on 20 november 2003, the conference of presidents ... · cr\554298hu.doc 1/32 pe 353.530v01-00...

$: On 20 November 2003, the Conference of Presidents ... · CR\554298HU.doc 1/32 PE 353.530v01-00 Külső fordítás EURÓPAI PARLAMENT 2004 « « 2009 Fejlesztési Bizottság 2005$
CR\554298HU.doc 1/32 PE 353.530v01-00Külső fordítás

EURÓPAI PARLAMENT2004 «

«««

«««««

««

« 2009

Fejlesztési Bizottság

2005. január 27.

JELENTÉSa ’Gyalogság elleni aknák felhasználásának, készletezésének, gyártásának és átadásának tilalmáról, valamint azok megsemmisítéséről szóló egyezményhez csatlakozott Államok első felülvizsgálati konferenciájá’-n (Nairobi, 2004. november 28 – december 3) részt vevő európai parlamenti ad-hoc delegáció munkájáról<Titre></Titre>

Előadó: Gabriele Zimmer


1. Bevezetés

Az Európai Parlament 2004. áprilisi állásfoglalása alapján, megbízása részeként a Fejlesztési Bizottság elnöke kérte egy európai parlamenti delegáció kiküldését a 2004. november 28. –december 3. között Nairobiban tartandó, a ‘Nairobi csúcstalálkozó az aknamentes világról’ című konferenciára. Az ENSZ által szervezett nairobi csúcstalálkozón az EU megfigyelői státusszal rendelkezik, ezért az Európai Parlament csak az ‘Európai Közösség’ delegációjának részeként képviseltethette magát. Borrell elnök tehát egy ilyen értelmű kérést küldött Prodihoz, a Bizottság elnökéhez, valamint a Tanács soros elnökéhez.

A Bizottság és a Tanács késedelmes válasza miatt az elnökök értekezlete csak az indulás előtt négy nappal engedélyezte a küldetést. Ennek végül az a szerencsétlen következménye lett, hogy az Európai Parlamentet csak egy európai parlamenti képviselő, Gabriele Zimmer (GUE/EGL) képviselte a felhatalmazást kapott három tag helyett. Mi több, Zimmer asszony sem tudott jelen lenni a konferencia teljes időtartama alatt, mert 2004. december 1-2-án az Európai Parlament Brüsszelben ülést tartott. Ezért a titkárság egy vele utazó tagja maradt a helyszínen, hogy jelenthessen a konferencia két utolsó napjáról.

A részletes program, a Nairobi cselekvési terv, valamint az európai intézmények nevében tett felszólalások ennek a jelentésnek a mellékleteiben találhatók. A jelentés célja tájékoztatni a konferencia központi kérdéseiről, valamint az összes kapcsolódó tárgyalásról. A magasrangú előadók beszédei közül több a titkárság irattárában található meg, és tanulmányozásra a tagok rendelkezésére áll. A legtöbb beszéd a www.nairobisummit.org honlapon is rendelkezésre áll.

2. Az Európai Parlament részvételének fontossága

A nairobi csúcstalálkozó különleges jelentőséggel bír az Európai Parlament számára. A taposóaknák elleni küzdelem az elmúlt tizenkét év során mindig is szerepelt az Európai Parlament napirendjén, és összesen hét állásfoglalás született ebben a témakörben. A gyalogság elleni taposóaknákkal kapcsolatos legutolsó állásfoglalását 2004. áprilisában fogadták el. A csúcstalálkozón való részvétel lehetővé tette a résztvevők tájékoztatását az Európai Parlament álláspontjáról, amelyet Zimmer asszony beszéde fejezett ki, és ugyancsak lehetővé tette diplomatákkal és nem kormányzati szervezetek képviselőivel folytatott kétoldalú tárgyalások megtartását.

A csúcstalálkozón az egyezményt aláíró 109 állam, 20 megfigyelő állam, valamint 28 nemzetközi szervezet küldöttei – beleértve az ENSZ szakosított szerveit, a NATO-t, az Afrikai Uniót, az EBESZ-t -, valamint több mint 350 nem kormányzati szervezet, közte az ICBL (Nemzetközi Mozgalom a Gyalogsági Aknák Betiltásáért), a Landmine Survivors (A Taposóaknák Túlélői) és az ICRC (A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága) képviselői vettek részt.

Az utolsó két napon a magas rangú küldöttek szólaltak fel, az EU-t a holland soros elnökség nevében Frank Majoor, valamint Benita Ferrero-Waldner külügyi biztos képviselte. Ferrero-Waldner asszony video üzenete nagy érdeklődést váltott ki. A láthatóság és a politikai támogatás szempontjából az Európai Közösség küldöttségének jelenléte sikeresnek bizonyult.


3. A konferencia céljai és jellemzői

A konferencia az 1997-ben aláírt és az aknák tilalmának szerződéseként is ismert ottawai egyezmény működését és végrehajtásának státuszát volt hivatva felülvizsgálni.

Az ottawai egyezmény négy fő pontjának betartása gyakran komoly kötelezettségeket jelent az őket elfogadó államok számára. E négy fő pont a következő:

1. A gyalogság elleni taposóaknák tilalmának egyetemes elfogadása;2. A gyalogság elleni taposóaknák felhalmozott készleteinek megsemmisítése;3. Az elaknásított területek megtisztítása; és 4. Segítségnyújtás az aknák áldozatainak.

A múlt eredményeinek és kudarcainak részletes áttekintését követően a konferencia a jövőben szükséges lépések meghozatalára összpontosított, amelyek az elkövetkező négy évre szóló cselekvési tervben öltöttek formát (2005-2009). A résztvevők ugyancsak felvetették a jövőbeli megbeszélések szükségességét, és döntéseket fogadtak el a tagállamoknak az egyezmény 5. cikke értelmében készített beadványairól.

Ezen túlmenően az eseménynek további, kevésbé hivatalos célkitűzései is voltak: § biztosítani, hogy a taposóaknák ügye ismét a közvélemény érdeklődésének homlokterébe

kerüljön,§ megújítani az egyezmény sikeres végrehajtása érdekében tett politikai és pénzügyi

kötelezettségvállalásokat, § fokozni az elaknásított területek megtisztításáért és az áldozatok támogatásáért érzett

felelősséget, és§ fokozni az egyezmény nemzetközi elfogadottságát.

Ennek a konferenciának különleges jellemzője volt a résztvevők széles köre, vagyis pontosabban a civil társadalom aktív részvétele. Ez a jellemvonás egyedivé tette a csúcstalálkozót a nemzetközi diplomáciai színtéren, ugyanis az államok, a nemzetközi szervezetek és a civil társadalom részvétele lehetővé tette, hogy a gyalogság elleni taposóaknák problematikájával kapcsolatos összes különféle megközelítésmód szerepeljen a cselekvési tervben. Az esemény a nairobi nyilatkozat hivatalos aláírásával zárult. Kofi Annan ENSZ főtitkár New Yorkból on-line videotechnika segítségével volt jelen.

4. A konferencia eredményei

4.1. Általános eredményekA nairobi csúcstalálkozó az ottawai egyezmény 1999. évi életbelépése óta eltelt időben elért jelentős előrelépést foglalta össze.

- A csúcstalálkozó első napján Etiópia is ratifikálta az egyezményt, és ezzel mostanáig 144 állam fogadta el az egyezménynek a gyalogság ellen használt aknákra vonatkozó átfogó tilalmát.

- Az egyezmény fokozódó elfogadásával kapcsolatos pozitív jelzések hangzottak el más olyan kulcsfontosságú államok (például Kína, Indonézia és Szomália) részéről is, amelyek még nem csatlakoztak az egyezményhez.


- Az egyezmény tagállamai összesen több mint 37 millió felhalmozott aknát semmisítettek meg.

- Jelentős előrelépésekre került sor az elaknásított területek megtisztítása terén is: az egyezmény három tagállama – Costa Rica, Dzsibuti és Honduras – mára teljesen megfelelt az egyezmény szerinti megtisztítási követelményeknek.

