növényvédelmi tudományos

Növényvédelmi

Tudományos

Napok

2012

Budapest

1

58. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK

Szerkesztők

KŐMÍVES TAMÁS

HALTRICH ATTILA

MOLNÁR JÁNOS

Budapest

2012. február 21-22.

2

Szerkesztőbizottság

Tóth Miklós1

Kőmíves Tamás2

Haltrich Attila3

Molnár János4

1MTA Agrártudományok Osztály, Növényvédelmi Bizottság elnöke 2Magyar Növényvédelmi Társaság elnöke 3Magyar Növényvédelmi Társaság titkára 4Magyar Növényvédelmi Társaság elnökének tanácsadója

Lektori Bizottság

Agrozoológia: Pénzes Béla, Vétek Gábor

Növénykórtan: Kövics György, Nagy Géza

Gyomnövények, gyomirtás: Kazinczi Gabriella, Dancza István

ISSN 0231 2956

ISBN 963 8131 071 Nyomtatta és kötötte: RePRINT Kft., Budapest

Készült: 50 példányban

Felelős kiadó: Kőmíves Tamás

Magyar Növényvédelmi Társaság

Az összefoglalók szövegéért tartalmi és nyelvhelyességi szempontból a szerzők felelnek.

3

T A R T A L O M J E G Y Z É K

Oldal

I. PLENÁRIS ÜLÉS 13

PESZTICIDEK ÉS PESZTICID-REZISZTENCIÁK 14

KISS LEVENTE

MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest

A VM ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY FELHÍVÁSA A ZÁRLATI

KÁROSÍTÓK AZONOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG

TELJESÍTÉSÉRE 15

II. AGROZOOLÓGIA 16

A BÁNÁTTÓL A FELVIDÉKIG, IN MEMORIAM LIPTHAY BÉLA (1892-1974) 17

BOZSIK ANDRÁS

Gödöllő

A BORSÓTRIPSZ (KAKOTHRIPS PISIVORUS, WESTWOOD) GAZDANÖVÉNYKÖRE,

NEMZEDÉKSZÁMA 18

JENSER GÁBOR, ALMÁSI ASZTÉRIA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN


A DÉL-AMERIKAI PARADICSOMMOLY (TUTA ABSOLUTA) IMÁGÓK REPÜLÉSI

AKTIVITÁSA NÖVÉNYHÁZBAN 19

SIPOS KITTI, FARKAS PÉTER, PÁSZTOR BETTINA, VÉTEK GÁBOR ÉS

PÉNZES BÉLA

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

A SZINTETIKUS TÁPLÁLKOZÁSI CSALÉTEK FONTOSSÁGA GYÜMÖLCS-KÁROSÍTÓ

FÚRÓLEGYEK (RHAGOLETIS SPP.) CSAPDÁZÁSÁBAN 20

VOIGT ERZSÉBET1, MILORAD SUBIC

2, BOZENA BARIC

3, IVANA PAJAC

3 ÉS TÓTH

MIKLÓS4

1 Állami Gyümölcs-és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft.,

Budapest 2

HPK, Cakovec, Horvátország 3

Zagreb University, Faculty of Agriculture, Zagreb, Horvátország 4


CINCÉR FAJOK KÉMIAI ÖKOLÓGIÁJA: MIT TUDUNK ÉS MIT SZERETNÉNK

TUDNI? 21

IMREI ZOLTÁN ÉS TÓTH MIKLÓS


BIZONYÍTÉK A KÖRTE-ÉSZTER [ETIL-(E,Z)-2,4-DEKADIENOÁT] ÉRZÉKSZERVI

SZINTEN VALÓ FELFOGÁSÁRA A KÖRTE-ÉSZTERES CSALÉTKEK ÁLTAL

CSALOGATOTT LEPKEFAJOKNÁL 22

JÓSVAI JÚLIA KATALIN ÉS TÓTH MIKLÓS


4

A FEKETE FAHANGYA (LASIUS NIGER (L.) ETETÉSE CUKOROLDATTAL – A SZÜRKE

ALMALEVÉLTETŰ (DYSAPHIS PLANTAGINEA PASSERINI) ELLENI BIOLÓGIAI

VÉDEKEZÉS ÚJ LEHETŐSÉGE? 23

NAGY CSABA1,2

, MARKÓ VIKTOR3 ÉS JERRY V. CROSS

1

1East Malling Research, East Malling, Kent, Nagy-Britannia

2Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Budapest

3Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

A SZŐLŐTRIPSZ (DREPANOTHRIPS REUTERI UZEL) KÁRTÉTELÉT BEFOLYÁSOLÓ

TÉNYEZŐK 24

JENSER GÁBOR1, KNEIP ANTAL

2 ÉS VUKOVICS LÁSZLÓ

3

1MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest

2Tokaj - Oremus Kft. Tolcsva

3VitiCOOP kft. Balatonboglár

A KAOLIN KEZELÉSEK HATÁSA EGY ÖKOLÓGIAI ALMAÜLTETVÉNY ATKA

FAUNÁJÁRA 25

SIPOS PÉTER1,. SZABÓ ÁRPÁD

2 ÉS MARKÓ VIKTOR

2

1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely


ÚJABB ADATOK A POSZMÉHEKET VONZÓ SZÁNTÓFÖLD-SZEGÉLYEK

TELEPÍTÉSÉRE ÉS DIVERZITÁSNÖVELŐ HATÁSÁRA VONATKOZÓAN 26 SÁROSPATAKI MIKLÓS, BENKE SZABOLCS, GYURCSÓ GERGŐ ÉS

BAKOS RÉKA

SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő

MEGÁLLAPÍTHATÓ-E AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA

VIRGIFERA VIRGIFERA) TÉNYLEGES KÁRTÉTELE AZ 1995-2010 KÖZÖTT

MEGJELENT MAGYAR NYELVŰ CIKKEK ALAPJÁN 27

MAJOR VIKTÓRIA és TÓTH FERENC

SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő

INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELMI RENDSZEREK FENNTARTHATÓSÁGI ÉRTÉKELÉSE

DEXIPM MÓDSZERREL 28

MAJOROS MÁTÉ1,3

, MONOKI SZABOLCS2 ÉS KISS JÓZSEF

3

1Aranyszarvas Zrt., Tápiószentmárton

2Csincsefarm-96 Kft., Csincse

3SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő

II. NÖVÉNYKÓRTAN 29

ÁRPÁRÓL SZÁRMAZÓ PYRENOPHORA TERES IZOLÁTUMOK GENETIKAI VÁLTOZÉ-

KONYSÁGA 30

FICSOR ANITA1, TÓTH BEÁTA

2, BAKONYI JÓZSEF

3, KÓTAI ÉVA

2 ÉS

VARGA JÁNOS4

1Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság,

Szolnok 2Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged

3MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest

4Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Szeged

5

AZ ŐSZI BÚZA LEVÉLFOLTOSSÁGOT OKOZÓ KÓROKOZÓINAK JELENTŐSÉGE

MAGYARORSZÁGON 31 CSŐSZ LÁSZLÓNÉ

Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged

TEBUKONAZOL ÉS PROTIOKONAZOL HATÓANYAGOK TRANSZLOKÁCIÓJÁNAK ÉS

MENNYISÉGÉNEK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ FÚVÓKÁKKAL VÉGZETT PERMETE-

ZÉS ESETÉN 32

LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS, VARGA MÓNIKA,

SZABÓ-HEVÉR ÁGNES, KÓTAI CSABA ÉS MESTERHÁZY ÁKOS


A PLASMOPARA HALSTEDII PT.704 JELENLÉTÉNEK „IN VIVO” IGAZOLÁSA VÉSZTŐ

KÖRZETÉBEN 33 CSIKÁSZ TAMÁS, RUDOLF KINGA, MIHALOVICS MIKLÓS, PISZKER ZOLTÁN

ÉS TREITZ MÓNIKA

Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse

INDUKÁLT REZISZTENCIA VIZSGÁLATA NAPRAFORGÓ SZKLEROTÍNIÁS

BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN 34

ETTIG BALÁZS, ZSIROS BARBARA, BAGLYAS GELLÉRT, BÁN RITA ÉS

POSTA KATALIN, SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő

PEKTOLITIKUS ERWINIA FAJOK ÉS ALFAJOK HAZAI ELŐFORDULÁSA BURGONYA

NÖVÉNYMINTÁK LABORATÓRIUMI RUTINVIZSGÁLATI ADATAI ALAPJÁN 35 NÉMETH JÓZSEF, DÖMÖSNÉ N. Á. ÉS PERES SZ.

MgSzH Növény- Talaj és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Pécsi Bakteriológiai Laboratórium, Pécs

AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) SZISZTEMIKUS

TERJEDÉSÉÉRT BABON (PHASEOLUS VULGARIS L.) AZ RNS POLIMERÁZ EGYETLEN

AMINOSAVA FELELŐS 36 NEMES KATALIN

1,2, NÉMETH MÓNIKA

1, SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA

1, SALAMON

PÁL1 ÉS SALÁNKI KATALIN

1

1Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő


MAGYARORSZÁGRÓL SZÁRMAZÓ SZŐLŐ LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS 3 IZOLÁTU-

MOK (GRAPEVINE LEAFROLL-ASSOCIATED VIRUS 3, GLRAV-3) MOLEKULÁRIS

VIZSGÁLATA 37

CSEH ESZTER1, PALKOVICS LÁSZLÓ

2, APRÓ MELINDA

3, GÁBORJÁNYI RICHARD

3

ÉS TAKÁCS ANDRÁS PÉTER3

1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely



A GUIGNARDIA BIDWELLII ÁLTAL OKOZOTT FEKETEROTHADÁS MAGYAROR-

SZÁGI SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN 38

VÁCZY ZSUZSANNA1, VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN

1, SCHMIDT ÁGNES

2

ÉS KISS LEVENTE3

1KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger

2Heves Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger


6

A SZŐLŐ FÜRTSZERKEZETÉNEK ÉS SZÜRKEROTHADÁSSAL SZEMBENI FOGÉ-

KONYSÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA β-AMINOVAJSAV (BABA) KEZELÉSSEL 39

CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA1, KOCSIS MARIANNA

2 ÉS JAKAB GÁBOR

1,2

Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs 1Szőlészeti és Borászati Intézet, Pécs

2Biológiai Intézet, Pécs

AZ ALMATERMÉSŰEK BAKTÉRIUMOS TŰZELHALÁSA ELLENI ENDOGÉN VÉDEKE-

ZÉSI MECHANIZMUS VIZSGÁLATA 40

DALLMANN GÉZA1, DARULA ZSUZSANNA

2 ÉS DORGAI LÁSZLÓ

3


2MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Szeged

3Biocenter Kft Szeged

SZILVA HIMLŐ VÍRUS (PLUM POX VIRUS, PPV) FERTŐZÖTTSÉG FELMÉRÉSE A

MAGYAR-SZLOVÁK HATÁRMENTI RÉGIÓBAN 41

ALMÁSI ASZTÉRIA1, BALOTAI BOGLÁRKA

2, TÓBIÁS ISTVÁN

1, ÁDÁM JÁNOS

2

ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ2

1 MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

COLLETOTRICHUM ACUTATUM IZOLÁTUMOK MORFOLÓGIAI ÉS MOLEKULÁRIS

JELLEMZÉSE 42 TÓTH ANNAMÁRIA

1, SALAMON PÁL

2, PETRÓCZY MARIETTA

1,

HEGEDŰS MÁRIA1, ÁDÁM ATTILA

2, NAGYGYÖRGY EMESE

2,

ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ1



A NÖVÉNYI ÉS A GOMBA PARTITIVÍRUSOK KODONHASZNÁLATA ÉS EVOLÚCIÓS

EREDETE 43

ALBERT ZSOLT, SZEGŐ ANITA, HALÁSZ KRISZTIÁN, GALYASI ALEXANDRA,

LADÁNYI MÁRTA ÉS LUKÁCS NOÉMI


VÍRUSFERTŐZÉS SORÁN TÖRTÉNŐ GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA

N. BENTHAMIANA-BAN MICROARRAY HIBRIDIZÁCIÓVAL 44

VÁRALLYAY ÉVA ÉS HAVELDA ZOLTÁN

Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő

KERESZTVÉDETTSÉGI ÉS SZIMPTOMATOLÓGIAI VIZSGÁLATOK EGY VIGS

VEKTOR TOBACCO RATTLE VIRUS (TRV) KONSTRUKCIÓVAL 45

SALAMON PÁL


KÜLÖNBÖZŐ MAP KINÁZ ÚTVONALAK SZEREPE A FUSARIUM VERTICILLIOIDES

ANTIFUNGÁLIS ANYAGOKKAL SZEMBENI TOLERANCIÁJÁBAN 46

ÁDÁM ATTILA L., NAGYGYÖRGY EMESE D., KOHUT GÁBOR ÉS

HORNOK LÁSZLÓ

MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő

HÁROM FUSARIUM-FAJ ABIOTIKUS STRESSZOROKKAL ÉS FUNGICIDEKKEL

SZEMBENI TOLERANCIÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA 47

NAGYGYÖRGY EMESE D., HORNOK LÁSZLÓ ÉS ÁDÁM ATTILA L.


7

HAZAI BURGONYA S VÍRUS (POTATO VIRUS S, PVS) IZOLÁTUM KOMPLETT

GENOMJÁNAK MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA ÉS ROKONSÁGI VISZONYAINAK FEL-

TÉRKÉPEZÉSE 48

PÁJTLI ÉVA1, ZÁMBÓ ÁGNES

1, POLGÁR ZSOLT

2, WOLF ISTVÁN

2, CERNÁK

ISTVÁN2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ

1


2Pannon Egyetem, Agrártudományi Centrum, Burgonyakutatási Központ, Keszthely

A PARADICSOM BRONZFOLTOSSÁG VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS, TSWV)

REZISZTENCIA ÁTTÖRŐ TÖRZS ELSŐ MEGJELENÉSE PAPRIKÁBAN MAGYAROR-

SZÁGON 49

BESE GÁBOR1, KRIZBAI LÁSZLÓ

2 ÉS TAKÁCS ANDRÁS

3

1Csongrád Megyei Kormányhivatal NTI, KDO, Hódmezővásárhely

2MgSzH NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest


AZ OLAJTÖK – CUKKINI SÁRGA MOZAIK VÍRUS KAPCSOLATBAN EDDIG NEM

ISMERT REZISZTENCIA TÍPUS MEGJELENÉSE 50

TÓBIÁS ISTVÁN1 ÉS HUBERT KUHLMANN

2

1MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest

2MQB, Herrenberg, Németország

HAZAI FŰSZERPAPRIKA FAJTÁK BETEGSÉGELLENÁLLÓSÁGÁNAK FOKOZÁSA

SZELEKCIÓVAL 51 TIMÁR ZOLTÁN

1, ÁGOSTON BÉLA

2, PALOTÁS GABRIELLA

2, PALOTÁS GÁBOR

2,

CSILLÉRY GÁBOR3 ÉS SZARKA JÁNOS

4

1Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Kalocsa

2Univer Product Zrt., Kecskemét

3Budakert Kft., Budapest

4Primordium Kft., Budapest

A SZILVA AZ ERWINIA AMYLOVORA ÚJ GAZDANÖVÉNYE HAZÁNKBAN 52

VÉGH ANITA, NÉMETHY ZSUZSANNA, HAJAGOS LAURA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ


ERDÉLYBŐL SZÁRMAZÓ DIÓ EGYEDSZELEKCIÓK FOGÉKONYSÁGÁNAK MEG-

ÁLLAPÍTÁSA A XANTHOMONAS ARBORICOLA PV. JUGLANDIS BAKTÉRIUMMAL

SZEMBEN 53

BANDI ATTILA1,2

, HEVESI MÁRIA1, THIESZ REZSŐ

2 ÉS TÓTH MAGDOLNA

1


2Sapientia-EMTE, Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely, Románia

PHYTOPHTHORA FAJOK SZEREPE A FEKETEDIÓ PUSZTULÁSÁBAN 54

KOVÁCS JUDIT, LAKATOS FERENC ÉS SZABÓ ILONA

Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A COLLETOTRICHUM ACUTATUM ELSŐ MEGJELENÉSE HÚSOS SOM TERMÉ-

SÉN 55

CSÖMÖR ZSÓFIA, TÓTH ANNAMÁRIA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS

PALKOVICS LÁSZLÓ


8

A LEYLANDI CIPRUS HAJTÁS- ÉS ÁGELHALÁSÁNAK NÖVÉNYKÓRTANI

OKAI 56

NÉMETH NÓRA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ


A PLASMOPARA OBDUCENS HAZAI MEGJELENÉSE IMPATIENS WALLERIANA

NÖVÉNYEKEN 57

CSEJK GYÖNGYVÉR, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ


MONOTERPÉNEK HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATA ESCHERICHIA COLI MODELL

ORGANIZMUSON 58

MÓCZÁR ZSUZSANNA1 ÉS MARKÓ GÁBOR

1,2


2Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest

ILLÓOLAJOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A KAJSZI- ÉS ŐSZIBARACK

KÓROKOZÓI ELLEN 59

HOCHBAUM TAMÁS, ERDÉLYI ÉVA ÉS NAGY GÉZA


MENTAFÉLÉK FOGÉKONYSÁGA A RAMULARIA MENTHICOLA SACC.

KÓROKOZÓRA 60

HORVÁTH ALEXANDRA, SÓLYOM ADRIENN, LADÁNYI MÁRTA ÉS NAGY GÉZA

Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest

IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS 61

ÚJABB ADATOK A PANICUM MILIACEUM L. ALAKKÖRÉBE TARTOZÓ GYOMOSÍTÓ

ALFAJOK CSÍRÁZÁSBIOLÓGIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 62

MAGYAR LÁSZLÓ

Sumi Agro Hungary Kft., Budapest

A KÉSEI KÖLES (PANICUM DICHOTOMIFLORUM MICHX.) VEGYSZERES

GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA 63

HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA1 ÉS MAGYAR LÁSZLÓ

2

1Somogy Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Kaposvár

2Sumi Agro Hungary Kft., Budapest

A PANICUM RIPARIUM H. SCHOLZ MEGJELENÉSE, ELTERJEDÉSE

MAGYARORSZÁGON, ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK

VIZSGÁLATA 64

NAGY MARGIT1, NAGY LAJOS

2, KIRÁLY GERGELY

3 ÉS

SIMON ZOLTÁN

2

1Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény - és Talajvédelmi Igazgatóság,

Nyíregyháza 2Bayer CropScience, Budapest

3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

9

AGROTECHNIKAI ÉS ABIOTIKUS TÉNYEZŐK HATÁSA A MÁKVETÉSEK GYOMNÖ-

VÉNYZETÉRE 65

PINKE GYULA1, TÓTH KÁLMÁN

1, KARÁCSONY PÉTER

1, PÁL RÓBERT

2,

CZÚCZ BÁLINT3 ÉS BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN

3

1Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyar-

óvár 2Pécsi Tudomány Egyetem, TTK, Pécs

3MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót

A MÁK GYOMIRTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS TAPASZTALATAI 66

TÓTH KÁLMÁN1, KARÁCSONY PÉTER

1, PÁL RÓBERT

2 ÉS PINKE GYULA

1

1Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyar-

óvár 2Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs

A TRÁGYAKAZAL HŐMÉRSÉKLETÉNEK HATÁSA A KAKASLÁBFŰ (ECHINOCHLOA

CRUS-GALLI L.P.B.) KELÉSÉRE 67

GALAMBOS MÁRTA1 ÉS TIRCZKA IMRE

2

1Tarnamenti 2000 Zrt., Jászdózsa

2SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, KTI, Gödöllő

A SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) NÖVEKEDÉSI PARAMÉTE-

REI ÉS A CSÍRÁZÁSI MÉLYSÉG KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA 68

NAGY VIKTOR1 ÉS NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET

2

1 Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Tata,

2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely

AZ INTERSPECIFIKUS KOMPETÍCIÓ HATÁSA A NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS

ANNUUS) TERMÉSÉNEK MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PARAMÉTEREIRE 69

SALLAI ANDRÁS1, PÓSA BARNABÁS

1 HARCSA MARIETTA

1, VÁNYINÉ SZÉLES

ADRIENN2 ÉS PERCZE ATTILA

1

1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő

2 Debreceni Egyetem, Földhasznosítási- Műszaki és Területfejlesztési Intézet, Debrecen

GAZDASÁGI GYEPEK GYOMOSODÁSA A HASZNOSÍTÁSI GYAKORISÁG FÜGGVÉ-

NYÉBEN 70

HARCSA MARIETTA1, ZALAI MIHÁLY

2, SALLAI ANDRÁS

1 ÉS SZEMÁN LÁSZLÓ

1

1SZIE, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő

2SZIE, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő

AZ ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) TESZTNÖVÉNY

SZEREPE AZ ALLELOPÁTIA KUTATÁSOKBAN 71

KAZINCZI GABRIELLA1, MIKULÁS JÓZSEF

2, VÁRADI GYULA

2 ÉS BÉRES IMRE

3

1Kaposvári Egyetem ÁTK, Kaposvár

2BCE SZBI Kecskeméti Kutató Állomás, Kecskemét


MINTATEREK SZÁMÁNAK ÉS MÉRETÉNEK HATÁSA GYOMFELVÉTELEZÉS

PONTOSSÁGÁRA 72 ZALAI MIHÁLY, DORNER ZITA, KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ ÉS SZALAI MÁRK


10

FELHAGYOTT SZÁNTÓK GYOMOSODÁSÁNAK ÉS VISSZAGYEPESEDÉSÉNEK VIZS-

GÁLATA A KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK TERÜLETÉN 73

CZANKA GÁBOR 1,2

, ZALAI MIHÁLY2 ÉS DORNER ZITA

2

1Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas

2SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Növényvédelmi Intézet, Gödöllő

SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK GYOMFLÓRA-VIZSGÁLATA AZ ERDÉLYI MEZŐSÉ-

GEN 74

GÁL KATALIN ERZSÉBET ÉS PINKE GYULA

Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár

V. POSZTEREK 75

AZ AGÁVÉ TÜSKÉS PAJZSTETŰ OVATICOCCUS AGAVIUM (HOMOPTERA,

COCCOIDEA, PSEUDOCOCCIDAE) FELBUKKANÁSA MAGYARORSZÁGON. 76

FETYKÓ KINGA


ÚJABB ADATOK INVAZÍV PSEUDOCOCCIDAE (HOMOPTERA, COCCOIDEA) FAJOK

(PLANOCOCCUS CITRI, PL. FICUS ÉS PSEUDOCOCCUS COMSTOCKI) EURÓPAI

TERJEDÉSÉHEZ 77

FETYKÓ KINGA, KOZÁR FERENC, SZITA ÉVA, KONCZNÉ BENEDICTY

ZSUZSANNA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN


ÚJABB ADATOK ÖRÖKZÖLD NYITVATERMŐKÖN ÉLŐ RAGADOZÓ

ATKAFAJOKRÓL 78

HAJDÚ ZSUZSANNA, FERENCZ MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

A NÉGYFOLTOS FÉNYBOGÁR (GLISCHROCHILUS QUADRISIGNATUS SAY) EURÓPAI

ELTERJEDÉSE 79

KESZTHELYI SÁNDOR

Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár

ÚTSORFÁNAK ÜLTETETT KÍNAI DÍSZKÖRTE (PYRUS CALLERIANA DECAISNE, 1858)

ÍZELTLÁBÚ KÖZÖSSÉGE 80

MÉSZÁROS ILDIKÓ, HALTRICH ATTILA ÉS VARGA ÁKOS


A THRIPS ATRATUS ELŐFORDULÁSA HAJTATOTT PAPRIKÁN ÉS A HAJTATÓHÁZAK

KÖRNYEZETÉBEN 81

OROSZ SZILVIA

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai

Laboratórium, Budapest

FENOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK A NYUGATI LEVÉLLÁBÚ POLOSKA

(LEPTOGLOSSUS OCCIDENTALIS HEIDEMANN, 1910) MAGYARORSZÁGI

ÉLETMÓDJÁVAL KAPCSOLATBAN 82

PAPP VERONIKA1, BODOR JÁNOS

2, VARGA ÁKOS

1 ÉS HALTRICH ATTILA

1


2 Budapest

11

ÚJABB ADATOK A BADACSONYI BORVIDÉK RAGADOZÓ ATKAFAUNÁJÁNAK

ISMERETÉHEZ 83

TEMPFLI BALÁZS, VARGA MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

KUKORICABOGÁR ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGE

ENTOMOPATOGÉN BAKTÉRIUM ÉS GOMBA KÉSZÍTMÉNYEKKEL 84

BALOG EMESE1, BUI XUAN HUNG

1, KUTASI JÓZSEF

2, KOVÁCS RITA

2,

KÁRPÁTI ÉVA3, TAKÁCS KÁROLY

4, ERDÉLYI BALÁZS

4 ÉS TURÓCZI GYÖRGY

1


2BioFil Kft., Budapest

3Saniplant Kft., Budapest,

4Fermentia Kft, Budapest

ADATOK A FEHÉR FAGYÖNGY (VISCUM ALBUM LINNAEUS 1753) ÍZELTLÁBÚ

FAUNÁJÁHOZ A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS TÜKRÉBEN 85

VARGA ILDIKÓ1, KERESZTES BALÁZS

1, BALTAZÁS TIVADAR

2 ÉS

POCZAI PÉTER3


2Department of Planting Design and Maintenance, Faculty of Horticulture in Lednice, Mendel

University in Brno, Lednice na Moravě, Csehország 3Department of Biosciensis, University of Helsinki, Helsinki, Finnország

A KANYARGÓS SZILLEVÉLDARÁZS (APROCEROS LEUCOPODA)

2011-BEN ISMERT ELTERJEDÉSE ÉS KÁRTÉTELE MAGYARORSZÁGON 86

VÉTEK GÁBOR1, LOVAS MELINDA

1 ÉS CSÓKA GYÖRGY

2


2Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred

AZ ŐSZI LEVÉLMOLYOK (CHOREUTIS PARIANA CLERK 1759 ÉS CHOREUTIS

NEMORANA HÜBNER 1799) ELŐFORDULÁSA 87

BODOR JÁNOS1, BALÁZS KLÁRA

2 ÉS MIHÁLYI KRISZTINA

2

1Budapest

2MTA, Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet Budapest

A BURGONYÁN ELŐFORDULÓ CIXIIDAE FAJOK, MINT A STOLBUR FITOPLAZMA

(’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) POTENCIÁLIS VEKTORAI MONORIERDŐN 88

ÁCS ZOLTÁN1, EMBER IBOLYA

1, GERGELY LÁSZLÓ

2 ÉS KÖLBER MÁRIA

1

1Fitolab Növényi Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft, Budapest

2Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság,

Budapest

IMMUNIZÁLÁSRA HASZNÁLT CRYPHONECTRIA TÖRZSEKBEN ELŐFORDULÓ

DUPLASZÁLÚ RNS-EK KIMUTATÁSA IMMUNOBLOTTAL ÉS PCR-REAKCÓVAL 89

AUBER ANDOR1, PÓS VERONIKA

1, SZABÓ ILONA

2 ÉS LUKÁCS NOÉMI

1

1Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest

2Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A STOLBUR FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) GUMÓÁTVITE-LÉNEK

VIZSGÁLATA MAGAS KEMÉNYÍTŐ TARTALMÚ BURGONYA FAJTÁKNÁL 90

EMBER IBOLYA, TALABÉR CECILIA, ÁCS ZOLTÁN, NAGY ZITA ÉS

KÖLBER MÁRIA

Fitolab Növényi Károsító Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft., Budapest

12

GOMBAÖLŐ SZEREK TÖRPÉSÍTŐ HATÁSA CARYOPTERIS × CLANONENSIS 'GRAND

BLUE' NÖVÉNYEKEN 91

HARMATH JULIANNA¹, SCHMIDT GÁBOR1 ÉS DACZÓ LEVENTE

2

¹Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Budapest

EGYES ENZIMATIKUS ANTIOXIDÁNSOK AKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE KÜLÖNBÖZŐ

MÉRTÉKBEN FERTŐZŐ 'CANDIDATUS PHYTOPLASMA MALI' TÖRZSEKKEL MEG-

BETEGÍTETT DOHÁNYBAN 92

KISS EMESE1, BARNA BALÁZS

1, SÜLE SÁNDOR

1 ÉS ERICH SEEMÜLLER,

2


2Julius Kühn Institut, Dossenheim, Németország

CSERESZNYE LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS (CHERRY LEAF ROLL VIRUS, CLRV)

AZONOSÍTÁSA HÁRMASLEVELŰ ALÁSFÁRÓL (PTELEA TRIFOLIATA) ÉS A PB1

IZOLÁTUM MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE 93

KAJATI ISTVÁN ÉS KRIZBAI LÁSZLÓ

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi

Igazgatóság, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest

RAMULÁRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁG HAZAI ELŐFORDULÁSA ŐSZI ÉS TAVASZI

ÁRPÁN 2006-2010 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN 94

MANNINGER SÁNDORNÉ¹, FODOR JÓZSEF¹, MURÁNYI ISTVÁN²

¹MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest

²Fajtakísérleti Állomás, Kompolt

VIGS VEKTOROK ALKALMAZÁSÁNAK KORLÁTAI ENDOGÉN GÉNEK FUNKCIÓ-

JÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSAKOR 95

OLÁH ENIKŐ1,2

, HAVELDA ZOLTÁN1 ÉS VÁRALLYAY ÉVA

1


2SZIE, Mezőgazdasági Biotechnológus szak, Gödöllő

AZ ŐSZIRÓZSA SÁRGASÁG FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA ASTERIS’)

JÁRVÁNYOS FELLÉPÉSE A SALÁTATERMESZTÉSBEN, 2011-BEN 96

PÁJTLI ÉVA1, BALOTAI BOGLÁRKA

1, KISS EMESE

2, PALKOVICS LÁSZLÓ

1



EGY CMV MUTÁNSSAL FERTŐZÖTT NICOTIANA CLEVELANDII NÖVÉNY PROTEO-

MIKAI VIZSGÁLATA 97

PÓSA TÍMEA1, JUHÁSZ ANGÉLA

1, SALÁNKI KATALIN

2 ÉS BALÁZS ERVIN

1

1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet Martonvásár


GYOMKORLÁTOZÁSI KÍSÉRLETEK ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNYEKBEN, AZ

ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN 98

KOLTAY ANDRÁS1, CSIHA IMRE

2 ÉS RÁSÓ JÁNOS

2

1ERTI Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred

2ERTI Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály, Püspökladány

NÉVMUTATÓ 99

13

I. PLENÁRIS ÜLÉS

14

PESZTICIDEK ÉS PESZTICID-REZISZTENCIÁK

KISS LEVENTE

MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest

A herbicidekkel, fungicidekkel és inszekticidekkel szembeni rezisztencia régóta ismert

jelenség, amelyet az alkalmazott szerek hatékonyságának csökkenése, sőt, esetleg teljes hatástalansága

jelez a termelőknek. A jelenséget, amely különösen gyakori az egyetlen specifikus hatáshelyű

peszticidek esetében, általános megközelítésben nem célszerű sem túlértékelni, sem lebecsülni, mivel

az egyes hatóanyagcsoportokkal szembeni peszticid-rezisztencia mértéke nagyon eltérően alakul.

Az előadás egy-két kiragadott példán keresztül mutatja be a herbicidekkel, fungicidekkel és

inszekticidekkel szembeni rezisztencia kialakulásának okait, valamint ennek különböző sejt- és

molekuláris szintű mechanizmusait, majd egy hazai vizsgálatsorozatot ismertet, amely a

növénykórokozó gombák populációiban viszonylag gyorsan és gyakran kialakuló strobilurin (QoI-

fungicid) rezisztencia magyarországi helyzetének megismerésére irányult, szabadföldi kísérletek,

laboratóriumi biotesztek és DNS-szintű vizsgálatok alapján.

Az eredmények alapján felmerül egy olyan hazai monitoring-rendszer felállításának és

működtetésének szükségessége, amely folyamatosan nyomon követi a Magyarországon forgalmazott

legfontosabb peszticidekkel szembeni rezisztencia helyzetét a legjelentősebb gyomnövényfajok,

kártevő rovarfajok és növénykórokozó gomba- és egyéb fajok populációiban.

Az előadásban bemutatott projektet az „LHNV2008” azonosítójú NFÜ-projekt támogatta.

15

A VM ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY FELHÍVÁSA A ZÁRLATI

KÁROSÍTÓK AZONOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG

TELJESÍTÉSÉRE

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény alapján a

termelő, illetve a földhasználó köteles a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókat

elpusztítani, azok behurcolását, meghonosodását, terjedését megakadályozni és a zárlati károsítók

okozta fertőzést vagy annak gyanúját haladéktalanul az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek

bejelenteni. A törvény tekintetében a növényeket kutatási célra felhasználó személyek is termelőnek

minősülnek, hiszen a meglehetősen tág törvényi definíció szerint termelő az, aki növényt termeszt,

növényt, növényi terméket hasznosít (beleértve a legeltetést is), feldolgoz, forgalomba hoz, tárol,

szállít vagy felhasznál. A törvény hatálya kiterjed mindazon természetes személyre, jogi személyre és

jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetre, aki (amely) az élelmiszerlánc szereplője.

Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti termelés növényvédelmi biztonsága

érdekében előírt kötelezettségek már a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvénnyel és az azt

megelőző jogszabályokkal is előírásra kerültek, sajnálatos módon még ma is visszatérő problémát

jelent az oktató és kutató munkát végző szakemberek és intézményeik esetében, hogy a hazánkban

nem honos, új zárlati károsítók azonosítása esetén fennálló bejelentési kötelezettség teljesítéséről

megfeledkeznek.

Az ilyen esetekről a növényvédelmi hatóság legtöbbször csak áttételesen, a növényvédelmi

szaklapokba küldött tudományos közleményekből, illetve szakmai rendezvényekre beküldött

előadásokból vagy már leközölt publikációs szakanyagokból értesül, utólag.

A bejelentések elmulasztói akaratuk ellenére is akadályozzák az eredményes mentesítés

lehetőségét, ugyanis a zárlati károsítók felszámolására és járványos elterjedésük megelőzésére

irányuló hatósági intézkedéseket az ilyen esetekben csak jelentős késedelemmel lehet megtenni. A

fentieken túl sérül hazánk nemzetközi szerződésekben vállalt bejelentési kötelezettsége is, mivel az

illetékes szerveknek az új károsítók előfordulásáról, illetve esetleges előfordulásuk gyanújáról azonnal

jelentést kell tenni az Európai Bizottság, a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (IPPC), illetve az

Európai és Földközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) Titkársága felé.

A magyar növény- és talajvédelmi szervezet szakmai elismertségét rontja, ha ezek a

szervezetek a hivatalos értesítés helyett a növényvédelmi szaklapok hasábjairól értesülnek hazánk

károsító helyzetének alakulásáról.

A törvény rendelkezései alapján a zárlati károsítóval való fertőzés bejelentésére vonatkozó

kötelezettségüket megszegő személyekkel szemben az eljáró hatóságnak növényvédelmi bírságot kell

kiszabni. Az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és

mértékéről szóló 194/2008. (VII. 31.) Korm. rendelet alapján a bírság legkisebb mértéke 15 000 Ft.

Tekintettel arra, hogy a bejelentés elmulasztásával egyidejűleg a zárlati károsítók terjedését elősegítő

magatartás is megvalósulhat, a bírság összege 500 000 – 10 000 000 Ft-ot is elérhet.

Új zárlati károsítók esetleges megjelenése esetén alapvető nemzetgazdasági érdek, hogy a

szükséges intézkedések azonnal, illetve a lehető leggyorsabban megtörténhessenek.

A növény- és talajvédelmi hatóság ezért kéri a növényvédelmi kutatást és oktatást végző

szakemberek együttműködését a zárlati és a Magyarországon nem honos, új károsítók felderítésében.

A növényvédelem különböző területein dolgozó szakemberek tudatos közreműködésével és együttes

összefogásával a rendelkezésre álló erőforrásokat jelentősen megsokszorozva, sokkal gyorsabban és

hatékonyabban léphetünk fel az új, Magyarországon nem honos zárlati károsítók ellen.

16

II. AGROZOOLÓGIA

17

Agrozoológia

A BÁNÁTTÓL A FELVIDÉKIG, IN MEMORIAM LIPTHAY BÉLA (1892-1974)

BOZSIK ANDRÁS

Gödöllő

Lipthay Béla lepkész, rovarász, ősbotanikus, muzeológus, mezőgazda, huszár főhadnagy és

életeket mentő, hívő katolikus, a történelmi kisfaludi és lubellei Lipthay család sarja hosszú utat járt

be, amíg megérkezett a bánáti Lovrinból, a szülőfalujából Szécsénybe ősei földjére.

Élete egybeesett Magyarország széthullásával, s a magyar társadalmat, kultúrát, szellemet ért

legsúlyosabb megpróbáltatásokkal. Mint a magyar arisztokrácia tagját ezek a változások

hatványozottan érték, sőt a létére törtek. Az ősök vagyonát elsodorták a világháborúk viharai,

lefoglalták az új idők trükkös eszméinek haszonbérlői és megdézsmálták az élelmes ügyeskedők, de az

emberi tartás, az öntudat, a neveltetés előnyei s a hozzájuk társult tehetség, szorgalom, találékonyság

és a hit menedéke megmaradt. Mindez lehetővé tette számára a túlélést, a mindennapi szorgos

alkotómunkát, amivel elnyerte a körülötte élők szeretetét, megbecsülését és tiszteletét.

Ha emlékét megőrizzük, felelevenítjük sokoldalú, önzetlen, a magyarságért és az országért tett

fáradozásait, s ezzel hozzájárulhatunk egy jobb, igaz világ megteremtéséhez.

Lipthay Béla elsősorban lepkész volt, s „csak a magyarországi fajokkal foglalkozott”. Gyűjtéseinek

színhelye először szülőföldje, a Bánát, a Déli-Kárpátok területe, majd 1944. után Nógrád megye

(Szécsény, Balassagyarmat, Nógrádszakál, Ipolytarnóc, Rimóc, Ludányhalászi stb.). A gyűjtött fajok

főleg nagylepkék, de a molyokat sem hanyagolta el. Élete során egy 60000 egyedből álló gyűjteményt

állított össze és gondozott haláláig. Ennek a gyűjteménynek a nagy része jelenleg a

Természettudományi Múzeum Állattárában Budapesten található. Több a faunára új fajt talált, mint pl.

a Cupido osiris (Meigen, 1829), és leírt egy új fajt is (Chamaesphecia sevenari Lipthay, 1961), amely

később a Chamaesphecia nigrifrons (Le Cerf, 1911) szinonimájának bizonyult. Kapcsolatban állt

korának legnevesebb gyűjtőivel és szakembereivel. Az I. világháború után a temesvári Kőnig

Frigyessel, a székelyföldi Diószeghy Lászlóval, Teleki Jenővel, Norman D. Riley-vel a londoni British

Museum igazgatójával, a Royal Entomological Society titkárával, Brisbane C. S. Warren-nel a Royal

Entomological Society tagjával, Lionel W. Rothschild-dal a legnagyobb magángyűjtővel és számos

kiváló lepkésszel. A II. világháború után a hazai rovarászok és lepkészek is jól ismerték: barátja volt a

neves lepkésznek, Kovács Lajosnak és Kaszab Zoltánnak, a kiváló bogarásznak, és kapcsolatot tartott

olyan neves hazai zoológusokkal, rovarászokkal, mint Éhik Gyula, Gozmány László, Issekutz László,

Bezsilla László, Móczár László.

A lepkék mellett gyűjtött hártyásszárnyúakat, kétszárnyúakat és cincéreket is, amelyek

megtalálhatók hazai és külföldi gyűjteményekben (pl. a British Museum-ban, a Székely Nemzeti

Múzeumban).

Figyelme kiterjedt a növényvédelmi állattanra is, nem hiába gazdálkodott sokáig.

Balassagyarmaton csodálatos, színes, kézzel rajzolt és festett növényvédelmi állattani posztereket

készített és kiállításokat szervezett pl. az ipari növények kártevőiről.

18

Agrozoológia

A BORSÓTRIPSZ (KAKOTHRIPS PISIVORUS, WESTWOOD) GAZDANÖVÉNYKÖRE,

NEMZEDÉKSZÁMA

JENSER GÁBOR, ALMÁSI ASZTÉRIA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN


A szakmai köztudatban Westwood 1880-ban megjelent közleménye alapján a borsótripsz

elsődleges tápnövénye a borsó. Ezen kívül még több más pillangósvirágú növény virágaiban is

előfordul. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Kártétele vetésforgó betartásával megelőzhető,

legalábbis mérsékelhető.

Négy éven keresztül mintegy 30 pillangósvirágú faj virágaiban élő Thysanoptera fajok

előfordulásának mértékét vizsgálva az alábbiakat állapítottuk meg:

A borsótripsz (K. pisivorus) lárvái a gumós lednek (Lathyrus tuberosus) virágaiban

rendszeresen, több bükköny faj (Vicia spp.) és a tarka koronafürt (Coronilla varia)

virágaiban nagy gyakorisággal fordulnak elő. A vizsgálat éveiben borsón a borsótripsz

kártétele nem fordult elő. Ausztriai és lengyelországi vizsgálatok alkalmával egyedeit borsó

állományokban ugyancsak nem találták meg.

