Villamos érintésvédelem • Ismertesse a villamos áram élettani hatásait! Mi a limitfeszültség, érintési feszültség és a lépésfeszültség

fogalma? (20 p) Köztudott, hogy az ember életfunkcióit, mozgásait, ún bioáramok irányítják. Ha ebbe a jól szervezett rendszerbe

valamilyen külső hatás köv. idegen áramingerek, impulzusok hatolnak be, akkor az életműködésben zavarok keletkeznek sokszor szabályozhatatlan funkciók jönnek létre. Ezek igen gyakran súlyos vagy halálos baleseteket eredményezhetnek. A villamos áramütéskor égési sérülések is keletkezhetnek, az áram károsíthatja az izomzatot, csontozatot, belső szerveket. Ezt befolyásoló tényezők: átfolyó áram nagysága, behatás időtartama, áram útja, áram frekvenciája, emberi test ellenállása, testi lelki állapot.

Limitfeszültség: Az emberi testet tartósan érő áramerősség megengedett legnagyobb értékét jóval a szívkamralebegést kiváltó határ alatt választották meg, ez pedig 50 mA. Ez a feszültség a limitfeszültség, amely az érintési feszültség tartósan megengedett határértéke 100Hz-nél nem nagyobb fr., sin váltakozó áram esetén, az embernek tartósan ( súlyosabb károsodás nélkül) el kell viselnie.

Érintési feszültség: A hibafeszültségnek, vagy a földelő feszültségnek az a része, amelyet megérintésekor az ember testével még athidalhat.

Lépésfeszültség: Az a feszültség, amely a lépés közben a talajt érintő lábak között, a talajban folyó földzárlati áram hatására fellép.

• Hogyan jöhet létre áramütés? (20 p) Ha az emberi test két vagy több pontja különböző feszültségeket hidal át, akkor az Ohm-tvnek megfelelő

áramerősség jön létre a test egyes szakaszán. A belépő áramot a feszültség és a testellenállás határozza meg, amely tág határok között változhat, de az előírás értelmében mindig csak 1000 ohm-mal vesszük figyelembe. Ez esetenként igen nagy biztonságot hoz a számításban, szükséges azonban, mivel az emberi test ellenállását igen sok külső és belső, előre nem számítható tényező befolyásolja.

Négy alapvető eset: 1, Fázis-föld érintés 2, fázis-fázis érintés 3, hibafeszültség áthidalása 4, lépésfeszültség áthidalása

1,A talaj jó vezető, a talaj bármelyik fázisvezető között a fázisfeszültség 230V jelenik meg, sőt terhelve sem fog lényegesen különbözni tőle. Ha vki vmilyen módon érintkezésbe kerül a talajjal és az egyik fázisvezetővel, akkor az érintkezési pontok között a fázisfeszültség hatására létrejön az áramütés.

2,Ha a földtől teljesen elszigetelt személy egyszerre érint meg két különböző, üzemszerűen feszültség alatt álló vezetőt, akkor az áramütés nem a fázis feszültségétől hanem a fázisvezető közötti vonali feszültségtől jön létre, ezért rendszerint súlyosabb balesetet okoz.

3, Villamos szerkezetek szigetelésének sérülése következtében a burkolat érintkezésbe kerül az aktív alkatrésszel akkor annak érintése áramütést okozhat.

4, A talaj elhanyagolható ellenállású. Ez a feltételezés csak a földelő rendszertől távoli pontokon teljesül. A földelők közvetlen közelében már nem, hiszen a földelőt véges km.-ű talaj övezi, itt a legnagyobb az áramsűrűség, ezért egy árammal terhelt földelő körny.ben a talaj potenciálja pontról pontra más lesz. Ha ezen a területen ember vagy állat közlekedik, akkor a lábai által áthidalt pontok közötti potenciálkülönbség okozhat áramütést.

• Ismertesse a táplálás önműködő lekapcsolását alkalmazó érintésvédelmi (hibavédelmi) módszereket! 20 Lehetséges módszerek: 1, A táplálás önműködő lekapcsolása; 1-a TT rendszer (védőföldes), lényege, h a hálózat csillagpontja Rü üzemi földeléssel közvetlen földelt, valamint

a védendő villamos szerkezet fémburkolatát egy megfelelően méretezett és elkészített Rv földelőhöz csatlakoztatjuk. Hátránya: a testzárlatos kör zárlati áramát a földelési ellenállások viszonylag nagy mértéke miatt – nem lehet tetszés szerinti nagyra növelni, nagy áramú biztosítót így nem lehet kiolvasztani vele.

1-b TN rendszer (nullázás), TT rendszer problémáján úgy lehet segíteni, ha a zárlati kört nem a földelések alkotta hurokból, hanem fémesen vezetőkön alakítjuk ki. Ezért a védendő berendezés üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de megérinthető vezetőanyagú alkatrészeit vezetővel összekötjük a táptranszformátor csillagpontjával. ez a nullázásos év. elve. (TN-C rendszer (4vezetékes hálózat), TN-C-S rendszer: üzemi nullavezető N, védővezető PE közös szakaszon PEN vezető, TN-S ( 5vezetékes)

1-c A táplálás önműködő lekapcsolásának kiegészítő megoldásai : kiegészítő védelem : vált. áramú rendszerekben kiegészítő védelemként max 30 mA kioldóáramú áramvédő

kapcsolót kell alk.: képzetlen személyek által használt általános célú legfeljebb 20 A névleges áramerősségű csatlakozóaljzatok számára, szabadtéri használatú, legeljebb 32 A névleges áramú mobil fogyasztókészülékeknél.

áram-védőkapcsoló: ÁVK, kioldó szerv, milliamperekbe mérhető kioldóárama miatt nagy földelési ellenállások, illetve hurokimpedanciák esetén is megfelel a kioldási feltételeknek,

egyen potenciálú összeköttetés: EPH, a táplálás önműködő lekapcsolásával működő védelmek esetén mindig ki kell alakítani. Az egyen potenciálra hozás a fő földelő kapocs és a villamos berendezés környezetében lévő idegen vezetőanyagú szerkezetek vezetői összekötése azok azonos, vagy közel azonos potenciálra hozása céljából.

• Ismertesse a táplálás önműködő lekapcsolását nem alkalmazó érintésvédelmi (hibavédelmi) módszereket! (20 p)

2, kettős v megerősített szigetelés: alapvédelemre alapszigetelést, hibavédelemre kiegészítő szigetelést alkalmazva két megoldás lehetséges: szigetelőanyagú burkolatba helyezzük el a motort, amely megakadályozza a hiba esetén a feszültség alá kerülő motor megérintését Ez a burkolat a második szigetelés a kiegészítő szigetelés

Fémburkolatba elhelyezve a motort, közé és a burkolat közé villamos, mechanikai, hő stb. igénybevételének ellenálló szigetelőanyagot kell építeni, amely semmilyen körülmények kozott sem engedi meg a motor és a fémburkolat közötti érintkezést. Itt ez a második szigetelés a megerősített szigetelés határozza meg,, h az esetlegesen zárlatos motortestről a feszültség a küls fémburkolatra jusson.

3, SELV-és PELV törpefeszültség: az érintésvédelemnek a legkézenfekvőbb megoldása az, ha az alkalmazott feszültség nem haladja meg a limitfeszültség nagyságát. Ennél a balesetveszéllyel elvben nem kell számolni. Törpefeszültségnek nevezzük azt a berendezést, amelynek névleges fesz.e bármely 2 vezetője között 1000 Hznél nem nagyobb fr.ú, sin vált áram esetén 50 V-nál, legfeljebb 10% hullámosságú áram esetén 120V-nál nem nagyobb és ezeket az értékeket nem haladja meg a berendezés bármely vezetője és a föld között fellépő feszültség sem. A SELV földeletlen törpefeszültség: sem az egyik áramköri vezető, sem a védett szerkezetek teste nem földelhetők. nem szabad védővezetőt alkalmazni, a villamos szerkezetek testét nem szabad összekötni földdel, egyéb fémszerkezetekkel, mas villamos szerkezetek testével védővezetőjével.) PELV földelt törpefesz : az áramkör és a védett testek földelése megengedett.

4, A környezet elszigetelése: A környezet elszigetelés megnevezésű módszer lényege az, hogy a talpponti és egyéb lehetséges érintkezési helyeken a föld és a földeltnek tekinthető részek között olyan nagy legyen a szigetelési ellenállás, hogy egy esetleges testzárlatos szerkezetet érintve az emberi testen ne folyhasson át veszélyes nagyságú hibaáram. Ezért ebben a rendszerben is korlátlan ideig állhat fenn egy szerkezet testzárlata, lekapcsolásáról nem kell intézkedni.

5, Védelem földeletlen helyi egyen potenciálú összekötéssel: Olyan szigetelt körny.ben kerülhet kialakításra, ua. mint előbb, azzal a különbséggel, hogy a villamos szerkezetek egyidejű megérinthetőségének lehetősége nem biztosítható. A testeket földeletlen EPH vezetékkel kell összekötni. Gondoskodni kell hogy az ilyen év-i móddal ellátott helyre kívülről történő belépéskor ne legyene lehetséges veszélyes potenciálkülönbság áthidalására.

• Ismertesse a villamos érintésvédelmi osztályozást! (20 ) Az MSZ EN 61140 szabvány az év-i osztályozással adja meg azt, h egyes vill. szerkezetek milyen év-i mód

esetén alkalmazhatók. 0.évi osztályú szerkezet: Az alapvédelmet az alapszigetelés látja el. Hibavédelmük, azaz az érintésvédelmük

nincs megoldva, ált. más érintésvédelmi móddal ellátott szerkezetekbe való beépítésére alkalmas. Önálló szerkezetkénti kialakítást a szabvány nem ajánlja, bár ez esetben védőelválasztással, vagy szigetelőanyagú burkolatba zárással megoldható az érintésvédelem.

