piknik az arokparton - stalker - arkagyij es borisz sztrugackij

8/22/2019 Piknik Az Arokparton - Stalker - Arkagyij Es Borisz Sztrugackij

http://slidepdf.com/reader/full/piknik-az-arokparton-stalker-arkagyij-es-borisz-sztrugackij 1/298



Arkagyij és Borisz Sztrugackij

Piknik az árokparton – Stalker

KISREGÉNYEK

EURÓPA KÖNYVKIADÓBUDAPEST 1984

FORDÍTOTTA: FÖLDEÁK IVÁN A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:@:0489 !B@C30F:89, >@8A !B@C30F:89

5=07=0G5==K5 2AB@5G8«>;>40O 20@48O» 1980

0H8=0 65;0=89!1>@=8: =0CG=>9 D0=B0AB8:8 K?CA: 25

740B5;LAB2> «»Kiadta az Európa Könyvkiadó A kiadásért az Európa Könyvkiadó igazgatója felel

Szedte és nyomta a Franklin Nyomda84/1769 Franklin Nyomda, Budapest

Felelős vezető: Mátyás Miklós igazgatóKészült Budapesten, 1984-ben



Felelős szerkesztő: Harsányi Éva A védőborító, a kötésterv és a tipográfia Kakucsy Júlia

munkájaMűszaki vezető: Miklósi Imre

Készült 14 000 példányban, 12,6 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 07 3289 0

TARTALOM

Piknik az árokparton1. Redrick Schuchart, huszonhárom éves, nőtlen, a Földön Kív

Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézete Marmonti Részlegénlaboránsa

2. Redrick Schuchart, huszonnyolc esztendős, nős, foglalkoznélküli

3. Richard H. Noonan, ötvenegy éves, a Földönkívüli CivilizácNemzetközi Kutatóintézete Marmonti Részlegénél az elektronikberendezések beszerzési képviselője

4. Redrick Schuchart, harmincegy éves

Stalker

A STALKER HÁZA

EGY KÜLTELKI BÁR AZ ÍRÓ VILLÁJAŐRPOSZTINDULÁS ELŐTT A ZÓNAISMÉT A KÜLTELKI BÁR



Piknik az árokparton

A rosszból kell

létrehoznod a jót

mert ezen kívül más

nem áll rendelkezésedre

R. P. Warren

RÉSZLET AZ INTERJÚBÓL, AMIT A MARMONT

RÁDIÓ KÜLÖNTUDÓSÍTÓJA KÉSZÍTETT DRVALENTIN PILMANNAL ABBÓL AZ ALKALOMBÓLHOGY MEGKAPTA AZ 19.. ÉVI FIZIKAI NOBELDÍJAT

– …Doktor Pilman, nyilván az úgynevezett Pilmaadiánst tekinthetjük az ön első komoly felfedezésének?

– Szerintem nem. A Pilman-radiáns nem volt az elsem volt komoly, s voltaképp nem is felfedezés. S nem gészen az enyém.

– Doktor, ön nyilván tréfál. A Pilman-radiáns olyaogalom, amit minden iskolás ismer.

– Ez nem lep meg. A Pilman-radiánst először éppen egskolás fedezte fel. Sajnos, nem emlékszem, hogy hívtáNézze meg Statson könyvében, A Látogatás történetébe

z részletesen leírja. A radiánst egy iskolás fedezte fel, oordinátákat először egy egyetemi hallgató publikálta, d



alami furcsa oknál fogva a radiánst mégis rólam neveztél. – Igen, a felfedezések sorsa néha különös. Doktilman, nem magyarázná meg hallgatóinknak… – Ide süssön, földi. A Pilman-radiáns egészen egysze

olog. Képzelje maga elé, hogy megpörget egy nagöldgömböt s aztán pisztolyból lövöldözni kezd rá. A lyuka

földgömbön szabályos görbén helyezkednek eMindannak, amit az én első felfedezésemnek nevez, ényege a következő egyszerű tényben rejlik: a Látogatáat Zónája úgy helyezkedik el bolygónkon, mintha valaki hisztolylövést küldött volna a Földre egy olyan fegyverbőmely valahol a Föld-Deneb vonalon helyezkedik el.

Deneb a Hattyú csillagkép alfája, az égboltnak azt a pontjedig, ahonnan feltehetően lőttek, Pilman-radiánsnaevezik.

– Köszönöm, doktor. Kedves marmonti rádióhallgatóVégre érthetően elmagyarázták nekünk, mi is az a Pilmaadiáns! Mellesleg, éppen tegnap volt a Látogatázenharmadik évfordulója. Doktor Pilman, szólna néhánzót ebből az alkalomból földijeihez? – És mi érdekli őket? Ne feledje, én akkor ne

artózkodtam Martmontban… – Annál érdekesebb lenne megtudnunk, mit gondo

mikor megtudta, hogy szülővárosa egy idegen bolygóbezupercivilizáció inváziójának céltáblája lett… – Őszintén szólva, először arra gondoltam, hogy e

kacsa”. Nehéz volt elképzelni, hogy a mi jó öreMarmontunkban ilyesmi történhet. A Góbi, Új-Fundland – e



még elképzelhető, de Marmont! – Végül azonban el kellett hinnie. – Végül igen. – No és? – Hirtelen eszembe jutott, hogy Marmont s a Látogatá

másik öt Zónája… egyébként elnézést, tévedtem, akksak négyről tudtunk… szabályos görbén helyezkednek e

Kiszámítottam a koordinátákat, s elküldtem a “Nature”-nak – S egy csöppet sem nyugtalanította önt szülővárosána

orsa? – Tudja, a Látogatásban akkortájt már hittem, ar

zonban képtelen voltam kényszeríteni magam, hoglhiggyem a pánikhangulatú tudósításokat a lángo

akónegyedekről, a szörnyekről, amelyek, válogatósaévén, csak az öregeket és gyerekeket falják fel, s a véreüzdelemről a sebezhetetlen jövevények és a nagyon

ebezhető, de rendületlen bátorsággal küzdő kiráarckocsizó alakulatok között. – Igaza volt. Emlékszem, a tájékoztatással megbízo

ollégáink akkortájt nemegyszer túllőttek a célon. Térjünzonban vissza a tudományhoz. A Pilman-radiánelfedezése volt az első, de bizonyára nem az utolsozzájárulása mindazokhoz az ismeretekhez, amelyekkelátogatásról rendelkezünk? – Ez volt az első s egyben az utolsó is. – Ön azonban, semmi kétség, egész idő alatt gondosa

gyelemmel kísérte a nemzetközi kutatásokat a Látogatá

ónáiban… – Igen… Időről időre átlapozom a Jelentéseket.



– Ön a Földön Kívüli Civilizációk NemzetköKutatóintézetének Jelentéseire gondol?

– Igen. – Véleménye szerint, mi az utóbbi tizenhárom é

egfontosabb tudományos felfedezése?

– A Látogatás ténye. – Bocsánat… hogy mondta? – A Látogatás ténye nemcsak az elmúlt tizenháro

sztendő, de az emberiség fennállása óta eltelt egésdőszak legfontosabb felfedezése. Nem az a fontos, koltak a jövevények, honnan érkeztek, vagy hogy miéartózkodtak itt ilyen rövid ideig, s hová tűntek innen. ontos az, hogy az emberiség már biztosan tudja: nincgyedül a Világmindenségben. Félek, hogy a Földön Kívü

Civilizációkat Kutató Intézetnek soha többé nem lesz módnnél alapvetőbb felfedezést tenni.

– Ez borzasztóan érdekes, doktor Pilman, én azonbankább a műszaki jellegű felfedezésekre gondoltamelfedezésekre, amelyeket felhasználhatna föl

udományunk és technikánk. Hiszen számos jeles tudóeltételezi, hogy a Látogatás Zónáiban talált tárgyaegítségével történelmünk egész menet

megváltoztathatjuk. – No-no, én nem tartozom e vélemény hívei közé. Am

edig a konkrét tárgyakat illeti, az nem az ézakterületem. – De hát ön már két éve a Látogatás Problémá

Vizsgáló Bizottság tanácsadója az ENSZ-ben… – Ez igaz. De semmi közöm a földön kívüli civilizáció



anulmányozásához. A Bizottságban kollégáimmal együtt emzetközi tudományos közvéleményt képviselem, amikrról van szó, hogy ellenőrizni kell, miként teljesítik átogatás Zónáinak nemzetközivé tételére vonatkozNSZ-határozatokat. Nagy általánosságban, arra ügyelün

ogy az idegen bolygóról származó csodák, amelyekre ónákban lelnek, kizárólag a Nemzetközi Intézetberüljenek. – Miért, vannak mások is, akik szemet vetettek ezekre

sodákra? – Igen. – Ön bizonyára a stalkerekre* gondol. – Nem tudom, kik azok. – Nálunk Marmontban így nevezik azokat az elszá

ckókat, akik az életüket kockáztatva behatolnak ónába, és ellopnak mindent, amit csak tudnak.

– Értem. Nem, ez nem tartozik a mi hatáskörünkbe. – Hát persze! Ez a rendőrség hatásköre! Mindazonálta

oktor Pilman, érdekes lenne megtudnunk, hogy Ön mivoglalkozik közvetlenül…

– A Látogatás Zónáiból folyamatosan áramlanak ülönböző leletek s kerülnek felelőtlen személyek, illetvzervezetek kezébe. Ennek a kiáramlásnak aredményeivel foglalkozunk. – Köszönöm. És ön mint tudós, nem kíván személyese

oglalkozni az idegen bolygókról származó csodákkal? – Hogy is mondjam… esetleg.

– Tehát remélhetjük, hogy Marmont lakói egy széa on me illant ák híres földi üket szülővárosa utcá án.



– Nincs kizárva.



1. Redrick Schuchart, huszonhárom évenőtlen, a Földön Kívüli CivilizációNemzetközi Kutatóintézete MarmonRészlegének laboránsa

Végre ott állunk a raktárban. Már este van, s csak annan hátra, hogy ledobjuk a kezeslábast s rohanjunk Borzsch”-ba, hogy szervezetünk néhány csepp töménegyen magához. Én csak állok, támasztom a fala

edolgoztam a magamét s már a kezem ügyében tartom igarettát. Szörnyen szeretnék rágyújtani – két órája nezívtam, Kirill azonban egyre a zsákmányával veszkődgy páncélszekrényt már telerakott, bezárta, lepecsételt

most a másikat tölti tele – leveszi a szállítószalagról

korongokat”, mindegyiket alaposan megvizsgálmellesleg nehezek, hat és fél kilósak) s krákogvondosan a polcra helyezi őket.

Mióta vesződik már ezekkel a “korongokkal”, zerintem, az emberiség szempontjából teljeseaszontalanul. Én a helyében már régen köptem volna a

gészre és valami mással foglalkoznék ezért a pénzéUgyanakkor, ha jól meggondoljuk, ezek a “korongoalóban rejtélyes, érthetetlen tárgyak. Jó néhánydecipeltem már, s mégis, minden alkalommal, amikmeglátom őket, csodálkoznom kell. Az egész alig k

sészealjnyi nagyságú, öt milliméter vastag rézkorong, ávolság közöttük körülbelül négyszáz milliméter, s az üre



éren kívül nincs közöttük semmi. Tényleg semmi nincsak üres tér. Közéjük dughatod a kezed, s ha sodálkozástól egészen elment az eszed, bedughatod ejed is: üres. Üres tér, levegő. Ennek ellenéermészetesen hat közöttük valamiféle erő, ha jól értem

mert sem közelebb préselni egymáshoz, sem eltávolítagymástól ezeket a korongokat nem sikerült még senkine

Nem, haverok, nehéz ezt a holmit leírni annak, aohasem látta, pedig különösen ha alaposabbazemügyre veszed s végül hiszel a szemednek, nagyogyszerű. De hát olyan ez, mintha egy poharat próbálnlmesélni, vagy, ne adj’ isten, egy kupicát: csak mutogatsz ujjaiddal s átkozódsz a tehetetlenségtől. Rendbeegyük úgy, hogy önök előtt minden világos, akinek pedem világos, vegye elő az intézeti Jelentéseket – mindezámban találhat fényképes cikket ezekről a “leyde

orongokról”…Mellesleg Kirill már közel egy éve veszkődik

korongokkal”. Kezdettől fogva mellette vagyok, azonbamind ez ideig képtelen vagyok felfogni, mit is kar tőlü

ersze, az igazat megvallva, nem is olyan nagyon törömagam, hogy megértsem. Először ő maga értse ésmerje meg őket, nos, lehet, hogy utána mameghallgatom. Egyelőre egyetlen dolog világos előttemármi áron is, de legalább egy “korongpárt” szét kell verniavakkal ki kell kezdenie, össze kell préselniemencében fel kell olvasztania. Akkor majd minde

megért, megbecsülés és hála fogja övezni, s a világ egéudományos közvéleménye felujjong örömében. Egyelő



iszont, ahogy én látom, ettől még messze van. Eleddemmit nem ért el, csak teljesen belefáradt, tetőtől talpzürke lett, hallgatag, a szeme akár egy kutyáé, méönnyezik is. Ha más lenne az ő helyén, aégighurcolnám az éjszakai kocsmákon és egyéb pikán

elyeken, s egy hét múlva olyan lenne, mint akit kicseréltepirospozsgás és tettre kész. Csakhogy Kirillnek ez

yógyszer nem jó, javasolni sem érdemes, őt máésztából gyúrták.

Szóval, ott állok vele a raktárban s nézem, hogy mi leelőle, milyen beesett a szeme, és el sem tudom mondan

mennyire sajnálom. Ekkor elszántam magam. Vagyis, nen szántam el magam, hanem mintha helyettem nyögolna ki valaki az egészet. – Ide figyelj, Kirill – mondom -, Kirill…Éppen állt, az utolsó “korongot” tartotta a mérlegen,

lyan képet vágott hozzá, mintha bele akarna bújni. – Kirill – mondom -, ide süss! Mit csinálnál, ha lenne eg

eli “korongod”? Na? – Teli “leydeni korongok”? – kérdezi, és most olya

épet vág, mintha kínaiul beszélnék hozzá. – Hát, igen – mondom. – Ez a te hidromagnetiku

sapdád, vagy hogyan is nevezik… ez a hetvenhét per bzámú tárgy. Ez. Csak éppen valami kotyvalék van benn

Kék színű.Látom, hogy kezdi érteni. Rám emelte a tekinteté

unyorított, pillantásában felcsillant az értelem szikrája – e

z ő kedvenc kifejezése. – Megállj – vágott közbe. – Teli? Ugyanolyan, mint e



sak teli? – Hát igen. – Hol?Kirill kigyógyult. Pirospozsgás, tettre kész.Szaporán a páncélszekrénybe dugta a “korongoka

ecsapta a páncélszekrény ajtaját, három és fél fordulattlzárta, s visszamentünk a laboratóriumba. Egy ürekorongért” Ernest készpénzben négyszázat ad, egy teliézonban kiszívhatnám a lókötő vérét teljesen, de akiszik, akár nem, ez most szembe se jutott, mert Kirill a szzoros értelmében feléledt, ismét kihúzta magát, fesze

ett, mint egy húr, s ragyogott az örömtől, négyesévgrándozott a lépcsőfokokon, s még azt sem hagyta, hogágyújtsak. Egyébként mindent elmeséltem neki, azt, hog

milyen az a tárgy, és hol található, meg hogy miként lehet egkönnyebben eljutni hozzá. Rögtön előhúzta a térképe

megkereste a garázst, rászorította az ujját és a szemembézett; világos ügy, ami engem illet, rögtön megérte

mindent, elvégre ezt aztán igazán nem nehéz kitalálni… – No nézd csak! – jelentette ki s közben mosolygott.

Nos, akkor oda kell menni. Gyerünk, menjünk mindjáolnap reggel. Kilencre kérem az engedélyt, rendelek egrepülő kalocsnit”, tízkor pedig nekivágunk. Rendben?

– Rendben – feleltem rá. – És ki lesz a harmadik? – Minek nekünk harmadik? – Ide figyelj – mondom neki. – Ez nem majá

zéplányokkal. És ha történik veled valami. Ez a Zóna

gyelmeztettem. – Rendnek kell lennie.Könnyedén elnevette magát és vállat vont.



– Ahogy akarod. Te jobban tudod.De még mennyire, hogy jobban! Persze, ő csak miatta

olt nagylelkű, miattam mondta: nem kell harmadlszaladunk érte ketten, s minden a legteljesebb titokba

marad, senki nem tud meg semmit. Igen, csakhogy é

udom, hogy az intézetbeliek kettesben nem járnak ónába. Nálunk ez a rend: ketten dolgoznak, a harmadedig nézi őket, s amikor aztán kikérdezik, elmondja, molt. – Ami engem illet, legszívesebben Austint vinném

mondta Kirill. – Te viszont bizonyára nem szeretnéd őVagy nincs ellenvetésed?

– De van – mondtam. – Akárkit, csak Austint ne. Austidd magaddal máskor. Austin rendes fickó, a bátorság és a gyávaság ke

rányban keveredik benne, de szerintem már rajta van

ors pecsétje. Kirillnek ezt aligha lehet megmagyarázni, ézonban látom. Austin azt hiszi magáról, hogy ismeri ónát és mindent ért, tehát nemsokára rajtaveszt. H

egyen. De nélkülem… – Na jól van – hagyja rám Kirill. – És Tender?Tender második laboráns. Megjárja, nyugodt ember.

– Kissé öreg – jegyzem meg. – S gyerekei vannak… – Nem tesz semmit. Már járt a Zónában. – Rendben – hagyom rá. – Legyen Tender.Kirill ott maradt a térkép mellett, én pedig elrohantam

Borzsch”-ba, nagyon kajás voltam már és a torkom

iszáradt. Másnap reggel megjelenek, szokás szeriilenckor, felmutatom a belépési engedélyemet, a portá



zonban az a balfácán őrmester ügyel, akit tavaly jlintéztem, mert részegen molesztálta Gutát. – Helló – üdvözöl. – Róka, az egész intézetbe

eresnek…Rendkívül udvariasan félbeszakítottam.

– Én neked nem vagyok Róka – mondom. – Nizalmaskodj velem, te svéd fatuskó. – Istenemre, Róka! – ismétli csodálkozva. – Hisze

mindenki így hív.Mielőtt a Zónába megyek, rendszerint ingerléke

agyok, ráadásul még józan is voltam, úgyhogy jiosztottam, megmondtam, hogy kicsoda és micsoda,

milyen anyai eltévelyedés következtében jött a világrKiköpött, visszaadta az engedélyemet, de már az előbyengédség nélkül. – Redrick Schuchart – kezdte -, parancsba adták, hog

aladéktalanul jelentkezzen a biztonsági szolgálmegbízottjánál, Herzog századosnál.

– Na látod – állapítottam meg. – Ez már más. Ha mindgy beszélnél velem, biz’ isten sokra vinnéd…

Közben pedig azt gondolom: “Ez meg miféle újság? Mfenének kellek Herzog századosnak szolgálati időben

Rendben, megyek és jelentkezem. A második emeletean a szobája, remek kis helyiség, rácsos az ablaka, mintendőrségen. Willy ott ül az asztalnál, szörcsög a pipájávmindenféle irományokat állít össze írógépen. A sarokbagy szakaszvezető kotorászik a páncélszekrényben, új fi

em ismerem. Nálunk az intézetben az ilyezakaszvezetőkből több van, mint egy kaszárnyában, min



agydarab, pirospozsgás képű, behemót alak, nem kell ónába járniuk s köpnek a világ bajaira. – Jó napot – köszönök. – Hívatott?Willy átnéz rajtam, mintha levegőből lennék, félretolja a

ógépet, maga elé tesz egy vastag irattartót s lapoz

ezdi. – Redrick Schuchart? – kérdezi. – Személyesen – válaszolok neki, s a legszívesebbe

yájasan mosolyognék, csak nincs hozzá erőm. Belülrdeges kuncogás kínoz.

– Mióta dolgozik az intézetben? – Két éve, most kezdem a harmadikat. – Családi állapota? – Árva gyerek vagyok – felelem.Odafordul tejfelesszájú szakaszvezetőjéhez s szigorúa

áparancsol:

– Lummer szakaszvezető, menjen az irattárba, hozza idszázötvenes aktát. A szakaszvezető tiszteleg és lelép, Willy becsapja

ossziét, s komoran megkérdezi: – Ismét a régi dolgok? – Miféle régi dolgok? – Tudod te jól, mifélék. Ismét bejelentés érkezett ellene“Vagy úgy…” – gondolom.

– S honnét a bejelentés?Willy összevonja szemöldökét s pipájával ingerülte

alapálja a hamutartót.

– Ez nem tartozik rád – feleli. – Régi barátságunk okágyelmeztetlek, hagyj fel ezzel, hagyj fel vele örökre. Me



a másodszor is elkapnak, nem úszod meg hat hónappaAz intézetből pedig azon melegében kivágnak, ez ugyilágos? – Világos – válaszolom. – Ez világos.Ő azonban már nem néz rám, a pipájával szortyog é

anyagul lapozgat az iratokban. Visszajön Lummzakaszvezető a százötvenes aktával. – Köszönöm, Schuchart – fejezi be Willy Herzo

zázados, akit Ártánynak csúfolnak. – Ez minden, amsztázni akartam. Elmehet. Átmentem az öltözőbe, felhúztam a kezeslábas

ágyújtottam, közben pedig egyre az járt a fejembeHonnét ez a pletyka? Ha az intézetből, akkzemenszedett hazugság, itt rólam senki nem tud és nes tudhat semmit. Ha pedig a rendőrségtől származgyan miről tudhatnak a régi dolgaimon kívül? Lehet, hog

Keselyű lebukott? Mert ő aztán, hogy magát mentsárkit képes bemártani… De hiszen most már Keselyem tudhat rólam semmit.” Törtem, csak törtem a fejem,égül, mivel nem tudtam kisütni semmi okosat, úgöntöttem, köpök az egészre. Legutoljára egy hete jszaka – jártam a Zónában, a cuccokon már rég túladtama pénzt is majdnem mind elvertem. Nem kaptak rajt

most pedig már ugyan mit akarhatnak tőlem, tiszta vagyokEkkor azonban, miközben felfelé mentem a lépcső

gyszer csak megvilágosodott bennem minden, dnnyira, hogy visszatértem az öltözőbe, leültem és ism

ágyújtottam. Tehát ma nem mehetek a Zónába, arázshoz. S holnap és holnapután sem. Tehát a rendő



rak ismét szemmel tartanak, nem felejtettek el, s ha el elejtettek, valaki eszükbe juttatott. S most már nem ényeges, ki volt az. Nincs az a stalker, aki akuskalövésre megközelítené a Zónát, ha tudja, hoggyelik. Nekem most meg kell bújnom a legeldugottab

ugban. Ugyan hogyan lehet ilyenkor a Zónáról szó. Oizony már engedéllyel sem jártam hónapok óta. Akkedig mi a csudának zaklatjátok szegény laboránst?

Mindezt végiggondoltam, s mintha meg önnyebbültem volna, hogy ma nem kell a Zónáb

mennem. Hogyan közöljem viszont ezt Kirill-apintatosan?

Egyenest a szemébe mondtam: – Nem megyek a Zónába. Mik az utasításai?Először, természetesen, rám meredt. Aztán nyilván rájö

alamire: könyökön ragadott, bevitt a szobájába, és a

sztalhoz ültetett, ő pedig az ablakpárkányra telepedeRágyújtottunk. Hallgattunk. Majd óvatosan megkérdezte:

– Red, történt valami?Ugyan, mit mondhatnék neki?

– Nem – mondom -, semmi sem történt. Tegnap MisteNoonannal pókereztem, s elúszott egy huszasom. Úgátszik, akár egy gép, soha nem téved…

– Várj csak – szakít félbe. – Meggondoltad?Felnyögtem a feszültségtől.

– Nem mehetek – szűrtem a fogaim között. – Nemehetek, érted? Az előbb hívatott Herzog.

Elcsüggedt. Az arca ismét boldogtalan kifejezést öltött,zeme megint olyan lett mint egy beteg uszkár



Görcsösen sóhajtott egyet, a csikkjéről rágyújtott egy igarettára, s halkan így szólt: – Red, nekem elhiheted, hogy egy szót sem szólta

enkinek. – Ugyan már – nyugtattam meg. – Azt hiszed, hogy róla

an szó? – Még Tendernek sem szóltam semmit. Az engedél

iállítottam a nevére, őt viszont meg sem kérdeztem, hogön-e, vagy nem…

Hallgatok, szívom a cigarettámat. Kész vicc, egy kukkem ért az egészből. – És Herzog mit mondott neked? – Ugyan, semmi különöset – feleltem. – Valaki beköpö

z minden.Kirill furcsán nézett rám, leugrott az ablakpárkányról, é

lkezdett föl-alá járkálni a kis szobában. Ő futkos, én me

sak ülök, füstölök és hallgatok. Természetesen sajnálos bosszant is, hogy ilyen ostobán alakult a dolo

mondhatom, szépen kigyógyítottam szegényt melankóliájából. És ki a bűnös? Csakis én… Kirill egyszsak abbahagyta a futkosást, megállt mellettem, s valahovtávolba meredve, félszegen megkérdezte: – Ide figyelj, Red, mibe kerülhet egy teli “leyde

orongpár”?Először nem értettem, arra gondoltam, venni akar egye

mbár ugyan hol venne ilyet, lehet, hogy csupán egy vaelőle az egész világon, na meg pénze sem lenn

legendő hozzá: honnan lenne pénze – neki? Aztán, mintllám, futott végig rajtam a gondolat: úristen, lehet, hogy a



iszi, hogy néhány ropogós bankóért mondtam el ezt agész történetet? Ó, gondoltam magamban: kinek nézngem? A stalker az stalker, minél több ropogós bankókar a zsebébe, ezért kockáztatja az életét, szóval, Kirill aiszi, tegnap kivetettem a horgot, most pedig elhúzo

lőtte a csalit s felverem a zsákmány árát.Még a nyelvem is megbénult ezektől a gondolatoktól,

edig csak nézett rám, le nem veszi rólam a tekintetét, dezemében nem megvetést, inkább megértést látok. kkor nyugodtan megmagyaráztam neki: – A garázshoz – kezdtem – még soha senki nem me

ngedéllyel. Az út arrafelé még nincs kitűzve, ezt te udod. Ha visszajöttünk, ez a te Tendered majd fogja mag

kérkedni kezd, hogy elmentünk a garázshoz, elhoztumire szükségünk volt s rögtön jöttünk vissza. Mintha csaraktárba mentünk volna. És mindenki rá fog jönni, hog

lőre tudtuk, miért megyünk. Ez pedig azt jelenti, hogalaki odairányított bennünket. És hogy ki volt az a hármunözül, az nem lehet kérdéses. Érted, mivel fenyeget engem?

Miután elhallgattam, csak néztük egymás szemébzótlanul. Kirill hirtelen összecsapta a tenyeré

megdörzsölte a kezét s derűsen kijelentette: – Nos, ha nem, akkor nem. Megértelek, Red, s ne

udlak elítélni. Egyedül megyek. Majd csak megúszomNem először…

Kiterítette az ablakpárkányra a térképe

átámaszkodott, fölé görnyedt, s tüstént, a szemem láttáoszlott szét a jókedve. Hallottam, ahogy ezt dünnyögi:



– Százhúsz méter… sőt, százhuszonkettő… s aztán mégarázsban is… Nem, nem viszem magammal Tende

Mit gondolsz, Red, érdemes Tendert magammal vinnemMégiscsak két gyereke van…

– Egyedül nem engednek oda – jegyeztem meg.

– Semmi vész – dünnyögte. Elengednek. Hogyhogy nengednek?… Itt, ezek a teherautók nem tetszenek nekemgy bizony. Nézd csak. Tizenhárom éve állnak a szabad élatt s mintha vadonatújak lennének. Húsz lépésre tőlüiszont egy tartálykocsi – csupa rozsda, lyukas, mint zita, ezek pedig mintha most jöttek volna le utószalagról… Jaj, ez a Zóna!

Felemelte fejét a térképről s az ablakra meredt. Én iAz ablaktáblák nálunk vastag ólomüvegből vannak, az üvemögött pedig ott van Zóna anyácskánk, egarnyújtásnyira, a tizedik emeletről olyan, mintha minden

enyereden lenne. Ha így odapillantasz, éppolyan föld, mitöbbi. A nap is úgy süt, mint máshol, s mintha semmi ne

áltozott volna rajta, minden olyan, mint tizenhárom évvzelőtt. Ha megboldogult apám látná, semmi különösem venne észre, legfeljebb megkérdezné: miért neüstölnek a gyárkémények, csak nincs sztrájk?… Kúpokbakva a sárga kőzet, a kauperek csillognak a napfénybeínek, a síneken gőzmozdony pőrekocsikkal… Egyszóvaparvidék. Csak éppen emberek nincsenek. Se élők, soltak. Lám, a garázst is látni: hosszú, szürke épület, apuja tárva-nyitva, előtte a betonozott téren teherautó

llnak. Tizenhárom éve állnak és kutya bajuk. De ne adsten, hogy odamerészkedj a két kocsi közzé, ki kell ők



erülni… van ott egy repedés az aszfalton, talán még neőtte be a bogáncs… Százhuszonkét méter – honnazámítva? Aha, nyilván az első útjelző cövektől. Úgy bizonnnan nem lehet több. Mégiscsak haladnak előre ezek ápaszemes nagyokosok. Lám, egészen az omlás

ijelölték az utat, milyen ügyesen kijelölték! Tessék, ott az ekély csatorna, ahol Hernyó odaveszett, alig két méterz ő útjuktól… Pedig Csupacsont megmondta HernyónaTe ostoba, tartsd magad távol az ároktól, különbeemetnivaló sem marad belőled…” Mintha a jövőbe látoolna – nem is maradt belőle… Mert a Zónával így áll olog: ha zsákmánnyal térsz haza – kész csoda, ha élv

érsz vissza -, ez már siker, ha golyót ültetett beléd az őr zerencséd volt, a többi pedig a sors akarata…

Kirillre pillantottam, s látom: fél szemmel engem figyeAz arca is olyan, hogy nyomban visszaszívtam mindent. N

ondolom, istenem, menjenek ezek a… végül is mrthatnak nekem? Kirill megtehette volna, hogy egy szem szól, de ő ezt mondta: – Schuchart laboráns, figyeljen ide. hivatalo

angsúlyozom, hivatalos forrásból információt kaptam arróogy a garázs átvizsgálása nagy hasznára lehet

udománynak. Javaslom, hogy kutassuk át a garázst. rémiumot garantálom. – S mosolyog, akár a májusi rózs – Ugyan, miféle hivatalos forrásból? – kérdeztem,

özben én is ostobán mosolygok. – Bizalmas forrásból – mondja. – Magának azonba

lmondhatom… – Hirtelen elkomorodott. – Tegyük fel, hogoktor Douglastól.



– Ahá – mondom -, doktor Douglastól. MelyDouglastól?

– Sam Douglastól – felelte szárazon. – Tavaly halt megVégigfutott rajtam a hideg. Ez nem hiányzott! Hogy leh

yesmiről beszélni, mielőtt a Zónába megy az ember? Ak

gy távíróoszlopot is eltörhetsz ezeknek a pápaszemeagyokosoknak a fején, akkor sem fognak semm

megérteni… belenyomtam a csikket a hamutartóba s ígzóltam: – Rendben. Hol az a Tender? Sokáig fogunk még vár

á?Egy szó mint száz, többet erről nem beszéltünk. Ki

elhívta a diszpécsert, rendelt egy “repülő kalocsnit”, éedig fogtam a térképet s megnéztem. Ügyese

megcsinálták, az már igaz. Fényképészeti úton készüelülről, erős nagyítással. A garázs kapuja előtt lev

épkocsi abroncsán még a mintázat is látszik. Ha mtalkerek, keríthetnénk egy ilyen térképet… Melleslegyan mi hasznát vennénk éjszaka, amikor az orrunkig se

átunk?Végre Tender is megjelent. Vörös volt és fújtato

Megbetegedett a lánya, és orvos után szaladgált. Elnézéért, hogy elkésett. No, mi is szép ajándékkrvendeztettük meg – jöhet velünk a Zónába. Elsillanatban szegényke még fújtatni is elfelejtett. “Hogyhog

Zónába? – kérdi. – Miért éppen én?” Meghallvázonban, hogy dupla prémiumot ígértek s Red Schuchart

megy, összeszedte magát és tovább fújtatott.Szóval, leereszkedtünk a “budoár”-ba, Kirill megmutat



z engedélyeket a szakaszvezetőnek, aki erre kiadta ülönleges védőöltözetet. Nos, ez tényleg hasznos holm

Ha vörösről valami megfelelőbb színre festenék áármelyik stalker szemrebbenés nélkül ötszázat

megadna egy ilyen ruháért. Már régen megfogadtam, hog

lőbb-utóbb feltétlenül megfújok egyet. Az első pillanatincs rajta semmi különös, olyan, mint egy búvárruhisakja is van, elöl nagy ablakkal. Sőt, nem is annyira úvárok, mint inkább a szuperszonikus pilóták, vagy mé

nkább az űrhajósok szkafanderére emlékeztet. Könnyényelmes, sehol nem szorít, s a hőségben sem izzadsenne. Ilyen öltözékben akár lángok közé is bemehetsz, éemmilyen gáz át nem hatol rajta. Sőt, azt mondják, hogyolyó sem fogja. Persze a tűz, a mustárgáz vagy uskagolyó – mind földi, emberi dolog. A Zónábayesminek se híre, se hamva, a Zónában nem ezektől k

élni. Különben is, mit beszélek, a különleges öltözékben gy hullanak az emberek, mint a legyek. Más kérdés, hognélkül talán még többen pusztulnának el. A “tüzes pihétőéldául ez a védőruha százszázalékosan megvéd. Vagy aördögkáposzta” köpésétől… Rendben. Felhúztuk édőruhát, egy kis zsákból csavarokat szórtam aldalzsebembe, s az intézeti udvaron keresztül a Zónejáratához ballagtunk. Itt már az a szokás, mindenkine

átnia kell, tessék, ott lépdelnek a tudomány hősei, hogeláldozzák az életüket az emberiség, a tudás és zentlélek nevében, ámen. És tényleg – az utolsó,

zenegyedik emeletig bezárólag minden ablak temberekkel, éppen csak hogy kendővel nem integetnek



enekar nem szól. – Díszlépés! – szóltam oda Tendernek. – Húzd be

ocakod, szép kis csapat! A hálás emberiség neeledkezik meg rólad!

Rám nézett s láttam, nincs kedve tréfálni. Igaza is va

em tréfadolog ez… Ámbár, aki a Zónába megy, két doloözött választhat: vagy sír, vagy tréfálkozik. Én méletemben nem sírtam. Kirillre néztem. Derekasan tart

magát, csak az ajka mozog, mintha imádkozna. – Imádkozol? – kérdezem. – Imádkozz – folytatom

mádkozz csak. Minél beljebb mész a Zónába, annözelebb jutsz az éghez… – Mi?! – kérdezte. – Imádkozz! – kiáltok rá. – A stalkereket soron kív

ngedik be a paradicsomba!Kirill hirtelen elmosolyodott, s tenyerével megcsapkod

hátamat, mintha mondaná: ne félj, velem nem érhet bae ha ér is, hát úgyis csak egyszer halunk meg. Mégiscsa

muris egy fickó, biz’ isten.Leadtuk az engedélyt az utolsó őrmesternek, a

zonban valami különleges oknál fogva ezúttal hadnagolt, ismerem, a papája Rexopolban sírköveket árul, repülő kalocsni” pedig már itt is volt, ide irányították a fiúz állomásról, s közvetlenül a bejárathoz irányítottá

Minden itt volt, annak rendje és módja szerint: a mentőauttűzoltók s a mi félelmet nem ismerő mentőosztagunk

gy rakás jóllakatott semmirekellő helikopterrel. Rájuk s

udtam nézni.Bemásztunk a “kalocsniba”. Kirill az irányítópulthoz á



s ezt mondta: – No, Red, add ki a parancsot.Különösebb sietség nélkül leengedtem a mellemen

illámzárat. A belső zsebemből elővettem egy kulacsoagyot húztam belőle, visszacsavartam a kupakját

isszadugtam a ruhámba. Enélkül nem megy. Magam seudom, hányadszor indulok a Zónába, de enélkül nemegy. Mindketten engem néznek s várnak.

– Nos – kezdem. – Nektek nem javasolom, mert veletelőször megyek s nem tudom, hogyan hat rátok az alkoho

A következő a rend. Mindent, amit mondok, azonnal émaradéktalanul teljesítetek. Ha pedig valaki húzza az időagy kérdezősködni kezd, előre is elnézését kérem, de aágom hozzá, ami a kezem ügyébe kerül. Tehát, ha példáeked, Tender úr, azt parancsolom: állj kézre és indulás, tbban a szempillantásban kapd fel a levegőbe a köv

átsó feled, s tedd, amit mondtam. Mert ha nem teszeehet, hogy többé nem látod a beteg lányodat. VilágosMost én gondoskodom róla, hogy viszontlásd.

– Red, az a fő, hogy ne felejts el parancsot adni zuszogja Tender, közben a feje búbjáig vörös, izzad élig-alig mozgatja a száját. – Hajlandó vagyok akár

ogaimon is menni, nemhogy a kezemen. Nem vagyoezdő. Már kétszer jártam ott. – Ezt a két utat most felejtsd el – mondom neki. arancsolni pedig fogok, légy nyugodt. Egyébként, tudod

kalocsnit” vezetni?

– Tudja – szólalt meg helyette Kirill. – Jól vezet. – Ha jól, akkor jól – hagyom rá. – Akkor isten nek



isakrostélyt le! Lassan, az útjelzők mentén előre, magasság három méter! A huszonhetes cöveknmegállunk.

Kirill három méter magasba emelte a “kalocsnit” assan előrekormányozta, én pedig feltűnés nélk

lfordítottam a fejem s a bal vállamon keresztül gyöngéátrafújtam. Néztem, a mentőszolgálat félelmet nem ismemberei bemásztak helikopterükbe, a tűzoltósztelettudóan felálltak, a hadnagy az átjáró ajtajábasztelgett nekünk, fölül pedig egy hatalmas, már kifakulakát lebegett: “Isten hozott, Jövevény urak!” Tender márra készült, hogy visszaint, de olyan pillantást vetettem rogy rögtön kirepült a fejéből a ceremóniázás. Majd adon neked elbúcsúzni!

Repülni kezdtünk.Jobbra volt az intézet, balra a Pestises-háztömb – m

edig cövektől cövekig haladtunk az út közepén. Ó, de réem járt, nem kocsizott végig senki ezen az úton! Aszfaltborítás összevissza repedezett, a repedésekből őtt, de ez még a mi emberi füvünk. A járdán bal kéz feliszont már fekete tövis nőtt, s a tövisből is látszott, milyeilágosan elhatárolja magát a Zóna: a fekete hajtásokat attestnél mintha kerítéssel határolták volna el. Hát ige

mégiscsak belevaló jövevények voltak ezek! Hiszen mégüzes pihe” sem jött át, egyetlenegy sem jött át a Zón

elénk eső oldalára soha, bár úgy látszik, hogy szabadoszi a szél…

A házak a Pestises-háztömbben málladozó vakolatúaalottak, de az ablaküvegek szinte mindenütt épek, csa



ppen piszkosak s ezért mintha vakok lennének. Hanejszaka, amikor elkúszol mellettük, nagyon jól látni, ahogelülről világítanak, kékes színű lángnyelvekkel, mint amikzesz ég: “lidérckocsonya” lobog a pincékben. Különbenáztömb olyan, akár a többi, a házak, mint másu

ermészetesen tatarozásra szorulnak, de nincs bennüemmi különös, csak éppen embereket nem látni. Ibben a téglából épült házban lakott az irodalomtanárom

Vessző volt a gúnyneve. Halálosan unalmas éorzasztóan peches alak volt, a második feleségözvetlenül a Látogatás előtt hagyta el, a lányának hályoolt a szemén, emlékszem, csúfoltuk, amíg sírva neakadt. Amikor kitört a pánik, a többiekkel együtt, egy szehérneműben egészen a hídig futott innen – hat kilométegy szuszra. Azután sokáig betegeskedett pestisben, őre lehámlott, a körmei kihulltak. Majdnem minden

megkapta a pestist, aki ebben a háztömbben lakott, ezés nevezik Pestises-háztömbnek. A másik hároáztömbben az emberek megvakultak. Most így hívjázeket a háztömböket; Első Vak-tömb, Második Va

ömb… Az emberek nem vakultak meg teljesen, csaarkasvakságban szenvednek. Egyébként azt mesélogy nem valamiféle felvillanástól vakultak meg, bár volt a

s, hanem az erős dörejtől. Olyan iszonyatos volt az a döreogy nyomban megvakultak. Az orvosok azt mondtáekik: ugyan, ez lehetetlen, próbáljanak jobban emlékezn

De ők kitartottak a maguké mellett: iszonyatos dörrené

olt, belevakultak. Ráadásul senki nem hallotta azt örejt…



Csöndben és nyugodtan siklottunk az utca végéig, anyarig. Kirill rám pillantott: befordulunk? Intettem ne

assan. “Kalocsnink” elfordult s lassan lebegett az embeöld utolsó méterei felett. A járda közeledett, egyrözelebb jutott, lám, a “kalocsni” árnyéka már ráesett

ekete tövisbokrokra… Vége. Itt a Zóna. Nyomban furcsorzongás futott végig rajtam. Mindig elfog ez a borzongáe a mai napig sem tudom, vajon a Zóna teszi-e, vagy talker-idegek pajkoskodnak? Minden alkalommlhatározom, hogy ha visszatérek, megkérdem, vajo

másokkal is előfordul-e ugyanez – de mindmegfeledkezem róla.

Na, jól van, lassan lebegünk az egykoeteményeskertek felett, a hajtómű egyenleteseyugodtan búg a lábam alatt – miért is nyugtalankodniszen neki nem eshet baja. S ekkor az én Tenderem ne

írta tovább. Alig jutottunk az első jelzőcövekig, fecsegezdett. Pont úgy, ahogy rendszerint az újoncok fecsegneZónában: a fogai össze-összekoccannak, a szívverés

majd eláll, alig van magánál, szégyelli is magát, déptelen hallgatni. Olyan ez szerintem, mint a nátha, neügg az embertől: dől, csak dől belőle a szó. S mmindenről nem fecsegnek! Hol a vidékben gyönyörködneol az ügyhöz egyáltalán nem tartozó dolgokról locsognakz történt most Tenderrel is: mesélni kezdett az ltönyéről, és képtelen volt abbahagyni. Hogy mennyzetett érte, milyen vékony gyapjúszövet, hogyan cserélte

ajta a szabó a gombokat… – Hallgass – vetem oda neki.



Bánatosan rám pillantott, cuppantott – s ismelekezdett: mennyi selyem kellett a béléshez. Alattunedig már agyagos pusztaság terült el, régebben itt volt árosi szeméttelep, s érzem – szellő fújdogál. Pedig alőbb szélnek még nyoma sem volt, s egyszer csak fúj

ezdett, porfelhőcskék kergetőznek, s mintha valami zajt allanék. – Hallgass, vagy kapsz egyet! – sziszegek Tenderre.Nem, képtelen abbahagyni. Most a lószőr válltömésr

ezd értekezni. No, akkor már megbocsáss. – Állj, utasítom Kirillt.Nyomban fékez. Kitűnő reflexei vannak, remek fick

Vállon ragadom Tendert, magam felé fordítom, és enyerem élével nagy lendülettel a sisakja üvegablakáágok. A szerencsétlen fickó orra a plexihez vágódi

ehunyja a szemét s elhallgat. Alighogy elhallgatott, rögtö

allom: tr-r-r… tr-r-r… tr-r-r… Kirill összeszorított fogakkéz rám. Intek neki – állj, kérlek, állj meg, az istezerelmére, ne moccanj. Hiszen ő is hallja ezt a recsegés

minden újoncot, őt is rögtön arra ösztönzi, hogselekedjék, csináljon valamit. – Hátramenet?Kétségbeesetten rázom a fejem, és öklömet a sisak

lé emelem: egy kukkot se, kérlek. Ebben a pillanatbagyszerre minden kiment a fejemből. Egy halom rézemét, üvegszilánk és rongy fölött valami rebegéemegés kezdődött, ahogy a forró levegő vibrál délen

ádogtető fölött, a rebegés átjutott a kis halmon s elinduött, jött szembe velünk, közvetlenül az oszlop mellett, eg



icsit megállt az út felett, vagy fél másodpercig ott állt agy talán csak nekem rémlett így? – s továbbvonult

mező felé, a korhadó kerítések mögé, a rozsdatemetőhözNézze meg az ember, jól kisütötték, hol jelöljék ki az uta

mélyedésben! Szép kis alak vagyok – hol volt a szemem

mikor a térképükért lelkesedtem?! – Gyerünk, lassan előre – szólok oda Kirillnek. – Ez meg mi volt? – Honnét tudnám?… Volt, nincs, hála istennek. S kérle

ogd be a szád. Most nem számítasz embernek, világosMost egy gép vagy, és én irányítalak.

Ekkor észbe kaptam, tessék, engem is kezmegfertőzni a bőbeszédűség.

– Elég – zártam le a dolgot. – Egy szót se többet. A szél mintha lanyhult volna, s közben semmi gyanú

em hallatszik, csak a motor zúg nyugodtan, álmosa

Körös-körül süt a nap, meleg van… a garázs felett remegevegő a hőségtől. Mintha minden rendben menne, atjelző cövekek egymás után úsznak el alattunk. Tendeallgat. Kirill is hallgat – edződnek az újoncok. Semmi vésúk, a Zónában is kapsz levegőt, ha helyén van az eszedessék, itt a huszonhetes cövek – vasrúd, rajta piroorong a 27-es számmal. Kirill rám nézett, biccentettem,“kalocsni” megállt.Vége a sétakocsizásnak, most jön a meló. Most

egfontosabb a nyugalom. Nincs miért sietnünk, szél neúj, a látási viszonyok jók, minden úgy tárul elénk, mintha

enyerünkön lenne. Tessék, ott az árok, ahol Hernydaveszett – tarka fény villan onnan -, lehet hogy az



öncei. Szemét alak volt, isten nyugosztalja, kapzsstoba, mocskos, a Keselyűvel csak ilyenek barátkozna

Keselyű Barbridge egy kilométerről felismeri a fajtáját ésontig lerágja róla a húst… Mellesleg, a Zóna neérdezi, szemét alak vagy-e, vagy derék fickó, köszönet j

eked is, Hernyó: bár ostoba voltál, s még a valódi nevedem emlékszik senki, az okosoknak mégis te mutatta

meg, hová nem szabad lépni… Úgy ám. Persze az lenneegjobb, ha most eljutnánk az aszfaltig. Az aszfalt simmindent jobban látni rajta, a repedés is ismerős. Csazek a kis halmok nem tetszenek. Ha egyenest az aszfa

elé vesszük utunkat, éppen közöttük kell elhaladnunk. Nézsak, állnak, mintha kuncognának, s várnak. Nem, ne

megyek át köztetek. Ez a stalkerek második parancsolatobbra vagy balra, de százlépésnyi tiszta levegő mindizen a bal oldali kis dombon viszont át lehetne ugratni…

gaz, nem tudom, mi van mögötte. A térképen minthemmi nem lenne, de hát ki hisz a térképnek? – Ide figyelj, Red – suttogja Kirill. – Átugrunk felette, jó

Húsz métert fel a magasba, rögtön vissza, és máris arázsnál leszünk, na? – Hallgass, ostoba – feleltem. – Ne zavarj, hallgass.Még hogy a magasba! És mi lesz, ha ott, húsz mét

magasan vág belénk? A csontjainkat sem szedik összVagy egyszer csak megjelenik egy “szúnyogpilis” emhogy a csontjainkat, de egyetlen porcikánkat se le

meg. Nézd csak nincs türelme: gyerünk, ugrassunk át

Különben, hogy miképp jutunk el a kis dombig, világos, omajd megállunk s meglátjuk. Zsebre dugtam a kezem



irántottam egy marék csavart. A tenyeremen tartva Kirrra elé dugtam őket. – Emlékszel Jancsira és Juliskára? Tanultátok a

skolában? Nos, akkor most minden pont fordítva lesNézd! – elhajítottam az első csavart. Nem hajította

messzire, pont annyira, amennyire kellett. Úgy tíz méterrA csavar rendben földet ért. – Láttad?

– No és? – kérdi. – Semmi no és, azt kérdem, láttad-e? – Láttam. – Most pedig lassan vezesd a “kalocsnit” ehhez

savarhoz s tőle két lépésre állj meg. Világos? – Világos? Gravikoncentráció után kutatsz? – Azt kutatom, amit kell. Várj, eldobok még egyet. Néz

ová esik, s onnan többé le ne vedd a tekinteted.Elhajítottam még egy csavart. Magától értetődik, hogy e

s rendben földet ért, s az első mellé esett. – Gyerünk – mondom.Elindította a “kalocsnit”. Nyugodt és derűs lett az arc

yilván megértette a dolgot. Ezek a pápaszemesek minyenek. A legfontosabb, hogy neve legyen a gyerekne

Amíg nem találták ki – rossz rájuk nézni. Hanem amitalálták – mondjuk a gravikoncentrációt -, egyszerilágos lesz számukra minden s rögtön könnyebb lesz aletük.

Túljutottunk az első csavaron, majd a másodikoarmadikon. Tender sóhajtozik, toporog, idegességébe

sít és nyüszít, akár egy kiskutya – kínlódik szegénykemmi baj, ez hasznára lesz. Ma lead vagy öt kilót, jobb e



minden diétánál… Elhajítottam a negyedik csavaValahogy nem a szokott módon ért földet. Nem tudnámegmagyarázni, miről volt szó, de éreztem, hogy nem zokott módon, s rögtön megragadtam Kirill karját. – Állj – mondom. – Egy centit se…

Elővettem az ötödik csavart s magasabbra émesszebbre hajítottam. Lám, hát itt van a “szúnyogpilis”! savar felfelé a szokásos módon repült, úgy látszott, lefe

s rendben zuhan, azonban félúton mintha valami oldaaszított volna, úgy, hogy bevágódott az agyagba s eltűnt zemünk elől. – Láttad? – kérdeztem suttogva. – Eddig csak filmfelvételen – felelte, s egész testév

lőredőlt, majd kizuhant a “kalocsniból”. – Dobj még egyeó?

Komikus és szomorú. Még egyet! Azt hiszi, annyi elé

esz. Eh, te tudomány!… Jól van, elhajigáltam még nyosavart, amíg a “pilist” körülhatároltuk. Az igazat megvallvét is elég lett volna, egyet azonban szántszándékkal ellős közepébe vágtam, hadd gyönyörködjék ravikoncentrációjában. Belezuhant a csavar az agyagb

mintha nem is csavar, hanem ötmázsás súlyzó puffant volne. Becsapódott, és csak egy lyuk maradt utána. Kirákogott a gyönyörűségtől. – No, rendben – zártam le a dolgot. – Kiszórakozt

magunkat, elég volt. Ide nézz: végigdobálom az átjárót, e vedd a szemed róla.

Egyszóval kikerültük a “szúnyogpilist”, elkapaszkodtunk egy kis dombra. Ez a kis domb… Edd



szre se vettem Igen… Nos, lebegünk a domb felett, aszfalt egy kőhajításnyira, legfeljebb húsz lépésre va

őlünk. A hely a lehető legtisztább – minden fűszál, mindeepedés jól látható. Gondolhatnád: no és? Hajigáld csaksavarokat, és menj.

Képtelen vagyok elhajítani a soron következő csavart.Magam sem tudom, mi van velem, de sehogy se

udom rászánni magam, hogy eldobjam. – Mi van veled? – kérdi Kirill. – Miért állunk? – Várj csak – mondom. – Hallgass, az isten szerelméreMost, gondolom, elhajítok egy csavart s nyugodta

tjutunk, mint kés a vajon, egy fűszál sem rezzen, fél perc,már ott is az aszfalt. S egyszerre elöntött a veríték! zemem is elöntötte, s tudom már, hogy oda nem hajítosavart. Balra, akár kettőt is. Pedig az út arra hosszabb,övek ott nem túl rokonszenvesek, oda mégis mere

savart hajítani, egyenest előre azonban semmi pénzéem. S elhajítottam a csavart balra. Kirill egy szót sezólt, elkanyarodott a “kalocsnival”, a csavarhoormányozta, s ekkor nézett csak rám. A képem bizonyárem lehetett túl vidám, mert tüstént elkapta a tekintetét. – Semmi baj – nyugtatgattam. – A kerülő út ezútt

övidebb. – S az aszfaltra hajítottam az utolsó csavart.Ezután már könnyedén ment a dolog. Megtaláltam

epedésemet, kiderült, hogy tiszta a kis édes, gaz neőtte be, a színe sem változott, s csendesen örvendeztem

A repedés mindenféle jelzőcöveknél simábban vezetett el

arázsig.Megparancsoltam Kirillnek, hogy ereszkedjen le másf



méterre, lehasaltam s bebámultam a nyitott kapun. A namiatt először nem láttam semmit, koromfekete volt mindeAztán a szemem hozzászokott a sötétséghez, s látom, hog

garázsban külsőre semmi nem változott azóta. A dömpemely a gödörben állt, most is ott árválkodik, épségbe

mint azelőtt – nyilván mert csak kevés gyűlt össze ödörben a “lidérckocsonyából”, és egy csepp sesordult ki belőle. Csak egy dolog nem tetszett: a garáz

egmélyén, ahol a benzineskannák álltak, valami ezüstösesillog. A múltkor ez még nem volt. Na jól van, ha csilloát hadd csillogjon, ezért most nem fogok visszaforduln

Hiszen nem nagyon csillog, csak egy icipicit, csak egirinyót, s olyan nyugodtan, szinte kedveseelemelkedtem s körbepillantottam. A teherautók valóbagy álltak, mintha újak lennének. Azóta hogy utoljára jártat, szerintem még újabbnak látszanak, hanem a tartálykoc

eljesen berozsdásodott, nemsokára darabjaira hullik. Lámt hever a gépkocsiabroncs is, ami rajta van érképükön…

Nem tetszik nekem ez az autógumi. Olyan különörnyékot vet. A nap a hátunkba süt, az árnyéka még

elénk nyújtózik. No de sebaj, messze van tőlünk. Mellesleemmi vész, lehet dolgozni. Mégis, vajon mi csillog ot

Vagy csak a szemem káprázik? Ha most rágyújthatnésöndben leülhetnék s elgondolkozhatnék, miért ez azüstös csillogás a kannák felett, s a közelükben miért nesillog semmi… s miért ilyen a köpeny árnyéka

arbridge, a Keselyű mesélt valamit az árnyékokról, vaolgok, de nem veszélyesek… Az árnyékkal itt sok minde



lőfordulhat. Hanem mégis, mi az, ami ott csillog? No, polyan, akár a pókháló az erdőben a fákon. Ugyan, miféók szőhette ezt ott. Ó, hiszen még egyszer sem láttaogarakat vagy pókokat a Zónában. S az a legrosszabogy az én “leydeni korongom” alig két lépésre hever

annáktól. Bár elvittem volna a múltkor, most nem lennemmi gondom. De túlságosan is nehéz, teli van, felemelgyan felemeltem, de a hátamon cipelni, ráadásul éjszak

mi több, négykézláb… Aki még soha életében nem cipelzeket a “korongokat”, próbálja csak meg, olyan, minthgy kád vizet vinne, kád nélkül. No, megyünk? Menni ke

Most kéne egy korty ital… Tenderhez fordultam s ígzóltam: – Mi most Kirill-lel bemegyünk a garázsba. Te

maradsz sofőrnek. Utasításom nélkül ne nyúlj ormányhoz, bármi is történjen. Még ha a föld gyullad ki

alpad alatt, akkor se. Ha begazolsz, a túlvilágon is ráalálok.

Komolyan bólintott – nyugodj meg, nem ijedek be. Arra akár egy szilva, jól odasóztam neki… No, szésöndben a földre eresztettem a biztonsági kötélhágcsó

még egyszer az ezüstös ragyogásra pillantottam, intetteKirillnek, s mászni kezdtem lefelé. Az aszfalton megálltamártam, amíg leereszkedik a másik hágcsón. – Ne siess – mondtam. – Ne siess. ne verd fel a port.Ott álltunk az aszfalton, a légpárnás “kalocsni” mellettün

imbálódzik, a hágcsó tekergőzik a lábunk alatt. Tende

idugta a fejét a korlát fölött, néz, s a szemébeétségbeesés ül. Indulni kell. Odaszólok Kirillhez:



– Gyere utánam, a nyomomba lépj, két lépés távolbógyeld a hátam és el ne bámészkodj.

Elindultam. A küszöbön megtorpantam, körülnéztemMégis, mennyivel könnyebb nappal dolgozni, mint éjszakMa egy hete éppen ezen a küszöbön hasaltam. Sötét vo

kár egy tintatartóban, a gödörből a “lidérckocsonyltögette kék szeszláng-nyelveit, de ami a legbosszantóbemmit nem világított meg, sőt, még mintha sötétebb

enne ezektől a lidércfényektől. Hanem most! A szemeozzászokott a félhomályhoz, minden olyan, mintha itt lenntenyeremen, még a legsötétebb sarokban is látni a po

Valóban, csillog ott valami, a kannáktól a mennyezetzüstös szálak húzódnak – a megtévesztésig hasonlít egókhálóra. Kirillt magam mellé kellene állítanom

megvárnom, amíg a szeme hozzászokik a félhomályhomegmutatni neki a pókhálót, rámutatni egyenesen. De h

megszoktam, hogy egyedül dolgozzam, s ezért történogy Kirill eszembe sem jutott.

Beléptem – egyenest a kannákhoz. A “korongpár” fölöuggoltam, úgy láttam, nem tapad hozzá pókhál

Megragadtam az egyik végét, s így szóltam Kirillhez: – No, fogd meg, de el ne ejtsd, nehéz…Ránéztem és a lélegzetem is elakadt: egy mukkot se

udtam kinyögni. Kiáltani szeretnék: állj, könyörgök, nmozdulj! – de képtelen vagyok rá. Bizonyára időm sem leolna, olyan gyorsan történt minden. Kirill átlépett korongokon” háttal a kannák felé, és hozzáért a

züstösen ragyogó pókhálóhoz. Behunytam a szememMinden megdermedt bennem, semmit nem hallok – csa



zt, ahogy a közönséges pókháló szakad szét, csaermészetesen kissé hangosabban. Állok lehunyt szemmeem érzem se kezem, se lábam, Kirill pedig megszólal: – Na, mi van? – kérdezi. – Visszük? – Visszük – felelem.

Felemeltük a “korongpárt” s oldalvást lépkedve ijárathoz vittük. Jó nehéz az átkozott, még ketten is alírtuk el. Kiléptünk a napra, megálltunk a “kalocsnináender már nyújtogatja felénk a mancsát. – No – biztat Kirill. – Egy, kettő… – Nem – állítom meg -, nyugi. Először tegyük le.Letettük.

