1

PLANETÁRIS TUDAT KIÁLTVÁNY – BUDAPEST KLUB

KIÁLTVÁNY A PLANETÁRIS TUDATRÓL

Bevezetés: A gondolkodás és a cselekvés új követelményei

1. A XX. század utolsó éveiben fontos történelmi válaszúthoz érkeztünk. A

társadalmi, szellemi és kulturális fejlődés új szakaszának küszöbén állunk. Ez

annyira különbözik évszázadunk korábbi évtizedeitől, mint a füves puszták

különböztek a barlangoktól vagy a letelepült falvak a nomád törzsek életétől.

Most lépünk túl az első ipari forradalom hajnalán kialakult és nemzetállamokon

nyugvó társadalmakon és haladunk egy információra épülő szoros szerkezetű

társadalmi, gazdasági és kulturális rend felé, amely az egész földkerekséget

behálózza. E fejlődés útja nem könnyű út, tele van drámai fordulatokkal és

meglepetésekkel. Századunk már számos megrázkódtatást élt meg, és újabbak is

keresztezhetik utunkat. Jövőnket, gyermekeink és unokáink jövőjét az határozza

meg, hogy hogyan tudunk ezekkel megbirkózni.

2. A kihívás, amellyel most szembenézünk, sorsunkat döntheti el. Elődeink több

ezer nemzedéke után éppen a mi nemzedékünkre hárul, hogy döntsön e bolygó

sorsáról. Azok a folyamatok, amelyeket életünkben, apáink és nagyapáink

életében megindítottunk, nem folytatódhatnak gyermekeink és unokáink

életében. Amit most teszünk, az vagy megteremti a békés együttműködést egy

globális társadalom kialakításához illetve az emberi szellem és tudatosság nagy

kalandjának vállalásához, vagy véget vet az emberiség földi uralmának.

2

3. A mai világban zajló cselekvések nem biztatóak. Emberek milliói vannak

munka nélkül: milliókat zsákmányolnak ki éhbérért, milliókat kényszerítenek

nyomorba. Egyre mélyülő szakadék választja el a gazdag és a szegény

nemzeteket, a gazdag és a szegény embereket. Igaz, hogy a világközösség már

megszabadult a szuperhatalmak konfrontációjának kísértetétől, de az ökológiai

összeomlás még mindig fenyegeti. Ennek ellenére a világ kormányai még

mindig több ezer milliárd dollárt költenek évente fegyverkezésre és

hadseregekre és ennek az összegnek csak egészen kis töredékét fordítják az

elfogadható környezet fenntartására.

4. Nem oldódnak meg a militarizálás, az ökológia a népesedés problémái,

valamint az energiával és a nyersanyagokkal kapcsolatos számos probléma

pusztán azáltal, hogy csökkentjük az amúgy is használhatatlan robbanófejek

számát, sem azáltal, hogy politikailag enyhített egyezményeket írunk alá a világ-

kereskedelemről, a globális felmelegedésről, a biológiai sokféleségről és a

fenntartható fejlődéséről. Ma többre van szükség elszigetelt akcióknál és

rövidtávú probléma-megoldásoknál. A problémákat a maguk összetettségében

kell felismernünk, méghozzá nemcsak értelmünkkel, hanem teljes empatikus

képességünkkel. A racionális értelem hatalmán túl az emberi szellem kimagasló

képességei felölelik a szeretet, az együttérzés és a szolidaritás hatalmát.

Mindenképpen fel kell használnunk e rendkívüli erőforrásokat, amikor

szembesülünk a mai ingatag és sebezhető társadalmi-technológiai közösségek

következő fejlődési szakaszának feladataival.

5. Ha ragaszkodunk elavult értékeinkhez és hiedelmeinkhez, darabokra szakadt

tudatosságunkhoz és önzésre berendezkedett lelkünkhöz, akkor nem

változtatunk idejét múlt céljainkon és ósdi viselkedésünkön sem. Ezzel pedig

megakadályozzuk egy összefüggő, békés és együttműködő globális társadalom

kialakulását. Jelenleg mindannyiunk erkölcsi és gyakorlati kötelessége, hogy

messzebbre tekintsünk az események felszínénél, a mindennapi politika

3

bonyadalmainál és vitáinál, a tömegtájékoztatás szenzációhajhászó

címszavainál, a változó életstílusok és munkamódszerek szeszélyeinél és

divatirányzatainál. Kötelességünk az események mélyén felismerni az alapvető

áramlatokat, ezek irányait, hogy olyan szellemet és tudatosságot alakíthassunk

ki, amely képessé tesz bennünket problémák és lehetőségek érzékelésére és

ennek megfelelő cselekvésre.