A borsótripsz növényi pollennel táplálkozó faj, egyedei olyan növények virágaiban

fejlődhetnek zavartalanul, amelyek virágzása több hónapon keresztül is tart. A június

elejétől rendszerint augusztus végéig virágzó gumós lednek virágaiban, a nyári hónapokban

folyamatosan jelen van. Ezen a növényen évente kettő, esetleg három nemzedéke fejlődik

ki.

A borsó virága kedvező feltételeket biztosít a tojásrakásra, de miután ennek virágzása csak

8 – 10 napig tart, az egyébként pollenfogyasztó lárvák táplálkozásukat kénytelenek a fiatal

hüvelyen folytatni, azokon esetenként jelentős károkat okozva. A borsón évente csak egy

nemzedéke fejlődhet ki.

Felmerült annak gyanúja, hogy a gumós ledneken élő kétnemzedékes és a borsón élő

egynemzedékes populáció egyedei különböző fajhoz tartoznak. Ennek eldöntése érdekében végeztünk

molekuláris vizsgálatokat. Borsótripsz különböző élőhelyekről, borsóról, ill. gumós lednekről gyűjtött

egyedeiből kivont DNS-ének adott szakaszát hasonlítottuk össze. A riboszomális RNS sejtmagban

kódolt DNS-ének ITS2 régiója molekuláris markerezésre általánosan elterjedt. Korábbi

kísérleteinkben az ITS2 régió nukleotid szekvenciájának eltérései alapján el tudtuk különíteni a Thrips

tabaci különböző gazdanövényről (hagyma, káposzta, dohány) származó populációinak egyedeit. A

borsóról, ill. gumós lednekről származó borsótripsz egyedek esetében ebben a régióban a bázissorend

100%-os azonosságot mutatott, ami alátámasztotta fenti megállapításainkat, és bizonyította, hogy a két

tápnövényfajon előforduló egyedek ugyanazon fajhoz tartoznak.

19

Agrozoológia

A DÉL-AMERIKAI PARADICSOMMOLY (TUTA ABSOLUTA) IMÁGÓK REPÜLÉSI

AKTIVITÁSA NÖVÉNYHÁZBAN

SIPOS KITTI, FARKAS PÉTER, PÁSZTOR BETTINA, VÉTEK GÁBOR ÉS PÉNZES BÉLA


A dél-amerikai paradicsommoly első spanyolországi észlelését követően 3 év leforgása alatt Európa

valamennyi paradicsomhajtatással foglalkozó országában megjelent. A kártevő gyors elterjedését az

áruházláncokba szállított nagymennyiségű paradicsomtermésen és a göngyölegen jelen lévő lárvák és

bábok okozták. Cseregöngyöleggel a kártevő eljutott a hazai paradicsomtermesztő kertészeti

üzemekbe, és már 2010-ben több üzemben jelentős károkat okozott. Tekintettel a faj, hasonlóan a

Gelechiidae családba tartozó hazai kártevőkhöz, esti, éjszakai aktivitást mutat, kézenfekvő ötletnek

tűnt, a fénycsapdák üzemeltetése rajzásmegfigyelésre és egyben a populáció gyérítésére.

Vizsgálatainkat 2011-ben nagylégterű növényházakban végeztük, ahol intenzív, talajnélküli

paradicsomtermesztés folyt. A dél-amerikai paradicsommoly aktivitásának vizsgálatára automata

szexferomonnal csalizott rovarcsapdát és saját készítésű fénycsapdákat használtunk. Mindkét típusú

csapdát az aljzattól 30 cm magasan helyeztük el. Az április elejétől szeptember elejéig üzemeltett

automata rovarcsapda a ragacsos lapra ragad hímekről óránként felvételeket készített, amelyeket a

memóriájában elmentett. A ragacsos lapok fogóképességének megőrzésére a lapokat hetente kétszer

cseréltük. A fénycsapdákat a Tuta absoluta által erősen károsított paradicsom állományban, a nyári

időszakban három alkalommal vizsgáltuk. Az első alkalommal egy teljes napon (24 órán) át óránkénti

ürítéssel végeztük a csapdázást, majd a következő két alkalommal a kora esti óráktól délelőttig tartó,

szintén óránkénti csapdaürítéssel állapítottuk meg az imágók csapdára repülését. Az óránként a

fényforrás alatti vizes tálcsapdába repült, majd leszűrt állatokat alkoholban tároltuk, majd genitália

vizsgálattal nemek szerint szétválogattuk. A fényforrásul különböző színű, fényerejű, normál és

energiatakarékos izzókat használtunk. A fénycsapdás gyűjtéssel párhuzamosan a hímek csapdázására a

növényállományban a Koppert cég által forgalmazott szexferomon kapszulákat 20x20cm-es

ragacslapokon helyeztünk ki, amelyek fogását, hasonlóan a fénycsapdákéhoz óránként rögzítettük.

A fénycsapdázással végzett vizsgálatok során megállapítottuk, hogy valamennyi fénycsapda jelentős

számú hímet és nőstényt fogott. A fényforrások szürkülettől kezdődően a reggeli órákig csalogatták a

lepkéket. A csapdázott egyedek nemek szerinti megoszlását a fényforrás milyensége befolyásolta. A

fényre általában a nőstények nagyobb számban repültek. A legtöbb hímet csalogató fényforrással

üzemeltetett csapdákban sem haladta meg a hímek aránya a 43%-ot.

A szexferomon csapdák fogásai alapján a hímek kizárólag a kora reggeli órákban (5-7 óra) mutatnak

aktivitást.

A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok

támogatásával végeztük.

20

Agrozoológia

A SZINTETIKUS TÁPLÁLKOZÁSI CSALÉTEK FONTOSSÁGA GYÜMÖLCS-KÁROSÍTÓ

FÚRÓLEGYEK (RHAGOLETIS SPP.) CSAPDÁZÁSÁBAN

VOIGT ERZSÉBET1, MILORAD SUBIC

2, BOZENA BARIC

3, IVANA PAJAC

3 ÉS TÓTH

MIKLÓS4

1Állami Gyümölcs-és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Budapest

2HPK, Cakovec, Horvátország

3Zagreb University, Faculty of Agriculture, Zagreb, Horvátország


A gyümölcstermesztésben különleges jelentőséggel bíró három gyümölcslégy faj, az európai

cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi L.), az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata Loew.)

és a dió buroklégy (Rhagoletis completa Cresson) hatékony csapdájának kifejlesztésekor figyelemmel

kell lenni arra a természetes környezetre, amelyben ezek a fajok élnek. Így a színcsapdák csalogató

hatását fokozni kell olyan vegyületek hozzáadásával, amelyek táplálkozási attraktánsként növelhetik

azok fogóképességét. Ezek a vegyületek azt jelzik az imágók számára, hogy a közelben számukra

tápanyagforrás van. Az ammónia a bomló fehérjék jellegzetes vegyülete, az ecetsav pedig

szénhidrátok, ill. cukoralkoholok bomlásakor keletkezik.

Mindkét vegyületről, különösen az európai cseresznyelégy és a dió buroklégy esetében, számos kutató

közli, hogy fokozza a fogásokat.

Hasonló eredményeket kaptunk mi is korábbi kísérleteinkben a R. cerasi esetében. Az általunk

fejlesztett csalétek ammónium karbonátot és ammónium acetátot tartalmaz, vagyis a csalétekből mind

az ammónia, mint az ecetsav felszabadul. A vizsgálatokat tovább folytattuk, amikor a R. cingulata

megjelent hazánkban (2006). A dió buroklégy a szomszédos országok közül Horvátországban,

Szlovéniában, Ausztriában már jelen van, így az eredményes csapdázás alapfeltételét (a megfelelő

csapdatípust) kívántuk meghatározni horvát kollegák segítségével.

A vizsgálatokban kapott eredményeket az 1. sz. ábra mutatja, a táplálkozási attraktánssal ellátott

zöldessárga színcsapdák fogásai mindig nagyobb egyedszámúak voltak, mint az attraktáns nélküliekéi.

Magyarország számára központi fontosságú kérdés, hogy a R. cingulata-t ill. a R. completa-t minél

korábban észleljük, elterjedésüket megfelelő módon tanulmányozhassuk, mivel mindkét faj az EU

Annex A1-es listán zárlati kártevő.

1. ábra: Rhagoletis fajok fogásainak eloszlása szintetikus táplálkozási csalétket tartalmazó, ill.

anélküli csapdákban. (R. cingulata és R. cerasi: Agárd, 2007; R. completa: Medimurje, Horváto.,

2011).

A kutatást részben az K81494 sz. OTKA pályázat támogatásával végeztük.

21

Agrozoológia

CINCÉR FAJOK KÉMIAI ÖKOLÓGIÁJA: MIT TUDUNK ÉS MIT SZERETNÉNK TUDNI?

IMREI ZOLTÁN ÉS TÓTH MIKLÓS


A cincérek (Cerambycidae) a legnépesebb rovarcsaládok egyike. A gyakran nagyméretű és

színes fajokat felsorakoztató bogárcsoport leginkább a rejtett életmódú lárváival, így a nehezen

elhárítható kártételével és vektortevékenységével bír növényvédelmi jelentőséggel, régóta ismert és

újabban behurcolt kártevő fajok tekintetében egyaránt.

Világszerte csak néhány, hangsúlyos kártevő cincérfaj esetében végeztek alapos viselkedési

vizsgálatokat, ahol többnyire összetett kommunikációs stratégia rajzolódott ki. Egyes fajoknál a

hímek, míg másutt a nőstények termelnek távhatású feromont, amelyek az ellentétes ivart vagy éppen

mindkét ivart csalogatják. Más fajok esetében nem sikerült bizonyítékkal szolgálni a távhatású, fajon

belüli kémiai kommunikációra, és a szerzők a tápnövényhez kapcsolható illatanyagokban látják az

eszközt a fajtársak egymásratalálására. Egyes előrehaladottabb csapdázási kísérletekben a szintetikus

feromonkomponensek és a tápnövény illatanyagok kombinációja biztosít megfelelő erősségű csalétket

a csapdázáshoz.

Az egyedek találkozását követően a párzást gyakran segítik kevésbé illékony, kontakt hatású

feromonok, de a vizuális ingereknek – így a színnek és a testméretnek – is bizonyítottan hatása van a

párzás sikerére.

A gyakorlati alkalmazás lehetőségei: az észlelést illetve rajzáskövetést célzó csapdázáson

túlmutatóan a kémiai ökológiai ismeretek elősegíthetik a vektortevékenység felderítését, a

gyomfajokon élő, biológiai védekezésben alkalmazható cincérek a gazda környezetébe csalogathatóak,

vagy éppen illatok alapján eldönthető lehet, hogy mely védett faj lárva vagy imágó egyedei vannak

egy fertőzött fatörzsben. A felhasználás lehetőségei szélesek, ám a megvalósításuk a mély biológiai

ismeretek mellett sok-sok fantáziát igényel…

Itthon egyelőre egy mezőgazdasági kártevő faj (lucernacincér - Plagionotus floralis) esetében

érhető el a vizuális és a tápnövényből származó kémiai ingerek lemásolásával fejlesztett csapda.

Biztató kezdeti eredményeket hozott más cincérfajokon a megkezdett, feromonok szabadföldi,

sorozatos kipróbálásával végzett legutóbbi vizsgálatunk is. A következő években az ilyen irányú

kutatásaink intenzitásának jelentős növelését tervezzük.

22

Agrozoológia

BIZONYÍTÉK A KÖRTE-ÉSZTER [ETIL-(E,Z)-2,4-DEKADIENOÁT] ÉRZÉKSZERVI

SZINTEN VALÓ FELFOGÁSÁRA A KÖRTE-ÉSZTERES CSALÉTKEK ÁLTAL

CSALOGATOTT LEPKEFAJOKNÁL

JÓSVAI JÚLIA KATALIN ÉS TÓTH MIKLÓS


Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, az almamoly (Cydia pomonella) nőstények

csalogatására kifejlesztett, körte-észter (etil-(E,Z)-2,4-dekadienoát) és ecetsav keverékét tartalmazó

csalétek a magyarországi kísérletekben az almamolyon kívül más fajokat is csalogatott. Ezek a szintén

sodrómolyok (Tortricidae) közé tartozó rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana) és a szitkárfélék

(Sesiidae) családjába tartozó almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) voltak. Mindkét faj jól ismert

kártevője az almának és más gyümölcsöknek, mellyel valószínűleg magyarázható az érett

tápnövényben is jelen lévő körte-észter csalogató hatása.

Ám a kétkomponensű csapdák más, eddig nem

említett, nem kártevő fajokat is fogtak, melyek

életmódja nem köthető össze a gyümölcsösökkel.

Ezek közül az egyik a szemeslepkék (Satyridae)

közé tartozó fehéröves szénalepke (Coenonympha

arcania) volt, amely erdők mentén, tisztásokon fordul

elő. Az eredményünket még érdekesebbé teszi, hogy a

csapdák egy másik nappali lepkét is, az erdei

szemeslepke (Pararge aegeria) egyedeit is fogták, ám itt

a vonzó komponens csupán az ecetsav volt.

Hogy további bizonyítékot szerezzünk arra,

hogy a körte-észter tényleges szerepet játszik-e a fajok

kémiai kommunikációjában, jelen munkánkban

megvizsgáltuk, hogy a vegyület elektroantennográfiásan

(EAG) választ vált-e ki e fajok csápjaiból (tehát

érzékszervi szinten érzékelik-e a vegyületet).

Eddig három fajnál, a rügysodró tükrösmolynál,

az almafaszitkárnál és a fehéröves szénalepkénél tudtuk

elvégezni a vizsgálatokat, és sikerült kimutatnunk, hogy

a körte-észter a nagy választ kiváltó vegyületek között

van, tehát a körte-észter felfogására érzékeny receptorok

nagy számban vannak jelen a csápokon. Az almamoly és

a rügysodró tükrösmoly esetében már mások kimutatták,

hogy a körte-észter a nagy EAG választ kiváltó

vegyületek között volt.

A kutatást részben a K81494 sz. OTKA pályázat támogatásával végeztük.

Ábra: Az almafaszitkár EAG

csápválaszai a körte-észterre, és

más vizsgált vegyületekre. Az azonos

betűvel jelölt átlagok egy

diagrammon belül nem különböznek

egymásól szignifikánsan a P=5%-os

szinten (ANOVA, Games-Howell)

23

Agrozoológia

A FEKETE FAHANGYA (LASIUS NIGER (L.) ETETÉSE CUKOROLDATTAL – A SZÜRKE

ALMALEVÉLTETŰ (DYSAPHIS PLANTAGINEA PASSERINI) ELLENI BIOLÓGIAI

VÉDEKEZÉS ÚJ LEHETŐSÉGE?

NAGY CSABA1,2

, MARKÓ VIKTOR3 ÉS JERRY V. CROSS

1

1East Malling Research, East Malling, Kent, Nagy-Britannia

2Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Budapest


A szürke almalevéltetű (Dysaphis plantaginea Passerini) az európai almaültetvények egyik

legfontosabb kártevője. A faj telepeit rendszeresen gondozzák a fekete fahangya (Lasius niger (L.)

dolgozói. A kapcsolat mutualisztikus, melyben a levéltetvek szénhidrátokban gazdag mézharmatot

biztosítanak a hangyáknak, amelyért cserébe a hangyák tisztán tartják és védik a levéltetűtelepeket az

afidofág predátorok ellen. Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a hangyák fizikai kizárása a fákról

jelentősen csökkentheti a levéltetű populációk méretét, viszont a kizárás egyben zavarhatja egyes

afidofág predátorok, főként a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia L.) aktivitását. Számos

ültetvényben a módszer gyakorlati kivitelezése is nehézségekbe ütközhet. Délkelet-Angliában 2011-

ben végzett vizsgálataink során azt teszteltük, hogy az almafák tövébe kihelyezett szacharóz-oldat

képes-e hatékonyan távol tartani a hangyákat a levéltetű-telepektől, és így a fizikai kizáráshoz hasonló,

vagy annál esetleg jobb eredményt elérni a szürke almalevéltetű elleni biológiai védekezésben.

Vizsgálatainkat az East Malling Research egyik biológiai almaültetvényében, Bramley és Queen Cox

fajtákon végeztük.

A cukorral kezelt fák tövéhez 0,5 liter szacharóz oldatot helyeztünk el az erre a célra kialakított

etetőkben. Pozitív kontrollként a már ismert fizikai kizárást alkalmaztuk a fatörzs alsó harmadában

elhelyezett, nem száradó rovarragasztóval bekent szigetelőszalag-gyűrűk segítségével, míg a negatív

kontrollként használt fákat kezelés nélkül hagytuk. Mindkét kezelést április közepén alkalmaztuk. A

fákon a levéltetű telepeket megjelöltük és azokon a levéltetveket, hangyákat és afidofág predátorokat a

mintavételek során rendszeresen leszámoltuk.

A fizikai kizárás teljesen megakadályozta a hangyák feljutását a fákra. A cukoretetők kihelyezése

szintén drasztikusan lecsökkentette a levéltetveket látogató hangyák számát. A fák jelentős részéről

teljesen eltűntek a hangyák, míg más fák esetében bár nem tűntek el teljesen, viszont számuk

jelentősen redukálódott, és az eredetileg a levéltetűtelepeken tanúsított agresszív viselkedésük is

lecsökkent. Ezzel szemben a kezeletlen kontroll fák nagy részén a hangyák száma jóval nagyobb volt,

és agresszív viselkedésük az egészen nagy levéltetű telepek kialakulásáig megmaradt.

Mind a kizárás, mind az etetés hatására lecsökkent a levéltetvek hangyák általi védelme, aminek

eredményeként az afidofág predátorok a kontrollhoz képest jelentősen visszavetették a levéltetű

populációk növekedését, különösen a kora tavaszi kritikus időszakban. A kizárásos és az etetéses

kezelések között a levéltetvek számában nem tapasztaltunk különbséget.

A módszer gyakorlati alkalmazhatóságának kidolgozása folyamatban van.

Vizsgálatainkat a UK Defra Hort LINK, a HDC, és az EMT támogatta.

24

Agrozoológia

A SZŐLŐTRIPSZ (DREPANOTHRIPS REUTERI UZEL) KÁRTÉTELÉT BEFOLYÁSOLÓ

TÉNYEZŐK

JENSER GÁBOR1, KNEIP ANTAL

2 ÉS VUKOVICS LÁSZLÓ

3


2Tokaj - Oremus Kft. Tolcsva

3VitiCOOP kft., Balatonboglár

A szőlőtripsz a rügyfakadást követően a fiatal hajtásokat sok esetben „meglepetés” szerűen, jelentős

mértékben károsíthatja. A védekezés mikéntjének megválasztásában nehézséget okoz, hogy a

szőlőtripsz és a szőlőlevélatka által okozott kárkép nehezen különíthető el, és ez több esetben a

helytelen növényvédő szer alkalmazásához vezet.

A várható kártételének megítélése érdekében vizsgáltuk, gazdanövényeinek körét, telésének helyét,

valamint, hogy mikor és milyen mértékben telepedhet be a szőlőültetvényekbe. A jelenleg

rendelkezésünkre álló adataink szerint:

- a nőstények és hímek nagy egyedszámban repülhetnek be szőlőültetvényekbe a vegetációs időszak

teljes egészében, de a viszonylag nagy felületű levélzeten a megfigyelési küszöbérték alatt maradnak,

- populációi gyakoriak mogyorón, egyes példányai különböző fás-szárú növényeken is

előfordulhatnak

- a rügyfakadást követően részben a fás részek kéregrepedéseiben áttelelt nőstények táplálkoznak a

fiatal hajtások levelein,

- számolni kell a közeli erdős területekről betelepülő egyedek kártételével.

A kártétel mértékét határozottan befolyásolja a hajtás növekedésének a fajtától és az időjárási

viszonyoktól függően változó mértéke.

A védekezés szükségessége a rügyfakadás idején fluoreszcens színcsapdával végzett megfigyeléssel, a

fakadó hajtások levelein megjelenő egyedek számának megállapításával ítélhető meg.

25

Agrozoológia

A KAOLIN KEZELÉSEK HATÁSA EGY ÖKOLÓGIAI ALMAÜLTETVÉNY ATKA

FAUNÁJÁRA

SIPOS PÉTER1, SZABÓ ÁRPÁD

2 ÉS

MARKÓ VIKTOR

2



A kaolin tiszta agyag, túlnyomórészt a kaolinit nevű agyagásványokból áll, amely egy víztartalmú

alumínium-szilikát. A finomított, apró szemcseméretű kaolin a növények felületén filmszerű

védőréteget alkot. Amellett, hogy a fotoszintézishez szükséges fénysugarakat átengedi, védi a

növényeket a hő stressz okozta kártól. Emberekre olyannyira veszélytelen, hogy az élelmiszeripar is

alkalmazza, mint adalékanyag E559-es kóddal.

A kaolin növényvédelmi alkalmazására először 1996-ban került sor az Egyesült Államok területén, bár

az inert porok hatásait már a 1930-as években is vizsgálták. A technológia finomításának és a kedvező

eredményeknek hatására 2000-től már önálló márkanévvel rendelkező, ökológiai ültetvényekben is

használható készítmény, Surround WP elnevezéssel.

A kaolin részecske film technológia hatását számos kultúrában vizsgálták. Bizonyított tény, hogy

hatékony védelmet nyújt a levélbolhák, a kabócák, a levéltetvek, a poloskák, valamint a bogarak, a

lepkék hernyói és a legyek kártevő fajaival szemben.

Számos előnyös tulajdonsága mellett megfigyelték, hogy bizonyos kártevő fajok, például a

a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) egyedszáma megnőtt a kaolin kezelés hatására.

Ráadásul egyes hasznos szervezetekre, így például a ragadozó atkák egyedszámára is a kezelések

negatívan hatottak.

Saját megfigyeléseinket Újfehértón (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) egy ökológiai almaültetvényben

végeztük, három éven keresztül 2009-től 2011-ig. A 2000-ben telepített ültetvényben a két vizsgált

fajtából (Florina, Prima) három-három, egyenként 250 fából álló parcellát különítettünk el. Fajtánként

egy parcellát évente 10-szer (Provokációs), egy parcellát évente 6-szor, az almamoly és az almailonca

rajzásához igazítva (Molyos) kezeltünk kaolinnal, ezeket hasonlítottuk össze a kezeletlen kontroll

parcellákkal. Az ültetvényben semmilyen más kezelést nem végeztek. Minden egyes évben májustól

októberig havonta parcellánként 10 különböző fáról hét levelet szedtünk le, melyeket mikroszkóp alatt

vizsgáltunk meg. A fonákon található atkákat megszámoltuk, a Phytoseiidae családba tartozó ragadozó

atkákat kipreparáltuk, melyeket Dr. Szabó Árpád határozott meg.

Eredményeink alapján a kaolinos kezelések drasztikusan csökkentették mind a Stigmaeidae családba

tartozó Zetzellia mali, mind a Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkák egyedszámát, bár az egyes

fajok toleranciája között jelentős különbségek voltak. A fitofág fajok közül az almástermésűek

levélatkájának (Aculus schlechtendali) egyedszáma csökkent, azonban a kétfoltos takácsatka

(Tetranychus urticae) éppen a kezelt parcellákban fordult elő nagyobb egyedsűrűségben. A poratkák

(Tydaeidae) egyedszámának alakulása nem követett világos tendenciát.

A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 pályázat támogatásával végeztük.

26

Agrozoológia

ÚJABB ADATOK A POSZMÉHEKET VONZÓ SZÁNTÓFÖLD-SZEGÉLYEK

TELEPÍTÉSÉRE ÉS DIVERZITÁSNÖVELŐ HATÁSÁRA VONATKOZÓAN

SÁROSPATAKI MIKLÓS, BENKE SZABOLCS, GYURCSÓ GERGŐ ÉS BAKOS RÉKA

SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő

A megporzás, mint ökoszisztéma szolgáltatás nem csak a természetközeli élőhelyeken, de a

túlnyomórészt mezőgazdasági művelés alatt álló területeken is nagyon fontos szerepet kap.

Ugyanakkor az intenzív agrártáj nem szolgáltat megfelelő életkörülményeket a megporzók számára.

Sem a megfelelő táplálék mennyiség és változatossága, sem a fészkelő helyek nem állnak

rendelkezésre egy nagytáblás művelés alatt álló területen. Mindemellett az EU új agrárpolitikai

támogatási rendszerében nagyobb hangsúlyt kap a biodiverzitási célkitűzés. Annak érdekében, hogy a

fontos ökoszisztéma szolgáltatást nyújtó megporzó szervezetek fajdiverzitása fenntartható legyen,

mindenképpen fontos volna új eljárások szélesebb körű bevezetése a mezőgazdasági gyakorlatban.

Ilyen új eljárás lehet a méheket vonzó szántóföld szegélyek létrehozása is.

A 2011-es évben, a korábbiakhoz hasonlóan, Zala megyében hoztunk létre olyan, szántóföld

szegélyeket, melyek elsősorban pillangósokban és más, a méhek számára kedvező növényekben

gazdag magkeverékkel lettek bevetve. A szezon folyamán felvételeztük a területek virágdenzitását, a

virágborítás százalékos megoszlását öt fontosabb virágtípus (pillangósok, ernyősök, sárga és lila

fészkesek, ajakosok, egyéb) között, valamint a területeken megfigyelhető poszméhek faj és

egyedszámait.

A vetett parcellákat nem minden területen sikerült ugyanolyan hatékonysággal kialakítani. A

telepítések egy része kiszáradt, vagy erősen elgyomosodott, de számos helyen már az első évben

szépen virágzó szegélyparcellákat sikerült létrehozni. Ugyanakkor természetesen folytatódtak a

felvételezések a korábbi két évben létrehozott parcellákon is. Az eredmények azt mutatják, hogy a

nagy virágdenzitású parcellák igen nagy egyed és fajszámban vonzzák a poszméheket, ahogy az már

az elmúlt években is kiderült. Korábban felmerült a lehetősége annak, hogy a nagy virágdenzitású

parcellák nem növelik a megporzók denzitását és diverzitását az adott területen, egyszerűen csak nagy

területről „összesűrítik” az amúgy is meglevő egyedeket egy kis területre, és ez csak látszólagos

diverzitás növekedést okoz. Ugyanakkor a több éves csapdázási eredményekből egyre világosabbnak

tűnik, hogy a vetett parcellák valóban növelik egy adott terület teljes faj és egyedszámát, és ezzel a

diverzitást is.

A vizsgálatok a „Syngenta Operation Pollinator” európai projektjének magyarországi kutatási

programja keretében zajlottak. A kutatás anyagi fedezetéhez részben az OTKA K81971 számú kutatási

projektje is hozzájárult.

27

Agrozoológia

MEGÁLLAPÍTHATÓ-E AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA

VIRGIFERA) TÉNYLEGES KÁRTÉTELE AZ 1995-2010 KÖZÖTT MEGJELENT MAGYAR

NYELVŰ CIKKEK ALAPJÁN?

MAJOR VIKTÓRIA ÉS TÓTH FERENC


Egy-egy új kártevő faj megjelenését, behurcolását követően törvényszerűen megnő az iránta való

érdeklődés is a szakirodalomban. Az új kártevővel foglalkozó szakcikkek száma és a közölt

adatmennyiség egy idő után áttekinthetetlen mértéket ér el, szükségessé téve az addig megjelent írások

rendszerezését, elemzését. A rendszerezés egyik legkézenfekvőbb célja a hiányterületek feltérképezése.

Az amerikai kukoricabogár kártételével foglalkozó magyar nyelvű szakirodalom bibliometriai

elemzéséhez két folyóiratból, az Agrofórumból és a Növényvédelemből gyűjtöttük ki az 1995 és 2010

között megjelent cikkeket. A cikkek időbeli eloszlásának értékeléséhez egy, az amerikai kukoricabogártól

független témakört, a kukorica gyomszabályozását is bevontuk az elemzésbe. Összesen 526 cikket

dolgoztunk fel 214 szempont figyelembevételével. Ezeket a szempontokat 8 nagyobb csoportba

rendeztük.

Az összegyűjtött cikkek közül 505 db a kukoricával foglalkozott, ebből 246 cikkben szerepelt a kukorica

gyomszabályozása, 339 cikkben pedig szerepelt az amerikai kukoricabogár. A kukoricabogárral

foglalkozó cikkek közül 194 db a bogár elleni védekezést is elemzi, azonban a tényleges gazdasági kárt

megemlítő cikkek száma csak 31 db. A terméskiesést leíró cikkek száma 13 db, a jövedelmezőség-

csökkenést említi 12 cikk, a kárt Ft-ban 8 cikk és így tovább. A vetésváltásból eredő terméskiesés

mindössze 4 cikkben szerepel. A cikkek időbeli eloszlása jellegzetes mintázatot mutatott, tükrözve a

kártevővel kapcsolatos tapasztalatok bővülését és a szakma érdeklődésének ingadozásait.

A vizsgált szakirodalom elemzése során arra a következetésre jutottunk, hogy az amerikai kukoricabogár

által okozott bevételkiesés és költségnövekedés mérése és közlése hiányterületnek minősíthető. A 2010-ig

közölt adatok alapján a kártevő országos szintű, tényleges, pénzben kifejezett gazdasági jelentősége nem

állapítható meg.

A kutatást az NKFP KUKBOGMV OM 00063/2008 sz. Jedlik Ányos pályázat támogatta.

28

Agrozoológia

INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELMI RENDSZEREK FENNTARTHATÓSÁGI ÉRTÉKELÉSE

DEXIPM MÓDSZERREL

MAJOROS MÁTÉ1,2

, MONOKI SZABOLCS2 ÉS KISS JÓZSEF

3

1Aranyszarvas Zrt., Tápiószentmárton

2Csincsefarm-96 Kft., Csincse


A fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés (Sustainable Agriculture and Rural Development,

FAO 1993), mint stratégiai cél, és ennek hazai vidékfejlesztési (Ágyán et al., 1994) valamint

növényvédelmi (Kiss, 1994) vonatkozásai több mint egy évtizede ismertek. A stratégiai cél

megvalósítása napjainkban kapott megfelelő súlyt Magyarországon. A fenti célok egyszerre

fogalmazzák meg az élelmiszertermelés, természetes erőforrások (pl. biológiai sokszínűség)

megőrzése, jövedelem és foglalkoztatás biztosítása (szociális fenntarthatóság) és a résztvevők

bevonása, aktív humán erőforrás fejlesztés célokat. A területhasználat (gazdálkodás, abban alkalmazott

növényvédelmi rendszer) egyszerre tesz eleget (eltérő mértékben) a fenti céloknak.

A növényvédelem egyszerre tesz eleget a károsítók okozta gazdasági kár küszöbérték alatt

tartásának, a környezetvédelmi, és társadalmi céloknak. A célokhoz való hozzájárulás, azoknak való

megfeleltetés mértékét csak egy komplex, többtényezős vizsgálati módszerrel lehet vizsgálni. A

DEXiPM egy hierarchikus és innovatív soktényezős modell, amely lehetővé teszi a néha egymásnak

ellentmondó célú/hatású növénytermesztési/növényvédelmi rendszerek értékelését. A rendszerekben,

komplexitásuknál fogva, néha egymásnak ellentmondó célokat tűzünk ki, például a termelékenység és

a jövedelmezőség gyakorta szemben áll a minőséggel és a környezeti fenntarthatóság kritériumaival. A

döntési struktúra környezeti, gazdasági és szociális fenntarthatósági részegységekre bontott. A döntési

struktúrában az általános fenntarthatósági szempontok kisebb részegységekre bontva, a döntés

súlyozási feltételei alapján rendszereződnek. A modell alapja a DEXi szoftver, amely jól alkalmazható

mezőgazdasági rendszerek fenntarthatóságának jellemzésére.

Környezeti és társadalmi fenntarthatóság kihívásként jelentkezik a modern mezőgazdaság számára

a gazdasági teljesítmény és az élelmiszer-biztonság mellett. A növényvédelemben a hagyományos

peszticides módszerek mellett az alternatív – genetikai, agrotechnikai, biológiai és fizikai – módszerek

hatékonynak bizonyulnak, ha megfelelően alkalmazzák őket. Ebben az összefüggésben az alternatív

és/vagy innovatív védelmi stratégiák potenciáljának felmérését új megközelítésben (tájökológiai,

élőhely-gazdálkodási), illetve az új technológiákkal (DNS-alapú eszközök, új tulajdonságok)

vizsgáljuk az ENDURE EU-projektben. A rendszereket a fenntarthatóság jegyében úgy kell értékelni,

hogy a felhasználó számára is a leggazdaságosabbnak bizonyuljon.

A kutatás során a DEXi szoftver alkalmazásával, gazdaságokban alkalmazott növényvédelmi

technológiák elemzésével, felvételezések sorozatával, terméseredmények elemzésével kívánjuk a

modell adaptálhatóságát vizsgálni. Eddigi vizsgálatokban a tápiószentmártoni Aranyszarvas Zrt. és a

csincsei Csincsefarm-96 Kft technológiáját dolgoztuk fel.

A kutatás részben az ENDURE Network of Excellence EU 6 keretprogram és a SZIE

Növénytudományi Doktori Iskola támogatásával készült.

29

III. NÖVÉNYKÓRTAN

30

Növénykórtan

ÁRPÁRÓL SZÁRMAZÓ PYRENOPHORA TERES IZOLÁTUMOK GENETIKAI

VÁLTOZÉKONYSÁGA

FICSOR ANITA1, TÓTH BEÁTA

2, BAKONYI JÓZSEF

3, KÓTAI ÉVA

2 ÉS VARGA JÁNOS

4

1Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Szolnok

2Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged


4Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Szeged

Árpán és egyéb gabonaféléken számos kórokozó idézhet elő akár súlyos terméscsökkenéssel járó

levélfoltosságokat szerte a világon. Magyarországon egyik legismertebb, de kevésbé tanulmányozott

árpabetegség a Pyrenophora teres gomba által okozott levélfoltosság. A P. teres izolátumait két faj

alatti kategóriába sorolják: a rövid hossz- és keresztirányú nekrózisok alkotta hálózatos tüneteket

okozóknak a P. teres f. teres (PTT), míg a kissé változatos alakú egynemű levélfoltokat kiváltóknak a

P. teres f. maculata (PTM) neveket adták. Munkánk átfogó célja a P. teres hazai populációjának

tanulmányozása, többek között a genetikai változékonyság vizsgálata.

Ennek érdekében árpa levélfoltokról gyűjtött 84 egyspórás P. teres izolátumot tanulmányoztunk

RAPD-analízissel. Összesen 30 random indítószekvenciával sokszorosított 205 DNS-szakasz

jelenlétét, illetve hiányát értékeltük izolátumainkban, melyek rokonsági fokát végül dendrogramon

ábrázoltuk. Emellett megállapítottuk tenyészeteink párosodási típusát és faj alatti besorolását

specifikus PCR-tesztekben. A kórokozó szaporodási módjának megállapítása érdekében többlokuszos

asszociációs indexet számoltunk és fahossz permutációs teszteket végeztünk.

Összesített RAPD-mintázataik alapján valamennyi vizsgált izolátum elkülönült egymástól 2 PTT,

valamint 2 PTM kládba csoportosulva. Az egyes kládokban az izolátumok száma 3 és 66, illetve 3 és

12 volt. Az asszociációs index értéke 5.83425 volt. Ezt az értéket összevetettük 1000 mesterségesen

generált adatmátrix esetében észlelt értékekkel, melyek szignifikánsan alacsonyabbak voltak (-0.02079

[P<0.01]), ami arra utal, hogy a P. teres elsősorban aszexuálisan szaporodik hazánkban. A fahossz

permutációs tesztek során az észlelt fahosszt összehasonlítottuk 1000 mesterségesen létrehozott

rekombinációt szimuláló fa hosszeloszlásával. Klonális szaporodás esetén az észlelt fahossznak

szignifikánsan rövidebbnek kell lennie, mint a rekombinálódó adatmátrixok átlagos fahossza. Az

észlelt fahossz 1001 volt, míg az 1000 rekombinálódó adatsor átlagos fahossza 1416. Fentiek alapján

valószínű, hogy a hazai P. teres populáció elsősorban ivartalanul szaporodik. Hasonló eredményeket

kaptunk az összes PTT izolátum, illetve a 66 PTT izolátumot tartalmazó klád analízise során is. A P.

teres heterotallikus faj. Mivel a párosodási típusok eloszlása közel egyenlő volt a populációban (39

MAT1, 43 MAT2 és 2 ismeretlen), az ivartalan szaporodás feltételezett dominanciája nem a MAT

gének aránytalan eloszlásának következménye. Az előadásban további populációgenetikai számítások

segítségével jellemezzük a kórokozó hazai csoportjait.

A kutatást a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (Tóth B.), és az NKTH DTR_2007 pályázatok

támogatták.

31

Növénykórtan

AZ ŐSZI BÚZA LEVÉLFOLTOSSÁGOT OKOZÓ KÓROKOZÓINAK JELENTŐSÉGE

MAGYARORSZÁGON

CSŐSZ LÁSZLÓNÉ


Az őszi búzát igen nagyszámú kórokozó képes megtámadni, viszont kevesebb, mint 20 betegség az,

amely jelentős károkat okozhat megfelelő feltételek (fogékony fajta, kórokozó jelenléte, kórokozó

számára kedvező klimatikus viszonyok) esetén. Ezen kórokozók közül az őszi búza levélfoltosságot

okozó kórokozóinak nagyobb mértékű kártételét 1999-ben tapasztaltuk először. A kérdés gyakorlati

oldalról történő tanulmányozása is ez az év után kezdődött meg részletesen.

A kórokozó populáció összetételének változása:

Az elmúlt tizenkét év folyamán négy, 2006-tól öt levélfoltosságot okozó kórokozó (Drechslera tritici-

repentis, Drechslera teres, Septoria tritici, Stagonospora nodorum, Bipolaris sorokiniana)

előfordulásának gyakoriságát és felszaporodásának ütemét vizsgáltuk. Évente 8-17 helyről gyűjtöttünk

levélmintát. Az egyes években feldolgozott minták száma 990-4900 között változott. A vizsgált évek

közül a 2000-2003-as évek a száraz évek közé tartoztak, de az őszi búza tenyészidőszaka

szempontjából a 2007, 2009 és a 2011-es év is száraz évnek számított.

Az általunk megfigyelt öt kórokozó közül a sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-

repentis), valamint a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) bizonyult dominánsnak

Magyarországon az elmúlt tizenkét évben.

A sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság kórokozóját 2006-ban azonosítottuk a leggyakrabban a

mintákban (előfordulás gyakorisága 40%), 2006 után megjelenése és felszaporodásának mértéke

jelentősen csökkent.

A szeptóriás levélfoltosság előfordulásának gyakorisága 2004 óta folyamatosan növekedett. A 2010-es

csapadékos évben a tenyészidő végére a minták több mint 75%-ában azonosítottuk, míg a sárga vagy

fahéjbarna levélfoltosság kórokozóját csak a minták 25%-ában. A csapadékos időjárás eltérő

mértékben befolyásolta a két kórokozó felszaporodását.

A mintagyűjtések során értékeltük a természetes eredetű levélfoltosság mértékét is. Ez sok esetben

nem tükrözi az előfordulás gyakorisága alapján várt mértéket.

Őszi búza fajták termésreakciójának vizsgálata Pyrenophora tritici-repentissel mesterségesen fertőzött

körülmények között:

A kórokozók gazdasági jelentősége az általuk okozott termésveszteség alapján ítélhető meg a

legjobban. Mesterséges fertőzéses kísérleteinkben azon fajták esetében, amelyek a Magyarországon

jelentős biotróf kórokozókkal – lisztharmat (Erysiphe graminis), levélrozsda (Puccinia recondita) –

szemben ellenállóak, 14-21% közötti terméscsökkenést tapasztaltunk. A többi fajta esetében nem

lehetséges az egyes betegségek hatásának egyértelmű kimutatása.

A természetes fertőződés hatására kialakuló járványok esetében – pl. 1999 – a termés csökkenését

döntő mértékben a levélrozsda okozza. A levélfoltosság kórokozói által okozott veszteség gabona

elővetemény vagy monokultúra esetében lehet jelentős különösen akkor, ha nem megfelelő

minőségben történik a tarlómaradványok leforgatása.

A szerző köszönettel tartozik a GVOP-3.1.1.-2004-05-0206/3.0, a DTR_2007 azonosító számú Jedlik

Ányos pályázat és a Syngenta támogatásának, valamint Dr. Cseuz Lászlónak, Berki Lászlónak,

Gajdács Kálmánnénak, Láda-Nagyhaska Editnek és Kótai Évának a kísérletek megvalósításához

nyújtott segítségéért.

32

Növénykórtan

TEBUKONAZOL ÉS PROTIOKONAZOL HATÓANYAGOK TRANSZLOKÁCIÓJÁNAK ÉS

MENNYISÉGÉNEK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ FÚVÓKÁKKAL VÉGZETT

PERMETEZÉS ESETÉN

LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS, VARGA MÓNIKA, SZABÓ-HEVÉR ÁGNES,

KÓTAI CSABA ÉS MESTERHÁZY ÁKOS


A kalászfuzariózis elleni vegyszeres védekezés a termésbiztonság növelése érdekében

megkerülhetetlen része a búza növényvédelmének. A kalászvédelemben széles körben használt

permetezési eljárásokat a búza lombvédelmére fejlesztették ki. Emiatt a permetezés után a kalászok

védettségének hatásfoka még pontos időzítés és technikai beállítások esetén is lényegesen elmarad a

készítmények teljes kalászfedettségnél mért hatásfokától. A gyakorlatban használt permetező

rendszereken a szórófejek vertikálisan lefelé permeteznek, így a felülről kis felületet képező kalászok

permetlé fedettsége sokkal gyengébb, mint a majdnem összefüggő felszínt adó leveleké. Számos, így

az általunk végzett kísérletekben is használt tebukonazolt (TBZ) és protiokonazolt (PTZ) 1:1 arányban

tartalmazó készítmény esetén bizonyították a levelébe történő gyors felszívódást és a levélen belüli,

főként akropetális transzlokációt. A növényen belüli hosszú távú transzport az aktív hatóanyagok

szervek közötti koncentráció eltéréseit csökkentheti, ez által kiegyenlítheti az eltérő fedettségből eredő

fungicid koncentráció eltéréseket.

