nemzetkÖzi kapcsolatok multidiszciplinÁris doktori … · 2017-12-01 · “nemzetkÖzi...
TRANSCRIPT
“NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK”
MULTIDISZCIPLINÁRIS DOKTORI ISKOLA
TÉZISGYŰJTEMÉNY
Jobbágy István
SZLOVÁKIA ÉS AZ EURÓPAI NEMZETKÖZI SZERVEZETEK KAPCSOLATA, KÜLÖNÖS
TEKINTETTEL A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRE
A SZLOVÁKIAI MAGYAR KISEBBSÉG ÉS AZ EURÓPA TANÁCS (1990 – 2004)
CÍMŰ PH.D. ÉRTEKEZÉSHEZ
Témavezető:
Dr. Szarka László
Budapest, 2009
Nemzetközi Kapcsolatok és Világgazdasági Tanszék
TÉZISGYŰJTEMÉNY
Jobbágy István
SZLOVÁKIA ÉS AZ EURÓPAI NEMZETKÖZI SZERVEZETEK KAPCSOLATA,
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRE
A SZLOVÁKIAI MAGYAR KISEBBSÉG ÉS AZ EURÓPA TANÁCS (1990 – 2004)
CÍMŰ PH.D. ÉRTEKEZÉSHEZ
Témavezető:
Dr. Szarka László
© Jobbágy István
2
Tartalomjegyzék
I. Kutatási előzmények és a téma indoklása
II. A felhasznált módszerek
III. Az értekezés eredményei
IV. Főbb hivatkozások
V. A témakörrel kapcsolatos saját publikációk jegyzéke
3
I. Kutatási előzmények és a téma indoklása
Az alábbi értekezés az 1993. január 1-jével önállóvá vált Szlovákia nemzetközi
kapcsolatait kívánja a kisebbségvédelem területein strukturális vizsgálat alá venni.
Szlovákia önállósodásának és a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe való
betagozódásának folyamatában a nemzetközi szervezeteknek döntő szerepe volt. A
nemzetközi közösség Szlovákiával kapcsolatban tanúsított fokozott figyeleme nemcsak
az államok megszűnése és keletkezése idején tapasztálható szokványos eljárás volt, mivel
az önállóságot elnyert állam kisebbségi problémákkal terhelten lépett a nemzetközi
porondra.
1989 után az egykori Jugoszlávia és Szovjetunió felbomlásakor kirobbant
fegyveres konfliktusok - a két világháború közötti időszakhoz hasonlóan - ismét a
nemzetközi kapcsolatok egyik központi kérdésévé tették a közép- és kelet-európai
nemzeti kisebbségek kérdését, mivel azok - az emberi jogi megközelítés mellett -
biztonságpolitikai dimenziót is kaptak. Az értekezés címében jelzett kisebbségi kérdést
tehát a következőkben a szlovákiai magyar nemzeti kisebbségre fogjuk leszűkíteni, mivel
a nemzetközi rendre és biztonságra potenciálisan csak ennek a kisebbségnek helyzete
gyakorolt számottevő hatást Szlovákia esetében. A nemzetközi szervezetek közül az
Európa Tanács kapott kitüntetett szerepet munkánkban, mivel a kisebbségi jogok
területén ennek a szervezetnek jutott kiemelkedő és hosszú távon is meghatározó szerep.
2004. május 1-jével Szlovákia és Magyarország az Európai Unió tagjai lettek,
amely – ha nem is viharos gyorsasággal – de változást hoz majd a nemzeti kisebbségek
problémáinak kezelésében is, mivel külső biztonságpolitikai kérdésből EU-n belüli, belső
4
etnopolitikai problémává válik. Nyugat-Európa ezek után már nem tekinthet rajta
kívülálló kérdésként a közép-európai kisebbségek problémáira, mivel a kérdés meg fog
jelleni az EU intézményrendszerén belül. A fenti 2004-es korszakhatár miatt
véleményünk szerint magától érthetődik, hogy vizsgálódásunkat az 1990 és 2004 közötti
időszakba helyezzük. Az értekezés címében megjelölt probléma vizsgálatát egy
négyelemes modell segítségével fogjuk elvégezni, amelyben a Szlovákián és a szlovákiai
magyar kisebbségen kívül, Magyarország és a nemzetközi közösség is helyet kapott. Ez a
négyelemes modell fokozatosan alakult ki a kisebbségi kérdéssel foglalkozó
szakirodalomban, amelyről a módszertani részben vázlatos áttekintést adunk.
