A K A D É M I A I  T A G A J Á N L Á S O K 

1982

Régi  hagyományt  újított  fel  az  Akadémia,  amikor  1981.  évi  közgyűlésén  határozatba  fog­lalta,  hogy  a  testület  új  levelező  tagjainak  megválasztására  vonatkozó  ajánlásokat  —  a  tudo­mányos  közvélemény  jobb  tájékoztatása  érdekében  —  még  a  jelölést  tárgyaló  osztályülések előtt  a  Magyar  Tudományban  közzé  kell  tenni.  E  döntés  végrehajtására  most  kerül  sor: jövőre,  1982­ben  ismét  új  levelező  tagokat  választ  az  Akadémia  közgyűlése. 

Az  elnökség  által  megadott  határidőig  88  új  levelező  tag  megválasztására  érkezett  javaslat az  Akadémia  tagjaitól  a  tudományos  osztályokra,  illetve  az  MTA  elnökéhez.  Most  közre­adjuk  —  az  ajánlók  nevének  felsorolásával  —  az  osztályülések  elé  kerülő  tagajánlásokból  a jelöltek  tevékenységére  vonatkozó  szöveget.  (Az  ajánlások  mellékletét  képező  publikációs jegyzékeket  terjedelmi  okok  miatt  nincs  módunk  közölni.)  A  javaslatok  előtt  szereplő  leg­fontosabb  életrajzi  adatokat  a  szerkesztőség  foglalta  össze. 

Az  alapszabályok  értelmében  az  osztályülések  megvitatják  a  tagajánlásokat  és  titkos  sza­vazással  döntenek  az  új  tagok  jelöléséről.  A  továbbiakban  a  szavazattöbbséget  elnyert  javasla­tok  az  elnökség  indítványával  a  közgyűlés  elé  kerülnek  döntésre. 

Nyelv­  és  Irodalomtudományok  Osztálya 

Borzsák  István 

1914­ben,  Monoron  született.  Szűkebb  szaktorülete:  klasszika­filológia.  Dok to ri  fokozatát  1966­ben  szerezte.  Az  Eö tvös Loránd  Tudományegyetem  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Borzsák  Is tvánt  a  nemzetközi  t udományos  világ  a  több  mint  négy  évt izedet  á t fogó ér tékes  munkássága  a lap ján  korunk  legkiválóbb  latin  i rodalomtudósainak  é lvonalába sorol ja. Már doktori  értekezése  („Di e  Kenntn isse  des Al ter tums  über  das  Ka rpa tenbecken" Bp.  1936,  2.  k iad.  1966)  fémjelezte  nevét  nemzetközi  tudóskörökben.  Tudományos érdeklődésének  gyú j tópon t jában  kezdet től  a  klasszikus  lat in  i rodalom  ál lott  ( „ A  lat in nyelv  szelleme"  Bp.  1942,  „ A  római  i rodalom  tö r téne te"  Bp.  1944),  amelynek  kiemelkedő a lak ja i:  Cicero,  Vergilius,  Horat ius,  Lucanus,  Taci tus  köré  csoportosulnak  legjelentősebb tanu lmánya i.  Munkássága  nagy  nemzetközi  megbecsülését  m u t a t j a,  hogy  olyan  fontos nemzetközi  vállalkozások  munká la ta i ra  kér ték  fel,  amelyeket  mind ig  a  kor  legkiválóbb tudósai ra  bíztak  ( P W — RE  „Tac i tus"  címszó,  önálló  monográf iaként  , ,P.  Cornelius Tac i tus"  Stu t tgart  1968,  2.  kiad.  1978,  Hora t ius  és  Taci tus  új  kr i t ikai  k iadása  a  Biblio­theca  Teubner iana­ban).  Mint  k iváló  lat in i rodalom­tudóst  a  római  La t in  Akadémia 1974­ben  tag jává  választot ta. 

É le tművének  másik  központ ja  m a g ja  a  klasszikus  lat in  i rodalom  hazai  recepciójának és  a  magyarországi  lat in  i rodalomnak  rendszeres  ku ta tása.  Vergilius,  Hora t ius  és  Tac i tus 

1  Magyar Tudomány  1981/11—12 8 0 1

hazai  u tókorának  fe l t á rása,  J a n us  Pannoniusró l,  a  Corv in ­Könyvtár ró l,  Simon  Grynaeus­ról,  Vi téz  János,  T e m e s v á ri  Pe lbár t,  Csokonai,  K e m é ny  Zsigmond,  József  A t t i l a  klasz­szikus  o lvasmányai ról  í r t  t anu lmánya i,  „A z  an t i kv i tás  X V I .  századi  k é p e"  (Bp.,  1960) с.  je lentős  monográ f i á ja,  „Budai  Ézsaiás  és  klasszika­f i lo lógiánk  kezdete i"  (Bp.,  1966) с.  könyve  számos  é r tékes  új  eredménnyel  gazdagí to t ták  a  m a g y ar  művelődés  tö r téne ti képé t. 

La t i n  ku ta tása inak  szi lárd  a lap ja it  nemzetközi  v iszony la tban  is  k iemelkedő  szöveg­k r i t i ka i  munkássága  b iz tos í t ja.  Nagyér tékű  m u n k át  végzett  a  m a g y ar  közművelődés számára  a  lat in  i roda lom  ford í tásával  (tel jes Tac i tus,  részek  Cicero,  Sallustius,  Liviu s  s tb. műveibő l,  Szamosközy  I s t v á n,  Forgách  Ferenc  tö r téne ti  műve i,  Szenezi  Molnár  Albert praefat io­ i ). 

K ivá l ó  egyetemi  m u n k á j á n ak  eredménye  két  új  tanszék  és  t udományos  műhe ly  s  az A c t a  Classica  fo lyó i rat  (13  köte t)  megszervezése.  Tankönyv í rói  munkássága  tudomány­szakunk  terü letén  p á r a t l an  (Lucret ius,  Hora t ius,  Tac i tus  műve inek  magyaráza tos  k iadá­sai  s tb.).  Okta tás i,  t u d o m á n y os  közéleti  és  tá rsada lmi  tevékenységét  nagyra  becsülik, m i nt  erről  számos  k i t ün te tése  és  fontos  megbízatásai  t anúskodnak. 

Borzsák  I s t ván  levelező  taggá  választásával  az  MTA  nagy  nemzetközi  tek inté lyű,  tudo­mányos,  ok ta tói  és  t u d o m á n y os  közéleti  tevékenységben  f á r a d h a t a t l an  tudóst  vonhat magasabb  szinten  m u n k á j á b a,  akire  nagy  fe ladat  vá r:  a  hazai  la t inku ta tások  új jászer­vezése  és  fe lv i rágozta tása,  a  lat in  nye lvű  k u l t ú ra  széles  kö iű  megismertetése. 

Benkő  Loránd,,  Harmatta  János,  Imre  Samu,  Klaniczay  Tibor,  Köpeczi  Béla, Tolnai  Oábor,  TJjfalussy  József 

Czeglédy  Károly 

1914­ben,  P á p án  születet t.  Szűkebb  szakterü lete:  sémi  fi lológia, arabiszt ika.  Dok tori  fokozatát  1976­ban  szerezte.  Az  Eö tvös Loránd  Tudományegye tem  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Czeglédy  Káro ly  a  sémi  f i lo lógusoknak  és  a rab i s táknak  ahhoz  a  szűk  köréhez  tar toz ik, ak ik  rendkívül  a lapos  és kivételesen  széles körű  nyelvi  és  f i lológiai  képzet tségükkel  o lyan p rob lémákat  is  meg  t u d n ak  vi lágítani,  amelyek  korszakokon  át  megközel í thetet lennek lá tszot tak  vagy  egyenesen  félrevezették  a  k u t a t á s t.  Óhéber,  akkád  és  ugar i ti  összehason­l í t ó  nyelvészeti  k u t a t á s ai  t e t ték  lehetővé  számára  az  ugar i ti  nye lv  megfej tése  egyik zárókövének  meg ta lá lását  m ár  doktori  ér tekezésében,  amely  egyszerre  érett  k u t a t ó vá a v a t ta  a  sémi  f i lo lóg iában.  De  f igyelme  hamarosan  az  a r ab  fö ldra jzi  i rodalom  felé  fordu l t. A  honfoglalás  előt ti  m a g y a r o k ra  és  a  velük  tö r téne ti  kapcso la tba  kerü lt  közép­ázsiai tö rök  és  iráni  népekre  vona tkozó  arab  tudósí tások  interdiszcipl inár is  elemzése  tanu lmá­nya iban  új  korszakot  n y i t o tt  az  idevágó  ku ta tások  tö r téne tében.  Egy ik  fontos  eredménye vol t  a  I jaddu  a l ­awwalu  „az  első  h a t á r"  a r ab  ki fejezés  helyes  magyaráza ta,  amely  egy­szerre  megdöntö t te  a  k ét  m a g y ar  őshaza  elméletét.  I bn  F a d l á n ra  vonatkozó  ku ta tása i, amelyek  e  fontos  író  szövegét  jelentős  mér tékben  he lyesbí te t ték,  az  a rab  nemzeti  gram­m a t i ka  k i tűnő  ismerő jének  m u t a t t ák  és  az  a r ab  f i lológi a  é lvona lába  emelték. 

A rabku ta tása it  h a m a r o s an  a  Közép­Ázsiára  vonatkozó  szír,  örmény,  grúz,  közép­  és ú jpe rzsa  források  fe ldo lgozásával  szélesítette  k i .  E n n ek  során  o lyan  ragyogó  tudományos m u n k á k at  te tt  közzé,  m i nt  a  szír  Nagy  Sándor­ legenda  elemzése,  Már  Grigor  és  Már  A ba szír  mar ty ro log iumai  és  Pseudo­Zachar ias  rhé tor  középperzsa  eredet i jének  k imu ta tása 

802 

vagy  a  Rézváros,  B a h r äm  töb in  és  a  középperzsa  apokal ip t ikus  i rodalom  összefüggései­nek  fel fedezése  és  megvi lágí tása. 

Minden  tanu lmánya  egy  monográf ia  e redménye it  re j ti  m a g á b a n.  Sokoldalú  f i lológiai munkásságából  Közép­Ázsiának  sok  vona tkozásban  új  tör ténet i ­ fö ldra jzi  képe  bonta­kozo tt  ki  s  a  népvándor lás  egész  f o l y a m a ta  s  ezen  belül  a  hunok tól  az  avarokon,  kazáro­kon,  kunokon  stb.  keresztül  a  ka rakhan idák ig  egész  sor  nép  tö r téneti  sorsa  új  megvi lá­g í tásba  kerü lt  e lő t tünk.  Czeglédy  K á r o l yt  e  ku ta tásai  a  nemzetközi  t u d o m á n y os  világ­ban  n a gy  elődei:  M a r q u a r t,  Barthold  és  Minor sky  sorába  emel ték.  Nagy  érdemei  vannak az  egye temi  ok ta tás  és  a  tudományos  közé let  terén  is.  Az  a rab is ták  kiváló  f i a tal  nemze­dékét  neve l te  fel  s szerkesztői  és  t u d o m á n y os  szervezői  munkássága  értékesen  hozzá járu lt m ás  tudományszakok,  elsősorban  a  magyar­  nyelvészet  ős tör téneti  ku ta tás te rü le tének fe j lődéséhez.  Tudományos  munkásságának  elismerését  tük rözi  megvá lasz tása  előbb  a Körösi  Csorna  Társaság  alelnökének,  m a jd  elnökének.  Tiszteleti  t a g j á vá  vá lasz to t ta  a Török  Tör téneti  Tá rsaság  és  k i tün te t ték  a  Török  Köz tá rsaság  „Dip lôme  d 'honneur "­jével. 

Czeglédy  Károly  levelező  taggá  vá lasz tásával  a  vi lághírű  m a g y ar  sémi  f i lológi a  és a rab isz t i ka  kiváló  képvise lő je  gazdag í taná  Akadémiánk  működését  s  nyerne  t ámoga tást „ A  m a g y ar  őstörténet  írásos  fo r rása i"  á l t a la  i rányí to tt  munká la ta inak  sikeres  befeje­zéséhez. 

Benkő  Loránd,  Harmatta  János,  Imre  Samu 

Czine  Mihály 

1929­ben,  Nyí rmeggyesen  születet t.  Szűkebb  szakterü le te: X X .  századi  m a g y ar  irodalom.  Doktori  fokozatát  1973­ban szerezte.  Az E ö t v ös  Loránd  Tudományegye tem  egyetemi  tanára. 

Czine  Mihály  az  ö tvenes  évek  elején  indult  i rodalomtörténész­  és  kr i t i kusnemzedék egyik  legeredet ibb  és  legtehetségesebb  t a g j a.  Gyermekkorának  é lményvi lága  és  szellemi fe l téte lei  m ár  indu lásakor  ahhoz  az  i roda lomhoz  vonzot ták,  amely  a  két  v i lágháború  kö­zö tt  a  parasz ti  szegénység  érdekét  fe lvá l la l ta.  A  népi  irók  munká iban  a  m a ga  eszményét t a l á l ta  meg,  s  ez  az  i rodalom  egyben  műve l tségi  for rása  is  vol t.  Témáinak  k ivá lasztása azonban  tú lmutat  a  s p o n t án  élményi  összehangzáson.  Mint  nemzedékének,  Czine  Mihály­nak  is  a  marx is ta  eszmekor­  ny i to tt  t á v l a t o t.  Ezért  m ár  pá lyakezdőként  is  szükségesnek t u d ta  az  összefüggések  fe lku ta tásét,  í gy  ju to tt  el  Móricztól  pé ldául  B r é dy  Sándorig, ak inek  első  ú j raér tékelő!  közé  ta r toz ik.  1966­ban  az  I rodák  mtö r téne ti  I n tézet  munka­tá rsai  közé  került,  s  m i nt  ilyen,  je lentősen  k ivet te  részét  az,  akadémiai  i roda lomtör ténet munká la ta ibó l.  A  kéz ikönyv  6—6.  kö te tének  б  az.  egyik  legjobb  szerzője:  a  Móricz ­p o r t ré  mel lett  ő  í r ta  a  Krúdy­ fe jeze te t,  amely  a  Krúdy­f r lo lógia  ú t tö rő  m ű v e.  Fő  műve az  1960­ban  megje lent  Móriez.­monográfia  (Móricz  Zsigmond  ú t ja  a  for rada lmak ig). E  m u n ka  a  marx i s ta  i roda lomtör ténet í rás  legjobb  monográ f i kus  te l jes í tményei  közé ta r t oz i k.  Szerzője  jól  össze  t ud ja  hango lni  a  tör ténet i,  a  szociológiai  és  az  esztét ikai  szem­p o n t o t,  a  magas  r a n gú  művészi  meg fo rmá lást  és  a  t udományos  mélységet,  a laposságot. A  Mór icz­monográf ia  u t án  következetes  lépés  volt  a  natura l izmusról  szóló  t a n u l m á n ya („ A  na tu ra l i zmus"  1968).  Eme  ú j a bb  ku ta tásával  pá rhuzamosan  f o l y t a t ta  a  Móricz­é le tmű  feldolgozását.  A  Gondolatnál  megje lent  tel jes  Mór icz­port ré ja  (1968)  ismeretter­jesz tő  jellegű  ugyan,  de  prob lémagazdagságával  nagymonográf  iá jának  készülő  fo ly tatá­sát  is  jelzi. 

1*  803 

Czine  a  ha tvanas  évek  elejétől  kezdve  ál landóan  részt  ve tt  az  új  m a g y ar  i rodalom  reális é r tékrend jének  k imunká lásában,  ill .  k r i t i kai  rendszerezésében;  t a n u l m á n y o k at  írt  Juhász Ferencrő l,  Nagy  La josró l,  Simon  Is tvánró l,  Darvas  József rő l,  Ápr i l y  Lajosró l,  Vas  Is tván­ról,  Veres  Péterről,  N é m e th  Lászlóról,  Váci  Mihályról,  I l lyés  Gyuláról,  Kassák  Lajosról, Sa rkadi  Imréről,  E r d ei  Ferencről  és  másokról,  k ismonográ f iát  Szabó  Pál ról  (1971).  Hogy t anu lmányai  és  k r i t i kái  mögö tt  egy  ha tá rozo tt  s  t ág  koncepció jú,  eszmeiségre  és  minő­ségre  néző  rendszerező  m u n ka  is  meghúzódik,  erről  nem  utolsó  so rban  szerb­horvát nye lven  megjelent  n a gy  szintézise,  „ A  20.  századi  m a g y ar  i rodalom  tö r t éne te"  (Novi  Sad 1976)  tanúskodik.  N a gy  szerepet  vál lalt  a  szomszédos  országok  m a g y ar  i roda lmának k u t a t á s á b an  ós k r i t i kai  rendszerezésében  is:  a  h a t v a n as  évek  közepén  — ú t tö rő  módon  — meg í r ta  a  romániai  m a g y ar  i rodalom  tö r téneté t.  Ezt  a  m a j d n em  monogra f i kus  igényű összefoglalást  egészít ik  ki  k r i t ikái  ós  tanu lmányai  Kós  Káro lyró l,  Balogh  Edgárró l,  Sütő Andrásró l,  Fáb ry  Zol tánró l,  D u ba  Gyuláról,  Dobos  Lászlóról  ós  másokról.  Negyedszáza­dos  kr i t ikusi  és  i roda lomtör ténészi  pá lyá ját  m u t a t ja  be  ké tkö te tes  tanu lmánygyű j te­ménye,  „Nép  ós  i r o d a l o m"  (1981)  egyér te lműen  k i ra jzo lódik  ebben  munkásságának  ve­zérgondolata:  magya rság  és  ha ladás  eggyéforrasztása  számára  a  cél. 

T ö bb  mint  egy  év t izede  az  ELTE  bölcsészkar  20.  századi  m a g y ar  i rodalomtör téneti tanszékének  m u n k a t á r s a.  Mint  ok ta tó  is  nagy  ha tású,  isko lateremtő  egyéniség,  számos é r tékes  ember  kö tőd ik  hozzá  tan í t ványkén t.  I roda lomtör ténész i,  kr i t ikus i,  tanári  mun­kásságának  ér tékét  je lzőn  —  í rása ikban  mél ta tó  szavakkal  — oly  írók  sorozták  őt  a  mai m a g y ar  szellemi  élet  leg je lentékenyebb,  legnagyobb  h a t á sú  és  legnagyobb  súlyú  egyéni­ségei  közé,  mint  Ba logh  Edgár,  F á b ry  Zoltán,  I l lyés  Gyula,  Nagy  László,  Németh  László, S ü tő  András. 

Czine  Mihály  é l e t ú t j á n ak  legfontosabb  dá tuma i:  1952 — 1955  között  aspiráns,  1954­ben  József  At t i l a  d í j at  kap,  1955 — 56­ban  az  Ú j  Hang  rovatvezető je,  1960­ban  kandidá­t us  le t t,  1973­ban  megszerezte  az  i roda lomtudományok  dok to ra  címet,  1974­ben  egyetemi t a n ár  let t. 

Barta  János,  Keresztury  Dezső,  Király  István,  Sőtér  István 

й 

Gunda  Béla 

1911­ben,  Temesfüvesen  szü le te t t.  Szűkebb  szakterü lete:  nép­ra jz,  folklór .  Doktori  f okoza tát  1961­ben  szerezte.  A  Kossuth L a j os  Tudományegye tem  egyetemi  tanára. 

G u n da  Béla  p a r a s z ti  családból  szü le tet t.  Az  egye temet  Budapes ten  végezte  ós 1934­ben  rögtön  tanársegéd,  m a jd  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  t isztviselője  let t. 1943­tól  a  Kolozsvári  Egye tem,  1949­től  a  K L T E  Népra j zi  Tanszékének  vezető  pro­fesszora.  Több  év t izeden  át  vezető  személyisége  a  m a g y ar  népra jzi  ku ta tásnak  ós ok ta tásnak.  Debrecenben  valóságos  e tnográ fus  iskolát  a lap í to t t,  t an í t ványai  az  ország kü lönböző  múzeumaiban,  egyetemein  ós  tudományos  in tézete iben  ta lá lha tók.  Népra jzos szakembere ink  közül  egy ike  nemzetközi leg  is  a  leg ismer tebbnek.  Szakmai  tudományos érdeklődése  igen szóles  kö rű  ós  interdiszcipl ináris  jel legű.  K u t a t á s ai  k i te r jednek  a  magyar, közép­kelet­európai  és  ba lkáni  térség  népra jzára,  ezen  belül  e lsősorban  a  gazdálkodás, a  népi  teherhordás,  a  t á r sada lmi  szervezet,  a  népi  épí tészet  s tb.  kérdéseire.  Kü lön  kieme­lendők  még  a  K á r p á t ok  népi  művel tségével,  a  morva,  szlovák,  r omán  pásztorélet  kér­déseivel  foglalkozó  m u n k á i.  Számos  népra jzi  kezdeményezés  fűződik  az  ő  nevéhez  is.  í gy pé ldáu l:  a Magyar  N é p r a j zi  Lexikoné,  a  Magyar  Népra jzi At laszé,  a kü lönböző  tá jat laszokó 

804 

stb.  Tudományos  érdeklődése  az  etnográf ián  túl  k i ter jedt  a  népra jz  tudomány­  és  műve­lődéselméleti  kérdéseire,  a  ku ta tás  módszer tanára  is. 

Akkor,  amikor  Akadémiánk  nyomatékkal  hangsúlyozza  a  kelet­európai  ku ta tásoka t, éppen  Gunda  Béla  az,  aki  évtizedek  ó ta  ebben  az  i rányban  dolgozik,  amit  legutóbb  az Akadémiai  Kiadónál  megje lent  „E thnograph iea  Carpatho­Balcanica"  c.  könyve  is  tanú­sít.  Személyes  te repku ta tás  révén  ismeri  a  Balkán,  a  Kárpá tok  népra jzá t.  Éppen  ebben az  évben  végzett  négyhetes  terepmunkát  a  görög  szigeteken.  Az  Akadémiai  K iadónál sa j tó  a la tt  van  „The  F i sh ing  Culture  of  t he  W o r l d"  címmel  egy  ál tala  szerkesztett,  kb. 100  íves  kötet,  г melyben  a  különböző  szerzők  a  világ  halászati  népra jzát  dolgozzék  fel. Munkássága  egyaránt  k i tel jed  az  e thnograph ie  és  a  folklór  területére.  Külföld i  kapcso­latai  révén  is  szolgálni  t u d ná  a  Magyar  Tudományos  Akadémiát. 

Gunda  Béla  több  nemzetközi  tudományos  társaság  tag ja.  Évt izedek  óta  részt  vesz  az MTA  különböző  bizot tságainak  munká la ta iban,  s  mindig  hűséggel,  elvi  szinten  szolgálta Akadémiánk  célkitűzéseit,  eszményeit.  A z  MTA  támogatásával  kb.  25  monográf iá t, tanszéki  évkönyvet  je lentete tt  meg.  Számta lan  —  éppen  az  osztály  m u n k á j át  ér in tő  — népra jzi  kezdeményezés  és  munka  fűződik  nevéhez.  Vendégelőadó  volt  a  legkülönbözőbb külföldi  egyetemeken.  Kutató­professzorként,  dolgozott  Berkeleyben  (Kali fornia,  USA). Tiszteletére  a  Koppenhágai  Nemzeti  Múzeum  adott  ki  egy  t öbb  mint  500  oldalas  jubi­leumi  kötetet,  amelyben  huszonkét  szakember  (Írországtól  а  Szovjetunióig)  közölt t anu lmány t.  1978­ban  megkap ta  a Herder ­d í ja t.  Hazai  k i tüntetései:  Felsőoktatás  K ivá l ó Dolgozója,  Szocialista  Munkáért  Érdemérem,  Munka  Érdemrend  arany  fokozata. 

Barta  János,  Bognár  Rezső,  Kálmán  Béla 

Hazai  György 

1932­ben,  Budapes ten  született.  Szűkebb  szakterülete:  or ienta­lisztika  ( turkológia).  Doktori  fokozatát  1966­ban  szerezte. Az  MTA  Oriental iszt ikai  Munkaközösségének  (Nye lv tudományi Intézet)  t udományos  tanácsadója. 

Turkológiai  tanu lmánya it  Németh  Gyu la  és  Fekete  La jos  vezetése  mellett  végezte. Kand idá tusi  értekezését  1958­ban,  dok to ri  disszertációját  1966­ban  védte  meg.  Hazai a  mai  ötvenes  generáció  tag jai  közt  megkü lönbözte te tt  helyet  foglal  el. Tudományos  tevé­kenysége  során  több  m i nt  két  évtizedet  t ö l t ö tt  külföldön. Részt  ve tt  két  szocialista  ország­ban  az  o t tani  turkológia  megszervezésében:  előbb  Szófiában  tan í to tt  az  egyetemen,  ma jd a  berl ini  Humboldt ­egyetemen  ok ta to t t,  ugyanakkor  az  aspiránsok  egész  sorát  vezet te be  tudományuk  művelésébe.  Rendbe  szedet te  a  nagyhírű  berl ini  Tur fán­gyű j teményt, vezetése  mellett  megkezdődött  a  felbecsülhetet len  értékű  anyag  feldolgozása.  E lőadot t, konzul tá lt  kongresszusokon,  egyetemeken,  akadémiai  kutatóhelyeken.  Nemzetközi  meg­becsülést  szerzett  magának  tudományos  eredményeivel,  á l ta lános  elismeréssel  adóz tak rendkívüli  szervezőképességének. 

Hazai  tudományos  érdeklődése  a  turko lóg ia  széles  spekt rumát  foglal ja  magában. A z  ú j jáé ledt  berlini  Tur fán­ku ta tás  k iadványa inak  megindulását  jelezte  a  tan í tványá­

val,  P.  Ziemevel  közösen  kiadott  kö te te:  „Fragmente  der  uigurischen  Version  des  ' J i n' gan j ing ' ";  Berliner Tur fan tex te  I ,  1971.  Módszertani lag  ez a mű  jelentős haladás  a  korábbi hasonló  k iadványokkal  szemben. 

Tudományos  érdeklődésének  jelentős  részét  oszmán —török  problémák  újszeiű  megol­dása  kö tö t te  le.  Pá lyakezdő  dialektológiai  és  nyelvtör téneti  dolgozatai  u tán  „Dae 

805 

Oamanisch—türk ische  im  XV I I .  J a h r h u n d e r t"  с.  könyve  a  budapes ti  turkológiai  iskola leg jobb  eredménye it  n y ú j t j a.  A  „ K u r z e  E i n f ü h r u ng  in  das  S tud ium  der  tü rk ischen Sprache"  az  oszman isz t i ka  ku ta tásának  ós  o k t a t á s á n ak  nélkü lözhetet len  kéz ikönyve. Tudományos  m u n k á s s á g á n ak  gazdag  b ib l iográf iá jából  jól  l á t ha t j uk,  mi lyen  eredménye­sen  munká lkodott  a  magyar—tö rök  kapcso la tok  (Rákóczi,  Thököly,  Kossu th  stb.)  fe lde­r í tése  terén,  m i l yen  sikerrel  tevékenykedett  a  tö rök  i rodalom  klasszikusainak  és  élő nagy ja inak  m a g y ar  nye l vű  megismertetésén. 

Hazai  György  a  nemzetközi  turkológia  ismert  ós  megbecsült  t ag ja.  Megfordult  Euró­p á b an  és  a  t e n g e r e n t ál  m indenüt t,  ahol  tu rko lóg iai  ku ta tások  fo l ynak.  Hazai  György az  Association  I n te rna t i ona le  d 'É tudes  de  Sud ­Est  Européen  ( A I E S E E)  magyar  nem­zeti  b izot tságának  e lnöke.  T i t ká ra  a  Conseil  I n te rna t ional  de  la  Phi losophie  et  des Sciences  Huma ines  (C IPSH)  mel lett  m ű k ö dő  nemzetközi  or ienta l iszt ikai  szervezetnek. T a g ja  az  ankarai  T ö r ök  Nye lv tudományi  Társaságnak,  va lamint  az  anka rai  Török  Tör­téne ti  Társaságnak.  T a g j ai  sorába  vá lasz to t ta  a  F innugor  Társaság  (Helsinki). 

Köpeczi  Béla,  Ligeti  Lajos,  Tőkei  Ferenc 

Herman  József 

1924­ben,  Budapes ten  szü le te t t.  Szűkebb  szakterü lete:  ál talá­nos  nyelvészet,  ú j l a t in  nyelvek.  Doktori  fokoza tát  1969­ben szerezte.  Az  MT A  Nye l v tudományi  In tézetének  tudományos tanácsadója,  egyetemi  t aná r. 

T  egkorábbi  m u n k á i b an  érdeklődése  a  f ranc ia  nye lv tö r ténet re  ós  a  romanisz t ika  á l ta­lánosabb  prob lémái ra  i rányu lt  (pl.  az  ú j l a t in  nye lvek  k ia lakulása,  a  la t in  késő­császár­ko ri  ós  koraközépkori  tö r ténete).  Később  azonban  fontos  je lentéselméleti  dolgozatokkal, a  nye lv tör ténet  e lméle ti  kérdéseinek  szentelt  í rásokkal  (pl.  a  nyelvi  vál tozások  mecha­n izmusa)  gazdagodott  munkássága.  Kezdeményező  szerepet  vál lalt  az  á l ta lános  nyelvé­szeti  szempontból  is  f o n t os  szocio­  és  neuro l ingv iszt ikai  ku ta tásban  is.  H e r m an  tanu lmá­n y a i n ak  jellemző  jegyei  a  bennük  megny i lvánu ló  elméleti  b iztonság,  a  világos,  á t tek in t­h e tő  szerkezet,  a  t i s z ta  gondola tmenet  ós  a  meggyőző  érvelés. 

Az  utóbbi  két  év t i zedben  öt  könyve  révén  vált  nemzetközi leg  e l ismert  tudóssá.  1963­b an  az  NDK­ban  je lent  meg  „ L a  fo rmat ion  du  sys tčme  roman  des  con jonct ions  de  sub­o rd i na t i on"  o.  könyve,  melyet  rangos  fo lyó i ra tok  mé l t a t t ak.  Két  egyetemi  tankönyvé­b en  („Précis  d 'h is to i re  de  la  langue  f rança ise",  1967;  „Précis  de  phonét ique  f rança ise", 1966)  a  d idakt ikai  ós  a  t udományos  szempont  ha rmon ikusan  egyesül.  E  munkák  a  nem­zetközi  mezőnyben  is  fe l tűnnek  f igyelemre  mél tó  új  eredményeikkel  és  módszerükkel. S ikeres  könyve  „ A  f r a n e ia  nye lv  t ö r t éne te"  o.  összegezés  (1906),  amely  a  lat intól  kíséri végig  az  új lat in  nye l vek,  de  főleg  a  f ranc ia  t ö r t éne ti  ú t j át  a  mai  nap ig.  Tudományosan igényes  munka  ez,  még is  maradék ta lanul  kielégíti  a  széles  közönség  körében  tö r ténő magas fokú  ismeret ter jesz tés  fe ladata it  is.  Nemzetközi  fó rumokon  leg inkább  a  „L e  la t in vu lga i re"  с.  m u n k á ja  t e t te  ismert té  nevét  (három  pár izsi  k iadása  —  1967,  1970,  1975  — me l l e tt  japánra  is  l e fo rd í to t ták:  1971). 

Sokat  várunk  H e r m an  Józseftől  a  nyelv  t ö r téne ti  vá l tozásainak  elméletére  vonatkozó s  f o l yama tban  levő  új  ku ta tása i tól  és  t ovábbi  roman isz t i kai  tervei től  is  (mindenekelőtt készü lő  könyvére  gondo lunk,  amely  —  a  pannón iai  és  „ d u n a m e n t i"  la t inság  kérdéseit  is fe lö le lve  —  a  la t in  d ia lek ta l izác ió jának,  az  ú j l a t in  nye lvek  keletkezésének  kérdéseit  kí­v á n ja  új  kutatási  e redményekkel  megvi lágí tani). 

806 

Nyelvelméleti  dolgozatai  főleg  magyarul  l á t t ak  napvi lágot,  és  romanisz t ikai  munká i­nak  egy  része  szintén  a  hazai  művelődóst  szo lgá l ja.  Roman is taként  —  a  késői  és  vu lgár is lat inság  szakér tő jeként  —  azonban  e g y h a m ar  nemzetközi  hírű  nyelvész  le t t,  a  hazai nyelvészet  legtöbbet  idézett  képviselőinek  egy ike.  Er ről  nemcsak  könyve inek  nagy­számú,  poz i t ív  külföldi  ismertetése  tanúskod ik,  h a n em  az  a  tény  is,  hogy  sok  m u n k á ja tekintélyes  kü l fö ldi  fó rumokon  jelent  meg,  egyes  munkái  pedig  a  roman isz t i kai  a ján ló b ib l iográf iákban  és  kéz ikönyvekben  rendszeresen  szerepelnek.  Számos  kül fö ldi  egye tem hív ta  meg  e lőadónak,  vendégprofesszornak.  H e r m an  József  egyetemi  t a n á r k é n t,  vezető­ként,  akadémiai  bizottságok  tag jaként,  szerkesztőkónt  k iemelkedően  ér tékes  m u n k át végzett  és  végez.  Emel le tt  a  tudományos  d ip lomác ia  terén  is  bőséges  t apasz ta l a tokat szerzett  m i nt  az  UNESCO  felsőoktatási  részlegének  volt  igazgató ja.  Er ről  t a n ú s k o d n ak egyetempol i t ikai  kérdéseknek  szentelt  t a n u l m á n y a i,  s  könyvnyi  t e r j ede lmű  okta tásszo­ciológiai  m u n k á j a,  amely  rövidesen  több  nye l ven  lát  napvi lágot  az  U N E S CO  k iadásában (,,A  fe lsőok ta tásba  való  be ju tás  ú t jai  az  eu rópai  országokban").  Tudományos  és  közéleti pá l ya fu tásának  konkrét  eredményeit  ismerve  b izonyosak  vagyunk  abban,  hogy  levelező taggá  vá lasztásával  H e r m an  József  lendületes,  kezdeményező  egyénisége  osz tá l yunknak, de  az  A k a d é m ia  közösségének  is  jelentős  nyeresége  lesz. 

Benkő  Loránd,  Hajdú  Péter,  Imre  Samu,  Papp  Ferenc 

Kéry  László 

1920­ban,  Budapes ten  születet t.  Szűkebb  szakterü le te:  anglisz­t ika.  Doktori  f okoza tát  1977­ben  szerezte.  A  Nagyv i lág  főszer­kesztője,  egyetemi  t aná r. 

Ké ry  László  Debrecenben  végezte  középiskolai  tanu lmánya i t,  m a jd  a  budapes ti  egye­temen  és  az  Eötvös­kol légiumban  tanu l t,  m a g y ar  —angol  szakon.  1944­ben  szerzett bölcsészdoktorátust.  Ekkor  je lent  meg  k ö n y v a l a k b an  „St í lussajátosságok  D.  H .  Lawrence regénye iben"  c.  munká ja.  1945 — 1950  közö tt  a  Ku l tuszmin isz tér ium  e lőadó ja  vo l t; 1945  és  1947  között  a  Magyarok  c.  fo lyó i rat  felelős  szerkesztő jeként  is széles  körű  i roda­lomszervező  tevékenységet  fe j te tt  ki .  T i zenhat  hónapot  ösztöndí j jal  Ang l iában  tö l tö t t, ma jd  Debrecenben  volt  középiskolai  t aná r.  I t t  rendezte  sa j tó  a lá  Ju low  V ik to r ral  közösen Fazekas  Mihá ly  műveinek  kr i t ikai  k iadását.  1953­tól  az  E L TE  Vi lágirodalmi  Tanszókén dolgozott  m i nt  ad junk tus,  m a jd  docens.  1967­től  az  angol  tanszék  vezető je  vol t,  jelenleg a  Nagyv i lág  főszerkesztője,  a  magyar  P EN  Club  fő t i t kára,  s egyetemi  t a n ár  az  angol  tan­széken. 

Szellemi  tevékenységének,  tudományos  m u n k á j á n ak  három  nagy  te rü le tét  körvonalaz­ha t j uk.  K é r yt  évt izedek  ó ta  fog la lkozta t ja az  angol  reneszánsz  d ráma,  elsősorban  Shakes­peare.  E b b ől  a  ku ta tómunkából  nő tt  ki  „Shakespeare  t ragéd iá i"  c.  könyve  (1959), ma jd  „Shakespeare  v íg já téka i"  c.  m o n o g r á f i á ja  (1964).  K é ry  László  szerkesztet te Shakespeare  műveinek  ha tkö te tes  (1955),  m a jd  hótkötetes  (1961)  m a g y ar  k iadásá t,  köte­tenként  monogra f i kus é r tékű  tanu lmányokkal  és jegyzetapparátussa l.  K é ry  László  Shakes­peare ­ tanu lmányai  és  ­monográf iái  a  magyaro rszági  angl iszt ika  k iemelkedő  tel jesí t­ményei;  m u n k á j át  ha tá ra inkon  túl  is  e l ismerés  fogadta.  A  hagyományos  f i lológiai  alap­vetés  e redménye it  fe lhasználva,  azokat  új  szempontokka l,  a  műelemzés  korszerű  igényei­vel  ö tvözve  a lak í to t ta  ki  Shakespeare­képét. 

Érdek lődésének  másik  te rü le te  a  X I X .  és  X X .  századi  angol  regény.  E  té ren  végzett ku ta tása inak  eredményeit  fogla l ta  össze  „St í lussajátosságok  D.  H.  Lawrence  regényei­

807 

b e n"  (1944)  v a l a m i nt  „ A  sötét  láng  p ró fé tá ja.  A  regényí ró  D.  H.  Lawrence"  с.  monográ­f i á j ában  (1978).  Munkásságának  ehhez  a  köréhez  is  csat lakoz ik  „Angol  í rók"  c.  t anu l­mánykö te te  (1976). 

Kéry  László  k i vá l t képpen  а  X X .  századi  angol  regény  k imagas ló  képviselőinek  bemu­ta tásáva l,  műve ik  esszóiszt ikus  f inomságú,  t u d o m á n y os  a laposságú  elemzésével  je lentő­sen  tág í to t ta  a  h a z ai  angl iszt ika  lá tóköré t,  s  egyike  azoknak,  ak ik  k iemelték  a  hagyomá­nyos  „egyetemi  ang l i sz t i ká t"  a  je lentékte len  k u t a t á si  t é m á k ra  pazaro lt  évt izedek  kis­szerű  poz i t iv izmusából.  Azon  az  ú t on  ha ladt  Ké ry,  amelynek  lehetőségét  Szerb  A n t al v i l lantot ta  meg  a  „ H é t k ö z n a p ok  és  csodák"  esszéivel,  s  amelyet  t udományos  igénnyel t o v á bb  tágí to tt  O rszágh  László  a professzori m u n k á j á b an  s az  amer ikai  i rodalom  tö r téne­tével  foglalkozó  m ű v e i b e n. 

Ké ry  László  szel lemi  érdeklődésének  ha rmad ik  i ránya  a  színház,  a  d ráma,  a  d r a m a t u r­g ia  felé  mu ta t.  R e n d k í v ül  lelki ismeretes  szín ikr i t ikusként  is  le te t te  név jegyét  a  m a g y ar ku l t ú ra  aszta lára.  Szín ibí rá lata it  nagy fokú  művészi  érzékenység,  az  európai  és  amer i kai színház  és  színházi  i roda lom  ismerete  s  mély  d rama tu rg iai  t á jékozo t t ság  jellemzi.  Szín­házzal  foglalkozó  í rása it  t a r ta lmazza  „Shakespeare,  B recht  és  a  több iek"  c.  k ö t e te (1968). 

Tudományos  a laposság,  a  hagyományos  módszerek  eredményeinek  és  az  új  módszerek­nek  marx is ta  igényű  összekapcsolása,  pé ldásan  vi lágos  esszéstí lus  jellemzi  K é ry  Lász ló könyvei t,  t a n u l m á n y a i t,  a  hazai  angl iszt ika  f undamen tá l is  te l jes í tményei t.  Emel le tt  igen je lentős  szerkesztői,  ku l túraszervező  m u n k á ja  mind  hazai,  m ind  nemzetközi  vonatkozás­ban.  Mindezek  a l a p j án  javasol juk  K é ry  Lászlót  az  MTA  levelező  tag ja inak  sorába.  Meg­győződésünk,  h o gy  t u d o m á n y os  s tab i l i tása,  v i lági rodalmi  látóköre,  a  kul turál is  d ip lomá­c iában  szerzett  n a gy  tapasz ta la tai  ( P E N)  az  Akadémia,  s  ezen  belül  az  I .  osztály  m u n k á­j á n ak  színvonalát  emelni  fog ják, egyben  megerősí tve  o tt  a  modern  fi lológi a  képv ise le té t. 

Nagy  Péter,  Pándi  (Kardos)  Pál 

Németh  G.  Béla 

1925­ben,  Szombathe lyen  szü le te t t.  Szűkebb  szakterü lete  a X I X .  századi  i rodalom  k u t a t á s a.  Dok to ri  fokozatát  1973­ban szerezte.  Az  Egye temi  K ö n y v t ár  fő igazgató ja. 

Németh  G.  Bé la  m ár  eddigi  é le tművével  is  legje lentősebb  i rodalomtörténészeink  egyi­kévé  vált.  Működésében  a  nyelvészeti  ós  poét ikai  jel legű  ku ta tások tól  egyenes  út  vezet  a szintézisnek  t e k i n t e n dő  alkotásokhoz,  de  oly  módon,  hogy  a  szintézis  elemei  —  vagyis  az i rodalmi  fo l yamat  legfontosabb  ál lomásairól,  a lkotói ról  szóló  tanu lmányok  —  máj­p á l y á ja  kezdetén  f o n t os  helyet  fog la lnak  el.  1970­ben  megje lent  tanu lmánykö te te,  a „ M ű  és  személy iség"  éppúgy  t a r t a lmaz  nagy igényű  po r t ré tanu lmányoka t,  m int  korsza­k o k at  bemuta tó  összefogla lásokat,  va lamint  verselemzéseket.  (A  verselemzés  legkor­szerűbb  módszere inek  a lka lmazása  és  továbbfe j lesz tése  s z a k m á n k b an  nagymér tékben fűződ ik  Németh  G.  B é la  munkásságához.)  E n n ek  az  első  t anu lmánykö te tnek  por t réi  közül k iemelkednek  az  A r a ny  Lászlóról  és  P é t e r fy  Jenőről  szóló  írások,  melyek  e  többé­kevésbé homá lyba  boru lt  a l ko tók  é le tművét  helyezik  ú j ,  f r iss  megvi lágí tásba.  Már  lezár tnak  és érdekte lennek  t e k i n t e tt  é letpályákról  is  sok  ú j at  m o n d a n ak  e  kö tet  olyan  írásai,  m i nt p l .  a  Beöthy  Zsol t ról  szóló.  Németh  G.  Béla  korai  poét ikai  t a n u l m á n y ai  közül  m i n d m á ig m e g k ap  ú jszerűségével  az  „önmegszól í tó  vers t ípusró l"  szóló,  va lamint  a  József  A t t i l a „ e gy  kései  v e r s t í p u s á n a k"  szentelt  t a n u l m á n y. 

808 

N é m e th  G.  Béla  m i nt  ok ta tó  és  nevelő  má r is  valóságos  f i a tal  t udósgá rdát  a lak í to tt  k i , és  ennek  eredményei  a  m a g y ar  i rodalomtöi­ ténet í rás  egy  ú j  szakaszának  beköszöntét ígérik.  B izony í t ja  ezt  leg jobb  t a n í t v á n y a i n ak  kötete,  az  Arany­verse lemzéseket  ta r ta l­mazó  „A z  el  nem  ért  b izonyosság"  (1972). 

N é m e th  G.  Béla  szintézisigénye  legvi lágosabban  megmuta tkoz ik  a  „Türe lmet len  és késlekedő  fé lszázad"  (1971)  című  kö te tében,  mely  önálló  koncepció  a lap ján  dolgozza  fel a  19.  század  második  fe lét,  Pe tő fi  Sándor tól  kezdve.  E  kö tet  fe jezetei  közül  kü lönösen eredet inek  t ek i n the t j ük  K e m é ny  Zsigmond  és  Va jda  János  mé l ta tásá t,  nemkü lönben  az A rany  János­ fe jezete t,  m e ly  a  szerző  korszakfe l fogását  a  legpregnánsabban  m u t a t ja  meg. ( Ide  k ívánkoz ik  annak  megemlí tése  is,  hogy  az  A rany  J á n os  k r i t i kai  k i adásban  A r a ny c ikke inek  és  t anu lmánya inak  a p p a r á t u s át  Néme th  G.  Béla  kész í te t te  el,  és  ez  a  m u n k á ja A rany  kr i t ikus i,  i rodalomtör ténészi  gondo lkodásának  m indmá ig  leghitelesebb  bemuta­t ása  is.) 

Meg  kell  eml í tenünk  Néme th  G.  Bé la  egy  olyan  ku ta tási  módszerét,  mely re  eddig kevés  pé ldát  ta lá lunk  i roda lomtör téne t í rásunkban;  nemcsak  A r a ny  kapcsán,  h a n em  a korszak  fe l tárása  közben  is  nagy  f igye lmet  fo rd í to tt  az  egyes  fo lyó i ra tokra,  ami  m a g á n ak az  i rodalmi  életnek  megér tését,  megítélését  t e t te  lehetővé. 

K ét  t anu lmánykö te te  köve t te  a  70­es  évek  elején  megje lenteket:  a  „ L é t h a rc  és  nem­zet iség"  (1976),  legutóbb  pedig  a  „Kü l l ő  és  k e r é k"  (1981).  Ezekben  a  kö te tekben  há rom új  tá jékozódására  f igye lhe tünk  föl :  a  művelődéstör ténet i re,  mely  az  i roda lmat  egy  kor­szak  ku l t ú rá jának  összképébe  i l lesztve  képes  felfogni,  —  a  k r i t i ka tö r ténet i re,  mely  a Phi lo lógiai  Közlönyről,  a  t rag ikumelméle t ről  s tb.  szóló  í rásokban  m ár  megszüle tendő k r i t i ka tö r téne ti  szintézisét  készíti  elő,  va lam int  a  századforduló  i rán ti  érdeklődést,  mely­nek  t a n u l m á n y ­ d o k u m e n t u m ai  egy  ú j a bb  szintézis  lé t re jö t tét  ígérik.  Mindezek  közben érdeklődése  nem  csökkent  a  port ré­ je l legű  t é m ák  i ránt,  s  különösen  ki  kell  emelnünk  a legú jabb  m a g y ar  i roda lommal  foglalkozó  cikkei t,  melyekben  k iváló  kr i t ikusi  képesség ny i la tkoz ik  meg. 

Edd igi  pá lyá jának  f ő  m ű ve  „ A  m a g y ar  i rodalomkr i t ikai  gondolkodás  a  pozi t iv izmus k o r á b a n"  című  szintézis  (1981)  az  MT A  I roda lomtudományi  In téze te  k r i t i ka tö r téne ti monográ f ia ­sorozatában.  Németh  G.  Bé lának  ez  a  könyve  nemcsak  hogy  összefoglal ja eddigi  ku ta tása i t,  s  egy  széles  eszmetör ténet i ­művelődéstör téneti  szövevénybe  fog ja  az A r a ny  u táni  korszak  i roda lmát,  hanem  az  egész  magyar  századvégiül  m inden  eddiginél mé lyebb  ós  elemzőbb  képet  ad.  Kü lönösen  fontos  ebben  a  kö te tben  Gyulai  és  Pé te r fy szerepének  t isztázása,  de  eddigi  e l já rásához  híven  új  megvi lágí tásban  t u d ja  bemu ta tni B o d n ár  Zsigmondot,  R iedl  Fr igyest  és  Pa lágyi  Menyhértet  is. 

A  szintézisalkotás  i lyen  te l jesí tményei  azt  ígérik,  hogy  Német  G.  Béla  v isszatér  még  a rendszerezés  egyéb  sú lyos  kérdéseihez,  s  létrehozza  a  „Türe lmet len  és  késlekedő  félszá­z a d"  másod ik  részének  bőv í te tt  vá l toza tá t,  mely  b izonyára  a  19.  század  k u t a t á s á n ak egyik  legjelentősebb  te l jes í tményét  fog ja  n y ú j t a n i. 

Király  István,  Klaniczay  Tibor,  Köpeczi  Béla,  Sőtér  István 

809 

Vargyas  Lajos 

1914­ben,  Budapes ten  szü letet t.  Szűkebb  szakterülete:  zene­folklór ,  magyar  és  összehasonlító  népba l lada­ku ta tás.  Doktori fokozatát  1963­ban  szerezte.  Az  MT A  Zenetudományi  In tézeté­nek  tudományos  tanácsadó ja. 

Vargyas  Lajos  t a n u l m á n y a it  a  budapesti Tudományegye temen  végezte.  Bölcsészdoktori d i p l o m át  1941­ben  n y e rt  magyar  népra jz  — m a g y ar  nyelvészet  — m a g y ar  i rodalom  szak­csoportosítással,  s u m ma  cum  laude.  Már  t a n u l m á n y ai  ide jén  g y ű j t ö tt  népzenét,  részt  ve tt K o d á ly  zenefolk lór­gyakor lata in,  u t ó bb  zeneelméleti  t a n u l m á n y o k at  végzett.  1942­t61 1952­ig  a  budapesti  E g y e t e mi  K ö n y v t á r b an  dolgozott,  ezu tán  1961­ig  vezette  a  Nép­r a j zi  Múzeum  népzenei  osztá lyát.  1961­től  a  MTA  Népzeneku ta tó  Csopor t jának  tudo­m á n y os  főmunka tá rsa,  1971 — 1974  közö tt  igazgató ja  vol t.  Azóta  t udományos  tanácsadó­j a k é nt  működik. 

E lső  jelentős  m u n k á j a,  „ A j  falu  zenei  é le te"  (1941)  —  J á r d á n yi  Pál  k idéi  gyűj tésével e g y ü tt  — az  első  módszeres  zenei  szociográf iai  t a n u l m á ny  volt.  A  kand idá tusi  fokozatot 1952­ben  „ A  m a g y ar  vers  r i tmusa"  c ímű  m u n k á j á v al  nye r te  el.  A  mű  f igyelemre  mél tó ú j  értelmezéseivel  é lénk  v i tákat  vá l to tt  ki ,  s  ezzel  hosszabb  szünet  u t án  ismét  a  magyar ve rs tani  ku ta tások ra  te re l te  a  f igyelmet.  Hozzá  a  vers tan  ku ta tói  azó ta  is  ú j ra  meg  ú j ra v isszatérnek.  1954­től  kezdve  ( „Röpü lj  páva,  röpü l j " ,  Csanádi  Imrével  együt t)  f igyelme m ind inkább  a  népba l l ada ­ku ta tás  felé fo rdu l t. A  t u d o m á n y ok  dok to ra  fokozatot  1963­ban „ K u t a t á s ok  a  n é p b a l l a da  középkori  t ö r t é n e t é b e n"  c ímű  értekezésével  nyer te  el.  Ez angol  nyelven  is  meg je l ent  és  nemzetközi  el ismerést  szerzett  Vargyas  La josnak.  A  nép­ba l lada­ku ta tás  az  a  t a r t omány,  ahol  k iemelkedő  eredményeit  a  népra jz,  a  folklór ,  a népzene,  az  i rodalom  és  a  nyelvészet  körében  szerzett  sokoldalú,  a lapos  hozzáértésének e g y ü t t es  la tbavetésével  ér te  el.  A  dok to ri  fok  elnyerése  ó ta  ú j a bb  ba l ladakönyvekkel je lentkezet t.  „ A  m a g y ar  népbal lada  és  E u r ó p a"  c imű  ké tkö te tes  m u n k á ja  (1976)  min t­egy  betetőzése  b a l l a da  ku ta tása inak.  Benne  komplex  összehasonlí tó  módszerekkel  i l leszti be  a  magyar  n é p b a l l a da  szerteágazó  t ípusa it  a  nemzetközi  összefüggésekbe.  Ku ta tása i­ról  jeles  szak tek in té lyek  í r tak  el ismerő  k r i t i ká t,  számos  kül fö ldi  egyetem  h ív ta  meg e lőadásokra.  Szinte  a  népba l l ada ­ku ta tás  „ ú j  h u l l á m á t"  (görög,  román,  bolgár,  szlovák s t b.  kuta tások)  i n d í t o t ta  el. 

A  szűkebb  é r te lemben  ve tt  népzene­ku ta tás  körében  sz intén  a lapvető  munkát  te tt  közzé. „ A  magyarság  n é p z e n é j e"  (1981)  c ímű  kö te te  ú j a bb  nagyszabású  összefoglalása  mind­a z o k n ak  az  e redményeknek,  amelyeket  a  m a g y ar  népzene­ku ta tás  má ig  elért.  Népzenénk sa já tosságait  a  nagy  nemzetközi  f o l yama tokba  ágyazva  vizsgál ja,  s  módszereiben  eleget tesz  a  Bartók  és  K o d á ly  munká iban  csak  fe lada tként  je lzett  szociológiai  és  esztét ikai  kö­vete lményeknek.  V a r g y as  La jos  je lentős  tudományszervező  m u n k át  végzett  felsorolt f unkc ió iban  és  végez  ma  is.  Igazgatói  tevékenysége  idején  a  Népzeneku ta tó  Csoport m u n k á j át  jelentős  ú j  kezdeményezésekkel  gazdag í to t ta  (európai  népdalkata lógus,  Dal­lamtör téne ti  Munkacsopo r t,  N é p t á n c k u t a tó  Csoport).  Tag ja  az  MT A  Népra jzi  és  Zene­t u d o m á n yi  B izo t t sága inak,  elnöke  a  Tudományos  Minősítő  B izo t tság  Zenetudományi, N é p r a j zi  és  Folk lór  Szakb izo t tságának.  Fon tos  tevékenységet  fe j t  ki  az  In te rna t ional F o lk  Music  Council  t a g j a k é n t. 

É r tékes  ok ta tó  m u n k á j át  docensként  kezdte  az  E L T E  Népra jzi  Tanszékén  (1952 — 1954),  s  azóta  is  rendszeresen  foglalkozik  i f j ú m u n k a t á r s a i n ak  szakmai  továbbképzésével. I m m ár  jelentős  k u t a t ók  val l ják  őt  mes te rüknek.  Munkássága,  t udományos  jelentősége érdemessé  teszi  őt  a r r a,  hogy  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  levelező  tag jává  válassza. 

