Önmegvalósítás rovat

Éld meg a sikert! - A sikeres élet titka -

Az elmúlt évek történései talán sokakat megingattak abbéli hitükben, hogy ők is képesek

lerakni egy sikeres és boldog élet alapjait. Sajnálatos, de tényszerű, hogy a krízisek

korszakait éljük át és évről-évre nem lesz könnyebb az életünk. Ennek ellenére vagy

éppen ezzel együtt törekedjünk megtalálni a helyes életutunkat és kibontakoztatni a

bennünk rejlő lehetőségeket!

Gyermekként az ember mindenféléről álmodozik: egyszer majd vasutas lesz, vagy kertész,

vagy orvos, rendőr, bíró, s persze gazdag, gondtalan és boldog ember. Vízióinknak és

jövőképeinknek a gyermeki elme egyáltalán nem szab határt. Később, amikor a szocializációs

hatások bennünket is elérnek, beletörődünk lekorlátozott sorsunkba, sőt sokunk lelkileg is szó

szerint inkább beletörik az elvárások és a megfelelések igájába. Feladjuk vágyaink és terveink

javarészét, sokat csalódunk és elveszítjük az önbizalmunkat. Ez így nem oké! Mert lássuk be,

önbizalomra és egy egészséges önbecsülésre szüksége van/lenne mindannyiunknak.

De kishazánkban nem ezzel a képpel találkozunk. A nagy magyar valóság mást mutat.

Társadalmunk oktatási rendszere és az uralkodó ideológiák bezárják ezt a nyugodt és

gondtalan gyermeki énünket. Szinte bebörtönzik. S innentől kezdve a gyermeki énünk,

életünk végéig mélyen, a tudatalattinkba száműzve rostokol és szenved, mint valami rab. Hát,

helyénvaló ez így?

Nos, azt kell mondjam, az embereknek ideje volna ezen változtatni, mert később, utólag

végiggondolva az életünket bánni fogjuk, hogy miért nem tettünk valamit ez ellen, hogy nem

mertünk változtatni egyes dolgainkon. De hogyan lássunk neki?

Először is, van néhány szó a szótárunkban, amelyet nyugodt szívvel kitörölhetünk. Ilyen

például a lehetetlen. Nap mint nap hallom, hogy a felnőttek nevetnek a fantáziáló

gyermekeken, vagy az olyan tinédzsereken, akik a saját világmegváltó gondolataikkal vannak

elfoglalva. A felnőttek úgyszólván lesajnálják a fiatalok ilyesfajta hozzáállását, holott

érdemesebb volna erőt meríteni ebből a lelkesedésből, teremtő erőből és pozitív

hozzáállásból, mert ez viszi előre a világot! A siránkozással, az önsajnálattal, a

pletykálkodással még egy értéket sem teremtett senki, de annál inkább megkeserítette mások

és a saját életét. Tehát a kulcs a gyermeki énünkben rejlik, mely ösztönös és intuitív. Ez a

kettő összetevője a sikeres életnek. Lehetséges, hogy még sok mindennek kell útközben

hozzájárulnia a sikerességünkhöz, de az ösztönös, intuitív énünk nélkül biztosan nem leszünk

folyamatosan sikerszériában. Végül is, az ön-megvalósítás ennek az énünknek a

megvalósítása, nem pedig a kicsinyes egónké. A belső tanácsadónk számára nincs lehetetlen.

Rengeteg sikeres embert van szerencsém ismerni és nekem elhiheted, hogy nem lehetetlen

vállalkozás az önmegvalósítás az életben! Persze ma könnyű azt mondani, hogy „oh, ezek

világrengető gondolatok” meg „majd más megváltja helyettem a világot”, illetve „oh, az

lehetetlen”. Hát pontosan ezen a hozzáálláson kell, hogy változtasson az ember!

Lehetetlen nincs, csak egy fal, amit át kell ugrani! Nem jobb tudni és naponta tudatosítani

magunkban, hogy lehet tenni magunkért, a céljainkért, s az életfeladatainkért. Egyébként is, a

tétlenség nyugtalanítóbb érzés, mint bármi más.

Az önmegvalósítás lépései mindenki számára megtanulhatóak és gyakorolhatóak.

Boldog napot!

- Száraz György -

Önismeret rovat

A sorsunk a tükrünk - Legyél a sorsod kovácsa! -

Hajlamosak vagyunk okolni és felelősségre vonni másokat, ha valami nem úgy sikerül az

életünkben, ahogy az nekünk tetszik. Az életében megfáradt ember, de még az átmeneti

kimerültségben és túlhajszoltságban szenvedő polgár is, sokszor úgy érzi, hogy valakik

odafönt vagy idelent jó alaposan kibabráltak vele, s hogy sose fog véget érni

problémáinak sora. De ki tehet minderről? Ki döntötte el, hogy legyenek nehézségeink

az életünkben? Urai vagyunk-e a sorsunknak, vagy csak hajótöröttekként evickélünk az

élet viharos tengerén?

Pesszimizmusból jelesre vizsgázik a ma embere. Nem vitatom, hogy számos okot és még több

ürügyet fel lehetne sorakoztatnunk egymás után, amik alátámaszthatnák, hogy miért sírjunk

inkább nevetés helyett. De nekem ez nem kenyerem, ez az út nyugodtan lehet másoké. Engem

arról győzött meg az élet, hogy ha tevékenyen részt veszek benne és hiszek abban, hogy én

képes leszek a sors támogatásával létrehozni a vágyott céljaimat, akkor már meg is történt az,

amiért elkezdtem ezt az egész élet nevű játékot. Magyarul, arra döbbenek rá napi szinten,

hogy minden megvalósulhat az életemben, amit csak szeretnék – pláne amit akarok –, ha

figyelembe veszem és betartom az élet valódi játékszabályait.

Számos olyan médium áll rendelkezésre, amelyen keresztül egészen hasznos tanácsokat

kaphatunk az élet nevű társasjátékhoz. Érdemes szemezgetni közülük. Könyvek, DVD-k, az

elektronikus média, előadások, tanfolyamok és egy rakat egyéb csatornán keresztül áramlanak

a tudatformáló és tudatfejlesztő információk az emberhez. Őszintén, aki keres, az talál.

