növényrendszertan gyakorlatoknovenytan.emk.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/emk... ·...

Növényrendszertan gyakorlatok

1. gyakorlat

Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak

2014

Tömlős- (Ascomycota) és

bazídiumos gombák (Basidiomycota) törzsei

Cavalier-Smith 8 országos rendszere

I. Prokaryota - elősejtmagvasok birodalma

1. Eubacteria - eubaktériumok országa

2. Archebacteria - ősbaktériumok országa

II. Eukaryota - valódi sejtmagvasok birodalma

Archekaryota - őseukarióták világa

3. Archezoa - őseukarióták országa

Metakaryota - valódi sejtmagvasok világa

4. Protozoa - egysejtűek országa

5. Plantae - növények országa

6. Chromista - növényszerűek országa

7. Fungi - gombák országa

8. Animalia - állatok országa

Nyálkagombák – Myxomycota (Mucilago) Protozoa

Petespórás gombák – Oomycota (Saprolegia, Plasmopara) Chromista

A valódi gombák (Fungi) törzsei

Rajzóspórás gombák – Chytridiomycota

Járomspórás moszatgombák – Zygomycota (Mucor, Empusa)

Tömlősgombák - Ascomycota

Bazídiumos gombák - Basidiomycota

Fungi imperfecti - Deuteromycota

A tömlősgombák törzse - Ascomycota

• Elterjedt, gazdag csoport, a gombák 30%-a ide tartozik

• Paraziták, szaprotrófok, mikorrhiza képzők, zuzmó szimbionták

lehetnek

• A paraziták között sok a növényi kórokozó (fitopatogén), nagy a

mezőgazdasági jelentőségük, mivel a nagy károkat okozó gombák

nagy része ide tartozik (tömlőspenészek, lisztharmatgombák)

• Nevüket aszkospóráikról kapták, melyek

tömlőszerű

sporangiumokban

(aszkuszokban),

általában 8-asával

keletkeznek

hifa: gombafonal

micélium: gombafonalak

szövedéke

Jól fejlett, valódi micéliumuk van,

a hifákat harántfalak osztják

A harántfalakon egyszerű

pórusok vannak, a szomszédos

sejtek citoplazmája érintkezik

egymással

A póruson keresztül sejtszervek

is helyet cserélhetnek

• A tömlősgombák ivartalan szaporodása - terjedése

1.Sarjadzással

2.Konídiumokkal: a konídiumok a hifákról vagy

konídiumtartókról külsőleg lefűződő spórák, amelyek

keletkezését nem előzi meg sem a sejtmagok

összeolvadása, sem meiózis. 1. 2.

• Egyedfejlődés: haploid (n) spórából indul ki, melyből haploid

micélium fejlődik (=vegetatív micélium).

• Ezeken ivaros folyamatok során ivarszervek képződnek:

aszkogónium (oogónium)♀ és antherídium ♂

• Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) növesztenek az

antheridiumok felé

• A hím jellegű sejtmagvak átjutnak az aszkogóniumba

• Általában nem történik meg rögtön a sejtmagok összeolvadása,

hanem a magok párokba állnak és magpáros hifát hajtanak.

• A magpáros hifákból alakulnak ki a termőtestek.

• A termőtest felszínén vagy belsejében található a termőréteg

(himénium), amely aszkuszokból és steril hifavégekből (parafízis)

áll.

• Az aszkuszban összeolvad a sejtmagpár, ezt egy meiózis, majd egy

mitózis követi, így alakul ki a 8 aszkospóra 8 sejtmagja.

A tömlősgombák egyedfejlődése és ivaros szaporodása

(lásd a következő ábrát)

tömlő v.

aszkusz

aszkospóra

haploid

micélium

trichogin

aszkogónium

anteridium

magpáros

hifa

himénium

kariogámia

meiózis

A tömlősgombák egyedfejlődése

mitózis

A horogképződés és az aszkusz kialakulása

A termőtest kialakulása

A termőréteg (himénium)

A termőréteg (himénium)

a tömlőkkel és a steril hifákkal

1

2

5 3 6

A tömlősgombák t. – Ascomycota rendszerezése

A termőtestformák alapján

- nincs termőtest: Őstömlősök o. - Hemyascomycetes

- zárt termőtest:

- kleisztotécium (1) Tömlőspenészek o. - Plectomycetes

- nyitott:

- apotécium: Csészegombák o. – Discomycetes

tál v. csésze (2) Pezizales (Peziza)

összetett apotécium (3) Helvellales (Gyromitra, Morchella)

módosult apotécium (4) Tuberales (Tuber)

- peritécium: palack alakú (5) Maggombák o. - Pyrenomycetes

termőtestpárna (6) Sztómaüreges t.g. o. - Loculoascomycetes

4

A tömlősgombák termőtest típusai

•A nagyméretű tömlősgombák termőtest típusa az ún. apotécium,

amelynek nyitott, csészeszerű, belsejét aszkuszokból és parafízisekből

álló termőréteg (himénium) béleli.

