nÉzz szembe Önmagaddal! · „miattad van!” – hibáztatás 85 „szuper, hogy mennyit...

NÉZZ SZEMBE ÖNMAGADDAL!

Kaszás Péter

ÉRTSD MEG A REAKCIÓIDAT!SZABADULJ MEG AZ ÖNKORLÁTOZÓ

GONDOLATOKTÓL!

2


Szerző: Kaszás Péter

közreműködő pszichológus: Dr. Szabó Kinga, adjunktus Babeș-Bolyai Tudományegyetem Alkalmazott Pszichológia Intézet

Szerkesztés és korrektúra:Horváth Zsuzsanna, Illés Anikó

Tördelés, nyomdai kivitelezés:Boa Krisztina, Mészáros Róbert – BrandBirds

Portréfotó: Edith Trunko Photography

Kiadja a TeamGuide Kft. www.personalguide.huwww.teamguide.huFelelős kiadó a Kft. ügyvezetője.

ISBN 978-615-80936-2-0

© TeamGuide Kft., 2019, 1. kiadás

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részeit tilos

reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy

eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a

szerző és a kiadó engedélye nélkül közölni.

http://www.personalguide.huhttp://www.teamguide.hu

3


Gyermekeimnek,

Marcinak, Beninek és Boginak

4


5


„Egyszer a tanítvány megkérdezte a

Mestert:

– Sokat kell még várni arra, hogy a

dolgok jobbra forduljanak?

– Hát, ha várunk, akkor még sokat. –

felelte a Mester.”

(Zen bölcsesség)

6


TartalomELŐSZÓ 10

MIÉRT VISELKEDÜNK ÚGY, AHOGY? 16

VISELKEDÉSI FORGATÓKÖNYVEK 18

Kísért a múlt 20

Te önveszélyes vagy közveszélyes vagy? 25

Hatással vagy a többiekre 28

Összefoglalás 34

AZ ÉRZELMEK JELENTŐSÉGE 36

Érzelmi intelligencia (EQ) 39

Érzelmeink tudatosítása 42

Amikor nem sikerül az érzelmeket „megfogni” 48

Racionalizálás 48

Érzelmek elfojtása 49

Változtatási képesség 51

Másoknak is vannak érzései 57

Empátia 60

Összefoglalás 67

KOMMUNIKÁCIÓS CSAPDÁK 68

A bizalom alapjai 71

Az együttműködés törvényszerűségei 74

7


Kommunikációs törés 79

A szavakban rejtőző kockázat 82

„Kölcsönadom azt a piros ruhámat, hogy te is

jól nézz ki!” − Rejtett leértékelés 82

„Ezt nem tudod? Mióta is foglalkozol ezzel?” – Cinizmus 84

„Miattad van!” – Hibáztatás 85

„Szuper, hogy mennyit fejlődtél! Mondjuk,

volt honnan!” – Áldicséret 86„Jaj, de kis butuska vagy!” – Címkézés 88

„Ez nem akkora probléma, pikk-pakk megoldjuk!” – Bagatellizálás 90

„Értek hozzá, nem fog sikerülni!” – Negatív szakértés 91

„Ja, én nem úgy értettem!” – Félreértés 92

A kommunikációs körforgás 94

Összefoglalás 99

MIÉRT STRESSZELSZ? 100

A stressz anatómiája 102

A felelősségvállalás pszichológiája 104

A rossz jó hír, hogy te vagy a felelős 109

A felelősség-nem-vállalás jelei 113

A jól ismert kifogások 113

Másokra mutogatás 115

Pótcselekvések 116

A minden rendben van illúziója 118

Magabiztos sodródás 119

„Meg kellene próbálnom…” – az öngól 120

8


Beletörődés 122

Mi köze a kiskanálnak a felelősségvállaláshoz? 124

Összefoglalás 126

MITŐL FÉLSZ? 128

A konfrontálás nem konfrontáció 132

Ismerd fel a saját reakcióidat! 134

Támadás 134

Elkerülés 136

Meghátrálás 137

Menekülés 138

Figyelmen kívül hagyás 139

A nem-döntés is döntés 142

A valódi konfliktuskezelés 146

Kérdezz! 147

Mondd el az érzéseidet! 148

Dicsérj! 150

Kérj bocsánatot! 152

Összefoglalás 153

CÉLOK ÉS ELAKADÁSOK 154

A célok ereje 155

A célkövető rakéta 161

A szétszóródás csapdája 163

A kritikus pont 165

A megszokás komfortja 167

„Mi legyen?” – őrlődés a bizonytalanságban 171

9


Kiégni nem csak a munkában lehet 176

Biztosan fásult, aki kiégett? 183

Kiégési hullámok 184

Összefoglalás 186

ÖNBECSÜLÉS VAGY ÖNKORLÁTOZÁS? 188

Az alacsony önbecsülés gyökerei 192

Kudarcok, sikertelenségek 192

Leértékelő környezet 195

Önleértékelő automatizmus 200

Állítsd helyre az önbecsülésed! 202

A ló túloldala 205

Az alázat hiánya 205

Az önbecsülés egyensúlya 208

Összefoglalás 209

NÉZZ SZEMBE ÖNMAGADDAL! 210

Azok a bizonyos szerepek 213

A „jól vagyok” álarc 214

Merd letenni az álarcot! 218

Összefoglalás 220

TE VAGY A MEGOLDÁS! 222

ZÁRSZÓ ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 226

LEGYEN SAJÁT PersonalGuide® ELEMZÉSED! 234

Előszó

11


2019 tavaszán egy vezetői konzultáció keretében beszél-gettem egy vállalkozóval. Negyvenes férfi, sikeres vállalko-zással. Épp a viselkedéselemzését beszéltük át, és eléggé szíven ütötte az eredmény. Ott látta feketén-fehéren a saját viselkedésének leírását és azt, ami „mögötte van”. Ahogy valójában érezte magát. A látszólag sikeres, határozott, a hétköznapokban másokat irányító ember a felszín alatt komoly önértékelési problémával küzdött. Folyamatosan nála sikeresebbnek tűnő emberekhez hasonlította magát és minden energiájával igyekezett fenntartani a magabiz-tosság látszatát a környezete felé, ami valljuk be, egészen jól ment neki. Mindeközben viszont folyamatosan „fizette” ennek az árát. Nem pénzben, hanem stresszben, szoron-gásban, kishitűségben, önleértékelésben.

Amikor mindez felszínre került az elemzés által, úgy érezte, minden elveszett, amit hosszas munkával felépített és minden igyekezetével próbált fenntartani. Mintha egy pillanat alatt omlott volna össze mindaz, amit magáról gon-dolt. Lehullott a szociális álarc, és ott állt az EMBER egyedül az érzéseivel, a kételyeivel, a bizonytalanságaival.

Emlékszem, katartikus pillanat volt. Ott, akkor, egy pár másodpercre tényleg le tudta engedni az álarcot és szem-benézett önmagával.

A következő percek arról szóltak, hogy elkezdte a jól bevált technikával visszaépíteni a saját magáról alkotott képét. Számtalan ötlete volt arra vonatkozólag, miként

12


lehetne még jobban megerősíteni a határozottságát, még intenzívebben irányítani a környezetét.

Ezen a ponton megállítottam és elmagyaráztam, hogy a megszokott válaszreakciója, miszerint még jobbnak kell mutatnia magát kifelé, épp ellenkező hatást vált ki, mint amit szeretne. Minél nagyobbra „fújja a lufit”, azaz minél erősebbnek mutatja magát, annál jobban fokozódik a szo-rongása, hogy mikor „bukik le”, mikor jön rá a környezete, hogy ez a magabiztosság nem valódi.

„Jó, de akkor mit tegyek?” − hangzott rögtön a kérdés.

Ebben a pillanatban nyitottá vált arra, hogy mutathas-sak neki egy másik lehetőséget. Ez pedig az, hogy nézzen szembe önmagával, a bizonytalanságával, a félelmeivel. Ehhez nagy bátorság kell, mert ez a nehezebb út, de ez vezet valódi sikerre. A szembenézés azt jelentette az ő ese-tében, hogy az ügyfeleivel, a munkatársaival kapcsolatos kommunikációjába bekerült, hogy ő is bizonytalan, ő is aggódik dolgokon, ő sem tökéletes. Ez egyfelől csökken-tette a szorongását, hiszen nem kellett már azon aggódnia, mikor jönnek rá, hogy nem akkora „király”, másrészt jelen-tősen növelte a hitelességét és így az önbecsülését is.

FURA MÓDON ÉPP A FÉLELMEIVEL VALÓ SZEMBENÉZÉS HOZTA MEG AZT AZ ÁTTÖRÉST, AMIT EGYÉBKÉNT A SZOCIÁLIS ÁLARCA FENNTARTÁSÁTÓL VÁRT KORÁBBAN.

13


Ezen a beszélgetésen döntöttem el, hogy megírom ezt a könyvet.

Az elmúlt 15 évben több mint 1000 emberrel folytattam négyszemközti beszélgetéseket a viselkedésükről, annak másokra gyakorolt hatásáról. Tanultam pedagógiát, tanul-tam pszichológiát, de nem vagyok pszichológus. Nem is akarom azt a látszatot kelteni.

Ez a könyv a másfél évtizedes tapasztalatom és pszicho-lógiai, személyiségfejlesztési tanulmányaim esszenciája.

EZ NEM A MEGSZOKOTT „GONDOLKODJ POZITÍVAN ÉS MINDEN MEGOLDÓDIK” TÍPUSÚ KÖNYV.

Ebben nem fogsz olyan idézeteket találni, hogy például „Bármit el tudsz érni, ha igazán akarod!”, vagy „Szeresd ön-magad!”. Na, nem azért nem találkozol majd ilyenekkel, mert nem értenék egyet ezekkel, hanem azért, mert úgy látom, önmagukban ezek a gondolatok nem hozzák meg az áttörést az emberek számára.