Ha valaki arról győzi meg a sorsot, hogy ő alkalmas és képes elérni a céljait, akkor hidd el,

meg is fog valósulni minden, amit csak akarsz. Tehát legyünk pontosak, csak az fog biztosan

megvalósulni, amit nem szeretnél, hanem 100%-osan akarsz. A mindennapi, talmi vágyak

vagy valóra válnak, vagy nem, ellenben amiért teszünk, amit létrehozunk, amit aprólékos és

kitartó munkával felépítünk, az biztosan megteremtődik az életünkben. Feltéve, hogy az

életutunkkal összhangban hozzuk meg a döntéseinket. Ha például valaki nagyszerű szakács

szeretne lenni, de nem tartozik hozzá szervesen az életfeladatához, akkor elkezdhet ő

tanulgatni, járhat vendéglátó ipari szakintézményekbe, mégsem fog közepesnél nagyobb

sikereket elérni. Miért? Mert az nem az ő útja. Nem arra lett predesztinálva, nem arra lett

kitalálva. Erre természetesen az egyén előbb-utóbb rájön, csak addig sokszor értékes évek

telnek el és sokféle kudarcélmény rakódik le az ember lényében. Ennek oka az, hogy a

sorsunk mindig megmutatja, hogy helyes úton járunk-e vagy csak életünk egyik alternatív

pályáján, oldalcsapásán mozgunk. Merthogy ilyen létezik: van egy fő csapásirány, és vannak

az egyéb utak, melyek minőségileg különböznek a fővonaltól. Ezt minden ember érzi, ha a

szívére teszi a kezét és bevallja önmagának, hogy mennyire elégedett a saját sorsával.

De az elért eredményeink, az életminőségünk, az életszínvonalunk feltétlenül annak

köszönhető, illetve annak a gyümölcse, hogy mi mit tettünk le az asztalra. Mint az

ezotériában jártas ember, arról vagyok meggyőződve, hogy nem érdemes törődni és gondot

csinálni abból, hogy milyen történések vesznek körül bennünket, mert bölcs szellemi vezetők

azok, akik a különböző bekövetkezéseknek az áramlatait irányítják az életünkben, s mi azáltal

váltunk bölccsé, ha ráhagyjuk magunkat a gondviselésükre, s hagyjuk, hogy vigyen

bennünket a sors minden jó ölelésével együtt. Ez fog bennünket boldoggá tenni, márpedig a

boldogságra szükségünk van a kiteljesedésünkhöz, amely elkerülhetetlen a fejlődés minden

egyes arculatában.

Nézz bele a sors szemeibe és ott önmagadat fogod visszalátni! Egy olyan tükör az élet, ami

megmutatja a legapróbb változásokat is neked, és ez segít át majd téged minden

nehézségen, ez a szél a vitorládban, mely kicsiny hajódat előrerepíti az élet vizén. A sors és a

sorsszerűségek megismerése egy olyan lehetőség az életben, ami egyszersmind fegyverként is

használható a védtelenek védelmének érdekében.

Ha nem tetszik valami az életedben, ha nem felel meg neked valamelyik élethelyzeted, tudd,

bármikor elkezdheted megkeresni az okát és a megváltoztatásának mikéntjét. Először is

önmagaddal kezdd, mert életed minden történése belőled indul ki és hozzád is tér vissza.

Boldog napot!

- Száraz György -

Sorsfejtés rovat

Mit tartogat számunkra a SORS 2010-BEN? - Mi várható a Nap évében? -

2010-es év valószínűleg sokak életében gyökeres fordulatokat hoz, az események

váratlan hirtelenséggel követik egymást, s hatásuk gyakran igen mélyreható lesz. Ezt az

évet a merészség és a dolgok helyreállítása jellemzi.

A 2010-es év a Nap éve lesz. A Nap mint erő és mint elem, biztosít mindent ahhoz,

hogy megvalósíthassuk önmagunkat. Rendelkezésünkre fog állni a kellő erő ahhoz, hogy

felszínre hozhassuk azt, ami bennünk rejlik. Végül is azért páratlan ez a helyzet, mert így

átvehetjük az irányítást a spirituális automatizmusaink felett, így okozóbban tudunk működni.

Ennek segítségével könnyebben megtalálhatjuk a megoldást az emberi problémáinkra is.

Februártól fokozhatjuk hozzáértésünket az ezotéria és a holisztika bármely területén. A

várható angyali és szellemi energiák támogató hatásainak köszönhetően felfedezhetjük,

hogyan nyerhetjük vissza valódi képességeinket! Nagyon fontos viszont, hogy ne váljunk

dogmatikussá, és ne becsüljük túl a képességeinket!

Márciustól beindulnak a Föld nagy energiájú helyei, ezeken a helyeken erőkhöz juthat

minden fejlődni vágyó. Ez erősíteni fogja a kapcsolatot a saját lelkünkkel és segíteni fog

abban, hogy megtapasztalhassuk a központosság érzését, ami ahhoz nélkülözhetetlen, hogy

megismerjük azokat a bizonyos tényezőket, amelyek megnyitják az utat a képességeink felé.

Spirituális szempontból a következő év, az erő éve lesz! A Teremtő az embert a

saját képére teremtette, a következő esztendő spirituális hatásai a teremtés képességét erősítik

bennünk. Ez az az erő, amely mindent létrehoz. Hogyan teremtünk? A lelkünkkel, a

szellemünkkel, a hitünkkel, a vágyainkkal és a gondolatainkkal. A teremtő erő az, ami

megtermékenyíti a bennünk lévő dolgokat. Aktívabbak lehetünk tehát, de döntő az

információ. A Szellemünknek tisztának kell lennie ahhoz, hogy a legtisztább energiát

befogadva megvalósíthassuk az elképzeléseinket. Így valósággá formálhatjuk azt, amit

elterveztünk.

A fejlődés lehetősége adott lesz. Aki eddig akadályoztatva érezte magát spirituális

szempontból, az most tapasztalni fogja, hogy pozitív irányba változnak a dolgok. A jövő év

ideái az érés és a kibontakozás fázisába vezetnek át minket. Eddig nem látott méreteket ölt az

ezotériával és a spiritualitással foglalkozók száma. Lelkesebben kezdik azok is lelkük titkait

vizsgálni, akiknek eddig nem volt ehhez erejük. Sokan fognak magukban valamilyen

képességet felfedezni.

Boldog napot!

- Horváth Zoltán -

Misztikus rovat

Indigó felnőttek - a világváltás bajnokai -

Könyvek jelentek meg róluk, fórumokon folytatnak róluk ezoterikus diskurzusokat,

egyre többet foglalkozik velük a média – ők az indigó felnőttek és gyermekek. Akik nem

hallottak-olvastak felőlük, azok kedvéért nem árt rögtön az elején tisztázni, hogy nem

valamiféle negatív megkülönböztetésről van szó, éppen ellenkezőleg, egy nagyon is

pozitív embertípusról és erkölcsi-szellemi beállítottságról, mely bizonyos lelki

alkatokban felfedezhetők.

Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Tehát ennyiben különleges és páratlan.

Mindazonáltal, mindenki hasonlít is egynémely embertársára, hiszen van az úgy, hogy

egyesek szimpatikusabbak, míg mások ellenszenvesebbek a számunkra. Ehhez hasonlóan,

vannak emberi karakterek, melyek alapján tipizálni lehet bennünket. Ilyen például a

vérmérséklet, az érdeklődési kör, a hobbi, a vallásos érzület többek között. Ugyanakkor

létezik egy másik mérce is, amely kitűnő alapjául szolgálhat az emberek pozitív

besorolásának. Ez a lelki hovatartozás, illetve konkrétan az eredet meghatározása.

Mindenki tartozik valahová. Individuumok, szellemek kötődnek egymáshoz és alkotnak

barátságokat, családokat, szövetségeket, nemzeteket és fajokat. Az indigó gyermekek és

felnőttek tulajdonképpen ilyen módon egy lelki kasztot alkotnak, ahol nem számít a faj,

lényegtelen a nem, mellékes a kultúra, viszont sokkal inkább mérvadó a spirituális

fejlettség. Az indigó gyermekek abban hasonlítanak egymásra, hogy az emberiség sorsának

pozitív megváltoztatásáért és segítségéért születtek le a Földre. Azért fogalmazok így, mert

nekik nem feltétlenül kellett testet ölteniük bolygónkon, ők vállalták, hogy áldozatot hoznak

értünk és átsegítenek bennünket jelen korunk krízisein és aktívan közreműködnek a küszöbön

álló világváltásban.

Több hullámban érkeztek az indigók. Első generációik, a korai indigók, már az 1950-es

évektől itt vannak. Ők egy előkészítő munkát láttak el, megingatták a materialista

berendezkedésű társadalom gondolkodásmódját és lázadást szítottak a dogmatizmus és idejét

múlt ideológiák ellen. Így virradt fel a spiritualizmus napja többek között az USA-ban és

Nyugat-Európa egyes államaiban. A Távol-Keleten picit más volt a helyzet, mert azon a tájon

több ezer éves hagyományokra tekint vissza a spirituális lelkek kultusza, mint például India és

Japán. A Távol-Keleten csak néhány államban sikerült a helyi rezsimnek elnyomnia az

indigók újító, pionír szellemiségét, de megakadályozni így sem tudták. A Sötétség korszaka

Kelet-Közép-Európában tartott legtovább, de az indigó lelkületűek az ezredfordulóra ott is

elkezdték felszámolni az levitézlett hiedelmeket és eszméket.

A korai indigókat azon lelkek követték, akiket szimplán indigóknak nevezünk. Ők főként a

’70-es, ’80-as években születtek le nagyszámban, de azóta is folyamatosan érkeznek. Nekik

sem volt könnyű dolguk, hisz emberek millióinak sorsába csempészték bele a spirituális

igazságokat: többek között írók, költők, politikusok, gyógyítók, tanárok,

természetgyógyászok, haladó szellemű közgazdászok, felfedezők, kutatók, ezoterikus

guruk, hollywoodi filmrendezők és celebek képében tevékenykedtek és tevékenykednek

ma is.

Az indigó felnőttek jellemzői – merthogy léteznek indigó gyermekek is, velük

külön cikkben foglalkozunk majd:

1. ÖNTÖRVÉNYŰSÉG,

2. NORMATÖRŐ VISELKEDÉS,

3. LÁZADÁS,

4. NAGYFOKÚ SZABADSÁGIGÉNY,

5. INTELLIGENCIA,

6. ÉRZÉKENYSÉG,

7. FELFEDEZŐ VÁGY,

8. NYITOTTSÁG A SPIRITUALITÁS FELÉ,

9. KÜLÖNCSÉG,

10. ERŐS SZÁNDÉKÉRVÉNYESÍTŐ HAJLAM,

11. ÖSZTÖNÖS ISTENHIT,

12. KIFORROTT VILÁGKÉP

13. ERŐTELJES IGAZSÁGÉRZET

14. KÜZDŐSZELLEM

Ha valakinek sanda gyanúja van a tekintetben, hogy ő indigó felnőtt, illetve több fent említett

markáns tulajdonság is ráillik a jellemére és az életstílusára, akkor jó esélye van annak, hogy

az indigó felnőttek kasztját gyarapítsa. Általában az indigók sorsa nem könnyű, különösen a

mai bürokratikus, erkölcsileg ellaposodott világban. De ahogy mondani szoktuk: innen szép

nyerni!

Ha Ön száz százalékosan szeretne meggyőződni arról, hogy indigó felnőtt-e, mert

éppenséggel kíváncsi erre, vagy ismétlődő problémái vannak az életében az említett

személyiségjegyei miatt, keresse fel szakértőnket!

SZAKÉRTŐNK ELÉRHETŐSÉGE: www.harmonikuselet.hu

Boldog napot!

- Száraz György -

Bölcsesség rovat

Mindig pozitívan! - a pozitív gondolkodás már fél siker -

Mi a pozitív gondolkodás titka? Miért nem tudunk állandóan pozitívak lenni? Miért

hosszabbítja meg az életet az optimizmus? Hogyan gyógyít a nevetés?

A bölcs ember arcán sokszor látni az időtlen mosolyt. Ez abból az életismeretből fakad, amit

én filozófiának nevezek. Bizony, a filozófia alatt mindig az élet magyarázatát értem, se

többet, se kevesebbet. Tehát a filozófia az elmélet, ami a dolgok talaját, avagy hátterét adja.

Amikor a gyakorlati életünkben is észrevesszük, hogy az igazi filozófia tanításai mennyire

működnek, akkor boldogokká és elégedettekké válunk. Lényegében megszűnik a dolgok

kettős besorolása: pozitív-negatív, barátkozó-ellenséges volta. Így a tudatban létrejön az

egyensúly, vagyis a harmónia. Innentől kezdve minden átértékelődik, az ember belül

lehiggad, megnyugszik és más szemmel tekint a világra. Ez kívülről nézve lehet egy derűs

optimizmus, egy harmonikus viselkedés és egy pozitív hangoltság.

Az emberekben nem mindig tudatosul, hogy állandóan önmagunk körül keringők vagyunk. Ez

egyébként minden fizikai lényre igaz megállapítás. Gondolataink, érzéseink, vágyaink és

szándékaink úgy köröznek a fejünk körül, mint a Föld a Nap körül. Ez egyfelől nagyon jól

hangzik, másfelől, egy kicsit mélyebben belegondolva hátrányokkal is együtt jár, mert bár

testünk hasznos teher, mégis gátja a finom gondolkodásnak.