•Legegyszerűbb típusa a csészegombáké (A)

•A szarvasgombák termőteste módosult apotécium, a csészeforma

begyűrődésével a termőréteg a termőtest belsejébe került (B)

•Összetett apotéciuma van a kucsma- és papsapkagombáknak (C)

•Az agancsgombánál a termőtest mikroszkopikus, de meddő hifákból

álló nagyméretű termőtestpárna alakul ki. (D)

A tömlősgombák – Ascomycota rendszerezése

Őstömlősök o.– Hemyascomycetes

Őstömlősgombák r.– Endomycetales

Dérgombák r. - Taphrinales (Taphrina)

Tömlőspenészek o. – Plectomycetes

Tömlőspenészek r. - Plectascales (Penicillium)

Lisztharmatgombák r. - Erysiphales (Microspaera)

Maggombák o. – Pyrenomycetes

Maggombák r. - Pyrenomycetales (Nectria)

Csészegombák o. – Discomycetes

Rhytismatales r. (Rhytisma)

Phacidiales r. (Lophodermium)

Pezizales r. (Peziza)

Helvellales r. (Gyromitra, Morchella)

Tuberales r. (Tuber)

Sztómaüreges tömlősgombák o. - Loculoascomycetes

1. o. Őstömlősök – Hemiascomycetes

r. Taphrinales - Dérgombák

Gyertyán boszorkányseprű (bábaseprő) – Taphrina carpini

csak EMH

• „Boszorkányseprűt” okoz:

kerekded, dúsan lombos, (akár 1

m átmérőjű) ágbozontok

• Nem a spórák, hanem a zigóta

fertőz,

• A fertőzés jellegzetes elváltozást

okoz, amely ált. szövet-

burjánzásban nyilvánul meg.

• Az aszkuszokat létrehozó hifák a

növény felületén jelennek meg

• Termőtest nem képződik

• Gazdanövény specifikus:

gyertyán (Carpinus betulus)

Gyertyán boszorkányseprű (bábaseprő) – Taphrina carpini

Taphrinales

aszkospóra

aszkusz

kialakulása

a növény fertőzése

kariogámia

2. o. Plectomycetes – Tömlőspenészek

r. Plectascales – Tömlőspenészek

r. Erysiphales – Lisztharmatgombák

Zöld nemespenész (sajtpenész) – Penicillium roqueforti

• Szaprobionta.

• A rokfort sajt ízét, zamatát hozza

létre.

• Ivaros szaporodása háttérbe

szorul, konídiumokkal

szaporodik.

• Konídiumtartója elágazik

(„ecsetpenészek”).

• A hifák soksejtűek.

• Gyakori a termőtest: zárt

kleisztotéciumok rendezetlenül

elhelyezkedő aszkuszokkal.


Tölgy-lisztharmat – Microsphaera quercina


• Főleg fiatal fát, sarjhajtásokat támad

• Lisztes bevonatot képez a levélen:

ez micéliumból és konídiumokból áll.

• A micélium a gazdanövény felületén

található, innen bocsát hausztóriumokat

az epidermisz sejtjeibe.

• A megtámadott levél sárgul, nyurgul.

• A termőtest zárt kleisztotécium, az

aszkuszok csokrosan helyezkednek el.

• A kleisztotéciumok a levél színén csoportosan

fordulnak elő, a függelékek villásan elágaznak.

• Tölgy, ritkábban szelídgesztenye és bükk fajokon

• Elszaporodásának a meleg és nedves idő kedvez.

Tölgy-lisztharmat – Microsphaera quercina


kleisztotécium csokrosan

elhelyezkedő aszkuszokkal

konídiumok

Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina



Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina

A kleisztotéciumok

függelékei villásan

elágaznak

3. o. Pyrenomycetes – Maggombák

r. Pyrenomycetales – Maggombák

Piros héjbibircs – Nectria cinnabarina

r. Pyrenomycetales – Maggombák

Piros héjbibircs – Nectria cinnabarina csak EMH

• Szaprobionta vagy gyengültségi parazita

(kéregszáradást okoz)

• Lehullott ágakon egész évben

megtalálhatjuk

• Egyszerű vörös gömböcskékből áll,

amelyek ún. termőtestpárnák vagy

sztrómák

• Az élénkvörös termőtestek ebben a

párnában csoportosan helyezkednek el,

palack alakúak (peritécium), csúcsúkon

apró nyílás van, az aljukon található a

termőréteg

• A leggyakoribb Nectria faj, előfordul

gyertyánon, juharokon, akácon, stb.

Piros héjbibircs – Nectria cinnabarina

4. o. Discomycetes - Csészegombák

r. Rhytismatales

r. Phacidiales

r. Pezizales

r. Helvellales

r. Tuberales

r: Rhytismatales

Rhytisma acerinum – Juharlevélfoltosító (juhar levélfoltossága)


csak EMH • Júniusban apró, pontszerű, sárga

levélfoltok jelennek meg.

• A foltok mérete nő, központjukban fekete,

szklerótikus képződmény jelenik meg.

• Augusztusban a fekete, kerekded

szkleróciumok elérik a 7-12 mm-t,

üregeiben pálcika alakú spermáciumok

képződnek.

• Az ivaros alak (apotécium) a lehullott

levelekben, áttelelés után fejlődik ki.

• A tavasszal szóródó aszkospórák

fertőznek, a tünetek néhány hét múltán

jelentkeznek.

• A kár nem számottevő.

• Őshonos juhar fajainkon előfordul,

leggyakoribb a hegyi juharon.