1.: Itt az alapvédelmet a villamos szerkezet alapszigetelése biztosítja, hibavédelemre pedig el van látva a védővezető csatlakozására szolgáló kapoccsal.

2: kétféle kialakítás lehetséges:, az alapvédelmet alapszigetelés, a hibavédelmet kiegészítő szigetelés biztosítja, az alapvéd. és a hibav. is megerősített szigetelés biztosítja

3: ahol a gyártmány áramütés elleni védelme érintésvédelmi törpefeszültségű tápláláson alapul, azaz a feszültség nem haladja meg az 50V-os váltakozó, illetve 120 V egyenfeszültség értékeket. A szerkezeten nem szabad védővezető csatlakozó kapcsot elhelyezni.

Tűzvédelmi alapismeretek

• Melyek a tűz keletkezésének feltételei? Mi a tűz oltásának elve? Ismertesse a fontosabb oltóanyagokat és azok főbb jellemzőit! (20 p)

Égésnek nevezzük azt a kémiai folyamatot, amelynél az éghető anyag a levegő oxigénjével egyesül, miközben hő, és legtöbb esetben fény formájában energia szabadul fel. Exoterm oxidációs-redukciós folyamat. Feltételei: éghető anyag jelenléte, levegő oxigénje, gyulladáshoz szükséges energia azonos időben, térben együttesen. Tűznek nevezzük azt az égési folyamatot, amely vészt jelent az életre, vagy anyagi javakra, illetva azokban károsodást okoz. Megszüntetése tűzoltással lehetséges. Az égés megszüntetésének módjai az égés feltételeinek kizárása, csökkentése. Az éghető anyag tűzhöz jutásának megakadályozása, az oxigén elvonásán alapuló tűzoltási mód, Éghető anyag hőmérsékletének csökkentése.

Oltóanyagok(olvasni): fő- és alhatással rendelkeznek. Az alhatások olyan oltóhatások amelyek önmagukban nem képesek az égést megszüntetni, de azonos időben, együttes lefolyásuk eredményezi a fő oltóhatást.

Alhatások:párolgási hatás, szublimációs hatás, bomlási hatás, kiegyenlítő hatás, gátló hatás, fojtóhatás, kiszorító, elválasztó, takaró, emulgeáló, antikatalikus (homogén heterogén).

Víz: hűtő+fojtóhatás, kiváló oltóhatás lánggal parázzsal égő szilárd anyagok, dúrvább szemcséjű növényi ásványi őrlemények, szálas növényi anyagok oltásánál. Előny: széleskörű alkalmazhatóság, olcsó, nem mérgező kémiailag semleges, jó fizikai tulajdonságok, könnyen szállítható. Hátrány: villamos tűz, muzeum irattár, vízre reagáló anyagok.

Tűzoltó habok: olyan gázzal töltött buborékokból álló rendszer, amelynél a buborékokat egymástól folyadékhártya választja el, és amely összefüggő, zárt takarót, vagy filmet képez a felületen. Tapadóképessége a víznél jobb, ezért függőleges felületre is feltapad. Hűtő+takaró+elválasztó+kiszorító hatás( könnyű hab esetén)

Alkalmazási lehetőségek: éghető folyadékok oltása, szilárd anyag oltása(vízhiány), repülőgép balesetnél pálya letakarása habbal, savömléskor keletkező tüzek oltása, ferde felületre oltás, hősugárzás elleni védelem. Tilos e-tűzre.

Gázok:oxigén kiszorítása révén oldják meg az oltást. kémiailag aktív, katalikus elven működő oltógázok is vannak ->jobb hatásfok. Oltásmechanizmus szerint: inert gázok, (CO2, N2 He, Argon), az égést kémiai úton gátló gázok( halogén tartalmú szénvegy.) égési láncba beépülnek, megszakítják gátolják.CO2= fojtó, kiszorítóm túl hűtő, szublimációs hatás. N= hajtógázként használják porral oltó berendezéseknél.

Porok: széles körben alkalmazhatók, képesek olyan anyagok oltására is, amelyek más oltóanyaggal nem olthatók. Alkalmazhatók alacsony hőmérsékleten is. típusai: szilárd, éghető anyagok- tűzveszélyes folyadékok- éghető gázok- feszültség alatt álló berendezések- éghető fémek oltására. Hűtő+bomlási, homogé inhibíciós hatás( égés gyökös láncreakció akadályozása), falhatás ( heterogén inhibíció), ammónium-szulfát-fojtó, takaró hatás.

• Ismertesse a különböző halmazállapotú éghető anyagok égésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p)

Szilárd anyagok égése: a gyulladási folyamat során a szilárd éghető anyagokból bomlástermékként kiáramló gőzök, gázok a levegő oxigénjével megfelelő arányban keveredve égnek. Éghető anyaok minimális kiáramlása esetén, a lánggal égés megszűnik, és az égés, illetve hő jelenlétét a fellhevült anyag izzása, parázslása jelzi.

3 nagy csoport: - szilárd anyagok amelyek szilárd állapotban egyesülnek az oxigénnelnel, ezek izzással, parázslással égnek (fémek, Mg, Al)

- szilárd anyagok, amelyek szilárd állapotból hő hatására megolvadnak, majd párologva a gőzeik égnek (bitumen, zsírok, gyanták)

- szilárd anyagok, hő hatására bomlanak és gáz alakú termékeik égnek (fa, szén tőzeg) Mivel az éghető gőzfázis követelmény azok az anyagok a legkevésbé éghetőek amelyek gyakorlatilag nem alakulnak gőzzé azon a hőmérsékleten, amellyel általában találkoznak, amikor tűzhatásnak vannak kitéve.

Folyékony anyagok égése: éghető folyadékok esetén a párolgó folyadékfelszín képezi az éghető gőz-gáz állapotot, amely a levegő oxigénjeivel megfelelő arányban keveredve égni képes. A folyadékok adott hőmérsékleten párolognak és folyadékhom-nek megfelelően a gőzök meghatározott nagyságú nyomással rendelkeznek. A folyadékok hőmérsékletének fokozats emelésével a keletkezett gőzök gyújtóforrás hatására belobbannak. Ez a lobbanáspont.2 nagy csoport:

- könnyen gyulladó folyadékok, amelyek lobbanáspontja 293 K alatti hőm van - nehezen-.-, 293 fölött A könnyen gyulladó folyadékok rövid ideig tartó lánggal, elektromos szikra hatására normál hőmérsékleten is begyújthatók. Légnemű anyagok: éghető gázok esetén az oxigénnel megfelelő %-ban robbanóképes elegy képződik, amelynek égése rendkívül gyorsan zajlódik le. Az égésnek mind az éghető anyag, égést tápláló oxigén oldaláról határa van. Ez a két határ az alsó felső robbanási határ. ARH: olyan gáz-gőz koncentráció amelynél a robbanása levegőfelesleg következtében meg nem lehetséges .FRH:-.- a gázgőz felesleg, illetvelevegőhiány következtében mar nem lehetséges. Porok égése: a nagy fajlagos felülettel rendelkező kis szemcsenagyságú szilárd anyagoknak és levegő tökéletes elkeveredésének eredményeképpen robbanóképes keverékek keletkezhetnek. Kül anyagok pora a gyújtóforrásoktól függően különféleképpen viselkedik. Néhány már alacsony koncentrációnál kis intenzitású gyújtóforrás hatására is meggyullad. Másik ellentettje. Harmadik közönséges körülmények között nem.

• Ismertesse a tűzveszélyességi osztály fogalmát, lényegét! (10 p) A tűzveszélyességi osztály az anyagok, a veszélyességi övezetek, helyiségek, helyiségcsoportok, épületek, építmények, létesítmények tűzveszélyességi osztályozására meghatározott kategória. A tv-i osztályozás alapja: az anyagok tűzvédelmi jellemzői, az egyes terekben folytatott tevékenység során előállított, feldolgozott, használt, vagy tárolt anyagok tűzveszélyességi osztálya, az alkalmazott technológiai folyamat tűzveszélyessége, rendeltetés v befogadóképesség (épületeknél). Osztályok: A- fokozottan tűz, és robbanás veszélyes, B- tűz- és robbanásveszélyes, C- Tűzveszélyes, D- mérsékelten tűzveszsélyes, E nem tűzveszélyes.

Tűzveszélyességi osztályba sorolás: gyulladási hőm, éghető folyadéknál a zárttéri nyílttéri lobbanáspont, üzemi hőmérséklet, éghető gázoknál alsó éghetőségi határérték, gázkeverékek melyek az égést táplálják- ezeknél ez a tulajdonság.

• Mit kell tudni a munkavállalók t űzvédelmi oktatásáról? (10 p) A munkáltató köteles gondoskodni a munkavállalói tűzvédelmi oktatásáról és rendszeres továbbképzéséről. Az oktatás terjedjen ki: a munkahely, munkafolyamat tűzveszélyességére, a tűzmegelőzési szabályokra, a tűzvédelmi szabályzat előírásaira, a tűzjelzés alkalmazható eszközeire, módjára és tartalmára, tűz esetén követendő magatartásra. illetve a tűzriadó tervben részére meghatározott feladatokra, tűzoltó készülékek helyére-használatuk módjára, tűzvédelmi szabályok megsértésének következményeire. Oktatást dokumentálnia kell. Munkáltató köteles gondoskodni: munkaterületek fő veszélyforrásai, ellenőrzések, bekövetkezett tűzesetek, veszélyhezetek tapasztalatai, tűz esetén követendő magatartás, tűzriadónál szükséges tennivalók. Gyakorlati oktatás:tűzjelzést, munkavállalók belső riasztásának valamint a létesítményi tűzoltóság riasztásának módját, tűzoltó berendezések inítási lehetőségeit, közművek elzárási lehetőségeit.

• Melyek a használatra vonatkozó általános tűzvédelmi szabályok? (10 p) A termelést, forgalomba hozatalt, illetőleg egyéb tevékenységet csak a tűzvédelmi követelményeknek megfelelő

szabadtéren, veszélyességi övezetben, helyiségben, építményben szabad folytatni.