– Fordulj meg – szólok rá -, háttal.Szó nélkül megfordult. Nézem, a hátán semmi ninc

Megvizsgálom jobbról, megvizsgálom balról – nincemmi. Ekkor megfordulok, s a kannákat nézem. Ott sinc

emmi. – Ide figyelj – fordulok Kirillhez, közben egyre a kannák

ézem. – Láttad a pókhálót? – Miféle pókhálót? Hol? – Jól van – hagyom rá. – Szerencsés csillagzat ala

zülettünk. – Magamban azonban azt mondom: “Melleslezt most még nem lehet tudni!” – Gyerünk – szólok rá ogd.

Betettük a “korongokat” a “kalocsniba”, a fenekéllítottuk, hogy ne guruljon el. Ott áll a jómadár, újonnasztán, a nap csillog a két rézkorongon, s köztü

omályosan, szivárványosan ragyog a kékes folyadéMost látni csak, hogy ez nem “leydeni korong”, hanem eg



dény, olyan, mint egy kék szörppel teli üveKigyönyörködtük magunkat benne, felkapaszkodtunk kalocsniba”, s szó nélkül visszaindultunk.

Kész gyönyörűség együtt lenni ezekkel a tudósokkalőször is nappal dolgoznak. Másodszor: csak befelé,

ónába nehéz az útjuk, kifelé a “kalocsni” magától halaan egy szerkezete, iránymemória vagy mi, ameontosan azon az útvonalon vezeti vissza, amelyen jö

Úszunk vissza, az összes manővert megismételjümegállunk, egy darabig lebegünk s megyünk tovább, végz összes csavarom felett, akár össze is szedhettük volnket s vissza a zsákba. Az újoncaim, magától értetődik, rögtön felélénkülte

Összevissza forgatták a fejüket, félelmük szinte teljeselszállt, csak a kíváncsiság és az öröm maradt meennük, hogy minden szerencsésen végződött. Fecseg

ezdtek. Tender hadonászott és nagy hangon kijelentettogy most nyomban, ebéd után tüstént jön vissza a Zónábkijelöli az utat a garázshoz, Kirill pedig megragadta

abátujjam, s a gravikoncentcációt kezdte magyaráznagyishogy a “szúnyogpilist”. Én persze, nem azonnal, dlaposan a helyükre tettem őket. Nyugodt képplmeséltem, hány ostoba alak vesztett rajta örömében isszaúton. – Hallgassatok – mondom -, s jól nézzeteörül, mert különben úgy jártok, mint Lindon Jancsi. – Eatott. Még azt sem kérdezték, mi történt Lindon Jancsivaebegünk a csöndben, én pedig arra gondolok: hogya

savarom le a kulacs tetejét. Elképzelem, hogyan nyelem z első korty italt, a szemem előtt viszont még egyre o



agyog a pókháló.Egyszóval, kijutottunk a Zónából, a “kalocsniva

ehajtottak minket a “tetűirtóba”, tudományos nevén ertőtlenítő hangárba. Három forró vízben és három lúgoldatban mostak bennünket, majd besugároztak valam

ondasággal, beszórtak valamivel, majd ismét mostaztán megszárítottak, s ezt mondták: “Kész, haverok, mo

már mehettek.” Tender Kirill-lel elcibálta a “korongokatÖsszefutottak az emberek bámészkodni – egy gombostem lehetett volna leejteni, de ami jellemző: mind csaámult, gratulált, de egyetlen merész jelentkező sem akadki vállalkozott volna rá, hogy segítsen a fárambereknek cipelni. Jól van, ez már nem rám tartozik. Rá

már semmi sem tartozik.Lehúztam magamról a védőruhát, egyenest a padló

ajítottam – majd felszedik -, s beléptem a zuhanyozób

ezárkóztam a fülkébe, előhúztam a zsebemből a kulacsoecsavartam a kupakját s rátapadtam, akár a pióca. Ülökócán, a lábam akár a rongy, a fejem üres, a szívem is ürevedelem a tömény szeszt, akár a vizet. Élek. Eleresztettóna. Eleresztett a gazember… A szemét. Elevenen. Egy újonc nem értheti. Ezt a stalkereken kívül senki nertheti. Könnyek csorognak az arcomon – a tömézesztől, vagy magam sem tudom, mitől. Az utolsó csöppiürítettem a kulacsot, alaposan eláztam, a kulacs azonbaökéletesen száraz. Természetesen még egy koriányzott – az utolsó. Nem baj, ezt még pótolhatom. Éle

Rágyújtottam és ültem. Érzem – kezdek magamhoz térnszembe jutott a prémium. Ezt nálunk az intézetben nagyo



sztességesen intézik. Akár most, rögtön mehetsz tveheted a borítékodat. De az is lehet, hogy egyenese

dehozzák a zuhanyozóba.Lassan vetkőzni kezdtem. Levettem az órámat s néztem

stenem, több mint öt órát voltunk a Zónában! Öt ór

Rémülten összerázkódtam. Istenem, a Zónában neétezik idő. Öt óra… Ha jobban megnézzük, ugyan mi az ra egy stalkernek? Vicc. Kész vicc. Tizenkét órát nekarsz? Vagy negyvennyolcat, amikor éjszaka nem tudolvégezni a munkát, s egész nap a Zónában hasalsz, orroföldbe fúrod, már nem is imádkozol, hanem félrebeszélsmagad sem tudod, élő vagy-e vagy holt… a másod

jjelre befejezed a munkát, odalopózol a szajréval ordonhoz, de ott vannak a géppisztolyos őrök, a rohadtayűlölnek; ha letartóztatnak, ez semmi élvezetet nem okoekik, halálosan félnek tőled, félnek, mert megfertőzhete

ket, ki akarnak nyírni, s minden adu az ő kezükben van redj s bizonyítsd be, hogy törvénytelenül végeztek veledehát ismét belefúrhatod a képed a földbe, imádkozhatsajnalig, majd ismét sötétedésig, a szajré pedig ott feksz

melletted, s még csak azt sem tudod, hogy békésen hevmelletted, vagy szép csendben meggyilkol. Vagy miCsupacsont Izsák – eltévedt s hajnalban két árok közöekedt, se jobbra, se balra. Két órán át lőtték, képteleneoltak eltalálni. Két óráig halottnak tettette magát. Há

stennek, végül elhitték s elmentek. Találkoztam utána venem ismertem rá, nem volt emberformája…

Letöröltem könnyeimet s kinyitottam a csapot. Sokázappanoztam magam. Először forró vízzel mosdottam



majd hideggel, aztán ismét forróval. Nagy darab szappalhasználtam. Majd meguntam az egészet. Elzártam uhanyt és hallom: dörömbölnek az ajtón, Kirill vidáman eiabálja: – Hé, stalker, bújj elő! Pénzszagot érzek!

A pénz – remek dolog. Kinyitottam az ajtót, ott áll Kirgy szál gatyában, vidáman, semmi melankólia, s egorítékot nyújt felém. – Fogd – mondja -, a hálás emberiségtől. – Köpök a te emberiségedre. Mennyi? – Tekintettel a kivételes alkalomra s hősie

iselkedésedre a veszélyes körülmények között – zetésed duplája!

Igen, így már ki lehet bírni. Ha minden “korongpáréupla fizetést adnának, Ernestet már régen elküldtem volnalahová, melegebb égtájakra.

– Na, meg vagy elégedve? – kérdezi Kirill, s közbeagyog, fülig szalad a szája.

– Megjárja – feleltem. – És te?Egy szót sem szólt. Nyakon ragadott, izzadt melléhe

úzott, jól megszorongatott, majd ellökött, s eltűnt zomszédos zuhanyozófülkében. – Hé! – kiáltottam utána. – Mi van a te Tendereddel,

áradalmait piheni ki? – Ugyan! Tendert körbevették a tudósítók, ha látná

ogy fontoskodik… Nyilvánvaló, hogy egyedül ő kompetenkérdésben…

– Tessék – kérdem -, egyedül micsoda? – Kompetens.



– Rendben, sir. Legközelebb hozok egy értelmezzótárt, sir. – S ekkor mintha áramütés ért volna. – Kirárj csak – állítottam meg. – No-no, gyere csak ide. – De hiszen már meztelen vagyok. – Gyere ki nyugodtan, nem vagyok én nő.

No, erre kijött. Vállon ragadtam s háttal magam eordítottam. Nem. Csak úgy rémlett. A háta tiszta. Azzadtságpatakok csillogtak rajta.

Jól hátba vágtam, beugrottam a zuhanyozókabinba éezárkóztam. Az idegeim, az ördög vinné el. Akkor úgémlett, most is úgy rémlik… A pokolba az egésszel! Merúgok, akár egy csacsi. Milyen remek lenne, h

megkopasztanám Richardot! Meg kéne kopasztani yavalyást. Fantasztikus, hogy játszik az a disznó. Ninc

apjárás, amellyel elkaphatnád. Már csalni is próbáltam, asztal alatt cserélgettem a lapokat, keresztet is karcolta

ájuk… – Kirill! – kiabálok oda neki. – Eljössz ma a “Borzsch

a? – Nem, “Borzsch”, hanem “Borscs”, hányszor mondta

már… – Ugyan! Az van kiírva, hogy “Borzsch”. Ne akard rán

rőltetni a szabályaidat. Jössz vagy nem? Meg kénopasztani Richardot… – Ó, nem is tudom, Red. Amilyen együgyű lélek vag

ogalmad sincs, miféle dolgot cipeltünk ide… – Neked talán van?

– Nekem sincs. Ez igaz. Most azonban, először is, milágos, mi célt szolgálnak ezek a “korongok”, másodszo



an egy ötletem… Ha igazolni tudom, cikket írok róla zemély szerint neked ajánlom: Redrick Schuchartnak, ardemes stalkernek, megbecsülésem és hálám jeléül. – No, ezért legalább két évet rám húznának – jegyezte

meg.

– Viszont bekerülsz a tudományba. S ezt a micsodát gy fogják nevezni, “Shchuchart-tartály”. Jól hangzik, mi? Amíg így fecsegtünk, felöltöztem. A kulacsot egyenest

sebembe dugtam, megszámláltam a bankókat s mentedolgomra. – Légy boldog, te bonyolult lélek…Nem válaszolt, a víz erősen zubogott.Látom, hogy a folyosón ott van Tender úr személyese

ipirult és felfuvalkodott, akár egy pulyka. Körülötte nagömeg – munkatársak, tudósítók és még néhány főnök is ozorong (nemrég fejezték be az ebédet, a foguk

iszkálják), Tender pedig, talán maga sem tudja, hogy mecseg: “Igen, a rendelkezésünkre álló technika majdnezázszázalékosan garantálja a sikert és a biztonságot…kkor azonban megpillantott engem s egy kiss

megszeppent – mosolyog, int felém. Na, gondolom, moell lelépni. De már elkéstem. Hallom a lábdobogást átam mögött. – Schuchart úr! Schuchart úr! Csak két szót a garázsró – Nincs mit hozzátennem – vágom el a kérdést,

gyekszem a tarkóm fordítani az objektív felé. – Az egyarázs olyan, mint a másik…

– Köszönöm. Mi a véleménye a légpárnás járműről? – Remek – felelem, s közben az árnyékszék felé vesze



z irányt. – Mi a véleménye a Látogatás céljáról? – Forduljon a tudósokhoz – adom meg a választ.

zsgyi, be az ajtó mögé.Hallom, hogy toporognak. Erre kiszólok az ajtón át.

– Nyomatékosan ajánlom, tudakolják meg Tender úrtómiért olyan az orra, akár a cékla. Szerénységből hallgaedig ehhez fűződik a legizgalmasabb kalandunk.

Hogy rohantak a folyosón! Istenemre, akár a lovaVártam egy percig – csend. Kidugtam a fejem – sen

ütyörészve indultam a dolgom után. Leereszkedtem apuhoz, megmutattam a balfácánnak az igazolványt, éssztelgett nekem. Ez jár a nap hősének. – Pihenj őrmester – nyugtatom meg. – Őrmester, me

agyok magával elégedve.Elvigyorodott, mintha az isten tudja, miféle nag

icséretet mondtam volna neki. – No, Róka, remek fickó vagy – jelentette ki. – Büszk

agyok rá, hogy ismerlek. – Mi az – kérdem -, lesz miről mesélned otthovédországban a lányoknak? – Még kérded? – vágja rá.Mégiscsak rendes alak. Az igazat megvallva, ne

edvelem az ilyen nagydarab, pirospozsgás ürgéket. sajok majd eszüket vesztik tőlük, de miért, kérdem én

Hiszen nem a termet a legfontosabb… Lépdelek az utcáközben egyre azon jár az eszem, mi ennek a titka. A na

üt, körös-körül egyetlen lélek sincs.Elhaladtam a gépkocsi-parkírozó mellett, ahol a kordo



s húzódik. Ott áll az őrség két gépkocsija, teleaggatvmindennel; széles, sárgára mázolt járművek, fényszórókkaépfegyverekkel vannak felszerelve. Acsarkodnak iszkok, hát persze, a kéksisakosok az egész utclzárták, nem jutsz át. Csak lépdelek, lesütöm a szemem

obb, ha most nem nézek rájuk, nappal jobb rájuk seézni; van két-három alak, félek, nehogy rájuk ismerjeagy botrány lenne, ha felismerném őket. Istenemrzerencséjük volt, hogy Kirill elcsalt az intézetbe, akkoribaerestem a piszkokat, elintéztem volna őket, a szemeem rebbent volna… A vállam előretolva áttülekedtem a kordonon. M

majdnem átjutottam, s egyszer csak hallom: “Hé, stalkeNa, ez nem nekem szól, megyek tovább, előveszek egigit. Hátulról valaki utolér, elkapja a kabátom ujjáerázom a kezét s félig felé fordulva, udvariasa

megkérdezem: – Mi az ördögnek akaszkodsz belém, mister? – Megállj, stalker – mondja. – Két kérdésem lenne.Rápillantottam, Kvoderblad százados volt. Ré

smerősöm. Egészen összeaszalódott, olyan sárga lett. – Á – mondom -, erőt, egészséget, százados. Hogy vamája? – Stalker, ne járasd a szád – feleli dühösen, s ma

elnyársal a tekintete. – Inkább azt mondd meg, miért nellasz meg azonnal, ha szólítalak?

S máris rögtön ott van mögötte két kéksisakos

enyerük a pisztolytáskán, szemüket nem látni, csak allkapcsuk mozog a sisak alatt. Ugyan, honnét vesz



zeket az alakokat? Talán fajtanemesítésre küldték őketNappal egyébként különösebben nem félek az őröktől, dmost a piszkok akár meg is motozhatnak, amire az adoillanatban semmi szükségem. – Nekem szólt, százados? – kérdezem. – Hiszen mag

gy stalker után kiabált. – Mi az, talán már nem vagy stalker? – Miután jósága következtében leültem a magamé

elhagytam vele – feleltem. – Megtévedtem. Köszönnnek, százados, segített, hogy kinyíljon a szemem. Ha öem lett volna… – Mit csinálsz a Zóna körzetében? – Hogy mit? Ott dolgozom. Már két esztendeje.S hogy befejezzem ezt a kellemetlen beszélgetés

lőhúzom az igazolványomat és megmutatom Kvoderblazázadosnak. Elvette a kis könyvecskét, végiglapozta a

sszes oldalt, s minden pecsétet külön végigszaglászopp hogy meg nem nyalta. Aztán visszaadta a kis könyvelégedett volt, a szeme ragyog, sőt még ki is pirult. – Elnézést, Schuchart – mondja. – Ezt nem vártam

ehát nem vesztek kárba a tanácsaim. Nos, ez remeAkár hiszed, akár nem, én már akkor feltételeztem, hogesz belőled valaki. Nem feltételeztem, hogy egy ilyen deréegény…

És csak fecsegett, és fecsegett. No, gondolom, mésak ez kellett nekem, sikerült kigyógyítanom még eg

melankóliára hajlamos alakot. Közben azért hallgatom

avartan lesütöm a szemem, bólogatok, széttárom arom, sőt, emlékszem, a cipőm orrával szégyenlőse



apirgáltam a betont. A százados mögött a gorillák egarabig hallgattak, aztán nyilván megunták a dolgot, me

átom, odább csörtettek, arra, ahol vidámabb. A századoedig, nézze meg az ember, a távlatokról papol: a tudágymond, világosság, a tudatlanság – áthatolhatatla

ötétség, az úristen, úgymond, a becsületes munkát szeres értékeli… egyszóval, dől belőle az az émelygős szövemellyel a lelkész a börtönben vasárnaponként mérgezeennünket. Én viszont inni szerettem volna – már alírtam. Semmi vész, Red, gondolom, haver, te ezt ibírod. Red, ha kell, hát tűrj! Képtelen sokáig ebben empóban folytatni, lám, már liheg… Ekkor azonbazerencsémre, az egyik őrkocsi jelezni kezdett. Kvoderblazázados hátrapillantott, bosszúsan krákogott s kezyújtotta. – Nos, akkor – fejezte be. – Örültem, hogy tisztessége

mberként is megismerkedhettem veled, Schuchazívesen felhajtanék veled egy pohárral az új ismeretsészteletére. Igaz, töményet nem ihatok, az orvoso

megtiltották, egy kis sört azonban szívesen felhörpintenéeled. De látod, hív a szolgálat! No, még találkozunk – záre.

“Ne adj’ isten” – gondoltam. A kezét azonbamegszorítottam, tovább pironkodtam s kapartam a földetmindent úgy csináltam, ahogy neki tetszik. Ezután végávozott, én pedig kilőtt nyílként repültem a “Borzsch”-ba.

A “Borzsch” ebben az időben rendszerint üres. Ernest o

ll a pult mögött, a poharakat törölgeti s a fény felé fordítvllenőrzi tisztaságukat. Egyébként meglepő dolo



ármikor állítasz be, a bártulajdonosok a pult mögörökösen a poharakat törölgetik, mintha ettől függne a ledvösségük. Nos, képes akár egész nap így állni, fogja oharat, hunyorog, a fény felé fordítja, rálehel s nekilörölni; törli, törli, ismét megnézi, most már az alja felől,

smét törölgeti… – Helló, Ernie – szólítom meg. – Eleget kínoztad, mé

yukat dörzsölsz belé! A poháron keresztül rám nézett, dünnyögött valamit,

ang mintha a hasából jött volna, s egy fölösleges szót sejtve, öntött négyujjnyi töményet. Felkapaszkodtam árszékre, kortyoltam egyet, hunyorítottam, megcsóválta

fejem s ismét kortyintottam. A frizsider csattog, wurlitzerből halk cincogás hallatszik. Ernest beleszuszogövetkező pohárba – minden olyan kellemes, nyugodt

Kiittam az italt s a poharat a pultra tettem, Ernest ped

abozás nélkül töltött még négyujjnyit az áttetszöményből.

– No, megkönnyebbültél? – dörmögi. – Felengedtétalker? – Te csak törölgess – mondom neki. – Tudod, volt eg

lak, aki ugyanígy törölgetett, egyre csak törölgetett, s végelébresztette a gonosz szellemet. S utána élte a világáhogy neki tetszett. – Ki volt az? – érdeklődik Ernest bizalmatlanul. – Hát, volt egy ilyen bártulajdonos – felelem. – Mé

lőtted.

– No és? – Semmi. Mit gondolsz, mi idézte elő a Látogatás



Valaki egyre csak törölgetett… Mit gondolsz, ki látogatomeg bennünket?

– Szószátyár vagy – nyugtázta Ernest jóváhagyólag.Kiment a konyhába és egy tányérral jött vissza – sü

irslit hozott. Letette elém a tányért, közelebb tolta

etchupöt, s ismét nekifogott törölgetni a poharakat. Erneudja, mi a dolga. Gyakorlott szeme van, rögtön látja, hogytalker a Zónából jött, lesz szajré, s Ernie tudja, mi kell óna után a stalkernek. Ernie a mi emberünk. A Jótevőnk

Ezután befaltam a virsliket, rágyújtottam s számolgatezdtem, mennyit keres Ernest a magamfajtán. Azt, hogurópában mennyit adnak a szajréért, nem tudom, fél fülzonban hallottam, hogy egy ilyen “leydeni korong” oéldául majdhogynem kétezerért elmegy, Ernie viszo

mindössze négyszázat ad nekünk. Az “elemek” legalábzázat érnek ott, mi pedig legfeljebb húszat kapunk értü

Nyilván a többivel is ez a helyzet. Igaz, a zsákmánurópába küldése természetesen szintén pénzbe kerül. E

meg kell kenni, azt le kell fizetni, a szállítás főnöke nyilváelőlük él… Így aztán, ha jól meggondoljuk, Ernest nem eres olyan sokat – tizenöt-húsz százalékot, nem többet, hszont horogra kerül, tíz év kényszermunkát biztosa

áhúznak…Jámbor töprengésemet ekkor egy udvarias fickó szakít

élbe. Még azt sem hallottam, hogyan lépett be. Egyszsak megjelent a jobb könyökömnél s megkérdezte: – Szabad?

– Micsoda kérdés – felelem. – Én kérem. Apró termetű, sovány, hegyes orrú fick



sokornyakkendőt hord. A képe ismerősnek tűnik, valahmár láttam, de hogy hol, nem emlékszem. Mellém mászogy bárszékre, s így szólt Ernesthez: – Kérek egy Bourbont. – S tüstént felém fordult: lnézést, azt hiszem, ismerem magát. A Nemzetkö

Kutatóintézetben dolgozik, ugye? – Igen – felelem. – És ön?Zsebéből elegánsan előhúz egy névjegyet s elém rakjaOlvasom: “Aloise Machno, az Áttelepítési Irod

megbízott ügynöke.” No, persze hogy ismeremRáakaszkodik az emberre, hogy költözzön el a városbó

edig tudják, Marmont korábbi lakosainak alig a femaradt itt, nekik azonban mindenkit el kell pucolniuk atból. Körmömmel odébb pöcköltem a névjegyét s ígzóltam: – Nem, köszönöm. Nem érdekel. Tudja, arr

brándozom, hogy a szülőföldemen halok meg. – És miért? – érdeklődik élénken. – Elnézést

zerénytelenségért, de mi az, ami önt itt tartja?Még csak az kellene, hogy egyenest a szeméb

mondjam, mi tart itt. – Még kérdi – vágom rá -, a gyermekkor édes emléke

Az első csók a városi parkban. Anyu, apu. Amikoészegen először összeakaszkodtam valakivel ebben árban. A szívemnek oly kedves rendőrőrszoba… – lőkapom alaposan elhasználódott zsebkendőmet s zememhez nyomom. – Nem – mondom -, semmi pénzért

Rám nézett, hörpintett Bourbonjából s töprengve ígzólt:



– Sehogyan sem tudom megérteni magukmarmontiakat. Úgy élnek itt, mint egy vulkánon. Bármeillanatban kitörhet egy járvány, vagy valami méosszabb… Megértem az öregeket. Nehéz elhagyni

megszokott helyet. De maguk… Hány éves is maga

Huszonkét, huszonhárom éves lehet, nem több. Értsémeg, a mi irodánk jótékony célú szervezet, semmi hasznem húzunk belőle. Csupán azt szeretnénk, ha az emberelhagynák ezt a pokoli vidéket s bekapcsolódnának a

gazi életbe. Hiszen költözési pénzt biztosítunk, az új helyellást szerzünk. Az olyan fiataloknak, mint mag

ehetőséget nyújtunk, hogy tanulhassanak… Nem, sehogem értem! – No és – kérdem. – Senki nem akar elutazni? – Nem, azt nem mondanám, hogy senki… Néhánya

áállnak, különösen a családosak. Hanem a fiatalo

regek… Ugyan, mi tetszik maguknak ebben a városbanHiszen ez egy isten háta mögötti porfészek…

Erre azután megmondtam neki a magamét. – Aloise Machno úr – kezdtem. – Ez mind igaz. Nehé

z életünk. A városunk vacak porfészek. Mindig is az voMost viszont – folytatom -, ez a porfészek a jövő fészke le

bből a fészekhól olyan kincsek kerülnek a maguk tetveilágába, hogy attól minden megváltozik. Más lesz az élegazságos, mindenkinek meglesz mindene, amizüksége van. Tessék, ilyen porfészek ez. A tudás kel ki it

Amikor pedig megszerezzük a tudást, mindenkit gazdagg

eszünk, a csillagokhoz repülünk, eljutunk mindenhová. Noyen ez a mi vacak kis porfészkünk…



Itt azonban abbahagytam, mert észrevettem, hogrnest élénk csodálkozással bámul, s kezdteényelmetlenül érezni magam. Különben sem szerete

mások szavait ismételgetni, még akkor sem, ha netáetszenek. Annál inkább nem, mert ez nem áll jól nekem

Amikor Kirill mondja ezt, egészen belefeledkezel, a szád átva marad. Pedig én is körülbelül ugyanazt adom elő, dalahogy nem sikerül úgy. Lehet, hogy azért, mert Kioha nem adott el még semmiféle szajrét Ernestnek. Nendben…

Az én Ernie-m hirtelen észbe kapott, s sietve egyszeratujjnyit töltött: térj észhez, legény, mi van ma veled? egyes orrú Machno úr pedig ismét belenyalt Bourbonjábezt mondta: – Igen, persze… Az örök akkumulátorok, a “ké

anacea”… Maga valóban hisz abban, hogy úgy les

hogy mondta? – Nem a maga dolga, hogy én igazából miben hiszek

ágtam vissza. – Ezt a városról mondtam. Ami engem illesak ezt felelem: ugyan, van valami olyasmi maguknál, ourópában, amit nem láttam? – De miért gondol feltétlenül Európára? – Ugyan – mondom -, mindenütt egy és ugyanaz a

bra, az Antarktiszon ráadásul még hideg is van.S ami a legmeglepőbb: beszélek, s minde

orcikámmal hiszek abban, amit mondok. S a mi elátkozoónánk is százszor kedvesebb lett ebben a pillanatba

edig még be sem rúgtam. – Maga mit szól ehhez? – fordul a hegyesorrú Ernesthe



– Nekem megvan a magam üzlete – feleli nyomatékkrnie. – Ne gondolja, hogy taknyos kezdő vagyok. Mindeénzem ebbe a bárba fektettem. Néha maga árosparancsnok, a tábornok is benéz hozzám. Ugya

minek utaznék el innen?

Aloise Machno úr magyarázni kezdett valamit, számokorolt, de már nem figyeltem rá. Jó nagyot hörpintettem oharamból; előkaptam a zsebemből egy maréprópénzt, lemásztam a bárszékről, s először is eg

marékra való aprót belenyomtam a zenegépbe. Tud az ép egy dalt: “Ne gyere haza, ha nem vagy biztos benne

A Zóna után remek hatással van rám…. A zenegép harsos nyüszít, én fogom a poharamat s elindulok a sarok fez “egykarú gengszterhez”, hogy megbosszuljam a réérelmeket. Repül az idő, akár a madár… Elverem automatában az utolsó pénzdarabot is, s ekkor

endégszerető fészekbe beesik Richard Noonan éuviksz. Szép kis pár. Suviksz nagydarab fickó, a bő

ekete, akár egy tiszti csizma, göndör hajú, karja térdéóg, Dick viszont apró termetű, dundi, pirospozsgás, épsak hogy nem világít a jóindulattól. – Á! – kiált fel Dick, amikor meglát. – Lám, Red is

an! Gyere ide hozzánk, Red! – R-r-remek! – üvölti Suviksz. – Az egész városban csa

ét rendes alak van, Red és én! A többiek minlátkozottak és a sátán gyermekei. Red! Te is a sátázolgálod, mégis ember vagy…

Hozzájuk lépek, pohár a kezemben. Suvikmegragadja a zekémet, az asztalhoz ültet s ezt mondja:



– Ülj le, Róka! Ülj le, sátán szolgája! Kedvellek, Rókirassuk el emberi gyarlóságainkat! Keserű könnyekkel! – Elsiratjuk – erősítettem meg. – Nyeljük bűnö

önnyeinket. – Mert eljön az a nap – prófétál Suviksz. – Mert fel va

antározva már a fakó paripa s lovasa már kengyelébugta lábát. S hiábavalók azoknak az imái, akik eladtá

magukat a sátánnak. Csak azok menekülnek meg, akelkeltek ellene. Gyermeteg lelkek, ti, kikmegkörnyékezett a sátán, kik ördögi játékot játsztok, kikátán kincseire áhítoztok, így szólok hozzátok: “Vakoérjetek magatokhoz, amíg nem késő! Tiporjátok össze ardög játékait!” – Ekkor hirtelen elhallgatott, mint alfeledte, hogyan tovább. – Aztán inni adnak-e itt? érdezte, már egészen más hangon. – Vagy hoverültem? Tudod, Róka, ismét kirúgtak a munkahelyemrő

Agitátor – mondták -, vörös.” Én pedig azt magyarázoekik: térjetek magatokhoz, ti vagytok a vakozakadékba zuhantok és a többi világtalant is magatokkántjátok! Nevettek rajtam. No, erre jól képen töröltem őnököt s elmentem. Most majd lecsuknak. Ugyan miért?

Odalépett Dick és az asztalra állított egy üveget. – Ma én fizetek! – kiáltottam Ernestnek.Dick rám sandított.

– Semmi vész – mondtam neki. – A prémiumomogjuk elinni.

– A Zónában voltál? – kérdezi Dick. – Hoztatok valamit

– Egy teli “korongpárt” – felelem. – S ráadásul egy teadrágot. Töltesz, vagy nem?



– “Korongpárt”! – dörmögi bánatosan Suviksz. – Egyomorult “leydeni korongért” az életed kockáztattadletben maradtál, de a világ egy újabb ördögi termékk

ett gazdagabb. Honnan tudhatnád, Róka, mennyi bánat éűn…

– Pofa be, Suviksz – szólok rá szigorúan. – Igyál émulass, mert élve tértem vissza. Fiúk, a sikerre!

A sikerre jól csúszott az ital. Suviksz teljesen elázott – üír, dől a szeméből a könny, mint a csapból a víz. Nem tesemmit, ismerem őt. Most ez jött rá, könnyek öntik el zemét s azt prédikálja, hogy a Zóna, úgymond az ördöísértése, s onnan semmit nem szabad kihozni, amit pedhoztak, azt vissza kell vinni s úgy kell élni, mintha a Zónem is létezne. A sátán holmija maradjon a sátán

Kedvelem Suvikszot. Általában kedvelem sodabogarakat. Amikor van pénze, alkudozás nélkü

mennyit kérnek, összevásárolja mindenkitől a zsákmányjszaka pedig visszalopja a holmikat a Zónába és eláss

Nézd csak, hogy bömböl, uramisten!… – És mi az, hogy teli “leydeni korong”? – kérdezi Dick. – A “korongokat” ismerem, de milyen a teli? Előszö

allok róla.Megmagyaráztam neki. Megcsóválta a fejét, cuppogott

– Igen – mondta -, ez érdekes. Ez – mondta -, valami olog. És kivel voltál? Kirill-lel? Azzal a szovjettel? – Igen – feleltem -, Kirill-lel és Tenderrel. Ismered,

aboránsunk.

– Nyilván sokat kínlódtál velük… – Szó sincs róla. Nagyon tisztességesen viselkedtek



úk. Különösen Kirill. Született stalker – tettem hozzá. – Höbb lenne a tapasztalata, meg levetkőzné gyerekeebehurgyaságát, akár mindennap elmennék vele ónába. – S minden éjszaka? – kérdezte kapatos kacagással.

– Hagyd ezt – figyelmeztetem. – Nem tréfadolog ez… – Tudom – nyugtat meg. – Nem tréfadolog, az ilyené

sszeszedhetsz egyet a képedre. Vedd úgy, hogy kyaklevessel tartozom neked… – Kinek kell két nyakleves? – rezzent össze Suviksz. –

an?Karon ragadtuk, alig tudtuk visszanyomni a helyére. Dicfogai közé nyomott egy cigarettát s öngyújtóval tüz

dott. Megnyugtattuk. Közben egyre több vendég érkezeA bárpultot már körülvették, jó néhány asztal foglalt vo

rnest behívta felszolgálóleányait, futkosnak, széthordjá

i mit rendelt – sört, koktélt, töményet. Nézem, az utóbdőben sok idegen jelent meg a városban – többnyire földrő, tarka sálat viselő taknyosok. Elmondtam ezt Dickne

Dick bólintott. – Hát hogyne – mondta. – Nagy építkezés kezdődi

Három új épület alapjait rakják le az intézetben, azonkívallal akarják elkeríteni a Zónát, a temetőtől egészen a réanchóig. Véget érnek a stalkerek szép napjai.

– Ugyan, mikor voltak ezek a napok szépek? – kérdemKözben pedig arra gondolok: “No tessék, még miféle újsáár? Tehát, most már mellékesed sem lesz. Lehet, hogy e

javunkat szolgálja, kisebb lesz a csábítás. Nappal fogokónába járni, mint minden rendes ember, persze a pén



óval kevesebb lesz, viszont mennyivel biztonságosabb kalocsni”, védőöltözet meg miegymás, s az őrök neognak nyugtalanítani… Meg lehet élni a fizetésből is, ma

prémiumot fogom elinni.” Rettentő bánat keríteatalmába. Ismét a fogadhoz verhetsz minden garast: e

megengedheted magadnak, ezt nem, Gutának minden ongyáért koplalhatsz, ne járj bárba, menj inkább mozibazürke, minden olyan szürke lesz. Minden nap, mindeste, minden éjszaka.

Üldögélek és töprengek, Dick pedig egyre duruzsol ülembe

– Tegnap a szállóban – kezdi – benéztem a bárba, hogeöntsek éjszakára egy pohárral, látom, hogy ismeretlelakok ülnek. Már a szaguk se tetszett. Odaül hozzám agyik, s messziről kezdi a beszélgetést, tudtomra adjogy ismer, tudja, ki vagyok, hol dolgozom, s céloz rá, hog

ész jól megfizetni különböző szolgálataimat… – Spion – jegyzem meg. Nem volt túl érdeke

zámomra, láttam itt besúgót eleget, hallottam eléeszélgetést a különböző szolgálatokról. – Nem, kedvesem, nem provokátor volt. Ide figyeizonyos tárgyak érdeklik a Zónából, mi több, komoolgok. Akkumulátorok, “tüsszentőgömb”, “fekete cseppeaz efféle apróságok nem kellenek neki. Arra azonba

ogy mi kell neki, csak célozgatott. – Akkor mi kell neki? – kérdezem. – “Lidérckocsonya”, ha jól értettem – mondja Dick

urcsán néz rám. – Ó, “lidérckocsonya” kell neki! – kiáltok fel. – “Gyilko



ámpára” nincs szüksége véletlenül? – Én is ezt kérdeztem tőle. – No és? – Képzeld el, kell neki. – Igen? – csodálkozom. – Nos, akkor szerezze meg

maga ezeket. Hiszen semmiség az egész. idérckocsonyával” tele vannak a pincék, fogjon egy vödrmerje ki, ha van pénze temetésre.Dick hallgat, bizalmatlanul néz rám, még csak nem

mosolyog. Uramisten, mi ez, csak nem akarja, hogy énDe egyszerre megértettem.

– Várj csak – mondom neki. – Ki volt ez az alak? kocsonyát” még az intézetben is tilos vizsgálni…

– Helyes – jegyzi meg Dick lassan, közben egyre engeéz. – Az emberiség számára potenciálisan veszélyeutatások. Most már megértetted, ki volt az?

Semmit nem értettem. – Talán jövevények? – kérdem.Elkacagta magát, megpaskolta a kezem s ezt mondta:

– Menjünk, inkább igyunk egyet, te naiv lélek! – Menjünk – hagyom rá, de közben dühöngök. Nézz

meg az ember – a nagyokosok találtak egy naiv lelkmaguknak! – Hé! – mondom. – Suviksz. Elég volt alvásból, gyere, igyunk egyet.

De Suviksz alszik. Fekete képét a fekete asztalektette, karja a padlóig csüng. Suvikszot kihagyva ittunmég egyet.

– Na, rendben – zártam le. – Egyszerű vagy bonyolélek, ezt az alakot én azon nyomban feljelentettem voln



tt, ahol kell. Bármennyire nem kedvelem a rendőrségemagam mentem volna el s jelentettem volna fel.

– Ühüm – dünnyögi Dick. – Téged pedig megkérdezteolna a rendőrségen, miért is van az, hogy egyes alakoppen hozzánk fordulnak? Á?

Megcsóváltam a fejem. – Mindegy. Te vén disznó, már harmadik éve laksz

árosban, de a Zónában még egyszer sem jártál, idérckocsonyát” csak a moziban láttad, de ha láttad voln

valóságban, mit tesz az emberrel, azon nyombasszerondítottad volna magad. Ez, kedvesem, iszonyatoolog, nem lehet a Zónából kihozni… Magad is tudod, talkerek durva emberek, csak kapjanak elég dohányt, h

ehet, minél többet, erre azonban még a boldogult Hernyem vállalkozott volna. Keselyű Barbridge sem vállalkozrre… Még rágondolni sem merek, ugyan kinek, s m

élból lenne szüksége a “lidérckocsonyára”… – Nos – mondja Dick. – Mindez igaz. De értsd me

emmi kedvem, hogy egy szép napon holtan találjanak agyamban, és úgy döntsenek, hogy öngyilkos lettem. Éem vagyok stalker, csak durva és sürgő-forgó alak, udod, hogy szeretek élni. Már régóta élek, megszoktam…

Ekkor Ernest a pult mögül hirtelen felüvöltött: – Noonan úr, telefonhoz hívják! – Az ördögbe – jelentette ki Dick dühösen. – Nyilvá

smét reklamálnak. Mindenütt rám találnak. MegbocsásRed.

Feláll, s a telefonhoz megy. Magamra maradouviksszal és az üveggel, s miután Suvikszból semm



asznom, nekilátok az üvegnek. Az ördög vinné ezt ónát, sehol nincs menekvés előle. Bárhová méskárkivel beszélgetsz, csak a Zóna, Zóna, Zóna… Könnye

morfondírozik Kirill, derék legény, senki nem nevestobának, éppen ellenkezőleg, okos ember, az életr

zonban fogalma sincs. El nem tudja képzelni, mennzemét alak kering a Zóna körül. Íme, tessék, most idérckocsonyára” vetett valaki szemet. Nem. Suvik

szákos, dilinós, vallási őrült, néha mégis arra gondolsziszalad belőled: talán valóban jobb lenne meghagyni átánnak, ami a sátáné. Dick helyére egy tejfelesszájarka sálat viselő alak ül.

– Schuchart úr? – kérdezi. – No és? – felelem. – Kreón a nevem – kezdi. – Máltáról jöttem. – No és – kérdem -, hogy élnek ott, Máltán?

– Máltán minden rendben, de nem erről akarok beszélrnest küldött.“Úgy – gondolom. – Mégiscsak szemét alak ez a

rnest. Nincs benne egy csöpp sajnálat sem. Itt ül ez apbarnított képű, tiszta, takaros legény, nyilván mégyszer sem borotválkozott s lánnyal sem csókolózoohasem. Ernestnek azonban ez mindegy, csak minél töbmbert hajtson be a Zónába, s ha három közül egsákmánnyal tér vissza, ő már jól járt…” – No és, hogy él az öreg Ernest? – kérdem a fiút, miutá

allgattam egy darabig.

Hátrafordul a bárpulthoz s ezt mondja: – Szerintem nincs rossz dolga. Szívesen cserélnék vele



– Én viszont nem – felelem. – Iszol egyet? – Köszönöm, nem iszom. – No, gyújts rá – kínálom. – Elnézést, én nem dohányzom. – Haver – mondom neki. – Akkor mi a fenének neked

énz?Elvörösödött, már nem mosolygott, halkan folytatta.

– Ez bizonyára csak rám tartozik, Schuchart úr, ugygazam van?

– Ami igaz, az igaz – jegyzem meg, s öntök magamnaégyujjnyit. A fejem, meg kell vallanom, mar zúg egy kiss

a testemet is kellemes zsibbadás járja át: teljeseelengedtem a Zóna után.

– Most részeg vagyok – mondom. – Amint látomulatok. A Zónában jártam, élve, gazdagon tértem visszNem olyan gyakori, hogy élve visszatér az ember, az ped

gészen ritka, hogy pénzzel. Úgyhogy halasszuk el omoly beszélgetést…

Ekkor felugrik, azt mondja, hogy “bocsánat”, s látomogy Dick visszatért. A széke mellett áll, látom az arcáogy valami történt. – No – kérdem – , megint nem tartják a ballonjaid

ákuumot? – Igen – hagyja rám.Leül, önt magának, önt nekem, s látom, hogy ne

eklamálásról van szó. Ami a reklamációt illeti, ő arra köpgy kis plusz meló.

– Gyerünk – kezdi -, igyunk egyet, Red. – S meg seárva, egy csapásra felhajtja a magáét s újból tölt. – Tudo



mondja -, Kirill Panov meghalt.Kapatosan nem értettem meg azonnal, mit mond. H

meghalt valaki, hát meghalt. – Nos – mondom -, igyunk a lelki üdvére…Kimeredt szemmel rám pillantott, s ekkor éreztem

mintha megpattant volna bennem valami. Emlékszemelálltam, az asztallapra támaszkodtam s felülről néztem rá

– Kirill?! – Közben ott a szemem előtt az az ezüstöókháló, s hallom megint, ahogy ropogva szerteszakad. zörnyű ropogásban Dick hangja mintha egy mászobából hallatszana: – Szívszélhűdés. A zuhanyozóban találták, meztelenüenki nem ért semmit. Felőled is érdeklődtek, de é

mondtam, hogy veled minden rendben… – Ugyan, mit nem értenek ezen? – kérdem. – A Zóna… – Ülj le – biztat Dick. – Ülj le és igyál.

– A Zóna… – ismétlem s képtelen vagyok abbahagyni:A Zóna, a Zóna…

Semmi mást nem látok magam körül, mint az ezüstöókhálót. Az egész bár belegabalyodott a pókhálóba, amberek mozognak, a pókháló pedig csöndbeasadozik, amikor hozzáérnek. Középen pedig ott áll

Máltai, arca csodálkozó, gyermeki, semmit nem ért. – Kicsim – fordulok hozzá gyöngéden. – Mennyi pé

ell neked? Ezer elég? Na! Nesze, fogd! – Pénzt nyomokmarkába s már üvöltök: – Eredj Ernesthez s mondd meeki, hogy alávaló gazember, ne félj, mondd meg nek

rnest gyáva!… Mondd meg neki, s azon nyomban erez állomásra, vegyél magadnak jegyet, s egyenest haza



e Máltádra! És ne késlekedj!…Nem emlékszem, még mi mindent kiabáltam ott. Csa

rra emlékszem, hogy a bárpulthoz kerültem, Ernest egohár üdítő italt tett elém s kérdi: – Úgy látom, ma vastag vagy?

– Igen – felelem. – Vastag vagyok… – Lehet, hogy megadod a tartozásod? Holnap be k

zetnem az adómat.S ekkor látom, egy köteg pénz van a kezemben. Néze

zt a zöld köteget s ezt dünnyögöm: – Nézze meg az ember, tehát a Máltai Kreón ne

ogadta el… Tehát büszke alak… No, a többi már a soolga. – Mi van veled? – kérdezi hirtelen Ernest. – Sokat ittál? – Nem – mondom. – Minden a legnagyobb rendbe

Akár a zuhanyba is mehetnék.

– Menj inkább haza – ajánlja hirtelen Ernie. – Sokat ittá – Kirill meghalt – mondom neki. – Melyik Kirill? Az a kopasz? – Te magad vagy kopasz – torkollom le. – Ezernestből sem lehetne egyetlen Kirillt gyúrni. Kupec vagy

mondom. – Büdös kupec. Hiszen a halállal kereskedsz, ohadék. Mindnyájunkat megvettél néhány rongyoankóért. Akarod, hogy szétverjem az egész büdöódédat?

S alighogy nekiveselkedtem, amúgy istenigazábógyszer csak felkapnak s cipelnek valahová. Én pedig m

emmit nem értek s nem is akarok. Valamit üvöltöugdalok, valakit ütök, aztán magamhoz térek –



lozettban ülök, dől rólam a veríték, a képem összevervNézem magam a tükörben s nem ismerek magamrdegesen ráng az arcom, ez korábban sohasem volt. eremből zaj hallatszik, valami recseg, törik az edénányok sikongatnak, s hallom, Suviksz szörnyű hangon üvö

– Vezekeljetek, paraziták! Hol van Róka? Hová dugtátoRókát, pokolfajzatok?

Rendőrsziréna vijjog. Alighogy felvijjogott, a fejembegyszerre kristálytiszta lett minden. Mindenre emlékszem

mindent tudok, mindent értek. S a lelkemben már nincemmi, csupán jeges düh. “Úgy – gondolom -, mazerzek neked egy jó kis estét… Majd én megmutatoeked, milyen egy stalker.” Az órazsebemből előhúztagy “tüsszentőgömböt”, egy új példányt, még egyszer seasználtam, néhányszor összeszorítottam az ujjaim közöogy bemelegedjen, kissé kinyitottam a terem ajtaját,

sendben a köpőcsészébe hajítottam. Aztán kitártam ablakot s uzsgyi – ki az utcára. Természetesen nagyozerettem volna megnézni, hogyan végződik az egész, deüsszentőt” nehezen viselem el, vérzik tőle az orrom. Átfutottam az udvaron és hallom: “tüsszentőm” telje

rőből működik. Először a kutyák kezdtek ugatni éyüszíteni az egész lakónegyedben – ők érzik melsőnek. Aztán felüvöltött valaki a kocsmában, de olyaangosan, hogy még ilyen távolról is bedugult tőle a fülem

Magam elé képzeltem, hogyan jött mozgásba ott a tömeggyesek melankóliába süppedtek, másokból dühöngő őrü

ett, megint mások nem tudták, hova bújjanaélelmükben… Szörnyű dolog ez a “tüsszentő”. Ezután



arabig kongani fog majd Ernest kocsmája. Persze sejogy én voltam, csakhogy köpök rá… Vége! Nincs több

Red, a stalker. Elég volt belőle! Nem akarom többé a haláísérteni s a többi ostobát is erre oktatni. Tévedtél, Kiredves barátom. Már megbocsáss, de kiderül, hogy ne

eked, hanem Suviksznak volt igaza. Az emberekneemmi keresnivalójuk itt. A Zónából semmi jó nezármazik. Átmásztam a kerítésen és csendben hazabandukoltam

Rágom a szájam szélét, legszívesebben sírnék, de nemegy. Kirill, mi lesz velünk? Mi lesz velem nélküledefestetted a jövőt, egy új világról, egy megváltozoilágról… és most? Valaki el fog siratni a távo

Oroszországban, én viszont még sírni sem tudok. Hiszen vagyok a bűnös, senki más! Én marha, hogy mertemarázsba engedni, amikor a szeme még nem szokott

ötéthez! Különben is, minek fecsegtem neki ezekről korongokról”? Amint erre gondoltam, valami torkoagadott s a legszívesebben felüvöltöttem volna. Bizonyávöltöttem is, mert az emberek rémülten félreugrottalőlem, aztán egy kissé megkönnyebbültem: látom, Gu

ön felém.Jön velem szembe, szépségem, szerelmem, formá

ábai villognak, a szoknya a térde felett lebeg, apualjakból lángoló szemek lesik, ő pedig megy, minthötélen járna, nem néz senkire, s nem tudom, miből, dzonnal rájöttem, engem keres.

– Szervusz, Guta – köszöntöm. – Hová mész?Végigmért s egy szempillantás alatt mindent megláto



sszevert képemet, nedves zekémet s véraláfutásokleimet – de egy szót sem szólt, csak ennyit mondott: – Szervusz, Red. Éppen téged kereslek. – Tudom – feleltem. – Gyere fel hozzám.Hallgat, elfordul s tekintete kerül engem. Ó, milye

ormás a feje, karcsú a nyaka. Aztán így szól: – Nem tudom, Red. Lehet, hogy többé már nem

karsz majd találkozni velem. A szívem nyomban összeszorult – mi vár még rám

Mégis, nyugodtan feleltem: – Képtelen vagyok megérteni téged, Guta. Bocsás

meg, ma egy kicsit sokat ittam, úgyhogy nem nagyon foz agyam…

Honnét veszed most egyszerre, hogy többé nekarnék találkozni veled?

Kézen fogom, nyugodtan megyünk hozzám, s minden

ki az előbb még bámulta, most sietve elrejtőzik. Mióta aszem tudom, ebben az utcában lakom. Róka Redet

mindenki jól ismeri. Aki pedig nem ismer, azzal gyorsasszeismerkedem és nem fog elfelejteni. – Anyám azt akarja, hogy abortuszra menjek – jelentet

i hirtelen Guta. – Én viszont nem akarom.Még tettem néhány lépést, amíg eljutott a tudatomig, m

mondott, Guta pedig tovább folytatta: – Az abortuszról hallani sem akarok, gyereket akaro

őled. Te tégy, amit akarsz. Akár világgá is mehetsz, nemartóztatlak.

Hallgatom, ahogy lassan tűzbe jön, felingerli magát, söndben elkábulok. Egy kukkot sem értek az egészből.



ejemben egyre valami ostobaság motoszkál: egy emberrevesebb lett – egy emberrel több lett. – Anyus azt magyarázgatja – kezdi Guta -, a gyerek eg

talkertől van, ugyan, minek hoznál a világra torzszülötteVilág csavargója ő – mondta -, nem lesz se családod, s

tthonod. Ma szabadlábon van, holnap már a börtönbeCsakhogy nekem teljesen mindegy, én mindenre késagyok. Egyedül is elboldogulok. Megszülöm egymagamgymagam nevelem fel, embert csinálok belőle. S nélküle

s elboldogulok. Csak többé ne gyere hozzám – üszöbömig se engedlek… – Guta – felelem neki -, szerelmem! Várj egy kicsit…

Képtelen vagyok uralkodni magamon, ideges, őrült nevetéínoz. – Madárkám – mondom. – Voltaképp miért kergetsl?

Hahotázok, mint egy tökkelütött, ő pedig megáll, arcát

mellemhez szorítja és bőg. – Mi lesz velünk, Red? – kérdezi a könnyein keresztül.

Mi lesz velünk?



2. Redrick Schuchart, huszonnyolc esztendőnős, foglalkozás nélküli

Redrick Schuchart egy sírkő mögött hasalt, s egerkenyebokor ágát félrehajtva az utat fürkészte. A járőrözépkocsik reflektorai időről időre végigpásztázták

emetőt, olykor elvakították a szemét, ilyenkor hunyorgottsszafojtotta lélegzetét.Már két órája várt, az úton azonban semmi nem változo

Az üresjáratban, motorjával egyenletesen zúgó gépkocgy helyben állt s három reflektorával egyre pásztázta alhagyott sírokat, a megdőlt, rozsdás kereszteket éírköveket, a vadul elburjánzott berkenyebokrokat, s alról emelkedő, három méter magas fal gerincét. Az őrö

éltek a Zónától. A kocsiból sem mertek kiszállni. Itt, emető környékén még a fegyverüket sem mertéasználni. Redrickhez néha fojtott hangok jutottak el, láttmint a gépkocsiból fénycsíkot húzva cigarettavég repül apró, vöröses szikrákat szórva végiggurul a műúto

Minden nedves volt, az eső nemrég állt el, s Redrick méízhatlan kezeslábasán keresztül is érezte a nyirkoideget.

Óvatosan visszaengedte az ágat, elfordította a fejét éallgatózott. Valahol, jobb felől, nem nagyon távol, de ne

s túl közel, valaki volt még itt, a temetőben. Új

megzizzentek a lombok, göröngyök szóródtak, majd hauffanással valami nehéz és kemény dolog zuhant a talajr



Redrick óvatosan, meg sem fordulva, a nedves fűhöapadva, kúszni kezdett hátrafelé. Feje felett ismét elsuha

reflektor fénye. Mozdulatlanságba dermedt, követte ény néma útját s úgy látta, a keresztek között egy síroekete alak ül mozdulatlanul. Ül, meg sem próbál elrejtőzn

átát a márványobeliszknek veti, s Redrick felé fordítehér arcát, amelyben két szemgödör feketéllik. IgazábRedrick nem látta, a másodperc törtrésze alatt nem áthatta mindezeket a részleteket, de a képzeleiegészítette a látomást. Még néhány métert kúszott hátruhája öblében kitapogatta kulacsát, előhúzta, s egy idegy feküdt, arcához szorítva a langyos fémet. Majd ulacsot kezében tartva továbbkúszott. Többé neallgatózott s nem nézett se jobbra, se balra. A kerítésen volt egy rés s közvetlenül mellette, egy föld

erített sugárvédő ólmozott köpenyen Barbridge heve

Még mindig a hátán feküdt, mindkét kezével pulóveallérját szaggatta, és csöndesen, fájdalmasan hörgött,

dőnként felnyögött. Redrick leült mellé s lecsavarta kulacsupakját. Óvatosan Barbridge feje alá dugta a kezéenyerével érezte kopasz, forró, izzadságtól tapadós feúbját, s a kulacs száját az öreg ajkához szorította. Sötolt, de a reflektorok gyönge visszfényében Redrick látarbridge kitágult, üvegesnek látszó szemét s az arcorító sötét borostát. Barbridge mohón kortyolt néhánya

majd nyugtalanul mocorogni kezdett, hogy megtapogasszsákmánnyal teli zsákot.

– Visszajöttél… – szólalt meg. – Rendes fickó vagyRóka… Nem hagyod sorsára az öreget… nem hagyo



megdögleni…Redrick fejét hátravetve nagyot húzott a kulacsból.

– Még mindig ott parkolnak a durungok – mondta mintha odaragadtak volna.

– Ez… nem véletlen… – mondta Barbridg

zaggatottan, utolsó erejét összeszedve suttogott. – Valaöpött. Várnak. – Lehet – hagyta rá Redrick. – Kérsz még egy kortyot? – Nem. Egyelőre elég. Ne hagyj itt, Róka. Ha ne

agysz itt, nem döglök meg. Nem fogod megbánni. Ugyem hagysz itt, Róka?

Redrick nem válaszolt. A műút felé bámult, a reflektoroékes felvillanásaira. A márványobeliszket innen lát

ehetett, de nem tudta kivenni, ott ül-e még az az alak. – Hallgass meg, Redrick. Ez nem üres hadova. Ne

ánod meg. Tudod, miért él még most is az öre

arbridge? Tudod? Gorilla Bob elpatkolt. Fáraó Banklpatkolt. Odalett. Pedig micsoda stalker volt! Mégdaveszett. Hernyó szintén. És Pápaszemes Norman. ebhelyes is. Mind. Csak én maradtam meg. Miérudod? – Mindig gazember voltál – jegyezte meg Redrick

özben a műutat figyelte. – Ronda féreg. – Gazember. Ez igaz. Enélkül nem megy. De hisze

mind azok voltak. Fáraó. Hernyó. De csak én élek. Tudomiért?

– Tudom – hagyta rá Redrick, csak hogy elhallgattassa

– Hazudsz. Nem tudod. Hallottál az aranygömbről? – Hallottam.



– Azt hiszed, mese? – Jobb lenne, ha hallgatnál – tanácsolta Redrick. – Csa

z erőd fecsérled. – Semmi vész. Te kiviszel innen. Hiszen anny

olgoztunk együtt. Csak nem hagysz magamra? Hiszen é

ráckorodtól ismerlek. Apádat is ismertem.Redrick hallgatott. A legszívesebben rágyújtott voln

lőhúzott egy cigarettát, a tenyerébe szórta belőle ohányt és azt szagolgatta. Nem segített. – Okvetlenül ki kell vinned – mondta Barbridge.

Miattad vesztettem rajta. Te nem hoztad magaddal Máltait.

A Máltai nagyon szeretett volna velük menni. Egész esfizetett, komoly százalékot ígért, esküdözött, hogy szere

édőruhát, és Barbridge, aki a Máltai mellett ült s nehéáncos tenyerével takarta el előle arcát, vadul kacsintgato

Redricknek: egyezz bele, jól járunk a Máltaival. Redricalán éppen ezért mondott nemet.

– A kapzsiságodra fáztál rá – jelentette ki hidegeRedrick. – Nekem ehhez semmi közöm. Inkább hallgass.

Barbridge egy ideig csak sóhajtozott. Ismét a gallérjángatta és a fejét egészen hátravetette.

– A tiéd lehet az egész szajré – hörögte -, csak ne hagt.

Redrick az órájára pillantott. Pirkadatig már nem somaradt hátra, de az őrjárat gépkocsija csak nem akadébbállni. Reflektorai egyre a bokrokat pásztázták,

alahol ott, a kocsihoz egészen közel rejtőzött az álcázoand Rover, s bármely pillanatban felfedezhették.



– Az aranygömb – mondta Barbridge. – Én találtam rAzután rengeteg hazugságot találtak ki róla. Én elesegítettem. Azt, hogy minden kívánságot teljesít. Ne

mindent. Ha így lenne, már rég nem lennék itt. Európábalnék. Bankjegyekben fürödnék.

Redrick felülről az öregre nézett. A rebegő kékeisszfényben Barbridge hátravetett arca élettelennek tűn

Üveges szeme kimeredt s egyre Redricket fürkészte. – Örök fiatalságot nem kaptam – dünnyögte. – Pénze

incs. De egészséges vagyok. És a gyermekeim is azos élek. Álmodban sem láttál olyan helyeket, ahol é

ártam. Mégis élek. – Megnyalta az ajkát. – Csak ezt kéreőled. Engedj élni, mondom, engedj élni. És agészséget. A gyermekeimnek is. – Fogd már be a szád – szólalt meg végül Redrick. – M

agy te, egy vénasszony? Ha tudlak, kiviszlek. Gin

ajnálom – hiszen elzüllik a lány… – Gina… – hörögte Barbridge. – Gyermekemzépségem. Hiszen úgy kényeztettem őket, Rók

Megadtam nekik mindent. Elvesznek nélkülem. Arthur. An Artie-m. Hiszen ismered őt, Róka. Ugyan, láttál valahyen gyerekeket? – Megmondtam: ha tudlak, kiviszlek. – Nem – hajtogatta makacsul Barbridge. – Bármi áro

e ki kell vinned. Az aranygömb. Ha akarod, megmondomol van. – Na, mondd.

Barbridge felnyögött s mocorogni kezdett. – A lábam… – hörögte. – Tapogasd meg, mi van velük



Redrick kinyújtotta kezét s tenyerével végigtapogatarbridge lábát a térde alatt. – A csontjaim… – hörögte Barbridge… – A csontom

még ép? – Ép, ép – hazudta Redrick. – Ne ficánkolj.

