagy több szakma beazonosítható legyen. A feldolgozóipari ágazatban feltételezzük, hogy a vezetők és részegység vezetők 50-50 százalékban műszaki vagy gazdasági képzettséggel/ szakmai tapasztalattal rendelkeznek. A kereskedelmi, oktatási, egészségügyi ágazatok vezetőit, részegység vezetőit kereskedelmi, pedagógiai és egészségügyi szellemi foglalkozásúaknak tekintjük. A kultúra-sport ágazat valamint a közigazgatás vezetőit és részegység vezetőit szintén a megfelelő ágazati jelleg alapján soroljuk a foglalkozási szakmacsoportok közé. Azonban nincs pontos adatunk, hogy milyen vezetők, részegység vezetők képzettségének szintje, 50-50 százalékban becsültük őket felső, illetve középfokú végzettségűnek.




277

A fenti elvek mentén a vezetők, részegység vezetők szakmai területi felosztásával, illetve az azonos szakmai területen működő foglalkozás-szakmacsoportokból a következő összevont foglalkozás-szakmacsoport kategóriákat alakítottuk ki:

Összevont foglalkozás-szakmacsoport kategória Összevonásra került kategóriák

Jogi foglalkozású (v) +Vezetők, részegység vezetőkből jogi végzettségűek +Jogi foglalkozásúak

Műszaki, felsőfokú (v) +Vezetők, részegység vezetőkből felsőfokú műszaki végzettségűek +Mérnök +Termelésirányító (felsőfokú)

Műszaki, középfokú (v) +Vezetők, részegység vezetőkből középfokú műszaki végzettségűek +Technikus +Termelésirányító (középfokú)

Gazdasági, felsőfokú (v) +Vezetők, részegység vezetőkből felsőfokú gazdasági végzettségűek +Közgazdász +Specalizált pénzügyi (felsőfokú)

Gazdasági, középfokú (v) +Vezetők, részegység vezetőkből középfokú gazdasági végzettségűek +Gazdasági foglalkozású középfok, beosztott +Analitikus számviteli foglalkozások, középfok

Kereskedelmi, felsőfokú (v) +Vezetők, részegység vezetőkből felsőfokú kereskedelmi végzettségűek +Kereskedelmi, áruforgalmi, értékesítési ügyintéző (felsőfok)

Kereskedelmi, középfokú (v) +Vezetők, részegység vezetőkből középfokú kereskedelmi végzettségűek +Kereskedelmi, áruforgalmi, értékesítési ügyintéző (középfok)

Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v)

+Vezetők, részegység vezetőkből felsőfokú informatikai végzettségűek +Számítástechnikai foglalkozású. Felsőfokú

Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v)

+Vezetők, részegység vezetőkből középfokú informatikai végzettségűek +Számítástechnikai (középfok.)

Középfokú tanintézeti tanárok, oktatók (v)

+Vezetők, részegység vezetőkből tanári végzettségűek +Középfokú tanintézeti tanárok, oktatók

Orvos, fogorvos (v) +Vezetők, részegység vezetőkből a felsőfokú egészségügyi végzettségűek 50%-a+Orvos, fogorvos

Gyógyszerész (v) +Vezetők, részegység vezetőkből a felsőfokú egészségügyi végzettségűek 50%-a+Gyógyszerész

Gondozók (v) +Vezetők, részegység vezetőkből a középfokú egészségügyi végzettségűek +Gondozók, ápolók

Kulturális, sport, művészeti foglalkozás, felsőfokú (v)

+Vezetők, részegység vezetőkből a felsőfokú kulturális végzettségűek +Vezetők, részegység vezetőkből a felsőfokú társadalomtudományi végzettségűek + Kulturális, sport, művészeti foglalkozás, felsőfokú +Piackutató reklám és marketing tevékenység (ff)

Kulturális, sport, szórakoztatási foglalkozás, középfok (v)

+Vezetők, részegység vezetőkből a felsőfokú kulturális végzettségűek +Kulturális, sport, szórakoztatási foglalkozás, középfok

Közigazgatási, érdekvédelemi felsőfokú, vezető

+Vezetők, részegység vezetőkből a közigazgatás, érdekvédelem területén foglalkoztatottak

A vezetők, részegység vezetők számát a felsorolt foglalkozás-szakmacsoportok között azok tényleges arányai szerint osztottuk fel.




278

A felső-, és középfokú műszaki végzettségűek szakmai összetétele A felső-, és középfokú műszaki végzettségűek szakmai összetételének becslésénél a KSH adatait vettük figyelembe. Feltételeztük, hogy a felsőfokú műszaki végzettségűek többsége mérnöki, illetve természettudományi végzettséggel rendelkezik, ezért e foglalkozások népességben vett arányaival súlyozva, azok tényleges arányai szerint osztottuk el a felsőfokú műszakiak számát az egyes mérnöki területek között.

Foglalkozási szakmacsoportok Földmérő-, és bánya mérnök Gépész-, kohómérnök Villamosmérnök Építő-, építészmérnök Agrármérnök Vegyészmérnök Közlekedési mérnök Környezetvédelmi mérnök Fa- és könnyűipari mérnök Élelmiszeripari mérnök Természettudományi foglalkozású Felsőfokú műszakiak együtt Földmérő-, és bánya technikus Gépész technikus Elektro technikus Építésztechnikus Mezőgazdasági technikus Technikus Közlekedési technikus Környezetvédelmi technikus Fa- és könnyűipari technikus Élelmiszeripari technikus Középfokú műszakiak együtt

Hasonló módszert alkalmaztunk a középfokú műszakiak szakmaterületének meghatározásánál is. Itt a KSH nyilvántartása alapján a technikusok tényleges számarányainak megfelelően soroltuk be a középfokú műszaki foglalkozásúakat. Korábban említettük, hogy a számításink vezérfonalának tekintett, mintegy 6000 telephelyi foglalkoztató megkérdezésén alapuló kutatásban FEOR besorolást használtunk. Vagyis a foglalkozatókat arra kértük, hogy a dolgozókat ágazatonként kialakított FEOR kategóriarendszerbe sorolják be. E módszer hátránya, hogy számos fizikai foglalkozású dolgozójukat nem tudták besorolni ebbe az előre kidolgozott kategória rendszerbe. Ennek legfontosabb oka, hogy az egyes vállalkozások csak a legritkább esetben működnek tisztán egy ágazati, illetve alágazati tevékenységet folytatva. Tevékenységeik sokszor rokon, de nem ritkán igen eltérő szakmai területen folyik. Ezért jelentős számban az adott ágazati foglalkozási-szakmacsoport kategóriákban nem besorolható dolgozóikat a „nem ágazati szakmunkás” kategóriába sorolták. Mivel a vizsgálatunk célja a foglalkozás-szakmacsoportok iránti kereslet meghatározása, ezért ezeknek a szakmunkásoknak meg kellett becsülni a szakmai összetételét.




279

A becslési eljárás során feltételeztük, hogy e minden ágazatban jelenlevő ismeretlen szakmunkás csoport szakmai összetétele hasonló az ismert szakmák szerkezetével. Ezért az ismeretlen „nem ágazati szakmunkásokat” az egyes ágazatok törzsfoglalkozásai között osztottuk fel, az egyes törzsfoglalkozások létszámarányai szerint. A becslés során nem vettük figyelembe az egészségügyi, kultúra, sport, közigazgatás törzsfoglalkozásait.0

*6. oszlop: Ágazati szerkezetváltásból, valamint a konjunkturális változásokból eredő igény 2005-2015 A fenti becslési eljárásból következően az ágazati szerkezetváltásból, illetve a konjunktúrális előrejelzésből adódó ágazati növekedés, csökkenés az egyes „szétosztott” szakmunkások között eltérő lehet. Ebben az oszlopban e „szétosztott” nem ágazati szakmunkásoknak az ágazati és konjunkturális változásait csak az összesen oszlopban mutatjuk be, mivel ez a szám mutatja e foglalkozások tényleges növekedését és csökkenését. Ennek oka, hogy az arányuk az egyes ágazatokban, illetve a mikro-, és a nagyobb vállalkozásokban egyaránt eltérő nagyságú, illetve eltérő növekedési-csökkenési irányt mutat. Így ezen esetekben csupán a növekedés és a csökkenés egyenlegét tudtuk volna szétosztani az egyes ágazati törzsfoglalkozások között.

Foglalkozási szakmacsoportok hiány / többlet mutatói (kereslet-kínálat „megfelelősége”) A szövegközi ábrák szemléletesen mutatják az egyes foglalkozási szakmacsoportok iránti kereslet, illetve kínálat többletét vagy hiányát. Az ábrákon szereplő számok az éves munkaerőpiaci kereslet és a kínálat hányadosai. Így a kereslet-kínálat akkor felel meg egymásnak, ha a hányados értéke=1, ha a hányados kisebb, mint 1, akkor az adott foglalkozási szakmacsoport iránti kereslet nagyobb, mint a szakmában jelentkező képzési kibocsátás (keresleti többlet). Abban az esetben, ha hányados nagyobb, mint 1, akkor az adott foglalkozási szakmacsoport iránti kereslet kisebb, mint a szakmában jelentkező képzési kibocsátás (túlképzés). A kereslet és a kínálat hányadosát így a kereslet-kínálat hiány/többlet mutatójának tekinthetjük.