Azt tapasztaltam és abban hiszek, hogy a saját műkö-désünk és a reakcióink megértése, így a saját magunk-kal való szembenézés az alapja minden pozitív irányú

14


változtatásnak. Erről viszont valahogy senki nem szeret beszélni, talán mert nem feltétlenül kellemes téma.

A tudatosság, azzal kapcsolatban, hogy értsd saját ma-gad, a reakcióidat, a sikereid és az esetleges kudarcaid okát, szerintem életbevágó. A jó hír, hogy nem kell pszicholó-gusnak lenni ahhoz, hogy megérts és alkalmazz néhány viselkedési törvényszerűséget.

AZ A CÉLOM EZZEL A KÖNYVVEL, HOGY SEGÍTSEN NÖVELNI A SAJÁT MAGADDAL KAPCSOLATOS TUDATOSSÁGOD ÉS ARRA BÁTORÍTSON, HOGY MERJ SZEMBENÉZNI ÖNMAGADDAL, AZ AGGODALMAIDDAL, A BIZONYTALANSÁGAIDDAL.

Biztos vagyok benne, hogy valódi szembenézés nélkül nincs érdemi változás sem.

Azt szeretném, hogy a könyv elolvasása közben legye-nek felismeréseid, kapj a fejedhez, hogy „Te jó ég, velem is ez van, én is pont ezt csinálom!”. Ha ez megtörténik legalább egyszer, akkor megtetted az első lépést. Ha még változtatsz is valamin, akkor biztosan jó úton haladsz.

Sok sikert ezen az úton!

Miért viselkedünk úgy, ahogy?

17


Aki látott már filmforgatókönyvet, az biztosan tudja, hogy az jóval több, mint csupán az események és a párbeszédek részletezése. A forgatókönyv rengeteg egyéb információt tartalmaz, amire elsőre nem is gondolnánk. Az egyik ilyen információ a főbb szereplők életrajzának, személyiségrajzá-nak a leírása. A színész, mikor megkap egy forgatókönyvet, elolvassa a cselekményt, illetve elolvassa a szereplők sze-mélyiségrajzát, különös tekintettel arra a karakterre, akit játszania kell. Az életrajz és a személyiségrajz azért fontos, hogy a színész bele tudjon helyezkedni a szerepbe, telje-sen értse a karakter életét, a személyiségét és hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Gyakran ezek a leírások olyan infor-mációkat tartalmaznak az adott karakterrel kapcsolatban, amelyeket nézőként nem is fogunk látni, a cselekményben sosem jelennek meg, de a karakter jellemének hitelessé-géhez szüksége van rájuk a színésznek. Számára nagyon lényeges információ, hogy például az adott karakter (aki a filmben egy ötvenes üzletember) milyen viszontagságokon ment át gyerekkorában, hogy alakult a sportpályafutása, mi történt vele az egyetemen, stb. Ezek nem részei a film cse-lekményének, ugyanakkor nagymértékben befolyásolják a karakter filmbéli személyiségét.

De hogy jön ez ide?

18


VISELKEDÉSI FORGATÓKÖNYVEK

Megfigyelhetjük, hogy bizonyos szituációkban van a fe-jünkben egy elképzelés arról, hogy abban az adott hely-zetben miként fognak történni a dolgok, ki hogyan fog viselkedni. A példa kedvéért képzeljük el, hogy titokban megveszünk a párunknak egy hónapok óta emlegetett különleges ajándékot. Szinte látjuk magunk előtt, hogy mi lesz, amikor átadjuk majd, mit fogunk mondani, ő hogy fog reagálni. Részletes leírást tudnánk arról adni, hogy mit fog csinálni, hogy fogja kibontani, milyen arcot vág majd. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy meglehetősen részle-tes forgatókönyv azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni, mikor átadjuk a meglepetést.

Az ún. forgatókönyv-modell szerint lényegében szin-te minden helyzettel kapcsolatban van a fejedben egy előzetes elképzelés arról, hogy hogyan fogsz viselkedni, hogy kellene alakulnia a dolgoknak és mások hogyan vi-selkednek majd. Ezekben az előzetes elképzelésekben konkrét szerepeket „osztasz ki” a résztvevőknek, azaz elő-re gondolsz valamit arról, hogy az adott helyzetben mások hogyan fognak viselkedni. Ez nem azt jelenti, hogy elvá-rásokat fogalmazol meg másokkal szemben, hanem csak egyszerűen számítasz valamire.

19


EZEK ALAPJÁN AZOK A HELYZETEK OKOZNAK PROBLÉMÁKAT, KONFLIKTUSOKAT A SZÁMODRA, AMELYEK NEM ÚGY ALAKULNAK, AHOGY AZT A FORGATÓKÖNYVEDBEN ELKÉPZELTED, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A „SZEREPLŐK” VISELKEDÉSÉRE.

Ez azt jelenti, hogy ha egyes helyzetekben a résztvevők mégsem úgy viselkednek, ahogy elképzelted, az arra késztet, hogy a viselkedésedet, a kommunikációdat megváltoztatva elérd, hogy mégis a Te forgatókönyved valósuljon meg.

Igen ám, csakhogy mindenki másnak ugyanígy megvan a saját forgatókönyve, ezért ők is törekednek arra, hogy ér-vényesítsék a sajátjukat. Ha a Te forgatókönyvedben egy adott szereplő a „megfelelő” módon viselkedik, és ráadásul a saját forgatókönyvével is stimmel mindkettőtök viselke-dése, akkor minden OK.

Ez így bonyolultnak tűnhet első olvasatra, pedig nem az. Házasságokban gyakran vita van például abból, hogy a házi-munkáról mi a szereplők forgatókönyve. Ha mind a férj, mind a feleség forgatókönyvében az van, hogy a házimunka a fele-ség dolga, akkor ebből vélhetően nem lesznek konfliktusok. Ellenben, ha mondjuk a férj azt gondolja, hogy a házimunka a feleség dolga, de a feleség forgatókönyvében az szerepel, hogy „egy férjnek igenis ki kell venni a részét a házimunkából”, akkor ez előbb-utóbb konfliktusokhoz vezet.

20


KÍSÉRT A MÚLT

A fejünkben lévő forgatókönyveket folyamatosan alakítjuk az évek során, a tapasztalataink alapján. Rátalálunk (tudat alatt) különféle viselkedésformákra, amelyek segítik a forga-tókönyvünk sikerét, azaz a szándékunk érvényre juttatását.

Képzeljünk el egy ovis gyerkőcöt, akinek a példa kedvéért, mondjuk, 3 bátyja van, ezért hamar megtanulta otthon, hogy ha akar valamit, annak elég intenzíven hangot kell adnia, és ha valamit megszerzett, akkor azt nagyjából az élete árán is meg kell tudnia védeni. Ezzel a tapasztalással besétál az oviba és rögtön birtokba is veszi az összes kisautót.

Van azonban egy másik gyerek is. Ő azt tanulta meg, ha szépen kér valamit, akkor a környezet együttműködő lesz, és így el tudja érni, amit szeretne. Ő is besétál az oviba és rögtön feltűnik neki, hogy az összes kisautóval az elő-zőekben bemutatott gyerek játszik. A viselkedési forgató-könyvében ugyebár az van, hogy ilyenkor az a megoldás, hogy oda kell menni, szépen megkérni, hogy adja oda a kisautókat, és minden rendben lesz. Így is tesz, de a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy gondolta:

− „Add ide, kérlek, a kisautót!”

− „Nem.”

− „Légyszi, add ide a kisautót!”

− „Nem adom. Hagyjál!”

21


− „Ne már, add már ide!”

− „Hagyjál mááááár!”

Még az is lehet, hogy a másik gyerek ellöki, hogy hagyja már békén.

Hát ez nem jött be. Kicsit értetlenül áll a dolog előtt, mert ilyet még nem tapasztalt, de hamar alkalmazkodik és néhány hét leforgása alatt beépít egy új elemet a viselkedé-si forgatókönyvébe. Ebben az esetben ez lehet például az, hogy ő is félrelöki a másik gyereket, aztán anyuka kap egy váratlan telefont az óvónénitől, hogy az a gyerek, aki még egy hangyát sem taposott el soha, verekszik az oviban.

Persze akár az is lehet egy új érvényesülési eszköz, hogy elkezd sírni, mire az óvónéni odamegy és elintézi, hogy mégis megkapja az autót. Számtalan variáció elképzelhető.

A lényeg az, hogy új érvényesülési eszközzel bővült a viselkedési forgatókönyve.

Ilyen és ehhez hasonló helyzetek ezrei történtek velünk a múltban. A legnagyobb hatással a viselkedési forgatóköny-vünkre nyilvánvalóan a szüleink vannak. Az ő viselkedésük, re-akcióik alakítják a mi viselkedésünket, és így a személyiségün-ket is. Pici gyerekeken kiválóan meg lehet figyelni ezt. Például, amikor elesik a totyogó az utcán, van egy pár pillanat, amíg nem kezd el sírni, hanem ránéz anyára, hogy megtudja, ő ho-gyan reagál. Ha anya jajveszékelve, pánikszerűen odarohan, azt üzenve ezzel, hogy „Jézusom, mekkorát estél! Biztos nagyon

22


megütötted magad! Nagyon fáj?”, akkor a gyerek is elkezd zo-kogni. Abban az esetben viszont, ha anya teljes nyugalommal felméri a helyzetet, majd megállapítja, hogy „semmi baj”, és arra biztatja, hogy pattanjon fel és fusson tovább, akkor a gyerkőc nem kezd el sírni.

Az ilyen kis jelenetek millióiból áll össze a fejünkben az a bizonyos viselkedési forgatókönyv, amely irányt mutat a számunkra, hogy mikor, mit kell tennünk. A szüleink hatá-sáról még több szót is ejtünk a későbbiekben.