Kísérleteinkben a virágzás és korai szemfejlődéskor történő hatóanyag mozgás vizsgálatára üvegházi

körülmények közt neveltünk GK Kalász, GK Békés és GK Fény fajtákat. Két kezelési csoportban a

szántóföldi kijuttatásnak megfelelő dózisú permetlével vontuk be a zászlós levelet, és a kalászt. A

kezelések után 2 órával, 2, 4 és 8 nappal mintát vettünk mind a kezelt, mind a kezeletlen zászlós

levelek levéllemezéből és kalászokból majd analitikai módszerekkel (LC-ESI-MS) meghatározzuk a

TBZ és PTC tartalmat.

Szántóföldi vizsgálatainkban 2010-ben és 2011-ben mind üzemi körülmények között mind

kisparcellás kísérletekben vizsgáltuk a három fajtában az aktív hatóanyag tartalom alakulását a

virágzáskori - 125 g/ha TBZ és 125 g/ha PTZ hatóanyagot tartalmazó - permetezést követő 2 órával, 2,

4 és 8 nappal. Kisparcellás kísérleteinkben kézi permetezéssel, üzemi körülmények között függesztett

permetezőgéppel juttattuk ki a vegyszert 250 l/ha vízmennyiséggel. A szórókeretet négy különböző

fúvókatípussal szereltük fel: 1) függőlegesen lefelé permetező XR TeeJet® szórófejjel, a kalászokat

oldal irányból permetező 2) Turbo TeeJet Duo® és hátrafelé megnövelt mennyiségű permetszert

juttató 3) módosított Turbo TeeJet Duo® iker szórófejekkel, valamint szintén oldal irányból permetező

4) Turbo FloodJet® lapos szórású fúvókákkal. A permetezés során víz érzékeny papírokkal mértük a

kalászok vegyszeres fedettségét is.

Üvegházi kísérleteinkben nem találtunk a koncentrációkülönbségeket kiegyenlíteni képes mértékű

növényen belüli hosszú távú transzportot. Üzemi körülmények között a kalászok vegyszeres

borítottsága jó összefüggésben volt a hatóanyag tartalommal. A vertikálisan lefelé permetező XR

TeeJet® fúvóka esetén mértük a legalacsonyabb hatóanyag koncentrációt a kalászokban, míg a

levelekben mért TBZ és PTZ koncentráció itt volt a legmagasabb. A legjobb fedettséget és

legmagasabb TBZ és PTZ mennyiséget a Turbo TeeJet Duo® és a módosított Turbo TeeJet Duo®

fúvókáknál mértük. A kísérletek igazolták, hogy a koncentráció különbségeket kiegyenlíteni képes

növényen belüli transzlokáció hiánya miatt a kalászokat minden oldalról minél jobban kell permettel

fedni.

Kutatásainkat a MycoRed FP7-es pályázat támogatja.

33

Növénykórtan

A PLASMOPARA HALSTEDII PT.704 JELENLÉTÉNEK „IN VIVO” IGAZOLÁSA VÉSZTŐ

KÖRZETÉBEN

CSIKÁSZ TAMÁS, RUDOLF KINGA, MIHALOVICS MIKLÓS, PISZKER ZOLTÁN ÉS TREITZ

MÓNIKA

Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse

A 2010-es év rendkívül csapadékos időjárása kedvezett a Plasmopara halstedii felszaporodásának

napraforgóban. Mint arról a 2011. évi Növényvédelmi Tudományos Napok keretében beszámoltunk,

illetve később azt a Növényvédelem című lapban publikáltuk, 2010-ben Vésztő és Kondoros közeléből

vett Plasmopara halstedii minták alapján azonosítottuk Magyarországon a 704-es patotípust. Mivel az

azonosítási folyamat során kiderült, hogy egy rendkívül agresszív patotípussal állunk szemben,

felmerült egy „in vivo” azonosítási kísérlet beállításának gondolata. A vésztői Kert-Land Kft. és a

Syngenta Seeds Kft. lehetőséget nyújtottak – ugyan azon a területen ahol 2010-ben megtaláltuk a

pt.704-et – a kísérlet vetésére. Feltételeztük, hogy az előző év kedvező körülményei miatt a kórokozó

szaporító képletei nagy mennyiségben találhatóak a talajban. A kórokozó kimutatása céljából a

Plasmopara halstedii rassz azonosító szortiment genotípusait (a minden patotípusra érzékeny I/1.

genotípus kivételével) csávázatlanul vetettük el a területen. A 2011. évet jellemző csapadékszegény

időjárás nem kedvezett a Plasmopara halstedii természetes fertőződések kialakulásának, ezért az

eredmények környezeti hatással meglehetősen terheltek (1. táblázat). Tipikus sporulációt nagyobb

arányban (41-43%) csak a legkisebb rezisztenciával rendelkező RHA265 és a Pl6 rezisztencia gént

tartalmazó HA335B genotípus mutatott. Az RHA274 és a második triplet genotípusai alig vagy nem

mutattak tüneteket. A III/1. és III/2. genotípusok tisztán rezisztens reakciót adtak. Az eredmények

három fontos következtetést engednek meg.

1. A Pl6 rezisztencia gént áttörő patotípus jelen van a területen.

2. A területen az új patotípus vált dominánssá, vagy

3. Az új patotípus alkalmazkodott a csapadékban szegény, aszályos körülményekhez.

1. táblázat. Az azonosító szortiment genotípusainak reakciója (atipikus és tipikus) G2-G4

stádiumban értékelve.

No. Genotípus V K RK#V% AT RAT#V% RAT#K% TI RTI#V% RTI#K%

I/2. RHA265 90 61 67,8 36 40,0 59,0 25 27,8 41,0

I/3. RHA274 90 88 97,8 46 51,1 52,3 4 4,4 4,5

II/1. PMI-3 60 58 96,7 51 85,0 87,9 2 3,3 3,4

II/2. PM-17 90 77 85,6 0 0,0 0,0 0 0,0 0,0

II/3. HAR-4 60 28 46,7 0 0,0 0,0 1 1,7 3,6

III/1. QHP-1 90 84 93,3 0 0,0 0,0 0 0,0 0,0

III/2. 803-1 60 30 50,0 4 6,7 13,3 0 0,0 0,0

III/3. HA335B 60 60 100,0 0 0,0 0,0 26 43,3 43,3

V Vetett növényszám

K Kikelt növényszám

RK#V% Kikelt növényszám a vetett arányában

AT Atipikus tüneteket mutató növények száma (sporuláció nincs)

RAT#V% Atipikus tüneteket mutató növények a VT arányában

RAT#K% Atipikus tüneteket mutató növények a KT arányában

TI Tipikus tüneteket mutató növények száma (sporuláció van)

RTI#V% Tipikus tüneteket mutató növények a VT arányában

RTI#K% Tipikus tüneteket mutató növények a KT arányában

34

Növénykórtan

INDUKÁLT REZISZTENCIA VIZSGÁLATA NAPRAFORGÓ SZKLEROTÍNIÁS

BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN

ETTIG BALÁZS, ZSIROS BARBARA, BAGLYAS GELLÉRT, BÁN RITA ÉS POSTA KATALIN


A napraforgó gombabetegségei közül kiemelt szerepe van a fehérpenészes szár- és tányérrothadásnak

(Sclerotinia sclerotiorum /Lib./ de Bary). A hagyományos védekezési módszerekkel szemben több

probléma is felmerülhet: az agrotechnikai eljárások betartása (pl. vetésváltás, növényi maradványok

beforgatása) sok esetben nehézségekbe ütközik, megfelelő rezisztenciával bíró hibridek és kellően

hatékony növényvédő szerek pedig nem állnak rendelkezésre. Mindezek miatt fontosnak tartjuk olyan

alternatív védekezési módszerek kidolgozását, amelyek hatékonyan kiegészíthetik a hagyományos

növényvédelmi eljárásokat. Ilyen alternatív, kiegészítő mód lehet a növények védekezési rendszerét

erősítő indukált rezisztencia felhasználása, különféle növényi aktivátorok alkalmazásával.

Célunk volt kémiai (Bion 50 WG) és biológiai (mikorrhiza gombák) induktorok hatásának vizsgálata a

napraforgó szklerotíniás betegségével szemben, üvegházi körülmények közt (aktivátoros kísérletek).

Mindemellett a napraforgó növények különböző fejlődési stádiumában, eltérő gomba izolátumokkal

szembeni fertőzési módszereket is megvizsgáltunk (fertőzési kísérletek). A fertőzési kísérleteket

kontrolált körülmények között, fitotronban végeztük. A SzIE Növényvédelmi Intézetének

gyűjteményéből 16, különböző helyről származó S. sclerotiorum izolátum fertőzőképességét és

agresszivitását vizsgáltuk. A legnagyobb agresszivitást mutató izolátummal kvarchomokba ültetett

napraforgó csíranövényeket (Iregi Szürke Csíkos) fertőztünk micélium koronggal (vetéssel egy

időben, valamint a vetést követő 4. 7. és 11. napon) és micéliumos beöntözéssel (20 ml

szuszpenzió/cserép). A fertőzöttség értékelése a vetéstől számított 4. 7. és 11. napon történt, az elhalt

növények arányának megállapításával. Az aktivátoros kísérletek során a csíranövényeket 160 és 320

mg/kg koncentrációjú Bion 50 WG (BTH) oldattal kezeltük és vetéssel egy időben mikorrhiza oltást is

végeztünk. A növényeket a vetéstől számított 1 hét múlva fertőztük, majd a fertőzöttséget egy 4

fokozatú skálán értékeltük a fertőzést követő 5. és 7. valamint 10. és 12. napon.

Eredményeink alapján megállapítható, hogy az idősebb korban fertőzött növények közül statisztikailag

több pusztult el, mint a vetéssel egy időben illetve a 4 napos korban fertőzött növények esetében. A

micélium korongos fertőzési mód jóval hatékonyabbnak bizonyult a talajbeöntözésesnél. Az

aktivátorok hatását tekintve a BTH önmagában alkalmazva csak 320 mg/kg koncentrációban,

mikorrhiza készítménnyel együtt alkalmazva pedig mindkét koncentrációban jelentősen csökkentette a

fertőzés mértékét. A mikorrhizával kezelt (és fertőzött) növényeken mindkét kísérletben

szignifikánsan alacsonyabb fertőzést lehetett mérni. Összefoglalva eredményeinket megállapítható,

hogy mindkét aktivátor eredményesnek bizonyult a szklerotíniás betegség visszaszorításában, melynek

gyakorlatban történő felhasználása igen ígéretes lehet.

Munkánk OTKA (81209 K) és TÁMOP pályázat támogatásával készült.

35

Növénykórtan

PEKTOLITIKUS ERWINIA FAJOK ÉS ALFAJOK HAZAI ELŐFORDULÁSA BURGONYA

NÖVÉNYMINTÁK LABORATÓRIUMI RUTINVIZSGÁLATI ADATAI ALAPJÁN

NÉMETH JÓZSEF, DÖMÖSNÉ N. Á. ÉS PERES SZ.

MgSzH Növény- Talaj és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Pécsi Bakteriológiai Laboratórium,

Pécs

A burgonya Erwinia carotovora subsp. atroseptica (Eca) és Erwinia carotovora subsp. carotovora (Ecc)

okozta betegsége Magyarországon honosnak számít. A nemzetközi szakirodalomból ismeretes, hogy

az Eca a hűvösebb klímájú országokban elsősorban a növényállományban fellépő nedves

szártőrothadásért (feketelábúság), míg a kissé melegebb kedvelő Ecc a gumó tároláskori nedves

rothadásáért felel. Külföldi, de hazai megfigyelések ugyanakkor egyaránt azt igazolják, hogy mindkét

tünetet mindkét alfaj képes előidézni.

A burgonyát a trópusi és szubtrópusi országokban károsító, Európában és Magyarországon is

elsősorban az üvegházi dísznövény kultúrákban fellépő Erwinia chrysanthemi (Ech) a hazai

burgonyaállományokban az 1980-as évek közepétől rendszeresen károsít.

Bár célirányos felmérés nem történt, a pektolitikus Erwinia alfajok és fajok hazai

dominanciaviszonyaira a magyar növény-egészségügyi szervezet bakteriológiai laboratóriumában az

elmúlt években diagnosztikai rutinvizsgálati céllal megvizsgált burgonya növényminták vizsgálati

adatai alapján is lehet következtetni. A pektolitikus Erwinia fajok és alfajok sem zárlati, sem

vizsgálatköteles károsítónak nem számítanak, a laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatokra olyan

esetekben került sor, amikor az állományokban jelentős arányban szártő rothadásos tünetet észleltek,

vagy/és felmerült a zárlati Ralstonia solanacearum fertőzésének gyanúja.

A vizsgálat a vegetációs időszakban áprilistól- júliusig terjedő időszakban, nedves szártő rothadás,

vagy hervadás tüneteivel beérkező burgonyanövény mintákra terjedt ki. A baktériumok kitenyésztése a

tünetes növények szárából felületi fertőtlenítést követően készített macerátumból King B, vagy

módosított Paton-féle agarra történő szélesztéssel történt. A tipikus morfológiájú telepekből tiszta

tenyészeteket készítettek. Az izolált törzsek pektinbontó képességét burgonyaszelet reakcióval

ellenőrizték. A fluoreszcens pigmentet nem termelő, pektolitikus izolátumok meghatározását

biokémiai tesztekkel és/vagy zsírsavanalízissel végezték.

A vizsgálatok során az 2001-2011-es időszakban mindhárom fent említett Erwinia-t azonosítani

lehetett. A gyakorisági sorrend az alábbi volt: Ech (77 %), Ecc (16 %) Eca (6 %). Nem volt ritka a

vegyes fertőzöttség sem. Az Ech kórokozó Nyugat-európai jelentősége az utóbbi években

megnövekedett, a faj rendszertani átsorolása folyamatban van, e kórokozót az újabb publikációkban

Dickeya solani néven említik. A vizsgálatok szerint az elmúlt pár évben Magyarországon is megjelent

a kórokozó olyan agresszív változata, amely elsősorban nem nedves szártő-rothadást, hanem a

növények hervadását okozza. A pektolitikus Erwinia fajokra, közte a Ech-ra is jellemző, hogy a

burgonya növényállományokba a tünetmentes vetőgumóval, azok paraszemölcseiben, vagy az

edénynyalábban rejtőzve kerülnek be, ahol a kórokozóra kedvező körülmények között felszaporodva

súlyos tőpusztulást okoznak. A rejtett fertőzöttség mértéke jelentősen változhat, de vizsgálataink

szerint aránya még a magas szaporítású fokozatú gumótételekben is elérheti a 30-80 %-ot.

A vegetáció során a kórokozó az öntözővizekbe kerülve is terjedhet, ennek járványtani jelentősége

azonban a szaporítóanyaghoz képest kisebb és esetlegesebb. A pektolitikus Erwinia fajok - hasonlóan

a Ralstonia solanacearum-hoz - a hazai mérsékelt égövi viszonyok között, a felszíni vizekben

életképességüket a téli időszak során elveszítik, így a következő évben a fertőzés forrásaként nem

játszanak szerepet.

36

Növénykórtan

AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) SZISZTEMIKUS

TERJEDÉSÉÉRT BABON (PHASEOLUS VULGARIS L.) AZ RNS POLIMERÁZ EGYETLEN

AMINOSAVA FELELŐS

NEMES KATALIN1,2

, NÉMETH MÓNIKA1, SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA

1, SALAMON PÁL

1

ÉS SALÁNKI KATALIN1



Az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, CMV) különböző izolátumai gazdanövénykörükben

jelentősen eltérhetnek egymástól. Munkánk során egy dohányról származó, a babot szisztemikusan

fertőző CMV izolátum (CMV-NtPv) vizsgálatával foglalkoztunk. Célunk volt annak meghatározása,

hogy a legtöbb CMV izolátumtól eltérően az NtPv-CMV miért képes a babot szisztemikusan fertőzni.

Az NtPv-CMV izolátum mindhárom genomi RNS-éről fertőzőképes klónokat készítettünk és

meghatároztuk a vírus teljes nukleinsav sorrendjét. A babon csak lokális fertőzést okozó Rs-CMV

izolátum felhasználásával reasszortáns vírusokat készítettünk, melyekkel Nicotiana clevelandii

tesztnövényeket fertőztünk. A reasszortánsokból tisztított virionokkal bab növényeket inokuláltunk.

Megállapítottuk, hogy csak az NtPv-CMV RNS 2–t tartalmazó vírusok okoznak szisztemikus

fertőzést, minden más esetben csak lokális fertőzés alakult ki.

A CMV izolátumok RNS 2-én két fehérje kódolódik: a 2a fehérje (RNS polimeráz) és a 2b fehérje

(gén csendesítés szupresszora). Az Rs és az NtPv izolátumok esetében a 2a fehérje aminosav sorrendje

5 helyen, míg a 2b fehérje aminosav sorrendje 2 helyen tért el egymástól.

Rekombináns és pont mutáns vírusok segítségével a szisztemikus terjedés/lokális lézió fenotípus

kialakításáért felelős faktort sikerült az RNS polimeráz fehérje egyetlen aminosavára (Y631F)

lokalizálnunk.

A kutatást az OTKA OTKA-K75168 számú pályázata támogatta

37

Növénykórtan

MAGYARORSZÁGRÓL SZÁRMAZÓ SZŐLŐ LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS 3

IZOLÁTUMOK (GRAPEVINE LEAFROLL-ASSOCIATED VIRUS 3, GLRAV-3)

MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA

CSEH ESZTER1, PALKOVICS LÁSZLÓ

2, APRÓ MELINDA

3, GÁBORJÁNYI RICHARD

3 ÉS

TAKÁCS ANDRÁS PÉTER3

1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely



A szőlő levélsodródását több, egymáshoz hasonló tulajdonságú vírus külön-külön, vagy együttesen is

előidézheti. A betegségre jellemző a bogyók alacsony cukortartalma, a kései bogyóérés, a

rendellenesen megvastagodó és lefelé sodródó levéllemez, amely a vörösbort adó szőlőfajtáknál

vörösre színeződik. Eddig 9, szerológiailag különböző csoportot írtak le, amelyek összefüggésben

állnak a tünetek kialakulásával, ezek a Grapevine leafroll-associated virus 1-9 típusai. Taxonómiailag

a jelenleg meghatározott 6 vírusrend egyikébe sem tartozó Closteroviridae család tagjai. Közülük

Magyarországon a Grapevine leafroll-associated virus 3 a legelterjedtebb. A vírus az Ampelovirus

nemzetségbe tartozik. A Closteroviridae család tagjaira, beleértve a GLRaV-3-t, jellemző a pozitív

egyszálú RNS genom. A flexibilis, fonál alakú virion 12 nm átmérőjű és 1800-2200 nm hosszú.

Vizsgálataink során négy hazai GLRaV-3 izolátum HSP70-es gén aminosav sorrendjét határoztuk meg

és jellemeztük.

Négy Badacsonytomajról („T4”), Kőszegről („K2”, „K3”) és Cserszegtomajról („Cs33”) származó

GLRaV-3 izolátumot vizsgáltunk. A HSP70 homológ fehérjét kódoló gén 500 bázispár hosszúságú

génszakaszának nukleinsav sorrendjét határoztuk meg, amelyhez a LC1F -5’ CGC TAG GGC TGT

GGA AGT ATT 3’ és LC2R- 5’ GTT GTC CCG GGT ACC AGA TAT 3’ kezdő szekvenciákat

használtuk. A nukleotid sorrend ismeretében a CLC Sequence viewer 6.5.1. programmal végeztük a

filogenetikai jellemzést.

A filogenetikai törzsfa adatai alapján a GLRaV-3 izolátumok közül a „T4” jelzéssel ellátott

Badacsonytomajról, a „Cs33” jelű Cserszegtomajról és a „K3” jelzésű Kőszegről származó izolátumok

a genetikai távolságuk figyelembe vételével egy csoportba sorolhatók. A „T4” jelzésű minta közel

azonos a génbankban már szereplő izraeli, olaszországi és Ausztriából származó vírusokkal. Ezektől

kis mértékben tér el a „K3” minta, amely két Kínából származó izolátummal mutat hasonlóságot. A

„Cs33”-as cserszegtomaji minta a dendrogram adatai alapján a legközelebbi rokonságot egy chilei, egy

szír és egy másik Ausztriából származó izolátummal mutatja.

A „K2” jelzésű ugyancsak Kőszegről származó minta, -habár ugyarról a táblából származik, mint a

„K3” jelű,- a dendrogram adatai alapján egy másik csoportba tartozik, legnagyobb hasonlóságot más

dél-afrikai és Ausztriából származó izolátumokkal mutatja.

A hazai izolátumok a filogenetikai elemzés alapján hasonlóak szomszédos országból származó

vírusokkal, így nem zárható ki vektorokkal terjedés lehetősége, viszont vannak izolátumok, amelyek

között a földrajzi távolság nagysága miatt a terjedésben a kereskedelemnek lehetett a legnagyobb

szerepe.

A szerzők köszönetüket fejezik ki az OTKA (K67658 sz.) kutatás-fejlesztési pályázat, valamint a

TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok

támogatásáért.

38

Növénykórtan

A GUIGNARDIA BIDWELLII ÁLTAL OKOZOTT FEKETEROTHADÁS MAGYAROR-

SZÁGI SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN

VÁCZY ZSUZSANNA1, VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN

1, SCHMIDT ÁGNES

2 ÉS KISS LEVENTE

3

1KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger

2Heves Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger


A feketerothadás kórokozója, a Guignardia bidwellii, előfordulási területén a szőlő egyik

legjelentősebb károsítója. Kanadában, az USA észak-keleti részén és Európa egyes országaiban

rendszeresen jelentős növényvédelmi problémákat okoz. Jellemzően a meleg és nedves területeken a

legkártékonyabb, így Közép-Európában és Magyarországon viszonylag ritkán lép fel jelentős

mértékben. A szőlő növekvő zöld növényi részeit, a hajtásokat, a leveleket és a termést egyaránt

fertőzheti. Jelentőségét növeli, hogy a szőlőperonoszpórához hasonlóan teljes termésvesztést okozhat,

ami elsősorban a fürtök pusztulásának következménye.

A magyarországi borvidékeken továbbra is járványokat okozó betegségek, a szőlőlisztharmat, a

szőlőperonoszpóra és a szürkerothadás fellépése okozza a legnagyobb kárt, de a szélsőséges időjárási

viszonyokkal jellemezhető, meglehetősen esős, nedves és meleg 2010-es évben a feketerothadás igen

jelentős fellépésével is szembesülhettünk. A betegség bizonyítottan jelen van a hazai

szőlőültetvényekben, országos méretű, komoly gazdasági károkkal járó járványokat azonban

mindeddig nem okozott Magyarországon.

A 2010. és 2011. év során az egri és a pécsi borvidéken nagyszámú, feketerothadásos tüneteket mutató

levél- és termésmintát gyűjtöttünk és dolgoztunk fel. Összesen 55 darab, morfológiai jellemzők

alapján Guignardia bidwelli-ként azonosított gombatörzset izoláltunk. A törzsek egy részében DNS-

izolálást követően meghatároztuk az rDNS ITS-régiójának szekvenciáit, melyek valamennyi vizsgált

törzsben azonosak voltak, és a GenBankban megtalálható ITS-szekvenciák közül a vadszőlő

(Parthenocissus spp.) leveleiről más országokban izolált G. bidwellii törzsek ITS-szekvenciáival

mutatták a legnagyobb hasonlóságot. Több hazai törzzsel mesterséges körülmények között sikeres

fertőzéseket hajtottunk végre becserepezett Kékfrankos szőlőfajta levelein, majd ezekről

visszaizoláltuk a kórokozót, igazolva ezzel a kórokozó–tünet kapcsolatot. Vadszőlőfajok (P.

quinquefolia és P. tricuspidata) leveleinek mesterséges fertőzése ugyanakkor nem járt sikerrel.

Az első kísérletek során szerzett tapasztalatok számos megválaszolatlan kérdést vetnek fel, melyekre

minél hamarabb választ kell keresnünk, hogy eredményesen léphessünk fel a kórokozóval szemben,

melynek megjelenésére a változó időjárási körülmények miatt egyre nagyobb valószínűséggel

számíthatunk a következő években.

39

Növénykórtan

A SZŐLŐ FÜRTSZERKEZETÉNEK ÉS SZÜRKEROTHADÁSSAL SZEMBENI FOGÉ-

KONYSÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA β-AMINOVAJSAV (BABA) KEZELÉSSEL

CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA1, KOCSIS MARIANNA

2 ÉS JAKAB GÁBOR

1,2

Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs 1Szőlészeti és Borászati Intézet, Pécs

2Biológiai Intézet, Pécs

A laza fürtszerkezet mérsékli a Botrytis cinerea okozta szürkerothadás veszélyét. Elsősorban a

csemegeszőlő termesztésben ezért már évtizedek óta keresik azokat a kémiai anyagokat, melyekkel

hatékonyan befolyásolható a fürt tömöttsége. Weaver és Pool (1971) 12 készítményt vizsgáltak –

különböző koncentrációban és kijuttatási időpontban – s azt találták, hogy nagyon szűk az a

tartomány, amelyben ezek hatékonyak, ugyanakkor még nem eliminálják a fürtöt.

Az elmúlt években egyre több kutatási eredmény mutatja, hogy a nem fehérjealkotó aminosav, a β-

aminovajsav (BABA) egy mechanizmusában egyedi rezisztenciaválaszt képes indukálni növényekben.

Azt találtuk, hogy a BABA indukálta rezisztencia szorosan összefügg a priming jelenséggel.

Peronoszpóra (Hyaloperonospora parasitica) vagy nekrotróf gomba (pl. Plectospherella) fertőzésnél

egy korai és gyors kallózlerakódás és papilla kialakulás figyelhető meg, ami megakadályozza a

kórokozók behatolását a növényi szövetekbe. A priming kialakulásában szerepet játszó fiziológiai és

molekuláris mechanizmusok még nagyrészt ismeretlenek. Eredményeink azonban arra utalnak, hogy a

kallózképződés primingja Arabidopsisban abszcizinsav regulálta, míg szőlőben ezt a folyamatot a

jázmonsav szabályozza.

A kallóz azonban a megporzás szabályozásában is fontos szerepet játszik. Ismételt BABA kezelés

Arabidopsisban az embriózsák mikropilusában kallóz gyors lerakódását váltja ki a pollentömlő

behatolásakor, ami nőivarú sterilitást okoz. Úgy gondoltuk, hogy ez a jelenség felhasználható a szőlő

fürtszerkezetének befolyásolására és egyúttal a szürkerothadással szembeni érzékenységének

szabályozására.

Szőlőnél a fürtök tömöttségét a fürtágak és a bogyókocsány hossza, a bogyók nagysága, valamint a

termékenyülés mértéke befolyásolja. A kiválasztott fajta, a Királyleányka a természetes rendszerbe

sorolás alapján pontuszi fajta. Fürtje középnagy vagy kicsi, vállas, elég tömött. Bogyói kicsik, lapított

gömbölydedek, vékony héjúak. A fajta rothadásra hajlamos. A kísérletet négy ismétléssel,

ismétlésenként 4 tőkével állítottuk be, és négy különböző BABA koncentrációval (200 mg/l, 400 mg/l,

1 g/l, 2 g/l) 50-60%-os virágzásban. A kezeléseket kézi szórófejes flakonnal végeztük célzottan a

virágzó fürtökre, tőkénként átlagosan 25 ml anyag felhasználásával.

A fürtök betegség felvételezésére szüret előtt (2011. szeptember 12-én) került sor, a kezelések minden

ismétlésében és a kontroll parcellákon 100-100 fürtöt bonitáltunk. Ugyancsak ismétlésenként 2-2

jellemző fürtön megszámoltuk a bogyók számát és mértük a fürtkocsány hosszát.

A kísérletben alkalmazott legnagyobb dózis – BBCH 65 fenológiai stádiumban kijuttatva -

hatékonynak bizonyult a fürtkocsány hosszához viszonyított bogyószám mérséklésében. A bonitálások

alapján meghatározott fertőzési index a 2 gramm/literes BABA kezelésben szignifikánsan alacsonyabb

volt a kontroll értékeinél.

Eddigi eredményeink arra utalnak, hogy a BABA-kezelés hatékonyan alkalmazható a szőlő

fürtszerkezetének kémiai módosítására, de a kezelések pontos beállítására még további kísérletek

szükségesek.

40

Növénykórtan

AZ ALMATERMÉSŰEK BAKTÉRIUMOS TŰZELHALÁSA ELLENI ENDOGÉN

VÉDEKEZÉSI MECHANIZMUS VIZSGÁLATA

DALLMANN GÉZA1, DARULA ZSUZSANNA

2 ÉS DORGAI LÁSZLÓ

3


2MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Szeged

3Biocenter Kft Szeged

Kutatásunk az almafélék tűzelhalásos megbetegedés elleni természetes védekezési mechanizmus

biológiai alapjainak felderítését célozza, elsősorban a nektárban található fehérjékre koncentrálva.

Az volt a feltételezésünk, hogy az Erwinia amylovora fertőzésre érzékeny fajok/fajták esetében ez a

mechanizmus legalább időlegesen nem, vagy nem kellő hatékonysággal működik. Közvetlen

célkítűzésünk volt a fogékony és toleráns fajták nektár komponenseinek vizsgálata, a nektárban

expresszálódó gének azonosítása és ezek megfeleltetése ill. párhuzamba állítása a tűzelhalás

betegséggel szembeni toleranciával.

Nektár minták PAGE analízise során megállapítottuk, hogy toleráns csoportba tartozó almafajtákban

markánsan jelen van egy 28 kDa méretű protein. Az irodalmi adatok alapján fogékony fajták

egyikében sem találtuk meg ezt a karakterisztikus fragmentet. A szóban forgó fehérjét HPLC-MS

méréssel azonosítottuk, majd a teljes gént degenerált oligonukleotid primerekkel izoláltuk és

szekvenciáját meghatároztuk.

Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a nektárszövetben expresszálódó, és az Erwinia amylovora

fertőzéssel szemben védőfunkciót ellátó protein egy ún. kettős funkcióval (lizozim funkcióval is

rendelkező) savas kitináz.

Megállapítottuk, hogy az RT-PCR adatok tökéletesen megegyeznek a PAGE analízissel kapott

adatokkal. Az RT-PCR adatok egyúttal lehetővé tették, hogy a kérdéses gén szövetspecifikus és

fajtaspecifikus expresszióját is bizonyítsuk. Kijelenthetjük, hogy az izolált savas kitináz csak a toleráns

almafajtákban, és dominánsan csakis ezek nektárszöveteiben expresszálódik.

Kifejlesztettünk DNS alapú molekuláris markereket is, amelyek alkalmasak arra, hogy a toleráns és

fogékony almafajták között különbséget mutassanak ki DNS szinten is. Ezek a primerek a nemesítés

korai fázisaiban is alkalmazhatóak, felhasználásukkal a nemesítés felgyorsítható.

Az izolált gént bakteriális expressziós vektorba klónozva megteremtettük a kérdéses protein nagy

mennyiségű előállításának lehetőségét. A túltermeltetett fehérjével igazoltuk, hogy valóban

rendelkezik lizozim aktivitással is.

A két almafajta toleráns és fogékony promótereinek vizsgálatát is elvégeztük, ennek alapján bizonyos

strukturális eltéréseket találtunk. Feltételezzük, hogy ezen eltérések okozhatják a toleráns és fogékony

fajtákban a kérdéses gén eltérő expresszióját.

41

Növénykórtan

SZILVA HIMLŐ VÍRUS (PLUM POX VIRUS, PPV) FERTŐZÖTTSÉG FELMÉRÉSE A

MAGYAR-SZLOVÁK HATÁRMENTI RÉGIÓBAN

ALMÁSI ASZTÉRIA1, BALOTAI BOGLÁRKA

2, TÓBIÁS ISTVÁN

1, ÁDÁM JÁNOS

2 ÉS

PALKOVICS LÁSZLÓ2



A magyar-szlovák határmenti régió csonthéjas növényállományának virológiai felmérését kezdtük el

2011-ben. Ennek során nagyüzemi és háztáji gyümölcsösökben szilváról, kajsziról, őszibarackról és

meggyről, valamint természetes környezetben kökényről gyűjtöttünk mintákat. Egy-egy mintavételi

helyen vizuális felmérést is végeztünk. A begyűjtött levél és gyümölcs mintákból Nicotiana

benthamiana és N. clevelandii tesztnövényekre inokuláltunk és a tünetet mutató tesztnövények

leveleiből teljes nukleinsav kivonást végeztünk, illetve a minták egy részénél közvetlenül a tüneteket

mutató begyűjtött levelekből teljes ribonukleinsav kivonást végeztünk, majd PPV (Plum pox virus,

szilva himlő vírus) specifikus indítószekvenciákkal kiemelt PCR-termékeket vizsgáltunk. Néhány

esetben a PCR-terméket klónoztuk, és meghatároztuk az elsődleges szerkezetét.

Az alábbi helyekről gyűjtöttünk mintákat, zárójelben a termelési módot, a gyümölcs nevét és a

fertőzöttség mértékét tüntettük fel. Ács (háztáji szilva, 50%), Budapest (II. kerület, háztáji szilva,

50%), Dunaalmás (kajszi, 60%), Diósd (háztáji szilva, 80%), Erdőhorváti (háztáji szilva, 60%),

Erdőhorváti (természetes környezet kökény, 0%), Fóny (háztáji szilva, 40%), Gönc (nagyüzemi kajszi,

20%), Gönc (háztáji kajszi, 80%), Hernádcéce (nagyüzemi kajszi, 20%), Mátraszentistván (háztáji

szila, 40%), Mátraszentlászló (háztáji szilva 60%, természetes kökény 80%), Pálháza (háztáji szilva,

70%), Pilismarót (háztáji szilva, őszibarack, 70-80%), Sárospatak (háztáji szilva, 40%), Süttő (háztáji

szilva, 70%), Szada (háztáji szilva, kajszi, 70%) és Vilyvitány (háztáji szilva és kajszi, 70%).

Kemence (nagyüzemi szilva, 50%, nagyüzemi meggy 0%) , Bernecebaráti (nagyüzemi szilva, 40%),

Vámosmikola (nagyüzemi őszibarack, 0%), Boldogkőváralja (nagyüzemi szilva, 40%), Kistokaj

(háztáji szilva és őszibarack, 0%), Kozárd (nagyüzemi szilva, 30%), Nyírtelek (nagyüzemi szilva,

20%), Nagykálló-Ludastó (háztáji szilva, 60%), Sóskút (nagyüzemi szilva, fajtánkénk 20% és 100%),

Salgótarján (háztáji szilva, 0%), Szentendre (háztáji szilva, 20%) és Tata (háztáji szilva, 60%). A

vírustünetet mutató levelekből 15-20%-os hatékonysággal vittük át a vírust a tesztnövényekre. A

tesztnövényeken általában a PPV-re jellemző tüneteket kaptuk. Néhány esetben előforduló eltérő

tünetek esetén a PPV specifikus indítószekvenciákon kívül ACLSV (Apple chlorotic leaf spot virus,

alma klorotikus levélfoltosság vírus) primereket is alkalmaztunk, de minden esetben csak PPV-t

detektáltunk.

Kijelöltünk mintaültetvényeket, ahol folyamatosan figyelni fogjuk a vírusfertőzöttség változását.

Ehhez a következő helyszíneken lévő ültetvények csatlakoztak, zárójelben a kiválasztott ültetvények

idei megfigyelési adatai: Cegléd (nagyüzemi szilva, 30%), Bernecebaráti (nagyüzemi szilva, 10%),

Érd (nagyüzemi szilva, 30%), Sóskút (nagyüzemi szilva, 20% és nagyüzemi szilva 100%), Berkenye

(nagyüzemi meggy, 0%), Atkár (nagyüzemi kajszi, 0%, nagyüzemi szilva, 50%), Boldogkőváralja

(nagyüzemi kajszi, 0%), Gönc (nagyüzemi kajszi, 0%), Monok (nagyüzemi kajszi, 0%), Felsőzsolca

(nagyüzemi cseresznye és meggy, 0%), Tiszadob (nagyüzemi szilva, 5%), Nagykálló (nagyüzemi

szilva, 100%) és Nyírtelek (nagyüzemi szilva, 5%).

A projektet a HU-SK 09/01/1.2.1/0126, a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP-

4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták, valamint ezúton is köszönjük a termelők szíves

együttműködését.

42

Növénykórtan

COLLETOTRICHUM ACUTATUM IZOLÁTUMOK MORFOLÓGIAI ÉS MOLEKULÁRIS

JELLEMZÉSE

TÓTH ANNAMÁRIA1, SALAMON PÁL

2, PETRÓCZY MARIETTA

1, HEGEDŰS MÁRIA

1,

ÁDÁM ATTILA2, NAGYGYÖRGY EMESE

2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ

1

1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,, Budapest


A meggy antraknózisát az irodalmi adatok alapján két kórokozó: a Colletotrichum gloeosporioides és

a Colletotrichum acutatum okozhatja. A 2010 és 2011-es évben több izolátumokat gyűjtöttünk

antraknózis tüneteit mutató meggytermésekről. Célul tűztük ki a kórokozók azonosítását és jellemzését

morfológiai bélyegek alapján és molekuláris módszerrel.

Bár a 2010-es évhez képest alacsonyabb mértékű fertőzöttség jelentkezett az ültetvényekben,

amelyben elsősorban a kórokozó számára kevésbé kedvező időjárási körülmények játszottak közre.

Több helyszínről gyűjtöttünk fertőzött meggyterméseket: Kistelek, Kiskunmajsa, Lajosmizse,

Újfehértó, Soroksár, Sóskút, Soponya, Nyíregyháza. Vizsgálataink során bővült a gazdanövénykör is.

Tipikus antraknózis tüneteit mutató cseresznye (Soroksár), húsos som (Bársonyos), áfonya (Csepreg)

és füge (Gödöllő) termésekről izolált kórokozót is bevontuk a vizsgálatokba.

A kórokozók azonosítását és jellemzését a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén

végeztük. A morfológiai jellemzés során 100-100 konídium hosszúságát és átmérőjét mértük meg.

Burgonya dextróz agar táptalajon jellemeztük a tenyészbélyegeket. A molekuláris vizsgálatok során az

ITS5 és NL4 primerek felhasználásával az ITS régió egy részét felszaporítottuk, majd a szekvenciákat

összevetve a nemzetközi adatbázissal, filogenetikai törzsfát készítettünk. A hatékonyabb

növényvédelem érdekében a növényvédő szeres vizsgálatokat tovább folytattuk in vitro, továbbá

termésnövelő anyagok hatását is vizsgáltuk a kórokozó micéliumának növekedésére.

A fertőzött gyümölcsökön minden esetben barnuló, besüppedő foltok vagy rothadás jelent meg. A

foltokban kialakultak az acervuluszok, amelyekben narancssárga konídium massza képződött. A

különböző gyümölcsökről származó izolátumok tekintetében nagyon változatos tenyészeteket

figyeltünk meg. A tenyészetek gyakran képeztek különböző színű pigmenteket: narancssárga,

püspöklila. Egyes izolátumoknál erőteljes narancssárga konídiummassza képződést tapasztaltunk. A

tenyészetek színén minden esetben gyapjas légmicélium és konídiumok képződtek. Az idősebb

tenyészetekben fekete micélium tömörülések jelentek meg. Minden izolátum esetében Colletotrichum

acutatum-ként azonosítottuk a kórokozót. A szekvenciákat elküldtük a nemzetközi adatbázisba.

Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy hazánkban a Colletotrichum acutatum felelős a meggy és a

cseresznye antraknózisáért. A kórokozó igen széles gazdanövénykörrel rendelkezik és egyre több

növényen okoz hazánkban is megbetegedést. Elsőként azonosítottuk a kórokozót som, áfonya és füge

terméseiről is hazánkban.

A trifloxystrobin és tebukonazol hatóanyagú Flint-max teljes mértékben gátolja a kórokozó

micéliumának növekedését mérgezett agar lemezeken. Ez a növényvédő szer hazánkban egyenlőre

engedélyokirattal nem rendelkezik. A vizsgálatba bevont termésnövelő anyagok csak gyenge

fungisztatikus hatással bírnak.

A szerzők köszönetüket fejezik ki az OTKA (PD100425 sz.) posztdoktori pályázat, valamint a

TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok

támogatásáért.