Az igazi filozófiát nem tanítják az egyetemeken, mégis bárki elsajátíthatja élettapasztalatai

alapján. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy aki sokat tapasztalt, az automatikusan bölcsebb a

többieknél. Vegyünk egy példát! A 80-as éveseknek vannak rigolyáik, olyan berögzült

szokásaik, amelyekről noha tudják, hogy nem előnyös tulajdonságuk, mégsem akarnak rajtuk

változtatni. De lehet 20-as, 30-as éveiben járó az ember, akinek szintén lehetnek rossz

beidegződései. Ezek a spirituális automatizmusok hátráltatják a tudat fejlődését, hiszen

így nem vagyunk képesek változtatni magunkon és alkalmazkodni a jelenhez. Ez sokszor

megkeserítheti a környezetünk, a családunk és a szeretteink életét is. Bár elvileg több

tapasztalattal rendelkezik egy nagymama, mégis előfordulhat, hogy a személyisége

megcsontosodott és szinte képtelen a változásra. Ezért tartom fontosnak, hogy a kor

előrehaladtával, a toleranciánk és az alkalmazkodóképességünk ne hátrafelé menjen, ne

csökevényesedjen el.

A filozófia megtanítja az embert gondolkodni. Sőt helyesen gondolkodni. Honnan lehet

vajon tudni, hogy az emberi gondolkodásmódunk helyes vagy helytelen irányba folyik?

Elsősorban a hatásaiból. Például önmagunkra gyakorolt hatásáról. Ha ugyanis

felszabadultabbak vagyunk, sikeresebbnek érezzük magunkat, mint korábban, akkor

valószínűleg jól csinálunk valamit. Ha ehhez társul a környezetünk pozitív válaszreakciója is,

vagyis őszinte elismerést és érdekmentes megbecsülést vívunk ki magunknak, akkor

sejthetjük, hogy a gondolkodásunk valamicskét fejlődött.

Egész életünkben tanulunk. Aki ezt elfogadja és műveli, életének egyre több aspektusában

fogja észrevenni a pozitív lehetőségeket és célokat. Így fokozatosan átalakíthatjuk az

életünket. Ha nem is az éveink száma, de a boldog pillanatok mennyisége bizonyosan több

lesz, ha pozitívan gondolkodunk.

A pozitivitásunk, az optimizmusunk és az életkedvünk úgy működik, mint a mágnes,

pozitív fordulatokat és történéseket vonz be az életünkbe. Ezáltal egészségesebbek,

szellemileg frissebbek, lelkileg kiegyensúlyozottabbak és kreatívabbak lehetünk. A pozitív

ember őszintén tud nevetni, és képes meglátni a jót ott is, ahol a pesszimista, életunt társai

nem.

Boldog napot!

- Száraz György -

Gyermeknevelés rovat

Eszményi gyermeknevelés - Vegyük figyelembe, hogy a fiúk és a lányok teljesen mások!!! -

Épp a minap voltam fültanúja annak az afférnak, hogy a fiam egy bagatell dolog miatt

összeszólalkozott a nagynénikéjével. Teljes mértékben értettem mindkét felet – tényleg

igazuk volt a maguk szemszögéből –, mindamellett ez semmit sem változtatott a

szóváltás miértjén. Ők egészen egyszerűen elbeszéltek egymás mellett, s ami a

legelkeserítőbb volt: nem is akarták megérteni és elfogadni a másik véleményét. Ez adta

az apropót arra, hogy bevezessem ezt a cikksorozatot.

Hivatkozhatnánk a korra, hiszen az idősebb elvileg tapasztaltabb és bölcsebb, a fiatalabbnak

pedig a rugalmassága és a tisztelete lehetne a megoldása sok mindennapi, elkerülhető vitának,

azonban én mégsem hiszem, hogy rossz dolog lenne picit szenvedélyesebben eszmét cserélni

egymás között. Már csak azért sem, mert így fejlődünk, illetve fejlődhetnénk egyre tovább.

Ehhez persze vennünk kéne a fáradságot, hogy nem az álláspontjainkat védjük, hanem

nyitunk a másik irányába és kíváncsisággal fürkésszük a másik ember szavait és egyáltalán, a

viselkedése mozgatórugóit.

Csakis ezen az úton juthatunk el annak felismeréséig, hogy nem csupán korosztályos

problémáink vannak egymással, hanem a legtöbb esetben arról van szó, hogy a férfi és a nő,

azaz a fiú és a lány, teljesen másként működik. Mivel gyerekkorunkban nekünk sem

tanították meg tökéletesen, hogy mi tartozik szervesen, generálisan hozzá a nemi

szerepünkhöz, s mi idegen vagy távolabb eső tőle, illetve ebből fakadóan, mit kezdjünk a

mássággal, a másik nem váratlan reakcióival, ezért a gyermeknevelés általánosságban egy

megoldásért kiáltó helyzetté nőtte ki magát jelen korunkra.

Tulajdonképpen a legtöbb párkapcsolati probléma is arra vezethető vissza, hogy nem értették

meg gyerekkorunkban velünk, hogy az agyunknak hatalmas, a nemünktől függő

különbségei vannak. Ehhez társulnak az aurában és a lélekben található alapvető

eltérések, melyek átszínezik az érzelmeinket, meghatározzák a döntéseinket, a

gondolkodásunkat, a legalapvetőbb készségeinket, a kommunikációnkat és összességében a

viselkedésünket. Nos, a bevezetőmben említett példa simán feloldható, illetve feldolgozható

lett volna – tulajdonképpen ki sem alakulna a legtöbb konfliktushelyzet –, ha a replikázó felek

figyelembe vették volna a női-férfi különbségelvűségre vonatkozó ismereteket.

Akkor ki a hibás? Ki tehet arról, ha a gyermek nem tanul meg valamit a női-férfi

szerepekről?

Sokkal normálisabban, korrektebbül és erkölcsileg is kifinomultabban élhetnénk, ha nem

sopánkodnánk és tétlenkednénk a fölött, hogy mennyi bajunk van a gyermekeinkkel és a

családtagjainkkal, hanem ott indítanánk be a változásokat, ahol a legilletékesebbek vagyunk:

önmagunkban.

