1

NOVEMBER – SZENT ANDRÁS HAVA

November 11. – Szent Márton napja

Márton toursi püspök a koraközépkornak egyik legnépszerűbb szentje volt. A pannóniai Savariában, a

mai Szombathelyen született 316–317 táján. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton

templomról, a régebben különálló Szentmárton falu egyházáról bebizonyosodott, hogy egyes

részleteiben feltehetően még a keresztény ókorban Márton szülőházára épült rá. Az előtte lévő kutat

már a középkorban Szent Márton kútja néven emlegették.

Szent Márton templom, Szombathely

Apja jómódú, pogány katonatisztként szolgált, s jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így ott

telepedett le. Gyermekként Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, felveszi

a kereszténységet. Szülei ezt nem nézték jó szemmel. Apja akaratára 15 évesen belépett a hadseregbe,

fiatal kora miatt négy évig egy kiképző egységnél szolgált, majd 19 évesen lett légionárius.

Katekumen, hitújonc volt, amikor legendájának legemlékezetesebb mozzanata szerint télidőben lován

Amiens felé haladva, félmeztelen koldussal találkozott. Megesett rajta a szíve, és köpenyét kardjával

kettévágva, felét a koldusra borította, aki a legenda szerint maga Krisztus volt.

Szent Márton és a koldus

Ismeretlen festő (1490 körül), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

2

Szent Márton megkeresztelkedése után (334 táján) kilép a hadseregből, mondván: „Krisztus

katonája vagyok, így nem harcolhatok!” A lovagkor Mártont teljesen a magáénak érezte, hiszen

katona volt, mielőtt a seregek Urának hívását meghallotta volna. Elbocsátási kérelmét a császár

gyávaságnak bélyegezte. Legendája szerint így válaszolt neki: ha kérésemet gyávaságnak becsmérled

és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt jelével,

pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen. Így is történt. Márton később Franciaország egyik

védőszentje, egyúttal a Nyugatnak egyik legtiszteltebb patrónusa lett.

Szent Márton lemond a fegyverekről

Simone Martini itáliai festő (Siena, 1284 körül – Avignon, 1344) freskója

Márton kultusza Pannónia földjén bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott. Tiszteletét

maga Szent István is felkarolta, amikor zászlaira éppen a hadverő Márton képét festette. Álmában

látva a besenyők támadását, így kiáltott föl: távozzatok, mert az Úr védelmemre adta Szent Mártont,

aki nem engedi, hogy az igazak legelőjét pusztítsátok. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá

tette és három napos előkészülettel is hangsúlyozta. Királyaink öröklődő Márton-tiszteletét a budavári

Nagy Kúria Márton-kápolnája (1349) is tanúsítja (életét, legendáit lásd még többek közt:

http://mek.niif.hu/04600/04626/html/legenda0102.html). A ma pannonhalmi néven ismert bencés

apátság Szent Márton tiszteletére épült, azon a helyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent

született. Éppen ezért évszázadokon keresztül szentmártonhegyi apátság néven emlegették.

Szent Márton-ábrázolás a Pannonhalmi Bencés Főapátság egyik kapuján

3

Szent Márton hazai irodalmi élete a tiszteletére költött latin himnuszokkal, miseszövegekkel

kezdődik. Egy XIII. században írt hazai kódex életét és legendáját is elmondja. Utolsó története egy

magyar gróf süketnéma leányának a szent sírjánál való csodálatos gyógyulását adja elő. Márton

legendáját természetesen kódexeinkben is bőven olvashatjuk. Csodák sora kísérte Márton püspök

működését: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása volt a

bizonyítéka az ő isteni kiválasztottságának. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős

korában is. Nyolcvan éves elmúlt, de még járta a vidéket, látogatta az egyházközségeket. Munkája

mellett készült a nagy útra, várta halála közeledését. Szemét és kezét folyton az ég felé fordította, és

fáradhatatlan lélekkel szüntelenül imádkozott. Mindig hanyatt feküdt, s mikor a papok kérlelték, hogy

oldalára fordulva könnyebbüljön meg egy kicsit, azt mondta: „Hagyjátok, testvéreim, hagyjátok, hadd

nézzem inkább az eget, semmint a földet, hogy lelkem az Úr felé táruljon.” Ezt mondva meglátta, hogy

az ördög is ott van. „Mit állsz itt, te kegyetlen bestia? – szólt rá. – Semmi szennyet nem találsz

bennem. Ábrahám kebele fogad be engem!” Halála óráján így imádkozott Istenhez: „Uram, ha

népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” Az Úr azonban szólította és magához

hívta.

Szent Márton halála

Simone Martini itáliai festő (Siena, 1284 körül –Avignon, 1344) freskója

Halálhíre futótűzként terjedt el, Gallia-szerte hatalmas részvétet váltva ki. Néhány nap alatt nagy

tömeg gyűlt össze Candesban. Holttestét több város is magának követelte. Poitiers és Tours egyaránt

azon volt, hogy náluk helyezzék nyugalomra a püspököt. A holttestet vigyázva őrizték. A toursiak az

őröket kijátszották, és az ablakon kiemelték Márton földi maradványait. A Loire folyón csónakban

vitték székvárosába, Toursba. A város előtti keresztény temetőben temették el 397. november 11-én.