Természetesen nem foghatunk mindent a szüleinkre, hiszen ott voltak az ovis barátok, az osztálytársak, a sze-relmek, a haverok, a tanáraink stb. Az ő szerepük és jelen-tőségük is nagyon meghatározó abban, hogy olyanok va-gyunk, amilyenek. Gyakran nem is gondolunk bele, hogy milyen jelentőséggel bír, hogy annak idején a focicsapat vagy a röplabdacsapat összeállításánál minket választot-tak elsőnek vagy utolsónak. (Akit elsőnek választottak, az volt a legjobb, akit utolsónak, őt csak kényszerből tették be, hogy meglegyen a létszám.) A társaink nyílt és burkolt üzenetei arról, hogy milyenek vagyunk, tovább csiszolta a saját magunkról alkotott képet, és így a viselkedésünk moz-gatórugóit is.

Folytathatnánk tovább, hogy a tanárok, a kollégáink, a főnökeink hogyan befolyásolták a személyiségünket, de azt hiszem, talán ennyiből is érthető.

A félreértések elkerülése végett, nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden felelősséget háríts a múltad meg-határozó szereplőire, csak annyit, hogy legyél tisztában

23


azzal, hogy ők hatással voltak rád. Arról azonban ne feled-kezz meg, hogy akármi is történt korábban, az események-re TE reagáltál, azok a TE válaszaid voltak!

A JÓ HÍR, HOGY HA MOST VALAMI NEM TETSZIK SAJÁT MAGADDAL KAPCSOLATOSAN, AZON TUDSZ VÁLTOZTATNI.

Az évek során számtalan, a különféle helyzetek meg-oldására alkalmas viselkedési mintát alakítunk ki, és egy egész kis eszközarzenált hozunk létre tudat alatt annak ér-dekében, hogy valahogy elérjük, amit szeretnénk.

A viselkedési eszköztárad működését úgy képzeld el, mint egy szerszámosládát, ahonnan elő tudod rántani a megfelelőnek vélt szerszámot annak érdekében, hogy megjavíts valamit. (Vannak kedvenc szerszámaink, amelyek szinte minden helyzetben jól jönnek.) Ugyanígy, a külön-féle helyzetekben a jól megszokott (a múltban sikeresnek bizonyult) módon reagálsz annak érdekében, hogy az ese-ményeket le tudd kezelni, és biztonságban érezd magad.

Előfordulhat, hogy neked az az egyik jól működő eszkö-zöd, hogy addig mondogatod a dolgokat, és rágod a fülét a többieknek, amíg úgy nem lesz, ahogy szeretnéd. De az is lehet, hogy esetleg sajnáltatod magad (Meg ne sértődj most ezen!), és ezzel igyekszel figyelmet szerezni a környe-zetedtől. Az is elképzelhető, hogy mindig új dolgokba vágsz

24


bele, és azokkal kezdesz foglalkozni azért, hogy ne kelljen a problémákkal szembenézni. (Tudom, tudom, nem is azért.)

A LÉNYEG, HOGY FELNŐTT KORUNKRA GYÖNYÖRŰEN KIALAKULNAK AZOK A SAJÁTOS VISELKEDÉSI AUTOMATIZMUSAINK, AHOGY A DOLGOKRA REAGÁLUNK, ÉS AHOGY MEGPRÓBÁLJUK ÉRVÉNYRE JUTTATNI AZ ELKÉPZELÉSEINKET.

Miért írom, hogy automatizmus? Azért, mert ezek tény-leg automatikusan (gondolkodás, tudatos mérlegelés nél-kül), egyfajta inger-reakció jelleggel történnek.

De mi van akkor, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártuk?

Ilyenkor jellemzően a viselkedési automatizmusaink erősnek vélt pilléreire erősítünk rá, hiszen tudat alatt azt feltételezzük, hogy „ezek szerint nem volt elég”, tehát még több kell belőle.

Folytatva a fenti példákat, ha a kommunikációd volt az egyik legmarkánsabb érvényesülési eszközöd, akkor azt fo-god még tovább erősíteni, ha sajnáltatással próbáltál oda-figyelést szerezni, akkor egyre reménytelenebbnek fogod mutatni a helyzeted, illetve ha mindig új dolgokba vágsz bele, hogy ne kelljen szembenézned, akkor úgy fogsz pö-rögni, mint még soha azelőtt.

25


TE ÖNVESZÉLYES VAGY KÖZVESZÉLYES VAGY?

Amikor ezekről a viselkedési automatizmusokról beszé-lünk, azt rögtön láthatod, hogy nem jó és rossz tulajdon-ságokról, nem erősségekről vagy gyengeségekről van szó, hanem egész egyszerűen csak arról, hogyan reagálsz bizo-nyos helyzetekre, milyen eszközöket sajátítottál el a múlt-ban arra vonatkozólag, hogy hogyan kezeld a veled történő eseményeket.

A TULAJDONSÁGAID TEHÁT A VISELKEDÉSI AUTOMATIZMUSAID MEGNYILVÁNULÁSAIBÓL LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK.

A reakcióid, az automatizmusaid jelenthetnek előnyt a számodra az adott helyzetben, de bizony okozhatnak prob-lémát is. Például a túlzott pörgés (ahogy a fenti példában) okozhat stresszt a számodra, hiszen úgy érezheted, hogy semmit nem tudsz befejezni, semmit nem tudsz lezárni. Vagy, ha gyakran alulértékeled magad, az komoly önbe-csülési problémát eredményezhet, és akár szorongáshoz is vezethet.

Ezekben az esetekben tehát a viselkedési automatiz-musaid által okozott probléma „önveszélyes” a számodra, hiszen neked jelent gondot.

26


Olyan is előfordulhat azonban, hogy a viselkedési automatizmusod mások számára okoz problémát. Például, ha valakinek az irányítás, a dominancia van berögzül-ve, akkor ő eszerint a logika szerint úgy fog reagálni a problémahelyzetekre, konfliktusokra, hogy még jobban megerősíti a magabiztosságát és az irányítói szerepét, akár oly módon is, hogy agresszívvé, erőszakossá válik. Ebben az esetben ez a viselkedési mintázat „közveszélyes”, hiszen nem neki, hanem sokkal inkább a környezete számára okoz problémát.

Ha a viselkedési automatizmusaid „önveszélyesek”, ak-kor közvetlenül magad miatt, ha „közveszélyesek”, akkor pedig elsősorban mások miatt, és közvetett módon magad miatt kell, hogy tudatosan megértsd a saját működésed an-nak érdekében, hogy változtatni tudj rajta.

Azt mondják, hogy a tudatosság félsiker a problémák megoldásához.

Kísérletek bizonyítják, hogy amint az emberek mélyen megértik a viselkedésük esetleges negatív hatását saját ma-gukra és a környezetükre vonatkozólag, abban a pillanat-ban felhagynak az inger-reakció jellegű megnyilvánulással.

A PSZICHOLÓGUS SZÉLJEGYZETE

Kognitív-viselkedés szemlélet alapján, a reakcióinkat részben az in-ger által kiváltott gondolataink befolyásolják, ami persze tekinthető a forgatókönyveink egy részének. Tehát a helyzet és a viselkedés közé beékelődnek az automatikus, berögzött sémáink, amelyek részt vesznek a helyzet értékelésében.

27


HA TE MEGVÁLTOZTATOD A VISELKEDÉSED, AZT, AHOGYAN A KÜLÖNFÉLE HELYZETEKRE REAGÁLSZ, AKKOR A KÖRNYEZETED IS MÁSHOGY FOG VISELKEDNI.

28


HATÁSSAL VAGY A TÖBBIEKRE

Azt már korábban beszéltük, hogy a személyiségünk ki-alakulásában nagy szerepe van annak, hogy a múltban a környezetünk hogyan viselkedett velünk, hogyan reagáltak ránk. Természetesen ez fordítva is igaz. Mi magunk és a má-sok viselkedésére adott reakcióink is jelentősen befolyásol-ják mások személyiségét.

Ha belegondolsz, ez egy kölcsönhatás. A többiek hatás-sal vannak a személyiségedre, ami viszont hatással van a többiekre, ami visszahat rád, aminek következtében te ha-tást gyakorolsz rájuk, és így tovább.

Ha viszont ez így van, akkor kell, hogy legyen valamifé-le ok-okozati összefüggés arra vonatkozólag, hogy valaki


Egy rendszerben élünk, egy rendszer tagjai vagyunk. Ha a rendszer bármelyik eleme változik, az hatással van a többi elemre egyaránt, így alakítva az egész egységet, legyen szó itt akár mikró-, akár makrórendszerről. Amennyiben változtatsz egy megszokott reakció-don a pároddal való interakciódban, akkor ez hatással lesz az egész kapcsolatra. Ugyanígy, ha változtatsz a munkatársaiddal való kap-csolatodban valamit, az hatással lehet az egész munkaközösségre, a szervezet teljesítményére.

29


miért pont úgy reagál rád, illetve te miért pont úgy reagálsz másokra.

Van egy nagyon érdekes törvényszerűség a viselkedés-sel kapcsolatban, amit mindenképpen tudnod kell:

A VISELKEDÉSEDDEL KÖZVETVE OLYAN REAKCIÓT IDÉZHETSZ ELŐ A KÖRNYEZETEDBEN, AMELY NEGATÍV HATÁST GYAKOROL AZ EREDETI VISELKEDÉSI SAJÁTOSSÁGAIDRA.

Mit is jelent ez egész pontosan?

Tegyük fel, hogy valaki nagyon megbízható, kicsit ta-lán rá is van görcsölve arra, hogy minden rendben legyen. Mindig időben megcsinálja a feladatát, sosem késik, pre-cíz stb. Erre a viselkedési sajátosságra nem szólhatunk egy rossz szót sem, nincs is vele semmi baj.

Most képzeljük el, hogy a környezete hogyan fog erre reagálni. Itt nem lesz semmi meglepetés, hiszen minden-kinek szimpatikus az illető megbízhatósága. Mivel mindig lehet rá számítani, ezért a környezet él is ezzel a lehetőség-gel, és egyre többször fognak tőle úgymond szívessége-ket kérni, hiszen biztosak lehetnek benne, hogy az rend-ben lesz. Az emberünk nem nagyon mond ezekre nemet, hiszen ő maga is lubickol a megbízhatósága által elnyert figyelemben. Egyfajta pozitív megerősítésnek értelmezi a környezet reakcióját, hiszen „nem kérnének meg, ha nem

30


bíznának bennem”. Ez energiával tölti fel, úgy érzi a többiek bíznak bennem, szeretik, számítanak rá. Vélhetően ez így is van, ugyanakkor szép lassan csapdába esik.

