3

Hagyományok Házaaz Emberi Erőforrások Minisztériumának

nemzeti intézménye

A NÉPI IPARMŰVÉSZETIALKOTÁSOK

MINŐSÍTÉSÉNEK MEGÚJULTSZEMPONTRENDSZERE

Népi Iparművészeti Osztály2013

4

Szakmailag lektorálta:BESZPRÉMY KATALIN, CSUPOR ISTVÁN, G. SZABÓ ZOLTÁN

Szerkesztette:ILLÉS VANDA

Felelős kiadó:KELEMEN LÁSZLÓ

főigazgatóHagyományok Háza

Nyelvi lektor: SZÉLL KATALIN

A borítón lévő festett kazettát GAÁL JÁNOS készítette.Fotó: CSÁKÁNYI ZOLTÁN.

Készült a Regnum Press Kft. nyomdájában Budapesten (2013-ban)ISBN 978-963-7363-71-9

5

TARTALOM

BESZPRÉMY KATALIN: Köszöntő ..................................................................... 7SZABÓ ZOLTÁN: Tárgyak – alkotók – minőség – hitelesség:a népi iparművészet jelene és jövője ............................................................ 9ILLÉS VANDA: Fontos tudnivalók a minősítésről és aNépi Iparművész címről ............................................................................. 13CSUPOR ISTVÁN: A népi iparművészet, kapcsolatai más tárgyalkotóterületekkel, forrásai és céljai .................................................................... 19

A felkért szakértők által összeállított írások:Hímzés ........................................................................................................ 31Rátétes technikák ........................................................................................ 39Paszomány- és zsinórdíszítmények, kötött gombok ................................... 45Kékfestőmunkák ......................................................................................... 49Viseletek ...................................................................................................... 53Népviseletes baba ........................................................................................ 61Szőttes ......................................................................................................... 69Csipke .......................................................................................................... 79Nemeztárgyak ............................................................................................. 83Nemezkalapok (-fejfedők) ........................................................................... 95Népi ékszer................................................................................................ 101

Gyöngy ékszerek ................................................................................. 103Lószőr ékszerek ................................................................................... 107Fém népi ékszerek ............................................................................... 109

Bőrművesség ..............................................................................................115Lószerszámok ...................................................................................... 121Nyergek ................................................................................................ 124Szűcsmunkák ....................................................................................... 126Lábbelik: papucs, bocskor, cipő, csizma ............................................. 130

6

Fa alapanyagból készített tárgyak ............................................................. 135Pásztorművészet .................................................................................. 136Szaru-, csontmunka ............................................................................. 137Kéregmunkák ...................................................................................... 139Faragott bútor ....................................................................................... 140Festett bútor ..........................................................................................141Bognár, kocsikészítő ............................................................................ 144Kádár-, pintérmunkák .......................................................................... 145

Építmények és köztéri alkotások .............................................................. 147Épületdíszek ......................................................................................... 151Tetőfedés .............................................................................................. 152Kapu, kerítés ........................................................................................ 155Játszóterek ............................................................................................ 157Emlékoszlop ......................................................................................... 159Síremlékek, fejfák, sírkeresztek (sírjelek) ............................................ 162Nagyméretű köztéri szobrok, naiv szobrok ......................................... 164

Népi hangszerek ........................................................................................ 167Fajátékok ....................................................................................................175Gyékény, szalma, csuhé, sás, káka anyagokból készült alkotásokzsűrizési szempontrendszere .................................................................... 183Fűzvesszőből és a kárpát-medencében található fonható keményszárúanyagokból készült alkotások ................................................................... 191Mézeskalács .............................................................................................. 197Hímes tojás ............................................................................................... 201Fazekasság, kályhásság ............................................................................. 209Fémművesség: kovácsműves, késes, ötvös ............................................... 221Rendeletek ................................................................................................. 235

7

KÖSZÖNTŐ

Tisztelt Alkotók!

A népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatok átvételével 2004-től kezdtük el a Hagyományok Házában azt a folyamatot, melynek következ-ményeként megújult a zsűrizési tevékenység. Újra nagy hangsúlyt fektet-tünk a zsűrik profi ltisztítására, szakágankénti megszervezésére, a zsűri tagjainak (elméleti-gyakorlati szakemberek) körültekintő kiválasztására, valamint a nyitásra, párbeszédre zsűri és az alkotók között, melynek első lépcsőjeként megszületett „A népi iparművészeti alkotások minősítésének szempontrendszere” című füzetünk, melyben szakértőink szakáganként elemezték egy-egy szakterület helyzetét, az alkotásokkal szemben támasz-tott követelményeket, és már ebben az anyagban megnyilvánult az újítások,a nyitás lehetősége.Ezt a füzetet számos személyes találkozó, konferencia követte. Az alkotói folyamatok azonban soha nem lezárhatóak. Mestereink – mint kreatív alko-tó emberek – folyamatosan munkálkodnak a megújulás lehetséges formáin, és erre nem csak az alkotói belső igény, a pályázatok kihívásai, de a piac is kényszeríti őket. Egy, a ma embere számára dolgozó népi kézművesnek, népi iparművésznek létkérdés, hogy olyan használati, dísz- és ajándéktárgyakat készítsen, melyek bár egyértelműen tükrözik a forrást, az etnikus specifi kus stílusjegyeket, de mégis korszerűek, szépek, a XXI. század környezet- és öltözködéskultúrájába illőek.Több körülmény egybeeséseként 2013-ban megjelenhetett a 12/2004. (V. 21.) számú NKÖM, a népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatok végrehaj-tásáról szóló rendelet módosítása, melyben egyértelműen megfogalmaztuk a minősítés két összefüggő, de mégis szétválasztott kategóriáját, a „Hagyomá-nyos” A, B, illetve „Modern” A, B minősítést. A míves, szép ajándéktárgyak

8

születését ösztönözzük azzal, hogy 10 db ajándéktárgy zsűriszámmal egy MB zsűriszám kiváltható.Ezzel egyben elismerést nyert az a tény, hogy a mesterségbeli tudás, tárgyi anyanyelvünk elsajátítása – akár tárgyrekonstrukciók által is – érték, e nél-kül nincs továbblépés, de egyben létjogosultságot nyertek a bírálóbizottság előtt a míves, merészebb újító törekvések is.Időközben módosításra került a 31/2011. (III. 17.) Kormány rendelet, amely a népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatokkal foglalkozik. Ez lehe-tővé teszi, hogy olyan szervezet is Népi Iparművész címet kaphasson, amely a „Népi Iparművész” minősítő címmel rendelkező természetes személy tu-lajdonosa, tagja vagy alkalmazottja által előállított népi kézműves terméket értékesít és ezeket a termékeket zsűrizteti.E rendeletmódosítással lehetőséget kapnak ezek a szervezetek arra, hogya 2007. évi CXXVII. törvény „Adó alóli mentesség” című VI. fejezetének (85. §) n. pontja értelmében vásárokon, rendezvényeken áfamentesen értéke-sítsék zsűrizett termékeiket.Reméljük, hogy népi iparművészetünk egyre népszerűbb lesz, és a mester-ségbeli tudás, a helyi termékek, lokális hagyományok felértékelődése, vala-mint az ehhez kapcsolódó mozgalmak, programok meghozzák a népi kéz-művesség hazai és nemzetközi elismertségét.Ennek érdekében munkálkodik a Hagyományok Háza szorosan együttmű-ködve az alkotókkal, szakembereinkkel, mindnyájuknak megköszönve azt a sok építő gondolatot, melynek köszönhetően ez az új füzet is létrejöhetett.

BESZPRÉMY KATALIN

a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének vezetője

9

TÁRGYAK – ALKOTÓK – MINŐSÉG –HITELESSÉG:

A NÉPI IPARMŰVÉSZET JELENE ÉS JÖVŐJE

Mottó: „A nép művészete szoros össze-függésben van életének minden meg-nyilvánulásával, tehát meg nem halhat. (…) Előretörése mégis attól függ, nevel-hetünk-e olyan generációt, amely ezt a művészetet fölszíván magáévá teszi…” (MARGITAY ERNŐ 1910)

A népművészet kutatásának fontossága – akár történetiségét, akár területi elterjedését vizsgáljuk – kiemelkedő a Kárpát-medencében, hiszen Európa más területeivel ellentétben itt az utóbbi 150 évben zajló társadalmi, gazda-sági, politikai folyamatok mintegy átalakították, konzerválták, újjávarázsol-ták az itt élő népek, népcsoportok, kisebbségbe került vallási közösségek szellemi kultúráját, klasszikus angol kifejezéssel élve, folklórját.Európa más területeivel ellentétben nem találunk itt olyan népet, népcsopor-tot, amely népművészetét teljes egészében elveszítette volna, sőt, a folyama-tokat elemezve napjainkig ható alkotó tevékenységeket fi gyelhetünk meg.A Magyar Néprajzi Társaság és a Népművészeti Intézet Győrben 1952 novem-berében megtartott tanácskozása új korszakot nyitott az „élő népművészet” alakulásában. A főreferátumot Kresz Mária tartotta.1 A tanácskozás határozati javaslatai között első helyen szerepelt, hogy előter-jesztést intéznek a kormányhoz: létesítsenek olyan szervezeteket, hozzanak ehhez szükséges rendeleteket, amelyek képesek az alkotó népművészek

1 Kresz 1952. 10–43. Kresz Mária: Népi díszítőművészetünk fejlődésének útjai. Ethnographia LXIII. évf. 1952. 11-41.

10

támogatására. Ehhez a tanácskozáshoz köthető a népi iparművészet fo-galom bevezetése is.2

Itt született meg a Népi Iparművészeti Tanács létrehozásának gondolata, majd megalakult a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége, a HISZÖV. Az elmúlt mintegy ötven évet korszakolják a szak-emberek, bár időben még nem akkora a távolság, hogy lezárt, vagy egyálta-lában elmélyült kutatásokról lehetne szó.A Népművészeti Intézet kezdeményezésére országos népművészeti szakági pályázatok alakultak, így 1963-ban a Kis Jankó Bori emlékére meghirdetett országos hímzéspályázat Mezőkövesden,3 1966-ban a Gerencsér Sebestyén emlékére meghirdetett országos fazekaspályázat Siklóson, 1967-ben a „Sár-közi Emlékdíj” – országos szőttespályázat Szekszárdon, illetve id. Kapoli Antal emlékére országos faragópályázat Balatonlellén.Az elmúlt évtizedekben a pályázatok kiírásában, bonyolításában, a kon-ferenciák rendezésében a NIT, a Népművelési (majd Magyar Művelődési)Intézet és a Hevesi Népművészeti Szövetkezet, újabban a Hagyományok Háza vette át a szervezést és a rendezést.Ezt a kulturális folyamatot a magyar népművészet szerves, tudatos foly-tatásának kell tekintenünk, ami az elmúlt 50–60 évben folyamatosan vál-tozott, átalakult. Ezt a változást, megújulást az alkotói indíttatás, a tár-sadalmi környezet, a társadalmi igény és a műbírálás (kialakított bírálati rendszer) folyamatosan alakítja, az adott kor követelményeinek megfele-lően változtatja.4

A 21. század elején jelentkező „népművészet” nem lehet ugyanolyan, mint egy évszázaddal, vagy akár csak 50 évvel ezelőtt, hiszen megváltoztaka társadalmi-gazdasági körülmények, és ezzel együtt az életmód, a szük-

2 A politikai döntés következtében 1953-ban a 2034/1953. MT-határozat, valamint a 34/1953. (VII. 7.) MT számú ren-delet értelmében megalakult a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége (HISZÖV) és a Népi Iparművészeti Tanács (NIT). A jogszabály a HISZÖV feladatává tette a háziipari és népművészeti szövetkezetek irányításának felügyeletét. A Népi Iparművészeti Tanács bíráló és ellenőrző szerv lett. A HISZÖV elnöke egyúttal a NIT elnöke is volt, és a HISZÖV Népművészeti Osztályának vezetője a NIT titkára lett. A NIT tagjai a Népművelési Minisz-térium, a Néprajzi Múzeum, a Népművelési Intézet, a Képző- és Iparművészeti Szövetség, az OKISZ képviselője, a Helyiipari Minisztérium (utódja a Könnyűipari Minisztérium) küldötte és két kiváló népművész lettek. A későbbiekben a NIT munkájában a Belkereskedelmi, a Könnyűipari Minisztérium küldöttei is részt vettek.

11

ségletek, az ízlésformáló tényezők. Mások a készítők, és nem ugyanazoka felhasználók sem, nem is beszélve az alapanyagokról. Ez nem jelenti azt,hogy jelen állapotunkban nem beszélhetünk már népművészetről. A fo-galom használatát kell megváltoztatni, átértelmezni, mivel olyan tárgyal-kotókkal van dolgunk, akik tevékenységükhöz elsősorban a hagyományos tárgykészítési technikákat alkalmazzák, fejlesztik tovább.A Hagyományok Háza – Magyar Népi Iparművészeti Múzeumának egyik legfontosabb feladata a jelenleg is alkotó népi iparművészek, tárgyalkotók szakmai segítése, munkáiknak elbírálását segítő szakmai zsűrik összeál-lítása, országos hatáskörrel a műbírálás rendjének folyamatos biztosítása.A szakértői, szakági elemzések megfogalmazták a különböző szakterületek tartalmi, esztétikai és technológiai követelményeit. Ezek a követelmények, kritériumok a szakértők legjobb tudásán és tapasztalataikon alapulnak, és ál-talában az alkotók egyetértésével találkoztak.Ez a mozgalmi jellegű kézműves tevékenység nem kevés művészi értékkel rendelkezik, ami tulajdonképpen kulturális tőke, így természetesen gazda-sági értéket képvisel, nem mellékesen a Hagyományok Háza profi ljához ki-válóan illeszkedik.Mindezek mellett tisztelegni szeretnénk azok előtt az alkotók előtt, akikáldozatos munkájukkal életben tartották a 20–21. századi új, kortárs népmű-vészeti folyamatokat, és ezáltal is öregbítették az ország hírnevét a nagyvi-lágban.A 21. században különös jelentősége lesz ezeknek a folyamatoknak, mivel átalakuló, globalizálódó világunkban az egyén személyiségét, nemzet-, nem-zetiségtudatát a nyelv mellett ezek és az ehhez hasonló tevékenységek éltetik.A tárgyalkotó népművészet, a népi iparművészet olyan művészeti folyamat, mely a nemzeti kultúra nélkülözhetetlen része, művészeti anyanyelvünk,

3 A nagy országos pályázatok az adott megyei tanácsok, a Népi Iparművészeti Tanács, a Háziipari és Népművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Népművelési Intézet szervezésében és rendezésében születtek meg

4 A meghatározásunk és Füzes Endre megfogalmazása között csekély az eltérés. A Népi Iparművészetünk időszerű kérdéseit tárgyaló konferencia 1985-ben Pécsett került megrendezésre. Füzes Endre határozta meg: „az a művészeti mozgalom, melyet népi iparművészetnek nevezünk, nem a történeti népművészet egyenes és spontán folytatása, hanem a történelmi örökség tudatos vállalásán, továbbfejlesztésén alapuló, önálló művészeti ág”.

12

a nemzeti kulturális örökség összetevője, identitástudatunk erősítője, ezért megőrzése, a társadalom kulturális igényei érdekében történő továbbfejlesz-tése alapvető feladat.Alapvető célkitűzéseink változatlanok: zsűriszámmal, védjeggyel kell el-látni a minősített alkotásokat a bóvli kiszorítása és a hazai piac védelme érdekében. Ehhez kiváló alapanyagok és ügyes kezű mesterek szükségesek.Ez a tevékenység állami feladat kell, hogy legyen, mely az alsófokú oktatás-tól kezdve szorgalmazza és elősegíti e művészeti ág elfogadását, továbbá a legkülönfélébb kulturális, tudományos szervezetek és civil szerveződések közreműködésével szélesíti a kortárs népművészet hagyományos és jelen ko-runkban élő megnyilvánulásait, tárgyi világát.

G. SZABÓ ZOLTÁN

a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának vezetője

13

FONTOS TUDNIVALÓKA MINŐSÍTÉSRŐL

A 31/2011. (III. 17.) kormányrendelet alapján a népi iparművészettel kap-csolatos állami feladatokat a Hagyományok Háza (Népi Iparművészeti Osztály – NIO) látja el. Ebbe a feladatkörbe tartozik „a népi iparművészeti alkotások minősítése (zsűrizése)”. A következőkben támpontokat adunk az alkotóknak ahhoz, hogy tárgyaikat hogyan minősítessék, leírjuk a zsűrizte-tés menetét. Ezenkívül segítséget nyújtunk a helyszíni zsűrizések megszer-vezéséhez, illetve leírjuk, hogy egy-egy alkotó milyen módon válhat „Népi Iparművésszé”.

Népi iparművészeti alkotássá minősítés kérelmezésének meneteA 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelet 4. §-a alapján alapján, amely a népi ipar-művészettel kapcsolatos állami feladatok végrehajtásáról szól, a népi iparmű-vészeti alkotássá minősítést a Hagyományok Háza főigazgatójánál kell kez-deményezni. A kérelem része a Hagyományok Háza honlapjáról letölthető nyomtatvány. A kérelmet a Népi Iparművészeti Osztályon dolgozó zsűrit szervező kollégának kell címezni. A nyomtatványnak legkésőbb a honla-punkon feltüntetett jelentkezési határidőig, a tárgyaknak a zsűrizést megelő-ző héten, de legkésőbb a minősítés időpontja előtt minimum egy nappal kell megérkezniük osztályunkra. Kérjük, szíveskedjenek a zsűrizéssel kapcsola-tos határidőket betartani, határidőn túl érkezett adatlapot és/vagy beadandó tárgyakat nem áll módunkban elfogadni.Az adatlap postai úton való megküldésekor postacímünkre címezze azt: Ha-gyományok Háza – NIO, Illés Vanda, 1251 Budapest, Pf. 23. Csomag küldé-sekor pedig székhelyünkre a következő módon: Hagyományok Háza – NIO, Kiállítóterem, 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6.

14

Igazgatási szolgáltatási díjakA 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelet 3. számú melléklete alapján: „A minősí-tésre, zsűrizésre beadott alkotásokért, illetve tárgycsoportért, garnitúráért, tárgyegyüttesért meghatározott összeget, egységenként 1500 Ft igazgatási szolgáltatási díjat kell fi zetni.”A pénzösszeget a Hagyományok Háza által kibocsátott sárga befi zetési pos-tautalványon vagy átutalással lehet eljuttatni a következő számlaszámra: 10032000–01739716–00000000. A kérelemhez a postai utalvány tömbszel-vényének eredeti példányát vagy annak fénymásolatát, vagy az átutalásról szóló banki bizonylatot is csatolni kell, amelyet az adatlappal együtt kell benyújtani.Fontos! A közleményben a következőt legyenek kedvesek feltüntetni: „zsűridíj”.A csekk a Népi Iparművészeti Osztályon vehető át, majd a postai befi ze-tés után a tárgyakat itt lehet benyújtani zsűrizésre, a kérvény kitöltésével.A számlát postai úton küldjük el az alkotónak.A benyújtott kérelem szakmai szempontú elbírálását a Népi Iparművészeti Bíráló Bizottság végzi. A bizottság tagjait a Népi Iparművészeti Osztályon keresztül a főigazgató, és a Hagyományok Háza fi zeti díjazásukat, ennek értelmében – a szakmai szempontokat fi gyelembe véve – a bírálóbizottság összetételéről az intézmény dönt. A zsűrit kérők csak javaslatot tehetnek a zsűritagok személyére, amely nem jelent garanciát a kért bizottság végleges összeállítására.A tervező a minősítést követő hetekben postai úton kapja meg a zsűrizésről szóló jegyzőkönyvet és a tárgyról készült nyomtatott fotót. (Abban az eset-ben is, ha a tárgy elutasításra került.)

Népi iparművészeti alkotások minősítése, zsűrizéseAz emberi erőforrások minisztere 21/2013. (III. 19.) EMMI rendelete alap-ján, amely a 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelet módosítására irányult a 2013. március 19. utáni dátummal meghirdetett zsűrizéseken már a megújult szem-pontrendszer szerint zajlanak a minősítések.

15

A döntés elleni fellebbezésA 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelet 3. számú melléklete alapján az elsőfo-kú közigazgatási döntés elleni fellebbezés díja 33 000 Ft, melyet az Em-beri Erőforrás Minisztériumának 10032000–01425190–00000000 számú bankszámlájára kell befi zetni. A befi zetésről szóló igazolást a kérelemhez, fellebezéshez csatolni kell.

A helyszíni zsűri szervezésének meneteVidéki helyszínű zsűrizésekre is van lehetőség. A helyszíni zsűri irán-ti kérelemmel forduljanak írásban – levélben, faxon vagy e-mailben – Kele-men László főigazgatóhoz, a tervezett időpont előtt legalább egy hónappal.A megkeresést a zsűrit szervező kollégának címezzék. (A címet lásd a kap-csolatoknál.)A helyszíni zsűrit kérő szervezőnek az alkotókat előre ki kell értesíteni, és időben visszajelzést kell kérni arról, hogy hány alkotó, hány darab tárggyal kíván részt venni a zsűrin. Az egy napra vállalható elbírálandó tárgyak szá-ma minimum 70, maximum 150 lehet. Ezen felüli tárgyszám esetén a zsűrit két napra kell összehívni.Az utazási és szállásköltségek a zsűrit kérő felet terhelik (100 Ft/km jelenleg).A kiértesítéssel együtt kell kiküldeni az alkotóknak a Hagyományok Háza csekkjét, vagy megadni átutalási számlaszámát, és a pontosan kitöltendő és aláírandó minősítési kérvényt. Ez utóbbi a Hagyományok Háza honlapjáról is letölthető.Az alkotó a visszajelentkezésével együtt elküldi a befi zetést igazoló eredeti vagy fénymásolt feladóvevényt is, vagy átutalási bizonylatot. Vidéki zsűri esetén a zsűri lebonyolítója egy összegben is befi zetheti a zsűridíjakat a Ha-gyományok Háza számlájára. Az alkotó a befi zetéséről (utólag) számlát kap. A számlát a befi zető nevére töltjük ki.A helyszíni zsűrit kérő szervezetnek stb. az összegyűjtött kérvényeket a zsűri időpontja előtti héten kell elküldenie a Népi Iparművészeti Osztály-nak adatfeldolgozásra. A zsűrijegyzőkönyv vezetése, nyilvántartása, a zsűri

16

véleményének rögzítése számítógépen történik; a zsűrizés előtt az adatokat rögzíteni kell a rendszerben, ezért szükséges, hogy időben beérkezzenek.A később beérkező kérvényeket nem áll módunkban elfogadni, mivel a fo-lyamatos vidéki zsűrizések elő- és utómunkálatai pontos, tervszerű, folya-matos munkavégzést kívánnak meg.

A tárgyak előkészítéseA zsűrizendő tárgyakat a zsűrizést megelőzően úgy kell előkészíteni, hogy azok alkotónként, az adatbázisba felvett sorrend szerint legyenek elhelyez-ve, és a tárgyak beazonosíthatók legyenek. A tárgyakon csak a tárgy pontos megnevezése és az adatlapon lévő sorszám legyen feltüntetve. A számok helyes feltüntetése, illetve a pontos megnevezés megadása az alkotó köteles-sége. Az ezek elmulasztása miatt történő keveredésekért a zsűri nem vállal felelősséget. A minősítést kérő szervezetnek gondoskodnia kell arról, hogya fotószámok kiosztásánál legyen jelen egy személy, aki be tudja azonosítani az alkotásokat. Ez azért fontos, mert a bírálóbizottság jelenlétében már csak a fotószámok szolgálnak beazonosításul.A tárgyakat a zsűri kézbe veszi, megvizsgálja, ezért azoknak hozzáférhe-tőknek kell lenniük. Legegyszerűbb, ha asztalokon helyezik el a tárgyakat. Kérjük, ne rendezzenek kiállítást, bemutatót a tárgyakból, ne szereljék fela falra stb., mert csak megnehezítik a zsűri munkáját, és önök is feleslegesen dolgoznak.A zsűrizés helyszínén biztosítani kell a számítógép beüzemeléséhez szük-séges technikai feltételeket, valamint azt, hogy a zsűri véleményét a bizott-ságból kiválasztott zsűritag nyugodt körülmények között tudja bediktálni, és kollégánk a minősítés alapján a minősítést igazoló címkéket a tárgyakon el tudja helyezni.A fotók elkészítéséhez szükséges egy külön asztal, ahol kollégánk nyugod-tan tud dolgozni, kialakítva egy kis ideiglenes „műtermet”. A tárgyak folya-matos fotózása érdekében kérjük, hogy egy helyi segítő gondoskodjék a tár-gyak oda-vissza mozgatásáról. A minősítés teljes ideje alatt legyen elérhető

17

közelségben egy helyi szervező, akihez fordulhat a bírálóbizottság kérdés esetén. A zsűrizés ideje alatt alkotó nem tartózkodhat a teremben!A vidéki helyszíneken a zsűrizések beadási határidejét előzetes egyeztetések alapján határozzuk meg. A Hagyományok Háza honlapján, illetve a helyszí-ni szervezőnél tájékozódhatnak erről az alkotók.Arra kérjük a helyszíni szervezőket, hogy lehetőség szerint műfajonként leg-alább 8 db tárgy minősítésikérelem-igényéről gondoskodjanak. Ennél keve-sebb tárgyszám esetén a műfajon belül az alkotóknak a budapesti zsűrizést javasolják.

Egyéb fontos tudnivalók• A zsűriszámot az alkotás tervezője és nem a kivitelezője kapja. Ideális

esetben a tervező egyben a kivitelező is.• Egy alkotást vagy tárgycsoportot csak egyszer lehet benyújtani mi-

nősítésre.

VédjegyA Népi Iparművészeti Osztályon vásárolható védjegy, amelyet az alkotó a már lezsűrizett termékre ragaszthat. Ezzel igazolható, hogy a termék a Népi Iparművészeti Bíráló Bizottság által minősített alkotás.A védjegyek ívenként vásárolhatók.Kicsi védjegy = 6 Ft/db (56 db/ív = 336 Ft)Nagy védjegy = 10 Ft/db (25 db/ív = 250 Ft)

A zsűrizett termékek adó alóli mentességéről2007. évi CXXVII. törvény „Adó alóli mentesség” című VI. fejezének(85. §) n. pontja értelmében mentes az adó alól: „a népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek kiállításának, vásárának és be-mutatójának szervezése, rendezése és az ahhoz szorosan kapcsolódó, jog-szabály által meghatározott minősítés szerint zsűriszámmal ellátott, egye-di vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával

18

előállított népművészeti, népi iparművészeti termék értékesítése, amelyet közszolgáltató vagy népi iparművész minősítéssel rendelkező személy, szervezet – ilyen minőségében – teljesít.”

Kérjük, hogy kérdéseikkel, javaslataikkal forduljanak bizalommal az osz-tály munkatársaihoz; mindent megteszünk, hogy a segítségükre lehessünk!

Összeállította: ILLÉS VANDA

a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának szakelőadója

19

A „NÉPI IPARMŰVÉSSZÉ” MINŐSÍTÉSFELTÉTELEI, TUDNIVALÓI

„Népi Iparművész” minősítést az az alkotó kaphat, aki a jogszabályban meg-határozott feltételeknek eleget tesz: 12/2004 (V. 21) NKÖM rendelet.A ,,Népi Iparművész’’ minősítéshez az alkotónak meghatározott számú zsűrizett alkotással kell rendelkeznie. Ennek kategóriánkénti megoszlása a kiadvány végén az említett rendelet 6. számú mellékletében megtalál-ható.A modern és hagyományos tárgyak aránya nincsen megkötve.A benyújtott kérelem alapján szakmai szempontú elbírálását a Népi Iparmű-vészeti Bíráló Bizottság végzi.

A kérelemhez szükséges anyagok:• kérelem (adatlap),• szakmai önéletrajz – 1 példány (lehetőleg elektronikus formában),• 4×4 cm-es igazolványkép – 2 db,• zsűriszámok összesített jegyzéke,• az 5 legkiemelkedőbb alkotás. (A tárgyakat a bírálat előtti napokban

kell eljuttatni a Népi Iparművészeti Osztályra, nem elegendő fotón el-küldeni. Az alkotó az alkotásait a bírálatot követően elviheti, vagy fel-ajánlhatja a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumnak.)

A kérvényt a következő szakelőadóknak kell címezni:Pölös Andrea – fazekas szakágban tevékenykedők,Illés Vanda – minden textiles alapanyaggal, illetve a népi ékszer szakágban tevékenykedő alkotó,Csákányi Zoltán – faragás és más mesterségek alkotói.

20

Az igazolvány érvényesítése5 évente a népiiparművész-igazolványt érvényesíteni kell. Ehhez az utolsó érvényesítéstől számítva minimum 4 HB/HA és 2 HA/HB kategóriás alko-tást kell elkészíteni. Az érvényesítéskor ezekről a zsűriszámokról egy jegy-zéket kell készíteni. Ezt a Népi Iparművészeti Osztályon a jegyzőkönyvet kezelő munkatársnak kell bemutatni. Ezenkívül pedig 1200 Ft-ot szükséges befi zetni vagy átutalni a Hagyományok Háza bankszámlájára, melynek iga-zolóvevényét vagy bizonylatát át kell adni részünkre.12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelete értelmében „az igazolvány negyedik alka-lommal történő meghosszabbítása esetén az igazolványt határozatlan időre kell kiadni.” Ezt követően nem kell többször érvényesíttetni azt.Abban az esetben, ha az igazolvány régi típusú, újat készítünk. Ennek az ára 2000 Ft. A fent megadott beadandó anyagok mellett egy igazolványkép is szükséges az új igazolvány kiállításához.

A bírálóbizottságrólA minősítést a NIT Népi Iparművészeti Bíráló Bizottsága végzi.

• A zsűri csak teljes létszámmal működhet.• Kihelyezett zsűri esetében zsűritagot javasolhat a zsűriztető.• HA és MA kategóriába sorolás csak akkor lehetséges, ha a zsűritagok

egyöntetű igennel szavaznak.• A zsűrizés eredményéről születő záródokumentum hitelesítéseként

azon minden szakági zsűritag kézjegyének szerepelnie kell.

Összeállította: ILLÉS VANDA a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának szakelőadója

21

Kapcsolat

Hagyományok Háza, Népi Iparművészeti OsztálySzékhely: 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6., KiállítóteremPostacím: 1251 Budapest, Pf. 23Tel./fax: (+36) 1-201-8734Web: www.hagyomanyokhaza.huNyitva tartás: H–CS: 9:00–16:00, P: 9:00–13:00

Osztályvezető:SZABÓ ZOLTÁN (szabo.zoli@hagyomanyokhaza.hu)

Zsűriszervező és szakelőadó:ILLÉS VANDA (illes.vanda@hagyomanyokhaza.hu)

Kapcsolódó pénzügyek, illetve jegyzőkönyvek vezetése, népiiparmű-vész-igazolvány érvényesítése, védjegyek kiadása:

SOLTÉSZNÉ NAGY-GYŐRI MÁRIA (nepiiarmuveszet@hagyomanyokhaza.hu)

Szakelőadó és fotós:CSÁKÁNYI ZOLTÁN (csakanyi.zoltan@hagyomanyokhaza.hu)

Szakelőadó:PÖLÖS ANDREA (polos.andrea@hagyomanyokhaza.hu)

Népiiparművész-lista frissítése:PÁVAI NATÁLIA (pavai.natalia@hagyomanyokhaza.hu)

23

A NÉPI IPARMŰVÉSZET, KAPCSOLATAIMÁS TÁRGYALKOTÓ TERÜLETEKKEL,

FORRÁSAI ÉS CÉLJAI

Népi iparművészetről gyakorlatilag az 1950-es évek első felétől beszélhe-tünk. Amikor az 1952. évi győri népművészeti konferencián Kresz Mária először használta a hagyományőrző népi kézművességnek a meghatározásá-ra ezt a kifejezést, még nem volt ennek kialakult gyakorlata, és arra szolgált, hogy mindazt a tudást megmentse és átörökítse, amely akkor – politikai felhangoktól is kísérve, a népművészetet nacionalista-soviniszta művészetiágnak titulálva – jórészt halálra volt ítélve az internacionalizmus zászlója alatt. Szerencsésebb országokban a népművészetet sikerült szervesen át-emelni a kialakuló iparművészetbe (pl. a skandináv és balti országokban), nálunk azonban a kezdeti lépések után ez megtorpant, és sokáig úgy tűnt,a túllihegett aktualitások és a korlátozások között (hol felszínesen pie-desztálra emelte a politika, nem értve ezeknek az alkotófolyamatoknaka leglényegét, hol pedig kifejezetten ellene munkálkodott) egyáltalán nem kedvez neki a széljárás.A népi iparművészet gyakorlatilag egyértelműen a folklorizmus körébe sorolható. Bár a népi iparművészet kifejezést már több mint fél évszázada használjuk, még mindig nagyon sok más néven ismert ez az alkotói terület. Számos megnevezése közül ma is él a népi kézművesség, az élő népművé-szet, a hagyományőrző kézművesség a népi iparművészet szinonimájaként.Ahogy a népzene a zenei, úgy a tárgyalkotó népművészet a tárgyi anya-nyelvünk.A népi iparművészet kezdeti célja az akkor még szinte érintetlenül közöttünk élő hagyományok megmentése, tovább éltetése volt, elsősorban az akkori alkotók helyzetbe hozása révén. A népi iparművészetnek nevezett jelenség társadalmi helyzete azonban az idők folyamán alaposan megváltozott, már

24

nem helyi, lokális igények kielégítésére szolgál, és nem csupán a vásárlók, hanem a készítők oldaláról is komoly átalakuláson ment keresztül. Napja-inkban a népi kézművesség művelőinek nagyobb része városokban él, ami elsődlegesen azt is bizonyítja, hogy a folklorizmus egyértelműen főszerepet játszik ebben a folyamatban.A népi iparművészet a tárgyalkotásnak egy olyan speciális területe, amely az egykori népművészet, hagyományos népi kézművesség számtalan ele-mét felhasználja, magába olvasztja, és a népművészet kézműves technikáit,motívumkincsét és főleg szellemiségét igyekszik beépíteni a mai tárgyal-kotásba. Ennek megfelelően helyét az iparművészet határterületén kell kije-lölni, de amíg az iparművészet korlátlan művészi szabadsággal, akárhonnanszármazó előképekkel dolgozik, addig a népi iparművészet szervesen kötődik a Kárpát-medence hagyományos népi kultúrájához. A tárgyalkotás e két terü-lete a kezdetektől fogva erősen kapcsolódott egymáshoz, és napjainkhoz közelítve egyre több lesz közöttük az átjárás. Miután a népművészet kétfő alapeleme (a hagyományok őrzése mellett) éppen a változatosságra törek-vés, a mobilitás, illetve az aktualizáló képesség volt, ebben nem mond ellent az iparművészetnek, sőt! Az européer gondolkodásnak pedig nem lehet más célja, mint a területi különbözőség, a helyi hagyományok deklarálása, meg-őrzése. Ennek szükségességére az UNESCO közös nyilatkozata is felhívjaa fi gyelmet. A népi iparművészet tehát a hagyományos kézművesség techni-kai ismereteit, gondolkodásmódját, motívumkincsét próbálja a mai tárgyal-kotásban felhasználni, érvényesíteni, és így értelemszerűen egyre közelebb kerül az iparművészethez, ugyanakkor mindvégig megtartja kapcsolódását a hagyományokhoz, megőrzi kézműves alapjait, nem törekszik ipari jellegű sorozatgyártásra.A másik művészeti terület, amelyikkel a népi iparművészet egyértelműen nem kevés ponton összekapcsolható, a képzőművészet, különösen annak az egyik ága, az ún. naiv művészet. Bár a népművészet eredetileg nem ren-delkezett képzőművészeti kötődésekkel, a hagyományos tárgyalkotásban legfeljebb a munkák bizonyos elemei tartalmaztak képzőművészeti jellegű

25

elemeket (például a pásztorművészetben a botok állatalakjai, a sótartók fe-delén a fülek, illetve a naiv megfogalmazású templomi szobrok mutattak a képzőművészettel rokonságban álló részleteket, a karcolozott sótartók, tükrösök, valamint a templomi, festett mennyezettáblák esetében érezhető ilyen igény), áttételesen azért sok alkotásban megtalálhatók. A népművészet éltetői között nem voltak művészi előképzettségű, tanult alkotók, ezért mun-káikban is elsősorban a naiv ábrázolásmód jelentkezett. A mai népi iparmű-vészet területén azonban nem egy olyan alkotás ismert, amely egyértelműen a képzőművészet területét érinti, és már alapfelvetésében is ilyen igényekkel lép fel. Ezek a naiv szobrok, faliképek, köztéri alkotások – a teljesség igénye nélkül – már a képzőművészethez sorolhatók, noha megfogalmazásukban még érezhetők az erős népművészeti gyökerek. Itt az alkotás már nem egy köznapibb funkcióval rendelkező tárgy, amelynek egyes részletei a képző-művészettel rokon területekről merítenek, hanem kifejezetten az elit művé-szetre jellemző igényeket fogalmaz meg (mind a címadásban, mind a gyö-nyörködtetés-elgondolkodtatás kettősében). Mindenképpen szükségesnek látszik a népi iparművészet és a naiv művészet határvonalainak, egymás-ba fonódásának, különbségeinek pontosabb meghatározása is, amennyiben vannak ilyen különbségek!Rögtön az elején le kell szögeznünk: a népi iparművészet nem népművészet, legalábbis a szó legszorosabb értelmében! A népművészet történelmileg, föld-rajzilag meghatározott, kétségtelenül állandóan változó művészet, amelynek mind a megfogalmazásmódja, mind a felvásárló közege egyértelmű volt.A lokális jelleg mindig az adott közeg igényeitől függött, és nagymértékben ahhoz is igazodott. A népi iparművészet ilyen szempontból tehát nem nép-művészet, bár egyértelmű, hogy annak elemeire, motívumkincsére, tech-nológiájára épül, ám nem lehet rajta számon kérni annak minden elemét. Ahogy a népművészet évszázadokon át változott, úgy a népi iparművészet is folyamatos módosuláson megy keresztül, és próbál a mindenkori igények-hez igazodni. Amióta népi iparművészetről beszélünk, folyamatosan válto-zik az a terület, amelyet ide tartozónak vélünk, és ezzel együtt a forrásanyag

26

is egyre szélesebbé válik. (A sokféle megnevezés mellett lehetne használni alternatívaként a „kortárs népművészet” terminológiát is, bár ennek a foga-lomnak az alkalmazása esetén is nagymérvű pontosítás, részletező leírás volna szükséges.)A népi iparművészet forrásai között a fő hangsúly természetesen a klasszi-kus népművészeti alkotásokra helyeződik, de az évtizedek folyamán egyre több és több előképet használtak fel az új munkákhoz. A népművészet klasz-szikus forrásanyaga a 18. század második felétől a 20. század elejéig terjed, ám az utóbbi évtizedek népművészeti kutatásai nyomán egyre több olyan adatot ismerünk, amelyek a 18. század elejére, sőt, a 17. század második felére vonatkoznak. Ahogy tehát időben visszafelé megyünk, a forrásanyag is gazdagodik, ráadásul olyan területeket is sikerült bekapcsolni a népi ipar-művészetet megihlető szegmensek közé, amelyeket korábban elutasítottak a főbb irányvonalakat meghatározó szakemberek. (Ilyenek például a habán kerámia, az úri hímzés, a festett templomi mennyezettáblák, hogy csak né-hányat említsünk.)Már a korábban meghatározott keretek sem voltak egyértelműek, azt ugyan-is például korábban sem vitatták, hogy a céhes kézművesség nem egy al-kotása szerepelhet az előképek között, ugyanakkor más részleteket éppen azért utasítottak el, mert nem illeszkedtek teljesen a népművészetről alkotott etalonba. Már akkor is világosan kirajzolódott azonban, hogy nem minden megőrzött népművészeti alkotás használható fel a népi iparművészetben, hétköznapibban fogalmazva: isten ments, hogy egy-egy kevésbé sikerült, régi tárgyból még egy készüljön! De az is érezhető volt, hogy a zsűriben dol-gozó szakemberek ízlése és érdeklődése is különböző irányokat erősítetett meg, vagy oltott ki. A hagyományos forrásanyag, a népművészet emlékei mellé fel kellett sorakoztatni tehát a céhes világot reprezentáló tárgyakat is.Szélesebb értelemben azonban nemcsak ezt lehet felhasználni, hanem a tör-ténelem során korábban keletkezett alkotásokat is. Itt azonban nemegyszer komoly viták bontakoznak ki, hogy a Kárpát-medence mint földrajzi egység mellett az időkorlátok meddig tágíthatók. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy

27

a honfoglalást megelőző évszázadok (sőt évezredek) kultúrája felhasznál-ható-e előképként, és ha igen, mennyiben? Különösen aktuális ez a kérdés például a nemezkészítés kapcsán, amely egy másik nagyon fontos problémát is felvet: átléphetők-e, és mennyiben a Kárpát-medence határai?A népi iparművészet forrásai tehát egyre szélesebb területet ölelnek fel, mind földrajzilag, mind időben. Egyet azonban mindenképpen hangsúlyoznikell: az idő előrehaladtával – és ez a múltban is kimutatható volt már a népmű-vészet értelmezésében is – maga a megfogalmazás, a defi níció is változik, és egyre szélesedik. Ha korábban úgy fogalmazhattunk, hogy a népi iparművé-szet előképei a népművészeti alkotásokban kereshetők, akkor ezt pontosíta-nunk kell: elsősorban a népművészeti alkotásokban, ám ezt is ki kell egészítenia hagyományhoz köthető kézműves tárgyakkal, illetve szélesebb értelembena történelem során előforduló tárgykultúra jelentős részével.Mindenképpen szükségesnek látszik tehát annak pontosítása, hogy mitartozik a népi iparművészeti alkotások közé. Miután a népi iparművészet nem egyenlő a népművészettel, így nem várható el a mai alkotóktól, hogy régi tárgyak másolatait, reprodukcióit készítsék el csupán. Így a forrás-anyag bővítésénél is elsősorban egy szempontot kell fi gyelembe venni: haa népművészet emlékanyagát úgy fogjuk fel, mint egy sokak által beszélt, szimbolikus képi nyelvet, egyfajta vizuális nyelvet, akkor az a legfontosabb, hogy a mai alkotók beszélik-e ezt a nyelvet, vagy sem. Mint minden nyelv-nek, ennek is megvan a maga nyelvtana, szókincse, a legfontosabb szabá-lyai, szavai és mondatai. Ahhoz, hogy egy mai alkotó meg tudja fogalmazni a mának szóló válaszokat a felmerülő kérdésekre, „beszélni” kell ezt a nyelvet, tisztában kell lenni a törvényszerűségeivel, gondolkodásmódjával. Új mondatok ugyanis csak így fogalmazhatók meg. Ez persze nem azt je-lenti, hogy a hagyományosan megfogalmazott, régi mondatoknak nem lehet létjogosultsága! Éppen ez a lényeg: a népművészet és a népi iparművészet egy olyan végtelen háló, amely magában foglalja sok évszázad művészeté-nek leglényegét, és mint egy búvópatak esetében, egyáltalán nem tudjuk, hogy melyik vízcsepp mikor és hol bukkan elő újra!

28

Ha tehát a népi iparművészet megengedőbb a felhasznált források tekinteté-ben, sok olyan újdonság is beilleszthetőnek látszik, amely esetleg más kul-túrából származik. A legfőbb kérdés csak az, az új elemek úgy használha-tók-e, hogy azok szervesen kapcsolódjanak a Kárpát-medence hagyományos (magyar és nemzetiségi) kultúrájához, vagy mint idegen megoldás, rögtön kibuknak-e a rostán.A népi iparművészeti alkotások legfőbb ismérve a használhatóság. Ahogya régi népművészeti munkák esetében is ez volt az alap, napjaink tárgyai-nál is rendkívül fontos, hogy maximálisan meg kell, hogy feleljenek a mai funkcióknak. Egy-egy alkotásban sokszor generációk tudása összegződik, ezekről a tapasztalatokról természetesen nem szabad lemondanunk, de a használhatóság a népi iparművészeti alkotások esetében is alapkövetelmény, amelynek célja, hogy ezek a tárgyak a jelenkor lakáskultúrájában, tárgyi kultúrájában is megleljék a helyüket. Ez az igény ugyanakkor számtalan olyan elvárást is felszínre hoz, amely a korábbi népművészeti felfogásban nem volt jelen.A népi iparművészet célja tehát egyértelműen az, hogy helyet követeljen ezeknek az alkotásoknak napjaink tárgykultúrájában, és ehhez sok előképet, sokféle technológiát alkalmaz. A nyersanyagváltások mellett gyakran tech-nológiai újítások is megjelennek a mai alkotói folyamatokban, és tudomásul kell venni: ahogy az iparművészet újra és újra meríteni fog a népművészet-ből, úgy a népi iparművészet is közelít az iparművészet formanyelvéhez, technológiai hátteréhez. A legfontosabb különbség azonban mindig megma-rad: amíg az iparművészet – vagy legalábbis egy része, a formatervezés,a dizájn – nem egy esetben tömeggyártásban elképzelt tárgyakat fogalmaz meg, addig a népi iparművészet mindvégig megmarad a kézműves jelleg,a manuális háttér mellett!Hosszú távon persze a két terület közelíteni fog egymáshoz, mint ahogya népi iparművészet és a naiv művészet is egyre több kapcsolódást mutat fel. Mindenképpen nagyon fontos, hogy ezeknek a területeknek a határait(és egyben az átjárhatóság mértékét) megkíséreljük felrajzolni, hogy a mai

29

népi iparművészek pontosabban tudjanak tájékozódni ezeken a sokszor bi-zonytalannak látszó határterületeken is.

HagyományértelmezésA tradíciók körének meghatározása kiemelkedően fontos feladat a hagyo-mányos tárgyalkotás megújításához. A népi iparművészet forrásául szol-gáló tradíció meghatározása és határai már a népművészet felfedezése óta kérdésesek, egyre szélesebb értelmezést kapnak, és ebben az egyre bővülő forrásanyagban egyre több dolog követel helyet magának. Ahogy időben távolodunk a kezdetektől, úgy kerülnek be a hagyományok közé olyan ele-mek, amelyek korábban nem szerepeltek ott. Olyan ez, mint az ember ésa természet viszonya: ott hagyjuk az ökológiai lábnyomunkat az érintetlen-nek látszó természeti környezetben, és onnantól kezdve az már úgy hat visz-sza ránk, hogy ott vannak benne az általunk generált változások is. Lassú, sokszor szinte láthatatlan folyamat ez, hiszen a különbségek, az apró mozgá-sok szemmel sokszor nem is észlelhetők.A tárgyalkotás területén egyértelműek a lemaradásaink, különösen, ha a népzene és néptánc területeivel vetjük össze. Az utóbbiaknál már a források tekintetében is más közelítés érezhető, de a legszembetűnőbb különbség ta-lán mégsem ebben érzékelhető. Hanem leginkább abban, hogy a terület mit akart kezdeni ezzel a hagyománnyal. A tárgyalkotás terén az utóbbi évti-zedekben sajnálatosan éppen a merész újító törekvések, az együttgondol-kodás került háttérbe. A tárgyalkotó népművészet jelentősége éppen abban fogható meg, hogy a kulturális hagyományaink legarchaikusabb rétegéta mai napig leolvashatóan őrzi, ám nem elégedhetünk meg azzal, hogy köz-gyűjtemények, archívumok mélyén holt anyagként legyenek jelen ezek a re-likviák. Talán még a megőrzésnél is szükségesebb, hogy a tárgyi anyanyel-vünk beszélt nyelv maradjon, hogy napjainkban is megértse mindenki, amit az alkotó aktuálisan mondani akar a tárgyakkal.A népi iparművészet előtt feltárult tehát egy széles (az eddigieknél lényege-sen szélesebb) kapu, a népi iparművészek, a hagyományőrző kézművesek

30

mostantól kezdve egyre nagyobb merítésben használhatják fel a hagyomá-nyokat. És nem kell feltétlenül állást foglalni, hogy melyik az igazi „nép-művészet” – a régi tárgyak reprodukálása, a feldolgozás, a jelentős átírás, esetleg a magyar kézműves hagyományt forrásnak tekintő, iparművészeti jellegű alkotói szabadság –, mert valamennyi ugyanazt a forrásanyagot élteti tovább.Hogy mekkora is ez az alkotói szabadság, az elsősorban a tradíciók értelme-zésén múlik. Szükséges tehát tovább szélesíteni a népi iparművészetben is a felhasználható források körét, és egyben megengedőbben értékelni az újítá-sokat, a korábban nem kipróbált ötleteket is, mégpedig a fenti gondolatok je-gyében: azt nézni, hogy az alkotó beszéli-e a népművészet, a hagyományos kézművesség nyelvét, avagy sem.

CSUPOR ISTVÁN

a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület elnöke

Megjegyzés:A szakanyagokat minden esetben a közölt felkért szakértő/k állította/ák ösz-sze a következők szerint:

- a korábbi szempontrendszer,- a zsűrizések tapasztalatai,- a minősítésről szóló konferenciákon elhangzottak,- elméleti és gyakorlati szakemberek, alkotók véleménye,- a NESZ szakbizottságainak szakanyagai,- a zsűribe felkérhető szakértők véleménye- és saját álláspontjuk alapján.

31

HÍMZÉS

FunkcióNapjainkban a népi hímzéshagyományunkat tovább éltető alkotások – ko-runk elvárásaihoz és igényeihez igazodóan – főként a lakástextíliák, a min-dennapokban használatos textíliák, mint pl. a konyhai textíliák, valamint vi-seletek, viseletkiegészítők körében vannak jelen. A legfontosabb minősítési kritériumok között kell szerepelnie a tárgyak használhatóságának. Fontos, hogy a hímzéssel díszített tárgyak a mai ember életében is megtalálják he-lyüket, megtalálják funkciójukat, beilleszkedjenek a hétköznapok és ünnep-napok tárgykultúrájába, s a használhatóság mellett dekoratív megjelenésük-kel esztétikai élményt is nyújtsanak.Az alkotások között továbbra is találunk az eredeti tárgyakat hűen re-konstruáló reprodukciókat, de többségük az eredeti tárgy ihletése alapján létrehozott, ma is jól használható, saját tervezésen alapuló, új alkotás.A saját tervezésű alkotások egy része fokozottabb mértékben jeleníti mega hagyományos stíluselemeket, míg másik részénél hangsúlyosak az újítások,a modern törekvések.

KategóriákHA (Hagyományos A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvo-nalú alkotás, mely vagy (1) a Kárpát-medence népi hímzéshagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelke-ző alkotás, vagy (2) történeti anyag reprodukciójára (másolatára), feldolgo-zására épülő kifogástalan munka.HB (Hagyományos B kategória): a Kárpát-medencei népi hímzőkultúránk jellegzetességeit magán viselő színvonalas alkotás, mely vagy (1) népi hímzőkultúránk hagyományain alapuló saját tervezésű (egyedi), vagy (2) történeti anyag reprodukciójára (másolatára), feldolgozására épülő, a minő-sítés kritériumának megfelelő munka.

32

MA (Modern A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvonalú alkotás, mely a Kárpát-medence népi hímzéshagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelkező alkotás, me-lyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyomá-nyos alkotásokhoz képest.MB (Modern B kategória): a Kárpát-medencei népi hímzőkultúránk jelleg-zetességeit magán viselő, saját (egyedi) tervezésű, színvonalas, a minősítés kritériumának megfelelő alkotás, melyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.Ajándéktárgynak minősülnek azok a színvonalas hímzések, melyek vi-szonylag kevés munkával előállíthatók, sokszorosításra alkalmasak, ugyan-akkor technikájukban, stílusukban és gondolkodásmódjukban egyértelműen a népi hímzéshagyományunkat viszik tovább.

ForrásA népi hagyományokon alapuló hímzések létrehozásánál forrásnak, kiindulási alapnak továbbra is a Kárpát-medencében fellelhető tradicionális hímzőkultúrát kell tekintenünk. Köztudott, hogy a történeti népművészet stílusai regionális, táji keretek között alakultak ki és szilárdultak meg. Egy-egy hímzőközpont sa-játos, a többitől eltérő díszítmény- és színvilágot hozott létre. A jellegzetességek a minta megkomponálásában, az alapanyag, a fonál megválasztásában, a színe-zés és az öltéstechnika sajátos alkalmazásában jutnak kifejezésre. Az alkotó-nak mindenkor tökéletesen ismernie kell a forrásanyagként kiválasztott hímzés valamennyi jellegzetességét. Mindez nélkülözhetetlen a hagyományokat hűen követő rekonstrukciók elkészítésénél ugyanúgy, mint a saját tervezésű, hagyo-mányosabb és modernebb munkáknál is. A saját tervezés is csak akkor lehet si-keres, ha az alkotó – ismerve a hímzés valamennyi jellegzetességét – csak olyan újításokat kezdeményez, melyek nem változtatják meg a hímzés legfőbb karak-terét és jellegét a felismerhetetlenségig. A tervezés során az alkotó a hímzés sajátosságai közül szabadon választhat, de fontos az, hogy az alkalmazott jel-legzetesség alapján a követett hagyomány egyértelműen beazonosítható legyen.

33

Napjainkban egyre fontosabb szerepe van a feldolgozásra kerülő forrás-anyag helyes és jó megválasztásának. Miután népi hímzéshagyományunk már igen jelentős mértékben feldolgozott, ahhoz, hogy az alkotók újabb terü-leteket tárjanak fel, komoly gyűjtő-, feltáró- és kutatómunkát kell végezniük múzeumi és magángyűjteményekben, valamint a hagyományokat még őrző közösségekben. A tovább éltetésre szánt hímzésanyag kiválasztásnál nagyon fontos az, hogy az egy hagyományos közösség által elfogadott és hosszabb-rövidebb ideig alkalmazott hímzés legyen, s ne csak egy egyedi, a közösségi ízlést nem igazán tükröző archív anyag. A kiválasztást néprajzos szakember véleménye jelentős mértékben segítheti.A zsűrizésre benyújtott alkotást az adatlapon és a kapcsolódó mellékleteken (fotók, részletező leírások) pontos adatokkal kell ellátni. Szükséges megje-lölni az elkészített alkotás funkcióját, mert a funkció alapvetően meghatá-rozza a tárgyak formáját, a díszítmények elhelyezését, sok esetben annak technikai jellemzőit is. Meg kell jelölni azt a forrásanyagot, amiből a tervező ihletet merített munkája elkészítéséhez, az eredeti tárgy legfőbb jellemzőit (kora, funkciója, anyaga) és a forrásanyag fellelhetőségét, a publikáció pon-tos adatait is. Ha saját gyűjtésen alapul a feldolgozás, szükséges megjelölni annak helyét, idejét is. A pontos adatolás nem nélkülözheti a tervező és kivi-telező konkrét feltüntetését sem. Szükséges megjelölni a tárgy alapanyagát, a kivitelezés során alkalmazott díszítési technikát (kézi vagy gépi készí-tésű) is.