A veszélyességi övezetből, gépről, berendezésről, eszközről a tevékenység során keletkezett éghető anyagot, hulladékot folyamatosan, de legalább műszakonként, illetőleg a tevékenység befejezése után el kell távolítani.

Az éghető folyadékkal, zsírral szennyezett éghető hulladékot jól záró fedővel ellátott, nem éghető anyagú edényben kell begyűjteni, majd erre a célra kijelölt helyen tárolni.

-.- gázt szállító csőrendszernél és tárolóedénynél, minden gépnél, az éghető folyadék csepegését, elfolyását, vagy a gáz szivárgását meg kell akadályozni. Szétfolyt, kiszivárgott anyagot haladéktalanul fel kell itatni, a helyiséget ki kell szellőztetni, felitatott anyagot megfelelő helyen tárolni.

A-B tuzvesz.oszt tartozó folyadékot alalomszerűen csak szabadban vagy hatékonyan szellőztett helyiségben szabad használni, ahol egyidejűleg gyújtóforrás nincs.

-.- helyiségben öltözőszekrény nem lehet. -.- építményben olyan ruhadarab nem használható mely gyújtási veszélyt jelenthet. -.- helyiségek ajtóit önműködő csukószerkezettel ellátni. Olajos, zsíros munkaruha csak fémszekrényben Közmű nyitó- és zárószerkezetét, füstelvezető kezelőfelületét, nyomásfokozószivattyú kapcsolóját, tűzvédelmi

berendezés kézi kezelő felületét jól láthatóan megjelölni. Kiürítéshez szükséges ajtókat lezárni nem szabad.( ha mégis szakhatóság által külső nyithatóságot biztosítani) • Melyek a tűzveszélyes tevékenységek általános szabályai? (10 p) Alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységet alőzetesen írásban meghatározott feltételek alapján szabad végezni. A

feltételek megállapítása a minkát elrendelő feladata. Az alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységre vonatkozó feltételeknek tartalmaznia kell a tevékenység időpontját, helyét leírását, a munkavégző nevét, a bizonyítvány számát, valamint a vonatkozó tűzvédelmi szabályokat előírásokat.

Jogszabályban meghatározott tűzveszélyes tevékenységet csak érvényes tűzvédelmi szkvizsgával rendelkező, egyéb tűzveszélyes tevékenységet a tűzvédelmi szabályokra, előírásokra kioktatott személy végezhet.

A tűzveszélyes környezetben végzett tv. tevékenységhez a munka kezdésétől annak befejezéséig a munkát elrendelő felügyelet köteles biztosítani.

A tűzveszélyes tevékenységhez a munkát elrendelő az ott keletkezhető tűz oltására alkalmas tűzoltó felszerelést, készüléket köteles biztosítani.

A szabadban tüzet gyújtani, tüzelőberendezést használni csak úgy szabad, h az a kornyezetére tűz- v robbanásveszélyt ne jelentsen.( tuz terjedésének megakadályozása, őrizetlenul hagyás)

Dohány, gyufa gyujtoforras- A-C nem szabad, A-B bevinni írásban meghatározott feltételek alapján. • Ismertesse a szállítás és vontatás tűzvédelmi szabályait! (10 p) Az A-C tv.o-ba tartozó veszélyességi övezetben csak olyan járművek használhatók, amelyeknél a vonatkozó

műszaki és biztonsági előírások megtartása és rendeltetésszerű használata esetén tűz v robbanásveszély nem keletkezhet.

vasúti mozdonyok A-B tűzveszélyességi osztályba tartozó tárolót és technológiai berendezést a vonatkozó jogszabályban meghatározottak szerint, az ezekben nem szabályozott esetekben legfeljebb 50 méterre közelíthetik meg.

Éghető folyadékot, éghető és égést tápláló gázt közúton, illetőleg közúti járművön, csak a nemzetközi, vagy egyéb tűzvédelmi előírásnak megfelelő, hibátlan állapotba lévő, tömören zárható, illetőleg, zárt edényben, valamint konténerben és az erre a célra engedélyezett típusú tartálykocsikon szabad szállítani.

Éghető folyadékot a tartalmazó zárt edényt a járművön ugy kell elhelyezni a kiontonyilasaval felfele, hogy a szallitas kozben ne mozduljon el, illetőleg ne séruljon meg.

A tartálykocsin éghető folyadék vagy éghető gáz szállítása közben, továbbá az A-B tv.o. tartozó anyagot szállító járművön a járművezetőn és a járműkísérőn kivul mas szemely nem tartozkodhat.

25 l-nél nagyobb nevleges urtartalmu, egheti folyadekot tartalmazo zart edényeket a jarmuvon megfelelo sorelválasztással, a rakfelulet oldalfalának magasságáig elhelyezve, vagy zárt konténerben szabad szallitani.

• Ismertesse a raktározás és tárolás tűzvédelmi szabályait! (10 p) Egy helyiségben A-B zv.o különböző halmazallapotu anyagok C-D –anyagokkal egyutt nem tárolhatók. A-B anyagot C osztályba tartozó éghető folyadékot kiszerelni, csomagolni csak jogszabályban meghatározottak

szerint, ennek hianyaban olyan helyen szabad, ahol nincs gyujtoforras és hatékony szellozest biztositanak. Zárt csomagolásban, edényben tárolás, így forgalmazás. Öngyulladásra hajlamos anyagot egyéb éghető anyaggal, továbbá egymásra reagáló anyagokat ami hőt fejleszthet

együtt tárolni nem szabad. -.- homersekletet naponta ellenorizni kell. Piktogrammal jelölni A-B tv.o. tartozó anyag, C folyadék. gyűjtőcsomagolásán.

Kereskedelmi létesítményekben A-B anyagok elehyezésének módját, mennyiséget az üzemeltetonek irasban kell meghatároznia.

Veszélyes aruk szallitasaval osszefuggo atmeneti tarolas eseten a vonatkozo muszaki kovetelmenyekben eloirtakat kell alkalmazni.

Tetőtérben és talajszint alatti helységekben A-B anyagokat tarolni nem szabad. A raktározás, tárolás területét éghető hulladéktol szaraz novenyzettol mentesen kell tartani. • Ismertesse a villamos berendezésekkel kapcsolatos, a tűzvédelem szempontjából fontosabb létesítési és

használati szabályokat! (10 p) „A” és „B” t űzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben (helyiség, szabadtér, építmény) robbanást nem okozó, „C” – „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben pedig a környezetére gyújtási veszélyt nem jelentő világítás használható. A világító eszközt úgy kell elhelyezni, rögzíteni és használni, hogy az a környezetére tűzveszélyt ne jelentsen. Villamos világítást, villamos berendezést a vonatkozó előírások szerint kell létesíteni és használni, és felülvizsgálni. Az építmény villamos berendezését központilag és szakaszosan is leválaszthatóan kell kialakítani. A biztonsági berendezéshez és világításhoz, továbbá a térvilágításhoz külön leválasztó főkapcsolót kell létesíteni. A villamos gépet, berendezést és egyéb készüléket a tevékenység befejezése után ki kell kapcsolni, használaton kívül helyezésük esetén a villamos hálózatról le kell választani. A villamos berendezést – ha jogszabály másként nem rendelkezik – meghatározott időközönként tűzvédelmi szempontból felül, kell vizsgáltatni, és a tapasztalt hiányosságokat meg kell szüntetni, melynek tényét hitelt érdemlő módon igazolni kell.

• Ismertesse a tűzoltó készülékek felszerelésének fontosabb előírásait! (10 p) A létesítményben legalább egy darab, az ott keletkezhető tűz oltására alkalmas – a vonatkozó jogszabályban és szabványban foglalt követelményeknek megfelelő – tűzoltó készüléket kell elhelyezni: a) az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségekben, és veszélyességi övezetekben minden megkezdett 50 m2 alapterület után, b) az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építmények, és szabadterek a) pont hatálya alá nem eső részein – attól függően, hogy azok milyen tűzveszélyességi osztályúak – a c)–e) pontban foglaltak szerint, c) a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó építmények, és szabadterek a) pont hatálya alá nem eső részein az – „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiség, valamint veszélyességi övezet területével csökkentett – alapterület minden megkezdett 200 m2-e után, de legalább szintenként, d) a „D” tűzveszélyességi osztályba tartozó építmények, és szabadterek a) pont hatálya alá nem eső részein az – „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiség, valamint veszélyességi övezet területével csökkentett – alapterület minden megkezdett 600 m2-e után, de legalább szintenként, e) az „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó építmények, és szabadterek a) pont hatálya alá

nem eső részein szükség szerint. A tűzoltó készülékeket, felszereléseket, a tűzjelző és oltóberendezéseket a hatályos jogszabályban, szabványokban foglalt biztonsági jellel, utánvilágító vagy világító biztonsági jellel kell megjelölni. A tűzoltó-technikai eszközt, készüléket, felszerelést jól láthatóan, könnyen hozzáférhetően a veszélyeztetett hely közelében kell elhelyezni és állandóan használható, üzemképes állapotban tartani. A tűzoltó-technikai eszközt, készüléket, felszerelést és anyagot jogszabály előírásai szerint, azok hiányában félévenként kell ellenőrizni. Ha a tűzoltó készülék, felszerelés előírt időszakos ellenőrzését és/vagy javítását nem hajtották végre, akkor az nem tekinthető üzemképesnek. A tűzoltó készülékek ellenőrzését és karbantartását csak OKF regisztrációs számmal rendelkező szervezet jogosult végezni.