5
II. A felhasznált módszerek
A kisebbségekkel foglalkozó szakirodalomban több szerző próbálkozott a közép-
és kelet-európai kisebbségek problémájának modellezésével. R. Brubaker jugoszláviai
nacionalizmusok összecsapásán keresztül mutatatta be a lakóhely szerinti állam,
kisebbségek és az anyaország kapcsolatát. Brubaker (1996) háromelemes modelljével
(triadic nexus) kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy a hármas viszonyrendszer gyorsan
változó (dynamic interdependence) etnopolitikai teret hozott létre. Ez a lakóhely szerinti
állam (nationalizing state, host-state), a nemzeti kisebbségek (national minority) és – a
közép-kelet-európai viszonyok között általában a kisebbség által lakott területtel
szomszédos – az anyaország (national homeland, kin-state) közötti kapcsolatrendszert
jelentett. Ez az etnopolitikai tér a kisebbségek önrendelkezési (autonómia, elszakadás), a
lakóhely szerinti állam etnikai homogenizációs, valamint az anyaország nemzeti
integrációs törekvései miatt sok konfliktust hordoz. A fenti háromelemes modell azonban
nélkülözi a nemzetközi közösség által kifejtett ellenőrző-csillapító szerepet, amely 1990
után meghatározóvá vált a térség nemzetközi kapcsolataiban. A Brubaker-i modellbe
éppen ezért célszerű beemelni egy negyedik dimenziót (elemet). Ezt a dimenziót a
nemzetközi szerveztek, illetve esetünkben az európai intézmények (pl. EBEÉ/EBESZ,
ET, EU) bővítési és intézményesülési folyamatai képviselik, amelyek az etnopolitikai
konfliktusokat mérsékelni, szabályozni és ellenőrizni próbálták. Brubaker háromelemes
modelljének a fenti hiányosságok mellett felróható az is, hogy egy szélsőséges példán
keresztül a konfrontációt helyezte előtérbe, s nem adott választ arra a kérdésre, hogy mi
készteti együttműködésre az egyes etnopolitikai szereplőket.
6
A kilencvenes években a közép- és kelet-európai etnikai konfliktusok iránt a
tudományos körökben megélénkült érdeklődés miatt a Brubaker-i hármas
viszonyrendszer viszonylag élénk vitát váltott ki. A szakirodalomban lezajlott vita során
az egyes szerzők visszza-visszatértek a Brubaker-i hármas viszonyrendszeréhez, s
megerősítették, kiegészítették illetve cáfolták annak egyes megállapításait. A kutatók
többsége egyetértett abban, hogy a nemzetközi közösség nélküli háromelemes modell
magyarázó ereje gyenge, s ezért azt ki kell egészíteni a nemzetközi szervezeteket
tartalmazó negyedik dimenzióval. Így például D. J. Smith modellje (2002) is már egy
négyelemes modellt (quadratic nexus) ajánl elemzési keretül.
Brubaker felhívta a figyelmet arra, hogy az 1989 utáni Közép-Kelet-Európa sok
tekintetben hasonlít a két világháború közötti önmagára, s ezzel kacsolatosan több
jóslatként is értelmezhető megállapítást tett. Érvelése szerint mindkét korszakra igaz,
hogy az etnikai konfliktusok meghatározó erővel voltak jelen a térségben. Brubaker bár
elutasította azt az érvelést, hogy éles különbségek tehetők az etnikai vonalak mentén
építkező európai „Kelet” (ethnic state), illetve a polgári jogeleveket (civic state) követő
„Nyugat” között, érvelésének vonalvezetése mégis ezt a sztereotípiát erősítette. A
szakirodalom azonban figyelmeztett arra, hogy a Európa nyugati felében a 20. századot
megelőzően lejátszódtak etnikai homogenizációs folyamatok. A kutatók azt is
hangsúlyozták, hogy a fenti közép-kelet-európára vonatkoztatott sztereotípiát ideje volna
gyökeresen átértékelni, mivel a térségben már az I. világháború előtt is több elképzelés
született az etnikai konfliktusok kezelésére. De éppen a Nyugat (Németország és az
antant) beavatkozása miatt váltak kezelhetetlenné a kiéleződött ellentétek.