AlapanyagA népi hímzőhagyományunkat tovább éltető munka elkészítésénél – minda hagyományos, mind a modern kategóriában – fontos az alapanyag min-tához, technikához és funkcióhoz is igazodó helyes megválasztása. A keres-kedelemben fellelhető anyagok állandóan változnak, az egykor hagyomá-nyos alapanyagok ma már alig vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Az alapanyag kiválasztásánál fontos szempont, hogy az természetes, vagy természeteshez közeli legyen, ma már nem kerülhető el a természetes és

34

műszálas anyag keverékének használata sem. Használatuk azonban csak olyan mértékben megengedett, amíg még nem megy az esztétikum rovására, nem rontja a hímzés értékét, nem idegen az adott hímzőstílus gyakorlatától és a fonal használatától sem. Napjainkban már rendelkezünk olyan korszerű anyagokkal, amelyekkel helyettesíteni tudjuk az egykori anyagokat, melyek megjelenésükben és viselkedésükben a leginkább megközelítik az erede-ti alapanyagokat. A tisztán műszálas anyag alkalmazása elfogadhatatlan.A helytelen alapanyag-választás a hímzés torzulását eredményezheti (pl. a keresztszemes hímzéseknél a kongré használata, laza lyukai óhatatlanul fel-nagyítják a mustrát, így az eredeti hímzés jellegét veszti).Fontos a hímzés jellegéhez illő fonal megválasztása is. A hagyományo-sabb kategória esetében mind anyagában, mind minőségében, mind színé-ben törekedni kell az eredeti hatás elérésére. Ennek fi gyelmen kívül hagyá-sa megsértheti a hímzés jellegét. (Pl. egy eredendően vastag gyapjúhímzés gyöngyfonállal való kivarrásával megszűnik a hímzés jellemző karaktere). A hímzésnél kiemelt jelentőséggel bír a színek alkalmazása, használata is, melyben egy közösség századokon át kialakult ízlése tükröződik és érvé-nyesül. A szín a hímzések területén egy adott stílus alapvető meghatározója is lehet. Vannak tehát tájegységek, ahol a hímzés karakteres jegyét jelentia meghatározott színek alkalmazása, ez esetben nem tanácsos azok meg-változtatása (kunsági, vásárhelyi és matyó hímzések). A modernebb al-kotások – a mai lakáskultúra, s egyre inkább a hímzés viseleteken való alkalmazása is – ugyanakkor igénylik az ez irányban történő változtatást is (mint pl. a fekete kisbundahímzések drapp, bordó színekkel való fel-váltását). A színezés megváltoztatása addig tanácsos, amíg még a hímzés jellege nem sérül. A színek használata legyen inkább visszafogott és a díszí-tendő textíliával harmonikus színvilágú. A fonalat használat előtt szükséges beavatni, meg kell győződni annak színtartóságáról, megelőzendő azt, hogy a kész munkát mosásnál összefogja.

35

Díszítmény, stílusA hímzésdíszítmény elhelyezését és megszerkesztését továbbra is a funkció és az ahhoz igazodó forma kell, hogy meghatározza. Ez vonatkozik a ha-gyományokban eddig fel nem lelhető, új funkciójú tárgyakra is. A minta elhelyezésének – legyen az lakástextília vagy viselet díszítménye – min-denkor értelme kell, hogy legyen, olyan helyre kell kerülnie, ahol az teljes mértékben indokolt, teljes mértékben érvényesül, dekorativitást kölcsönöz a díszítendő textíliának. A díszítmények elhelyezését és mintaszerkesztését a hagyományokhoz jobban ragaszkodó tárgyak esetében a tradíció is meg-határozza (lásd a párnák hármas tagolású díszítményeit, vagy az abroszok széleken körbefutó mintaelrendezését).Minden alkotáson érvényesülnie kell a kompozíció és a díszítmé-nyek helyes összhangjának. A díszítőelemeket úgy kell kompozícióvá ösz-szerendezni, hogy úgy érezzük, nincs benne semmi felesleges, nem kell hozzátenni, sem elvenni belőle, az egyes elemek szervesen kapcsolódjanak egymáshoz. A jó kompozíció feltétele a hangsúlyosabb és kevésbé hangsú-lyos térkitöltő elemek összhangja, megfelelő arányának megválasztása.Az egyes részletek kisebbedhetnek vagy nagyobbodhatnak ugyan, de csak oly mértékben, hogy ismét létrejöjjön az összhang, a részeknek az egész-hez és egymáshoz való helyes aránya. A hagyományosabb alkotásoknálnem sérülhet az az alapvető szerkesztési alapelv, mely szerint a tükörképi vagy szimmetrikus szerkezet a magyar népi hímzőhagyomány egyik alap-vető eleme. A modernebb alkotások ezektől a szerkesztési elvektől már eltérhetnek, de ekkor is törekedni kell arra, hogy a minta elhelyezésének legyen értelme, ne lógjon a levegőben, igazodjon a tárgy formájához, funkciójához, fontos az is, hogy a minta egyes alkotóelemei össze legyenek kötve.Minden díszítmény (hagyományos, modern) tervezésekor törekedni kell az alkalmazott mintakincs stílustisztaságára, vagyis ugyanazon alkotáson belül pl. nem keveredhet a két különböző korszakot képviselő, visszafogott színezésű korai és a sokszínű késő matyó hímzés.

36

A több darabból álló ún. kollekciók, garnitúrák összetartozását kifejezésre kell juttatni, pl. azzal, hogy legalább egy azonos díszítőmotívum jelenjen meg minden tárgyon, ez az összekapcsoló elem bármi lehet. A kollekció darabjait összekapcsolhatja a formai azonosság is.

Technika, kivitelezésA népi hímzőkultúránkat tovább éltető alkotásoknak – legyen azok a ha-gyományost fokozottabban követő vagy modernebb alkotások – hűen őriz-niük kell az adott hímzésre jellemző sajátos öltéstechnikákat. A tájegy-ségre jellemző öltéstechnika egyik kategóriában sem változtatható meg, hiszen ez adja a hímzések egyik legmarkánsabb karakterét. Ugyanilyen fontos az igényes, a legapróbb részletekben is fellelhető, minőségi munka, a pontos és precíz technikai kivitel. Ez az elvárás a minősítés valamennyi kategóriájára, így az ajándéktárgyakra is vonatkozik.Törekedni kell arra, hogy a hímzés – kiegészítő díszítmények – szélcsipke, összedolgozó csipke, azsúr, szálkihúzás alkalmazása stb. – harmoniku-san illeszkedjen, és összhangban legyen a hímzésdíszítéssel, ne kerüljön túlsúlyba, ne uralja el az alap hímzés díszítményét. Egy vaskos hímzés mellett nem alkalmazhatunk apró, azsúrcsíkos vagy vékony vert csipke szélmegoldást, széleldolgozást.A technikai újítások bevezetése, a varrógép használata a hímzéssel díszí-tett tárgyak esetében sem kerülhető el. Vannak olyan díszítési techni-kák, melyek alapvetően a varrógép használatára épülnek, ilyenek a nyar-galás és az applikációs vagy rátétdíszítési technika, de varrógéppelkészül az a viselet is, amire a hímzés, a nyargalásos, az applikációs stb. díszítmények rákerülnek. Megengedett a varrógép használata a kalocsai riselt hímzés elkészítésénél, de ilyenkor a gépi hímzés mellett kézi hímzés is meg kell jelenjen az alkotáson. A hagyományos kategóriában az olyan hímzések esetében, ahol a kézzel való készítés a hímzés alapvető jellegét adja – pl. a hövelyi pókos hímzés –, nem fogadható el a gépi hímzés.

37

Napjainkban egyre nagyobb teret kap a többféle alkotói műfaj együttes alkalmazása, azaz a szövés, hímzés, csipke, gyöngy, posztórátét stb. egy tárgyon való együttes jelenléte. Ebben az esetben törekedni kell arra, hogy az alkalmazott technikák, műfajok ne legyenek idegenek egymástól, teljes összhangot alkossanak egymással, és együtt is esztétikusak legyenek.Minden munka elkészítésénél meghatározó kell, hogy legyen az igényes-ség, a legapróbb részletekben is megmutatkozó minőségi munka és kivi-tel. Ennek az igényességnek jelen kell lenni a forrásanyag kiválasztásánál, az alapanyag, fonál megválasztásánál, a hiteles és jellegzetes díszítmények megjelenítésénél, a minták megkomponálásánál ugyanúgy, mint a végső eldolgozásnál, mint pl. a széleldolgozásnál, a vasalásnál, az összekapcso-lások igényes megoldásánál. A mívesség mindenkor meghatározza a tárgy esztétikumát és értékét.

Összeállította: DR. V. SZATHMÁRI IBOLYA

39

RÁTÉTES TECHNIKÁK

Eredet, funkcióA szűrrátétes díszítési technika, mint ahogyan az elnevezése is jelzi, az egykor hagyományos, széles körben hordott férfi viseleten, a szűrökön alkal-mazott díszítési technikát jelenti. A legmagyarabbnak és legősibbnek tartott, posztó alapanyagból készült téli felsőkabátot, a szűrt egykoron hímzéssel díszítették, a posztó rátétdíszítések – Nagyvárad és Nagyszalonta környé-kéről kiindulva – a varrógép megjelenését követően alakultak ki, s váltak igen népszervé főként a Tiszántúlon. A rátétdíszítések archaikusabb elemei, melyek szabadrajzolatú, kézzel felvarrt díszítmények voltak, kis számban ugyan, de fennmaradtak a Kárpát-medence egyéb térségében is (lásd ba-konyi, somogyi szűrök, egyéb textíliák, Eger környéki szűrök, martosi tex-tíliák). A varrógéppel felvarrt posztómintákat, melyeket a felvarrást köve-tően kisollóval vágtak ki, s gyakran cakkos szélűre mintáztak, a szűrnek azon részére illesztették, ahol a hímzésdíszítések is voltak. A posztóvirágos szűrök készítésének – ugyanúgy, mint a hímzett szűröknek – is kialakultaka híres központjai (Derecske, Berettyóújfalu, Debrecen, Nagyvárad, Kalo-taszeg), s az ezekre a központokra jellemző sajátos díszítési technikái, azaz a mintaelemei és színezési sajátosságai. Miután a szűrök készítésére a 20. század elejétől egyre kevesebb igény mutatkozott, a mesterek már maguk igyekeztek megtalálni a szűrrátétes technika tovább éltetési formáit első-sorban a lakástextíliák, a viseletek, a viseletkiegészítők és egyéb használati tárgyak körében. Az ezen a területen alkotók szerencsésen találták meg a díszítmények korunk igényeihez igazodó, ajándéktárgyakon – könyvborító, könyvjelző, poháralátét, mobiltelefon-tartó, szemüvegtartó, papír zsebken-dő-tartó stb. – való megjelentetését is. Ezek a munkák már mindenképpen a modernebb irányt képviselik a szűrrátétes munkák körében. Szerencsére napjainkban a szűrkészítés újbóli reneszánszát éli, ezek a munkák részbena korábbi szűrök rekonstrukciói, részben a mesterek által tervezett, főképpen

40

a díszítmények terén megmutatkozó, saját tervezésű, új alkotásként jelennek meg, de mind funkciójukat, mind megformálásukat tekintve inkább a ha-gyományos előzményeket követik és éltetik tovább.

ForrásA napjainkban készülő szűrrátétes munkák forrásanyagként elsősorbana varrógép megjelenésével kialakult rátétdíszítményeket használják, ame-lyek egykoron tehát a szűröket díszítették. A rátétdíszítés tágabb értelmezé-se ugyanakkor a szűrrátéteken túl lehetővé teszi a bőrviseleteken és textíli-ákon (lakástextil, viselet) megőrzött, rendkívül archaikus rátétdíszítmények alkalmazását és tovább éltetését is. Kiváló példákat találunk ezekre a díszít-ményekre a női, férfi ködmönök, -mellények, kis- és nagybundák díszítmé-nyei körében, ahol a rátét többnyire hímzésekkel együtt jelent meg. A tex-tilrátétek emlékanyaga a buzsáki, somogyi párnákon vagy a martosi viseleti darabokon (ingeken, főkötőkön, lakástextíliákon) őrződött meg, a tüllalapú rátétek az észak-dunántúli és felvidéki térségekben, pl. a női fejkendők dí-szeként maradtak ránk.A követendő forrásanyag között a szűrökön fellehető rátétdíszítményekmellett napjaikban megjelentek a textíliákon és a bőrökön fennmaradtés fellelhető rátétdíszítmények is. Ezek azok a díszítmények, melyek igen archaikus elemeket örökítenek tovább, s egykoron teljes kézi munkávalkészültek. Mivel ezek szabadrajzolatú rátétdíszítések voltak, a díszítőmotí-vumaik – a varrógéppel készült motívumoktól eltérően – nagyobb méretek-ben is készülhettek és készülhetnek napjainkban is. A felhasználható motí-vumok bővítéseként ezeket a díszítményeket is mindenképpen számításba kell venni, alkalmazásuk kimeríthetetlen lehetőséget kínál mind a lakástex-tíliák, mind a viseletek díszítésénél, nagy lehetőséget nyújtanak modernebb alkotások elkészítéséhez. A tárgyak adatolásánál pontosan meg kell jelölni azt a kiinduló forrásanyagot, amit a munka elkészítésénél használtak (a tárgy fellelhetősége, kora, anyag- és díszítménybeli sajátosságai, a publikáció oldal-szám szerinti megjelölése), fontos feltüntetni a zsűrizendő tárgy funkcióját,

41

az alkalmazott alapanyagot és díszítési technikát, továbbá a tervező és kivi-telező nevét is.

KategóriákA zsűrizés új minősítő rendszere alapján a rátétdíszítéssel készülő alkotások az alábbi kategóriák alapján kerülnek elbírálásra:HA (Hagyományos A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvo-nalú alkotás, mely vagy (1) a Kárpát-medencében fellehető, rátétdíszítések hagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott ér-tékkel rendelkező alkotás, vagy (2) történeti anyag reprodukciójára (másola-tára), feldolgozására épülő kifogástalan munka.HB (Hagyományos B kategória): a Kárpát-medencében fellehető, hagyo-mányos rátétdíszítések jellegzetességeit magán viselő, színvonalas alkotás, mely vagy (1) a rátétdíszítés hagyományain alapuló saját (egyedi) tervezésű, vagy (2) történeti anyag reprodukciójára (másolatára), feldolgozására épülő, a minősítés kritériumának megfelelő munka.MA (Modern A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvonalúalkotás, mely a Kárpát-medencében fellehető rátétdíszítések hagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelke-ző alkotás, melyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.MB (Modern B kategória): a Kárpát-medencében fellelhető, hagyomá-nyos rátétdíszítések jellegzetességeit magán viselő, saját (egyedi) tervezésű, színvonalas, a minősítés kritériumának megfelelő alkotás, melyen az újítás,a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotá-sokhoz képest.Ajándéktárgynak minősülnek azok a színvonalas, rátétdíszítésű alkotások, melyek viszonylag kevés munkával előállíthatók, sokszorosításra alkalma-sak, ugyanakkor technikájukban, stílusukban és gondolkodásmódjukban egyértelműen a népi hagyományainkat viszik tovább.

42

Alapanyag, a rátét anyagaA hagyományos vonalat tovább éltető szűrrátétes alkotások – mint pl.a szűr – alapanyagaként továbbra is a fehér, fekete, drapp, barna, piros színű szűrposztó vagy posztóanyag szerepel, a modernebb vonalat képvise-lő munkák a vékonyabb posztó és a fi lc alapanyagot használják, s ugyancsak ebből az anyagból készül a rátét díszítménye is. A modern törekvéseknél megengedtetik az is, hogy a posztó- vagy fi lcrátét – főképpen a visele-teknél – megjelenik más alapanyagon, pl. vastagabb szövetanyagon is, ez esetben fontos az, hogy az alapanyag, amire a rátét kerül, kellő vastagságú legyen, legyen tartása, elviselje a rákerülő díszítés vastagságát. A rátét anyaga is változhat (selyem, kékfestő), ilyenkor a legfontosabb elvárás az, hogy az alapanyag, amire a rátét kerül vastagságában, minőségében, szín-világában egyaránt teljes összhangban legyen a rátét anyagával.

Díszítmény, mintaelhelyezésA rátétdíszítmények elhelyezésénél alapvető elvárás, hogy a díszítmény helyét a funkció által kialakított forma határozza meg. A szűrök díszíté-sének megvannak az évszázadokon át kialakult, mintaelrendezési elvei és díszítményei (díszítőmotívumok, hagyományos színvilág), a hagyományos alkotásoknak ezeket tiszteletben kell tartaniuk. A modern törekvések egy részénél – pl. lakástextíliáknál – a díszítmények a textília egészét is fedhetik, nincsenek nagy űrök és hézagok a díszítőmotívumok között. Más részüknél, mint pl. a viseleteken, viseletkiegészítőkön, használati tárgyakon a díszít-mények általában oda kerülnek, ahol annak értelme van, ahol az érvényesül,pl. a mellény, a ruha nyaka köré, kalárisként, vagy a derékvonal díszítése-ként – övként. Az utóbbiaknál a mértéktartó, visszafogott díszítés minden-képpen eleganciát kölcsönöz a ruhadarabnak.A mintaszerkesztésnek mindenkor követnie kell a díszítendő felületformáját is. Egy kerek terítő egészen más mintaelrendezést követel meg, mint egy szögletes forma. A mintaszerkesztésnek áttekinthetőnek, egysé-gesnek, jól követhetőnek kell lennie, kerülni kell az egy díszítendő felületen

43

belüli, többféle mintaszerkezet (szögletes, hullámvonalas együtt) alkalmazá-sát, mindez kaotikussá teszi a díszítményt.A díszítmény a hagyományos mintaelemekből merít, törekedni kell a stílus-tisztaságra, a táji jelleg érvényesítésére, kerülendő a különböző központok által használatos díszítőelemek keverése.A rátét díszítési technika a modern alkotásoknál igen nagy variációs lehető-séget kínál a színek alkalmazása terén. Nagyon fontos az, hogy a díszítendő anyag és a rákerülő díszítmény színe harmonikus legyen, akár úgy, hogy azok egymás árnyalatai, akár úgy, hogy azok egymás ellentétei, akár úgy, hogy ugyanazon színnel kerül a díszítmény a díszítendő felületre. Az utóbbi rendkívüli eleganciát kölcsönöz a tárgyaknak. A többszínű alátét alkalma-zásakor is fontos a színek harmonikus összeválogatása, az alaptextíliához való illeszkedése.A szélek eldolgozásánál az alapanyag színével megegyező vagy attól eltérő színű varrógéppel varrt nyargalásos díszítmény ugyancsak számtalan vari-ációs lehetőséget kínál az alkotóknak. Egyszerű eldolgozásként pl. nagyobb teret enged a rátétdíszítmény érvényesülésének, de kiemelt díszítőmotívum-ként is bátran alkalmazható, a díszítmények igen gazdag variációit hordozza magában.A több darabból álló ún. kollekciók, garnitúrák összetartozását kifejezésre kell juttatni, pl. azzal, hogy legalább egy azonos díszítőmotívum jelenjen meg minden tárgyon, ez az összekapcsoló elem bármi lehet. A kollekció darabjait összekapcsolhatja a formai azonosság is.

Technika, kivitelezésA rátétes díszítési technika többségében varrógéppel készül. A legarchaiku-sabb rátétek kézi technikáját is alkalmazhatjuk főképpen tüll-, vékony textil alapú és bőrmunkák esetében.A szűrrátétes technika egyik legfőbb jellemzője – legyen az hagyományos vagy modern alkotás – a legapróbb részletekben is megmutatkozó mívesség, az aprólékos megmunkálás. Nagyon fontos az alapanyag megválasztásától

44

kiinduló, a díszítmények megtervezésében, s a megmunkálás minden egyes részletében megmutatkozó igényesség is.

Összeállította: DR. V. SZATHMÁRI IBOLYA

45

PASZOMÁNY- ÉS ZSINÓRDÍSZÍTMÉNYEK, KÖTÖTT GOMBOK

Eredet, funkció, forrásA nagyhírű gombkötő- és paszományosmesterség egykoron a viseletekhez és lakásbelső-textíliákhoz is nagy számban készítette a mintásra megszőtt és megkötött szalag- és zsinórszerű díszítményeket és gombokat. Napjainkban a tovább éltetés lehetőségét többnyire csak a viseleteken találjuk. Történel-mi korok különböző társadalmi rétegekhez kötődő viseleti darabjain női és férfi ruhákon egyaránt, valamint a katonai egyenruhákon gyakran fellehetők azok a zsinórszerű díszítmények, melyeknek megformálása, megmunkálá-sa a szakma kiváló ismeretét feltételezi. Az öltözékek, melyeken ma ezek a díszítmények megjelennek részben az eredeti ruhadarabok hű rekonst-rukciói, részben pedig az ünnepnapokon, a mindennapokban is hordható, korszerű viseletek.A zsűrizésre benyújtott alkotást az adatlapon és a kapcsolódó mellékleteken (fotók, részletező leírások) pontos adatokkal kell ellátni. Meg kell jelölni azt a forrásanyagot, amiből a tervező ihletet merített munkája elkészítéséhez, az eredeti tárgy legfőbb jellemzőit (kora, funkciója, anyaga) és a forrásanyag fellelhetőségét, a publikáció pontos adatait is. Ha saját gyűjtésen alapul a feldolgozás, szükséges megjelölni annak helyét, idejét is. A pontos adatolás nem nélkülözheti a tárgy funkciójának, anyagának, a díszítés technikájának megjelölését, továbbá a tervező és kivitelező konkrét feltüntetését sem.

KategóriákA zsűrizés új minősítő rendszere alapján a paszomány- és zsinórdíszítmé-nyek, kötött gombok az alábbi kategóriák alapján kerülnek elbírálásra:HA (Hagyományos A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvo-nalú alkotás, mely vagy (1) a Kárpát-medencében fellehető, paszomány- és

46

zsinórdíszítmények, kötött gombok hagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelkező alkotás, vagy (2) tör-téneti anyag reprodukciójára (másolatára), feldolgozására épülő kifogástalan munka.HB (Hagyományos B kategória): a Kárpát-medencében fellehető, hagyo-mányos paszomány- és zsinórdíszítmények, kötött gombok jellegzetességeit magán viselő, színvonalas alkotás, mely vagy (1) az említett díszítmények hagyományain alapuló saját (egyedi) tervezésű, vagy (2) történeti anyag rep-rodukciójára (másolatára) feldolgozására épülő, a minősítés kritériumának megfelelő munka.MA (Modern A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvonalú alkotás, mely a Kárpát-medencében fellehető paszomány- és zsinórdíszít-mények, kötött gombok hagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelkező alkotás, melyen az újítás, a mo-dern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.MB (Modern B kategória): a Kárpát-medencében fellelhető, hagyományos paszomány- és zsinórdíszítmények, kötött gombok jellegzetességeit magán viselő, saját (egyedi) tervezésű, színvonalas, a minősítés kritériumának meg-felelő alkotás, melyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.Ajándéktárgynak minősülnek azok a színvonalas, paszomány- és zsinórdí-szítmények, kötött gombok, melyek viszonylag kevés munkával előállítha-tók, sokszorosításra alkalmasak, ugyanakkor technikájukban, stílusukban és gondolkodásmódjukban egyértelműen a népi hagyományainkat viszik tovább.

AlapanyagMind a hagyományosabb, mind a modern alkotások elkészítésénél fon-tos az alapanyag, a fonál igényes megválasztása. Törekedjünk arra, hogy a választott fonál természetes vagy természeteshez közeli legyen, ma már

47

nem kerülhető el a természetes és műszálas fonál keverékének alkalmazá-sa sem. Használatuk azonban csak olyan mértékben megengedett, amíg még nem megy az esztétikum rovására. Napjainkban már rendelkezünk olyan korszerű alapanyagokkal, amelyekkel helyettesíteni tudjuk az egy-kori anyagokat, melyek megjelenésükben és viselkedésükben a leginkább megközelítik az eredeti anyagokat. A tisztán műszálas fonál alkalmazása elfogadhatatlan.

Minta, technika, kivitelezésA paszománymunkák egy része a viselettől függetlenül, önállóan, többnyi-re egy kemény lapra applikálva jelenik meg a zsűri előtt. Kérjük az alkotó-kat, hogy ezeket a munkákat zsűrizésre lehetőleg a viseleti darabbal együttadják be. Ebben az esetben a zsűri elsősorban a készítési technika minőségét,a megformált minta tökéletességét vizsgálja, de szükséges látni azt is, hogy az alkotó hová és milyen formában képzeli el a paszományt vagy gombokat.A mintára megformált paszomány- és zsinórdíszítménynél alapvető elvárás az, hogy a minta szabályos rajzolatú, esztétikus megjelenítésű legyen, a ha-gyományosabb alkotások formájukban is kövessék a tradicionális előzmé-nyeket. A kivitelezés hibájaként gyakran előfordul a laza szövés vagy kötés, ami azt eredményezi, hogy nincs tartása a díszítménynek.A paszományok és zsinórdíszítmények, kötött gombok mai, modern alko-tásokon való használata lehetővé teszi azt, hogy sokféle színben készítsék azokat, a túlzottan harsány és rikító színek azonban kerülendők. Fontos az, hogy az alaptextília és a rákerülő díszítmények harmonikusan illeszkedje-nek egymáshoz. A díszítmények között alkalmazhatunk a ruhaanyag színé-vel ellentétes, vagy ahhoz hasonló, vagy árnyalatokban eltérő színeket, az összkép mindenkor esztétikus és ízléseses legyen.Az összhang megköveteli azt, hogy a paszomány- és zsinórdíszítés vastag-sága, a gomb nagysága megfeleljen a ruhaanyag vastagságának. Gyakran előforduló hiba, hogy egy vékonyabb alapanyagra visznek rá igen vaskos díszítményeket, mindez fordított esetben sem megengedett.

48

Nagyon fontos a díszítmények helyének jó megtalálása. Ennek többnyire megvannak a történelmi előzményei (karcsúsító vonalak mentén, széleken, a gomboknak a gombolásnál, ujjak végein stb.). Fontos az, hogy a minta elhelyezésének mindig legyen értelme, ne lógjon a levegőben. A díszítmé-nyeknek igazodni kell a díszítendő felület formájához is. Kerüljük a minták túlzott zsúfolását vagy a túlzott leegyszerűsítését is.A több darabból álló ún. kollekciók, garnitúrák összetartozását kifejezésre kell juttatni, például azzal, hogy legalább egy azonos díszítőmotívum jelen-jen meg minden tárgyon, ez az összekapcsoló elem bármi lehet. A kollekció darabjait összekapcsolhatja a formai azonosság is.A kivitelezés során nagyon fontos a legapróbb részletekben is megmutatko-zó, igényes technikai kivitel, a zsinórok felvarrásánál gyakran jelentkező hiba az egyenetlen, laza felvarrás.Újabb jelenségként tapasztalható az, hogy a paszományokat nem saját szö-vésű zsinórból, hanem boltban, készen kapható zsinórból készíti az alkotó. Ez gyakran nem derül ki a beadott munkáról. Ezért fontos a forrásanyagként használt előzmények pontos adatolásán túl a zsűrizési lapon feltüntetni azt is, hogy a készítő a zsinórt saját maga készítette vagy sem.

Összeállította: DR. V. SZATHMÁRI IBOLYA

49

KÉKFESTŐMUNKÁK

Eredet, funkció, forrásA kékfestés a középkori városokban és kolostorokban gyakorolt kelmefes-tésből nőtt ki a 18. század folyamán. A nyugatról érkező új eljárás egyben a mintakincsét is magával hozta. A kékfestők házi, illetve gyári vásznakat mintadúcokkal mintáztak, amit indigócsávában kékre festettek.A kékfestőanyagot elsősorban viseletek készítésére használták, kedveltsége vidékenként változott, egyes nemzetiségi területeken a közelmúltig elma-radhatatlan része volt a hagyományos viseletnek. Újbóli divatja az 1960-as években következett be, az ekkor még működő műhelyek áttértek az in-datrénnel való festésre, ami az indigóval szemben szebb és tartósabb színt adott a textíliának.A kékfestőanyag mai használatával a viselet mellett lakástextíliák körében is találkozunk, függöny, terítő, futó, abrosz, konyhai textília stb. is készül be-lőle, van példa a fali- és bútorkárpitként, faliképként való alkalmazására is.A zsűrizésre benyújtott alkotást az adatlapon és a kapcsolódó mellékleteken (fotók, részletező leírások) pontos adatokkal kell ellátni. Meg kell jelölni azt a forrásanyagot, amiből a tervező ihletet merített munkája elkészítéséhez,az eredeti tárgy legfőbb jellemzőit (kora, funkciója, anyaga) és a forrásanyag fellelhetőségét, a publikáció pontos adatait is. Ha saját gyűjtésen alapula feldolgozás, szükséges megjelölni annak helyét, idejét is. A pontos adato-lás nem nélkülözheti a tárgy funkciójának, anyagának megjelölését, továbbá a tervező és kivitelező konkrét feltüntetését sem.

KategóriákA zsűrizés új minősítő rendszere alapján a kékfestőmunkák az alábbi kate-góriák alapján kerülnek elbírálásra:HA (Hagyományos A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvo-nalú munka, mely a Kárpát-medencében fellehető, kékfestőmunkák hagyo-

50

mányain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelkező alkotás.HB (Hagyományos B kategória): a Kárpát-medencében fellehető, hagyo-mányos kékfestőmunkák jellegzetességeit magán viselő, színvonalas alko-tás, mely a kékfestőtechnika hagyományain alapuló saját (egyedi) tervezésű, a minősítés kritériumának megfelelő alkotás.MA (Modern A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvonalú al-kotás, mely a Kárpát-medencében fellehető kékfestőmunkák hagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelke-ző alkotás, melyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.MB (Modern B kategória): a Kárpát-medencében fellelhető, hagyományos kékfestőmunkák jellegzetességeit magán viselő, saját (egyedi) tervezésű, színvonalas, a minősítés kritériumának megfelelő alkotás, melyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotá-sokhoz képest.Ajándéktárgynak minősülnek azok a színvonalas kékfestőalkotások, me-lyek viszonylag kevés munkával előállíthatók, sokszorosításra alkalmasak, ugyanakkor technikájukban, stílusukban és gondolkodásmódjukban egyér-telműen a népi hagyományainkat viszik tovább.

AlapanyagMind a hagyományosabb, mind a modern alkotások elkészítésénél a kék-festésre kiválasztott alapanyag természetközeli kell, hogy legyen, ma már nem kerülhető el a természetes és műszálas anyag keverékének alkalma-zása sem. Használatuk azonban csak olyan mértékben megengedett, amíg még nem megy az esztétikum rovására. Napjainkban már rendelkezünk olyan korszerű anyagokkal, amelyekkel helyettesíteni tudjuk az egykori anyagokat, melyek megjelenésükben és viselkedésükben a leginkább meg-közelítik az eredeti alapanyagokat. A tisztán műszálas anyag alkalmazása elfogadhatatlan.

51

Díszítmény, technika, kivitelezésA kékfestő alapanyag elkészítése során – legyen az hagyományos vagy mo-dern alkotás – fi gyelmet kell fordítani az évszázadokon keresztül alkalma-zott technológiai eljárások pontos és precíz betartására, a mintázás minden egyes részletében megjelenő, igényes technikai kivitelére. A technikai újí-tások azon mértékig engedhetők meg, melyek alkalmazásával nem sértjüka hagyományos kékfestőmunkák alapvető jellegzetességeit.A kékfestőanyagok díszítésénél az alkotó többnyire a készletében fellehe-tő mintázó nyomódúcokat alkalmazza. A díszítményekben változatosságot hozhat a meglévő mintakincsek variálása, illetve az újabb nyomódúcokelkészítése és alkalmazása.A kékfestőanyagok egyik csoportjában a mintázat (igen gyakran ugyanazon mintakinccsel, de több motívum variálásával is) a textil egész felületét egy-ségesen fedheti. A viseleteknél alkalmazott kékfestőanyagok általában ilye-nek. Viseleti darabok készülnek mintázatlan kékfestőanyagból is (férfi ingek, kötények).A hagyományosabb öltözékek a tradíció által kialakított szabásvonalakat kö-vetik, míg a modernebb törekvéseknél ezek már elmaradhatnak.A kékfestőanyagból készített viseleti darabokhoz az alapszínnel és a min-ta színével harmonizáló viseleti kiegészítő darabok (pl. blúz, szoknya, al-sószoknya) és díszítések alkalmazása ajánlatos. A kék alapon fehér mintás kékfestőanyag esetében a fehér vagy az alapszínhez közeli, színezett vert csipke, diszkrét, keskeny selyem- vagy bársonyszalag, a fehér hímzés és az azsúrozás elegánssá és dekoratívvá teszi a kékfestőöltözéket.A lakástextíliák körében inkább találkozunk olyan díszítménnyel, ahol nem az egész felületet fedi a minta, ilyenkor a forma és a funkció kell, hogy meghatározza a díszítmény elhelyezését – pl. az abroszon a széle-ken körbefutva jelenik meg a csíkszerűen megkomponált és elhelyezett minta. Különösen a modern, új funkciójú tárgyak esetében fi gyelni kell arra, hogy a minta elhelyezésének mindenkor legyen értelme, ne lógjon aza levegőben.

52

A modernebb törekvések megengedhetik a színekkel való variálást, akár úgy, hogy egy mintán belül több színt is alkalmazunk (fekete, kék, zöld, fehér, sárga, piros), akár úgy, hogy az alapszín árnyalatait változtatjuk.A több darabból álló ún. kollekciók, garnitúrák összetartozását kifejezésre kell juttatni, pl. azzal, hogy legalább egy azonos díszítőmotívum jelenjen meg minden tárgyon, ez az összekapcsoló elem bármi lehet. A kollekció darabjait összekapcsolhatja a formai azonosság is.A kékfestőalkotások elkészítésénél alapvető elvárás a kivitelezés legapróbb részleteiben is megnyilvánuló igényesség és minőségi munka.Méteráruként beadott alkotás hossza minimum 5 méter legyen.

53

VISELETEK

A hagyományos viseletek tovább éltetésének továbbra is két, egymástól markánsan elkülönülő irányzata él napjainkban. Egyrészről jelen van a ha-gyományos öltözékek egy az egybeni reprodukálása, az eredeti öltözékek hű vagy ahhoz közeli másolása. A másik irányzat a hagyományokat csupán forrásként használja, alkotóik saját tervezéssel új alkotásokat hoznak létre, olyan alkotásokat, melyek magukon viselik a választott hagyomány karakte-risztikus jegyeit. Az új minősítő rendszer ezeket külön-külön kategóriában, azaz a hagyományos A-B és a modern A-B kategóriában bírálja el.

KategóriákHA (Hagyományos A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő szín-vonalú alkotás, mely vagy (1) a Kárpát-medence népi viselethagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelke-ző alkotás, vagy (2) történeti anyag reprodukciójára (másolatára), feldolgo-zására épülő kifogástalan munka. Műtárgymásolat esetében a teljes viselet egy tételként adható be.HB (Hagyományos B kategória): a Kárpát-medence népi viselethagyomá-nyainak jellegzetességeit magán viselő, színvonalas alkotás, mely vagy (1) népi viseleteink hagyományain alapuló saját (egyedi) tervezésű, vagy (2) történeti anyag reprodukciójára (másolatára), feldolgozására épülő, a minő-sítés kritériumának megfelelő munka.MA (Modern A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvonalú alkotás, mely a Kárpát-medence népi viselethagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelkező alkotás, me-lyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyomá-nyos alkotásokhoz képest.MB (Modern B kategória): a Kárpát-medence népi viselethagyományainak jellegzetességeit magán viselő, saját (egyedi) tervezésű, színvonalas, a minő-

54

sítés kritériumának megfelelő alkotás, melyen az újítás, a modern felhaszná-lás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.Ajándéktárgynak minősülnek azok a színvonalas viseletek, viseletkiegészítők, melyek viszonylag kevés munkával előállíthatók, sokszorosításra alkalmasak, ugyanakkor technikájukban, stílusukban és gondolkodásmódjában egyértel-műen a népi viselethagyományunkat viszik tovább.

FunkcióA hagyományos viseletek rekonstruálására nemcsak nálunk, más orszá-gokban is találunk szép példákat. Életre hívásában, életben tartásában fontos szerepet játszott, játszik az, hogy egy közösség hovatartozásának kifejező-jeként, egy közösséghez való tartozás szimbólumaként, az összetartozás je-leként ezeknek a ruhadaraboknak nagyon fontos szerepe volt és van napja-inkban is. Erre kiváló példákat találunk a kisebbségi létben élő magyarság körében, ahol a hagyományos viselet megtartása egyben a magyarsághoz való tarozás egyik legfontosabb kifejezési eszköze lett. Az utóbbi időben az anyaországbeli települések körében is egyre fontosabbá vált a helyi vi-seletek felkutatása és elkészíttetése. Általában hagyományőrző együttesek, néptáncos csoportok fellépő ruhaként használják, újabb jelenségként pedig a falu, vagy a város napja eseményeihez kapcsolódóan öltik magukra ezeket az öltözékeket, többnyire alkalmi jellegű viseletek, felöltésük az évnek egy-egy rendkívüli és kivételes nagy ünnepéhez és eseményéhez kapcsolódik. Jelentős igény van tehát rá, ezt a formát is mindenképpen fenn kell tartani.Elkészítésük igen nagy mesterségbeli tudást, sőt sokszor többféle mesterség együttes ismeretét és alkalmazását is igényli, amit egy embertől nem várha-tunk el. Mivel az egyes viseleti darabok elkészítése gyakran speciális mes-terségbeli tudást igényel – pl. a fejfedő, a lábbelik vagy a bőr- és posztóruhák elkészítése is –, ezért gyakran több mesterember, több alkotó összehangolt, együttes munkájára van szükség a komplex viselet elkészítéséhez.Viseletrekonstrukciónak tekinthető egy komplex öltözék, aminek lábbelije, fejviselete, öltözékkiegészítői egyaránt megvannak, de már rekonstrukció-

55

nak számít a lábbeli, fejfedő és öltözékkiegészítők nélkül beküldött ruha is. Az alkotó választása, mit készít el.A hagyományos népviseletet tovább éltető munkák másik csoportja önálló tervezésű alkotás. A népviselet, a hagyományos öltözék mai készítése a hagyományokon alapuló kézművesség köréből talán az a terület, ahol az iparművészet irányába történő nyitás a leginkább tapasztalható, amit min-denekelőtt a használhatóság, a divat és a kor igénye hozott és hoz magával. A tervezés során az alkotó a hagyományos népviseletekből merítve hoz létre korszerű, mai elvárasainkhoz és igényeinkhez is igazodó, modern öltözé-keket. A mindennapok igényeihez igazodva az egyik legfontosabb elvárás ezekkel a ruhákkal szemben az, hogy hordhatók, használhatók legyenek. Ehhez meg kell találni a megfelelő arányokat a hagyomány diktálta követel-mények, napjaink igényei és a funkcionális hasznosítás között.

ForrásMind a hagyományosabb, mind a modernebb viseletek elkészítéséhez a for-rást a Kárpát-medence rendkívül gazdag viselethagyománya jelenti. Az alko-tóknak, bármilyen területen készítik munkáikat – teljes körű ismerettel kell rendelkezniük a választott, hagyományos viseletekről mind azok alapanya-gát, mind azok szabásvonalait, mind az alkalmazott díszítményeit tekintve.A modernebb ruhák készítői „csupán” forrásként használják a hagyomá-nyos előzményeket. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell tökéletesen ismerniük azt a hagyományos viseletet, amiből merítenek, hiszen csak ekkor képesek azokat a karakteres és jellegzetes vonásokat kiválasztani, amelyeket a ter-vezés során felhasználnak. Fontos, hogy jól válasszuk ki a reprodukálásra szánt öltözéket is, ez mindenképpen a közösség egésze által elfogadott és hordott, jellegzetes hagyományos viselet kell, hogy legyen, a közösség egé-szét reprezentálja. Arra is fi gyelmet kell fordítani, hogy a választott vise-let a legautentikusabb, legnemesebb korszakot képviselje. Előforduló hiba ugyanis, hogy az elkészült rekonstrukció már a hagyományos viselet „fel-hígulásának” korszakát képviseli, ezért, ha valaki nem biztos önmagában a

56

kiválasztásnál, mindenképpen kérje ki néprajzos szakemberek véleményét, ezzel megelőzhető az, hogy munkáját, energiáját feleslegesen nem megfelelő viselet elkészítésére fordítja.A zsűrizésre benyújtott alkotást az adatlapon és a kapcsolódó mellékleteken (fotók, részletező leírások) pontos adatokkal kell ellátni. Meg kell jelölni azt a forrásanyagot, amiből a tervező ihletet merített munkája elkészítéséhez, az eredeti tárgy legfőbb jellemzőit (kora, funkciója, anyaga) és a forrásanyag fellelhetőségét, a publikáció pontos adatait is. Ha saját gyűjtésen alapul a feldolgozás, szükséges megjelölni annak helyét, idejét is. A pontos adatolás nem nélkülözheti a tervező és kivitelező konkrét feltüntetését sem. Ha több alkotó is közreműködött a viselet elkészítésénél, szükséges feltüntetni az egyes alkotókat is. A zsűrizést a viselet egészére kérheti a beadó alkotó, de kérhetik a „bedolgozó” alkotók is – pl. a csizma és a párta készítői önállóan is –, ilyenkor újabb zsűridíj kifi zetése jelentkezik. Pontosan fel kell tüntetni a zsűrizési lapon, hogy ki és mire kéri a zsűrizést. Szükséges megjelölni továbbá a zsűrizésre benyújtott tárgy funkcióját, alapanyagát, a kivitelezés során alkalmazott díszítési technikát (kézi vagy gépi készítésű) is.

AlapanyagA viselet készítésénél – legyen az hagyományosabb vagy modernebb – alap-vető elvárás a megfelelő alapanyag használata és alkalmazása. Az egykor hagyományos alapanyagok ma már alig vagy egyáltalán nem állnak rendel-kezésre. Az alapanyag kiválasztásánál fontos szempont, hogy az természe-tes vagy természeteshez közeli legyen, ma már nem kerülhető el a természe-tes és műszálas anyag keverékének alkalmazása sem. Használatuk azonban csak olyan mértékben megengedett, amíg még nem megy az esztétikum rovására. Napjainkban már rendelkezünk olyan korszerű anyagokkal, ame-lyekkel helyettesíteni tudjuk az egykori anyagokat, melyek megjelenésük-ben és viselkedésükben a leginkább megközelítik az eredeti alapanyagokat. A tisztán műszálas anyag alkalmazása elfogadhatatlan. Korszerű és modern viseletek tervezésénél újabb lehetőségeket kínál a nemez, a selyemmel kom-

57

binált nemez alapanyagként való használata, s a gubaszövés technikájának viseleteken való alkalmazása is.

Tervezés, forma, díszítési technikaA tervezés során alapvető elvárás az, hogy az alkotó egy vagy több elemet kiragadva – pl. a szabásvonalat, a díszítményeket – úgy ment át a hagyomá-nyosból, hogy rá lehessen ismerni arra, hogy mit is örökít tovább. Az alko-tónak a hagyományos előzmény tökéletes ismeretén túl tervezési, szabászati és varrási ismeretekkel és gyakorlattal is rendelkeznie kell. A tervezés tu-dománya azt is jelenti, hogy az alkotóknak tisztában kell lenniük a kor elvá-rásaival, a divattrendekkel is, melyek birtokában képesek olyan öltözékeket létrehozni, melyek hordhatóak, vonzóak és keresettek.A hagyományos viseleti darabok továbbvitelénél az alkotó a formai megje-lenítés során az eredeti szabásvonal egészét követheti, vagy annak egy jel-legzetes karakterét is kiragadhatja. A szabásvonal kialakításánál ne essünk a túlzott leegyszerűsítés hibájába (pl. a mellény egybevarrása a szoknyával), és ne rúgjuk fel teljesen a tradicionális szabásvonalat sem (kötények, blúzok esetében gyakran előforduló hiba). A modernebb alkotások már elrugasz-kodhatnak a hagyományos formai elemektől, a népi iparművészeti jelleg eb-ben az esetben más területen – pl. a díszítményben – jelentkezik.Az öltözéken legtöbbször valamilyen díszítmény és díszítési technika is megjelenik. Ennek kiválasztásánál alapvető elvárás az alapanyag sajátos-ságával összeegyeztethető, a hagyományban is fellelhető díszítmény és dí-szítési technika alkalmazása (pl. a posztóruhán rátét- vagy zsinórdíszítés használata), és nagyon fontos a díszítmény és az alapanyag harmonikus összhangja, szinkronja.Mind a hagyományosabb, mind a modern alkotások esetében fontos az, hogy a díszítmény, a minta szerkesztése tökéletesen igazodjon a díszítendő felülethez, szükséges a megfelelő arányok megtalálása a díszített és díszítet-len felületek között. A rész és egész harmonikus összhangja az esztétikus megjelenítés egyik alapvető követelménye. Jól kell megtaláljuk a díszítmény

58

helyét is, oda tervezzük, ahol annak értelme van, ahol az igazán érvényesül. Az új tervezések során a díszítmények kiválasztásánál vegyük fi gyelembea tárgy funkcióját is. A díszítmények elrendezésénél a mértéktartó, a visz-szafogottabb jelenlét a tanácsos, a kevesebb többet mond, a sok és zsúfoltdíszítmény alkalmazásánál az öltözék veszít eleganciájából. Törekedni kell az alkalmazott díszítmények stílustisztaságára. Gyakran vagyunk tanúi an-nak, hogy egy alkotáson belül stilárisan eltérő elemek szerepelnek (pl. kü-lönböző korszakokat képviselnek), mindez megengedhetetlen.Mind az öltözék alapanyaga, mind a díszítmények megválasztásánál kime-ríthetetlen lehetőségeket kínálnak a különböző alkotói műfajok és díszít-mények együttes alkalmazásai egy viseleten belül, pl. gyapjú szövött anyag nemezzel párosítva, csipke, vászonszőttes, hímzés együttes alkalmazása, gyöngy, zsinórdíszítés harmonikus és ízléses kombinálása stb. Ez esetbena legfontosabb elvárás az, hogy az alkalmazott anyagok és díszítési tech-nikák tökéletesen összhangban legyenek egymással.A hagyományos és modern öltözékek elkészítésénél nagy lehetőség rejlika rátétdíszítések alkalmazása terén, a posztórátéteken túl a még kiakná-zatlan bőrviseletek – mellények, bundák, ködmönök stb. – rátétdíszíté-sei és a textilrátétek (Martos) is mintául szolgálhatnak díszítményeknek. Ezeket bőr-, posztó- vagy textilmunkák díszítéseként egyaránt használ-hatjuk.Mind a hagyományos, mind a modernebb alkotásoknál az egykor ha-gyományos színek használatától el lehet térni, fontos a színek ízléses megválasztása, harmonikus egymás mellé rendelése, a díszítmény és az alapanyag színének harmonikus összhangja, eleganciája. Ilyen esetekben az öltözék a hagyományos elemek más jellemzőjét kell, hogy továbbörö-kítse, amiből az eredet nyilvánvalóvá válik (pl. hagyományos díszítő-elemek, szerkesztési módok vagy szabásvonalak). A kékfestő alapanyag használatánál az újabb törekvések megengedik a színekkel való variálást akár úgy, hogy egy mintán belül több színt is alkalmazunk (fekete, kék, zöld, sárga, piros), akár úgy, hogy az alapszín árnyalatait változtatjuk.

59

A több darabból álló ún. kollekciók, garnitúrák összetartozását kifejezésre kell juttatni, pl. azzal, hogy legalább egy azonos díszítőmotívum jelenjen meg minden tárgyon, ez az összekapcsoló elem bármi lehet. A kollekció darabjait összekapcsolhatja a formai azonosság is.

KivitelezésA kivitelezés során nagyon fontos az igényes, a legapróbb részletekben is fel-lelhető minőségi munka és kivitel. Ennek az igényességnek jelen kell lennie az alapanyag megválasztásában, a szabásvonalak kialakításában, a végső el-dolgozásokban, a hiteles és jellegzetes díszítmények elhelyezésében és megje-lenítésében egyaránt.A kézi készítésű díszítési technológiák mellett alkalmazható a varrógép is.A viseleteket az alkotók többségében varrógéppel varrják össze, és a varró-gép használatát követeli meg a szűrrátét és a nyargalásos díszítési technika elkészítése is. A hagyományos kategóriában a varrógéppel összeállított vi-seletek esetében törekedjünk arra, hogy azon szerepeljen valami kézimunka (pl. egy kis hímzésdíszítés, egy kézzel felvarrt farkasfog vagy kézzel kivite-lezett csipkedísz) is.Korunk elvárása a modernebb kategóriában teret enged a hímzés-,szövés-, zsinór-, rátét-, kékfestő- stb. minták nyomtatással való megje-lenítésének egy ízlésesen megtervezett, míves kivitelű, esztétikus öltö-zéken.A viseleti rekonstrukciók körében külön csoportot alkothatnak az ún.fellépő ruhák, a néptánccsoportok öltözékei. Ezeknél az egy az egybenirekonstrukciókhoz képest bizonyos engedmények tehetők, hiszen alkal-mazkodni kell a színpad és a használat körülményeihez. A fellépő ruha vagy jelmez, ahhoz, hogy jobban érvényesüljön a színpadon, az ízléshatá-ron belül megengedi egy kicsit erőteljesebb színek és méretek alkalmazásátis pl. a szoknyákon körbefutó szalagok vagy egyéb díszítmények esetében. Vagy a sokszoknyás sárközi és felvidéki viseletek esetében ahhoz, hogy mozogni is tudjanak benne, kevesebb alsószoknyát használnak, de hogy az

60

eredeti viselet hatását is visszaadják, másféle megoldásokkal, „trükkök-kel” is próbálkoznak, ez semmiképpen nem mehet az esztétikum rovására.

Összeállította: DR. V. SZATHMÁRI IBOLYA

61

NÉPVISELETES BABA

A népi iparművészeti zsűrizésnél elfogadható babafajták defi níciói:1. Hagyományos népviseletes baba: aminek feladata, hogy valamely

tájegység népviseletét bemutassa egy emberi test méretarányait betar-tó babán.

2. Modern népviseletes baba: bármely olyan fi gura, ill. tárgy, aminek feje-arca van, és valamely tájegység viseletét magán hordja. Az emberi test méretarányitól itt el lehet térni az esztétikai szempontok megítélése a min-denkori zsűri feladata. Mivel új kategória, a jövőbeni alkotók fantáziáját nem zárhatjuk szűk keretek közé, mert ez akadályozná a szakág fejlődését.

3. Népi játék baba: gyermek kézbe adható, egészségre ártalmatlan,játszásra alkalmas baba.Ezeket a babákat a népi játék szakágon belül zsűrizzük. A zsűrizési szempontokat lásd a népi játék szakág anyagánál.

(H) Hagyományos népviseletes baba

Történeti áttekintés„A népviseletes babák készítésének nincsenek a távoli múltban gyökerező hagyományai. A jelentkező igény hívta létre, és tette virágzóvá az 1930-as évektől, és lett a magyar NÉPI IPARMŰVÉSZETNEK egy új hajtása.” (Varga Marianna)Ezek a babák ritkán a gyermekjátékok, inkább a díszbabák sorait bővítették. A paraszti kultúrában a díszbabák igénye sokáig nem merült fel, csupán néhány helyen (főleg a Sárközben) készítettek „háromlábú” babát, ami teljes ünnepi díszben a tisztaszobában állt.A millenniumi ünnepségek kapcsán az érdeklődés erőteljesen a népi kultú-ra felé fordult. Nemesi és polgári családokban a babagyűjtés már korábban elkezdődött, külföldi és hazai márkás porcelánbabák díszítették a gyermek-

62

szobákat, sőt esetenként már a szalonokat is. Ezek a gyűjtemények bővültek a népviseletbe öltöztetett babákkal.Bizony az első viseletes babák gyári játékszerek voltak, amiket a falu ügyes varróasszonyai öltöztettek fel saját ünnepi viseleteikbe. Ezek láthatók múze-umokban és rangosabb gyűjteményekben. Értékük felbecsülhetetlen, hiszen egy kort idéznek, egy kort, amikor valami elkezdődött. Ezek a babák egye-di készítésűek (véletlenül sem találunk két egyformát), személyre szólóak, ajándék-, emlék-, dísztárgy szerepét töltötték be.Öltözetük maradék anyagokból készült, díszítőelemeik is a saját ruháravásárolt (vagy készített) maradékaiból került ki. Eredetiségük vitathatatlan! A pici ruhadarabok elkészítésénél az ismert szabásvonalat alkalmazták, ami ne-hézkessé, helyenként darabossá tette az öltözetet. Tehát elkészült a viselet pontos mása kicsiben, de nem kicsinyítve! Már az öltöztetendő babák testarányai sem voltak megfelelőek (a leírtak szerint), ez még fokozta a viselet torzulását.A mai babás számára csodálni lehet ezt a vonalat, de követni semmiképp sem. Nekünk a teljes viselet hiteles ábrázolása a cél.Az olcsó vásári babák megjelenése bővítette a kört. A maséfejű, viaszosvászon testű „leánykák” esztétikai követelmények tekintetében ugyan meg sem közelítet-ték porcelán rokonaikat, mégis teret hódítottak, mivel a formájuk kiválóan alkal-mas volt a sokszoknyás viselet hordására, és bárki könnyen hozzájuthatott ezekhez.A baj ott kezdődött, amikor a szériában gyártott kaucsukbabák elárasztották a boltokat, és rövidesen megjelentek a hasonlóan igénytelen, de túlságosan is tartós műanyag „testvérkék”.Ez a vadhajtás kezdett országszerte elburjánzani, és sajnos a mai napig tart.A babatest készítése a nép körében ismeretlen, ezt pótolandó, a kereskedelem-ben beszerezhető lehetőségekhez fordultak. Az 1930-as években az igény már nagyon is megvolt a viseletes babákra, a népi kultúra felé fordulás minden vonalon jelentkezett – visszavonhatatlanul nemzeti kultúránk részévé vált.Tehetséges iparművészek felismerték a lehetőséget, és megteremtették a népi babakészítés új irányvonalát. A rongyszobrászat, mint új iparművészeti ág, megteremtődik, és művészi textilbaba válik viseleteink hordozóivá!

63

Tehát a népviseletes babák készítése nem népi, hanem polgári kezdeménye-zésre indult el.A Háziipari és Nép Iparművészeti Szövetkezetek létrehozása nagy lépés volt a babakészítés területén. Bölcsője lett az egyedi és sorozatban gyártott szép és hiteles termékeknek. A szövetkezetek hanyatlása, megszűnése sok nega-tív következmény mellett a mesterségbeli tudás átadását is ellehetetlenítette.Meg kellett tennem ezt a kis „történeti” áttekintést, mivel a leírtak a zsűrizés szempontjai meghatározásának alapjául szolgálnak.