- 1997 óta több mint 2,7 milliárd dollárt sikerült az egyezmény céljainak megvalósítására fordítani úgy, hogy jelentős összegeket költöttek a taposóakna-balesetek túlélőinek megsegítésére is.

4.2. Az elkövetkező öt év kihívásaiSok küldött ugyancsak kiemelte a jövővel kapcsolatos célkitűzéseket is, mint például:

- Továbbra is fontos prioritás marad biztosítani az egyezmény egyetemes betartását: A képviselők, valamint a vendéglátó Kenya elnöke, Mwai Kibaki is hangsúlyozták, hogy nehéz betartani az egyezmény céljait, ha az államok többsége nem tesz eleget ezeknek a céloknak.

- Az elkövetkező évek nagy fontosságú feladata az egyezmény végrehajtásának folytatása, valamint a tagállamok taposóaknáktól történő megtisztítással kapcsolatos kötelezettségeinek az elvégzése.

- A gyalogság elleni aknák meghatározásának kiterjesztése úgy, hogy a járművek elleni aknák is az ottawai egyezmény hatálya alá tartozzanak.

4.3. Jövőbeli megbeszélésekOlyan döntés született, hogy az egyezményben részes államok következő megbeszélését Horvátországban tartják a 2005. november 28. és december 2. közötti időszakban. A négy állandó bizottság ülészakok közötti megbeszéléseire Genfben kerül sor a 2005. június 13-17. közötti héten. Általános szabályként a jövőre nézve az a döntés született, hogy az állandó bizottságok évente február/márciusban ülnek össze, míg az egyezményben részes államok megbeszélésére 2009-ig minden év szeptemberében kerül sor. Az ottawai egyezmény második felülvizsgálati konferenciájára 2009. második felében kerül majd sor.

4.4. Regionális kezdeményezésA regionális megközelítés igen nagy hangsúlyt kapott a csúcstalálkozón.

1. Az Afrikai Unió egy olyan közös afrikai álláspontot nyújtott be a gyalogság elleni taposóaknákról, amelyet 2004. szeptember 17-én az etiópiai Addisz Ababában fogadtak el az “Afrikai aknaszakértők második kontinentális konferenciá-“ján. Ez a dokumentum hangsúlyozza, hogy az afrikai államok nagy fontosságot tulajdonítanak a taposóaknák kérdésének, ugyanis az Afrikai Uniónak már 44 tagállama ratifikálta vagy csatlakozott az aknák betiltásával kapcsolatos egyezményt / egyezményhez, s közülük 40 már nem birtokol felhalmozott gyalogság elleni akna-készleteket, és az afrikai államok együttesen több mint 530,000 felhalmozott aknát semmisítettek meg. Összességében 26 ország területe tekinthető gyalogság elleni taposóaknákkal szennyezettnek, ezért a taposóaknák problémáját a nemzeti és regionális fejlesztési és újjáépítési tervek fő elemévé kell tenni. Az Afrikai Unió hangsúlyozta, hogy tagállamainak szükségük van nemzetközi és Afrika-közi együttműködésre, valamint folyamatos támogatásra.


2. A szlovén delegáció az „Aknamentes régiók kezdeményezés: példa az aknamentes Délkelet-Európára 2009-ig” című kezdeményezést mutatta be. A kezdeményezés értelmében országok egy csoportja – Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Kanada, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Norvégia, Szerbia, Montenegro és Szlovénia – valamint az Európai Bizottság, amelyek részt vesznek a délkelet-európai régió aknákkal kapcsolatos tevékenységeiben, kijelentik, hogy 2009-ig az egész délkelet-európai régiót szeretnék aknamentessé tenni. A háború és Jugoszlávia összeomlása miatt még mindig 1,6 millió akna és a fel nem robbant robbanótest (UXO) van eltemetve Délkelet-Európa földjében. Tekintettel arra, hogy a régió országai a közeljövőben csatlakoznak az Európai Unióhoz, kívánatos lenne ezen országok területét a lehető leghamarabb megtisztítani. Ezekben az országokban a legfontosabb kihívások egyike az áldozatok támogatása és társadalmi reintegrálása. Ennek a kezdeményezésnek a céljai közé tartozik az aknákkal való szennyezettség szintjéről szóló regionális adatbázis létrehozása, valamint az adományozó és maguknak az aknák által érintett országoknak az ösztönzése arra, hogy nyújtsanak finanszírozást az elaknásított területek megtisztításához és az áldozatoknak történő segítségnyújtáshoz.

5. Kétoldalú tárgyalások

A konferencia kiváló lehetőséget kínált arra, hogy az Európai Parlament delegációja kétoldalú tárgyalásokat folytasson különböző nemzetek diplomatáival.

Az Európai Parlament delegációját hivatalos ebédre hívta meg a kanadai delegáció, amelyen a megbeszélés középpontjában a tagok parlamentjeinek a taposóaknák elleni harcban való részvétele volt. Diane Bourgois, a kanadai parlament képviselője és Paddy Torsney, a nemzetközi együttműködés miniszterének parlamenti titkára elmondta, hogy ők miképpen helyezik a taposóaknák problémáját valamennyi nemzetközi parlamentáris kapcsolatuk középpontjába. Azt javasolták, hogy az európai parlament képviselői is cseledekjenek hasonlóképpen. Ezen túlmenően az Európai Parlament interparlamentáris delegációinak célul kellene kitűzniük az államok, különösképpen az Egyesült Államok és Izrael, meggyőzését az ottawai egyezmény aláírásáról. Ennek a kérdésnek tehát az ezen államok képviselőivel folytatott rendszeres tárgyalások napirendjén kell szerepelnie.

Az Európai Parlament delegációja részletes magyarázatottal szolgált az AKCS-EU interparlamentáris közgyűlés, illetve bizottságaik működéséről. A delegáció elfogadta: megvizsgálja a lehetőségét annak, hogy a Politikai Bizottság következő ülése az ottawai egyezmény AKCS országokban történő végrehajtásának kérdését vitassa meg. Támogatták azt az ötletet is, hogy a civil társadalom egy képviselője kapjon lehetőséget arra, hogy elmondja álláspontját az AKCS országok parlamenti képviselői előtt. Ebben az összefüggésben közös megegyezés alakult ki az AKCS-EU interparlamentáris közgyűlés szerepéről, különösképpen arról, hogy meg kell győzni az egyezmény betartásáról az egyezményben még nem részes fennmaradó AKCS államokat (a Cook-szigeteket, Kubát, Haitit, a Marshall-szigeteket, Mikronéziát, Palaut, Tongát és Vanuatut)

Zimmer asszony a német kormány delegátusaival megvitatta a „taposóaknák” meghatározásának problémáját.


A spanyol kormány küldötte aláhúzta, hogy Spanyolország már minden felhalmozott aknát megsemmisített. Spanyolország igen nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a gazdagabb országok lehetőségeik szerint segítsék a szegényebbeket, hogy ezek az országok is eleget tudjanak tenni az elaknásított területek megtisztítására vonatkozó kötelezettségeiknek. Ugyanakkor a legfontosabb kérdés meggyőzni az olyan országokat, mint például az Egyesült Államokat, Kínát és Oroszországot (amelyek még nem írták alá az egyezményt), hogy haladéktalanul tegyék meg ezt.

A líbiai küldöttség tájékoztatta az Európai Parlament delegációját országuknak az ottawai egyezménnyel kapcsolatos konkrét problémájáról. A líbiai kormány stratégiai védelmi megfontolások miatt nem írta alá az egyezményt. Líbia szeretné, ha az összes szomszédos ország, különösképpen pedig Izrael, aláírná az egyezményt. Ennek nyomán egyensúlyi helyzet alakulna ki a régió katonai védelmi szituációjában, és ez hozzájárulna az egyezmény céljaihoz, vagyis a taposóaknák használatának tilalmához, illetve készleteik megsemmisítéséhez. Ugyanakkor segítség is szükséges az áldozatok támogatására, ugyanis minden évben számos baleset történik.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy az Európai Bizottság küldötteivel, különösen a küldöttség vezetőjével, Daniela Dicorrado-Andreonival, valamint az Európai Bizottság Kenyába küldött delegációjának munkatársaival kiváló kapcsolat alakult ki. Mindannyian igen segítőkészek voltak, biztosították a szükséges háttérinformációkat és támogatást az Európai Parlament küldöttsége számára, amely hozzájárult az európai parlamenti küldöttség küldetésének sikeréhez.

