vába fogja összegyűjteni azon haderőt, melynek rea-f deltetéBe lesz Szulejmant útjában megakadályozni^jT^k1

azonban a török sereg elég erős lesz az oroszokat Tirnovából kiverni, akkor a háború menetéhen nieg-i lepő uj fordulatnak nézünk elébe. A Solia felé törekvő orosz hadak sikerének is vége lett. Mehemed Ali szin-tén megtartá elfoglalt állásait a Balkánban s támadása várható, roihelyest Begédhadai megérkeztek.

Az elenai török győzelem részleteiből különben ma már hivatalosan jelentik, mÍBzerint dec. 4 én két-ségbeesett^barc után, dörgő „Allah!" kiáltások között foglalták el Szulejman hadai az elenai pozíciókat. A törökök elfoglaltak 11 ágyút és 20 lőszerkocsit, , 300 foglyot ejtettek, köztü.t több tisztet. Az oroszok 3000-nél több halottat hrgytak a síkon. Többi részöket Ga'orova és Tirnova felé ugrasztották szét a törökök s éj beálltáig üldözték. Sok ily győzelmet a derék tö-rök nemzetnek 1

A „Standard" nak Kamarlinból dec. 7-ről jelen-tik, hogy a muszkák megújították támadásukat a törö-kök nyugati erödei ellen. Három órai harc után a tö-rökök kiszorították a muszkákat hadállásaikból. Mind-két részen nagy a veszteség.

A „Daily Telegraph"-nak sürgönyzik Perából, dec. 6 ról : Dervis pa a Erzetumba megy. Mukhtár folytonos erődítéseket nyer.

Drin&polybÓl ir, ák, hogy onnan több napja hat ezer mustafir és 900 lovas küldetett Sophiába. Több mint 80 ágyú szintén oda log indulni már legközelebb. A dedeagatsi kikötőbe több csapatszállító hajó érke-zett 4500 gyaloggal. 'Mint mondják, Tunisbói legköze-lébb 6000 ló érkezik Sophiába.

Konstantinápolyból távirják dec. 6 ról a „Neue fr. Pr."-nek : A BarnasáfL.ri török hadosztály átkelt a Lomon és elfoglalta Popkiöit. Ugyanezen hadosztály most Verboca felé halad.

A keleti marhavész és toroklob.

a roncsoló

Szándékosan jelzem a keleti marhavészt első sor-ban, mert ugy látszik, hogy nemzet gazdászati szem-pontból kiválóbb figyelembe és gondozásba részesül. Rövid ittlétem alatt két oly dologgal ismerkedtem meg, melyeket eddig — dacára 8-ik évi orvosi működésemnek, csak is theoriából ismertem — értem alatta „a roncsoló toroklobot ÓB a keleti marhavészt." Hu most e két vészteljes jelenséget elfogulatlan össze-hasonlítom, arra az eredményre jövök, hogy járvány idején talán jobb volna a „metempsychosis" törvénye szerint valamely kérődző állatnak átváltozni, mintsem a roncsoló toroklob folytonos terjedését tápláló ragályá-nak kitéve lenni. Es a milyen hyperbolisticusnaW lát-szik első tekintetre e föltevÓB, ép oly igaz és jellemző Batyra rejlik benne.

A magyarázat következő: Alig mutatkoztak a keleti marhavész első jelei, a politikai hatóság ép oly lelkiismeretesen, mint tapintatosan rögtön jelentést tett és közvetlenül a kormány magas hivatásának minden tekintetben meg is felelt, ugy áldozatkészségével mint erélyes, előzékeny szakegyéneivel és a mi majdnem a legtöbb, a lakosság tevékeny támogatásával találkozva, a vészkitörés helyén a lehető legrövidebb idő alatt valószínűleg gátat is vetnek a vagyon-, a jószágpusz-titásnak.

A milyen örvendetes ez egyrészről az állati egész-ségügy körül történt buzgalomtelje? eljárásnak, ép oly leverő másrészt, hogy a kovésbbé kérődző kétlábuak-nál jó rész a nagy isten határtalan jóságára és a vé letien esélyére van bizva a ragályozás terjedésének el-fojtása. Mert a keleti marhavésznél minden szükséges

~ AM€ A,. Amerikai utazásom.

(Felolvastatott az „oltár-egylet" javára Kézdi-Vásárhelytt, 1877 . okt, 18-án tartott estélyen.)