A csapda ott van, hogy miután mindenki boldog ettől a helyzettől, a környezet egyre többször fogja megkérni kü-lönféle dolgokra, amit ő természetesen szívesen el is végez. Igen ám, de ez előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy a környezet hozzászokik ahhoz, hogy őt lehet terhelni és mindig (úgy értem, hogy MINDIG) elvégzi a feladatot. Ahogy ez egyfaj-ta szokássá rögzül, az emberünk szép lassan túlterhelődik, ami azt eredményezi, hogy elkezd aggódni azon, hogy vajon mindent meg tud-e csinálni, ami szorongáshoz ve-zethet. Eközben a többiek viszont egyre lazábbak, hiszen egy csomó feladattól megszabadultak, ráadásul magától értetődőnek veszik, hogy az emberünk úgyis megcsinálja, amit kell.

Jól látható, hogy akár még egy kifejezetten előnyös vi-selkedési mintázat is kiválthat olyan környezeti reakciókat, amelyekre egyrészt nem számítunk, másrészt pedig nega-tív következményekkel járhatnak.

Nézzünk egy másik esetet is!

Képzeljünk el valakit, aki nagy magabiztossággal rendel-kezik, már-már talán túl naggyal is! Szinte minden helyzet-ben határozott, mindenről megvan a véleménye, amit nem is titkol. Szeret irányítani, és attól érzi magát biztonságban, ha úgy történnek az események, ahogy azt elképzelte. Gyakran kerül vitába a többiekkel, de ezekben általában

31


ő kerekedik felül. Meggyőződése, hogy mindig neki van igaza.

Könnyen el tudjuk képzelni, hogy a környezete hogyan reagál rá. Eleinte még többen is megpróbálnak vele vitat-kozni, érvelni, de mindhiába. Mintha csak olaj lenne a tűzre. Minél nagyobb az ellenállás, az emberünk annál heveseb-ben támad vissza, védve a saját véleményét. Egy idő után a többiek feladják, hiszen úgy érzik, hogy úgysem győz-hetnek, ráadásul még rosszul is érezhetik magukat, mert esetleg meg is lettek alázva. Előfordul, hogy meghátrálnak, elmenekülnek tőle, vagy csak egész egyszerűen ráhagyják. Igazából mindegy is, hogy pontosan mi történik, a vég-eredmény számít, ami pedig nem más, mint hogy az embe-rünk bizonyosságot szerzett arról, hogy megint igaza van és ő győzött. (Hiszen, ha nem így lenne, a vitatkozók még mindig ott lennének.) Ez a tapasztalása tovább erősíti az illuzórikus énképét, miszerint mindig igaza van. Ez tovább növeli a magabiztosságát, és egyre kisebb a valószínűsége, hogy alázatos legyen, hiszen egyre inkább azt érzi, hogy hülyékkel van körbevéve.

Ennek a viselkedésének az lesz a következménye, hogy egyre jobban eltávolodnak tőle az emberek, akár teljesen el is szigetelődhet. A kezdeti „közveszélyes” viselkedésére a többiek akaratlanul is azzal reagáltak, hogy csökkentették a vele való kapcsolatot, ami így negatívan visszahatott rá. Ezzel lényegében az eredeti viselkedési minta végül „ön-veszélyessé” vált.

32


A példákat a végtelenségig sorolhatnánk.

A lényeg azonban az, ami ezekből is jól látszik. A visel-kedésed olyan reakciót generálhat a környezeted részéről, amit valójában nem szeretnél, mégis rövid távon jónak tűnik. Hosszú távon azonban megnyilvánulnak a negatív hatásai.

Nézzünk meg röviden néhány klasszikus viselkedé-si mintát, a hozzá kapcsolódó környezeti reakciót, és azt, hogy ez mit eredményez!

• Aki nagyon határozott, arra a környezete előbb-utóbb elbizonytalanodással reagál, aminek az lesz az ered-ménye, hogy végül döntésképtelenné válnak nélküle.

• Akinek alacsony az önbecsülése és bizonytalan, gyakran éppen határozottságra készteti a többie-ket, aminek eredményeképpen igazolást nyer az ala-csony önértékelése, és rögzülhet a kishitűsége saját magával kapcsolatosan.

• Aki mindig mindenen vitatkozik, az azt fogja elérni, hogy a többiek belefáradnak a vitákba és inkább ke-rülik a vele való kommunikációt, abból baj nem lehet alapon.

• Aki hajlamos arra, hogy sodródjon az eseményekkel, a viselkedésével arra készteti a többieket, hogy el-kezdjenek irányítani, ami tovább fokozza az ő sodró-dását, végül felelősséghárításhoz vezethet.

33


• Aki alázatos kötelességtudóként minden feladatot elvégez, arra egyre inkább számít majd a környezete, ami a túlterhelődéséhez vezet.

• Aki rengeteget dumál, és nem hagy másokat szó-hoz jutni, az előbb-utóbb eléri azt, hogy már nem is akarnak vele kommunikálni a többiek. Ezt persze nem veszi észre, hiszen ő továbbra is kommunikál, így az együttműködés illúziójában ringatja magát.

• Aki konfliktuskerülő, az akaratán kívül arra készteti a többieket, hogy úgy érezzék, bármit megtehetnek vele kapcsolatban. Ez végeredményben egyre több vagy súlyosabb konfliktusokhoz vezet.

• Aki nagy magabiztossággal uralja a környezetét, az előbb-utóbb meghunyászkodást vált ki a többiek-ből, ami végső soron az elszigetelődéséhez vezet.

3434

Összefoglalás

• Van a fejedben egy előzetes elképzelés arról, hogy a különféle szituációk hogyan fognak alakulni.

• Azok a helyzetek okoznak konfliktusokat, amelyek-ben a „szereplők” nem úgy viselkednek, ahogy azt gondoltad, vagy ahogy szerinted kellene nekik.

• A múltbeli tapasztalataid határozzák meg azt, hogy most mit gondolsz, hogyan reagálsz, miként visel-kedsz, milyen érvényesülési eszközeid vannak.

• Vannak „önveszélyes” és „közveszélyes” viselkedési automatizmusok.

• A környezeted viselkedésére is hatással vagy.

• Gyakran a saját viselkedésed többiekre gyakorolt ha-tása „száll vissza” rád, és okoz számodra problémát.

• Ha megváltoztatod a viselkedésed, azt, ahogy az egyes helyzetekre reagálsz, akkor a környezeted is máshogy fog viselkedni.

Az érzelmek jelentősége

37


Szinte mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy mi az ún. si-ker vagy boldogság titka. Persze a sikert és a boldogságot is többféle szempontból megközelíthetjük. Tekinthetjük a sikert úgy, mint gazdagság, de gondolhatjuk sikernek az egészségünket, a boldogságérzésünket, sőt akár a gyereke-ink boldogságát, a párkapcsolatunkban megélt érzéseket, élményeket is.

Azt gondolom, hogy talán nem áll messze a valóságtól, ha kijelentjük, hogy ezekre mindannyian vágyunk.

De vajon mi kell a sikerességhez?

A kérdést talán úgy lehetne pontosítani, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznünk, ha sikeresek szeret-nénk lenni.

Erre a kérdésre is találhatunk jó néhány kutatást. Az 1950-es években például az USA-ban végeztek egy pszi-chológiai felmérést vezetők körében, melyben arra keres-ték a választ, hogy van-e összefüggés a vezetői sikeresség és valamely tulajdonság között. Az volt a feltételezés, hogy a sikeresnek, „jónak” tartott vezetőknek lesznek közös vonásaik. Abban bíztak a kutatók, hogy kell lennie olyan személyiségjegynek, amely a sikeres vezetők többségénél jelen van, hiszen akkor ki lehetne jelenteni, hogy ez az a tulajdonság, amely a sikeres vezetés alapja. A kutatás az-zal az eredménnyel zárult, hogy nem találtak olyan tulaj-donságot, amely közös pontként ott lett volna a vezetők többségében.

38


Az 1970-es években Howard Gardner, a Harvard Egyetem pszichológia professzora, másfajta megközelítés-ből kezdte vizsgálni a tulajdonságokat. Ő úgy fogalmazott, hogy az emberek több részből álló intelligenciával rendel-keznek, melyek mind befolyásolják az illető sikerességét. Hamar kimutathatóvá vált, amit régóta sejtettek, hogy ön-magában az IQ, a gondolkodási intelligencia nem elegendő a sikerhez, sőt. A 70-es évektől kezdve egyre inkább előtér-be került egyfajta „társas intelligencia” létezésének a gon-dolata, amely azt a képességet írja le, hogy hogyan képes valaki másokkal kapcsolatot teremteni és azt fenntartani, illetve hogy milyen ennek a kapcsolatnak a minősége. Ez a gondolat arra késztette a kutatókat, hogy ilyen szemmel tanulmányozzák újra a vezetői sikerességi vizsgálatokat. Ennek eredményeképpen a 90-es évektől kezdve egyre határozottabban az a szemlélet kezdett kialakulni, hogy ez a bizonyos „társas intelligencia”, illetve, ahogy aztán később elterjedt, az „érzelmi intelligencia” az a keresett tulajdon-ság, amely a sikeresség kulcsa.

Az érzelmi intelligencia, az érzelmeink kezelése azóta igen népszerű kutatási témává nőtte ki magát. Ennek a te-rületnek az egyik legismertebb kutatója Daniel Goleman, akinek az Érzelmi intelligencia1 című könyve évekkel ezelőtt magyarul is megjelent. Ha érdekel a téma, javaslom, hogy olvasd el!

De mi is az az érzelmi intelligencia?