Temetésére közel 2000 szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől, akit

évtizedek alatt szívébe zárt. Sírja fölé tanítványa, Brictius kápolnát emeltetett. Szent Márton életéről

egyik tanítványa, Sulpicius Severus írt könyvet Vita Martini címmel. De Sancto Martino episcopo et

confessore XI 9bris Tanító ének Szent Márton püspök hitvallóról (részlet, Pécsi-ék. 1674, 55b–57b.)

Szülleték Szent Marton az Szábariaban,

Es Constantiusnak ö iffiu korában,

Es az Julianus csasár taboraban

Hadákozik vala ezeknek hadában.

Tizen nyolcz esztendös szent Marton hogy vala,

Megkeresztelkedvén nem sók idö mulvá

Az hádakozásnak hollot béket hagya,

Mert az ur Istennek szólgalni akara.

4

A Szent Márton magyar emlékbélyeg (2011)

Szent Márton a néphagyományban

A régi századokban Szent Márton napja a gazdasági évnek kiemelkedő zárónapja.

jobbágytartozási, tisztújítási terminus. Mártont már a hazai középkorban a jószág egyik jeles

patrónusaként tisztelték. Répcevidéki néphagyomány szerint, amikor egyszer valamikor disznóvész

dúlt, az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent

püspök fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd

meggyógyul. A frissen vágott, zöldellő ág archaikus gonoszűző eszköz, amelynek használatával

többek között György, Katalin, Borbála, Aprószentek napján is találkozunk. Dunántúli és burgenlandi

pásztorok kezében leginkább Márton napjához kapcsolódik, de olykor karácsony böjtjén is vesszőznek

vele. Szintén a Répcevidéken a pásztorok Márton estéjén végigjárják a falut, és a házakhoz így

köszöntenek be:

Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét.

A szokást nem mi kezdtük, és nem mi végezzük.

Állatainknak annyi szaporodása legyen,

Ahány ága-boga van a vesszőnek.

Vép vasi faluban a kanász Márton estéjén eljárja a házakat és ezt mondja: adjon Isten jó estét!

Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, békességet, lelkünknek őrök

üdvősséget! Dicsértessék a Jézus neve!Régebben így is mondták: adjon Isten bort, búzát, barackot,

kurtatorkú malacot, csutoránknak feneket, hogy ihassunk eleget! Jutalmul mákos- vagy túrós lepény,

esetleg pénz jár nekik. Acsád pásztorai házról-házra járnak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú

nyírfavesszőkkel. Ezek közül egyet-egyet a gazdának adnak. Ezzel hajtják ki tavasszal első ízben a

disznókat a legelőre. Ha sok lomb van a vesszőn, akkor jól szaporodik a jószág. A vessző átadása a

következő mondókával történik: Adjon Isten jó estét, meghoztam szent Márton püspök vesszejét. Annyi

malacuk legyen, mint ahány ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton napot is megélhessünk,

s erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon

Isten, adjon bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!

5

A pásztorok vesszőhordása (Őrhalom, Nógrád m.)

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1580.html

Rábagyarmaton a pásztornak minden háztól szentmártonrétes járt. Járandóságát nem egyszerre

szedte össze, hanem beosztotta. Újévig is eltartott, amíg minden háztól megkapta. Göcsejben Márton

napján a csordás és kanász a falut végigjárva, tarisznyájába süteményt, korsójába bort kapott.

Néhol bélesadó, rétespénz járt neki. A hosszúperesztegi gazdasszony azért süt ezen a napon rétest,

hogy – mint a faluban mondogatják – Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, és így az ő

könyörületességéből a család ne szűkölködjék és másokon is tudjon segíteni.

A szigetközi Kunsziget csordásának járandósága a pünkösdi garas mellett a mártongaras volt.

Régebben a pásztorfogadás ezen a napon történt. A jószág Márton napja táján került végképpen

istállóba. A pásztorok is, főleg a nyugati részeken ezen a napon számoltak el szolgálatukkal. Az

Eszterházy-uradalmak pásztorai Márton napján misére mentek, utána pedig az uraságtól, gazdáktól

megkapták megszolgált bérüket. Ez sok helyen ünnepélyesen történt. Ők sem maradtak a

jókívánsággal, eláldással adósok. Márton napját a pásztorok valamikor nemcsak Dunántúl, hanem

nyilván az egész országban is számon tartották, arról egy 1725-ből származó szegedi följegyzés is

tanúskodik: Csorda Pásztornak Húsvéttul fogvást Szent Márton napjáig egy pár tehéntül Alsó és Felső

Városban három garas, egy kenyér és egy pénz Bocskor pénz. Palánghban pedig egy pár egy Máriás,

egy Kenyér és a Bocskor Péz. Ez az adat mindenesetre szintén dunántúli hagyományra utal, hogy

Márton napja valamikor Szegeden is a gazdasági évnek egyik őszi sarkköve volt. A Márton-napi

pásztorjárás és vesszőzés természetesen ismeretes a Dunántúllal szomszédos burgenlandi, sőt

távolabbi németség körében is.