6. Munkaértekezletek és panelmegbeszélések

6.1. A túlélők csúcstalálkozója

A csúcstalálkozó hivatalos megnyitásának estéjén egy speciális eseményre került sor, amelyen a taposóakna balesetek túlélői vettek részt a világ minden részéből. Őfelsége Noor királynő, Jordánia uralkodója üzenetének meghallgatása után a túlélők felemelték hangjukat a túlélők részére nyújtott hosszú távú segítség finanszírozásának fokozásáért, valamint a túlélők társadalomba történő reintegrálásáért. Kérték a nemzetközi közösséget, hogy támogassák az ENSZ Fogyatékkal Élők Jogairól szóló Egyezményének megfogalmazását, elfogadását és ratifikálását.

Ezen túlmenően kérték, hogy a taposóaknák ügyével kapcsolatos tárgyalások lebonyolításakor a kormányküldöttségnek egy túlélő is tagja legyen. Gyümölcsöző vita megszervezésére került sor a kormányküldöttségek és a túlélők között, amelynek során a cél az egymás problémái iránti tudatosság fokozása volt. Ennek az eseménynek a mottója jól tükrözi fő követelésüket: ‘Semmit rólunk nélkülünk!” Ennek eredményeképpen a résztvevők (közte az Európai Parlament küldöttsége) aláírták a Túlélők Csúcstalálkozójának Nyilatkozatát, amelynek egy példánya megtalálható a Fejlesztési Bizottság titkárságának irattárában.

6.2. A Nobel-díjasok panelja és megbeszélése


A 2004-ben béke Nobel-díjjal kitüntetett kenyai Wangari Maathai, Jody Williams, aki 1997-ben kapta meg a béke Nobel-díjat a taposóaknák ellen kifejtett küzdelméért, valamint a 2003. évi díj tulajdonosa, Shirin Ebadi is részt vettek a világbékéről folytatott élénk eszmecserében.Valamennyi kiváló előadó hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy meg próbálni csökkenteni a fejlődő és a fejlett világ közötti szakadékot és egyensúlytalanságokat. Maathai hangsúlyozta a kormányok felelősségét a környezet védelméért a fenntartható fejlődés érdekében. A három Nobel-díjas megállapodott egy közös ellenőrző lépésben: 2005-ben hét női Nobel-díjas találkozójára kerül sor azzal a céllal, hogy átfogó kezdeményezést indítsanak útnak a leszerelési kérdésekkel kapcsolatban egy átfogóbb biztonsági napirend részeként.

6.3. Tájékoztatás a Geneva Call 2004. októberi, a nem állami szereplőkről és a taposóaknákról tartott konferenciájáról

Ezen a munkaértekezleten a Geneva Call, a nemzetközi humanitárius nem kormányzati szervezet tájékoztatott fő célkitűzéséről: ez a cél meggyőzni a fegyveres nem állami szereplőket a humanitárius normák tiszteletben tartásáról és betartásáról, kezdve a gyalogság elleni aknák betiltásával. A Geneva Call egy innovative mechanizmust kínál azoknak a nem állami szereplőknek, akik nem vesznek részt az egyezmények megfogalmazásában, és így nem is érzik magukra nézve kötelezőnek a bennük foglalt vállalásokat. A mechanizmus keretében és ‘A gyalogsági taposóaknák teljes betiltásának betartásáról és az aknákkal kapcsolatos lépések terén történő együttműködésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat’ aláírásával e szervezetek kifejezhetik szándékukat arra, hogy betartják az 1997.évi, a gyalogság elleni aknákról szóló egyezményben foglalt normákat. E mechanizmus keretében már huszonhat Burmában, Burundiban, Indiában, Irakban, a Fülöp-szigeteken, Szomáliában és Szudánban működő fegyveres csoport fogadta el a gyalogság elleni aknák betiltását.

A Geneva Call képviselője tájékoztatta az Európai Parlament delegációját arról, hogy a szervezet ugyancsak elősegíti a humanitárius akna-programok végrehajtását a nem állami szereplők ellenőrzése alatt tartott elaknásított területeken, támogatja az aláíró csoportokat a kötelezettségvállalási nyilatkozatban vállalt kötelezettségeik betartásában, és ellenőrzi a nyilatkozat betartását. Zimmer asszony aláhúzta, hogy a nem állami szereplők részvétele az aknák tilalmáról szóló egyezményben igen nagy fontossággal bír, amint ezt a kérdéssel kapcsolatos legfrissebb európai parlamenti állásfoglalás is világosan hangsúlyozza.

6.4. Munkaértekezlet az aknákkal kapcsolatos lépések fejlesztésbe történő bevonására:Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) indoklása és ajánlásai

Julia Taft, ENSZ-főtitkárhelyettes és az 'UNDP Bureau for Conflict Prevention and Recovery' igazgatója aláhúzta, hogy a rendkívüli mértékben elaknásított országok (mint például Afganisztán vagy Angola) soha nem fognak tudni teljesen kifejlődni ezeknek a halálos fegyvereknek az eltávolítása nélkül. Ezért alapvető fontosságú az aknákkal kapcsolatos lépések bevonása a fejlesztési politikákba, és a fejlesztéssel kapcsolatos lépésekbe. Tájékoztatott, hogy Kanada, Hollandia, Norvégia és az Egyesült Királyság támogatásával az UNDP a közelmúltban tanulmányt rendelt meg a témáról, amelyet az oslói Nemzetközi Békekutató Intézet (International Peace Research Institute) készített el. A tanulmányból levonható következtetések alapján kiadvány készült, amely elmagyarázza, hogy miként lehet a gyakorlatban megvalósítani a kérdés súlyponti helyzetbe hozását. Az aknák által érintett államok számára harminc, az adományozó országok számára pedig kilenc ajánlás készült.


7. Következtetések

7.1. Általános következtetések az Európai Parlament szempontjából

§ Fontos bátorítani az adományozó országokat a fokozottabb kötelezettségvállalásra, illetve a kedvezményezett országok fokozottabb támogatására a gyalogság elleni taposóaknák ellen folytatott harcban.

§ Az európai parlamenti képviselőknek és az Európai Parlament küldöttségeinek szerepeltetniük kell a taposóaknák ügyét a nem aláíró országokkal folytatott két- és sokoldalú kapcsolatokban.

§ Az európai parlamenti képviselőknek meg kell ismerniük az Európai Bizottság stratégiáját (“Útiterv a nulla áldozat célkitűzés elérésére”), az Európai Parlamentnek pedig támogatnia kell a Bizottság tevékenységét a nulla áldozat célkitűzés elérésében.

§ Az európai parlamenti képviselőknek és tisztségviselőknek figyelembe kell venniük és szerepeltetniük kell a taposóaknák kérdését az összes vonatkozó EU politikában és jelentésben, különösen a humanitárius támogatás és a fejlesztési együttműködés területén, hogy biztosítani lehessen a politikák összhangját.

7.2. Javaslat a gyalogság elleni taposóaknákkal kapcsolatos tudatosságfokozó információs nap szervezésére az Európai Parlamentben

Az Európai Parlament küldöttségének a csúcstalálkozóval kapcsolatos egyik következtetése szerint tanácsos lenne egy nyomonkövető eseményt szervezni az Európai Parlamentben, amelynek célja a gyalogság elleni taposóaknák kérdésére vonatkozó információk átadása és a tudatosság fokozása kell legyen. Az Európai Parlamentnek kezdeményeznie kell, hogy 2005. tavaszán (lehetőleg áprilisban) Brüsszelben egy napot ennek a kérdésnek szenteljenek. Ennek az információs napnak a főbb szereplőivé a Külügyi Bizottság (a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság), valamint a Fejlesztési Bizottság és a Külkereskedelmi Bizottság válhatnak, az információs nap pedig természetesen nyitva állna az Európai Parlament valamennyi érdeklődő képviselője előtt.

