Paradigmaváltások a misszió teológiájában

*

Milyen segítséget nyújthatott a szemléletváltásban

az evangéliumi könyvkiadás és terjesztés

Meyertől napjainkig?

Országos Lelkipásztor Konferencia, Bp. 2008. ápr. 11.Herjeczki Kornél

Paradigma a természettudományban:„A vélekedések, értékek, módszerek egy közösség minden tagja által elfogadott

összességét jelenti.” (Thomas Kuhn)

Paradigmaváltás elmélete: A tudomány nem úgy fejlődik, hogy egyre többet tudunk, hanem egyszercsak egy alapvetően új módon kezdjük el látni a

világot, s ez az új világkép lecseréli a régit.

Paradigma a teológiában: Hitrendszer: Hogyan gondolkodunk Istenről

és a világról.

Paradigmaváltás a teológiában: Bosch: Könyvem tézise, hogy a

paradigmaváltás folytonosságot és ugyanakkor változást jelent,

hűséget a múlthoz, s egyszersmind a jövő bátor vállalását,

állandóságot és eshetőséget, hagyományt és változtatást…

A régi és az új teremtő feszültségét.

Hans Küng szerint a kereszténység egész történetét hat nagy „paradigmára” lehet

tagolni a következőképpen:

1. Az korai kereszténység apokaliptikus paradigmája.

Zsidók és pogány keresztyénekMindenütt alakuló gyülekezetek

Erő a gyengeségbenJézus visszajövetelének nagyon korai

várása

2. Az egyházatyák korának hellenisztikus paradigmája (Kr.u. 200-600)

„Zsidónak először, meg görögnek”

„A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet

megkülönböztetni a többi embertől. …Görög és barbár városokban egyformán laknak …

étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz…

Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek… Engedelmeskednek a törvényeknek, de életükkel

felülmúlják a törvényeket … A zsidók küzdenek ellenük, mint tőlük idegenek ellen,

a görögök üldözik őket; de akik gyűlölik őket, nem tudják megmondani a gyűlöletük okát.”

(Diognétoszhoz írt levél, Kr. u. 200 táján)

3. A középkori római katolikus paradigma.(Kr.u. 600-1500)görögből latinra

Kicsiny üldözött kisebbségből, hatalmas befolyásos szervezet „világegyház” lett.

A trón és az oltár frigyre lépett egymással. Keresztény civilizáció, törekvés a bibliai tanítással összhangban lévő törvények

megalkotására.

4. A protestáns (reformációs) paradigma.

Luther Márton, mint Ágoston rendi szerzetes, a kolostorban „véletlen” talált rá

Szent Ágoston írásaira. „Egyedül hit által”

„A reformáció első két évszázadában vajmi kevés missziói kezdeményezés történt… A protestánsok maguk is belső harcokban szakadoztak, örökös vitákban fecsérelték

erejüket, s nem sok energiájuk maradt arra, hogy a keresztény nyájon kívül lévőkkel

foglalkozzanak.” (Bosch: 225)

„Noha az anabaptisták helyzete mindezekben hasonló volt, ők mégis számottevő missziós tevékenységet

folytattak.”

„Később a reformátorok a missziói parancsot már nem tekintették

kötelező érvényűnek, az anabaptisták ajkán – hitvallásaik és a

periratok bizonysága szerint – a bibliai igék közül éppen a missziói parancs forgott

leggyakrabban.” (Bosch: 225.)

5. A felvilágosodás modern paradigmája.(Az elmúlt 300 év)

A keresztyén hit egyre inkább magánügy, mivel az egyházak fokozatosan

elvesztették befolyásukat.A modern tudomány gőgje.

Megújulási, ébredési mozgalmak.

„A modern missziók megteremtőjeként szokták emlegetni William Carey

northamptonshire-i baptista prédikátort.”

6. Az alakulóban levő posztmodern paradigma jellemzői

Az emberi értelem korlátainak felismeréseA föld meghódítása már nem sikertörténet.