43

Növénykórtan

A NÖVÉNYI ÉS A GOMBA PARTITIVÍRUSOK KODONHASZNÁLATA ÉS EVOLÚCIÓS

EREDETE

ALBERT ZSOLT, SZEGŐ ANITA, HALÁSZ KRISZTIÁN, GALYASI ALEXANDRA,

LADÁNYI MÁRTA ÉS LUKÁCS NOÉMI


A Partitiviridae családba tartozó dsRNS-vírusokat három nemzetségbe sorolták: A Partitivirus

genuszba a gombákat fertőző, míg az Alphacryptovirus és Betacryptovirus nemzetségekbe a

növényekben előforduló vírusok kerültek. A növényi kriptovírusok hagyományos virológiai

módszerekkel nem vihetők át egyik gazdanövényről a másikra, és mindeddig vektorokat sem

azonosítottak. Transzmissziójuk maggal és pollennel valósul meg. Az elmúlt néhány évben több

alfakriptovírus szekvenciáját is meghatározták. A szekvenciaanalízisek bizonyos növényi- és

gombavírusok között nagyobb hasonlóságot mutattak ki, mint amekkorát a növényi vírusok egymás

között mutatnak. Ezek az eredmények a partitivírusok közös evolúciós eredetére utalnak. Utóbbi

alátámasztására elvégeztük az ismert partitivírusok kodonhasználatának analízisét és

összehasonlítottuk más növényi dsRNS- és ssRNS-vírusok kodonhasználatával.

A Bromoviridae, Totiviridae, Chrysoviridae, Endornaviridae, Hypoviridae, Flexiviridae,

Partitiviridae, Potyviridae családok 20 nemzetségének 240 vírusát analizáltuk. Az ismert

vírusszekvenciákból kiindulva először minden kodonra meghatároztuk a használat százalékos

gyakoriságát, majd főkomponens analízisnek vetettük alá az eredményeket, és egy 3D

koordinátarendszerben ábrázoltuk őket. Megállapítottuk, hogy a kodonpreferenciák a vírusok más

módszerekkel meghatározott evolúciós rokonságának megfelelően alakulnak, és a legtöbb víruscsoport

világosan elválik egymástól. A gomba- és növényi partitivírusok kodonhasználata nem mutatott

gazdaspecifikus elkülönülést. Eredményünk egyértelműen ezen dsRNS-vírusok közös evolúciós

eredetére utal, és rávilágít arra, hogy a Partitiviridae család rendszerezése felülvizsgálatra szorul.

Általánosan elfogadott azonban, hogy a vírusok és azok izolátumai a gazdához alkalmazkodnak, azzal

koevolválnak. A gazdával szorosan és tartósan (kizárólagosan?) együttélő partitivírusoknál

ugyanakkor az irodalomban, legalábbis növényfajták között rendkívül csekély eltéréseket és közel

99% azonosságot mutattak ki. A Beet cryptic virus 1 (BCV1) esetében az a szerencsés helyzet áll fenn,

hogy az a Beta nemzetség egymástól távolabb álló fajaiban ill. alfajaiban is előfordul. Ezért

megvizsgáltuk, hogy a BCV1 független evolúciója cukorrépában és mángoldban manifesztálódott-e

jelentős szekvenciamódosulásban. Eredményeink azt mutatják, hogy bár mutációk viszonylag gyakran

azonosíthatók, ezek zöme nem eredményez változást az aminosav sorrendben. Ebből arra

következtetünk, hogy a kriptovírusokra viszonylag erős szelekciós nyomás hat.

44

Növénykórtan

VÍRUSFERTŐZÉS SORÁN TÖRTÉNŐ GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA

N. BENTHAMIANA-BAN MICROARRAY HIBRIDIZÁCIÓVAL

VÁRALLYAY ÉVA ÉS HAVELDA ZOLTÁN


Kompatibilis növény-vírus kapcsolatban a fertőző vírus megváltoztatja a növény génexpressziós

rendszerét, kialakítva a vírusfertőzésre jellemző betegség tüneteket, sok esetben jelentős gazdasági

károkat okozva. A tünetek kialakulásért felelős molekuláris mechanizmusok kevéssé ismertek,

felderítésük nemcsak tudományos, hanem gazdasági szempontból is fontos. A növény vírusok az állati

vírusokhoz hasonlóan képesek a gazda szervezet génkifejeződését gátolni, mRNS-eit eliminálni;

„shut-off” jelenség. Megelőző kísérleteinkben a „shut-off” jelenséget vizsgáltuk szisztemikus (egész

növényre kiterjedő) vírusfertőzés esetén (Várallyay és mtsi, 2009, Havelda és mtsi, 2008).

Eredményeink azt mutatták, hogy egyes vírusok (Tombusvirus és Tobamovirus nemzetségbe tartozók)

képesek, míg más vírusok (Carmovirus és Cucumovirus nemzetségbe tartozók) nem képesek a gazda

mRNS-ek hatékony leszabályozására. A jelenség mechanizmusát vizsgáló kísérleteink azt is

megmutatták, hogy a „shut-off” jelenség nem a géncsendesítés mechanizmusán keresztül hat, hanem a

sejtmagban, transzkripciós szinten történik. A különböző gazda-vírus kölcsönhatások vizsgálata

kapcsolatot mutatott ki a tünetek súlyossága és a „shut-off” jelenség mértéke között. Ezek az

eredmények arra utalnak, hogy a „shut-off” jelenség a tünet kialakulás fontos komponense lehet

bizonyos növény-vírus interakciókban.

Legújabb kutatásainkban microarray hibridizációval vizsgáltuk vírusfertőzött N. benthamiana total

RNS kivonatait. A hibridizációt három biológiai ismétlésben végeztük el CymRSV, crTMV, TCV és

mock fertőzött növények kivonataival. Előzetes kísérleteinkből tudtuk, hogy dohány növényen a

CymRSV és a crTMV „shut-off” jelenséget okoz, míg a TCV nem. A microarray kísérletek is ezt a

megfigyelést támasztották alá. A CymRSV és crTMV vírusfertőzéseknél több, mint 1000 gén

expressziója csökkent legalább 10x-esére, és ebből több, mint 800 gén megegyezett, míg a TCV

fertőzésekor ilyen mértékben kevesebb, mint 10 gén expressziója csökkent. A vírusfertőzésre

CymRSV és crTMV esetében több mint 300 gén indukálódott legalább egy nagyságrenddel, míg TCV

fertőzésre csupán 45. Az expressziós csökkenést mutató géneknél visszakerestük azokat a próbákat,

amelyek olyan génekre jellemzőek, melyekkel előzőleg a „shut-off” kísérleteinket végeztük (GAPDH,

tubulin, Rubisco, aktin, hiszton, klorofillkötő pigmenetek) és mindegyiket megtaláltuk a 10x-es

csökkenést mutató gének között. Microarray kísérleteink tehát alátámasztják azt a megfigyelést, hogy

a „shut-off”-ot okozó vírusok fontos háztartási gének expresszióját változtatják meg, és a vírusfertőzés

során kialakuló tünetek ezen expressziós változások következményei, tehát a „shut-off” kialakulása és

a kialakuló tünetek súlyossága szorosan összefügg. Jelenleg folyó kísérleteinkben arra keresünk

választ, hogy egy nagy koncentrációban felhalmozódó vírus hogyan képes kikerülni a különböző

stresszekre általánosan indukálódó gének PR gének, heat-shock proteinek expressziójának indukcióját,

és mi lehet az a mechanizmus, ami a „shut-off” jelenség kialakulásához vezet?

45

Növénykórtan

KERESZTVÉDETTSÉGI ÉS SZIMPTOMATOLÓGIAI VIZSGÁLATOK EGY VIGS VEK-

TOR TOBACCO RATTLE VIRUS (TRV) KONSTRUKCIÓVAL

SALAMON PÁL


Az egyszálú, pozitív értelmű osztott RNS genommal rendelkező dohány zörgőlevelűség vírus

(Tobacco rattle virus, TRV; Virgaviridae család, Tobravirus nemzetség) a szisztemikusan fogékony

gazdanövényeken a merisztémát is fertőzi, ezért az egyik leggyakrabban használt növényi VIGS (virus

induced gene silencing) vektor vírus. A VIGS vektor TRV konstrukciókban a csendesíteni kívánt

növényi génnel vagy génszakasszal homológ szekvenciákat a TRV-RNS2 molekulába építik. Az

RNS2 molekulán módosított vírust (TRV1+TRV2X, ahol X a módosító szekvencia) általában

agroinfiltrációval juttatják a fertőzendő növénybe. Sikeres szisztemikus fertőzést követően a

géncsendesítés eredményeként a célzott növényi gén funkciója kiesik, vagy jelentősen romlik és a

funkcióvesztés az adott gén hiányára vagy csökkent kifejeződésére jellemző tüneti fenotípus

kialakulását eredményezi. A TRV2-es RNS-be épített Nicotiana benthamiana (Nb) phytoene

desaturase gén (NbPDS) szakaszt tartalmazó VIGS vektor (TRV2-NbPDS) fertőzése pl. a N.

benthamiana-n a csúcsi levelek teljes vagy csaknem teljes kifehéredését idézi elő, szemben a vad

típusú TRV-vel, amely csak enyhe szisztemikus mozaik tüneteket okoz. A TRV1+TRV2-NbPDS

VIGS vektor N. benthamiana növényeken, mint modifikált vírus fenntartható, szaporítható és a

fertőzött növények szövetnedvével a vad típusú vírushoz hasonlóan átvihető.

Kísérleteinkben a TRV2-NbPDS VIGS vektort részben keresztvédettségi teszthez, részben a PDS

silencing hatékonyságának megállapítására használtuk a Solanaceae család fajain. N. benthamiana és

N. clevelandii növényeken megállapítottuk, hogy a TRV hazai Chelidonium majus izolátumának

(TRV-CmH, Salamon és Némethy, 1994) fertőzése teljes tüneti védettséget biztosított a TRV2-

NbPDS VIGS vektorral szemben. Megállapítottuk továbbá, hogy a TRV2-NbPDS a PDS gén

hatékony csendesítője (= erős szisztemikus kifehéredést okoz) az alábbi fajokon: Capsicum annuum,

C. chinense, N. benthamiana, N. clevelandii, N. debney, N. edwardsonii, N. edwardsonii var.

Columbia, N. megalosiphon, N. sylvestris, Petunia hybrida, Salpiglossis sinuata és Solanum

lycopersicum. Kevésbé hatékony PDS silencing hatást értünk el, vagy ilyen hatást nem tapasztaltunk a

VIGS vírusvektor konstrukcióval inokulált és szisztemikusan fertőződött Datura innoxia, D. metel, N.

glutinosa és N. rustica növényeken. Utóbbi növények inokulált levelein nekrotikus léziók jelentek

meg, majd szisztemikusan levélnyél, szár és súlyos érmenti nekrózis tünetek alakultak ki. PDS

csendesítésre utaló szisztemikus kifehéredést csak szigetszerűen és átmenetileg figyeltünk meg a

Datura fajokon vagy az elhaló alsó levelek hónaljában képződő új hajtások levelein a N. glutinosa és

N. rustica növényeken. N. tabacum cv. Xanthi-nc és cv. Samsun, valamint Solanum tuberosum cv.

Desiree növényeken a TRV2-NbPDS csak lokális nekrotikus léziókat idézett elő.

A TRV VIGS konstrukcióval inokulált N. rustica és N. glutinosa szisztemikus nekrózist mutató

leveleiről N. benthamiana-ra PDS csendesítést nem okozó (PDS VIGS-), kifehéredő oldalhajtásaikról

pedig PDS silencinget előidéző (PDS VIGS+) vírust izoláltunk vissza. A PDS VIGS

- izolátumok

keletkezésének okát (defektív, csak RNS-1-et tartalmazó vírus szisztemizálódása vagy a PDS

szekvenciák kirekombinálódása a TRV2-NbPDS konstrukcióból), illetve a különböző

gazdanövényeknek a TRV VIGS vektor víruspopulációra gyakorolt szelekciós hatását jelenleg

tanulmányozzuk.

46

Növénykórtan

KÜLÖNBÖZŐ MAP KINÁZ ÚTVONALAK SZEREPE A FUSARIUM VERTICILLIOIDES

ANTIFUNGÁLIS ANYAGOKKAL SZEMBENI TOLERANCIÁJÁBAN

ÁDÁM ATTILA L., NAGYGYÖRGY EMESE D., KOHUT GÁBOR, HORNOK LÁSZLÓ


Korábbi bizonyítékok szerint a HOG (High Osmolarity Glycerol) MAPK útvonal nemcsak a sejtek

homeosztázisának a fenntartásában és a környezeti stressz elleni védekezésben játszik fontos szerepet

a Fusarium-fajokban, hanem részt vesz más események, így a programozott sejthalál, a másodlagos

anyagcseretermékek termelése és a fludioxonil-tolerancia szabályozásában is (Nagygyörgy et al.

2011). A HOG MAPK útvonaltól független, de ugyancsak a fungicid-toleranciában részt vevő

jelátviteli funkciók feltérképezése érdekében klónoztuk a F. verticillioides CWI (Cell Wall Integrity)

MAPK génjét (Fvmk2), majd CWI MAPK null-mutánsokat (∆fvmk2-1, -16 és -20), valamint a vad

génnel komplementált vonalakat (∆fvmk2-16/1 és /13) állítottunk elő. Összehasonlítottuk, hogy milyen

szerepet játszik a két különböző MAPK útvonal a többszörös fungicid-toleranciában. Ezekbe a

vizsgálatokba az alábbi hatóanyagcsoportokat vontuk be: fenilpirrol (Fludioxonil), polién

(Amphotericin B), azol (Flukonazol és Ketokonazol, KA) és echinocandin (Caspofungin, CF).

A ∆fvmk2 CWI MAPK mutánsok mind szilárd táptalajon, mind folyadék tenyészetben gyengébben

növekedtek, mint a vad típus, továbbá csökkent a sejtfelszíni struktúráik hidrofób jellege és fokozódott

a sejtfal-bioszintézist megzavaró anyagokkal (Calcofluor white, CFW – 10-15 μg/ml; Kongóvörös – 5-

10 μg/ml; SDS – 50-100 μg/ml) szembeni érzékenységük. A HOG MAPK útvonal a fludioxonil (5-10

μg/ml) érzékenység közvetítésén túl az Amphotericin B tolerancia jelátvitelében is szerepet játszott. A

Cryptococcus neoformans ∆hog1 mutánsával ellentétben (Kim et al. 2011) azonban, sem a F.

verticillioides, sem a F. proliferatum ∆hog1 mutánsai nem mutattak fokozott érzékenységet KA-val és

a Flukonazollal szemben. A Fusarium verticillioides ∆fvmk2 CWI MAPK mutánsai nemcsak CF-ra

(1-2,5 μg/ml), hanem KA-ra (5-15 µg/ml) és Amphotericin B-re (2,5-10 μg/ml) is érzékenyebbek

voltak, mint a vad típusú szülőtörzs. Ugyanakkor, az 5-15 µg/ml koncentrációban adott Flukonazol

(amely a KA-nál sokkal kevésbé lipofil azolvegyület) egyik vad törzset sem gátolta, és ezzel a

fungiciddel szemben egyetlen MAPK mutáns sem volt érzékenyebb, mint a szülőtörzs. A

komplementált vonalak a vad szülőtörzshöz hasonlóan viselkedtek.

Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a HOG MAPK útvonal mellett egy másik MAPK útvonal is

jelentős szerepet játszik a F. verticillioides fungicid-toleranciájában. Ennek a CWI MAPK útvonalnak

nemcsak a β-1,3-glukán-szintázt gátló CF elleni tolerancia jelátvitelében van szerepe, hanem más

támadáspontú fungicidekkel, így a szterol-bioszintézist gátló KA-val és a membráncsatorna képződést

és ionkiáramlást okozó Amphotericin B-vel szembeni viselkedés szignálásában is. Mindez újra

felhívja a figyelmet a gombákban működő szignálátviteli útvonalak nagyfokú változékonyságára. A

CF és CFW toleranciában vélhetően szerepet játszó MAPK-függő és -független gének (kitin-

szintázok, β-glukán-szintázok és MAPK-Aktivált Protein Kinázok, MAPKAPK stb.) expressziójának

vizsgálata folyamatban van.

47

Növénykórtan

HÁROM FUSARIUM-FAJ ABIOTIKUS STRESSZOROKKAL ÉS FUNGICIDEKKEL

SZEMBENI TOLERANCIÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

NAGYGYÖRGY EMESE D., HORNOK LÁSZLÓ ÉS ÁDÁM ATTILA L.


A gombáknak – hasonlóan más szervezetekhez - hatékony stressz-válaszra van szükségük ahhoz, hogy

alkalmazkodjanak az abiotikus és biotikus környezeti stresszorok (pH, hőmérséklet,

élelmiszertartósítók, fungicid hatóanyagok, oxidatív stresszorok, nehézfémek, stb.) széles köréhez az

életciklusuk során. A sikeres adaptációnak nemcsak a túlélést kell biztosítania, hanem az új

környezetben a növekedést és a szaporodást is lehetővé kell tennie. Az abiotikus stresszfaktorokra

adott fiziológiai és molekuláris válaszok összehasonlító analízise kiterjed a gombák széles körére

(Nikolaou et al. 2009). A szignálátviteli útvonalakat molekuláris szinten legrészletesebben a

Saccharomyces cerevisiae és a Candida albicans esetében tanulmányozták. Kísérleteinkben három

olyan Fusarium-faj, a F. verticillioides, a F. oxysporum és a F. graminearum 3-3 törzsének abiotikus

(ozmotikus, oxidatív és sejtfalpolimerekre ható) stresszorokkal és két fungicid-csoporttal a

fenilpirrolokkal (Fludioxonil) és azolokkal (Ketokonazol) szembeni toleranciáját vizsgáltuk, mely

fajok genom-szekvenciája ismert. Elemeztük továbbá a HOG (High Osmolarity Glycerol) MAPK

(Mitogen Activated Protein Kináz) útvonal szerepét a különböző stresszválaszokban a F. proliferatum

és a F. verticillioides ∆hog knock-out mutánsokon végzett vizsgálatokkal.

Az ozmotikus stresszorok szempontjából nem volt jelentős különbség a fajok között. Az oxidatív

stresszorok közül a hidrogén peroxidra (5-50 mM H202) a F. graminearum volt a legérzékenyebb, míg

a másik két faj viszonylagosan toleránsabb volt. Hasonló eredményt adott a menadionnal (0.1 mM)

történő kezelés is. A másik két oxidatív stresszor, a diamid (1 mM) és a metil-glioxál (10 mM)

esetében viszont nem tudtunk különbséget kimutatni a három Fusarium-faj között. A sejtfal

stresszorok (Kongó vörös, SDS, Calcofluor White, Koffein) szintén nem mutattak jelentős

különbséget sem az egyes fajok 3-3 törzse között, sem az egyes fajok átlagos viselkedését

összehasonlítva. A fungicidek közül a Fludioxonil (10 μg/ml) esetében a három faj nagyjából

egyformán reagált, de a F. graminearum három törzse közül az Fg31084 (ennek ismerjük a

szekvenciáját) jelentősen érzékenyebb volt a másik két törzsnél. Hasonló eredményt adott a F.

graminearum három törzsének ketokonazol-tesztje is: az Fg31084 érzékenyebb volt a másik két

törzsnél. A három fajt összehasonlítva a Ketokonazol (2,5 μg/ml) hatására viszont a F. verticillioides

bizonyult a legérzékenyebbnek. Feltűnő volt a F. graminearum három törzsének igen eltérő

viselkedése a vizsgált fungicidekkel szemben, ami más Fusarium-fajok illetve stresszorok esetében

nem volt tapasztalható.

A ∆hog knock-out mutánsokon vizsgáltuk, milyen szerepet játszik a HOG MAPK útvonal az egyes

stresszorokra adott válaszokban. A mutánsok érzékenyebbek voltak az ozmotikus stresszorokkal,

valamint az oxidatív stresszorok közül a hidrogén peroxiddal és a metilglioxállal szemben, mint a vad

típusú szülőtörzs. A fungicidek közül a HOG MAPK útvonal csak a Fludioxonil-érzékenység

jelátvitelében vesz részt, a Ketokonazol-tolerancia szignálásában azonban nincs szerepe.

48

Növénykórtan

HAZAI BURGONYA S VÍRUS (POTATO VIRUS S, PVS) IZOLÁTUM KOMPLETT

GENOMJÁNAK MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA ÉS ROKONSÁGI VISZONYAINAK

FELTÉRKÉPEZÉSE

PÁJTLI ÉVA1, ZÁMBÓ ÁGNES

1, POLGÁR ZSOLT

2, WOLF ISTVÁN

2, CERNÁK ISTVÁN

2 ÉS

PALKOVICS LÁSZLÓ1


2Pannon Egyetem, Agrártudományi Centrum, Burgonyakutatási Központ, Keszthely

A burgonya S vírus (Potato virus S, PVS) a világon mindenhol előfordul, gyenge vagy látens tüneteket

okoz a burgonyán, jelentősége a 20 %-ot is meghaladó gumóprodukció csökkenésében mutatkozik. A

kártétel többnyire kisebb mértékű, fajtától és vírustörzstől függ. Komplex fertőzések esetén azonban a

károk igen jelentőssé válhatnak. A törzsek többsége levéltetűfajokkal nem perzisztens módon,

valamint mechanikai és gumóátvitellel terjed. A maggal történő átvitel nem ismert. A PVS a

Tymovirales rend Betaflexiviridae családjába a Carlavirus nemzetségébe tartozik, virionja helikális

szimmetriájú, fonál alakú és 650 × 12 nm nagyságú. A vírus genomját pozitív egyszálú RNS alkotja,

mely az RNS polimerázon (223K), a helikáz-NTPáz (25K) és a köpenyfehéjén (34K) kívül még három

fehérjét kódol (12K, 7K 11K), és melynek 3’ végén poliadenilált régió helyezkedik el.

A burgonya S vírus viszonylag kevésbé kutatott kórokozó, így célul tűztük ki egy magyarországi

vírusizolátum genetikai állományának klónozását, teljes nukleinsav szekvenciájának meghatározását

és közzétételét a nemzetközi adatbázisban. A hazai izolátum nukleotid szekvenciáját összehasonlítjuk

a nemzetközi adatbázisban található szekvenciákkal és elkészítjük a rokonsági kapcsolatokat tükröző

filogenetikai törzsfát.

Az NCBI adatbázisban található burgonya S vírus nukleinsav szekvenciái alapján terveztük meg a

primereket. A cDNS szintézist követően a vírusgenomot öt átfedő régióban megsokszoroztuk a PCR

optimalizálásával, pGEM-T Easy plazmid vektorba klónoztuk, majd Escherichia coli DH5α sejtekbe

transzformáltuk. A vírusszekvenciát hordozó rekombináns plazmidot tartalmazó baktérium kolóniákat

kék-fehér szelekcióval választottuk ki. A rekombináns plazmidokat tisztítottuk, a klónok

szekvenciáinak meghatározását elvégeztük.

A nemzetközi adatbázisban összesen 4 teljes PVS genomi szekvencia található. Az általunk vizsgált

izolátumot összehasonlítottuk ezekkel az ismert szekvenciákkal. Izolátumunk 92,386 % ill. 92,280 %-

os homológiát mutatott két amerikai szekvenciával, egyben ezek voltak filogenetikailag legközelebb a

magyar izolátumhoz. A keszthelyi izolátum 91,955 %-os homológiát mutatott a szlovák izolátummal

és csak 89,035 %-os homológiát a lengyel izolátummal a teljes genom összehasonlítását tekintve. A

két amerikai izolátum egymással 97,987 %-os homológiát mutatott. Elkészítettük a filogenetikai

törzsfát a nemzetközi adatbázisban található összes teljes köpenyfehérje gén szekvenciára és

összehasonlítottuk a keszthelyi izolátummal. Az izolátumok legalább kilenc csoportra bonthatók,

jelentős változékonyságot mutatnak. A keszthelyi izolátum egy olyan csoport tagja, melyhez egy

szíriai, 3 iráni és egy holland izolátum tartozik, ezen belül is izolátumunk a holland izolátummal áll

legközelebbi rokonságban. A hasonlóság 97,175 %-os nukleinsav szinten, ami 24 bázis eltérés a 882

bázis hosszúságú köpenyfehérje génben és 98,299 % aminosav szinten, ami 6 aminosav eltérést jelent

a 294 aminosav hosszúságú köpenyfehérjében.

A projekt megvalósítását az NKTN-TECH-09-A3-2009-0210, a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-

0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták.

49

Növénykórtan

A PARADICSOM BRONZFOLTOSSÁG VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS, TSWV)

REZISZTENCIA ÁTTÖRŐ TÖRZS ELSŐ MEGJELENÉSE PAPRIKÁBAN MAGYAROR-

SZÁGON

BESE GÁBOR1, KRIZBAI LÁSZLÓ

2 ÉS TAKÁCS ANDRÁS

3

1Csongrád Megyei Kormányhivatal NTI, KDO, Hódmezővásárhely

2MgSzH NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest


A paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus; TSWV) a Tospovirus nemzettség

Bunyaviridae családjába tartozik, amely évről-évere számottevő gazdasági kárt okoz a magyarországi

paprikatermesztésben. A TSWV tripszekkel és mechanikailag terjed.

Az elmúlt években számos új Tsw rezisztencia gént tartalmazó TSWV ellenálló paprika hibrid jelent

meg, amelyek fontos szerepet töltenek be a vírus elleni védekezésben. Az utóbbi években megjelent a

rezisztencia gént áttörő vírus törzs, amely már több országban okoz nehézségeket a

paprikatermesztésben.

A paradicsom bronzfoltosság vírussal szemben ellenálló paprika (Capsicum annum) növényeken a

TSWV-re jellemző tüneteket figyeltünk meg 2011 nyarán, Szentes környékén levő fóliasátrakban. A

hajtatóházakban a növények mintegy negyven százaléka levéldeformáció, klorotikus gyűrűsfoltosság,

mozaik és hajtáscsúcs elhalás tüneteit mutatta. A fertőzött növények termésein deformációk,

klorotikus gyűrűsfoltosság és nekrózisok jelentek meg. A vírus által okozott gazdasági kár jelentős

volt a rezisztens fajták használata ellenére.

Tüneteket mutató paprika levelekből bioteszt, TAS-ELISA és RT-PCR alkalmazásával történt a vírus

kimutatása. A bioteszt Capsicum chinense PI152225 tesztnövények mechanikai inokulálásával történt.

A szerológiai vizsgálatokhoz ADGEN monoklonális antiszérumokat használtunk. A cDNS

szintézishez TSWV specifikus primer párt használtunk (TSWV-S1983 5′-

CCCTCGAGGCTTTCAAGCAAGTTCTGCG-3’ és TSWV-S2767 5′-GCTCTAGAGCC-

ATCATGTCTAAGGTTAAGCTCAC-3′), amely 784 bázispárból álló a köpenyfehérjét kódoló

szakaszt szaporított fel.

A bioteszt és a TAS-ELSA, valamint a szekvencia adatok összehasonlítása alapján TSWV fertőzést

állapítottuk meg. A bioteszt vizsgálatok eredménye bizonyította, hogy a TSWV rezisztencia áttörő

törzse jelent meg a szentes környéki paprika állományban.

50

Növénykórtan

AZ OLAJTÖK – CUKKINI SÁRGA MOZAIK VÍRUS KAPCSOLATBAN EDDIG NEM

ISMERT REZISZTENCIA TÍPUS MEGJELENÉSE

TÓBIÁS ISTVÁN1 ÉS HUBERT KUHLMANN

2


2MQB, Herrenberg, Németország

A kabakosok biztonságos termesztését a különböző vírusbetegségek veszélyeztetik, melyek sok

esetben 50-90 %-os termésveszteséget okoznak. A legsúlyosabb károkat eddigi vizsgálataink szerint a

cukkini sárga mozaik vírus (Zucchini yellow mosaic virus, ZYMV) idézte elő. Hazánkban és a

szomszédos Ausztriában, valamint Németországban az olajtök esetében 50-60 %-os terméskiesést

figyeltek meg a ZYMV fertőzés következtében. A ZYMV elleni hatékony védekezés egyik lehetséges

módja a rezisztenciára nemesítés. Ausztriában Lelley Tamás és munkatársai a rezisztenciaforrások

vizsgálata és keresztezési kísérletek során tisztázta a rezisztenciagének öröklődését és dominanciáját,

melynek során rezisztens vonalakat állítottak elő. H. Kuhlmann kolléga az itt előállított rezisztens

vonalakat bocsátotta rendelkezésemre. A laboratóriumunkban hazai ZYMV-10 izolátummal végzett

tesztelések során ezek a vonalak inkább toleránsnak bizonyultak. Az ilyen növényeken az inokulálást

követően a tünetek később és enyhébb formában jelentek meg.

Több éves fertőzési és öntermékenyítési kísérletek után olyan vonalakat találtunk, melyek addig nem

ismert „recovery” típusú rezisztenciát mutattak. Az ilyen növényeken a sziklevél inokulálását

követően 5. – 7. napon az első leveleken szisztemikus tünetek, érkivilágosodás volt megfigyelhető,

ami később erősödött és levéldeformáció valamint sok esetben nekrotizáció jelent meg. A 2. és 3.

levélen a tünetek enyhültek, majd teljesen tünetmentessé vált a növény. Ez a rezisztencia típus

dominánsnak bizonyult, mert az F1 nemzedékben változatlan formában jelent meg. További

vizsgálatok szükségesek a rezisztencia genetikai hátterének tisztázására.

51

Növénykórtan

HAZAI FŰSZERPAPRIKA FAJTÁK BETEGSÉGELLENÁLLÓSÁGÁNAK FOKOZÁSA

SZELEKCIÓVAL

TIMÁR ZOLTÁN1, ÁGOSTON BÉLA

2, PALOTÁS GABRIELLA

2, PALOTÁS GÁBOR

2,

CSILLÉRY GÁBOR3 ÉS SZARKA JÁNOS

4

1Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Kalocsa

2Univer Product Zrt., Kecskemét

3Budakert Kft., Budapest

4Primordium Kft., Budapest

Napjainkban a csípős fűszerpaprika termesztése egyre nagyobb felületen történik, de a termesztés

döntő többségben egy, évtizedekkel ezelőtt előállított fajtán alapszik. Termelői, feldolgozói

szempontból egyre nagyobb az igény korszerűbb, betegség-ellenállósággal rendelkező, magas

kapszaicin tartalmú fűszerpaprika fajták előállítására. Célunk olyan fajták nemesítése, melyek a TMV

elleni L3, a TSWV elleni Tsw, a Xanthomonas elleni Bs2 specifikus rezisztencia gének és magas

szintű általános védekezési reakció mellett magas kapszaicin tartalommal rendelkeznek.

A nemesítési munka kiindulásaként 3 államilag elismert fűszerpaprika fajták szelekcióját kezdtük meg

2010 januárjában. A hagyományos fűszerpaprika nemesítési munkáktól eltérően, elsősorban nem

szabadföldön, hanem fűtött fóliasátorban, évi két generáció kitermesztésével végezzük a munkákat. A

TMV és TSWV fertőzések üvegházban és fitotronban izolált körülmények között történnek. A

fóliasátorban végzett Xanthomonas vesicatoria-val szembeni ellenállóság tesztelésével párhuzamosan

végezzük a növények általános betegség-ellenállóságának felmérését is. Nemzedékenként

hozzávetőlegesen 20 ezer növényen mintegy 100 ezer kortünetet provokálunk és minősítünk a

fertőzést követő 1. és 2. héten. Az így felvételezett közel 200 ezer adat alapján végezzük el a

szelekciókat.

A többszörös rezisztenciával rendelkező tövek további minősítése a fenotipus és termőképesség

alapján történik. A kijelölt tövek terméseinek feldolgozása során a kapszaicin tartalom meghatározása

az elsődleges szempont melyet a festéktartalom differenciál tovább. A szelekciós munka

eredményeként a továbbszaporításhoz kijelölt tövek átlagos kapszaicin tartalmát a legrégebbi fajtánál

18%-kal, az újabb fajtáknál 45%-kal illetve 53%-kal sikerült emelni. A kijelölt tételeket 2011. évben a

fűtött fóliasátor mellett szabadföldi termesztésben is teszteltük. A szabadföldi kísérletek alapján

megállapítottuk, hogy a szelekciós munkák során kialakított magas szintű betegség-ellenállóság

eredményeként 10-40%-kal magasabb terméshozamokat produkáltak a kontroll növényekhez képest.

A kutatásokat az GOP 1.1.1-09/1-2010-0115 pályázat keretei között végeztük.

52

Növénykórtan

A SZILVA AZ ERWINIA AMYLOVORA ÚJ GAZDANÖVÉNYE HAZÁNKBAN

VÉGH ANITA, NÉMETHY ZSUZSANNA, HAJAGOS LAURA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ


A „tűzelhalás betegség” (kórokozó: Erwinia amylovora (Burrill) Winslow et al., 1920) súlyos

gazdasági veszteségeket okoz az egész világon. Gazdanövény körébe tartozó Rosaceae család mintegy

40 nemzetség 200 faját képes megbetegíteni. A gazdanövények közül a Cotoneaster, Crataegus,

Cydonia, Malus, Pyrus, Photinia, Pyracantha és Sorbus nemzetséghez tartozó fajok a legfontosabbak.

A kórokozó megjelenését egyre több új gazdanövényről publikálták az elmúlt években. Az Amerikai

Egyesült Államokban a tüskétlen szedren és málnán is jelezték a kórokozó megjelenését. Beszámoltak

a japán szilva fiatal hajtásainak természetes fertőződéséről is. Az USA-ban szilva és kajszi fajhibridjén

hajtásszáradásról, Észak-Németországban európai szilva fertőződéséről és Csehországban a kajszi

természetes fertőződéséről jelentek meg publikációk.

2011 nyarán tűzelhalásra emlékeztető tüneteket figyeltünk meg Budaörsön, 10 év körüli ültetett

szilvafa hajtásán. A fiatal hajtásra pásztorbotszerű görbület, megfeketedő, elhalás volt jellemző. A

fertőzött hajtást a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén vizsgáltuk tovább. A

kórokozót (Ea-PlumBo1) klasszikus – tenyészbélyeg, biokémiai (API 20E, API 50CH) és fiziológiai

tulajdonság, patogenitási teszt - és molekuláris vizsgálati módszerekkel - 16S rRNS, pEA29 plazmid –

azonosítottuk, és eredményeinket összehasonlítottuk más gazdanövényről (alma, Ea1) származó

izolátummal.

A kórokozó tenyésztéséhez King-B táptalajt, Eosine Methylene Blue agart (EMB) és Crosse-Goodman

(CG) agart használtunk, melyen ép szélű, kiemelkedő, mukoid kolóniák képződtek. EMB és CG

táptalajon különbségeket találtunk az almáról és a szilváról származó izolátumok között.

Meghatároztuk a kórokozó alapvető biokémiai és fiziológiai tulajdonságait. A kórokozó patogenitását

egészséges fiatal szilvahajtásokra és gyümölcsökre (szilva, körte) történő inokulációval bizonyítottuk.

Eredményeinket összevetve az irodalmi adatokkal a kórokozót Erwinia amylovora-ként azonosítottuk

a tenyésztési, biokémiai és fiziológiai tulajdonságok alapján.

A molekuláris vizsgáltok során vizsgáltuk a 16S rRNS-t kódoló gén bázissorrendjét valamint az E.

amylovora-ban megtalálható pEA29 plazmid nukleinsav szekvenciáját. A 16S rRNS gén vizsgálat

során univerzális primereket (63f, 1398r) használtunk. A szilva izolátum a vizsgált szakaszon 100%

homológiát mutatott egy német és egy angol E. amylovora izolátummal, míg a többi izolátummal 98-

99 %-os volt az azonosság. Az E. amylovora pEA29 plazmid PstI fragmentjének ismétlődő régiójára

specifikus pEA29A és pEA29B primereket használtunk. A szekvenciákban megtaláltuk a pEA29

plazmid ismétlődő régióját, az SSR–eket (Short Sequence Repeat), mely a hazai szilváról származó E.

amylovora izolátum esetében nyolc, míg az almáról származó izolátum esetében kilenc ismétlődést

jelent.

Fiatal szilvahajtásról sikeresen izoláltuk és meghatároztuk a tűzelhalás kórokozóját, az E. amylovora-t.

Eredményünk új tudományos eredmény, mert a kórokozó szilván megjelenő természetes

fertőződéséről eddig csak az USA-ban és Németországban számoltak be. A tűzelhalás megjelenése

szilván a hazai gyümölcstermesztésben jelentős gazdasági károkat okozhat, valamint feltételezi újabb

csonthéjas gazdanövényeken történő előfordulását is.

A szerzők köszönetüket fejezik a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-

10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.

53

Növénykórtan

ERDÉLYBŐL SZÁRMAZÓ DIÓ EGYEDSZELEKCIÓK FOGÉKONYSÁGÁNAK

MEGÁLLAPÍTÁSA A XANTHOMONAS ARBORICOLA PV. JUGLANDIS BAKTÉRIUMMAL

SZEMBEN

BANDI ATTILA1,2

, HEVESI MÁRIA1, THIESZ REZSŐ

2 ÉS TÓTH MAGDOLNA

1


2Sapientia-EMTE, Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely, Románia

A dió baktériumos levél- és termésfoltossága (Xanthomonas arboricola Vauterin et al. /1995/ pv.

juglandis) a közönséges dió (Juglans regia L.) legfontosabb és széles körben elterjedt kórokozója.

Már a XIX-dik század vége óta ismert betegség, a világ összes dió termőterületén előfordul. Súlyos

károkat okoz, megfertőzve a rügyeket, hajtásokat, leveleket, a nő- és hímvirágzatokat, a termésburkot

és a magbelet; ezáltal jelentősen csökkentve a termés mennyiségét, illetve a termőfák életerejét.

A dió xantomonászos betegsége elleni megelőző védekezésnek egyik lehetősége az ellenálló fajták

bevezetése a termesztésbe.

A nemesítéshez javasolható génforrások és fajtajelöltek kiválasztása érdekében 2010-ben és 2011-ben

értékeltük a Kelet-Erdély diópopulációjából szelektált értékes egyedek fogékonyságát. Kontrollként a

fogékony cv.`Milotai intenzív`, illetőleg a kevésbé fogékony `Bonifác` fajtákat alkalmaztuk. A

vizsgálatba vont erdélyi szelekciókat 2004-től zajló szelekciós munka során választottuk ki a helyi

diópopuláció átvizsgálásával.

A dió xantomonászos betegségére fogékony szelekciók és fajták meghatározására irányuló

vizsgálatainkat a Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszék bakteriológiai

laboratóriumában szerveztük meg. A szelekciók és fajták fogékonyságának vizsgálatát Ozaktana et al.

(2008) módszere alapján végeztük, egyedenként július első dekádjában begyűjtött 30-30 éretlen

diótermést felhasználva. A fertőzésekhez használt izolátumok eltérő helyről származtak (Budakeszi és

Szentlélek). Az izolátumok virulenciáját dohánylevélen és babhüvelyen ellenőriztük, majd a

fertőzéshez a két izolátum keverékét használtuk.

A vizsgálat során a terméseket injekciós tű segítségével fertőztük (108 sejt/ml), 20 µl/szúráshely

adaggal, szelekciónként/fajtánként 20-20 termést felhasználva; termésenként öt-öt fertőzési hellyel. A

kontroll terméseket steril desztillált vízzel kezeltük. Az inokulált terméseket zárt, átlátszó műanyag

dobozokba helyeztük, a szükséges páratartalom (90%) és hőmérséklet (26-28 oC) biztosítása céljából.

Az értékelést hét nap után végeztük el, 0-4-es fokozatú skálával a fogékonysági index meghatározása

céljából.

A szelekciókat négy csoportba soroltuk a kontroll fajták felhasználásával. A xantomonászos

betegséggel szemben mérsékelten fogékony kontrollként használt `Bonifác` fajtához hasonló mértékű

érzékenységet állapítottunk meg a SOM-120 és a SOM-90 szelekciók esetében. Mérsékelt

rezisztenciájával kitűnt a SZEN-10, míg a SOM-50, SAR-33, FFA-11, SOM-274, SOM-101

szelekciók fogékonynak bizonyultak. A nagyon fogékony `Milotai intenzív` kontroll fajtához

hasonlóan viselkedtek az OZSD-37 és az ALB-22 szelekciók.

Vizsgálataink igazolták, hogy a hazánkban elsőként bevezetett inokulációs technika eredményesen

alkalmazható a diófajták és -szelekciók Xanthomonas arboricola pv. juglandis baktériummal

szembeni viselkedésének elbírálásához.

54

Növénykórtan

PHYTOPHTHORA FAJOK SZEREPE A FEKETEDIÓ PUSZTULÁSÁBAN

KOVÁCS JUDIT, LAKATOS FERENC ÉS SZABÓ ILONA

Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A feketedió (Juglans nigra L.) kórokozói között előfordul több Phytophthora faj is, melyek megfelelő

termőhelyi viszonyok mellett képesek idősebb állományok pusztulását is okozni. Az Erdőművelési és

Erdővédelmi Intézet korábbi vizsgálatai alapján Magyarországon a feketedió állományok pusztulását

leggyakrabban a Phytophthora cactorum (Lebert & Cohn) Schröt. (1886) és a Phytophthora plurivora

Jung & Burgess (2009) okozta.

