nPETOFI-MUZEUM.1X88. 2. szám. I. ÉVFOLYAM.

MEGJELENIK. MINDEN NEGYEDÉVBEN.

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

Egy évre z frt. 50 kr. — Egy-egy főzet 70 kr.

Április—Júniusi

KÉZIRATOK ÉS ELŐFIZETÉSI PÉXZEK A KIADÓHIVATALNAK CZIMZENDÖK.

KOLOZSVÁR BELFABKASUTCZA 19 SZ.

KIADJÁK:

DR- CSERNÁTONI GYULA, DR- FERENCZI ZOLTÁN- KORBULY JÓZSEF-

TARTALOM: i. Hol és hogyan esett el Petőfi? (I. A hírlapok Petőfi halá-láról, Dr. Csernátoni Gyulától; II Levél Sándor József E. m. k. e. titkárához Gr.Haller Józseftől; III. Nyilt levél a Petőfi-Múzeum kiadóihoz Kőváry Lászlótól.) —2. >Rongyos Vitézek* Dr. Ferenczi Zoltántól. — 3. Petőfi francziául H. Fréd. Ami-éitől. — 4. A rokon-helyek Petőfi Uti jegyzetei- és Heine Reisebilder-eiben Dr.Csernátoni Gyulától. — 5. Petőfi utolsó föllépte a színpadon Dr. Ferenczi Zoltán-tól. — 6. Adatok Petőfi müveinek megjelenéséhez (második közlemény) Dr. Feren-czi Zoltántról. — 7, A »Honderü< támadása Petőfi ellen, Közli: Korbuly József. —8. Költemények Petőfihez. — Kritikai Jegyzetek Petőfi költeményeihez. (Másodikközlemény). Dr. Csernátoni Gyulától. — 10. Egykorú bírálati megjegyzések Petőfi-nek a lapokban megjelent müveiről. Közlik: Sólyom János és Ferenczi Zoltán. —11. Petőfi Vízaknán. — 12. Petőfi polémiája a Pesti Hírlappal, Dr. Ferencit Zoltán— Apróságok Petőfiről. — 14. Hírek és tudnivalók.

KOLOZSVÁRT.NYOMATOTT ORMÓS FERENCNÉL AZ EV. EEF. KOLLÉGIUM BETŰIVEL.

1 8 8 8.

©BCU Cluj

©BCU Cluj

2. sz. Kolozsvár". 1ÉÉ6.

PETŐFÍ-MUZEUM.K I A D J A K :

DR. CSERNÁTONI GYULA,

Megjelenik mindenévben. Előfizetésiévre 2 frt 50 kr.

füzet ára 70

negyed-ára egyEgy-egykr.

KORBULY

Április—

DR. FERENCZI ZOLTÁN,JÓZSEF,

Június.Kéziratok és előfizetési

pénzek a kiadóhivatalnakczimzendők. Kolozsvár, Bél-

Farkasutcza 19 sz.

Hol és hogyan esett el Petőfi?1.

A hírlapok Petőfi haláláról.A Petőfi haláláról a „P. M."

1-ső füzetében közlött Vajna-féleváriáczió mindenfelé élénk érdek-lődést keltett. A lapok bő kivona-tokban ösmertették és nagy rész-ben az egész leirást közvetlennekés valószínűnek találták. Napi lap-jaink közül különösen a „BudapestiHirlap" foglalkozott bőven a czik-kel; a szépirodalmi lapok közülpedig a „Vasárnapi Újság" kisériegy pár érdemleges megjegyzéssela kérdéses közleményt. Ez ugyanisa „Vasárnapi Újság fűzetekben"ez. vállalat ez évi IV-ik füzetébenúgy nyilatkozik, hogy „nem lehetkitaláln||jVajna mért késett köz-zétételével, mikor — mint a köz-leményből is látszik — ismertemár a földeritett tényeket s eszerint figyelemmel kísérte a Pe-

tőfi halálára vonatkozó nyomozá-sokat."

A nélkül, hogy Vajna mellettállást foglalnánk—mert ami fel-adatunk első sorban az adatgyűj-tés — az igazság érdekében kötele-sek vagyunk elmondani, hogy VajnaSándor a „P. M."-ban közölt fel-világosításait a Dr. Török Aurélegyenes felszólítására irta, a ki egypár évvel ezelőtt nagy buzgalmatfejtett ki a Petőfire vonatkozó ada-tok összegyűjtésében.

Erre vonatkozólag maga Vajnaígy nyilatkozik fóljegyzéseinek beve-zető soraiban: „Nem hiúság az, mijelenben tollat ad kezembe; tudniil-lik, hogy egy halhatatlan nagy költőmellett nevem ideiglenesen is forga-lomba jöjjön, hanem a kegyelet és tisz-telet, melyet egész életemben híven

4©BCU Cluj

43 HOL ÉS HOGYAN ESETT EL PETŐFI? 44

fogok táplálni Petőfi iránt; másfelőlkötelességemnek tartom azon haza-fias, lelkes felszólításnak enged-n i, mely a Petőfi hamvainak felku-tatására indult mozgalomból p e s t iegyetemi tanár Török Aurél úrá l t a l s z e m é l y e s e n hozzámi n t é z t e t e t t . Ezek szerint készség-gel adom leírásomat." etc.

Én magam is meggyőződéstszereztem róla, hogy Vájna Sándoré l e t é b e n igen sok e m b e r n e ke lbeszé l te Petőfi halálának azonkörülményeit, a melyeket később le-irt. Ezek közé tartozhatott Dr. Tö-rök Aurél is, a ki egy ideig kolozs-vári egyetemi tanár volt s a kinekkésőbb, mikor a Petőfi-ügy iránt me-legebben kezdett érdeklődni, eszébejutott a Vájna elbeszélése s fölkérte,hogy írja le neki. Vájna megtette;azonban, minthogy nem volt pro-feszszionátus iró, igen nehezen mentneki. Följegyzésein meglátszik, hogymennyit küzdött a styllel — s mirekészen lett, akorra már Dr. TörökAurél fölhagyott a Petőfi-kutatás-sal, így maradtak a Vájna jegyze-tei egész haláláig a fiókban.

A Vájna Sándor czikkéhez kü-lönben szükségesnek látjuk még aközlemény hitele é r d e k é b e nfölemlíteni, hogy ő tanukra is hi-vatkozik, a kikkel együtt a seges-vári csata idején Kőhalomban volt.A följegyzések illető része szóról-szóra így hangzik: „Kőhalomba meg-él kezve, rendes elszállásolásról szósem lehetett, mert ottan gyalogság

és tüzérség volt elhelyezve és ösz-pontosítva. A Vilmosok nagyobbrészint a piaczon (a gyógyszertárralszemben) a szász papnál voltunk ösz-sze zsúfolva — az udvaron, csűrben,istállóban több volt 40 huszárnálés ugyanannyi lónál; — a többi hu-szárok a legközelebbi szomszédok-ban azért, hogy ne legyenek elszórvaide-oda. A szász pap két szobájá-ban voltak: M a r ó t h i János, asárga szakállu óriás, ki jelenben isél Budapesten; D o m a h i d i Fe-rencz, jelenben szathmármegyei fő-ispán ; B u t t y á n László, jelenbenm. kir. járásbiró; R á t z Bódi szá-zados ; L e h o t z k i Pista, a kopasz;Nagy Dani a balkezű; GabányiJancsi a medáliás; Zankó a nagytánczos; Vájna a flótás, stb stb."

Ennek fölemlítése különösenazért tűnik föl előttünk fontosnak,mivel így t a l á n a k a d h a t va-l a k i a j e l e n l e g élők közül,a ki Szkurkára nézve bővebbf e l v i l á g o s í t á s o k a t adhat. Azezredben szolgáló tisztek vagy hu-szárok bizonyosan ismerték őt segy kis jellemzéssel nagy szol-gálatot tennének a Petőfi-iroda-lomnak.

A „Világ-Krónika," a „Va-sárnapi Újság" egyik melléklapja,ez idei 7-ik számát egészen a Pe-tőfi-Muzeum közleményének szen-teli és mellékli hozzá a segesvárivölgy, a Skáriátin orosz tábornoksíremléke, és a segesvári völgy ke-letről czimű rajzokat.

©BCU Cluj

45 HOL ÉS HOGYAN ESETT ÉL PETŐFI? 46

Valószínűleg e nagyon elter-jedt néplapnak köszönhető azon újadat, a melyet Pozváról (Zalame-gyéből) közöltek a „Vasárnapi Új-ság "-gal - s a mely e g é s z b e nvéve megegyezik a Vájna Sán-dor közleményével és ezt megis e r ő s i t i . A levelet BaloghIstván ottani lakos irja, ki 1872—75-ig égy fedél alatt lakott egyNagy László nevű takács mester- és1848—49-iki honvéddel. Ez beszélteneki, hogy „ott volt a seges-v á r i ü t k ö z e t b e n és látta Pe-tőfi e l e s t é t , csak hogy szerintePetőfi a kukuriczás szélén kardcsa-pás alatt rogyott ugyan össze, denem halt meg rögtön, hanem ké-sőbb arra rohanó lovasok és ágyuktipoiták össze úgyannyira, hogy eszemtanú állítása szerint alig voltfölösmerhető." Nagy Lászlónak ma-radt egy Sándor nevű fia, kitanító s Balogh szerint — való-színűleg még többet is tud a do-logról.

Végül fölemlítendő még e he-lyen, hogy a Kolozsvárt megjelenő„Ellenzék" f. évi febr. 17-iki szá-ma „Tisztelet adassék!" czimű gú-ny oros czikkben kárhoztatáa „Pet.Muz." kiadóit, a miért folyóiratuk-ban helyet adnak egy olyan ezikk-nek, mint a Vajnáé, a mely — czikk-iró szerint — megsérti a kegyeletet.A czikkre S á n d o r József feleltugyancsak az „Ellenzék" f. é. febr.18-iki számában „Bizony, tiszteleti"czimmel, a melyben kifejti, hogy a

„P. M." kritikai szaklap lévén:mindent közölnie kel], a mi csakaz igazság kiderítése érdekében bár-mi csekély fontossággal is birhat.

A Sándor József czikkénekmég az a jó hatása is volt, hogynyilatkozatra birta Gr. Haller Jó-zsefet, kinek hozzá intézett levelétalább egész terjedelmében közöljük.

Röviden ennyiben összegez-hető a hírlapok magatartása a Pe-tőfi haláláról megjelent újabb köz-leménynyel szemben. A fölmerültkételyek közül azokra, a melyekrefölvilágositást tudtunk adni: a fen-nebbiekben megadtuk — remélve,hogy ez által is közelebb jutunkaz igazsághoz. Ez lévén a fő czél:minden megjegyzés nélkül közöljükaz alábbi két levelet is.

DR. CSERNÁTONI GYULA.

II.Tekintetes Sándor József E. M.

K. E. titkár úrnak.Kolozsvárt.

Az „Ellenzék" f. évi 41-ikszá-mából olvasám méltó igazolását *).Én a „Petőfi-Múzeum" czólját tisz-telem és óhajtom is, hogy mentőitöbb értesítés érkezzék a szerkesz-tőkhez, mert a valódi tényállás csakeszmecsere által állapitható meg!

A fejéregyházi határon 1849.évi július hó 31-én d. e. 1/210 órá-tól kezdve este 7 óráig folyt csatalezajlása alatt, az események álta-lános fejlődése szemlélésére egy csa-

* L. az alábbi czikk végén el-mondottakat. Cs. Gy.

4*

©BCU Cluj

Í1 HOL ÉS HOGYAK ESETT EL PETŐFI? ,48

tározónak sem jutott alkalma; csakrészletességek összesítése, ezeknekmegalapítása alkalmazva időhez, le-hetőséghez és tárgyilagos távolság-hoz utalhatnak Petőfi Sándor költőnkkimúlására és sírjához.

Mért hibázunk, ha az igaznakkiderítéséhez tapogatózva fogunk?Mi okból kívánja az „Ellenzék"40-ikszámában „Tisztelet adassék!"feliratú bombázó írója, hogy Petőfikimultát senki se kutassa, hanemvakul higyjük az eddig megjelentmeséket, ellenben tiszteletlenségetkövetnek el a kutatók?

Mindenek felett áll, hogy azÚr Isten fia Jézus, kinek történe-tét ma is kutatják. Ha ezen ku-tatás az erkölcsiség előtt nem tilosés lealázó: Petőfiét kutatni ne le-gyen szabad? Mahomed mondotta:„dicsérd az Istent 3000 évig, ésgyalázd 3000 évig is, dicsőségéheznaposnyit sem toldhatsz, és abbólelvenni sem tudsz!" Egy nemzetembere még nem Isten — nem élünka görögök hitregéje, Eskobár ésSuetz korszakában!

Már számos évektől fogva bűn-be estem az itész nézete szerint— és vizsgálom a fehéregyház-seges-vári csata részletes folyamát, Pető-finek minden mozzanatát: ebből ki-folyólag V á j n a Sándor följogy-zése alkalmából elmondom a tény-állást a magam tudása, kutatásaszerint. *)

*) Megkívánjuk jegyezni, hogy grófH a 11 e r József úr e levelet nem a „P.

Erre hivatkozva: Petőfi Sán-dor őrnagy és Bem apó segédtisztje1849. évi július havában Segesvártnem mulatott ottani térparancsnokgróf Haller Ferencz őrnagynál, te-hát Szkurka ott nem is láthatta.

Midőn a magyar sereg, melyNagy-Szebenben őrködött, kardcsa-pás nélkül állását elhagyta, a 82-ikzászlóalj egy része 14 Kossuth-lo-vassal Segesvárra érkezvén július,hó 28-án, és a térparancsnok irno-ka: Beké Józseffel azon zászlóalj-jal Székely-Kereszturra ment július29-én, kikkel Szkurka is mehe-tett. Székely - Kereszturra gyüle-kezett puskás sereg július 31-énkorán reggel megindult és Fehér-egyháza alsó határán helyet foglal-ván, Szkurka esett Paplavszki Ko-burg-huszár csapatába, és állott ajobb szárnynak hátul balfelől, a z

oláh templommal szembe, Levukátörökbúzás terén.

A muszka fővezér Lüdersz,látva a magyar sereg csekélységét,cselt vélve, csak őrködést, de nemtámadást rendelt, ki mellett adla-tus volt br. Hayde és Dorschner,volt csíki határszéli-ezredes, ezek

M."-ba, hanem valamelyik napilapba szán-ta. A „P. M."-ba — irja S á n d o r JózsefE. M. K. E. titkárához intézett másodiklevelében - Petőfiről 20 ívre terjedó'legkellene írnom 9 tervrajzzal kisérve. Ilyterjedelmes munkának önállónak kell len-ni, hogy a csatában részt vett vitézekazon javítsanak stb. Mi azonban a nemesgróf szives engedelmével adjuk a be-cses közleményt. Cs. Gy.

©BCU Cluj

49 • HOL ÉS HOGYAN ESETT EL PETŐFI? 50

mellett volt gróf Alberti es. kir.őrnagy is. Miután Lüders kőhalmigyőztes tábornokától értesült, hogycsak aug. hó 1-ső napján érkezhe-tik Héjasfalvára; Br. Kemény Far-kas pedig M.-Vásárhely felől nemmutatkozik, de Fogarasból megér-kezett 600 kozák:támadást pa-r a n c s o l t . A muszka lovasság bo-lyongni kezdett, ezekkel szembe menta magyar lovasság is, mely állha-tott 100 legényből és az ördögpa-tak hosszában összevagdalóztak.

Míg a vagdalódzás tartott, agyalogok csatárláncza kezdett visz-szavonulni; Petőfi a jobb szárnyközpontja felől több siető gyaloghonvéd között Fejéregyháza alsóvége előtt létszámvezető századosGyalokai Lajossal találkozva, kezetfogtak, de a rohanó székely-huszárkis csapatot muszkának vélve, mertporfelleg lepte: hirtelen a falunak1848-ban leégett terére és onnana korcsoma szobájába ment. Innenhová ment? most nem kérdés, le-gyen elégséges az, hogy Zeyk Do-mokos kengye lébe csipesz-k e d v e , ketten a falu felső végé-nél, egy résen, a Haller-féle nagyrétre s közvetlen az országút mel-lett elterülő 50 jugerumos magastörökbuzásba vitte. Zeyk a rét ke-leti részénél egy résen az ország-útra ugratva, hol magyar lovasokatvélt látni, de muszkákra talált, kikleszúrták. Minthogy Petőfinek az ug-rátástóp le kellett szállnia, feltehető,hogy vágy a törökbúzá§ban? vagy a

nagy rét és országút között 1000 ölreelnyúló földtöltés mellett maradt,mely 2 ől széles, 5 láb magas, borza,fűzfa és tövis fával s vad komlóvalterített volt, és ma is olyan. Ezenlapályos 280 jugerum nagyságú rét-tel szembe, az országúiig lenyúlóhegyláb terjed el, mely 1849. év-ben ugar volt, tehát erre nem me-nekülhetett az elfáradt Petőfi. Au-gusztus első napján a hullákat te-mették, de se a törökbúza között,se az ugar-határon magyar hon-véd hullát nem találtak, csak ZeykDomokos feküdt a csatatértől 2200őlnyire, kinek mátka-gyűrüjét OsontaJuon lehúzta, és a temető musz-ka: Aur-Aur! felkiáltással zsebretette.

Szkurka magára ruházta Zeykjóságát, melyet 9 vürtenbergi, acsatában verekedett huszár, mintszemtanuk bizonyitottak, jelesen pe-dig egyik, ki Petőfinek gúnyataka-ritója és lovaglás tanítója volt. HogySzkurka egyéniségével e föltevésemösszeférhet, állíthatom, mert énSzkurkát személyesen ismertem, ősokat csevegett. Vájna Sándor je-les vitéz különben jó hiszemmeljegyezte le állításait, melyek imekiinduló pontúi szolgálnak az igaz-ság tisztázására, a tisztázandó kér-dés fölelevenitésére.

Ha Szkurka megtudta, hogyBemet a héjasfalvi iszaposból meg-mentették, mely történt este * 2 10órakor, akkor Szkurkának a meg-mentést a héjasfalvi Küküllő hid-

©BCU Cluj

51 HOL ÉS HOGYAN ESETT EL PETŐFI? 52

jánál kellett hallani, mert a meg-mentésről falusi lakos nem beszél-hetett, és a faluban kozákok por-tyáztak. Lehet tehát, hogy Szkurkamások szájából hallotta az általaelmondottakat s talán másutt mondtael, mint Kőhalomban. Szkurka Kő-halomba érkezett éjjel 11 órakor,tehát 1 7-2 óra alatt 50 kmt. sza-ladt az országúton, ellenben 150-nélis többet kellett volna repülnie; Hé-jasfalva, Szász-Kézd, Zoltán, Szász-Keresztur, Buda és Sövénységenkeresztül ügetni vérző, sebes, éhes-szomjas és 250 font terűt hordottlovon, és másfél óra alatt Kőhalompiaczára érkezni. Szász-Kézden 50kozák uralkodott és dongta a kör-nyéket; ezeknek egy része este 10óra után menekülő Otrobán had-nagy 20 legényire törvén, Héjas-falva és Szederjes közti téren, Ot-robán tömör tűzeltetése Szász-Kézdfelé rohantatta. Otrobán *) jelen-leg honvéd ezred-orvos és Lúgo-son állomásoz, hová az idén Bras-sóból helyezték á t . J e l e s k a t o n av o l t ! Szkurkának Szász-Budán még2000 muszkát és 4 ágyút kellettvolna találnia. Aztán Kőhalombólvagy 3000 diadalmas muszkát is.

Dobai ezredes — ki jelenlegh. tábornok — Kőhalmot védte 8ágyúval, 6-ik határvéd zászlóalybelivitézzel Antos Ferencz őrnagy alattés Vilmos- és Kossuth huszár 120

vitézzel. A muszkát július 28-ánmegtámadván, Ugra felé verte; ezek29-én este Fogarasból segélyt kap-va 30-án Dobait Kőhalomból a ho-moród terére nyomták, hol 8-szorállást foglalva, Oklándra húzódván,és 31-én Udvarhelyt egyesülvén GálSándor ezredes hulladékaival, Pa-rajdra húzódtak.

Tiszteletem nyilvánitásával ma-radok kész szolgája:

Székely-Keresztur, 1888. feb-ruár 21-én.

GR. HALLER JÓZSEF.

*) Sándor József úr, ki Otrobánszives barátságának örvend, megígérte,hogy ez ügyben meg fogja őt találni. Cs. Gy.

III.Nyilt levél a Petőfi-Múzeum

kiadóihoz.A midőn a t. kiadók megke-

resésére, annyi idő után, és pedighírlapi úton most először, hozzászólok a Petőfi eleste kérdéséhez,teszem azért, mert e lapok első szá-ma hasábjain egy közlemény jelenfmeg, mely az általam 1861-benkiadott „Erdély története 1848—49-ben" czimű munkám 258 és 59lapjait igazolják.

Irományaim között 1877-bőlegy kivágott Tárczát birok, a lapczime nélkül, aláírva felelős szer-kesztő Lukács Béla; nyomtattatikWodianer F. tulajdonos - kiadónál,mely aláírásokból kideríthető, hogya Tárcza, mely lapban jelent meg. *)

*) E tárcza eredetileg a „NeueTemes. Zeitungéban jelent meg; innenfordította le a „Közvélemény" és adta ki1877-iki 226-ik számában. Ez az, melyreszerző hivatkozik. Cs. Gy.

©BCU Cluj

53 HOL ÉS HOGYAN ESETT EL PETŐFI. 54

Petőfi halálát az én „Erdély tör-ténete 1848—49-ben" czimű mun-kám; a birtokomban levő tárcza-czikk s a Petőfi-Múzeumban meg-jelent Vajna-féle közlemény any-nyira egyformán adjuk, hogy el-mondhatom, miszerint hárman te-szünk tanúbizonyságot.

Petőfi halála körülményeiről,mint a Bem-hadsereg historiogra-phusa nyilatkoztam, s azon^nézetbenéltem, hogy el van fogadva. Defelmerülvén a Manasses-féle kohol-mány, miszerint Petőfi Szibériábanél, a hírlapok hasábjain egy áram-lat támadott, mely az általam meg-irtakat ignorálva, Petőfi elestét ahéjasfalvi útról a Küküllő partjáratette át. S mert most az említetttárcza mellett, mely Temesvárt éspedig katonai körből keletkezett,egy szemtanú" is bizonyít, eljöttneklátom idejét, hogy az általam meg-irtakat emlékírói világításba he-lyezzem.