Tálasi  István,  Ujfalussy  József 

810 

Filozófiai  és  Történettudományok  Osztálya 

Almási  Miklós 

1932­ben,  Budapesten  szü letet t.  Szűkebb  szakterü lete:  eszté­t ika.  Doktori  fokozatát  1972­ben  szerezte.  Az  Eö tvös  Lorán <] Tudományegye tem  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

A lmási  Mikló s  dok to ri  fokoza tának  megszerzése  ó ta  rendk ívül  széles  körű  és  elmélyült t udományos  tevékenységet  fe jt  ki .  Doktori  d isszertáció ja,  me lynek  tá rgya  a  látszat,  nem csupán  esztétikai lag,  h a n em  ál ta lános  f i lozófiai szempontból  is  egyike  volt  a  legfontosabb m u n k á k n a k,  s  ha tása  m ind  a  hazai  f i lozófiai  é letben  igen  jelentős,  mind  pedig  nemzet­közileg  elismerésre  t e tt  szer t.  A  látszat  ka tegór iá ja  segítségével  s ikerült  a  modern  művé­szeti  tendenc iákat  e lkülöní tenie,  a  speciális  megragadási  módszereket  sokoldalúan  ele­meznie  ós  egyút tal  gondola t i lag  k ibontan ia  a  szocial ista  or ientác ió jú  i rodalom  és  művé­szet  elvi  lehetőségeit  és  az  ebből  gyakor la tban  megva lós í to t taka t.  Tudományos  m u n k á j á­ban  egyre  nagyobb  szerepet  játszik  néhány  a lapvető  kategor iá l is  p rob léma  felvetése  és megoldása.  Igaz,  ezeket  a  f i lozóf iatör ténet  tá rgya lásának  f o rmá jában  r a g a d ta  meg  az u tóbbi  időben,  mint  ezt  legutóbbi  műve  „A z  ér te lem  k a l a n d j a i"  (1980)  v i lágosan  m u t a t j a. Tanu lmányai  azonban,  melyek  személyes  élményei  a lap ján  is  nyer ték  el  végleges  fo rmá­juka t,  mindenki  számára  m u t a t j á k,  hogy  menny i re  mélyen  izgat ja  a  modern,  úgyneve­zett  ú jba lo ldali  mozga lmakban  rejlő  és  az  ú jbalo ldali  mozga lmak  tévedései  mögött  meg­húzódó  társadalmi,  gazdasági  ós  gondolati  szövedékek  rendszere.  Tanu lmányai  közül  ki ­emelendő  a  „Rezgésszámok"  című  kötet  (1974),  amely  Amer i ka  szellemi  kópét  igen  kr i t i ­kusan  s  ugyanakkor  igen  mély  belső  átéléssel  m u t a t ja  be.  Emel le tt  Lucien  ( l o ldmannt b e m u t a tó  t anu lmányát  sz in tén  ú t tö rőnek  lehet  tek in ten i. 

V i t a tha ta t l an,  hogy  A lmási  Mikló s  jelenleg  a  magyar  közéletben  az. egyik  legismertebb és  legrokonszenvesebb  f i lozófusként  jelenik  meg  m indenü t t.  Társada lmi  m u n k á ja  sz intén á t fogóan  jelentős,  és  o k t a t ói  va lamint  tudományszervezői  munkássága  is  a  legkiemelke­dőbbek  között  van. 

Mivel  Almási  a  legkényesebbnek  tűnő  tudományos  kérdéseket  és  a  legsúlyosabb  eszté­t ikai  kérdéseket  egya ránt  sokoldalúan  veti  fel,  s  o lyan  p rob lémákat  képes  vi lágosan  és érzékelhetően  leírni,  m i nt  p l.  Hegel  berlini  korszakának  tak t i kázása  és  a  t ak t i ka  ered­ménytelensége,  s ennek  következtében  Hegel  pessz imizmusának  és  kétségbeesésének  létre­jö t te,  és  mivel  az. egész  eddigi  f i lozófiai  ku ta tásban  ez  a  f a j ta  pol i t ikai  hé t t é r ra jz  tökéle­tesen  h iányzot t,  azt  kell  mondanunk,  hogy  minden  egyes  t a n u l m á n ya  bizonyos  érte lem­ben  a  tö r téne ti  k u t a t á s n ak  is  komoly  fogódzókat  n y ú j t.  Ez  abból  következik,  bogv  ez előbbi  esetben  sikerül  a  porosz  l iberal izmus  po l i t i ká jának  (Hardenberg,  Al tenstein)  és  a l ibera l izmus  kul turál is  koncepc ió jának  olyan  ra jzát  nyú j t an ia,  mellyel  az  eddigi  i rodalom­ban  sehol  nem  ta lá l kozha tunk.  Úgy  vél jük  azonban,  hogy  ez  csupán  példa,  s  végered­m é n y b en  minden  k iemelkedő  Almási  í rásnak  hasonló  mé l ta tása  is  lehetséges  volna. 

Mindezek  a lap ján  igen  melegen  a ján l juk  Almási  Miklóst  az  MTA  levelező  tag ja inak sorába. 

Hermann  István,  Király  István,  Lukács  József,  Pándi  (Kardos)  Pál, Tőkei  Ferenc 

811 

Bökönyi  Sándor 

1926­ban,  Vá l l a j ban  születet t.  Szűkebb  szakterü le te:  archeo­zoológia,  régészet.  Doktori  f okoza tát  1970­ben  szerezte.  Az MT A  Régészeti  In téze tének  igazgatója. 

Bökönyi  Sándor  1950­ben  szerzett  á l la torvosi  d ip lomát.  1949  ó ta  foglalkozik  a  régészeti á s a t á s ok  á l la tesontanyagáva l.  1951­ben  megszervezte  a  Nemzeti  Múzeum  régészeti  ál lat­t a ni  gyű j t eményé t,  amelyet  a  vi lág  egy ik  elsó  és  legjelentősebb  i lyen  gyű j t eményévé  fej­l esz te t t.  1973­tól  a  MT A  Régészeti  I n téze tének  munka tá rsa,  1981­től  igazgató ja. 

Bökönyi  Sándor  az  areheozoológia  v i lágv iszony la tban  is  vezető,  megha tá rozó  egyéni­sége,  akinek  nevéhez  fűződik  a  korszerű  módszerek  k idolgozása  s  ezál tal  az  á l l a t ta r tás t ö r téne tének  új  a l apok ra  fektetése.  Min t  szakterü le tének  első  tek in té lye  nemzetközi  kon­fe renc iák  v i ta ind í tó ja  és  összegezője,  a  leg fontosabb  ásatási  csontanyagok  fe ldolgozására Amer i ká tól  a  Közel ­Kelet ig  őt  kérik  fel.  Munkásságát  a  m a g y ar  ásatások  fe ldolgozásában va ló  részvétellel  kezd te;  az  б  érdeme,  hogy  az  á l la tcsontokat  m int  a  gazdaságtör ténet f o r rásanyagát  a  m a g y ar  régészet  kü lönös  f igyelemben  részesit i.  A  hazai  á l l a t t a r tás  tör té­n e t é n ek  megértése  hamarosan  szükségessé  t e t te  számára  a  környező  te rü le tek  ku ta tá­s át  is. 

Kezdeményező je  vo lt  lengyel,  jugosz láv  és  görög  ásatások  areheozoológiai  értékelésé­n e k.  Elsők  között  i smerve  fel a  dé lnyugat ázsiai  régészeti  lelőhelyek  font osságát  a  te imelő­gazdá lkodás  kezdetei,  az  ún.  neol i t ikus  fo r rada lom  szempont jábó l,  1966 —67­ben  feldol­g o z ta  az  amer ikai  és  angol  gyű j t eményekben  ta lá lha tó  te l jes  közelkeleti  anyagot,  ami a l a p v e tő  új  megál lapí tásokhoz  vezet te  nemcsak  a  háziasí tás  kezdetei,  h a n em  a  gazdaság­és  kö rnyeze t tö r ténet  kérdéseiben  is  (1.  t öbbek  között  „An imal  Rema ins  f r om  the  Ker­m a n s h ah  Val ley",  Oxford  1977  és  összegezéseit  a  Science  1973.,  a  N a t u re  1976.  évfolya­m á b an  stb.). 

A z  á l ta la  k ido lgozott  módszer  egyrészt  s ta t isz t ikus  tömegvizsgálat  az  á l lománydina­m i k a  t isz tázására  (ezt  kand idátusi  d isszer tác ió jában  összegezte,  1960),  másrészt  fa j ta­mor fo lóg iai  értékelés  a  ház iá l la t fa jok  regionál is  tö r ténetének  megismeréséhez  (ezt  dok­t o ri  d isszer tác ió jában  fogla l ta  össze,  1970).  „H is to ry  of  Domest ical  Mamma ls  in  Central a nd  Eas te rn  E u r o p e"  c.  nagy  szintézise  (Bp.,  1974)  ma  az  areheozoológia  nemzetközi kéz ikönyve,  amelyet  1978­ban  Akadémiai  Dí j jal  t ün te t t ek  ki .  Az  eml í te tt  két fé le  meg­közel í tésből  összetevődő  módszerrel  a  t ö r t é n e t t u d o m á ny  számára  elsőrendű  fontosságú ú j  gazdaság tö r téne ti  fo r rást  ny i to tt  m e g.  Módszerét  komplex  szemlélettel,  mult id iszcip­l i ná r i s  eszközökkel  is  gazdagí to t ta  (1. t ö b b,  angol  nye lv terü le ten  megjelent  könyvén  kívül kü lönösen:  Vadakat  tere lő  juhász  .  .  .  [Bp .,  1978]  с.  közér thető,  nagy  k i tek in tésű  összeg­zését ).  —  Kiemelendő,  hogy  m u n k á s s á g á ra  a  szívós  és  fegyelmezett  munkaközösségi fe lada tvá l la lás  je l lemző. 

H a r m i nc  éve  vesz  részt  az  egyetemi  régészképzésben,  t i t ká ra  a  MTA  Régészeti  In ter­d iszc ip l inár is  A lb izo t tságának,  t ag ja  a  Pa léor ient  (Párizs)  szerkesztőségének,  az  ICAZ vá lasz tmányának  és  számos  más  nemze tközi  tá rsu la tnak  és  b izot tságnak,  vendégpro­fesszora  volt  a  ka l i fo rn iai  egyetemnek. 

M i n t  a  t ö r téne lemku ta tás  korszerű  módszere inek  ú t tö rő jé t,  az  interdiszcipl inár is  régé­szet  nemzetközi  tek in té lyét  és  gazdag  kutatásszervezési  tapasz ta la tokkal  rendelkező t u d ó st  javasol juk  Bökönyi  Sándort  A k a d é m i á nk  levelező  tag jának. 

Gerevich  László,  Hahn  István,  Kaszab  Zoltán.  Mócsy  András 

812 

Gedő  András 

1932­ben,  Budapes ten  születet t.  Szűkebb  szakterü le te:  ismeret­elmélet,  ú j­  és  legújabbkori  f i lozóf iatör ténet.  Doktori  fokozatát 1971­ben  szerezte.  Az  MSZMP  Pol i t ikai  Fő isko lá ján  egyetemi tanár. 

Grodő  András  munkássága  szervesen  és  sokoldalúan  bontakozott  ki  dok to ri  disszertá­c ió jának  (,,A  f i lozófiai  t udás  genezise",  1971)  megvédése  óta.  Könyve i,  t anu lmányai nemcsak  hazai  v iszony la tban  je lentősek,  hanem  nemzetközi leg  is.  E r ről  egyaránt  tanús­kodik  a  szocialista  v i lágban  megje lent  szépszámú  — szovjet,  N D K ,  cseh,  lengyel,  kubai — publ ikác ió ja  és  a  polgári  v i lágban  —  NSZK,  USA,  J a p án  —  megje lent  í rása.  A  válság­t u d at  és  f i lozófi a  (Bp.,  1976)  az  1978­as  szovjet  és  N D K  ford í tás  mel le tt  F r a n k f u rt  am Mainban  is,  t a n u l m á n ya  a  „ f r ank fu r t i  iskoláról"  Tok ióban  is  megje lent. 

Fi lozóf iai  munká inak  fó  törekvése  a  sz isztemat ikus  és  tö r téneti  k u t a t ás  belső  egysé­gének  marx is ta  megvalósí tása.  Mindig  a  f i lozóf iai  speci f ikumból  k i indu lva  gondolkodik, ám  p rob lemat i ká ját  a  szak tudományos  megismerés  ós  a  real i tás  kon tex tusában,  gazdag ismere tanyagot  felölelve  dolgozza  ki .  Érdek lődésének  egyik  a lap i ránya  az  ismeret­elmélet  d ia lekt ikai  témaköre.  A  tör ténet iség  ka tegór iá ját  taglaló  publ ikác ió inak  ha tását —  a  s t r uk tú ra  d ia lekt ikus  foga lmát  szembesíti  i t t  a  s t ruk tura l izmussal  —  a  marx i s ta és  a  marx izmushoz  közeledő  szerzők  mel lett  o lyan  ismert  marx i zmus  kr i t ikusokon  is érezni,  ak ik  az  eredet iségnek  k i járó  f igyelemmel  í rnak  felfogásáról.  —  K u t a t á s a i n ak második  csomópont ja  a  f i lozóf ia­fogalom,  amely  szerinte  nem  lehet  egy  f i lozóf iai­pót lék szerepót  betöl tő  pótlék­f i lozófia,  az  ún.  metaf i lozóf ia  tá rgya,  h a n em  a  f i lozóf i a  eddigi tö r téne tének  ós  elméleti  t a r t a lma  fej lődésének  legit im  következménye.  Kezdeményező je a  genezis  kórdós  kompara t ív  v izsgálatának.  Ez  érte lemszerűen  vonatkoz ik  m ind  a  mar­x is ta  f i lozóf ia, mind  a  hegeli  f i lozófi a és  annak  utóéletére  vonatkozó  v izsgálata i ra.  K o r u nk kósőpolgári  f i lozóf iá jára  vonatkozó  vizsgálódásaiban  —  tevékenységének  ha rmad ik csomópon t ja  ez  —  évt izedes  m u n ka  u t án  ér te  el  eddigi  csúcste l jesí tményét,  mólyen eredeti  koncepciót  f e j t ve  ki  ennek  s t ruk tú rá já ró l,  fundamentá l is  i rányza ta inak  vál to­zásáról,  f i lozófiai  önismeretének,  m int  vá lság tuda tnak  alakulásáról.  De  számot  ad  a polgári  f i lozóf iától  a  marx izmus  felé  m u t a tó  tendenciákról  is.  Ábrázo lásában  a  késő­polgári  f i lozóf i a  nem  e lu tas í tandó  tótelek  elvont  ha lmaza,  hanem  egy  belső  összefüggés­rendszer,  tör ténelmi  vá l tozásában.  K ö n y ve  ko rábban  megjelent  fe jezete it  többször  is ú j rapub l i ká l ták  az  USA­ban,  NSZK­ban  ós  K u b á b a n,  számos  poz i t ív  h ivatkozással. Gedő  And rás  nemcsak  ismert  és  kedve lt  e lőadója  nemzetközi  sz impóz iumoknak,  h a n em a  m a g y ar  f i lozófiai élet  ak t ív  és  a  s a j át  t udomány te rü le tén  tú l te r jedő  ha tású  eredményes munkása. 

Mérei  Gyula,  Szigeti  József 

Juhász  Gyula 

1930­ban,  B ia torbágyon  születet t.  Szűkebb  szakterü lete:  ú j­és  legújabbkori  d ip lomáciatör ténet.  Doktori  fokoza tát  1978­ban szerezte.  Az  MT A  Tör téne t tudományi  In téze tének  tudományos főmunka tá rsa,  egyetemi  tanár. 

J u h á sz  Gyula  tanu lmánya it  és  asp i ra tú rá ját  az  ötvenes  években  végezte.  Kand idá tusi d isszertáció ját  1963­ban  védte  meg.  Min t  az  MTA Tör téne t tudományi  In téze tének  munka­tá rsa  (1958­tól  ós  jelenleg  is)  ku ta tási  tevékenységét  eleinte  a  két  v i lágháború  közöt ti 

813 

időszak  és  a  második  v i lágháború  d ip lomáciá tör ténete  k u t a t á s á n ak  szentelte.  H a t a l m as fo r rásanyagot  t á rt  fel  a  m a g y ar  d ip lomácia tör ténet  köréből  a  hazai  és  t öbb  nagy  európai levél tár  külügyi  a n y a g a i n ak  feldolgozása  révén,  ezeket  —  részben  másokkal  együt t­m ű k ö d ve  —  kiváló  é r t ékű  és  nemzetközi  je lentőségű  fo r rásk iadványok  egész  sorában t e t te  közzé.  ( „D ip lomáciai  i ra tok  Magyarország  kü lpo l i t i ká jához  1936—  1945."  IV .  kö tet  ; „Dip lomáciai  i ratok  Magyarország  kü lpo l i t i ká jához  1936—1945."  V.  kö te t;  „ A  Wil l ielm ­Strasse  és  Magyarország.  Német  d ip lomáciai  i ra tok  Magyarországról  1933  1944.") Fon tosnak  és  pé ldásnak  tek in the tő  az.  a  t udományos  a lázat,  amellyel  Juhász.  Gyu la a  for rásanyagok  fe l tá rását  végezte  és  ta r tósan  végzi. 

A  források  fe l tá rására  épí tve  t udományos  tevékenységének  kezdetei től  á tgondo lt t ö r t éne ti  fe ldolgozásokkal  kezdte  meg  a  magvai'  kü lpo l i t ika  összefoglaló  e lemzését. A  Teleki  ko rmány  kü lpo l i t i ká járó l,  a  m a g y ar —angol  t i t kos  tárgyalásokról  í ro tt  m u n k ái me l le tt  különösen  a  t ö bb  k iadásban  és  nye lven  is  megje lent  „Magyarország  kü lpo l i t i ká ja 1919—1945"  című  k ö n y ve  emelhető  ki ,  ami  mind  a  hazai,  mind  a  nemz,etközi  szaksaj tó­b an  — beleértve  a T imes  Liter a ry  Supp lement  és  a  Jou rnal  of  Modern  H is tory  kr i t iká i t  — elsőrendű  értékelést  k a p o t t,  s a  Magyar  Tudományos  Akadémia  1977. évi  d í ját  nyer te  el. 

Tudományos  ku ta tó tevékenységére  épí tve  1963  ó ta  a  Marx  Káro ly  Közgazdaság­t u d o m á n yi  Egye tem  o k t a t ó j a,  jelenleg  egyetemi  taná ri  minőségben,  s  a  Nemzetközi Kapcso la tok  szakán  k ido lgoz ta  a  Magyarország  nemzetközi  kapcso la ta inak  tö r tene te c ímű  tá rgya t.  Je lenleg  m ár  a  kapcsolatok  fe lszabadulás  u táni  fo lyamata it  is  k u t a t ja ós o k t a t j a.  Tevékenysége  nemzetközi leg  ismert.  Az. Oxfor di  Egye tem,  a  mainz.i  Ins t i tut  f ü r Europä ische  Geschichte  ösztöndí ja it  nye r te  el,  Jugosz láv iában,  Lengyelországban,  az. N D K ­ b a n,  az  N S Z K ­ b a n,  Finnorsz.ágban,  az. USA­ban  és  Ang l iában  t a r t o tt  e lőadásokat. A z  1980­as  bukaresti  nemzetközi  tör ténészkongr esszus másod ik  vi lághábor ús  szekció jának egyik  főelőadója  vo l t.  Mindezen  fó rumokon  k ivá lóan  képvisel te  a  magyar  tudományos­ságot.  Juhász  Gyu la  k ivá ló  szerkesztő  is  (a  „Magyar­  H i s tó r i a"  sorozatban  számos  f ia tal k u t a t ót  indí to tt  ú t j á r a ),  a  Tör ténelmi  Szemle  révén  periig  az.  egyik  vezető  hazai  szak­fo lyó i rat  színvonalas  m u n k á j á n ak  fo rmáló ja. 

Juhász  Gyula  é l e t ú t ja  a  falusi  munkáscsa ládból  a  nemzetközi leg  elismeri  ku ta tói te l jesí tményekig,  egy  ú j  t udomány te rü l et  á t töréséig,  d iákok  t iszte letét  és  szeretetét k i vá l tó  tanári  tevékenységéig,  f ia tal  k u t a t ó k at  m u n k á j u k b an  támoga tó,  t udomány­szervező­szerkesztői  m u n k á i g,  a  magyar  tö r ténész társada lom  középgenerác ió jának  egyik legkiemelkedőbb  t a g j á vá  válásig  vezetet t.  Mindez  a lka lmassá  teszi,  hogy  Akadémiánk levelező  tag jai  sorába  válassza, 

Berend  T.  Iván,  Zsigmond  László 

Kosáry  Domokos 

1913­ban,  Se lmecbányán  születet t.  Szakterü lete:  ú j ­  és  legújabb­kori  magyar  tör ténelem.  Doktori  f okoza tát  1977­ben  szerezte. A z  MTA  Tör téne t tudományi  In téze tének  t udományos  tanács­adó ja. 

Kosá ry  Domokos  a  budapes ti  Tudományegye tem  Bö lcsészet tudományi  K a r án  Szekfü Gyu la  t an í t ványaként  szerzett  t aná ri  oklevelet;  1938­tól  —  annak  megszűnté ig  — az  Eö tvös  Kol lég ium  t a n á ra  vol t.  Tudományos  érdeklődése  mindeneke lő tt  az  1848­as fo r rada lom  és  szabadságharc  kérdéseire  összpontosul t,  és  munkásságának  első  szakaszát a  magyar  polgári  á t a l aku lás  időszakának  v izsgála tára  koncen t rá l ta,  összekapcsolva  ezt a  m a g y ar  fej lődés  egye temes  tö r téne ti  összefüggéseinek  v izsgálatával,  a  magyar­  és  a szomszédos  népek  t ö r t é n e ti  fej lődése  pá rhuzama inak  k imunká lásáva l. 

814 

A  fe lszabadulás  u t án  m int  az  akkori  Ke le t ­Európai  In tézet  igazgató ja  fe j te tt  ki  tevé­kenységet,  nagy  szerepe  volt  az  első  demokra t i kus  középiskolai  t ankönyvek  megí rásában és  a  Revue  d 'H is to i re  Comparée  с.  nemzetközi  fo lyói rat  szerkesztésében. 

1949  u tán  hosszú  évekig  rendkívül  zak la to tt  pá l ya fu tása  volt,  de  m ár  ebben  az  idő­szakban  megkezdte  nagyon  jelentős,  ú jszerű  vál la lkozását,  mellyel  a  magyar  tö r téne lem for rása inak  és  i roda lmának  kr i t ikai  b ib l iográf iá ját  n y ú j t o t t a.  Ezzel  egyidőben  kezde tt foglalkozni  a  18.  századvég  problémáival,  különösen  az  1790­es  gazdaságpol i t ikai  törek­vések  kérdésével. 

„Bevezetés  a  m a g y ar  tör ténelem  for rása iba  és  i r oda lmába"  c ímű  há rom  kötetes  mun­k á ja  az  60­es évek  ó ta  má ig  is a lapvető  kéz ikönyve  az  ország  tö r téne ti  forrásai  és  i roda lma á t tek in tésének.  Ez  a  m u n k á l at  f o l y ta tódo tt  később,  m ikor  megfele lőbb  körü lmények közöt t,  először  m int  az  MTA  Tö r téne t t udományi  In téze tének  ku ta tó j a,  később  m i nt f őmunka tá rsa,  i l letve  tanácsadó ja  t udományos  tevékenységét  zavar ta lanul  k i fe j the t te. Lényeges  szerepe  volt  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  150  éves  év fordu ló ja  a lka lmából meg je lent  összefoglaló  tö r téne ti  feldolgozás  elkészítésében;  a  szakmai  közvélemény s  az  eddig  megje lent  k r i t i kák  szerint  iskolateremtő,  a lapve tő  jelentőségű  a  18.  század műve lődés tör ténetének  egészét  á t tek in tő  és  rendszerező  m u n k á j a,  a  „Művelődés  a X V I I I .  századi  Magyarországon".  „Széchenyi  Döb l ingben"  című  k ismonográ f iá ja, „Magyarország  és  N a p ó l e o n"  című  nagyobb  igényű  t a n u l m á n ya  a  magyar  tö r téne t­t u d o m á ny  és  a  szélesebb  tö r téneti  t u d at  számára  egyaránt  je lentős  munkák,  amelyek új  anyagra  épí tve  új  összefüggéseket  t á r n ak  fel. 

Kosá ry  Domokos  nagy  f igyelmet  szentel  a  tö r téneti  elmélet  és  módszer tan  kérdéseinek. Ezek  közül  k iemelendők  Marc  Bloch  munkásságáról  í ro tt  t anu lmányai  és  a  szerkesz­tésében  megjelent  vá logatás,  va lamint  a  „S t ruk tu ra l i zmus  és  a  t ö r t é n e t t u d o m á n y ", „ A  model la lkotás  és  a  t ö r t é n e t t u d o m á n y"  c. módszer tan i lag  rendkívül  igényes,  a  nemzet­közi  á ramla tokat  és  a  modern  marx i s ta  fel fogást  szembesítő,  mé ly reha tó  elemzéseket t a r ta lmazó  cikkei. 

Kosá ry  Domokos  egyik  megalapozója  a  hazai  sa j tó tö r téne ti  ku ta tásoknak,  lényeges közreműködése  eddig  n y o m t a t á s b an  a  Magyar  Sa j tó tö r ténet  I .  kö te tében  ö l tö tt  tes te t, szerkesztője  és  szerzője  a  készülő  I I .  kö te tnek  is.  Kosái­y  Domokos  tudományos  tevé­kenysége  tehát  a  m a g y ar  t ö r t éne t t udománynak  rendkívül  széles  területe it  öleli  át  a b ib l iográf iákon,  az  esszén  keresztül  a  ter jede lmes  monográf iák ig,  a  pol i t ikai  tö r téne t től a  műve lődéstör téneten  keresztül  az  elméleti  és  módszer tani  kérdések  tárgyalásáig. Egyedü lá l ló  anyag tudás,  á t fogó  nemzetközi  ismeretek,  k imondo t t an  éles  elméleti  érzék teszik  őt  hazai  tö r téne t í rásunk  egyik  legkiemelkedőbb  a lak jává.  Tudományos  tevékeny­sége  és  munkássága  a  nemzetközi  i roda lomban  és  a  nemzetközi  t udományos  életben  is e l ismert,  ezt  m u t a t j ák  ismételt  meghívásai  angol,  amer ika i,  svéd  egyetemekre  és  nagy­s ikerű  e lőadókörút jai  m ás  országokba  is. Egészen  egyedülál ló  munkab í rása  következtében nem  csupán  egyéni  m u n k á k b an  vesz  részt,  vá l tozat lanul  i r ány í t ja  és  szerkeszti  a  „Beve­zetés  a  magyar  tö r téne lem  fo r rása iba"  további  kötete i t,  nagymér tékben  ráépül  a  10 kö te tes  Magyarország  tö r téne te  negyedik  kötete,  és  az 6  to l lából  készül  a  t izedik, h is tor iográf iai  kö tet  je lentős  része  is.  E  munká la tokban  is  egyedülál ló  anyagismeret, pontosság  és  igényesség  párosul  a  magas fokú  elméleti  és  módszer tani  tudatossággal. 

Kosáry  Domokos  a lkotói  korának  egyik  legszebb  szakaszában  van,  és  nem  csupán a  t ö r t éne t t udomány t,  de  széles  körű  érdeklődése  fo ly tán  számos  t á r s tudományt  is  ú j a bb és  ú j a bb  érdemleges  hozzájáru lással  gazdagí t. 

Mindezek  a lap ján  javaso l juk  akadémiai  levelező  taggá  való  megválasztását. 

Berend  T.  Iván,  Mátrai  László,  Mócsy  András,  Nagy  Péter, Bánki  György,  Sőtér  István,  Zsigmond  László 

815 

Makkai  László 

1914­ben, Kolozsváron  születet t. Szűkebb szakterü le te:  gazdaság­tör ténet.  Doktori  f okoza tát  1970­ben  szerezte.  Az  MTA  Törté­ne t t udományi  In téze tének  tudományos  tanácsadó ja. 

M a k k ai  László  a  Magyar  Tudományos  A k a d é m ia  Tö r t éne t t udományi  In tézetének t u d o m á n y os  tanácsadó ja,  a  debreceni  r e f o rmá tus  teológia  professzora,  a  fe lszabadulás e ló tt  kezd te  meg  tö r ténet í rói  tevékenységét,  me ly  ebben  a  ko rban  elsősorban  Erdé ly t ö r t éne té re  koncent rá lódot t.  Ebben  a  t é m a k ö r b en  számos  lényeges  fo r rásk iadványt pub l i ká l t,  és  elkészí tet te  E rdé ly  összefoglaló  tö r téne té t. 

A  fe lszabadulás  u tán,  m int  az  intézet  m u n k a t á r sa  kezdet től  fogva  igen  ak t í van  bekap­cso lódott  az  intézet  t u d o m á n y os  tevékenységébe.  Ele inte  a  16 —17.  századi  témakörben, főleg  eszmetör téneti  kérdéseken  dolgozott,  és  t udományos  tevékenysége  a  m a g y ar  pur i­t a n i z m us  angol  kapcso la ta i ra  és  a  pu r i t án  val lási  mozgalom  mögöt ti  tá rsada lmi,  pol i t ikai h á t t ér  k imu ta tásá ra  i rányu l t.  Munká iban  e lsősorban  a  mezővárosok  ant i feudá l is  küzdel­me inek  val lási  ideológiája  ál lt  e lőtérben.  N a gy  szerepe  volt  a  korszak  angol  tö r ténetének ú j sze rű  b e m u t a t á s á b an  is. 

A  későbbiekben  m ind inkább  a  17.  századi  gazdaságtör ténet  és  a  parasz tmozga lmak ke l t e t t ék  fel érdeklődését;  ér tékes  fo r rásk iadványokat  bocsáto tt  közre  ( „Rákóczi  György b i r t oka inak  gazdasági  ada ta i " ),  a  parasz ti  ós  ma jo rsági  mezőgazdasági  termelés  terü letén ós  a  korszak  gazdaságtör téneti  vona tkozásában  is  lényeges  elméleti  ós  feldolgozó  tevé­kenységet  fe j te tt  ki .  Egy ike  le tt  az  egye temi  t a n k ö n yv  társszerzőinek,  és  elkészí tet te az  idegen  nyelvű  m a g y ar  tö r ténet  megfelelő  részeit  is. 

M a k k ai  László  sokoldalú  érdeklődése  ú j a b b an  k i ter jed  a  techn ika tö r ténet  terü letére  is, ahol  az  anyagi  ku l t ú ra  tö r ténetének  ós  a  termelőerők  fej lődésének  k u t a t á s á b an  nemzet­közi leg  is  f igyelemre  mé l tó  eredményeket  é rt  el.  Tudományos  tevékenysége  az  u tóbbi időben  a  kora  középkor ra  is  k i te r jed,  s  ez  igen  érdekes  szempontok  megfogalmazásához veze te tt  a  feudal izmus  európai  jel legzetességeinek  t émá jában. 

Soko lda lú  tevékenységet  f e j t e tt  ki  az  e lmúlt  években  Beth len  Gábor  munkásságának és  ko rszakának  t udományos  fe l tá rásában,  a  Be th len  Gábor­évforduló  körü li  t udományos k i a d v á n y o k,  s  a  korszak  ú j ,  modern  ér téke lésének  megteremtésében. 

E lkész í te t te  a  „Magyarország  t ö r t é n e t e"  o.  k i advány  új  16 — 17.  századi  fe jezeteinek m indeneke lő tt  tá rsada lom­,  gazdaság­  és  műve lődés tör téneti  részeit. 

M a k k ai  László  t u d o m á n y os  tevékenysége  t e h át  rendkívül  sokoldalú,  gazdag.  Meg­t a l á l h a t ók  benne  a  fo r rásk iadvány tól  a  fe ldolgozáson  át  a  k imondo t t an  teore t i kus  jellegű megközel í tések  és  k u t a t á s ok  eredményei  is.  Óriási  anyag tudás,  nagy  nemzetközi i smere tek  és  k imondo t tan  éles  elméleti  érzék  jel lemzi  működését,  ame lyben  a  marx i s ta e lméle tnek  ós  módszernek  nagy  szerepe  van.  Tudományos  tevékenysége  nemzetközi leg is  igen  el ismert.  A  nemzetközi  i roda lomban  munkásságát  a  m a g y ar  tö r téne t í rás  egyik legér tékesebb  eredményekónt  t a r t j ák  ny i l ván.  A  t ö r t é n e t t u d o m á ny  ko l lek t ív  munká la­t a i ban,  rendezvényeiben  való  ak t ív  részvétel,  szűnni  nem  akaró,  h a t a l m as  munkab í rás, az  e lméleti  ós  új  kérdések,  módszer tani  p rob lémák  i ránti  vá l tozat lan  ny i t o t t ság  jellemzi. 

A l k o t ó  erejének  még  te l jes  b i r tokában  van,  a  magyar  t ö r t é n e t t u d o m á n y n ak  i t thon  ós kü l fö ldön  is  egyik  legreprezentánsabb  a l a k j a.  Az  1982­ben  Budapes ten  rendezendő Nemze tközi  Gazdaságtör téneti  Kongresszus  m a g y ar  főelőadója  lesz. 

Mindezek  a lap ján  javaso l juk  Makkai  László  akadémiai  levelező  taggá  való  megvá­lasz tásá t. 

Berend  T.  Iván,  Pach  Zsigmond  Pál,  Ránki  György 

816 

Niederhauser  Emil 

1923­ban,  P o z s o n y b an  szü le te t t.  Szűkebb  s z a k t e r ü l e t e:  Kelet­E u r ó pa  t ö r t é n e te  a  X I X  — X X .  s z á z a d b a n.  D o k t o ri  f okoza tát 1973­ban  szerezte.  Az  MT A  T ö r t é n e t t u d o m á n yi  I n téze tének t u d o m á n y os  t a n á c s a d ó j a,  egye temi  t a n á r. 

N iede rhauser  E m il  a  magya ro rszági  K e l e t ­ E u r ó p a k u t a t ás  egyik  nemze tköz i l eg  is i smert  és  e l ismert  szakér tő je.  Munkásságát  a lapos  fo r rás ismere t,  m a r x i s ta  szakmai igényesség  és  széles  nemze tközi  k i t ek in tés  je l lemzi. 

L e g f o n t o s a bb  e redménye it  az  összehason l í tó  t ö r t éne t í r ás  módszerének  egy re  fe j l e t tebb sz in tű  k ido lgozásával  és  a l ka lmazásával  é r te  el;  n a g y s z á mú  r é s z l e t t a n u l m á ny  mel le tt f ő k é nt  , ,A  j obbágy fe l szabad í tás  K e l e t ­ E u r ó p á b a n"  és  „ A  n e m z e ti  m e g ú j u l á si  moz­g a l m ak  K e l e t ­ E u r ó p á b a n"  c.  m o n o g r á f i á i b a n.  Az  e lőbb iben  a  j obbágy fe l szabad í t ás  előz­m é n y e i t,  le fo lyását  és  köve t kezménye it  v e t e t te  egybe  az  egyes  ke le t ­eu rópai  o rszágokban, m e g h a t á r o z va  a n n ak  ke le t ­európai  a l a p t í p u s át  és  o rszágonkén ti  v á l t o z a t a i t.  A z  u t ó b b i b an a  rég ió  15  nemze te  fe j lődésének  összehason l í tásával  b i zony í to t ta,  h o gy  a  n e m z e ti  meg­ú ju l ási  mozga lom  a  feuda l i zmusról  a  kap i t a l i zmus ra  va ló  á t m e n et  s a j á t os  közép­kelet­eu rópai  f o r m á ja  vol t,  am ikor  is  a  k o r t á r s ak  t u d a t á n ak  e lő terében  az  á t m e n et  nemzet i, po l i t i kai  és  ku l tu rá l is  f e l ada tai  á l l o t tak,  s  a  gazdaság i ­ tá rsada lmi  k ö v e t e l m é n y ek  ezeknek a l á rende l t en  je len tkez tek. 

T ö r t é n e t i r o d a l m u n k b an  hézagpó t lóak  azok  a  könyvei  is,  a m e l y e k b en  e redményesen vá l la l kozo tt  a  H a b s b u r g ok  m i nt  „ eu rópai  je lenség"  áb rázo lásá ra  (a  k e z d e t e k t ől  1848­ig), i l le tv e  n a g y í vű  á t tek in tését  n y ú j t o t ta  a  Ba lkán­ fé lsz iget  X I X  — X X .  s z á z a di  t ö r t éne tének. 

N iede rhauser  Em il  m u n k á s s á g á n ak  á l l andó  és  szerves  része  h is to r iog rá f iai  és  bibl iográ­f i a i  t evékenysége.  A  szomszéd  országok  t ö r t é n e t í r á s á n ak  ú j a bb  e redménye i ről  m a g v a s an t á j é k o z t a tó  recenzióival,  po lgári  t ö r t éne t í r ók  és  i r ányza tok  e lemzésének  szente lt  tanu l­m á n y a i v a l,  a  hazai  t ö r t éne ti  k u t a t á s ok  egy­egy  t é m a k ö r é n ek  a  kü l fö ld i  szakközönség s z á m á ra  szóló  b e m u t a t á s á v al  e g y a r á n t,  közérdekű  —  és  csak  kevesek  á l tal  vá l la lt  — t u d o m á n y os  fe lada tot  te l jes í t. 

N iede rhauser  Em il  o k t a t á si  és  t u d o m á n y os  közéleti  t evékenysége  u g y a n c s ak  rendk ívül k i t e r j e d t.  E g y e t e mi  t a n ár  a  debreceni  K o s s u th  La j os  T u d o m á n y e g y e t e m e n;  elnöke  az A k a d é m ia  Ke le t ­európai  és  Nemzet iségi  K o m p l ex  B i zo t t ságának,  a  M a g y ar  —Csehszlovák Tö r ténész  Vegyesb izo t tság  m a g y ar  t a g o z a t á n a k;  t a g ja  számos  t u d o m á n y os  b i zo t t ságnak és  szerkesz tő  b i zo t t ságnak. 

Berend  T.  Iván,  Ember  Győző,  Padi  Zsigmond  Pál 

Szabad  György 

1924­ben,  A r a d on  szü le te t t.  S z ű k e bb  szak te rü le te:  Magyaror­szág  t ö r t é n e te  a  re fo rmkor tól  á  k iegyezés  korá ig.  Dok to ri f okoza tát  1969­ben  szerezte.  Az  Eö tvös  L o r á nd  T u d o m á n y­egye tem  t a n á r a.  . >••  A 

S z a b ad  ö y ö r gy  t u d o m á n y os  m u n k á s s á ga  a  feuda l i zmus  fe l számo lásának  és  a  po lgári á t a l a k u l ás  magyaro rszági  mene tének  f e l t á r á s á ra  és ér te lmezésére,  összpontosu l.  A  globa­l i tás  köve te lménye it  az  elsők  közt  é rvényes í t ve,  m a p f i s ta  t ö r t é n e t í r á s u n k b an  k ivéte les következetességgel  t ö r e k e d e tt  a r ra,  h o gy  az  á l ta la  vizsgált  f o l y a m at  összetevőit  minél 

2  Magyar Tudomány  1981/11­12  817 

szélesebb  körűen,  a  k ö z t ük  k ia lakult  kö lcsönhatásokat  ped ig  minél  te l jesebben  t á r ja  fel. Vizsgálatai  így  az  e lsősorban  munká lt  tá rsada lom­  és  po l i t ikai  tö r téne ti  szférák  mel lett k i te r jednek  a  gazdaság­  és  a  műve lődéstör ténet re  is. 

A  gazdaság­  ós  a  t á rsada lomtö r ténet  te rü le tén  elsőként  t á r ta  fel  tö r téne t í rásunkban, szervesen  összefüggő  fo r rásanyagra  támaszkodva,  a  fö ldesúri  és  a  jobbágygazdaság  szét­vá lasz tásának,  t o v á b bá  az  úrbéres,  i l le tve  a  nem  úrbéres  pa rasz ti  b i r toká l lomány  meg­kü lönbözte tésének  k o n k r ét  f o l yama tát  a  hazai  kap i ta l i s ta  agrár fe j lődést  sokban  meg­ha tá rozó  következménye ivel  együt t.  U rada lomtö r téne ti  m u n k á j át  a  szakkr i t i ka  (J.  Bak, K o s á ry  D.,  W e l l m a nn  I .  stb.)  a  Domanovszky­sorozatot  megú j í t ónak  és  megha ladónak minősí te t te.  Az  a g r á r s t r u k t ú ra  ú j ko ri  á ta laku lásának  v izsgá la tában  a  közép­  és  a  f ia tal nemzedék  ku ta tó i nak  egész  sora  ha lad  az  á l ta la  vágott  ú t o n. 

A  feudál is  munkaszervezet  bomlását,  a  te lepüléstör ténet  fon tos  ú jko ri  vonatkozásai t, a  h i te lügy  ál lását,  a  parasz tság  mel le tt  a  nemesség  és  a  po lgárság  egyes  kategór iá inak lét v iszonyait  i l lető  hézagpót ló  v izsgálatai  mind  azt  a  célt  szolgál ták,  hogy  a  formáció­vá l tással  foglalkozó  sz in te t ikus  m u n k á l a t a i b an  biztosítani  t u d ja  a  hazai  polgári  á ta laku lás menetének  szakszerű  ér te lmezését. 

A  polgári  á t a l aku lás  pol i t ikai  fe l téte l rendszerét  v izsgálva  nagy  f igyelmet  fo rd í to tt az  ant i feudál is,  az  ant iabszo lu t is ta  és  a  nemzeti  törekvések  v iszonyára,  a  köz tük  a  reform­k o r b an  és  1848­ban  k ia laku lt  v iszonylagos  összhangra,  i l letve  az  azt  fe lbomlasztó  ellent­mondások ra  és  meghatá rozó ik ra.  E g y a r á nt  vonatkozik  ez  a  Széchenyi,  Kossuth,  Deák, Eö tvös,  Teleki  László  és  mások  po l i t i ká jáva l,  sőt  a  Petőf ive l,  Madáchcsal,  V a j da  Jánossal és  a  hazai  műve lődés tö r ténet  más  személyiségeivel  fogla lkozó  írásaira,  a  re formkor, a  fo r rada lom  és  kü lönösképpen  az  abszolut izmus  kora  a lapprob lémáinak  egész  sorát t á rgya ló  t anu lmánya i ra.  Kiemelkedik  közü lük  az  önkényura lom  válságáról  í ro tt  monográ­f i á j a,  amely  egy  f o r rada lomba  át  nem  növő  pol i t ikai  kríz is  ana tómiá ja,  t ú lnyomó  részt á l ta la  fe l tárt  f o r rásanyag ra  épí tet t,  p rob lemat i ká jában  is  jórészt  te l jesen  új  monogra f i kus v izsgálat.  Ezt  a  m u n k á j át  a  hazai  és  a  kül fö ldi  szakkr i t i ka  ( többek  közt  E.  He rmann, K o v á cs  E.,  N.  C.  Mas te rman,  Rigó  L . ,  Sőtór  I . ,  T.  Zsuppan)  igen  nagy  el ismerésben részesítet te.  —  K o s s u th  pol i t ikai  p á l y á j á n ak  sok  új  e lemet  ta r ta lmazó  á t tek in tését  a recenzensek  t ú l nyomó  többsége  nagyon  ins t ruk t ívnak,  a  hero izá lást  és  a  deheroizálást egya ránt  sikeresen  e lhár í tó  munkának  minősí te t te.  — 1979­ben  je lent  meg  a  Magyarország tö r ténete­sorozatban  20  ívnyi  te r jede lemben  „A z  önkényura lom  k o r a"  c.  feldolgozása. Szabad  György  edd ig  a  sorozat  egyet len  szerzője,  aki  egy  egész  tör téne lmi  korszak komplex  fe ldolgozására  (a  gazdaság­  és  tá rsada lomtör téne t től  a  pol i t ikai  tö r téneten  át  a művelődéstör ténet ig)  egymaga  sikeresen  vál la lkozot t.  M u n k á j á n ak  m ár  ko rábban  angolul megje lent  vá l toza ta  k ivéte lesen  széles  kö rű  és  pozitív  nemzetközi  v isszhangot  vá l to tt  ki . 

A z  á l ta la  i rány í to tt  nagyszámú  szakdolgozat  író  és  dok to r je lö lt  jelentős  h á n y a da  m ár pub l i ká lt  e redményekkel  gya rap í to t ta  a  t ö r t é n e t t u d o m á n y t.  E zt  nagymér tékben  mozdí­t o t ta  elő  az  á l ta la  veze te tt  tudományos  d iákkör.  Szabad  György  nagy  f igyelemmel  kíséri és  segíti  t an í t ványa inak  tudományos  és  ok ta tói  pá l yá ját  az  egyetem  elvégzése  u tán  is. Egye temi  e lőadásaiban,  szeminár iumvezetői  munkásságában  és  Eötvös­kol légiumi  foglal­kozása iban  nagy  sú lyt  helyez  a  tö r téne ti  k u t a t ás  módszer tani  p rob lémái ra  és  a  levéltári fo r rások  fe l tá rásának,  megszó la l ta tásának  metod iká já ra. 

Szabad  György  t u d o m á n y os  é letünk  a k t ív  résztvevője.  K i t e r j e dt  tá rsada lmi  tevékeny­séget  fo ly tat  az  egye temen  belül  és  k ívü l.  Többek  között  t a g ja  az  MTA  Fi lozófiai  és Tö r téne t t udományok  Osztá lya  Tö r téne t tudományi  B izo t t ságának  és  az  Agrá r tudomá­nyok  Osztálya  Ag rá r t ö r t éne ti  B izo t tságának,  1980  ősze  ó ta  e lnöke  a  MÜM  Történelmi és  levél tári  szakb izo t tságának. 

A  magyar  t ö r t é n e t t u d o m á ny  nemzetközi  fórumain  is o t thonos,  részt  ve tt  a  X I I .  és X I I I .  Nemzetközi  Tör ténész  Kongresszuson  Bécsben,  ill .  Moszkvában.  A  X I I I .  és 

818 

X I V .  nemzetközi  kongresszus  a lka lmából  nagy  érdeklődést  ke l te tt  magyar —angol,  ill . m a g y ar —amerikai  t á r g yú  tanu lmánya,  amelyekben  egyetemes  tö r téneti  felkészültsége is  előnyösen  m u t a t k o z o tt  meg. 

1981  tavaszán  e lőadást  t a r t o tt  t öbb  kül fö ldi  egyetemen. 

Andics  Erzsébet,  Mócsy  András,  Székely  György 

Zoltai  Dénes 

1928­ban,  Gyu lán  születet t.  Szűkebb  szakterü lete:  f i lozófia, f i lozóf iatör ténet,  esztét ika.  Dok to ri  fokozatát  1979­ben  szerezte. A z  MTA  Fi lozófiai  In tézetének  tudományos  igazgatóhelyet tese. 

Zoltai  Dénes  t u d o m á n y os  munkásságának  c e n t r u m á b an  —  temat ika i lag  —  zene­esztét ikai  p rob lémák  ál lnak.  Va ló jában  műveinek  egyik  legnagyobb  t udományos  érdeme éppen  az,  hogy  —  m i nt  m inden  n a g y f o r m á t u mú  eszté t ika  —  még  látszólagos  részkérdé­sekben  is  á l ta lános  f i lozóf iai  p rob lémákat  ér int,  vagy  még  inkább  a  marx i zmus  a lkotó a lka lmazásával  ú j ra foga lmazza  az  a lapkérdéseket,  mert.  csak  így  t u d ja  magas  színvonalon megoldani  szűkebb  t é m á j á t.  Ezért  le tt  Zoltai  Dénes  ko runk  egyik  jelentős  hatással  bíró f i lozóf iai  i r ányza tának,  a  f r ank fu r ti  iskolának  első  magyarországi  in te rpre tá to ra  és a  mai  nap ig  leg jobb  ismerője,  legszínvonalasabb  v i tapar tne re.  Az  ind í t ta tást  ny i lvánva­lóan  Adorno  zenef i lozóf iai  művei  je lentet ték,  de  Zol tai  mé ly reha tó  k r i t i ká j a  során  új megfoga lmazását  a d ta  az  el idegenedésnek,  a  mess ian izmus  és  a  négat iv i tés  összefüggé­sének,  a  zenei  szép  p rob lémá jának  s tb.  —  így  munkássága  nem  m a r a dt  a  bármenny i re is  színvonalas  po lémia  keretei  közt. 

Tudományos  tevékenységének  jelentős  —  nemzetközi leg  is  el ismert  —  p r o d u k t u ma az  „É thosz  és  a f fek tus.  A  f i lozófiai  zeneesztét ika  t ö r t é n e t e"  című  m ű ve  sem  marad  meg az  eszmetör téneti  keretek  közt,  hanem  a lap ja  a  zene  spec i f i kumának  szisztemat ikus  és eredeti  ér te lmezése.  Túl  azon,  hogy  ezzel  egy  közismerten  e lhanyagolt  te rü le ten,  az  ágazati esz té t ikában  ú j at  a lko to t t,  azt  is  ki  kell  emelni,  hogy  ezt  éppen  egy  olyan  művészeti  ág elemzésében  végezte  el  — a  lezárás  igénye  nélkül  — , amely  intel lektuál is  inkogni tó ja  révén az  i r rac ional is ta  művészet fe l fogások  kedvelt  t e r rénuma. 

K i m u t a t t a,  mégped ig  fölényes  zenei  t udást  b izonyí tó  elemzések  sorával,  hogy  a  zene világ­  és  emberképet  hordozó  és  ki fe jező  művészet. 

Zol tai  je lentősen  hozzá járu lt  azoknak  a  közvet í téseknek  a  fe l tárásához,  amelyek a  vi lágszemlélet  és  a  mű  kapcso la tának  megértéséhez  nélkülözhetet lenek.  í rásai  ta r ta l­m u k b a n,  érvelési,  elemzési  módszerükben  és  nem  uto lsósorban  veretes  s t í lusukban  is min tapé ldái  a  vulgar izálástól  mentes  marx i s ta  f i lozófiai esztét ika  magasabbrendüségének, a  polgári  esztét ikához  v iszonyítva. 

Zoltai  Dénes  munkásságában  ki  kell  még  emelni  azt  az  igényes  f i lozóf iai­esztét ikai publ ic isz t ikát  is,  ami  különösen  Bar tók ­ tanu lmánya i t,  c ikkei t,  v i ta i ra ta it  jellemzi.  Tudo­mányos  színvonal  tek in te tében  ezek  az  írásai,  m iként  „A z  esztét ika  röv id  t ö r t éne te" című  h iánypót ló  müve,  egyenrangúak  szigorúbb  ér te lemben  tudományos  monográf iá iva l. 

A  r o m a n t i ka  esz té t i ká jának  körében  végzett  ku ta tása inak  jelentőségét  ebben  a  tárgy­ban  közzétett  publ ikációi  —  а  Schlegel  kö tet  vá loga tását  és  előszavát  is  beleértve  — előrejelzik. 

Zoltai  Dénes  t udományos  tek in té lye  a  magyar  f i lozóf iai  közéletben  a /ok  e lőtt  sem v i ta to t t,  ak ik  bizonyos  kérdésekben  nem  ér tenek  egyet  vele.  Akadémiai  levelező  tagsá­

1*  819 

gának  tudományos  fedezete  szi láid.  Egy i ke  a  magyar  f i lozóf iai és  esztét ikai  t udományok kü l fö ldön  —  a  szocial ista  és  a  n y u g a ti  országokban  egyaránt  —  leg inkább  ismert  és becsült  képviselőinek.  Okta tási  és  tudományszervezés i,  va lamint  közéleti  tevékenysége köz ismer ten  széles  körű  és  ha tékony.  Akadémiánk  nyerne  Zoltai  Dénes  levelező  tag­ságával. 

Lukács  József,  Tőkei  Ferenc,  Ujfalussy  József 

Matematikai  és  Fizikai  Tudományok  Osztálya 

Arató  Mátyás 

1931­ben,  E leken  születet t.  Szűkebi)  szakterü le te:  számítás­tudomány,  ma tema t i kai  s ta t isz t ika  és  valószínűségelmélet. Doktori  f okoza tát  1971­ben  szerezte.  A  Számítógépalka lmazási Ku ta tó in tézet  igazgatója,  egyetemi  tanár. 

A r a tó  Mátyás  a  számí tás tudomány,  a  ma tema t i kai  s ta t isz t ika  és  valószínűségelmélet nemzetközi leg  el ismert  ku ta tó ja,  a  m a g y ar  számí tás tudomány  egyik  vezető  egyénisége, aki  mind  szakmai  téren,  mind  a  szakemberképzés  és  a  magas  szintű  tudományszervezés te rén  nagyon  sokat  t e tt  a  hazai  s z á m í t á s t u d o m á ny  fej lesztéséért. 

E lsősorban  a  valószínűségszámítás  és  a  ma tema t i kai  s ta t isz t ika,  ezen  belül  a  sztochasz­t i kus  fo l yamatok  elmélete  és  a lka lmazásai  érdekl ik,  azonban  a  m a t e m a t i k ai  analízis körében  is  ért  el  e redményeket.  Már  első  dolgozata iban  megmuta tkoz ik  a  ma tema t i kai s ta t i sz t i ka  gyakor la ti  a lkalmazásai  i rán ti  érdeklődése.  Kand idá tusi  ér tekezését  a  Gauss­féle  Markov  fo l yamatok  stat iszt ikai  v izsgá la ta  köréből  í r ta  1962­ben.  V izsgálata iban elsősorban  a  paraméterbecslések  eloszlásainak  pontos  meghatározása ival  fogla lkozot t; e  t é m a k ör  meg ind í tásában  nemzetközi leg  is  ú t tö rő  szerepe  vol t.  Vizsgálatai  igen  élénk nemzetközi  v isszhangot  ke l te t tek,  e redménye i re  ismert  könyvekben  is  h iva tkoznak.  ­(Pl.  a  Lipeer — Shi ryaev  könyv  17.  fe jezete  b e m u t a t ja  Ara tó,  t ovábbá  Ara tó,  Ko lmogorov ós  Sz inaj  közös  do lgozatának  eredménye i t.  Ugyancsak  részletesen  foglalkozik  egy  olyan becsléssel,  amelyet  A r a tó  ós  Nov ikov  v izsgál tak.  E.  J.  Hannan,  J.  V.  Basava ­P rahasa R a o,  va lamint  D.  R.  Bri l l inger  monográ f iái  egy­egy,  J u.  A .  K u t o j a ne  h á r om  Arató­c ikket  idéz,  és  még  m ás  monográf iák  is  eml í t ik  munkásságát .) 