Pedig valójában csak a térdkalácsát tudta kitapogatnejjebb, egészen a talpáig, a lába olyan volt, minthumiból lenne, csomót is köthetett volna rá. – Tudom, hogy hazudsz – mondta Barbridge. – Mié

azudsz? Azt hiszed, nem tudom, mi ez, talán nem láttaoha ilyet? – A térded ép – mondta Redrick. – Biztos, hogy hazudsz – jegyezte meg Barbridg

ánatosan. – Na, jól van. Csak vigyél ki. Bármit kérhetsAz aranygömböt. Megrajzolom a térképét. Az összesapdát megjelölöm rajta. Mindent elmondok…

Még beszélt s ígért valamit, Redrick azonban már neallotta. A műút felé nézett. A reflektorok többé nemásztázták a bokrokat, fénycsóvájuk megállapodott ereszteződött azon a bizonyos márványobeliszken, s ilágoskék fényben Redrick jól látta a keresztek közöánszorgó hajlott, fekete alakot.

Mintha vakon lépdelt volna, ment egyenest neki ényszóróknak. Redrick látta, amint beleütközött egatalmas keresztbe, visszahökkent, ismét nekiment eresztnek, s csak ezután kerülte ki és indult továbnyújtva maga előtt hosszú karját, széttárt ujjait. Az ala

kkor hirtelen eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, maéhány másodperc múlva ismét megjelent, jobb felé,



épies makacssággal lépdelt tovább, mint egy felhúzozerkezet. A reflektorok váratlanul kihunytak. Kuplung csikordu

adul felüvöltött a motor, a bokrok között píros és kéelzőlámpák fénye villant, s az őrjárat gépkocsija nekilódu

rült iramban felgyorsulva a város felé vágtatott s eltűnt a fmögött. Redrick görcsösen nyelt egyet, s lehúzezeslábasa villámzárát. – Végre elhajtottak… – dünnyögte lázasan Barbridge.

Róka, gyerünk… Gyerünk, gyorsan! – Izegni-mozogezdett, tapogatott maga körül, megragadta a szajréval tesákot s megpróbált felállni. – Na, gyerünk, mit ülsz!

Redrick egyre a műút felé bámult. Az út most sötét voemmit nem lehetett látni, de a háta mögött valahol ott voz az alak – lépdelt, akár egy felhúzós játék baba, me

megbotlott, el-elzuhant, nekiesett a kereszteknek

elegabalyodott a bokrokba. – Rendben – mondta Redrick hangosan. – Menjünk.Felemelte Barbridge-t. Az öreg bal kezével, minth

arapófogó lenne, belekapaszkodott a nyakába, s Redricmiután képtelen volt kiegyenesedni, négykézláb vonszolt a kerítés résén, s közben kezével a nedves fűbapaszkodott. – Gyerünk, gyerünk… – hörögte Barbridge. – Ne izgulj,

zajrét fogom, nem engedem el… Gyerünk! Az ösvény ismerős volt, a nedves fű azonban csúszott,

erkenyebokrok az arcát pofozták, a nagydarab öre

ihetetlenül súlyos volt, akár egy hulla, a zsákmánnyal tesák csengve és zörögve, egyre-másra beleaka



alamibe, s még attól is félt, hogy belebotlik abba alakba, aki talán még mindig ott bolyong a sötétben. Amikor kiértek a műútra, még sötét volt, de m

rződött, hogy közel a hajnal. Az út túloldalán, a kis erdőbelmosan és bizonytalanul megszólaltak a madarak, s

ávoli külváros fekete házai, a ritka sárga utcai lámpáölött az éjjeli sötétség már kékbe váltott, s didergőyirkos szél csapta meg őket a város felől. Redricarbridge-t lefektette az árokpartra, körülnézett, s akár egagy, fekete pók, átrohant az úton. Gyorsan rátalált a Lan

Roverre, a motorháztetőről és a kocsiszekrényről lesöpörz álcázó ágakat, a kormány mögé ült és óvatosan, ényszórókat be sem kapcsolva, kigördült az aszfaltrarbridge ült, egyik kezével a teli zsákot tartotta,

másikkal pedig a lábát tapogatta. – Gyorsan – hörögte. – Gyerünk gyorsan! A térdem,

érdem még ép… Legalább a térdem mentsük meg!Redrick felemelte az öreget, s az erőfeszítéstől fog

sikorgatva átlökte a terepjáró oldalán. Barbridge a hátslésre zuhant s felnyögött. A zsákot azonban nem engedtl. Redrick felszedte a földről a sugárvédő köpenyt, s aregre dobta. Barbridge-nak sikerült magával cipelnie öpenyét is.

Redrick elővette zseblámpáját, s nyomokat keresve leöl lépdelt az útszélen. Nyomok, mondhatni, nem voltak. and Rover, miközben kigördült az útra, lenyomta a maga

üvet, de ez néhány órán belül fel fog egyenesedni. Ahol

árőrgépkocsi állt, körös-körül töméntelen csikk heveRedricknek eszébe jutott, hogy már régen szeretett voln



ágyújtani, úgyhogy elővett egy cigarettát és rágyújtoóllehet most legszívesebben beugrott volna az autóba ajtott, hajtott volna, minél gyorsabban, el innen. De méem hajthatott el. Mindent lassan és körültekintően kellesinálnia.

– Mit csinálsz? – szólt ki sírós hangon a gépkocsibarbridge. – A vizet nem öntötted ki, a hálók minzárazak… Mit állsz? Rejtsd el a szajrét! – Fogd be a szád – szólt rá Redrick. – Ne zavarj.

Mélyet szívott a cigarettából. – Dél felé megyünk elentette ki.

– Hogyan, a külvároson át? Eszednél vagy? El akaroeszejteni a térdem, te semmirekellő!? A térdem!

Redrick utoljára még egy nagyot szippantott igarettából s a csikket beledugta egy gyufásdobozba. – Ne heveskedj, Keselyű – mondta. – Egyene

eresztül a városon nem mehetünk. Három őrposzt vaözben, valamelyik biztos megállít. – Na és? – Megnézik a patáidat s vége. – Na és a patáim? Dinamittal halásztunk, elkapta

ábam, ennyi az egész! – És ha valaki megtapogatja? – Megtapogatja… Akkorát üvöltök, hogy nyomba

bbahagyja.Redrick azonban már döntött. Felemelte a vezetőülés

seblámpájával világítva kinyitotta a titkos rekeszt, s íg

zólt: – Add a szajrét.



Az ülés alatti benzintartály csak álcázás volt. Redriclvette a zsákot s bedugta a rekeszbe, hallotta, hogy valamsörög és gurul a zsákban. – Én nem kockáztathatok – dünnyögte. – Nincs hozz

ogom.

A helyére tette a tetőt, szeméttel szórta be, rongyokobált rá s visszaengedte az ülést. Barbridge szuszogoyögdécselt panaszosan követelte, hogy siessen, ismgérgetni kezdte az aranygömböt, közben egyre forgolódoz ülésen s nyugtalanul bámulta a ritkuló sötétet. Redricem törődött vele. Felhasította a vízzel és halakkal te

műanyag tasakot, a vizet a kocsiszekrény aljában heveálókra öntötte, az ugrándozó halakat pedig beleszórta egiaszosvászon zsákba. A plasztik tasakot összehajtotta éezeslábasának zsebébe dugta. Most már mindeendben volt: horgászok térnek haza, nem túl sikere

ogással. A kormány mögé ült s beindította az autót. A kanyarig úgy hajtott, hogy nem kapcsolta be

ényszórókat. Baloldalt a Zónát körülvevő vastag, hárométer magas fal húzódott, jobboldalt bokrok voltak, ritkágetek, itt-ott deszkázott ablakú, málló vakolatú elhagyoillák akadtak útjukba. Redrick jól látott a sötétben, ötétség sem volt már olyan sűrű, s különben is, már tudtogy mi jön, s ezért amikor elöl megjelent egy görnyedomótosan lépdelő alak, le sem lassított. Csak még jobbakormányra hajolt. Ez az alak egyenest az út közepé

épdelt – ő is a város felé tartott. Redrick a kocsit az út b

zéléhez szorítva megelőzte, s miután túljutott rajta, méobban a gázpedálra taposott.



– Szűzanyám! – dünnyögte hátul Barbridge. – Rókáttad?

– Igen – felelte Redrick. – Istenem, még csak ez hiányzott… – dörmögarbridge, s hirtelen hangosan imádkozni kezdett.

– Pofa be! – kiáltott rá Redrick. A kanyarnak valahol itt kell lennie. Redrick fékezett,

obboldalt, a düledező kerítések és házak vonalizsgálgatta. Régi transzformátorház… egy alátámasztoszlop… Korhadt híd az út menti árok felett. Redriclfordította a kormányt. A gépkocsi ugrálni kezdett epehupás mellékúton. – Hová hajtasz? – üvöltött fel vadul Barbridge.Redrick egy másodpercre megfordult s visszakézb

épen törölte az öreget, tenyerének hátán érezve társorostás képét. Barbridge csuklott egyet és elhallgatott.

épkocsi rázkódott, a kerekek egyre-másra megcsúsztaz éjszakai eső utáni sárban. Redrick bekapcsolta

ényszórókat. Az ugráló, fehér fény bevilágította a régi, fűvenőtt keréknyomot, a hatalmas pocsolyákat s oldalt orhadt és düledező kerítést. Barbridge sírt, szipogott és arrát fújta. Már nem ígért semmit, panaszkodott é

enyegetőzött, azonban mindezt nagyon halkan érthetetlenül tette, úgyhogy Redrick csupán egyes szavakallott. A lábáról, a térdéről és a csinos Artie-ről… Későbégleg elhallgatott. A dűlőút a nyugati külváros mentén húzódott. Egyk

yaralók álltak itt, gyümölcsöskertek húzódtak, a városbeagyfejűek és a gyári vezetőség rezidenciái. Vidám, zö



sztások, homokos partú apró tavak, szellős nyárfaligeteavak, melyekben pontyokat tenyésztettek. A gyári bűz éüst idáig nem jutott el, ahogy mellesleg a városatornahálózat sem. De most minden el volt hagyva éanyagolva, s egész idő alatt csupán egyetlen lakott há

erült útjukba – sárgán világított a függönnyel takart ablak,öteleken esőtől nyirkos fehérnemű lógott, s hatalmaázőrző eb ugrott ki, vadul acsarkodva az útra, s egy ideohant a kocsi kereke alól felcsapó sár forgataga után.

Redrick óvatosan áthajtott még egy öreg, meggörbüídon, s amikor elöl megpillantotta a nyugati autóút feezető kanyart, megállította a kocsit s kikapcsolta a moto

Majd kimászott az útra, s Barbridge-hoz vissza seordulva, kezét fázósan nedves kezeslábasa zsebébugva, előreindult. Már egészen kivilágosodott. Körös-kör

minden nyirkos, csendes és álmos volt. Elment az útig,

vatosan kidugta a fejét a bokrok mögül. Innét jól leheteátni az őrházat: kerekeken gördülő kis házikó, hároilágító ablakkal, a járőrkocsi az út szélén állt és nem üenne senki. Redrick egy ideig állt és nézelődött. oszton nem volt semmi mozgás, az őrök éjszaka nyilvátfáztak, elfáradtak, s most a házikóban melegedtek jkukhoz tapadt cigarettával a szájukban szundítottaDurungok” – morogta Redrick. Zsebében kitapogatta okszert, ujjait ovális nyílásába dugta, öklébe szorította ideg fémet, s még mindig didergősen görnyedezve, kezsebében tartva visszaindult. A Land Rover kissé olda

űlve a bokrok között állt, a hely kihalt és elhagyatott voalán tíz éve nem járt erre senki.



Amikor Redrick a kocsihoz lépett, Barbridge kisselemelkedett s elnyílt szájjal rápillantott. Most médősebbnek tűnt, mint rendesen – ráncos, kopasz, koszoörtével benőtt képű, rothadó fogú öregember… Egy ideémán szemlélték egymást, s ekkor Barbridge hirtelen, a

rthetően ezt mondta: – Kapsz térképet… az összes csapdát, az összestgyedül is megleled, nem bánod meg.Redrick mozdulatlanul hallgatta, majd ujjait szétnyitva

okszert visszaengedte a zsebébe, s így szólt: – Rendben. A te dolgod, hogy ájultan heverj, világos

Nyögj és meg ne engedd, hogy hozzád érjenek. A kormány mögé ült, beindította a motort s az au

lindult.S mindent megúsztak. Senki nem jött ki a házikóbó

mikor a Land Rover a gondosan betartott jeleknek

ábláknak megfelelően lassan elgördült mellettük, aztán ebességét egyre jobban növelve a nyugati külvároson erobogott a városba. Reggel hat óra volt, az utcák kihaltaoltak, az aszfalt nedvesen és feketén sötétlett, automata közlekedési lámpák magányosan éeleslegesen villogtak a kereszteződésekben. Elhaladtagy magas, fényesen kivilágított ablakú pékség mellett,

Redricket rendkívül jó szagú, meleg légáramlat ütötte meg – Kajálni kéne – jegyezte meg Redrick, s álland

eszültségtől elzsibbadt izmait kilazítva nyújtózott egyeezét a kormányhoz nyomva.

– Mi az? – kérdezte rémülten Barbridge. – Azt mondom: kajálni kéne… Téged hová vigyelek



Haza, vagy egyenest a Mészároshoz? – A Mészároshoz, a Mészároshoz! Hajts! – hadararbridge s egész testével előredőlve lázasan s forró

Redrick tarkójába lihegett. – Egyenest hozzá! Gyerüngyenest! Még hétszáz ronggyal tartozik… Ugyan, hajt

ajts már, mit mászol, mint tetű a kopasz fejen? – Hirtelerőtlenül és haragosan szitkozódni kezdett, mocskos éndorító szavakkal, nyálát fröcsögte, fuldokloöhögésrohamok fogták el.

Redrick nem felelt. Sem ideje, sem ereje nem volt, hogecsillapítsa a tűzbe jött Keselyűt. Mielőbb véget kelleetnie ennek az egésznek s legalább egy órácskát, egélórát aludni a Metropolban megbeszélt találka előefordult a Tizenhatodik utcába, s egy szürkgyemeletes villa előtt megállította az autót. A Mészáros maga nyitott ajtót – látszott, hogy épp a

lőbb kelt fel s a fürdőszobába igyekezett. Pazaranybojtos köntösben volt, kezében pohár, benne

műfogsora. Haja borzas volt, zavaros tekintetű szeme alaötét karikák. – Á – mondta. – Te vagy az, Róka? Mit kérsz? – Tedd be a fogad, és menjünk – szólt rá Redrick. – Uhum – felelt a Mészáros s invitálón a hall fe

iccentett, ő maga pedig perzsa papucsában csoszogvihetetlenül gyorsan a fürdőszoba felé indult. – Ki az? – kérdezte onnan. – Barbridge – válaszolta Redrick.

– Mi? – A lába.



A fürdőszobában zubogni kezdett a víz, prüszkölés ésobogás hallatszott, valami leesett s végiggurult sempézett padlón. Redrick fáradtan belesüppedt egarosszékbe, elővett egy cigarettát, rágyújtott éörbepillantott. Igen, a hall megjárja, a Mészáros ne

ajnálta a pénzt. Ügyes és divatos sebész volt, nemcsakáros, de az állam orvosi karának is sztárja, ermészetesen nem anyagi okokból tartott kapcsolatot talkerekkel. Persze ő is lefölözte a maga részét ónából: természetben kérte a fizetséget, mindenféle onnzármazó holmiban, amit a gyógyításban használt feudásban, mert a megnyomorodott stalkereken korábbasmeretlen betegségeket tanulmányozott, az embezervezet eltorzulásait és károsodásait; dicsőségbezedte be, a földgolyó első, nem emberi erede

megbetegedésekre szakosodott orvosának hírnevéve

ersze azért a pénzt sem utasította vissza. – Nos, mi van a lábával? – kérdezte, amikor hatalma

örülközővel a vállán megjelent s kilépett a fürdőszobából. örülköző sarkában óvatosan megtörölte hosszú, idegejjait. – Belepottyant a “kocsonyába” – mondta Redrick. A Mészáros füttyentett. – Akkor Barbridge-nak vége – dünnyögte. – Kár, me

emek stalker volt. – Semmi vész – vágta rá a karosszékben hátradőlv

Redrick. – Csinálsz neki műlábakat. Fog ő még műlábako

Zónában ugrálni. – No, rendben – hagyta rá a Mészáros. Az arc



gyszerre komoly lett. – Várj egy kicsit, mindjárt felöltözöm Amíg öltözködött, amíg telefonált valahová – nyilván inikájára, hogy mindent előkészítsenek a műtéthez

Redrick mozdulatlanul, félig fekve pihent a karosszékbengarettázott. Csupán egyszer mozdult meg, hogy előhúzz

kulacsot. Apró kortyokban ivott, mert a kulacsnak msak az alján maradt ital, s igyekezett semmire neondolni. Csak várt.

Utána együtt kimentek a kocsihoz. Redrick ormányhoz ült, Mészáros helyet foglalt mellette, s azoyomban, az ülésen hátrafordulva tapogatni kezdarbridge lábát. Barbridge elcsendesülvsszegörnyedve, panaszosan nyögdécselt, esküdött, hoglárasztja őket arannyal, majd újból és újból gyermekeit élhunyt feleségét emlegette, s könyörgött, hogy legalábbérdét mentsék meg. Amikor a klinikához értek,

Mészáros elkáromkodta magát, mert nem látoetegszállítókat a bejáratnál, még menet közben kiugrott autóból s eltűnt az ajtó mögött. Redrick ismét rágyújtott,arbridge hirtelen világosan és tagoltan, mint aki teljese

megnyugodott, így szólt: – Meg akartál ölni. Ezt megjegyzem magamnak. – Hiszen nem öltelek meg – mondta közömböse

Redrick. – Igen, nem öltél meg… – Barbridge elhallgatott. – Ezt

megjegyzem. – Jegyezd, jegyezd csak meg – biztatta Redrick.

ermészetesen az én helyemben te nem öltél volna mengem… – Megfordult és Barbridge-re nézett. Az öre



zája bizonytalanul legörbedt, kiszáradt ajka remegett. – Te szó, se beszéd, otthagytál volna – folytatta Redrick.

Otthagytál volna a Zónában. Mint a Pápaszemest. – A Pápaszemes magától halt meg – ellenkeze

omoran Barbridge. – Nekem ehhez semmi közöm. J

elevágott. – Szemét alak vagy – jegyezte meg közömböse

Redrick s elfordult. – Dögkeselyű. A kapualjból előugrottak a még álmos és borza

etegszállítók s az autóhoz futottak, menet közben nyitottázét a hordágyat. Redrick cigarettájából nagyokat szívézte, milyen ügyesen húzták ki Barbridge-t a kocsibóektették a hordágyra s vitték a bejárathoz. Barbridgmozdulatlanul feküdt, kezét összefonta mellén, lkeseredve bámulta az eget. Hatalmas lábfeje, melyegyetlenül körülnyalogatott a “kocsonya”, ijesztően é

ermészetellenesen kifordult. Az utolsó volt az öretalkerek közül, akik a földöntúli kincsek utáni vadászatözvetlenül a Látogatás után kezdték, amikor a Zónát méem hívták Zónának, amikor nem volt még sem Intézeem fal, sem az ENSZ rendőri erői, amikor a várost méélelem bénította meg, a világ pedig kuncogott az újságíróegújabb kitalációján. Redrick akkor tízéves volt, Barbridgedig még keménykötésű és ügyes férfi – imádta, ha mázámlájára ihatott, ha verekedhetett, vag

megnyomkodhatott egy sarokban valahol egy bambeányzót. Saját gyermekei akkor egyáltalán ne

rdekelték, már kisstílű gazember volt, mert amikerúgott, undorító élvezettel verte el a feleségét, nagy za



sapva, mindenki szeme láttára… Addig verte, amíg asszony bele nem halt.

Redrick megfordította a Land Rovert, s a közlekedéámpákkal nem törődve, rálépett a gázpedálra, dudájávesztgette a ritkán útjába akadó járókelőket, levágta

anyarokat s egyenest hazafelé tartott.Megállt a garázs előtt, s amikor kimászott a kocsibó

meglátta a házmestert, aki a kis park felől közeledeozzá. A házmester, mint mindig, most is morcos voedagadt szeme, gyűrött arca mélységes undort fejezett

mintha nem is földön, hanem trágyadombon járt volna. – Jó reggelt – köszöntötte Redrick udvariasan. A házmester, miután tőle két lépésre megá

mutatóujjával a háta mögé bökött. – Ez a maga műve? – kérdezte alig érthetően. Látszo

ogy tegnap óta ezek az első szavai.

– Miről beszél? – A hinta… Maga állította fel? – Én. – Mi célból?Redrick egy szót sem felelt, a garázs kapujához lépett

ekilátott, hogy kinyissa a lakatot. A házmester követte émegállt a háta mögött.

– Azt kérdem, mi célból állította fel ezt a hintát? Ki kérmeg rá?

– A kislányom kérte – válaszolt Redrick nagyoyugodtan.

Széthúzta a garázs kapuját. – Nem a lánya felől kérdeztem! – a házmester feleme



angját. – A lányáról még külön fogunk beszélgetni. Aérdem magától, kitől kapott rá engedélyt? Ki volt az, a

megengedte, hogy berendezkedjen a parkban?Redrick feléje fordult, egy ideig mozdulatlanul állt

merőn nézte a házmester sápadt, kék eres orrnyergét.

ázmester egy lépést hátrált, s valamivel szelídebbeolytatta:

– S az erkélyt se fesse át. Hányszor mondtam mmagának…

– Dőre igyekezet – mondta Redrick. – Úgysem költözöl innét.

Beült a kocsiba s beindította a motort. Mikor ujját ormánykerékre helyezte, futólag észrevette, hoglfehéredtek az ujjpercei. Ekkor kidugta fejét a kocsiból

most már nem fékezte magát. Kirobbant: – Ha pedig mégis el kell innen költöznöm, te piszo

kkor imádkozz magadért.Beállította az autót a garázsba, bekapcsolta a lámpát

ezárta a garázs ajtaját. Utána az álcázott benzintankblővette a zsákot s beletette egy régi, fonott kosárb

ölülről rádobta horgászfelszerelését, amely még nedveolt, fűszálak és levelek tapadtak hozzá, s az egészeszórta a már elkábult halakkal, amelyeket Barbridg

egnap este vásárolt a külvárosban egy kis üzletben. Aztámég egyszer minden oldalról végignézte az autót, már csamegszokásból. A jobb hátsó gumi futófelületéhezétlapított csikk tapadt. Redrick letépte; a cigaretta své

olt. Gondolkozott egy ideig, majd a cigarettavégeledugta egy gyufaskatulyába. A dobozban már háro



sikk volt. A lépcsőn senkivel nem találkozott. Megállt lakásu

jtaja előtt s az ajtó kinyílt, mielőtt még elővette volna ulcsát. Oldalazva belépett, a nehéz kosarat a hóna alaartotta s belemerült az ismerős melegbe, otthona ismerő

ataiba, Guta pedig, férje nyakát átölelve, arcát melléhezorítva, mozdulatlanul hozzátapadt. Még kezeslábasán é

meleg ingén át is érezte, milyen őrülten ver az asszonzíve. Nem tolta el magától – türelmesen várta, am

megnyugszik, jóllehet éppen ebben a percben érezte memennyire kimerült és elfáradt.

– No, jól van – szólalt meg végül az asszony méekedtes hangon, elengedte, s felkapcsolta alőszobában a villanyt, s anélkül hogy megfordult volna, onyhába ment. – Most csinálok neked egy kávét…

mondta már onnan.

– Hoztam egy kis halat – mondta Redrick erőltetetteerűs hangon. – Süsd meg, de mind, azonnal, mert rettenajás vagyok!

Guta visszatért, arcát kibontott hajába rejtette, a kosarpadlóra állította. A férfi segített kivenni a halakkal te

álót, együtt vitték ki a konyhába s együtt borították alakat a mosogatóba. – Eredj, mosakodj meg – küldte az asszony. – Am

mosdasz, mindent elkészítek. – Mi van Majmocskával? – kérdezte Redrick, miközbe

eült s kezdte lehúzni a csizmáját.

– Egész este itt lábatlankodott – felelte Guta. – Aludtam lefektetni. Egyre csak nyaggatott: hol van apu, h



an apu? Hipp-hopp, kerítsd elő neki a papát… Az asszony ügyesen és hangtalanul sürgött

onyhában, erős és formás teremtés volt. A tűzhelyen ábasban már forrt a víz, repült a halpénz a kése alóortyogott az olaj a nagy serpenyőben, s isteni, fris

ávéillat terjengett.Redrick felállt, meztelen lábával csattogva visszament a

lőszobába, fogta a kosarat s vitte a kamrába. Aztáenézett a hálószobába. Majmocska háborítatlanul aludsszegyűrődött takarója a padlóra csúszott, kis ing

elgyűrődött, s a gyermek mintha a tenyerén lett volna pró, szuszogó teremtés. Redrick nem tudta türtőztet

magát, megsimogatta a kislány meleg, aranyos pihévorított hátát, s immár ki tudja, hányadszor, elcsodálkozozon, milyen selymes és hosszú szőrbunda borítja a lányá

A legszívesebben felkapta volna Majmocskát, de félt, hog

elébreszti, különben is piszkos volt, akár az ördög, gészen átitatta a Zóna és a halál. Visszatért a konyháb

smét az asztalhoz ült s ezt mondta: – Önts egy csésze kávét, majd később megmosdom. Az asztalon ott hevertek az esti újságok: a Marmo

Hírlap, az Atléta, a Playboy – egy egész halom magazingy vastag, szürke borítójú folyóirat a Földönkívüli Kultúrá

Nemzetközi Kutatóintézetének Jelentései, az 56-os számRedrick elvette Gutától a csésze gőzölgő kávét, s magáhoúzta a Jelentéseket. Görbék, jelek, rajzok… – a fényképe

smerős tárgyak különös szögekből fotózva. Kirillne

megjelent még egy posztumusz cikke: “A 776-omágneses csapdák váratlan tulajdonságairól.” A Pano



evet fekete keretbe tették, s alul apró betűkkmegjegyzés: “Dr. Kirill A. Panov, Szovjetunió, tragikuörülmények között, kísérletezés közben elhunyt 19prilisában.” Redrick félrehajította a folyóiratot, hörpintett ávéból, megégette a száját, s megkérdezte:

– Járt itt valaki? – Suviksz volt itt – mondta Guta egy kis habozás után.

űzhelynél állt s a férfit nézte. – Hullarészeg volt, kikísértem – Na és, Majmocska mit szólt hozzá? – Persze, nem akarta elengedni. Bőgni kezdett. É

zonban azt mondtam neki, hogy Suviksz bácsi rosszul érmagát. Erre megértően ezt válaszolta: “Suviksz megieszívott!”

Redrick elnevette magát s még egyet kortyolt a kávébóMajd megkérdezte:

– És a szomszédok?

Guta ismét késett egy kicsit a válasszal. – Hát, mint mindig – bökte ki végül. – Jól van, ne meséld el. – Á! – sóhajtott az asszony s undorral legyintett. – M

jszaka kopogott ez a nőszemély alulról. A szeme ekkorszája habzik. Hogy azt mondja, mi a fenét fűrészelün

jnek idején a fürdőszobában?… – Világos – sziszegte Redrick a foga között. – Ide figye

e költözzünk el mégis? Veszünk a külvárosban egy házahol senki nem lakik, egy elhagyott villát? – És Majmocska?

– Istenem – sóhajtott Redrick. – Hát képtelenek lennéngy intézni mi ketten, hogy jól érezze magát?



Guta megcsóválta a fejét. – Szereti a gyerekeket. És a gyerekek is szereti

Hiszen ők nem bűnösek abban, hogy… – Igen – szakította félbe Redrick. – Persze hogy ne

űnösek.

– Minek is beszélni róla – zárta le Guta. – Valaeresett telefonon. Nem mondta meg a nevét, a

mondtam, horgászni mentél.Redrick letette a csészét s felállt.

– Rendben – jelentette ki. – Mégiscsak megyek megmosdom. Egy csomó dolgom van még.

Bezárkózott a fürdőszobába, ruháját beledobta zennyestartóba, a bokszert, a megmaradt csavarokat, igarettát és a többi apróságot letette a polcra. Sokáorgolódott a forró zuhany alatt, nyögött, testét durvürdőkesztyűvel dörgölte, míg a bőre bíborvörös nem le

majd elzárta a zuhanyt, leült a fürdőkád szélére éágyújtott. A víz zubogott a csövekben, Guta a konyhábaz edényekkel csörömpölt, sült hal illata terjengett, ma

Guta kopogott az ajtón s beadta neki a tiszta fehérneműt. – Gyerünk, gyorsabban – mondta. – Kihűl a hal. Az asszony már teljesen magához sért s ism

arancsoló lett a hangja. Redrick mosolyogva felöltözöagyis magára húzta a trikóját és az alsónadrágját, s íg

ment egyenest a konyhába. – No, most már ehetek – jelentette ki s leült. – A gönceid beleraktad a szennyeltartóba? – kérdez

Guta. – Ühüm – dünnyögte a férfi tele szájjal. – Remek a hal!



– Beáztattad? – Ne-e-em… Elnézést, sir, többé nem fog előforduln

ir… Ugyan, lesz még rá időd, ülj le egy kicsit! – Elkapelesége karját s megpróbálta a térdére ültetni, az asszonzonban kisiklott a keze közül s vele szemben ült a

sztalhoz. – Tehát semmibe veszed a férjedet – mondta Redrick,

smét teletömte a száját. – Tehát undorodsz tőle. – Ugyan, miféle férj vagy te most – mondta Guta.

Kiürült zsák vagy, nem férj. Először meg kell téged tömni. – És ha mégsem? – kérdezte Redrick. – Hiszen vanna

még csodák a világon. – Ilyen csodát tőled még nem láttam. Nem innál eg

ortyot?Redrick határozatlanul forgatta villáját.

– Inkább nem – dünnyögte. Az órájára pillantott és felá

Mindjárt indulok. Készítsd az ünneplőmet. Az elssztályút. Inget, nyakkendőt is.

Tiszta, meztelen talpával élvezettel csattogva a hűvöadlón, végigtappogott a kamráig s reteszre zárta mag

mögött az ajtót. Majd felvette gumikötényét, felhúzönyökig érő gumikesztyűjét s nekifogott, hogy kirakja asztalra mindazt, ami a zsákban volt. Két “leydeni koronggy doboz tele “gombostűkkel”. Kilenc “elem”. Háro

karkötő”. S még egy olyan abroncsszerű valami – olyamint a “karkötő”, csak éppen fehér fémből készüönnyebb volt és nagyobb átmérőjű – vagy harmin

milliméterrel. Tizenhat “fekete csepp” polietilén zacskóbaKét remek állapotban levő öklömnyi nagyságú “szivacs



Három “tüsszentőgömb”. Egy üvegnyi “szénsavas anyag”A zsákban maradt a nehéz kerámia konténer, gondosavegvattába csomagolva, Redrick azonban nem nyúozzá. Cigarettát vett elő, rágyújtott, s nézegetni kezdte asztalon szétrakott zsákmányt.

Majd kihúzta az asztal fiókját, papírlapot, ceruzavégetzámológépet vett elő. A cigarettával a szájában, a füsttunyorogva, három oszlopban egymás alá írta a számoka

majd összeadta az első két oszlopot. Meglehetőseekintélyes összegek jöttek ki. Elnyomta a csikket amutartóban, óvatosan kinyitotta a dobozt s kiszórta gombostűket” a papírra. A lámpafényben ragyogtak s csatkán villantak fel tiszta szivárványos színekben – sárgörös, zöld tűzzel. Felvett egy tűt és óvatosan, hogy meg nzúrja magát, középső és mutatóujja közé szorította. Maikapcsolta a lámpát, s a szemét a sötétséghez szoktatv

árt egy kicsit. A “gombostű” azonban hallgatott. Félretettitapogatott egy másikat, s azt is az ujjai közé szorítottemmi hatás. Erősebben megszorította, kockáztatva, hog

megszúrja magát, s a “gombostű” beszélni kezdeyönge, pirosas felvillanások futottak végig rajta s hirtelerősebb zöldekbe váltottak át. Redrick néhán

másodpercig gyönyörködött a tüzecskéknek ebben ülönös játékában, amely, mint ahogy azt a Jelentésekb

megtudta, valamit kellett hogy jelentsen, lehet, hogy valamagyon fontosat, nagyon jelentőset, majd a “gombostűülön tette a többitől s egy másikat vett fel…

Hetvenhárom tű volt, tizenkettő “beszélt” közülük, a töballgatott. Valójában ezeknek is meg kellett voln



zólalniuk, ehhez azonban kevesek voltak az ujjak, egülönleges, asztal nagyságú gépre lett volna szüksé

Redrick ismét bekapcsolta a lámpát, s a már lezámjegyekhez még kettőt hozzátett. Csak ezután szánta

magát.

Mindkét kezét a zsákba dugta, s lélegzetét visszafojtvlővett s az asztalra tett egy puha csomagot. Egy ideézte a csomagot, tenyerének hátoldalával töprengvörzsölgette állát. Végül mégiscsak megfogta a ceruzágyetlen, gumikesztyűbe bújt ujjaiban tartotta egy idei

majd ismét elhajította. Elővett még egy cigarettát, s szeme sem véve a csomagról, egy ültő helyében elszívta.

– Mi a fene! – jegyezte meg hangosan, s határozottamegfogva a csomagot, visszadugta a zsákba. – Kész. Eléolt.

Gyorsan visszaszórta a “gombostűket” dobozukba

elállt. Ideje volt indulni. Talán alhatott volna egy félórát, hogfeje tisztább legyen, bár jóval hasznosabb, ha korábba

r oda, s megnézheti, mi az ábra. Félrehajította a kesztyűelakasztotta kötényét, s a lámpát le sem oltva, kilépett amrából. Az öltönye már oda volt készítve az ágyra, s Redric

ltözködni kezdett. A tükör előtt kötötte a nyakkendőjémikor a háta mögött halkan megcsikordult a padlódeszksibészkedő szipogás hallatszott, s Redrick zord képágott, nehogy elnevesse magát. – Hu! – kiáltott fel hirtelen mellette vékony hangon vala

megragadta a lábát. – Jaj – rémült meg Redrick s ájultan zuhant az ágyra.



Majmocska hahotázva és visítozva azon nyombaelmászott rá. Taposta a férfit, haját cibálta, s egkülönbözőbb hírek özönét zúdította rá. A szomszéd Wietépte a babája lábát. A második emeleten megjelent egiscica, a fejétől a farkáig fehér, a szeme vörös, nyilvá

em hallgatott a mamájára és a Zónában járt. Lekvároása volt vacsorára, Suviksz bácsi ismét beszívott, beteolt, még sírt is. Miért nem süllyednek el s halak a vízben

Miért nem aludt anyu éjszaka? Miért van öt ujjunk, kezünk, de csak egy orrunk?… Redrick óvatosan átölelteajta mászkáló apró, meleg teremtést, belenézett feketehérje nélküli szemébe, arcát a kislány pufók, arany színelymes pihével borított orcácskájához nyomta, s esmételgette:

– Majmocska. Ó, Majmuci… aranyos Majmocskám…Ekkor a füle mellett élesen csörrent a telefon. Kinyújtot

kezét és fölvette a kagylót. – Tessék. A kagyló néma volt. – Halló! – mondta Redrick. – Halló!Senki nem felelt. Majd kattanás hallatszott a kagylóbarövid búgások következtek. Redrick felállt, leenged

Majmocskát a padlóra s többé már nem törődött velelhúzta nadrágját és zakóját. Majmocska lankadatlazgett-mozgott, de Redrick csupán szórakozottamosolygott szája szögletében, úgyhogy végül a kislán

jelentette: “apu lenyelte a nyelvét”, majd összeharap

jkát s békén hagyta apját.Redrick visszatért a kamrába, táskájába tette mindaz



mi az asztalon hevert, befutott a fürdőszobába okszeréért, ismét visszatért a kamrába, egyik kezébe aktatáskát fogta, a másikba a kosarat a zsákkal, kilépettamrából, gondosan bezárta maga után az ajtót, madakiáltotta Gutának: “Elmentem!”

– Mikor jössz haza? – kérdezte Guta, s előjött onyhából. Már megfésülködött, kissé ki is festette magáem köntös volt rajta, hanem otthonka, a férfi kedvenuhája, eleven-kék, mély kivágással.

– Majd felhívlak – nyugtatta meg a férfi s egy ideig néztzután hozzálépett, lehajolt s belecsókolt az asszonuhájának a kivágásába.

– Menj már – hessegette el őt halkan Guta. – És én? És engem? – csivitelte Majmocska s közéj

úrta magát.Még lejjebb kellett a férfinak hajolnia. Guta mere

ekintettel nézte őt. – Semmiség – mondta a férfi. – Ne nyugtalankod

elhívlak.Egy emelettel lejjebb a lépcsőházban Redric

megpillantott egy behemót, csíkos pizsamás férfit, ajtajánál a zárral bíbelődött. Meleg, savanyú illat ára

akása sötét mélyéből. Redrick megállt mellette s így szólt – Jó napot. A testes férfi gyanakvón pillantott rá széles válla fölött

alamit dörmögött válaszul. – A felesége az éjjel nálunk járt – mondta Redrick. – A

llította, hogy fűrészeltünk. Itt valami félreértés van. – S nekem mi közöm hozzá? – acsarkodott a pizsamá



érfi. – A feleségem tegnap mosott – folytatta Redrick. – H

etalán zavartuk volna magukat, akkor elnézésüket kérem – Én nem mondtam semmit – jegyezte meg a pizsamá

érfi. – Kérem…

– Na, akkor örülök – zárta le Redrick.Lement a garázsba, a kosarat a zsákkal a sarokb

llította, rádöntötte a régi ülést, még egyszer megszemlémindent, majd kilépett az utcára.

Nem kellett messzire mennie a térig – csupán kömböt, majd a parkon át s még egy tömböt a Közponugárútig. A Metropol előtt, mint mindig, most is rengetesillogó autó állt, málnaszín zubbonyos hotelszolgáőröndöket cipeltek az előcsarnokba, szemmel láthatóaülföldi úriemberek társalogtak kettes, hármas csoportberődve a márványlépcsőn s közben fújták a szivarfüstö

Redrick úgy döntött, hogy egyelőre nem megy be. Egy kisztró ernyője alatt ült le az utca túloldalán, kávét kért éágyújtott. A mellette levő asztalnál a nemzetközi rendőrséárom magas rangú tisztje ült civilben, némán és sietvalták a marmonti módra sült virslit és barna sört ittak hozzvegkorsókból. Redrick másik oldalán, úgy tíz lépésre egord arcú rendőr őrmester sült krumplit falt. Kék sisakenekével fölfelé széke mellett állt a padlón, öve isztolytáskával a szék támláján lógott. Több vendég ne

s volt a bisztróban. A pincérnő, egy ismeretlen idősszony, oldalt állt, s időről időre, kifestett száját elegánsa

ltakarva, ásított. Fél kilenc múlt tíz perccel.Redrick meglátta, ahogy Richard Noonan, menet közbe



fejébe nyomva gyűrött kalapját, kilép a szállodábóVidáman futott le a lépcsőn, apró termetű, kövérkés, rózsáépű férfi volt, egészében sikeresnek, jól szituáltnaissen vasaltnak tűnt s olyan magabiztosnak, mint akit ne

enyeget semmiféle kellemetlenség.

Redrick tenyerével elfedte arcát s úgy nézte, ahogNoonan gondos és rutinos mozdulattal helyet foglalt ormánynál az első ülésen, valamit áttett az első ülésről átsóra, valamiért lehajolt, aztán megigazította isszapillantó tükröt. Aztán a Peugeot kékes füstöt fújvorkantott, Noonan rádudált egy burnuszos afrikaira, idáman kigördült az utcára. Mindebből arra leheteövetkeztetni, hogy Noonan az intézetbe indult, tehát meellett kerülnie a szökőkutat s el kellett haladnia a biszt

mellett. Ahhoz, hogy felálljon és elmenjen, már késő vozért Redrick csupán tenyerével fedte el arcát s csészé

ölé görnyedt. De nem sikerült. A Peugeot közvetlenül a fümellett dudált egyet, fék csikorgott, s Noonan jókedvűemegszólította:

– Hé! Schuchart! Red!Redrick, gondolatban káromkodva, felemelte a fejé

Noonan már kézfogásra nyújtott kézzel sietett felé. Az arcsak úgy ragyogott a szívélyességtől. – Mit csinálsz itt ilyen korán? – kérdezte, miközbe

Redrickhez lépett. – Kösz, drága – vetette oda incérnőnek. – Semmit nem kérek… – S ismét Redrickhe

ordult: – Ezer éve nem láttalak. Hová tűntél, mit csinálsz?

– Semmi különöset… – vetette oda kedvetlenül RedricTöbbnyire alkalmi munkákat.



Nézte, ahogy Noonan szokásos gondosságával élapossággal helyet foglalt vele szemben, kövér ujjaival agyik oldalra tolja a szalvétákkal teli poharat, a másldalra a szendvicses tálkát, s hallgatta barátságoecsegését.

– Olyan döglött színed van, keveset alszol? Tudod, atóbbi időben én is elfáradtam ettől az új automatától, amzonban az alvást illeti, testvér, az alvás számomra az elsőljön össze az egész automata, de… – Hirteleörülnézett. – Pardon, lehet, hogy vársz valakit? Neavarlak? – Ugyan, dehogy… – mondta ernyedten Redrick. – Vo

gy kis időm, gondoltam, beugrom, iszom egy kávét. – No, nem tartalak fel sokáig – mondta Dick s az órájá

illantott. – Ide süss, Red, hagyd az alkalmi munkát éyere vissza az intézetbe. Hiszen tudod, hogy téged, h

karod, rögtön visszavesznek. Ha akarod, ismét egy orosmellé kerülhetsz, nemrég érkezett.

Redrick megrázta a fejét. – Nem – mondta. – Második Kirill még nem születe

meg… Különben is, nincs mit csinálnom az intézetetekbeOtt most már minden automatikus, robotok járják a Zónáyilván a prémiumokat is a robotok kapják… A laboránzetés pedig cigarettára se elég. – Ugyan, ezt mind el lehetne intézni – győzköd

Noonan. – Én azonban nem szeretem, ha elintéznek neke

alamit – mondta Redrick. – Kezdettől fogva magantézem az ügyeimet, s a továbbiakban is maga



zeretném. – Büszke lettél – jegyezte meg Noonan elítélőn. – Egyáltalán nem vagyok büszke. Csak nem szeretem

ogamhoz verni a garast, tudod. – Hát végtére is igazad van – állapította meg Noona

zórakottan. Közömbösen Redrick aktatáskájára pillantomely a széke mellett állt, s ujjával megtörölte rajta azüstös kis lapot a szláv betűkkel. – Így igaz, az embernezért van szüksége pénzre, hogy soha többé ne gondoljoá… Kirill ajándékozta neked? – kérdezte a táska feiccentve. – Örökségül maradt rám – mondta Redrick. – Miért ne

átni téged mostanában a “Borzsch”-ban? – Mondjuk inkább, hogy téged nem látni – tiltakozo

Noonan. – Majd mindennap ott ebédelek, a Metropolbatkezni kész tönkremenés… Ide figyelj – mondta hirtelen.

Hogy állsz anyagilag? – Kölcsön akarsz kérni? – érdeklődött Redrick. – Nem, ellenkezőleg. – Tehát kölcsön akarsz adni… – Van egy munka – mondta Noonan. – Ó, istenem – nyögte Redrick. – Már te is! – Miért, még ki? – kérdezte tüstént Noonan. – Hát sokan vagytok ti… munkaadók.Noonan, mintha csak most értette volna meg, elnevet

magát. – Ugyan, ez nem a te szakmádba vág.

– Hanem kiébe?Noonan ismét az órájára pillantott.



– Tudod mit – mondta, miközben felállt. – Gyere el maBorzsch”-ba, ebéd után, két óra tájt. Megbeszéljük.

– Kettőre nem érek oda – mondta Redrick. – Akkor délután hat óra körül? Megfelel? – Majd meglátjuk – mondta Redrick, s szintén az órájá

illantott. Öt perc híján kilenc volt.Noonan intett neki s Peugeot-jóhoz kocogott. Redrick

ekintetével követte, hívta a pincérnőt, kért egy csomaucky Strike-ot, fizetett, s a táskát felvéve, nyugo

éptekkel átvágott az utcán a szállodához. A nap málaposan égetett, az utcát gyorsan elöntötte a nyirkoorróság, s Redrick érezte, ég a szeme. Erősen hunyorítoajnálta, hogy nem volt ideje legalább egy órácskát aludniontos ügy előtt. S ekkor hirtelen rátört a roham.

A Zónán kívül ilyen még sohasem történt vele, ónában is csupán kétszer vagy háromszor fordult el

gyszerre mintha egy másik világba jutott volna. Milliófézag öntötte el, csípősek és édesek, fémesek éyengédek, veszélyt sugallók, nyugtalanítók, hatalmasa

mint az épületek, és finomak, mint egy porszem, durvámint az utcakövek, finomak és bonyolultak, mint araszerkezetek. A levegő egyszerre megkeményedezögletek, felületek, sarkok alakultak ki, mintha a teratalmas recés gömbformák, síkos piramisok, gigászzúrós kristály alakzatok töltötték volna be, s mindezen ellett magát préselnie, mint éjszaka álmában egy ószeresúfolt üzletén, mely telis-tele van ósdi és rokka

útorokkal… Csak egy pillanatig tartott. Kinyitotta a szemminden szertefoszlott. Ez nem egy másik világ volt – a



lőbbi, az ismert világ fordult felé egy másik, ismeretleldalával, s ez az oldala csak egy pillanatra tárult fel előtt

majd mielőtt még eligazodhatott volna benne, ismsszafordult… A füle mellett idegesítő dudaszó harsant, Redric

meggyorsította lépteit, majd futni kezdett s csak a Metropalánál állt meg. A szíve őrülten vert, aktatáskáját aszfaltra állította, sietve feltépett egy csomag cigarettát ágyújtott, mélyet szippantott, pihent, mint egy kiadóerekedés után. Az ügyeletes rendőr megállt mellette ondterhelten megkérdezte: – Segíthetek, mister? – Ne-e-em – préselte ki magából Redrick s a tork

öszörülte. – Fullasztó meleg van. – Talán elkísérjem?Redrick lehajolt s felvette aktatáskáját.

– Vége – jelentette ki. – Már minden rendben, barátomöszönöm.

Gyorsan a bejárathoz ment, felkaptatott a lépcsőkön elépett az előcsarnokba. Hűvös félhomály és néma csönogadta. Le kellett volna ülnie az egyik hatalmas barosszékbe, hogy kifújja magát, de már amúgy ésésben volt. Csak annyit engedett meg magának, hogégigszívja a cigarettát, miközben félig leengedezemhéja alól méregette az előcsarnokban nyüzsgmbereket. Colos már itt volt s tűkön ült – ingerült képpurkált az újságosállványnál a folyóiratok között. Redrick

sikket belehajította egy urnába s belépett a liftbe.Vele együtt préselte be magát a kabinba egy kövér fér



ki asztmatikusan kapkodta a levegőt, egy erőarfümszagot árasztó fiatal hölgy komor kisfiával, asokoládét rágcsált, s egy rosszul borotvált állú, testeregasszony. Redricket a sarokba szorították. Lehunyzemét, hogy ne lássa a kisfiút, akinek az állára csorgo

sokoládés nyála, arca azonban friss volt, tiszta, egyetlezőrszál sem volt rajta, hogy ne lássa az anyját, akineovány mellét ezüstbe foglalt “fekete csöppekből” fűzöyaklánc díszítette, s ne lássa a kövér férfiú véreres szemehérjét s az öregasszony püffedt képén a félelmeteibircsókokat. A kövér férfiú megkísérelt rágyújtani, aregasszony azonban rátámadt s ostrom alatt tartotgészen a negyedik emeletig, ahol kigurult a liftből, lighogy kigurult, a kövér férfi mégis rágyújtott, olyaéppel, mint akinek sikerült megvédenie állampolgá

ogait, s azon nyomban szipogva és hörögve, ajk

evemódra csücsörítve köhögni és fuldokolni kezdett, ínlódva szétfeszített könyökével Redrick oldalát böködte…

Redrick a hetediken lépett ki a liftből s elindult a puhzőnyegen, végig a folyosón, melyet rejtett lámpáellemes fénye árasztott el. Drága dohány, francia kölni sillogó, degeszre tömött, valódi bőr pénztárcák, egjszakáért ötszáz rongyot is elkérő hölgyek és súlyos arazivartárcák illata áradt – az az olcsó csillogás, az andorító penész, ami a Zónában nőtt, a Zónábáplálkozott, zabált, harácsolt és hízott, s köpött mindenrKülönösképp arra köpött, hogy mi lesz majd azután, amik

már telezabálta s teleharácsolta magát, s mindaz, amgykor a Zónában volt, kikerül onnan s leülepedik a világo



Redrick kopogtatás nélkül belökte a 774-es szoba ajtaját.Krákogó egy asztalnál ült az ablak mellett s a szivarjáv

íbelődött. Még pizsamában volt, ritkás és nedves hajondosan elválasztotta, egészségtelen, felpüffedt arcedánsan simára borotválta.

– Aha – szólalt meg, tekintetét fel sem emelve. – ontosság a királyok udvariassága. Szervusz, fiacskám.

Végre sikerült lecsípnie a szivar végét. A szivart kezébe fogta, a bajsza alá dugta, és végigszaglászta. – Hát a mi jó öreg Barbridge-ünk hol van? – kérdezte, é

elemelte a tekintetét. Áttetsző, világoskék, angyali szemolt.

Redrick a heverőre helyezte aktatáskáját, leült s elővegy cigarettát. – Barbridge nem jön el – mondta. – A jó öreg Barbridge – folytatta Krákogó, két ujja köz

ogta a szivart s óvatosan ajkához emelte. – Az örearbridge idegei felmondták a szolgálatot.Tiszta, világoskék szemével egyre Redricket nézte

em pislogott. Sohasem pislogott. Az ajtó kissé kinyílt, s zobába préselte magát Colos. – Ki volt az az ember, akivel beszélgetett? – kérdez

már a küszöbről. – Jó napot – fogadta őt Redrick.Colos zsebre dugta a kezét, s hatalmas, befelé dő

alpaival nagy lépésekkel Redrick elé sietett. – Már százszor elmondtuk magának – figyelmeztet

zemrehányón. – Találkozó előtt semmiféle kapcsolaMaga pedig mit tesz?



– Köszönök – felelte Redrick. – És maga?Krákogó elnevette magát, Colos pedig ingerülte

megjegyezte: – Jó napot, jó napot… – Már nem mere

zemrehányóan Redrickre, s mellé huppant a heverőre.

zt nem szabad – mondta. – Érti? Nem szabad! – Akkor ott beszéljünk meg találkozót, ahol nincsene

smerőseim – jelentette ki Redrick. – A fiúnak igaza van – jegyezte meg Krákogó. – A m

ibánk… Ki volt hát az az ember? – Richard Noonan – mondta Redrick -, egy cég

épvisel, amelyik berendezéseket szállít az intézetnek. akik a hotelban.

– Látod, milyen egyszerű az egész – mondta KrákogColosnak, s felvett az asztalról egy óriási, a New Yorkzabadságszobrot formázó öngyújtót, kétkedve rápillanto

majd visszatette. – Hát Barbridge hol van? – kérdezte Colos, most m

gészen barátságosan. – Barbridge rajtavesztett – jelentette ki Redrick. Azok ketten egymásra néztek. – Béke poraira – mondta Krákogó gyanakvón. – Vagy…

etartóztatták?Redrick egy ideig nem válaszolt, lassú szippantásokk

zívta végig cigarettáját. Aztán a csikket a padlóra dobta,gy szólt:

– Ne féljenek, minden tiszta. Kórházban van.

– Még hogy tiszta! – kiáltott fel Colos idegeseelpattant, s az ablakhoz sietett. – Melyik kórházban?



– Ne féljenek – ismételte Redrick. – Jó helyen vaérjünk a tárgyra, aludni szeretnék. – Melyik kórházban? – kérdezte most már ingerülte

Colos. – Megmondtam – felelte Redrick. Felvette az aktatáská

Elintézzük ma a dolgunkat, vagy sem? – Elintézzük, elintézzük, fiacskám – erősítgette vidáma

Krákogó.Váratlanul könnyedén a padlóra ugrott, gyorsan Redric

lé tolta a dohányzóasztalt, egyetlen mozdulattal a padlózórt róla egy halom újságot és folyóiratot, s térdéámasztva rózsaszín, szőrös kezét, leült Redrickkzemben. – Mutassa – szólította fel.Redrick kinyitotta az aktatáskát, elővette az árjegyzék

Krákogó elé tette az asztalra. Az belepillantott s körmév

élrepöckölte. Colos, mögéje állva, a vállán keresztül arjegyzékre meredt. – Ez a számla – mondta Redrick. – Látom – válaszolta Krákogó. – Elő a holmival, elő vel – Pénzt – mondta Redrick. – Mi ez a “gyűrű”? – érdeklődött gyanakodva Colos,

jjával Krákogó válla fölött a jegyzékre bökött.Redrick hallgatott. Térdén tartotta nyitott aktatáskáját

ezzenés nélkül meredt az angyali kék szempárbKrákogó végül elnevette magát.

– Ugyan, miért szeretlek téged ennyire, fiacskám?

urbékolta. – S még azt mondják, hogy nincs szerelem elsátásra. – Színpadiasan felsóhajtott. – Phil, barátom, hog



s mondják errefelé? – add oda a lóvét, adj neki dohányt…s adj már végre gyufát! Hiszen látod… – megrázta a mé

mindig az ujjai közé szorított szivart.Colos Phil valami érthetetlen dolgot dünnyögö

dahajított egy gyufásskatulyát s a lefüggönyözött ajtón

iment a szomszéd szobába. Hallatszott, hogy ott valakivngerülten beszélget, valamit dünnyög a zsákbamacskáróKrákogó pedig, miután végre meggyújtotta a szivarjáovábbra is merőn nézte Redricket, vékony, sápadt ajkámegfagyott a mosoly, s mintha töprengett volna valamiRedrick állát aktatáskájára támasztva visszanézegyekezett nem pislogni, jóllehet szemhéját mintha tgette volna s könnyek futották el a szemét. Azután Coloisszatért, az asztalra hajított két papírszalaggal átkötöankjegycsomót s durcásan Redrick mellé telepede

Redrick lustán a pénz után nyúlt, Krákogó azonban eg

ézmozdulattal megállította, letépte s pizsamája zsebébugta a papírszalagokat. – Most kérem – jelentette ki.Redrick átvette a pénzt, s a kötegeket meg se

zámolva zakója belsejébe gyömöszölte. Majd nekifogoogy kirakja a szajrét. Lassan csinálta, módot advevőinek, hogy minden tárgyat külön-külön szemügyegyenek s egyeztessenek a listával. A szobában csenonolt, csak Krákogó kapkodta nehezen a levegőt s ajtófüggöny mögül hallatszott halk csörömpölés – minthanál ért volna egy csésze pereméhez.

Amikor Redrick végül becsukta aktatáskáját ecsattantotta a zárját, Krákogó ránézett és megkérdezte



– No és mi a helyzet a legfontosabbal? – Sehogy sem megy – felelte Redrick. Hallgatott eg

arabig, majd hozzátette: – Egyelőre. – Tetszik nekem ez az “egyelőre” – jelentette

yöngéden Krákogó. – Hát neked, Phil?

– Schuchart, maga ködösít – jelentette ki megvetőeColos Phil. – Kérdem én, miért ködösít?

– Ilyen a szakmám, ködös ügyleteim vannak – vágta Red. – Nehéz a mi szakmánk.

– Na, jól van – zárta le Krákogó. – És hol ényképezőgép?

– Á, az ördögbe – dünnyögte Redrick. – Tenyerévégigsimított az arcán, érezte, ahogy a vörösség szétáraajta. – Elnézést – mondta -, egészen elfeledkeztem róla.

– Ott felejtette? – kérdezte Krákogó és bizonytalamozdulatot tett a szivarjával.

– Nem emlékszem… Nyilván ott… – Redrick lehunyzemét s hátradőlt a heverő támlájára. – Nem, képteleagyok pontosan visszaemlékezni. – Kár – mondta Krákogó. – De legalább látta ezt

árgyat? – Ugyan, dehogy – jegyezte meg bosszúsan Redrick.ppen erről van szó. Hiszen nem jutottunk el a kauperokiarbridge belecsúszott a “kocsonyába”, s nekem tüstéssza kellett fordítani a szekér rúdját… Legyen nyugodt, h

meglátom, bizonyára nem felejtem el… – Ide figyelj, Hugh, ide nézz! – szólalt meg hirtelen rém

uttogással Colos. – Ez meg mi?Ott ült, jobb keze mutatóujját kimerevítette. Az ujja kör



tt forgott az a bizonyos fehér fémgyűrű, s Colos kimerezemmel bámulta a gyűrűt. – Nem áll meg! – mondta hangosan Colos, s kerek

meresztett szemét hol Krákogóra, hol a gyűrűre emelte. – Mit jelent, hogy nem áll meg? – kérdezte óvatosa

Krákogó, s egy kissé odébb húzódott. – Felhúztam az ujjamra s megpörgettem egyszer – csa

gy… s már egy kerek perce nem akar megállni!Colos hirtelen felpattant s kinyújtott ujját maga előtt tartv

darohant az ajtó függönyéhez. A gyűrű ezüstösillogással, egyenletesen forgott az ujja körül, akár egropeller. – Mi a fenét hozott nekünk? – kérdezte Krákogó. – Az ördög tudja – mondta Redrick. – Fogalmam se

olt róla… Ha tudtam volna, többet kérek érte.Krákogó egy darabig nézte Redricket, ma

elemelkedett s ő is eltűnt a függönyajtó mögött. A függönmögött nyomban suttogni kezdtek. Redrick előhúzott egigarettát, rágyújtott, felvett a padlóról egy folyóiratot zórakozottan lapozgatni kezdte. A magazin tele volt izmoomporú szépségekkel, de valami oknál fogva, moányinger kerülgette, ha rájuk nézett. Redrick elhajította

magazint s körülnézett: innivalót keresett. Majd előhúzott első zsebéből egy köteg pénzt s megszámolta ankjegyeket. Minden rendben volt, azonban nehoglaludjon, átszámolta a második köteget is. Amiksszadugta a zsebébe, Krákogó visszatért.

– Szerencsés fiú maga – jelentette ki s ismét leRedrickkel szemben. – Tudja, mi az a perpetuum mobile?



– Nem – felelte Redrick. – Mi ezt nem tanultuk. – Nem is fontos – mondta Krákogó. Még egy köte

ankjegyet húzott elő. – Ez az első példány ára – jelenteti, miközben letépte a pénzcsomagról az összeköapírszalagot. – Minden további gyűrűért két ilyen köteg

ap. Megjegyezte, fiacskám? Kettőt. De azzal a feltételleogy rajtunk kívül soha, senki nem szerez tudomást ezekrgyűrűkről. Megegyeztünk?Redrick némán zsebre dugta a pénzt és felállt.

– Na, én megyek – közölte. – Mikor és hol találkozunegközelebb?