280

1.M/1. Munkaerő kereslet-kínálat összehasonlítása

A fizikai foglalkozásúak ismeretlenekkel korrigált csoportjai iránti kereslet, képzettségi szintek és képzettségek szerint A felsőfokú képzésből kilépők szerkezete

Kereslet-Kínálat Egybevetése




Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

20

05

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i)

Már

dol

gozó

dip

lom

ások

tart

alom

bőví

tő

kíná

lata

(fö)

200

5 (n

em n

appa

li ne

m

első

dip

lom

a+Ph

d+sz

akir

ányú

)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Növény, zöldség, gyümölcs termesztő 12570 4015 32 2568 20 -3066 -24 3517 352 28 528 102 114 311 0 -41 0,88Virág, faiskolai kertész, parképítő 2178 619 28 456 21 -605 -28 470 47 22 241 53 67 122 75 0 2,59Nagyállatenyésztők 25483 7422 29 4537 18 -2927 -11 9031 903 35 192 14 25 153 0 -750 0,17Kisállat tenyésztő 5710 1960 34 1107 19 -1172 -21 1896 190 33 0 0 0 -190 0,00Erdész, segéderdész 138 38 28 24 17 -14 -10 48 5 35 49 5 16 28 23 0 5,86Csemetenevelő, favágó 1329 274 21 235 18 -184 -14 325 32 24 0 0 0 -32 0,00Vadász, vadtenyésztő 818 206 25 170 21 -218 -27 158 16 19 146 2 27 117 101 0 7,39Halász, haltenyésztő 988 291 29 166 17 -53 -5 403 40 41 14 1 2 11 0 -29 0,28Mezőgazdasági foglalkozás-szakmacsoportok 49214 14824 30 9263 0 -8239 -16 15848 1585 32 1170 176 252 742 199 -1042 0,47Hús-, hal-, baromfi feldolgozó hentes, mészáros 18390 3571 19 1078 6 -4541 -25 108 11 1 290 44 37 209 199 0 19,45Tartósító, gyümölcs, zöldség feldolgozó 11184 3281 29 659 6 -2708 -24 1232 123 11 54 22 16 16 0 -107 0,13Növényolaj gyártó 120 35 29 9 8 -19 -16 25 2 21 0 0 0 -2 0,00Tejfeldolgozó 2886 677 23 133 5 -753 -26 57 6 2 13 2 2 9 3 0 1,55Malomipari 2356 614 26 113 5 -786 -33 -59 -6 -3 17 2 2 12 18 0 2,04Pék, sütő, tésztaipari 23313 3821 16 987 4 -8993 -39 -4185 -418 -18 818 146 117 554 973 0 1,32Cukoripari termék gyártó 732 199 27 32 4 -225 -31 5 1 1 0 0 0 -1 0,00Édesipari termékgyártó 8088 2154 27 372 5 -2719 -34 -193 -19 -2 11 1 1 9 28 0 0,47Italgyártó 2734 855 31 100 4 -1319 -48 -364 -36 -13 22 22 58 0 0,60Sörgyártó 118 24 21 9 8 -18 -16 15 1 13 6 1 1 5 3 0 3,18Üdítő-, ásvány- , szikvíz gyártó 2429 600 25 86 4 -1096 -45 -410 -41 -17 0 0 41 0 0,00Dohánygyártó 71 15 21 3 5 -16 -22 2 0 3 0 0 0 0 0,00Élelmiszeripari foglalkozás-szakmacsoportok 72421 15844 22 0 0 -23194 -31 -3769 -377 -5 1231 218 177 836 1323 -110 2,22Szabó, varrónő, modell készítő 38766 8096 21 3880 10 -12304 -32 -329 -33 -1 1391 401 290 700 733 0 21,27Szabász 4426 1083 24 611 14 -1324 -30 370 37 8 8 3 2 3 0 -34 0,09Szűcs, szőrmekonfekcionáló 626 226 36 22 4 -227 -36 21 2 3 0 0 0 -2 0,00Bőrdíszműves, bőröndkészítő 1207 260 22 217 18 -343 -28 135 13 11 103 16 13 74 60 0 5,48Cipész, cipőkészítő, - javító 5449 1444 26 569 10 -1677 -31 335 34 6 71 8 28 35 2 0 1,05Bőrruha készítő, javító 939 264 28 59 6 -295 -31 28 3 3 93 11 28 54 52 0 19,25Ruha, cipő ipari foglalkozás-szakmacsoportok 51413 11373 22 0 0 -16171 -29 560 56 1 1666 439 361 866 846 -36 15,46




281

2. sorozat 2.M/1. Kiegészítő tudások iránti igény. A szakértői adatfelvétel eredményei alapján számított létszámadat Második táblasorozat: A kiegészítő tudások iránti (foglalkoztatói igényt) Az adat keletkezése. A piaci foglalkoztató szervezetekben a következő tíz évben valószínűsíthetően végbemenő munkaszervezeti és technológiai változások becslésére kérdőívet készítettünk. A kérdőívnek két változata készült. Az egyik változat a mikró szervezetekre a másik a nagyobb szervezetekre vonatkozott, mivel a két szervezeti méret típusban lezajló folyamatok a mérés különböző területeit és részletezettségét tette szükségessé. A kérdezéshez ágazati mintát állítottunk elő, vagyis az egyes ágazatokra testre szabott kérdőívváltozatokkal dolgoztunk úgy, hogy a kérdések, a feldolgozás során egymásnak megfeleltethetők legyenek, összevontan is lehessen használni. A megkérdezettek (600 fő) ágazataik tipikus vállalkozó-vezető menedzserei, a mikro vállalkozásoknál, a nagyobbaknál vagy a vezető menedzsereket, vagy a humán erőforrás vezetőket kérdeztük meg. Az adatok többféle feldolgozása vált lehetővé, az egyik, e táblázatban közölt – az egy-egy foglalkozási szakmacsoportot érintő igények átlagát vetíti a csoportlétszám adataira, vagyis nem az elvárt tudáselemek számát mutatja. (A tanulmány szövegközi tábláiban ezek is szerepelnek) Bár ahány tudáselem szükségességét fogalmazták meg a válaszok, itt csak „egy” ként kezeljük. Ezzel lehetővé vált, hogy megállapítsuk hány főt érint a foglalkozási szakmacsoportból az elvárás. A kérdések a következő tíz évre vonatkoztak, a válaszok a csoportban érintetteket a csoport teljes nagyságának százalékában fejezték ki. Ebből számítottuk ki az érintettek egy-egy évre eső létszámát. A létszám-előrejelzés alapszámításai 5 foglalkoztatói méretkategóriára vonatkoztak. Ez tette lehetővé, hogy a két méretkategória létszámadatait előállítsuk.

Oszlop sorszáma Az adattartalmak megnevezése

Az adattartalom keletkezése

1/A Mikró szervezetekben foglalkoztatottak száma 2005-ben

Az 1 oszlop felbontásával jött létre

1/B Mikrónál nagyobb szervezetekben foglalkoztatottak száma 2005-ben

Az 1 oszlop felbontásával jött létre

1 Foglalkoztatottak száma 2005-ben Az adat megegyezik az 1 táblasorozat első oszlopával

21 Mikró szervezetek: A kiegészítő tudás iránti igény mértéke %-ban

A szakértői kérdőív eredménye- az adott foglalkozási szakmacsoportra vonatkoztatva

21/A Mikró szervezetek A kiegészítő tudás iránti igény évi mértéke: Fő

A 21 oszlopban meghatározott – tíz évre vonatkozó – százalékos érték egy évre vonatkoztatott eredménye az érintettek létszámában kifejezve.

22 Nagyobb szervezetek: A kiegészítő tudás iránti igény mértéke %-ban

A szakértői kérdőív eredménye- az adott foglalkozási szakmacsoportra vonatkoztatva

22/A Nagyobb szervezetek A kiegészítő tudás iránti igény évi mértéke: Fő

A 22 oszlopban meghatározott – tíz évre vonatkozó – százalékos érték egy évre vonatkoztatott eredménye az érintettek létszámában kifejezve.




282

Minden azonos sorszámú oszlopban külön adjuk meg a mikro-, és a nagyobb szervezetekre vonatkozó adatokat. mikro szervezetek 1-9 fős szervezetek nagyobb szervezetek 10 fős és nagyobb szervezetek össz. Mikro-, és nagyobb szervezetek együtt

A 2. táblasorozat sorrendben tartalmazza a következő területi egységek adatait: M Magyarország összesen Csak az elektronikus változatban található KM-1- Közép-Magyarország KD-1- Közép-Dunántúl NyD-1- Nyugat-Dunántúl DD-1- Dél- Dunántúl ÉM-1- Észak- Magyarország ÉA-1- Észak-Alföld DA-1- Dél- Alföld KM-2- Budapest KM-3- Pest megye KD-2- Komárom-Esztergom megye KD-3- Fejér megye KD-4- Veszprém megye NyD-2- Győr-Moson-Sopron megye NyD-3- Vas megye NyD-4- Zala megye DD-2- Baranya megye DD-3- Tolna megye DD-4- Somogy megye ÉM-2- Borsod-Abaúj-Zemplén megye ÉM-3- Heves megye ÉM-4- Nógrád megye ÉA-2- Hajdú-Bihar megye ÉA-3- Jász-Nagykun-Szolnok megye ÉA-4- Szabolcs-Szatmár-Bereg megye DA-2- Bács-Kiskun megye DA-3- Békés megye DA-4- Csongrád megye




283

2.M/1. A kiegészítő tudások iránti (foglalkoztatói igény) Foglalkoztatottak száma

2005-ben kiegészítő tudások iránti igény évente

mikro szervezetek nagyobb szervezetek 3K Consens Iroda számításai


3K Consens Iroda számításai



mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Növény, zöldség, gyümölcs termesztő 5402 6908 12570 42 227 39 269Virág, faiskolai kertész, parképítő 1297 765 2178 42 54 39 30Nagyállatenyésztők 3818 22542 25483 42 160 39 879Kisállat tenyésztő 2089 3575 5710 42 88 39 139Erdész, segéderdész 0 147 138 42 0 39 6Csemetenevelő, favágó 216 1155 1329 42 9 39 45Vadász, vadtenyésztő 432 353 818 42 18 39 14Halász, haltenyésztő 72 965 988 42 3 39 38Mezőgazdasági foglalkozás-szakmacsoportok összesen 13326 36410 49214 42 560 39 1420