A  ma tema t i kai  s ta t i sz t i ka  számí tás tudományi  indí tású  a lka lmazásai  a  l egú jabb  nem­zetközi  ku ta tások  előterében  ál lnak,  ós  ezekből  Ara tó  Mátyás  és  munka tá rsai  is  jelentós részt  vál la l tak.  Ü t tö rőek  a  laptárolási  e l já rásokra,  elhelyezési  p rob lémákra  vonatkozó vizsgálatai,  a  szekvenciál is  döntési  e l já rások  a lka lmazása.  Az  ő  vezetésével  indult  meg nagy  rendszerek  információ­visszakeresési  és  információ­szolgál tatási  p rob lémáinak  vizs­gá la ta.  Publ ikációi  mel le tt  ki  lehet  emelni  azokat  az  országos  je lentőségű  kísér leteket, amelyek  i rányí tásával  az  egészségügy,  va lamint  ipari  vál la latok  termelés i rányí tásához szükséges  ada tbankok  terü le tén  valósul tak  meg.  (A  Dunai  Vasmű,  a  Magyar  Vi l lamos Művek  Tröszt,  a  népessógny i lván tar tás  programrendszerei  k ia lak í tásában  is  i rányí tó szerepet  tö l tö tt  be.)  ­ A  számí tás tudományi  publ ikáció inak  nemzetközi  v isszhangját nemcsak  a  h iva tkozások,  l ianem  fo lyó i ratszerkesztői  megbízatásai  is  m u t a t j á k. 

Je len tős  fe lsőoktatási  tevékenységet  fe j t  ki  1963  óta  az  Eö tvös  Lo ránd  T u d o m á n y­egyetemen­főkol légiumok  és  speciálkol légiumok  rendszeres  ta r tásáva l.  Az  E L T E  egyetemi t a n á r a.  i , ,: 

A ra tó  Mátyás  t u d o m á n y os  publ ikác ió inak  száma  79,  ebből  45  idegen  nye lvű,  öt : jegy­zetet  írt , .ki lenc  konferenc ia­k iadványt  szerkeszte t t,  népszerűsí tő  publ ikáció inak  száma  14. 

820 

Nagy  energiát  fe j t  ki  tudományszervezési  m u n k á v al  a  m a t e m a t i ka  ipari  és  egyéb a lka lmazása inak,  va lamint  a  hazai  számí tás tudománynak  a  fej lesztése  é rdekében. A  Matemat i kai  és  F iz ikai  Tudományok  Osztá lya  Matemat i kai  B izo t tságának  1970­től 1973­ig  t i t ká ra  vol t.  Az  osztály  Számí tás tudományi  B izot tságának  megalakulása,  1973 ó ta  elnöke.  A  Ma temat i kai  és  Fiz ikai Tudományok  Osztá lyának  tanácskozó  tag ja.  OMFB­Akadérn ia  közös  b izot tság  tag ja.  Tag ja  volt  1976­ig  a  varsói  nemzetközi  Stefan  B a n a ch Matemat i kai  Fe lsőfokú  Káder továbbképző  K ö z p o nt  tudományos  tanácsának.  A  szo­cial ista  akadémiák  számí tás tudományi  együ t tműködési  b izo t tságában  a  m a g y ar  szekció vezető je  volt.  Tag ja  a  Nemzetközi  Stat isz t ikai  I n téze tnek  (ISI),  a  Bernoul li  Tá rsaságban a  hazai  nemzeti  b izo t tság  elnöke,  az  I F I P  7.3  munkacsopo rt  tag ja. 

A  következő  fo lyó i ra tok  szerkesztő  b izo t tságának  tag ja:  A lka lmazott  Ma tema t i kai Lapok;  Analysis  Ma themat i ca;  Computers  and  Mathemat i cs  wi th  Appl icat ion  (Perga­mon);  Per fo rmance  Eva lua t i on  (North  Hol land);  Found at ions  of  Control  Eng ineer ing (Poland);  In fo rmác ió  E lek t rón ika;  Ac ta  Cybernet ica. 

Számos  a lka lommal  vállalt  opponensi  t isztséget  minősí tő  el járások  a lka lmával.  E d d ig öt  asp i ránsa  védett  kand idá tusi  disszertációt,  és  t an í t ványai  közül  min tegy  t ízen  kand i­dá tusi  fokozatot  nyer tek  el.  A  TM B  p lénum  t a g j a,  ko rábban  a  szakb izot tságban  tevé­kenykede t t.  Jelenleg  két  asp i ránsa  van. 

Min t  a  Számítógépalka lmazási  K u t a tó  intézet  igazgató ja  részt  ve tt  a  Számí tás techn ikai Ko rmányközi  B izo t tság  Számítástechnikai  Eszközök  Alkalmazási  Tanácsa  m u n k á j á b a n, a  V I .  ötéves  te rv  I n f o rma t i ka  és  Számí tás techn ika  A lka lmazásai  ko rmányp rog ram  kon­cepció  előkészítésében,  az  O K K F T  Számí tás techn ika  a lkalmazásai  fe jezetének  elkészíté­sében.  E lnöke  a  számí tás techn ikai  bázis intézetek  igazgató tanácsának. 

Kátai  Imre,  A.  N.  Kolmogorov,  Leindler  László,  Tandori  Károly 

Daróczy  Zoltán 

1938­ban,  Biharbordán  születet t.  Szűkebb  szakterü lete:  függ­vényegyenletek  és  egyenlőt lenségek  elmélete  és  a lka lmazása i. Dok tori  fokozatát  1975­ben  szerezte.  A  Kossuth  La jos  Tudo­mányegye tem  Analízis  Tanszékének  tanszékvezető  egye temi tanára. 

Daróczy  Zol tán  a  m a t e m a t i k ai  analízis,  közelebbről  a  függvényegyenletek  és  egyenlőt­lenségek  elméletének  nemzetközi leg  is  el ismert  szakembere,  a  tudomány te rü let  hazai vezető  egyénisége,  aki  je lentős  fe ladatokat  lát  el  a  tudománypo l i t i kában  és  a  köz­életben  is. 

Egye temi  t a n u l m á n y a it  a  Kossuth  La jos  Tudományegye temen  végezte  a  m a t e m a t i k a­ábrázoló  geometr ia  szakon.  Ezek  befejezése,  1961  ó ta  a  Kossuth  La jos  T u d o m á n y­egyetem  Analízis  Tanszékén  dolgozik,  1968  ó ta  m i nt  a  tanszék  vezetője.  E g y e t e mi t a n á r rá  1976­ban  nevezték  ki . 

Tudományos  k u t a tó  tevékenységét  m ár  egyetemi  ha l lgató  korában  elkezdte.  1962­ben a  Kossu th  La jos  Tudományegye temen  egyetemi  dok tori  címet  szerzett,  ós  a  Bo lyai J á n os  Matemat i kai  Társu lat  Grünwald­d í jában  részesült . Az  1963 —64­es  években  osz t rák ál lami  ösztöndí j jal  a  bécsi  egyetem  Matemat ikai  In tézetében  dolgozott.  A  m a t e m a t i k ai t udományok  kand idá tusa  fokozatot  1967­ben,  a  ma tema t i kai  t udományok  d o k t o ra fokozatot  pedig  1975­ben  szerezte  meg.  1979­ben  az  MTA  Matemat ikai  és Fiz ikai  Osz tá lya neki  í tél te  a  Ma temat i kai  D í ja t. 

821 

Eddigi  t u d o m á n y os  ku ta tói  tevékenységének  e redményeképpen  több  mint  60  közle­ménye  és  egy  társszerzŐ3égben  í rott  monog rá f i á ja  je lent  meg. 

A  kü lönböző  függvényegyenle tekre  és  függvényegyen le t ­ t ípusokra  vonatkozó  vizsgá­latai  je lentős  nemzetközi  v isszhangot  v á l t o t t ak  ki .  Különös  jelentőségre  t e t t ek  szert azon  e redménye i,  amelyek  függvényegyén le tek  legál ta lánosabb  megoldásaira  vonat­koznak.  Loeonczi  Lászlóval  k idolgozott  t in.  bőví téselmélete  ma  m ár  az  egyik  leggyak­rabban  haszná lt  a lapvető  módszer  a  függvényegyen le tek  elméletében.  —  Rónyi  A l f réd ha tására  kezde tt  foglalkozni  a  középér tékek  és  az  ent róp ia foga lmak  kapcso la táva l. Eredményei  számos  korábbi  ny i to tt  kérdést  t i sz táz tak.  Fe l t á r ta  a  Rényi­féle  en t róp iák ergodelmáleti  vonatkozása i t.  Az  i n fo rmíc ió függvény  foga lmának  bevezetésével  számos kérdést  s ikerü lt  megoldania.  Az  eredményeiből  szá rmaz ta to tt  a ­ t ípusú  en t róp iák  azó ta számos  he lyen  (pl.  a  közgazdaság tudomínyban)  a lka lmazásra  ta lá l tak.  In formác ió­elméleti  e redményei  központi  helyet  fog la lnak  el  az  Aczél  Jánossal  közösen  í rt  „O n measures  of  in fo rmat ion  and  the ir  cha rac te r i za t ions"  (Academic  Ргезз,  Ne  York,  1975) monográ f iában.  Számos  do lgozatban  fog la lkozott  a  középértékre  vonatkozó  k lasszikus fogalmak  ós  egyenlőt lenségek  á l ta lánosí tásával.  Az  eltóré3­középórtékek  á l ta la  beveze te tt fogalma  ós  az  azokra  vonatkozó  ú j a bb  e redményei  példázzák  legjobban  m a t e m a t i k ai a lkotóerejét.  Eredménye i ről  számos  nemzetközi  konferenc ián  számolt  be. 

Kiemelkedő  isko la teremtő  egyénisége;  számosan  vannak  f ia tal  szakemberek,  ak ik Daróczy  Zo l tán  insp i rá lására  kezdtek  m a t e m a t i k á v al  foglalkozni. 

Min t  egye temi  ok ta tó  magas  színvonaléi  o k t a tó  m u n k át  végez;  „Mér ték  és  i n teg rá l" címen  egye temi  jegyzete  je lent  meg. 

Daróczy  Zo l tán  széleskörű  közéleti  tevékenységet  fe j te tt  és  fe jt  ki .  1969­től  a  Kossu th Lajo3  T u d o m á n y e g y e t em  Te rmésze t tudományi  Ka rának  dókánhelyet tese,  1975­től 1981­ig  pedig  a  Kar  d é k á n ja  volt.  1981­től  az  egye tem  Matemat ikai  Tanszékcsopor t jának vezetője.  Az  MT A  Matemat ikai  B izo t tságának  t ag ja,  az  МГ А  I I I .  Osz tá lyának  pedig ál landó  megh ívo t t j a.  A  Tudományos  Minősítő  B izot tság  Matemat ikai  Szakb izo t tságának hét  éven  keresztül  t i t ká ra  volt,  jelenleg  is  t a g j a.  A  Művelődési  Minisztér ium  Ma tema t i kai B izot tságának  elnöke.  A  Bolyai  János  Ma tema t i kai  Társu lat  vá laszto tt  t isztségviselője, a  Debreceni  tagozat  társelnöke.  Több  esetbon  kü lön  megbízatásnak  eleget  téve,  je lentős hazai  b izot tság  e lnökeként  vagy  tag jakónt  végzett  el ismerésre  mél tó  m u n k á t. 

1988­ban  m e g k a p ta  a  K I SZ  K B  Aranykoszorús  je lvényét,  1970­ben  Az  O k t a t á s ü gy Kivál ó  Dolgozója,  197S­ban  pedig  a  Munka  É rdemrend  a rany  fokozata  k i tün te téseket kap ta. 

Kátai  Imre,  Lsindler  László,  Prékopa  András,  Rapcsák  András, Szőkefalvi­Nagy  Béla,  TandoripCároly 

Gécseg  Ferenc 

1939­ben,  Zalaváron  szü le te t t.  Szűkebb  szakterülete:  au to­mataelmélet  és  univerzál is  algebra.  Doktori  fokozatát  1976­ban szerezte.  A  József  A t t i l a  Tudományegye tem  Bolyai  In téze tének tanszékvezető  egyetemi  taná ra. 

Grécseg  Ferenc  a  modern  algebrai  iskola  ogyik  vezető  tag ja,  ak inek  szakmai  h a t á sa hazai  03  nemzetközi  té ren  egyaránt  igen  je lentős.  Munkásságában  nagyra  ér téke lendő, hogy  f igye lmét  a  m a t e m a t i ka  a lka lmazásában  is  je lentős  p rob lémák  mego ldására  for­d í t ja,  s  így  a  hazai  számí tás tu  lomány  te rén  sz in tén  vezető  egyéniségnek  számí t. 

822 

Gécseg  Ferenc  már  t ö bb  m int  két  évt izede  fo ly tat  e redményes  t udományos  m u n k á t, hiszen  m ár  egyetemi  ha l lga tóként  k i t űnt  tehetségével.  Egye temi  t anu lmánya it  1957 — 62 között  Szegeden  végezte.  1965.  szeptember  1­től  két  éven  át  bel fö ldi  ösztöndí jas  asp i ráns, m a jd  1967­ben  kand idá tusi  fokozatot  szerzet t. 

Kezdetben  univerzál is  a lgebrákkal  fogla lkozot t,  de  már  kand idá tusi  és  doktori  é r teke­zését  az  a u t o m a t ák  elméletéből  í r ta.  Peák  I s t vánnal  közösen  í rt  könyvének  ugyancsak ez  a  t émá ja.  E  mű,  ame ly  „A lgebra ic  Theory  of  A u t o m a t a"  c ímen  1972­ben  je lent  meg, az  au toma ták  a lgebrai  e lméleténok  gyak ran  idézett  és  nemzetközi leg  is  magasra  ér téke lt monográ f iá ja.  Az  a u t o m a t ák  elméletéből  e lsősorban  az  a u t o m a t ák  összekapcsolásával éa  fe lbontásával  foglalkozik.  Több  do lgozatában  vizsgál ta  az  a u t o m a t ák  kísérő  a lgebrai s t ruk tú rá it  ós  az  automata­ leképezések  fé lcsopor t ját  ós  csopor t j á t.  Egy ik  do lgoza tában megmu ta t t a,  hogy  a  Ka lmár ­ fé le  algebrai  számítógép­modell  ekv ivalens  a  G insburg á l tal  bevezetett  á l ta lánosí to tt  szekvenciál is  géppel. 

A z  u tóbbi  években  a  f a a u t o m a t ák  ós  a  fa t ransz formáe iók  fog la lkoz ta t ják.  Mivel a  f aau toma tákkal  fe l ismerhető  ha lmazok  lényegében  megegyeznek  a  környezet függet len nye lv tanok  der ivációs  fá inak  ha lmazáva l,  a  fa t ransz formáeiók  pedig  a  fordí tások  a lgebrai modell jei,  ezért  ezek  a  v izsgálatok  a  számí tás tudomány  szempon t jából  is  je lentőséggel b í rnak.  M.  Ste inby­vel  közösen  í rt  dolgozataik  a  f a a u t o m a t ák  elméletének  részletes univerzál is  a lgebrai  felépítését  a d j á k;  ezek  anyagát  átdolgozás  ós  kiegészítés  u tán  monog­rá f ia  a lak jában  angol  nyelven  Tree  A u t o m a ta  címen  fog ják  pub l iká lni  a  köze l jövőben. A z  egyik  lektori  vé lemény  t öbbek  között  az  a lább iakat  t a r t a lmazza:  ,,A  könyvet  igen magas  színvonalú  t u d o m á n y os  te l jes í tménynek  t a r t om,  ós  a  kéz i ra t ról  is  csak  a  leg­nagyobb  elismeréssel  t u d ok  ny i la tkozn i.  A  tá rgya lás  igen  tömör,  elegáns  és  annak  el lenére, hogy  összetet t,  mély  a lgebrai  appa rá tust  használ,  élvezetes  o lvasmány  a  szakember számára . ". 

A z  a u t o m a t ák  ós  formál is  nye lvek  elmélete  mel lett  az  univerzál is  algebra  p rob lémái t ovább ra  is  fog la lkoz ta t ják. 

Automatae lmóle ti  ós  univerzál is  algebrai  munká i ra  kü l fö ldön  is  rendszeresen  h iva t­koznak  könyvekben,  c ikkekben  ós  re fe rá tumokban.  Több  nemzetközi  konferencia  meg­h ívo tt  e lőadója  vol t.  1968.  szeptember  l ­ től  egy  éven  át  a  Man i toba  E g y e t em  M a t e m a t i k ai In tézetének  meghívására  K a n a d á b an  ta r tózkodo t t,  az  1974/75­ös  t anévben  pedig  a  T u r k ui Egye tem  Matemat i kai  In téze tében  volt  vendégprofesszor.  Az  1978/79­es  t a n év  első félóvóben  a  Tamperei  Műszaki  E g y e t em  Matemat i kai  In tézetónok  volt  vendégprofesszora. 

Rendszeresen  részt  vesz  a  hazai  t udományos  minősítő  m u n k á b an  bírá lóként  vagy bíráló  b izot tsági  tagkén t.  Több  a lka lommal  kér ték  fel  kül fö ldről  is  minősítési  e l j á rásban való  közreműködésre. 

Két  cikluson  át  t a g ja  volt  az  MT A  Matemat i kai  B izo t tságának.  1976­tól  t ag ja  az  MT A Számí tás tudományi  B izo t tságának,  a  T M B  Matemat i kai  Szakb izo t tságának.  U g y a n c s ak 1976  ó ta  az  MT A  Matemat i kai  és  Fiz ikai  Tudományok  Osz tá lyának  tanácskozási  jogú tag ja.  Közreműköd ik  az  Ac ta  Sc ient iarum  Ma themat i ca rum  szerkesztésében,  a  Lengyel­országban  megje lenő  Founda t ions  of  Control  Engineer ing  elnevezésű  fo lyóirat  szerkesztő­b izot tságának  t a g ja  ós  az  Ac ta  Cybernet ica  főszerkesztője. 

Gécseg  Ferenc  két  könyvet  ( társszerzőkkel)  ós  34  tudományos,  két  t udományos  nép­szerűsítő  c ikket  írt  és  egy  konferenc ia ­k iadványt  szerkesztet t. 

Gécseg  professzor  a  Számí tás tudományi  Tanszéket  és  az  MT A  Au tomatae lmé le ti Tanszéki  Ku ta tócsopo r tot  1975  ó ta  vezeti;  s  mindezen  m u n k á k on  felül  igen  in tenzív pol i t ikai  m u n k át  is  végez. 

Kátai  Imre,  Leindler  László,  Lovász  László,  Prékopa  András, Szőkefálvi­Nagy  Béla,  Tandori  Károly 

823 

Keszthelyi  Lajos 

1927­ben,  Kaposváron  születet t.  Szűkebb  szakterü le te:  mag­f iz ik a  és  a  nukleár is  módszerek  a lkalmazásai.  Dok tori  f okoza tát 1962­ben  szerezte.  Az  MT A  Szegedi  Biológiai  Központ  Bio­f iz ikai  In tézetének  igazgató ja,  e.  egyetemi  t aná r. 

Javaso l j uk  Keszthelyi  La jos  akadémiai  levelező  taggá  tö r ténő  megvá lasz tását  az  1982. évi  közgyűlésen  az  a tommagf i z i kában  és  a  nuk leár is  módszerek  a lka lmazásaiban  hazánk­ban  és  kü l fö ldön  egyaránt  e l ismert,  új  t udományos,  ins t rumentá l is  fej lesztési  eredményei, t o v á b bá  k iemelkedő  tudományszervező i,  tudományos­közé le ti  és  ok ta tási  tevékenysége a lap ján. 

Keszthelyi  La jos  k iemelkedő  egyénisége  a n n ak  a  f iz ikus  generác iónak,  amelyik  a hazánk  fe lszabadulása  u t án  rohamos  fej lődésnek  indult  magf iz ikai  ku ta tásokban  dön tő szerepet  já tszo t t.  Az  1950­ig  v isszanyúló  k u t a t á si  tevékenységének  főbb  eredményei a  következők:  az  első  szcinti l lációs  számláló  berendezések  l iazai  megépí tése;  a  Mössbauer spek t romet r ia  meghonosí tása  és  közreműködés  ipari  jellegű  berendezések  lé t rehozásában; a  szögkorrelációs,  a  csa to rnaef fek tus  és  a  P I X E  mérőberendezések  kifej lesztése.  Nevéhez fűződik  a  gyorsí tó  mel le t ti  magf iz ikai  ku ta tások  megkezdése  hazánkban,  ezek  közül az  izobár  analóg  ál lapotok  v izsgálatával  kapcso la tos  eredményei  különösen  kiemel­kedőek.  E gy  á l ta la  k idolgozott  új  módszerrel  számos  a tommag  ger jesz te tt  á l lapo tának mágneses  nyoma tékát  h a t á r o z ta  meg. 

Ü j  e redményeket  ért  el  a  Mössbauer  e f fektus,  a  per tu rba it  szögkorreláció,  a  csatorna­ef fektus,  a  poz i t ron  annih i lác ió  és  a  P I X E  módszereknek  m ás  tudomány te rü le teken tö r ténő  a lka lmazásával.  Nemzetközi leg  is  k iemelkedőek  az  ö tvözetek  fáz isáta lakulása, a  ferr i tek  mágneses  viszonyai,  a  vassók  le fagyaszto tt  vizes  o lda ta inak  viselkedése,  a „ thermal  sp ike"  a la tt  bekövetkező  fáz isáta laku lás  észlelése,  a  sz i l íc iumban  ionbombázásra létrejövő  h ibahe lykoncent rác ió  meghatározása  terén  végzett  ku ta tása i.  Biof iz ikai  vizs­gá la tai  során  kidolgozta  a  „ P I X E ­ r e l a t ed  to  p ro te i n"  módszert,  t o v á b bá  az  á l ta la  kifej ­lesztett  e lekt romos  or ientációs  el járással  s ikerült  t anu lmányozn ia  a  tö l tö tt  részecskék mozgását  membránokhoz  k ö t ö tt  fehér jék  belsejében. 

Vezetése  a la tt  ku ta tók  egész  sora  nő tt  fel,  ak ik  közül  sokan  szereztek  tudományos minősí tést.  Tudományos  eredményei ről  125  köz lemény  jelent  meg,  amelyből  99  idegen­nyelvű;  ezekre  465  h iva tkozás  ta lá lha tó.  (Legjelentősebb  eredménye it  a  következő fo lyó i ra tokban  pub l i ká l ta:  P h y s.  Le t te rs  8  [1964]  195.,  Phys.  Le t te rs  14  [1965]  14., Phys.  Le t te rs  18  [1965]  28.,  Nuc l.  Phys.  71  [1965]  662.,  Solid  S ta te  Comm.  4  [1966]  511., Phys.  S ta t.  Sol.  22  [1967]  617.,  Phys.  S ta t.  Sol.  27  [1968]  131.,  Nuc l.  Phys.  A152  [1970] 495.,  Chem.  Phys.  Le t te rs  23  [1973]  549.,  N a t u re  250  [1974]  332.,  Origins  of  Li f e  8  [1977] 299.,  B iochem.  Biophys.  A c ta  598  [1980]  429.,  F E BS  Let te rs  109  [1980]  189.) 

Társadalmi,  tudományos­közé le ti  és  ok ta tási  tevékenysége  is  igen  sokrétű.  Az  MTA számos  b izot tságában  (így  pl.  Magf iz ikai A lb izot tság,  Fizikai  B izot tság,  D u b na  Bizot tság, Biof iz ikai  Bizot tság,  Műszer  Bizot tság,  T M B  szakbizot tság  stb.)  évt izedek  ó ta  ak t í van tevékenyked ik,  a  I I I .  Osztá ly  tanácskozó  t a g j a.  Az  Eö tvös  Lo ránd  F iz ikai  Tá rsu la tban t ö bb  funkc iót  lá to tt  el,  jelenleg  a  tá rsu lat  egyik  alelnöke.  1978  ó ta  az  E L TE  címzetes egyetemi  t aná ra,  m int  vendégelőadó  rendszeresen  segítséget  n y ú jt  a  K L T E  ok ta tó  mun­ká jához  is. 

Berényi  Dénes,  Bozóky  László,  Csikai  Gyula,  Kovács  István, Marx  György,  Nagy  Elemér 

824 

Koltay  Ede 

1930­ban,  Toka jban  születet t.  Szűkebb  szakterülete:  f u n d a m e n­tális  és  a lka lmazott  a tommagf iz ika,  gyorsítóf izika.  D o k t o ri fokozatát  1973­ban  szerezte.  Az  MTA  A tommagku ta tó  In téze té­nek  tudományos  osztályvezetője,  e.  egyetemi  tanár. 

Javas la tot  teszünk  ar ra,  hogy  Ko l tay  E d ét  a  Ma temat i kai  és  Fiz ikai  T u d o m á n y ok Osztá lya  akadémiai  levelező  taggá  jelölje,  az  a tomf i z i kában  elért  tudományos,  fe j lesztési és  a lka lmazási  eredményei,  t o v á b bá  k iemelkedő  tudományszervezési,  t u d o m á n y os közéleti  és  ok ta tási  tevékenysége  a lap ján. 

Tudományos  munkásságának  főbb  eredményei  a  következők  : 1.  A  2 3Na  nívószerkezetére  (d,  alfa)  reakc ióban  nye rt  e redmények  nagy  nemzetközi 

érdeklődést  ke l te t tek  részben  a  nyert  ada tok,  részben  a  fe lhasznált  módszer  te l jes í tő­képességére  k a p o tt  információk  a lap ján.  További  magszerkezeti  vizsgálatok  egész  so rát kezdeményezte,  részt  ve tt  a  vizsgálatok  kísérleti  fe l tételeinek  és  metod iká jának  k ia lakí­tásában.  Mintegy  20  féle  a tommagra  vonatkozólag  végzett  sikeres  v izsgálatokat. 

2.  E lek t rosz ta t i kus  gyorsítók  e lektródrendszerének  opt imal izá lásában  elért  e redményei l í j ku ta tásokat  ind í to t tak  el  a  vi lágon  több  helyen.  Tőle  származik  pl.  a  ferdeterű  gyorsí tó­csövek  e lek t ronopt ikai  leírását  adó  első  köz lemény  a  nemzetközi  i rodalomban.  S ikerü lt t o v á b bá  elméleti  tá rgya lást  adn ia  egy  új  e lek t ronopt ikai  elemre,  az  asz immetr izá lt kvadrupól  lencserendszerre.  Gyorsí tó  f iz ikai  ku ta tása i,  t o v á b bá  közvetlen  i rány í tási és  szervezési  tevékenysége  a lap ján  épült  fel  az  A T O M K l ­ b an  a  t íz  éve  rendszeres  üzem­ben,  sokoldalú  temat i kával  fe lhasznált  б  mill i ó  vol tos  Van  de  Graaff  t ípusú  gyors í tó berendezés. 

3.  A  gyors í tóra  a lapozott  interdiszcipl inár is  k u t a t á s o k b an  résztvevőként  (nuk leár is atomf iz ika),  i l letve  i rány í tóként  (nukleáris  mikroanal i t i ka)  vál la lt  fontos  szerepet. U tóbbi  ku ta tások  elsősorban  a  légkörf izikai  és  orvosi  a lka lmazások  területén  fo l ynak, de  ipari  ana l i t i kai  jelentőségű  vizsgálatokat  is  végeztek. 

4.  Gyorsí tóf iz ikai  fej lesztési  fe lada tokat  végez  egy  nagy  á r a mú  neut rongenerátor  és egy  gyakor la ti  célú  ( ipari  szerződés)  nagyá ramú  elekt rongyorsí tó  építésével  kapcso la tban. 

E redménye it  az  á l ta la  fe l fe j lesztett  ku ta tóosz tá ly  ko l lek t ívá jáva l,  k u t a tó  csopor tokkal és  kül földi  együ t tműködő  par tnerekkel  közösen  ér te  el.  Tudományos  eredményeiről 122  közleménye  je lent  meg,  ezekre  230  h iva tkozást  ismerünk.  Ezen  kívül  a Van  de  G raa ff gyorsí tón  végzett  m u n ka  a lap ján  még  60  közlemény  készült,  amelyhez  személyes  hozzá­já ru lása  fe l tét lenül  kiemelendő,  de  ezekben  társszerzőségre  nem  t a r t o tt  igényt. 

Társada lmi,  tudományos­közé le ti  és  ok ta tási  tevékenysége  igen  sokrétű.  így  pl.  1964 ó ta  tag ja,  jelenleg  t i t ká ra  a  Magfizikai  A lb izo t tságnak;  vezető je  az  Atomenerg ia  és Magku ta tás  Ú j a bb  Eredményei  c.  sorozat  szerkesztő  b izo t tságának;  alkalmi  és  egyéb akadémiai  b izo t tságokban  tevékenykedett  és  tevékenyked ik;  opponensként,  v izsga­bizot tsági  t agkén t,  asp i ránsvezetőként  vesz  részt  a  T M B  m u n k á j á b a n;  több  konferenc ia és  nyári  iskola  szervezésében  ve tt  részt;  az  Eö t vös  Loránd  Fiz ikai  Társulat  Magf iz ikai Szakcsopor t j ában  t i t ká rként  dolgozott  éveken  keresztül;  c ímzetes  egyetemi  t a n á r, vezetése  a la tt  t ö bb  mint  20  d ip lomamunka  és  m in tegy  20  dok to ri  disszertáció  készü l t; a  H a j d ú ­ B i h ar  megyei  T I T  elnökség  tag ja. 

Berényi  Dénes,  Bozóky  László,  Gsilcai  Gyula, Gáspár  Rezső,  Szalay  Sándor 

825 

Kroó  Norber t 

1934­ben,  B u d a p e s t en  szü le te t t.  Szűkebb  szak te rü le te:  sz i lárd­test­ f iz ika,  op t i ka.  D o k t o ri  fokoza tát 1968 ­ban  szerezte.  Az M T A  Közpon ti  F i z i kai  K u t a t ó i n t é z et  Sz i lárd test ­ f iz ikai  K u t a t ó­in tézetének  igazga tó ja,  c.  egyetemi  t a n á r. 

K r o ó  N o r b e rt  a  m a g y ar  és  nemzetközi  t u d o m á n y os  élet  k ieme lkedő  a l a k j a,  aki a  sz i lá rd tes t ­ f i z ika  és  o p t i ka  terü le tén  végze tt  e redményes  kísér leti  k u t a t ó m u n k á j án felül  k i t e r j e dt  hazai  és  nemzetközi  t u d o m á n y os  i rányí tó  és  közéleti  t evékenységet  is végez.  Szak te rü le tén  nemzetköz i leg  e l i smert  i sko lát  t e remte t t,  il l .  fe j lesz te tt  t o v á b b. Je len tős  e redményeket  é rt  el  az  a l ka lmazo tt  k u t a t á s ok  te rü le tén  is.  E z é rt  j a vaso l j uk levelező  t a g gá  való  vá lasz tásá t. 

E l sőso rban  p á l y á ja  első  felében,  de  részben  az  u tóbbi  években  is  lassú  n e u t r o n ok szi lárd  t es tekben  és  f o l yadékokban  való  szó ródásával  fog la lkozot t.  E lőször  m a t a t ta  m eg fonon  t í p u sú  ger jesz tések  létezését  f o l y a d é k o k b a n,  a  f luk tuác iók  és  d i f fúz i ó  le lassu lását fo lyadék­gáz  rendszerek  k r i t i ku s  p o n t ja  kö rü l,  ugyanakkor  a  m ik roszkop ikus  hang­sebesség  lecsökkentését,  szennyezett  mágneses  a n y a g o k b an  v i r tuá l is  sp inhu l l ám  ál lapo­tok,  ill .  egyes  mágneses  szigetelőkben  s p i n h u l l ám  ger jesz téseknek  a  p a r a m á g n e s es fáz i sban  való  létezését.  E lőször  m u t a t o tt  k i  f o n on  á l lapo tokat  f o l yadékk r i s t á l yokban, h a t á r o z ta  meg  diszperz iós  összefüggésüket,  és  t a l á lt  úgyneveze tt  re laxác iós  lágy  módosu­sokat  a  fo l yadékk r i s tá l yos  ­  izotóp  f o l y a d ék  fáz isá ta laku lása  kö rü l.  Számos  részben rendeze tt  k r i s tá ly  fonon,  i l letve  sp inhu l lám  d iszperz iós  görbéit  h a t á r o z ta  meg,  me lyekkel k o r á b bi  fé l reér téseket  t i sz tázo t t,  ill .  kü lönböző  e lméleteket  igazol t. 

A k t í v  szerepet  j á t szo tt  a  neu t ronspek t roszkóp ia  appa ra t iv  báz i sának  fe j lesz tésében. Kezdeményezésére  és  i rány í tásával  do lgoz ták  k i  a  vi lágon  e lsőként  az  igen  n a gy  fény­e re jű,  úgyneveze tt  kor re lác iós  repülési  idő  m ó d s z e r t,  és  a l ka lmaz ták  s tac ioner  és  impu lzus r e a k t o r ok  me l le t ti  mérése ikben. 

P á l y á ja  másod ik  fe lében  a  sz i lá rd tes t ­ f iz ikai  tevékenység  op t i kai  k u t a t á s o k k al  egészült ki .  E l s ő k é nt  s ikerü lt  fo lyadékkr is tá lyos  a n y a g o k b an  ún.  g igant ikus  op t i kai  neml inea r i t ást megf igye ln ie  és  a  je lenséget  magya rázn ia.  Ü j  t í pusú  fém­ fémox id ­ fém  f é n y e m i t t á ló d i ó d á k at  do lgozott  k i ,  me lyekben  e lsőkónt  f i g ye l t  meg  fe lü leti  p l azmonok  segí tségével megva lósu ló  emissziót  ós  oezto tt  v isszacsato lás t,  a mi  a  lézerműködés  fe l té te le  ezen  eszkö­zökben.  A  p i koszekundumos  lézerfény  h a t á s á ra  fémfe lü le ten  meg f igye lt  nagy in tenz i tás, r ön tgen  sugárzás  r ö n t g en  lézer  potenciá l is  p u m p á ló  fo r rása  lehet. 

A z  a l ka lmazo tt  l ózerku ta tások  t e rü l e t én  vezetése  a la tt  ós  személyes  részvéte lével ú j  t í p u sú  lézereket  do lgoz tak  ki ,  melyek  k ö z ül  az  üreges  k a t ó dú  lézer  v i lágszer te  egyedül­ál ló.  A  k i fe j lesz te tt  lézereket  a  t u d o m á n y os  fe lhaszná lásokon  k ívül  mérés techn i kai (hosszúságmérés)  és  techno lóg iai  ( a n y a g m e g m u n k á l á s)  célokra  is  a l k a l m a z t á k. 

K r o ó  N o r b e rt  pub l i kác ió inak  száma  t ö bb  m i nt  110.  Ebből  t ö bb  m i nt  90  t u d o m á n y os és  k b.  80  idegen  nye lvű.  Ezekre  t öbb  m i nt  300  h iva tkozás  t a l á l h a tó  az  i r oda lomban. Zömmel  nemze tközi  f ó r u m o k on  t a r t o tt  t u d o m á n y os  e lőadása inak  s z á ma  d o k t o ri  fokoza­t á n ak  megszerzése  ó ta  t ö bb  m int  120. N é gy  k ö n y v,  és öt  szabada lom  társszerző je. A z  u tób­b iak  közül  a  m a g y ar  ipar  ke t t őt  g y á r t ás  cé l j ából  megvásáro l t.  H at  O M FB  t a n u l m á ny társszerző je,  ezek  közül  h á r om  i rány í tásával  készü l t. 

K ieme lkedő  t u d o m á n y os  közéleti  t e v é k e n y s é g et  fo ly ta t.  Az  M T A  D u b na  B i z o t t s á g á n ak e lnöke  és  az  MT A — S Z U TA  Sz i lá rd tes t ­ f iz ikai  B izo t tság  m a g y ar  tá rse lnöke.  A z  E ö t v ös L o r á nd  F iz ikai Tá rsu lat  f ő t i t ká ra. A  d u b n ai  E AT T u d o m á n y os  T a n á c s á n ak  t a g j a. Az  E u r ó­pai  F i z i kai  Tá rsu lat  T a n á c s á n ak  ós  sz i lá rd tes t ­ f i z i kai  Hewle tt  P a c k a r d ­ d íj  b i zo t t ságának t a g j a.  T ö bb  a k a d é m i ai  b izo t tság  m u n k á j á b an  is  ak t í van  részt  vesz.  A  hazai  lózerku ta­t ások  koo rd iná lásában  megha tá rozó  szerepet  já tsz ik.  Részben  e  m u n ka  e r e d m é n y e k é p p en 

826 

a  Magyarországon  folyó  lézerku ta tásokban  egymást  kiegészítő  és  segítő  csopor tok  össze­hangolt  tevékenysége  fo ly ik .  Széleskörű  nemzetközi  kapcsola ta it  jól  k a m a t o z t a t ja  mind sa já t,  m ind  a  vezetése  a la tt  ál ló  ku ta tó in tézet  szakmai  tevékenysége  é rdekében. 

Nemzetközi  rang ját  jelzi,  hogy  több  a lka lommal  h ív ták  meg  kül fö ldi  d isszer tác iók, ill .  egyetemi  tanári  pá lyáza tok  opponensének.  Nemzetközi  konferenc iákon  t ö bb  mint hússzor  volt  maghívott  előadó,  kb.  t ízszer  diszkusszió  vezető  és  közel  hússzor  szervező vagy  programbizot tsági  tag.  Két  a l ka lommal  dolgozott  hosszabb  ideig  kü l fö ldön.  1963 — 64­ben  Svédországban,  1968 —71­ben  ped ig  a  dubnai  E A L b an  mint  a  Nobe l ­d í jas  F r a nk akadémikus  ál tal  vezetett  Neut ronf iz ikai  Labora tór ium  igazgatóhelyet tese. 

O k t a t ó m u n k át  az  Eö tvö3  Loránd  Tudományegye temen  végez  hosszú  ideje,  ahol speciális  e lőadásokat  t a rt  elsősorban  a  magf iz ikai  és  opt ikai  módszerek  szi lárdtest­f iz ikai  a lka lmazásai  témakörében.  Jelenleg  az  E L TE  címzetes  egyetemi  t a n á r a. 

Több  k i tün te tés  ез  d íj  b i r tokosa:  „ S ub  auspic i is"  a ranygyűrűs  dok to ri  c ím  (1966); Akadémiai  D í j  I .  f okoza ta  (1970);  Gyu lai  Zol tán  d íj  (1971);  MSZBT  Aranykoszorús Je lvény  (1974);  a  Kurcsa tov  Intézet  tö rzsgárda  tag ja  (1978);  M N K ­ S Z U  Tudományos­Műszaki  E g y ü t t m ű k ö d és  Díszoklevél  (1979);  Munka  Érdemrend  a rany  f okoza ta  (1981). 

Oáspár  Rezső,  Kónya  Albert,  Kovács  István,  A.  M.  Prohorov 

Mezei  Ferenc 

194'2­ben,  Budapes ten  született.  Szűkebb  szak terü le te:  szilárd­test­ f iz ika.  Kand idá tusi  fokozatát  1976­ban  szerezte,  a  doktori cím  megszerzése  fo l yama tban  van.  Az  MTA  Közpon ti  Fiz ikai Ku ta tó in tézet  Szi lárdtest­ f iz ikai  Ku ta tó in téze tének  tudomá­nyos  főmunka tá rsa. 

Mezei  Ferenc  „Szennyezett  fém­szigetelő  fém­a lagút  d iódák  v izsgá la ta"  c.  kand idá tusi d isszer tác ió ját  1976­ban  védte  meg.  A  „Neu t ronsp in  echo  ruga lma t lan  neu t ronszórás vizsgálati  módszer  k i fe j lesztése"  t émakö rben  a  tudományok  dok to ra  c ím  megszerzése f o l yama tban  van. 

1965­től  1988­ig  az  Eö t vös  Loránd  Tudományegye tem  Kísér leti  F iz ikai  Tanszékén végzett  ok ta tó­  és  k u t a t ó m u n k á t.  Mezei  Fe renc  ku ta tói  m u n k á ja  mel le tt  m ind ig  nagy intenzi tással  foglalkozott  ok ta tással  és  a  f i a ta l abbak  nevelésével  ós  szervezésével.  Évek ig volt  az  E L T E  f izikus  d iákkör  t i t kára,  m a jd  tanárvezető je,  ő  szervezte  m eg  és  vezet te néhány  év ig  az  Eötvös  Lo ránd  Fiz ikai  Tá rsu lat  I f júsági  F iz ikai  Kö ré t.  Rendszeresen t a r t o tt  speciál is  e lőadásokat.  Az  a lagút ­d iódával  kapcsolatos  m u n k á j á é rt  1973­ban e lnyer te  az  E L FT  Selónyi  Pá l ­d í já t. 

1988­ban  kerü lt  át  az  egyetemről  a  Közpon ti  Fizikai  Ku ta tó in téze tbe.  Az  ú j í tások i ránti  h a j l a ma  az  egyik  legbonyolu l tabb  ós  legszínesebb  terü le t,  a  po lar izá lt  neu t ronok mágneses  anyagok  v izsgála tára  való  fe lhasználása  felé  vonzot ta.  1972­ben  é r te  el  eddigi legnagyobb  jelentőségű  t udományos  e redményé t:  a  neu t ron  spin  echo  e lv  fe l fedezését. Ez  az  elv  te l jesen  új  oldalról  közelíti  m eg  a  neutronszórás  a lap ja i t.  Míg  a  k lasszikus e l járások  során  csak  a r ra  volt  lehetőség,  hogy  egy  neut ron  nya láb  á t lagos  sebességót, i l letv e  a n n ak  a  m in tán  való  szórás  fo ly tán  va ló  megvál tozását  mér jék  meg,  a  Mezei  Ferenc ál tal  beveze te tt  elv  lehetővé  teszi  m inden  egye3  neut ron  sebességvál tozásának  a  több i től függet lenül  való  nyomonkövetésé t,  és  az  energ iának  nanoelekt ronvolt  (!)  pontossággal való  mérését.  Az  új  módszer  a lapvető  elemeit  és  technikai  megoldásait  1972  ápr i l isában a  K F K I  reak to ra  mel lott  k idolgozta,  kísérlet i leg  felülvizsgálta,  és  ezzel  a  nagy fe lbon tású neut ronszórás  vizsgálatok  egy  új  fe jezetét  i nd í t o t ta  el. 

827 

Az, elv  gyakor la ti  megva lós í tásán,  a  K F K [  és  a  grenoblei  Laue­Langev in  In tézet  között ezt  követően  lé t re jö tt  megá l lapodás  keretében,  F ranc iaországban,  E u r ó pa  egyet len nagy f l uxusú  neu t ron  fo r rása  mel lett  dolgozott  t ovább.  Grenob leban  m ár  eddig  is  je lentős t u d o m á n y os  e r e d m é n y ek  szület tek  a  módszer  segítségével.  Ezen  eredmények  spek t ruma felöleli  a  pol imerek,  kol lo idok,  biopol imerek,  kü lönböző  fáz isáta laku lások,  spinüvegek, egydimenziós  mágneses  anyagok,  szuprafo lyékonyság,  fo lyadékkr is tá lyok  stb.  v izsgálatát. 

K iemelkedően  n a gy  nemzetközi  tek in té lynek  örvend.  Az  u tóbbi  években  rendszeresen megh ív ják  rangos  nemzetközi  konferenc iákra  e lőadónak.  A  nemzetközi  t udományos é le tben  is  ak t ív  szerepet  já tsz ik:  1979­ben  a  neu t ron  sp in  echo­val  kapcsolatos  sikeres konferenc iát  szervezett  Grenoble­ban,  aminek  anyagát  azó ta  könyv  a lakban  is  megjelen­t e t t e.  Az  Európai  F i z i kai Társu lat  publ ikác iós  ügyekkel  foglalkozó b izot tságában  képviseli n a gy  energiával  a  m a g y ar  f iz ikus  közösséget. 

E d d ig  45  pub l i kác ió ja  (ebből  35  idegennyelvű,  rangos  fo lyó i ra tokban)  jelent  meg. A  r á  való  h iva tkozások  száma  200  körül  mozog. 

Mezei  Ferenc  p á l y a f u t á sa  során  néhány  éven  belül  egymás  u t án  több,  tel jesen  függet len te rü le ten  érte  el  a  v i lágszínvonalat;  a  neu t ron  spin  echo  felfedezése  és  kidolgozása  pedig az  e lmúlt  évt ized  f i z i k á j á n ak  egyik  k iemelkedő  és  iskolát  t e remtő  a lko tása. 

Vérbeli  kísérleti  f i z ikus,  egyike  azon  keveseknek,  ak ik  a lko tó  m u n k át  képesek  végezni nemcsak  a  szűkebb  é r te lemben  ve tt  kísérleti  f iz ika,  h a n em  az  ehhez  szükséges  techn ika te rü le tén  is  (gondolunk  például  az  á l ta la  lé t rehozott  m in tegy  100  vékony  rétegből  ál ló, bonyo lu lt  in ter ferenc ia  elv  a lap ján  m ű k ö dő  szuper tükör re),  és  ugyanakkor  já ra tosak az  elméleti  f iz ik a  fo rma l i zmusában. 

A  fentiek  a lap ján  melegen  a ján l juk  Mezei  Ferencet  az  MT A  levelező  tag ja inak  sorába. 

Kiss  Dezső,  Kónya  Albert,  Lovas  István,  Marx  György 

Révész  Pál 

1934­ben,  Budapes ten  szü le te t t.  Szűkebb  szakterülete:  való­színűségelmélet.  Doktori  f okoza tát  1969­ben  szerezte.  Az  MT A Matemat ikai  Ku ta tó in téze tének  tudományos  tanácsadója,  c. egyetemi  t aná r. 

Révész  Pál  nemzetköz i leg  el ismert  ma tema t i kus,  je lentős  eredményekkel  gazdag í to t ta a  határe loszlástéte lek  és  a  sztochaszt ikus  fo l yamatok  e lméletét.  A  hazai  valószínűség­elméleti  iskola  k iemelkedő  egyénisége,  két  angol  nye lvű  monográ f ia  és  min tegy  nyo lcvan t udományos  do lgozat  szerzője. 

Legfontosabb  t u d o m á n y os  eredményei  a  sz tochaszt ikus  fo lyamatok  ún.  erős  approxi­mác ió jáva l,  a  va lószínűség­sűrűségfüggvény  becslésével  és  a  sztochaszt ikus  approx imáció módszerének  s ta t i sz t i kai  a lka lmazásaival  kapcso la tosak.  Csörgő  Miklóssal  közösen  jelen­tősen  meg jav í to t ta  S t rassen  egy  eredményét,  mely  függet len,  azonos  eloszlású  valószí­nűségi  változók  rószletösszegeinek  normál is  eloszlású  valószínűségi  vál tozókkal  va ló közelítésére  vona tkoz ik.  A  b izonyí tásban  a lka lmazott  új  módszer  k i indu lópont ja  lett  e n a gy  jelentőségű  t émakö r rel  kapcso la tos  további  v izsgá la toknak. 

A z  elméleti  sű rűség függvénynek  a  tapasz ta la ti  sűrűségfüggvénnyel  való  becslése vonatkozásában  az  op t imá l is  csoportosít ássál  és  a  becslés  h at áreloszlástét eleivel  gyakor­l a ti  szempontból  is  igen  fon tos eredményeket  ért  el. A z  ún.  regressziós  függvény  becslésére e lsőként  ado tt  o lyan  módszer t,  mely  a  függvény  va lamennyi  p o n t j á n ak  egyidejű  közelí­t ését  jelenti.  E zt  a  sz tochaszt ikus  approx imác iós  techn ika  függvényterekre  tö r tént 

828 

átvi te le  révén  ér te  el.  T ö bb  dolgozatában  foglalkozik  a  B rown­mozgás  fo lyamat  ma te­mat ikai  elméletével.  A  növekmények  nagyságrend jé re  vona tkozó  egyik  tétele  a  t é m a k ör klasszikus  eredményei  közé  ta r toz ik.  E rdős  Pál lal  közösen  igen  j ó  becslést  ado tt  a  vélet len 0,1  sorozatokban  előforduló,  azonos  számokból  álló  blokkok  hosszúságára. 

Révész  Pál  t udományos  munkássága  o lyan  elméleti  e redmények  elérésére  i rányul, melyek  a  ma tema t i ka  gyakor la ti  a lka lmazását  nagy  mér tékben  segít ik. 

1967­ben  jelent  meg  az  Akadémiai  K i a dó  és  az  Academic  Press  k iadásában  „ L a w s of  Large  N u m b e r s"  c ímű  nagys ikerű  könyve,  melyet  egy  évvel  később  német  nye lvre  is le fo rd í to t tak.  Ebben  az  évben  jelent  meg  a  Csörgő  Miklóssal  közösen  írt  „S t rong  Approx i­mat ions  in  Probabi l i ty  and  Stat is t ics"  című  másik  monográ f iá ja. 

Ok ta tó  munkát  1956  és  1970  között  az  E L T E ­n  és  a  J A T E ­n  végzet t.  Az  u tóbbi  egye­t em  címzetes  egyetemi  t a n á r a.  Két  ízben  az.  Amer ikai  Egyesült  Á l lamokban,  egy  ízben K a n a d á b an  volt  vendégprofesszor  neves  egyetemeken.  Tiszteletbeli  professzora  a  Car leton Egye temnek  (Ottawa).  A z  elmúlt  évben  a  zür ichi  Eidgenossische  Technische  Hochschule vendégprofesszora  volt. 

Tudományos  munkásságáért  1978­ban  az  Ál lami  Díj  I I .  fokoza tával  t ün te t t ék  ki . Ugyanebben  az  évben  meghívo tt  előadója  volt  a  Hels inkiben  t a r t o tt  Nemzetközi  Mate­mat ikai  Kongresszusnak. 

Tíz  év  ó ta  tag ja  a  Bo lyai  János  Ma temat i kai  Táraidat  e lnökségének,  t ag ja  még  két akadémiai  és  min isz tér iumi  b izot tságnak.  Az  In ternat ional  Sta t is t ical  Ins t i tu te  1969­ben t ag jává  vá lasz to t ta.  E lnöke  az  Ins t i tu te  kerete in  belül  m ű k ö dő  Bernoul li  Társaságnak. A z  Ins t i tu te  of  Mathemat ical  Stat ist ics  1978­ban  t iszteleti  t aggá  (fellow)  vá lasz to t ta. 

A  fent iekből  k i tűnik,  h o gy  Révész  Pál  m inden  tek in te tben  mé l tó  a r ra,  hogy  e lnyer je a  Magyar  Tudományos  Akadémia  levelező  tagságát. 

Császár  Ákos,  Erdős  Pál,  Fejes  Tóth  László,  Hajnal  András, Lovász  László,  Prékopa  András 

Schmidt  E.  Tamás 

1936­ban,  Budapesten  születet t.  Szűkebb  szaktorülete  az algebra,  ezen  belül  a  hálóelmélet  és  az  univerzál is  a lgebrák elmélete.  Doktori  fokoza tát  1969­ben  szerezte.  Az  MTA  Mate­ma t i kai  Ku ta tó in téze tének  igazgatóhelyet tese,  egyetemi  t aná r. 

Munkásságával  je lentősen  hozzájárult  az  univerzál is  a lgebrák  elméletének  az  u tóbbi két  évt ized  során  beköve tkeze tt  intenzív  fej lődéséhez.  Kongruenc ia  bá lókra  vonatkozó eredményeit  az  univerzál is  a lgebrák  elméletének  legnevesebb  e redményei  közé  sorol ják. Tudományos  m u n k á ja  mel le tt  számot tevő  ok ta tó —nevelői  és  közéleti  tevékenységet fo ly ta t, 

Schmidt  E.  Tamás  t u d o m á n y os  m u n k á j át  az  ötvenes  évek  végén  kezdte,  amikor  bekap­csolódott  a  viszonylag  f i a tal  hálóelméleti,  ill .  az  akkor iban  meg indu ló  univerzál is  algebrai ku ta tásokba.  Első  e redményei  közül  k iemelkedik  az  a  tétele,  ame lyet  Grä tzer  Györggyel közösen  é rt  el,  és  amely  az  algebrai  s t r u k t ú r á k at  jellemzi.  Ezen  e redménye  egyszeriben mega lapoz ta  hírnevét,  és  ma  az  i rodalomban  á l ta lánosan  Grä tze r—Schmidt  té te lként említ ik.  (Néhány  vé lemény:  J.  D.  Monk  [Coloradói  Egye tem]  „A z  á l ta lános  a lgebrában Gy.  Grä tzer  és  E.  T.  Schmidt  nevéhez  fűződik  a  négy  legmélyebb  tétel  egy ike ." G.  Bi rkhoff  Lat t ice  Theory  c ímű  könyvének  188.  oldalán  í r ja:  „Sokkal  sú lyosabb  a  kö­

829 

v e t k e ző  fontos  e r e d m é n y ."  B ja rni  Jónsson:  In t roduc t ion  to  Un iversal  Algebra  könyvé­b e n:  „ E z t  a  fe jezetet  a  következő  a lapve tő  eredménynek  szente l jük,  Grä tzer—Schmidt t é t e le  .  .  . " ) 

S c h m i dt  E.  Tamás  későbbi  ku ta tása iban  is  v isszatért  a kong iuenc iahá lók  vizsgálatához, é p p en  az  utóbbi  években  (Acta  Sei.  M a t h.  Szeged,  1981)  s ike iü lt  je lentősen  közelebb j u t n i  a  hálók  kongruenc iahá ló inak  jel lemzéséhez.  Kongruenc iahá lókkal  foglalkozott az  1968­ban  megje lent  könyve,  me lynek  ú j ,  te l jesen  átdolgozott  k i a d á sa  1982­ben  fog meg je lenn i.  Meglepő  e redménye  volt  az  1976­ben  publ iká lt  téte l,  ame ly  szerint  m inden, v é g es  d isz t r ibut ív  há ló  egy  modu lár is  há ló  kongruenc iabá ló ja.  T ö bb  do lgozata  foglalkozik a  p ro j ek t í v,  ill .  ún.  sp l i t t i ng  modulár is  há lók  jellemzésével. 