Petőfi 1849. július 24-én ér-kezett Kezdi-Vásárhelyre a király-hágón túlról. Bem, mint tudjuk,2 napi kirándulást tett Moldvába,egy kis sereg élén, mely az ojtoziszoros nyílásában fekvő Onestignyomult elő. Én visszamaradtam,hogy a moldvaiakhoz intézett máso-dik proclamátiót nyomassam. Éj-fé lkor készen volt. A nagyvendéglőben voltam szállva, a holDózsával kiteleltünk. Hajnalban ar-ra ébredtem, hogy szobámban kétismeretes hang költögeti egymást,

Petőfi és Egressy Gábor. Tárgyunkratartozik belőle az, hogy mind akettő nemzetőri ruhát viselt.

Ők Moldva felé indultak. Bempár óra múlva Kézdi-Vásárhelyreérkezett, sereg és Petőfiók nélkül.Bemnél jelentkeztem. Asztalnál űltegymaga, tábornoki ruháján asztal-kendővel fedve étkezett. Kérdésemrejelezte, hogy Petőfiék is megfor-dultak.

Külön-külön Maros-Vásárhelyfelé rohantak. Mint történelmembenis írom, július 30-án reggel, Vá-sárhely közelében a Váczmánonfelfelé 4 szekér jött velem szembe;az elsőben Bem ült L ö r i n c z yJózsef századossal, a' másodikbanP ü n k ö s t i Gergely s a- Nagy-Vá-radon most is élő G y a l o k a i La-jos, s mire szekeremből kiugrot-tam, már a negyedik szekér álltvelem szembe: Kui ez Antal, a„Magazin" szerkesztője s Bem tit-kára űlt benne Petőfivel . Csakannyit tudtak mondani, hogy Ke-resztúri a mennek. Lovaim ki lévénfáradva, nem tarthattam velők. Pe-tőfi ekkor is nemzetőri ruhát viselt.

A csata jul. 31-én lefolyt. Azágyúzást Maros-Vásárhelyt a Teleki -Théka emeleti ablakából hallgat-tuk s azt hittük,, hogy a Tordáróljövő Kemény Farkas csatázik. Au-gusztus 1-én délelőtt a Sáros-utczána Macskási főtiszt három lovas fo-gata jött velem szembe; Bem kö-penyébe burkoltan ott űlt az ülésegyik szögletében egymaga, minden

©BCU Cluj

55 HOL ÉS HOGYAN ESETT EL PETŐFI? 56

kíséret nélkül. Utána rohantam.A végeredmény az lett, hogy a négykocsiból és hét segédből Bem ittvolt egyedül; Gyalokai még az napestve Szombatfalvára ért Ugrón Lá-zárékhoz; Pünkösti megmaradt, atöbbi pedig oda veszett.

A fegyvert aug. 25-én Zsibó-nál letettük. Míg a császári rend-őrség nem szervezkedett, a Zsibónkapott útlevél-forma, mit ott a pol-gári egyéneknek egy granitzer had-nagy az udvar közepén állított ki,sokáig elég volt Mert divat volta nem compromittáltat játszani,szekérre ültem s szeptember elejéna segesvári csatatér tanulmányozá-sát vettem magam elé. A Héjas-falva és Segesvár közötti ország-úton székelyekkel és héjasfalvi la-kósokkal találkoztam, s azok en-gem az útkanyarulaton, mely avölgyből Héjasfalvának tartva, egykaptatónak megy, jobb felé egyholdnyi kaszálón törökbúzásba ve-zettek. Itt esett el valaki, ki mel-lett több iromány hevert — szóltak.Azonban az országúton császári ka-tonai őrjárat fegyverei villantak fel sszétoszlottunk. E forrás alapján ha-tároztam meg Petőfi elestének helyét.

Ha az én adataimat a Vájnaszemtanuja, s a „N. Temes. Zei-tung" -ból vett tárczával összeve-tem, arra a kérdésre: hogy elesett-éitt Petőfi, s mely helyen s mi mó-don esett el? a három közleményteljesen megegyezik. Szkurka, Vil-mos-huszár, Vájna szemtanuja, el-

hagyva a Küküllő partján húzódótábort, Kőhalomnak, illetőleg Hé-jasfalvának futott, s Petőfit lová-ról lehajolva segítette; de négy lo-vas muszka közeledett; Petőfi őtelhagyva, szerinte balra, de saj át-lag jobbra a hegynek, a kukori-czának ment; azonban alig tehetett25 vagy 30 lépést, két muszka lo-vas utána ugratott s Petőfi fejét amuszka felé fordítva, várta a csa-pást s két kardvágás alatt elesett.Szkurka szerint e pont a csatahely-től egy öreg ágyulövésnyire s azútnak kanyarulatánál volt.

A másik adat, a temesváriújságból vett tárcza szerint Bem aKüküllő partján saját kocsiján me-nekült, s mint itt is el van 'be-szélve, a végperczben magát a holt-Küküllő egy sánczába vetette, mígbe nem estveledett. S itt meg kelljegyeznem, hogy úgy látszik nemvolt az illetőnek tudomása arról,hogy Bem másnap Maros-Vásár-

i helyre érkezett, s onnan indult Sze-bennek. Valamint az sem kell, hogyzavarjon, hogy Fejéregyházát Fe-jértemplomnak, Héjasfalvát Ördög-falvának kereszteli.

A kérdéses Tárcza referenseegy osztrák sereg-biztos, ki öt ko-zákkal . Héjasfalva felé követte afutókat. Szerinte FejéregyházátólHéjasfalváig csak két magyar ka-

j tona holtteteme feküdt. Az egyikzubbonyban, (ki Kurz lehetett;) amásik a két helység között, mintegyfele úton, 3 — 4 őlnyi távolra az

©BCU Cluj

57 HOL ÉS HOGYAN ESETT EL EETŐFI? 58

országúttói. Minthogy mellette íra-tok feküdtek, elrendelte azok fel-szedését. A halott háton feküdt, halá-lát dzsida-szúiás okozhatta, mellénvértócsa volt. A mint leirja, a tetemközépnagyságúnál kisebb és sovány,sárgás arczbőrrel, fekete bajsz, he-gyesszakállal feküdt előtte. Kabátja,csizmája hiányzott, rajta finom ings fekete nadrág volt. Az iratok sze-rinte nevezetes katonai iratok vol-tak, köztök b. Kemény Farkas ésb. Stein jelentése; a saját iratai ka-bátjában lehettek, mit a seregbiz-tos szerint a kozákok vittek el. Aforradalom után bujdosásomban sfogságomban azonnal megirt, s1861-ben kiadott munkám 259-iklapján ez áll: Petőfi ide nemzet-őri ruhában s szekérrel jővén, gya-log nézte Fejéregyházától a csatát;mely a mint felbomlott, ő is futott. .Hol az út Fejéregyházától Héjas-falvának a hegy alá kanyarodik, semlékoszlop emelésére oly szép rét-ség van, a hegyre akart felkapni; ahegyoldalon akkor törökbúza' zöl-déit, itt vérzett el kozákok fegyve-rétől."

Pár hét múlva a „Herman-stadter Zeitung"-ban közlemény je-lent meg, mely megnevezve a Kurczfogatát, meg. azt, hogy Héjasfalvánfogatatott el, árverezésre tűzte ki.A Petőfit látó osztrák sereg->biztostehette rá kezét, ki a Tárczábantévesen Bem kocsiját vélte lefog-lalni. Mint munkám is említi, Pe-tőfit Kurczczal láttam egy szekerén

ide jönni. Mindig azt a nézetet táp-láltam, hogy Pető f i a z é r t tar-t o t t Héjasfalvának, hogy ko-c s i j á r a kaphasson.

A „Vasárnapi Újság" legutolsószámában közlemény jelent meg,melyben egy új szemtanú, NagyLászló volt honvéd mellettünk vall.S ezzel azt hiszem, hogy a továb-bi kutatás meddővé válik s a vitátbezárhatjuk.

Legközelebb valaki, kit, hajól emlékszem, a forradalombandobbal nyakában láttam, forrada-lomkori adataim hitelességét meg-kívánta gyöngíteni; s lehet, hogye közleményeimet is hasonló sors éri.Engedjék meg a tisztelt kiadók fel-használni az alkalmat annak kije-lentésére, hogy módomban állt valóadatokhoz juthatni. A „ForradalmiLapokat" Kolozsvárt mint szer-kesztő kezeltem; Pesten, mint apénzügyminisztérium statisztikusafolytattam pályámat. Onnan Berzen-czeihez küldettem, kit Agyagfalvántaláltam; a telet Kezdi-Vásárhelyttöltöttem Pap őrnagy oldala mel-lett, ki Háromszék védelmét intézte. 'A mint Bem bejött, Debreczenbementem; onnan a kormány az er- »délyi tábor historiographusának kül-dött ki, az akkor bevett Szebenbe.Az ezen idő előtt lefolyt hadi dol-gokat Czecz tábornok a szebeni fő-hadparancsnoki szálláson mondtatollamba — s mert mindennek szem--tanuja nem lehettem, s mert Fejér-vár ostromához másodnap érkéz.-

©BCU Cluj

59 HOL ÉS HOGYAN ESETT EL PETŐFI? 60

tem, B. Stein sajátkezű jelentését közelebbi és tagosabb pontról lát-adta használatomra. Csányi kőrút-jánál kiséretében voltam. Ha valakiennél is, ha nem is magasabb, de

hattá Erdélyben a forradalmat, azelőtt meghajlok.

KŐVÁRY LÍSZLÓ.

„Rongyos vitézek.'Ez a facsimilében lapunk mel-

lett közlött költemény czime. Azeredeti kézirat Ajtai K. Albert urbirtokában van Kolozsvárt. Facsi-milénk */5 nagyságú photographiaután készült. Az eredeti kézirategy kékes levélpapir-levél, melynekegyik oldalára e költemény, a má-sikra a „Tűz" van irva ugyancsakPetőfi kezével. A kézirat kis be-tűjű s a legszebb Petőfi-kéziratokközé tartozik, mert Petőfi ismertszép irását teljesen föltünteti. Fi-gyelmeztetjük az ismerőket, hogynévaláii'ásában itt még nincs az utóbbhasznált t az ismert módon áthúzva(1. Petőfi-Múzeum I. füz. mellettifacsimilét).

A levélpapír egyik oldalánBath (városnév) van jobbfelől aczifrázatba benyomva, mit a facsi-mile nem tüntet fel eléggé; a má-sik oldalon IV. 89 áll, bizonyosannem Petőfitől, hanem vagy a czen-zortól, vagy a kiadótól. Ugyanis Pe-tőfi e két versét Urházy Györgynekküldte, ki Kolozsvárt egy „ U n i ó "ez. zsebkönyvet adott ki. *) Itt je-lentek meg e költemények először.

') Teljes ezim: Unió. Zsebkönyv.Szerkeszti U r h á z y . 1848. Kolozsvárit.Barráné és Steinnál. N. 8°. 420 1.

A mint a facsimilén látható, a le-vél, melyen e 2 költemény van irva,

i össze van fűzve czérnával egy má-sik levéllel és lepecsételve a cen-zori pecséttel, melyen világosan ol-vasható: SIGILLUMOFF. LIBROR.REVISORAT. TRANSYLV. A má-sik levelén Pap Endrének van párverse: Tragödia Heyne után I. ésRajnai népdal II—III, x) a fonal-vég pedig a czenzori pecséttel le-ragasztva. E lapok tehát a czenzor-nál voltak s mivel a 4 lap I, III,IV római számmal és 88, 89, 90,91 lapszámmal van jelölve, e la-pok egymás mellett álltak akkor is.A római számok tentával, a lap-számok piros irónnal vannak je-gyezve.

Ennyit a kéziratról. Az Unióez. zsebkönyvben Petőfinek 5 köl-teménye jelent meg, nem csak ekettő. Ugyanis: Sept. 27. 1846(25 1.), I s ten csodája (108 1.),Erdélyben (236 1.), Tűz (410)és R o n g y o s yitéz*ek (414 1.).A 3 első benne van az 1847 és1848-diki teljes kiadásokban az1846-diki költ. közt; de a két utolsónincs. Ebből azt lehet következtetni,hogy mivel az 1847-dikiés 1848-diki

"TMindhároni Unió 412 1.

©BCU Cluj

61 RONGYOS VITÉZEK. 62

Összes k ö l t e m é n y e k már meg-jelentek, mikor az Unió kiadatott,tehát a szerkesztő onnan vette átőket, e kettőt pedig Petőfi épen éskizáróan a zsebkönyv számára irtas tehát egyiket sem vette föl a ne-vezett összkiadásokba s másodszor(az elkobzott kiadást nem számitva)csak az Ujabb költemények köztjelentek meg (1861-diki kiad.) az1847-ben irott költemények közti,k. 187 és 191 1. Ez az oka, hogya többinek mért nincs meg a ké-zirata, mert a mint megtudhattam,K. Papp Miklós, a „Magyar Pol-gár" volt szerkesztője magától az„Unió" szerkesztőjétől kapta e ké-ziratokat s igy maradtak meg.

A második kérdés, ismervéna kéziratok eredetét, az, hogy he-lyesen sorozta-e a 61-diki s utánaaz ujabb kiadások e költeménye-ket az 1847-dikiek közé? és hogya két költemény közül melyik te-endő a kiadásokban elébb ? A kér-dés ez utóbbi részére a feleletegyszerű. Minthogy a költő egy levélkét oldalára irta őket, a sorrendközönyös; de megjegyezzük, hogya „Tűz" van a levélpapír első ol-dalán. De az már tiszta szeszély a61-diki kiadástól, hogy a „Bo n-gyos v i tézek" -et közölvén előbbaz I. 187 lapon, közbe dug kétmás költeményt s odi rakja a 193lapra a „ T ű z " czimüt. E g y uj k r i-t i k a i kiadásban egymás mellét e e n d ő k o k v e t e t l e n , m i n t ahogy a kö l tő is i r t a őket,

még pedig e l ő l a „Tűz" s azu-tán a „Rongyos v i t é z e k " te-endő k a sorrend szerint; tehát épenmegfordítva, mint a hogy az ed-digi kiadások adták.

A kérdés előbbi részére márnehezebb a felelet. Talán az a föl-tevés is ér valamit, hogy mert azUnió által közölt más három köl-temény is az 1846-dikiak közül való,tehát ezek is ez évből valók. Azon-ban nagyobb világosságot nyújt aza fölhivás, melyetUrházy György,az Unió szerkesztője 1846-ban tettközzé az akkori lapokban:

„ í r o d a í r n i fe lhívás. Azalulirt által tervezett, s tavaly többhír- és divatlapok útján közzé istett „Unió" czimű szépirodalmi zseb-könyv, — nagy részint elhárítvalévén áz akadályok, mellyekkel küz-denie e honban minden illyszerüvállalatnak osztályrészül jutott, ajövő 1847-dik évre fog megjelenni.Alulirt vállalata elősegítésére azonreményben hívja föl a két testvér-hon t. c. iróit: hogy egyesülvefűzendő szépirodalmi koszorújához,melly már eddig is — részint tett-leg, részint Ígéretben — mindkéthonból, annyi jeles és buzgó ápo-lót vala szerencsés megnyerhetni, se-gédkezeket még számosabban nyuj-tandanak;—becses dolgozataikatK o l o z s v á r r a (királyutcza39.sz.)legfőlebb sept'. 15-éig beküld-v é n. Kolozsvárt, jul. 12-kén 1846."(1. Honderű 1846. 80 1. jul. 28-dikiszámban II, félév.)

©BCU Cluj

63 RONGYOS VITÉZFK. 64

Az akadályok alatt az Uniószerkesztője világosan a czenzuraáltal okozottakat érti s ennél fog-va, mert !847-re ki akarta adnizsebkönyvét s arra kéri az Írókat,hogy munkáikat legkésőbb 1846.sept. 15-ig küldjék be, — világos,hogy Petőfinek már akár jó szán-tából, akár fölkérés után küldte be ekét költeményt, legkésőbben 1846-ban kellett őket irnia; d e i r h a t t aőket 1 8 4 5-ben is.

Erre mutat a két költeményhangja is a külső körülményekmellett. A „Tűz" czimüben Petőfi-nek épen az a lázas tevékenységutáni vágya nyilatkozik, mi épen1845 és 46-beli költeményeit sok-szor jellemzi. De továbbá nézzüke versszakokat:

Jer, szeretlek, széf) leányka,Jer, szeretlek szenvedélylyel;De tüzes légy! más különbenElmehetsz isten hírével.

Hejh, kocsmáros, bort! ihatnám.Tiszta bort! mert ha vizes lesz:Megköszönhetd, ha kancsód aFalhoz vágom, nem fejedhez.

Csak igy élet ez az élet,Tüzes lánynyal, tüzes borral. . .És — a mit majd elfeledtem —Nem maradhat még el a dal.

Valóban igen kevés szakér-telem szükséges annak belátásához,hogy e versszakok s az egész köl-temény nem vonatkozhatik Szend-rey Juliára, Mában tették a kiadá-sok ezek közé, mert amakból hi-ányzik az a forróság, mi emezeketjellemzi s mivel Szendrey Júliával

1846. szept. 8-án ismerkedett megPetőfi, tehát, ha e költemények 1846ból valók is, okvetlenül szept. előttiidőkből származnak.

Természetesen, tekintve Ur-házy 1846. jul. 28-án megjelent fölhí-vását, ha fölvennők, hogy ez utánirta őket Petőfi, akkor 1846. augusz-tus hava volna elfogadható. De gon-dolható-e, hogy Urházy már 1845-ben gondoljon zsebkönyv kiadására,mely egyesítse a két testvérhonköltőit, ugy, hogy Petőfitől ne épenelső sorban óhajtson költeményt?Alig hihető. Ugy, hogy fölvéve ekörülményt, valamint azt, hogy Pe-tőfinek 1845. a bordalos éve (1. aTűz), továbbá, hogy az ez évbelihazafias költeményeiben a hazasze-retet még némi általánosságban nyi-latkozik, épen oly formán, mint aRongyos vitézek-ben, majdnem vi-lágos, hogy e költemények 1845-ben a Czipruslombok és a Szerelemgyöngyei közötti időre esnek, s ígyoda volnának sorolandók.

Ez annál is valóbbszinű, mertépen ez időből a Pesti Divatlapban(1845. jun. 12. szám. II. negyed384 1.) a következőket olvassuk eZsebkönyvről az „Erdélyi hírek"közt bizonyos Szinyeitől: „Zseb-könyvünk is van tervben, mellyetU r h á z i György fog szerkesztenis mellynek írásában Kemény Zsig-mondtól kezdve, minden feltűnőbberdélyi költők részt vesznek, egye-sülve a magyarhoniakkal, kik kö-zül néhánynak Urházy már birjaigéretét."

©BCU Cluj

65 RONGYOS VITÉZEIÍ. J>6

Ezek között ne lett volna ott mötten egymás mellé sorozva, aPetőfi? Bizonyosan ott volt s mi- j mint utóbb Petőfi nem igen irt;kor e hir megjelent, Petőfi már mert bárha irása mindig szép volt, devisszatért felső magyarországi (1845 I kissé elsietettebb utóbbi kéziratain,ápr. máj. utazásából s e nyugod- I Mindé s több más körülmény-tabb, zavartalan napok hangja érez- bői világos, hogy e költeményekhető e költeményeken. Ehhez két- 1845-be tartóznak s pedig a meg-ség nem férhet. De erre utal maga j jelölt időbe, június—szeptember kö-a kézirat is, mely mint emiitők, j zé s ezért egy új kritikai kiadásbaPetőfi legszebb Írását mutatja. A j oda teendők át kellő, általunk jóbetűk aprók, hegyes tollal, finoman, | részben felsorolt, indokok mellett,aprólékos gonddal odarajzoltak tö- ! FERENCZI ZOLTÁN.

Petőfi francziául.H. Fréd. Amiel-töl.1)

Au Danube3)O grand fleuve, ton sein est déchiré souventPar le soc du navire ou l'éperon du vént.

Le blessure est profonde et n'est pas dangereuse :Autres sönt les sillons que la passión creuse!

Dés qu'a cessé l'orage ou passé le bateauLa blessure guérit; tout est bien de nouveau.

Mais quand le coeur de l'homme une fois se déchire,Rieri ne le guérit plus et sa blessure empire.

VI.Si je pouvais pleurer!11)

Si je pouvais pleurer! La douleur est vermeEt quelque chose en moi s'épouvante et s'émeut.Que les hommes sönt bien les fréres de la nue!Le nuage devient plus léger dés qu'il pleut.

Moi je ne pleure point, moi des larmes j'ai honteEt je ne puis souffrir de montrer ma douleur.Pleurs, coulez en dedans, c'est un puits que mon coeur,Et ce qui tömbe la, personne ne le compte.

') L. Petőfi-múzeum I. szám, 13 1. jegyz.) I—IV sz. alattit Petó'fi-muz. I. sz. 13—15 1.

3) Petőfi A D u n á n ez. költeménye (I. az 1842-diki költemények közt).*) 1. E l f o j t o t t k ö n n y e k ez. költ. (az 1845-dikiek közt).

©BCU Cluj

67 PETŐFI FRAKCZIÁUL. 68

vn.Ma Tristesse et ma Joie. *)

O qu'elle est triste ma tristesse!Mon sein quand je suis triste est l'antre du Hon,Et mon coeur est l'agneau que le fauve dépéceLentement et 1 'oeil plein d'un sinistre rayon.Buvant le sang, broyant les os, sugant la moelle,De l'agneau sans défense il a fait son destin

La suffrance a la dent cruelleDe mon coeur tel est le destin.

O qu'elle est joyeuse ma joie!Ma poitrine est aux jours heureux comme un Edén,Et mon coeur est la rose au milieu du jardin.Le rossignol vainqueur, les papillons de soieFétent la jeune rose. Un ange avec amourLa cueille, sur son sein la presse, et d'un coup d'aile

Repart, mais repart avec ellePour le pays d'oü vient le jour.