Krákogó szintén felállt. – Hívni fogják – mondta. – Minden pénteken regg

ilenc és fél tíz között várja a telefont. Üdvözölni fogják Ps Hugh nevében, s megjelölik a találkát.

Redrick bólintott s az ajtó felé indult. Krákogó követte

ezét a vállára helyezte. – Szeretném, ha megértené – folytatta. – Mindez nagyo

ó, nagyon kedves és a többi, a “gyűrű” pedig egyszerűesodálatos, azonban nekünk elsősorban két dologra vazükségünk: a fényképekre és a teli konténerre. Juttassssza hozzánk a fényképezőgépünket, de nem üremmel, és a kerámia konténerünket, de azt se üreseanem tele, s akkor többé nem lesz rá szüksége, hogy ónába járjon.

Redrick megmozgatta a vállát, lelökte onnan Krákogezét, kinyitotta az ajtót és távozott. Vissza sem fordulv

épdelt a puha szőnyegen, s egyre ott érezte a tarkóján ilágoskék szempár angyali, merev tekintetét. Nem vár



meg a liftet, gyalog ment le a hetedik emeletről.Miután kilépett a Metropolból, taxit rendelt s átutazott

áros másik végébe. Ismeretlen, újonc sofőrre akadt, egagy orrú, pattanásos képű suhancra. Azok egyikére, akz utóbbi esztendőben csőstül özönlöttek Marmontb

ajmeresztő kalandokat, hihetetlen gazdagságot, világhírtalamiféle sajátos vallást szerezni – csőstül jöttek, és végaxisofőrök, pincérek, építőmunkások vagy kidobófiúettek – sóvárgók, akiket homályos vágyak kínoztak, akikilágon mindennel elégedetlenek voltak, borzasztóaiábrándultak, s meg voltak róla győződve, hogy itt ecsapták őket. Körülbelül ötven százalékuk egy-kónapi tengés-lengés után átkozódva hazatért, s a vilá

minden országába elvitte a csalódás hírét. Csalenyészően kevesen lettek stalkerré, s gyorsan el usztultak, még mielőtt bármit is megérthettek voln

gyeseknek sikerült felvételt nyerniük az intézetbe, egértelmesebbek és legműveltebbek preparátori állázereztek, a többiek pedig hétszámra a kocsmákbaldögélték végig az estéiket s veszekedtek, ha negyeztek a nézeteik, verekedtek a lányok miatt, vagy csagy, részeg fővel, s időről időre petíciókat, felvonulástakozó megmozdulást, tüntetéseket szerveztek – ülő, állőt még fekvő tüntetést is -, és teljesen kikészítették árosi rendőrséget, a katonai parancsnokságot és aslakókat, azonban minél tovább maradtak, annál inkábelenyugodtak sorsukba, megbékéltek s egyre kevésb

rdekelte őket, miért is vannak itt. A pattanásos képű sofőrből dőlt a vodkaszag, a szem



örösen csillogott, akár egy házinyúlé, s borzasztóazgatott volt; azon nyomban mesélni kezdte Redrickneogyan jelent meg ma reggel az utcájukban egy halott emetőből. Beállított tehát a házába, pedig az épület méhány éve be van deszkázva, mindenki elköltözött onnan

zvegye, öreganyja, a lánya a férjével s az unokái. Ő, ahogszomszédok beszélik, harminc éve halt meg, még

átogatás előtt, most pedig – szép dolog! – egyszer csamegjelenik. Járkált egy darabig a ház körül, kaparta ajtót… – Állj – szakította félbe Redrick. – Itt állj meg.Végigtapogatta a zsebét. Aprója nem volt, fel kelle

áltania egy új bankjegyet. Egy darabig állt a kapunáárta, amíg a taxi elhajt. Dögkeselyű villája helyre kis épülolt: egyemeletes, nagyablakos szárnyépülettel, amelybeiliárdszoba volt, gondozott kis kerttel, üvegházzal, feh

ugassal az almafák között. S körben pedig csipkéilágoszöld olajfestékkel bemázolt vasrács. Redricéhányszor megnyomta a csengő gombját, a kertajtó hasikorgással kinyílt, s ő ráérősen elindult a homokos keton, amelyet rózsatövek szegélyeztek, a villa teraszáedig már ott állt összegörnyedve Ürge, a sötét, bíborszín

Ürge, s egész testében játékosan remegett, annyizeretett volna a kedvében járni. Türelmetlenségében oldaordult s leeresztette a lépcsőről egyik remegőn támasereső lábát, biztos pontot találva az alsó lépcsőfokra húz

másik lábát is, s közben Redrick felé rázta egészsége

ezét, mindjárt, úgymond, mindjárt… – Hé, Róka! – hívta a kertből egy női hang.



Redrick megfordította a fejét, s a zöld lombok között, ugas csipkézett fehér teteje mellett mezítelen kerek vállaleven piros ajkat s integető kezet pillantott meg. Biccente

Ürge felé, letért az útról s a rózsabokrokon s a puha zöázsiton átgázolva a lugas felé indult.

A kis lugasban egy hatalmas vörös gyékényszőnyeg voeterítve, s pohárral a kezében ott hevert Gina Barbridggy szinte észrevehetetlen bikiniben, mellette tarka borítóönyv hevert, s ugyanitt, a bokrok alatt, az árnyékbasillogó jegesvödör állt – egy üveg keskeny, hosszú nyakgaskodott ki belőle. – Halló, Róka! – köszöntötte Gina Barbridge s pohar

artó kezével üdvözlő mozdulatot tett. – Hát apus hol vanCsak nem került már megint hurokra?

Redrick hozzálépett, aktatáskát tartó kezét a háta mögugta, megállt s felülről a lányra pillantott. Hát ige

Dögkeselyű remek gyerekeket imádkozott ki magának ónában. Gina selymes bőrű, telt idomú, tökéletes tes

eremtés volt, egyetlen fölösleges ránc nélkül, másfélszáont, húszesztendős, gusztusos test s ráadásul izzmaragd szempárral, duzzadt ajakkal, szabályos fehogsorral, hollófekete hajjal, s a napsugár szabadon járt-keajta, válláról a hasára s a csípőjére, s otthagyta árnyék

majdnem csupasz mellei között. A férfi a lány fölött állt éyíltan bámulta őt, aki felnézett rá s megértőn kuncogo

majd ajkához emelte a poharat s néhányat kortyolt belőle. – Kéne, mi? – kérdezte, megnyalta ajkát s pontosa

ddig várt, amíg a kérdés kétértelműsége eljutott a féudatáig, majd felé nyújtotta a poharat.



Redrick elfordult, tekintetével valamit keresett, majd arnyékban egy nyugágyra lelve leült, s kinyújtotta a lábát. – Barbridge kórházban van – mondta. – Levágják

ábát. A lány még mindig mosolyogva, fél szemmel a fér

ézte, a másik szemét eltakarta egy az arcába hulló dúajfürt, s mosolya mozdulatlanná dermedt, kockacukoicsorítás a napbarnított arcon. Majd gépiese

meghimbálta a poharat, mintha a jégdarabok csörgésülelné, s megkérdezte:

– Mindkettőt? – Mindkettőt. Lehet, hogy térdig, de az is lehet, hog

eljebb.Gina letette a poharat s elhúzta a haját az arcáról. M

em mosolygott. – Kár – jelentette ki. – Te pedig…

Éppen neki, Gina Barbridge-nek mondhatta volna észletesen, hogyan történt ez az egész valójábaizonyára még azt is elmesélhette volna, hogyan tért visszkocsihoz, kezében ütésre készen tartva bokszerét,

ogyan kérlelte őt Barbridge – nem magáért, haneyermekeiért, érte és Artie-ért, s az aranygömböt ígérgeteki. De nem kezdett mesélni. Némán a belső zsebébyúlt, kihúzott egy köteg bankjegyet, s a vörös gyékényajította, egyenest Gina hosszú, meztelen lába elé. ankók szivárványos legyezőként hulltak szerteszét, Ginzórakozottan felvett belőlük néhányat s nézegetni kezdt

mintha életében először látna ilyet, de nem mutatoülönösebb érdeklődést.



– Tehát ez az utolsó fizetés – jegyezte meg.Redrick előredőlt a nyugágyon, a vödörig hajolt, kivet

előle az üveget s a címkére pillantott. A sötét üvegeízcseppek csordogáltak lefelé, s Redrick oldalt tartotta aveget, hogy ne csöpögtesse le a nadrágját. Nem kedvel

drága whiskyt, most azonban elbírta volna ezt is. Mppen készülődött, hogy egyenest az üveget húzza mezonban a háta mögül felhangzó érthetetlen, tiltakozangok megállították. Megfordult s meglátta, hogy

ugason keresztül, görbe lábát kínkeservesen egymás eakosgatva Ürge vágtat teljes erőből, egy áttetszolyadékkal teli hosszú poharat tartva két kézzel maga előAz igyekezettől csak úgy csorgott az izzadság sötétvöröbrázatán, vérben forgó szeme majd kiugrott gödréből,

átván, hogy Redrick őt nézi, szinte kétségbeesetteyújtotta poharát s nem is bőgött, inkább nyüszített, fogatla

záját erőtlenül szélesre tárva. – Megvárlak, megvárlak – nyugtatta meg Redrick s a

veget visszadugta a jég közé.Ürge végül odabotorkált, odaadta a poharat Redrickne

rákollószerű kezével félénk családiassággmegveregette a férfi vállát.

– Köszönöm, Dickson – dicsérte meg komolyaRedrick. – Éppen ez az, amire most szükségem voDickson, mint mindig, megint a helyzet magaslatán voltál.

S amíg Ürge zavarodott lelkesedésében a fejét ráztagészséges kezével görcsösen csapkodta csípőjé

Redrick diadalittasan magasba emelte a poharat s egajtásra kiitta a felét, majd Ginára pillantott.



– Kéne, mi? – kérdezte, s a pohárra mutatott. A lány nem felelt. Félbehajtotta a bankjegyeket, ma

smét félbe. – Hagyd el – szólt rá a férfi. – Nem haltok éhen. A

pusodnak…

A lány félbeszakította: – Tehát te cipelted ki őt – mondta. Nem kérdezte a férf

anem megállapította. – Cipelted, te ostoba, át az egésónán, a hátadon… Nyámnyila alak, ilyen alkalmlszalasztani…

Redrick a lányt nézte s a pohárról is megfeledkezeGina felállt, a szétdobált bankjegyeken végigtaposvdalépett hozzá, megállt előtte, ökölbe szorított kezsípőjére tette s kölni- és édes izzadságszagot áraszestével az egész világot eltakarta előle.

– Hát így csavart titeket, ostobákat az ujja körül…

sontjaitokon, belül üres koponyáitokon át… Várj csak, fomég a mankójával járni a koponyáitokon, még megmutatektek, mi is az a felebaráti szeretet és könyörület. – A lán

már szinte kiabált. – Még az aranygömböt is neked ígértgen? Térképet, csapdát, igen? Fajankó! A szeplőépeden látom, hogy megígérte… Várj csak, majd kapsőle térképet, uramisten, nyugtasd meg az ostoba RókRedrick Schuchart bolond lelkét…

Redrick erre kényelmesen felállt s lendületből egiadós nyaklevest sózott le neki, úgyhogy a lány a mondözepén elhallgatott, s mint egy kidöntött fa a fűre zuhant é

rcát tenyerébe rejtette. – Ostoba… Róka – dünnyögte értetlenül. – Ilyen alkalm



lszalasztani… ilyen alkalmat…Redrick felülről nézett a lányra, felhajtotta az italt, s me

em fordulva, a poharat odalökte Ürgének. Többé nem vomit mondania. Nagyszerű gyerekeket kunyerált ki Kesely

arbridge magának a Zónától. Szerető és tisztelettud

yermekeket.Kilépett az utcára, fogott egy taxit s a “Borzsch”-ho

ajtatott. Be kellett fejeznie ezeket a dolgokalviselhetetlen álmosság szállta meg, minden úszott zeme előtt s így aludt el, egész testével a táskára dőlt,supán akkor ébredt fel, amikor a sofőr megrázta a vállát. – Megérkeztünk, mister… – Hol is vagyunk? – szólalt meg, álmosan nézelődve.

Hiszen azt mondtam, hajts a bankhoz… – Egyáltalán nem, mister – vigyorgott a sofőr. –

Borzsch”-ba kérte. Tessék, itt vagyunk a “Borzsch”-nál.

– Rendben – hagyta rá Redrick. – Álmodtam valamit…Fizetett, kiszállt, erőlködve mozgatta elzsibbadt lábát.

ap sugaraitól az aszfalt már izzásba jött, nagy volt őség. Redrick érezte, hogy az izzadságtól teljesen átázoszájában undorító ízt érzett, szeme könnyezett. Mielő

elépett volna, körülnézett. Az utca a “Borzsch” előtt, miyenkor rendszerint, most is kihalt volt. A szemben levntézmények még nem nyitottak ki, s voltaképp a “Borzscs zárva volt, Ernest azonban már a helyén állt – oharakat törölgette s komoran bámult a pult mögül hároyanús külsejű alakot, akik a sarokasztalnál sört iszogatta

A többi asztalról még nem vették le a felfordított székekegy fehér zakós ismeretlen néger a padlót mosta, s mé



gy néger görnyedezett Ernest mögött a sörösládákkaRedrick a pulthoz lépett, ráhelyezte aktatáskáját s köszön

rnest valami korántsem hízelgőt dünnyögött válaszul. – Adj egy sört – mondta Redrick s görcsösen ásított.Ernest a pultra csapott egy üres korsót, a hűtőgépb

ikapott egy üveget, kinyitotta s a korsó felé döntöttRedrick, száját tenyerével elfedve a tulaj kezére mered

rnest keze remegett. Az üveg szája néhányszor hozzákoccant a kors

zéléhez. Redrick Ernest arcába pillantott. Ernest súlyozemhéját leeresztette, apró száját elhúzta, kövér arc

megnyúlt. A néger közvetlenül Redrick lába alatt matatott ölmosóronggyal: a gyanús külsejű alakok hevesen éühödten vitatkoztak a futamokról; a ládákat emelgeekete férfi úgy meglökte az ülepével Ernestet, hogy amegingott. A néger kénytelen volt bocsánatot dünnyögn

rnest fojtott hangon megkérdezte: – Elhoztad? – Mit? – Redrick hátrapillantott. Az egyik alak lustán felállt az asztaltól, a kijárathoz inducigarettára gyújtva megállt az ajtóban. – Menjünk, beszéljük meg – ajánlotta Ernest. A kezében rongyot forgató néger is már Redrick és a

jtó között állt. Behemót alak, akár Suviksz, csak kétszerzélesebb. – Menjünk – értett egyet vele Redrick, s fogta a

ktatáskáját. Már egyik szemében sem érzett álmosságo

A pult mögé lépett s átpréselte magát örösrekeszekkel bíbelődő néger mellett. A nége



izonyára odacsípte az ujját, mert körmét nyalogatvarátságtalanul szemlélte Redricket. Ez is keménykötésckó volt, betört orrú, szétlapított fülű. Ernest átment a hátszobába s Redrick követte, most már mind a három alakijáratnál állt, a felmosórongyos néger pedig a raktárb

ezető tolóajtó elé került. A hátsó szobában Ernest oldalt lépett s görnyedten le

gy fal melletti székre, az asztal mögül pedig előlépeKvoderblad százados, sárgán és bánatosan, s valahonnaal felől előnyomakodott egy ENSZ-rendőr, rohamsisakjzemébe nyomta, gyorsan megragadta Redricket atalmas tenyerét végighúzta zsebein. Jobboldali zsebénabozott egy ideig, kivette belőle a bokszert s könnyedénzázados elé penderítette Redricket. Redrick az asztalho

épett, s Kvoderblad százados elé állította aktatáskáját. – Te szemét – vetette oda Ernestnek.

Ernest leverten felhúzta a szemöldökét és vállat vonMinden világos volt. Az ajtóban már kuncogva ott állt a kéger, több ajtó nem volt, az ablak zárva volt s kívülriztos rács fedte.

Kvoderblad százados undorral elfintorította arcámindkét kezével az aktatáskában kotorászott s az asztalakott két kis “korongot”, kilenc “elemet”, tizenhat különböz

méretű “fekete csöppet” polietilén zacskóban; két elssztályú “szivacsot” s egy üveg “szénsavas agyagot”. – Van még valami a zsebében? – kérdezte halka

Kvoderblad százados. – Tegye ki…

– Rohadtak – vetette oda Redrick. – Szeme-e-tek…Belenyúlt a belső zsebébe s az asztalra hajított eg



öteg bankjegyet. A pénz szerteszét repült. – Ohó! – kiáltott fel Kvoderblad százados. – Van még? – Vegyék! – üvöltött fel Redrick, előkapva a zsebéből

második csomagot s nagy lendülettel a lába elé hajította.abáljátok meg! Fulladjatok bele!

– Nagyon érdekes – jegyezte meg nyugodtaKvoderblad százados. – Most pedig szedd össze szépen

– Isten megbüntet! – mondta Redrick s kezét a hámögé dugta. – A pribékjeid összeszedik. Te magazeded össze! – Szedd össze a pénzt, stalker – mondta Kvoderbla

zázados nyugodtan, s öklével az asztalra támaszkodvgész testében előrehajolt.

Néhány másodpercig némán egymás szemébmeredtek, majd Redrick, szitkokat dünnyögve letérdelt elletlenül szedegetni kezdte a bankjegyeket. A négere

ihogni kezdtek a háta mögött, a kéksisakos pedlégedetten röhögött. – Ne röhögj, te! – szólt rá Redrick. – Kifolyik a takony a

rrodból!Már térden csúszott, egyenként szedegette

apírdarabokat s egyre közelebb került egy sötézkarikához, mely békésen megbújt a padló mocsokkeleragadt mélyedésében, s úgy fordult, hogy minényelmesebben hozzáférhessen. Egyre mocskozitkokat kiabált, mindent, ami csak eszébe jutott s am

még ki tudott találni, amikor viszont eljött a pillana

lhallgatott megfeszítette izmait, megragadta a gyűrűt eljes erőből felfelé rántotta. A lejárat felpattanó teteje mé



lig csapódott a padlóhoz, de ő már fejjel lefelé a lyukbetette magát, kezét maga elé nyújtotta, bele a borospincyirkos, hűvös sötétjébe. A kezére zuhant, átbukfencezett a fején, felpattant,

meghajolva, anélkül hogy meglátott volna valamit, csupá

z emlékezetében s szerencséjében bízva, rohanni kezdeládaoszlopok közötti szűk átjáróban, futás közbe

eldöntötte és hátralökdöste az oszlopokat, hogsörömpölve és dübörögve belezuhantak az átjáróbsúszkálva felfutott a láthatatlan lépcsőfokokon, egéestével nekidőlve kilökte a bádogborítású ajtót, s Ernearázsában találta magát. Egész testében remegeagyokat fújtatott, vérszínű foltok úsztak a szeme előtt, szívehéz, beteges remegéssel közvetlenül a torka alaalimpált, de nem állt meg egy másodpercre sem. Tüsté

pince távolabbi sarkába vetette magát, s kez

sszekarmolva nekilátott, hogy szétszórjon egy halocskaságot, amely alatt néhány deszkát kitörtek a garázalából. Majd a hasára feküdt s átkúszott a nyílásoallotta, hogy valami recsegve szakad zakójában, s már advarban, amely keskeny volt, akár egy kút, a szemeteonténerek között lehúzta a zakóját, letépte s elhajítotyakkendőjét, gyorsan végigmérte magát, lerázadrágját, kiegyenesedett, s az udvaron átfutva belevetet

magát egy keskeny, bűzlő alagútba, amely a teljeseasonló szomszédos udvarba vezetett. Futás közbeallgatózott, de még nem hallotta az őrjárat szirénáina

völtését, s még gyorsabban kezdett futni, kergetve amúgy is szerteszét ugráló gyerekhadat, a felakaszto



záradó fehérnemű alá bukott, rothadó kerítések résein bút s igyekezett minél előbb kijutni ebből a negyedbő

mielőtt Kvoderblad százados kordont vonhatna körsmerte ezeket a helyeket. Ezekben az udvarokbaincékben, elhagyott mosodákban, szénraktárakba

átszott kisgyerek korában, mindenütt voltak ismerősei, sarátai, s ezért máskor semmi gondot nem okozott volneki itt elrejtőzni s legalább egy hetet békében meghúz

magát, azonban nem ezért hajtotta végre “a vakmezökést a letartóztatásból”, amellyel egy csapásra tizenkónap plusz börtönbüntetést harcolt ki magának.

Óriási szerencséje volt. A Hetedik utcán valamilyen ligartotta esedékes felvonulását – vagy kétszáz embömpölygött s mind éppolyan sokat szenvedett épolatlan volt, mint ő maga, sőt, még rosszabb, minth

mindnyájan éppen most törtek volna át a kerítés rései

eldöntve az útjukban álló szeméttárolókat s ráadáslőzőleg még viharos éjszakát töltöttek volna egzenespincében. Kibukott a kapualj alól s futtábaelevetette magát ebbe a tömegbe, s rézsút, lökdösődvs lábakra taposva nyakleveseket gyűjtve és viszonozvttört az utca túloldalára s ismét eltűnt egy kapualjbappen abban a pillanatban, mikor felharsant

árőrgépkocsi ismerős és visszataszító szirénája, s menet harmonikamód összehúzódva megállt. Mozonban már egy másik háztömbben volt, s Kvoderblazázados nem tudhatta, hogy melyikben.

A rádióáruk raktára felől ment a garázsához, s egy ideárnia kellett, amíg a munkások egy furgont telerakta



atalmas tévés kartondobozokkal. A szomszéd épülűzfala előtt húzta meg magát, egy fonnyadt orgonabokgai között, egy kicsit kifújta magát és rágyújtott. Leguggo

mohón szívta cigarettáját, hátával a tűzfal keménakolatának dőlt, s hogy elfojtsa ideges remegését, egy

z arcához nyomta tenyerét, töprengett, szünet nélköprengett, amikor pedig a furgon a munkásokkal tülkölvigördült a kapualjból, elnevette magát, s halkan így szótána: “köszönet fiúk, hogy feltartottatok engem, astobát… lehetővé tettétek, hogy gondolkozzam”. Ettezdve gyorsan ugyan, de nem kapkodva, ügyesen étgondoltan cselekedett, mintha a Zónában dolgozna. A titkos résen át jutott be a garázsába, zajtalanul eltetrégi gépkocsiülést, kezét a kosárba dugta, a zsákb

vatosan elővette a csomagot s az ingébe rejtette. Maevette a szögről régi, kopott bőrkabátját, a sarokba

átalált maszatos ellenzős sapkájára s azt mindkét kezévmélyen a homlokába húzta. A kapu résén át a garázélhomályába betörtek a nap keskeny fénycsíkjai, melyeele voltak csillogó porszemekkel. Az udvaron vidáman élevenen visított a gyerekhad, s amikor már készült, hog

ávozzon, hirtelen felismerte lánya hangját. Ekkor egszélesebb réshez tapadt, s egy ideig bámulta, ahogMajmocska két léggömbbel hadonászva futkosott az inta körül. A három szomszéd öregasszony pedig, kötéstérdére ejtve tüstént szemrehányón a lányára pillantott

llenségesen beharapták ajkukat. Egymást licitálv

csárolják őt a vén csoroszlyák. A gyerekek pedig rájuem hederítve, úgy játszanak Majmocskával, mintha semm



ülönös nem lenne, nemhiába igyekezett, ahogy csaudott, elnyerni a kegyeiket, fából csúszdát készített nekabaházat és hintát, s ezt a kispadot is, amelyen a vésoroszlyák üldögélnek, ő ácsolta. Rendben, mondta, csajkát mozgatva, elkapta tekintetét a réstől, még egysz

örbepillantott a garázson, s bebújt a nyílásba. A város délnyugati peremén, az elhagyott benzink

mellett, a Bányász utca végén állt egy telefonfülke. Csak asten tudja, ki használta – körös-körül beszögezett ablakázak álltak, dél felé, távolabb pedig az egykori vározemétlerakó áttekinthetetlen pusztasága húzódo

Redrick egyenest a földre telepedett a fülke árnyékábanezét a fülke alatti résbe dugta. Poros, olajos papírdaraba papírba csomagolt pisztoly markolatát tapogatta ki.

inkezett lőszeres doboz, a “karkötőkkel” teli zsák, a réevéltárca a hamis igazolványokkal a helyén volt –

ejtekhely körül mindent rendben talált. Ekkor levetőrkabátját és ellenzős sapkáját s benyúlt az ingébe. Egercig még némán ült, s tenyerén méregette

megmásíthatatlan és legyőzhetetlen halállal megtöltöerámia patront. S ekkor érezte, hogy arca megint reszks remeg. – Schuchart – dünnyögte, de saját hangját sem hallottMit csinálsz, te szemét? Ezzel a holmival mindannyiunk

lintéznek… – Ujjaival lefogta remegő arcát, de ez seegített. – Átkozottak – állapította meg a televíziókat rakod

munkásokról. – A legrosszabbkor kerültek az utamba…

Vissza kellene menni a Zónába, és eltüntetni mindeyomot…



Bánatosan körülnézett. A repedezett aszfalt felett forrevegő rebegett, komoran néztek rá a bedeszkázoblakok, a pusztaságon port kavaró forgószél kószágyedül volt. – Jól van – jelentette ki szárazon. – Mindenki önmagáé

sak az isten mindenkiért. Ennek a századnak ez elég…Sietve, nehogy ismét meggondolja magát, a patro

eledugta sapkájába, sapkáját pedig belecsavarőrkabátjába, majd letérdelt, s nekifeszülve kissé oldaöntötte a fülkét. A vastag csomag a kis gödör mélyébimult s még sok szabad hely maradt mellette. Óvatosaisszaengedte a fülkét, két kézzel megmozgatta, s tenyer

megrázva felállt. – És kész – mondta. – Semmi több.Bemászott a fülledt és felizzott fülkébe, bedobott eg

énzdarabot és tárcsázott.

– Guta – mondta. – Kérlek, ne izgulj. Ismét lebuktam.Hallotta, ahogy az asszony görcsösen sóhajtott, s sietvolytatta: – Ugyan, semmiség az egész, hat-nyolc hónaps lehet látogatni… Kibírjuk. Nem maradsz pénz nélkü

majd küldök… – Guta még mindig hallgatott. – Holnaehívatnak a parancsnokságra, ott találkozunk. Hozd

Majmocskát is. – Házkutatás nem lesz? – kérdezte az asszony tomp

angon. – Nyugodtan lehet. Otthon minden tiszta. Semmi vés

e lógasd az orrod… Stalkerhez mentél feleségül, n

anaszkodj. Na, a holnapi viszontlátásig… Ne felejtsd, éem hívtalak. Csókollak.



Keményen a helyére akasztotta a kagylót s néhánmásodpercig állt, erejét megfeszítve hunyorgott, s úgsszeszorította a fogait, hogy a füle is csengett belé. Ma

smét bedobott egy pénzdarabot s egy másik számárcsázott.

– Hallgatom – szólalt meg Krákogó. – Schuchart beszél – mondta Redrick. – Hallgasso

gyelmesen és ne szakítson félbe… – Schuchart? – csodálkozott roppant természetese

Krákogó. – Miféle Schuchart? – Mondom, hogy ne szakítson félbe. Lebuktam

megszöktem s most megyek, hogy feladjam magam. Ks fél, vagy három évet sóznak rám. A feleségem pénélkül marad. Maga gondoskodni fog róla. Hogy semmibee szenvedjen hiányt, megértette? Megértette, kérdem

Nem messze attól a helytől, ahol először találkoztunk, va

gy telefonfülke. Egy van csak ott, nem tévesztheti el. erámia tartály a fülke alatt van. Ha akarja, vigye el, hem, nem, de a feleségem semmiben nem szenvedhzükséget. Nekünk még dolgoznunk kell együtt, sokat kolgoznunk. De ha visszajövök, s megtudom, hogy piszko

átékot űzött velem… Nem ajánlom, hogy ezt tegyVilágos? Megértette?

– Mindent megértettem – felelte Krákogó. – KöszönömMajd rövid habozás után megkérdezte: – Kívá

gyvédet? – Nem – vágta el Redrick. – Az összes pénzt az utols

lérig adják a feleségemnek. Üdvözlöm.Felakasztotta a kagylót, körülnézett, kezét mélye



adrágja zsebébe dugta, s kimért léptekkel elindult, felfeBányász utcán, a kihalt, bedeszkázott házak között.



3. Richard H. Noonan, ötvenegy éves, Földönkívüli Civilizációk NemzetköKutatóintézete Marmonti Részlegénél aelektronikus berendezések beszerzéképviselője

Richard H. Noonan az asztalánál ült olgozószobájában s egy nagy, üzleti feljegyzésekzolgáló tömbbe apró Belzebubokat firkált. Közbe

gyüttérzőn mosolygott, bólogatott, de nem figyelt endégére. Egy telefonhívást várt, látogatója, dr. Pilmaedig lustán dorgálta. Vagy inkább azt képzelte, hogorgálja. Vagy inkább arra próbálta kényszeríteni magáogy azt higgye, dorgálja. – Valentin, mindezt figyelembe fogjuk venni – szóla

meg végül Noonan, miután a kerek szám kedvéért rajzomég egy tizedik Belzebubot s becsapta a tömböt. Valóban hallatlan…

Valentin kinyújtotta vékony kezét s gondosan amutartóba szórta a hamut.

– Egyszóval mi az, amit figyelembe vesznek? rdeklődött udvariasan. – Mindazt, amit mondott – felelte vidáman Noonan

átradőlt a karosszékben. – Az utolsó betűig. – És mit mondtam én? – Az nem lényeges – vágta rá Noonan. – Akármit mon

mi figyelembe vesszük.



Valentin (dr. Valentin Pilman Nobel-díjas és a többi) egmély karosszékben ült előtte. Alacsony termetű, elegánondosan öltözött férfi volt, velúrzakóját nem csúfítotgyetlen folt sem, feszes nadrágján nem volt egyetlen ránem, inge vakító fehéren világított, szigorú, egyszín

yakkendő díszítette, cipője ragyogott, keskeny, sápajkán kaján mosoly ült, hatalmas, fekete szemüveglrejtette szemét. Haja kemény sündisznósörtekégaskodott széles és lapos homloka felett. – Szerintem magának minden ok nélkül adják azt

antasztikus fizetést – mondta. – S ez nem elég, magzerintem még szabotál is, Dick. – Psz-sz-sz! – szólt rá Noonan suttogva. – Az iste

zerelmére, ne ilyen hangosan. – Való igaz – folytatta Valentin. – Meglehetősen régót

gyelem magát: szerintem maga egyáltalán ne

olgozik… – Egy percre! – szakította őt félbe Noonan s megráz

astag, rózsaszín ujját. – Hogy mondhatja, hogy neolgozom? Hát volt egyetlen reklamáció, amelynek ne leolna következménye? – Nem tudom – jelentette ki Valentin s ismét lerázta

amut. – Hol jó, hol rossz felszerelés érkezik. A jyakoribb, de hogy mi szükség ehhez magára, nem tudom – Márpedig, ha én nem lennék – tiltakozott Noonan, –

ó még ritkább vendég lenne. Azonkívül a tudósollandóan elrontják a berendezéseket, s aztán reklamálna

s ki fedezi magukat olyankor? Például…Megcsendült a telefon, s Noonan, Valentinről tüsté



megfeledkezve, felkapta a kagylót. – Mister Noonan? – kérdezte a titkárnő. – Ism

emchen úr. – Kapcsolja.Valentin felemelkedett, kialudt cigarettáját

amutartóba tette s két ujját búcsúzásként homlokáhomelve egyenes tartással távozott. – Mister Noonan? – hallatszott a kagylóban az ismerő

ontatott hang. – Hallgatom. – Mister Noonan, nem könnyű magát elérni

munkahelyén. – Új emberek érkeztek… – Igen, már tudom. Mister Noonan, rövid időre jötte

sak ide, van néhány kérdésem, amelyeket személyeseeszélhetünk csak meg. Gondolok itt a “Mitsubishi Danc

egutóbbi egyezményeire. A jogi oldalra. – Állok rendelkezésére. – Akkor, ha nincs ellenére, vagy harminc perc múlv

alálkozzunk kirendeltségünk irodájában. Önnek megfelel? – Tökéletesen. Harminc perc múlva.Richard Noonan letette a kagylót, felállt, s puffadt kez

örzsölve járkálni kezdett a dolgozószobában. Közben egivatos slágert dudorászott, de hamarosan falsot fogottedélyesen nevetett tulajdon ügyetlenségén. Majd fogta alapját, karjára vette esőkabátját s kiment ogadószobába.

– Kedveském – mondta a titkárnőnek -, rohanok lienseimhez. Vegye át a helyőrség irányítását, tarts



hogy mondják, az erődöt, én pedig majd hozok magánasokoládét. A titkárnő kivirult. Noonan csókot dobott felé s nekiindu

z intézet folyosóinak. Néhányszor megkísérelték abátjánál fogva elkapni, de kitért, tréfával ütötte el

olgot, kérte, hogy távollétében is tartsák az állásokaigyázzanak a májukra, ne erőltessék meg magukat, égül, miután senki nem tudta elkapni, belépési engedélyzokás szerint csukva meglóbálta az ügyeletes előtt éiviharzott az épületből. Alacsonyan úsztak a felhők a város fölött, a levegő párá

olt, az első bizonytalan cseppek fekete csillagkésöppentek az aszfaltra. Noonan, esőköpenyét fejére éállára vetve a kocsik sora előtt Peugeot fához ügeteelevetette magát, a ballonkabátot lekapta fejéről s a hátslésre hajította. Zakója nagy zsebéből előhúzott egy kere

ekete rudacskát, az “izét”, beledugta az akkumulátivezetésébe s nagyujjával ütközésig tolta, majd ülep

mozgatva kényelmesen elhelyezkedett a kormány mögött,álépett a pedálra. A Peugeot némán kigurult az utcözepére s a Zóna határsávjának kijáratához robogott. Az eső egy szempillantás alatt, váratlanul eredt e

mintha az égen felborítottak volna egy dézsát. Az útteíkos lett, az autó megcsúszott a kanyarokban. Noonaekapcsolta az ablaktörlőt s lassított. “Tehát megkapták

elentést – gondolta. – Most majd dicsérni fognak. Nos, éem ellenkezem. Szeretem, ha dicsérnek. Különösen, h

maga Lemchen úr dicsér. Különös, miért szeretjük, hicsérnek? Ettől nem lesz több pénzünk. Dicsőség? Mifé



icsőségről lehet szó a mi esetünkben? »Híres ember lemost már hárman ismerik«. No, tegyük fel, négyen, h

eilist is beleszámítjuk. Mulatságos teremtmény amber… Tehát, a dicséretet önmagáért kedveljük. Akár yerekek a fagylaltot. Kisebbségi komplexus – erről va

zó. A dicséret csökkenti a komplexusainkat. S ez nagyonagyon ostoba dolog. Hogyan nőhetek meg sajzememben? Mi az, talán nem ismerem önmagamat? Areg, kövér Richard H. Noonant? Mellesleg, mi ez a »H«

Na tessék, kellett ez neked! S nincs kitől megkérdeznedHiszen Lemchen úrtól nem fogod megkérdezni… Ászembe jutott. Herbert. Richard Herbert Noonan. Úristeogy zuhog az eső…”

Kifordult a Központi sugárútra s arra gondolt, “hogmegnőtt a mi kis városunk az elmúlt esztendőkbeMicsoda hatalmas felhőkarcolókat emeltek… Tessék, mé

gyet építenek. Ez meg mi lesz? Á, a Luna-klub – a viláegjobb dzsesszegyüttesei és nyilvánosháza, mindez a micső helyőrségünknek s a mi bátor turistáinknaülönösen az idősebbeknek s a tudomány nemeitézeinek… A külvárosok pedig kihaltak. Nincs már hovsszatérni a sírból felkelt halottaknak.” – A sírból felkelt halottak előtt zárva a haza vezető ú

zért is bánatosak és haragosak – jelentette ki hangosan“Igen, szeretném megtudni, hogyan végződik ez a

gész. Mellesleg, tíz ével ezelőtt biztos voltam benne, hogontosan tudom, hogyan fog végződni ez az egés

Áthatolhatatlan kordon. Ötven kilométer széles, senkiföldjvezet. Tudósok és katonák, senki más. Bolygóm testé



lszigetelték a szörnyű fekélyt… Nézze meg az embemintha mindenki úgy vélekedett volna, mint én. Micsodeszédeket mondtak, milyen törvényjavaslatokerjesztettek be… Most pedig már nem is emlékszel rogyan lett hirtelen kocsonyásan képlékennyé ez a

ltalános, acélos elszántság. »Egyrészt nem lehet nelismerni, másrészt be kell látni.« Ez pedig, azt hiszemkkor kezdődött, amikor kihozták a Zónából az elsizéket«. Elemek… Igen, azt hiszem, ezzel kezdődö

Különösen, amikor kiderítették, hogy szaporodnak. ekélyről pedig kiderült, hogy nem is fekély, hanem inkábincsesbánya… Most pedig már senki nem tudja, mi ez ekély, kincsesbánya, a sátán kísértése, Pandozelencéje, Belzebub… Apránként felhasználják. Húsz évzöszmötölnek vele, milliárdokat pocsékoltak el, a Zónzervezett kirablását azonban mind ez ideig képtelene

oltak megszervezni. Mindenki csinálja a maga kis üzletétudós koponyák pedig fontoskodó képpel adjá

udtunkra: egyrészt nem lehet nem elismernünk, másrésehetetlen egyet nem értenünk, mivel egy bizonyobjektum, amelyet tizennyolc fokos szögbeöntgensugarakkal sugároztak be, huszonkét fokozögben bocsát ki kvázi-hő elektronokat… Az ördögb

Úgysem érem meg a legvégét…” Az autó elhajtott Keselyű Barbridge villája mellett.

ápor következtében minden ablakában égett a villanátszott, ahogy az emeleti ablakokban, Gina szobáiba

áncoló párok mozognak. Vagy korán kezdték, vagy méehogy sem tudják befejezni tegnapról. Különös div



zállta meg a várost – napokon keresztül mulatnaKemény fiatalokat neveltünk, szándékaikban kitartóak makacsok…

Noonan megállította autóját egy jelentéktelen épület előmelyen alig észrevehető tábla függött: “Korch, Korch é

imak ügyvédi irodája.” Kivette a helyéről s zsebébejtette az “izét”, ismét fejére húzta ballonkabátját, felkapalapját s hanyatt-homlok berohant a kapualjba, elrohant ajságjába merülő portás mellett, föl a kopott szőnyeorította lépcsőn, cipőjének sarka már a sötét emele

olyosón kopogott, melyet valamiféle sajátos szag itatott áamelynek származását régóta hasztalan igyekeze

megfejteni, kivágta az ajtót a folyosó végén s belépett ogadószobába. A titkárnő helyén egy ismeretlen, barnárült fiatalember ült. Zakó nem volt rajta, ingének ujjeltűrte. Az írógép helyére állított bonyolult elektroniku

zerkezet belsejében kotorászott. Richard Noonan allonkabátját és a kalapját felakasztotta egy szögr

mindkét kezével elsimította gyér haját a füle mögött, érdőn a fiatalemberre pillantott. A fiatalember biccente

Noonan erre kinyitotta a dolgozószoba ajtaját.Lemchen úr nehézkesen felemelkedett a lefüggönyözö

blaknál álló nagy bőrfotelből s elébe ment. Szögletercán ráncok gyűltek össze, üdvözlő mosolyra futottaajnálkozást fejeztek ki a kellemetlen időjárás miatt, vagalán nehezen leküzdhető ingert, hogy el ne tüsszentsmagát.

– Lám, megjött – kezdte vontatottan. – Lépjen boglaljon helyet.



Noonan tekintetével kereste, hová ülhetne, azonban egz asztal mögött megbúvó egyenes támlájú, keménzéken kívül semmit nem vett észre. Erre leült az asztzélére. Jókedve valami megmagyarázhatatlan oknál fogvassan semmivé lett – maga sem tudta, miért. Hirtele

megvilágosodott előtte, hogy ma nem fogják dicsérnokkal inkább fordítva. A harag napja, gondoltozofikusan, s felkészült a legrosszabbra. – Gyújtson rá – kínálta Lemchen úr, s ism

eleereszkedett karosszékébe. – Köszönöm, nem dohányzom.Lemchen úr olyan arckifejezéssel csóválta meg a fejé

mintha a legrosszabb előérzete igazolódott volna be, ujjarca előtt egymáshoz érintette s figyelmesen szemlélte a

gy kialakult geometriai alakzatot. – Feltételezem, hogy a “Mitsubishi Dancy” cég ügye

em most beszéljük meg önnel – szólalt meg végül.Ez vicc volt. Richard Noonan készségese

lmosolyodott, s ezt mondta: – Ahogy kívánja.Pokolian kényelmetlen volt az asztalon ülni, a lába ne

rt le a padlóig s az asztallap széle vágta az ülepét. – Sajnálattal kell közölnöm önnel, Richard – kezd

emchen úr -, hogy a maga jelentése rendkívül kellemeenyomást keltett fent. – Hm… – dünnyögte Noonan. “Kezdődik”, gondol

magában.

– Magát még kitüntetésre is fel akarták terjeszteni olytatta Lemchen úr -, én azonban azt javasoltam, várjana



gy kicsit. S helyesen tettem. – Végre felnézett az ujjairólarátságtalanul Noonanra pillantott. – Megkérdezheőlem, miért tanúsítottam ekkora, magának túlzottnak űnhető, óvatosságot.

– Nyilván megvolt rá az oka – jegyezte meg csügge

angon Noonan. – Igen, megvolt. Mi derül ki a maga jelentésébő

Richard? A “Metropol”-csoportot likvidálták. Az örőfeszítései révén. A “Zöld virág”-csoportot telje

étszámban tetten érték. Ragyogó munka. Szintén magáé. A “Legyező”, a “Quasimodo”, a “Vándorzenésze

a többi csoport, nem is emlékszem mindegyikrádöbbenve, hogy ma vagy holnap leleplezik őkenmagukat számolták fel. Ez valóban így történt, minde

máshonnan szerzett információink is megerősítik. satatér megtisztult. A csatatéren maga az úr, Richard. A

llenfél nagy veszteségeket szenvedve rendezetleorokban meghátrált. Helyesen adtam elő a helyzetet? – Legalábbis – folytatta óvatosan Noonan, – az utób

árom hónapban Marmonton keresztül megszűnt ülönböző anyagok kiszivárgása a Zónából… Legalábbz én értesüléseim szerint – tette hozzá. – Az ellenfél meghátrált, nem így van? – Ha ragaszkodik ehhez a kifejezéshez… így. – Nincs így! – jelentette ki Lemchen úr. – Arról van sz

ogy ez az ellenfél sohasem hátrál meg. Ezt biztosaudom. Richard, maga éretlenségről tett tanúbizonyság

zzal, hogy sietett a győzelemittas jelentéssel. Éppen ezéavasoltam, hogy álljanak el attól, hogy azon melegébe



itüntetésre terjesszék fel.“A fenének kellenek a kitüntetéseid – gondolta Noona

ábát lógatva, s komoran bámulta cipője himbálódzó orráA padlásra akasztanám a kitüntetéseidet. Szép k

moralista, nevelő, nélküled is tisztában vágyok vele, kiv

llok szemben, semmi szükség rá, hogy kioktass, ki is allenfelem. Mondd meg kertelés nélkül és világosan: hoogyan és mit szúrtam el… mit sikerült még ezeknek sirkefogóknak kikaparniuk a Zónából… hol, hogyan é

milyen résekre bukkantak… a bevezetésre ninczükségem, nem vagyok taknyos kezdő, ötven év va

mögöttem s nem a te kitüntetéseid kedvéért ücsörgök itt… – Mit hallott az aranygömbről? – kérdezte hirtele

emchen úr.“Uramisten – gondolta ingerülten Noonan. – Ugyan, m

öze az egészhez az aranygömbnek? Eredj a fenébe a

stoba kérdezősködéseddel…” – Az aranygömb legenda – jelentette ki unott hangon.

Misztikus tárgy a Zónában, mely egy aranygömbre hasons arra szolgál, hogy teljesítse az emberek kívánságait. – Bárminőt? – A legenda általánosan elfogadott szövegéne

megfelelően: bárminőt. Léteznek azonban változatok… – Úgy – jegyezte meg Lemchen úr. – S mit hallott

halált hozó lámpáról”? – Nyolc esztendeje – kezdte vontatottan s unotta

Noonan -, egy Stephan Norman nevű stalker, gúnynevén

ápaszemes, kihozott a Zónából egy bizonyos szerkezetemely, amennyire meg lehetett ítélni, valamiféle sugárve



endszer lehetett, s gyilkos hatással volt a fölzervezetekre. A már említett Pápaszemes el akarta adzt az intézetnek. Az árban azonban nem tudta

megegyezni. Pápaszemes ismét elindult a Zónába s többem tért vissza. S hogy jelenleg hol van a készülék, ne

ehet tudni. Az intézetbeliek mind a mai napig tépik ajukat. A Metropolból általunk is ismert Hugh akkorsszeget ajánlott fel érte, amekkora csak ráfér egsekkre. – Ez minden? – kérdezte Lemchen úr. – Ez – felelte Noonan. Tüntetően körbepillantott

zobában. A bútorzat unalmas volt, nem volt mit nézni. – Úgy – állapította meg Lemchen. – S mit hallott

rákszemről”? – Milyen szemről?

– A rákszemről. Rák. Ismeri? – Lemchen úr két ujja köt le a levegőben. – Ollója van. – Először hallok róla – mondta Noonan. – Nos, akkor mit tud a “robbanó szalvétákról”?Noonan leszállt az asztalról s kezét zsebre dugva megá

emchen előtt. – Semmit sem tudok – jelentette ki. – És maga? – Sajnos én sem tudok semmit. Sem a “rákszemrő

em a “robbanó szalvétákról”. Mégis léteznek. – Az én Zónámból valók? – Üljön, üljön csak le – állította meg Noonant Lemche

r, s intett a tenyerével. – Csak most kezdődik eszélgetésünk. Üljön le.



Noonan megkerülte az asztalt, s leült a kemény, magaámlájú székre. “Ugyan, hová akar kilyukadni? – gondolázasan. – Miféle újdonságok jönnek még? Nyilván a töbónában találtak valamit, s most heccel ez a barom. Sohem szeretett, a vén krampusz képtelen elfelejteni

únyversikéket…” – Folytassuk rövid vizsgánkat – jelentette ki Lemche

Hátradőlt karosszékében s a mennyezetet bámulvmegkérdezte: – Hogy van az öreg Barbridge?

– Barbridge? Keselyű Barbridge megfigyelés alatt áNyomorék, de nem nélkülöz. A Zónához semmi köze. Négárja és egy bordélya van, s piknikeket szervez elyőrségi tisztek és a turisták részére. Gina, a lányendezetlen életmódot folytat. A fia, Arthur nemrég végeztl a jogi kart.

Lemchen úr elégedetten biccentett.

– Kimerítő válasz – dicsérte meg. – S mit csinál a MáltKreón?

– A még dolgozó kevés stalker egyike. A “Quasimodosoporttal állt kapcsolatban, most azonban a zsákmányt a

ntézetnek adja el rajtam keresztül. Hagyom szabadoműködni majd csak ráharap valaki. Igaz, az utóbbi időbeeményen iszik, s félek, hogy nem húzza sokáig. – Mi a kapcsolata Barbridge-dzsal? – Udvarol Ginának. Nincs sikere. – Remek – állapította meg Lemchen úr. – S mit hallochuchartról, a Rókáról?

– Egy hónapja jött ki a börtönből. Nem nélkülöMegpróbálta elhagyni a várost, de voltak bizonyos…



Noonan elhallgatott. – Egyszóval, családi kellemetlenségoltak. Most nem törődik a Zónával. – Ez minden? – Ez. – Nem sok – jelentette ki Lemchen úr. – S mi a helyz

zerencsés Carterrel? – Már jó néhány éve nem stalker. Használt autókk

ereskedik, van egy műhelye, ahol “izé”-meghajtásúlakítják át az autókat. Négy gyereke van, a felesége egve halt meg. Az anyósával él.

Lemchen bólintott. – Na, kiről feledkeztem meg az öregek közül?

rdeklődött jóindulatúan. – Elfeledkezett Jonathan Maisle-ről, akit Kaktuszna

únyoltak. Jelenleg kórházban van, haldoklik, rákja van. lfeledkezett Suvikszról…

– Igen, igen, mi van vele? – Suviksz nem változott – mondta Noonan. – Háromfős

soportja. Néha hetekre eltűnnek a Zónában. Amit találnatt, a helyszínen megsemmisítik. Társasága, a Harco

Angyalok azonban széthullott. – Miért? – Hát, tudja, azzal foglalkoztak, hogy felvásárolták

zajrét, s Suviksz visszavitte a Zónába. Minden, ami átántól származik, legyen a sátáné. Most azonban mincs mit felvásárolniuk, különben is az intézet új igazgatóájuk uszította a rendőrséget.

– Világos – jegyezte meg Lemchen úr. – Na és atalok?



– Nos, a fiatalok… jönnek és mennek. Van közöttük öat, akiknek már van némi tapasztalata, az utóbbi időbezonban nem tudják kinek eladni a szajrét s nehéelyzetbe kerültek. Néha kisegítem őket… Főnök, úgondolom, hogy az én Zónámban befellegzett

talkereknek. Az öregek kiszálltak az üzletből, a fiatalomég semmit nem tudnak, na meg a szakma tekintélye sez már, ami régen volt. Egyre jobb a technika, a robotok… – Igen, igen, hallottam róluk – mondta Lemchen úr. zek az automaták azonban egyelőre még azt az energiem érik meg, amit elfogyasztanak. Vagy tán tévedek? – Ez idő kérdése. Nemsokára megérik. – Milyen nemsokára? – Öt-hat éven belül…Lemchen ismét megcsóválta a fejét.

– Mellesleg, bizonyára nem tud még róla, hogy a

llenfél is alkalmazni kezdett automata-stalkereket. – Az én Zónámban? – kérdezte óvatosan Noonan. – A magáéban is. Rexopolisban van a telephelyük, s

egyeken át helikopteren szállítják a Kígyó-szakadékhoz,ekete-tóhoz s a Bolderpick-hegylánc lábaihoz

elszerelést… – Hiszen az peremvidék – jegyezte meg hitetlenkedv

Noonan. – Pusztaság, ugyan mit találhatnak ott? – Keveset, nagyon keveset. De találnak. Mellesleg, e

sak tájékoztatásul mondtam, nem tartozik magáraÖsszegezzük tehát. Hivatásos stalker Marmontban szin

em maradt. Akik maradtak, azoknak többé nincs közük ónához. A fiatalság nem találja helyét s csak most tan



ele. Az ellenséget szétvertük, visszavetettük, valahmegbújt és a sebeit nyalogatja. Zsákmány nincs, amikedig mégis akad, nincs kinek eladni. Az anyago

örvényen kívüli kiszivárgása a marmonti Zónából márom hónapja megszűnt. Így van?

Noonan hallgatott. “Most – gondolta. – Most vágja épembe. Vajon hol van a rés? S úgy látszik, jó nagy lehe

Na gyerünk, ki vele, vén ravaszdi! Ne gyötörj…” – Nem hallom a válaszát – jegyezte meg Lemchen úr,

enyerét ráncos és szőrös füléhez illesztette. – Rendben, főnök – jelentette ki komoran Noonan. lég. Már eleget főzött és puhított, gyerünk, egyen meg.Lemchen úr bizonytalanul vihogott.

– Nem tudom, mit mondhatnék magának – kezdáratlan keserűséggel. – Itt szerencsétlenkedik a főnöklőtt, de hogy én hogy érzem magam, amikor tegnapelőtt

Hirtelen abbahagyta, felállt s a dolgozószobán át áncélszekrényhez ballagott. – Röviden szólva, az utóbét hónap során, a rendelkezésünkre álló adatok szerint, allenfél komplexumai több mint hatezer egységnyi anyagaptak a különböző Zónákból. – Megállt a páncélszekrén

mellett, megsimogatta a széf festett oldalát s hirteleNoonan felé fordult. – Ne ringassa magát illúziókban! völtötte. – Barbridge ujjlenyomata. A Máltai ujjlenyomata

A Nagyorrú Ben-Halevi ujjlenyomata, akiről, úgy vélte, hogmlítést sem kell tennie. Az Orrhangú Heres és Törp

Cmiga ujjlenyomatai! Hát hogy nevelgeti a fiataljai

Karkötők”! “Gombostűk”! “Fehér bogarak”! S ez még minemmi, itt vannak a “rákszemek”, “madár-csörgők



robbanó szalvéták”, az ördög vinné őket! – Ismbbahagyta, visszaült a karosszékbe, ujjait újbgymáshoz illesztette s udvariasan megkérdezte: – Mi a véleménye erről, Richard?Noonan előhúzta a zsebkendőjét s megtörölte a nyak

s a halántékát. – Semmit nem gondolok – nyögte rekedt hangon é

szintén. – Már megbocsásson, főnök, de én moltalában… Hagyja, hogy kifújjam magam… Barbridge-neemmi köze a Zónához. Minden lépéséről tudomásom vaivornyákat és piknikeket rendez a tavaknál, hatalmaénzeket keres s egyszerűen semmi szüksége rá

Megbocsásson, természetesen ostobaságot fecsegek, diztosíthatom, nem veszítem Barbridge-et szem elől azótogy elhagyta a kórházat… – Nem tartom fel tovább – jelentette ki Lemchen úr.

Kap egy hét határidőt. Aztán közölje arra vonatkozlképzeléseit, hogyan kerülnek a különböző anyagok

maga Zónájából Barbridge kezébe… és a többViszontlátásra.

Noonan felállt, sután biccentett Lemchen úr profilja felé,miközben zsebkendőjével tovább törölgette bőségeseerejtékező nyakát, kitámolygott az előszobába. apbarnított fiatalember cigarettázott s töprengőn meredtibelezett elektronikus szerkezet belsejébe. Futó pillantáetett Noonan felé – tekintete üres, befelé forduló volt.

Richard Noonan úgy-ahogy a fejébe nyomta kalapjá

óna alá kapta esőkabátját s távozott. “Ilyen, bizony, méem történt velem – gondolta rendezetlenül. – Nézze me



z ember, a Nagyorrú Ben-Halevi! Már arra is volt idejogy gúnynevet szerezzen magának… Mikor? Ped

micsoda pancser volt… tejfölösszájú… Nem, ez nem azÓ te állat, te lábatlan barom… Keselyű! Istenem, hoglbántál velem… Igen, pontosan úgy, mint Szingapúrban a

bizonyos… hogy is hívják… pofával az asztalralántékával a falnak…”

Beült a kocsijába s egy ideig, miután semmit nem látomaga körül, csak tapogatózott a műszerfalon, kereste andítókulcsot. Kalapjáról a térdére folyt a víz, lekapta, s körem nézve hátrahajította. Az eső elöntötte zélvédőüveget, s Richard Noonan, nem tudni, miért, dgy érezte, hogy éppen emiatt képtelen rájönni, mit kell ovábbiakban tennie. S miután rádöbbent erre, öklévagyot csapott kopasz homlokára. Megkönnyebbü

Rögtön rájött, hogy indítókulcsa nincs és nem is lehet, me

tt a zsebében az “izé”. Az örökéletű akkumulátor. S ki keúzni a zsebéből, hogy csak úgy reccsenjen, s bele kelyezni a nyílásba és akkor majd elindulhat – min

messzebb ettől a háztól, melynek ablakából mindeizonnyal figyeli ez az öreg káposztafej…

Noonan “izét” tartó keze félúton megdermedt. “Úgegalább tudom, hogy kivel kezdjem. Nos, akkor veezdem. Ó, de hogy elkezdem! Soha senki nem kezdgy, ahogy én most elkezdem. S micsoda élvezettel. ekapcsolta az ablaktörlőt és végighajtotta az autót ulváron, szinte semmit nem látott maga előtt, de már kiss

megnyugodott. – Nem tesz semmit. Legyen úgy, mizingapúrban. Végtére is Szingapúrban minde



zerencsésen végződött… Ugyan már, egyszer kaptál épedre! Történhetett volna rosszabbul is. Megtörténheteolna, hogy nem a képed s nem az asztalba vered, hanealami hegyes dologba… Jól van, nem kalandozunk el árgytól. Hol van most az én palotám? Egy fikarcnyit se

átni… Ahá, ott van.”Jóllehet már későre járt az idő, az “Öt perc” nevet vise

ntézmény úgy ragyogott, akár a Metropol. Richard Noonamegrázta magát, mint a kutya, amikor kijön a vízből, elépett a fényesen megvilágított a dohány, parfüm

megsavanyodott pezsgő szagától átitatott hallba. Az öreenny még libéria nélkül egy pult mögött ült, oldalvást, ejárattal szemben, s a villát öklébe szorítva rágott valamantasztikus méretű keblét a poharak közé ömlesztve

Madame magaslott előtte, s szomorkodva nézte, hogyaszik az öreg. A hallt még nem takarították ki a tegnapi na

tán. Amikor Noonan belépett, a Madame tüstént feordította széles, vastagon kifestett arcát, amely előszlégedettnek tűnt, azonban tüstént gyakorlott mosoly árazét rajta. – No! – dörmögte. – No nézd csak, Noonan

zemélyesen! Lányokra támadt kedve?Benny tovább evett, süketnek tettette magát, akár a

gyú. – Üdv, öreglány! – válaszolt Noonan s közelebb lépett.

Minek nekem lányok, amikor egy igazi nő áll előttem?Benny végül észrevette őt. Kék és vöröses sebhelyekk

eli arca kényszeredetten üdvözlő mosolyba torzult. – Szervusz, tulaj – hörögte. – Bejöttél egy k



sapolásra?Noonan válaszul elmosolyodott s legyintett. Ne

zeretett Bennyvel beszélgetni: folyton üvölteni kellett vele – Hol van az üzletvezetőm, fiúk? – kérdezte. – A szobájában – felelte a Madame. – Holnap be ke

zetnie az adót. – Ó, ezek az adók – mondta Noonan. – Rendbe

Madame, kérem, készítse elő kedvenc ételem, nemsokáisszajövök. A vastag, műszálas szőnyegen hangtalan léptekk

égigment a folyosón, befordult egy alig észrevehető keugróba s kopogtatás nélkül kinyitott egy bőrrel bevojtót.

Csontos Kanasa egy asztal mögött trónolt s a tükörbegy pattanást szemlélgetett az orrán. Csöppet seesergett azon, hogy másnap be kell fizetnie az adóját.