7
Brubaker a két világháború közötti időszakra visszautalva fogalmazza meg azt a
jóslatát, hogy a területeitől és oroszajkú polgárainak jelentős tömegeitől „megfosztott”
Oroszország hasonló szerepet tölhet be mint a huszas-harmincas évek Németországa.
Brubaker művének publikálása óta eltelt évek azonban bizonyították, hogy Oroszország
csak „korlátozott” keretek között használta ki a kisebbségi kérdést külpolitikai céljai
megvalósítására.
Visszatérve a négyelemes modellhez, a szakirodalom éppen a nemzetközi
szervezetek 1989 utáni szerepének tulajdonítja azt, hogy a két világháború közötti
időszak Brubaker-i forgatókönyve nem valósult meg a hidegháború utáni Közép- és
Kelet-Európában. A két világháború közötti időszakban egy először elszigetelségben elő,
majd egyre inkább agresszív politikát folytató Szovjetunióval és Németországgal,
valamint egy többé-kevésbé visszahúzódó vagy közömbös Nyugattal (Nagy-Britannia,
Franciaország, USA) kellett Közép-Kelet-Európa vezetőinek számolni. Ezzel szemben
1989 után a szovjet tömbből „kiszabaduló” országok egy erős euroatlanti erőtérrel
találták magukat szemben, amely a hozzá való csatlakozást (erőforrásokhoz való
hozzáférést) bizonyos demokratikus minimum (pl. emberi és kisebbségi jogi elvárások)
teljesítéséhez kötötte.
Az euroatlanti integráció folyamata (EBEÉ/EBESZ, ET, NATO, EU) azt
eredményezte, hogy a „nemzeti önrendelkezés” (nacionalizmus) mellett az
„európaizálódás” (europeanisation) igénye is megjelent a térség államainak politikájában.
E két folyamat tehát egymás mellett létezett az 1989 utáni időszakban. A demokrácia
alapintézményei és a polgári elvek (pl. többpártrendszer) viszonylag gyorsan teret
nyertek a közép- és kelet-európai országokban. Ami az elvek mindennapi alkalmazását
8
illetve tartalommal való megtöltését illeti, abban már jelentős hiányosságok voltak
megfigyelhetők. Ez fokozottan érvényes volt a kisebbségi jogokra. Az etnikai
konfliktusok kezelésében az EBEÉ/EBESZ struktúrái, a kisebbségi főbiztos
intézményének megteremtése után biztató eredményeket tudott felmutatni. Ez köszönhető
volt annak is, hogy a főbiztos olyan, viszonylag erős jogosítványokat kapott, amelyek
egyes esetekben az államok szuverenitásának határait is kérdésessé tették a kisebbségi
kérdés kezelésében. Az EBESZ struktúrák azonban csak a közép- és kelet-európai
országokban felgyülemlett biztonságpolitikai kockázatok mérséklését vállalhatták, mivel
a régi ET-tagországok (pl. Nagy-Britannia, Spanyolország) még európai léptékben sem
engedték univerzálissá tenni a kisebbségi jogokat. Ezek az országok saját stabilitásukat és
szuverenitásukat féltették, mivel például a baszk vagy az északír kérdésben is indokolnak
tűnhetett a főbiztosi beavatkozás. Ebből adódóan az 1990-es években erős kötelező
érvényű nemzetközi jogi garanciákkal nem sikerült körülbástyázni a nemzetközi
kisebbségvédelmet. Itt elsősorban az Európa Tanácsban (ET) folyó jogalkotási
folyamatra gondolunk. Míg az EBESZ esetében közép- és kelet-európai országaira
lehetett korlátozni a kisebbségi problémák kezelését, addig az ET struktúráiban az egész
kontinenst érintő kisebbségpolitikai döntéseket kellett volna meghozni. A fentiekben
említett – a régi ET-tagországok - szuverenitásra és stabilitásra vonatkozó félelmei miatt
azonban sok esetben még az alapfogalmak (pl. nemzeti kisebbségek fogalmának
meghatározása) tekintetében sem született megegyezés.
A másik „fronton”, az Európai Unióhoz való csatlakozás tekintetében sem
születtek megnyugtató, hosszú távú megoldások, mivel a kisebbségi kérdés tekintetében
más elvek vonatkoztak a régi és az új tagországokra. Magyarán, a régi tagországoktól
9
nem követelték meg olyan normák teljesítását, amelyeket viszont a csatlakozóknak
teljesíteni kellett. Így az „európaizálódással” kapcsolatosan megkövetelt nemzetközi
kisebbségpolitikai standardok is – Brubaker-i kifejezéssel élve - egy gyorsan változó
viszonyrendszerbe (dynamic interdependence) kerültek, mivel az EU-hoz csatlakozott
közép- és kelet-európai országok joggal feltételezhették, hogy a csatlakozás után már
nem lehet kettős mércével mérni, s rajtuk is csak a régi tagállamok által betartott elveket
lehet majd számon kérni.