VIII.Autrefois.*)

Oh! si j'avais vécu plus töt, dans ces vieux ágesOü les preux compagnons d'Arpad vivaient encor,Et tiraient du fourreau pour voler aux carnagesLe glaive épris du sang, l'acier plus beau que l'or!

Du terrible Lehel défiant la trompctteMon cri de guerre eűt fait retentir les grands bois;Je crois que dans le ciel la voix de la tempéte,Le tonnere, eűt été moins puissant que ma voix.

Sur un coursier sans mors, ardent comme la trombe,Provoquant les périls, écrasant les guerriersJ'aurais su conquérir les palmes ou la tömbeDans 1' aréne de feu des combats meurtriers.

Devant les vanqueurs las, encore souillés de poudreMon hymne eűt célébré la gloire des hérosEt le dieu de la guerre ayant éteint sa foudreNos buveurs eussent fait sonner d' autres échos.

Enfants dégénérés de cetté époque fiéreNous ne faisons plus rien digne des anciens jours.II serait des exploits que je devrais me taire.Un idiome esclave a des rythmej trop sourds.

*) 1 B ú m és ö r ö m e m ez. költ. (az 1845-dikiek közt).2) M é r t nem szü-l e t t e m e z e r év e l ő t t ez. költ. (az 1844-dikiek közt.)

©BCU Cluj

69 A ROKON-HELYEK PETŐFI ÚTI JEGYZETEI ÉS HEIflE R E I S E B I L D E R & I B E N . 70

A rokon-helyek Petőfi Úti jegyzetei- és HeineRei sebilder-eiben.

Nem egyszer haliám illetékesegyénektől is azt a megjegyzést, hogyPetőfi a maga úti jegyzeteiben ésleveleiben Heinét utánozta. Elhatá-roztam, hogy szigorúan összehasonlí-tom a két művet és kijegyzek be-lőlök minden olyan helyet, a melycsak távolról is rokonságot mutat,mert a Virgilius, Homérosz, Shaks-pere és a Zrínyi példái — többeketnem is említve — eléggé meggyőztekróla, hogy az ilyen összehasonlításPetőfire nézve egyátalában semmi hát-ránynyal sem járhat. Ez elhatározás-nak eredménye az alábbi összeáliítás,a mely igen érdekes conclusióra adalkalmat Petőfire nézve, mert nem-csak hogy a szó szorosabb értelmé-ben vett u t á n z á s vádja alól föl-menti, hanem — véleményem szerint— a mellett is tanúskodik, hogy meny-nyivel nagyobb poéta és hatalmasabbszellemű ember Petőfi, mint HeineHenrik!

Ennek hosszas bizonyitgatásahelyett azonban hadd beszéljenek ma-gok a tények. Még csak azt jegyzemmeg, hogy Heinéra nézve a „Reise-bilder" hamburgi, 1830-ban Hofímannés Cámpe-nál megjelent második ki-adását, Petőfire nézve pedig a Gyu-lai által kiadott „ Vegyes művek-"-ethasználom.

,.Es war noch séhr frűh, alsich Göttingen verliesz und der ge-lehrte X. X. Iag gewisz noch im

Bette, und tráumte wie gewőhnlich:er wandle in einem schőnen Garten,auf dessen Beeten lauter weisze, mitCitaten beschriebene Papirchen wach-sen, die im Sonnenlichte lieblieh glan-zen, und von denen er hier und damehrere pflückt und műhsam in einneues Beet verpflanzt, wahrend dieNachtigallen mit ihren sűszeszten Tő-nen sein altes Herz erfreuen." (Rei-seb. I. 92. 93.)

„Midőn átrobogtunk az úri éshatvani utczán s a kerepesi úton mégcsendes volt Pest, ez óriási méhkas,melyben naponta oly nagy a dongás,hogy talán az ég füle is fáj beleMint mondám, üres és csendes voltPest, midőn kijöttünk. Alutt a városés álmodott Azon gondolkodtam, kimit álmodhatik, különösen az írók,vagyis azok, kik íróknak tartják ma-gokat. Hazucha kétségkívül azt ál-modta, hogy valami Zerffy nevű bé-csi suszterpúb megajándékozta egyhajszállal Lessing parókájából s bol-dog volt; Petrichevich Horváth Lá-zár azt álmodta, hogy X. gróf asz-talára tányérokat hord s boldog volt;Császár Ferencz, azt álmodta, hogyszéna helyett most az egyszer babérteszik, s boldog volt stb. stb. Nemérdemlik ugyan, de isten neki, legye-nek boldogok!" (Vegy. műv. III.48. 49-.)

„Wieder schönes, liebes Sonn-tagswetter. Ich bestieg Hűgel undBerge, betrachtete wie die Sonne denNebel zu verscheuchen suchte, wan-derte freudig durch die schauerndenWalder und um mein traumendes Hauptklingelten die Glockenblümchen vonGosslar. In ihren weiszen Nachtman-

©BCU Cluj

71 A KOKON-HÉLYEK PETŐFI ÜTI JEGYZETEI ÉS HEINE REISEBILBEREIBEN. 72

teln standén die Berge, die Tannenrüttelten sich den Schlaf aus denGliedern, der frische Morgenwindfrisierte ihnen die herabhangenden,grünen Haare, die Vöglein liieltenBetstunde, das Wiesenthal blitzte,wie eine diamantenbesaete Goldecke,und der Hirt schritt darüber hinmit seiner lautenden Heerde." (Reiseb.I. 151.)

„Nagyon resteltem azt a his-tóriát, hogy csak egy napot szántamKésmárknak, s ekkor sem láthattamaz eső miatt a Kárpátokat onnan, ahonnan legjobban láthatni. Azonbanszerencsémre másnap reggel koránindultunk; ott feküdt még a Tátraegész pompájában, mint valami alvószép leány, ki álmában elhányta ta-karóját, mely bájait leplezte. Gyö-nyörittasan szemléltem egy darabig . . .. . , mert. aztán fölriadt — tán a ko-csizörgésre s mintegy elszégyenülveburkolta magát ködpaplanába . . . aTátra . . . a szép leány." (Vagy. művIII. 20.)

„Ich fand ein Nest mit mei-stens schmalen, labyrinthisch krum-nien Straszen, allwo mittendurch einkleines Wasser, wahrscheinlich dieGose, flieszt, verfallen und dumpfig,und ein Pflaster, so holprig wie Ber-liner Hexameter." (Reiseb. 133.)

„De lelkem, raint a gyermek,ki megpillantja, hogy gondviselője nemfigyel rá, lelkem elsuhant észrevétle-nül messzire, messzire, oda hol nin-csenek hegyek, hol halmok" is aligvannak, hol a Duna omlik méltósá-gosan, mint Vörösmarty hősköltemé-nyei. . ." (Vegy. műv. III. 18.)

• „Das Buch, das ueben mir lag,war aber nicht der Korán. Unsinnenthielt es freilich genug. Es wardas sogenannte Brockenbuch, worin

allé reisende, die den Berg erstiegen,ihre Namen schreiben, und die Mei-sten noch einige Gedanken, und inErmangelung derselben, ihre Ge<"űhlehinzu notiren. Viele drücken sich so-gar in Versen aus. In diesem Buchesieht man, welche Greuel entstehen,wenn der grosze Philisztertrosz ge-brauchlichen Gelegenheiten, wie hier,auf dera Brocken, sich vorgenommenhat, poetisch zu werden." (Reiseb.I. 210. 211.)

„ A faluban van egy könyv, mintmás efféle helyeken, hova a látoga-tók beírják magokat. Vannak aztánitt a nevek mellett sorok, mik a bar-langban támadt érzelmeket és gondo-latokat akarnák tolmácsolni. . . . Ohjaj!" (Vegy. műv. III. 26. 27,)"

ií| „Das Befahren der zwei vor-I züglichsten Clausthaler Gruben der1 „DorotheaJ und „Carolina" fand ich| sehr interessant, und ich musz aus-i fűhrlich davon erzahlen Da un-

tén ist ein verworrenes Rauschen undSummen, man stőszt bestandig an

j Balken und Seile, die in BewegungI sind, um die Tonnen mit geklopften| Erzen, oder das hervorgesinterte Was-

ser* herauf zu winden. Zuweilm ge-langt roan auch in d-urchgehaueneGangé, Stollen genannt, wo man dasErz wachsen sieht, und wo der ein-same Bergmann den ganzen Tag sitztund műhsatn mit dem Hammer dieErzstücke aus der Wand heraús klopft.Bis in die unterste Tiefe, wo man,wie Einige behaupten, schon hó'renkann, wie die Leute in Amerika ,Hur-rah Lafáyette ! * schreien, bin ich nichtgekommen; unter uns gesagt, dórt,bis wohin ich kam, schien es mirbereits tief genug : — immerwahrendesBrausen und Sansen, unheimliche Ma-schinenbewegung, unterirdisches Quel-lengeriesel, von allén seiten herab-

©BCU Cluj

73 A ROKON-HELYEK PETŐFI ÜTI JEGYZDTEI ÉS HEINE REISEBILDEREIBEN. 74

triefendes Wasser, qualmig aufstei-gende Erddünste, und das Gruben-licht immer bleicher hinein flimmerndin die einsame Nacht. Wirklicb, eswar betáubend, das Athmen wurde mirschwer, und mit Műhe hielt ichmichan den glitschrigen Leitersprossen. Ichhabé keinen Anflug von sogenannterAngst empfunden, aber, seltsam ge-nug, dórt untén in der Tiefe erin-nerte ich mich, dasz ich im vorigenJahre, ungefabr um dieselbe Zeit,einen Sturm auf der Nordsee erlebte,und ich meinte jetzt, es sei doch ei-gentlich recht traulich angenehm,wenn da,s Schiff hin und her schau-kelt, die Winde ihre Trompeterstück-chen losblasen, zwischen drein derlustige Matrosenlármen erschallt, undalles frisch überschauert wird vonGottes lieber, freier Luft. Ja, Luft!— Nach Luft schnappend stieg icheinige dutzend Leitern wieder in dieHó'he, und mein Steiger fűhrte michdurch einen schmalen, sehr langen,in den Berg hauenen Gang nachder Grube Dorothea. Hier ist es lus-tiger und frischer, und die Leiternsind reiner, aber auch lánger undsteiler, als in der Carolina. Hier wurdemir auch besser zu Muthe, besondersda ich wieder Spuren lebendiger Men-schen gewahrte. In der Tiefe zeigtensich namlich wandelnde Schimmer;Bergleute mit ihren Grubenlichternkamen allmáhlig in die Höhe, mitdem Grusze „Glück auf!" und mitdemselben Wiedergrusze von unsererSeite stiegen sie an uns vorüber;und wie eine befreundete ruhige, unddoch zugleich quálend ráthselhafteErinnerung, trafen mich, mit ihrentiefsinnig klaren Blicken, die ernstfrommen, etwas blassen, und vonGrubenlicht geheimniszvoll beleuchte-ten Gesichter diesen jungen und al-tén Mánner, die in ihren dunckeln, j

einsamen Bergschachten den ganzenTag gearbeitet hatten, und sich jetzthinauf sehnten nach dem lieben Ta-geslicht, und nach den Augen vonWeib und Kiad." etc. (Reiseb. I.119-122.)

„Ma lenn voltam többed ma-gammal a bányában. Irtóztató mély-ség ! Mi mintegy ezer ölnyire voltunkbenn, s hol lehet még onnan a belsővége? Mentünk, mentünk a hosszú,szűk folyosón befelé, mint a töltés akolbászba, egy darabig egyenesen, az-tán föl és alá, végre távolról halkkopácsolasokat hallottunk, s föl kezd-tek tünedezni a bányászok lámpái,meg eltűntek, a mint tovább halad-tunk, mint a csillagok a fekete fel-hők között. Talán nincs nyomorubbélet, mint a bányászok élete. Túr-nak, túrnak ezek a sápadt vakando-kok távol a napvilágtól, távol á zöldtermészettől, mind halálig; és miért ?hogy legyen gyermekeiknek és fele-ségeiknek min tengődniök s legyenmit eltékozolni azoknak, a kik nem•gyermekeik és nem feleségeik. Mértnem támad olyan földindulás, mely avilág minden bányáját összerázná ésa föld legközepéig süíyesztené ? . . .nem lenne pénz, és lenne boldog-ság." (Vegyes műv I. k. 64. 65.)

,In pechdunkler Nacht kamich an zu Osterode. Es fehlte mirder Appetit zuin Essen und ich legtemich gleich zu Bette. Ich war műdéwie ein Hund und schlief wie einGott. lm Traume kam ich wiedernach Göttingen zurück, und zwarnach der dortigen Bibliothek. Ichstand in einer Ecke des juristischenSaals, durchstőberte alté Dissertazio-nen, vertiefte mich im Lesen, undals ich aufhőrte, bemerkte ich zumeiner Verwunderung, dasz es Nachtwar, und herabhángende Kristall-

ő©BCU Cluj

15 A ROKON-HELYEK PETŐFI ÚTI JTGYZETEI ÉS HEINE EEISEBILDEEEIBEN. 76

Leuchter den Saal erhellten. Die naheKirchenglocke schlug eben zwölf, dieSaaltMre öffnete sich langsam, undheréin trat eine Stolze, gigantischeFrau, ehrfurchtsvoll begleitet von denMitgliedern und Anhangern der ju-ristischen Facultat." Etc. (Eeiseb.I 101—102.)

A mint a váczi hegyről le-ereszkedtem, ott ment a gőzös éppenalattam, s mire a városba éitem, agőzös már . . . Oh! — denique Váczonkellett az éjt töltenem.

És ez kinos éj volt!Valami kisértet bolygatott. . .

nagyszerű, méltóságos alak, de min-den tagja összezúzva. Másnap reg-gel tudtam meg : ki volt ? Azon fo-gadóban, melyben háltam, van a szin-pad; . . . az előttem megjelent éjikisértet kétségkívül az itt agyonvertszinművészet szelleme vala. (Vegy.műv. III. 43. 44.)

„Nachdem ich eine Strecke ge-wandert, traf ich zusammen mit ei-nem Eeisenden Handwerksburschen,der von Braunschweig kam, und mirals ein dortiges Gerücht erzáhlte: derjunge Herzog sei auf dem Wege nachdem gelobten Lande von den Türkéngefangen worden, und könne nur ge-gen ein groszes Lösegeld frei kom-men. . . . Der Erzahler jener Neuig-keit war ein Schneidergesell, ein nied-licher, kleiner junger Mensch, so dünn,dasz die Sterne durchschimmern konn-ten, wie durch Ossians Nebelgeister,uad im Ganzén eine volksthűmlichbarocke Mischung von Laune undWehmuth. Dieses áuszerte sich be-sonders in der drollig rűhrenden Weise,womit er das wunderbare Volksliedsang: „Ein Kafer auf dem Zaunesasz, summ, summ summ!" Das istschőn bei uns Deutschen; Keiner istso verrűckt, dasz er nicht eineu noch

Verrückteren fánde, der ihn versteht.Nur ein Deutscher kann jenes Liednachempfinden, und sich dabei todt-lachen und todtweinen." Etc. (Reiseb.I. 107-108.)

„Éppen mikor indulni akartam,oda lépett hozzám egy emberakarom mondani, egy német, s kért,hogy vegyem föl, miután úgy is egyaz utunk. Magas, szőke, negyvenötkörül járó férfi volt, tisztességes öl-tözetben, hóna alatt kendőbe kötöttkis batyuval. Mondám neki, hogyszívesen fölveszem, de csak egy föl-

i tétel alatt, t. i. ha az egész útonegy szót sem szól, mert nem szere-

| tek beszélni útközben, németül be-szélni meg soha sem. Megígérte sfölült. És így haladtunk jó darabigszótlanul, végre magam törtem mega csendet, s képzelem, mennyire örültmeg ezen szegény útitársam, mert amint aztán kisült, hallatla,n bobeszédű

| volt, s így a hallgatás tán még na-gyobb terhére esett, mintha gyalo-golnia kellett volna. Csak hogy meg-

j oldhatta a kereket, beszélt aztán any-| nyit, hogy a mint a nótában van:

| >Ha a megye diák volna,Tisza, Duna tinta volna,Még se győzné azt leírnya., .«

Elmondta, hogy ő _zongora-haii-| goló s így jár az országban holmi-

jével hóna alatt, nagyon szeretne alottériában valami ötven, hatvan ezerforintocskát nyerni, mert már öreg-szik s hátralevő napjait nyugalombanóhajtaná leélni; a szeretője gouver-nante Nyitrán s utoljára Nagy-Szom-batban találkoztak a tavaszszal így ésígy stb, stb." (Vegy. műv. III. 84. 85.)

„Der Kirchhof in Goslar hati mich nicht sehr angesprochen. Desto| mehr aber jenes wunderschőne Locken-I köpfchen, das bei meiner Ankunft in

©BCU Cluj

77 A ROKONHELYEK PETŐFI ÚTI JEGYZETEI ÉS HEINE REISEBILDKKEIBEN. 78

der Stadt aus einem etwashohen Par-terrenfenster láchelnd heraus schaute.Nach Tische suchte ich wieder dasliebe Fenster; aber jetzt stand dórtnur ein Wasserglas mit weiszen Glocken-blümchen. Ich kletterte hinauf, nahmdie artigen Blürachen aus dem Glase,steckte sie ruhig auf meine Mütze,und kümmerte mich wenig um dieaufgesperrten Máuler, versteinertenNasen und Glotzangen, womitdie Leuteauf der Strasze, besonders die alténWeiber diesem qualifizirten Diebstablezusahén. Als ich eine Stunde spáteran demselben Hause vorbei ging, standdie Holdé am Fenster, und wie siedie Glockenblümchen auf meiner Mützegewahrte, wurde sie blutroth, undstürzte zurück. Ich hatte jetzt dasschöne Antlitz noch genauer gesehen;es war eine süsze, durchsichtige Ver- -körperung von Sommerabendhaueh,Mondschein. Nachtigallenlaut und Ro-senduft." Etc. (Reiseb. I. 139—140.)

r Es ha én Eperjesen ki-kijár-tam a Táborhegyre; az nem csupána táj kedvéért történt; hanem egyrészt, vagy tán leginkább azért, mi-vel egy gyönyörű barna leányka esettutamba. Gyönyörű barna leányka volt,igazán; s ritkán mentem el ablakaalatt a nélkül, hogy ott ne találtamyolna. Ilyenkor aztán egymásra pil-lantottunk és mosolyogtunk, mintharégi ismerősök volnánk, pedig soha-sem szóltunk egymással. S ez így tar-tott ottlétem alatt minden nap, sőtnapjában többszőr is. És ha én haj-nalban elmentem ablaka alatt, mikor

ő még kétségkívül álmodott: akkorszépséges gondolataim támadtak; deszörnyű prózai embernek is kell len-nie, kinek szépséges gondolatai netámadnának, ha hajnalban valami gyö-nyörű leány ablaka alatt megy el."(Vegy, mfív. III. 16. 17.)

Végül megjegyzendő még, hogya „Reisebilder" I. köt. 99 stb. és aII. k. 1 9 - 2 5 ; továbbá 60—70 lap-jain szó van az útitársakról, egyesköltőkről és az irodalmi viszonyok-ról, de korántsem. abban a szellem-ben, mint a.minőben Petőfi emléke-zik meg ugyanezen tárgyakról a „ Ve-gyes művek" Ill-ik kötetének 48,70, 74, 76, 80 stb. lapjain, a miszembeszökően kitűnnék, ha az illetőhelyek ide iktatásáról túlságos terje-delraök miatt le nem kéne monda-nunk. Ennyiből is kitűnik azonban,hogy a két író műveiben előfordulórokonhelyek mind olyanok, a melyekmondhatni minden utazóval közös ese-ményeket és benyomásokat tárgyal-nak. Különben is az úti jegyzetek éslevelek minden sora annyira közvet-len és a helyzetből folyó, hogy csaka felületes vizsgáló teheti föl, hogyilyen esetben valaki előtt nem ma-gok a körülmények s az ezekkel kap-csolatos benyomások, hanem idegenírónak egészen más viszonyok köztkeletkezett leírásai legyenek az irány-adók. Mindezeknek azonban részlete-sebb kifejtését egy más alkalomratartjuk fönn.

DB. CSERNÁTONI GYULA.

Petőfi utolsó föllépte a színpadon.Erről Petőfi megemlékezik az

„Uti jegyzetekében (1845), a Ve-gyes mfívek III. k. 30 1. így: „Pes-ten október 10-kén 1844. nagydologment végbe" — sat.

Erre Petőfi tévesen emlékezettvissza, bárha egyébként bizonyára tel-jes hűséggel beszéli is el az eseményt.E fellépte ugyanis 1844. okt. 12-éntörtént. Nem lesz érdektelen az erre

5*©BCU Cluj

79 PETŐFI UTOLSÓ FELLEPTE A SZÍNPADON. 80

vonatkozó adatok csoportosítása az ak-kori lapokból.

Azt ő maga elmondja, hogy aSzigligeti „Szökött Katona"-jában ját-szódta Gémesy nótáriust s elmondjakudarczát is, de az akkori lapok-ból megtudhatunk egyebet is. A „Hon-derű" 15. számában (1844. ó'szbó(okU 12. 246 lap.) így ír : „ Nem-z e t i s z í n h á z . Szombaton ó'szhó 12-kén Egressy Gábor javára bérszünet-ben, Szigligeti Szökött Katoná-ja fogadatni; a szabó szerepében EgressyGábor, a nótáriuséban pedig Petőfiműkedvelő a jutalmazanfló iránti szí-vességből fog föllépni."

Ebből is világos, hogy a főilépés12-én történt s valóban a Honderű 16száma (1844. őszhó = okt. 19.) a261lapon szól az előadásról, így kezdve :„ —12 S z ö k ö t t k a t o n a " sat.,mely bírálatban ugyan Petőfi főllép-téről es-'y szó sincs, de megtudjuk,hogy „a lehető legkedvetlenebb esősidő daczára is, jócskán megtelt" aszínház.

E szerint tehát Egressy juta-lomjátékán történt a föllépés.

A Pesti Divatlap, melynél ek-kor Petőfi s. szerkesztő volt, minthanem helyeselte volna Petőfi kísérle-tét, sem előlegesen, sem utóbb, neraemlékezett meg róla, bárha a 16.számban (Oszhó 20. 1844.) új év-negyed 26 lapján részletesen szol isaz előadásról.