ökéletesen üres asztalon egy kis üveg kenőcs állt előttegy pohár, tele áttetsző folyadékkal. Csontos Kanas

Noonanra emelte vérbe borult tekintetét, s a tükröt elejtvelpattant. Noonan egy szót sem szólt, szemben veeleereszkedett a karosszékbe, egy ideig némáizsgálgatta a pimaszt s hallgatta, hogy értetlenül atkozott esőről és a reumáról dünnyög valamit. Majd e

mondta: – Zárd be az ajtót, galambocskám.Csontos, lúdtalpas lábával pufogva, az ajtóhoz futo

sattant a kulcs, majd visszatért az asztalhoz. Szőrö

egyként magaslott Noonan fölé s odaadón bámult zájába. Noonan hunyorogva tovább vizsgálgatta. Ne



udni, miért, de hirtelen eszébe jutott, hogy Csontos Kanasgazi neve – Rafael. Csontosnak fantasztikusan csontokleiért nevezték, melyek kékesvörösen s csupaszo

meredeztek elő a kezét borító sűrű szőrből, akár egézelőből. Kanasának ő nevezte el magát, abban a szilá

itben, hogy ez volt a nagy mongol uralkodók hagyományoeve. Rafael. Nos, Rafael, akkor kezdjük. – Mi újság? – kérdezte gyengéden Noonan. – Minden a legnagyobb rendben, főnök – felelte azonn

Csontos Rafael. – Azt a botrányt az őrszobán elsimítottad? – Százötvenet tettem le az asztalra. Mindenki elégedet – Százötvennel tartozol – mondta Noonan. – A te bűnö

olt, galambocskám. Figyelni kellett volna.Csontos szerencsétlen képet vágott és alázatosa

zéttárta hatalmas tenyerét.

– A hallban ki kellene cserélni a parkettát – mondtNoonan.

– Meglesz.Noonan egy darabig hallgatott, az ajkát csücsörítette.

– Szajré? – kérdezte halkabbra fogva hangját. – Van egy kevés – felelte szintén halkan Csontos. – Mutasd.Csontos a páncélszekrényhez ugrott, előhúzott eg

somagot, letette Noonan elé az asztalra és kibontottNoonan egy ujjal beletúrt a halom “fekete cseppbe”, elvegy “karkötőt”, minden oldalról figyelmesen megvizsgálta

isszatette. – Ez minden? – kérdezte.



– Nem szállítanak – magyarázta bűntudatosan Csontos – Nem szállítanak… – ismételte meg Noonan.Gondosan célzott s cipője orrával teljes erőből Csonto

ábszárába rúgott. Csontos felnyögött, már görnyedt, hogájó sípcsontjához kapjon, de nyomban kihúzta magát

ezét nadrágja varrásához szorította. Noonan ekkelpattant, mint akit fenékbe rúgtak, megragadta Csontongének gallérját, rugdalózva és szemét forgatva a férfinagrott. Csontos nyögve és sóhajtozva, fejét nyaka közúzva, akár egy meghajszolt paripa, egészen addig hátrámíg le nem roskadt a díványra. – Kétfelé dolgozol, galambocskám? – sziszegte Noona

ele egyenest Csontos rémülettől elfehéredett szemébe.Keselyű fürdik a szajréban, te pedig papírba csomagomorzsákat dugsz az orrom alá?… – Nagy lendülettel képeörölte Csontost, igyekezett eltalálni az orrán levő gennye

elést. – Börtönben fogsz megrohadni! Trágyában fogslni!… Sajnálni fogod, hogy a világra jöttél! – Öklével nag

endülettel ismét Csontos pattanásába talált. – Honnzerzi Barbridge a szajrét? Neki miért szállítanak, s neke

miért nem? Ki szállít neki? Miért nem tudok semmirőKinek dolgozol? Beszélj!

Csontos némán tátogott. Noonan elengedte, visszatértarosszékhez s lábát felrakta az asztallapra. – Nos? – kérdezte.Csontos hüppögve szívta vissza az orrából kibuggyan

ért, s ezt mondta:

– Az isten szerelmére, főnök… Mit akar? Ugyan mifézajré lenne Keselyűnél? Semmiféle szajré nem kerül od



Manapság senkinél sincs szajré… – Mi az, tán vitatkozni támadt velem kedved?

rdeklődött Noonan gyöngéden s az asztalról a földngedte lábát. – Ugyan, dehogy, főnök… Istenemre… – siete

megnyugtatni őt Csontos. – Itt vakuljak meg! Még hogitatkozzak! Eszemben sincs… – Kihajítlak – jegyezte meg komoran Noonan. – Ne

udsz dolgozni. A magadfajtából egy garasért egy tucatot elvehetek. Nekem belevaló, az ügyhöz értő emberre vazükségem. – Megálljon, főnök – mondta józanul Csontos, s a vé

zétkente a képén. – Nem kell olyan forrón enni a kásátGyerünk, próbáljuk mégiscsak tisztázni a dolgot… Ujjának hegyével óvatosan megtapogatta a pattanást arrán. – Azt mondja, hogy Barbridge-nál sok a szajré

Nincs róla tudomásom. Természetesen elnézését kéreme valaki hazudott magának. Senki nem jut most szajrého

Hiszen a Zónába szinte kizárólag csak kezdő taknyosomennek, ők pedig nem térnek vissza. Nem, főnök, ealaki bebeszélte magának…

Noonan a szeme sarkából gyanakodva figyelCsontost. Úgy tűnt, Csontos őszintén beszél. Igen, ülönben sem lett volna érdemes hazudnia – a Keselyűem lehet meggazdagodni. – Ezek a piknikek, jövedelmező üzletek? – kérdezte. – A piknikek? Hát, nem túlságosan. A pénz nem heve

z utcán… Hiszen a városban most már nem maraövedelmező üzlet…



– Hol rendezik ezeket a piknikeket? – Hol rendezik? A legkülönbözőbb helyeken. A fehé

egynél, a Hőforrásoknál, a Szivárványos-tavaknál… – S kik járnak oda? – Kik? – Csontos ismét megvakarta pattanását, majd a

jjaira pillantott s bizalmaskodó hangon így szólt: – Főnöa maga is erre az üzletágra ácsingózik – rosszul tesz

Nem tudna konkurálni a Keselyűvel. – Ugyan miért nem? – Keselyű látogatói a kéksisakosok – először.

Csontos sorba behajlította ujjait. – A városparancsnoksásztjei másodszor, a Metropol, a Fehér Liliom és övevény turistái harmadszor. Azután meg már kialakított

maga reklámját, a helybéli fiúk is hozzá járnakstenemre, főnök, nem érdemes ebbe beleártania magát.

– A helybéliek is hozzá járnak?

– Főként fiatalok. – No és, mi folyik ezeken a piknikeken? – Mi folyik? Buszokkal odaviszik őket, ugye? Ott m

llnak a sátrak, a büfé, szól a zene… No és, mindenki úgzórakozik, ahogy kedve tartja. A tisztek leginkább

ányokkal, a turisták özönlenek megnézni a Zónát. – Ha Hőforrásoknál tartják, a Zóna onnan ugyanis egarnyújtásnyira van, egyenest a Kénes szurdok mögött

Keselyű lócsontokat szórt szét arrafelé, hát bámulják ávcsöveikkel.

– Na és a helybeliek?

– A helybeliek? A helybelieknek ez természetesen nemrdekes. Így hát mindenki úgy szórakozik, ahogy tud…



– És Barbridge? – Hogyhogy Barbridge? Barbridge, akár a többiek… – És te? – Még hogy én? Mint a többiek. Figyelek, nehog

megsértsék a lányokat… és ez a… no, ott… Hát, csak úg

– Mennyi ideig tart ez? – Mikor hogy. Van, amikor három napig, de előfordu

ogy egy álló hétig. – És mibe kerül ez az élvezet? – kérdezte Noonan,

özben egészen másra gondolt. Csontos válaszolt valamNoonan azonban nem hallotta. “Lám, itt a rés – gondolta.Néhány napig… néhány éjszakát… Ilyen körülményeözött egyszerűen képtelenség Barbridge-t figyelni, még hzántszándékkal ezzel a céllal mentél is oda… Mégsrtem. Hiszen lábatlan nyomorék, s ott a szurdok… Nem, alami nincs rendjén…”

– Ki jár oda állandóan a helybeliek közül? – A helybeliek közül? Hiszen már mondtam – többnyir

atalok. Na, hát Halevi, Rashba… Capfa Pipi… ez aCmiga… No, még a Máltai is elő szokott fordulni. Belevaanda. “Vasárnapi iskolának” hívják az egészet. Mi aérdezik, ellátogatunk a “vasárnapi iskolába”? Többnyizépen keresnek az idősebb nőkön. Megjelenik Európábgy öreg hölgy és… – “Vasárnapi iskola” – ismételte Noonan.Hirtelen különös gondolat futott végig rajta. Iskola. Felá

– Rendben – mondta. – Vigye az ördög ezeket

iknikeket. Ez nem a mi dolgunk. De tudd: Keselyű kazajrét, ez pedig már a mi dolgunk, galambocskám. E



em hagyhatjuk szó nélkül. Szaglássz, Csontos, szaglássmert különben elzavarlak galambocskám. Derítsd feonnan szerzi be, ki szállítja neki s ígérj húsz százalékköbbet, mint ő. Világos?

– Világos, főnök – Csontos már állt, keze nadrág

arrásához simult, szutykos képén odaadás ragyogott. – Ugyan, mozdulj már, erőltesd meg az agyad, te baromüvöltött rá hirtelen Noonan s távozott. A hallban a pultnál kényelmesen kiitta aperitifjét, eg

deig csevegett a Madame-mal az erkölcsök lazulásáróélzott rá, hogy tervezi az intézmény mielőbbi kibővítésé

majd hangját jelentőségteljesen lehalkítva tanácsot kért, megyen Bennyvel – öreg ember már, rosszul hall, a reflexem a régiek, nem igyekszik, mint régen… Már hat óra fe

árt, enni szeretett volna, a fejében azonban egymotoszkált valami, nem hagyta nyugton a váratlan gondola

mely teljesen független volt az egésztől és mégis, somindent megmagyarázott. Mellesleg, amint egy s másény derült, az ügyről eltűnt az ingerlő és ijesztő misztikuepel, s csupán a bosszúság maradt meg önmagávzemben, hogy korábban nem gondolt erre a lehetőségrlényeg azonban nem ez volt, a lényeg abban az ötletbe

ejlett, mely egyre csak ott motoszkált benne s nem hagyyugton.

Miután elbúcsúzott a Madame-tól s kezet szorítoennyvel, Noonan egyenest a “Borzsch”-ba hajtott. “Agészben az a baj, hogy nem vesszük észre, hogy repülne

z évek – gondolta. – Bár kit érdekelnek az évek; neesszük észre, hogy minden változik. Tudjuk, hogy minde



áltozik, gyermekkorunktól arra tanítanak, hogy mindeáltozik. Számtalanszor láttuk saját szemünkkel, hog

minden változik, s ugyanakkor teljességgel képteleneagyunk észrevenni azt a pillanatot, amikor a változáégbemegy, vagy nem ott keressük a változást, ah

ellene. Lám, már megjelentek az új, kibernetikuerendezésekkel felszerelt stalkerek. A régi stalkeiszkos, komor fickó volt, aki egy vadállat makacsságáv

milliméterről milliméterre kúszta végig a Zónát, hogmegdolgozzon a koncért. Az új stalker nyakkendőlegáns úriember, mérnök, kilométerekre ül a Zónától, ogai között cigaretta, a könyöke mellett egy pohár frissíoktél, ül és a képernyőt bámulja. Jól kereső úriembe

Nagyon is logikus a kép. Annyira logikus, hogy az összeöbbi lehetőség fel sem merül. Pedig vannak mások is éldául a “vasárnapi iskola”.

S egyszer csak, fogalma sem volt, honnan tört rá, elfogkétségbeesés. Minden hasztalan volt. Minde

rtelmetlennek bizonyult. “Istenem – gondolta. – Hiszeekünk semmi nem sikerül. Nem tudjuk visszatartan

megállítani. Semmilyen erő nem elég ahhoz, hogy beartsuk a szakajtóban ezt a szörnyű kovászt – gondolorzongva. – S nem azért, mert rosszul végezzük olgunkat. S nem azért, mert ők ravaszabbak vaggyesebbek nálunk. Egyszerűen, ilyen a világ. Ilyen amber. S ha nem történt volna a Látogatás, történt volnalami más…”

A “Borzsch”-ban minden ragyogott s csábítóan finom illerjengett. A “Borzsch” is megváltozott – nyoma sem volt



uhajkodásnak, a muriknak. Suviksz már nem jár idndorodik, Redrick Schuchart is bizonyára bedugta idzeplős orrát, de elfintorodott s távozott. Ernest még mindörtönben van, az üzletet az öregasszony vezeti s elérélját: szolid törzsközönség, az egész intézet ide j

bédelni, na meg a főtisztek is – kényelmes kis boxok, oszt ízletes, keveset kérnek, a sör mindig friss. Jó, öreisvendéglő.

Noonan az egyik boxban megpillantotta Valentilmant. A Nobel-díjas tudós egy csésze kávé melleldögélt s egy félbehajtott folyóiratot olvasott. Noonadalépett hozzá. – Megengedi, hogy maga mellé üljek? – kérdezte.Valentin ráemelte fekete szemüvegét.

– Á – ismerte fel. – Tessék. – Mindjárt, csak előbb kezet mosok – mondta Noona

mert hirtelen eszébe jutott Csontos pattanása.Itt jól ismerték. Amikor visszatért s leült Valentinn

zemben, az asztalon már ott állt egy apró serpenyő, bennpárolgó rizses hús s egy magas korsó tele sörrel – a s

em volt se hideg, se meleg, épp olyan volt, ahogy szerettValentin félretolta a folyóiratot s ivott egy kortyot ávéjából. – Ide figyeljen, Valentin – kezdte Noonan s vágott eg

alatot a húsból. – Mit gondol, hogy végződik ez az egész? – Mire gondol? – A Látogatás, a Zóna, a stalkerek, a katonai-ipa

omplexumok, ez az egész rakás… Hogy végződhet ez?Valentin vaksi, fekete szemüvegével sokáig néz



Noonant. Majd rágyújtott és így szólt: – Kire nézve? Legyen konkrétabb. – Na, tegyük fel, általában az emberiségre nézve. – Ez attól függ, szerencsénk lesz-e, vagy sem – mond

Valentin. – Most már tudjuk, hogy a Látogatás általába

em hagyott nyomot az emberiség életén. Az emberiséletén semmi nem hagy nyomot. Természetesen nincizárva, hogy találomra kapkodva a gesztenyét ebből űzből, végül valami olyasmit is kihúzunk, ami miatt az élolygónkon egyszerűen lehetetlenné válik. Ez balszerencs

esz. Lássa be azonban, ez a lehetőség mindig fenyegetz emberiséget. – Tenyerével elhessegette maga elől igarettafüstöt s elnevette magát. – Látja, én már régóeszoktam arról, hogy általában gondoljak az emberiségrAz emberiség mint olyan, túlságosan is stacionáriuendszer, teljességgel átfoghatatlan.

– Így gondolja? – kérdezte kiábrándultan Noonan. – Noehetséges, hogy így van…

– Vallja be őszintén, Richard – kezdte Valentin zemmel láthatóan mulatott a dolgon. – Maga üzletembemaga életében mi változott meg a Látogatással? No

megtudta, hogy a világmindenségben az emberi mellemég legalább egy értelmes világ létezik. No és?

– Hogyan is mondjam? – motyogta Noonan. Majnálta, hogy kierőszakolta ezt a beszélgetést. Nem vo

miről beszélgetniük. – Mi változott meg számomraéldául immár jó néhány esztendeje érzek valamifé

ényelmetlenséget, feszélyezettséget. Rendben, átogatók jöttek s elmentek. De mi van, ha ismét eljönnek,



z jut eszükbe, hogy itt maradjanak? Számomra, egzletember számára, tudja, nem értelmetlen kérdés: kik őogyan élnek, mit akarnak… A legprimitívebb változat aogy törnöm kell a fejemet, hogyan változtassam meg

ermelést. Készen kell lennem rá. És mi van, ha az

endszerükben egyáltalán nem lesz rám szükség? elélénkült. – És ha egyikünkre sem lesz szükségigyeljen ide, Valentin, ha már szóba jött a dolog, vagyáltalán felelet ezekre a kérdésekre? Kik ők, mit akartasszatérnek-e valaha… – Válaszok vannak – felelte Valentin nevetve. – Nagyo

s sok van belőlük, választhat közülük kedvére. – És magának mi a véleménye? – Az igazat megvallva, sohasem engedtem me

magamnak, hogy komolyabban eltöprengjek ezezámomra a Látogatás – mindenekelőtt rendkívü

semény, mely azzal a következménnyel járhat, hoggyszerre néhány lépcsőfokot átugorhatunk a megismeréolyamatban. Utazás a jövő technológiájába. Olyasvalammintha Isaac Newton laboratóriumába bekerült volna egmodern kvantum-generátor…

– Newton semmit nem értett volna. – Téved, ha ezt hiszi. Newton nagyon éles elméjű férf

olt. – Igen? Na, rendben, vigye az ördög Newtont. Még

ogy magyarázza a Látogatást? Még ha nem is vesomolyan…

– Rendben, elmondom magának. De figyelmeztetneell, Richard, hogy a maga kérdése egy áltudomány,



enológia illetékességi körébe tartozik. A xenológia udományos-fantasztikus irodalom és a formális logikgyfajta természetellenes keveréke. Módszerének alapgy szabálytalan fogás – az, hogy az idegen bolygóbertelmet emberi pszichével ruházzák fel.

– Miért szabálytalan? – kérdezte Noonan. – Azért, mert a biológiában annak idején már soka

megégették magukat, amikor megpróbálták az embeélektant átvinni az állatokra. A földi állatokra, ne feledje.

– Már megbocsásson – vetette ellen Noonan. – Egészen más dolog. Hiszen mi az értelmes lénye

élektanáról beszélünk… – Igen. S mindez nagyon is jó lenne, ha tudnánk, mi a

ogy értelem. – Talán nem tudjuk? – csodálkozott Noonan. – Képzelje el, hogy nem. Rendszerint abból a nagyo

apos meghatározásból indulnak ki, hogy “az értelem amber azon tulajdonsága, mely tevékenység

megkülönbözteti az állatok tevékenységétől”. Tudja, elyasfajta próbálkozás, amely úgy különbözteti meg ázigazdát a kutyájától, hogy az ugyan mindent ért, csapp megszólalni nem tud. Mellesleg ebből a lapo

meghatározásból sokkal szellemesebbek is következne ezek azokra a keserű megfigyelésekre támaszkodna

melyek az ember már említett tevékenységéonatkoznak. Például: “Az értelem nem más, mint ambernek az a képessége, hogy célszerűtlen é

ermészetellenes tetteket hajtson végre.” – Igen, ez ránk vonatkozik – értett egyet Noonan.



– Sajnos. Vagy vegyünk egy hipotetikus meghatározásAz értelem bonyolult, még kialakulatlan ösztön. Itt arondolnak, hogy az ösztönös tevékenység mindig célszes természetes. Eltelik egymillió esztendő, kialakul asztön, s mi már nem követünk el hibákat, melyek nyilvá

z értelem sajátosságai. S ha a Világmindenségbealami megváltozik, mi boldogan kihalunk – mégpedzért, mert elszokunk a hibák elkövetésétől, vagyis attóogy kipróbáljuk a szigorú programban nem szerepülönböző változatokat. – Ez az egész olyan… megalázó. – Kérem, akkor talán hallgasson meg még eg

meghatározást – egy szerfölött magasztosat és nemeseAz értelem olyan képesség, mely lehetővé teszi, hogelhasználjuk a környező világ erőit anélkül, hogy magát lágot elpusztítanánk.

Noonan összeráncolta homlokát s megcsóválta a fejét. – Nem – mondta. – Ez túlzás… No és mi arról

éleménye, hogy az ember az állatoktól eltérően olyalőlény, mely állandó tudásvágyat érez? Valahol olvastarről. – Én is – tette hozzá Valentin. – Azonban a baj gyöker

em ott van, hogy az ember, legalábbis az átlagembeönnyedén leküzdi ezt a tudásvágyat. Szerintem ilyen vággyáltalán nem létezik. Él bennünk viszont egy olyan vág

mely arra ösztönöz, hogy igyekezzünk mindent megértenhhez viszont nincs szükség tudásra. A feltételezés, hog

an isten, semmihez nem mérhető, nagyszerű lehetőségyújt arra, hogy mindent tökéletesen megértsünk, anélk



ogy mindent tökéletesen megismernénk… Vázoljon amber előtt egy végtelenül leegyszerűsített világmodellt

magyarázzon minden eseményt ennek a leegyszerűsítemodellnek a segítségével. Ehhez a megközelítésheemmiféle ismeretre nincs szükség. Elég néhány betanu

éplet, valamint az, amit intuíciónak nevezünk, gyakorlarzék és az úgynevezett józan ész. – Várjon csak – állította meg Noonan. Kiitta sörét s a

res korsót nagy koppanással visszatette az asztalra. – Nagadtassa el annyira magát. Nézzük csak, hogyan van e

Az ember találkozott egy idegen bolygóbeli lénnyel. Hogyaudják meg egymásról, hogy mindketten értelmes lények?

– Fogalmam sincs – állapította meg Valentin vidáman.Minden, amit erről olvastam, bűvös körben forog. Hépesek kapcsolatot teremteni, akkor értelmes lények. Éordítva: ha értelmes lények, akkor képesek kapcsolat

eremteni. Különben is, ha az idegen bolygóbeli lénynelyan nagy a szerencséje, hogy emberi lélekkel bír, akkrtelmes lény. Hát így állunk. – Nesze neked – mondta Noonan. – Én pedig a

ondoltam, hogy maga már mindent a helyére tett… – Egy majom is képes a helyére tenni valamit – jegyez

meg Valentin. – Nem. Várjon csak – állapította meg Noonan. Ne

udni miért, de becsapottnak érezte magát. – Ha ilyegyszerű dolgokat sem tud… Rendben, vigye az ördög artelmet. De mi van a Látogatással? Mégis, mit gondol

átogatásról? – Kérem – mondta dr. Pilman. – Képzeljen maga e



gy pikniket…Noonan összerezzent.

– Hogy mondta? – Egy pikniket. Képzelje maga elé: erdő, kis tisztá

rdei út. Az erdei útról egy autó gördül a tisztásra, a

utóból fiatalemberek üvegeket, elemózsiás kosarakaknak ki, lányok, rádió, fényképező- és filmfelvevőgépekábortüzet gyújtanak, sátrat vernek, megszólal a zen

Reggel pedig továbbállnak. Az állatok, madarak, rovaromelyek egész éjjel páni félelemben szemlélték

örténteket, előjönnek búvóhelyükről. S ugyan mit látnakMotorolaj folyt a fűre, benzin csorgott szét, mindenfelromlott gyújtógyertyák és olajszűrők hevernek, körös-körmlom, kiégett lámpák, valaki elveszített egy csavarkulcso

A gépkocsi kerekei eddig nem tapasztalt mocsáragasztották a sarat… no, és a többit sejti, tábortűz nyom

lmacsutkák, bonbonos papírok, konzervdobozok, ürevegek, valaki otthagyta a zsebkendőjét, tollkését, rézakadt újságlapok, elhervadt virágok, amiket másztásokról hoztak ide… – Megértettem – mondta Noonan. – Piknik a

rokparton. – Pontosan. Piknik a világűr valamelyik útjána

rokpartján. Maga pedig azt kérdezi tőlem: visszajönnekagy sem? – Kérem, adjon egy cigarettát – szólalt meg Noonan.

Valahogy nem így képzeltem magam elé az egészet.

– Ehhez joga van – jegyezte meg Valentin. – Tehát igazából észre sem vettek bennünket?



– Miért? – Hát, nem figyeltek fel ránk… – Tudja, én a maga helyében nem sértődnék meg emiatanácsolta Valentin.Noonan nagyot szívott a cigarettából, köhögni kezdett

lhajította a csikket. – Akkor is – hajtogatta makacsul. – Lehetetlen… A

rdög vinné magukat, tudósokat! Miért ez a megvetés amberek iránt? Miért próbálják folyton lealacsonyítani ambert?… – Várjon csak – csillapította Valentin. – Figyeljen id

Maga azt kérdezi tőlem: mi által nagy az ember? – idéztAzért, mert létrehozott egy második természetet? Hog

zinte kozmikus nagyságú erőket hozott mozgásba? Hoglhanyagolhatóan rövid idő alatt birtokába vette bolygójátblakot nyitott a világmindenségre? Nem! Azáltal óriá

ogy mindennek ellenére létezik, és létezni szándékozik övőben is.”

Mindketten elhallgattak. Noonan töprengett. – Lehet… – kezdte bizonytalanul. – Természetesen, h

bből a szempontból… – Ugyan, ne keseredjen el – biztatta jóindulatúa

Valentin. – Hiszen ez az egész piknik csupán az éeltételezésem. S voltaképp még csak nem is feltételezéanem csupán egy kép… Az úgynevezett komoenológusok jóval tekintélyesebb, az emberi hiúságnaokkal inkább hízelgő változatokat igyekeznek kidolgozn

éldául azt, hogy nem volt semmiféle Látogatás, hogy átogatás még csak ezután következik be. Valame



degen értelem behajigálta hozzánk anyagi kultúráellegzetes tárgyaival megtöltött konténereit. Azt várjáogy miután tanulmányozzuk ezeket a mintadaraboka

műszaki fejlődésünkben ugrásszerű változás megy végbépesek leszünk válaszul jelzést küldeni, s ez majd arr

anúskodik, hogy készen állunk a reális kapcsolatfelvételrHogy tetszik ez magának?

– Ez már lényegesen jobb – jelentette ki Noonan. átom, hogy a tudósok között is vannak rendes emberek. – Vegyünk akkor egy másikat. A Látogatás valóba

megtörtént, de még korántsem ért véget. Voltaképp mémost is kapcsolatban vagyunk velük, csak éppen neudjuk. A jövevények megbújtak a Zónában, gondosaanulmányoznak bennünket, s ezzel egyidejűleelkészítenek a “jövő kegyetlen csodáira”.

– Nos, ezt értem! – mondta Noonan. Legalábbis akk

már érthető, mit jelent az a titokzatos nyüzsgés a gyomjai között. Mellesleg a maga piknikje ezt a nyüzsgéem magyarázza meg. – Ugyan miért ne adna rá magyarázatot? – tiltakozo

Valentin. – Hiszen egy kislány ott feledhette a tisztásoedvenc felhúzható medvebocsát… – Na, ezt hagyja – vetette ellen határozottan Noonan.zép kis játék mackó – a föld is reng alatta… Persze lehkár játék medve is. Kér sört? Rozália! Hé, öreglány! Kört a xenológus uraknak!… Lám, milyen kellemelbeszélgetni magával – mondta Valentinnak. – Egyfaj

gymosás, mintha keserűsót szórtak volna a nyelvünk alMert egyébként gürcölsz, egyre csak gürcölsz, de hog



miért, minek, mi lesz, mi fog történni, miért nyugtalan zíved…

Kihozták a sört. Noonan kortyolt belőle, s a hab fölöézte, milyen finnyásan bámulja Valentin a magáét. – Valami baj van? – kérdezte ajkát nyalogatva.

– Igen, én nem iszom – mondta Valentin. – Valóban? – csodálkozott Noonan. – Mi ebben a csodálatos? – kérdezte Valentin. – Hisze

ell, hogy legalább egy absztinens ember legyen ezen öldön… – Határozottan eltolta magától a korsót. Rendeljen inkább egy konyakot, ha már így állunk.

– Rozália! – kiáltott Noonan végleg felderülve. Amikor kihozták a konyakot, így szólt: – Nem, ez még sincs jól. A maga piknikjéről már nem

zólva, de még ha el is fogadjuk azt a változatot, hogy eegyük fel, a kapcsolatteremtés nyitánya, még akkor

súnya dolog. Megértem, hogy minek a “karkötők”, korongok”… De mire szolgál a “lidérckocsonya?” szúnyogpilis”; az az undorító pihe…

– Már megbocsásson – szakította félbe Valentimiközben vett egy szelet citromot. – Nem egészen értanzakkifejezéseit. Ugyan, miféle pilisről beszél?

Noonan elnevette magát. – Ez folklór – magyarázta. – A stalkerek szakm

sargonja. A “szúnyogpilisek” olyan helyek, ahol ravitáció megnövekedett. – Á, a gravikoncentrátumok… Irányított gravitáció. No

rről szívesen beszélnék, maga viszont semmit nem értenelőle.



– Miért gondolja, hogy semmit nem értenék belőleMégiscsak mérnök vagyok…

– Azért, mert én magam sem értem – mondta Valentin – Van ugyan egy egyenletrendszerem, de hogy mikép

magyarázzam, fogalmam sincs róla… És

idérckocsonya”, az bizonyára a kolbid gáz? – Pontosan. Hallott a Carrigan laboratóriumában törté

alesetről? – Hallottam egyet s mást – felelte kelletlenül Valentin. – Ezek a nagyokosok egy “kocsonyával” teli kerám

onténert különleges kamrába helyeztek, s egszigorúbban elszigetelték… vagyis azt hitték, hogy amrát teljesen elszigetelték… Amikor azonba

manipulátorokkal kinyitották a konténert, a “kocsonythatolt a fémen, amihez ért, szintén “kocsonyává” változo

Harmincöt ember elpusztult, több mint száz nyomorék lett,

laboratórium összes épülete teljesen használhatatlannált. Járt ott valaha? Nagyszerűen fel voltak szerelve! ocsonya azóta befolyt a pincébe, s az alsó szintekreessék, ez a maga kapcsolatteremtésének a nyitása.

Valentin elfintorodott. – Igen, mindezt tudom – mondta. – Mégis, lássa b

Noonan, a jövevények ebben nem vétkesek. Honnaudhattak volna a katonai-ipari komplexumokról?

– Tudniuk kellett volna – felelte oktatóan Noonan. – A jövevények ezt mondanák nekünk: már réges-rége

meg kellett volna semmisíteni a katonai-ipa

omplexumokat. – Ez is igaz – egyezett bele Noonan. – Nos, ezt kelle



olna tenniük, ha már ennyire mindenhatók. – Vagyis, maga azt javasolja, hogy avatkozzanak be

z emberiség belügyeibe? – Hm – dünnyögte Noonan. – Ezen az úto

ermészetesen túl messzire jutnánk. Ne beszéljünk errő

érjünk inkább vissza a beszélgetésünk elejéhez. Mi lennek a vége? Vegyük például a tudósokat. Hisz ön abbaogy kaphatnak valami alapvető fontosságú dolgot ónából, valami olyat, ami képes valóban forradalmasítatudományt, a műszaki haladást, az életformánkat?Valentin kiitta a konyakot s vállat vont.

– Richard, maga rossz helyen kopogtat. Én nezeretem az üres képzelődést. Amikor ilyen komoolgokról van szó, jobban kedvelem az óvatos szkepszis

Ha abból indulunk ki, amit eddig kaptunk, a lehetőségezéles skálája áll előttünk, és semmi bizonyosat ne

mondhatunk. – Rozália, még egy konyakot! – kiáltotta Noonan. – N

endben, akkor közelítsünk másképp a dologhoVéleménye szerint mi az, amit eddig kaptak?

– Bármennyire mulatságos is, de meglehetőseeveset. Számtalan csodára bukkantunk. Egyes esetekbe

megtanultuk, hogyan használjuk fel ezeket a csodákat sajzükségleteinkre. Még hozzá is szoktunk a csodákhoz…

majom megnyomja a piros gombot és egy banánmegnyomja a fehéret és narancsot kap, de hogy e gomboélkül hogyan szerezzen magának banánt és narancso

rről fogalma sincs. S arról sincs fogalma, hogy mi asszefüggés a gombok és gyümölcsök között. Nézzü



éldául ezeket az “izéket”. Megtanultuk, hogyan kasználni őket. Még a feltételeket is felderítettük, amelye

mellett osztódással szaporodnak. Mégis, mind a mai napéptelenek vagyunk akárcsak egyetlen “izét” is készítenogalmunk sincs a szerkezetükről, s az egészből ar

övetkeztetek, hogy egyhamar nem igazodunk el ebben agészben… Én ezt mondanám. Vannak tárgya

melyeknek az alkalmazási módját megleltük. Alkalmazzuasználjuk őket, de majdnem biztos, hogy nem úgy, ahog

jövevények. Teljesen biztos vagyok benne, hogy asetek döntő többségében mikroszkóppal verünk szöget

alba. És mégis használjuk őket: az “izéket”, aletfolyamatokat ösztönző “karkötőket”, a kvázi-biológi

masszákat, melyek óriási fordulatot hoztak arvostudományba. Nevezzük a tárgyaknak ezt a csoportjasznosaknak. Mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben j

ettek általuk az emberiséggel, jóllehet sohasem szabalfeledkezni arról, hogy euklideszi világunkban mindeotnak két vége van… – Műtrágya! – vetette közbe Noonan.Valentin kortyintott a konyakból s bólintott.

– Pontosan erről van szó. Jól melléfogtunk műtrágyákkal. Vagy vegyük például az “izék” alkalmazás

hadiiparban… Nem ezt akarom mondani. Mindeasznos tárgy hatását többé-kevésbé kitanulmányoztuöbbé-kevésbé megmagyaráztuk. Most a technológián or, ötven esztendő múlva bizonyára tudni fogjuk, hogya

észítsük el ezeket a koronaékszereket, s akkor nyugodtas korlátlan mennyiségben törhetünk velük dió



onyolultabb a helyzet a tárgyak egy másik csoportjávamégpedig azért, mert ezeket semmire sem tudjuasználni a jelenlegi elképzeléseink körén belül,

ellemzőik végképp megmagyarázhatatlanok. Vegyüéldául a különböző típusú mágneses csapdákat. Tudju

ogy mágneses csapdák. Kirill Panov ezt rendkívzellemesen bebizonyította. Nem értjük viszont, honnannek a nagy teljesítményű mágneses mezőnek arőforrása, mi az oka hihetetlen ellenállóképességének

ogalmunk sincs semmiről. Nem tehetünk egyebet, miogy fantasztikus feltételezéseket állítsunk fel a tér olyaajátosságairól, amelyekről korábban fogalmunk sem vo

Vagy a K-23-as… Hogyan hívják maguk ezeket a széekete, ékszernek használt golyócskákat?

– ”Fekete cseppek” – mondta Noonan. – Igen, igen, ezek a bizonyos “fekete cseppek”

zerencsés elnevezés… Maga nyilván ismeri ulajdonságaikat. Ha fénysugarakat irányítanak egy ilyeolyócskába, akkor a fény késve lép ki belőle, mi több, ekésés a golyócska súlyától, méretétől és néhány egyé

araméterétől függ, és a kilépő fénysugarak hullámhosszmindig rövidebb, mint a belépőké… Mi ez? Miért van

ámadt egy őrült ötlet, mely szerint a “fekete cseppeatalmas téregységek esszenciái, s ez a tér egészen má

ulajdonságokkal bír, mint a miénk, s a mi terünk hatásásugorodott így össze… – Valentin előhúzott egy cigaretts rágyújtott. – Egyszóval, az ehhez a csoporthoz tartoz

árgyak a gyakorlatban, napjaink embere számára teljeseasznavehetetlenek, jóllehet kizárólag tudományo



zempontból alapvető jelentőséggel bírnak. Ezek égből jöeleletek olyan kérdésekre, amelyeket fel sem tudunk tennA korábban említett Sir Isaac, lehet, hogy nem értette volnmeg a lézert, de annyit biztosan felfogott volna, hogy elvileehetséges, s ez nagy hatással lett volna tudományo

ézeteire. Nem kívánom részletezni a dolgot, de az olyaárgyak, mint a mágneses csapdák, a K-23, a “fehér gyűréte egy csapásra keresztülhúzott egy egész csomorábban virágzó elméletet s egészen új ötleteket hívoletre. Azután ott van a harmadik csoport… – Igen – mondta Noonan. – A “lidérckocsonya” é

ársai… – Nem, nem. Ezeket vagy az első, vagy a másod

soporthoz kell sorolnunk. Azokra a tárgyakra gondolomelyekről csak hallomásból van tudomásunk, amelyekmég sohasem tartottunk a kezünkben. A “Csavargó Dick

“vidám kísértetek”… A Kívánsággép. – Egy pillanat, pillanat – szakította félbe Noonan. – Eze

meg micsodák?Valentin elnevette magát.

– Látja, nekünk is megvan a magunk szakmai zsargonjA “Csavargó Dick” – ez az a bizonyos feltételezett játémackó, amelyik a gyár romjai között garázdálkodik. vidám kísértetek” pedig bizonyos, a Zóna egyes pontja

megfigyelhető veszélyes turbulenciák. – Először hallok róla – mondta Noonan. –

Kívánsággép, ha jól értem, a híres aranygömb… Ön hisz a

ranygömbben, Pilman úr?Valentin vállat vont.



– Feltételezem, hogy valahol a Zónában létezik egerek és aranyszínű tárgy. Feltételezem, hogy felfogioáramunkat s képes teljesíteni egyszerűbb vágyainkat ltani éhségünket, szomjúságunkat… Egy modeionikust az ilyen dolgok nem lepnek meg… nem er

ondoltam… Értse meg, Richard, mi már két évtizeduberálunk a Zónában, de még az ezredrészét se

smerjük annak, ami ott van. Ami pedig a Zónának amberekre gyakorolt hatását illeti… Itt, mellesleg, soportosításba be kell vennünk még egy, negyedsztályt. Nem tárgyakat, hanem a hatásukat. Ezt soportot felháborítóan rosszul tanulmányoztuk, jóllehzerintem több tény is összegyűlt ehhez, mint amennyizükség lenne. Tudja, Richard, én fizikus vagyok, övetkezésképp szkeptikus ember. Néha mégis a hideutkos a hátamon, amikor ezekre a tényekre gondolok.

– Az “Élő holtak” – dünnyögte Noonan. – Ugyan. “Élő holtak” – ez nagyon titokzatosan hangzi

e nem több annál. Hogy is mondjam… Ez még találképzelhető. Hanem amikor hirtelen s teljesen váratlanulzika és a biológia törvényeinek fittyet hányó jelenségeeszik körül az embert… – Maga az átköltözőkre gondol… – Igen. A matematikai statisztika, tudja, szerfölött egza

udomány, még ha véletlenekkel operál is. Ugyanakkagyon ékesszóló, szemléletes tudomány…

Valentinon könnyű részegség vett erőt. Hangosabba

eszélt, arca kipirult, fekete szemüvegkerete felezemöldökét felhúzta s homlokát harmonikaszerű ránco



arázdálták. – Rozália! – kiáltott fel hirtelen. – Még egy konyako

Nagy pohárral! – Kedvelem az absztinens embereket – jegyezte me

sztelettudón Noonan.

– Ne térjen el a tárgytól! – szólt rá szigorúan Valentin.Hallgasson végig! Nagyon különös ez. – Fogta a poharaiitta a felét, s így folytatta: – Nem tudjuk, mi történt szegé

marmontiakkal a Látogatás pillanatában. Egyikőjülhatározta, hogy elköltözik innen. Egy kis, szürkllampolgár. Fodrász. Apja és nagyapja is fodrász voegyük fel, hogy átköltözik Detroitba. Fodrászüzletet nyit ihetetlen rémtörténet kezdődik. Látogatóinak több miilencven százaléka egy éven belül meghal: gépkocsalesetekben pusztulnak el, ablakon zuhannak engszterek és huligánok intézik el őket, sekély vízb

ulladnak és így tovább. De ez még mind semmDetroitban megnő a tömegkatasztrófák száma. Kétsznnyi tűz üt ki az elektromos hálózat meghibásodásövetkeztében. Háromszorosára nő a gépkocsi-balesetezáma. Kétszeresére nő az influenza halálozárányszáma. S ez még nem minden. Nő a természesapások száma Detroitban és környékén. Hirteleorgószél és tájfun söpör végig a vidéken, ahol zenhetedik század óta nem tapasztaltak ilyet. Megnyílnaz ég csatornái és a Michigan-tó, az Ontario, vagy hogya

s hívják azt a Detroit melletti tavat, kilép a medréből… N

s így tovább, ebben a stílusban. S efféle kataklizmákármely városban, bármely vidéken sor kerülhet, ahova



óna körzetéből költözött valaki, s a katasztrófák számgyenes arányban van a letelepültek számával. S jegyezz

meg, ilyen hatással csak azok az áttelepülők vannak, aktélték magát a Látogatást. A Látogatás után születettek aleseti statisztikára semmiféle befolyással nincsenek. Ö

z esztendőt élt itt, azonban a Látogatás után érkezett idzért magát a legnagyobb lelki nyugalomm

etelepíthetnék akár a Vatikánba is. Mivel magyarázhatjuzt? Miről kell lemondanunk? A statisztikáról? A józaszről? – Valentin felkapta a konyakospoharat s egajtásra kiitta tartalmát.

Richard Noonan megvakarta a füle tövét. – Na, igen – jegyezte meg. – Egyébként már hallotta

zekről a dolgokról, de az igazat megvallva, mindig aondoltam, hogy ezt egy kissé eltúlozták. Valóba

mindenható pozitivista tudományunk szemszögéb

ézve… – Vagy nézzük a Zóna mutagén hatását – szakítot

élbe őt Valentin. – Levette szemüvegét s fekete, kissaksi szemével Noonanra meredt. – Mindenki, aki eléosszú ideig kapcsolatban van a Zónával, fenotipikus éenotipikus változást szenved. Tudja, milyenek a stalkereyermekei s tudja, mi a helyzet magukkal a stalkerekkke

Miért? Hol a mutagén faktor? A Zónában semmiféugárzást nem észlelünk. Noha a Zónában a levegő és alaj kémiai szerkezete a maga módján sajátos, mégseelent mutagén veszélyt. Akkor mit tegyünk ebben a

setben – higgyünk talán a varázslatban? A szemmerésben?



– Természetesen megértem a vívódásait – mondtNoonan. – Mégis, az igazat megvallva, engem az életre kealottak sokkal inkább foglalkoztatnak, mint a statisztikdatok. Annál is inkább, mert a statisztikai adatokohasem láttam, halottból viszont láttam eleget…

Valentin könnyelműen legyintett. – Á, a maga halottai… – kezdte. – Ide figyeljen, Richar

em szégyelli magát? Először is, azok egyáltalán nealottak. Múmiák… Kitömött bábuk… Vagy, ha jobbaetszik, nevezheti őket biorobotoknak… Kiborgoknakrti? Az idegen értelem, hogy kimerítő ínformációkzerezzen a föld lakóiról, android jellegű robotokat készíte

csontvázak rekonstrukciója alapján. Tetszik ez magyarázat magának?… Biztosíthatom, működésülapelveit tekintve ezek az “élő holtak” semmivel se

meglepőbbek, mint az örök akkumulátorok. Csupán arr

an szó, hogy az “ízék” a termodinamika első alapelvértik meg, a halottak pedig – a másodikat. Nos, ez agész különbség. Bizonyos értelemben mindnyájaarlangi ősemberek vagyunk. Közben pedig az ok-okozalv megsértése jóval szörnyűbb, mint látomások éísértetek egészcsordája… Rubinstein összezörnyetege… vagy tán Wallensteiné? – Frankensteiné. – Igen, persze. Frankensteiné. Madame Shelley. A költ

itvese. Lehet, hogy a lánya. – Hírtelen elnevette magát. A maga halottainak van egy figyelemre méltó tulajdonság

az autonóm életképesség. Például: levághatja a lábukaláb magától fog járni… vagyis nem járn



ermészetesen… hanem létezni. Külön. – Egy múmia lába – mondta Noonan, s az órájá

illantott. – Nem kellene már hazatérnünk, ValentinNekem ma még dolgom van.

– Menjünk – mondta Valentin s hasztalan próbál

zemüvegét az orrára illeszteni. – Pfuj, Richard, mageitatott engem… – Két kézbe fogta szemüvegét s naggyekezettel a helyére ültette. – Kocsival van?

– Igen, elviszem.Fizettek s a kijárathoz indultak. Valentin mé

gyenesebben tartotta magát, mint szokta, s egyre-másagy lendülettel a halántékához emelte ujját, így üdvözölz ismerős laboránsokat, akik érdeklődve és csodálkozvgyelték a fizikusvilág bálványát. Közvetlenül a bejáratnáhol üdvözölte a portást, akinek ragyogó mosoly áradt szrcán, leverte a szemüvegét s egyszerre hárman ugrotta

ogy elkapják. – Pfuj, Richard… – dünnyögte Valentin, miközbe

emászott a Peugeot-ba. – Maga istentelenül leitatongem. Ezt így nem szabad, az ördög vinné

Kényelmetlen. Holnap kísérletem van. Tudja, érdekeolog…

Nekifogott, hogy elmesélje a másnapi kísérletezonban folyton viccekre tért át s egyre azt ismételtLeitattak… Az ördög vinné…” Noonan elvitte az intézakótelepére s átadta a feleségének, aki a férje láttáidáman méltatlankodott:

– Vendégek? Ki? Á, Boide professzor? Nagyon örülöMi most… Richard! Hol van, Richard?



Noonan ezt már a lépcsőn lefelé vágtatva hallottHiszen ők is félnek – gondolta, s ismét beült a Peugeoóba. – Félnek, félnek a tojásfejűek is… Igen, ennek így kennie. Természetes, hogy ők külön-külön is jobban félnemint mi, közönséges halandók együttvéve. Hiszen m

supán egy kukkot sem értünk, ők viszont tudják, hogmilyen mértékben nem értenek semmit. Bámulják ezt eneketlen szakadékot s tudják, hogy óhatatlanul bele kmajd ereszkedniük, a szívük a torkukban dobog, mégis ell ereszkedni, de hogy miképp ereszkedjenek le, mi vatt lenn, s ami a fő, ki tudnak-e jönni onnan… Mi, gyarmberek pedig, úgymond, elfordítjuk a fejünket. Ide figye

ehet, hogy így van rendjén? Menjen csak minden a magmódján, mi pedig majd csak eléldegélünk valahogHelyesen mondta: az emberiség legnagyobb hőstette aogy eddig fennmaradt s a továbbiakban is fenn kívá

maradni… Mégis, az ördög vinne titeket – mondta övevényeknek címezve. – Miért nem tudtátok valahmásutt megrendezni a pikniketeket? Például a HoldoVagy a Marson. Ugyanolyan közömbös alakok vagytomint mindenki, még ha meg is tanultátok, hogyasugorítsátok össze a teret. Lám, szép kis piknikendeztetek. Piknik…”

“Hogyan tudnék a legkönnyebben elboldogulni a sajiknikeimmel? – töprengett, s közben lassan kormányozPeugeot-ját a fényesen megvilágított, nedves utcákon.

Hogyan lehetne ezt az egészet ügyesen elintézni?

egkisebb ellenállás elve alapján. Mint a mechanikában. Mfenére jó nekem az az istenverte mérnöki diplomám, h



éptelen vagyok kitalálni, hogyan járhatnék túl egkönnyebben ennek a lábatlan hiénának az eszén?”

A ház előtt, ahol Redrick Schuchart lakott, megállította autót, egy ideig ült a kormány mögött, azt latolgatta, hogyaányítsa a beszélgetést. Majd kihúzta az “izét”, kimászott a

utóból, s csak ekkor vette észre, hogy a ház lakatlannaátszik. Szinte minden ablaka sötét volt, a játszótéren neolt senki, még a lámpák sem égtek. Ez emlékeztette arrogy milyen látvány vár rá, s fázósan összehúzta magá

Még az is az eszébe jutott, hogy talán értelmesebb doloenne Redricket felhívni telefonon, s az autóban vagy egsöndes sörözőben beszélgetni vele, de elhesseget

magától ezt a gondolatot. Több oka volt rá. “Különben isötötte ki magának -, ne igyekezzünk hasonlítani azokrazánalomra méltó alakokra, akik szétfutottak, mint a forízzel megégetett svábbogarak.”

Belépett a kapualjba s komótosan felkapaszkodott égen söpört lépcsőn. Körös-körül halotti csend honolt, éhány a lépcsőházra nyíló ajtó félig, vagy tárva-nyitva voa sötét előszobákból áporodott nedvesség és porsza

radt. Megállt Redrick lakásának ajtaja előtt, haját a fümögé simította, mélyet sóhajtott s megnyomta a csengombját.

Egy ideig csend volt az ajtó mögött, majd megcsikordupadló, zár csattant, s az ajtó halkan kinyílt kiss

épéseket azonban nem hallott.Majmocska állt a küszöbön. Redrick Schuchart lánya. A

lőszobából éles fény vetődött a félig sötét lépcsőházba,z első pillanatban Noonan csak a kislány sötét körvonala



ette észre, s arra gondolt, milyen erősen megnyúlt atóbbi néhány hónapban, de azután a kislány hátrább lépez előszoba mélyébe s Noonan meglátta az arcát. A torkgy szemvillanás alatt kiszáradt. – Szervusz, Mária – kezdte, s igyekezett min

edvesebb lenni. – Hogy vagy, Majmocska? A lány nem válaszolt. Némán s teljesen hangtalan

átrált az előszobába nyíló ajtóig, s gyanakodva méregetférfit. Úgy látszik, nem ismerte meg. Az igazat megvallvférfi sem ismert rá. “A Zóna – gondolta Noonan.

szonyatos…” – Ki az? – kérdezte Guta s kinézett a konyhából.

stenem, Dick! De rég láttuk! Tudja, hogy Redrick hazajöttOdasietett hozzá, közben a vállán átvete

onyharuhában megtörölte a kezét. Még mindig szénergikus és erős asszony volt, csak egy kissé soványab

ett, arca beesett, a szeme pedig… talán láza van? Arcon csókolta az asszonyt, átadta neki esőkabátját é

apkáját, s így szólt: – Hallottuk, hallottuk… Sehogy sem tudtam azonba

lszabadulni és beugrani. Itthon van? – Itthon – mondta Guta. – Van nála valaki… Bizonyá

emsokára elmegy, már régóta ott ülnek. Jöjjön be, Dick…Néhány lépést tett a szőnyegen s megállt a nappa

jtajában. Az öreg az asztalnál ült. Egymaga. Mozdulatlanul s egssé oldalt dőlve. A lámpaernyő rózsaszín fény

evilágította széles, sötét arcát, melyet mintha egy öreg örzséből véstek volna ki, beesett, fogatlan szájá



mozdulatlan, fénytelen szemét… – Menjünk inkább a konyhába – javasolta sietve Guta.pp vacsorát készítek, egyúttal beszélgethetünk is. – Igen, persze – egyezett bele Noonan vidáman.

Milyen régen nem láttuk egymást…

Átmentek a konyhába, Guta tüstént kinyitotta űtőszekrényt, Noonan pedig asztalhoz ült s körülnéze

Mint mindig, most is ragyogó tisztaság volt, a fazekak fölöőz kavargott. A tűzhely új volt, félautomata, tehát volt pénháznál. – No és ő hogy van? – kérdezte Noonan. – Ugyan, még mindig a régi – felelte Guta. – Lefogyott

örtönben, de most már összeszedte magát. – Róka? – De még mennyire! – Mérges?

– Hát hogyne! Ilyen marad már haláláig.Guta elétett egy pohár “Bloody Mary”-t – az áttetsz

odkaréteg mintha lebegett volna a paradicsomlé felett. – Nem lesz sok? – kérdezte az asszony. – Épp jó. – Noonan teleszívta levegővel a mellét

unyorítva, lassan magába döntötte a keveréket. Jóleseszébe jutott, hogy egész nap most először ivott valamomolyat. – Ez már más dolog – mondta. – Most már

ehet bírni. – Minden rendben? – kérdezte Guta. – Miért került

yen sokáig bennünket?

– Az az átkozott hajsza – védekezett Noonan. – Mindeéten be akartam nézni, vagy legalább telefonálni, d



lőször el kellett utaznom Rexopolisba, majd kitört egotrány, később ezt mondták: “Redrick visszatért”, jól vaondoltam, nem zavarok… Egyszóval, Guta, azt seudtam, hol áll a fejem. Néha megkérdem magamtól: ugyaminek hajtjuk így magunkat? Hogy pénzt keressünk? De m

fenének kell nekünk a pénz, ha mást se csinálunk, miajtjuk magunkat?

Guta födőkkel csörömpölt, levett a polcról egy csomagarettát s Noonannel szemben leült az asztalhoz. zemét lesütötte. Noonan sietve előkapta öngyújtóját, tüzdott neki, s ismét, életében másodszor, észrevette, hogyő ujjai remegnek, éppúgy, mint amikor Redrick elítéléstán Noonan eljött hozzá, hogy pénzt hozzon neki ezdetben teljesen elanyátlanodott pénz nélkül, s a szemakók közül senki sem adott neki kölcsönt. Későbzonban lett pénz a háznál, s úgy látszott, nem is kevés,

Noonan sejtette, hogy honnan, de továbbra is járt hozzMajmocskának édességet és játékot hozott, estéken gyütt kávézott Gutával s tervezgette vele Redrick későbikeres életét majd, végighallgatva a nőt, körbejárta zomszédokat, hogy jobb belátásra bírja őket, magyarázoyőzködött, majd végül türelmét veszítve fenyegetőzöHiszen Róka visszatér, és akkor összetöri a csontjaikat…nem segített semmi. – Hogy van a barátnője? – kérdezte Guta. – Melyik? – Hát az, akivel akkor eljött… az a szőke…

– Már hogy lenne a barátnőm? A gyorsíróm volt. Férjhement és kilépett.



– Meg kellene nősülnie, Dick – javasolta Guta. – Akarjogy találjak magának menyasszonyt?

Noonan szokása szerint már-már azt válaszolta: “Maja Majmocska felnő”, de idejében észbe kapott. Ez mo

már rosszul hangzott.

– Gyorsíróra van szükségem, nem feleségre örmögte. – Hagyja ott ezt a vörös képű ördögfajzatot

öjjön el hozzám gyorsírónak. Hiszen nagyszerűen érteozzá. Az öreg Harris a mai napig emlegeti magát…

Majmocska hangtalanul bejött – megjelent az ajtóbaánézett a lábosokra és Richardra, majd anyjához lépett,rcát elfordítva hozzábújt. – No, mi van, Majmocska? – kezdte vidáman Richa

Noonan. – Akarsz csokoládét?Benyúlt mellénye zsebébe s előhúzott egy áttetsz

acskóba csomagolt csokoládé autófigurát, s a kislány eyújtotta. A lány meg se moccant. Guta elvette a férfitól sokoládét s az asztalra tette. Hirtelen elfehéredett az ajka – Igen, Guta – folytatta Noonan, ugyanolyan vidáman.n pedig, tudja, el akartam költözni. Már meguntam zállót. Először is, mégiscsak messze van az intézettől… – Már szinte semmit nem ért abból, amit mondanak nefelelt halkan Guta, s a férfi elhallgatott, két kézbe fogta

oharat s cél nélkül forgatta. – Nem kérdezi, hogyan élünk – folytatta az asszony -,

elyesen teszi. Csakhogy, Dick, maga régi barátunk, ninc

tkolnivalónk maga előtt. Különben sem tudnánk semmltitkolni.



– Orvosnál voltak? – kérdezte Noonan, anélkül hogelemelte volna a tekintetét.

– Igen. Tehetetlenek. Az egyik ráadásul azt mondta… lhallgatott. A férfi is hallgatott. Nem volt mit mondania, s nem aka

rre gondolni, de váratlanul szörnyű gondolat hasított bez invázió. Nem piknik az út szélén, nem felhíváapcsolatteremtésre – hanem invázió. Képtelene

megváltoztatni bennünket, behatolnak hát gyermekeinestébe s a saját alakjukra és kedvükre megváltoztatjáket. Hideglelés fogta el, de tüstént eszébe jutott, hogy mlvasott valami efféléről, egy fényes, rikító kötésű, puhedelű könyvecskében, s ettől az emléktől megkönnyebbüantáziálhatsz, amennyit csak akarsz. A valóság azonba

mindig más, mint a fantázia. – Az egyik orvos azt mondta, hogy már nem is ember

zólalt meg Guta. – Ostobaság – vetette ellen tompán Noonan. – Forduljo

gazi szakemberhez. Forduljon James CatterfieldheAkarja, hogy beszéljek vele? Elintézem, hogy fogadja…

– A Mészároshoz? – Az asszony idegesen felnevetett. Köszönöm, Dick, nem kell. Épp ő mondta ezt. Mit tehetün

sors ellen? Amikor Noonan ismét összeszedte a bátorságát

elemelte a tekintetét, Majmocska már nem volt zobában. Guta mozdulatlanul ült, ajkát kissé kinyitottekintete üres volt s az ujjai között tartott cigaretta végé

osszú, ferde, szürke hamuoszlop nőtt. Ekkor a férfi a nlé tolta poharát s így szólt:



– Kedveském, keverjen még egy adaggal… s magánas. Igyunk.

Guta leverte a hamut, tekintetével azt kutatta, hovajíthatná a csikket, végül a mosogatóba dobta. – De miért? – kezdte. – Ez az, amit nem értek. Ugya

mi rosszat tettünk? Hiszen voltaképp nem mi vagyunk egutolsók ebben a városban…

Noonan arra gondolt, hogy az asszony mindjárt sírvakad, de nem ez történt – Guta kinyitotta a hűtőgépelővette a vodkát és a paradicsomlevet, s még egy poharett le a polcról. – Mégse keseredjen el – nyugtatgatta Noonan. –

ilágon nincs semmi, amin ne lehetne segíteni. S higgye ekem, Guta, nagyon magas kapcsolataim vanna

Megteszem, ami csak tőlem telik…Már maga is hitt abban, amit mondott, s fejében m

orra vette a neveket, kapcsolatait, a városokat, s mitte, hogy hallott hasonló esetekről, melyekben állítóla

minden szerencsésen végződött, csak rá kell jönnie, hol voz, és ki kezelte a beteget, ekkor azonban eszébe juto

miért jött ide, eszébe jutott Lemchen úr, s az is, hogy miéarátkozott össze Gutával, s többé már nem akart semmiondolni, mindent elhessegetett magától, kényelmeseelyet foglalt, elengedte magát, s várta, mikor hozzák odz italát. Az előszobában ekkor csoszogó lépteket, kopogá

allott, s ezúttal különösen ellenszenvesen csendült f

Keselyű Barbridge orrhangja: “Ejh, Róka! Lám, valamégiscsak benézett az asszonyodhoz – a gazember… É



helyedben nem hagynám ezt annyiban…” Majd Redricangját hallotta: “Vigyázz a mankódra, Keselyű. S ügyelj yelvedre. Itt az ajtó, ne felejts elmenni, ideje már, hogacsorázzam.”

Barbridge: “Pfuj, az úristenit, már tréfálni sem szabad?”

Erre Redrick: “Te meg én már kitréfálkoztuk magunkas vége. Tűnés innen, de szaporán.”Zár csattant s a hangok halkabbak lettek – nyilvá

mindketten kimentek a lépcsőházba. Barbridge félhangomondott valamit s Redrick felelt neki: “Elég, elémegegyeztünk!” Majd ismét Barbridge dörmögött, Redrick éles hangon félbeszakította: “Megmondtam éunktum!” Az ajtó becsapódott, gyors léptek kopogtak alőszobában, s a konyha küszöbén megjelent Redricchuchart. Noonan felállt, hogy elébe menjen, s keményeezet szorítottak egymással.

