pánik? nem esz meg, csak megkostól

Marik Laci

PÁNIK? Nem esz meg, csak

megkóstol!

Marik Laci – Pánik? Nem esz meg, csak megkóstol

2 Megrendelhető itt: http://www.megoldottam.hu/panikkonyv-csomag

Megoldottam – harmadik kiadás kivonat, 2013.

© 2012 Marik László – Minden jog fenntartva

A könyv bármilyen formában történő másolása, sokszorosítása, közlése, illetve

adatfeldolgozó rendszerben történő tárolása a kiadó előzetes hozzájárulása

nélkül tilos. A könyvben olvasható információik, ötletek és tippek az olvasó

személyes használatára készültek.

Jelen mű egészben, vagy részben történő felhasználása – előadások, internetes

publikációk - kizárólag a szerző írásos engedélyével lehetséges.

Kiadja: Marik László EV.

Ügyfélszolgálat:

E-mail: [email protected]

Web: www.megoldottam.hu

mailto:[email protected]



Tartalomjegyzék

Kinek ajánlom ezt a könyvet?.....................................................4

Mire számíthatsz ebben a könyvben?....................................................6

Ki ez a Marik Laci?..........................................................................7

A nulladik……..………………………………………………………………………………………………………9

Előszó………………………………………………………………………………………………………………….12

Bevezetés…………………………………………………………………………………………………………..14

Az első………………………………………………………………………………………………………………..16

Kutatás I. …………………………………………………………………………………………………………..21

Kutatás II. ………………………………………………………………………………………………………….26

Beszélnem kell! ………………………………………………………………………………………………..32

Megtaláltam a bűnöst…………………………………………………………………………………………38

Valaki visszanézett a tükörből!.........................................................48

Terelés………………………………………………………………………………………………………………..49

Lépésről, lépésre,..avagy, hol tartunk most?.........................................57

Majd holnap………………………………………………………………………………………………………..59

Fontossági sorrend!.......................................................................76

Start………………………………………………………………………………………………………………… 102



Kinek ajánlom ezt a könyvet?

Akik pánikbetegek és küzdenének ellen. Tudom, hogy sokan vannak

azok, akik egyik nap még lelkesek és az elhatározás ott motoszkál

bennük, de amikor elérkezik a másnap, ez a lelkesség, már nem ugyan

az.

Akiknek határozott céljaik vannak. Ők azok, akik úgy gondolják, hogy

az élet ezt írta le nekik, de belül ismerik magukat és tudják, csak egy

dolog hiányzik ahhoz, hogy a céljaikat elérjék: Valaki mondja meg, mit

is kell csinálni.

Azoknak, akik még nem betegek, de egyetlen porcikájuk sem kívánja.

Többen vannak azok, akiket még a szél sem csapta meg, de már hallott

róla, hogy a veszély ott lebeg felettük.

Azoknak, akiknek a családjában már jelen van a betegség és nem

tudnak azzal mit kezdeni. Ők azok, akik még nem értik, (miért is

értenék) hogy a családtag miért olyan, amilyen?

És végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik nem találják a helyüket

az életben. nem értik és nem tudják feldolgozni azt, ami ma épp

körülötte történik.



Fogadj meg a jó tanácsot így az elején.

Légy nyitott végig, és olvass néha a sorok között is. Furcsa, hogy ezt kérem, de

hidd el, ha megtalálod az – egyébként - nem eldugott részeket is, akkor sokkal

többet hozol ki a könyvemből, mint azt most gondolod.

Most tudom, hogy Te legszívesebben

azonnal ahhoz a részhez lapoznál, ahol

már konkrét javaslatok vannak, hogy mi

hamarabb kikerülj ebből a nyavalyából.

Akkor is azt javaslom, hogy olvasd az elejétől és ne azt tedd, amit általában az

újságokkal teszel. Hátul kezded, és úgy haladsz előre.

Ha végig olvastál egy fejezetet, akkor tedd le a könyvet, és ha szükséges olvasd

el még egyszer, hogy minden pontját megértsd, és azokat alkalmazni tudd.

A könyvet úgy írtam meg, hogy az a veszély ne legyen jelen, hogy beleolvasol

és nem a megfelelő tempóban haladsz. Részekre bontottam és a fejezetek

végén található összefoglalók kitöltéséhez, a könyvben található javaslatokat

ismerned kell lépésről lépésre.

Ne trükközök ezzel, hanem tudd, hogy az elsővel kell kezdened és az utolsóval

végleg befejezned. Ezért is javaslom azt Neked, hogy ha egy részt elolvastál,

akkor a biztonság kedvéért tedd meg ezt még egyszer. Hidd el, hogy a

következő rész és feladat erősen kötődik ahhoz, hogy az előtte lévő feladatokat

elolvastad és azokat már alkalmazni is tudod.

Ne kapkod! Az előtted álló idő, már csak töredéke

annak, amit eddig már megszoktál.

Készítsd fel magad arra a szabad életre, amit lehet, már elfelejtettél.

Megmutatom neked, hogy az a szép és boldog élet még mindig olyan, csak te

most egy kis időre elkalandoztál, mert volt, aki ezt mondta neked. Te akkor

szót fogadtál és akkor is lépésről, lépésre haladtál a lejtőn lefele.

Ezért van itt is egy hasonló megfogalmazás: Lépésről, lépésre, csak hogy itt mi

már, a kimászásról beszélünk.



Mire számíthatsz ebben a

könyvben?

Mielőtt ezt megbeszéljük, engedd meg, hogy a következőkre felhívjam a

figyelmed.

Megfigyelhetted, hogy a nevem előtt nincs az a bizonyos Dr. Ezzel el is árultam,

hogy nem vagyok orvos. Az egész könyv, a benne található technikák az én

elmúlt 8 évem tapasztalatai alapján íródott.