Alkotóképességre és sokféleségre van szükség

6. Új fajta gondolkodás nélkül nincs felelősségteljes élet és cselekvés. Ez annyit

jelent, hogy fejlesztenünk kell minden egyes ember alkotóképességét a világ

minden táján. Az alkotóképesség nem genetikai, hanem kulturális adottság. A

kultúra és a társadalom gyorsan változik, a gének viszont lassan: egy teljes

évszázad alatt genetikai adottságainknak csupán fél százaléka módosul, tehát

legtöbb génünk a kőkorszakból vagy még régebbről való. Ezek képesek voltak

arra, hogy életünket a természet dzsungelében segítsék, de a civilizáció

dzsungelében erre már nem képesek. A mai gazdasági, társadalmi és műszaki

környezet a mi alkotásunk, és csupán értelmünk, kultúránk, szellemünk és

tudatunk tehet bennünket képessé arra, hogy vele megbirkózzunk. Az igazi

alkotóképesség nem bénul meg, amikor váratlan, szokatlan problémákkal kerül

szembe, hanem nyíltan és előítéletek nélkül szembeszáll velük. Ennek

kifejlesztése nélkül nem találjuk meg az utat egy globálisan összetartozó

társadalom felé, amelyben az egyedek, a vállalkozások, az államok, valamint a

népek és nemzetek egész családja békés szövetségben és egymás hasznára élne

együtt.

7. Korunk egy másik követelménye a sokféleség megőrzése. A sokféleség

alapvető dolog mind a természetben, mind a művészetben: egy szimfónia nem

állhat egy hangból és nem játszható el egyetlen hangszeren; egy festményen sok

forma és szín is előfordul; és egy kert akkor szép, ha különféle virágokkal és

4

növényekkel van tele. Egy több sejtű szervezet nem tud életben maradni, ha csak

egy fajta sejtekre korlátozódik - még a szivacsok is szakosodott funkciójú

sejteket fejlesztenek ki. Az összetettebb szervezeteknek igen változatos sejtjeik

és szerveik vannak, amelyek egymást kiegészítik és működésüket

maradéktalanul összehangolják. Az emberi világban a kulturális és szellemi

sokféleség éppen olyan lényeges, mint a sokféleség a természetben és a

művészetben. Semmilyen emberi közösség sem lehet meg olyan tagok nélkül,

akik ne különböznének egymástól korban és nemben, személyiségükben, bőrük

színében és hitvallásukban. Csak egymástól eltérő tagok tudják az adott

feladatokat legjobban és összehangoltan ellátni ahhoz, hogy a belőlük alkotott

egész növekedhessen és fejlődhessen. A kialakuló globális társadalom rendkívül

sokszínű volna, ha néhány ország kultúrája és társadalma nem erőltetne kéretlen

és nem kívánatos uniformizáltságot az emberekre. Ahogy a monokulturális

mezőgazdaság és állattenyésztés fenyegeti a természet változatosságát, úgy

veszélyezteti a mai világ sokféleségét is egy vagy néhány kultúra és civilizáció

eluralkodása.

