Ez a fájl a Digitális Fotó Magazinelektronikus változata.

A fájl csak az elôfizetôt illeti meg egy pél-dányban. Errôl saját célra nyomat készülhet. A fájl digitális formában való terjesztése, vagytöbb példányban való kinyomtatása a szerzôijogok megsértésének minôsül.

Digitálfotó Kft.1056, BudapestSzerb u. 17-19Tel: 485-5057

Az cikkek oldalpárban való megjelenítéséhezválassza az Acrobat Reader megjelenítési beál-lításai közül a „Continuous – Facing” vagy a„Folyamatos – Oldalpár”opciót!

www.fotomagazin.hu/dfm-online

�Olyan fotókat láthatunk, amelyek

a számítógép monitorján nem is

nézhetõk meg jól, mert kifejezetten

magazinba valók. Helyezzük a lapot

az asztalra, és a speciális szemüvegen

keresztül élvezzük a fantogramok

csodálatos látványát.

Ismerkedjünk meg a sztereo-fotográfiaegyik különleges mûfajával, a fantogram-mal. Ez nem más, mint az anaglif képek-nek egy olyan speciális fajtája, amikor afotót a sík asztallapra helyezzük, majd azasztal mellé ülve nézzük. Így a kép szintefeláll az asztalról, rendkívül valósághû él-ményt nyújtva. A legjobb térhatást csakakkor kaphatjuk meg, ha éppen a megfe-lelõ szögben nézzük a fotókat. A kalifor-niai fotómûvésznõ, Terry Wilson e mûfajmûvelõinek az egyik legjobbja, miközbena sztereofotózás teljes skáláján készíti ké-

peit. Mindenféle kamerával dolgozik,kezdve az 1950-ben készült klasszikusRealisttól, egészen a mai digitális tükör-reflexes gépekig.

Mikor láttál elõször háromdimenziós fo-tót, és milyen benyomást tett rád?Mindig lenyûgöztek az optikai illúziók,már kisgyerekként rájöttem, hogy hamereven bámulom a tapétát vagy acsempézett padlót, mélységet látok ben-ne. Amikor a kilencvenes években nép-szerûvé váltak a „Varázsszem” sztereog-

ramok, megújult a térhatás iránti érdek-lõdésem. Akkoriban készítettem néhányilyen random-dot sztereogramot, pár év-vel késõbb pedig megpróbálkoztam akertemet ábrázoló sztereofotók készíté-sével. Úgy dolgoztam, hogy a fényképe-zõgépet pár centiméterrel elmozdítot-tam a második kép készítése elõtt. Elõhí-vás után a fotók rosszak és pontatlanokvoltak, de még így is elég jól mûködtekahhoz, hogy lázba hozzanak, és elindít-sanak egy új úton. Azóta lettem rabja asztereo-fotográfiának.

A fantogrammuvesz

TerryWilson

Vedd fel a szemüveget!

Képzõmûvésznek tanultál. Hogyan veze-tett az utad a sztereo-fotográfia felé?Már sok éve képzõmûvész voltam, illuszt-rációkat és festményeket készítettem,amikor rájöttem, hogy a fotózás segítsé-gével többet és gyorsabban tudok alkotni.Az eszközök és a lehetõségek egészen újtárházát nyújtja a sztereofotózás: egy újdimenziót – tényleg nem lehet másho-gyan megfogalmazni. A sztereofotózásmég egy kiaknázatlan mûvészeti terület,így a 3D-ben dolgozó mûvészeknek meg-van az a ritka örömük, hogy teljesen újdolgokat alkothatnak.

Lehet ma egyáltalán valahol sztereo-fo-tográfiát tanulni? Gondolom, az EgyesültÁllamokban sem tanítják a mûvészeti isko-lákban.Én is úgy tudom, hogy nem. Más sztereo-fotósoktól tanuljuk, fõleg az NSA (Nemze-ti Sztereoszkópiai Egyesület) és az ISU(Nemzetközi Sztereoszkópiai Unió) segít-ségével. Mindkét csoport remek cikkekettartalmazó magazinokat ad ki. Az ISU

minden második évben tartja konferen-ciáját, a következõ 2009-ben, Ausztriábanlesz. A konferenciákon a programok láto-gatásán kívül új sztereós barátokat sze-rezhetünk, vagy akár ihletet is meríthe-tünk a többiek munkáiból. Létezik egy na-gyon jó Yahoo! levelezõlista is, a photo-3d@yahoogroups.com, ahol sok szakem-ber válaszol készségesen a kérdéseinkre.