Hús-, hal-, baromfi feldolgozó hentes, mészáros 1339 17962 18390 38 51 37 665Tartósító, gyümölcs, zöldség feldolgozó 621 11155 11184 38 24 37 413Növényolaj gyártó 0 128 120 38 0 37 5Tejfeldolgozó 0 3070 2886 38 0 37 114Malomipari 98 2389 2356 38 4 37 88Pék, sütő, tésztaipari 2809 21440 23313 38 107 37 793Cukoripari termék gyártó 98 661 732 38 4 37 24Édesipari termékgyártó 719 7745 8088 38 27 37 287Italgyártó 1143 1540 2734 38 43 37 57Sörgyártó 0 125 118 38 0 37 5Üdítő-, ásvány- , szikvíz gyártó 1111 1255 2429 38 42 37 46Dohánygyártó 0 76 71 38 0 37 3Élelmiszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 7938 67546 72421 38 302 37 2499Szabó, varrónő, modell készítő 6053 33997 38766 8 48 26 884Szabász 479 4135 4426 8 4 26 108Szűcs, szőrmekonfekcionáló 240 380 626 8 2 26 10Bőrdíszműves, bőröndkészítő 0 1284 1207 8 0 26 33Cipész, cipőkészítő, - javító 719 4936 5449 8 6 26 128Bőrruha készítő, javító 180 784 939 8 1 26 20Ruha, cipő ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 7672 45516 51413 8 61 26 1183




284

Munkaerőpiaci kínálat számításának módszerei

1. Az Oktatási Minisztérium 2005 évi, az iskolát szakképzettséggel ( egyetemi/főiskolai diploma vagy szakképesítés) elhagyók létszámadatait vettük figyelembe. Az adatok tartalmai a következők:

Felsőoktatási adatok Középfokú oktatási adatok • Képző intézmény neve • Képző intézmény neve • Képző intézmény székhelye • Képző intézmény székhelye • A kar kódja • Szakma OKJ száma • A kar működési helye • Szakma megnevezése • A szak kódja • Végzettek száma • A végzettség neve • Képző intézmény típusa • A képzés szintje • Nappali v. felnőtt oktatás • Tagozat (nappali, levelező, esti) • Felnőtt oktatás munkaterve (nappali,

levelező, esti, stb.) • Végzettek száma A végzettek területi eloszlásának meghatározására a középiskolák és a felsőoktatási képzési helyek (tehát nem az egyetemi, főiskolai központok) adatait használtuk. A középiskolák kibocsátási adatainak kezelése. 2. Az középiskolai kibocsátási adatokból tényleges munkaerőpiaci kínálatot jelentő létszám becsléséhez szakértői kérdőívet készítettünk, melyet a szakképzést végző középiskoláktól kérdeztünk le. A kérdőívben azt kértük az iskoláktól, hogy szakmánként becsüljék meg azt, hogy az iskolát szakképzettséggel elhagyó 10 végzett tanuló közül hányan:

• fordultak el a tanult szakmától? • helyezkedtek el? • keresnek munkát a szakmában? • jelentkeztek újabb szakma megszerzésére? • Nyertek felvételt érettségit adó képzésbe (érettségire épülő szakmák esetén

felsőfokú képzésbe) ? Az ország teljes területéről, közel 400 iskolából kaptunk adatokat az iskolákban folytatott képzésekben részt vevők pályájára vonatkozóan. A vizsgálat eredményesnek tekinthető abban az értelemben is, hogy az ország minden megyéjéből érkeztek értékelhető válaszok és a szakképző iskolák több, mint fele válaszolt kérdéseinkre.




285

A két adatsort, tehát a teljes körű, középfokú szakképzési kibocsátási adatokat és a szakmákra vonatkozó pályakövetési adatokat – természetesen csak a középiskolák esetében – a szakmák OKJ-száma alapján egyesítettük. A szakmákat ágazati jelleg szerinti foglalkozási szakmacsoportokba soroltuk. A 196 szakmacsoportra megyénként, a 2005-ös kibocsátási létszám alapján súlyozottan figyelembe véve megállapítottuk az összes szakmacsoport pályakövetési mutatóit. A megyei, szakmacsoportos pályakövetési adatok tehát már a válaszadó iskolától független mutatóknak tekinthetők, melyek kifejezik egy-egy megye középfokú oktatásának adott szakmacsoportra vonatkozó szakértői becslését a tanulók középiskola utáni pályájára vonatkozóan. Ezek az adatok teszik lehetővé, hogy a teljes körű létszámadatok felhasználásával a középiskolai kibocsátás munkaerő-piaci kínálati jellemzőinek szakmacsoportos és a területi jellegzetességet sem elfedő meghatározását 3. A szakértői becslés alapján csak azokat tekintettük kínálatnak, akik nem fordultak el egy-egy adott szakmától, illetve nem tanultak tovább. A kínálatot tehát az adott szakmában elhelyezkedők, illetve munkát keresők jelentik.




286

Információk az iskolát szakképzettséggel elhagyókról – 1 oldal

Iskola neve

Iskola címe

Irányítószám: Település:

Iskola tanulóinak száma összesen:

Szakiskolai képzésben résztvevők száma

Szakközépiskolai képzésben résztvevők száma

Gimnáziumi képzésben résztvevők száma

Felnőttképzésben résztvevők száma

fő

EBBŐL fő

Fő

Fő

fő

Munkaerő kínálatszámítást/becslést végzünk. Mint ismeretes a végzett tanulók egy része nem kíván elhelyezkedni a tanult szakmájában, mások továbbtanulnak, így csak azokat tekinthetjük kínálatnak, akik munkát keresnek, vagy elhelyezkednek az adott szakmában. Erre nézve ma még nincsenek adatok, ezért arra kérjük, tapasztalataival segítse megbecsülni a megfelelőarányokat. Kérdésünk ezért így szól.

Becslése szerint az elmúlt évek gyakorlata szerint a 8 általánosra és 10. évfolyamra épülő szakképzésből a szakmai képesítéssel végzett 10 végzett tanuló közül hányan…

Szakma megnevezése OKJ száma fordultak el a tanult szakmától?

helyezkedtek el?

keresnek munkát a szakmában?

jelentkeztek újabb szakma megszerzésére?

Felvételt nyertek érettségit adó

képzésbe? Összesen

1. 10 2. 10 3. 10 4. 10 5. 10 6. 10 7. 10 8. 10 9. 10 10. 10 11. 10 12. 10 13. 10 14. 10 15. 10




287

2. oldal

Iskola neve

Iskola címe

Irányítószám: Település:

Becslése szerint az elmúlt évek gyakorlata szerint az ÉRETTSÉGIRE ÉPÜLŐ

szakképzésből a szakmai képesítéssel végzett 10 végzett tanuló közül hányan…

Szakma megnevezése OKJ száma fordultak el a tanult szakmától?

helyezkedtek el?

keresnek munkát a szakmában?

jelentkeztek újabb szakma megszerzésére?

Felvételt nyertek felsőfokú képzésbe? Összesen

1. 10 2. 10 3. 10 4. 10 5. 10 6. 10 7. 10 8. 10 9. 10 10. 10 11. 10 12. 10 13. 10 14. 10 15. 10




288

4. A szakértői becsléssel megállapított tényleges szakmai kínálati mérték segítségével kiszámítottuk, hogy egy-egy szakmában végzettek közül hány fő jelent tényleges kínálatot a munkaerőpiac számára. 5. A középfokú szakmák esetén megyénként számítottuk ki a tényleges kibocsátási létszámot a meglévő munkaerő keresleti foglalkozás-szakmacsoport struktúra szerint. Ezzel lehetővé vált munkaerőpiaci kereslet és a tényleges kibocsátás (kínálat) összehasonlítása. 6. A felsőfokú végzettséget igénylő szakmák esetén a kibocsátás regionális szinten értelmezhető, ugyanakkor a vállalkozások tényleges keresletét a diplomások iránt megyei szinten mutatjuk be. 7. A keresleti előrejelzés számítás foglalkozási szakmacsoportokra vonatkozó éves keresletéből kivontuk az adott foglakozási szakmacsoportra vonatkozó tényleges kibocsátási létszámot, így eredményül a foglalkozási szakmacsoportra a 2005-ös évben jellemző kibocsátási hiányt / többletet kaptuk meg. 8. A kereslet-kínálat aránymutatója az éves munkaerőpiaci kereslet és a tényleges kibocsátás hányadosa. Így a kereslet-kínálat akkor felel meg egymásnak, ha a hányados értéke=1, ha a hányados kisebb, mint 1, akkor az adott foglalkozási szakmacsoport iránti kereslet nagyobb, mint a szakmában jelentkező képzési kibocsátás (keresleti többlet). Abban az esetben, ha hányados nagyobb, mint 1, akkor az adott foglalkozási szakmacsoport iránti kereslet kisebb, mint a szakmában jelentkező képzési kibocsátás (túlképzés). A mellékelt excel fájlban közölt táblázatok 1-9 oszlopai a „Foglalkozási szakmaszerkezeti előrejelzés” c. kutatásból származnak. Közülük a 8/A oszlop „Évi munkaerő kereslet” lesz a kereslet –kínálat összevetésénél a mutató osztója. A táblázat 10-12. oszlopai a fölső és középfokú képzésekből diplomával vagy szakképesítéssel kikerülők létszámadatait tartalmazzák. A 13-14. oszlopok az után követési szakértői vizsgálat eredményeként létrejött „kínálatot módosító tényezőket „ tartalmazzák, tehát azok számát, akik a 13, illetve 14. oszlopban megjelölt okokból nem vehetők számba a tényleges(azonnali) munkaerő kínálat számításánál. A felsőfokú diplomásokat tartalmazó foglalkozási szakmacsoportokban- e kérdésekre vonatkozóan nincsenek adataink, így a táblázat megfelelő sorai üresen maradtak.




289

(megjegyezzük, hogy a munkaerő kínálat számítása nem is igényelte volna az ilyen adatokat, hiszen a diplomát szerzetteknél, nem értelmezhető, a „szakmaelhagyó” kategória.) A 15. oszlop tartalma egyenlő a 10-(13+14) művelet eredményével. A 16-oszlop tartalma egyenlő a 15-8/A oszlop eredményével. A kapott szám a képzési kibocsátási többletet illetve hiányt jelöli „+” illetve „-„ eredményekkel. A 17 oszlop tartalmazza a kereslet –kínálat összevetésének eredményét, amely a 15/8A oszlopok adatainak hányadosa. A hányadosok értelmezését a 8. pontban adtuk közre. Kiegészítésképpen még fel kell hívnunk a figyelmet arra, is, hogy az eredménynek lehet mínusz előjele is. Ez azt jelenti, hogy a keresleti vagy kínálati többlet olyan foglalkozási szakmacsoportban jelentkezik, amely iránti kereslet abszolút értékében nagyobb mértékben csökkent (a vizsgált esztendőben), mint a képzési kibocsátás.