Tisztelt gyülekezet! Sokáig haboztam, mig eltökéltem magamat arra,

hogy jelen felolvasásom tárgyául a philadelphiai világ-kiállításának a bécsivel való összehasonlítását, tehát egy oly tárgyat válasszak, mely nem csak a jelen, de minden időre egy nagy n e m z e t hirtelen fej lődésének érdekes és vonzó képét nyújtja és amelyet azárt, bogy az nehéz feladat, magamtól el nem uta-síthattam : következőleg igyekeznem kell legjobb te-hetségem szerint arról helyes éi igazságos Ítéletet hozni

Választhattam volna ezen kissé száraz themánál mulattatóbbat és érdekfeszítőbbet, de gyukorlatiabbat és időszerűbbet bizonyosan nem; különösen nem most, midőn Háromszékmegye is azon elhatározó ponton áll, hogy a felállítandó fonóda ügyében keletkezett üdvös mozgalom folytán az ipar terére akar lépni, melyen ernyedetlen és fáradságot nem ismerő munkásság és kitartó szorgalom által Saját anyagi jólétét és boldog-ságát akarja megalapítani.

Ennélfogva tehát a tágas tért lelki szemeimmel iigyelemmel kell bebarangolnom, miután a vonandó parallelákban a pontok és vonalak sok helyütt igen •Slesen tűnnek elő, amiért is ugy az egész, mint rósz letek tekintetében sokban küföübözik 1876 1873 tói.

A philadelphiai világkiállítás, tekintve anuak kül-ső mértékét és térbeli kiterjedését, a bécsit háttérbe szorította.

Az amerikaiak már feDhéjazó természeti hajlandó-ságuknál fogva sem engedhették meg, hogy kiállításuk iz eddigieknél, egy tekintetben legalább, de e tekin-

t s célirányos intézkedések niogtétútnek, a kormány áldozatkészséggel ía igyekszik védeni az adófizetők arravaló képességét; az emberélet ugylátszik kevésbbé féltett. Mert dacára az egészségügyi törvényeknek és számtalan § ainak, nem tesz említést, hogy az ember rag'ályoB veszélyeztetésénél egy rendkívüli alap létezne, a miből a szegényebb lakosságaak szenvedett kára a közegészségügy érdokében lévén, azok anélkül is cse-kélyebb érteküek, megtéríttessenek. Pedig őszintén szólva, ez segíthetne részben a nép rendkívüli indolen-ciáját, közönyét megtörni.

Nyilt titok ez nálunk, hogy a nép egy része tit-kolja a diphteritikus , megbetegedést, nehogy az elha-lálozott kisdednek betegségében viselt gúnyáját elásn;, szalmazsákját elégetni, vagy basonlólag desinficiálva elásni legyen kénytelen. Es ebből a következmény az, hogy a erjedésben levő csir gombák, folyton közle-kedésben tartatván, a roncsoló toroklob ha nem is min-dig járványos, de mindenesetre jelentékeny szórványos alakot öltött, Háromszék és környékén.

Köztiszteletben álló erélyes főispánunk által hi-vatalosan felszólittatva B . . . községébe mentem, a hol a ragályozás csirája évek óta honol, ez alkalommal sze-mélyesen meggyőződtem, hogy a leglelkiismeretesebb intézkedés is írott malaszt ott, a bol a nép erkölcsi támogatásával nem találkozik. Jellemzőleg hozom fel a következő eseteket:

B . . . községében a község birájával házról-házra járván a diphteriticus eseteket vizsgálandó, mind-össze kettőt konstatáltam, melyek közül egyik néhány óra múlva elhalálozott; a másikat kezelni akarván, az édes anya által akadályoztattam a diphteritikus szökéseket beecsetelni. Felhasználtam ékes szólásom egész tárházát, figyelmeztettem, lelkiismeretére óhajtván hatni, hogy vonakodása esetében egyetlen gyermeke bizton a könyörtelen halál martaléka lesz, azonban mind hiába, a refrain csak az maradt: „hát ahogy a jó isten akarja," orvosságot ha tetszik adni, azt beadom, de a többit az ur istenre bízzuk. Es ez a község bírája jelenlétében történt. Nem maradt tehát egyéb hátra, miután még az ilyen esetben sem lehet gyermeket az anya kebléről erőszakosan elvonni, mint nevezett házat a közlekedéstől elzárni, még pedig csendőr felügyelet-tel, mert tapasztalatból ismerem a polgári felügye-let hiányosságát.

Körülményes vizsgálataimat, a halotti lajstrom atán indulva, kiterjesztettem oly házakra is, hol a halálozás állítólag diphteritisben történt és arról győ-ződtem meg a különben tevékeny község birájávai egyetemben, hogy nemcsak a szükséges fertőztelenitést meg nem tették, hanem még a halottról lehúzott ingót is a többi közé dobták'. Az ily módon inficiáit ruha darabokat igen egyszerűen confiscáltattam és desin-ficiálva elásattam Egyeseknél pedig épen nem voltmeg ta-lálható, miután azt már elajándékozták, természetesen minden fertőztelenités nélkül.