Az eseményen a taposóaknák áldozatai és túlélői, a Nairobiban megjelent nem kormányzati szervezetek (többek között az International Committee of the Red Cross, International Campaign Against Landmines, Landmine Action, valamint a Handicap International) képviselői és kiemelkedő személyiségek, mint például az Európai Parlament elnöke, Josep Borrell, és a csúcstalálkozó elnöke, Wolfgang Petrisch nagykövet vehetnének részt. Az Európai Bizottság ugyancsak meghívást kaphatna arra, hogy előadás keretében mutassa be a taposóaknákkal kapcsolatos stratégiáját és munkaprogramját.

A nap három fő célkitűzése a következő lehetne:

1. Fokozni az európai parlamenti képviselők, az Európai Parlament személyzete, valamint a közvélemény tudatosságát és érzékenységét a gyalogsággal szembeni taposóaknák kérdésében / kérdése iránt.

2. Politikai üzenetet küldeni mindazon államoknak, amelyek még nem írták alá az ottawai egyezményt, kérve őket, hogy tegyék ezt meg. Különös figyelmet kell fordítani azokra a


nem aláíró államokra, amelyekkel az Európai Unió épp most alakított ki speciális partnerséget az európai szomszédsági politikai keretében. Ezek az országok: Azerbajdzsán, Egyiptom, Grúzia, Izrael, Libanon, Líbia, Marokkó, Örményország, Szíria és Ukrajna: Az EU tagállamokat – mint például Finnországot – és más kulcsfontosságú országokat, mint például az Egyesült Államokat, Oroszországot és Kínát is fel kell hívni az egyezményhez történő csatlakozásra.

3. Megvitatni a gyalogság elleni aknák meghatározását és megvizsgálni, hogy milyen fegyverekre vonatkozik – és melyeket tilt – az ottawai egyezmény.

A kezdeményezés egy olyan európai parlamenti állásfoglalás elfogadásához vezethet, amely a gyalogság elleni taposóaknák teljes betiltására hív fel.

8. Mellékletek

I. Felülvizsgált ideiglenes program angol nyelvenII: Felülvizsgált nairobi cselekvési terv-tervezet a 2005 és 2009 közötti időszakra angol

nyelvenIII. Gabriele Zimmer európai parlamenti képviselő beszédeIV. A holland elnökség képviseletében Frank Majoor nyilatkozata az Európai Unió

nevében angol nyelvenV. Benita Ferrero Waldner külügyi biztos üzenete angol nyelven


ANNEX 1FIRST REVIEW CONFERENCE OF THE APLC/CONF/2004/2/Rev. 1STATES PARTIES TO THE CONVENTION 9 November 2004ON THE PROHIBITION OF THE USE,STOCKPILING, PRODUCTION ANDTRANSFER OF ANTI-PERSONNEL MINESAND ON THEIR DESTRUCTION Original: ENGLISH

Nairobi, 29 November - 3 December 2004

Item 8 of the revised provisional agenda

REVISED PROVISIONAL PROGRAMME OF WORK FOR THE FIRST REVIEWCONFERENCE

Sunday 28 November

14:00-16:00

Opening Ceremony

Monday 29 November

10:00-13:00

1. Opening of the Review Conference

2. Election of the President

3. Adoption of the agenda

4. Adoption of the rules of procedure

5. Adoption of the budget

6. Election of the Vice-Presidents

7. Confirmation of the Secretary-General

8. Organization of work

9. Exchange of views on the review of the operation and status of the Convention

15:00 -18:00

9. Exchange of views on the review of the operation and status of the Convention (continued)

GE.04-63838


APLC/CONF/2004/2/Rev.1 Page 2

Tuesday 30 November

10:00 -13:00

9. Exchange of views on the review of the operation and status of the Convention(continued)

10. Exchange of views on conclusions related to the implementation of the Convention

11. Exchange of views on future Meetings of the States Parties and related matters

15:00 -18:00

11. Exchange of views on future Meetings of the States Parties and related matters(continued)

12. Consideration of submissions of States Parties as provided for in Article 5

13. Exchange of views on a 2005-2009 action plan

Wednesday 1 December

10:00-13:00

13. Exchange of views on a 2005-2009 action plan (continued)

15:00-18:00

13. Exchange of views on a 2005-2009 action plan (continued)

14. Recommendation for adoption of the final documents

Thursday 2 December

10:00-13:00

15. High level segment

15:00-18:00

15. High level segment (continued)


APLC/CONF/2004/2/Rev. 1 Page 3

Friday 3 December

10:00-13:00


15:00 -18:00


16. Address by distinguished guests

17. Any other business

18. Adoption of the final documents

19. Closure of the Review Conference


ANNEX 2

FIRST REVIEW CONFERENCE OF THE APLC/CONF/2004/L.4/Rev. 1STATES PARTIES TO THE CONVENTION 5 November 2004ON THE PROHIBITION OF THE USE,STOCKPILING, PRODUCTION ANDTRANSFER OF ANTI-PERSONNEL MINESAND ON THEIR DESTRUCTION Original: ENGLISH

Nairobi, 29 November - 3 December 2004

Item 14 of the revised provisional agenda

ENDING THE SUFFERING CAUSED BY ANTI-PERSONNEL MINES: REVISED DRAFT NAIROBI ACTION PLAN 2005-2009

Prepared by the President-Designate

Introduction:

1. Having reaffirmed their unqualified commitment to the full and effective promotion and implementation of the Convention, the States Parties are determined, in full cooperation with all concerned partners:

(i) to secure the achievements to date;

(ii) to sustain and strengthen the effectiveness of their cooperation under the Convention; and

(iii) to spare no effort to meet our challenges ahead in universalizing theConvention, destroying stockpiled anti-personnel mines, clearing mined areas and assisting victims.

To these ends they will over the next five years pursue a plan of action guided by the strategies set out below. In so doing, they intend to achieve major progress towards ending, for all people and for all time, the suffering caused by anti-personnel mines.

I. Universalizing the Convention

2. Committed by the Convention "to work strenuously towards the promotion of itsuniversalization in all relevant fora" the States Parties have made this a core task of theircollective endeavours these pasture years. In that short time, over 70 per cent of the world'sStates have joined, proving their commitment and capacity to fulfil national securityresponsibilities without anti-personnel mines, establishing a global framework for effective mineaction assistance and cooperation, and demonstrating the significant benefits of joining thiscommon effort. But the only guarantee that the significant disarmament and humanitarianadvances to date will endure, and that a world free of anti-personnel mines will be ultimately

GE.04-63812


APLC/CONF/2004/L.4/Rev. 1 Page 2

realized, will lie in the achievement of universal adherence to the Convention and implementation of its comprehensive ban. Consequently, for the period 2005 to 2009, universal adherence will remain an important object of cooperation among States Parties. To this end:

All States Parties will:

Action #1: Call on those States that have not yet done so, to accede to the Convention as soon as possible.

Action #2: Persistently encourage those signatories of the Convention that have not yet done so to ratify it as soon as possible.

Action #3: Attach priority to effectively addressing universalization challengespresented by States not parties, and in particular those that continue to use, produce, or possess large stockpiles of anti-personnel mines, or otherwise warrant special concern for humanitarian reasons, or by virtue of their military or political attention or other reason.

Action #4: Accord particular importance to promoting adherence in regions where the level of acceptance of the Convention remains low, strengthening universalization efforts in the Middle Bast and Asia, and amongst the members of the Commonwealth of Independent States, with States Parties within these regions playing a key role in such efforts.

Action #5: Seize every appropriate opportunity to promote adherence to the Conventionin bilateral contacts, military-to-military dialogue, peace processes, national parliaments, and the media, including by encouraging States not parties to abide by its provisions pending their adherence to the Convention.