Talán végre be kéne ismernünk, hogy nem annyira a társadalom, mint inkább mi magunk

tehetünk arról, hogy mit váltanak ki belőlünk a nemi szerepek, hogy mennyire sikeresen éljük

meg férfiként, avagy nőként az életünket, illetve mennyire vagyunk képesek felkészíteni

gyermekeinket az életre. Véleményem szerint, csak az olyan gyermeknevelés hatékony, amely

alapállásának, kiindulópontjának tekinti, hogy sarkalatos különbségek vannak a nemek között.

Ezeket a másságokat teljes körűen ismernünk kellene, illetve tudnunk kellene bánni a sors

adta különbözőségeinkkel és akár művészi szintre is fejleszthetnénk és magunkra, felnőtt

korú, ám sokszor gyermeklelkű idősekre is vonatkoztathatnánk ezt a fajta ismerettárat.

Nem érdemes feszültségekkel teli együttélésre kárhoztatni magunkat és „szeretteinket”

párkapcsolat, család és hasonló hangzatos, de sokszor üres kategóriák címszavai alatt. Mi,

ennek az újságnak a szerkesztői, egy olyan gyermeknevelés zászlóvivőivé kívánunk válni,

amely egyre több nyitott társadalmi helyzetet, s rengeteg megoldást teremt a női-férfi

szerepekben jelentkező különbségek okozta eltérésekre. S hol máshol kezdhetnénk, mint a

gyerekkornál?

Boldog napot!

- Száraz György -

Ezo-Konyha rovat

Miről szól az Ezo-Konyha?

Manapság egyre többen tudatosítják magukban, hogy a fizikai táplálkozással

befolyásolni lehet a bennünk zajló lelki folyamatokat és az auránkban végbe menő

energiaáramlásokat. Minden táplálékunknak megvan a maga sajátos kisugárzása.

Valamennyi ételünk és italunk energiákból épül fel. Így természetes, hogy az

elfogyasztott táplálékaink között szép számmal szerepelnek építő jellegű és magától

értetődően gyengítő, vagy esetenként romboló jellegű összetevők. Mi azokat az

ismereteket szeretnénk közreadni, melyek az építő, harmonizáló és energiával feltöltő

tudatos táplálkozáshoz vezetnek el, vagy járulnak hozzá. Ez az utat nyugodtan

nevezhetnénk spirituális táplálkozásnak is, hiszen ez a tudás ezoterikus alapokon

nyugszik.

Az Ezo-Konyhában elsősorban a spiritualitás és nem a tudományosság szempontjait vesszük

figyelembe, amikor táplálékainkat bemutatjuk és tanácsokkal, tippekkel látjuk el az

érdeklődőket. Ennek oka részben az, hogy egyes esetekben nagyok lehetnek az eltérések az

általunk feltárt információk és a közismert akadémikus tudomány által közölt ismeretek

között, sőt elveink akár ellenmondásban is állhatnak a mai paradigmákkal. Ezzel együtt

holisztikus (egységes) szemléletünket visszaigazolja a gyakorlat.

A Méz, mint elixír - a folyékony, aranyló étek -

Ezúttal a mézzel ismerkedhetünk meg közelebbről.

A méz jótékony hatásait nem kell bemutatni, hiszen az egyik legcsodálatosabb ősi étkeink

egyike. A méz már sokszor bizonyította, hogy energiái védik, megújítják és regenerálják az

emberi test sejtjeit. Ugyanakkor a méz azért nagyon fontos táplálék a spirituális utat járók

körében, mert hatalmas koncentrációban tartalmaz egy különleges energiafajtát, nevezetesen,

naperőt.

Miközben a méhecskék végzik a dolgukat, nem is tudják, mekkora segítséget nyújtanak

nekünk lelkes szorgoskodásukkal. A méhek ugyanis a virágporral együtt hatalmas

mennyiségű napenergiát is begyűjtenek a számunkra. E „folyékony arany” azután elég sokáig

magába zárja, mintegy elraktározza számunkra a felbecsülhetetlen értékű naperőt. Az késő

őszi, téli és kora tavaszi időszakban valóságos kincsnek számít ez az elixír, mivel életerő-

növelő hatása óriási.

A naperő túl azon, hogy egy valóságos energiaforrás, még az energiáinkat (az auránkat) is

tisztítja, és emeli a rezgésünket. A rezgésemelkedéssel egyidejűleg felfrissülünk és

pozitívabb lelki állapotba kerülünk. Ebből a kellemes hangulatból egészen másnak láthatjuk

az életünket, kiváltképp, ha téli időszakban vesszük magunkhoz ezt az eledelt.

Elegendő csupán 3-4 evőkanál mézet naponta elfogyasztanunk ahhoz, hogy jó eredményeket

érjünk el energiáink erősítése terén. Ha pedig valaki rendszeresen fogyasztja a mézet,

fokozatosan erősítheti aurája védekezőképességét.

A 2010 évben kiemelkedő szerepet kapnak a szoláris, vagyis a Naphoz kapcsolódó energiák.

Nem csupán fizikai, hanem az auránkra gyakorolt hatásai is jóval nagyobbak lesznek, mint az

elmúlt években. 2010 a Nap éve. S ez spirituális szempontból a növekedés, a gyarapodás, a

dolgok érlelődésének és megérésének, valamint a tisztulásnak és a rezgésemelkedésnek az

esztendeje. Aki ezeket a folyamatokat szeretné maximálisan kiélvezni, annak ajánlott

rendszeresen mézet fogyasztani.

Íme néhány recepttipp:

MÉZES SÖR

Már az ókori Egyiptomban is előszeretettel fogyasztottak mézes sört. Ezt a szokást lehet

követni ma is.

MÉZES MOGYORÓ

Püthagorasz követőinek a liszt és a gyümölcsök mellett egyik fő tápláléka volt a méz.

Érdemes, mogyorót vagy mandulát mézbe tenni, és úgy elfogyasztani. Pozitívan hat az epe

energiáira.

MÉZES FOKHAGYMA

Immunrendszerünk erősítésére szolgál a mézes fokhagyma, amelyet úgy készítünk, hogy két

gerezd áttört fokhagymát egy teáskanál mézzel kikeverünk. Ezt a természetes antibiotikumot

naponta többször fogyaszthatjuk.

MÉZES REGGELI

Egy darab almát és egy sárgarépát lereszelünk. Durvára összevágunk két szem diót. Ízlés

szerint zabkorpát vagy zabpelyhet beáztatunk egy kis vízbe vagy tejbe. Majd az említett

összetevőket darabolt aszalt gyümölcsökkel és 1-2 evőkanál mézzel összekeverjük. Kiadós,

tápláló reggeli.

