ÉpÍtett kÖrnyezet – bŰnÖzÉs – szituÁciÓs bŰnmegelŐzÉs · 2018. 7. 27. · iv. dallos...

ÉPÍTETT KÖRNYEZET – BŰNÖZÉS –SZITUÁCIÓS BŰNMEGELŐZÉS

A lakótelepi bűnmegelőzés alapkérdései

OKRI, Budapest

2008

Hungarian Final Report

A Crime Prevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164) projektkeretébenA projekt angol címe: Sharing good practices in CrimePrevention based on the evaluation of rehabilitative schemes inthe rehabilitation areas in Member and Accessiant State,azaz Bűnmegelőzési körhinta

Szerkesztette: Barabás Tünde

Szerzők:

Barabás TündeDallos Endre

Irk FerencKovács Róbert

Nyomdai adatok: Windt SzandraKötésgondozó: Takács AndreaKötés, nyomás: Etoprint Kft.Borító kép: Barabás Tünde

ISBN 978 963 7373 15 2

Országos Kriminológiai IntézetBudapest, 2008

2

Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ 6

I. Irk Ferenc: NAGYVÁROSI FÉLELEM ÉS SZORONGÁS 15

1. A bűnmegelőzés fogalmi és tartalmi kérdéseiről 151.1. A bűnmegelőzés fogalmi kérdéseiről 151.2. A prevenció néhány tartalmi kérdése 19

2. Félelem és szorongás – elméleti alapok 262.1. Bevezető 262.2. Statisztikai áttekintés 292.3. A városlakók félelmei, szorongásai és közérzete 35

II. Barabás Tünde: ÁLDOZATTÁ VÁLÁS ÉS BÜNTETÉSI ATTITŰDÖK 38

1. Áldozattá válás vizsgálata a Crime Prevention Carousel (CPC) projekt négy helyszínén 411.1. A hivatalos adatok 42 1.2. Az empirikus kutatás adatai 45

1.2.1. Viktimizáció a lengyel vizsgálatban 461.2.2. Viktimizáció a magyar vizsgálatban 481.2.3. Viktimizáció a német vizsgálatban 501.2.4. Viktimizáció a bristoli körzetekben 53

1.3. Az áldozatvédelemmel kapcsolatos szabályokról a négy országban 541.3.1. Szabályozás 551.3.2. Áldozatvizsgálatok 57

2. Vélemények a büntetésről és a kiegyezés lehetőségéről 582.1. Lakossági attitűdök az InSec-vizsgálat eredményei alapján 60 2.2. Áldozatok és vélemények 65 2.3. „Bűnmegelőzési körhinta” (CPC) – AGIS-projekt 71

Összegzés 74

III. Irk Ferenc: SZITUÁCIÓS BŰNMEGELŐZÉS LAKÓÖVEZETEKBEN 78

1. A szituációs bűnmegelőzés alapjai 782. Az épített környezet szerepe a szituációs bűnmegelőzésben –

CPTED-elvek és általános gyakorlat (külföld) 89 2.1. Például a közlekedésbiztonság 93 2.2. Például a közbiztonság 97 2.3. Összegzés helyett 101

3

IV. Dallos Endre: ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS A MÉRNÖK SZEMÉVEL 107

1. A városi bűnözés 1071.1. A megelőzés lehetősége 108

2. Az építészeti bűnmegelőzés alapjai 1092.1. Fogalma 1092.2. Helye a bűnmegelőzésben 1102.3. Története – előzmények 110

3. A közösségi kontroll 1163.1. A közösségi kontroll az építményen belül 117

3.1.1. Családi házak 1173.1.2. Társasházak 1183.1.3. Magasházak vagy toronyházak 1183.1.4. A „pesti” bérház 119

3.2. Közösségi ellenőrzés a lakókörnyezet felett 1193.2.1. Sorházas beépítés 1203.2.2. Társasházas övezet – lakóparkok 1203.2.3. Lakótelep 1213.2.4. „Nagykörút” 121

4. Az építészeti bűnmegelőzés alkalmazása 1224.1. Védhető terület kialakítása 122

4.2. A közösségi kontroll fokozása 123

4.3. Közösségi területek kialakítása 123

4.3.1. Családi házak 1234.3.2. Társasházak, lakóparkok 1244.3.3. Lakótelepek 1254.3.4. Utcák, terek 126

V. Windt Szandra: SZITUÁCIÓS ÉS KÖRNYEZETIPREVENCIÓ A LAKÓTELEPEKEN 129

Bevezetés 1291. Lakótelepek Európában 1312. A prevenció módjai Nyugat-Európában 135

2.1. Amszterdam – Bijlmermeer 1352.1.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 1352.1.2. A megoldási módok 1392.1.3. Mit tanulhatunk Bijlmermeer megújítási projektjeiből? 144

4

2.2. Bristol – Hartcliff 1442.2.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 1442.2.2. A megoldási módok 146

2.3. Berlin – Gropiusstadt 1482.3.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 1482.3.2. A megoldási módok 151

3. Kelet-Közép-Európa 153

3.1. Berlin – Marzahn Nordwest 1543.1.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 1543.1.2. A megoldási módok 158

3.2. Krakkó – Pradnik Czernowy 1623.2.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 1623.2.2. A megoldási módok 163

3.3. Budapest – Békásmegyer 1653.3.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 1653.3.2. A megoldási módok 168

Zárógondolatok 169

VI. Barabás Tünde – Irk Ferenc – Kovács Róbert – Windt Szandra: ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK 172

1. Problémák – megoldási javaslatok 1722. Javaslatok – a külföldiek szemével 175

2.1. Közösségi terek – külső terek 1752.2. A belső tér 1772.3. A szociális problémák 177

FÜGGELÉK 190SUMMARY 198A KÖTET SZERZŐIRŐL 208

5

ELŐSZÓ

A bűnmegelőzés – amely a változó volumenű, de alapvetően az emberitársadalommal egyidős probléma – a bűnözésre/annak visszaszorí-tására adandó válaszok sokaságát öleli fel. Az Európai Unió Tanácsa2001. május 28-án hozott döntése értelmében a bűnmegelőzés mindenolyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye abűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonság-érzetének minőségi javítása, történjen a bűnalkalmak csökkentésével,a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével vagy a sértettéválás megelőzésével.1 Az olvasó most egy hazánkban egyelőreritkaságszámba menő témával foglalkozó könyvet tart a kezében. Aszituációs–építészeti bűnmegelőzés ugyanis, amellyel foglalkozik, abűnmegelőzésnek a külföldön mindinkább előtérbe kerülő ága.Jelentősége abban rejlik, hogy a bűncselekményt ott próbáljamegelőzni, ahol előállhat, vagyis elsősorban a nagyvárosokban, ahol abűncselekmények túlnyomó része (70-80%) megtörténik. Ehhez azegyébként nélkülözhetetlen rendőrség–önkormányzat–civilszervezetiegyüttműködés, valamint a lakosság bevonása mellett a prevenciót újszempontból – az épített környezet bűnelkövetésre gyakorolt hatásaitvizsgálva – közelíti meg. Ezt a komplex szemléletet tükrözi vissza akötet szerzőinek szakmai hovatartozása, hiszen található közöttükjogász, kriminológus, szociológus és semmiképpen sem utolsósorbanmérnök is.A munka apropójául az Európai Unió AGIS-programja általtámogatott, nemzetközi összefogásban megvalósuló, az építettkörnyezet szerepét a lakótelepi bűncselekmények megelőzésébenvizsgáló úgynevezett Crime Prevention Carousel (CPC) szolgált.2

Ebben a lakótelepek bűnözési helyzetét és az adott környezetátalakíthatóságát mint prevenciós eszközt vizsgáló nemzetközi

6

1In: A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája.

2A projekt angol címe: Sharing good practices in Crime Prevention based on the

evaluation of rehabilitative schemes in the rehabilitation areas in Member andAccessiant State. Röviden: Crime Prevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164), azazBűnmegelőzési körhinta).

projektben olyan, a szituációra és az arra adható válaszokra fókuszálókutatási anyag született, amelynek rövidített változatát tartja kezébenaz olvasó.E könyv egyes fejezeteiben megkísérli röviden összefoglalni mindazta külföldi és hazai elméleti bázist, amely a lakókörnyezet és a szituá-ciós bűnmegelőzés témakörében az elmúlt évtizedekben született.Ismerteti azokat az – elsősorban Magyarországra vonatkozó – eredmé-nyeket is, amelyeket az AGIS-projekt által támogatottan az öt résztve-vő ország (alfabetikus sorrendben az Egyesült Királyság, Hollandia,Lengyelország, Magyarország, Németország) kutatói közös munkájuksorán (az elméletből a gyakorlatba kívánva átemelni ezt a tudásanya-got) az egyes országok körében történt vizsgálataik folyamán elértek.3

Az első fejezet4 a nagyvárosi bűnözéshez kapcsolódó félelmek ésszorongások elméleti alapjainak vizsgálata előtt először a bűnmeg-előzés fogalmi kérdéseit érintő nemzetközi és hazai dokumentumokatés ennek kapcsán a prevenció egyes tartalmi elemeit értékeli. E kér-dések vizsgálatát a nemzetközi szervezetek és munkamegbeszélések isállandóan napirenden tartják. E körbe tartozik az ENSZ Szociális ésGazdasági Tanácsának bűnmegelőzéssel és büntető igazságszolgál-tatással foglalkozó bizottsága 2002. évi bécsi munkaülésének terveze-tében foglalt gondolatsor.5 Ennek D) alpontja tárgyalja a felelősség-teljes bűnmegelőzés (Responsible Crime Prevention) legfontosabbelemeit. Ebből kitűnik, hogy a megelőzés három, egymással egyen-rangú célterülete: a (potenciális) bűnelkövető, a bűncselekményiszituáció és a közösség. Utóbbi körben az elmúlt években felerősödöttaz a nézet, hogy nem elég a bűnt megelőzni, hanem ugyanilyen fontosa bűnözéstől való félelmet csökkenteni.A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűnözéssel szembenifellépés hatásossága sokféleképpen növelhető. Ezek egyike, hogy

7

3A kutatás eredményeinek teljes nemzetközi összefoglalója: Tim Lukas (ed.): Crime

Prevention in the High-Rise Housing. MPI–Duncker and Humblot, Berlin, 2007. 4

Irk Ferenc: Nagyvárosi félelem és szorongás. 15–37. o.5 Prevention of Crime Report of the meeting of the Group of Experts on CrimePrevention. Draft. Commission on Crime Prevention and Criminal Justice. Eleventhsession Vienna, 16–25 April 2002 Item 4 on the provisional agenda United NationsEconomic and Social Council E/CN 15/2002/4 31. January 2002

nemcsak a büntető törvénykönyvbe ütköző jelenségekkel szembentesznek lépéseket, hanem azokkal a széles értelemben vett közrendetsértő jelenségekkel szemben is, amelyek riasztják a normakövető ésvonzzák a normasértő állampolgárokat. A külföldi szakemberek szer-ves egységként kezelik az elsődleges (primer), a másodlagos (szekun-der) és a harmadlagos (tercier) prevenciót, mert azok elemei kölcsönösfüggésben vannak egymással, adott esetben egymást kiegészítik.A háromféle megelőzés lényege a következőkben összegezhető: azelsődleges (primer) prevenció a bűnözést a gyökerénél ragadja meg,mégpedig azzal, hogy világossá teszi a normákat, és ezáltal stabilizáljaa jogtudatot (pozitív generálprevenció) és – ideális esetben –kiküszöböli a bűnözés mélyen fekvő okait (mint például szocializációsdeficit vagy szociostrukturális hiányosságok), továbbá annakjutalmazásával vonzóvá teszi a jogkövetést. A másodlagos (szekunder)prevenció a bűnözés ellen annak felületi szintjén küzd, elsődlegesen azelrettentés eszköztárával. Az aktuálisan veszélyeztetett, illetve támadószemélyt a bűnalkalmak struktúrájának megváltoztatásával vagy anormakövető magatartás vonzerejének megnövelésével tartja távol abűncselekménytől. A harmadlagos (tercier) prevenció a tettesreösszpontosít a büntetés, a kezelés és a reszocializáció eszközeinekalkalmazásával, a visszaesés elkerülése érdekében.Magyarországon 2003-ban kormányhatározat született arról, hogy abűnmegelőzéssel a korábbinál szervezettebben kell foglalkozni. Azigazságügyi tárca elkészítette a bűnmegelőzéssel foglalkozóországgyűlési határozat tervezetét.6 A tervekkel ellentétben sem 2003-ban, sem ez után nem került sor az elmúlt mintegy három és fél évtizedalatt többször elhatározott, azonban mindannyiszor hamvába holtbűnmegelőzési törvény megalkotására. A fejezet második részébenkonkrét hazai adatokat elemezve értékeli a szerző a mai magyaradatokat, kiemelve a városi bűnözés problematikáját, és ennekkövetkezményeként a nagyvárosi lakosokat érintő viktimizációsfélelmeket és szorongásokat.

8

6A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája.

A kötet második fejezete7a szorongással jellemezhető nagyvárosokban

való áldozattá válásról számol be a kötet alapjául szolgáló CrimePrevention Carousel kutatás tükrében. A vizsgálat során ugyanis kivá-ló alkalom nyílt arra, hogy a résztvevő országok (Németország, Ma-gyarország, Lengyelország és az Egyesült Királyság), illetve az adottvárosrészek bűnözési helyzetéről képet kapjunk.8 A kutatás különbözőmódszerekkel zajlott. Első lépésben a hivatalosan nyilvántartott sta-tisztikai adatokat gyűjtöttük össze annak érdekében, hogy röviden fel-vázoljuk az áldozattá válás tendenciáit a négy országban. Ebből ki-derült, hogy a népességszámhoz képest a bűncselekmények és a sértet-tek száma tekintetében az Egyesült Királyság a legelső a sorban, a kö-vetkező Németország, majd Magyarország, míg Lengyelország a leg-utolsó. Ez után bemutattuk az empirikus kutatás adatait a sértetté válástekintetében az érintett négy ország egy-egy problémás lakótelepén.Ebből kiderült, hogy az empirikus vizsgálatban azok a személyek, akikmagukat bűncselekmények áldozatának vallották, a cselekményeknagy részét közvetlen környezetükben szenvedték el. Bár ezekáltalában nem tartoznak a legsúlyosabb, vagy akár életellenes cselek-mények körébe, tény azonban, hogy a lakók életét, mindennapjait,lelkiállapotukat hátrányosan befolyásolják, kihatva ezzel emberi kap-csolataikra is. Ezeken a területeken tehát kiemelt jelentőséggel bír-hatna a szituációs bűnmegelőzés, és fontos szerepet játszhatnának eb-ben azok az irányelvek (lásd a későbbiekben a CPTED-elvek), ame-lyek az épített-ültetett környezet átalakításával törekszenek aszituációs prevenció megvalósítására.E fejezet második részében a Magyarországon az elmúlt néhány évbenzajló lakossági büntetési attitűdvizsgálatok eredményéről olvashatunk.Ezekből a vizsgálatokból kiderült, hogy a statisztikákon túlmutatóanjóval nagyobb az áldozattá válás, amely azonban nem kerül a hatósá-gok látókörébe. Abban, hogy a cselekményt a sértettek miért nemjelentik a rendőrségnek, sok tényező játszik szerepet, amelyek közöttaz egyik legjelentősebb a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság és

9

7 Barabás Tünde: Áldozattá válás – büntetési attitűdök. 38–77. o.8 Holland adatok nem voltak, mivel Amszterdamban nem került sor kérdőívlekérdezésére.

a hiányzó bizodalom aziránt, hogy az eljárás eredményre vezethet. Ahagyományos büntetésektől való eltérést a lakosság különböző mér-tékben akceptálja. S noha a lakosság, illetve a vizsgált területek polgá-rai nem utasítják el a resztoratív igazságszolgáltatás gondolatát, nagy-fokú körükben a bizonytalanság. Az eredmények megerősítették azt atényt is, hogy a sértettek megbocsátási hajlandóságát, a kárhelyreállí-tást mint „a büntetés helyettesítésének eszközének” elfogadását, igensok körülmény befolyásolja. A harmadik fejezet9 a szituációs bűnmegelőzés alapjait ismerteti.Bemutatja e terület nagy elméletalkotóinak – Newman, Clark, Homel– és más szerzők főbb megállapításait.Az épített környezet szerepét a bűnmegelőzésben a CPTED-elvektükrében vázolja. (CPTED: Crime Prevention Through EnvironmentalDesign.) A környezettervezés segítségével megvalósuló bűnmegelőzésvalójában multidiszciplináris tevékenység, amelynek lényege, hogymegfelelő építészeti környezet kialakításával sikerüljön elriasztani abűnözőket valamely lakókörzetből. Ez megalapozhatja a közterületekbiztonságát és növelheti az e területeket használók biztonságérzetét. Efelfogás és tevékenység egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza,szakirodalma, csakúgy, mint a megvalósult projektek száma, óriási. Aszerző néhány európai kezdeményezésről is beszámol. Ezek zömerészben az amerikai (Egyesült Államok és Kanada), részben az auszt-rál kontinensről származik. Az imént említett országokban a rendőrség– aligha véletlenül, hiszen saját eminens bűncsökkentő érdekei enneka szervezetnek vannak – oroszlánrészt vállal nemcsak az elvek kidol-gozásában, nem csupán a megfelelő szakemberképzésben, hanem azúgynevezett forró pontok környezetében a minél gyorsabb és hatéko-nyabb megvalósításban is, ide értve a lakossági közreműködés kiesz-közlését. De amint a következőkben látjuk: a rendőrségi aktivitásEurópa-szerte jellemző.Nagy-Britanniában már több mint harminc éve foglalkoznak azépítészek, a várostervezők és a rendőrség azzal, miként lehet város- ésépülettervezéssel bűncselekményeket megelőzni. Hollandiában aSecured by design program alapján épült ki a rendőrség speciális

10

9 Irk Ferenc: Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. 78–106. o.

tevékenysége, amelynek keretében lakások, lakóházak vagy egészvárosnegyedek vonatkozásában nyilvánítanak véleményt, ha meghatá-rozott technikai beavatkozások válnak lehetségessé. 1989 óta Hollan-diában a betörésvédelemre meghatározott szabványok vannak érvény-ben, és ezeket az építkezések folyamán kötelező alkalmazni.Svédországban a betörések elleni nemzeti programot az igazságügyiminisztérium irányítja, és az építészeti hatóságokkal e főhatóság tartjaa kapcsolatot annak érdekében, hogy az építkezések közben érvényrejussanak a biztonsági szempontok. Finnországban a kommunák arendőrséggel szoros együttműködésben tervezik a lakónegyedeket,figyelembe véve egyrészt a köz- és közlekedésbiztonsági szemponto-kat, másrészt azt, hogy a fiatalok lakókörzetükben találhassanak sza-badidőközpontokat.A negyedik fejezet10 az építészeti bűnmegelőzés lehetőségeit a mérnökszemével láttatja. A bűnözés a bűnelkövetőnek „üzleti tevékenység”,amely jól leírható a költségek (bűncselekményhez használt eszközök,információk anyagi értéke), a bevétel (a bűncselekmény tárgyánakértéke) és a nyereség (a költségek és a bevétel különbsége) vagy aveszteség (a lebukás) közgazdasági fogalmakkal. Így mérlegeli abűnöző az „üzlet” kockázatát, és ott fog „befektetni”, ahol hasznotremél a lehető legkisebb kockázattal. A városok tökéletes terepeiennek az „üzleti lehetőségnek”. Mivel a potenciális bűnözőnek alegnagyobb kockázat a lebukás veszélye, ezért a kialakítandóbűnmegelőzési stratégiában ezt kell növelni. Ennek legegyszerűbbmódja a bűnalkalmak csökkentése. Ezt használja ki az építészetibűnmegelőzés, amely építészeti, településfejlesztési, táj- és kert-építési, forgalomtechnikai, fénytechnikai, pszichológiai és kommuni-kációs módszerek együttes alkalmazásával, az épített környezet utó-lagos átalakításával, valamint tudatos tervezéssel és megvalósítássalcsökkenti, illetve megszünteti a bűnelkövetés lehetőségeit.A szerző foglalkozik a közösségi kontroll egyes elemeivel. Bemutatjaeszközeit építményen belül, illetve kívül is, majd az építészetibűnmegelőzés konkrét alkalmazási lehetőségeit vázolja a város

11

10 Dallos Endre: Építészeti bűnmegelőzés – a mérnök szemével. 107–128. o.

különböző övezeteiben. A lakóövezet természetes ellenőrzését nemlehet város szinten kezelni, mert itt a „tömeg” miatt az erre vonatkozóigény és az egyén szerepe nem jut érvényre. Csak kisebb, lakónegyed,lakóközösség, építmény szinten lehet eredményesen megvalósítani.Az alapfeladat a lakókörnyezet kisebb részekre bontása, amely lehető-vé teszi, hogy a lakótársak képesek legyenek eredményesen megkü-lönböztetni egymást az idegenektől. Természetesen az ilyen egysé-gekben élőknek feltétlenül ismerniük is kell egymást, de erre a kontrollalatt tartható terület helyesen megválasztott mérete is segítséget kellhogy nyújtson, állapítja meg egyik konklúziójaként a tanulmány.Az ötödik fejezet11 ezen elvek megvalósulásának konkrét eseteirőlszámol be a már említett CPC-kutatás kapcsán. Mind Kelet-Közép-Európában, mind Nyugat-Európában a második világháború utánilakásépítés fő iránya volt a telepszerű építés, a lakótelep megszületése.Ez két ok miatt következett be Európa-szerte: egyrészt a Le Corbusierköré szerveződő városépítészeti iskola által kidolgozott irányvonalak,másrészt a lakásínség felszámolására kínálkozó új technikailehetőségek megjelenése következtében, amely sok lakást ígér, kisterületen, gazdaságosan és nem mellékesen, gyorsan. Az építészetielvek eltorzulása mellett a másik hosszú távon jelentkező nehézséget avárosszerkezeti elhelyezkedés jelentette Keleten és Nyugatonegyaránt. A lakóteleppel kapcsolatos jelenlegi gondok két fő okcsoportra ve-zethetők vissza. Egyrészt a fizikai gondokra, amelyek a házak techni-kai állapotának rohamos romlásában jelentkeznek, ezek kijavításáraviszont kevés pénz jut. Másrészt a lakótelepeken társadalmi problé-mák is megjelennek: a szociális gondokkal küszködő, csökkenő vagystagnáló jövedelmű csoportok aránya növekszik, ezzel együtt egyretöbb a díjhátralékos. A lakótelepeken élők összetétele megváltozik,aminek következtében fokozódik a társadalmi és etnikai szegregáció.12

Ez azután a helyi problémák kialakulásához (például a bűnözéshez)vezethet, ezek egy része helyben, részben megfelelő programok,

12

11 Windt Szandra: Szituációs és környezeti prevenció a lakótelepeken (hat lakótelepbemutatása). 129–171. o.

12Csizmady Adrienn: A lakótelep. Gondolat, Budapest, 2003, 12. o.

illetve egyéb a felzárkózást elősegítő lehetőségek kidolgozásávaloldható meg, másrészt adekvátan reagálnak a gondokra. E körbenszámos más bűnmegelőzési aktivitás mellett az épített környezetmegváltoztatásának is jelentős szerepe lehet a prevencióban.A CPC-program célja az épített környezet és a bűnözés, valamint abűnözéstől való félelem kapcsolatának vizsgálata volt. A projektkiemelt figyelmet fordított az épített környezet megújítását célzóvárosrehabilitációs programok bűnmegelőzési hatásaira. A nemzetköziteamben brit, holland, német, lengyel és magyar szakemberek vettekrészt. A projekt minden országban egy kiválasztott, problémákkalterhelt területen folyt. Ezáltal lehetővé vált, hogy az egyes országokképviselői, kutatói ne csak a saját városuk gyakorlatát elemezzék,hanem a külső szemlélő éleslátásával kérdéseket tegyenek fel a másikország városával kapcsolatban is. A szerző munkájában a résztvevőországokban tapasztalt problémákat, valamint az arra kidolgozottmegoldásokat mutatja be.A kötet végén találhatók azok az elképzelések és ajánlások, amelyeketaz AGIS-kutatás résztvevői (egy magyar tanulmányúton) a projektvégén számunkra megfogalmaztak. Ilyen javaslatok egyébkéntminden résztvevő országnak készültek, tekintetbe véve a helyisajátosságokat és problémákat. A javaslatok többsége az építettkörnyezet olyan sajátosságain kíván javítani, amelyek jelenleg aszituációs bűnözés melegágyai, indikátorai lehetnek. Emellett olyanközösségépítő, kapcsolaterősítő szempontokat is figyelembe vesznek,amelyek már rövid távon is a bűnalkalmak csökkenését okozhatják. Eza paletta nem helyettesítheti az önkormányzat által megfogalmazott,illetve az önkormányzat és a rendőrség kompetenciájába tartozókérdéseknek a felelős hatóságok általi megoldását, de megfelelő helyiprogram esetén jól kiegészítheti, ezzel segítve a bűnmegelőzéseredményesebbé tételét.

A Crime Prevention Carousel kutatás számos olyan eredménnyelszolgált számunkra, amelyek egyrészt megerősítették korábbitapasztalatainkat, másrészt új szempontokra hívták fel figyelmünket azáldozattá válás megelőzésében és kezelésében. Kiderült ugyanis – báraz eltérő módszerek miatt széles körű összehasonítást nem

13

végezhettünk a résztvevő országok adatainak tekintetében –, hogy avizsgált lakótelepek mindegyikében túlnyomórészt helyben történtek amegemlített bűncselekmények. Ez rámutat a szituációs bűnmegelőzésfontosságára és arra, hogy milyen jelentős szerepet játszhat az épített-ültetett környezet a sértetté válásban, illetve annak megelőzésében,azaz milyen, viszonylag egyszerű és tervezhető eleme is van abűnmegelőzés összetett folyamatának. Miközben tagadhatatlan tény,hogy a várostervezés nem értékelhető jelentőségén felül, vagyis nemokolható a bűnözésért, számos bűncselekmény mégis megelőzhetőáltala. Nyilvánvaló, hogy e bűnmegelőzési forma olyan széles körűszakmai összefogást igényel, amely a rendőrséget és a helyicivilszervezeteket, önkormányzatokat éppúgy bevonja a problémamegoldásába, mint a kriminológusokat, pszichológusokat, város-építészeket, kertészmérnököket stb. Egy ilyen projekt megvalósítása avizsgált területeken nagyban hozzájárulhatna a lakótelepekhez társulónegatív képzetek javításához, miközben jobbíthatná az ott lakókközérzetét, és erősíthetné a helyi közösségi aktivitásokat, visszahatvaezzel a lakók életminőségének alakulására is.Ezt a könyvet mindazoknak ajánljuk, akik a bűnmegelőzés kérdéséhezbármilyen módon kapcsolódnak, akár szakmai, akár személyesérintettségük folytán. Egyben köszönetünket fejezzük ki a III. KerületiÖnkormányzatnak, valamint a III. Kerületi Rendőrkapitányságnak aprojekthez nyújtott szakmai támogatásukért. Reméljük, hogymindazon ismeretek, amelyeket e kötet szerzői felsorakoztattak,támogatást jelenthetnek nem csak a jogi szakmák, de a rendőrség, azönkormányzatok és a civilszervezetek számára is építészeti szem-pontok érvényesítéséhez a prevencióban. A mérnökök, kertépítők,várostervezők pedig egyrészt remélhetőleg felfigyelnek az ilyenjellegű szempontok érvényesítésének szükségességére munkájukközben, másrészt pedig megrendeléseket is kapnak e szempontokgyakorlatba átültetéséhez, ezzel támogatva a helyi biztonságérdekében tett erőfeszítéseket.

Barabás Tündeszerkesztő

14

Irk Ferenc

NAGYVÁROSI FÉLELEM ÉS SZORONGÁS

1. A bűnmegelőzés fogalmi és tartalmi kérdéseiről1.1. A bűnmegelőzés fogalmi kérdéseiről

A bűnmegelőzés fogalmi kérdéseiről, a mögöttük meghúzódótartalom elemeiről több évtized alatt könyvtárnyi irodalomhalmozódott fel. Nagy részük ma már tananyag annak ellenére,hogy sem az elméletfejlesztés, sem a gyakorlati kimunkálásfolyamata nem zárult le. A különböző nemzetközi szervezetek ésmunkamegbeszélések is állandóan napirenden tartják a témát.

Ez utóbbi körbe tartozik és a továbbiak szempontjábóliránymutatónak tekinthető az ENSZ Szociális és GazdaságiTanácsának bűnmegelőzéssel és büntető igazságszolgáltatássalfoglalkozó bizottsága 2002. évi bécsi munkaülésénektervezetében foglalt gondolatsor.1 Ennek D) alpontja a 19–34.szakaszokban tárgyalja a felelősségteljes bűnmegelőzés(Responsible Crime Prevention) legfontosabb elemeit. Ebbőlkitűnik, hogy a megelőzés három, egymással egyenrangúcélterülete: a (potenciális) bűnelkövető, a bűncselekményiszituáció és a közösség. Ez utóbbi körben az elmúlt évekbenfelerősödött az a nézet, hogy nem elég a bűnt megelőzni, hanemugyanilyen fontos a bűnözéstől való félelmet csökkenteni, illetve

15

1Prevention of Crime Report of the meeting of the Group of Experts on Crime

Prevention. Draft. Commission on Crime Prevention and Criminal Justice. Eleventhsession Vienna, 16–25 April 2002. Item 4 on the provisional agenda United NationsEconomic and Social Council E/CN 15/2002/4 31. January 2002

a lakosság biztonságérzetét növelni.2 A tervezet külön kitér akormányok abbéli felelősségére, hogy megteremtődjenek abűnmegelőzés szervezeti és anyagi feltételei. A szakértőibizottság ugyanígy hangoztatta a bűnmegelőzés nemzetköziegyüttműködésben való művelésének szükségességét, amelyheza fejlett államoktól segítséget vár a fejlődő és a rendszerváltóországok számára.

A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűnözésselszembeni fellépés hatásossága sokféleképpen növelhető. Ezekegyike, hogy nemcsak a büntető törvénykönyvbe ütközőjelenségekkel szemben tesznek lépéseket, hanem azokkal aszéles értelemben vett közrendet sértő jelenségekkel szemben is,amelyek riasztják a normakövető és vonzzák a normasértőállampolgárokat.3 Már ez a tény is jelzi, hogy helytelen az aszemlélet, amelyik merev határvonalat húz a bűncselekményekés a büntetőjogias (úgynevezett kettős alakzatú) szabálysértésekkezelése közé. E szabálysértések jelentős része egyrészt abűncselekmények előszobája, másrészt gyakran csupán avéletlentől függ e cselekmények, illetve elkövetőik minősítése.Az antiszociális tettek egy részénél ennek a határvonalnak ameghúzása sokszor nem szakmai, hanem politikai érvek alapjándől el. (Gondoljunk itt olyan esetekre, mint a vagyoni kárértékhatárának, a prostitúciónak, a kábítószer-élvezetnek vagy agraffitiknek a megítélése.)

16

2 A felismerés önmagában még Magyarországon sem új keletű. Erre különösenKorinek László számos alapozó kutatása, az ezeken alapuló monográfiái, továbbászámos – részben ebben a monográfiában is ismertetendő – egyéb kutatási beszámolóa bizonyíték.3 Jó példa erre az angol Crime and Disorder Act (1998), amely 37. fejezete I. részébenegyüttesen tárgyalja a bűncselekményeket és a rendellenes cselekményeket, illetve avelük szembeni stratégiát. http://www.hmso.gov.uk/acts/acts1998/19980037.htm

A másik – kedvező esetben az előbbihez társuló, azt kiegészítő –eszköz a prevenciós tevékenység megosztása az államapparátusés a lakosság között. Ennek számos módja ismert, közösjellemzőjük azonban, hogy az államnak elő kell segítenie ezeket,a főként a kriminálpolitikán kívül eső erőfeszítéseket. A segítségszámos formája lehetséges, kezdve a jogalkotási, szervezésitevékenységtől az anyagi háttér megteremtésén keresztül aprevenciós politika olyan eszközeiig, mint a közreműködés alakókörnyezet tervezésében és alakításában.

Az ma már – legalábbis a hozzáértő szakemberek körében –általánosan elfogadott nézet, hogy a kriminálpolitikai eszköztár,ha nem is mellőzhető, a hatékony bűnmegelőzés érdekében nemelégséges. Sőt ismert olyan álláspont is, amely szerint akriminálpolitika – benne a büntetőjog – eszköztára nem is aprevenciót célozza, legfeljebb – mintegy mellékhatásként – aztis szolgálja.

Magyarországon a bűnmegelőzés szervezett formában történőművelésére tett erőfeszítések több évtizedre nyúlnak vissza.4

Már a rendszerváltozás előtti időszakban is napirendre tűztékegy bűnmegelőzési törvény megalkotását. Ennek egyik különösoka az 1980-as évektől megfigyelhető és regisztrált bűn-cselekményszám-emelkedés. Mint ismeretes, erre mind a mainapig nem került sor. A múlt század kilencvenes éveinekközepétől, tehát a legutolsó bűnözési csúcs éveitől élénkültekmeg azok a jogalkotási folyamatok, amelyek egyrészről aközbiztonság növelését, másrészről a bűnözés csökkentéséttűzték ki célul. A 2002-ben hatalomra kerülő kormányerők pedigartikulált feladatként tűzték ki részint a bűnmegelőzés

17

4Erről részletesen Irk Ferenc: Közbiztonság és bűnmegelőzés. Belügyi Szemle,

2001/9., 18–30. o., illetve az ott felsorolt forrásmunkák.

korábbinál rendszeresebb menedzselését, részint egy ezt szol-gáló törvény meghozatalát, ennek előfutáraként született egy etémával foglalkozó kormányhatározat5, valamint egy tematikusországgyűlési határozat6 és az ahhoz kapcsolódó cselekvésiprogram7.

A magyarországi kriminológusokból álló szakemberek8 a bűn-megelőzési törvény tervezetének előkészületi munkálatai folya-mán, 2002 június–júliusában lefolytatott munka-megbeszélésekeredményeként – egyebek között – a következő fogalomdefiní-cióban állapodtak meg.A bűnmegelőzés: a bűnözés és a bűnözéstől való félelem elleniállami és nem állami beavatkozások összessége. Bővebben: abűnmegelőzés a bűnözés társadalmi és egyéni okainak, valaminta bűnelkövetés feltételeinek befolyásolására alkalmas stratégiákés eszközök rendszere.9

A bűnmegelőzés kezelése tehát akkor tekinthető lefedettnek, haaz előző fogalomkörbe tartozó valamennyi stratégiát és eszközta ma ismert körben alkalmazzák. Ezen belül – tekintettel aposztmodern társadalmakban, ahová a miénk is tartozik, atársadalmi hasznosság szempontjai körében a költségtényezők

18

5 A kormány 1002/2003. (I. 8.) kormányhatározata a bűnmegelőzés hatékonyságánaknövelése érdekében szükséges egyes kormányzati feladatokról.6 A Társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája. 115/2003. (X. 28.) országgyűlésihatározat. 7 1009/2004. (II. 26.) kormányhatározat.8 A munkacsoport tagjai: Finszter Géza, Gönczöl Katalin, Irk Ferenc, Kerezsi Klára.A munka kezdeti fázisában részt vett Kacziba Antal, később Hegedűs András is. 9 E definíció lényegében egybevág az Európai Unió Tanácsának 2001. május 28-idöntésében rögzített, részletező meghatározásával.

egyre növekvő szerepére – azok a stratégiák és eszközökszámíthatnak elsőbbségre, amelyek hatékonysága egyrésztmérhető, másrészt a befektetés megtérülése bizonyítható.10

1.2. A prevenció néhány tartalmi kérdése

Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy az OrszágosBűnmegelőzési Tanács megalakulása (1995) után több szinten éstudományos igénnyel foglalkoztak a bűnmegelőzéssel. AzOrszágos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet bábáskodásamellett 1997-ben napvilágot látott az országos bűnmegelőzésiprogram. Megemlítendő: ebből a koherens, a bűnmegelőzésvalamennyi lényeges területével kiegyensúlyozottan foglalkozóforrásmunkából az évek folyamán a gyakorlati szakemberek issokat merítettek. 2003-ban kormányhatározat11 született arról,hogy a bűnmegelőzéssel a korábbinál szervezettebben kell

19

10 Tény, hogy a bűnmegelőzés hatékonyságmérése világszerte hagy kívánnivalókatmaga után. Ennek következménye viszont az lehet, hogy egyrészt bizonyos – főkéntállamilag támogatott – prevenciós tevékenységek annak ellenére folynak, hogyhatástalanok, míg más, hatékony módszerek alkalmazására nem kerül sor; másrésztennek folytán nem derül ki, hogy az egyik helyen kétségtelen sikereket felmutatóprevenciós tevékenység egy másik környezetben alkalmatlan a kitűzött cél elérésére.Erről bővebben: Steven P. Lab: Crime Prevention: Where Have We Been and WhichWay Should We Go? In: Steven P. Lab: (ed.): Crime Prevention at a Crossroads.Anderson Publishing Co., Cincinnati, 1997, pp. 12–13. 11 A kormány 1002/2003. (I. 8.) kormányhatározata a bűnmegelőzés hatékonyságánaknövelése érdekében szükséges egyes kormányzati feladatokról szól. Említést érdemel:ez a kormányhatározat a konkrét feladatok között első helyen [3a) alpont] említi azországos bűnmegelőzési program megvalósításának szükségességét. A kormány-határozat mellékletét jelentő cselekvési program 9. pontjában (bűnözésföldrajziinformációs rendszer létrehozatala) az országban elsőként teremti meg intézményesenis az alapját a szituációs bűnmegelőzésnek, amit támogat a cselekvési program 6. és7. pontjában a bűnözési helyzet reális mérésének lehetőségét megteremtő feladatsor.Ez a kormányhatározat a bűnmegelőzés egészét kívánja átfogni. Ezért sajnálatos: azidőben később született, az előzőekben már idézett stratégia készítői, úgy tűnik, hogynem ezen az úton jártak.

foglalkozni. Az igazságügyi tárca elkészítette a bűnmegelőzésselfoglalkozó országgyűlési határozat tervezetét.12 A tervekkelellentétben sem 2003-ban, sem ez után nem történt meg azelmúlt mintegy három és fél évtized alatt többször elhatározott,azonban mindannyiszor hamvába holt bűnmegelőzési törvénymegalkotása.

Már most szögezzük le: a bűnmegelőzés nem azonos atársadalmi bűnmegelőzéssel, utóbbit egyébként a nemzetköziszakirodalom jószerével nem is ismeri.13 A külföldi szak-irodalomban használatos „community-based crime prevention”ugyanis nem azonos a kommunális bűnmegelőzéssel, mégkevésbé a társadalmi bűnmegelőzéssel. A külföldi szakemberekszerves egységként kezelik az elsődleges (primer), a másodlagos(szekunder) és a harmadlagos (tercier) prevenciót, mert azokelemei kölcsönös függésben vannak egymással, adott esetbenegymást kiegészítik.14

20

12 Figyelmet érdemel az említett országgyűlési határozati javaslat útja, ami acímválasztásban is jól nyomon követhető. Amíg a munkaanyag első változata még a“Nemzeti bűnmegelőzési stratégia” elnevezést viseli, addig a második már a társa-dalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szól. A két anyag szemléletében azonbantöbb a közös, mint ahogy azt a címválasztás közötti eltérés sejteni engedné. Azonbanmindkét – egyébként igen magas színvonalú – javaslat megcsonkítja a bűnmegelőzésáltalánosan elfogadott definíciójának tartalmát. 13 Kivételként érdemes hivatkozni Knutssonra, aki szerint „a bűnmegelőzésiintézkedéseket gyakran két csoportra osztják: a társadalmi (social) és a szituációsmegelőzésre”. Vö. Anthony E. Bottoms: Crime prevention facing the 1990s. Policingand Society, 1/1990. A társadalmi megelőzés célja különféle, a bűnözéssel kapcso-latban álló társadalmi folyamatok és körülmények megváltoztatása. Vö. Francis J. Gladstone: Co-ordinating crime prevention efforts. Home OfficeResearch Study No. 62. HMSO, London, 1980. Johannes Knutsson: The SwedishExperience of Situational Crime Prevention. Studies on Crime and Crime Prevention,vol. 7., no. 2, 1998, pp. 189–212.14 Így: Edwin Kube: Systematische Kriminalprävention. BKA ForschungsreiheSonderband, Wiesbaden, 1987, S. 9–12. Kisebb eltérésekkel az azóta megjelentmunkák is ezt a rendszert követik.

A háromféle megelőzés lényege a következőkben összegezhető:az elsődleges (primer) prevenció a bűnözést a gyökerénélragadja meg, mégpedig azzal, hogy világossá teszi a normákat,és ezáltal stabilizálja a jogtudatot (pozitív generálprevenció), és– ideális esetben – kiküszöböli a bűnözés mélyen fekvő okait(mint például szocializációs deficit, vagy szociostrukturálishiányosságok), továbbá vonzóvá teszi a jogkövetést annakjutalmazásával. A másodlagos (szekunder) prevenció a bűnözésellen annak felületi szintjén küzd, elsődlegesen az elrettentéseszköztárával. Az aktuálisan veszélyeztetett, illetve támadószemélyt a bűnalkalmak struktúrájának megváltoztatásával vagya normakövető magatartás vonzerejének megnövelésével tartjatávol a bűncselekménytől. A harmadlagos (tercier) prevenció atettesre összpontosít a büntetés, a kezelés és a reszocializációeszközeinek alkalmazásával, a visszaesés elkerülése érdekében.

A másodlagos bűnmegelőzés a bűnözéssel felületi szinten küzdmeg. Azáltal, hogy

– a tettalkalmak struktúráját megváltoztatja,– a felderítési kockázatot megnöveli,– a haszon nagyságának valószínűségét minimalizálja.

Mindebből következik, hogy a bűnmegelőzés ma már nemkizárólagos rendőri feladat.15

Az a felfogás, amelyik – szóhasználatban és jórészt tartalmilagis – a társadalmi bűnmegelőzést a bűnmegelőzéssel azonosfogalomként kezeli, de legalábbis kifejezésében ezt sugallja,félrevezető. Mégpedig azért, mert a nemzetközileg elfogadottfogalomkezeléstől eltérően a megelőzést a primer prevencióra

21

15 Christian Weicht: Kriminalprävention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabe auch fürArchitekten und Stadtplaner? Die Kriminalpraevention, 1/2002., S. 4–11.http://www.e-doca.eu/docs/Kriminalpravention_und_Polizei.pdf

szűkíti. Ez ugyanis, miközben bőséges alkalmat kínál szárnyalóelképzelések felvázolására, kevesebb rövid távon is hasz-nosítható és mérhetően sikeres javaslattal szolgál a napi gya-korlat – elsősorban a lokális szinten megragadható prevencióstörekvések – számára.

Épp ezért látszik hasznosnak áttekinteni a prevenció reális ésirreális elemeinek viszonyát. A több évtizede folyó külföldikísérletek – nem utolsósorban ezek kudarcai – segítségetnyújthatnak a kiegyensúlyozott és a prevencióért felelősségetvállaló szervezetek, intézmények számára a helyes arányokkialakításához.

Mikor tekinthető egy elképzelés hasznosnak? Ehhez – maiviszonyaink ismeretében – legalább a következő feltételeknekkell megfelelni:

1. A bűnmegelőzés vonja hatókörébe a bűnözéscsökkentésében szerepet játszó teljes területet. Azaz aprimer, a szekunder és a tercier prevenció rendszerébenegységet alkot, és ezen belül határozhatók meg asúlypontok (például az országos, a regionális és a lokáliskihívásokra adandó válaszok megfelelő súlyozása).

2. Tekintettel arra, hogy a bűnmegelőzés mindigválaszreakció a bűnözés kihívásaira, ezért különösenfontos annak megismerése, hogy milyen a jelenség. Abűnözéssel mint tömegjelenséggel szemben azonban aprevenció eszköztára meglehetősen korlátozott. Ezt azállítást támasztják alá az elmúlt évtizedek prevencióskudarcai. Az egyes bűnelkövetésekre ható jelenségekmegismerése segíthet a korábbinál hatékonyabbprevenció lehetőségeinek megtalálásában, ez azonbancsaknem mindig egyedi jelenségek sorozatvizsgálatából

22

levonható, absztrahálható megállapításokra támaszkodik.Más szavakkal: a bűnözés ellen – általánosságban – nemlehet küzdeni. Lehet külön-külön az egyes, összetartozóismérvek alapján egyneműsíthető bűncselekményfajták(és „társadalmi rendetlenségek”) ellen fellépni, mintpéldául a fiatalkorúak kábítószer-bűnözése, a vagyonelleni, az élet elleni, a közlekedési bűnözés. Lehet, hogyha ezek közül egyikre vagy másikra helyezzük ahangsúlyt, akkor azt a látszatot keltjük, mintha azösszbűnözés ellen lépnénk fel. Ha a vagyon ellenibűnözést helyezzük a középpontba, akkor a „nagytömeg” és a „sokak félelme” ellen lépünk fel. Ha az utcaierőszak megfékezésére helyezzük a hangsúlyt, akkor a„nagy félelem” leküzdése kerül előtérbe.