Gondolatok a népviseletes babák zsűrizéséről1. A baba mint a viselet hordozója bírjon azokkal az antropológiai adottsá-gokkal, amelyek az adott népcsoportra jellemzőek:

a) testarányok,b) bőr-, haj-, szemszín, arcforma,c) hajviselet,d) nemek és életkor szerinti elkülönítés,e) az adott etnikum szépségideálja.

Hogy a baba textilből, porcelánból, maséból stb. készül, az véleményem szerint nem behatárolandó, sőt az sem, hogy az említett anyagok milyen arányban kerül-nek használatra. (Pl. egy porcelán- vagy maséfejhez lehet textilből készült kezet párosítani.) Fontos, hogy a szín és a stílus minden „alkatrésznél” egyforma legyen.

2. Hiteles öltözetTökéletesen kell ismerni az elkészítendő öltözetet. Tudni kell „babásítani”, azaz úgy lekicsinyíteni, hogy megfeleljen az eredeti arányainak:

a) alsóruházat,b) felsőruházat,c) fejrevalók,d) lábviselet,e) kiegészítők.

64

a) Az alsóruházatnál igyekezzünk az eredeti anyagot (vászon, barherd stb.) használni, csak a lehető legvékonyabb kelméből.Az alsóruhák elrendezése határozza meg a felsőruházat állását – a vázát képezi. (Az eredeti felnőttviseleteknél sem volt ez másként.)Díszítőelemeket csak akkor és annyit használjunk, mint amennyi valójában volt.

b) A felsőruházat jeleníti meg az ábrázolt népcsoport forma- és színvilágát, ízlésvilágát és szépségideálját.A textíliák megválasztása nagyon lényeges! (A műszálas anyagok szót sem érdemelnek, mivel használhatatlanok merevségük, vasalhatatlanságuk, har-sány színeik stb. miatt.)A díszítőelemek nem megfelelő alkalmazásával az egész öltözetet el lehet rontani. A megfelelő színek és arányok betartása nagyon lényeges! Inkább kevesebb legyen mint több. Őrizkedjünk a túlzottan sok „ragyogó” (nagyon fényes aranycsipke, fl itter stb.) használatától.Új ruhadarabokra felhasználhattak régebbi díszítményt (lefejtett zsinórdíszt, csipkét, szalagot stb.), de fordítva sohasem!A szőttesek alkalmazásánál vigyázni kell! Minden vidéknek sajátos motí-vumkincse van, ezeket összekeverni bűn!A hímzett darabok elkészítésénél (ing, kötény, kendő, suba, szűr, ködmön stb.) az esetek nagy részében az eredeti technika alkalmazhatatlan, a motí-vum megfelelő kicsinyítése miatt.Ebben az esetben olyan technikát kell kitalálni, ami az eredeti látszatát kelti.Az öltözetdarabok színösszeállításánál mindenkor az adott népcsoport ízlés-világát vagy a vonatkozó szabályokat kell fi gyelembe venni.

c) FejrevalókPárták, szalagok, főkötők, kendők, kalapok, fövegek, süvegek stb.Talán a legtöbb állapotjelzőt hordozzák: a kort, alkalmat, családi állapotot, vallási, vagyoni hovatartozást stb.

65

Köznapi öltözethez sohasem szabad a legdíszesebb fejrevalót adni! És ugyan-ez vonatkozik a táncban viselt öltözetre is!Készítésüknél ismételten az arányokra kell nagyon odafi gyelni! Tapasztala-tom szerint érdekes módon pont a főkötőket szeretik leegyszerűsíteni, a dí-szítmények változatossága kevéssé érvényesül. Pedig épp a fejrevalók azok a darabok, melyek kicsinyítése a legkönnyebb.

d) LábviseletHazánk népviseleteiben a lábviselet népcsoportonként ugyanúgy válto-zik, mint az öltözet!A harisnyák színe, formája, díszítése nagy különbségeket mutat. A lábbelik úgyszintén.Előfordul: papucs, pacsker, bocskor, „fogas” és „cúgos” „panglis” cipő, félcipő, (magas szárú, alacsony és magas sarkú, stb.). Többnyire fekete, ritkán piros vagy bordó. A csizmák számtalan változata és formája elő-fordult.

e) KiegészítőkÉkszerek, imakönyv, rózsafüzér, kosarak, edényfélék, virágok stb. Ezek a kiegészítők nagyon emelik a baba nívóját, de elhagyhatók. A kézbe való kendő viszont nem!A kiegészítőknek olyannak kell lenniük, amilyeneket az adott helyen való-ban használtak (pl. cserépedények).

3. Esztétikai követelményekA babára és ruházatára egyaránt vonatkoznak.Legyen a baba a viselet méltó és hiteles hordozója.Az arc legyen karakteres, hogy nő/férfi , fi atal/öreg látszódjon rajta. A végta-gok legyenek jól kimunkáltak!A mívesen elkészített öltözeti elemek harmonikusan illeszkedjenek egymás-hoz. Legfőképpen olyan összhatása legyen, mint az emberi öltözetnek.

66

KategóriákHA kategóriás az a baba, amely fent leírt követelményeknek maradéktalanul megfelel.HB kategóriás az a baba, ahol a néprajzi hitelesség maradéktalanul meg-van, de akár a babánál, akár az öltözetnél esztétikai hiányosságok mutat-koznak.Ajándéktárgy kategóriába sorolható az a babácska, mely nagy vonalak-ban magán hordja az adott népcsoport jellemző vonásait leegyszerűsített formában. Viszont feleljen meg a legalapvetőbb esztétikai követelmé-nyeknek.A népviseletes babák tekintetében a tervező és kivitelező napjainkban már ugyanaz a személy, de ha mégsem, akkor a kivitelező nevét minden esetben fel kell tüntetni.A zsűrijegyzőkönyvben az alkotó mindig tüntesse fel konkrétan: milyen földrajzi területről és milyen etnikumból, milyen korból választotta az öltö-zetet, azaz jelölje meg a forrást.

(M) Modern népviseletes baba

Alapanyag- természetes anyag,- természetes anyag hatását visszaadó műszálas anyag,- a műanyag használata nem ajánlott.

Díszítmény, stílusHatározottan hordozza valamely tájegység viseletének jegyeit. A motívu-mok használata helyes legyen (pl. kötényen használt motívum ne kerül-jön a felsőtestre stb.) A tárgy mindig öltöztetett legyen, azért népviseletes baba. Pl. egy fi gurán a ruha nem lehet festett, kizárólag textíliából lehet felöltöztetve. A kategóriába sorolásánál a viselet hitelessége, részletessége legyen a mérce.

67

FelületkezelésNe legyen semmi olyan modern impregnáló anyaggal bevonva a kész baba, amitől a textília elveszíti textilhatását, és szoborszerűvé válik a fi gura.

FormaItt szárnyalhat az alkotói fantázia az emberalak, baba, bábu megjelenítésé-ben. A tárgynak mindenképpen legyen feje.

ForrásAz adatlapon meg kell jelölni az ihletet adó tájegységet.

FunkcióDísztárgy, használati tárgy, öltözékkiegészítő.

KategóriákMA: Törvényi szöveg + a tájegység viseletének minden jegyét hordozza.MB: Törvényi szöveg + a tájegység fő jellemzőit hordozza.Ajándéktárgy: a tájegység itt is egyértelműen felismerhető legyen.

Kizáró okokKét vagy több tájegység jellegzetességeit egy alkotáson belül keveri. Nem ismerhető fel a tájegység. A modernizálás átcsap esztétikai bűncselek-ménybe.

Kollekció fogalmaEgymással funkciójában összetartozó több tárgy.

Összeállította: ZORKÓCZY MIKLÓSNÉ, NAGYNÉ KOLUMBÁN ZSUZSA

69

SZŐTTES

Foglaljuk össze azon tárgyak jellemzőit, melyek a népi iparművészet tárgy-körébe tartoznak.Főbb tárgycsoportokat nevezünk meg, melyek meghatározásánál az a szán-dék vezetett, hogy megtartsuk az elmúlt évtizedek eredményeit, illetve teret engedjünk a legfrissebb kezdeményezéseknek.

Reprodukció (Hagyományos kategória)- Múzeumi tárgymásolat, mely változtatás nélküli.- Múzeumi másolat egésze vagy része azonos.

Az alkotók részéről a múzeumokban, gyűjteményekben folytatott kutatómun-ka járhasson azzal az eredménnyel és szándékkal is, hogy tárgymásolatotkészíthessenek. Számtalan szőttesemlék kiválthat belőlünk olyan érzelmi, esztétikai azonosulást, hogy nem érezzük, hozzá kellene tennünk valamit, vagy akár el kellene venni belőle bármit is. A népművészet értékei iránt el-kötelezett alkotók ne legyenek rákényszerítve a feldolgozásra, az átírásra.A gyakran holt anyagként heverő csodálatos gyűjteményeink életre kelhetné-nek, s mindez a muzeológusok, néprajzosok szakmai bevonásával történhetne.Más műfajban – a néptáncra, a népzenére utalok – mennyi öröm és az ere-detiség átélése a jutalma annak, hogy változtatás nélküli autentikus anyagot is bemutathatnak az előadók. Miért fosztja meg magát a tárgyalkotó műfaj ugyanettől?A tervező és a kivitelező alkotó személye nem kell, hogy azonos legyen.A tervezés és kivitelezés időpontjának sem kell egybeesnie. (Ebben az eset-ben a minősítést kérő adatlapon fel kell tüntetni mind a tervező, mind a kivi-telező nevét.) A megelevenedett múlt inkább idézné az „élő népművészetet”; nem utolsó szempont, hogy elérhető, megvásárolható közelségbe kerülhet-nének autentikus szőtteseink. Legyen valóban közkincs!

70

A zsűrizési dokumentum forrásmegjelölésénél a múzeum, a gyűjtemény megnevezése, kiegészítve a reprodukálandó tárgy leltári számával, fotójával elégséges adatot szolgáltat akár a visszakereséshez is.

Kortárs népművészet (Hagyományos és modern kategória is lehet)- Magába foglalja a hagyományok feldolgozását, variációk készítését,

átírását, karakterében őrizve az eredetire utaló jegyeket. „A for-rásanyag felhasználásának mértéke nem kötött. Az elvonatkoztatás a jellemzők megtartásáig szabad.” (L. E.)

- Ez a kategória biztosítja a tájegységi sajátosságok továbbvitelét, amely feltétele, hogy az alkotó birtokolja a tájegység szőtteshagyományainak mély ismeretét.

- A nemzetiségi hagyományok folytatása és őrzése az adott motívum-világ, színbeli és formai sajátosságok alkalmazásával és megtartásával.

- A szövés közismert mesteregyéniségeinek, tervezőegyéniségeinek mun-kássága is jelenthet forrásanyagot a kortárs népművészet képviselőjének.

- Saját arculat, saját stílus bátor folytatását is kínálja ez a tárgycsoport.

Folklorizmus; Magyar etno-art (Modern kategória)A folklorizmus fogalmát először is meg kell tisztítani a rátapadt félre-értésektől. A valódi jelentése: a folklór elemeinek befogadása, átvitele, átemelése bármely más területre, ami a folklórtól különbözik. A folklór-elemek – a folklorizmus nyomán – megjelenhetnek például: a köznapi kultúra, a hétköznapi kulturális jelenségek, az idegenforgalom, a divat, a dizájn szerteágazó területein, az autonóm és alkalmazott művésze-tekben.A mi esetünkben a folklórjelenségeknek, folklórelemeknek a mai tárgyal-kotó szövő textilművészetbe történő átvitele jelenti a folklorizmust, mely jelenség pontos és közérthető meghatározása a magyar etno-art kifejezés. A magyar etno-art kifejezés a magyar szőtteshagyomány iparművé-szeti, mai textilművészeti alkalmazására vonatkozik.

71

Ez az alkotói folyamat a historizmusban, s a szecesszió korszakában kez-dődött el. A szecesszió európai térhódítása nyomán a magyar szecesszió leglényegesebb sajátossága a magyar népművészetből való merítés volt. Ka-lotaszeg népművészete került be első alkalommal a magyar közkultúrába. Kós Károly munkásságának vagy a gödöllői művésztelep működésének és eredményeinek szellemi bázisa és művészi gyakorlata is volt a népművészet elemeinek beemelése az akkor legkorszerűbb művészetszemléletbe.A millennium időszaka a népművészet iránti érdeklődést felerősítette.A folklorizmus korabeli eredményeit ma a legjelesebb múzeumok őrzik.A mai iparművészetnek, mely a magyar hagyományt inspirációs forrásnak tekinti, történeti áttekintésben kell látnia a korábbi eredményeket, annál is inkább, hogy a témafeldolgozás gyermekbetegségeit elkerüljük, s a feldolgo-zás folytonosságát biztosítsuk. A szőnyegtervezésben sajátos utat képvisel Lakatos Artúr, Kóródy György, Kiss Béla munkássága is. A szövöttanyag-tervezésben és -kivitelezésben korszakos jelentőségű életmű Piszerné Szabó Éva munkássága: tervei, melyeket saját műhelyében készített, a „Nagy La-jos” szövet, az Erdély/Transylvania szövet, a „Díszmagyar” szövet – Tüdős Klára tervei alapján –, valamennyi kéziszövött-méteráru; az „Énlaka” címet viselő méteráruja is szolgálhat példaként a mai, legmodernebb elképzelés számára. Az említett textíliák láthatók az „Art deco és modernizmus” című kiadványban, mely az Iparművészeti Múzeum kiadásában jelent meg 2012-ben. Időben közelebbi példákat említve: Ardai Ildikó festékes szőnyegát-írásai vagy Nyakas Miklósné (a népművészet mestere) Madaras drapériája, mely a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében található.Az iparművészeti feldolgozás a népművészet és a textiltörténet mély isme-retét, sajátos tervezői képességeket igényel, melynek párosulnia kell a téma iránti művészi affi nitással is.

A hagyomány körének meghatározásaA népi iparművészet alapjául szolgáló hagyományt szélesebb merítéssel, na-gyobb összefüggésben kell értelmeznünk.

72

Nehéz volna letagadni a paraszti szőttesek motívumaiban fellelhető azonos-ságot a céhes, középkori képes szőttesek mintázatával vagy annak részlete-ivel. A belátható jelentéstartalmi, motívumbeli, szerkesztő és kompozíciós azonosság indokolta, hogy a paraszti szőttes-hagyatékkal szemléletében, funkciójában, anyaghasználatában gyakran azonos szerepet betöltő céhes és takácshagyomány is szolgálhat a népi iparművészet ihlető forrásául.A népi (értsd: paraszti) megnevezést egy korszak hamis kultúrpolitikája szinte kizárólagosan jelölte meg a magyar kultúra hordozójaként, kitagad-va minden más csoportot, réteget a hagyomány teremtéséből és őrzéséből.A paraszti szőtteskultúráról, mint „tiszta forrásról”, ma már levéltári doku-mentumokból ismert tény, hogy az elöljáróság tiltó rendeletei között igyeke-zett megmaradni, s e rendeletek korlátozták a csíkozás, a mintázás módjá-ban (is).A szőttes készítésének elve akár ezer évet áttekintve sem változott meg alapjaiban. A szövött anyag készítésének sokféle módja élt egymás mel-lett időben és térben.Korról korra tekintve látható, hogy más-más réteg, csoport bizonyult a szövés-kultúra folytatójának, őrzőjének. Az Árpád-korban nem a jobbágyságnak volt alkalma a hagyományainkat őrizni, kutatható nyomot hagyva maguk után, hanem az arisztokráciának, amely életének képi megörökítésében vagy leíró visszaemlékezésében mellesleg utal a kor szövött anyagainak használatára.Az akkori, valószínűsíthetően önellátó paraszti, házi szövés gyakorlata meg-maradt az ország egyes területein a XX. század közepéig.Takácsmester még nagyvárosban is működött az 1970-es években, immáron iparosengedéllyel.Az európai színvonalú magyar textilgyárak a XX. század első évtizedeiben egyaránt szőtték az arisztokrácia által használt szöveteket, akár a díszmagyar női és férfi öltözék alapszöveteit, de ünnepi abroszok, háztartási textíliák tra-dicionális változatait is, amelyből jócskán jutott a parasztházakba – szövött ágyterítők, ágyneműk formájában. A selyem, plüss és damaszt jacquard vagy nyüstös gépi szövetek mintázatának szabadrajzolatú gránátalmái ugyanazon

73

a fán termettek, mint a szedettesen megformált, kissé geometrikus építkezésű mintasorok almái. A „ki tanult kitől, ki hatott kire”, illetve a „fentről leszivár-gás” (folklorizáció) sokat hangoztatott elvét is ideje lenne átgondolnunk. A szőttesek használóinak köre a paraszt-polgári, polgári, tisztviselő, iparos, avagy nemesi rétegre is kiterjedt, de az arisztokrata háztartásban is helye volt. Nem mondhatjuk, hogy ők nem voltak a hazai hagyományok őrzői és letéteményesei. A fi nomabb anyaghasználat, a mívességben, technológiában megmutatkozó különbség nem jelentette a szellemi és szemléletbeli külön-bözőséget. Ezen egyszerű összefüggés belátása nagy előrelépést jelentetta hagyomány értelmezésében.

MinősítésA minősítés alapja: mindhárom tárgycsoportban az anyag-forma-funkció egységének kell érvényre jutnia.

AnyaghasználatA természetes anyagok, illetve a természetes anyagok tulajdonságaival ren-delkező nem természetes anyagok egyaránt elfogadhatók szőttesek, szőnye-gek készítésére.

FormaA szőttes készülhet későbbi alkalmazásra méteráruként. Ebben az esetben is célszerű megnevezni a folyóméterben készült textília felhasználási funk-cióját. Pl. a fényáteresztő vagy fényelzáró függöny más-más elvárásnak fe-lel meg.A tárgyként bemutatott szőttes és szőnyeg esetében a funkciónak megfelelő befoglaló forma arányai, a tárgy belső arányai, a díszítettség jelentősége, jelentése, elhelyezkedése egyaránt a formaalkotás része. A választott motí-vumvilág és mintaszerkesztés stílusbeli tisztasága természetes elvárás.A forma és szerkezet összefüggésének, a formaalkotó konstrukciónak, a szö-vés esetében a szövetszerkezet, a kötésmód, a lánc- és vetüléksűrűség megvá-

74

lasztásának formateremtő jelentősége van. A tárgyalakításban az összedol-gozás, a toldás, a szegésmód, a kiegészítő toldalékok alkalmazása egyaránt a formaalkotás szerkezeti és esztétikai eleme, amely a tárgy szerves részét képezi. A szövés, illetve a varrás terén a kézi és a nem teljesen manufaktu-rális, illetve gépi kivitelezés egyaránt alkalmazható, az adott tárgy, illetve tárgycsoport karakterének megfelelően.A szedettes szőttesek mintázásában indokolatlanul mellőzzük az utóbbi idő-ben a pamutnyüstök és pamut félnyüstök használatát, melyek gazdag mintá-zási lehetőségeket nyújtanak.

FunkcióKészíthetünk eredeti, avagy megváltozott funkciójú tárgyakat, de az új funkciónak új formát is kell adnunk. „A funkció és forma összhangja nem változhat.” (L. E.)A tárolásra, hordásra szolgáló tárgyak esetében különösen lényeges a záró-dás, kapcsolódás, illeszkedés sajátos, hagyományos szellemű megoldásai-nak keresése, alkalmazása. A függesztés, a rögzítés formai megoldása is hozzátartozik a tárgytervezéshez. Az öltözékek és öltözködési kiegészítők esetében is ugyanolyan fontos az alapanyag szövése, mint az öltözékké vá-lás feltételéül szolgáló szerkezeti megoldások megválasztása, mely részben formai kérdés, de minősítéskor a használhatóság szempontjai elsődlegesek e tárgyak esetében.A lakástextíliák, az ágy- és asztalneműk, az öltözék és öltözékkiegészítők szövött alapanyagai – legkevesebb 2 folyóméter – és a belőlük készült tárgy egyaránt benyújtható zsűrizésre.A szőttes, a szőnyeg funkciója: használati tárgy, melynek árnyalt módon felel meg attól függően, hogy a használata mindennapi, folyamatos, avagy alkalmi, egyszeri.Az alkalmi, egyszeri vagy egyedi célt szolgáló szőttesekről se feledkez-zünk meg, hisz ennek a funkciónak is nagy hagyománya van a magyar szőttesemlékekben.

75

A reprezentatív ajándéknak szánt textíliák, melyeknek egyetlen célja az alkalom, a megajándékozott vagy az ajándékozó jelentőségének kifejezése volt, újra fi gyelmünk homlokterébe kerülhetnek. Ezek a tárgyak minden korszakban a műfaj magasiskoláját jelentették Az alkalom lehet rituális, az élet fordulóihoz kapcsolódó esemény.A kölcsönözhető textíliák köre is sok lehetőséget rejt. Saját környezetkultú-ránk megteremtéséhez hozzátartozik, hogy az alkalmi textilek terén is hoz-záférhető kínálatunk legyen.

KategóriákHA – A Reprodukció és a Kortárs népművészet nevű tárgycsoportba tar-tozó szövött textilek kaphatnak HA minősítést.Fő kritériuma a kiemelkedő műfaji vállalkozás és megvalósítás, mely út-mutatóul szolgál saját tárgycsoportjában. Az alkotói szándék nagyigényű legyen, mely tükröződjön a szőttes, a szőnyeg minden részletében. Elsősor-ban egyedi, kézzel szövött textília, amely tervezésében, kivitelezésében a szakmai tudás reprezentálására alkalmas. Egyedinek a kis példányszámú, számozott textíliákat értjük, értékét ezzel is kifejezve. Az alkotó nevének, szignójának feltüntetése is jelenthet garanciát az egyediségre. A HA kategó-ria kiemeltségét biztosítja az a tény, hogy a zsűri egyhangú döntése alapján adható.HB – A Reprodukció és a Kortárs népművészet nevű tárgycsoportba tar-tozó szövött textilek kaphatnak HB minősítést.Ide tartoznak azok a szőttesek, szőnyegek, melyek kivitelezésének technológi-ai összetettsége, munkaigényessége, mívessége nem éri el a HA jelzésű szőtte-sekét. Ide sorolhatók a kézi és gépi szövéssel készült szövött textilek, melyek sorozatgyártásban is megtartják esztétikai és technikai minőségüket.A HB minősítésű szőttes, szőnyeg a tervezés és kivitelezés minőségének színvonalában nem különbözik a HA minősítésű textíliától.MA – A Magyar etno-art csoportba tartozó szövött textilek kaphatnak MA minősítést.

76

A Magyar etno-art megnevezésű tárgycsoportba soroljuk azokat a szövött textileket, melyek a magyar szőtteshagyomány iparművészeti, mai textilmű-vészeti alkalmazását valósítják meg.A Kortárs népművészet csoportjába tartozó azon szőttesek, melyek a ma-gyar szőtteshagyomány iparművészeti, mai textilművészeti alkalmazását valósítják meg, kaphatnak MA minősítést.Fő kritériuma a kiemelkedő műfaji vállalkozás és megvalósítás, mely út-mutatóul szolgál saját tárgycsoportjában. Az alkotói szándék nagyigényű legyen, mely tükröződjön a szövött textil minden részletében. Tervezésében, kivitelezésében a szakmai tudás reprezentálására alkalmas textília, melynek kivitelezése őrizze meg az egyediséget! Tárgyak esetében egyedinek a kis példányszámú, számozott textíliát értjük, értékét ezzel is kifejezve. Az al-kotó nevének, szignójának feltüntetése jelentheti a garanciát az egyediségre is. Elsősorban ilyen egyedi textíliákra adható A minősítés. Az MA kategó-ria kiemeltségét biztosítja az a tény, hogy a zsűri egyhangú döntése alapján adható.MB – A Magyar etno-art nevű tárgycsoportba tartozó szövött textilek kap-hatnak MB minősítést.Ide tartoznak azok a szőttesek, szőnyegek, melyek kivitelezésének techno-lógiai összetettsége, munkaigényessége, mívessége nem éri el a MA jelzésű szőttesekét. Ide sorolhatók a kézi és gépi szövéssel készült szövött textilek, melyek sorozatgyártásban is megtartják esztétikai és technikai minősé-güket.Az MB minősítésű szőttes, szőnyeg a tervezés és kivitelezés minőségének színvonalában nem különbözik az MA minősítésű textíliától.Ajándéktárgy – A szóró- és reklámajándék, a fi gyelmességet kifejező kis emléktárgy készítésének buktatóit elkerülhetjük, ha a tárgyhoz funkciót is rendelünk. Az „egy tárgy egy funkció” elve többé-kevésbé megóv bennün-ket a giccs csapdájától. Az anyag-forma-funkció harmonikus megvalósulása az ajándéktárgyak esetében is számon kérhető. A játék, mint hálás funkció, nem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen az önálló szakággá vált, és ezzel

77

a szövött anyagnak is új és kiaknázatlan területét jelölte ki. A zsűri által elfogadott ajándéktárgy betűjel nélküli zsűriszámot kap, az ajándéktárgy megjelöléssel: A.

Kizáró okokA kivitelezés technikai, technológiai elégtelensége, mely a szőttes, szőnyeg, az öltözék funkciónak megfelelő alkalmazását nem teszi lehetővé.Anyaghasználatában, formai elemeiben nem képviseli egyik tárgycso-port – „Reprodukció”, „Kortárs népművészet”, „Magyar etno-art” – el-várásait sem.Ha a textília az anyag-forma-funkció hármas egységét nem valósítja meg.Ha a textília tervezésének és kivitelezésének minősége hiányt szenved szak-mai felkészületlenség miatt.A stílusok, motívumok értelmetlen keverése stílustalanságot; a motívumok jelentésének fi gyelmen kívül hagyása pedig a szó legszorosabb értelmében tartalmi hibát jelent.Tanulódarab nem zárja ki a zsűriztetést, ha megfelel a zsűrizési követelmé-nyeknek. (Az alkotó korára, státuszára vonatkozó korlátozás nincs.)

KollekcióTárgycsoport, garnitúra, tárgyegyüttes.Egyetlen, megnevezett funkció kiszolgálásához szükséges tárgyak cso-portja, melyek tartalmi, esztétikai összefüggést mutatnak egymással. A kol-lekció egésze kaphat zsűriszámot.

SzínvariációAzonos tárgyak sorozata, melyek csak színükben különböznek. Vala-mennyi benyújtott színvariáció megkaphatja ugyanazt a zsűriszámot, ha a színváltás nem befolyásolja a textília esztétikai egységét. A színvariáció-sorozat, amennyiben az alkotó ehhez hozzájárul, a zsűrizési dokumentáció megjegyzés rovatában megbontható.

79

CSIPKE

A csipke változatos technikák összességét magába foglaló, nehezen behatárolha-tó fogalom: fonalak, fonalrendszerek keresztezésével, összekapcsolásával, cso-mózásával kialakított lyukacsos anyag, amelynek díszítményét a fonalak össze-dolgozása során kialakult textúra adja. A szövés és a csipke, illetve a hímzés és a csipke egyes fajtái közti számtalan technikai, megjelenésbeli hasonlóság miatt a különböző textiltechnikákat nehéz egymástól elkülöníteni, így a határterüle-teken jellemző az átjárhatóság. A csipkékkel egyes esetekben a hímzés, máskor éppen a szőttes hatását kívánták utánozni, de ennek fordítottja sem ritka, mi-kor éppen a fi noman áttört hímzéssel vagy a lebegően könnyű laza szövettel kívánták elérni a csipkés hatást. Ezért a csipke fogalmát tágan értelmezve a határterületek áttört munkái is zsűrizhetők az alkotó kérésére.

CsipketechnikákE technikai és megjelenésbeli sokféleség miatt lényeges meghatározni, hogy mely textiltechnikák zsűrizhetők csipke kategóriában:

- vert csipke- varrott csipke (szélösszedolgozások és szélvarrások = tűcsipke, pókolás)- rece- rojtkötés (csomózott és fonott rojt)- sprang (=fonott csipke)- frivolitás (=hajócska munka)- horgolt csipke- kötött csipke- vegyes technikák (pl. zsinórcsipke, point lace)- határterületek (szálhúzásos és szálszorításos munkák, tüllhímzés, -rá-

tét, forgatott rece)- a 20. században kialakult csipkefajták (pl. Hunnia, Móga, Pannónia,

nemeshanyi, halasi stb.)

80

AlapanyagA csipkék készítéséhez természetes alapanyagú (pl. len, pamut, kender,selyem, gyapjú) szálak, illetve fémfonalak (beszerzési nehézség hiányá-ban ahhoz megjelenésben és viselkedésben is leginkább hasonlító műszá-lak) használatosak. A színes fonalak alkalmazása körültekintő bánásmódotigényel: legyen visszafogott és a díszítendő textillel harmonikus színvilágú. A csipkével díszített alaptextilhez az alkotó a lehetőségekhez mérten termé-szetes anyagot válasszon, de a természetes viselkedésű, nem természetes alapanyag is elfogadható.Az elkészült csipkék tartósabbá tételéhez enyhébb keményítés megenged-hető. Fontos, hogy a csipke ne legyen nagyon kemény, illetve a felületén a keményítő ne képezzen hártyát, mert a fokozott keményítőhasználat jelentős mértékben rontja a csipke esztétikai megjelenést.

FunkcióÉvszázadokon át a csipkék a különböző országok, korok és társadalmi réte-gek divatjához alkalmazkodó öltözet- vagy lakástextilek kiegészítő díszeként vagy önmagukban egy-egy dekoratív viseletdarabként voltak használatban.A külföldről behozott drága és leheletvékony csipkék mellett magyar nemesi udvarházakban saját készítésű, jellegzetes – az úri hímzésen alapuló – min-takincsű csipkéket is készítettek, asztalterítők, asztalkendők, ágytakarók, le-pedők, kendők, ingek, ingvállak, szoknyák, kötények stb. díszeként. Egyházi használatban úrasztalterítők, oltárterítők, miseingek, miseruhák, egyéb egy-házi kiegészítők szegélyeként is népszerű volt. Az alsóbb társadalmi rétegek ezeket a drága és értékes csipkemintákat igyekeztek saját lehetőségeikhez mérten átvenni (pl. egyszerűbb mintakinccsel, vastagabb szálból, kevesebb gombostűvel elkészítve) és ízlésvilágukhoz igazítani. Így a népi csipkéknek számtalan technikai és mintakincsbeli változata alakult ki. Néhol a hímzések hatását is rusztikus csipkerátéttel helyettesítették.A 19. század második felétől a nőipari oktatás, majd a század végétől az ál-lami és magánkezdeményezésű műhelyek számos kézimunka elterjesztésében

81

szerepet vállaltak, főleg megélhetési célzattal. A 20. század első felében a csipkéket változatosan alkalmazó öltözetkiegészítők mellett tért hódítottak a kisebb-nagyobb csipkével díszített terítők és kendők, melyek funkciójukat vesztve a század közepétől – a szövetkezetek fő termékeként – vitrinterítők-ké egyszerűsödtek.A csipke fő funkciója tehát évszázadokon keresztül a díszítés volt, főként az öltözetek, hímzett, szövött terítők összedolgozásaként, rátét-, szél- és betétdíszí-téseként voltak használatosak. Így ezek a métercsipkék textilhez dolgozva, más alkotóműfajokkal együtt, felhasználásban zsűrizendők. Méterben (azaz hordo-zóanyaghoz való hozzádolgozás nélkül) csak min. 2 méter hosszúságú csipke zsűrizése indokolt. Torchon csipke csak felhasználásban zsűrizhető, méterben nem. Terítők csupán vert, varrott, rece- és frivolitástechnika esetén díjazhatók.

KollekcióLényeges, hogy a kollekció darabjai díszítményben, léptékben és techniká-ban illeszkedjenek egymáshoz.Korunk népi iparművészetének legfőbb feladata – a kézműves technikák és a hagyományos mintakincs megőrzésén túl – a megújulás lehetősége, az újabb utak keresése, hogy ne csak passzív hagyományőrzés, hanem jelen korunk-ban is használható művészet legyen, mely része a mindennapoknak. Legfon-tosabb cél a csipke helyének megtalálása ebben a közegben, napjaink népi iparművészetében, legyen az akár ünnepi, akár hétköznapi életünk része.Egy tárgyon egyaránt értékes a hímzés, szövés, csipke stb., ez a maga kate-góriáján belül mindegyik műfajban kaphat zsűriszámot, ha kéri az alkotó.

KategóriákA zsűriszám odaítélése – legyen az bármely kategória – csak a technikai-lag szépen kivitelezett, a hagyományokra építkező, a használhatóságot szem előtt tartó tárgyak esetében indokolt. A készítéstechnika szempontjából rendkívül fontos a választott technika ismerete mellett annak következetes alkalmazása, a kezdés és eldolgozás szépsége, a munka megfelelő feszessége

82

és szabályossága, illetve a díszítendő textilhez való hozzádolgozás módja. A hagyomány továbbvitelére – a választott technikán kívül – többféle lehe-tőség is kínálkozik, pl. a felhasználás helye, módja, a klasszikus mintakincs vagy egyes motívumok, mintaelemek kiemelése, a mintaszerkesztés mikéntje,a színhasználat vagy a díszítendő textil és a csipke összhangja. A hagyo-mánynak nem szolgai utánzásán, hanem továbbgondolásán, újraértelmezésén,új közegbe való átültetésén van a hangsúly. A hagyományos (HA, HB) kategó-riában a hagyományokhoz jobban kötődő, míg a modern (MA, MB) kategóriá-ban az újításokat fokozottabban képviselő alkotásokat értékeli a zsűri. A terve-zés kiindulópontjául szolgáló forrásanyag adatlapon való feltüntetése minden esetben kötelező (pl. saját gyűjtés helye, időpontja; múzeumi gyűjtemény ésa tárgyak beazonosítható megnevezése; kiadvány címe, oldalszáma, képe).HA (Hagyományos A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvonalú alkotás, mely vagy (1) népi hagyományokon alapuló saját tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelkező alkotás, vagy (2) történeti anyag reprodukció-jára/másolatára/rekonstrukciójára/feldolgozására épülő kifogástalan munka.HB (Hagyományos B kategória): a magyar népművészet jellegzetességeit magán viselő színvonalas alkotás, mely vagy (1) népi hagyományokon ala-puló saját tervezésű, vagy (2) történeti anyag reprodukciójára/másolatára/rekonstrukciójára/feldolgozására épülő munka.MA (Modern A kategória): készítéstechnikailag kiemelkedő színvonalú al-kotás, mely a népi hagyományokon alapuló saját tervezésű, kiemelkedő hoz-záadott értékkel rendelkező alkotás, amiben az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.MB (Modern B kategória): a magyar népművészet jellegzetességeit magán viselő saját tervezésű, színvonalas alkotás, amelyen az újítás, a modern fel-használás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.Ajándéktárgy: a kategória a népi hagyományokon nyugvó, viszonylag kevés munkával előállítható, de sokszorosításra alkalmas alkotásokat foglalja magába.

Összeállította: ERDEI T. LILLA

83

NEMEZTÁRGYAK

A nemez helye a magyar népi iparművészetbenA nemezkészítés szerepe különleges a magyar népi kultúrában, a népmű-vészetben és a népi iparművészetben egyaránt. Olyan kézműves mester-ségről van szó, melynek gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Írásos emlékeink szerint a magyarság 9. századi Kárpát-medencébe település előtt már alkalmazta.A nemez régészeti szempontból romlandó anyag, tárgyi, régészeti emlékei ritkák, a használat során elkoptak, vagy a földben elporladtak. Írásos és ré-gészeti emlékek bizonyítják a különböző süvegek, kalapok, nyeregalávalók és nemezcsizmák használatát a 20. század közepéig.A mesterség újrafelfedezése az 1970-es évek végén kezdődött, köszönhe-tően a nomád nemzedék tagjainak, Nagy Marinak és Vidák Istvánnak.A nemezkészítés újra elterjesztése egybeesett a magyar népművészeti, népi iparművészeti mozgalom új lendületével, amikor a díszítések elburjánzá-sával szemben a hagyomány fontossága, beépülése mindennapi életünkbe,a népművészeti tárgyak használhatósága hangsúlyozódott.

A nemezkészítés magyar hagyományaiA 17–18. századig a süvegesmesterség őrizte meg a nemezkészítés fogásait, majd a 19. század elejére ezt felváltotta (a nagyrészt német területről vissza-érkező, német szakkifejezéseket használó) kalaposmesterség. A kalaposság a magyar süvegesmesterséggel házasodva mégiscsak meg tudta tartani hosz-szú időn keresztül magyaros jellegét, a Kisalföldtől a Székelyföldig kiala-kult a jellegzetes típusú nemezfejfedő. Emellett hosszan élt még a mesterség tárgyai között a nemezből készült botos (szőrcsizma) is.Jellegzetesen magyar nemeztárgy még a nyeregalávaló, izzasztó, melynek emlékeivel a 20. század közepéig találkozunk. A mesterség alapvető mód-szereinek emléke legtovább a népi játékokban mutatható ki.

84

A fentiek miatt a mai alkotók három alapvető forrásból meríthetnek:1. A nemezkészítés régészeti emlékei a magyarsággal rokon népeknél.2. A ma élő pásztornépek munkái, akik életében a nemezkészítés fontos sze-repet kap, akik életmódban, kultúrában rokonságot mutatnak a honfoglalás korának és az azt megelőző korok magyarságának kultúrájával.3. A magyar tájegységek népművészetének azon tárgyai, melyek formavilá-ga, mintakincse közel áll a nemezkészítés hagyományaihoz.

1. A nemezkészítés régészeti emlékeiElsősorban a szkíta és hun népek sírjaiból feltárt nemeztárgyak sorolhatók ide. Jellemzőek a Szibériában található sírhalmok leletei, ezeket a paziriki kultúrához szokás sorolni a legismertebb feltárt kurgánok neve után. Nagy-méretű nemeztakarókat, nyeregtakarókat, töredékeket ismerünk innen, de megjelennek a térbeli tárgyak is. Már itt megjelennek a bőrrátétek, de gya-kori az egyéb állati szőrök (pl. ló-, kecske-, teveszőr) alkalmazása, illetve a fa és a fém mint szerkezeterősítő, illetve díszítőanyag.Ehhez a kultúrához áll legközelebb a közelmúltban feltárt szintén kb. 2500–2700 éves tuvai kurgánokból előkerült nemeztárgyak sokasága is.Meg kell említeni, mint későbbi leletanyagot, a Noin ula-i halomsírok neme-zeit is. Az itt feltárt hun nemezek (takarók, fejfedők, harisnya) készítésénél egyaránt használták a bőrrátétet, a zsinórozást, a varrást és a tűzést.A szkíta és a hun nemeztárgyak mintavilága közeli rokonságot mutat egy-mással, de a honfoglaló magyarság fennmaradt díszített tárgyaival is. Ezért tartjuk követésre érdemesnek ezeket a mai magyar nemezkészítők számára formavilágukban, díszítés- és készítésmódjukban egyaránt.

2. A pásztornépek mai nemezeiIde soroljuk a Közép-Ázsiában és Kis-Ázsiában, a 20. század második felé-ben készült, ún. nomád pásztornépek asszonyai által készített nemeztárgyakat. Jellegzetesek a belenemezelt mintájú takarók. Ezek legszebb darabjait a külön-böző türkmén törzseknél találjuk. Mintáikat belenemezelt körvonal határolja,

85

alapmintaként a kosszarv jelenik meg. Jellegzetes színei a sötétbarna (leggyak-rabban a takaró szélein keretként is), a nyers, a vörös, a sárga és a kék. Ide tar-toznak a szintén belenemezelt mintájú török és bolgár nemeztakarók.Másik csoport a szabott-varrt nemezeké, melyek követésre érdemes darabjait a kazakok és a kirgizek készítik. Jellegzetessége a pozitív-negatív minták egy-sége, azok tükröződése. Egyszínű nemezlapokból kivágott és alapra varrott, zsinórozott és tűzött mintaelemekből áll. Jellemző színei a sötétbarna, a nyers, a vörös, a sárga. A rendszerint két vagy három színből álló mintát eltérő színű rávarrott zsinór keretezi.Jellemzően mongolok készítik azokat a többnyire egyszínű (általában nyers vagy barna) takarókat, zsákokat, tarisznyákat, melyeknek mintáját a zsinó-rozás és a letűzés adja, ettől domború díszítést kap.A felsorolt módszerek együtt is alkalmazhatók (természetesen a mértéket itt is megtartva), mint azt pl. az üzbégek nemezein látjuk, ahol gyakran együtt jelenik meg a belenemezelt minta és a zsinórozás vagy a szabott-varrt minta és a hímzés.Nem követendők – a főleg kirgizek által – az utóbbi évtizedben eladásra, megrendelésre (gyakran amerikai piacra) készített, a hagyományostól eltérő színvilágú és formájú nemeztárgyak, elsősorban ajándéktárgyak.

3. A magyar népművészet és a nemezkészítésJó kiindulási alap a hagyományos magyar tárgykultúra azon része, melyközeli rokonságot mutat a nemezekkel. Figyelembe kell venni az anyagsze-rűséget, így elsősorban a textilek és a bőrmunkák mintavilága és munka-módszerei követendők, de felhasználhatók más népművészeti ágak motívu-mai is. Néhány példa: jól használhatók a rátétes és hímzett szűcsmunkák,a textilrátétes viseleti darabok, a gyapjúhímzés, a zsinórozás, melyek nemcsakkészítésmódjukban, de mintakincsükben is közel állnak a közép-ázsiai ráté-tes és hímzett nemeztárgyakhoz.Speciális területek: a hagyományos magyar mesterségek közül ki kell emel-ni a szűrkészítést és a kalaposmesterséget, mert ezek több szálon is kapcso-lódnak a nemezkészítéshez.

86

A magyar szűr formájában és mintavilágában is rokon a vándorló népek nemezköpönyegével, a szűrrátét és az itt alkalmazott gyapjúhímzés felhasz-nálása a nemezkészítésben is indokolt.A kalapos- (eredetileg süveges) mesterség hagyományos ága is a nemezké-szítéshez sorolandó, de mivel hosszú évszázadok óta önálló mesterség saját törvényszerűségekkel és hagyományokkal, a zsűrizésnél külön kategória-ként kezeljük.

A nemezből készült tárgyak típusaiNemeztakaróKövetelmény, hogy a takaró kövesse a hagyományos nemeztakarók szín- és mintavilágát. A készítés módszerénél elfogadható valamennyi hagyomá-nyos nemezkészítő eljárás, a méretekből adódóan mégis javasolt a közép-ázsiai módszer. A díszítésnél a belenemezelt, a szabott-varrt, a rátétes, a tű-zött, a zsinórozott és a hímzett minta egyaránt jól használható. Fontos, hogy a módszert a minta típusa határozza meg, azzal összhangban legyen. Egy tárgyon több díszítőmód is alkalmazható, de ezek legyenek egymással össz-hangban. (Például belenemezelt minta hímzéssel, rátétminta hímzéssel, sza-bott-varrt minta zsinórral és tűzéssel stb.)A takarók mintájánál jó kiindulási alap a régészeti anyag, a hagyományos pásztornépek nemezei, valamint a magyar népművészet rokon tárgyai.Egy-egy motívum felhasználása arányaiban, stílusában körültekintő terve-zést igényel.A vezérelv itt is a hagyományokból való elindulás, a mai ízlésnek, használ-hatóságnak megfelelő átalakítás. A tárgy színeiben, mintájában, formájá-ban, tehát egészében feleljen meg a hagyományos magyar ízlésnek!A földre való takarók vastagsága 8–15 mm között legyen, a falvédők és egyéb használatra szánt takarók vastagsága 3–10 mm között. Alapkövetel-mény az egyenletes vastagság és a teljes kidolgozottság (az anyag nem le-het laza, bolyhos). Durvább, erős szálú gyapjú (cigája, racka, karakül stb.)

87

felhasználása javasolt, különösen a nagyobb igénybevételnek kitett, földre szánt takarók esetén.

Viseleti darabokElsősorban a hagyományosan nemezből készült ruházati elemek, mellé-nyek, kabátok, szőrcsizmák, nemezcipők tartoznak ide. A kalapos munka-módszerrel készülő nemezfejfedők (süvegek, kalapok) külön kategóriában kerülnek elbírálásra.Alapanyagára nézve vékony, de erős legyen, könnyű mozgást, kényelmes viseletet biztosítson. A nemez legyen egyenletes, jól kidolgozott, funkciónak megfelelő vastagságú.Díszítése elvileg a korábban már felsorolt valamennyi hagyományos módon történhet, ám óvakodni kell a nagyobb (inkább takaróra való) mintaelemek kiragadásától.Jó esetben az alkotó eltalálja a hagyomány és a mai alkalmazhatóság egyen-súlyát.A viseleti daraboknál kiemelt fi gyelmet kell fordítani a színek összhangjára, illetve a festés minőségére. A kész tárgy nem engedheti a színét, illetve nem foghat.Javasolt a fi nom szálú merinógyapjú használata, különösen a testtel közvet-lenül is érintkező darabok esetén. Cipők, csizmák esetén javasolt a bőrrátét használata és a lábbeli talpalása.Támogatandó a hagyományos záródási módok (gombok, csatok, zsinórok stb.) használata, de a modern kategóriákban elfogadható az újabb típusú zá-ródások (cipzár, mágneskapocs stb.) használata, ha az illeszkedik a tárgy formai megoldásaihoz.A szabásvonalak mentén törekedni kell a kézi öltések használatára, de a mo-dern kategóriákban elfogadható a varrógép használata is.A modern kategóriákban üdvözlendő olyan nemez öltözeti darabok készí-tése, mely elősegíti a nemezhagyományok, a népművészet formanyelvéneka hétköznapi viseletbe, divatba való bekerülését. A paraszti és a történeti

88

viselet továbbvihető egyszerű használati tárgyaira épüljön, annak ízlésvilá-gát valósítsa meg a kor igényei szerint.

NemezsüvegA néprajzi szakirodalomban és a múzeumokban fellelhető vagy régészeti leletekből előkerült nemezsüvegek felújítása, átdolgozása, esetleg újragon-dolása.A süveg készülhet formára nemezelve, vagy nemezlapokból kiszabva és összevarrva. Formájára nézve a néprajzi gyűjtések és a történeti ábrázolá-sok adhatnak támpontokat. Típusai a Kárpát-medence különböző tájain, az egyes népcsoportoknál eltérőek formájukban, színükben, díszítésmódjuk-ban is. A közép-ázsiai vándorló pásztornépek hagyományos nemezfejfedői forrásként felhasználhatók.

Megújuló nemezfejfedőA hagyományokból kiindulva, azok újragondolásával készülő, hétköznapi vagy ünnepi viseletnek szánt nemezfejfedők. Ezek alapanyaga, készítés-módja, formája vagy díszítésmódja a hagyományos női és férfi fejfedőkre emlékeztet, de stílusában modern törekvéseket tükröz.

Nemezsátor és berendezéseA nemezsátor is zsűrizhető, vagy a sátorban szereplő használati tárgyak kü-lön-külön (takaró, ajtónemez, ruhatartó zsákok, kalaptartók, óvó-védő jelek stb.). Jó, ha a sátor is hagyományos szerkezetet és mintavilágot elevenít föl, kiindulva pl. a kazak, kirgiz, türkmén hagyományos sátrakból. Esetleg más népek hagyományai és a leírások alapján lehet rekonstruálni egy magyar nemezsátrat.Sátor esetében fontos szempont a faváz megfelelő szerkezete (nem fűrészelt, hanem hasított, kirgiz, kazak és más török népek sátortípusa alapján ké-szülőé hajlított!), az összeillesztése (bőrszegek) és az összeerősítése (kézzel szövött szalagok, sodrott kötelek). A borítónemezeknek 10–18 mm közötti

89

vastagságúaknak, egyenleteseknek és jól kidolgozottaknak kell lenniük.Az ajtónemez, a fali- és takarónemezek feleljenek meg a nemeztakarónál leírtaknak!

Játékok és gyerekszobába való tárgyakA nemezjátékok viszonylag kevés hagyománnyal rendelkeznek. Ennekellenére szorgalmazzuk a játékkészítést nemezből is, hiszen ezen az úton közelíthetjük leginkább a gyermekeket hagyományainkhoz és a természetes anyagokhoz. A nemezjátékok is kövessék a legjobb nemezkészítő hagyomá-nyokat. Az ismert nemezlabda, -baba és játék állatok mellett javasolt más, ismert, hagyományos játékok átültetése nemezre (pl. ügyességi játékok, társasjátékok, kirakók, építők, kéz- és marionettbábok, gyerekszobába valótárgyak, mesenemez, párna, babatakaró stb.).Különös fi gyelmet érdemel a megfelelő technikai kidolgozás, az eldolgo-zottság, a színtartóság, fontos szerepet kap az ötletesség, a hagyományos forma- és mintavilág felhasználása. Játékfi gurák esetén is kerülni kell a lát-ványhűségre törekvést, fontos szempont a jó használhatóság (nem lehetnek az alakok beállításban, életképszerűen rögzítve), a viszonylag egyszerű for-mavilág, mely segíti a gyermeket a játékban.

Egyéb használati tárgyakElsősorban a tárolásra, hordozásra alkalmas üreges nemeztárgyak tartoz-nak ide (pl. táskák, tarsolyok, zsákok, tokok stb.), de készülhetnek nemez-ből egyszerűbb bútorok (ülőpárnák, székborítások stb.). Itt is használható valamennyi már ismertetett nemezkészítési eljárás, feltéve, hogy össze-egyeztethető a használattal, a célszerűséggel, az anyagszerűséggel. Java-solt a hagyományos forma-, mintakincs és színvilág használata, fi gyelembe véve a jó használhatóság szempontjait. Viszonylag nagy igénybevételnek kitett tárgyakról lévén szó, különösen fi gyelni kell az erős kidolgozásra,a kopásnak kitett helyeken az anyag megerősítése javasolt (pl. rátéttel, tű-zéssel, bőrrel stb.).

90

AjándéktárgyakAz eddig felsorolt valamennyi tárgy használati tárgy, mely betöltheti aján-déktárgy szerepét is. Azokat a tárgyakat soroljuk ide, melyekből nagyobb mennyiség is készülhet, viszonylag egyszerűek, kisebb méretűek. Például: viseletkiegészítők, hajdísz, ékszer, egyszerűbb játékok, tokok.Dísztárgyak készítése nem javasolt, már csak az alapanyag törvényszerűsé-geit fi gyelembe véve sem, hiszen a használaton kívüli nemeztárgyak nagyon rövid idő alatt a molyok eledelévé válnak.

AlapanyagokA nemezkészítés legfontosabb alapanyaga a gyapjú. Elsősorban a Kárpát-me-dencében megtalálható juhfajták gyapját javasoljuk felhasználásra, de más gyapjúfajta használata nem kizáró ok. Fontos, hogy a tárgy használati szere-pének megfelelő legyen a gyapjú minősége.A durvább, erősebb gyapjú (hortobágyi és gyimesi racka, cikta, cigája,valamint karakül) használata elsősorban nagyobb igénybevételnek kitett, vas-tagabb anyagú tárgyaknál indokolt. Míg viseleti daraboknál, játékoknál és ki-sebb tárgyaknál a fi nomabb szálú (merinó) gyapjú felhasználása javasolt.A gyapjú természetes színei (nyers, barna) mellett színezhető is. Hagyomá-nyos festési módszer a növényi festés, melynek felelevenítése, használata javasolt, de az utóbbi másfél évszázadban elterjedt vegyi festékek haszná-lata is megengedett. Ügyelni kell a festés minőségére, a nemez színtartó-ságára, illetve arra, hogy (különösen viseleti darabok és játékok esetén)ne tartalmazzon tartósan bőrirritáló anyagokat. A hagyományos kategóriák-ban a hagyományos színvilág használata javasolt, a modern kategóriákban bármilyen szín használható, harmóniára törekedve.A gyapjú mellett használhatók más állati szőrök is, de csak a Kárpát-me-dencében, esetleg más hagyományosan nemezkészítő népeknél élő állatok szőrei.Kiegészítő anyagként használható más természetes textilalapanyag is(pl. selyem, kender, len, pamut).

91

Kiegészítő, szerkezeti anyagként (pl. záródások, szerkezeti, tartó-, merevítő elemek) használható minden olyan alapanyag, melyet a hagyományos ma-gyar népművészet használ (pl. bőr, fa, csont, szaru, fémöntvény), de fontos, hogy ezek illeszkedjenek a tárgy, forma- és motívumvilágához, használatuk indokolt legyen.Nem használhatók műszálak és műanyagok, még kiegészítőként sem(pl. gomb, cérna, tépőzár, zsinór, habszivacs tömőanyag stb.).A dokumentációban kérjük feltüntetni a felhasznált alapanyagokat, a festés módszerét (növényi, állati vagy vegyi anyagokkal), és hogy az alapanyag előkészítését, festését ki végezte (saját vagy gyári).

Az értékelés szempontjaiÖsszefoglalva, az alábbi szempontok fi gyelembe vételével dönthető el egy-egy nemeztárgyról, hogy megfelel-e a népi iparművészeti alkotások szem-pontrendszerének:

1. A tárgy szerepének, használhatóságának jó megválasztása, az alkotó tudásának megfelelő szintű tárgyat készített.

2. A nemeztárgy megfelel a nemezkészítés hagyományainak, és egyút-tal a „magyar ízlésnek”, illeszkedik a magyar népművészet formavi-lágába.

3. A kivitelezése igényes, az anyag egyenletes, erős, jól kidolgozott, a tárgy jól használható, a rendeltetésszerű használatot várhatóan jól bírja.

4. A tárgy formája, aránya, díszítménye harmonikus, a funkciónak meg-felelő.

5. Az alkotó a hagyományok talaján, hagyományos tárgyakból kiindulva tervezett és kivitelezett ma is jól használható, míves tárgyat.

6. Ha az alkotó más mesterségek módszereit, anyagát is felhasználta (pl. bőrrátétek, hímzés, csontmunkák stb.), feleljen meg az adott mesterség követelményeinek.