Így abban biztos lehetsz, hogy

Nem kapsz utasítást gyógyszerek szedésére, azok elhagyására.

Az itt leírtak nem helyettesítik egy szakorvos utasításait. azokat

továbbra is tartsd be.

Nem foglak költségekbe verni, mert a technikák mindenki számára

elvégezhetőek és azt teljesen ingyenesek

Ha végig követed a könyvben leírtakat és azt be is tartod, akkor biztos lehetsz

abban, hogy a pánikbetegséged a múlté lesz, és nem kell többé azzal

foglalkoznod, hogy vajon mikor lesz megint elviselhetetlen fél, vagy akár egy

órád?

Megmutatom Neked, hogy melyek azok a lépések, ami szükségesek ahhoz, hogy

a könyvben leírtak betartása után nem legyél többé pánikbeteg.

Konkrét feladatok adok, amire válaszolnod kell a feljegyzések részeknél. Ezt

magadnak teszed és magadnak kell majd elszámolnod.



Ki ez a Marik Laci, és miért pont rá

hallgassak a pánikommal

kapcsolatban?

Olvasóim, hallgatóim visszajelzései:

Drága Laci!

Nagyon tetszett, írtam is Neked a chat falra, hogy példaértékű az, ami

csinálsz.

Ahogy mondtad, ez egy rohadt, mocskos betegség, senkinek nem

kívánom én sem.

A Te példád, lelkesedésed elragadó, és ha Téged hallgatlak, meg tudsz

győzni arról, hogy egyszer, s mindenkorra el lehet felejteni ezt a

szemét, lelki kínokat okozó betegséget.

Hála és Köszönet azért, amit teszel, ezt mindnyájunk nevében üzenem

Neked!

Kedves Laci!

Nagyon szépen köszönöm a leveledet és a segítségedet, Sajnos a

betegségemről beszelnem kellett az kezelő orvosommal,de ami nagyon

fontos, hogy magamtól lecsökkentettem a reggeli és az esti

kedélyállapotú gyógyszereimet.

Nagyon sokat segítesz nekem a támogatásoddal. Sokkal másképpen

látom a helyzetet a gyógyulásom fele amióta felvettem veled a

kapcsolatot.

Köszönöm szépen neked.



Szia, Laci!

Én magam, és a sorstársaim nevében is nagyon köszönöm, köszönjük ezt

a lehetőséget. Nagyra értékelem a segíteni akarásod, a jó szándékod.

Derűs, örömteli napokat kívánok Neked szeretettel:

Rita

Szia, Laci:)

Nagyon sokat segítettek nekem a leveleid és a videóid! Sok hasznos

tanácsra leltem bennük, amit a mindennapokban is próbálok

alkalmazni, még ha egyelőre, nehéz is!! Szeretném még a hírleveleidet

továbbra is olvasni, és tartani veled a kapcsolatot, mert úgy érzem,

hogy nagy segítség Vagy!

Üdv : Melina :)

Én amióta felvettem a kapcsolatot a Lacival, azóta nyugodtabb vagyok

és csak rezgéseket érzek néha.:) Nekem az is elég volt,hogy tudjam: van

megoldás.

Laci felnyitotta a szemem, hogy ezt a mocskos rohadékot el kell

távolítani az életemből. Úgy érzem, jó úton haladok a teljes gyógyulás

felé! Azok, akik nem mernek belevágni, tegyék meg, vegyék fel vele a

kapcsolatot és tuti segíteni fog! Nekem is volt szerencsém találkozni

vele végre:) Totál jól vagyok és tudom, hogy ki fogok mászni belőle,

hála Lacinak!

Attila



I. A nulladik!

Mindenki életében vagy egy „első”. Az enyémben akadt egy

nulladik is. Engedd meg, hogy ezzel kezdjem.

Visszatekintve lehet, hogy nem volt véletlen?



Mindig is egy utazó, utazni szerető ember voltam. Ez mára sem változott meg.

Életem talán legnagyobb tervét szövögettem, amikor úgy döntöttem, hogy

magam szervezem meg álmai útját.

Akkor már jól kereső vállalkozó voltam és úgy gondoltam, hogy képes vagyok

egy teljes 2 hetes nyaralást szervezni télvíz idején. Az úti cél az USA és ott is

Florida, Miami.

Időben elkezdtem szervezni a nyaralást. Szeptemberben már a kész papírokat

(akkor még vízum kellett) indítottam útjára, hogy az időben megérkezzenek, és

ne legyen semmilyen akadálya az útnak.

Nyugodtan vártam az értesítést egészen November végéig. Ekkora derült ki,

hogy a vízumot szervező, teljesen véletlenül, nagyon elpakolta a kérvényünket.

Irány Budapest, és az érvényes útlevelünket kikérve azonnal egy másik út után

néztünk. Ott Pesten találtunk egy kedves kis utazási irodát és ajánlottak egy

téli nyaralást a Kanári szigetekre, Tenerifére. Tetszett és mivel a pénz is

rendelkezésünkre állt, így azonnal foglaltunk is.

Az indulás December 3. délután 4 óra, Ferihegy

Sokszor repültem már és sokszor kellett időben a reptéren lenni. Az évek

folyamán olyan nem fordult elő, hogy a hangosbemondó ne mondja be a nevem.

Hát persze, hogy rendre későn érkeztünk.

Ezúttal odafigyeltem és időben fent voltunk a reptéren. Végig havazásban

mentünk, de tudtam, hogy néhány óra és szikrázó napsütésbe fogunk

megérkezni.

Az örömünk nem sokáig tartott. 16 óra előtt néhány perccel a kijelzőn

megjelent, hogy a repülőn késni fog. 17 órakor már mindenki aggódott, hogy

egyáltalán lesz-e út, eljutunk-e vajon a napsütésbe?