Szklerócium: kitartóképletként funkcionáló módosult hifák

Spermácium: hímivarsejtként funkcionáló módosult sejt

Erdeifenyő tűkarcgomba – Lophodermium seditiosum

r: Phacidiales

Erdeifenyő tűkarcgomba – Lophodermium seditiosum

csak EMH • Az ivartalan termőtest

(piknídium) kora tavasszal jelenik

meg (spórája nem fertőz), a tűk

megbarnulnak, lehullnak

• Az apotécium a lehullott

tűleveleken nyáron fejlődik,

fekete színű, 1-1,5 mm, ovális

képződmény.

• Az apotécium felnyílása július

közepétől szeptember végéig tart.

• A 8 kocsonyás bevonatú

aszkospóra megtapad a tűkön, a

légzőnyílásokon hatolnak be.

• Fenyőkön, főleg az erdeifenyőn

élősködik.

• Tűhullást okoz.

Piknídium: a konídiumtartók

nyitott áltermőtestet alkotnak

•Aleuria aurantia (=Peziza aurantia) – narancsvörös csészegomba

r. Pezizales - Csészegombák

•Kis- vagy közepes termetűek

•Termőtestük apotécium

• Fedővel nyíló aszkuszok

• Élénk színű parafízisek (meddő hifavégek) vannak (piros, sárga, lila)

• A spóraszórás aktív folyamat, amelyet a fény is segíthet, a termőtest

akár susogó hangot is hallathat.

• Szaprotrófok

•Mérgezőek, ehetőek vagy fogyasztásra alkalmatlanok

Narancsvörös csészegomba – Aleuria (Peziza) aurantia

• 2-6 cm átmérőjű termőtest

• Csésze formájú, legtöbbször szabálytalan alakú

• Széle hullámos, karéjos

• A külső felületén világos narancs, lisztes bevonatú

• Belső oldalon élénk narancs, sima

• Húsa törékeny

• Júniustól októberig

• Erdei utakon,

farakások mentén,

parkok talaján

• Csoportos

• Ehető

Narancsvörös csészegomba – Aleuria (Peziza) aurantia

Morchella – Kucsmagomba nemzetség

•Közepes vagy nagy termetűek

•A süveg együregű, gömbölyű, kúpos vagy hengeres, felülete

tekervényes, ráncolt vagy méhsejtszerű

•A tönk hengeres, együregű

•Húsuk kellemes ízű, illatú

•Lomb- és fenyőerdőben, tavasszal megjelenő fajok

• Szaprotrófok

•Ehetőek, de nyersen allergiát okozhatnak

Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba

r. Helvellales – Papsapkagomba-félék

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

• A süveg 6-12 cm magas, együregű,

gömbölyű, vagy ovális, többé-kevésbé

tompán kúpos, sárgásbarna, később

sötétedő

• Felületén kiemelkedő bordák által határolt

sokszögletű, méhsejtszerű bemélyedések

vannak

• A tönk 3-10 cm hosszú, lefelé kissé

szélesedő, fehéres, piszkosfehér, együregű

• Törékeny húsú

• Márciustól májusig

• Ligeterdőkben, lomberdőkben, jó

vízellátottságú helyeken

• Ehető, árusítható

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

Gyromitra – Papsapkagomba nemzetség

•Nagy termetűek

•A süveg többüregű, ált. szabálytalan, egy vagy több csúcsú,

agyvelőszerűen ráncolt, barázdált vagy redős

•A tönk többüregű, zömök, hosszirányban barázdált

•A hús törékeny, viaszszerű, merev

•Lomb- és fenyőerdőben, egy faj kivételével, tavasszal

megjelenő fajok

• Szaprotrófok

•Mérgezőek

Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba – Gyromitra (Helvella) esculenta

• A süveg 3-10 cm magas, 2-5 cm átmérőjű, gyakran lebenyes

• Agyvelőszerűen ráncolt, széle szabálytalanul hullámos

• Közép barna, vörösesbarna

• A tönk 2-10 cm hosszú

• Belül szabálytalanul üreges, többüregű

• Fehéres, piszkosfehér színű

• A hús törékeny, viaszszerű

• Március végétől májusig

• Savanyú talajú fenyvesekben,

talajon, fakorhadék közelében

• Súlyosan mérgező, nyersen

akár halálosan mérgező is lehet

Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba

Gyromitra esculenta

Gyromitra esculenta Morchella esculenta

A Morchella és a Gyromitra nemzetség termőtestének

összehasonlítása - hosszmetszet

Redős papsapkagomba okozta mérgezés (Gyromitra-szindróma,

monometil-hidrazin mérgezés)

•Súlyos vesekárosodással és idegrendszeri tünetekkel jár.

•A különböző toxintartalom miatt nem mindig okoz mérgezést.

•Tünetei a gyilkosgalóca-mérgezéshez hasonlóan két fázisú lefolyást

mutatnak.

• A hosszú lappangási idő (6-12 óra, néha 2-26 óra) után először

•gasztrointesztinális tünetek (rosszullét, hasfájás, hányás,

hasmenés, fejfájás),

•majd súlyosabb esetekben ezt követik a májkárosodások

(kemény, nyomásérzékeny, megnagyobbodott máj, sárgaság),

• melyekhez idegrendszeri tünetek (nyugtalanság, izgatottság,

delírium stb.) is társulnak.