1 Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia, Háttér Kiadó, 1997, 2008

39


ÉRZELMI INTELLIGENCIA (EQ)

Az érzelmi intelligencia tulajdonképpen az érzelmeinkkel és azok kezelésével kapcsolatos képesség- és tulajdonság-halmaz. Olyan képességek tartoznak ide, mint hogy meny-nyire tudjuk beazonosítani az érzéseinket egy adott hely-zetben, mennyire tudjuk kontrollálni azokat, vagy éppen mennyire vagyunk fogékonyak mások érzelmeire.

Ha belegondolunk, minden, amit érzékelünk – legye-nek azok konkrét események, vagy akár a gondolataink –, érzelmeket keltenek bennünk. Vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban negatív érzelmeink támadnak, úgymint düh, félelem, bánat, aggodalom stb., és vannak természetesen olyanok is, amelyek pozitív érzelmeket indukálnak, mint a lelkesedés, az öröm, a megelégedettség, az érdeklődés stb.

Az a kérdés, hogy tudjuk-e irányítani az érezelmeinket, vagy azok csak úgy megtörténnek, illetve az érzelmeink irányításának van-e köze a sikerességünkhöz.

Ezzel kapcsolatban számtalan kutatást és kísérletet vé-geztek, ezek közül az egyik leghíresebb az úgynevezett Mályvacukor teszt (Marshmallow Test)2.

Ez egy nyomkövetéses kutatás volt, amelybe kezdetben 4-5 éves gyerekeket vontak be, később nyomon követték az iskolai pályafutásukat, majd pedig a fiatal felnőttkori életü-ket. Azt akarták megtudni, hogy vajon van-e összefüggés

2 Mischel, W., Ebbesen, E. B., & Raskoff Zeiss, A. (1972). Cognitive and attentional mechanisms in delay of gratification. Journal of Personality and Social Psychology, 21(2), 204–218. doi:10.1037/h0032198

40


a felnőttkori sikeresség és aközött, hogy a gyerek mennyire tudta kontroll alatt tartani az érzelmeit egy-egy helyzetben.

A kísérlet úgy zajlott, hogy a gyerkőcöt beterelték egy helyiségbe, ahol az asztalon mályvacukor (édesség) volt egy tányéron. A kísérletvezető azt kérte a gyerektől, hogy döntsön és válasszon két lehetőség közül.

Az egyik lehetőség az volt, hogy most azonnal mege-szi a mályvacukrot, és ennyi volt a kísérlet. A másik opció viszont úgy hangzott, hogy a kísérletvezető 15 percre ma-gára hagyja a mályvacukorral, és ha kibírja, hogy nem eszi meg, akkor a végén kap még egy cukrot. Ezután a kísérlet-vezető megkérdezte, hogyan dönt.

Nyilván el tudjuk képzelni, hogy volt olyan gyerek, aki gyakorlatilag meg sem várta a másik opciót, azonnal ma-gába tömte az édességet, hiszen „Az a biztos, ami bennem van, bár az se mindig!”.

Persze sokan voltak olyanok, akik úgy döntöttek, hogy kibírják a 15 percet. Vicces és egyben tanulságos látni azt, hogy ezek a gyerekek hogyan küzdenek az érzelmeikkel. Volt, aki becsukta a szemét, hogy inkább ne is lássa, volt, aki az asztal alá bújt, volt, aki énekelt és persze voltak olyanok is, akik nem bírták ki, és megették. Természetesen semmi-lyen megrovásban nem részesült az a gyerek sem, aki meg-ette a cukrot menet közben.

De voltak jó néhányan, akik kibírták a 15 percet, hogy ne egyék meg. Amikor visszajött a kísérletvezető, ők meg is

41


kapták a második mályvacukrot, amit azonnal be is tömtek a szájukba.

Ha érdekel a téma, akkor a Youtube-on keress rá a „marshmallow test” kifejezésre. Az első néhány videó biz-tosan a kísérletet (pontosabban annak megismétlését) mutatja.

Figyelmeztetés: Csak olyan helyen nézd meg ezeket a videókat, ahol nem lesz abból probléma, hogy könnyesre neveted magad!

A lényeg azonban csak ezután következett. Ahogy mondtam, ez egy nyomkövetéses kísérletté alakult, így időről-időre megvizsgálták a gyerekek pályafutását, sikerességét.

Az eredmény mindenkit megdöbbentett. Már az iskolai eredményeik is jobbak voltak azoknak gyerekeknek, akik úgy döntöttek, hogy kivárják a második cukrot és sikerült is nekik, nem beszélve arról, hogy ezek a gyerekek felnőttként sokkal sikeresebbek és boldogabbak lettek, mint a többiek.

Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, miszerint az ér-zelmeinknek, illetve azok irányításának van-e köze a sike-rességünkhöz, kijelenthetjük, hogy van.

42


ÉRZELMEINK TUDATOSÍTÁSA

Ahhoz, hogy egyáltalán az érzelmeink kezeléséről tudjunk beszélni, jó lenne valahogy „megfogni” ezeket az érzelme-ket. Annak érdekében, hogy az „uralmunk alá tudjuk vonni” az érzelmeinket, valamilyen módon be kellene, hogy tud-juk azonosítani az adott érzést, hogy aztán tudjunk majd vele kezdeni valamit.

Ha azt kérdezném tőled, hogy éppen most, ebben a pil-lanatban mit érzel, meg tudnád válaszolni? Örömöt, unal-mat, jókedvet, csalódottságot, dühöt, félelmet, reményte-lenséget, bánatot, kíváncsiságot?

Mennyire volt könnyű?

Az emberek többsége számára beazonosítani és tuda-tosan megfogalmazni az érzéseit, nem is olyan egyszerű.

UGYANAKKOR, HA NEM TUDJUK FEJLESZTENI MAGUNKAT ABBAN, HOGY AZ ÉRZELMEINKKEL KAPCSOLATBAN TUDATOSABBÁ VÁLJUNK, AKKOR A LEGTÖBB HELYZETBEN, A KAPCSOLATAINKBAN RENDRE KI LESZÜNK TÉVE AZ ÉRZELMEINK INGER-REAKCIÓ JELLEGŰ HULLÁMZÁSÁNAK.

43


Az érzelmeink tudatosítása azonban nem is olyan egy-szerű játék. Azon túl, hogy nem vagyunk hozzászokva, hogy elemezgessük az érzelmeinket, még az is nehezíti a dolgunkat, hogy gyakran máshogy reagálunk, mint ami-lyen viselkedés az érzelmeinkből következne.

Ez meg mit jelent?

Biztos ismered azt a mondást, hogy a sarokba szorított kutya a legveszélyesebb. Ez arra utal, hogy amikor a kutya fél, és úgy érzi, nincs menekülési lehetősége, akkor köny-nyen előfordulhat, hogy támad. Ez egy ösztönös reakció. Az a helyzet, hogy ilyen és ehhez hasonló ösztönös reakcióink nekünk, embereknek is vannak.

A tréningjeimen mindig egy egyszerű példát szoktam mondani erre. Képzeld el, hogy az anyósülésen utazol egy autóban, amit egy 17 éves „már 30km-t vezettem, és ösztö-nösen annyira jól vezetek, mint Hamilton” (vagy Vettel, igény szerint), remek hozzáállású fiatal vezet! Sikerül a beláthatat-lan éles visszafordító kanyarba 20 km/órás sebesség helyett 40 km/órával behajtani. A kerekek csikorognak, az életedért kapaszkodsz. Ilyenkor nem valószínű, hogy azt fogod mon-dani, hogy „Lassíts, mert félek!”. Sokkal inkább valami olyas-mit fogsz gondolni (amit lehet, hogy ki is mondasz), hogy „Úgy vezetsz, mint egy állat. Soha a büdös életben nem kapod meg többet a kocsit! Nem igaz, hogy hányszor beszéltük ezt már meg, hogy nem lehet így csinálni! ...”.

Mi is történik ilyenkor? A félelem érzését például gyak-ran dühvel, támadással fejezzük ki. Ott abban a pillanatban,

44


amikor épp haragszunk, valójában mit érzünk? Ezt kellene tudni megfogni.

Természetesen más példát is fel lehet hozni erre. Amikor szülőként megkérjük a gyerekünket, hogy a nappaliban „ott-felejtett” lego kockákat szedje már össze, legyen szíves, és ő nem hogy nem szedi, de még a füle botját sem mozdítja, akkor mi történik? Elkezdünk veszekedni, esetleg kiabálni? És valójában mit érzünk? Tényleg dühöt? Vagy esetleg csa-lódottságot, reménytelenséget, fáradtságot, tekintélyvesz-tettséget stb.? Nem is annyira könnyű ezt megmondani.

Az egyik leggyakoribb ilyen helyzet, amikor megfigyel-hetjük a „téves”, és így indokolatlan érzelmi reakciókat, az az autóvezetés. Biztos te is láttál már olyat, hogy valaki sávot szeretne váltani, szépen kiteszi az irányjelzőt, ahogy kell, de a másik sávban közlekedő autós nem engedi be, sőt mikor egymás mellé érnek, még át is szól és felháborodottan muto-gat. Nem történt veszélyeztetés, minden nyugodtan zajlott, ő mégis ideges lesz. Nyilván a helyzet előhozott nála valamilyen kellemetlen érzést a múltból, amit most düh formájában az ártatlan autósra vetített ki. Azt hiszem, jól látható, hogy ebben az esetben nem nagyon beszélhetünk érzelmi tudatosságról.


Az érzelmi állapotaink aktiválhatnak egy annak megfelelő vagy ahhoz hasonló emléknyomot, amely a jelen helyzetben a viselke-désünkre befolyással lesz. Az is gyakori, hogy egyszerűen egy olyan megtörtént múltbeli esemény aktiválódik, amely hasonló-képpen indult, és mi előrevetítjük ugyanazt a befejezést is.

45


AZ ÖNISMERETÜNK ELENGEDHETETLEN RÉSZE AZ, HOGY MEGISMERJÜK ÉS TUDATÁBAN LEGYÜNK ANNAK, HOGY EGY-EGY HELYZETBEN MILYEN ÉRZELMEKKEL REAGÁLUNK.