Ezek és hasonlók eléggé illusztrálják, miért üti fel a Hydra fejét időszakonként B . . . községében. Ne iparkodjunk takarni adolgot nevezzük, a gyermeket a valódi nevénél, a nép, a lakosság egy részének in-dolenciája a baj kútforrása. Tagadhatlan, hogy a halálozási arányok igen jelentékenyek, nagyszámú köz-ségnek orvosa nem lévén, a járási or^os pedig ha több helységben diphteriticus megbetegedádek mutat-koznak, legjobb igyekezete mellett is megfelelni egy maga képtelen, már pedig diphteriticus eseteknél a legfőbb a rögtöni orvosi segély. Nézetem szerint ezen csak ugy lehetne segiteni, ha legalább is olybá ven nök az „emberéletet" mint a kérődző jószágét és ott ahol baj vau, rögtön segiteni, el nem mulaszthatnék, ott hol áidozni kell, nem filléreskednénk, mert ha ez igy halad B . . . községében továbbra is, ugy a je-

tetben minden kétséget kizárólag minden eddigit hát. térbe szorítva ne legyen a lognagyobbszerű.

Utalva voltak erre országuk sajátlagos viszonyai -nál és a népesség tulajdonságainál fogva is; ösztönsze-rűleg érezték, hogy ez azon legbiztosabb mód, msly által az uj világ az ó világban azelőtt rendezetteket túlszárnyalhatja.

A munka kezdetén pedig e feladatot igen megne-hezítette volt azon körülmény, hogy sem a kül , de még a beiföld sem nagyon kecsegtette a vezető szel -lemeket, a & ügy élére állított lelkes férfiakat, kik azon-ban kitartva elérték a mit tőlük senki meg nem ta-gadhat: azt, hogy a philadelphiai világvásár az eddi-giek közt a maga nemében a legkolossálisabb volt.

A nagy tömegbeni felállítás ós annak terjedelmé-re nézve megmutatták, hogy ezen a téren a legtöbbet képesek előállítani és hogy Amerikával e tekintetben nem versenyezhetni.

Es ebben áll, tisztelt gyülekezet, ez képezi az amerikaiak legfőbb diadalát, melyet függetlenségi nyi-latkozatuk százados évfordulója alkalmából ezen, a nagyság magvával biró nemzetiségek conglomeratuma, elérni tudott és akart, miután átlátta, hogy máa, pl. a művészi kivitel terén nam remélhet oly valamit előál-lítani, mit Európa a világnak már vagy be nem mu-tatott volna, vagy igen könnyen be nem mutathatna, ha arra magának akármikor is alkalmat vehetne.

A philadelphiai kiállítás ezen tagadhatatlan erős oldala mellett, melyet igen jellemzően amerikainak mondhatunk, azonnal ott látjuk árnyoldalát is ; mert miután Amerika egyedül a világot nem képezheti s csak önmagában lehet egy világ, amint valósággal az is és igy ennélfogva mindaz, ami a legóriásabb dimen-Biók mellett a fairmount-parkban létrehozatott, egy egész kiállított világnak igen, de nem európai értelem-ben vett világkiállításnak volt nevezhető'.

Ezen kiállításra nézve összehasonlítva azt a meg-előzőkkel pl. a bécsivel avagy a londoni éa párisival,

leukori generatióból, nem Bok válik be majdan az adófizetők, vagy jobban mondva az adóexecutorok lajstromába. „Bis dat, qui cito dat." Alkalmazzunk ér-telmes körorvoBokat, de félek hogy ilyen honorárium mellett nem jelentkeznek arra valók, mert abból még a néptanító sem tudna megélni, pedig azok,kik anató-miát nem tanultak, azt hiszik, hogy ezeknek Bókkal kisebb a gyomruk.

Es ba ilyen értélemben az egyes község csopor-toknak lesz szak avatott körorvosa, tapasztalni fogja, hogy nem minden diphteritikus megbetegedés követ kezménye torozás, hanem gyógyulás is ; ugy azt hiszem, hogy ezen különben egészséges, munkás, józan nép-fajnál, az indolencia, a közönyösség rideg zúzmaráját, a részvét éltetőbb melege fogja felolvasztani. Ad fina lem ínég egyet. Tagadhatlan, hogy nemzet gazdászati szempontból a szeszadónak is kell hogy comittensei legyenek, remélem lesznek is, de azt nem értem, tisz-telve minden traditionalis pietast, hogy miért tartatnak ily időbe i halotti lakomák, melyek mintegy segéd-kezet nyújtanak a diphteritis terjedéséhez. A nép lelkészei, bírái, orvosai ily időben hivatva lennének a népet erről succesiv leszoktatni.

En e napokban B . . , községében népszerű ok-tatást tartottam a roncsoló toroklobról, mely alkalom-mal megkezdettem a szeszadó ez elavult neme ellen opositiót alkotni.

Dr. Schwartz Zsigmond, Háromszék tb. tőorvosa.