Hideg gyümölcslevesekbe, hideg salátákba, desszertkrémekbe és –habokba is tehetünk

ízlés szerint mézet, kiváltképp használhatjuk édesítésre cukor helyett.

Jó tanácsok: - Forró, illetve kb. 40 Celsius foknál melegebb italba vagy ételbe ne keverjünk mézet,

mert ezzel nem csak az értékes alkotóelemeinek egy részét tehetjük tönkre, mint

például enzimek, hanem a benne található naperőt is.

- Nem előnyös, ha a méz savval (citromsav, ecetsav) érintkezik például salátákban.

Illetve ha rácsurgattuk a mézet az ilyen ételre, akkor rögtön fogyasszuk el.

- Mindig jó minőségű és megbízható forrásból származó mézet fogyasszunk, mert akkor

biztosan garantált a méz naperő-tartalma.

- Az eltérő fajtájú mézeknek a kisugárzása is különböző, de alapvetően a származási

helye és a feldolgozás módja határozza meg a méz minőségét. Alkalomadtán érdemes

kipróbálni a Hungaricumnak számító selyemfűmézet és az akácmézet is, mert ezeknek

nagyon jó a kisugárzásuk.

- A mézben található gyümölcscukor lebontása nem igényel inzulint, ezért cukorbetegek

is fogyaszthatják.

Boldog napot!

- Száraz György -

Ezo-Mozi rovat

Avatar Honnan jön egy ilyen film ötlete?

James Cameron amerikai sci-fi rendező 2010 januárjában Avatár című filmjével

elnyerte a legjobb film Arany Glóbusz-díját. Minden idők legnagyobb kasszasikerének a

titkait próbáljuk megfejteni-leleplezni e cikksorozattal. Maradjunk mindjárt az isteni

ideánál, azaz hogyan jut eszébe valakinek egy ilyen fantasztikus filmnek az ötlete?

Ezoterikus körökben szinte közhelynek számít, hogy semmi nem történik véletlenül. Nos, ez

így igaz, bár hitelesen csak akkor jelenthetnénk ezt ki, ha mi minden összefüggést átlátnánk

az életben. Mindenesetre a rendező már több mint tíz éve kitalálta magában az Avatar

alaptörténetét és elkészítette belőle a maga titkos forgatókönyvét. Tehát komoly szellemi

termékről van itt szó, nem valamiféle elkapkodott, hóbortos ötletről.

Pillantsunk bele a film tartalmába!

2154-re az emberiség csaknem teljes mértékben kimeríti a Föld nyersanyagforrásait, ezzel

abszolút kizsigereli az anyabolygóját. Technokrata fejlődésének köszönhetően azonban képes

a komolyabb űrutazásokra, ezért folyamatosan újabb és újabb lelőhelyek után kutatva az

ember felfedezi az Alpha Centauri, vagyis a Földhöz legközelebb eső csillagrendszer, egyik

bolygóját, pontosabban holdját, a Pandórát. Ez a bolygó egy különleges, az emberiség

számára fontos ásvánnyal rendelkezik. A konfliktust csupán az jelenti, hogy a planétán már

virágzik egy intelligens humanoid életforma, a Na’vi faj, akiket mindenképpen félre kell

állítani az útból ahhoz, hogy a hőn áhított ásványt megkaparinthassa egy bizonyos

érdekcsoport. Így kirobban a háború az emberi faj és a bennszülött faj között.

Spirituális szemszögből ez az alapdilemma nyugodtan lehetne az emberiség egyik jövőképe.

A vízió, miszerint elérjük Földünk erőforrásainak végső határát, szinte szükségszerű állomása

evolúciónknak, legalábbis ha a jelen sorsutunkon kívánunk végigmenni. A „mindent

elveszünk, mindent felélünk, de vissza szinte semmit vagy alig valamit pótolunk” elv alapú

modernnek és haladónak csúfolt életvitelünk enyhén szólva is a vesztébe rohan!

Az anyagiasságunk, az önzésünk, a szűklátókörűségünk és a természettel szemben

tanúsított romboló magatartásunk teljesen felborította világunkban az egyensúlyt. Az

egyre szaporodó, a bőrünkön is érezhető krízisek egyre inkább bizonyítják, hogy civilizációnk

fokozatosan felfalja önmagát, mint ahogyan a rákos sejtek is ezt teszik az emberi testtel.

Ebből a megközelítésből nézve az Avatar alapkoncepciója egy már nem is annyira távoli

futurisztikus világ, amelyben évtizedeken át tartó rideg erkölcsi hozzáállásunkkal és

természetellenességünkkel pusztulásra ítéljük önmagunkat.

De még nem válaszoltunk a feltett kérdésre. Honnan sejti meg és miért sejteti Cameron ezt a

realitást? Nos, talán azért állítja be így a jövőképet, mert művészlélekként roppant intuitív, ily

módon ráhangolódott egy világfolyamatra, nevezetesen, a világunk végzetszerűségére,

közeledő vesztére. Isten ellen, illetve a természet ellen harcolni hasztalan, ugyanis ha az

ember felrúgja az írott és íratlan spirituális szabályokat, akkor csakis vesztesen kerülhet

ki ebből a tusából. Cameron sugallja, hogy mi írjuk a saját sorsunkat egyénileg és globálisan

egyaránt. Ezért aztán bármikor változtathatunk rajta, ha valami nem tetszik benne. De csak

addig áll módunkban átformálni a sorsunkat, amíg a következmények lavinája el nem ér

bennünket! (folyt. köv.)

Boldog napot!

Száraz György

Párban szép rovat

Gyertyafényes vacsora - az ismerkedés és az ösztönerők -

Miközben a gépem előtt ülök írásra készülődve, alig-alig bírom a mosolyt letörölni az

arcomról. Hajdani dicső kezdeményezéseim körül lengedeznek gondolataim, amikor is

otthon gyakorolgattam azt, amit majd az első randevún búgok a lány fülébe.

Mióta az életnek hű vágya a nőt és a férfit egymásnak kergeti, azóta gondja sokaknak a

kezdeményezés. Számos nézet és filozófia kínál kiérlelt álláspontokat, így az ezotéria is őriz

régi nagy múltú recepteket. - Vajon hosszútávra elég az, ha túlontúl hamar a hölgy színe elé

helyez minden bókot a férfi, amit csak lehet? Az első alkalmak még jól szoktak menni a

kölcsönös érdeklődés miatt, de ki ne szeretné örökre karjai közt ringatni az örömöket?!