Az, hogy miben vagyunk jók, és miben nem annyira, szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy az egyes helyzetekben milyen érzéseink szoktak lenni. Ha úgy érezzük, hogy vala-miben nem vagyunk annyira jók, akkor azokban a helyze-tekben jellemzően inkább negatív érzéseink keletkeznek. Természetesen fordítva is igaz, hogy az olyan események kapcsán, ahol az erősségeinket kamatoztathatjuk, inkább pozitív érzéseink lesznek.

KÖVETKEZÉSKÉPPEN, A DOLGOKHOZ VALÓ HOZZÁÁLLÁSODAT AZ ÉRZELMEID HATÁROZZÁK MEG.

Amikor nagy energiával belekezdesz valamibe, akkor biztosan kell, hogy egy intenzív pozitív érzelmed (lelkese-dés, öröm stb.) legyen azzal kapcsolatban. Mondjuk, ami-kor valaki elhatározza, hogy elkezd rendszeresen sportolni, akkor ehhez mindig társul egy pozitív érzelem.

46


Az érzelmeid és a hozzáállásod kapcsolata akkor is meg-nyilvánul, amikor valami nem úgy alakul, ahogy azt elter-vezted. Ilyenkor felállsz és újrakezded, vagy belesüppedsz a kudarcba? A felálláshoz biztosan pozitív érzelmekre lesz szükség, míg ha a negatív érzelmek hatalmasodnak el raj-tad, abból nem könnyű pozitív hozzáállást kihozni.

Szóval az érzelmeinkkel kapcsolatos tudatosság több mint egy jó hobbi. Tulajdonképpen ez az alapja önisme-retünknek, a dolgokhoz való hozzáállásunknak, és így az önbecsülésünknek egyaránt. De erről még lesz szó.

HA SZERETNÉD GYAKOROLNI AZ ÉRZELMEID BEAZONO-

SÍTÁSÁT, AKKOR ÉRDEMES FOLYAMATOSAN FIGYELNED

MAGAD. HA AZT ÉRZED, HOGY EGY ESEMÉNY MEGÉRINT

ÉRZELMILEG (IDEGES LESZEL, SZOMORÚ LESZEL, NAGYON

VIDÁM, FELSZABADULT LESZEL), PRÓBÁLD LEHETŐLEG

OTT RÖGTÖN, VAGY AKÁR AZ ESEMÉNY UTÁN ÁTGON-

DOLNI ÉS LEJEGYZETELNI, HOGY VAJON MI VÁLTHATTA

KI BELŐLED AZT AZ ÉRZELMET!


A negatív érzelmi állapot negatív emlékeket hoz fel, amely meg-erősíti a kezdeti érzéseinket, amely ismét kellemetlen emlékeket hoz fel. Így szépen kialakul egy spirál, amelyből a kiút első lépése ennek a felismerése.

47


HA MONDJUK DÜHÖS LETTÉL EGY KÖZLEKEDÉSI HELY-

ZETBEN, AKKOR AZ MIÉRT LEHETETT. MONDJUK, MERT

VALAKI VESZÉLYEZTETETT, ÉS MEGIJEDTÉL? EBBEN AZ

ESETBEN AZ IJEDTSÉG, A FÉLELEM VOLT AZ ALAPJA A

KIFELÉ DÜHKÉNT MEGNYILVÁNULÓ ÉRZÉSEDNEK.

Ha az érzelmeid elemzését a szokásoddá teszed, az nagymértékben segíti azt, hogy tudatosabbá válj ebben!

48


AMIKOR NEM SIKERÜL AZ ÉRZELMEKET „MEGFOGNI”

Mivel az érzelmek megfogalmazása és beazonosítása nem is olyan egyszerű, ugyanakkor ettől még azok ott vannak, sok emberben kialakulnak különféle „trükkök” arra vonatko-zólag, hogy miként tudná az érzelmei hatását csökkenteni.

Racionalizálás

Az egyik gyakori tudat alatti „módszer” a racionalizálás. Ebben az esetben az jellemző az illetőre, hogy a legtöbb helyzetet igyekszik objektíven, racionálisan mérlegelni. Ez azt jelenti, hogy próbálja kizárni az érzelmeket az interak-cióiból. Gyakran úgy érezheti, hogy mind a saját, mind pe-dig mások érzelmei könnyen elbizonytalaníthatják és csak kiszámíthatatlanná teszik az eseményeket. Az érzelmekre egyfajta bizonytalansági faktorként tekint, miszerint sosem lehet tudni, hogy mi lesz a következménye egy-egy érzelmi hatásnak. Ettől aztán a többiek, akik ismerik, gyakran érze-lemmentesnek, már-már érzéketlennek tarthatják.


Ezek a „trükkök” az énvédelmi mechanizmusaink közé tar-toznak, amelyekkel − ahogy az elnevezésük is mutatja − az énképünket próbáljuk jóakaróan oltalmazni.

49


Valójában a racionalizálás nála egyfajta megküzdési stratégia, hogy megóvja magát az esetleges negatív ér-zelmektől, csalódásoktól. Amikor leülünk beszélgetni vele, szinte mindig azonosítható, hogy a múltban érték ilyen tapasztalatok, és tudat alatt racionalizálással igyekszik el-kerülni ezeket.

Fontos lenne a számára, hogy elkezdje kifejezni az ér-zelmeit! Nem lesz könnyű, de jobban fogja magát érezni!

Érzelmek elfojtása

Egy másik tipikus válaszreakció az érzelmek negatív hatásá-ra, az elfojtás. Ilyenkor az jellemző az illetőre, hogy az érzé-seit, de különösen a negatív érzelmeit (pl. bánat, aggódás, félelem, düh stb.) magában tartja, azokat nem mutatja ki. Úgy gondolhatja tudat alatt, hogy az érzelmek elbizonyta-lanítják és kiszámíthatatlanná teszik az egyes helyzeteket. Hajlamossá válhat arra, hogy apró cseppenként „telítődjön nála a pohár”, miközben a környezetében élők ebből sem-mit nem érzékelnek. Amikor betelik az a bizonyos pohár,


A racionalizálás másik aspektusa, amikor az illető egy meg-történt eseményt, helyzetet próbál meg objektíven, racioná-lisan értékelni, hogy az esetlegesen felmerülő utólagos ér-zelmeket és azok saját magára gyakorolt hatását csökkentse vagy megszüntesse.

50


akkor viszont hirtelen törhetnek fel a sérelmei, ami meg-lepheti a többieket, és akár a velük való kapcsolata rovására is mehet.

Az érzelmi elfojtások hosszú távon állandósult belső feszültséget, rossz hangulatot, sőt akár pszichoszomatikus betegségeket (pl. ízületi gyulladás) is okozhatnak.

51


VÁLTOZTATÁSI KÉPESSÉG

Az érzelmi tudatosság következő szintje, hogy képesek vagyunk-e megváltoztatni az érzéseinket, a gondolatain-kat, ha azok inkább hátráltatnak, mint segítenek egy adott helyzetben.

Biztos emlékszel annak idején az iskolai vizsgákra. Talán neked is volt olyan osztálytársad, aki rengeteget készült, mindig jegyzetelt, szorgalmas volt, ráadásul mindenki az ő jegyzetéből tanult. Könnyen elképzelhető, hogy volt olyan osztálytársad is, aki egyáltalán nem készült az órákra, nem nagyon izgatta, hogy megcsinálja a feladatokat, és sokszor azt se tudta, hogy milyen vizsga lesz. Azt gondolnánk, hogy az iskolai eredményekben ez meg is mutatkozott. Nem feltétlenül.

A második tanuló mindig azt csinálta, hogy a vizsgát megelőző este elkérte az elsőtől a jegyzetet, az éjszaka gyorsan átfutotta, majd nagy magabiztossággal bement a vizsgára, ahol kiváló kommunikációval előadta magát, és látszólag nagyon könnyedén szerzett egy négyest.

És mi a helyzet az első tanulóval?

Ő már a vizsgát megelőző héten rettenetesen izgult. Olyannyira, hogy azokban a napokban folyamatosan has-menése volt, a vizsga napján már enni sem tudott. Hetekig készült a vizsgára, mindent tudott oda-vissza, álmából fel-keltve is. Amikor bement, annyira remegett, hogy alig bírta kihúzni a tételt. És ott, abban a pillanatban, mintha mindent

52


elfelejtett volna. Egy értelmes gondolat nem jött a fejébe. Mivel a tanárok is tudták, hogy egyébként ő a legszorgal-masabb gyerek, ezért adtak neki egy kegyelemkettest.

Hogy lehet ez?

Az izgulós tanulót a stressz, az aggodalom teljesen a hatalmába kerítette. Gyakorlatilag képtelen volt uralni az érzéseit, folyamatosan azon aggódott, hogy vajon mindent fog-e tudni majd, milyen tételt fog húzni, stb. Míg a má-sik tanuló teljesen más érzelmekkel ment a vizsgára. Neki eszébe sem jutott, hogy ne sikerülne, könnyed volt és laza.

AZ ÉRZELMEINK TUDATOSÍTÁSA MELLETT KÉPESNEK KELL LENNÜNK ARRA IS, HOGY EGY-EGY HELYZETBEN OLYAN ÉRZELMI ÁLLAPOTBA HOZZUK MAGUNKAT, AMELY AHHOZ KELL, HOGY OTT SIKERESEN HELYT ÁLLJUNK.

Ez nem azt jelenti, hogy nem félhetünk, nem lehetnek negatív érzéseink. Éppen ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy képesek vagyunk ezeket az érzéseket felismerni, megvál-toztatni és átfordítani.