3. Ez a megközelítés azonban súlyos veszélyt is hordoz. Azta látszatot keltheti, hogy ha ezek ellen, a lakosságotilyen-olyan okokból súlyosan irritáló (és ezért a pre-venciós szervezeteket nyomás alatt tartó) jelenségekrehelyezzük a hangsúlyt, akkor valóban és feltétlenül atársadalomra leginkább veszélyes cselekmények ellen lé-pünk fel. (Hogy milyen sikerrel, arról még esik szó.) Atársadalomra veszélyesség és annak szubjektív megéléseazonban nem feltétlenül (sőt igen gyakran nem) esikegybe. A hatékony bűnmegelőzésnek azonban a társada-lomra súlyos veszélyt jelentő devianciákból kellkiindulnia16, és a kategorizálást ennek ismeretében kellelvégezni.

4. A bűnmegelőzésnek egy költségérzékeny társadalombanolyan intézkedéseket kell javasolnia, amelyekkel aráfordított pénzösszegek nemcsak hogy megtérülnek, de

23

16 Még akkor is, ha e fogalmat úgy tűnik, száműzik a következő büntető törvény-könyvünkből.

a befektetés hasznossága megfelelő módszerekkelmérhető, és így adekvátan bizonyítható.17 Ezt ma máregyre gyakrabban el is várják azok a szervezetek,amelyek a költségfedezetet adják. Sőt lassan márpályázni sem lehet olyan ötlettel, amelynek rövid távúmegtérülése már előre megfelelően magas szinten nemvalószínűsíthető. Csak az ilyen elveket magáévá tevőprogramot lehet a racionális bűnmegelőzés fogalom-körébe sorolni.

5. A komplex bűnmegelőzés (mint már láttuk) nemcsak akonkrét közösség által szubjektivált, hanem a külső,szakértő szemlélő által is annak tartott bűncselekményeksúlyossági rangsorából indul ki, és ennek alapjánhatározza meg a prioritásokat. A súlypontok kiválasz-tásakor azonban annak a szempontnak is teret enged,hogy az egyes beavatkozások – tekintetbe véve azok idő-és költségszükségletét – milyen módon és időtávbanhasznosulnak. Szerencsés esetben (azaz helyes súly-

24

17 Ezt hangsúlyozza Hans-Rüdiger Volkmann: Kriminalprävention benötigt (mehr)Evaluation. Die Kriminalprävention 4/2001., S. 129–133.; továbbá: JoachimObergfell-Fuchs: Kommunale Kriminalprävention in Freiburg. http://www.iuscrim.mpg.de/forsch/krim/obergfell1.html; Thomas Feltes: Diekriminologische Regionalanalyse als Einstieg in die Evaluation polizeilicherMaßnahmen. http://www.felix-verlag.de/feltes/doc/Evaluation.doc; LawrenceSpringall: Crime Prevention Victoria; on secondment from Home Office. UnitedKingdom. Australian Institute of Criminology 2002; [PEGnet] Seminar on CrimePrevention Evaluation in the UK. 2002. http://maillists.uwa.edu.au/pipermail/pegnet/2002q3/000061.html; UnderstandingPublic Car Parks, Crime and CCTV: Evaluation Lessons from Safer Cities.http://www.crimereduction.gov.uk/cctv2.htm; David G. Smith – Mick Gregson –James Morgan: Between the Lines: an Evalution of the Secured Car Park AwardScheme. Home Office Research, Development and Statistical Department. March2003. http://www.homeoffice.gov.uk/rds/pdfs2/hors266.pdf A bűnmegelőzés és azevaluáció kapcsolatával foglalkozó forrásanyagok körében egyébként a Googlekeresőmotor angol nyelvterületen 1 220 ezer, német szövegkörnyezetben 10 900forrást talált (2007. októberi állapot).

pontmegválasztás után) a közösségi igény össze-találkozhat a szakmai prioritással. Ehhez nyújt segítségeta szekunder prevenció szakszerű alkalmazása. A közép-pontban itt az aktuális tett áll, annak körülményeivelegyütt. A bűncselekmény és környezete, a bűn-cselekmény és annak szereplői kerülnek a figyelemhomlokterébe. Tény, hogy ebben az esetben kilépünk azillúziók, a nagy álmok birodalmából a napi valóságba, arealitások közé, azt a földhözragadt célt tűzve magunkelé, hogy egyes, konkrét bűnelkövetéseket sikerüljönmegakadályozni. A tett-büntetőjogra alapozó krimi-nológiai gondolkodás számára ez az egyetlen, a valóságtalaján nyugvó megközelítés.

Az elmondottakkal nem szeretnénk azt a látszatot kelteni,mintha lebecsülnénk akár a szocializáció megváltoztatásáraalapozó primer, akár az (elkövetői) érdekek és az értékekmegváltoztatására apelláló tercier megelőzés fontosságát.Mindkettőnek helye van a megelőzésben. Az első esetébenazonban naivitás volna azt képzelni, hogy a költségérzékenyközösségek reprezentánsai (legyen az az állam vagy azönkormányzat) a következőkben figyelmük középpontjábafogják helyezni a társadalmi igényeknek inkább megfelelő,„beválásképesebb” társadalmi egyedek kialakításának krimi-nológusok, szociálpolitikusok által aprólékos gonddal kidol-gozott, ám mind ez ideig egzakt módon alig verifikált (mert nemverifikálható) programjait. Ennél valamivel több reményt lehetfűzni (mert erre több a gyakorlati bizonyíték) a már bűnelköve-tővé vált személyek reszocializációját célzó beavatkozásokhoz.Az azonban nem tagadható: itt már igazából nem megelőzésről,hanem valamilyen, a társadalom hangadó része által kedvezőt-lennek minősített (bűnöző) karrier megszakításáról van szó.

25

Mi lenne, ha a súlypontot – mint azt a jól-rosszul, de világszerteévtizedek óta működő és egyre fejlődő prevenciós intézményektöbbsége teszi – a szituációra helyeznénk? Abban az esetben, haazt szeretnénk, hogy az emberek ne csak megtanuljanak a bűnnelegyütt élni, hanem esélyük legyen arra is, hogy azt elkerüljék,valószínűleg nincs más választás, mint ennek a szemléletnek(továbbra is) elsőbbséget adni. Azzal a nem csekély kiegé-szítéssel, hogy azt a jelenleginél sokkal szervezettebben és ma-gasabb szinten kell megtanulni és a gyakorlatban alkalmazni. A következő részben erről fejtjük ki gondolatainkat.

2. Félelem és szorongás – elméleti alapok2.1. Bevezető

Európa a 21. század elején több ezer éves történelmének –legalábbis békés időszakait tekintve – vélhetően legmarkánsabbátalakulásán megy keresztül. Lezárulóban van az osztály-társadalmak több évszázados időszaka. Többé-kevésbé vég-legesnek tekinthető nemzetállamok határai bontakoznak ki, ame-lyek közül sokra hamarosan azok „légiesülése” vár. Bár azegyesült Európa-pártiak és az úgynevezett euroszkeptikusokvitája nem jutott nyugvópontra, a sok harcot megélt földrészlassú újraegyesülése feltartóztathatatlan folyamatnak látszik.

Ebben az Európában már több évszázada döntő szerepetjátszanak a városok, de legalábbis a városias települések. Ezekkulturális, közgazdasági szerepének ecsetelése nem ennek adolgozatnak a feladata. Utalunk azonban arra, hogy valamelyeurópai ország közbiztonságának alakulása szempontjából márrégóta nem közömbös, hogy mit produkálnak a városai, amelyekszerepe még inkább felértékelődik akkor, ha azt vizsgáljuk:milyen az emberek közbiztonságról alkotott véleménye;másképp fogalmazva: milyen a városlakók biztonságérzete.

26

Az új évezred Európájának olyan problémákkal is meg kellküzdenie, amelyekre korábban már voltak ugyan példák, ezekazonban rég feledésbe merültek. Ilyen a manapság meglehetősleegyszerűsítéssel csak „új népvándorlásnak” nevezett migrációsfolyamat, amely megint csak elsősorban a városokat érinti. Stermészetesen ebben a környezetben érhetők tetten az elmúltévszázadok Európájának ma már világjelenséggé terebélyesedettgondjai, mint a társadalom fősodrából leszakadók, munka-nélküliek, hajléktalanok „kezelése”.

Bár olykor az az érzés támadhat, hogy a vidék nagyobb bajbanvan, mint a város, a hangerő azonban tévútra viheti az óvatlanszemlélőt. A 21. század Európájának jó- vagy balsorsa nem ezenországok vidéki népességének közérzetén, hanem a városiproblémák sikeres vagy sikertelen kezelésén fog eldőlni. Mindenmodern államberendezkedés egyik fontos jellemzője afolyamatok átláthatósága (transzparenciája). Ha a városokbanellenőrizhetetlen folyamatok indulnak meg (például önkényeslakásfoglalásokkal, „bádogvárosok” kialakulásával, bizonyosközösségi helyeknek a többség számára elviselhetetlennéválásával), azok később többnyire nem vagy csak jelentős károkelviselésével kanalizálhatók. Ha az európai városok képesek úrrálenni gondjaikon: a földrészünk életképessége többé-kevésbémegmaradhat.

Azért csak többé-kevésbé, mert a 21. század a sokat emlegetettglobalizációval párhuzamosan olyan problémák halmazát iskénytelen magával cipelni, az ezekből keletkező próbatételekreadekvát válaszokat találni, amelyek messze túlmutatnak egy-egyváros, állam vagy akár nagyobb régió lehetőségein. Azosztálytársadalmak rendszeréből a világ még a 20. századmásodik felében megindult a rizikótársadalom irányába. Ez

27

nemcsak új problémákat, hanem a korábbi évszázadokbanmegszokottaktól alapvetően eltérő prioritásokat és eddigismeretlen problémamegoldások kitalálását teszi – méghozzásürgetően – szükségessé.18

Ma még nem ismerjük, hogy ezekre a változásokra egyrészről atársadalom, másrészről az annak képviseletét ellátó politika,nemkülönben a társadalmi változásokkal párhuzamosan alakulóés eme átalakulásokra egyre nagyobb befolyással bíró gazdaságierőközpontok hogyan fognak reagálni. Azt tudjuk, hogy azutóbbi folyamatok iránt valamennyi, eddig említett közvéle-mény-formáló erő egyelőre teljes mértékben érzéketlen.Érdeklődésüket egyik irányból a globalizációval együttjárványszerűen terjedő nemzetközi (és gyakran szervezett)bűnözés, másrészről a lakosság mindennapjait megkeserítő, alakossági biztonságérzetet rövid távon befolyásoló hagyomá-nyos devianciák (ezek körében az idesorolható bűnelkövetésiformák) kötik le.

A városi lakosságot azonban a helyben megjelenő napiproblémái kötik. Az előzőekben vázlatosan bemutatott, minden-napjait megnehezítő vagy megkeserítő problémáitól fél vagyszorong. Nem véletlen, hogy épp ennek szakirodalma oly bősé-ges, hogy már-már áttekinthetetlen. Figyelmet érdemelnek azok a vizsgálatok, amelyek a városi életúj jelenségeivel és ezek kriminogén hatásával foglalkoznak.Ilyenek például azok a szociológiai vizsgálatok, amelyek abevásárlóközpontok és a hagyományos börtönök közötti hason-

28

18 Erről részletesebben Irk Ferenc: Biztonságérzet rizikótársadalomban? In: KorinekLászló – Kőhalmi László – Herke Csongor (szerk.): Emlékkönyv Irk Albert egyetemitanár születésének 120. évfordulójára. Pécs, 2004, 59–72. o.

lóságot taglalják.19 Itt is, ott is az embereket pontos magatartásiszabályok betartására kötelezik, a videokamerák és biztonságiőrök szigorú rend szerint követik valamennyi, az áruház meg-határozott körzetén belül tartózkodó személy minden moz-dulatát. A rendőrséget pedig – ahol ezt a változást egyáltalán észlelik –közelítik a lakossághoz, hogy szorongásai oldásában közre-működjön és növekedjen a biztonságérzete.20

2.2. Statisztikai áttekintés

Az elmúlt másfél évtized kriminálstatisztikáját megtekintveszembetűnik, hogy az ismertté vált bűncselekményeketgyakorlatilag változatlan nagyságrendben (78-80% között)városokban követik el (1. számú táblázat és ábra).

29

19 Almut Bierenheide – Aldo Legnaro: Shopping in Hochsicherheitstrakt?Sicherheitstrategien verschiedenartiger Konsumlandschaften. KriminologischesJournal, 35. Jg., 2003, Heft 1., S. 3–16. 20 Erre lásd például Wesley G. Skogan: Community Policing in Chicago. In: Wesley G.Skogan (ed.): Community Policing. Present Highlights. Cleveland Press, 1998, pp.159–174.; Wesley G. Skogan: Bürgernahe bringt Erfolg. Das Konzept derkommunalen Polizeiarbeit in Chicago. Der Überblick, 1/98., S. 28–30.; Ernst-Heinrich Ahlf: Planung kriminalpräventiver Prozesse. Die Kriminalprävention,5/2000., S. 193–197.; Werner Sohn: Kriminalprävention in europäischer Perspektive.Kriminalistik, 1/2003., S. 31–38.

1. számú táblázat és ábra

Bűncselekmények az elkövetés helye szerint (1992–2006)

30

1992 447 215 340 930 76,2 1993 400 935 309 652 77,2

1994 389 451 304 169 78,1

1995 502 036 402 150 80,1

1996 466 050 367 045 78,8

1997 514 403 402 572 78,3

1998 600 621 485 233 80,8

1999 505 716 391 937 77,5

2000 450 673 349 791 77,6

2001 465 694 362 420 77,8

2002 420 782 328 542 78,1

2003 413 343 326 234 78,9

2004 418 883 328 791 78,5

2005 436 522 344 936 79,0

2006 425 941 339 699 79,8

Év %Ismertté váltbűncselekmé-nyek száma

Az elkövetéshelye/város

Az utóbbi tizenöt év adatai szerint az ismertté vált személy ellenibűncselekmények 67-70, az erőszakos és garázda bűncselek-mények 68-71, a közlekedésiek 69-70, az ifjúság és nemi erkölcselleni bűncselekmények 70-75, az államigazgatás, az igaz-ságszolgáltatás és a közéleti tisztasága elleni bűncselekmények51-73, a közrend elleni bűncselekmények 81-83, a gazdaságibűncselekmények 65-90, a vagyon elleni bűncselekmények78-79%-át városokban követik el. Az ismertté vált bűncselek-mények számát tekintve első helyen a vagyon elleniek vannak.E kategóriát a közrend, a közlekedés és a személy ellenibűncselekmények követik. Már e számarányok alapján is ért-hető, hogy

– elsősorban a városi lakosságot érinti nagy számban abűnözés, és emiatt

– indokoltak azok a kutatások, amelyek a városilakónépesség szorongásai között eminens figyelmetszentelnek a bűnözéstől való aggódásnak.

Az előbbitől kissé különbözik a kép akkor, ha a bűn-cselekmények elkövetőinek lakóhelyét tesszük elemzés tárgyává.Ebben az esetben azt látjuk, hogy az ismertté vált bűnelköve-tőknek „csak” 63-65%-a városlakó (2. számú táblázat és ábra).

31

2. számú táblázat és ábra

Bűnelkövetők az elkövető lakóhelye szerint (1992–2006)

32

1992 132 644 82 395 62,1

1993 122 621 76 477 62,4

1994 119 494 77 080 64,5

1995 121 121 76 790 63,4

1996 122 226 78 837 64,5

1997 130 966 84 057 64,2

1998 140 083 89 554 63,9

1999 131 658 84 192 63,9

2000 122 860 78 445 63,8

2001 120 583 76 919 63,8

2002 121 885 79 482 65,2

2003 118 145 76 857 65,1

2004 130 182 84 956 65,3

2005 133 790 86 547 64,7

2006 124 171 81 845 65,9

Év %Ismertté váltbűnelkövetők

száma

Az elkövetőlakhelye/város

Városlakó a vagyon elleni bűncselekmények ismertté váltelkövetőinek 65-68%-a. Ez a szám közrend elleni bűncselek-mények esetében 61-63, a közlekedési bűncselekményekkörében 64-66, a személy elleni bűncselekmények esetében60-63% között ingadozik.

Ebből az következik, hogy – a nem városlakók a városi bűncselekményekben kissé

felülreprezentáltak; továbbá– nem minden alap nélküli a városlakóknak a nem

helybeliektől való szorongása.

A jelenlegi statisztikai adatszolgáltatás azt nem képes kimutatni,hogy a bűncselekmények sértettjei milyen arányban laknakvárosban, illetve vidéken. Emiatt eleve nincs lehetőség választkapni arra, hogy milyen arányban vesznek részt városokbanbekövetkező bűncselekményekben nem városlakók.

És Budapest?

Mind a bűncselekmények, mind az elkövetők számarányáttekintetbe véve megállapítható, hogy

– bár a lakosságszámhoz viszonyítva a felülreprezentáltságmegvan,

– azonban a főváros szerepe lassú ütemben ugyan, detendenciájában egyértelműen csökken (3. számútáblázat).

Az utóbbi tizenöt év budapesti adatai szerint az ismertté váltszemély elleni bűncselekmények 22-32, a közlekedésiek(csökkenő tendencia mellett) 16-28, az ifjúság és nemi erkölcselleni bűncselekmények 22-38, az államigazgatás, az igaz-ságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények10-32, a közrend elleni bűncselekmények 30-42, a gazdasági

33

bűncselekmények 20-55, a vagyon elleni bűncselekmények31-52%-át itt követik el. Az ismertté vált bűncselekményekszámát áttekintve elsősorban a nagyfokú ingadozás tűnhet fel.

3. számú táblázat

A budapesti elkövetők cselekmények szerinti megoszlásátvizsgálva kitűnik, hogy a személy elleni bűncselekményekelkövetőinek 18-26, a közlekedésiek 18-31, a nemi erkölcselleniek 21-31, az államigazgatás és a közélet tisztasága elleniek23-33, a közrend elleniek 23-34, a gazdaságiak 18-35, a vagyonelleniek 22-31%-a fővárosi lakos. Ezúttal is az ingadozás ésszámos bűncselekmény esetében a növekvő nem fővárosielkövetői illetőség a jellemző.

34

Évváros Budapest

Budapesta városok%-ában

Az elkövetés helye

város Budapest

Budapesta városok%-ában

Az elkövetés helye

1992 340 930 132 855 39,0 82 395 21 601 26,2

1993 309 652 133 978 43,3 76 477 22 355 29,2

1994 304 169 129 160 42,5 77 080 23 798 30,9

1995 402 150 123 636 30,7 76 790 19 954 26,0

1996 367 045 146 160 39,8 78 837 20 116 25,5

1997 402 572 134 701 33,5 84 057 20 645 24,6

1998 485 233 226 224 46,6 89 554 22 265 24,9

1999 391 937 144 331 36,8 84 192 20 845 24,8

2000 349 791 120 453 34,4 78 445 19 098 24,3

2001 362 420 120 189 33,2 76 919 16 264 21,1

2002 328 542 111 445 33,9 79 482 18 032 22,7

2003 326 234 108 816 33,4 76 857 19 577 25,5

2004 328 791 115 506 35,1 84 956 21 751 25,6

2005 344 936 115 366 33,4 86 547 20 789 24,0

2006 339 699 111 924 32,9 81 845 19 061 23,3

2.3. A városlakók félelmei, szorongásai és közérzete

A bűnözéstől való félelemmel és szorongással összefüggő kuta-tások hosszú hagyományra tekintenek vissza. Amíg a 20. századelső felében elsősorban a bűnelkövetők tetteire kíséreltek meg akriminológusok magyarázatokkal szolgálni (eme erőfeszítéseketjelzi a mintegy tucatnyi teória, a hatalmas mintavételekkel lebo-nyolított kutatások), addig az utóbbi két évtizedben az érdek-lődés mindinkább a bűncselekmények tényleges és lehetségesáldozatai felé fordult. Az irányváltás nem volt könnyű ésellentmondásoktól mentes. A bűncselekmény elkövetője mindenvizsgálatnál „kéznél volt”. Nem így állt a helyzet az áldoza-tokkal, akiknek egy részéről a bűnüldöző hatóságok gyakrannem, sőt olykor a széles értelemben vett közvélemény sem sze-rez tudomást. Ez a „hiány” annál nagyobb jelentőségre tett szert,minél inkább terjedt az a szemlélet, amelyik nem elsősorban abűnelkövetők megbüntetésére, hanem a bűncselekmények meg-előzésére irányította erőfeszítéseit.

A viktimológiai kutatások hamar elvezettek ahhoz a megfi-gyeléshez, miszerint nem kizárólag a bűnelkövetők meg-változtatásával (például reszocializálásával, a büntetés élmé-nyének katartikus hatásával stb.) lehet visszaszorítani abűnözést, hanem azzal is, hogy az embereket általában, a bűn-elkövetők támadásának különösen kitett személyeket pedigspeciálisan felkészítjük a helyes védekezésre. Ehhez azonbannemcsak a jogi procedúrában már áldozattá nyilvánítottakról,hanem a veszélyeztetettekről és a hatóság tudomására nem jutottsértettekről is több információra volna szükség. Ezt a – márnemcsak a bűnügyi tudományok művelői, hanem a politikusokáltal is támasztott – igényt kísérelték meg kielégíteni az úgy-nevezett áldozati lekérdezések, angol elnevezéssel a victim

35

survey-ek. E kutatások a kilencvenes évek elején váltakintenzívvé, második felében pedig számos országban rutin-szerűvé.

Az első – Korinek László nevéhez fűződő – nemzetköziegyüttműködésben megvalósuló, és ezért az ország határain túliösszehasonlításra is alkalmas felmérés Magyarországon a 20.század nyolcvanas éveiben zajlott le.21 A kilencvenes évekmásodik felében – elsősorban a Belügyminisztérium felkérésére– az OKRI kutatói közül számosan vettek részt, illetveirányítottak ilyen jellegű kutatásokat. Ezek egy része ugyancsaknem nélkülözte a nemzetközi együttműködést. Ebbe a körbesorolható az a kriminológusok és városszociológusok közre-működésével, továbbá az Európai Bizottság támogatásával 2002és 2004 között Amszterdam, Budapest, Hamburg, Krakkó ésBécs városokban lefolytatott (úgynevezett InSec22) kutatás,amelyet Hamburg koordinált.

IrodalomAHLF, Ernst-Heinrich: Planung kriminalpräventiver Prozesse. DieKriminalprävention, 5/2000.BIERENHEIDE, Almut – LEGNARO, Aldo: Shopping in Hochsicherheitstrakt?Sicherheitstrategien verschiedenartiger Konsumlandschaften. Kriminolo-gisches Journal, 35. Jg., 2003, Heft 1. BOTTOMS, Anthony E.: Crime prevention facing the 1990s. Policing andSociety, 1/1990. FELTES, Thomas: Die kriminologische Regionalanalyse als Einstieg in dieEvaluation polizeilicher Maßnahmen. http://www.felix-verlag.de/feltes/doc/Evaluation.doc

36

21 Korinek László: A magyar népesség viktimizációjának néhány aspektusa.Jogtudományi Közlöny, 1985/1., 10–14. o.; Korinek László: A latens bűnözésvizsgálatának módszertani kérdései. JPTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs, 1985;Arnold Harald – Korinek László: Bűnözési leterheltség a Német SzövetségiKöztársaságban és Magyarországon. In: Ádám Antal (szerk.): Dolgozatok az állam-és jogtudományok köréből XVII. Pécs, 1986 22 InSec = Insecurities in European Cities.

GLADSTONE, Francis J.: Co-ordinating crime prevention efforts. HomeOffice Research Study No. 62. HMSO, London, 1980HARALD, Arnold – KORINEK László: Bűnözési leterheltség a NémetSzövetségi Köztársaságban és Magyarországon. In: ÁDÁM Antal (szerk.):Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből XVII. Pécs, 1986 IRK Ferenc: Biztonságérzet rizikótársadalomban? In: KORINEK László –KŐHALMI László – HERKE Csongor (szerk.): Emlékkönyv Irk Albertegyetemi tanár születésének 120. évfordulójára. Pécs, 2004, 59–72. o.IRK Ferenc: Közbiztonság és bűnmegelőzés. Belügyi Szemle, 2001/9.KNUTSSON, Johannes: The Swedish Experience of Situational CrimePrevention. Studies on Crime and Crime Prevention, vol. 7., no. 2, 1998KORINEK László: A latens bűnözés vizsgálatának módszertani kérdései.JPTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs, 1985KORINEK László: A magyar népesség viktimizációjának néhány aspektusa.Jogtudományi Közlöny, 1985/1.KUBE, Edwin: Systematische Kriminalprävention. BKA ForschungsreiheSonderband, Wiesbaden, 1987 LAB, Steven P.: Crime Prevention: Where Have We Been and Which WayShould We Go? In: LAB, Steven P. (ed.): Crime Prevention at a Crossroads.Anderson Publishing Co., Cincinnati, 1997, pp. 12–13. OBERGFELL-FUCHS, Joachim: Kommunale Kriminalprävention in Freiburg.http://www.iuscrim.mpg.de/forsch/krim/obergfell1.html SKOGAN, Wesley G.: Bürgernahe bringt Erfolg. Das Konzept derkommunalen Polizeiarbeit in Chicago. Der Überblick, 1/98. SKOGAN, Wesley G.: Community Policing in Chicago. In: SKOGAN, WesleyG. (ed.): Community Policing. Present Highlights. Cleveland Press, 1998, pp.159–174.SMITH, David G. – GREGSON, Mick – MORGAN, James: Between the Lines:an Evalution of the Secured Car Park Award Scheme. Home Office Research,Development and Statistical Department. March 2003.http://www.homeoffice.gov.uk/rds/pdfs2/hors266.pdf SOHN, Werner: Kriminalprävention in europäischer .... Kriminalistik, 1/2003. SPRINGALL, Lawrence: Crime Prevention Victoria; on secondment fromHome Office. United Kingdom. Australian Institute of Criminology 2002 VOLKMANN, Hans-Rüdiger: Kriminalprävention benötigt (mehr) Evaluation.Die Kriminalprävention, 4/2001. WEICHT, Christian: Kriminalprävention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabeauch für Architekten und Stadtplaner? Die Kriminalpraevention, 1/2002.http://www.e-doca.eu/docs/Kriminalpravention_und_Polizei.pdf

37

Barabás Tünde

ÁLDOZATTÁ VÁLÁS ÉS BÜNTETÉSI ATTITŰDÖK1

A bűncselekmények nemcsak konkrétan mérhető károkatokoznak a konkrét ügyekben, hanem kihathatnak az áldozatoktovábbi életére – jövőjére is. Az áldozattá válás folyamatábanezért megkülönböztető módon beszélhetünk primer, szekunderés tercier viktimizációról is. Az elsődleges – vagyis aközvetlenül a bűncselekmény előidézte áldozattá válást gyakranköveti a másodlagos sérelem, amely a sértettet éppen az őérdekében fellépő hatóságok eljárása folyamán éri, vagy a végülbekövetkező a harmadlagos viktimizáció, amelyet például aközösséget informáló/formáló nagyhatalom, a média közben-járása idézhet elő.2 A sértett-vizsgálatok mindeközben azt mu-tatják, hogy egy „viszonylag egyszerű ügyben” még akár évekmúltán is gyakran érezhet fájdalmat, szorongást, félelmet,kiszolgáltatottságot vagy éppen feldolgozatlan dühöt-haragot azérintett a tettre-tettesre visszagondolva. És miközben a„kriminológia művelői”3 már több évszázada próbálnak választtalálni a bűnözővé válás okaira, annak megelőzésére, illetve amár elkövetőkké váltak kezelésére, megváltoztatására, megjaví-tására, reszocializálására stb., az áldozat személyével, az áldo-

38

1 A fejezet megállapításai két, az Európai Unió támogatott és Magyarország (az OKRI)közreműködésével zajlott, valamint az OKRI által 2002–2003 során tízezer fő meg-kérdezésével végzett kutatás eredményein alapulnak. A kutatásokról részletesebbenkésőbb.2 Az áldozattá válási típusokról lásd: Ezzat A. Fattah: Understanding CriminalVictimisation. Prentice-Hall, Canada Inc., 1991, pp. 12–23.; valamint a három típusrólrészletesen Buda Béla: Az áldozattá válás és a pszichológia. Előadás 2008. február13.; Fehér Lenke: Az Európai Áldozatvédő Fórum tevékenységének hatása. In:Áldozatsegítés Európában. Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 2005, 97–133. o.3 Ideértve mindazon kutatókat, tudósokat és gyakorlati szakembereket, akik magukatnem definiálták ugyan kriminológusnak, de a bűnelkövetőt érintő elméleteikkelakaratlanul is hozzájárultak a kriminológia tudományának fejlődéséhez.

zattá válás okaival és következményeivel gyakorlatilag senkisem foglalkozott.

Így a viktimológia tudománya meglehetősen fiatalnak tekinthető(körülbelül a múlt század második felére tehető).4 Arra már akorai viktimológiai elméletek is ráirányították a figyelmet, hogynemcsak a bűnelkövetők megváltoztatása lehet alkalmas abűnözés visszaszorítására, hanem például az is, hogy azembereket, különösen a bűnelkövetők támadásának kitettszemélyeket felkészítjük a helyes védekezésre. Ehhez azonbannemcsak a jogi eljárás folyamán már áldozattá nyilvánítottakról,hanem a veszélyeztetettekről és a hatóság tudomására nem jutósértettekről is több információra volna szükség. Ezt a – márnemcsak a bűnügyi tudományok művelői, hanem a politikusokáltal is támasztott – igényt kísérelték meg kielégíteni azúgynevezett áldozati lekérdezések, angol elnevezéssel a victimsurvey-ek, amelyek a nyolcvanas évek végén váltak intenzívvé,második felében pedig számos országban rutinszerűvé.5

A folyamatot felgyorsította, hogy az ENSZ az úgynevezett bécsideklarációban6 jelezte: hiteles bűnmegelőzési koncepció meg-fogalmazásakor nem elégséges csak a rendőrségi adatokratámaszkodni, hanem ismerni kell az áldozatok tényleges számátés jellemzőit is.

Kimondottan az áldozattá válás mértékét, illetve a latenciaalakulását mérik országos szinten a victim survey-ek, melyeketazután évente, vagy bizonyos periódusonként ismételten

39

4 Erről részletesen lásd Görgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései. Osiris Kiadó,Budapest, 2001, 12–38. o.5 Irk, Ferenc: Introduction. In: Irk, Ferenc (ed.): Victims and opinions. OKRI,Budapest, 2004, pp. 7–27.6 Vienna Declaration on Crime and Justice: meeting the challenges of the twenty-firstcentury. A/CONF.187/4/Rev.3. April 2000

elvégeznek. Mivel ezek a vizsgálatok jelentős anyagi ráfordítástigényelnek, és kevés helyen zajlanak meghatározott gyako-risággal, a kutatók más eszközökkel is igyekeznek infor-mációhoz jutni e kérdéseket illetően.7 Ennek egyik egyszerűbbformája, amikor egy empirikus kutatás külön blokkját azáldozattá válással kapcsolatos kérdéseknek szentelik. Ezzel amegoldással hazánkban is többször találkozhatunk, hiszenmindeddig egy olyan átfogó victim survey zajlott Magyar-országon, amely országos szinten az áldozattá válással fog-lalkozott,8 bár ez, uniós taggá válva elvileg számunkra iskötelező lett.9 E módszer hátránya nyilván egyrészről a kisebbmintanagyság, másrészről pedig az összehasonlíthatóságproblematikája. Előnye azonban kétségtelenül maga az infor-mációhoz jutás. Hiszen szemben azzal, hogy a leleplezettelkövetők és a feljelentő sértettek általában „kéznél vannak” éshelyben vizsgálhatók, addig az áldozatok egy bizonytalannagyságú hányada a bűnüldöző hatóságok, sőt olykor a szélesértelemben vett közvélemény előtt is „homályban marad”, mivelők nem jelentik sérelmüket. Ez a „hiány” annál nagyobb jelen-tőségre tesz szert, minél inkább terjed az a szemlélet, amelyiknem elsősorban a bűnelkövetők megbüntetését, hanem abűncselekmények megelőzését állítja fókuszba.10

40

7 A különféle áldozattá válással kapcsolatos kutatásokról részletesen: Görgényi Ilona:i. m. 64–88. o.8 A kutatás az OKRI kutatóinak részvételével zajlott 2002–2003-ban, a Széchenyi-tervtámogatásával, „Áldozatok és vélemények a bűnözésről” címmel. Száma: NKFP-5/0100/2002, más jelentősebb kutatásokról e témában: Korinek László: Rejtettbűnözés. KJK, Budapest, 1988; Ugljesa Zvekic – Kertész Imre: Bűncselekményekáldozatai a rendszerváltás országaiban. UNICRI–BM Kiadó, Róma–Budapest, 20009 Erről nemzeti szinten az 1002/ 2003. számú kormányhatározat rendelkezik.10 Irk Ferenc (2004): i. m.

A jelen kötet alapját és apropóját szolgáltató Crime PreventionCarousel (CPC) projekt hasonló módszerrel, egy kérdésblokkkialakításával igyekezett információkat szerezni a megkér-dezettek áldozattá válásáról, valamint arról, hogy az elszen-vedett cselekményt jelentették-e a hatóságoknál. A kutatás alap-ját korábbi hasonló hazai, valamint a nemzetközi vizsgálatokbanalkalmazott kérdések és tapasztalatok alkották. Ezeknek a kérdé-seknek a megismerése ugyanis – bár csak egy, de – nélkü-lözhetetlen lépés a viktimológiai megállapítások gyakorlatbavaló eredményes átültetéséhez. Az adatok elemzése ugyanishozzásegíthet olyan következtetések levonásához, amelyekazután a későbbi, illetve ismételt áldozattá válás megelőzésében,valamint az áldozatok kezelésében is fontos szerepet játszanak.

1. Áldozattá válás vizsgálata a Crime Prevention Carousel (CPC) projekt négy helyszínén

Vizsgálatunkban kiváló alkalom nyílt arra, hogy a résztvevőországok (Németország, Magyarország, Lengyelország és azEgyesült Királyság), illetve az adott városrészek bűnözésihelyzetéről képet kapjunk.11 Ehhez különböző módszereketvettünk igénybe. Az első lépésben a hivatalosan nyilvántartottstatisztikai adatokat gyűjtöttük össze.12 Ezek alapján rövidenvázoltuk az áldozattá válás tendenciáit a négy országban (főtípusok, ráták, jellemzők). Ezután következett a négy vizsgálatiterület empirikus adatainak feldolgozása. Az utolsó részbenösszeállítottunk egy kérdőívet, amely a résztvevő országok áldo-zatvédelmi intézményrendszerét, a nemzeti szabályozásokat és

41

11 Sajnálatosan holland adatok nem voltak, mivel Amszterdamban nem került sorkérdőív lekérdezésére.12 Kivéve a lengyel adatokat, lásd később.

a sértettsegítésben közreműködő szerveket volt hivatott feltárni(mind az állami, mind pedig a civil szférában).13

A következő fejezetben ezeket mutatjuk be a hivatalos és azempirikus adatok alapján a CPC-kutatásban vizsgált négy országvonatkozásában.

1.1. A hivatalos adatok

A négy résztvevő ország bűnözési helyzete meglehetősen elté-rőnek mutatkozott. Ehhez kapcsolódóan a sértettek száma iskülönböző képet mutatott. Mint az 1. számú ábrán jól látszik, alegmagasabb a bűnözési ráta az Egyesült Királyságban, ahol18 500 bűncselekményt követnek el százezer lakosra számítva.A pozitív pólus ehhez képest Lengyelország, a százezer lakosrajutó 3617 bűncselekménnyel. Németország és Magyarország aközépmezőnyben helyezkedik el.14

1. számú ábraA százezer lakosra jutó bűncselekmények száma

42

13 Erről részletesen ír Barabás, Tünde – Windt, Szandra: Levels of victimisation.In: Tim Lukas (ed.): Crime Prevention in High-Rise Housing. MPI–Duncker andHumblot, Berlin, 2007, pp. 63–85.14 Ezek a résztvevők által küldött hivatalos statisztikai adatok.

A mélyebb elemzés érdekében megpróbáltunk vázolni aviktimizáció alakulását az adott országokban. Sajnálatosan errenézve összehasonlítható adatokat nem, csak tájékoztató jellegűadatokat sikerült gyűjtenünk, mivel ezek a hivatalos adatokrészben nagyon különbözők voltak, másrészt például Lengyel-országban ilyen jellegű adatnyilvántartás nincsen. A különbö-zőség elsősorban az adatgyűjtés különböző módszereinek követ-kezménye (lásd alább: központi adatok Németországban ésMagyarországon, victim survey az Egyesült Királyságban).15 Alengyel riport az ismertetett ok miatt a hivatalos bűncselekményiadatokat tartalmazza. A sértetti adatok – mindezek mellett – hasonló tendenciákattükröznek, mint a bűncselekményekre vonatkozók. Különbözőaspektusból vizsgálva tehát ugyanazokkal a problémákkaltalálkozhatunk. A sértettek száma az Egyesült Királyságban alegnagyobb, a következő a sorban Németország, majd Magyar-ország a harmadik (2. számú ábra).

2. számú ábraAz összes sértett száma

43

15 http://www.victimsupport.org.uk

Az adatokból kitűnik, hogy a sértettek száma 2005-bennövekedett az Egyesült Királyságban és Németországban,megtörve ezzel a korábbi pozitív tendenciákat (Magyarországonez csak 2006-ban következett be).A lengyelországi sértettek száma feltehetően alacsonyabb,tekintve a hivatalos statisztikák szerinti alacsonyabb bűncse-lekményszámot (1. számú ábra).2002–2003-ban az UNICRI is végzett hasonló célú, az áldozattáválást az egyes európai országokban összehasonlító vizsgálatot a2002-es év tekintetében. Ez egy korábbi UNICRI által végzettkutatás megismétlése volt.16 Az összegző tanulmány az 1. számútáblázatban látható rangsort állította fel a résztvevő európaiországok vonatkozásában.17


1. Egyesült Királyság 26,4% 8. Belgium 21,4%

2. Hollandia 25,2% 9. Franciaország 21,4%

3. Svédország 24,7% 10. Szlovénia 21,2%

4. Olaszország 24,6% 11. Finnország 19,1%

5. Málta 23,1% 12. Ausztria 18,8%

6. Dánia 23,0% 13. Svájc 18,2%

7. Lengyelország 22,7% 14. Portugália 15,5%

44

16 UNICRI (United Nations Interregional Crime and Justice Research Institute).2002. Correspondence on data on crime victims. March. Turin. In:http://www.nationmaster.com/index.php17 A bűncselekmények által sértettek a teljes népesség százalékában. Ezek az adatokarra vonatkoznak, hogy a lakosok közül hányan jelölték egyszer vagy többször akövetkező 11 bűncselekmény elszenvedését: rablás, betörés, betörési kísérlet,kocsilopás, kocsirongálás, biciklilopás, szexuális zaklatás, kocsiból való lopás,személyes tulajdon ellopása, zaklatás és fenyegetés. Uo.

Ez a kutatás részben alátámasztotta az általunk tapasztaltakat. Azelső helyen az összes bűncselekmény által sértettek számáttekintve itt is az Egyesült Királyság áll. Ez azt jelenti, hogy itt alegnagyobb a viktimizációs ráta Európában, azaz az otttartózkodók és az állampolgárok is ott válnak a legnagyobbvalószínűséggel áldozattá a felsorolt 14 ország közül. Az islátható, hogy Lengyelország itt a középmezőnyben helyezkedikel a maga 22,7%-os sértetti arányával.18 (Mindemellett azt semszabad elfeledni, hogy ez elég sajátos lista a résztvevők szerint,hiszen például a korábbi szocialista országok közül egyedülLengyelország szerepel rajta, vagyis más országokat is bevonvaelképzelhető, hogy jelentősen változhatnának egyes beso-rolások.)Mivel jelen kutatásban a nyilvántartott adatokból indulunk ki,így Lengyelországot továbbra is negyedikként tartjuk számon asértetté válás tekintetében a bűncselekményi statisztikái alapján.

1.2. Az empirikus kutatás adatai

A magyarországi kvantitatív vizsgálatban 1500 lakostkérdeztünk meg körzetenként Budapest III. kerületébenBékásmegyeren, illetve a Római-lakótelepen arról, hogy azinterjút megelőző három évben vajon volt-e áldozat, és ha igen,hányszor. A lengyel kvalitatív vizsgálatban hasonló módszertalkalmazva készültek az interjúk Krakkó Pradnik Czerwonykörzetében. Németországban a résztvevők más módszerreldolgoztak. A kutatás előtt hirdetéseket helyeztek el a helyiújságokban és egyes lakossági fórumokon, illetve az érintettlakóközösségeknél. Négy egyetemi hallgató dolgozott asszisz-tensként a körzetekben, akik a kérdőíveket a kérdezendőknek

45

18 Külön érdekességük az UNICRI-féle megállapításoknak, hogy a rablás és avesztegetés területén e listától eltérően éppen Lengyelország volt az első a 14 országközött.

eljuttatták, majd azokat a kitöltés után össze is gyűjtötték. AzEgyesült Királyságban 497 önkitöltős kérdőívet terítettek szétnyolc hartcliffe-i lakótömbben, és ezeket a bristoli SouthCommunity Watch önkéntesei gyűjtötték be.Az eltérő módszertani megoldások miatt az adatokat orszá-gonként, nemzeti szinten és nem kérdéscsoportonkénti össze-hasonlító módszerrel vizsgáltuk.

1.2.1. Viktimizáció a lengyel vizsgálatban19

Lengyelországban a magyarországi kérdezési móddal megegye-zően, de öt év távlatában vizsgálták a kérdezettek áldozattáválását. A válaszok alapján kiderült, hogy a kérdezettek 42%-ával egyetlen a listán felsorolt eset sem történt a kérdezés előttiöt éven belül. Minden negyedik válaszoló (24,7%) jelölte meg,hogy a felsoroltak közül egy, és minden ötödik (18,3%), hogykét cselekményt szenvedett el. Emellett 15%-ban válaszolták akérdezettek, hogy három vagy ennél több eset történt velük.

A legmagasabb százalékban (23) a szándékos autórongálássérelmét jelölték meg a válaszolók. Bár ezek általában nemnagyon magas kárértékű ügyek voltak, gyakran jártak azonbanpszichés következményekkel, mivel a sértettek közül azóta istöbben érzik úgy, hogy ok nélkül bántották őket, és ráadásul asérülés, amellyel járt, nem is jelentett hasznot az elkövetőnek. Ezaz értelmetlen rongálás hasonló megdöbbenést váltott ki azérintettekben egyébként Budapesten és Berlinben is. A válaszo-lóknak csak 18,5%-a jelölte, hogy az autórádióját vagy másdolgát ellopták az autóból. A vizsgáltak 17%-a az elmúlt öt év-ben kisebb lopás áldozatává vált, 12,6%-át pedig becsapták,

46

19 Janina Czapska – Krzysztof Krajewski – Maciej Motak: Polish National Report,CrimePrevention Carousel, 2006. Manuscript, pp. 25–26.

illetve csalás sértettje volt. Vagyis, mint látható, az elszenvedettbűncselekmények elsősorban anyagi jellegűek voltak, és nemirányultak közvetlenül a sértettek személye, élete, testi épségeellen. Az esetek csupán 5,5%-ában említettek testi sértést,támadást vagy más hasonló élet- és testi épség ellenicselekményt. A kérdezettek 5%-a szenvedett el közúti balesetet,és csak 4%-uk említette, hogy erőszakkal kényszerítettékvalamire.

A leggyakrabban előforduló válasz, vagyis a szándékosautórongálás hasonló mértékben fordult elő a válaszolókkülönböző anyagi helyzetű csoportjainál, tekintetbe vévetermészetesen azt, hogy ez csak az autótulajdonosokravonatkozhatott. Mind a három jövedelmi kategóriában ecselekmény volt a leggyakrabb az autósok között (41,7; 43,9 és42,3% a legalacsonyabb kereseti kategóriától indulva). A nőkegyébként némileg többen számoltak be ilyen cselekményelszenvedéséről, mint a férfiak, de a nem és a rongáláselszenvedése között a kapcsolat statisztikailag nem voltszignifikáns. Másrészről viszont korrelált a korral: csak azérintettek 22,2%-a került ki a fiatalabb korcsoportokból (29évesnél fiatalabbak) és több mint 44,6%-a volt hatvanévesnélidősebb.

A nők a férfiakhoz képest gyakrabban válnak zseblopások áldo-zatává (Berlinhez hasonlóan), nincs azonban szignifikánsankimutatható kapcsolat a nem és e cselekménytípus között.Érdekes ezzel szemben a kor és a kisebb zseblopások közöttikapcsolat. Itt ugyanis az figyelhető meg, hogy több áldozat kerülki az idősebbek csoportjából (24,8%) és kevesebb a fiatalabbakközül (14,4%). Az esetek többsége, mint a biciklilopás,autólopás, szándékos autórongálás, más vagyon elleni

47

cselekmény és a betörés a lakókörnyezetben fordult elő (90%-ban), hasonlóan a budapesti és berlini eredményekhez.

Más típusú bűncselekmények esetében a helyszínek némiképpeltérően alakultak. Eltekintve a csekélyebb lopásoktól, csak aközúti balesetek történtek inkább Krakkó más részein, mint aközvetlen lakókörnyezetben. Más szavakkal, az esetek többsége,amelyekről a sértettek beszámoltak, a kérdezés előtti öt évben aközvetlen környezetükben történtek.