Action #6: Actively promote adherence to the Convention in all relevant multilateral fora, including the UN Security Council, UN General Assembly, assemblies of regional organizations and relevant disarmament bodies.

Action #7: Continue promoting universal observance of the Convention's norms, bycondemning, and taking appropriate steps to. end the use, stockpiling, production and transfer of anti-personnel mines by armed non-state actors.

Action #8: Encourage and support involvement and active cooperation in theseuniversalization efforts by all relevant partners, including the United Nations and the UN Secretary General, other international institutions and regional organizations, the International Committee of the Red Cross (ICRC), the International Campaign to Ban Landmines (ICBL) and other non-governmental organizations, parliamentarians and interested citizens.



II. Destroying Stockpiled Anti-personnel mines

3. Article 4 of the Convention requires all States Parties to destroy stockpiled anti-personnel mines as soon as possible, but not later than four years after assuming their Conventionobligations. With more than [37] million mines destroyed and the destruction process completed for all whose deadline has passed, the Convention's record of compliance to date has been impressive. The States Parties are resolved to sustain such progress in meeting the Convention's humanitarian aims and disarmament goal during the 2005-2009 period, ensuring the expeditious and timely destruction of all stockpiled anti-personnel mines under their or jurisdiction or control. To this end:

The [17] State Parties yet to complete their destruction programmes will:

Action #9: Establish the type, quantity and, if possible, lot numbers of all stockpiled anti-personnel mines owned or possessed, and report this information as required by Article 7.

Action #10: Establish appropriate national and local capacities to meet their Article 4 obligations.

Action #11: Strive to complete their destruction programmes if possible in advance oftheir four-year deadlines.

Action #12: Make their problems, plans progress and priorities for assistance known in a timely manner to States Parties and relevant organisations and disclose their own contributions to their programmes in situations where financial, technical or other assistance is required to meet stockpile destruction obligations.

States Parties in a position to do so will:

Action #13: Act upon their obligations under Article 6 (5) to promptly assist States Parties with clearly demonstrated needs for external support for stockpile destruction, responding to priorities for assistance as articulated by those States Parties in need.

Action #14: Support the investigation and further development of technical solutions to overcome the particular challenges associated with destroying PFM mines.


Action #15: When previously unknown stockpiles are discovered after stockpile destruction deadlines have pasted, report such discoveries in accordance with their obligations under Article 7, take advantage of other informal means to share such information and destroy these mines as a matter of urgent priority.


APLC/CONF/2004/L.4/Rev.l Page 4

Action #16: Enhance or develop effective responses, including regional and sub regional responses, to meet requirements for technical, material and financial assistance for stockpile destruction and invite the cooperation of relevant regional and technical organizations in this regard.

III. Clearing Mined Areas

4. Article 5 of the Convention requires each State Party to ensure the destruction of all anti-personnel mines in mined areas under its jurisdiction or control as soon as possible but not later than 10 years after the entry into force of the Convention for that State Party. 2004 is the midpoint between the Convention's entry into force and the first mine-clearance deadlines. Successfully meeting these deadlines will be the most significant challenge to be addressed in the coining five years and will require intensive efforts by mine-affected States Parties and those in a position to assist them. The speed and manner with which it is pursued will have crucial implications for human security - the safety and well-being of affected individuals and communities.

The States Parties will therefore:

Action #17: Intensify and accelerate efforts to ensure the most effective and mostexpeditious possible fulfilment of Article 5 (1) mine clearance obligations in the period 2005-2009.

The [49] States Parties that have reported mined areas under their jurisdiction or control, where they have not yet done so, will do their utmost to:

Action #18: Urgently identify all areas under their jurisdiction or control in which anti-personnel mines are known or are suspected to be emplaced, as required by Article 5 (2) and report this information as required by Article 7.

Action #19: Urgently develop and implement national plans, using a process that involves, where relevant, local actors and mine-affected communities, emphasizing the clearance of high and medium impact areas as a matter of priority, and ensuring that task selection, prioritisation and planning of mine clearance where relevant are undertaken in mine-affected communities.

Action #20: Significantly reduce risks to populations and hence reduce the number of new mine victims, hence leading us closer to the aim of zero new victims, including by prioritising clearance of areas with highest human impact, providing mine risk education and by increasing efforts to perimeter-mark, monitor and protect mined areas awaiting clearance in order to ensure the effective exclusion by civilians, as required by Article 5 (2).



Action #21: Ensure that mine risk education programmes are made available in allcommunities at risk to prevent mine incidents and save Jives, promote mutual understanding and reconciliation, and improve mine action planning, integrating such programmes into education systems and broader relief and development activities, taking into consideration age, gender, social, economic, political and geographical factors, and ensuring consistency with relevant International Mine Action Standards, as well as national mine action standards.

Action #22: Make their problems, plans, progress and priorities for assistance known toother States Parties, the United Nations, regional organizations, the ICRC and specialized non-governmental organisations, the Implementation Support Unit at the Geneva International Centre for Humanitarian Demining (GICHD) and other organizations, while specifying what resources they themselves have contributed to fulfil their Article 5 obligations.


Action #23: Act upon their obligations under Article 6 (3) and 6 (4) to promptly assist States Parties with clearly demonstrated needs for external support for mine clearance and mine risk education, responding to the priorities for assistance as articulated by the mine-affected States Parties themselves and ensuring the continuity and sustainability of resource commitments.


Action #24: Ensure and increase the effectiveness and efficiency of their efforts in all of the above-mentioned areas, involving all relevant actors in mine action coordination, ensuring that coordination exists at the local level and involves mine clearance operators and affected communities, making the best possible use of and adapting to national circumstances information management tools, such as the Information Management System for Mine Action, and using the International Mine Action Standards as a frame of reference to establish national standards and operational procedures in order to be of benefit to national authorities in meeting their obligations under Article 5.

Action #25: Strengthen efforts to enable mine-affected States Parties to participate in the fullest possible exchange of equipment, material and scientific and technological information concerning the implementation of the Convention, in accordance with Article 6 (2) and to further close the gap between end users of technology and those developing it.

Action #26: Share information on - and further develop and advance - mine clearance techniques, technologies and procedures, and, while work proceeds on developing new technologies, seek to ensure an adequate supply and most efficient use of existing technologies, particularly mechanical clearance assets and



biosensors, including mine detection dogs.

Action #27: Strive to ensure that few, if any, States Parties will feel compelled to request an extension in accordance with the procedure set out in Article 5, paragraphs 3-6 of the Convention.

Action #28: Monitor and actively promote the achievement of mine clearance goals and the identification of assistance needs, continuing to make full use of Article 7 reporting, Meetings of the States Parties, the Intersessional Work Programme and regional meetings as fora for mine-affected States Parties to present then-problems, plans, progress and priorities for assistance.

IV. Assisting the Victims

5. Article 6 (3) of the Convention calls for States Parties to provide assistance for the care rehabilitation and reintegration of mine victims. This constitutes a vital promise for hundreds of thousands of mine victims around the world, as well as for their families and communities. Keeping this promise is a crucial responsibility of all States Parties, though first and foremost of those whose citizens suffer the tragedy of mine incidents. This is especially the case for those 23 States Parties where there are vast numbers of victims. These States Parties have the greatest responsibility to act, but also the greatest needs and expectations for assistance. Recognizing the obligation of all States Parties to assist mine victims and the crucial role played by international and regional organisations, the ICRC, non-governmental and other organisations, the States Parties will enhance the care, rehabilitation and reintegration efforts during the period 2005-2009 by undertaking the following actions:

States Parties, particularly those 23 with the greatest numbers of mine victims, will do their utmost to:

Action #29: Establish and enhance health-care services needed to respond to immediate and ongoing medical needs of mine victims, increasing the number of healthcare workers and other service providers in mine-affected areas trained for emergency response to landmine and other traumatic injuries, ensuring an adequate number of trained trauma surgeons and nurses to meet the need, improving heath-care infrastructure and ensuring that facilities have the equipment, supplies and medicines necessary to meet basic standards.