• Két-három nap múlva a mérgezett a keringési rendszer

összeomlása és a légzés leállása miatt elhalálozik.

• Hatóanyaga: giromitrin

•Enzim inhibitor, mutagén, karcinogén

•A toxintartalom függ a gomba korától, a termőhelytől és a

szárítástól is

•Szárítással vagy forrázással nem lehet a mérget eliminálni

•A méreg akkumulálódik

•Letális dózis 1-2 g egy felnőtt ember számára

•Régen fogyasztották, néhány európai országban ma is árulják

szárítva, csemegeként

•Alkalmazott terápia a galócamérgezéshez hasonló, a máj

regenerációjához B vitamint is adnak:

•Dialízis, majd szükség esetén veseátültetés

•Előidéző fajok: redős papsapkagomba, vörösbarna papsapkagomba,

egyéb papsapkagomba fajok

● Különleges, föld alatti termőtest

● Módosult apotéciumnak tekinthető

● Spórák száma redukálódik egyes esetekben

● Obligát mikorrhizás fajok

● Erdőkben, a föld felszíne alatt nőnek

● Ehetőek vagy étkezésre alkalmatlanok

Tuber aestivum – nyári szarvasgomba

r. Tuberales – Szarvasgomba-félék

r. Tuberales – Szarvasgomba-félék

A Szarvasgomba-félék (Tuberales ) termőtest-típusai és kialakulásuk

(C: Tuber aestivum)

Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum

• A termőtest föld alatt fejlődik.

• 3-7 cm átmérőjű, szabálytalan, gumó.

• Feketés, sötétbarna, kívül rücskös,

kiemelkedő szemölcsökkel borított.

• A termőréteg a termőtest belsejében van, az

agyvelőszerű tekervényekben, a barna részén

található.

• Szaga jellegzetes, főtt kukoricára emlékeztető,

édeskés.

• Július-decemberben, meszes lomberdőkben.

• Ehető, árusítható.

Nyári szarvasgomba– Tuber aestivum

Téli szarvasgomba – Tuber brumale

A bazídiumosgombák törzse–

Basidiomycota

Bazídiumosgombák

• A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből

alakulnak ki a spórák

• Sejtfaluk fő anyaga a kitin

• Gyakori a dikarionos állapot, álszövetes szerveződés

• Szaprotrófok, paraziták vagy szimbionták

• A hifák válaszfalakkal

(szeptumokkal) tagoltak

• A szeptumon található pórus

csőszerűen megvastagodik, ezt

egy sapkaszerű membránképlet

(parenteszóma) zárja le:

parentoszómás dolipórus alakul ki

szeptum

pórussapka

dolium

pórus

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

• A bazídiumok (speciális sporangium) a termőtest meghatározott

részén a termőrétegben (himénium) alakulnak ki

• Exogén lefűződéssel keletkező bazidiospórák

bazidiospóra

nyél

(sterigma)

Basidiomycota: a csatképződés és a bazídium kialakulása

Ascomycota: a horogképződés és az aszkusz kialakulása

• A bazidiospórákból hifák alakulnak ki

• A hifák végsejtjei összeolvadnak, de csak a sejtplazma olvad össze

a sejtmagok nem egyesülnek (szomatogámia)

• Így kialakul a két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) hifa

• A hifa osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, a

válaszfalak fölött egy dudor, ún. „csat” alakul ki

• Környezeti és hormonális hatásokra megkezdődik a termőtestek

fejlődése: a hifák párhuzamosan, sűrűn egymás mellé rendeződnek,

álszövetet alkotnak.

• A termőtesten kialakul a termőréteg (himénium), amely

bazídiumokból és steril sejtekből (cisztidiumokból) áll.

• A bazídiumban megtörténik a sejtmagok egyesülése (kariogámia)

• Kialakul a zigóta, melynek sejtmagja meiózissal 4 sejtmagot hoz

létre, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai.

• A sejtmagok a 4 kesztyűujjszerű nyúlványba vándorolnak, kialakul

a spórafal, majd lefűződnek a nyelükről (sterigmájukról).

A bazídiumosgombák egyedfejlődése és ivaros szaporodása

(lásd a következő ábrát)


bazidiospóra

szomatogámia

magpáros hifa

csatképződés

termőtest

kariogámia meiózis

zigóta

bazídium

1. Bazidiospóra

2. Haploid hifa

3. Magpáros hifa

4.-7. Csatképződés a magpáros hifákon

8. Bazídiumképzés

Csatképződés

A bazídiumos gombák

egyedfejlődése

A bazídiumos gombák termőtestének felépítése

A termőtestet felépítő hifák

A: generatív hifák, B: kötőhifák, C: vázhifák, D: tejhifák

A tráma típusa

• A bazídiumokat viselő egysoros termőréteget, a himéniumot viselő

váz a tráma.

• Többnyire védetten helyezkedik el és nagy felületű

• Zárt termőtest esetén annak belsejében helyezkedik el (pl.: pöfeteg)

• Típusai:

lemezes, ráncos, tüskés, csöves, sima.