1.2.2. Viktimizáció a magyar vizsgálatban20

A magyarországi helyszín Budapest III. kerületében abékásmegyeri lakótelep volt, kontrollmintának a lakossági meg-kérdezés során a Római- (Pók utcai) lakótelepet választottuk.A lekérdezéskor az 1500 megkérdezett közül 342-en említették,hogy a kérdezést megelőző három évben bűncselekményáldozatai voltak. A válaszolók 12%-a jelölte meg az egyszeri,míg több mint 25%-a a két alkalommal történő áldozattá válást.21

Kiderült az is, hogy a lakótelepek közül az áldozattá válásban avezető az ingatlanok tekintetében drágább és magasabb státusúlakossággal bíró Római-lakótelep (Pók utca) volt. A legkevesebbbűncselekmény elszenvedéséről a rosszabb anyagi körülményekközött élők által lakott területen számoltak be (BékásmegyerDuna felőli oldal). Ez nyilvánvalóan összefügg az ott lakók

48

20 Barabás, Tünde – Irk, Ferenc – Kovács, Róbert – Windt, Szandra: HungarianNational report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript21 A lakosság a lakótelepen elsősorban az elhagyatott, sötét helyektől tartott (például azaluljáró, a kocsmák és a piac környéke kelt félelmet a lakosságban). Összességében amintaterület (Római) és vizsgálati terület (Békásmegyer) esetében a félelem mérté-kében nem volt észlelhető jelentős különbség. A lényegesen magasabb státusú lakosúRómai-lakótelepen azonban kritikusabb volt a lakosság az intézményrendszerrel.Erről részletesen lásd: Kovács Róbert: Összefoglaló jelentés az empirikus vizsgálateredményeiről 2006. Kézirat; Barabás, Tünde – Irk, Ferenc – Kovács, Róbert – Windt,Szandra: i. m.

anyagi helyzetével, hiszen az említett sérelmek túlnyomó részevagyon elleni (lopás, betörés, kerékpár- és autó-, illetve autóbóllopás és rongálás) volt, vagyis a lengyel tapasztalatokhozhasonlóan a közvetlen, illetve a közeli lakókörnyezetben történtesetek fordultak elő leginkább. A vizsgálat egyik legjelentősebb,de a korábbi tapasztalatok alapján nem meglepő eredménye az atény volt, hogy a sértettek 42%-a az ügyben nem tett feljelentést.Ennek okául a leggyakrabban a „nem bízott abban, hogyelfogják az elkövetőt” választ adták (a válaszoknak több mintfelében). Emellett többen említették meg a korábbi eljárásfolyamán maguk vagy családtagjuk által szerzett rossztapasztalatokat, azt, hogy nem volt idejük az üggyel foglalkozni,valamint hogy egyáltalán nem, illetve kicsi volt a kár. A nemjelentők 4%-a említette, hogy az ügyet egymás közöttelrendezték (vagyis valamilyen „házi” konfliktusmegoldástalkalmaztak).

A feljelentést tevőknek (197) csak 10%-a tudott arról, hogy azelkövetőt később elfogták, és 12-en nyilatkoztak arról, hogytudnak az eljárás további menetéről (öten említették, hogy azelkövetőt elítélték). Ez a tapasztalat nyilván nem erősíti asértettek feljelentési kedvét. A sértettek 89%-a nyilatkozott úgy, hogy kárt szenvedett el, ésebből 80%-uknak a kára egyáltalán nem vagy csak kis mér-tékben térült meg. A kár nagyságát illetően a kisebb, százezerforint alatti összegek voltak a jellemzők (67%), míg kimon-dottan jelentős kárt (egymillió forint felett) 1,2%-ban jelöltekmeg. Ez alátámaszthatja azt a megállapítást, hogy viszonylagkisebbnek tekinthető kár elszenvedése esetén a sértettek inkábbnem tettek feljelentést, részben a hatóságok eljárásának ered-ménytelenségét feltételezve.

49

Érdekes összefüggések mutatkoztak a kérdezettek kora és neme,valamint az áldozattá válás között. A korábbi vizsgálathozhasonlóan kiderült, hogy a sértettségről beszámoló 342kérdezettből a nők nagyobb mértékben váltak bűncselekményáldozatává.22 Közülük jellemzően többen számoltak be nagyobbértékű vagyon elleni sérelemről, így például autólopásról,betörésről, míg a férfiak közül többen szóltak például kerék-párlopásról, autófeltörésről (szemben a lengyel eredményekkel).Rendőrségi feljelentést a férfiak körülbelül 50%-a tett, míg a nők71%-a számolt be ennek megtörténtéről. Ez persze összefügghetazzal, hogy ők nagyobb és esetleg a biztosító által visszatéríthetőjellegű károk elszenvedését említették. Szomorú azonban, hogytettes elfogásáról egyaránt kevesen, kb. 10%-ban szereztektudomást. A bizalom, a rossz tapasztalatok és más okok tekinte-tében nem mutatkoztak különbségek a nem és kor összefüggé-sében, és a kár elszenvedéséről is hasonló arányban számoltakbe a válaszadók. Ehhez képest a kár megtérülése a nők körébenrosszabb eredményt hozott, mert közöttük csak 8% körüli volt a„nagyobb részben vagy teljesen megtérült” válasz, míg ennekmegtörténtéről a férfiak több mint 10%-a számolt be. A vála-szokból az is kiderült, hogy a nők biztonságérzete a tett után jó-val inkább romlik: több mint 50%-uk érezte veszélyben magátkésőbb, míg a férfiaknak csak kb. 30%-a.

1.2.3. Viktimizáció a német vizsgálatban23

Németországban 5065 kérdőívet osztottak szét Berlin kétkiválasztott lakónegyedében. Ezek közül 1021 jutott vissza akutatókhoz. A vizsgálat eredményei a magyar és lengyel tapasz-

50

22 Hasonló eredményeket mutatott, a statisztikáktól egyébként eltérő módon, a nemiarányokról az Áldozatok és vélemények vizsgálat is. Lásd a korábbiakat.23 Tim Lukas – Mark Enters: Final National Report, Germany, Crime PreventionCarousel, 2006. Manuscript

talatokhoz hasonlóan azt mutatták, hogy a válaszadók közöttfelülreprezentáltak voltak azok a 36 és 45 év közötti nők, akikvalamilyen bűncselekmény elszenvedéséről számoltak be.


Berlin két kerületében (Gropiusstadt és Marzahn Nord) avizsgálat szerint a legjellemzőbb sérelem a motorbiciklirongálása és tönkretétele volt.

51

Gropiusstadt Marzahn NordA

körn

yéke

n

Berl

in m

áske

rüle

tébe

n

Berl

inen

kív

üli

terü

lete

ken

Berl

inen

kív

üli

terü

lete

ken

Öss

zese

n

Akö

rnyé

ken

Berl

in m

áske

rüle

tébe

n

Öss

zese

n

28 1 2 31 27 1 1 29

99 9 2 110 102 6 0 108

125 7 2 134 58 15 1 74

166 6 1 173 131 13 0 144

92 5 1 98 80 4 3 87

79 3 0 82 62 5 3 70

48 6 1 55 41 2 0 43

82 33 0 115 57 21 4 82

42 7 0 49 30 7 0 37

82 8 1 91 70 7 0 77

57 10 1 68 77 12 0 8920 9 3 32 19 15 2 36

gépjárműlopás (autó,motorbicikli,kismotor)

biciklilopásautórádió vagy más lopás az autóból

gépkocsirongálás

gépkocsin kívülirongálás

betöréses lopás,illetve kísérleterablás, illetvekísérletelopás (példáulzseblopás)

szexuális zaklatás

fenyegetés vagytámadáscsalás

közlekedési baleset

Gropiusstadtban leginkább az 56 év feletti férfiak jelölték be amotorrongálást. Azok a válaszolók viszont, akiktől autóból lop-tak, inkább 36 és 55 év közötti nők voltak. Figyelemre méltó,hogy azok között, akiknek a biciklijét lopták el, kétszer annyivolt a nő, mint a férfi, és 36 és 45 év közöttiek voltak. Ebbőlvalószínűleg az a következtetés vonható le leginkább, hogy agropiusstadti lakónegyedben élők, vagy legalábbis a megkérde-zettek valószínűleg viszonylag rosszabb anyagi helyzetűek vol-tak, ahol a férfiakra jellemző, hogy motorral, míg a nőkre, hogybiciklivel közlekednek.

A Marzahn Nord területen az említett bűncselekmények számakevesebb volt, mint Gropiusstadtban. A leggyakrabban jelöltcselekmények: a motorkerékpárok szándékos rongálása (131eset); biciklilopás (102 eset), valamint a vagyontárgyak rongálá-sa, illetve tönkretétele (80 eset) volt. Azon válaszolók között,akik a motorrongálást jelölték meg sérelemként, egyformán for-dultak elő nők és férfiak, vagyis nem volt nemek szerinti eltérés,miközben érdekesen alakult a válaszolók kora. Legtöbbjük 36 és55 év közötti volt, de több volt közöttük a fiatalabb nő, mint aférfi (akik jellemzően 56 év felettiek voltak). A biciklilopást je-lölő sértettek között inkább 36 és 45 év közötti nők fordultak előgyakrabban, míg a férfiak fiatalabbak voltak (18 és 25 év között).

A Marzahn Nord-i válaszadók közül a vagyon elleni sérelmetvagy rongálást jelölők között kétszer annyi volt a nő, mint a fér-fi, és fiatalabbak voltak, mint a többi esetben (26 és 35 év között).

Összességében a két vizsgált területen ismét a szűkebbkörnyezetben elszenvedett cselekmények túlsúlyáról számol-hatunk be. Jellemző még, hogy a többségében előforduló vagyonelleni cselekmények viszonylag kisebb súlyúnak tekinthetők.

52

1.2.4. Viktimizáció a bristoli körzetekben24

Mint arról szó volt, Bristolban 497 önkitöltős kérdőívet küldtekszét a hartcliffe-i lakótelep nyolc házában, és ezeket a BristolSouth Community Watch önkéntesei gyűjtötték be; 65 kérdőívkerült vissza. Az önkéntesek arról számoltak be, hogy a lakosoknagyfokú apátiával fogadták, sőt számos esetben erőszakosviselkedéssel és szóhasználattal küldték el őket. Ezzel nemcsakaz vált nyilvánvalóvá, hogy a vizsgálatban nem vesznek részt,hanem az is, hogy a változásnak és a lakók közösségbe be-vonásának viszonylag kicsi az esélye.

A válaszolókat arról kérdeztük, hogy követtek-e el ellenükbűncselekményt a kérdezés előtti hat évben (2000-től). A 3.számú táblázat mutatja azokat a cselekményeket, amelyeket akérdezettek a listából bejelöltek.


53

24 Henry Shaftoe: National report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript

IgenIgen,

Hartcliffe-ban

Igen,máshol

Bristolban

Igen,máshol azországban

Nemértékelhető,

nem voltválasz

22 (34%) 5 (8%) 2 (3%) 1 (2%) 35 (53%)

17 (26%) 10 (15%) 3 (5%) 0 35 (53%)

13 (20%) 15 (23%) 2 (3%) 0 35 (53%)

47 (72%) 11 (17%) 0 0 7 (11%)

54 (83%) 5 (8%) 2 (3%) 0 4 (6%)

48 (74%) 8 (12%) 4 (6%) 1 (2%) 4 (6%)

55 (85%) 4 (6%) 2 (3%) 0 4 (6%)

42 (65%) 16 (25%) 3 (5%) 0 4 (6%)

55 (85%) 5 (8%) 1 (2%) 0 4 (6%)

kocsilopásjárműből valólopásszándékos jármű-rongálásbetörés, illetve kísérleterablás, illetve kísérletelopásszexuális zaklatástámadás/fenyegetéscsalás/becsapás

A válaszok azt mutatják, hogy a sértettek a legtöbb esetbenHartcliffe-ben szenvedtek el bűncselekményt. A kérdezetteknagyobb arányban (25%) számoltak be támadásról vagyfenyegetésről. Ez jelentősen eltér a többi ország eredményétől,és érthetővé teszi, hogy ebben a körzetben miért ütközött ilyennagy nehézségbe a vizsgálat. Sok válaszadónak nem volt sajátgépjárműve, így nem is választhatta az erre vonatkozócselekményeket, miközben akiknek volt autója, azok viszonylaggyakrabban jelölték az ebből való lopást és a szándékosjárműrongálást is. Tizenegyen szenvedtek el betörést, illetveannak kísérletét a kérdezett hat évben.25

A lakosok 47 százaléka jelölte, hogy a kérdezés előtti évbenbűncselekmény áldozatává vált. A legtöbb ezek közül vagyonelleni cselekmény volt:

– 18%-nak a kocsiját törték fel,– 16%-nak valamilyen vagyontárgyában okoztak kárt,– 15% volt a betörés,– 13% számolt be antiszociális viselkedés

elszenvedéséről.

1.3. Az áldozatvédelemmel kapcsolatos szabályokról a négyországban

A CPC-projekt harmadik részében a résztvevőket felkértük egykérdőív megválaszolására, amely az adott országok áldozat-védelmi rendszerének egyes elemeire kérdezett rá (jog ésgyakorlat). A válaszok összegyűjtése után nagyon színes éssokoldalú képet kaptunk a támogatás egyes formáiról. Ezt akövetkezőkben röviden vázoljuk.26

54

25 Hartcliffe, Bristol, UK, pp. 7–8.26 Erről részletesen lásd: Barabás Tünde – Windt Szandra (2007): i. m.

1.3.1. Szabályozás

Az áldozatok kezelése kapcsán kiemelkedő fontosságú, hogymind a négy CPC-ország rendelkezik speciális szabályokkal azáldozatvédelem és a kompenzáció területén.

Németországban az áldozatvédelemnek régi tradíciói vannak. Azelső, az áldozatok kompenzációjáról szóló törvényt (Opferent-schaedigungsgesetz) már 1976-ban megalkották. A bűncselek-mények sértettjeinek jogait a büntetőeljárási törvény 1986-osmódosítása bontotta ki, amelyet azután 2004-ben az új büntető-eljárási novella tovább szélesített. A mediációt, bár már koráb-ban is működött pilotprojekt formájában, 1999-ben öntötte jogiformába a bíróságon kívüli vitarendezésről szóló törvény. AzazNémetország magas szinten rendezi az áldozatvédelem, illetve-támogatás egyes kérdéseit. Az áldozatok támogatása állami bá-zison alapul, de a legtöbb közvetlen áldozatvédelmi feladatotellátó szerv NGO formájában működik.

Magyarországon 2005-ben lépett életbe a bűncselekményekáldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szólótörvény. Ez az áldozatok jogai és az igénybe vehető szol-gáltatások felsorolása mellett tartalmazza az állami káreny-hítésre vonatkozó szabályokat is. E szerint az áldozatvédelemelsősorban állami feladat, teljesítése az igazságügyi hivatal kere-tében valósul meg. A büntetőeljárásról szóló törvény 2003-asmódosítása szintén erősítette a sértettek jogérvényesítését abüntetőeljárás során.27 2006-ban lépett életbe a mediációról szólójogszabály (hivatalos elnevezéssel a közvetítői eljárásról szólótörvény), és 2007. január 1. óta sikeresen működik, szintén az

55

27 Erről részletesebben ír például Kiss Anna: A sértett eljárásjogi helyzetének erő-sítése, különös tekintettel a pótmagánvád intézményére. In: Irk Ferenc (szerk.):Kriminológiai Tanulmányok, 39. OKRI, Budapest, 2002, 162–178. o.

igazságügyi hivatal keretében, hivatásos mediátorokközreműködésével. Az áldozatsegítés egyes speciális területeincivilszervezetek is működnek (például Eszter Alapítvány).

Lengyelországban mindeddig nem született külön törvény azáldozatok védelme érdekében, de már 1999-ben elkészült azúgynevezett lengyel áldozati jogok chartája, az igazságügyiminisztérium hivatalos dokumentumaként. Ez a charta nemtartalmaz konkrét szabályozást, de megfogalmazza az áldozatijogok katalógusát. Emellett a büntetőeljárási törvény 1997-esmódosítása óta számos garanciális szabályt tartalmaz a sértettijogok tekintetében. Ezek a garanciák a korábbi szabályozáshozképest nagy előrelépést jelentenek. Lengyelországban is műkö-dik a tettes–áldozat egyezség, és 2005 szeptemberében lépettéletbe az áldozatok kártalanítására vonatkozó jogszabály, amelybizonyos meghatározott esetekben lehetővé teszi a sértettekrészére az állam általi kártalanítás igénylését (a magyarmegoldáshoz hasonlóan).

Az Egyesült Királyságban a Domestic Violence, Crime andVictims Act (a családon belüli erőszak, bűnözés és áldozatokrólszóló) 2004-es törvény alapján a kormányzat (a belügy-minisztérium mint felelős) kiadta az úgynevezett Code ofPractice for Victims of Crime (a bűnözés áldozatainak keze-léséről szóló) jogszabályt, amely 2006. április 1-jén lépett életbe.Ez a jogszabály a büntető igazságszolgáltatás minden szerep-lőjére vonatkozó kötelességeket tartalmaz, így vonatkozik a ren-dőrségre, a koronaügyészségre, a bíróságokra, valamint a párt-fogó és börtön szolgálatokra is. Alapvető kötelességként írja előa sértett tájékoztatását ügyének menetéről, illetve az őt érintőolyan speciális eseményekről, mint a gyanúsított óvadék ellené-ben történő szabadlábra helyezése, vagy a börtönből szabadu-

56

lása. Különös figyelmet fordít a szexuális bűncselekménytelkövetőkre. A jogszabály a korábbi áldozatok chartája helyébelépett, amelyet a kilencvenes évek elején alkottak. A 2004-es tör-vény két törvényes testületet hozott létre a rendelkezések betar-tásának ellenőrzésére és általában arra, hogy „garantálja, hogy azáldozatok hangját a kormány szíve hallja”. Ezek elnevezése:Victims’ Advisory Panel és Victims’ Commissioner.28

Ezen kívül az Egyesült Királyságban a VOM (victim-offendermediation), illetve más resztoratív megoldások is számosformában működnek. A felnőtt korúakat illetően erre speciálisjogi szabályozás nincsen, a fiatalkorúakra pedig az 1998-asCrime and Disorder Act, valamint a Youth Justice and CriminalEvidence Act tartalmaz speciális rendelkezéseket.29

1.3.2. Áldozatvizsgálatok

Kutatásunk során kiderült, hogy a CPC-országokban – egykivételtől eltekintve – nincsenek az uniós elvek szerinti köve-telményeknek megfelelő, rendszeres victim survey-ek. Azegyetlen ország, ahol évente zajlanak ilyen vizsgálatok, azEgyesült Királyság. A teljesítés a másik három országbanlegfeljebb részlegesnek mondható. Mindegyikük vett már résztnemzetközi vizsgálatban (International Crime Victim Survey;ICVS), de nemzeti szintű vizsgálatra legfeljebb csak alka-lomszerűen került sor. Németországban a legutóbbi nemzetiszintű kutatás 1997-ben zajlott az igazságügyi minisztériumtámogatásával. Németország emellett részt vett az első ICVS-ben 1989-ben, valamint a European Crime and Safety Survey-ben (ECSS) 2005-ben. Emellett számos reprezentatív kutatást

57

28 Az e pontban nyújtott támogatásért külön köszönet illeti Davis Mierst, a CardiffiEgyetem professzorát.29 David Miers – Jolien Williemsens: Mapping Restorative Justice. Leuven, 2004, pp.47–54.

végeztek például a nők elleni erőszakkal kapcsolatban, sőt egypilottanulmány született a férfiakkal szembeni erőszaktémájában is, 2003-ban a családügyi minisztérium meg-rendelésére. Lengyelország 1991 óta vesz részt ICVS-ben (Varsó már 1989-ben csatlakozott a nemzetközi vizsgálathoz). Emellett folya-matosan zajlanak helyi vizsgálatok is, de azok az áldozattáválásnak csak bizonyos fragmenseire fókuszálnak. Magyar-országon nincsenek rendszeres vizsgálatok, de hazánk is részesevolt ICVS-kutatásnak30. Emellett 2002–2003-ban egy átfogó,tízezer fős áldozatkutatás is zajlott az OKRI szervezésében, ésszámos más kutatás vizsgálta az áldozattá válás egyes rész-területét, illetve az egyes régiók adatait is.31

2. Vélemények a büntetésről és a kiegyezés lehetőségéről

Magyarországon mindeddig kevés olyan vizsgálat zajlott,amelynek célja a lakosság büntetéshez/eltereléshez valóattitűdjének feltárása volt.A büntetetésekkel kapcsolatos attitűdvizsgálatoknak külföldönmár régóta jelentőséget tulajdonítanak a büntetőpolitikaalakítása szempontjából. A „köz véleménye” fontos szerepetjátszik a kriminálpolitika formálásában. A kutatások egy részeazt vizsgálja, hogy miként viszonyul a népesség az ítélkezéshez,milyen faktorok befolyásolják a közvéleményt, és hogyanlehetne erősíteni a köz bizalmát az igazságszolgáltatás, illetőlegannak egyes intézményei iránt.32

A jelenlegi közhangulat nem tűnik éppen kedvezőnek abüntetések csökkentése, az alternatív, kimondottan a szabadság-

58

30 Erről lásd: Ugljesa Zvekic – Kertész Imre: i. m.31 Ezekről részletesebben lásd a 7., 8. számú lábjegyzetet, valamint a következőfejezetet.32 Julian V. Roberts – Mike Hough (eds.): Changing Attitudes to Punishment, Publicopinion, crime and justice. Willan Publishing, 2002

vesztés kiváltását célzó törekvések irányában. Sokkal inkábbhangot kap manapság a minél súlyosabb és hosszabb, az élet-fogytig tartó, sőt a halálbüntetés mielőbbi visszaállítását han-goztató népakarat – miként arról a médiából nap mint napértesülhetünk.33 Számos politikus és közszereplő is inkább asúlyosabb büntetésekben, a szigorításban, a büntethetőségikorhatár leszállításában látja a bűnözés visszaszorításánakeszközét, és e nézetének hangot is ad.Bár hazánkban széles kutatási háttérről nem számolhatunk be, atémához kapcsolódó speciális vizsgálatok több mint tíz évezajlanak Magyarországon.34 Ezek egyike a büntetőügyekbenalkalmazandó mediáció lehetőségét, az érintettek hozzáállásátvizsgálta.35 Az eredmények arra utaltak, hogy a sértettek az ügyelején hajlamosabbak eltekinteni a büntetéstől, mint akkor,amikor már megindult a büntetőeljárás.36

A következőkben három, az OKRI által az elmúlt öt évbenvégzett nagy volumenű kutatás ilyen irányú eredményeiről

59

33 A média és a büntetőpolitika kapcsolatáról lásd: Kerezsi Klára: A média a büntető-politika szolgálatában. In: Kerezsi Klára: Kontroll vagy támogatás: az alternatívszankciók dilemmája. KJK-Kerszöv Kiadói Kft., Budapest, 2006, 57. o.34 Ezekről lásd például Korinek László: Rejtett bűnözés. KJK, Budapest, 1988;valamint a Sajó András és Klaus Sessar által a nyolcvanas években végzett jogtudat-kutatások, például Sajó András: A jogosultság-tudat vizsgálata. Kutatási összefoglaló.Magánkiadás, 198835 1993-ban a válaszolók mindössze 2%-a utasította el a kártérítést a sértett részére, abüntetés enyhítésének, illetve elkerülésének érdekében. Ezt az eredményt egy 2003-ban lefolytatott vizsgálat ismét megerősítette. 1993-ban a válaszoló elkövetőksértettjeinek egy részét is sikerült felkutatni. A megtalált sértetteknek több mint feleazt válaszolta, hogy kártérítés esetén elállna a feljelentéstől, azonban csak harmaduktartotta elfogadhatónak a büntetés teljes vagy részleges elengedését.36 Mivel kiértékelhető válaszokat viszonylag kis számban kaptunk, így a nyert adatokatinkább tájékoztató jellegűnek tekintettük. A válaszadók az alábbi kérdésbendönthettek: ha a kárt az elkövető a részükre megtéríti 1) a feljelentéstől elállnának-e;2) ha már megindult a büntetőeljárás, akkor kívánják-e az elkövető megbüntetését.Erről részletesen: Barabás Tünde: A mediáció esélyei Magyarországon egy empirikusvizsgálat tükrében. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai és KriminalisztikaiTanulmányok, 33. OKRI, Budapest, 1996, 142–155. o.

számolok be. Ezek közül kettő az Európai Unió támogatásával,nemzetközi együttműködésben zajlott, egy pedig Magyar-országon egyedülálló módon, tízezer fő megkérdezésével, akülföldön folytatott victim survey-eket alapul véve vizsgálta azáldozattá válást a magyar állam kutatási és fejlesztésiprogramjának37 jelentős hozzájárulásával. Ezekben a kutatá-sokban igyekeztem kihasználni a kínálkozó lehetőséget arra,hogy kérdéseket tegyek fel a megkérdezettek büntetési atti-tűdjével, illetve a mediációhoz való viszonyulásával kap-csolatosan.

2.1. Lakossági attitűdök az In-Sec38-vizsgálat eredményeialapján

A lakosság hozzáállásának megismerésére jó alkalmat kínált azIn-Sec nemzetközi kutatás, amelyben öt európai nagyváros(Amszterdam, Hamburg, Bécs, Krakkó és Budapest) két-kétkerületében vizsgáltuk a bűnözéssel, a bűnözési félelemmel és avédekezési stratégiával kapcsolatos lakossági véleményeket. Azöt résztvevő ország eredményeit azután lehetőségünk voltösszehasonlítani is.

Magyarországon a főváros két eltérő adottságú kerületét, aFerencvárost (IX. kerület) és Budafok–Tétényt (XXII. kerület)választottuk ki, és e két helyszínen kérdeztünk meg ezer felnőtt

60

37 Az Oktatási Minisztérium által a Nemzeti kutatási fejlesztési programok NKFP-5/0100/2002. (szerződésszám: OM-00120/2002.) „Áldozatok, elkövetők és véle-mények a bűnözésről” címen elnyert projekt anyagi forrásának felhasználásával jöttlétre.38 A kutatás 2001 és 2004 között zajlott az Európai Unió támogatásával. Címe:„Insecurities in European Cities. Crime-Relate Fear Within the Context of NewAnxieteies and Community-Based Crime Prevention” (InSec, HPSE-CT-2002-00052)http://www.insec.uni-hamburg.de

lakost.39 A két kerületben a vizsgálat szerint is nagy eltérésekmutatkoztak mind a bűnözés volumene és terjedelme, mindpedig a bűnözésről alkotott vélemények tekintetében. Kiderültazonban, hogy a bűnözés mértéke és az attól való félelemmértéke korántsem esik egybe. Jól mutatja a vizsgált problémaés kezelése bonyolultságát, hogy a bűnözés vonatkozásábantartósan erősen fertőzött IX. kerületi kutatási helyszínen abűnözéstől való félelem enyhébb volt, mint a korábbi periferikushelyzetéből a fővárosba integrálódó, az előbbinél lényegesenalacsonyabb szintű, ám gyors bűnözési dinamikával küszködőXXII. kerületben.40

Vélemények a büntetés hatásáról

Kutatásunkban a megelőzés kérdéséhez kapcsolódóan lehető-ségünk volt felmérni a megkérdezettek punitív hajlandóságát azerőszakos cselekmények körében. E cselekmények gyakoriságaaz összbűnözésen belül viszonylag kicsi (7-8% Magyar-országon), szemben a vagyon elleni cselekmények gyako-riságával (a kérdezés idején 70% körül). Az elmúlt évtizedbenazonban hazánkban – a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan –hirtelen szaporodni kezdtek az erőszakos esetek, ami különösena bűnözés tendenciájának általános csökkenése mellett voltfeltűnő. A konkrét kérdés arra vonatkozott, hogy vajon mi a

61

39 A kerületenkénti 500-as minta kiválasztása a két kerület demográfiai adatai alapjántörtént, úgy, hogy a mintába kerülők kor és nem szerint reprezentálják az ott élő felnőttlakosságot. A vizsgálati területek jellemzői fizikai paramétereikben, a városbanelfoglalt helyük tekintetében, illetve a bűnözési adataikban vagy a helyi bűn-megelőzési erőfeszítésekben is jelentősen különböznek egymástól.40 Minderről, illetve a vizsgálat eredményeiről részletesen: Kó József: WP2, 2003.Kézirat; Kovács Róbert: WP5, 2004. Kézirat; Irk, Ferenc – Barabás, Tünde – Kovács,Róbert: National report. In: Final report. http://www2.jura.uni-hamburg.de/instkrim/kriminologie/

véleménye a megkérdezetteknek: kellenek-e keményebbbüntetések az erőszakos bűncselekmények megelőzésére?41 Ez akérdés jól illeszkedik a mediáció témaköréhez. Az erőszakosbűncselekmények eseteiben az emberek jóval nehezebbenhajlanak a megegyezésre, megbocsátásra, még kártérítés eseténis. Ezzel szemben a vagyon elleni bűncselekmények körében apszichés sérelem rendszerint kisebb mértékű, és a sértettek,különösen, ha remény van materiális káruk megtérülésére,inkább hajlamosak a kiegyezésre az elkövetővel.42

A kérdésre adott válaszok arányából kiderült, hogy a magyarkérdezettek sem túlzott szigorukkal, sem liberalizmusukkal nemtűnnek ki, bár inkább kevésbé rigorózusnak tekinthetők, mint avizsgálatba bevont többi ország lakói.

Ha az erre a kérdésre a legszigorúbb büntetést kívánók arányátaz öt ország tekintetében hasonlítjuk össze, érdekes dolog derülki. A szigorúbb büntetéssel egyetért nem értés alapján ugyanis arangsorban Magyarország áll az első helyen a kapott, atöbbiekéhez képest csekélynek tekinthető 22%-os teljesegészében helyeslők válaszai alapján. Ehhez képest a legerősebb

62

41 A kérdésekről: Klaus Sessar – Heike Herrmann – Wolfgang Keller – MartinWeinrich – Ingrid Breckner: Selected results in a summarised comparison. In:Inscurities in European Cities, vol. 2. Budapest, 2005, pp. 13–56. (first published asthe las chapter of the „Final report” of the InSec project)42 Lásd például Sessar vizsgálatát, amelyet az egykori NSZK-ban végzett akárhelyreállítással kapcsolatos lakossági attitűdökről. Ezek szerint összességében amegkérdezettek a vagyon elleni cselekmények körében 47,5%-ban, míg az erőszakoscselekmények körében ehhez képest kevésbé, 20,5% támogatta az elkövető általiprivát helyreállítást, illetve a megegyezést. In: Klaus Sessar: Public attitudes towardsoffender restitution in Germany. Paper presented at the annual meeting of theAmerican Society of Criminology, Cincinatti. Idézi: Thomas Feltes: The police andthe victims of everyday conflicts. In: Emilio Viano (ed.): Crime and its victims. Taylor& Francis, Philadelphia, 1989, pp. 79–93. http://www.thomasfeltes.de/htm/Lucca.htm

büntetési hajlam a krakkói kérdezettek körében mutatkozik,akiknek 76%-a ért egyet teljes egészében a szigorúbb büntetésekalkalmazásával, míg az amszterdami válaszolók aránya e kérdéstekintetében 49, a bécsieké 50, míg a hamburgiaké 57%-os.43


A válaszolók preferenciái a sokkal súlyosabb büntetést az erőszakosbűncselekmények elkövetőinek kérdésre

(az ötfokú skálán az 5.: a nagyon egyetértek válaszok aránya százalékban)

A magyarországi arányok ilyen fokú eltérésének okaira nehézválaszt találni. Mivel a válaszadók neme, kora, családi állapotaés egyéb személyes körülményei között országonként nem voltjelentősnek tekinthető eltérés, érdemesnek tűnt megvizsgálninemzetközi összehasonlításban, hogy a választást befolyásolta-eaz esetleges korábbi áldozattá válás. Mint kiderült, a meg-kérdezettek között országonként nagyjából azonos számbanfordultak elő olyanok, akik korábban egyszer már bűn-cselekményt szenvedtek el. A legkevesebb sértett a válaszadókközött Bécsben, a legtöbb Krakkóban fordult elő. Ez részbenszerepet játszhat a krakkóiak szigorúságában, de a magyarokbüntetési kedvét érintő nagyfokú eltérésre nem szolgáltatindokot.

Mindezek érdekessé tették annak vizsgálatát, hogy mutatkozik-ekapcsolat a korábbi áldozattá válás és a „büntetési szigor”prevenciós eszközként történő elfogadottsága között. Ebből az

63

43 Klaus Sessar – Heike Herrmann – Wolfgang Keller – Martin Weinrich – IngridBreckner: i. m.

Súlyosabbbüntetést

Amszterdam Budapest Hamburg Krakkó Bécs

49% 22% 57% 76% 50%

derült ki, hogy a korábban egyszer már sértetté váltak közöttváltozik az országok rangsora, és továbbra is maradt amagyarországi válaszok egyenletes megoszlása, azaz a sértettéváltak kissé több mint 50%-a elégedett a büntetések jelenlegiszigorával. Bécs elé került viszont Hamburg is, azamszterdamihoz hasonló, 25% fölötti elégedett, illetve inkábbelégedett a válaszadási aránnyal. Krakkó utolsó helye meg-maradt, miközben eltérés mutatkozott a lengyel válaszolókhatározottságát illetően. A bizonytalanok részesedése körükbenugyanis az átlagosan 12% körüli aránnyal szemben csak 3%-osvolt. Hozzá kell tenni azonban mindehhez azt is, hogy miközbenaz elszenvedett bűncselekmények többsége mindenhol vagyonelleni eset volt, az adott kérdés az erőszakos cselekményekbüntetésére vonatkozott.44

Az eltérésre különböző magyarázatokat találhatunk. A nyugat-európai szigorodás oka lehet az a tömeges bevándorlás,amelynek következményei a nyugati embereket aggodalmassátették. Eközben kifejezhet egyfajta csalódottságot is a lakosságkörében azokkal az elterelési formákkal szemben, amelyeketegyébként mind nagyobb mértékben alkalmaznak Nyugat-Európában. A lengyel attitűdben – az erősödő szigor irántiigényben – lehet, hogy a rendszerváltozás következményeként akelet-közép-európai életfeltételek bizonytalanná válása isvisszatükröződik. A krakkóiak egyébként más kérdésekben isinkább konzervatív nézeteket vallottak. Így például a bűn-megelőzés területén az öt ország közül a leginkább ők mutattakbizalmat a több és nagyobb hatalommal felruházott rendőrség ésa magánbiztonsági cégek iránt.45

64

44 A kutatásról részletesen: Irk Ferenc: Városi biztonság, nagyvárosi bűnmegelőzés. In:Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, 2005,147–175. o.45 Irk Ferenc (2004): i. m.

E kutatás tehát azt a kedvezőnek tűnő eredményt hoztaszámunkra, hogy a magyar válaszolók kevésbé látják szük-ségesnek a büntetés fokozását alkalmazni a prevenció esz-közeként. A vélemények ilyen jellegű megoszlása azt is jelzi,hogy a lakosság körében kevésbé elterjedt a megtorlás/elrettentés szemlélete, hiszen a büntetés szigorának fokozásamint prevenciós cél gyakorlatilag egyet jelent az elrettentéssel.Ehhez képest még pozitívabbnak tűnik ez a válaszadási aránynemzetközi összehasonlításban. Ekkor ugyanis kiderült, hogy amagyar kérdezettek a többi résztvevő nemzet polgáraihoz képestjóval kevésbé bíznak a szigorfokozásban mint hatékonyság-elősegítő eszközben.

2.2. Áldozatok és vélemények

2002-ben és 2003 első fél évében zajlott az első victim survey-nek tekinthető vizsgálat Magyarországon, az OrszágosKriminológiai Intézet (OKRI) kezdeményezésére és vezetésével.A vizsgálat, amely mindeddig egyedülálló módon, tízezer embermegkeresésével zajlott, lehetőséget teremtett arra, hogymegismerhessük, vajon valójában hányan válnak áldozattáMagyarországon, és ezzel képet kapjunk a latensen maradtcselekmények jellegéről, összetételéről, elszenvedőiről, ésazokról az okokról, amelyek az esetek nem jelentéséhezvezettek.46

Kutatásunk folyamán sikerült képet kapnunk a hazánkbanáldozattá vált személyek széles csoportjáról. A tízezer

65

46 A vizsgálat módszere kérdőíves lekérdezés volt, címlistás mintavétel alapján. Akérdezés során a 18. életévét betöltött, Magyarországon állandó lakhellyel rendelkezőmagyar állampolgárokat kérdeztünk meg. A vizsgálandó területek véletlenszerűkiválasztásánál településnagyság szerinti, majd a kérdezendők körében nem és korszerinti rétegezést végeztünk, ami lehetővé tette a vizsgálat reprezentativitását. Alekérdezést a Gallup Intézet kérdezőbiztosai végezték.

megkérdezettből öt és fél év alatt 3326-an váltak egyszer vagytöbbször áldozattá. A latencia, vagyis a rendőrségen nemjelentett bűncselekmények száma a külföldi tapasztalatokhozhasonlóan jelentősnek mutatkozott. A 2002-es év vonat-kozásában például, ahol még nem szelektál erősen az emlékezet,a megkérdezettek 2276 bűneset elszenvedéséről tettek említést,ebből mindössze 739-et jelentettek (kb. 32%). A rejtve maradástekintetében beigazolódott az a feltételezésünk is, hogyelsősorban a kisebb súlyú ügyeket nem jelentik az emberek, ahola feljelentéssel járó hátrány nagysága jóval meghaladja arendőrségi eljárás előnyeit.47

A kutatás folyamán lehetőségünk volt megkérdezni azt is, vajonhogyan viszonyulnának a magukat sértettnek valló személyekegy lehetséges kiegyezéshez, mi a véleményük a jóvátételről, éseltekintenének-e a tettes megbüntetésétől ebben az esetben. Errea kérdéscsoportra 1672-en válaszoltak, ezekről a következőkbenolvashatunk.

Sértetti vélemények a kiegyezésről és a jóvátételről

2003-as kutatásunkban a megkérdezett sértettek jelentős részevagyon elleni bűncselekményt szenvedett el. Arra a kérdésre,hogy: „Eltekintene-e a tettes megbüntetésétől, ha az okozott kártjóvátenné?”, a sértettek 48%-a válaszolt egyértelmű „nem”-mel.A többi válaszoló nagyobb része jelölte meg az „igen, teljesmértékben”, illetve „az igen, részben” (összesen 43%), ésnéhány százalék választotta a „nem tudja” lehetőséget. Vagyis asértettek álláspontja kb. fele-fele arányban oszlott meg a teljeselutasítás és részleges vagy teljes elfogadás álláspontja között.

66

47 Az eredményekről részletesen: Irk Ferenc (szerk.): Áldozatok és vélemények I. kötet.OKRI, Budapest, 2004

Ha mindezt bűncselekmény-kategóriákra bontva vizsgáljuk, azttapasztalhatjuk, hogy a legkevésbé toleránsak az autólopás (77%„nem”), illetve az autóból lopás (60% „nem”) és a rablásáldozatai (77% „nem”), míg a leginkább elfogadók a becsapás, asérüléses közlekedési baleset, valamint a támadás, fenyegetésáldozatai (23, 35, 38%-os „nem” válasszal). A többi bűncselek-mény esetében átlagosnak tekinthető az elfogadási hajlandóság.Ez természetesen nyilván összefügg az elszenvedett bűn-cselekmény jellegével és súlyosságával, hiszen az autólopásegyrészről nyilvánvalóan igen nagy kár elszenvedésével járhat(akár több millió forint), amit azonban biztosítás esetén abiztosító nagyrészt fedez. Így tehát a sértettnek nem fűződikkülönösebb érdeke ahhoz, hogy az elkövetővel a kártérítésügyében „egyezkedjen”. Ehhez képest a rablások nyilvánvalóanaz átlagosnál nagyobb lelki-fizikai sérelmet okoznak asértettnek, hiszen az erőszak is velejárójuk. A viszonylag kisebbsúlyú becsapások, fenyegetések, vagy például a nemszándékosan okozott, sérüléssel járó közlekedési baleseteknyilván jobban tolerálhatók a sértettek részéről. Itt jegyzendőmeg az is, hogy a kár nagysága is befolyásoló tényező abban,hogy a sértett hajlandó eltekinteni a büntetéstől. A válaszokalapján a kisebb kárérték (tízezer forint alatti) jóval elfogadóbbáteszi a sértetteket (kb. 60%), míg a kiemelkedően nagy károk(egymillió forint feletti) elszenvedése fokozza az intoleranciát,vagyis a büntetés iránti igényt erősíti (77%-ban a sértett a kármegtérítése esetén is kívánná a tettes megbüntetését).

A személyi sérüléssel járó bűncselekmények esetében azonbannem tapasztaltunk különbséget a megbocsátási hajlandóság te-kintetében azok között, akik nyolc napon belüli, vagyis enyhébb,illetve azon túli, vagyis súlyos testi sértést szenvedtek el.Ők súlyosságtól függetlenül, a testi sérülést el nem szenve-

67

dőkhöz hasonlóan, szintén az esetek mintegy felében ra-gaszkodtak volna a tettes megbüntetéséhez, míg a másik felébenettől részben vagy egészben eltekintettek volna a kártérítésesetén (szemben például az említett német vizsgálat ered-ményével).A tolerancia mértékénél, vagyis annál, hogy mennyirebefolyásolná a kárjóvátétel az elkövető megbüntetése irántiigényt, kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon a sértett személyeskörülményei, neme, kora, családi és vagyoni viszonyai, valaminta bűncselekménnyel kapcsolatos érzelmei (harag, szorongás,félelem) és egyéb körülményei mutatnak-e összefüggést azzal,hogy jóvátétel esetén mennyire lennének elnézők, megbocsátóka tettessel.

A sérelmet elszenvedők között nagyjából fele-fele aránybanfordultak elő mindkét nem tagjai. A megbocsátás szempontjábólsem mutatkozott nemenkénti eltérés közöttük, bár a nők, ha nemis szignifikáns mértékben, de kissé (2%-kal) toleránsabbnakbizonyultak a férfiaknál. A kor sem tűnt befolyásoló tényezőneka jóvátétel akceptálásában. Hozzá kell tenni azonban, hogy amíga sértettek között nagyjából hasonló arányban képviseltettékmagukat a 18–29 és a 30–39 év közötti korcsoportok, addig a30–39 év közöttiek a legkevésbé megbocsátónak mutatkoztak,és 54%-ban utasították el a büntetés elkerülését jóvátétel esetén.Ezzel szemben a fiatalabbak csoportja látszott a legtole-ránsabbnak (42% „nem”). Ez összefügghet azzal, hogy a 30 és40 év közöttiek már konszolidáltabb életszakaszba értek,befejezték tanulmányaikat, és miközben egzisztenciájukaterősítik, aközben sokan egyre gyarapodó családban élnek.Számukra a biztonság akár vagyoni formában is lényegesebb, ésa sérelmeket is kevéssé hajlandók eltűrni, elviselni, szemben afiatalabbak „könnyedségével”. A családi kapcsolatok pedig rész-

68

ben megértőbbé is teszik őket, mert az elutasítók között, ha nemszignifikáns mértékben is, de nagyobb százalékban fordultak előegyedülállók, mint családban élők. Ez nyilván ismét összefügg abiztonság iránti fokozottabb igénnyel, de egyben azzal apszichés állapottal is, hogy a családban élőknek a család olyanhátteret nyújt, amely könnyebbé teszi a sérelmek „kiheverését”,mint az egyedülállók esetében.

Az iskolai végzettség szempontjából a leginkább megbocsátónakaz általános iskola nyolc osztályát vagy annál kevesebbet végzőkbizonyultak (43% a teljes elutasítás), míg a legkevésbé tole-ránsak a szakközépiskolai, illetve a felsőfokú végzettségűekvoltak.

Az anyagi helyzet sajátosan befolyásolta a megbocsátási haj-landóságot. A javuló anyagi helyzet, a havi nettó jövedelemnövekedése fordítottan befolyásolta a toleranciát. Így amíg azötvenezer forint jövedelem alatti, illetve ötven- és százezer forintközötti nettó bevétellel rendelkezők átlagosan 45, addig a 250ezer forint feletti jövedelműeknek már 65%-a kívánta minden-képpen az elkövető megbüntetését. Ennek alapján úgy tűnik,hogy a rosszabb helyzetűek megértőbbek, esetleg beleérzőbbekabban az esetben, ha kárukat megtérítik. Hozzá kell tenni ehhezazt is, hogy az anyagi helyzet romlása egyértelműen a toleranciacsökkenését idézte elő. Így azok, akiknek saját megítélésük sze-rint az évek folyamán jelentősen romlott az anyagi helyzetük,jóval erősebben kívánták az elkövető megbüntetését (49%), mintazok, akiknek jelentősen javult (38% utasította el a büntetéselkerülését).A devianciák körében azt tapasztaltuk, hogy azok közül, akikkorábban büntetőügyben gyanúsítottak vagy elítéltek voltak, hanem szignifikáns mértékben is, de némileg többen választották a

69

büntetéstől való eltekintés lehetőségét, mint azok, akik ilyenügyben sosem voltak érintettek. A korábbi gyanúsítottakmegbocsátási hajlandóságának mértéke 11%, a korábbanbüntetetteknek pedig 6%-kal volt magasabb.