Pub l i kác iók.  K ö n y v:  „Kongruenzre la t ionén  algebraischer  S t i u k t u r e n ",  V EB  Ver lag d er  Wissenschaf ten,  1969. 

48  idegennyelvű  és  öt  m a g y ar  publ ikác ió.  H iva tkozások  száma  k b.  100.  (Jelentősebb h i va t kozások  könyvekben:  G.  B i rkhof f ,  La t t i ce  Theory,  1967;  R.  S.  Pierce,  In t roduc t ion of  Un ive rsal  Algebra;  P.  M.  Cohn,  Universal  Algebra;  G. Grätzer,  Un iversal  Algebra,  1980; G.  Grä tze r,  General  La t t i ce  Theory,  1978;  P.  Crawley  and  R.  P. D i lwor th,  Algebraic  Theory of  La t t i ces;  B.  Jónsson,  In t roduc t ion  to  Un iversal  Algebra;  B.  Jónsson  kongresszusi  elő­a d á sa  az  IM U  Vancouveri  Kongresszusán.) 

Társada lm i,  tudományos­közé le ti  és  ok ta tói  tevékenysége:  Min t  középiskolás,  egyik m e g a l a p í t ó ja  volt  a  Bo lyai  Társu lat  I f j úsági Tagoza tának.  A  t á r s u l a t b an  közel  húsz  éven ke resz tül  különféle  f u n k c i ó k at  tö l tö tt  be,  p l.  h at  éven  keresztül  volt  pénztáros.  1971  ó ta a  M a t e m a t i k ai  K u t a t ó i n t é z et  igazgatóhelyet tese.  1970­től  t a g ja  az  MT A  Matemat i kai B i zo t t ságának.  K ö z r e m ű k ö d ö tt  t öbb  akadémiai  a lka lmi  b izot tság  m u n k á j á b a n. 

1976  óta  tag ja  a  varsói  Banach  Központ  Tudományos  Tanácsának.  T ö bb  kol lokvium­n ak  vo lt  szervezője,  így  pl.  az  1978­as  varsói  univerzál is  a lgebra  t á r g yú  szemeszternek és  t ö bb  hazai  rendezvénynek. 

1959­ben  Grünwald  Géza­dí ja t,  1974­ben  Akadémiai  D í jat  k a p o t t,  ma jd  1980­ban a  Munkaé rdemrend  ezüst  fokozatéval  t ü n t e t t ék  ki . 

O k t a tó  m u n k át  1960­tól  végez  az  E L T E ­ n,  1974­ben  nevezték  ki  egyetemi  t a n á r n a k. 1965  és  1968  között  vendégprofesszor  volt  a  hal lei  (NDK )  Mar t in  L u t h er  egyetemen. A  ha l lei  egyetemen  is  t ö bb  volt  t a n í t v á n ya  dolgozik,  akik  azó ta  hálóelmélet  t émából v é d t ék  meg  kand idá tus i,  i l letve  dok to ri  ér tekezéseiket.  1980 —81­ben  vendégprofesszor vo l t  a  kasseli  (NSZK)  egyetemen.  Vendégku ta tóként  há rom  h ó n a p ot  tö l tö tt  1970­ben B o n n b a n.  Több  nemzetközi  ko l lokv iumon  volt  meghívo tt  e lőadó,  amelyek  közül  leg­je len tősebb  az  1978­as megh ívás  az Amer ican  Math.  Society  ko l lokv iumára,  Los  Angelesbe. 

Fejes  Tóth  László,  Szőkefalvi­Nayy  Béla 

830 

Szemerédi  Endre 

1941­ben,  Budapes ten  születet t.  Szűkebb  szak terü le te:  kom­binator ika,  számelméle t,  algori tmuselmélet.  Dok to ri  f okoza tát 1974­ben  szerezte.  Az  MTA  Matemat ikai  K u t a t ó i n t é z e t é n ek osztályvezetője  és  tudományos  tanácsadó ja. 

A  m a g y ar  kombinator ikai  iskola  egyik  legkiemelkedőbb  képviselője.  Je l lemző  rá p á r a t l an  ere je  nehéz  prob lémák  mego ldásában,  bizonyítások  k ido lgozásában,  mé ly  mód­szerek  a lko tásában. 

Munkásságának  zöme  az Erdős  Pál  á l tal  kezdeményezett  és műve lt  k u t a t á si  ter i i le tekre, a  komb ina to r i kus  számelméletre,  a  komb ina to r i kus  geometr iára,  az  ex t r ém  és  vélet len grá fok  elméletére  esik.  Legismertebb  e redményei  a  kombina to r i kus  számelméle tben szü le t tek.  E  terü le ten  igen  nehéz,  mé ly  és  ha tékony  módszereket  a l ko to t t.  Vi lághírű a  poz i t ív  sűrűségű  sorozatok  számtani  részsorozata i ra  vonatkozl  tétele,  me ly  E rdős  Pál és  T ú r án  Pál  egy  több,  m int  negyven  éve  ny i t o tt  p rob lémáját  o ldo t ta  meg.  A  té te lt az  Amer ican  Mathemat ical  Month ly ­ban  P.  R.  Ha lmos  mé l t a t ta  és  a  Science  magaz in r ipo r tot  készí te tt  az  eredményről.  A  b izony í tás  egyik  a lapvető  l e m m á ja  azó ta  igen  sok m ás  te rü le ten  is  a lka lmazásra  ta lá l t,  így  az  ex t r ém  gráfok  és  vélet len  grá fok  e lméletében. A  té te lnek  ú j a b b an  érdekes  ergodelméleti  vonatkozása it  t á r t ák  fel. 

87  do lgoza ta  jelent  meg,  ill .  van  sa j tó  a l a t t;  ezek  szinte  mindegy ike  o lyan  prob lémák mego ldását  ta r ta lmazza,  melyek  sok  éve,  n é ha  évtizede  fö lvetődtek,  de  megoldásuk remény te lennek  lá tszot t.  Némi leg  önkényesen  k iemel jük  Heilbi onn  egy  geomet riai  problé­m á j á n ak  megoldását,  melyet  ko rábban  o lyan  matemat ikusok  v izsgál tak,  m int  K .  F. R o th  és  W .  Schmidt,  és  melynek  megoldási  módszere,  a  „mohó  a lgor i tmus"  egy  jav í tása, még  kétségkívül  számos  fontos  e redményhez  fog  vezetni.  Az  u tóbbi  ké t ­há rom  évben kü lönösen  ak t ív  és  eredményes  k u t a t ó m u n k át  fo l y ta to t t;  többek  között  bekapcso lódott a  komb ina to r i kus  a lgor i tmusok  sok  nehéz  kérdést  ta r ta lmazó  elméletének  v izsgálatába, és  ( több  társszerzővel)  érdekes  eredményeket  ért  el  a  „hash ing"  és  „ so r t i ng"  algor i tmu­sokkal  kapcso la tban.  A  kombina to r i kus  a lgor i tmusoknak  a  gyakor la ti  —  elsősorban számí tógépes  és  operác iókuta tási  —  szempontból  igen  fontos  témakörben  ő  i rány í t ja a  Ma temat i kai  Ku ta tó in téze tben  folyó  k u t a t á s o k a t,  az  intézet  osz tá lyvezető jeként. 

E redménye inek  nemzetközi  el ismerését  két  kiemelkedő  ténnyel  lehet  leg jobban  jelle­mezn i:  megh ívo tt  e lőadó  volt  1974­ben  a  Vancouvert  Nemzetközi  Ma temat i kai  Kong­resszuson,  és  1976­ban  a  Society  of  I ndus t r i al  and  Applied  Mathemat i cs  Polya­d i j jal t ü n t e t te  k i .  Több  külföldi  egyetemre  h í v t ák  meg,  így  1974/75­ben  egy  évet  tö l tö tt S tan fo rd  Egye temen,  1967­ben  há rom  hónapot  No t t i nghamban  és  1979/80­ban  há rom hónapot  Montrea lban. 

1974­ben  az  Akadémia  elsőként  őt  t ü n t e t te  ki  Matemat ikai  Dí j ja l ,  1979­ben  Akadémiai D í j at  k a p o t t. 

Sokat  és  szívesen  dolgozik  együtt  másokka l,  f ia ta lokkal,  és  mély  m a t e m a t i k ai  t u d á sa m u n k á j a,  módszerei  k iváló  iskolát  je lentenek.  Tag ja  az  MTA  Matemat i kai  B izo t tságának és  a  Matemat ikai  Ku ta tó in tézet  igazgató  tanácsának. 

Szemerédi  End re  a  m a t e m a t i ka  egyik  legeredményesebb,  legmélyebb  e redményeket f e lmu ta tó  liazai  művelő je.  Levelező  t aggá  választása  jelentős  nyeresége  lenne  Akadé­m i á n k n a k. 

Császár  Ákos,  Erdős  Pál,  Fejes  Tóth  László, Hajnal  András,  Lovász  László 

831 

Szépfalus/  Péter 

1931­ben,  Budapes ten  szü le te t t.  Szűkebb  szakterü lete:  stat isz­t i kus  f iz ika.  Dok to ri  f okoza tát  1975­ben  szerezte.  Az  MT A Közpon ti  Fiz ikai  Ku ta tó in téze tének  tudományos  tanácsadója, egyetemi  tanár. 

Tíz  éven  át  t a n í t o tt  és  k u t a t o tt  a  B M E  Fiz ikai  In téze tében.  A  Gombás­iskola  kere­t ében  elért  legnevezetesebb  eredménye,  bogy  a  s ta t isz t ikus  atomelméletbe  Gombás  P ál á l tal  bevezetett  tasz í tópotenc iá lnak  megfelelő  k v a n t u m m e c h a n i k ai  operátort  származ­t a t o tt  le.  Ez  fon tos  lépés  volt  abban  a  fe j lődési  i rányban,  amely  a  szi lárdtestek  sáv­szerkezetének  számí tásánál  vi lágszerte  a  pszeudopotenc iá l ­módszer  elterjedéséhez  veze­t e t t. 

Szépfalusy  1902­ben  kerü lt  az  E L T E  Elméle ti  F iz ikai  Tanszékére.  A  Gombás­  és Novobátzky­ isko la  e redménye it  ötvözve  ekkor  k e z d e m é n ye zt e  h az á n k b an  a  s tat iszt ikus f i z i k a  modern  kvan tumté re lmé le ti  módszerekre  a lapozott  k u t a t á s á t.  Ez  a  ku ta tási i r ány  az  elmúlt  két  év t i zedben  a  magyar  elméleti  f iz ik a  e g y i k  legdinamikusabban  kibon­takozo t t,  legszebb  e redményeket  adó  ágává  fe j lődött  ki .  E b b en  Szépfalusy  Péter  és t an í t ványai  m u n k á j á n ak  oroszlánrésze  vo l t.  A z  ő  vezetésével  a laku lt  meg  a  s ta t isz t ikus f iz ika i  szakcsoport  az  E ö t v ös  Társu la tban,  ő  lett  az  MTA  1980­ban  létesült  Stat iszt ikus F iz ikai  A lb izot tságának  első  elnöke.  Nyá ri  iskolák,  regionál is  együt tműködésben  rende­ze tt  szeminár iumok  so rát  kezdeményezte.  Szépfalusy  Pé ter  i rány í to t ta  a  I U P AP Sta t isz t ikus  Fiz ikai  Kon fe renc iá jának  szervezését  Budapes ten  (1975). 

Szépfalusy  Péter  a  h a t v a n as  években  az  elemi  ger jesztések  á l ta lános  törvényszerűsé­geivel  foglalkozott.  A  mikroszkopikus  elmélet  a lap ján  igazol ta  a  szuperfolyékony  hél ium Landau­ fé le  e lméletének  egyik  a lapfel tevését,  m a jd  az  elméletet  továbbvíve  leszármaz­t a t ta  a  zérusimpulzusú  kondenzá tum  sűrűségének  hőrnérsóklet függését.  (Ez  pá rhuzamba á l l í tha tó  a  szuper fo lyékony  komponens  sűrűségének  hőmérséklet függésére  Landau  á l tal a d o tt  képlettel.)  Szép fa lusy  Péter  e redményének  hordere jét  m u t a t j a,  hogy  azt  a  vi lág leghíresebb  elméleti  f i z i kai  tankönyvének,  a  Landau­L i fs ic ­sorqzatnak  I I .  s ta t isz t ikus f i z ik a  kötete  kü lön  fe jeze tben  m u t a t ja  be. 

Szépfalusy  Péter  egy ike  azoknak,  ak iket  a  nemzetközi  t udományos  élet  úgy  tart  szá­m á n,  hogy  a  m á s o d r e n dű  fáz isáta lakulások  d i n a m i k á j á b an  lerakták  a  modern  elmélet a lap ja i t.  A  t r anszpo r tot  jel lemző  mennyiségek  a  fáz isá tmenet  közelében  ha tvány függ­vényszerű  szinguláris  v iselkedést  m u t a t n a k.  Szépfalusy  és  m u n k a t á r s ai  fel ismerték,  hogy k r i t i ku s  kitevők  közt  un iverzál is  kapcsolat  áll  fenn.  E  d inamikai  ská la törvény  lendületes fe j lődést  vál tott  ki ,  a z o k at  a  kísérletek  később  a  legkülönbözőbb  fáz isáta lakulásoknál igazol ták.  Szépfalusy  nemzetközi  h í rű  iskolává  vált  t an í t ványa i val  több  mikroszkopikus és  fé lmakroszkópikus  mode l lt  dolgozott  ki ,  amelyek  a  ská la tö rvények  szerint  viselked­tek,  ós  alapvető  k ísér le tek  magyaráza tához  vezet tek.  E  ská la törvényeket  a  Landau­L i fs ic­ tankönyv  f i z ikai  k inet ikával  foglalkozó  kö te te  kü lön  fe jezetben  tá rgya l ja.  Ezt  a h iva tkozást  azért  e m e l j ük  ki ,  mert  épp  L a n d au  vol t,  aki  fe l ismerte  a  másodrendű  fázisát­a laku lásokat,  és kezdeményez te  azok  v izsgá la tá t.  Szépfa lusy  összes  dolgozatainak  száma 60,  eredményeit  n y u g a ti  monográ f iák  is  idézik,  ismert  h iva tkozása inak  száma  600  körül j á r. 

Szépfalusy  Pé ter  1976  ó ta  a  K F K I  t udományos  t anácsadó ja.  Érdeklődése  az  u tóbbi időben  a  t e rmod inamikai  egyensúlytól  távo li  jelenségek  ( instabi l i tások,  s t ruktúrak ia la­ku lás,  határcik lus,  káosz)  felé  fordul t,  i t t  is  szép  e redményeket  é rt  el.  Jelenleg  az  Eu rópai F iz ikai  Társaság  „ P h y s i ç a"  című  fo lyó i ra tában  és  a  Zei tschr i ft  f ür  Phys ik  В  szekciójában szerkesztőbizottsági  t a g.  Többször  kérték  fel  vendégprofesszornak,  konferenciákon  össze­fogla ló  előadónak. 

832 

E g y e t e mi  e lőadásai  a  f i z i kusok  széles  köre it  i smer te t ik  meg  a  s ta t i s z t i kus  f i z i k a  m o d em módszere ive l.  Az  E L T E  e lmé le ti  f i z ik a  pro fesszora. 

Szép fa lusy  P é t er  egy  n a g y on  d i nam ikusan  fe j l ődő  t e rü l e tnek,  a  k v a n t u m t é r e l m é l e t en a lapu ló  s ta t i sz t i kus  f i z i k á n ak  hazai  meghonos í tó ja,  t e r j esz tő je  ós  k ieme lkedően  e redmé­nyes  nemze tközi  sz ínvona lú  k u t a t ó j a.  Ezek  m ó l t ó vá  tesz ik  a r r a,  h o gy  A k a d é m i á nk  leve­lező  t a g j á vá  válassza. 

Gáspár Rezső,  Kiss  Dezső,  Kónya  Albert, Lovas  István,  Marx  György, Nagy  Károly 

Zawadowski  Alfréd 

1936­ban,  Budapes ten  szü le te t t.  S z ű k e bb  szak te rü le te  a sz i lárd test ­ f iz ika.  D o k t o ri  f o k o z a t át  1969­ben  szerezte.  Az M T A  Közpon ti  F iz i kai  K u t a t ó i n t é z e t é n ek  t u d o m á n y os  tanács­a d ó j a. 

T u d o m á n y os  m u n k á s s á g á n ak  első,  nagy  nemze tközi  é rdek lődést  k i vá l tó  e redménye it  a mágneses  szennyezéseket  t a r t a l m a zó  a lagú td iódák  e lmé le tének  k ido lgozásával  és  a  híg mágneses  ö tvöze tek  e lmé le tének  továbbfe j lesz tésével  é r te  el.  M u n k a t á r s a i v al  e g y ü tt  ú j m ó d on  é r te lmez te  a  mágneses  szennyezések  h a t á s át  a  fóm­sz igete lő­ fóm  a l a g ú t d i ó d ák á ram­ feszü l t ség  k a r a k t e r i s z t i k á j á r a,  és  i lyen  m ó d on  s ikerü lt  az  ór iási  e l lená l lás­anomá­l iákat  m e g m a g y a r á z n i a.  A  híg  ö tvözetek  e lmé le tében  először  a l k a l m a z ta  a  reno rmá lási csoport  módszer t,  s  ezzel  a  szokásos  közel í téseken  t úl  s i ke rü lt  j u t n i a.  E gy  fó l ­ fenomeno­log ikus  modell  k ido lgozásával  a  híg  mágneses  ö t vöze tek  k v a l i t a t ív  e lméle tét  do lgoz ta  k i . Ezen  e redménye i re  sok  he l yen  h i va tkoznak,  t ö bb  kísér le ti  v izsgá lat  k i i ndu lásául  szolgál­t a k.  T ö bb  a l ka lommal  h í v t ák  meg  ebből  a  t é m á b ól  e lőadások  t a r t á s á ra  nemze tközi  kon­fe renc iák ra,  s  összefoglaló  c ikk  í rására  is  fe l ké r ték  a  R e p o r ts  on  Progress  in  Phys ics  fo lyó­i rat  s z á m á r a.  E z en  e r e d m é n y ei  e l ismerésekónt  h í v t ák  meg  a  Char lo t tesv i l le ­i  (Virginia, USA)  egye temre,  ahol  é rdek lődése  a  k r is tá ly rezgések  ( fononok)  közö t ti  a n h a r m o n i k us kö l csönha tás  okoz ta  e f f ek tusok,  m a jd  a  szupe r fo l yékony  h é l i u m b an  a  r o tonok  közö t ti kö l csönha tás  szerepe  felé  f o rdu l t. 

A  k r is tá ly rácsrezgósek  közö t ti  kö lcsönhatásról  í r t  c ikkei  közül  kü lönösen  k e t t ő n ek  vo lt a  t o v á b bi  k u t a t á s ok  s z e m p o n t j á b ól  lényeges  szerepe,  a m i nt  a zt  a  n a g y s z á mú  i roda lmi h i v a t k o z ás  is  m u t a t j a.  ( E z e k:  J.  R u v a l ds  a nd  A .  Zawadowsk i,  P h y s.  R e v.  В.  2  1172, 1970;  A .  Zawadowski  a nd  J.  R u v a l d s,  P h y s.  R e v.  L e t t.  24.  1111.  1970.)  E z en  m u n k á k b an Zawadowski  egy  m u n k a t á r s á v al  m e g m u t a t t a,  h o gy  a  f o n o n ok  közö t ti  a n h a r m o n i k us kö l csönha tás  k ö v e t k e z t é b en  k ét  fononból  rezonanc ia,  i l le tve  k ö t ö tt  á l lapot  j öhet  lé t re, és  ez  a  rezonanc ia,  egy  m á s ik  fononággal  k ö l c s ö n h a t v a,  a  ger jesz tések  h ib r i d i zác ió já ra vezet.  E z ek  a  v izsgá la tok  szorosan  k a p c s o l ó d t ak  az  első­,  i l le tve  m á s o d r e n dű  R a m an szórással  n y e rt  op t i kai  s p e k t r u m o k ra  vona tkozó  kísér leti  v i zsgá la tokhoz,  s  a  k ido lgozo tt e lmé le t tel  t ö bb  kísér le ti  e r e d m é n yt  s ikerü lt  é r te lmezn i.  U g y a n c s ak  a  R a m an  szórási e r e d m é n y ek  ér te lmezéséhez  kapcso lódo tt  az  a  fe l ismerés,  h o gy  ha  k ét  f o n on  kö l csönhat egymással  t öbb ­ fononos  közbenső  á l lapo tokon  keresz tü l,  a k k or  an t i r ezonane ia  léphet  fe l. 

A z  e lőbbi  e lméleti  e r e d m é n y e k en  a l a p u l t ak  Zawadowski  t o v á b b i,  a  He  ger jesz tési s p e k t r u m á ra  i rányu ló  k u t a t á s a i.  1969­ben  n y i l v á n v a l ó vá  vá l t,  h o gy  a  szupe r fo l yékony h é l i u m n ak  mérhe tő  m á s o d r e n dű  R a m an  s p e k t r u ma  van,  a m e ly  kó t ­ ro tor  ger jesz téséből szá rmaz ik.  J.  R u v a l ds  ós  A .  Zawadowski  (Phys.  R e v.  L e t t.  23.  333.  1970.)  m e g m u t a t t á k, hogy  ha  a  ro ton  ger jesz tések  közö tt  vonzó  kö l csönha tás  v a n,  a k k or  a  k ét  r o ton  k ö z ö tt rezonanc ia  á l lapot  a l a k u l h at  k i ,  ame ly  elég  a lacsony  hőmérsék le ten  k ö t ö tt  á l l a p o t ba 

3  Magyar Tudomány  1981/11—12  833 

m e h et  át.  Zawadowskiék  javas la tá ra  T.  J.  Grey tak  és  munka tá rsai  megisméte l ték  a  fény­szórási  kísérletet,  és  megha tá roz ták  a  két  ro ton  kö tö tt  á l lapot  kötési  energ iá já t.  További v izsgálata ik  során,  amelybe  Zawadowski  néhány  m ás  m u n k a t á r sa  is  bekapcsolódot t, megvizsgál ták  a  k ét  ro ton  ál lapot  és  a  szuper fo lyékony  He  L a n d au  á l tal  javasolt  gerjesz­t ési  spek t rumának  kö lcsönhatását  is.  R á m u t a t t a k,  hogy  az  egyrészecskés  (Landau)  ger­jesztések  és  a  ké t ­ ro ton  közötti  kö l csönha tás  következtében  a  ger jesztési  s p e k t r u m b an k ét  ág  jelenik  meg.  Azó ta  R.  A.  Cowley  és  A .  D.  B.  Woods  neut ronszórással  tö r ténő  vizs­g á l a t ai  igazolták  a  két  ág  létezését,  és  azok  az  elmélet  ál tal  jósolt  v iselkedést  m u t a t j á k. 

Zawadowski  és  munka tá rsa inak  a  hé l iumra  vonatkozó  v izsgálatai  egész  sor  kísér leti és  elméleti  v izsgálatot  ösztönöztek.  A  témakörben  azóta  is  rendszeresen  h i va tkoznak v izsgálata ikra. 

Zawadowski  A l f ré d  nemzetközi leg  el ismert  t udományos  tevékenysége  nagy  ha tással v an  a  hazai  t u d o m á n y os  életre  is.  A z  MT A  Központi  F iz ikai  Ku ta tó in téze tében  tudo­m á n y os  iskolát  hozo tt  létre,  nem  egy  t a n í t v á n ya  ma  m ár  maga  is  nemzetközi leg  el ismert szakember ré  vált  i rány í tása  mel let t. 

K iemelkedő  t u d o m á n y os  k u t a t ó m u n k á ja  mel lett  igen  nagy  szerepet  vállal  a  f ia tal f i z i kusok  nevelésében,  előadásokat  t a rt  az  Eö tvös  Loránd  Tudományegye temen.  Az  Aka­d é m ia  és  az  Eö t vös  Loránd  Fizikai  Társu lat  t öbb  b izot tságában  ak t í van  vesz  részt.  Dol­goza ta inak  száma  57,  az  ismert  h i va tkozások  száma  több  mint  600. 

Kiss  Dezső,  Kónya  Albert,  Kovács  István,  Lovas  István,  Nagy  Károly 

Agrártudományok  Osztálya 

Balázs  Sándor 

1925­ben,  Szegváro tt  születet t.  Szűkebb  szakterü le te:  ker tészeti tudományok.  Dok to ri  fokozatát  1975­ben  szerezte.  A  Zöldség­termesztési  K u t a t ó i n t é z et  fő igazgatója. 

Tudományos  k u t a t á s s al  1953  ó ta  fogla lkozik.  Kezdetben  a  zöldségtermesztő  t á j ak monog rá f i á j ának  előkészítő  munká it  i r ány í to t t a,  később  a  mesterséges  megvi lágí tás  hasz­n á l a t á n ak  lehetőségeit  vizsgálta  a  zö ldségha j ta tásban.  E  témakörből  készí te t te  ,,A  fény h a t á sa  a  papr ika  fe j lődésére"  c.  k a n d i d á t u si  ér tekezését.  A  fényv izsgá la tokkal  kapcsola­t os  eredményei  nemzetközi  vona tkozásban  is ú j ak  vo l tak.  1957­től  foglalkozik  a  gazdasá­gosan,  olcsón  e lőál l í tható  szaprof i ton  g o m b a f a j ok  termesztésbe  vonásának  ku ta tásáva l,  a n ö v é n y h á z ak  őszi — té li  gombatermesztéssel  tö r ténő  hasznosí tásával.  Nemzetközi  v iszony­l a t b an  is  kiemelkedő,  ú t t ö rő  m u n k át  végze tt  a  St rophar ia  sp.  törzsek  termesztésbe  voná­s á n ak  ku ta tásában.  Kezdeményező je  vo lt  a  ma  vi lágszerte  a lka lmazo tt  szubsz t rá tum tömegpasztör izác iós  módszer  hazai  a l ka lmazásának.  Doktori  ér tekezését  ,,A  gombater­m e s z t és  fej lesztésének  lehetőségei  Magyaro rszágon"  címmel  1975­ben  véd te  meg.  E red­ménye i ről  kül fö ldön  is  t ö bb  előadást  t a r t o t t. 

E d d ig  55  t u d o m á n y os  közleménye  je lent  meg  (12  idegen  nyelven),  öt  a lka lommal  veze­t ő j e  vo lt  olyan  b izo t tságnak,  amelynek  fe l ada ta  egyes  tudomány te rü le tek  felmérésére, t u d o m á n y os  p rob lémák  v izsgálatára  i r ányu l t.  21  könyv,  i l letve  egyetemi  jegyzet  szerzője és  társszerző je.  Számos  népszerűsítő  köz leményt  is  i r t .  Tudományos  eredményei re  a  nem­ze tközi  szak i roda lomban  is  számos  h i va t kozás  ta lá lható. 

Széles  körű  tudományszervezési  és  i r ány í tó  tevékenységet  fe j t  ki .  Vezetésével  a  Zöld­ségtermesztési  K u t a t ó i n t é z et  nemesítői  az  V .  ötéves  te rvben  több  m i nt  50  ú j ,  m inős í te tt 

834 

zöldségfajtát  állítottak  elő.  Eredményes  tudományos  vezetési  tevékenységét  fémjelzi, hogy  az  intézet  az  V.  ötéves  terv  minden  esztendejében  „Kivál ó  In téze t"  ki tüntetést, illetve  dicséró  oklevelet  kapot t.  1971­tól  „ A  gombatermesztés  és  feldolgozás"  című  MÉM kutatási  feladatterv  vezetője.  1976­től  az  országos  zöldségtermesztési  kuta tási  program vezetője,  és  irányít ja  a  Kecskeméten,  Kalocsán,  Szegeden,  Makón,  U jmajorban,  Buda­tétényben  ós Villányban  folyó  kutatásokat. 

Társadalmi  és  tudományos  közéleti  tevékenysége  sokrétű.  A  Tudományos  Minősítő Bizottság  tagja.  1972­től  tagja,  majd  1975­től  t i tkára,  1981­től  alelnöke  a  MTA — MÉM Kertészeti  Bizottságnak.  1975­től  az  MTA  Agrártudományok  Osztályának  tanácskozási jogú  tag ja.  1980­tól  az  MTA  Szegedi  Akadémiai  Bizottsága  Kertészeti  Bizottságának tagja.  Részt  vesz  a  MÉM  Kertészeti  Kutatások  Tanácsában,  a  Faj taminősí tő  Bizottság Kertészeti  Szakbizottságában.  Koordinátora  a  KGST  paprika­  és  zöldbabtermesztési csoport jának.  Több  folyóirat  szerkesztő  bizottságának  tagja.  A  Bács­Kiskun  megyei Agrártudományi  Egyesület  alelnöke.  Eredményes  munkájának  elismeréseképpen  több miniszteri  és  társadalmi  kitüntetésben  részesült. 

Mindezek  alapján  méltó  arra,  hogy  az  MTA  levelező  tagjává  válassza. 

Kozma  Pál,  Somos  András 

Dimény  Imre 

1922­ben,  Komollón  született.  Szűkebb  szakterülete:  mezőgaz­dasági gépesítés, ökonómia.  Doktori  fokozatát  1972­ben  szerezte. A  Kertészeti  Egyetem  tanszékvezető  egy.  tanára  és  rektora. 

A  felszabadulás  óta  jelentős  vezetői  beosztásokban  dolgozott.  Az  ellenforradalom  után az  Országos Tervhivatal  főosztályvezetője, majd  elnökhelyettese  lett.  1962­től  az  MSZMP K B  Mezőgazdasági  Osztályának  vezetője  volt,  1967 — 1975  között  pedig  mezőgazdasági és  élelmezésügyi  miniszter.  1962­től  a  K B  póttagja,  1966—1975  között  a  K B  tagja  volt. 1975  óta  egyetemi  tanár,  harmadik  ciklusban  a  Kertészeti  Egyetem  rektora  és  ökonó­miai  Intézetének  igazgatója. 

Tudományos  kutatásait  1951­ben  kezdte,  s  azt  változatos  beosztásaiban  is  töretlenül fo ly tat ta.  Szűkebb  kutatási  területe  a  mezőgazdasági  gépesítés  fejlesztés,  illetve  а  mű­szaki  fejlesztés  ökonómiája.  Ebből  a  témakörből  készítette  el  Erdei  Ferenc  vezetésével ós  védte  meg  1960­ban  kandidátusi  értekezését,  ma jd  1972­ben  elnyerte  a  mezőgazdasági tudományok  doktora  fokozatot.  Eddig  8  könyve,  ill .  monográfiája  jelent  meg,  amelyek közül  „A z  ál lattartás  gépesítésének  ökonómiája"­t  bolgár  nyelven  is  k iadták.  48  tudomá­nyos  közleményéből  12  jelent  meg  bét  idegen  nyelven.  Eredményeire  a  külföldi  agrár­ökonómiai  irodalomban  is  gyakran  hivatkoznak.  Az  utóbbi  években  több  nemzetközi konferencián  vett  részt  előadással.  Többek  között  az  ISHS  (Nemzetközi  Kertészeti  Tudo­mányos  Társaság),  a  CIOSTA  (Mezőgazdasági  Munkaszervezők  Nemzetközi  Bizottsága) és  a  CIGR  (Mezőgazdasági  Mérnökök  Nemzetközi  Szövetsége)  nemzetközi  konferenciáin. 

Tudományos  tevékenysége  az  agrárkérdés  szélesebb  területeit  is  felöleli.  A  szakmai közvélemény  az  agrár­  ós  szövetkezetpolitika  kiváló  müvelőjeként  t a r t ja  számon,  aki mind  az  agrár­,  mind  a  szövetkezet polit ika  tudományos  megalapozásában  — sőt  gyakor­lati  megvalósításában  — is  igen  jelentős  részt  vállalt. 

Határozot t,  jó  szervezőkészségű,  kezdeményező  vezető,  akinek  tevékenységében  az elmélet  és  a  gyakorlat,  a  kuta tás  és  az  oktatás  szorosan  egybekapcsolódik.  Hosszú  ideje jelentős  irányító  és  szervező  munkát  végez  a  tudománypol i t ikában,  a  felsőfokú  oktatás­

3»  835 

ban  és az  ismeretterjesztésben  is. Eddig  mintegy  150 tanu lmánya  és szakcikke  jelent  meg. A  MA E  alelnöke, az MTESZ  országos  elnökségének  és  a  CIGR  Magyar  Nemzeti  Bizottsá­gának  évtizedek  ó ta  tagja.  Az  MTA  Agrártudományok  Osztálya  Agrár  Műszaki Bizottságának  1976  óta  vezetője,  tagja  az  Akadémiai  K iadó  Nagylexikon  Szerkesztő Bizottságának,  elnöke  a Tudomány  ós Mezőgazdaság,  a  Kertészeti  Egyetem  Közleményei Szerkesztő  Bizottságának,  a  Kertészeti  Egyetem  Kuta tási  Programbizottságának. A  TMB  megbízásából  több  aspiráns  munká ját  irányította. 

Egyetemi  oktatással  1964­től  foglalkozik,  1975­ig  a  Gödöllői  Agrártudományi  Egyete­men  címzetes,  1975­től  a  Kertészeti  Egyetemen  egyetemi  tanár.  A  magyar  agrár­felső­okta tás  és  a  mezőgazdasági  kutatás  fejlesztésében  jelentős  eredményeket  ért  el.  A  mező­gazdaság  (kertészet)  gépesítésének  ökonómiai  kutatása  terén  iskolateremtő  munkát végez.  Két  ízben  tün te t ték  ki  a  Munka  Érdemrend  arany,  egy  ízben  ezüst  fokozatával. Munkásságával  az  utóbbi  években  több  társadalmi  szervezet  dí ját  ós  kitüntetését  is elnyerte. 

Mindezek  alapján  Dimóny  Imre  méltó  arra,  hogy  az  MTA  levelező  tagnak  válassza. 

Cselőtei  László,  Csizmadia  Ernő,  Kozma  Pál 

Orvosi  Tudományok  Osztálya 

Antalóczy  Zoltán 

1923­ban,  Tolcsván  született.  Szűkebb  szakterülete:  belgyógyá­szat,  kardiológia.  Doktori  fokozatát  1969­ben  szerezte.  Az Orvostovábbképző  Intézet  I I .  Belgyógyászati  Kl inikájának igazgatója,  egyetemi  tanár. 

Antalóczy  Zoltán  k l in ikája  a  magasszintű  kardiológiai  ós  általános  belgyógyászati  be­tegellátáson  túlmenően  a  kardiológiai  oktatásnak  ós kutatásnak  is egyik  hazai  központ ja. Nevéhez  fűződik  a  hazai  számítógépes  E KG  mérési  el járás  (kisszámítógépes  E KG  diag­nosztikai  rendszer,  surface  mapping  technika,  tr iaxicardiometriás  eljárás)  adaptálása  ós fejlesztése.  A konvencionális  EKG  elvezetéseket  a  sagittalis  síkra  terjesztette  ki ,  triaxio­cardiometer  analóg  célkomputere  1968­ban  nyert  szabadalmi  oltalmat.  Munkatársaival együtt  dolgozta  ki  a  szívközeli  elektromos  potenciál­térnek  a  modell jét,  azt  hologramok­ban  jelenítette  meg.  A  modell­holokardiogram  tartalmazza  mindazokat  az  elektromos információkat,  melyeket  az  eddig  alkalmazott  vizsgáló  módszerek  együttesen  nyú j tanak. Külön  említendő,  bogy  a  klinik a  tudományos  tevékenysége  eredményekónt  megvalósí­to t ták  a  „Budapest"  elnevezésű  kisszámítógépes  szisztémát  ós  annak  mikroprocesszoros változatát,  amely  az  elektrokardiológiai  paraméterek  értékelését  teszi  lehetővé. 

Munkásságukat  fémjelzi  számos  külföldi  —  szovjet,  f inn,  olasz,  NSZK  —  intézettel fennálló  együttműködési  szerződés.  1973­ban  akadémiai  ku ta tási  jutalomban  részesült. Tudományos  közleményeinek  száma:  163,  amit  hat  jelentős  szakkönyv  egészít  ki . 

Számos  nemzetközi  nagytekintélyű  tudományos  társaság  vezetőségi  tagja.  Többek között  a  Nemzetközi  Elektrokardiológiai  Társaság  elnöke  ós  az  1981­ben  tar tandó  nem­zetközi  szimpózium  elnök­rendezője.  Külföld i  tisztségein  kívül  a  Kardiológiai  Kollégium és  a  Magyar  Kardiológusok  Társasága  elnökségének  a  tagja. 

Pálos  Á.  László,  Pásztor  Emil 

836 

Boda  Domokos 

1921­ben,  Alistálon  (Csehszlovákia)  született.  Szűkebb  szak­területe:  gyermekgyógyászat.  Doktori  fokozatát  1965­ben szerezte.  A  Szegedi  Orvostudományi  Egyetem  Gyermek­kl inikájának  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Egyetemi  évei alatt  Beznák  Aladár  intézetében  dolgozott.  Mint  a  László  Kórház,  orvosa sokat  te tt  az.  elektrolit  kezelés  elterjesztéséért,  elsőként  alkalmazta  a  gyermekbé­nulás  következtében  fellépő  légzészavarok  kezelésében  a  pozitív  nyomású  respirátort, új  respirátorokat  készített  és  szabadalmaztatot t,  új  légzésfunkciós  módszereket  dolgo­zott  ki.  E  munkásságával  lényegesen  hozzájárult  a  hazai  intenzív  terápiás  gyakorlat  ki­fejlődéséhez.  Fontos  korábbi  kutatási  eredménye  az  akut  hipernatrémiák  új  tünetegyüt­tesének  és  patológiájának  felismerése,  a  hiperurikémia  patológiai  jelentőségének  felderí­tése.  Szegedi  működésének  fontos  és  új  eredményei  az  újszülöttek  respirációs  distress szindrómájára  és közvetlen  postnatál is  időszakára  vonatkozó  vizsgálatok,  a  peritoneális dialízis  hatásosságának  felismerése,  új  módszer  kidolgozása  a  vér  (L­transz.port  funkció­jának  vizsgálatára,  a  hypoxias  anyagcseretermékek  hatásának  vizsgálata.  Megyei  szak­irányító  tevékenységének  eredményeként  e  területen  az  eddig  legalacsonyabb  hazai cseesemőbulálozási  arányt  sikerült  elérni. 

Közleményeinek  száma  188,  ebből  két  monográfia,  egy  egyetemi  tankönyv.  Dolgozatai klinikai és experimentális  munkák,  főleg az életveszély  állapotok,  az  infektológia, a  neona­tológia,  a  nefrológia  tárgyköréből.  Több  hazai  tudományos  társaság  elnökségének,  orszá­gos  intézetek  kollégiumainak,  minisztériumi  bizottságnak  tagja.  Az  MTA  Orvosi  Tudo­mányok  Osztálya  I .  sz.  Klinikai  Bizottságának  t i tkára. 

Ki tüntetések:  Kiváló  Orvos,  Kiváló  IJjító,  MSZBT  aranykoszorús  jelvény,  Jancsó Miklós­  és  Schöpf­Mérei­emlékérem.  Nemzetközi  kapcsolatok:  az  Európai  Gyermekgyó­gyász  Ku ta tó  Társaság  elnökségének  tagja,  1975­ben  elnöke.  A  Finn,  a  Csehszlovák  Gyer­mekgyógyász  Társaság,  az  NDK  Perinatál is  Társaság  tiszteletbeli,  a  Svájci  és  N DK gyermekgyógyász  társaságok  levelező  tagja.  A  Nemzetközi  és  Európai  Gyeimekgyógyász Szövetség  (IPA  és  UNEPSA)  és  az  Európai  Perinatál is  Társaság  elnökségi  tagja.  Tudo­mányos  együttműködést  folytat  az  Orosz  és  Ukrán  Gyermekgyógyászati  Intézetekkel,  a Szovjet  Orvostudományi  Akadémia  Poliomyelitis  Intézetével,  N DK  klinikákkal  (szerző­déses),  a  milánói  Perinatál is  Központtal,  a  turkui,  a  Los  Angeles­i  gyermekgyógyászati kl inikákkal.  1971­ben  Los  Angelesben  vendégprofesszor  (6 hónap).  Számos  külföldi  kong­resszus  főreferense  (Barcelona,  Tokió,  Genf),  az  IFA  képviselője,  két  hazai  nemzetközi kongresszus  rendezője.  18 éve  egyetemi  tanár,  önálló  egyetemi  tankönyvet  írt  (1981). 

Bálint  Péter,  Kerpel­Fronius  Ödön 

Gáti  István 

1922­ben,  Bonyhádon  született.  Szűkebb  szakterülete:  szülé­szeti  és  nőgyógyászati  endokrinológia,  perinatológia.  Doktori fokozatát  1976­ban  szerezte.  Az  Orvostovábbképző  Intézet Szülészeti  és  Nőgyógyászati  Kl inikájának  igazgatója,  egyetemi tanár,  rektorhelyettes. 

Gáti  István  30  éve  foglalkozik  szülészeti  és  nőgyógyászati  endokrinológiával.  Koráb­ban  a  szülés  utáni  hipofízis  elégtelenség  volt  fő  tudományos  területe.  E  tárgykörből  ké­szítette  kandidátusi  értekezését  1965­ben. 

837 

Az  1970­es  évek  elejétől  végez  vizsgálatokat  a  H PL  (Human  Placentáris  Lactogen) hormonnal  kapcsolatban.  Ezeket  a  vizsgálatokat  egy  éves  zürichi  tanu lmányút ja  során a lapozta  meg.  Radio immun  módszerek  hazai  bevezetésével  kidolgozta  a  különböző  szü­lészeti  kórképek  HPL­lel  kapcsolatos  jellemzőit.  Vizsgálatait  doktori  értekezésben  fog­lal ta  össze  „Human  Placentáris  Lactogen  klinikai  jelentősége  normál  és  kóros  terhesség­ben"  címmel.  Ez  a  munka  képezi  a lap ját  a  lepényi  elégtelenséggel  kapcsolatos  jelen vizsgálatoknak  is.  Kidolgozta  a  lepényi  klinikai  vizsgálatok  és  az  ezek  mögött  levő  mor­fológiai  eltérések  prenatal is  összekapcsolásának  koncepcióját.  Kl in ikáj a  a  terhességi toxaemiák,  a diabetes­szel  szövődött  terhességek  és  a  choriális  tumorok  vonatkozásában országos  centrum. 

A  vázolt  profilok  aláhúzzák  Gáti  Is tván  széles  körű  tudományszervező  és  irányító  te­vékenységét.  180  dolgozata  jelent  meg.  Fejezeteket  írt  a  „Gyermeknőgyógyászat"  c. könyvben  a  szakterületét  érintő  kérdésekről;  amerikai  felkérésre  összefoglalót  készített a  choriális  tumorokról.  A  közeljövőben  várható  a  „Szülészeti  endokrinologia"  c.  monográ­f i a  befejezése. Vezetésével  jött  létre  az  első  grúz  ­magyar,  majd  angol —magyar  perina­tal is  szimpózium,  ezek  anyaga  a  „Recent  Progress  in  Perinatology"  с.  sorozatban  jele­nik  meg.  Kongresszusok  rendszeres  előadója,  részese  endokrinológiai  jellegű  akadémiai munkák  bírálatának.  Irányításával  hét  kandidátusi  értekezést  dolgoztak  ki . 

Gáti  Is tván  számos  tudományos  társaság  tagja,  elsősorban  a  Magyar  Nőorvos  Társa­ságnak,  az  Országos  Szülészeti  és  Nőgyógyászati  Intézet  vezetőségének,  az  MTA —EüM Kl in ika i  Bizottságának  ós  a  Klinikai  Gyógyítási  Kollégiumnak.  A  Perinatológiai  Társa­ság  elnöke.  Érdemes  Orvos  (1965),  1981.  ápril is  4­én  a  Munka  Érdemrend  arany  foko­zata  kitüntetésben  részesült. 

Kerpel­Fronius  Ödön,  Pálos  Á.  László 

Grastyán  Endre* 

1924­ben,  Őriszentpéteren  született.  Szűkebb  szakterülete: ideg­  és  pszichofiziológia.  Doktori  fokozatát  1975­ben  szerezte. A  Pécsi  Orvostudományi  Egyetem  Élet tani  Intézetének  igaz­gatója,  egyetemi  tanár. 

Az  ötvenes  években  út törő  szerepet  játszott  az  elektrofiziológiai  és  magatartási­kuta­tási  módszerek  meghonosításában  ós  továbbfejlesztésében.  Az  archicortex  elektromos hul lámformáinak  funkcionális  értelmezésével  kapcsolatos  munkái  (EEG  clin.  Neuro­physiol.  11,  409,  1959)  jelentős  elismerést  vívtak  ki  a  nemzetközi  szakmai  irodalomban, és  mindmáig  megtermékenyítőén  hatnak  a  kutatásra.  A  limbikus  rendszer  szabályozási fo lyamatainak  a  motiváció  és  tanulás  mechanizmusaiban  játszott  szerepét  elemző  vizs­gálatai  a  korszerű  pszichofiziológiai  koncepciók  részévé  váltak  (Science  149,  91,  1965; Comm.  Behav.  Biol.  1,  235,  1969).  Az  orientációs  válasz  jelentőségét  feltáró  vizsgálatai a  koudicionálási  folyamat  radikális  ós  ismeretelméleti  szempontból  is  értékes  újraelem­zését  teszik  lehetővé  (Behav.  Biol.  10,  121,  1974;  Science  201,  168,  1978). 

A  Szovjet  Élettani  Társaság  tiszteletbeli  tagja,  a  Nemzetközi  Agykutató  Szervezet ( IBRO)  központi  tanácsának  két  perióduson  át  tagja,  számos  hazai  ós  nemzetközi  tudo­mányos  társaság  tagja,  négy  nemzetközi  szakmai  folyóirat  szerkesztőbizottsági  tagja. A  központi  idegrendszer  vizsgálatával  foglalkozó  tudományos  kutatási  tanács  ( INTER­MOZG)  motivációs  témájának  nemzetközi  koordinátora.  A  Párizsi  Nemzetközi  Élet tani 

*   A  jelölt  munkásságának  erősen  interdiszciplináris  jellege  miat t,  az  osztályülés előtt  az  elnökség  által  k iküldött  osztályközi  bizottság  nyilvánít  véleményt  a  jelölésről. 

838 

Kongresszus  felkért  előadója,  a  Budapesti  Nemzetközi  Élet tani  Kongresszus  Szenzoros Szekciójának  elnöke  volt.  1963­ban  akadémiai  jutalommal,  1976­ben  Schaffer­,  1978­ban Ranschburg­emlókéremmel  tüntet ték  ki ,  1976­ban  Az  Oktatásügy  Kiváló  Dolgozója  lett. 

K i ter jedt  ós  rendszeres  társadalmi  tevékenységet  is  folytat,  számos  helyi,  országos  és nemzetközi  jellegű  bizottságban  dolgozik.  A  TIT  Baranya  Megyei  Szervezetének  és Pszichológiai  Szakosztályának  elnöke,  a  Pécsi  Akadémiai  Bizottság  Biológiai  Szakbizott­ságának  elnöke.  Rendszeresen  ta rt  tudománynépszerűsítő,  továbbképző  előadásokat  ós ír  összefoglaló  tanulmányokat  (Valóság  11,  1,  1968;  Impact  of  Science  on  Society  1968; Encyclopaedia  Britannica  I I I . ,  757,  1974). 

Ádám  György,  Flerkó  Béla,  Halász  Béla,  Lissák  Kálmán, Lukács  József,  Mátrai  László 

Hársing  László 

1920­ban,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete  a  vese­működés  élet tana  és  kórélettana,  só­  ós  vízháztartás.  Doktori fokozatát  1969­ben  szerezte.  A  Semmelweis  Orvostudományi Egyetem  Kórélet tani  Intézetének  igazgatója. 

1945 —1950: Az azotaemiák  tubuláris  komponensének  és а  tubuláris eredetű  azotaemiák mechanizmusának  tisztázása.  1950 — 1955:  A  vese véráramlás  és  a  glomeruláris  fi itráció, valamint  a  distális  tubulus  folyadókterhelése  között  megállapított  fordí tott  összefüggés alapján  leírta,  az  irodalomban  elsőként,  egy  lehetséges  tubulo­glomeruláris  visszacsatolási mechanizmus  lényeges  vonásait.  Ez  a  mechanizmus  10 évvel  később  a  nefrológiai  kutatá­sok  előterébe  került.  1955 — 1960:  K imu ta t ta  a  hipothermia  preventív  hatását  a  posti­schaemiás  experimentális  akut  veseelégtelenségre  ós  felvetette  másodlagos  intrarenális haemodinamikai  változások  patogenetikai  szerepének  lehetőségét.  1960  —1975:  A  Sapir­stein­féle indikátor  megoszlási elv  felhasználásával  az  irodalomban  elsők  között  meghatá­rozta  a  vesekóreg  és  velő  véráramlását.  A  velőkeringós  szabályozása  és  a  testnedvek  tór­fogatregulációja között  fontos összefüggéseket állapított  meg. Elsőként  szolgáltatott  funk­cionális  bizonyítékokat  a  vesekeringós  postglomeruláris  szakaszának  sajátságos,  morfoló­giailag  már  verifikált,  párhuzamos­soros  elrendeződéséhez,  amely  felismerés  lehetőséget nyú jt  a  veseműködés  egyes  élettani  ós  kóros  alkalmazkodási  formáinak  magyarázatára. 1975­től  a  veseszövet  pusztulását  (csökkenését)  követő  kompenzatorikus  hipertróf ia mechanizmusával  foglalkozik. A  hipertróf iában  és  a  normális  fejlődés során  fellépő  struk­turális,  funkcionális  és  anyagcsereváltozások  mértékének  ós  időbeli  lefolyásának  össze­hasonlításával  megállapította,  hogy  — az  általános  irodalmi  felfogással szemben  — mind­kettő  ugyanazon  növekedési mechanizmusra  vezethető  vissza. 

Tudományos  közéleti  tevékenysége:  A  Magyar  Élettani  Társaság  főt i tkára.  Kiemelkedő szerepe  van  a  társaság  tudományos  színvonalának,  súlyának,  nemzetközi  kapcsolatainak és  tekintélyének  megerősödésében.  Az  1980­ban  Budapesten  megrendezett  Nemzetközi Élet tani  Kongresszus  főt i tkára  volt.  Szóleskörű  nemzetközi  szakmai  kapcsolatokkal  ren­delkezik.  Kitüntetések:  Érdemes  Orvos  (1963),  Akadémiai  jutalom  (1965),  Oktatásügy Kivál ó  Dolgozója  (1970),  MOTESZ  pályadíj  (1979).  Oktatási  tevékenység:  irányító  szere­pet  tölt  be  a  hazai  korszerű  kórélettani  oktatás  kialakításában.  Társszerzője  a  Hársing — Kesztyűs:  Kórélettan  c.,  megjelenés  a la tt  álló  egyetemi  tankönyvnek. 

Bálint  Péter,  Lissák  Kálmán,  Pálos  Á.  László,  Petrányi  Gyula 

839 

Ihász  Mihály 

1931­ben,  Vaezaron  született.  Szűkebb  szakterülete:  sebészet, eebészeti gastroenterológia.  Doktori  fokozatát  1976­ban  szerezte. A  Semmelweis  Orvostudományi  Egyetem  egyetemi  tanára. 

Tanulmányainak  befejezése  után  a  Semmelweis  Orvostudományi  Egyetem  Sebészeti­Műtét tani  Intézetében  lett  gyakornok.  1961­ben  —  saját  kérésére  —  a  I I .  sz.  Sebészeti Kl inikár a  osztották  be.  1966 — 69  között  ösztöndíjas  aepiráns.  Kandidátusi  értekezését 1969­ben  védte meg.  1964­ben  a  bécsi orvosegyetemen,  1970­ben  a müncheni  orvosegyete­men  és  1973 —74­ben  Washington  Állam  Orvostudományi  Egyetemén  dolgozott.  Doktori értekezését  1976­ban  védte meg. Címe:  ,,A pepticus  fekélyek sebészi kezelése  vagotomiával és  annak  pathophysiologies  hatása  az  emésztöszervekre".  Ezt  kővetően,  1977­ben  nevez­ték  ki  egyetemi  tanárnak. 

Gyógyító  és  tudományos  munkássága  elsősorban  a  gastroenterológia  területére  vonat­kozik,  azaz  a  gyomor  és  a  bél traktus  sebészetére.  Eddig  megjelent  tudományos  közlemé­nyeinek  száma:  92.  68  tudományos  előadást  tar tott  különböző  kongresszusokon.  „Vagoto­m i a"  című  könyve  az  Akadémiai  Kiadó  gondozásában  jelent  meg  1980­ban. 

Tudományos  munkássága  két  területen  nemzetközi  vonatkozásban  is  figyelemreméltó. Elsők  között  vizsgálta  és  t isztázta,  hogy  a  különböző  sokk­hatások  milyen  reverzibilis  és irreverzibilis  elváltozásokat  okoznak  a  vékonybél  t raktusban,  és ezeknek  milyen  sebészeti következményei  vannak. 

Jelentősek  a  különböző  bélelzáródásos  állapotokkal  kapcsolatos  munkái  is. Kórélettani  felkészültségét  a  sebészet  gyakorlati  területén  is  alkalmazza.  A  duodenalis 

fekélyek  sebészi  kezelésére  bevezetett  műtéti  megoldása  jelentős  mértékben  csökkenti  a mortal i tást  és  lerövidíti  az  ápolási  időt.  A  gyomor  funkcionális  sebészete  terén  ki fej tett eddigi  munkássága  hazai  viszonylatban  egyedülálló  és  nemzetközileg  is  elismert. 

Tudományos  és kl inikai  tapasztalatait  az elmúlt  évben megjelent  könyvében  közzétette. Szorgalmas,  tevékeny  és nagyon  korrekt  magatar tású  egyén.  A  hallgatók  oktató­nevelő 

munkájában,  különösen  a  sebészeti  gyakorlatok  vezetésén  és előadások  tartásán  keresztül, folyamatosan  részt vesz. 