Az érzelmek megváltoztatása két lépésből áll. Először is el kell tudnunk tüntetni a korlátozó, vagy más néven akadályozó érzelmeinket. Mik azok a korlátozó érzelmek? Minden olyan érzelem, amely az adott szituációban aka-dályozza, meggátolja a sikerességünket. Első nekifutásra

53


szinte mindig negatív érzelmekre gondolunk, úgymint szorongás, félelem, aggódás, düh stb. Az esetek többségé-ben egyébként valóban az van, hogy a negatív érzelmeink gátolnak, néha azonban előfordul, hogy akár egy pozitív érzelem is lehet akadály. Emlékszel a jó öreg röhögőgörcs-re? Annak idején, amikor az iskolában az órán röhögőgör-csöt kaptál, nagyon jól érezted magad, csak lehet, hogy a tanárnak nem tetszett és kiküldött igazoltatlan órával. Azt akarom csak mondani, hogy a röhögőgörccsel nem az volt a baj, hogy nevettél, hanem az, hogy nem tudtad abba-hagyni. Tulajdonképpen nem tudtál megszüntetni egy kor-látozó érzelmet, ami ott, abban a helyzetben az akadálya volt a kívánatos viselkedésnek.

A kérdés persze az, hogy mit kezdjünk a korlátozó érzelmekkel.

Fordítsuk át aktív érzelembe! Az aktív érzelmek azok, amelyek segítik a sikerességünket egy adott helyzetben.

Képzeljünk el egy magasugrót, aki épp most fut neki az első ugrásának az olimpiai döntőben. Hetvenezer ember, ez élete álma, ráadásul esélyesként érkezik. Az első ugrás-nál egy olyan magasságra helyeztette a rudat, amelyet biz-tonsággal átugrott az egész felkészülési időszakban és az elődöntők során is. Nekifut.

Leveri a rudat.

Ilyen nem volt már nagyon régen, hogy ezt a magassá-got leverte volna. Szinte elképzelni sem tudjuk, mit élhet át.

54


Élete álma valósulhat meg az olimpiai döntőben, és leveri a rudat. Pont most.

Hát ez van, azért volt már ilyen máskor is, és akkor sike-rült túltennie magát rajta. Most azonban valahogy nehe-zebben megy, a nagy tét, az izgalom, a félelem, hogy mi van, ha megint leveri.

Abban bízik, hogy kétszer egymás után ilyen nem fog történni, hiszen még sosem történt korábban.

Nekifut újra.

Megint leesik a rúd.

Ez az a pont, ahol eldől, hogy ki tudja uralni az érzelmeit. Néha látunk sportolókat hasonló nehéz helyzetben, hogy az érzelmeik hatása alatt elszakítják a pólójukat, földhöz vágják a cipőjüket, belerúgnak valamibe, stb. Ezen a pon-ton dől el, hogy ki lesz a bajnok.

Aki túl tud lépni a korlátozó érzelmein és képes magát olyan mentális és érzelmi állapotban hozni, hogy 100%-os legyen a koncentrációja, az győzni fog.

Emberünk ilyen. Dacolva a félelmeivel, a remegésével, a gyomorgörcsével, úgy dönt, hogy az utolsó ugrásánál megemelteti a magasságot, hogy behozza a többieket. Mindent feltesz egy lapra. Ha sikerül, mennybe megy, ha nem, oda az álma.

55


Nekifut a megemelt magasságnak, közben egy pilla-natra eszébe jut, hogy fél, de sikerül ezt kiűzni a fejéből és csak a mozdulatra koncentrálni. Elrugaszkodik. Ebben a pillanatban eldőlt. Tökéletesen megcsinálja a mozdulatot. Érzi, ahogy a nadrágja megérinti a rudat, de az fennmarad.

Ez a győzelem.

A PSZICHOLÓGIA ÉRZELMI SHIFTNEK (ÉRZELMI VÁLTÁSNAK) HÍVJA AZT A KÉPESSÉGET, AMIKOR VALAKI EL TUDJA TŰNTETNI A KORLÁTOZÓ ÉRZELMEIT ÉS A HELYÜKBE KI TUDJA BONTAKOZTATNI AZ AKTÍV ÉRZELMEKET. EZ A GYŐZTES ATTITŰD EGYIK ALAPPILLÉRE.

Erre nemcsak a sportolóknak van szüksége, hanem mindannyiunknak. Ezt kell alkalmaznunk, amikor egy si-kertelenség után újra felállunk, amikor nincs kedvünk vala-mihez, de mégis megcsináljuk, amikor valaki megbántott, de mi megbocsátunk.

Ez a képesség olyan tulajdonágainknak az alapja, mint az alkalmazkodás, rugalmasság, a pozitív gondolkodás vagy az optimizmus. Ahhoz, hogy alkalmazkodjunk egy helyzethez, semmi mást nem kell tennünk, mint megvál-toztatni az érzéseinket azzal kapcsolatban. Az, hogy opti-mistán vagy pesszimistán tekintünk valamire, alapvetően

56


egy döntés, és annak a képessége, hogy át tudjuk-e fordí-tani az érzelmeinket.

ÉRZELMEID MINDENKÉPPEN VANNAK. AZ A KÉRDÉS, HOGY EZEK KORLÁTOZNAK VAGY ELŐRE VISZNEK. EL KELL KEZDENED KONTROLLÁLNI ŐKET!

Az előző jó néhány oldal mind az érzelmeidről szólt, de nem tudom, észrevetted-e, hogy nem beszéltünk mások-ról, mások érzelmeiről.

57


MÁSOKNAK IS VANNAK ÉRZÉSEI

Abban a pillanatban, hogy mások is bekerülnek a képbe, minden egy picit komplikáltabb lesz, ami az érzelmeket ille-ti. Ilyenkor már nemcsak a saját érzelmeinkkel kell szembe-néznünk, hanem másokéra is tekintettel kellene lennünk.

Van egy jó és egy rossz hírem, és a kettő ugyanaz:

HA MÁSHOGY NEM, TUDAT ALATT MINDENKÉPPEN ÉRZÉKELJÜK MÁSOK ÉRZÉSEIT, ÉS AZOK HATÁSSAL VANNAK RÁNK.

Egy kisbaba képes reagálni a környezet érzelmi hatása-ira. Ha vidámság van, ő is nevet, ha feszültséggel, esetleg félelemmel teli a hangulat, akkor ő is félni kezd.

Sőt, durvábbat mondok. Akinek van kutyája, macskája, lova, papagája stb., szerintem alá tudja támasztani, hogy még az állatok is érzékelik az érzelmi változásainkat.

Az érzelmi hullámok érzékelése egyfajta velünk szüle-tett, tudat alatti képességünk.

58


Ebben a témában az egyik legérdekesebb pszichológiai kísérlet az, amely az érzelmek terjedését vizsgálta. Ebben erősen pénzmotivált egyetemistáknak ajánlottak 50$-t, hogy részt vegyenek a kísérletben. Azt tudni kell azért, hogy ezek az egyetemisták 25$-ért az anyjukat is eladták volna, szóval a 50$ meglehetősen motiváló volt a számuk-ra egy párperces feladatért. A motivációnak nagyon nagy szerepe lesz még.

Azt mondták nekik, hogy egy adott időpontra jelenje-nek meg az egyetem egy adott szobája előtt, és szólítani fogják őket név szerint, mint egy orvosi rendelőben. A kí-sérlet azonban nem a szobában zajlott, hanem a folyosón, és maga a várakozás volt a lényeg.

A várakozók között volt egy beépített ember, jellemző-en egy színész, akinek az volt a feladata, hogy úgymond lázadást szítson a várakozók között, és elérje azt, hogy ezek a motivált egyetemisták lemondjanak az 50$-ról.

Lényegében mindenkit egy 11.00 és 12.00 közötti idő-pontra hívtak, és amikor már ott volt 8-10 várakozó, akkor 12.00 körül a beépített ember megszólította a mellette ülőt:

beépített ember: „Te hányra kaptál időpontot?”

kísérletben résztvevő: „11.20-ra.”

beépített ember teátrális felháborodással, jó hango-san, hogy mindenki hallja: „11.20? Én 10.15-re. Arról volt szó, hogy pár perc az egész. Emiatt lemondtam a programomat.

59


Teljesen felháborító. Mit képzelnek ezek! Ha 2 percen belül nem jutok be, akkor rájuk töröm az ajtót, az tuti.”

Nagyon érdekes megfigyelés volt, hogy ha a színész kel-lő hitelességgel és átéléssel játszotta el a felháborodást, ak-kor ez az érzés, mint egy vírus, elkezdett átterjedni másokra is. Eleinte csak egy-egy ember kezdett dörmögni magában, ami csak olaj volt a tűzre a színész számára, hiszen most már azt az illetőt is nagyon jól be tudta vonni.

Ha igazán jól csinálta, akkor gyakorlatilag pár perc alatt a felháborodottak száma (tehát azoké, akik átvették ezt az érzést) elérte a kritikus tömeget, és onnan már nem volt visszaút. A lázadás elkezdődött. Hangosan kiabálva, egy-mást hergelve, az ajtón dörömbölve, szitkozódva végül el-hagyták a helyszínt. A kísérlet sikerült.

Mi következik ebből?

Az, hogy mások érzelmei akarva-akaratlanul is hatás-sal vannak ránk. Ezzel kapcsolatban két feladatunk van: az egyik, hogy lássuk tudatosan, hogy mások viselkedése milyen érzéseket indít el bennünk, a másik pedig, hogy legyünk empatikusak másokkal. Az empátiára persze csak akkor lesz szükség, ha valódi együttműködést és bizalmon alapuló kapcsolatokat szeretnénk.

Az empátia kifejezést gyakran használjuk a hétközna-pokban, már-már közhelyessé is vált: „Persze, persze empa-tikusnak kell lennem.” De mit is jelent ez valójában?

60


EMPÁTIA

Az empátia annak a képessége, hogy mennyire vagy fogé-kony mások érzéseire, szempontjaira, mennyire érted meg és tartod tiszteletben azokat.

A tréningeken meg szoktam kérdezni a résztvevőket, hogy szerintük mit jelent az empátia. Az esetek 80%-ában az a válasz jön, hogy együttérzést. Aztán ha jobban bele-megyünk, általában úgy szokták körülírni, hogy „ha valaki szomorú, vagy valamilyen baj érte, akkor együttérzést ta-núsítok felé”. Ez jó, csak mit jelent az, hogy „együttérzést tanúsítok”?