Fontosnak tekintettük a sértett és az elkövető közötti viszonyfeltárását is. Ennek folyamán az a nem meglepő tény derült ki,hogy amellett, hogy a sértettek a házastársukkal a leginkábbelnézők, hasonlóan viszonyulnak barátaikhoz (mindössze 18%elutasító válasz). Jó eséllyel tehet jóvá esetükben a sértőmunkatárs, ismerős („csak” 30%-os intolerancia). Ezzel szem-ben legkevésbé a gyermekkorú elkövetők számíthatnak a sér-tettek megbocsátására, ha bűncselekményt követnek el ellenük.Az ő esetükben a legkevésbé akceptált a jóvátétel és alegnagyobb a büntetési kedv (57%).A sértettnek a tettel kapcsolatos érzései egyértelműen befolyá-solják toleranciáját. Így aki azt nyilatkozta, hogy nem haragszikaz elkövetőre, 83%-ban tekintene el megbüntetésétől.Ugyanilyen súlyosan kerül a mérlegre a szorongás, a sérelemfölötti tépelődés is. Azok között, akik a lekérdezés idején márúgy nyilatkoztak, hogy az eset már nagyon ritkán jut eszükbe –vagyis pszichésen már sikerült feldolgozniuk az ügyet –, 34%-osa büntetési igény az elkövető jóvátétele esetén, míg azoknál,akik nagyon gyakran gondolnak az ügyre azóta is, 61% ez azarány. Ez nem feltétlenül függ össze a tett objektív súlyos-ságával, sokkal inkább azzal, hogy miként érintette szubjektívena sértettet az eset.

Mint látható tehát, a sértettek megbocsátási hajlandóságát, akárhelyreállítást, mint „a büntetés helyettesítésének eszközét”,igen sok körülmény befolyásolja. Ezek részben személyi-ségükkel, neveltetésükkel, érzelmeikkel kapcsolatosak, de befo-

70

lyásoló tényező például anyagi helyzetük vagy személyesviszonyuk is az elkövetővel. Bár ez a kutatás természetesen nemképes minden kérdésre választ adni, azt megmutatja, hogy akárhelyreállítás gondolata nem egyértelműen elfogadott maMagyarországon.48

2.3. „Bűnmegelőzési körhinta” (CPC) – AGIS-projekt49

A program célja, mint említettük, elsősorban az épített környezetés a bűnözés, valamint ehhez kapcsolódóan a szituációsbűnmegelőzés és a bűnözéstől való félelem kérdésénekvizsgálata volt. Ennek során 1500 helyi lakost kérdeztünk megrészben korábbi áldozattá válásáról, illetve az azzal kapcsolatosegyes körülményekről. A korábban sértettek és a sértetté nemváltak körében egyaránt megkérdeztük, hogy vajon „egyetér-tene-e azzal a lehetőséggel, hogy bűncselekmény esetén a kárrólaz elkövetővel megegyezzen”. Erre az összes megkérdezett kb.fele-fele arányban jelölte, hogy hajlandó lenne az egyezségre,illetve nem vállalná. Közöttük mindkét csoportnál viszonylagkicsi volt a bizonytalanságot tükröző „nem tudja” válasz, mi-közben a kérdezettek többsége válaszolt. Ehhez képest érde-kesen alakult a következő kérdésre adott válaszadási kedv. Az„egyetért-e azzal, hogy ha a kiegyezés sikerül, és ennek alapjánaz elkövető jóváteszi az okozott kárt, akkor őt az elkövetettjogsértésért ne büntessék meg” kérdésre ugyanis a kérdezet-

71

48 A kárhelyreállításról a büntetőjogi szankciórendszerben: Gönczöl Katalin: Ahelyreállító igazságszolgáltatás filozófiája. Büntetőjogi Kodifikáció, 2007/2., 1–7. o.49 Crime prevention Carousel (CPC) – international research, AGIS Project(Project JAI/2004/AGIS/164) Sharing Good Practice in Crime Prevention, based onthe Evaluation of Physical Rehabilitative Schemes in Problematic Residential Areas inMember and Accession States. Erről részletesen: http://www.iuscrim.mpg.de;http://europa.eu.int/comm/justice_home/funding/; valamit e kötetben Windt Szandratanulmánya, valamit jelen tanulmány 1. pontja.

teknek csak a 40%-a válaszolt. Ez, bár a válaszokból nem derülki, de valószínűleg összefügg a kérdést illető bizonytalansággal.A 638 válaszolóból 331-en utasították el egyértelműen abüntetés elengedését ilyen esetben, míg a többiek közül 261-enaz „igen” és 46-an a „nem tudja” választ adták. Mivel ezek azadatok a legfrissebbek a lakosság mediációhoz való viszonyátilletően, érdemes elgondolkodni az eredményen. A helyeslők ésellenzők között nemük, koruk tekintetében nem volt különbség.Feltűnő azonban, hogy a tehetősebbek által lakott Római-lakótelepen, illetve a békás-megyeri terület úgynevezett jobbik,hegy felőli részén a lakók büntetőbb hajlamúnak mutatkoztakmég kárjóvátétel esetén is (ismét megerősítve a korábbantapasztaltakat). Megvizsgáltuk azt is, hogy mutatkozik-e különbség a véle-mények arányában a sértettek és a korábbi (három éven belüli)sértetté válást nem említők között. Itt nem találtunk különbséget,mindkét csoportból mindössze 17,5%-ban jelölték meg, hogyjóvátétel esetén eltekintenének a büntetéstől.

Ez kétségtelenül rosszabb elfogadottsági szintjét mutatja amediáció lehetséges alkalmazásának, mint az Áldozatok és véle-mények vizsgálatban a hasonló kérdésre kapott válaszok. Akérdés tisztázására szolgált a büntetéstől el nem tekintőkvizsgálata korábbi sértettség szempontjából. Itt ismét mutat-koztak eltérések. Így amíg a korábbi sértettek 29%-a tartozott abüntetést egyértelműen kívánók csoportjába, és 53%-a a bi-zonytalanok közé, addig a sértetté nem válók között a büntetéstpártolók aránya 20% volt, míg a bizonytalanoké 62%-os. Azaz akorábbi sértetté válás, úgy tűnik, némileg negatív iránybanbefolyásolta a lakosságot a büntetés elengedésének megítélésétilletően, miközben egyértelműen megmutatkozott a nagyfokúbizonytalanság mindkét csoport részéről.

72

Ezek az adatok mindenképpen jelzésértékűek a jogalkal-mazóknak. Rámutatnak egyrészt arra, hogy nagy a bizony-talanság a mediáció alkalmazását illetően, másrészt, hogy nemegyértelmű a fogadtatás (a kérdezettek fele gyakorlatilag elu-tasítja e lehetőség igénybevételét). A válaszmegtagadás nagyszáma arra is figyelmeztet, hogy elengedhetetlen a PR-munkaahhoz, hogy a közvetítés valóban elfogadott és alkalmazotteszközzé válhasson a jövőben.

Az utolsó blokkban rákérdeztünk arra is, hogy az illető vajonmilyen formában fogadna el jóvátételt. Itt túlnyomó részben azegy összegben történő kártalanítást jelölték meg a válaszadók.Különbségek azonban itt is mutatkoztak a korábbi sértettek és atöbbiek között, ugyanis a sértettek nagyobb része fejezte ki ilyenigényét (35%, szemben a sértetté nem váltakkal, akiknél ez26%). Náluk nyilván szerepet játszhatott a korábbi rossztapasztalat. Ezen felül még nagyjából hasonló mértékben (11%)választották a részletfizetést, valamint 2,4%-ban a természetbenikártérítést. Legvégül rákérdeztünk a válaszadóknál arra is, hogyvajon kit fogadnának el a legszívesebben közvetítőként. Erre akérdésre nagy számban jelölték meg a rendőrt (450), a bírót(404), az ügyészt (322) és az ügyvédet (395). Ehhez képestkevesebben említették például az önkormányzat alkalmazottját(230), és még kevesebben a papot (97), illetve a közös ismerőst(154). Ebből az látszik, hogy az emberek egy része még mindiga hivatalos ügymenetben képzeli el a megegyezést, és nempreferálja például a civil szféra, az esetleges önkéntesekbevonását. A civil kurázsi hiánya azonban egyébként is jellemzőa magyar társadalomra, így ez az eredmény nem meglepő.A válaszolók között a korábban sértetté váltak között több mint10%-kal levesebb volt a „nem tudom” válasz, ebből az látszik,hogy ezek a személyek, talán éppen a velük történtek miatt,határozottabban képesek eldönteni ezeket a kérdéseket.

73

A lakótelepi részek között jelentősebb eltérés csak a civilrésztvevők bevonása tekintetében mutatkozott, a tehetősebbRómai-lakótelepen ugyanis 40%-kal többen jelölték az önkor-mányzati tisztségviselő, és 8-9%-kal a pap, valamint 15%-kal aközös ismerős mediátorkénti elfogadását, mint Békásmegyeren.Ez azt jelezheti számunkra, hogy a jobb anyagi helyzetelősegítheti a tudatosabb magatartást és a hivatalos szervekkelszemben a civil szféra megerősítése igényének kialakulását.

Összegzés

Ezek a vizsgálatok fontos kérdésekre válaszoltak. Egyrészt azÁldozatok és vélemények kutatás egyértelműen megmutatta,hogy a magyar lakosságtól, a hagyományoktól és a lelkülettőlnem áll távol a megbékélés, a jóvátétel elfogadásának és aközvetítés igénybevételének gondolata. Az In-Sec-kutatásbólkiderül az is, hogy a magyarok (legalábbis a kérdezettterületeken élők) semmiképpen sem jobban punitív hajlamúak,mint más európai országok polgárai. Emellett a megkérdezettekkimondottan jobb arányban gondolják megfelelőnek a jelenlegalkalmazott büntetéseket, és a prevenciót nem a szigorúbbbüntetéssel kívánják megvalósítani az erőszakos bűnözésterületén.

Kiderült az is, hogy a statisztikákon túlmutatóan jóval nagyobbaz áldozattá válás, ez azonban nem kerül a hatóságok látókörébe.Abban, hogy a cselekményt a sértettek miért nem jelentik arendőrségnek, sok tényező játszik szerepet, ezek között az egyiklegjelentősebb a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság és ahiányzó bizodalom abban, hogy az eljárás eredményre vezethet,illetve hogy az elszenvedett kár nem hatványozódik a hatóságieljárásban, hanem megtérülhet. A kiegyezési hajlandóságot

74

vizsgálva azonban mind az Áldozatok és vélemények, mind pedigaz AGIS-kutatás megerősítette, hogy bár a lakosság egésze,illetve a vizsgált területek polgárai nem utasítják el az egyezséggondolatát, de nyilvánvalóan nagyfokú körükben a bizony-talanság. Az eredmények megerősítették azt a tényt is, hogy asértettek megbocsátási hajlandóságát, a kárhelyreállítást mint„a büntetés helyettesítésének eszközének” elfogadását, igen sokkörülmény befolyásolja.

A Crime Prevention Carousel kutatás emellett számos olyaneredménnyel szolgált számunkra, amelyek egyrészt megerő-sítették korábbi tapasztalatainkat, másrészt új szempontokra hív-ták fel figyelmünket az áldozattá válás megelőzésében éskezelésében. Kiderült ugyanis – bár az eltérő módszerek miattszéles körű összehasonítást nem végezhettünk a résztvevő or-szágok adatainak tekintetében –, hogy a vizsgált lakótelepekmindegyikében túlnyomó részt helyben történtek a megemlítettbűncselekmények. Ez rámutat a szituációs bűnmegelőzés fontosságára és arra, hogymilyen jelentős szerepet játszhat az épített-ültetett környezet asértetté válásban, illetve annak megelőzésében, azaz milyen,viszonylag egyszerű és tervezhető eleme is van a bűnmegelőzésösszetett folyamatának. Nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosság felvilágosítása, támogatásaés a közvetlen érintettek esetleges kezelése mellett számos olyankérdést kell megoldani, amely már nem a viktimológia tárgy-körébe tartozik.

E területen tehát olyan széles körű szakmai összefogásra lenneszükség, amely a rendőrséget és a helyi civilszervezeteket,önkormányzatokat éppúgy bevonja a probléma megoldásába,mint a kriminológusokat, pszichológusokat, városépítészeket,

75

kertészmérnököket stb.50 Egy ilyen projekt megvalósítása avizsgált területeken nagyban hozzájárulhatna a lakótelepekheztársuló negatív képzetek javításához, miközben javíthatná az ottlakók közérzetét és erősíthetné a helyi közösségi aktivitásokat,visszahatva ezáltal is a lakók életminőségének alakulására.

IrodalomBARABÁS Tünde: A mediáció esélyei Magyarországon egy empirikusvizsgálat tükrében. In: IRK Ferenc (szerk.): Kriminológiai ésKriminalisztikai Tanulmányok, 33. OKRI, Budapest, 1996, 142–155. o.BARABÁS, Tünde – IRK, Ferenc – KOVÁCS, Róbert – WINDT, Szandra:Hungarian National report, Crime Prevention Carousel, 2006. ManuscriptBARABÁS, Tünde – WINDT, Szandra: Levels of victimisation. In: TIM Lukas(ed.): Crime Prevention in High-Rise Housing. MPI–Duncker and Humblot,Berlin, 2007, pp. 63–85.BUDA Béla: Az áldozattá válás és a pszichológia. Előadás, 2008. február 13.CZAPSKA, Janina – KRAJEWSKI, Krzysztof – MOTAK, Maciej: PolishNational Report, Crime Prevention Carousel, 2006. ManuscriptFATTAH, Ezzat A.: Understanding Criminal Victimisation. Prentice-Hall,Canada Inc., 1991FEHÉR Lenke: Az Európai Áldozatvédő Fórum tevékenységének hatása. In:Áldozatsegítés Európában. Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 2005,97–133. o.GÖNCZÖL Katalin: A helyreállító igazságszolgáltatás filozófiája. BüntetőjogiKodifikáció, 2007/2., 1–7. o.GÖRGÉNYI Ilona: A viktimológia alapkérdései. Osiris Kiadó, Budapest, 2001IRK Ferenc (szerk.): Áldozatok és vélemények I. kötet OKRI, Budapest,2004IRK Ferenc: Városi biztonság, nagyvárosi bűnmegelőzés. In: Félelem,bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, 2005,147–175. o.IRK, Ferenc – BARABÁS, Tünde – KOVÁCS, Róbert: National report. In:Final report. http://www2.jura.uni-hamburg.de/instkrim/kriminologie/

76

50 Javaslatokról lásd még: Németh Zsolt: A városi biztonság fokozása. In: FenyvesiCsaba – Herke Csongor – Mészáros Bence (szerk.): Bizonyítékok. TiszteletkötetTremmel Flórián egyetemi tanár 65. születésnapjára. Pécs, 2006, 449–461. o.; JármyTibor: Városi bűnözés, építészeti bűnmegelőzés. Rendészeti Szemle, 2006/11., 75–85. o.

IRK, Ferenc: Introduction. In: IRK, Ferenc (ed.): Victims and opinions.OKRI, Budapest, 2004, pp. 7–27.JÁRMY Tibor: Városi bűnözés, építészeti bűnmegelőzés. Rendészeti Szemle,2006/11.KEREZSI Klára: A média a büntetőpolitika szolgálatában. In: KEREZSI

Klára: Kontroll vagy támogatás: az alternatív szankciók dilemmája. KJK-Kerszöv Kiadói Kft., Budapest, 2006, 57. o.KISS Anna: A sértett eljárásjogi helyzetének erősítése, különös tekintettel apótmagánvád intézményére. In: IRK Ferenc (szerk.): KriminológiaiTanulmányok, 39. OKRI, Budapest, 2002, 162–178. o.KÓ József: WP2, 2003. KéziratKORINEK László: Rejtett bűnözés. KJK, Budapest, 1988KOVÁCS Róbert: Összefoglaló jelentés az empirikus vizsgálat ered-ményeiről 2006. KéziratKOVÁCS Róbert: WP5, 2004. KéziratLUKAS, Tim – ENTERS, Mark: Final National Report, Germany, CrimePrevention Carousel, 2006. ManuscriptMIERS, David – WILLIEMSENS, Jolien: Mapping Restorative Justice. Leuven,2004NÉMETH Zsolt: A városi biztonság fokozása. In: FENYVESI Csaba – HERKE

Csongor – MÉSZÁROS Bence (szerk.): Bizonyítékok. Tiszteletkötet TremmelFlórián egyetemi tanár 65. születésnapjára, Pécs, 2006, 449–461. o.ROBERTS, Julian V. – HOUGH, Mike (eds.): Changing Attitudes toPunishment, Public opinion, crime and justice. Willan Publishing, 2002SAJÓ András: A jogosultság-tudat vizsgálata. Magánkiadás, 1988. SESSAR, Klaus – HERRMANN, Heike – KELLER, Wolfgang – WEINRICH,Martin – BRECKNER, Ingrid: Selected results in a summarised comparison.In: Inscurities in European Cities, vol. 2. Budapest, 2005, pp. 13–56. (firstpublished as the las chapter of the „Final report” of the InSec project)SESSAR, Klaus: Public attitudes towards offender restitution in Germany.Paper presented at the annual meeting of the American Society ofCriminology, Cincinatti. Idézi: THOMAS Feltes: The police and the victims ofeveryday conflicts. In: EMILIO Viano (ed.): Crime and its victims. Taylor &Francis, Philadelphia, 1989, pp. 79–93.http://www.thomasfeltes.de/htm/Lucca.htmSHAFTOE, Henry: National report, Crime Prevention Carousel, 2006.ManuscriptUGLJESA, Zvekic – KERTÉSZ Imre: Bűncselekmények áldozatai a rendszer-váltás országaiban. UNICRI–BM Kiadó, Róma–Budapest, 2000.

77

Irk Ferenc

SZITUÁCIÓS BŰNMEGELŐZÉS LAKÓÖVEZETEKBEN

1. A szituációs bűnmegelőzés alapjai

Történelmi visszapillantásként érdemes utalni arra, hogy Wormsvárosának 1307-ből kelteződő iskolai rendtartása szerint„egyetlen tanulónak sem szabad éles kést magánál tartania vagyhasználnia, továbbá mellőzendő bármiféle olyan fegyverbevitele az iskolába, amivel mások számára veszélyt lehetneelőidézni”.1

A szituációs bűnmegelőzés elterjedésének megértéséhez szolgáladalékul az a tény, hogy a második világháború utáni technikaifejlődés lehetővé tette a bűnözők számára is a nagyobbanonimitással párosuló mobilitást. Azonban csak a hetvenesévek végén és a nyolcvanas években elszaporodó terror-cselekmények (például Schleyer gyáros elrablása) hívták fel arendőrség figyelmét a lakótelepek anonimitására. Ebben azidőben a biztonság és a bűnözés elleni küzdelem kizárólagosanrendőri feladat volt.2

Clarke szerint3 a szituációs bűnmegelőzés azokkal az alkalom-csökkentő intézkedésekkel foglalkozik, amelyek speciálisbűncselekményformákra irányulnak, a közvetlen környezet

78

1 Christian Weicht: Kriminalpraevention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabe auch fürArchitekten und Stadtplaner? Die Kriminalpraevention, 1/2002., S. 4–11. 2 Uo.3 Ronald V. Clarke: Situational crime prevention. In: Michael Tonry – David P.Farrington (eds.): Building a safer society. Strategic approach to crime prevention.The University of Chicago Press, Chicago–London, 1995, pp. 91–150.

szervezési és/vagy strukturális szisztematikus és állandóváltozását tartalmazzák, és amelyek egy bűncselekményelkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóváteszik, és ezáltal csökkentik a tettes hasznát.

Obergfell-Fuchs úgy véli4, hogy az évezredváltás idején akommunális hálózati modellek és a gazdasági megfontolásokegyaránt a helyi kontrollt helyezik előtérbe. Ennek követ-keztében a kommunális bűnmegelőzés újabb modelljének meg-alapozására került sor. Ennek függvényében kell szót ejteni aRational-Choice-Theorie lényegéről, ez abból indul ki, hogy abűnelkövetői viselkedés racionális döntési folyamat eredménye,ami a költség–haszon elemzésen alapszik. Az alapgondolatlényege, hogy valamennyi bűncselekmény valamilyen intenciónalapszik, és hogy a cselekményt mindig meghatározott szituatívtényezők befolyásolják, amelyek a tettest egyfajta költ-ség–haszon elemzésre ösztönzik. Ebből a szempontból aköltségek emelkedése a prevenció kiindulási alapja. Tehát atettes és a potenciális sértett mellett a megfelelő szituáció alegfontosabb, amelyben mindketten összetalálkoznak. A Crime-Pattern-Theorie az előbbinél még nyomatékosabban a tet-tes–sértett kölcsönös viszonya és rutintevékenysége mellett atér–idő viszonylatban jelentkező interakciós mezőre helyezi ahangsúlyt. Ez az alapja a szituációs bűnmegelőzésnek, amelyalapvetően befolyásolja a bűnmegelőzési stratégiát, hiszen a pre-venciót mindenekelőtt a bűnalkalmak csökkentésére és meg-változtatására koncentrálja. Ez nem a tettes motivációit akarjamegváltoztatni, hanem ennél sokkal nagyobb szerepet játszik aza szituáció, amelyben a cselekményt elkövetik. Ez azt jelenti,hogy az építészeti, szervezési és szociális környezet megvál-tozásával megváltozik a bűnelkövetői magatartás bekövet-

79

4 Joachim Obergfell-Fuchs: Ansätze und Strategien Kommunaler Kriminalprävention.Iuscrim, Freiburg, 2001, S. 588–589.

kezésének valószínűsége is. Ez egyrészt a felderítési kockázatmegnövelésével, másrészt a tettes lehetséges hasznánakcsökkentésével és olyan kognitív komponensekkel érhető el,mint a szituatív komponensekhez kapcsolt bűnösség és a saj-nálkozásérzet erősítése.

A szituációs bűnmegelőzés „alapfilozófiája”, hogy a bűnözésvisszaszorítása elsősorban a bűnalkalmak csökkentésén keresz-tül érhető el. Ezért a szekunder prevenció fő feladata a bűnalkal-mak struktúrájának megváltoztatása, ami leginkább a környezetielemek olyan kialakításával érhető el, amely a többé-kevésbé ra-cionálisan gondolkodó potenciális bűnelkövetőt eredeti szándé-kától eltéríti.5 A bűnalkalmak koncentrált csökkentése pedig abűnözés egészének erőteljesebb csökkenését okozza. Mindez aztjelenti, hogy a szituációs bűnmegelőzés nem csupán „ad hoc”módszerek gyűjteménye, hanem az alkalmazott elmélet szilárdtalaján áll. A szituációs bűnmegelőzés sikeres alkalmazásánakcsaknem száz evaluált példája létezik.6 A struktúra elengedhetet-len elemei: a célobjektum, a bűnelkövetéshez elegendő kriminá-lis energia, a célobjektum vagy az elkövetési eszköz hozzáfér-hetősége, a bűnfelderítés kockázata (ideértve az elítéltetés való-

80

5 Vö.: Ronald V. Clarke: Situational Crime Prevention: Its Theoretical Basis andPractical Scope. In: Michael Tonry – Norval Morris (eds.): Crime and Justice: AnAnnual Review of Research. University of Chicago Press, Chicago, 1983. Idézi:Martha J. Smith: Regulating opportunities: multiple Roles for civil remedies insituatuional crime prevention. Crime Prevention Studies, vol. 9., 1998, pp. 67–88.,71.; Edwin Kube: Systematische Kriminalprävention. BKA ForschungsreiheSonderband, Wiesbaden, 1987, S. 19.; Smith utal arra, hogy ennek a dolgozatnak –tematikailag – előfutára Ray C. Jeffery: Crime Prevention Through EnvironmentalDesign (SAGE, Beverly Hills, 1971) című könyve csakúgy, mint Oscar Newman minda mai napig megalapozónak számító műve: Defensible Space: Crime PreventionThrough Urban Design. MacMillan Co., 19726 Bővebb kifejtését lásd Marcus Felson – Ronald V. Clarke: Opportunity Makes theThief – Practical theory for crime prevention.http://www.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/fprs98.pdf Ismerteti: Helmut Koetzsche:Recension. Die Kriminalprävention, 3/1999., S. 116–117.

színűségét, a szankció és az egyéb szociális költségek mér-tékét), valamint a tett hozadéka.7

A szituációs bűnmegelőzés modellje a korábban megszokottszemélyre irányultság helyett a bűncselekmény kontextusáraösszpontosít. E szerint az építészeti, a szervezeti és a szociáliskörnyezet az, amelyben a bűncselekmény létrejön. A cél, hogy akedvező bűnalkalom-struktúrát változtassuk meg. E meg-közelítés előnye, hogy – szemben a tettesorientálttal – nemigényel bármiféle prognózist vagy az egyéni veszélyességrealapozó tettesképet, hanem a közvetlen szituációra fókuszál.További előny: a szituációs komponensek stabilabbak és egysze-rűbbek a megelőzés számára, mint a személy és annakviselkedése.8

Az úgynevezett defensible space9 a szituációs bűnmegelőzésegyik olyan alapfogalma és egyben kiinduló hipotézise, amelymár átvezet az építészeti bűnmegelőzéshez. Oscar Newman máridézett alapozó munkájában azt hangsúlyozza10, hogy adefensible space a lakókörnyezetek egyfajta modellje, amelymeggátolja a bűnt, mégpedig valamely szociális szerkezet fizikaikifejeződésének megalkotásával, amely magát megvédi. Adefenzív térséget alkotó valamennyi különböző elem kombi-nációja azt a közös célt szolgálja, hogy „a környezet a magalatens territorialitásában a közösség szemében azt a felelősségetfejezi ki, amit az visel a biztonság, a hasznos és a jó közérzettérsége irányában”. A defensible space mechanizmusok lánco-latának az összessége, legyenek azok tényleges vagy szimbo-likus akadályok, amelyek a térségre erős hatást gyakorolnak,megteremtik a felügyelet lehetőségét, és amelyek lehetővé teszik

81

7 Edwin Kube: i. m. 19. o. 8 Joachim Obergfell-Fuchs (1987): i. m. 32–33. o.9 Verteidigungsfähigen Raumes = védelemképes térség – német nyelvből vissza-fordítva.10 Oscar Newman: i. m. 3., 19. o.

az adott terület kontroll alatt tartását. A defensible space élőlakókörnyezet, amelyet a lakosok alkalmazhatnak életük,családjuk, szomszédaik és barátaik biztonsága érdekében.

Látni kell azonban azt is – folytatja Newman –, hogy a közép-osztályba tartozó szomszédság a biztonság felelősségét a rend-őrségtől várja. A felső réteg szintén támaszkodik a rendőrségre,ezen túlmenően saját biztonsági szolgáltatókat is alkalmaz. Az ismegfigyelhető azonban, hogy ott, ahol a lakosság magán-emberek együtteséből és nem közösségből áll, a biztonság rom-lik. Van olyan nézet, amely szerint a defensible space aközéposztály gondolkodására jellemző, ez azonban változhat. Aszegénynek megvan a saját kultúrája. Ők nem akarják aközéposztály békés, biztonságos, egyhangúan unalmas életét.Nem akarnak vagyonra sem szert tenni. Nem akarják azokat azértékeket, amelyek a középosztály igényeihez tartoznak. Azerőszak, a harc kultúrájuk szerves része. Nem akarnaksemmiféle falakat, legyenek azok valóságosak vagy csak sajáttérségük képzeletbeli határai. Ez azonban egy minden alapotnélkülöző romantikus kép a szegényekről. Kutatások bizo-nyítják, hogy a szegények szeretnék a középosztály nívójátelérni. A biztonság tehát nem csak a középosztály vágya.

A félelmi térségek11 bizonytalan térségeket és elkövetésialkalmakat jelentenek. Ilyenek azok a helyek, amelyek

– nem áttekinthetők,– helytelenül vagy hiányosan vannak megvilágítva,– nincs lehetőség kikerülni őket és/vagy– esetében a szociális kontroll hiányzik.

82

11 Christian Weicht: i. m. 4–11. o.

A félelmi térségek egyénenként változnak, ennek követ-kezménye, hogy egyes emberek bizonyos helyeket elkerülnek,ezáltal szociális mozgásterük beszűkül (például idős hölgyekeste bizonyos kulturális rendezvényeket nem látogathatnak).

Oscar Newman elképzelése a védelemképes térségről lassanelfogadottá válik. Ezek legfontosabbjai a következők12:

– magasházak mellőzése,– bejáratonként maximum 6-9 lakás,– 2-3 lakóegységes rövid folyosók tervezése,– a telkek hatékony behatárolása,– közösségi térségek megléte,– az áttekinthetetlen helyek felügyelete például

kamerákkal,– kívülről vizuális felügyelet, így például a

házbejáratokba való beláthatóság,– a közösségi és a nem közösségi térségek szimbolikus

akadályokkal való elhatárolása.

A szituációs megelőzés célja számos szituatív körülménymegváltoztatása, hogy az emberek speciális szituációban úgydönthessenek, nem kerülnek kapcsolatba illegális cselek-ménnyel. Ennek a felfogásnak a hátterében az áll, hogy abűncselekmények jelentős részét nem a személyiségben vagy aszociális körülményekben keresendő okok miatt, hanem azértkövetik el, mert azonnali közvetlen motiváció gyakorol hatástegy konkrét szituációban, amelyet az egyén észlel.13 Ronald V.Clarke14 szituáció-megelőzési definíciója ezt fejezi ki. E szerinta szituációs megelőzés olyan lehetőségcsökkentő intézkedések

83

12 Oscar Newman: i. m.13 Johannes Knutsson: The Swedish Experience of Situational Crime Prevention.Studies on Crime and Crime Prevention, vol. 7., no. 2., 1998, pp. 189–212.14 Ronald V. Clarke: Situational crime prevention – succesful case studies. Harrow andHeston, New York, 1992, p. 4.

gyűjteménye, amelyek 1) a bűncselekmények valamely speci-fikus formájára irányulnak; 2) magukba foglalják a közvetlenkörnyezet menedzselését, dizájnolását vagy manipulálását olyanrendszeres és folyamatos formában, amennyire ez csak lehet-séges; 3) úgy, hogy az megnövelje a bűnelkövetés kockázatát ésnagymértékben csökkentse az elkövető hajlandóságát.

Később Clarke és Homel tovább pontosított. E szerint15 aszituációs bűnmegelőzés lehetőségeit négy kategóriába ésegyenként négy technikába sorolta.

Első kategória: a preventív intézkedések észlelhetőségénekmegerősítése = increasing perceived effort a következők szerint:

1. a célelérés megnehezítése például fizikai akadályokkal(például zárak, betörésbiztos anyagok) = targethardening;

2. bejárati korlátozások például parkolóbekerítéssel vagyakadály létesítésével = access control;

3. a potenciális tettes elirányítása és szabályozása példáulzsákutcák létesítésével, buszmegállók kialakításával,vagy éttermek irányított telepítésével = deflectingoffenders;

4. a bűncselekményeknek kedvező tényezők kontrollja,például rendelkezés a fegyverek fölött, a kreditkártyákfényképpel ellátása, vagy a telefonhívó azonosítása =controlling facilitators;

84

15 Ronald V. Clarke – Ross Homel: A revised classification of situational crimeprevention techniques. In: Steven P. Lab (eds.): Crime prevention at a crossroad.Highland Heights–Cincinnati, 1997, pp. 17–27.

Második kategória: azok az intézkedések, amelyek a tettesekfelderítési kockázatát növelik meg = increasing perceived risk, akövetkezők szerint:

5. be- és kijárati ellenőrzés, így például fémdetektorok a(köz)épületek bejáratainál vagy elektromos vagyon-védelmi berendezések az üzletek vagy a könyvárakelhagyásakor = entry/exit screening;

6. formális felügyelet például a rendőrség vagy amagánbiztonsági szolgálat részéről avagy riasztó-berendezések = formal surveillance;

7. ellenőrzés munkatársak segítségével, például áruházakvideoberendezésekkel vagy parkolóhely-felügyelet =surveillance by employees;

8. természetes, informális ellenőrzési lehetőségek léte-sítése, például a sövények visszavágása, vagy a világításjavítása = natural surveillance;

Harmadik kategória: a tettes lehetséges hasznának csökkentése =reducing anticipated rewards, a következők szerint:

9. a lehetséges célobjektumok eltávolítása, például aközterületi készpénzes telefonautomaták felcserélésekártyással, kivehető autórádiók = target removal;

10. intézkedések a személyes tulajdon megjelölésére,például tárgyak gravírozása vagy regisztrálása, vagy elnem távolítható autórendszám = identifying property;

11. a lehetséges csábítások csökkentése, például a nemekszempontjából semleges telefonkönyv-bejegyzés =reducing temptation;

12. a tárgy használati értékének csökkentése, például azárubiztosítás úgynevezett ink-tag segítségével, PINkóddal ellátott autórádió = denying benefits;

85

Negyedik kategória: intézkedések, amelyek jelentősen hatnak atettesi oldal kognitív aspektusára, és a szituatív összetevőkön átkísérlik meg a tettes bűntudatát, illetve sajnálkozását elérni =inducing guilt or shame, a következők szerint:

13. magatartási szabályok és használati rend felállítása =rule setting;

14. a hibás magatartás megvilágítása a morális szempontokáltal is, például „az áruházi lopás is lopás”, „csak azidióták isznak és vezetnek”, vagy az út széléről történősebességmérések és intézkedések = stregthening moralcondemnation;

15. korlátozásokat feloldó tényezők ellenőrzése, példáulalkoholfogyasztással kapcsolatos törvényi életkor-korlátozás létrehozatala és ellenőrzése = controllingdisinhibitors;

16. a szociális rend tiszteletének megkönnyítését szolgálóintézkedések, például szeméttárolók vagy közösségiillemhelyek létesítése = facilitating compliance.

A szituációs bűnmegelőzés alapvetően a kriminológiában régótaismert lehetőség-elméletből (opportunity-theory) nőtt ki,amelyik nagyobb fontosságot tulajdonított a kriminális aktivitásszociális háttere felderítésének, mint a bűnelkövető személyiségijellemzőinek. Újdonság, hogy a lehetőség-elmélet makro-struktúrájából elsődleges fontosságra tett szert annak vizsgálata:miként lehet beazonosítani a szituatív jellemzőket, és lehe-tőséget adni azok megváltoztatására.16 Fontosságának hátterébenelsősorban az a felismerés áll, hogy a szituációt gyakran inkább

86

16 Sharyn L. Roach Anleu: The role of civil sanctions in social control: a socio-legalexamination. Crime Prevention Studies vol. 9., 1998, pp. 21–43., 31.http://www.popcenter.org/library/crimeprevention/volume_09/Role_ofCivilSanctions.pdf

és gyorsabban lehet megváltoztatni, mint az emberi magatartást.Ez elsősorban az épített környezetre vonatkozik.17

Ron Clarke hívja fel a figyelmet18 arra, hogy egy sor moráliskérdés vetődik fel arról, miként viszonyul a társadalom a bűnhözés a bűnözéshez. Filozófiai és politikai kérdések, amelyek aztfirtatják, milyen társadalomban szeretnénk élni. Másrészről azesélyek latolgatása illúziókhoz vezethet, miután vissza-fordíthatatlan társadalmi változások indultak meg. Bizony lehet– folytatja –, hogy az állam, a család és a közösség mint ajelenlegi kriminálpolitika vezető egységei már ma kevésbérelevánsak egy olyan világban, amelyet elsődlegesen agazdasági erők mozgatnak, de amelyben az egyén autonó-miájának kitüntetett helye van a mindennapi életben. Ezekhez atársadalmi változásokhoz új koncepciókra van szükség, ilyennektekintve a szituációs bűnmegelőzést, és ezeket alkalmazni kell abűnözéskontrollal foglalkozó szakmai és politikai vitákban.

A szituációs bűnmegelőzés jellemzően területfüggő, azaznemcsak valamilyen típusú bűncselekményt helyez figyelmeközéppontjába, hanem a bűnelkövetés körülményei közül többtényezőnek is fontosságot szentel, ezeken belül elsősorban a

87

17 Így Monahan-Klassen. idézi Edwin Kube: i. m. 30. o. Más vélemény szerint azonbanaz épített környezet biztonságsegítő kialakítása még a primer prevenció körébetartozik. Így: Robert Northoff (Hrsg.): Handbuch der Kriminalprävention. Nomos,Baden-Baden, 1997, S. 3. Primäre, an der Wurzel ansetzende, Prävention, 3.3.1.Wohnumfeld und Stadtplanung, S. 8–37. E szerint az álláspont szerint a primer és aszekunder prevenciót az választja el egymástól, hogy ez utóbbi az előbbinél kevésbéösszpontosít a keretfeltételekre, és erősebben a tetthez vezető interakciós folyamatra.Erre vezethető vissza, hogy az angloamerikai irodalom a szekunder prevenciót aszituációs prevencióval azonosítja. Vö.: Robert Northoff: Uo. 4. o., Sekundäre,risikoorientierte, Prävention. 4.1. Verminderung des Täterrisikos, S. 1.http://www.uni-kiel.de/isk/cgi-bin/files/Frauen.pdf 18 Ronald V. Clarke (ed.): Situational Crime Prevention. Second Edition. Harrow andHeston Publishers, New York, 1997

helynek (térségnek) és az időpontnak. Eme bűnmegelőzésiformának, illetve az ezt szem előtt tartó programnak célja abűnözés kvantitatív és kvalitatív csökkentése, továbbá a térfüggőviktimizációs szorongás hozzáigazítása a fennálló és a jövőbenvárható veszélyhelyzethez.19 Más megközelítésben a szituációsbűnmegelőzés legfontosabb céljai20 a következők:

– a bűncselekmények végrehajtásának megnehezítése,– a felderítési és lelepleződési rizikó megnövelése,– a bűncselekmény rentabilitásának csökkentése,– a későbbi önigazolás és kibeszélés megnehezítése.

Az előadottakból következően a bűnmegelőzés most tárgyaltfajtája elsősorban rendőrségorientált, ebből adódóan előtérbehelyezi azokat a gyakorlati lehetőségeket, amelyekkel a sértettéválás kockázata csökkenthető. E stratégia figyelménekelőterében az áll, hogy miként lehet a tér-, idő-, szociális ésfizikai lehetőségek ismeretében a bűnelkövetést megelőzni vagymenedzselni, ideértve a bűnelkövető viselkedésének befo-lyásolását.21 Az érdeklődés homlokterében elsősorban az olyan,a bűnözés szempontjából frekventált helyek (forró pontok = hotspots) állnak, mint néhány esetben a lakószomszédi közösségek,a közintézmények bizonyos fajtái, általában pedig a köz-területek, parkok, bevásárlóközpontok, tömegközlekedési esz-közök és azok környezete, központi üzleti negyedek.22

88

19 Edwin Kube: i. m. 317. o. 20 Ronald V. Clarke: Situational Crime Prevention: Succesful Case Studies. Harrowand Heston Albany, 1997, p. 16.; Claudia Riedel: SituationsbezogeneKriminalprävention. Lang, Frankfurt am Main, 2003, S. 77. 21 Ezt részletezi az úgynevezett SARA-modell (Scanning, Analysis, Response,Assessment). Egyik korai bemutatását lásd John E. Eck – William Spelman: Problem-Solving: Problem-Oriented Policing in Newport News. National Institute of Justice,Washington, 1987. Idézi: Martha J. Smith: i. m. 67–88., 72–73. o.22 Sharyn L. Roach Anleu: i. m. 31–32. o.

2. Az épített környezet szerepe a szituációsbűnmegelőzésben – CPTED-elvek és általános gyakorlat (külföld)

A CPTED (ejtsd: szepted) mozaikszó, mégpedig a CrimePrevention Through Environmental Design rövidítése. (Heve-nyészett magyar fordításban: bűnmegelőzés a környezettervezéssegítségével.) Lényegében multidiszciplináris tevékenységkéntfoghatjuk fel, ennek lényege, hogy megfelelő építészetikörnyezet kialakításával sikerüljön elriasztani a bűnözőketvalamely lakókörzetből. Ez megalapozhatja a közterületekbiztonságát, és növelheti az e területeket használók bizton-ságérzetét. E felfogás és tevékenység egészen a 20. századhatvanas éveiig nyúlik vissza, szakirodalma óriási, csakúgy,mint a megvalósult projektek száma. A különféle irányzatokatcsakúgy, mint az egyes fejlődési állomásokat, az eltelt félévszázad alatt a világ különböző régióiban és országaibanszerzett pozitív és negatív tapasztalatokat még vázlatosan sincslehetőség e helyütt ismertetni.23 A következő bekezdésekben – akorábban már jórészt ismertetett elméleti alapokra építkező –néhány európai kezdeményezésről lesz szó. Ezúttal ishangsúlyozni kell azonban, hogy kontinensünk régiói, országai avilágban megvalósult CPTED-technikákhoz viszonyítottankövető szerepet játszanak. A kezdeményezések zöme részben azamerikai (Egyesült Államok és Kanada), részben az ausztrálkontinensről származnak. Az imént említett országokban arendőrség – aligha véletlenül, hiszen saját eminens bűn-csökkentő érdekei ennek a szervezetnek vannak – oroszlánrészt

89

23 Erre vállalkozott a Wikipedia angol nyelvű verziója:http://en.wikipedia.org/wiki/Crime_prevention_through_environmental_design. Itt akülönféle irányzatok ismertetésein túl megtalálhatók az általában évenkéntirendszerességgel megrendezett kongresszusok, konferenciák, regionális szakmaiösszejövetelek anyagai is. A szakirodalom bőségére talán elegendő adalék, hogy aGoogle mintegy 86 ezer CPTED találatot jelez.

vállal nemcsak az elvek kidolgozásában, nem csupán amegfelelő szakemberképzésben, hanem az úgynevezett forrópontok környezetében a minél gyorsabb és hatékonyabbmegvalósításban is, ideértve a lakossági közreműködés kiesz-közlését. De amint a következőkben látjuk: a rendőrségiaktivitás Európa-szerte jellemző.

Elsősorban Nagy-Britanniában már több mint harminc évefoglalkoznak az építészek, a várostervezők és a rendőrség azzal,miként lehet város- és épülettervezéssel és bűncselekményeketmegelőzni.24 Különösen figyelemre méltó a Nagy-Britanniában1989-ben kezdődött Secured by design projekt, amelyet arendőri vezetők társasága és a Home Office is támogatott.Secured by Design-Award elismeréssel tüntették ki azokat azépülettervezőket, akik a tervezési stádiumban igénybe vették arendőrség tanácsait. 1996 februárjáig 42 ezer ilyen elismeréstosztottak ki. Valamennyi rendőrségnek van legalább egybűnmegelőzési „design advisor” vagy „architectural liaisonofficer” szakembere. Ezeknek a rendőröknek nincs speciálisépítészi képzettségük, a tervezett épületet rendőri szempontbólvéleményezik. Véleményt nyilvánítanak a bűnözési vagy abűnözéstől való félelmi szempontból gyenge pontokról azért,hogy ne később kelljen a biztonság növelése céljából költségesberuházásokat végezni.25

Hollandiában a Secured by design program alapján épült ki arendőrség speciális tevékenysége, amelynek keretébenlakásokról, lakóházakról vagy egész városnegyedekről nyil-vánítanak véleményt, ha meghatározott technikai beavatkozások

90

24 John Parker: Crime and Urban Insecurity in Europe: The Role and Responsibilitiesof Local and Regional Authorities. Council of Europe, International Conference,Erfurt, February 1997.25 Christian Weicht: i. m. 4–11. o.

válnak lehetségessé. (Az ilyen szempontból biztonságosnakminősített nyolcvanezer lakás némelyikébe megkíséreltek ugyanbetörni, a meglévő biztonságtechnikát azonban egyszer semsikerült legyőzni.) 1989 óta Hollandiában a betörésvédelemremeghatározott szabványok vannak érvényben, és ezeket aszabványokat az építkezések közben kötelező alkalmazni.26

Az építészeti bűnmegelőzés Skandináviában is ismert. ÍgySvédországban a betörések elleni nemzeti programot azigazságügyi minisztérium irányítja, és az építészeti hatóságokkale főhatóság tartja a kapcsolatot annak érdekében, hogy azépítkezések folyamán a biztonsági szempontok érvényrejussanak. Finnországban a kommunák a rendőrséggel szorosegyüttműködésben tervezik a lakónegyedeket, figyelembe véveegyrészt a köz- és közlekedésbiztonsági szempontokat, másrésztazt, hogy a fiatalok lakókörzetükben találhassanak szabadidősközpontokat. Általánosan elfogadott szemlélet, hogy avárostervezés nem értékelhető jelentőségén felül. Azaz a város-tervezés nem okolható a bűnözésért, mégis számos bűncselek-mény előzhető meg általa.27

A szakirodalomban azonban – amint erre számos szerző utal28 –széles körű vita folyik arról, hogy a szituációs prevenciómegerősítésével a bűnelkövetők időben és térben áthelyezik abűncselekmény elkövetését. Kitűnik: vannak olyan cselek-mények, amikor az elkövetők a tettet mindenáron végrehajtják(például a kábítószer-élvező mindenáron pénzforráshoz akarjutni), ennek érdekében azonban esetleg a lopás rablássá vál-tozik. Más esetekben ilyesmire nincs bizonyíték. Általánosnak

91

26 Uo.27 Uo.28 Így például Joachim Obergfell-Fuchs: i. m. 38–39. o.

tekinthető felfogás: az elkövetőknek egy csoportja, akiknekmotivációja nem túl erős, a kedvezőtlen szituáció hatására le-mond a bűnelkövetésről.

Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy csak bizonyos fajtabűncselekmények előzhetők meg a szituációs bűnmegelőzéssegítségével. Elsősorban az utcai bűnözés tartozik ide, tehátazok, amelyek közterületen történnek, vagy innen indulnak ki.