Jelentős  társadalmi  és  tudományos  közéleti  tevékenységet  fe jt  ki .  Vezetőségi  tagja  a Magyar  Sebész  Társaságnak,  az  Acta  Chirurgica  Szerkesztőségének,  az  MTA­EüM  közös klinikai  bizottságának,  és az  MTA Természettudományi  Főosztály  orvos  főelőadói  munka­körét  is  ellátta. 

Babies  Antal,  Gegesi  Kiss  Pál,  Lapis  Károly 

Jobst  Kázmér 

1924­ben,  Pécsett  született.  Szűkebb  szakterülete:  klinikai kémia.  Doktori  fokozatát  1974­ben  szerezte.  A  Pécsi  Orvos­tudományi  Egyetem  Központi  Klinika i  Laboratór iumának vezető  egyetemi  tanára. 

Vegyészmérnöki  tanu lmánya it  1946­ban  Budapesten  befejezve  1946 — 1952  közt  orvos­tanhallgatóként  a POTE  Kémiai  Intézetében  Carotinoid  és lipidkémiai  vizsgálatokban  vett részt. 

1952­ben kap  orvosdoktori  diplomát . 1952 — 1968 között  a POTE  Kórbonctani  Intézeté­ben  dolgozik.  Önálló  témaként  kezdi  el  a  magnukleinsavak  szubmikroszkópos  szerkezeté­nek  in  situ  vizsgálatát  . Elsőként  ír ja  le  a  DNS  savlebontásának  kinet ikáját  és bizonyít ja, 

840 

hogy  a  sejtmagok  Feulgen  pozit ivitásáért  az  apurinsav  felelős  (Histochemie  1965,  4,  420). K imuta t ta  az eu­ és heterochromatin  eltérő sav­ és sóérzékenységét,  valamint  a  perinucleo­Iáris heterochromatin  szubmikroszkópos  felépítését  (Exp.  Cell Res.  1970,  63,  204).  Szövet­tenyészetben  bizonyít ja  a  nyugalmi  és  mitozisos  magok,  kromoszómák  rendezett  szerke­zeti  felépítését  (Acta  Morph.  1970,  18,  131). 

1968­ban  megbízást  kap  a  POTE  Központi  Kl inika i  Kémiai  Laboratór ium  vezetésére. Megszervezi  az  első  önálló,  korszerű  egyetemi  klinikai­kémiai  laboratóriumot.  Szűkebb szakterületének  fejlesztése mellett  a humán  vérlemezkék  elektrokinetikus  sajátságát  (Brit . J.  Haemat.  1980,  46,  247),  a  környezeti  és  ipari  ár talmaknál  előforduló  toxikus  és  esszen­ciális  fémeknek  а  szervezet  fehérjéire kifejtett  hatását  vizsgálja  (Acta  Biochim.  Biophys. 1980,  15,  237). 

1973 — 1979  közt  a  POTE  tudományos,  majd  általános  rektorhelyettese  is.  Második ciklusban  tanácskozó  tag ja az  MTA  Orvosi  Osztályának.  Ki tűnő  előadó és oktató.  Szorgal­mazza  a  klinikai  kémiai,  pathobiokémiai  szemléletű  orvosképzést. 

Jobst  Kázmért  sokoldalú  tudományos  eredményei  jelentős  szerepre  predesztinálják  a klinikai­kémia  fejlesztésében. Kiemeljük  ezt, mert  a  széles alapon  nyugvó  klinikai  kuta tás egyik  előfeltétele  a  színvonalas  laboratóriumi  hát tér.  Ezért  feltétlenül  kívánatos,  hogy  az Orvosi  Osztály  tagjaként  részt  vegyen  e  tudományfej lesztési  célkitűzések  irányításában. 

Donkoffer  Szilárd,  Flerlcó  Béla,  Hollán  Zsuzsa,  Lissák  Kálmán, Polinszlcy  Károly,  Tigyi  József 

Kulin  László 

1901­ben,  Zilahon  született.  Szűkebb  szakterülete:  csecsemő­és  gyermekgyógyászat.  Doktori  fokozatát  1962­ben  szerezte. A  Debreceni  Orvostudományi  Egyetem  Gyermekklinikájának nyugalmazott  igazgatója. 

Kuli n  László  1949  februárjától  1972.  június  30­ig  volt  tanszékvezető  egyetemi  tanár, a  Debreceni  Orvostudományi  Egyetem  Gyermekklinikájának  igazgatója.  Ekkori  nyuga­lomba  vonulása  óta  ugyanott  szaktanácsadó,  1956/57­ben  a  DOTE  dékánja,  majd  1957 — 59  között  rektora  volt.  Négy  taní tványa  lett  professzor  — ebből  kettő  tanszékvezető  , kettő  az orvostudományok  doktora,  29 kórházi  főorvos. Fő  kuta tási  témaköre  a  csecsemő­kori  sorvadás,  melynek  magyarázatára  új szemléletet  fej lesztett  ki  és ennek  alapján  fölfe­dezte, hogy  testhőmérsékletre kondicionált  klíma­miliőben  a  sorvadt  csecsemőknek  a  rom­lása  megáll,  megindul  a gyarapodásuk,  egyéb esetleges szükséges  kezelések  eredményeseb­bek,  és a  továbbiakban  a  fejlődésük normálissá  válik.  A nagyon  jelentős,  a sorvadt  csecse­mők  számára  életmentő  módszer  hatásmechanizmusának  vizsgálatát  MTA  céltámogatás­sal  sokoldalúan  irányítot ta. 

Kimagaslóan  jelentős  és  nemzetközileg  is  elismert  felfedezéséért  számos  kitüntetésben részesült:  1953­ban  Kossuth­dí j;  1958:  Bókay­emlékércm;  1966:  Schöpf—Mérei­emlék­érem;  1969:  „Universitas  Budapestiensis  Scientiarum  Medicinae"  (200  éves  jubileumi emlékérem);  1972:  Munka  Érdemrend  arany  fokozata. 

Tudományos  kísérletei,  az  eredmények  logikájával  alaposan  alátámasztott  időtálló  fel­fedezése, kiemelkedő  személyi  minősítése  úgy  véljük  érdemessé  teszik  Kuli n  Lászlót,  hogy nála  a  korhatárt,  mint  negatív  tényezőt  ne  vegyük  figyelembe,  ajánlásunkkal  munkássá­gát  utólag  érdemben  értékeljük  és  régebbi  debreceni  kapcsolataink  alapján  MTA  levelező tagságra  ajánl juk. 

Lapis  Károly,  Petrányi  Gyula 

841 

László  Ferenc 

1934­ben,  Szentesen  született.  Szűkebb  szakterülete:  belgyó­gyászat,  endokrinológia.  Doktori  fokozatát  1974­ben  szerezte. A  Szegedi  Orvostudományi  Egyetem  Önálló  Endokrin  Osztá­lyának  és  Kutató laboratór iumának  vezetője. 

László  Ferenc  1958  óta  dolgozik  a  Szegedi  Orvostudományi  Egyetem  I .  Belkl inikáján. 1976­ban  professzori  kinevezést  nyer t.  1971  óta  feladata  az  endokrinológiai  tantermi  elő­adások  megtartása,  elnyerte  az  Oktatásügy  Kiváló  Dolgozója  címet. Tudományos  kutató­munká ja  során  t isztázta  a  hypothalamus —hypophysis  közti összeköttetés  megszakadása u t án  létrejövő  vízanyagcserezavar  mechanizmusát.  K imutat ták,  hogy  hypophysis  nyél­roncsolás  után  károsodik  az ACTH­mellékvesekéreg  rendszer  működése.  A  diabetes  insipi­d us  kezelési el járásainak  vizsgálata  során  elsőként  közölték,  hogy  a  salureticumok  felhasz­ná lhatók  a diabetes  insipidus  és  a pszichés  polydipsia  elkülönítésére.  A  vasopressin  analo­gok  közül  az  l­deamino­8­D­arginin­vasopressin  (dDAVP)  ós  az  l­deamino­4­valin­8­D­arginin­vasopressin  (dVDAVP)  ant id iu iet ikus  aktivitását  tanulmányozták  és  elsőként publ ikálták,  hogy  nazalis  alkalma/ás  esetén  az  utóbbi  vegyület  jelentősen  meghaladja  a dDAV P  hatását.  —  Az  Utrecliti  Farmakológiai  Intézettel  együt tműködve  k imutat ták, hogy  a  dDAVP,  ill .  az  antidiuiet ikus  ós pressor  hatással  nem  rendelkező  9­desglycin­argi­nin­vasopre8sin  (DGAVP)  jelentősen  jav í t ja  a memória  funkciót  és megszünteti  a  diabetes inspidusos  betegek  memória  defektusát.  A  világon  elsőként  írták  le  az  „apudoma"  tünet­együttesét  (1969),  erre  az  adatra  a  témával  foglalkozó valamennyi  tankönyv  és  kézikönyv hivatkozik.  A  Párizsi  Atomkutató  Intézet  Biokémiai  Tanszékével  együt tműködve  kidol­gozták  a metabolizmus  vizsgálatokra  alkalmas  triciált  vasopressin  analógok  előállításának módszerét.  Elsőként  sikerült  a  világon  a  3H­dDAV P  fény és elektronmikroszkópos  lokali­zálása  autoradiográfiás  eljárás  segítségével. 

1968­ban  kandidátusi,  1974­ben  doktori  minősítést  szerzett.  A  fenti  témákból  158  dol­gozata  jelent  meg.  Egy  154  oldalas  monográf iá ja  1968­ban  „Role  of  p i tu i ta iy  stalk  in water  metabolism  and  regulation  of  ACTH­adrenocortical  system"  címmel  került  kiadás­ra.  A  „Renal  Cortical  Necrosis:  Exper imental  Induction  by  Hormones"  c.  műve  ez  évben jelent  meg  a  Karger  és  az  Akadémiai  K iadó  közös  gondozásában. 

Az  MTA  Orvosi  Osztátyának  tanácskozási  jogú  tagja,  a  MOTESZ  Endokr in  és  Anyag­csere  Társaság  vezetőségi  tagja, az  MTA­EüM  Endokrin  Bizottságának  alelnöke,  az  Egye­temi  Tanács  tagja,  több  hazai  és  nemzetközi  társaság  tagja. 

Babies  Antal,  Gegesi Kiss  Pál,  Stark  Ervin 

842 

Romhányi  György 

1905­ben,  Száron  született.  Szűkebb  szakterülete:  kórbonctan, molekuláris  biológia  (molekuláris  szerkezettan).  Doktori  foko­zatát  1968­1 »in  szerezte.  A  Pécsi  Orvostudományi  Egyetem tudományos  tanácsadója. 

1951 —1976­ig  a  Pécsi  Orvostudományi  Egyetem  Kórbonctani  Intézetének  tanszék­vezető  egyetemi  tanára  volt.  Világviszonylatban  egyik  út törője  a polarizációs  optika  mo­lekuláris  biológiai  szerkezet­kutatásra  való  alkalmazásának.  Kidolgozta  ós  elemezte  a  to­po­optikai  reakciók  (magát  a  fogalmat  is  ő  vezette  be)  elméleti  és gyakorlati  vonatkozá­sait,  a  reakciók  kialakulásának  feltételeit,  s azok  típusait  (Ann.  Histochem.  Suppl.  2,  207, 1962).  Több  évtizedes  munkássága  során  számos  topo­optikai  reakciót  dolgozott  ki  ós  al­kalmazásával  kimagasló  eredményeket  ért  el.  így,  több  évtizeddel  az  elektronmikroszkó­pos  vizsgálatok  előtt,  felismerte  az  amyloid  micelláris  s t ruk túrá ját  (Zb.  alig.  Path.  path. Anat.  80,  411,  1943),  az  órfali  rugalmas  rost  spirális­fibrilláris  szerkezetót  (Nature,  182, 929,  1958).  Igen  értékes  adatokat  szolgáltatott  a  kötőszöveti  alapállomány,  a  kollagén rostok,  a  nukleinsavak,  a  szerkezetlipoidok  ós a  biológiai  membránok  ul t rastruktúrájáról. Megállapította  többek között, hogy a kötőszöveti  alapállomány  komponensei  szubmikrosz­kóposan  rendezett  formában  vannak  jelen  a  kollagén  vázzal  azonos  orientációban  (Acta histochem.  lő,  201,  1963).  Két  formáját  különböztette  meg  a  formaiinban  rögzített  kolla­gén  rostoknak,  a  steno­  és  a porokollagónt.  A  membránfelszíni  cukor  komponensek  térbeli orientációjának  megítélésére  bevezette  az  aldehid­biszulfit­toluidinkék  reakciót,  amellyel molekuláris  szinten  kaphatók  indirekt  adatok  a  membrán  cukor  komponenseinek  térbeli helyzetéről  (Histochemistry  43,  333,  1975). 

Romhányi  professzor  iskolát  teremtett  nemcsak  i t thon,  hanem  az ország  határain  túl  is. Számos  hazai  tudományos  társasági  tagság  mellett  tag ja  az  Európai  Patológus  Társaság­nak,  az  Európai  Hisztokémikus  Társaságnak,  tiszteleti  tag ja a Német  Akadémia  Leopoldi­na Társaságának.  Szerkesztőbizottsági  tag ja  a  Zentralblatt  für  allgemeine  Pathologie  und Pathologische  Anatomie,  valamint  az  Exeerpta  Mediea  Patológiai  Szekciójának. 

Nemzetközi  viszonylatban  kiemelkedő  tudományos  munkássága  rendkívül  értékes  okta­tási  tevékenységgel  párosul.  Több  mint  két  évtizeden  keresztül  a  Pécsi  Orvostudományi Egyetem  legendás  hírű  oktatója,  előadója  volt.  Kitüntetései:  Állami  Díj ,  Munka  Érdem­rend  arany  fokozata,  Az  Oktatásügy  Kiváló  Dolgozója,  Kiváló  Orvos,  Pécsi  Orvostudo­mányi  Egyetem  Pro  Universität«  aranygyűrű. 

Halász  Béla,  Lapis  Károly,  Törő  Imre 

Schüler  Dezső 

1927­ben,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  gyer­mekgyógyászat,  humángenetika.  Doktori  fokozatát  1972­ben szerezte.  A Semmelweis  Orvostudományi  Egyetem  I I .  Gyermek­klinikája  és  az  Országos  Csecsemő­  és  Gyermekegészségügyi Intézet  igazgatója. 

Egyetemi  tanulmányait  1951­ben  „Summa  cum  laude"  fejezte be.  Klinika i  tudományos kuta tómunkájának  elméleti  megalapozását  jelentette  a  Kórbonctani  Intézetben  Baló  pro­fesszor  mellett  eltöltött  négy  év  (1949  ­1953).  Kuta tómunká jának  előterében  a  humán­genetika  és  a  gyeiniekkori  rosszindulatú  betegségek  tanulmányozása  áll.  Leír ta  az  örök­lött  és szerzett  csökkent  kromoszóma  stabil i tást.  E  fogalom  azóta  tankönyvi  tétellé  vált. 

843 

Elsőként  vezette  be  hazánkban  az  emberi  kromoszómák  vizsgálatát  (I960).  Elsők  között vizsgálta  1963­ban  gyermekkori  leukaemiákban  a  sejtgenetikai  elváltozásokat  és  a  gyó­gyult  esetekben  k imuta tható  maradandó  elváltozásokat.  Megállapította  a  volt  leukaemiá­sok  limfooitáinak  ciklusidejében  bekövetkezett  eltéréseket,  és  k imutat ta  az  izolált  leu­kaemiás  sejtek  szénhidrát­anyagcseréjének  sajátosságait.  Első  hazai  leírója  a  Pneumocys­t i s  cariniinek,  az essentialis  pulmonalis  haemosiderosis  allergiás eredetének,  a  veleszületett szívizom­elhalásnak,  az  újszülöttkori  lipoid  pneumoniának  és  az  óriás­sejtes  pneumonia előfordulásának  parot i t is  epidemicaban. 

Tudományos  dolgozatainak  száma  116, melyből  03 idegen  nyelvű.  Könyv  és  könyvrész­letek  száma:  10.  1978 — 80  között  megjelent  munkáit  a  Science  Citation  Index  szerint  42 alkalommal  idézik. 

10 évvel  ezelőtt  megszervezte  a  Gyermekkori  Leukaemia  Munkacsoportot,  mely  a  terá­piás  eredményeket  nemzetközi  szintre  emelte.  Kiemelt  fe ladatának  tekintette  a hazai per i­natal is­  és csecsemő­halálozás  csökkentését.  Személyesen  vizsgálta  a hazai  újszülött  osztá­lyok  munkásságát  és  rámutato tt  a  tennivalókra. 

Munkásságának  hazai  elismeréseként  Markusovszky­díjat,  Bókay­emlékérmet,  akadé­miai  pályadíjat  kapot t.  Első  főt i tkára  volt  a  Humángenet ikai  Társasúgnak,  főt i tkára  a Korányi Társaságnak.  Az Egészségügyi Tudományos Tanács  tagja. Nemzetközi  szer eplése: 1960­barr  francia  állami  ösztöndíjat  kapo t t,  1964­ben  vendégkutató  Philadelphiában, 1974­ben  a British  Council  vendége,  1976­ban  öt  előadás  az  USA­ban,  1977­ben  az  Egész­ségügyi  Világszervezet  (WHO)  tanácsadója  Prágában  ma jd  Koppenhágában,  1979­ben előadásokat  ta r to tt  Líbiában,  1980­ban  Kubában.  Tiszteletbeli  tagja  az  N DK  Gyermek­gyógyász,  valamint  Haenratológiai Társaságának  és a Kubai  Gyermekgyógyász  és  Haerna­tológus  Társaságnak.  1980­ban  az  Internat ional  Society  of  Paediatrie  Orreology  vezetősé­gének  tagja.  1979­ben  megalapította  az  European  Children's  Leukaemia  Workshop­ot. 1981­ben  az  Internat ional  College  of  Paediatr ician  szenátusának  tagjává  választotta. Jelent ős  szer epet  tölt  be  a  tudományos  ut ánpótlás  nevelésében. 

Hollán  Zsuzsa,  Kerpel­Fronius  Ödön 

Somogyi  Endre 

1922­ben,  K isvárdán  született.  Szűkebb  szakterülete:  igazság­ügyi  orvostan,  u l t rastruktúra­kutatás.  Doktori  fokozatát  1972­ben  szerezte.  A  Semmelweis  Orvostudományi  Egyetem  Igaz­ságügyi  Orvostani  Intézetének  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Kutatásairól  173 közleményben,  továbbá  18 könyvben,  ill . könyvfejezetben  számolt  be Egyetemi  tankönyve  4.  kiadásban  jelenik  meg.  Kiemelkedőek  az  elektromos  áramnak  a szervezetre  gyakorolt  hatását  a világirodalomban  közölt  legnagyobb  anyagon  — több  mint 400  vi l lámsújtott  egyénen  —  végzett,  a lapkutatás  jellegű  elemzó  vizsgálatai.  Elsőként vezetett  be  kromoszómavizsgálatokat  a  származás  megállapításában.  Nemzetközileg  is el­ismert  összehasonlító  vizsgálatokkal  t isz tázta  az érpótlásra  használt  anyagok  alkalmassági követelményeit.  Több  mint  ezer  szívsebészeti  boncolás  alapján  új  adatokat  szolgáltatott a  „ lo w  output"  szindróma  és a  mult i fokális mikronekrózisok  kialakulásának  ismeretéhez. Többszáz  hirtelen  szívhalál  vizsgálata  a lapján  muta t ta  ki  a  szimpatikus  ganglionok  elvál­tozásainak  fontosságát.  Ü j  elektronmikroszkópos  és  autoradiográf iás  el járásával  leírta  a kálc ium  anyagcsere  változását  a különböző  típusú  szívizommegbetegedésekben  és  a  hirte­len  halált  okozó  angina  pectorisban. 

844 

A  Nemzetközi  Igazságügyi  Orvosi  és  Szociális  Orvosi  Akadémia  tagja,  19(i7­t61  1970­ig főt i tkára. Tagja a Francia, az NSZK, az N D К  Igazságügyi Társaságnak, a Royal  Microscop­ical  Sooiety­nek.  Az  International  Association  for Accident  and  Traff i c Medicine  magyar nemzeti  képviselője,  a  Journal  of  Legal  Medicine  társszerkesztője,  az  Excerpta  Medica Abstract,  az  Inform  (USA),  az American  Journal  of Forensic Modicine and  Pathology  szer­kesztőbizottsági  tagja. Az Acta  Morphologica  főszerkesztője. A  Magyar  Igazságügyi  Orvo­sok  Társaságának  elnöke. 

Társadalmi  tevékenysége:  a SOTE Altalános  Orvostudományi  Karának  dékánhelyetteso 1966 ós 69 közt,  jelenleg az  egyetem  tudományos  rektorhelyettese.  23 éve  tagja,  több  mint másfél évtizede  alelnöke az  Egészségügyi Tudományos Tanács  Igazságügyi  Bizottságának. Tagja  az  MTA  Patológiai  Bizottságának  a  T I T  Országos  Egészségügyi  Választmányának és  a Fővárosi Tanács  Egészségügyi  és Szociális Állandó  Bizottságának  elnöke. Több  kitün­tetésben,  dí jban  — többek  között  Akadémiai  Díjban  —  részesült. 

A  fentiek  alapján  minden  tekintetben  méltónak  ta r t juk  az  MTA  levelező  tagságára. 

Bálint  Péter,  Gegesi  Kiss  Pál,  Knoll  József,  Lapis  Károly 

Takács  Lajos 

19 24­ben,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  a veseműködés  ós  a  vérkeringés  élettana  és  kórtana.  Doktori fokozatát  1964­ben  szerezte.  A  Semmelweis  Orvostudományi Egyetem  IT.  Belkl inikájának  tudományos  tanácsadója  ós a  Kísérleti  Laboratórium  vezetője. 

Takács  Lajos  orvosi  diplomáját  a  budapesti  orvoskaron  „Sub  Laurea  Alrnae  Matr is" minősítéssel  1948­ban  szerezte.  Az  Élet tani  Intézetben  dolgozott  1946 — 1952  között. Azóta  munkahelye  a  I I I . ,  ill .  I I .  Belklinika,  ahol  MTA  státuszon  a  nephrológiai,  ill .  kerin­gési kutatómunkát  i rányít ja.  1969­ben  MOTESZ  Díjat,  1971­ben Akadémiai  Dí jat  kapot t. 

Eredményeinek  zömét  a  hypoxiás  állapotok  keringósregulációja,  perctérfogat  szabályo­zása,  a  kisvérköri  keringés,  a  terhes  uterus  keringése,  tumorok  keringése,  a  reaktív  hype­raemia,  ós  a  denervációs  diuresis  vizsgálatával  érte  el.  Munkái,  elsősorban  a  perctérfogat eloszlására  ós a denervációs  diuresisre  vonatkozóak,  nemzetközi  visszhangot  vál tot tak  ki . A  felsorolt  témák  közül  az  utóbbi  néggyel  a  doktori  disszertáció  utáni  időszakban  foglal­kozott.  A  lényegesebb  eredmények:  a)  A  terhes  uterus  nem  vesz  részt  véreztetést  követő keringési redistributioban.  b)  Kísérletes tumorok  erei  igen különböző  behatásokra  egyetlen mintázattal,  rezisztencia  emelkedéssel  válaszolnak,  c)  A denervációs diuresis és  natriuresis elsődleges  oka  a  proximalis  tubuláris  reabszorpció  csökkenése.  Denerválást  követően  szá­mos  anorganikus és organikus  anyag  t ranszpor t ja  is csökken.  Ügy  látszik,  az  idegi  kapcso­latok  megszüntetése  a  proximális  tubuláris  transzport  folyamatok  általános  csökkenésére vezet. 

Két  könyv szerkesztője,  10 könyvrészlet,  172  (ebből  52 magyar  nyelvű)  közlemény  szer­zője vagy  társszerzője. Takács  Lajos 1946 — 52 között  az Élet tani  Intézet,  1972 óta  a  Kísér­leti  Ku ta tó  intézet  (SOTE  I I .  Élettani  Intézet)  oktatómunkájában  vesz  részt.  Utóbbi  el­ismeréseképpen  c. egyetemi  tanári  címet  kapot t.  Kongresszusi  meghívásai  közül  kiemelen­dő:  referens  volt  1960­ban  a  stockholmi  ,,Shock­Symposium"­on,  1970­ben  Pasadenában a  „Local  regulation  of  blood  f low"  szimpóziumon,  majd  1974­ben  a Nemzetközi  Élet tani, 1978­ban  a Nomzetközi Nephrologus  Kongresszuson.  A  27. Nemzetközi  Élet tani  Kongresz­szuson  Párizsban  kerekasztal  konferenciát  vezetett.  Tudományos  közéleti  és  társadalmi 

845 

tevékenysége:  t i tkára  az  MTA­EüM  Keringési  Bizottságának,  a Magyar  Élet tani  Társaság­nak,  tag ja  az MTA  Bioregulációs  Koordinációs  Tanácsnak,  és  az  EüM  Országos  Laborató­r ium  Intézeti  Kol légiumának.  Elnöke  volt  a  28.  Nemzetközi  Élet tani  Kongresszus  prog­rambizottságának  és  vese­szekciójának. 

Fent iek  alapján  Takács  Lajos  megválasztását  javasoljuk  és  melegen  támogat juk. 

Kerpel­Fronius  Ödön,  Lissák  Kálmán,  Petrányi  Gyula 

Tariska  István 

1915­ben,  Kölesén  született.  Szűkebb  szakterülete:  klinikai neuropatológia,  a  vírus,  különösen  a  lassúvírus­betegségek, szenilis  bántalmak,  alkoholizmus.  Doktori  fokozatát  1980­ban szerezte.  Az  Országos  Ideg­  és  Elmegyógyászati  Intézet  főigaz­gató­főorvosa,  egyetemi  tanár. 

Neuropatológiai  tevékenységét  1938­ban  kezdte  meg  mint  Sántha  Kálmán  taní tványa. Tudományos  munkásságának  fóbb  irányai:  1.  Fertőzéses  idegbetegségek.  Fontos  új  meg­ál lapításokat  tett  a  veszettség  vírusának  speciális neurotropiáját  illetően,  a  subacut  prog­resszív  panencephalit is  szövettani  jellemzésében,  valamint  a  kórokozó  jellegére,  illetve  a vírusrészecskék  jellegére  és  elhelyezkedésére,  és  közvetve  a  vírus  megtelepedésére  és  sejt­beli  fejlődésére  vonatkozólag.  Az  irodalmi  adatokkal  szemben  megállapította,  hogy  Ma­gyarországon  csak  a  kanyaró­vírus  szerepe  volt  igazolható  e betegség  keletkezésében.  Leg­ú jabb  érdeme  az  Enterovirus­71  által  okozott  agygerincvelői  elváltozások  jellemzése. 2.  Az  agy  atrophiás  folyamatai.  A  spongiosus  encephalopathiára  jellemző  elváltozások eddig  legszabatosabb  fogalmi elhatárolása;  a  klinikai­fiziológiai és a neuropathologiai  lele­tek  egybevetése  a munkatársaival  végzett  vizsgálatok  alapján  lehetővé  teszi  e  megbetege­dések  felismerését.  Körülhatáro l ta  az  Alzheimer­féle  betegség  gliosus  t ípusát.  Az  alkoho­l izmus  neuropatliologiájáról  írt közleményei  gazdagították  a kisagy­atrophia  és a  Marchia­fava­Bignami­betegség  ismeretét,  valamint  a  különböző  alkoholos  elváltozások  kölcsönös vonatkozásait. 

Min t  az  Országos  Ideg­  és  Elmegyógyászati  Intézet  neuropatológiai  laboratóriumának vezetője  szorosan  együt tműködött  a  klinikusokkal.  Személyes  munká ja  a  klinikai  és  a neuropatológiai  leletek  összefüggésének  tanulmányozása.  Sokoldalúan  együttműködik  az Országos  Közegészségügyi  Intézet  vírus  elleni  oltóanyag  laboratóriumával  az  ún.  „lassú­vírus"­fertózések  területén.  Különös  elismerést  érdemel  sokirányú  szervező  és  irányító munká ja  közben  is  fenn ta r to tt  személyes  ku ta tó  tevékenysége,  amely  messze  túlterjed  a neuropatológia  területén. 

Főt i tkára  volt  a  V I I .  Nemzetközi  Neuropathologiai  Kongresszusnak  (Budapest,  1974), és  egyik  szerkesztője  az  erről  készült  kétkötetes  előadásgyűjteménynek.  Idegen  nyelvű közleményeire  nemcsak  cikkek,  hanem  német  és  angol  tankönyvek  és  kézikönyvek  is  hi­vatkoznak.  Tariska  Is tván,  mint  a magyar  neuropatológia  hagyományainak  őrzője,  mint ku ta tó  és  mint  tudományszervező,  tudományágának  nagyrahivatott  kiváló  képviselője. 

Hollán  Zsuzsa,  Kerpel­Fronius  Ödön,  Környey  István 

846 

Varró  Vince 

1921­ben,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  belgyó­gyászat,  gastroenterológia.  Doktori  fokozatát  1965­ben  szerezte. A Szegedi Orvostudományi  Egyetem  I. Belkl inikájának  tanszék­vezető  egyetemi  tanára. 

Tudományos  tevékenységét  a  belgyógyászaton  belül  elsősorban  a  klinikai  és  kísérletes gastroenterológia  területén  folytat ja. Munkatársaival  együtt  főleg a gastro int estinalis  bio­akt iv  peptidek  hatásmechanizmusával,  metabolizmusával  és  a  bélfelszlvódásra  gyakorolt hatásával  foglalkozik,  részint  az  MTA  támogatásával,  részint  nemzetközi  kooperációban (SZUTA.,  INSERM  Paris­Saclay).  Értékesek  a  gyomor­vékonybél  specifikus  szervfunk­ciójának  és keringésének  kapcsolatával  foglalkozó, valamint  az idült  hasnyálmirigygyulla­dás kezelésének  új  lehetőségeit  feltáró vizsgálatai. Több mint  220 tudományos  közleménye jelent  meg,  jórészük  idegen  nyelven  is.  A  Science  Citation  Index  1964—76  között  több mint  200  idézetet  ta rt  nyilván  munkáiról,  azóta  ez  a  szám  jelentősen  növekedett.  Három önálló  monográfia  mellett  fejezetet  írt  öt  külföldi  és  öt  hazai  monográfiában,  ill .  kézi­könyvben.  1956 óta  számos nemzetközi  ós hazai  kongresszuson  tar to tt  felkérésre  referátu­mot. Tudományos  tevékenységéért  Hetényi  Emlékéremmel  (1961), és  Markusovszky­díj jal (1963,  1967)  jutalmazták. 

Nemzetközi  elismertségére  utalnak  tisztségei:  „honoris  causa"  elnöke  a  Gastroenteroló­giai Világszervezetnek,  1976 ­  80 között  választott  elnöke  volt  az Európai  Gastroenteroló­giai Társaságok  Szövetségének. Tiszteletbeli  tagja az NDK ,  Lengyel és  CsehszlovákGastro­enterológiai  Társaságnak,  választott  tag ja  a  Francia  Gastroenterológiai  Társaságnak. 1976­ban  az  Európai  Gastroenterológiai  Társaságok  Szövetségének  négyévenként  rende­zett  kongresszusának  elnöki  tisztét  tö l töt te  be  Budapesten.  Tagja  több  külföldi  és  hazai tudományos  társaságnak,  szűkkörű  tudományos  klubnak  (European  Gastro  Club,  Prout Club  (London),  Cercle  André  Lambling  (Párizs)  stb.)  és  több  külföldi  szaklap  szerkesztő­bizottságának . 

„ A  Felsőoktatás  Kiváló  Dolgozója"  (1970),  Kiváló  Orvos  (1979). 

Pálos  Á.  László,  Petrányi  Gyula 

Vizi  E.  Szilveszter 

1936­ban,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  gyógy­szertan,  klinikai  farmakológia.  Doktori  fokozatát  1977­ben szerezte.  Az  MTA  Kísérleti  Orvostudományi  Kutatóintézetének tudományos  igazgatóhelyettese. 

1961­ben  végzett  a  Budapesti  Orvostudományi  Egyetemen.  1959 — 1981  között  a Semmelweis  Orvostudományi  Egyetem  Gyógyszertani  Intézetében  dolgozott  fő­,  illetve másodállásban,  1978­tól  egyetemi  tanárként.  1981­ben  nevezték  ki  jelenlegi  munkahe­lyére. 

Több  mint  két  évtizede  foglalkozik  az  idegrendszer  kémiai  ingerületátvitelének  élettani szabályozásával  és  gyógyszeres  befolyásolhatóságával.  Munkássága  út törő  jellegű.  Kuta­tási  eredményei  elsősorban  a  neurokémiai  ingerületátvitel  preszinaptikus  szabályozásá­val  kapcsolatosak.  A  preszinaptikus  gátlás  első  neurokémiai  bizonyítékait  szolgáltatta (Br.  J.  Pharmac.  36:  10,  1969)  és  Knoll  akadémikussal  közösen  igazolta  ennek  élettani 

847 

jelentőségét.  Elsőként  m u t a t ta  ki,  hogy  az  ingerületátvitel  preszinaptikus  modulációja a  központi  idegrendszerben  is  fennáll  dopaminerg  (Neuroacience  2:  943,  1977),  szerotoni­nerg  (Brain  Res.  212:  89,  1981),  valamint  noradrenerg  és  kolinerg  neuronok  között (Neuroscience  5:  2139,  1980).  Megállapította,  hogy  a gyomor­bél  hormonok  közül  a  gaszt­r i n  és  a  kolecisztokinin  az  eddigi  elképzelésekkel  szemben  nem  közvetlenül  a  simaizom­sejtekre  hat,  hanem  kolinerg  neuronokból  acetilkolint  szabadít  fel  (Gastroenterology  64: 268,  1973).  Knoll  akadémikussal  közösen  leírta  a  kolinerg  ingerületátvitel  adenozinnal illetőleg  ATP­vel  tör ténő  preszinaptikus  modulálását  (Neuroscience  1:  391,  1976).  Észle­leteit  több  laboratór iumban  megerősítették  ós  megfigyeléseinek  általános  jellege  beiga­zolódott. 

Közleményei  (56)  színvonalas  nemzetközi  folyóiratokban  jelentek  meg.  Számos  könyv­részletet  írt,  több  könyvet  szerkesztett  önállóan  vagy  társszerzővel.  Elsőszerzős  munkáira 1980­ban  közel  150  külföldi  szerző  hivatkozott.  Üt törő  jellegű  munkásságának  nemzet­közi  elismerését  jelzi,  hogy  összefoglaló  tanu lmány  megírására  (Progr.  in  Neurobiol.  12: 181,  1979)  kérték  fel  ós  1980­ban  a  Nobel­díjak  kiosztása  alkalmából  rendezett  Nobel konferencián  előadás  ta r tására  hívták  meg.  Tagja  az  angol  és  a  német  Farmakológiai Társaságnak,  a  Nemzetközi  Agykutató  Szervezetnek,  szerkesztőbizottsági  tag ja  a „Neuroscience"  ós  a  „Journal  of  Autonomic  Pharmacology"  nemzetközi  folyóiratoknak. Főt i tkára  a  Magyar  Farmakológiai  Társaságnak,  tag ja  az  Egészségügyi  Tudományos Tanács  elnökségének  és  plónumának,  az  MTA  Neurobiológiai  Bizottságának  és  tanácsko­zási  jogú  tagja  az  MTA  Orvosi  Tudományok  Osztályának. 

1973­ban  akadémiai  juta lomban,  1976­ban  miniszteri  dicséretben  részesült  és  elnyerte a  Semmelweis  Orvostudományi  Egyetem  Kiváló  Oktató ja  ki tüntetést.  1978­ban  Akadé­miai  Dí jat  kapott  és  1980­ban  a  Munka  Érdemrend  ezüst  fokozatával  tünte t ték  ki. 

Szakterületének  nemzetközileg  elismert  művelője,  aki  az  elektronikus  áramkörök  el­méletében  lényegesen  ú j,  az  automatizált  mérnöki  tervező  rendszerek  létrehozása  terüle­tén  pedig  a  hazai  fej lődés  szempontjából  meghatározó  jelentőségű  eredményeket  ért  el. 

1959  ós  1970  között  a  Távközlési  Kutatóintézetben,  a  szólessávú  rádiórelórendszerek új mikrohullámú  áramköreinek  eredményes  kutatásából  ós fejlesztéséből kiindulva,  jutott el az elektronikai áramkörök  realizációs elméletének  lényeges továbbfejlesztéséig, a  témakör nemzetközi  irodalmát  tek intve  lényeges  új  eredményekig.  Ezek  alapján  nyerte  el  1971­ben  az  Akadémiai  Díj  I I .  fokozatát,  a  H TE  Puskás  Tivadar  Dí ját,  majd  —  1973­ban, kandidátusság  közbeiktatása  nélkül  — a  műszaki  tudományok  doktora  fokozatot,  vala­mint  szabadalmi  akt iv i tásáért  1968­ban  a  Kiváló  Feltaláló  cím  arany  fokozatát.  Minderre építve,  1969  és  1975  között  jelentőe  személyes  hozzájárulásokkal,  tudományos  iskola létrehozásával  és  i rányí tásával  tervezési  és elemzési módszerek  és eljárások  sorát  dolgozta 

Halász  Béla,  Lissálc  Kálmán,  Pásztor  Emil,  Petrányi  Gyula 

Műszaki  Tudományok  Osztálya 

1936­ban,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete  az elektronikus  áramkörök  ebnélete,  elektronikus  eszközök  és berendezések  tervezési  módszerei.  Doktori  fokozatát  1973­ban szerezte.  Az MTA  Központi  Fizikai  Kutatóintézetének  tudomá­nyos  tanácsadója. 

848 

ki  egy  átfogó  automatizált  tervezőrendszer  hazai  létrehozása  céljából.  E  munka  folytatá­saként  az  1975— 1980  időszakban  — most  már  szélesebb  körű  csoportmunkához  nyú j to tt ugyanilyen  jellegű  hozzájárulásokkal  —  jött  létre  ez  a  tervező  rendszer.  Ezt  1980  végéig —  különféle  kiépítésben  — két  vezető  külföldi  és  négy  hazai  iparvállalatnál  és  kutató­fejlesztő intézetbe  vezették  be a mindennapos gyakorlati  munkába.  Ez  utóbbi  eredmények alapján  nyerte  el  1980­ban  a  Munka  Érdemrend  ezüst  fokozatát.  Az  iskola  hatékonysá­gára  jellemző,  hogy  résztvevői  közül  a mai  napig  nyolcan  szereztek  kandidátusi  fokozatot és  egy  doktori  értekezést  nyú j to t tak  be. 

Mindezt  a  tevékenységet  Csurgay  Árpád  1959­tól  1980­ig  a  Távközlési  Kutatóintézet­ben  végezte,  az  utóbbi  években  mint  tudományos  igazgató.  1980  óta  az  MTA  Központi Fizikai  Kutatóintézetézetében  fo ly ta t ta  áramkörelméleti  kutatásait  és  járult  hozzá — mélyreható  elemző — feltáró — tervező  munkával  —  az  elektronikai  ipar  új  kutatási programjainak  kialakításához. 

Munkáit  rendszeresen  publikálta  a  hazai  és  a  nemzetközi  irodalomban. Tagja  a  Tudományos  Minősítő  Bizottság  plénumának,  elnökségi  és  végrehajtóbizott­

sági  tag ja  a  Híradástechnikai  Tudományos  Egyesületnek,  megalapítása  óta  helyettes főszerkesztője  a  „Circui t  Theory  and  Applications"  folyóiratnak. 

Gsibi  Sándor,  Vámos  Tibor 

Halász  Ottó 

1927­ben,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete  a  mű­szaki mechanika,  az acélszerkezetek  méretezése.  Doktori  fokoza­tát  1977­ben  szerezte.  A  Budapesti  Műszaki  Egyetem  tanszék­vezető  egyetemi  tanára. 

A  műszaki  mechanika  terén  végzett  céltudatos  kutató  munkája,  és  a  körülötte kialakult  kutatócsoport  tevékenysége  jelentősen  hozzájárult  az  acél­  és  fémszerkezetek nemzetközi  élvonalnak  megfelelő  hazai  méretezési  rendszere  kiépítéséhez.  Kiemelkedően jelentősek  a  vékonyfalú  rúdszerkezetek  stabil itásával  kapcsolatos  kutatásai,  melyek szakkönyvben  is  publikált  és  műszaki  előírásba  foglalt  eredményei  a  könnyűszerkezetes kormányprogram  keretében  bevezetett  könnyű  acélszerkezetek  tömeges  gyártását  és  al­kalmazásáWiészítették  elő. A  posztkri t ikus  állapotra  vonatkozó  vizsgálatai  a  liídszabály­zati  előírások  továbbfejlesztésének  alapjait  rakták  le,  és  a  nagyszilárdságú  acélfajták  ki­ter jedt  alkalmazását  hivatot tak  előkészíteni.  E  tevékenység  elismeréseként  a  szocialista országok  tudományos  akadémiái  együttműködése  keretében  ku ta to tt  „Vékonyfalú  és térbeli  rúdszerkezetek"  téma  koordinálásával  bízták  meg. 

A  nagy  hazai  hagyományokkal  rendelkező  képlékenységtani  ku ta tásokat  elméleti tételekkel  és  nemzetközileg  is  jelentősnek  ítélt  kísérletekkel  fej lesztette  tovább.  Instabi­litási  jelenségek  és  ismétlődő  terhek  hatásának  vizsgálatával  a  kóplékenységtan  széles­körű  acélszerkezeti  alkalmazását  segítette  elő. 

A  60­as  évektől  aktívan  vesz  részt  akadémiai  bizottságok  munká jában.  1964 óta  tagja, 1980  óta  elnöke  a  TMB  Építési,  építészeti  és  közlekedéstudományi  Szakbizottságnak. Tagja  az  Egyesült  Államokban  székelő  Stabilitási  Kutatási  Tanácsnak.  Közreműködött a  fémszerkezeti  stabilitási  kutatások  összefoglalását  szolgáló  1976 — 77.  évi  nemzetközi rendezvénysorozat  (tokiói,  ličge­i, washingtoni,  budapesti  kollokvium)  és ezek  eredményeit bemutató  nemzetközi  kiadvány  előkészítésében,  mint  a  kelet­európai  rendezvény  szer­vezője  és  a  kiadvány  megfelelő  fejezetének  szerkesztője.  A  Nemzetközi  Híd­  és  Magas­építési  Egyesület  és  a  Nemzetközi  Törésmechanikai  Kongresszus  magyar  nemzeti  bizott­

4  Magyar  Tudomány  1981/11­12  849 

ságának  elnöke.  A  hazai  törésmechanikai  kutatásokat  is  bemutató  1980.  évi  budapesti nemzetközi  konferencia  előkészítője  és  egyik  rendezője  volt. 

1967  óta  a  Budapesti  Műszaki  Egyetem  Acélszerkezetek  Tanszékének  tanára;  1968  óta annak  vezetője.  1967 — 73  között  és  1981  óta  az  Építőmérnöki  Kar  dékánja.  Dékánként kezdeményezte  és  megvalósította  a  kar  új  tantervét,  a  kari  számítástechnikai  és  labora tóriumi  oktatás  kiterjesztését.  A  BME  Építőipari  Laboratórium  létrehozásának  egyik kezdeményezője  és  első  igazgatója  volt.  A  Hazafias Népfront Országos Tanácsának  tagja. 

Gábor  László,  Szabó  János 

Ignácz  Pál* 

1911­ben,  Bécsben  született.  Szűkebb  szakterülete:  transzfor­mátorok,  nagyfeszültségű  és  szigeteléstechnika,  folyadékok molekuláris  stuktúrája.  Doktori  fokozatát  1959­ben  szerezte. A Villamosenergiaipari  Kutatóintézet  nyugalmazott  igazgatója. 

Ignácz  Pál  Kossuth­díjas  villamosmérnök,  fizikus,  1935 —48­ig  a  Ganz  Villamossági Gyár  mérnöke,  ill .  főmérnöke.  Alapító  igazgatója  és  felfejlesztője a  Villamos  Energetikai Kutatóintézetnek  (1949­1979). 

Főbb  kutatási  eredményei: —  Világviszonylatban  is  visszhangot  keltett  a  transzformátorok  zárlati  erőinek  meg­

határozására  kidolgozott  módszere. —  Megvetette  a magyar  feszültségszabályozók  gyártásának  alapjait,  a  4 MVA­es  GVM 

transzformátor  megkonstruálásával. —  Megalkotta  az  első  hazai  analóg  számológépet,  a hálózati  modellt,  amely  15 éven  át 

működött.  Európában  az  elsők  között  volt. —  Tudományos  színvonalúnak  kell értékelni  az  intézeti Nagyfeszültségű  Laboratórium 

terveinek  megformálását,  a  Nagyteljesítményű  Laboratórium  koncepciójának  ki­alakítását.  Mindkettőt  külföldön  is  nagyra  értékelik. 

—  Európai  elsőséggel  speciális  szilikonzsírt  fejleszt  ki  a  nagyfeszültségű  szigetelők átívelés  elleni  védelmére.  22  év  óta  országosan  használják.  Az  átívelés  okozta  kár, mely  1959­et  megelőzően  évi  15 milli ó  Ft  volt,  ezután  megszűnt. 

—  Az  1955­ben  kikísérletezett  oltócsöves  túlfeszültség  levezetőkből  100  otío  db  üze­mel;  a  transzformátorok  sérülési  százalékát  1 0 % ­ r ól  4%­ra  csökkentette. 

—  Gyakorlati,  de  népgazdasági  jelentőségű  munkája  volt  az  intézeti  munkabizottság­gal  közösen  kidolgozott  előfeszített  vasbeton  távvezeték­oszlop  rendszer.  Az  osz­lopokból  kb. egy milli ó  db­ot  szereltek  fel a  20 — 35 kV­os hálózaton,  mintegy  három milliárd  Ft  értékben. 

—  Legújabban  a  folyadékátütések  tekintetében  kísérleti  és  alaptudományi  bázison kifejlesztett  egy  új  buborék  átütési  elméletet.  Vizsgálatait  szélesebb  körre  kiter­jesztve  ezután  egy  ú j,  a  folyadékok  molekuláris  struktúrájával  foglalkozó  elméletet dolgozott  ki. 

—  Tevékenységét  nemzetközi  szinten  figyelemmel  kísérik:  az  International  Who's Who  Intellectuals  (Cambridge)  munkáinak  ismertetését  felvette  a  kiadványba. 

Társadalmi  és  oktatási  tevékenysége  keretében  megemlít jük:  részt  vett  a  Magyar Elektrotechnikai  Egyesület  felszabadulás  utáni  újjászervezésében.  Társelnök:  1959 — 67. Az  MTA  Elektrotechnikai  Bizottságának  tagja.  Évekig  a  TMB  aspiráns  felvételi  bizott­

*  A  javaslat  közvetlenül  az  Akadémia  elnökéhez  érkezett. 

850 

ságának  elnöke  volt,  ma  a  szakbizottság  tagja.  A  BME  felszabadulás  utáni  első  tantervi reformjának  erősáramú  tagozati  részét  dolgozza  ki  (Gádor  Lászlóval).  Előadója  volt  több éven  át  a  „Transzformátorok  különleges  problémái"  c.  tárgynak.  Az  internacionális CIGRÉ  és  IEC  szervezetek  több  szűkkörű  szakértőbizottságának  tagja. 

Lukács  József,  Miltner  Tivadar 

Michelberger  Pál 

1930­ban, Vecsésen  született.  Szűkebb  szakterülete  a  gépjármű­vek  teherhordó  szerkezeteinek  méretezése.  Doktori  fokozatát 1960­ban  szerezte. A Budapesti  Műszaki Egyetem  tanszékvezető egyetemi  tanára. 

Szilárd  elméleti  tudására  és közel  25 éves  ipari  gyakorlatára  támaszkodva  számos  nagy­fontosságú  gyakorlati  feladat  megoldásában  vett  részt,  illetve  dolgozott  ki  részelmélete­ket,  melyeket  —  elsősorban  gépjárművek  tervezésében  —  rendszeresen  használnak  és melyekre  a  nemzetközi  szakkörök  is felfigyeltek.  MintaKGM—  KPM  Tárcaközi  Műszaki Bizottság  vezetője, kezdeményezte  és i rányítot ta  az, autóbuszok  borulásbiztonságával  kap­csolatos  elméleti  és gyakorlati  vizsgálatokat.  E  tevékenysége  alapján  bízta  meg  az.  ENSZ EGB  Szakértő  Bizottsága  hazánkat  a  borulás­biztonság  nemzetközi  előírásainak  kidol­gozásával.  Eredményeit  a  közös  szovjet — magyar  méretezési  előírások  is  tar ta lmazzák. 

Tudományos  tevékenységéből  kiemelkedik  a  szimmetria  elvnek  és  ezek  közül  különö­sen  az,  ún.  kapcsolási  elvnek  használata  a  közúti  jáimfivek  legalapvetőbb  tulajdonságai­nak  vizsgálatára.  Az. általa  kidolgozott  kapcsolási  elv  segítségével  a  bonyolult  járműszer­kezetek  vizsgálatát  kisebb  méretű  részrendszerek  vizsgálatára  vezette  vissza.  El járásá­val  az.  építőszekrény­elvet  a  szerkezetek  szilárdsági  számítására  is  ki ter jesztette.  Kimu­ta t ta,  hogy  a  nagyobb  méretű  járműszerkezetek  összeépítésekor  jelentős  —  а  külső  ter­heléssel  egyező  nagyságrendű  —  technológiai  igénybevétel  keletkezhet.  Számítási  mód­szert  dolgozott  ki  a  válható  igénybevételek  és  azok  szórásúnak  meghatározásúra.  Tevé­kenységének  túlnyomó  többsége  az.  autóbuszok  terhelésének  meghatározására,  illetve­a  teherhordó  szerkezetek  méretezésére  irányult.  Az.  autóbuszok  szerkezeteinek  igénybe­vételét  a  külső  terhelésből,  az. utasok  súlyából  és  mozgásából,  valamint  az. előbb  említett technológiai  terhelésből  számítja,  és  ezeket  f igyelembe  vevő  eljárásokat  dolgozott  ki. Az.  elméleti  vizsgálatokat  felhasználó  konstruktőri  munkássága  nagy  szerepet  játszott abban,  hogy  az.  IKARUS­ban  — az. általa  főkonstruktőrként  i rányított  megelőző  fejlesz­tési  tevékenységre  támaszkodva  — kidolgozásra  kerülhetett  a  200­as  típuscsalád,  mely­ből  eddig  több,  mint  50 000  darabot  gyár tot tak. 

Szakírói  munkásságát  muta t ja  az. a  146 publikáció,  amit  részben  egyedül,  részben  társ­szerzőkkel  hazai  és  színvonalas  külföldi  folyóiratokban  publikált,  és  az  a  75 előadás,  me­lyeket  különböző  hazai  és  külföldi  szakmai  konferenciákon  tar to t t. 

Tudományos  tevékenységének  nemzetközi  elismerése  egyebek  között  az,  hogy  1975 óta  tag ja  a  Párizsban  székelő  Federation  Internationale  des  Sociétés  d'  Ingenieurs  des Techniques  de  Г Autornobile­nek.  1978­ban,  ma jd  1980­ban  ismét,  e  szövetség  alelnökévé választotta.  Tagja  a  Nemzetközi  Jármfirendszer  Dinamikai  Társaság  igazgatótanácsá­nak  is.  1976  óta  a  Gépipar  i Tudományos  Egyesület  társelnöke.  A  Tudományos  Minősítő Bizottság  munkájában  aktívan  részt  vesz.  Eddigi  tevékenységét  több  hazai  kitüntetéssel ismerte  el  а  КОМ ,  а/.  OM  és  a  GTE. 

Lévai  András,  Prohászka  János 

4* 851 

Rácz  István 

1922­ben,  Szentesen  született.  Szűkebb  szakterülete  a  váltó­áramú  villamos  gépek  tranziens  jelenségeinek  és  a  tirisztoros villamos  haj tások  vizsgálata.  Doktori  fokozatát  1977­ben szerezte.  A  Budapesti  Műszaki  Egyetem  tanára. 

Öt  évig  a  Ganz  Villamossági  Müvekben,  majd  1959 — 78  között  osztályvezetőként  az MTA  Számítástechnikai  és  Automatizálási  Kutató intézetben  dolgozott  félállásban.  Ku­ta tó  munkájának  a  gerince  a  váltakozó  áramú  gépek  üzemének  és  szabályozásának  el­méleti  és gyakorlati  kérdéseivel  kapcsolatos.  E  szakterületéből  különösen  három  témakör emelhető  ki :  a  háromfázisú  gépek  tranziens  jelenségei,  a  szimmetrikusan  kapcsolt  szabá­lyozási  rendszerek  és  a  háromfázisú  gépek  tirisztoros  szabályozása. 

A  háromfázisú  gépek  és  haj tások  tranziens  jelenségeinek  elméletét  a  háromfázisú vektorok  (Park­vektorok)  módszerével  újszerűen  alapozta  meg  — azóta  már  németül  és oroszul  is megjelent  — társszerzővel  írt  könyvében,  melyet  a  hazai  és  külföldi  szakembe­rek  ma  is szakmai  alapkönyvként  használnak.  Ezt  követően  a  félvezetős  váltakozó  áramú hajtások  Park­vektoros  és  mátrixos  vizsgálatának  általános  módszerét  dolgozta  ki,  és ezzel  a  világon  elsőként  adott  átfogó  módszert  az  ilyen  berendezések  állandósult  és  tran­ziens  üzemének  vizsgálatára.  E  területen,  vezetésével,  igen  termékeny,  elismert  nemzet­közi  tudományos  iskola  alakult.  A  Budapesten  rendezett  nemzetközi  Erősáramú  Elektro­nika  Konferenciákon  1971  óta  ő  vezeti  a  Váltakozóáramú  Villamos  bajtások  szekciót. Külföld i  konferenciákon  és  egyetemeken  ta r to tt  elméleti  előadásainak  száma  24.  Több továbbképző  előadás­sorozatot  ta r to tt  egyetemi  oktatók  és  akadémiai  tudományos  ku­tatók  számára.  Az  irányítása  alatt  készült  tanulmányok  a  BME  Villamosgépek  Tanszék villamos  haj tás  csoport jában  és  az  MTA  SZTAKI  teljesítményelektronikai  osztályán nemcsak  új  elméleti  eredményeket  hoztak,  hanem  lehetővé  tet ték  a  korszerű  tir isztoros bajtások  hazai  gyár tásának  bevezetését.  Publikációinak  száma  54.  Állami  Díjas. 