Action #30: Increase national physical rehabilitation capacity to ensure effective provision of physical rehabilitation services that are preconditions to full recovery and reintegration of mine victims by: developing and pursuing the goals of a multi-sector rehabilitation plan; providing access to services in mine-affected communities; increasing the number of trained rehabilitation specialists most needed by mine victims and victims of other traumatic injuries engaging all relevant actors to ensure effective coordination in advancing the quality of care and increasing the numbers of individuals assisted; and, further encouraging



specialized organizations to continue to develop guidelines for the implementation of prosthetics and orthopaedic programmes.

Action #31: Develop capacities to meet the psychological and social support needs of mine victims, sharing best practices with a view to achieving high standards of treatment and support on a par with those for physical rehabilitation, and engaging and empowering all relevant actors - including mine victims and their families and communities.

Action #32: Actively support the socio-economic reintegration of mine victims, including providing education and vocational training and developing sustainable economic activities and employment opportunities in mine-affected communities, integrating such efforts in the broader context of economic development, and striving to ensure significant increases of economically reintegrated mine victims.

Action #33: Ensure that national legal and policy frameworks effectively address theneeds and fundamental human rights of mine victims, establishing as soon as possible, such legislation and policies and assuring effective rehabilitation and socio-economic reintegration services for all persons with disabilities.

Action #34: Develop or enhance national mine victim data collection capacities to ensure better understanding of the breadth of the victim assistance challenge they face and progress in overcoming it, seeking as soon as possible to integrate such capacities into existing health information systems and ensuring full access to information to support the needs of programme planners and resource mobilisation.

Action #35: Ensure that, in all victim assistance efforts, emphasis is given to age andgender considerations and to mine victims who are subject to multiple forms of discrimination in all victim assistance efforts.


Action #36: Act upon their obligation under Article 6 (3) to promptly assist those States Parties with clearly demonstrated needs for external support for care, rehabilitation and reintegration of mine victims, responding to priorities for assistance as articulated by those States Parties in need and ensuring continuity and sustainability of resource commitments.

AH States Parties, working together in the framework of the Convention's Intersessional Work Programme, relevant regional meetings and national contexts will:

Action #37: Monitor and promote progress in the achievement of victim assistance goals in the 2005-2009 period, affording concerned States Parties the opportunity to present their problems, plans, progress and priorities for assistance and encouraging States Parties in a position to do so to report through existing data collection systems on how they are responding to such needs.



Action #38: Ensure effective integration of mine victims in the work of the Convention,inter alia, by encouraging States Parties and organizations to include victims on their delegations.

Action #39: Ensure an effective contribution in all relevant deliberations by health, rehabilitation and social services professionals and officials inter alia by encouraging States Parties — particularly those with the greatest number of mine victims — and relevant organizations to include such individuals on their delegations.

V. Other matters essential for achieving the Convention's aims

A. Cooperation and Assistance

6. While individual States Parties are responsible for implementing the Convention's obligations in areas within their jurisdiction or control, its cooperation and assistance provisions afford the essential framework within which those responsibilities can be fulfilled and shared goals can be advanced. In this context between 1997 and 2004, more than [US$2.2 billion] was generated for activities consistent with the Convention's aims. The States Parties recognize that fulfilling their obligations during the period 2005-2009 and effectively pursuing the actions and strategies set out herein mil require substantial political, financial and material commitments. To this end:

The Slates Parties that have reported mined areas under their jurisdiction or control and those with the greatest numbers of mine victims will:

Action #40: Ensure that clearing mined areas and assisting victims are identified as priorities, wherever this is relevant, in national, sub-national and sector development plans and programmes, Poverty Reduction Strategy Papers (PRSPs), UN Development Assistance Frameworks, and other appropriate mechanisms, thus reinforcing national commitment and increasing ownership in fulfilling Convention obligations.

Action #41: Ensure that the activities of the UN, national and international non-governmental organizations and other actors; where relevant, are incorporated into national mine action planning frameworks and are consistent with national priorities.

Action #42: Call on relevant actors for cooperation to improve national and internationalpolicies and development strategies, enhance effectiveness in mine action, reduce the need to rely on international personnel and ensure that assistance in mine action is based on adequate surveys, needs analysis and cost effective approaches.



Action #43: Promote technical cooperation, information exchange and other mutual assistance to take advantage of the rich resource of knowledge and expertise acquired in the course of fulfilling their obligations.

Stales Parties in a position to do so will:

Action #44: Fulfil their obligations under Article 6 by promptly responding to calls forsupport from those States Parties in need and with a particular view to the first mine clearance deadlines occurring in 2009.

Action #45: Ensure the sustainability of their commitments through means such as integrating as appropriate mine action into broader humanitarian and / or development assistance programmes, providing where possible multi-year funding to facilitate long-term planning of mine action and victim assistance programmes, paying particular attention to the specific needs and circumstances of the least developed States Parties, and ensuring that mine action remains a high priority.

Action #46: Continue to support, as appropriate, mine action to assist affectedpopulations in areas under the control of armed non-state actors, particularly in areas under the control of actors which have agreed to abide by the Convention's norms.


Action #47: Encourage the international development community - including nationaldevelopment cooperation agencies where possible and as appropriate - to play a significantly expanded role in mine action, recognising that mine action for many States Parties is fundamental to the advancement of the UN Millennium Development Goals.

Action #48: Use, where relevant, their participation in decision making bodies of relevant organizations to urge the UN and regional organizations and the World Bank and regional development banks and financial institutions to support States Parties requiring assistance in fulfilling the Convention's obligations, inter alia by callingfor the integration of mine action into the UN Consolidated Appeals Process and for the World Bank and regional development banks and financial institutions to make States Parties aware of opportunities for loans and grants.

Action #49: Develop and strengthen means to enhance cooperation at the regional level to implement the Convention and to effectively use and share resources, technology and expertise, engage the cooperation of regional organizations, and promote synergies between different regions.

Action #50: Pursue efforts to identify new and non-traditional sources of support, be they technical, material or financial, for activities to implement the Convention.



B. Transparency and Exchange of Information

7. Transparency and the open exchange of information have been essential pillars on which the Convention's practices, procedures and tradition of partnership have been built, through both formal means and informal means. These qualities and arrangements have in turn constituted an essential part of the foundation on which the Convention's significant disarmament and humanitarian gains have been achieved. The States Parties recognize that transparency and effective information exchange will be equally crucial to fulfilling their obligations during the period 2005-2009 and to effectively pursuing the actions and strategies set out herein. To this end:


Action #51: Urge the {9] States Parties that have not yet done so to fulfil their obligation to provide initial transparency reports under Article 7 without further delay, and request that the UN Secretary-General, as the recipient of these reports, call upon these States Parties to provide their reports.

Action #52: Fulfil their obligations to annually update Article 7 transparency reports and maximise reporting as a tool to assist in implementation, particularly in cases where States Parties must still destroy stockpiled mines, clear mined areas, assist mine victims or take legal or other measures referred to in Article 9.

Action #53: Take full advantage of the flexibility of the Article 7 reporting process, including through the reporting format's "Form J" to provide information on matters not specifically required but which may assist in the implementation process and in resource mobilization, such as information on mine victim assistance efforts and needs.

Action #54: In situations where States Parties have retained mines in accordance with theexceptions in Article 3, provide information on the plans requiring the retention of mines for the development of and training in mine detection, mine clearance, or mine destruction techniques and report on the actual use of retained mines and the results of such use.

Action #55: Exchange views and share their experiences in a cooperative and informal manner on the practical implementation of the various provisions of the Convention, including Articles 1,2 and 3, to continue to promote effective and consistent application of these provisions.

Action #56: Continue to encourage the invaluable contribution to the work of theConvention by the ICBL, the 1CRC, the United Nations, the G1CHD, and regional and other organizations.



Action #57: Encourage States not parties, particularly those that have professed support for the object and purpose of the Convention, to provide voluntary transparency reports and to participate in the work of the Convention.

Action #58: Encourage individual States Parties, regional or other organizations to arrange on a voluntary basis regional and thematic conferences and workshops to advance the implementation of the Convention.