Mit gondolsz, mi lehet az oka a sztereo-fo-tográfia viszonylagos népszerûtlenségé-nek?A szemüveg használata, az egyetlen né-zõpont és a túl sok rosszul elkészítettsztereokép. Amikor elkezdtem fantogra-mokkal foglalkozni, egy cég szerette vol-na, hogy házakat ábrázoló fantogramo-kat készítsek az ingatlanpiac számára. Deamikor rájöttek, hogy nem sétálhatjákkörbe, és nem tudják minden oldalrólmegszemlélni, hamar elvesztették az ér-deklõdésüket. Egy másik probléma pedigaz, hogy sokan nem látják a 3D-t, akárszíntévesztés, akár a szemkontroll hiánya

miatt. Ott van az ötvenes évek 3D-s hor-rorfilmjeinek és képregényeinek képzet-társítása is, így senki sem veszi komolyana témát.Az anaglif fotók esetében, hogy csak alegegyszerûbbet említsük, jelentkezik akorlátozott színskála és a szellemképese-dés problémája, valamint a szemüvegköltsége is. A fantogramoknál felmerül azanaglif képek összes problémája, pluszmég az is, hogy milyen magas lehet a kép,valamint a fényképezõgép pozíciójánaktökéletes pontossága. A lentikuláris tech-nológiánál korlátozott a kép mélysége, ésa készítésnél komoly precizitás szüksé-ges, különben a kép nem mûködik jól.Annyi korlátozó tényezõ van, hogy szerin-tem a reklámtervezõket egyszerûen nemis érdekli, miért nem kaphatják meg azt,amit szeretnének.

Nekem úgy tûnik, a sztereo-fotográfia azelmúlt száz évben semmit sem alakult,szinte alig fejlõdött. Változhat ez a jövõ-ben?

�TerryWilson

�TerryWilson

A sztereokép készítése túlságosan egy-szerû, de szerintem, ez változik manap-ság. A számítógép megjelenése óta job-ban tudjuk manipulálni fotóinkat. Még azolyan hétköznapi beállítási lehetõségek,mint a trapéztorzítás vagy az elforgatásiés méretbeli korrekciók is jobb képeket ésúj lehetõségeket eredményeznek. A fan-togramok a sztereofotózás nagyon ritkaformái voltak egészen a nyolcvanas éve-kig, amikor is lehetõség nyílt a számító-gép használatára, a szükséges torzításokelvégzésére. Korábban a fantogramokatfõleg kézzel rajzolták. A digitális fényké-pezés korszaka elõtt csak egyetlen ismert,fotóeljárással készült fantogram jelentmeg, az is az 1940-es években.

Ha már itt tartunk, szeretnénk többet tud-ni a fantogramokról.Viták folynak a fantogram feltalálójávalkapcsolatban. A legkorábbi példa egy1912-es francia geometriakönyvben talál-ható. Az elmúlt húsz évben azonban né-hányan újra elõvették ezt a mûfajt. A né-met Achim Bahr, valamint az egyesült ál-

lamokbeli Owen Western és Steve Aubreylenyûgözõ példákat mutattak arra, hogymi mindent lehet ezzel a varázslatos eljá-rással kezdeni. A fantogram az illúzióegyik ritka formája, amit eszünkbe semjutna kipróbálni. De amikor elõször meg-látjuk, megdöbbent a látvány, és sajátmagunk is készíteni akarunk ilyet.Mindig jó érzékem volt a térhez és annakdimenzióihoz, így amikor életem elsõ fan-togramját megláttam, azonnal megértet-tem, hogyan kell ilyet elõállítani. Sokakszámára ez mégis meglehetõsen rejté-lyes. A legfontosabb a sztereokép elkészí-tése, amelyet pontos szögbõl – ugyanab-ból, ahonnan nézni is fogjuk –, pontos bá-zistávolsággal kell elvégezni. Amikor aképpár elkészült, az a legfontosabb, hogyaz alap vízszintesen álljon. Ügyeskedjünk,hogy elkerüljük a ferdeséget, és így helyé-re kerül minden más is.A fantogramok remekül beválnának újsá-gokban megjelenõ reklámként, mert améretük és a pozíciójuk éppen megfelelõ.Ezeket a képeket nem lehet bekeretezveés a falra akasztva függõlegesen nézni.

Általában arra valók, hogy letegyük azasztalra, és természetes szögbõl nézzükõket, ahogy egy magazint vagy könyvetszokás. Nem láttam még fantogramosreklámot, bár javasoltak fogyasztási cik-keket és reklámtermékeket, például egér-padot (egérrel), söralátétet, tányéraláté-tet (egy tányér étellel és ezüst evõeszköz-zel), asztalterítõt, de mostanáig nem ké-szültek ilyesmik.