Munkájának  jellemzője,  hogy  —  mélyreható  matemat ikai  felkészültsége  alkalmazásá­val  — a  bonyolult  f izikai  jelenségek  lényegét  is  rendkívül  tömör  összefüggésekkel  t ud ja leírni. 

Társadalmi  tevékenységet  — többek  között  — a  Magyar  Elektrotechnikai  Egyesület­ben  folytat. Tagja  az  MTA  Elektrotechnikai  Bizottságának,  korábban  tagja  volt  a  TM B Energetikai  Szakbizottságának.  Emellett  több  tudományos  bizottságnak  is  tagja,  közre­működik  az  OMFB  bizottságainak  munká jában. 

Vajda  György,  Vámos  Tibor 

Reményi  Károly 

1934­ben,  Pesterzsébeten  született.  Szűkebb  szakterülete  a tüzeléstechnika  és  az  energetikai  berendezések.  Doktori  foko­zatát  1967­ben  szerezte.  A  Villamosenergiaipari  Kutatóintézet igazgatóhelyettese. 

Szakmai  munkásságát  1957­ben  a  Csepeli  Erőműben  kezdte,  majd  1958­tól  1970­ig az  Erőmű  Tröszt,  il letve  a  Magyar  Villamos  Művek  Tröszt  keretében  működött.  1970  óta a  Villamosenergiaipari  Kutatóintézet  igazgatóhelyettese. 

Az  energetika  területén  kifejtett  széles  körű  tevékenységén  belül  különösen  a  gyenge­minőségű  tüzelőanyagok  hasznosításával,  a  kazántűztéri  folyamatokkal,  a  tüzelőanyag 

852 

változás  hatásával,  tüzelőanyagelőkészítési,  gyulladási,  égési  és  salakosodási  kérdésekkel foglalkozott.  A  kétkomponensű  keverékek  aprításának  új  alaptörvényét,  elméleti  és  kí­sérleti  igazolását  kutatásai  eredményeként  ismerik  el. Jelenleg  a  különböző  tüzelőanyagok égésének  egységes  megalapozásán  dolgozik.  Hazai  viszonylatban  az  elsők  között  foglal­kozott  a  szén  „f lu idizál t "  ál lapotban  történő  eltüzelésével.  Kutatási  eredményei  a  gya­korlatban  is hasznosultak,  így  az  Oroszlányi Erőműben,  a Dunamenti  Erőműben,  a  Tisza­palkonyai  Erőműben,  a  Mátravidéki  Erőműben  és  a  Gagarin  Erőműben,  továbbá  a  Kő­bányai  Erőműben  működött  közre  nagyfontosságú  kérdések  megoldásában. 

Széles  körű  szakirodalmi  tevékenységét  tükrözi,  hogy  cikkeinek  és  tanulmányainak száma  közel  80,  könyveinek  és  egyetemi  jegyzeteinek  száma  13,  hat  szabadalma  van, OMFB,  MTA  és  más  munkacsoportokban  kidolgozott  tanulmányokban  12  esetben  társ­szerző  vagy  vezető.  Nagy  számú  előadást  tar tott  külföldi  konferenciákon.  Munkáiról  szá­mos  külföldi  recenzió  jelent  meg,  értékelve  a  kétkomponensű  keverékek  aprítása  és  a  tü­zelőanyagok  gyulladása  területén  elélt  eredményeit. 

Oktatási  tevékenységet  a  BME  Továbbképző  Intézet  keretén  belül  hosszú  időn  át folyamatosan  és  a  BME  egyes  tanszékein  időszakosan  folytatot t. 

A  hazai  és  nemzetközi  tudományos  közéletben  aktívan  részt  vesz.  Tagja  az  MTA  Hő­energetika  Akadémia  Bizottságának,  a  TMB  Energetika  Szakbizottságának,  a  „Combus­tion  Ins t i tu te"  Magyar  Nemzeti  Bizottságának,  a  KGST  Villamosenergia  Állandó  Bizott­ság  4.  Szekció  magyar  tagozatának  elnöke,  tagja  az  ETE  elnökségének  és  az  ETE  szak­lapok  szerkesztőbizottságának,  az  ETE  Műszaki  Tudományos  Bizottságának  elnöke. 

Munkájáéit  több  miniszteri,  kormány  és  egyesületi  kitüntetésben  részesült. 

Lévai  András,  Vajda  György 

Szabó  Ferenc 

1926­ban,  Gyomán  született.  Szűkebb  szakterülete  a  reaktor­fizika.  Doktori  fokozatát  1976­ben  szerezte.  Az  MTA  Központi Fizikai  Kutatóintézetének  főigazgatója. 

Ku ta tó  és  tudományszervező  tevékenysége  szorosan  összefonódott.  Tudományterü­lete  — a  reaktor  kuta tás  — csak  nagyobb  kollektívák  keretei  között  művelhető  eredmé­nyesen.  Az  60­es  évek  közepétől  személyesen  i rányí tot ta  a  KFK I ­ban  épített  VVRSZ kutatóreaktor  építése  és  üzemvitele  során  felmerülő  tudományos  feladatok  megoldását, majd  1967­ben  a  reaktor  rekonstrukciójával  kapcsolatos munkákat.  Mindezek  er edménye­képp  a  rekonstruált  VVRSZ  reaktor'  vált  a  szocialista  tábor  leggazdaságosabb  neutron forrásává  és  nemzetközileg  elismert  reaktor  centrummá. 

Vezetésével  és  közreműködésével  a  KFKI ­ban  sokszorozó  rendszerek  sorozata  épült fel, melyek  a  reaktorf izika  területén  nemzetközileg  is elismert  eredmények  megszületését te t ték  lehetővé.  A  Szovjetunióban  kifejlesztés és  bevezetés  alatt  álló  1000 MW­os  energe­t ikai  reaktor  reaktorfizikai  vizsgálatára  a  KFKI ­ban  —  KGST  együttműködésben  — megépítették  а  ZR­6  krit ikus  rendszert;  Szabó  Ferenc  tevékenységének  elismerését  jelzi, hogy  a  létrehozott  nemzetközi  kollektíva  vezetését  reá  bízták  a  résztvevő  tagállamok. Fenti  munkákban  a  kollektívák  vezetése  mellett,  Szabó  Ferenc  személyes  kutató  munká­jával  is  közreműködött.  Jelentős  szerepe  volt  a  BME  tanreaktorának  létrehozásában  is. 

Az  organikus  moderátorok  és  hűtőközegek  tanulmányozása  kapcsán  közvetlen  kutatói tel jesítménye  volt  a  vizsgált  közegek  által  elnyelt  dózisok  mérésére  szolgáló  „in­core" 

853 

dózismérő  és  a  mérési  metodika  kidolgozásában.  Eredményei  a lapján  tag ja  lett  a  NAÜ „Working  Group  on  Reactor  Radiat ion  Measurement"  csoport jának. 

Szabó  Ferenc  nagy  érdeme,  hogy  vezetésével  Magyarországon  tudatos  és  tudományos megalapozottsággal  rendelkező  reaktorfejlesztési munka  folyik .  Kezdettől  fogva  irányít ja a  K F K I  reaktorkutatási  programját,  amely  nagy  mértékben  hozzájárult  egy  magas színvonalú  reaktor­kultúra  megteremtéséhez,  és  ahhoz,  hogy  az  általa  teremtett  reaktor­iskola  képviselői  egyenrangú  par tnerei  lehessenek  a  hasonló  területen  tevékenykedő  kül­földi  kutatóknak.  Kiemelkedő  Szabó  Ferencnek  a  KFKI ­ban  betöl töt t,  különböző  vezető pozíciókban  végzett  tudományszervező  tevékenysége  is,  amelynek  eredményeképpen  a hazai  energiatermelés  felkészülten  nézhet  az  új  atomerőmű  üzembehelyezésóvel  kap­csolatosan  felmerülő  elméleti  és  gyakorlati  kérdések  elé. 

Számos  állami  és  tudományos  testület  munká jában  vesz  részt,  többek  között  tagja az  Országos  Atomenergia  Bizottságnak,  az  Interkozmosz  Tanácsnak,  a  Vónusz­Halley program  Nemzetközi  Tudományos  Technikai  Bizottságának,  az  Energia  Világkonferencia Magyar  Nemzeti  Bizottságának,  a  KGST  Atomenergetikai  Állandó  Kormánybizottsá­gának. 

Lévai  András,  Vajda  György 

Szép  Iván 

1922­ben,  Kassán  született.  Szűkebb  szakterülete  a  félvezető anyagok  és  eszközök  technológiája.  Doktori  fokozatát  1980­ban szerezte.  Az  MTA  Műszaki  Fizikai  Kutatóintézetének  igazgató­helyettese. 

Szép  Iván  nevéhez  fűződik  a  félvezető  anyagok  ós  eszközök  technológiájának  mint  tu­dományágazatnak  hazai  megteremtése,  kutatási  bázisának  létrehozása,  az  első  szakembe­rek  kiképzése  és  magyar  nyelvű  irodalmának  elindítása. 

Tudományos  tevékenységét  1945­ben  kezdte  el  egyetemi  doktori  disszertációjával, mely  alapján  „Summa  cum  laude"  doktori  oklevelet  szerzett.  Félvezetőkkel  1952­ben kezdett  el  foglalkozni,  először  az  Egyesült  Izzó,  majd  a  Híradástechnikai  Ipari  Ku ta tó Intézet  laboratóriumában.  1953 —54­ben  Magyarországon  először  dolgozott  ki  el járást germánium  t isztí tására  és  egykristályok  előállítására,  majd  1955 —62­ben  munkatársai­val  a  germánium  alapú  diódák  és  tranzisztorok  fejlesztését  végezte.  Eredményeiért  1959­ben  a  Kossuth­díj  megosztott  I I .  fokozatával  tüntet ték  ki.  1963­tól  kezdve  mint  a  H I K I Félvezető  Főosztályának  vezetője  a  szilícium  alapú  tranzisztorok,  majd  1965­től  az  in­tegrált  áramkörök  technológiájának  fejlesztési  munkáit  vezette.  Ezek  a  HIKI ­ben  ki­dolgozott  eljárások  az  E IVRT  kísérleti gyártásában  kerültek  alkalmazásra.  1966­ban  meg­indítot ta  a MOS­struktúrájú  eszközök  hazai  kutatását.  Munkatársaival  kidolgozta  az  első hazai  integrált  MOS  áramköröket,  magszervezte  kísérleti  gyár tásukat.  1971­ben  az  MTA Műszaki  Fizikai  Ku ta tó  Intézetének  tudományos  igazgatóhelyettesévé  nevezték  ki . E  minőségében  a  félvezető  kutatások  szakmai  irányítását  is végzi.  1980­ban  a  MOS  rend­szerek  témaköréből  í rt  értekezésének  téziseit  megvédve  a  „műszaki  tudományok  dok­t o r a"  fokozatot  nyer te  el. 

Hat  tankönyv,  oktatási  jegyzet,  ill .  monográfia,  28  fontosabbnak  minősülő  közlemény és  kilenc  szabadalom  fűződik  nevéhez.  Munkáira  a  szakirodalomban  az  utóbbi  tíz  évben nyolc  hivatkozás  tör tónt. 

1963 —71­ig  mint  meghívott  előadó  a  „Félvezető  technológia"  tá rgyat  adta  elő  a  BME Villamosmérnöki  karán.  Tudományos  közéleti  tevékenysége  során  a  TMB  Híradástech­

854 

iiika i Szakbizottságának  1966 — 1980­ig, a Szilárdtestfizikai Komplex  Bizottságnak  1968 — 80­ig  tagja,  1973 — 78 között  ügyvezető  elnökhelyettese  volt.  Tagja  az  MTA  Elektronikus Eszközök  és  az  Anyagtudományi  Komplex  Bizottságnak,  elnöke  a  Mikroelektronikai  Bi­zottságnak,  tagja az MTA—SZUTA  Szilárdtestfizikai Bizottságnak,  t i tkára  az  MTA  „Szi­lárdtestek  ku ta tása"  országos  főirány  Koordináló  Tanácsának.  Munkásságáért  1966­ban a  Munka  Érdemrend  ezüst,  1979­ben  arany  fokozatával  tüntet ték  ki . 

Lukács  József,  Nagy  Elemér 

Terplán  Zénó 

1921­ben,  Hegyeshalmon  született.  Szűkebb  szakterülete  a gépszerkezetek  alkatrészeinek,  különösen  a  mechanikus  hajtó­műveknek  méretezése.  Doktori  fokozatát  1966­ban  szerezte. A  Nehézipari  Műszaki  Egyetem  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Tudományos  eredményeit  a  nagy  teljesítménysűrűség  és  nagy  áttótelsürűség  megvaló­sítására  alkalmas  bolygóművek  kutatása  terén  érte  el.  Kutatásai  —  többek  között  —  a bolygóművek  teherbírási  tartalékának  feltárására  i rányultak.  A  kinematikai  és  dinamikai analízis,  a  tel jesítményfolyam,  a  hatásfok,  a  szerelhetőség  és  a geometriai  összeférhetőség vizsgálata  ú t ján fogazatgeometriai kri tériumokat  fogalmazott  meg,  majd  kidolgozta  a  ket­tős  kapcsolódású  fogaskerekek  kiegyenlítési  feltételeit,  közvetlen  számítási  módot  adva a  kiegyenlített  csúszás  elérésére.  Ezzel  lényegében  a  bolygóművek  bonyolult  feltótelei között  is  fel tárta  az  u tat  azon  teherbírásnövelési  lehetőségek  kiaknázására,  melyek  eddig csak  az  egyszerű  fogaskerékhajtásokra  voltak  megoldva. 

Normál  bolygóművek  terén  elért  eredményeit  később  ki ter jesztette  a  bolygóműveknek mind  a  hat  alaptípusára.  Egységes  és  viszonylag  egyszerű  vizsgálati  módszert  talált  a  ha­tásfok  gyors  meghatározására,  a  működési  határok  megállapítására.  Elemezte  továbbá a  kettős  bolygókerékkel  rendelkező  bolygómű­alaptípusokat,  ezekre  optimális  befogómó­ret­számítást  dolgozott  ki  a  fogszámarányok  függvényében.  Kidolgozott  egy  olyan  mód­szert  is,  amellyel  a  hat  alaptípus  — azonos  kinematikai  feltótelekre  — egymással  össze­hasonlítható. 

Tudományos  és  oktatási  tevékenysége  elválaszthatat lan  egymástól.  Több  mint  30  éve vezetője  a  tanszéknek,  ós  eközben  az  oktatott  anyaghoz  kapcsolódó  tudományterületen nemcsak  a  hazai,  hanem  a  nemzetközi  szakemberek  általános  elismerését  is  kiérdemelte, ö t  megjelent  könyve  (részben  társszerzőkkel)  szóleskörű  nemzetközi  visszhangot  kel tet t, amit  számos  —  a  szakemberek  által  a  legfontosabbaknak  ítélt  folyóiratban  megjelent recenzió  — bizonyít.  Hasonló  eredményeket  hoztak  a  nemzetközi  konferenciákon  ta r to tt előadásai  ós  a  szakirodalomban  megjelent  cikkei. 

Hazai  tudományos  —  társadalmi  tevékenységéből  kiemelkedik  az  a  munka,  amit  a Miskolci  Akadémiai  Bizottság  t i tkáraként,  valamint  az  MTA  Gépszerkezettani  Bizottság elnökeként  végez.  Nagy  részt  vállal  a  TMB  munkájából  is.  A  GTE­ben  évtizedek  óta  fe­lelősségteljes tisztségeket  tölt  be,  1981  ben e szervezet  elnökének  választották  meg. A  kor­mány  ós  a  felsőoktatásért  felelős  tárca  több  kitüntetéssel  ismerte  el  munká já t.  Ezek  kö­zül  kiemelkedik  a  Magyar  Népköztársasági  Érdemérem  arany  fokozata  (I960),  a  Munka Érdemrend  ezüst  fokozata  (1965)  és  a  Munka  Érdemrend  arany  fokozata  (1977). 

Borbély  Samu,  Czibere  Tibor 

855 

Tuschák  Róbert 

1927­ben,  Salgótar jánban  született.  Szűkebb  szakterülete  a szabályozástechnika,  a  számítógépes  folyamatirányítás,  a villamos  gépek.  Doktori  fokozatát  1963­ban  szerezte.  A  Buda­pesti  Műszaki  Egyetem  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Szakterületének  nemzetközileg  elismert  kutató ja  és  oktatója,  aki  munká ja  során  az ipari  gyakorlatot,  tudományágának  művelését  és  egyetemi  tanítását  példamutató  módon kapcsol ta  össze. 

Tuschák  Róbert  az  elmúlt  három  évtizedben  a  villamos  gépek  és  hajtások,  a  szabályo­zástechnika  és  a  számítógépes  i rányítás  alapvető  vizsgálati  és  tervezési  módszereinek sorát  hozta  létre,  meghatározó  szerepe  volt  népgazdasági  jelentőségű  műszaki  alkotások­ban,  a szabályozástechnika  hazai egyetemi  oktatásának  kialakításában,  a  villamosmérnök­képzés  egészének  továbbfejlesztésében. 

A  Ganz  Villamossági  Művek  gyár tmányainak  fejlesztése  során  hatékony  új  módszere­ket  dolgozott  ki  tömör  forgórészű  turbógenerátorok  és szinkronmotorok  tranziens,  aszink­ron,  aszimmetrikus  működésének  az  elemzésére,  szabályozási  jellemzőinek  a  meghatáro­zására.  Elsősorban  személyes  hozzájárulásainak  az  eredménye  volt  az  első  magyar  erős­áramú  feszültségszabályozó  sorozat  létrehozása.  Ezzel  rövid  idő  alatt  felszerelték  a  hazai erőművek  összes  jelentős  egységét  és  több  külföldi  objektumot  is.  Öngerjesztő  generáto­rok  fejlesztésében  és  elméletük  megalkotásában  elért  eredményeiért  az  Akadémiai  Díj I .  fokozatát  nyerte  el.  Az  utóbbi  években  szabályozó  rendszerek  — mintavételezési  ha­tásokat  is  figyelembe  vevő  — elemzésére  és  tervezésére  dolgozott  ki  alapvető  módszere­ket,  részben  a  K K I  és  az  NSF  egy  közös  kutatási  programja  keretében.  Ezenkívül  meg­határozó  szere  volt  a  számítógépes  i rányí tás  több  hazai  mintarendszerének  létrehozásá­ban.  Korábbi  és ú jabb  eredményeit  a  szakterület  nemzetközi  fórumain  módszeresen  pub­l ikálta. 

Mindezt  a  munkát  a  Budapesti  Műszaki  Egyetemen  kezdte,  majd  1956­tól  a  Ganz  Vil ­lamossági  Művekben  folytatta. A  Ganz  Villamossági  Műveken  belül  létrehozta  — és  egye­temi  tanári  kinevezése  után  is,  1970­ig  vezette  —  az  automatizálási  osztályt.  1966­ban egyetemi  tanárnak  nevezték  ki  a  szabályozástechnika  témakörében  a  BME  Folyamat­szabályozási  Tanszékére,  majd  1978­ban  —  Csáki  professzor  utódaként  —  átvet te  az Automatizálási  Tanszék  vezetését.  Kiváló  tanár,  jelentős  tudományos  közéleti  egyéniség. 1973 —79­ig  a  Villamosmérnöki  Kar  dékán ja.  Elsősorban  személyes  kezdeményezéseinek és  irányító­előkészítő  munkájának  az  eredménye  az  elektrotechnikai  ipar  és  a  kar  közös tevékenységének  a  megerősödése,  így például  a  közös nappali  posztgraduális  képzés  létre­hozása.  Az  MTA  Műszaki  Tudományok  Osztályán  elnöke  az  Automatizálási  és  Számítás­technikai  Bizottságnak,  tagja  a TMB  Híradás­,  Számítás­,  Méréstechnikai  és  Automati­zálási  Szakbizottságának,  a  nemzetközi  CIGRÉ­szervezetnek,  az  IFAC  Magyar  Nemzeti Bizottságának,  részt  vesz  az  IFAC  Application  Committee  munkájában,  az  MEE  elnök­ségi  tag ja. 

Gsibi  Sándor,  Vámos  Tibor 

856 

Kémiai  Tudományok  Osztálya 

Földes  Péter 

1930­ban,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  mű­szaki  kémia,  vegyipari  műveletek.  Doktori  fokozatát  1968­ban szerezte. A Budapesti  Műszaki  Egyetem  tanszékvezető  egyetemi tanára. 

Földes  Péter  1952­ben  szerzett  vegyészmérnöki  oklevelet  a  Budapesti  Műszaki  Egye­temen.  1952  55­ig  a  Leningrádi  Technológiai  Intézetben  aspiráns.  1956­tól  dolgozik  a BM E  Vegyipari  Müveletek  Tanszékén,  1969­től  egyetemi  tanár,  1977­től  tanszékvezető. 

Kuta tási  területe:  vegyipari  műveletek  és  automatizálás,  ezen  belül  desztilláló  és  ab­szorpciós  oszlopok  az  elvi, elméleti  alapok  vizsgálatától  az  ipari megvalósításig.  Első  ered­ményei  a  szita­  és  rácstányéros  kolonnák  hidrodinamikájára  és  anyagátviteli  hatékony­ságára  vonatkozó  általános  összefüggések.  A  rácstényéros  kolonnák  optimális  gőzsebes­ségére  vonatkozó  képlet  (mely  Földes­féle  egyenlet  néven  ismert)  további  kutatások  ki­indulásául  is  szolgált;  ezt  más  tányért ípusok  terhelésének  számítására  is  kiterjesztették. Ugyancsak  nemzetközileg  elismert  a  hatásfok  számításának  általa  kidolgozott  módszere. Később  a  desztilláeió  és  abszorpció  rendszertechnikájával,  matematikai  modellezésével, d inamikájával  és  optimalizálásával  foglalkozott.  Ennek  eredményeként  munkatársai­val  kísérletileg  is ellenőrzött  elméleti  modellt  dolgozott  ki  különböző  t ípusú  tányéros  ko­lonnák  leírására,  ennek  az  automatizálás  szempontjából  van  jelentősége.  Gazdaságossági megfontolások  alapján  összefüggéseket  adott  az  optimális  reflux  túllépése,  a  relatív  illé­konyság,  valamint  a  többlet­összköltség  között.  Újabban  vezetésével  a  desztilláló  beren­dezések  világviszonylatban  is  fokozódó  jelentőségű  energetikai  vizsgálatával  foglalkoz­nak  a  termodinamikai  elvi  megalapozás  igényével,  a gazdasági  opt imumot  keresve. 

Földes  és  munkatársai  eredményei  nemzetközileg  elismertek,  azokat  tudományos  pub­likációk,  világszerte  használt  (SZU,  USA,  Anglia,  NSZK,  NDK)  tan­  ós szakkönyvek  em­lítik ,  mél tat ják  és  ajánl ják. 

Fenti  munkásság  alapján  dolgozta  ki  munkatársaival  a  több  országban  szabadalmaz­ta to tt  gyűrűszelepes  rácstányért  (1966).  A  találmányt  hazánkban  és  külföldön  is  alkal­mazzák  a  vegy­,  a  kőolaj­  ós  szesziparban.  (Péti  Nitrogénmüvek,  Komáromi  Kőolajipari Vállalat,  Budafoki  Szeszgyár,  ill .  a  nyugatnémet  STAKCOXA  a  világ  több  országában.) 

Munkásságáról  közel  50  hazai  és  külföldi  folyóiratban  megjelent  közleményben,  vala­mint  mintegy  50  előadásban  számolt  be.  Társszerzője  két,  a  Műszaki  Könyvkiadó,  to­vábbá  a  V FB  Deutscher  Verlag  für  Grundstoff industrie  kiadásában  megjelent  Energe­tische  Analyse  von  Stoffübertragungsprozessen  című  könyvnek.  Oktatási  munkájában több  új  kollégium,  mint  automatizálás,  modellezés,  optimalizálás,  vegyipari  rendszer­technika  bevezetését  kezdeményezte.  Rendszeresen  folytat  magas  színvonalú  tudomány­szervező  tevékenységet:  tagja,  illetve  tag ja  volt  több  akadémiai  bizottságnak,  a  Tudomá­nyos  Minősítő  Bizottság  plénumának,  illetve  szakbizottságának.  Három  évig  az  MTA Természettudományi  I .  Főosztályának  vezetője  volt.  А  ТГВ  t i tkárság  külső  munkatársa. 1980­tól  az  MTA  Kémiai  Tudományok  Osztálya  tanácskozási  jogú  tagja. 

Munkájának  elismerései:  Munka  Érdemrend  ezüst  fokozata  (1964),  „Kivál ó  Feltaláló" arany  fokozata  (1970),  Leningrádi  (Lenszovjet)  Műszaki  Egyetem  tiszteletbeli  doktora (1978). 

Mindezek  alapján  javasoljuk,  hogy  a  Kémiai  Tudományok  Osztálya  terjessze  Földes Péter  levelező  taggá  választásra  való  jelölését  az  Akadémia  1982.  évi  közgyűlése  elé. 

Hardy  Gyula,  Holló  János,  Vámos  Tibor,  Vas  Károly 

857 

Gyarmati  István* 1929­ben,  Debrecenben  született.  Szűkebb  szakterülete:  elmé­leti  és matematikai  fizika. Doktori  fokozatát  1968­ban  szerezte. Az  MTA  Központi  Kémiai  Kutatóintézetének  tudományos tanácsadója. 

Tudományos  munkásságának  fontosabb  eredményei  a  következők: 1.  A  disszipációs  fo lyamatok  Gyarmati­féle  vezérelvének  felismerése  és  megfogalma­

zása.  Gyarmati  1965­ben  az  irreverzibilis  folyamatok  termodinamikájának  lineáris, kvázilineáris  és  bizonyos  nemlineáris  elméleteire  vonatkozóan  variációs  elvet  állított  fel, amellyel  a  disszipációs  t ranszport  folyamatok  térbeli­időbeli  evolúciója  leírható.  Ennek a  variációs  elvnek  az  alkalmazhatóságát  igazolta  az,  hogy  belőle  levezethetők  a  transz­port  folyamatok  lineáris  egyenletei  (a hővezetésre  a  Fourier,  a  diffúzióra a  Fick,  az  áram­lásra  a  Navier  Stokes  ós  Reynolds­egyenletek).  (On  the  phenomenological  basis  of  irre­versible  thermodynamics  I —II .  Periodica  Polytechnica  5  [1961]  219 — 243.,  ill .  321 —339.; Ob  obsesem  variacionnom  principe  nyeravnovesznoj  termodinamiki,  Zsurnal  Fizicsesz­koj  Khimi i  39  [1965].)  A  hővezetés  Fourier­fóle  egyenletét  Gyarmati  háromféle  képben vezette  le  (Fourier  kép,  energia  kép  ós  entrópia  kép). 

A  Gyarmati­féle  ál ta lánosított  variációs  elv  (1968,  1969)  magában  foglalja a  minimális entrópiaprodukció  Prigogine­fóle  elvét  ós  a  minimális  energiadisszipáció  Onsager­féle elvét.  (On  the  relation  between  Onsager's  and  Prigogine's  principles.  Zeitsclxr.  Physika­lische  Chemie  234  [1967]  234.).  A  Gyarmati­féle  általánosított  variációs  elvet  az  irodalom mint  a  disszipációs  fo lyamatok  vezérelvét  ta r t ja  számon  (On  the  „Governing  Principles" of  Dissipative  Processes  and  its  extension  to  non­linear  problems,  Annalen  der  Physik 7,  23  [1969]  353 — 378.).  Ezt  az  elvet  a makroszkopikus  kont inuumfiz ikában  széles  körben alkalmazták  Gyarmati,  taní tványai  ós mások  az  izoterm  és  nem  izoterm  diffúzió, a  plasz­t ikus  folyás,  a  hidrotermodinamika,  a  turbulencia,  a  termoelektrodinamika  és  a  hőveze­tés  területén.  A  Gyarmati­féle  általános  variációs  elv  nem  korlátozódik  a  lineáris  fenome­nológiai  egyenletek  esetére,  hanem  kiterjed  a  kvázi­lineái'is  esetekre,  amelyekben  az Onsager­féle  vezetési  együt thatók  nem  állandók,  hanem  függvényei  a  rendszer  állapot­határozóinak.  Gyarmati  bevezette  a  kiegészítő,  valamint  az  általánosított  reciprocitási relációkat  és  ezekre  a lapí tva  k imutat ta,  hogy  kvázi  l ineáris  jelenségek  esetében  is  léte­zik  általánosított  disszipációs  potenciál.  (Generalization  of  the  Governing  Principle  of Dissipative  Processes  to  Complex  Scalar  Fields.  Quantum  Mechanics  as  „abst ract"  trans­port  theory,  Annalen  der  Physik  7,  31  (1974)  18­32 .) 

2.  Gyarmati  István  1977­ben  publikálta  a  termodinamikai  hullámok  általános  elméle­tét,  amely  direkt  fo rmában  alkalmazható  termikus,  dif fúziós ós  termodiffúziós  hullámok leírására.  (On  the  wave  approach  of  thermodynamics  and  some  problems  of  non­linear theories.  J.  Non­equilib.  Thermodynamics  2  [1977]  233 — 260.). Az  elméletet  az  irodalom­ban  mint  a  termodinamikai  hullámok  Gyarmati­féle  elméletét,  illetve  mint  az  „extended thermodynamics"  a lapvető  munká ját  idézik.  Az  elmélet  lényege  az,  hogy  olyan  lokális egyensúlyi  állapoton  kívüli  rendszereket  tételez  fel,  amelyeknél  az  entrópiasűrűség  nem­csak  az  egyensúlyi  ál lapothatározók  sűrűségfüggvényeitől,  hanem  a  transzportfolyama­tok  áramsűrűségeitől  is  függ. 

Tudományos  munkásságának  eredményeit  számos  közlemény,  valamint  „Nem­egyen­súlyi  termodinamika"  című  magyarul  (Műszaki  Könyvkiadó,  1967),  angolul  (1970)  és oroszul  (1974)  megjelent  könyve  tartalmazza. 

*   A  javaslatot  az  a jánlók  közvetlenül  az  Akadémia  elnökéhez  nyú j to t ták  be.  A  je­löl t  munkásságának  erősen  interdiszciplináris  jellege  miat t,  at  osztályülés  előtt  az  elnök­ség  által  kiküldött  osztályközi  bizottság  nyilvánít  véleményt  a  jelölésről.  A  Kémiai  Tu­dományok  Osztályának  jelöltjei  között  csak  szerkesztéstechnikai  okokból  szerepel. 

858 

Tudományos  eredményei  rendkívül  élénk  visszhangot  és elismerést  vál tot tak  ki  a  szak­irodalomban.  Ezeket  az  eredményeket  nemcsak  alapvetőknek  ítélik  ós  alkalmazzák,  ha­nem  fontos monográfiák  részletesen  tárgyal ják  (A.  I .  Zotin:  Termodinamicsoszkij  Pothod к  Problémám  Razvit i ja  Rosta  i  Sztarenyija,  Nauka,  Moszkva,  1974;  I .  Lamprecht  and А.  I .  Zotin:  Thermodynamics  of  Biological  Processes,  De  Gruyter,  Berlin,  New  York, 1978).  J.  U.  Keller  „Thermodynamik  der  irreversiblen  Prozesse"  című,  1977­ben  megje­lent  tankönyvében  pedig  az  irreverzibilis  folyamatok  termodinamikájának  a  fejlődósét szemléltető  időtáblázatban,  amelybon  felsorolja az ezen  fejlődést kialakító  16  legfontosabb felfedezést, ezek  között  említi  Gyarmati  alkotását,  az  irreverzibilis  fo lyamatok  klasszikus termodinamikája  variációs  elvének  a  megfogalmazását. 

Kovács  István,  Schay  Géza 

Kisfaludy  Lajos 

1924­ben,  Sajógömörben  született.  Szűkebb  szakterülete: peptidkémia.  Doktori  fokozatát  1975­ben  szerezte.  A  Kőbányai Gyógyszerárugyár  laboratóriumának  vezetője. 

Egyetemi  tanulmányait  a  Budapesti  Műszaki  Egyetemen  végezte,  a  kémiai  tudomá­nyok  doktora  fokozatot  1975­ben  szerezte  meg. 

Nevezett  a  szintetikus  gyógyszerek  kutatásának  elismert,  eredményes  művelője  és  a Kőbányai  Gyógyszerárugyárban  ki fej tett  kutatói  és  irányító­szervezői  munkásságával nagy  erőssége  a  magyar  gyógyszeriparnak. 

A  szerves  kémiai  szintézisek  kutatásához  az  indítást  az  akkor  Zemplén  Géza  vezette műegyetemi  szerves  kémiai  tanszéken  kapta.  Ut j a  hamarosan  a  gyógyszeriparba,  a  Kő­bányai  Gyógyszerárugyárba  vezette,  i t t  már  korán  (1950)  rátért  arra  a  kutatási  területre, melyhez  — egyéb  kutatások  mellett  is  — hű  maradt  mind  a  mai  napig,  ez  pedig  a  gyógy­hatású  peptidek  szintézise  ós  vizsgálata.  Ennek  a  terjedelemben  ós  mélységben  egyaránt nagy  munkának  magja az emberi  kortikotropin  ( ACTH)  és a módosított  szerkezetű  ACTH szintézise  ós vizsgálata  volt,  ami  ipari  szintézist  eredményezett.  Ezért  a  munkáért  kapott Kisfaludy  Lajos  két  társával  együtt  Állami  Dí jat. 

Ennek  a  munkának  logikus  fo lytatása  volt  a  kémiai  reakciómechanizmus  számos  prob­lémájának  megoldása,  ós  ezzel  a  peptidszintózisek  ad ta  lehetőségek  bővítése.  Ilyen  volt: új  és  gyors  peptidszintézis  kidolgozása,  továbbá  a  peptidszintóziseknél  fellépő  mellék­reakciók  felderítése  és  módszerek  kidolgozása  ezek  kiküszöbölésére. 

E  kutatások  ré:szei  voltak  annak  a  messzebbre  tekintő,  sokirányú  munkának,  melvnek célja  egyrészt  az  ACTH  konformációja  ós biológiai  hatása  közötti  összefüggés  vizsgálata, másrészt  АСГН  ós  más  polipeptid  ós  peptid  analogonok  előállítása  optimális  biológiai hatás  elérése  céljából.  ' 

A  Kisfaludy  Lajos  által  végzett,  ill .  i rányított  kutatások  közül  kiemelkedőek  még  a vinca  alkaloidok  területén  végzett  munkák,  új  benzodiazepin  származókok  előállítását  le­hetővé  tevő  új  reakció  felismerése,  továbbá  oxadiazin  származékok  szintézise. 

A  fentiekbon  vázolt  ós több  más  egyéb  — rövidebb  lejáratú  — kuta tás  forgalomba  került gyógyszereket,  köztük  eredeti  készítményeket  adott  a  magyar  gyógyszeriparnak.  Ezen a  termelési 'értékben  kifejezhető  eredményességen  túlmenően,  Kisfa ludy  Lajos  maradan­dót  teremtett­  a  Kőbányai  Gyógyszerárugyár  szintetikus  kémiai  ku ta tógárdá jának  ki­építésével  ós  a  mai  követelményeknek  megfelelő  színvonalú  ku ta tómunkát  végző  együt­tes  létrejöttének  elősegítésével. 

859 

Munkássága  nemzetközileg  ismert,  amit  közlemények,  előadásainak  és  szabadalmainak jelentős  nemzetközi  visszhangja  igazol. Társszerzője  63 szabadalomnak,  szerzője,  ill .  társ­szerzője  90,  többségében  rangos  rremzetközi  folyóiratokban  megjelent  közleménynek. Hazai  és  jelentős  külföldi  konferenciákon  15 előadást  tar to t t,  t öbb  ízben  plenáris  előadá­sok  megtartására  kérték  fel.  Felkérésre  i t thon  és  külföldön  egyaránt  fejezeteket  írt  a  tu­dományterület  legjelentősebb  monográf iáiban.  Meghívott  előadó  a  BME  Vegyészmérnöki Karán  ós  az  ELTE  Természettudományi  Karán.  Igen  tevékenyen  vesz  részt  különböző akadémiai  bizottságok  ós  a  Magyar  Kémikusok  Egyesülete  munká jában. 

Mindezek  alapján  javasol juk,  hogy  a  Kémiai Tudományok  Osztálya  terjessze  Kisfaludy Lajos  levelező  taggá  választásra  való  jelölését  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  1982.  évi közgyűlése  elé. 

Bognár  Rezső,  Földi  Zoltán,  Gerecs Árpád,  Lemperl  Károly,  Szántay  Csaba 

Medzihradszky  Kálmán 

1928­ban,  Rákoscsabán  született.  Szűkebb  szakterülete:  szerves kémia,  peptidkémia.  Doktori  fokozatát  1969­ben  szerezte. Az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  egyetemi  tanára. 

Medzihradszky  Ká lmán  az  ELTE  Természettudományi  Karán  szerzett  vegyészi  okle­velet.  Azóta  az  ELTE  Szerves  Kémiai  Tanszékén  dolgozik,  1971­ben  nevezték  ki  egye­temi  tanárrá. 

Tudományos  kutatásait  1950­ben,  Bruckner  Győző  munkatársaként  a  peptidkémia területén  kezdte  meg,  s  azóta  enrrek  a  tudományterületnek  külföldi  szakkörök  által  is  el­ismert  művelőjévé  vált.  Legelső  munkájához  fűződik  a  glutanrilpeptidek  intramolekulá­ris,  reverzibilis  transzpeptidációjának  felfedezése.  E  peptidkémiai  új  reakció  felismerése adott  indítékot  glutamilpeptidek,  többek  közt  a  bakteriális  eredetű  poliglutaminsavak kötéstípusának  új  elven  alapuló  meghatározására.  E  munkákat  foglalta  össze  1966­ban megvédett  kandidátusi  disszertációjában. 

E  vizsgálatokkal  párhuzamosan,  a  Gyógyszerkutató  Intézet  és  a  Kőbányai  Gyógyszer­árugyár  kutatóival  együt tműködve  1959­ben  megkezdte  az  adrenokort ikotrop  hormon tel jes  biológiai  hatással  rendelkező,  28  aminosavból  álló  fragmensének  szintézisét,  melyet három  esztendő  múlva  fejezett  be.  E  vegyület  abban  az  időben  a  legnagyobb  molekula­súlyú,  szintézissel  felépített  természetes  szekvenciáját  polipeptid  volt.  E  munkákat  egé­szítette  ki a  fragmens ipari lag  is megvalósítható  szintézise,  ma jd  1967­ben  a humán  ACTH 39  aminosavból  álló  szekvenciájának  elsőként  megvalósított  felépítése,  melyért  munka­társaival  1970­ben  az  Állami  Díj  első  fokozatát  nyerte  el. Az  ACTH­val  kapcsolatos  szin­tet ikus  munka  és  a  felismert  szerkezet­hatás  összefüggések  képezték  tárgyát  1969­ben megvédett  akadémiai  doktori  disszertációjának. 

Szintetikus  peptidkémiai  munká ja  folyamán  számos  módszertani  kérdést  oldott  meg. Az  ő nevéhez  fűződik  az  izolálás nélküli  azidos  kapcsolási  technika  bevezetése,  a  benzil­védőcsoportok  nátr ium­amrnóniás  hasítása  korlátainak  megállapítása  és  a  katal i t ikus hidrogénezés  megvalósítása  metioninpeptid  esetében. 

A  Yale­egyetemen  töl tött  tanu lmányút ja  során  az  enzim  akt ív  centrumok  többpontos sznbsztrátkötő  képességét  igazolta  szintetikus  oligopeptidek  segítségével. 

A  polipeptidhormonok  hatásmechanizmusának  és  metabolizmusának  tanulmányozá­sát  célul  kitűzve  1970  óta  radioaktív  izotópokkal  jelzett  hormonszármazékok  egész,  sorát szintet izálta  munkatár saival,  valamint  más  hazai  és  külföldi  kutatócsoportokkal  együtt­működve.  A  kémiai  szerkezet  és  a  biológiai  hatás  közötti  összefüggések  felderítésében 

860 

legjelentősebb  eredménye  az  a­melanotropin  többszörös  aktív  cent rumának  felismerése, mely  a hormon­receptor  kölcsönhatás  elméletének  módosítását  te t te  szükségessé. 

A  természetes  peptidek  metabolizmnsának  tanulmányozását  1978­ban  az  agyi  enzimek alkalmazásával  kezdte  meg  s  a  neuropeptidek  (enkefalin,  melanotropin)  enzimes  lebom­lásának  ú t ját  határozta  meg. Ezek  a  kísérletek  hatásos  inhibitorok  felfedezéséhez  vezettek, melyek  a  bontó  enzimeket  gátolva,  a  neuropeptidek  terápiás  alkalmazását  tehetik  lehe­tővé. 

Munkásságát  legújabban  a  citosztatikus  hatású  peptidek  szintézisére  és  a  szerkezet­hatás  összefüggések  kvant i tat ív  jellemzéséle  is  kiterjesztette. 

Tudományos  munkásságát  53  dolgozatban,  1 1 szabadalomban  foglalta  össze  s  ered­ményeit  mintegy  70  külföldi és  hazai  előadásban  ismertette.  Tudományos  közéleti  tevé­kenysége  igen  sokrétű:  az  ELTE  TTK  Vegyész  Szakbizottságának  elnöke,  1980­tól  tudo­mányos  rektorhelyettes;  az  MTA  Szerves  Kémiai  Bizottságának  t i tkára,  a  Peptidkémiai Munkabizottság  elnöke,  1976—80  között  az  osztály  tanácskozó  tagja. 

Mindezek  alapján  javasoljuk,  hogy  a  Kémiai  Tudományok  Osztálya  terjessze  Medzih­radszky  Kálmán  levelező  taggá  választásra  való  jelölését  a  Magyar  Tudományos  Akadé­mia  1982.  évi  közgyűlése  elé. 

Bognár  Rezső,  Freund  Mihály,  Gerecs Árpád,  Holló  János, Lempert  Károly,  Szántay  Csaba 

Solymosi  Frigyes 

1931­ben,  Kisteleken  született.  Szűkebb  szakterülete:  fizikai kémia,  reakciókinetika.  Doktori  fokozatát  1967­ben  szerezte. Az  MTA  Reakciókinetikai  Kutatócsoport jának  vezetője,  c. egyetemi  tanár. 

Solymosi  Frigyes  egyetemi  tanulmányait  Szegeden  végezte.  1960­ban  szerezte  meg  a kandidátusi,  1967­ben  pedig  a doktori  fokozatot.  Címzetes  egyetemi  tanár  a  József  Att i l a Tudományegyetemen. 

Figyelemreméltó  analit ikai  kémiai  eredmények  után  szerencsésen  kapcsolódott  be  abba a  folyamatba,  amely  a  szilárdtestek  kémiája  területén  mintegy  negyedszázada  megindult. Alapvetően  új és nemzetközileg  is nagyraértékelt  eredményeket  ért  el  a  szilárdfázisokban vagy  azokon  lejátszódó  reakciók  katalízisének  és  u  balogén  oxisav  sók  szerkezete  és  ter­mikus  stabil i tása  közötti  összefüggések  vizsgálatában.  A  kinetika  ós  a  fizikai  tulajdonsá­gok  analíziséből  plauzibilis  képet  állított  fel  az  egyes  elemi  fo lyamatokra  vonatkozóan, és  ezek  többségét  sikerült  külön­külön  is  tanulmányoznia  és  bizonyítania.  Sok  modell anyaga  közül  a  szilárd  haj tóanyagok  legfontosabb  oxidánsa,  az  ammónium­perklorát emelhető  ki,  amely  az  utóbbi  két  évtizedben  — érthetően  —  az  érdeklődés  középpont­jában  állt.  A  rendkívül  körültekintően  és  gondosan,  komplex  szemlélet  alapján  végre­ha j to tt  kísérletei  jelentősen  hozzájárul tak  a  halogenátok  kémiájának  tisztázásához.  Ezek a  kutatások  Solymosi  Frigyes  számára  világszerte  elismerést  szereztek.  Kutatási  ered­ményeit  több,  mint  130 közleményben  foglalta össze és ezek  nagy  része  a  legtekintélyesebb nemzetközi  folyóiratokban  jelent  meg. Az  Akadémiai  Kiadó  és  a  John  Wiley  közös  kiadá­sában  1977­ben  jelent  meg a  „Structure  and  Stability  of  Salts  of  Halogen  Oxyacids  in  the Solid  Phase" című monográfiája. A szervetlen  vegyületek  közül  egyetlen  egy  anyagcsoport termikus  stabil i tására  sem  ismeretes  ennyire  ki ter jedt  és  alapos,  és  ami  rendkívül  lénye­ges.  legnagyobbrészt  ugyanabban  a  laboratóriumban  végzett  ku ta tómunka.  Ezek  a  vizs­

861 

gálatok  természetszerűen  nyi tot tak  előtte  egy  másik,  ugyancsak  világszerte  időszeiű  ku­ta tási  területet,  az  NO  és  CO  levegőszennyezésben  játszott  szerepét,  amelyet  a  szokásos­nál  mélyebb  a lapkutatásra  felépítve  igyekeznek  tisztázni. 

Solymosi  Frigyesnek  igen  széles,  k i ter jedt  nemzetközi  kapcsolatai  vannak.  Két  ízben tö l tött  vendégkutatóként  összesen  majd  három  évet  különböző  egyetemeken  (Cambridge, Bristol,  Berlin,  Novoszibirszk)  és  állandó  résztvevője  a  munkaterületéhez  kapcsolódó nemzetközi  konferenciáknak.  Ezek  közül  csak  a  legjelentősebbekre  hivatkozunk  i t t :  X I I . Combustion  Symposium  (Berkeley,  Kali fornia),  X I I I .  Combustion  Symposium  (Salt Lake  City,  Utah),  Space  Engineering  Conference  (Velence),  XV .  Combustion  Symposium (Tokió).  Nemzetközi  elismerését  mu ta t ja  számos  meghívása  külföldi  rendezvényekre  (73), felkérése  plenáris  előadás  tar tására  és  az  eredményeire  tör ténő  rendkívül  nagyszámú  hi­vatkozás. 

Társadalmi  tevékenysége:  tagja  több  akadémiai  bizottságnak  (a  Szilárdtestkémiai Munkabizottság  elnöke),  továbbá  a  szocialista  országok  tudományos  akadémiái  között létrejött  többoldalú  együttműködési  munkabizottság  két  témá jában  nemzetközi  koordi­nátor.  Tagja  a  „Journal  of  Nonmetals"  és a  „Semiconductore  and  Insulatore"  Című  nem­zetközi  folyóiratok  szerkesztő  bizottságának. 

1972­ben  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  Elnöksége  tudományos  eredményeiért Akadémiai  Díjban  részesítette,  1977­ben pedig a Munka Érdemrend  ezüst  fokozatát  nyerte el.  A  Kémiai  Tudományok  Osztályának  1980  óta  tanácskozó  tag ja. 

Mindezek  alapján  javasol juk,  hogy  a  Kémiai  Tudományok  Osztálya  terjessze  Solymosi Frigyes  levelező  taggá  választásra  való  jelölését  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  1982. évi  közgyűlése  elé. 

Marleó László,  Márta  Ferenc,  Nagy  Ferenc,  Pungor  Ernő,  Szabó  Zoltán 

Wolfram  Ervin 

1923­ban,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  fizikai kémia,  kolloidika.  Doktori  fokozatát  1966­ban  szerezte.  Az Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  tanszékvezető  egyetemi tanára. 

Wol f ram  Ervin  az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetemen  vegyészeti  (1947)  és  bölcsész­doktori  oklevelet  (1949)  szerzett,  mindket tőt  „summa  cum  laude"  minősítéssel.  Az  ELTE Kolloidkémiai és Kolloidtecbnológiai  Tanszékén  dolgozik.  1967­től  tanszékvezető  egyetemi tanár.  1959­ig  mestere,  Buzágh  Aladár munkatársaként  dolgozott,  liofi l gélek  peptizáció­jának  sebességét,  továbbá  liodiszperz  rendszerek  katal i t ikus  ha tását  tanulmányozta,  el­sősorban  a  liidrogénperoxid  bomlására.  1958­tól  1962­ig  vendégtanárként  a  drezdai  mű­egyetem  1945 óta professzor  nélkül  maradt  Kolloidkémiai  Intézetének  oktatási  munkáját szervezte  ú j j á  és  vezette,  az.  ottani  kutatásokat  irányította.  Az  1977—78.  tanévben vendégprofesszora  volt  a  bristoli  egyetemnek  (Anglia). 

Ugyancsak  még Buzágh  Aladár jai  együtt  dolgozta  ki  a  folyadékok  tapadóképességének meghatározási  módszerét  a  leszakítási  szög  mérésével.  Ezek  a  vizsgálatok  képezték  kiin­dulási  pont ját  további  és  jelenleg  fó munkaterületének,  az  adhézió  és nedvesedés  kérdései rendszeres  kutatásának,  elsősorban  ón.  kieenergiájó  felületeken  (műanyagok,  természetes és mesterséges polimerek),  úgy  a szilárd  felület, mint  a kolloid  oldatok  szerkezete és a  kettő összefüggéseinek  szempontjából.  U jabban  e  kérdéskör  egy  speciális  területével  foglalko­zik,  az  ón.  folyadékhidakkal,  világviszonylatban  az  elsők  között.  Ezzel  komoly  nemzet­

862 

közi  elismerést  szerzett,  amit  számos  külföldi  előadói,  főelőadói,  ill .  szimpóziumi  elnök, (pl.  Stockholm  1979,  a  3.  IUPAC  Kolloi d  és Felületi  Kémiai  Konferencia  keretében)  meg­hívás,  továbbá  az  a  tény  is  jelez,  hogy  1976­től  az  IUPAC  Kolloi d  és  Felületi  Kémiai Bizot tságának  rendes  tagjává  választották  és  az  1979­ben  alakult  International  Associa­t ion  for  Colloid  and  Surface  Science  elnökségének  tagja. 

Tekintettel  arra,  bogy  az  ipari  és mindennapos  használati  mesterséges  vagy  átalakí tott (papír,  cellulóz  stb.)  polimerek  nagyrészt  kis  felületi  energiájú  anyagok  és  különféle  ned­ves  felületi  kezelésüknek  szinte  felmérhetetlen  a  gyakorlati  jelentősége,  az  ilyen  i rányú kutatások  alap  és  alkalmazott  szinten  világszerte  a  kolloidkémiai  ku ta tás  középpontjá­ban  állnak.  Arról ,  hogy  Wolfram  ebbe  a  korszerű  kutatási  i rányba  eredményesen  kapcso­lódott  be,  nemcsak  nagyszámú  tudományos  közleménye  (62  idegen,  25  magyar  nyelvű) tanúskodik,  hanem  az  a  nemzetközi  megbecsülés  is,  amely  a  fent  már  említetteken  kívül abban  is mutatkozik,  hogy  az  European  Colloid  and  Polymer  Science  (Darmstadt)  folyó­irat  nemzetközi  szerkesztő  bizottságának  tagja,  a  Kolloi d  Gesellschaft  (München)  elnök­ségi tagja,  a  Surface  and  Colloid  Science  (New York)  könyvsorozat  nemzetközi  szerkesztő bizottságának  tagja,  a  Colloids  and  Surfaces (New York)  szerkesztő  bizottságának  tag ja. 

Wolfram  kétségtelenül  a  nemzetközileg  is  elismert  magyar  kolloidikai  kutatás  vezető egyénisége.  Tanszékvezetői  működése  alatt  az  ELTE­n  számos  egyetemi  doktori,  kandi­dátusi,  akadémiai  doktori  értekezés  készült  el.  Több  egyetemi  jegyzet  mellett  említésre érdemes  „E in führung  in  die  Kolloidik "  (Verl.  Technik,  Berlin)  tankönyve  és  az  Akadé­miai  Kiadó  gondozásában  megjelent  „Kontakt  nedvesedés"  c.  monográf iája. Az  egyete­men  nemcsak  saját,  de  munkatársainak  oktatási  munká ja  is  igen  eredményes.  Számos  is­meretter jesztő  közleménye  jelent  meg.  Tanácskozó  tag ja  a  Kémiai  Tudományok  Osztá­lyának,  elnöke  a  Kolloidkémiai  Munkabizottságnak  és  az  MK E  Kolloidkémiai  és  Reoló­giai  Szakcsoport jának.  Ezen  két  minőségében  rendezte  1975­ben  az  IUPAC.  T.  Kolloid­es  Felületi  Kémiai  Nemzetközi  Konferenciáját  Budapesten,  amelynek  nagy  sikere  volt, és  további  ilyen  konferenciák  sorozatát  indította  el.  Számos  ipari  témával  foglalkozott  és nyú j to tt  gyakorlati  segítséget  (nyomdaipar,  papír ipar,  műbőripar  stb.),  részben  haszná­latba  vett  szabadalmak  formájában  is.  Tanszékén  rendszeresen  folyi k  a  vállalatok  által beküldött  vegyészek  speciális szakmai  képzése. 

Véleményünk  szerint  a kolloidika  elméleti  és gyakor lati  fontossága miatt  mindenképpen kívánatos,  hogy  ez  a  tudományág  a  Kémiai  Tudományok  Osztályán  megfelelő  képviselő­höz  jusson,  ezért  javasoljuk  Wolf ram  Ervin  levelező  taggá  választásra  való  jelölését. 

Benedek  Pál,  Freund  Mihály,  Holló  János,  Lengyel  Béla, Nagy  Ferenc,  Schay  Géza 

Biológiai  Tudományok  Osztálya 

Alföldi  Lajos 

1927­ben,  Miskolcon  született.  Szűkebb  szakterülete:  inikro­biális  genetika.  Doktori  fokozatát  1972­ben  szerezte.  Az  MTA Szegedi  Biológiai  Központ jának  főigazgatója. 

Alföld i  Lajos  orvosi  tanulmányait  Szegeden  végezte,  1951­ben  doktorál t.  Hallgató  ko­rában  már  tudományos  munkát  végzett  néhai  Ivánovics  Györ gy  akadémikus  vezetésével. Mint  aSZOTE  Mikrobiológiai  Intézetének  oktató ja  működött  1971­ig,  ekkor  lett  a  Szegedi Biológiai  Központ  Genetikai  Intézetének  igazgatója.  Jelenleg  a  Központ  főigazgatója. 