Ilyenek különösen – anyagi károkozás (idesorolhatók a graffitik is),– a gépjárművekkel összefüggő cselekmények,– a lopás és betöréses lopás,– részben idesorolhatók a lakásbetörések is.29

A városépítészeti beavatkozások nem mindig érik el céljukat. Aszanálási intézkedések felerősíthetik vagy koncentrálhatják abűnözést. Így például Dortmund egyik negyedében a bárokatbezárták. Ez azzal járt, hogy a környező városrészekben aprostitúció felerősödött. Emiatt viszont nem csak az ott lakóknaklett nehezebb az életük, de a rendőrségnek is új feladataikeletkeztek: fel kellett lépniük a futtatók és kábítószer-keres-kedők ellen. A jövő szempontjából mindenesetre biztató, hogy jelenlegelőkészület alatt áll a lakónegyedek, lakóházak és lakásokbiztonsági szempontból való standardizálásának európaimegállapodása. Önmagáért beszél az a tény, hogy mind ez ideigNémetországban az ablakoknak csak a széllel szembeni ellen-állásáról szóló szabványát vitték át a gyakorlatba, a betörési

92


normák (DIN V ENV 1627-től 1630-ig) még nem kötelezőérvényűek.30

2.1. Például a közlekedésbiztonság

A prevenciónak ez a fajtája számos életterületen jól ismert.Elsősorban a közúti közlekedésben terjedt el. A közlekedésvalójában konfliktusok sorozata, amelyeket le kell küzdeni,mégpedig úgy, hogy a közlekedő a konfliktus lehetőségétidejében észlelje, és megfelelő megoldást találjon a balesetiveszéllyel fenyegető súlyos konfliktus kivédésére. Máskéntfogalmazva: a közlekedő személy a másik közlekedő részérőlkiinduló támadások sikeres kivédése sorozatán keresztül vezetijárművét a kiindulási ponttól a célig. Eközben természetesenmaga is keletkeztet konfliktushelyzeteket (vagy: támadást intéza másik ellen), amelyeket vagy ő magának vagy a másikközlekedőnek kell semlegesítenie. Sokáig azt gondolták:jogismeret és megfelelő színvonalú jogkövetési készségelégséges eszköz a biztonsághoz. A motorizáció növekedésévelpárhuzamosan azonban a szakemberek csakhamar rájöttek: arohamosan terjedő veszélyhelyzetek kivédésére a lakosságfelkészületlen. Emiatt számos szabályosan közlekedő egyén issérelmet szenved, ennek következménye akár halál is lehet.Következésképp nem elegendő, ha valaki maga nem sért jogot,arra is szükség van, hogy más (szándékolt vagy akaratlan)jogsértését idejében felismerje, és megtalálja a saját (és mások)biztonságát szolgáló megfelelő ellenszert. Másként fogalmazva:

93

30 Uo. A rendőrségi szakértő tanulmányát függelék követi, amely részletesen, pontokbarendezve taglalja a szituációs bűnmegelőzés legfontosabb feladatait, kezdve a városmint térség kialakításától az építészeti dizájnon, a parkolóhelyek kialakításán, aközvilágítás kritériumain, a lakótérség vonzóvá tételén át az egész kérdéskörmenedzseléséig és az esetleges rongálások esetén adódó teendőkig. Bővebben lásd azÖsszegzés és javaslatok című fejezetet.

rendelkezzen a közlekedő a veszélyhelyzet idejében valófelismerésének képességével, legyen kész a fenyegető követ-kezmény elhárítására, és tudja, hogy milyen lehetőségek állnakrendelkezésére. Ennek technikáját nevezik defenzív vezetésnek,aminek technikáját „jobb helyeken” elméletben és gyakorlatbantanítják.31 Ahol ilyenre nincs alkalom, ott az autósok – saját vagymás példáján – a mindennapi gyakorlatban mintegy 6-10 év alatttanulják meg, mialatt kb. 60-100 ezer kilométert vezetnek le.

Ennek a technikának a lényege tehát annak elsajátítása, hogy afenyegető konfliktusokat idejében, azok vészjósló előjeleibőlsikerüljön felismerni, és a közlekedő ember az egyedi esetet egykorábban megtanult és az agy tudatalattijában mélyen rögzült,ám vészhelyzet esetén azonnal előhívható mintával összehason-lítva, sikeres vészkijáratra leljen. Az ilyen személy tehát megfe-lelő biztonsági beállítódással vesz részt a forgalomban. Ez aszint természetesen számos tényező által befolyásoltan – egyé-nenként, és az egyén esetében is különféle tényezők függvé-nyében – eltérő, ám többé-kevésbé jelen van. Akiből ez teljesenvagy nagymértékben hiányzik, az uralhatja bármily tökéletesena járművet, alkalmatlan autó vezetésére.

A közlekedő embert azonban a környezete is nagymértékbenbefolyásolja, ennek függvényében kisebb vagy nagyobb arány-ban hoz szituációadekvát döntést. A közlekedésbiztonsággalfoglalkozó tudományterületeken már több évtizede elismert éssokszorosan bizonyított tény, hogy sokkal célszerűbb, könnyebb,olcsóbb a környezetet az emberi beállítódáshoz igazítani, azemberek többségének jellemző tulajdonságaihoz alkalmassá

94

31 Magyarországon az integrált továbbképzés mindmáig nem valósult meg. Egyeselméleti elemeit oktatják az alapfokú járművezetői képzésen (amikor ez még túlkorai), gyakorlati elemeit pedig a különféle úgynevezett „csúszós pályán” történőgyakorlással lehet – önkéntes alapon – elsajátítani.

tenni, mint mindenáron arra törekedni, hogy az emberalkalmazkodjon a környezet igényeihez. Erre számos, mindenkiáltal ismert – bár a nem specialista számára talán fel sem tűnő –példa hozható fel. Ilyenek a tájékozódást megkönnyítőútburkolati jelek, a jelzőtáblákon a betűk sebességfüggő (példáulvárosi környezetben kisebb, autópályákon nagyobb) nagysága,vagy a veszélyes kereszteződéseket felváltó körforgalmak.

A közlekedés körében természetes, hogy a konfliktusokat ember(emberek)–jármű–környezet háromszögben kell megkísérelnifeloldani, ahol a járműnek többnyire már csak a „primerkövetkezmények” enyhítésében van szerepe. A konfliktusokat –a normakövetést elősegítő, a normasértésre csábításnakellenálló, a jogkövető magatartásra ösztönző – minél kedvezőbbkörnyezeti feltételek közepette kell megoldani. A jó környezetenpedig minden esetben az épített és a normaszegésről „lebeszélő”külvilágot értjük.

A prevenció említett fajtájának alkalmazására annál inkábbszükség van, mert a társadalom jelentős része legfeljebbbocsánatos bűnnek tekinti azoknak a jogsértéseknek a többségét,amelyeket a jogalkotó azért rendel büntetendőnek, mivel anormasértés a társadalomnak nagyon súlyos károkat okoz. Alakosság ugyanis egyidejűleg kettős hatás alatt áll. Egyik részrőla gazdasági lobbi vonzóvá teszi a gazdagságot, és nem törődikazzal, hogy ennek élvezete milyen kedvezőtlen hatásokkal járegyütt. Bár mind több szó esik a biztonságról, az új autók mégis– növekvő biztonsági paraméterekkel párhuzamosan, vagyezeknél fürgébb tempóban – egyre nagyobb teljesítménnyel,gyorsító képességgel és végsebességgel dicsekedhetnek. A gyá-rak között hatalmas verseny folyik a kuncsaftokért. Ez máraahhoz vezetett, hogy a nagy sebességű autóknak egyúttal nagy a

95

biztonságuk is – de sajnos elsősorban nemcsak a nagysebességet, hanem ezzel együtt a nagy biztonságot is csak abiztonságot megfizetni képes tulajdonosok és az általuk szállítottutasok számára biztosítja. (Eközben az elmúlt háromnegyedévszázadban az ember – képességeit tekintve – mit semváltozott: továbbra is óránként kb. 20-30 km az a sebesség,amelynél még nagy valószínűséggel mindig hibátlanul tuddönteni és cselekedni.) Nem nehéz belátni, hogy minéltehetősebb valaki, annál inkább képes a saját, a befektetésfüggvényében egyre magasabb színvonalú biztonságátmegvásárolni. A propaganda arról szól, hogy ha sokat áldozol akocsidra, akkor hajts nyugodtan gyor-san, figyelmetlen islehetsz, magad és a kocsiban ülők biz-tonsága felől nyugodtlehetsz, megvéd a korszerű technika. Arról nem esik szó, hogy –többnyire – a saját biztonság növelésével fordított aránybanváltozik a többi autós biztonsága. A nem motorizáltközlekedőkre – elsősorban a gyalogosokra – pedig csak nagyonlassan kezd ráterelődni a figyelem. Ők valójában már korábbansem jelentettek veszélyt az autósokra, bár – épp ezért – körükbőlkerül ki a legtöbb áldozat. A csábítás tehát nagy: miért veszvalaki száguldásra alkalmas kocsit? Biztosan nem azért, hogylépésben poroszkáljon az utakon. A sérthetetlenségi mítosz isdolgozik az emberben: igaz, hogy sok ember okoz vagy szenvedel balesetet, de ő bizonyosan kivétel lesz, bár ugyanolyanmagatartásmintákat követ, mint azok, akik balesetekbekeverednek.

Az állam reakciójaként maradna a veszélyes magatartásttanúsítók hatalmi eszközzel való megrendszabályozása. A „zérótolerancia” korlátozott hatása azonban jól megfigyelhető akülönféle közlekedési vétségeknél (is). Korábban – a moto-rizáció alacsony fokán – nyíltan hangoztatott elv volt az, amirőlma már szó sem esik, hiszen mindenki által belátható, hogy

96

megvalósíthatatlan: lehetőleg egyetlenegy, a rendőrség szemeláttára elkövetett szabálysértések közül pedig valóban egyetlenszabálysértés sem maradhat megtorlatlanul. Ennek az elvnek azérvényesülése tömeges normasértések körében eleve remény-telen.

A balesetek, az életre szóló rokkantsággal és halállal járó,valamennyi adófizető polgárt általában, a sérültet és környezetétpedig különösen érzékenyen érintő normasértések elszaporodásaellen ezért terjedt el a közlekedésben az előbbiekben ismertetettmódszer, amely tehát nem az embert akarja késztetései ellenérejó útra téríteni, hanem olyan környezetet kínál, amely önkéntesnormakövetésre veszi rá az egyébként normasértésre „pre-desztinált” embert. Az, hogy a várostervezés a közlekedés biztonságának szem-pontjait figyelembe veszi, ma már a német városokban evi-dencia. Az is, hogy ezáltal számos baleset megelőzhető. Ide-sorolhatók a lakóövezeti zónák, amelyek léte ma már ter-mészetes.32

2.2. Például a közbiztonság

A közlekedési balesetek okozóinak többsége nem bűnöző. Azoksem, akik gondatlanságuk folytán súlyos károkat idéznek elő.Bár életük folyamán – mint mindenki más – kisebb-nagyobbnormasértéseket elkövetnek, általában azonban tartózkodnakazoktól a cselekedetektől, amelyek alapján az emberek többségeelhatárolja magát a bűnözőktől. (Bár érdemes ezúttal arra isfelhívni a figyelmet: számos – és egyre növekvő számú – olyan,a jogalkotó által olykor súlyos bűncselekménynek deklaráltnormasértést ismerünk, amelyet az emberek jelentős része vagy

97


csak azért nem valósít meg, mert nincs rá lehetősége, vagy azemberek jelentős része (olykor többsége) maga is elkövet.Mégpedig azért, mert erkölcsi érzéke közömbös vagy morálisbeállítódása kifejezetten ellentétes a hivatalos megítéléssel.Példaként elegendő itt hivatkozni az olyan intellektuálisvétkekre, mint a számítógépes szoftverlopás, vagy a különfélekörnyezetkárosítás, továbbá a feketegazdaság aktív és passzívrészesei által a korántsem intellektuálisnak nevezhető bűncse-lekményi tényállások megvalósítóira.

E helyütt is érvényes a korábban tett két megállapítás:– A gazdasági lobbi vonzóvá teszi a gazdagságot, és nem

törődik azzal, hogy ennek élvezete milyen kedvezőtlenhatásokkal jár együtt. Az érdekek vezérelte magatartásgyakran szembekerül a törvények követelményeivel.

– A „zéró tolerancia” gyakorlatilag alkalmazhatatlan.

Megállapítható, hogy a bűnözés egyre szélesebb spektrumábanmár jelenleg sem, a jövőben meg különösen nem a normakövetés– jogszabályokra támaszkodó – következetes kikényszerítése abűnmegelőzés leghatékonyabb eszköze.

A bűncselekmények körén belül a lakosság számára legirritálóbbvétkek a szituációs, tehát helyhez és időhöz köthető bűncselek-mények; ezek közül is elsősorban azok, amelyek várat-lanságuknál fogva különösen nehéz helyzet elé állítják atámadásra felkészületlen egyént.

Úgy véljük, nehéz volna nem érzékelni az „áthallást” aközlekedési és az egyéb szituációs bűncselekmények jelleg-zetességei között. Ha pedig ilyen létezik, akkor kézenfekvő,hogy a közlekedésben jól bevált eszközöket és módszereket ide

98

is adaptáljuk.33 Mert ugyan mi különbség van egy tapasztalatlanautós és egy újdonsült lakástulajdonos meglepetése között,amikor egyik esetben sem találja meg a „vészkijáratot”támadójával szemben. Az is régről ismert tény, hogy mindkétéletterületen vannak, „akiket üldöz a sors”. Egyik esetbenvisszatérően balesetbe keverednek, másik esetben újra meg újrabűncselekmények áldozataivá válnak. A „született viktimek”tábora mindkét körben nagy, és egyik körben sem ismeretlenekazok, akik felváltva hol az egyik, hol a másik szerep hordozói.Most azonban elsősorban mégsem róluk van szó. Részintazokról az elkövetőkről kell említést tennünk, akik költség–haszon (vagy előny–hátrány) elemzést végezve döntenek arról,hogy elkövessenek-e egy bűncselekményt, részint azokról apotenciális áldozatokról, akiket az előbbi körbe sorolt személyekvagy megtámadnak, vagy – a tettes számára nem eléggé vonzókörnyezeti feltételek esetében – „futni hagynak”.

Vegyük észre: egyfajta prevenciós stratégia az, amely apotenciális elkövetőket (a majdani bűnözők utánpótlását)kívánja legtöbbször családjával, társasági, lakó- és iskola-közösségi környezetével együtt szocializálni. Ez fontos, a jö-vőnek szóló és az elmúlt évszázad számtalan kísérletét, sikereités főleg kudarcait számba véve meglehetősen kétes kimenetelű,ám mellőzhetetlen erőfeszítés. A szituációs bűnmegelőzés más-fajta prevenciós stratégia, amelynek a szituációs bűncselek-mények körére korlátozódó (bár a megoldási módszereket éseszközöket tekintve messze azon túlmutató), rövid távonmérhető sikereket (vagy kudarcokat) felmutatni képeseszköztára van. Nem véletlen, hogy a rendőrség világszerte ezzel

99

33 Erre biztat Kube, amikor azt állítja: ezeknek a prevenciós programoknakember–ember és ember–környezet interakciókat kell befolyásolniuk. Edwin Kube:i.m. 318. o.

a módszerrel dolgozik, kísérletezik, ezért nyugodtannevezhetjük rendőrségi bűnmegelőzésnek. Erre vezethető visszaaz a tény is, hogy ahol ezt a módszert magas színvonalonalkalmazzák, ott a környezetformálás valamilyen módon arendőrség kompetenciájába tartozik.

A környezeti dizájn és a bűnmegelőzés kapcsolata nem nagymúltra tekint vissza. Mindazonáltal ma már elsősorban az Ame-rikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában magasszínvonalon művelik, és kezd meghonosodni – mint viszony-lagosan önálló bűnmegelőzési szakterület – Európában is, főkéntNagy-Britanniában, Hollandiában és a skandináv országokban.A kilencvenes évek második felétől Németországban is egyregyakrabban kerül a figyelem előterébe.

Ennek a szemléletnek bizonyos elemei már Magyarországon isgyökeret vertek. Elsősorban a Szomszédok Egymásért Mozga-lom (SZEM) tartozik e körbe. Ez azonban csak egy komplexrendszer – egyébként ugyancsak Kanadából hazaszármaztatott –része.34 Szó esik különféle javaslatok körében az olyan biz-tonságnövelő lehetőségekről, mint például a jobb közvilágításvagy az áttekinthetőbb közterület, a nagyobb tisztaság, a fal-firkák gyors felszámolása iránti igény. Ezek a szórványos ésrendszerbe nem foglalt ötlethalmazok, ha nem haszontalanok is,azonban messze nem elegendőek. Fontos volna a teljes, bűnmeg-előzést szolgáló környezeti tervezést egységes rendszerként ke-zelve legalább a jövő építészeti megoldásainál (ideértve elsősor-ban a lassan halaszthatatlanná váló lakótelepi rekonstrukciókatés az egyéb lakókörnyezeti szanálásokat) alkalmazni.

100

34 Ezúton is köszönettel tartozunk a több évtizedes kanadai száműzetésből arendszerváltozáskor hazatérő Kopácsy Sándornak, az Országos Közbiztonsági ésBűnmegelőzési Közalapítvány első elnökének, hogy „zsákjában hozta” ajándékba eztaz eszközt.

2.3. Összegzés helyett

Az előzőekben annak érdekében kívántunk érvelni, hogy ahosszú távú, sokszereplős, politikai és nagyszabású államibeavatkozást, bonyolult és költséges programokat igénylőprevenciós programok mellett helyet követelnek maguknak azelőbbinél rövidebb távon eredményt vagy kudarcot bizonyítaniképes, ezért viszonylag gyors beavatkozást lehetővé tevőintézkedések. Ezek egy része jelenleg a nagyvárosi – ezen belülis különösen a lakótelepi – bűnözés visszaszorítása érdekébenidőszerűvé váló intézkedések megkezdését teszi szükségessé.

Általánosságban is leszögezhető: a szituációs bűnmegelőzés ajövőben számos, eddig kihasználatlan lehetőséggel szolgál aprevenciós szakemberek, közöttük is főként az e területrehivatásuknál és konkrét ismereteiknél fogva elsődlegesenpredesztinált rendőröknek.35 A rendőrségnek a bűnügyekfelderítése során hazánkban is indokolt az eddiginél nagyobbfigyelmet fordítania azokra az elsősorban a konkrét fizikaikörnyezetben rejlő hiányosságokra, a bűnelkövetést tipikusanmegkönnyítő körülményekre, amelyek megfelelő absztrahálásután segítséget nyújthatnak a további bűncselekményekelkövetésének elkerülésére. Különösen e körbe tartozik az építettkörnyezet, valamint a bűncselekmény szereplőinek viselkedése.

101

35 A külföldi gyakorlat – Kanadától Ausztráliáig és az Amerikai Egyesült ÁllamoktólSvédországon át Németországig – egységes abban, hogy a teljes szekunder prevenció„gazdája”, valamennyi részterületének sikeres műveléséért felelős intézménye arendőrség. Lásd erre a régebbi szakirodalomból Edwin Kube: i. m. 271. és köv. o.;újabban pedig a CPTED-programok megvalósításával kapcsolatos internet-szakirodalmat. Továbbá: Kriminalprävention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabeauch für Architekten und Stadtplaner? http://www.e-doca.net/Resources/Articles/Kriminalpravention_eine_Aufgabe_fur_Stadtplaner_Internetvers.pdf.Jellemző a várostervező–építész–rendőr együttműködés. Nagy-Britanniában ennektöbb mint harmincéves a hagyománya.

A kiút a szituációkezelés és ezáltal a prevenció. Ha ez nemlehetséges, még mindig rendelkezésre áll a következ-ménycsökkentés. Ebből adódnak a legfontosabb feladatok: aszituációszereplők felkészítése részint valamely magatartástanúsításának valószínű (lehetséges) következményeire, részint– támadás esetén – a szituációadekvát válaszreakció elsajá-títására. Ennek során

– a potenciális sértetteket meg kell ismertetni a bizton-ságos és a kockázatos (veszélyes) viselkedés közöttiátmenet jellemzőivel,

– ellenstratégiát kell megtanulni, és alkalmazási szinteninteriorizálni,

– tréningekre van szükség a konkrét alkalmazás gyakorlatielsajátítására és ezen ismeretek rutinszerű szinten tar-tására.

Ugyancsak fel kell deríteni, és megfelelően absztrahálniszükséges a (különféle) környezet hatását a motivációra és adöntésre. Ennek része az egyes, tipikus vonzó és taszító elemekösszegyűjtése, működési mechanizmusuk megismerése. Mind amagyar, mind a külföldi bűnügyi szakembereknek – ideértve aze téren tevékenykedő pszichológusokat, szociológusokat,várostervezési specialistákat – nagy bűnmegelőzési gyakorlatitapasztalatuk van, ezek azonban Magyarországon mind ez ideignincsenek rendszerezve.36

102

36 Lásd erre Marcus Felson – Ronald V. Clarke: i. m.; továbbá: Situational CrimePrevention aspects taken from “situational crime prevention: successful case studies”by professor Clarke, Ronald: Dean at the School of Criminal Justice. Rutgers, NewJersey State University

A potenciális stratégia legfontosabb pontjai:

– Általános érvényű, esetleg konkrét esetből kiinduló, ámáltalánosítható taktikai tanácsok.

– Az előbbi elven nyugvó, ám szituációs gyakorlatokbaágyazott gyakorlati felkészítő gyakorlatok megfelelőcélcsoportoknak.

– Látványos környezeti beavatkozások a biztonsági tér(defensible space) megteremtésére, elsősorban lakó-övezetek, ezek kiszolgáló (infrastrukturális) létesít-ményei és a bevásárlókörzetek környezetében.

Mindehhez a következőkből kell kiindulni:37

– A kérdés elemzése.– A speciális kriminalitási, illetve környezeti problémák

definiálása és szelektálása.– Az előbbiekre támaszkodó, megalapozott hipotézisek,

valamint ezekre épülő stratégiák kifejlesztése.– Az előbbiekből egyes intézkedések és intézkedés-

csomagok levezetése (ideértve az erőforrásokat és azidőtervet).

– Az intézkedések megvalósítása.– A program végrehajtása és evaluálása.

E rész zárásaként, végezetül, összehasonlításképpen táblázatosformában is bemutatjuk a két prevenciós terület néhányfontosnak tekinthető, eltérő és hasonló vonását (1. számútáblázat).

103

37 Edwin Kube: i. m. 319. o.


104

Szituációs bűnmegelőzés

A beavatkozás eltérő, mert biztos

olcsó

kockázatorientált

konkrétrövid távon hatóKözvetlen kapcsolat van a rendszer-elemek között, ezért azokviszonyai, kölcsönös egymásrahatásuk viszonylag könnyenáttekinthető

Cél: környezetátalakítás

Célcsoport: ismert, beazonosítható

Hatása mérhető

Rövid távon kiszámíthatókövetkezmény

Kevés bizonytalansági tényező

Félelem azonnal vagy gyorsanfelszámolható (erőszak, rablás); hanem, a rendszer önjavításra képes Jórészt mentes az irreális elemektől

A beavatkozás hasonló, mert feltétlenül indokolt szervezett bűnözéssel szembenifellépésre kevéssé vagy nemalkalmashivatali (intellektuális)bűncselekmények megelőzésérenem alkalmas

Társadalmi bűnmegelőzés

bizonytalan

drága

kockázatfüggetlen

absztraktközép- és hosszú távon ható Nincs közvetlen kapcsolat arendszerelemek között, ezért azokviszonya, kölcsönös egymásrahatása nem vagy csak nehezenáttekinthető

Cél: társadalomalakításCélcsoport: nem definiálható, ezértbe sem azonosítható, közelebbrőlmeg nem határozható és változóösszetételű célcsoportHatása nem vagy csak áttételesenmérhetőKözép- és hosszú távon nehezenbecsülhető, bizonytalankövetkezménySok bizonytalansági tényező

Félelem csak a sokára működésbelépő rendszer után számolható fel(esetleg)Irreális elemekkel gazdagon ellátott

feltétlenül indokolt szembeni fellépésre kevéssé vagynem alkalmas

hivatali (intellektuális)bűncselekmények megelőzésérenem alkalmas

A közeljövő izgalmas feladatának ígérkezik Magyarországon isrendszerbe állítani a szituációs bűnmegelőzést. E könyv arra teszkísérletet, hogy megalapozza a legfontosabb sarokpontok meg-határozását. Ehhez magyarországi és nemzetközi kutatásokatvesz igénybe.

IrodalomCLARKE, Ronald V.: Situational Crime Prevention: Its Theoretical Basis andPractical Scope. In: TONRY, Michael – MORRIS, Norval (eds.): Crime andJustice: An Annual Review of Research. University of Chicago Press,Chicago, 1983 CLARKE, Ronald V.: Situational crime prevention – succesful case studies.Harrow and Heston, New York, 1992CLARKE, Ronald V.: Situational Crime Prevention: Succesful Case Studies.Harrow and Heston Albany, 1997CLARKE, Ronald V.: Situational crime prevention. In: TONRY, Michael –CLARKE, Ronald V. – HOMEL, Ross: A revised classification of situationalcrime prevention techniques. In: LAB, Steven P. (eds.): Crime prevention ata crossroad. Highland Heights–Cincinnati, 1997, pp. 17–27.ECK, John E. – SPELMAN, William: Problem-Solving: Problem-OrientedPolicing in Newport News. National Institute of Justice, Washington, 1987FARRINGTON, David P. (eds.): Building a safer society. Strategic approach tocrime prevention. The University of Chichago Press, Chichago–London,1995, pp. 91–150.FELSON, Marcus – CLARKE, Ronald V.: Opportunity Makes the Thief –Practical theory for crime prevention.http://www.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/fprs98.pdf JEFFERY, Ray C.: Crime Prevention Through Environmental Design. SAGE,Beverly Hills, 1971 KNUTSSON, Johannes: The Swedish Experience of Situational CrimePrevention. Studies on Crime and Crime Prevention, vol. 7., no. 2., 1998KUBE, Edwin: Systematische Kriminalprävention. BKA ForschungsreiheSonderband, Wiesbaden, 1987NEWMAN, Oscar: Defensible Space: Crime Prevention Through UrbanDesign. MacMillan Co., 1972NORTHOFF, Robert (Hrsg.): Handbuch der Kriminalprävention. Nomos,Baden-Baden, 1997 http://www.uni-kiel.de/isk/cgi-bin/files/Frauen.pdf

105

OBERGFELL-FUCHS, Joachim: Ansätze und Strategien KommunalerKriminalprävention. Iuscrim, Freiburg, 2001PARKER, John: Crime and Urban Insecurity in Europe: The Role andResponsibilities of Local and Regional Authorities. Council of Europe,International Conference, Erfurt, February 1997.RIEDEL, Claudia: Situationsbezogene Kriminalprävention. Lang, Frankfurtam Main, 2003 ROACH ANLEU, Sharyn L.: The role of civil sanctions in social control: asocio-legal examination. Crime Prevention Studies vol. 9., 1998http://www.popcenter.org/library/crimeprevention/volume_09/Role_ofCivilSanctions.pdfSMITH, Martha J.: Regulating opportunities: multiple Roles for civilremedies in situatuional crime prevention. Crime Prevention Studies, vol. 9.,1998, pp. 67–88., 71.WEICHT, Christian: Kriminalpraevention aus Sicht der Polizei – eineAufgabe auch für Architekten und Stadtplaner? Die Kriminalpraevention,1/2002.

106

Dallos Endre

ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS – A MÉRNÖK SZEMÉVEL

1. A városi bűnözés

A bűnözés alapvetően városi jelenség. Ezt támasztja alá az is,hogy míg a magyarországi népesség 64-66%-a él városi kör-nyezetben, addig az ismertté vált bűncselekmények 78-80%-aköthető effajta településtípushoz.1

A városi önkormányzatok többsége ennek ellenére nem érzi sajátfelelősségét a helyi biztonságért, e probléma megoldását arendőrségre hárítja. Nem érzékelik, hogy a közbiztonságegyfelől közérzetet javító közösségi, másfelől a gazdaságifejlődést, a piac biztonságát közvetlenül szolgáló materiálisérték. A közösségi és személyes biztonság szempontjai nemérvényesülnek az önkormányzat hosszú távú fejlesztésielképzeléseiben, nem jelennek meg a helyi társadalom-politikában. A bűnmegelőzésben számításba jöhető ügy-osztályok, intézmények közötti munkakapcsolatok hiányosak,ezért az egyes szakterületeken felhalmozódó információk ahosszú távú önkormányzati tervezésben nem hasznosulnak. Avárosi, különösen a nagyvárosi önkormányzati szerepvállaláserőtlensége gátolja a helyi biztonság problémáival kapcsolatosközösségi megoldások kialakulását.

A városi bűnözés megnövekedése, a városi közbiztonságfokozatos romlása az egyik oka annak, hogy megkezdődött a né-

107

1 A bűncselekmények elkövetési helyének (ERÜBS) és a népesség település szerintieloszlásának (KSH) összevetéséből.

pességkiáramlás. Megfordulni látszik az a korábbi folyamat,amely az iparosodás fellendülésével a városokba csábította atömegeket. Budapest lakossága az elmúlt hat évben 120 ezerrelcsökkent2. A társadalmilag kedvezőbb helyzetben lévők távozásafelgyorsította a közösségek gyengülését, lazította a közösségikontrollt. Ennek tovább gyűrűző hatása is van a város-szerkezetre. A rossz közbiztonság, a leromlott állagú épületek, agettósodás csökkenti egyes városi területek, illetve az otttalálható lakások értékét, ami megteremti az „utánpótlást” atovábbi romláshoz.

1.1. A megelőzés lehetősége

Létezik-e hatékony ellenszer a városi bűnözés leküzdésére vagyvisszaszorítására? Tény, hogy a városokban koncentráltabbak abűncselekmények kialakulásának feltételei. A bűnözők sokszornem előre megtervezetten hajtják végre akciójukat, hanemspontán, a körülmények szerencsés „összejátszása” folytán. Azépítészeti bűnmegelőzés a bűnalkalmak csökkentésével éppenezt a „spontaneitást” gátolja. Olyan módszereket ajánl,amelyekkel viszonylag egyszerűen csökkenthető a probléma (ésa bűnözés nem helyeződik át más területre, hanem megszűnik azadott területen, vagy legalábbis nagymértékben csökken).Ezen felül a bűnmegelőzésben kiemelkedő szerepe van a városiközbiztonság fokozásának és a városi bűnözés csökkentésének.Ez tükröződik mind a 115/2003. országgyűlési határozatban3,mind az Európai Unió bűnmegelőzési stratégiájában foglaltprioritásokban. Ha eleget akarunk tenni ezeknek, akkor nemhatékonyak az egyes bűncselekményfajtákra, -típusokra kon-centráló megelőzési stratégiák, például drogprevenció, vagyon-

108

2 A KSH adatai alapján.3 A Társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája [115/2003. (X. 28.) OGY határozat].

védelem, DADA-program stb., mert a városi környezetbenszinte minden cselekménytípus előfordul. Ezek a programokcsak akkor érnek valamit, ha folyamatosan alkalmazzák őket,aminek hátránya egyrészről a drágaság, másrészről az, hogy nemmegszüntetik a bűncselekményeket, hanem áthelyezik. Ezértolyan módszerre van szükségünk, amely több cselekményfajtátképes megelőzni, hosszú távon fejti ki hatását, és alacsonyberuházási költségű. Erre jelen pillanatban az építészeti bűn-megelőzés módszere a leghatásosabb. Természetesen ez sem„csodapirula”, de komplexitása folytán szélesebb körben alkal-mazható, mind bármely eddigi módszer. Előfordulhatnak olyanesetek, amikor gazdaságtalan, illetve nem megvalósítható, amásik, hogy Magyarországon szinte ismeretlen az építészetibűnmegelőzés alkalmazása a várostervezésben és a bűnmeg-előzésben egyaránt.

2. Az építészeti bűnmegelőzés alapjai2.1. Fogalma

A bűnözés a bűnelkövetőnek „üzleti tevékenység”, amely jólleírható a költségek (bűncselekményhez használt eszközök,információk anyagi értéke), a bevétel (a bűncselekmény tár-gyának értéke) és a nyereség (a költségek és a bevételkülönbsége) vagy a veszteség (a lebukás) közgazdaságifogalmakkal. Így mérlegeli a bűnöző az „üzlet” kockázatát, ésott fog „befektetni”, ahol hasznot remél a lehető legkisebbkockázattal. A városok tökéletes terepei ennek az „üzletilehetőségnek”. Mivel a potenciális bűnözőnek a legnagyobbkockázat a lebukás veszélye, ezért a kialakítandó bűnmegelőzésistratégiában ezt kell növelni. Ennek legegyszerűbb módja abűnalkalmak csökkentése. Ezt használja ki az építészetibűnmegelőzés is.

109

Az építészeti bűnmegelőzés olyan építészeti, településfejlesztési,táj- és kertépítési, forgalomtechnikai, fénytechnikai, pszic-hológiai és kommunikációs módszerek összessége és együttesalkalmazása, amelyek az épített környezet utólagos átala-kításával, valamint az építendő tudatos tervezésével és meg-valósításával a bűnelkövetés lehetőségeit csökkentik, illetvemegszüntetik.4

2.2. Helye a bűnmegelőzésben

Mint a definícióból is látszik, az építészeti bűnmegelőzéselsősorban szituatív bűnmegelőzési módszer, amely a bűn-alkalmak csökkentése érdekében a bűncselekmény elkövetésétlehetővé tevő vagy azt elősegítő körülményeket megszüntetivagy csökkenti. Másodsorban speciális prevenció is, mertkonkrét esetben alkalmazva, az adott személyre és szituációraleginkább alkalmas módszert használja fel.

2.3. Története – előzmények

A nyugati országokban a bűnözés térbeliségével, illetve ahelyhez kötöttségéből kiindulva kezdték vizsgálni, hogy mi azoka a bűnözés eltérő volumenének. A bűnözés ökológiájátakarták megérteni.A bűnözés egyenlőtlen térbeli eloszlásával foglalkozó André-Michel Guerry, az 1833-ban közzétett tanulmányában5

megállapította, hogy Franciaország északi megyéiben a tulajdonelleni, a déliekben viszont az erőszakos bűnözés van túlsúlyban.Magát a bűnözést a hiányos képzésre, a szegénységre, anépsűrűségre és végül az emberek egyenlőtlen esélyeire vezette

110

4 Dallos Endre Rendőrtiszti Főiskolának készített jegyzete és előadás-sorozata alapján.5 André-Michel Guerry: Essai sur la statistique morale de la France. Paris, 1833

vissza. Két évvel később Adolphe Quetelet6 az előbbiekhez mégokként hozzáteszi az egyes környékek eltérő „moralitását”, azeltérő kísértést, amelynek az ember ki van téve, továbbá abűncselekmény véghezvitelének „könnyűségét”. Hosszú ideignem volt hasonló próbálkozás, ami a bűnözés térbeliségétvizsgálva lényegesen újat hozott volna.A múlt század húszas éveiben az úgynevezett „chicagói iskola”működése adott döntő lökést az ilyen jellegű törekvéseknek, éseredményeivel sokban megújította a kriminálgeográfiát. AChicagói Egyetem Szociológiai Intézetének igazgatói, Robert E.Parle és Ernest W. Burgess az ökológiai szociológia művelőikénta kábítószer, az öngyilkosság kérdésein és az elmebetegségekentúl a városrészek bűnözésével is foglalkoztak. Minderre anagyvárossá duzzadt Chicago elég problémát és próbatételtszolgáltatott.

Clifford R. Shaw és Henry D. McKay – a chicagói iskolamásodik nemzedéke – tette aztán igazán ismertté a chicagóivizsgálatok eredményét7. Kutatásaikat kiterjesztették különbözőészak-amerikai városokra (például Philadelphia, Cleveland stb.),ahol a 14-18 éves korú gyanúsítottakat, illetve fiatalkorúbűnözőket vizsgáltak. Kimutatták egyebek között, hogy aziskolakerülés, a fiatalkori és a felnőttkori bűnözés eltérőarányban fordul elő a városok egyes kerületeiben; ezek, továbbámás deviáns viselkedési formák előfordulása fordítottan arányosa városközponttól mért távolsággal, valamint a deviáns maga-tartásmódok összefüggenek az adott városrész különféle vál-tozóival, mindenekelőtt a terület épületeinek a leromlottságá-val, a népesség elvándorlásával stb., illetve a deviáns maga-

111

6 Adolphe Quetelet: Physique sociale. Paris, 18357 Clifford R. Shaw – Henry D. McKay: Juvenile Delinquency and Urban Areas.Chicago, 1969

tartásmódok előfordulásának arányai időben nagyon stabilaknakmutatkoznak.

A chicagói iskola hatása Európában is megfigyelhető volt,Angliában például Morris London Croydon nevű elővárosábanvégzett kutatásokat, de nem tudta igazolni Shaw és McKay„zóna-elméletét”8, mert – szerinte – az európai városok nemmindig sugárirányban fejlődtek. Érdekesség viszont, hogyhaBudapest bűnözési térképére tekintünk, a bűnözés csökkenőértéket mutat a városközponttól kifelé. Új volt viszont, hogyegyidejűleg vizsgálta a bűncselekmény színhelyét és a tetteslakhelyét. Egyik eredménye, hogy – bár lopásokat leginkább azüzleti negyedben követik el – a tettesek a „slum”-ból, a „szo-ciális” lakások negyedéből jönnek.

Todorovich Belgrádban vizsgálta a fiatalkorúak lakóhely szerintibűnözését úgy, hogy összehasonlította azokat a kerületeket, aholmagas, illetőleg ahol alacsony arányban élnek bűnelkövetők.Úgy találta, hogy a magas „leterheltségű” kerületekben nagyobbarányban fordulnak elő a Szerbiából, Romániából, Albániábólbetelepültek, míg az alacsony leterheltségű kerületekben azidősek, a nyugdíjasok aránya a nagyobb. Todorovich sem tudta avárosközpont magasabb fertőzöttségét Belgrádban igazolni.Az angolszász kriminológia, épp a városi bűnözési kutatásokeredményei alapján megkülönböztetett az elkövetés szem-pontjából vonzó területeket (attracting areas), tehát ahol – abűnöző szempontjából – érdemes bűncselekményeket elkövetni,és azokat a területeket, ahonnan a bűnelkövetők származnak:bűnözőket „kitermelő” területeket (breeding areas). A kettőegyüttes vizsgálata a tettesi mobilitás címszó alatt jelentőskriminológiai eredményeket hozott.

112

8 Rudolf Sieverts – Hans Joachim Schneider: Handwörterbuch der Kriminologie.Berlin, 1979, S. 173.

Eddig a szintig jutott el hozzávetőlegesen az alapvetőenkriminálszociológiai megközelítésű módokat alkalmazó krimi-nológia az 1960-as évek végére.

Mint láttuk, azt, hogy az egyes városrészek magasabb bűnözésirátájukkal kitűnnek, a 19. századi morálstatisztika ered-ményeivel dolgozó bűnözésföldrajz (kriminálgeográfia) a magasnépsűrűséggel, az alacsonyabb jövedelmi és műveltségi szinttelmagyarázta. Azt viszont, hogy egyes városrészekben amagasabb bűnözést nem csupán a lakók bűnözési szempontbólelőnytelen struktúrája váltja ki, csak az 1960-as években kezdtéksejteni. Rájöttek, hogy a városrészek építészeti megoldásai is„termelhetik”, ha nem is a bűnözőt, de a bűncselekménytlegfőképpen. Az utcák és egyéb közterületek, az épületek külsőés belső kiképzése kiváló alkalmat kínálhat bizonyosbűncselekmények elkövetésére; a bűnözők rejtőzködése ésmenekülése szempontjából rendkívül előnyös lehet.Nehéz pontosan megmondani, hol történt a ténylegeskorszakváltás, mindenesetre megfigyelhető, hogy az egyrekisebb területegységekre koncentráló kutatás végül is az1960–70-es évekre jutott el a háztömbök, a házak bűnözésiszempontú vizsgálatához, és a bűnözési alkalmat állította avizsgálat homlokterébe. Körülbelül arról van szó, hogy bár mindaz összbűnözésben, mind pedig az egyes bűncselekmény-fajtákban kimutatható az ország- vagy a városrészek típusaiszerinti halmozódás, azonban mindezek visszavezethetők arra azegyszerű tényre, hogy bizonyos körülmények – társadalmi,gazdasági, építészeti – „szívják”, elősegítik a bűnözést.

Az építészeti bűnmegelőzés „atyja” Oscar Newman volt. 1973-ban közzétett tanulmánya a Defensible space9, azaz Védhető

113

9Oscar Newman: Defensible Space. Crime Prevention Through Urban Design. New

York, 1973; Oscar Newman: Creating Defensible Space. Washington, 1996

terület, az építészeti bűnmegelőzés gyakorlatának „bibliája”.Vizsgálataival arra keresett választ, hogy van-e összefüggés alakóházak és lakóterületek – a lakókörnyezet – kialakítása (mintfüggetlen változó) és a bűncselekmények (mint függő változó)között.

Az 1970-ben elkezdett kutatásban New York 150 ezer várositulajdonban lévő lakását figyelte meg, amelyekben 528 ezerember lakott. New Yorkban a városi lakásigazgatás (mint nálunka rendszerváltozás előtt az Ingatlankezelő Vállalat [IKV],amelynek feladata az állami tulajdonban lévő lakások fel-ügyelete, karbantartása, „igazgatása” volt) saját, 1600 fősrendőrsége részletes jelentéseket készített a házakban és azelőttük előforduló bűncselekményekről, rongálásokról. Ezeketaz adatokat dolgozta fel Newman a háztípus, a házmagasság ésa környezet szerint. Megfigyelte, hogy a New York-itúlnépesedés annak következménye, hogy vidékről és a világmás területeiről alacsony jövedelmű tömegek áramlottak be avárosba, valamint ennek a tömegnek az elhelyezésére azAmerikában gyakori földszintes vagy csak néhány emeletesházak helyett pontszerűen kialakított toronyházakat építettek,amelyeket minden oldalról közterület határol, illetve, hogyfőként ott emelkedett nagyon a bűnözés, ahol alacsonyjövedelmű családok magas házakban laknak.

Egyáltalán nem amerikai sajátosság, hogy az új lakótelepeken –különösen a magas házakban – növekszik a bűnözés és avandalizmus. A lakók nemhogy védenék az épületet, hanem őkmaguk teszik tönkre. A bűnözés szempontjából az olyantoronyházak a legveszélyesebbek, amelyek hétemeletesnélmagasabbak; ezekben általában 150-1000 család lakik. Egyetlenbejáratuk és közös előterük van, amely az épület belsejébe vezet.

114

Az előtérben találhatók a postaládák és a 2-4 felvonó előttivárakozóhely. Ilyenek a budapesti (és más magyarországinagyvárosokban található) toronyházak is. Az emeletenkéntifolyosók jellemzően egy közös szakaszból állnak, amelyekenkeresztül a kétoldalt elhelyezkedő lakásokhoz lehet eljutni. Azépületben nincs portás vagy házmester. Az előterek, a folyosók,a lépcsőházak és a liftek teljesen nyilvánosak, oda bárkibeléphet.Newman megállapításai szerint ezekben a toronyházakban hét ésfélszer nagyobb a bűnözés és a rongálás, mint a többlakásos, dejóval kisebb társasházakban; ennek okai a névtelenség és a kör-nyékkel való azonosulás hiánya.

1981-ben Donald Appleyard10 tanulmányában érdekes tanul-ságokat szűrt le. Azt vizsgálta, hogy az utca két oldalátelválasztó úttest forgalmának nagysága és sebessége hogyanhatározza meg a két oldal között kialakuló társadalmi kap-csolatokat és az „otthonnak” tekintett terület kiterjedését.Alacsony forgalom esetén a közösségi ellenőrzés kiterjedhet azegész utcára, közepes forgalom esetén már csak a járdára, nagyforgalom esetén pedig csak a lakásra is korlátozódhat. Az ígymegszűnő természetes felügyelet elősegíti a bűnözés térnyerésétés ezen keresztül a mesterséges eszközökkel fenntartottközösségi ellenőrzés kialakulását (kaputelefon, videomeg-figyelés, portaszolgálat stb.), amely még jobban elszigeteli azegyént a külvilágtól. Így ismét visszajutunk ahhoz az önger-jesztő folyamathoz, amely a közbiztonság romlásához és annakfenntartásához vezetett.A várostervezés szempontjából előtérbe kerültek a közösségitevékenységek és a környezet feletti ellenőrzés lehetősége. Akorábban pezsgő főutcai, piactéri élet eltűnt a befelé forduló,

115

10 Donald Appleyard: Livable Streets. University of California Press, Berkeley, 1981

álközterülettel bíró bevásárlóközpontok térnyerésével. Azezekben kívánatos viselkedési sémák az üzemeltetők általfinoman szabályozhatók és ellenőrizhetők. Ez természetesenjavítja ezeken a helyeken a közbiztonságot, de ha a városi életilyen tömegesen befelé forduló, tematizált környezetbe(bevásárlóközpontok, lakóparkok, ipari parkok stb.) „költözik”,akkor a város hagyományos közterületeiről eltűnnek azemberek. A kihalt utcák és bezárt üzleteik ismét a bűnözéstsegítik elő.