Képzeljük el, hogy Marika néni meglátogatja a szom-szédasszonyát, Julika nénit a kórházban, aki egy pár nap-pal ezelőtt elesett és combnyaktörést szenvedett. Bemegy tehát a kórterembe, kipakolja az ételeket, amiket vitt, majd leroskad Julika néni ágyára és ezt mondja:

„Jaj, Julikám, ezt jól megcsináltad. És hogy vagy? Ez már mindig fájdogálni fog. Minden időjárásváltozást meg fogsz érezni. Nekem a karom volt eltörve ’82-ben, de azóta is mindig megérzem az esőt.”

Ez vajon empátia?

El tudsz képzelni egy mentőst, aki ugyanilyen kommuni-kációval megy oda az aszfalton fekvő motorbaleseteshez: „Jaaaaj, ez nem néz ki jól! Biztos nagyon fájhat. Nekem egy-szer a kisujjam volt eltörve, és az is nagyon rossz volt. …”?

61


Ez így elég fura lenne.

AZ EMPÁTIA AZT JELENTI, HOGY KÉPES VAGY TELJES MÉRTÉKBEN MEGÉRTENI A MÁSIK EMBER SZEMPONTJÁT, ÉS EZT A MEGÉRTÉSEDET KIFEJEZÉSRE IS TUDOD JUTTATNI, AZAZ BIZTOSÍTANI TUDOD A MÁSIKAT AFELŐL, HOGY ÉRTED ŐT.

Az empátia tehát nem csak a másik megértését jelenti, hanem azt is, hogy a másik fél is tudja, érzi, hogy megér-tetted őt. Ebből az következik, hogy azt, hogy empatikus vagy-e, vagy sem, azt nem te, hanem a többiek tudják megmondani.

Az empátia magas tudatossági szinten valósulhat csak meg, hiszen alacsony tudatosság mellett könnyen belesod-ródhatsz a másik érzelmeibe.

Az empátia nyilvánvalóan kulcsszerepet játszik a kap-csolatainkban, legyen szó párkapcsolatról, baráti- vagy munkahelyi kapcsolatról.

Képzeld el, hogy egy barátod a problémájáról mesél ne-ked, hogyan reagálsz?

a. Nem érted meg, mi a problémája, és nem is érdekel.

b. Megérted ugyan a problémáját, de nem igazán érdekel.

62


c. Sajnálni kezded.

d. Teljesen érted a problémát és racionális tippeket adsz a megoldására.

e. Megérted a problémát és érdekel is, amit kifejezésre is juttatsz a számára.

Az a. és a b. pont esetében nyilvánvalóan nem beszél-hetünk empatikusságról, hiszen pont nem érdekel, hogy mi van a barátoddal.

A c. pont már trükkös.

A sajnálatot szokták a leggyakrabban összetéveszteni az empátiával. Pedig a sajnálat nem olyan jó, mint azt el-sőre gondolnád. (Nem arra a sajnálatra gondolok, amikor bocsánatot kérsz, mert eltörted a poharat.) Ha sajnálsz valakit, akkor nem csinálsz mást, mint visszatükrözöd szá-mára a sajnálatra méltó helyzetét, és még meg is erősíted azzal, hogy „Jaj, te szegény! Mennyire rossz lehet neked. Úgy sajnállak!”. Sajnos az a csapda, hogy ilyenkor az illető egy pár pillanatig úgy érzi, mintha megértették volna, és kicsit mintha enyhülne is a rosszérzése, de a valóság azonban az, hogy minden egyes sajnáló mondat megerősíti benne a „szerencsétlenségét”, hiszen „lám mennyien látják, hogy milyen kilátástalan a helyzetem”. Ez nem segíti azt, hogy megpróbáljon változtatni, megküzdeni, segítséget kérni, egyszóval megmozdulni a helyzetéből. A sajnálat épp ah-hoz járul hozzá, hogy beleragadjon az állapotába és egyre reménytelenebbnek érezze a kivezető utat.

63


SZÓVAL NE SAJNÁLD, HANEM BIZTASD, HOGY KÜZDJÖN, ÉS TÁMOGASD EBBEN!

Mi van akkor, ha megfordítjuk a szituációt, és te vagy „sajnálatra méltó” helyzetben?

NE SAJNÁLTASD MAGAD, ÉS NE IS ENGEDD, HOGY SAJNÁLJANAK! JÓT AKARNAK, DE ROSSZUL! INKÁBB KÜZDJ MEG A KÖRÜLMÉNYEIDDEL!

A d. pont kapcsán a szándék jó, csupán az eszközzel le-het gond. A barátod problémája nyilván érzelmeket, vélhe-tően negatív érzelmeket keltett benne. Ebben az esetben ezeket az érzelmeket próbálod racionális érvekkel, ötletek-kel feloldani.

ALAPSZABÁLY, HOGY ÉRZELMI PROBLÉMÁKAT AZ ÉRTELEM ESZKÖZTÁRÁVAL SZINTE LEHETETLEN FELOLDANI.

64


Ha valaki szomorú, hiába magyarázod, hogy majd elmú-lik, hogy a szomorúság, mint minden érzelem, csupán egy biokémiai folyamat eredménye, ettől nem fogja jobban érezni magát.

Az e. pont lesz a valódi empátia. Hogy ezt hogyan kell csinálni, azt nem könnyű megválaszolni, tudniillik nem a szavaidon fog múlni.

EGYSZER HALLOTTAM EGY JÓ MEGFOGALMAZÁST, MISZERINT AZ EMPÁTIA A MÁSIK EMBER MEGÉLT HELYZETÉNEK FÉLELEM NÉLKÜLI ISMERÉSE, AMI NEM ÚGY JÖN LÉTRE, HOGY TE MEGÉLED UGYANAZT, AMIT A MÁSIK, HANEM ÚGY, HOGY NEM FÉLSZ ATTÓL AZ ÁLLAPOTTÓL, AMITŐL Ő MÉG IGEN.

A valódi empátia olyan, mintha nyílna egy érzelmi csa-torna a két ember között, amin keresztül valamiféle energia áramlik, és a másik valóban ÉRZI (és nem csak hallja a sza-vaidból), hogy megérted őt.

Ez a nyitottság viszont nem magától értetődő egyik fél számára sem. A másokra való nyitottságunkat jelentősen meghatározza, hogy mennyi csalódás, mennyi negatív ta-pasztalás ért bennünket a múltban. Ha ismersz olyat, aki például nagyot csalódott korábban egy párkapcsolatában és komoly bizalomvesztést élt meg, az legközelebb egy

65


újabb kapcsolatban sokkal nehezebben nyílik meg. Ott lesz benne a kisördög, hogy mi van, ha ez megint megtörténik.

Sajnos egy-egy érzelmi csalódás után − ahogy boxnyel-ven mondják − bennünk marad az ütés. Az érzelmi csaló-dás nemcsak egy konkrét esemény lehet, hanem hosszú időn át tartó szeretethiány, érzelemsivárság megélése is.

MINDEN EGYES KIS CSALÓDÁS, MINDEN EGYES OLYAN HELYZET, AMELYBEN EMPÁTIÁRA, SZERETETRE, MEGÉRTÉSRE LETT VOLNA SZÜKSÉGÜNK, EGY-EGY ÚJABB SZÖGET VER A MÁSOK IRÁNT TANÚSÍTOTT NYITOTTSÁGUNK ÉS BIZALMUNK KOPORSÓJÁBA.

Ez azt jelenti, hogy minden csalódás egy kicsit óvato-sabbá tesz bennünket. Mivel nem akarunk ilyeneket újra átélni a jövőben, ezért egyfajta önvédelmi mechanizmus-ként úgy igyekszünk megóvni magunkat, hogy falat épí-tünk magunk köré, és a falakon belülre csak nagyon kevés embert engedünk. Ezek a falak védik a bizalmi zónánkat. Az a néhány ember, akit beengedünk, ők lesznek azok, akikben valóban megbízunk, akiket közel merünk engedni magunkhoz. Ha bennük csalódunk, még magasabbra húz-zuk a falat.

Minden egyes csalódás egy-egy tégla ebben a falban. Ez biztonságosnak tűnik, ugyanakkor a fal árnyékot is vet. Ez azt jelenti, hogy ugyan megvédtük magunkat az esetleges

66


jövőbeni csalódásoktól, de a nyitottságunkat is feláldoztuk, azt a nyitottságot, hogy beengedjük mások odafigyelését, szeretetét.

MEG KELL KOCKÁZTATNOD, HOGY LEBONTOD A FALAIDAT, MÉG AKKOR IS, HA EZ MOST NAGYON KOCKÁZATOSNAK TŰNIK! ADD MEG AZ ESÉLYT A KÖRNYEZETED SZÁMÁRA, HOGY BÍZHASS BENNÜK!

67

Összefoglalás

• A siker legfontosabb összetevője az érzelmi intelli-gencia (EQ).

• Az érzelmeiddel kapcsolatos tudatosság alapfeltéte-le annak, hogy ne csupán lereagáld a veled történő eseményeket.

• Az önismereted egyik alappillére az, hogy tudatában vagy annak, hogy egy-egy helyzetben milyen érzel-mekkel reagálsz.

• A dolgokhoz való hozzáállásodat valójában az érzel-meid határozzák meg.

• Meg kell tanulnod a korlátozó érzelmeid eltüntetését és azt, hogy hogyan tudod magad aktív érzelmi álla-potba hozni!

• Az empátia azt jelenti, hogy érted a másikat, és ezt ő is érzi, mert kifejezésre tudtad juttatni.

• Minden csalódás, amikor szükséged lett volna mások empátiájára a múltban, csökkenti a mások felé tanú-sított nyitottságodat és bizalmadat a jelenben.

Szerezd be a saját példányod MOST!

https://personalguide.hu/konyv/
http://personalguide.hu/konyv/https://personalguide.hu/konyv/

nÉzz szembe Önmagaddal! · „miattad van!” – hibáztatás 85 „szuper, hogy mennyit...

Documents