92

KategóriákHA kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül az olyan egyedi jellegű, kiemelkedő művészi értékű alkotás, amely magas esztétikai színvonalon őrzi a mesterség hagyományait, technikai megvalósítása kifo-gástalan, és fokozott mértékben jeleníti meg a hagyományos stíluselemeket.Eredeti motívumok, módszerek felhasználásával készült, jól felismerhető gyökerekből táplálkozó, egyedi, önálló tervezésen alapuló alkotás, mely ma-gas esztétikai színvonalon, kiemelkedő technikai tudást mutat.Az alkotó az általános zsűrizési szempontok mindegyikét maradéktala-nul, tökéletesen teljesítette, és a mesterség hagyományai alapján tökéletes,jól használható, egyéni stílusjegyeket mutató tárgyat alkotott.HB kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül a magyar népművészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tárgyak minősítési kritériumának megfelelő, technikai szempontból is színvonalas alkotás, mely fokozott mértékben jeleníti meg a hagyományos stíluseleme-ket. Régészeti anyagok, múzeumi gyűjteményekben fellelhető eredeti ne-meztárgyak újraalkotása a forma-díszítmény-funkció egységének megtar-tásával.Az alkotó az általános zsűrizési szempontok mindegyikét teljesítette,és a mesterség hagyományai alapján jól használható tárgyat alkotott, hite-lesen, elfogadható módon készített el újra egy már meglévő hagyományos nemeztárgyat.MA kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül az olyan egyedi jellegű, kiemelkedő művészi értékű alkotás, amely magas esztéti-kai színvonalon örökíti tovább a mesterség hagyományait, technikai meg-valósítása kifogástalan, és megfogalmazásában hangsúlyosak az újítások,a megújító törekvések, ugyanakkor a gyökerei egyértelműen a népművészet hagyományaihoz köthetők.Ide sorolhatók a megújító törekvések, esztétikus, kiváló minőségű alkotá-sok, valamely tartalmi elemében a mesterség hagyományaihoz kötődő, kéz-műves módszerekkel készülő használati tárgyak.

93

Az alkotó az általános zsűrizési szempontokból a felsorolt 6 pont mindegyikét maradéktalanul, tökéletesen teljesítette, és a hagyományokat átörökítő, töké-letes, jól használható, egyéni stílusjegyeket mutató, újszerű tárgyat alkotott.MB kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül a magyar népművészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tárgyak minősítési kritériumának megfelelő, technikai szempontból is színvonalas alkotás, mely megfogalmazásában hangsúlyosak az újítások, a megújító tö-rekvések, ugyanakkor a gyökerei egyértelműen a mesterség hagyományai-hoz köthetők.Ide sorolhatók a megújító törekvések, esztétikus, jó minőségű alkotások, va-lamely tartalmi elemében a mesterség hagyományaihoz kötődő, kézműves módszerekkel készülő használati tárgyak.Az alkotó az általános zsűrizési szempontok mindegyikét teljesítette, és a hagyományokat átörökítve jól használható, egyéni stílusjegyeket mutató,újszerű tárgyat alkotott.Ajándéktárgy – jelölés nélküli zsűriszámot kap a színvonalas ajándéktárgy-nak minősülő alkotás, amely sokszorosításra alkalmas, ugyanakkor techni-kájában, stílusában és gondolkodásmódjában egyértelműen a népművészet és a mesterség hagyományait viszi tovább.A nemezkészítés fentebb részletezett hagyományait, technikai megoldá-sait jól használó (akár több példányban is elkészíthető) egyszerűbb hasz-nálati tárgy (pl. egyszerűbb játék, tarsoly, pénztárca, kisebb táska, tok, viseletkiegészítő stb.).

Kizáró okok- A nemez egyenetlen, esetleg lyukas, gyenge, nem eléggé kidolgozott,

bolyhosodik, a minta nincs alaposan összedolgozva az alappal. A vas-tagsága nem felel meg a rendeltetésének: túl vastag vagy túl vékony.

- A tárgy nem használati tárgy (dísztárgy), vagy a megjelölt célra nem használható, esetleg a rendeltetésszerű használat során várhatóan túl gyorsan tönkremegy.

94

- Igénytelen kidolgozás, eldolgozás, átgondolatlan, befejezetlen technikai megoldások.

- A nemez gépi megmunkálása, gyári fi lc felhasználása.- Műszálak, műanyagok használata, kiegészítőként, töltelékanyagként is.- A festett gyapjú levérzett, megfogta a tárgy világosabb felületeit.- A motívumok, stílusok és technikai módszerek értelmetlen keverése,

hagyománytalan felhasználása.- A minta nem megfelelően választott, anyagszerűtlen, látványhű áb-

rázolás.- A hagyományos nemezkészítéstől, a magyar népművészettől idegen

technikai és formai megoldásokat alkalmaz.

EgyebekA bírálatra leadott tárgy adatlapján alkotásonként kérjük feltüntetni:

– Megnevezés: a tárgy használati neve, esetleg az alkotás címe– Alapanyag: a felhasznált gyapjúfajták, egyéb anyagok– Szín: színek megnevezése és előállítási módja: növényi vagy vegyi;

saját vagy gyári festés– Díszítmény, stílus: a mesterség hagyományai alapján melyik néphez,

népcsoporthoz, tájegységhez, típushoz tartozik a beadott alkotás– Forrás: az eredeti, feldolgozott, ötletadó tárgy adatai, leírása

Összeállította: VETRÓ MIHÁLY

95

NEMEZKALAPOK (-FEJFEDŐK)

A kalaposság helye a magyar népi iparművészetbenA hagyományos nemezkalapok a 18. század elejétől terjedtek el nagy szám-ban a Kárpát-medencében, de ez nem jelenti azt, hogy korábban nem készül-tek volna nemezfejfedők. A magyarság Európába érkezésekor már jellegze-tes nemezsüveget viselt.Napjainkban is él a kalapkészítés hagyománya (bár jelenleg egyetlen csa-lád készíti teljesen hagyományos módszerrel a pásztorkalapokat), emellett a nemezfejfedők megújulásának lehetünk tanúi. E megújulás részben az el-múlt háromszáz év kalaposhagyományaiból, részben pedig a több ezer éves szkíta-hun-magyar nemezgyökerekből táplálkozik.

A nemezfejfedők típusaiNemezsüvegA néprajzi szakirodalomban és a múzeumokban fellelhető vagy régészeti leletekből előkerült nemezsüvegek felújítása, átdolgozása, esetleg újragon-dolása.A süveg készülhet a kalaposhagyományok szerint formára nemezelve, vagy nemezlapokból kiszabva és összevarrva. Formájára nézve a néprajzi gyűjté-sek és a korai ábrázolások adhatnak támpontokat. Típusai a Kárpát-medence különböző tájain, az egyes népcsoportoknál eltérőek formájukban, színük-ben, díszítésmódjukban is. A közép-ázsiai vándorló pásztornépek hagyomá-nyos nemezfejfedői párhuzamként felhasználhatók.

Hagyományos nemezkalapA 18–19. századtól elterjedt kalapformák felújítása, átdolgozása, újragondolása.Jellegzetes hagyományos kalaptípusok:Pásztorkalapok: csikóskalap, gulyáskalap, juhászkalap, kondáskalap, bojtár-kalap.

96

Parasztkalap, iparoskalap, papi kalap, párizsi kalap, Kossuth-kalap, kupec-kalap, keménykalap, vadászkalap stb.A típusok színe, formája, díszítésmódja tájegységenként, népcsoportonként eltérő.

Megújuló nemezfejfedőA hagyományokból kiindulva, azok újragondolásával készülő, hétköznapi vagy ünnepi viseletnek szánt nemezfejfedők. Ezek alapanyaga, készítés-módja, formája vagy díszítésmódja a hagyományos kalapokra, süvegekre emlékeztet, de stílusukban kifejezetten a modern iparművészet irányába mutatnak.

AlapanyagokA nemezkészítés legfontosabb alapanyaga a gyapjú. A kalapkészítésheza gyapjú mellett nyúlszőrt, hódszőrt, vidraszőrt és teveszőrt is használtak, de a pásztorkalapok leginkább báránygyapjúból készülnek.Elsősorban a Kárpát-medencében megtalálható juhfajták gyapját javasoljuk felhasználásra, de más gyapjúfajta használata nem kizáró ok. Fontos, hogy a tárgy használati szerepének megfelelő legyen a gyapjú minősége. Mivel viseleti darabokról van szó, a fi nomabb szálú (merinó) gyapjú felhasználása javasolt.A gyapjú természetes színei (nyers, barna) mellett színezhető is. Hagyomá-nyos festési módszer a növényi festés, melynek felelevenítése, használata javasolt, de az utóbbi másfél évszázadban elterjedt vegyi festékek használata is megengedett. Ügyelni kell a festés minőségére, a nemez színtartóságára, illetve arra, hogy ne tartalmazzon tartósan bőrirritáló anyagokat.Kiegészítő anyagként (például a kalapok bélésének, szalagnak, zsinórnak, szegőnek, egyéb díszítésnek stb.) használható más természetes textilalap-anyag is (pl. selyem, kender, len, pamut).Kiegészítő, szerkezeti anyagként (pl. csat, forgó, egyéb díszítőelemek) hasz-nálható minden olyan alapanyag, melyet a hagyományos magyar népmű-

97

vészet használ (pl. bőr, fa, csont, szaru, fémöntvény), de fontos, hogy ezek illeszkedjenek a fejfedő forma- és motívumvilágához, használatuk indokolt legyen.Nem használhatók műszálak és műanyagok, még kiegészítőként sem.A dokumentációban kérjük feltüntetni a felhasznált alapanyagokat, a festés módszerét (növényi, állati vagy vegyi anyagokkal), és hogy az alapanyag előkészítését, festését ki végezte (saját vagy gyári).

Az értékelés szempontjaiÖsszefoglalva, az alábbi szempontok fi gyelembe vételével dönthető el egy-egy nemezfejfedőről, hogy megfelel-e a népi iparművészeti alkotások szem-pontrendszerének:

1. A tárgy szerepének, használhatóságának jó megválasztása, az alkotó tudásának megfelelő szintű tárgyat készített.

2. A nemezfejfedő megfelel a hagyományoknak.3. A kivitelezése igényes, az anyag egyenletes, erős, jól kidolgozott, a tárgy

jól használható, a rendeltetésszerű használatot várhatóan jól bírja.4. A tárgy formája, aránya, díszítménye harmonikus, a funkciónak meg-

felelő.5. Az alkotó a hagyományok talaján, hagyományos tárgyakból kiindulva

tervezett és kivitelezett ma is jól használható, míves tárgyat.6. Ha az alkotó más mesterségek módszereit, anyagát is felhasználta (pl.

bőrrátétek, hímzés, fém- vagy csontmunkák stb.), feleljen meg az adott mesterség követelményeinek is.

KategóriákHA kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül az olyan egyedi jellegű, kiemelkedő művészi értékű népi iparművészeti alkotás, amely magasabb esztétikai színvonalon fejleszti tovább a magyar népmű-vészet hagyományait, technikai megvalósítása kifogástalan, és fokozottabb mértékben jeleníti meg a hagyományos stíluselemeket.

98

Eredeti motívumok, módszerek felhasználásával készült, jól felismerhető gyökerekből táplálkozó, egyedi, önálló tervezésen alapuló alkotás, mely magas esztétikai színvonalon, kiemelkedő technikai tudást mutatva fejleszti tovább a népművészetet.Az alkotó a felsorolt 6 pont mindegyikét maradéktalanul, tökéletesen teljesí-tette, és a hagyományokat továbbfejlesztve tökéletes, jól használható, egyéni ízű tárgyat alkotott.HB kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül a magyar nép-művészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tárgyak minő-sítési kritériumának megfelelő, technikai szempontból is színvonalas alkotás, mely fokozottabb mértékben jeleníti meg a hagyományos stíluselemeket. Ré-gészeti anyagok, múzeumi gyűjteményekben fellelhető eredeti nemeztárgyak újraalkotása a forma-díszítmény-funkció hármasságának megtartásával.Az alkotó a felsorolt 6 pont mindegyikét elfogadható módon teljesítette, és a hagyományokat továbbfejlesztve jól használható tárgyat alkotott, hitelesen, elfo-gadható módon készített el újra egy már meglévő hagyományos nemeztárgyat.MA kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül az olyan egyedi jellegű, kiemelkedő művészi értékű népi iparművészeti alkotás, amely maga-sabb esztétikai színvonalon fejleszti tovább a magyar népművészet hagyomá-nyait, technikai megvalósítása kifogástalan, és megfogalmazásában hangsú-lyosak az újítások, a modern törekvések, ugyanakkor az iparművészeti jelleg ellenére a gyökerei egyértelműen a népművészet hagyományaihoz köthetők.Ide sorolhatók a modern törekvések, az ún. népi dizájn jellegű, esztétikus, kiváló minőségű alkotások, melyek feszegetik a hagyományos határokat, va-lamely tartalmi elemében a magyar hagyományhoz kötődő, kézműves mód-szerekkel készülő használati tárgyak.Az alkotó a felsorolt 6 pont mindegyikét maradéktalanul, tökéletesen teljesí-tette, és a hagyományokat továbbfejlesztve tökéletes, jól használható, egyéni ízű, újszerű tárgyat alkotott.MB kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül a magyar népművészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tárgyak

99

minősítési kritériumának megfelelő, technikai szempontból is színvonalas alkotás, mely megfogalmazásában hangsúlyosak az újítások, a modern tö-rekvések, ugyanakkor az iparművészeti jelleg ellenére a gyökerei egyértel-műen a népművészet hagyományaihoz köthetők.Ide sorolhatók a modern törekvések, az ún. népi dizájn jellegű, esztétikus, jó minőségű alkotások, melyek feszegetik a hagyományos határokat, valamely tartalmi elemében a magyar hagyományhoz kötődő, kézműves módszerek-kel készülő használati tárgyak.Az alkotó a felsorolt 6 pont mindegyikét elfogadható módon teljesítette, és a hagyományokat továbbfejlesztve jól használható, egyéni ízű, újszerű tárgyat alkotott.Ajándéktárgy kategória kiadása nemezkalap kategóriában nem javasolt, mert a követelményeknek megfelelő tárgyak HA, HB, MA vagy MB kate-góriába sorolandók. A kalapok kicsinyített, dísztárgynak készített változatá-nak készítése nem támogatandó.

Kizáró okok- A fejfedő alapanyaga egyenetlen, esetleg lyukas, gyenge, nem eléggé

kidolgozott, bolyhosodik. A vastagsága nem felel meg a rendeltetésének: túl vastag vagy túl vékony.

- A tárgy a rendeltetésszerű használat során várhatóan túl gyorsan tönkremegy.- Igénytelen kidolgozás, eldolgozás, átgondolatlan, befejezetlen technikai

megoldások.- Gyári fi lc felhasználása.- Műszálak, műanyagok használata kiegészítőként.- A motívumok, stílusok és technikai módszerek értelmetlen keverése,

hagyománytalan felhasználása.- A fejfedő díszítménye nem megfelelően választott, a formától idegen.

Összeállította: VETRÓ MIHÁLY

101

NÉPI ÉKSZER

Általános előfeltevésekA népi iparművészeti alkotások bírálatakor is, mindenek előtt a tárgyalkotó tevékenységek általános szempontjait fi gyelembe véve fogalmazhatjuk meg a jó tárgy szakmai ismérveit. Ezt az összefüggésrendszert a tradíció megőr-zése nem függeszti fel, hanem a maga sajátosságai mentén éppen aláhúzza, és kiemeli annak átfogó érvényét. A szép tárgy az összefüggések szerves egységeként jön létre, és mint ilyen is írható le. Véleményem szerint mindez a konkrét szakágtól függetlenül vizsgálható és értelmezhető, az alábbi ábrá-val szemléltetném:

0 – Világkép1 – Anyag2 – Technológia3 – Szerkezet4 – Funkció5 – Forma6 – Társadalmi és7 – Gazdasági környezet

Az ábra jól érzékelteti, hogy az egyes tárgyakban megnyilvánuló anyagi és szellemi összefüggések konkrét és közvetlen kapcsolatban állnak az összes többi aspektussal. A középpontba kerül a világképi összefüggés, mivel az minden más szempont (ön)értelmezésében is megnyilvánul, mindent áthat. (A kérdés természetetétől függ a kapható válasz természete.)Fontos, válaszra váró elméleti kérdés – többek között – a népi iparművészet, az iparművészet és a dizájn fogalmának és határainak, kölcsönhatásának és átfedéseinek elemző megközelítése. A két szélső pólus az alkotó-befogadó közeg világképi összefüggésében és azon túl is megmutatkozik: csak és

102

kizárólag másolás, konzerválás vagy mindig és teljes megújítás; egyediség vagy sorozatgyártás; természetes vagy mesterséges anyagok használata; kézműves vagy ipari technológia és így tovább. A kérdés részletes elemzése, jobb megértése lényeges folyamatokat eredményezhet az elmélet, az oktatás, a minősítés és az alkotói gyakorlat, sőt a társadalmi megítélés és jelentőség oldaláról egyaránt.A népi iparművészet önmeghatározásában a tradícióhoz való viszonyulás ki-emelt jelentőséget kap. A tevékenység mai lehetőségeit, történeti célját, értelmét és mikéntjét is érdemes volna részletesen és sokoldalúan (történéti, néprajzi, művészettörténeti, dizájn, szociológiai, művelődési, gazdasági, jogi stb. szempontból is) elemezni, vitára bocsátani. Véleményem szerint a társadalmi-gazdasági-technológiai változások már régóta követelnék a nép-rajzi megközelítés mellett számos más szakterület bevonását a komplex, ma is érvényes válaszok kimunkálásához.A nemzeti önismeret, hagyományaink őrzése és hiteles újrafogalmazása ösz-szefügg egymással, s egyúttal társadalmi folyamatok, változások részesei és alakítói.

Összeállította: KRISKI ZOLTÁN

103

GYÖNGY ÉKSZEREK

Hagyományos gyöngy ékszerek

Alapanyag- Jó minőségű, színtartó, egyenletes cseh kása- és szalmagyöngy,- formagyöngyök használata kizárólag hagyományos formákkal (csepp,

szív, gömb, rizs),- megfelelő színű és minőségű fűzőszál,- lehetőleg hagyományos záródási megoldások alkalmazása, sárközi gyöngy-

gallérok esetében szalag, más gyöngy esetében kívánatos saját anyagából vagy a bolti készkapcsokat kiváltó kézi készítésű kapcsok használata.

Díszítmény, stílus- Az ékszer legyen színében, formájában, nagyságában a hagyományok-

nak megfelelően arányos.- A textilpántok szélessége kötött. A hagyományos sárközi gyöngygallé-

rok textilpántjainak önkényes megszélesítése, az üzletekben kapható túl széles szalagok alkalmazása nem követendő.

- Az alkotáshoz illő, lehetőleg hagyományos záródási megoldások alkal-mazása.

- A megkötőként használt szalag anyaga, színe, mérete szélességben és hosszúságban is illeszkedjen az ékszerhez.

Technikai kivitelezés- Se túl laza, se túl szoros fűzéstechnika,- a toldások ne látszódjanak,- a kapcsok esztétikus rögzítése, a fűzőszál eldolgozása,- a textilpántok bélelése a megfelelő tartás elérése érdekében,- a fonákoldal eldolgozása, bélelése.

104

Forma- Legyen az ékszer formájában, nagyságában megfelelően arányos,- hagyományos sárközi gyöngygallérok esetében a textilpánt ne legyen az

ékszer uralkodó eleme,- kövesse a váll, a nyak vonalát.

Forrás- Saját gyűjtés esetében az adatközlő nevének, az adatközlés időpontjá-

nak, helyének megjelölése,- múzeumi kutatás (múzeumi gyűjtemény megnevezése, leltári szám,

eredeti gyűjtés időpontja, helye),- alkotótábor (az ott felgyűjtött tárgyak adatai közlendők),- a stílus megjelölése fontos,- kárpátaljai és ukrán gyöngyök készítése elfogadható, hiszen egyértelműen

ukrán, rutén, ruszin hatásra kezdték alkalmazni Kárpátalján az ilyen jellegű gyöngyszalagokat, gyöngygallérokat. Elfogadható: sárközi (gyöngygallér és lázsiás), somogyi, erdélyi (csángó, román stb.), krassói, lakócsai, matyó, kár-pátaljai, ukrán, magyarországi német (sváb) gyöngygallér és gyöngyszalag, gyöngyös párta, öv (szorítkó), gyöngyös bojt (csafring), gyöngybokréta.

Funkció- Az ékszer a hordhatóság minden követelményének feleljen meg.- Kényelmesen viselhető legyen, kövesse a váll, a nyak vonalát.- Záródása legyen könnyen kezelhető, de biztonságos, legyen esztétikus,

egyben díszítő funkciót is magán viselhet.

Kizáró okok- AB és 2×AB bevonatú csiszolt gyöngyök, teklagyöngyök, Swarovski

(és utánzatai) kristálygyöngyök, japán gyöngyök használata (mert ide-gen a népi gyöngykultúrától). Teklagyöngy esetében kivételt képeznek a fejdíszeknél történő alkalmazások,

105

- távol-keleti és műanyag gyöngyök használata,- ízléstelen színösszeállítás,- damil, gumidamil, drót, műanyag szál használata,- a hagyományos sárközi gyöngygallérok textilpántjainak önkényes meg-

szélesítése,- túl laza vagy túl szoros fűzéstechnika, szálak, kapcsok nem megfelelő

eldolgozása,- nyakpántok fonákoldalának eldolgozatlansága, bélelés hiánya.

Kollekció fogalma- Összetartozó tárgyegyüttes: pl. nyaklánc-karkötő-gyűrű-fülbevaló,- hagyományos sárközi gyöngyök esetében gyöngygallér-szorítkó-csafring,- nem kollekció az egyforma gyöngyök színvariációja.

Összeállította: DECSI KISS JÁNOSNÉ

Modern gyöngy ékszerek

Anyagválasztás- Alapvető követelmény a jó minőségű, egészségre nem ártalmas, egyen-

letes méretű, színtartó üveggyöngy használata.- Swarovski kristálygyöngy és Preciosa (Swarovski-utánzat) használata

megengedett.- Formagyöngyök használata megengedett.- Távol-keleti gyöngy és műanyag gyöngy használata nem megengedett.- Fontos a megfelelő minőségű és színű fűzőszál használata! (Dewlon

vagy Gral cérna.)- Az anyagválasztás a tárgy egészével összhangban legyen.

Technikai kivitelezés- A gyöngymunka nem lehet sem laza, sem pedig túlságosan szoros.

106

- Toldásnál és eldolgozásnál ne lógjanak ki szálak, a kapcsok, szalagok, zsinórok megfelelően legyenek felerősítve.

- A textil- és egyéb pántok használatakor fontos, hogy a pántnak megfe-lelő tartása legyen, és a munka fonák oldala bélelve legyen, anyaga és színe, mérete, aránya illeszkedjen az ékszerhez. A méretállítási lehető-ség megoldott legyen.

- A záródás megoldása az ékszer anyagához, méretéhez és karakteréhez illő legyen.

- Szövött gyöngy esetén fontos a felvetőszálak precíz eldolgozása.- Az ékszer a hordhatóság minden követelményének feleljen meg.

Funkció- Az ékszer kényelmesen viselhető legyen, idomuljon a test vonalához.

A hagyományostól eltérő használatot kérjük jelölni és indokolni.- A kapocs, kötő vagy gomboló használata egyszerű legyen, ugyanakkor

biztonságosan zárjon, formai szempontból is megoldandó. Lehet díszítő funkciója is.

Stílusok- Az egyes vidékek stílusjegyeit hordozó darabok lehetőleg őrizzék meg

a hagyományos színeket, formákat, arányokat. Az ékszer készítője lehe-tőleg a hagyományos kategóriában is zsűriztessen.

- A hagyományt tiszteletben tartó változtatások, korszerűsítések kívána-tosak. A hagyományos típusok átalakítása, adaptálása, illetve a kortárs ízlésvilágnak megfelelően tervezett gyöngymunkák egyaránt egyedi tervezésnek minősülnek.

Kitételek- A modern kategóriában való zsűriztetés feltétele, hogy az alkotó ismer-

je a hagyományos fűzéstechnikákat.

Összeállította: KISS GABRIELLA

107

LÓSZŐR ÉKSZEREK

Anyagválasztás- Alapvető követelmény a jó minőségű lószőr használata (festett lószőr

nem megengedett).- A természetes színek árnyalatainak alkalmazása harmonikus legyen.- Ha több színt használunk, akkor annak legyen meg a koncepciója.- Díszítéshez a lószőr természetességéhez illő természetes gyöngyök,

kiegészítők használata elfogadott (fa, csont, szaru, kő, üveg, fém).A díszítést mértékkel alkalmazzuk, ne vegye át a főszerepet.

- A záródások is lehetőleg lószőrből legyenek megoldva, fülbevaló-akasz-tóként szintén a lószőr természetességéhez illőt használjunk – egészségre ártalmas nikkelt tartalmazó akasztó nem megengedett.

Technika- Kiskarikánál a hurkok kellő alapon, megfelelő szorosságúak és egyen-

letesek legyenek – ha nincs meg a kellő számú körbetekert szál, akkor gyenge lesz a tárgy és könnyen deformálódhat használat közben.

- Gyűrűk: a vázat alkotó szálak kellő mennyisége alapvetően fontos, különben jellegtelen, gyenge az ékszer. A gyűrűfej szétválasztásánál mindkét oldalon azonos mennyiségű szál legyen. A gyűrűfejbe eset-legesen beillesztett elem legyen stabil és harmonikus egységet alkotó.

- Üreges alakzatok: arányos legyen a forma átmérője, az alkalmazott huroksorok számával, hogy az alakzat ne legyen széteső. Minimális huroksornak általában az öt fogadható el. Amennyiben az alakza-tot összehúzással bezárja, akkor az ne legyen „buggyos” – általábanaz 5–6 mm-nél nagyobb átmérőjű darab nem húzható össze szépen. Az üresen formákhoz kapcsolt karikáknál a hozzáerősítés szorosan illeszkedjen, ne billenjen el, és méretükben is harmonizáljanak az ék-szerrel.

108

- Körbefont tárgyak: itt a praktikum és a használhatóság az elsődleges kritérium. A körbefonásnál is érvényesek az üreges alakzatoknál leírtak.

- Az eldolgozásoknál a szálak ne álljanak ki.- Új technikák is elfogadhatók, ha a munka ezáltal megtartja népi jellegét.

Funkció- Az ékszer a hordhatóság minden követelményének feleljen meg, ké-

nyelmesen viselhető legyen, idomuljon a test vonalához.- A záródást egyszerűen lehessen használni, ugyanakkor biztonságos és

esztétikus legyen. A zárszerkezet formai szempontból is megoldandó.

KategóriákHagyományos:Ebben a kategóriában a magyar népi hagyományokon nyugvó, a lószőr ter-mészetes színeire épülő tárgyakat fogadjuk el – a lószőr festése nem megen-gedett. Reprodukció esetében kérjük a forrást bemutató képeket is a zsűrilap mellé csatolni.HA: A lószőrékszer készítés Kárpát-medencében fellelhető népi hagyo-mányait követő saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelkező alkotás, amely magas mesterségbeli, esztétikai és technikai tu-dást tükröz vagy történeti anyag reprodukiójára (másolatára), feldolgozásá-ra épülő kifogástalan színvonalú munka. Az alkotó az általános zsűrizési szempontok mindegyikét maradéktalanul teljesítette és egy funkicójában jól használható, egyéni stílusjegyeket mutató tárgyat alkotott.HB: A Kárpát-medencében fellelhető népi hagyományokat követő vagy tör-téneti anyag reprodukiójára (másolatára), feldolgozására épülő kifogástalan színvonalú, a minősítés kritériumának megfelelő alkotás.Modern:Ebben a kategóriában a formai és technikai határok kitágulnak; ide tartozó-nak tekintjük a hagyományos népi alapokból kiinduló, de az újítást hangsú-lyosan bemutató munkákat. A lószőr festése itt megengedett.

109

MA: A lószőrékszer készítés Kárpát-medencében fellelhető népi hagyo-mányaiból kiinduló egyéni stílusjegyeket mutató, magas technikai és esz-tétikai színvonalon kivitelezett, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelke-ző alkotás, melyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.MB: A lószőrékszer készítés Kárpát-medencében fellelhető népi hagyo-mányaiból kiinduló, magas technikai színvonalon kivitelezett – a mi-nősítés kritériumának megfelelő – alkotás, melyen az újítás, a modern felhasználás fokozottabban jelenik meg a hagyományos alkotásokhoz képest.Ajándéktárgynak minősülnek azok a színvonalas lószőrékszerek (bevont használati tárgyak), melyek viszonylag kevés munkával előállíthatók, sokszorosításra alkalmasak, ugyanakkor technikájukban, stílusukban és gondolkodásmódjukban egyértelműen a népi hagyományainkat visziktovább.

Kizáró okok- Technikailag vagy funkciójának nem megfelelő ékszerek.- Rossz minőségű (pl. töredező) lószőr használata.

Összeállította: CZEFERNEKNÉ TENK BERNADETT

FÉM NÉPI ÉKSZEREK

Anyag(H) Hagyományos – Fém alapanyagként az arany, az ezüst, a réz és ötvöze-tei – sárgaréz, bronz – mellett az ón, a vas és az alpakka használata történe-tileg is indokolható.(M) Modern – A tradíció kortárs újraértelmezésekor akár az acél (pl. savál-ló, rozsdamentes) vagy az alumínium használata is jó és hiteles lehet.

110

Alapanyagok- A felületbevonó anyagok közül a nikkel allergén, használata egészség-

ügyi okokból kizárandó, mint alapozóréteg galvanizáláskor is – maga a galvanizálás viszont nem kifogásolható.

- Igényes tárgy alkotásakor az elsősorban termelékenységi, gazdaságossá-gi okokból kifejlesztett, a kommersz igényeket kielégíteni hivatott, gyen-ge minőségű anyagok felhasználása szintén kizárható. Pl.: spiáter (vagy zamak) – cink-alumínium ötvözet alacsony réztartalommal – használata.

- Általánosságban alapkövetelmény az egészségre ártalmas anyagok ki-iktatása a tárgyak tervezése és készítése során.

- Ez érvényes a festékekre, műgyantákra is. Ezek többnyire nem anyag-szerűek fémen, de mint ilyenek, mégis részei lehetnek hiteles kortárs munkáknak, tehetséges alkotók kezében.

- Ingoványos terület a hideg zománcok és a fazettált üvegek, kövek öncé-lú, harsány dekorativitása – ezek gyakran silány anyagok is. Használa-tuk a kortárs kategóriában jöhet szóba.

- A zománc használata – különösen a sodronyzománc, mint magyar ha-gyomány –, de a többi eljárás is (festett, rekesz, süllyesztett) támogatandó.

A fémeken túl, az ékszerek anyagaként szinte minden anyag szóba jöhet (lásd párták: a műanyag gyöngyöktől a papírig) – avatott kezekben. A tradicionális formáláskor a természetes anyagok alkalmazása kézenfekvő, ezek használa-tát bővíteni, bátorítani érdemes (fa, kéreg, bőr, csont, lószőr, gyöngy, korall, borostyán, kövek, magok, termések, textil, papír stb.). De a mesterséges anya-gok, akár a legújabbak (műanyagok, carbonszálak) használata ugyanígy le-hetséges a kortárs kategóriában, a tárgy egészét, mint ékszert kell mérlegelni a bírálatkor.

Technológia(H) Hagyományos – A hagyomány megőrzése jegyében létrehozott tár-gyaknál az eredeti eljárás alkalmazása elvárás.

111

(M) Modern – Minden adekvát eljárás használható (pl. lézer, számítógép, gépi forgácsolás stb.).

A szakmai hagyományok megőrzése és újraértelmezése egyszerre igényli a kéz-műves eljárások ismeretét, alkalmazását és az új lehetőségek felhasználását is.A fémek megmunkálásakor a kovácsolás, domborítás, felhúzás, forrasztás, cizellálás, vésés, maratás, a fi ligrán technika és a zománcozás mellett az esz-tergálás, a precíziós öntés, a galvanizálás vagy akár a számítógépes eljárások egyaránt igényes alkotásokat eredményezhetnek.Viszont alapvető, elvi kérdésként kell megközelítenünk a hagyomány megőr-zésének igényével, az erre közvetlenül utaló formálással alkotott tárgynál és a másolatoknál az eredeti eljárások alkalmazását. Egy eredetileg lemezből, felhúzással készített, domborított, vésett, cizellált tárgy (pl. a nagyszentmik-lósi aranykincs egyik darabja) részletének kiöntése tömör anyagból, medál-ként, vagy a galvanoplasztikával sokszorosított tarsolylemez nem értékeink megőrzésének, hanem igénytelen kiárusításának példái.Kizárható ipari félkész termékek használata, ha az a tárgy egészére nézve meghatározó összetevő.Az előbb felsorolt szemlélet érvényes a nemfémes anyagok esetében is, ter-mészetesen fi gyelembe véve azok eltérő sajátosságait.

SzerkezetAz ékszer sajátosan szerteágazó, végtelenül gazdagon formálható és felépít-hető tárgy, de a különböző anyagok, funkcionális elemek beépítését a tárgy egészének karakterével összhangban, szerkezeti értelemben is meg kell for-málni. Az adott funkciót szolgáló szerkezeti elemek szervesen illeszkedje-nek a tárgy egészéhez (akasztók, kapcsok, zárak, méretállítás lehetősége láncnál, karkötőnél stb.).Általánosságban elmondható, hogy a kézműves eljárások és a tradíciót szem előtt tartó formálás nehezen összeegyeztethető az ipari termeléssel előállított alkatrészek használatával (sorozatgyártott, gépi akasztók, rugós

112

zárszerkezetek), a préselt fejesgyűrű-alap használata – fi x és állítható is – kizárt.Az egyedi, az ékszer karakterével összhangban formált és így működő al-katrészek több munkával, de jobb eredményre vezetnek (S kapocs); kövek, bőr, csont, üveg ragasztása csak kivételesen – formailag is alátámasztva – fogadható el.A XX. századi ipari, kisipari szerkezeti megoldások és a hagyományos vagy a hagyományból építkező formálás ellentmondásos tárgyakat eredményezhet-nek (pl. erli és kylon, vagy nyelves zár, karabiner automatikus használatakor).

FunkcióA funkciónak való megfelelés minden esetben alapvető. Az anyag, a technoló-gia, a szerkezet és a forma helyessége is ennek tükrében értelmezhető.A funkcionális kialakítás a használati tárgyak készítésekor az egyik meghatá-rozó szempont, és ezzel összhangban épüljön fel a forma és a díszítés is.Ékszereknél közvetlen, direkt funkcionális szempont a hordhatóság, az em-beri test arányaihoz jól igazodó, mozgás közben is biztonságos kialakítás. Kevésbé nyilvánvaló, de szintén fontos funkcionális szempont a különböző jelentések kifejezése (életkor, családi állapot, vallási összetartozás stb.).Általánosságban az igényesen létrehozott tárgyaktól elvárható a megfelelő és időtálló anyagválasztás, technológia és szerkezeti felépítés mellett a ki-érlelt funkcionális kialakítás is.Ez egy nyakék vagy egy gyöngygallér esetében azt jelenti például, hogya mellkason és a nyakon végig egyenletesen kell simulnia, felfeküdnie.A zárszerkezet legyen biztonságos, időtálló és jól kezelhető. Funkcionális szempont pl. a használat várható időtartama is: más anyag és más anyagvas-tagság indokolt egy lánykori gyűrű és egy jegygyűrű élettartamához.

FormaAz ékszerek és a kiegészítők formai kialakításakor fontos a megjelenés; az öltözet, a hajviselet egészét szem előtt tartanunk. A hagyomány elemző

113

megismerése és a mai életvitelhez, öltözködéshez is igazodó újrafogalmazás egyaránt szükséges.A tárgy egésze és részei, az esetleges ornamentika harmonikus kialakítását – az egyes alkotóelemek megformálásakor is – a legkisebb részletekig össze kell hangolni. A másolás a már említett hitelességet igényli formai szempontból is.Az adaptáció más területről (pl. hímzés, faragás) csak nagy körültekintés-sel – az anyagszerűség követelményeit fi gyelembe véve – valósítható meg hiteles formában.Idegen nyelven szól, zavaró gyöngygallérnál a méretválaszték megoldásá-ra a záródás elé beiktatott fémlánc, formai zavar az eredmény. Hasonló a helyzet egy archaikus medál és egy fazettált fémlánc együttesénél, vagy az iparilag előállított akasztó és mívesen faragott csont-, fafüggő esetében is.A tradicionális formáktól idegen a fáradt, kevert színek használata, ezzel szemben a tiszta alapszínek alkalmazása – a funkció követelményeinek tisz-teletben tartása mellett – harmonikus.A felületek kidolgozásánál fontos szempont, hogy a XIX. századot megelő-zően elenyésző a polírozott, magas fényű kialakítás, ami archaikus formák esetén egyenesen kizárt volt. Ugyanez mondható el a homokfúvott felületek vonatkozásában is. A hagyományos formáláskor a kövekre a cabochon for-ma jellemző, a fazettált kő használata ritka. Swarowski-kristály csak kortárs kategóriában jöhet szóba.

KategóriákHA (Hagyományos A kategória): minden szempontból kiemelkedő színvo-nalú tárgy, mely vagy (1) az ötvösség, ékszerkészítés és/vagy a Kárpát-me-dence hagyományain alapuló, saját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzá-adott értékkel rendelkező alkotás, vagy (2) kiemelkedő szakmai színvonalat képviselő történeti anyag reprodukciójára (másolatára), feldolgozására épülő kifogástalan munka.HB (Hagyományos B kategória): az ötvösség, ékszerkészítés és/vagya Kárpát-medencei tárgykultúránk jellegzetességeit magán viselő színvona-

114

las tárgy, mely vagy (1) hagyományainkon alapuló, saját tervezésű (egye-di), vagy (2) magas színvonalú történeti anyag reprodukciójára (másolatára),feldolgozására épülő, a minősítés kritériumának megfelelő, színvonalas munka.MA (Modern A kategória): minden szempontból kiemelkedő színvonalú tárgy, mely egyrészt az ötvösség, ékszerkészítés hagyományaiból és mai lehetőségeiből és/vagy a Kárpát-medencei tárgykultúránkból építkező sa-ját (egyedi) tervezésű, kiemelkedő hozzáadott értékkel rendelkező munka, másrészt a kortárs élet- és szemléletmódot is magába integráló alkotás.MB (Modern B kategória): az ötvösség, ékszerkészítés hagyományaiból és lehetőségeiből és/vagy a Kárpát-medencei tárgykultúránkból építkező, saját (egyedi) tervezésű, színvonalas alkotás, mely integrálja magába a kortárs élet- és szemléletmód igényes kifejeződését is.Ajándéktárgynak minősülnek azok az ötvösmunkák és más ékszerek, me-lyek viszonylag kevés munkával előállíthatók, ugyanakkor megjelenésük-ben és gondolkodásmódjukban színvonalasan és egyértelműen képviselika szakmai vagy a Kárpát-medencei hagyományt, illetve azok igényes, kor-társ megújítását.

Összeállította: KRISKI ZOLTÁN

115

BŐRMŰVESSÉG

Kategóriák defi nícióinak szakmai kiegészítéseiHagyományos A kategória, HAAzon bőrtárgyak tartoznak e körbe (a népi indíttatású szűcsmunkák, a bocs-korosok, lábbelikészítők munkái, a pásztor bőrművesség hagyományos darab-jai, a szíjgyártók és nyergesek munkái és a bőrművesek használati tárgyai), amelyek a hagyományos népi kultúra valamely jellemzőjét tartalmazzák, mai használatra alkalmasak (ideértendő minden, nagyobbrészt bőranyagból készült tárgy). Emellett ide tartoznak a fennmaradt ábrázolások, bőrtárgyak pontosságra törekvő rekonstrukciói vagy eredeti népművészeti tárgyak másolatai (műtárgymásolatok), valamint a fennmaradt bőrtárgyak nyomán készült újrafogalmazás az eredeti kor stílusjegyeinek, technikájának, funkci-óinak megtartásával.Népi iparművészeti jellegű az a tárgy, mely olyan elemet tartalmaz (formai, technikai vagy díszítő), amely a hagyományból indul ki, de a mai használat igényeinek megfelel. Tiszta szemléletű, technikailag tökéletes az A kategó-riára értékelt tárgy, példa értékűen megoldott, minden tekintetben!Hagyományos B kategória, HBA népi kultúra valamely jellemzőjét tartalmazó, mai használatra alkalmas tárgyfélék, melyek kivitele bizonyos részleteiben csupán jól megoldott, nem olyan kiemelkedőek, mint az A kategóriába sorolhatók.Modern A kategória, MAA modern törekvések körébe tartozó tárgyak forrása kiterjed az egyetemes bőrművességre. Emellett az aktuális, mai használati igények szerinti tervezés eredményei. A tárgyak létrehozásánál felhasználhatók a korszerű bőranyagok, amelyek őrzik a hagyományos anyagkaraktereket. Olyan kellékek, technikák alkalmazhatók, melyek nem bontják meg a népi stílust, a tárgy minőségének egységét. Ezek a tárgyak is dominánsan őriznek a népművészetre jellemző elemeket, akár csak egy-egy elem idézésével, mely a stílust meghatározza.

116

Művészi kivitelű, egyéni értéket mutató az A kategóriára értékelt tárgy, pél-daértékűen megoldott, minden tekintetben!Modern B kategória, MBE tárgyak ismérvei azonosak a Modern A kategóriában leírtakkal, de kivite-lük bizonyos részleteiben csupán jól megoldottak, nem olyan kiemelkedőek, mint az A kategóriába sorolhatók.AjándéktárgyE kategóriában is alapelvárás, hogy a tárgy anyaga, az ötlet erőssége, a ké-szítés igényessége a mérettől függetlenül színvonalas legyen.ElutasítvaAmennyiben a pályázati tárgy nem felel meg a fenti kategóriák által támasz-tott igényeknek.

Tartalmi alapvetésekAlapanyagA tárgy anyaga feleljen meg a funkciónak, a formai, díszítésbeli igényeknek,a tárgyon használt technikai megoldásoknak. Ez vonatkozik a cserzésmódra,a vastagságra, a színre és a felületképzésre. Az anyag kiválasztását elsősorban az befolyásolja, hogy alkalmas legyen a tervezett, hozzá illő technika kivitelezésére.Vannak olyan tárgytípusok, melyek készítésekor nem lehet eltérni a hagyomá-nyosan alkalmazott anyagfajtáktól. A mai feldolgozásoknál pedig nagyobb sza-badsággal kezelhető a beszerezhető anyagok köre. Alapszabály, hogy az anyag-választás soha ne mondjon ellent a választott technikának, díszítésnek.A hagyományőrző tárgyak készítésekor kívánatos anyagfajták: a nyersbőr, a timsós bőr, a növényi cserzett marha- vagy borjúbőr, a zsírcserzett bőr feldolgozása, tárgytípusnak megfelelően kiválasztva. Más cserzésű és ki-készítésű bőrök is elfogadhatók, amennyiben összhangban vannak a tárgy technikai, formai, díszítésbeli módjaival.A modern cserzésű bőrből készült tárgyak csak akkor fogadhatók el, ha az alapanyag semmilyen szempontból nem ellentétes a tárgy funkciójával, megjelenésével vagy díszítőmódjával.

117

A krómos, kombinált cserzésű bőr nem alkalmas fonásokhoz, fűzésekhez, vagy pl. tarisznyának sem megfelelő, mert a vágott szél látszik. Alkalmatlan alátétes domborítású díszítményhez rugalmatlansága miatt, stb.Egy tárgyon belül lehet egyféle anyagot alkalmazni, vagy kombinálhatóa lágy és keményebb anyag, de a választás fontos szempontja, hogy a funkci-ót vagy a díszítést egyként szolgálja. Színes bőrök választásakor az esztétikai elvek mellett a kortárs közízlést is mérlegelni kell. Műbarkás, felületfestett bőrök csak akkor felelnek meg, ha azok a hagyományos bőrmunkákban sze-repeltek (például lakkbőr), vagy modern feldolgozás alapanyagaként, ami-kor megvalósíthatók a választott technika, díszítés kivitelezésének elvárásai.Egyéb felhasználandó anyagok – pl. szőrme, fém, csont stb. – és a kiegészí-tők kapcsán a fentiekben leírtak érvényesek. Különösen nagy fi gyelmet kell szentelni a fém kiegészítők, például csatok igényes használatára.Hagyományőrző munkáknál a gyári készítésű lemezcsatok nem fogadhatók el, hasonlóképpen a fém húzózár, mágneszár, rugós zárak stb. sem. A népi bőr-művességben bevált formai megoldások ismertek ezekre a funkciókra, ezért kívánatos, hogy a számos létező példa közül válasszuk ki a legalkalmasabbat.Modern feldolgozás esetén a népi bőrműves stílusjegyek jelzése mellett al-kalmazhatók a korszerű kellékek, amennyiben nem uralják a tárgy megjele-nését, és a mai használati kényelmet, funkcionalitást szolgálják.Összefoglalva, azok a tárgyak kizárhatók a zsűrizésből, amelyeknél a rosz-szul megválasztott alapanyag nem felel meg az alkalmazott technika, díszí-tőmód szempontjainak.

FunkcióElsődlegesnek tekintjük a funkció által megszabott hagyományos formák alkalmazását. Fontos alapelv az is, hogy a használat igényei mindig elsőbb-séget élvezzenek a díszítmények tervezésekor. A hagyományos kategóriára benyújtott pályaművek esetében a funkcionális igény azonos a modern fel-dolgozással: mindkét esetben törekedni kell arra, hogy a mai tárgykultúra, viseletkultúra használati igényeinek megfeleljenek.

118

Elfogadható olyan hagyományos tárgy (például pásztorkészség zacskója vagy késtokja), amelynek régi funkciója feleleveníthető, vagy olyan feldol-gozás, amely a mai szükségletnek megfelelő, új funkciót tölt be (például hátizsák).Egy olyan tárgynál, mint pl. a karikás ostor, melynek funkciója nem válto-zott, nem kell változtatni a formán sem. Nem adható be olyan tárgy (dísz-tárgy) bírálatra, mely használati funkcióval nem rendelkezik!Az új funkciók szerinti, ún. modern feldolgozás kategóriába tartozó tárgyak tervezésnél több eszköz áll rendelkezésre, melyekkel megidézhetők a ma-gyar bőrművesség erős, összetéveszthetetlen jellegzetességei. A hagyomá-nyos formák, arányok, méretek, díszítőtechnikák, összeállító műveletek, részletmegoldások stb. alkalmazása szabadabban kezelhető, mint a hagyo-mányos kategóriában. A mai tárgykultúra igényeinek megfelelően sokszor erőteljesebb hatás érhető el a kevés vagy akár csak egy-egy elem megjelení-tésével, léptékváltással, az alapanyagok megválasztásával.

FormaA hosszú idő alatt hagyományosan kialakult formavilág meghatározóa tervezésben, a történelmi korok tárgytörténetének ismerete gazdag forrás-anyag. Alapelv, hogy a tárgyszerkezet és a forma ne mondjon ellent egymás-nak. A hagyományban kikristályosodott formák, arányok változtatása sok-szor hibás útnak bizonyul. A hagyományostól eltérő formai megoldásoknak elsősorban a modern feldolgozások adnak terepet.A formaképzés során a tárgy lehetőleg igazodjék a hagyományos arányok-hoz, vagy ennek megváltoztatása esetén az új arányok ne sértsék a tárgy egységét (például a túlzottan felnagyított tarisznyaforma elveszti jellegét).A választott forma feleljen meg a díszítésmód, az anyag és a funkció egy-ségének.A modern feldolgozások tervezésekor szabadabban idézhetők a hagyomá-nyos formák, elképzelhető az arány, a lépték, a kontúr megváltoztatása.

119

DíszítményDíszítmények tervezésekor a hagyományokban kiforrott szerkezetek, for-mák törvényszerűségeinek ismerete nyújt szilárd alapot, ezért arányainak megbontása sokszor okoz hibás eredményt. Ornamentikák, ábrázolások feldolgozásánál szükséges ezek törvényszerűségeinek ismerete. Az orna-mentikák belső szerkezetének megváltoztatása csak a szabályok betartá-sával lehetséges, mint például magyar rátétornamentikák esetében. A mo-tívumok nagyítása-kicsinyítése addig megengedett, amíg karakterüket el nem vesztik.A választott alapanyag által meghatározott, hogy milyen technikájú dí-szítmény kerülhet össze egy tárgyon belül. A díszítőmódok kialakulásuk során igazodtak a nekik megfelelő bőrtípushoz, például a domborítás nö-vényi cserzett bőrt igényel. Az anyagtól idegen díszítőtechnika csak hibás eredményt hozhat, ezért nem változtathatók meg a törvényszerűségeik el-lenében.Több díszítésmód együttes használata túldíszítettséghez vezet, csak a ha-gyományosan és esztétikailag is összetartozók használhatók együtt, például metszés, domborítás, poncolás. Alapelv, hogy a díszítettség módja és mérté-ke a mai igényeknek is megfeleljen.A forma és a díszítés megjelenhet hagyományos vagy a mai igényeknek meg-felelő módon. A díszítés mennyisége mértéktartást igényel mai tárgyainkon.A használt technikák egysége egy tárgyon belül követelmény. Például a haj-tott szélek mellett a vágott szélű részek ellentmondásosak. A műveletek ki-vitelezésének minősége is esztétikai érték: a varrások kivitelezése, a fonások precíz kivitele alapelvárás.Külön fi gyelmet kell szentelni a felfüggesztések és a záródások megoldása-ira. A különböző fogók, fogótartók a készített tárgy összeállítási módjaihoz, illetve díszítőmegoldásaihoz alkalmazkodjanak, a megfelelő záródási mó-dokkal együtt kapcsolódjanak a tárgyhoz szakmai és esztétikai szempontok szerint is. Fontos, hogy a tárgy szerkezete által kívánt megoldások szerves egységet képezzenek.

120

A díszítés jól megválasztott helye, a befoglaló forma helyes kitöltése, az or-namentika formai tisztasága követelmény. Mind a szerkezeti, mind az önálló díszítményeknek szervesen illeszkedniük kell a tárgyhoz.A modern feldolgozások esetén a díszítmények szempontjából a fentiekben már megfogalmazott mértéktartás javasolható. Ebben a kategóriában na-gyobb szabadsággal kezelhetők a források, technikák, arányok, a hagyomá-nyok pontos idézését feloldva.

Forrás (időben, térben)Elsősorban a hagyományos Kárpát-medencei formák ajánlottak. A díszítés szerkezete, arányai legyenek ennek a hagyománynak megfelelőek, ezen ala-puló gondolkodásmód alapján, törvényszerűségeinek fi gyelembevételével kialakítottak.A modern törekvések körébe tartozó tárgyak forrása kiterjed az egyetemes bőrművességre. Emellett az aktuális, mai használati igények szerinti terve-zés eredményei. A tárgyak létrehozásánál felhasználhatók a korszerű anya-gok, kellékek, technikák, amennyiben a tárgy őriz a népművészetre jellemző elemeket, akár egy-egy elem idézésével, mely a stílust meghatározza.A népi bőrműves tárgyalkotásban, a magyar bőrműves hagyományok mel-lett – melyek sok eleme hungarikum – beépíthetők, kombinálhatók más kultúrák bőrös technikái, díszítési jellegzetességei, és beilleszthetők a ma-gyar ízlésbe. Érveket szolgáltathat a történeti néprajzi visszatekintés, mely-ben számos példát láthatunk a stílusok egymásra hatására. A népművészet mindig befogadta, és saját arculatára alakította az adott kor tárgykultúrájára jellemző stílusjegyeit. A népművészeti bőrtárgyak döntő többsége a millen-nium idején vagy a múlt század első felében került a múzeumok raktáraiba. Ne gondoljuk, hogy ez a pár évtized a kizárólagos forrása a népi bőrműves alkotásoknak!A bőrműves források körét nagymértékben tágította a Hagyományok Háza és a Néprajzi Múzeum kiadásában megjelent Bőrművesség CD. Ebben a ma-gyar tárgyak mellett a világ minden részéről származó bőrtárgyak is vizs-

121

gálhatók, tárgytípusok, szakmák szerint. Emellett a múzeumok néprajzi, történeti anyagaiban is felbukkannak tanulmányozható darabok.Forrásként javasolható mindemellett a művészeti alkotások céltudatos vizsgá-lata, melyeken számtalan példát találhatunk a bőrből készült tárgyakról. Sok esetben találkozhatunk anyagszerű, elemezhető ábrázolásokkal. Tanulmányoz-va rengeteg ötletet meríthetünk ezen az úton, inspirációt kapva a tervezéshez.Mindazok a formák, melyek az idők próbáját kiállták, kiforrott tárgytípusok, melyek a technika, használat igényeinek maradéktalanul megfelelnek, pél-daadók a tervezés során.

KollekcióAnyagában, formájában, technikájában, díszítő módjában rokon gondolatra felépített tárgyak együttesét tekinthetjük kollekciónak.Összetartozó funkciójú több tárgy együttese is kollekció: pl. pásztorkészség, ékszeregyüttes.

Gépek használataBizonyos műveletek elvégezhetők géppel, a minőségi, használati igények,a kézműves jelleg szem előtt tartásával. A varrás, vékonyítás, csíkszabás, szabás, lyukasztás stb. végezhető géppel. Különösen kisszériás gyártás ese-tén, nem lehet másképp piacképes a szakmai produktum.Amikor azonban funkciója van a kézi műveleteknek, pl. a varrásnak a szíjazatok erős húzó igénybevétele, javíthatósága miatt, kizárólag ez a kivitel fogadható el.

Összeállította: GYŐRINÉ FOGARASI KATALIN

LÓSZERSZÁMOK

A magyar népi lószerszámkészítés alapműve Pettkó Szandtner Tibor „A ma-gyar kocsizás” című könyve. Aki ennek szellemében dolgozik, alkot, az so-

122

kat tehet a hagyományos fogatolási kultúráért. A modern fogathajtó sportot a múlt értékeinek felhasználásával a szíjgyártóknak segítenie kell.

Hagyományos lószerszámok

A magyar lószerszám csak szügyhám lehet. Növényi cserzésű marha blank-bőrből szabott, teljes egészében kézzel varrott (díszvarrás lehet gépi), melynek csatjai, veretei vasból vagy sárgarézből készültek, sima vagy csipkés szélekkel. Nikkelvereték nem fogadható el. Az éleknek jól eldolgozottnak, csontozottnak, szőrmentesnek kell lennie. Eldolgozatlan, szőrős élek nem fogadhatók el. Minden szíjazatot szélezéssel díszítünk. A bújtatókat sarkosra, szegletesre kell felvarrniés szélezéssel díszíteni. Fém- és hosszú sajtolt bőrbújtató nem fogadható el.

A szügyhám alkatrészei:- Húzó: szügykarikánál és nyakszíjstégnél jól kihajtott, nem törheti fel a

lovat. A Dunántúlon négy soron kézzel varrottak, az Alföldön két sor kézi varrás, középen szironnyal díszítettek, a debreceni ősi húzók két soron szironyozottak.

- Nyakszíj: csak egyágú lehet, segédnyakszíjjal. A villásnyakszíj nem fo-gadható el.

- Kápa: egyenes vonalú, rövid és hosszú haslóval. Az egyszerű igásszer-számnál széles hátszíj, fi lc vagy nemez alátéttel. A parádés kápa acélkápavassal készül, a vánkosrész szőrrel kitömött. Ha a vánkosrész bőr-rel bevont gumiból készült, nem fogadható el.

- Istráng: csak gömbölyű lehet, bőrrel bevonva vagy befonva. Igás ló-szerszámnál sima kötélistráng, laposistráng nem fogadható el.