3. A közösségi kontroll

A közösségi kontroll a lakókörnyezet természetes felügyelete azadott terület felett, amely arra hivatott, hogy az egyének ott-tartózkodásának jogosságát ellenőrizze az idegenek azonosítása.A közösségi ellenőrzés területeinek négy elkülönülő típusátkülönböztethetjük meg:

magánterület: a saját használatú térrész, amelyben a kül-világtól elzártan, a nyilvánosság kizárásá-val zajlik életünk, ezek értelemszerűenazok a lakások, építmények, amelyekbenélünk;

fél-magánterület: egy adott építményen belül az ott lakók,illetve az általuk meghatározott sze-mélyek által kizárólagosan használhatóterület, ilyenek a közös folyosók, helyi-ségek, a külvilágtól fizikailag vagy jel-képesen elzárt külső területek, parkok,játszóterek, az itt tartózkodás jogosult-ságával bírni kell;

116

fél-nyilvános terület: nem kizárólagos használatú terület, de azott-tartózkodás jogosultságát igazolnikell, ilyenek például a társasházak előtti,a ház bejáratához vezető, de tulaj-donjogilag a házhoz tartozó területek(általában kevés ember használja ezeket aterületeket);

nyilvános terület: itt senkinek sem kell igazolnia tartóz-kodásának jogosultságát, tipikusan a köz-területek, közfunkciót ellátó középületek,építmények.

3.1. A közösségi kontroll az építményen belül

A családok területi igénye arányosan csökken a területenosztozkodók számának növelésével. Minél több ember osztozikegy területen, annál kevésbé érzik magukénak, annál kevésbétörődnek vele. Ez azzal jár, hogy figyelmük, ellenőrzésük nemfog kiterjedni a közösségi területekre. Így sokkal nehezebbszámukra az idegenek azonosítása. Ebből az a következtetésszűrhető le, hogy egy olyan házban, amelynek közös területeinkevés ember (család) osztozik, jobban „védhető” az idegenekkelszemben, hiszen hamar felismerhető az oda nem való, akár ártószándékú „behatoló”.Newman megvizsgálta, hogy a különböző építmények milyenközösségi ellenőrzést tesznek lehetővé az ott lakóknak. Avizsgálathoz az épületeket három típusra osztotta:

3.1.1. Családi házak

A családi házak épületen belüli összes tere a magánszféráhoztartozó magánterület, az azt birtokló család (személyek) teljes

117

fennhatósága alá tartozik. A birtokhatárig terjedő külső területekszintén a privát szférához tartoznak, de a közvetlenül az utcávalérintkező elülső területek, amelyek az épület bejáratáhozvezetnek, fél-magánterület jelleget öltenek. Ehhez annyimegjegyzést kell fűzni, hogy Amerikában nem létezik ahagyományos kerítés a birtok utcafronti jelölésére, minthazánkban. Magyarországon ez a terület is a magánterület része.A családi ház típusa, az önálló, iker- vagy sorház jellege nemváltoztat a területek meghatározásában, hiszen azok egymástóljól elhatárolható módon (falakkal, kerítésekkel stb.) válasz-tódnak el a különböző családok között.

3.1.2. Társasházak

A társasházak jellege radikálisan megváltoztatta az épületekkülső és belső képét. Az épületen belüli „forgalom” olyan közösterületeken zajlik, amelyen az ott élők osztoznak. Általábanilyen társasházban 6-12 család él. A magánterület kizárólag alakásokra korlátozódik. A közös használatú folyósok, lépcsők,előterek fél-magánterületet alkotnak, illetve a ház körüli részek(itt az épület elkerített hátsó területei) is fél-magánterületkéntfunkcionálnak. Ezeket ugyanis csak az ott lakók használhatják.A külvilág befolyása az épület előtti fél-nyilvános területenkeresztül szűrődik be az építmény belső világába.

3.1.3. Magasházak vagy toronyházak

A társasházakhoz hasonlóan a magánterület csak a lakásokterületére szorul. Ezekben a házakban liftek működnek, amelyekfeleslegessé teszik a lépcsők használatát. Akár több is működ-het egy ilyen házban, a magasságától és a benne lakók számá-tól függően. Ilyen magasházakban nemritkán több száz vagyezer család is él, de átlagosan a 200-350 család a jellemző.

118

Mivel nagyszámú ember használja a belső területeket, ezek fél-nyilvános, de inkább nyilvános területek, amelyet az is erősít,hogy az épületnek nincs az építmény előtti, az utcáhozilleszkedő fél-nyilvános területe, hanem az épületből kilépveegyből az utca forgatagába csöppenünk. A hagyományoslakótelepek sem kivételek ez alól, hiszen azokat is közterületveszi körül, amely rögtön az épület határoló falainál kezdődik.Meg kell említenünk, hogy a magyarországi viszonyoknál mégegy közbülső típust is számba kell venni, és ez az úgynevezett„pesti” bérház, amely általában öt-hat emelet magas, akár többlifttel is. Lehet körfolyosós (gangos) és belső lépcsőházas is.

3.1.4. A pesti bérház

Ha már beszéltünk róla, akkor vizsgáljuk meg egy tipikusmagyar városi bérház (amely Európa-szerte megtalálható)jellemzőit. A magánterület itt is a lakásokra korlátozódik. Egyilyen házban általában 20-25 család él, egy emeleten általában4-6 család osztozik. A közös használatú területek, a lift fél-magánterületnek számít, hiszen ezeken általában kevés emberosztozik. A házból kilépve egyből nyilvános területen találjukmagunkat, hiszen ezek a házak közvetlenül a járda melléépültek, így azonnal az utcára lépünk.

3.2. Közösségi ellenőrzés a lakókörnyezet felett

Newman az építményen belüli vizsgálatait kiterjesztette alakókörnyezetre is. Azt elemezte, hogy az egyes építményekbőlálló lakókörnyezet milyen kapcsolatban van a közösségiellenőrzés lehetőségével. A kutatásai közben arra a megálla-pításra jutott, hogy az épületekben elkövetett bűncselekményekszáma az épület magasságával növekedett, mind vagyon elleni,mind erőszakos bűncselekmények esetében. Ezért a lakókör-

119

nyezet ellenőrzése csak úgy oldható meg, ha azokat minél kisebbegységekre osztjuk, hogy az azokat közösen használókegyszerűbben ismerhessék fel a nem odatartozókat, kiszűrve ígya rossz szándékúakat.

Itt is négy területet vizsgált három különböző típusúlakókörnyezet esetén. Természetesen itt is kiegészítettük amagyar vonatkozású típussal, a pesti bérházzal beépített„Nagykörúttal”.

3.2.1. Sorházas beépítés

Ez a beépítési forma egymás mellett álló sorházak által határoltterület. A házak négyszög alakú, minden oldalról utca általhatárolt területet fednek le, amelyben az épületek homlok-zatukkal mindig az adott utca felé néznek (ilyen példáulTörökbálinton, a Tükör-hegyi lakópark egy része). A házakbelseje és az általuk közrefogott belső terület (amely az egyesházakhoz tartozó, önálló kertrészeket jelent) mind amagánterülethez tartozik. Az előkert, amely a házhoz vezetőegyetlen út, fél-magánterület besorolású. Míg az épületek előtti,közvetlen járda és egy parkoló gépkocsinyi szélesség az egészúttestből fél-nyilvános besorolást kapott. Ez érdekes, mert ez aztveti fel, hogy a kutyáját arra sétáltató embert akár ott-tartózkodásának jogosságáról is megkérdezhetik. Az úttest többirésze nyilvános területnek számít.

3.2.2. Társasházas övezet – lakóparkok

Az előzőhöz hasonló beépítéssel, de a sorházak helyett két-három emeletes társasházakkal beépített terület. Ilyen példáulBudapesten, a XVII. kerületben, a Pesti úti úgynevezett Színesházak. Itt házanként hat-nyolc család lakik. A magánterület

120

határa a lakások ajtajánál véget ér, illetve a földszinten lakóknálkiterjed a lakáshoz szintben kapcsolódó kiskerthez. A folyo-sókon, a lépcsőházon, az előtéren és a házak által körbekerítettbelső területen (kivéve a már említett földszinti kiskerteket) azott lakók osztoznak, így azok fél-magánterületnek számítanak.Ugyanígy ebbe az övezetbe sorolható a házakat a járdávalösszekötő előkert, amely a ház bejáratához vezet. A ház előttiutcarészlet, a sorházas övezethez hasonlóan fél-nyilvánosbesorolású. Míg az utca többi része nyilvános terület.

3.2.3. Lakótelep

Ezt kell a legkevésbé bemutatni, hiszen a világ mindenvárosában megtalálható. Ez több, szigetszerűen, egymástól nemtúl messze épült magasházak tömbjét jelenti. Tipikus hazaipéldák a békásmegyeri és az újpalotai lakótelep. Az épületekbencsak a lakások magánterületek, az azon kívül eső közöshasználatú területek már a nyilvános térhez tartoznak. Mivel azépületek közötti tér senkihez sem tartozik és egyetlen épülethezsem köthető, így az is a nyilvános terület része.

3.2.4. „Nagykörút”

Vizsgáljuk meg a tipikus budapesti belváros bérházakbólkialakított tömbjét is. Ezek az épületek szorosan egymás melléépültek, zöldterület és előkert nem tartozik hozzájuk. Amagánterület itt is a lakásokra koncentrálódik. Általában belső,a többi építménytől magas kőfallal, illetve szilárd burkolattalelválasztott belső udvara van. Ez a belső miliő fél-magánterület,hiszen csak az ott lakók használják. A tömb építményei általhatárolt térben nem alakítható ki további, a tömb többi lakójávalmegosztható közös terület. A tömbben nincs fél-nyilvánosterület, mert az épület kapuján kilépve az utcán találjuk ma-

121

gunkat, ami már nyilvános területnek számít. Az épületek előttnem alakítható ki a sorházas vagy a társasházas övezethezhasonló fél-nyilvános övezet, mert túl sok ember használja, ígya közösségi kontroll semmilyen formája nem tud érvényesülni.

4. Az építészeti bűnmegelőzés alkalmazása4.1. Védhető terület kialakítása

Az építészeti bűnmegelőzés számtalan lehetőséget nyújt az adottterületen a bűnözés egy adott fajtának visszaszorítására. Lehe-tőség van építészeti megoldásokkal küzdeni a vagyon elleni, azerőszakos, a közlekedési bűncselekmények ellen is. Ezek amegoldások egyetlen alapelv köré csoportosulnak, mégpedigmegszüntetni a bűnalkalmat. Sokan, akik bírálják ezt a meg-oldást, azzal érvelnek, hogy az így védett területekről a szom-szédos területekre helyeződik át a bűnözés. Ez ebben a formábannem igaz, hiszen a bűncselekményhez nem elég az elkövető, hanincs bűnalkalom, számos bűncselekményt pedig kimondottanspontán módon, a kedvező szituáció hatására követnek el. Hanem teremtünk bűnalkalmat, akkor megnehezítjük a bűncse-lekmény kialakulását. Azok a bűnelkövetők, akik előremegfontolt szándékkal követnek el bűncselekményeket, szinténa megfelelő lehetőséget keresik, és akkor hajtják végre, ha aztmegtalálják. Most azt mondhatnánk, hogy milyen egyszerű abűnmegelőzés: csak a bűnalkalmat kell csökkenti, és meg vanoldva minden! Természetesen ez így nem igaz, ahogy azellenkezője sem, de tehetünk a bűnözés ellen, és az már jó.A leghangsúlyosabb terület az építészeti bűnmegelőzésalkalmazásakor a közösségi kontroll kialakítása.

122

4.2. A közösségi kontroll fokozása

A közösségi kontroll kialakításánál szem előtt kell tartanunk azegyének személyes szabadságjogainak maximális érvényrejutását. A lakóövezet természetes ellenőrzését nem lehet városszinten kezelni, mert itt a „tömeg” miatt az erre vonatkozó igényés az egyén szerepe nem jut érvényre. Csak kisebb, lakónegyed,lakóközösség, építmény szinten lehet eredményesen megva-lósítani. Az alapfeladat, hogy a lakókörnyezetet olyan kisebbrészekre bontsuk fel, amely lehetővé teszi, hogy a lakótársakeredményesen meg tudják különböztetni egymást az ide-genektől. Természetesen az ilyen egységekben élőknek feltétlenismerniük is kell egymást, de erre a kontroll alatt tartható területhelyesen megválasztott mérete is segítséget kell hogy nyújtson.Nem célszerű tehát 6-10 családnál nagyobb méretű egységeketkialakítani, mert ekkor nő a „zsúfoltság” érzése, és megindul abezárkózási folyamat, amely törekvésünkkel ellentétes.

4.3. Közösségi területek kialakítása

A lakóközösségek közös használatú területeit (fél-magánterület,fél-nyilvános terület) úgy kell kialakítani, hogy azokra teljesrálátásuk legyen az ott lakóknak, mintegy „fél szemmel”figyelve azokat. Nagyon fontos lehet, hogy a házon belüliközösségi területek az utcáról jól láthatók legyenek, hiszen ígyegy fél-magánterületen történő erőszakos kísérlet is észlelhetőlesz. Erre példa a homlokzati oldalon üveggel határolt lépcsőház.Nézzünk néhány példát a lakóháztípusok közösségi területeinekkialakítására.

4.3.1. Családi házak

Ezeknél az építményeknél nem a bentlakók által ellenőrizendőterületeket kell kialakítani, hanem a szomszédoknak és az utcánközlekedőknek kell a kontrollt lehetővé tenni. Tipikus hiba

123

ezekben az övezetekben a „kíváncsi tekintetek” elől elrejtőmagas, tömör kerítés vagy a buja növényzet. Ezekkel az a baj,hogy az elkövető tökéletesen elrejtőzhet oltalmukban azellenőrző tekintetek elől. Magyarországon nem természetes ajelképes kerítés alkalmazása, amely inkább a kertben tartózkodógyermekeket és házi állatokat védi a környezettől. Célszerűlenne ennek meghonosítása, mivel előnyösebbek a közösségikontroll szempontjából. Olyan magasságúra kell őket meg-építeni, hogy azokon a ház előtti terület kellően látható legyen.Ha már a magyar viszonyokhoz szeretnénk alkalmazkodni,akkor a magas, de átlátható (például: úgynevezett kard vagy cső)kerítést kell építeni. A kertbe ültetendő növényzetet is úgy kellkiválasztani, hogy megfelelő rálátást tegyen lehetővé. A kerítésvédelmében élő sövényt vagy olyan növényeket kell telepíteni,amelyek megnehezítik vagy meggátolják az áthatolást. Ilyenpéldául a tűztövis (Pyracantha coccinea), a borbolyafélék(Berberis), a galagonya (Crataegus monogyna).

4.3.2. Társasházak, lakóparkok

A társasházakból álló lakónegyed bűnmegelőzési szempontbóltalán a legjobb kialakítást teszi lehetővé. Egy lépcsőházon kevés,általában 6-10 család osztozik, így a közösségi kontroll jólműködhet. Az ilyen házaknál talán a belső, fél-magánterületenkialakított pihenő- és játszórész kialakítása lehet érdekes. Itt elkell különíteni a kisgyermekek játszóterületét a nagyobbaksportolásra is alkalmas területétől, illetve a zöldterületeket (pihe-nőrészeket) markánsan (növényzettel, sövénnyel) el kell vá-lasztani, de oly módon, hogy a közösségi kontroll a teljes belsőtérrészre megmaradhasson. Ilyen övezetben a közös használatútérrészek (lépcsőházak, bejáratok) megfigyelhetőségét is megkell teremteni (a már említett üvegfalú lépcsőház alkal-mazásával).

124

A lakóparkok kérdésénél már felvetődik a természetes ésmesterséges felügyelet arányának meghatározása. Ezekáltalában elkerített, személyzettel, technikai eszközökkelfelügyelt övezetek. Itt a közösségi kontroll elveszhet, ha azemberek túlértékelik a mesterséges eszközök használatát, amiszintén nemkívánatos. Természetesen az ilyen lakóparkok eseténis meg kell teremteni a külső, nyilvános területek felől érkezőkontrollt, mert a „több szem többet lát” elve segíthet abűnmegelőzés hatásfokának növekedésében.

4.3.3. Lakótelepek

A lakótelepek az építészeti bűnmegelőzés egyik leg-neuralgikusabb pontjai. Mint láttuk, a magánterületek csak alakásokra koncentrálódnak, onnan kilépve egyből (már afolyosón!) nyilvános területre lépünk. Így a közösségi kontrollmegvalósítása ezeknél az építményeknél a legnehezebb.Elsődleges cél a hiányzó átmeneti területek kialakítása. Nagyonjól megfelel a bűnmegelőzés szempontjainak, ha a lakóházakegy csoportját körbekerítik, mert így a nyilvános területek fél-magánterületté minősülnek. Erre számtalan budapesti megoldásttalálhatunk például Újpesten vagy Káposztásmegyeren. Álta-lában a lakótelepi házaknak több be- és kijáratuk van, amelyekmég jobban gyengítik a közösségi kontroll hatását. Ezért azelkerítéseket oly módon kell megvalósítani, hogy az épületet anyilvános terület felől csak egy bejáraton lehessen megkö-zelíteni, illetve csak egy kijáraton, célszerűen ugyanazon,elhagyni. Ezeken a helyeken úgynevezett pufferzónákat kellkialakítani, amelyek jelképes vagy fizikai akadályok, deegyértelműen jelölik a nyilvános terület határát, és ezekentúllépve az ott-tartózkodást már igazolni kell.

125

1. számú ábraA lakótelepi épületek körbekerítésének eredménye

Oscar Newman azt javasolta, hogy a közösségi kontroll javításaérdekében az ilyen építményekben a teret úgy tagolják, hogy egyegységben 30-50 család lakjon. Ezt utólag beépített felvonókkalés a teret a többi résztől elválasztó fallal lehet kialakítani. Ezmagyarországi viszonylatban elképzelhetetlen lenne, de újlakótelep építésénél már figyelembe lehet venni ezeket azelveket.A kerítés kialakításánál célszerű figyelembe venni a nyilvánosterületek felől érkező természetes kontrollt is, amely például arendőrjárőröknek nyújthat nagy segítséget.

4.3.4. Utcák, terek

Eddig nem beszéltünk róla, de építészeti bűnmegelőzésiszempontok alapján az utca is fontos része ennek a területnek.Mint a bevezetőben említettem, az építészeti bűnmegelőzés a

126

lakókörnyezetet nemcsak az építmény szintjén vizsgálja, hanema környezet szerves részeként, és ehhez a környezethez hozzátartozik az utca is. Appleyard is kimutatta, hogy az utca felettelvesztett közösségi kontroll is elősegíti a bűnözést. Ezért abűnözéssel sújtott területek „rehabilitációja” esetén meg kellvizsgálni az utca szerepét is. A városnegyedet célszerű kisebbrészekre darabolni, úgy, hogy azok egymástól fizikailag iselkülönüljenek, mert ezekben az emberi léptékű negyedekbenlehet megfelelően kialakítani a közösségi megfigyelést. Célszerűolyan úthálózatot kialakítani a negyedben, hogy az utcák átmenőforgalmát csökkentsük vagy teljesen megszüntessük. Ígyerősíthető a természetes felügyelet a terület felett. A forgalomcsökkentést forgalomlassító eszközök (fekvőrendőr, barikádokstb.) használatával, illetve megszüntetését zsákutcává vagy sétá-lóutcává alakítással lehet elérni. Természetesen ez nehezíti a la-kók eljutását lakóházaihoz, de távol tartják a „betolakodókat” is.

2. számú ábraUtcakialakítások

127

Az utcák biztonságosabbá tételéhez természetesen hozzátartozika jó közvilágítás. Ezen elsősorban nem a meglévő eszközökműködőképességét kell érteni, hanem az adott területsajátosságait figyelembe vevő tervezéssel kell elérnünk azt,hogy sötétedés után is biztonsággal mozoghassunk rajta.A növényzet kialakításának pedig olyannak kell lennie, amelymindenhonnan teljes rálátást enged az adott területre.

Az így átalakított környezetet az emberek egyre inkább amagukénak érzik, így otthonosabbá tehetik a parkok rend-betételével, utcai növények telepítésével és gondozásával,valamint az utcai társas élet újbóli beindításával. Ez közelebbhozza egymáshoz az embereket, a kultúrákat, így integrálhatja akülönböző társadalmi rétegeket is, ez pedig gátolhatja a bűnözéstérnyerését.

IrodalomAPPLEYARD, Donald: Livable Streets. University of California Press,Berkeley, 1981GUERRY, André-Michel: Essai sur la statistique morale de la France. Paris,1833NEWMAN, Oscar: Defensible Space. Crime Prevention Through UrbanDesign. New York, 1973NEWMAN, Oscar: Creating Defensible Space. Washington, 1996QUETELET, Adolphe: Physique sociale. Paris, 1835SHAW, Clifford R. – MCKAY, Henry D.: Juvenile Delinquency and UrbanAreas. Chicago, 1969SIEVERTS, Rudolf – SCHNEIDER, Hans Joachim: Handwörterbuch derKriminologie. Berlin, 1979

128

Windt Szandra

SZITUÁCIÓS ÉS KÖRNYEZETI PREVENCIÓ

A LAKÓTELEPEKEN

(HAT LAKÓTELEP BEMUTATÁSA)

A lakótelepek szürkesége és monotóniája a benne élők életén isnyomot hagy. Ez a lakótelep a szocialista építőipar öröksége.Nem szabad elfelejteni azonban, hogy Nyugat-Európában isvannak lakótelepek, de az ezekben az országokban felvetődőproblémák kezelése több évtizedes múltra tekint vissza. Közép-Európa volt szocialista országaiban azonban csak a rend-szerváltozás után kezdték el mélyebben kutatni ezeket amozgatórugókat.

Éppen ezért a társadalmi kirekesztés1 mint szociális réteg-jelenség a lakótelepeken különösen jól vizsgálható.

A társadalmi kirekesztés kérdése egy sor abszolút és relatívösszetevőt tartalmaz, amelyek különböző társadalmi éskulturális helyzetben jelentősen eltérhetnek egymástól. Így nemelég kizárólag a szegény rétegek anyagi helyzetét, ellehe-tetlenülését vizsgálni, hanem arra is figyelmet kell fordítani,hogy ezek a rétegek képtelenek társadalmi, kulturális és politikaijogaik (például munka, egészséges élet, oktatás, minimálbér)gyakorlására. Az ezen a téren tapasztalható hátrányos helyzet(szegénység, tartós munkanélküliség, rossz egészség, alacsonyéletszínvonal, alacsony mobilitás) és ezek kombinációi akut

129

1 A kriminológia a kirekesztés helyett a kirekesztődés kifejezést használja inkább.Erről Lévay Miklós: Társadalmi kirekesztődés, egy felívelő fogalom a jelenkorikriminológiában; társadalmi kirekesztődés és bűnözés Közép- és Kelet-Európában.Jogtudományi Közlöny, 2006/9., 307–320. o.

kirekesztettséghez vezethetnek, ami a társadalom pereméreszorulást okoz. Ez a folyamat térben is megjelenik ésmanifesztálódik a városszéli lakótelepeken, és megtalálhatómind individuális, mind szomszédsági szinten.2 Ebben adolgozatban a szomszédsági szinten megjelenő és kézzelfoghatóproblémák bemutatására kerül sor egy nemzetközi projektkapcsán.

A projekt angol címe: Sharing good practices in CrimePrevention based on the evaluation of rehabilitative schemes inthe rehabilitation areas in Member and Accessiant State.Röviden: Crime Prevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164),azaz Bűnmegelőzési körhinta.

A program célja az épített környezet és a bűnözés, valamint abűnözéstől való félelem kapcsolatának vizsgálata volt. A projektkiemelt figyelmet szentelt az épített környezet megújítását célzóvárosrehabilitációs programok bűnmegelőzési hatásainak. Anemzetközi teamben brit, holland, német, lengyel és magyarszakemberek vettek részt. Az összetett célok vizsgálata komplexkutatási módszertant tett szükségessé, amely így lakosságimegkérdezésből, szakértői interjúkból és a nemzetközi szak-értőkkel és a helyi hatóságok képviselőivel közös terület-bejárásból épült fel. A projekt minden országban egy kiválasztottproblémákkal terhelt területen folyt. Ezáltal lehetővé vált, hogyaz egyes országok képviselői, kutatói ne csak a saját városukgyakorlatát elemezzék, hanem a külső szemlélő éleslátásávalkérdéseket tegyenek fel a másik ország városával kapcsolatbanis. A következőkben ezeket a lényegében összehasonlító elem-zéseken nyugvó tapasztalatokat foglaljuk össze.

130

2 Egedy Tamás: A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek. Tér és Társadalom, 2001/1.,91–110., különösen 101. o.

1. Lakótelepek Európában

Európában jelentős lakótelepi lakásállomány található, hiszen amegközelítőleg 56 millió lakótelepi lakásban csaknem 176millió ember él.3

Az új lakótelepek az 1933-as CIAM (Congrès Internationald’Architecture Moderne; Modern Építészet NemzetköziKongresszusa) 1942-ben közzétett anyagának, az athénichartának a funkcionális várost előtérbe helyező elvei alapjánépültek. Cél: önálló zónákat kell az új városokban kialakítani amunka, a pihenés, a lakásfunkció és a közlekedés számára.4

Mind Kelet-Közép-Európában, mind Nyugat-Európában amásodik világháború utáni lakásépítés fő iránya volt a telepszerűépítés, a lakótelep megszületése. Ez két ok miatt következett beEurópa-szerte: egyrészt a Le Corbusier köré szerveződő város-építészeti iskola által kidolgozott irányvonalak, másrészt alakásínség felszámolására nyújtott új technikai lehetőségekmegjelenése eredményeképpen, amely sok lakást ígér, kis terü-leten, gazdaságosan – és nem mellékesen, gyorsan.5

Lakótelepen a következő szempontoknak megfelelő tömböketértjük: egységes terv alapján, szervezett formában, általábantípustervek alapján megvalósult lakásépítési forma, rendszerintközös telkeken elhelyezkedő többszintes házakkal.6 A magyar-országi lakótelep olyan épületegyüttesekből áll, amelyek 1949 és

131

3 Egedy Tamás: Kiskedvencből mostohagyerek? A lakótelepek helyzete. Beszélő,2005/3–4., 77–88. o.4 Körner Zsuzsa – Nagy Márta: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítéstörténete 1945-től napjainkig. Terc Kft., Budapest, 2006, 49. o.5 Csizmady Adrienne: A lakótelep. Gondolat Kiadó, Budapest, 2003, 12. o.6 Egedy Tamás (2005): i. m. 79. o.

1990 között részben vagy egészben állami beruházás keretébenjöttek létre. A telepek környezetüktől jól elkülöníthetők, de nemszükségszerű, hogy saját infrastrukturális kiszolgáló egységeilegyenek.7

Európa mindkét felében hasonló fizikai megjelenésű lakásoképültek, kiemelendő azonban, hogy a hozzájuk kapcsolódótársadalmi problémák eltérő intenzitással, másként és másidőben jelentek meg. Míg Nyugat-Európában a lakótelepi lakások túlnyomó többségeszociális bérlakásként épült, addig Kelet-Közép-Európában alakótelepeket a szocialista várostervezés és lakáspolitikaproduktumainak tekinthetjük.8 Nyugat-Európában a lakótelepektársadalmi státusának romlása az 1980-as évek közepétől váltkézzelfoghatóvá. A kelet-európai országokban a rendszervál-tozással egy időben jelentek meg ezek a problémák. Az 1990-esévek közepétől megindult a két földrajzi-politikai régió lakó-telepeinek összehasonlítása, és ezzel egy időben felszínre kerülőproblémák nyugati típusú kezelésének kísérlete. Azonbancsakhamar kiderült: a keleti és a nyugati problémák eltérőek, ígykezelésük nem lehet ugyanaz.9

A keleti lakótelepek a szocialista városépítés túlfuttatottprogramjai voltak, hiszen míg felépítésükre rendelkezésre állt apénz, addig felújításukra senki sem gondolt. Ennek a követ-kezménye az is, hogy ma már a lakótelep elsősorban a romlófizikai környezetet, az elszegényedést, a növekvő díjhátralékotés az etnikai szegregációt jelenti.10

132

7 Csizmady Adrienne: i. m. 25. o.8 Uo. 12. o.9 Uo.10 Uo. 14. o.

Az építészeti elvek eltorzulása mellett – mind Keleten mindNyugaton – a másik hosszú távon jelentkező nehézséget avárosszerkezeti elhelyezkedés jelentette. A több tízezerembernek lakóhelyül szolgáló paneles lakótelepeket nagyrésztzöldmezős beruházásként a város szélére helyezték. Két nagyprobléma volt a nyugati panelekkel: a telepek alvóvárosi jellegeés a közlekedési hálózatba integráltságuk hiánya.11

A lakóteleppel kapcsolatos gondok két fő okcsoportravezethetők vissza. Egyrészt a fizikai gondokra, amelyek a házaktechnikai állapotának rohamos romlásában jelentkeznek, ezekkijavítására viszont kevés pénz áll rendelkezésre. Másrészt alakótelepeken társadalmi problémák is megjelennek: a szociálisgondokkal küszködő, csökkenő vagy stagnáló jövedelműcsoportok aránya növekszik, ezzel együtt egyre több adíjhátralékos. A lakótelepeken élők összetétele megváltozik,ennek következtében fokozódik a társadalmi és etnikaiszegregáció.12

Az 1970-es években Nyugaton mind a sajtó, mind a társadalomrészéről egyre több kritika érte a lakótelepeket. A technológiai,technikai, városépítészeti, szociális és lakáspiaci problémákkövetkeztében az évtized közepétől e lakónegyedekből nagy-arányú elvándorlás indult. A migrációs folyamatok miatt egyreromlott a lakónépesség szociális összetétele, megindult atehetősebb rétegek és a középosztály képviselőinek folyamatoselköltözése, és feltűnően megemelkedett a szociális segélyen

133

11 Uo. 58. o.12 Uo. 61. o.; vö. Jock Young társadalmi kirekesztődés elméletével, amely háromszintet különböztet meg: a gazdasági és anyagi mellett a társadalmi és területiszegregációt, valamint a büntető igazságszolgáltatás kirekesztő politikáját ésgyakorlatát. Ezek közül ebben a tanulmányban a második szintre utalunk. Bővebben:Lévay Miklós: i. m. 308. o.

vagy alkalmi munkákból élők, a nyugdíjasok, a bevándorlók ésa tartósan munkanélküliek aránya. A bűnözés, a vandalizmus ésa betörések lassan mindennapossá váltak ezekben a városrészek-ben. A szociális státus csökkenése törvényszerűen vezetett elakások piaci leértékelődéséhez a nyugati országokban. Ennek akövetkezménye, hogy az Európa nyugati felén lévő lakótelepe-ken lényegesen magasabb a szociális lakások aránya. Az 1970-es évek második felétől már nagyobb beruházásokbakezdtek, ezzel egy időben szinte minden nyugat-európai kor-mány kísérletet tett átfogó rehabilitációs programok meg-valósítására is.13 Jó példa erre, hogy Angliában és Hollandiábana leromlott és rossz hírűvé vált lakótelepek gondjait a leg-problémásabb részek lebontásával próbálták megoldani.14

A városrészek felújítása nem új keletű dolog, hiszen a történelemfolyamán folyamatosan születtek és szűntek meg lakónegyedek,állapotuk és helyzetük romlott vagy éppen javult. Az európaivárosrehabilitáció története – a második világháborútól napja-inkig – több évtizedes fejlődésen ment keresztül, és a háborúutáni rekonstrukciótól folyamatosan jutott el az 1990-es évekrehabilitációs tevékenységéig, amit napjainkban összefoglalóanvárosregenerációnak nevezünk. A városregeneráció úgy próbálja megoldani a városi prob-lémákat, hogy a terület fizikai, társadalmi és gazdasági kör-nyezetét együttesen, összehangoltan fejleszti.15

A lakótelep-rehabilitáció tágabb műveletet takar, mint az építettkörnyezet megújítása. Leggyakrabban használt eszköz a zöld-

134

13 Egedy Tamás (2005): i. m. 80. o.14 Csizmady Adrienne: i. m. 62. o.15 Egedy Tamás: Gondolatok a városrehabilitáció társadalmi hatásairól.http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=1536

felületek megújítása, valamint kísérlet arra, hogy a társadalommagasabb és alacsonyabb jövedelmű rétegeit vegyítsék.16

Városrendezési és építészeti oldalról lakótelepeink problémáimegegyeznek a nyugat-európaiakkal (a közterületek gondo-zatlansága, igénytelenségek, monotonitás, a közösségi funkcióktereinek elégtelensége). Magyarországon az építkezésekkorelmaradt a parkolók kialakítása, emiatt nagy probléma agépkocsik elhelyezése.17

2. A prevenció módjai Nyugat-Európában

A már említett AGIS-program keretében megvalósuló pro-jektben öt európai város hat lakótelepét ismerhettük meg.Amszterdam és Bristol mellett a berlini Gropiusstadt mutatta anyugati lakótelepek sajátosságait és mutattak követhető ésmegszívlelendő megoldásokat az újjáépítésekhez. A szocialistatömbépítés sajátosságait a krakkói Pradnik Czernowy és a kelet-berlini Marzahn Nordwest mellett a békásmegyeri lakótelepenismerhették meg a nyugati kollégák.

A hollandok és az angolok élen járnak a lakótelepi re-konstrukcióban, ezekben alkalmazzák leginkább a CPTED elveitis.

2.1. Amszterdam – Bijlmermeer2.1.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

Bijlmermeer a több mint kétezer hektáros területével alegnagyobb városrész Amszterdamban. Elmondható, hogy egész

135

16 Körner Zsuzsa – Nagy Márta: i. m. 89. o.17 Uo. 362. o.

Hollandiában egyedül ebben a lakóövezetben valósult megLe Corbusier „funkcionális városról” szőtt álma.

1. számú képAmszterdam Bijlmermeer negyede

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Bijlmermeer

Európa-szerte híres területről van szó. Egyrészt az építészek jólismerik, hiszen mind megépítésekor, mind később jelentős újarchitekturális kezdeményezések jelentek meg. Másrészt 1992-ben erre a városrészre zuhant egy repülőgép, ezzel ismét anemzetközi figyelem középpontjába került. A hatóságok ugyanisnem voltak tisztában az illegális migránsok pontos számával,ezért nem tudták megmondani, hányan halhattak meg.

Bijlmermeer épületei a nagy lakótelepek beépítési-szerkezetiújdonságai mellett az évtizedek óta használatos szomszédságiegység elve szerint épültek: a holland telep minden pontjárólnégyszáz méteren belül elérhetők a buszmegállók.18

Egy udvarokkal lazított szövetben, udvaröblösödésekettartalmazó, tördelt vonalú épület között gyalogos-zónákat hoztak

136

18 Uo. 68. o.

létre. E mellett a 120°-os törésekkel megformált nagy, tízszintesépületsorok földszintjein vagy a lineáris épülettömegek mellérendelt garázsok tetején hozták létre a gyalogosaktivitásiterületeket19 (2. számú kép).

2. számú képBijlmermeer eredeti szerkezete

Forrás: Nicole Smits – Tobias Woldendorp: Final National Report, TheNetherlands. Crime Prevention Carousel, 2006, Manuscript

Az építészek mellett a városszociológusok és várostervezőkszámára is Bijlmermeer az állatorvosi ló. Amszterdam e lakó-övezete számos jó és rossz példával is szolgál számukra.

A 25 évvel ezelőtt épült Bijlmermeer negyed egyikeAmszterdam legproblematikusabb lakóterületeinek. Az első-sorban tízemeletes tömbházakból álló negyed társadalmi-gazdasági szempontból válsággócként jelenik meg a holland

137

19 Uo.

nagyváros életében: fő jellemzője az elhagyott lakások magasaránya, a magas bűnözési adatok, a vandalizmus, a hatalmasmunkanélküliség. A negyedben elsősorban a volt holland gyar-matokról (Holland Antillák, Suriname) betelepülők élnek. Aszervezett rehabilitációs programok, amelyeket az amszterdamivárosi tanács által önállóan finanszírozott akcióprogramokegészítettek ki, látványos fejlődést hoztak a negyed társadalmi,gazdasági és szociális életében.

Az 1960-as években épült házakba főként középosztálybelilakosok betelepülését tervezték. Ez a kezdetekben így is volt,Suriname 1975-ös függetlensége után azonban sokan úgygondolták, hogy Hollandiában szeretnének élni, és az államéppen ezeket a szociális bérlakásokat utalta ki számukra. Ennekkövetkeztében Bijlmermeer a bevándorlók által lakott övezetlett. A munkanélküliséggel, a droggal és a szegénységgel össze-függő szociális problémák megjelenésével a városrésznek igenrossz híre lett.

A lakosság cseréjével egy időben a házak fizikai állagára iskevés figyelem jutott. Nem volt karbantartója a házaknak, az egyliftre jutó lakások száma száz körüli volt. A rossz állapotokkezelésére az első felújítási terv az 1980-as években készült el.Ez a projekt rövid távon sikeresnek mondható, mivel azonban azelképzelés kizárólag az épületek karbantartása fókuszált, afelvetődő társadalmi problémákra nem volt válasz: a drog és amunkanélküliség mellett a bűnözés súlyosabb formái (rablások,betörések elszaporodása) is fejtörést okoztak a városvezetésnek.

A már említett repülőszerencsétlenség azonban jó lehetőségetkínált egy átfogóbb program kidolgozására. Az épületekátalakítása drasztikusabb volt, sok épületet lebontottak, átépí-

138

tettek. Ennek következtében már a jobb módú családok is be-költöztek.Ebben az időben a lakások egynegyede üres volt, ez kiválóalkalmat teremtett a hajléktalanok és a drogosok megjelenésére.

Az említett devianciák mellett megoldandó nehézségként jelent-kezett a parkolás is.1995 és 2005 között már csökkent a bűnözés ebben a lakó-övezetben (húszezerről nyolcezerre), de még ez is magasnakmondható.20

2.1.2. A megoldási módok

Az épületek építészeti, épülettechnikai megújítását bontássalkezdték, a 3. számú kép mutatja, milyen jelentős volt ez atevékenység. A lakótelep specialitásának tekintett méhsejtrendszerű épületformációk egy részét lebontották, és sorházastradicionális városként építették újjá.

Az amszterdami városi tanács által elfogadott 1992-es integráltújjáépítési tervre épülve három fő célt tűzött ki maga elé:környezeti újjáépítés (épületek, közlekedési infrastruktúra,közintézmények felújítása) szociális megújhodás (különöshangsúllyal a munkanélküliség, a közoktatás, valamint a köz-biztonság területén), valamint Bijlmermeer városrész veze-tésének újjászervezése (közösségi bizottságok alakítása).

A felújítási koncepció kulcselemei: hőszigetelés, kiválóüvegezések, balkonok és napterek, közös napkollektorosmelegvíz-termelés és fűtésrásegítés, napcellák, hőszivattyú,közepes fűtési hőmérséklet, lakásonkénti mérés, optimalizált

139

20 1995-ben kétezer, míg 2005-ben hatszáz rablást regisztráltak csak Bijlmermeerben.

ellenőrző rendszer kialakítása. Az épületeken történő átala-kítások eredményei:

– a Bijlmermeer lakótelepen minden lakóépületet felújítot-tak és energiafogyasztást csökkentő eszközökkel láttak el,

– a konyhákat és fürdőszobákat teljes mértékben fel-újították, a mai igényeket figyelembe véve,

– minden lakóépületnek vannak választott küldöttei, akik afelújítási munka folyamán segítették az információcserétés a jó választásokat,

– a felújításkor a lakók a lakásban maradhattak, kivéve azta három hetet, amikor a belső munkák miatt el kelletthagyniuk a lakást, és a lakásszövetkezet által rendelkezé-sükre bocsátott átmeneti lakásokba kellett költözniük,21

– az építéstechnikai, gépészeti átalakítások mellett jelentősszerepet kaptak a bűnmegelőzési célt szolgáló módo-sítások is. Ezek között említhető a bejáratok jobb kia-lakítása, az épületek leválasztása (egy bejárathoz ke-vesebb lakás tartozik), a színek megjelenésével köny-nyebb az épületek azonosítása (probléma volt ugyanispéldául a tűzoltóknak, hogy megtalálják a keresett épü-letet azok egyformasága miatt), az egyes épületek „jelet”kaptak, ez is a felismerhetőséget erősíti (például róka stb.a lakóház lépcsőházának üvegablakán).

A CCTV-k (zártláncú televíziós rendszer) kiépítése Bijlmer-meerben sem maradt el, de azok nincsenek jól látható helyen,csak figyelmeztetés jelzi létüket.

140

21 Novák Ágnes: Paneles lakótelepek és épületek felújítása.http://www.urbanisztika.bme.hu/segedlet/panel/15-Tanulmanyok-Novak_Agnestol/Holland_panel.pdf

3. számú képBijlmermeer ma

(a szürke épületeket lebontották, a repülő ikonja a szerencsétlenséghelyét mutatja)

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Bijlmermeer

Az 1992-es megújítási programot folyamatosan értékelik,evaluálják. 1999-ben ennek nyomán arra a következtetésre jutot-tak, hogy a fizikai oldalra helyeztek nagyobb hangsúlyt, éppenezért a társadalmi-gazdasági megújításra 29,5 millió eurót (!)adott a városvezetés és a lakótelepek központi alapítványa akerületnek és ezen belül Bijlmermeernek.

Ekkor egy új, az úgynevezett Clean, whole and safe (Tiszta,átfogó és biztonságos) program indult el. Ennek a keretébenminden évben új tervet készítenek az évenkénti elemzéseredményeire reagálva. A programon belül a projektek kéttípusát különböztetik meg:

– gyors reagálás a problémákra, a karbantartás szintentartásával,

141

– a problémákat a forrásnál megoldani, strukturális szintentartani a szükséges karbantartási munkákat.22

A rehabilitáció előtt a következők voltak a legfontosabbbiztonsági kérdések:

– félelemérzet a közösségi tereken, a lépcsőházakban, aparkolóban,

– rablások az utcán,– rablások az épületek közötti területeken,– a betörések magas száma,– parkokban drogosok, dílerek jelenléte,– a hajléktalanok betelepedése.

E devianciák megelőzésére a megújítás három dologra fóku-szált: a fizikai megújulás mellett a társadalmi-gazdasági prog-ramokra és a menedzsmentre, amely a karbantartás feladataittartalmazta.23

A kerület vezetése mellett a rendőrség és a lakótelepi egyesületösszefogásával dolgozták ki az új programot.

142

22 Nicole Smits – Tobias Woldendorp: Final National Report, The Netherlands. CrimePrevention Carousel, 2006., Ms. p. 12.23 Uo. 13. o.

1. számú ábraA legújabb megújítási program által megtett intézkedések

143

Fizikai Társadalmi-gazdasági

Menedzsment

1. közösségi terekátépítése (többparkoló, a közösségiterületek átépítése)

3. a lakásokbanelvégzett munkák (új konyha, WCkialakítása)

4. időlegesmegoldások (extrajátszóterek)

2. a lakóépületekbentörténő átalakítások(parkolók, épületeklebontásával, aparkolók körbeke-rítésével csak alakók tudnak bemen-ni, a lakóépületeketkisebb részekrebontották)

1. intézkedések aközösségi területe-ken (napi karban-tartás, a növényzetlevágása, jobbközvilágítás)

3. időleges megoldá-sok (az átjárók fe-hérre festése, CCTV-k telepítése, a kö-zösségi területeketgyakrabban taka-rítják, a rendőrség ésa lakóközösségspeciális csoportjaellenőrzi a lakatlanvagy illegálisanelfoglalt lakásokat)

2. a lakásokbanvégzett munkák(waist system; aszelektív hulladék-gyűjtésről képzésttartottak a lakóknak)

1. szabadidős tevé-kenységek fiatalokszámára

3. oktatás és képzésfiatalok és idősebbekszámára

4. a külföldiek és anők számárafelzárkóztató, illetvebeilleszkedést segítőprogramok

2. új épületekkulturális, rekreációsés oktatási célokra;átfogó intézkedés-csomag, amelyben avállalkozások a tá-mogatott területekretelepülésének előse-gítését célozták meg(elsősorban a kis- ésközépvállalkozásoktámogatásánkeresztül)

A REHABILITÁCIÓ TERÜLETEI

Megemlítendő még, hogy „lakótelepi őrség” (hosszú idejemunka nélküli embereket alkalmaztak biztonsági őrökként)járőrözött az épületek között, feladatuk: a felvetődő problémákjelzése, lehetőség szerint azok megoldása is, a videokamerákfolyamatos figyelése, továbbá a helybeliek segítése. Emellett megelőző jellegű területfelújítás kezdődött a közvi-lágítás javításával, biztonságosabb zárak felszerelésével, és arraösztönözték a lakosságot, hogy aktívan vegyen részt a helyikörnyezet felügyeletében.

2.1.3. Mit tanulhatunk Bijlmermeer megújítási projektjeiből?

Banálisnak tűnhet, de elsőként talán az a legfontosabb konzek-vencia, hogy a terveket bizony néha meg kell változtatni, sokesetben a megvalósítás közben is. Jó példa erre az, hogy előrenem tervezett szociális problémák elharapództak ebben avárosrészben, amelyre a projektek tervezése közben senki semgondolt, így ezekre még akkor is gondolni kell, ha egy területnekegyelőre még semmilyen kriminogén jellemzője sincs.