863 

Ivánovics  György  munkatársaként  első  sikerét  a  B12­vitamin  mikrobiológiai  értékmeg­határozásával  érte  el.  Ezután  kezdett  el  fág­kutatásokkal  foglalkozni,  amelynek  egyik eredménye  lett  a  megacin  felfedezése  (Ivánovios  Gy.,  Alföld i  L.:  A  new  antibacterial principle:  megacin.  Nature,  174.  4(55,  1954).  Ebbe  a  munkába  új  színt  hozott  és öt  a  mole­kuláris  genetika  felé orientálta  a párizsi  Pasteur  Intézetben  töl tött  ösztöndíjas  munkája, ahol  F.  Jacobbal  dolgozott  együtt  a  eolicinogenia  genetikai  elemzésén.  Ezeket  a  tapaszta­latokat  értékesítette  a  megacinogénia  további  kutatásában.  U jabb  tanu lmányút ján  be­kapcsolódott  a  bakteriális  RNS­szintézis  szabályozásának  vizsgálatába  és  résztvett  a rel­A  gén  létezésének  bizonyításában  és  genetikai  térképezésében  (Alföldi ,  L.,  Stent, G.  S.,  Clowes,  R.  С.:  The  chromosomal  site  of  the  RNA  control  (RC)  locus  in  E.  coli.  J. Mol.  Biol.  5,  348,  1962).  Hazatérése  után  önállóan  folytatta  ezt  az  irányt,  felismerte  a baktér iumok  down­shift  érzékenységét  és  k imuta t ta  ennek  összefüggéseit  a  különböző relaxait  törzsek  viselkedésében.  Legújabb munká ja  különösen  nagy  nemzotközi  elismerést vál tott  ki . Elsőnek  írta  le a B. megaterium  protoplaszt  fúziójával azt  a genetikai  módszert, amely  az  ilyen  típusú  baktériumok  genetikai  elemzésére  alkalmas  (Fodor,  K.,  Alföldi ,  L.: Fusion  of  protoplasts  of  Bacillus megaterium.  Proc.  Natl. Acad.  Sei. USA,  73,  2147,  1976) és ezt  a módszert  plazmid  DNS  transzformációra  is felhasználta  (Vorobjova,  I .  P.,  Khmel, I .  A.,  Alföldi ,  L.:  Tnducirovanja  polietilén­glikolem  transzformaoija protoplasztov  mega­ter ium  plazmidnoj  DNK .  Genetika,  251,  977,  1980). 

Alföld i  Lajos  tudományos  munkájára  jellemző,  hogy  az  orvosi  mikrobiológiai  kutatás­ból  k i indulva  a  molekuláris  genetika  korszerű  irányába  fejlődött  és  több  területen  te tt eredeti  felfedezéseket .  Munkáinak  jegyzékében  nem  szerepel  számos  olyan  téma,  melye­ket  az  utóbbi  tíz  évben  mint  a  Genetikai  Intézet  igazgatója  kezdeményezett.  Befolyása igen  nagy  jelentőségű  volt  az  SZBK­ban  folyó munkák  irányára,  jórészt  neki  köszönhető, hogy  a  protoplasztok  mikrobiológiai  genetikai  és  növónygenetikai  kutatásával  az  intézet nemzetközi  hírre  tett  szert. 

Tudományszervezési  munká ja  túlmegy  az  intézmény  keretein,  az  osztály  tanácskozó tagjaként,  a  Genetikai  Bizottság  volt  elnökeként  és  más  funkciókban  is  lelkiismeretesen résztvesz  a  tudományok  fejlesztésében,  a  hazai  genetikai  kutatások  színvonalának  ál­landó  emelésében. 

Straub  F.  Brúnó,  Szabó  Gábor 

Bérezik  Árpád 

1929­ben,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  hidro­biológia,  ökológia,  zoológia.  Doktori  fokozatát  1975­ben  sze­rezte.  Az  MTA  Botanikai  Kutatóintézetének  igazgatója. 

Még Dudich  Endre  aspiránsaként  nagykiter jedésű sekély  tavainkon  vizsgálatsorozatok­kal  elsőízben  tár ta  fel  az  üledék  mezofaunájának  populációdinamikáját,  produkcióját. Elsőként  ál lapította  meg  a  Velencei­tó  víztereinek  mozaikszerű  eltéréseit  is  (Einige  Beo­bachtungen  bezüglich  der  horizontalen  Vertei lung  des  Makrobenthos  seichter  „panno­nischer"  Seen  Acta  Zool.  Hung.,  7:  49 — 72,  1961).  Teamet  szervezve  komplexen  vizs­gálta  a  Hámori  tavat;  ez  út törő  volt  a  hazai  tározók  hidrobiológiái  vizsgálatában  (Bér­ezik, A.  Kozma,  E.  Molnár,  M.: Hydrobiologische  Untersuchungen  um ältesten  Stausee Ungarns.  — Ann.  Univ.  Sei.  Bp.  Biol.  9/10;  37— 64,  1968).  Doktori  értekezésében  a  hazai és  dél­európai  rizsföldek  kutatásával  e  víztípus  általános  jellemzőit  oly  szintézisbe  hozta, amely  limnológiai  tekintetben,  a  klasszikus  rizstermesztő  területek  tekintetében  is  alap­vetőnek  bizonyult.  Bevezette  a  holo­  és  hemihydrobion  szervezetek  fogalmát.  (Periodi­

864 

sehe  Aspektenveränderungen  der  Zoozönosen  auf  Reisfeldern  in  Ungarn  —  Verh.  int. Ver. Limnol.,  18:  1742 — 1750.  1973).  Fel tárta  a  teljes  magyar  Duna­szakasz  Chironomida (árvaszúnyog)  faunáját;  e  vízminőségjelző  csoportról  még  egyetlen  folyóra  sem  adtak  át­fogó képet. Több,  általános  potamoökológiai  megállapítást  is te t t.  (Die  Chironomiden  und ihre  Lebensstätten  auf  dem  ungarischen  Donauabschnitt  —  Limnologica  [Berlin]  8: 61 — 71,  1971;  — Einige  Probleme  der  limnologischen  Erforschung  unserer  Fliessgewässer — Schriften d. Ver. Verbr.  naturw.  Kenntn.,  Wien,  117/118: 2 9 ­ 4 0,  1978). Kutatási  ered­ményei  egyértelműen  pozitív  nemzetközi  visszhangot  vál tot tak  ki .  (A  hidrobiológia  ki­emelkedően  regionális  fontosságú  tudomány;  a  szerzők  Közép­Európában  főleg  németül publikálnak.)  Az  MTA­ t  számos  alkalommal  képviselte  külföldön.  Döntő  szerepe  volt  a magyar—osztrák  Fertő­kutatás  megszervezésében.  Hazai  W HO  és  FAO  projektek  meg­oldásában  elismerten  jó  munkát  végzett.  A  Limnologie  (Párizs)  szerkesztő  bizottságának tagja,  a  szocialista  országok  képviseletében. 

Az  MTA  Biológiai Tudományok  Osztályának  tanácskozó  tagja,  az  MTA  Hidrobiológiái Bizottságának  elnöke,  az  UNESCO/MAB  Magyar  Nemzeti  Bizottságának  t i tkára.  Tagja az  MTA  Fertő­táj  Bizottságának,  az  MTA —OVH  Vízügyi  Bizottságának,  a  Magyar UNESCO  Bizottság  Természettudományi  Albizottságának,  a  KGST  Környezetvédelmi Tanács  Magyar  Nemzeti  Tagozatában  az  MTA  képviselője.  A  Soc.  Internationale  Lim­nologiae  (SIL)  és  a  Nemzetközi  Dunakutató  Munkaközösség  magyar  képviselője. 

A  vezetése  alatt  álló  intézmény  kutatási  tevékenységét  eredményesen  integrálta  a nemzetközi  ökológiai  kutatásokban. 

21 éve  oktat  az  ELTE­n,  10 éven  át  a  BME­n  is.  Iskolateremtő  munkásságát  32  diplo­mamunka,  hét  egyetemi  doktori  értekezés,  négy  kandidátusi  értekezés  jelzi.  Aktívan  ki­veszi  részét  a TMB  munkájából. 

Tárfttdalmi  munkája:  hat  évig  a  Magyar  Hidrológiai  Társaság  főt i tkára,  kilenc  évig  az MH T  Limonológiai  Szakosztályának  t i tkára,  a  MTESZ  Országos  Elnökségének  tagja, a  Magyar  Hidrológiai  Társaság  alelnöke,  a  Magyar  Biológiai  Társaság  elnökségi  tag ja. 

Tevékenységével  elnyerte  a  Munka  Érdemrend  ezüst  fokozatát  (1981),  a  Vízgazdálko­dás  Kiváló  Dolgozója  (1962),  MTESZ­díj  (1975),  Schafarzik­emlékérem  (1979),  Bog­dánfy­emlékérem  (1971),  egyesületi  emléklapok  jelzik  elismerését. 

A  hazai  vízgazdálkodás  társadalmunk  egyre  égetőbb  problémájává  válik,  ezért  a  hidro­biológia  jelentősége  nálunk  is rohamosan  növekszik.  Feltétlenül  indokoltnak  ta r t juk,  hogy e  nélkülözhetetlen  tudományág  mai  hazai  vezető  egyénisége  tag ja  legyen  osztályunknak. 

Balogh  János,  Jermy  Tibor,  Straub  F.  Brúnó,  Zólyomi  Bálint 

Csillik  Bertalan 

1927­ben,  Szegeden  született.  Szűkebb  szakterülete:  neuro­biológia.  Doktori  fokozatát  1968­ban  szerezte.  A  Szegedi Orvostudományi  Egyetem  Anatómiai­,  Szövet­  és  Fejlődéstani Intézetének  igazgatója. 

Csillik  Bertalan  Szegedon  végezte  tanulmányait  és  szerzett  ki tüntetéses  eredménnyel orvosi  diplomát,  majd  vezette  1965 —68­ig a  JATE—MTA Elektronmikroszkópos  Labora­tór iumát.  1968­ban  nevezték  ki  tanszókvezető  egyetemi  tanár rá.  1962­ben  szerezte  meg a  kandidátusi,  1968­ban  a  doktori  minősítést.  1962 — 63­ban  vendégprofesszorként  mű­ködött  a  Pennsylvániai  Egyetemen,  1977 —78­ban  a  Harward  egyetemen,  ahol  előzőleg, 1973 —74­ben  fél  évig  dolgozott.  Számos  külföldi  kongresszuson  és  tanulmányúton  szer­

5  Magyar  Tudomány  1981/11—12  865 

z e tt  nagy  nemzetközi  elismerést.  A  hazai  tudományos  társaságokon  kívül  tag ja  az Anatomische  Gesellschaftnak,  a  Gesellschaft  für  Histochemie­nek,  az  IBRO­nak.  Tisz­te letbeli  tagja  a  Society  Royal  de  Medicine­Mental­nak,  s  alelnöke az  In t.  Soc.  for  Neuro­vegetat ive  Research­nek.  Szerkesztője  a  Zeitschrift  für  mikroskopisch­anatomische  For­schung­nak,  szerkesztő  bizottsági  tag ja  a  Neurobiology  Research  Communications  in Chemical  Pathology  and  Pharmacology  c.  folyóiratoknak  és  a  J.  Neural­Transmission­n a k. 

Csilli k  Bertalan  munkássága  Szegeden  egy  nemcsak  hazai,  hanem  világviszonylatban i s  megbecsült  neurohisztokémiai  iskolát  teremtett  meg  az  idegrendszeri  működés  alap­jelenségeinek  molekuláris  anatómiai  szintű  kutatására.  Főbb  tudományos  művei: I .  Funct ional  Structure  of  the  Post­Synapt ic  Membrane.  Akad.  Kiadó,  Bp.,  1965., I I .  k iadás  1967.  2.  Synaptochemistry  of  acetylcholine  metabolism  in  a  cholinergic neu ron.  Internat  . Rev.  of  Neurobiol.  18,  1975.  3.  Csillik,  В. — Kny ihár,  E.:  Biodynamic p last ic i ty  in  the  Rolando  substance.  Progress  in  Neurobiol.  10  1978.  4.  Knyihár — Csil l ik ,  E.,  Csillik,  В .:  FRAP.  Histochemistry  of  the  Pr imary  Nociceptive  Neuron. G.  Fischer  Verl.,  S t u t t g a r t ­ N ew  York,  1981. 

A  téma  központ jában  az  idegi  transzmisszió  mechanizmusa  áll,  melynek  átfogó  értel­mezésével  kidolgozta  a  neuronális  citokémiai  egység  modelljét.  K imu ta t ta  a  sejtmemb­r á n b an  az  enzimek  lokalizációját  és  — elsőként  — a  membrán  molekuláris  szerkezet  vál­tozását  az  ingerület  át tétel  során.  Számos  technikai  módszerrel  bizonyította  a  szinapti­k us  vezikulák  mozgását  és  a  kálcium  felszabadulást.  Elsőnek  ír ta  le  a  globuláris  „endo­p lazmat ikus  egységeket",  valamint  a  rekurrens  gátlás  szerkezeti  a lapjai t.  Bizonyította az  archicerebellum  afferens  elemeinek  cholinerg  mechanizmusát,  a  Purkinje­sejtek  fej­lődése  kapcsán  a  latens  enzimaktivi tást,  s  k imuta t ta  a  katecholamin  tar ta lmú  idegsejtek je lenlétét  és  ezek  szerepét  az  agykéregben  és  a  hypocampusban.  Lokalizálta  14C;,Regít­ségével  az  acetilcholin  szintézist  és a  GABA  anyagcserét  egyes  gátló  struktúrákban.  Egy ú j  t ípusú  központi  idegrendszeri  helyreállító  folyamatot,  „regeneratív  proliferációt" í r t  le.  K i  kell  emelni  Csillik  professzor  oktató  működését  is. 

Tag ja  a  Hazafias  Népf ront  Csongrádmegyei  Bizottságának.  1977  óta  elnöke  a  Magyar Anatómusok,  Histológusok  és  Embriológusok  Társaságának.  Tagja  a  MTA  Neurohioló­giai  Bizottságának. 

Ábrahám  Ambrus,  Halász  Béla,  Környey  István, Pásztor  Emil,  Törő  Imre 

Damjanovich  Sándor 

1936­ban,  Mátészalkán  született.  Szűkebb  szakterülete:  bio­fizika.  Doktori  fokozatát  1976­ban  szerezte.  A  Debreceni Orvostudományi  Egyetem  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Damjanovich  Sándor  orvosdoktori  d ip lomáját  1960­ban  nyerte  a  DOTE­n,  it t  kezdte tudományos  pályafutását  az  Élet tani  Intézetben  (1956 —60­as  években),  majd  1960­68­ig  a  D O TE  Kórélettani  Intézetében,  1968­tól  a DOTE  Fizikai, majd  Biofizikai  Intézetében dolgozik,  melynek  1968­ban  vezetője,  1972­ben  igazgató  egyetemi  t aná ra  lett.  1968­ban véd te  meg  „A  foszforiláz  , ,b"  enzim  sugárbiológiai  vizsgálata"  c.  kandidátusi,  1976­ban „A z  enzimműködés  mechanizmusának  elméleti  és  kísérletes  v izsgálata"  c.  doktori ér tekezését.  1974 —80­ban  a  DOTE  tudományos  rektorhelyettese  volt.  1963 — 81  kö­

866 

zött  négy  hónapig  a Csehszlovák  Tudományos  Akadémia  Brnoi  Biofizikai  Kutatóintézeté­ben,  egy  évig  a  norvégiai  Norsk  Hydro's  Ins t i tu te  for  Cancer  Research  Biofizikai  Osztá­lyán  dolgozott,  öt  alkalommal  járt  a  Szovjetunió  különbözó  biofizikai  intézeteiben.  Ven­dégprofesszorként  működött  három  hónapig  az  USA­ban,  egy  hónapig  Japában.  Kétszer négy  hónapig  mint  vendégprofesszor  Manfr ed  Eigen  Nobel­díjas professzor ral  dolgozott  és jelenleg  is  vele  dolgozik  egy  éves  kutatási  szabadsága  alatt. 

Kuta tómunká jában  először  az  enzimműködés  fizikai mechanizmusának  kérdésével  fog­lalkozott  sugárbiológiai,  illetve spektroszkópiai  módszerekkel.  Munkatársaival  kidolgozott elméleti  enzimkinetikai  modellje  („Molecular  Enzyme  Model  Based  on  Oriented  Energy Transfer". J.  theor. Biol.  1973. 41,  667 — 569)  széleskörű nemzetközi  visszhangot  vál tott  ki. Ennek  következménye  volt,  hogy  1976­ban  meghívást  kapott  a  XVI .  nemzetközi  Solvay konferenciára.  Az  általa  kidolgozott  modell  lényege  („Relationship  between  the  Lifetime of  an  Enzyme­Substrate  Complex  and  the  Molecular  Environment".  J.  theor.  Biol.  1975. 48,  393  401),  bogy  az  enzimműködés  ener getikai  hátterét  a  mikrokörnyezet  és  a  makro­molekulák  közötti  kolliziós  kinetikai  csatolásbari  keresi,  s  innen  ki indulva  molekuláris információkat  adó új működési  modellt  épít  fel. Az  1970­es évektől  figyelme a  sejtbiológiai problémákra  irányult  (J.  theor.  Biol.  1977,  67,  176—ISO, Symposia  Biologica  Hung.  1978. 21.,  Eur.  J.  Bioehem.  1977,  72,  559­569).  Hazánkban  egyedülálló  műszerezettségű  és fel­készültségű  intézetet  szer vezett  elsősorban  ezen  kérdések  tanulmányozására,  új  sejtanali­záló  módszereket  dolgozott  ki .  Egy  könyv  szerzője  és  kettőnek  társszerzője,  írt  több könyvrészletet  és  70  közleményt. 

Ki tüntetései:  Felsőoktatási Tanulmányi  Érdemérem  (1960), Az  Oktatásügy  Kiváló  Dol­gozója  (1970),  Munka  Érdemrend  arany  fokozata  (1980). 

Jakucs  Pál,  Szabó  Gábor,  Törő  Imre 

Élődi  Pál 

1927­ben,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  bio­kémia  (enzimológia).  Doktori  fokozatát  1965­ben  szerezte, a  Debreceni  Orvostudományi  Egyetem  Biokémiai  Intézetének tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

1951 — 1973 között  az  MTA  Biokénriai  (Enzimológiai)  Intézetében  dolgozott  néhai  Szö­rényi  Imre  akadémikus  taní tványaként,  ahol  összehasonlító  errzimológiával,  illetőleg  az enzimek  szerkezete  és működése  közötti  kapcsolat  tanulmányozásával  foglalkozott.  Kísér­leti  objektumként  az. anaerob  szénhidrát  lebontás  egyik  kulcsenzimjét,  a  gliceraldehid­3­foszfát dehidrogenázt  számos,  a  fejlődés különböző  szintjén  álló  szervezetből  kristályosan izolálta.  Megállapította,  hogy  a  fajspecif i tás a  fehérjék esetében,  a  jellegzetes  tulajdonsá­gok  kialakítását  tekintve  háttérbe  szorul  és  a  funkcionális  tulajdonságok  dominálnak (Acta  Physiol.  Hung.  13,  190­  240,  1958).  Bizonyította  továbbá,  bogy  az  enzim­koenzim kapcsolat  kialakulása  az  enzim  szerkezetének  (konformációjának)  megváltozását  eredmé­nyezi  (Nature  184,  56,  1958;  „Struktur elle  Grundlagen  der biologischen  Funkt ion  der  Pro­teine",  Red.  P. Élődi, Ak . Kiadó,  Bp.,  1969, pp.  151 — 161). Kémiai  és fizikai­kémiai eljárá­sokat  dolgozott  ki,  melyekkel  a  fehérjék  szerkezetében,  többi  között  a  működéssel  össze­függő, finomszerkezeti  változások  megfelelően  nyomon  követhetők  és  jellemezhetők  (Acta Biochim.  Biophys  ASH  2,  455­458,  1967;  Eur.  J.  Bioehem.  5,  574 ­582,  1968). 

Ezt  követőleg  hidrolitikus  enzimek  vizsgálatára  tért  át,  és  meghatározta  a  pankreász amiláz  akt ív  centrumának  méreteit  (Molec.  Cell.  Bioehem.  4,  205 — 216,  1972).  A  közel­

4* 867 

múltban  új el járást  dolgozott  ki  munkatársaival,  melynek  segítségével  számítógépes  ana­lízis út ján proteoli t ikus  enzimek  számára  „opt imál is"  tulajdonságú  szubsztrátok  tervezhe­tők  (Eur. J.  Biochem.  95,  116­119,  1979;  115,  4 9 1 ­ 5 0 2,  1981). Az eljárás a  diagnosztiká­ban  felhasználható  szubsztrátok  tervezésére  is  alkalmas. 

Sokat  tevékenykedett  a  tudományszervezés  és  tudományirányí tás  területén  is.  Akadé­miai,  TMB  és  KGST  munkabizottságok  t i tkára  volt,  működött  a  Tudományos  ós  Felső­oktatási  Tanácsban.  1972  óta  a  Biokémiai  Bizottság  elnöke. 

101 közleménye  jelent  meg.  Az  ISI  adatai  szerint  1970 — 80  között  ezekre  454  alkalom­mal  hivatkoztak  (idózettségi  index  8,2). Négy  monográfiát  írt.  „Biokémia"  e.  kézikönyvé­nek  első kiadása  1980­ban,  a második  kiadás  1981­ben  jelent  meg.  1961­ben  az  Akadémiai Dí j  [ . fokozatával,  1966­ban  a Munka  Érdemrend  ezüst  fokozatával,  1977­ben Az  Oktatás­ügy  Kiváló  Dolgozója  elismeréssel  tüntet ték  ki. 

Szabó  Gábor,  Szabolcsi  Gertrud 

Gárdos  György 

1927­ben,  Budapesten  született.  Szűkei)!)  szakterülete:  memb­rán­biofizika,  membrán­biokémia,  sejtbiológia.  Doktori  foko­zatát  1969­ben  szerezte. Az Országos Haematológiai  és Vértransz­fúziós  Intézet  főigazgató­helyettese. 

Gárdos  György  vegyészi  diplomáját  1950­ben  Budapesten  szerezte  meg.  1949  ós  1964 közt  a Budapesti  Orvostudományi  Egyetem  Orvosi Vegytani  Intézetében  Straub  F.  Brúnó akadémikus  irányítása  mellett  dolgozott,  1964­től az  Országos Haematológiai  és Vértransz­fúziós  Intézet  (OHVI)  vezető  munkatársa. 

Tudományos  munkássága  jelentős  a  vörösvérsejt  membrán  iontranszport jának  tanul­mányozása,  a  membránfunkciók  ós  a  sejtanyagcsere  kapcsolatának  vizsgálata  területén. Tudományos  munkáiról  85  publikációja  jelent  meg.  Ezek  közül  két  cikke  immár  klasszi­kusnak  számít:  az  egyikben  elsőkónt  szolgáltatta  direkt  bizonyítékát  annak,  hogy  a  sejt­membránokon  keresztül  folyó  aktív  kál ium  ós  nátr ium  iontranszport  energiaforrása  az adenozintrifoszfát  (ATP),  (Acta  Physiol. ASH 6,  191 —199,  1954); másik  ilyen  műve  a  kal­cium­függő  kálium  transzportnövekedés  első  leírása  (Biochim.  Biophys.  Acta  30,  653 — 654,  1958),  melyet  azóta  a  szakirodalom  „Gárdos­effektus"  néven  ismer. 

Kiemelendők  azok  a  munkák,  melyekben  munkatársaival  együtt  új  módszereket  vezet­tek  be  a membrán­transzport  folyamatok  tanulmányozására:  így pl. az  ionofor  vegyületek alkalmazásával  (J.  Membrane  Biol.  26,  357 — 370,  1 976),  vagy  a  ki fordított  membrán  vezi­ku lák  felhasználásával  (FEBS  Letters  89,  7 8 ­ 8 2,  1978  ós  Biochim.  Biophys.  Acta  598, 326  ­338,  1980). 

Gárdos  György  vezetésével  1970 ós  1980 közt  hatan  szerezték  meg  a  kandidátusi  fokoza­tot  (biológiai,  ill .  orvosi),  ezen  kívül  szamoä  egyetemi  doktori  értekezés  ós  szakdolgozat került  ki  e  laboratóriumból. 

Gárdos  György  i rány í t ja  az  intézet  Izotóp  Osztályát,  ahol  izotópdiagnosztikai  ós  izotóp­terápiás  munkák  fo lynak.  Az  ELTE  Természettudományi  Karán  folyó  szakbiológus  kép­zésben  speciálkollégiumok  tartásával  1967 óta  vesz részt;  1972­ben megkapta  a e.  egyetemi t aná ri  címet. Az egyetemi  oktatást  segítik  azok  a  könyvek  is,  amelyekben  Gárdos  György közreműködött.  A  „Transport  Processes  in  Livin g  Organism"  (Akadémiai  Kiadó,  1972) с. munkát  1975­ben az Akadémiai  Kiadó  nívó­díj jal  ju ta lmazta.  Az Ernst  Jenő  szerkeszté­sében  1974­ben  megjelent  „Biof izika "  e.  kézikönyv  „Mikrotranszport"  c.  fejezete  is  az  ő munká ja. 

868 

Elnökségi  tag ja a Magyar  Biokémiai Egyesületnek  és a Magyar Haematológiai  Társaság­nak.  Alapítója  és  t i tkára  a  Funkcionális  Biokémiai  Szakosztálynak.  Hosszú  ideig  t i tkára volt,  jelenleg  tag ja  az  akadémiai­minisztériumi  Biokémiai  Bizottságnak.  Titkár a  a  Nem­zetközi  Biokémiai  Unio  (IUB)  Magyar  Nemzeti  Bizottságának,  t agja  a Tudományos  Mun­kások  Világszövetsége  Magyar  Nemzeti  Bizottságának.  Az Unesco  Nemzetközi  Sej tkutató Szervezet  (ICRO)  és az  Európai  Sejtbiológiai  Szervezet  (ECBO)  tagja. Tagja  a  „Haemato­lógia"  c.  nemzetközi  lap  szerkesztő  bizottságának. 

Tudományos  munkáit  1966­ben  Akadémiai  jutalommal  honorálták. 

Hollán  Zsuzsa,  Keleti  Tamás,  Szabolcsi  Gertrud 

Gergely  János 

1927­ben,  Karcagon  született.  Szűkebb  szakterülete:  immuno­lógia.  Doktori  fokozatát  1969­ben  szerezte.  Az  Eötvös  Loránd Tudományegyetem  tanszékvezető  egyetemi  tanára  és  a  Gödi Biológiai  Állomás  vezetője. 

Gergely  János  1 950­ben  szerzett  or vosi d ip lomát  Budapesten  „summa  cum  laude"  ered­ménnyel.  1949—51­ig  a  budapesti  Orvostudományi  Egyetem  Kórélettani  majd  Élet tani Intézetében  dolgozott.  1951 — 53­ban  az  E üM  főelőadója;  1953 —63­ig  a  I I I .  Belklinikán aspiráns,  majd  tudományos  főmunkatárs;  1 963  óta  az  Országos  Haematológiai  és  Vér­transzfúziós  Intézet  Immunokémiai  Osztályának  vezetője;  1973 óta  az  ELTE­n  az  immu­nológia  professzora. 

Kuta tási  területe  az. ellenanyag  szer kezet  és működés és az  immunfolyamatokban  részt­vevő  legfontosabb  sejtek  (limfociták,  makrofágok)  ellenanyagkötő  receptorainak  tanul­mányozása. 

Elsőként  ír ta  le a gamma­globulinok  egyik  osztályának  (IgG)  eltérő  lebontó­enzim  érzé­kenységét  és  annak  szerkezeti  alapjait.  Ennek  alapján  módszer­t  dolgozott  ki  az  emberi myeloma­fehérjék  tipizálására.  ( Immunochemistry  [1967]  4,  101;  Immunochemistry [1972]  9,  589).  Jól  bevált  eljárása  az  ellenanyagok  specificitását  meghatározó  szerkezeti tényezők  tanulmányozására,  és  széleskörű  vizsgálatai  nagy  mértékben  hozzájárultak  az el lenanyag  spécificités kor szer ű értelmezéséhez  (Nature  [1973] 241,  92;  Immunochemistry [1975]  12,  663).  Munkacsoportjával  elsőként  igazolta,  hogy  az  IgG  molekula  disztorziója is  k ivá l t j a  a  komplement  rendszer'  akt iválását.  Összefüggést mu ta t tak  ki  az  immunkomp­lex  összetétel  és a komplement  rendszer­ akt iválása,  ill . a receptor­függő  funkciók  kiváltása között  ( Immunochemistry  [1978]  15,  887). 

Különösen  kiemelkedőek  a  limfociták  ellenanyag­kötő  receptor aira  vonatkozó  vizsgála­ta i.  Elsőként  számoltak  be  arról,  hogy  e  receptorok  egy  része  leválik  a  sejtekről,  míg  más r észük,  azonos  feltételek  között,  nem.  Módszert  dolgoztak  ki  a  leváló  receptorok  izolálásá­ra.  K imuta t ták,  hogy  a  leváló  és  „horgonyzot t"  receptorok  az  ellenanyag  más  részéhez kötődnek.  Alapvetően  fontos  megállapításuk,  hogy  а  leváló  receptorok  összekapcsolása egy  új  akt ív  kötőhely  megjelenéséhez  vezet.  Ez  a  receptor  átalakulás  limfoeitákon  is  ki­vá l tható  (Immunology  [1979]  38,  553;  Immunol.  Letters  [1981]  2,  213;  Molecular  Immu­nol.  [1981]  18,  633;  Cellular  Immunol.  [1980]  56,  452). 

Gergely  János  160  tudományos  közlemény  szerzője,  öt  szakkönyve  jelent  nreg,  három közülük  angol,  orosz és német  nyelven  is.  1975­ben  Akadémiai  Dí jat  nyert,  1981­ben  pedig megkapta  a  Magyar  Immunológiai  Társaság  Kesztyűs­emlékérmét. 

869 

Eredményei  és  tudományos  szervezői  tevékenysége  nemzetközileg  is elismert.  1974  ó ta tag ja  az  Internat.  Union  of  Immunok  Soc. Tanácsának,  alelnöke,  majd  elnöke  (1980)  az European  Federat ion  of  Immunol.  Soc.­nak. Tagja a WHO  Immunológiai  Szakértő  Bizott­ságának  és  olyan  rangos  nemzetközi  folyóiratok  szerkesztő  bizottságának,  mint  a  Mole­cular  Immunology  és az  Immunology  Letters. A  Magyar  Immunológiai Társaság  fő t i tkára ma jd  elnöke.  Alelnöke  az  MTA  és  EüM  közös  Immunológiai  Bizottságának.  1980  óta  ta­nácskozó  tagja  az  MTA  Biológiai  Tudományok  Osztályának. 

Fentiek  alapján  a ján l juk  az  MTA  levelező  tag jává  való  megválasztását. 

Ádám  György,  Hollán  Zsuzsa,  Szabolcsi  Gertrud,  Törő  Imre 

Horváth  István 

1920­ban,  Gálosfán  született.  Szűkebb  szakterülete:  ipari mikrobiológia,  fermentációs  ipar,  mikrobiológiai  biokémia. Doktori  fokozatát  1971­ben  szerezte.  A  Semmelweis  Orvos­tudományi  Egyetem  I I .  Kémiai­Biokémiai  Intézetének  intézet­vezető  egyetemi  tanára. 

Horváth  István  kémia­fizika  szakos  dip lomáját  1944­ben  Budapesten  szerezte  meg. Huszonkét  évig  dolgozott  a  Gyógyszerkutató  Intézetben  mint  osztályvezető,  illetve  tudo­mányos  igazgatóhelyettes.  1973  óta  tanszékvezető  egyetemi  tanár. 

Jelentős  eredményeket  ért  el  az  ipari  mikrobiológia  ós  ipari  fermentáoiókutatás  terén. Részt  vett  a penicillin  és  sztreptomicin  gyár tás  kidolgozásában,  majd  vezetésével  törtónt többek  között  az  oxitetracikl in,  6­aminopenicillánsav,  neomicin  és  gentamicin  gyártásá­nak  kidolgozása  (Antibiotics  and  Chemother.  9, 512,  1961). A  vezetése  alatt  működő  osztá­lyon  kezdték  meg  Magyarországon  a  szteroid  átalakítási  kutatásokat. 

Legjelentősebb  tudományos  eredményeit,  munkatársaival  együtt,  az  aminosavanyag­csere  szabályozása  területén  érte  el  (J.  Gen. Microbiol.  34,  241,  1964). Ezek  közül  is  kieme­lendő:  elsőként  í r ták  le,  hogy  a  mikrobiális  izoleucin  termelés  az  izoleucin  és  valin  közös enzimekkel  működő  bioszintetikus  enzimrendszerei  fenotípusos  depressziójával  hatéko­nyan  szabályozható  (Acta  Bioehim.  Biophys.  Hung.  2,  303,  371,  1967). Az utóbbi  években három  új  témát  indí tott  be:  glukokortikoid  receptor  biokémia;  mikroszomális  gyógyszer­lebontó  enzimrendszer  ós  mitokondrium  kölcsönhatása;  hemosztázis  kutatás. 

Tíz  évig  volt  a T MB  Kísérleti  Biológiai Szakbizottságának,  az Acta  Microbiologica  Hun­garica  szerkesztőbizottságának  és a Mikrobiológiai Társaság  vezetőségének  tagja.  Jelenleg a  Magyar  Biokémiai  Egyesület  elnökségi  tagja. Több  évig  volt  képviselő  a KGST  Fermen­tációs  Munkabizottságában  és  vezetőségi  tag  a  IUPAC  Fermentációs  Szekciójában,  vala­mint  tagja  az  UNID O  Fermentációs  Ipari  Szakértői  Bizottságnak. 

Szerkesztőbizottsági  tag ja  a Journal of  Antibiotics­nak,  az European  Journal  of Applied Microbiology  and  Bioteclmology­nak  ós  az  Antibiotic  Review­пак.  Tagja  az  American Association  Advance  in  Sciences  és  az  American  Association  for  Microbiology­пак,  vala­mint  tag ja  a  New  York  Academy  of  Sciences­nek. 

1960­ban  a  Nehézipar  Kiváló  Dolgozója,  1963­ban  a  Szocialista  Munkáért  Érdemrend k i tüntetést  kapta  meg. 

Vezetésével  számos  egyetemi  doktori  és  kandidátusi  értekezés  készült.  Eddig  99  dolgo­zata,  több  könyve  és egyetemi  jegyzete  jelent  meg.  Rósztvett  42 szabadalom  kidolgozásá­ban  és  ezek  közül  15  megvalósításra  került. 

Keleti  Tamás,  Szabó  Gábor,  Törő  Imre 

870 

Simon  Tibor 

19'26­ban,  Debrecenben  született.  Szűkebb  szakterülete:  vege­tációtan,  briocönológia,  ökológia.  Doktori  fokozatát  1972­ben szerezte.  Az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  Növényrend­szertani  és  Ökológiai  Tanszékének  tanszékvezető  egyetemi tanára. 

1960­ben  szerzett  diplomát,  majd  aspiráns  Soó  Rezső  mellett.  1955­től  az  ELTE  Nö­vényrendszertani  ós  ökológiai  Tanszékén  dolgozott,  1966­tól  e  tanszék  vezetője  lett. Az ELTE  TTK­n  három  évig dékánhelyettes,  hat  évig  a Biológiai Tanszékcsoport  vezetője volt. 

Felfedezte  és  feldolgozta  a  rel iktumfajokban  gazdag  csarodai  tőzegmohalápokat  (Acta Biol . 4.  1953; Acta  Bot.  6.  1960). Fel tárta  az  Észak­Alföld ós a  Zempléni­hegység  vegetáci­ójának  egységeit,  szukeessziós  kapcsolatait,  ta la j tani  és produkciós  viszonyait  („Di e  Wäl­der d. nördlichen Alföld" ; „Vegetationsstudien  im  Zempléner  Gebirge", Akad.  Kiadó  1957, ill .  1977). Űj módszert  dolgozott  ki a fitoeönózisok  ploidia­szint  vizsgálatára,  ezzel  elsőnek bizonyította  az  extrém  ökológiai  adottságú  (száraz­nedves)  társulások  poliploid  populá­cióinak dominanciáját.  Megszervezte  az  I B P  keretében  a csóvharaszti  komplex  produkció­biológiai  ós  anyagforgalmi  vizsgálatokat  (kb.  30  közlemény,  lásd:  Polish  Ecol.  Stud.,  2, 1976).  Új  módszert  dolgozott  ki  az  erdei  epif i ton  mohatakaró  produkcióbecslésére,  alap­vető  összefüggéseket  t á rt  fel  a  különböző  ökológiai  fajcsoportokhoz  tartozó  fajok  ion­fel­halmozása  és  pH­indikációja  között.  Ú jabban  a  MAB­program  keretében  a  Nemzeti  Par­kok  szupraindividuális  organizáció  ós más  komplex  ökológiai  témakörök  fő szervezője  és kutató ja. 

Eredményei  két  szakkönyvében  és  70 szakcikkben  jelentek  meg. Több  külföldi  szinteti­záló  mű  (pl.  Vegetation  Südost­europas,  Flora  Europaea,  Flora  R PR  stb.)  is  átvet te  azo­kat. Kutatási  eredményeit  nemzetközi  szimpóziumokon,  kongresszusokon  ismertette,  eze­ken elnöki teendőket  is el látott. Tagjává választotta  az  International  Association  for  P lant Taxonomy  ós az  Int.  Ass.  f .  Bryology;  a  KGST  I I I / l  téma  magyar  koordinátora. 

Oktatói  tevékenysége  kimagasló.  Taní tványokat  nevelt,  több  egyetemi  tankönyvet  ós jegyzetet  írt,  szerkesztett. Tudománypolit ikai­társadalmi  vonalon  szóleskörű  munkát  vég­zett  számos  bizottságban  (TMB,  Műv.  Min.,  MTA ,  Magyar  Biológiai  Társaság  stb.).  Több éve  elnöke  a  Botanikai  Bizottságnak,  a  Bükki  Nemzeti  Park  Tanácsának  stb.  Ismeret­terjesztő  munkája  is  igen  szóleskörű.  Az  Oktatásügy  Kiváló  Dolgozója  (1970),  ERTI­emlókérem  (1972),  Akadémiai  Díj  (1973),  Szóchenyi­emlékplakett  (1979)  ós  a  Munka  Ér­demrend  (1979)  tulajdonosa. 

A  környezet­  és  természetvédelem  szupraindividuális  biológiai  problémáinak  egyre  nö­vekvő  megoldásaihoz  Simon  Tibor  akadémiai  tagsága  jelentős  előrelépést  hozna  az  MTA Biológiai  Osztályában. 

Balogh  János,  Jakucs  Pál,  Jermy  Tibor,  Stefanovits  Pál,  Zólyomi  Bálint 

871 

Székel/  György 

1926­ban,  Püspökladányban  született.  Szűkebb  szakterülete: neurobiológia.  Doktori  fokozatát  1971­ben  szerezte.  A  Debre­ceni  Orvostudományi  Egyetem  Anatómiai  In tézetének  igaz­gatója. 

A z  idegi  organizáció problémáit  három  megközelítésből  tanulmányozza.  1.  Neuroembri­ológiai  vizsgálatok.  Kétél tű  és  madár  embriókon  végzett  szervátültetéses  kísérletei  alap­ján,  a  számos elmélet  által  feltételezett specif ikus szinaptikus  kapcsolatok  merev  rendszere he lyet t,  az ingerület  fiziológiai paramétereinek  szerepére hívta  fel a figyelmet  az  idegi  orga­nizáció  kialakulásában  (Adv.  Morphogen.  5,  181,  1966).  2.  Magatartási  és  neurokiberneti­kai  vizsgálatok  során  először  igazolta,  hogy  kétéltűek  járómozgását  egy gerincvelői  „r i tmi ­c i tás  generátor"  i rányí t ja. A  feltételezett  szerkezet  modellálására  a rekurrens  ciklikus  gát­lás  elvét  vezette  be  (Kybernetik  5,  89,  1968),  amit  azóta  sok  más  modellben  alkalmaztak és  real i tását  mások  igazolták.  Eredményeiért  Akadémiai  I .  Dí jat  kapott  1970­ben.  3.  Neu­rohisztológiai  vizsgálatai  közül  kiemelkedő  a  középagyi  látóközpont  szerkezetének  és  szi­naptológiájának  leírása. Nevéhez  fűződik az  ún.  szomato­dendrikus  szinapszis első  felisme­rése  és  működésének  interpretálása  (J.  Hirnforsch.  14,  189,  1973).  Munkatársaival  egy  új festési el járást dolgozott  ki ,  ami  eddig nem  ismert  részletességgel  mu ta t ja  ki  az  idegeleme­ket  (Acta  Biol. Acad.  Sei.  Hung.  26,  176,  1976). A módszer  segítségével  korrelációt  keres  a motoros  idegsejt  specifikus működése és dendr i t fá jának alakja között  (Trends  Neurosci.  2, 245,  1979). 

A z  anatómiának,  szövet­  és fej lődéstannak szakavatott  és tapasztalt  oktatója. Az  Egész­ségügyi  Minisztérium  megbízásából  két  oktatóf i lmet  készített.  1975­től  a  Debreceni  Ana­tóm iai  Intézet  igazgatója.  Számos  hazai  és  külföldi  tudományos  társaság  tisztségviselője, i l letv e  tagja.  Több  folyóirat  szerkesztőségében  és  akadémiai  bizottságban  tevékenykedik. A  Debreceni  Orvostudományi  Egyetem  tudományos  lektorhelyettese. 

Ádám  György,  Flerkó  Béla,  Halász  Béla,  Törő  Imre 

Venetianer  Pál 

1935­ben,  Budapesten  született.  Szakterülete:  biokémia.  Dok­tori  fokozatát  1975­ben  szerezte.  Az  MTA  Szegedi  Biológiai Központ  Biokémiai  Intézetének  igazgatóhelyettese,  c.  egyetemi tanár. 

Venetianer Pál az E L TE  Természettudományi  karán nyert biológia—kémia  szakos diplo­m á t.  1957­1970  között  a  SOTE  Orvosi  Vegytani  Intézetében,  1970  óta  az  MTA  Szegedi Biológiai  Központ  Biokémiai  Intézetében  dolgozik,  jelenleg  igazgatóhelyettes.  A  biológiai tudományok  kandidátusa  1965,  a  biológiai  tudományok  doktora  1975  óta.  A  szegedi József  Att i l a  Tudományegyetem  címzetes  egyetemi  tanára,  ahol  állandóan  előad. 

Első  tudományos  sikere  az  a  munka  volt,  amely  k imutat ta,  hogy  a  ribonukleáz  diszul­f i d  hídjainak  képződése  enzimatikusan  katal izált  folyamat,  amelynek  természetes  hidro­génakceptora  a  dehidroaszkorbinsav  (Venetianer,  P.,  Straub,  F.  В .:  „The  enzymic  reacti­va t ion  of  reduced  ribonuclease".  Biochim.  Biophys.  Acta  67,  166,  1963). E  munka  alapján k a p o tt  meghívást  С.  В.  Anfinsen  intézetébe,  ahol  1965/66­ban  résztvett  a  bakteriális  en­zimszabályozás  mechanizmusára  irányuló  vizsgálatokban.  A  hatvanas  évek  végén  a  ribo­szómális  gén  izolálását  kísérelte  meg,  ami  nagy  technikai  nehézségeket  jelentett,  amíg  a 

872 

rekombináns  DNS  technika  ki nem  fej lődött. Ebben  a munkában  több  jelentős  eredményt ért  el.  így  k imutat ták,  hogy  a  polimeráz  enzim  szorosan  kötődik  a  génhez  (Udvardy,  A., Sümegi,  J ., Venetianer,  P .:  „Tight  binding  of  RNA  polymerase  to rDNA  genes  in  E.  coli" . Nature,  249,  549,  1974),  k imutat ták,  hogy  pontosan  hét  ilyen  gén  van  a  baktériumban (Kiss,  A.,  Sain,  В .,  Venetianer,  P.:  „The  number  of  rRNA  genes  in E.  coli" .  FEBS  Lelt., 79,  77,  1977)  és elsőként  írták  le az  egyik  ilyen  gén  szabályozó  részének  szerkezetét  (Csor­dás­Tóth  É„   Boros, I. , Venetianer,  P.:  „Structure  of  the promoter  region  for the  rrn  В  gene in  E.  coli."  Nucleic  Acid  Res.  7,  2189,  1979). 

E  munkák  szükségszerűen  vezettek  el  oda,  hogy  a  génsebészet  technológiáját  bevezes­sék,  egy új restrikciós  enzim­párt  is felfedeztek  (Kiss, A.,  Sain,  В ., Csordás­Tóth,  Ę., Vene­t ianer,  P .:  „ A  new  sequencespecific endonuclease  (Bsp)  f rom Bacillus sphacricus".  Gene  1, 323,  1977). Csoportjával  a  legutóbbi  időben  az  rrn  gének  és néhány  fehérje génjének  klóno­zását  valósították  meg. 

Venetianer  Pál  széles biológiai  (és humán)  érdeklődésű  kutató,  akinek  személyi  adottsá­gai  tet ték  lehetővé,  hogy  egy  igen  jó  kollektív  szellemben  dolgozó  csoportot  alakítson  ki . A  Szegedi  Biológiai  Központon  belül  és  egyetemi  kutatókkal  is  számos  kollaborációban vesz  részt.  Kiváló  népszerűsítő,  két  kis  könyve  és  számos  előadása  tanúskodik  erről. Tudományszervezésben  az  intézeten  kívül,  mint  a  Biokémiai  Bizottság  tag ja,  az MTA  Ta­lálmányi  Bizottságának  tagja,  a  TMB  Kísérleti  Biológiai  Szakbizottságának  tagja  dol­gozik. 

Ez  évben  ő  nyerte  el  az  Európai  Biokémiai  Társaságok  Szövetségének  ún.  Ferdinand Springer  dí ját,  aminek  megfelelően  15 országba  kapott  meghívást  előadás  tartására.  1981­ben  három  munkatársával  együtt  Akadémiai  Dí jat  kapot t. 

Venetianer  Pál  t udományos pályája egyenletesen  emelkedik,  szakmai és ember i  adottsá­gai  alapján  az  Akadémia  levelező  tagjai  közé  történő  választása  feltétlenül  megérdemelt. 

Keleti  Tamás,  Straub  F.  Brúnó 

Gazdaság­  és  Jogtudományok  Osztálya 

Bokorné  Szegő  Hanna 

1925­ben,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  nemzet­közi  közjog.  Doktori  fokozatát  1973­ban  szerezte.  Az  MTA Állam­  és  Jogtudományi  Intézetének  osztályvezetője,  egyetemi tanár. 

Tudományos  munkásságának  kiemelkedő  értékét  kandidátusi  fokozatának  megszerzése óta  (1960)  hazai  és  külföldi  kiadóknál  publikált  hét  könyve,  számos  cikke,  tanulmánya bizonyít ja. A nemzetközi  szerződések  joga  keretében  elsőként  határol ta  körül  a  fenntar tás sajátos funkcióit. Számos  javaslatát  közvetlenül  is figyelembe  vették  a nemzetközi  szerző­dések  jogának  kodifikálása során  (ENSZ  konferencián,  Bécs,  1968, 1969).Általános  elisme­rést  vál tot tak  ki  a  nemzetközi  jogalkotás  fórumaival  foglalkozó munkái.  „The  Role of  the United  Nations  in  Internationa]  Legislation"  (Akadémiai  Kiadó  — North  Holland)  műve alapján  meghívást  kapott  a  Hágai  Nemzetközi  Jogi  Akadémiára  előadások  tar tására. Az. ú jonnan függetlenné vált  államok  nemzetközi  helyzetével  összefüggő kutatásai  körében igen  jelentős új megállapításokra  jutott  a  szuverenitás  és az  önrendelkezési  jog  egymáshoz való viszonyának  meghatározásában,  valamint  az államterület  változásai,  az  államutódlás és  az  államazonosság  közötti  összefüggések  feltárásában.  „New  States  and  International 

873 

Law" с. monográf iája a harmadik  világ számos egyetemén  tananyag. Ennek  alapján  kapott meghívást  előadások  tar tására  Ghanába,  Tuniszba,  Et iópiába. 

Egyetemi  oktatómunkáját  hazánkban  és  külföldön  egyaránt  nagyra  értékelik.  Előadá­sokat  ta r to tt  az  Emberi  Jogok  Intézetében  (Strasbourg),  a  Nemzetközi  Egyetemi  Köz­pontban  (Dubrovnik),  a párizsi,  a bonni  és a  düsseldorfi egyetemeken.  Számos  nemzetközi konferencián  és tárgyaláson  elismerésre  méltóan  képviseli  országunkat.  így  a  tudományos kutatók  státusát  vizsgáló  UNESCO  konferencián  a  szakértő  bizottság  elnöke;  az  ENSZ államutódlási  konferenciákon  a  magyar  delegáció  vezetője;  az  ENSZ  Nemzetközi  Gyer­mekév  budapesti  fórumán főreferens; 12 évig  tagja, majd  elnöke  volt  az  ENSZ  nők  helyze­tével  foglalkozó bizottságának.  A Nemzetközi  Munkaügyi  Szervezet  20 tagú  állandó  szak­értő­bizottságának  tag ja  stb. 

Tudományszervezési  munkássága  és  társadalmi  tevékenysége  is  kiemelkedő.  Tagja  az MTA  Állam­  és  Jogtudományi  Bizottságának,  az  UNESCO  Nemzeti  Bizottsága  társada­lomtudományi  albizottságának;  a Nemzetközi  Jogi Egyesület  magyar  tagozatának  elnöke. Tagja  a  Magyar  Nők  Országos  Tanácsa  elnökségének.  A  Magyar  ENSZ  Társaság  elnöke, az  U N I C EF  magyar  bizottságának  főt i tkára.  Felszabadulási  Jubileumi  Emlékéremmel, kétízben  a  Munka  Érdemrend  arany  fokozatával  tüntet ték  ki. 

Általánosan  elismert  tudományos  munkássága  és társadalmi  tevékenysége  alapján  java­soljuk  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  levelező  tagságára. 

Kovács  István,  Szabó  Imre 

Csikós­Nagy  Béla 

1915­ben,  Szegeden  született.  Szűkebb  szakterülete:  árpolit ika. Doktori  fokozatát  1967­ben  szerezte.  Az  Országos  Anyag­  és Árhivatal  elnöke,  ál lamtitkár,  e.  egy.  tanár. 

Csikós­Nagy  Béla  korunk  közgazdaságtudományának  nemcsak  hazai,  hanem  nemzet­közi  vonatkozásban  is nagyra  értékelt  és  sikeres  alkotó  egyénisége.  A  nemzetközi  közgaz­daságtudomány  történetének  és fejlődésének  is új fejezetét jelenti  az a gazdag és  sokoldalú problematika,  amely  a  szocialista  gazdaságok  kialakulásával  és  fejlődésével  függ  össze, amelynek  kutatása  ma  már  nem  a  szocialista  közgazdászok  monopóliuma.  Tudományos munkássága  során  e gazdag  problémavilágból  eredő  jelenségeket  és  folyamatokat  ku ta t ja; előbb  egyes  összefoglaló  közgazdasági  kategóriák  (ár,  árjelenségek,  árpolitika,  az  árak különböző  típusai,  az  ár  világpiaci  meghatározói,  árforradalom,  az  árak  funkciói),  majd  a gazdaságpolit ika  és  az  irányítás  szempontjából. 

Egész  életpályája  során  azon  kutatók  közé  tartozott,  akik  a  közgazdaságtudományt nemcsak  az  elemzések  és  helyzetfeltárások  (diagnózis)  diszciplínájának  ta r t ják,  hanem abból  a meggyőződésből  indulnak  ki,  bogy  tudományágunk  — talán  több,  kutatói  nemze­dék  erőfeszítése  árán  a  terápiára  is  alkalmassá  tehető.  Rendkívül  termékeny  kutató, —  ami  természetesen  nem  egyetlen  és  általánosítható  ismérve  a  kutatói,  vagy  alkotói tehetségnek,  de  a  közösség  (a  társadalom)  szempontjából  mégis  szükséges,  hogy  legyenek olyan,  cselekvésre koncentráló,  kutatói  személyiségek,  akik  a  változó politikai és  gazdasági helyzetek  minden  fordulópontján  képesek  kialakítani  egy­egy  területen  az  ésszerű  cselek­vés kr i tér iumait  és rendszerét.  Eddigi  életműve  gazdaságpolitikai  és irányítási  kérdésekről írott  műveiben  érte  el  a  legmagasabb  csúcsokat.  E  műveivel  ­  és  azoktól  elválaszthatat­lan gyakorlati  tevékenységével  — igen nagy  lökést  adott  a  korábban  mellőzött  gazdaság­politikai  diszciplína  kifejlődéséhez és  a  hazai  közgazdasági  gondolkodásmód  haladásához. 

874 

Tudományos  és közéleti  akt ivi tása  rendkívül  széles,  sokoldalú  és eredményes.  Nemcsak a  gazdaságpolit ikát  kialakító  kormányzati  döntések  előkészítésében  és kidolgozásában  ját­szik  igen  lényeges  szerepet,  hanem  a  közgazdasági  közéletben  is. A  Magyar  Közgazdasági Társaság  elnöke  gyanánt  sokat  tett  ezen  egyesület  nemzetközi  és hazai elismeréséért,  vala­mint  annak  erőteljes és hatékony  organizációvá  történő  fejlesztéséért. Érdemeiért  a  Nem­zetközi  Közgazdasági  Társaság  választmánya  tiszteletbeli  elnökévé  választotta.  Ausztr ia Tudományos  Akadémiája  1979­ben  levelező  tag jává  választotta.  Mindig  azok  közé  tarto­zott,  akik  tudásukat  másokkal  is megosztják,  amit  az  is bizonyít,  hogy  címzetes  egyetemi tanárként,  de  korábban  is,  kollégiumokat  ta r to tt  és  tart  a  Marx  Károly  Közgazdasági Egyetemen.  1970­ben  Állami  Díjat  kapott. 

Az  it t  k i fe j tett  szempontok  alapján  javasol juk,  hogy  Csikós­Nagy  Bélát  válassza  a  köz­gyűlés  az  MTA  levelező  tagjává. 