– Tudtam, hogy te vagy az – kezdte Redrick, miközbeöld szemével gyorsan végigmérte Noonant. – Ó, digömbölyödtél, pufi! Bárokban növeszted a tokádgyre… Ohó! Látom, vidáman töltitek itt az időt! Gutreglány, adj nekem is egy adaggal, utol akarlak érni… – Ugyan, még el sem kezdtük – szabadkozott Noonan.

Alig kezdtük el. Téged úgyse lehet megelőzni!Redrick élesen felnevetett, öklével Noonan vállá

sapott. – Most majd megnézzük, ki kit ér utol, ki kit előz me

Haver, két évig böjtöltem, egy egész medencét kellen

innom, hogy utolérhesselek… Menjünk, menjünk, mlünk itt a konyhában! Guta, hozd a vacsorát…



Belebújt a hűtőgépbe, majd kiegyenesedett, mindegyezében két különböző címkéjű üveget tartott. – Mulatunk egyet! – jelentette ki. – Legjobb barátom

Richard Noonan tiszteletére, aki nem hagyja magáarátait a bajban! Bár ebből semmi haszna nincs. Ej

incs itt Suviksz, de kár… – Hívd fel – javasolta Noonan.Redrick megcsóválta vakító vörös fejét.

– Még nem vezették be hozzá a telefont, hogy hívhatnáel.

Na, gyerünk, gyerünk…Elsőként lépett be a nappaliba s az üvegeket nagy zajj

z asztalra állította. – Mulatni fogunk, öreg! – mondta a mozdulatlanul ü

regnek. – Íme, Richard Noonan, a barátunk! Dick, ez apám, az idősebb Schuchart…

Richard Noonan rejtélyesen összehúzta magát, s szájfüléig húzva, tenyerét megrázta a levegőben s e

mondta: – Nagyon örülök, Mister Schuchart. Hogy van?… Hisze

mi ismerjük egymást, Red – mondta az ifjabchuchartnak, aki a bárszekrényben kotorászott. – Egysz

már találkoztunk, igaz, csak futólag… – Ülj le – szólt rá Redrick s az öreggel szemben á

zék felé biccentett. – Ha beszélni akarsz vele, beszangosabban – egy kukkot sem hall.

Szétrakta a poharakat, gyorsan kinyitotta az üveget s íg

zólt Noonanhoz: – Tölts. Apusnak egy keveset, éppen csak nedvesíts



meg a poharat…Noonan ráérősen nekilátott, hogy töltsön. Az öreg a

lőbbi testtartásban ült s a falat bámulta. Egy mozdulattem reagált arra, hogy Noonan felé tolta a poharat. Noona

már áthangolta magát az új helyzetre. Játék volt az egés

zörnyű és szánalomra méltó játék, melyet Redricezdeményezett s ő belement a játékba, mint ahogy egéletében mást se tett, mint belement mások játékáb

egyenek azok szörnyűek vagy szánalomra méltózégyenteljesek vagy vadak, s jóval veszélyesebbek, miz. Redrick poharát emelve kijelentette: “Na mi vaedobjuk?” – s Noonan a világ legtermészetesebb módjáillantott az öregre, Redrick pedig türelmetlendakoccintotta poharát Noonan poharához, s így szóDobjuk be, dobjuk be, miatta ne izgulj, ő sem marad le… ekkor Noonan szintén a világ legtermészetesebb módjá

iccentett s mindketten felhajtották italukat.Redrick krákogott s csillogó szemmel, még mind

gyanazon a lelkes s kissé mímelt hangon belekezdett: – Vége, barátom! A börtön engem többé nem lát! H

udnád, kedvesem, milyen remek otthon lenni! Vaénzem, kinéztem magamnak egy remek villát, kertünk

esz, nem rosszabb, mint Keselyűé… Tudod jól, el akartatazni innen, még a börtönben elhatároztam. “Mi sudának kell ez – gondoltam -, minek üldögélek ebben is városkában? Ugyan, süllyedne el az egész – gondolo

le a pokol fenekére.” Hazatérek – szép dolo

megtiltották az elutazást! Mi az, tán pestisesek lettünk elatt a két esztendő alatt?



Csak beszélt és beszélt, Noonan pedig bólogatoörpölgette whiskyjét s együttérző káromkodásokat zónoki kérdéseket szúrt közbe, majd faggatni kezdte lláról – miféle villa, hol, mennyiért kínálják -, sszevesztek rajta Redrickkel. Noonan azt bizonygatt

ogy a villa drága és rossz helyen van, előhúzegyzetfüzetét, lapozni kezdett benne, s sorolta azoknak alhagyott villáknak a címeit, melyeket fillérekért kínálnaatarozásuk pedig igazán fillérbe sem kerül, ha beadja érelmet, hogy elutazik a városból, amire a hatóságoktemleges választ kap, s ezért kártérítést kér. – Látom, hogy már ingatlannal is foglalkozol – jegyez

meg Redrick. – Egy kicsit mindennel foglalkozom – felelte Noonan é

acsintott. – Tudom, tudom, hallottam a spekulációidról!

Noonan kimeresztette szemét, ujját ajkához emelte s onyha felé biccentett. – Ugyan, erről mindenki tud – intette le Redrick. –

énznek nincs szaga. Ezt most már pontosan tudom… Dogy Colost magadhoz vetted irodavezetőnek – ma

megszakadtam a röhögéstől, amikor meghallottamKecskére bíztad a káposztát… Hiszen dilinkós a fickyerekkora óta ismerem!

Ekkor az öreg merev mozdulattal, mint egy hatalmaaba, felemelte a térdéről a kezét, s kemény koppanássz asztalra ejtette, a pohár mellé. Keze sötét volt, kéke

ényű, egymáshoz feszülő ujjai tyúklábra emlékeztetteRedrick elhallgatott s rápillantott. Az arcán rángás futo



égig, s Noonan meglepődve vett észre ragyáagadozóképén igazi, hamisítatlan szeretetet éyöngédséget. – Igyon, apus, igyon csak – biztatta Redrick gyöngéde

z öreget. – Egy keveset szabad, igyon az egészségére

emmi vész – súgta oda fojtott hangon Noonannek inkosan rákacsintott. – Eléri az öreg a poharat, nyugo

meg…Miközben az öreget bámulta, Noonan visszaemlékeze

á, mi történt akkor, amikor Boyle laboránsai megjelenteogy elvigyék ezt az élőhalottat. Ketten voltak, mindketteatal, izmos fickók, sportemberek s ehhez hasonlóak, s voelük egy orvos a városi kórházból, két szanitéc kísérturva, behemót alakok, akik hozzászoktak a hordágipeléséhez és a dühöngő betegek lecsillapításáho

Később az egyik laboráns elmesélte, hogy ez a “rókakép

lőször mintha nem értette volna, miről van szó, beengedket a lakásba s hagyta, hogy megvizsgálják az apját; areget nyilván nyugodtan el is vihették volna, mert úgy tűn

Redrick azt hiszi, hogy az öreget kórházba viszyógykezelésre. A balfácán szanitécek azonban, akik eszélgetés közben az előszobában ácsorogtak s Gutámulták, ahogy a konyhában mosogatott, amikdaszóltak nekik, megragadták az öreget, akár egerendát, cipelni kezdték s leejtették a padlóra. Redricühbe gurult, ekkor viszont elé állt a balfácán orvos, örülményesen magyarázni kezdte, mit, hová és mié

Redrick egy, vagy talán két percig hallgatta, majd mindelőzetes figyelmeztetés nélkül robbant, akár eg



idrogénbomba. A laboráns, aki mindezt elmesélte, magem tudja, hogyan került ki az utcára. A vörhenyeátánfajzat mind az ötüket lehajította a lépcsőn, mi töbgyikőjüknek sem engedte, hogy a saját lábán, magát

ávozzék. A laboráns szerint mind az öten úgy repültek ki

őbejáraton, mint akiket puskából lőttek ki. Ketten a járdáetrengtek eszméletlenül, a többi hármat pedig Redricagy négy háztömbön át kergette, majd odament az intézeutóhoz s beverte az összes ablakát – a kocsiban azonba

már nem ült ott a sofőr, az ellenkező irányba oldoereket… – Nekem itt az egyik bárban egy új koktélt mutattak

mondta Redrick, miközben széttöltötte a whiskyt. Lidérckocsonya” a neve, majd csinálok neked egyet, hlmegyünk. Barátocskám, ez olyan ital, hogy üres gyomorletveszélyes fogyasztani: egyetlen adagtól megbén

ezed-lábad… Akármit is akarsz, Dick, de ma jól leitatlaeitatlak és magam is berúgok. Emlékezni fogunk a rézép időkre, a “Borzsch”-ra… Szegény Erni, tudod, hog

mind a mai napig csücsül? – Ivott egyet, keze fejévmegtörölte ajkát, s mintegy mellékesen megkérdezte: – M

helyzet az intézetben, még nem láttak neki idérckocsonya” tanulmányozásának? Tudod, egy kisslmaradtam a tudománytól…

Noonan tüstént megértette, miért tereli Redrick eszélgetést erre a témára. Összecsapta a kezét s ígzólt:

– Mit gondolsz, barátocskám! Tudod, miféle viccművelt ez a “kocsonya”? Hallottál a Carriga



aboratóriumáról? Van egy ilyen boltocska… Nozereztek egy adag “kocsonyát”…

Elmesélte a katasztrófát, a botrányt, azt, hogy a végéem tudták kideríteni, honnét szerezték a “kocsonyát”

mind a mai napig nem jöttek rá. Úgy tűnt, Redric

zórakozottan hallgatja, csettintgetett a nyelvével, a fejsóválta, majd újból töltött a poharakba, s ezt mondta: – Úgy kell nekik, a férgeknek, hogy dögölnének meg…Ittak, Redrick az apjára pillantott, arcán ismét remegé

utott végig, kinyújtotta a kezét, a poharat közelebb tolta örcsösen egymásba fonódó ujjakhoz, melyek hirtelezétnyíltak s az aljánál megragadták a poharat. – Hát így a dolog majd gyorsabban megy – magyaráztGuta! – üvöltötte el hirtelen magát. – Sokáig éheztet

még bennünket?… A kedvedért igyekszik – magyaráztNoonannek. – Feltétlenül a kedvenc salátádat készíti e

áksalátát, már régóta tartogatta számodra, láttam… Ns, hogy mennek a dolgok az intézetben? Találtak valami olgot? Azt mesélik, hogy felétek már mindenütt automatáolgoznak, de kevés a haszon belőlük…

Noonan nekilátott elmesélni, mi újság az intézetben, míg beszélt, az öreg mellett az asztalnál egyszer csa

megjelent Majmocska, egy darabig állt, vékony, szőröarját az asztalra helyezte, majd hirtelen, egészen gyerme

mozdulattal a hullaszerű öreghez bújt s fejét a válláelyezte. S Noonan, miközben egyre fecsegett s a Zónánazt a két különös termékét figyelte, arra gondolt: “Istenem

mi vár még ránk? Mi mindent kell még tenni amberiséggel, hogy észre térjen? Lehet, hogy ez is kevés



…” Tudta, hogy kevés. Tudta, hogy milliárdok és milliárdolnek, akik semmit nem tudnak s semmit nem is akarna

udni, ha pedig megtudják, tíz percig rémüldöznek s aztáolytatják, ahol abbahagyták. “Leiszom magam – gondolühöngve. – Pokolba Barbridge-dzsel, pokolb

emchennel… pokolba ezzel az istenverte családdaeiszom magam.” – Mit bámulod őket? – kérdezte halkan Redrick. – N

zgulj, ez nem árt neki. Sőt, ellenkezőleg, azt mondják, hogzekből az élőhalottakból egészség árad. – Igen, én is tudom – hagyta rá Noonan s egy hajtás

iitta pohara tartalmát.Belépett Guta, buzgón utasította Redricket, hogy ossz

zét a tányérokat, s egy nagy ezüsttálat tett az asztalrNoonan kedvenc salátájával. Ekkor az öreg, mint aki észbapott, mintha dróton rángatták volna, egy mozdulatt

inyíló ajkához kapta a poharat. – No, haverok – jegyezte meg Redrick lelkes hangon

most aztán csapunk egy igazi rumlit!



4. Redrick Schuchart, harmincegy éves

Az éjszaka folyamán a völgyben a levegő lehűlt

ajnalra egészen hideg lett. A töltésen haladtak, a rozsdáínek között, a rothadó talpfákon lépdeltek, s Redrick néztogyan csillognak Arthur Barbridge bőrzekéjén a sűrűsödöd cseppjei. A suhanc könnyedén és vidáman lépde

mintha nem is lett volna mögötte a fárasztó éjszaka, a

degfeszültség, melytől mindeddig minden porcikáeszketett, a két borzasztó óra a kopár domb nyirkosúcsán, amit kínzó félálomban töltöttek, egymásnak veteáttal, hogy melegük legyen, kivárva, amíg a “zöld folyamörbefolyta a dombot és eltűnt a horhosban. A töltés két oldalán sűrű köd terpeszkedett. A kö

dőnként nehéz, szürke patakokban a sínekre ömlött, zeken a helyeken térdig jártak a lassan kavargotyvalékban. Nedvesrozsda-szag terjengett, s a töltést

obbra rothadtmocsár-szag áradt. Körös-körül a ködön kívemmit nem lehetett látni, Redrick azonban tudta, hog

mindkét oldalon dimbes-dombos síkság terül el, meddányákkal, a síkságon túl pedig a félhomályban hegyeúzódnak. S még azt is tudta, hogy amint felkel a nap s öd harmatként lecsapódik, valahol baloldalt meg kell hogillantsa egy lezuhant helikopter törzsét, elöl pedig egy kzerelvényt, s csak ekkor kezdődik el majd az igazi dolog

Redrick menet közben bedugta tenyerét háta éátizsák a közé s a zsákot fel ebb lökte, ho a héliumo



allon ne vágja a gerincét. “Hű, de nehéz, a pokolbogyan fogok vele kúszni? Legalább másfél kilométert k

mászni. Jól van, stalker, ne nyafogj, tudtad, hogy mizánod el magad. Ötszázezer üti a markod az út végénnyiért igazán megizzadhatsz egy kicsit. Ötszázezer, szé

is falat, ugye? A pokolba velük, ötszázezernél olcsóbbaem adom oda. S a pokolba, harmincezernél többet nedok Keselyűnek. A taknyosnak… ennek a taknyosnaedig egy fillért sem. Ha legalább a fele igaz annak, amz az öreg szemét mondott, akkor a taknyosnak semm

em jár…”Ismét Arthur hátára meredt s egy ideig hunyorogvézte, milyen könnyedén lépdel át egyszerre két talpfát, álla széles, csípője keskeny, s nővérére emlékezteosszú, hollófekete haja léptei ütemére lebeg. “Ő magéredzkedett ide – gondolta komoran Redrick. – Ő mag

Ugyan miért kéredzkedett olyan elszántan? Egész testébeeszketett, szemét könny futotta el… »Vigyen magáva

Mister Schuchart! Többen is felajánlották, én azonban csamagával szeretnék, hiszen a többiek egy fabatkát sernek! Az apám… de hisz az apám most már képtele

megtenni.« Redrick akaraterejét megfeszítvélbeszakította az emlékezést. Undorodott visszagondolrre, s lehet, hogy éppen ezért tértek át gondolatai Arthúgára. Egyszerűen felfoghatatlan: micsoda pompás ngy évszázadon át tudnád babusgatni, valóban azonbaemmit nem ér, csalás az egész, élettelen baba, ne

sszony. Olyan, mint anyja kötött kabátkáján a gombomlékszik, ol an borost ánszínűek, éttetszőek, aran o



zínben játszók, a legszívesebben a szájába dugta volnogy szopogassa őket; és ő szopogatta őket, de mindelkalommal szörnyen kiábrándult, s minden alkalommlfeledkezett csalódásáról, nem is annyira elfeledkezeóla, inkább nem akart hinni önnön emlékezetének, amik

smét megpillantotta a gombokat. “Lehet, hogy a papáüldte hozzám – gondolta Arthurról. – Nézd csak, mekkogyú meredezik a hátsó zsebében… Nem, aligha. Kesel

smer engem. Keselyű tudja, hogy velem nem jó tréfálni. udja, milyen vagyok a Zónában. Nem, ostobaság a

gész. Nem ő volt az első, aki kérlelt, nem ő volt az elski könnyeit hullatta, mások még le is térdeltek… Amedig a mordályt illeti, az első alkalommal mindnyájaoznak magukkal. Az első és az utolsó alkalommal? Leheogy ez lesz az utolsó útja? Ó, az utolsó legény! Hiszeogyan is áll a dolog, Keselyű; ez az utolsó. Igen, apus, h

megtudnád, mit tervelt ki – úgy elpáholnád mankóiddal rágalátos fiacskádat, akit a Zónától kikunyerált

magadnak…” Hirtelen megérezte, hogy elöl van valami már nem volt messze, úgy harminc-negyven méterre.

– Állj! – szólt rá Arthurra. A legény engedelmesen mozdulatlanná dermedt.

eflexei kiválóak voltak, tüstént megdermedt, felemeábbal, majd lábát lassan és óvatosan leengedte a földrRedrick a fiú mellé állt. A sínpár itt érezhetően lefelé tarto

teljesen a ködbe veszett. S ott, a ködben volt valamalami nagy és mozdulatlan. Valami veszélytelen. Redric

vatosan beszívta orrlikán a levegőt. Igen, veszélytelen. – Előre – elentette ki halkan s me várta, amí Arth



esz egy lépést, s utána indult. A szeme sarkából láttArthur arcát, markáns profilját, vékony bajsza alatt tiszrcbőrét s határozottan összeszorított ajkát.

Derékig, majd nyakig belemerültek a ködbe, s néhánmásodperc múlva egy bányacsille ferde oldala meredeze

lőttük. – Kész – mondta Redrick s nekilátott, hogy lehúzz

átizsákját. – Ülj le ott, ahol állsz. Pihenő. Arthur segített neki levenni a hátizsákot, majd egymá

mellé telepedtek a rozsdás sínre, Redrick kinyitotta a zsá

gyik csatját, elővette az elemózsiás csomagot meg egávéstermoszt, s amíg Arthur az élelmiszerrel teli batyogozgatta s a szendvicseket rakosgatta szét átizsákon, belső zsebéből előhúzott egy kulacso

ecsavarta a tetejét, s szemét lehunyva, lassan, néhányortyolt.

– Iszol egyet? – ajánlgatta, miközben tenyerévmegtörölte a kulacs száját. – Hogy nekibátorodj…

Arthur sértődötten megrázta a fejét. – Ahhoz, hogy bátorságot merítsek, nincs er

zükségem, Mister Schuchart – mondta. – Inkább kávszom, ha megengedi. Nedves itt, ugye?

– Nedves – értett vele egyet Redrick. Elrejtette ulacsot, választott egy szendvicset és rágni kezdte. – Maa eloszlik a köd, akkor meglátod, hogy itt körös-kör

mocsár húzódik. Régebben annyi volt erre a szúnyog, hogágondolni is szörnyű…

Elhallgatott, és öntött magának kávét. A kávé forró voűrű és édes, s most már az alkoholnál is obban esett. A



tthon s Guta illata áradt belőle. S nemcsak egyszerűeGutáé, de a hálóköntöst viselő asszonyé, aki álmából témagához s ott van arcán a párna nyoma. “Kár voelekeverednem ebbe a dologba – gondolta.

Ötszázezer… Mi a csudának nekem ez az ötszázeze

alán bárt szeretnék venni rajta? A pénzre azért vazükség, hogy ne gondoljunk rá. Ez helyes. Dick jól mondt

Hiszen az utóbbi időben nem is gondolok rá. Mi a fenéneekem ez a pénz? Van házam, kertem, Marmontban ne

maradsz munka nélkül… Keselyű átvert, mint egy kezdőt… – Mister Schuchart – szólalt meg hirtelen Arthur

élrenézett. – Maga komolyan azt hiszi, hogy ez a micsodeljesíti az ember kívánságait?

– Ostobaság – jelentette ki szórakozottan Redrick, jkához emelt pohárral a kezében mozdulatlanná dermedHonnét tudod, miféle dologért megyünk?

Arthur zavartan elnevette magát, mind az öt ujjollófekete hajába túrta, megcibálta sörényét, majd e

mondta: – Hát csak úgy, sejtettem… Már nem is emlékszem, m

olt, ami erre a gondolatra indított… No, először is, apáégebben állandóan erről az aranygömbről dünnyögött, atóbbi időben azonban abbahagyta, s helyette gyakrabba

árt magához, pedig tudom, maguk egyáltalán nem barátokármit is mondott az öreg… Majd az utóbbi időbegyszerre olyan furcsa lett. – Arthur ismét elnevette magáisszaemlékezett valamire s megcsóválta a fejét.

Véglegesen pedig akkor értettem meg mindent, amikor usztaságon kipróbáltuk vele ezt a kis léghajót…



enyerével megcsapkodta a hátizsákot, ahol a léggömzorosra összehajtott burka lapult. – Az igazat megvallvn akkor kilestem magukat, s amikor megláttam, ahogy övekkel teli zsákot felemelik s a föld felett viszik, végképlágos lett számomra minden. A Zónában az aranygömbö

ívül szerintem semmi nehéz tárgy nem maradt. – Haraposzendvicsből, rágta, majd tele szájjal, töprengv

megjegyezte: – Csak azt nem értem, hogyan fogáakasztani, hiszen bizonyára síkos a felülete…

Redrick a pohara fölött egyre a fiút nézte, s arra gondoogy mennyire nem hasonlítanak; egymásra – apa és fi

Nem volt bennük semmi közös vonás. Sem az arcuk, sehangjuk, sem a lelkük. Keselyű rekedt hangú vo

ajbókoló, becstelen alak, de amikor erről beszélt, aemekül tette. Képtelenség volt nem figyelni rá. “Róka

mondta egyszer az asztalon áthajolva. – Hiszen csupá

etten maradtunk, na és kettőnkre csupán egy pár láb jutz ráadásul a tiéd… Ugyan, kire vár ez, ha nem rád? Leheogy ez a legértékesebb mindabból, ami a Zónában va

Kié legyen, mi? Csak nem hagyod ezekre ényeskedőkre, meg a szerkezeteikre? Hiszen én találtaá, én! Hányan odavesztek az úton a mieink közül! Mégn találtam meg! Magamnak tartogattam. S most sednám oda senkinek, de látod, rövid már hozzá a karom

Rajtad kívül senkinek nem adnám. Hány tejfölösszájdacipeltem, egy egész iskolára valót, tudod, számukedeztem fel – mégsem képesek rá, más fából faragtá

ket… Na, jól van, látom, nem hiszed. Nem hiszed – neell. A pénz a tied. Annyit adsz belőle, amennyit akars



udom, hogy nem rövidítesz meg… Én pedisszaszerzem vele a lábam. Visszaszerzem a lábamrted? Hiszen a Zóna vette el a lábam, lehet, hogy ő ogja visszaadni?…”

– Micsoda? – kérdezte Redrick, miután magához tért.

– Azt kérdeztem, rágyújthatok-e, Mister Schuchart? – Igen – hagyta rá Redrick. – Gyújts csak rá… Én

ágyújtok…Egy hajtásra kiitta a maradék kávét, elővett eg

igarettát és a ritkuló ködöt bámulta. “Dilis – gondolta. Hiszen őrült. Láb kell neki… a tetűnek…”

A beszélgetések után lelkében valami érthetetlen utómaradt. S nem oszlott szét az idő múlásával, hanem éppellenkezőleg, egyre gyűlt és gyűlt. Nem értette, mi az, d

olyvást zavarta, mintha Keselyű valamivel megfertőzolna, de nem valamiféle ocsmánysággal, hanem éppe

llenkezőleg, talán erővel? Nem, nem erővel. Akkor hmivel? “Na jól van – nyugtatgatta magát. – Nézzük akkoegyük fel, nem jöttem ide. Már mindent előkészítettem, átizsákom teleraktam, de történt valami… példá

ecsuktak. Rossz lenne? Nagyon is rossz. Biztos, hogy aenne: Miért lenne rossz? Mert anyagi veszteség érUgyan, nem pénzről van itt szó… Az, hogy a zsákmánzeknek a varangyoknak, Krákogónak és Colosna

marad? Igaz, ebben van valami. Bosszantó. Mégis, mözöm hozzá? Hiszen végül úgyis minden az ő markukberül…”

– Br-r-r… – Arthur megrázta vállát. – A csontomig hatoMister Schuchart, most már ad nekem egy kortyocskát?



Redrick némán előhúzta a kulacsot s felé nyújtottHiszen nem egyeztem bele azonnal – nyilallt belé hirtele

Vagy hússzor elküldtem Keselyűt egy bizonyos helyruszonegyedszer azonban mégiscsak beleegyeztem. Mem volt erőm nemet mondani. Utolsó beszélgetésün

övid és szerfölött tárgyszerű volt. »Nagyszerű, Rókessék, elhoztam a térképet. Lehet, hogy mégiscsa

megnézed?« A szemébe néztem, a szemét pedig minthályog borítaná – sárga, benne fekete pont, s ezt mondtamGyerünk«. S kész. Emlékszem, hogy akkor részeg voltamgy álló hete ittam s undor környékezte a lelkem… Ardögbe, egyre megy! Ha menjünk, hát menjünk. Mi enének vájkálok ebben tulajdonképp? Félek, vagy mi?…

Összerezzent. A ködből hirtelen hosszú, bánatosikorgás tört elő. Redrick felpattant, mint akit felrántottaugyanígy felpattant Arthur is. De máris csend lett, csak

ábuk alól kiguruló kavicsdarabok susogtak, miközbeefelé gurultak a töltés oldalán.

– Bizonyára az érc csúszott meg – suttogizonytalanul, nagy erőfeszítéssel Arthur. – Az ércc

megrakott csillék… régóta állnak itt…Redrick merőn nézett maga elé s semmit nem láto

mlékezett. Éjszaka történt. Ugyanilyen bánatos, elnyújtoang ébresztette s mozdulatlanná dermedt, minthlmodna. Csakhogy az nem álom volt. Majmocska kiabáz ágyán ült az ablaknál, s a ház másik végéből válaszoeki az öreg Schuchart, ugyanilyen hosszan és csikorogv

sak valamiféle hörgéssel kísérve. S mintha felelgetteolna egymásnak a sötétben – évszázadokon, hossz



vszázadokon át. Guta tüstént felébredt s kézen ragadRedricket, a férfi érezte, hogy az asszony vállát verejték önl, s így feküdtek száz és száz esztendeig s hallgatták ajt, amikor pedig Majmocska elhallgatott s lefeküdt, Re

még várt egy kicsit, majd felállt, lement a konyhába,

mohón felhajtott egy fél üveg konyakot. Ettől az éjszakátogva kezdett inni…

– A kőzet – magyarázta Arthur. – Tudja, a kőzet idővesszetöpped. A nedvességtől például…

Redrick Arthur elfehéredett arcára pillantott s ismét leüA cigaretta kihullott ujjai közül s rágyújtott egy újra. Arthmég álldogált egy darabig, óvatosan forgatta fejét, majds leült és halkan így szólt:

– Tudom, egyesek azt mesélik, hogy állítólag laknak ónában. Valamiféle emberek. Nem jövevények, haneppenséggel emberek. Állítólag ott érte őket a Látogatás

k alkalmazkodtak… asszimilálódtak az örülményekhez. Hallott erről, Mister Schuchart? – Igen – felelte Redrick. – Csakhogy ez nem itt történt.

egyekben, innen északnyugatra. Pásztorok voltak.“Tessék, ez az, amivel megfertőzött – gondolta.

megszállottságával fertőzött meg. Nos, hát ezért jöttem idNos, erre van itt szükségem…” Különös és új érzés töltötl lassan a lelkét. Beismerte, hogy ez az érzés voltaképgyáltalán nem nevezhető újnak, hogy már régóta megbúalahol a májában, azonban csak most jött rá, hogy létezettől minden a maga helyére került. S az, amit korábba

stobaságnak hitt, egy eszét vesztett öreg őrült lázálmánamost élete egyetlen reményévé, egyetlen értelmévé le



mert csak most értette meg: az egész világon az egyetleolog, amije maradt, az egyetlen dolog, amiért az utóbónapokban élt, az a csodába vetett remény. Ő pedistoba fajankó, elhessegette ezt a reményt, sárba tiportigúnyolta, elitta, mert ezt szokta meg, mert gyermekkorát

ogva soha életében nem számított senki más segítségérsak önmagára, s mert gyermekkorától kezdve ez anbizalom abban az összegben fejeződött ki, amit sikerüiszakítania, kitépnie, kimarkolnia az őt körülvevő közönyöáoszból. Mindig így volt, s így lett volna a továbbiakban a végül nem kerül bele ebbe a verembe, ahonnan memmiféle összeg nem húzza ki, s ahol csak önmagábaíznia teljes értelmetlenség. Most pedig ez a remény, mem is remény, de bizonyosság a csodában, a feje búbjálöntötte, s már azon csodálkozott, hogyan élhetett eddyen vaksötét, kilátástalan homályban… Elnevette magát

meglökte Arthur vállát. – Na, mi van, stalker – mondta. – Félsz? Szokj hozz

aver, ne szégyelld magad. Ez a Zóna! Arthur csodálkozva ránézett s bizonytalan

lmosolyodott. Redrick összegyűrte az összezsírozódozendvicses papirost, a csille alá hajította s könyökéámaszkodva a hátizsákjára heveredett.

– No, rendben – mondta. – Tegyük fel, hogy ez izonyos aranygömb valóban létezik… Akkor mit kívánnőle?

– Tehát, mégis hisz benne? -, kérdezte Arthur.

– Ez nem fontos – hiszek, vagy nem hiszek. érdésemre felelj. Egyszerre tényleg szívesen megtud



olna, ugyan mit kérne az aranygömbtől egy ilyen legénykkinek még nem száradt meg a száján az anyatej, aemrég még diák volt, s vidám kíváncsisággal nézte, ahog

Arthur a homlokát ráncolja, bajszát babrálja s felkapja, masmét lesüti tekintetét.

– Na, persze, apámnak lábat… – szólalt meg Arthégül. – Hogy otthon minden rendben legyen… – Hazudsz, hazudsz – jegyezte meg jóindulatúa

Redrick. – Haver, jól jegyezd meg: az aranygömb csak egtitkosabb vágyakat teljesíti, csak azokat, amelyek, hem teljesülnek, akár a hurokba is dughatod a fejed! Arthur Barbridge elvörösödött, ismét Redrickre pillanto

zon nyomban lesütötte a szemét s tetőtől talpig vörösbáltott, még a könnyei is kicsordultak. Redrick elnevet

magát. – Minden világos – jegyezte meg majdnem gyengéde

Rendben, ez nem az én dolgom. Ne kösd mások orráraolgaid… – Ekkor hírtelen eszébe jutott a pisztoly s arondolt, hogy amíg van idejük, mindent végiggondolhatnamit végig kell gondolni. – Mi van a hátsó zsebedben? érdezte, amúgy mellékesen. – Pisztoly – dünnyögte Arthur s beharapta ajkát. – Minek az neked? – Hogy lőjek vele! – vágta rá Arthur kihívóan. – Dobd el – szólt rá szigorúan Redrick s felült. – Ad

de. A Zónában nincs kire lőnöd. Ide vele. Arthur még akart valamit mondani, de elhallgatott, kez

háta mögé dugta, érdes markolatánál fogva előhúzott egatonai coltot s a csövénél fogva Redricknek nyújtott



Redrick elvette a pisztolyt, a levegőbe hajította, elkapta megkérdezte:

– Van kendőd? Add ide, belecsavarom…Elvette Arthur zsebkendőjét, mely tiszta volt és kölniillat

elecsavarta a pisztolyt s a csomagot a sínre helyezte.

– Heverjen egyelőre itt – magyarázta. – Ha az isten gy akarja, visszatérünk s magunkkal visszük. Lehet, hogalóban pisztollyal kell leráznunk az őröket… Bár az őrökkövöldözésbe kezdeni, haver…

Arthur megcsóválta a fejét. – Nekem nem erre kellett – magyarázta bosszúsan.

Csak egy töltény van benne. Arra az esetre, ha én is úgárok, mint apám…

– Vagy úgy… – nyújtotta el a szavakat Redricmiközben merőn nézte társát. – No, emiatt nem kyugtalankodnod. Mert ha veled is az történik, ami apádda

kkor idáig magammal cipellek… Nézd csaivilágosodott! A köd a szemük láttára oszlott szét. A töltésen má

gyáltalán nem volt belőle, lent a távolban azonban ejszínű homály továbbra is megülte a tájat, habszladozott, a dombok kerek, borostás csúcsibukkantak belőle, közöttük pedig itt-ott már látni lehetettoshadt mocsár himlőhelyes felszínét, melyet ritka ésenevész fű borított. A látóhatár peremén, a dombokon tlénksárgán villantak fel a hegytetők, a csúcsok feleilágosan és kéken ragyogott az égbolt. Arthur a válla fölö

átrapillantott s lelkesülten felkiáltott. Redrick szintéátranézett. Keleten a hegyek feketének tűntek, felettü



edig ott lobogott és villogott az ismerős smaragdszínajnalpír – a Zóna zöld pirkadata. Redrick derékszíj

megoldva így szólt: – Nem akarsz megkönnyebbülni? Vigyázz, később se

ely, sem idő nem lesz rá…

Egy csille mögé lépett, leguggolt a töltésen s köhécselvgyelte, milyen gyorsan huny ki, önti el rózsaszín fény a zöajnalpírt, a nap narancsszín karimája előbújik a hegygerin

mögül, s a dombok felől rögtön lilás árnyak nyúltak eminden élesen, domborúan rajzolódott ki, mindent úgátott, mintha a tenyerén lenne, s közvetlen maga előtt, úgétszáz méterre, Redrick megpillantott egy helikoptert. elikopter nyilván egy “szúnyogpilis” kellős közepébuhant, s egész törzse bádogpalacsintává lapult, csupánarka maradt egészben – rotorja a könnyű szélben éleseyikorogva forgott. A “pilis”, úgy tűnt, nagy erejű volt, a gé

i sem gyulladt, s a szétlapult bádoglemezen világosairajzolódott a királyi légierő vöröses-kék jele, amely

Redrick már ki tudja, hány éve nem látott, s már el eledte, milyen.

Redrick, miután elvégezte szükségét, visszatért átizsákhoz, elővette a térképet s kiterítette a csillében levgybeolvadt érchalomra. A külszíni fejtést innen nem láttltakarta egy domb, melyen egy megfeketedett, üszkös llt. Ezt a dombot jobbról kellett kikerülniük, át a völgyö

mely közte és a másik domb között húzódott. A másombot is látta, teljesen kopár volt, lejtőjét szürkésbarn

őzet borította. Minden tájékozódási pont megegyezeRedrick azonban nem érzett elégedettséget. Sokéve



talkerösztöne kategorikusan megtiltotta, elvetette ondolatot, mely egyben értelmetlennek éermészetellenesnek is tűnt, hogy két közeli emelkedéözött vágjon ösvényt magának. “Rendben – gondol

Redrick -, majd meglátjuk. Ott a helyszínen.”

emélyedésig az ösvény egy mocsáron keresztül vezetema, nyílt terepen, ami innen veszélytelennek látszozonban amikor jobban szemügyre vette, Redrick a száraűcsomók között egy sötétszürke foltot vett észre. érképre pillantott. Egy kereszt állt a papíron s girbegurbetűkkel ezt vésték mellé: “Sunyi.” Az ösvény piroontozott vonala a kereszttől jobbra haladt el. A gúnynev

mintha ismerte volna, azonban hogy ki volt Sunyi, hogézett ki és mikor járt erre, Redrick képtelen voisszaemlékezni rá. Csupán a “Borzsch” füstbe boruermei jutottak eszébe, részeges és vad pofák, pohar

zorító hatalmas, vörös mancsok, mennydörgésszeahota, szélesre tárt, sárga agyaras pofák, titánok ériások fantasztikus csordája, akik itatásra gyűltek összz volt gyermekkorának egyik legvilágosabb emléke – alső látogatás a “Borzsch”-ban. Mit is vittem akkor oda

Azt hiszem, egy “korongot”. Egyenest a Zónából állítottae, csatakosan, éhesen, eszelősen, vállamon a zsákkezuhantam ebbe a kocsmába, a zsákot nagy robajjal öldre hajítottam Ernest pultja előtt s dühödten vicsorogvörbenéztem, tűrtem a gúnyolódások dübörgő sortüzé

megvártam, amíg Ernest, aki akkor még fiatal volt, s mind

sokornyakkendőt viselt, leszámolt nekem néháöldhalút… nem, akkor még nem zöldhasút, akkor mé



zögletes, királyi pénz volt forgalomban, szigorú külsemazon volt rájuk nyomva, köntösben és koszorúvalártam egy darabig, a pénzt a zsebembe rejtettem, manmagam számára is teljesen váratlanul lekaptam egöröskancsót a pultról, s teljes erőből a legközeleb

ahotázó pofába vágtam… Redrick elnevette magát s arondolt: lehet, hogy éppen Sunyi volt az? – Hát átkelhetünk két domb között? – kérdezte Arth

ojtott hangon Redrick füléhez hajolva. Mellette állt s szintétérképet vizsgálgatta. – Majd ott meglátjuk – felelte Redrick. A térképen még két kereszt volt – az egyik a dombtető

hol a fa állt, a másik a köves töltésen. Uszkár és ápaszemes. Az ösvény lent, közöttük haladt el. – Majd ott meglátjuk – ismételte, összehajtotta

érképet és zsebre dugta.

Végignézett Arthuron s kiadta az utasítást: – Add fel a hátamra a zsákot… Menjünk tovább, ahog

ddig – mondta, megrázva a hátizsákot s a kantárjényelmesen eligazította. – Előre mész, hogy állandóan zemem előtt légy. Ne nézz hátra, de hegyezd a füled. arancsom: törvény. Jól jegyezd meg, sokat kell maúsznunk, eszedbe ne jusson, hogy félj a sártól, ha pedtasítlak, szó nélkül nyomd a képed a pocsolyába… Iges gombold be a zekédet. Kész vagy? – Kész – felelte Arthur tompán. Rendkívül ideges volt. A pirospozsgás folt eltűnt arcáról.

– Az első irány – tessék. – Redrick tenyerével hevesenegközelebbi domb felé intett, mely vagy száz lépésre volt



öltéstől. – Világos. Gyerünk. Arthur görcsösen sóhajtott, s a sínen átlépve, oldalazv

reszkedni kezdett lefelé a töltésen. Nagy zajjavicsdarabok zúdultak utána. – Óvatosabban, óvatosabban – szólt rá Redrick.

Óvatosan eredt a fiú nyomába, lábizmaival gyakorlottagyensúlyozta a nehéz hátizsákot. A szeme sarkából pedgyre Arthurt figyelte. “Fél a legény – gondolta. – Jól tesz

Nyilván a rossz előérzet. Ha olyan finom az érzéke, mint apjáé, akkor előre megérzi… Ha tudnád, Keselyű, hogyalakultak a dolgok. Ha tudnád, Keselyű, hogy ezúttallgattam rád! »Hanem itt, Róka, egymagad nem jutsz á

Akarod vagy nem, valakit magaddal kell vinned. Adhatoeked valakit a tanítványaim közül, akit nem sajnálok…

Rábeszélt. Életemben először egyeztem bele ilyesmibNo, semmi baj – gondolta. – Lehet, hogy mégiscsa

megússzuk, nem vagyok Keselyű, lehet, hogiügyeskedünk valamit…” – Állj – szólt rá Arthurra. A legény megállt a bokáig érő rozsdás vízben. Am

Redrick mellé ereszkedett, a mocsár térdig beszívta. – Látod azt a követ? – kérdezte Redrick. – Ott, a dom

latt hever. Gyerünk, másszunk ki rá. Arthur előreindult. Redrick tíz lépésre előreengedte s

yomába eredt. Az ingovány cuppogott és bűzlött a lábulatt. Halott mocsár volt – se muslincák, se békák neoltak benne, még a füzes is kiszáradt és elrohadt. Redric

zokása szerint körbepillantgatott; egyelőre úgy tűnt, hogminden nyugodt. A domb lassan közeledett, a nap mé



ejjebb csúszott, majd betöltötte az égbolt egész keleti feléRedrick a kőnél a töltés felé fordult. A töltést fényesemegvilágította a nap, tíz csilléből álló kis szerelvény állt ogy részük lecsúszott a sínekről s oldalára fordulva heve

töltést a kiszóródott érc vörhenyes csorgásnyom

orították. Távolabb pedig, a fejtés irányában, zerelvénytől északra, a sínek felett a levegő zavarosaebegett s szivárványosan csillogott, apró tüzecskéllantak fel s hunytak ki tüstént felette. Redrick nézte

emegést, kiköpött, de szája kiszáradt s tehetetlenlfordult. – Tovább – mondta, s Arthur felé fordította feszült arcáOtt az a rongy, látod? Na, nem arra nézel. Ott, jobbra… – Igen – felelte Arthur. – Nos, valaha ez volt Sunyi. Régen volt. Nem hallgato

z idősebbek szavára, s most ott fekszik, pont azért, hog

bölcseknek mutassa az utat. Vedd az irányt kétujjnyiobbra ettől a Sunyitól… Megvan? Bemérted a pontot? Nörülbelül ott, ahol a füzes egy kissé sűrűbb… Eridj od

Gyerünk!Most a töltéssel párhuzamosan haladtak. Minde

épéssel kevesebb lett a víz a lábuk alatt, s hamarosan mzáraz, rugalmas zsombékon lépdeltek. “A térkép szerint

mindenütt egybefüggő mocsár van – gondolta Redrick. – érkép elavult. Régen nem járt Barbridge erre, ezért is avul. Ez baj. Természetesen a száraz hely sokkellemesebb, azonban jobb lenne, ha itt mocsár volna

Nézd csak, milyen peckesen lépdel – gondolta Arthurról, mintha a főutcán sétálna.” Arthur szemmel láthatóan job



edvre derült, s most már nagy léptekkel haladt. Egyezét a zsebébe dugta, a másikkal vidáman hadonászo

mintha csak sétálna. Redrick ekkor végigtapogatta sebét, kiválasztott egy körülbelül húsz grammosavaranyát, s rövid célzás után a legény fejéhez vágta.

savar egyenest Arthur tarkójához csapódott. A fiú feljajduejét két kezébe fogta, összegörnyedt s a száraz fűuhant. Redrick megállt fölötte. – Nos, errefelé ez is előfordul, Artie – jegyezte me

ioktatólag. – Ez nem korzó, s te nem flangálni jöttél idelem. Arthur lassan feltápászkodott. Az arca halálsápadt volt. – Minden világos? – kérdezte Redrick. Arthur nyelt egyet s bólintott. – Nos, akkor jól van. Legközelebb pedig a képed

apsz. Ha még élni fogsz. Gyerünk!

“Pedig a legénykéből derék stalker válhatna – gondolRedrick. – Bizonyára Piperkőcnek hívnák. Piperkőc ArtiVolt már nálunk egy Piperkőc, Dicksonnak hívták, mozonban Ürgének gúnyolják. Az egyetlen stalker, aeleesett a »húsdarálóba« s mégis életben maradzerencséje volt. (Ő pedig, a csodabogár, mind a mapig azt hiszi, hogy Barbridge húzta ki a »húsdarálóbólgy fenét. A »húsdarálóból« senkit nem húzol ki… ónából ő vitte ki, ez igaz. Elkövetett Barbridge egy ilyeicső tettet. Csakhogy próbálta volna nem kivinni. M

mindenki unta a piszkos ügyeit, s a haverok egyenest

épébe mondták: jobb, ha egyedül vissza se térsz. Hiszeppen akkor kapta Barbridge a Keselyű gúnynevet, add



gáslónak csúfolták…”Redrick bal arcán hirtelen alig felfogható légáramlat

rzett, s mielőtt még bármire is gondolhatott volnlkiáltotta magát: – Állj!

Bal felé nyújtotta a kezét. A levegőáramot arra jobbarezte. Valahol közöttük és a töltés között egszúnyogpilis” terült el, de az is lehet, hogy magán öltésen volt – nem véletlenül siklottak ki a csillék. Arthur ámint akinek földbe gyökerezett a lába, s meg sem fordult.

– Tarts egy kissé jobbra. Úgy.“Igen, derék stalker válna belőle… Ej, Schuchart, mi a

án sajnálod őt? Még csak az kellene. Hát téged sajnáalaha is valaki?… Azért akadt, aki sajnált. Kirill sajná

Dick Noonan sajnál. Igaz, lehet, hogy nem annyira engeajnál, mint inkább Gutához vonzódik, de az is lehet, hog

ajnál is… ez a kettő rendes embereknél nem zárja gymást… Csak nekem nincs kit sajnálnom. Ilyen álasztásom: vagy – vagy…” Életében először látta teljeatározottsággal maga előtt ezt a választást: vagy Artiagy az én Majmocskám. S választani sem volt mit, világogy. Persze, ha a csoda egyáltalában lehetséges, súggy hang belülről, s rémülten és ingerülten fojtotta

magában ezt a hangot.Elhaladtak egy szürke rongykupac mellett. Sunyib

emmi sem maradt, csak távolabb feküdt a kiszáradt fűbegy hosszú, teljesen összerozsdásodott bot – a

knakereső egy darabja. Akkoriban sokan használtaknakeresőt, úgy bíztak benne, mint magában a



ristenben, azonban néhány nap alatt egymás utágyszerre két stalker pusztult el velük, föld alazerkezetek ölték meg őket. S mintha elvágták volna

Mégis, ki volt Sunyi? Keselyű vezette őt ide, vagy magátött? S mi vonzotta mindnyájukat ehhez a bányához?

miért nem hallottam erről semmit?… Az ördögbe, hogy snap! Már korán reggel, mi lesz még később? Arthur, aki öt lépéssel előtte haladt, felemelte kezét

etörölte homlokáról az izzadságot. Redrick a napandított. A nap még alacsonyan járt. Hirtelen rádöbbenogy a száraz fű a lába alatt már nem úgy zizeg, middig, hanem mintha csikorogna, akár a burgonyaliszt, mem szúrós és kemény, mint korábban, hanem puha éemegő – szétszóródott a csizmája alatt, akár a perny

Meglátta Arthur világosan kirajzolódó lábnyomát, a földetette magát s így kiáltott: “Feküdj!”

A fiú arccal előre a fűbe dobta magát, s a fű porrá omloz arca alatt, s dühében a fogát csikorgatta, hogy ekkoeche van. Feküdt, igyekezett nem mozdulni, s még egyzon ábrándozott, hogy talán túl lesz rajta, jóllehet tudtogy most csapdába kerültek. A forróság erősödöánehezedett, beburkolta egész testét, akár egy lepedmelyet forró vízbe áztattak, szemét veríték öntötte el,

Redrick megkésve kiáltott oda Arthurnak: “Ne mozogűrj!” S ő maga is tűrt.

Ő kibírta volna, és minden csendben és rendben el múlik, csak éppen Arthur nem állta ki. Talán, mert nem

allotta, hogy mit kiáltottak neki, vagy talán rettentőemegrémült, de az is lehet, hogy őt jobban égette, mi



Redricket – mindenesetre többé már nem volt a maga urvakon, torokból jövés jajveszékeléssel, görnyedte

ohanni kezdett arrafelé, amerre az értelmetlen ösztöajtotta – vissza, éppen oda, ahová azután végképp neellett volna futnia. Redrick hirtelen felpattant s mindk

ezével megragadta a lábát, a fiú teljes súlyával a földuhant, egész hamufelhőt vert maga körül, természetelleneékony hangon felvisított, szabad lábával Redrick képébúgott, rángatózni és vergődni kezdett, azonban Redricki a fájdalomtól már alig látott, rámászott, megégett arcfiú bőrzekéjéhez nyomva igyekezett lenyomni, mindk

ezével a földbe préselni Arthurt, miközben rángatózó fejosszú hajánál fogva tartotta, a cipője orrával és térdévadul rugdosta a legény lábát, tomporát, a földelmosódott nyögéseket és bőgést hallott maga alól, aját, rekedt hörgését: “Feküdj, feküdj, mert megöllek…

elülről pedig bőven omlott rá a felizzott széntömeg, a ruhmár lángolt rajta; bőre kirepedezett, lábán és oldaláízhólyagok duzzadtak s fakadtak szét, s ő homlokát zürke hamuba fúrva, mellével görcsösen a földhözorította ennek az átkozott taknyosnak a fejét, majd neudta megállni, s teljes erőből felüvöltött…

Nem emlékezett rá, mikor ért véget az egész. Csak aette észre, hogy ismét kap levegőt, a levegő ismét leveg

ett s nem felizzott pára, mely a torkát égette, s amérlegelte, minél előbb el kell pucolnia ebből a pokoüzes kemencéből, amíg újból rájuk nem borul. Lemászo

Arthurról, aki teljesen mozdulatlanul feküdt, a fiú mindkábát hóna alá szorítva, szabad kezével magát segítv



lőrekúszott, tekintetét le nem vette a vonalról, amelyen tsmét fű kezdődött, halott, száraz, szúrós, de igazi fű, megyszerre az élet legnagyszerűbb tere lett, sercegett amu a foga között, megégett arcát egyre-más

megcsapta a forróság maradványa, a veríték a szeméb

mlött – nyilván azért, mert sem szemöldöke, sezempillája nem maradt. Arthurt maga mögött vonszolta,

mintha átkozott zekéje szántszándékkal akadt volnllandóan bele a földbe, leforrázott háta égett, a hátizsáedig minden mozdulatára megpörkölődött tarkójáhoerődött. A fájdalomtól és a fullasztó melegtől Redricémülten arra gondolt, hogy eltévesztette az irányt, s mo

már nem jut el odáig. A félelemtől szabad könyökével éérdével még keményebben dolgozni kezdett, kiszáraorkán a legundorítóbb szitkokat préselte ki, ami csaszébe jutott, majd egyfajta őrült örömmel arra gondo

ogy a belső zsebében egy majdnem teli kulacs búvik meedves barátnője, csak elérjen odáig, na, még egy kicsyerünk Red, gyerünk Róka, így, na még, még egy kicsit.

Miután sokáig hevert, arcát és kezét a hideg, rozsdáízbe nyomta s élvezettel szívta be a bűzös, rothadt hidege

A legszívesebben örökké így feküdt volna, mégis arényszerítette magát, hogy felálljon, térden állva ledob

magáról a hátizsákot, négykézláb Arthurhoz mászott, aagy harminc lépésre az ingoványtól még mind

mozdulatlanul feküdt, s a hátára fordította az ifjút. Hát igesinos fiú volt. Bájos arca most sötétszürke volt, alvadt v

s hamu keverékéből tapasztott álarcnak tűnt, s Redricéhány másodpercig tompa érdeklődéssel nézegette a



larcon a hosszirányú barázdákat – a zsombékok és köveyomait. Majd feltápászkodott, megragadta Arthurt a hónlatt s a vízhez cipelte, a legény rekedten fújtatott s néha feelnyögött. Redrick arccal előre a legnagyobb pocsolyábökte őt, mellézuhant, s a nedves, hideg cirógatás ism

ólesett neki. Arthur bugyborékokat kezdett fújnmegmozdult, maga alá húzta a kezét s felemelte a fejé

zeme kimeredt, mohón kapkodta a levegőt, köpködött éöhécselt. Majd tekintete értelemmel telt meg

megállapodott Redricken. – Pfu-u-u… – mondta és a sáros vizet szétfröcskölv

megcsóválta a fejét. – Mi volt ez, Mister Schuchart? – A halál – mondta alig hallhatóan Redrick, s köhög

ezdett. Megtapogatta az arcát. Fájt. Orra megdagadzemöldöke és szempillája viszont, bármilyen különös olt ez, megmaradt, a kezén is ép volt a bőr, csak eg

issé megpirosodott. Tehát a tomporát sem égettgészen csontig… megtapogatta – nem, nyilvánvaló, hogem csontig, még a nadrágja is ép maradt. Mintha forízzel öntötték volna le…

Ujja hegyével Arthur óvatosan végigtapogatta arcáMost, amikor a különös álarcot lemosta a víz, képe mindeárakozás ellenére, szinte teljesen rendben levőneizonyult. Néhány karcolás, kék folt a homlokán, alsó ajkelrepedt, különben semmi különös nem történt vele.

– Még sohasem hallottam ilyesmiről – szólalt meg Arths hátrapillantott.

Redrick szintén hátranézett. A szürke, elhamvadt füvöok nyom maradt, s Redrick meglepődött, milyen rövid



olt az a borzalmas, véget nem érő út, amit kúszva megtemiközben a halál elől menekült. Alig húsz-harminc métolt a kiégett kopár rész egyik végétől a másikig, vaélelemben őrült kanyarokat téve kúszott végig rajta, migy svábbogár a felforrósított serpenyőn, s még örülhe

ogy egyáltalán arra kúszott, amerre kellett, hiszeákúszhatott volna a “szúnyogpilisre” is baloldalt, megyáltalán, visszafelé is mehetett volna… “Nem, ezt neettem volna meg – gondolta felbőszülten. – Ez ejfelesszájú talán megtette volna, én azonban nem vagyoejfelesszájú, s ha nem lett volna itt ez az ostoba, akkgyáltalán semmi nem történt volna, megégettem volna

enekem, ennyi lett volna az egész…” Arthurra pillantott. Arthur prüszkölve mosakodo

öhécselt, fájó sebet tapogatta. Redrick felállt. Amikőségtől megkérgesedett öltözéke égett bőréhez é

ájdalmasan összeráncolta homlokát, kitalpalt egy száraelyre s hátizsákja fölé hajolt. A hátizsák viszont tényle

megszenvedte az egészet. A felső csatok szőrén-szálálégtek, a kis házipatika üvegcséi elpattantak a hőségtől,

megkeményedett foltból elviselhetetlen orvosságbradt. Redrick kikapcsolta a szíjat, nekilátott, hogikaparja az üvegszilánkokat és a műanyagdarabokakkor a háta mögött megszólalt Arthur: – Köszönöm önnek, Mister Schuchart. Kihúzott

sávából.Redrick hallgatott. Micsoda ökörség – köszönet! A fen

kart megmenteni. – Én vagyok a hibás – ismerte el Arthur. – Hisze



allottam, hogy azt parancsolja: hasaljak le, de rettenetesemegrémültem, s amikor megcsapott a hőség, egészelvesztettem a fejem. Borzasztóan félek a fájdalomtó

Mister Schuchart… – Gyerünk, állj fel – mondta Redrick anélkül, hog

megfordult volna. – Ez még csak a kezdet… Állj fel, meverészel. A fájdalomtól sziszegve Redrick a hátára vet

átizsákját, kezét a kantárba dugta. Úgy érezte, a megégeelyeken bőre összetöpörödött, fájdalmas ráncok futottaégig rajta. Fél a fájdalomtól… A pestis vinné el ájdalmad… Körülnézett. Semmi vész, nem tértek le asvényről. Most jönnek a kis dombok. Utálatos kis dombo

ott állnak, meredeznek, akár az ördög feje búbja, áadásul ez a kis bemélyedés is ott van közöttük

Akaratlanul is beleszagolt a levegőbe. Ó, utálatos kis völg

os, éppen ez a legutálatosabb az egészben. – Látod a kis völgyet a dombok között? – kérdez

Arthurtól. – Látom. – Irány a völgy. Indulj! Arthur tenyerének hátával megtörölte száját az orra alaa tócsákban cuppogva előre indult. Sántított, s már ne

olt olyan egyenes és karcsú, mint az előbb, meggörnyedmost már óvakodva, nagy körültekintéssel lépdelt. “Lám

még egyet kimentettem – gondolta Redrick. – Hányadik esz ez már? Ötödik? Hatodik? Most pedig felteszem

érdést: mi értelme volt? Ki ő nekem – tán rokonomKezességet vállaltam érte? Ide figyelj, Róka, mié



ipelted? Hiszen kis híján te is elpatkoltál miatta… Mosilágos fővel már tudom: helyesen tettem, hogy cipeltem

mert nélküle nem boldogultam volna, olyan, mint egy tússerébe Majmocskáért. Nem egy embert, hanem a sajknakutatómat cibáltam ki. A személyes aknaszedőm

olvajkulcsom. Hanem ott, a forró helyen nem errondoltam. Cipeltem, mint a testvéremet, s eszembe se

utott, hogy otthagyjam, jóllehet mindenről elfeledkeztem:olvajkulcsról, Majmocskáról… Mi az, tán kiderül, hogoltaképp jóravaló fickó vagyok? Guta is ezt bizonyítja, Ki

s ezt sugallta, Richard pedig folyvást erről rágja a fülemaláltak egy jótét lelket. Ugyan, hagyd ezt az egészet zólt önmagára. – Erre a jóságra semmi szüksége

Gondolkodni kell, utána pedig kézzel-lábbal hadakoznHogy először és utoljára történjen, világos? Jóravackó… Óvnom kell őt a »húsdaráló« számára – gondol

idegen és világosan. – Itt mindenen át lehet jutni, kivévehúsdarálót«”. – Állj – szólt rá Arthurra.Kis bemélyedés terült el előttük. Arthur megállt,

avarodottan Redrickre pillantott. A bemélyedés aljennyeszöld színű, a napon zsírosan csillogó kotyvaléorította be, felületéről könnyű pára emelkedett a magasbpára a dombok között besűrűsödött, s harminc lépés

már semmit nem lehetett látni. Bűz terjengett. Nem tudta, mothadt ebben a masszában, azonban úgy érezte, százezáptojás, százezer halfej s döglött macska nem bűzlik úg

mint amilyen bűz onnan áradt. “Egy kis szag lesz ott, Róke különösebben ne törődj vele… ne rezelj be.”



Arthur felkiáltott és hátrahőkölt. Amikor Redricmegszabadult bénultságától, sietve előhúzott a zsebébgy vattacsomagot, amit desodorral itattak át, eg

amponnal betömte az orrlyukát s a vattát Arthur feyújtotta.

– Köszönöm, Mister Schuchart – mondta halkan ArthuFelfelé sehogy sem kerülhetjük ki?Redrick némán hajon ragadta, s fejét a kőtöltése

everő rongycsomó felé fordította. – Ez volt a Pápaszemes – mondta. – A balolda

ombon, innen nem látni, Uszkár fekszik. UgyanígVilágos? Akkor előre.