Milyen kamerával dolgozol? Létezik márdigitális sztereokamera?Jelenleg Canon 5D-t használok, sínen vagykézben tartva és elmozdítva az exponálá-sok között. Korábban egy 5 megapixelesNikon Coolpix 5700-as géppel dolgoztam,amely nagyszerû fotókat készített. Mivelsokat kell ahhoz dolgozni a képekkel, hogylétrejöjjön a fantogram, és az eredeti fotójelentõs részét le is kell vágni, ezért jobbanhasználható a 12 megapixeles Canon a na-gyobb felbontása miatt.A piacon csak iker digitális fényképezõ-gépek kaphatók digitális sztereo-fényké-pezõgépként. A Realistnak nincs megfe-

lelõje. Az iker fényképezõgépek nagyobbrugalmasságot biztosítanak a bázistá-volság terén, csak a zárak szinkronizálá-sa jelent kihívást. Én magam még nempróbáltam ki az ikerszerkezetet, min-dent egyetlen fényképezõgéppel készí-tek, kivéve az akciófotókat és az embere-ket ábrázoló képeket. Ezekhez egy régiRealistet használok, de már nagyon ke-veset dolgozom filmmel.

Milyen témákat érdemes elkészíteni szte-reóban?Jó téma az, amelyik nyugalomban van,így tudunk kísérletezni egyetlen fény-képezõgéppel, és nem kell idegesked-nünk az elmozdulás miatt. Ha a témaamorf és szabálytalan, mint példáulegy virág vagy táj, megfelelõ sztereo-fotót készíthetünk anélkül, hogy bárkiészrevenné, ha kicsit torzult a téma. Deha kockáról vagy egy ember arcáról ké-szítünk sztereoképet, könnyen meglát-juk, hogy ferde a kocka vagy túl hosszúa modell orra.

�TerryWilson

�TerryWilson

Másik remek lehetõség a makrofotózás,különösen porzós virágok, például a li-liom esetében. Exponáljunk körülbelülkét és fél centiméter bázistávolsággal, ésígy megmutathatjuk azt a mélységet,amelyet szabad szemmel nem is tudunkészlelni. Ennek az ellenkezõje érvényes,amikor egy repülõgép ablakából fényké-pezünk. Fontos, hogy körülbelül négy má-sodperc teljen el a két kép exponálása kö-zött. Ilyenkor a tájat (vagy a felhõket) úgyláthatjuk, ahogy puszta szemmel soha-sem tudnánk.

Mik lennének a legfontosabb tanácsaid akezdõ sztereofotósnak?Az anaglif fotókkal kapcsolatos elsõ éslegfontosabb tipp az, hogy megfelelõ szí-nû témát válasszunk. Vagyis ne legyen pi-ros, rózsaszín, narancs vagy világoskék.Másodszor: kerüljük a kontrasztos szituá-ciókat, amilyen például egy sötét tárgyfehér háttér elõtt. Harmadszor: ne készít-sünk túl sötét kompozíciókat. A szemü-veg kiszûri a fény jelentõs részét, ezért ta-nácsos világosabb témákat választani.Negyedszer: fontoljuk meg, hogy anaglif-jainkat fekete-fehér képekbõl készítsük,ne színesekbõl, ugyanis ez kiküszöböli aszínproblémákat.

Varga Miklós

Terry Wilson az interneten: www.terryfic3d.com

Miért készítenénk csupán egy képet,amikor könnyedén készíthetünk szte-reopárt is? Digitális fényképezõgéppelnincs filmpocséklás, és az LCD kijelzõnellenõrizhetjük is az eredményt.

Egy sztereopár két képbõl áll, egyik a bal,másik a jobb szem számára. Bár a kétkép nagyon hasonlónak tûnhet, még-sem azonos. Amikor sztereofotót né-zünk, a bal szem a bal képet, a jobb szema jobb képet látja, majd az agy összeil-leszti a két fotót, és érzékeljük a mélysé-get. Nincs szükség semmi különlegesre.Elkészíthetjük a két képet egy kamerávalis, de ilyenkor olyan témákat kell válasz-tanunk, amelyek nem mozognak a kétexponálás között. Nem alkalmasak te-hát a fán rezgõ falevelek, a folyó víz, amozgó felhõk és természetesen az em-berek meg az állatok sem. Ha a két ex-ponálás között túl sokáig várunk, mégaz árnyékok is meglepõen gyorsan mo-

zognak. De ha megtanuljuk e technikahasználatát, képesek leszünk természe-tes hatású sztereoképeket készíteni.