Az értekezés – támaszkodva a szakirodalmi előzményekre - egy négyelemes
politológiai modell segítségével elemzi a lakóhely szerinti állam, anyaország, nemzeti
kisebbségek és nemzetközi közösség alkotta négyes viszonyrendszert, amelyben nagy
figyelmet fordítunk az egyes elemek strukturális összetevőire. Az általunk választott
elemzési keretben nagy hangsúlyt kap a történeti összehasonlító módszer alkamazása,
amely lehetővé teszi a két világháború közötti kisebbségvédelmi rendszer és az 1990 után
kialakult európai kisebbségvédelem közötti párhuzamok vonását. A történeti résznek
biztosított viszonylag nagy terjedelem lehetőséget ad arra, hogy – Szlovákia példáján
keresztül – választ adjunk arra kérdésre, hogy milyen párhuzamok és különbségek
figyelhetők meg a fent említett két korszak között. Munkánk a nemzetközi kapcsolatok
tanulmányozására elfogadott multidiszciplináris megközelítést alkalmazza, ami jelen
esetben azt jelenti, hogy a nemzetközi politikaelmélet, a történet- és jogtudomány
módszerei kerülnek alkalmazásra.
Röviden összegezve a fentiekben tárgyaltakat, megállapíthatjuk, hogy négyelemes
modellünk a következő főbb elemeket különbözteti meg: lakóhely szerinti állam
10
(Szlovákia), anyaország (Magyarország), nemzeti kisebbség (szlovákiai magyar
kisebbség) és a nemzetközi közösség (EBEÉ/EBESZ, ET, EU, FUEN). Elméletünk
szerint az etnopolitika alkotja a modell elemei között az összekötő kapcsot, mivel ezen
keresztül érintkeznek egymással a modell egyes elemei, intézményei.
11
III. Az értekezés eredményei
1. A két világháború közötti és az 1989 utáni korszak között strukturális
hasonlóságok figyelhetők meg: a lakóhely szerinti állam, anyaország, nemzetközi
közösség és a nemzeti kisebbségek alkotta négyelemes viszonyrendszer. A strukturális
hasonlóságok ellenére az 1990 és 2004 közötti korszak abban különbözik az 1918 és
1938 közötti időszaktól, hogy az etnopolitikai feszültségek a nemzetközi szervezeteknek
sikerült megfelelően ellenőrzött keretek közé szorítani. (Ez a megállapítás természetesen
csak a volt Jugoszlávián és Szovjetunión kívüli, euroatlanti integrációba bekapcsolódott,
közép- és kelet-európai térségekre vonatkozik.)
2. Az 1990 utáni EBEÉ/EBESZ keretein belül követett kisebbségpolitika egy olyan
gyakorlat volt, amely a két világháború közötti népszövetségi korszakhoz hasonlóan,
elsősorban biztonságpolitikai indíttatású volt és Közép-Kelet-Európára volt korlátozva.
3. Az etnikai konfliktusok kezelésének viszonylagos sikerei ellenére az 1990 utáni
időszakban sem sikerült erős jogi garanciákkal körülbástyázni a nemzetközi
kisebbségvédelmet. Míg az EBESZ esetében közép- és kelet-európai országaira lehetett
korlátozni a kisebbségi problémák kezelését, addig az Európa Tanács struktúráiban az
egész kontinenst érintő kisebbségpolitikai döntéseket kellett volna meghozni. Nyugat-
Európa hagyományos nagyhatalmai a szuverenitásra és stabilitásra leselkedő veszélyt
láttak az egy erős kisebbségvédelemi mechanizmus megteremtésében.
4. A két világháború közötti időszak és az 1990 utáni éra közötti párhuzamok
Szlovákia esetében is kimutathatók, amelyre a legérzékletesebb példát a kisebbségi
intézményrendszer szolgáltatta. Szemléletes példaként szolgál erre az a tény, hogy a két
világháború közötti és az 1990 utáni időszakban is csak az alapfokú oktatás volt
12
„problémamentes”, míg a közép- és felsőfokú kisebbségi oktatás nagy intézményi
hiányosságokkal küszködött, amely erősen kihatott a magyar kisebbség gyenge
munkaerő-piaci pozícióira is. Ezzel párhuzamosan erős párhuzamok figyelhetők meg a
nyelvhasználati jogok területén is.