Hosszufslu, 1877. dec: 5. Nem oly rég volt, 1870-et írtak még akkor, mi-

dőn a magas kormáuj> a csángó nép jövőjéről gondos-kod va, azt egy műfaragászati felső népiskola felállítá-sával vélte biztosíthatni.

A müiparnak honunkban ez első s igy úttörő intézménye levén, nem tartom fölöslegesnek e rövid idő eredményét öa-zegezve bemutatni a t. közönség előtt akkor, midőn az eddig készült müipari tárgyak ma már a kolozsvári kiállításon képviselik Erdélyiion-nak egy még eddig ismeretlen iparágát. De nem tar-tom feleslegesnek ezt tenni azért is, mivel székely-testvéreink, kik a haladápnak ugy a tudomány, mint az ipar torén meleg pártolói, ismerjék meg ez intézet realitását s gyermekeiket ez irányban is igyekezzenek miveltetni. Ölömmel jegyzem fel, hogy már is bir az intézet egy neháity ügyes tanulót a Székelyföldről, kik maholnap mint faragászati szaktanítók, vagy pedig mint szobrászok fogják bemutatni a világ előtt a székely népnek a művészet iránti hajlamát éa képeaaégét. Adja Isten I

De beszéljen a tett, mi élő bizonysága az inté-zet múltjának s ez lesz jövőjének biztos támpontja is. A magas kormány jóváhagyása é j a kiállítást rendező bizottBág felhivása folytán következő müipari tárgyak küldettek fel :

1) 18 darab fényképrám>, 35 drb gyümölcstartó kosár, 9 drb tükörráma, 2 drb zsebóratartó, l drb asz tali óratartó, 3 drb szivar- és gyufaUrtó, 3 drb Bzívar-szipka, 1 drb toll- és iróntartó, 1 drb névjegytartó, 2 drb tentatartó, 6 drb könyvtartó, 7 drb fali állvány, 1 drb virágtartó, 3 drb hamutartó, 3 drb csemege-ka-nál és villa, 1 dib levéltartó, 3 drb zsebtükör, 2 drb gyufatartó, 1 karos szék, 1 tehén, 1 feszület, 1 kehely, 1 fekvő szarvas és 1 tükör-asztal. Összesen bekülde-tett 107 ilrb müfaragászati tárgy, melyeknek ára becs-érték szerint tesz 445 frt 50 krt.

2) 121 darab friae és ornament-tanulmány fából, melyeknek becsértéke 301 frt.

3) Mintázások agyagból, viaszból és gypazből 47 drb, melyeknek ára 185 frt.

nem mondhatjuk, hogy az egy nagy nemzetközi kiál-lítás fogalmának egészen megfelelt volna, minthogy abban a fiatal köztársaság által felhívott vén Európa igen gyenge mérvben felelt meg a hozzá intézett fel-hívásnak éa ugy a bécsire, mint a más kettőre vissza-tekintve, a részvétel Európa részéről egyáltalában szeliden kifejezve is nagyon szűkölködő volt: e te-kintetben tehát nem sikerült, mit csakis kicsapongó dimeusiókkal véltek helyrehozni s ezzel a kiállítás si-kerének nemzetközi jellegét megmenteni.

A főépületben a különböző kiállítási osztályok sem terjedelem, se gazdagságra nézve nem voltak pár-huzamba állíthatók azon kiválogatott tárgyakból össze-állított kiáliitással, tnsly által Anglia, Francia- és Né-metország m nt a civilizáció és kultura legfőbb ténye-zői Bécsbea, a kijelölt küzdheiyen egymást felülmúlni és egymás közt a diadalmat kételyessé tenni ohajtották. Mindezek az országok gyengék és Ausztria-Magyaror szág is csak mint Németország függeléke volt repre-sentálva, mi eléggé sajnos, de ugy volt. A kisebb or-szágok pedig, ezek rendesen és igen természetesen csak azt szokták tenni, amit a nagyobbak, de szűkeb b határok között. Az Oriens, Egyptom kivételével egé-szen képviseletlen volt.

S hát mig a részletek díszének tekintetéből, mit mondjak; mennyire különbözött a bécsitől az egész ugy a fényes külső és az izlésteljes elrendezésre, mint a kirakásra nézve.

Annál kellemesebben hatott a nézőre Japán és Ohinának megjelenése, mely minden tekintetben a Bécsben oly annyira megbámultakat ÍB háttérbe szo-rította ; mi magyarázatát a szomszédos fokvéaben és azon kereskedelmi összekötésben leli, melyet semmi-nemű konkurrencia meg nem gyengithet.

Aki San-Franciscoban az egyes chinai és japáni bazárok tulhalmozottságát látta, könnyen megérthette, hogy Japán éa Chinára nézve a feladat fényes kivitele igen megvolt könnyítve. Az is, ami Bécsben ezen két

-