A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokásnak, illetőleg hagyománynak

továbbélése. Aesculapius ünnepén, amely éppen erre a napra esett, liba került az asztalra. Ismeretes az

is, hogy a Capitolium lúdjai ébresztették föl a fáradt őrséget, amikor a gallusok a várost éjszakának

idején el akarták foglalni. Innen a lúd megtisztelő avis Martis neve, amelyből könnyen formálódott

az avis Martini megnevezés. Ehhez utólagos legendai magyarázatot is költöttek: Márton alázatból a

ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Ezek azonban zajgásukkal elárulták, és így

kénytelen volt a püspökséget elvállalni. Mindezekből érthető, hogy Márton napjának – főleg Dunántúl

– a frissen tömött, szépen kihizlalt lúd volt az ünnepi eledele. A szombathelyi egyházmegye kispapjai

a szent patrónus napján hagyományosan Márton lúdját ettek és bort ittak rá. Csököly katolikus

templomának Márton a védőszentje. A búcsút a reformátusok is Márton lúdjával ünneplik meg, ami

ősi hagyomány mellett szól. Écs falu regulája szerint aki, Márton napján libát nem eszik, egész éven át

éhezik. Hasonló Zalalövő tanítása is: aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis

éhezik. Az eredeti megfontolás nyilván az volt, hogy nem adta meg a szentnek a megillető tiszteletet,

áldomást. Egy régi deák mondás szerint gaudia Martini: anser et amphora vini, vagyis ludat ettek,

bort ittak a szent püspök ünnepén.

A szigetközi Kisbodak asszonyai Márton napjára tömték az első ludat. Az ünnepen ez került

asztalra. A libatenyésztő asszonyok Márton napja körül misét szoktak mondatni, hogy a jövő évben is

6

szerencséjük legyen a libaneveléshez. Akadtak öreg asszonyok, akik Márton napján szitába parazsat

tettek, vízzel leöntötték, és a füstjével megfüstölték a magnak való, banyalúd néven is emlegetett

tojókat, hogy a következő évben sok tojásuk legyen, és bőségesen költsenek. Csontjából, amelynek

Ipolyi Arnold Márton nyerge nevét is hallotta, országszerte a következő évi időjárásra jósolnak. Már

Apáczai Csere Jánosnál olvassuk: Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg,

száraz tél. A Márton-lúd mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, eső.

Márton napjára általában megforr az újbor. Már Thuróczi János így emlegeti krónikájában.

1456 gazdag eseményeiről szólva ezt írja: „elkövetkezett az esztendő ama napja, midőn Szent Márton

püspök alacsony emberi sárhajlékból felköltözött a magas mennyekbe, és a jóízű must borrá változik”.

A bornak Szent Márton a bírája – szól Dugonics jeles mondása. A régi céhvilágban a jól do

lgozó egri mesterlegényre mondták: megérdemli a Márton poharát. A város borából áldomásbor járt

neki. Csíkszentmárton búcsúnapján újbort isznak. Innen a patrónusnak helyi Nagypoharú Szent

Márton neve. Szatymazi, balástyai szőlősgazdák szerint Márton napján már megforr, lehiggad az

újbor.

Márton napja már a telet jelentgeti. Nemcsak lúdjának mellcsontjából, hanem ünnepének

időjárásából is következtetnek a télre, jövő évi időjárásra, termésre. Bod Péter szerint szoktak

jövendölni is a Szent Márton Napjáról a Parasztok, ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha

homályba, lágy tél lészen. A Somlóvidéken erre a napra várják az első havat. Úgy mondogatják, ha

Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz ha nem esik hó, akkor kemény tél várható. A

csákváriak szerint, ha esik a hó, akkor Márton szürke lovon nyargalász. Endrőd népének nyilván

kalendáriumi eredetű regulája: Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál.

A galgamácsaiak úgy tartják, hogy a Márton napi jeges eső korai tavaszt jelent.

A Márton napi fáklyás felvonulás német nyelvterületről terjedt el (Martinsumzug). Magyarországon

többnyire német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a

gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi

dalokat énekelnek. A megemlékezés általában a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba formájú

sütemény és meleg italok fogyasztásával végződik.

Kulturális útvonalak: Szent Márton út - A Via Latinorum Vas vármegyében lásd:

http://www.bdmk.hu/kulturalis_utak.pdf, Szent Márton Európai Kulturális Útvonal lásd:

http://www.katolikus.hu/szombathely/marton/marton-ut.html

Bálint Sándor

Ünnepi Kalendárium I-II. Budapest, Szent István Társulat, 1977.

ISBN: 963-360-044-8

Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika

Jeles napok, ünnepi szokások Budapest , 1997. ISBN: 9789632865812

További irodalmat lásd: http://www.viasanctimartini.eu/adattar/tanulmanyok-publikaciok,

http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1rton.html