C. Preventing and Suppressing Prohibited Activities, and Facilitating Compliance

8. Primary responsibility for ensuring compliance with the Convention rests with each State Party and Article 9 of the Convention accordingly requires each party to take all appropriate legal, administrative and other measures, including the imposition of penal sanctions, to prevent and suppress prohibited activities by persons or on territory under its jurisdiction and control. In addition, the States Parties are aware that the Convention contains a variety of collective means to facilitate and clarify questions related to compliance in accordance with Article 8. During the period 2005-2009, the States Parties will continue to be guided by the knowledge that individually and collectively they are responsible for ensuring compliance with the Convention. To this end:

Sates Parties that have not yet done so will:

Action #59: Develop and adopt legislative, administrative and other measures inaccordance with Article 9 as soon as possible to fulfil their obligations under this Article thereby contributing to full compliance with the Convention report annually on progress as required by Article 7.

Action #60: Make their needs known to the 1CRC or other relevant actors in instances when assistance is required to develop implementing legislation.

Action #61: Integrate the Convention's prohibitions and requirements into their military doctrine as soon as possible.

States Parties that have applied their legislation, through the prosecution and punishment of individuals engaged in activities prohibited by the Convention, will:

Action #62: Share information on the application of implementing legislation through means such as Article 7 reports and the Intersessional Work Programme.


Action #63: In instances when serious concerns about non-compliance cannot be resolved through measures adopted pursuant to Article 9, seek clarification in a cooperative spirit in accordance with Article 8, and call upon the UN Secretary-General to undertake the tasks foreseen in Article 8 as required.



Action #64: In instances when armed non-state actors are operating in areas under StatesParties' jurisdiction or control, make it dear that armed non-state actors are required to comply with the provisions of the Convention and that they will be called to account for violations of the Convention in accordance with measures taken under Article 9.

D. Implementation Support

9. The effective functioning and full implementation of the Convention has been enhanced through the structures and mechanisms that exist in the Convention, that have been established pursuant to the decisions of the States Parties or that have emerged on an informal basis. The States Parties' implementation mechanisms will remain important during the period 2005-2009, particularly as key means to implement the Nairobi Action Plan, and in this regard the States Parties are committed to supporting them. To this end:


Action #65: Support the efforts of the Coordinating Committee to ensure effective and transparent preparation of meetings.

Action #66: Continue to make use of the valuable support provided for by the GICHD inhosting the meetings of the Standing Committees, through the Implementation Support Unit, and by administering the Sponsorship Programme.

Action #67: Continue to provide on a voluntary basis, in accordance with their agreement with the GICHD, the necessary financial resources for the operation of the Implementation Support Unit.

Action #68: Continue to reaffirm the valuable role of the United Nations for providing support to Meetings of the States Parties.

Action #69: Continue to utilize informal mechanisms such as the Contact Groups, which have emerged to meet specific needs.

States Parties in a position to do so will;

Action #70: On a voluntary basis contribute to the Sponsorship Programme thereby permitting widespread representation at meetings of the Convention, particularly by mine-affected developing States Parties, with the latter maximising this important investment by actively participating and sharing information on their problems, plans, progress and priorities for assistance.


3. MELLÉKLET

Gabriele Zimmer, az Európai Parlament képviselőjének felszólalásaaz aknamentes világról szóló nairobi csúcstalálkozón

Nairobi, 2004. november 29.

Elnök Úr!Kedves résztvevők!

Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy lehetőségem van szólni ma itt ezen a különleges

találkozón.

A nevem Gabriele Zimmer, az Európai Parlament tagja vagyok, és a parlamentünk által a

taposóaknákról a közelmúltban meghozott állásfoglalás nyomán az Európai Unió egy nagyobb

küldöttségének tagjaként lehetek most itt. Ezzel kapcsolatban szeretnék köszönetet mondani az

Unió holland elnökségének és az Európai Bizottságnak azért, hogy a jelen konferencia

gyakorlati kivitelezésébe engem is bevontak.

Mindenekelőtt fontos itt megemlíteni, hogy az Európai Unió taposóaknák elleni küzdelmének

támogatására szolgáló teljes összeg az 1997 és 2003 közötti időszakban elérte a 842 millió

eurót, és ennek az összegnek a többsége Afrikába érkezett. Az Európai Parlament lehetővé tette,

hogy a konkrét APL (Anti-Personnel Landmine – gyalogság elleni akna) jogi és költségvetési

eszköz fedezze az aknákkal kapcsolatos fellépések igényeit egészen 2009-ig. A pénzügyi

támogatás mellett azonban vannak más olyan vonatkozások is, amelyeket figyelembe kell venni.

A gyalogság elleni aknák problematikája mindig is az Európai Parlament szívügye volt. Ez egy

olyan témakör, amelyet az elmúlt tizenkét év során szinte valamennyi politikai csoport

támogatott. Engedjék meg, hogy aláhúzzam: az Európai Parlament folyamatosan figyelemmel

kíséri a taposóaknák gyártásával, készletezésével, felhasználásával és átadásával kapcsolatos

világméretű helyzetet és sok alkalommal hangoztatta azt, hogy aknamentes világra van szükség.

A specializálódott nem kormányzati szervezetek szerepe ezen a területen alapvető fontosságú;

ezért tagjaink folyamatos párbeszédet folytatnak, és kiváló együttműködést mutathatnak fel

ezekkel a nem kormányzati szervezetekkel.


Az Európai Parlament összesen hét állásfoglalást fogadott el ezen a területen. A gyalogság elleni

aknákkal kapcsolatos legutolsó állásfoglalását 2004. áprilisában fogadták el, és ebben elismertük

az ottawai egyezmény Nairobiban tartandó első felülvizsgálati konferenciájának fontosságát.

Az Európai Parlament felhívta az összes olyan államot, amely még nem írta alá az egyezményt,

hogy haladéktalanul csatlakozzék ahhoz. Ugyancsak sürgettük, hogy az összes olyan aláíró

állam, amely még nem ratifikálta az egyezményt, minden további haladék nélkül tegye meg ezt.

Az Európai Parlament tagjai elsőként azokat az EU tagállamokat hívták fel ennek sürgős

megtételére, amelyek még vagy nem ratifikálták, vagy nem csatlakoztak az

egyezményt/egyezményhez.

Az Európai Parlament és az Európai Unió egyaránt reméli, hogy a nairobi csúcstalálkozón

sikerül megállapodni egy olyan világos és gyakorlati cselekvési tervben, amely szükséges

ahhoz, hogy jelentős előrelépés lehessen elérni a 2004 és 2009 közötti időszakban.

Engedjék meg, hogy aláhúzzam: felhívtuk a Nairobi csúcstalálkozót, hogy erőteljes

kötelezettségvállalás mellett hívja fel az összes nem-állami szereplőt arra, hogy írják alá a genfi

felhívásban szereplő ‘A gyalogsági taposóaknák teljes betiltásának betartásáról és az aknákkal

kapcsolatos lépések terén történő együttműködésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat’-ot.

Hangsúlyoztuk, hogy fokozottabb erőforrásokat kell rendelkezésre bocsátani a humanitárius

aknamentesítés, az aknákkal kapcsolatos kockázat oktatása, valamint az aknák áldozatairól

történő gondoskodás, továbbá rehabilitációjuk, illetve társadalmi és gazdasági újraintegrálásuk

érdekében.