290

1. tábla sorozat: Munkaerő kereslet-kínálat jellemzői 1.M/1. Munkaerő kereslet-kínálat összehasonlítása


Kereslet-Kínálat Egybevetése




Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

20

05

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i)

Már

dol

gozó

dip

lom

ások

tart

alom

bőví

tő

kíná

lata

(fö)

200

5 (n

em n

appa

li ne

m

első

dip

lom

a+Ph

d+sz

akir

ányú

)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Növény, zöldség, gyümölcs termesztő 12570 4015 32 2568 20 -3066 -24 3517 352 28 528 102 114 311 0 -41 0,88Virág, faiskolai kertész, parképítő 2178 619 28 456 21 -605 -28 470 47 22 241 53 67 122 75 0 2,59Nagyállatenyésztők 25483 7422 29 4537 18 -2927 -11 9031 903 35 192 14 25 153 0 -750 0,17Kisállat tenyésztő 5710 1960 34 1107 19 -1172 -21 1896 190 33 0 0 0 -190 0,00Erdész, segéderdész 138 38 28 24 17 -14 -10 48 5 35 49 5 16 28 23 0 5,86Csemetenevelő, favágó 1329 274 21 235 18 -184 -14 325 32 24 0 0 0 -32 0,00Vadász, vadtenyésztő 818 206 25 170 21 -218 -27 158 16 19 146 2 27 117 101 0 7,39Halász, haltenyésztő 988 291 29 166 17 -53 -5 403 40 41 14 1 2 11 0 -29 0,28Mezőgazdasági foglalkozás-szakmacsoportok 49214 14824 30 9263 0 -8239 -16 15848 1585 32 1170 176 252 742 199 -1042 0,47Hús-, hal-, baromfi feldolgozó hentes, mészáros 18390 3571 19 1078 6 -4541 -25 108 11 1 290 44 37 209 199 0 19,45Tartósító, gyümölcs, zöldség feldolgozó 11184 3281 29 659 6 -2708 -24 1232 123 11 54 22 16 16 0 -107 0,13Növényolaj gyártó 120 35 29 9 8 -19 -16 25 2 21 0 0 0 -2 0,00Tejfeldolgozó 2886 677 23 133 5 -753 -26 57 6 2 13 2 2 9 3 0 1,55Malomipari 2356 614 26 113 5 -786 -33 -59 -6 -3 17 2 2 12 18 0 2,04Pék, sütő, tésztaipari 23313 3821 16 987 4 -8993 -39 -4185 -418 -18 818 146 117 554 973 0 1,32Cukoripari termék gyártó 732 199 27 32 4 -225 -31 5 1 1 0 0 0 -1 0,00Édesipari termékgyártó 8088 2154 27 372 5 -2719 -34 -193 -19 -2 11 1 1 9 28 0 0,47Italgyártó 2734 855 31 100 4 -1319 -48 -364 -36 -13 22 22 58 0 0,60Sörgyártó 118 24 21 9 8 -18 -16 15 1 13 6 1 1 5 3 0 3,18Üdítő-, ásvány- , szikvíz gyártó 2429 600 25 86 4 -1096 -45 -410 -41 -17 0 0 41 0 0,00Dohánygyártó 71 15 21 3 5 -16 -22 2 0 3 0 0 0 0 0,00Élelmiszeripari foglalkozás-szakmacsoportok 72421 15844 22 0 0 -23194 -31 -3769 -377 -5 1231 218 177 836 1323 -110 2,22Szabó, varrónő, modell készítő 38766 8096 21 3880 10 -12304 -32 -329 -33 -1 1391 401 290 700 733 0 21,27Szabász 4426 1083 24 611 14 -1324 -30 370 37 8 8 3 2 3 0 -34 0,09Szűcs, szőrmekonfekcionáló 626 226 36 22 4 -227 -36 21 2 3 0 0 0 -2 0,00Bőrdíszműves, bőröndkészítő 1207 260 22 217 18 -343 -28 135 13 11 103 16 13 74 60 0 5,48Cipész, cipőkészítő, - javító 5449 1444 26 569 10 -1677 -31 335 34 6 71 8 28 35 2 0 1,05Bőrruha készítő, javító 939 264 28 59 6 -295 -31 28 3 3 93 11 28 54 52 0 19,25Ruha, cipő ipari foglalkozás-szakmacsoportok 51413 11373 22 0 0 -16171 -29 560 56 1 1666 439 361 866 846 -36 15,46




291



KERESLET-KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE




Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) M

ár d

olgo

zó d

iplo

más

ok

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em

napp

ali n

em e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Fonó 3356 1006 30 1968 59 -1338 -40 1636 164 49 0 0 0 -164 0,00Szövő 1926 685 36 732 38 -784 -41 632 63 33 110 12 42 56 0 -8 0,88Kötő 782 225 29 184 24 -357 -46 52 5 7 35 4 32 26 0 6,01Textilfestő, - nyomó, - készítő 892 274 31 427 48 -355 -40 346 35 39 125 11 84 30 0 -5 0,87Textil ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 6956 2190 31 0 0 -2835 -34 2666 267 38 270 26 127 117 26 -176 0,44

Leszálló-munkaerőkibocsátó jellegű foglalkozási szakmacsoportok összesen 180005 44231 21513 -50438 15306 1531 4337 859 916 2562 2395 -1364 1,67

Betűszedő, nyomdai szövegszerkesztő 1583 362 23 369 23 -453 -29 277 28 18 28 3 12 13 0 -15 0,46Nyomdász 6440 1744 27 1866 29 -1485 -23 2125 212 33 67 7 22 38 0 -174 0,18Könyvkötő 6398 1995 31 1948 30 -1561 -24 2382 238 37 87 23 14 50 0 -188 0,21Fénymásoló, sokszorosító 473 156 33 118 25 -122 -26 152 15 32 0 0 0 -15 0,00Fényképész, és fotólaboráns 99 30 30 37 37 -16 -16 51 5 51 196 19 57 119 114 0 23,46Nyomdaipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 14992 4286 29 0 0 -3637 -21 4986 499 33 378 52 106 220 114 -392 0,44Ács-állványozó 11969 3053 26 267 2 4470 37 7790 779 65 284 40 16 228 0 -551 0,29Épületasztalos 19135 4174 22 425 2 1376 7 5975 597 31 0 0 0 -597 0,00Bútorasztalos 17309 2962 17 725 4 -6592 -38 -2906 -291 -17 1734 294 225 1215 1505 0 4,18asztalos 36444 7136 20 1150 3 -5217 -14 3069 307 14 1734 0 0 0 294 225 1215 1505 -597 3,96Kárpitos 2903 631 22 58 2 -849 -29 -160 -16 -6 164 42 20 103 119 0 6,40Mintakészítő 690 171 25 51 7 -158 -23 64 6 9 0 0 0 -6 0,00Kádár 22 8 34 0 0 -9 -41 -2 0 -7 4 1 1 3 3 0 16,34Faesztergályos 511 150 29 12 2 -218 -43 -57 -6 -11 20 3 7 10 16 0 1,83Fa-, bútor ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 52539 11148 21 1537 1 -1981 -8 10704 1070 20 2206 379 269 1558 1642 -1155 1,46




292







Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) M

ár d

olgo

zó d

iplo

más

ok

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em

napp

ali n

em e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Lakatos 109959 36711 33 13744 12 -4562 -4 45893 4589 42 1562 255 258 1049 0 -3540 0,23Hegesztő, lángvágó 26690 6555 25 5379 20 -1856 -7 10078 1008 38 287 43 29 216 0 -792 0,21Forgácsoló 39557 13848 35 8724 22 -4177 -11 18394 1839 47 396 54 67 275 0 -1564 0,15Kohászati anyag előkészítő 457 125 27 103 23 -121 -27 107 11 23 18 2 4 12 1 0 1,12Olvasztár 804 264 33 303 38 -197 -25 370 37 46 0 0 0 -37 0,00Hengerész 337 112 33 152 45 -73 -22 191 19 57 0 0 0 -19 0,00Öntő 3399 958 28 798 23 -940 -28 817 82 24 1 0 1 0 -81 0,01Szerszámkészítő 4876 1686 35 1276 26 -1020 -21 1941 194 40 56 6 11 39 0 -155 0,20Ipari-, és nemesfém megmunkáló 1419 285 20 404 28 -114 -8 575 57 41 118 20 43 55 0 -2 0,96Kovács 824 346 42 283 34 -86 -10 542 54 66 22 4 4 14 0 -40 0,26Fémmegmunkálók, felületkezelők 13031 2787 21 3406 26 -2751 -21 3442 344 26 183 22 30 131 0 -213 0,38Jármű és motorszerelők 66070 18619 28 1256 2 4446 7 24321 2432 37 1451 175 333 943 0 -1489 0,39Mechanikai műszerész 13873 3920 28 5538 40 -151 -1 9307 931 67 218 60 56 102 0 -829 0,11Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 281295 86217 31 41366 2 -11605 -4 115978 11598 41 4312 640 835 2836 1 -8763 0,24Elektroműszerész 19974 5194 26 3677 18 485 2 9356 936 47 150 24 35 91 0 -844 0,10Villamossági szerelő 21487 5383 25 5642 26 334 2 11359 1136 53 0 0 0 -1136 0,00Számítástechnikai műszerész 3594 927 26 234 7 374 10 1536 154 43 99 12 22 65 0 -89 0,42Rádió és TV műszerész 648 160 25 288 44 -32 -5 417 42 64 70 4 12 54 12 0 1,29Látszerész 50 8 16 45 90 3 7 57 6 113 135 14 122 116 0 21,38Egyéb villamossági. szerelők, műszerészek 5396 1255 23 2838 53 16 0 4109 411 76 443 67 76 300 0 -111 0,73Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 51150 12927 25 12725 -5 1181 3 26833 2683 52 897 120 145 632 128 -2179 0,24