- Farmatring: igás lószerszámnál nincs.- Hátszíj, hátszíjtartókkal.- Kantár: szemzője csak íves, gömbölyded lehet, kivétel a cseklészi tí-

pusnál. Nagyon sarkos, négyzetes szemzőjű és homlokspilleres kantár nem fogadható el.

123

- Hajtószár, gyeplő: parádés lószerszámnál a „Széchenyi” hatószár kö-telező, szükséges hosszban bélelve. Igás lószerszámnál a hagyományos közágas gyeplő. „Achenbach” hajtószár nem fogadható el.

A lószerszámok típusai:- Igás lószerszám: a hagyományos paraszti, polgári kultúrának meg-

felelően, egyszerűen elkészített, mindennapi használatra való, kézzel, nagy öltéssel (4–5 mm) varrott sárgaréz vagy feketére lakozott vascsa-tos hám. Jórészt egyrétegű, növényi cserzésű marhabőrből készült, bőr- vagy posztópillangóval díszített.

- Csülkös lószerszám: nagyon kevés csattal készültek, kötélistránggal visszahajtott bőr húzóvég és hátszíjcsülökkel. Főleg az Alföldön hasz-nálták.

- Parádés lószerszám: kápái acélmerevítéssel készülnek. Szíjazatai dup-lázottak, domborítottak. Bújtatói sarkosak, keskenyek. Apró öltéssel (2,5–3 mm), kézzel varrottak.

- Csipkés veretű hámok: a szíjazatok pártázatai jórészt csipkézettek vagy csipkés alátétbőrökkel készülnek. A szíjazatok fonással vagy szi-ronyozással díszíthetők, de ez nem mehet a funkció, használhatóság ro-vására. A lószerszámot fonott sallanggal díszítik (homloksallang, oldal kantársallang, veseszíj és hátsallang). Egy kisméretű lóra készült sal-langot kevesebb szálból kell fonni (16–20 szál), mint egy nagyobb lóra készítettet (20–32 szál).

- A fonott sallang, ha készletben van, pl. egy pár sallang (6 db kantár-sallang, 2 db veseszíj, 2 db hátsallang) vagy egy kantárra való sallang (1 db homloksallang, 2 db oldalsallang), mivel funkciója van, külön is elfogadható, még A kategóriában is. Falikép, falisallang, még ha fonás-technikával készült sem fogadható el.

- Sima veretű hámok: a szíjazatok sima vágott oldalúak, egyszerű stílus, kevés díszítéssel. Sallangjai lehetnek vágottak vagy vágott-fonottak.

124

Modern lószerszámok

Az alapelvek megegyeznek a hagyományos kategóriával. Ami ott kizáró ok volt, az a modern kategóriában elfogadható:

- a marhabőr kaphat egy egész kevés aldehides előcserzést,- a varrás több helyen lehet gépi,- a vereték készíthető rézből, nikkelezve, vagy rozsdamentes acélból,- a fém- és a hosszú, préselt bújtató viszont itt sem fogadható el.- Nyakszíj: a villás nyakszíj elfogadható.- Kápa: a bőrrel bevont gumi vánkosrész Modern B kategóriában elfo-

gadható.- Istráng: a lapos istráng elfogadható.- Kantár: sarkos, szögletes szemzőjű kantár homlokspillerrel és nélküle

is elfogadható B kategóriában.- Hajtószár: csak a „Széchenyi” hajtószár és a közágas igásgyeplő fogad-

ható el. Az „Achenbach” hajtószár itt sem.

A lószerszámtípusok itt is ugyanazok.A csipkés veretű hámoknál a nikkelezett veretékű nem fogadható el, ugyan-úgy, mint a nikkeldíszítésű fonott sallang sem.

Összeállította: NEPP DÉNES

NYERGEK

Az ősi magyar nyergek fejlődése kétirányú. Az egyik a pásztor- és csikós-nyergek, a másik a fa nyeregvázra készült tiszafüredi vagy nagyigmándi nyergek (Gráfi k Imre: A nyereg. Néprajzi Múzeum 2002).A pásztor- vagy csikósnyergek az ún. patracok, nemezből vagy posztóból ké-szültek, bőrborítással. A patrac tetejének első részére a kengyelszíjtartó van kéz-

125

zel varrva, melynek végeiben karikák vannak. Ide csatolják a kegyelt a kengyel-szíjjal. Veretei: vas vagy sárgaréz. Szélei csipkézettek – vagy bőr, vagy nemez.Ezekhez a patracokhoz olyan „kantár” tartozott, amit kötőféknek is használ-tak, az állszíjnál kikötő forgókarikával, ahová a kötelet fűzték. Pofaszíjai csat-ban végződtek, ahová a fejszíjat és az egyszerűen díszített, vágott sallangot csatolták. Zablája sima, kétkarikás. Veretei vas vagy sárgaréz. A kötőfékes kantár külön is elfogadható.A tiszafüredi vagy nagyigmándi nyergek fa nyeregvázra készültek fi x tal-pakkal, első és hátsó kápával, fémillesztés nélkül, csapolva vagy ragaszt-va. A nyeregvázon különböző lyukak, vágások vannak a feszítő, fűző vagy felkötő szíjaknak. A kápafejeken keresztül húzzák a farbőrt, ami szíjakkal van lefeszítve. Ezzel állítják be az ülőbőr mélységét (mindegyik bőr timsós cserzésű). A felső ülőbőr és a nyeregszárnyak növényi cserzésű bőrből ké-szülnek. Az ülőbőr párnázott, bordázott, bélelt, nyomott vagy varrt motívu-mokkal díszített. A nyeregszárnyak nem kitömöttek.A fatalpakat, amelyek a ló hátával érintkeznek, textillel vagy bőrrel bélelik. Sok helyen nyeregalátétet vagy fi lcet tesznek még a ló hátára.Ez a nyereg már hevederrel van a lóra erősítve, mely széles bőrcsík a kápát és a lovat körbefogja. A kápa vágásain keresztbe átfűzve két karikában vég-ződik, melyek bőrcsíkkal vannak feszesen összekötve. Az első és hátsó nye-regkápa fejeit faragással, réz-, csont- vagy aranybetéttel díszítik. Műanyag vagy fémmel megerősített nyeregvázra készült nyereg nem fogadható el.A nyeregváz vágásán húzzák keresztül a kengyelt tartó kengyelszíjat. Vas- vagy sárgaréz veretékkel készül. A nyergeket szügyelővel és farmatringgal is erősítik a ló hátára.Ezekhez a nyergekhez már normál lovaglókantár tartozik, a nyereg veretéké-vel megegyező csatokkal. A lovaglókantárok kézzel varrottak, vágott vagy fonott sallangokkal díszítettek lehetnek, és sokféle zablával használhatók.A lovaglókantár külön is elfogadható.Túra- és sportnyergek: nyeregváza a tiszafüredi mintájára készül, de már fémerősítéssel, több helyen kipárnázva. Ezek a nyergek nem fogadhatók el.

126

Modern kategóriában a túra- és sportnyergek: nyeregváza a tiszafüredi mintájára készül, de már fém-, acélerősítéssel, több helyen kipárnázva. Ezek a nyergek itt elfogadhatók.

Összeállította: NEPP DÉNES

SZŰCSMUNKÁK

A magyar szűcsmunka alapvetően a juh, birka gyapjas bőrének feldolgozá-sával foglalkozik, amelyet felsőruházatnak készít el. Kiemelkedő a díszít-ménykincse, amely történeti korok és táji különbözőségek sokszínű jellem-zőiből tevődik össze. A hagyomány gazdagsága bőséges lehetőséget nyújta szűcsmunka felélesztésére, a modern kultúrába való beillesztésére.

AlapanyagA magyar juh (pl. racka) mellett a német birka (merinói) és az ezekből ki-alakult keresztezések a magyar szűcsmunka alapanyagai. Ezek tárgytípu-sonként jellemzőek lehetnek. A suba csaknem kizárólag az előbbiből, míga mellesek, ködmönök a keverék fajtákból készülnek. Jellemzően timsós cserzésűek, csávázottak, szempont a bőr- és a gyapjas oldal kidolgozottsá-gának mértéke, a hagyományos kategóriáknál a nyírottak nem kívánatosak.A mai modern cserzések közül csak a fehérre cserzettek felelnek meg, az ásványi savas cserzést kerülni kell. A világos-zöldes krómcserzés több szem-pontból nem fogadható el. Ritkán a barnára (feketére) festett felületűekis szerepelnek a hagyományban. Modern feldolgozás esetén különböző más színváltozatok is megengedettek.A szegésekhez, rátétekhez a fi nombőrök a megfelelőek (a fekete műbőr,illetve viaszosvászon használatára anyaghiány miatt került sor, erre vannak múzeumi példák, de ma kerülni kell), hagyományos tárgyaknál a fehér tim-sós bőr szükséges. A felületkezelés sose legyen feltűnő, ne változtassa meg a használt bőrök jellegét (pl. lakkozás).

127

Kiegészítőknél (sapka, kucsma, kesztyű) a báránybőr az elfogadható, a gön-dör szőrű fekete (ritkábban fehér) báránybőr az ideális megoldás. Ugyanez vonatkozik a prémezésre is (gallér, kézelő, szegélyek). A prémezésnél, kesz-tyűnél, fejviseletnél előfordulhatnak egyéb prémek (róka, nyest, vidra), ezek használatát tanácsos történeti korra (menték, nemesi viselet), illetve terület-re jellemzően használni (pl. Torockó).Modern feldolgozások esetén a felsorolt természetes anyagok használatában újabb kombinációk lehetségesek, a funkciót, szerkezetet, esztétikai szem-pontokat fi gyelembe véve.

Díszítmény, stílusA díszítmények két fő csoportja a rátét és hímzés. A kettő együttes haszná-lata esetén külön fi gyelemmel kell lenni összhangjukra, szerves kapcsoló-dásukra. Követelmény a mintaszerkezetek pontos ismerete, területi elterje-dése, ennek helyes használata. Eltérés esetén, az egyéni elképzelések ezek fi gyelembe vételével történjenek.A szűcsornamentika feldolgozására bőséges lehetőség nyílik a modern ka-tegóriákban, a viseletdarab szerkezetét, a kompozíciót, a díszítmény for-mai-szerkezeti sajátosságait ilyen esetben is szem előtt kell tartani. (Erről már szó esett Fogarasi írásában fentebb.) Díszítmény nélküli viseletdara-bok is készülhetnek, ez esetben a szerkezet, a szabásforma hangsúlyozása az irányadó.Ritkaság a keskeny zsinórral készült díszítmény, csak egyes területekre jel-lemző, ennek felélesztése lehetséges.A hagyományos szín- és díszítménytől való eltérés esetében is meg kell valósítani az összhangot, az esztétikai megjelenés egységét.

TechnikaA bőroldal kihasználása miatt előfordul a szőroldalon a kopasz málrészek bekerülése, ezek szőroldalról pótlandók (pőszlés). Bőroldalon a szabásvo-nalakon kívüli egyéb toldások kerülendők, kivéve a subáknál, ahol előfor-

128

dulhatnak ilyen megoldások (fi ókirha). A gyapjas juhbőr jellegénél fogva csaknem kizárólagos a kézi varrás. Gépi varrás csak takarásban vagy szőr-oldalon használható, a szűcsgéppel készült színoldali varrás idegen a hagyo-mányos tárgyaktól. A rátétek és a hímzés kézi varrásúak.

FormaA szűcsmunka tárgyai viseletdarabok (suba, melles, ködmön, fejviselet, kesz-tyű), ezek változatossága mind a hagyományos, mind a modern kategóri-ákban bőséges lehetőséget nyújt a formák bőséges kihasználására. A suba (és női kisbunda) esetében a forma kötött, ettől eltérni csak kismértékben,a karakter megőrzése mellett szabad. A szélek férfi subánál nem prémezettek (női kisbundánál igen), a gallér lehet felálló vagy fekvő, hagyományos darab-nál az egy teljes (göndör szőrű) báránybőr gallér szükséges. Bőrmelleseknél egyaránt lehet vállon és oldalt gombos, egyenes hátú, karcsúsított, fodros aljú, rövid, hosszú, galléros vagy anélküli, prémezett szegélyű stb., ugyan-így az elöl nyíló típusoknál is. Ugyanez vonatkozik a ködmönökre, ahol az ujjbeszabás is lehet változó. A modern kategóriákban bármely szabásforma előfordulhat, jellemző maradjon azonban a népi kiindulópont, vagy a sza-básban, vagy a feldolgozott díszítményben.A fejviseleteknél kiemelkedő szerepe van a kucsmának, az alapvetően csú-csos (a használatban esetleg begyűrt tetejű), több cikkelyből összeállítotttípusnak. Más formák is előfordulhatnak, különösen a modern kategóriák ad-nak erre lehetőséget. A kesztyűknél az egyujjas forma a jellemző, a magyar népi bőrmunkában ritka, a feldolgozások a viseletdarabok díszítménykin-cséhez igazodjanak.

Forrás (időben, térben)Forrásként alapvetően irányadó a magyar népi szűcsmunka fellendülésé-nek korszaka: a 19. század és a 20. század eleje. Természetesen bármely korból vehető előkép, amennyiben ezt hiteles ábrázolás, adat, leírás alátá-masztja.

129

Területileg főleg a Kárpát-medencei viseletdarabok a követendő példák, külön fi gyelemmel a mai határokon kívül élő magyar nyelvű népességre.A modern kategóriáknál bármely területről származó technikai megoldás, díszítménykincs beépíthető, amennyiben nem változtatja meg alapvetőena magyar ízlésnek megfelelő, a hagyományból megismert karaktert.A forrásnál kívánatos a kiindulás, a gyűjtés, az adatok megjelölése, a szer-kezet, díszítmény karakterének feltüntetése (pl. egyenes hátú, karcsúsított, rátétes, hímzett stb.), a viseletdarab megnevezése (suba, bőrmelles, ködmön, kucsma, kesztyű stb.), esetleg a korszak vagy terület (népcsoport, táj, me-gye) megjelölése.

FunkcióA magyar szűcsmunka tárgyai főképpen az ünnepi viseletek sorába tar-toznak. Emellett természetes a téli viselet fontossága, különösen a subá-nál, női kisbundánál, ködmönnél. A ma készült tárgyaknál a viseletfunk-ció kerüljön előtérbe, feleljenek meg a mai használati elvárásoknak.A HA, HB, MA, MB kategóriák tartalma a bőr szempontrendszer elején megtalálható. A szűcsmunka esetében megjegyezhető, hogy a H kate-góriákba azok a tárgyak tartoznak, amelyek hű másolatai az eredeti tár-gyaknak, olyan feldolgozások, ahol túlnyomóan a hagyomány jellemzői dominálnak, illetve olyan feldolgozások, amelyek magas szinten újra-gondolják, de lényegében megőrzik a magyar szűcsmunkára jellemző vonásokat.Az M kategóriákba azok a magas szinten, mai szellemiséggel elkészített tár-gyak tartoznak, amelyeknek kiindulópontja a népi szűcsmunka, de egyéni elképzelések valósulnak meg, világosan felismerhető azonban a kiindulása hagyományok valamely eleméből.

Kizáró okokA fentiekben leírtaktól történő gyökeres eltérés, a kifogásolható technikai szint, a nem megfelelő összhang a jellemzett összetevők között.

130

KollekcióA szűcsmunkában a kollekció fogalmának egy felsőviselet és a viselet-kiegészítőnek minősülő fejviselet és kesztyű felel meg. A tárgyak között az azonos szín, díszítmény, technikai megoldások teremtik meg a kapcsolatot, amelyek azonos szellemi felfogást tükröznek.

Összeállította: Torma László

LÁBBELIK: PAPUCS, BOCSKOR,CIPŐ, CSIZMA

Valamennyi lábbeliforma meghatározója, hogy sík anyagból (bőrből) kü-lönböző térbeli, tokszerű formákat kell létrehoznunk. Ezeket párban készít-jük, két darabban, úgy hogy ez a két tárgy egymás térbeli tükörképe legye. Ugyanakkor meg kell felelniük a láb anatómiájának is.A használati bőrtárgyak között a lábbelifélék vannak kitéve a legnagyobb igénybevételnek!A lábbelikészítéshez igen magas fokú szakmai, mesterségbeli tudásra, gyakorlatra van szükség, és ez mindenféle lábbeli készítésénél alapköve-telmény.

Kizáró okokAzok a lábbelik, amelyek nem felelnek meg a láb anatómiai felépítésének, különböző részek – felsőrész, alja, csatok, pántok, varrások stb. – szakszerű tartós összeerősítésének, esztétikai megmunkálásának, minden kategóriá-ból kizárandók!

AlapanyagokA lábbelikészítésben felhasználható anyagokat többféleképpen csoportosít-hatjuk.

131

Az alkalmazás területe szerint megkülönböztetünk:- lábbelifelsőrész-anyagokat,- bélés- és bélés közti anyagokat,- talpanyagokat,- talpbélés-, kéreg- és orrmerevítő anyagokat,- sarokanyagokat.

A felsőbőrök kevés kivétellel alapjában krómos cserzésűek, kiegészítve különféle növényi és szintetikus utáncserzéssel, a krómcserzéssel készült, enyhén zsírozott, fedőfestékkel ellátott felsőbőr a boxbőr, ha a bőrt anya-gában színezik, és a vékony fedőréteg következtében a barkakép jól érvé-nyesül, anilines boxról beszélünk.Borjú-, gida-, kecske- és juhbőrök; gidabőr: sevró, juhbőr: sevrett.A bélésbőrök vékony, puha, simulékony színbőrből és hasítékbőrbőlkészülnek.A növényi cserzéssel készülő anyagoknak a talpnál, talpbélésnél, kéreg-nél, orrmerevítőnél és rámabőröknél van jelentőségük. Ezek különböző vastagsági osztályban készülnek.Zsűrizésünk szempontjából a hagyományos lábbelikészítésnél a műanya-gokkal nem foglalkozunk.

A papucsrólA papucs felsőrésze csak fejrészből áll. Bőrből és textilből készül. Nemcsak házicipőként, hanem utcai viseletként is használatos. A papucsról szóló nyelv-tudományi kutatás azt állítja, hogy oszmán-török eredetű szó, és nyelvünkben a hódoltság idején, a XVI. század második felében honosodott meg.

A szegedi papucsA papucs minden esetben (akár lapos akár magas sarkú) bőrtalppal, kifordí-tott vagy keresztülvarrott talpfelerősítéssel készül – kaptafára –, lehet egy-lábas vagy kétlábas.

132

Csoszapapucs, csuszapapucs, magyarpapucs, parasztpapucs, selyömpapucs, bársonypapucs, pillangóspapucs, szövetpapucs, gyöngyöspapucs, mönyecs-kepapucs.

A bocskorA bocskorhoz talpnak és fejbőrnek növényi cserzésű marhabőrt, szironybőr-nek disznó-, kecske- vagy borjúbőrt használnak. A bőr vastagabb részéből talpbőr készül, a vékonyabb részéből fejbőr.A bocskorszíj, vagyis a fűzőszíj a marhabőr vékony hasszéléből készül.A kiszabott bőrt nedvesen bocskorfára húzzák. Az egyetlen bőrdarabból álló talpat, az oldalát és a kérget varróár segítségével körülvarrják, vagyis a var-róár nyomán keletkezett lyukba behúzzák a szirombőrt. A szirombőr egyben a bocskorfej, másként a „fejbűr” vékonyabb bőrét is a talphoz fűzi.A bocskorhoz megfelelő vastagságú, de aránylag laza szerkezetű növényi cserzésű bőrt kell választani.A talpnak, a bocskor oldalának, kérgének egy darab bőrből kell lennie. Nem fogadható el olyan megoldás, hogy a talp külön darab bőrből van!Bocskor: egylábas, embörbocskor, kubikosbocskor, csatosbocskor, táblás-bocskor, tótbocskor, szőrösbocskor.

CipőA viselet egyik jellemző darabja a cipő.A divat változásainak éppen úgy alá van vetve, mint a ruha.A cipőnek kettős feladatot kell betöltenie:

- védje a lábat minden külső behatás ellen,- az emberi lábnak olyan ágyazata legyen, amely azt a legnagyobb telje-

sítmény kifejtésére alkalmassá teszi.A lábbelihez felhasznált anyagnak olyannak kell lennie, hogy a láb mozgását jól kövesse, és a láb kigőzölgését ne akadályozza, tehát légáteresztő legyen. A rossz, helytelenül felépített cipő a legnagyobb ellensége a lábnak, és az egészségre nézve a legnagyobb károkat okozhatja.

133

A cipő minden esetben fából vagy manapság már műanyagból készült kapta-fára készül. A kaptafa orrformája, sarokmagassága adja meg a cipő formáját.A talpformának, bármilyen aljamunkával készült – faszeges, fordított varrott, keresztülvarrott, rámán varrott, good-year varrott –, követnie kell a kaptafa formáját.A hagyományos technológiával készült cipőknél fontos és elengedhetetlen kö-vetelmény a szakmailag tökéletes kivitelezés: a talpszélek, a talp megmunkálá-sa, a sarkak megmunkálása, a cipő stílusához illő határozott festés, „csinozás”.A fárafoglalásnál fi gyelni kell a helyes kéregmagasságra, bokamagasságra – a lábbelik egymás tükörképei legyenek.A cipőn megjelenő díszek, csatok minden estben illeszkedjenek annak funk-ciójához és stílusához.

A csizmaA csizmák célja, hogy a lábfejen kívül az alsó lábszárnak is védelmet biz-tosítsanak.A fölerősítő elem nélküli csizmák legismertebb fajtája az ún. keményszárú (lovagló) csizma, ennek fő jellemzője a 7–10 cm magas kemény kéregrész és magas marrész.A rövid szárú csizma rendszerint puhaszárú, alacsony kérgű, ennél a kéreg-rész nagyjából követi a láb sarkának idomait és a marrészhez is jól simul.

A csizma részei:1. A szárSzára szerint ismeretes az asszonyszárú (elöl-hátul kicsúcsosodó oldalré-szen öblös női csizma, harmonikaszárú (ráncos szárú), keményszárú, gal-léros, a szár elejének felső részén gombkötő munkával díszített csizma.2. A fülSzakmai nevén „strufl i”, a szár két felső oldalához belülről fülszerűen odavarrt szalag a csizma felhúzásához. A csizma külső oldalán látható díszes varrásnak tulipán a neve.

134

3. A vágásA Szent István-vágás a régi szegedi csizma elejének szív alakú bevágása.Maga a csizmavágás különböző vidékeken a nemzetiségi hovatartozástis jelentette (magyar, német, bolgár).4. A fejVagyis az a rész, amely a lábfejre kerül, középső felső részének nyelv a neve.5. Az orrVagyis a csizmafej hegye, ennek alakja szerint több fajtája volt: juhászos orr, kácsa orr, köcsöge orr, vágott orr.6. A talp7. A lágyékVagyis a talp és a sarok közötti ívelt rész.8. A sarokRakott bőrsarok, erre patkó, régebben sarkantyú került. Anyaga szerint réz- és szíjsarkantyú.

A csizmák általában rámás, faszeges talpfelerősítéssel készülnek, a rámák rádlivassal díszítettek.A férfi ak fekete, az asszonyok, leányok piros csizmát hordtak.„Piros csizma táncba való, sárga csizma sárba való.”

Összeállította: MOLNÁR IMRE

135

FA ALAPANYAGBÓLKÉSZÍTETT TÁRGYAK

Általános bírálati szempontok- Az alapanyag minőségileg kifogástalan úgy a fánál, mint a csontnál és

a szarunál is.- A díszítmény, stílus egy tárgyon belül azonos díszítőtechnológia követ-

kezetes alkalmazása, egységes összkép kialakítása. Különféle stílusok keverése nem elfogadható.

- A felületkezelésben a lakkozás elfogadhatatlan. Egyes tárgycsoporton – pl. pásztorfaragás stb. – belül a sellakos felületkezelés, amennyiben nem tükörfényű, úgy alkalmazható. Szaru- és csonttárgyak esetében a végle-ges felület polírozással alakítandó ki. Környezetbarát anyagok – olajok, természetes gyanták, viaszokból készült kereskedelmi forgalomban kap-ható kezelőanyagok elfogadhatók, alkalmazhatók.

- A formai kialakításokban az előképekben fellelhető hagyományos ké-pek alapján mérlegel a zsűri.

- A forrás: az alkotónak be kell határolnia a tárgy korszakbeli meghatá-rozását, a megjelenő díszítmény korbeli előképét, a díszítmény stílusát.

- A funkció: az adott alkotás funkciójának mibenlétét fel kell tüntetni az adatlapon (megnevezés).

- Kizáró ok a gépi megmunkálás nyomainak el nem tüntetése, belső üregek kidolgozatlansága. A gépi megmunkálás a készítés során nem tilos, de a tárgyon egyértelműen a kézműves technológiából fakadó ki-fi nomult felületeknek kell érvényesülniük. Elnagyolt munka nem fo-gadható el. Bútoroknál, tárolóládáknál nem fogadható el a csavarokkal, éllécekkel való összeépítés, helytelen zsanérozás alkalmazása – pl. zon-gorapánt. A hagyományos csapolások a látható felületeken díszítősze-repet tölthetnek be. Ha a díszítmény szép, de a szerkezet, építés hibás

136

nem fogadható el a tárgy. Helytelen felületkezelés szintén elutasítást von maga után.

- A kollekció fogalma: ilyen lehet pl. szaru ékszeregyüttes, fűszertartó készlet, étkezőgarnitúra: asztal, szék együttese, stb.

Összeállította: BERECZKY CSABA

PÁSZTORMŰVÉSZET

Pásztorművészeti tárgykörbe tartozó tárgyak:tükrös, vízmerítő, bot, juhászkampó, fokos, fából készült kis használati tár-gyak, konyhai és hangkeltő eszközök stb.

Felhasznált anyagok: fa, kéreg, csont, szaru stb.

Technika: Az alkotások készülhetnek ékmetszéses, domborműves, háttér kiemeléses, karcolozott, savazott elszínezés, spanyolozott, alkalmazott kis-plasztikás technikával.

KategóriákHA kategóriaAzon alkotás, amely anyagválasztásában, szerkezeti megoldásaiban kifo-gástalan. Funkciója kiemelkedő, napjainkban is jól használható. Díszítmé-nyében jól felismerhetők a tájegységek, előképek és korok. A választott mo-tívumokból egyéni, átütő erővel jeleníti meg a díszítményt. Felületkezelése hagyományos, tradicionális: olajos, viaszolt, selyemfényű.HB kategóriaAnyagválasztásban kisebb hiányosság lehetséges. Funkcionálisan használ-ható. Díszítménye harmonikus, előképek meghatározhatók. Felületkezelés elfogadható.

137

MA kategóriaA pásztorfaragások elemeiből kiindulva új, a mai kor igényeinek megfelelő tárgy magas minőségű kialakítása. Az alapanyagok harmonikus kiválasztá-sa, kiváló felületi megmunkálás. Díszítés alkalmazása esetén a választott technika tökéletes kivitelezése. A felületkezeléshez hagyományos módon alkalmazhatók a mai gyári összetételű olaj-, gyanta-, viasztartalmú kezelő anyagok. Lakkok használata tilos.MB kategóriaKisebb anyagválasztási hiba, ami nem rontja a tárgy használati és esztétikai funkcióját elfogadható.AjándéktárgyJelölés nélküli zsűriszámot kap a színvonalas ajándéktárgynak minősülőalkotás, amely sokszorosításra alkalmas, viszonylag kevés munkával előál-lítható, ugyanakkor technikájában, stílusában és gondolkodásmódjábanegyértelműen a népművészet forma- és díszítményvilágát viszi tovább.A pásztorművészet formai elemeinek felhasználásával kialakított tárgy alapanyagának szépsége nem feltétlenül igényli a felület díszítését.

Összeállította: BERECZKY CSABA

SZARU-, CSONTMUNKA

Gyakran előforduló tárgyak: fűszertartók, botfejek, tárolóedények, éksze-rek, ivótülök, szarukürt, konyhai használati tárgyak stb.

Díszítéstechnikák: domborúfaragású, geometriai formákból stilizált ábrá-zolással, karcolt, ékmetszett, spanyolozott, fa-csont-szaru kombinációval,és a fentiek hagyományoktól nem idegen variációi.

138

KategóriákHA kategóriaHagyományos motívumkincs felhasználásából egyéni stílusú sajátos meg-formálású tárgy. A díszítmény arányos térkitöltéssel jelenik meg a felületen, amelyet határozott vonalvezetés és jól kontúrozott motívumok jellemeznek. A felületek selyemfényűre polírozottak. Csont-szaru-fa kombinációban az anyagszínek kiemelik, kontúrozzák a tárgyat. Pecsétviasz berakásos techni-kánál harmonikus színhasználat jellemző. Szaru alapanyag esetén a színát-menetek díszítményben való hangsúlyozása jelenik meg. Jól felismerhetőka tájegységi stílusjegyek. Kiváló használati funkció.HB kategóriaKisseb kompozíciós hibák, kevésbé tökéletes alapanyag megengedhető. Jó használati funkció, harmonikus formai megjelenés. Határozottan felis-merhető tájegységi motívumok. Szépen kidolgozott felületek.MA kategóriaMai igényeknek megfelelő új használati és dísztárgy kialakítása a fenti tárgycsoporton belül. Kiváló harmonikus díszítés vagy formai kialakítás. Az alkalmazott díszítőtechnika hibátlan alkalmazása, kivitelezése. Felü-letkezelés az alapanyagnak megfelelő módon.MB kategóriaA tárgyak alapanyagában kisebb hiányosság elfogadható, ha a használati és esztétikai értékét nem rontja.AjándéktárgyAlapanyagában jól megválasztott, igényes, egyszerű hagyományőrző mó-don díszített tárgy.

Összeállította: BERECZKY CSABA

139

KÉREGMUNKÁK

Általában termény gyűjtésére, tárolására szolgáló különféle fák kérgéből készített edények (nyír, hárs, juhar, akác, cseresznye, szilva stb.). Lefejtett kéregből készülhet különféle kapcsolásos módszerrel. Ez esetben kapcsolá-si kivágásból jelenik meg a díszítés lényege. Készülhet még fűzéssel egye-sített módon. Manapság az egyik leggyakoribb módszer a fatest kivésésea kéregből. Az edény felületén vésett díszítéssel bemetszve jelennek mega motívumok. És a fentiek variációi.

KategóriákHA kategóriaArányos, a tárolási funkciónak megfelelő, hibátlan anyagú kialakítás. Kap-csolt forma esetén szépen, pontosan illesztett kivágások. A fenék és a tető kialakítása kiemeli a kéreg természetes szépségét, annak színvilágával har-monizál. A kisplasztikával kialakított fogantyú arányosan illeszkedik az edény méretéhez. A vésett díszítés mértéktartóan jelenik meg az adott fe-lületen. Felületkezelés természetes anyaggal: olaj, viasz. Kihangsúlyozott egyedi megjelenés, kiváló használati funkció mérettől függetlenül.HB kategóriaAnyagában minimális hiányosság megengedhető. A használati funkció-nak maradéktalanul meg kell felelnie. Arányaiban kisebb eltérések – ami nem rontja az esztétikai összképet – megengedhetők.MA kategóriaA mai kor igényeinek megfelelő, a fenti tárgykörben újszerűen megfo-galmazott, kombinációban megformált, használati funkciójában kiváló tárgy.MB kategóriaAnyagában kisebb hiba elfogadható, ha használati és esztétikai értékét nem rontja.

140

AjándéktárgyAz ajándéktárgy kisméretű, jól sokszorosítható formában igényesen kivite-lezett tárgy.

Összeállította: BERECZKY CSABA

FARAGOTT BÚTOR

A paraszti kultúrában megjelenő bútorok nagy részét a készítésre szakoso-dott mesteremberek alkották. Pl. ácsoltláda-készítők, asztalosok, ezen belül a festettbútor-készítők. A keményfa bútorok különféle fában gazdag vidék-hez kötődve alakultak ki. Zsűrizések alkalmával leggyakrabban székkel, asztallal, különféle ládával, szuszékkal stb. találkozunk.

KategóriákHA kategóriaHibátlan, kiváló minőségű anyagválasztás. Klasszikus értelemben épített szerkezet, a meglévő előképek alapján. Jól felismerhető a népi bútorkészíté-si stílus tájegységi megjelenítése. Harmonikus arányrendszer. Ergonómi-ai szempontok szerinti kialakítás, helyes méretválasztás. A díszítés lehet az anyag szépségének kihangsúlyozása. Kötődés az adott kor előképeihez. A le-tisztult formák jellemzik a tárgyat, és a díszített, faragott felületek egyensúlya. Mai lakáskultúrába jól beilleszkedő, használható megjelenés. Kiváló felületi megmunkálás, felületkezelés a tárgyra jellemző módon.HB kategóriaMinimális anyagválasztási hiányosság előfordulhat, ami nem rontja a tárgy használati és esztétikai funkcióját. Tiszta, szép arányokkal rendelkezik. Ki-sebb kompozíciós díszítési hiányosság elfogadható.MA kategóriaA népi bútorművesség formavilágából merített, visszafogottan díszített, modern környezetbe illően kialakított bútor vagy garnitúra stb., beltéri és

141

kültéri alkalmazásra egyaránt. Használati funkcióhoz kiválasztott anyag-használat, selyemfényű felületkezelés, amely kihangsúlyozza az alapanyag karakterét, szépségét.MB kategóriaKismértékű anyaghiba, ami nem rontja a tárgy összképét, elfogadható.Ajándéktárgy – bútor kategórián belül nem jelenik meg.

Összeállította: BERECZKY CSABA

FESTETT BÚTOR

A népművészeti stílusok, korszakok élete – hasonlóan más művészeti ágakhoz, művészettörténeti korszakokhoz – egyszerű: valamikor megszü-letnek aztán előre meg nem határozható ideig fejlődnek, változnak, és vé-gül megszűnnek létezni. Életük, létezésük folyamatos változás, és ebben a változásban döntő szereppel bír a hagyomány, ami egy közösség által elfogadott szabályok, normák nemzedékről nemzedékre történő átörökíté-se, elfogadása. De maga a hagyomány is változó, mely változást egy adott terület – település, kisebb vagy nagyobb körzet, régió – közösségének elfo-gadása vagy elutasítása generál. Ez a folyamat a népművészet történetének vizsgálata során egyértelműen megmutatkozik a népművészeti korszakok egymásutániságában. Természetesen számos társadalmi, gazdasági és íz-lésbeli tényező határozza meg e változások gyakoriságát, lassú vagy gyors lecsengését.

A festett bútor történeti háttereA népművészet változása a bútor, festett bútor vonatkozásában is nagyon jól észlelhető. Anyag, forma, technika tekintetében a legmarkánsabb váltásta fűrészmalmok (az első fűrészmalom a XIV. század végén, 1393-ban kezdett működni Nyitra megyében) termelte fenyődeszka felhasználása je-lentette, elterjedése a XVIII. század második felében, végén parasztbútor

142

stílus kialakulását eredményezi. A változás – a festett bútor elterjedése – az ország területén igen eltérő időben és térben történt. Egyes helyeken maradt az ácsolt bútor, másutt a kettő – ácsolt és festett bútor – együtt is megtalálható, megint más területeken kizárólagosan festett bútor ho-nosodik meg.A festett bútorok (ill. templomi mennyezetek és berendezési tárgyak) készí-tői elsősorban a céhes ipar keretei között működő felsőasztalosok és a mel-lettük „kontárként” számon tartott falusi bútorfestők. Templomi mennye-zetek esetében kezdetben „képírók”, s csak a későbbiekben festőasztalosok és kis részben falusi bútorfestők az alkotók. Éppen a készítők milyensége okán ez utóbbi tárgyféleség művészeti besorolása, hovatartozása a kutatók megítélése tekintetében eltérő volt, mégis a műfaj, a díszítőfestészet egyér-telműen a népművészet körébe tartozik.A tárgyak megítélése az alábbi szempontok, irányelvek szerint történhet: legfontosabb, hogy a választott anyag, a technika, az alkalmazott díszítés és a funkció összhangban legyen. Ez az alapja, ez a biztosítéka a hagyomá-nyokon nyugvó stílusnak.

KategóriákHA kategória

- Ebbe a kategóriába azon tárgyak, alkotások sorolhatók, amelyek egyér-telműen utalnak az eredeti funkciójukra, és maradéktalanul érvényesül gyakorlati használhatóságuk.

- Anyagválasztásuk kifogástalan (fajta és minőség).- A szerkezet, szerkesztés tradicionális, az arány és forma hibátlan, a kivi-

telezés kifogástalan.- A díszítés megválasztása, alkalmazása esztétikus, egyértelmű művé-

szettörténeti, népművészeti korszak és felismerhető a tájegység, mint alkalmazott előkép.

- Színek használatában, felületkezelésben tradicionális.- Minden követelménynek, előírt szempontnak megfelel, példaértékű.

143

HB kategória- Az e kategóriába sorolt alkotás megfelel az anyag-forma-funkció egy-

ség követelményének.- Technikai megvalósítása jó.- A díszítmény, színvilág, felületkezelés hagyományos.- Az előképek, a kor és tájegység stílusa egyértelműen felismerhető.

MA kategória- E csoportnál a tárgy megítélésnél az hagyományos A kategóriánál le-

fektetett szempontokat fi gyelembe kell venni, de azon követelmények mellett hangsúlyozottan szerepeljen, érvényesüljön az újszerűség.

- Díszítése, motívumalkalmazása legyen jelzésértékű.- Az anyag, alkalmazott technika, funkció, díszítés összességéből felis-

merhető legyen az előkép, az alap, amely az alkotás során régiből me-rítve újként jelenik meg. Olyan új, amelynek gyökerei egyértelműen a népművészet talajából erednek.

- Összességében: a népi bútorművesség tárgyvilágából merített, mai kör-nyezetbe illeszkedő, tökéletes technikai megvalósítás, visszafogottabb díszítéssel új bútor vagy bútoregyüttes.

MB kategória- A hagyományos kategóriánál szereplő szempontok fi gyelembevétele

mellett az újszerűség legyen szembetűnő.- Anyag, forma, funkció egysége egyértelmű. Ha az adott tárggyal szem-

ben támasztott alapvető követelményeknek megfelel, kisebb hiányosság ellenére kaphat minősítést.

Ajándéktárgy: bútor, festett bútor kategóriában esetlegesen megjelenhet lá-dika, tükör és egyéb, valóban ajándéknak minősülő tárgy, ami kisebb mun-karáfordítással, de igényesen elkészített és díszített alkotás. Sokszorosításra alkalmas legyen, de technikájában, stílusában egyértelműen vigye tovább a népművészet hagyományait.Elutasított: minden alkotás, mely a fentiekben jelzett követelményeknek nem felel meg.

144

Kollekciónak tekintendő a festett bútor kategóriában pl. teljes szobaberen-dezés, étkezőgarnitúra, szekrénysor.

Összeállította: GAÁL JÁNOS

BOGNÁR, KOCSIKÉSZÍTŐ

A bognármesterség a paraszti életforma drasztikus változásai következtében kihaló mesterséggé vált. A lovaskultúra újbóli kiszélesedése bizonyos mér-tékben újra megjeleníti az igényt e munkára. Zsűri szintjén legjobb esetben is kisplasztikán belül megjelenő kiegészítőként találkozunk a szakmával.Az alkotás megítélésénél a meglévő szakmai előképek alapján tudjuk a tár-gyat értékelni használhatósága, szerkezeti pontossága alapján.

KategóriákHA kategóriaKiváló használati funkció a kialakított típusnak megfelelően. Szerkezeti ele-mek alapanyagának hagyományos felhasználása. Kovács- és famunka össz-hangja. Felületek kezelése a hagyományos szakmai szabályoknak megfelelően.HB kategóriaKisebb esztétikai hiányosság elfogadható.MA kategóriaA bognárszakma formavilágából új funkciójú tárgyak, bútorok, játékok ki-alakítása. Kiváló esztétikai és szerkezeti megformálás. Környezethez illő színezés, felületkezelés.MB kategóriaKisebb esztétikai hiányosság elfogadható.Ajándéktárgy a szakterületen belül nem jelenik meg.

Összeállította: BERECZKY CSABA

145

KÁDÁR-, PINTÉRMUNKÁK

Bor és különféle folyadék tárolására alkalmas keményfából és puhafából hajlított dongákból fémabroncsokkal összefogott tárolók készültek. Úgy-mint boros-, sörös-, vize hordók stb. Ezt a tárgycsoportot kádárok állították elő hasított tölgy-, eper-, manapság akácfából. Különféle tejfeldolgozásba, házi tartósításra alkalmas edényeket készítettek a pintérek. Általában fenyő-fából, egyenes dongával.

KategóriákHA kategóriaA szakma szabályainak megfelelő anyagválasztás. Hasított technológiai megmunkálás. Hagyományosan alkalmazott kötési és abroncskialakítás. Fe-lületkezelés a szakma szabályai szerinti módon, hagyományos anyagokkal: olaj, viasz.HB kategóriaKisebb anyaghiba, ha nem megy a funkció rovására, elfogadható.MA kategóriaÚj funkciójú tárgyak kialakítása a mai igényeknek megfelelően, a hagyomá-nyos szakmai szabályok alapján készítve.MB kategóriaKisebb esztétikai vagy anyaghiba elfogadható, ha használati értéke nem sérül.AjándéktárgySorozatban előállítható, egyszerű, de esztétikusan kialakított kisméretűtárolóedények.

Összeállította: BERECZKY CSABA

147

ÉPÍTMÉNYEK ÉS KÖZTÉRI ALKOTÁSOK

ZsűriadatlapA zsűriadatlapon az alkotó pontosan határozza meg a tárgy nevét, elsődleges gyakorlati funkcióját, esetleg másodlagos funkcióját is. Az adott tájegysé-get, melynek emlékanyagából merít. A kort és a korstílust, forrásmegjelölés-sel együtt. A díszítményt, a tárgy alapanyagát, az alkalmazott technológiát, a felületkezelés módját, a színállást és a stílust.A bírálatot kérőnek kell minden esetben megjelölni, hogy egyedi tárgyként vagy kollekcióban kíván minősíttetni egy anyagot (pl. játszótér kollekció-ként – annak valamennyi elemével együtt – vagy elemenként – pl. mérleg-hinta, lovacska stb.)

Építmények és köztéri alkotások

Megállapítható, hogy számtalan építmény és köztéri alkotás készült az elmúlt évtizedekben, melyek között igen sok remek alkotással találkozunk, azonban egy részük szakmai értéke, létjogosultsága megkérdőjelezhető.Zsűrizéskor legfontosabb eldönteni: az építmény vagy más köztéri alkotás alkal-mas-e az épített környezetben való elhelyezésre? Építmény esetén beleillik-e a környezetbe? Köztéri szobor, emlékoszlop vagy térplasztika esetén megfelel-e az alkotással szemben támasztható tartalmi, esztétikai követelményeknek?Építménynél minden esetben meg kell vizsgálni, hogy az milyen történelmi előképekkel rendelkezik, az építmény képes-e betölteni alapvető funkcióját, amiért létrehozták.Az építmény anyaga legyen alkalmas a gyakorlati funkció ellátására. A kivi-telezés technológiailag a tárgynak megfelelő legyen. A kivitelezés legyen jó minőségű és esztétikus. Az alkalmazott építési anyagok, a technológia segít-se az esztétikus megjelenést, és erősítse a használati követelmények teljesíté-sét. Amennyiben a szerkezet önmagában is elegendő, külön díszítmény csak

148

akkor kerüljön rá, ha az adott tájegységhez, stílushoz, egy meghatározott korszakhoz szervesen hozzátartozik. A hangsúlyozzuk, hogy az építmény és a díszítés esetében egyaránt törekedni kell a kifogástalan kivitelezésre.A magyar népi építészet a néprajztudomány egyik legjobban feldolgozottterülete. Bármely építmény, építési technológia, tájegység anyaga megtalál-ható a különböző szakmunkákban. A tájékozódásban a legnagyobb segítsé-get mindenkinek a Magyar Néprajz IV. Anyagi kultúra. Életmód című köte-te adhatja, melynek nem csak ismeretanyagát, de szakosított bibliográfi áját minden alkotó haszonnal forgathatja.Épületek készítésénél és kivitelezésénél minden esetben fi gyelembe kell venni az építményekre vonatkozó hatályos jogszabályokat és szabványo-kat. Azok egy részét engedélyeztetni is kell. Különösen fontos ez közösségi terek esetében, amikor a fokozott igénybevétel miatt a magasabb bizton-ságtechnikai előírásoknak is meg kell felelni. Az építmények kivitelezését, csak a szükséges engedélyek beszerzése után lehessen megkezdeni. Épít-mények és köztéri alkotások esetében javasoljuk a minősítés előtti konzul-tációt a zsűrivel. A zsűrit szervező kollégától bővebb információhoz juthat ezzel kapcsolatban.Fontos kérdés elhelyezkedésükkel, építési helyszínükkel, építőjükkel-épít-tetőjükkel fennálló kapcsolatuk, tartósságuk, élettartamuk, a megjelenésü-ket meghatározó, tagoló, díszítőelemek eredete, kialakulása vagy az egysze-rűségük ellenére fellelhető, bennük rejtőző számtalan szimbólum, olvasati lehetőség komplexitása. Az építmények annak ellenére, hogy a lehető leg-funkcionálisabb használati eszközök, egyben az őket létrehozó kultúra ki-kristályosodott lenyomatai is.A bírálat magába foglalja az építmény egészét – akár egyszerű, akár bonyo-lult –, a megfelelő anyagválasztást, a technikai kivitelezés minőségét, vala-mint a díszítményeket és a felületkezelést. A mai nyersanyagok használata is megengedett, ha azok megfelelően igazodnak a tárgyhoz. A népi építészet esztétikáját számtalan kutató vizsgálta. Megállapításaik a mai napig érvé-nyesek.

149

„…[A] népi építkezés esztétikája az anyag, a technika, a forma és a díszítés összhangja, ami a népi életmód és népi életforma kifejezője a különböző korstílusok nyelvén. Kétségtelen, hogy a paraszti épü-letek legismertebb és szépnek leginkább elfogadott példái azok, ame-lyeket az európai stílusáramlatok hatása alatt építettek […] (Vargha L. 1955; 1964).A népi építészet legjelentősebb alkotásai, […] két nagyobb csoportra oszt-hatók. Az egyik a díszítetlen, régies anyagokban, formákban, szerkeze-tekkel megjelenő épület, ahol ezek harmóniája teremti meg elsősorban az objektum értékrendjét, határozza meg önálló stílusát és jellegét (Barabás J.–Gilyén N. 1979). A népi építészeti emlékek másik csoportja a történeti korstílusok hatása alatt készült, de ez a hatás inkább felületi, díszítő jel-legű. A „magas művészet” a népi épületek alaprajzi elrendezésére, töme-gének formájára alig gyakorolt lényeges hatást. …a szépséget, ami a régi parasztház nemes arányaiból, fedélformájából, sárral tapasztott és sokszo-rosan meszelt falából árad.” (Magyar Néprajz IV.)

KategóriákHA (Hagyományos A)HA minősítést kap a tárgy, ha az építmény – akár lakóingatlan, akár gaz-dasági épület – megfelel annak a célnak, amiért létrehozták. Gyakorlati használhatósága maradéktalanul érvényesül. Anyagválasztása kifogástalan, szerkezetében érvényesülnek a tradicionális elvek. Szerkezeti kötései, meg-oldásai, az évszázadok alatt kikristályosodott technológiát kifogástalanul alkalmazzák. Az építmény egésze, megjelenése egyben és részleteiben is arányos, harmonikus. Az esetleges díszítményeken keresztül jól felismer-hetők az alkotó által megadott tájegységre jellemző jegyek, valamint a kor-stílus. Felületkezelése hagyományos, tradicionális, törekszik a természetes megjelenésre. Amennyiben színeket alkalmaz, követi az eredeti színeket, anyagokat. Kerüli a stíluskeveredést, a rikító színek, korszakok keveredését. Összességében példaértékű, követésre alkalmas.

150

HB (Hagyományos B)HB minősítés esetén a tárgy megfelel a hármas követelményeknek – anyag, for-ma, funkció egysége. Egészében és részleteiben is arányos. Az alkotás funkcio-nálisan jól használható. a szerkezet, a forma, az anyag és a díszítmény harmoni-kus. Az emlékanyagban legyenek kitapinthatók annak előképei Felületkezelése ragaszkodjon a hagyományokhoz. Kisebb hiányosságok előfordulhatnak.MA (Modern A)A HA kategóriánál leírtak mellett a tárgy újszerűen, a mai kor tárgykul-túrájába beilleszkedve jelenik meg a környezetben. Anyaga, technológiai kivitelezése, használhatósága, maradéktalanul érvényesül. A tárgy összké-pe alapján felismerhető, hogy az melyik történelmi kor tárgyi kultúrájából táplálkozva jelenik meg. Az újszerű megjelenítés, funkció, a jelzésértékű díszítmény példaértékű, követendő.MB (Modern B)A HB kategóriánál leírt szempontokat itt is fi gyelembe kell venni azzal a megkötéssel, hogy annak újszerűségét kihangsúlyozzuk. A tárgy feleljen meg a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. MB mi-nősítést kaphat akkor is, ha kisebb hiányosságok előfordulnak, amennyiben azok a hármas követelményt alapvetően nem sértik.AjándéktárgyElőfordulhat, hogy kisméretű makett készül, (épület, épületrészlet, mellék-épületek, kiskapu, kerekes kút stb.) kifejezetten ajándéktárgy létrehozása céljából. Ekkor természetesen kaphat zsűriszámot, ha egyébként az általános leírásban megjelenő követelményeknek megfelel.Klasszikus értelemben a kategóriában ajándéktárgy megjelölésű tárgy nincs, így ebben a kategóriában a már említetteken kívül zsűriszám nem kapható.

Épületdíszek

Számtalan esetben nem egész építmény (lakóház, istálló, ól, csűr, harangláb stb.), hanem valamely más kisebb rész kerül elbírálásra. Ilyenek a külön-

151

böző épületdíszek, melyek elsősorban vakolatdíszek vagy famunkák. Rit-kábban kő. Az épületeken lévő oromzatok, homlokzatok, tornácok esetébena famunkákra vonatkozó általános bírálati szempontok érvényesülnek.Az anyagválasztás, a forma és a díszítmény összhangja kerül vizsgálatra. A tárgy hordozza azokat az előképeket, melyek alapján a népi építészet köré-be sorolható. Legyen a gyakorlati funkciónak megfelelő az anyagválasztás és a méretezés. A kész alkotás (építmény, épületelem, tárgy) hordozza a ha-gyományos kézműves minőséget.Az épületdíszek korban, stílusban és tájban legyenek felismerhetők. A kü-lönböző korszakok és tájegységek díszítése ne keveredjen. A fűrészelt, fű-részelt-faragott, fűrészelt-faragott-festett technika alkalmazása esetén töre-kedjen a helyes mértékek betartására. Számtalan esetben fordul elő, hogy olyan elemek jelennek meg a díszítésben, melyek korábban nem szerepeltek.

KategóriákHA (Hagyományos A)Ha az épületdísz akár lakóingatlanon, akár gazdasági épületen, vagy más építményen jelenik meg, feleljen meg annak a célnak, amiért létrehozták. Gyakorlati használhatósága maradéktalanul érvényesüljön. Anyagválasz-tásában kifogástalan, szerkezetében érvényesülnek a tradicionális elvek. Szerkezeti kötései, szakmai megoldásai az évszázadok alatt kikristályo-sodott technológiát kifogástalanul alkalmazzák. A létrehozott alkotás jól használható napjainkban is. Az épületdísz egésze, megjelenése, egyben és részleteiben is arányos, harmonikusan illeszkedik az építményhez. Az eset-leges díszítményeken keresztül jól felismerhetők az adott tájegységre jel-lemző előképek, valamint a korstílus. Színállása, felületkezelése hagyomá-nyos, tradicionális a természetföldrajzi és éghajlati viszonyoknak megfelelő,törekszik a természetes megjelenésre. Amennyiben színeket alkalmaz, kö-vesse az eredeti színeket, anyagokat. Minden esetben kerülje a stíluskevere-dést, a rikító színeket, a korstílusok keveredését. Szervesen illeszkedjen az adott építményhez. Összességében példaértékű, követésre alkalmas.

152

HB (Hagyományos B)Az épületdísz, a tárgy megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funk-ció egységének. Arányos. Funkcionálisan jól használható. Szerkezete, díszítmé-nye egységes, harmonikus. Az alkotás alapján legyenek kitapinthatók annak előképei. Felületkezelése ragaszkodjon a hagyományokhoz. Összességében emelje az építmény harmonikus összképét. Kisebb hiányosságok előfordulhatnak.MA (Modern A)A HA kategóriánál leírtak mellett a tárgy újszerűen, a mai kor tárgykultúrá-jába beilleszkedve jelenjen meg a környezetben. Anyaga, technológiai kivi-telezése, használhatósága, maradéktalanul érvényesüljön. A tárgy összképe alapján legyen felismerhető, hogy az a történelmi korok tárgyi kultúrájából táplálkozva jelenik meg. Az újszerű megjelenítés, funkció, a jelzésértékű díszítmény példaértékű, követendő.MB (Modern B)A HB kategóriánál leírt szempontokat itt is fi gyelembe kell venni azzal a megkötéssel, hogy az újszerűséget kihangsúlyozzuk. A tárgy feleljen meg a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. MB minő-sítést kaphat akkor is, ha kisebb hiányosságok előfordulnak, amennyiben azok a tárggyal szemben támasztott alapvető követelményeket nem sértik.AjándéktárgyElőfordulhat, hogy kisméretű makett készül – melyre számtalan példát lá-tunk – kifejezetten ajándéktárgy létrehozása céljából. Ekkor természetesen kaphat jelölés nélküli számot, ha egyébként az általános leírásban megjelenő követelményeknek megfelel.Klasszikus értelemben a kategóriában ajándéktárgy megjelölésű tárgy nincs, így ebben a kategóriában a már említetteken kívül zsűriszám nem adható ki.

Tetőfedés

A népi építészet területéhez kell kapcsolni a különböző építmények fedését, azaz a nád-, zsúpszalma és fazsindely tető készítését.

153

A tetők esetében a szalmát ma már szinte csak melléképületek fedésénél használják. A szalma felhelyezésének több jól elkülöníthető módjával talál-kozunk (boglya, taposott, teregetett, felvert, kévés és kötözött), a kész fedés technikai kivitelezése, formai megjelenítése képezi a bírálat alapját. Bírá-latánál a funkcionális elemek kerülnek előtérbe. Az anyag felhelyezése és rögzítése meghatározza annak használhatóságát is.Sokkal elterjedtebb napjainkban is a nádfedés. Változatos kialakítást tesz lehe-tővé, régi és új épületeken egyaránt megtalálható. A nádtető alapja, a teregetés, a felverés, a tömörség, a fűzés, a varrás, valamint a tapasztalati méretek betar-tása, a formai megoldások tisztasága és a technikai kivitelezés milyensége adjaa bírálat alapját. A nádalás szinte az egész magyar nyelvterületen hasonlómódon történt, ezért a bírálatnál egységes szempontok alapján lehet megítélni.A harmadik nagyon elterjedt – bár alapanyaghoz kötött – fedőanyag a (fa-tégla, tégla, bükkfatégla, dránica, iszla) zsindely. A zsűrizésnél alapvető szempont az alapanyag helyes megválasztása (lucfenyő, bükkfa), a zsindely szabása, hasítása, a hornyolás és a forma kialakítása, valamint a fedés elké-szítése. Fontos a tetőfedés összképe, a technikai kivitelezés, a fedés folyto-nossága, a profi lok kialakítása, az ívek és fordulók harmonikus megjeleníté-se, a szélek és a gerinc profi ljának díszítése.