A kása meleg, tapadós és undorító volt. Elősziegyenesedve haladtak, derékig belesüllyedtek, a fenék

ábuk alatt szerencséjükre köves volt s meglehetősegyenletes. Redrick nemsokára mindkét oldalról ismerő

ümmögésre figyelt fel. A baloldali, napsütésben ragyogombon semmit nem lehetett látni, a jobboldali lejtőszont az árnyékban sápadt, lilás tüzecskék ugráltak. – Hajolj le – adta ki fogai között a parancsot Redrick, s

maga is lehajolt. – Mélyebben, hülye! – kiáltott a fiúra. Arthur rémülten lekapta a fejét, s még ebben

illanatban mennydörgésszerű robaj reszkettette meg evegőt. Közvetlenül a fejük felett, őrült táncbazerteágazó villám rebbent végig, az égbolt háttere előlig lehetett észrevenni. Arthur leguggolt s vállig osványba merült. Redrick érezte, hogy a füle bedugult

örrenéstől, megfordult, s a kőmorzsalék között arnyékban megpillantott egy élénkvörös, gyorsan olvad



ontot, s nyomban becsapódott a második villám is. – Előre! Előre! – üvöltötte, s a saját hangját sem hallottaMost már négykézláb caplattak, s csupán a fejük

ugták ki a levegőre. Redrick minden egyes kisülésnátta, hogy Arthur hosszú haja az égnek meredezik,

rezte, hogy ezer tű hatol arcán a bőrébe. “Előre! smételgette monoton hangon. – Előre!…” Már semmit neallott. Arthur egyszer oldalvást felé fordult, s Redric

meglátta borzalomtól kimeredő szemét, mellyel rásandítoemegő fehér ajkát s moszattól zöld, izzadt nyakát. Aztán illámok olyan laposan csapódtak be, hogy a fejüket is osványba kellett dugniuk. A zöldes ragacs betapasztottzájukat, alig kaptak levegőt. Redrick, miközben szájáeresztül kapkodta a levegőt, kitépte orrából a tamponokaegyszer csak észrevette: a bűz váratlanul eltűnt, a levegiss, éles ózonillat járja át, a pára pedig egyre sűrűbb é

űrűbb lett körülötte, vagy lehet, hogy a tekintete leomályosabb, már se jobbról, se balról nem látta ombokat – Arthur zöldes sárral bemocskolt fején és örős-körül gomolygó, sárga párán kívül semmit nem látot

“Odajutok, odajutok – gondolta Redrick. – Nem előszörténik ez velem, egész életemben így volt: nyakig mocsokban, a fejem felett villámok, sohasem vomásképp… S honnan ez a töméntelen mocsok itt? Mennzenny… bele lehet bolondulni; mennyi szenny egy helyez egész világ szennye idefolyt… Keselyű volt – gondolaragosan. – Keselyű járt erre, utána maradt ez

ápaszemes innen jobbra harapott a fűbe. Uszkár balra,mindezt azért tették, hogy Keselyű áthaladhasson közöttü



maga után hagyhassa ezt az ocsmányságot… Úgy keeked – gondolta magáról. – Aki Keselyű nyomában jár, a

mindig nyelheti a szart. Mi az, tán eddig nem tudtad ezMindenütt így van. Túl sok van belőlük, az ilyen Keselyélékből, ezért nem maradt számodra egyetlen tiszta he

em, minden tele van rondítva… Noonan – hülye: te, Rókgymond az egyensúly megbontója, a rend szétrombolóagy, neked, Róka, minden rendszerben rosszul fog mensorod, rossz rendszerben is rossz lesz, jó rendszerben magadfajta miatt nem költözik le a mennyország

öldre… Ugyan mit értesz ehhez, te dagadt? Ugyan mikáttam jó rendszert? Mikor láttál te engem jó rendszerbengész életemben mást se látok, mint hogy a Kirillek és ápaszemesek elpusztulnak, s hulláik között az ilye

Keselyű-félék másznak előre, a hulláikon másznak át, miférgek, s egyre csak rondítanak, telerondítana

mindent…”Megcsúszott egy, a lába alá került kövön, s feje a kás

lá került, felbukkant, s közvetlenül maga mellemegpillantotta Arthur eltorzult arcát, kimeredt szemét, s egillanatra meghűlt benne a vér: úgy érezte, hogy eltért aánytól. De nem, nem veszítette el az irányt. Tüstént rájöogy arra kell menni, ahol az iszapból egy szikla áll ájött, noha a kis csúcson kívül mást nem látott a sárgáödben. – Állj! – üvöltötte el magát. – Jobbra tarts! A kőt

obbra!

Megint nem hallotta a saját hangját, s ekkor utolérArthurt, vállon ragadta s mutogatni kezdett: haladj a kőt



obbra s le a fejjel. “Ezért még megfizettek” – gondolta. őnél Arthur lebukott, s egy villám nyomban belevágott ekete sziklacsúcsba, csak úgy röpködtek a felizzozilánkok. “Ezért még megfizettek – ismételte Red, s ízbe merülve, teljes erejéből úszni kezdett. Fülében újab

llámcsapás dübörgött tompán. – Ezért kirázom a lelketeS futólag arra is gondolt: – Ugyan, kinek mondom ez

Nem is tudom. Valakinek ezért mégis fizetnie kell, valazért fizetni fog nekem! Megálljatok, jussak csak el ömbig, én más vagyok, mint a Keselyű, én a maga

módján hajtom ezt be rajtatok…” Amikor süketen és kifacsartan, imbolyogva é

gymásba kapaszkodva, hogy el ne zuhanjanak, kiértegy száraz helyre, a naptól már izzó kőtörmelékre, Redric

megpillantott egy furgont. A festék lemállott a kocsiróengelyeire rogyott, s Redricknek homályosan eszébe juto

ogy itt, e mellett a roncs mellett kifújhatják magukat arnyékban. Letelepedtek. Arthur a hátára feküdt, s erőtlejjaival nekifogott, hogy kigombolja zekéjét, Redrick pedátizsákjával az autó oldalának dőlt, tenyerét úgy-ahog

megtörölte a kavicsokon, s a belső zsebébe nyúlt. – Nekem is… – szólalt meg Arthur. – Nekem is adjo

Mister Schuchart.Redrick meglepődött, hogy milyen erős ennek a fiat

egénykének a hangja, kortyolt egyet, lehunyta szeméülelte, hogyan csorog le az égető, mindent megtisztíolyadék a torkán, s hogyan árad szét a mellében, mé

gyet kortyintott, s Arthurnak nyújtotta a kulacsot. “Végre ondolta ernyedten. – Átjutottunk. Ezen is átjutottunk. Mo



ön az összeg – betűkkel. Azt hiszik, hogy elfelejtettemNem, mindenre emlékszem. Azt hiszik, hogy köszönetmondok maguknak, hogy életben hagytak, nem fojtottameg? Egy fenét, nem köszönetet. Most mindnyájuknaége, világos? Semmit nem hagyok így. Most már é

öntök. Én, Redrick Schuchart, józan ésszel és világomlékezettel dönteni fogok mindenben, s mindenevében. Magukból meg az egész pereputtyukbóeselyűkből, szipolyozókból, jövevényekből, colosokbóvoderbladokból, élősködőkből, stekszesekbőekedttorkúakból, nyakkendősökből és egyenruhásokbósztakezű aktatáskásokból, a beszédekbő

ótékonykodásból, a munkaadókból, örökkumulátorokból, örökmozgókból, »szúnyogpilis«-ből s asszes ígéretből – elég volt, az orromnál fogva vezettetegész életemben az orromnál fogva vezettetek, én marh

edig egyre csak kérkedtem, hogy állítólag azt teszemmit akarok, ti pedig csak bólogattatok, magatok köedig, szemetek, csak kacsingattatok egymásnak s arromnál fogva vezettetek, húztatok, vonszoltatoörtönökön, kocsmákon át… Elég volt!” Kikapcsolta átizsák vállszíját s elvette Arthur kezéből a kulacsot. – Soha nem gondoltam – mondta Arthur, hangjába

zelíd értetlenvéggel -, még el sem tudtam képzelniersze tudtam – halál, tűz… de ilyet! Mégis, hogyan jutuni innen?

Redrick nem hallgatta, mit mond. Annak, amit ez a

mber most mond, semmi jelentősége sincs. Korábbaem volt, de korábban mégiscsak embernek számíto



Most azonban… olyan mint egy beszélő tolvajkulcs. Hadzövegeljen. – Meg kéne mosdani… – Arthur gondterhelte

örülpillantott. – Legalább a képünk le kéne öblíteni.Redrick szórakozottan ránézett, meglátta összeragad

érgessé tapadt haját, megszáradt, iszappal bemázorcát, rajta ujjai nyomát, s végignézett a fiún, akit beborítorepedezett sárréteg, s nem érzett sem szánalmat, se

aragot; nem érzett semmit. Beszélő tolvajkulcs. ElforduCsüggedt, szabad térség terült el előtte, s olyan volt, migy elhagyott építkezés, hegyes kavics borította, fehér p

epte be, vakító napfény öntötte el, elviselhetetlenül fehéorró és halott volt. Innen már látta a kőbánya távolabégét, mely ugyancsak vakítóan fehér, s ilyen messzirézve tökéletesen sima és függőleges volt, közelebbi végatalmas kőtömbökből emelt töltés jelezte. A kőbányáb

tt lehetett leereszkedni, ahol a kőtörmelék között vöröoltként virított az exkavátor vezetőfülkéje. Ez volt agyetlen tájékozódási pont. Egyenest feléje kellett venni atját, s csak reménykedhetett a leghétköznapibzerencsében. Arthur váratlanul felemelkedett, kezét a roncs alá dugta

lőhúzott onnan egy rozsdás konzervdobozt. – Nézze csak, Mister Schuchart – mondta felélénkülve.zt bizonyára az apám hagyta itt… Van ott még.Redrick nem felelt. “Ezt kár volt mondanod – gondol

özömbösen. – Jobb lett volna, ha egy szót sem szólsz a

pádról, jobb lett volna, ha hallgatsz. Különben, egymegy…” Feltápászkodott s felszisszent fájdalmában, me



uhája mindenütt testéhez, megégett bőréhez tapadt, s oelül, most kínok közepette valami elvált, széthasadt, mimikor a véres kötést letépik a sebről. Arthur

elemelkedett, szintén felszisszent s szenvedő képpRedrickre pillantott – látszott, hogy a legszívesebbe

anaszkodott volna, de nem merte elszánni magáHelyette fojtott hangon így szólt:

– Nem kaphatnék egy korty italt, Mister Schuchart?Redrick eltette a kulacsot s így szólt:

– Látod azt a piros foltot a kövek között? – Látom – felelte Arthur s görcsösen visszafojtotta

élegzetét. – Irány egyenest arra. Arthur nyögve kinyújtózkodott, megropogtatta a vállát,

rcát elfintorítva körülnézett, majd ezt mondta: – Legalább egy kicsit le kéne mosdani… Minde

sszeragadt rajtam.Redrick némán várt. Arthur reménytelenül rápillanto

már indulni akart, azonban rögtön meg is állt. – A hátizsák – mondta. – A hátizsákot ott felejtette

Mister Schuchart. – Indulj! – parancsolt rá Redrick.Nem volt kedve sem magyarázkodni, sem hazudn

ülönben sem volt értelme az egésznek. Így is jó lesz. Neog elveszni. S Arthur elindult. Görnyedten, a lábonszolva botladozott, megpróbálta az arcáról letépni zorosan rátapadt sárréteget, s olyan kicsinek, szánalom

méltónak és soványnak tűnt, mint egy átázott, kóbmacskakölyök. Redrick elindult mögötte, s alighogy kilépe



z árnyékból, a nap megperzselte és elvakítottenyerével takarta el a szemét, és sajnálta, hogy neozott magával napszemüveget.

Minden lépésükre apró, fehér porfelhő kavargott, a pipőjükre telepedett, bűzlött, pontosabban Arthur áraszto

űzt, lehetetlen volt a nyomában haladni, s Redrick eléehezen jött rá, hogy leginkább belőle árad ez a bűz. zag utálatos volt, de ismerős – ebben a városban akkerjengett ez a bűz, amikor az északi szél az utcákodorta a gyár füstjét. S az apjának is ilyen szaga vomikor nehézkesen és komoran, eszelős-vörös szemmazatért, s Redrick sietett, hogy megbújjon egy távoarokban, s onnan nézte félve, hogyan tépi le apja magárhajítja anyja kezébe munkaköpenyét, cibálja le hatalma

ábáról hatalmas, kitaposott cipőjét, gyömöszöli a fogalá, majd egy szál zokniban betrappol a fürdőszobába,

uhany alá és sokáig huhog ott, nagy csattogásssapkodva meztelen testét, zörög a lavórokkal, valamünnyög az orra alatt, majd üvölteni kezd, hogy az egésáz zeng bele: “Marija! Alszol?” Meg kellett várni, am

megmosdik, asztalhoz ül, ahol már ott állt az üveg, egy méányér, tele sűrű levessel és egy üveg ketchup, meg kelleárniuk, míg kikanalazza a levest, böffent, s nekifog abnak és a húsnak, s csak akkor jöhettek elő a fényrelmászni a térdére, s megkérdezni, melyik mestert émelyik mérnököt fullasztotta bele aznap a vitriolba…

Körös-körül minden fehéren izzott a száraz és kegyetle

orróságtól, a bűztől és fáradtságtól hányinger környékeztmegégett, a hajlatokban megrepedezett bőre kegyetlen



iszketett, s úgy érezte, hogy a tudatát beborító forró kásáeresztül anyja próbál visszakiabálni neki, könyörög, hogagyja békén, vizet, hűvösséget kér. Felismerhetetlenségifakult emlékek nyüzsögtek zsibbadt agyában, egymásorlódtak, fehér és perzselő világban fonódtak össze, me

tt táncolt félig lehunyt szeme előtt, minden emléke keseolt, s mindegyik bizsergető szánalmat és gyűlöletbresztett benne. Megpróbált beleavatkozni ebbe áoszba, megpróbált a múltjából felidézni valamilyen édeélibábot, gyöngéd és derűs érzést, emlékezete mélyéblőpréselte Guta frissen mosolygó arcocskáját, amik

még lány volt, kívánatos és érintetlen, s meg is jelent arca, de nyomban rozsda futotta be, eltorzult, s Majmocskomor, durva, sötét szőrrel borított arcává változo

megpróbálta felidézni Kirillt, ezt a szent embert, gyors émagabiztos mozdulatait, nevetését, csodás helyeket ígé

angját, s megjelent előtte Kirill, majd ezüstös pókháillant a napon, s tessék, Kirill máris eltűnt, s Redricépébe Krákogó Hugh rezzenéstelen, angyali tekinte

mélyedt, nagy, fehér tenyerén a kerámia konténeméregette… Az agyában zsibongó sötét erők egy pillanlatt maguk alá gyűrték akaratküszöbét s elfojtották azt evés jót, amit emlékezete még megőrzött, s már azt hittogy egyáltalán semmi jót nem látott, csak pofákat, pofáks pofákat…

S ezalatt ő mindvégig stalker maradt. Anélkül, hogondolkozott, ráébredt vagy emlékezetébe vésett voln

alamit, szinte a zsigereivel rögzítette, hogy íme, balriztonságos távolságban, régi deszkák halma fölött ott á



gy “vidám kísértet” – nyugodtan, elcsigázottan, s köpött robbról alig kivehető szellő fújdogált, s néhány lépéslőttük feltárult egy tükörsima “szúnyogpilis”, számolágazása volt, akár egy tengeri csillagnak – messze voem félt tőle -, a központjában egy árnyékká lapított mad

eküdt. Ritka dolog, madarak szinte egyáltalán neepülnek a Zóna fölé. S tessék, az ösvény mellett klhajított “leydeni korong”, nyilván Keselyű hajította isszaúton, félelme kapzsiságánál is nagyobb volt… Láts érzékelte ezt. A görnyedten lépdelő Arthur alig tért el aánytól, Redrick ajka szinte magától nyílt ki s rekedtegyelmeztető kiáltás szakadt ki a torkából. “Gépet ondolta. – Gépet csináltatok belőlem…” A bánya szélén örmelékkupacok egyre közelebb kerültek, s már ki leheteenni az exkavátor piros vezetőfülkéjén a rozsdzeszélyes kacskaringóit.

“Ostoba vagy, Barbridge – gondolta Redrick. – Ravase mégis ostoba. Hogyan hihettél nekem akkor, nos

Hiszen kisgyermek koromtól ismersz, jobban ismersz, min önmagamat. Megöregedtél, ez a titok nyitja. Butáb

ettél. Mit is mondhatnék – egész életedben ostobákkal voolgod…” S ekkor maga elé képzelte, hogyan fancsalodl Keselyű képe, amikor megtudja, hogy Arthur, a szépfiú, edvence… hogy Rókával az ő, a Keselyű nyomait követv

ment el, nem egy semmirekellő taknyos, hanem vér szerinyermeke, élete, büszkesége… S miután maga eépzelte mindezt, Redrick felkacagott, s amikor ped

Arthur rémülten ránézett, tovább kacagva legyintett feléjmenj, menj csak! S tudatában, akár egy filmvásznon, ism



jabb és újabb pofák úsztak elő… Mindent meg kellenáltoztatni, mindent. Nem egy, s nem is két életet, nem egnem is két sorsot, hanem ennek az undorító világna

minden kis csavarját ki kellene cserélni… Arthur megállt a bányába vezető meredek ereszkedőné

osszú nyakát kinyújtva, lefelé s előredőlve, mozdulatlanmegállt. Redrick Arthur mellé lépett, de nem oda nézehová a fiú. Az út közvetlenül a lába alól ereszkedett le a kőbányáb

ó néhány éve nehéz teherautók lánctalpai és kerekmállasztották szét. Tőle jobbra fehér, hőségtmegrepedezett sziklafal emelkedett a magasba, baloldaltmeredek lejtő félig le volt rombolva, sziklák éavicshalmok között, féloldalt dűlve állt az exkavátoanalát leeresztette s erőtlenül az út szélére ejtette. hogy várható volt, az úton nem látott mást, csupá

özvetlenül a merítőkanál mellett, a meredély durviugróiról csüngtek le fekete, csiga alakú, jégcsapszeépződmények, kövér, öntött díszgyertyákra emlékeztettea porban töméntelen fekete paca sötétlett, mintha vala

itument fröcskölt volna szét. Nos, ez minden, ami maraelőlük, még azt sem lehetne megmondani, hányan voltat. Lehet az is, hogy minden paca egy-egy ember, Keselygy-egy kívánsága. Az ott – azért, hogy Keselyű élve éértetlenül visszatérhessen a hetedik épülettömincéjéből. Az a másik pacni, távolabb – azért, hog

Keselyű zavartalanul kihozhassa a Zónából a “zizeg

mágnest”. Ott, az a lelógó képződmény pedig – ez ormás, sem anyjára, sem apjára nem emlékeztet



mindenki által imádott Gina Barbridge. Ez a folt pedig – em apjára, sem anyjára nem ütő Arthur Barbridge, Artie, zépfiú, büszkesége… – Itt vagyunk! – hörögte őrjöngve Arthur. – Mistechuchart, lám, mégiscsak eljutottunk ide!

Boldog nevetés tört ki belőle, leguggolt, s mindkklével teljes erővel a földet kalapálta. Feje búbjátemesen remegtek a kéreggé tapadt hajszálaomikusan és ostobán himbálództak, szerteszét röpködteszáraz sárrögök. Redrick csak most emelte fel tekintet

pillantott a gömbre. Óvatosan. Aggódva. Titkoélelemmel, hogy hirtelen kiderül róla: valami egészen má

kiábrándítja, kételyeket ébreszt benne, letaszítja mennyországból, ahová sikerült a mocsokban fuldokolvelkapaszkodnia. A gömb nem arany, sokkal inkábézszínű volt, vöröses, tökéletesen sima s homályosa

sillogott a napon. A kőbánya szemben levő falánaövében feküdt, kényelmesen elhelyezkedett az ott magasőzetkupacok között, s még innen is látni lehetett, milyeúlyos s milyen mélyen belesüppedt ágyába. A gömbben nem volt semmi kiábrándító és kihívó kéte

e nem volt benne semmi reménykeltő sem. Nem tudnmiért, rögtön az jutott eszébe, hogy a gömb bizonnyreges s tapintásra nagyon forró – a nap felizzította. Nyilváem saját fényét sugározta szét, úgy látszott, hogy képteleelemelkedni, ellentétben azzal, amit a legendáerjesztettek róla. Ott hevert, ahová zuhant. Lehet, hogy eg

atalmas zsebből esett ki, vagy elveszett, óriások játéközben gurult valahová – nem szándékosan állították id



gyszerűen itt hevert, pontosan úgy, ahogy a “leydeorongok”, a “karkötők” és a többi, a Látogatás utáisszamaradt szemét. Mégis volt benne valami, s Redric

minél tovább nézte, annál világosabban rájött, hogy ézni, a legszívesebben odalépne hozzá, megtapogatn

megsimogatná, s valahonnan az a gondolata támadt, hogyilván jó lenne mellé ülni, de még jobb lenne hátávekidűlni, fejét hátrahajtani s szemét lehunyva egy daraböprengeni, emlékezni, az is lehet, hogy egy kicslszunnyadna, pihenne… Arthur felpattant, zekéje összes cipzárát kikapcsolt

etépte a kabátot magáról, fehér porfelhőt kavarva nagendülettel lába elé hajította. Valamit kiabált, arcrimaszba rándult, hadonászott, majd kezét a háta mögonta s táncolva, lábával furcsa táncfigurákat ropvzökellve lefelé szaladt a lejtőn. Többé nem néze

Redrickre, elfeledkezett róla, mindenről megfeledkezement, hogy teljesítse vágyait, egy pirulós egyetemi hallgapró, titkolt vágyait, egy kisfiúét, aki a zsebpénzén kívletében sohasem látott pénzt, egy tejfelesszájú kölyöágyait, akit kíméletlenül elfenekeltek, ha hazatértekor egicike alkoholszagot is éreztek rajta, akiből híres ügyvédkartak nevelni, a távolabbi tervekben pedig minisztert,

még távolabbi tervekben pedig, megértik, ugye, elnökötRedrick a vakító fényben összehunyorította gyulladt szem

tekintetével némán követte a fiút. Rideg és nyugodt voudta, hogy mi fog most történni, s tudta, hogy nem fog

égignézni, amíg azonban nézni tudta, nézte, s nem érzeemmi különöset, csak éppen valahol a lelke mélyé



gyszerre forgolódni kezdett egy kis nyugtalan giliszta megcsóválta szúrós fejét.

Arthur pedig táncolva lépdelt lefelé a meredek lejtőihetetlen csecsotkát* járt s fehér por szállt fel cipősarklól, teli tüdőből kiabált valamit, harsányan és vidáma

oppant ünnepélyesen, valami dalt vagy varázsigét, Redricedig arra gondolt, hogy létezése során előszreszkedtek le így ebbe a kőbányába, mintha ünnep

mennének. S először nem is hallotta, mit kiabál ott lenn ebeszélő tolvajkulcs, aztán mintha valaki csatlakozott voln

még hozzá, s ez jutott a fülébe: “Boldogság mindenkinek!ngyen!… Boldogság, amennyi csak kell!… Mindenki jöjjöde!… Mindenkinek jut!… Senki nem marad elégedetlen!ngyen! Boldogság! Ingyen!…”

Aztán hirtelen elnémult, mintha egy hatalmas kéz peckeszített volna a szájába. S Redrick látta, ahogy a

xkavátor kotróvedrének árnyékában megbújó áttetszresség megragadta a fiút, a levegőbe vágta, s lassarőlködve összecsavarta, ahogy a háziasszonyosavarják ki a vizet a száradó fehérneműből. Még volt ideá, hogy lássa, hogyan repül le egyik rángatózó lábáról oros cipő s vágódik fel a magasba a kőbánya fölé. Ekk

megfordult s leült. Fejében egyetlen gondolat sem maradmintha többé nem érzett volna semmit. Körötte csönonolt, s elsősorban nagy csönd volt a háta mögött az útokkor eszébe jutott a kulacs – különösebb örömöt nerzett, gyógyszer volt, és eljött az ideje, hogy bevegy

ecsavarta a kulacs tetejét, apró, takarékos kortyokkal inezdett, s életében először kívánta azt, ho a kulacsba



e alkohol, hanem egyszerű hideg víz legyen…Egy kis idő elteltével fejében többé-kevésbé összefügg

ondolatok formálódtak. “Lám, ez az egész – gondolelletlenül. – Az út nyitva áll. Már most elindulhatnéermészetesen jobb, ha még várok egy kicsit.

húsdarálóknak« vannak trükkjeik. Különben is, meg kondolni a dolgot. Szokatlan dolog – azon gondolkodni, mbaj. Mit jelent az, hogy »gondolkodni«? Gondolkodni

nnyit jelent: ravaszkodni, csűrni-csavarni a dolgot, blöffölz ujja köré csavarni, de hiszen ez itt nem ér semmit…” Nendben, Majmocska, az apád… Megfizettetni mindenéitaposni a piszkok lelkét, hadd zabálják ők is a mocskohogy én nyeltem… Nem erről van szó, Róka, nem erről

Vagyis természetesen erről van szó, de mit jelent ez agész? Ugyan, mi kell nekem? Hiszen csak szitkozódome nem gondolkodom. Valami szörnyű előérzett

megdermedt s több különböző, még előtte álló lehetőséggyszerre átugorva dühösen megparancsolta magánade figyelj, te vörösképű, addig innen el nem mész, amíg em sütsz valamit, megdögölhetsz ezzel a gömbbe

megsülhetsz, elpusztulhatsz, de el nem mész…”“Istenem, hát hol vannak a szavaim, a gondolataim?

élig összeszorított öklével jól képen vágta önmagát. Hiszen egész életemben egyetlen gondolatom sem voVárj csak. Kirill is valami ilyesmit mondott… Kirill!” Lázasautatott emlékei között, szavak merültek fel, ismerősek éevésbé ismertek, azonban minden más volt, mert ne

zavak maradtak rá Kirilltől, hanem zavaros képek, nagyoóindulatúak, de teljesen hihetetlenek…



“Aljasság, aljasság… Itt is becsaptak, nyelv nélkagytak a gazemberek… Én, a tejfelesszájúejfelesszájú voltam, s az is maradtam, így öregedte

meg… Nos, ennek nem szabad megtörténnie! Hallod? övőben ezt egyszer s mindenkorra meg kell tiltani! A

mber arra született, hogy gondolkozzék. (Lám, ezt mondKirill, na végre!)… Csakhogy én ebben nem hiszeRégebben sem hittem, s most sem hiszek, s azt seudom, hogy mi végre születik az ember. Megszületett, hl. Mindenki azzal táplálkozik, amihez hozzájut. Mi csa

együnk mind egészségesek, a többiek pedig dögöljenemeg. Kik ezek a mi? Kik az ők? Semmit nem értek. Az égyem rosszul áll – Barbridge-é jól. Barbridge-nek jó ápaszemesnek rossz, de Krákogónak jó – mindenkine

osszul áll a szénája, csakhogy ő ostoba s azt hiszi, hogmajd módja lesz valahogy kisiklani. Istenem, hiszen ez eg

agy kása, kása! Egész életemben harcolok Kvoderblaapitánnyal, ő pedig egész életében Krákogóvüszködött, s tőlem, miközben teljesen belekukult, csagyet akart – hogy hagyjak fel a stalkerséggel. Ugyaogyan hagyhattam volna fel vele, amikor etetnem kell saládomat? Menjek dolgozni? Mi van, ha nem akaro

maguknak dolgozni, ha hányinger környékez a munkájuktóépesek felfogni ezt? Ha az ember dolgozik, akkor mindalakinek dolgozik, rabszolga, semmi más, én ped

mindig magam akartam maradni, hogy köphessemindenkire, a bánatukra, és arra, hogy unatkoznak…”

Felhajtotta a maradék konyakot, s teljes erővel a földhöágta az üres üveget. Az üveg felpattant, megcsillant



apon s valahová elgördült – azon nyomban meg eledkezett róla. Most már ült, kezével eltakarta a szemét,már nem próbálta megérteni, nem próbálta kitalálni, hanesak látni szeretett volna valamit, azt, hogy miképpeellene lennie… de megint csak pofákat, pofákat é

ofákat látott… Steksz, üvegek, romhalmok, ezek egykmberek voltak, számoszlopok… Tudta, hogy mindezt meell semmisíteni, de úgy érezte, ha elpusztítják mindezkkor semmi nem marad, csak a puszta fölehetetlenségében és kétségbeesésében ismét hátrkart dőlni, hátra akarta vetni a fejét, ehelyett azonbaeltápászkodott, gépiesen lerázta nadrágjáról a port megindult lefelé a kőbányában.

A nap forrón perzselt, vörös foltok úsztak a szeme előkőbánya mélyén a levegő rebegett, s ebben

ebegésben úgy látta, mintha a gömb egy helyben tánco

olna, akár egy bója a hullámokon. Ellépdelt az exkavátmerítővedre mellett, babonásan magasabbra emelte ábát, hogy ne lépjen a fekete pacákra, majd belesüppedv

porhanyós talajba, a kőfejtésen át odavánszorgott áncoló és villogó gömbhöz. Veríték borította el, fulladozoforróságban s ugyanakkor fagyos remegés fogta el, vad

emegett, mintha másnapos lett volna, fogai között ízetlerétapor ropogott. S többé már nem is próbáondolkodni. Csupán kétségbeesetten ismételgette, akgy imát: “Állat vagyok, hisz látod, hogy állat vagyo

Nincsenek szavaim, nem tanítottak meg rájuk, képtele

agyok gondolkodni, ezek a piszkok nem engedték, hogmegtanuljak gondolkodni. Ha azonban valóban ilyen vagy



mindenható és mindent tudó, mindent megértő… tégmindent a helyére! Nézz bele a lelkembe, tudom – ott vaminden, amire neked szükséged van. Kell, hogy legyeHiszen a lelkem soha senkinek nem adtam el! A lelkem anyém, emberi lélek! Húzd ki belőle azt, amit én akaro

iszen lehetetlen, hogy rosszat akarnék!… Legyen átkozominden, hiszen ezeken a gyermeteg szavakon kívül semmmást nem tudok kigondolni. »Boldogság mindenkinengyen és senki ne maradjon elégedetlen!«”

Komarovo, 1971. február-novemb



Stalker



A STALKER HÁZA

Mindenféle limlommal telezsúfolt piszkos lakás. Té

ajnal, az utcán még sötét van. Mogorva férfi löki magáról a takarót s csendesen felkel ágyából. Ruhájelmarkolja, lábujjhegyen kisurran a fürdőszobába s öltözezd. Észre sem veszi, hogy a fürdőszoba ajtajába

megjelenik a felesége, borzasan és álmosan, rendetlenü

lnyűtt hálóingben. – Hová ilyen korán? – kérdezte az asszony. A férfi nem válaszol. Rajtacsípték. – Azt kérdem, hová készülsz? – Kukutyinba… Sietek haza. Dolgom van. Menj aludni. – Mit jelent az, hogy sietsz?

– Ha azt mondtam, hogy sietek haza, akkor sietek. Meludni. – Ne hazudj! Tudom, hová készülsz. De eszedbe s

usson! Nem eresztelek. – Nyughass! Ne ordíts!… – Nem eresztlek! Megéreztem; megint kezded a ré

mókát! Börtönbe akarsz kerülni? – Ugyan, még a börtön is jobb, mint ez… mint ez az élelegem volt belőle. – Sehová nem mész. A férfi hirtelen felegyenesedik. Az asszony kiabál:

– Na, üss csak meg, üss meg, másra úgyse vagy képeMire vársz? Ron alak va , ron alak! Len elted



yelved? Nézd meg, mi lett belőled! – Nyughass, ha mondom! Felébreszted a gyerekeket… – Na és, ha felébresztem! Hadd lássa az apját! Ej, t

Miért hallgatsz? Mit hallgatsz? Settenkedsz itt. Mint egolvaj…

– Így igaz, tolvaj vagyok! Most jöttél rá? Feltaláltad panyolviaszt? Csak éppen nem az emberektől lopok

Mondtam már, hogy nyughass! – Nem, most már azért sem nyugszom meg. Öt év

ártál a Zónába – hallgattam. S közben minden percbe

ártam, hogy elintéznek. Börtönben ültél – hallgattam. Taláallottál tőlem egy szót is? Két éven át egy fillért seáttunk tőled a házban – hallgattam! Az anyámtól öröklöarperecet kiloptad a fiókból és ellóversenyezted… aitted, nem tudom? – Elhallgatsz végre?

– Ide figyelj! Kérlek szépen! Soha semmire neértelek. Ha akarod, le is térdelek… Várj, várj csa

mindjárt…Kiugrik a fürdőszobából s tüstént jön is vissza, kezébe

oríték. – Tessék, itt egy tízes, akarod? Vedd el, ugorj ki

averokkal a lóversenyre… lehet, hogy most szerencséesz…

– Mit dugdosod az orrom alá? Elment az eszed? Hiszezt orvosra tettük félre… – Nem tesz semmit, szerzek még. Kérek kölcsön

Csak ne menj oda… – N u hass már vé re! Nem tudsz elhall atni? Ne



apsz egy fillért sem, nincs ember, aki kölcsönadneked… Nézd meg, mi lett belőled! Nem lehet így élni! – Hiszen megígérted! Hiszen a szavadat adtad! – Ostobaságból adtam a szavam. Te magad vagy

űnös! Te juttattál idáig! Hogy én, stalker létemr

olduljak? Vagy a te filléreidből tengődjek? Elegem vaNe zavarj!

– Hiszen ígértek munkát! Te mondtad! Azt mondtadelvesznek a taxihoz!

– Pfuj, már megint ezzel a taxival jössz! Hánysz

megmondtam: nem fogok rájuk dolgozni! Soha neolgoztam és nem is fogok! Dolgozzanak inkább őnrám! Menj el az ajtótól! – Nem megyek! – Mi változott meg attól, hogy már nem járok oda?! Talá

meggyógyult a lányom? Vagy több pénzem lett?

– És ha végleg ott maradsz? – Ne károgj! Varjú! Ha nem térek vissza, akk

megérdemlem! A férfi ellöki magától az asszonyt. – Na, akkor eredj! – kiabál rá az asszony. – Bárcsak o

esznél! Legyen átkozott az a nap, amikor találkoztaeled! Te fattyú! Maga az isten büntetett meg ezzel yerekkel! S engem is, amiért egy gazemberé lettemolvaj! Tolvaj! Tolvaj! A kislány felsír. A férfi bevágja az ajtót s kilép

épcsőházba.

A piszkos lépcsőfordulót bura nélküli lámpa világítme . E lé csőfordulóval le ebb, a ihenőn a sarokban



ltözött férfi áll, kabátja piszkos, feje fedetlen, szemmáthatóan támolyog. Széles, tarka sálja kibukik a gallérmögül s lelóg a földig. Közelebbről jól látszik, hogy asmeretlen férfi holtrészeg.



EGY KÜLTELKI BÁR

A Stalker egy háztömbnyit megy a sötét, latyakotcákon, a nyirkos hóesésben, és belép egy éjjel-nappyitva tartó bárba. A helyiség kihalt, a pincér a pult mögö

zundikál. Az egyik asztalnál egy csésze kávé mellett ül a TudóMegpillantja a Stalkert, az órájára néz, a belépő azonbaeinti:

– Várj, iszom egy kávét.Elvesz a bárpultról egy csésze kávét, leül a Tudóss

zemben. Iszik. A Tudós nézi. – Ne reménykedj túlságosan a sikerben. Lehet, hogssza kell fordulnunk. Az időjárástól függ… úgyhogy nrülj előre. Gyerünk. A zseblámpát nem felejtetted el?

– Nem, a kocsiban van.Kilépnek a bárból s beülnek egy, a közelben parkírozutóba. A Stalker a kormányhoz ül. Az autó elindul.



AZ ÍRÓ VILLÁJA

A villa valamennyi ablakából árad a fény. Zenesz

észeg zsivaj, női nevetés. A kerítéskapunál ketten állnak z Író és egyik vendége. Az Író hosszú fekete kabátot vise

nyakán kötött sál. A vendég előtte áll, kezében egmegkezdett üveg és kupica.

– Kedvesem! A világ túlnyomórészt unalmas – hirdeti a

ó, kissé imbolyogva és gesztikulálva. – Kibírhatatlannalmas, éppen ezért sem telepátia, sem kísértetek, seepülő csészealjak… sem semmi ilyesmi nem létezhet.

– De a Campbell-memorandum… – tiltakozik erőtlenülendég. – Campbell – romantikus. Rara avis in terris, ma m

incsenek ilyenek. A világot vastörvények irányítják s elviselhetetlenül unalmas. Talán még sohasem tapasztaltogy csak akkor érdekes az élet, ha megsértik

örvényeket? De, sajnos, a törvények sérthetetleneMindörökre sérthetetlenek. Nem tudnak megsérülni. S neménykedjen a repülő csészealjakban sem – eúlságosan érdekes lenne…

– No és a Bermuda-háromszög… Csak nem vitatja… – De vitatom. Nem létezik semmiféle Bermud

áromszög. Van egy A-B-C háromszög, mely egyenlő A’-C’ háromszöggel… Érzi, minő bánatos unalom rejtőz

bben az állításban? Ez a középkorban volt érdekeAmikor voltak boszorkán ok, kísértetek, tör ék… Minde



áznak megvolt a maga szelleme, minden templombasten lakott… Az emberek fiatalok voltak, érti? Most viszominden negyedik ember öreg. Unalmas ez, angyalom. Óe unalmas! – De azt mégsem vitathatja, hogy a Zóna… eg

zupercivilizáció szülötte, amely… – Ugyan, a Zónának semmi köze a szupercivilizációho

Csupán egy újabb tetves és unalmas törvény jelentkezemelyről eddig nem volt tudomásunk… Ha legalábzupercivilizáció lenne… Nyilván az is unalmas lenne

Megint mindenféle törvények, háromszögek, sehol egázimanó, sehol egy isten…Gépkocsikürt harsan. Az Író megfordul.

– Értem jöttek – állapítja meg. – Isten önnel, jól tápláarátom…

Elveszi a vendégtől az üveget, s a kocsihoz megy.

Az autó reflektorainak fényében a vezető ajtaja mellemegjelenik egy nedves és vidám arc, amely tüstértetlenül megnyúlik. – Elnézést – mondja az Író. – Azt hittem, értem jöttek. – Magáért, magáért – mondja a Kísérő. – Üljön be hátr – Á, maga itt… remek. Ez meg kicsoda? Úgy látom

zemüveges… – Gyorsan! Az autó hirtelen meglódul. Az Író a hátulsó ülésre zuhan. – Meg kell mondanom – kezdi kissé dadogva -, enyh

okkot kaptam: honnét a szemüveg? Miért szemüveges ísérőm?



A Tudós beharapja ajkát. – Mert a szemüveg, akárhogy csűrjük-csavarjuk, a

rtelmiség ismertetőjegye! – jelenti ki az Író. A Kísérő a vállán keresztül hátraszól: – Berúgott?

– Én? Hogy érti? Szó sincs róla. Nem rúgtam be. Ittagy keveset. Horgászni indultam. Hiszen horgász

ndulunk, nem?



ŐRPOSZT

Az autó megáll a dűlőútnál. A félhomályban nedve

okrok rajzolódnak ki. A Kísérő zajtalanul kiszáll az autóbarra indul, ahol a dűlőút végén nedvesen csillog az aszfa

A Tudós szintén kiszáll, utoléri s mellette lépdel. – Miért hozta magával ezt az értelmiségit? – kérdezi. – Semmi vész – feleli a Kísérő. – Majd kijózanodi

Megígérem magának. – Elhallgat, majd hozzáteszi: – Aztámeg az ő pénze semmivel sem rosszabb, mint a magáé… A Tudós rápillant, de nem szól. Megállnak a

tkereszteződésnél, s a bokrok mögül az országútolőttük száz méterre levő Őrposztot figyelik. A házikgyetlen ablakában fény ég. Mellette nagy erejű reflektoro

alott világában két oldalkocsis motorkerékpár és egáncélozott gépkocsi sötétlik. Az országúttól jobbra éalra a dombokon át fal húzódik, tetején szögesdróéppuskával felszerelt őrtornyok. A Zónába vezető kap

árva-nyitva. – Őrség – jegyzi meg a Kísérő. – Mindnyájan alszanak – suttogja a Tudós. – Alaposa

el kell gyorsítani az autót s teljes sebességgel átugratniislogni sem lesz idejük. – Stratéga – dünnyögi a Kísérő. – Gyorsaság é

rőszak…

Lefelé néz az Őrposzt épületére, melyre lassan szürködfoszlán ereszkedik. A köd néhán erc múlva eln e



z Őrposzt épületét, a kaput és a falat. A szürke kásábakár egy elsüllyedt lámpa, homályos fényfolt dereng. – Nos, így már valamivel jobb – jegyzi meg a Kísérő.Gyorsan visszatérnek a kocsihoz.

Az Író, aki a hátsó ülésen elszunnyadt, felpattan.

– Na? – kérdezi harsogva. – Megérkeztünk? A Kísérő megfordul, tenyerével az Író képébe markol

agy erővel hátralöki. Az Író meglepetten meresztgeti zemét, majd suttogva megjegyzi: – Világos… Világos… Hallgatni fogok…

Az autó elindul, lassan kigördül az országútra, befordulassan, nagyon lassan, az út szélén világítebességkorlátozó táblák előírásainak pontosa

megfelelve elgördül az Őrposzt mellett. Amikor bekerül eflektor ködben gomolygó fénycsóvájába, fekete éedves oldalán felvillan a háromnyelvű felirat: “ENSZ.

öldönkívüli Civilizációk Kutatóintézete.”Hátul váratlanul géppuskasorozat csattan. A ködbe

igyúl az őrség ibolyaszín reflektora. A sötétben az autó őrült sebességgel száguld a nedve

mellékúton. A Kísérő a kormány mögött ül – szája sarkábaialudt csikk lóg. A fényszórók visszfényében fel-felcsilla

obb oldali szomszédjának szemüvege. Az Író egésestével előredől, mindkét kezével az első ülés támlájábapaszkodik, s feszülten figyeli az utat. Szemmel láthatóaijózanodott. A Kísérő leveszi a gázt, s az autó leoltott fényszórókka

vatosan lecsúszik a mellékútról s beledől az árokba, maikúszik belőle, s szuszo ó motorral a bokrok közé csörte



A motor hangja elcsöndesül, kialszanak a helyzetjelzámpák, s a sötétben megszólal a Kísérő:

– Gyorsan. Kúszva utánam. A fejüket ne emeljék fel, sákot így, bal felől tartsák. Ne féljenek, nem látnaennünket. Ha valakibe mégis beletalálnak, semmi üvölté

zgés-mozgás: ha meglátnak, megölnek. Kússz vissza uss ki az országútra. Reggel felszednek. Minden világos?

– Én szívesen felhajtanék… – szólal meg halkan az Író. – Nyughass, szeszfazék… Gyerünk.



INDULÁS ELŐTT

Sötét, megvilágítatlan alagút. A zseblámpa tánco

ényében sínpár csillog. A három férfi felmászik eglektromos hajtány platójára. Egy pillanatra nagsattanással kék szikra fénye önti el a nyirkos boltívelhaladnak egy pislákoló lámpa mellett. – Milyen szép – jegyzi meg az Író. – Sötét van, nem lát

emmit. Maga valóban professzor? – Igen. – Az én nevem… – kezdené az Író, de a Kísé

élbeszakítja: – A neved Író. – Hm… – dünnyögi a Professzor. – Ez esetben az é

evem…? – A te neved: Professzor – feleli a Kísérő. – Professzor a nevem és professzor vagyok. – El vagyok bűvölve – mondja az Író. – Tehát én ír

agyok, s természetes, hogy valami különös oknál fogvmindenki Írónak nevez. El tudja képzelni, milyen kellemetlez? – Ismert író? – Nem. Divatos. – És miről ír? – Hogy is mondjam… Általában az olvasókról. Semm

másról nem akarnak olvasni. – Szerintem i azuk van – e zi me a Professzor.



Másról nyilván nem is érdemes írni. – Nincs teljesen igazuk. Írni nem érdemes. Egyáltalá

em érdemes. És maga – vegyész? – Inkább fizikus. – Nyilván ez is merő unalom, igaz?

– Bizony. Különösen, ha sokáig elkerül a szerencse. Az alagút mögöttük van. A hajnali félhomályban, mely

sak az áramszedő szikrái világítanak meg, az elektromoajtány már a töltésen kattog. – Az én esetem épp a fordítottja – folytatja az Író.

Akkor kínoz az unalom, ha túl sokáig van szerencsém… – Kinek van túl sokáig szerencséje? – érdeklődik Kísérő. – Hiszen mindennap a lóversenyen hagyod énzed. – Tisztelt Sólyomszem! – szónokol a Kísérő. – rofesszor meg én egy egészen más lóversenyr

eszélünk. Számunkra az egész élet lóverseny, s ez neteeplechare* , hanem az objektív valóság, profánul szólvz igazság keresésének a tükröződése. Az igazsálrejtőzik és mi keressük. Megtaláljuk, elcsípjüljátszadozunk vele s továbbvágtatunk. Igaz, Professzor?

– Ami az én igazságomat illeti, mindenesetre, neújócskázik – mondja erre a Professzor. – “isten ravasz, dem gonosz.” – Az ördög – javítja ki az Író. – Einstein azt mondta, hogy “isten”, de a természet

ondolt.

– A manicheusok azt mondták: “ördög”, s az ördögre



ondoltak. Így hát lehet, hogy a maga ördöge nem gonoslegelején elrejtette a maga igazságát, s aztán köpött r

Maga pedig csak bolyong és keresgéli – hol itt, hol ott. Agyik helyen kiásták – aha, az atommag protonokból ágy másik helyen – micsoda gyönyörűség: A-B-

áromszög egyenlő A’-B’-C’ háromszöggel. Szépeerendezkedett a világban. Az én ördögöm azonbagészen másfajta. Nem ül ölbe tett kézzel. Én kiásom a

gazságot, ő pedig ezalatt csinál vele valamit. S úgy alakuogy én ugyan az igazság után ástam, de amit kiástam, azar. Vegyük például Archimedes valamelyik törvényét… Aezdetek kezdetén igaz volt, most is az, és mindig az lesessék, bárki ellenőrizheti. De elég, ha a kezünkbeszünk egy nyolcadik századbeli festett edényt… igen, yolcadik században a lerágott csontokat hajigálták bel

most viszont múzeumban áll, és mi rajongva nézzük

isszafogottan elegáns mintázatot, a megismételhetetleormáját. Mindenki álmélkodik, egészen addig, amíg em derül, hogy egyáltalán nem a nyolcadik századbaló, hanem a Félszemű Hur mesterkedte össze s zenzáció kedvéért csempészte be az ásatásokhoz… ormája továbbra is megismételhetetlen, a mintázata isszafogottan elegáns, hanem az álmélkodás, akármilyeülönös is, abbamarad… – Nahát, nincs igaza – tiltakozik a Professzor. – Maga

aikusokról és a sznobokról beszél… – Szó sincs róla – mondja az Író. – Én edényekr

eszélek. Én magam már vagy húsz éve készítek ilyenfajdényeket. S tekintve, hogy meglehetősen ismert í



agyok, a vázáim elkápráztatják a könyvbarátokisszafogott eleganciájukkal s utánozhatatlan formájukkaíz év múlva pedig beállít egy kisfiú és naiv együgyűségglkiáltja magát: a király meztelen… Száz év múlva pedigi tudja? – megjelenik egy másik kisfiú, s amikor rám talá

elkiált: “Heuréka!” Ilyen is volt már… – Uramisten – sóhajt a Professzor. – Maga folyvást er

ondol? – Életemben először. Ritkán szoktam gondolkodni. Á

ekem. – Arra gondolok, hogy bizonyára képtelenség úg

egényt írni, hogy közben egyre azon töprengjen, vajon mzólnak hozzá majd száz év múlva… – Persze hogy képtelenség. Ugyanakkor ha száz é

múlva nem fogják olvasni, akkor mi a fenének kemegírni…

– Na és a pénz! – jegyzi meg rosszindulatúan a KísérNe nyugtalankodj miatta, Professzor, ez soha nem gond

yesmire. Egyre a nőkön meg a lóversenyen jár az eszos, ez minden gondolata… Igazság! Inkább azt kérdez

meg tőle, mennyit fizetnek neki egy sorért!Szünet. A Professzor halkan megszólal:

– Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért jött velünk ónába? – Csöndesebben… – figyelmezteti őket a Kísérő. A hajtány lelassul. A ködből egy félig lerombo

llomásépület tűnik elő.

– Megérkeztünk. – A Kísérő leugrik a sínre. – Pihenő! – Pfuj-te – nyögi az Író s nyújtózkodik. – Na, most ugy



már ihatunk egyet? A plató tetején szétterített papíron egy kávéval te

ermosz, pálinkásüveg áll s kibontott elemózsiás csomagoevernek. Mindhárman szorgosan rágnak s összecsukhaoharakból hörpölnek melléje. Most már teljese

ivilágosodott, a köd azonban nem oszlott föl, ugyanolyaűrű, mint volt, csak éppenséggel nem tejfehér, haneöldes. – Ti itt mindketten újoncok vagytok – kezdi a Kísérő. n még sosem láttalak benneteket a Zónában és semm

ót nem várok tőletek. Felfogadtatok – én pedig azoeszek, hogy minél tovább életben maradjatok, ezért negyetek zokon semmit, udvariaskodásra nincs idgyszerűen oda fogok vágni azzal, ami a kezem ügyébkad, ha nem azt teszitek, amit kell… – Csak kérem, ha lehet, ne a bal kezemre – kéri az Író.

– Miért? – Gyerekkoromban eltört. Vigyázok rá. – Á… – a Kísérő elneveti magát. – Én pedig azt hittem

alkezes vagy, bal kézzel írsz. Rendben, akkor majd kupááglak. Volt valami a fejeddel gyerekkorodban? – Nagyon keményen bánsz velünk – jegyzi meg az Író

z üveg után nyúl. A Kísérő elkapja előle az üveget, szorosan bezárja, é

sebre dugja. – Eh-he-he-he – nyögi az Író és kávét tölt magának. – Halkabban – szól rá a Professzor. Töprengve fújja

üstöt, s hátát a hajtány oldalának veti. – Itt mindig csönd van – mondja a Kísérő. –



éppuskák messze vannak, tizenöt kilométerre, a Zónábaedig nincs, aki zajt csapna. – Valóban tizenöt kilométer lenne? – kérdi a ProfesszoFogalmam sem volt róla, hogy ilyen mélyre be leh

atolni…

– Lehet. Behatoltunk. Mindjárt eloszlik a köd, émeglátod, mennyire behatoltak mások is.

A ködből hirtelen hosszú, csikorgó hang tör elMindenki, még a Kísérő is összerezzen.

– Mi ez? – kérdi csak az ajkát mozgatva az elsápadt Író A Kísérő némán csóválja a fejét. – Lehet, hogy mégis igaz, hogy itt… valakik élnek?

érdezi a Professzor. – Ki? – veti oda megvetően a Kísérő. – Nem tudom… De létezik egy legenda, amely szer

éhány ember a Zónában maradt…

– Üres fecsegés ez, nem legenda – szakítja őt félbe Kísérő. – Senki nincs itt és nem is lehet. Ez a Zón

lágos? Zóna. A beszélgetés alatt az Író a fejét forgatja, egyik társáról

másikra emeli tekintetét. Még mindig sápadt, dokozatosan megnyugszik.

– Én, természetesen, megértem – mondja -, hogy óna, az Zóna s nem valami paradicsom, nem vagyunk

ermészet lágy ölén s nincs köröttünk egyetlen… e-eölény. Azért mindenesetre magammal hoztam valamit. – Mit hozott magával? – A Kísérő értetlen tekintett

mered az Íróra. – Mi a fenét hozott magával, magmadárijesztő?



Az Író sokatmondóan megcsapkodja nadrágarzsebét.

– Add ide – parancsol rá a Kísérő, s nyújtja a kezét. – Miért? – Add ide, ha mondom!

Az Író habozik. A sokatmondóan fölényes kifejezéltűnik arcáról. – A Zónában nincs kire lőnöd, ostoba – mondja

Kísérő. – Add ide a mordályod. – Nem adom – jelenti ki határozottan az Író, de valamiv

zerényebb hangon tüstént hozzáteszi: – Szükségem lehá, világos?

– Világos – egyezik bele váratlanul megenyhülve Kísérő. – Csakhogy igazából nem lesz rá szükséged. Mea valóban szükséged lesz rá, akkor már semmi sem segajtad. Ha pedig beléd vág, vagy, teszem azt, összeégete

magad, akkor én kihozlak. A halottat, azt igen, atthagyom. De ha élsz – kihozlak. Ezt megígérheteeked. Megdolgozom a pénzért. Gyerünk. Az Író nadrágja hátsó zsebéből kelletlenül előhúz eg

prócska női pisztolyt. – Mindössze egy töltény van benne – dörmögi. – Cső

öltve. – Vilá-á-gos… – A Kísérő kipattintja a csőből a lőszertfegyvert hanyagul a talpfákra hajítja. – A Zónában ne

zabad lövöldözni – magyarázza oktató hangon. – ónában nemhogy lövöldözni, de néha még egy kavics

lhajítani is veszélyes. És nálad van valami? – fordul rofesszorhoz.



A Professzor két ujjával zekéje gallérjához nyúl. – Erre az eshetőségre egy ampulla van nálam – jelenti

űntudatosan. – Micso-oda? – Bevarrtam egy ampullát. Méreg.

A Kísérő megdöbbent. – Haverok, hát ilyet!… No nézd… Mi az, tán megha

öttetek ide? Senki nem akar megkönnyebbülni? – felpattatalpfákra. – Gondoljátok meg, lehet, hogy később m

em lesz rá idő. Vagy mód.Odébb lép a hajtánytól s nyomban eltűnik a ködben.

– Tényleg, miért jött ide? Divatos író, villája van… A nőyilván fürtökben lógnak a nyakán… – A Professzozemöldökét felhúzva néz az Íróra. – Ezt maga nem értheti meg, Professzor – válasz

zórakozottan az Író, s közben tenyerében fel-felhajigálja a

sszecsukható poharat. – Van egy olyan fogalom, hoghlet. Tehát: a fogalmat ismerem, csak éppen ihletem nincMegyek, hogy kunyeráljak egy kicsit.

– Mi az, tán kiírta magát? – kérdi halkan a Professzor. – Mi? Dehogy, nekem soha nem is volt ihletem

Különben ez nem érdekes. És maga? A Professzornak nincs ideje válaszolni. Megjelenik

Kísérő. – Nemsokára indulunk. Csomagoljanak össze.



A ZÓNA

A köd szétoszlott.

A töltéstől balra, egészen a látóhatárig teljesen kihaöldes félhomályban burkolózó síkság terül el. A látóhatáölött pedig a világos égbolton szétterjedve a színkép tiszmaragdárnyalatában gyúl ki a hajnal pírja – a Zóna nemöldi pirkadata. S a dombok fekete sorai mög

ehézkesen előbújik a néhány, egyenlőtlen foszlányzakadt, zöld Nap. – Nos, többek között ezért is jöttem ide… – jegyzi me

ekedten az Író. Az arca zöldes színű, akár a Professzoré. A Professzo

allgat.

– Nem jó felé néznek – hallatszik a Kísérő hangja. – Arézzenek. Az Író és a Professzor megfordulnak. A töltéstől jobbra szintén dombvidék húzódik, távolba

szlopok meredeznek, magasfeszültségű távvezetéeformálódott szerkezete magaslik. A dombok között ezet. A töltés itt széles ívben elkanyarodik, s a helyről, ahőseink állnak, jól látható annak a szerelvénynek az elejmelyen valamikor tankokat szállítottak ide.

Elöl azonban történhetett valami: a Diesel-mozdony éét pőrekocsi a töltés aljában hever, utánuk a síneke

éhány vagon árválkodik összevissza – a tankok lekúsztaóluk, s oldalra dűlve va felfordulva hevernek a töltése



s a töltés alatt: látszik, hogy megkísérelték kivinni őket atra, azonban végül nem jutottak el addig – kisebsoportokat alkotnak az út és a töltés között, lövegeülönböző irányba fordulnak, egyik-másik, nem tudni, miélveszítette lánctalpát, némelyik szorosan le van zárv

mások nyílásai tárva-nyitva ásítanak. – És hol vannak az emberek?… – kérdezi halkan az ÍrHiszen ott emberek is voltak. – Itt mindig én is erre gondolok – feleli hangját lehalkítvKísérő. – Hiszen láttam, hogyan rakodtak be a

llomásunkon. Akkoriban még kisfiú voltam. Akkomindenki azt hitte, hogy a jövevények meg akarnak hódítaennünket. Nos, hát idehozták ezeket… A nagtratégák… – Kiköp. – És senki nem tért vissza. Egeremtett lélek sem. Behatoltak. Na, rendben. Tehozzávetőlegesen az irány ott, az az oszlop… – Kez

lőrenyújtva mutatja az irányt. – De ne az oszlopézzétek. A lábatok elé nézzetek. Már mondtam és mégyszer kijelentem, hogy itt szart értek mindketten. Újoncoagytok. Nélkülem egy fityinget sem értek s elvesznéte

mint a vak macskakölykök. Ezért megyek mögötteteibasorban fogunk haladni. Egymás váltva törtök utalsőnek a Professzor indul előre. Mutatom az irányt – n

érjetek el tőle, mert akkor rosszabb lesz. Fogd átizsákot. A Professzor vállára emeli a hátizsákot. – Tehát, Professzor, az első irány – ott, az a fehér kő

átod? Gyerünk – adja ki az utasítást a Kísérő. A Professzor elsőnek ereszkedik le a töltésről. A Kísér



lőreengedi öt lépésre, majd újabb utasítást ad. – Hogy is hívnak… Író! Indulj utána!Egy kicsit vár, azután ő is utánuk ereszkedik.

A Zóna zöld pirkadata véget ér, közönséges napsütéseeggel kezdődik.

A töltésről leereszkedve most lassan, libasorbaapaszkodnak fel a lankás domboldalon. A töltés innen j

átszik, mintha a tenyerükön lenne. Valami fura doloörténik ott, a sérült harckocsik felett: mintha felforrósodoevegőoszlopok emelkednének a hely fölött a magasba,

gyre-másra fényes szivárvány gyullad ki és árad szennük.Ők azonban nem arra figyelnek. A Professzor el

épdel, s minden lépés előtt gondosan megvizsgálja, hoveszi a lábát. Az Író mögötte lépked, s nem annyira a sajámint inkább a Professzor lába elé figyel.

A távolságot pontatlanul tartja be, a Kísérő azonbagyelőre hallgat. Tekintete gyakorlottan és gépiesen siklaját lábáról az Író tarkójára, onnan a Professzor tarkójárProfesszortól jobbra, majd balra, s azután ismét saj

ába elé. A Professzor eléri a dombtetőt s a Kísérő tüsté

áparancsol: – Állj! A Professzor engedelmesen mozdulatlanságba derme

z Író azonban még tesz néhány lépést, s nagyolégedetlenül hátrafordul.

A Kísérő mozdulatlanul áll, szemét félig lehunyja, csalőren ú tott kezének u ait moz ata, mintha valam



apogatna a levegőben – Na, mi van ott? – érdeklődik viszolygó hangon az Író. A Kísérő óvatosan leengedi a karját s oldalazv

özeledik a Professzor felé. Arcán feszült és értetlerckifejezés ül.