18 órakor becsekkoltak bennünket és ezzel egy időben egy bont is kaptunk,

amivel a Spanyol légitársaság meghívott bennünket egy vacsorára ott a

reptéren.

19 órakor már rémhírek is szárnyra keltek. A repülőgép épp motorcserén van.

Az igazság is kiderült. Barcelonában leállt a számítógépes rendszer és e miatt

nem engedték felszállni az onnan hazatérő gépünket.

20 óra. még mindig Budapesten vártunk és láss csodát a gép begördült. Volt

vagy fél 9 mire a gépen ültünk és azt számolgattuk, hogy vajon mikorra

érkezünk meg, hisz közel 6 óra út vár ránk.

Meg sem fordult a fejemben, hogy hamarosan olyan élményem lesz, ami az

elkövetkezendő 8 évemet meghatározza majd. Az előjelek már érkeztek, de ezt

betudtam annak, hogy most nincs szerencsém.



Hajnal 2 volt mikor Tenerifén szakadó esőben landoltunk. Nesze napsütés!

Mire ágyba kerültünk volt már vagy 3 óra.

Reggel, 10 órakor arra ébredtem, hogy kiveri a szemem a napsütés.

Rövidnadrágban egy könnyű pólóban álltam ki az erkélyre és szívtam magamba

a meleg napot. Már több mint 20 fok volt.

Napokon keresztül élveztük a nyarat a télben. Nagy séták, hegymászás, minden

belefért a bő 1 hétbe.

Minden reggel az volt az első feladatom, hogy felhívtam a kollégáimat, hogy

hogy haladnak, készen állnak-e a kiadott munkával és a beszerelések is

zajlanak-e? Ergo: Dolgoztam akkor is, amikor nem kellett volna.

Jött egy ötlet, hogy nézzük le, mert ma piaci nap van, és persze érdekes lehet,

hogy itt az óceán egyik szigetén milyen a piac vajon?

Nem kellett sokat sétálni, hisz szinte a szállodánk mellett volt a piactér.

Rengeteg árus és ehhez rengeteg ember. Az túlzás lenne, ha azt mondanám,

hogy nagy volt a tumultus. A piaci séta nyugodtan zajlott, amikor olyan furcsa

érzés fogott el. Nem tudtam magamnak sem elmagyarázni, hogy mi is volt az,

mert olyan hányinger, szédülős, gyenge vagyok érzés fogott el. Még nem

jeleztem, de valami azt súgta, hogy ki fele kellene, meneteljek a tömegből,

mert ha összeesek, azt nem biztos, hogy jó néven vennék az emberek.

Amikor nem akart szűnni, meg ráadásul még le is izzadtam, kezdtem komolyra

venni a dolgot és szóltam a feleségemnek, hogy nem érzem jól magam valami

miatt.

- mi a baj – kérdezte

- nem tudom elmagyarázni, olyan szédülős érzés és nem nagyon tudok

rendesen állni sem –válaszoltam, de már az is nehezemre esett.

Nem tudtam mihez hasonlítani az érzést. Olyan, minden jött egyszerre. Voltam

már rosszuk, de az, hogy leizzadtam, hogy nehezemre esett még beszélni is,

meg közben hányingerem is volt, ez az, amit nem éreztem még soha.

Határozott lépésekkel haladtam kifele. Még szerencse, hogy nem volt nagy a

piac és hamar a szélére értem. Még egy darabig hittem, hogy képes vagyok

állva maradni, de erősen húzott a szegélykő. Megtaláltam, de az volt az

érdekes, hogy nem éreztem jobban magam. Olyan érzés volt, mintha még

mindig állnék. Fáradtnak és levertnek éreztem magam. Amikor a feleségem is

utolért, már a szívem is úgy vert, mint amit felhúztak.

Nem láttam rajta ijedséget, mert mind a ketten úgy gondoltuk, hogy a reggeli

nem esett jól és talán az következik, hogy a WC-t kell meglátogatni, csak

fordított helyzetben.

Nyugodt léptekkel haladtunk a szállásunk felé, és éreztem, ha nincs lift, én

nem leszek képes felmenni az emeletre.



Felértünk és azonnal az ágynak dőltem. Azt éreztem, hogy pihennem kell, mert

az, ami történt az kissé alább hagyott és kezdtem jobban érezni magam.

A biztonság kedvéért felhívtuk az idegen vezetőt, ha szükséges segítsen orvost

találni.

Miközben pihentem, azon gondolkoztam, hogy vajon mi is történt velem. Már

nincs hányingerem, már nem is szédülök annyira. Egyszerűen hulla fáradtan

éreztem magam. Miközben ezen gondolkoztam, valami nagyon furcsát éreztem.

Fekve, nyugodt állapotban is ugyan azt éreztem, mint a piacon.

Hát ennek fele sem tréfa. Megint szóltam, hogy valami megint nem jó, de nem

annyira, hogy orvost kelljen hívni.

Nem emlékeztem mennyi idő telt el, mert közben elaludtam.

Mikor felébredtem nem volt szinte semmi bajom.

Vajon mi történhetett? Mi okozta ezt a rosszullétet?

Soha nem voltam egy beteges típus, így ezért nem tudtuk hova tenni azt, hogy

semmi olyan nem ettem, ami ilyen rosszullétet okozhat.

Úgy telt el a szabi utolsó napja, hogy arra sem emlékeztünk, hogy volt egy

furcsa óra, amit nem tudunk hova tenni?

Nyugodtan és persze szerencsésen haza érkeztünk és meg se említettük, hogy

volt valami út közben. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget.