• Ismertesse a tűzvédelmi szabályzattal, tűzriadó tervvel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p) A tűzvédelmi szabályzatnak2 mindenkor naprakésznek, a változásokat követőnek kell lennie. A szabályzatban foglaltakat a munkáltató a munkavállalókkal köteles ismertetni. Az oktatás megtörténtét oktatási naplóban kell rögzíteni, és azt az érintettek aláírásával igazolni. A munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy a gazdálkodó szervezettel kapcsolatba kerülők

(külső munkavállalók, vendégek stb.) – a rájuk vonatkozó mértékben – a szabályzat tartalmát megismerjék. A tűzvédelmi szabályzatnak tartalmaznia kell: − a tűzvédelmi feladatokat is ellátó személyek feladatait és kötelezettségeit; − a tűzvédelmi szervezet feladatára, felépítésére, működési és irányítási rendjére, valamint a finanszírozására vonatkozó szabályokat; − a létesítmény (létesítmények), építmények, tűzszakaszok, illetőleg a helyiségek, szabadterek, veszélyességi övezetek tűzveszélyességi osztályba sorolását és az azokra vonatkozó eseti tűzvédelmi használati szabályokat, előírásokat; − a tevékenységre vonatkozó tűzvédelmi használati szabályokat, előírásokat; − az alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység végzéséhez szükséges írásbeli feltételek meghatározására, illetve előzetes egyeztetésére jogosult személyek felsorolását; − a tűzvédelmi oktatással kapcsolatos feladatokat és a munkavállalókra vonatkozó tűzvédelmi képesítési követelményeket; − a munkavállalóknak a tűzjelzéssel, tűzoltással, műszaki mentéssel kapcsolatos feladatait;

− a létesítményi tűzoltóság működésének, szolgálatellátásának, tagjai díjazásának szabályait. A szabályzat mellékleteként tűzriadó tervet kell készíteni: a) az „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekre; b) a művelődési, oktatási, egészségügyi és szociális létesítményekre; c) azokra a létesítményekre, amelyekben egy tűzszakaszon belül több mint 300 fő tartózkodhat; d) kereskedelmi szálláshelyre; e) az olyan időszakos vagy állandó jelleggel üzemelő zenés szórakozóhelyekre, ahol egy időben

50 főnél több személy tartózkodhat. A tűzriadó tervnek tartalmaznia kell: − a tűzjelzés módját; − a tűzoltóság, valamint a létesítményben tartózkodók riasztási rendjét, a létesítmény elhagyásának módját; − a tűz esetén a munkavállalók szükséges tennivalóit (tűzvédelmi berendezés kezelése, tűzoltás és mentés, rendfenntartás, technológiai folyamat leállítása, áramtalanítás stb.); − a főbb veszélyforrások megnevezését (utalással a védekezési szabályokra); − a létesítmény helyszínrajzát, szükség szerint szintenkénti alaprajzait a tűzvédelmi szempontból fontos berendezések (eszközök), központi elzárók (kapcsolók) és a vízszerzési helyek

megjelölésével.

HEGESZTÉS ÉS ROKON ELJÁRÁSOK

• Ismertesse a hegesztő / lángvágó munkahelyek kialakításának általános szempontjait! (20 p) A hegesztőmunkahely a hegesztéssel rendszeresen vagy alkalomszerűen foglalkozó gazdálkodó

szervezet által létesített, e tevékenység céljára kialakított hely. A hegesztőmunkahely lehet − telepített munkahely: hegesztés céljára létesített, helyhez kötött, általában zárt (műhely jellegű) munkahely; − nem telepített munkahely: hegesztés céljára ideiglenesen kialakított munkahely. Telepített hegesztőmunkahelyen munka csak munkavédelmi üzembe helyezés után végezhető. Nem telepített hegesztőmunkahelyen, helyiségben vagy szabadtéren hegesztési munkát – az egyéb jogszabályokban rögzített feltételek teljesülése mellett – csak a munkavégzésért felelős vezetőnek az előzetesen írásban meghatározott feltételei alapján szabad végezni. Hegesztőmunkahelyen hegesztő tevékenységet csak akkor szabad végezni, ha az kielégíti − a HBSZ követelményeit, és − a hatályos munka-, tűz- és környezetvédelmi előírásokat. A hegesztő tevékenységet a munkáltatónak úgy kell megszerveznie, hogy a hegesztőmunkahelyek sem egymást, sem a környezetet ne veszélyeztessék, ugyanakkor biztosítsák a zavartalan és biztonságos munkavégzést. A hegesztőmunkahelyek kialakításának általános szempontjai a következők köré csoportosíthatók: Területigény A hegesztőmunkahelyek kialakítása során a gyártás jellegén túl figyelembe kell venni: − a hegesztőberendezés helyszükségletét, − a kiszolgáláshoz szükséges terület nagyságát, − a szállítási és közlekedési utak helyszükségletét, − a szerszámok és segédberendezések helyszükségletét. Világítás A hegesztőmunkahelyek mesterséges megvilágításának erőssége a végzett munkához szükséges, de legalább 300 lux legyen. Finomhegesztés, forrasztás esetén nagyobb, 400–500 lux fényerősség szükséges. Általános világítás céljára ablak is alkalmazható, ezt azonban úgy kell kialakítani, hogy az ívfény másik munkahelyre az ablaküvegen keresztül ne jusson át, valamint az ablaküveg ne verje azt vissza a hegesztő felé. Érintésvédelmi szempontból különösen veszélyes munkahelyeken (pl. szűk, zárt, esetleg nedves, meleg terek, valamint ha a falak villamos vezetők, mint pl. tartályok belseje), amennyiben az általános világítás nem kielégítő, akkor törpefeszültségről táplált helyi világítást kell alkalmazni. Fűtés és szellőzés Mivel a hegesztési eljárások több-kevesebb hőmennyiség felszabadulásával járnak, ami a kisebb légterű helyiségeket könnyen felmelegítheti, ezért telepített munkahelyeken a célszerű hőmérséklet hegesztésnél: 15–16 °C, finomforrasztásnál pedig 18–20 °C. Az elszívóberendezést úgy kell elhelyezni, hogy a hegesztő ne kerüljön az elszívás útjába. Nagyobb méretű munkadaraboknál, vagy változó hegesztői munkahelyek esetében az elektródafogóval együttmozgó vagy a hegesztési hely mellett felállított – erre a célra gyártott – mozgatható füstelszívó használata indokolt. Nyitott rendszerű vagy visszatápláló elszívóberendezés csak akkor használható, ha a berendezésben az elszívott gáz előírt, kellő mértékű megtisztítása biztosított, vagy ha a kifúvott levegőt olyan helyre vagy úgy vezetik el, ahol az a környezetet nem károsíthatja. A szellőztető rendszer az üzem zajszintjét a megengedett érték fölé nem növelheti. A szellőztetés huzatmentes legyen. A légáramlás ne befolyásolja: − a hegesztőívet, − a védőgázt,

− a munkadarab hűlési sebességét, − a hegesztő közérzetét. Villamos vonatkozások Villamos ívhegesztő-berendezések hálózati csatlakoztatását olyan módon kell kialakítani, hogy az biztosítsa a hegesztőgép érintésvédelmi rendszerének működését. Több munkahelyen, illetve tárgyon egyidejűen végzett villamos ívhegesztés esetén biztosítani kell, hogy az egyidejűleg megérinthető felületek között a vonatkozó szabvány szerint veszélyes feszültségkülönbség ne alakulhasson ki, a munkahelyeket egyenpotenciálra kell hozni. Védőeszközök A hegesztőt és a környeztében tartózkodó személyeket a hegesztés káros hatásaitól egyéni védőeszközök és a kollektív védelem megoldásai óvják meg. Egyéni védőeszközök elsősorban a védőruházat (a munkaruha nem védőruha!), a szemüveg vagy pajzs, valamint a légzésés zajvédő eszközök. Kollektív védelmi megoldások a káros fénytől és repülő, forró anyagdarabkáktól védő, nem éghető vagy égéskésleltető anyagból készült ernyők, ponyvák, fix vagy mozgatható térelválasztó falak, valamint a zajcsökkentő és az általános vagy helyi (fix vagy mozgatható) elszívó berendezések.

• Ismertesse a hegesztés / lángvágás veszélyforrásait és az ellenük való védekezés lehetőségeit! (20 p)

A hegesztés veszélyforrásai általában A hegesztés és a termikus szétválasztás különböző eljárásai akkor is veszélyesek, ha a biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat maradéktalanul betartjuk. Ebben azonban nagysegítséget jelent a lehetséges veszélyforrások és azok egészségre gyakorolt hatásainak, valamint a védekezés lehetőségeinek ismerete. A hegesztés és rokon technológiákkal kapcsolatban a következő csoportokba sorolhatjuk a veszélyforrásokat: − tűz- és robbanásveszély, forró anyagok; − a veszélyes anyagokat tartalmazó helyi atmoszféra; − a villamos áram, elektromágneses és részecskesugárzások; − mechanikai veszélyforrások; − a nem megfelelő vagy kényszertesthelyzet jelentette veszélyek. Tűz- és robbanásveszély, forró anyagok Éghető anyaggal érintkezve tűzveszélyt, az emberi szervezettel érintkezve pedig különböző mértékű égési sérüléseket okozhat a nyílt lánggal égő hegesztő- vagy vágópisztoly, a folyékony, forró fém és salak, valamint ezek fröcskölése, továbbá maguk a (feketén) forró munkadarabok. A készülékek üzemzavarai, ezek a következők lehetnek a HBSZ szerint: − Visszavágás: a gázkeverék robbanásszerű (gyors) visszaégése durranó hang kíséretében, majd a láng újra begyullad a kilépő nyíláson. Pattogó hang mellett ismétlődhet. − Visszaégés: a gázkeverék áramlási sebessége kisebb az égési sebességnél, ezért a láng visszahúzódik az égőszárba, és sípoló hang kíséretében belül ég. − Visszacsapás: a visszaégés átterjed az injektoron, illetve keverőkamrán, és behatol a kisebb nyomású gázvezetékbe. − Visszaáramlás: a nagyobb nyomású gáz behatol a kisebb nyomású gáz vezetékébe. Veszélyes anyagokat tartalmazó helyi atmoszféra A hegesztő- és lángvágó munkahelyeken a technológia során alkalmazott, valamint a fejlődő gázok, gőzök, porok és füstök miatt veszélyes anyagokat tartalmazó helyi atmoszféra alakulhat ki, különösen zárt vagy rosszul szellőző helyiségben végzett hegesztés esetén. A hegesztendő anyagokból (főleg a rozsdamentes acélok hegesztésekor) vagy azok felületéről (bevonat, tisztítószer) származó veszélyes anyagok általában különféle nehézfémeket (pl. Cr, Mn, Ni, Zn), valamint ezek oxidjait tartalmazza. Ezek általában a bőr és légzőszervek különféle megbetegedéseit, nagyobb mennyiségben és/vagy hosszabb kitettség esetén pedig rákot okozhatnak. A hegesztőív ultraibolya-sugárzásának hatására a levegő oxigénjéből (O2) és nitrogénjéből (N2) ózon (O3), illetve nitrogén-oxidok keletkezhetnek (ezzel főleg a plazmahegesztés és -vágás során kell számolni), amelyek nagyobb mennyiségben károsak a légzőszervekre. A védőgázas fogyóelektródás ívhegesztésnél szén-dioxid (CO2) védőgáz alkalmazása esetén a hegesztőív nagy hőmérsékletén az oxigénné és a rendkívül mérgező szén-monoxiddá (CO) disszociálhat, ami irreverzibilisen kapcsolódik a vér hemoglobinjához: megakadályozva ezzel az oxigéntranszportot, így már igen kis mennyiségben fulladást okoz. Fedettívű hegesztés során az ívet védő fedőporból finom szemcseméretű, SiO2 tartalmú részecskék kerülhetnek a levegőbe, amelyek a tüdőbe kerülve idővel szilikózist okozhatnak.