A spórák morfológiája Szín Alak Spórafal mintázata KJ-os jódoldat reakciója (Melzer-reagens) (glikogén)

A spórák mintázata

a: sima, b: pontozott, érdes, c: szemölcsös, d: tüskés, e:

púpos, f: sima, izodiametrikus, g: hálózatos, h: szárnyas

A termőtest típusai a spórakeletkezés szerint

1. Himeniális termőtest – a spórák felszíni termőrétegben keletkeznek

a. gimnokarp (nyitott): nincs burok, a termőréteg szabadon fejlődik

b. hemiangiokarp (félig nyitott): van teljes burok (velum

universale), a termőréteg ennek felszakadása után válik szabaddá

a.

b.

2. Gaszterális (zárt) termőtest – a bazídiumok a gömbszerű

termőréteg közepét töltik ki

a: angiokarp: a spórák egy szabályos nyíláson jutnak a szabadba

b: kleisztokarp: a spórák a termőtest szétszakadása után

szóródnak ki.

a.

b.

A termőtestek morfológiai típusai

•Reszupinátus: aljzatra tapadó réteget, redőzetet képez (rezgőgomba).

•Krusztotécium: kemény, fás, többnyire tönk nélküli, több évig él,

évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógombák).

•Holotécium: felemelkedő, de nem kalapos; lehet bunkó

(mozsárütőgomba), elágazó (korallgombák) vagy tölcsér alakú

(rókagombák). A termőréteg a külső felszínt és az ágvégeket borítja.

•Pilotécium: kalapra és tönkre különül, a termőréteg a kalap alján

található, különböző szerkezetű trámán. Burokmaradványok boríthatják:

• teljes burok (velum universale): bocskor és a kalap tetején pettyek

• részleges burok (velum partiale): gallér és a kalapról lelógó fátyol

vagy pókhálószerű függelék.

•Gaszterotécium: a gömbszerű termőtestet kétrétegű burok (perídium)

borítja, belsejét spóraképző szövet (gleba) tölti ki. Felnyílása változatos.

reszupinátus

A termőtestek morfológiai típusai

holotécium

holotécium krusztotécium

pilotécium gaszterotécium

nyeles

gaszterotécium

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei

•A termőtest morfológiai bélyegei, színe, szaga

(pl.: ánizsgomba), íze (galambgombák)

•A termőtest alakja (pl.: korallgombák)

•A burokmaradványok (általános és részleges)

•Spóraszín

•A kalap mérete:

•Kistermetű: átmérője 5 cm-nél kisebb

•Közepes: átmérője 6-12 cm

•Nagy: átmérője 12 cm-nél nagyobb

•Kalapbőr: nyálkás, nemezes, selymes,

pikkelyes, szőrös, benőtten szálas, sima,

ráncos, behasadozott, cafrangos

•Kalapbőr színe: függhet a nedvességtől

(higrofán), fénytől, sérüléstől

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei

•A kalaphús vastagságának aránya a lemezekhez képest

•A hús jellegzetességei: rugalmas, merev, törékeny

•A tejnedv színe

•A tráma szerkezete: lemezes, csöves, tüskés, ráncos, sima

•A lemezek érintkezése a tönkhöz, sűrűsége, színe, éle, leválaszthatósága

felkanyarodó foggal lefutó

lefutó tönkhöz nőtt

Lemezállások

ritkán álló sűrűn álló

elágazó

váltakozó hosszúságú

A gombák kalapformái

A: gömbszerű, B: tojás alakú, C: félgömbös, D: domború, E: púpos, F: kiterülő,

G: benyomott, H: felhajló, I: tölcséres, J: tölcséres púppal, K: begöngyölt szélű

A kalap felszíne

a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes,

d: bordás szélű, e: behasadozó, f: fátyolos, cafrangos szélű,

g: hullámosan karéjos szélű, h: aláhajló, begöngyölt szélű

A tönk határozóbélyegei

•A tönk színe, alakja

•Elszíneződése sérülésre

•Mintázata: hálózatos, korpázott, stb.

•Tömör vagy üreges

•Rostos, merev vagy rugalmas

• Burokmaradványok: gallér, bocskor, stb.

•Gyökérszerű rhizomorfa a tönk alján

A tönk határozóbélyegei

a: hengeres-karcsú, b: felfelé vékonyodó, c: lefelé vékonyodó,

d: hasas, e: gumós, peremes gumóval, f: oszlopszerű, zömök

Rozsdagombák o. - Teliomycetes (Puccinia)

Üszöggombák o. - Ustomycetes (Ustilago)

Valódi bazídiumos gombák o. - Basidiomycetes

A bazídiumos gombák t. – Basidiomycota

rendszerezése

Gabonarozsda – Puccinia graminis

Teliomycetes – Rozsdagombák o.

Gabonarozsda

– Puccinia graminis

• A micélium a gazdanövény belsejében

él. Életciklusa több spóraalak

szabályszerű egymásutánjából áll.

• Tavasszal-nyáron az uredospórák telepei

rozsdafoltok formájában a levélen és a

száron

• A tenyészidőszak vége felé bunkós, orsó

alakú teleutospórák, következő évben

bazídiumot hajtanak.

• A bazidiospórák a borbolya és mahónia

(köztesgazdák) levelein

spermogoniumokat és ecídiumokat

hoznak létre.

• Az ecídiumokban fejlődő ecidiospórák

pázsitfűféléket fertőznek.

• Gazdaváltó faj: búza, rozs, árpa és zab,

pázsitfűfajok (főgazdák).