2011 júniusában két nyugat-dunántúli feketedió állományban végeztünk egészségi állapot-felmérést. A

Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Kapuvári Erdészetének területén fekvő Kapuvár 10A erdőrészletben már

korábban is folytak hasonló felmérések, melyek során Phytophthora plurivora-t izoláltak a pusztuló

fák talajából. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Sárvári Erdészetének területén hasonló célú mintavétel

még nem történt.

Az egyes fák, facsoportok mindkét erdőrészletben jellegzetes kórképet mutattak: koronájuk kiritkult,

ágak haltak el, a levelek a szokásosnál kisebb méretűek és gyakran sárgák voltak. A kapuvári

mintaterületen egyes fák törzsén kéregsebeket is találtunk.

A felmérés során különböző egészségi állapotú fák koronáját és törzsét vizsgáltuk, valamint a fák

gyökérzónájából talajmintát vettünk (Kapuvár: 20 db, Sárvár: 10 db). A talajminták laboratóriumi

vizsgálata során Rhododendron és babérmeggy (Prunus laurocerasus L.) levelekkel történő

csapdázással, szelektív táptalajon Phytophthora fajokat izoláltunk. A tenyészeteket a riboszomális

DNS ITS 1 és ITS 2 szakaszainak szekvenciái alapján azonosítottuk.

A sárvári terület fáinak gyökérzónájából vett valamennyi talajminta fertőzöttnek bizonyult, függetlenül

a fák egészségi állapotától. A kapuvári mintaterület vizsgált fáinak gyökérzónájából vett

talajmintákból 16 esetében sikerült Phytophthora-t kitenyészteni.

A sárvári mintaterületről származó tenyészetek változatos képet mutattak: 10 vizsgált tenyészetből 7

esetben Phytophthora plurivora-t, 2 esetben P. polonica Belbahri, Moralejo & Lefort (2006) fajt, 1

esetben Pythium sp.-t azonosítottunk, míg a kapuvári mintaterület 13 vizsgált tenyészetéből 4 esetben

P. plurivora-t, 9 esetben P. cactorum-ot.

A továbbiakban célunk a fertőzött állományok állapotának figyelemmel kísérése, illetve a szükséges

higiéniai és megelőző intézkedések betartása annak érekében, hogy a kórokozó a környező, még

egészségesnek tűnő állományokba ne jusson át.

55

Növénykórtan

A COLLETOTRICHUM ACUTATUM ELSŐ MEGJELENÉSE HÚSOS SOM TERMÉSÉN

CSÖMÖR ZSÓFIA, TÓTH ANNAMÁRIA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ


A húsos somnak viszonylag kevés betegsége ismert és azok kártétele sem nevezhető jelentősnek

Európában. Amerikában viszont több mint 50 növényi kórokozót írtak már le, amelyek kisebb

nagyobb károkat okozhatnak. A kontinenseken átívelő kereskedelemmel ma már könnyen terjedhetnek

a kórokozók, amelyek akár súlyos növényvédelmi problémákat is okozhatnak az európai som

populációban és a szaporítóanyag előállításban. 2011 szeptemberében szokatlan tüneteket figyeltünk

meg Bársonyoson, Cornus mas terméseken egy magángyűjteményben. Munkánk során célul tűztük ki

a tünetek jellemzését, a kártétel felmérését, a kórokozó jellemzését morfológiai- és tenyészbélyegek

alapján, a kórokozó azonosítását és jellemzését molekuláris módszerekkel, valamint rokonsági

kapcsolatainak feltárását.

A vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén végeztük. A kórokozót

PDA táptalajon izoláltuk. A morfológiai jellemzés során 100 konídium hosszúságát és átmérőjét

mértük meg, valamint vizsgáltuk a tenyészetek színét, alakját és szélét, mintázottságát, növekedési

ütemét. A kórokozó patogenitásának ellenőrzését a Koch-féle posztulátumok alapján végeztük el. A

molekuláris vizsgálatok során univerzális primereket (ITS5, NL4) használtunk a PCR reakcióhoz,

melyek a 18S rRNS gén egy részét, az ITS1 régiót, az 5,8S rRNS gént, az ITS2 régiót és a 28S rRNS

gén egy részét sokszorozzák meg. A felszaporított szakaszt klónoztuk, majd nukleotid sorrendjét

meghatároztattuk.

A gyümölcsökön a tünetek a kocsány felöli részen alakultak ki először, majd onnan terjedtek tovább.

A somtermés felületén fénytelen, barna, szabálytalan alakú, besüppedő foltok jelentek meg, melyek

gyorsan növekedtek. A foltokban fekete termőtestek jelentek meg, azokon sűrű, ragacsos,

narancssárga színű konídium masszát lehetett megfigyelni. A fertőzött gyümölcsök összeaszódtak, egy

részük a fán maradt vagy a földre hullott.

Vizsgálataink megkezdésekor három kórokozóról (Septoria cornicola, a Discula destructiva és a

Colletotrichum acutatum) feltételeztük, hogy okozhatják a somterméseken megjelenő, antraknózisra

emlékeztető elváltozásokat. Feltételezéseinket arra alapoztuk, hogy a kórokozók morfológiájukban

vagy az okozott tünetekben hasonlítottak az általunk megfigyelt tünetekhez.

A kórokozót a klasszikus mikológiai és molekuláris módszerekkel egyaránt Colletotrichum acutatum-

ként azonosítottuk. A kórokozó kártétele Cornus mas terméseken új tudományos eredmény, hiszen

sem az irodalmi adatok, sem az USDA adatbázisa nem említi a húsos somot a kórokozó

gazdanövényei között a világon.

Bár a húsos som gazdasági jelentősége igen csekély, a Colletotrichum acutatum okozta termésrothadás

jelentősége mégis számottevő lehet. A Colletotrichum acutatum rendkívül sok gazdanövénnyel

rendelkezik. Hazánkban súlyos megbetegedést okozott az elmúlt években a meggyültetvényekben, de

a szamócának is fontos kórokozója. A Cornus mas őshonos Európában, erdőkben, ültetvények

szegélyében gyakran előfordul, ezáltal fertőzési forrást jelenthet a korábban említett gyümölcstermő

növények számára. Másrészt a hazai faiskolákban is komoly gondokat okozhat, akárcsak Floridában.

A projektet az OTKA (PD100425 sz.) pályázat, valamint a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005

és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták.

56

Növénykórtan

A LEYLANDI CIPRUS HAJTÁS- ÉS ÁGELHALÁSÁNAK NÖVÉNYKÓRTANI OKAI

NÉMETH NÓRA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ


Európa szerte gyakori tünet a Leylandi ciprusokon a hajtás- és ágelhalás. Az elmúlt években

Magyarországon is egyre gyakrabban találkozunk ezzel a problémával. A külföldi szakirodalmak

elsősorban a Seiridium cardinale kórokozót tartják felelősnek az okozott károkért. A gomba hazai

megjelenéséről 2010-ben Orlóci László a Kertészet és Szőlészet című folyóiratban számolt be és

felhívta a figyelmet a kórokozó terjedésére. 2011-ben két mintát gyűjtöttünk fertőzött növényekről:

Budapestről egy fiatal sövényről, amelyen idén jelentek meg először a tünetek, illetve Csornáról

idősebb állományból, ahol a betegség évek óta fennáll. Célul tűztük ki a kórokozó azonosítását

morfológiai és tenyészbélyegek, valamint molekuláris azonosítás alapján.

A vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének laboratóriumában

végeztük. A morfológiai jellemzés során vizsgáltuk a termőtesteket, valamint a benne képződő

konídiumok színét, sejtszámát, jellemzőit. Az átlagos konídiumméretet 100-100 konídium megmérése

után határoztuk meg. A tenyésztéshez és a tenyészbélyegek meghatározásához burgonya-dextróz agart

(PDA) használtunk. A tenyészeteket sötétben, 24 ºC-on inkubáltuk. A molekuláris azonosítás során a

DNS-t tiszta tenyészetből CTAB kivonással nyertük. A polimeráz láncreakcióhoz (PCR) univerzális

primereket használtunk, amelyek az ITS régió egy részét sokszorozzák meg. A tisztított PCR terméket

PGEM T-Easy plazmidba ligáltuk, majd E. coli DH5α törzsbe transzformáltuk. A szekvenciát

meghatároztattuk, majd elemeztük.

A Leylandi ciprusokon barnán elhaló, száradó hajtásokat figyeltünk meg. A tünetek gyakran a

hajtáscsúcstól indulnak és gyorsan terjednek. A csornai növények esetén a fás részeken rákos sebeket

is észleltünk az érintett növényeken. A fertőzött növényi részeken fekete, pontszerű képletek

képződtek.

Az acervuluszokban megfigyelt konídiumok általában három szeptummal tagoltak, barna színűek,

végükön négy jellegzetes nyúlvány látható. A kórokozó burgonya-dextróz agaron a leoltási pontból

kiindulva csaknem szabályos kör alakú tenyészetet képezve, igen gyorsan növekedett. Mindkét

izolátum esetében a fonáki rész narancsszínű, felszínén fehér légmicélium képződik. A tenyészetek

széle majdnem ép. Az egyéves sövényről származó izolátum enyhén zónázott, a leoltási ponttól kb. 3

cm-re egy sötét gyűrű figyelhető meg. A csornai növényről izolált kórokozó egynemű telepet alkot. A

tenyészetben konídiumképzést nem figyeltünk meg.

A molekuláris azonosítás során a primerek által felszaporított szakasz nukleotid sorrendjét

meghatározva, összevetettük a nemzetközi adatbázissal. Az izolátum a legnagyobb homológiát a

Pestalotiopsis nemzetséggel, azon belül is a Pestalotiopsis funerea fajjal mutatta.

Annak eldöntésére, hogy a Seiridium cardinale vagy a Pestalotiopsis funerea játszik-e nagyobb

szerepet a Leylandi ciprusok ágelhalásában további vizsgálatokat tartunk szükségesnek. Az

elkövetkezendő években tehát figyelemmel fogjuk kísérni a betegség megjelenését × Cupressocyparis

leylandii növényeken.

A szerzők köszönetüket fejezik a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-


57

Növénykórtan

A PLASMOPARA OBDUCENS HAZAI MEGJELENÉSE IMPATIENS WALLERIANA

NÖVÉNYEKEN

CSEJK GYÖNGYVÉR, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ


Az Impatiens walleriana és az Imapatiens ’New Guinea’ hibridek Magyarországon is igen kedvelt és

széles körben elterjedt dísznövények. Nagy mennyiségű import szaporítóanyag érkezik

Magyarországra Nyugat-Európából, főleg Németországból és Hollandiából. 2011 tavaszán egy

kecskeméti üvegházban szokatlan peronoszpóra jellegű tünetekre figyeltek fel Impatiens walleriana

különböző hibridjein és fajtáin. A következő hónapokban az ország több részéről jelentős károkról

számoltak be a termesztők. Munkánk során célul tűztük ki a tünetek és a kórfolyamat leírását, a

kórokozó azonosítását és jellemzését morfológiai bélyegek alapján és molekuláris biológiai

módszerekkel.

Az Impatiens fajok esetében az irodalmi adatok alapján a Bremiella sphaerosperma és a Plasmopara

obducens okozhat peronoszpórát, a két faj azonban az okozott tünetek és a sporangiumtartók alapján

egyértelműen elkülöníthető. A morfológiai jellemzés során mikroszkóp alatt vizsgáltuk a kórokozó

sporangiumtartójának színét, habitusát, alakját, az elágazások számát, a szterigmák számát és átlagos

hosszúságát. A vizsgálat során továbbá 100 db sporangium két, egymásra merőleges átmérőjét mértük

meg. Függő vízcsepp módszerrel vizsgáltuk a kórokozó fertőzési módját. Patogenitási tesztet

végeztünk a gomba megbetegítő képességének igazolására. A molekuláris vizsgálatok során CTAB

módszerrel össznukleinsav kivonást végeztünk, majd polimeráz láncreakcióval az ITS régióban

található 28S rDNS egy részét sokszoroztuk meg NL1 és NL4 indítószekvenciák segítségével. A

felszaporított szakaszt klónoztuk, majd szekvencia meghatározásra küldtük. A kórokozó

meghatározására és rokonsági kapcsolatainak feltárására szekvencia analízist végeztünk.

A kórokozó morfológiai és molekuláris vizsgálata után megállapítottuk, hogy a vízifukszia

peronoszpóráját a Plasmopara obducens okozta, amely egyre több országban okoz súlyos

megbetegedést Európa szerte. A levelek színi oldala sárgult, a fonákon pedig megjelent a fehér,

bársonyos, egybefüggő sporangiumtartó gyep. A növények virágot nem hoztak, növekedésben

visszamaradtak, az első tünetek megjelenését követő 2-4 héten belül teljesen elpusztultak. A

sporangiumtartók hialinok, monopodiálisak, a sporangiumtartó nyél egyenes, rajta 4-7 elágazás

figyelhető meg, melyek derékszöget zárnak be a tengellyel. Az elágazások végén három szterigma

látható. Az ovális sporangiumok indirekt módon fejlődnek tovább.

A szekvencia meghatározás után megállapítottuk, hogy a közel 800 bp hosszúságú PCR termék közel

100%-os homológiát mutat a Plasmopara obducens kórokozóval. A nukleotid sorrendet

összehasonítottuk az NCBI adatbázisban található izolátumokkal, a legnagyobb homológiát (99,72 %)

az Egyesült Királyságból származó AY587558 és a Szerbiából származó HQ246451 hivatkozási

számú izolátummal mutatta. A nukleotid sorrendet mi is feltöltöttük az adatbázisba, ahol a szekvencia

a HE577169 hivatkozási számon érhető el, amely az első szekvencia adat Magyarországról a

Plasmopara obducens kórokozó kapcsán.

A munkát a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023

pályázatok támogatták.

58

Növénykórtan

MONOTERPÉNEK HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATA ESCHERICHIA COLI MODELL

ORGANIZMUSON

MÓCZÁR ZSUZSANNA1 ÉS MARKÓ GÁBOR

1,2


2Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest

A másodlagos növényi anyagcseretermékek fontos szerepet töltenek be a növények kémiai

védelmében a károsítóikkal szemben. Az elméleti alapkutatások során nyert tapasztalatok gyakorlati

megvalósítása egy hatékonyabb és környezetkímélőbb növényvédelmet eredményezhet, ezért a

nemzetközi szakirodalom növekvő figyelmet fordít ezen anyagok biológiai hatásainak

tanulmányozására.

Ilyen másodlagos növényi anyagcseretermékeknek számítanak a különböző, de olykor eltérő

hatásmechanizmussal rendelkező terpénszármazékok komplex keverékéből álló illóolajai is.

Antibakteriális, antifungális hatásuk közismert, de repellens vagy akár toxikus hatást is képesek

gyakorolni a fitofág ízeltlábúakra vagy a növényevő emlősökre. Jelen vizsgálatunk célja a különböző

szerkezetű és funkciós csoportú monoterpének hatásmechanizmusainak vizsgálata volt.

Kísérletsorozatunkban külön-külön megvizsgáltuk a közönséges boróka (Juniperus communis L.)

komplex illóolaját, valamint a főbb monoterpén alkotóinak (α-pinén, β-myrcén, δ-3-karén, terpinén-4-

ol, 1,8-cineol, linalool) dózisfüggő hatását az Escherichia coli (JM 109 törzs) Gram-negatív

baktériumon. Ez a baktérium általánosan használt modell organizmus a mikrobiológiai gyakorlatban,

amely az illóolajokkal szemben aránylag nagyobb ellenállóságot mutat más modellszervezetekhez

képest. Másrészről számos állat szimbionta bélflórájának fontos részét képezi, így realisztikusabb

képet kaphatunk a növény-növényevő kapcsolatokban betöltött szerepéről is.

Az eredményeink szerint az illóolaj mennyisége negatívan befolyásolta a baktériumok telepképzését,

de az egyes komponenseknél eltérő hatékonysággal. A boróka komplex illóolajának hatása kisebb

hatékonyságot mutatott az egyes monoterpénekhez képest. Ugyanakkor bizonyos szerkezetileg

egyszerűbb monoterpének (α-pinén, β-myrcén) kisebb hatékonyságot mutattak a bonyolultabb

struktúrával rendelkező aromás vagy oxigenált monoterpéneknél. Az oxigenált monoterpéneknél

(terpinén-4-ol, linalool) tapasztaltuk a legnagyobb antimikrobiális hatást, amik már 1%-os

koncentrációban is képes voltak teljesen megakadályozni a kolóniaképződést.

A komponensek eltérő molekula szerkezete, hatásmechanizmusa, az illóolajban előforduló abszolút

aránya, valamint az egyes komponensek egymással alkotott interakciós kapcsolataik miatt az

illóolajok tanulmányozásakor mindenképpen integrált hatásra kell számítanunk. Az integrált hatás

pedig az adott károsító érzékenységétől függően közvetlenül befolyásolhatja a károsítás mértékét.

59

Növénykórtan

ILLÓOLAJOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A KAJSZI- ÉS ŐSZIBARACK KÓR-

OKOZÓI ELLEN

HOCHBAUM TAMÁS, ERDÉLYI ÉVA ÉS NAGY GÉZA


Hazánkban a csonthéjas növényeken fellépő kórokozók évről évre jelentős veszteséget okoznak az

ültetvényekben. A kajszi betegségei közül a monilíniás betegség, a sztigminás betegség, őszibarack

esetében a tafrinás betegség és az őszibarack lisztharmat elleni védekezések adják a növényvédelem

gerincét. Az Európai Közösség növényvédelmi szabályozásai kapcsán végrehajtott illetve tervezett

növényvédő szer engedély visszavonások az említett kórokozók elleni hosszú távon is fenntartható

növényvédelmet megnehezítik. Szükséges az alternatív, növényvédő szer-mentes, védekezési

lehetőségek kutatása, különösen a gyakorlat számára közvetlenül is hasznosítható in vivo eredmények

publikálása.

Célul tűztük ki a kajszi és az őszibarack főbb kórokozói ellen a kakukkfű és a fahéj illóolaj

kombináció hatásának felmérését szabadföldi kisparcellás körülmények között. További célkitűzésünk

volt az illóolaj kombináció egyes komponensei hatékonyságának értékelése laboratóriumi

körülmények között a termésfoltosságot okozó Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis kórokozó ellen.

A szabadföldön az illóolajokat a Sóskút Fruct Kft. gyümölcsösének fajtagyűjteményében kajszin két

koncentrációban (0,05+0,05% és 0,025+0,025%), őszibarackon egy koncentrációban (0,05+0,05%)

permetezéssel juttattuk ki a Silwet Star (0,02%) tapadásfokozó alkalmazása mellett. A laboratóriumi

vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének laboratóriumában végeztük

mérgezett agarlemez módszerrel.

Közepes fertőzési nyomás mellett a szabadföldi kijuttatások során a kakukkfű és a fahéj illóolajával

végzett permetezések jelentősen gátolták kajszin a monilíniás virágfertőzés és őszibarackon a tafrinás

levélfodrosodás tüneteinek előfordulását. A monilíniás virágfertőzés elleni hatékonyságot a

koncentráció emelése csak kismértékben fokozta. Az őszibarack lisztharmat fertőzés és a monilíniás

termésrothadás esetén nem tapasztaltunk jelentős gátló hatást. A termésfoltosság előfordulását kajszi

gyümölcsökön az illóolaj kombináció nem gátolta, sőt, a magasabb koncentrációban szignifikánsan

fokozta.

In vitro körülmények között a kakukkfű és a fahéj illóolaja az alkalmazott nagyobb koncentrációkban

(0,05%, 0,1%) teljes mértékben gátolta táptalajon a Stigmina carpophila tenyészetének növekedését.

Alacsonyabb koncentrációban (0,005%. 0,01%) a gátlás nem volt szignifikáns, sőt, a fahéj illóolaja

0,005%-os koncentrációban önállóan és kombinációban is jelentősen serkentette a micélium

fejlődését. A kapott eredmények összhangban állnak a termésfoltosság elleni szabadföldi kezelésnél

tapasztaltakkal.

Eredményeink hozzájárulnak a csonthéjasok kórokozói elleni alternatív, szintetikus növényvédő szer-

mentes, védekezési lehetőségek kidolgozásához.

A szerzők köszönetüket fejezik ki a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-


60

Növénykórtan

MENTAFÉLÉK FOGÉKONYSÁGA A RAMULARIA MENTHICOLA SACC. KÓROKOZÓRA

HORVÁTH ALEXANDRA, SÓLYOM ADRIENN, LADÁNYI MÁRTA ÉS NAGY GÉZA1

Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest

Hazánkban a mentafélék egyik jelentős betegsége a ramuláriás levélfoltosság, a mentarozsda mellett,

nagymértékben rontja a gyógyászatban felhasznált herba minőségét. Az utóbbi években megfigyeltük,

hogy a kórokozó megjelenése, előfordulása, kártételének mértéke meglehetősen eltérő az egyes

mentaféléken. Célul tűztük ki egy adott évben a kártétel felvételezését szabadföldi menta

állományokban, illetve összefüggést kerestünk az eltérő kártételi szintek és a növények illóolaja

valamint kivonata korokozóra gyakorolt hatása között.

A kártétel felvételezését 2010-ben, Budapest-Soroksáron végeztük a Mentha spicata var. crispata L.

(fodormenta), a Mentha piperita f. rubescens L. ’Mitcham’ (borsosmenta) és a Mentha piperita f.

pallescens L. ’Mexian’ (borsosmenta) növényeken több alkalommal. Az illóolajok és a növényi

kivonatok gátló hatását laboratóriumi körülmények között Maláta kivonat táptalajon mérgezett

agarlemez módszerrel, valamint szuszpenzióban történő konídium csíráztatással értékeltük. A

Ramularia menthicola Sacc. kórokozó mellett a gátló hatást, negatív kontrollként, Botrytis cinerea

Pers. fajra is vizsgáltuk. A gátló hatásra a micélium növekedés mértékéből illetve a kicsírázott

konídiumok számából és csírák hosszából következtettünk. Adatainkat statisztikai elemzésnek vetettük

alá.

A kórokozó Budapest-Soroksáron 2010 júniusában jelent meg, a kártétel mértéke a fodormentán volt a

legnagyobb, a borsosmenta ’Mitcham’ és a borsosmenta ’Mexian’ fajtákon ennél jelentősen kisebbnek

bizonyult. A legkisebb kártétel ez utóbbi növényen alakult ki. A különböző felvételezési időpontokban

kapott kártételi szintek között Khi-négyzet próbával, egy kivételtől eltekintve (borsosmenta ’Mitcham’

- borsosmenta ’Mexian’; p=0,07), minden esetben szignifikáns különbséget mutattunk ki (p<0,05).

Az illóolajok közül a fodormenta olaja gátolta legnagyobb mértékben a Ramularia menthicola és a

Botrytis cinerea kórokozók micéliumának fejlődését. A borsosomenta két fajtája illóolajának gátló

hatása ennél alacsonyabb szintű volt. Ismételt méréses ANOVA alapján szignifikáns különbség

(p<0,05) csak a kontrollhoz képest mutatkozott. A szabadföldi kártétel mértéke nem áll

összefüggésben az illóolajok gátló hatásával.

A növénykivonatok kórokozóra gyakorolt hatása a fentiekkel ellentétben alátámasztotta a

szabadföldön kialakult kártételi szinteket. A Ramularia menthicola konídiumainak csírázását

legnagyobb mértékben a borsosmenta ’Mexian’ fajta kivonata gátolta. A csírázás gátlása Fisher-próba

szerint szignifikánsan különbözött a fodormenta és a borsosmenta ’Mitcham’ kivonatok gátlásától és a

kontrolltól (p<0,001). A Botrytis cinerea micéliumnövekedés-gátlásában szintén a borsosmenta

’Mexian’ kivonata volt a leghatékonyabb, azonban a különbség, ANOVA szerint, sem a

mentakivonatok, sem a kontroll között nem volt szignifikáns (p>0,05).

Eredményeink alapján a borsosmenta ’Mexian’ Ramularia menthicola kórokozóval szembeni nagyobb

ellenállóságáért felelős összetevőt a növénykivonat tartalmazza, azonban ennek meghatározása

további vizsgálatokat tesznek szükségessé.

A szerzők köszönetüket fejezik ki a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-


61

IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS

62

Gyomnövények, gyomirtás

ÚJABB ADATOK A PANICUM MILIACEUM L. ALAKKÖRÉBE TARTOZÓ GYOMOSÍTÓ

ALFAJOK CSÍRÁZÁSBIOLÓGIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ

MAGYAR LÁSZLÓ

Sumi Agro Hungary Kft., Budapest

A köles (Panicum miliaceum L.) az emberiség egyik legősibb élelmiszernövénye, amely elvadult

alakjainak köszönhetően a herbológiai gyakorlatban, mint kultúr-gyomnövény fajkomplex ismert.

Magyarországon – a rendelkezésre álló adatok alapján – két gyomosító alfaja, a P. miliaceum subsp.

miliaceum és a P. miliaceum subsp. ruderale károsít, amelyek az elmúlt évtizedek intenzív

monokultúrás kukoricatermesztése valamint a klóramino-triazin típusú herbicidek egyoldalú, tartós

használata mellett jelentős magprodukciójuknak és sikeres terjedési stratégiájuknak (talajművelő- és

betakarítógépek) köszönhetően rohamosan szaporodtak fel hazánk szegetális gyomflórájában. Annak

ellenére, hogy, a legutóbbi, Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008) eredményei

alapján már mindkét P. miliaceum alfaj a kukorica legfontosabb egyszikű gyomnövényei közé

tartozik, csírázásbiológiai sajátosságaikról kevés konkrét adattal rendelkezünk. Mindezek alapján célul

tűztük ki a termesztett köles alakkörébe tartozó ismert hazai gyomosító alfajok, a P. miliaceum subsp.

miliaceum, és a P. miliaceum subsp. ruderale csírázásbiológiájának részletes vizsgálatát, amely fontos

előrelépést jelenthet a hatékonyabb védekezési stratégiák kidolgozásához.

Kísérleteinkhez a vizsgált taxonok által dominánsan fertőzött kisalföldi kukoricavetésből, 2011.08.17-

én Mosonmagyaróvár határából P. miliaceum subsp. miliaceum, 2011.08.27-én pedig egy Hanságliget

melletti tábláról P. miliaceum subsp. ruderale érett szemterméseit gyűjtöttük be. Tisztítás után a

magmintákat három egyenlő részre osztottuk. Az első részt azonnal csíráztattuk, a másodikat 4 illetve

8 hétig, szobahőmérsékleten, papírzacskóban történt utóérést (after-ripening) követően, a fennmaradt

részt pedig 5 oC-on nedves homokban történt, hasonló időtartamú rétegezés (sztratifikáció) után

csíráztattuk. A csíráztatási teszteket termosztátban, 30/22 ±1 oC alternáló hőmérsékleten, természetes

fényviszonyok mellett, 10 cm átmérőjű Petri-csészében, desztillált vízzel megnedvesített szűrőpapíron,

4×50 db mag felhasználásával végeztük. A csírázás mértékét 17 napon keresztül, naponta értékeltük,

az adatok statisztikai értékelése pedig varianciaanalízissel történt.

Megállapítottuk, hogy mindkét gyomosító P. miliaceum alfaj frissen beérett magjai erős nyugalmi

állapotban vannak, amelynek megszűnéséhez eltérő ideig tartó utóérést igényelnek. A P. miliaceum

subsp. miliaceum esetében a magvak endogén nyugalmi állapota a 4 hetes, szobahőmérsékleten, száraz

körülmények közötti tárolást követően jelentősen csökkent, a magvak mintegy 74%-a kicsírázott, 8

hetes utóéréssel pedig gyakorlatilag megszűnt. Ezzel szemben a P. miliaceum subsp. ruderale

magvainak primér dormanciáját még a nyolc hetes utóérés is csak részben oldotta fel, a csíráztatóba

helyezett magvak átlagban mindössze 53,75%-a csírázott ki. Az alacsony hőmérsékleten, nedves

homokban, 4 hétig történt tárolás a P. miliaceum subsp. miliaceum magvak esetében a magnyugalom

teljes feloldódását eredményezte, ellentétben a P. miliaceum subsp. ruderale hasonló körülmények

között tárolt magvaival, amelyeknél a csírázás mértéke jóval alacsonyabbnak bizonyult.

Az elvégzett laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok eredményeit összefoglalva megállapítható,

hogy a hazánkban gyomosító P. miliaceum alfajok csírázási viselkedésében jelentős különbségek

figyelhetők meg. A P. miliaceum subsp. ruderale magvai hosszabb endogén nyugalmi állapottal

rendelkeznek, mint a P. miliaceum subsp. miliaceum alfaj esetében. Mindez nagyban megkönnyítheti a

P. miliaceum subsp. ruderale további gyors terjedését ugyanakkor pedig jelentősen megnehezíti az

ellene való eredményes védekezést. Ezért, a köles elleni gyomszabályozási eljárások jövőbeni

tervezésénél a csírázásbiológiai sajátosságokban megmutatkozó intraspecifikus különbségeket is

figyelembe kell venni.

63


A KÉSEI KÖLES (PANICUM DICHOTOMIFLORUM MICHX.) VEGYSZERES

GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA

HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA1 ÉS MAGYAR LÁSZLÓ

2

1 Somogy Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Kaposvár

2 Sumi Agro Hungary Kft., Budapest

Az elmúlt évtizedek során elvégzett országos szántóföldi gyomfelvételezések eredményei

egyértelműen jelzik az egyszikű gyomnövények, köztük Panicum fajok folyamatos előretörését a

hazai szegetális gyomflórában. A már korábban is jelentős borítást elért P. miliaceum subsp.

miliaceum; P. miliaceum subsp. ruderale és P. capillare mellett napjainkban egy újabb, Észak-

Amerikából származó adventív egyéves faj, a P. dichotomiflorum megtelepedésének és inváziós

terjedésének lehetünk szemtanúi. A kései köles, előfordulását tekintve elsősorban a Dél-Dunántúlon,

Somogy és Baranya megyében gyakori. Veszélyességét jól mutatja, hogy Baranyában a legutóbbi, V.

Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008) alkalmával már 0,43 %-os átlagos borítást ért el,

amivel 22. leggyakoribb gyomfajnak bizonyult a megye kukorica vetéseiben. Mivel térfoglalásának

felgyorsulása a globális éghajlatváltozásnak és csírázásbiológiai sajátosságainak köszönhetően a

közeljövőben még inkább prognosztizálható, ezért az ellene való hatékony védekezési stratégia

mielőbbi kidolgozása fontos feladat. Ennek érdekében 2011-ben egy több évre tervezett

vizsgálatsorozatot indítottunk el, jelen közleményünkben az első évben végzett vegyszeres gyomirtási

kísérlet eredményeiről számolunk be.

Vizsgálatunkat Kutas község (Belső-Somogy) határában, egy kései köles által dominánsan fertőzött

kukoricavetésben, 3×10m-es parcellákon, négy ismétlésben, véletlen elrendezésben állítottuk be. A

kísérletben 14 herbicidet és azok összesen 17 különböző kezelését alkalmaztuk, valamennyit az

engedélyezett dózisban. Az összeállított kezelésekből 5 preemergens, 4 korai poszt- és 8 pedig

posztemergens időpontban került kijuttatásra. A kezelések gyomirtó- és fitotoxikus hatásának

elbírálását három értékelési időpontban, a hatósági herbicid vizsgálati módszertan előírásai szerint

végeztük.

Megállapítottuk, hogy az elvégzett preemergens kezelések közül a lehullott kevés csapadék (2 héten

belül 5 mm, 4 héten belül 21 mm) ellenére a Stomp Super (a.i.: 330 g/l pendimetalin) és az Adengo

(a.i.: 225 g/l izoxafluol + 90 g/l tienkarbazon-metil + 150 g/l ciproszulfamid) a gyakorlat számára

elfogadható, illetve jó gyomirtó hatást mutatott. A korai posztemergens kezelések közül, szintén jó

hatékonyságúnak bizonyult az Adengo, emellett elfogadható gyomirtó hatást biztosított még a kései

köles ellen a Nic-It + Shado (a.i. 240 g/l nikoszulfuron + 300 g/l szulkotrion) kombináció is. Az első

vizsgálat során kapott további eredményeket összefoglalva elmondható, hogy elsősorban azok a

kezelések bizonyultak jó hatásúak a P. dichotomiflorum ellen, amelyekben nikoszulfuron hatóanyag

szerepelt, akár önálló készítményként, akár gyári vagy tankkombináció formájában. A 2011. évi

kísérlet további tapasztalata az volt, hogy megfelelő szerkiválasztással a szárazabb időjárási

körülmények között is lehetett hatékonyan védekezni a P. dichotomiflorum ellen. Mindezek ellenére

eddigi eredményeink csak előzetesnek és tájékoztató jellegűnek tekinthetők, általános következtetések

levonásához és a pontos technológia kidolgozásához még további vizsgálatokra van szükség.

64


A PANICUM RIPARIUM H. SCHOLZ MEGJELENÉSE, ELTERJEDÉSE

MAGYARORSZÁGON, ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK

VIZSGÁLATA

NAGY MARGIT1, NAGY LAJOS

2, KIRÁLY GERGELY

3 ÉS SIMON ZOLTÁN

2

1 Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény - és Talajvédelmi Igazgatóság,

Nyíregyháza 2 Bayer ScropScience, Budapest

3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

Az utóbbi évtizedekben, a hazai gyomflórában a magról kelő egyszikű gyomnövények, azon belül is a

Panicum fajok előretörése figyelhető meg, amit az országos gyomfelvételezések eredményei is

alátámasztanak. A legutóbbi időszakra jellemző másik tendencia az új Panicum fajok megjelenése. A

világon előforduló 500 Panicum fajból kb. 50 faj gyomosít. E fajok közül a hazai szántóföldi

gyomflóra egy újabb Panicum fajjal a Panicum riparium-mal „gazdagodott”, amely feltételezhetően az

Észak-Amerikából behurcolt özöngyomnövényből, a Panicum capillare-ból alakult ki. Az Elba és

Odera menti pionír gyomtársulásokból 2002-ben SCHOLZ által leírt faj.

Magyarországon 2007-ben, Zala megyében Zalaszentlászló térségében ruderálián találták meg. Ezt

követően 2010-ben a Szabolcs-Szabolcs-Bereg megyei Mérk község határában kukoricatáblán

figyelték meg, majd 2011-ben szintén ebben a térségben 15 település határában, összesen 24

szántóföldi táblán. 2011-ben, a Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsa határában is megjelent.

Szabolcs-Szabolcs-Bereg megyében a gyors felszaporodása a felaprózódott birtokviszonnyal

magyarázható. A gazdák nagy része a betakarítást bérkombájnokkal végezteti. Mindez kedvező

feltételeket teremt a gyommagvak táblák- és településhatárok közötti továbbhurcolásának. A

robbanásszerű térfoglalása ezen kívül egyes gyomirtó szerekkel, feltételezhetően gyomirtó

szercsoporttal szembeni toleranciájának, a talajban felhalmozódó óriási gyommag készletének,

valamint a globális éghajlatváltozás regionális szinten is észlelhető hatásainak, köszönhető. 2010-ben

a rendkívüli csapadékos időjárás a P. riparium felszaporodására is igen kedvező feltételeket

biztosított. A robbanásszerű terjedése, valamint a gyakorlat által gyakran alkalmazott gyomirtó szerrel

szembeni tolerancia indokolttá tették, hogy az ellene való védekezéshez a gazdálkodók részére minél

hamarabb hatékony technológiát tudjunk ajánlani.

Vizsgálatainkat Mérk határában, Panicum riparium-mal erősen fertőzött kukoricavetésben, 3×10 m-es

parcellákon, négy ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben állítottuk be. A kísérletben összesen 19

herbicid, illetve kombináció hatékonyságát vizsgáltuk meg. A kezelések korai posztemergens és

posztemergens időpontban kerültek kijuttatásra.

A vizsgálat eredményeiről összességében elmondható, hogy Panicum riparium ellen a nikoszulfuron-

os, valamint a jodoszulfuron-os kezelések jó, a nikoszulfuron-os (nem hormonos) tank-és

gyárikombinációk kitűnő, a jodoszulfuron-os gyári kombinációk jó, illetve kitűnő hatékonyságot

adtak. A korai posztemergens kezelések közül a kevés bemosó csapadék (2 héten belül 5,8 mm, 4

héten belül 20,8 mm) ellenére az izoxafluol + tienkarbazon-metil + ciproszulfamid adott a gyakorlat

számára elfogadható gyomirtó hatást.

A vizsgálatot tovább szeretnénk folytatni a következő években. Többek között választ szeretnénk

kapni arra a kérdésre, hogy P. riparium az összes HPPD gátlókra toleráns-e, valamint nedvesebb

időjárási körülmények között is meg szeretnénk vizsgálni a korai posztemergens kezelések

hatékonyságát.

65


AGROTECHNIKAI ÉS ABIOTIKUS TÉNYEZŐK HATÁSA A MÁKVETÉSEK

GYOMNÖVÉNYZETÉRE

PINKE GYULA1, TÓTH KÁLMÁN

1, KARÁCSONY PÉTER

1, PÁL RÓBERT

2, CZÚCZ BÁLINT

3

ÉS BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN3

1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár

2 Pécsi Tudomány Egyetem, TTK, Pécs

3 MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót

Az utóbbi évek átlag adatait figyelembe véve Magyarországon mintegy 8-12 ezer hektáron alkaloida,

2-5 ezer hektáron pedig étkezési mákot termesztenek. A mák gyomszabályozása meglehetősen

összetett feladat, széleskörű ismereteket és szigorú technológiai fegyelmet igényel. A jelen tanulmány

célja az volt, hogy feltárja és rangsorolja a mákvetések gyomösszetételére ható agrotechnikai és

ökológiai tényezők szerepét.

2010. május 30. és június 14. között, Magyarország máktermesztő régióiban összesen 102

szántóföldön végeztünk gyomfelvételezést és összesen 41 agrotechnikai és környezeti tényező

hatásának figyelembevételével redundancia elemzést (RDA) végeztünk.

Az analízis során tíz tényező hatása bizonyult szignifikánsnak. A legfontosabb magyarázó változó a

vetésidő volt, a tavaszi alkaloida és az őszi vetésű étkezési mákvetések gyomnövényzetének

összetétele élesen elkülönült egymástól. A további szignifikáns agrotechnikai változók a következők

voltak: elővetemény, mezotrion és izoxaflutol herbicid hatóanyagok, nitrogén műtrágyázás és

sortávolság.

A hat agrotechnikai tényező mellett mindössze négy abiotikus tényező bizonyult szignifikánsnak: évi

átlaghőmérséklet, talajszerkezet, valamint a talaj magnézium és kalcium tartalma. Ez az arány

valószínűleg a komplex agrotechnikai eljárásoknak, valamint a mák viszonylag szűk ökológiai

tűrőképességének következtében megnyilvánuló rövid környezeti gradiensnek tulajdonítható.

66


A MÁK GYOMIRTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS TAPASZTALATAI

TÓTH KÁLMÁN1, KARÁCSONY PÉTER

1, PÁL RÓBERT

2 ÉS PINKE GYULA

1

1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár

2 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs

Általánosan elmondható, hogy alkaloida és étkezési mákot gyomirtás nélkül termelni lehetetlen.

Elhúzódó kelése, kezdeti vontatott fejlődése szükségszerűvé teszi a gyomkompetíció kiküszöbölését, a

termésmennyiség, és betakaríthatóság javítása érdekében. Gyomelnyomó képessége 8-10 leveles

állapotig kifejezetten rossz. A kellően nagy és fejlett tőlevélrózsa előfeltétele a jó termésnek, ezért a

korai gyomosodás kiiktatása elengedhetetlen. Vegyszeres gyomirtására korábban kevés lehetőség

kínálkozott, és gyakran fitotoxikus hatások jelentkeztek, ezért sok esetben mechanikai gyomirtást

alkalmaztak. Új hatóanyagok forgalomba kerülése a mák vegyszeres gyomirtását lényegesen

megkönnyítette, a gyomirtó szerek megfelelő fenológiai stádiumban történő felhasználása azonban

kellő szakértelmet, és odafigyelést igényel. Az élőmunka árának növekedésével, új technológiák

megjelenésével, az emberi erővel végzett gyomirtás kiszorult a technológiából, mely köszönhető a

megnövekedett költségeinek is.

2010 nyarán országos gyomfelvételezést végeztünk étkezési és alkaloida máktermelőknél. Kérdőíves

felmérésünk kiterjedt a máktermelők gazdasági viszonyaira, alkalmazott növényvédelmi

technológiáira, valamint a technológiák során használt input anyagok qualitatív és quantitatív

jellemzőire. A gazdálkodókat az Alkaloida Vegyészeti Gyár ZRt., a Donauland Kft., valamint a saját

kapcsolataink révén választottuk ki. A gazdák összességében 4754 hektáron termeltek mákot. Ebből

3020 hektárt tett ki az alkaloida, 1734 hektárt az étkezési mák vetésterülete. Vizsgálatunk 1363 hektár

mákvetésre terjedt ki, melyből 1086 hektárt az alkaloida, 277 hektárt az étkezési mák képvisel.