Mechanikai veszélyforrások Mechanikai jellegű veszélyforrásokat jelentenek a repülő tárgyak, az éles élek, a zaj, a rezgések, a forgó részek, a mozgó gépelemek, az elszabaduló, leeső tárgyak, valamint a magasban végzett munka (leesés) és a csúszós járófelületek Nem megfelelő testhelyzet A nem megfelelő testhelyzet a kényszertesthelyzetben végzett munkát jelenti, ilyenek pl. a fekvő, guggoló, térdelő testhelyzetben végzett hegesztő, lángvágó munkák. A kényszertesthelyzetekre az jellemző, hogy bizonyos izmok statikus megterhelésnek vannak kitéve, ami miatt viszonylag tartósan megfeszülnek. Ez általában akadályozza a helyi vérkeringést, és emiatt sokkal hamarabb jelentkezik a kifáradás Védekezés: A hegesztő munkahelyeken a tűzveszély mértéke technikai és munkaszervezés-jellegű intézkedésekkel csökkenthető. Technikai intézkedés, hogy a gyúlékony anyagot elszállítjuk a hegesztés örnyezetéből. Ha ez nem lehetséges, akkor a gyúlékony anyagokat le kell takarni tűzálló borítással, vagy a munkahelyet nem éghető anyagú paravánnal kell elkeríteni. Célszerű a hegesztés után vízzel permetezni a környezetet, illetve tűz esetére megfelelő oltófelszerelést kell a helyszínen biztosítani. A kábeleket a munka során védeni kell a mechanikai sérülésektől és a hőhatásoktól. Ha megsérült a szigetelésük, akkor annak javítása az eredetivel egyenértékű legyen. Fontos, hogy az ívhegesztő-berendezés tartozékai is kifogástalan állapotban legyenek. Villamos hegesztési munkákat csak sértetlen, a hálózati tápellátáshoz szabályszerűen csatlakoztatott hegesztőberendezéssel és eszközökkel szabad végezni. Áramforrást szűk és áramvezető felületekkel határolt helyiségben tilos üzemeltetni! A biztonságos munkavégzés érdekében csak olyan elektródafogót szabad használni, amely biztosan tartja az elektródát és jó villamos kontaktust biztosít a számára.

• Ismertesse a kültéri hegesztő / lángvágó munkákkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p) A kültéri állandó munkahelyek főleg a nagy acélszerkezetek gyártásánál fordulnak elő, például a hajó-, híd- és tartálygyártásban. Állandó és ideiglenes munkahely esetén egyaránt úgy kell elhelyezni a hegesztői munkahelyet, hogy a szomszédos hegesztők ne zavarják egymást, a környezetet ne érhessék káros hatások, és a hegesztő berendezésekhez illetéktelenek ne férhessenek hozzá. Lánghegesztési kültéri munkáknál a fontos a gázpalackok és gázfejlesztők elzárása illetéktelenektől, illetve ezen berendezések felügyeletének biztosítása, továbbá a berendezések védelme a túlzott a felmelegedéstől és minden más mechanikai és vegyi hatástól. Az ívhegesztés gyakran használt kültéri hegesztési módszer. Mozgékonysága és sokoldalú alkalmazhatósága különösen alkalmassá teszi kültéri, helyszíni szerelési és javítási munkákra. Elsősorban az ív fényétől kell megvédeni a dolgozókat, ezért a munkahelyet hordozható, mozgatható paravánokkal kell elkeríteni. Szabadban történő hegesztés során a mindenkori időjárásnak megfelelő védelmet is biztosítani kell. a szén-dioxid védőgázas hegesztés. A védőgázt a levegőáramlás, a szél elsodorhatja, ezért az ilyen munkahelyen minden oldalról zárt sátrat kell felszerelni, ami a hegesztőt és a környezetet is védi. a hegesztéskor fejlődő meleg, a képződött gázok és gőzök, a por, a füst általában nem okoznak problémát. Ha szűk helyen vagy szokatlan helyzetben dolgozik a hegesztő, időszakos munkaszüneteket kell beiktatni, és szükség esetén légzésvédőt kell biztosítani. A kültéri munkák két változata a magasban végzendő hegesztési és vágási munkák és a munkagödörben végzett hegesztések • Ismertesse a magasban végzett hegesztő / lángvágó munkákkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 Magasban végzett munkának minősül a 2 m szintkülönbség felett végzett hegesztés. Az ilyen munkahely alatti területet korláttal el kell határolni és figyelmeztető táblával ellátni. A magasban dolgozók részére állványzatot kell készíteni nem éghető anyagból, korláttal, szegéllyel a leesés elleni védelemként. Ha biztonságos hegesztőállás nem létesíthető, az ott dolgozókat leesés ellen védő eszközzel kell ellátni. A magasban végzett lánghegesztési és vágási munkák fő szabályai a következők: − A hegesztőkészüléket (gázfejlesztő, gázpalack) a földszinten kell elhelyezni, és védőtetővel vagy más módon biztosítani kell a leeső darabok, a fröcsögő fém és salak elleni védelmét. − Árnyékoló védőernyőkkel óvni kell a készülékeket a sugárzó Nap melege és az időjárás viszontagságai ellen. − A készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy a közlekedést ne akadályozzák, és hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzájuk. − A készülékek 5 m-es körzetén belül a dohányzás és nyílt láng használata tilos! − Szükség esetén a készülékek felügyeletét biztosítani kell; a felügyelettel olyan személy bízható meg, akinek joga van a készülékkel dolgozni. − A hegesztői munkahelyen állványt vagy akasztót kell készíteni a pisztolynak (a pisztolyt közvetlenül a munkaállványzatra tenni nem szabad), a pisztolyállványon vizes edényt kell

elhelyezni a pisztoly hűtésére. − A tömlőket fel kell függeszteni, hogy húzásuk ne terhelje a hegesztőt, és úgy kell vezetni, hogy a lehulló fém- vagy salakrészek ne tehessenek kárt bennük. − Egymás mellett több szinten végzett hegesztési és vágási munkát végezni csak úgy szabad, ha a szintek megfelelő mechanikai szilárdságú, a lehulló anyagok ellen biztos védelmet adó, nem éghető anyagú födémmel vannak elválasztva egymástól, ellenkező esetben a munkahelyeket a vázlat szerint kell elhelyezni. − Vágási munka esetében gondoskodni kell a levágott munkadarab vagy anyag lezuhanása, leesése elleni védelemről. − A dolgozók védősisakot kötelesek hordani. − A hegesztő-, vágópisztoly lángját csak a munkahelyen szabad meggyújtani. − Gondoskodni kell a tűzrendészeti előírások betartásáról. − Figyelmeztető táblákat kell elhelyezni, amelyek felhívják a figyelmet a tűzveszélyre, és a lehulló, leeső anyagok okozta veszélyekre.

• Ismertesse a munkagödörben végzett hegesztő / lángvágó munkákkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p)

Aknákban, csatornákban, ha éghető vagy egészségre ártalmas gázok vagy gőzök jelenléte nem zárható ki, csak előzetes átszellőztetés és a szellőzés folyamatos fenntartása mellett szabad hegesztési munkát végezni. Ha szellőzéssel az egészségre káros anyagok nem távolíthatók el biztosan, a dolgozót gáznak megfelelő egyéni légzésvédővel, illetve szükség esetén frisslevegős légzőkészülékkel kell ellátni. Előírások: − A hegesztőberendezést a talajszinten kell elhelyezni, ezeket amunkahelyre levinni tilos! − Gondoskodni kell a hegesztőberendezés felügyeletéről, az ezzel megbízott személynek a berendezés felállítási helyén kell tartózkodnia és rendelkeznie kell a acetilénfejlesztőberendezések vagy a gázpalackok kezelésére jogosító vizsgával. − Biztosítani kell a hegesztőberendezések védelmét az időjárás viszontagságai és mindenféle mechanikai vagy egyéb behatások ellen. − A berendezések körzetében dohányzás és nyílt láng használata tilos! − A hegesztőtömlőket közlekedési úton átvezetni szigorúan tilos! − A pisztoly lángját a munkahelyen kell meggyújtani, égő lánggal közlekedni, a munkagödörbe lemászni tilos! − A hegesztőt mentőkötéllel és jelzőkötéllel kell felszerelni. − Veszélyjelzés esetén azonnal el kell zárni a gázt és az oxigént, azután meg kell kezdeni a mentést. − A munka megkezdése előtt a hegesztőt ki kell oktatni a veszélyekre, a helyes magatartásra, szükség esetén gyakoroltatni kell az egyes munkafogásokat. − Az egyéni védőfelszerelést ki kell egészíteni nem éghető anyagú sapkával, fejvédő sisakkal és bőrből készült vállvédővel. − A szűk, mély aknákban szükség esetén légzőkészüléket kell adni a hegesztőnek.