Az Életképek „ E g r e s s y Gá-bor j u t a l ó mj á t é k a " ez. a szólaz előadásról a 16 számban (okt 16.1844) az 525—6 lapon (II. félév)s a divatlapok közül csak ez emlék-szik meg Petőfi főlléptéró'l. Megje-gyezzük, hogy a „Szökött katoná"-tez alkalommal 37-edszer adták s Eg-ressy a szabónak, Lajosnak szerepétjátszá benne s a kritika és közönség

általában rosszalta, hogy ő, a nevestragicus, ilyen szerepben lépett fői,bárha kimentette is másrészt, mert aközönség komoly darabot nem szíve-sen nézett s Egressy előbbi jutalomjá-tékai épen azt nem hoztak, a mit a ju-talomjátékok czéloznak, t. i. pénzt.Az É l e t k é p e k czikke erre így foly-tatja : „Igaz ugyan, hogy a nehezte-lés szerepét ezúttal a láthatlan karúNemesis vállalá magára s ezen műkedvelői szereplésében megnyitá az ég-nek csatornáit, mellyekből negyvenóranegyedig és tovább is folyvást hul-lott az eső, úgy hogy E. G. ur ju-talomjátékát, olly tündöklő műben is,mint a „Szökött katona - , aránylagcsöppel sem látogatta nagyobb közön-ség, mint millyen p. o. „Hamlet"-benis megjelent volna. Ez azonban a Ne-mesis dolga, nem a miénk. Mi ez al-kalommal csak ezen egypár szót aka-rók elmondani E, G. ur mellett s sza-wainkat kettős kívánattal végezzük:adjon isten méltányló elismerést E G.urnák ezontulra, melly necsak sza-vakban, de a maihoz hasonló al-kalmakkor t e t t e k b e n is, nyilatkoz-zék ; adja isten, hogy ha máskor azösszes világ drámairodalmából a leg-jelesebb művet hozza is színpadra, azta közönség oly kedvesen fogadja, mint-ha a legbohósabb bohózatban látnámagát főilépni kénytelennek ; — demásrészről szivünkből kívánjuk a de-rék színésznek azt is, hogy ha ismétsatyrát szándékozik cselekedni, a.Ne-mesis né avassa magát dolgába, vagyha igen, olly gyöngén álljon meg mű-kedvelői szerep vitelében, mini a mai,különben igen geniális Gémesi ur.1)"

Ennyit ír valaki kérdőjel (?)alatt Petőfiről. E hallgatás minden-esetre bizonyítéka, hogy Petőfi föllé—'

') A lap természetesen nem húztaalá e sorokat, mint mi most.

©BCU Cluj

81 PETŐFI UTOLSÓ FELLÉPTE A SZÍNPADON. 82

pését a lapok annak vették, a mi voltis, szívességnek, mely nem bírálható;

de mert dicsérhetőnek sem találták,gyöngéden hallgattak róla.

FEKENCZI ZOLTÁN.

Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez. *)E czim alatt részben kiegészí-

téseket,, részben új adatokat közöl-vén, a kiegészítésekre vonatkozóan azI. szám illető rovata tartandó szemelőtt, az új adatok pedig az I. száme c im alatti czikke folytatásául te-kintendők.

Kiegészítések:I. Versek. I rovathoz (I. sz.

21 lap). A nemzeti kör „Fel szó-l í t á s Petőfi v e r s e i ü g y é b e n "ez. a. kiadott fölhívását .a P e s t iD i v a t l a p b ó l közlők. E felszólításazonban olvasható a P e s t i H i r l a p -ban is. 1844, 689 1. (okt. 10 szám-ban), hol tehát pár nappal előbb je-lent meg,' mint amabban. Közli némiváltoztatássál a H o n d e r ű is az 1844.folyam II. félév 262 lapon az okt.19-diki számban ; ugyancsak az E1 e t-k é p e k is szintén kis eltéréssel, 1844.folyam II. félév 16 számában a bo-rítékon.

A V e r s e k I. fűz. ügyében aR e g é l ő 1844. folyamában az 509.lapon még a következő sorok olvas-hatók •

„* A derék n e m z e t i k o r nemszűnik folytonosan közhasznú vállala-tokkal foglalkozni; alig múlik el hó-nap, sőt hét, hogy ne tenne valamite nemben- Minap egy tehetséges fia-tal lyricusunk költeményeit határzá el,kiadni, legközelebbi ig. választmányiülésében még messzebb terjeszkedék,egyesülést kísért meg, t. i. a honiirodalom pártolására hazánk minden

olvasó-egyletei, casinói s ezekkel ro-kon intézeteivel, hogy előfizetés-gyűj-tések s biztositások által a magyariró s irodalom állásának szilárdításá-ra összevetett vállakkal munkálkod-janak. "

A mint látható, e hir egy ré-sze egész világosan Petőfire vonatko-zik s olvasható az 1844. ápr. 21-ikiszámban. Már, ha ez adathoz tesz-szük azt, bogy Petőfi Debreczenből1844. februárjában már. Pestre ért,hol előbb Geibelt s másokat kínáltmeg verseivel, kik nem fogadták elés csak azután mutatta beVörösmar-tynak őket, akkor elég világos, hogyhogy a nemzeti kör 1844. márcziu-sában fogadta el Petőfi verseit kiadásvégett s Tóth Gáspár, egy derék sza-bó, adott rajok Petőfinek 3p frt elő-leget. Az adatokból az tűnik ki to-vábbá, hogy mert Vörösmarty Mihálymint alválasztmányi elnök irta alá az

{- idézett főlszólítást,* tehát épen a Pe-tőfi versei kiadására egy külön alvá-lasztminy küldetett ki, melynek Vö-rösmarty volt elnöke (a kör elnökeFáy András volt) s Várady Antal ajegyzője, ki egyszersmind a kör jegy-zője is volt. Ez alválasztmány az-tán aláírási íveket 1) küldött szét azországban levő egyesületekhez és egye-sekhez is. Ez irányban Várady An-tal buzgósága különösen kiemelendő,ki Petőfit már 1843-diki pesti idő-zésétől ismerte. A versek ez I. füze-téből Petőfi 150 frtöt kapott, amint

*) Első közi. a Petőfi-múzeum I.21—28 lap.

') Ez aláírási ívek szövegét jó vol-na ismerni.

©BCU Cluj

83 ADATOK PETŐFI MŰVEINEK MEGJELENÉSÉHEZ. 84

tudjuk. *) Petőfi azt remélte, hogy aversek már jul. 1-jére megjelennek, deebből, tudjuk, hogy semmi sem lett. ").

Egyéb adatok: A H o n d e r.fí(1844. II. 145 1. 9. sz. august. 31)irja; „ — Sajtó alatt vannak továbbáPetőfy ( !) Sándor költeményei. Efia-tal költőtől lapunk is közle már sközlend még több jeles költeményt,szerzőjök szép . vénájának megannyibizonyságait. E sajtó alatt levő vers-gyűjteményre előfizethetni 1 pftjával."

A H o n d e r ű nem jelzi aztána v e r s e k megjelenését, hanem ugyrólok, mint „A hely ség> k a l a p á -cs á*-ról birálatot irt u. ott Nádas-kay, a szerkesztő a 403 lapon. (25szám, decz. 21-én.)

Az É l e t k é p e k szintén meg-emlékezik a Versek megjelenéséről,az 1844. II. félév 688 1. ugyanis a„nevezetesb literariai termékeink" közt2 1 szám, nov. 20), előbb b) pontalatt A h e l y s é g k a l a p á c s á r ó lszólván, c) pont alatt így ir: „Megje-lentek ezen költőnek „ Y e r s e i " i s a,kör' pártfogása alatt. Míg azokról(bővebben szólandunk, elég legyen meg-jegyeznünk, hogy azok, mint egy igenszép tehetségű fiatál iró jeles elme-szüleményei, általános tetszésben ré-szesülnek s e szerint hisszük, hogyk e l n i is fognak, ámbár sok emberevan istennek, sot t á r s a s á g a is,mely a v e r s e i é t ,haszontalan' do-lognak tartja, s tán mint ollyant im-protocolaltatja is. Többen a sok bor-dalt sokalják e gyűjteményben: de,uram istenein, ha már arra vagyunkkárhoztatva, hogy magunk igyuk megharmincz millió akó borunkat, lega-lább legjobb ,bordal'-költőink énekeitvegyük meg s azok eldalolása mellett

') L. ezen a ponton Petőfi levelétTarkanyi Bélához. Halasi Pet. reliqa. 125—126 1. 2) Petó'fí-Muz. I. sz. 21—22 1.

temessük búnkat a kancsóba. Hej, hae könyv rácz nyelven lenne irva, Új-vidéken, mint egy elmés barátunkmegjegyzé, hol ugyancsak énekelneka bor mellett, elkelne legalább egypár száz példány."

II. „A. helység kalapácsa"ez. rovathoz. Az É l e t k é p e k szólelőször 1844, II. 628 1. (19 sz. nov.6) róla: „Legújabb literatúrai neve-zetesb termékeinkről, u. m. ,Uj Plu-tarch' Bajzától és ,Helység kalapácsa'Petőfitől, jövő számunkban." Másod-szor szól róla 1844, II. 688 1. (21szám, nov. 20) a „nevezetesb litera-riai termékeink" közt a b) pont alatt:„ A h e l y s é g k a l a p á c s a . Hős köl-temény 4 énekben, irta P e t ő f i Sán-dor. Jelen munka, az eddigi dolgo-zatairól dicséretesen ismert szép te-hetségű szerzőnek, első önállólag ki-adott szerzeményéül jelenik meg, melly-ben az olvasó az élethű s költői sze-szélyes leírásokban bő élvezetet ta-láland; fűszerét teszik e tréfás hős-költeménynek a szerző sajátságos elő-adása s nyelve, mik az olvasó előttszinte (szintén) ismeretesek. A köny-vet csinos czimtábla kiséri, mely akölteménynek két érdekes jelenésétcomicus képekben állítja szem elé."

Ugyancsak e ponthoz érdekes-nek tartom közölni a kiadó, GeibelKároly hirdetését a P e s t i . H í r l a p1844, 751 lapjáról (okt. 31-dikiszám): (484) (1)

„Geibel Károly, pesti könyvá-rusnál megjelent és kapható : A hely-ség kalapácsa. Hős költemény négyénekben. Irta P e t ő f y (!) S á n d o r .Velinen, két csinos képpel ékesiteltborit, fűzve 36 kr. p. p. Egy ifjútehetséges költőtől, az első tréfás hős-költemény (az ujabb időben) e köny-vecske (díszes kiállítása mellett) ko-moly s humoristikai tartalma általmindazoknak ajánlhatóvá lesz, kik,

©BCU Cluj

85 ADATOK PETŐFI MÜVEINEK MEGJELENÉSÉHEZ. 86

hogy vig órát magoknak készithes-senek, egy kis kiadást tenni nem saj-nálnak. "

III. „A pokol titkai" ez. ro-vathoz : Az É l e t k é p e k szintén meg-emlékezik róla az 1844, II. félév 17szám (okt. 20) boritékán: „—A di-vatlapból (t. i. Pesti Divatlapból)értjük, hogy P e tó'f y (!) Sándor ismétnagyobb kiterjedésű költeményt irte sokat igérő czim alatt: ,a pokoltitkai'. — "

VI. Versek. II. ez. rovathoz.Ezek megjelentéről megemlékezik aH o n d e r ű is 1845, II. 438 1. (22szám, decz. 2) egész röviden : „—-Pe-t ő f i verseinek II-dik füzete is meg-jelent."

Petőfi e művének teljes czimétújra közöljük, me«t a múlt fűzetünk-beli közlésben pár hiba van : Versek.Irta P e t ő f i Sándor . 1844—1845.Pest. Beiméi József betűi. 1845. Abelső lapon: 1844 (Folytatás). x) 12rét 188 számozott + 4 számozat-lan lap^.

VII. ZÖld Marczi ez. rovat-hoz. E mű írásáról az első hirt azI r o d a l m i őr (Melléklet az „Élet-képekéhez) közié 1845, 8 lap (I.szám. jul. 12): „ - Petőfy (!) Sán-dor falura ment, hogy Egressy Gá-bor jutalomjátékára Írandó színművén(Zöld Marczi) nyugodtabb lélekkeldolgozhassák." A Pesti Divatlap hireugyanis jul. 17-dikéről szól. 2)

IX. Felhők. A Felhőkből azelső mutatvány a Pesti Divatlap 1846-diki folyam I. 219 1. jelent meg(Tavaszelő = márcz. 19-én 12-dikszám) I—VIII. 3) sz. alatt, csillag alatt

J) E folytatás t. i. arra vonatko-zik, hogy a Versek I. füzetében is van-nak költemények 1844 elejéről. 2) Petőfi-muz. I. szám, 26 1.

s) I. Mosolyogjatok rám... II. Gyer-tyám homályosan... III. Szeretője-e va-

a köv. jegyzettel: *) „Mutatvány illyczimü, sajtó alatt levő kötetből. Szerk."

Ugyanott a 336 lapon (17| szám, ápr. 23) olvasható: „— Pe-

tőfi „ F e l h ő k " czimü uj versfűzeteis megjelent. Ára 30 kr. pp."

Az I r o d a l m i Őr is hozta aFelhők-ről szóló hirt még előbb pár nap-pal (13 sz. 1846. márcz. 14. 144 1.):„ — Petőfi ismét ujabb költeménye-ket ad ki Emichnél „Felhők" czimalatt, ha jól értettük."

Ez adatokból világos, hogy Pe-tőfi a Felhők legnagyobb részét 1845végén és 1846 elején irta; mert vanköztök olyan, mely tartalmánál fogvaelőbbi időkre utal, pl. E l v á n d o r o la m a d á r . . . kora őszre, tehát

\ 1845 szeptemberére, A m o t t a tá-í v o l k é k k ö d é b e n . M i n t h a a

nagy, n e h é z . . . 6zintén még aSzere lem g y ö n g y e i időszakára;I t t á l l o k a r ó n a k ö z e p é n . . . m é gkorábbra, 1845 augustusára utalnak.

| Teljes czim: F e l h ő k irta Pe-j tó'fi Sándor. Pest, Emich Gusztáv bi-• zománya, 1846. 12° 70 1 velinen,I borítékba fűzve.| X. A hóhér kötele.. Ebből

mutatva iy jelent meg a P e s t i Di-v a t l a p 1846 I. 241—247 lapján

: (13-dik szám, márcz. 26-án) ily ez.'• alatt: „Mutatvány illy czimü regény-

ből : A h ó h é r kö t ele. u Csillag alatta köv. jegyzettel:

„*) Ezen jeles regényt, b. Eöt-vös József ajánlatára, Hartlében vette

j meg Petőfitől. A szerk."Ugyanott olvasható az I. 276.

lapon (14 sz. ápr. 2-án 1846.):„— Sajtó alatt van a „Hóhér

kötele," regény: Petőfi Sándortól."

jon... IV. Mivé lesz a föld? . . . V. Me-lyik a legvigabb temető? VI. Hány cseppvan.. . VII. Oda nézzetek! VIII. Nem csak

! mi vénülünk... kezdetnek.

©BCU Cluj

87 ADATOK PETŐFI MŰVEINEK MEGJELENÉSÉHEZ. 88

Ugyanott a 477 lapon (1846.I. 24. sz. jun. 11-én ez áll:

„— A napokban hagyta el asajtót „hóhér kötele' regény, Pető-fitől ; jelességéró'l az iró neve kezes-kedik."

Ez adatokból elég világos, hogyA H ó h é r k ö t e l e ez. regényét Pe-tőfi 1846 elején irta és márcz. elejéremár készen volt, mert mire 26-dikáraaz első mutatvány megjelent belőle,már Hartleben meg is vette volt.

XI. Csillagtalan éjek. Pe-tőfi e műve soha sem jelent meg. Azon-ban, hogy részben már meg is voltirva, arról a Pesti Divatlap értesít1846,1. 359 lapon (18. sz. ápr. 30):

„ P e t ő f i ismét uj versfüzetetad ki „ C s i l l a g t a l a n é j e k " czimalatt, melly mű, mint néhány felol-vasott töredékeiből ismerjük, méltótársa leend a „Szerelem gyöngyei"és a „Felhőkének."

Ebből világos, hogy a „Csil-l a g t a l a n éjek" nem összezavaran-dók a „Felhőd-ke l , mert voltak,kik más ezim alatt ezeket gondol-ták; de a „Felhők" már meg vol-tak jelenve 1846 ápr. 23-án, midőna „ P e s t i D i v a t l a p " szerkesztősége(szerkesztője) írja, hogy Petőfi e ez.a. egy fűzetet akar kiadni s ezt „né-hány felolvasott töredékeiből" ismeri.

Természetesen tág tőre nyilik ahozzávetéseknek, hogy megirta-e Pe-tőfi mind őket s aztán bármi okbólmegsemmisité vagy nem s a megle-vők hová lettek?

E kérdésekre lelhetünk némifelvilágosítást (Vahot I. nem szól ró-lok), ha Petőfi költeményeit megte-kintjük 1845 és 46-ból. Az teljesenvilágos, hogy Petőfi életének u. ne-vezett pessimisticus időszaka 1845második felére, a „Szerelem gyön-gyei" megiratása utáni időre és 184Gelejére esik. Azt tudjuk, hogy a „Sze-

relem gyöngyei "-t 1845 augusztusábanés szeptemberében irta s e fűzet köl-teményt Mednyánszky Berta irántiszerelme sugallta. Az is ismeretes,hogy Petőfi e szerelmében csalódott,miről maga számot ad „Megpendí-tem" . . . ez. költeményében. E költe-mény a Pesti Divatlap 1846, I. 3651. jelent meg: „ S z e r e l e m g y ö n-g y e i (V é ge) a ez. alatt (május 7-én,19 szám) s azt mondja, hogy hóna-pok multával megpendíti „még ezegyszer, egyszer és utószor" szerelmilantját s elmondja, hogy nyugodt el-mével néz a jövőbe, hol egyébkéntnincs semmi szép már, mit látnia,„nincs barátság, nincs ott szerelem"sat. Viszont ekkor azt is irja e köl-teményében, hogy „megszűnt már avész, melly nem viszonzott szerelmekínjából támada."

Ebből világos lesz, nem ter-jeszkedvén ki minden magyarázó rész-letre, hogy Petőfi pessimismusa „nemviszonzott szerelme kínjából támada",legnagyobb részt, hozzájárulván a leg-nagyobb hihetó'séggel az épen az 1845év végén műveiről megjelent számosés szándékosan nem jóakaratu bírá-lat is, melyek növelték amúgy is el-borult kedélye sötét bánatát. Ily han-gulat volt szülője a „Felhők"-nek saz ezzel kapcsolatos műveknek, me-lyekben a théma túlnyomóan gyakrana barátság és szerelem. Kiválóan .ezoldalon veendők figyelembe még az Ál-m a i m , T é l i é j , Az ő r ü l t ,Minden v i r á g n a k . . . M i é r t va-gyok én még a v i l á g o n . . . ez.költemények s ezekkel együtt jőneka F e l h ő k , melyeket a legnagyobbrészt 1845 végén és 1846 elején irts márcz 19-én adja belőlök az elsőmutatványt, ápr. 23-án pedig mégisvannak jelenve. Azonban a „ C s i l -l a g t a l a n é j e k"-ről szóló hír aztmutatja, hogy Petőfi pessimismusából

©BCU Cluj

89 ADATOK PETŐFI MŰVEINEK MEGJELENÉSÉHEZ. 90

ekkor még nem volt kigyógyulva s ehangulatának további nyilatkozataitakarja adni. De világos idézett köl-teményéből . M e g p e n d i t e m . . .),— mely máj. 7-én jelent meg s márgyógyulásról szól, — hogy ekkor pedigmár e hangulatából gyógyulva érez-vén magát, a „Csi l lag t a l á n éjek"tervével fölhagyott; mert Petőfiben alegpáratlanabb tulajdonok egyike aföltétlen őszinteség és soha sem af-fektált oly érzést, melyet tényleg nemhordott szivében. Tehát világos, hogyPetőfi a „Csillagtalan éjek" ez. a. ki-adni szándékolt versffízetet soha semirta meg. De más részt világos, hogytöbbet megirt e költeményekből, merta Pesti Divatlap hire ennyiben tel-jesen authenticus. A kérdés csak az,hogy melyek lehetnek e költemények ?Bizonyára azok, melyek ugyané han-gulatot fejezik ki s igy nem fogunktévedni, hu a költő által az 1847-dikiössz-kiadásban a Felhők körül cso-

portosított ily hangulatú költeménye-ket ezek közé sorozzuk, minők : R e-mény. V á l t o z á s , A s i v a t a g k o -r o n á j a , Hogy van, hogy a z t asok g a z e m b e r t , Álmaim, T é l iéj, Az ő r ü l t , M i n d e n v i r á g n a k ,M é r t vagyok én még a v i lágon.

Hogy mért nem irt többet, aztmár megmondok fönnebb, külön fű-zetben pedig nem esak azért nem adtaki őket, hanem mert meg is sokalltae hangulatot mind magánál, kinekvolt rá oka, mind másoknál, látvánaz affectatiót s ennek kifejezést isadott V i l á g y ü l ö l e t , M o s t kez-dem én még csak i s m e r n i . Mintfelhők a n y á r i égen stb. versei-ben. — melyek gyógyulásáról adnakhirt. Ismeretes, hogy még az 1846év szept. 8-án megismerkedvén Szend-rey Júliával, pessimismusa a leglel-kesültebb szerelmi optimismusban ol-vadt föl.

FERENCZI ZOLTÁN.

A „Honderű" támadása Petőfi ellen.Petőfinek nem egy költeménye

jelent meg a P e t r i c h e v i c h Hor-váth Lázár által sz rkesztett „H o n-derű" czimű szépirodalmi lapban.

Petőfi maga kérte meg B aj-zát, az „ A t h e n a e u n r ' szerkesztő-jét, egy Kecskemétről 1843 márcz.14-éről keltezett levelében, hogy kül-dött verseiből, ha jut, a „Honderű"-nek is adjon.