5. Az 1990 utáni szlovákiai kisebbségvédelmi jogalkotás egyik meghatározó elve
lett a kisebbségi jogokkal kapcsolatos költségek minimalizálása, ami több esetben azt
eredményezte, hogy az erősebb kötelezettségvállalásokat a szlovák kormány elutasította,
illetve a kötelező jogérvényű vállalásokat pedig nem kielégítő mértékben teljesítette.
6. A szlovákiai politikai intézményrendszeren belüli etnikai törésvonal jelentős
mértéket öltött 1990 után is. A két világháború közötti időszakhoz hasonlóan a
pártrendszeren keresztül domborodott ki legerősebben az etnopolitika, amely nagyrészt a
választási rendszer arányos voltának volt köszönhető. Az etnikai megosztottság éle 1998
után „tompult”, amikor a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kormánytényező lett. A
kormányrészvétel ugyanis mindkét oldalon – szlovák többségi pártok és MKP -
kikényszerítette a kompromisszumokat.
7. Az etnikai törés olyan intézményekben is jelentkezett, amelyek nem tartoztak
szorosan a végrehajtó hatalom ellenőrzése és befolyása alá. A szlovákiai katolikus
egyházban egyházkormányzati (magyar főpásztor) és oktatási (papok és hitoktatók
képzése) szinten jelentkezett a szlovák-magyar feszültség. A szlovákiai református
egyház magyar jellege miatt egyes kérdések (felsőoktatás kérdése 2004-ig, kárpótlási
kérdések) kapcsán beszélhetünk állam és egyház közötti feszültségről is.
8. A kisebbségek intézményi struktúrájának megerősítéséhez és fejlesztéshez – 1990
és 2004 között – nélkülözhetetlen volt a magyar kisebbség részvétele a végrehajtó
13
hatalomban, mivel ez a kérdés ebben az időszakban a politikai erőviszonyok és alkuk
fogja volt. Ebből a helyzetből csak akkor lehetne jelentős pozitív elmozdulást tapasztalni,
ha intézményi autonómia kiharcolásával (alkotmányos biztosítékokkal) sikerülne
függetleníteni a kisebbségi intézményrendszert a mindenkori végrehajtó hatalomtól. A
szlovákiai pártrendszer struktúrájából adódóan ezt csak erős nemzetközi támogatással
lehetne elérni, amit a nemzetközi kisebbségvédelem a jelenlegi formájában nem tud
biztosítani.
9. Az 1998 és 2006 közötti időszakban – a magyar kisebbség kormányrészvételének
köszönhetően - Szlovákiában több kisebbségpolitikai területen jelentős előrelépésre
került sor. Maradandónak azonban csak azok az intézkedések bizonyultak, ahol sikerült
szilárd intézményi kereteket kialakítani (pl. önálló magyar egyetem). Egyéb – a magyar
kisebbség szempontjából fontos - területeken (pl. közigazgatás) a kormányváltással a
magyar részvétel lehetőségei is beszűkültek, mivel egyszerű pártpolitikai ügyként lehetett
kezelni az itteni változásokat. Ez azt eredményezte, hogy a 2006-os kormányváltás után a
magyar hivatalnokok jelentős részét elbocsátották, s ezzel párhuzamosan a hivatalos
magyar nyelvhasználat lehetőségei is összeszűkültek
10. Az euroatlanti csatlakozás előrehaladtával – az 1990-es évek végétől - a
kisebbségi problémák hosszú távú kezelését az Európa Tanács intézményei vállalták
magukra, amelyekben kiemelt szerepet kapott a Regionális vagy kisebbségi nyelvek
európai kartája (Nyelvi Karta), illetve a Nemzeti kisebbségek védelmének európai
keretegyezménye (Keretegyezmény). Az általunk elemzési keretül használt négyelemes
modell működése rendkívül jól követhető az ET fenti két kisebbségpolitikai
mechanizmusán keresztül. A Nyelvi Karta és a Keretegyezmény monitoring
14
mechanizmusán keresztül a négyelemes modell szereplői strukturált formában
jeleníthetik meg érdekeiket. (Az értekezésben feldolgozott több száz oldalnyi levéltári
dokumentum jól beilleszthető volt az elemzési keretül választott négyelemes modellbe.)