• Ismertesse a forrasztás veszélyforrásait és az ellenük való védekezés lehetőségeit! (10 p) A lágyforrasz megolvasztásához használt villamos fűtésű páka és tartozékai csak megfelelő érintésvédelem birtokában hozhatók forgalomba. A 230 V-os pákákat csak védőérintkezős dugaszolóaljzatból szabad táplálni. Ajánlatos és célszerű a törpefeszültségű pákák használata. A villamos ellenállás-hevítés esetében a transzformátor primer oldalához hozzáférni nem szabad, az áramforrást érintésbiztos burkolattal kell ellátni. A villamos árammal működő forrasztóberendezések áramütést (izomgörcsöt, szívkamra-fibrillációt, sokkos állapotot, égési sérülést) okozhatnak. A forrasztó-munkahelyet tűzbiztos anyagból kell építeni, vagy ilyen anyaggal kell burkolni. Gyúlékony, robbanó anyagokat a forrasztó-munkahelyen tárolni szigorúan tilos. A szennyezett tárgyak forrasztását csak a szennyeződésektől való teljes megtisztítás után szabad elvégezni. A felhevített (forró) forrasztópákát csak erre a célra készített hőálló alátétre vagy tartóra szabad elhelyezni és a munka befejezése után ki kell kapcsolni. A forrasztásnál anagy hőmérsékletű forrasztópáka (akár villamos, akár gázláng-fűtésű) és a felhevített munkadarabok, valamint az olvadt forraszanyag éghető anyaggal érintkezve tűzveszélyt, az emberi szervezettel érintkezve pedig különböző mértékű égési sérüléseket okozhatnak. A forrasztásnál használt legtöbb folyasztószer maró hatású, gázaik, gőzeik mérgezőek, belélegezve roncsolják a tüdőt és a légutakat, a bőrrel érintkezve vagy szembe kerülve pedig súlyos sérüléseket okozhatnak. A nehézfémekből álló olvadt forraszanyag az emberi szervezettel érintkezve különböző mértékű égési sérüléseket okozhat gőzeik pedig belélegezve szintén károsíthatják a

légzőszerveket, valamint különféle fémmérgezéseket, esetleg idővel rákot okozhatnak. A forrasztáshoz használt vegyszerek ún. biztonsági adatlappal rendelkeznek, amelyeket elérhető helyen kell tárolni. Ezek az adatlapok tartalmazzák az adott vegyszer használatával járó veszélyeket és azok egészségügyi kockázatait. A forrasztás egészségügyi kockázatai csökkenthetők helyi elszívással és megfelelő védőruházattal. Egyéni védőfelszerelések nélkül a forrasztással kapcsolatban semmiféle munka végzése nem ajánlott. Az egyéni védőeszközök savállóak legyenek: a munkaruha, a gumicsizma, a gumikötény, a gumikesztyű, és a szemüveg, valamint adott esetben a légzésvédő felszerelés. ZAJ ÉS VIBRÁCIÓ

• Mit nevezünk zajnak? Ismertesse a zaj fontosabb jellemzőit és hatásait az emberi hallószervre! Hogyan alakul ki a maradandó hallásromlás? (20 p)

Zaj alatt minden, az emberi szervezetre zavaróan ható hangjelenséget értünk: olyan hango(ka)t, amely(ek) nemkívánatos fiziológiai és pszichológiai hatással van(nak) az egyes emberekre vagy embercsoportokra – függetlenül azok hangosságától vagy erősségétől. − Objektív jellemzők: frekvencia, hangerősség, időtartam. − Szubjektív jellemzők: viszonyulás, várhatóság, ismétlődés. A minket körülvevő „modern” világ nemkívánatos hangjelenségeit a keletkezésük szerint a következő csoportokba sorolhatjuk: épületzajok, közlekedési zajok, ipari zajok és a különféle szabadidős tevékenységek hangjelenségei. Az épületzajok a különféle épületek belső zajterhelését jelentik. Ezeket lég- és testhangok okozzák: az előbbiek forrása lehet az épületen kívüli vagy belüli zajforrás, ez utóbbiakat pedig nagyrészt a födémszerkezetben az emberi lépések miatt keletkező lépéshangok, továbbá a különféle épületgépészeti berendezések által keltett zajok adják.(többi megy) A zaj pszichés hatása A zaj pszichés hatása, zavaró jellege nem kapcsolható egyértelműen a zaj fizikai paramétereihez, rendkívül nagy szerepe van az egyéni érzékenységnek, a személy zajforráshoz fűződő kapcsolatának. A zaj pszichés hatásával már 30…40 dBA körül számolni lehet, de egyéni érzékenység esetén ez jelentkezhet már a hallásküszöböt meghaladó legkisebb zaj esetén is. A zaj emeli az idegrendszer izgalmi szintjét, ezért stresszt okozó tényezőnek számít! A zaj információtartalmát az alábbi jellemzőkhöz kapcsolhatjuk: − beszédinformáció; − frekvencia szerinti információ: tiszta hangú, szinuszos összetevők, vagy a zenei hangok; − ritmus információk: ipari berendezések monoton ritmusú zaja, vagy a monoton ritmusú A zaj megnehezíti az elalvást (> 35 dB), illetve felszínessé teszi az alvást (> 45 dB), ami miatt csökken annak regeneráló képessége (a beteg és lábadozó emberek emiatt érzékenyek a különféle zajokra). A zaj hatása az alvásra több szempont alapján ítélhető meg: − elalvást gátló hatás, − az átalvást és az alvás mélységét zavaró hatás, − felébresztő hatás. A zaj hatása a beszédérthetőségre A beszédérthetőség csökkenésére zajos helyen akkor lehet számítani, ha a zaj A-hangnyomásszintje meghaladja a beszédét. Tájékoztató jelleggel figyelembe lehet venni, hogy ha a zaj A-hangnyomásszintje 5 dB-lel magasabb a beszédénél, akkor az érthetőség még éppen elfogadható, ha megegyeznek, akkor már az érthetőség jónak tekinthető. A zaj hatása a vegetatív idegrendszerre Változások léphetnek fel a vegetatív idegrendszer által irányított funkcióknál, ha a zajterhelés meghaladja a 60…70 dB(A) értéket. Ilyen élettani változás lehet a vérnyomás emelkedése, a hajszálerek beszűkülése, pupillatágulás, a nyál és a gyomornedv elválasztás csökkenése, az izomtónus változása. A zaj halláskárosító hatása

A zaj hallószervre gyakorolt hatásai a zaj intenzitásától, frekvenciájától és a kitettség (zajexpozíció) időtartamától függenek. A hirtelen fellépő nagy erejű hanghatások azonnali süketséget okozó hatása közismert. Ebben az esetben a hallószerv belső részeinek maradandó mechanikai károsodása következik be. A halláskárosodás azonban az esetek döntő többségében fokozatosan alakul ki, mégpedig a nap mint nap rendszeresen ismétlődő „elviselhető” hanghatások következtében. Ha a hallószervünket erős hanghatások érik, akkor bizonyos idő elteltével csökken, vagy megszűnik az inger kiváltotta érzet annak ellenére, hogy az inger intenzitása nem változott Ezt a jelenséget adaptációnak (alkalmazkodásnak) nevezzük, és az inger megszűnése után bizonyos idő elteltével elmúlik. A hallásromlás kialakulása mindenekelőtt a naponta rendszeresen ismétlődő zajhatás dB(A)- ban kifejezett egyenértékű A-hang nyomás-szintjétől függ. Napi 8 órán át ható 85 dB(A) az a határérték, amely fölött a halláskárosodás folyamata általában elindul. Az impulzus jellegű zajok halláskárosító hatása jelentősebb, mint az ugyanolyan egyenértékű A-hangnyomásszinttel jellemezhető monoton zaj esetében várható.

• Mit nevezünk infrahangnak? Ismertesse a velük kapcsolatos fontosabb tudnivalókat (hatásaik az emberi szervezetre, gyakoribb forrásaik)! (10 p)

Az infrahangok emberi szervezetre gyakorolt hatásai a frekvenciától, az intenzitástól és a kitettség időtartamától függenek. Minél kisebb a frekvencia, annál nagyobb intenzitást tudunk elviselni. A huzamosabb kitettség fáradtságot, szédülést, a hasi szervek, a tüdő és a középfül rezgését okozzák, ami diszkomfort érzéshez, esetleg hányingerhez, szív- és légzési zavarokhoz vezethet. Az infrahangok gyakoribbak, mint gondolnánk, de mivel nem érzékeljük őket, ezért a fenti tünetek huzamosabb észlelése esetén – ha azokat valóban infrahangok okozzák – igen nehéz kideríteni az okokat. Egyes állatfajok (pl. elefánt, bálnák, orrszarvúak) egyedei érzékelik az infrahangokat. Az infrahangok származhatnak természetes (pl. ciklonok, viharok, vulkánkitörések, földrengések), vagy mesterséges forrásokból (pl. hajók, dízelmozdonyok, szélerőművek, lassú járású belsőégésű motorok, gázégők, ventillátorok, klímaberendezések, vízcsövek).