A „más vallások” köszönik, jól vannak.A gazdagok gazdagodása és a szegények

további elszegényedésének feszültsége.A világháborúk előtti optimizmus eltűnése.Ezen a földön egymásra vagyunk utalva.

A hívők összefogása a világméretű misszióban. Európa térvesztése.

Bonhoeffer 1944. májusában a börtönben így ír saját egyházáról:

„Egyházunk az utóbbi időben mintha csak önmagáért léteznék, képtelen arra, hogy az

emberek és a világ számára az engesztelő és megváltó igék hordozója legyen. Ezért kell a

korábbi szavaknak elerőtlenedni és elnémulni, s keresztyén mivoltunk ma csak két dologból állhat:

imádságból és az emberek között végzett igaz cselekedetekből.”

„A jól végzett misszió megtisztítja az egyházat. A kereszt alá állítja – az egyedüli helyre, ahol

biztonságban lehet.” (Bosch: 473.o.)

Szemléletváltás a missziónkban Meyertől napjainkig.

Fogalmak tisztázása:Paradigmaváltás és szemléletváltás

Lehet, hogy valaki szerint: „Nem paradigma/szemléletváltás kell, hanem

megtérés!”Mi a megtérés és a szemléletváltás

kapcsolata egymással?

Meyer Henrik, a nagy

paradigmaváltó

Gyökeres szemléletváltást hozott számos

területena korabeli

misszióban.

Ha hűek akarunk maradni baptista identitásukhoz és hagyományainkhoz,

akkor minden gyülekezet minden generációjának komolyan kell vennie

ezt a kérdést, és a válaszokat világosan kell megfogalmaznia

és közzé tennie.

Egyházalapítás és szemléletváltások

1. Bibliaterjesztés

• A jó terjesztő jól ismeri a „termékét” és ugyanolyan jól ismeri az embereket.Meyer egyaránt meg tudott szólítani gyerekeket, pékinasokat és politikusokat.

• Emberismeret, mint szemléletváltás• Mi van ha ez nincs?• Kommunikációs készség• Konfliktuskezelés

Hogyan segíthetnek a könyvek?

• Az elmúlt évtizedek ezen a területen számottevő új ismereteket hoztak.

• Önképzés• Önképzőkör/Csoportos megbeszélés• Példaadás az olvasásban• Kiajánlása, figyelemfelhívás• Hosszabb lelkigondozói „kar”• Honnan van minderre idő?

Biblia-terjesztés

• Hagyomány és újítás egyidejűleg• Gyülekezetben fiatalok olvassák fel• Svédország: Színész elmondja• Pantomin• Bibliodráma• „réteg-Bibliakiadás” (Pl. diákoknak

MEKDSZ – János evangéliuma)

János evangéliumaSzemélyes átadással, nem osztogatva

Külön internetes honlap készült hozzá

2. Fenyőfa a gyerekeknek

• Az „aha” élmény• Az unalmas alkalom bűn• Gyermek-percek• Vasárnapi iskolai oktatás pedagógiája

• Könyvek• Gyerekkönyvek gyerekeknek• Gyerekkönyvek felnőtteknek

3. Kulturális igényesség - mindenben

• Épület, kiadványok, zene• Az énekek betanítása felettébb keserves

dolog volt, mert egészen kezdő, gyakorlatlan énekesekkel gyötrődtünk, akik azelőtt soha nem hallottak még négy szólamra énekelni, s még kevésbé énekeltek énekkarban. (Meyer naplóból)

• Igényesség a „nem-négyszólamú” énekeknél is. Hol tanulják ezt a fiataljaink?

• Lövészárok módszer, vagy szakmai segítség?