Tenerife. Békéscsabától közel 3,5 ezer kilométerre átéltem életem első

pánikrohamát. Ez majd csak egy pár év múlva tudatosult bennem, amikor már

tisztában voltam a betegségemmel. Akkor értettem meg, hogy mi az, ami

kihozta belőlem és milyen okok összeállása tett beteggé. A sors fintora, hogy

pont egy piactéren. A pánikbetegség másik ismert neve: agorafóbia. Piaciszony



I. Előszó Az új és csodálatos, már elfelejtett élet most kezdődik.

Sokat kerestél, időt nem kímélve kutattad a pánikod okát

mindhiába. Az időd nagy része erre ment el. Tudom az okát.

Fogj bele most.

Sok sikert és kitartást kívánok

Marik Laci



Ez a könyv életem talán legjelentősebb időszakáról beszél. Még sem úgy ültem

neki, hogy ebből egy életrajzi könyv készüljön. Igaz úgy kezdődött, hogy erről

fogok írni. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy erre van a legkevésbé szükséged.

Olvastál már bőven a témával kapcsolatba, így amikor már sokadjára ültem le

és fogtam hozzá, megszületett bennem a döntés. A megoldásról kell, írjak!

A teljes könyv, a pánikbetegségemről a megpróbáltatásaimról és a döbbenetről

szól.

Hosszú éveket töltöttem el úgy, hogy elfogadtam azt a tényt, hogy ameddig

élek ezt a terhet magammal kell cipelnem. Elfogadtam, mert bárhova is

mentem a segítségért ezt hallottam és belém is ezt táplálták. Erősen

tudatosították bennem, hogy ez az a betegség, ami ellen nincs olyan szer, nincs

olyan terápia, ami véglegesen törli belőlem a bacikat.

Elképesztő mennyiségű pénzt és energiát pocsékoltam el arra, hogy a végére

járjak. Nem számított szinte semmi sem.

Amikor a vége fele közeledtem – mert azért se adtam fel – megfordult bennem

valami:

Ha egyszer is kikerülök ebből az őrületből, az elsődleges célom az lesz, hogy

azoknak az embereknek, akik hasonló betegségben szenvednek, a segítségére

sietek.

Ekkor még nem tudtam, hogy lehetséges-e, van-e rá megoldás? Még is bíztam

saját magamban az akaraterőmben.

Közben az élet hozott egy drámai fordulatot. A pánikbetegség mellet azt

láttam, hogy az emberek hajlamosak mély depresszióba is kerülni.

Mikor már láttam, hogy a megoldás felé haladok a depresszióval is elkezdtem

foglalkozni. Nálam is jelentkeztek erre utaló jelek, de sikerült átvészelnem

ezeket az időszakokat. Arra is rá kellett jöjjek, hogy a két dolog nem függ össze

és mivel a depresszió az orvostudományban is két külön fejezet, így e témával

nem tudtam és nem is akartam foglalkozni. Ebben a könyven erről nem is fogsz

olvasni.

A könyv tartalmaz majd olyan részeket is, amelyek erősen súrolják a magánélet

szentségét. Nem tudtam és nem is akartam belőle kihagyni ezeket a részeket.

Persze, hogy sokat gondolkoztam rajta, de ha nem beszélek róla, akkor a

folyamat nem lett volna hiteles.

A másik, hogy sajnos nagyon valószínű, hogy ezeket az eseményeket Te is

átéled, vagy átélheted. Ez akkor is az én életem és azt vállalom.



A nyolc kemény év, nagyon keménnyé tett. az utolsó három év viszont

megerősített abban, hogy ha ezt képes vagyok megoldani, akkor nincs előttem

akadály. Nincs olyan feladat, ami ennél keményebb. Ezért kérlek, hogy…

Olvasd nyitottan és vedd ki belőle

azt, amire Neked szükséged van.



Bevezetés

Itt kezdődik az, amiért ezt a könyvet megvásároltad.

Részletesen kitárgyaljuk a Te pánikodat, azokat a

módszereket, aminek segítségével, Te is szabad ember leszel.



Van egy kérésem így a legelején.

Tisztában vagyok azzal, hogy a könyvem ilyen formában történő publikálása

veszélyt is rejt magában.

Tudom, hogy az a legegyszerűbb módja annak, hogy bárki hozzáférhessen, ha

megosztod a linket és vagy felteszed, olyan helyre ahol bárki ingyen le tudja

tölteni.

Ezzel viszont senkinek nem segítesz.

Nekem: Több helyen is elmondtam már, hogy a könyv kinyomtatásában

gondolkozom. a tárgyalások már lefolytak és az ajánlatuk is nálam van.

Amennyiben itt az Interneten az összeg, a bevétel megérkezik, úgy azonnal

leadom a rendelést. A Te segítségeddel, már közelebb vagyunk ehhez az

időhöz. Az természetes, hogy Neked már nem kell kifizetned a kinyomtatott

könyv teljes árát, ha szükségesnek érzed, mivel a könyvem E-book formáját

megvásároltad.

A sorstársadnak: Mert Ö ha nem veszi meg, (csak letölti ingyen) nem tesz meg

mindent saját magáért. Nem áldoz annyit sem, amennyit Te.

Régóta beszélek arról, hogy létrehozok egy Klubbot, ahol azok gyűlnek össze,

akik még küzdenek a betegség ellen. A kinyomtatott könyv egy részét ily módon

arra kívánom fordítani, hogy ezeknek az embereknek nyújtsak segítséget. Nem

nevezném jótékonykodásnak, csak egy olyan nonprofit szervezet

létrehozásában gondolkodom, ami nincs az országban és határainkon kívül.

Köszönöm a megértésed és segítséged.

ui: Ha tetszett a könyv, akkor ne a saját linked oszd meg, hanem az oldalam:

www.megoldottam.hu

Sok sikert kívánok

Marik László



II. Az első!

„Megőrülök! Mikor leszek újra az,

aki annak idején voltam…”



- Igaz történet I. –

Az elmúlt években többször meséltem el ezt a rövid történetet. Persze ezt

már csak akkor tettem meg, amikor már túl voltam a megpróbáltatásokon.