Az épületek karbantartásáról is gondoskodni kell, annakellenére, hogy sok esetben éppen a lakók okozzák a problémát(például a szemét elhelyezése a liftben).24

2.2. Bristol – Hartcliffe2.2.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

A brit lakótelepek példáját Hartcliffe-en keresztül ismerhetjük meg.Hartcliffe Bristol egyik déli kerülete. Az itt található lakótelepnyolc toronyházból áll, amelyeket az 1950–60-as évekbenépítettek.

144

24 Uo. 18. o.

1992-ben háromnapos zavargás volt, miután üldözés közbenmeghalt két fiatal biciklitolvaj a környéken. Azóta Hartcliffe-eta szegénységgel és a bűnözéssel azonosítják Bristolban. A terü-leten főként alacsony iskolázottságú emberek élnek. Magas amunkanélküliek száma, és jelentős a nyugdíjas lakosok arányais.

A droggal kapcsolatos bűncselekmények mellett az antiszociálisviselkedés jellemzi ezt a városrészt.

A lakók 1998-ban hozták létre a Hartcliffe és WithywoodKözösségi Együttműködést (Hartcliffe and WithywoodCommunity Partnership; HWCP)25, kiemelt célja a területmegújításának elősegítése.

Az egyébként is hátrányos helyzetű lakosok életét továbbnehezíti a tömegközlekedés hiánya. Hartcliffe teljes mértékbenelszigetelődött Bristoltól, így még nehezebb a felemelkedés azalacsony társadalmi státusból. Az említett civilszervezet éppenezért saját buszjáratot indított, amelyre az önkéntes buszvezetőkés segítők jelentkezését várják.A lakótelepen jelenleg 11 362-en laknak.

A lakók véleménye szerint a környék legnagyobb problémája avandalizmus, valamint a szemét az utcákon. Emellett keveslik ajárőröző rendőrök számát.

145

25 Erről bővebben: http://www.hwcp.org.uk/

4. számú képBristol, sötéttel: Hartcliffe városrész

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Bristol_hartcliffe.png


Nagy-Britannia-szerte a szituációs bűnmegelőzés egyiklényeges elemének a CCTV-k (zártláncú televíziós rendszer)telepítését tartják.26 Éppen ezért minden tizennegyedik britlakosra jut egy kamera, az országban négymillió-kétszázezer (!)kamera található. Hartcliffe sem kivétel ez alól. A játszóterektőlkezdve az egyes házak liftjéig szinte mindenhol van kamera(összesen 45), amely 24 órás felvételt készít a területről. A kül-földinek már-már szokatlan a sok kamera, sokszor jól belátható,nyílt terepen is. A kamerák túloldalán, a monitorok előtt is 24órás szolgálatban ülnek a biztonsági cégek alkalmazottai.

146

26 Klaus Boers előadásában megemlíti, hogy a kamerás térfigyelő rendszerre irányulóértékelő vizsgálatokból az derül ki, hogy a rendszer alkalmazását sokkal inkábbmagyarázzák kirekesztési (például koldusok, drogosok) és rendőrségi taktikai,költségmegtakarítási szempontok, mint a bűnözés, illetve a bűnözés csökkentésétszolgáló megfontolások. (Boers előadását idézi Lévay Miklós: i. m. 310. o.) 2007novemberében megalkották a brit nemzeti stratégiát a CCTV-kről.http://www.statewatch.org/news/2007/nov/uk-national-cctv-strategy.pdf

A kamerák telepítése után sokan elköltöztek, vélhetően éppenennek következtében: nem szerettek volna benne lenni a„tévében”.27

A bűnözésről és szabálysértésről szóló 1998-as törvény alapjána brit kormányzat a helyi hatóságoktól a rendőrséggel és egyébszervekkel való együttműködést vár el a pontosan megtervezettvégrehajtási folyamatban.28

Bijlmermeerrel ellentétben Hartcliffe házain nem történtek olyannagy arányú átalakítások. Itt a fő cél kifejezetten a bűnözés és azattól való félelem csökkentése volt. Ezen a területen az 1990-esévekben öt házat újítottak fel a nyolcból, további kettőt anyugdíjasoknak alakítottak át, míg egy házzal nem történtsemmi.

Az átalakításkor a fizikai rekonstrukció az új külső burkolatokfelhelyezése mellett magában foglalta a belső terek átépítését is.A legtöbb házban új, biztonságosabb bejárati ajtókat szereltekfel. Kerítéssel kerítették el az udvarokat, a szeméttárolót.

A kapuk bejáratánál új belépőrendszert építettek ki, a be- és kilé-pőket kamera figyeli. Kamerát szereltek a liftekbe és a közösségihelyiségekbe is (például a mosókonyhába).

A biztonsági rendszerek kiépítése mellett a környék lakói meg-szervezték a szomszédsági figyelőrendszert (Neighbourhoodwatch system), ezzel is segítve a rendőrök munkáját. Ebbenfőként a nyugdíjasok vállalnak szerepet.

147

27 Henry Shaftoe: Final National Report, UK. Crime Prevention Carousel, 2007.Manuscript, p. 4.28 The Crime and Disorder Act 1998, http://www.opsi.gov.uk/acts/acts1998/19980037.htm

A megszívlelendő brit gondolkodás szerint a közösségi munkaés a társadalmi kohézió erősítésével jelentős eredményeket lehetelérni viszonylag kis anyagi ráfordítással, a lakosok rész-vételével, de korai beavatkozással.

A közösségi terek, az épületek aljában található mosókonyhakiváló lehetőséget nyújt a lakóknak, hogy jobban megismerjékegymást, értesüljenek a fontosabb eseményekről. A fali-újságokon szinte minden fontos telefonszám megtalálható,valamint a droghasználat hátrányairól, illetve a családon belülierőszakról szóló kiadványok is (annak megelőzésére, a jelenségjellemzőire vonatkozó információk mellett a segélyvonalakelérhetőségei).

A lakóközösség számos szabadidős tevékenységet szervez azidősebb, nyugdíjas lakóknak, de a park kitakarítását, a graffitikeltüntetését is közös program keretében végezték el.

2.3. Berlin – Gropiusstadt

Berlin szerencsés választásnak mondható, hiszen ebben avárosban mind a nyugati, mind a keleti lakótelep megtalálható, arehabilitáció jól vizsgálható a német fővárosban. Ebben arészben most a volt nyugatnémet lakótelepet, a Walter Gropius29

által tervezett lakótömböt mutatom be.30

2.3.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

Gropiusstadt31 Neukölln kerület egyik híres lakótelepe. Ez akerület Berlin egyik legnépszerűbb és egyben legnagyobb

148

29 Ő a Bauhaus „atyja”.30 Berlin keleti felében a Marzahn Nordwest lakótelepet mutatom be a későbbiekben.31 http://www.gropiusstadt.org

városrésze. 2005 végén csak Neuköllnnek több mintháromszázezer lakosa volt.Gropiusstadtot Walter Gropius tervei alapján 1962 és 1975között építették. Kb. 18 ezer lakás található ezen a lakótelepen,ma megközelítőleg negyvenezren élnek ezekben a házakban.Neuköllnben lakik a legtöbb migráns Berlinben (a lakosok22%-a 2005 végén nem német állampolgár volt), míg Gropius-stadtban a lakók 16,4%-a bevándorló. Ezek a migránsok jel-lemzően Törökországból érkeztek.A lakótelepen különösen nagy hangsúlyt helyeztek a zöld-területek megőrzésére. Gropiusstadt nem mutat olyan egységesés lehangoló képet, mint a kelet-európai lakótelepek általában. A tömbök változatosak, egyszintes családi házaktól kezdveháromemeletes és még magasabb épületek is megtalálhatók ezena területen (a legmagasabb épület 31 emeletes).Hangsúlyozandó: az itt található lakások ma is többnyireszociális bérlakások.

5. számú képBerlin térképe

149

A berlini lakótelepek állami részvétellel épültek szociálisbérlakásnak, ez magában foglalja azt is, hogy ezekbe azingatlanokba alapvetően a hátrányos helyzetű csoportokköltöztek be.32 A jövedelemfüggő lakbér bevezetésénekkövetkeztében sok lakás tartósan üressé vált. Néhány lakótelepesetében jelentősen megnövekedett az alacsony jövedelmű,lakbértámogatásban, szociális segélyben részesülő, illetve azolyan háztartások aránya, amelyek a lakótelepi lakást csaklakáshelyzetük rendeződéséig kívánták használni. Berlinegyesülésével a lakótelepi lakások aránya megnövekedett.33

A háború utáni berlini nagy lakótelepek megvalósításáhozhatalmas területek álltak rendelkezésre, részben a lebombázottvárosszövetben, részben az első világháború után kialakultmezőgazdasági célú kiskertes parcellázások területén.34

A nagyobb laksűrűség kialakulásának politikai okai is voltak.Nyugat-Berlin Gropiusstadt negyede esetében a tervkoncepciótkészítő Walter Gropiusnak azért kellett az eredeti négy-öt szintesbeépítési javaslatát módosítania, és a tervezett tizennégyezreslakosszámot 18 500-ra emelnie, mert a berlini fal megépítésévelcsökkentek a számításba vehető fejlesztési területek.35

Gropiusstadtban a droghasználat, az iskolából való kimaradás ésa növekvő szegénység a legjellemzőbb probléma. A 2. számú ábra a bűncselekmények számának változásátmutatja be Gropiusstadtban. 2002-ben volt a legmagasabb azezer lakosra jutó bűncselekmények száma, azóta folyamatoscsökkenés tapasztalható.

150

32 Csizmady Adrienne: i. m. 59. o.33 Uo. 60. o.34 Körner Zsuzsa – Nagy Márta: i. m. 27. o.35 Uo. 50. o.


1999-ben a német kormány szövetségi kormányprogramothirdetett a lakás- és életkörülmények javítására, a lakókszemélyes lehetőségeinek erősítése, a városrész imázsánakjavítása és a környék identitástudatának kialakítása érdekében, Aspeciális fejlesztési igényű kerületek – a szociálisan integráltváros című projekt keretében.

A Gropiusstadtban végrehajtott megújítási program kereténbelül kiemelt szerepet kapott a közösség aktivitása, a helyiszereplők és az intézmények közötti kapcsolat kiépítése.A programért felelős menedzsment kilenc stratégiai célthatározott meg, amelyek az életkörülmények javításáhozvezethetnek (Integrated Action Concept). Elsőként említendő amunkaerőpiac személyes lehetőségeinek erősítése; a képzéslehetőségének megteremtése a munkanélküliség vissza-szorításáért. A nem német lakóknak nyelvtanulási lehetőségszervezése, valamint a politikai és jogi rendszer alap-ismereteinek elsajátítása. Fontos tényező továbbá a környékfizikai állapotának javítása, emellett az iskolai és szabadidőstevékenységek bővítése. A helyi kultúra megerősítése, aközösségi élet elősegítése is a kiemelt célok közé tartozott.

A közegészségügy szintén stratégiai célként fogalmazódott meg.Támogatták a szomszédok közötti kapcsolat kialakítását, annakerősítését, és igyekeztek megértetni a lakókkal a lakókör-nyezetért érzett felelősség fontosságát. A közösségi biztonság ésaz egyéni biztonság erősítése csak ezekkel együtt leheteredményes.

A berlini rendőrség 1988-ban dolgozta ki a ma már „Berlin-modell”-nek nevezett akciótervet, amelynek keretében egy

151

kapcsolattartót neveztek ki minden területre, az ő feladata, hogyerősítse a rendőrség és a lakosság közötti kommunikációt.Szintén az ő feladata az erőszakmentes kommunikáció tanításaaz iskolákban.

Az 1990-es évek végén a legtöbb háztulajdonos visszaállította aházfelügyelői rendszert a CCTV-k36 kiépítésével egy időben.

A házfelügyelőt sokszor a „ház lelkeként” definiálják, akinekfeladata a viráglocsolástól kezdve a posta átvételéig, valamint akisebb javításokig terjed. Ő az, aki név szerint ismeri a lakókat,és a jelenléte növeli a lakók biztonságérzetét.37

Gropiusstadtban a brit és a holland tapasztalatok jó ötvözetevalósult meg. Ezen a lakótelepen nem bontották le az épületeket,de a házak minőségének, a környezet állapotának és karban-tartásának itt is mindvégig kiemelt szerepe volt.

A zöldterületek száma és nagysága Gropiusstadtban végigjelentős volt, fenntartásukra kiemelt gondot fordítottak.A hiányzó világítás és a sötét részek miatt azonban a lakosokveszélyesnek ítélték ezeket a területeket. A Walter Gropius Gimnáziumot szögesdróttal vették körül, amia börtön üzenetét hordozza magában.

Gropiusstadtban számos szociális projektet valósítottak meg.A fő szempont azonban az volt, hogy ezekbe a tevékenységekbea lakókat is bevonják, sőt már a döntéshozási folyamatokban isrészt vesznek.

152

36 A bejáratoknál, a liftekben és a ház körül telepítettek kamerákat.37 Tim Lukas – Mark Enters: Final National Report, Germany. Crime PreventionCarousel, 2006. Manuscript, p. 53.

3. Kelet-Közép-Európa

Európa keleti felén az államszocializmus következtében alakótelepi lakások a nyugatitól eltérően sokkal nagyobb szerepetjátszanak a lakáspiacon, arányuk a lakásállományon belülszámottevő. A volt szocialista blokk országaiban a másodikvilágháború után a lakótelepi építkezés vált meghatározóvá, ésmajd négy évtizeden át az is maradt. Egedy szerint ezek alakások jellegüknél fogva a „mindenki egyenlő” elv érvénye-sítésén keresztül lehetőséget teremtettek a szocialista város-eszmény és családmodell megjelenítéséhez. A többnyire város-széli lakótelepek és új, szocialista városok egyúttal jelentősváltozásokat hoztak a településszerkezetben is. Összességébenelmondható, hogy a volt szocialista államokban a lakótelepilakások sokkal nagyobb arányt képviselnek, mint a nyugatiországokban. A telepek átlagos mérete is jóval meghaladja anyugati rokonaiét, Kelet-Európában ugyanis jóval több közepesés nagy lakótelepet építettek. Ennek a következménye, hogy maa volt Szovjetuniót is beleértve 53 millió ilyen lakásban csaknem170 millió (!) ember él.38

A nagyarányú lakótelep-építések következtében az építettkörnyezet problémái a kelet-európai országokban halmozottanjelentkeztek, mivel az állam évtizedekig nem fordított figyelmeta technológiai hiányok kezelésére, az épületállomány karban-tartására és a szükséges felújítások elvégzésére.39

Egedy Tamás a lakótelep számos pozitív és negatív oldalátösszegzi tanulmányában. A negatívumok között említik alakótelepeken élők a szennyezettséget, a rossz lakókörnyezetet,

153

38 Egedy Tamás (2005): i. m. 81. o.39 Uo.

a hiányos közbiztonságot, a rossz szociális környezetet. Ezekfőként a hetvenes években épült lakótelepeket jellemzik. Ez azuniformizált lakóépületek és lakások, az ingerszegénykörnyezet, a rossz építészeti, épülettechnikai és gépészeti megol-dások közös eredője. Emellé sorolhatók még a különbözőszociális problémák, amelyek együttesen hozzák létre azt ajelenséget, amelyet a városszociológia a hetvenes éveklakótelepi szindrómájaként tart számon.40

A kelet-európai lakótelepek általában nem mutatnak olyansúlyos társadalmi-szociális problémákat, mint a nyugatiak. Azépületek, illetve a környezetük leromlott állapotának felszá-molására azonban kevés pénz jutott. A volt szocialista álla-mokban sajnos kevéssé elterjedtek az olyan átfogó rehabilitációsprogramok, mint Nyugat-Európában.

A volt szocialista országok közül egyedül a keletnémet lakó-telepen történt olyan kiemelkedő és példaértékű rehabilitáció,amely valóban átfogó megoldást kínált a problémákra.

3.1. Berlin – Marzahn Nordwest41

3.1.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

Az NDK-ból 270 ezer iparosított építésű lakás maradt hátra, éscsaknem egymillió ember lakik a nagy lakótelepeken. Bár abérlőknek nagy megpróbáltatást jelentettek a rekonstrukciósbeavatkozások, a két német állam újraegyesítése után indulólakásprogram keretei között ezeket a térségeket igyekeztek

154

40 Uo. 82. o.41 http://www.marzahn-nordwest-quartier.de/

a város szerves részeként megőrizni és továbbfejleszteni.A berlini lakótelepek előnyei:

– az értékes pihenőterületek közelsége,– jó közlekedési kapcsolat a belvárossal,– kiegyensúlyozott szociális és etnikai összetétel.

Berlin keleti felében található a Marzahn-Hellersdorf városrészismert lakótelepe, Marzahn-Nordwest. 2005 végén ebben akerületben 250 400-an éltek, 70%-uk lakótelepen. Ezt avárosrészt 1977 és 1989 között építették, mintegy 58 500 lakástalálható ezekben a tömbházakban.

A házak monotonitása és kétségbeejtő állapota jó okotszolgáltatott arra, hogy Berlin újraegyesítése után, politikai éspszichológiai okokból ezt a területet a különböző megújításiprogramok célterületévé tegyék.

1999-ben Marzahn egyebek között a Társadalmilag egységesváros (Socially Integrative City) program része lett, és a „szom-szédsági irányítás” (Neighbourhood management) kerületénekrésze lett.42

155

42 Tim Lukas – Mark Enters: i. m. 9. o.

6. számú képBerlin Marzahn-Hellersdorf városrésze

A legutolsó fontos lépés a kerület fejlődése szempontjából az„Ahrensfelder Terraces” projekt volt, amelyet a WBG Marzahnvállalat valósított meg a Keleti városrész rekonstrukciója (CityReconstruction East) program keretén belül.

A vizsgált terület épületeit 1984 és 1989 között építették,jellemzően 6 és 11 emeletes házakból álló tömböket. A többivizsgált területhez képest ez a legfiatalabb, ám minőségéttekintve a legrosszabb. Ma már elmondható, hogy szinte mindenházat részben vagy egészben renováltak. Ez magában foglalja atechnikai infrastruktúra modernizációjától a homlokzatokmegújításán keresztül egyebek között a liftek felszerelését ésteraszok kialakítását is.43

156

43 Uo. 10. o.

A vizsgált lakótelep a házak és a lakók szempontjából is fiatalterület. Megemlítendő azonban, hogy nagyfokú a lakosságelvándorlása, 2000-től folyamatosan csökkent az itt lakókszáma, 21 ezerről 17 ezerre.

Marzahn-Nordwest az egyik legfiatalabb része Marzahn-Hellersdorf kerületnek, ám az idősebb lakóknak hiányoznak aszabadidős lehetőségek. Éppen ezért a kerület vezetése aszociális tervezésben nagy hangsúlyt helyez az idősebbgenerációkra is.

Marzahn etnikai összetétele szerint azt mondhatnánk, hogy ezena területen a berlini átlaghoz képest alacsony a bevándorlókszáma, a német állampolgárságú volt szovjet állampolgárok(spätaussiedlerek) aránya azonban 21 és 26% közötti. Ennekalapján elmondható, hogy a lakótelepen élők többsége Ázsiából(jellemzően Vietnamból), valamint a volt Szovjetunió területérőlérkezett.

Minden negyedik marzahni lakos munkanélküli volt 2005végén, ez az országos, de még a berlini átlagnál is magasabbarány.44

A berlini átlaghoz képest az ezer lakosra jutó bűncselekményekszáma magasabb Marzahn-Nordwestben.45

157

44 Berlinben 2005 végén 17,8%-os volt a munkanélküliség. 45 2004-ben Berlinben 159,3, míg Marzahn Nordwestben 164 bűncselekmény jutottezer főre. Tim Lukas – Mark Enters: i. m. 28. o.

2. számú ábraA bűncselekmények száma ezer lakosra, Berlinben, Gropiusstadtban

és Marzahn Nordwestben (2000–2004)

Forrás: Tim Lukas – Mark Enters: i. m.


Berlinben a panelfelújítási programban igyekeztek vissza-fordítani a nagy lakótelepekkel szembeni előítéleteket, ezért atervezett intézkedések népszerűsítésére hatékony propaganda-munkába kezdtek. Nagy hangsúlyt helyeztek a széles körűtájékoztatásra, a lakossági fórumoktól kezdve egészen afényreklámokig. A lakóközösségekkel való interaktív kapcsolat-tartás eredményesnek bizonyult: a különféle észrevételekettöbbnyire beépítették a programokba.

Az épületfelújítás pénzügyi lehetőségei elsősorban a lakók,illetve a tulajdonosok anyagi helyzetétől függenek. Az egykoriönkormányzati, elsősorban szociális célú többlakásos épületeklakóközösségeinek felújítást finanszírozó lehetőségei ma mégkorlátozottak. Az új tulajdonosoknak (túlnyomó többségében alakások volt bérlői) nincsen a felújításhoz szükséges pénzügyifedezetük. Egy-egy kivételes esettől eltekintve, az épületek

158

felújítása továbbra is állami segítséget és támogatásiprogramokat igényel. A hazai tulajdonviszonyokból kiindulva afinanszírozási lehetőségek is piacivá váltak. Úgy tűnik, az államebbe a rendszerbe egyrészt kedvező kamatozású hiteleknyújtásával, másrészt célprogramokkal tud beavatkozni.

7. számú képMarzahn-Nordwest az átépítés előtt

A németországi program egyik lényeges kiinduló tényezője,hogy nem magánkézbe adott, hanem állami vagy szövetkezetitulajdonú bérlakásokról van szó. A tulajdonosok gyakorlatilagszövetkezeti formában jelentek meg, így a döntések meghozatalais könnyebb volt, mint sok tulajdonos esetében. Ezzel együttazonban a bérlőket nagymértékben bevonták a tervezési,előkészítési munkákba. A felújítások pénzügyi háttere több tényezőből állt, az önerőmellé a szövetkezetek több forrást is igénybe vehettek:

– a szövetségi állam vissza nem térítendő támogatást adott,– a tartományi minisztériumok is hozzájárultak a tá-

mogatáshoz,– bankokon keresztül támogatott, alacsony kamatozású és

késleltetett törlesztésű hitelek álltak rendelkezésre, a hi-telek törlesztését pedig beépítették a lakbérekbe.

159

A már említett Kelet-Berlin megújítási program 2002-ben indult.2009-ig 2,7 milliárd eurós költségvetése van, ebből a helyiadminisztráció a megüresedett lakások problémáira és az élet-körülmények javításaira költhet. A program a városközpontokújjáépítése mellett a város peremén található lakótelepekmegújítására is nagy hangsúlyt helyez.

8. számú képMarzahn-Nordwest az átépítés után

A volt kelet-berlini területeken két fő stratégiát követnek.Egyrészt a megüresedett lakásokat lebontják, így egyúttal csök-kenthetik a lakáspiaci túlkínálatot, másrészt a környék megújí-tásával vagy karbantartásával a város életébe integrálják a mamég használaton kívüli területeket.A felhasználható összeg egyik felét az üresen álló épületeklebontására, míg a másikat a környezet megújítására kell költeni.

Az említett Ahrensfelder Terraces pilotprojektként valósult megMarzahn Nordwestben, amely Berlin további városrészeinekmegújításának ígéretével történt. Ezen a területen több 11 eme-letes házat bontottak le vagy vissza, hogy kevésbé uniformizáltképet adjanak a területnek (8. számú kép). Emellett a szürkehelyett színesre festették az épületeket. (Ezért alakult ki a

160

szlogen is: Marzahn-Nordwest – Der Stadtteil mit Farbe, azazMarzahn Északnyugat – A színes városrész.) A lakókörnyezetolasz stílusa és a különböző méretű házak kialakítása sajátos (új)légkört adott a városrésznek.

A házak lebontásával Marzahnban a lakások számát 1670-ről409-re csökkentették. A lakások egy része kertkapcsolatos. Azátépítések következtében az utcák is jelentősen megváltoztak. Afásítás következményeként ma már inkább fasorok lettek, kertekés közösségi terek keltek életre a rekonstrukció után. Az elő-kertek és a bejáratok változatosabbá tették a közösségi tereket.

Az Ahrensfelder Terraces keretében végzett rekonstrukcióelsődleges célja nem a bűnmegelőzés volt, mégis van efféleaspektusa is. Elsőként említhető például, amit Bijlmermeerben isláttunk, hogy a kisebb házak kialakításával, az anonimitásmegszüntetésével a szomszédok kapcsolata erősödik. Az újonnan beköltöző bérlők magasabb társadalmi státusúcsoportokból érkeznek, így megváltozott a lakosság összetétele.A megújított környezet segített a személyes felelősség kiala-kításában, annak erősödésében is.

2004-ben a WBG Marzahn nevű vállalat létrehozott egybiztonsági céget, az úgynevezett Zajrendőrséget (Lärmpolizei).A biztonságiak feladata a házszabályok betartatása általában,valamint a bűnözés megelőzése. A szolgálat délután 4-6 órátólhajnali 3-ig, hét végén 4.30-ig hívható a minden emeletenfeltüntetett telefonszámon. A cég munkatársai autóval, illetve gyalog járőröznek, uni-formisban, így sok esetben már a puszta megjelenésük is elég.

A zajrendőrség mellett meg kell említeni számos szociálisintézkedést is, amelyet a lakótelep megújításáért hoztak. Ezek

161

közé tartozik az erőszakmentes tréning a gyerekeknek és fiata-loknak, a graffitiellenes program és a munkakeresést elősegítőprogram. A Kick-ngo olyan találkozási hely, amely a szomszé-dok közötti mediációban vállal fontos szerepet.

3.2. Krakkó — Pradnik Czernowy3.2.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

A projekt lengyel résztvevői Krakkó egyik külvárosi lakótelepétválasztották kutatási területnek. Krakkó III. kerületében talál-ható a Pradnik Czernowy nevű lakótelep. Ezen a telepen csak-nem 11 ezren laknak. A lakások 70%-a a lakók tulajdonában van.

Ezen a területen az 5 és 11 emeletes házak mellett megtalálhatók14 emeletes épületek is.

A garázsokat külön alakították ki, a telepen 550 garázs található.A növekvő számú autó miatt azonban ez kevésnek bizonyul, ígya parkolás ma már súlyos probléma, hiszen a zöldterülettőlkezdve a járdáig szinte mindent az autók foglalnak el.

A zöldterületeknek csak egy része volt tervezett, a többség„természetes”. A kialakított zöldterületeken szabadidős tevé-kenységeket folytatnak a lakók (például fociznak vagy ajátszótéren játszanak a gyerekek).

A bűncselekmények száma 2001 és 2005 között ezen a lakó-telepen 1800 körül volt.46 A jellemző cselekmények autókkalkapcsolatosak (autólopás, -feltörés, -rongálás stb.), valamintbetörés és testi sértés.

162

46 Janina Czapska – Krzysztof Krajewski – Maciej Motak: Polish National Report.Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript, p. 16. Összehasonlításképpen:Krakkóban 2005-ben összesen 45 270, míg Pradnik Czernowyban 1713bűncselekményt követtek el.

Pradnik Czernowyban a vagyon elleni bűncselekmények számais nagyon jelentős.

A legtöbb problémát az alkohol okozza, valamint a huliganizmusés a fiatalok. Megemlítendő még a graffiti és a szemetelés is.

1999-ben a rendőrség és a városi őrség (city guard) BiztonságosKrakkó címmel közös programot dolgozott ki a munkájukharmonizálására. Ennek következtében a rendőrség és a városiőrség együtt járőrözik, és igyekeznek minden törvényszegésrereagálni.


A pénzhiány miatt ezen a lakótelepen nem történtek látványosfizikai átépítések, de kiemelt szerepet kaptak a társadalmi, kö-zösségi programok. Ennek alapján elmondható, hogy adöntéshozók már igyekeztek megtenni az első lépéseket. A lakó-közösség erősítésével, a rendőrség és a lakók közötti kapcsolatélénkítésével és a városi őrséggel együtt próbálják a helyiproblémákat kordában tartani, a bűnözést megelőzni.

A helyi szociális központ és a katolikus egyház szereplői aktívhelyi közösséget igyekeznek kialakítani. Informális talál-kozókon kis csoportokkal dolgoznak. Diákokkal találkoznak,akiknek az alkoholszenvedély káros következményeiről be-szélnek, sőt detoxikálóba is elviszik őket.

A biztonság erősítése érdekében az egyik általános iskolában arendőrséggel egyetértésben az igazgatónő CCTV-ket helyeztetettel. Véleménye szerint ez a legjobb módja az iskolai erőszak,a kisebb lopások megelőzésének. Az iskola külső falára istelepítettek kamerákat, de a lakótelep többi részén nincsenek.

163

A lakótelepen sok az úgynevezett kulcsos gyerek, akikdélutánjaikat az utcán töltik, mivel a szülők sokáig dolgoznak.Ezek a fiatalok korábban súlyos problémát jelentettek, ennekmegelőzésére a szociális munkások az egyik lakótelep pin-céjében kialakítottak egy klubot, ahol a gyerekek meg-csinálhatják a házi feladataikat, és a kézműves foglalkozásokmellett a klub állatainak gondozásával tölthetik idejüket a szülőkmegérkezéséig. Itt részt vehetnek különböző sporttevé-kenységekben, múzeumba járhatnak stb.

A lakók különböző közösségi programokat szerveznek, ezekresok esetben a rendőrség tagjait is meghívják, akik az áldozattáválás megelőzéséről számolnak be a különböző életkorúgyerekeknek.

Ezek mellett kis lépések történtek a fizikai környezetbiztonságosabbá tétele érdekében is: például a zöldterületekenlámpákat helyeztek el, járdákat, kerékpárutakat alakítottak ki alakók rekreációs lehetőségeinek növelésének céljából. Ezekfolyamán azonban nem mindig tartották szem előtt a CPTED-elveket.

A házak bejáratait átépítették, megerősítették a védelmüket, ezeka tevékenységek azonban nem szervezett, állami, önkormányzatiprogramok részei, sokkal inkább a lakók önálló kezde-ményezései voltak. A lakások biztonsági zárral való felszerelése,a rácsok elhelyezése szintén nem egy koncepció elemei voltak.

164

3.3. Budapest — Békásmegyer3.3.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

Bár Magyarország a kelet-európai modellhez áll közelebb, hely-zete a lakótelepek tekintetében átmenet a nyugati és keletiországok között. Lakásállományában ugyanis nagyobb aránytképviselnek a lakótelepek, mint a nyugat-európai országokban,azonban különbözik a tipikus keleti (szovjet) modelltől is, hiszena lakótelepi lakások aránya elmarad a keleti országok átlagától,és hiányoznak az ott tipikus több tízezer lakásos óriás lakó-telepek.47

1950. január elsején hét várost és tizenhat községet csatoltakBudapesthez. Ekkor szűnt meg Békásmegyer önállósága is,azóta Budapest része. A szocialista korszak lakásépítő prog-ramjának keretében 1975–76-ban megindult a panellakásoképítése (11 500 lakás készült el ekkor). Kezdetben a 11-es főútDuna felőli oldalán, később a hegy felőli oldalon is. Az elsőütemben épült tízemeletes házak a Madzsar József utca–Pünkösdfürdő (akkor Munkácsy Mihály) utca–Hatvany Lajos(akkor Bogár Ignác) utca–Juhász Gyula utca négyszögben mégteljes mértékben az óbudai lakótelep házainak mintájárakészültek a 42. Számú Állami Építőipari Vállalat házgyáránakkivitelezésében. Mind Békásmegyer, mind a Római úti lakó-telepek ipari technológiával épültek. A később épült házak márváltozatosabb képet mutatnak, megjelent néhány négy- éstizenöt emeletes ház is. A nyugati oldal tervezésekor már alakótelep szerkezetének kialakítására is nagyobb gondotfordítottak. A lakótelep építésének áldozatul esett az egykori faluegy része. A Duna mellett hosszú, magas gátat építettek, ezzel

165

47 Egedy Tamás: A lakótelepek társadalmi környezetének átalakulása a rendszer-változás után. Földrajzi Konferencia, Szeged, 2001, 1. o.http://geography.hu/mfk2001/cikkek/Egedy.pdf

védve a települést az áradástól. Ötvenhatezer ember költözött beaz újonnan épült városrészbe. Az új lakótelepen olyan sok fiatalcsalád jutott otthonhoz, hogy az első időben az általános iskoláknem tudták befogadni az összes itt élő gyereket.

A hazai vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy Békásmegyertársadalma a többé-kevésbé homogén épített környezet ellenéreösszetett.48

Az az öt-tíz év különbség, amennyivel később kezdték el építeniBékásmegyer második részét, meghatározza a szociális jellem-zők közötti különbségek egy részét a folyó és a hegy felőli oldalközött.49

Magyarországon mostanra országszerte kezdődtek projektek anagy lakótelepek felújítására, de ezek az erőfeszítések még nemjelentek meg Békásmegyeren. A legjelentősebb probléma ezek-nél az épületeknél Magyarországon a fűtési rendszerrel van.A három faktor: 1) a forró vizet, ami a fűti az épületeket, távoliközpontokban állítják elő, és ez jelentős energiaveszteségeketokoz; 2) ezek a központok általában ahelyett hogy különfélenyersanyagokat, és főként másodlagos energiaforrásokathasznosítanának (mint például a szemét), földgázt használnak,ez pedig manapság rendkívül drága; 3) az épületek rosszminősége és főleg a rossz szigetelés szintén nagy energia-veszteséget okoz. Összességében mindennek az a követ-kezménye, hogy az épületek fűtése nagyon sokba kerül. Azépületek minősége és fizikai megjelenése miatt nagyon olcsóklettek a lakások, és így elérhetőbbek a kevés pénzű emberekszámára (fiatal párok, szegényebbek), ami nem igaz az újabb

166

48 Egedy Tamásék vizsgálatai alapján kimutatható, hogy a lakótelepi népesség jelentősrésze kicserélődött a rendszerváltozás után. Egedy Tamás: Uo. 3. o.49 Barabás, Tünde – Irk, Ferenc – Kovács, Róbert – Windt, Szandra: HungarianNational Report, 2006. Manuscript, p. 12.

lakótelepekre, mint például a Római. Ezeknek a körül-ményeknek az az ellentmondásos helyzet a következménye,hogy a szegény emberek azon a lakótelepen élnek, ahol drágábba lakások fenntartása. Ez szociális csapdává vált, mert azalacsony ár és a nehezebb eladhatóság miatt a legtöbben nemtudnak elköltözni. Az itt élők közül sokan hátralékosok lettek, ésnem tudják kifizetni a rezsiköltségeket.50

A szakértői interjúk alapján fűtés mellett a drogfogyasztás tűnika környék legsúlyosabb problémájának, bár mértéke nemfeltétlenül súlyosabb, mint a kerület más részein. Emellett alakótelep nagy parkolói jelentenek speciális bűnügyi kockázatot,a lopott autók „parkoltatási” helyeként, illetve az itt találhatónagyszámú ellenőrizetlen gépkocsi-„kínálat” miatt.

A rendőrség munkatársai kiemelték, hogy nem lehetstatisztikailag kimutatni a Békásmegyerről származó bűnözőicsoportokat, mivel nincsen adat a születéskori vagy fiatalkorilakcímre, és semmiképpen nincs olyan regisztráció, amelyBékásmegyert külön kezelné ebben a kategóriában. A lakosság körében végzett kutatásban fontos hangsúly volt méga közterületek biztonságán, de kritikával illették még a zajt, aparkolást és a közterületek tisztaságát.

A szakértői interjúk nagyon ellentmondásos képet festettekBékásmegyer társadalmáról. A hatóságok panaszkodtak azérdektelenségre, ugyanakkor világos képet kaptunk arról is,hogyan képesek megszervezni magukat egy-egy konkrétesetben, illetve anyagi áldozatokat hozni érte.

A civilszervezetek közül a polgárőrség éppen leszállóágban,újjászervezés előtt áll. Ebben már az önkormányzat felelős

167

50 Uo. 13. o.

vezetői is szerepet játszhatnak. A rendőrség is szívesen látnapartnerként egy megerősödött helyi polgárőrséget. Más, dehasonlóan fontos a Máltai Szeretetszolgálat és az általaüzemeltetett játszóterek szerepe. Itt lehetőség van a gyerekekellenőrzött, irányított szabadidő-eltöltésére.


Csakúgy, mint a krakkói lakótelepen, Békásmegyeren semkészítettek a nyugati példákhoz hasonló átfogó, kifejezettenlakótelepi rehabilitációs programot. A lakótelepi rehabilitáció nálunk a tető és a szigetelés felújításátjelenti, amely a fűtés költségének csökkentését tartja szemelőtt.51 Ennek ellenére, csakúgy, mint a lengyelek, a békásiak isigyekeznek saját költségükön új, biztonságosabb bejárati ajtókat,rácsokat felszerelni lakásaikon, házaikban.

Kiemelendő, hogy az önkormányzat megvalósított egy főtér-felújítási programot, de a HÉV aluljárójának átalakítása mégnem fejeződött be. A kerület vezetése a középtávú fejlesztési tervében nagyszabásúfelújítási program keretében Békásmegyer és Óbuda házainakteljes felújítását képzeli el. Ez a program a renoválás mellett azöldterületek újjáépítését is magában foglalja. Az egész kerületképét tervezik megváltoztatni. Ezek a befektetések az ingatlanokárának növekedéséhez vezethetnek. A lakótelep biztonságánaknövelése céljából egy kinti kamerarendszer építése is szerepel atervben.52

Az önkormányzat és a rendőrség között jó együttműködésttapasztaltunk. Az önkormányzat az átlagosnál nagyobb erőfe-

168

51 Barabás Tünde – Irk Ferenc – Kovács Róbert – Windt Szandra: i. m. 52 Uo.

szítést tesz a közbiztonság javítása érdekében, közbiztonságikoncepciót alkotott, az alpolgármester és egy bűnmegelőzésireferens foglalkozik a kérdéssel. A rendőrségnek önálló körzeti megbízotti irodája van Békás-megyeren, így a rendőrség jelenléte garantált.

Egy átfogó program részeként ösztönözni kell(ene) a lakókat,hogy vegyenek részt a fejlesztési projektekben és vegyékbirtokba a közösségi tereket. Ha magukénak érzik a környéküketis, nagyobb körültekintéssel fogják használni azokat.

Ahhoz azonban, hogy megóvjuk a környéket a pusztulástól, azönkormányzatnak, a rendőrségnek és a szociális szervezeteknekjobban meg kell vizsgálniuk a lakóövezet struktúrájánakváltozását.53

Zárógondolatok

Egy városrész rehabilitációjának megkezdése előtt nagyonfontos a lakótelepek státusát meghatározó három tényező isme-rete. A lakótelep városszerkezeti helye, építészeti jellege, fizikaitényezői mellett a lakótelepen élők társadalmi összetétele,valamint a lakótelep ingatlanpiacon elfoglalt helye az, amimeghatározza annak a státusát is.54

A jó és követendő példák mind azokon a területeken valósultakmeg, ahol a városvezetési akarat összefogott a civil kurázsival.A tudatosság és a hosszú távra tervezés minden jó programrésze. A nyugati lakótelepek sajátosságai közé tartozik az is,hogy a bemutatott lakótelepek mindegyikének van honlapja.A tömegkommunikáció eszközeit is a helyi közösség erősítésére

169

53 Uo.54 Csizmady Adrienne: i. m. 264. o.

használják, így bárki értesülhet a programokról, lehetőségekről,abban tetszés szerint részt vehet.

Csak azokon a területeken lehet hatékony – a bűnalkalmak csök-kentésével járó – eredményt elérni, ahol a fizikai környezet meg-újításával egy időben szociális-gazdasági programok, lehe-tőségek is megjelennek. A kirekesztettséghez vezető folyamatok,jelenségek elleni fellépés hat a bűnözés szociális kockázatitényezőire is. Ezzel, mint a vizsgált városrészekben láthattunk, agyakorlatban is érvényesült egy régi kriminológiai felismerés,amely szerint a „hatékony szociálpolitika a legjobb kriminál-politika”.55

A hat lakótelepet megismerve, véleményem szerint, a leginkábbkövetendő példát Berlin keleti felében találhatjuk meg. A szürke,monoton épületek helyett a toszkán színvilág kétségessé teszi,hogy itt valaha lakótelep volt, annak ellenére, hogy azokból apanelekből némi átalakítással és sok ötlettel készültek.

A Marzahn Nordwest-i lakóövezet látható és tapasztalható vál-tozása mellett a szociális-társadalmi intézkedések is követendőpéldaként szolgálhatnak számunkra. A városrészben létrehozottQuartiermanagment olyan intézmény, amely az itt lakók éle-tében valóban fontos változásokat indukálhat az általuk szer-vezett programok segítségével (csak néhány példa: oktatási-képzési programok munkanélkülieknek, mediáció a szomszédokközött, kulturális programok, például 2006 őszén magyarkulturális napok voltak). Nem mellékesen ide bármikor be lehetmenni, le lehet ülni, a problémákra közösen igyekeznek meg-oldást találni.

170

55 Lévay Miklós: i. m. 309. o.

Irodalom

BARABÁS, Tünde – IRK, Ferenc – KOVÁCS, Róbert – WINDT, Szandra:Hungarian National Report 2006. ManuscriptCSIZMADY Adrienne: A lakótelep. Gondolat, Budapest, 2003CZAPSKA, Janina – KRAJEWSKI, Krzysztof – MOTAK, Maciej: PolishNational Report. Crime Prevention Carousel, 2006. ManuscriptEGEDY Tamás: A lakótelepek társadalmi környezetének átalakulása a rend-szerváltozás után. Földrajzi Konferencia, Szeged, 2001.http://geography.hu/mfk2001/cikkek/Egedy.pdfEGEDY Tamás: A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek. Tér és Társadalom,2001/1. EGEDY Tamás: Kiskedvencből mostohagyerek? A lakótelepek helyzete.Beszélő, 2005/3–4. http://beszelo.c3.hu/05/0304/10egedy.htm EGEDY Tamás (szerk.): Városrehabilitáció és társadalom. MTA Földrajz-tudományi Kutatóintézet, Budapest, 2005EGEDY Tamás: Gondolatok a városrehabilitáció társadalmi hatásairól.http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=1536&hd_id=IRK, Ferenc: The foundations of situational crime prevention. In: FENYVESI

Csaba – HERKE Csongor: Emlékkönyv Vargha László egyetemi tanárszületésének 90. évfordulójára. PTE ÁJK, Pécs, 2003, 119–131. o.KÖRNER Zsuzsa – NAGY Márta: Az európai és a magyar telepszerűlakásépítés története 1945-től napjainkig. Terc Kft., Budapest, 2006LÉVAY Miklós: Társadalmi kirekesztődés. Egy felívelő fogalom a jelenkorikriminológiában; társadalmi kirekesztődés és bűnözés Közép- és Kelet-Európában. Jogtudományi Közlöny, 2006/9. LUKAS, Tim – ENTERS, Mark: Final National Report, Germany. CrimePrevention Carousel, 2006. ManuscriptMEGGYESI Tamás: A 20. század urbanisztikájának útvesztői. Terc Kft.,Budapest, 2005NOVÁK Ágnes: Paneles lakótelepek és épületek felújítása.http://www.urbanisztika.bme.hu/segedlet/panel/15-Tanulmanyok-Novak_Agnestol/Holland_panel.pdf SHAFTOE, Henry: Final National Report, UK. Crime Prevention Carousel,2007. ManuscriptSIMMIE, James (ed.): Innovative cities. Spon Press, London, 2001SMITS, Nicole – WOLDENDORP, Tobias: Final National Report, TheNetherlands. Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript

171

Barabás Tünde – Irk Ferenc – Kovács Róbert – Windt Szandra

ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK

Az épített környezet szerepe a lakótelepi szituációsbűnmegelőzésben – CPTED-elvek a lakótelepekrekonstrukciójában (külföld és Magyarország

a CPC-projekt tükrében)

1. Problémák – megoldási javaslatok

A III. Kerületi Önkormányzat középtávú fejlesztésielképzeléseiben egy nagyszabású felújítási program keretébenszerepel Békásmegyer és Óbuda házainak felújítása. Ez aprogram a zöldterületek felújítását is célul tűzte ki. Azönkormányzat az egész kerület képét tervezi megváltoztatni.Ezek a befektetések az ingatlanárak növekedéséhez vezetnek. Alakótelep biztonságának növelése érdekében CCTV-k kiépítéséttervezi a helyhatóság, de ennek az anyagi feltételei egyelőrenincsenek meg.

Az önkormányzat rövid távon a következő problémákat jelöltemeg megoldandó feladatként, mellérendelve mindjárt amegoldási javaslatokat is (1. számú táblázat).

172


PROBLÉMÁK JELENLEGI MEGOLDÁSOK

Piszkos, árkádos Az árkádok többségében üzletek épületek működnek, ahol nincs, a ház feladata

lenne azok rendben tartása

Növénnyel benőtt bejárati A lakóknak saját maguknak kell ajtók megoldaniuk a problémát

Hajléktalanok költöznek Erősebb zárak felszerelése, a lépcsőházakba a lakók és a közös képviselő feladata,

illetve a lakók felelőssége, hogy nem engednek be idegeneket,

és nem hagyják nyitva az ajtókat

A járműközlekedés és a A lakosoknak kell kezdemé-gyalogosforgalom nyezniük az önkormányzatnál, nincs elválasztva hogy ez megoldódjon

A gépjárművek eltűnnek A rendőrség munkatársai vagy megsérülnek jobban odafigyelnek

a parkolókban a parkolókra

Parkolás az épületek „Mindenkit csak a másik közelében kocsija zavar, és egyedül

a saját ablaka alatt érzi biztonságban autóját.”