4. Szociális érzékenység

• Az egész gyülekezet hozzáállása• Garzon lakások a tetőtérben• Idősek otthona• Bérleménybe kiadott helyiségekben

húsbolt, antikvárium• Ételosztás, Róbert bácsi• Az esetlegesség helyett idő és

pénzkeretek meghatározása

5. Élvonalban a médiában

Szórólapok, újságok, könyvek

Könyvkiadás ma

Elektronikus média

Internet, web

Tartalom-szolgáltatás

6. Világos célkitűzések és Istenre hagyatkozás

• Céltudatos gyülekezet – kicsit másképpen• A jövőről való imádságos gondolkodás• Ha egy szervezet (missziós társaság/

gyülekezet/egyház/szövetség/alapítvány) működtetése annyi energiát emészt fel, hogy nincs idő azon elcsendesedni, hogy „Hogyan tovább?” akkor előbb utóbb nem lesz merre tovább.

7. Életszentség, család

• Ezen a téren Meyer „ellenségei” sem tudtak életébe belekötni

• Fogadott gyermekei

• Családos gyülekezeti vezető férfiak életpéldái nőtlen evangélizátorok vagy egyedülálló misszionáriusok ?!

• Ha a család nem kap kellő prioritást, csodálkozunk, hogy sok a törés, és a gyermekek számára nem vonzó a hit?

8. Laikus (munkatárs) képzés

• Csapatmunka• Csoportos alkalmak• Vezetőképzés• Népszerű teológia• Lelkigondozás megszervezéseKönyvek bő kínálatban állnak rendelkezésre• Evangéliumi Vezetőképző Fórum

(European Leadership Forum, Egerben, 2008 május 24-29)

9. Életkor: Nem erény, állapot

• Meyer Henrik 31 éves korában érkezett Budapestre

• A 30+ korosztály bevonása a gyülekezeti döntésekbe, vezetésbe

• Előre fel kell készülni, hogy ez nehéz de a fiatal értelmiség kívül rekedése elsősorban a most bent levők felelőssége.

10. Összefogás a misszióban

Miért nem ment ez eleinknek?Meyer alig talált hívőt amikor Budapestre

érkezett.Valóban nem voltak más felekezetből való

hívők sem?

Egy kis kitérő: Mások hogy látták a századforduló nagyegyházait (főleg Ref. Egyház), és minket baptistákat.

Vélemények a másik oldalról.

„A 19. század vége volt a magyar református egyház addigi történetének mélypontja.

Bár az egyház politikai súlya megszilárdult, ugyanakkor az embereket igazán

foglalkoztató kérdésekre nem tudott választ adni. A templomok kiürültek, s a lelkileg

igényes emberek olyan vallásos csoportokhoz fordultak, melyek az egyház körein kívül

tevékenykedtek. Ilyenek voltak a nazarénusok, adventisták, baptisták és

metodisták. A református egyház vezetői ezt a jelenséget „szekta-kérdésként” kezelték.

Mivel a „szekták” népszerűségének igazi okát nem ismerték fel, a kérdést rendőri hatalommal akartak megoldani.” (Bíró és Szilágyi: A Magyar Református Egyház)

A korszak meghatározó református teológusai a divatos liberális teológia képviselői voltak, akik az egyháztól

elidegenedett művelt emberek visszatérítését a korszellemhez igazított

teológiájukkal próbálták ja. A teológiai liberalizmus fő képviselője

Ballagi Mór (1815–1891) professzor volt, aki cikket írt Jézus feltámadásának

lehetetlenségéről. Ő volt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap

főszerkesztője is.

„A 19. század végére azonban egyre többen hangoztatták, hogy a Református Egyház lelki

válságából kivezető út a belmisszió… Azt hangsúlyozták, hogy az embereket először a bűnismeretre kell elvezetni, majd abban segíteni,

hogy élő és személyes Krisztus-hit által újjászülessenek…

Ezt a célt ébresztő igehirdetésekkel, evangélizációkkal, vasárnapi iskolai munkával,

keresztyén egyesületek létrehozásával, szociális intézetek alapításával és az evangéliumi

irodalom terjesztésével igyekeztek elérni… A belmissziós tagok Bibliák ezreit osztották szét.