Világos, hogy szégyelltem. Éreztem és meg is voltam róla győződve, hogy az

emberek megvetnek, ha arról kezdek el beszélni, hogy pszichológushoz,

pszichiáterhez járok, mert van valami, amit nem tudok egyedül megoldani,

feldolgozni. Ma Magyarországon még szégyen, ha valaki nem a megszokott

orvoshoz jár. Szégyen, ha beteg vagy és nagyívben elkerülnek az emberek,

mert VIGYÁZZ FERTŐZŐ felírat, ékeskedik rajtam!

Több helyről kaptam levelet és mondták el emberek, hogy azért nem fedik

fel a betegségüket, mert a munkájukat, a munkahelyüket féltik. Veszélyes,

ha kitárja a világ elé: ÉN PÁNIKBETEG VAGYOK!

És akkor jöjjön a történet.

Az, amit akkor tettem, az akkora butaság volt, hogy ma már én is úgy

gondolom, hogy az emberek akkori reakciója, teljesen normális volt.

A történet ott kezdődött, hogy én, is mint, ahogy Te is, kerestem a

betegségem okát. Csak, hogy akkor nem a múltban kutattam, hanem a

jelenben kerestem azt. Kerestem, hogy az épp aktuális rohamomnak mi a

kiváltója, az oka, mert meg voltam győződve arról, hogy minden egyes

esetben, az akkor végzett tevékenységem, vagy a semmit tevésemnek köze

van hozzá.

A történetem, mint már tudod, nem itthon, hanem egy kellemesnek induló

nyaraláson esett meg. A pánikbetegségemet még sem attól az időponttól

mérem, hanem ettől.

Történt ugyanis, hogy több egymást követő hívást kaptam, ami arról szólt,

hogy mikor érkezik a beszerelő csapat a felvállalt bútor beszerelésére.

Nem is sejtettem, hogy ebből baj lehet, így bátran bevállaltam azt, hogy

mindenkinek ugyan azt az időpontot mondtam be.

Jó ötletnek tűnt, de már akkor tudtam, hogy ebből sok jó nem fog

származni. Fontos dolog ügyben, el kellett hagynom az épp aktuális

munkahelyet, amikor ott az autóban furcsa, de még is ismerős érzés jött

rám.

Hidegrázás (30 fok volt) szédülés, hányinger, és lassan elkezdett zsibbadni a

bal oldalam. Ömlött a víz rólam és azonnal a telefonomhoz nyúltam. A

kollégámat hívtam fel és kértem, hogy jöjjön le hozzám, mert valami

nagyon nem stimmel velem.



Rohamléptekkel érkezett és azonnal a korházba akart vinni. Nem tudom

elmagyarázni, hogy miért nem fogadtam el a javaslatát, hisz annyira

egyértelmű lett volna, hogy ebben a helyzetben - legyen az akármi is – az

orvosi segítség lett volna az ész szerű.

Hazavitettem magam és nagy nehézségek árán felcipeltem magam a

negyedik emeletre, ahol már a feleségem vár.

Természetes volt, hogy azonnal az orvost hívta, aki nem sokkal az után már

ki is jött.

A szokásos vizsgálat (vérnyomás, pulzus, meghallgatott) majd mellém ült és

a következőket mondta:

- az első és legfontosabb, hogy tessék a tempót

visszavenni

- most egy kicsit pihenni kell, azaz szabadságra menni

- Ez most egy intő jel volt, és ha nem fogad szót, akkor

ennek súlyosabb következményei is lehetnek.

Nem kaptam gyógyszert, nem adott injekciót, csak szavakat. Olyan erős és

határozott mondatok voltak, ami engem is ledöbbentett. Szégyellem ma is,

hogy akkor és ott nem fogadtam neki szót. Ő volt az első, aki idejekorán

megfogalmazta az elkövetkezendő nyolc kemény évemet, de sajnos nem

figyeltem rá. Hiba volt. Hatalmas hiba!

Ezt követően, mintha mi sem történt volna másnap ismét a munkahelyemre

mentem és végeztem a dolgomat. Nem kellett sok idő várnom a következő

támadásra.

Másnap éjszaka megérkezett az, amiről az orvos beszélt.

Hajnal volt és megint furcsa érzésre ébredtem. Ez most valahogy más volt. Mire

kiszálltam az ágyból – persze közben ébresztettem a feleségem is – már

éreztem, hogy gyenge vagyok, hogy a lábaim nem úgy működnek, ahogy

azoknak kellene. hogy szédültem és arra lettem figyelmes, hogy a pulzusom az

egeket veri. Éreztem a szívdobogásom, hogy erősen zakatol. Olyan homályos

volt minden és beszéd is nehezem re esett. Még s megpróbáltam

megfogalmazni, hogy mi történik velem.



Már nyúlt is a telefonhoz. nem kérdezett semmit, csak diktálta az ügyeletnek

azokat, amiket elmondtam.

Türelmetlen voltam és háborogtam, hogy hol vannak már. Egyértelmű volt

akkor számomra, hogy ha nem érkeznek időben, akkor itt van vége mindennek.

Minden másodperc óráknak tűnt és erősödött minden bennem.

- rengeteg dolgom lett volna még

- mi lesz a gyerekekkel

- mi lesz a céggel a felvállalt munkákkal

- meg különben is élni akarok még

Tudom, hogy csak néhány perc telt el attól számítva, hogy értesítve lettek az

orvosok. Mégis óráknak tűntek mire meghallottam a mentő hangját. Persze,

hogy nem a motorjának hangja ütötte meg a fülemet. Életem legszebb

dallamát halottam akkor. Egyre erősödött és már-már dúdoltam magamban.

A segítség hangja jött.