A jó viszony P e t ó' f i és a H o n-d e r fí között nem sokáig tartott.Nevezett lap élesen kezdte támadni;e támadásokra válaszolt P e t ő f i „AHonderfíhöz" czimfí 1845-ik évbenirt versében:

„Oh Honderű, te Lázárok LázáraTe csak nevednek két bötííje vagy.Nevednek vagy csak két végső betűje!Húzd meg magad, nehogy tovább ragadj,E két bötű — elől, hátul olvasva —Egyformán mondja meg miiétedet;De én becsüllek! mert hisz' aranyávalFizetted egykor költeményemet."

" A „Honderű" támadásai foly-ton élesebbé váltak. „Ökörszem" cziműrovatában egész sorozatát olvashatjuka Petőfi elleni piszkolódásoknak, me-lyek már minden irodalmi tisztességetnélkülöznek.

Jelen alkalommal e piszkolódá-soknak csak azon részét közöljük,melyekre egy akkori kolozsvári lap,B r a s s a i Sámuel „ V a s á r n a p i Új-ság"-a tett ross/aló megjegyzéséket

©BCU Cluj

91 Á HONDERŰ TÁMADÁSA PETŐFI ELLEN. 92

A kérdéses közlemény a „Honderű"1847. október hó 5-iki számában je-lent meg s következőleg hangzik:

„Ismét legeslegelső (?) költő-ink' egyikének g e n i a l i t á s á t (?)kell egész glóriájában olvasóinknakfelmutatnunk. A genialitás mód nél-kül hasonlít egy sörpinczér' póriassá-gához, és egy csikós' durva betyár -ságán fölülemelkedni nem bir. — Eg e n i a l i t á s (?) rendkívül alkalma-tos arra hogy a m ü v e i t e k (?) kö-zött tetszésnek örvendjen, mely elvá-laszthatlan kísérője valódi érdemnek.— Ez óriási g e n i a l i t á s (?) cor-pus delictijét „Hazánk a -ban talál-juk, s valóban meg nem foghatjuk,m i c s o d a k ö z ö n s é g ' számára szer-keszti lapját a szerkesztő úr, hogynem szégyelli egy ily magát genialis-nak tartó (!) irász' korcs szülemé-nyeit nyilvánossá tenni. — E szíjas-ságok még csak egy durva p r i v á tt á r s a s á g r a sincsenek számítva,mennyivel kevésbbé a n y i l v á n o s -ság számára, melyet ilyes mindenjobb érzetet meggyalázó czikk általnem kellene mystificálni. E. czikkbenoly nyelv és hang uralkodik, hogy— de hadd beszéljen maga a láng-eszü (!) P. ur:

,Homo proponit, Deus dispo-nit, a mi S'óról szóra ennyit tesz:az ész proponál, a szív disponál, merta mennyivel erősebb az isten az em-bernél, annyival erősebb a szív azésznél. Ebből az a tanulság, hogynem megyek a külföldre, szó sincsróla, hogy menjek. x) Barátom! azrettenetes, hogy uralkodik fölöttem aszív. J) Valóságos despota, és eszem

') Kár, hogy nem megy — ott leg-alább egy kis finomulást kaphatna; —tán kiköszörültetnének a szögletek. Azember sohasem tudhatja mire jó az uta-zás ?! Szerk.

3) A szív uralkodás — szép urai-

alázatos rabszolgája, vagy legfölebbjámbor, jó lelkű apja, ki neki csaktanácsol, de parancsolni nem tud, vagynem akar. ' ) És örülök rajta, hogyigy van. Az ilyen ember nagyon bol-dogtalan lehet, az igaz, de nagyonboldog csupán az ilyen ember lehet.Én is ezért voltam egykor nagyonboldogtalan, s ezért vagyok most na-gyon-nagyon boldog. Tehátlan teháta külföldre nem megyek, hanem nyu •gat helyet fordulok vissza a napok-ban keletre . . . keletre!

És ez még nem elég, hogy azalföldön utaztam, az is hozzá járult,hogy 10, mond: tíz napi esőzés előztempg utamat s még azon felül az út-ban is vert az eső két napig. Mostmár csak képzelheted, milyen mulat-ságom volt, vagy dehogy képzelheted,dehogy; ha megszakadsz sem képze-led 2 ) Sátor volt ugyan szekeremen,hanem azért annyi sár ragadt a ke-rekekre, hogy a szó legszentebb ér-telmében minden száz lépésen megkellett állnunk s levasvillázni a kül-lőkről a gáncsoskodó fekete irós va-jat . . . s ) hogy kenné kenyerére az,a kit gondolok s fuladna meg tő le ! . . . *)ne félj, olyat gondoltam, a ki^rtnem kár : egy rósz poétát. 5 ) Oh ba-rátom, van-e szánalomra és irgalomraméltatlanabb állat, mint a rósz poéta ?8)

kodás, — majd mindjárt meglátjuk, hogy.uralkodik a szív - a nagyszivü P. úron.

Szerk.') H a tudna sem sok köszönet vol-

na benne. Szerk.2) E z e n költői kifejezés — n e m tud-

j u k — a szívből jött-e i rónál , vagy az ész-ből ? A kifejezés minden esetre kissé me-rész ! ! Szerk.

3 ) Ajh! be k ö l t ő i ! ! ! Szerk.4 ) Ezen szebbnél szebb fölkiáltásra,

ezen megragadó g y ö n g y b e s z é d r ebizonyosan P urat g y ö n g y sz ive kény-szerité ! ? kétséget sem szenved... Vagytán kis hamis e s z e ? Szerk.

3) Halljuk! Szerk.6) Ej a parasztos poéta! Szerk.

©BCU Cluj

93 A HONDERŰ TÁMADÁSA PETŐFI ELLEN. 94

Nincs. *) Rósz kritikusaimnak *)ugy bocsásson meg az isten, a mintén megboesátok ; de a rósz poétánakse én, se Z.L isten meg nem bocsá-tunk. 3 ) A legalávalóbb, a legelve-temedettebb gonosztevő megtérhet idő-vel, de a rósz poéta örökké rószpoéta marad 4 ) , ez javithatlan, ezgyógyithatlan, ez ugy hal meg, a mintszületett: földön csúszó nyomoruság-ban, magának kinjára és szégyenére,másoknak unalmára s igy legóriásabbbosszúságára. 5 ) És a szegény ma-gyar hazára, melyet török, tatár éssáska annyit pusztított, a balsors mégezen csapást is rámérte, a mi irtó-zatosabb töröknél' tatárnál és sáská-nál . . . küldött nyakára rósz poétá-kat 6 ) De talán ez már az utolsó csepp,a seprő, a keserű pohárban, s ígyremélhetjük a szebb jövendőt. Szeret-ném hazánk' ezen individumait sorraelszámlálni. Sujánszky Antaltól kezdveholmi Benevölgyieken és B . . P . . .-ken keresztül le egész C s . . . F . . . -ij*7 ) ; de restellek bele kezdeni, mert

*) Bizony nincs Szerk.2) Ezen rósz kritikusok alatt le-

vélíró igen szerényen — mindazokat érti,kik oly merészek P. ur' verseit valamics-kével rosszabbaknak tartani, mint B y-ron, H e i n e , B e r a n g e r , K i s f a -l u d y , T ő r ö s m a r t y, Tompá-éit stb.összevéve ? ! ? Hogy is lehetnek ezek arósz kritikusok ily ferde n é z e t ü e k —nem! — ily v a k o k ? Szerk.

8) ,.Sem én—-sem az Isten" Csakminden gó'g nélkül. Előbb jő P. ur, az-tán az úr Isten? Szerk.

*) Meg a daróczos, parasztos, pok-róczos poéta.

3) Ki hinné, hogy vannak költők,kik annyira ismerjék magukat. Szerk,

6) Rósz — és daróczos, parasztospoétákat.

') A lángeszü P. ur ezek sorábólmagát kifelejtő, — pedig P. ur ezeknélsokkal roszabb — mert ezek lángeszüsé-göket senkire sem akarják tukmálni, hol-ott P. ur, ezt a leggyermekiesb modur-ban tenni erőlködik. . Szerk.

bizony isten holtra fáradnék, annyianvannak.

Elég ennyi róluk most ez egy-szer; ha jó kedvemben találnak, majdmegmutatom nekik, merre az út aa legelőre De hogy is jutottak eszem-b e ? . . . jaj, igaz! sárról *) beszél-tem, hát nem csoda. *).

Ha az alföldön utazik az em-ber, a sáron kivül még a korcsmá-rosokkal is meggyül a baja. Classi-cus nép az a magyar korcsmáros,barátom. Fizetned kell, hogy szóljonhozzád egykét szót, enni pedig fize-tésért sem ád. Nem a. Ha kérsz tőlevalamit, azt mondja, hogy nincs, vagyhogy ő biz azért nem rak tüzet 3 ) .így jártam Biharmegye két helysé-gében, Okányban és Körös-Ladá-nyon. Ettem is, nem is; azt adtak,a mi nekik tetszett, nem a mit kér-tem, s ezt is ugy tették elém, minthaisten' irgalmából adnák. De nem bo-szankodtam. sőt jól esett, igen jólesett, mert ebből is láttam, hogy amagyar restéi szolgálni, hogy nem ter-mett szolgaságra, az angyalát is! *)

Mezó'-Tur derék város a Beret-tyó mellett Hevesmegyében. Lóvásá-rai híresek, melyeken minden vala-mire való alföldi betyár me .'jelen, 5)vagy lovat lopni, vagy lopott lováteladni. Jó mesterség; az ember capi-talis nélkül is bele kezdhet. Különös,

') Ha maga magáról beszélt vol-na P. ur ; bizonyosan még hamarább eszé-be jutott volna. — Egyébiránt similis si-mili g a u d e t ! . . . Szerk.

2 ) Mi csodáljuk ! Szerk.3) Magyar költő is van, ki épen

ugy tesz. Nem ír ő okosat — a világértsem! Ha még ugy czáfolja is a józan kri-tika, nem józanodik biz ő maga. N e m !Azért sem! Hiszi, hogy a daróczosságlángeszüség, pedig botból nem lesz borot-va — ex trunco non fit MercuriMS.

4 ) Beh szép ! . . . Itt egy pár e . . . a !nem állt volua rosszul. . . Szerk.

3j Lupus in fabula. Szerk.

©BCU Cluj

95 A HONDERŰ TÁMADÁSA PETŐFI ELLEN. 96

hogy a magyar szeret ugyan mindentlopni ' ) , de legjobban szereti a ló-lopást. A többit csak talentum' dol-gának tartja, ezt azonban genialitás-nak . . . és ha ez genialitás, ki meriállitani, hogy Magyarország szűköl-ködik lángelmék nélkül? Kágalom,puszta rágalom. 2 )

A közlemény alján jelezve van,hogy: „Vége jövőre." Dehogy lettvége. Következetesen folytatta durvatámadásait az egész évfolyamon á t ;ezeknek közlését különben lapunk kö-vetkező füzeteiben folytatjuk.

A most közlőitekért — mintmár fennebb említettük — a kolozs-vári j,Vasárnapi Újság" leczkézteti mega Honderűt. „Egy pár szó némelycollegáinkhoz" czimű czikkben errevonatkozólag a következőket irja:

„Ugyan mondja meg szerk. col-lega szerzett-é magának becsületet az-zal, hogy Honderűje valamelyik kö-zelebbi számában belé avatkozva az

') Ezt P. ur' költeményeiből régtudjuk Nem nézi ő igen — honi portéka-e,vagy külföldi; ha használható, biz ellopjaő, és miut magáét adja ki! — lgy az em-ber aztán nem csak capitalis nélkül, desőt, minden ész és még kevesebb szívnélkül is lehet — óriás költő! Szerk.

2) Az ily ftjta lángeszüséget P.úrtól sem fogja senki elvitázni. Szerk.

Erdélyi-Vahot ügybe ; eme' társunkathoszszu tirádájával szerkesztőségre al-

: kalmatlannak törekszik bélyegezni?Azzal az ön lapja jobb lesz-é, kapó-sabb lesz-é? vagy inkább alkalmat ádazt mondani: „Cape nasum!"

Nem kérdjük, helyes szerkesz-tői tapintat-é, lapja minden számában, ,vagy csaknem ivén Petőfi elleni rán-korát tudatni a közönséggel, mely aztnem osztja s ön véleményét nem ishelyesli. Nem kérdjük, mondjuk, mertezzel mi is ama' kimondott elv szé-lén fapodnánk. De mindnyájunknakjogunk van bántalmat érezni, azonakarnám zsarnoki rosszalással, mely-lyel ön a' ,Hazánk" szerkesztőjétoly nagy hévvel és durván megtá-madja, hogy a Petőfi leveleinek lap-jában helyt adott. Mennyire tudjuk,az olvasók ebben sem vesznek részt a'Honderű véleményében."

Érdekesnek tartjuk mé* meg-említeni, hogy e sorok a „VasárnapiÚjság" 1847. nov. 7-iki számábanjelentek meg, tehát azon napok alatt,midőn a többi kolozsvári lapok Pető-finek kolozsvári időzéséről s a tisz-teletére adott fáklyás zenéről hoztaktudósítást, a miről a Vasárnapi Uj-

; ság egy szó említé-t sem tesz.' Közli: KOBBUI.V JÓZSEF.

KölteményekPetőfihez.v..) .

Petőfihez.Sokan felőled azt hangoztaták:Hogy csak tivornya és vig czimborákTudják tüzölni lángra szívedetÉs bortul ázik minden éneked.Ne bánd, kiben kedélyes szív remeg,

') I—IV. sz. alattiakat 1. „Petőfipanegyristái" ez. alatt Petó'fi-muz. i.28—30. 1.

| S jó kedvvel a jó Isten álda meg,Csak igy felejti élte száz baját,S időt a búra, gondra az nem ád. —Kaczagd e ránezos arczu bölcseket,Hisz száraz ajkuk egyszer sem nevet,Ók a tivornya és vig. czimborákLelkes körében sem kiáltanák:

' Soká éltesse Isten a magyart;i A honrul űzze távol a vihart;

Sikerrel áldja a szent szándokot,í Mig fénytetőre e hon nem jutott.

©BCU Cluj

97 KÖLTEMÉNYEK PETŐFIHEZ. 98

S tudom, te e szent tárgyakért hevülsz,Ha kedvszottyanva borban elmerülsz ;S kiöntve Somlyó legtüzesb borátA telt pohárt földhöz hajítanád:Ha volna egy a társivók között,Ki nem szeretné mindenek fölött:— Miért szivedben ég a tiszta láng —.Istent, k i rá lyunk és szabad ha-

zánk!'Igyál tehát, mig élsz és megbirod,Jutalmadul ne fogyjon el borod;Kinek dalában a bor lángja ég,Az vizenyős müvet nem gyárta még.Igyál, kezemben is pohár vagyon,'És dal, magasra szálló, ajkimon,Dal: a király, szabad hon, I s t e n é r t !E nélkül a pohár bor mit sem ér.1)

SüJÁNSZKY.

VI.

Petőfihez.*)

Eltávozám körödbülS meleg barátkezet,A messzeségbe többéNem nyújthatok neked.

) Honderű. 1844. II. 250—51. 1.16. szám, október 19. E költemény meg-jelenése épen összeesik Petőfi fölléptévola . . S z ö k ö t t k a t o n á"-ban. L. errőlszóló czikkünket. F. Z. jegyz.

) Testi Divatl 1845. II 242. 1.8. sz május 22-én. E költeményről aHonderű a következő megjegyzést teszi(1845 I. 461. 1 42. sz. jun. 10.) szólvána P. ü. 8 szimáról: „- Görgey „Pe-tőfihez- ir dicsőítő éneket, mellyet haszerző rövidebbre szed, nem épen rószdolgozat leszen. De szabadjon itt egykérdést tennünk: honnan van az, hogymig a „Szózat", „Néphymnus", „Meren-gés* koszorús irója csak bizonyos ünne-pélyek alkalmával dicsőíttetik eüy Sárosy,Tarkanyi és Sujánszkytól, bizonyos időóta alig jelenik meg lap, melyben Pe-tőfihez intézett dicsőítő, magasztaló ver-sezetek Eduardo Cunigundája ne ismé-teltetnék. Nem szeretnők föltenni hogyaz epicuraeismus annyi bor- és hasonnemüdalokban történt dicsőítése lelkesítenéfiatal költőinket. Mi, ha szerkesztők vol-

Szobámban ülök multamEmlékivei magam,A kandaló tüzébeMerengve czéltalan.

Künn a lengyel határnakViharja haldokolMint árva végsohajtásHalottnak ajkiról.

Ott nyúl a Tátra bérczeA föllegekbe fel:Egy óriás kisértetFehérlő Ieplivel. . .

Mikor derül ki újraA langy tavaszsugár?Mikor virul föl újraA téli zöld határ?

Mint vágyom én utána !Az ifjú kikeletElhoz talán magávalKaromba tégedet.

Ha eljösz, és ha újraÖlelve tartalak:

nánk, illy, csak nagy költőket illető di-csőítéseknek, azért sem adnánk helyetlapunkban, nehogy az ugy is elbizottatmég elbizottabbá tevén, egyes hibáibanmegerősítsük." ( L a p r o s t a )

E megjegyzés annál érdekesebb, mertmint látók, 1844-ben egy S u j á n s z k yiit „Petőfihez" költeményt épen a Hon-derű-ben mely egyike volt a_ legelsőknek,mik hozziiirattak. Erre az É l e t k é p e knémi reflexiót tesz 1845 I. 844. lapján:„ — ,Honderü' collegánk, lapja 42-ik szá-mában, P e t ő f y (!) sűrű dictó'ittetéseelh»n felszólalván, ezt mondja: ,mig a,Szózat', ,Néphymnus', ,Merengés"' koszo-rús irója is csak bizonyos ü n n e p é l y e kalkalmával dicsőittetik egy Sárosy, Tar-kanyi, Sujánszkytól, addig Petőfi (!) stb.stb." A többi nem vonatkozik Petőfire,mert a felszólalás lényege az, hogy aHonderű nem említi fel a Vörösmartynegyedik dicsőítőjét, S z e m e r e Mik-lóst, kinek pedig épen a Honderűbenmegjelent Vörösmartyhoz inlézett költe-ménye amazokét meghaladja. F. Z. jegyz.

©BCU Cluj

99 KÖLTEMÉNYEK PETŐFIHEZ. 100

Talán hogy megtanulokÖrülni ujolag! —

Hiszen majd elbeszélemMiként bánt velemSzegény — szegény fiúvalKegyetlen végzetem.

Vezetlek majdan én isEgy sirhalomhoz el,Talán komor barátodHalottja érdekel.

Miként Etelke sírját,Oly gazdag lombozatHüsével nem borítjaAz én halottamat.

Egy árva czipruságatÜltettem én is ott,De nem tudott megélni,Hidegtől elfagyott.

Ha részvevőn tekinted,Elmondom majd neked .•E hant alá temettemÉn is szerelmemet.

S a sír fölött ha nyújtaszKezet barátilag,Talán hogy megtanulokKönnyezni ujolag. . .

— Ha majd karöltve járunkZöld erdők árnyiban,A Kárpátok siójaMellettünk elrohan,

A kék egek fölöttünk,Tisztán mosolyganak .-Tán megtanulok én isMosolygni ujolag. . .

S ha fönt a csúcson állunkA föllegek felett,Mellettem senki sincsenBarátom kivüled,

Fölöttem senki sincsenCsak a szorult kebelHőbb lüktetése mondja,Hogy isten van közel;

Jelenvaló sugalmaHa mennydörögve szólLábunk alatt csatázóBoruk villáimból,

S alant beléremegnekAz ős granátfalak : —Talán hogy megtanulokImázni ujolag.

GÖRGEY.

VII.

Petőfi Sándorhoz.Pest, május 9-én 1845.

Lelkemadta teremtetteKunná!Verjen meg láncsókjaimnakZápora.Lánczra kötlek ha hived elFeledted:Ölelésem legyen a lánczFeletted,Azokért az egészségesDalokért,Mellyeket zengsz e beteg honÜdveért! — . , '

Sokan kértek hogy beszéljekFelőled:Ki vagy? mi vagy? s mi lehet mégBelőled?S elmondtam, hogy már bakancsosIs valálS vitézkedél a szerelemHarczinál.Hol szép lány volt a tündérvár,S ajkin átLőttedjajkad csókkal töltöttPisztolyát,Mig a szived vérző sebetNem kapott,

©BCU Cluj

101 KÖLTEMÉNYEK PETŐFIHEZ. 102

S e sebből növesztél C z i p r u sL o m b o k o t .Melly szent búdnak hervadatlanKoszorú;S lantod, most egy daltmenydörgőGyászború.S igy a vaksors közlegényeLől te ésLegélesebb kardod lőn aS z e n v e d é s ! . . .

Hogy rideg volt egy időreAz apád,A művészet szent szerelmeVolt a vád.A szív legszebb szenvedélyeNőtt beléd:A színészet tündérföldétMíveléd.-S hogyha még a hivatásodErezed,A színészet angyalávalFogj kezet!Mert, barátom, a szinészetÉs a lant,Bűbájos két égi testvérItt alant.S e két szellem egy kebelbenÖsszefér,S mindkettőért dicsőség aPályabér.Méltó társa valál VahotImrének,Az igazi magyar életHívének.Mert ha talán tirajtatokÁllana,Még Jupiter is atillátHordanaS a széles ég magyar divat-Lap volna,Mellyben honfidalt Szent DávidDalolna.Forró napsugár lenne aPennája,A holdvilág tintatartó,S tintájaPiros hajnal, és betűk a

Csillagok,Hogy hazánknak üdvét irnaÁltalok ! . . .

Barnává szövődött sorsodTengerén,Élted egy kalandbélelteKis regény.S így tehát ha javasolnákMég neked:Hogy ne irj magadról annyiÉneket:A dalizlésben ne hallgassSenkire :Zengj szivednek eredetiKedvire. —

A poéta az istenekKomája,S egész ország szive hallgatReája:Zengd tehát a népszabadságÉnekét,Zengd a közjog s nemzetegységSzellemét.Zengj szerelmet, mellyet a hölgyBája szül,Itt az édes kínos életÜdvéül.Szeresd hamvában is azt aKis leányt,Ki miatt, most szerelemnekGyásza bánt.Búdaloddal repeszd meg aKék eget,Hadd törjön át EtelkédhezSzellemed,S mert kevés ki élvehalvaHűn szeret,Hűn szeretni megtaníthatÉneked.Zengd továbbá a nagy alföldSíkjait,A tősgyökös népéletnekTitkait.S légyen lantod egyszersmind kedvForrása,S zengd, mi a magyar legősibb

©BCU Cluj

103 KÖLTEMÉNYEK PETŐFIHEZ. 104

Szokása,S a borból, hogy meg ne ártson,Mint igyék,Mellyben a kedv lelkesítőLángja ég.Ugy is sokszor halottam aztBeszélni:A n a k r e o n u n o k á j aPetőf i .