A misszió első és legfontosabb célcsoportja maga az egyház volt, beleértve annak

tisztségviselőit is…” (Sipos Ete Álmos: „Kérjétek az aratásnak Urát! Forgács Gyula, a magyar ref. Belmisszió úttörője.)

Evangéliumi irodalom mindenüttEnnek jelentőségét minden missziózó felekezet

vagy missziós csoport felismerte. A Baptista Nyomda fénykora.

A Református Egyházban 1868-tól 1919-ig 190 különböző sajtókiadvány jelent meg.

Szinte minden csoportnak volt saját újságja: lelkészeknek, gyermekeknek, nőknek.

Nagy mennyiségben jelentek meg olyan szórólapok és kisebb füzetek, melyek egy-egy bibliai tanítást

közöltek népszerű formában. A belmisszió és a külmisszió népszerűsítése is ilyen

füzeteken keresztül történt. Számtalan magyarra fordított füzet, könyv,

igehirdetés, teológiai szakkönyv került kiadásra.

A Református belmissziós mozgalom is egy új korszakot nyitó írásában terjedt el.

Szabó Aladár: Új Óramutató (1896) című irása nemcsak diagnózis és terápia volt, hanem egyben kemény egyházkritika is.

A belmissziói munkához az egyház vezetői (püspökök, teológiai professzorok és tekintélyes zsinati tagok) kifejezetten ellenségesen viszonyultak. Elutasító magatartásukat azzal indokolták, hogy a belmisszió munkája német és angol import termék, mely a magyar emberektől idegen, az egyházra nézve pedig káros.

Szilády Áron azt mondta: Két dolgot gyűlöl, a túrós palacsintát, és a belmissziót.(Ravasz: Emlékezéseim, 183. o.)

De a megújulás kezdett kibontakozni a lelkészképzésben is. 1914-ben Kiss Ferenc

református lelkész ezt írja:

„Lelkészképzési rendszerünk avult, dekadens és tarthatatlan. Még keresztyéneket sem

nevel a theologia, nemhogy lelkipásztorokat, akik magukon kívül az egész nyájról gondot

tudnának viselni.”

A Lelkészképző Intézet vezetőjeként székfoglalójában ezt mondja:

„Minden theologusnak kell a theologiai összes tudományágakban egy bizonyos általános

tájékozottsággal rendelkezni, valamely tárgykörrel pedig részletekbe menően

foglalkozni, a rokon tudományok közül a lélektan és neveléstan főbb problémái felől

tájékozottnak lenni, s végül egy modern nyelvet az olvasási készségig elsajátítani.

Ki kell emelnem, hogy a Biblia helyes ismerete s magyarázhatása szempontjából mai

theologiai irodalmunk elmaradottsága miatt valamelyik modern nyelv tudása nélkül senkit lelkésszé nem képesítenék, ami különben a

színvonal emelése szempontjából is felettébb kívánatos.”

„PÉCZELI KÖR”„Alulírottak, a magyar református egyháznak Péczelen 1920. aug. 20-ik napjain együtt volt

lelkipásztorai, alázatos hálaadással bizonyságot tesznek arról, hogy a maguk életében

megismerték Istennek a Jézus Krisztusban megjelent megváltó szeretetét…

Megkeseredett szomorúsággal szemlélik egyházunknak lelki erőben, tagjai erkölcseiben

és anyagi életképességében való megrokkanását annak következtében, hogy

benne az élő bizonyságtétel - mely megteremtette és évszázados veszedelmeken át

is megtartotta - elhalványodott...”

„Szorongó lélekkel ... úgy látják, hogy rövidesen el kell dőlnie, vájjon képes-e az egyház múltjához és eszményeihez méltó életre

megújhodni, vagy pedig elítéltetik a halálra és csúfságos elgyengülésre...