Ismételten hangsúlyoztuk annak a fontosságát, hogy az akták által érintett államoknak megfelelő

és adekvát támogatást kell tudni nyújtaniuk a taposóaknák túlélői számára az állam ellenőrzése,

vagy a fegyveres nem állami szereplők de facto ellenőrzése alá tartozó területeken. Ugyanakkor

hangsúlyozzuk, hogy a nem állami szereplőkhöz intézett azon felhívásunk, hogy kötelezzék el

magukat a taposóaknák tilalma iránt, nem jelenti e nem állami szereplők tevékenységének

támogatását, vagy legitimitásuk elismerését.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy elmondjam Önöknek: amint visszatérek erről a

konferenciáról, be fogok számolni az Európai Parlamentnek ennek a csúcstalálkozónak az


eredményeiről. Gondoskodni fogok arról, hogy a 2005 és 2009 közötti időszakra elfogadott

cselekvési tervet kollégáim is megkapják. Ezen túlmenően javaslatot fogok tenni arra, hogy

szervezzenek információs napot az Európai Parlamentben ennek a csúcstalálkozónak az

eredményeiről. Remélem, hogy erre a napra meg tudunk majd hívni túlélőket, hogy ők is

felemelhessék a szavukat Brüsszelben.

Az elkövetkező napokra sikeres konferenciát kívánok önöknek és köszönöm a figyelmüket.


ANNEX 4

cu2004

NAIROBI SUMMIT ON A MINE-FREE WORLD 29 NOVEMBER to 3 DECEMBER 2004

Statement by Frank MAJOOR,Secretary-General of the Ministry of Foreign Affairs

of the Kingdom of the Netherlands,on behalf of the European Union

Nairobi, 2 December 2004

(Check against delivery)


The Netherlands' Presidency of the European Union, 2 December 2004

NAIROBI SUMMIT ON A MINE-FREE WORLD

FIRST REVIEW CONFERENCE

OF THE STATES PARTIES TO THE CONVENTION

ON THE PROHIBITION OF THE USE,

STOCKPILING, PRODUCTION AND

TRANSFER OF ANTI-PERSONNEL MINES

AND ON THEIR DESTRUCTION

Mr President,

I have the honour to take the floor on behalf of the European Union. The candidate countries

Bulgaria, Romania, Turkey and Croatia*, the countries of the Stabilisation and Association

Process and potential candidates Albania, Bosnia and Herzegovina, the Former Yugoslav

Republic of Macedonia, and Serbia and Montenegro, as well as the EFTA country,

Liechtenstein, member of the European Economic Area, align themselves with this statement.

Mr President,

Let me start by commending the Austrian Presidency and Kenyan hosts of this conference for

their excellent preparations, warm hospitality and effective leadership.

Mr President,

The Mine Ban Convention has achieved a great deal. As I cannot mention everything, I will

limit myself to several highlights. There is now a sense of urgency throughout the world about

the serious humanitarian threat which mines represent. Some 143 states, including almost all

those affected, are parties to the Convention. The number of states officially trading in anti-

personnel landmines has fallen from 34 to zero. The number of states where such mines are

used has dropped from 19 in 1997 to five today. More than 37 million mines in stock have been

destroyed. Large areas of mined land have been cleared. And, most important, the number of

people killed or injured has been significantly reduced.

CR\554298EN.doc 30/32 PE 353.530v01-00

Mr President,

The Convention has also inspired the international community in related fields. As recently as

last year, states party to the Convention on Conventional Weapons (CCW) adopted a new

protocol on explosive remnants of war. This legally binding instrument clearly has a

humanitarian objective and is an important addition to the fabric of international law. Along

with the Mine Ban Convention, it is another demonstration of the strong commitment to

reinforcing provisions to protect civilian populations from the risks armed conflicts pose. This

also applies to ongoing efforts coordinated by Finland within the CCW to address concerns

about the irresponsible use of mines other than anti-personnel mines (MOTAPM).

Mr President,

We have much to be proud of but should not rest on our laurels. Landmines and other

ordnance still kill or injure tens of thousands of innocent people each year. More than a

million mines in fields and on roads represent a daunting obstacle to development.

Promoting and achieving universal acceptance of the Mine Ban Convention remains a priority,

since states which are not parties to the Convention still retain enormous stocks of anti-personnel

mines. The EU has made numerous demarches to urge these states to sign the Convention and to

promote broad adherence to its principles.

I would also like to underscore the importance of regional cooperation as an essential factor in

implementing the Convention. A regional approach builds confidence among the countries

within the mine-affected regions and contributes to stabilising them. In addition, pooling

resources, particularly for expensive technologies, helps to reduce the costs of mine action

programmes.

Mr President,

The European Union has provided assistance to affected states and communities and will

continue to do so. The efforts of the Union and its member states make the Union the largest

contributor to global mine action - 183 million Euro in 2003.

Individual EU member states will refer to their national contribution and policy in their own

speeches. Speaking on behalf of the European Union, I would like to point to some of the

CR\554298EN.doc 31/32 PE 353.530v01-00

main features of the European Community's strategy - in particular its strategy for 2005-

2007. With its interim target of zero victims, the strategy seeks to reduce the threat of

landmines on the ground and in stockpiles by offering social, economic and medical

assistance to local populations affected and to the victims of landmines. For the period 2005 to

2007, approximately 140 million Euro will be made available. One of the criteria for the

geographical focus of EC mine action is in fact commitment to the Mine Ban Convention.

Mr President,

Let me conclude by stressing the European Union's resolve to eliminate the landmine threat

completely — by promoting universality, destroying stockpiles, clearing mines and assisting

victims. We are working closely with the international community through governments,

international organisations and NGOs. Let us continue our concerted action until the very last

anti-personnel mine has been removed from the face of the earth and the target of zero landmine

victims has been reached.

Thank you.

* Croatia continues to be part of the Stabilisation and Association Process.

CR\554298EN.doc 32/32 PE 353.530v01-00

ANNEX 5Statement by Benita Ferrero-Waldner, on her objectives as lead Commissioner for EuropeAid

The statement was given at the unveiling of a poster campaign just launched in airports across Europe.

I am delighted to unveil this poster to you today. It will be displayed in December and January in major airports in all 25 Member States.

Too few Europeans know that the EU is the biggest aid donor in the world. Too few have any idea what is done with their money in this area, or the benefits that it brings.

As Commissioner responsible for Europeid, I am determined that we should give this important part of the EU’s work the visibility it deserves. I want Europeans to feel proud of the development work we do. They have good reason to.

The European Union is not only a world player but – THE - world leader in development terms. Together, the Commission and the Member States account for 55% of global aid worldwide – about 30 billion € per year.

More than one fifth of this is managed by the European Commission on behalf of the European Community. The assistance is provided through tens of thousands of projects to more than 160 countries, territories and organisations worldwide.

Managing this colossal budget, and making sure it brings the best results, is one of my key responsibilities in my new post. I give you these undertakings:

• We will be reliable and efficient. The reforms started by my predecessor Chris Patten will continue. Our record has already greatly improved, and I will ensure that we always measure ourselves against the highest international standards.

• European taxpayers’ money will be used to make the world a safer place. Our priorities will be to tackle poverty, to promote sustainable development, to build democracies, support good governance and respect for human rights.

• These priorities are not only morally right, but are essential ingredients of a Conflict Prevention strategy, that seeks to avoid the seeds of new conflicts taking root.

• We will deploy our development funds to bring stability to our immediate neighbourhood, but also in the wider world. Europe does not have to choose between tackling extreme hardship in Africa and helping developing countries take their next steps up the ladder. We have a duty to do both.

• The message on the poster is that we cannot leave development issues to chance. We in the European Commission plan all our development spending in co-operation with the country concerned, and ensure that it is complementary to the work of other donors. We do all we can to ensure that donor work is co-ordinated, so that money goes where it is most needed.

• I will ensure that the Commission continues to act where it brings added value. Often we are the ones who take on the projects that others leave aside: the unglamorous business of institution building; the technical assistance that won’t provide a quick photo opportunity, but which is essential for economic or administrative reform. The Commission is often also best placed to take a long term strategic approach as we have done with candidates for accession, and particularly the countries of the Western Balkans.

• I am looking forward to working with my colleagues Louis Michel and Ollie Rehn as well as our many partners in the international community, from governments to NGOs, to make the EU a byword for quality in development assistance: effective, fast, bringing concrete benefits to our partners, and therefore, making the world a better place for every European.

More about: EuropeAid Co-operation Office

on 20 november 2003, the conference of presidents ... · cr\554298hu.doc 1/32 pe 353.530v01-00...

Documents