• Ismertesse a rezgések hatásait az emberi szervezetre! (10 p) A rezgések rendszerint a zajokkal együtt keletkeznek, mivel a rezgő testek zajt bocsátanak ki. Ennek során valamely anyagi pont periodikus mozgást végez. A rezgéseket fizikai értelemben a frekvenciájukkal és az amplitúdójukkal jellemezzük. Ha a rezgés forrása valamilyen szilárdtesttel érintkezik, akkor a rezgések nagyobb távolságokra is eljuthatnak. A rezgések hatása az emberi szervezetre meglehetősen sokféle lehet. Az emberi szervezet rezgésérzékenysége a frekvencián és az amplitúdón túl függ a rezgés erősségétől, időtartamától, irányától, alakjától, a rezgéssel közvetlenül érintkező testrésztől, és néhány szubjektív tényezőtől, mint pl.: az ember tevékenysége és a környezetének kapcsolata (pl. egy rezgés, ami munka közben nem zavaró, otthon az lehet). A hétköznapjainkból leginkább ismert rezgések az egész testre ható rezgések (vagyis amikor a szervezet egésze ki van téve valamilyen rezgésnek). Ezek frekvenciája rendszerint az 1…100 Hz tartományba esik. Általában közlekedési eszközökön, munkagépeken lép fel. A munkahelyeken előforduló rezgések másik csoportját képezik a helyileg ható rezgések. Ilyenkor a rezgések nem a szervezet egészére, hanem csak bizonyos testrészekre, rendszerint a kézre, az ujjakra hatnak, és ezeken keresztül gyakorolnak hatást szervezetünk egyes részeire. A helyileg ható rezgések a 8…1000 Hz frekvenciatartományba esnek. A behatolás mélysége függ a frekvenciától. A kisebb frekvenciájú összetevők szinte az egész testet megrázzák, a nagyobb frekvenciájú rezgések viszont csak közel a behatolás helyéhez hatnak. A megadott frekvenciatartomány a szabványos értékelés frekvenciatartománya, valójában indokolt lenne a kiterjesztés a nagyobb frekvenciák felé, egészen az ultrahangokkal bezárólag. Ez utóbbiak orvosi terápiás alkalmazása mutat rá, hogy hatásuk a szervezetre jelentős lehet.

• Ismertesse az aktív zaj- ill. rezgéscsökkentés lehetőségeit! (20 p)

A mechanikai eredetű zajok és csökkentésük Jellegzetes mechanikai zajforrások a csapágyazások, valamint a szíj-, lánc- és fogaskerékhajtások. A mechanikai eredetű zajok elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze a rendszeres karbantartás. Ismeretes, hogy a fémfelületek egymáson való elcsúszásakor, a rögzítő csavarok meglazulásakor, vagy nagy felületű fémlemezek rezgéséből, a tengelyek és a csapágyak kopásából stb. nagy intenzitású kellemetlen zajhatás jöhet létre, amelyeket egyszerűen ki lehet küszöbölni például kenéssel, a normál működés mellett nem mozgó részek rögzítésével, valamint a forgó részek kiegyensúlyozásával. A villamos gépek (pl. transzformátorok, villamos forgógépek) okozta zajok csökkentése alapvetően tervezési feladat. Áramlástechnikai zajok és csökkentésük Áramlási eredetű zajokat keltenek a különféle légtechnikai, hidraulikus és pneumatikus berendezések. Légtechnikai berendezések szinte minden munkahelyen előfordulnak, ezeket akusztikai szempontból három jól elválasztható egységre bonthatjuk:

− a ventilátor és a meghajtó egység, − a légcsatorna, valamint − kifúvó, illetve beszívó rész. A légtechnikai berendezések által keltett áramlási zajok főleg a légáramlás turbulenciája miatt keletkeznek. Ezek mértéke az adott részegységek megfelelő áramlástechnikai kialakításával, valamint hangtompítók alkalmazásával csökkenthető. A hidraulikus és pneumatikus berendezések zajforrásai a következők: − (fém)csővezetékek, − szabályozó- és vezérlő egységek, − hidraulikus szivattyúk és motorok, valamint − légsűrítők és légmotorok (a pneumatikus gépekben). A csővezetékek okozta zaj főleg a hidraulikus rendszerekben számottevő: ott főleg a hirtelen keresztmetszet- és irányváltozások, valamint az áramlás útjában levő akadályok okozzák, amelyek turbulenciát vagy kavitációt okozhatnak. Hidraulikus rendszerekben a szelepek okozta zaj (az örvények periodikus leválása miatt) az érintkező elemek rezgését, rezonanciáját is okozhatja, ami idővel a berendezést is károsíthatja. Pneumatikus berendezéseknél elsősorban a kifúvási és beszívási zajjal kell számolni. Az áramlástechnikai zajok csökkenthetők: − a csőhálózat megfelelő kialakításával, vezetésével, rezgésszigetelésével (rugalmas elemek közbeiktatásával); − a szabályozó és vezérlő egységek által okozott zajok azok áramlástechnikailag megfelelő kialakításával; − a kifúvási és beszívási zajok megfelelő áramlástechnikai kialakítással, vagy hangtompítók alkalmazásával; − a hidraulikus szivattyúk és motorok, valamint a légsűrítők és légmotorok által keltett testhangok és rezgések megfelelő konstrukciós kialakítással és szigetelése A mechanikai rezgések és csökkentésük A rezgő mozgást végző gépek egyben hangforrások is. A kisugárzott hangteljesítményük csökkentése elsősorban rezgéscsökkentéssel valósítható meg. Ezeknél a gépeknél az alábbiakra különösen célszerű ügyelni: − a gép helyben maradása biztosított legyen, − rezgése és léghang-gerjesztése csökkenjen, − a rezgés ne terjedjen szét az épületben megengedhetetlen mértékben. Néha érzékeny berendezéseket kell oly módon telepítenünk, hogy azokat eleve megóvjuk a működést zavaró rezgésektől. Ez többnyire megoldható a gép és elemeinek gondos szerkesztésével, alapos dinamikai elemzésével, pontos gyártásával és szakszerű összeszerelésével, majd kiegyensúlyozásával, végül rendeltetésszerű üzemeltetésével. Az erős rezgőhatás jellemző károsító hatásai a következők: − a rugalmas alkotóelemekben is idővel fáradt töréshez vezet; − fokozódik a csapágyak, fogaskerekek, és általában a gépelemek igénybevétele, miáltal jelentősen rövidülhet az élettartamuk; − rontja a közelben dolgozó munkagépek termékeinek a minőségét; − gátolja a pontos mérőeszközök alkalmazását; − szinte lehetetlenné teszi a rezgésre érzékeny műszerek és eszközök alkalmazását; − rontja a dolgozók közérzetét, esetleg egészségkárosodást okoz mind a rezgéshatás, mind pedig az abból fakadó zajhatás; − károsítja a környezetet, és azon belül az épületeket is.

• Ismertesse a passzív zaj- ill. rezgéscsökkentés lehetőségeit! (20 p) Zajcsökkentés akusztikai burkolatokkal és tokozással A zajforrások burkolása, tokozása a dolgozókat érő zajterhelés csökkentését eredményezi. Ezek igen elterjedt utólagos, passzív zajcsökkentő megoldások, különösen azon gépek és berendezések zajcsökkentésére, amelyek nem igényelnek rendszeres kezelést, félautomata vagy teljesen automata működésűek. A gépek burkolatának akusztikus kialakítása és a zajcsökkentő géptokozás között azonban célszerű különbséget tenni. A gépek burkolása értelemszerűen a gépet körülvevő saját burkoló elemekből áll (melyek a gép részei), míg a tokozás, egy a géptől teljesen függetlenül, attól bizonyos távolságra elhelyezett, kifejezetten akusztikai célokat szolgáló berendezés. Megkülönböztetünk − teljes géptokozást, amely a zajforrást minden oldaláról körülveszi, és − részleges tokozást, amely a zajforrásnak csak egy részét veszi körül. A géptokozás megfelelőség-tanúsításra kötelezett védőeszközök közé tartozik. A tokozással elérhető csillapítás függ − az alkalmazott falszerkezet hanggátlási tulajdonságaitól,

− a tok belső hangelnyelési tulajdonságaitól − a nyílások és rések felületétől, azok akusztikai kezelésétől. A rések és nyílások zajkibocsátás szempontjából igen kedvezőtlen hatása miatt a tokon szükségszerűen nyitandó nyílásokat, ajtókat, ablakokat, szellőző-járatokat különös gondossággal, szigetelt, hangtompított megoldásokkal kell kialakítani. Zajcsökkentés árnyékolással A zajárnyékoló falakat mind az üzemben, mind pedig a környezeti zaj elleni védelemben igen gyakran alkalmazzák. Üzemi körülmények között a hangárnyékoló falak és paravánok elsősorban azt a célt szolgálják, hogy az egyébként csendesebb munkahelyeket leárnyékolják a zajos műveletek zajhatásától. Ezek a megoldások kiválóan alkalmasak az akusztikai szempontból igen kedvezőtlen, ún. egy légterű helyiségek osztott térré alakítására. Szabad térben hangárnyékoló falakat elsősorban a közlekedési zaj elleni védelemre szoktak alkalmazni főként autópályák és főútvonalak mentén. Zajcsökkentő fülkék . A zajcsökkentő kezelőfülkék alkalmazása az alábbi esetekben célszerű: − ha a gép, berendezés működése nem igényli a dolgozó állandó jelenlétét a gép a mellett, vagyis csak megfigyelő, ellenőrző, ideiglenes karbantartó feladat van. − ha a gép működése automatizált és távvezérléssel megoldható, vagy csak időszakos ellenőrzést igényel; − ha egyéb munkavédelmi szempontok (pl. légszennyezés, robbanásveszély) miatt szükséges a dolgozó elválasztása a technológiától. − A fülkét ajánlatos méretezett rezgéscsillapított alapozással telepíteni. − Nagyon lényeges az ablak és ajtó helyes mértezése és kivitelezése (két vagy többrétegű ablakok, rés-szigetelés, megfelelő hanggátlású ajtó, stb.). − Gondoskodni kell a fülke folyamatos légcseréjéről, fűtéséről, klimatizálásáról. A többlet zajhatások elkerülésére mindezeket akusztikailag kezelt, minősített megoldásokkal kell kivitelezni. − Figyelembe kell venni mindazon előírásokat és követelményeket, amelyek a munkahelyek létesítésére vonatkoznak (légtér, világítás, klímaviszonyok, stb.). Teremakusztikai megoldások • hangelnyelő falborítás; • hangelnyelő mennyezeti borítás, esetleg álmennyezet; • térbeli hangelnyelő szerkezetek befüggesztése. GÁZPALACKOK