8. A XXI. század világa csak akkor lesz életképes, ha megtartja annak a

sokféleségnek a lényeges elemeit, melyek mindig is jellemezték a kultúrákat,

hitvallásokat, a gazdasági, társadalmi és politikai rendszereket, valamint az

emberek életvitelét. A sokféleség megőrzése nem jelenti a népek és kultúrák

egymástól való elszigetelődését, hanem inkább nemzetközi és kultúraközi

kapcsolatokat és kommunikációt követel, tiszteletben tartva a hitek, az

életmódok és a törekvések közötti különbségeket. Továbbá a sokféleség

megőrzése nem jelenti az egyenlőtlenség fenntartását sem, mert az egyenlőség

nem az egyformaságban rejlik, hanem abban, hogy elismerjük minden nép és

kultúra egyenértékűségét és méltóságát. Egy változatos, de igazságos és

egymással kommunikáló világ megteremtése többet kíván tőlünk, mint hogy

csak beszéljünk az egyenlőségről és csak eltűrjük a másságot. Jóindulatú, de ma

5

már nem megfelelő magatartás az, ha másoknak megengedjük, hogy olyanok

legyenek, amilyenek lenni akarnak, "addig, amíg a világnak abban a sarkában

maradnak, ahol vannak", és megengedni nekik, hogy azt csináljanak, amit

akarnak, "addig, amíg nem az én házam táján csinálják". A test különböző

szerveihez hasonlóan kell a különböző népeknek és kultúráknak

együttműködniük, hogy fenntartsák azt a rendszert, amelynek részét alkotják: és

ez a rendszert nem más, mint az emberi közösség a maga planetáris otthonában.

A XX. század utolsó évtizedében a nemzeteknek és a kultúráknak ki kell

fejleszteniük azt az együttérzést és szolidaritást, amely mindannyiunkat képessé

tesz arra, hogy túllépjünk a passzív tolerancián és egymást kiegészítve aktívan

dolgozzunk együtt.

Felelősség vállalásra van szükség

9. A XX. század folyamán az emberek a világ számos táján tudatára ébredtek

annak, hogy jogaik vannak és hogy azokat ismételten megsértik. Ez fontos

előrelépés, de önmagában nem elegendő. Századunk hátralévő éveiben annak a

tényezőnek is tudatára kell ébrednünk, amely nélkül sem jogainkat, sem

értékeinket hatékonyan megőrizni nem tudjuk; és ez a mi egyéni és kollektív

felelősségünk. Nem valószínű, hogy egy békés és együttműködő családot

tudunk alkotni, hacsak nem válunk felelősségteljes társadalmi, gazdasági,

politikai és kulturális szereplőkké.

10. Nekünk, embereknek, többre van szükségünk, mint élelemre, vízre és

lakóhelyre, többre, mint megfizetett munkára, önbecsülésre és társadalmi

elismerésre. Szükségünk van valamire, amiért élünk: egy eszmére, hogy azt

elérjük, és felelősségre, amelyet vállalunk. Miután ismerjük cselekvéseink

következményeit, el tudjuk fogadni és el is kell fogadnunk értük

felelősségünket. Ez a felelősség mélyebben gyökerezik bennünk, mint ahogy

6

sokan gondolják. A mai világban mindenki, függetlenül attól, hogy hol él és mit

csinál, felelős a tetteiért

- mint magánember,

- mint egy ország állampolgára,

- mint az üzleti élet és a gazdaság résztvevője,

- mint az emberi közösség tagja,

- mint értelemmel és tudattal rendelkező személy.

Mint magánemberek felelősek vagyunk azért, hogy érdekeinket ne mások

érdekei és jóléte árán, hanem velük összhangban találjuk meg; felelősek

vagyunk ezért, hogy elítéljük és elhárítsuk az öldöklés és a brutalitás minden

formáját: felelősek vagyunk azért, hogy ne hozzunk több gyermeket a világra,

mint amennyire valóban szükség van és amennyit el tudunk tartani; valamint

azért, hogy tiszteletben tartassék e Föld gyermekeinek, nőknek és férfiaknak

az élethez, a fejlődéshez, az egyenlőséghez és a méltósághoz való joga.

Mint országunk állampolgárai felelősek vagyunk vezetőinkért, hogy

kardokból ekevasat kovácsoljanak, hogy békés szándékkal és az

együttműködés szellemében forduljanak más nemzetek felé, hogy elismerjék

az emberiség minden közösségének jogos törekvéseit, és hogy ne éljenek

vissza szuverén hatalmukkal az emberek és a környezet rövidlátó és önző

érdekű manipulálása céljából.

Mint az üzleti élet és a gazdaság résztvevői felelősek vagyunk azért, hogy a

vállalati célok ne csak a profitra és a növekedésre összpontosuljanak, hanem

törekedjenek arra is, hogy a termékek és a szolgáltatások úgy elégítsék ki az

emberi szükségleteket, hogy közben ne ártsanak magának az embernek és a

természetnek; hogy ne szolgáljanak romboló célokat és lelkiismeretlen

7

terveket; és ugyanakkor tartsák tiszteletben a világpiacon tisztséggel

versenyző vállalkozók és vállalatok jogait.