Bognár  József,  Simái  Mihály,  Sipos  Aladár 

Földvári  József 

1926­ban,  Ál talában  született.  Szűkebb  szakterülete:  büntető­jog,  kriminológia.  Doktori  fokozatát  1972­ben  szerezte.  A  Pécsi Tudományegyetem  egyetemi  tanára  és  rektora. 

Földvári  József  egyetemi  tanulmányait  a  Pécsi  Tudományegyetemen  végezte.  1950 szeptember  óta  oktatója  a  karnak.  1969­ben  kapott  egyetemi  tanári  kinevezést.  Kandi­dátusi  disszertációját  1958­ban,  doktori  disszertációját  1972­ben  védte  meg. 

Földvári  József  a  büntetőjog­tudomány  kiemelkedő,  határainkon  túl  is  ismert  műve­lője.  Munkássága  átfogja  e  tudományág  alapvető  fontossági! kérdéseit  a büntetőjog  tudo­mányától  a  kriminológián  át  a  pönológiáig.  Kezdetben  a  büntetőjog  elméletével  foglal­kozott.  Ebben  az  időben  irta  ineg  a  bűncselekmény­egység  és  a  halmazat  elméleti  és gyakorlati  szempontból  egyaránt  rendkívül  fontos  kérdéseit  tárgyaló  könyvét,  amely­nek  elméleti  alapkoncepcióját  tet te  magáévá  az  1978­ban  alkotott  új  Btk.  is.  Földvári József  érdeklődése  a  60­as  években  fordult  a  kriminológia  felé.  Társszerzőségben  megírt tankönyve  nagy  szerepet  játszott  a  hazai  kriminológiai  kutatások  kibontakozásában. A  70­es  években  fő  kutatási  területe  a  büntetés  tana.  Máig  legjelentősebb  könyvében elsőnek  foglalja  össze  a  büntetéssel  összefüggő  büntetőjogi,  kriminológiai,  szociológiai, pedagógiai  kutatások  eredményeit  és  fekteti  le  egy  fejlett,  humánus  büntetési  rendszer alapjait.  Javaslatai  napjainkban  sorra  valósulnak  meg,  elsősorban  az  1978­as  Btk.­ban, majd  az  1979­ben,  a  büntetések  végrehajtásáról  alkotott  törvényerejű  rendeletben. 

Földvári  József  tudományos  munkásságának  alapvető  jellemzője  a  gyakorlat  irányí­tása.  segítése.  Legutóbbi  munkái  kriminálpolit ikai  jellegűek.  Az  elsők  között  publikált ilyen  jellegű  tanulmányokat,  többet  idegen  nyelven  is,  és  küszöbön  áll  a  kriminálpolit ika alapjait  összefoglaló monográfiájának  megjelentetése.  Széles  körű  publikációs  tevékeny­ségét  jelzi  az  általa  írt  öt  monográfia,  bat  tankönyv,  illetve  jegyzet  és 44  tanulmány,  cikk, recenzió.  Számos  külföldi  egyetemen  ta r to tt  nagysikerű  előadást.  Mint  a  büntetőjogi kódexet  előkészítő  főbizottság  tagja  jelentős  szerepet  vállalt  a  törvénykönyv  elkészíté­sében.  Az  Országgyűlésen  a  törvénytervezet  előadója  volt.  A  Nemzetközi  Büntetőjogi Egyesület  (AIDP)  nemzeti  csoport jának  vezetőségi  tagja. 

Igen  széles  körű  felsőoktatási  szervezési­irányítási  tevékenysége.  Irányításával  történt meg  a  pécsi  egyetem  szervezeti  átalakítása.  1980  óta  tagja  a  Tudományos  Minősítő  Bi­zottság  plénumának. 

Bihari  Ottó,  Király  Tibor 

875 

Hoch  Róbert 

1926­ban,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  élet­színvonal,  jövedelem,  fogyasztás  gazdaságtana,  fogyasztói árrendszer.  Doktori  fokozatát  1972­ben  szerezte.  Az  MTA Közgazdaságtudományi  Intézetének  mb.  igazgatóhelyettese  és osztályvezetője,  egyetemi  tanár. 

A  Közgazdaságtudományi  Egyetem  általános  szakán  végzett.  A  kandidátusi  fokozatot 1961­ben,  a  tudományok  doktora  fokozatot  — „Fogyasztás  és á r"  c.  disszertációjával  — 1972­ben  nyerte  el.  1948­tól  1955­ig  a  Marx  Károly  Közgazdaságtudományi  Egyetem Politikai  Gazdaságtan  Tanszékén  oktató.  Az  MTA  Közgazdaságtudományi  Intézetében 1955  óta  dolgozik.  Az  MSZMP  K B  Polit ikai  Főiskola  Polit ikai  Gazdaságtan  Tanszékén egyetemi  tanár. 

Kutatási  t émá ja  az  életszínvonal  elmélete  és  tervezése,  valamint  a  szocialista  árrend­szer,  különös  tek intet tel  a  fogyasztói  árakra.  Három  könyve  jelent  meg  (a  harmadik angol  nyelven  is),  a  negyedik  sajtó  alatt  van;  több  brosúrát,  egyetemi  jegyzeteket,  tan­könyvfejezeteket  és  több  mint  száz  cikket  írt.  Részt  vett  az  1968.  évi  gazdaságirányítási reform  előkészítésében;  a  párt  és  állami  szervek  számára  készült  sok  előterjesztés  kidol­gozásában;  1968  ó ta  működik  közre  az  életszínvonal  hosszú  távú  tervezésében.  Számos nemzetközi  konferencián  tar to tt  f igyelmet  keltő  előadásokat.  Kiemelkedő  jelentőségűt, alkotott  a  fogyasztási  st ruktúra  alakulását  befolyásoló  tényezők  kutatásában.  Különö­sen  fontos  az  indifferencia­felületekkel  kapcsolatos  nézetek  bírálata.  E  munkássága  hoz­zájárult  a  fogyasztás  és  jövedelem  tervezés  számos  kérdésének  tisztázáshoz.  Sokat  foglal­kozik  az  árelmélet  ós  ártervezés  kérdéseivel;  hozzászólásai  mindig  figyelmet  keltettek  a fel­fellobbanó  árv i tákban.  Legkiemelkedőbb  eredményei  a  „szocialista  fogyasztási  mo­del l"  problémáira  vonatkoznak.  Az  ellentétes  végletekkel  vitába  szállva,  elsőként  fogal­maz ta  meg  e  modell  alapvető  jellemzőit;  ezek  ma  is  a  nemzetközi  érdeklődés  előterében állnak. 

Az  MSZMP  K B  Közgazdasági  Munkaközösségének  és  a  TMB  Közgazdasági  Szakbi­zottságának  tag ja,  elnökhelyettese  az  MTA  Közgazdaságtudományi  Bizottságának. 

Erdős  Péter,  Falusné  Szikra  Katalin,  Sipos  Aladár 

Huszár  Tibor 

1930­ban,  Veresegyházon  született.  Szűkebb  szakterülete: szociológia.  Doktori  fokozatát  ! 975­ben  szerezte.  Az  Eötvös Loránd  Tudományegyetem  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Huszár  Tibor  érdeklődése  előterében  munkássága  első  időszakában  az  erkölcsi  tudat kérdése,  illetőleg  a  f ia ta lkorú  bűnözés  problémái  ál lot tak.  („Fiatalkorú  bűnözők.  Adalé­kok  a  f iatalkorú  bűnözés  problematikájához").  E  munká ját  1960­ban  kandidátusi  érte­kezésként  megvédte.  A  kérdés  elméleti­történeti  vonatkozásaival  foglalkozó  munkája, „A z  erkölcs  és  tá rsada lom"  1965­ben  jelent  meg. 

1969­ben  kapott  megbízást  az  ELTE  В ТК  Szociológiai  Tanszékének  megszervezésére, ahol  megszervezte  és  azóta  is vezeti  a  szociológus­szakképzést.  Ezekben  az években  került ku ta tómunká ja  előterébe  az  értelmiség  kérdése.  ( „Korunk  értelmisége.  Ertelmisógelmé­letek,  értelmiségvizsgálatok",  1977). Vizsgálatait  „ A  társadalmi  struktúra,  az  értelmiségi 

876 

funkciók  változásai"  с.  munkában  összegezte,  amelyet  1975­ben  akadémiai  doktori  érte­kezésként  megvédett.  A  mű  „Fejezetek  az  értelmiség  történetéből"  címmel  1977­ben megjelent.  1968­tól  kezdődően  mind  a  mai  napig  olyan  empirikusan  megalapozott  szocio­lógiai  vizsgálatokat  irányított,  amelyek  az  értelmiség  egyes  rétegei  (vidéki  értelmiség, jogászság,  orvosok,  közgazdászok)  társadalmi  sajátosságait,  problémáit  t á r ták  fel.  Az utóbbi  években  azonban  érdeklődése  elsősorban  a  magyar  értelmiségi  mozgalmak  törté­neti­szociológiai  vizsgálata  felé  fordult,  különös  tekintettel  Erdei  Feronc  munkásságára. Ma  is  fo ly ta t ja Erdei  Ferenc  szociológiai  munkásságának  monografikus  feldolgozását,  s  e munka  első  eredményeit  összegezte  az  1979­ben  megjelent,  ós  igen  jól  fogadott  „Törté­nelem  ós  szociológia"  című  kötetében. 

1975  óta  az  MTA  Szociológiai  Bizottságának  és  a  Művelődési  Minisztérium  mellett működő  Szociológiai  Bizottságnak  az  elnöke,  1981  májusától  az  MSZMP  Művelődéspoli­t ikai  Bizottságának,  a  Művelődési  Minisztérium  Kollégiumának  tagja.  Részt  vesz  a  TMB Szociológiai  Szakbizottsága  munkájában ós  1963 óta  tagja a Valóság c. folyóirat  szerkesztő bizottságának.  Kuta tómunká ja  eredményeivel  több  ízben  és  sikeresen  lépett  fel  kül­földön  is. 

Huszár  Tibor  a  magyar  tudományos  közélet  és  a  szociológiai  oktatás­kutatás  egyik  jól ismert,  jelentős  alakja.  Oktató­  és  ku ta tómunká ján  túl,  sokat  tett  a  tudományág  hazai intézményesüléséért,  és  kiemelkedő  szerepe  van  a  szociológia  eredményeinek  terjesztésé­ben  is.  Mindezek  alapján  javasoljuk  az  MTA  levelező  tagjául  való  megválasztását. 

Kulcsár  Kálmán,  Szalai  Sándor 

Mádl  Ferenc 

1931­ben,  Bándon  született.  Szűkebb  szakterülete:  nemzetközi magánjog,  gazdasági  jog.  Doktori  fokozatát  1974­ben  szerezte. Az  ELTE  Civilisztikai  Tudományok  Intézetének  igazgató­helyettese,  egyetemi  tanár. 

,,A  tehetség  mániákusan  szorgalmas"  —  ezt  igazolják  Mádl  Ferenc  tudományos  mun­kásságának  mennyiségi  mutatói,  amelyek  több  mint  tíz  könyvről,  monográfiáról,  s  a  két­százat  is  elérő  tanulmányról,  egyéb  közleményről  tanúskodnak.  A  tudományos  munka értékét  azonban  döntően  nem  mennyisége,  hanem  minősége  határozza  meg.  S  bármeny­nyire  imponáló  is  Mádl  Ferenc  tudományos  műveinek  nagy  száma,  az  MTA  levelező  tag­ságára  ajánlását  elsősorban  tudományos  teljesítményének  nemzetközi  mértékkel  mérve is  magas  színvonala,  kutatásainak  megbízhatósága,  gondolatainak  mélysége,  s  a  tudo­mányos  eredmények  megformálásának  eleganciája  alapozza  meg. 

Tudományos  kutatásainak  fő  területét  ós  irányát  a  polgári  jog,  a  nemzetközi  magán­jog,  a  gazdasági  integráció  jogi  problémái,  valamint  az  összehasonlító  jog  alkot ják.  E  té­ren  alkotott  művei  közül  kiemelkedik  a  deliktuális  felelősségről  írt  műve,  amely  1968­ban Akadémiai  Dí jban  részesült,  valamint  „A z  európai  gazdasági  közösség  joga"  című  terje­delmes  monográfiája,  amelyet  az  Akadémiai  Kiadó  nívódíjjal  ju ta lmazot t.  Külön  meg kell  említeni  a  német  és  az  angol  nyelvterületen  megjelent  számos  jelentős  munká já t, amely  a  nemzetközi  magánjoggal,  a  külkereskedelmi  monopóliummal,  kiváltképpen  a szocialista  országok  külkereskedelmének  és  a  külföldi  beruházásoknak  jogi  szabályozásá­val  foglalkozik.  A  tudományos  művek  értékét  legjobban  gyakorlati  hatásuk  és  hasznos­ságuk  igazolja.  Mádl  Ferenc  imént  emlí tett  legfontosabb  tudományos  eredményei  kife­jeződésre  találtak  a  magyar  és  a  nemzetközi  jogalkotásban  és  jogalkalmazói  gyakorlat­

877 

ban  egyaránt.  Mindenképpen  kiemelkedik  ezek  sorából  a  Nemzetközi  Magánjogi  Kódex megalkotásában  végzett  jelentős  tevékenysége,  amelyet  mint  a  Kodifikációs  Bizottság elnöke  fejtett  ki.  Ezen  kívül  még  közreműködött  számos  más  integrációs,  a  nemzetközi gazdasági  kapcsolatok  területére  tartozó  felsőbbszintű  jogi  állásfoglalás  és  tervezet  hazai és  külföldi  előkészítésében.  Jogalkalmazói  tevékenységet  mint  a  Magyar  Kereskedelmi Kamara  mellett  szervezett  Külkereskedelmi  Választott­bíróság  bírája  végez. 

Elméleti  munká jának  közvetlen  gyakorlati  hatását  széles  körű  liazai  és  nemzetközi egyetemi  oktatói  tevékenységén  mérhet jük  le.  Az  E L TE  Állam­  és  Jogtudományi Karán  egyetemi  taná rként  végzett  említett  munká ja  mellett  több  éven  át  volt  az  ELTE Nemzetközi  Kapcsolatok  Osztályának  vezetője, majd  az E L TE  rektorhelyettese.  Továbbá ki  kell  emelni  a  Strasbourgi  Nemzetközi  Összehasonlító  Jogi  Egyetemen,  a  kaliforniai McGeorge  Jogi  Kar  összehasonlító  jogi  nyári  szemeszterén,  valamint  a  Kaliforniai  Egye­tem  beikeleyi  Jogi  K a r án  több  szemeszteren  végzett  professzori  munkájá t. 

Mádl  Ferenc  érdemességét  az  akadémiai  levelező  tagságra  nemcsak  tudományos  és ok ta tó  tevékenysége,  hanem  jelentős  tudományszervező  munká ja  is indokolja. E  kőiben említésre  érdemes,  l iogy  számos  jogtudományi  folyóirat  szerkesztő  bizottsági  tagja  és szerkesztője,  elnöke  az  MTA  Állam­  ós  Jogtudományi  Bizottságának,  éveken  keresztül tö l tö t te  be  a  Nemzetközi  Jogtudományi  Egyesület  Magyar  Nemzeti  Bizottságának  tit ­kári  t isztét,  társelnöke  a  Magyar  Jogász  Szövetség  Nemzetközi  Magánjogi  Szakosztályá­nak,  témavezetője  a  Népgazdasági  Jogi  Kutatási  Társulásnak  ós  vezetője  az  Állam­  és Jogtudományi  Kai'  Nemzetközi  Magánjogi  Szakcsoport jának.  E  tudományszervező  mun­ka  mellett  még  további  társadalmi  munkát  fejt  ki  különböző  szakszervezeti  és  más funkciókban,  így  fő t i t ká ra  a  Magyar  Pugwash  Bizottságnak. 

Kulcsár  Kálmán,  Peschka  Vilmos 

Sárközy  Tamás 

1940­ben,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  népgaz­dasági  jog.  Doktori  fokozatát  1978­ban  szerezte.  Az  MTA Állam­  és Jogtudományi  Intézetének  osztályvezetője,  egyetemi tanár. 

Kandidátusi  disszertációja  (Akadémiai  Díj ,  1974)  vá l to t ta  ki  a  Közgazdasági  Szemlé­ben  a hetvenes években  több  éven át  foly t tulajdon­vi tát. A gazdasági társulások új problé­makörének  megoldására  nagymértékben  az  б  tevékenysége  nyomta  rá  a  bélyegét  (KJK nívódí j,  1973). Kiemelkedő  tevékenységet  fe jt  ki  ugyanebben  a  témakörben  a  KGST  Ál ­landó  Jogi  Bizottságában.  1975 —80­ban  a  Szocialista  vállalat  főirány  keretében  nagy fel tűnést  keltett  koncepciót  dolgozott  ki  a  vállalati  szervezeti  s t ruktúra  fejlesztésére. Idevágó  kutatási  eredményeiből  védte  meg  a  doktori  disszertációját  (1978,  „ A  szocialista vállalatelmélet  jogtudományi  alapjaihoz"  K J K,  1981.).  Ú jabban  a  gazdaságirányítási szervezet  és  módszertan,  a  gazdaságpolitika  jogi  kifejezési  lehetőségeinek  problémáit ku ta t j a,  és új szemléletben  foglalkozik  a  jogi  felelősség, valamint  a  szervezeti  jogalanyiság elméletével. 

Nagyon  hatékony  tudományszervező.  A  Szocialista  vállalat  főirány  jogi  kutatásainak irányfelelőse  (1975­80).  Kidolgozta  az  MTA  Á JI — E L TE — MKK E  népgazdasági  jogi kutatóhálózat  tervezetét.  Részt  vesz,  illetve  vett  a  gazdaságirányítási  szervezet  és  válla­lati  s t ruktúra  szervezeti  reformjainak  előkészítésében,  a  Minisztertanács  elnöke  által i rányítot t,  az  ipar irányítás  szervezeti  korszerűsítésére  létrehozott  munkacsoportban,  a 

878 

Magyar  Kereskedelmi  Kamara  átszervezésében,  az  építésügy,  valamint  a  tudományirá­nyitás  szervezési  korszerűsítésében  stb. 

Sárközy  Tamás  mindig  a  nagy,  átfogó  és  lényeges  problémákat  ragadja  meg,  és  e problémákra  soha  sem  ad  részleges  válaszokat,  hanem  vagy  létrehozza,  vagy  messze­menően  átrendezi  azt  a  területet,  amellyel  foglalkozik:  nagy  rendszerekben  gondolkodik. Ez  jellemzi  a  népgazdasági  jog  kialakítását,  a  tu la jdonjog  átrendezését,  a  társulások  ki­dolgozását,  továbbá  jelenlegi  munká já t,  amely  egyensúlyt  törekszik  teremteni  az  egyé­nekre  és  a  szervezetekre  i rányadó  jogi  szabályozás  között.  Tudományágazatát  maga hozta  létre.  A  másik  kiemelkedő  érdeme  a  multi­  és  interdiszciplinaritás  állandó  gyakor­lata.  Úttörő  szerepe  van  a  merev  jogágazati  falak meggyengítésében  és a jog­,  gazdaság­, szervezés­  és  vezetéstudomány  összekapcsolásában. 

Minden  ízében  kreatív,  korszerű,  dinamikus,  széleskörű  tudással  rendelkező  érett  ku­ta tó  és  tudományszervező,  nagy  közönséget  vonzó  előadó. 

Eörsi  Gyula,  Szabó  Kálmán 

Föld­  és  Bányászati  Tudományok  Osztálya 

Ád ám  Antal 

19'29­ben,  Szekszárdon  született.  Szűkebb  szakterülete:  geo­fizika.  Doktori  fokozatát  1970­ben  szerezte.  Az  MTA  Geodéziai és Geofizikai  Kutatóintézetének  igazgatóhelyettese,  egy.  tanár. 

A  gimnázium  elvégzése  u tán  a  Soproni  Műszaki  Egyetem  bányakutató­mérnöki szakát  végezte  el.  1962­ben  a  műszaki  doktorátust,  1965­ben  a  műszaki  tudományok kandidátusa,  1970­ben  a  műszaki  tudományok  doktora  címet  nyer te  el.  A  diploma  meg­szerzése  után  a  Geofizikai Munkaközösségben,  majd  ennek  jogutód ja iná l /a  MTA  Geofizi­kai  Ku ta tó  Laboratóriumában,  illetve  a  MTA  Geodéziai  és  Geofizikai  Kutatóintézeté­ben  dolgozott.  1972  óta  igazgatóhelyettes. 

Munkássága  kezdetén  elsősorban  geoelektromos  műszerek  szerkesztésével  foglalkozott, tellurikus  regisztráló  műszerét  jelentős  mennyiségben  exportá l ta  a  magyar  ipar.  Két közreműködésével  készült  műszer  szabadalmi  oltalmat  nyer t.  Később  a  mágneses  tér mérésére  szolgáló  berendezések  szerkesztésével  foglalkozott,  variométerét  és  indukciós szondáját  ma  is  ki ter jedten  használják. 

A  Nagycenk  melletti  obszervatórium  műszerezésében,  az  o tt  végzett  munkák  megszer­vezésében  irányító  szerepe  volt.  Jelentősek  azok  az  eredmények,  amelyeket  az  1955­ben Sopronban  és  Pekingben  egyidejűleg  végzett  mágneses  pulzáció  mérések  anyagának  fel­dolgozásával  nyert.  Később  a  KAPG  (a  szocialista  országok  tudományos  akadémiáinak geofizikai  együttműködése)  kereteit  felhasználva, közös méréseket  szervezett  több  szocia­lista  ország  részvételével,  a  nyert  adatokat  pedig  felhasználta  a  pulzációk  forrásának vizsgálatára. 

Az  1960­as  évek  elejétől  kezdve  egyre  inkább  a  magyar  medencében  végzett  regioná­li s  elektromágneses  mérések  felé  terelődött  a  figyelme.  Egyik  kezdeményezője  volt hazánkban  a  magnetotellurikus  mérések  bevezetésének.  Vezető  szerepe  volt  a  több  éven keresztül  végzett  országos  jellegű  tellurikus  mérésekben.  1961­től  kezdődően  a  magne­totellurikus  kutatások  feldolgozási  problémáival,  a  megfelelő  alapösszefüggések  leveze­tésével,  a  forrástér  szerepével  foglalkozott. 

879 

Magnetotellurikus  kutatásai  során  felismerte  a  Dunántúli  Középhegység  alat ti  ano­máliát  és  a  Kárpát  anomáliával  is  behatóan  foglalkozott.  K imu ta t ta  a  magyar  medence felső  köpenyének  rendkívüli  elektromos  vezetőképesség­eloszlását;  összefüggéseket  talált a  vezetőképesség  és  más  földtani  paraméterek,  elsősorban  a  földi  hőáram  között.  A  me­dence  sajátos  magnetotel lurikus  anizotrópiáját  tektonikai  okokkal  magyarázta,  és  rá­muta to tt  ennek  ós  a  modern  geodinamikai  elképzeléseknek  lehetséges  kapcsolatára. 

Tanulmányozta  az  elektromágneses  indukció  anomáliáinak  európai  eloszlását,  ú jabb összefoglaló  munkái  globális  kapcsolatot  keresnek  a  földkéreg  ós  a  felső  köpeny  elektro­mos  jólvezető  képződményei  és  az  ot tani  hőáram,  illetve  hőmérséklet­eloszlás  között, rámuta tva  ezeknek  a  kapcsolatoknak  fizikai  okára.  Ehhez  a  munkához  az  alapot  a  szer­kesztésében  megjelent,  és  külföldön  is  elismeréssel  fogadott,  K A PG  monográfia  ad ta meg.  Ezekre  a  munkái ra  az  IAGA  (nemzetközi  aeronómiai  és  földmágneses  asszociáció) nemzetközi  kutatási  programot  kezdeményezett. 

Több  nemzetközi  rendezvényt  szervezett;  ezek  közül  kiemelkedik  az  1976­os  IAGA tanácskozás  Sopronban  az  elektromágneses  indukció  témakörében,  valamint  két  soproni KAPG­közgyűlós.  A  KAPG  megalakulása,  1966  óta  a  magyar  munkabizot tság  t i tkára, 1970  óta  pedig  a  magnetotel lurikus  munkabizot tság  regionális  koordinátora.  1975­től  a Nemzetközi  Geodéziai  és  Geofizikai  Unió  elektromágneses  indukciós  munkacsoport já­nak  elnöke. 

Hazai  és  külföldi  szakfolyóiratokban  mintegy  130  szakmai  dolgozata  jelent  meg. Az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  geofizikus  hallgatóinak  rendszeresen  ta rt  elő­

adást  a magnetotellurikus­indukciós  kutatásokról,  ezek  alapján  1974­ben  egyetemi  tanári címet  kapott. 

1974­ben  a Földtani  Kuta tás  Kiváló  Dolgozója  lett,  1977­ben a Munka  Érdemrend  ezüst fokozatát,  majd  1980­ban  a  Magyar  Geofizikusok  Egyesülete  Eötvös­emlékérmét  nyer­t e  el. 

1963 — 73 között  Sopron  város  tanácsának  tag ja  volt;  1972­ben  a  Győr­  Sopron  megyei Nópfrontbizottság  alelnöke  lett,  1976­tól  pedig  a  Népfront  Országos  Tanácsának  tagja. 

Barta  György,  Béli  Béla 

Bíró  Péter 

1930­ban,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  fizikai geodézia.  Doktori  fokozatát  1974­ben  szerezte.  A  Budapesti Műszaki  Egyetem  tanszékvezető  egyetemi  tanára. 

Bíró  Péter  szakmai  tevékenységének  zömét  a  műszaki  egyetemi  ok ta tásban  töl töt te, de  közben  — az  egyetem  hozzájárulásával  — két  éven  át  részt  vett  gyakorlati  geodéziai munkálatokban,  ma jd  az  OFTH  keretében  működő  Földmérési  In tézet  tud.  igazgató­helyettesekónt  megszervezte  ós  1969­től  1971­ig  i rányítot ta  az  intézet  kutatási  főosz­tá l yá t. 

Eredményes  tudományos  tevékenységet  fejt  ki  az  elméleti  felsőgeodézia  területén. Nemzetközileg  elismert  kutatási  eredményei  vannak  a  geodéziai  gravimetr ia  és  a  magas­ságmeghatározás  elméletének  továbbfej lesztése  terén.  Erre  vonatkozó  angol  nyelvű tudományos  könyve  „Tim e  Variations  of  Height  and  Gravi ty"  címmel  kiadás  alatt v an  az  Akadémiai  K iadó  és  a  Wichmann  cég  közös  gondozásában.  A  hazai  geodéziai  gya­kor lat  számára  különösen  értékesek  a  felsőrendű  vízszintes  alaphálózat,  valamint  a  kéreg­

880 

mozgási  szintezési  hálózat  gravimetriai  feladatainak  megoldására  kidolgozott  javaslatai. Érdeklődése  kiterjed  a  geodézia  szinte  minden  ágára,  amely  a  nehézségi  erőtér  kuta tá­sával  kapcsolatos.  így  részt  vesz  a  szatellita­geodézia,  a  geodinamika,  a  kéregmozgások vizsgálata,  sőt  a gravitációs­állandó  új meghatározása  terén  folyó kutatásokban  is. 

Széles  körű  szakirodalmi  tevékenységet  fejt  ki .  Hazai  és  külföldi  (csehszlovák,  NDK , NSZK,  szovjet)  k iadványokban  megjelent  magyar  és  idegen  nyelvű  szakcikkeinek  száma mintegy  60.  Számos  szakelőadást  tar to tt  i t thon  ós  külföldi  tudományos  rendezvényeken. 

Kiemelkedően  lát ja  el  a  felső  szintű  oktatási  feladatait,  kezdetben  a  Geodéziai  alapis­meretek,  majd  a  Felsőgeodézia,  a  Geofizika  ós  a  Kozmikus  geodézia  e.  tantárgy  okta­tásában. 

Jelentős  társadalmi­tudományos  tevékenységet  fejt  ki  nemzetközi  tudományos  szer­vezetekben,  a  Magyar  Tudományos  Akadémia,  a  MÉM— OFTH,  a  Földmérési  Intézet  és egyéb  szervek  tudományos  bizottságaiban,  valamint  szakegyesületünkben.  Tudományos eredményeinek  nemzetközi  értékelését  jelzi,  hogy 

a  szocialista  akadémiák  multilaterális  együttműködése  keretében  alakított  „Plane­táris  Geofizikai  Kuta tások"  (KAPG)  6.6.  munkabizottságának  1980­ig  elnöke  volt,  s mintegy  10 éven  át  koordinálta  a  gravitációs  állandó,  a  Föld  tömege  ós  közepes  sűrűsége pontosabb  újrameghatározására  nemzetközi  összefogásban  folyó  kutatásokat; 

—  a  Nemzetközi  Geodéziai  Szövetség  (IAG),  illetve  a  Nemzetközi  Földmérő  Szövet­ség  (FIG)  egyes  munkacsoport jainak  tagja. 

Tagja a MÉM­OFTH  Geodéziai  Bizottságának,  az  MTA Geodéziai  és  Geofizikai  Kuta tó­intézete  Tudományos  Tanácsának,  elnökhelyettese  az  MTA  Geodéziai  Tudományos Bizottságának  stb. 

Kiemelkedő  szakmai­tudományos  és  társadalmi  tevékenységéért  a  Térképészet  Kiváló Dolgozója  kitüntetésben  részesült  és  elnyerte  a  Geodéziai  és  Kartográf iai  Egyesület Lázár­deák  emlékérmét. 

Hazay  István,  Homoródi  Lajos 

Enyedi  György 

1930­ban,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  gazda­sági  földrajz,  területi  tervezés.  Doktori  fokozatát  1975­ben szerezte. Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének  osztály­vezetője  és  tudományos  tanácsadója. 

Tudományos  kutatómunkájának  központi  témaköre  — immár  1953 óta,  d ip lomájának megszerzésétől  fogva  —  a  társadalom  térbeli  szerveződésének  alakulása,  az  ezt  a  folya­matot  meghatározó,  ill .  befolyásoló  tényezők  szerepének,  a fejlődés  törvényszerűségeinek feltárása. Különös  részletességgel  vizsgálta  a magyar  mezőgazdaság  területi  szerkezetének fejlődését,  majd  ezzel  összefüggésben  a  falusi  térségekben  végbemenő  társadalmi  és gazdasági  folyamatokat. 

A  gazdaságföldrajzon  belül  ő  kezdeményezte  és  szervezte  a  területfejlesztést  meg­alapozó  kutatásokat  hazai  ós  nemzetközi  méretekben.  Számos  egyéni  tudományos  ered­ménnyel  járult  hozzá  ennek  a  természet­,  ill .  társadalomtudományok  határterületén létrejött  kutatási  irányzatnak  koncepcionális  megalapozásához  ós  fejlődéséhez. 

Korábbi  kutatásai  a mezőgazdasági  termelés optimális  földrajzi elhelyezése,  a  természeti erőforrásokon  belül  a  termőtáj­körzetek  ésszerű  hasznosítása,  és  a  változások  tendenciái­nak  fel tárása  terén  voltak  eredményesek.  A  mezőgazdasági  termelés  földrajzi  vizsgálata során  fe l tár ta  a  termőföldek,  a  mezőgazdasági  műszaki  bázis  nem  kielégítő  hasznosítá­

6  Magyar  Tudomány  1981/11­12  881 

sának  fontos okai t,  a területi  specializáció hiányosságait  és javaslatot  dolgozott  ki  a  külön­böző  mezőgazdasági  körzetek  ésszerű  hasznosítására.  Bernát  Tivadarral  közösen  írt könyve  mezőgazdaságunk  távlati  (terület)  fejlesztésének  gyakorlati  érvényesítéséhez nyú jt  tudományos  alapot  azzal,  hogy  fe l tár ja  a  mezőgazdasági  t ípusokat,  a  gazdálkodás teljes  kapcsolatrendszerét.  A  mezőgazdasági  üzemek  jellemzőinek  alapulvételével  javas­latot  dolgozott  ki  a  magyar  mezőgazdaság  optimális  területi  rendszerére  és ezzel  új  szem­pontokat  ado tt  agrárpoli t ikánk  irányításához. 

Területfej lesztést  megalapozó  gazdaságföldrajzi  kutatásai  a  társadalom  térfo lyamatai ok­okozati  összefüggéseinek  feltárására,  illetve  prognosztizálására  irányulnak.  Kimun­kált  koncepciója  alapján  megvizsgálták  az  ország  kilenc  tizedét  kitevő  falusi  térség átalakulását.  A  falufejlesztés stratégiáját  szolgáló  módszerei  és  eredményei  —  a  korábbi egyoldalú  városfejlesztési  szemlélettel  szemben  —  meghatározzák  az  ország  dinamikus fejlődésre  alkalmas  falusi  régióit  („Falvaink  sorsa",  Magvető  Kiadó,  1980).  Az  irányí­tásával  végzett  kutatások  feltárták  és  kiértékelték  a  falusi  térség  termelőerőinek  (mező­gazdaság,  községi  ipar)  elmúlt  évtizedben  végbement  regionális  fejlődési  fo lyamatai t. „ A  magyar  mezőgazdaság  fejlődésének  területi  problémái"­ról  írt  munká jában  össze­foglaló  kép  rajzolódik  ki  népgazdaságunk  területi  jellegzetességeiről  s  az  intenzív  fejlesz­tésre  több  vál tozatot  kínál. 

Kutatásainak  tudományos  jelentősége  főleg abban  áll, hogy  fe l tár ja a regionális  fejlődés hatásmechanizmusát,  és ezáltal  felvázolja  a  jövőbeni  területfejlesztési  stratégia  tudomá­nyos  alapjait  és  a  megvalósítás  eszközrendszerét.  Ennek  a  céltudatos  munkának  követ­kezménye,  hogy  vizsgálati  eredményeit,  fő megállapításait  az  ОТ  figyelembe  vette  а  VI . ötéves  tervtörvény  megalkotásakor,  továbbá  az  EVM  az  Országos  Településfejlesztési Koncepció  továbbfejlesztésénél.  Az  elvi­módszertani,  illetve  az  országos  vizsgálatok mellett  kuta tása inak  mintegy próbája, hogy  konkrét  településfejlesztési koncepció  (Tokaj, Heves)  kidolgozására  is  vállalkozik,  ami  tudományosan  alapozza  meg  a  területrendezési te rv  megalkotását  és  végrehajtását. 

A  hazai  és  a  nemzetközi  szakkörökben  egyaránt  elismert,  kiemelkedően  aktív  és  ered­ményes  kutatói,  iii .  egyetemi  oktatói  tevékenysége  során  12  könyvet  (kettőt  társszerző­vel),  110  tudományos  közleményt  (60  idegen  nyelven)  publikált.  Idegen  nyelvű  tanul­mányai  közül  külföldön  34  jelent  meg.  Magyarország  gazdaságföldrajzáról  írt  könyvét angolul  az  USA­ban  is  k iadták.  Az  Akadémiai  Kiadónál  megjelent  több  könyvén  kívül a  „Föld  mezőgazdasága"  c.  könyvét  a  Mezőgazdasági  Kiadó  1965­ben,  a  „Kelet­Közép­Európa  gazdaságföldrajza" c. könyvét  a  Közgazdasági  és  Jogi  Kiadó  1978­ban  ad ta  ki. 

Hazai  tudományszervező  munká ja  sokrétű:  számos  akadémiai  és  tudományos  társulati bizottságban  dolgozik  (az  MTA  Földrajzi­,  Geonómiai­,  Szociológiai­,  Telepüiéstudományi és  Interdiszciplináris  Bizottságában,  a  TMB  Földrajz­Meteorológiai  Szakbizottságában, az  ОТ  Távlati  Tervezési  Bizottságában).  Társelnöke  a  Magyar  Földrajzi  Társaságnak. A  hazai  egyetemeken  és  tudományos  társulat okban  kutatási  eredményeiről  rendszeresen ta rt  előadásokat.  Az  igényes  tudománynépszerűsítésnek  országosan  ismert  művelője. Szép  számmal  i rányí tott  aspiránsokat  és  gyakornokokat,  élenjáró  a  f iatalok  tovább­képzésében. 

A  60­as  évek  elejétől  igen  aktívan  vesz  részt  a  Nemzetközi  Földrajzi  Unió  (IGU)Föld­hasznosítási,  i l letve  Agrártipológiai  Bizottságaiban.  1976  óta  elnöke  az  IGU­n  belül az  ő  javaslatára  és  koncepcionális  tervezetére  létrehozott  Nemzetközi  Falufejlesztési Bizottságnak.  Nemzetközi  angol  nyelvű  könyvsorozat  kiadását  indítot ta  el  az  Akadé­miai  Kiadónál,  és  eddig  10  kötetet  szerkesztett  „Geography  of  World  Agricul ture" címmel. 

Kitűnő,  szintetizáló  előadó,  a  hazai  egyetemeken  kívül  mintegy  25  ország  számos egyetemén  és  különböző  tudományos  fórumokon  ta r to tt  előadásaival  nagyon  sikeresen 

882 

képviseli  a  magyar  geográfiát.  Több  külföldi  egyetem  hív ta  meg  vendégprofesszornak. Montpellier­ben  két  évig  adott  elő  gazdaságföldrajzot. 

Enyedi  György  a magyar  gazdaságföldrajz vezető egyénisége. Tudományos  eredményei, publikációi  alapján,  akt ív  tudományszervező  és  tudományos  közéleti  tevékenységéért a  Magyar  Tudományos  Akadémia  levelező  tagjának  a ján l juk. 

*   Béli  Béla,  Martos  Ferenc,  Pécsi  Márton 

Kubovics  Imre 

1926­ben,  Nagymácsédon  született.  Szűkebb  szakterülete: kőzettan­geokémia.  Doktori  fokozatát  1975­ben  szerezte.  Az Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  tanszékvezető  egyetemi tanára,  a  Természettudományi  Kar  dékánja. 

Oktatói  és  ezzel  szorosan  összefüggő  tudományos  tevékenységét  még  egyetemista  évei alatt  kezdte  el.  Érdeklődése  kezdettől  fogva  a  magmás  kőzettan  és  a  geokémia  felé irányult.  1962­ben  doktorált  „summa  cum  laude"  minősítéssel.  „ A  vulkáni  hegységek beszakadásos  szerkezete"  címfí  egyetemi  doktori  disszertációját  az  MTA  Akadémiai jutalomban  részesítette. 

A  geokémiai  kutatást  a  velencei­hegységi  ta la j takaró  nyomelemvizsgálatával  kezdte, s  a  magmás­utómagmás  képződmények  kőzettani­geokémiai  vizsgálatával  fo ly tat ta. E  kutatások  során  a  velencei­hegységi  Meleg­hegyen  enargitos  ércesedést  és  figyelemre méltó  Au­dűsulást,  a  Gécsi­hegyen  pedig  Magyarország  első  Se — Nb­tar ta lmú  magma­t i t já t  sikerült  k imutatnia.  A  dunabogdányi  Csódi­hegy  lakkolit jának  földtani­kőzettani feldolgozása  után,  1958­ban  kezdte  meg  a mátrai  vulkánitok  ásványkőzettani­geokémiai vizsgálatát.  E  témakörből  készítette  kandidátusi  disszertációját  1965­ben. 

1967­től  részben  a  vulkáni­,  illetve  a magmás  kőzetképződési  folyamatok  vizsgálatával, modellezésével  szorosan  összefüggő  petrurgiai  kutatásokkal,  a  különböző  eredetű  és összetételű  kőzetek,  melléktermékek,  hulladékok  (többek  között  wehrlit,  diabáz,  bazalt, andezit,  karbonátok,  homok,  salak,  pernye  stb.)  olvadékának  változó  körülmények közötti  kristályosodásával  és  egyéb  —  főleg  fizikai  és  kémiai  sajátosságainak  —  tanul­mányozásával  foglalkozott.  Kutatásainak  eredményeképpen,  az  elméleti  kérdések  tisz­tázáséval  párhuzamosan  olyan  sav­  és  kopásálló,  különböző  célú  burkolásra  alkalmas műkőlapokat  sikerült  kikísérletezni,  amelyek  iránt  több  nyugati  országban  is  nagy az  érdeklődés.  Az  eljárást  több  hazai  és  nemzetközi  szabadalom  védi.  A  gyakorlati eredmények  mellett,  a  különböző  összetételű  magmák  kristályosodási  képességére­,  kris­tályosodási  fo lyamatára  vonatkozó,  illetve  a  különböző  magmás  folyamatok  kölcsön­hatásának  értelmezését  elősegítő  elméleti  megállapítás  és  eredmény  született.  Ezen kutatások  egységes  rendszerbe  foglalásának  eredménye  az  1975­ben  megvédett  akadémiai doktori  disszertáció. 

Az  elmúlt  években,  a  korábbi  kutatási  témák  fo lytatása  mellett  — neves  szobrászaink felkér ésére,  illetve  biztatásár a  — szobrászati  célkitűzésű  petr urgiai  kutatásokba  kezdett, kutatásaival  két  év  alatt  teljesen  kidolgozta  a  szilikátos  kőzetek  szoboröntés­kristályosí­tás  technológiáját,  amelynek  eredményeképpen  márványszerű,  változatos  szemese­méretű  szobrokat  és  egyéb  tárgyakat  sikerült  előállítani  (önteni).  Az  eredményekről vezető  szobrászaink  nagy  elismeréssel  nyi latkoztak. 

A  felsorolt  szakterületek  és  eredmények  jól  i l lusztrálják,  hogy  Kubovics  professzor az  elméleti  kutatások  eredményeinek  gyakorlati  hasznosítására  megkülönböztetett 

4* 883 

f igyelmet  fordít.  Ugyanakkor  a  kutatás,  illetve  kísérletezés  során  szerzett  tapasztalatait és  tudományos  eredményeit  az  egyetemi  oktatásban  hasznosít ja.  Diákja it  és  munka­társa it  a  gyakorlati  kérdések  átfogó  tudományos  alapú  megoldására  neveli.  Számos külföldi  ösztöndíjas  és  aspiráns  munká ját  i rányítot ta  eredményesen.  Hazai  és  külföldi szakmai  körökben  jól  ismert  és magasra  értékelt  kutatói  tevékenysége  és egyetemi  oktatói munkássága  során  közel  félszáz  tudományos  munkát  (könyvet,  illetve  tudományos cikket)  publikált.  Aktívan  működött  közre  több  nagyjelentőségű  kéziratos  kutatási jelentés  összeállításában. 

Tudományszervező  munkássága  sokirányú;  számos  tudományos  bizottságban,  illetve szervezetben  tevékenykedik,  többen  felelős  posztot  töl töt t,  illetve  tölt  be  (az  MTA Geokémiai  Tudományos  Bizottsága,  Földtani  Tudományos  Bizottsága,  az  Ásványi Nyersanyagok  Hasznosítása  Tudományos  Bizottság,  a  TMB  Bányászati,  Földtani,  Geo­déziai  és  Geofizikai  Szakbizottsága,  Geonómiai  Tudományos  Bizottság  stb.).  Az  „Act a Geologica"  szerkesztő  bizottságának  főszerkesztő­helyettese.  A  Magyarhoni  Földtani Társulat  Ásványtan—Geokémiai  Szakosztályának  1907 — 1973  között  a  t i tkára,  ezt követően  az  elnöke  volt. 

A  nemzetközi  tudományos  életben  is komoly  elismerést  vívott  ki. Ennek  következtében több  nemzetközi szervezetben,  illetve ezek  magyar  nemzeti bizottságában  fejt ki  tevékeny­séget  és  viselt  különböző  tisztséget  (Internacional  Mineialogical  Association,  KAPG, Internat ional  Associat ion of Volcanology  and  Chemistry  of  the  Ear th 's  Interior).  Nemzet ­közi  együttműködés  keretében  folyi k  a  földtani  nagyszerkezeti  szempontból  kulcs­fontosságú  mezozoós  bázisos  és  ultrabázisos  magmatitok  kutatása. 

A  tudományos  munkásság  mellett  rendkívül  nagy  figyelmet  fordít  az  egyetemi  szak­képzés  állami,  társadalmi  és  politikai  kérdéseire.  1966­tól  kezdődően  folyamatosan különböző  kari,  illetve  egyetemi  funkciókat  lát  el.  Több  országos  jellegű  oktatási,  illetve tudománypol i t ikai  koncepció  kidolgozásában  vett  részt  (kutatáshálózat  i  fejlesztési terv,  a  tudományegyetemek  távlati  fejlesztési  terve  stb.). 

Kubovics  Imre  a  földtani­geokémiai szakterület  kiváló egyénisége,  kutatási  eredményei, valamint  a  tudományos  kutatások  szervezése­  és  felsőoktatási  rendszerünk  tovább­fejlesztése  terén  k i fe j tett  aktív  közéleti  tevékenysége  alapján  javasoljuk  a  Magyar Tudományos  Akadémia  levelező  tagjának. 

Fülöp  József,  Grasselly  Gyula,  Nemecz  Ernő,  Szádeczky­Kardoss  Elemér 

Mészáros  Ernő 

1935­üen,  Budapesten  született.  Szűkebb  szakterülete:  légkör­fizika,  levegőkémia.  Doktori  fokozatát  1970­ben  szerezte. Az  Országos  Meteorológiai  Szolgálat  Központi  Légkörfizikai Intézetének  igazgatója,  c.  egyetemi  tanár. 

Meteorológus  oklevelét  1957­ben,  egyetemi  doktori  diplomáját  („A z  esőcseppek  spekt­rális  eloszlása"  c.  disszertációjával)  1961­ben,  kandidátusi  minősítését  („ A  légköri  aero­szol  fizikai ,  kémiai  vizsgálata"  c.  értekezésével)  1966­ban,  a  földtudományok  doktora tudományos  fokozatot  („ A  légköri  vízgőz  kondenzációjának  termodinamiká ja"  e.  disz­szertációjának  megvédésével)  1970­ben  szerezte  meg. 

A  felsorolt  témakörök  jelzik  azt  a  szűkebb  szakterületet,  amelyből  Mészáros  tudomá­nyos  munkássága  ki indult,  s amely  később  a  levegőkémiában  alapvető  kén­  és  nitrogén­vegyületek  légköri  körforgalmával,  ma jd  a  levegő  háttérszennyeződésének  gyakorlati 

884 

mérési  feladataival  bővült.  Az  utóbbi  témakörökben  a  kutatás,  ill .  a  rendszeres  mérés megindítása  Magyarországon  Mészáros  nevéhez  fűződik,  egyúttal  jelzi  a  felsorolt  alap­kutatások  gyakorlati  jelentőségét  és  társadalmi  (környezetvédelmi)  vonatkozásait  is. Kutatásainak  eredményét  száznál  több,  jórészt  mértékadó  külföldi  folyóiratokban  publi­kált  tanulmánya,  három  könyve  (egyikük  az  Elsevier  tudományos  k iadványaiban  angolul jelent  meg)  —  köztük  az  első  magyar  levegőkémiai  kézikönyv  —  tartalmazza,  s  ezeket egyetemi  szemináriumokon  (Brest,  Frankfur t,  Lausanne,  Párizs,  Stockholm,  Zürich), valamint  a  felhőfizika  és  a  levegőkémia  hazai  egyetemi  oktatásának  keretében  (ELTE: 1979  óta  c.  egyetemi  tanár;  Veszprémi  Vegyipari  Egyetem:  mb.  előadó)  ismertette. 

Több  nemzetközi  szervezet  (WMO,  IAMAP )  tudományos  bizottságaiban  mint  válasz­to tt  tisztségviselő,  ill .  tag  aktív  munkát  végez,  WMO­megbízás  formájában  vezeti  a Budapesten  létesített  háttérszennyezettséget  mérő  oktatási  centrumot,  s ebben  a  témában az  afr ikai  f rancia  nyelvű  országok  konzultánsa. 

Az  MTA  Meteorológiai  Tudományos  Bizottságának  elnöke,  több  tudományos  bizott­ságnak,  a Magyar  Meteorológiai  Társaság  Tudományos.  Tanácsának,  az  OKI  Tudományos Kollégiumának  tagja,  az  Időjárás  szerkesztő  bizottságának  elnöke,  az  MTA  X .  Osztályá­nak  Közleményei  és  a  Pollution  A1 mosphérique  (Párizs)  szerkesztő  bizottságának  tag ja. 

Kitüntetései:  a  Munka  Érdemrend  ezüst  fokozata  (1979),  Akadémiai  Díj  (1979). Beosztásában  mutatkozó  munkahelyi  elismerések,  előléptetések:  többszöri  Kiváló  Dol­gozó  ki tüntetés,  1964:  a  Légkörfizikai  Osztály  vezetője,  1971:  a  Központi  Légkörfizikai Tntézet  igazgatóhelyettese,  majd  1976­tól  igazgatója. 

Összefoglalva  Mészáros  Ernő  tudományos  pályájának  értékelését,  különösen  kieme­lendő  a  légkörfizika  és  a  levegőkémia  bekapcsolása  a  magyar  meteorológiai  kutatásokba, munkatársainak  sorában  kifejtett  vezető,  szervező,  iskolateremtő  munká ja,  kutatásainak nemzetközi  szinten  méltányolt  elismerése,  eredményeinek  társadalmi  hasznosítása. 

Barta  György,  Béli  Béla,  Czelnai  Rudolf 

Somogyi  József 

1931­ben,  Sopronban  született.  Szűkebb  szakterülete:  geodézia, fotogrammetria,  geodinamika.  Doktori  fokozatát  1977­ben szerezte.  Az  MTA  Geodéziai  és  Geofizikai  Kutatóintézetének igazgatója. 

Somogyi  József  igen  jelentős  szerepet  játszik  a  hazai  geodéziai  kutatásokban,  azok irányításában  ós  tevékenysége  nemzetközileg  is  elismert . Fő  kutatási  területe  a  geodéziai mérés­  és  számítástechnika  témaköréhez  kapcsolódik.  A  műszerek  vizsgálatához  fűződő kutatásait  a  magyar  műszeripar  hasznosítja,  de  a  tedolitok  állótengelyingadozás  vizsgá­latára  és  a  szintezőműszerek  tel jesítményadatainak  meghatározására  kidolgozott  mód­szerek  nemzetközi  vonatkozásban  is  ú jnak  számítanak.  Számítástechnikai  kutatásai főként  fotogrammetriai  vonatkozásúak.  Magyarországon  elsőként  javasolt  és  alkalmazott analit ikus  megoldásokat.  Az  asztali  számítógépre  kidolgozott  sorháromszögelési  módszer, amely  a  hazai  gyakorlatban  alkalmazásra  került,  a  maga  idejében  mezetközi  vonatko­zásban  is  korszerű  és  új  volt.  Kanadai  ösztöndíjas  tanu lmányút ja  során  olyan  sor­kiegyenlítési  eljárást  dolgozott  ki,  amely  a  nemzetközi  irodalomban  az  első  megoldás volt  az X, у, 2  koordináták  együttes  meghatározására.  Ő  javasolta  és  kezdeményezte a  korszerű  tömbkiegyenlítések  hazai  alkalmazását,  s  irányításával  készült  el  az első  tömb­kiegyenlítési  program.  Jelentős  eredményeket  ért.  el  a  tömbkiegyenlítéseknél  a  szabályos hibák  hatásának  csökkentésére  végzett  kutatásaival  is. 

885 

u jabb  kuta tásai  geodinamikai  problémákhoz  kapcsolódnak.  A  függőleges  kéregmozgás mérések  pontosságának  fokozására  kezdeményezője  és  részese  egy  korszerű  terepi  szin­tezőléc­komparátor  kifejlesztésének.  Elméletet  állított  fel  a  kót­Iépcsős  komparálás igényére  és  szükségességére.  Az  ennek  alapján  kidolgozott  matemat ikai  módszer  nemzet­közi  vonatkozásában  is új, ós az  addigi  megoldásoknál  jobb  eredményt  ad.  Bányavágatok deformációjának  meghatározására  kezdeményezője  és  irányítója  volt  egy  speciális  foto­grammetriai  műszer­  és kiértékelési  el járás kialakításának.  Részese  egy  új elveken  alapuló libellavizsgáló  berendezés  kifejlesztésének  is.  A  geodinamikai  jelenségek  értelmezéséhez mindinkább  alkalmazza  a  határterülethez  kapcsolódó  geofizikai  kutatások  eredményeit. 

Külön  kiemelendő  intézeti  igazgatóként  az  a  tudományszervező  tevékenysége,  amellyel j ó  feltételeket  biztosít  a  korszerű  kutatómunkához,  valamint  erősíti  és  bővíti  az  intézet hazai  és  külföldi  intézményekkel  való  tudományos  együttműködését.  Jelentős  nemzet­közi  kapcsolatokkal  rendelkezik,  amit  gyümölcsözően  hasznosít  a  hazai  geotudományok javára.  A  felsőoktatásban  régebben  mint  óraadó,  jelenleg  mint  ÁVB­tag  vesz  részt. 

Társadalmi,  tudományos­közéleti  tevékenysége  kimagasló.  A  Geodéziai  és  Kartográf iai Egyesület  alelnöke,  a  Magyar  Geofizikusok  Egyesületében  elnökségi  tag.  Az  MTA  X . osztályának  tanácskozási  jogú  tagja.  Tagja  az  Ásványi  Nyersanyagok  Komplex  Haszno­sítása  Tudományos  Bizottságnak,  a  Geodéziai  Bizottságnak,  a  TMB  szakbizottságának, a  KAPG  Magyar  Nemzeti  Bizottságának  és a MÉM  Geodéziai  Bizottságának.  A  Veszprémi Akadémiai  Bizot tság  tag ja  és  a  Földtudományi  Munkabizottság  elnöke.  Tisztségviselő a  Nemzetközi  Geodéziai  ез Geofizikai  Unióban  (1UGG)  és elnöke  Magyar  Nemzeti  Bizott­ságának.  Tagja  az  IC8U  Magyar  Nemzeti  Bizottságának  stb. 

1972­ben  a  Térképészet  Kiváló  Dolgozója, ós  1979­ben  a Munka  Érdemrend  ezüst  foko­zata  ki tüntetésben  részesült. 

Somogyi  Józsefet  hazai  és  nemzetközi  vonatkozásban  is  jelentős  tudományos  és  tudo­mányszervező  tevékenysége  alapján  a jánl juk  levelező  tagnak.  Meggyőződésünk,  hogy megválasztása  esetén  a  geotudományok  hasznára  még  hatékonyabbá  válna  eddig  kifej ­te tt  tudományos,  tudományszervező  és  tudományirányí tó  munká ja. 

Homoródi  Lajos,  Tárczy­Hornoch  Antal 

886