11. Az 1990 és 2004 közötti szlovákiai példa azt mutatta, hogy a kisebbségi jogok
kiszélesítésének folyamatában fontos segítséget jelenthetnek a Keretegyezmény és a
Nyelvi Karta által biztosított lehetőségek, de ezek önmagukban nem elegendőek. A
fontos területeken ugyanis a szlovákiai belpolitikai „küzdőtéren” lehetett eredményeket
elérni (pl. magyar kisebbségi felsőoktatás). Az ET kisebbségvédelmi mechanizmusai
főként a gyakorlatban már meglévő jogok kodifikálásában hoztak előrelépést. Több
területen (pl. alap- és középfokú oktatás) a meglévő kisebbségpolitikai gyakorlatot
rögzítettek, illetve szilárdabb jogi keretek közé helyezték azokat.
12. A Nyelvi Karta és a Keretegyezmény monitoring mechanizmusainak egymásra
épülő jelentéseiből megállapítható, hogy a nemzetközi közösség a kisebbségi problémák
gyakori napirendre tűzésével és a vállalások nyilvános számonkérésével próbálja
ösztönözni a részes államokat. Erre szolgálnak például az ET főtitkárának kétévenkénti
jelentései és az írásos anyagok publikálása. Szlovákia esetében egyelőre túl enyhének
tűnik az ET nemzetközi nyilvánosságra alapozott szankciómechanizmusa, mivel a fontos
kérdésekben a szlovák kormány nem hajlandó változtatni a fennálló gyakorlaton. Erre jó
példaként szolgált az 1995-ös államnyelvtörvény, amelyet a Nyelvi Karta szakértői
bizottságának bírálatai után sem volt hajlandó módosítani.
13. A Nyelvi Karta szlovákiai változata kidolgozásának folyamata megmutatta, hogy
erősíteni kell a kisebbségi szervezetek koordinációját, mivel az egyes szervezetek által
kidolgozott álláspontok jelentős eltéréseket mutattak. E mellett nyilvánvaló vált, hogy a
15
szlovák kormány által a két (Nyelvi Karta és Keretegyezmény) ET monitoring
mechanizmushoz benyújtott időszaki jelentések adatai kevés eligazítást adtak a szlovákiai
kisebbségek valóságos helyzetéről. Így ezen adatok kiegészítése az adott kisebbségeket
képviselő szervezetek képviselőire hárultak, mivel nekik kellene kiegészíteni a hiányzó
adatokat. Ebben a tekintetben Szlovákiában a kisebbségi civil intézményi háló még csak
a status nascendi állapotában van, mivel az adatgyűjtés sok esetben kampányszerű (azaz
nem folyamatos) és az anyagi források sem mindig állnak rendelkezésre.
14. Fontos volna például minden egyes Szlovákia által benyújtott időszaki jelentés
mellé ún. árnyékjelentést mellékelni, amely hatásos ellenpontját képezhetné a
kormányzati álláspontnak. A kilencvenes években ennek a feladatnak egy jelentős részét
Komlóssy József, az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) alelnöke látta el,
aki aktívan képviselte magyar kisebbségek ügyeit az európai kisebbségvédelmi
fórumokon. A FUEN magyar képviselőjének munkáját is nehezítette az a körülmény,
hogy a különböző magyar kisebbségi szervezetektől nem kapott naprakész információkat,
mivel nem volt megfelelően kiépítet és finanszírozott anyagi és személyi háttere ennek a
fontos munkának.
15. A jövőben tehát a magyar kisebbségi szervezetek részéről folyamatos és jól
dokumentált adatgyűjtésre lenne szükség, mivel ennek hiányában az egyes állítások
nehezen igazolhatók a nemzetközi szervezetek előtt. Ehhez azonban az egyes
intézmények munkájának összehangolására lenne szükség, illetve az a mindenkori
szlovákiai kormánypolitikától való anyagi függetlenségének megteremtésére.
16
IV. Főbb hivatkozások
Bárdi Nándor-Éger György (szerk.) [2000]: Útkeresés és integráció. Válogatás a határon
túli magyar érdekvédelmi szervezetek dokumentumaiból 1989-1999. Teleki László
Alapítvány, Budapest.
Bíró Gáspár [1998]: Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába.