Felmérésünkből kiderült, hogy preemergens gyomirtást a felvételezett terület 27,7%-án végeztek,

izoxaflutol és ciproszulfamid hatóanyagok kombinációjával. A fennmaradó területen kizárólag

posztemergens gyomirtást tapasztaltunk, leggyakrabban mezotrion hatóanyagot használva (78,7%). A

vizsgált területen 76,5%-ban kétszeri gyomirtást végeztek. Ez köszönhető annak, hogy az „alap”

gyomirtó szerek tartamhatása még megfelelő mennyiségű bemosó csapadék hatására is legfeljebb négy

hét, azonban a máknövény erre az időszakra még nem borít kellően ahhoz, hogy a kelő

gyomnövényzetet elnyomhassa. Másodszori védekezés során leggyakrabban használt hatóanyag a

tembotrion + izoxadifen-etil, melyet a teljes terület 53,7%-án használtak. A szerkombináció taglózó

hatása és széles hatásspektruma miatt rendkívül népszerű a máktermesztők körében.

Egyszikűirtókat a terület 7,4%-án használtak, mely 100,7 hektárnak felel meg. Fallopia convolvulus-al

és Convolvulus arvensis-el borított területeken célzott gyomirtást alkalmaznak, leggyakrabban

fluroxipir-meptil hatóanyagot használva. Ezt a felvételezett terület 5,5%-án volt jellemző.

Napjainkban vegyszeres és mechanikai módszerrel is megoldható a kultúra gyommentesítése,

megjegyezve, hogy a vegyszeres kezeléstől függetlenül (ha a sortávolság azt megengedi) a máktáblát a

tenyészidőszak alatt legalább kétszer szükséges kultivátorozni, ami nemcsak a gyomirtás, hanem a

talaj levegőztetése miatt is fontos.

Mivel a mák kis kultúrának számít, a növényvédő szereket gyártó cégek gyakran nem engedélyeztetik

szereiket ebben a kultúrában, így hivatalosan nagyon kevés lehetőség áll rendelkezésre

növényvédelmében.

67


A TRÁGYAKAZAL HŐMÉRSÉKLETÉNEK HATÁSA A KAKASLÁBFŰ (ECHINOCHLOA

CRUS-GALLI L.P.B.) KELÉSÉRE

GALAMBOS MÁRTA1 ÉS TIRCZKA IMRE

2

1Tarnamenti 2000 Zrt., Jászdózsa

2STIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, KTI, Gödöllő

Az istállótrágya gyomosító hatásának egyik oka a nem megfelelő trágyakezelés. A trágya szakszerű

kezelése hozzájárul a trágyában lévő gyommagok csírázóképességének megszűnéséhez, illetve

csökkentéséhez, melyben szerepe van a kezelés során kialakuló magas hőmérsékletnek.

Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy a trágyakezelés során kialakuló különböző hőmérsékleti

tartományokban, az eltérő ideig történő hőkezeléseknek milyen a hatása a kakaslábfű (Echinochloa

crus-galli L.P.B.) magok kelési képességére.

Ökológiai művelésű szántóföldről 2009 őszén gyűjtött kakaslábfű magokat tisztítás és átválogatás után

fátyolfólia tasakokba csomagoltuk (400szem/tasak), majd a hőkezelésig száraz, hűvös, sötét helyen

tároltuk. A gyommagok 1 és 28 nap közötti változó idejű és nagyságú hőkezelésére 2010 tavaszán

került sor, a Szent István Egyetem Babatvölgyi Biokertészeti Tanüzemében összerakott kísérleti

trágyakazal 30 és 100 cm-es mélységében. A trágyakazalban rendszeresen cserélgettük a tasakokat,

melyek nem érintkeztek közvetlenül a trágyával. A hőmérsékletet kalibrált, adatrögzítős hőmérővel 15

percenként mértük, közvetlenül a gyommagok mellett. A hőkezelt magokat 2010 és 2011-ben 1-1

hónapig tenyészedényben csíráztattuk, az átteleltetés hűvös, sötét helyen történt. A csíráztatás közege

kétszer mosott 0-1mm-es kvarchomok, az ismétlések száma 4, ismétlésenkénti magszám 100 db. A

tenyészedényeket szabadban, véletlen blokkelrendezésben helyeztük el, a természetes csapadék

kizárásával, a vízellátás mesterséges biztosításával. Mindkét évben megszámoltuk a kikelt növényeket,

és az eredményeket varianciaanalízissel értékeltük.

A trágyakazal 1m-es mélységében kialakult 60°C-os átlaghőmérsékletnél a hőkezelés 8 napja alatt, a

kakaslábfű kelési százaléka a hőntartási idő hosszabbodásával a 3. napig növekedett, ekkor elérve

maximumát (93%), majd a 4. és 8. nap között már alacsonyabb értékek voltak jellemzőek (75-79%).

Közvetlenül a trágyakazal összerakása utáni négy napban kialakult rövididejű, gyors és erőteljes

hőmérsékletemelkedés (első 24 órában 32°C emelkedés, majd átlag 63°C) hatására egyetlen növény

sem kelt ki, szemben azon négy napos 61°C-os átlaghőmérsékletű kezeléssel, amikor a gyommagok

79%-a kikelt.

Az 56°C-os átlaghőmérsékletnél a hőkezelés 4. napján, az 58°C-os átlagnál már az 1. napján 90%

feletti volt a kelés, ami mind két esetben megmaradt a 14 napos hőntartási időnél is. A hőkezeletlen

kontroll kelése ugyanakkor 75% volt.

Az 50-60°C közötti tartományban, a hőmérséklet gyors és egyenletes emelkedésének és az utána

következő magasabb hőmérsékletnek az együttes hatása is kedvezőtlenül hatott a kelésre, a 12 és 14

napos kezelések alatt.

Az eddigi eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a néhány napos hőkezelés mind az

alacsonyabb, mind a magasabb hőmérsékleti tartományokban elősegíti a féléves életkorú kakaslábfű

magok kelését, megszüntetve a mag nyugalmi állapotát. Nemcsak a hőmérséklet nagyságának, hanem

annak rövididejű, de erőteljes emelkedésének is kimutatható a kelést befolyásoló kedvezőtlen hatása.

A hőmérséklet nagyságán kívül egyéb, általunk nem vizsgált tényezők is meghatározóak, amire utal az

is, hogy a 40-50°C-os tartományban, a trágyakazal 30 cm-es mélységében a 21 és 28 napig hőkezelt

magok már nem keltek ki.

68


A SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) NÖVEKEDÉSI PARAMÉTEREI

ÉS A CSÍRÁZÁSI MÉLYSÉG KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA

NAGY VIKTOR1 ÉS NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET

2

1 Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Tata,

2 Pannon Egyetem, Georgikon Ka,r Növényvédelmi Intézet, Keszthely

Az agresszíven terjedő növényfajok eredeti élőhelyükről kikerülve új környezetben, új életfeltételek

között rövid idő alatt óriási borításnövekedést érhetnek el. Az új élőhelyeken gyors felszaporodásuk

következményeként jelentős károkat okozhatnak mind az ökoszisztémákban, mind pedig a

mezőgazdasági termelésben.

Terjedésükben számottevő szerepe lehet a klimatikus tényezők megváltozásának, de az éghajlat

melegedése nem ad egyértelmű magyarázatot a rövid idő alatt bekövetkező nagymérvű térfoglalásnak.

Egy adott inváziós faj hatékony terjedéséhez a faj életstratégiája szintén hozzájárul.

Magyarországon a selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) az elmúlt pár évtized alatt az egyik

legjelentősebb, veszélyes gyomnövénnyé vált. Megtelepedését és terjedését biológia tulajdonságai

segítik. Számos hazai és külföldi kutató foglalkozott csírázásbiológiájával, az allelopatikus hatásával

és kompetíciós képességével, amely tulajdonságokban a faj sikerességét vélték felfedezni.

Kísérletünkben a faj csírázásbiológiai tulajdonságait tanulmányoztuk. A magmélység hatását

vizsgáltuk a csírázási %-ra, valamint a különféle növekedési paraméterekre [hajtáshossz (cm/növény),

gyökérhossz (cm/növény), levélterület (cm2/növény), levélszám (db/növény), hajtás friss- és száraz

tömeg (gramm/növény), gyökér friss- és száraz tömeg (gramm/növény)] szabadföldi tenyészedényes

kísérletben 2009-ben és 2010-ben.

Szoros negatív korreláció állt fent mindkét kísérletünk során a csírázási mélység és a csírázási %

között. A kelési mélység növelése egyértelműen csökkentette a csírázás mértékét, de még 15 cm-es

mélységből is kicsírázott keszthelyi Ramann-féle barna erdőtalajon.

Megállapítottuk továbbá, hogy a mélyebbről kelő növények szignifikánsan kisebb hajtásnövekedést,

hajtástömeget, levélterületet és levélszámot értek el a sekélyebbről kelőekhez képest. Minél

mélyebbről kel ki egy selyemmályva növény, annál kisebb magasságot ér el, és az asszimilációs

felülete is ezzel arányosan csökken. Így a mélyebbről csírázó növények kompetícióban betöltött

szerepe is kisebb lehet.

A legkedvezőbb kelési mélység számára az 1-6 cm, de akár még 15 cm-ről is csírázik, ami nagyban

megnehezíti az ellene való herbicides védekezést, hiszen a gyomirtó szerek a bemosódási zónától jóval

mélyebben fekvő magvak ellen hatástalanok.

Vizsgálati eredményeink újnak mondhatóak, a szakirodalomban a növekedési paraméterek

(növénymagasság, növénytömeg, levélterület, levélszám) és a csírázási mélység közötti kapcsolat

tanulmányozására irányuló eredményekről utalást nem találtunk.

69


AZ INTERSPECIFIKUS KOMPETÍCIÓ HATÁSA A NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS

ANNUUS L.) TERMÉSÉNEK MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PARAMÉTEREIRE

SALLAI ANDRÁS1, PÓSA BARNABÁS

1, HARCSA MARIETTA

1, VÁNYINÉ SZÉLES

ADRIENN2, PERCZE ATTILA

1

1SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő

2 Debreceni Egyetem, Földhasznosítási- Műszaki és Területfejlesztési Intézet, Debrecen

Napjainkban erősödő tendencia a gyomszabályozás rendszerszerű alkalmazása. A gyomszabályozási

rendszer kidolgozása a komplexitáson alapul, vagyis több szabályozási módot (kémiai, mechanikai, és

agrotechnikai, stb.) integrálunk. Több kísérlet is igazolja a komplex szabályozási rendszerek sikerét.

Az Országos Gyomfelvételezések eredményei is alátámasztják a gyomok elleni védekezések

fontosságát. Szántóföldjeinken számos olyan kiemelt jelentőségű gyomfaj is károsít, melyek ellen

nehéz és költséges a védekezés. Ezen gyomok gyors szaporodása komoly problémákat okoz a

mezőgazdasági termelés során. A hatékony védekezés alapja a kultúrák gyomviszonyainak és azok

kompetitív képességeinek ismerete.

A növények közötti kompetíció első tudományos meghatározását Clements végezte el 1907-ben. A

kompetíció lehet fajok közötti (interspecifikus), fajon belüli (intraspecifikus), növényen belüli

(intraindividuális), illetve genotípuson belüli (intragenotypic) vagy genotípusok közötti

(intergenotypic) versengés (Pozsgai, 1983).

Az interspecifikus kompetíció vizsgálata során fontos kérdés, hogy a társuláson belüli populációk

hogyan és milyen mértékben részesednek fényből, vízből és tápanyagból, melyek létfontosságú

szerepet töltenek be a növényi fejlődés során. A források felhasználásának mérése nehezen

kivitelezhető és költséges folyamat, amely lényeges a növénytermesztés számára. A szántóföldi

növénytermesztésben a gyomnövények elszaporodása a legfontosabb terméscsökkentő tényezők

egyike. A gyomok okozta termésveszteség az összes veszteség 30%-át is kiteheti, de akár meg is

haladhatja azt (Solymosi,1998; Percze, 2002).

Additív kisparcellás szántóföldi kísérleteinkben a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.) és a

mezei acat (Cirsium arvense L.) kompetícióját vizsgáltuk napraforgó kultúrában. Mindkét kísérletben

a területen jelenlévő gyomflóra domináns gyomfaját választottuk vizsgálatunk tárgyául. A kísérletek

véletlen blokk elrendezésben három ismétlésben kerültek beállításra. A parcellák mérete 2×2=4m2

melyekben a napraforgó tőszáma állandó, parcellánként 20 db volt. A napraforgóval versengő

disznóparéj gyomnövények száma a kezelésekben parcellánként a következő volt: 15–, 30–, 45. Az

acatos kísérletben is hasonló kezeléseket alkalmaztunk, de az acat életformájából (G3) fakadóan, a

tenyészidőszakban három alkalommal, sor került a gyomborítás %-os megállapítására is. A kísérlet

beállítását követően a napraforgó fenológiai vizsgálatát (magasság, tő átmérő, levélszám) 10-14

naponként végeztük el. A kezeléseket mindkét kísérletben kapált kontrollal hasonlítottuk össze.

A parcellánként betakarított napraforgó beltartalmi paramétereit (nedvesség, olaj, fehérje tartalom) a

SZIE Növénytermesztési Intézetében INSTALAB 600 NIR analizátor készülékkel mértük.

Vizsgálataink eredményeiből megállapítottuk, hogy a Cirsium-mal borított parcellákban a gyomborítás

növekedésével a kaszatok nedvesség- és fehérjetartalma csökkent, míg az olajtartalma nőtt. A

nedvességtartalom csökkenése a Cirsium nagyfokú nedvesség elvonásának következménye, ezért a

talajban a kultúrnövény számára is kevesebb lesz a felvehető vízmennyiség. Az Amaranthus-al borított

parcellák kaszatainak nedvességtartalma a gyomok számának növekedésével arányosan nőtt, a fehérje

és olaj tartalom itt is csökkent. A gyomok számának és borításának a növekedése mindkét kísérletben

a parcellák termésének csökkenését okozta.

70


GAZDASÁGI GYEPEK GYOMOSODÁSA A HASZNOSÍTÁSI GYAKORISÁG

FÜGGVÉNYÉBEN

HARCSA MARIETTA1, ZALAI MIHÁLY

2, SALLAI ANDRÁS

1 ÉS SZEMÁN LÁSZLÓ

1

1SZIE, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő

2SZIE, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő

A gyepet alkotó növényfajok az igényektől függően egyszikű fűfélék, kétszikű pillangós vagy más

hasznos növények, illetve gyomnövények lehetnek. A fajok értéke hasznosítási szemponttól függően

változik. Általános megfogalmazásban a gyep esetén gyomnak számít minden olyan növény, amely

nem tartozik a takarmány gyepet alkotó fűfélék közé, illetve nem mi telepítettük. Az, hogy mit

tekintünk gyomnak a gyepben, nagyban függ a hasznosítás céljától is.

Elmondható a gyepgazdálkodásban bekövetkező változásokról, hogy nemcsak a gyepterületek

csökkenése figyelhető meg, hanem egyre nagyobb mértékű a hangsúly eltolódás a gazdasági

gyepektől az egyéb funkciók felé. Egyre nagyobb területek tartoznak például a NATURA 2000

hálózatba, ezen kívül a legújabb AKG programok is a gyepet, mint élőhelyet kívánják fenntartani.

Ezeken a gyepterületeken a gyomirtás és a felülvetés tilalma miatt a gyomszabályozást a megfelelő

gyepgazdálkodási technológia kialakításával oldhatjuk meg. Sok esetben gyomszabályozási

technológiának csak a helyesen és megfelelő időben elvégzett kaszálás jöhet szóba.

Kísérletünk célja a különböző nyírási gyakorisággal modellezni a gazdasági gyepek gyomosodási

viszonyait. (Jelen kísérletünk egy nagyobb legeltetéses és kaszálásos hasznosítási tanulmány

előkísérletének tekinthető). A kísérletben négy féle nyírásgyakoriságot alkalmaztunk 3 ismétlésben

3×3m-es parcellákon, fajgazdag vetőmagkeverékkel telepített gyepen. A nyírástípusok a következők

voltak:

P1: két hetente (rendszeresen) nyírott parcella /talajvédő gyep, urbanizációs gyepek nyírásmodellje/;

P2: a fűfélék növekedési üteme szerint nyírott parcella /adagoló legeltetési módszer modellje/;

P3: havonta nyírott parcella /szakaszos legeltetési módszer modellje/;

P4: évente 2-szer nyírott parcella /kaszálásos hasznosítás mintáján alapszik/.

A gyepparcellákon 4 alkalommal végeztünk az év során botanikai felvételezést, mely során felmértük

az idegen (nem telepített) fajokat és azok borítását.

Felvételezéseink során megállapítottuk, hogy a területen megjelent egyéves gyomfajok (Ambrosia

artemisiifolia, Crepis rhoeadifolia) a kaszálások hatására sehol sem tudtak jelentős borítást elérni. A

G-s életforma csoportba tartozó gyomok (Cirsium arvense, Convolvulus arvensis, Elymus repens) a

kétheti rendszerességgel nyírt parcellákban nem tudtak 1%-nál nagyobb borítást elérni, a P2-es

jelölésű parcellákban 2% és 4% között ingadozott a borításuk. A havonta nyírt parcellákban

látványosan csökkent a borításuk a kezdeti 4%-ról fokozatosan 1%-ra. A természetvédelmi célú

programok kívánalma szerint végzett évi 2-szeri kaszáláskor viszont nem tudtuk a terjedésüket

megfékezni. A július eleji kaszálás után 8%-ról visszaesett 2%-ra a borításuk, de a további kaszálás

hiányában az augusztusi felvételezésünkkor ismét 3,5%-ot borítottak ezek a veszélyes gyomok.

Eredményeinkből bizonyítható, hogy a gazdasági gyepeink gyomszabályozása a megfelelő

rendszerességgel és időben végzett kaszálásokkal, illetve legeltetéssel megoldható. A rendszertelen,

kevés számú hasznosítás viszont e gyepek degradációját okozhatja a G1 és G3-as életformájú gyomok

elterjedésével.

71


AZ ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) TESZTNÖVÉNY

SZEREPE AZ ALLELOPÁTIA KUTATÁSOKBAN

KAZINCZI GABRIELLA1, MIKULÁS JÓZSEF

2, VÁRADI GYULA

2 ÉS BÉRES IMRE

3

1 Kaposvári Egyetem ÁTK, Kaposvár

2 BCE SZBI Kecskeméti Kutató Állomás, Kecskemét

3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely

Az országos gyomfelvételezések alapján az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) az

ország legelterjedtebb gyomnövénye. Az általa okozott gazdasági és humánegészségügyi károkozás

jelentős. Allelopátiáját, a belőle készült vizes és szerves oldószeres kivonatok más növényfajokra

gyakorolt csírázás- és növekedésgátló hatását korábban már több szerző bizonyította. Az utóbbi

években allelopátiájukról közismert növényfajok hatását is vizsgálták a parlagfű csírázására és

növekedésére. Ezideig olyan donor fajt, amely a parlagfű fejlődését jelentősen gátolta volna, nem

találtunk. Az inhibitor hatásukról jól ismert donor fajokkal [selyemmályva (Abutilon theophrasti),

napraforgó (Helianthus annuus), mezei acat (Cirsium arvense)] végzett korábbi kísérletek arra utaltak,

hogy a parlagfű mint tesztfaj (recipiens faj) az allelopátiás vizsgálatokban nem jöhet számításba,

ugyanis a különböző növényfajokból készített kivonatok nem gátolták, hanem serkentették a parlagfű

csírázását és fejlődését.

2010-ben újabb potenciális donorfajok parlagfű fejlődésére gyakorolt hatását vizsgáltuk.

Kecskeméten, laboratóriumi (bioassay) kísérletekben a bálványfa (Ailanthus altissima), a dió (Juglans

regia), a betyárkóró (Conyza canadensis) és az egynyári seprence (Stenactis annua) légszáraz állapotú

leveleiből készített metanolos kivonat hatását tanulmányoztuk a Petri csészékben nevelt szikleveles

állapotú parlagfű növényekre. Kaposváron, üvegházi körülmények között a magas aranyvessző

(Solidago gigantea) és az őszi káposztarepce (Brassica napus) száraz hajtás- és

gyökérmaradványainak hatását vizsgáltuk a parlagfű csírázására és biomassza produkciójára.

A bioassay vizsgálatokban az egyes donor növényfajok leveleiből készült kivonatok növekedésgátló

hatása 5 és 50% között alakult. A kombinációk gátló hatása erősebb volt, mint az egyes növényi

kivonatoké önmagukban, 40 és 95% között változott. Ezen eredmények potenciálisan bioherbicidek

fejlesztéséhez nyújtanak kiindulási alapot. Gyakorlati alkalmazásukhoz további, üvegházi és

szabadföldi vizsgálatok szükségesek.

Üvegházban a donor fajok parlagfűre gyakorolt hatása annak csírázására és a növekedésére ellentétes

irányú volt. A tenyészedények tápkőzegébe kevert magas aranyvessző és repce növényi maradványok

valamennyi kezelésnél szignifikánsan csökkentették a parlagfű csírázását a kontrollhoz képest. A

parlagfű hajtások szárazanyag-tömegében a különböző növényi maradványok azonban szignifikáns

növekedést eredményeztek a kontrollhoz viszonyítva. Hasonló eredményeket kaptunk korábban más

donor fajokkal végzett vizsgálatainkban. A donor növények – várttal ellentétes – stimuláló hatása a

parlagfű tesztfaj növekedésére egyik jelentős oka lehet a parlagfű szabadföldi intenzív terjedésének.

72


MINTATEREK SZÁMÁNAK ÉS MÉRETÉNEK HATÁSA GYOMFELVÉTELEZÉS

PONTOSSÁGÁRA

ZALAI MIHÁLY, DORNER ZITA, KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ és SZALAI MÁRK


Az integrált növényvédelmi rendszerek kialakításánál fontos szempont, hogy a védekezés

megválasztásánál ismerjük a területre jellemző károsítókat, és védekezést csak szükséges esetben

végezzünk a környezetterhelés és a költségek csökkentése érdekében. Ez a megállapítás a

gyomnövények elleni védekezési technológiák esetében is igaz.

A gyomnövényzet felmérésére többféle felvételezési módszer használható. Közülük a legkönnyebben

elvégezhetőek, ugyanakkor kellő pontosságúak a gyomnövényzet területfoglalásán alapuló módszerek.

Ilyenek például a Braun-Blanquet-féle, a Soó-féle, a Balázs-féle, az Ujvárosi-féle – módosított Balázs-

féle – módszer, és a Németh által javasolt közvetlen borítási százalékbecslés. Közülük csak azok

alkalmasak a leggyakrabban használt paraméteres statisztikai próbák elvégzésére, melyek eredményeit

(adatait) metrikus arányskálán tudjuk rögzíteni. Ezen próbák ereje a szükséges feltételek teljesülése

esetén nagyobb, mint a nem paraméteres próbáké.

Ezért vizsgálatainkhoz a közvetlen borítási százalék becslésén alapuló módszert választottuk.

A gyomnövényzet felmérések pontosságát a felvételezési mintaterek száma, valamint a mintaterek

mérete egyaránt befolyásolja. A hazai és nemzetközi kutatásokban mindkét paraméter esetében nagy

eltérések mutatkoznak a mintázás során, és nem lelhető fel megfelelő ajánlás a mintaterek

kialakítására. Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés során egy táblában tíz 4×4 méteres

mintavételezési helyet jelöltek ki, azonban ez a felvételezési négyzet méret nem jellemző más

gyombiológiai kutatásokban. Munkánk célja annak megállapítása volt, hogy egy-egy tábla

gyomborítottságának kellően pontos felmérése érdekében minimálisan hány felvételezési négyzetet

szükséges kijelölni, a felvételezési négyzet méretének függvényében. E mellett szerettük volna

megállapítani, hogy eltérő méretű mintaterek alkalmazásával milyen biztonsággal végezhető a

táblában botanikai felmérés, tehát mintázhatóak-e azok a fajok, melyek csak szálanként, kis borítással

vannak jelen.

Felméréseinket 2011-ben végeztük el négy kukoricatáblában. A táblák kijelölésénél a pontos

gyomnövényborítást nem ismerhettük, de célunk volt, hogy a táblák gyomnövény-borítottsága eltérjen

egymástól. A minimális vizsgálni kívánt gyomborítást 5, a maximálisat 20 százalékban határoztuk

meg. A vizsgált táblákat egy-egy időpontban 20 darab 1×1, illetve 20 darab 2×2 méteres mintatéren

(négyzeten) keresztül mértük fel. A felvételezési négyzeteket páronként (egy darab 1×1 méteres és egy

darab 2×2 méteres) a vizsgált táblák átlója mentén jelöltük ki, a táblák szegélyét figyelmen kívül

hagyva. A felmérések során, a mintavételi helyeken előforduló fajokat rögzítettük és a fajonkénti

borítási százalékot becsültük meg, később ezt összegeztük. Ezt kiegészítette egy részletes

táblavizsgálat, ahol az összes előforduló faj feljegyzésre került borításának mértékétől függetlenül.

A vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a mintaterek számának növelésével nagyobb pontosság

érhető el, azonban a mintavételezési helyek méret-növelésének nem volt pozitív hatása a

gyomnövényborítás-felmérés pontosságára. A fajszám alakulása esetében elmondható, hogy azonos

számú nagyobb méretű felvételezési négyzet esetében több faj található meg, a fajszám az összes

vizsgált területtel közel arányos.

A kutatás a TÁMOP-4.2.2.B-10/1 „A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének

fejlesztése a Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.

73


FELHAGYOTT SZÁNTÓK GYOMOSODÁSÁNAK ÉS VISSZAGYEPESEDÉSÉNEK

VIZSGÁLATA A KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK TERÜLETÉN

CZANKA GÁBOR 1,2

, ZALAI MIHÁLY2 ÉS DORNER ZITA

2

1Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas


A vizsgálat célja a Dél-Tiszántúl egyik jellegzetes gyepes élőhelyén, az elmúlt évek, évtizedek kutatási

eredményeinek felhasználásával, illetve jelenleg különböző szukcessziós fázisban lévő területek

összehasonlításával, meghatározni a vizsgált terület adottságai mellett jellemző növénycönológiai

változások dinamikáját és irányát.

A vizsgált terület a Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta nevű területi egységében található. A

puszta területén kanyargó egykori Ős-Maros meder környékén hatalmas szikes gyepterület alakult ki.

A magasabb mikrodomborzatú területrészeken, löszös alapkőzeten kialakult gyepek jöttek létre,

amelyeket a múltban szinte kivétel nélkül felszántottak. Ezen területeken, a természetvédelmi célokkal

összhangban a szántóként való használatot felhagyták, és különböző kiegészítő kezelések (zúzás,

kaszálás, legeltetés) alkalmazásával, alapvetően a természetes szukcesszióra bízzák a területeken a

növényzet visszaalakulását.

A vizsgálat során 3 különböző korú (egy–, hat– és tizenkét éve) felhagyott szántóterület

növényösszetételét hasonlítottuk össze egy szántóként sosem használt löszös ősgyep

növényösszetételével. Az egyes kijelölt területeken két időpontban, nyár közepén és nyár végén, 3–3

db 2×2 m-es mintaterületen végeztünk teljes növény-felvételezést. A mintaterületek kijelölése a

területek jellemző pontjain véletlenszerűen történt. A felvételezés során a területen található, de a

mintaterületekbe be nem került növényfajok is rögzítésre és besorolásra kerültek Borhidi féle

természetesség, illetve Raunkier- és Ujvárosi féle életformatípusok alapján.

A kapott eredmények a következő szempontok szerint kerültek összehasonlításra:

Az összes növényborítás változása a különböző korú területeken,

A növények fajszámának változása a különböző korú területeken,

Az egy- és kétszikű növények borításának változása a különböző korú területeken,

Az egyes Borhidi-féle természetesség szerinti kategóriákba tartozó növények borításának

változása a különböző korú területeken,

Az egyes Raunkier- és Ujvárosi-féle életformatípusokba tartozó növények borításának változása a

különböző korú területeken.

A felmérés eredményei alapján, a szántó felhagyásától eltelt idő függvényében szignifikánsan

változott a vizsgált terület növényösszetétele a vizsgált szempontok alapján. Záródott az állomány, az

egyszikű fajok összes borítása nőtt; a Borhidi-féle természetesség alapján a nagyobb természetességű

fajok, valamint a hemikryptophytonok aránya növekedett. A fajszám változása nem mutatott

összefüggést a felhagyás óta eltelt idővel.

A kutatás a TÁMOP-4.2.2.B-10/1 „A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének

fejlesztése a Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.

74


SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK GYOMFLÓRA-VIZSGÁLATA AZ ERDÉLYI MEZŐSÉGEN

GÁL KATALIN ERZSÉBET ÉS PINKE GYULA

Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár

Az 1950-es évek óta Európa szerte megfigyelhető a gyomflóra átalakulásának felgyorsulása, ennek

hatására pedig a mezőgazdasági táj nagymértékű megváltozása. Az idegenhonos fajok egyre nagyobb

teret hódítanak, miközben az őshonos fajokat visszaszorítják egykori élőhelyeikről.

Kutatásunk célja volt a Mezőség gyomflóra ismeretének aktualizálása, a régóta meghonosodott

(archeofiton) fajok és inváziós neofitonok számbavétele, a kalászos kultúrák, valamint a tarlók

gyomflórájának összehasonlítása. 2011-ben 200 fitocönológiai felvétel készült a Marosvásárhely

közelében fekvő Koronka község határában. A kalászos kultúrákban a felvételek június elején, míg a

tarlókon augusztus végén készültek. A felvételekben szereplő fajok analitikus és szintetikus bélyegek

alapján kerültek csoportosításra.

A felvételeinkben szereplő gyomokra nem jellemzők a nagy borítási értékek, a fajok többsége

esetében a maximális borítás nem érte el a 20%-ot. Az esetenként tömegesen megjelenő fajok közé

főként azok a gyomok sorolhatók, amelyeknél herbicidrezisztenciát mutattak ki és nagy

alkalmazkodóképességgel rendelkeznek a környezeti feltételekhez.

Az életforma-spektrumok megoszlását vizsgálva kimutattuk, hogy mindkét élőhelyen az egyévesek

(terofitonok) uralkodnak, de a kalászos kultúrákban nagy arányban fordulnak elő a hemikriptofitonok

is. A fajok flóraelem szerinti csoportosítása alapján az éghajlati adottságokhoz leginkább

alkalmazkodott eurázsiai fajok dominálnak. A feljegyzett fajok többsége ökonombotanikai

szempontból értéktelen, de főként kalászos kultúrában nagy arányban fordultak elő a takarmányozási

célra felhasználható gyomok. Szép számban jelentek meg a mézelő fajok és a gyógynövények.

Mindkét élőhelyen a rovarbeporzást igénylő fajok jelennek meg a legnagyobb arányban, de

előfordulnak a szélbeporzású növények is. A gyomok fele táplálékul szolgál a szántóföldi

élőhelyekhez kötődő madarak (pl. fürj, fogoly) számára. A szociális magatartás típusok alapján a

kalászos kultúrában feljegyzett gyomok leginkább a természetes termőhelyek zavarástűrő fajai, ezt

követik a honos növények. Tarlókon nagyobb számban jelentek meg a honos fajok, míg a természetes

termőhelyek zavarástűrő fajai kisebb arányban fordultak elő.

A vizsgált területeken egyetlen faj, a levéltelen lednek (Lathyrus aphaca L.) szerepel a

Magyarországon összeállított vörös listán, viszont a Romániában védett fajok jegyzéke nem említi ezt.

A feljegyzett fajok közül négy jelenik meg a romániai feketelistán, további két fajt említ az inváziós

neofitonok magyarországi listája. Ezen fajok többsége tarlókon jelent meg, csak a kanadai betyárkóró

(Conyza canadensis L.) került feljegyzésre a kalászos kultúrákban is.

A művelt területeken a herbicidrezisztenciával rendelkező, agresszív gyomnövények terjednek,

amelyek a honos és archeofiton flóra elemeit kiszorítják élőhelyeikről. Ez által csökken a

biodiverzitás. Ugyanakkor a szántóföldeken megjelenő idegenhonos gyomfajok ellen egyre nehezebb

a gyomszabályozás kidolgozása, megvalósítása.

75

V. POSZTEREK

76

Poszterek

AZ AGÁVÉ TÜSKÉS PAJZSTETŰ OVATICOCCUS AGAVIUM (HOMOPTERA,

COCCOIDEA, PSEUDOCOCCIDAE) FELBUKKANÁSA MAGYARORSZÁGON.

FETYKÓ KINGA


Az Amerikában előforduló Agavaceae fajokon eddig 52 pajzstetű fajt mutattak ki. Ebből az

Ovaticoccus tüskéspajzstetvek közül két faj az Ovaticoccus agavium (Douglas, 1888), Ovaticoccus

californicus (McKenzie, 1964) tápnövényei az agavé fajok. A két faj közül az O. agavium fajt

behurcolták Afrikába és Európába is. Az eddig ismert Európai lelőhelyei: Anglia, Franciaország,

Olaszország, Oroszország, Ukrajna. 2011-ben Olaszországból Pellizzari és Kozár, két további új fajt

írt le, az O. agavecearum-ot és az O. exoticus-t.

A fertőzött növény 2010-ben került Solymárról vizsgálatra intézetünkbe, melynek eredetéről

annyit tudunk, hogy korábban dísznövény kertészetből vásárolt import áru. A növényeken az O.

agavium erős fertőzését észleltük, amely a szabadföldre kihelyezett növényen is megmaradt. A

megnövekedett sziklakerti pozsgás dísznövények igénye miatt, valószínűnek tartható, hogy a faj,

észrevétlenül, de másutt is jelen van és további felbukkanása elképzelhető. A faj Magyarország

pajzstetű faunájára nézve új faj és egyúttal potenciálisan új kártevőként kell számon tartani. A további

vizsgálatok során az Olaszországból leírt két új faj hazai megjelenése sem zárható ki.

A faj leírása: ovális testének mérete alig haladja meg az 1mm-t, színe rózsaszíntől bordóig

változik, életkor függvényében. Elsősorban a levélhüvelyben, mélyen, valamint a levél sérüléseiben

húzódik meg, ezért a kereskedőknek és a vásárolóknak fel sem tűnik a fertőzés. A génusz és a faj

pontos meghatározása csak mikroszkópi preparátumkészítéssel lehetséges. Agávé fajokon kívül

gyakori tápnövényei a Yucca fajok, Dracaena és az Aloe fajok is. Üvegházi körülmények között a

mesterséges fertőzés eredménytelen volt a Yucca és az Aloe fajok esetében.

A rejtett életmódból adódóan az ellene való védekezés is nehézkes, eredmény a felszívódó

szerektől várható.

A szerző köszönettel tartozik az OTKA (75889 sz. téma) pénzügyi támogatásáért.

77

Poszterek

ÚJABB ADATOK INVAZÍV PSEUDOCOCCIDAE (HOMOPTERA, COCCOIDEA)

FAJOK (PLANOCOCCUS CITRI, PL. FICUS ÉS PSEUDOCOCCUS COMSTOCKI)

EURÓPAI TERJEDÉSÉHEZ.

FETYKÓ KINGA, KOZÁR FERENC, SZITA ÉVA, KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA

ÉS TÓBIÁS ISTVÁN


A klímaváltozás elősegíti és felgyorsítja egyes kártevő pajzstetű fajok terjedését, terjesztését és

felszaporodását Európában (Kozár, 2009). A Pseudococcidae családba tartozó vizsgált három

invazív faj közül a Planococcus citri (Risso,1813) elsősorban citrusfélék és szőlő kártevője és

vírusvektora, Dél-Európában. Északi irányba való terjedését Franciaországból és

Németországból (Rajna völgye) már jelezték. Ez a faj hazánkban is ismert jelentős szobai és

üvegházi dísznövény kártevő. A klíma melegedésével Közép-Európában szabadföldi terjedése,

áttelelése és felszaporodása prognosztizálható. A Planococcus ficus (Signoret, 1875)

szőlőkártevő és vírusvektor faj, elsősorban mediterráneumból ismert. A Pseudococcus

comstocki (Kuwana, 1902) faj Dél-Európában (Észak–Olaszország és Dél-Franciaország) az

elmúlt évtizedben kezdett terjedni. Jelentős kártevőként almán, őszibarackon, a dísznövények

közül eperfán és szivarfán mutatták ki. A három fajra vonatkozó részletesebb információk

találhatók Ben-Dov, 1994; Demontis et al., 2007; Malausa et al., 2011; Rung et al. 2008; Tóbiás

et al., 2010; Tóbiás et al., 2011; Pellizzari Scaltriti, 2005; Pellizzari Scaltriti és Germain, 2010;

Sforza et al., 2003.

Kutatásaink során feromon csapdás módszerrel vizsgáltuk a három faj, esetleges

felbukkanását és terjedését Magyarországon, Ausztriában, Bulgáriában, Görögországban,

Makedóniában, Olaszország, Törökországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Svájcban (2009-

ben 20 helyszínen, 2010-ben 29 helyszínen és 2011-ben 16 helyszínen történtek csapdázások).

Mivel a feromon csapdák csak a hím egyedeket gyűjtik, amelyek meghatározása morfológiai

alapon bizonytalan, ezért molekuláris módszereket is alkalmaztunk.

Vizsgálataink során a Planococcus citri-t kimutattuk 2009-ben Magyarországról:

Nagykovácsi (NKI-Plantart)-22 db és 95 db, Budapest (Ördögárok u.)-8 db; Görögországból:

Kifissia-14 db, Iraklion-48 db; Szlovákiából: Pozsony (Bratislava)-102 db. 2010-ben

Magyarországról: Nagykovácsi (NKI-Plantart)-5 db és 6 db, Szlovákiából: Pozsony

(Bratislava)-14 db és 2011-ben: Magyarországról: Velence-13 db; Ausztriából: Bécs-6 db;

Horvátországból: Zágráb-2 db; Olaszországból: Velence-70 db, Pádova-19 db, Szlovákiából:

Pozsony (Bratislava)-242 db; Szlovéniából: Ljubljana-2 db. A Pl. citri előfordulása

Szlovákiában (Pozsony-Bratislava főtér) feltehetően az üvegházból kihelyezett fertőzött

muskátli növényeknek tudható be. Magyarországon a Nagykovácsi NKI laboratórium melletti

szabadföldi csapdák feltehetően az üvegházból származó hímeket fogták. Figyelmet érdemel a

Velencei (M7 parkoló) szabadföldi felbukkanása, amelynek a forrása bizonytalan, talán nem

véletlen hogy ezen a területen Salamon és Tőkés (2010) szőlőben egy másik üvegházi pajzstetű

(Coccus hesperidum) szabadföldi felszaporodásáról adott hírt.

A Pl. ficus csak Svájcból került elő, 2010-ben: Genf-15 db.

A Ps. comstocki-t kimutattuk 2009-ben; Görögországból: Kifissia-3 db. 2010-ben

Ausztriából: Bécs-10 db és 2db; Svájcból: Genf-122 db; Törökországból: Igdir-1130 db, Savsat-

Artvin-1115 db. 2011-ben Ausztriából: Bécs-3 db; Olaszországból: Velence-2 db, Pádova-12

db. A faj kártételét Svájcban, (Genf) szivarfán, eperfán, és Törökországban eperfán találtuk

meg. A vizsgált fajok gazdasági jelentősége miatt a felvételezések folytatása javasolható.

A szerzők köszönettel tartoznak az OTKA (75889 sz. téma) pénzügyi támogatásáért.

78

Poszterek

ÚJABB ADATOK ÖRÖKZÖLD NYITVATERMŐKÖN ÉLŐ RAGADOZÓ

ATKAFAJOKRÓL

HAJDÚ ZSUZSANNA, FERENCZ MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA


A nyitvatermő örökzöld növényeken élő fitofág atkafajok kártétele gyakran növényvédelmi

beavatkozást igényel annak érdekében, hogy a növények megtarthassák díszítő értéküket. A ragadozó

atkák, mint természetes ellenségek rendszerint hatékony korlátozói a növényevő atkák

elszaporodásának. Magyarországon az örökzöldek ragadozó atkafaunája és annak a fitofág atkákra

gyakorolt korlátozó szerepe kevéssé tanulmányozott. Jelen közleményünkben az örökzöld növényeken

élő, Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkák faji összetételét és előfordulási gyakoriságát

mutatjuk be.

A Budapesti Corvinus Egyetem Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság örökzöld

fajtagyűjteményében 2010 márciusától 2011 szeptemberéig havonta, összesen 20 alkalommal

végeztünk mintavételt. A mintavételek során a Juniperus, Abies, Picea és Pinus, Thuja, Taxus,

Cupressus, Chamaecyparis és a Taxodium nemzetségek 25 különböző fajáról és fajtáiról gyűjtöttünk

mintákat. A Veszprém megyei Ajka-Bódé községben lévő magántulajdonú örökzöld

fajtagyűjteményben 2010 októberétől 2011 szeptemberéig összesen 12 alkalommal vettünk mintát.

Ezen a mintavételi helyen a Larix, Metasequoia, Taxodium Abies, Cedrus, Chamaecyparis,

Cupressocyparis, Cupressus, Juniperus, Picea, Pinus, Sequoiadendron, Taxus, Thuja nemzetségek 24

fajáról és fajtáiról gyűjtöttünk növényi részeket. Mintavételi alkalmanként és fajtánként tíz, egyenként

10 cm hosszú hajtást metszettünk le. A növényi mintákról az atkákat a vegetációs időszakban

lemosásos eljárással gyűjtöttük be, míg a nyugalmi időszakban az atkákat Berlese-Tullgren típusú

tölcséres atkafuttató berendezés segítségével izoláltuk. A begyűjtött egyedeket mikroszkópi

tárgylemezen Berlese-Hoyer oldatba preparáltuk.