Gabonarozsda – Puccinia graminis

ecidiospórák teliospórák uredospórák

Teliomycetes – Rozsdagombák o.

Kukoricaüszög – Ustilago maydis

Ustomycetes – Üszöggombák o.

Kukoricaüszög – Ustilago maydis

• A kukoricán fordul elő,

legelterjedtebb betegsége.

• Szárán, levelén, virágzatában lévő

duzzanatokat, ezüstszürke, majd

megbarnuló hártya fedi.

• Ez szétfoszlik, és utat enged a

sötétbarna spóratömegnek

(üszögspóra, teliospóra).

• A spórák gömbösek, tojásdadok,

halvány olajbarnák, finoman, de

sűrűn tüskések.

• A fiatal telepek olajban kisütve jó

ízűek. A gomba micéliumából az

illatszeripar számára mósusz-(illat-)

alapanyagot állítanak elő .

Rozsdagombák o. - Teliomycetes (Puccinia)

Üszöggombák o. - Ustomycetes (Ustilago)

Valódi bazídiumos gombák o. - Basidiomycetes

Tagolt bazídiumú gombák alo. - Phragmobasidiomycetidae

Kocsonyagomba-alkatúak r. – Tremellales (Tremella)

Fülgomba-alkatúak r. – Auriculariales (Auricularia)

Tagolatlan bazídiumú gombák alo. - Holobazidiomycetidae

A bazídiumos gombák t. – Basidiomycota

rendszerezése

.

Phragmobazidiomycetidae Holobazidiomycetidae

- Hosszirányban osztott bazídium

- Horogszerű konídium képződik

- Reszupinátus, kocsonyás termőtest

jellemző, fehér vagy élénk

- Szaprotrófok, faanyagon nőnek

Tremella mesenterica –

Aranyos rezgőgomba

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o.

Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo.

Tremellales – Kocsonyagomba-alkatúak r.

Aranyos rezgőgomba – Tremella mesenterica

Tremellales – Kocsonyagomba-alkatúak r.


• A termőtest fiatalon agyvelőszerű, öregedve

szabálytalanul lebenyessé válik, 2-9 cm x 1-3 cm

vastag; a ráncok felszíne sima; színe sápadt

aranysárga, ritkábban áttetszően fehér,

kocsonyás, szabálytalan alakú, redős, varrszerű,

változatos

• A himénium a felső felületen található, a

bazídium osztott.

• Húsa puha, zselészerű, íze és szaga nem

jellegzetes

• Lombos fák tuskóján, lehullott ágain viszonylag

gyakran, egész évben találkozhatunk vele, de

különösen a nedves időjárás esetén gyakori

• Nem ehető.

Szaprotrófok vagy paraziták

A szaprotrófok termőteste porcos, fülszerű

Osztott bazídiumuk van (haránt)

o Auricularia auricula-judae – Júdásfüle-gomba



Auriculariales – Fülgomba-alkatúak r.

Júdásfüle-gomba – Auricularia auricula-judae

• A termőtest 2-6 cm átmérőjű, fül vagy

kagyló formájú.

• Külső oldala vörösesbarnás, szőrös,

nemezes, ráncos, belső oldala csillogó,

ráncos, redős.

• Húsa vékony, kocsonyaszerű, porcos

állagú.

• A termőréteg a termőtest belső oldalán

található.

• Szagtalan, nincs különösebb íze.

• Áprilistól-októberig, lombos fák elhalt

ágain.

• Ehető, gyógyhatású (véralvadást gátló).


Auriculariales – Fülgomba-alkatúak



Holobasidiomycetidae – Tagolatlan bazídiumú g. alo.

Aphylloporanae – Likacsgombák felrendje

Telephorales – Kéreggomba-alkatúak r. (Stereum)

Clavariales – Palánkagomba-alkatúak r. (Ramaria)

Hydnales – Gerebengomba-alkatúak r. (Hydnum)

Poriales – Tapló-alkatúak r.

Fistulinaceae – Májgombák cs. (Fistulina)

Poriaceae – Taplógombák cs. (Trametes, Daedalea,

Lenzites, Piptoporus, Ganoderma, Fomes, Inonotus,

Heterobasidion)

Polyporaceae – Taplófélék cs. (Polyporus)

Cantharellales – Rókagomba-alkatúak r. (Cantharellus)

Agaricanae – Kalaposgombák felrendje

Borostás réteggomba – Stereum hirsutum

Telephorales – Kéreggomba-alkatúak r.

Borostás réteggomba – Stereum hirsutum csak EMH

• Főleg ősszel jelenik meg, és télen is

megtalálható a termőtest.

• Elsősorban döntött faanyagon, de

szaprotrófként égeren, nyíren és

gyertyánon, stb.

• A termőtest terülő, felül elálló,

konzolos, 1-3 cm-es.

• Szívós, bőrnemű.

• A szélén hullámos, felül finoman

szőrös, gyengén sávozott, változatos

színű.

• A termőréteg sima, eleinte narancsos,

később barna.

Borostás réteggomba - Stereum hirsutum

Telephorales – Kéreggomba-alkatúak r.

Borostás réteggomba – Stereum hirsutum

Sárga korallgomba – Ramaria flava

Clavariales – Palánkagomba-alkatúak r. Ramariaceae – Korallgombafélék cs.