293







Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) M

ár d

olgo

zó d

iplo

más

ok

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em

napp

ali n

em e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Kőműves 54689 14415 26 1159 2 17081 31 32655 3266 60 1057 136 108 813 0 -2453 0,25Épületszerkezet-, és vasbetonszerelő 1937 620 32 78 4 1369 71 2067 207 107 18 3 0 15 0 -192 0,07Épületszigetelő, tetőfedő 3479 753 22 73 2 1099 32 1925 193 55 57 22 35 0 -157 0,18Festő, mázoló 14798 3509 24 194 1 3552 24 7255 726 49 1325 170 133 1022 297 0 1,41Épületbádogos 1266 378 30 31 2 549 43 959 96 76 19 4 2 13 0 -83 0,13Vezeték, csőhálózat szerelő 29099 7589 26 1230 4 6739 23 15559 1556 53 874 135 158 581 0 -975 0,37Szellőző és klímaszerelő 1935 455 24 32 2 628 32 1115 112 58 0 0 0 -112 0,00Felvonó szerelő 2129 866 41 31 1 339 16 1236 124 58 0 0 0 -124 0,00Villanyszerelő 37367 11025 30 389 1 5263 14 16678 1668 45 637 88 89 461 0 -1207 0,28Burkoló 1291 227 18 45 3 752 58 1024 102 79 481 90 60 331 229 0 3,23Kőfaragó, műköves 3048 757 25 68 2 820 27 1646 165 54 34 3 10 21 0 -144 0,13Kályhás 24 6 26 1 4 15 64 23 2 93 31 0 1 30 27 0 13,20Üvegező 243 65 27 9 4 172 71 245 25 101 0 0 0 -25 0,00Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 151307 40668 27 3340 0 38379 26 82387 8239 54 4533 651 561 3321 553 -5471 0,40Laboráns, analitikus 4886 1900 39 0 0 -381 -8 1519 152 31 45 1 44 0 -108 0,29Vegyipari termékgyártó 23212 6200 27 1148 5 -3553 -15 3795 380 16 42 4 38 0 -342 0,10Keramikus 4285 983 23 50 1 -747 -17 286 29 7 199 13 79 107 78 0 3,73Üvegcsiszoló 1027 249 24 100 10 -172 -17 178 18 17 4 1 2 1 0 -17 0,05Üvegfúvó 1734 421 24 100 6 -237 -14 284 28 16 12 2 7 2 0 -26 0,08Üvegfestő 271 67 25 50 18 -83 -30 34 3 13 36 7 7 22 19 0 6,48Gumijavító 427 101 24 150 35 -109 -25 143 14 33 6 1 1 4 0 -10 0,29Építőanyag, vegyipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 35842 9922 28 1597 0 -5280 -15 6239 624 17 344 30 96 218 97 -503 0,35

Felszálló ágban lévő jellegű foglalkozási szakmacsoportok összesen 587125 165168 64902 17057 247126 24713 12670 1872 2012 8785 2535 -18463 0,36




294







Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) M

ár d

olgo

zó d

iplo

más

ok

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em

napp

ali n

em e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Szállodai portás 5413 747 14 5 0 1330 25 2083 208 38 2 0 1 1 0 -207 0,00Hostess 79 8 10 0 0 36 45 44 4 56 0 0 0 -4 0,00Bolti pénztáros 23876 5472 23 15 0 7782 33 13269 1327 56 356 62 46 248 0 -1078 0,19Pénzkezelő 2709 972 36 4 0 570 21 1546 155 57 0 0 0 -155 0,00Kereskedő 41126 11648 28 72 0 6551 16 18271 1827 44 2381 356 612 1413 0 -414 0,77Eladó, árus, felvásárló 264456 48415 18 397 0 51541 19 100352 10035 38 640 104 147 389 0 -9647 0,04Kirakatrendező, manöken 304 69 23 0 0 108 36 177 18 58 88 44 44 26 0 2,49Vendéglátó, vendéglős 10122 2905 29 21 0 1224 12 4150 415 41 1626 288 501 837 422 0 2,02Felszolgáló, szobaasszony 33668 4509 13 48 0 6390 19 10947 1095 33 1310 191 328 791 0 -303 0,72Cukrász, szakács 30474 7124 23 43 0 5859 19 13026 1303 43 2224 289 551 1384 81 0 1,06Személyi szolgáltatási foglalkozások (fodrász, kozmetikus) 4232 924 22 0 0 836 20 1761 176 42 2415 383 377 1656 1480 0 9,40Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 416460 82792 606 82227 165625 16562 11042 1717 2562 6763 2010 -11809 0,41 0,00Hajózási foglalkozások 1107 327 29 8 1 36 3 371 37 33 0 0 0 -37 0,00Raktári foglalkozás 75086 22477 30 86 0 7277 10 29840 2984 40 0 0 0 -2984 0,00Járművezetés és kapcsolódó foglalkozások 127538 32201 25 1242 1 -5999 -5 27444 2744 22 0 0 0 -2744 0,00Járművezető 74965 20106 27 0 0 4201 6 24307 2431 32 0 0 0 -2431 0,00Szállítási, raktározási foglalkozás-szakmacsoportok összesen 278697 75110 1336 5515 81962 8196 0 0 0 0 0 -8196 0,00 0,00Vízgazdálkodási foglalkozások 17693 5821 33 481 3 276 2 6577 658 37 4 1 2 2 0 -656 0,00Víz-, villamosenergiipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 17693 5821 481 276 6577 658 4 1 2 2 0 -656 0,00




295







Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) M

ár d

olgo

zó d

iplo

más

ok

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em

napp

ali n

em e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Egészségügyi gép és berendezés kezelők 1108 343 31 -624 -56 126 11 -155 -15 -14 0 0 15 0 0,00Nyomdaipari gép és berendezés kezelők 10411 2700 26 -4578 -44 -1615 -16 -3494 -349 -34 18 4 5 9 358 0 0,03Élelmiszeripari gép és berendezés kezelők 8648 2291 26 -3581 -41 -1730 -20 -3020 -302 -35 3 0 0 2 304 0 0,01Ruha, cipőipari gép és berendezés kezelők 13943 3217 23 -5358 -38 -2927 -21 -5068 -507 -36 0 0 507 0 0,00Textilipari gép és berendezés kezelők 9131 2065 23 -3311 -36 -2569 -28 -3815 -381 -42 0 0 381 0 0,00Fa, bútoripari gép és berendezés kezelők 12488 2919 23 -1121 -9 -3035 -24 -1237 -124 -10 141 43 45 53 177 0 0,43Fém-, gépipari gép és berendezés kezelők 18592 4972 27 -13727 -74 -2503 -13 -11259 -1126 -61 0 0 1126 0 0,00Fém-,gépipari összeszerelők 25948 4877 19 -20266 -78 -251 -1 -15640 -1564 -60 0 0 1564 0 0,00Műszeripari gép és berendezés kezelők 20376 7465 37 -4748 -23 731 4 3448 345 17 0 0 0 -345 0,00Műszeripari összeszerelő 59566 21860 37 -13879 -23 2093 4 10074 1007 17 0 0 0 -1007 0,00Építőipari gép és berendezés kezelők 7411 2345 32 -3448 -47 3036 41 1933 193 26 0 0 0 -193 0,00Építőanyag, vegyipari gép és berendezés kezelők 20610 5879 29 -1597 -8 -2964 -14 1318 132 6 0 0 0 -132 0,00Építőanyag, vegyipari összeszerelők 370 108 29 0 0 -17 -5 90 9 24 0 0 0 -9 0,00Mezőgazdasági gép és berendezés kezelők 23683 6800 29 -9263 -39 -3712 -16 -6175 -618 -26 34 0 0 33 651 0 0,05Kereskedelmi gép és berendezés kezelők 5619 1300 23 -626 -11 1135 20 1809 181 32 0 0 0 -181 0,00Szállítási, raktározási gép és berendezés kezelők 2280 630 28 -1282 -56 -137 -6 -789 -79 -35 0 0 79 0 0,00Szállítási, raktározási összeszerelők 225 63 28 -128 -57 5 2 -59 -6 -26 0 0 6 0 0,00 Víz-, villamosenergiaipari gép és berendezés kezelők 9398 3549 38 -2115 -23 127 1 1562 156 17 0 0 0 -156 0,00 Víz-, villamosenergiaipari összeszerelők 642 242 38 -145 -23 21 3 118 12 18 0 0 0 -12 0,00Targonca, daru, rakodógép kezelő 7088 2083 29 73 1 -445 -6 1711 171 24 0 0 0 -171 0,00Anyagmozgató gépek kezelői 27743 6495 23 0 0 1458 5 7953 795 29 0 0 0 -795 0,00Gép-, berendezéskezelők együtt 285279 82203 -89722 -13174 -20693 -2069 196 48 50 98 5169 -3002 0,05Nehéz fizikai szakképzetlen 178281 43103 24 0 0 20386 11 63489 6349 36 0 0 0 -6349 0,00Hordár, ruhatáros, konyhai kisegítő, szobalány 15544 6112 39 21 0 3042 20 9175 918 59 0 0 0 -918 0,00Takarító, őr stb. 204670 85806 42 0 0 22216 11 108022 10802 53 23 2 1 20 0 -10782 0,00Kiegészítő foglalkozások összesen 398495 135021 34 21 45645 180687 18069 45 23 2 1 20 0 -18049 0,00

FIZIKAI FOGLALKOZÁSÚAK ÖSSZESEN 2163754 590346 2632 -865 1292 87109 -602 676590 67659 3307 28272 4500 5542 18230 12109 -61538 0,27




296







Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

ig

ény

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i) M

ár d

olgo

zó d

iplo

más

ok

tart

alom

bőví

tő k

ínál

ata

(fö)