KategóriákHA (Hagyományos A)HA minősítésű a tetőfedés (nád, zsúpszalma és fazsindely), ha lakóin-gatlan, gazdasági vagy más épület tetejét fedi, és megfelel annak a célnak, amiért létrehozták. Gyakorlati használhatósága maradéktalanul érvényesül. Anyagválasztása kifogástalan. Szerkezetében, kivitelezésében érvényesülneka tradicionális alapelvek. Szerkezeti megoldásai az évszázadok alatt kikris-tályosodott technológiát kifogástalanul alkalmazzák. A létrehozott alkotás jól használható napjainkban is. Az építmény egésze, megjelenése egyben és részleteiben is arányos, harmonikus. A fedőanyag megjelenésén keresztül jól felismerhetők az adott tájegységre jellemző előképek, valamint a korstílus.

154

Felületkezelése hagyományos (amennyiben szükséges), tradicionális égetett, olajos. Törekedjen a természetes megjelenésre. Összességében példaértékű, követésre alkalmas.HB (Hagyományos B)HB kategóriájú az alkotás, ha a tetőfedés (nád, zsúpszalma és fazsindely) megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egységének. A kész fedés összességében és részleteiben harmonikus, arányos. Funkci-onálisan jól használható. Szerkezete, díszítménye egységet alkot. Az em-lékanyagban legyenek kitapinthatók az előképei. Felületkezelése (szükség esetén) ragaszkodjon a hagyományokhoz. Kisebb hiányosságok előfordul-hatnak. Összességében emelje az építmény és a környezet harmonikus összképét.MA (Modern A)A HA kategóriánál leírtak mellett a tetőfedés (nád, zsúpszalma és fazsin-dely) újszerűen, a mai kor tárgykultúrájába beilleszkedve jelenjen mega környezetben. Anyaga jó, technológiai kivitelezése jó, gyakorlati funkció-ja maradéktalanul érvényesül. A tárgy összképe alapján legyen felismerhe-tő, hogy az a történelmi korok tárgyi kultúrájából táplálkozva jelenik meg.Az újszerű megjelenítés, a funkció, a jelzésértékű díszítmény összhangban van, példaértékű, követendő.MB (Modern B)A tetőfedés (nád, zsúpszalma és fazsindely) estében a HB kategóriánál leírt szempontokat is fi gyelembe kell venni azzal a megkötéssel, hogy újszerűsé-gét kihangsúlyozzuk. A tárgy megfelel a hármas követelményeknek: anyag, forma, funkció egysége. Szerkezetileg, kivitelében egységes, arányos, har-monikus. MB minősítést kaphat akkor is, ha kisebb hiányosságok előfordul-nak, amennyiben azok a hármas követelményt alapvetően nem sértik.AjándéktárgyKlasszikus értelemben a kategóriában ajándéktárgy megjelölésű tárgy nincs, így ebben a kategóriában a már említetteken kívül zsűriszám nincs.

155

Kizáró okAzon tárgyak minden tárgycsoport esetében elutasításra kerülnek melyek tartalmukban, anyagválasztásukban, díszítményükben, technikai kivitele-zésükben, formai megjelenésükben, stíluskeveredésükkel súlyosan vétenek a követelményekben meghatározott kritériumokkal szemben.

Kapu, kerítés

Az építményekhez köthetők a kapuk és kerítések is. A Kárpát-medence kü-lönböző tájegységein sok esetben hasonló, más esetekben teljesen különböző kapuk és kerítések találhatók. Az alkotó kötelessége megnevezni a tárgyat, a forrást, és ez alapján lehet dönteni arról, hogy az adott tárgy hordozza-e azokat az értékeket, amelyek alapján minősítést kaphat.Kizáró ok lehet a stílusok, tájegységek vagy korszakok keveredése, egyidejű megjelenítése, illetve a rossz minőségű technikai kivitelezés, idegen anya-gok használata. A kerítések és kapuk esetén ma egyre többször találkozunk fémmel. Ezt a területet a kovácsmunkák bírálatánál külön kell tárgyalni, azoknak azonban illeszkedniük kell a tárgy összképéhez.

KategóriákHA (Hagyományos A)A kapu, a kerítés akár lakóingatlan, akár gazdasági épület, közterület vagy más egyéb tér határolására készült, feleljen meg annak a célnak, amiért lét-rehozták. Gyakorlati használhatósága maradéktalanul érvényesül. Anyag-választásában kifogástalan, szerkezetében, kivitelezésében érvényesüljenek a tradicionális elvek. Az anyagválasztás biztosítja a tartós használatot. A szer-kezeti megoldások az évszázadok alatt kikristályosodott technológiát kifogás-talanul alkalmazzák. A létrehozott alkotás jól használható napjainkban is. Az építmény egésze, megjelenése egyben és részleteiben is arányos, harmonikus. Az esetleges díszítményeken keresztül jól felismerhetők az adott tájegységre jellemző előképek, valamint a korstílus. Felületkezelése hagyományos, tradi-

156

cionális. Megjelenése természetes. Amennyiben színeket alkalmaz, követi az eredeti színeket, anyagokat. Összességében példaértékű, követésre alkalmas.HB (Hagyományos B)A kapu, a kerítés vagy a kettő együtt, azaz a tárgy megfelel a hármas követelmé-nyeknek – anyag, forma, funkció egysége. Egészében és részleteiben arányos. Funkcionálisan legyen jól használható. Szerkezetük, díszítményük legyen har-monikus. Az emlékanyagban legyenek kitapinthatók az előképei. Felületkezelé-se ragaszkodjon a hagyományokhoz. Szervesen illeszkedjen az épülethez, a térhez és összességében emelje az építmény harmonikus összképét. Kisebb hiányossá-gok előfordulhatnak, ha az alapvetően nem sérti a kategória követelményeit.MA (Modern A)A HA kategóriánál leírtak mellett a tárgy újszerűen, a mai kor tárgykultúrá-jába beilleszkedve jelenik meg a környezetben. Anyaga, technológiai kivite-lezése, használhatósága, maradéktalanul érvényesül. A tárgy összképe alap-ján felismerhető, hogy az a történelmi korok tradicionális tárgyi kultúrájából táplálkozva jelenik meg. Az újszerű megjelenítés, funkció, a jelzésértékű díszítmény példaértékű, követendő.MB (Modern B)A HB kategóriánál leírt szempontokat itt is fi gyelembe kell venni azzal a meg-kötéssel, hogy az újszerűséget kihangsúlyozzuk. A tárgy megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. Egészében és részlete-iben is arányos, harmonikus. MB minősítést kaphat akkor is, ha kisebb hi-ányosságok előfordulnak, amennyiben azok a tárggyal szemben támasztott alapvető követelményeket nem sértik.AjándéktárgyElőfordulhat, hogy kisméretű makett készül – melyre számtalan példát látunk, különösen a határon túli magyarlakta területeken – kifejezetten ajándéktárgy létrehozása céljából. Ekkor természetesen kaphat jelölés nélküli számot, ha egyébként az általános leírásban megjelenő követelményeknek megfelel.Klasszikus értelemben a kategóriában ajándéktárgy megjelölésű tárgy nincs, így ebben a kategóriában a már említetteken kívül zsűriszám nincs.

157

Játszóterek

A játszótérépítésben – a Kárpát-medencében – nem találkozunk történel-mi előképekkel. A hazai játszótérépítés előzményei igen fi atalok. Először a két világháború között, majd a II. világháborút követően létrejövő lakótelepi építkezések megjelenésétől találkozunk velük. A játszótérépítés reneszánsza erre az időszakra, az 1960-as, 1970-es, 1980-as évekre tehető. A legjobb játszóterek ebben az időszakban épültek. Két vonal érvényesült, az egyik a hivatásos építészek köréből indult, a másik a lassan ébredő kézműves tár-sadalomnak köszönhető. Etalonnak ma is azokat a játszótereket tekintjük, amelyek a nomád nemzedék kiemelkedő alkotóinak nevéhez, egy-egy alko-tócsoporthoz köthetők.A „nagy” múltra visszatekintő játszótérépítő tevékenység napjainkra szinte kiszorult a kézművesség köréből. A legújabb szabványok nagyon megnehe-zítik az alkotók dolgát. Erre a zsűri nem lehet hatással. A játszótéri játékok esetén nem tisztünk a szabványok betartásának vizsgálata. Itt is elsősorban az adott játékot, illetve magát a játszóteret – mint épített egységet – lehet bí-rálni. Az anyagszerűség, a biztonságos, tartós igénybevételnek is megfelelő anyag, a jó használhatóság, az általános biztonságérzet, a kifogástalan mi-nőségű igényes technikai kivitel mellett az esetleges díszítettség és a hagyo-mányos magyar gyermekjátékok világának megidézése vezethet bennünket.

KategóriákHA (Hagyományos A)HA kategóriás a játszótér – akár közintézményben (bölcsőde, óvoda, iskola, művelődési ház stb.), akár közterületen (parkok, lakótelepek stb.) vagy más helyszínen jelenik meg –, ha megfelel annak a célnak, amiért létrehozták. A gyakorlati használhatóság maradéktalanul érvényesül. Az adott területen az eszközök a használat, az igénybevétel követelményeinek megfelelően ké-szülnek el. Anyagválasztásában kifogástalan, szerkezetében érvényesülnek

158

a tradicionális elvek. Szerkezeti kötései, összeépítési megoldásai kivitelezésé-nél az elmúlt évtizedek gyakorlatának kikristályosodott technológiáját kifo-gástalanul alkalmazza. A létrehozott játékok biztonságosan, tartósan jól hasz-nálhatók. A játszótér elemeinek egésze, megjelenése, egyben és részleteiben arányos, szervesen, harmonikusan illeszkedik a környezethez. Formai meg-oldásai, esetleges díszítményei jól felismerhetők. Kötődik a korábbi játszótér-építési hagyományokhoz. A játékok színállása, felületkezelése hagyományos, tradicionális, óvja az elemeket az időjárás viszontagságaitól, ugyanakkor nem tartalmaz egészségkárosító anyagokat. Amennyiben színeket alkalmaz, követi az eredeti színeket, anyagokat. Minden esetben kerüli a rikító színek vásári keveredését. Összességében példaértékű, követésre alkalmas.HB (Hagyományos B)A játszótér és annak minden eleme megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. A játszótér és elemei együtt és külön-külön is arányosak. Az elemek tartósan, biztonságosan használhatók. Az összkép és az egyes elemek adjanak az azt szemlélőnek, használónak esztétikai élményt is. Szerkezetük, díszítményük legyen harmonikus. Az emlékanyagban legyenek kitapinthatók az előképei. Felületkezelése ragaszkodjon a hagyományokhoz. Kisebb hiányosságok előfordulhatnak. Összességében emeli környezete har-monikus összképét.MA (Modern A)A HA kategóriánál leírtak mellett a játszótér – egységében és elemein ke-resztül – újszerűen, a mai kor adott tárgykultúrájába beilleszkedve jelenik meg a környezetben. Anyaga, technológiai kivitelezése, használhatósága, maradéktalanul érvényesül. A tárgy összképe alapján felismerhető, hogy az a korábbi játszótér-építési kultúra szerves folytatásaként, megújult szemlé-lettel jelenik meg. Az újszerű megjelenítés, funkció, a jelzésértékű díszít-mény példaértékű, követendő.MB (Modern B)A HB kategóriánál leírt szempontokat itt is fi gyelembe kell venni azzala megkötéssel, hogy annak újszerűségét kihangsúlyozzuk. A tárgy megfelel

159

a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. Egészében és részleteiben harmonikus, arányos. MB minősítést kaphat akkor is, ha kisebb hiányosságok előfordulnak, amennyiben azok a tárggyal szemben támasz-tott alapvető követelményeket nem sértik.AjándéktárgyKlasszikus értelemben a kategóriában ajándéktárgy megjelölésű tárgy nincs, így ebben a kategóriában a már említetteken kívül zsűriszám nem adható.

Emlékoszlop

Általánosan elterjedt szokás napjainkban az emlékoszlop-állítás. Illetve más köztéri elemek megjelenése a településeken, az egyszerűbbektől az egészen különlegesekig. Az emlékoszlopoknál minden esetben vizsgálni kell azok el-sődleges funkcióját, esztétikai megjelenését, a rajtuk elhelyezett díszítőele-mek összhangját, a motívumok helyességét, a stílus egységességét, a túlzások kerülését, a megfelelő anyagválasztást és az anyagnak és a térnek megfelelő méretezést, a megfelelő állagvédelmet, valamint az elhelyezés biztonságát.A köztéri alkotások között külön is meg kell említeni a kopjafákat, melyek az emlékoszlopokhoz hasonlóan hol magányosan, hol csoportosan fordulnak elő. Fontos, hogy az alkotónak legyen kellő előtanulmánya, ismerete a kopja-faállítás hagyományát, jelrendszerét illetően, és ez tükröződjék az alkotáson.

Bírálati szempontok- Helyes anyagválasztás (tölgy, akác, esetleg eper).- A nyak aránya az egész testhez képest. Az egyes elemek megtervezése,

elrendezése. Az egyes elemeket elválasztó, úgynevezett párnák kialakí-tása. (Egy szép kopjafa elemei arányosak egymással és az egésszel is.)

- Technikai kivitelezés (gépi megmunkálás nyomai ne látsszanak, de a túlzott csiszolás is kerülendő).

- Ha van felirat, helyének kialakítása.- A felületkezelés (csak kültéri, színtelen anyagokkal, lakkozás kizárva).

160

Kizáró okok: A hagyományoktól idegen jelek alkalmazása, a csúcs és a név ellentmondása (férfi , nő). Hibás tervezés, az arányoktól való túlzott eltérés.A közterületre emlékműnek készített „kopjafáknál” javasolt a zsűrivel tör-ténő előzetes konzultáció. Ezzel kapcsolatban a zsűrit szervező kollégától juthat bővebb információhoz.

Napjainkban sok más elem is kikerül a közterekre. Általános a falu hatá-rában elhelyezett üdvözlőtábla, melynek falu felőli oldalán a búcsúztatóvan elhelyezve. Esetenként a túlzásokra való hajlam következtében ná-lunk is megjelennek a falukapuk. Néha olyan helyeken is ahol azelőtt soha még hasonlóval sem találkoztunk. Napjainkban az emlékoszlopok, kopjafák mellett megjelennek más tájegységek anyagának felhasználá-sával készült síremlékek is. Mindezek bírálati szempontjai hasonlók az előzőekhez.

KategóriákHA (Hagyományos A)Az emlékoszlop, a kopjafa – akár lakóingatlan, akár gazdasági épület, köz-terület vagy más egyéb területre kerül – feleljen meg annak a célnak, amiért létrehozták. Gondolattartalma, eszmeisége maradéktalanul érvényesüljön. Anyagválasztásában kifogástalan, szerkezeti felépítésében érvényesülneka tradicionális elvek. Anyagválasztása biztosítja a tartós használatot, az idő-állóságot. A motívumok, a tagolás és a feliratozás, a felület megmunkálása összhangban van. Az oszlop, kopjafa, megjelenése egyben és részleteiben is legyen arányos, harmonikus. Az esetleges díszítményeken keresztül legye-nek jól felismerhetők az adott tájegységre jellemző előképek valamint a kor-stílus. Felületkezelése hagyományos, tradicionális, törekedjen a természetes megjelenésre. Amennyiben színeket alkalmaz, követi a hagyományos színe-ket, felületkezelő anyagokat. A létrehozott alkotás egyértelmű motívumaival példaértékű. Összességében követésre méltó.

161

HB (Hagyományos B)Az emlékoszlop, a kopjafa és annak minden eleme megfelel a hármas köve-telményeknek – anyag, forma, funkció egysége. A tárgy egésze és elemei legyenek arányosak. Az elemek hordozzák a tárgy mondanivalóját, amiért létrejött. Az összkép és az egyes elemek adjanak az azt szemlélőnek, hasz-nálónak, esztétikai élményt is. Szerkezete, díszítménye legyen harmoni-kus. Az emlékanyagban legyenek kitapinthatók az előképei. Felületkezelé-se ragaszkodjon a hagyományokhoz. Kisebb hiányosságok esetén a tárgy elfogadható. Összességében emelje környezet harmonikus összképét.MA (Modern A)A HA kategóriánál leírtak mellett az emlékoszlop, kopjafa – egységében és elemein keresztül – újszerűen, a mai kor adott tárgykultúrájába beil-leszkedve jelenik meg környezetben. Anyaga, technológiai kivitelezése, használhatósága, maradéktalanul érvényesül. Az újszerű megjelenítés,a funkció, a jelzésszerű díszítmény példaértékű, követendő. A tárgy össz-képe alapján legyen felismerhető, hogy a korábbi tárgykultúra szerves folytatásaként, megújult szemlélettel jelenik meg.MB (Modern B)Az emlékoszlopokkal, kopjafákkal szemben támasztott követelmények-nél a HB kategóriánál leírt szempontokat itt is fi gyelembe kell venni, azzal a kiegészítéssel, hogy annak újszerűségét hangsúlyozzuk. A tárgy megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. Összességében és elemeiben egységes, harmonikus, arányos. MB minő-sítést kaphat akkor is, ha kisebb hiányosságok előfordulnak, amennyi-ben azok a tárggyal szemben támasztott alapvető követelményeket nem sértik.AjándéktárgyElőfordulhat, hogy kisméretű makett készül – melyre számtalan példát látunk – kifejezetten ajándéktárgy létrehozása céljából. Ekkor természe-tesen kaphat zsűriszámot, ha egyébként az általános leírásban megjelenő követelményeknek megfelel.

162

Klasszikus értelemben a kategóriában ajándéktárgy megjelölésű tárgy nincs, így ebben a kategóriában a már említetteken kívül zsűriszám nem adható.

Síremlékek, fejfák, sírkeresztek (sírjelek)

A síremlékek (fejfák) állításnak szokása ismét felerősödött Magyarorszá-gon.„A paraszti készítésű sírjelek fő formai osztályai hagyományosan a feleke-zeti hovatartozás szerint különböztek egymástól. Így a katolikusok, a gö-rög katolikusok sírkeresztet, keresztet, a görögkeleti valláson lévők elvétve csapottkeresztet, ruszinkeresztet, a protestánsok zárt – oszlop vagy tábla formájú – sírkövet, síremléket, vagy fejfát, kopjafát, gombfát, illetve sírtáb-lát, míg a falusi zsidóság főleg sírkövet, sírtáblát állított hozzátartozója sír-jára.” (Magyar Néprajz VII.)A források közül lehetőleg a terület kiemelkedő kutatóinak munkásságá-ra kell támaszkodni. A sírjelek esetében nem javasoljuk, hogy sorozatban készüljenek.

A sírjelek bírálatának szempontjai- A helyi hagyományos formák kiválasztása.- Egyéni ötletek esetén az arányok és az esztétikai megjelenítés a legfon-

tosabb.- Technikai kivitelezés.- Felületkezelés.

Kizáró okokHelytelen anyagválasztás vagy aránytalan forma.A tárgyak kultikus, szakrális funkciója személyhez kötött legyen. Nem fo-gadható el a szériában készített, néhány alapelem azonos megjelenítéséből építkező sírjel.

163

KategóriákHA (Hagyományos A)HA minősítésűek a síremlékek, fejfák, sírkeresztek, emlékoszlopok, ha alapvetően megfelelnek annak a célnak, amiért létrehozták őket. A tárgy eszmeisége maradéktalanul érvényesül. Anyagválasztásában kifogástalan, szerkesztésében, szimbólumrendszerében érvényesülnek a tradicionális elvek. Az anyagválasztás biztosítsa az időállóságot. A tárgyakon megje-lenő motívumok, a tagolás és a feliratozás, a felület megmunkálása össz-hangban van. A kész tárgy tükrözi a létrehozás okát. A síremlék, fejfa, sírkereszt mint tárgy egészében és részleteiben is arányos, harmonikus. Az esetleges díszítményeken keresztül felismerhetők az adott tájegység-re jellemző előképek, valamint a korstílus. A létrehozott alkotás egyér-telmű összhatásával példaértékű. Felületkezelése hagyományos, tradici-onális, természetes megjelenésű. Ha színeket alkalmaz, akkor követi az eredeti színeket, színezőanyagokat. Minden esetben kerüli a stílusok, korok díszítőtechnikát indokolatlan keveredést. Követendő példaként szolgál.HB (Hagyományos B)HB minősítésű a tárgy, ha a síremlék, fejfa, sírkereszt, egészében és annak különböző elemei megfelelnek a hármas követelményeknek – anyag, for-ma, funkció egysége. A síremlékek, fejfák, sírkeresztek elemei egysége-sek, arányosak. A síremlékek, fejfák, sírkeresztek anyagválasztása alapján tartós. Az összkép és az egyes elemek adjanak az azt szemlélőnek, hasz-nálónak esztétikai élményt is. Szerkezetük, díszítményük harmonikus.Az emlékanyagban legyenek kitapinthatók annak előképei. Felületkezelé-se ragaszkodjon a hagyományokhoz. Kisebb hiányosságok előfordulhat-nak. Összességében emeli környezet harmonikus összképét.MA (Modern A)A HA kategóriánál leírtak mellett a síremlék, fejfa, sírkereszt – egységében és elemein keresztül – újszerűen, a mai kor adott tárgykultúrájába beillesz-kedve jelenik meg a környezetben. Anyaga, technológiai kivitelezése, hasz-

164

nálhatósága, maradéktalanul érvényesül. A tárgy összképe alapján legyen felismerhető, hogy az a korábbi tárgykultúra szerves folytatásaként, meg-újult szemlélettel jelenik meg. Az újszerű megjelenítés, a funkció, a jelzés-értékű díszítmény példaértékű, követendő.MB (Modern B)A síremlékek, fejfák, sírkeresztekkel szemben támasztott követelményeknél a HB kategóriánál leírt szempontokat itt is fi gyelembe kell venni, azzal a különbséggel, hogy újszerűségét hangsúlyozzuk. A tárgy megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. Átgondolt, egységes, harmonikus, arányos. MB minősítést kaphat akkor is, ha kisebb hiányossá-gok előfordulnak, amennyiben azok a tárggyal szemben támasztott alapvető követelményeket nem sértik.AjándéktárgyKlasszikus értelemben a kategóriában ajándéktárgy megjelölésű tárgy nincs, így ebben a kategóriában a már említetteken kívül zsűriszám nem adható ki.

Nagyméretű köztéri szobrok, naiv szobrok

Bírálati szempontok- Csak időjárásálló, kültérre alkalmas fából készülhet a köztéri szobor.- Az arányok kisebb megváltoztatása elfogadható, ha a mondanivalót

erősíti.- Előnyös, ha egy fából készül.- A szobor öltözete legyen a hagyományoknak megfelelő, az attribútu-

mok legyenek arányosak, felismerhetők.- A témától függően a színezés megengedett. A vésőnyomok lehetnek díszei

az alkotásnak, plasztikusabbá teszik, a fölösleges csiszolás kerülendő.- Az alkotás legyen harmóniában a környezettel.- Ha van talapzat (posztamens), magassága, formája illeszkedjen a szobor

mondanivalójához.

165

KategóriákHA (Hagyományos A)A minősítésű a nagyméretű köztéri szobor vagy szoborcsoport – akár köz-területre (parkok, terek, köztemető stb.), akár közintézménybe (irodaházak, kórházak, múzeumok, tanintézmények stb.), akár magánházba vagy más egyéb területre kerül –, ha megfelel annak a célnak, amiért létrehozták. Mondanivalója, eszmeisége maradéktalanul érvényesül. Anyagválasztása ki-fogástalan, kivitelezésében érvényesülnek a tradicionális alapelvek. Az anyag-választás biztosítja az időállóságot. Megjelenése egészében és részleteiben is legyen arányos, harmonikus. Felületkezelése hagyományos, tradicioná-lis, törekszik a természetes megjelenésre. Amennyiben színeket alkalmaz, követi az eredeti színeket, színezőanyagokat. Díszítménye, stílusa, korbeli elhelyezkedése korrekt. A létrehozott alkotás példaértékű, összességében követésre méltó.HB (Hagyományos B)A nagyméretű köztéri szobor vagy szoborcsoport és annak minden eleme megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. Az alkotás elemei arányosak. Az összkép és az egyes elemek maradandó esz-tétikai élményt adnak az azt szemlélőnek. Megfogalmazásuk, díszítményük harmonikus, kivitelük jó. Az emlékanyagban kitapinthatók előképei. Felü-letkezelése ragaszkodik a hagyományokhoz. Kisebb hiányosságok előfor-dulhatnak. Összességében emeli a környezet harmonikus összképét.MA (Modern A)A HA kategóriánál leírtak mellett a nagyméretű köztéri szobor vagy szo-borcsoport – egységében és elemein keresztül – újszerűen, a mai kor adott tárgykultúrájába beilleszkedve jelenik meg a környezetben. Eszmeisége, anyaga, technológiai kivitelezése, esztétikuma, maradéktalanul érvényesül. Az újszerű megjelenítés, a funkció, a jelzésértékű díszítmény példaértékű, követendő. A tárgy összképe alapján felismerhető, hogy az a korábbi tárgy-kultúra szerves folytatásaként, megújult szemlélettel jelenik meg. Követés-re méltó.

166

MB (Modern B)A nagyméretű köztéri szoborral és szoborcsoportokkal szemben támasz-tott követelményeknél a HB kategóriánál leírt szempontokat itt is fi gyelem-be kell venni, azzal a különbséggel, hogy az újszerűséget hangsúlyozzuk.A tárgy megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egy-ségének. Összképében és részeiben, elemeiben is arányos. MB minősítést kaphat akkor is, ha kisebb hiányosságok előfordulnak, amennyiben azoka tárggyal szemben támasztott alapvető követelményeket nem sértik.AjándéktárgyKlasszikus értelemben a kategóriában ajándéktárgy megjelölésű tárgy nincs, így ebben a kategóriában a már említetteken kívül zsűriszám nincs.

Összeállította: SZÉLL JÁNOS

167

NÉPIHANGSZEREK

A hangszer egy olyan speciális művészeti produktum, amely egy másik mű-vészeti ág, a zeneművészet alapeszköze. Egy tárgy akkor válik hangszerré, ha azon a megfelelő zenei hangokat és a hangközök összefüggéseit, arányait jól alakították ki, aminek következtében azt jó hangzással meg lehet szólal-tatni, és ez a hangzás megfelel az adott hangszertípus jellemző hangzásvilá-gának, egyedi sajátosságainak.Kettős elvárás jelenik meg tehát ennél a tárgycsoportnál: a hangszerész szak-mai és az előadóművészi. Ennek a kettős szempontrendszernek az érvényesí-tése már önmagában is igen megnehezíti a hangszerbírálatot, de esetünkben ezt még az is fokozza, hogy magyar népi hangszerekről van szó.Ezt viszont nagyon nehéz defi niálni. Mitől magyar és mitől népi egy hang-szer? A népi hangszerek csoportja a ma is intenzíven változó zenei ízlés hatá-sára hogyan, milyen irányban változik?

Próbáljuk tehát először meghatározni a magyar népi hangszerek csoportját.

1. Gyermekjátékokhoz közeli határterületet képeznek a különböző zaj-keltő eszközök, jelzőeszközök, ritmushangszerek: kereplők, csen-gők és kolompok, köcsögduda, bika, nád- és cserépsípok, zuzuló, ka-nászkürt, fakürt.

2. Pásztorhangszereink és bizonyos, tájegységhez kötődő hangszertí-pusok képezik azt a csoportot, ahol a legkönnyebben értelmezhető a hangszer és a népművészet egysége. A furulyafélék, citera, duda, te-kerő, tambura, koboz, gardon, facimbalom elég egyértelmű, múzeumi adatokkal jól alátámasztott csoportot képez. Küllemük, használati ér-tékük, díszítményeik szervesen illeszkednek népművészetünkbe.

168

3. Problémás azonban a cimbalom, a hegedűcsalád, a hárfa, tárogató, dob megítélése. Ez a hangszercsoport tehát gondolatmenetünk másik határterületét alkotja: a klasszikus iparművészettel határos vagy azzal megegyezik.

Az első csoportba tartozó zajkeltő eszközöknél bőséges lehetőség van in-novatív fejlesztésre, a népművészetben gyökerező új formavilág kialakításá-ban. Ebben az esetben inspirálóak lehetnek a világ bármely pontján fellelhe-tő ősi hangszerek, gyermekjátékok. Hiszen, ha egy maracas (kókuszdióból készült csörgő) lopótökből, kobakból készül, akkor nem idegen a magyar ha-gyománytól. Ha egy kasztanyetta formavilága hazai eszközökre utaló, ter-mészetesen befogadható. Ha egy kalimba (amelynek eredetileg is pentatona hangsora!) kisebb dísztökből készül, elfogadható. Különösen támogatandó, ha ezeken a tárgyakon a kobakra vagy szarura jellemző karcolt motívumok megjelennek. És természetesen a minták (jelek) a magyar népművészetben gyökereznek.Második csoportunk (pásztorhangszerek, tájegységek hangszerei) bizo-nyos értelemben szigorúbb elbírálású, hiszen a „valódi” népi hangsze-rekről van szó.Nem kérdés, hogy azok a hangszerek, amelyek múzeumi tárgyak alapján, megfelelő anyagválasztással, technológiával, díszítménnyel bírnak, illetve akusztikai és zeneesztétikai tulajdonságaik megfelelőek, zsűri elé bocsát-hatók. Soha nem szabad azonban fi gyelmen kívül hagynunk, hogy a hang-szerek a folyamatosan változó zenei és esztétikai kívánalmaknak kell, hogy megfeleljenek. Például a citerák diatonikus hangsorát fölváltó kromatikus rendszer olyan forradalmi változás (mindössze 60–80 éve!), amely gyökere-sen változtatta meg a játéktechnikát (a nyomót kiszorította az ujj) és a zenei gondolkodást (a modális sorokat felváltotta a tonális zárlat). Igen szélsőséges a formavilága is e hangszernek. A mára teljesen kiveszett, egy fából kivésett vályúcitera és a dunántúli hasas citera igen messze áll egymástól. Arról nem is beszélve, hogy például a mindenki által kiemelt, hiteles népművésznek

169

tartott Bársony Mihály (1915–1989), a népművészet mestere olyan formai, technikai újításokat vezetettek be, olyan alapanyagokat használt, amelyek addig nem léteztek. Ez a hangszercsalád jelenleg is folyamatosan újul. Stan-dardizálódtak a menzuraméretek, különböző akkord- és basszusciterák ké-szülnek, a tamburazenekarok mintájára.Ugyanilyen, az előadó-művészet által generált fejlődésen esett át 15–20 éve a tekerő, és jelenleg a duda. Ez utóbbi esetében (és több más hangszertípusnál is) kifejezetten indokolt pl. egzotikus alapanyag használata. Az utóbbi időkben ké-szített kobzák sok esetben historikus lantformát követnek. Ez természetesen nem probléma, hiszen maga a koboz is ebbe a családba tartozik. Ráadásul úgy a koboz, mint a lant jelenléte igen régóta adatokkal igazolt. A gardon esetében egyelőre még fordított a probléma: rosszul értelmezett autentizmus címén sok tárgyon az igénytelenség dominál, ami a hangzást is veszélyezteti.Második hangszercsoportunknál tehát hangsúlyozhatjuk az autentikus elő-képeket, amelyeket semmiképp nem lehet fi gyelmen kívül hagyni, de lát-nunk kell az előadó-művészet által generált állandó változási igényt.Harmadik hangszercsoportunk legnagyobb problémája, hogy szinte kizárólag zenei használata teszi népi hangszerré. A múzeumokban fellelhető paraszthe-gedűk, cigány hárfák és cimbalmok olyan akusztikai és esztétikai szintet je-lentenek, amelyek nem követendők, és semmiképp sem a parasztság zenei igé-nye alakította ki, hanem a „jobb híján” kényszere!Tehát olyan klasszikus hangszerek, amelyek semmi módon nem köthetőkparaszti kézművességhez, nem tartoznak a népi iparművészet tárgykörébe. En-nek ellenére bizonyos típusokat és megjelenési formákat nem kell elutasítani.Például a klasszikus hegedűcsalád esetében a gyimesi (öthúros) hegedű, a három- és négyhúros kontra (különösen, ha belső szerkezeti sajátosságokkal is bír – a másképp jelentkező húrnyomás kompenzálása a gerendával, plaszti-kával), az autentikus vonóformák (sajnos egyre kevesebb zenész használja!). A NIT zsűrizésnek azonban nem feladata a klasszikus hangszerek elbírálá-sa! Azonban nem zárható ki annak a lehetősége, hogy egy-egy klasszikus hangszernél a kutató kedvű készítő olyan paraszti előképet talál (különleges

170

hangnyílás, érdekes csigamegoldás, karcolt-faragott díszítmény), amely nem rontja a hangszer akusztikai tulajdonságait, és új, különleges esztétikai él-ményt ad. (Előfordulhat ilyesmi a kerethárfa és cimbalom felületén megjele-nő díszítések formájában is.)Ugyan ide sorolandó a modern tárogató (Schunda és Stowasser óta) jelenlé-te népzenénkben. Szerencsére egy hosszabb szünet után újraindult a manu-fakturális készítés, ahol nemcsak a modern változat, hanem az előzménynek tekinthető kuruc típus is készül.

Eddig tehát különböző problémákat vettünk sorra a hangszerek oldaláról. Most vizsgáljuk meg ugyanezt hangszerkészítőink szemszögéből!Bármely hangszertípussal érkezik egy alkotó a zsűrizésre, annak valamilyen magyar népművészeti előzménye kell, hogy legyen. Ez lehet maga a hang-szer, de akár forma, díszítőmotívum is, a fentebb soroltak szerint.

AlapanyagElvárható, hogy a hangszerek túlnyomórészt természetes alapanyagból készül-jenek. Nem szabad azonban kizárni a szintetikus anyagok használatát, hiszen ma már a legkiemelkedőbb klasszikus (mondjuk hegedűkészítő) mesterek is használnak pl. szintetikus ragasztóanyagokat, felületkezelést. De: ezt akkor és csak akkor, ha az alkotó a megfelelő, hangszer- és technológiaspecifi kus anyagot használja! (Pl. a hegedűkészítők által fugoláshoz használt szintetikus enyv nagy kötőszilárdságú, sejtszerkezetbe szívódó, de ugyanakkor rugalmas és bontható kötést biztosít. Ez nem helyettesíthető pl. egy kétkomponensű mű-gyanta ragasztóval, amely hőérzékeny merev kötést ad!)Elvárható, hogy a hangszerek hazai alapanyagból készüljenek. Ez alól csak akusztikai, hangszerhasználati szempontok adhatnak felmentést! (Fafúvó-sok esetében kifejezetten előremutató irány az egzóták használata.)A zsűrizésen fi gyelembe kell venni, hogy a hangszerek szerelékei változó-ko-pó alkatrészek, esztétikai megítélésüket gyakran felülírja az előadóművészek szempontrendszere, amelyet feltétlenül tolerálni kell! Visszatérő probléma

171

például a hangolókulcsok (fém, műanyag), húrok (műanyag, karbon), nádak (műanyag), fúvóka (műanyag, üveg) stb. kérdése.Hangszerész szempontból tehát hasonló problémák jelentkeznek, mint klasz-szikus kollégáinknál a kópiakészítés módszerei, ahol két fő irányzat van: a legapróbb részleteket is hűen másoló módszer, illetve a stílusjegyeket megra-gadó megoldás. Esetünkben ez azt jelenti, hogyha egy kézműves autentikus módon (pl. múzeumi hangszer alapján) készít hangszert, akkor igyekezzen a lehető legtöbb paraméterben megfeleltetni hangszerét az eredetihez úgy, hogy közben a tárgy használati értéke megfeleljen a jelenlegi zenei elvárá-soknak. Ha azonban új formavilágú hangszert készít, akkor annak arányai, formavilága, díszítményei harmonizáljanak az előképekkel. (Lehet akár kék alapszínű tekerőt is készíteni, hiszen a környék festett bútorain, viseletein meghatározó az is, csak a színarányok, méretarányok idézzék fel a paraszti előzményt, a formában és díszítményekben megfogalmazott jelrendszer a magyar népművészetben olvasható tartalmat adjon!)

Előadó-művészeti szempontokA kor zenei elvárásainak megfelelő, kitűnően használható hangszerek ké-szüljenek. Az esztétikai elvárások csak ezután következnek.A tiszta zenei hang. (Természetesen ide értve a magyar népzene speciális hangsorait is, pl. dunántúli, palóc furulya.)

- Erőteljes megszólalás. (Hangszereink évszázadok óta folyamatosan hangosodnak.)

- Zajmentes működés.- Egyforma zenei minőségben megszólaló hangok a teljes játszható hang-

tartományban.- Könnyű hangolhatóság, a hangmagasság biztos megtartása.- Standard méretek zenei és játéktechnikai szempontból egyaránt.- A hangszer megfeleljen színpadtechnikai elvárásoknak. (Mikrofonozás

esetén a hangsugárzás iránya „mikrofonbarát” legyen, beépített elekt-ronikánál megtartsa a hangszer akusztikus karakterét.)

172

Esztétikai szempontok- A hangszer tükrözze az előadó zenei ízlését (más küllemű hangszert

választ egy utcazenész, historikus előadó, hagyományőrző vagy világ-zenével foglalkozó muzsikus).

- A hangszer illeszkedjen a kor esztétikai világába. (Példa: a tekerő a múlt században világos színű, matt felületű, általában kevés festéssel, csekély karcolt díszítéssel rendelkezett. A revival mozgalom kezdetén világos színű, fényes felületű, sok festett és faragott díszítménnyel rendelkezett, ahogy a kor megújuló népművészeti mozgalma – és beatkultúrája – el-várta. Manapság a matt felületű, sötét tónusú, díszítménymentes hang-szerek a legnépszerűbbek.)

ÖsszefoglalásA hangszerzsűrizés nagyon sok szempontrendszert fölvonultató, rendkívül összetett feladat.Néhány szempont nem kétséges:

- A hangszer illeszkedjen a Kárpát-medence zenei hagyományaiba.- A felhasznált alapanyagok túlnyomórészt hazaiak legyenek, a technoló-

gia feleljen meg a paraszti kézművesség és a klasszikus hangszerkészí-tés elvárásainak egyaránt.

- A hangszer esztétikai megjelenése tükrözze a paraszti kultúrát, díszítő-motívumai illeszkedjenek a népünk tradicionális jelrendszerébe.

- A hangszer zenei szempontból feleljen meg a legkorszerűbb, legmaga-sabb szintű elvárásoknak.

KategóriákA zsűrizés során hangszerész szakmai, előadóművészi és népművészeti szempontokat egyaránt fi gyelembe kell venni.A hagyományos A, B kategóriájú hangszerek mindegyikének népművészeti előképe kell, hogy legyen. Ide sorolandók a kópiahangszerek és a megjelené-sükben hagyományos, de felszereltségükben korszerűsített hangszerek.

173

A modern A, B kategória az új formatervezésű, a népművészet elemeit mo-dern felfogásban felhasználó hangszerekre vonatkozik.Az ajándéktárgy kategória a nagyobb mennyiségű, tömegigényeket kielégítő tárgyakra adható.

Összeállította: EREDICS GÁBOR, GÁTS TIBOR, SZABÓ ZOLTÁN közreműködésé-vel SZERÉNYI BÉLA

175

FAJÁTÉKOK

A játék a gyermeki lét alapvető sajátja. Összetett, az egész személyiséget átha-tó tevékenységi rendszer, melynek mibenlétével nem tisztünk most foglalkoz-ni. Jelen esetben játékon azt az eszközt értjük, melynek segítségével játszunk. Ebből következik a játék legfontosabb attribútuma: legyen alkalmas arraa feladatra, aminek szánták, azaz elsődleges a gyakorlati funkció.A gyakorlati funkció mellett fontos annak esztétikai, rituális, kultikus, szak-rális és nem utolsósoron reprezentatív funkciója is.A hagyományos kézműves tárgykészítés sok esetben nagyon kötött, szabá-lyaitól nem lehet eltérni. A játékok egy részénél is találkozunk ezzel a kötött-séggel, más esetekben pedig kifejezetten igényli a nagy variabilitást.A játék megítélésének nehézsége abban rejlik, hogy szinte bármi játéknak tekinthető a legegyszerűbb sárpuskától az egészen bonyolult, minden részé-ben aprólékosan kidolgozott, összetett tárgyakig. Ennek megfelelően mindig a konkrét tárgyat – mint önálló egészet – kell vizsgálni. Maguknak a tár-gyaknak a vizsgálata is többféle megközelítésben lehetséges. Az egyik meg-közelítés az anyagszerűség. Ha az anyag és a megmunkálás az adott tárgy esetében annak funkcióit szolgálja, azzal összhangban van, az a legsze-rencsésebb. Ez a fajta megközelítés azonban csak akkor használható jól, haa tárgy anyaga homogén. Összetettebb játékok esetében már sokkal nehezebb a megítélés. Természetesen ebben az esetben is lehet vizsgálni, mennyire op-timális azok összehangolása. A kirívóan eltérő, rossz anyag- vagy technika-választás a tárgy esztétikai értékeinek romlásához vezet.Vizsgálni kell, hogy az adott játék milyen előképekkel rendelkezik a mű-fajon belül. A hagyományoktól teljesen eltérő, a kifejezetten művi világot tükröző játékokat nem lehet elfogadni. A stílus olyan jellemző, amely a tárgy tartalmi és formai jegyeit átfogja. Ezek a jellemzők megmutatják, hogya tárgy – illetve előképe – társadalmilag, kulturálisan, történelmi előz-ményeit tekintve milyen időszakban alakulhatott ki, azaz a tárgy milyen

176

időszak hagyományaiból, stílusjegyeiből, mely szűkebb terület, tájegység, csoport tartalmi, formai jegyeiből táplálkozik. A jól beazonosítható alkotás bírálata mindig konkrétabb értékelést tesz lehetővé.A tárgyak megítélése arra vonatkozik, hogy az adott tárgy megfelel-e az alkotó által a műbírálati kérelemben leírtaknak, illetve a zsűri által felállított szakmai követelményeknek. Ez csak akkor lehet jó, ha a kérelmező pontos leírást készít a bírálati kérelemben.Az alkotótól elvárható, hogy szakterülete múltját, hagyományait, formavilá-gát, díszítményeit, korstílusait, valamint az alkotáshoz szükséges szakmai, technikai és anyagismeretet birtokolja, és azokat a tárgyalkotás folyamán magabiztosan alkalmazza. A tárgy ne legyen szolgai másolása egy már ko-rábban elkészített tárgynak, díszítményei ne legyenek kisszerű ismétlések, hanem a korábbi tárgyi világ szellemiségét felhasználó, a hagyományból táplálkozó, ugyanakkor a mai kor követelményeinek megfelelő alkotás jöj-jön létre.Minden tárgyban érvényesülnie kell a korábbi korok népművészeti értékei-nek, melyek közül a legfontosabb a tartalom és a forma, az anyag és a forma, a funkció és a forma, illetve a díszítmény harmóniája. A díszítmény esetén az alkalmazott technika és a motívumok, illetve a díszített felület össze-hangolása, a tárgy színállásának helyes megválasztása, színek alkalmazása esetén a megfelelő, a korra és a tájegységre jellemző tiszta alapszínek alkal-mazása.A tárgyak színállása döntő módon befolyásolja a tárgy megítélését. A szín megválasztása – az utóbbi időben – fatárgyak esetén döntően natúr, azaz a fa eredeti formájában jelenik meg előttünk. Tudatos anyagválasztás esetén ez hasznos, ellenkező esetben rontja a tárgy megítélését.Az elmúlt évtizedek játékkészítő gyakorlata felszínre hozott olyan tárgyakat is, melyek nem voltak jellemzőek a XX. századot megelőzően – cséplőgép, traktor, autó, vonat, repülő, motor stb. –, hiányoznak az emlékanyagból. Ezeket ma már gond nélkül elfogadjuk, mint azt is, ha valaki a nagyon távoli múltból merít saját játékai elkészítésénél.

177

A megjelenő új játékok esetenként új anyagok használatát is jelentik. Min-den esetben kerülni kell – ha lehet – a kézművességtől idegen technológia és a műanyaghatású alapanyagok használatát. Ugyanakkor kerülni kell az anyagszerűtlenség korunkból adódó megnyilvánulásait, melyek szinte csak szemlélhető dísztárggyá alakítják a játékot.

Kizáró okokAz ergonómiai szabályok áthágása, az anyagszerűtlenség vagy a tárgyon belül keveredő stílusok és technikák mindenkor a tárgy elutasítását vonják maguk után.A magyar népművészetben a felület mindig matt vagy selyemfényű, és csak a használat során fényesedik ki. Színezett tárgyak esetében is mindig matt, és csak árnyalás nélküli tiszta színeket használ. Egy-egy tárgyon csaknagyon kevés szín szerepel. Óvakodni kell a rikító, vásári színkavalkádtól. A magas fényű festékek és lakkok alkalmazása nem megengedett. A hagyo-mányos anyagok használata a kötöttségek mellett is nagyfokú variabilitást tesz lehetővé.A mai vegyi anyagok nagy része az egészségre káros összetevőket tartal-maz. Ennek megfelelően használatuk a gyermekjátékok esetében nem en-gedhető meg! Itt még a petrolkémiai termékekből előállított anyagok, kel-mék használata sem célszerű, mivel a róluk leváló elemi részecskék allergiát idézhetnek elő a gyerekeknél.Jó csak az a játék lehet, amely alkalmas arra, hogy azzal időről időre ját-szani lehessen. Ez akkor lehetséges, ha a tárgy célszerűen meghatározott funkcionális struktúra alapján készül. Napjaink játékainak egy részét a ha-gyományos játékok körébe sorolhatjuk, egy része pedig teljesen megújult. Az, hogy ezek a játékok a bírálható játékok körébe tartoznak, abból adódik, hogy korábbi játékkultúránkhoz hasonlóan környezetünk tárgyi világából merítenek, onnan kerülnek ki.A jó játék másik ismérve az esztétikus megjelenés, az anyagszerűség és az, hogy kézműves hagyományok alapján születik. A gyermekek a körükben

178

legelfogadottabb tárgyak nagy részét – korosztálytól függően – maguk is el tudják készíteni. Így fordulhat elő, hogy a nagyon egyszerű, csak vonalaiban felismerhető tárgytól az élethű modellig szinte mindenféle játék megtalál-ható az anyagban. A játék mutatja anyagában és felfogásában is a legnagyobb változatosságot. A bírálatnál a megítélés döntő szempontja, csakúgy, minta többi tárgy esetében, esztétikai és funkcionális. Külön fi gyelmet kell for-dítani arra, hogy a játékok egy része korosztályokhoz kötött. A karon ülő és a serdülő játékai nagyon eltérnek egymástól. A jól megválasztott forma,a jó minőségű anyag, a helyesen megválasztott funkció, az igényes kivitel a jó játék biztosítéka.A játékok esetében minden esetben előtérbe kell helyezni a biztonságot!

AlapanyagA játék anyagában legyen kifogástalan! Szerkezete (lehetőleg) legyen ho-mogén, kivéve, ahol a technológia pontosan mást követel. Az alapanyag minőségi hibái legyenek a különböző szabványokban előírt tűréshatáron belül. A mechanikai minőség mellett ügyelni kell rá, hogy sem kémiai, sem biológiai károsodás ne legyen rajta. Fajtája mechanikai tulajdonságai feleljenek meg a belőle készítendő tárgy funkcionális követelményeinek. Összetett játék esetén az egybeépítés legyen igényes, esztétikus, szakma-ilag kifogástalan. A felület minősége a tárgyféleségtől és a megmunkálás módjától függetlenül legyen igényes, szép kivitelű. A megmunkálás során az anyag váljon alkalmassá funkciója betöltésére. A kifogástalan anyag-ból, jó technológiával előállított tárgy hosszú időn keresztül képes betöl-teni feladatát.

TechnológiákAz anyag mellett a műbírálat alapja az is, hogy az alkotó az anyaghoz, a stí-lushoz, a tárgyhoz igazodó, arra jellemző technikát alkalmazott-e. Az egye-di, kiemelkedő művészeti színvonalat képviselő tárgyak esetében ragaszkod-ni kell a hagyományos kézműves technológiákhoz és az általuk biztosított

179

mívességhez. A tartalom, a forma, a funkció és az anyag mellett ez adja meg azt a sajátos ízt, karaktert, ami a kiemelkedő népi iparművészeti tárgy legfőbb jellemzője.Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az anyag-előkészítés során nem alkal-mazhatók a ma már teljesen nyilvánvaló technológiák. A kézművesség nem jelent feltétlenül fölösleges archaizálást, mint ahogy a rusztikusság sem jelenthet elnagyolt, hanyag, durva megmunkálást.A különféle technikák egymásmellettisége – különösen díszítés esetén – zava-róan hat, ezért ettől lehetőleg tartózkodni kell. Lehetőleg kerüljük a tárgyak-hoz nem illő technológia alkalmazását. Egy adott tárgyféleséget a hozzá kap-csolódó technológiával készítsünk el.Különösen fontos, hogy a hagyományban gyökerező felületkezelő anyago-kat alkalmazzanak, és kerüljék az egészségre ártalmas anyagok használatát,ott ahol közvetlenül a bőrrel érintkezhet.

KategóriákHA minősítést kap, az a játék, amely megfelel annak a célnak, amiért lét-rehozták. Gyakorlati használhatósága maradéktalanul érvényesül. Anyagvá-lasztásában kifogástalan, szerkezetében érvényesülnek a tradicionális elvek. Szerkezeti megoldásai az évszázadok alatt kikristályosodott technológiát ki-fogástalanul alkalmazzák. A létrehozott alkotás jól használható napjainkban is. A játék megjelenése egyben és részleteiben is arányos, harmonikusan egészet alkot. Az esetleges díszítményeken keresztül jól felismerhetők az adott tájegységre jellemző előképek valamint a korstílus. Színállása, felü-letkezelése hagyományos, tradicionális környezetbarát, naturális, törekszik a természetes megjelenésre. Amennyiben színeket alkalmaz, követi a ha-gyományos színeket, anyagokat. Minden esetben kerüli a stíluskeveredést,a rikító színek indokolatlan alkalmazását. Szervesen illeszkedik az adott kor-osztály tárgyi világához. Összességében példaértékű, követésre alkalmas.HB minősítést kap az a játék, amely megfelel a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. Összességében jól használható, esztétikus,

180

arányos. Szerkezetük, díszítményük harmonikus. Kisebb hiányosságok elő-fordulhatnak. Az emlékanyagban kitapinthatók annak előképei. Biztonsá-gos, felületkezelése ragaszkodik a hagyományokhoz.MA kategóriában a „hagyományos A” kategóriánál leírtakat is fi gyelem-be kell venni. Azok mellett a tárgy újszerűen, a mai kor játékkultúrájábabeilleszkedve jelenjen meg a környezetben. Anyaga, technológiai kivite-lezése, használhatósága, maradéktalanul érvényesül. A tárgyra jellemzőaz újszerű megjelenítés, funkció, a jelzésértékű díszítmény példaértékű, követendő. A tárgy összképe alapján legyen felismerhető, hogy az a tör-ténelmi korok tárgyi kultúrájából táplálkozva, megújulva, új irányt nyitva jelenik meg.MB kategóriában a „hagyományos B” kategóriánál leírt szempontokat is fi gyelembe kell venni azzal a megkötéssel, hogy az újszerűséget kihangsú-lyozzuk. A tárgy feleljen meg a hármas követelményeknek – anyag, forma, funkció egysége. A tárgy kaphat akkor is MB minősítést, ha azon kisebb hi-ányosságok előfordulnak, amennyiben azok a tárggyal szemben támasztott alapvető követelményeket nem sértik.Az egyszerűbb, sűrűn ismétlődő, kifejezetten ajándéktárgy, vásárfi a, búcsú-fi a céllal létrehozott, nagy példányszámban készíthető játékok esetében az igényesen megformált tárgy ajándéktárgy minősítést kaphat.

ElutasításAzon játékok minden esetben elutasításra kerülnek melyek tartalmukban, anyagválasztásukban, díszítményükben, technikai kivitelezésükben, formai megjelenésükben, stíluskeveredésükkel súlyosan vétenek a követelmények-ben meghatározott kritériumokkal szemben.

ZsűriadatlapAz alkotó a zsűriadatlapon pontosan határozza meg a játék nevét, elsődleges gyakorlati funkcióját esetleg másodlagos funkcióját is. Az adott tájegységet, melynek játékanyagából merít. A kort és a korstílust, forrásmegjelöléssel

181

együtt. A díszítményt, a tárgy alapanyagát, az alkalmazott technológiát,a felületkezelés módját, a színállást és a stílust.

KollekcióA bírálatot kérőnek kell minden esetben megjelölnie, hogy egyedi tárgyként vagy kollekcióban kíván minősíttetni egy anyagot (pl. játékszoba berende-zéssel – kollekcióként, annak valamennyi elemével együtt – vagy elemen-ként, pl. járóka, babaágy, lovacska stb.).