• Termőteste korallszerűen elágazó, 12-16 cm magas, 5-20 cm

átmérőjű.

• Az ágak töve világossárga csúcsa citromsárga színű, rövid

tönkszerű alapja fehér.

• Ágai hengeresek, többnyire felállók, 2-3 tompa csúcsban

végződnek, idősebb korban okkerszínűek lehetnek.

• Húsa merev, törékeny, szagtalan, fiatalon kellemes, később

kesernyés ízű lehet.

• Júniustól októberig.

• Savanyú talajú lomb-

és fenyőerdők talaján.

• Fiatalon ehető, az idősebb

példányokat ajánlott leforrázni

és az ágvégeket levágni, mert hasmenést okozhatnak.


Sárga gerebengomba – Hydnum repandum

Hydnales – Gerebengomba-alkatúak r. Hydnaceae – Gerebengombafélék cs.


• A kalap 5-15 cm átmérőjű, domború, majd ellaposodó, széle

eleinte kissé begöngyölt, majd szabálytalanul hullámos, felülete

sima, okkersárgás.

• A termőréteg a tönkre kissé lefut, törékeny, sárgásfehér

tüskékből áll.

• A tönk 2-8 cm hosszú, hengeres, tömör, gyakran oldalt álló,

felülete sima, színe sárgásfehér.

• Húsa vastag, merev, törékeny, fehéres sárga, fiatalon jóízű,

később kesernyés.

• Júliustól novemberig.


és fenyőerdőkben nő.


Az ún. xilofág gombák képesek a faanyagot elbontani, az erdők

anyagkörforgalmában fontos szerepük van

Fehérkorhadást okozók: a sejtfal ligninje és cellulóza egyszerre

bomlik el,

főleg keményfák jellemzője, a megmaradó korhadék fehér színű (pl.:

lepketapló, pecsétviaszgomba, bükkfatapló)

Barna(vörös)korhadást okozók: a cellulózt lebontják, de a

barnásvörös lignin megmarad, mert a gombának nincs lignináz

enzime.

Főleg a puhafák jellemzője, a faanyag kockaszerű darabokra

repedezik (pl.: sárga gévagomba, nyírfagomba, pisztricgomba)

lepketapló sárga gévagomba pisztricgomba

Májgomba – Fistulina hepatica

Poriales – Tapló-alkatúak r. Fistulinaceae – Májgombafélék cs.


• A termőtest egyéves, legtöbbször egyedüli,

oldalt álló.

• A kalap puha, rostos, nedvdús, sérüléskor

vöröses nedvet ereszt, később gumiszerű.

• Átmérője 30 cm-ig, változó alakú.

• Színe kezdetben rózsaszínes, majd

sötétedő, barnás.

• A pórusok halvány sárgásak.

• Fakultatív sebparazita, vöröskorhasztó.

• Júniustól októberig.

• Tölgyeken, gesztenyén és bükkön.

• A fiatal termőtest ehető.

Lepketapló – Trametes versicolor

r. Poriales – Tapló-alkatúak cs. Poriaceae – Taplógombák


• A termőtest egyéves, oldalasan álló,

legtöbbször sok kalapból, zsindelyesen

összetett.

• Szívós, merevedő állagú.

• A kalap 5-8 cm, felül bársonyos tapintású.

Körkörösen sávozott, sötétebb és

világosabb csíkok váltják egymást.

• Színe nagyon változatos.

• A termőréteg nagyon szűk pórusú, fehér,

majd sárgás.

• Kozmopolita, szaprotróf.

• Általános, főleg lombos fákon, egész

évben. Baktericid vegyületet termel.

Labirintustapló – Daedalea quercina


Labirintustapló – Daedalea quercina csak EMH

• Az 5-10 (20) cm átmérőjű termőtestei

félkör alakúak, laposak, néha emeletesek.

• Felülete bibircses, krémszínű -

sárgásbarna.

• A pórusok labirintusszerűen megnyúltak,

tekervényesek, a válaszfalak vastagok.

• A spórák színtelenek.

• A hús vastag, parafaszerű, nincs

különösebb szaga vagy íze.

• Sebparazita vagy szaprotróf, főleg

tölgytuskón él. Vöröskorhadást okoz.

Évelő, az év minden szakában

találkozhatunk vele.

• Nem ehető.

Labirintustapló – Daedalea quercina

Labirinthustapló – Daedalea quercina

Fakó lemezes tapló –

Lenzites betulina


Fakó lemezes tapló – Lenzites betulina csak EMH

• A termőtest szívós húsú, a

kalapok félkörösek, erősen

szőrösek vagy borostásak,

barnásszürkésen övezettek.

• A termőréteg nyílásai

megnyúlnak, lemezeknek néznek

ki, nem szabályosak, egymással

összekapcsolódnak.

• Húsa fehéres.

• Főleg nyírfán él, de megtalálható

gyertyánon, tölgyön, bükkön is.

• Fehérkorhadást okoz, de csak

enyhe károkat okoz.

Nyírtapló – Piptoporus betulinus


Nyírtapló – Piptoporus betulinus

• Termőteste egyéves, párnaszerű, domború,

hullámos szélű, félkör vagy vese alakú,

vastag, rövid nyéllel.