Vizsgálatunk során a vizsgált nyitvatermő növényekről összesen 1342 Phytoseiidae családba

tartozó ragadozó atkát gyűjtöttünk. A határozás során nyolc ragadozó atkafaj előfordulását állapítottuk

meg, nevezetesen az Amblyseius andersoni, az Amblyseius tenuis, az Anthoseius bakeri, az Anthoseius

involutus, a Typhlodromus baccettii, a Typhlodromus bichaetae, a Typhlodromus ernesti, és a

Typhlodromus pyri fajok. Mind a soroksári, mind az ajka-bódéi házikerti, örökzöld magán

gyűjteményben az Amblyseius andersoni faj fordult elő a legnagyobb mennyiségben. Soroksáron a

begyűjtött 1244 egyed 85%-a ez az atkafaj volt, és az összes általunk vizsgált növényfajtán előfordult.

A második legnagyobb gyakoriságú faj a mind tűlevelű mind pikkelylevelű örökzöldeken előforduló

Anthoseius involutus volt, 7%-os relatív gyakorisággal. Az Anthoseius bakeri csupán a minták 3%-t

alkotta, a ragadozó atkát kizárólag tűlevelű növényfajtákon találtuk. A veszprémi vizsgálatok során, a

tizenkét mintavétel alkalmával csupán 98 ragadozó atka egyedet gyűjtöttünk, és a begyűjtött egyedek

87% Amblyseius andersoni volt. A második leggyakoribb faj a Typhlodromus pyri, ami a minták 6%-

ban volt jelen, Typhlodromus ernesti 4%-ban, a Typhlodromus baccettii 3%-ban képviseltette magát.

A házikertben atkaölő permetezéseket végeztek, tehát a ragadozó atkák egyedszáma feltehetően a

kezelések hatására csökkent le. A fitofág atkák közül a laposatkák (Tenuipalpidae) és a takácsatkák

(Tetranychidae) családjába tartozó egyedek károsították a vizsgált örökzöld növényeket. A

mintavételek összesítésével megállapítottuk, hogy a Tenuipalidae családhoz tartozó egyedek száma

szignifikánsan meghaladta a Tetranychidae egyedek számát.



79

Poszterek

A NÉGYFOLTOS FÉNYBOGÁR (GLISCHROCHILUS QUADRISIGNATUS SAY) EURÓPAI

ELTERJEDÉSE

KESZTHELYI SÁNDOR

Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár

A Glischrochilus quadrisignatus (Say 1835) (Coleoptera: Nitidulidae) eredeti elterjedési területe

Észak- és Közép-Amerika (nearktikus régió). Behurcolt, adventív fajként a XX. század közepén jelent

meg Európában és többek között Magyarországon is. Šefrová és Lastůvka 2005-ös adventív fajok

listáját és elemzését tartalmazó munkájában inváziós fajnak jelöli, amely agrár- ás kertészeti

kultúrákban, illetve az azt övező növénytársulásokban lép fel. Kiváló alkalmazkodó képességét misem

jellemzi jobban, mint a fél évszázad alatt tapasztalt sikeres európai megtelepedése.

Több tápnövényű fajról van szó, amelynek különösen kukoricában okozott kártétele érdemel említést.

A rovar ún. „másodlagos” kártevő. A károsító lepke lárvák által megsértett, fermentálódó növény

szöveteken jelennek meg. Kártételük következtében, a növényi sebek nyitva tartásával segítik a

szapro- és nekrotróf megtelepedését, károsításának kialakulását. A amerikai kukorica kártevők 1999-

ben megjelent kockázatelemzése szerint a négyfoltos fénybogár a kukorica fontos kártevője, amely

esetenként tetemes kárt is okozhat.

Vizsgálatom célja volt az 1948-ban a palearktikumban először megjelent négyfoltos fénybogár, a G.

quadrisignatus óvilági elterjedésének irodalmi forrásmunkák alapján történő minél objektív

feltérképezése. Emellett kíváncsi voltam, hogy ezen újonnan meghódított területen, Európában hány

nemzedékes populációkat képes kialakítani a faj, és megközelítőleg hol húzódik e különböző

nemzedékszámú populációk elterjedési hatásvonala. E kalkulációhoz a faj fejlődési küszöbértékét

(10,5°C), termális konstans értékét (535,9 nap°C) illetve a területekre jellemző vegetációs periódusban

tapasztalható effektív hőmérséklet összegeket használtam.

Vizsgálati eredményeim alapján kijelenthető, hogy a faj európai elterjedési területe a közép-európai

régión túlhaladva eléri Balti országokat, a Balkán- és az Appenini félszigeteket. Így megtalálható több

biogeográfiai régióban, mint a boreális, kontinentális, sztyeppei, pannon, sőt alpesi és mediterrán

régiókban is. Ez a széleskörű elterjedési terület, illetve a rendkívül heterogén klímaadottságokkal

jellemezhető élettér is kiválóan jelzi a faj kiemelkedő ökológiai plaszticitását, eurytop jellegét.

Északról dél felé haladva a kártevő egytől három nemzedék kialakításával jelenhet meg Európában.

Egynemzedékű populációk fellépése Litvánia, Hollandia, Németország, Cseh Köztársaság,

Lengyelország, Svájc és Ausztria területeire esnek. Európában a faj legnagyobb felületen

kétnemzedékben jelenik meg, mely Fehéroroszország, Ukrajna, Szlovákia, Magyarország, Románia,

Moldávia, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, illetve Horvátország-, Szlovénia-, Olaszország- és

Bulgária északi területeit érinti. Míg a faj háromnemzedékes populációi Horvátország-, Szlovénia-,

Olaszország- és Bulgária déli területeire esnek. Természetesen a különböző nemzedékű populációk

elterjedési határvonalai a globális felmelegedésnek köszönhetően jelentős mértékű északi irányú

elmozdulást mutathatnak.

80

Poszterek

ÚTSORFÁNAK ÜLTETETT KÍNAI DÍSZKÖRTE (PYRUS CALLERIANA DECAISNE, 1858)

ÍZELTLÁBÚ KÖZÖSSÉGE

MÉSZÁROS ILDIKÓ, HALTRICH ATTILA ÉS VARGA ÁKOS


Az ázsiai eredetű kínai díszkörtét csak az ezredforduló után kezdték Magyarországon

útsorfának telepíteni, bár az Egyesült Államokban komoly múltja van. Újabban elvadult egyedeit,

adventív fás szárú gyomnövényként is jegyzik.

Magas díszítőértéke mellett várostűrő képessége is kiemelkedő, mivel jól viseli a szárazságot,

a hőséget vagy a légszennyezést. Irodalmi adatok szerint kevés kártevője van, számos betegséggel

szemben rezisztens.

Munkánk során három budapesti közterület kínai díszkörtéinek ízeltlábú közösségét mértük fel

2011 májusától egészen november közepéig. A három kiválasztott helyszínről (Ménesi út, Ötpacsirta

utca és Reviczky utca, Ajtósi Dürer sor és a Jávor utca) hetente 200-200 db levelet vizsgáltunk át. A

mikroszkópos átvizsgálás után, a leveleket Berlese-Tullgren típusú tölcséres atkafuttatóba helyeztük, a

rajtuk található atkák kinyerése végett.

Az amerikai lepkekabóca 2004-es magyarországi megjelenése óta egyre komolyabb

mértékben befolyásolja a közterületeken ültetett növények díszítőértékét. A jelenlétére utaló fehér,

viaszos nyomokat az Ajtósi Dürer sor – Jávor utca és a Ménesi út levélmintáinak 15-17%-a

tartalmazta. A harmadik helyszínen elenyésző volt a kártétele: 2%.

A hajtáshervasztó darázs károsítása nem volt számottevő (41 ill. 49 lankadó hajtás/10 fa). A

gyümölcstermesztésben a körte legjelentősebb kártevőiként számon tartott Psylla fajok, levéltetvek és

pajzstetvek (Jenser et al. 1998) megfigyeléseink szerint csak igen kis számban voltak jelen. Egyedül a

Stephanitis pyri gyakori előfordulását igazolták a felmérések.

Kis egyedszámban találtunk ragadozó életmódú rovarokat és pókokat. Úgy, mint

katicabogarak (Coccinella septempunctata, Harmonia axyridis, Clitostethus arcuatus), fátyolkák,

ragadozó poloskák, zengőlegyek és parazitoid darázs fajok (Praon sp.).

A zoofágok hiánya, feltehetőleg, a préda állatok kis számával magyarázható.

A 2011 szeptemberében és októberében gyűjtött levélmintákból összesen 728 db atkát

preparáltunk ki. Ennek jelentős része, 597 db a takácsatkák családjába tartozott, melyek a

dísznövények fontos kártevői. A 75 db ragadozó atka közül 74 db tartozott az Euseius stipulatus

fajhoz és csupán egy volt Paraseiulus triporus.

Az Euseius stipulatus (Phytoseiidae) ragadozó atkafaj, új Magyarország faunájára. Európa és

Észak- Afrika mediterrán régióiban honos, hazai előfordulását eddig senki sem jelezte. Mostani

felbukkanása talán az éghajlatváltozás (felmelegedés) következménye.



81

Poszterek

A THRIPS ATRATUS ELŐFORDULÁSA HAJTATOTT PAPRIKÁN ÉS A HAJTATÓHÁZAK

KÖRNYEZETÉBEN

OROSZ SZILVIA

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium,

Budapest

A polifág, de elsősorban szegfűféléken (Caryophyllaceae) és ajakos virágúakon (Lamiaceae)

károsító Thrips atratus tömegesen fordult elő a Jászságban 2005 évben, paprikahajtató fóliasátrakban.

Kártételéről termesztett növényeken csak néhány irodalmi hivatkozás ismert. Vizsgáltuk a faj

felszaporodásának, majd az elkövetkező években a populáció visszaesésének okát és hátterét hajtatott

paprikán, továbbá nyári, illetve téli előfordulását a fóliasátrak környezetében levő gyomnövényzeten.

A vizsgálatokhoz és a kísérlet elvégzéséhez szükséges növényi mintákat a Pest megyei, illetve

a Jász-Nagykun-Szolnok megyei paprikatermelők külterületi, illetve belterületi fóliasátraiból, valamint

azok közvetlen környezetében tenyésző gyomnövényzetről gyűjtöttük. Az összesen 51 vizsgált

fóliasátor Jászfelsőszentgyörgyön, Jászfényszarun, Szentlőrinckátán, Nagykátán, Pusztamonostoron,

Boldogon, valamint Galgahévízen található. A felvételezéseket 2005-2007 években végeztük.

A T. atratus a vizsgálati években a fóliasátrak közvetlen környezetében a következő

növényeken fordult elő nagy egyedszámban: Conium maculatum, Cytisus nigricans, Medicago sativa,

Sambucus ebulus, Gallium verum, Senecio vulgaris, Stellaria media, Taraxacum officinalis.

A vizsgálatot a Nemzeti kutatási és technológiai hivatal gazdaságorientált agrárágazati kutatások

pályázata támogatta (alap1-00052/2004).

82

Poszterek

FENOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK A NYUGATI LEVÉLLÁBÚ POLOSKA

(LEPTOGLOSSUS OCCIDENTALIS HEIDEMANN, 1910) MAGYARORSZÁGI

ÉLETMÓDJÁVAL KAPCSOLATBAN

PAPP VERONIKA1, BODOR JÁNOS

2, VARGA ÁKOS

1 ÉS HALTRICH ATTILA

1


2 Budapest

A nyugati levéllábú poloskát (Leptoglossus occidentalis Heidemann, 1910) 2004-ben

gyűjtötték először Magyarországon. Európába 1999-ben érkezett Amerikából, azóta a kontinens nagy

részét meghódította és már Ázsiában is megjelent. Életmódjával kapcsolatban az Amerikai Egyesült

Államokban már sok kísérletet végeztek, hasonló Európai megfigyelések viszont csak kis számban

találhatók.

A nyugati levéllábú poloska magyarországi életmódját vizsgálva arra kerestük a választ, hogy

mikor jelennek meg az első (telelő) imágók, telepeiben mikor vannak jelen, és károsítanak a

különböző fejlődésű alakok, hány nemzedéke fejlődik ki hazai viszonyok között, és hogy vannak-e a

fajnak nálunk is természetes ellenségei, mint ahogy azt más országokban már kimutatták.

A felvételezésekre 2011 tavaszától kezdve került sor, szemrevételezéssel és kopogtatással,

Szombathely belterületén és Budapest környékén.

Annak ellenére, hogy a faj egyes áttelő példányait már április végén sikerült megfigyelni, L3-

L4-es lárvákból álló telepeivel csak június közepén találkoztunk.

Nemzedékszámával kapcsolatban csak feltételezéseink vannak. A legvalószínűbb, hogy

Magyarországon is csak egy nemzedéke fejlődhet ki. Ugyanakkor ennek ellentmond, hogy a június

végi, frissen kikelt imágók és L1es levéllábú poloska telepek időben egyszerre fordultak elő.

Szeptember második felétől már nem találtunk kifejlett egyedeket szabadföldön, a hónap

végén és október elején viszont házakba behúzódott, telelésre felkészült egyedekkel találkoztunk

Budapesten és Badacsonytomajban.

Mivel azokon a helyeken, ahol előző évben nagy számban voltak jelen, 2011-ben nem

találtunk állatokat, feltételezhető, hogy a tél komolyan befolyásolja az egyes populációk

egyedszámának alakulását. Ugyancsak nem ismertek a telelési mortalitással kapcsolatban adatok,

annak ellenére, hogy egyelőre a legnagyobb riadalmat a lakóság körében a telelőre vonuló példányok

okozzák.

Az eddigi megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a faj már teljesen elterjedhetett

Magyarországon, de még csak kis egyedszámban. Emiatt még valószínűleg nem okoz kimutatható

gazdasági károkat sem.



83

Poszterek

ÚJABB ADATOK A BADACSONYI BORVIDÉK RAGADOZÓ ATKAFAUNÁJÁNAK

ISMERETÉHEZ

TEMPFLI BALÁZS, VARGA MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA


A környezetkímélő szőlőtermesztésben a természetes ellenségek korlátozó tevékenységének

figyelembe vételével kialakított növényvédelmi eljárások ma már nélkülözhetetlenek. A természetes

ellenségek előfordulásának, faji összetételének megismerése képezi e módszerben rejlő lehetőségek

kihasználását. Elengedhetetlen az ültetvényeinkben, illetve azok környezetében előforduló ragadozó

atkák megismerése, azok faji összetételének és dominancia viszonyainak feltárása. A Badacsonyi

Borvidék szőlőültetvényeiben a Phytoseiidae család fajainak kutatása mintegy három évtizedes múltra

tekint vissza. Korábban e területen végzett alapos faunisztikai vizsgálatok eredményei rávilágítottak a

ragadozó atkák populációszabályozó szerepére. A korábbi vizsgálatok óta végbement technológiai

változások (növényvédőszer-használat átalakulása, integrált szemléletű termesztés elterjedése),

valamint a klimatikus és környezeti változások (szegélynövényzet összetétele és előfordulása,

elhagyott ültetvények száma) megváltoztathatták a faji összetételt és a dominancia viszonyokat. Ily

módon indokolttá vált a ragadozó atkafauna ismételt felmérése.

Vizsgálatainkat a téli nyugalmi időszakban és a vegetáció során egyaránt elvégeztük. A tél

folyamán, a szőlő fás részein, míg a vegetáció során a szőlőültetvények közvetlen környezetében lévő

növénytársulás növényfajainak levelein található ragadozó atkákat vizsgáltuk. Az atkatelelési

vizsgálatainkat 2011. januárban és februárban a Badacsonyi Borvidéken – Badacsonytomaj,

Badacsonyörs, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Mindszentkálla, Nemesgulács

és Salföld - települések körzetében található szőlőültetvényekben végeztük. A borvidéken négy

fajtáról (Szürkebarát, Kéknyelű, Olaszrizling és Rózsakő), húsz ültetvényben történt mintavétel.

Minden fajtából legalább 50, de legföljebb 100 db, mintegy 10 cm-es cserrészt gyűjtöttünk be. A

felfeslő kéreg alatt áttelelő atkákat Berlese-Tullgren típusú tölcséres atkafuttató berendezéssel nyertük

ki. A 2011-es vegetációs időszakban a szőlőterületek környezetében lévő természetes növénytársulást

alkotó főbb fajokról levélmintát gyűjtöttünk. Vizsgálataink során 19 köztes- és szegélynövény faj

leveleit vizsgáltuk meg. A mintavételek során az egyes növényfajokról 100-150 db levelet gyűjtöttünk.

A begyűjtött levelek fonáki oldalát sztereomikroszkóppal vizsgáltuk át. Az atkákat mikroszkópi

tárgylemezre Berlese-Hoyer oldatba preparáltuk. A határozás alapvetően Karg határozókulcsa szerint

történt. A nyugalmi időszakban történt gyűjtések anyagainak feldolgozása során a cserrészekről öt,

Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkafajt azonosítottunk. Ezek közül négy (Amblyseius

andersoni, Amblyseius agrestis, Euseius finlandicus, Typhlodromus pyri) már korábban is ismert volt

szőlőültetvényekben, azonban az Amblyseius zwölferi a hazai faunára nézve is újnak bizonyult. Az

előbb említett fajokon túl egy további, az Ascidae családba tartozó fajt (Leioseius bicolor) is sikerült

azonosítani.

A dominancia viszonyokat vizsgálva megállapítottuk, hogy a Badacsonyi borvidéken a T. pyri

a domináns ragadozó atkafaj, és ültetvények 100 %-ában előfordult. Szubdomináns faj a borvidéken az

A. andersoni, amely ugyan a begyűjtött egyedszám tekintetében megelőzte a T. pyri fajt, azonban az

ültetvényeknek csak 60 %-ában fordultak elő. A megvizsgált ültetvények egyikében sem fordult elő

háromnál több ragadozó atkafaj. A Kéknyelű szőlőfajtáról csak kizárólag a T. pyri és az A. andersoni

fajok egyedeit sikerült begyűjteni. A további szőlőfajták ültetvényeiből pedig más fajokat is sikerült

meghatározni. Az ültetvényeket szegélyező növényfajokról 12 ragadozó atkafajt sikerült

maghatároznunk. Ezek közül 11 a Phytoseiidae, valamint egy további faj a Stigmaeidae (Zetzellia

mali) családba tartozik. A legnagyobb fajgazdagságot mutató szegélynövénynek hat fajjal a szeder

bizonyult, amelyet a kökény és a vadalma követett három-három fajjal.

A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023

pályázatok támogatásával végeztük.

84

Poszterek

KUKORICABOGÁR ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGE ENTOMO-

PATOGÉN BAKTÉRIUM ÉS GOMBA KÉSZÍTMÉNYEKKEL

BALOG EMESE1, BUI XUAN HUNG

1, KUTASI JÓZSEF

2, KOVÁCS RITA

2, KÁRPÁTI ÉVA

3,

TAKÁCS KÁROLY4, ERDÉLYI BALÁZS

4 ÉS TURÓCZI GYÖRGY

1

1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő

2 BioFil Kft., Budapest

3 Saniplant Kft., Budapest,

4 Fermentia Kft, Budapest

Az első amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LECONTE) példányt Magyarországon

1995. június 30-án fogták be. Az azóta eltelt időben az új kártevő a hazai kukoricatermesztés egyik

legfontosabb növényvédelmi problémájává vált. Bár a védekezés – mindenekelőtt vetésváltással,

illetve talajfertőtlenítő készítményekkel és állománykezeléssel – megoldható, számos kutatás

foglakozik a további, környezetkímélő védekezési lehetőség fejlesztésével. Az utóbbi kutatások egyik

területe a Diabrotica elleni biológiai védekezés lehetősége entomopatogén baktériumok és gombák

készítményeinek a felhasználásával.

Munkánk során különböző B. thuringiensis (Bt) típustörzsek entomopatogén spóra-kristályképző és

toxintermelő fermentációs tenyészeteinek és a Metharhizium anisopliae (METSCH.) SOROKIN

konídiumos gomba négy törzsének hatékonyságát vizsgáltuk kukoricabogár lárvák ellen.

In vitro kísérletekben a lárvákat petricsészében, 4 – 4 g talajjal takarva neveltük, táplálásukat frissen

csírázott kukoricaszemekkel biztosítottuk. A mikroba készítményeket 2 – 2 ml szuszpenzióban a talaj

felszínére pipettáztuk a második lárvastádium elérésekor. Az értékelésnél meghatároztuk az életben

maradt lárvák számát.

Az in vivo kísérletekhez kukoricát vetettünk 15 cm átmérőjű cserepekbe, melyeket hármasával

izolátorokban helyeztünk el. A vetésnél közvetlenül a kukoricaszemek alá 20 – 20 tojást helyeztünk,

és ekkor jutattuk ki a mikroba készítmények szuszpenzióját is, közvetlenül a kukoricaszemekre, az in

vitro kísérlethez hasonló mennyiségben. Az izolátorok felső részébe sárga ragacslap csapdákat

(Ferocon) helyeztünk. A vetés után egy hónappal mértük a kukorica növények magasságát,

meghatároztuk az Iowa-skála szerinti gyökérkártételt és megszámoltuk a ragacslap csapdák által fogott

imágókat.

A mikrobák hatékonyságát minden kísérletben a kezeletlen kontrollhoz, illetve a teflutrin (Force 1,5G)

és Bacillus thuringiensis var. tenebrionis (Novodor FC) készítményekkel végzett kezelésekhez

hasonlítottuk.

Mind a Bt baktérium készítmények, mind a M. anisopliae törzsek hatékonysága között jelentős

eltérések voltak. Több baktérium készítmény és egy gomba törzs megközelítette a Force-szal végzett

kezelés hatékonyságát, akár a lárva mortalitást, akár a gyökér kártétel csökkentését tekintve.

Kísérleteink alapján megállapítható, hogy a vizsgált Bt törzsek toxintartalmú tenyészetei, és a M.

anisopliae gombatenyészetek alkalmasak a Dvv elleni biológiai védekezésre.

Munkánkat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség KMOP-1.1.1-08/1-2008-0042 pályázata támogatta EU

társfinanszírozással.

85

Poszterek

ADATOK A FEHÉR FAGYÖNGY (VISCUM ALBUM LINNAEUS 1753) ÍZELTLÁBÚ

FAUNÁJÁHOZ A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS TÜKRÉBEN

VARGA ILDIKÓ1, KERESZTES BALÁZS

1, BALTAZÁS TIVADAR

2 ÉS POCZAI PÉTER

3

1Pannon Egyetem Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely

2Department of Planting Design and Maintenance, Faculty of Horticulture in Lednice, Mendel

University in Brno, Lednice na Moravě, Csehország 3Department of Biosciensis, University of Helsinki, Helsinki, Finnország

A fehér fagyöngy egy örökzöld, évelő, epifita, hemiparazita növény, melynek mára közel 450

gazdanövénye ismert. A parazita vizet és ásványi anyagokat szív el hausztóriumai segítségével, mely

hatalmas stresszt jelent gazdanövényeinek. Megtelepedése szignifikánsan csökkenti a növényi

magasságot, a törzsátmérőt és a termés mennyiségét, illetve egy általános gyengültségi állapotot idéz

elő. Mindez utat nyit az egyéb károsítóknak is, ami végül hozzájárul az erdészeti leromlási spirálhoz.

A fehér fagyöngy elleni eredményes védekezés a bokrok eltávolítása, ez azonban csak kis területen

alkalmazható eredményesen. A biológiai védekezés szempontjából eredményes lehet a fehér fagyöngy

hiperparazita kórokozója a Phaeobotryosphaeria visci (KALCHBRENNER) AJL PHILLIPS & CROUS 2008,

jelenlegi mikológiai tanulmányainkat azonban kiegészítettük az ízeltlábú fauna vizsgálatával is,

további eredményes ágensek felkutatása érdekében.

Vizsgálatainkat 2011 júliusában végeztük, amit megelőzött egy 2010. évi országos mintavételezés is.

Az ízeltlábúak begyűjtését 9 különböző gazdanövényfajon élő fagyöngy bokrokról kopogtatással

végeztük, továbbá károsított fagyöngy ágakat későbbi kinevelés céljából is begyűjtöttünk. A

vizsgálatba bevont gazdanövények a következők voltak: Acer saccharinum, A. pseudoplatanus, A.

platanoides, Populus nigra, Tilia cordata, Salix alba, Betula pendula, Sorbus aucuparia, Malus

domestica.

Vizsgálataink során összesen 16, a fagyöngyhöz kötődő, vagy kizárólag azon előforduló, táplálkozó

ízeltlábú fajt sikerült azonosítanunk. Az Ixapion variegatum (WENCKER 1864) (Apionidae,

Coleoptera) a júliusi gyűjtési időszakban fafajtól függetlenül nagy egyedszámmal volt jelen, míg 3

héttel későbbi gyűjtés során egy példányt sem sikerült befogni. A poloskák közül a Pinalitus viscicola

(PUTON 1888) és Hypseloecus visci (PUTON 1888) (Miridae, Heteroptera) volt nagy számban jelen,

utóbbi faj kártétele erőteljes szívogatás, mely az irodalmi adatok alapján főként almán és mandulán

gyakori, mi azonban szinte minden fáról tömegesen gyűjtöttük. Mindez ugyan jelentősnek tűnhet, de

vizsgálataink is megerősítették, hogy e faj tömeges fellépése sem vezet a fagyöngy pusztulásához. A

keszthelyi, valamint az országos minatvételezés során a Carulaspis visci (SCHRANK 1781)

(Diaspididae, Hemiptera) tömeges fellépése a bokrok klorózisához, valamint jelentős levélhulláshoz

vezetett, azonban ez sem tűnik hatékony biológiai ágensnek. A Cacopsylla visci (CURTIS 1835)

(Psyllidae, Hemiptera) szintén a nyár közepén volt nagy egyedszámban jelen, kártétele nem jelentős.

Elsősorban az ő jelenlétének köszönhetően gyűjtöttünk nagy egyedszámban Anthocoris nemoralis

(FABRICIUS 1794) ragadozó virágpoloskákat (Anthocoridae, Heteroptera). Vizsgálataink során egy-

egy bokron jelentősebb tömegben találtunk egy levéltetű fajt, melynek identifikálása folyamatban van,

mindenesetre fagyöngyön táplálkozó levéltetűfajról eddig egyetlen szakirodalom sem tett említést.

Helyenként jelentősebb számban észleltük még a Synanthedon loranthi (KRALICEK 1966)

üvegszárnyú lepkefaj (Sesiidae, Lepidoptera) és a fagyöngyszú (Liparthrum bartschti MUHL 1891)

(Curculionidae, Coleoptera) kártételét is.

Vizsgálataink alapján elmondható, hogy bár több faj is tömegesen előfordult a kártevők közül,

jelenlétük azonban egyetlen esetben sem vezetett a fagyöngy pusztulásához.

86

Poszterek

A KANYARGÓS SZILLEVÉLDARÁZS (APROCEROS LEUCOPODA) 2011-BEN ISMERT

ELTERJEDÉSE ÉS KÁRTÉTELE MAGYARORSZÁGON

VÉTEK GÁBOR1, LOVAS MELINDA

1 ÉS CSÓKA GYÖRGY

2


2Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred

A Kelet-Ázsiában honos, szilfajokra specializálódott botcsápú levéldarázsról, a kanyargós

szillevéldarázsról (Aproceros leucopoda), mint Európa, illetve hazánk faunájára is új kártevőről 2010-

ben már beszámoltunk a Növényvédelmi Tudományos Napok keretében, valamint a Növényvédelem

című folyóirat hasábjain (46. évf. 11. szám). Bár a faj bizonyíthatóan 2003 óta van jelen

Magyarországon, az első igazán jelentős károkra csak 2008-ban figyeltünk fel Kecskeméten és

Budapesten. Az ezt követő években további településekről és azok térségéből, így pl. Cserkeszőlőről

(Bács-Kiskun megye), Ásotthalomról (Csongrád megye) is hírt kaptunk a lárvák súlyos kártételéről,

mely többek között számos szilfa szembetűnő lombvesztésében nyilvánult meg.

Mivel hazánkban a különböző szilek (Ulmus spp.) úgy erdőalkotó fajként, mint útsorfaként, de

fajtáik révén egyedi esztétikai értéket képviselő dísznövényként is jelentős és közkedvelt növényeknek

tekinthetők, így 2011-ben célul tűztük ki egy országos felvételezés elvégzését. Ennek egyik fő célja az

volt, hogy a kártevő elterjedéséről egy teljesebb képet alkothassunk. Ezzel párhuzamosan felmértük a

különböző régiókban a szileken okozott károkat is. Munkánk során külön hangsúlyt fektettünk a

fontosabb hazai gyűjteményes kertek sziltaxonjainak vizsgálatára, mivel így egyfelől alaposabban

megismerhettük a kanyargós szillevéldarázs tápnövénykörét, másrészt pedig a hazánk legkülönbözőbb

pontjain fellelhető arborétumok és botanikus kertek bejárásával a kártevő elterjedéséről részletesebb,

nagyobb országos lefedettséget szemléltető térképünk készíthettünk.

Vizsgálataink során kapcsolatba léptünk a megyei kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi

Igazgatóságainak munkatársaival, a Magyar Rovartani Társasággal, további növényvédelmi és

zoológus szakemberekkel, valamint felhívást tettünk közzé a Forestpress weboldalán is.

Megkeresésünkben felhívtuk a kollégák figyelmét a kártevő faj jelenlétére, s megkértük őket, hogy ha

munkájuk, vagy útjaik során megtalálnák, észlelnék az említett fajt bármilyen formában (egyértelműen

azonosítható kárkép vagy valamely fejlődési alak), azt jelezzék felénk. Együttműködésüket ezúton is

szeretnénk megköszönni!

A 2011. év felvételezési eredményei alapján elmondható, hogy a kártevő a vizsgált arborétumok

közül valamennyiben jelen van (volt). Kedvező eredmény, hogy jelentős kárt mindössze a tápiószelei

Növényi Diverzitás Központ területén tapasztaltunk. A többi helyszínen mindössze elvétve találtuk

meg a fajt vagy a károsítására utaló tüneteket, azonban a potenciálisan veszélyeztetett sziltaxonok

száma viszonylag nagynak bizonyult. A további vizsgált településeken és környezetükben a kártétel

mértéke többnyire csekély volt. Ugyanakkor hazánk középső részének több pontján (Bugac,

Kecskemét, Tiszakürt), továbbá Fejér (Hantos, ill. Lepsény és Polgárdi között) és Komárom-

Esztergom megyékben (Tata) a szilek (több esetben az Ulmus pumila var. arborea taxon) gócszerűen

megfigyelhető, jelentős lombvesztését tapasztaltuk, illetve kaptunk róla hírt.

Az idei évi felvételezések alapján az A. leucopoda a legszembetűnőbb károkat Közép-

Magyarország vonalában okozta, azonban a régiónkban jellemző éghajlati adottságok várhatóan nem

fogják akadályozni a faj további terjedését sem nálunk, sem szerte Európában.



87

Poszterek

AZ ŐSZI LEVÉLMOLYOK (CHOREUTIS PARIANA CLERK 1759 ÉS CHOREUTIS

NEMORANA HÜBNER 1799) ELŐFORDULÁSA

BODOR JÁNOS1, BALÁZS KLÁRA

2 ÉS MIHÁLYI KRISZTINA

2

1Budapest


A Choreutis pariana kártételét az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht

bioalma ültetvényében tapasztaltuk 2011-ben. A fügén élő rokonfaját a Choreutis nemoranat

módszeresen keresve először a budapesti Füvészkertben találtuk meg.

Az alma őszi levélmoly (Choreutis pariana) egész Eurázsiában honos. 1917-ben hurcolták be

New Englandbe, azóta Észak-Amerika egész nyugati partvidékén is elterjedt. Tápnövényei: a

gyümölcsfák közül az alma, körte, birs, őszibarack, szilva, cseresznye, az erdei fák közül a

vadalma, vadkörte, galagonya, kökény, berkenye, továbbá a Betula, Salix, Fraxinus és Rosa fajok.

Reichart Gábor vizsgálatai szerint 1945 és 1952 között gyümölcsfákon csak szórványosan fordult

elő, csekély kárt okozva. 1954-ben azonban már tömegszaporodást tapasztalt, amelyet szerinte a

megelőző száraz és meleg évek segítettek elő.

Az Újfehértói GyKSz Kht almaültetvényeiben évek óta vizsgáljuk a különböző kártevő lepkék

előfordulását. Az alma őszi levélmoly kártételére először 2011-ben figyeltünk fel. A 3 hektáros,

kilenc éves Florina és Prima bioalma ültetvényben a nyár végi értékelések alkalmával tapasztaltuk

kártételét. A hernyók júniustól szeptember elejéig az összesodort levélben szövedékük

védelmében hámozgatták a levelek felszínét az ereket meghagyva. A fertőzés mértéke 8x1000

levél felvételezése alapján 0,075 % és 0,11 % között volt.

1954 óta tudomásunk szerint az alma ősz levélmoly nem okozott számottevő kárt, 2011-ben

bukkant föl ismét almaültetvényekben, még mérsékelten károsítva, de vélhető, hogy a száraz,

forró nyaraink újabb tömegszaporodását készítik elő.

A füge őszi levélmoly (Choreutis nemorana) a Kanári-szigetektől és Madeiratól keletre, a

Földközi tenger medencéjében honos. Budapest magán és közkertjeiben vizsgálva a

fügebokrokat, először a 2011. év nyárutóján a Füvészkertben- az ELTE Botanikuskertjében

sikerült a károsító hernyókat megtalálni a füge fajta-gyüjteményben. Az idős bokrokon csak

nagyon szórványos volt a hernyók rágásnyoma, a nemrég kiültetett fiatal Ficus carica Palmata

cserje hajtásainak többsége azonban a hernyók nyárvégi rágását mutatta és néhány összesodort

levélben a már kifejlett hernyók készültek a bábozódásra. Ősszel Budapest külső kerületében,

kertben is megtaláltuk a hernyók jellegzetes kártételét húszéves fügebokron, de a hernyókat már

nem sikerült begyűjteni.

A hernyók levélhámozgatásával okozott lombkártétele egyelőre nem jelentős. A füge

terméseit nem bántják. Számíthatunk viszont arra, hogy a déli származású lepke népessége a

számára kedvezően alakuló klimaváltozás hatására a következő években fölszaporodhat és esetleg

már jelentős kárt is okozhat.

A munka az OTKA K 75856 sz. projekt támogatásával készült

http://en.wikipedia.org/wiki/Eurasia

http://en.wikipedia.org/wiki/New_England

http://en.wikipedia.org/wiki/Betula_papyrifera

http://en.wikipedia.org/wiki/Salix

http://en.wikipedia.org/wiki/Fraxinus

http://en.wikipedia.org/wiki/Rosa

http://en.wikipedia.org/wiki/Alnus

88

Poszterek

A BURGONYÁN ELŐFORDULÓ CIXIIDAE FAJOK, MINT A STOLBUR FITOPLAZMA

(’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) POTENCIÁLIS VEKTORAI MONORIERDŐN

ÁCS ZOLTÁN1, EMBER IBOLYA

1, GERGELY LÁSZLÓ

2 ÉS KÖLBER MÁRIA

1

1Fitolab Növényi Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft, Budapest

2Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság, Budapest

A sztolbur számos gazdanövényen előforduló, esetenként súlyos tüneteket és károkat előidéző

betegség, melyet Magyarországon a Solanaceae családba tartozó termesztett növényfajokon Szirmai

(1957) írt le. A betegség az 1950-es és 1970-es évtized egyes éveiben, hazánkban jelentős károkat

okozott a burgonyán. Újabb súlyos kártétel csak 2003-2005-ben volt tapasztalható a vetőburgonya

táblákon, valamint a burgonya fajtakísérletekben és a fajtakitermesztési parcellákon a paprika,

paradicsom, dohány és a gyökérzöldségek esetében. Hazánkban a Stolbur (16SrXII-A) fitoplazma

(újabb nevén ’Candidatus Phytoplasma solani’) jelenlétét 1996-tól molekuláris vizsgálatokkal

igazolták paprika, paradicsom, dohány, petrezselyem, sárgarépa, zeller, repce, hólyagos habszegfű,

csattanó maszlag, pongyola pitypang (Viczián et al., 1998), szőlő, burgonya, csalán növényekből, és a

Reptalus panzeri kabóca fajból is kimutatták (Kölber et al., 1997; Palermo et al., 2004).

A Hyalesthes obsoletus és Reptalus panzeri (Cixiidae) kabócák a sztolbur fitoplazma igazolt vektorai.

Az Anaceratagallia ribauti kabóca fajról Ausztriában bizonyították, hogy átviszi a kórokozót szőlőre,

bár csak kis százalékban (Riedle-Bauer és Sára, 2009).

A GOP-1.1.1-08/1-2008-0026 számú projekt keretében tanulmányoztuk a Stolbur fitoplazma

potenciális rovarvektorait burgonyán az MgSzH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság,

Fajtakitermesztő Állomás területén, Monorierdőn a 2009-2011 években. A munka során hetente

cserélt ragacsos sárgalapokkal a potenciális vektor fajok szezonalitását mértük fel. A június-július

hónapokban fűhálós módszerrel gyűjtött rovarokat abszolút etanolba rakva, hűtőben tároltuk. A

Cixiidae kabócafajok kiválasztása után egyedeikből DNS-t tisztítottunk, és nested PCR-tesztet

végeztünk a sztolbur fitoplazma fertőzöttség kimutatására. A PCR-tesztek során kapott pozitív

eredmény azt mutatja meg, hogy mely rovarfaj képes felvenni a kórokozót, azaz potenciális

vektorfajnak tekinthető-e. A háromévi vizsgálat során többnyire a Hyalesthes obsoletus és Reptalus

quinquecostatus rovarfajokban azonosítottuk a Stolbur fitoplazmát. Eredményeink megerősítik, hogy a

Cixiidae családba tartozó kabócák a kórokozó fő terjesztői a burgonyában Magyarországon.

Egyéb kabóca fajok (Psammotettix alienus, P. confinis) csak alkalmi fertőződést mutattak, melyek

vélhetően nem játszanak lényeges szerepet a Stolbur fitoplazma epidemiológiájában. A Macrosteles

laevis és Psammotettix alienus kabócákban Aster Yellows (16SrI) fitoplazmát (’Ca. Phytoplasma

asteris’) identifikáltunk, de a burgonya növények nem bizonyultak AY fitoplazmával fertőzöttnek.

A burgonya táblák sárgalappal fogott Cixiidae eredményeiből összeállított szezonalitási grafikont

mutatja az 1. ábra.

1. ábra:

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával

valósul meg az „Új Magyarország Fejlesztési Terv”, az „Új Széchenyi Terv” keretében.

Kedvezményezett: FITOLAB Kft. Közreműködő szervezet: MAG Zrt, és a Nemzeti Fejlesztési

Ügynökség. További információ: [email protected]

89

Poszterek

IMMUNIZÁLÁSRA HASZNÁLT CRYPHONECTRIA TÖRZSEKBEN ELŐFORDULÓ

DUPLASZÁLÚ RNS-EK KIMUTATÁSA IMMUNOBLOTTAL ÉS PCR-REAKCÓVAL

AUBER ANDOR1, PÓS VERONIKA

1, SZABÓ ILONA

2 ÉS LUKÁCS NOÉMI

1


2Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A szelídgesztenye-kéregrákot egy Ázsiából származó, karantén kórokozó gombafaj, a Cryphonectria

parasitica okozza. Néhány évtizede ez a kórokozó a hazai szelídgesztenye állományokat is

megtámadta, és ezzel jelentős károkat okozott országszerte. A Sopron környéki erdők jelentős

erdőalkotó fája a szelídgesztenye (Castanea sativa), de sok ültetvényben és kertvárosokban is számos

helyen telepítették. A kórokozó elleni védekezésben bevált fizikai és kémiai módszerek nem ismertek,

ezért a biológiai védekezés kutatása kiemelten fontos.

A biológiai védekezés szempontjából elengedhetetlen a gomba különböző virulenciájú törzseinek

helyes elkülönítése. A csökkent virulenciájú törzsek ugyanis képesek hipovirulens tulajdonságukat

átadni a virulens törzseknek, így a betegség tünetei mérséklődnek és a fa életben maradása is lehetővé

válik. Így a rákos seb körbeoltásával pár év alatt a fa csaknem teljes gyógyulása elérhető. A

szakirodalom a hipovirulens tulajdonságért leginkább a citoplazmában előforduló, duplaszálú RNS

(dsRNS) genommal rendelkező Cryphonectria hipovírusokat (CHV) tartja felelősnek, melynek

CHV1-es típusa fordul elő Európában. A hatékony biológiai védekezéshez tehát megfelelő vegetatív

kompatibilitású és CHV1 vírust megbízhatóan tartalmazó törzsekre van szükség. A Soproni-

hegységben talált hipovirulens törzseket 6 vegetatív kompatibilitási csoportba sorolják. Ezek

egymástól való elkülönítésére gyorsteszteket, illetve a telepmorfológia vizsgálatát alkalmazzák.