Ügyelni kell a teljességre, nem ragadhatunk le egyetlen szakaszánál a kapcsolatnak! Fontos a

megismerkedésnél az ösztönös viselkedés, az ösztönerők Jin-re (nő) és Jang-ra (férfi) bontják

az alapjellemünket.

A megismerkedés kezdeti szakasza a Jangé, vagyis a férfié, tehát az ő dinamikája szerint

alakul a lendület. – Nem árt tudni uraim, miközben édes kis csacsiságokat suttogunk a nő

fülébe, hogy aktívak és előrehaladóak vagyunk, de megmaradunk egy felületi szinten. Az

ösztönerők alakulása szerint a Jin szakasz finomabb, lassabb, de már elmélyültebb.

E szerint, a kapcsolat első, vagyis férfi szakaszában érdemes a kommunikációt a csábításra

használni. Ebben az időszakban sokat nyom a latban a metakommunikáció, vagyis a

mozdulatok. Sokat elárul valakiről, hogy milyenek a mozdulatai. A csatornák két ember

között igazán csak a női szakaszban szélesednek ki, ekkor már az elmélyülésre mennek a

beszélgetések. Amennyiben a Hölgy megnyílik a Férfinek a Jang szakaszban tapasztaltak

hatására, megkezdődnek a fürkésző, érzéki, erőlködésmentes párbeszédek. – Visszagondolva

a múltra, mikor szólt hozzám a lány, mintha az élet hangját hallottam volna, úgy éreztem,

lelkem akár egy üres, díszes kehely, amely csak áhítozik a borra. Akkor döntöttem úgy, hogy

továbbművelem magamat.

Felfedeztem magamnak, hogy Nő és Férfi gondolkodása meglehetősen eltérő, ennek

következtében a kommunikáció sem azonos. A férfiak célratörők, nem kerülgetik annyira a

„forró kását”, közlékenyek. A nők érzékenyebbek, jobban a dolgok mögé látnak, őket

érdeklik az apró részletek is, melyeken mi, férfiak, könnyedén átsiklunk. A Jin arra vágyik,

hogy minél több információhoz jusson, a Jang nem ily figyelmes, nem is képes egyszerre

annyi információt befogadni. A hölgyek éreztetni szeretik, hogy mire vágynak, az urak pedig

közlik, hogy mit szeretnének. – Bizony nem könnyű! Ez már olyan, mint valamiféle

párkapcsolati kultúrmisszió…

Eltérő gondolkodásunknak köszönhetően előfordulhat, hogy a férfi nem igazán veszi észre,

hogy a nő mit próbál a tudomására hozni. – Volt, hogy úgy éltem meg egy ilyen típusú

beszélgetést, mintha egy rejtvényt kellett volna megfejtenem. – A Párkapcsolat Activity??

Nem! A nőknek lelki jellegű Én-tudatuk van, ők a lelki megtapasztalásaikon keresztül

élik meg az életüket, az általunk játszadozási hajlamnak aposztrofált tulajdonságuk ebből is

adódik. A férfiaknak fizikális jellegű az Én-képük, meghatározó a látható, tapintható

megtapasztalás a számunkra, vagyis mi a fizikális ingereinken keresztül éljük meg az

életünket.

Végül is arra jutottam, hogy nem hagyok fel a gyertyafényes vacsorákkal, és fürkészem a

másik nem képviselőit, amíg csak lehet. Konklúziók nincsenek, csak egyet tanácsolhatok, aki

igaz szerelmet akar, az ne bújjon ki a bőréből, csak legyen ösztönös. A többit az ösztönerők

elintézik.

Boldog napot!

Horváth Zoltán

Harmónia rovat

Levetni a múlt terheit - a rossz emlékektől a boldogságig -

Minden álom, s minden vágy pillanat, de amint bekövetkezett, már csupán egy emlék a

számunkra. Ezek az emlékek, a múltunk, szépen lassan beleépülnek az életünkbe,

gondolatainkba, elképzeléseinkbe és jövőbeli álmainkba, vágyainkba. Hétköznapjainkat

élve becsusszanhatnak negatív ingerek, traumák, igazi rossz emlékek is. Életünk,

kapcsolataink, terveink érdekében nem árt néha megújulnunk, hogy terheinket ne

örökítsük át fényes jövőnkbe.

Számos filozófia kínál megoldást arra, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy ne kelljen

együtt élnünk azzal, ami gátol bennünket.

Az első lépés: a felismerés, hiszen amit felismerünk attól meg is szabadulhatunk. A rossz

emlék igyekszik úrrá lenni akaratunkon. Napjainkban sok ember nézi tehetetlenül, ahogyan

szinte nélküle alakulnak élete eseményei. Miért? Mert ők „tanulva” a régmúlt eseményeiből,

inkább kerülik az arra emlékeztető szituációkat.

Második lépés: megérteni, hogy a jelenünk csupa múltból áll, pillanatnyi döntéseink

pedig jövőnk alakulását készítik elő! Némi bátorsággal tehát, megmentőivé válhatunk

jövőnknek! Emléksúlyok gyermekkorban is képződhetnek, melyek először csak kellemetlen

külső hatások az életünkben, később már negatív beidegződéssé kovácsolódnak. A gyermekek

első éveinek fontos szerepük van. Sokaknak kellett úgy felnőniük, hogy szüleik nem

magyarázták meg nekik olykor ideges, türelmetlen viselkedésük okát. Később ez negatív

hiedelmekhez, benyomásokhoz lehet jó táptalaj. E korai események bizony meghatározzák,

hogy felnőttként mit fogadunk el, és mit nem a környezetünktől. Túlzottan megadóvá

válhatunk, mert mindig azt fürkésszük, mi az, ami összeköt azzal, ami „nagyobb” nálunk. Ez

a felfogás sosem felnőttkorban alakul ki!

Harmadik lépés: foglalkozzunk a lelki önkifejezéssel, engedjük el a régi rosszat, hogy

lehessen helye az újnak! Tipikus annak a viselkedése, akinek gondot okoz az önkifejezés,

mert ő az érzéseit mindig intellektuálisan akarja megmagyarázni… Aki a végtelenségig elfojt,

magában tart dolgokat, annak az élet „harc”, valószínűtlenül racionális és nem mer álmodni

sem. Párkapcsolatában, ha érzelmekre kerül a sor, reakciói zavarossá és kuszává válnak.