• Felül sima, fehéres, majd zsemlebarna -

középbarna, szélein fehéres.

• A csövek a vastag kalaphúshoz képest

rövidek, a pórusok finomak, fehérek, az

éretten könnyen elválaszthatók a húsról.

• Húsa húsos-szívós, lédús, nehéz,

megszáradva parafaszerűen könnyű és

porhanyós-morzsalékos.

• Mindenütt gyakori, monofág.

• Sebparazita, vöröskorhadást okoz.

• Magas lég- és fanedvességet igényel.

• Fiatalon ehető (?), idősen keserű.

Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum



• A termőtest egyéves, tönkre és kalapra különülő.

• A kalap kb. 10 cm átmérőjű, a tönk általában

oldalt álló.

• A kalap kerekded, legyező alakú, felületén

lakkszerű réteggel, körkörösen barázdált.

• Általában vörösesbarna, a fiatal részeken

narancsos, fehéres színű.

• A tönk a kalaphoz hasonló színű.

• A pórusok aprók, halvány krém színűek.

• Kozmopolita, szaprotróf, fakultatív sebparazita.

Fehérkorhasztó.

• Leginkább tölgyeken, júniustól októberig.

Pecsétviaszgomba

Ganoderma lucidum

r. Poriales – Tapló alkatúak

Pecsétviaszgomba – Ganoderma

lucidum



A pecsétviaszgomba

koleszterinszint-csökkentő,

gyulladásgátló,

vérnyomáscsökkentő és

májvédő.

Bükkfatapló -

Fomes fomentarius


Bükkfatapló – Fomes fomentarius

• A termőtest évelő, általában egyedülálló.

• A kalap akár 50 cm átmérőjű, jellegzetes pata

alakú, körkörösen barázdált, sávos.

• Kemény kéreg borítja, fehéres szürkétől a

mogyoróbarnáig, szélén okkeres.

• A pórusok aprók, a csövek fehéresek.

• Sebparazita, de később az elpusztult fán tovább

él. Fehérkorhasztó.

• Csak az akácosokból hiányzik, kivételesen

fenyőn is előfordul.

• A „tapló”: vérzéscsillapító, antibiotikum

termelő, tömítés, kalap készíthető belőle.

Bükkfatapló -

Fomes fomentarius


Kétalakú csertapló – Inonotus nidus-pici



• Ivaros és ivartalan termőtest is van.

• Az ivartalan többéves, általában odú

körül helyezkedik el, gumókból álló.

• Fiatalon sárga, később sötétbarna,

fakeménységű.

• Az ivaros termőtest az odú felső

részén található, egyéves.

• Az odú körül megduzzad a törzs, és

gyakran nyálkafolyás tapasztalható.

• Fehérkorhasztó, kiodvasítja a fát.

• Elsősorban csertölgyön.

Fagyrepedéseken és ágcsonkokon

keresztül fertőz.


Poriales – Tapló alkatúak r.

Gyökérrontó tapló – Heterobazidion annosum

Poriales – Tapló-alkatúak r. Poriaceae – Taplógombák cs.

Gyökérrontó tapló – Heterobasidion annosum

• A termőtest évelő, nagyon változatos

alakú, egyedüli vagy több kalapból

álló.

• A kalap 30 cm átmérőjű, félkörös,

egyenetlen, körkörösen árkolt.

Kemény, sárgásbarna, sötétebb barna,

a növekedő részek fehéresek.

• A pórusok fehéresek, majd barnásak

lesznek.

• Sebparazita, fehérkorhadást okoz, a

meggyengült fa könnyen kidől.

• Rendszerint gyökereken, tuskókon

jelenik meg, a fa kivágása, ill.

pusztulása után, főleg tűlevelű

ültetvényekben.

Gyökérrontó tapló – Heterobasidion annosum

Gyökérrontó tapló – Heterobazidion annosum


Pisztricgomba – Polyporus squamosus


cs. Polyporaceae – Taplófélék családja


• A termőtest akár 50 cm átmérőjű.

• A tönk oldalt ered, 10 cm körüli, a bázisánál fekete.

• A kalap kiterülő, tölcséresedő, a széle hullámos.

• Az alapszíne sárgás, okkeres, barna pikkelyes. A pikkelyek

koncentrikus körökben helyezkednek el.

• A termőréteg pórusos,

a pórusok gyakran megnyúltak.

• Májustól októberig.

• Lombos fák törzsén (dió, eperfa),

tuskókon.

• Csak a fiatal gomba ehető.

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

r. Cantharellales – Rókagomba-alkatúak

cs. Cantharellaceae – Rókagombafélék


• A kalap 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodó,

széle eleinte begöngyölt, majd hullámossá válik, élénksárga,

világossárga, később kifakulhat.

• A termőréteg a tönkre mélyen lefutó, ráncos vagy lemezszerűen

erezett, sokszor villásan elágazó, világossárga.

• A tönk 3-8 cm hosszú, tömör, lefelé keskenyedő, a kalapnál

kissé világosabb színű.

• Húsa vastag, tömör, fehéres, a kalapbőr alatt világossárga,

gyümölcsillatú, jóízű.

• Júniustól novemberig.


és fenyőerdőkben nő.


Sárga rókagomba

Cantharellus cibarius

növényrendszertan gyakorlatoknovenytan.emk.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/emk... ·...

Documents