Hirdetik azt a meggyőződésüket, amelyet a Szentírás és az egyház történelme

csalhatatlanul tanít, hogy a megújhodására egyetlen út vezet, az t.i., ha tagjai és vezetői visszatérnek a Jézus Krisztusban kijelentett

kegyelemnek megtapasztalására...Áthatva a fent vallott közös meggyőződésektől,

alulírottak Isten és egymás színe előtt ünnepélyesen fogadják, hogy minden erejüket egyházuk ily értelmű megújítására szentelik...”

Közel 40 református lelkész aláírása

A Péceli kör vezetője, a péceli lelkész,Forgács Gyula, a református belmisszió

kiemelkedő alakja volt. 20 éven át irt, közel 800 oldalas könyve A

Belmisszió és Cura Pastoralis Kézikönyve lett a belmissziós megújulás alapkötete,

melynek alapján a Református Zsinat 1933-ban megalkotta az egyház

első missziói törvényét. Ebben olvashatjuk, hogy

„minden lelkész misszionárius”.De olvashatunk hosszabb fejtegetést a szektákról is, a baptistákat is beleértve.

„A baptisták általános típusa … mindig önmagával dicsekszik. A reformátusokat kíméletlenül

becsmérelik, szerintük a lelkész a Sátán szolgája, a templom a latrok barlangja, az orgona az ördög

muzsikája…” Teológiai ellenvetése azzal a baptista tannal volt,

miszerint: „vízbemerítkezés nélkül nincs igazi megtérés.”

Ellentmondásos módon pozitív példaként említi az angolszász területen élő baptistákat, miközben a

magyarországi helyzetet úgy értékeli, hogy „nálunk a zavarosban halászva, magukat tartják annak, amit mi

a láthatatlan egyháznak tartunk… és mindenképp szakadni és távolodni akarnak régi egyházuktól.”

(Forgács Gyula: A Belmisszió és Cura Pastoralis)

Dobos Károly életrajzából:

„Manapság -1920- azt mondják, hogy kisebb felekezetekben jobban lehet a keresztyén életet élni, mint itt minálunk a református egyházban.Az ördög így csapja be őket, hiszen kiveszi a

kovászt a lisztből, itt maradnak a külsőleg vallásosak, de belsőleg nem igazi hívő

reformátusok. Mi azt mondtuk a Soli Deo Gloriában, ha rugdosnak, ha akármit csinálnak, akkor sem megyünk ki ebből az egyházból, mert

mi képviseljük a hívő, református vonalat. Bennmaradunk, és kovász akarunk lenni. Őseink

3 évszázadon át sokat szenvedtek azért, hogy nekünk megmaradjon ez az egyház... Akármilyen kilátástalan is most a helyzet, bizakodni kell, hogy

Isten kegyelmes és egyszer majd meg fog elevenedni ez a beteg test. Végezzük hűségesen

a szolgálatunkat, a többi az Isten dolga.”

Szemléletváltás az összefogás területén

A B.B. levetkezése

„Genetikai” hajlam a külön utakra és párhuzamosságokra

Ha Isten nem vetette el népét a megfáradt nagyegyházakban, adott nekik is

megújulási lehetőséget,akkor nekünk is talán több türelemmel kellene egymás felé

lenni a gyülekezeten/egyházon belül is és a többi felekezetben élő hívők felé is.

Óvakodjunk Isten láthatatlan egyházában a kiskirályságok építésétől (legyen az akár felekezet, vagy azon belüli kisebb egység)

mert a kiskirályság alattvalókat és vetélytársakat termel és előbb utóbb

osztódik vagy elbukik.

Az a közösség lesz erős, amelyik integrálni tudja Krisztus uralma alatt az emberi

különbözőségeket és meg tudja különböztetni a lényegest a lényegtelentől.Posztmodern és multikulturális korunkban

ez a szemléletváltás elodázhatatlan.

Ebben kíván a Harmat Kiadói is segíteni. www.harmat.hu