Emlékeszem, hogy végig arra a szép dallamra figyeltem és azt éreztem közben,

hogy ez azt jelenti, hogy az élet folytatódik, mert érkezik a segítség. Az házig

szirénázott, és amikor elhallgatott, tudtam, hogy már csak pár másodperc

hiányzik és felérkeznek hozzám.

Három jól megtermett mentős rohant be a szobába és az összes létező

készüléket kipakoltál.

EKG és már rajtam is volt.

Hallottam a hangját és olyan érdekesen kezdett minden normalizálódni. Nem

érdekelt, hogy miért, de jó volt.

Annyira nyugodt voltam, hogy már csak arra figyeltem fel, hogy az orvos közli:

Most bevisszük a korházba, mert ennek lehet, fele sem tréfa!

Végig beszélgettük az utat és közben folyamatosan kérdezte, hogy érzem

magam? Mikor beértünk a korházba, már minden olyan sima volt. Tudtam járni

és persze beszélni ismét EKG és szinte minden vizsgálat. Hosszú órák teltek

el mire miden eredmény megérkezett:

NEGATÍV!



Még sem engedtek haza. Megfigyelésre ott tartottak és hosszú napok után

először valami hatalmas nagyot aludtam. Arra ébredtem, hogy valaki bejött és

a kezembe add valami üvegszerűt. A lázmérő volt a reggeli vizsgálatokhoz.

Természetesen hazaengedtek, de semmilyen utasítást nem kaptam. Annyi volt,

hogy kimerült vagyok és ez okozhatta nálam.

Nem sokkal ez után. beszélgettem egy ismerősömmel, aki szerintem az egyik

legokosabb mondatot mondta el nekem.

A szervezeted elsőször add egy kisebb jelet, hogy valamit nem

jól csinálsz, és ha tovább folytatod, akkor le fog állítani.

Nem tudom, hogy mit tesz, de Te tudni fogod.

Igaza lett. Az első alkalommal megkaptam az első jelet és nem fogadtam szót.

Ugyan azt és ugyan úgy folytattam. Nem változtattam, pedig a jelet, az első

vizsgálatot követően megkaptam a figyelmeztetést.

Súlyos árat fizettem a figyelmetlenségemért



III. Megtaláltam

a bűnöst! Merényletet követtek el ellened? Keresd meg a bűnöst. Ez

az alap, ha sérelem és, ha megbántanak, ha hazudnak

rólad. Nyomozás indul addig, ameddig nem derül fény az

igazságra.



Arról már beszéltem eleget, hogy a kutatásaim során sok érdekes dolgot

találtam és arról is, hogy keresni, kutatni csak időpocsékolás. Semmire nem jó,

csak arra, hogy eltereld a figyelmet a valóságról, azokról a problémákról, ami

napi szinten jelen van benned.

Arról viszont még nem, hogy sokszor mást, másokat hibáztatsz amiatt, hogy

beteg lettél.

A párodat, mert nem tette azt, ami Te szerettél volna

a munkahelyedet, mert esetleg felmondtak neked

Az országot a hibák miatt

a világot, mert az olyan amilyen.

stb.

Sorolhatnám, hogy mennyi, mennyi bűnös van, aki mind mind, ellened van, és

úgy érzed, hogy már lassan mindenki csak neked akar rosszat.

Én is úgy gondoltam, hogy ezekért a fájdalmakért valaki más a hibás és

másokon, másokban kell keresni azt.

Nem a megoldást kerestem én sem az elején, ha nem a hibást, azt a személyt,

aki felelős mindezekért. Hittem, hogy ha megtalálom, akkor megtorlom és

akkor majd a lelkemnek jót tesz az, ha rendesen kikiabálom magamból.

Valahogy nem akart jelentkezni, valahogy nem mutatta meg magát. Nem állt

elém és vallotta be: Én vagyok az, aki felelős a betegségedért.

Kezdtem megérteni, hogy a kutatásaim nem fognak eredményhez vezetni.

Persze hosszú idő telt el, mire

rájöttem, hogy mind ez csak jó

kifogás és a valóság

meghamisítása csak. Nem több

egy néhány órás pihenőnél,

amikor is elterelem a figyelmem

az eseményekről.

Nem értettem, hogy mi történik.

Jártam rendesen orvoshoz,

szedtem a felírt gyógyszereket

dobozszámra, mert hittem, hogy

ez pontosan olyan, mint egy normális betegség. Szeded egy darabig aztán,

minden rendben lesz. Valahogy még sem akart javulni. Évek teltek és én még

mindig gyógyszerszedő voltam. Valami itt nem stimmel. Lennie kell a dolgok

mögött valaminek, vagy valakinek, aki nem engedi, megakadályozza a

gyógyulásom.



Éjszakákat nem aludtam azért, mert éreztem magamban erőt, hogy leküzdjem

a problémámat és tudtam, hogy itt van előttem a megoldás, csak nem akart

beugrani.

Egy furcsa dologra lettem figyelmes!

Jártam az orvosokat, voltam természetgyógyásznál, és amikor kijöttem a

rendelőkből, mindig fel voltam töltődve. Hittem, hogy megtaláltam azt az

embert, aki tudd nekem segíteni.

Minden alkalommal (az orvosokat kivéve) beszélgettünk és nem értettem, hogy

miért érzem jól magam, miért hiszem azt, hogy mától minden rendben lesz és

onnantól kezdve már a múlté az egész?

Hittem, hogy holnaptól, már csak rossz emlékként lesz jelen az egész.

Nem értettem, hogy mi történik ott, bent velem, pedig nem volt varázsgömb,

nem kezeltek máként, nem mondtak új dolgot, de még is jó volt.

Aztán jött a másnap, és mint ha mi sem történt volna. Megint jött és megint

támadott. Akkor és ott, ahol a legkevésbé számítottam rá. Megint lent és

megint a régi már megszokott állapot.