Emlékszel-e hogy barátokMint lettünk,Megkondúlt a kedv harangjaKözöttünk;Homlokodra ülteted aSzívedet,Olly nyilt valál! s megöleltemLelkedet.S azóta még mindig tart ezÖlelés.S lőn közöttünk szenvedélyesKedvtelés.S ha jött a bú, s hánykodott aSzív alatt:Borral pirosítád halványAjkadat: 'Tíz ujjal furdalád borzasHajadat,S jellemvonásod bélyegzéArczodat;Egy perczben a legkomolyabbFájdalom,S más p e r c z b e n a legszilajabbVigal om.S — azt mondád: nincs j o b b a n e k t á rÉ d i n é 1,Maga az ö r e g I s t e n isAzzal él.—Igyál tehát! CsokonaiHa élne,

Örömében veled lantotCserélne.Lelkemucscse! Pegazusod

! Telivér,Csakhogy mindig szomjas, mindig

! Inni kér,• És felőled ugy forog aI Hírkerek :| — Kancsó mellett csinálsz legszebbI Verseket.

— így hát kelyheddel szünetlenKészen állj :

I Érdekében áll a honnakH °gy ígyái.Szükség lesz vig dalaidraJövőre,Egy világra szóló nagyMenyegzőre.Erdély lesz a szép m e n y a s s z o n yS kebelén,Magyarország a hatalmasV ő l e g é n y ! —

LISZNTAY KÁLMÁN *)

*) E csillag alatt a köv jegyzetáll: „Ezen jellemző költemény után,mellyben szerző e lap szerkesztőjét iskitüntetésre méltatá, fölösleges volna Pe-tőfi Sándornak jellemrajzát, külön rovatban megírnunk. Itt fölötte híven vanfestve génialis barátunk szellemi arcz-képe, A szerk."

E költemény abBan a számbanjelent meg, mely mellett Petőfi arczképe.Vesd össze Petőfi-muz. I. 39. 1. XIV.(Pesti Divatl. 1845. jul. 3. 14 szám).Mindenesetre nagy kár, hogy azt a jel-lemrajzot is meg nem irta a szerkesztős e köiteménynyel, mely jóral hosszabbmint minő tartalmas, megelégedett. F. Zjegyzete.

Kritikai jegyzetek Petőfi költeményeihez.Ilik közlemény.

4. Két v á n d o r . Először je-lent meg a Versek-ben. Budán1844) Petőfi a költeményt Pápán

irta és minden valószínűség szerintazon érzelmeknek ad benne kifeje-zést, a melyek akkor fogták el, nú-

©BCU Cluj

ÍÖ5 KRiTÍKAl JEGYZETEK PETŐFI KÖLTEMÉNTEIHEZ. 106

dó'n katonáskodása után idegen föld-ről (Gráczból, Károlyvárosból) isméthazájába térhetett.

A különböző kiadások közöttsemmi eltérés sincs

5. A b o r o z ó . Először azAthenaeum 1842-iki évfolyamánakmájus 22-iki számában P e t r o v i c sSándor név alatt. Id S z i n u y e i Jó-zsef a maga repertóriumában (Tör-téneti Lapok, szerk. K. Pap MiklósKolozsvárt) tévesen irja, hogy májuselsején jelent meg. Ez az e l s ők ö l t e m é n y , a m e l y l y e l Pető f ia n y i l v á n o s s á g ' e l é l é p e t t ,ügy latsaik, hogy egyszerre többverset küldött Bajzának, mert Pápán,1842 május 5-én kelt rövid levelé-ben azt irja neki, hogy „ha csekélym u n k á c s k á i m a megjelenésre ér-demesek, kérem ő k e t az Athenae-umba felvenni." (Vegy. mú'v. III261,). Bajzának megnyerheté tetszé-sét a Borozó, mert nem sokáig tar-togatta a fiókban és már május 22-énközölte. Maga Petőfi azt írja rólaSzeberényinek Pápáról 1842 július7-én: „Nekem az Athenaeumban jöttki egy versem (nem tudom, olvastad-e?saját nevem alatt), azonban ez azelső és u t o l s ó ver s , m e l y e ttó'íem l á t a v i lág . Lemondok,barátom, a verselésró'l, le, ez á maivilágban szegény embernek háládat-lan egy mesterség, átkozott keveset

prózához állok, barátom! mitől va-laha annyira irtóztam." (Vegy. raűv.III. 273, 274). Később azonban,1843 mart. 5-dikén ugyanerre vo-natkozólag már igy ír KecskemétrőlSzeberényinek: „Iráni, hogy lemon-dok a verselésről? „Nem tudják mitbeszélnek" valami ilyféle van a szentírásban. — Tehát kitaláltad volna a„Borozó'' szerzőjét, ha Petrovics alattanem volna is? ' (Vegy. műv. III.279, 280.) Petőfi e költeményét isPápán írta még diák korában ésnagy becsületet szerzett vele tanulótársai előtt „Iskolatársainak nagyrésze tartózkodó lett Petőfivel szem-ben", íija Orlay a Budapesti Szemle1879-iki évfolyamának 342-ik lapján,'„sejtették, hogy a szegényes öltönyalatt és igénytelen testben nem kö-zönséges . lélek lakik s miután azA t h e n a e u m b a n A b o r o z ó czi-ratt verse is megjelent, néma csodá-lattal tekintettek utána.* Azonbannemcsak tanulótársai kezdtek komo-lyan érdeklődni iránta e sikere után.Ugyancsak Orlay emliti, hogy „mi-dőn Petőfi A borozó czimü verse1842-ik év tavaszán az A t h é n ae-u m ban megjelent, Zádor (akkor mégStettner) akadémiai tag és jogtanár,figyelmét is magára vonta. Mivel énZádor házához gyakran jártam, általam izente neki, hogy bordalaibanmire legyen figyelmes." (Bpesti Sz.1879. 344 )hajt a konyhára; lemondok tehát, a

A kiadások közti különbségek :Il-ik strófa 1-ső sor az Athenaeumban: És mit ámultok, ha mondom,

A Versek-ben, 1847-ikiés újabb kiadásokban „ „ „ (?) „

„ „ 4 ik sor az Athenaeumban: E' kebelnek mindene?A Versek-ben, 1847-ikiés újabb kiadásokban a?elmarad

Ill-ik strófa 2-ik sor az Athenaeumban: Füttyentek rád, zord világ,A Versek-ben, 1847-ikiés újabb kiadásokban „ „ ,. „ !

„ 4-ik sor az Athenaeumban: FúriáiA Versek, 1847-iki ésújabb kiadásokban . Skorpiói

©BCU Cluj

KRITIKAI JEGYZETEK PETŐFI KÖLTEMÉNYEIHEZ. 1Ó8

IV-ik strófa 4-ik sor az Athenaeumban: Csalfa lányok, titeket„ „ „ „ A Versek ben és az

1847-iki kiadásban . „ fyányok • „,-. „ , r Az újabb kiadásokban , fónyok

V-ik strófa 3 ik sor az Athenaeumban: Még egy korty — 's nevetve dőlök„ n n n A Versek-ben s az 1847-

iki kiadásban . . . „ „ „ „ „ dű'ökAz újabb kiadásokban : Még egy korty! „ „ „

„ „ 4-ik sor az Ath. Versek és 1847 : Jégöledbe temető !„ „ ,• „ Az újabb kiadásokban: Jég öledbe „

6. F u r c s a t ö r t é n e t . Először a Versekben. Petőfi e költemé-nyét Duna-Vecsén irta valószínűleg 1842 nyarán, mikor a. vizsgák utánOrlayval együtt Duna-Vecsére Petőfi szüleihez utaztak. (L. Bpesti Szemle1879, 348 1.)

A kiadások közti különbségek:I-ső strófa 1-ső sor a Versek-ben: ,Öcsém uram, vigyázzon magára„ „ „ „ 1847-iki és az újabb

kiad. „Öcsém uram, vigyázzon iragára,Il-ik strófa 4-ik sor a Versekben és az

1847-iki kiadásban : Meg ne égesse a maga száját1

„ „ „ „ Az ujabb kiadásokban „ „ „ „ „ "IV-ik strófa 4-ik sor a Versek- és az 184/-

itiben Fiatal is szép is a menyecske., „ „ „ Az újabb kiadásokban Fiatal is, szép is a menyecske.

Vl-ik strófa 1-ső sor a Versek-ben és az1847 kiad. . . . . S akközben, hogy ballagott hozzájaAz újabb kiadásokban S a közben, „ „ „

„ „ 4-ik sor a Versek-beu és az1847 kiad. , . . s Fiatal is szép is a menyecskeAz újabb kiadásokban Fiatal is, „ „ „

Vll-ik strófa 3-ik sor a Versek-ben és az1847 kiad Hanem, ülvén a kemencze mellettAz újabb kiadásokban Hanem ülvén „ „ ,,

„ „ 4-ik sor a Versek-ben és &t, Nagy szomorúan illyen szókat ejtett:Az újabb kiadásokban: „ „ ilyen „ „

7. E l s ő s z e r e p e m . Először | nusága szerint 1841 júliusában volt,az Athenaeum 1843-ikí évfolyama- ! a mikor Sió álnév alatt szinészke-nak 524-ik lapján. Hogy mikor írta?biztosan nem lehet meghatározni, mert

dett. (Bp. Sz. 1879. 6.) A költe-mény Székes-Fehérvárról van kel-

1843 március 14-én igy ír róla Baj- j tezve s ez arra mutat, hogy mégiszának Kecskemétről: „Nem tudom, | 1842-ben irta, még pedig akkor, mi-mit ér az „Első szerep' czimü, deörülnék, ha méltó volna a megjele-nésre, m e r t e l s ő föl l é p t e m r e

kor Szabó József színigazgató tár-sulatába lépett Fehérvárt, hol Bo-rostyán név alatt karácson tájáig alá-

e m l é k e z t e t . " (Vegy. mú'v. III. í rendelt szerepeket játszott. (U. o.262.) Első föllépte pedig Orlay ta- I 352 és Vegy- műv. III. 279.)

A kiadások közti különbségek:

I-ső strófa 2-ik sor az Ath. Versekben ésaz 1847 kiad. . . . Az első szerepet,Az újabb kiadásokban Az első szerepet.

©BCU Cluj

1ÖÖ KRITIKAI JEGYZETEK PETŐPI KÖLTEMÉNYÉIHEZ. Ü ö

II-ik strófa 2-ik sor az Athenaeumban s azújabb kiad S szivemből nevetek;A Versekben és az1847-ikiben . . . . S szívemből ,.

Ugyané sor végén az újabb kiadásokban; helyett: áll.

8. V a d o n b a n . Először az 1843-iki Athenaenm 285-ik lapján.Veszprémben irta.

A kiadások közti különbségek:

I-ső strófa 2-ik sor az Athenaeumban: S az út majd jobb majd balra tér;„ ,, „ „ a Versekben, 1847-iki

és az újabb kiádásokb. S a? út majd jobb-, majd balra tér;„ „ 3-ik sor az Athenaeumban : Lépteim bolyongva tévedésnek,

A Versekben és az 1847kiad „ „ tévedeznek —Az újabb kiadásokban „ „ tévedeznek....

Ilrik strófa 1-ső sor az Athenaeumban: A' menny' ivén ugyan felettemA későbbi kiadásokban A menny ivén „ fölöttem

„ „ 2-ik sor az Athenaeumban: Ragyognak égő' csillagok:A Versekben és az 1847kiad „ „ csillagok,Az újabb kiadásokban „ ,, csillagok;

Ill-ik strófa 2-ik sor az Athenaeumban: A' lányszem tündökló'bb vala:A későbbi kiadásokban A lyányszem „ „

„ 4-ik sor az Ath. Versekben és1847 kiad Hajh engem mégis meAz újabb kiadásokban Hajhl

9. F e l k ö s z ö n t é s . Először minden fönntartási reménytől meg-az 1843-iki Athenaenm II-ik köte-tének 275 ik lapján. Eredeti czímeazonban, a melylyel 1842 nov. 2-ánPápáról írt levelében elküldte voltSzeberényinek: „Az utolsó éj**n*(Pápán). Valószínűleg a megelőző éj-jel (nov. 1-én) írta DománovszkyEndre barátjánál, a kinél szállvavolt. A költemény hangulatát eléggé í ként egy kis összeggel segíteni. „Demegmagyarázza azon szomorú körül- lelkiismeretem meg nem engedi, hogymeny, a melybe Petőfi ekkor jutott, ; nehéz keresményükből csak egy ga-Ő ugyanis azt hitte, hogy Pápán Hor- ! rast is elfogadjak, s miután Pápánváth István ügyvédnél munkát kap : táplált reményeimben csalódtam, mités annyit szerezhet, hogy föntarthatja tehettem egyebet, mint fölvettem sap-magát. Horváth azonban — Ígérete kamat s a merre sildje esett, arraellenére — egy Sáry Diénes nevű indultam." (Bp. Szemle 1879. 351,rokonát fogadta fel és igy Petőfi | 352.)

A kiadások közti különbségek:

I-ső strófa 3-ik sor az Athenaeumban,Versek- és 1847-ikiben: Melly keservet és bút martalékulAz újabb kiadásokban: Mely „ „ „ n '

6*

fosztva, november 2-án eltávozottPápáról és Székes-Fehérvárra menta Szabó József színtársulatához. Orlayszámára azonban egy levelet hagyotthátra, a melyben tudatta vele, hogyszülői arra az esetre, ha a tudomá-nyos pályán maradna, készek őt te-hetségök megerőltetésével is havon-

©BCU Cluj

1 1 1 K R I T I K A I JEGYZETEK PETŐFI KÖLTEMÉNYEIHEZ.

ll-ik strófa 2-ik sor az Athenaeumban: Bort elömbe szakadatlanul!A Versekben, 1847-ikib.és az újabb kiadásokban: „ elembe „ „

IH-ik strófa 1 ső sor az Athenaeumban: Ktdvben ég a' csont velője már is,A Versekben, 1847-ikiés az újabb kiad. . . „ „ e „ „ „ „

„ „ 2-ik sor az Ath., Versekbenés az 1847 iki kiad. . És eremben a kéj habja forr;Az újabb kiadásokban: „ „ „ „ „ forr:

„ „ 3-i!c sor az Ath, Versekbenés 1847-iki kiad. . . . Idv neked, te mámorok homálya !Az újabb kiadásokban . Üdv „ „ „ „

„ „ 4-ik sor az Athenaenmban: Idv neked, te mámor anyja bor!A Versekben, és az 1847-iki kiadásban . . . . Idv neked, te mámor anyja, bor!Az újabb kiadásokban . Üdv „ „ „ „ r

IV ik strófa 1-ső sor az Athenaeumban : Hah, e kancsó a mesés világnakA Versekben és az 1847- •iki kiadásban . ; . . Hah, „ „ „ „Az újabb kiadásokban . Hah! „ „ „ „ „

„ „ 2-ik sor az Athenaeumban: Feneketlen hordája talán? —A későbbi kiadásokban: „ „ taláu ?

„ „ 3-:k sor az Athenaeumban: Bort belé, mert nem sziveihetem, haA későbbi kiadásokban: Bort belé! „ „ „ „

„ „ 4-ik sor az Ath., Versekben és1847. kiadásban . . . Puszta szájjal ásitoz reám;Az újabb kiadásokban „ v „ :

V-ik strófa 1-ső sor az Athenaenmlian : Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam:A Versekben és az 1847.kiadásban . . . . . . „ „ „ ajkam —Az újabb kiadásokban . Bort belé hogy „ ajkam:

„ v 2-ik sor az Athenaeumban: Éljen a nemes keblü b;irát !A későbbi kiadásokban: „ „ „ ,. barát,

„ „ 3-ik sor az Ath. és Versekben: Jíi, midőn a vészharangja zúgott,Az 1847. és újabb kiad. Ki midőn „ „ „

„ „ 4-ik sor az Athenaeumban : Szép hűséggel nyujtá jobb karát.A későbbi kiadás kban Szent „ „ „• karát;

Vl-ik strófa 1-ső sor az Athenaeumban: Éljen a világ dicső folyásaA későbbi kiadásokban „ „ n „ folyása.. .

„ „ 2-ik sor az Athenaeumban: És az élet és a szép világ!A későbbi kiadásokban És az élet. . . és a szép világ...

„ „ 3-ik sor az Ath. Versekben és1847. kiadásban . . . S az igazság védpalástja, melly az

„ „ 3-ik sor az Ath. Versekben és1847. kiadásban . . . S „ „ . mely „

, „ 4-ik sor az Athenaeumban : Üldözöttnek menedéket ád!A későbbi kiadásokban „ . ád;

Vll-ik strófa 2-ik sor az Athenaeumban: • A varázsdalt pengető remény ! .A későbbi kiadásokban A „ . remény;

„ , 3-ik sor az Athenaeumban: Éljen a menny, ó gyehenna, minden,A későbbi kiadásokban „ „ „ a pokol és minden,

A Szelerényihez küldött első átdolgozást, a mely sokban különbözika későbbitől, Gyulai adta ki a Vegyes müvek Ill-ik kötetének 277-ik lapján.

10.) D i s z n ó t o r ban. Előszöraz 1843-iki Athenaeum II. kötetének83-ik lapján. Székes-Fehérvárt írta,

bizonyosan akkor, mikor még a Szabótársulatával volt ott. Innen Kecske-métre mént át s az 1842-ik év utolsó

©BCU Cluj

113 KRITIKAI JEGYZETEK PETŐFI KÖLTEMÉNYEIHEZ. 114

napjait — Orlay szerint — arra akartafelhasználni, hogy egy fűzetke költe-ményt adjanak ki Á c s KáróJylyal ésJókaival, melyet az újév ünnepén„mint a társulat szinlaphordója a kö-zönség közt akart kiosztani, remélve,hogy azért itt-ott egy-két garas ütia mari,át." Ács Károly azonban ké-telkedett azon, hogy a czenzor enge-délyezné a fűzet kiadását. Petőfi át-adá neki müveit, hogy válasszon egyetközülök, a melyiket hite szerint aczenzor nem fog kifogásolni. Ács aDisznótorban czimüt gondolta ilyen-nek. Mind a mellett tanácsold, hogyne maga, hanem a nyomdafőnökSziládi által küldje el a czenzorhoz,nehogy ennek a színészek iránti ellen-szenve is okot szolgáltasson a költe-mény elutasítására. S bár Petőfi etanács szerint járt el, a czenzor en-gedélyét mégsem nyerte meg. Ács ezenfölbosszankodva, maga ment el ahoz,

megtudni az akadály okát. „Mi meg-botránkoztatot talál a tisztelendő úr ezártatlan felköszöntésben ?•* És SembraCalosantius József, így nevezték a de-rék piarista barátot, ki ez időbenKecskeméten a czenzor hivatalt vi-selte, elképedve felelt e vakmerő meg-rohanásra : ^Mit-e ? Követhetett vol-na-e annak írója nagyobb és botrá-nyosabb vétket, mint midőn olyat merkívánni, hogy az ég gömböcz legyenés mi abban töltelék! Majd bizonyén legyek töltelék és az ég gömböcz?Horrendum! Egy szót se veszteges-sen mellette, én annak kiadását megnem engedhetem." Ács mind e mel-lett megkisérlette őt kapaczitálni,hogy az csak költői kép, poetica li-centia, Sembra Calosantius nem voltmás véleményre bírható, s Petőfineknem maradt egyéb mód, mint költe-ményét írásban sokszorozni s úgy osz-tani ki. (Bpesti Sze.ule 1879. 353.)

A kiadások közti különbségek:strófa l'-ső sor az Athenaeumban: Nyelvek és fülek, csend,

A Versekben és az 1847kiadásban Nyelvek és fülelt. .. csend,Az újabb kiadásokban

„ „ 2-ik sor az Athenaeumban:A későbbi kiadásokban:

JH-ik strófa 1-ső sor az Athenaeumban :A későbbi kiadásokban:

IV-ik strófa 1-ső sor az Athenaeumban:A későbbi kiadásokban:

és fülek! csend,Figyelem ! . . .Figyelem !Hosszan njúljon, mint e

„ nyúljon, „ „Mint ez eszemadtaValamint e sültre

lapján N é p d a l o k czim alatt. mintIl-ik. Elsőnek a Hortobágyi korcs-márosné van közölve.

11. Mi haszna, h o g y ac s o r o s z l y a . . . Először az 1843-iki Athenaeum l-ső kötetének 333-ik

A költeményt Pápán irta Petőfi.A kiadások közti különbségek:

I só' strófa 2-ik sor az Athenaeumban : Av ugart felhasogatja,A későbbi kiadásokban Az ugart fölhasogatja ?

„ „ 3-ik sor az Athenaeumban: Hogy ha magot nem vetsz bele,A Versekben és az1847 kiad . . . . Hogyha „ „ ,, „Az újabb kiadásokban Hogy ha „ „ ,, ,.

Il-ik strófa 4-ik sor az Athenaeumban: Azt keresztül hasogattaA későbbi kiadásokban Azt keresztülhasogatta.

Il l ik strófa 2-ik sor az Athenaeumban: Azért csak bú terem rajta;A későbbi kiadásokban „ „ „ „ rajta!

(Folyt, kör.)DR. CSERNÍTONI GYÜU.

©BCU Cluj

115 EGYKORÚ BÍRÁLATI MEGJEGYZÉSEK PETŐFIRŐL. 116

Egykorú bírálati megjegyzések Petőfinek a lapokbanmegjelent műveiről. x)

1844.