Összeállította: SZÉLL JÁNOS

183

GYÉKÉNY, SZALMA, CSUHÉ, SÁS,KÁKA ANYAGOKBÓL KÉSZÜLT ALKOTÁSOK

ZSŰRIZÉSI SZEMPONTRENDSZERE

Általános áttekintésA gyékény-, szalma- és csuhékosarak, használati tárgyak a mai lakás- és vi-seletkultúrában is megállják a helyüket. A gyékény és a szalmaedények ősi formái és technikái a 19. század előtti népművészeti örökségéből ismerhetők meg. Állandóságuk és megmaradásuk a használatban betöltött szerepüknek köszönhető.A kézműves mesterségeknél is ritkaságszámba megy, hogy ezek a fonással létrehozott tárgyak valóban kézi munkával készülnek a mai napig, és köz-vetlenül, feldolgozás nélkül használják fel a növényi nyersanyagot. A helyi természetföldrajzi adottságok – a vizes területek – teremtették lehetővé a gyé-kénnyel, sással és náddal foglalkozó mesterségek létrejöttét.Ezek az alkotások a díszítéstől mentes forma, szerkezet, anyag összhangját és a használhatóságot példázzák. A kevéssé kutatott kosaras, szatyros mes-terségek ezért is érdemelnének több fi gyelmet.A csuhéfonás, amely az előbbiekkel technikában sok rokonságot mutat,fi atal mesterségnek számít. Az utolsó 100 év háziipari elvárásai szóltak belea mesterség alakulásába. Ezért nemigen beszélhetünk helyi stílusról, jelleg-zetességről. Egy-két erdélyi, kárpátaljai falu alakította ki tárgytípusait, tech-nikai változatait, de ez is csak az utóbbi néhány évtizedre tehető.A szalmafonásra szintén a háziipar nyomta rá a bélyegét, különösen a szal-makalapgyártás tekintetében. Az aratódíszek, aratókoszorúk nagy formai és technikai változatosságot mutatnak országszerte, de szerepük a mai kul-túrában kevéssé jelentős.Tudomásul kell vennünk, hogy a népművészetet hordozó hagyományos kö-zösségek átalakultak, megszűntek. A mai alkotók jelentős része városi, tanult

184

ember, aki már nem nőtt bele a hagyományba. Tanfolyamokon és szakkörökön sajátítják el azokat az ismereteket, amelyek azelőtt apáról fi úra öröklődtek.Ez hátrány, de előny is lehet, hiszen a szakirányú iskolai képzés sűrítve ada-golja a tudást, amely segít eligazodni néprajzban, művészeti ismeretekben is. A mai tudatos, széles látókörrel rendelkező alkotó, jobban tud alkalmazkod-ni a korhoz, és az egyéni tervei megvalósítására törekszik. Ezért a zsűrinek elfogadóbbnak kell lenni az újítások tekintetében. Ugyanakkor ezek az újítá-sok nem lehetnek önmagukért valók. Nem várhatjuk azt sem, hogy minden mester „alkotó” legyen. A többség inkább reprodukciót készít.Az egyéni ötletek létrehozására nagyobb lehetőség kínálkozik a kevésbé szi-gorú szerkezetű és nem közvetlenül használatra készülő fonott tárgyaknál.Ezek azok a szokásokhoz, ünnepekhez kapcsolható, jelképes tartalmú vagy egyéb dísz- és ajándéktárgyak, amelyek megítélését óvatosan kell kezelnünk. Az arányos szerkezetet, formát itt is be kell tartani, és mértéktartóan kell al-kalmazni a díszítést.A játék esetében szintén a használhatóságot kell fi gyelembe venni a bírálatnál. A gyékényből, csuhéból, szalmából stb. készült növényi játékok, sokszor nem hosszú életűek, de mégis fontosak lehetnek a gyermekek lelki, szellemi fejlő-dése szempontjából.

Gyékény- Szövéssel készült termékek – szatyor, ponyva, szőnyeg;- Fonással (négyzetesen, zsinórkötéssel, sodrással) készíthetők – például

szatyor, kosár, papucs, kalap, üveg- és bútorbekötés;- Szakajtókötéssel készült tárolók, kenyértartó, méhkas, bölcső, ülcsi,

párszárító, lábtörlő vagy kilépő stb.;- Hármas fonással alátét, „taposó”, kosár, bútor;- Öltözetkiegészítők, ékszerek;- Ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolható díszek;- Játékok, bábok;- Színházi maszkok, jelmezek stb.

185

Szalma- Aratódíszek, szokásokhoz kötődő alkotások vegyes technikával;- Szakajtókötéssel (spirális) készítmények – tárolók, alátétek, méhkas,

varróvessző;- Lapos fonással készült – kalap, kosár, alátét, szatyor, táska, szőnyeg,

papucs;- Sodrással előállított – bútorbekötés;- Hármas fonással készült – alátét, lábtörlő, bútorbekötés;- Szalmaintarzia;- Szalmával díszített tojások;- Ünnepekhez, jeles napokhoz készíthető díszek;- Játékok, bábok;- Ékszerek, öltözetkiegészítők stb.

Csuhé- Sodrással (pödrés) készült – szatyor, táska, tároló, bútorbekötés, alátét,

lábtörlő, szőnyeg, papucs, kalap, üvegbekötés;- Behúzással (sásos) készült – kosarak, kalap, tároló, szatyor, üveg, sző-

nyeg, lábtörlő, papucs;- Hármas fonással előállított – alátét, lábtörlő, kosár, szatyor;- Csomózással készült – tároló, alátét;- Csipkefonattal készült alátét, kalap;- Öltözetkiegészítők, ékszerek;- Játékok, bábok;- Ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolható díszek stb.

Sás- Sodrással, bútorok bekötésénél;- Hármas fonással – tárolók, kínálók, kalap, szatyor, táska, lábtörlő;- Szakajtótechnikával – kosár, tároló/tömő sás, varróvessző;- Játékok, bábok stb.

186

Káka- Dikó bekötésénél;- Fonással kosár, tároló;- Játékok, bábok;- Ékszer, jeles napokhoz díszek stb.

A többi anyag (pl. fényfű) használata ritka, sokszor csak kiegészítőként szolgál.

A zsűrizés szempontjaiAz bírálatnál továbbra is elsődleges szempont a használhatóság és a minőség.Különbséget kell tenni az alkotásokba fektetett munka, idő, energia szempont-jából. Ezért a kisméretű, egyszerűbb alkotások (például karácsonyfadíszek, bo-ronák) csak tárgysorozatban adhatók be, többféle technika megjelenítésével.

AlapanyagA fonott tárgyak minőségét a formai kialakításuk, az anyag felületének és megmunkálásának (fonásának-szövésének) a szépsége adja. Ezért az anyag-választásra nagy hangsúlyt kell fektetni.A Kárpát-medencében megtalálható vadon termő és termeszthető növény, amely alkalmas fonásra. Minőségét a helyes szedés, tárolás, áztatás, előké-szítés biztosítja.

- Különböző gabonafajták szalmája;- Széles és keskeny levelű gyékényfajták;- Káka;- Sás;- Különböző kukoricafajták csuhéja.

A különböző anyagok kombinálása indokolt esetben lehetséges. Vessző csuhé-val, vessző kákával, bőrszíjak, fogók, megerősítések stb. alkalmazása. Faváz bútoroknál, betlehemnél stb.Cérnát, spárgát, rafi át lehet használni bizonyos fonatok összevarrásánál.A gyékényszövés felvetéséhez spárga is használható, de A kategóriába csak

187

az ijannal felvetett munka sorolható. A ragasztás csak szükség esetén alkal-mazható – úgy, hogy ne látsszon.Drót használata megengedett némelyik szalmamunkánál erősítésként, tar-tóelemként.

Díszítmény, stílus- Hagyományos fonatminták helyes alkalmazása;- Hagyományos minták újszerű kombinációja;- Új mintaelemek harmonikus alkalmazása.

Követelmény a felület szabályossága, rendezettsége, ritmusa.Ezeknek az alkotásoknak a dísze maga a fonat, illetve a szövet textúrájá-ból, szépségéből adódik, külön díszt általában nem bír el az anyag. Kivétel pl. a szalmakalapok szalag- vagy fonatdísze.

Felületkezelés- A fehérítés elfogadható;- A növényekkel színezett anyag elfogadható;- Pác és egyéb színezék elfogadható;- Matt lakk indokolt esetben elfogadható;- Enyves kezelés elfogadható.

Forma- A hagyományos formák továbbvitele, követése;- A hagyományos formákból kiinduló arányos szerkezetű tárgyak;- Új formák tervezése, a használat szempontjait fi gyelembe véve.

Mindegyiknél követelmény a méret, a funkció és a szerkezet harmó-niája.

Forrás- A hagyományos alkotások mintája,- tájegység,

188

- időszak,- vagy mester megjelölésével.

A zsűriadatlap kitöltésénél nagyon fontos az alkotások forrásának megje-lölése, a tárgyak pontos leírása, mivel a szakmailag mégoly felkészült zsűri sem ismerheti a mesterségek minden rá vonatkozó részletét, változatait.

Funkció- A használhatóság elsődleges;- Hagyományos tárgyak új funkcióban;- Mai használatra készített alkotások.

KategóriákHA

- A kategóriába a kiemelkedő színvonalon megalkotott fonott, szövött, szálasanyagokból elkészített használati tárgyak, ill. jelképes alkotások sorolhatók, amelyek a magyar népművészet hagyományait követve, ma-gas mesterségbeli tudást, és a technika tökéletes ismeretét jelenítik meg.

- Színvonalasan elkészített reprodukció is kaphat HA kategóriát.HB

- A kategóriába azok a fonott, szövött, szálasanyagokból készült hasz-nálati, ill. jelképes alkotások sorolhatók, amelyek a népi iparművészeti tárgyak minősítési kritériumainak megfelelnek, követik a magyar nép-művészet hagyományait, és technikailag színvonalasak.

MA- A kategóriába azok a szálasanyagokból készített, technikailag kifogástalan

egyedi alkotások sorolhatók, amelyek magas színvonalon fejlesztik tovább a magyar népművészet hagyományait, tervezésükben, kivitelezésükben je-lentős újításokat tartalmaznak, de népművészeti gyökereik felismerhetőek.

MB- A kategóriába azok a szálasanyagokból készített technikai szempontból

a népi iparművészeti tárgyak kritériumának megfelelő alkotások sorol-

189

hatók, amelyek a magyar népművészet hagyományait követve jelentős újításokat tartalmaznak.

Ajándéktárgy- Apróbb ajándék- és dísztárgyak, amelyek rövid idő alatt, kevés anyag-

ból, sorozatban is elkészíthetők.- Ezek lehetnek fonott ékszerek, ünnepekhez kapcsolható díszek, jelké-

pes tárgyak stb.- Kicsinyített másai a hagyományos alkotásoknak (pl. kicsi szakajtó, tá-

péi szatyor, amely gyerekjátékként, emléktárgyként is funkcionálhat).- Az egyéni ötletek, újítások itt is megvalósíthatók.- Az ajándéktárgynál is követelmény a minőségi kivitelezés és a népmű-

vészeti hagyomány megjelenése. A míves kisebb méretű alkotások nem feltétlenül ide sorolandók.

Kizáró okok, elutasítás- Ha a tárgy technikailag hibás.- Esztétikailag kifogásolható.- Anyaghasználat nem megfelelő.- A túlzsúfolt, több fonásfélét sűrítő dísz a magyar ízlésvilágra nem

jellemző- A rávarrt, pl. a csuhé esetében kitömött virágdíszeket, sallangokat fe-

leslegesnek tartjuk.- A polgári előképek, nippek átültetése fonatba nem javasolt.- Nem fogadható el a felületi festék és a fényes lakk használata.- Ha más anyaggal kombináljuk a fonatainkat, annak az anyagnak a mi-

nősége, kivitelezése is kifogástalan legyen (pl. faalap betlehemnél).- Műanyag használata kiegészítőként sem megengedett.- Dísztárggyá leminősített, ma is használható tárgy nem elfogadható

(pl. edényalátét rátett virágdísszel).- A szalmaintarzia esetében az életképek, naiv intarziákat nem javasoltak.- Játéknak nem elfogadható a leragasztott (pl. csuhé) fi gura.

190

KollekcióAzok az alkotások, amelyek stílusban, technikában vagy használat szem-pontjából összetartoznak, egy zsűriszámot kaphatnak.

EgyébA tervezés és a munkafolyamatok megosztásának problémái:A szálasanyagokból készült népművészeti alkotásoknál a tervezés nem kap lényegi hangsúlyt. E tárgyak formavilága, mintázata átlátható a hagyomány felől, vagy csak kevés eltérést, változtatást mutat.Mivel ezeknek az alkotásoknak a munkafolyamata végig kézi munkát felté-telez, a készítő keze nyoma, egyéni fonásmódja, sodrástechnikája stb. felis-merhető, és ez teszi egyedivé a munkát.E tárgyaknál nem elképzelhető, hogy a tervezői és kivitelezői munka szétválik.Ezért kizárólag tervezésre nem lehet zsűriszámot adni a hagyományos ka-tegóriánál.A tervezésnek a modern kategóriánál van jelentősége, illetve mintapéldány készítése esetén sorozatban gyártott termékeknél.A modern alkotásnál a tervezés és kivitelezés dokumentumait csatolja az alkotó a zsűriadatlapjához.Egyes szálasanyagokból készült alkotásoknál felmerült a probléma, hogy „előregyártott” fonatokat használ a készítő, amelyből összeállítja a tárgyat. A nagyobb tömegű eladásra szánt termékeknél terjedt el ez a fajta „munka-megosztás” (pl. szalmadíszeknél).Az ilyen módon készített tárgyak zsűrizésénél az előkészített anyag eredetét meg kell jelölnie az alkotónak, hogy a munka nehézségi fokát el lehessen bírálni.

Összeállította: BÁRÁNY MARA

191

FŰZVESSZŐBŐL ÉS A KÁRPÁT-MEDENCÉ-BEN TALÁLHATÓ FONHATÓ KEMÉNYSZÁRÚ

ANYAGOKBÓL KÉSZÜLT ALKOTÁSOK

Általános áttekintésA vessző, a mogyoró, nyír, különböző liánok stb. és lágyszárú fonható anya-gok az emberiség ősi mesterségeinek, anyagai közé tartoznak. Az anyagok különbözősége hihetetlen módon fog át kultúrákat és időket, mivel a fonható növényi anyagok az egész világon fellelhetőek az ökológia sajátosságoknak megfelelően.Fűzvessző termesztésével és fonásával már az ókori Római Birodalomban fog-lalkoztak, erről a kor híres botanikusa hagyott feljegyzéseket. Ezek a feljegy-zések alapozzák meg az európai és hazai kosárfonás kialakulásának történetét.A paraszti háztartások mindennapos fontos kiegészítő tevékenysége lett a vesszőfonás legegyszerűbb formája. Később a készítések folyama változott, sokféle, az anyag diktálta technikai fejlesztést alakítottak ki az akkori meste-rek, a parasztspecialisták. Hosszú és sokféle hatásra alakult ki a vesszőfonás, kosár- és bútorkészítés arculata. Németalföldről felénk irányuló, már ipar-szerű fonáskultúra találkozott a Kárpát-medencében éppen csak kibontakozó tudománnyal. Ez nagyon szépen ötvöződött, a magas szintű technikai tudás nagyon hamar épült be a Kárpát-medencében élő magyarság fonáskultúrájá-ba, megőrizve a hagyományos formákat, csiszolódott, változott, és változik napjainkig. A Körös, a Tisza, a Dráva és a Duna mentén alakultak ki fonókör-zetek, szövetkezések, és családok voltak a szakma jeles alakító képviselői. Ezt a folyamatot erősen befolyásolta, meghatározta az alapanyag fellelhető-sége, később termesztése. Az alapanyag kérdése ma a fonáskultúra sarkalatospontja.Mára ez részben átalakult. Elsősorban megszűntek a szövetkezések, és egyre kevésbé száll apáról fi úra a mesterség.

192

A mesterséget először ágazati képzés keretében kezdték tanítani általában a nagyobb fonóközpontok szervezésében, majd az Országos Képzési Jegy-zék kialakításával az oktatható szakmák közé került.A vesszőből készül tárgyak többnyire használati tárgyak, kosarak és búto-rok, játékok, illetve lehetnek díszletek, belsőépítészeti megoldások, építmé-nyek részei. A tárgy kialakításánál alkalmazott fonástechnika, a struktúra-váltás magában hordozza a díszítés lehetőségét.A fonott tárgyak iránti kereslet a közönség érdeklődése folyamatos, ez a kul-túra folyamatos megújulásának, a mesterek, alkotókedvének köszönhető.A mesterség jelenleg is reneszánszát éli, megújulóban van.

Alapanyag-választásKülönös fi gyelmet kell fordítani arra, hogy:

- megfelelő minőségű, kizárólag hazai alapanyagú termesztett vagy vadon termő fűz, kőris, mogyoró, juhar, iszalag, szőlővenyige, orgona, ezüstfa vesszejét vagy hasítékát válasszuk, ez az adott tárgyhoz megfelelő méretű, jól előkészített legyen,

- a segédanyagok is megfelelőek legyenek.

Technikai kivitelezésKülönös fi gyelmet kell fordítani arra, hogy:

- a tervezett tárgyhoz a legmegfelelőbb kivitelezést alkalmazzuk,- a díszítésnél vegyük fi gyelembe a struktúrából adódó lehetőségeket:

• kosáralj kialakítása,• lábazat,• berakás, sorosfonások,• köztes és zárógyűrűk,• megfelelő szegések alkalmazása,• megfelelő felületkezelés alkalmazása.

193

Funkció és forma, stílusokKülönös fi gyelmet kell fordítani arra, hogy:

- a tárgy alkalmazkodjon a használati igényekhez,- az alkotó vegye fi gyelembe a mindenkori változások igényeit,- a tervezésnél a formát, alapanyagot, technikát, díszítményt megfelelően

alkalmazzuk együttesen.Alapszempont a mértéktartás, a megfelelő tudás, az ízlés. A kultúrában elő-forduló, a gazdálkodásban a háztartásban, a lakásbelsőben használt kosarak, bútorok ízléses, a mai kornak megfelelő újragondolása, átírása kialakíthatja az alkotó egyéni stílusát.

ForrásFontos a forrásul szolgáló múzeum, tájház, a forrásul szolgáló tárgy keletkezése feltehető idejének, a gyűjtés időpontjának megjelölése a jelentkezési adatlapon.

A zsűrizés szempontjaiMinden zsűrizésre beadott tárgy esetében a legfontosabbak az előzőekben felsoroltak, és azok az esztétikai szempontok, melyek nélkül a tárgyak elve-szítik alkotásminőségüket.Alapkövetelmény a forma, alapanyag, díszítmény harmonikus, a funkciónak megfelelő alkalmazása.Nagyon fontos, hogy az alkotók valóban alkotásként tekintsék, és így készít-sék el a zsűrizésre beadott – akár értékesítésre is szánt – tárgyaikat.

KategóriákHA kategóriában elfogadott tárgyak azok az alkotások, melyek fi gyelembe veszik és követik a hagyományos használati darabokat. Tulajdonképpen egy régen is használt tárgyat, alkalmaznak mai szükségleteknek megfelelően.A szálasanyagokból készült használati tárgyak (múzeumi, tárgyi leletmentés pontos másolatai is kaphatnak HA minősítést. (Nagyon fontos a tárgy forrá-sának pontos megjelölése!)

194

Ebben a kategóriában kritérium még a tökéletes anyagválasztás, tervezés, kivitelezés.HB kategóriában fogadhatók el azok a tárgyak, melyek a mesterség valame-lyik teljesen hagyományos formáját mutatják be kifogástalan minőségben (bizonyos szempontból ezek a legfontosabb tárgyak), ezek kerülnek a legna-gyobb fogyasztói réteg elé.MA kategóriába azok az egyedi alkotások sorolhatók, melyek őrzik a ha-gyományos kultúra, a magyar népművészet kézművesség hagyományait. Az alkotó a mesterség alapjaihoz visszanyúlva, azt újragondolva hozza létre alkotásait. A mai tárgykultúrának, tárgyhasználati kultúrának, igényeknek megfelelően.A kategóriában való megfelelés követelménye: egyedi tervezés, hazai alap-anyagok használata, a megfelelő segédanyagok használata, a minőségi kivi-telezés, a megfelelő konfekcionálás.MB kategóriába azok a szálasanyagokból készült alkotások sorolhatók me-lyek tervezésükben, kivitelezésükben jelentős újítások tartalmaznak. Az al-kotó a mesterség alapjaihoz visszanyúlva, azt újragondolva alkot.Ezek a tárgyak sokszorosításra is alkalmasak.AjándéktárgyakA mesterségben készülhetnek apróbb ajándéktárgyak, ilyenek az ünnepek népszokások kiegészítői.Lehetnek eseményekhez kötődő egyedi ötletek.Apró sorozatban elkészíthető tárgyak.

JátékokAz anyag sokféle játék tervezésére, készítésére kínál lehetőséget. Követel-ménye a funkciónak megfelelő tervezés, magas színvonalú technikai megol-dások alkalmazása, magas színvonalú kivitelezés.A játék szakágnál – mint ahogyan az ajándéktárgy kategóriánál is – követel-mény a jó tervezés és kivitelezés, a hagyományos népi kézművesség megje-lenítése. További szempontok a „népi játék” szakágnál olvashatók.

195

Kizáró okok, elutasítás- Tervezési funkcionális hibák.- Nem megfelelő anyagfelhasználás.- Technikai, kivitelezési hibák.- Esztétikailag kifogásolható tárgyak.- A túldíszített, a hagyományos kultúrára nem jellemző megoldások.- Nem fogadható el a fedőfestékek alkalmazása, a magas lakkfényű felület.- A nem megfelelően alkalmazott kiegészítő anyagok használata.

Összeállította: SZÉKELY ÉVA

197

MÉZESKALÁCS

MéretA körülbelüli befoglaló mértani idom paramétereit kérjük centiméterben megadni (hossz, szélesség), valamint a tészta vastagságát milliméterben.

FormaA bábforma a mézeskalács formavilágát kövesse, a hagyományokból me-rítsen.A bábformák inkább tömör, egységes felületek, kevésbé áttörtek legyenek. Kerülendők a vékony, hegyes, könnyen megégő részletek.

AlapanyagAz alapanyagok természetes eredetűek legyenek, egészségre káros összete-vőt nem tartalmazhatnak.

Mézestészta: Felülete egyenletesen sima, egységes aranybarna színű, alakja domború legyen. Ne forduljon elő tésztahiba: repedezett vagy hólyagos felü-let. Illata mézes, kellemesen fűszeres.Ütőfás mézeskalács tésztája-legyen megfelelő vastagságú a fi gura méreté-hez. A jó tészta rugalmas, hajlékony. Illatában a méz dominál.Cukros tészta: A tészta hófehér, sima felületű, amelyet általában ételfesték-kel színeznek.Egyéb hagyományos díszített tésztafélék:

- Kalácsok: menyasszony- vagy örömkalács,- Perecek (lakodalmi perec, rátétes díszítésű perec),- Fumu (tésztarátéttel díszített lakodalmi kalács),- Lakodalmi életfa (mézesbábbal feldíszített lakodalmi kalács),- Nyomott mintás ünnepi sütemények (kvircedli).

198

SzínA mézeskalács lehet natúr vagy színezett:

- Natúr: Lehet világosabb vagy sötétebb árnyalatú, a felhasznált alap- és járulékos anyagoktól függően.

- Színezett: Természetes színezékkel, illetve ételfestékkel színezett. Ügyel-jünk a színerősségre, a színárnyalatra, kerülendők a hivalkodóan erős és neon-, illetve rikító színek.

Díszítmény- Ütőfás: Plasztikus díszítményei emelkedjenek ki a síkból, az apró rész-

letek is jól kivehetők legyenek. A minta kellően töltse ki a formát.- Tésztarátétes: A rátéttészta legyen világosabb tónusú az alaptésztánál,

és megfelelő arányban, a magvas díszítéssel összhangban legyen elhe-lyezve a felületen.

- Magvas díszítés: A díszítéshez kisebb olajos magvakat használjunk (tökmag, napraforgómag, lenmag, felezett mandula, szezámmag). A dí-szítmény tervezése során ügyeljünk a színárnyalatok harmóniájára.

- Írókázott: A máz kellő keménységű, tartós legyen. A pont, vonal és folthatások arányosak és harmonikusak legyenek. A díszítmény a for-mával legyen összhangban. A máz határozott vonalvezetésű legyen, nem lehet töredezett vagy hiányos.

- A „bilét” arányos legyen a formához.A tükrök használata elfogadható a hagyományoknak megfelelően, esztéti-kusan elhelyezve.

A mézeskalács kapcsolódjon a népi hagyományokhoz, a mézesbábok for-mavilágát és díszítményét kövesse. Az alkotó legyen jártas a mézeskalácsos mesterség technikai megoldásaiban. Alkotásaiban fogalmazza újra a hagyo-mányos formakincset és díszítőelemeket. Követendő az egyéni, önálló és egységes formatervezés és díszítőstílus kialakítása. Alkotásaival jelenítse meg az évköri és az emberi élet ünnepi hagyományait.

199

KategóriákHagyományos kategóriákA hagyományos A és B kategóriás zsűrizett mézeskalácsok mind forma-világukban, mind díszítményükben kövessék a mesterség hagyományait, tükrözzék az alkotó alapos technikai ismereteit, s azok önálló alkalmazását egyedi tervezésű darabjaikon.Ide soroljuk az ütőfás, az írókázott és színes mézesbábokat. Kérjük az alko-tókat, hogy jelöljék meg az előképeket. Az ütőfás alkotások esetén a forma tervezőjét és készítőjét is.HA kategóriát a hagyományos mézeskalácsok esetén csak az önálló tervezé-sű darabok kaphatnak.

Modern kategóriákA modern A és B kategóriás mézeskalácsok olyan új formai és díszítőele-mekkel rendelkeznek, melyek megőrzik a bábforma jellegzetességeit, ésmerítenek a népművészeti hagyományokból. Ebbe a kategóriába soroljukazokat az alkotásokat, melyek egyéni törekvést tükröznek, megújítják a mesterséget, s így nem tartoztak a hagyományos mézesbábok közé, pl. a mese-fi gurák (népmesei ihletésűek) vagy a korábban iparművészeti besorolásúalkotások. Ezek legyenek esztétikus, egyéni tervezésű darabok, ábrázolá-suk és díszítményük stilizált, az életképi ábrázolás nem fogadható el. A mo-dern kategóriás tárgyak az alkotó alapos mesterségbeli tudását tükrözzék,a hagyományokat valamilyen szinten kövessék, de eltérhetnek pl. az aránya-ikban vagy szerkezetükben azoktól. Díszítményük alkalmazkodjon a for-mához, más népművészeti területek feldolgozott motívumait is tartalmaz-hatják.

AjándéktárgyAjándéktárgy minősítést mind a hagyományos, mind a modern jellegzetes-séggel bíró alkotások kaphatnak.

200

Kizáró okok lehetnek, ha a tészta deformálódott, részleteiben égett, felülete repedezett, hullámos, ha a díszítéshez használt máz töredezett, lapos.

Összeállította: VÁGÓ EDIT

201

HÍMES TOJÁS

MegnevezésHímes tojás: technikától, díszítménytől függetlenül a népi iparművészeti ka-tegória általános, összefoglaló megnevezését értjük rajta.

I. A Hagyományos A és B minősítés szempontjai

MéretNem mértékegység megjelölését, hanem a tojás fajtáját kérjük megjelölni az adatlapon. Alapanyagként felhasználva, csak a Kárpát-medencében honos házi szárnyasok és egyes vadmadarak tojásai kaphatnak hagyományos kate-góriában népi iparművészeti zsűriszámot. A leggyakrabban használatosak: tyúk-, kacsa-, liba-, pulyka- és gyöngytyúktojás. A vadmadarak tojásai vé-kony és tarka héjuk miatt kevésbé alkalmasak a díszítésre.

AlapanyagA legelterjedtebb hagyományos funkciónak a főtt tojás felel meg, azonban a specializálódott és/vagy virtuóz tojásdíszítők (például tojáspatkolók) kifújt tojást alkalmaztak. Azonban más technikák (például viaszolt, karcolt) ese-tében is elfogadhatónak tartjuk és javasoljuk a tojás kifújását, mely eljárás bemutatók, kiállítások alkalmával higiéniai és technikai szempontból is kí-vánatos. A fent felsorolt háziszárnyasok tojásai használhatók fel. Itt kérjük megjelölni az applikált díszítmények esetében a további felhasznált alap-anyagokat (bővebben lásd a technikánál).

SzínA természetes alapanyagú, növényi festékek előállítása mellett elfogadható az iparilag gyártott anilinfestékek használata is, melyek a 19. század második fe-létől egyre nagyobb tért hódítottak a textilfestés mellett a tojásszínezésben is.

202

(Kizáró ok: az ecsettel felvitt tempera, a vízfesték, a fi lctoll stb. alkalmazása). A festék megnevezését kérjük feltüntetni! A színek tekintetében a motívum-mal harmonizáló (egy- és többszínű tojások), a stílushoz igazodást, a táji jelleg hagyományos színösszeállítását is fi gyelembe kell venni. A színállás a stílus egyik jellemzője. A tervezés, feldolgozás során a hagyományos színek kizárólagos használata nem jelenthet kánont. Azok a hímes tojások, amelyek hagyományosan csak egy színnel voltak festve (pl. a gyimesiek), de a motí-vumszerkezetük lehetőséget ad több szín használatára, jó alkalmat kínálnak az egyedi tervezéshez. A savakkal (elsősorban ecettel) maratás több tájegy-ség motívumvilágának a feldolgozását is lehetővé teszi. A növényi festékek használata általánosan ismert volt a Kárpát-medencében, így újbóli felhasz-nálásuk (akár több szín kombinációjával) bármely stílus esetében elképzel-hető. Lényeges szempont a színek hímes tojásokhoz illő szimbolikus jelenté-se, vagyis nem szerencsés a sötét, élettelen színek kizárólagos alkalmazása. A motívum és a színek harmonikus összképe meghatározó.

Díszítmény, stílusItt kérjük feltüntetni a területi származást és (ha van) a díszítmény helyi megnevezését, valamint a technikai megoldást. A hímes tojások zsűrizésénél különösen nagy szerepe van a díszítmények tervezésének, annál is inkább, mivel a hagyományos kategóriában sem az anyagválasztás (formavilág), sem a technikai variációk nem adnak igazán szabadságot az alkotóknak. Egyedül a motívumokból építkező díszítmény és annak színvilága által kialakított stílus ad lehetőséget az alkotónak egyénisége és tudása kifejezésére. Épp ezért nemcsak az „A” hanem a „B” kategória megítélésénél is a technikai minőségi színvonal mellett a tervezés játszik a legnagyobb szerepet.

MotívumvariációkA különböző technikák és tojásdíszítmények a hagyományos kategóriában szerves egységet alkotnak. A technika bizonyos mértékig meghatározzaa díszítmény jellegét, stílusát. Történetileg kialakult, külön motívumvilág-

203

gal rendelkezik a tojásdíszítésben a két legelterjedtebb technika: a viaszolt és a karcolt. Azonban a népművészet különböző műfajainak kölcsönhatása természetes folyamatként színesíti a tárgyak motívumvilágát, mely fennáll a hímes tojások esetében is.A tervezés legfontosabb szempontja, hogy a díszítményből továbbra is felis-merhető legyen a hagyományos, sajátos (táji, etnikai stb.) jelleg, és egyide-jűleg kifejezze az alkotó egyedi stílusát. Különösen a motívumválasztás te-kintetében, a hagyományos kategóriában a Kárpát-medencében, elsősorbana 19. század elejétől a mai napig tartó alkotói folyamatokból kikristályoso-dott tradicionális motívumok felhasználását javasoljuk, különös tekintettel a parasztsághoz, a köznéphez, a populáris kultúrához kapcsolódó elemekre.

TechnikákViaszolt tojásokA méhviasszal vagy paraffi nnal rajzolt díszítmények tartoznak ide. Az eljá-rás szerint viaszlevonatos és -rátétes eljárás különböztethető meg. E techni-kákhoz kapcsolódik az úgynevezett „metszett” vagy maratott eljárás, me-lyet hagyományos módon növényi savakkal (például káposztalé) készítettek el. Megfelelőnek tartjuk erre a célra az ecetet is, azonban a mérgező vegyi anyagok használatát kérjük mellőzni.

Karcolt tojásokKívánatos feltüntetni a zsűrizési adatlapon, hogy kézi vagy gépi karcolás-sal készült-e a tárgy. Az elektromos árammal működtetett, tojáskarcolásra speciálisan kialakított eszközök használata is megköveteli a szabadkézi rajz-készséget, a megfelelő tervezést, ezért nem várható el, hogy minden karcolt tojás teljes egészében manuálisan készüljön. Mellőzzük azokat a – karcolásá-nál gyakrabban előforduló – mesterséges felületkezelési alapanyagokat, me-lyeket a technika nem feltétlenül igényel, ilyenek például erős fényű festékek, lakkozás. A méhviasszal történő politúrozás elegendő, természetes és esz-tétikus fényt ad a viaszolt, karcolt vagy növényi nyomatmintás tojásoknak.

204

Applikált tojásokA hagyományos kategóriában csak a kovácsolt rátétet tartjuk elfogadható-nak, például különböző fémlemezekből kivágott formákat és kovácsoltvas szegek/rögzítőpántok helyett gombostűk használatát, valamint a kovácsolt-vas elemek ragasztását sem. Szeretnénk ösztönözni a felvidéki hegyek fal-vaiból származó „drótos tótok” által készített fémszálas díszítmények felele-venítését, újrakészítését, csakúgy, mint a növényi rátétes (például szalma) hímes tojások előállítását.

Gyöngyökkel díszített tojásokE darabok legismertebb készítési területe Kalotaszeg. Szeretnénk felhívnia fi gyelmet, hogy itt is csak a házi szárnyasok tojásainak felhasználását tartjuk elfogadhatónak, valamint a gyöngyök illesztése csak a tojásra kör-befűzve, „szövött” módon készíthető, a ragasztóval vagy viasszal rögzített gyöngyök nem megfelelőek.

Rátéttel készített nyomatdíszítményekA hagyományos kategóriában csak növények felhasználása fogadható el (például papír- vagy fonalrátéttel készített nyomatminta nem). E rátétes technika adottsága miatt, ezek az alkotások csak B vagy Ajándéktárgy ka-tegóriákba sorolhatóak be.

II. A Modern A és B minősítés szempontjai

Méret, alapanyagBármely természetes, tojás formájú alapanyag felhasználható. A Kárpát-me-dencében honos házi szárnyasok és vadmadarak tojásain kívül alapanyag-ként használható más, természetes tojáshéj is (például strucc, emu). Javasol-juk minden esetben az esztétikusan kifújt tojások felhasználását. Applikált díszítmények esetében kérjük a további alapanyagok megnevezését feltün-tetni az adatlapon.

205

SzínAz egyszínű és többszínű tojások esetében egyre nagyobb alkotói igény mu-tatkozik a tájegységekhez, stílusokhoz kötődő tradicionális színek és szín-párosítások módosítására, felcserélésére. A modern kategóriában lehetőség nyílik a nívós, egyéni kezdeményezések elismerésére, amellyel az alkotó sa-ját, egyedi stílusát alakíthatja ki. Egyaránt használhatóak növényi festékek és iparilag gyártott anilinfestékek is.

Díszítmény, stílusAz adatlapon kérjük feltüntetni azt a forrást, amelyre támaszkodva újrafo-galmazta az alkotást. A forrás megnevezése nemcsak csak konkrét tárgy lehet, hanem átfogóbb megfogalmazás is, például utalás tájegységre, stílus-ra, alkotóegyéniségre. A népi iparművészeti minősítéssel modern kategóri-ában elismert tárgyon egyértelműen felismerhetőnek kell lennie valamely ha-gyományos forráselemnek, amelynek átfogalmazására a tojás esetében talán a legnagyobb kihívást és lehetőséget a díszítmény megtervezése, elhelyezése jelenti. A kiforrott alkotói egyéniség fő jellemzője az egyén identitását for-máló stílus, amelynek szerves része a díszítmény. Más művészeti ágakból kölcsönzött motívumok és szerkezetek is felhasználhatók, amennyiben az alkotó sikeresen áttervezte az ornamentikát a tojás formájára.

Motívum, motívumvariációkA modern kategóriában nemcsak lehetőség, hanem elvárás is, hogy a ha-gyományokra épülő motívumok önálló feldolgozásban, magas esztétikai szinten jelenjenek meg. A tradicionálisan egy bizonyos technikához kötődő motívumok vagy motívumrendszerek újragondolása, felcserélése, tovább-fejlesztése is minősítésre javasolható, amennyiben átgondolt és eredményes az alkotói folyamat. Az általánosságban tradicionálisnak vélt szimmetrikus szerkesztés mellett alkalmazhatók aszimmetrikus formák is. A motívum forrásainak tekintetében nincsenek időbeli határok, tehát bármely törté-nelmi korszak tárgyalkotó tevékenységéből meríthet az alkotó társadalmi

206

rétegek megkötöttsége nélkül, beleértve például a honfoglalás kori vagya szintén népszerű reneszánsz művészetet is, ezek harmonikus beillesztése, feldolgozása azonban nem egyszerű.

TechnikákA hagyományos kategóriáknál részletezett technikák mindegyike alkalmaz-ható a modern kategóriában is, ezért azokat itt nem említjük ismét. Kizáró-lag modern kategóriába tartozik az azsúrozott (áttört) díszítésű tojás, még akkor is, ha a Kárpát-medencében honos házi szárnyas tojására készül az ornamentika.

III. Ajándéktárgy minősítés

Azok a hímes tojások kaphatnak ajándéktárgy minősítést, amelyek megfele-lő esztétikai színvonalon, egyszerű, relatív rövidebb munkafolyamattal elő-állíthatóak nagyobb mennyiségben. Nem feltétlenül tartalmaz kiemelkedő újítást, viszont a hagyományos elemek (motívum és/vagy technika) felismer-hetők rajta, az ajándéktárgy funkciójának kifejezetten megfelel.

Összefoglaló megjegyzésekEgyedi tárgyak, tárgycsoportokEgy zsűriszámra csak egy darab hímes tojás nyújtható be, tárgycsoporto-kat nem fogadunk el azonos zsűriszámra jelölve, mivel minden egyes darab külön tervezést igényel. Azok az alkotások sem nyújthatók be tárgycsoport-ként, amelyek csupán csak színállásukban térnek el. Szakmai vitára okot adó eltérő munkafolyamat eredménye lehet a különböző színállás, az alkotás egészére jelentős hatást gyakorló tényezők állhatnak a színvariációk mögött.

A tárgy előkészítése zsűrizésreA törékeny tárgyak gondos csomagolását kérjük biztosítani. Több tojás zsűriztetése esetén egyértelmű, jelzésértékű megoldását kérjük a nevezési

207

lap és tárgy azonosításának (megoldható például sorszámmal ellátott apró,öntapadós címkével, mely a tojás díszítményét nem takarja, és nem okoz károsodást).A kifújt, függesztett tojások funkciója a magyar néphagyományban rendkí-vül periferiális (például Nyugat-Európában a német nyelvterületen gazdag hagyománnyal rendelkezik). Nem kaphat a felfüggesztése miatt elutasítást az a hímes tojás, amelynek felfüggesztési módja (a fonal anyaga, színe, mé-rete, valamint a lyuk formája, nagysága) nem zavarja az esztétikai összké-pet. Ennek ellenére javasoljuk, hogy zsűrizésre, hagyományos kategóriában felfüggesztés nélkül hozzák be a tárgyakat! Modern kategóriában a hímes tojások újabb dekorációs funkciójának keresése indokolttá teheti az esztéti-kus és kreatív, egyedi felfüggesztést.

Összeállította: JÓKAINÉ GOMBOSI BEATRIX

209

FAZEKASSÁG, KÁLYHÁSSÁG

A zsűrizés esetén az első és legfontosabb eldöntendő kérdés: a zsűrit kérő alkotó jól választott-e témát, tisztában van-e felkészültségével, technikai ismereteivel, birtokában van-e annak a tudásnak, amely az edény hibátlan kivitelezését, megjelenítését az adott stílusban számára lehetővé teszi?

A zsűrizésnél a fazekasmunkák esetében az alábbi kritériumokat kell fi gyelembe venni:

- Az első az alkotó témaválasztása, hogy nem vállalt-e túl bonyolult, szá-mára értelmezhetetlen vagy kivitelezhetetlen feladatot, és ismeri-e pon-tosan a szakmai felkészültségét. Ez minden valószínűség szerint már az első pillantásra kiderül.

- A korongolás minősége: a készített edények falvastagsága legyen egyen-letes, az edény formája, aránya harmonikus, a mérete a funkciónak meg-felelő, kivitelezése igényes, és részleteiben is jó megoldásokat tartal-mazzon!

- A harmadik szempont a forma és funkció együttese, azaz az alkotás esztétikai megjelenésének és funkciójának összekapcsolódása: az adott tárgy megfelel-e azoknak a használati követelményeknek, amelyekre tervezték.

- A negyedik a díszítmény elhelyezése és megkomponáltsága, azaz a fő kérdés: az alkotó birtokában van-e az adott fazekasstílus ismeretének mind elméleti síkon, mind a gyakorlatban. Amennyiben az alkotó egy-egy régebbi, ismert stílust kíván újításokkal megváltoztatva alkal-mazni, akkor a fő szempont, hogy a változtatások beilleszkednek-e a fazekashagyomány gondolkodásmódjába, kapcsolódnak-e annak tradi-cionális szerkesztési elveihez, motívumkincséhez és elhelyezési módjá-hoz. Figyelni kell arra is, hogy a díszítmények ne legyenek hivalkodóak vagy öntörvényűek, és ne zavarják a tárgyak használhatóságát, teljes

210

mértékben alkalmazkodjanak a funkcióhoz! A tárgy mérete és díszít-ménye mindenképpen összhangban legyen egymással.

- Az ötödik szempont a díszítmény technikai kivitelezése, azaz technoló-giai tökéletessége. Az egyes tárgyakon alkalmazott díszítmények ese-tenként eltérhetnek ugyan a tradicionális formáktól és motívumoktól, ám mindenképpen ragaszkodni kell azok formai jellegzetességeihez, „vizuális nyelvéhez”. Nem szerencsés, ha egy fazekasmunka egyide-jűleg mind formájában, mind technológiájában, mind motívumkin-csében alapjaiban tér el a hagyományostól, ebben az esetben ugyanis megkérdőjelezhető annak népi iparművészeti besorolása. A tárgyakon használt nyersanyagok lehetőség szerint ne térjenek el alapjaiban a fa-zekasságban általánosan használt anyagok jellegétől, azaz ne alkalmaz-zanak az alkotók kerámia-fedőmázakat (úgynevezett „művészmázakat”),a Kárpát-medence fazekasságától gyökeresen eltérő színeket vagy tech-nikákat! Ugyanakkor az újítás önmagában nem feltétlenül kizáró ténye-ző, amennyiben az alkotás egyéb tekintetben és alapjaiban illeszkedika fazekasság tradícióihoz! (Némely színbeli változtatás a kapható má-zak és festékek miatt kényszerű is lehet, ezeket ne zárjuk ki csak ezen okok miatt a zsűriztethető munkák köréből!)

- Ugyanakkor nem tartozik a népi iparművészet körébe, ha egy faze-kasmunka a Kárpát-medencén kívüli, magyarokhoz nem köthető kul-túrákból merít (például amerikai indián kultúrák, afrikai edények forma-világa és mintakincse), vagy ha a Kárpát-medence őskori vagy ókori agyagművességének (régészeti kerámia) ismérveire épít, szolgaian másolva azt. Kivételnek számít ugyanakkor a magyarság legkeletebbi csoportjának, a moldvai fazekasságnak az emlékanyaga, illetve a ko-rábban a Felső-Tisza-vidéken is előforduló hucul fazekasság stílusa, amely magyar kapcsolatai miatt felhasználhatónak látszik, illetve a ré-gészeti anyagból a magyar honfoglalás utáni archeológiai anyag, amely-nek feldolgozása elsősorban stílusjegyek révén, nem technológiai ele-mek megőrzésével képzelhető el, és akkor is csak nagyon óvatosan.

211

A régészeti kerámia alkalmazása a népi iparművészetben nagyon sok veszélyt rejt, nem igazán javasoljuk, noha bizonyos esetekben ezek be-illesztése a hagyományos fazekasanyagba nem lehetetlen.

Alapanyagok, felületkezelés, díszítmények, stílus, forma és funkció,a források kérdéseA fazekasság és kályhásság esetében felhasználható valamennyi fazekas-agyag, de a magasabb égetési hőfokú agyagféleségek, így a kőcserép alap-masszái is. A samottos vagy magas tüzű agyag használata önmagában te-hát nem lehet kizáró tényező, ha a funkciónak megfelelően választották kia kínálatból. A klasszikus értelemben vett porcelánt mint alapanyagot ugyan-akkor nem tartjuk elfogadhatónak, annak ellenére, hogy például a Hollóházi Porcelángyár próbálkozott a korábbi, népies keménycserép-minták porce-lánra történő átültetésével a 20. század második felében. A porcelán készí-tése azonban ipari hátteret kíván, előállítása kézműves műhelyekben nem igazán oldható meg, az pedig, hogy fehér porcelán félkész árut vásároljanak fel, és utólag – akár porcelánfestékekkel, akár más technológiával – megfes-senek, a népi iparművészetben nem kívánatos tendenciákat indítana el.Nem lehet ugyanakkor egyértelműen kizáró tényező a zsűrizésnél a mai használat szigorú követelményeinek megfelelő ólommentes máz és más nyersanyagok használata (színtestek az oxidok helyett), a mérgező anyagok kiváltása más helyettesítőkkel, de ezek összhatása a lehetőségek szerint ne nagyon térjen el a hagyományos, megszokott látványtól. Az újabban hasz-nált nyersanyagok (pl. samottos, tűzálló agyagok, ólommentes mázak stb.) sok esetben meghatározóak, és olyan kényszerű változtatásokat eredmé-nyeznek, amelyekre tekintettel kell lennünk.A népi iparművészetben helyet kaphat például a korábban manufaktúrákban készített cserépedény vagy a fajansz egy bizonyos területe (például a ha-bán festések) is, amennyiben ezeket kézi festéssel állítják elő, s nem matrica használatával dekorálják őket. A habán kerámia esetén egyes tárgyakat régen sem korongoltak, ezek nehezen előállíthatók a hagyományos technikákkal,

212

egykor is formába történő préseléssel készültek, mint például a habán tal-pas tálak, ezért ezek esetében eltekinthetünk a korongolás megkövetelésétől,a lapokból épített fazekasmunkákhoz (gyertyamártó, tintatartó, egyes habán víztartó edények stb.) hasonlóan. A korongolással készíthető edények eseté-ben ugyanakkor azok öntéssel történő előállítása nem elfogadható, és a népi használatban nem előforduló patikaedények stb. megjelenése sem kívánatos a népi iparművészetben. Ugyanez áll a keménycserépre is, amelynél a díszít-mények más nyersanyagból készült tárgyakon (fazekasmunkákon) történő alkalmazása nem kívánatos, és ezért népi iparművészeti tárgyként történő zsűrizése nem elfogadható.Bár az égetés hőfoka – a felhasznált agyag tulajdonságainak megfelelően – lehet magasabb, ugyanakkor sem a fedő, szokatlan színű, ún. művészmázak haszná-lata nem fogadható el, sem a napjainkban nagyon divatos, keletről származó redukciós égetési technika, a raku. Ezek nem tartoznak a népi iparművészet-ben otthonos megoldások közé, így beszűrődésük nem kívánt folyamatot indí-tana el. A kereskedelemben kapható mázak változásai (például a tófeji mázké-szítés megszűnte, a réztartalmú festékek helyett a krómoxid-zöld használata,az ólommentes mázak használata stb.) miatt a hagyományos színek megválto-zása napjainkban is zajlik, ez kényszerűen elfogadható, bár a régi színárnyala-tok eltűnése némiképp szűkíti a korábban igen gazdag palettát.A sómázas kőcserép előképekre visszavezethető palackok, korsók újrafogal-mazása eddig tökéletesen illeszkedett a fazekastradíciókba, a német nyelv-terület specifi kumai (domborműves mintás, antik és reneszánsz fi gurális előképekre visszavezethető darabok) viszont a jövőben sem lesznek elfogad-hatók, nem tartoznak a Kárpát-medence fazekaskultúrájához.A keménycserépnek – noha legtöbbször manufakturális vagy gyári előál-lítású termék volt – egyértelműen kijelölhető egy polgáribb, valamint egy népiesebb vonala, ez utóbbi (a nyersanyag megtartásán túl) támogatandó,a zsűriben megfelelő kivitel esetén elfogadható.A kemencék, kályhák, cserépkályhák esetén mind a hagyományos, rövidebb élettartamú, tradicionális fűtésű, mind a megújított, esetleg meleg vizes,

213

belső kazánt rejtő megoldások egyaránt elfogadhatók, a téglakályhák is, ha azok hagyományos formákat idéznek. A kályhacsempék esetében azok sok-szorosításánál a mai használathoz illeszkedő, nagy pontosságot és egyenle-tes színvonalat eredményező előállítási mód, a préselés is megengedhető, ugyanakkor hiába épít valaki teljesen hagyományos formát, a gyári előállí-tású csempe felhasználása nem elfogadható. Kályhák esetén a zsűri elé bo-csátható egy-egy csempe is, de ebben az esetben csak mint csempe kaphat zsűriszámot. Valamennyi, a kályhánál előforduló elem külön zsűrizése ese-tén a teljes kályhára csak úgy kérhető zsűriszám, ha egyértelműen azono-sítható, hogy ezekből az elemekből hogyan épül fel majd a kályha egésze. Kemencéknél és kályháknál csak olyan dokumentáció fogadható el (nem egy, hanem több fénykép, több nézetből, illetve műszaki vagy ránézeti rajz), amelyből egyértelműen megítélhető, hogyan fog kinézni a kályha.A stílustisztaság kérdése már sokkal problémásabb, a fazekasság terén talán sokkal nagyobb változásoknak vagyunk szemtanúi, mint más területeken, de ennek alapvetően két, jól körülhatárolható oka van. Egyrészt a kereskede-lemben kapható nyersanyagok módosulásai, másrészt a funkcióhoz igazított anyagválasztás. Nyilvánvaló, ha valaki nyílt lángon is használható főző-sütő edényeket készít, ehhez kell igazítania agyaghasználatát is, a massza mellett a máz és az égetés hőfokának pontos meghatározásával. Ez a technológiai fegyelem elengedhetetlen, akárcsak a kályhacsempék készítésénél, itt nem tehetünk engedményeket. Nem lehet az újítás címszava alatt minden hagyo-mányt felborítani, a formai jellegzetességek megőrzése mellett nem szabad harsogó, szemmel is láthatóan a tradíciókhoz nem köthető, ún. művészmáza-kat használni, és próbálni igazodni – amennyire lehet – a régi színálláshoz, néha módosítva azt.Hosszú évtizedek bizonytalan zsűrizési gyakorlata után az utóbbi években tágabb teret nyert a habán stílus, amelynek kiemelkedő képviselői vannak. Itt is a felhasznált előképek terén vannak kérdőjelek, bár ezt a képzeletbe-li határt eddig egyetlen alkotó sem lépte át. Nem lenne ugyanis kívánatos nem Kárpát-medencei, hanem osztrák, morva, sőt itáliai tárgyak bevonása

214

a magyar népi iparművészetbe, noha szépségük révén nemegyszer vonzóak lennének ezek a lehetőségek. Ezen a téren a klasszikus, jórészt 17. századi habán minták mellett egyre több teret kapnak a 18–19. századi, késő habán elemek is, sőt, ezek dél-dunántúli újraértelmezései is. Ugyanakkor az itá-liai reneszánsz elemeinek a felhasználása sem teljesen lehetetlen, bár erős körültekintést igényel, hogy az alkotó megtalálja a közös nevezőt a Kárpát-medence fazekasságával.Egy olyan terület is ismert, ahol egyes alkotók a Kárpátokon túlra nyúlnaka fazekashagyományban, mégpedig kelet felé: ez a hucul stílus. Noha a hucul népesség előfordult a Felső-Tisza-vidéken is, többségük a Kárpátokon túl élt, és fazekasságuk némiképpen összemosódik az ukrán kerámiával. Ezen a stíluson belül leginkább a klasszikusnak mondható, a 19. század második feléig készült anyag volna forrás, ám ez gyakran keveredik a 20. századi, újabb keletű, ukrán (vagy legalábbis ukrán hatásokat mutató), még erő-sebben folklórizmusnak tekinthető elemekkel. Itt az egyetlen problémát az okozza, hogy nagyon nehezen különíthető el a kétféle réteg, még a régi tárgyak terén is.A forrásokat sok zsűrit kérő alkotó nem tünteti fel, vagy pontatlanul adja meg. Szerencsére a fazekasság területén sokkal kevésbé van jelen az a ten-dencia, hogy szakkörvezetők, vezető személyiségek terveit valósítják meg az alkotók, de ritkán azért előfordul. Ha nem azonos személy a tervező és a kivitelező, vagy a tárgyat korongozó és díszítő fazekas, azt a zsűrilapon mindenképpen fel kell tüntetni, mert a zsűriszámot jelen gyakorlat szerint a tervező kapja. Ugyanakkor a források felkutatásában a felnövekvő új generáció kevés szerepet vállal, és bizony a könnyebb utat választja: alko-tótársainak már elfogadott munkáiból merít, ami egyben szerzői jogi kér-déseket is érinthet. Ezt a sok kérdést felvető gyakorlatot vissza kell szorí-tani, és emiatt mindenképpen szükséges a zsűrilapon a forrásokra történő utalást minél pontosabban megadni, ezek elmaradása esetén a zsűrizendő tárgy akár el is utasítható! (Az internet, és főleg: más alkotó honlapja nem tekinthető forrásnak!)

215

A fazekas tárgyak minősítése, értékeléseAzzal, hogy a bevezetésre kerülő új minősítési rendszer már elkülöníti a ha-gyományos és a modern kategóriákat a fazekasság terén is, A és B jelzéssel, szabad utat adunk azoknak a törekvéseknek, amelyek fokozottabb mérték-ben fordulnak az iparművészet felé. Fontos ugyanakkor, hogy pontosabban meg tudjuk fogalmazni, a fazekas szakágban mely alkotások sorolhatóka hagyományos, és melyek a modern kategóriába.A HA (hagyományos A) kategóriába tartoznak azok az egyedi jellegű,kiemelkedő művészi értékű fazekasmunkák, amelyek fokozott mértékben építenek a tradicionális elemekre, bár továbbfejlesztik a magyar népművé-szet hagyományos elemeit, mégis ezek maradnak mindvégig hangsúlyo-sak. Ide sorolhatók azok a mai funkcióval nem rendelkező, hagyományos,kiemelkedő technikai tudást igénylő tárgyak is, amelyeknek előállításabravúros, ugyanakkor mai használata sok szempontból kérdéses, viszont mind méretében, mind kivitelében, mind technikai kihívásait tekintveremek munkának fogható fel. (Ide kapcsolható egy nagyon sok problémát felvető terület is: a műtárgymásolat kérdése. Bár az intézmények, múzeu-mok által igényelt másolatok, kópiák elkészítéséhez nagy technikai tudás szükséges, ugyanakkor a pontos másolat nem tartalmaz olyan mértékű kreativitást, amely alapján A kategóriás zsűriszámot kaphatna. Ha azon-ban maga a technika már nem volt senkitől átvehető, tanulható, komoly nyomozást igényelt, és szinte az előállítás egész folyamatát rekonstruálni kell, a tárgy elkészítése nem egyszer rendkívüli teljesítményt takar. Ezeket a zsűriben is értékelnünk kell!) Ugyanakkor az újítások egy idő után meg-szokottakká válnak, abban az esetben pedig a megszokott, néha unalomig ismétlődő technikával már nem érhető el A kategóriás zsűriszám az adott részterületen belül.A HB (hagyományos B) kategóriába sorolható a korábban zsűrizett tárgyak jelentős része, ebben nincsen változás.Sokkal több kérdést vet fel azonban a bevezetett két újabb kategória. Nézzük ezeket!