200

5 (n

em

napp

ali n

em e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Jogi foglalkozású (v) 16092 4406 27 0 0 1570 10 5976 598 37 3586 1765 2207 1379 2207 1609 0 3,69Műszaki, felsőfokú (v) 132077 35177 27 20576 16 8589 7 64342 6434 49 11123 8779 9549 1574 0 0 9549 3115 -881 1,48Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff) 3198 1297 41 0 0 499 16 1795 180 56 1256 764 802 454 802 622 0 4,47Gazdasági, felsőfokú (v) (-keresk.) 151416 45431 30 3141 2 8378 6 56949 5695 38 9865 5649 6601 3264 6601 906 1,16Kereskedelmi, felsőfokú (v) (+gazdasági) 79897 15366 19 7636 10 2838 4 25840 2584 32 3605 2927 3069 536 3069 485 1,19Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v) 27363 4255 16 3415 12 2824 10 10493 1049 38 3701 3258 3444 257 3444 2395 0 3,28Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok) 47475 13811 29 30738 65 1256 3 45805 4580 96 5405 3801 3845 1560 3845 0 -735 0,84Közigazgatási, érdekvédelemi felsőfokú, vezető 21076 6106 29 0 0 1008 5 7114 711 34 1740 1188 1191 549 1191 480 0 1,67Egészségügyi igazgatási foglalkozások (felsőfokú) 1841 620 34 0 0 -172 -9 448 45 24 798 269 395 403 395 350 0 8,81Szociális és munkaerőpiaci igazgatási fogl. (felsőfok) 2630 787 30 0 0 -97 -4 690 69 26 281 49 138 143 138 69 0 2,00Oktatásügyi igazgatási (felsőfok) 10601 3913 37 0 0 -784 -7 3129 313 30 1627 67 68 1559 68 0 -245 0,22Művészeti kulturális és társadalomtudományi 34941 8069 23 0 0 3257 9 11326 1133 32 6613 4728 5217 1396 5217 4084 0 4,61Szerkesztő 383 93 24 102 27 -84 -22 110 11 29 0 0 -11 0,00Újságíró 116 32 27 69 59 -9 -8 91 9 79 0 0 -9 0,00Szerkesztő munkatársa 119 21 17 71 59 -9 -8 82 8 69 0 0 -8 0,00

Felsőfokú vezetés irányítás együtt 529226 139382 65746 29064 234193 23419 49600 33244 36526 13074 0 0 36526 13107 -1889 1,14 0,00Orvos, fogorvos (v) 23607 6717 28 0 0 1923 8 8640 864 37 1086 1078 1086 0 1086 222 0 1,26Állorvosok 516 140 27 0 0 23 4 163 16 32 145 135 137 8 137 121 0 8,43Gyógyszerész (v) 4113 1163 28 0 0 165 4 1328 133 32 277 271 277 0 277 144 0 2,09Gyógytornász. védőnő, mentős, stb. (felsőfok) 3853 1059 27 0 0 417 11 1476 148 38 522 403 411 111 411 263 0 2,78Ápolónő, ápoló (felsőfok) 8293 1923 23 0 0 737 9 2660 266 32 780 689 711 69 711 445 0 2,67Szociálpolitikus és szociális munkás 2603 525 20 0 0 165 6 690 69 27 2370 2044 2095 275 2095 2026 0 30,34Pszichológus 836 258 31 0 0 46 5 304 30 36 330 204 244 86 244 214 0 8,03Egészségügyxi, szociális felsőfokú 43822 11785 0 3476 15261 1526 5510 4824 4961 549 0 0 4961 3435 0 3,25




297



kereslet-kínálat egybevetése




Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re k

ilépő

k/

pótla

ndók

szám

a

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/ p

ótla

ndók

ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-

2015

/200

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

2005

-201

5

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól, v

alam

int a

ko

njun

ktur

ális

vál

tozá

sokb

ól e

redő

igé

ny

arán

ya 2

005-

2015

/200

5

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

20

05-2

015/

2005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át /o

klev

elet

/ sz

akír

ányú

vég

eztt

sége

t sze

rzők

szám

a (fő)

20

05

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-nap

pali,

es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő k

ínál

at

szám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

első

napp

ali+

szak

rány

ú na

ppal

i+Ph

d na

ppal

i)

Már

dol

gozó

dip

lom

ások

tart

alom

bőví

tő

kíná

lata

(fö)

200

5 (n

em n

appa

li ne

m e

lső

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Felsőfokú tanintézeti tanárok, oktató 27933 9042 32 0 0 551 2 9593 959 34 Középfokú tanintézeti tanárok, oktatók (v) 60473 17327 29 0 0 1089 2 18416 1842 30 8219 5549 6013 2206 6013 4171 0 3,27Alapfokú iskolai oktató 31912 8127 25 0 0 -419 -1 7708 771 24 2219 1827 1844 375 1844 1073 0 2,39Óvónő 3849 941 24 0 0 -105 -3 837 84 22 1771 1173 1177 594 1177 1093 0 14,07Speciális. oktatók, nevelők 6433 1473 23 0 0 -511 -8 963 96 15 1796 983 1084 712 1084 988 0 11,26Pedagógiai kiegészítő foglalkozások 2507 744 30 0 0 -106 -4 638 64 25 1287 717 771 516 771 707 0 12,08Oktatási felőfokú 133107 37654 0 500 38154 3815 15292 10249 10889 4403 0 0 10889 7074 0 2,85FELSŐFOKÚ SZELLEMI 706155 188821 65746 33040 287608 28761 70402 48335 52376 18026 0 0 52376 23616 -1889 1,82Műszaki, középfokú (v) 144989 51283 35 -20576 -14 8772 6 39479 3948 27 7464 943 2470 4051 103 0 1,03Gazdasági, középfokú (v) 239091 84497 35 -3141 -1 13399 6 94755 9476 40 2081 165 847 1069 0 -8406 0,11Kereskedelmi, középfokú (v) 135382 33088 24 -7636 -6 6222 5 31674 3167 23 2552 219 875 1458 0 -1710 0,46Üzletkötő (kf) 4243 930 22 0 0 564 13 1494 149 35 91 82 9 0 -140 0,06Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v) 30844 4804 16 -3415 -11 2516 8 3905 391 13 5546 798 2169 2579 2189 0 6,60Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők 9882 2437 25 0 0 863 9 3300 330 33 137 2 37 98 0 -232 0,30Pénztárosok, pénzkezelők 4052 1202 30 0 0 385 10 1587 159 39 0 0 0 -159 0,00Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok) 361438 99737 28 -30738 -9 17091 5 86090 8609 24 5696 880 2038 2778 0 -5831 0,32Egészségügyi foglalkozások (középfokú) 1409 407 29 0 0 -106 -8 301 30 21 165 14 22 129 99 0 4,28Szociális, munkaerő piaci fogl. (középfok) 6117 1393 23 0 0 -591 -10 802 80 13 0 0 0 -80 0,00Kulturális és sport fogl. (középfok) 1422 334 23 0 0 -228 -16 106 11 7 343 4 140 198 188 0 18,71Igazság szolgáltatási-, élet-, és vagyonvédelmi fogl. 1221 377 31 0 0 -100 -8 277 28 23 1481 152 559 771 743 0 27,79Ügyfélforgalmi foglalkozások 5820 1860 32 0 0 -578 -10 1282 128 22 926 118 322 486 358 0 3,79Védelmi szolgáltatási foglalkozások 3508 420 12 0 0 -67 -2 352 35 10 609 6 12 591 556 0 16,77Kulturális, sport, szórakoztatási foglalkozás, középfok (v) 15287 3876 25 0 0 1004 7 4881 488 32 1777 226 788 763 275 0 1,56Lakás, kommunális szolgáltatási foglalkozások 1826 775 42 0 0 659 36 1434 143 79 13 7 3 4 0 -139 0,03Utazási tanácsadó, szervező 554 107 19 0 0 156 28 262 26 47 716 158 201 357 331 0 13,62Idegenvezető 21 5 22 0 0 6 30 11 1 53 651 102 392 156 155 0 139,36

Középfokú vezetés irányítás együtt 967105 287530 -65505 49968 271993 27199 30248 0 0 0 3794 10957 15497 4995 -16698 0,42




298

1.M/9. Munkaerő kereslet-kínálat összehasonlítása A fizikai foglalkozásúak ismeretlenekkel korrigált csoportjai iránti kereslet, képzettségi szintek és képzettségek szerint A felsőfokú képzésből kilépők

szerkezete kereslet-kínálat egybevetése




Fogl

alko

ztat

otta

k sz

áma

2005

-ben

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól 2

015-

re

kilé

pők/

pót

land

ók sz

áma

Dem

ográ

fiai o

kokb

ól k

ilépő

k/

pótla

ndók

ará

nya

2005

-201

5/20

05

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny 2

005-

2015

A fo

glal

kozá

si sz

akm

asze

rkez

et

válto

zásá

ból a

dódó

igé

ny a

rány

a 20

05-2

015/

2005

Á

gaza

ti sz

erke

zetv

áltá

sból

, va

lam

int a

kon

junk

turá

lis

válto

záso

kból

ere

dő i

gény

200

5-20

15

Ága

zati

szer

keze

tvál

tásb

ól,

vala

min

t a k

onju

nktu

rális

vá

ltozá

sokb

ól e

redő

igé

ny a

rány

a 20

05-2

015/

2005

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y

Évi

mun

kaerő

kere

slet

Mun

kaerő

kere

slet

egy

ütt:

A

vál

tozá

sból

ere

dő te

ljes

igén

y ar

ánya

200

5-20

15/2

005

A k

özép

és f

első

fokú

dip

lom

át

/okl

evel

et/ s

zakí

rány

ú vé

gezt

tség

et

szer

zők

szám

a (fő)

200

5

Ebből

első

dipl

omás

ok sz

áma

-na

ppal

i, es

ti le

vele

ző- (

fő) 2

005

Tel

jes d

iplo

más

új m

unká

ba lé

pő

kíná

lat s

zám

a (fő)

200

5 (e

lső+

nem

el

ső n

appa

li+sz

akrá

nyú

napp

ali+

Phd

napp

ali)

Már

dol

gozó

dip

lom

ások

ta

rtal

ombő

vítő

kín

álat

a (f

ö) 2

005

(nem

nap

pali

nem

első

dipl

oma+

Phd+

szak

irán

yú)

szak

ma

elha

gyók

(fő)

tová

bb ta

nuló

k (fő)