Az önkormányzat munka-társainak feladata,

hogy figyelje az utcát munkaidőben és a

zöldterületeken, és az illeték-telenül parkolókat eltávolítsa,

illetve kérdésekkel bombázza őket

173

PROBLÉMÁK JELENLEGI MEGOLDÁSOK

A folyosók lezárására Annak ellenére, hogy a felszerelt rácsok a különböző építési hatósá-

közbiztonság goknak joguk van az növelése érdekében ilyen rácsok eltávolítatására,

csak nagyon kevés esetben kezdeményezik

Aluljárók Budapesthez tartoznak, és a főváros felelős a

renoválásukért. 2006 márciusában elkez-

dődtek a felújítási vizsgálatok

Egyes kocsmák Jogi lépéseket tettek a környezete leghangosabb és a legprob-

lémásabb kocsmák szankcio-nálására és akár be is

zárathatják ezeket

Parkok, homokozók, A városgondnokság játszóterek munkatársai jelentették a

problémákat, folyamatosan igyekeznek megoldást

is találni

A piac és Privát biztonsági őrök vonzáskörzete vannak a területen a

piac nyitvatartási ideje alatt

Mint látható, a felsorolt kérdések valóban megoldásra várnak, ésezzel jelentős szerepet játszhatnának a helyi szituációs bűnözésialkalmak csökkentésében. A megoldási javaslatok kapcsán azon-ban az is kiderül, hogy azok elsősorban csak „tűzoltásra” alkal-masak, másrészt azok a feladatok pedig, amelyek ilyen módon

174

nem valósíthatók meg, mert például más szakhatóság vagy alakosság kompetenciájába tartoznak, további egyeztetéseket,illetve konkrét akciótervet igényelnek (például felvilágosítókampányok, cikkek és műsorok a helyi újságban, illetve akábeltévén).

2. Javaslatok – a külföldiek szemével1

Végezetül összefoglaljuk azokat az elképzeléseket ésjavaslatokat, amelyeket az AGIS-kutatás résztvevői (egy magyartanulmányúton) a projekt végén megfogalmaztak. Ilyenjavaslatok egyébként minden résztvevő országnak készültek,tekintetbe véve a helyi sajátosságokat és problémákat. A kö-vetkező pontok többsége az épített környezet olyan sajá-tosságain kíván javítani, amelyek jelenleg a szituációs bűnözésmelegágyai, indikátorai lehetnek. Emellett olyan közösségépítő,kapcsolaterősítő szempontokat is figyelembe vesznek, amelyekmár rövid távon is a bűnalkalmak csökkenését okozhatják. Ez apaletta nem helyettesítheti az önkormányzat által megfo-galmazott, illetve az önkormányzat és a rendőrség kom-petenciájába tartozó kérdéseknek a felelős hatóságok általimegoldását, de megfelelő helyi program esetén jól kiegé-szíthetik, és hozzásegíthetnek a bűnmegelőzés eredményesebbétételéhez.

2.1. Közösségi terek – külső terek

– Ösztönözni kell a lakókat, hogy társasági életet éljenek,és vegyék birtokba a közösségi tereket.

175

1 Nicole Smits és Tobias Woldendorp összefoglalója alapján a békásmegyeri látogatásután. 2006. március. Lévay Miklós: i. m. 309. o.

– A közösségi terek fenntartásának nagyobb elsőbbségetkell élveznie, így jobb lehetőség van a fejlesztésükre.Ha a lakosok érzik és látják ezt, a közösségi tereketnagyobb óvatossággal fogják kezelni (kis befektetés,nagy mellékes haszonnal).

– Érdemes társadalmi akciókkal kezdeni, amelyek nem isigényelnek nagy anyagi ráfordítást.

– A Máltai Szeretetszolgálat játszótereihez hasonlóklétrehozása.

– Közösségi terek kialakítása, például az északi oldalon. Aközösségi tereken a padok létesítésének fontos szerepevan. Jelenleg az egyszemélyes ülőhelyek nem jelentenekcsaládias környezetet. Jó megoldás lenne, ha több padotkülönböző módon helyeznének egymás mellé, így apadokra többen ülhetnek le, de a hajléktalanok nemalhatnak rajta.

– Az épületek közé lehet konyhakertet és virágágyásttelepíteni. Egy pilotprojekt keretében ki lehetne jelölniolyan területeket, ahol minden családnak saját kertjelenne, akár szerszámkamrával.

– A közterületet könnyen olyan közösségi térré lehetnealakítani, amelyet az emberek szívesen használnak.Olcsó megoldással fel lehetne élénkíteni a zöld-területeket növények (például gyorsan szaporodó ki-kerics) ültetésével. Tavasszal a lakótelepi házak abla-kából lehetne gyönyörködni bennük.

– A bejáratok, lakások és a raktárhelyiségek átalakítása,színesítése.

– A bokrok ne szemmagasságban legyenek.

– Szélesebb járdák kialakítása, ahol a gyerekek játszhatnakanélkül, hogy veszélyeztetnék őket az autók.

176

– Sövénykerítéssel kell körülvenni a parkolókat, hogyelkerített terület legyen. Meg kell bizonyosodni, hogy azautók nem parkolnak a kijelölt területen kívül, ellenkezőesetben büntetni kell.

– A megrongálódott köztéri padokat azonnal, a beje-lentéstől számított egy héten belül meg kell javítani.

– Az autóroncsokat a bejelentéstől számított két hétenbelül el kell szállítani.

– Meg kell újítani a bevásárlóközpont környezetét. Keve-sebb tűlevelű növény legyen, több virág, fa és bokor.

– Az erkélyek alatti részeket be kell zárni, hogy ittasemberek és hajléktalanok ne használhassák lakó-/alvóhelynek.

– Ne legyen több lehetőség újabb pavilonok nyitásáraközterületen. Az üzlettulajdonosoknak a jövőben azemeletes ház bejáratánál legyen üzletük.

2.2. A belső tér

– Induljon projekt a lakótelepi lakások ajtajának észárjainak kicserélésére (külső részen, a folyosókon, talánaz egyes ajtókon is).

– Egységes projekt olcsóbb megoldás lenne.– A liftek rendbehozatala és kifestése.

2.3. A szociális problémák

– Több közösségi épületre van szükség, gyakrabban kellkölteni karbantartásra, fejlesztésre és állagmegóvásra.

– A kátyúkkal ne a rendőrség foglalkozzon. Intézze ezt akerület. Ily módon a rendőrségnek több ideje marad abűnmegelőzésre.

177

– Vegyenek részt a lakók a fejlesztési projektekben: ezáltaljobban benne lesznek a közterület és a környék életében.

– Kérjék meg a rendőrséget, ne csak a statisztikát nézzékmeg arról, hogy hol fordulnak elő problémák, hanemazok okait is vizsgálják.

– Ennek a területnek a jövője olyan lehet, mint az amszter-dami Bijlmermeer története. Ha a gazdaság fejlődik, azembereknek magasabb lesz a fizetésük, és elköltöznek azemeletes házakból a külvárosba. Annak érdekében, hogymegóvjuk a környéket a pusztulástól, az önkormány-zatnak, a rendőrségnek és a szociális szervezeteknekjobban meg kell vizsgálniuk a lakóövezet struktúrájánakváltozását. Ezzel megelőzhető a további leromlás, ésjavítható az ott élők közérzete is, elősegítve, hogy amagukénak érezzék a környezetüket, és közösségi szin-ten is tegyenek a károkozások és bűnesetek csökkentéseérdekében.

Magyarország lakóháztervezőinek – figyelembe véve a nemzet-közi team részben írásban, részben fényképeken, részben szóbanrögzített és közreadott élményeit, továbbá a CPTED általánosérvényű megállapításait – számos információ lehet hasznos. Haelsősorban a folyamatosan zajló lakótelepi rehabilitációkra fó-kuszálunk: a következő megszívlelendő tanulságok adhatókközre. Közös jellemzőjük, hogy az épített környezet – mindnegatív, mind pozitív megközelítésben – egyaránt befolyásolja abiztonságot és a lakossági biztonságérzetet. A válogatás nemteljes körű, a tanulmány készítői készséggel szolgálnak konkrétterületre vetített konkrét állapotfelmérés utáni javaslatokkal.

1. Az ápolt, áttekinthető környezet taszítja a bűnözőket, arendezetlenség vonzza a bűnt.

2. A rendezettség az épületeket körülvevő zöldterületnélkezdődik és a lakásfolyosó ajtajánál ér véget.

178

Elhanyagolt és áttekinthetetlen közösségi terek

Budapest – Békásmegyer. Fotó: Irk Ferenc

3. A megrongált padok, játszóterek, a házak környezetében aközterületeken látható falfirkák éppúgy a rendetlenségreutalnak, mint a házak bejáratánál kívül vagy belül felbukkanógraffitik.

Graffiti Berlinben

…és Krakkóban

Fotó: Windt Szandra

179

4. Forgalomszervezési beavatkozásokkal láthatóvá és ahelyismerettel nem rendelkezők számára érzékelhetővétehető, hogy a közlekedő ember az általános közterületrőllakótérségi területre érkezett. Ennek számos lehetőségeismert, ezek nemcsak a közérzetet, nemcsak a közbiz-tonságot, hanem az ott közlekedő felnőttek és gyerekekbiztonságát is szolgálják. Ilyenek például:

– a térség kezdeténél az úttest szélességének különfélemódokon (például járdaszélesítés az úttest szélességénekrovására, különféle úttesten elhelyezett akadályokkal –mint betonoszlopok, virágállványok, egy- vagy kétoldalijárdaszigetek – történő beszűkítése;

Lakótelepi bejáratok: pihenőövezet, illetve gyalogos-zóna jelzéssel I.

Freiburg. Fotó: Irk Ferenc

– sebességkorlátozás, sebességkorlátozással járó egyébközúti jelzés vagy zsákutca tábla elhelyezése;

180

Lakótelepi bejáratok: zsákutca, illetve sebességkorlátozás jelzéssel II.


– bizonyos esetekben olyan útvonalvezetés kialakítása,amely csak a helyismerettel rendelkezőnek teszi lehetővéa „labirintus” elhagyását.

Például megállási tilalmak: tűzoltóút létrehozása és a beláthatatlan útmenti térségek szabadon hagyása


181

5. Az épületek környezetében a gyalogosmozgás megkönnyíté-se és (nappal éppúgy, mint éjjel) biztonságossá tétele elen-gedhetetlen.

Gyalogjárdák jó áttekinthetősége éjjel-nappal

City of Evanston. Site Plan and Appearance Review Design Standards.Issued by: City of Evanston Plan Commission

6. A nagyszámú és feltűnően elhelyezett CCTV-kamera éppúgy,mint az épületeket erődítménnyé alakító szögesdrót kerítések,az áthatolhatatlan magasságú falakkal körbevont lakótelepekinkább félelmet, mint biztonságérzetet keltenek. A biztonsághiányát pedig vagy helyben újratermelik, vagy az ilyen tár-gyakkal meg nem erősített környékre exportálják.

Körkörös CCTV-felügyelet és védelem

182

7. Ezért elhanyagolt területnek tekinthető az olyan lakóépületekkörnyéke, ahol

– csak a gépjárműveknek van leburkolt útfelület;

Bekerített autóparkoló

Bristol. Fotó: Windt Szandra

– a gyalogosok által kialakított útvonalak burkolatlanok,nedves időben sárosak, takarítatlanok, ezért csupánösvény jellegűek, holott nyilvánvalóan sokan közle-kednek rajtuk;

Gyalogos- és gépjárműmozgás elhatárolatlan egymástól


183

– a gyalogos- és a gépjárműmozgás nincs egymástólelkülönítve, illetve a gépjárművek láthatóan rendezet-lenül parkolnak.

Parkolás úttesten, járdán, füvesített területen

Budapest – Békásmegyer. Fotó: Nicole Smits

8. Biztonságérzetet keltő és biztonságot teremtő az a közterület, – ahol a közterület gyalogjárói nappal áttekinthetők, éjjel

pedig jól megvilágítottak;

Áttekinthető, jól megvilágított gyalogutak

Amszterdam. Fotó: Windt Szandra

184

Lakótelepi házak közötti jól áttekinthető és megvilágítottösszekötő gyalogutak


– ahol a mindenki számára nyitott közterület és a helyilakóközösség számára elsőbbséget jelentő közterületmechanikus akadállyal van elválasztva egymástól;

Lakótelepi házak elkülönítése a közterülettől

Freiburg. Fotó: Irk Ferenc Amszterdam. Fotó: Nicole Smits

185

– ahol a gyalogosok mozgását éjjel és nappal oldalirányból(például gépjárműből) is figyelemmel lehet kísérni;

Áttekinthető gyalogosmozgások

Áttekinthető bejárat és közösségi terek


186

– ahol a gyalogjárdáktól a ház bejárati ajtajához vezetőútszakaszok jól áttekinthetők (ha lépcsőkön kellfelmenni a bejárati kapuhoz, akkor ez a szakasz is);

Pozitív példa: Áttekinthető bejárat


Negatív példa:Magas díszsövény teszi lehetetlenné a gyalogjáró és a bejárat

biztonságos áttekintését


187

– ahol (nappal és éjszaka egyaránt) a bejárati ajtónál aházba belépés előtt kintről befelé, a házból kilépés előttbentről kifelé meg lehet győződni arról, hogy van-evalaki az ajtó másik oldalán;

Lakótelepi elhanyagolt kapubejárat

Krakkó. Fotó: Nicole Smits

– ahol a gépkocsik rendezett körülmények között és jóláttekinthető módon parkolhatnak, legyen a kijelöltparkoló nyitott vagy közbezárt helyen, a föld felett vagya lakóházak alatt.

Gyalogoslejáró a lakótelep alatti autóparkolóhoz


188

9. Növelik a biztonságot és a biztonságérzetet az olyan kapunbelüli szolgáltatások, mint

– az épület tervezésekor, vagy ha ez már elkésett: a reha-bilitáció alkalmával a kisebb lakásszámra szabdalt fo-lyosók,

– a lakóépületen belüli térfigyelő szolgálat, – a bejárati portaszolgálat.

Áttekinthető lakótelepi bejáratok portaszolgálattal


Berlin. Fotó: Nicole Smits

189

FÜGGELÉK

Végezetül két eszközrendszert bocsátunk közre, amelyekkel haté-konyan lehet szolgálni a bűnmegelőzést és a közlekedésbiztonságot.

Az első1 egy az EU–AGIS-program keretében folyt kutatás – amelybenNagy-Britannia, Hollandia, Németország, Észtország, Görögország ésLengyelország szakemberei vettek részt – kifejezetten a CPTED-technikák bűnmegelőzéssel kapcsolatos lehetőségeit és kezdeménye-zéseit hasonlította össze a munkában részt vevő országokban. Ennekesszenciája következik – német interpretációban –, abban a remény-ben, hogy hamarosan eljön az idő Magyarországon is, amikor példáulegy-egy lakótömb felújításakor nemcsak azzal kívánják javítani alakók közérzetét, hogy például a falakat jobban hőszigetelik, hanemazzal is, hogy olyan bejáratokat alakítanak ki, amelyek növelik az ottlakók ki- és befelé közlekedésének biztonságát, biztonságérzetét, egy-úttal csökkentik a bűnelkövetők késztetését a lakók megtámadására.

A bűnmegelőzés és a közlekedésbiztonság integrált auditja.Kidolgozta: a Német Rendőrvezető-képző Akadémia (Polizei-Führungsakademie) és a Német Biztosítók Szövetsége (GeneralAssociation of German Insurrance Companies).

Módszer:Független része a várostervezési folyamatnak.Formalizált, szerepen alapuló és standardizált eljárás.Magában foglalja a releváns dokumentumok elemzését.

A bűnmegelőzésre (lásd CPTED-elvek) és a közlekedésbiztonságratekintettel lévő térségbecslést tartalmaz. Kombinálva van rendszeres vizuális vizsgálattal.

190

1 Forrás: Crime Opportunity Profiling of Streets (COPS). A quick crime-analysis –rapid implementation approach. bretrust September 2005, pp. 39–40.

VégrehajtásA bűnmegelőzés és a közlekedésbiztonság szempontjából valamennyivárosi térségben az utcák, terek és épületek számbavétele. Működőképes előterv, tervvázlat, kivitelezés, tőke és alkalmazás.

CélokAz (általában az adott térséggel összefüggő) bűncselekmények,továbbá a közterületi rendetlenség, a bűnözéstől való félelem és aközlekedési balesetek csökkentése.A bűnmegelőzés és a közlekedésbiztonság integrálása.Megoldások tökéletesítése.

RészvételFüggetlen ellenőr vagy ellenőrökből álló team speciális képzettséggelannak ellenőrzésére, hogy kellő mértékben tekintetbe vették-e aközbiztonságot.A bűnmegelőzés speciális szempontjainak figyelembevétele érde-kében célszerű lehet rendőrtisztek bevonása az ellenőrző teambe.

Hogyan működikValamennyi szükséges dokumentum összegyűjtése, így a várostérkép,légi felvétel, fejlesztési terv, építési terv, helyi közlekedésikoncepciók, információk a baleseti gócpontokról, kriminálstatisztikaiadatok, és ha elérhető: kriminológiai régióelemzés (CRA) stb.

– Első kör: megismerkedés a dokumentumokkal.– Második kör: a CPTED és a közlekedésbiztonság-orientált

ellenőrző listák használata esetén az elgondolás visszahatása. – Harmadik kör: a jelenlegi, az elgondolt vagy a tervezett hasz-

nosítási séma visszahatása a csekklisták (mint például közle-kedési sűrűség, hozzáférhetőség, tipikus viselkedési szoká-sok) használatára.

– Negyedik kör: „virtuális használat” különféle nézőpontokból,például potenciális áldozatok, elkövetők és segítők/védők.

– A potenciális áldozat helyzetébe helyezkedve ellenőrző listákhasználata a félelmi térségek beazonosítására. Rendszeresvizuális ellenőrzés.

191

EredményRészletes könyvvizsgáló jelentés az egyes épületekre, utcákra,negyedekre és városokra vonatkozó javaslatról, tervről, szabványról. Pótlólagos döntő alap a hatóságok számára.

Következő lépésEllenőrök speciális tréningje a bűnmegelőzés és a közlekedés-biztonság integrált ellenőrzése számára.Gyakorlati végrehajtás.Kiértékelés az ellenőrzési eljárás finomítása céljából.

Megszerzett tudásAz integrált ellenőrzés fontos hozzájárulás azon térség dizájnjánakkorrekciójához, amely kapcsolatos a bűncselekményekkel, a köz-területi rendetlenséggel, a bűnözéstől való félelemmel és a közlekedésibalesetekkel.

AlkalmazásA Német Rendőrakadémia és a Német Biztosítók Szövetsége számárakifejlesztett integrált bűnmegelőzési és közlekedésbiztonsági vizs-gálatról tanulmány készítése.A Német Rendőrakadémia tananyagába integrálás, eljuttatás ahelyhatóságoknak.

A második szakanyag2 a rendőrség szemszögéből közelíti a témát.Ennek lényege egy részletes lista, amely arról ad összefoglalót, hogymelyek azok a jellemző tényezők, amelyek összefüggésbe hozhatók abűncselekményekkel, vandalizmussal és a társadalomra káros egyébmagatartásokkal.

192

2 Dr. John Parker építészeti felügyelő és várostervező, Nagy-London konzultánsa2000-es ellenőrző listája (átdolgozva): Christian Weicht: Kriminalprävention ausSicht der Polizei. http://www.e-doca.eu/docs/Kriminalpravention_und_Polizei.pdfS. 18–19.

A) Kialakítás1. A közterületek használati formája: utca, gyalogutak, sugár-

utak, terek, közterek, helyiségek.2. A városi környezet áteresztőképessége és érzékelése.3. A köztulajdon és a magántulajdon definiálása: senki földje.4. A gyalogosmozgás viselkedési/és gondolkodási mintáinak

vizsgálata, a gyalogosátkelési szokások.5. Gyalogutak: méret, akadályok, látótávolság, feltételek.6. Az utcákhoz és az épületekhez vezető megközelítési lehető-

ségek száma és helye.7. A tömegközlekedési járművek, gyalogutak, galériák, lépcsők,

felvonók és mozgólépcsők használhatósága.8. Az összejövetelek és lézengések helyszíne. 9. Rejtett falmélyedések (beszögellések, sarkok) helye.

10. Magánterületen átvezető utak közjogi helyzete.11. Gyalogos zónák, gyalogos utak felügyelete és a nyílt terek

attraktivitása.12. Közterületek fákkal és bokrokkal beborítása.13. Középületek, mint például városháza, rendőrség, üzletek,

iskolák elhelyezkedése.14. Utcai piacok, kereskedők és utcai zenészek jelenléte

(engedéllyel vagy területfoglalási engedély nélkül).15. Olyan rendezvényszínhelyek, amelyek a fiatalok sokaságát

vonzzák, mint például vendéglők, diszkók vagy szabad-időközpontok.

16. Gyermekjátszóhelyek elhelyezkedése és áttekinthetősége.17. Kerékpárutak és iskolába vezető utak.18. Közlekedés: törvényi előírások alkalmazása, a nyugvó

forgalom ellenőrzése.19. Megfelelő vészkijárat létrehozása gyalogosok és járművek

számára.20. Épülethez odavezető utak ellenőrzése; kifelé nyíló bejárati

ajtók, a gyalogoszóna mellett elvezető utak.21. Odavezető út a mozgáskorlátozottaknak: lépcsős felvonó,

mozgó székek, rámpák.

193

22. Tömegközlekedési megállók és a szállítás helyzete.23. Tájékozódást szolgáló tényezők összesítése: nap- és szélirány.

B) Dizájn1. A terek és a jó közérzet érzékelése.2. Anyag: minőség, erősség, kopásállóság, vandalizmussal

szembeni ellenálló képesség.3. Színsémák megfelelő és funkcionális hatása.4. Művészeti tárgyak: elfogadottság és kopásállóság.5. Biztonsági intézkedések hatékonysága a környék és az épü-

letek történelmi jellemzőivel összefüggésben. 6. Ajtók, ablakok, homlokzati elemek biztonsága (szabvá-

nyoknak megfelelőség).7. A fémablakok, rácsok, mozgatható rácsok elterjedtsége – a fé-

lelmi és büntetési színvonal indikátorai.8. Nyugalom és az ablakon keresztül az épületből, illetve az

épületbe való ki- és belátás távolsága. 9. A bejárat ellenőrzése, látótávolság, lépcsők, személy- és áru-

felvonók.10. Tervezett ablakok és ajtók.11. CCTV alkalmazása: belső és külső központi ellenőrzés, a

kamerák látási lehetősége.12. Meglévő látási akadályok.13. Tűz esetén menekülő utak és ezek biztonsága.14. Egymással határos épületeken a tetőkijáratokhoz vezető

útvonalak. 15. A szervizek és javítóműhelyek, tárolóhelyek, udvarok és

telepek körbehatárolása és biztonsága.

C) Parkolóhelyek (személygépkocsi, tehergépkocsi, motorkerékpár és kerékpár)

1. Belső, többszintes vagy földszintes építési móddal készültgarázsok elhelyezkedése.

2. Parkolók használata: üzletek, üzemanyagtöltő állomások,nyilvános illemhelyek.

3. Női parkoló/biztonságos parkolás.

194

4. Függőleges bejáratok: lépcsőházak és felvonók, híd-kapcsolatok formái.

5. Világítás intenzitása, minősége és elhelyezése.6. Nappali fény beszűrődésének foka.7. Gyalogosok átvezetése az épületek és parkolóhelyek között.8. A távolság meghosszabbítása az épületek és a parkolóhelyek

között.9. Szállítószolgálat készenlétbe helyezése az autókhoz.

10. Kamerafelügyelet épületen belül és az odavezető utakon.11. Mozgáskorlátozottak jogai.12. Felügyelet foka az épület üres állapota alatt.13. Parkok és gyalogos utak védelme.14. Leláncolás lehetőségével a kerékpárok védelmének lehe-

tőségei.15. Intézkedések a kerékpárparkoló-helyek biztonságos fel-

ügyeletére.

D) Megvilágítás1. Megfelelő, attraktív világítás a gyalogosoknak.2. Oszlopok magassága és elhelyezkedése és útvonal-kijelölés a

gyalogosoknak.3. A megvilágítás viszonya a határos épületekhez.4. A megvilágítás foka és színvisszaadás (magas nyomású

nátriumizzók stb.).5. A lámpák időjárással és vandalizmussal szembeni ellenálló

képessége és tartóssága.6. Gazdaságosság és hatékonyság (fotoelektronikus átkap-

csolás).7. A dizájn és a környezet kapcsolata.8. Buszmegállók és telefonfülkék: megvilágítva vagy meg-

világítás nélkül.9. A túlzott megvilágítás börtönudvar hatású.

10. Ablakrolók vagy -zsaluk, amelyek csökkentik az ellenőrzéstés a fényterítést.

11. Épületek fényárban.

195

12. Gyalogutak és nem a járművek által használt utakalapmegvilágítása.

13. Árnyékos tárgyak és olyan akadályok, amelyek korlátozzák afényeloszlást.

14. Világítótestek helye.15. Növénylista/bokrok és fák helye az utak közelében és a

világítótestek.

E) Tereprendezés1. Városi minőség.2. Ellopott vagy megrongált növények gyakorisága.3. Növényültetés mértéke.4. Utalások a zavarokra: szögesdrót kerítés, üveg, antivan-

dalizmus-mázolás, graffitik.5. Úttest és útburkolat állapota. 6. Padok elhelyezkedése és használata.7. Fedett terek: növényzet, házak, falak és kerítések magassága. 8. Növénytelepítés formái: károk megelőzése.9. A helyi parkok és nyílt terek állapota.

10. Szeméttárolók fajtája és helye (bennük lehetőség a tűz-gyújtásra és lehetőség kriminális használatra).

F) Menedzsment1. Helyi rendészeti hatóságok és a rendőrség.2. Városközpont-menedzser, felelősök, házmester/portás, város-

menedzsment, városi rendőrök.3. Magas vagy alacsony beavatkozási színvonal.4. Biztonság: gyakoriság foka, belső rendszerkapcsolat a

különféle felhasználási módok között. 5. A rendőrség, a helyi rendészeti hatóságok és a magán-

biztonsági cégek közötti kapcsolat.6. CCTV (videofelügyelet) és központi ellenőrző rendszer, meg-

bízhatóság és ellenőrzés.7. Menedzsmentkapcsolat a helyi rendőrség, a lakosok, az üze-

mek és más intézmények között.8. Biztonsági hirdetmények és biztonsági spotok (reklám).

196

9. Régióelemzés.10. Biztonsági technológiák.11. A félelemgenerátorok azonosítása.12. Vásárlási lehetőségek a családoknak.13. Biztonsági tréning színvonala.14. Nyilvános biztosítás.15. Elsősegély-elérhetőség.16. Szabályos teljes körű biztonság és biztonsági vizsgálatok. 17. Szomszédsági segítség és üzleti segítség.

G) Általános1. A terület jellege.2. Gyalogosok száma és a fiatalkorúak részaránya.3. Elhagyott üzletek, telkek szintje.4. Bevásárlóközpontok, üzletek, közintézmények nyitási és zárá-

si időpontja. 5. A környék állapota és használata este.6. Látható autoritás.7. Gyalogos rendőrjárőrök vagy biztonsági emberek jelenléte.8. Szemétgyűjtő tárolók.9. Akadályok használata a szabálytalan parkolás vagy a betörés

megakadályozására. 10. Nyilvános illemhelyek létesítése.11. Kóbor állatok jelenléte.12. Kéregetők, csavargók és utcai zenészek.13. Tűzrakó helyek és olyan helyek, ahol visszatérően védekezni

kell a tűz ellen.14. Külföldi negyed.15. Szexuális és faji zaklatás szintje.

H) Fenntartás1. Jelzések vandalizmusra, graffitire és hibás közvilágításra.2. Karbantartás, ide értve a tisztítás, javítás és graffitieltávolítás

szabályozásának standardját.3. Hulladék- és szemételtávolítás hatékonysága.4. Jelzések a közösségi terek elhanyagolására.

197

SUMMARY

Constructed environment – crime – situational crime prevention

Introduction

Crime prevention, which includes a variety of answers to crime and itsprevention, is a problem that is as old as human society itself, and hasbeen present to a varying degree of intensity. According to the decisionmade by the Council of the European Union on 28 May 2001 crimeprevention means all those measures and interventions, whose aim orresult is to decrease the quantity of crime and to improve the qualityof the citizens’ sense of security whether by decreasing the number ofcrime occasions, by diminishing the impact of causes resulting incrime or by preventing victimization.1 Now we are presenting thereader a book that deals with a topic that is still considered to be ararity at present in Hungary. The topic, situational and architecturalcrime prevention, is receiving increasingly more attention abroad. Itssignificance lies in trying to prevent crimes where it can happen, thatis, mainly in the cities, where the great majority of crimes (70-80%)happen. For this purpose, besides the indispensable cooperationbetween the police, the local governments and the NGOs, it applies anew approach to prevention, examining the impact of constructedenvironment on the crimes committed. This complex approach isreflected by the wide spectrum of professions represented by theauthors of this volume: lawyers, criminologists, sociologists and lastbut not least, engineers are all represented.

The incentive to write this book was provided by the so-called CrimePrevention Carousel (CPC), which was supported by the AGISprogramme of the European Union, was realized through international

198

1 In: The national strategy of crime prevention.

cooperation and which emphasized the role of constructedenvironment in the prevention of crimes in housing estates.2

In this international project, which examined the criminalsituation in housing estates and the possibilities to transform the givenenvironment as a means of prevention, the research material that wasthe result of the project focused on the situation and the possibleanswers. Here, we present the abridged version of this material to thereader.

In its different chapters, this book is trying to summarize all thetheoretical foundations from abroad and from Hungary that have beenlaid down in the past decades in the fields of constructed environmentand situational crime prevention. It also presents those findings –mainly about Hungary – that were the results of the joint researchefforts, supported by the AGIS project, that the five participatingcountries (Germany, Holland, Hungary, Poland and the UnitedKingdom, in alphabetical order) made in their respective countries, asthey were trying to transfer all this knowledge from theory to practice.3

The first chapter4 assesses the international and Hungarian documentson the conceptual issues of crime prevention and the differentelements in the content of prevention in relation to these beforeexamining the theoretical foundations of fears and anxieties related tourban crime. The examination of these issues is constantly on theagenda of international of international organizations and workshopsas well. The line of thought included in the draft of the workingsession of the Commission on Crime Prevention and Criminal Justice

199

2 The English title of the project is Sharing good practices in CrimePrevention based on the evaluation of rehabilitative schemes in therehabilitation areas in Member and Accessiant State. In short: CrimePrevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164).3 For the complete international summary of the results of the research, see:Tim Lukas (ed.): Crime Prevention in the High-Rise Housing. MPI–Dunckerand Humblot, Berlin, 2007 4 Irk, Ferenc: Nagyvárosi félelem és szorongás (Fear and Anxiety inMetropolises). Seed pp. 15–37 of the present volume.

of the Social and Economic Council of the UN held in 2002 in Viennaalso belongs here.5 Section D) of this document discusses the mostimportant aspects of responsible crime prevention. This shows that thethree target areas of prevention, which are equally important, are thefollowing: the (potential) perpetrator, the crime situation and thecommunity. Concerning the last, the view, that it is not enough toprevent crime but it is equally important to decrease fear of crime, hasbecome more widespread in recent years.

International experience shows that the efficiency of the steps takenagainst crime can be increased in many ways. One of them is takingsteps not only against phenomena that are against criminal law but alsoagainst those phenomena that disturb public order in a wide sense thatrepulse the citizens who follow the norms and attract those who breakthe norms. Foreign experts take primary, secondary and tertiaryprevention as an organic unit because its elements are mutuallydependent on each other and in certain cases they can supplement eachother.

The essence of the three kinds of prevention can be summarized in thefollowing: primary prevention tackles crime at its root by clarifyingnorms and thereby stabilizing an awareness of law (positive generalprevention) and also in an ideal case it eliminates the underlyingcauses of crime (e.g. socialization deficit or socio-structuraldeficiencies). Furthermore, it makes compliance to law attractive byrewarding it. Secondary prevention combats crime on the surface withthe instruments of deterrence. It deters the actually endangered orattacking person away from the crime by changing the structure ofcrime occasions or by increasing the attraction of behaviour thatfollows norms. Tertiary prevention focuses on the perpetrator byapplying the means of punishment, treatment and resocialization inorder to avoid misuses.

200

5 Prevention of Crime Report of the meeting of the Group of Experts on CrimePrevention. Draft. Commission on Crime Prevention and Criminal Justice.Eleventh session Vienna, 16–25 April 2002 Item 4 on the provisional agendaUnited Nations Economic and Social Council E/CN 15/2002/4 31. January 2002

In Hungary the government issued a resolution in 2003 stating thatcrime prevention must be dealt with in a more organized way thanbefore. The Ministry of Justice prepared a draft for a resolution byParliament to address the issue of crime prevention.6 Contrary to theplans, they failed to pass a law on crime prevention either in 2003 orafter that, although there had been plans to create such law severaltimes in the previous three and a half decades, which nevermaterialized. In the second part of the chapter the author assesses thecurrent Hungarian data through an analysis of concrete data, laying anemphasis on the problem of urban crime and the resulting fears andanxieties of victimization affecting urban citizens.

The second chapter of the volume7 discusses victimization in citiescharacterized by anxiety in view of the Crime Prevention Carouselresearch, which serves as a basis of the present volume. This researchproject offered an excellent opportunity to study the criminal situationin the participating countries (Germany, Hungary, Poland and theUnited Kingdom) and in the given parts of the cities.8 The researchapplied a variety of methods. In the first step we collected theofficially registered statistical data in order to draw a short outline ofvictimization in these four countries. This showed that compared to thesize of the population the number of crimes and victims is the highestin the United Kingdom, followed by Germany, Hungary and finallyPoland. After that we presented the data of the empirical researchconcerning victimization in a problem-affected housing estate in eachof the four countries. This showed that the persons who claimed tohave been victims of crimes suffered most of these crimes in theirimmediate environment. Although these usually do not belong to themost serious crimes or the ones committed against life, they influencethe everyday lives and the mental state of the residents adversely,

201

6 “The national strategy for social crime prevention” 7 Barabás, Tünde: Áldozattá válás – büntetési attitűdök (Victimization –attitudes to punishment). See pp. 38–77 of the present volume.8 There were no data from Holland as the questionnaire was not used inAmsterdam.

affecting their human relationships as well. Therefore, in these areassituational crime prevention could have a special significance and animportant role could be played in these areas by those guidelines (seefurther CPTED principles), which are aimed at the realization ofsituational prevention through the transformation of constructed-planted environment.

In the second part of this chapter we can read about the findings of thepunishment attitude surveys among the population. These surveysshow that victimization is much higher than in the statistics, which,however, is not brought to the focus of the attention of the authorities.Several factors play a role in why the victims do not report the crimeto the police, one of the most significant of which is distrust ofauthorities and the lack of trust in the efficiency of the procedure. Thepopulation accepts diversion from traditional punishments to a varyingdegree. Although the population or the citizens of the areas examineddo not reject the idea of restorative administration of justice there is ahigh degree of insecurity among them. The findings also confirm thefact a high number of circumstances influence the willingness of thevictims to forgive and restitution as “an alternative means ofpunishment”.

The third chapter9 discusses the foundations of situational crimeprevention. Through this, it presents the most important statementsmade by the great theorists – Newmann, Clark, Homel and otherauthors.

This chapter outlines the role of constructed environment in crimeprevention in view of the CPTED principles. (CPTED: CrimePrevention Through Environmental Design). Crime preventionthrough environmental design is in fact a multidisciplinary activity, theessence of which is to keep criminals away from a certain residentialarea through the right architectural environment. This can establish thesecurity of public areas and can increase the feeling of security among

202

9 Irk, Ferenc: Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben (Situational crimeprevention in residential areas). See pp. 78–106 of the present volume.

those who use these areas. The origins of this approach and activity goback to the 1960s and both its literature and the number ofimplemented projects are huge. The author also reports on a fewEuropean initiatives. Most of these initiatives come partly fromAmerica (the USA and Canada) and partly from Australia. In thesecountries the police take a crucial part in working out the principles,training the professionals and also in the fast and effective realizationin the environment of the so-called hot spots, including the enlisting ofthe participation of the population as well. This is no accident as thepolice have their own eminent interests in reducing crime. But as wewill see in the following, the activity of the police is characteristic allover Europe.

In Great Britain the architects, the urban designers and the police havebeen involved in preventing crimes through urban and architecturalplanning for over 30 days. In Holland the special activity of the policeis built on the “Secured by design” programme, in the framework ofwhich they give their opinions on flats, residential buildings or wholeneighbourhoods if certain technical solutions are made possible. Since1989 there have been specific patents in force for protection againstburglary and it is obligatory to apply these patents for housingconstruction.

In Sweden the national programme against burglary is directed by theMinistry of Justice, which has a liaison with the architecturalauthorities in order for considerations of security to prevail in housingconstruction. In Finland the communes work in close cooperation withthe police in designing residential neighbourhood, taking intoconsideration aspects of public and road security on the one hand andproviding leisure centres for young people in their residential area.

The fourth chapter10 shows the opportunities for architectural crimeprevention with the eyes of an engineer. Crime is a “business activity”

203

10 Dallos, Endre: Építészeti bűnmegelőzés – a mérnök szemével (Architecturalcrime prevention – with the eyes of an engineer). See pp. 107–128 of thepresent volume.

for the perpetrator, which can be described in terms of costs (thematerial value of the instruments and the information used forcommitting the crime), income (the value of the object of crime),profit (the difference between costs and income) and loss (gettingcaught). Thus, the criminal weighs the risk of “business” and will“invest” where they can hope for profit with the least possible risk.Cities are perfect places for these “business opportunities”. Since thegreatest risk for a potential criminal is the danger of getting caught,therefore in a crime prevention strategy this risk has to be increased.The simplest way to achieve this is to decrease the number of crimeoccasions. This is utilized by the joint use of the methods ofarchitecture, urban development, landscape architecture andgardening, traffic technology, light technology, psychology andcommunication, by the transformation of constructed environment orby conscious design and implementation in order to decrease or toabolish the opportunities for committing crimes.

The author also discusses certain elements of control by thecommunity. It introduces its instruments inside and outside buildingsas well and then outlines the concrete opportunities for the applicationof architectural crime prevention in different neighbourhoods of thecity. The natural supervision of the residential area cannot beperformed at the level of the city because owing to the “mass” thedemand for it and the role of the individual cannot prevail here. It canonly be realized effectively at lower levels, the levels of theneighbourhood, the residential community and the building. The basictask is to divide the residential environment into smaller parts, whichmakes it possible for the residents to distinguish each other effectivelyfrom strangers. Those who live in such units have to know each other,of course, but the rightly chosen size of the area to be kept undercontrol has to help this goal – this was one of the conclusions of thestudy.

204

The fifth chapter11 reports on the concrete cases of the realization ofthese principles in connection to the CPC study we mentioned above.Both in Central-Eastern Europe and in Western-Europe the main trendof housing construction was the creation of housing estates. Therewere two reasons behind this everywhere in Europe: the guidelines ofthe school of urban architecture organized around Le Corbusier on theone hand and the new technical opportunities to address housingshortage, which promised a lot of flats in a small area economicallyand what is also important, quickly. The other long-term difficultybeside the distortion of architectural principles was the location withinthe urban structure both in the west and in the east.

The problems we face at present concerning housing estates can betraced back to two main groups of causes. Physical problems on theone hand, which manifest themselves in the fast deterioration of thetechnical condition of buildings, while there is little money availablefor repairs. On the other hand, there are social problems in housingestates with the proportion of groups who face social problems andwhose incomes are on the rise or stagnating on the rise and with morepeople accumulating arrears in paying their utility bills. Thecomposition of the residents in housing estates is changing as aconsequence of which there is increasing social and ethnicsegregation.12 This, in turn, can lead to the rise of problems at the locallevel (crime, for example), some of which can be solved locally, bydeveloping suitable programmes and other opportunities to help thosewho fall behind and by responding to the problems adequately. In thisrespect, besides several other crime prevention activities, changing theconstructed environment can also play a significant role in prevention.

205

11 Windt, Szandra: Szituációs és környezeti prevenció a lakótelepeken (hatlakótelep bemutatása) (Situational and environmental prevention in housingestates (the introduction of six housing estates). See pp. 129–171 of thepresent volume. 12 Csizmady, Adrienne: A lakótelep (The housing estate). Gondolat, Budapest,2003, p. 12.

The purpose of the CPC programme was to examine the relationshipbetween the constructed environment and crime as well as the fear ofcrime. The project paid special attention to the crime preventionimpacts of urban rehabilitation programmes aimed at the renewal ofthe constructed environment. British, Dutch, German, Hungarian andPolish experts took part in the international team. The project wascarried out in each country in a selected area fraught with problems.This made it possible for the representatives and researchers of eachcountry to analyze not only the practice of their own city but to askquestions about the cities of other countries with the acumen of anoutsider. The author presents the problems experienced in theparticipating countries and the solutions worked out for them.

At the end of the volume those ideas and recommendations can befound that the participants of the AGIS research project formulated forus (in view of a study tour in Hungary) at the end of the project. Suchrecommendations were prepared for each participating country, takinginto considerations the special local characteristics and problems.Most of the proposals are aimed at improving those features of theconstructed environment that can be the hotbeds and indicators ofcrime. Besides, they take such aspects into considerations that buildcommunities and strengthen relationships and which can result in thedecreasing of crime occasions already in the short-term. This palettecannot substitute the solution of questions that are phrased by the localgovernment or belong to the competency of the local government andthe police by the relevant authorities but if there are suitable localprogrammes it can supplement it well, helping to make crimeprevention more effective.

The Crime Prevention Carousel research yielded several such findingsthat confirmed our earlier experience on the one hand and calls ourattention to new aspects of the prevention and management ofvictimization on the other. It turned out that although we could notmake a comprehensive comparison concerning the data from theparticipating countries owing to the different methods, the crimes wementioned mostly took place locally in all the examined housing

206

estates. This highlights the importance of situational crime preventionand the important role the constructed-planted environment can play invictimization and its prevention, that is, what a relatively simple andcalculable element the complex process of crime prevention has.While the importance of urban planning should not definitely beoverestimated, that is, it cannot be blamed for crime, yet it can preventseveral crimes. This form of crime prevention obviously requires sucha comprehensive professional cooperation that involves the police, thelocal NGOs and the local governments in the solution of the problemstogether with criminologists, psychologists, urban architects,horticultural engineers, etc. The realization of such a project in theexamined areas could greatly facilitate the improvement of negativenotions associated with housing estates, while it could improve thegeneral feeling of the residents and could strengthen the localcommunal activities, impacting thereby the quality of the residents’lives.

We recommend this book to all those who are related to crimeprevention in any way because they are concerned eitherprofessionally or personally. We hope that all the information andknowledge that the authors of this volume presented can provideassistance not only for the legal professionals but for the police, thelocal governments and NGOs to help them assert architecturalconsiderations in the course of prevention. Engineers, horticulturalengineers and urban planners will hopefully realize the importance ofasserting such considerations in their work on the one hand and on theother hand they will also receive orders to help them to put theseconsiderations into practice, assisting thereby the efforts made in orderto improve local security.

Tünde Barabáseditor

207

A KÖTET SZERZŐIRŐL

Barabás A. Tündeaz állam- és jogtudományok kandidátusa, jogász, kriminológus1992 óta dolgozik az OKRI-ban, jelenleg a kommunikációs és ok-tatási osztály vezetője. Az ELTE ÁJK kriminológia tanszékén ok-tat, számos nemzetközi és hazai projekt koordinátora, fő kutatásiterülete a resztoratív igazságszolgáltatás kérdései, mediáció, vik-timológia.Dallos Endreokleveles bűnmegelőzési szervező, villamosmérnökInformációbiztonsággal és építészeti bűnmegelőzéssel foglalko-zik, oktat a Rendőrtiszti Főiskolán, legutóbbi feladata Zalaszent-györgy és Zalaboldogfa építési koncepciójának bűnmegelőzésiszempontok szerinti vizsgálata volt.Irk Ferencakadémiai doktor, habilitált egyetemi tanárAz OKRI tanácsadója, ahol 1969 óta dolgozik, 1996–2006 közöttaz intézmény igazgatója volt. 1996 óta közlekedésrendészetet ok-tat a Rendőrtiszti Főiskolán. 2007 óta kriminológiát és kriminál-politikát oktat a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- ésJogtudományi Karán.Kovács Róberttelepülésszociológus, önkormányzati gazdálkodási-pénzügyi szakértő, aregionális tudományok doktoraDolgozott a Tárkiban, a Városkutatás Kft.-nél, valamint az MTARKK-nál és az ILO-ban, jelenleg saját konzulensi cégét, az Oso-Polar Kkt.-t vezeti. 2007-ben alapítója volt és ma is vezeti a HelyiObszervatóriumot. Több éve tanít a Corvinus Egyetemen, aBME-n és a NyME-n. Hazai és nemzetközi kutatási projektekrészvevője, irányítója.Windt Szandrakisebbség- és településszociológus, Európa-szakértő2002 óta dolgozik az OKRI-ban. Abszolutóriummal rendelkezőPh.D hallgató. Számos nemzetközi és hazai projekt résztvevője.

208

ÉpÍtett kÖrnyezet – bŰnÖzÉs – szituÁciÓs bŰnmegelŐzÉs · 2018. 7. 27. · iv. dallos...

Documents