Teleki László Alapítvány, Budapest.
Bokorné Szegő Hanna [1998]: Nemzetközi jog. Aula, Budapest.
Buergenthal, Thomas [2001]: Nemzetközi emberi jogok. Helikon, Budapest.
Brubakers, Rogers [1996]: Nationalism reframed – Nationhood and the National
Question in the New Europe”, University Press, Cambridge.
Enyedi Zsolt-Körösényi András [2001]: Pártok és pártrendszerek. Osiris Kiadó,
Budapest.
Girasoli, Nicola [1995]: A nemzeti kisebbségek fogalmáról. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Gurr, T. R. – Harff, B. [1994]: Ethnic Conflict in World Politics. Boulder – san Francisco
– Oxford, Westview Press.
Gyurcsík Iván: A szlovákiai magyar pártok karaktere és genézise. In: Regio, 1996/3.
Gyurcsík Iván [2001]: A szlovákiai magyarok jogi helyzete és az európai nemzetközi
szervezetek. Doktori értekezés, BKÁE.
Gyurgyík László: Demográfia, település- és társadalomszerkezet. In: Fazekas József-
Hunčík Péter [2004]: Magyarok Szlovákiában (1989-2004). Fórum Kisebbségkutató
Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó. Somorja-Dunaszerdahely.
G. Márkus György: A törésvonalak három családja a kelet-közép-európai
pártrendszerekben – Magyarország példája. In: Politikatudományi Szemle, 1997/1.
17
Halász Iván-Majtényi Balázs: Magyarország és a szomszédos országok státustörvényei.
In: Halász-Majtényi-Szarka (szerk.) [2004]: Ami összeköt? Státustörvények közel és
távol. Gondolat, Budapest.
Hamberger Judit: A magyar koalíció pártja a kormányban. In: Fazekas József-Hunčík
Péter [2004]: Magyarok Szlovákiában (1989-2004). Fórum Kisebbségkutató Intézet-
Lilium Aurum Könyvkiadó. Somorja-Dunaszerdahely.
Henrard, Kristin [2000]: Devising an Adequate System of Minority Protection. Kluwert
Law International, Hague.
Horowitz, Donald L. [1995]: Ethnic Groups in Conflict. University of California Press,
Berkeley.
Ishiyama, John T. – Marijke Breunig [1998]: Ethnopolitics in the New Europe, Lynne
Rienner Publishers, London.
Juberias, Carlos Flores: Választási törvényhozás és etnikai kisebbségek Kelet-Európában.
In: Politikatudományi Szemle, 1998/2.
Kostelecký, Tomáš [2002]: Political Parties after Communism. Woodrow Wilson Center
Press. Washington, D. C.- The John Hopkins University Press, Baltimore and London.
Korhecz Tamás [1995]: Some East-European Minority Acts in Comparison with the
framework Convention of the Council of Europe. CEU, Budapest.
Kovács Péter [1996]: Nemzetközi jog és kisebbségvédelem. Osiris, Budapest.
Kymlicka, Will - Opalski, Magda (szerk.) [2000]: Can Liberal Pluralism be Exported.
Western Political Theory and Ethnic Relations In Eastern Europe. Forthcoming Oxford
University Press, kézirat.
18
Lipset, Seymour-Rokkan, Stein [1967]: Party System and Voter Alighments: Cross
National Perspectives. The Free Press, New York.
Mesežnikov, Grigorij: The Open Enden Formation of Slovakia’s Political Party System.
In: Szomolányi, Soňa – John A. Gould (szerk.) [1997]: Slovakia: Problems of
Democratic Consolidation. Slovak Political Science Association-Friedrich Ebert
Foundation, Bratislava.
Römmele, Andrea [1999]: Cleavage Structures and Party Systems in East and Central
Europe. In: Lawson, K. – Römmele, A. – Karasimeonov, G. (eds.): Cleavages, Paties,
and Voters: Studies from Bulgaria, The Czech republic, Hungary, Poland, and Romania.
Westport: Preager.
Sándor Eleonóra: Slovensko-maďarská základná zmluva. In: Hunčík Péter-Mesežnikov,
Grigorij (szerk.) [1996]: Slovensko 1995. Súhrnná správa o stave spoločnosti. Nadácia
Sándora Máraiho, Bratislava.