Tel

jes,

új k

özép

és f

elős

fokú

vég

zett

ségű

m

unka

erő

kíná

lat (

fő)

kibo

csát

ás tö

bble

te (fő)

kibo

csát

ás h

iány

(fő

)

kíná

lat/

kere

slet

ará

ny m

utat

ója

1 2 3 4 5 6 7 8 8/A 9 10 10/A 11 12 13 14 15 16 17 18 Ápolók (középfok) 50278 10759 21 289 1 5271 10 16318 1632 32 2470 115 287 2068 436 0 1,27Gondozók (v) 17067 4038 24 32 0 1227 7 5297 530 31 208 31 30 146 0 -383 0,28Asszisztensek 34192 9941 29 179 1 3137 9 13256 1326 39 847 112 144 590 0 -735 0,45Eü-höz kapcsolódó egyéb foglalkozások 5859 2404 41 31 1 542 9 2977 298 51 0 0 0 -298 0,00Szociális foglalkozások 6051 1902 31 15 0 493 8 2410 241 40 615 49 72 494 253 0 2,05Beteghordó, műtős, dajka, házi gondozó, stb. 11346 4363 38 73 1 1291 11 5726 573 50 43 9 22 13 0 -560 0,02Eü Laboránsok 1170 415 35 6 0 128 11 549 55 47 0 0 0 -55 0,00Egészségügyi szociális középfokú 125964 33821 624 12089 46534 4653 4183 0 0 0 316 555 3312 689 -2031 0,71KÖZÉPFOKÚ SZELLEMI 1093069 321352 -64881 62057 318527 31853 34431 0 0 0 4110 11512 18809 5685 -18728 0,46

Szellemi foglalkozások összesen 1803456 511098 865 95934 607896 60790 104833 48335 52376 18026 4110 11512 71185 29301 -20618 1,29OSSZESEN 3962978 1100519 0 182206 1282725 128273 133105 48335 52376 18026 8610 17054 89415 41410 -82156 0,59

Földmérő-, és bánya mérnök 5592 1609 29 992 18 357 6 2958 296 53 112 67 67 45 67 0 -229 0,23Gépész-, kohómérnök 23608 7508 32 4078 17 1591 7 13177 1318 56 2301 1835 2037 264 2037 719 0 1,55Villamosmérnök 23128 6168 27 3869 17 1669 7 11706 1171 51 1087 1016 1019 68 1019 0 -152 0,87Építő-, építészmérnök 32292 9596 30 2890 9 1512 5 13999 1400 43 1191 964 992 199 992 0 -408 0,71Agrármérnök 16204 5656 35 2877 18 1005 6 9538 954 59 3143 2458 2756 387 2756 1802 0 2,89Vegyészmérnök 9721 3228 33 1937 20 818 8 5984 598 62 647 486 506 141 506 0 -92 0,85Közlekedési mérnök 4296 1393 32 760 18 322 7 2475 247 58 391 331 347 44 347 100 0 1,40Környezetvédelmi mérnök 3336 915 27 622 19 223 7 1760 176 53 723 434 445 278 445 269 0 2,53Fa- és könnyűipari mérnök 2168 669 31 344 16 138 6 1151 115 53 291 259 271 20 271 156 0 2,35Élelmiszeripari mérnök 1713 589 34 336 20 130 8 1056 106 62 387 289 312 75 312 206 0 2,96Természettudományi foglalkozású 10017 2686 27 1871 19 824 8 5381 538 54 850 599 797 53 797 259 0 1,36Felsőfokú műszakiak együtt 132077 35177 27 20576 16 8589 7 64342 6434 49 11123 8779 9549 1574 0 0 9549 3115 -881 1,48Földmérő-, és bánya technikus 13341 4083 31 -1753 -13 709 5 3040 304 23 68 12 24 31 0 -273 0,10Gépész technikus 17550 3677 21 -1753 -10 695 4 2620 262 15 1534 144 458 932 670 0 3,56Elektro technikus 27309 7355 27 -3877 -14 1757 6 5234 523 19 1613 149 491 972 449 0 1,86Építésztechnikus 47696 17471 37 -6925 -15 2989 6 13536 1354 28 830 106 284 440 0 -913 0,33Mezőgazdasági technikus 5651 1901 34 -897 -16 339 6 1343 134 24 813 94 356 363 229 0 2,71Technikus 13274 4558 34 -2197 -17 982 7 3342 334 25 249 27 75 147 0 -187 0,44Közlekedési technikus 4094 1075 26 -656 -16 274 7 694 69 17 549 63 166 320 251 0 4,62Környezetvédelmi technikus 4328 1347 31 -664 -15 278 6 961 96 22 764 147 320 297 201 0 3,10Fa- és könnyűipari technikus 7702 2485 32 -1229 -16 484 6 1740 174 23 918 176 295 446 272 0 2,57Élelmiszeripari technikus 4044 1330 33 -626 -15 265 7 969 97 24 126 25 101 4 0 1,04Középfokú műszakiak együtt 144989 38573 27 -20576 -14 8772 6 26769 2677 18 7464 943 2470 4051 2077 -1373 1,51




299

2 tábla sorozat: Kiegészítő tudások iránti igény








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Növény, zöldség, gyümölcs termesztő 5402 6908 12570 42 227 39 269Virág, faiskolai kertész, parképítő 1297 765 2178 42 54 39 30Nagyállatenyésztők 3818 22542 25483 42 160 39 879Kisállat tenyésztő 2089 3575 5710 42 88 39 139Erdész, segéderdész 0 147 138 42 0 39 6Csemetenevelő, favágó 216 1155 1329 42 9 39 45Vadász, vadtenyésztő 432 353 818 42 18 39 14Halász, haltenyésztő 72 965 988 42 3 39 38Mezőgazdasági foglalkozás-szakmacsoportok összesen 13326 36410 49214 42 560 39 1420

Hús-, hal-, baromfi feldolgozó hentes, mészáros 1339 17962 18390 38 51 37 665Tartósító, gyümölcs, zöldség feldolgozó 621 11155 11184 38 24 37 413Növényolaj gyártó 0 128 120 38 0 37 5Tejfeldolgozó 0 3070 2886 38 0 37 114Malomipari 98 2389 2356 38 4 37 88Pék, sütő, tésztaipari 2809 21440 23313 38 107 37 793Cukoripari termék gyártó 98 661 732 38 4 37 24Édesipari termékgyártó 719 7745 8088 38 27 37 287Italgyártó 1143 1540 2734 38 43 37 57Sörgyártó 0 125 118 38 0 37 5Üdítő-, ásvány- , szikvíz gyártó 1111 1255 2429 38 42 37 46Dohánygyártó 0 76 71 38 0 37 3Élelmiszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 7938 67546 72421 38 302 37 2499Szabó, varrónő, modell készítő 6053 33997 38766 8 48 26 884Szabász 479 4135 4426 8 4 26 108Szűcs, szőrmekonfekcionáló 240 380 626 8 2 26 10Bőrdíszműves, bőröndkészítő 0 1284 1207 8 0 26 33Cipész, cipőkészítő, - javító 719 4936 5449 8 6 26 128Bőrruha készítő, javító 180 784 939 8 1 26 20Ruha, cipő ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 7672 45516 51413 8 61 26 1183




300








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Fonó 368 3129 3356 8 3 26 81Szövő 322 1663 1926 8 3 26 43Kötő 92 722 782 8 1 26 19Textilfestő, - nyomó, - készítő 46 894 892 8 0 26 23Textil ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 829 6408 6956 8 7 26 167

Leszálló-munkaerőkibocsátó jellegű foglalkozási szakmacsoportok

összesen 29765 155880 180005 929 5269Betűszedő, nyomdai szövegszerkesztő 832 688 1583 31 26 46 32Nyomdász 1872 4611 6440 31 58 46 212Könyvkötő 2704 3571 6398 31 84 46 164Fénymásoló, sokszorosító 208 254 473 31 6 46 12Fényképész, és fotólaboráns 0 106 99 31 0 46 5Nyomdaipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 5615 9229 14992 31 174 46 425Ács-állványozó 4791 7000 11969 49 235 45 315Épületasztalos 4574 14883 19135 49 224 45 670Bútorasztalos 7248 9741 17309 49 355 45 438asztalos Kárpitos 575 2400 2903 49 28 45 108Mintakészítő 68 653 690 49 3 45 29Kádár 0 24 22 49 0 45 1Faesztergályos 115 406 511 49 6 45 18Fa-, bútor ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 17372 35105 52539 49 851 45 1580




301








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Lakatos 22153 90470 109959 24 532 43 3890Hegesztő, lángvágó 4168 23406 26690 24 100 43 1006Forgácsoló 7389 33241 39557 24 177 43 1429Kohászati anyag előkészítő 0 486 457 24 0 43 21Olvasztár 68 774 804 24 2 43 33Hengerész 0 358 337 24 0 43 15Öntő 476 3047 3399 24 11 43 131Szerszámkészítő 408 4699 4876 24 10 43 202Ipari-, és nemesfém megmunkáló 0 1509 1419 24 0 43 65Kovács 161 684 824 24 4 43 29Fémmegmunkálók, felületkezelők 1632 11911 13031 24 39 43 512Jármű és motorszerelők 17508 49336 66070 24 420 43 2121Mechanikai műszerész 1095 13448 13873 24 26 43 578Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 55058 233369 281295 24 1321 43 10035Elektroműszerész 5920 14165 19974 18 107 38 538Villamossági szerelő 4483 17494 21487 18 81 38 665Számítástechnikai műszerész 2499 834 3594 18 45 38 32Rádió és TV műszerész 213 435 648 18 4 38 17Látszerész 0 54 50 18 0 38 2Egyéb villamossági. szerelők, műszerészek 0 5740 5396 18 0 38 218Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 13115 38721 51150 18 236 38 1471