Negyedik lépés: önálló céljaink felállítása. Szintén lehet lelki teher eredménye a túlzott

türelmesség vagy alkalmazkodás is. Aki mindig mások bíztatásától vagy céljaitól függ, az

nem meri magát megélni. Vélhetően szabadidejében lelkes szappanopera-rajongó és minden

olyan hírt bőszen fogyaszt, ami mások életébe enged betekintést. Ez a tábor, egész életében

csak keresi a receptet a saját boldogulásához, valódi lényét pontosan az a sok minden nyomja

el, amihez igazodni próbál. A boldogtalanság jelzés, mely gyakran egy nem kívánt függőség

eredményeként tör ránk, jelezve, hogy nem saját belső iránymutatásunk szerint élünk! Úgy

orvosolható, ha nyíltan felvállaljuk, hogy a régi szerepminták, melyekbe beleragadtunk, már

nem működnek és belekezdünk saját magunk megtalálásába.

Az ötödik lépés: szándékunk megvalósítása - de mondhatjuk egyszerűbben is: önállóság! Akit a széltől is óvtak, „majomszeretettel” babusgattak gyerekkorában, az szenvedhet az

önállóság hiányában. Meg kell értenünk, hogy céljainkat nem érheti el más helyettünk! Önálló

célokat kitűzni pedig nem kis dolog, de az még nem elegendő a boldogsághoz. Sokan ezt úgy

próbáljuk pótolni, hogy olyan emberbe szeretünk bele, akiben megvan az a valami, ami

belőlünk hiányzik. Ez estben tudat alatt arra számítunk, hogy majd a párunkon keresztül

megélhetjük a hiányzó dolgot. Az ilyen románc valójában egy szimbiotikus kapcsolat: nem

más, mint önbecsapás. Az efféle önmegélési probléma is általában a gyermekkorban

kezdődik, melyet a túlzott szigor, vagy éppen annak teljes hiánya okoz. Felnőtt korban aztán

úgy érezzük, hogy nincsenek jó és eredeti ötleteink, nem vagyunk képesek egyedül megoldani

a gondjainkat, és egyébként is elégedetlenek vagyunk magunkkal. Korunkban már nem jut

annyi idő a gyereknevelésre, ezért sok ember küszködik ilyen problémákkal. E lépéseket

megélve azonban, feloldhatjuk a múlt terheit és megtalálhatjuk saját életünkben is a

motiváltság szikráját.

Lelkében mindenki ott hordozza az igazi önvalóját, s önmaga megteremtéséhez az ősi

lendületet!

Boldog napot!

Horváth Zoltán

Humor rovat

„Adj egy kis kimenőt az agysejtjeidnek!”

Felvilágosítás

Apuka leülteti a 7 éves kisfiát:

- Gyere, beszéljük meg, hogyan születnek a gyerekek!

Mire a gyerek őrjöngeni kezd:

- Nem akarom hallani! Nem akarom hallani!

- Na, de miért nem, kisfiam? – kérdezi Apuka

- Mert 4 éves koromban leültettél, és elmondtad, hogy a Télapó nem létezik, 5 éves koromban

megtudtam, hogy nincs Húsvéti nyuszi, 6 évesen elmondtad, hogy nem a Jézuska hozza a

karácsonyi ajándékot! És ha most bejelented, hogy a szex sem létezik, nem marad semmi,

amiért érdemes élni!

Az eredmények

Élt egy városban két ember, akiket ugyanúgy, Szekeres Bélának hívtak, de az egyik pap volt,

a másik pedig taxis. A sors úgy hozta, hogy egy napon haltak meg.

Feljutnak a Mennyországba, a kapuban Szent Péter várja őket.

- Hogy hívnak? - kérdezi Szt. Péter az elsőt.

- Szekeres Béla.

- Te vagy a pap?

- Nem, a taxisofőr.

Szent Péter megnézi a névsorát és így szól:

- Jól van, elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez az aranyszálakkal szőtt tunika és ez a

rubinberakásos aranybot. Beléphetsz.

- Köszönöm, köszönöm... – mondja a taxis.

Közben sorra kerül két másik ember, utánuk pedig a másik Béla, aki végignézte honfitársa

belépését.

- Hogy hívnak?

- Szekeres Béla.

- Te vagy a pap?

- Igen.

- Nagyon jó, fiam. Elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez a poliészterköpeny és ez a műanyag bot.

Mire a pap:

- Bocsánat, nem dicsekvésképpen mondom, de ...itt valami tévedés lesz. Én, Szekeres Béla

áldozópap vagyok!

- Tudom, fiam, elnyerted a paradicsomot, tiéd a poliészter...

- Nem, az nem lehet! Ismerem a másik urat, taxisofőr volt, egy városban éltünk. Borzalmas

egy taxis volt! Felhajtott a járdákra, mindennap ütközött, egyszer egy háznak is nekiment.

Pocsékul vezetett, lámpaoszlopokat döntött ki stb. Én pedig életemből 50 évig minden

vasárnap prédikáltam a templomban. Hogy lehet az, hogy neki aranyszálas tunika és aranybot

jut, nekem pedig ez? Itt valami tévedés történt!

- Nem, nincs itt semmi tévedés - mondja Szent Péter. - A helyzet az,

hogy a mennyországot is elérte a globalizáció, a maga értékrendjével.

Már nem úgy értékelünk, mint azelőtt.

- Hogyan? Nem értem...

- Ma már célok és eredmények alapján ítélünk. Nézd, elmagyarázom a te esetedet, és rögtön

megérted. Az utóbbi ötven évben valahányszor prédikáltál, az emberek aludtak. De

valahányszor a taxis vezetett, az emberek imádkoztak és eszükbe jutott Isten. Vagyis ki adta

el jobban a szolgáltatásainkat? Bennünket az eredmények érdekelnek, fiam. Az „E-RED-MÉ-

NYEK!!!”

Minden férfinak szüksége van egy feleségre, mert van egy csomó olyan dolog, amiért egész’

egyszerűen nem lehet a kormányt hibáztatni.

- Apu, miért pont’ anyut vetted feleségül?

- Hallod, szívem? Már a gyerek is ezt kérdezi!

- A feleségemet megleptem, a "Hogyan takarékoskodjunk?" című könyvvel.

- No, és? Sikeres volt?

- Nagyon. Azóta nem dohányzom, és nem iszom.

- Miért nem nősülsz meg, Péter?

- Ugyan minek? Két testvér is ellát, és szüntelenül kényeztetnek.

- A testvérek nem pótolhatják a feleséget.

- Ugyan miért nem? Nem az én testvéreim!

Kohn szomorú arccal állít be a kávéházba. Barátai tudakolják, mi a baja?

- Meghalt a feleségem.

Zavart csend támad, majd megszólal Grün hitetlenkedve:

- Nem is igaz! Csak azért mondod, hogy irigyeljünk!

Boldog napot!