Szász Alpár Zoltán [2004]: A magyar kisebbségeket képviselő pártok választási
sikeressége (1990-2003). In: Rodosz-tanulmányok (2004) III. Kriterion Könyvkiadó,
Kolozsvár.
Smith, David J.: Framing the National Question in Central and Eastern Europe. A
Quadratic nexus? In: The Global Review of Ethnopolitics, September 2002.
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar
politikai pártok működése 1989-1998). In: Fazekas József-Hunčík Péter (szerk.) [2004]:
Magyarok Szlovákiában (1989-2004). Fórum Kisebbségkutató Intézet-Lilium Aurum
Könyvkiadó. Somorja-Dunaszerdahely.
19
Strmiska, Maxmilián [2003]: Conceptualization and typology of European regional
parties: a note on methodology. In: Středoevropské politické studie, 2003/spring-summer.
(www.cepsr.cz)
Szalayné Sándor Erzsébet [2003]: A kisebbségvédelem nemzetközi jogi
intézményrendszere a 20. században. MTA Kisebbségkutató Intézet - Gondolat Kiadói
Kör, Budapest.
Salat Levente: Etnopolitika – konfliktustól a méltányosságig. In:
http://adatbank.transindex.ro /html/alcim_pdf864.pdf
Vizi Balázs [2003]: Az európai Unió és a kisebbségi nyelvek. In: Nádor Orsolya-Szarka
László: Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Akadémiai
Kiadó, Budapest.
Winter, Liven de – Türsan, Huri (szerk.) [1998]: Regionalist Parties in Western Europe,
Routlegde, London-New York.
20
V. A témakörrel kapcsolatos saját publikációk jegyzéke
Könyvek:
Válogatott tanulmányok Szlovákia gazdaságföldrajzához (szerk.). Pont Kutatóintézet,
Komárom, 2004.
Válogatott tanulmányok Szlovákia gazdaságtörténetéhez (szerk.). Pont Kutatóintézet,
Komárom, 2004.
Etnikai (kisebbségi) pártok a két világháború közötti Csehszlovákiában a parlamenti
választások eredményeinek tükrében. In: Egry Gábor-Feitl István (szerk.): Kárpát-
medencei népek együttélése a 19.-20. században, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005.
Dél-Szlovákia hátrányos társadalmi és gazdasági helyzetének két világháború közötti
gyökerei (1918-1938) In: Bodnár E. - Demeter G. (szerk.): Tradíció és modernizáció
Európában a XVIII-XX. században. Budapest, 2008.
Folyóiratok:
Új vágányokon a cseh kisebbségi politika? In: Acta Humana (Budapest), 2001. No. 44-
45.
A kisebbségek fogalmának definíciós problémája a nemzetközi kapcsolatokban. In:
Magyar Kisebbség (Kolozsvár), 2002 /2. szám
A kisebbségek fogalmának definíciós nehézségei a szlovák-magyar kapcsolatokban. In:
Pont Társadalomtudományi Folyóirat, 2002/1. szám
Magyar etnikai pártok Szlovákiában 1989 után. In: Pont Társadalomtudományi Folyóirat,
2006/1. szám
21
A szlovák kisebbségpolitikai törekvések és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek
Európai Kartája. In: Kisebbségkutatás, 2008/1. szám.
Szlovákia és az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája,
különös tekintettel az ellenőrző mechanizmusra. In: Pro Minoritate, 2009. szám
Konferenciakiadványok:
Csehország és kisebbségei az új évezredbe. In: RODOSZ-tanulmányok 2001. Kriterion
könyvkiadó, Kolozsvár, 2001.
Anyaállam, befogadó állam, nemzetközi szervezetek és kisebbségek. In: Kempelen-
tanulmánykötet, Komárom, 2002.
Mezinárodní systém, ochrana národních menšin a etnické strany ve Střední Evropě v
meziválečném období a po roce 1989. In: Hlavičková, Zora - Maslowski Nicolas:
Nacionalismua v současných dějinách střední Evropy: od mobilizace k identitě, Praha,
2005.
Ethnic Changes in Slovakia between 1921 and 1991. In: Peykovska, Penka –Seres Attila
(eds.): Bulgarian-Hungarian Schoolarly Forum II., Sofia, May 26-28., 2007.
(www.ihist.bas.bg/sekcii/PINI/archiv.htm)
Egyéb:
A visszacsatolás után a politika élvonalában. In: Limes, 2007/2.
A Pont Társadalomtudomány Folyóirat (2002-2007) - szerkesztő
22