302








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Kőműves 20873 33202 54689 49 1023 45 1494Épületszerkezet-, és vasbetonszerelő 0 2061 1937 49 0 45 93Épületszigetelő, tetőfedő 1986 1324 3479 49 97 45 60Festő, mázoló 2147 13173 14798 49 105 45 593Épületbádogos 136 1184 1266 49 7 45 53Vezeték, csőhálózat szerelő 10786 18050 29099 49 529 45 812Szellőző és klímaszerelő 161 1867 1935 49 8 45 84Felvonó szerelő 1324 680 2129 49 65 45 31Villanyszerelő 12753 24492 37367 49 625 45 1102Burkoló 0 1374 1291 49 0 45 62Kőfaragó, műköves 1986 866 3048 49 97 45 39Kályhás 0 26 24 49 0 45 1Üvegező 0 258 243 49 0 45 12Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 52153 98557 151307 49 2555 45 4435Laboráns, analitikus 0 5198 4886 80 0 45 234Vegyipari termékgyártó 1339 23092 23212 80 107 45 1039Keramikus 58 4489 4285 80 5 45 202Üvegcsiszoló 116 953 1027 80 9 45 43Üvegfúvó 116 1706 1734 80 9 45 77Üvegfestő 58 218 271 80 5 45 10Gumijavító 175 246 427 80 14 45 11Építőanyag, vegyipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 1863 35901 35842 80 149 45 1616

Felszálló ágban lévő jellegű foglalkozási szakmacsoportok

összesen 145177 450884 587125 5287 19561




303








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Szállodai portás 1968 3403 5413 40 79 39 133Hostess 0 84 79 40 0 39 3Bolti pénztáros 5623 18672 23876 40 225 39 728Pénzkezelő 1406 1200 2709 40 56 39 47Kereskedő 26707 11791 41126 40 1068 39 460Eladó, árus, felvásárló 146188 106398 264456 40 5848 39 4150Kirakatrendező, manöken 0 323 304 40 0 39 13Vendéglátó, vendéglős 7872 1349 10122 40 315 39 53Felszolgáló, szobaasszony 17711 14623 33668 40 708 39 570Cukrász, szakács 15743 13579 30474 40 630 39 530

Személyi szolgáltatási foglalkozások (fodrász, kozmetikus) 2774 1458 4232 40 111 39 57

Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 223218 171423 416460 40 8929 39 6686 0 1178 1107 Hajózási foglalkozások 13578 63632 75086 29 394 44 2800Raktári foglalkozás 40874 86664 127538 29 1185 44 3813Járművezetés és kapcsolódó foglalkozások 26056 48910 74965 29 756 44 2152Járművezető

Szállítási, raktározási foglalkozás-szakmacsoportok összesen 80508 200384 278697 29 2335 44 8817 Vízgazdálkodási foglalkozások 0 18823 17693 0 0 20 376Víz-, villamosenergiipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen 0 18823 17693 0 0 20 376




304








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Egészségügyi gép és berendezés kezelők 0 1108 1108 Nyomdaipari gép és berendezés kezelők 2957 7454 10411 Élelmiszeripari gép és berendezés kezelők 519 8129 8648 Ruha, cipőipari gép és berendezés kezelők 200 13743 13943 Textilipari gép és berendezés kezelők 732 8399 9131 Fa, bútoripari gép és berendezés kezelők 3367 9121 12488 Fém-, gépipari gép és berendezés kezelők 1608 16984 18592 Fém-,gépipari összeszerelők 0 25948 25948 Műszeripari gép és berendezés kezelők 0 20376 20376 Műszeripari összeszerelő 0 59566 59566 Építőipari gép és berendezés kezelők 1661 5750 7411

Építőanyag, vegyipari gép és berendezés kezelők 1996 18614 20610 Építőanyag, vegyipari összeszerelők 0 370 370 Mezőgazdasági gép és berendezés kezelők 8674 15009 23683 Kereskedelmi gép és berendezés kezelők 1881 3738 5619

Szállítási, raktározási gép és berendezés kezelők 264 2016 2280 Szállítási, raktározási összeszerelők 0 225 225

Víz-, villamosenergiaipari gép és berendezés kezelők 0 9398 9398 Víz-, villamosenergiaipari összeszerelők 0 642 642 Targonca, daru, rakodógép kezelő 2373 4715 7088 Anyagmozgató gépek kezelői 4691 23052 27743 Gép-, berendezéskezelők együtt 30923 254356 285279 Nehéz fizikai szakképzetlen 43372 134909 178281

Hordár, ruhatáros, konyhai kisegítő, szobalány 6347 9196 15544 Takarító, őr stb. 55409 149261 204670 Kiegészítő foglalkozások összesen 105129 293365 398495

FIZIKAI FOGLALKOZÁSÚAK ÖSSZESEN 614719 1545116 2159522 17480 40709




305








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Jogi foglalkozású (v) 8244 7848 16092 33 272 Műszaki, felsőfokú (v) 46601 85476 132077 34 1584 46 3932Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff) 2338 860 3198 35 82 56 48Gazdasági, felsőfokú (v) (-keresk.) 80848 70568 151416 35 2830 56 3952Kereskedelmi, felsőfokú (v) (+gazdasági) 49547 30350 79897 47 1426Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v) 13141 14222 27363 Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok) 24965 22510 47475 35 874 41 923

Közigazgatási, érdekvédelemi felsőfokú, vezető 10183 10893 21076 33 336

Egészségügyi igazgatási foglalkozások (felsőfokú) 0 1841 1841 55 0

Szociális és munkaerőpiaci igazgatási fogl. (felsőfok) 0 2630 2630 55 0 Oktatásügyi igazgatási (felsőfok) 1289 9312 10601

Művészeti kulturális és társadalomtudományi 27591 7350 34941 0 0Szerkesztő 348 35 383 Újságíró 0 116 116 Szerkesztő munkatársa 0 119 119

Felsőfokú vezetés irányítás együtt 265096 264130 529226 5978 10281 Orvos, fogorvos (v) 7944 15663 23607 Állorvosok 351 165 516 Gyógyszerész (v) 2682 1431 4113

Gyógytornász. védőnő, mentős, stb. (felsőfok) 117 3736 3853 Ápolónő, ápoló (felsőfok) 2105 6188 8293 Szociálpolitikus és szociális munkás 935 1668 2603 Pszichológus 468 369 836 Egészségügyxi, szociális felsőfokú 14602 29220 43822




306








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Felsőfokú tanintézeti tanárok, oktató 1066 26867 27933 Középfokú tanintézeti tanárok, oktatók (v) 11137 49336 60473 Alapfokú iskolai oktató 2250 29662 31912 Óvónő 355 3494 3849 Speciális. oktatók, nevelők 3079 3354 6433 Pedagógiai kiegészítő foglalkozások 474 2033 2507 Oktatási felőfokú 18360 114747 133107 FELSŐFOKÚ SZELLEMI 298058 408097 706155 5978 10281 Műszaki, középfokú (v) 48497 96491 144989 34 1649 44 4246Gazdasági, középfokú (v) 128664 110427 239091 35 4503 42 4638Kereskedelmi, középfokú (v) 80691 54691 135382 44 2406Üzletkötő (kf) 3073 1170 4243 44 51

Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v) 14403 16441 30844 Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők 3280 6601 9882 41 271Pénztárosok, pénzkezelők 969 3083 4052 41 126Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok) 147405 214033 361438 35 5159 41 8775Egészségügyi foglalkozások (középfokú) 0 1409 1409 Szociális, munkaerő piaci fogl. (középfok) 1933 4184 6117 Kulturális és sport fogl. (középfok) 967 455 1422

Igazság szolgáltatási-, élet-, és vagyonvédelmi foglalkozáso 322 898 1221 Ügyfélforgalmi foglalkozások 2578 3242 5820 41 133Védelmi szolgáltatási foglalkozások 0 3508 3508

Kulturális, sport, szórakoztatási foglalkozás, középfok (v) 12272 3015 15287

Lakás, kommunális szolgáltatási foglalkozások 396 1429 1826 Utazási tanácsadó, szervező 0 554 554 Idegenvezető 0 21 21

Középfokú vezetés irányítás együtt 445451 521654 967105 11311 20647




307








mikro szerve-zetek


kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y m

érté

ke 2

015-

ig (%

)

kieg

észí

tő tu

dáso

k ir

ánti

igén

y év

i m

érté

ke (fő)

1/A 1/B 1 21 21/A 22 22/A Ápolók (középfok) 6431 43847 50278 25 161 38 1666Gondozók (v) 6768 10299 17067 25 169 38 391Asszisztensek 8877 25002 34192 25 222 38 950

Egészségügyhöz kapcsolódó egyéb foglalkozások 1169 4690 5859 25 29 38 178Szociális foglalkozások 1637 4414 6051 25 41 38 168Beteghordó, műtős, dajka, házi gondozó, stb. 468 10878 11346 25 12 38 413Eü Laboránsok 117 1054 1170 25 3 38 40Egészségügyi szociális középfokú 25466 100185 125964 25 637 38 3807KÖZÉPFOKÚ SZELLEMI 470918 621839 1093069 11948 24454

Szellemi foglalkozások összesen OSSZESEN 1383695 2575051 3958747 35406 75444

Földmérő-, és bánya mérnök 1690 3902 5592 62 242Gépész-, kohómérnök 7000 16608 23608 70 1163Villamosmérnök 6390 16738 23128 57 954Építő-, építészmérnök 19928 12365 32292 55 680Agrármérnök 5262 10942 16204 44 481Vegyészmérnök 1384 8336 9721 46 383Közlekedési mérnök 1025 3271 4296 48 157Környezetvédelmi mérnök 874 2462 3336 62 153Fa- és könnyűipari mérnök 760 1408 2168 52 73Élelmiszeripari mérnök 364 1349 1713 41 55Természettudományi foglalkozású 1924 8093 10017 Felsőfokú műszakiak együtt 46601 85476 132077 46 Földmérő-, és bánya technikus 7796 7847 13341 43 337Gépész technikus 4123 7847 17550 58 455Elektro technikus 9664 18894 27309 56 1058Építésztechnikus 17816 32585 47696 59 1923Mezőgazdasági technikus 1954 3946 5651 19 75Technikus 1453 10723 13274 46 493Közlekedési technikus 959 3067 4094 51 156Környezetvédelmi technikus 1292 3115 4328 43 134Fa- és könnyűipari technikus 2203 5578 7702 39 218Élelmiszeripari technikus 1237 2890 4044 47 136Középfokú műszakiak együtt 48497 96491 144989 44

nem egyeznek… munkaeropiaci kereslet es... · 2007-10-24 · nem egyeznek… a munkaerőpiaci...

Documents