I. Petőfinek 1842--43-ban meg-jelent, aránylag nem nagy számú köl-teményeiről a Garay Kegéló'-jében(1844. I. 40 1. 3 szám.jan. 11-én)a következő megjegyzést teszi a „L e-v e l e k O t t i l i á j á h o z VFcz.czikk-ben bizonyos E jegyű bíráló:

„A lyrai pályán valamennyi fe-lett, kik 1840. óta léptek fel, ki-emelendő Petőfi Sándor. Az ő köl-teményei több álnév alatt saját meg-lepő jellemüek, mélység és világos-ságban egyiránt kitűnők; ugy tetszik,hogy akár az örömet jó humorral,(csakhogy itt őrizkedjék a soktól)akár a szenvedést gyó'zi fájdalommal,szóval neki oly életének kell lenni,hol közel van hozzá minden költőianyag, s nem kell zaklatni a phan-tasiát, képekért s érzésekért.*

E megjegyzés, mely Petőfi köl-tői erejének, első .nyilvános elis-merése, bizonyos irodalmi levelek-ben fordul elő s különösen figye-lemreméltó, ha fölvesszük, hogy Pe-tőfinek eladdig a lapokban mindössze22 költeménye jelent meg. E pársorban tehát egy igazi mfíbiró szól,

ki éles szemmel figyeli meg a föl-tűnt jelenségeket.

II. N é p r o m á n ez. (Pesti Di-vatlap 1844, 200 1. 7 sz. auguszt.3 hetében). Az 1847-diki összkiadás-ban már „Megy a j u h á s z sza-m á r o n ' . . . a a. jelent meg. Ekölteményre csillag alatt a következőmegjegyzést teszi a Divatlap az idé-zett lapon:

„*) Mindenki el fogja ismerni,hogy ezeu, ép olly szép, mint egy-szerű népies románcz a költészet enemében példányul szolgálhat; hason-lít ez a híres hollandi festesz VanGoyen tájképeihez, melly sokszor csakegy puszta síkságot képez, egy nagyfával, kúttal vagy más illyfélével; deazért a nemzeti jellem még tájképeitis erősen bélyegzi. A szerk."

') E czim alatt az akkori lapokmegjegyzéseit gyűjtjük össze Petőfire'!,melyekből kitűnik, hogy rögtön, az elsőbenyomás hevében Petőfinek a lapókbanmegjelent egyes költeményeire s műveireminő megjegyzéseket tettek emígy mindenfzámitás nélkül, sőt nem sejtve — kez-detben legalább nem sejtve — Petőfijelentőségét, és az, hogy minő meg-jegyzéseket tétetett velők az ellenszenv,a gúny, a harag, a mint a költeménye-ket megjelenésűkkor egyenként olvastakEzek azért is jellemzők, mert Petőfinektöbb költeménye és megjegyzése felvilá-gosítására szolgálnak.

1845.A mint látható, 1844-ből a

megjegyzések igen csekély számuak.Ez azért van, mert ekkor a lapokállandóan még nem foglalkoztak az-zal, hogy egyikben-másikban mi je-lent meg. Azonban 1845 elején, t. i.a jan. 25-diki (4-ik) számban íreg-kezdi a hírlapi szemlét az É l e t k é -pek „Hírlapi méh" ez. rovatban,melynek végén névaláírás helyett egyméh van rajzolva s e ez. alatt min-den, a lapokban megjelent szépiro-dalmi mű fölött szemlét tart, kiter-jeszkedvén azonban a politikai la-pokra s általában a társadalmi kér-désekre is. A „ H í r l a p i méh" kü-lönös figyelemmel kisérvén Petőfineka lapokban megjelent költeményeitis, megjegyzései az akkori fölfogásrakiválóan érdekesek és tanulságosak.

I I I , C z i p r u s l o m b o k Etel-

©BCU Cluj

117 EGYKORÚ BÍRÁLATI MEGJEGYZÉSEK PETŐFIRŐL. 118

ke s í r j á r ó l . (Megjelent Pesti Di-vatlap 1845. I 73 — 4 1. I IV sza. jan. 16, 5 szám).

H í r l a p i m é h : (Életképek1845. I. 160 1. 5 sz. febr. 1.)

„ P e t ő f y (!) egészen uj ol-dalról mutatja magát, Az e lap 5-ikszámában álló „Cyprus lombok a-atbensőség, gyöngédség*; s mély érzéstlehelnek, sén P e t ő f y t (!.**) öröm-mel üdvözlöm e pályán."

IV. A v i l á g és én. (Meg:

jelent Pesti Divatlap 1845. I. 1851 9 sz. febr. 9.) Csillag alatt a kö-vetkező szerk. jegyzet áll:

„*) Ezen derék verset ajánlomN.1) ur és minden ellenségem figyel-

*) Nádasdy Lajost, a „Hon-derű" szerkesztőjét érti.mébe. Mintba szivemből szakítottavolna azt ki költője. A szerk."

H í r l a p i méh (Életképek1845. I. febr. 15. 7 szám. 225 1.)„a Pesti Divatlap (11, 12 sz.) kétnépdala Cz . . . . tói is kedves hozo-mány : mig ellenben Petőfi verse „ Avilág és én", noha két szívből vankiírva, szerzőjéből t. i. s a szerkesz-tőéből, mint ez a költemény alá tettcsillagban magáról megvallja, ugy hi-szem, nem sok szívben fog vissz-hangzani s nem is kívánom, hogyvisszhangozzék ez éjfélsötét ember-gyülölési s megvetési hangulat."

V. J á n o s v i téz . (Megjelentmutatvány belőle a P. Divatl. 1845.I. 283' 1. 18 sz. márcz. 2.) A rólatett szerk. megjegyzést, mely utóbbaz előszóban megjelent, 1. Petőfi-Muz.I. 24—25 1.

H í r l a p i m é h , (Életképek1845. I. 322 1. 10 sz. márcz. 8):

„Amutatvány Petőfy (!) „Já-nos vitézéből" a Pesti Divatlapban,

*) Innen világosan hiányzik a:je l lemzik szó. í*) Petőfi nevét sokszorszedték y-nal.

de még inkább az alatta álló kiadóicsillag igen nagy várakozásokat ger-jesztenek e költemény iránt. Majdmeglássuk. *

VI. T é l i v i l á g (MegjelentP. Divatl. 1845. I. 298. márcz. 6.19 sz.)

H í r l a p i méh (Életk. 1845.I. 351 1 márcz. 15. 11 szám) :

„Petőfy- és Bugafó'tó'l, amaz„Téli világ", emez „Honfi gondja"czim alatt mindegyik a maga helyénmegálló költemények."

VII C s a t á r y Ot tó „Irodal-munk jelen állapota" cz. alatt átte-kintést adván az irodalomról, Pető-firől igy emlékezik meg az Életk.1845 I. 377 lapján (12 sz. már-czius 22):

„Igen ingerlők legújabban P e-t ő fi pajzán és humoros, rendkívülkönnyen futó, és e/ért is kaczagtatva,hamar elfutó' versei, — mellyeketközelebb, együtt a pesti kör párto-lása mellett adott ki. Ezzel egy idő-ben jelent meg ugyan csak ő tőle a.helység kalapácsa' vig hős költe-mény." Ehhez a szerk. megjegyzésecsillag alatt ez: „*) Mellyben hogyvan egy kis nyers elem, tagadhatlan ; denagy a k ö l t ő i erő is! S z e r k "

VIII. Cziprus lombQk Etel-ke s í r j á r ó l . (Megjelent I—II sz.a. P. Divatl. lí<45. I. 363 1 raárcz.20. 23 sz )')

H í r l a p i méh (Életk. 1845.I. 418 1. 13 sz. márcz. 29):

„1 etó'fi ismét két Cyprus-lombot hoz Etelka (!) sírjáról s ugyanő hozzá két vigasztaló vers intézte-tik, az egyik Kerényi, a másik TúriSamutól, mik talán kevésbbé valóknagy közönség elébe."2)

V L. Petőfi-muz. I. 26 1.2) L. e költeményeket Petőfi-muz.

I. 29—30 1.

©BCU Cluj

119 EGYGORÜ BIRÁEATI MEGJEGYZZÉEK PETŐFIBŐL. 120

IX. E g y t e l e m D e ^ r e -c z e n b e n 1844. (Megjelent Életk.1845. I. 403 1. márcz. 29, 13 sz.)

H í r l a p i méh (U. ott 1845.I. 452 1. ápr. 5. 14 sz.):

„Petőfy „Debreczeni tele" igenhumoros, kedves dal; de az, mely aDivatlapban áll, kissé nagyon is —naiv."x)

X. A z o k h o z az én p e s t ij ó p a j t á s i m h o z . (Tavaszhó 1.1845.) (P. D. 1845. II. 27. ápr. 3.1 sz.)

H í r l a p i méh (ápr. 1 — 6-ig)(Életk. 1845. I. 481 1, ápr. 12.15 sz.):

„Van benne még (t. i. a P.Divatlap 1 számában,) két költemény.„A hírmondó fecske" Garaytól, segybucsúköltemény „ Azokhoz az én pestijó pajtásimhoz Petőfytől (!,)."

XI. S z ü l ő i m h e z . (P. D1845. II. 47 1. 2 sz. ápr. 10.)

- H í r l a p i méh (ápril 6 —12.)(Életk. u. ott ,514 1. 16 sz. ápr. 19):

— „ Költemény e számban (P.Divatl. 2 sz.) három van: Sze-m e r e Miklós szívfogolyt, Petőfy(!)Szüleihez, Petőfihez pedig E m ó ' d iirt; az utóbbi erőteljes, tűzvérrőlpattant kis vers, sok hosszú góliáttalmegmérkőzhető." —

XII. Az ö r e g ur. (P. D.1845. II. 71. 3 sz. ápr. 17.)

H í r l a p i m é h ( á p r . 15—22)(Életk. u ott I. 549. 17 sz ápr 26):

(Divatlap 3 szám) — „Petőfi„Öreg ura* alkalmasint már azonkötelezésének eredményeiből való,mellyel magát a Pesti Divatlapnakkötelezé, hogy m i n d e n s z á m á b aír neki egy-egy verset."1)

') A c s a v a r g ó ez. költeményétérti (Pesti IMvatl. 1845. I. 399 1. márez30. 25 sz.)

2) Arra vonatkozik, hogy VahotI. a Pesti Div. 1845. 377. 1. márcz. 23.

(Honderű 30 sz.) „— Ugyanitt egy kedvező ismertetése áll Pe-tőfy illy czimü legújabb munkácská-jának: „Cyprus lombok Etelka (!)sírjárólal) '

XIII. N é p d a l o k 3 ) I—II . (P.D. 1845. II. 103 ápr. 24. 4 sz.)

H í r l a p i méh (ápr. 22 — 27).(Életk. 1845. I. 583. 18sz.máj. 3j:

„Költeményt ezúttal (két szám-ban) a ,Honderű' egyet sem hoz; a,Divatlap'-ban három áll: ,Népdalok'Petőfitől; .Osztozás' Mentovich Fe-rencztől, és ,Emlékünnep' Gregusstól.Az elsők ujabb bizonyságai, hogyPetőfi avatottja az egyszerű népdalmusájának."

XIV. S z e r e l e m és bor. (P.D. 1845 II. 135 1. 5 sz. máj. 1.)A r é g i jó G-vadányi. (P. D. 1845II. 167 1. 6 sz. máj. 8.) A szö-k e v é n y e k ( E r e d e t i n o v e l l a )(ü. ott 172 1.)

H í r l a p i méh (máj. 8—13).(Életk. I. 644 1. 20 sz. máj. 17) :

— „A szökevények" P e t őf y-től(!) (Pesti Divatlap 6 sz.) eredeti no-vellának ezimeztetik, s valóban igeneredetiek lennének novelláink, ha igyirnók azokat, olly eredetiek, hogymég! . . . "

„A Pesti Divatlapban: P e t ő -fi-nek két költeménye van „Szere-lem és bor", egy az élet örömeirefelhívó egyszerű dal, ezen refrain-nel, hogy minden élvezetünk ,Idő-jártával oda lesz.' Sokkal jobb a

számában azt irta, hogy Petőfitől „min-den szám liozand egy-egy vig vagy ko-moly költeményt." V. ö. Petó'£i-muz. I.38 1. VIII. és X.

') Nádaskay L a j o s bírálatátérti. (Honderű. Szépirodalom ez. rovat-ban: „Czipruslombok Etelka sírjáról.Irta Petőfi Sándor. 1845." I. 306 1. ápr.17.31 sz). s) A B o l d o g é j j e l ! ésSzerelem, s z e r e l e m kezdetitek.

©BCU Cluj

121 EGYKORÚ BÍRÁLATI MEGJEGYZÉSEK PETŐFIRŐL. 122

másik : ,A régi jó Gvadányi' (6 -iksz.) egészen azon ó modorban, melly-ben az öreg ur a maga idejében irt;versmértéke, rímei, sőt egyes szavais itt-ott grammatikai hibbantásai isjellemzőleg lévén benne utánozva. DeG. a névelőt (articulust) aligha hagytael a főnevek előtt, mint: „Emberazt sem tudja" „Magyar constructiovégkép elenyészett" „Ha kegyelmedmostan sirból feltámadna", ezek he-lyett „az ember" „a magyar con-structio " „a sirból." Ez tehát egykis anachronismus a képen, mert mégazon időben az articulust világért ki-vetni nem merték volna. Ez azonbancsekélység, az egésznek becséből igenkeveset von le." —

Ugyanekkor a H o n d e r ű ismegkezdte hírlapszemléjét „Lap ros-ta* czimen „Suuni cuique" jeligével(39 szám, máj. 20. 400 h), merta mint mondja: „mintegy a körül-mények által parancsolt erkölcsi kö-telességünknek ismertük el a szép-irdalmi journalistica fölötti ellenőrkö-dést, annyival inkább, mert sajnosánkellé tapasztalnunk, hogy, ha volnais illyetén vállalat, az irója magánhajlamait s ellenszenveit megtagadninem birván, koránsem felel — leg-alább eddig nem felelt — meg nagyfeladata hivatásának."1)

A P. Divatl. 5 számával kezdia rovatot s szólván Vahot I. „sze-relmi és házaséleti ismeretek tárá"-ról, igy folytatja:

„Ezután P e t ő f i , kedvencz tár-gyairól, a ,Szerelem és bor'-rul éne-kel. Versben sokan szeretik a pon-g y o l a s á g o t ; mi e tekintetben aztmondjuk, hogy itt a pongyolaság, minthölgyeknél, csak ugy szép ha Ízle-t e s ; már vájjon lehet-e ilyennek bé-

') A Hír lap i méh-re vonatkozó

lyegezni olly költeményt, melly a mel-lett hogy a versmértékre alig fordít-tatott benne némi gond, az elhamar-kodás jeleit hordozza sorain ? Petőfi-ben, kinek több gonddal irt dalaitörömmel olvastuk, legnagyobb kár,hogy nem hallgat a tanácsadásra,mellynek a ,nonum prematur in an-num' fő axiómája."

Ugyancsak a L a p r o s t a Hon-| derű 1845. I. 420 1. 40 sz. máj.

27) a P. Divatl 6 számáról iván,„A s z ö k e v é n y e k é r ő l igy ir : „As z ö k e v é n y e k , eredeti novella P e-tó' fytől ( !) . E beszélyt inkább vá-zolat és tervnek semmint befeje/.ettműnek kell tekintenünk, melly körül-ményen azért sajnálkozik rostáló, mi-vel e létező anyagokból csinos — éssok erkölcsi hatással biró — novellátlehet vala szerzőnek irnia; föltűnőtovábbá az is, hogy a Divatlap igenérdemes szerkesztője midőn lapját at. közönség pártfogásába ajánlandó a„ H o n d e r ű " betűi számát az övéi-vel összevetve fölszámlálta, nem voltolly papirvesztegető mint most, mert

| itt is az általa úgynevezett francziagyártmányi modort követve 15 az az

| tizenöt sorban, 25 az az huszanötrövidnél rövidebb szó áll. Szép kö-vetkezetesség."

„E számban továbbá a költé-szet kertje öt versvirággál gazdago-dott. „A régi jó Gvadányi" P e t ő fy-tó'l ( !). Azon könnyüség és régebbendivatos népszerű magyarsággal vanirva, mellypt a fiatal költő ugy lát-szik épen megróni akart. Ha e jóköltemény szelleme csakugyan irónia,— mikép nekünk ugy látszik, hogyaz - akkor méltán éri szerzőt a kegye-lethiány vádja, mert nem gondolta meg,mikép a ,régi jó Gvadányi igazi ma-gyar beszédje' saját korszakához mérvea maga nemében classicus volt." l)

^Felesleges megjegyeznem, hogy

©BCU Cluj

123 EGYKOEü BÍRÁLATI MEGJEGYZÉSEK PETŐFIRŐL. 124

T a v a s z I— II. v) (Pesti Divl1845. II. 199 1. 7 sz. máj. 15).

H í r l a p i m é n (máj. 8 — 13-ig).(Életk. 1845. I. 679 1.-21 sz. máj.24):

„A k ö l t e m é n y e k közül ki-emelendó'nek tartjuk P e t ő f i ,,Ta-vaszi dalait" (Div. 7-ik sz), mintigen gyöngéd s kedves képekből szőttvirágokat; -a heiue-i epigrammaticusvég sem aljas, sem sértő, de mind-kettőben igen sikerült; az elsőben:

„És én olly sült bolond vagyok,Hogy idebenn a szűk szobábanKadencziákat faragok."

A másodikban,

„És minden, hallgat, minden figyel,És minden a legforróbb érzelem...A kősziklák, e vén kritikusok,Maradnak csak kopáron, hidegen."

L a p r O s t a (Honderű 1845. I.

a „rostáló-1 teljesen félreértette Petőfikölteményét. F. Z. ') Mi kék az égiés Ki a s z a b a d b a ! czimüek.

421 1. 40 sz. máj. 27) a Divatlap7-dik számáról szólván:

„E szám költeményei: Tavasz,Petó'fytől (!). Az első oly jeles,minőt Petőfytől (!) csak várhatni. Haa technikát mindig ugy szeme előtttartaná, mint e versben, nem adnaalkalmat birálónak azon pongyolaság,sőt mondhatni gondatlanság fölött pa-naszkodni, mellyel legszebb, legere-detibb gondolatait mintegy papírra

! dobja; s ő sem kényszerülne széptehetségei túlbecsülésében őszinte meg-rovóit salonias humanismussal „ u g a t óe b e k n e k " nevezni. Higye el a fia-tal költő, hogy miként a szép leánytündérbájai meg szebbekké varázsol-tatnak az ízletes öltözet által, ép ugyemeli a gondolat szépségét annak szép-tani szabályszerűsége. Vagy elfeledte-ehogy sőt épen a lángész mindig bi-zonyos, habár öntudatlanul alkotottszéptani szabályok szerint működik:s csak ő akarna hanyag versalkotás-ban, szabálytalanságban dicsőséget ke-resni ? '

Közlik: SOLYCM JÁNOS ésFEREXCZI ZOLTÁN.

Petőfi Vízaknán.Ez alatt a czim alatt közöl az

„Ellenzék" f. évi febr, 6-iki számaegy tárczát Szó'cs Gézától. Felhasz-nálja benne Szentkatolnai Bakk Endrerom. kath. plébánosnak Vízakna tör-ténetéről irt monográfiáját és ImrehSándor nyomdásznak a marosvásár-helyi ref. kollégium könyvtárában kéz-iratban levő „Visszaerolékezései"-t.

Közöljük belőle a Petőfire vo-natkozó helyeket. E szerint Bem 1848decz. 30-áií érkezett Vízaknára. Pe-tőfi ekkor százados volt és lakása amai katholikus leányiskola helyén ál-lott épületben volt a Wilhelm Dávid

! házában. Ritkán volt otthon; a leg-többszőr Csutak Kálmán őrnagy la-kásán (a mai Kronbergféle gyógy-

| szertárban) látták s ezért sokau azti állítják, hogy az ő szállása itt volt.i Sokszor megfordult M ü n s t e r m a n n

sóbányái ellenőr házában is. Rende-; sen jókedvű volt s folyton mulattatta! tiszttársait, a kikkel együtt szorgal-I masán lapozgatta a tábori bibliát sj többnyire reggelig folyt a „csöndes".j A közel*jövő nagyon kecsegtető szin-

ben tűnt fel a honvédek előtt s Pe-tőfi a „Közlöny" feb 3-iki 23-ikszámában egy érdekes levélbea ad ki-

©BCU Cluj

125 PETŐFI VÍZAKNÁN. 126

fejezést e reményteljes hangulatnak.A körülmények azonban másképpenalakultak.

Fehruár 3-án, szombaton estePetőfi, Gróf Bethlen Gergely, Zsur-may Csutak Kálmánhoz mentek, akihez Petőfi így szólt.

„Bajtárs Kálmán! Ma este ittnálad lesz a vacsora. Hivd be Andrást,(ez Csutak szolgája volt, a ki jól ér-tett a főzéshez) hogy teremtsem ősz-sze, ha jó paprikást nem csinál. Fel-tűnt neki, hogy nincs nő a háznál:

„Bizony esek furcsa ház ez, ahol csak hírmondója sincs a vászon-cselédnek!" De nem sokára megjöttek Czecz, Pereczy , s azzal elkez-dettek kártyázni. Éjfél után Csutak,Kelecsényi és Fekete (később deésireformátus pap) huszárok kíséretébenőrjáratra indult. Nem sokára jöttekaztán lóhalálában vissza, hogy az el-lenség közeledik, s már el is fogtaaz előőrsöket.

A tiszteket kártyázva találták;. fiuk, talpra!" Nyakunkon az ellen-ség! kiáltá a belépő Csutak. Pár perezmúlva a fővezér körül állott a mu-lató társaság, s nyugodtan és elszán-tan hallgatta annak rendeleteit. Utol-jára Petőfihez fordult Bem, s tanú-ságot tett iránta való gondos szere-tetéről,^ igy szólva hozzá:

Édes Petőfi! Ma csatánk lesz;maradjon ön lehetőleg távol a csa-tatértől ; nem szeretném, hogy a ma-gyar nemzet első költője a csatatérenvérezzék el. Szót fogad-e?

Petőfi így felelt:„Köszönöm a figyelmeztetést,

Tábornok úr; szívesen szót fogadnék,de nem tudom, hogy mit teszek ak-kor, ha az ágyuk dörgéset meghallom.u

S azzal komoly elszántsággalsiettek helyeikre a tisztek, hogycsa-patjaik élén bátran szembe szálljanakaz ötször nagyobb ellenséggel.