Nem hagyott nyugodni a dolog. A végére akarok és akartam járni annak, hogy

miért van rám jó hatással az, –még ha csak néhány órára is - hogy célzottan

járok és keresek megoldást.

Megint azt éreztem, hogy jó irányba kutatok. Nem sajnáltam se az időt, se a

pénzt arra, hogy rájöjjek a titokra.

Olyan felfedezést tettem, amit az óta is használok az élet

minden területén.

Most engedd meg nekem, hogy kilépjek egy kicsit a pánikból és elmagyarázzak

valamit. El fogom mondani, hogy az, amire rájöttem, hogy lett az életem

meghatározója, hogy lettem képes felépíteni az életem újra.

Kezd Újra!



A betegség magával hozott több, be nem tervezett változást is. A feladatok

halogatása, a munkák lazábban kezelése, a tárgyalások, megbeszélések

elnapolása, mind-mind hatalmas kárt okoztak. Lehet, hogy Te nem vagy

vállalkozó és ezek a dolgok rád nem jellemzőek, de tanulságos lehet ettől még.

A pánikbetegségem, úgy indult, mint egy egyszerű megfázás. Úgy is álltam

hozzá, mert nem hittem el, hogy ez, hosszú távon, szinte mindent meg fog

változtatni. Miért is hittem volna, hisz nem okozott akkor semmilyen,

különleges érzést. Voltam már rosszul, voltam már gyenge. Tehát semmi új.

Amikor döbbenten vettem tudomásul, hogy hosszú lejáratú lesz, felesleges

időket töltöttem el vele.

Nem figyeltem arra, hogy a munkához való hozzáállásom, jelentősen

megváltozott. A munkatársaim (alkalmazottaim) nem jelezték, mert hát én

voltam a főnök és miért is tették volna. Látták, hogy nem úgy mennek a dolgok,

ahogy régebben, de szó nélkül végezték a dolgukat. Persze, később ezt, mind

elmesélték nekem.

„a baj nem jár egyedül”

A betegségem, az édesanyám betegsége, a családom széthullása sem volt még

elég. Nem érdeket senki és semmi. Nem foglalkoztam azokkal a dolgokkal,

amikkel nagyon kellett volna.

Szép lassan eljutottam életem legmélyebb pontjára, az édesanyámat

elveszítettem, a vállalkozásaim leálltak és a szép családom széthullt. Minden

negatív dolog megtörtént, ami mások számára, előre látható volt. Egy valaki

nem figyelt a dolgok megváltozására: ÉN!

Tudom, hogy mit érzel, tudom, mi jár a

fejedben, tudom, hogy most senki nem fontos.

Akkor, most figyelj!



Egy rendezvényen vettem részt, és egy barátom tettel fel a következő

kérdéseket:

- Mond Laci, hogy tudod feldolgozni ez a rengeteg negatív dolgot

magadban? Hogy vagy képes talpon maradi még akkor is, amikor

szinte mindent elveszítettél az elmúlt néhány évben?

Amikor a kérdéseket hallgattam, furcsa jó érzésem volt, de nem tudtam

azonnal válaszolni rá. Megígértem, ha meglesz, azonnal szólni fogok.

- várom a válaszaidat, mihamarabb – mondta a barátom

Az napra már megint megvolt a (házi) feladat.

Nem volt nehéz dolgom, mert a lakásban, - amiben akkor laktam - már csak

egyedül éltem, így nem zavart senki. Volt rá időm, biztosítottam azt is, hogy

senki ne zavarjon meg.

A következő dolgokra jöttem rá:

1. Első lépésként meg kellett értetem magammal, hogy nem vagyok

a mozgásomban korlátozott. Tudok beszélni, képes vagyok

emberekkel kommunikálni.

2. Tudatosult bennem, hogy nem szégyen az, ami velem az elmúlt

években történt, történik.

3. Nem kapcsolhatom ki magam, nem zárhatom ki a külvilágot.

4. A dolgok minden nap változnak. Ezeket figyelnem kell, mert ott

van az én megoldásom is.

5. Minden olyan dolgot, ami hátráltat, ami nem fontos, ami negatív,

azzal a továbbiakban nem kívánok foglalkozni.

6. Keresnem kell azoknak az embereknek a társaságát, akik

hasonlóképp gondolkoznak.



1.

Ekkora már tudtam, hogy nincs olyan szervi bajom, ami miatt, a kelleténél

jobban kellene aggódnom. Megértettem, hogy egy zárt hely, - akár a lakás, -

amiben lakom – nem segít. Ellenkezőleg, növeli a bezártság érzésemet

függetlenül attól, hogy közben a biztonságérzést nyújtja.

Ha nem mozdulok ki, akkor esélyem sincs arra, hogy kommunikálni tudjak

emberekkel. Tudtam, hogy ez potenciális veszélyforrás, mert lehetőséget ad

arra, hogy beszéljek a betegségemről. Éreztem magamban annyi erőt, hogy ez

a feladta, nem lesz annyira nehéz, mert akkora már túl voltam azon, hogy napi

szinten beszéljek róla!

2.

Szégyen, nem szégyen ez van. Mikor azt is megértettem, hogy vannak nálam

sokkal betegebb emberek olyan nyavalyával, amit Ők bátran felvállalnak, akkor

érett meg bennem az, hogy ha lenéznek, ha elítélnek, a hátam mögött

beszélnek rólam és betegségemről, attól én még mindig ember maradok. Nem

mentem bele vitákba, nem reagáltam ezekre a véleménynyilvánításokba. Szó

nélkül hagytam, és ha kellett tovább léptem.

Ha most azt mondanám, hogy ezek a dolgok nem bántottak, hogy ezek a dolgok

nem sértettek, hogy nem nyomtak le a mélybe, akkor hazudnék és Téged is

félrevezetnélek. Elérkezett az idő, amikor már ezek sem voltak fontosak, és a

képzésem eredményeképp már nem foglalkoztam vele.