Mint az emberi közösség tagjai felelősek vagyunk azért, hogy elfogadjuk az

erőszakmentesség, a szolidaritás, a gazdasági, politikai és társadalmi

egyenlőség kultúráját, amely előmozdítja az emberek és a nemzetek közötti

kölcsönös megértést és tiszteletet, akár hasonlók hozzánk, akár különböznek

tőlünk, hogy mindenki mindenütt képes legyen a kihívásokra válaszolni olyan

anyagi és szellemi források birtokában, amelyeket ez a példa nélküli feladat

megkövetel.

Mint értelemmel és tudattal rendelkező személyek felelősek vagyunk azért,

hogy előmozdítsuk az emberi szellem nagyságának megértését és értékelését

valamennyi megnyilatkozásában, hogy csodálattal forduljunk azon

világegyetem felé, amely megteremtette az életet és a tudatot és biztosítja a

folyamatos fejlődés lehetőségét az önismeret, a megértés, a szeretet és az

együttérzés mind magasabb szintjei felé.

Planetáris tudatra van szükség

11. A világ legtöbb táján az emberek igazi lehetőségei sajnálatos módon

fejletlenek. A nevelési módszerek elnyomják gyermekeink tanuló- és

alkotóképességét; az a mód, ahogy a fiatalok az anyagi fennmaradásért folyó

küzdelmet megélik, kudarcélményt és bosszúságot eredményez. A felnőtteknél

ez különböző pótcselekvésekhez, szenvedélybetegségekhez és

kényszermagatartásokhoz vezet. Ennek eredménye a társadalmi és politikai

elnyomás állandósulása, a gazdasági hadviselés, a kulturális türelmetlenség, a

bűnözés és a környezet mellőzése. A társadalmi és gazdasági bajok és kudarcok

felszámolása jelentős társadalmi és gazdasági fejlődést követel, de ez jobb

oktatás, tájékoztatás és kommunikáció nélkül nem lehetséges. Mindezt viszont

8

gátolja a társadalmi-gazdasági fejlődés hiánya, és így ördögi kör jön létre: a

fejletlenség kudarcélményt teremt, a kudarcélmény pedig gátolja a fejlődést,

mert helytelen viselkedési formákat eredményez. Ezt a körforgást a

legrugalmasabb pontján kell megtörni, és ez nem más, mint az emberi szellem és

tudat fejlesztése. E cél elérése azonban nem helyettesíti a társadalmi-gazdasági

fejlődés szükségességét összes pénzügyi és műszaki forrásaival együtt, hanem

szellemi téren párhuzamos feladat-megvalósítást igényel. Amennyiben az

emberi szellem és tudat nem ölt planetáris méreteket, akkor megerősödnek a

globalizált társadalmi/természeti rendszert szétfeszítő folyamatok és olyan

megrázkódtatást eredményeznek, amely veszélyeztetheti egy békés és

együttműködő globális társadalom felé való átmenet egészét. Ez visszalépést és

veszélyt jelentene az emberiség számára. Az emberi szellem és tudat fejlesztése

a legelső életbevágó feladat, amelyben az egész emberiségnek részt kell vennie.

12. E világban a statikus stabilitás vágyálom, mert az egyetlen állandóság a

fenntartható változásban és átalakulásban rejlik. Társadalmaink fejlődését

folyamatosan irányítani kell, hogy elkerüljük a sikertelenségeket és olyan világ

felé haladjunk, ahol békében, szabadságban és méltósággal lehet élni. Az

ilyenfajta irányítás nem tanároktól vagy iskolákból ered, de még a politikai és

üzleti vezetőktől sem, bár ezek elkötelezettsége és szerepe igen fontos.

Lényegében és legfőképpen azonban ez személy szerint mindenkitől ered. A

planetáris tudattal rendelkező egyén felismeri szerepét a fejlődési folyamatban

és e felismerés világánál felelősségteljesen cselekszik. Saját magunknak kell

elkezdenünk tudatunkat planetáris méretekig fejleszteni; mert csak így válhatunk

társadalmunk megváltoztatásának és átalakításának felelősségteljes és hatékony

szereplőivé. A planetáris tudat azt jelenti, hogy felismerjük és átérezzük az

emberiség létfontosságú egymásrautaltságát és alapvető egységét és hogy önként

elfogadjuk az ebből származó etikát és étoszt. Ennek kifejlesztése

elkerülhetetlen az emberiség számára, ha fenn akar maradni e bolygón.