– Ne moccanjanak… – suttogja rekedten. – Maradjanahelyükön, ne moccanjanak… Az Író rémülten körültekint. – Ne mocorogj, te hülye! – sziszegi fojtott hangon

Kísérő.

Mozdulatlanul állnak, akár a szobrok, köröttük pedékés zöld fű, a bokrok finoman hajladoznak a gyöngzellőben, fölöttük a szelíden fénylő nap. A Kísérő mélyóhajt, és egyszer csak megszólal: – Megúsztuk… Gyerünk. Nem, várjunk csak, gyújtsun

á.

Leguggol és előhúz egy csomag cigarettát. Ajkával kihcsomagból egy cigarettát, s a csomagot a Professzorna

yújtja, aki mellé guggol. Az Író ingerülten kérdezi: – Na, legalább odamehetek hozzátok? – Jöhetsz – feleli cigarettájából mélyet szíva a Kísérő.

öhetsz. Gyere ide. – Hangja egyre határozottabb. – Mmondtam neked?

Az Író félúton megáll. – Mit mondtam neked, te tökfilkó? Azt mondtam, “állj”,

edig törtettél tovább előre, azt mondtam “ne moccanj”,

meg forgatod azt a tökfejed… Nem, ez nem jut el a céligözli a Kísérő a Professzorral.



– Mit tehetnék? Rossz a reakcióm – feleli panaszosaz Író. – Kérek egy cigarettát… – Ha rossz a reakciód, maradtál volna otthon – feleli

Kísérő, s előhúz a zsebéből egy marék különböző mére

savart.Nekifog, hogy “kitűzze” az utat.Maga elé hajít egy csavart. Vár. Lassan közeleg

elyhez, ahol a csavar leesett. Elhajítja a következőt. S ígmegy, lépésről lépésre, csavartól csavarig előre.

– Gyerünk! – hívja a Kísérő a Professzort -, azt hiszemúl vagyunk rajta…

Óvatosan haladnak tovább. A Professzor, az Író mögöttük a Kísérő. A nap már magasan áll, az égboltogyetlen felhőcske sincs, a nap forrón süt. Balról – lejt

obbról – csatorna, poshadt fekete víz tölti meg. Mé

sönd: se madárzaj, se rovarok zümmögése. Csak a zeg a lábuk alatt.Néhány lépés múlva az Író fütyörészni kezd. Még néhán

épés múlva lehajol, felvesz egy ágat s úgy lépdel továbogy az ággal a nadrágszárát csapkodja. A Kísérő komor tekintettel figyeli, mit csinál az Író.

mikor az a faággal jobbra és balra a kiszáradt virágokezdi lefejezni, a Kísérő előhúz a zsebéből egsavaranyát, s nagyon pontosan az Író tarkójához vágja. dám füttyszót vékony jajszó váltja fel. Az Író a fejéhez kap, és kétrét görnyedve leguggol.

Kísérő megáll fölötte. – Nos, ez is előfordulhat – jelenti ki. – Csak épp sikíta



em lesz időd… A gatyád nincs tele? Az Író lassan felegyenesedik. – Mi volt ez? – kérdezi rémülten, tarkóját tapogatva. – Meg akartam mutatni neked, mi lesz – magyarázz

eki a Kísérő -, ha így fogsz sétafikálni a Zónába

Öngyilkosjelölt… – Rendben, rendben – feleli az Író ajkát nyalogatva.

Megértettem.Szemétdombon törtetnek át. Tört üveg csillog, horpa

eáskanna, egy leszakított lábú baba, rongydaraboozsdás konzervdobozok hevernek összevissza…

Most az Író lépdel elöl, arca haragos és feszült, ajkegörbül.

Hatalmas árok, egy félig leeresztett légelhárító balloeste tölti be. Süppedő felületen lépdelnek, lassaaladnak, óvatosan váltogatják lábukat, s ekkor az Í

áratlanul különös, károgó hangot hallat s megáll.Nedvesség önti el. A nedvesség a testéből jön,

uháján keresztül, patakokban ömlik az arcán, lecsuromeggörbedt ujjairól, haja az arcához tapad, majd fürtökbesúszik le a mellére és a vállára. – Nyugalom, gyerekek – biztatgatja őket a Kísérő.

Csapdába estünk. Feküdj! – kiált az Íróra. – Próbefeküdni! Te is feküdj! Professzor! Hasra! Semmi vésmindjárt lehasal…

A Kísérő és a Professzor lehasalnak, az Író azonbaéptelen rá. Látni, hogy a testét görcs rázza.

Aztán az egész ugyanilyen gyorsan véget is ér. A verítészemük láttára felszárad, s íme, az Író már ugyanolya



záraz, mint amilyen volt, csak éppen a vállán és a melléügg s lebeg a szélben száraz csomókban a kihullott hajAz Író erőtlenül oldalt zuhan.

Feláll a Kísérő, majd utána a Professzor is, és óvatosaözelednek az Íróhoz.

– Semmi vész, semmi vész – ismételgeti a Kísérő. Mindjárt feláll. Szó, ami szó, ördögi szerencséje van… Negy jóembernek a szeme folyt itt ki, ő azonban néháajtinccsel megúszta… No, felállni, felállni, mit heverészel Az Író nagy nehezen feltápászkodik, megtapogatja

ejét, az ujjaihoz tapadt hajszálakat nézegeti. – Menjünk – ösztökéli őket a Kísérő. – Úgysem tudo

sszeszámlálni a hajszálaidat… Professzor, előre.Bemásznak egy időtől málladozó álcázóháló alá. Látn

ogy egykor géppuskaállások voltak itt: lőszeresládáöldbe süppedt géppuskák, homokborította sisakok é

ázálarcok hevernek. – Pihenő – jelenti be a Kísérő.Mindnyájan mozdulatlan állnak. Köröttük csönd, csak

zél fütyörészik, s egy, a Professzor lába köré tekeredeiszkos és gyűrött újságpapír zizeg. – Várjanak – kéri az Író. – Valami van a lábammal…

Rakoncátlankodik… – Mi volt ez? – kérdi a Professzor, meg sem fordulva. Az Író idegesen vihog, a Kísérő pedig ezt mondja: – Fogalmam sincs… Volt, elmúlt, hála istennek. –

örbepillantva ezt sziszegi: – Micsoda ronda vidék!

Elhelyezkednek az álcázóháló árnyékában. A Kísérő itaölt szét a felé nyújtott poharakba. Mindnyájan isznak.



– Van étvágya, Professzor? – kérdezi az Író, s undorrarap egyet a kemény tojásból. – Mit tagadjam, nem nagyon – feleli a kérdezett. – Sör kéne most – sóhajt az Író. – Jó hideg! Kiszáradt

orkom.

A Kísérő tüstént önt nekik egy-egy kupicával. rofesszor óvatosan megkérdezi tőle: – Sokáig kell még mennünk? A Kísérő némi hallgatás után komoran mondja: – Nem tudom. – És a térkép szerint? – Ugyan, mit ér a térkép? Aztán meg, hát térkép ez

Nincs léptéke. A Mizantróp ugyan két nap alatt megjárte az a Mizantróp volt. – Miféle Mizantróp? – kérdezi az Író. A Kísérő kuncog, ráérősen rágyújt.

– A Mizantrópot egy napon se lehet velünk említeni. Alső naptól kezdve űzi ezt a mesterséget, engem is vatott be, amikor felnőttem. Remek fickó volt. Nagymenő – Aztán miért… volt? – kérdi az Író. – Talán… – Bizony. Pontosan. Két-három emberrel vágott neki, d

gyedül tért haza. Hát ha vele jöttek volna el… ellemetlenül nevet, tekintetét a Professzorról az Íróra vist s viszont. – Mellesleg, idáig vele is eljutottak voln

Rendben! – szakítja félbe önmagát. – Csináljanak, amkarnak, én alszom egy kicsit. Csak ne zsibongjanak… szükbe ne jusson elsétafikálni…

A Kísérő fejét a hátizsákra hajtva elalszik, a Professzedig az Íróval, hátukat az árok agyagos falának vetv



ágyújtanak és beszélgetnek: – Mégis mi történt azzal a Nagymenővel? – kérdezi a

ó. – Ő az egyetlen, aki eljutott addig a helyig és vissza

ért – feleli a Professzor. – Visszatért, és két nap ala

meggazdagodott… Hihetetlenül meggazdagodott… – rofesszor elhallgat. – Na és? – Aztán felkötötte magát. Egy hét múlva. – Miért? A Professzor vállat von. – Sötét történet. Vissza akart menni oda, d

ettesben… a mi emberünkkel… A mi emberünk beállítoozzá a megbeszélt időben, a Mizantróp pedig ott lóg. Asztalon térkép s egy levél, mindenféle jókívánságokkal. – S az nem lehet, hogy a mi emberünk… szóval, hog

…? – Igen. Képes lenne rá – ért egyet nagyon is könnyedéProfesszor.Egy ideig némán füstölnek.

– Mi a véleménye, Professzor, az a bizonyos healóban létezik? Ahol teljesülnek a kívánságok… – A Mizantróp meggazdagodott. Egész életében arr

brándozott, hogy gazdag lesz. – És felkötötte magát… – Maga biztos benne, hogy azért ment oda, hog

meggazdagodjék? Mármint a Mizantróp? Miért, tán mond

alakinek, minek járt a Zónába? Az ember tulajdonképpeohasem tudja, mit is akar. Bonyolult egy lény. A feje



kar valamit, a gerincveleje is, de másvalamit, a lelkedig valami harmadikfélét… És senki nem tud eligazodbben a kásahegyben. Mindenesetre, itt a legtitkosabágyról van szó. Érti, mit mondok? A legtitkosabbról. – Ez helyes – állapítja meg az Író. – Nagyon helyese

mondja. Az előbb azt mondtam, hogy ihletért jövök ide…Hazugság. Köpök az ihletre…

A Professzor kíváncsian néz rá. Az Író kis szünet után folytatja: – Habár lehet, hogy tulajdonképpen mégis az ihletért

Honnan tudnám, minek nevezzem azt, amit akarok? onnan tudjam, valóban akarom-e azt, amit akarok? Ezealahogy megfoghatatlan dolgok: elég nevet adni nekik, éz értelmük eltűnik, szertefoszlik. Akár egy medúza apon. Látott már olyat? A Professzor lesüti a szemét, s koszos és berepe

örmeit nézegeti. – No-no. Mellesleg, meg kell hogy mondjam, magánakppen magának egyáltalán nem ajánlatos odamenni. Az Író képmutatón bólogat. – Na persze, persze… Természetesen, én nem vagyo

udós… De maga – az egészen más! Ön valóban tudósAkkor természetesen! Kísérlet, tények… Az igazság atolsó lépésben. Csakhogy szerintem nincsenek ténye

Általában sem léteznek, itt a Zónában pedig végképincsenek. Itt minden valakinek az agyszüleménye, nerzi? Ez az egész egy ostoba ötlet! A bolondját járatjá

mindnyájunkkal. De hogy kik – arról fogalmunk sincMiért? Fogalmunk sincs róla.



– Lehet, hogy mégis érdekes lenne megtudni, ki émiért?

– Ugyan, nem erről van szó! “Ki és miért?” Mi értelman a maguk tudományának? Kinek a lelkiismerete lettől tisztább? Kinek a lelkiismerete fáj majd tőle? A

nyém? Nekem nincs lelkiismeretem, nekem csak idegeiannak. Lehord egy szemét alak – sebet kapok. Egy mászemét fickó megdicsér – még egy seb… Hiszen nek

mindegy, hogy mit írok! Mindent felzabálnak! A szívedelked beleadod – felfalják a szíved és a lelked. Valamcsmányságot húzol elő a lelkedből – azt is felfaljákeljesen mindegy nekik, mit zabálnak. Egytől egyig minsuda műveltek, valamennyiüket szellemi éhség kínozza

Mind csak zümmögnek, zümmögnek körülöttem jságírók, szerkesztők, kritikusok, s ráadásul szünet nélk

mindenféle nőszemélyek… Ugyan miféle író vagyok, h

yűlölöm az írást, ha az írás számomra kín, szégyenletes éínos foglalkozás, mint valamilyen beteges fiziológiunkció…

Hirtelen elhallgat, s egy ideig behunyt szemmel hever. Arca rángatózik. – Hiszen korábban azt hittem, hogy szükségük van ráfolytatja halkan. – Hittem benne, hogy lesznek, ak

obbak és becsületesebbek lesznek a könyveimtőisztábbak, jobbak… Senkinek sem kellek. Csak egy villzereztem a lelkem árán. Szaunával. Ha megdöglök, kap múlva elfelednek, és másvalakit fognak falni. H

agyhatom ezt ennyiben? Át akartam formálni őket a sajépemre és hasonlatosságomra. De ők formáltak engem



aját kedvükre. Régebben a jövő csupán a jelesmétlődése volt, s a változások valahol ott derengtek átóhatár peremén. Most azonban már nincs semmilyeövő. Egybeolvadt a jelennel. Talán készen állnak erreMegpróbáltam felkészíteni őket, de nem kívánna

elkészülni rá, nekik teljesen mindegy, csak falnak. – Szenvedélyes… – jelenti ki lassan a Professzor.

Nagyo-o-on szenvedélyes… Hiszen maga, Író úr, képeenne mindnyájukkal jót tenni.

– Na, most már elég volt magából! – feleli a másnélkül, hogy kinyitná a szemét. – Nem, nem, hiszen ez nagyon veszélyes, érti? Eg

zenvedélyes jótevő! Az Író egy ugrással leül s dühödt pillantást vet rofesszorra. – Mi a veszélyes? Mi a veszélyes? Nyugalmat akaro

lágos? Nyugalmat! – Világos. De hiszen most nem a sivatagba menek

ogy nyugalomra leljen. A Zónába megy! Éppen ahhoz izonyos helyhez! Az Író ismét hátradől s tenyerével eltakarja szemét. – Ó, nem akarok én vitatkozni magával! Vitában szület

z igazság, az az átkozott!… A Kísérő kinyitja a szemét. Egy ideig fekszik, hallgatózi

Majd nesztelenül feláll, puha léptekkel kilép az árnyékból,megáll az alvó Professzor és Író felett. Egy idegyelmesen méregeti őket. Arca feszült, tekintete értékel

Végül, alsó ajkát beharapva, halkan kiadja a parancsot: – Indulás!



A két domb közötti keskeny völgyecskét mocskos lé töe. Félig elrothadt, cuppogó rőzseúton lépdelnek.

mocsár fölött bűzös köd kavarog. A Kísérő elöl halad, az Írs a Professzor mögötte vánszorognak. Nagyokújtatnak, látszik, hogy alaposan elfáradtak.

A Kísérő váratlanul megáll, mintha egy láthatatlakadálynak ütközött volna. Egyetlen porcikája sem mozduvatosan körbeszagol. Az Író egy botra támaszkodva megáll mellette s kiss

ifújja magát. – No… Mi van még? – kérdezi. – Elhallgass… – szól rá halkan a Kísérő.Úgy tesz, mintha lépni akarna, de a helyén marad.

sebébe nyúl, előhúz egy csavart, már lendíti a kezét, dmeggondolja magát. A csavar kihullik a kezéből. Az arcápadt és zöld, veríték borítja.

– Azt már ne-e-em… – dünnyögi.Kezét széttárva hátrál. Majd oda sem nézve, elveszi

otot az Írótól s a mocsarat döfködi vele a rőzseút mellett. – Így biztosabb lesz… – jegyzi meg rekedten. – N

yerünk utánam…Óvatosan letér a rőzseútról, s azon nyomban térd

üllyed az ingoványban. – Ez meg mire jó? – kérdezi panaszosan és csüggedte

z Író. A Kísérő nem válaszol. A bottal tapogatózik maga előegyre távolabbra kerül a rőzseúttól.

Derékig merülve a cuppogó latyakba vánszorognak ödben, egyre-másra elesnek, fejük a víz alá kerü



öpködnek, harákolnak. Megállni tilos, mert az ingováyomban beszívja őket. A Professzor hirtelen nyakig elmerül, s hasztala

gyekszik felemelkedni és hasra feküdni, ez nem sikerül. – Segítség! – kiáltja utolsó erejéből.

A Kísérő megfordul. Arcán őszinte iszonyat. – Hová másztál? – üvölti rekedten, s a sar

zétfröcskölve a Professzorhoz vonszolja magát. – átizsák! Hajítsd el a hátizsákot! A Professzor a fejét rázza, már csak ez a testrész

gaskodik ki az iszapból. – A botot! – hörgi. – Ide a bottal! – Hajítsd el a hátizsákot, ha mondom! – Vesd le a hátizsákot, te ostoba! – visítja az Író,

ehetetlenül kapálódzik a sárban. – A bot… – A Professzor feje is az ingoványba süpped

majd ismét felbukkan, és rémisztő hangon bömböli: – Ideottal, te barom!

Igyekszik elkapni a felé nyújtott botot, mellényúl, maégül kitapogatja s mindkét kezével belekapaszkodik.

Nagy nehezen kimásznak egy száraz, agyagos lejtőre. – Na, elsüllyedtél volna, akár egy nyeletlen fejsze

sémbel a Kísérő. – S engem is magaddal rántottál volngyedül mászott volna az Író tovább a mocsárban. Mi

enét ragaszkodsz úgy a zsákodhoz! – Minek kellett erre letérnünk – acsarkodik a Professzo – Nem a te ostoba fejedre tartozik, merre menjek…

– Nos, az én zsákom viszont rád nem tartozik! – Mi van benne, csak nem kincsek? – harsog



ngerülten az Író, a Professzor azonban egyáltalán neörődik vele.

– Ez egyszerűen felfoghatatlan! – mondja. – Remek útoépdelünk, s egyszer csak magától belemászik ebbe aöcegödörbe!

– Az ösztönöm, fel tudod ezt fogni? Az ösztönöarancsolta! – Jó kis ösztön! – Pápaszemes hülye. – A Kísérő a térdét csapkodj

sak úgy hullanak róla a megszáradt sárdarabok. – Hogy milyen a szemem, az nem a maga dolg

Különben is elég volt. Ostobaság. – Nem ostobaság. Ami pedig téged illet, ezzel a bott

ól a füled közé kellett volna csapnom! Add ide az üvegetNézze meg az ember, egy pár mocskos alsógatyáémajdhogynem a paradicsomba kerültél.

– Miféle alsógatyáért? – kérdi az Író. – Ugyan, mi lehet a zsákjában? No, legfeljeb

onzervek… – Ugyan, miféle konzervek! Nem vehettem le, ne

udtam kikapcsolni! Elsüllyedtem volna, mielőikapcsolom, hogy az ördög vinne el mindannyiunkat! – Rendben. Elég… – A Kísérő feláll, s homlokát ráncolv

megszemléli a helyet. – Ugyan hová az ördögbe kerültünkOlyan ismeretlen ez a hely… Micsoda szemét alak Mizantróp, semmit nem jelzett a mocsárnál, pedig oiztosan van valami… Persze lehet, hogy csak azután jele

tt meg, hogy a Mizantróp elkészítette a térképet. – Mondja csak – szólal meg a Professzor. – A Mizantró



z egyetlen ember, aki eljutott addig a helyig? – Másokról nem tudok. – És olyanok voltak, akik elindultak, de nem értek odakérdezi váratlanul az Író. – Voltak. Én is indultam már, de nem jutottam el odáig.

– S miért mentek oda? – kérdi a Professzor. – Mindenki másért… A többség természetesen pénzé

alán azt hiszed, nem tudom, hogy te miért akarsdajutni? Akarod, hogy megmondjam? Nem vettek be axpedícióba, hát elhatároztad, hogy megmutatod nekogy tévedtek. És jól tetted! Érted? Rendbe akarod hoznizemélyes dolgaidat, és fel akarsz fedezni valamit, amit

mindenki elámul. Nézzék, ez a Mi Professzorunmegérdemli a Nobel-díjat!

– Na és maga? Maga miért jön? A Kísérő egy darabig ellenségesen hallgat, aztán íg

zól: – Nekem megvannak rá a magam családi okai… – Mint a Mizantrópnak? – kérdi halkan a Professzor. A Kísérő váratlanul megfordul és a Professzorra néz, d

z behunyt szemmel, kezét nyugodtan a mellére helyezvekszik.

– Te ne hasonlíts engem hozzá – figyelmezteti a Kísérenyegetőn. – Nem ismerted, soha nem láttad, s engeem ismersz. Úgyhogy nincs mit összehasonlítanod. – Senki nem ismer senkit – jegyzi meg a Professz

nélkül, hogy kinyitná a szemét.

– Ugyan, hagyjátok abba! – szól rájuk ingerülten az Író.enki nem ismer senkit, persze! Senki nem érti – Newto



éle binom! Családi ügyei vannak… Mindenét eljátszottaóversenyen, otthon nincs mit zabálni, dolgozni nem akamert születésétől fogva lumpen… ami pedig az italt illegyancsak rászokott, és a kártyát sem veti meg… elesége meg, amilyen zsémbes boszorkány, folyton a fül

ágja, hogy adjon pénzt… egy csomó gyerek a nyakán,mind bandita, állandóan az őrszobán vannak… Senki nesmer senkit! Mesélje valaki másnak!

Az Írót hallgatva a Kísérő mind dühösebb lesz, szeretnmegszólalni, félbeszakítani, de képtelen rá. S csak miutáz Író elhallgat, sikerül kipréselnie magából: – Fogd be a szád, te… te… Hogy mersz így beszé

ólam? Ugyan mit tudhatsz rólam? Ócska kis firkász vagértollnok… A klozettek falára kellene írnod, te ingyenélő…

Van egy lányom… tudod? Születésétől fogva nyomoréudod? A Zónát járom, s ő fizet meg érte! Kisgyerek, é

igúnyolják, mert vak és mankóval jár! Mindent, amit ónából kihoztam, doktorokra költöttem, de azok memmit nem ígérnek. Csupa professzor! Akár maga!… E

minek is állok szóba veled, te szemét!Hirtelen feláll s eltűnik a domb mögött.

– Kár volt – szólalt meg a Professzor. – Miért? Na és ha kár volt? Úgyis hazudik. Most találta

z egészet. Átlátok rajta! – Nem, nem. Már régóta ismerem. Szörnyű élete vo

Már suhanckorában stalker lett, többször ült börtönbemegsebesült, a lánya pedig valóban torzszülött, a “Zón

ldozata”, ahogy az újságokban írják. Néhány évvel ezelőlaboránsom volt a kutatóintézetünkben, úgyhogy én…



– Akkor is hazudik. Nem a lányáról van szó. Életébemost jutott először eszébe a lánya. Egyszerűen az agazság, hogy egyetlen lumpen sem szereti, ha lumpenneevezik. Előkelő modor kell neki, nemes érzésekközelíts feléje… A gróf a képedbe vágta a kesztyűt

üszkén távozott… Egy zsák pénzzel fog hazatérni, mameglátja.

– Érzem a rutinos Írót… No jó, nem fontos.Hallgatnak. A Professzor fölényesen elmosolyodik:

– Zsákmánnyal tért haza – boldog. Élve tért haza ikeres. Golyót kapott az őrtől – szerencsés. A többi peda sors. – Ugyan, mi ez a csüggedt bölcselkedés? – Helyi folklór. Maga folyton elfelejti, hogy a Zónába

agyunk. A Zónában nem tehetsz hirtelen mozdulatokat em kockáztathatsz meg erős szavakat.

– Elnézést. Csak nem kedvelem, ha hétköznaolgokat filozófiai köddel burkolnak be. – Mi az, amit egyáltalán szeret? – Régebben szerettem írni, de most már semmit ne

zeretek. És senkit. – Soha nem jutott eszébe, hogy eljön az idő, amik

mindenki elhiszi majd, hogy létezik az a hely, ahová moartunk? S akkor majd mindenki ide özönlik, ezrezázezrek? – kérdezi hirtelen a Professzor. – Most is sokan hisznek benne, de hogyan juthatnána

de?

– Idejutnak, barátocskám, idejutnak. Ha csak egy is azerből, de eljut ide. Hiszen a Mizantróp is eljutott ide… É



Mizantróp még nem is a legrosszabb. Vannazörnyűbbek is. Nincs szükségük aranyra, és családi gonem kínozza őket. Meg akarják váltani a világoalambocskám! Az egész világot a saját kedvükzeretnék átformálni, a földgolyó összes trónra nem kerü

ralkodója, nagy inkvizítorok, mindenféle Führerek, jótevős jóakarók… Gondolt valaha erre? – Az igazat megvallva, nem – feleli az Író. – Pedig érdemes erre gondolni. Ami engem ille

ajlamos vagyok hinni a rémmesékben. A tündérmesékbeem hiszek, de a rémmesékben igen… Az Író a száját elhúzva figyelmesen méregeti rofesszort. – Magának fogalma sincs az emberekről – szólal me

égül, – Megint ez az üres filozofálgatás. Magától értetőd

ogy előfordulhat, hogy valaki világmegváltó szándékkal jöde, valójában azonban köp a világra, nőkre van szükségalra és még több pénzre… Professzor, hiszen azoknak ambereknek nem túl nagy a fantáziájuk! Na, legfeljebszta szívéből kívánja, hogy üsse el egy autó a főnökétudja maga, kikből lesznek azok a bizonyos Führerek

Vagy a nők nem kedvelik őket, vagy a kritikusok nertékelik őket, vagy büdös a szájuk… Professzor, magzemélyesen meggyőződhet erről, amikor eljut oda

Hiszen én magán is átlátok. Hiszen az arcára van írva, hogalami csodás, az egész emberiséget boldoggá tevő

selekedetet gondolt ki. Más az én helyembemegrémülne. De, amint látja, én nyugodt vagyok!



– Miattam nyugodt – szólal meg a Professzor. – Eátszik is. Mindenkit a saját mércéjével mér. Politikuzociológus – az lehetne… Miattam nem nyugtalankods önmaga miatt? – Önmagam miatt? Nos, az én ügyeim senkire ne

artoznak. Köpök a maga egész világára. Engem a maggész világában csupán egyetlen ember érdekel – ez ittAz Író a saját mellére bök. – Ér-e valamit ez az embe

agy nem? Hiába tömi a bendőjét, vagy mégis sikerümegtalálnia a maga számára a bölcsek kövét?

– Ide hallgasson – mondja a Professzor. – Ne csapja bnmagát. Hol azt mondja, hogy az ihletért, hol a szépségéol a nyugalomért megy oda… – Amikor majd megtudom, ki is vagyok én voltakép

kkor megnyugszom, eljön az ihlet, megérint a szépség… – Na és, ha azt tudja meg, hogy maga egy szar alak? H

iderül, hogy nemhogy a hasznára való bölcsek kövét seelte fel, de a másét is összetörte? Szép kis nyugalom lesz

– Ez viszont, kedves Einstein barátom, már nem a magolga. Kérem, foglalkozzon a maga emberiségével, dngem hagyjon ki belőle. – Igen-igen, ez világos. Engem csak egyvalam

yugtalanít. Úgy érzem, maga valóban csak azt szeretna mindenki békén hagyná, s ha lehetne – mindörökre. – Aranyat érő szavak! – Ha pedig mindenki, akkor én is – állapítja meg rofesszor. – Ezért is kérem meg magát: mégis, gondol

sak meg, miért jön velünk. Jól gondolja meg! Hiszen éhány milliárd ember él a földön, akik teljesen vétlene



bban, hogy maga egy szemét alak. A Kísérő visszatér. – Elég volt a heverészésből – fordul hozzájuk.

Menjünk…Finom porral borított mellékúton vánszorognak. Minde

épésükkel port kavarnak, s a por egy ideig lebeg mozdulatlan levegőben. Az út mentén korhadt távírópóznáúzódnak. Nagy a hőség, előttük az út felett a forróságtemeg a levegő.

Az elöl lépdelő Professzor hirtelen megtorpatitársaihoz fordul, s zavarodottan megszólal: – Egy autó van ott elöl… Működik a motorja… – Ne törődj vele – nyugtatja meg a Kísérő… – Már hú

sztendeje működik. Inkább nézz a lábad alá, s halaontosan az út közepén…

Elhaladnak az út szélén álló, vadonatújnak látsz

eherautó mellett, amely mintha most gördült volna le utószalagról. Motorja üresjáratban működipufogódobjából kékes füst vágódik ki s oszlik szét ödben. Kerekei viszont agyig belesüppedtek a földbe, sezetőfülke félig nyitott ajtaján és alján egy vékony fácskőtt át.

Valamikor, valószínűleg éppen a Látogatás napján, ez atalmas teherautó egy különleges pótkocsin hossz

méteres átmérőjű gázcsövet szállított az úton. A teherautalról egy oszlopnak vágódott, a cső legördült a pótkocsirkissé ferdén elállta az utat. Bizonyára akkor dőltek

elyükből s zuhantak keresztben az útra a távíró- éelefonpóznák. A vezetékeket most rozsdaszín penés



őtte be. A penész moszatszerű csimbókja sűüggönyként lóg le s elzárja az utat.

A cső torka fekete, kormos, az előtte levő föld is kormogett, mintha a csőből többször is kormozó láng csapoolna ki.

– Mi van, bemászunk oda? – kérdezi az Író, csak úgmagában, senkihez sem fordulva.

– Ha megparancsolom, bemászol – feleli hidegen Kísérő, s néhány kockakövet vesz el az árokpartról. – Népjenek félre. – Karját lendíti, a kockakövet belehajítja ső szájába s ő maga félreugrik.

Hallani, ahogy a kockakő cseng és dübörög a cselsejében. A Kísérő egy kis ideig vár, majd elhajítja

második kockakövet is. Dübörgés, csengés-bongás. Ismsönd. – Úgy – állapítja meg a Kísérő, és lassan megrázz

enyerét. – Mehetünk. – Az Író felé fordul. – Induljunk. Az Író szeretne ugyan mondani valamit, de csa

örcsösen sóhajtozik. A zsebéből előhúz egy lapos üvegeietve lecsavarja a kupakját, kortyint néhányat, s átadja aveget a Professzornak. Kabátujjával megtörli szájázemét le nem veszi a Kísérő arcáról. Mintha várnalamit. De hiába. – Nos? A többi már a sorstól függ? – kérdezi, s moso

rőltet magára.Egy lépést tesz a cső felé. Megáll a cső félelmetese

sító torka előtt. Lassan zsebre dugja a kezét s megfordu

– És miért éppen én? – érdeklődik szemöldökmagasra húzva. – Mi az ördögért? Nem megyek.



A Kísérő egészen közel lép hozzá, s az Író meghátrál. – Bemész! – sziszegi a Kísérő egyenesen az Író arcáb Az Író némán rázza a fejét. A Kísérő ekkor váratlan

yomorszájon vágja, majd felülről fejen csapja, aztán ajánál fogva megragadja, kiegyenesíti és pofozni kezdi.

– De még mennyire, hogy mész!… – hörgi erőlködve. A Professzor megpróbálja elkapni a kezét, de a Kísé

da sem fordul, könyökével félrelöki, orron találja, s leverirofesszor szemüvegét. – No! Az Író megtörli felhasadt ajkát, a tenyerére, majd

Kísérőre pillant. – Istene-e-em… – nyögi.Határtalan undor jelenik meg az arcán, többé egy sz

em szól, kacskaringósat köp a Kísérő lába elé, megfordbelebújik a csőbe.

A Kísérő nyomban félreugrik, minél messzebb a csőtőlmagával cibálja a Professzort is. A csőből tompsörömpölés hallatszik, majd kopogás és zihálás. A Professzor remegő kézzel veszi fel újra a szemüvegé

Az egyik üveg megrepedt. A zaj halkul a csőben. – Utánam! – kiáltja rekedten a Kísérő, s beleveti magcső sötét szájába.Mindketten egy kerek, kupolaszerű, némileg egy kele

ürdőre emlékeztető helyiségbe másznak ki a csőből. Úgűnik, valamikor parancsnoki harcálláspont lehetett isszecsukható, asztalok és székek, az asztalokon néhá

elefonkészülék (mindegyik kagylója le van véve elyéről), félig elporladt térképek, széthajigált ceruzák.



adlón konzervekkel és üvegekkel teli ládák. S nem tudnmi célból, egy babakocsi. Az Író az egyik asztalnál ül, égy üveget bont fel. – Lám, ez minden, s te még féltél – szólal meg vidámaKísérő.

Szemmel láthatóan először jár itt – élénk kíváncsisággzemlélődik, minden sarokba bepillant. Az üveggel bajlódó komor iróniával figyeli. – Ha azt mondom, hogy mehetsz, ez azt jelenti, hog

mehetsz – folytatja a Kísérő. – Add csak ide, miszmogsz vele? – Elveszi az üveget az Írótól s ügyeseiüti belőle a dugót. – Hová öntsek? Nincs hová? Akkgyál egyenest az üvegből, legyél az első, megszolgáltad…

Közben a Professzor körbejárja a helyiséget, zórakozottan a helyükre teszi a telefonkagylókat. Az Íokáig az üveg szájához tapad, majd térde közé szorítja,

megnyalja szája szélét. – Na milyen? Felmelegített? – érdeklődik élénken

Kísérő. – Ez az! A Mizantróp néhány órát üldögélt itt, amsszeszedte magát és helyre nem állt az egyensúlya

Ugyan, igyál, igyál csak, majd elveszek egy felbontatlanan itt belőlük bővet. – Kedves Csingacsguk! – harsogja az Író. – Megértem

ogy a maga körbejárása nem más, mint a bocsánatkérégy sajátos formája. Megbocsátok magának. Nehéyermekkor, a környezet, a neveltetés, mindezt megértem

Azonban ne kergessen hiú ábrándokat! Feltétlenül bossz

llok még. A Kísérő, aki egy új üveggel veszkődik, megkérdi



– Csak nem? – De igen, igen. Bosszúálló természetű vagyok, m

minded író és művészféle. Természetesen ninczándékomban megverekedni magával s még kevésbolyót ültetni a bordái közé…Mindent sokkal finomabba

sinálok. Olyan tűt szúrok a maga vastag bőre alá, hogögtön megkeseredik tőle az élete. Bele egyenest agyába! A központi idegrendszerébe!…

Ebben a pillanatban telefoncsengés hallatszMindnyájan összerezzennek, majd a Professzor felemeli agylót: – Tessék… A hallgatóban brekegő hang érdeklődik ingerülten: – Ez a kétszázhúsz háromszáznegyve

égyszáztizenkettő? Hogy működik a készülék? – Fogalmam sincs – feleli a Professzor.

– Köszönöm, csak ellenőriztük.Rövid búgások. Mindnyájan egymást nézik, aztán

elefonkészüléket. A Professzor hirtelen hátat fordtitársainak s gyorsan feltárcsáz egy számot. Arcááröröm. – Halló? – harsan egy rekedtes férfihang. – Bocsáss meg, ha megzavarlak – kezdi a Professzor

zonban nem tudom megállni, hogy ne mondjak néházót. Remélem, megismertél?

Csend. – Mit akarsz?

– Régi épület, kazánház, négyes bunker. Sejted már? – Azonnal felhívom a rendőrséget.



– Már késő! – állítja meg ujjongva a Professzor. – Nerhetsz el. Tudod, hol vagyok? Két lépésre onnan! K

épésre vagyok ettől a helytől, te pedig semmit nem tehetsz ellen. Telefonálj, ahová akarsz, írj feljelentéseket, kérvosi vizsgálatot, lázítsd fel ellenem a munkatársaima

enyegetőzz – úgy és ahányszor csak akarsz. Azért hívtalael, hogy elmondjam: gazember vagy, de én ennek ellenéét lépésre vagyok attól a helytől.

Szünet. – Hallasz? – kérdi a Professzor. – Tisztában vagy vele, hogy ezzel vége a tudományo

ályafutásodnak? – Túlélem. Egy ilyen ügy érdekében túlélem. – Tisztában vagy vele, hogy börtön vár rád

Kényszermunka? – Elég volt! Hiszen két lépésre vagyok onnét. Csak ne

ondolod, hogy most megijeszthetsz?Szünet.

– Istenem – sóhajt fel végül a láthatatlaeszélgetőpartner. – Hová jutottunk! Figyelj egy kicsnmagadra. Hiszen te már régóta nem gondolsz az ügyre még csak Herosztrátosz se vagy, csak… Egyszerűertani akarsz nekem, bele akarsz köpni a levesembe, oldog vagy, hogy sikerült… Emlékezz csak vissza, ardögbe is, hogy kezdődött ez az egész! Micsoda ötleteoltak, micsoda lendület volt benned! Most pedig, csak rás magadra gondolsz. Hol vannak azok a millió

milliárdok, akikről beszéltünk, a semmit nem sejtő millió émilliárd együgyű lélek! Istenemre, menj, menj csak! Fejez



e már ezt az – aljasságot. Mégis, emlékeztetlek valamirGyilkos vagy. A remény gyilkosa. Nemzedékek százaövetnek majd, s mindegyikben milliók fognak elátkozni é

megvetni… A Professzor lázasan tapogatja a berendezés

megpróbálja kikapcsolni a hangszórót, de sikertelenül. – Most bizonyára köpsz a szavaimra. Nyeregben érze

magad és semmi másra nem gondolsz… Ne merd letenkagylót! Hallgasd végig, ez már személyesen rád tartoz

Nem a börtön a legszörnyűbb abból, ami vár ráMagadnak nem bocsátod ezt meg sohasem! Tudom, látomagam előtt, ahogy a börtöncellában a kübli fölött a sajadrágtartódon… A Professzor nagy zajjal a helyére csapja a kagylót s eg

deig mozdulatlanul áll. – Derűs beszélgetés – jegyzi meg a Kísérő, s hörpint a

vegből. – Ó, te szelíd lélek! – Ne törődjön vele – mondja a Professzor. – Csupán eg

ollégámmal beszélgettem. – Az asztalhoz lép, leül, lveszi a Kísérő kezéből az üveget. Nézegeti a címkét. – Igyatok, gyerekek, pihenjetek – mondja a Kísérő.

gyatok, aztán az utolsó menet következik. – Az Íróhoordul. – Na, és te miért hallgattál el? Mit akartál mondaekem?

Tapintatosan igyekszik nem nézni a Professzorra. – Ugyan, nekem valahogy még a dühöm

zertefoszlott. A csodálkozástól – feleli az Író. – Id

gyeljen, maga nyomolvasó, valóban csak két lépésennénk attól a helytől?



– No, kettőre vagy nem, mindegy – közel vagyunkokáig hallgatnak. Majd az Író váratlanul kijelenti – Tudja mit? Kár volt elindulnunk. Vigye az ördög a

gészet! Valahogy másképp képzeltem el ezt a dolgoNem megyek tovább.

– Hogyhogy nem mész? – csodálkozik a Kísérő. – Csak úgy. Menjetek, én majd itt megvárlak. Ami

oldogan jöttök vissza… – Nem testvér, ez nem megy. – Aztán miért nem? Talán van arrafelé még egy cső?

érdezi kajánul az Író. – Akkor hadd másszon át rajta rofesszor… Most rajta a sor. – Miféle cső? Mit fecsegsz? – Az nem fontos, hogy mit fecsegek. A lényeg az, hog

em megyek tovább. Ha hatalmamban lenne, én titeks… Hogyan is minősítette ezt a Professzor? Jótevők

enneteket se engednélek. – Na ne mondd! Meghátráltál? Két lépés maradt… – Nem az a fontos, mennyi maradt, hanem az, hog

mennyit tettünk meg! – jelenti ki majdhogynem kiabálva aó. – Alaposan kibeszéltük itt magunkat. S ugyan mi

utottatok? – Maga mire jutott? – kérdi a haragtól rekedten a Kísér – Én? Mondd meg nekem, miért is kötötte fel magát

Mizantróp? – Ugyan, mi köze ehhez a Mizantrópnak? – háborod

el a Kísérő.

– Majd megmagyarázom, de előbb felelj nekem: miékasztotta fel magát?



– Azért, mert nem a gazdagságot hajhászta, hanem accse miatt jött… – Úgy, úgy, az öccse után… – Az öccse halála száradt a lelkén. Még csaknem kisf

olt, amikor magával hozta a Zónába, s valahol áldozat

obta maga helyett. Azonban később, öregkorára annyiínozta a lelkiismeret, hogy elindult a Zónába, visszakérz öccse életét. Hanem amint eljutott addig a helyig, ismelülkerekedett a kapzsisága, és az öccse élete helyenkább pénzt kívánt. Világos?

– Remek – mondja az Író. – Én is így gondoltam. Dmagyarázz meg nekem még valamit. Miért akasztotta fmagát? Miért nem vágott neki még egyszer, most ményleg nem pénzért, hanem az öccséért… Nos?

– Ezt én magam sem értem – feleli komoran a Kísérő. – Én viszont értem. S ő is megértette, ezért kötötte f

magát. A Mizantróp csak azt kapja, ami a Mizantrópsakis azt, semmi mást nem kaphat, mint ami kiszabatoá… Hiszen te magad mondtad, hogy ezen a helyen csakegtitkosabb óhajok teljesülnek. Ugyan mit kiabálorkodszakadtából… Egyetlen testvérem akaroisszakapni, boldogságot akarok az egész emberisézámára, ajándékozzatok meg ihlettel!… Ezen a helyesak azok a vágyaid teljesülnek, amik a lényegedbakadnak. Azok, amelyekről fogalmad sincs, de amelyek oakoznak benned és egész életedben irányítják a tetteideudod, mi történt a Mizantróppal? Semmit nem értett

meg, angyalom. Nem a kapzsiság győzte le. Azon a helyeetérdelt, könyörgött az öccséért, úgy érezte, tiszta szívébő



eteg lelkiismeretéből, végül mégis egy nagy halom pénapott, mert semmi mást nem kaphatott, hiszen

Mizantróp csak azt kaphatja, amit a Mizantróp akar. Mert elkiismeretet, a bűntudatot csak elgondolta, kiagyalta. ellemének lényege, az, ami rá, a Mizantrópra ille

gészen más volt. Amikor ezt megértette, felkötötte magá A Kísérő szájtátva hallgatja. – Azt hittem, hogy egy érdekes, új játékot játszom

Kalandot. S egyszer csak rájöttem, barátocskám, hogmindez nem játék. Az igazat megvallva, én még ezekben sodákban sem nagyon hiszek. No, kérek ott valamit, d

mégiscsak mese az egész. Aztán majd megírom. Hiszerről még senki nem írt… Nem, Sólyomszem barátom, ilye

átékot nem játszom… – Ide figyelj, Professzor – szólal meg zavarodottan

Kísérő -, mi történt vele? Beszélj vele!

A Professzor vállat von. – Hát ez meg hogy lehet? – csodálkozik a Kísérő.

Hiszen én a lányom egészségéért, szerencsétleMajmocskámért megyek oda, s ezek szerint azt seudom, mit kapok majd?

– Tudod – nyugtatja gyöngéden a Professzor. – Tudoe jól…

– Elég volt – szakítja félbe az Író, s ismét nehéz hallgatáelepszik rájuk.

Aztán a Kísérő komoran megszólal: – Elég. Indulás.

A Professzor komoran megy elöl, mögötte az Író, az Ímögött, majdhogynem a sarkára lépve, a Kísérő.



– Jól van, nem fogok hazudni – dünnyögi. – Amiklmentem otthonról, nem gondoltam a Majmocskára, e

gaz… De most! Ölni tudnék érte! Te pedig amagyarázod nekem…

– Ide figyelj, elég a dünnyögésből – szól rá meg se

ordulva az Író. – Mit akarsz tőlem? Fogalmam sincs, mkarsz voltaképp. S te magad sem tudod! Az istezerelmére, hol jár az eszed! Nézd inkább az utat… Mésak az hiányzik, hogy épp most vesszünk oda.

Előttük, remegő délibábként egy rozsdalepte exkavátelszegett kotróvedre látszik.

Ekkor megállnak a lankás lejtő előtt, ott, annál izonyos Helynél, s elbűvölten bámulnak lefelé, a csodáatlanra. A Kísérő végigvizsgálja a lejtőt, s a rozsdaszreszkedőn különös, fekete pacákat vesz észre. – No, fiúk, a boldogságos úristenit! – örül fojtott hangon

– Megdöglött. Kimúlt. – Kicsoda? – érdeklődik azon nyomban a Professzor. – A húsdaráló. Látod ezeket a fekete pacákat? Kimúlt

onda. Vége! Nyugodtan mehetünk. – Lám – húsdaráló… – jegyzi meg az Író elégedetten,

eül a földre. – Kedves neve van. – Ugyan, testvér, de még mennyire! A Mizantróp

asználta el utolsó eleven csalétkét. Zsugori volt únyneve, fiatal, butácska legény volt… – És te odakergettél volna? – kérdi a Professzor. ngem? A húsdarálóba?

– Miért, mit gondoltál? A cső meg a húsdaráló egymagmennyit ér… Itt csak így boldogulsz. Különben az esély eg



négyhez. Lottó. A Zónában azonban nem játszanaazárdjátékokat… – Felfoghatatlan – mondja az Író. – Áttörni ezeken

alált hozó dombokon, megölni két bajtársadat, s mindegy zsák pénzért…

– Először is – igazítja ki keményen a Kísérő -, az embde nem a bajtársát hozza magával. Különben talkereknek nincs bajtársuk. Én csak a magam bajtársagyok. Másodszor: pénzért még különb dologra épesek az emberek. Mi az, tán a Holdról csöppentözénk? – És mi van, ha nem mennék? – kérdezi a Professzor. – Ugyan, elég volt már ebből! – kiabál rájuk a Kísérő.

Mennék, nem mennék… Szerencsénk volt, és késKiderült, hogy a cső üres, a húsdaráló kimúlt, mi az, tán osszakarótok vagyok? Azt gondoljátok, boldoggá tesz, h

lő embereket hajthatok a halálba? No – ki kívánkozlsőnek? Talán te? Hiszen megszolgáltad… – fordul aóhoz. Az Író határozottan rázza a fejét. – Nem. Hiszen megmondtam, hogy nem megye

Csupán a saját szememmel akartam megnézni ezt sodát. Szkeptikus vagyok. – Pfuj! Ugyan, mit félsz, hisz megmondtam, hogy vég

Na, ha akarod, én megyek elsőnek. Nincs ellenifogásod? – fordul a Professzorhoz. – Menjen, menjen csak… természetesen – feleli

rofesszor. – Hiszen nekem soha, eszem ágában sem vodamenni, s kérni valamit…



– Hogyhogy nem volt? – kérdezi értetlenül a Kísérő. Akkor mi a csudának igyekeztél ide? Hiszen nem éeszéltelek rá, hogy ide gyere… te magad kérted, pén

gértél! Hogyhogy nem volt? A Professzor válasz helyett az Író példáját követve leül

öldre, s a térde közé, a földre helyezi hátizsákját. – Nahát, nézze meg az ember ezeket az idiótákat!

elenti ki meghökkenve a Kísérő. – Az életükockáztatták, mindenen átjutottak, elértek ide – és tesséeültek és üldögélnek! – És helyesen teszik – mondja az Író. – Te is ülj l

Visszaút előtt üldögélni kell egy kicsit. – Ez az ostoba belekopaszodott, ezt meg otthon,

árosban a rendőrbiztos várja… Legalább a hajad kérnéissza! – Azok, akik a fejüket vesztették, nem sírnak a hajuk utá

mondja az Író. – Hagyd el, angyalom, ne alázkodj meÜlj le közénk, falatozunk, iszunk egy kis konyakot… s aztásten hírével, gyerünk haza.

– Ezt neked – hazai – üvölti a Kísérő s fügét mutat.Határozottan megfordul s a lejtőhöz indul. Kezdetbe

agyon magabiztos léptei lelassulnak s zavarodottamegáll. Majd megfordul, s ugyanilyen határozotta

sszaindul. – Rendben! Megmagyaráznád, miért nem mész? – kér

z Írótól. – Csak becsületesen, ne köntörfalazz! – Tessék! Félek. Nem ismerem magamat s nem bízo

magamban. Csak egy dolgot tudok bizonyosan, azt, hogz életem során sok szemét felhalmozódott a lelkembe



Nem akarom mindezt a mocskot az emberek fejére öntenztán pedig, mint ahogy a Mizantróp tette, hurokba dugniejem. Inkább a rohadt villámban iszom halálra magamsendben és békességben. Menj, csak menj! De azért nidd, hogy amiért most életben vagyunk, nem öltél me

minket. Megöltél, bizony! Még akkor is, ha élünk. S ne eménykedj. Ugyan, miben reménykedhetsz, ilyeermészettel? A bűntudat könnyeit hullajtod a lányod miattMár megbocsáss, de olyan vagy, mint az a bandita, akine

keze könyökig véres, a mellén azonban ott a tetováláNe feledd szülőanyádat”… Nyugodj meg, stalker. Neőttünk mi még fel ehhez a helyhez, nincs jogunk, hogdamehessünk a boldogságért. – Ha viszont makulátlan lennék, talán oda se mennék!

iáltja dühödten a Kísérő. – Megszólalt Bálám szamara! – jegyzi meg ábrándozv

z Író. – Nem értem – dünnyögi a Kísérő, s kétségbeesette

ázza a fejét. – Nem értem… – Az a szerencséd, hogy nem érted. Menj oda, tüsté

megérted, de akkor már… megbocsáss! Hiszen mindagyfa tartottad magad, mindenkinél többre… Acélos férüszke és akaratos, valójában azonban – egyszerűen eg

marha. S vagy nyomorékként, büdös tetűként térsz visszki a szégyentől már semmire sem lesz alkalmas, vaglyan vadként, hogy a Mizantróp hozzád képest angyalnaűnik. Vége! Hagyj békén! Amíg veszekedtek, a Professz

ihúzott a hátizsákjából egy, a napfényben tompán csillogengert. A hengerben nincs számlap, sem skála, csak fels



apján van egy telefontárcsára emlékeztető korong. – Mi az? – kérdezi az Író. – Időzített bomba. – Atombomba?! – Igen. Húsz kilotonnás.

– Honnét van? És minek? – A barátaimmal szereltük össze… egyko

ollégáimmal. Úgy döntöttünk, hogy ezt a helyet meg kemmisíteni. Én mind a mai napig ezt gondolom. Senkineem hoz szerencsét. Ha pedig rossz kezekbe kerül… Méágondolni is szörnyű! Mellesleg, most már nem tudom

Később azt kezdték mondogatni, hogy csoda és remény ehely. S nem szabad a csodát és a reménység

lpusztítani. Összevesztünk. Csak a tudósok képesek ígeszekedni. Elrejtették ezt a bombát, de én megtaláltamfelemeli a tekintetét. – Érti? Most is tökéletesen bizto

agyok benne; a pokolba kell röpíteni ezt az egészet. Mem egyszerűbb: négy számot kell tárcsázni, s egy ó

múlva… senki nem jön többé ide…Sokáig hallgat, majd hozzáteszi:

– És a földön soha többé nem lesz ilyen hely. – Szerencsétlen – jegyzi meg halkan az Író. – Szép k

roblémát ötlött ki magának… – Tudja, ez elvi kérdés – folytatja a Professzor. – Soh

e tégy olyasmit, amit nem lehet visszacsinálni. Azonbamíg ez a fekély mindenki számára hozzáférhető – seludni, sem megnyugodni nem tudok… Sem aludni, se

yugodtan élni… A Kísérő ekkor felfortyan.



– Legyetek átkozottak! Mi az ördögnek álltam összeletek? – üvölti. – Ócska értelmiségiek! Üres fecsegő

Odamentem volna, felvettem volna a pénzt, s semmiről seudtam volna, semmire nem gondoltam volna, s moagyszerűen élnék, ahogy a többi ember! Megzavartato

zétrágtátok a lelkem, élősdiek! Most aztán mi lesz velemNos? Minden tilos! Oda nem mehetek, itt nem szabad

ehát hiába volt ez az egész? Mindörökké hiába? Teháoha többé semmi?

Vállon ragadja a Professzort. – Akkor robbantsd fel, a pokolba vele! Akkor – n

ehessen senkié! Legalább valami hasznunk lesz belőle! Az arcához kap és a fejét rázza, Majd hirtele

mozdulatlanná dermed. – Hallod? – suttogja rekedten az Író arcába. – Na jól va

n alkalmatlan vagyok… És a feleségem? A lányo

edvéért, nos? Nem én, hanem a feleségem? Ő szesszony, Majmocskán kívül semmije nincs! Na, eleségem?

A Professzorhoz ugrik. – Nem! Nem kell! Nem szabad! Ne nyúlj hozzá! Hisze

incs más reményünk! A Professzor ellöki a kezét. S az Író és a Kísé

megbabonázva figyelik, ahogy a Professzor nagy nehezeecsavarja a henger tetejét, felemeli, elszakítja a kinyúezetékeket, s nekilát, hogy szétszedje az aknát, szaggatjöri, s egyik alkatrészt a másik után messzire hajigálja sz

maga körül.Közben lenyugszik a nap, besötétedik.



ISMÉT A KÜLTELKI BÁR

A bár kihalt. A pult mögött ott sürög-forog a teste

incér, derekán mocskos kötény. Hőseink egarokasztalnál foglalnak helyet – piszkosak, rongyosaorostásak. Mindhármuk előtt egy-egy félig kiüríteöröskorsó. Az Író fecseg: – …Gigászi székesegyháznak képzelem el ezt a

pületet. Mindaz, amit az emberi képzelet, fantázia, merész gondolat létrehozott – mindaz csupán egy-egégla, aranytéglák, amelyekből a székesegyház falamelték: bölcselet, könyvek, festmények, erkölcselméleteagédiák, szimfóniák… sőt, vinné az ördög, akár

egmerészebb, alapvető tudományos ötletek is. Legyen h

gy… S az egész technológiátok, a kohók, a termelés, ez egész sürgés-forgás, amelynek csupán az a célja, hog

minél kevesebbet kelljen dolgozni s minél többet lehesseabálni – mindez csak állvány, váz… Természetesen err

s szükség van a székesegyház felépítéséhez, enélkül em lehetne képzelni, azonban ezek összeomlana

edőlnek, újból felrakják őket, először fából, majd kőbőcélból, műanyagból, mindez azonban végül csak váz ultúra nagyszerű székesegyházának felépítéséhez, amez emberiség hatalmas és végtelen célja. Minden elpusztu

minden feledésbe merül, minden eltűnik, csupán ez

zékesegyház marad meg… Az igazat megvallva, amberisé csu án azért létezik…



A Professzor hörpint a korsóból s így zsémbelődik: – Mi az, csak nem arra készül, hogy megmondja, m

élból létezik az emberiség? – Ne szakítson félbe – veti oda az Író. – E

eveletlenség. Csupán azért – folytatja -, hog

műalkotásokat hozzon létre! Az abszolút igazság mintáz legalább önzetlen szándék…Szünet.

Az Író váratlanul elmosolyodik: – Tréfálok – teszi hozza majdhogynem zavarban. – Ez

ör. Hát sör ez? Gyerünk, még egy rundot, jó? – Nekem nincs több pénzem – mondja a Professzor. – Nekem sincs – közli csüggedt hangon az Író. – Hiszen maga azzal büszkélkedett, hogy mindenütt va

itele – veti a Professzor az Író szemére. – Igen! – feleli az kihívóan. – Mindenütt. De itt nincs.

A Kísérő kiszór az asztalra néhány szeméttel keveredénzdarabot, s miközben számlál, ujjaival tologatja énzeket. – Tessék – mondja -, két korsóra még elég. Élünk.Ebben a pillanatban megjelenik az asztalnál a pincé

gyesen eléjük helyezi a teli, habsapkás korsókat, lragadja a kiürülteket a maradék itallal. A Kísér

miközben a pincért nézi, elnéző tekintettel kopogtörmével a szánalmas aprópénzhalmon. A pincé

megnyugtató mozdulatot tesz s eltűnik. – Az olvasóm! – jelenti be az Író sokatmondón.

elismert! A Kísérő és a Professzor ránéznek az Író borotválatla



iszkos képére, a hatalmas kék monoklira a jobb szemörül, a homlokára csúszott, átvérződött rongydarabrézik, majd egy szót sem szólva, hosszasan korsójukhoapadnak.

– Nem – mondja a Kísérő. – Ez nem ivászat, fiú

üstént felhívom az asszonyt, van még egy tízese. Hozzsak ide. Az Író a ruhája ujjánál fogva visszatartja. – Miféle tízes? Én most akármelyik szerkesztőség

elhívhatom. A Kísérő elhessegeti magától.

– Nyughass… A vendégem vagy, s nem mi a tiéid. Üyugodtan.Odalép a telefonautomatához, tárcsázik, s ebben

illanatban az ablakon keresztül megpillantja a feleségéki a bár felé tart. Helyére akasztja a kagylót s visszatér asztalhoz.

Az asszony az asztalhoz lép, s így szól a férjéhez: – No, mit ülsz itt? Gyerünk! – Rögtön – feleli a férfi. – Ülj le egy kicsit. Ülj le velün

mi az, talán sietsz? Az asszony készségesen helyet foglal, megfogja fér

ezét, s tekintete végigsuhan az Írón és a Professzoron. – Tudják – kezdi -, az édesanyám nagyon ellenezte.

érjem ugyanis kész bandita volt. Az egész környéeszketett tőle. Szép volt és könnyelmű, mint… Anyágyre azt hajtogatta: stalker, halálraítélt, örököörtöntöltelék… s hozzá a gyerekek. Jusson eszedb

milyenek a stalkerek gyerekei… Még csak nem tatkoztam vele. Mindezt ma am is tudtam: azt is, ho



alálraítélt, hogy örökösen börtön várja és a gyerekeket Mégis, mit tehettem volna? Biztos voltam benne, hogoldog leszek vele. Természetesen azt is tudtam, hogánatban is lesz részem bőven, de azt gondoltam, inkáb

egyen keserű boldogság, mint szürke élet. Persze, lehe

ogy mindezt most találom ki. Akkor egyszerűen hozzáépett s gyöngéden így szólt: “Tudod mit, gyere velem!” Én mentem. Soha nem bántam meg. Sohasem. Rossz olt vele. Féltem is. És szégyelltem is magam, mégis, sohem bántam meg és senkit nem irigyeltem. És ő se

ánta meg és nem irigykedett. Egyszerűen: ilyen a sorsunyen az élet és ilyenek vagyunk mi is. Bánat nélkül öröem létezne az életünkben. Minden rosszabb lenne. Meem lenne ekkora a boldogság, és a remény sem éltetn

Úgy ám. Most pedig ideje indulnunk. Menjünk, Majmocskgyedül van otthon.

Felállnak. – Ezek a barátaim – mondja Stalker. – Ennél töb

gyelőre nem tellett tőlem…Távoznak, az Író és a Professzor hosszasan néz utánuk

Stalker (angol) – itt: guberáló

Csecsotka (tánc) – gyors, kettes ütemű spanyol-amerik. afro-amerikai származású színpadi tánc. Jellemzője a jallható, összetett ritmus, melyet talppal és sarokkopogtatnak le az előadók. (ts)

Akadályugratás. (angol)

piknik az arokparton - stalker - arkagyij es borisz sztrugackij

Documents