3.

Szorosan kapcsolódik az előző két témához, de még is külön kezeltem. Egy

séta, egy kis mozgás, az új dolgok felfedezése olyan érzés volt, mint amikor

járni tanultam. Kellett, szükségem volt rá. Igényeltem, de az „elzárásom”

sokáig nem engedte és megakadályozta, hogy lépjek ebbe az irányba is.



4.

Ez nem a kutatás, Nem arról van szó, hogy figyelnem és követnem kell az új

trendeket, amit az orvostudomány kitalál. Erről már leszoktam. Tudtam, hogy a

megoldásom nem a négy fal között van. Tudtam, hogy ki és meg kell

mozduljak, hogy elérjem a célom.

Ennek érdekében már olyan dolgokat is figyeltem, amit addig soha. Tudtam,

hogy emberek élnek körülöttem tudtam, hogy van közöttük olyan, aki a puszta

jelenlétével is képes erőt adni a feladathoz.

5.

Túl sokat foglalkoztam a világgal és azzal, hogy nekem miért nem jó? A híradó

és az újságok bulvár hírei hoztak lázba. Csupa olyan történet, – valós és nem

valós - ami órákon belül rohamot okozott. Már természetes volt, hogy ha idő

van, akkor engem nem lehetet a Tv elől elszakítani. Rájöttem, hogy nekem erre

van a legkevésbé szükségem.

Olyan emberekkel beszéltem és beszélgettem, akik csak panaszkodni tudtak.

Úgy gondolták, hogy jó hallgatóság vagyok és tolták felém a problémájukat. Ők

úgy gondolták, én vagyok az Ő szemeteses ládája és ezt velem bátran

megteheti.

Viszlát negatív, viszlát panaszfelvevő. Nem engedtem, hogy bárki is a

környezetemben belefogjon akár a saját gondjának elemzésébe, akár az előző

napi, - a már említett Tv-ből, újságból kivett - történetek elemzésbe,

kitárgyalásába.

6.

A negyedik bekezdésben már jeleztem, hogy olyan emberekkel akartam

találkozni, aki nem látják olyan ködösnek a világot. Akarják és élvezik az

életet. Tudják, hogy ehhez egy valamire van szükség. Nem kell csodaszer, nincs

szükség varázslatra.



Vallják, hiszik, hogy minden megoldás, minden siker kulcsa:

Önmagadban

van!

Kereshetsz okozót, keresheted másokban

a hibát. A végére rá fogsz jönni, hogy az

életed Te alakítod, te vagy az, aki tehet,

a dolgok érdekében.

Azzal, hogy ezt a könyvet olvasod, már

elmondhatod magadról, hogy az első

lépéseket elkezdted megtenni.

Emlékezzél arra, amikor járni tanultál.

Hittél benne és tudtad, hogy képes vagy

rá. Úgy kezdted, mint bárki más. Az első

lépések még nem mentek. Sűrűn elestél, de akkor sem adtad fel.

Sokszor elestem én is. Napokat ültem a földön és haragudtam. Mindenki hülye

volt és nem akartam megérteni, hogy ehhez az egészhez én kellek. Nincs

ember, nincs az az orvos, aki az én agyammal tud gondolkozni, nincs olyan, aki

azt egy-két akttintással átprogramozza.

Nincs visszaállítási lehetőség, mint egy számítógépnél. Nincs olyan, hogy

Restart. Újra indítás. Ha már egyszer elindultál, nem lehet a nulláról megint

újra kezdeni. Ismételned kell. Sokat és sokszor.



Sokat emlegettem, de most legyen itt leírva is a következő, és alapos

feladatod.

Feladat(od)

1. Csend és nyugalom kell. Vedd tudomásul, hogy senki nem tehet

arról, hogy ma még pánikbeteg vagy.

2. Ne hibáztass senkit, mert Te vagy a sorsod és egészséged

alakítója.

3. Azzal, hogy idegeskedsz, többet ártasz, mint használsz magadnak.

4. Légy türelmesebb az emberekkel, kérj többször bocsánatot a

hibáidért.

5. Kapcsold ki a környezetedben található felesleges dolgokat.

6. Döntsd el, hogy mire van szükséged? A pánikot feltétlen hagyd ki

belőle.

7. Figyelj jobban a környezetedre, a családodra, mert ők titkolják,

hogy megunták, nem hiszik, hogy beteg vagy. Ne hagyd magad

becsapni, mert más az, amit Te szeretnél látni és más, amit

érzenek.

8. Mozdulj ki a lakásból, és ha kell, tanulj meg újra járni. Nem baj,

ha elesel. (nem szó szerint) Ha kell százszor fog hozzá és jusson

eszedbe az, amikor valóban járni tanultál. Ott is felálltál sokszor.

9. Ne elölről kezd, ha megakadtál. Ismételj és…

…légy türelmes magadhoz!



Több mint 250 oldalon keresztül olyan gyakorlati és kivételezhető tanácsokat

kapsz, amelynek segítségével olyan egy életre leteheted a pánikod összes

nyavalyáját.

A könyv jelenleg több formában rendelhető meg.

Ezt a könyv kivonatot engedély nélkül tovább küldheted. Nem kell hozzá az

engedélyemet kérned. Arra kérlek, hogy nem módosíts egy részét sem.

A teljes könyvet, a hozzá szorosan kapcsolódó DVD-t ezen a címen tudod

megrendelni:

http://www.megoldottam.hu/csomagok

Sok sikert kívánok Neked

Marik Laci

Pánik ellenszer szakértő

A „Pánik? Nem esz meg, csak megkóstol”

könyv írója.

http://www.megoldottam.hu/csomagok

pánik? nem esz meg, csak megkostól

Documents