A vízszint tartásaA fényképezõgépet vízszintesen elõre(nem oldalra) tartsuk, különben késõbbproblémánk lesz a képek összeállításával.Amikor kijelöljük a téma keretét, jegyez-zük meg a kép felsõ és alsó szélén lévõ tár-gyakat, és ezeket használjuk a beállítás-hoz. Egyszerû – mondjuk hallótávolságonbelüli – jelenetek esetében a két fotó kö-zött körülbelül hat és fél centiméternyire(ennyi a két szem közötti hozzávetõlegestávolság) mozdítsuk el a fényképezõgé-pet. Ennek egyik módszere az úgynevezett„csacsacsa”. Az elnevezés onnan szárma-zik, hogy a testsúlyunkat elõször az egyik,majd a másik lábunkra helyezzük, így hoz-zuk létre a körülbelüli megfelelõ távolsá-got. Ha elég szerencsések vagyunk, és vanegy kényelmes, egyenes párkány vagy sín

a közelben, letehetjük rá a kamerát, ígytartani tudjuk a szintet, és pontosabbanbelõhetjük a bázistávolságot is.

A bázistávolságKülönbözõ térközökre van szükség a na-gyon távoli vagy nagyon közeli témákhoz.Távoli témánál, például egy hegynél, a kétkép között, többméternyi távolsággal dol-gozunk (az elõtérben lévõ közeli tárgyakatki kell hagyni a képbõl). Repülõgépbõl na-gyon egyszerû dolgunk van: csak célozzunkkifelé az ablakon át, és exponáljunk néhánymásodperc különbséggel. Hasonlóképpenegy virág porzójának makrofelvétele csu-pán egy centiméter körüli távolsággal fogmûködni. Az elv az, hogy szögben kell gon-dolkodni, nem lencsetávolságban. Próbál-juk elképzelni a két szemünk és a téma kö-zötti kapcsolatot. A szög, amely hétköznapitárgyak szemlélésekor jön létre, néhányfoktól (valami az udvar túloldalán) mintegytíz fokig (könyv olvasása) terjed.

Hogyan kezdjünk fotózni három dimenzióban?

�TerryWilson

A kép nézéseMost, hogy már van két képünk, megkell tanulnunk, hogyan nézzük azokategy párként különleges szemüveg vagymás segédeszköz nélkül. Ez a legjobbmódszer arra, hogy gyorsan megállapít-suk, megfelelõ képpárt készítettünk-e.Biztosan emlékszünk még a tizenöt év-vel ezelõtt népszerû Varázsszem köny-vekre, itt ugyanarról, az úgynevezett„párhuzamos nézés” szemtechnikárólvan szó. Lényegében a két képet egy-más mellé tesszük, a bal képet a bal ol-dalra, a jobb képet a jobb oldalra. Néz-zük a képeket, és lazítsuk el a szemün-ket úgy, hogy a fotók eltávolodjanakegymástól. Amint ez megtörténik, irá-nyítsuk õket úgy, hogy a két képbõl há-rom legyen, míg a középsõ össze nemáll egy sztereoképpé, és agyunkkal csakerre a képre összpontosítsunk. Ha elju-tottunk idáig, könnyedén észlelni tud-juk a térbeli fotót. Ha ez nem megy,próbáljuk meg megcserélni a két képet(a jobbot a bal oldalra, a balt a jobb ol-dalra), majd bandzsítsunk a szemünk-

kel, amíg a harmadik kép látható nemlesz középen. Van, akinek így könnyebb.Úgy ellenõrizhetjük fotóinkat a kame-ránk kijelzõjén, hogy a két fényképetegyszerre, egymás mellett nézzük me-reven, hogy meglássuk, megfelelõ-e amélység. Így ugyan nem láthatóak arészletek, de meglepõ módon megálla-píthatjuk, hogy van-e térbelisége.

TémaNéha a jelenet nem jó a normál fotó-záshoz, de ideális a sztereóhoz. Egymozgalmas hátterû téma tönkreteszi afotót azzal, hogy elvonja a figyelmet alegfontosabb részletrõl, vagy akár el isrejti azt. De ha a mozgalmas háttér va-lamilyen módon kiegészíti a jelenetet,elõnyös lehet a mélységkülönbség.Gyakran a téma élõben szemlélve cso-dálatos, a fotó azonban elkeserítõ. Asztereofelvétel segítségével rögzítenitudjuk a térbeli rétegek kölcsönhatását,amely leginkább megadta a fotónk tár-gyának varázsát.Ennyi elvileg elég ahhoz, hogy hozzá-

kezdjünk, de sok más módszer is léteziksztereoképek készítésére. Ilyen például,ha a fényképezõgépet csúszósínre sze-reljük, vagy ha két kamerát szinkronizá-lunk, hogy egyszerre exponáljanak, hakét ember nyomja le egy-egy fényképe-zõgép kioldógombját (ezt gyakranhasználják olyan tájképeknél, ahol a ka-merák több száz méternyi távolságbanvannak), és persze ha sztereo-fényképe-zõgépet használunk. A sztereoképeknézésének módja is ízlés dolga: nézege-tõbe helyezett diaképek, vászonra kive-tített diák, anaglif fotók vörös/ciánszemüveggel, Viewmaster korongok ésmég néhány más módszer is alkalmaz-ható.

Terry Wilson