Petőfi a jobb szárnyra ment . .s félelmet, halált megvető bátorság-gal, nyergeit tüzes paripáján, a had-sereg közt buzdítva, lelkesítve min-denütt. Fekete magyar ruhát viselt,minden tiszti jelvény nélkül, fején tol-las Kossuth-kalap, kezében kivontkard. (Imreh, Visszaemlékezések.)....Végre jött Bemtől a parancs, hogyvissza kell vonulni.

Bethlen alezredes az utasításértelmében visszavonulást vezényelt,mialatt Petőfi folyton kiáltá: „előrebajtársak!"

Sokan hallgattak a lelkesítőszóra, s nem tágítottak, hanem elke-seredetten tizedelték a császáriak sorait.

Ezalatt a sereg többi része márviszszavonult a városba, s végre a jobbszárny is kényszerült a kisutezán áthátrálni. Útközben szóváltás támadtBethlen és Petőfi közt; az első ne-heztelt és kárhoztatta, hogy Petőfi avezényletbe avatkozott, a mire jogaegyátalában nem volt. Nagy nehezensikerült végre őket lecsillapítani.

A városon kivül csatlakozott afővezérhez Petőfi, a kiről azt írjaImreh, (Visszaemlékezések, 89 lap)hogy nyergeletlen lovon ült ekkpr.Hogy nyerge lefordult a lóról, vagypedig a lovat kilőtték alóla, azt nemtudja.

Erre a csatára vonatkozik Pe-tőfinek „Négy nap dörgött az ágyúVízakna és Déva közt" kezdetű köl-teménye.

Petőfi polémiája a PestiHirlappal..

A Pesti Hírlap 1844, 380.számában, 578. 1. a „Fővárosi Új-donságok" rovatában aug. 22-én akövetkező czikk jelent meg: „A na-pokban egy históriai nevezetességre.vergődött kávéház holmi fokoskorbelisallangmaradvany színhelye volt; négy

©BCU Cluj

127 PETŐFI POLÉMIÁJA A PESTI HÍRLAPPAL. 128

vagy öt czigányfiu rontotta egy sarokban a levegőt fülsértő recsegtetésivel,s a szilajság nem legharmoniasb ac-cordot rikácsolt ama faluvégre illőczinczogáshoz, kitárván egyúttal aszárnyajtókat is, hogy szabad folyástengedjen széles jó kedvének, vagy azutczai sok;uág bámulatában keressedicsősége nagyszerűségét! Isten látjalelkünk! senkinek sem irigyeljük jókedvét, a j ó zenére sem haragszunk,sőt jó kedvünkben még magunk isfelrúgjuk a port: csak azt nem va-gyunk képesek felfogni, hogy ordito-zásban mikép telhetik kedve ember-nek ! jobb ilyenkor nyugodni."

E czikkre Petőfi válaszolt aPesti Divatlapban (auguszt. 5 hetében,1844. 9. sz. 278—9. 1.), mely márközölve volt ugyan,1) hanem mi ateljesség kedvéért újra adjuk, külön-ben is-ama közleménybe pár, habárlényegtelen hiba is csúszott be.

rCzáfolat. A pesti-hirlapi főváro-si újdonságok irójaá 380. számban ol-vasóit bizonyos kávéházban történt ese-ményekről értesiti, miknek ő szem-tanuja bizonyosan nem volt: mertha lett volna, kevés sorban nem hor-dana össze annyi valótlanságot. Nemigaz, hogy „ n é g y vagy öt czi-g á n y f i u rontotta egy sarokban alevegőt f ü l s é r t ő r e c s e g t e t é s i -vel", mert öt czigány fiún kivülmég az Egressy B. bandájától elpár-tolt két czigány legény is ott volt.E hét személyből álló társaságnakfeje — ha a körülmények nem vál-toznak — Rózsavölgyi leendett, kimagát bandájával, ugy hiszem, márajánlá is a nemzeti Körnek, s taláncsak nem teszi föl az újdonságokérdemes irója derék Rózsavölgyinkről,hogy ő a Körbe „fülsértő recsegte-tésekkel" tolakodjék.' Nem igaz, hogy

') Halasi: Petó'fi-reliqu. 37. 1.

e fülsértő recsegtetésekre „a szilajságnem legharmoniásabb accordot riká-csolt;" nem igaz, miszerint azérttárattak ki a szárnyajtók, hogy azott volt ifjúság „az utezai sokaságbámulatában keresse dicsősége nagy-szerűségét", mert a kávéház ajtainyári, meleg időkben mindig nyitvaállnak. — A szóban forgó kávéházategy idő óta némelly urak mód nélkülszeretik gyanusitgatni, pedig bizonykár! mert lépjen be akármikor bár-milly becsületes ember, s nem fogollyasminek tanuja lenni, min józanészszel megbotránkozzék."

P e t ő f i .Erre a P e s t i H i r l a p ujdon-

! ságirója nem hagyván annyiba azj ügyet, 383-ik számban (606.1. 1844.I szept. 1.) megint válaszolt, mely igy

hangzik: „ Jól emlékezhetnek nyájasolvasóink, mikép rovatunk egyikében

j említést tevénk vala egy históriainevezetességü kávéházbeli zajos viga-lomról: imé a Pesti Divatlap leg-újabb számában P — ur búsult ger-jedezésében ránk tekintvén meglecz-kézett. Ahhoz képest amaz igénytelensorainkat ugy kérjük módosíttatni:mikép nem öt czigány fiu hanem hétezinezogott; a szárnyajtókat nem azértnyiták ki, hogy a hármouiás accordkellemeit az Uriutcza annál akadék-talanabbul élvezhesse, hanem mertmelegök volt (hiszszük). Mit P — urjózan észről beszél, azttulhevült költőiképzelet szüleményének v. egyedi fel-fogás következményének tartjuk. Azon-ban fájdalommal kell azt is megem-

| litenünk miszerint ama P - ur véd-szárnyai alá menekült kávéház udvar-szobáiból, miknek ablakai nappal isfélig függönyözvék; az elmenők füleit

; rendesen pénzcsörgés és veszekedés-j moraj háborgatja. Vagy tán józan

ész ebben sem botránykozhatik meg?Fájdalommal emlékszünk ugyan egy

©BCU Cluj

129 PETŐFI POLÉMIÁJA A PESTI HIBLAPPAL. 130

időre, midőn az efféle koppasztásirendszerre kiváltságot vásárolhattak :de mostan illyesmit csak gyanitni ispolgári vétek lenne."

Erre Petőfi uj választ adott aPesti Divatlapba, de a szerkesztő,Vahot Imre, nem adta ki, e helyetta következő megjegyzést tette a 308.lapon (1844. I. 10. sz. szept. 1-sőhetében):

— „A pesti hírlapi fővárosiújdonságok Írójának Petőfi újra meg-felelt, de nehogy e tárgy továbbikellemetlen hosszas vitára adjon al-kalmat, ezen czáfolatot egész terje-delmében nem közöljük, elégségesnektartván azt kimondani, hogy Petőfilegújabb czáfolalában ismét tényekkelügyekszik a Pesti Hírlapban közlöttekellenkezőjét bebizonyítani,"

Ezzel a vita be volt fejezve.Petőfi pedig világosan azért védte ezügyet, mert általa az ő kedvenczét,áz öreg Rózsavölgyi Márkot találtamegsértve, mint ki a művészethezméltatlan zenészeket akart bandájábafölvenni.

FERENCZI ZOLTÁN.

Apróságok Petőfiről. *)XVII. A nemz színház igazgatósá-

ga 1845 febr. 17-ről 3 drámai jutalmattűzött ki. Ezek elseje égy a magyaréletből vett tárgyú, népies, de aljas-ságtól ment színműre szólt 1845 szept.l-re szóló határidővel. 2) A többekközt a 11 számú pályamű „Az ob-s i t o s " ez. volt Petőfiből vett jeligé-vel : Katona vagyok én, kiszolgált ka-tona. Csak káplár sem voltara, min-dig közkatona; a 7-dik számú volt a„ K é t gyám". A kettő közül amaznyert, melynek szerzője volt Kovács

; Pál. 3) Ez eddig nem érdekes; ha-nem nov. 22-én előadatik e darab ésmegbukik, mire a P. Divatlap ') a

| következő igen jellemző megjegyzéstteszi: „— Mi nem hisszük, hogy a14 pályázó mű közt ennél jobbak nelettek volna; s most már a bírálókmásodízben bizonyíták be, hogy nemértenek a dráma bírálatához. S a ku-darcz, a megbukás nem KoVjács Pált,hanem a bíráló választmányt sújtja,melly nem csak hogy ítélni nem tud, deegyszersmind pártos és részrehajló is,miután Jókay müvét azért mellőzé,mert azt vélte, hogy az a — gyűlöltPetőfié. — " SZINÉRI.

A biráló választmány utóbb csak-ugyan elfogadta előadásra a „Kétgyám"-ot, b) de talán csak nem azért,mert kisült, hogy nem Petőfi irta?

XVIII. A Petőfi arczképét aPesti Divatlap tulajdonképen a „má-sodik év, első fele" első számábanadta 1845 jul. 3-dikán, de a jelzésszerint a 14-ik számban. A boríté-kon a „ Műmellékletek" közt így je-lenti a lap: „I. P e t ő f i S á n d o r ,egyik legnépszerűbb költőnk remekültalált arczképe. Rajz. Barabás. Nyomt.Walzel Pesten." Ugyané számban je-lent' meg Petőfinek még 2 más köl-teménye : K ö l t ő n e k l e n n i v a g ynem l e n n i és í f é p r o m á n c z . (1.Pet.Muz. I. 391.XIV).APestiDivatl.önállóan is árulta e képet, utóbb a21 szám boritékán hirdeti: „AP. D.kiadóhivatalában, s minden pesti mű-árusnál, hapható : P e t ő f i és L end-v a y n é (mint Júlia) igen jól találtarczképe "

Továbbá a 26 sz. boritékán azuj évnegyedre szept. 25-én előfize-tési jelentést adván, azt írja: „Ujelőfizetőinknek Kovác3 Pál és Petőfi

) Az I-XVI. számút 1. Petó'fi-Muz. I. 37—40 1. ') 1. Pesti Divatlap,1845. 761-21.

') ü.-ott 981 .1. ) ü.-ott 11871. 3; ü.-ott 1225 1.

©BCU Cluj

131 APRÓ HIKEK PETŐFIRŐL.

arczképeivel is kedveskedünk. A szer-kesztőség. "

XIX. Petőfi addig megjelentműveit a Pesti Divatl. a 30 sz. bo-ritékán, (okt. 23. 1845. II.) hirdeti:„Petftt'i Nándor munkái:

Versek. Első kötet.A helység kalapácsa.János vitéz.Cipruslombok Etelke sírjá-

ról.Most hagyta el a sajtót;Szerelem gyöngyei.Sajtó alatt vau, s novemberi vá-

sárra megjelenik:Versek. Második kötet.XX A P e s t i D i v a t l a p

1845. II 1138—40 lapján egy Hon-vág y i nevfí közöl egy levelet F é l t r eolasz városka székesegyházáról. A vá-ros a tiroli hegyek aljában feksziks székesegyházában egy faragvany van,melyet igy ir le: ,A faragvany fe-hér alabastrom; egy 18 éves hölgygyerinekagybani haldoklását ábrázolja,— a kétségbeeséssel küzdő férj fejénéltérdel a haldoklónak, nővére lábainálimádkozik, ipája mellére csüggedt fő-vel, s leverve a fájdalom miatt, egykaros székben kéztörve zsugorodik.A lelkész a vonagló jobbján a feszü-letet csókolásra nyújtja, míg a háziakéjjeli pongyolában, s arciukon szív-ből fakadt sajnálat hű kifejezésével,a gyógyulási reményt elölő lemondás-sal, csudálatosán meglepővé eme-lik a jelenetet." . . . „E jelenet fe-lett, Petőfinek „CzipruKlombok11 czimiikölteményéből, sok vers önkényte-telen hangzott el ajkamon; szerintemugy rá illet e kétségbeesett férjre,miszerint el kezdem hinni, hogy Pe-tőfit szívimádottja elvesztésével ülyhelyzetbe sújtotta a sors." . . .

XXI. A P e s t i D i v a t l . 1845.II. 8 3 1 - 2 lapján egyB é r c z y ne-vű levelet ir Veszprémből, hol mű-

kedvelői társaság a kórház javára elő-adást rendezett s ezen a többek közt„kiemelendő P. Dániel, ki Petőfinek„Ivásközben" czimű művét a kivá-nátig jól szavalá."

XXII. A P e s t i D i v a t l . 1845.II. 797 1. Csalánfy nevű levelet irBécsből a szerkesztőnek s ebben Pe-tőfi költeményeiről szól a követke-zőkben: . . . .mint igérém, P e t ő f ikölteményeit érintem. — Ezek nekemtetszenek, s ha e r k ö l c s i s é g b e ns ü l y e d n i k e z d ő korunkra nem sokirt látok is benne, mégis felkiáltoka nagy Lamartine szavaival:

„Qui que tu sois, Byron, bon au fatálgenie,

J'aime de tes concerts la sauvage har-monie."*)

Ennyit ez úttal róla . . De mégegyet! kegyednek ő, mint hallom, ba-rátja. . . Szeretném, hogy ha e pársorokat figyelmébe ajánlaná:

S ez nekünk magyar irodalmiáldozatoknak igen kedves „ e m l é k "

„Toujours joyeux, toujours content...Je vais braver la miséreCour la fairé plus legéreJe la support en chantant...

Souvent la vie est importune. . .J'ai mon fardeau ... chacun a le sien...La gaité est ma fortune. . .La liberté voila mon bien. . . . " **)

*) „Akármi vagy j<5 vagy rószszellem, tetszik

Nekem dalodnak vad harmóniája. ~(u. ott.)

**) Mindig vidám s elégedett,Daczolok én a szegénységgel,S hogy le ne sújtson engemet,Könnyebbitek rajt énekléssel.

Az élet olly gyakorta nyom,Teher van rajtam .... mint van máson...A jó kedv az én vagyonom,És a szabadság boldogságom." (u. ott.)

©BCU Cluj

Í33 APRÓ HIKEK PETŐFIRŐL. 134

leendne néha, midőn a tüskepályánalélunk. Hasonló fogna az lenni azonerős szerekhez, miket az ájulok orraalá szoktak tartani, midőn lerogytak."

E pár sor az 1845-diki 25.számban van s szept. 18-dikán jelentmeg Egy pár életrajzi körülményt,Petőfi I 844-diki és 45-diki pesti éle-tét s a Versek I. fűzetét tekintetbevéve, e néhány sor nagyon jóakara-tunak és értékesnek fog feltűnni

XXIII. A L i s z n y a i Kál-mán verséről Petőfihez, melyet e szá-munkban közlünk, a H í r l a p i ő r(Életképek. 1845. II. 60. 1.) a PestiDivatl. 14 számáról szólván, a kö-vetkező megjegyzést teszi:

„— Petőfi Sándorhoz költeményL i s z n y a i K á l m á n t ó l . . . . Leg-alább van egy dolog, miben a' fiata-labb irói nemzedék valóban követésreméltó példát mutat sok veteranusnakés sokaknak saját fiatal bajtársaiközül is ; ők egyre-másra küldözgetikegymásnak a magasztaló leveleket,mellyek vitelbérét a közönség fizeti,nyilvános tanúságául, tnilly nagy egyet-értésben élnek egymással, mig némelymások az érintettek közül legfőbbkedvöket a perpatvarkodásban látsza-nak lelni. Egyébiránt a jelen versezeta költőnek a lap mai számához csa-tolt arczképét kiséri." —

XXIV.Az É l e t k é p e k 18^5.I. 99. 1. (3. sz. jan. 18.) a követ-kező hirt hozza a „M i b i r Budán?"ez rovatban: „ — Több helyről té-tetvén kérdés aziránt, miért nem je-lenik meg a nemzeti játékszíni ideizsebkönyv ? ezt — mint biztos kút-főből hallottuk — nem a kiadókfigyelmetlenségének, mint inkább azonkörülménynek kell tulajdonítani, mi-szerint legújabb időkben nálunk lete-lepedett rézmetsző S z e r e l m e i ' n r ,nádor ő fenségétől elvállalt sürgetős

müve miatt, az említett zsebkönyvbeszánt E g r e s y Béni és Szatmárinéasszonyság arczképeit még eddig elnem készitbeté s így a különben egé-szen elkészült munka kiadását kés-

| lelteté. A béltartalomra is becseszsebkönyv,' mellyet P e t ő f i , S z i g-

i l i g e t i s mások igen érdekes köz-! leményei díszesítenek 's fölülemeliki azt hasonló kiadások mindennapiságai fölött, pár nap alatt bizonyosan megi fog jelenni s a kiadók szívesen re-!• roélik, hogy a t. közönséget a kése-: delem miatt megengesztelendik."; XXVI. Az É l e t k é p e k 1845.j I. 645. lapján „Divat" rovatban a! a köv Petőfire vonatkozó apróság| olvasható egy szerk. jegyzetben:i „— Becsüljük a jó, a jelesi énekesnőket, mert ritka tünemény a'

szép e m b e r i hang! — — Egyéb-i iránt, mit gondol, nagysád? nem de-

rék e, hogy — miután M a r r a ben-nünket elhagyott 's S c h ó d e l n é n kolly ritkán énekel — m á j u s van!s e szerint vigasztalhatjuk magunkatPetőfiként:

,Az operákban ki gyönyörködik ?Majd hallhat ott-kinn kedves operát'

FERENCZI ZOLTÁN

Hirek és tudnivalók.— A h e l y e s í r á s t illetőleg sok

következetlenség van folyóiratunkban. Ekörülménynek az az oka. hogy a, 40-esévek lapjaiból, vagy más, Petőfire vo-natkozó művekből átvett közleményeketaz eredeti helyesírással adtuk, a melysok tekintetben különbözik a maitól.

— Az e g é s z s a j t ó jóaka-rattal és szives elnézéssel fogadta a„Petőfi-Múzeum" I-ső fűzetét, a me-lyet midőn ez alkalommal megkö-szönünk, nem mulaszthatjuk el ismé^telten is kijelenteni, hogy czélunk

©BCU Cluj

135 APRÓ HÍREK PETŐFIRŐL. 136

eloő sorban a lehetőleg teljes és pon-tos a d a t g y ű j t é s levéa: mindenhelyreigazítást és utasítást a legna-gyobb örömmel fogadunk.

— Gr. H a l l e r J ó z s e f aSándor József Emke titkárához be-

i

küldött és folyóiratunk ezen füzeté-ben közölt hclyreigazitásainak lénye-gét az „Egyetértés" f. évi márcz.19-iki számában is kiadta. Az „Egyet-értés" közleményében világosabb éskategorikusabb azon részlet, a melykétségbe látszik vonni, hogy Szkurkaismerhette volna Petőfit, mivel Gr.Haller József szerint Vájna azon állí-tása, hogy Szkurka 1849 július ha-vában láthatta Petőfit „a segesváritérparancsnoknál, a most is §lő Gr.Haller Ferencznél . . . téves, mertPetőfi abban a hónapban nem is jártSegesvárt." Meg kívánjuk jegyezni,hogy e kétségbevonás még nem gyön-gíti a Vájna állítását, mert pár sor-ral alább (P. M. I. fűz. 13.) azt isírja Vájna, hogy: „De már azelőttis láthatta és ismerhette, mert Te-mesvár alatt, midőn Bem tábori szem-lét tartott, s a Vilmosok is ki voltakrukkolva, Petőfi Bem mellett lova-golt.. ." stb.

— A K i s f a l u d y - T á r s a -ság f. évi febr, 1-én tartott ülésena Széher Árpád-féle 500 (ötszáz)frtot — 1890 őszén lejáró határ-idővel —• „Petőfi életrajzátt-ra 'tűztel<i. A pályázat nyílt lesz, tervmu-tatványokkal, melyek közül a leg-j jbbnak szerzőjét bizzák meg a műelkészítésével s nem művészi életraj-zot kívánnak, hanem a P e t ő f i r e

v o n a t k o z ó l é n y e g e s , j e l l e m -ző s k r i t i k a i l a g m e g b í r á l ta d a t o k n a k jó ö s s z e á l l í t á s á t ,

j mely úgy szólván egy majdan írandóművészi életrajzhoz előkészítésül szol-gáljon.

— Az „Uusi S u o m e t a r "czimü finn lap f. évi 39-ik számahosszabb czikkben emlékezik megPetőfi halálának folyóiratunk I-sőfüzetében leirt körülményeiről Bő ki-vonatban ismerteti a Vájna közlemé-nyének Petőfi elestére vonatkozóhelyét.

— H n b a i J e n ő , a budapestizeneakadémia hires tanára, midőn af. évi január havában Kolozsvárt járt,egy szép emlékkel lepte meg a r Ko-lozsvári Dalkör"-t. Dallamot szerzetta Petőfi „Nem nézek én, minek néz-nék?. . . " kezdetű'dalára s a „Dal-körének ajándékozta, nem tudvánméltóbban viszonozni a derék egy-letnek irányában tanusitott előzékeny-ségét. Alig is lehetett volna.

— Dr. M e l t z l H u g ó t ó l azegyetemi kör márczius 23-án tartottestélyén egy nagy tetszéssel fogadottderék értekezést olvastak fel a PetőfiTigris és Hyenájáról. '

— S a j t ó h i b a , hogy a „P.M." I-ső füzetében Etelke helyettsokhelyütt Etelka áll.

— A f a c s i m i l é n e k , melyfolyóiratunk mostani fűzetéhez vanmellékelve, eredetije az A j t a i K.A l b e r t úr birtokában van. Fotog-ráfiája ezúttal is a Dunk y-fi vé-re k kolozsvári, műtermében készült.

— A „ P e t ő f i - Muze um"legközelebbi füzete f. é. j ú l i u s hó1-én jelenik meg.

NYOMATOTT ORÜÓS FFRENCKÉL AZ EV. REF. COL.LÉGIÜM BETŰIVEL KOLOZSVÁRT.

©BCU Cluj

cA~— -^2L_ -^ , -A , ^ < á _ .

' J

/©BCU Cluj