216

Az MA (modern A) kategória a fazekasság esetében azt jelenti, hogy ide kell besorolnunk azokat az alkotásokat, amelyek magasabb esztétikai színvona-lon fejlesztik tovább a magyar népművészet hagyományait, technikai meg-valósításuk kifogástalan, és megfogalmazásukban hangsúlyosak az újítások, a modern törekvések, ugyanakkor az iparművészeti jelleg ellenére a gyöke-reik egyértelműen a népművészet hagyományaihoz köthetők. Ide tartoznak többek között a mai használatra szánt főző- és sütőedények, a hagyományos díszítményeket teljesen más színekkel megjelenítő munkák, a reneszánsz és más művészeti stílusok elemeit magába építő alkotások, az újabb funkciók-hoz kapcsolódó tárgyak (például a speciális kerámia tűzhelyek, a modern belső kiépítésű cserépkályhák stb.), valamint a képzőművészet irányába elmozduló alkotások (emléktáblák, reliefek, képek, szobrok, amennyiben megfogalmazásukban érezhetők a népi előképek).Az MB (modern B) kategória szélesebb területet ölel fel, minden olyan népi iparművészeti alkotás ide tartozhat, amelynél inkább az iparművészetijelleg dominál, de még érezhető rajta kapcsolódása a népművészet gondolko-dásmódjához. Az új funkciók megjelenésével ez a tárgykör egyre bővülhet, hiszen például az illatlámpák, a virágtartó kaspók és más tárgyak mellett egyre több olyan igény fogalmazódik meg, amelynek előképe nem található meg a hagyományos tárgyak között. A másik terület pedig a korábbi polgári világból ismert példák felhasználása révén körvonalazódik, azaz a hagyo-mányfelfogás további bővítésével.A honfoglalás művészetének átértelmezett felhasználási módja – sikeres ter-vezés és kivitelezés esetén – szintén a modern kategóriában kaphatna helyet. Itt az alapvető problémát az okozza, hogy a korabeli fazekasság még nem korongolt, hanem spirális technikával felrakott munkákat készített, ame-lyek ráadásul alig voltak díszítve. Az Árpád-korból fennmaradó, elsősorbana fémművesség terén megőrzött mintakincs alkalmazása óriási körültekin-tést igényel: a díszítmények szolgai másolása, átvétele semmiképpen nem megengedett, és a legtöbbször nagyon felemás eredményekhez vezethet. Nem lehet fi gyelmen kívül hagyni a megmunkálás különbségeit (hiszen

217

a fémekhez képest most agyagon kellene újrafogalmazni egy-egy mintát),de a tárgy egykori funkcióját sem, így ez a terület nagyon ingoványos. Telje-sen nem lehet kizárni természetesen ezeket a motívumokat a népi iparművé-szet (és a fazekasság) megújításának lehetőségei közül, de ez nem jelentheti a honfoglalás mintakincsének szolgai másolását vagy átvételét! Egy-egyvirág-, palmettaminta csak a kompozícióba való szerves beillesztés révén kap létjogosultságot, de akkor is nagyon komoly stílusérzékre (és természe-tesen stíluskritikára!) lenne szükség. Ingoványos terület, ahová csak magas szakmai színvonalon álló mesternek érdemes belépnie, és akkor is csak rend-kívüli óvatossággal.A reneszánsz év pályázatai óta nem egy alkotó szélesebb értelemben vett „reneszánsz” kerámiát készít, módosított technikai háttérrel, illetve a népi előképekből kiindulva, de megváltoztatott színekkel. Ez a terület már egy-értelműen bizonyított, és a legtöbb darabja a modern kategóriának követésre méltó példája lehet!Visszatérő kérdés, hogy az egyes szakterületek, így az agyagművesség is, csak a népművészet fazekashagyományaiból meríthet, vagy szélesebb értelemben használhatja a tradíciókat. A különböző területek összeházasítása, valamifé-le mixelése nem teljesen lehetetlen, és erre is van jó példa. A pásztorművé-szet naiv ábrázolásai például rokoníthatók a hucul kerámia – és általánosan a Kárpát-medence fazekasságának, sőt népművészetének – sajátos emberáb-rázolásaival, így valójában nem idegen a fazekasságtól sem. Itt is elsősorban a megvalósítás színvonalát kell elbírálnunk, és nem az egész „műfajt” kell partvonalon kívülre tenni. Mivel népi iparművészetről van szó, itt is azt kell eldönteni: beszéli-e az alkotó az adott képi nyelvet, vagy sem?Figyelembe kellene venni azt is, az újítás mennyire indokolt, illetve mennyi-re segíti a tárgy használatát, mert az önmagáért végrehajtott módosítások, változtatások nem egyszer gyöngítik az alkotást, és ezt nemhogy támogatni nem kéne, de egyenesen nem kívánatos tendenciákat eredményezne. Azt is fi gyelembe kellene venni, hogy mely tárgyak esetében lehetséges a nagyfo-kú újítás, és melyek esetében válna a tárgy kárára!

218

Ezek után foglaljuk össze azokat a hibákat, amelyek előfordulása esetén a tárgy zsűriszámot nem kaphat!

Az elfogadást kizáró hibák- A korongolás minőségi hibái, úgymint:

• egyenetlen technikájú korongolás, durván kidolgozott felületek,• egyenetlen falvastagság, illetve úgynevezett fenéknehéz edény,• a szájrész rossz kialakítása, az edény befejezetlensége.

- Komoly formai hibák a korongozásban, illetve a kiegészítők (fül, fedő stb.) nem megfelelő mérete, kivitelezése, illetve a ragasztási hibák(a füleknek nem az edény méretéhez és funkciójához alkalmazott mé-rete, illetve a felragasztásnál, száradásnál, égetésnél jelentkező repe-dések).

- Mindenféle cserépedény esetén a rossz égetés, amelybe beletartozik az alacsony hőfokon (600–750 Celsius-fokon) történő „égetés”, má-zas edény esetén pedig a mázhibák. Ezek között meg kell említenia hólyagos mázat, de a vékony, megégett mázfelületeket éppúgy, mint ahogy a földfestékek, engobe-ok esetében azok máz alatti foltosodá-sát, „eltűnését”!

- Kizáró tényező az is, ha a tárgy annak a funkciónak nem felel meg, amelyre eredetileg tervezték, illetve ha a használat közben a tárgy vár-hatóan túl gyorsan tönkremegy, vagy a funkcióra egyáltalán nem al-kalmas.

- A stílusok esetében azok értelmetlen keverése, nem a tradíciókhoz kapcsolható felhasználási módja, anyagszerűtlensége (például kékfes-tő, mézeskalácsminták alkalmazása fazekasmunkákon, hímzéselemek használata stb. szolgai átvételben) általában nem kívánatos a népi ipar-művészetben, de ez sem zsűriztetést kizáró ok, itt is a megszületett al-kotást kell nézni, illetve a kivitelezés minőségét és megoldottságát.

- Ha a díszítmények elhelyezése megkérdőjelezi a tárgy használhatósá-gát (rossz helyre kerülő minták), illetve a tárgy mérete és díszítménye

219

nincsen összhangban (nagyon kicsi tárgyon eltúlzott minta vagy for-dítva, illetve az egyes mintaelemek rossz használata – például a nagy tárgyon megfi gyelt motívumok aránytalan kicsinyítése stb.).

A fenti hibák előfordulása esetén zsűriszám nem adható ki, a zsűrizésre be-adott tárgyat el kell utasítani!

Mi számít variánsnak, mi a készlet, a kollekció?Egy zsűriszám kérhető azoknak a tárgyaknak az esetében, amelyeknél mind a forma, mind a díszítmény, illetve a pontos méret és az előállítás technoló-giája is megegyezik, az egyes darabok csak a színállásukban különböznek. Nem minősülnek azonban azonos tárgyaknak a megadott alkotások, ha a fent felsorolt elemek bármelyike eltér a többitől.A másik gyakori kérdés, hogy miből állhat egy készlet. Az ilyen jellegű igény egyre erősödik, ugyanakkor a beadott tárgycsoport esetében a zsűri vagy az összes darabot hiánytalanul el kell, hogy fogadja, vagy az egész kollekciót el kell, hogy utasítsa! Semmiképpen nem számít készletnek a tár-gyak erőltetett, indokolatlan összekapcsolása, mint például a „Kárpát-me-dence vizeskorsókészlete”, vagy a „butellakészlet” az összes stílus párhu-zamos felhasználásával. Ezek a tárgycsoportok nem számítanak készletnek, még akkor sem, ha az alkotó megpróbálta őket összekapcsolni. A készletek esetében ráadásul fokozottabban érvényesül a stílusegység kritériuma is,az, hogy valamennyi darab összhangban legyen a többivel, ennek hiányában a készlet egésze elutasítandó.

Összeállította: CSUPOR ISTVÁN

221

FÉMMŰVESSÉG: KOVÁCSMŰVES,KÉSES, ÖTVÖS

Ha tisztázni akarjuk, hogy egy fémtárgy, ha iparművészeti alkotás, mitől népi, akkor érdemes újra átgondolni a kérdést: miért fogadták be a fémmű-vességeket a népi iparművészet berkeibe?Miben is áll a fémműves mesterségek sajátossága, speciális helyzete a népi iparművészeti szakágak között? Ha elfogadjuk azt kiindulópontnak, hogya népi iparművészetnek nevezett valami abban különbözik az iparmű-vészettől, hogy gyökereit, legfontosabb karakterjegyeit a népművészetbenkeresi, akkor a fémművesek valóban nehéz helyzetben vannak. Ortodox megközelítésben talán valóban nem beszélhetünk fémműves népművészet-ről, vagy csak nagyon csekély, szinte elhanyagolható területen. A falusikovács vagy a vásárok falusi közönségének dolgozó ékszerész, lakatos vagy késes tevékenysége (ha olykor készítettek is művészi értékkel bíró tár-gyakat), több okból sem nevezhető népművészetnek. Egyrészt ők képzettmesteremberek voltak, és ha igazodtak is „népi” közönségük ízléséhez,mintáikat elsősorban a magasabb társadalmi osztályoknak dolgozó szak-társaiktól vették. Másrészt, a szó szűk értelmében vett „népművészek”a legritkább esetben nyúltak fémekhez, azokat esetleg kiegészítő funkciók-ra használták. Mégis, ha szétnézünk a néprajzi, helytörténeti gyűjtemények anyagában, vagy tallózunk a szakirodalomban, lépten, nyomon találkozunk olyan fém-, elsősorban vastárgyakkal, melyektől nehéz lenne megtagadnia „művészi” és a „népi” jelzőt. Tény az, hogy mindmáig hiányzik az átfogó, rendszerező szakirodalom, ami legalább a már ismert anyagot és az eddigi eredményeket összefoglalná.Külön is említenem kell Tóth Judit ma is folytatott kutatását, aminek eredmé-nyeként sikerült egy műfajilag, funkcionálisan és stilárisan gazdag anyagot összegyűjtenie, ami, ha tudományos feldolgozása még nem is történt meg,

222

de máris erős bizonyíték a fémművességek népi iparművészeti jelentősége mellett. „Népi iparművészeten” ezen a helyen azt a tevékenységet értem, amit az egykorvolt iparos mesteremberek az alacsony társadalmi osztályok-ból, elsősorban a falusi népességből jött megrendelőik vagy vásárlóik szá-mára, művészi színvonalon végeztek. Fontos itt megjegyezni, hogy ez igen gyakran nem azt jelenti, hogy tudatosan törekedtek volna művészi érték lét-rehozására, sokszor a legegyszerűbb, esetleg szigorúan funkcionális tárgyak is komoly esztétikai értékek hordozói lehetnek. A díszítettség, a kifejezett szépségre törekvés viszonylag ritkábban, és szinte mindig a használati érték elsődlegessége mellet jelenik meg.Lássuk ezek után, milyen fémtárgyakkal találkozhatunk az egykori nép-életet tanulmányozva, amelyek tanulságul szolgálhatnak a mai kézműve-seknek.Az épületeket kívülről szemlélve elsőként találkozhatunk egy olyan tárgy-csoporttal, amelyik éppen az imént elmondottakkal ellentétben, a díszítő-funkció elsődlegességére példa, a házoromdíszekkel. Van szerepük a sze-gélydeszkák összefogásában is, de fő feladatuk a díszítés, az utcai homlokzat legmagasabb pontján elhelyezve emelik a ház jelentőségét. Sokszor szimboli-kus jelentést hordoznak, formai kialakításuk, ornamentikájuk rendkívül vál-tozatos. Ezekkel rokon tárgyak az egyéb kovácsoltvas vagy bádogból készült tetőgerinc-, eresz-, toronycsúcsdíszek, amelyek inkább közösségi épületek tartozékai. Ritkán „népi” iparosok munkái, általában a polgári ízlést követik. Néha jó példaként szolgálhatnak a „határeset” szemléltetésére, annak bizo-nyítására, hogy nincs éles elválasztó vonal népi és polgári, városi és falusi, háziipar és hivatásos mester között.A háztetőtől most már lejjebb ereszkedve a nyílászárókat vegyük szem-ügyre. Ablakok és ajtók esetében is kétféle szerepben találkozhatunk fémmel (szinte kizárólag vassal) veretek, vasalatok, ill. rácsok formájában. A vere-tek, vasalatok, pántok, zsanérok, riglik, reteszek, zárak, kallantyúk, ráfordítók és kitámasztók a faszerkezetek erősítését, rögzítését vagy éppen mozgatha-tóságát, forgását vagy bezárását szolgálják. A funkció elsődlegessége mellett

223

szinte minden esetben díszítőszerepük is van. A legegyszerűbb darabok is mí-ves megformálásukkal erősen növelik a fa nyílászárók esztétikai értékét.Rácsos zárószerkezetek szinte kizárólag az ablakokon fordulnak elő, ott is ritkán, általában egyszerű keresztvasként, szépségüket a lyukasztott-fűzött kovácstechnika adja. Elvétve akad szerény díszítő elemekkel gazdagított pél-dány. Ajtórácsok csak közösségi épületeken fordulnak elő, nagyon ritka ezek között a népi művesség körébe sorolható darab. Általánosságban elmondha-tó hogy a népi és nem népi kézművesség határvonala igen nehezen húzható meg, és talán nem is mindig feltétlenül szükséges a népi épületeken előfor-duló kovácsoltvas és más fémműves (lakatos, bádogos, rézműves) munkák esetében.Visszatérve a vas nyílászáró szerkezetekhez, a jelentősebb darabokat nem is a lakóépületeken, sokkal inkább a különböző gazdasági épületeken talál-juk, magtárakon, pincéken, présházakon, istállókon, kamrákon, stb. Mivel ezeket jobban igyekeztek megvédeni az illetéktelen behatolóktól, többször és jelentősebb vasszerkezeteket alkalmaztak, az is előfordult, hogy teljes egészében vasból készült ajtó és ablaktáblákat, vagy vaslemezzel teljesen beborított fatáblákat alkalmaztak. Ezek pántolása, zsanérozása, a különböző zárakkal, lakatokkal, szerelvényekkel való felszerelése sokszor igen ötletes, kialakításuk igényes, leleményesen formagazdag. A zárakkal és kulcsok-kal külön fejezetben lehetne foglalkozni, itt és most csak annyit mondanék, hogy mestereik tudásuk legjavát mutatták be elkészítésükkor.Térjünk most vissza a lakóépületekhez, és lépjünk be a belső tereikbe. Ha a pitvarból a konyhába jutunk, máris ott vagyunk, ahol a parasztház legtöbb fémtárgyát láthatjuk. A sütés, főzés segédeszközei, piszkavasak, lapátok, háromlábak, tűzikutyák és más szabadtűzi állványok, rostélyok, nyársak, sütővillák, üst- és bográcsakasztó horgok, láncok, konzolok a tulajdonos tehetősségétől függő mennyiségben, változatosságban és művességben for-dultak elő, de nagyobbrészt szerény kivitelezésben. Az biztos, hogy tulajdo-nosaik semmiképpen nem tekintették ezeket műalkotásnak, még az esetleg díszített darabokat sem, használati értékük volt fontos.

224

Ez a lista azt a hamis képzetet keltheti, mintha a paraszti háztartások jól felszereltek lettek volna fémeszközökkel, ami még a nagygazdák esetében is erősen túlzó állítás lenne. Inkább csak a lehetséges tárgyak teljes körét próbálom számba venni, amiből egy portán csak néhány darab fordult elő.E közbevetés után maradjunk még mindig a konyhában, és nézzük a sza-badtűzhely után a kemencéket, rakott, épített, és vasból készült „csikó” és „spór” kályhákat. Ez utóbbiak ugyan legtöbbször ipari termékek, de a XIX. századi, XX. század eleji parasztkonyha olyan jellegzetes szép tartozékai, melyeknek ihlető hatására a mai népi iparművészek munkásságában is talá-lunk jó példákat. Ha az épített tűzhelyeket nézzük, igen szép tűztér, hamuzó és sütőajtókkal találkozunk, sokszor egyedi kovács és lakatos munkákkal. Szólni kell még a főző, sütő és tároló edényekről, amelyek között szintén előfordul vas-, réz- és bádogtárgy, lábosok, serpenyők, üstök, bográcsok stb. A felsoroltak kapcsán említeném meg a cigány kovácsokat és rézműveseket, akiknek munkái között rendkívül jó formaképzésű, szépen díszített dara-bokat találhatunk. A cigány kovácsok másik jellegzetes termékköre a hi-hetetlenül sokféle szeg, szerszám, elsősorban fúró. Ezek mellett készítettek mindenféle apró tárgyat, amelyekkel házaltak vagy vásároztak, ellentétben a letelepült magyar és sváb kovácsokkal, akik főleg rendelésre dolgoztak. Visszatérve a tárgykörök ismertetésére a következő terület a világító eszkö-zök köre, gyertya- és fáklyatartók, mécsesek és pipicsek, lámpások. Itt már kiléphetünk a konyhából, hiszen ezeket mindenütt, szobában, kamrában, istállóban használták, számunkra éppen ez utóbbiak érdekesek, mert több-nyire ezek voltak a háziak, vagy helyi mesterek munkái. A mai kézművesek számára tanulságosak lehetnek a tisztaszobákban használt petróleumlámpák (gyakran a mennyezetről fémszerkezettel függesztve) is, bár ipari termékek, de formaviláguk jól beilleszkedett a paraszti környezetbe.A lakóterekben ezen túl már nem is igen találunk fémtárgyakat, talán néha fogasok, a bútorokon veretek fordulnak elő.Rendkívül gazdag a gazdálkodás, a mező-, szőlő- és erdőművelés, állattar-tás, pásztorkodás valamint a házi és népi kisiparok fém szerszám és esz-

225

közkészlete. Az elsőség itt is a vas-acél tárgyaké, de rézműves munkákkal is találkozhatunk, mint a juhászkampók, csengők, lószerszámveretek eseté-ben. A szerszámok világa visszavisz minket a régmúltba, azokba a száza-dokba, sőt évezredekbe, amelyek már nem a néprajztudomány, sokkal in-kább a régészet felségterületét jelentik. Ebben a világban már értelmét vesztia népi, nem népi megkülönböztetés, a gyáripar előtt hámorokban, vagy még régebben kisműhelyekben készült ásók, kapák, lapátok, csákányok, balták, fejszék, villakapák, szénavillák, és a legkülönbözőbb kézművesek számára készített szerszámok tökéletes példái a funkció-forma kiérlelt egységének,a formaalakítás művészetének, néha még a díszítés mértékadó alkalmazásá-nak is. A tételes tárgyleltártól terjedelmi okokból ezúttal eltekintenék.Külön szeretnék foglalkozni a népi kovácsművesség csúcsteljesítményeit felmutató szekérvasalatok témájával. A szekér a XVII. sz.-i kialakulásától kezdve az 1950–60-as években bekövetkezett eltűnéséig a paraszti gazdaság egyik legfontosabb, legértékesebb, legsokrétűbben használt eszköze volt, ennek megfelelően a legmegbecsültebb is. A parasztgazda néha még anyagi erejét meghaladó módon is igyekezett a lehető legjobb, legszebb szekérhez jutni. Ennek megfelelően a bognár- és kovácsmesterek is itt mutathatták meg tudásuk legjavát. Még a legegyszerűbb kivitelű, esetleg kifejezetten nehéz fuvarozási célra készült szekereket is, nagy műgonddal, a tökéletes használ-hatósság, tartósság mellet az esztétikai szempontokra fi gyelemmel készítet-ték el. A szekérkészítés szép példa két mesterség rendkívül szoros együttmű-ködésére. A bognár- és kovácsmesterek igyekeztek egymás szomszédságába települni, a bognár sokszor a kovács ráverőjeként is közreműködött.Ezt az együttműködést megkövetelte a létrehozandó mű egyenértékű két anyagának, a fának és vasnak egymásra utaltsága, a két merőben más ter-mészetű anyagnak úgy kellett kiegészítenie egymást, hogy végül tökéletesen működő egységet alkosson. Ez a példa, ha nem is közvetlenül folytatható módon (szekérkészítés rendelés aligha lesz mostanában), hallatlanul fontos a mai kézművesek számára. Ezentúl, ha most már a kovácsoltvas alkatré-szeket vesszük szemügyre, azt találjuk, hogy különösen az utazó, könnyű

226

szekerek vasalatait kifejezetten tökéletességre, sokszor bravúrra törekedve készítették. Díszítettségük gazdagsága is egyedülálló a népi vasművesség területén, az alkalmazott díszítőtechnikák és a motívumkincs nagyszerűen hasznosítható ma is.Külön fejezetként kellene foglalkozni a késesmesterséggel, aminek helye a népi iparművészetben még több kérdést vet fel, mint a kovács- vagy a rézművesmesterségé. Ezen a helyen csak alapkérdések felvetésére van mód. Ha igaz az az állítás, hogy a fémműves mesterségek csak bizonyos fenntar-tásokkal sorolhatók a „népi” mesterségek körébe, akkor ez biztosan igaza késes mesterségre. A késes szakma, bár mint minden fémművesség, a ko-vácsszakmából vált ki, de a specializálódás olyan fokára jutott, és olyan kifi -nomult ágat képvisel, ami népinek egyetlen aspektusból nevezhető: bizonyos művelői a népi közönség kiszolgálására szakosodtak, jellemzően a vásárokon árulták portékáikat. Ezek a termékek nyilvánvalóan alkalmazkodtak vásár-lóik igényeihez, ízléséhez. Ez a termékkör egy viszonylag jól behatárolható, nem túl változatos tárgyegyüttest jelentett, három-négyféle bicska, zsebkés mellet a konyhai kések nagyobb választékát, esetleg bárd, villa, nyárs fordul-hatott még elő. Manapság a késes ipar hihetetlen felvirágzásának vagyunk tanúi, a zsűrikben, szakmai rendezvényeken és vásárokon rendkívül magas színvonalú, változatos, az előképeket egyre tágabb körből merítő munkákkal találkozunk. A jelenség regisztrálásán túl, a magyarázatra nem vállalkozha-tok. Bizonyára szerepe van az egész világon megfi gyelhető divathullámnak, mert a késeknek kiterjedt gyűjtői köre alakult ki szinte mindenütt.Itt kell szólni a szintén világszerte reneszánszát élő damaszkolásról. Ez a tűzi hegesztéses rétegezési módszer nem csak különleges anyagminősé-get, hanem sokszor rendkívüli szépségű felületi rajzosságot eredményez.A damaszkolás alig fordult elő a magyar vasművességben, de nem gondo-lom, hogy emiatt ki kellene zárni az ilyen tárgyakat a népi iparművészet tárgyköréből. A kovácsolás ősi, igen elterjedt, magas tudásszintet jelentő tech-nikájáról van szó, amely gazdagítja tárgykultúránkat. Itt a helye, hogy szót ejtsek egy ide kapcsolható problémáról, a fegyverművesség megítéléséről.

227

Nyilvánvaló, hogy fegyvernek nem lehetett szerepe a népéletben, főleg nem a fegyverművességnek. Mégis, ha annyi minden, nem szűken értelmezett paraszti, hanem más kisipari, céhes, kézműves mesterségbeli tevékenység belefér a népi iparművészet fogalomkörébe, helyes-e a fegyverkészítők kate-gorikus kizárása? A kérdés eldöntése azért is időszerű, mert a hagyomány-őrző harcművészeti egyletek működése nyomán egyre többen, egyre maga-sabb színvonalon foglalkoznak fegyverek készítésével.Ezzel talán el is érkeztem annak az áttekintésnek a végéhez, amivel megkí-séreltem számba venni azokat a tárgy- és tevékenységi köröket, amelyeknél a fémművességek a népi iparművészet fogalomkörébe kerülhetnek. Sze-retnék még pár szót szólni azokról a művészettörténeti, stiláris és műfajikérdésekről, amelyek a zsűri elé kerülő munkák elbírálásánál felmerül-hetnek. Mint már arról szóltam, a fémművességek szerepe, és ismertsége a népművészetben korántsem olyan bőséges, szerteágazó, időben és térben kiterjedt, mint más mesterségeké, mint például a fazekasságé vagy a texti-les, bőrös, fás mesterségeké. Ez a körülmény a jelen helyzetben előnyére is válhat, hiszen nemigen lehet számon kérni rajta olyan kritériumokat, mint tájegységi jelleg, stiláris tisztaság, műfaji behatároltság, korszakba helyez-hetőség. Így a fémművesek mozgástere sokkal tágabb, a határokat köny-nyebben feszegethetik, mint más szakmák művelői. Rögtön adódik a kérdés:ha ilyen kritériumokkal nem rendelkezünk, hogyan vállalkozhatunk objek-tív megítélésre, ha ilyesmi egyáltalán létezik?Az esztétikai, nyilván erősen szubjektív szempontokon túl, hogyan lehet elbírálni egy adott munkát? A legelső szempont nyilván a szakmai telje-sítmény, a mesterség tökéletes ismerete, a kézi munka szinte kizárólagosszerepe. Kitérnék itt egy, a kovácsmesterségben gyakran felmerülő részlet-kérdésre, a hegesztés problémájára. Hegesztés mindig is volt a kovácsolás-ban, a kovács tűzi hegesztés az egyik legnagyobb szaktudást igénylő kötési eljárás. A kérdés az, hogy az újabb, láng- és villanyhegesztés alkalmaz-ható-e. Bár az egyéb kötési módok (szegecselés, kötegelés, ékelés, fűzés) nyilvánvalóan sokkal igényesebb, önmagukban is esztétikai hatást elérő

228

megoldások, kategorikusan a hegesztést sem zárnám ki. Igaz, hogy sokkal egyszerűbb valamit tiltani, mint meghatározni, hogy hol, mikor, milyen helyzetben megengedhető, de én ez utóbbi megoldást választanám. Elfo-gadhatónak tartom a tűzi hegesztés kiváltására, ha csiszolással, átkovácso-lással tisztességesen eldolgozzák a varratokat, olyan helyzetekben, ahol az alkotórészek egymáshoz illesztése szerkezetileg indokolt, nem ötletszerű-en önkényes.Második szempont az anyagválasztás. A fémművesek számára ez a kérdés kevesebb buktatót rejt, mint sok más szakma esetén. Eleve kisebb a választ-ható anyagok köre, és nem okozhat nagy fejtörést, hogy egy feladatra vasat vagy rezet használjunk. A kiegészítő anyagok, a fémek egymással és más anyagokkal társítása már nehezebb kérdés. Itt jól támaszkodhatunk a hagyo-mányokra, de nem hiszem, hogy csak azért kellene elutasítani valamilyen anyagpárosítást, mert még nem ismerünk rá korábbi példát. Iránytű leheta funkcionális indokoltság, díszítő módok esetén marad a jó ízlés.A harmadik szempont a funkció és forma egysége, egyszerűbben szólva:a formaalakítás, az arányok és súlypontok szolgálják-e a használhatóságot? Ha nem elsősorban funkcionális tárgyról van szó, nehezebb a helyzet, álta-lánosságban elmondható, hogy a kifejezetten vagy elsősorban díszítő célú tárgyaknál is szerencsés az egyszerű, tiszta szerkezet, a határozott forma,a túlbonyolított díszítés kerülése.Itt kell kitérnem arra a kérdéskörre, hogy a fémművesek, elsősorban a ko-vácsok, milyen művészettörténeti stílusokra, hagyományokra, motívumkin-csekre támaszkodhatnak.A kovácsoltvas művészet legerősebben ható hagyománya máig a barokk-rokokó formavilág.Ugyanakkor érdekes módon a népi kovácsművességben (más mesterségektől eltérően) viszonylag kevés nyomot hagyott, ami igen szerencsés körülmény abból a szempontból, hogy a mai népi iparművész olyan stílusok között tájé-kozódhat, ahol az egyszerű, áttekinthető szerkesztés, a visszafogott díszítés, a jó forma önmagában való szépsége jobban érvényesül.

229

Itt egymás felé közelíthet, sőt találkozhat népi és nem népi iparművészet. A kovácsoltvas esetében, ha a kézműves technika és a hagyományokból ki-induló formálás a jellemző, éles határvonal biztosan nem húzható. Milyen hagyományokra is gondolok, ha a barokkot (nem kategorikusan) ezek közül kizárom? Nos, azt hiszem, nyugodtan visszamehetünk a fémek megismeré-séig, a legelső bronz szerszámokig, és végig az ókoron és középkoron át min-den olyan stíluskorszakhoz, ahol nem az elkápráztatás, a lenyűgözés, hanem az őszinte, egyszerű szépség megragadása volt a cél. Azt hiszem, egyetlen korszak tanulságai sem zárhatók ki, még akkor sem, ha így a szubjektivi-tás vádjának jobban kitesszük magunkat. Talán a fémműves szakág, éppen azért, mert magyar népművészeti hagyományokkal kevésbé büszkélkedhet, alkalmas arra, hogy úttörő legyen a népi iparművészet megújításában. Úgy vélem, ha áttekintjük azt az anyagot, amit korunk fémművesei eddig letettek a népi iparművészet „asztalára”, sok jó példát találunk az új irányzatok rep-rezentálására, a hagyományok szabadabb, egyéni törekvéseknek nagyobb teret engedő értelmezésére.Ez a példa szerintem az erősebben zárt hagyományokkal rendelkező szak-ágak számára is gyümölcsöző lehet, segíthet áttörni megcsontosodott hit-tételeket. Természetesen nem az önként vállalt, „tiszta forrásokhoz” való ragaszkodás ellen beszélek, nyilván fontos helye, nagy jelentősége van a szi-gorú hagyományőrzésnek, akár a régi tárgyak reprodukálásának is. Azon-ban meggyőződésem, hogy élő művészetről, még ha az népi iparművészet is, csak folyamatos megújulás mellett beszélhetünk. Nem kell félnünk az iparművészet kézműves ágával való összeolvadástól, a megkülönböztetés-re elegendő lehetőséget ad a tágan értelmezett népi tradíciók felmutatása. Személyes fi atalkori emlékeim, és sok kollégám ma is megtapasztalható keserű élménye, amikor munkái zsűriztetésekor két szék között pad alatt találja magát. A népi iparművészeti zsűri, a munkák értékeinek elismerése mellett, illetéktelennek nyilvánítja magát, mert nem sikerült meghatároznia azt a konkrét hagyományt, amihez a művet biztosan odaköthetné. Az ipar-művészeti zsűri „népi munkákkal nem foglalkozunk” felkiáltással, undorral

230

utasítja el, itt már szó sem lehet az „egyéb értékek” elismeréséről. Túl kell jussunk ezen a helyzeten, akkor is fel kell vállalnunk az ilyen munkák elbí-rálását, ha ez a terület kevés biztos fogódzót kínál, a tévedésekre sokkal nagyobb az esély. Lehet, hogy a „népi iparművészet” fogalmának új defi -níciójára is szükség van, lehet, hogy csak a fogalom tágabb értelmezésére, talán új kategória meghatározására. Az is lehet, hogy mindez szükségte-len, hogy némi szemléleti frissülés bőven elegendő. Több mint 40 éves szakmai pályafutásom során a megújulás számtalan nagyszerű példájával találkoztam, és folyamatosan láttam a zsűrik egyre nyitottabbá, befoga-dóbbá válását is, de ha az a cél, hogy a népi iparművészet eleven, pezsgő, korunk emberének fontos, nagy jelentőségű művészeti ággá váljon, a cél még messze van.

Összeállította: TAKÁTS ZOLTÁN

Kovács és késes kategória

AnyagHagyományos:

- Vas, kovácsacél, színesfémek mellett: titán, alumínium, rozsdamentes és ötvözött acélok,

- Kárpát-medencei fafajták, csont, szaru, bőr.Modern:

- A hagyományos kategóriában felsoroltak,- a hagyományos kategóriában felsoroltak mellett: egzotikus fafajták, ke-

rámia.

Hagyományos munkák esetében követelmény a történeti hűségnek megfele-lő anyagválasztás. Modern kategóriában használható minden, a funkcióval indokolható fém- és kiegészítő anyag.

231

Kizáró okokAlapkövetelmény az egészségre ártalmas anyagok kiiktatása tárgyaink ter-vezése és készítése során (pl. nikkel). Igényes tárgy alkotásakor az elsősor-ban termelékenységi, gazdaságossági okokból létrehozott, a kommersz igé-nyeket kielégíteni hivatott, gyenge minőségű anyagok felhasználása eleve kizárandó. (pl. spiáter, zamak).

TechnológiaHagyományosA hagyomány megőrzése jegyében létrehozott tárgyaknál az eredeti eljárás alkalmazása elvárás.ModernMinden adekvát eljárás használható (pl. lézer, számítógép, gépi forgácso-lás stb.)

Tehát megengedhető modern technológiák alkalmazása, de nem lehetnek meghatározó jelentőségűek, nem írhatják felül a munkák alapvető kézműves karakterét.Másolatok, hagyományos tárgyak szolgai újraalkotásai csak kivételesen ma-gas szakmai teljesítmény esetén kaphatnak A kategóriás értékelést.

Kizáró okIpari félkész termékek használata, ha az a tárgy egészére nézve meghatározó összetevő.

SzerkezetEgyszerű tárgyak esetében a tárgy felépítésének, a részek arányának a funk-ciót kell szolgálnia. Összetett tárgyak, bonyolultabb kompozíciók esetében fontos szempont a szerkezet tisztasága, áttekinthetősége, a szerkezeti súly-pontok, a funkcionálisan domináns részek kiemelése.A különböző anyagok beépítését szerkezeti értelemben is meg kell formálni.

232

FunkcióA funkciónak való megfelelés minden esetben alapvető. Az anyag, a techno-lógia, a szerkezet, a forma helyessége is ennek tükrében értelmezhető.A funkcionális kialakítás a használati tárgyak készítésekor meghatározó szempont legyen, és ezzel összhangban épüljön fel a forma és a díszítés is.

FormaA tárgy egésze és részei harmonikus kialakítását az egyes alkotóelemek megformálásakor a legkisebb részletekig össze kell hangolni.

Összeállította: KRISKI ZOLTÁN

Késesség

A késkészítés a legősibb kézműves tevékenység, mivel az ősembernek is nél-külözhetetlen szüksége volt valamilyen vágó, nyúzó szerszámra, melyekről történelmi korokat neveztek el (rézkor, bronzkor stb.).

A teljesség igénye nélkül a legismertebb hagyományos késtípusokBecsukható kések, bicskák:A kézhez simuló maskarák, az egyenes formájú úgynevezett rác bicskák picitől a nagyméretűig, az erőteljes Mitrik igen változatos világa, a kecses egy- vagy kétpengés szalonnázók. Híresek a fejesgörbe kések különböző formában és méretben más-más markolatanyaggal és más-más díszítőele-mekkel, valamint cizellált rugókkal. Kedveltek a Náder-kések különféle ki-vitelben és díszítéssel. A pecsétnyomó kés, melynek végén helyezkedik el a pecsét réz lapja. A jegybicska, amit a jegyesek egymásnak ajándékoztak Tolna megyében. Farvillás kés, melynek a végéből villa húzható ki. A páros bicska, ami kétfelé vehető, sok esetben igazi remekmű.Külön fejezetet érdemelnének a kétpengés juhászkörmölő kések, melyeknek a nagyobbik pengéjét evésre, faragásra használták, az íves kisebbik pengéjével

233

az állatok körmét faragta, gyógyította a juhász. Fontos szerszám az oltókés, a penge végén a különleges íves úgynevezett bőrtolóval. A szemzőkés kü-lönleges pengeformájával. A nagyméretű íves pengével rendelkező kacor-kés, amely az ellentétes irányba hajló markolatával igen látványos darab. Továbbá bugylibicskák, kusztorák stb.Kések:A csikóskések szépen faragott fatokban, nemes kivitelű vadászkések, míves asztali kések, fanyelű rézrozettás mészároskések. Fontos megemlíteni méga félhold- és negyedholdkéseket, amiket a tímárok használtak.

Modern kategóriaModern kategória esetében is ragaszkodni kell a magas színvonalú, gon-dos kézműves munkához, a nemes és hagyományos anyagokhoz. Hasz-nálhatók a legkorszerűbb acélok, amikből jól használható tárgyakat kell készíteni. Ebben az esetben is kívánatos a magyar népi díszítő motívumok esztétikus használata. Vigyázni kell, hogy az évszázados hagyományok ne sérüljenek.

Összeállította: SZANKOVITS TIBOR

A fegyverekről

Mivel egyre többen foglalkoznak magas szinten történelmi fegyverek ké-szítésével, így fontos a fegyverek elbírálása. A fegyvereket az adott tárgy meghatározó anyaga szerinti szakágnak megfelelően bírálja el a zsűri.

Segítség a fegyverek kategorizálásához:Kard, vadásztőr – kovácsműves szakág;Vadásztőr és kés – késes szakág;

Összeállította: TAKÁTS ZOLTÁN

235

RENDELETEK

31/2011. (III. 17.) Korm. rendelet a népi iparművészettelkapcsolatos állami feladatokról

A Kormány az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében megállapított eredeti jog-alkotó hatáskörében és a 40. § (2) bekezdésében foglalt feladatkörében eljár-va a következőket rendeli el:

1. § A népi iparművészet területén jelentkező állami feladatokat a kultúráért fe-lelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a Hagyományok Háza útján látja el.

2. § (1) A népi iparművészet területén jelentkező állami feladatok a következők:

a) a népi iparművészeti alkotások minősítése (zsűrizése);

b) a „Népi Iparművész” minősítő cím adományozása;

c) A Magyar Népi Iparművészeti Múzeumnak, mint országos szakmúzeum-nak a fenntartása, állománygyarapítása;

d) az országos népi iparművészeti pályázatok kiírása, a pályamunkák érté-kelése, a pályamunkákból készült kiállítások rendezése, a népi iparművésze-ti értékek belföldi népszerűsítése;

e) népi kézműves szakmák oktatásának elméleti és gyakorlati segítése, mód-szertani tanácsadás, szolgáltatás;

f) a magyar népi iparművészet értékeinek megőrzése és népszerűsítése érde-kében a nemzetközi kapcsolatok kialakítása és ápolása.

236

(2) Az (1) bekezdés a)–b) pontban, és a 3. §-ban szabályozott eljárásokban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályai alkalmazandók azzal, hogy az eljárások során az elektronikus kapcsolattartás lehetősége kizárt.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott eljárásokban a Hagyományok Háza országos hatáskörben eljáró elsőfokú hatóság. A fellebbezés elbírálására a miniszter jogosult.

2/A. §1 (1) „Népi Iparművész” minősítő cím adományozható annak a népi kézművességet folytató természetes személynek, aki népi iparművészeti al-kotásait jogszabályban meghatározott számban és rendszerességgel minő-sítteti.

(2) „Népi Iparművész” minősítő cím adományozható annak a népi kézmű-vességet folytató szervezetnek, amely a „Népi Iparművész” minősítő cím-mel rendelkező természetes személy tulajdonosa, tagja vagy alkalmazottja által előállított népi kézműves terméket értékesít.

3. § (1) A Hagyományok Háza a „Népi Iparművész” minősítő címről szóló hatósági igazolvány kiállítására jogosult....

4. §4 Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg a 2. §-ban foglalt feladatokra vonatkozó részletes szabályokat, a „Népi Ipar-művész” minősítő cím adományozásának részletes feltételeit és a minősítés alapjául szolgáló foglalkozási ágakat, továbbá a 3. § szerinti hatósági iga-zolvány kiállításával, meghosszabbításával, valamint a népi iparművészeti alkotások minősítésével (zsűrizésével) kapcsolatos eljárás rendjét.

237

12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelet a népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatok végrehajtásáról

A népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatokról szóló 114/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ában foglalt felhatalmazás alapján – az igazgatási szolgáltatás díj tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértésben – az alábbiakat rendelem el:1. § A rendelet hatálya a népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatok részletes szabályaira terjed ki.

2. §1 Minősített (zsűrizett) népi iparművészeti alkotásnak az az alkotás,termék (a továbbiakban: alkotás) nevezhető, amelyet a Hagyományok Háza főigazgatója (a továbbiakban: főigazgató) – a 4. §-ban meghatározott eljárást követően – a 4. § (3) bekezdésben meghatározott bírálóbizottság (a további-akban: Bizottság) javaslata alapján „HA”, „HB”, „MA” vagy „MB” kategó-riába besorolt, valamint jelölés nélküli zsűriszámmal ellátott népi iparművé-szeti alkotásnak minősít.

3. §2 (1) A népi iparművészeti tárgyak minősítésének feltételei a tárgy tar-talma – néprajzi hagyománya és esztétikai értékei –, egykori és a jelenlegi funkciója, valamint az alkalmazott technika és a kivitel minősége.

(2) „HA” kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül az olyan egyedi jellegű, kiemelkedő művészi értékű népi iparművészeti alkotás, amely magasabb esztétikai színvonalon fejleszti tovább a magyar népművé-szet hagyományait, technikai megvalósítása kifogástalan, és fokozott mér-tékben jeleníti meg a hagyományos stíluselemeket.

(3) „HB” kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül a ma-gyar népművészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tár-

238

gyak minősítési kritériumának megfelelő, technikai szempontból is szín-vonalas alkotás, mely fokozottabb mértékben jeleníti meg a hagyományos stíluselemeket.

(4) „MA” kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül az olyan egyedi jellegű, kiemelkedő művészi értékű népi iparművészeti alkotás, amely magasabb esztétikai színvonalon fejleszti tovább a magyar népmű-vészet hagyományait, technikai megvalósítása kifogástalan, és megfogal-mazásában hangsúlyosak az újítások, a modern törekvések, ugyanakkor az iparművészeti jelleg ellenére a gyökerei egyértelműen a népművészet ha-gyományaihoz köthetők.

(5) „MB” kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül a ma-gyar népművészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tár-gyak minősítési kritériumának megfelelő, technikai szempontból is színvo-nalas alkotás, mely megfogalmazásában hangsúlyosak az újítások, a modern törekvések, ugyanakkor az iparművészeti jelleg ellenére a gyökerei egyér-telműen a népművészet hagyományaihoz köthetők.

(6) Jelölés nélküli zsűriszámot kap a színvonalas ajándéktárgynak minősülő alkotás, amely sokszorosításra alkalmas, viszonylag kevés munkával elő-állítható, ugyanakkor technikájában, stílusában és gondolkodásmódjában egyértelműen a népművészet hagyományait viszi tovább.

4. § (1)3 Az 1. mellékletében felsorolt alkotások népi iparművészeti alko-tássá minősítését a 4. mellékletben meghatározott adattartalmú kérelembena főigazgatónál kell kezdeményezni. A kérelemhez mellékelni kell a minő-síttetni kívánt alkotást, vagy amennyiben annak a helyszínre történő szállí-tása és bemutatása jelentős nehézségbe ütközik, úgy a minősítendő alkotás-ról megfelelő minőségben elkészített fotódokumentációt. Indokolt esetbena Bizottság a helyszínen is megtekintheti az alkotást.

239

(2) A minősítés igazgatási szolgáltatási díjköteles, melynek mértékét a 3. számú melléklet állapítja meg. A díj megfi zetését a benyújtással egyidejűleg igazolni kell.

(3)4 A benyújtott kérelem szakmai szempontú értékelésére a főigazgató – a népi iparművészet országos szakmai szervezeteivel történt egyeztetés alapján a népi iparművészettel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek közül eseten-ként kiválasztott – 3–7 fős Bizottságot kér fel. A Bizottság szakmai érté-keléséről készült jegyzőkönyv kötelező adatait az 5. melléklet tartalmazza.

(4) A Bizottság szervezeti és működési szabályzatát a főigazgató hagyja jóvá.

(5) A népi iparművészeti alkotássá történő minősítés tárgyában a Bizottság javaslata alapján a főigazgató határoz.

5. § (1)5 A főigazgató határozata a közigazgatási hatósági eljárás és szol-gáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben foglaltakon túl tartalmazza a népi iparművészeti alkotás azonosítását lehetővé tevő jel-lemzőket és azonosító számot (zsűriszám), valamint a „népi iparművészeti alkotás” jelölés használati jogára vonatkozó megállapítást.

(2)6 Forgalomba hozatal esetén a népi iparművészeti alkotásról kiállított számlán az alkotónak fel kell tüntetnie a zsűriszámot, és a 3. § (2)–(5) bekez-dései szerinti kategóriákba sorolt alkotást el kell látnia a népi iparművészeti védjeggyel.

6. § (1) A ,,Népi Iparművész’’ minősítést a főigazgatónál kell kérelmezni.A minősítés a 2. számú mellékletben felsorolt foglalkozási áganként történik.

(2)7 A ,,Népi Iparművész’’ minősítés feltétele, hogy az alkotó a minősítést megelőző három évben folyamatos minősítéssel, továbbá a 6. mellékletben

240

meghatározott besorolású és számú, a 3. § (2)–(5) bekezdései szerinti kate-góriájú népi iparművészeti alkotással rendelkezzen.

(3) A minősítési eljárásra vonatkozóan a továbbiakban a 4. § (5) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a javaslattevő szerv a 9. §-ban meg-határozott tanácsadó testület (a továbbiakban: Testület).7. § (1)8 A „Népi Iparművész”-nek minősített személyt a személyi azono-sításra alkalmas hatósági igazolvánnyal (a továbbiakban: igazolvány) kell ellátni. Amennyiben a „Népi Iparművész”-nek minősített személy több, a 2. mellékletben meghatározott foglalkozási ágban nyerte el a „Népi Ipar-művész” minősítést, úgy erről az igazolványt foglalkozási áganként, külön-külön kell kiállítani.

(2)9 Az igazolvány a kiállítás napjától számított öt évre adható ki, hatályos-sága háromszor öt-öt évre meghosszabbítható. A meghosszabbítás feltétele a folyamatos magas szintű alkotói munka és az alkotások öt év alatt tör-ténő minősíttetése, amelynek során legalább két alkotást „HA” és „MA” kategóriába, négy alkotást pedig „HB” és „MB” kategóriába sorol a zsűri.Az igazolvány negyedik alkalommal történő meghosszabbítása esetén az igazolványt határozatlan időre kell kiadni. A meghosszabbítást a főigaz-gatónál kell kérelmezni. A meghosszabbításra javaslatot tevő szerv a Tes-tület.

(3) A kiállítás, valamint a meghosszabbítás díjának mértékét a 3. számú mel-léklet tartalmazza.

8. §10

9. § (1)11 A főigazgató mellett a népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatokról szóló 31/2011. (III. 17.) Korm. rendelet 2. § b)–e) pontjaiban meghatározott feladatok ellátása segítésének érdekében Testület működik.

241

(2) A Testület tagjait és elnökét a főigazgató a népi iparművészet országos szakmai szervezeteivel történt egyeztetést követően, a népi iparművészettel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek közül kéri fel.

(3) A Testület feladatkörében javaslattételi és véleményezési jogkörrel rendel-kezik.(4) A Testület ügyrendjét maga állapítja meg, melyet a főigazgató hagy jóvá.10. § (1) Ez a rendelet a kihirdetéstől számított 3. napon lép hatályba.

1. számú melléklet a 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelethezNépi iparművészeti alkotássá minősíthető termékek

1. Bognármunkák, kerék- és kocsi 2. Bőrműves-tárgyak 3. Cserépkályha és kemence 4. Csipke 5. Építmények és köztéri alkotások: épületdísz, kapu, kerítés, játszótér,

emlékoszlop, síremlék, nád, zsupszalma-, fazsindelytető stb. 6. Festett, faragott bútor 7. Faragott fa, csont, szaru 8. Fazekas munka 9.13 Fonott és szőtt használati tárgyak: vessző, gyékény, csuhé, nád, szalma 10. Halászháló, kötél 11. Hímes tojás 12. Hímzés 13. Kádár és pintér munkák 14. Kékfestő textíliák 15. Kalap 16. Kés 17. Kovács- és rézműves termékek 18. Lószerszámok, nyergek

242

19. Mártott gyertya 20. Mézeskalács 21. Naiv szobrok 22. Nemez 23. Népi ékszer (rekesz zománc, gyöngy) 24. Népi hangszer 25. Népi játék 26. Népviseleti baba 27. Papucs, bocskor, csizma, cipő 28. Paszomány és kötött gomb 29. Szűcs és szűr munkák 30. Szűrrátét 31. Szőttes 32. Viselet

2. számú melléklet a 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelethezA ,,Népi Iparművész’’ minősítő cím foglalkozási ágai

1. Bocskorkészítő 2. Bognár 3. Bőrműves 4. Cserépkályha- és kemencekészítő 5. Csipkekészítő 6. Csizmadia 7. Csuhéfonó 8. Faműves 9. Fafaragó 10. Faszobrász 11. Fazekas 12. Festett bútor-készítő 13. Fonott bútor-készítő

243

14. Gyertyamártó 15. Gyékényfonó 16. Gyöngyfűző 17. Halászháló-készítő 18. Hímestojás festő 19. Hímző 20. Kalapos 21. Kádár 22. Kékfestő 23. Késes 24. Kosárfonó 25. Kovács 26. Kötélverő 27. Mézeskalács-készítő 28. Nemez készítő 29. Népi hangszer-készítő 30. Népi játék-készítő 31. Népviseleti babakészítő 32. Népi ékszer készítő 33. Papucskészítő 34. Paszománykészítő és gombkötő 35. Pintér 36. Rézműves 37. Szalmafonó 38. Szíjgyártó-nyerges 39. Szűcs 40. Szűrhímző 41. Szűrrátét-készítő 42. Szövő 43. Viselet-készítő 44. Tetőfedő: nádazó, fazsindely-, zsuptető-készítő

244

3. számú melléklet a 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelethezA népi iparművészeti alkotások minősítésekor és a ,,Népi Iparművész’’

minősítés esetén fi zetendő igazgatási szolgáltatási díjak

Az illetékről szóló, többször módosított, 1990. évi XCIII. törvény 67. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a népi iparművészeti termékek zsűrizéséért fi zetendő igazgatási szolgáltatási díjakról – a pénzügyminisz-terrel egyetértésben – a következők szerint kell eljárni:1.14 A minősítésre, zsűrizésre beadott alkotásokért, illetve tárgycsoportért, garnitúráért, tárgy-együttesért meghatározott összeget, egységenként 1500 Ft igazgatási szolgáltatási díjat kell fi zetni.2.15 A népi iparművészeti igazolvány kiadásának igazgatási szolgáltatási díja 2000 Ft, amely tartalmazza az igazolvány előállítási, valamint az eljárási díjat. Az ötévenként történő érvényesítési eljárás igazgatási szolgáltatási díja 1200 Ft.3.16 Az elsőfokú közigazgatási döntés elleni fellebbezés díja 33 000 Ft.4.17 Az 1. és 2. pontban meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat postai úton vagy átutalással a Hagyományok Háza 10032000–01739716–00000000 számú bankszámlájára kell befi zetni.A 3. pontban meghatározott fellebbezési díjat az Nemzeti Erőforrás Minisztérium10032000–01425190–00000000 számú bankszámlájára kell befi zetni. A be-fi zetésről szóló igazolást a kérelemhez, fellebbezéshez csatolni kell.5.18 A díjfi zetési kötelezettség tekintetében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 3. § (4) bekezdésben foglaltakat, a fellebbezési díj visszatérítésére az Itv. 32. §-át, az elévülés tekintetében az Itv. 86. §-ában foglaltakat, a díjak kezelésére, elszámolására, nyilvántartá-sára a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvve-zetési kötelezettségéről szóló jogszabályi előírásokat kell értelemszerűen alkalmazni.

245

6. számú melléklet a 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelethez21

A „Népi Iparművész” minősítéshez szükséges alkotások kategórián-kénti megoszlása

Minden műfajban az 5 db „HA”, „MA” kategóriát elért tárgy, valamint

1. Bognármunkák, kerék- és kocsi „HB”, „MB” 15 db 2. Bőrműves-tárgyak „HB”, „MB” 30 db 3. Cserépkályha és kemence „HB”, „MB” 15 db 4. Csipke „HB”, „MB” 30 db 5. Építmények és köztéri alkotások: épületdísz, kapu, kerítés, játszótér,

emlékoszlop, síremlék, nád-, zsuppszalma-, fazsindelytető stb. „HB”, „MB” 20 db

6. Festett, faragott bútor „HB”, „MB” 20 db 7. Faragott fa, csont, szaru „HB”, „MB” 30 db 8. Fazekas munka „HB”, „MB” 30 db 9. Fonott és szőtt használati tárgyak: vessző, gyékény, csuhé, nád, szalma

„HB”, „MB” 30 db 10. Halászháló, kötél „HB”, „MB” 15 db 11. Hímes tojás „HB”, „MB” 30 db 12. Hímzés „HB”, „MB” 30 db 13. Kádár és pintér munkák „HB”, „MB” 15 db 14. Kékfestő textíliák „HB”, „MB” 30 db 15. Kalap „HB”, „MB” 20 db 16. Kés „HB”, „MB” 30 db 17. Kovács- és rézműves termékek „HB”, „MB” 30 db 18. Lószerszámok, nyergek „HB”, „MB” 15 db 19. Mártott gyertya „HB”, „MB” 30 db 20. Mézeskalács „HB”, „MB” 30 db 21. Naiv szobrok „HB”, „MB” 30 db 22. Nemez „HB”, „MB” 30 db

246

23. Népi ékszer (rekesz zománc, gyöngy) „HB”, „MB” 30 db 24. Népi hangszer „HB”, „MB” 15 db 25. Népi játék „HB”, „MB” 30 db 26. Népviseleti baba „HB”, „MB” 25 db 27. Papucs, bocskor, csizma, cipő „HB”, „MB” 20 db 28. Paszomány és kötött gomb „HB”, „MB” 20 db 29. Szűcs és szűr munkák „HB”, „MB” 15 db 30. Szűrrátét „HB”, „MB” 30 db 31. Szőttes „HB”, „MB” 30 db 32. Viselet „HB”, „MB” 25 dbAz ajándéktárgy nem népi iparművész címre jogosító kategória, azonban 10 db ajándéktárgy zsűriszám kivált 1 db „MB” kategóriás zsűriszámot.