Kísérleteinkben a virális dsRNS-ek kimutatására egy dsRNS-specifikus ellenanyagok használatán

alapuló immunoblot eljárást és a CHV1 specifikus kimutatására alkalmas PCR módszer

eredményességét vizsgáltuk. Az immunoblot eljárás előnye, hogy segítségével a C. parasitica-ban

előforduló más vírusok (krizovirus, reovírus) jelenléte is kimutatható, így előtesztelésként kiváló,

azonban a dsRNS gombavírusok pontos és egyértelmű rendszertani kategorizálására nem alkalmas. Az

egyértelmű azonosítás érdekében CHV-specifikus primerekkel PCR-reakciókat végeztünk. A

potenciálisan biológiai védekezésre szánt szelídgesztenye ill. kocsánytalan tölgy eredetű, hipovirulens

Cryphonectria-izolátumok többféle eljárással elvégzett jellemzését fogjuk bemutatni. Eredményeink

az alkalmazott módszerek egyéni megbízhatóságának kérdését vagy éppen kiegészítő jellegének

szükségességét is felvetik.

90

Poszterek

A STOLBUR FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) GUMÓÁTVITE-LÉNEK

VIZSGÁLATA MAGAS KEMÉNYÍTŐ TARTALMÚ BURGONYA FAJTÁKNÁL

EMBER IBOLYA, TALABÉR CECILIA, ÁCS ZOLTÁN, NAGY ZITA ÉS KÖLBER MÁRIA

Fitolab Növényi Károsító Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft., Budapest

Burgonyaféléken eddig öt kórokozó fitoplazmát írtak le burgonyán, amelyek három különböző

csoportba sorolhatók. A legfontosabbak a Stolbur (16SrXII-A), a Purple top (PPT) és a Potato

witches’ broom (PWB) (16Sr IV-A) betegségek. Az Egyesült Államokban Crosslin és Munyaneza

(2006) számoltak be a PPT betegséget okozó, a 16SrVI-A alcsoportba tartozó, Beet leafhopper

transmitted virescence (BLTVA) fitoplazma gumóátviteléről. A sztolbur betegség kórokozójának

gumóval történő átviteléről kisszámú és ellentmondó adat található a nemzetközi irodalomban. A

Stolbur fitoplazma, (’Candidatus Phytoplasma solani’) burgonya gumón keresztül történő átvitelét

újabban Paltrinieri és Bertaccini (2007) vizsgálatai bizonyították. A GOP-1.1.1-08/1-2008-0026 számú

projekt keretében hároméves kísérletsorozatban tanulmányoztuk a Stolbur fitoplazma gumóátvitelét

magas keményítő tartamú (≥17-20 %) burgonyafajták esetében. Évente 4 fajta 50-100 gumóját

gyűjtöttük be Stolbur-fertőzött területekről, Dél-Romániából. A gumókat 120-150 napos tárolás után

klímaszobában neveltük, a növények vizuális szemléjét rendszeresen végeztük. A molekuláris

vizsgálatokhoz 2009-ben és 2010-ben 3 alkalommal (gumóból ültetés előtt, 4 hetes és 3 hónapos

korban), 2011-ben pedig 2-szer (gumóból ültetés előtt és 4 hetes korban) vettünk mintát. A nukleinsav

kivonást CTAB módszerrel (Daire et al., 1997), a növények molekuláris tesztjét nested PCR/RFLP

(Lee et al., 1998) és real time-PCR (Pelletier et al., 2009) módszerrel végeztük. Az elültetett gumók

81,8 %-a mutatott tüneteket. A gumók 30,9 %-a volt cérnacsírás, 43,3 %-A puha, a gumók 27,9 %-án

pedig mindkét tünet megfigyelhető volt. A molekuláris vizsgálat során a gumók 83,8 %-a bizonyult

Stolbur fitoplazmával fertőzöttnek. A három év alatt mindössze három esetben lehetett tipikus

fitoplazma tünetes növényeket megfigyelni, mint a felső levelek sodródása, vörösödése (purple top),

sárgulás és léggumó képződés. Stolbur fitoplazma csak a fitoplazma tüneteket is mutató növényből

volt kimutatható. A három év során a fertőzöttségi mértéke a Lady Rosetta fajta esetén 0,4 %, az „A”

jelű fajta esetén pedig 1,6 % volt. A négy burgonyafajtánál a három év átlagában 0,5 % -os

gumóátvitelt lehetett megállapítani (1. táblázat). A fenti eredmények megerősítik a Stolbur fitoplazma

gumóátvitelének tényét, azonban ennek mértéke a vizsgált, magas keményítő tartalmú fajtáknál, igen

alacsonynak bizonyult. A kapott eredmények alapján feltételezhető, hogy a Stolbur fitoplazma

gumóátvitelének járványtani jelentősége a vizsgált fajtáknál alacsony. Azonban a nemzetközi

eredményeket figyelembe véve a gumóátvitelt, mint epidemiológiailag fontos tényezőt, nem szabad

figyelmen kívül hagyni más fajták és más csoportba tarozó fitoplazmák esetén. További kísérletek

szükségesek az egyes fajtáknál a gumóátvitel mértékének megállapítására; és a gumóátvitelt

esetlegesen befolyásoló egyéb tényezők (fajta biológiai karaktere, tárolási feltételek, ültetési idő)

tanulmányozására.

1. táblázat: Burgonya gumók és csíranövények Stolbur fitoplazma fertőzöttségi rátája (3 éves átlag)

Fajta

Fertőzött gumók (ültetés

előtt)

fertőzött/tesztelt (%)

Fertőzött csíranövények

4-hetes korban

fertőzött/tesztelt (%)

Fertőzött csíranövények

3-hónapos korban

fertőzött/tesztelt (%) Lady Rosetta „A” „B” „C”

252/328 138/154 104/110

94/110

76,8 89,6 94,5 85,5

1/280

2/124

0/100 0/66

0,4 1,6 0,0 0,0

1/174

1/52

0/108 0/107

0,5 1,9 0,0 0,0

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával

valósul meg az „Új Magyarország Fejlesztési Terv”, az „Új Széchenyi Terv” keretében.

Kedvezményezett: FITOLAB Kft. Közreműködő szervezet: MAG Zrt, és a Nemzeti Fejlesztési

Ügynökség. (További információ kérhető: [email protected]).

mailto:[email protected]

91

Poszterek

GOMBAÖLŐ SZEREK TÖRPÉSÍTŐ HATÁSA CARYOPTERIS × CLANONENSIS 'GRAND

BLUE' NÖVÉNYEKEN

HARMATH JULIANNA¹, SCHMIDT GÁBOR1, DACZÓ LEVENTE

2

¹Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Budapest

Kísérletünk célja, hogy a piaci igényeknek megfelelő alacsony növésű, kompakt, gyönyörűen virágzó

cserepes dísznövényt kapjunk.

A Caryopteris anyanövényről 2011. május 16-án 600 db dugványt szedtünk, melyeket gyökeresedés

után becserepeztünk. A növényeket 4-6 leveles állapotukban különböző koncentrációjú gombaölő

szerekkel permeteztük. A kezelések: Alar 0,4 % és 1%, Bumper 0,1 és 1 %, Cultar 1 %, Cycocel 0,3 és

1 %, valamint Mirage 0,2 és 1%. A kezeléseket három hetente megismételtük, összesen 3 alkalommal.

Az utolsó kezeléstől számított egy hónap elteltével (2011. 09. 20-án) a gombaölő szerek törpésítő

hatását vizsgáltuk.

- A Cultar-ral kezelt növények esetében a törpésítés a leglátványosabb, a növények hajtásai

rövidek, virágzásuk későbbre tolódott, a szer hatására a levelek színe szürkés;

- kielégítő eredményt értünk el a Cycocel-lel kezelt növények esetében is;

- a törpésítő hatást figyelembe véve a Bumper és Mirage esetében nem kaptunk kielégítő

eredményt, még nagyobb koncentráció esetében sem, a növények a kontrollhoz hasonlóan

magasak lettek, hosszú hajtásaik fejlődtek, virágzásuk a kontroll növényekkel szinte

egybeesik;

- ősszel, leghamarabb a Cultar-ral és a Cycocel-lel kezelt növények levelei hullottak le, amelyek

már a nyár folyamán is törékenyek, roppanósak voltak, érintésre könnyen letörtek;

- a Bumperrel és Mirage-val kezelt növények levelein barna foltok jelentek meg.

Következtetés: nem mindegyik általunk választott gombaölő szernek van törpésítő hatása, még akkor

sem, ha nagyobb koncentrációban használjuk. Feltételezhető, hogy egy magasabb koncentráció

esetében a szerek perzselést okozhatnak a növényeken. A leveleken megjelenő foltok pontos oka még

nem ismert, meghatározása további vizsgálatokat igényel.

92

Poszterek

EGYES ENZIMATIKUS ANTIOXIDÁNSOK AKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE KÜLÖNBÖZŐ

MÉRTÉKBEN FERTŐZŐ 'CANDIDATUS PHYTOPLASMA MALI' TÖRZSEKKEL MEGBE-

TEGÍTETT DOHÁNYBAN

KISS EMESE1, BARNA BALÁZS

1, SÜLE SÁNDOR

1 ÉS ERICH SEEMÜLLER,

2

1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest

2 Julius Kühn Institut, Dossenheim, Németország

A reaktív oxigén formák (ROF) abiotikus és biotikus stresszek hatására gyorsan felhalmozódnak a

növényben és károsíthatják a sejtben a nukleinsavak, fehérjék, lipidek és egyéb alkotóelemek

működését. Ezeket a káros hatásokat a növényben található antioxidánsok képesek semlegesíteni.

Egészséges növényben a káros szabadgyökök és az antioxidánsok aktivitása egyensúlyban van, de túl

erős stressz hatására az enzimatikus és nem enzimatikus antioxidánsok nem képesek reaktív oxigének

káros hatását kivédeni.

Célunk annak vizsgálata volt, hogy különböző mértékben fertőző 'Ca. Phytoplasma mali' törzsek

(Seemüller et al., 1997) milyen hatással vannak egy fogékony tesztnövényen (Nicotiana tabacum cv.

Samsun) belüli reaktív oxigének és az őket semlegesítő antioxidánsok aktivitására, illetve annak

vizsgálata, hogy a két fitoplazma törzs közötti molekuláris különbségek milyen mértékben

befolyásolják az antioxidánsok aktivitását. Kísérleteinkben a patogén AT és antagonista 1/93

törzsekkel fertőzött és kontroll dohányban figyeltük meg a különböző reaktív oxigénfajták

(hidrogénperoxid és szuperoxid) felhalmozódását, valamint az ezek semlegesítésére szolgáló

enzimatikus antioxidánsok (szuperoxid-dizmutáz, kataláz, peroxidáz) aktivitását.

A fitoplazma jelenlétét a tesztnövény leveléből kivont DNS specifikus indítószekvenciákkal való

felszaporításával igazoltuk. A fertőzött levelekben a szuperoxid-felhalmozódást nitro-blue-tetrazolium

(NBT) infiltrálásával, a hidrogénperodix felhalmozódását diaminobenzidin-tetrahidroklorid (DAB)

festéssel tettük láthatóvá. Szuperoxid-dizmutáz (SOD), kataláz (CAT) és peroxidáz (POX) enzimatikus

antioxidánsok aktivitását azonos korú levelekből nyert intercelluláris folyadék, illetve homogenizátum

kivonatokat natív poliakrilamid gélen történő futtatás után specifikus enzimfestések segítségével

értékeltük.

Eredményeink szerint az AT törzzsel fertőzött növények fokozottabb szuperoxid- és hidrogénperoxid-

felhalmozódást mutattak, mint az antagonista 1/93-as törzzsel megbetegített dohányok. Ezen ROF-ok

kimutathatósága a kontroll növényekben elhanyagolható volt. Szinte alig mérhető antioxidáns

aktivitást tapasztaltunk AT-vel fertőzött dohányban. Ez az aktivitás intenzívebbnek mutatkozott 1/93-

mal betegített dohányban.

A fentiek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy azonos fajba tartozó, de különböző

fertőzőképességű fitoplazma törzzsel megbetegített fogékony gazdanövényekben jelentős eltérések

mérhetők reaktív oxigének felhalmozódásában és antioxidánsok aktivitásában.

93

Poszterek

CSERESZNYE LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS (CHERRY LEAF ROLL VIRUS, CLRV)

AZONOSÍTÁSA HÁRMASLEVELŰ ALÁSFÁRÓL (PTELEA TRIFOLIATA) ÉS A PB1 IZO-

LÁTUM MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE

KAJATI ISTVÁN ÉS KRIZBAI LÁSZLÓ

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság,

Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest

A széles gazdanövénykörrel rendelkező cseresznye levélsodródás vírus a Nepovirus nemzetség tagja,

világszerte elterjedt. Legnagyobb gazdasági károkat a diótermesztésben okozza, elsősorban azokat a

fákat veszélyezteti, amelyeket fekete dió (Juglans nigra) alanyra szemeztek, mivel a szemzés helyén

nekrózis alakul ki. A fák elgyengülnek, a termés mennyisége csökken, majd elpusztulnak. A

hármaslevelű alásfa Észak-Amerika keleti felén lévő nedves talajú erdőterületeken őshonos faj.

Magyarországon is meghonosodott, a neofitonok körét gazdagítja, de nem inváziós faj (Csiszár, 2006).

Elsősorban dísznövényként ültetik, elvadult, főként közparkok és gyűjteményes kertek környékén

terjed el. Nyíregyházán, 2006. augusztusában egy útszéli parkban, egy hármaslevelű alásfa tősarj-

hajtásain "tipikus vírustüneteket" mutató leveleket figyeltünk meg és gyűjtöttünk be laboratóriumi

vizsgálatra. A vegetációs időben a leveleken, elsősorban az erek mentén, világos-sárga sávok,

határozatlan szélű szalagok alakultak ki. Az erek között szintén világos-sárga, különböző nagyságú

foltok, helyenként gyűrűs foltok láthatók. A fiatal levelek halványsárga színű, nem jellegzetes kezdeti

tüneteket mutattak. A lombhullás idején, ősszel a tősarj-hajtások felső, még zöldes-sárga levelein a

vírustünetek halványan maszkírozódtak. A laboratóriumi identifikációs vizsgálatokat RT-PCR

eljárással végeztük. A tünetes levelekből CLRV-specifikus indítószekvenciákkal cseresznye

levélsodródás vírust sikerült kimutatni. A vírus gazdanövényköre, a szerológia, valamint a 3’ nem-

kódoló régiója között szoros összefüggést mutattak ki (Robenstorf et al., 2006). A CLRV izolátumok

6 fő csoportba sorolhatók: nyír, cseresznye (A); rebarbara, kőris, földi bodza (B); málna, sóska,

metélőhagyma (C); dió (D1, D2); bodza (E). Az egyes csoportok 3’ nem-kódoló részének hossza

különböző, az RW1/RW2 indítószekvenciákkal generált szakasz 404 (D1) - 418 bázispárig (A) terjed.

A gazdanövénykör szerinti besorolás azonban nem kizárólagos, alátámasztva azt a megfigyelést, hogy

a CLRV izolátumok különböző növényfajokat is képesek fertőzni. Az általunk vizsgált Pb1,

hármaslevelű alásfáról származó izolátum RW1/RW2 amplifikációs terméke 416 bázispár.

Legnagyobb hasonlóságot (98 %) a W2J dió- (D2 csoport), legnagyobb eltérést (88 %) egy

cseresznyéről származó, E327 izolátummal (A csoport) találtuk. A Pb1 izolátum 3’ nem-kódoló

régiója egy AluI restrikciós hasító helyet tartalmaz a 269. pozícióban, míg a PCR terméket a Sau3AI,

illetve RsaI restrikciós endonukleázok nem emésztették. Ez az RFLP mintázat a C/D2/E csoportokra

jellemző. A szekvenálás és az RT-PCR-RFLP eredményei alapján a Pb1 izolátumot a dióról származó

CLRV-D2 csoportba soroltuk. Mivel a génbankban más alásfa izolátum ezen kívül nem szerepel, nem

dönthető el, hogy az erről a növényről származó izolátumok kizárólag a D2 csoportba sorolhatók.

94

Poszterek

RAMULÁRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁG HAZAI ELŐFORDULÁSA ŐSZI ÉS TAVASZI

ÁRPÁN 2006-2010 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN

MANNINGER SÁNDORNÉ¹, FODOR JÓZSEF¹ ÉS MURÁNYI ISTVÁN²

¹MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest

²Fajtakísérleti Állomás, Kompolt

Magyarországon a levélfoltosságot okozó betegségek előfordulását és terjedését őszi és tavaszi árpán

2006 és 2010 közötti időszakban vizsgáltuk.

2006-ban az időjárás kedvező volt a betegségek ismert kórokozói számára. Ez évben a levélfoltosságot

okozó kórokozók közül a Pyrenophora fajok bizonyultak dominánsnak Kompolton. 2007-ben az árpa

virágzásáig nem találtunk nekrotikus foltokat az őszi árpafajták felső levelein. A virágzást követően

viszont szokatlanul pici nekrotikus foltokat fedeztünk fel a felső leveleken, Röjtökmuzsajon. A

fertőzött levelekről sztereo- és fénymikroszkóp segítségével a Ramularia collo-cygni tipikus

konídiumait és konídiumtartóit első alkalommal azonosítottuk Magyarországon. A következő évben,

2008-ban a kórokozó járványos terjedését tapasztaltuk. Az őszi és tavaszi árpafajták levelein a

Ramularia collo-cygni jelentős mértékű fertőzését Nyugat- Magyarországon (Röjtökmuzsaj,

Szombathely), szórványos előfordulását pedig Kelet- Magyarországon (Kompolt, Debrecen) figyeltük

meg.

A következő években, 2009 és 2010-ben a megfigyeléseket már azonos árpa genotípusokon végeztük

a MgSzH fajtakísérleti állomásain. A szárazság miatt 2009-ben a fertőzési szint valamennyi

levélfoltosságot okozó betegség esetében alacsony volt, de a genotípusok fertőzöttségének mértékében

jelentős különbségeket tapasztaltunk. 2010-ben a levélrozsda (Pucccinia hordei) és a barna

levélfoltosság (Cochliobolus sativus/Bipolaris sorokiniana) Nyugat-Magyarországon, a hálózatos

levélfoltosság (Pyrenophora teres/Drechslera teres) és a levélcsíkoltság (Pyrenophora

graminea/Drechslera graminea) Kelet- Magyarországon fordult elő jelentős mértékben. A Ramularia

collo-cygni valamennyi vizsgálati helyen előfordult, de a fertőzésének mértéke sokkal kisebb volt,

mint 2008-ban.

Két kivétellel a vizsgált árpa genotípusok fogékonynak bizonyultak a levélrozsdával, barna

levélfoltossággal és a ramuláriás levélfoltossággal szemben Nyugat- Magyarországon és valamennyi

genotípus a hálózatos levélfoltossággal szemben Kelet-Magyarországon.

2006-2010 között végzett vizsgálatok eredményei megerősítik, hogy a betegségek jelentőségét a

termesztett fajták betegségekkel szembeni fogékonysága és a környezeti feltételek befolyásolják.

95

Poszterek

VIGS VEKTOROK ALKALMAZÁSÁNAK KORLÁTAI ENDOGÉN GÉNEK FUNKCIÓ-

JÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSAKOR

OLÁH ENIKŐ1,2

, HAVELDA ZOLTÁN1 ÉS VÁRALLYAY ÉVA

1


2SZIE, Mezőgazdasági Biotechnológus szak, Gödöllő

A XXI. században a genom-projektek korszakát éljük. Sok faj genom-szekvenciája ismert, de a

feltételezett gének biológiai funkciójának meghatározása folyamatos kihívást jelent. A funkciókeresés

módszerei közül gyorsasága és hatékonysága miatt egyre nagyobb tért hódítanak az RNS-

interferencián alapuló módszerek.

Az RNS-interferencia egy fontos védekező mechanizmus vírusok, transzgének és más molekuláris

paraziták ellen. Az RNS-interferencia folyamatát a vírus replikációja során keletkező, duplaszálú

RNS-ek (dsRNS) indukálják. A növény Dicer enzime a vírus dsRNS-ket feldarabolja, 21-25 nukleotid

hosszúságú siRNS-ekre (short interfering RNAs). A siRNS egyik szála beépül a RISC endonukleáz

komplexbe, mely elhasítja a beépült siRNS-el komplementer vírus RNS-eket, vagy transzlációsan

gátolja azok aktivitását. Szekvencia-specifitása és hatékonysága miatt az RNS interferencia alkalmas

endogén gének funkciójának megállapítására. A vírus indukálta géncsendesítésen (VIGS) alapuló

módszer során, egy növényi gén egy darabját vírusba építjük, és a rekombináns vírussal fertőzzük a

növényt. A vírus elterjedését követően az RNS-interferencia aktiválódása miatt a beépített szakasszal

homológ endogén gén mRNS-ei lebomlanak, ezáltal a gén funkciója vizsgálható.

Vírusfertőzés során a vírusok megváltoztatják a gazda génexpressziós rendszerét. Növény-vírus

kapcsolattól függően egyes gének expressziója aktiválódik pl. ubiquitin, ugyanakkor néhány gén, pl.

GAPDH mRNS-e a teljesen eltűnik, ez a ,,shut-off” jelenség. A ,,shut-off” sokszor olyan háztartási

géneket is érint, amit kvantitatív PCR-nél referenciaértékként használnak VIGS vektor

alkalmazásakor.

Kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy egy adott gazdanövénynél használt VIGS vektor vírusa

mennyire változtatja meg a gazda génexpressziós rendszerét. Ezért munkánk során olyan növényeknél

vizsgáltuk a ,,shut-off” jelenség meglétét, melyeknél az endogén gének funkcióját VIGS vektorok

segítségével állapították meg. Dohányt és paradicsomot fertőztünk dohány mozaik vírussal (TMV),

burgonya X vírussal (PVX), dohány zörgőlevelűség vírussal (TRV), illetve búzát az árpa csíkos

mozaik vírussal (BSMV). A fertőzött növényekből RNS kivonatot készítettünk, az RNS-t agaróz gélen

elválasztottuk és nitrocellulóz filterre blottoltuk. A membránokat a ,,shut-off”egy-egy markáns

változást mutató génjére specifikus radioaktív próbával hibridizáltuk és megállapítottuk, hogy az adott

növényekben kialakul-e a ,,shut-off” jelenség. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy VIGS vektor

alkalmazásakor referenciaértékként használt háztartási gének expressziós szintje sok esetben

lecsökkent, így felmerül az a probléma, hogy milyen gént lehetséges referenciaként alkalmazni.

Hibridizációs kísérleteinkre alapozva javaslatot teszünk olyan kontroll gének használatára melyek

expressziós szintje a ,,shut off”-ot mutató növényekben sem változik.

Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a VIGS csak megfelelő kontroll kísérletek mellett

alkalmazható endogén gének funkciójának megállapítására.

96

Poszterek

AZ ŐSZIRÓZSA SÁRGASÁG FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA ASTERIS’)

JÁRVÁNYOS FELLÉPÉSE A SALÁTATERMESZTÉSBEN, 2011-BEN

PÁJTLI ÉVA1, BALOTAI BOGLÁRKA

1, KISS EMESE

2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ

1



A 2011-es évben az ország több pontjáról számoltak be a nagyüzemi salátatermesztők szokatlan

tüneteket mutató betegségről, mely válogatás nélkül teszi tönkre az általuk termesztett saláta fajtákat,

így milliós nagyságrendű kárt okozva a termelőknek. A saláták levelei elkorcsosultak, elvékonyodtak,

az erek kisárgultak, a belső levelek etioláltak voltak, a fejesedés elmaradt, a növények megálltak a

fejlődésben, piacképtelenné váltak. Ilyen tüneteket okozhatnak abiotikus és biotikus tényezők, pl. a

helytelen gyomirtó szer használat, de okozhatják vírusok és az őszirózsa sárgaság fitoplazma (Aster

yellows phytoplasma, AYP, érvényes neve: ’Ca. Phytoplasma asteris’) is. A termelőkkel való

konzultáció után a mintákat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének

laboratóriumban vizsgáltuk tovább. A vizsgálat részét képezte az Aster yellows phytoplasma

azonosítására elvégzett molekuláris vizsgálat is. A salátalevelek vastagabb ereiből a DNS-t a Maxwell

16-os készülékkel vontuk ki. A vizsgálathoz a PCR reakció során P1 (5'-AAG AGT TTG ATC CTG

GCT CAG GAT T-3') és P7 (5'-TTC TCG GCT ACT TCC TGC-3') fitoplazma specifikus primer párt

használtuk, mellyel egy 1830 bp hosszúságú szakaszt szaporítottunk fel, a 16S és 23S rRNS-t kódoló

genom szakasz között. Majd a terméket felhasználva elvégeztük a nested PCR-t egy AYP specifikus

primer párral (fAY: 5'- GCA CGT AAT GGT GGG CAC TT -3', rAY: 5'- CGA AGT TAG GCC ACC

GGC TTT -3') is, miután egy 320 bp hosszú terméket kaptunk. Így minden kétséget kizárón

megállapíthattuk, hogy az AYP okozta a tüneteket.

Az Aster yellows phytoplasma a világ minden részén súlyos gondokat okoz évről évre. Magyarországi

megjelenése 1967-től a tünetek alapján valószínűsíthető. Rendkívül polifág kórokozó,

gazdanövényköre 38 növénycsalád mintegy 300 lágyszárú fajára terjed ki. Legnagyobb károkat

rendszerint sárgarépában (Umbelliferae) és az Astreaceae családba tartozó dísznövényeken okoz.

Kiemelt fontosságú gazdanövényei az áttelelő kultúrnövények (pl. lucerna, repce, Fabaceae) és a

gyomok, ugyanis az AYP csak ezekben képes áttelelni. A tavasszal induló fertőzés forrásai a beteg

növények, ahonnan a kórokozót a kabócák terjesztik. Az AYP cikadofil, propagatív fitoplazma, mely

átvihető még vegetatív szaporítással és Cuscuta fajokkal is. Maggal és mechanikai úton nem terjed.

Sajnos a fitoplazmák ellen a hagyományos kémiai növényvédelem hatástalan, és a fertőzött növények

nem gyógyíthatók. A fertőzés mértékét csökkenthetjük a tábla és szegélyének gyommentesítésével, és

a kabócák elleni védekezéssel. Ez utóbbi igen nehéz feladat, főleg a nyári hónapokban a folyamatos

betelepülés miatt. Az idei járvány minden bizonnyal az időjárással hozható összefüggésbe. Az aszály

miatt a kabócák a száraz ruderális területekről az öntözött salátába települtek.

A projektet a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023

pályázatok támogatták.

97

Poszterek

EGY CMV MUTÁNSSAL FERTŐZÖTT NICOTIANA CLEVELANDII NÖVÉNY

PROTEOMIKAI VIZSGÁLATA

PÓSA TÍMEA1, JUHÁSZ ANGÉLA

1, SALÁNKI KATALIN

2 ÉS BALÁZS ERVIN

1

1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár


Az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, CMV) a Cucumovirus nemzetség és a Bromoviridae

család tagja, az egyik legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező és komoly gazdasági károkat okozó

növényi vírus. A vírus partikulumok izometrikus alakúak, és a vírusfertőzés kialakításához elegendő a

partikulumokba becsomagolt három genomi RNS és az általuk kódolt öt fehérje. Különböző CMV

izolátumok teljesen eltérő tüneteket indukálhatnak különböző gazdanövényeken. A különbségek

kialakításában mindegyik genomi RNS, illetve az általuk kódolt fehérje részt vehet. Korábbi munkánk

során N. clevelandii tesztnövényen az Rs-CMV izolátum, illetve a tőle a köpenyfehérjén elhelyezkedő

egyetlen aminosavban eltérő (R3E79R) mutáns törzs között találtunk feltűnő különbséget. A mutáció

során a CP 79-es pozíciójában levő a Glutamát (E) aminosavát cseréltük Argininre (R), aminek során

elektrosztatikus potenciál változás történik. A negatív töltésű Glutamát helyett pozitív töltésű Arginin

épül be a virion felszínén elhelyezkedő B-C hurok közepére. Míg az Rs-CMV a levelek mozaikosságát

és deformációját okozta, addig a mutáns esetén az inokulált leveleken klorotikus léziókat, a

szisztemikus leveleken erős törpülést és nekrózist figyeltünk meg, ami a növény teljes pusztulásához

vezetett. A szokatlan tünet vírus eredetű genetikai háttere ismert volt, így a fertőzött növények

proteomikai vizsgálatát tűztük ki célul.

Munkánk során Nicotiana clevelandii növényeket fertőztünk a CMV vad illetve mutáns (R3E79R)

törzsével. Elvégeztük az Rs-CMV-vel illetve R3E79R mutáns vírussal fertőzött Nicotiana clevelandii

növényekből tisztított, a virionok ultracentrifugálása során kiülepedő fehérje preparátumok pH 4-7

tartományban végzett izoelektromos fókuszálását követő SDS-PAGE-val történt elválasztását. A két

vírusfertőzés között a fehérjékben különbségeket figyeltünk meg. Az eltérő fehérjéket a gélből

izoláltuk, majd a fehérje azonosítását Edman szekvenálással végeztük el. Az előzetes eredmények

alapján eddig négy fehérjét tudtunk azonosítani. Így sikerült a CP alegységekhez vélhetően

kapcsolódó gazdanövény fehérjéket kimutatni, azonosítani, ezáltal a CMV-gazdanövény kapcsolat

feltérképezéséhez hozzájárulnunk.

98

Poszterek

GYOMKORLÁTOZÁSI KÍSÉRLETEK ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNYEKBEN,

AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN

KOLTAY ANDRÁS1 CSIHA IMRE

2 ÉS RÁSÓ JÁNOS

2

1 ERTI Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred

2 ERTI Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály, Püspökladány

A „Fásszárú energetikai ültetvények komplex technológiai rendszerének kidolgozása az Észak-Alföldi

Régió területére” című, 2010-2011. évre elnyert Baross Gábor K+F projekt (azonosító REG EA KFI

09 – naperti9) keretében - többek között - feladatunk volt az energetikai célú ültetvények gyomirtási

kérdésének tisztázása. Ennek keretében vizsgáltuk azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak

lehetnek az ültetvények gyommentesen tartására a lehető legoptimálisabb hatékonyság és költségek

mellett. Ennek érdekében 2010. és 2011. során kisparcellás vegyszeres gyomirtási kísérleteket

végeztünk újonnan létesített akác, nyár és fűz energetikai ültetvényekben az ERTI Püspökladányi

állomásán és a Napkori Erdőgazdák Zrt. Területén, Napkor térségében. A kezelések során az első

évben csak olyan gyomirtó szereket használtunk, amelyek engedélyokiratában az erdészeti alkalmazás

is szerepel. Ezzel szemben 2011-ben néhány olyan gyomirtó szert is kipróbáltunk, amelyek csak eseti

engedélyeztetés után használhatók az erdészeti gyakorlatban. Sajnálatos módon 2010-ben a

szokásosnál jelentősen több csapadék és ennek következtében kialakult tartós vízborítás, míg 2011-

ben a hosszantartó tavaszi, kora nyári szárazság hátráltatta a vegyszeres gyomirtások kivitelezését és

befolyásolta jelentősen az eredményeket.

Mindkét évben azt tapasztaltuk, hogy a gyomirtó szeres kezelés még a legjobb vegyszerek esetében is

csak mérsékelte a gyomok megjelenését. Július végére, augusztus elejére a kezelt és kezeletlen

kontroll parcellákban a gyomborítás mértéke közötti különbség már nem, vagy csak alig volt

megfigyelhető. A különféle vegyszerek hatékonyságát és hektárra vetített költségeit egyaránt

vizsgáltuk. A kétéves tapasztalatok szerint egyik gyomirtó szer sem érte el hatékonyságban az

elvárható maximális értéket. A kísérletekben alkalmazatott leghatásosabb szerkombinációk is, csak

közepes hatékonysággal csökkentették a gyomok mennyiségét. Az alkalmazott vegyszerek közül,

költségek és a hatékonyság tekintetében az adott időjárási viszonyok között egyelőre a SAVVY,

valamint a SAVVY + CLICK COMBI együttes tűnik versenyképesnek a mechanikus gyomirtással

szemben.

Ugyanakkor ismételten hangsúlyozni kell, hogy a kezeléseket követő szélsőséges időjárási tényezők

kedvezőtlenül befolyásolták a vegyszerek hatékonyságát, így optimális viszonyok között a vegyszeres

kezelések hatékonyabbak lehettek volna. Ezzel szemben azt is meg kell jegyezni, hogy amint azt az

elmúlt két év is bizonyította, bármikor előfordulhat olyan szélsőséges időjárási körülmény (ennek

esélye a klímaváltozás tükrében egyre nagyobb), ami jelentősen csökkenti a vegyszeres gyomirtás

hatékonyságát, ezzel szemben pedig növeli a bizonytalanságot a költségek és eredményesség

tekintetében. Az eddig végzett kísérletek eredményeinek tükrében, az energetikai faültetvények

esetében a mechanikus gyomirtás alkalmazása, a költségeket és megbízhatóságot tekintve, jelenleg

hatékonyabb védekezési stratégiának tűnik a herbicidek alkalmazásánál.

99

NÉVMUTATÓ

ÁCS ZOLTÁN 88, 90

ÁDÁM ATTILA 42, 46, 47

ÁDÁM JÁNOS 41

ÁGOSTON BÉLA 51

ALBERT ZSOLT 43

ALMÁSI ASZTÉRIA 18, 41

APRÓ MELINDA 37

AUBER ANDOR 89

BAGLYAS GELLÉRT 34

BAKONYI JÓZSEF 30

BAKOS RÉKA 26

BALÁZS ERVIN 97

BALÁZS KLÁRA 87

BALOG EMESE 84

BALOTAI BOGLÁRKA 41, 96

BALTAZÁS TIVADAR 85

BÁN RITA 34

BANDI ATTILA 53

BARIC, BOZENA 20

BARNA BALÁZS 92

BENKE SZABOLCS 26

BÉRES IMRE 71

BESE GÁBOR 49

BODOR JÁNOS 82, 87

BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN 65

BOZSIK ANDRÁS 17

BUI XUAN HUNG 84

CERNÁK ISTVÁN 48

CROSS, JERRY V. 23

CZANKA GÁBOR 73

CZÚCZ BÁLINT 65

CSEH ESZTER 37

CsEJK GYÖNGYVÉR 57

CSIHA IMRE 98

CSIKÁSZ TAMÁS 33

CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA 39

CSILLÉRY GÁBOR 51

CSÓKA GYÖRGY 86

CSÖMÖR ZSÓFIA 55

CSŐSZ LÁSZLÓNÉ 31

DACZÓ LEVENTE 91

DALLMANN GÉZA 40

DARULA ZSUZSANNA 40

DORGAI LÁSZLÓ 40

DORNER ZITA 72, 73

DÖMÖSNÉ N. Á. 35

EMBER IBOLYA 88, 90

ERDÉLYI BALÁZS 84

100

ERDÉLYI ÉVA 59

ETTIG BALÁZS 34

FARKAS PÉTER 19

FERENCZ MÁTÉ 78

FETYKÓ KINGA 76, 77

FICSOR ANITA 30

FODOR JÓZSEF 94

GÁBORJÁNYI RICHARD 37

GÁL KATALIN ERZSÉBET 74

GALAMBOS MÁRTA 67

GALYASI ALEXANDRA 43

GERGELY LÁSZLÓ 88

GYURCSÓ GERGŐ 26

HAJAGOS LAURA 52

HAJDÚ ZSUZSANNA 78

HALÁSZ KRISZTIÁN 43

HALTRICH ATTILA 80, 82

HARCSA MERIETTA 69, 70

HARMATH JÚLIANNA 91

HAVELDA ZOLTÁN 44, 95

HEGEDŰS MÁRIA 42

HEVESI MÁRIA 53

HOCHBAUM TAMÁS 59

HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA 63

HORNOK LÁSZLÓ 46, 47

HORVÁTH ALEXANDRA 60

IMREI ZOLTÁN 21

JAKAB GÁBOR 39

JENSER GÁBOR 18, 24

JÓSVAI JÚLIA KATALIN 22

JUHÁSZ ANGÉLA 97

KAJATI ISTVÁN 93

KARÁCSONY PÉTER 65, 66

KÁRPÁTI ÉVA 84

KAZINCZI GABRIELLA 71

KERESZTES BALÁZS 85

KESZTHELYI SÁNDOR 79

KIRÁLY GERGELY 64

KISS EMESE 92, 96

KISS JÓZSEF 28

KISS LEVENTE 14, 38

KNEIP ANTAL 24

KOCSIS MARIANNA 39

KOHUT GÁBOR 46

KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ 72

KOLTAY ANDRÁS 98

KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA 77

KÓTAI CSABA 32

KÓTAI ÉVA 30

KOVÁCS JUDIT 54

KOVÁCS RITA 84

KOZÁR FERENC 77

101

KÖLBER MÁRIA 88, 90

KRIZBAI LÁSZLÓ 49, 93

KUHLMANN, HUBERT 50

KUTASI JÓZSEF 84

LADÁNYI MÁRTA 43, 60

LAKATOS FERENC 54

LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS 32

LOVAS MELINDA 86

LUKÁCS NOÉMI 43, 89

MAGYAR LÁSZLÓ 62, 63

MAJOR VIKTÓRIA 27

MAJOROS MÁTÉ 28

MANNINGER SÁNDORNÉ 94

MARKÓ GÁBOR 58

MARKÓ VIKTOR 23, 25

MESTERHÁZY ÁKOS 32

MÉSZÁROS ILDIKÓ 80

MIHALOVICS MIKLÓS 33

MIHÁLYI KRISZTINA 87

MIKULÁS JÓZSEF 71

MÓCZÁR ZSUZSANNA 58

MONOKI SZABOLCS 28

MURÁNYI ISTVÁN 94

NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET 68

NAGY CSABA 23

NAGY GÉZA 59, 60

NAGY LAJOS 64

NAGY MARGIT 64

NAGY VIKTOR 68

NAGY ZITA 90

NAGYGYÖRGY EMESE 42, 46, 47

NEMES KATALIN 36

NÉMETH JÓZSEF 35

NÉMETH MÓNIKA 36

NÉMETH NÓRA 56

NÉMETHY ZSUZSANNA 52

OLÁH ENIKŐ 95

OROSZ SZILVIA 81

PAJAC, IVANA 20

PÁJTLI ÉVA 48, 96

PÁL RÓBERT 65

PÁL RÓBERT 66

PALKOVICS LÁSZLÓ 37, 41, 42, 48, 52, 55, 56, 57, 96

PALOTÁS GÁBOR 51

PALOTÁS GABRIELLA 51

PAPP VERONIKA 82

PÁSZTOR BETTINA 19

PÉNZES BÉLA 19, 78, 83

PERCZE ATTILA 69

PERES SZ. 35

PETRÓCZY MARIETTA 42, 55, 56, 57

PINKE GYULA 65, 66, 74

102

PISZKER ZOLTÁN 33

POCZAI PÉTER 85

POLGÁR ZSOLT 48

PÓS VERONIKA 89

PÓSA BARNABÁS 69

PÓSA TÍMEA 97

POSTA KATALIN 34

RÁSÓ JÁNOS 98

RUDOLF KINGA 33

SALAMON PÁL 36, 42, 45

SALÁNKI KATALIN 36, 97

SALLAI ANDRÁS 69, 70

SÁROSPATAKI MIKLÓS 26

SCHMIDT ÁGNES 38

SCHMIDT GÁBOR 91

SEEMÜLLER, ERICH 92

SIMON ZOLTÁN 64

SIPOS KITTI 19

SIPOS PÉTER 25

SÓLYOM ADRIENN 60

SUBIC, MILORAD 20

SÜLE SÁNDOR 92

SZABÓ ÁRPÁD 25, 78, 83

SZABÓ ILONA 54, 89

SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA 36

SZABÓ-HEVÉR ÁGNES 32

SZALAI MÁRK 72

SZARKA JÁNOS 51

SZEGŐ ANITA 43

SZEMÁN LÁSZLÓ 70

SZITA ÉVA 77

TAKÁCS ANDRÁS 49

TAKÁCS ANDRÁS PÉTER 37

TAKÁCS KÁROLY 84

TALABÉR CECILIA 90

TEMPFLI BALÁZS 83

THIESZ REZSŐ 53

TIMÁR ZOLTÁN 51

TIRCZKA IMRE 67

TÓBIÁS ISTVÁN 18, 41, 50, 77

TÓTH ANNAMÁRIA 42, 55

TÓTH BEÁTA 30

TÓTH FERENC 27

TÓTH KÁLMÁN 65, 66

TÓTH MAGDOLNA 53

TÓTH MIKLÓS 20, 21, 22

TREITZ MÓNIKA 33

TURÓCZI GYÖRGY 84

VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN 38

VÁCZY ZSUZSANNA 38

VÁNYINÉ SZÉLES ADRIENN 69

VÁRADI GYULA 71

103

VÁRALLYAY ÉVA 44, 95

VARGA ÁKOS 80, 82

VARGA ILDIKÓ 85

VARGA JÁNOS 30

VARGA MÁTÉ 83

VARGA MÓNIKA 32

VÉGH ANITA 52

VÉTEK GÁBOR 19, 86

VOIGT ERZSÉBET 20

VUKOVICS LÁSZLÓ 24

WOLF ISTVÁN 48

ZALAI MIHÁLY 72, 70, 73

ZÁMBÓ ÁGNES 48

ZSIROS BARBARA 34

növényvédelmi tudományos

Documents