• Ismertesse a gázpalackok jelöléseivel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p) A gázpalackok a következő jelölésekkel rendelkeznek: beütött adattábla, termékjelölő címke

és a palackváll színjelölése. Beütött adattábla A palacktest vállrésze tartalmazza – annak anyagába ütve – az adattáblát, amely a palackra és a töltetre vonatkozó legfontosabb adatokat tartalmazza. Ezek a GBSZ alapján a következők: − a gyártó neve vagy jele; − a gyártási szám (ez a gázpalack egyedi azonosítója); − a betölthető gáz ADR/RID7 szerinti megnevezése; − az üres palack tömege (nyakgyűrűvel, talpgyűrűvel, de szelep nélkül, kg); más néven: tara tömeg, ez egyrészt cseppfolyósított (szén-dioxid) és oldott (acetilén) gázoknál a töltet tömegének mérésére illetve ellenőrzésére szolgál, másrészt pedig biztonságtechnikai és egyéb ellenőrzéseknél jelentős;

− a palack űrtartalma (literben); − a méretezés alapjául meghatározott folyáshatár értéke; − a hőkezelés jele; − a próbanyomás értéke (túlnyomásban) és mértékegysége (bar); − a gyártási típusengedély száma, illetőleg a biztonságtechnikai behozatali engedély száma; − az ellenőrzések elvégzésének ideje (gyártóművi felügyeleti ellenőrzésnél vagy az első töltés előtti ellenőrzésnél: az év utolsó két számjegye/hó, időszakos biztonságtechnikai ellenőrzésnél: az év utolsó két számjegye/hó/nap); − a következő időszakos biztonságtechnikai ellenőrzés éve; − a használatbavételhez szükséges ellenőrzést végző felügyelő bélyegzőjének lenyomata.

Termékjelölő címke A gázpalackok vállára ragasztott termékjelölő címke tartalmazza a gázpalack biztonságos kezeléséhez és szállításához szükséges legfontosabb biztonsági előírásokat és a lehetséges veszélyforrásokat. A veszélyes anyagnak számító gázok, gázkeverékek rendelkeznek biztonsági adatlappal, amely néhány oldalon részletesen összefoglalja az adott gáz, gázkeverék tulajdonságait, veszélyforrásait, a szükséges biztonsági intézkedéseket, valamint az ajánlott szerelvények típusait. Az ilyen gázok felhasználása előtt célszerű tanulmányozni a biztonsági adatlapjukat. Ahol veszélyes anyagnak számító gázokkal, gázkeverékekkel dolgoznak, ott a megfelelő biztonsági adatlapokat hozzáférhető helyen kell tárolni.

Színjelölés A színjelölés a gázpalack-töltet közelítő, másodlagos azonosítására szolgál. A gázpalack töltetének elsődleges, egyértelmű és teljes körű azonosítására az általában a palack vállrészén felragasztott termékjelölő címke szolgál. Vannak esetek, amikor egyszerre több veszélyességi tulajdonságot is feltüntetnek a palackvállon, pl. éghető és mérgező: vörös és sárga, vagy: mérgező és oxidáló: sárga és világoskék pl. nitrogén-dioxid. A szabvány szerinti színjelölés csak a gázpalackok vállrészére vonatkozik, a hengeres palástrész színére vonatkozó mindennemű előírás, szabályozás nélkül. Azonban a fő felhasználási területek szerinti egységes besorolás megkönnyítése céljából Magyarországon az alábbi palástszínek kerülnek alkalmazásra: − ipari gázok: a palackok többségénél rendszerint a régi színjelölésnek megfelelő szín(ek), de nem fehér − orvosi célú egészségügyi és/vagy inhalációs gázok, gáz − különleges vagy speciális gázok: nincs meghatározva.

• Ismertesse a gázpalackok színjelölésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p) • Milyen veszélyes tulajdonságai lehetnek a különböző gázoknak? (10 p)

A különféle gázok, gázkeverékek különböző okokból lehetnek veszélyesek, ezek a GBSZ megfogalmazásai szerint: Gyúlékony gáz: 20 °C-on és 101,3 kPa nyomáson a) a levegővel alkotott, legfeljebb 13 tf% gázt tartalmazó keverék formájában gyúlékony (alsó robbanási határa legfeljebb 13%), vagy b) az alsó robbanási határtól függetlenül a levegővel legalább 12% terjedelmű robbanási tartománnyal rendelkezik. Az éghető gázok, gőzök levegővel keveredve csak bizonyos koncentrációhatárok között képesek meggyulladni. Létezik alsó és felső éghetőségi határkoncentráció, amely alatt illetve felett már nem éghető az elegy: égés csak a két határérték közötti gázkoncentrációknál lehetséges. Ezek a határkoncentrációk nem anyagi jellemzők: értékük számos tényezőtől függ, mint pl. a gyújtóforrás energiája, a gázelegy kiindulási hőmérséklete, az elegy nyomása, inert gázok jelenléte. A szükséges hőmérsékletet a gázok elérhetik például a palackszelep hirtelen megnyitásakor fellépő súrlódás révén , a gyújtóforrás pedig lehet akár egy villamos szikra. Egyes gázoknak nincs szükségük gyújtóforrásra, mert a levegő oxigénjével azonnal heves reakcióba lépnek. Gyújtó hatású (oxidáló) gáz: oxigén leadásával tüzet okozó, vagy más anyagok égését a levegőnél nagyobb mértékben elősegítő gáz. Nagyobb oxigénkoncentráció mellett az éghető anyagok gyulladási hőmérséklete lecsökken Mérgező gáz: a) amelyről ismert, hogy az emberi egészséget károsítja, vagy halált okozhat; b) amelyről feltételezhető, hogy viszonylag csekély mennyiségben az emberre nézve veszélyes hatású. A mérgező gázok általában belélegzés révén fejtik ki káros hatásaikat. Egyes gázokmár igen kis koncentrációban károsak lehetnek Maró gáz: az a gáz, amelyről az emberen szerzett tapasztalatok alapján ismert, hogy roncsolja a bőrt, a szemet vagy a nyálkahártyát. A korrozív gázok a fémes anyagok mikroszerkezetét változtatják meg oly módon, hogy a szóban forgó fém szilárdsági tulajdonságai megváltoznak. Fojtó gáz: nem gyúlékony, nem gyújtó hatású és nem mérgező gáz, amely a légkörben normál körülmények között jelen lévő oxigént hígítja vagy kiszorítja. Zárt vagy rosszul szellőző helyiségben a levegőnél nagyobb sűrűségű gázok alulról, a levegőnél kisebb sűrűségű gázok pedig felülről kezdve szorítják ki a levegőt a helyiségből.

• Ismertesse az éghető gázokat tartalmazó gázpalackok kezelésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p)

A biztonságos munkavégzés érdekében a gázpalackok kezelése, tárolása, szállítása és használata szigorúan csak a GBSZ megtartásával történhet. Meg kell védeni a palackokat és a szerelvényeket bármiféle sérülést okozó fizikai és kémiai hatástól. Tilos olyan gázpalackokat használni, amelyeken égési nyomok, éles bemetszésű sérülések, vagy horpadások láthatók. Ügyelni kell arra, hogy a gázpalackok hőmérséklete ne emelkedjen 50 °C fölé. Gázkeverékeknél nagyon fontos a minimális tárolási hőmérséklet betartása is: kisebb hőmérsékleteken ugyanis valamely komponens kondenzálódhat, ezáltal megváltozik a gáznemű fázisok aránya, ami a felhasználás során okozhat kellemetlenségeket. A gázpalackokat úgy kell elhelyezni a munkahelyen, hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzá és eldőlés ellen biztosítva legyenek. Ha a palack kiürült, „ÜRES” krétafelirattal kell megjelölni. Mind az üres, mind a teli gázpalackokat lezárt szeleppel és szelepvédővel, valamint biztosan rögzítve kell tárolni és szállítani. Ha gázpalackokat tartalmazó épületben tűz üt ki, akkor a gázpalackokat lehetőség szerint biztonságos helyre kell szállítani A tűzbe került, megégett, felületén felhevült vagy a használat közben egyéb módon sérült gázpalackokat elkülönítetten kell kezelni. A gázpalackok tárolásának fontosabb szabályai: − a gázpalackok védve legyenek az időjárás viszontagságai és illetéktelenek behatolása ellen; − a tároló megfelelő villámvédelemmel legyen ellátva, − a gázpalackokat éghető anyaggal együtt nem szabad tárolni; − az éghető gázok palackjainak veszélyességi övezetében ne legyenek gyújtóforrások; − a gázpalackokat tilos lépcsőkön, lépcsőházakban, folyosókon, szűk udvarokban, átjárókban, garázsokban tárolni. A gázpalackok szállításának néhány fontosabb szabálya: 1) Kézi erővel legfeljebb 20 m távolságra: sima talajon a talprészen görgetve, lépcsőn pedig az erre a célra szerkesztett tartószerkezetben két személy végezheti. 2) Speciális palackszállító kocsin enyhén megdöntve, ám eldőlés ellen a kocsihoz rögzítve. 3) Targoncán külön erre a célra készített fészekben, fekvő helyzetbe, könnyen oldható bilinccsel rögzítve, talprészével a menetirányban elhelyezve szállítható. 4) Daruval csak leesés ellen biztosított szerkezetben, rekeszben. Elektromágneses daruval palackot emelni és/vagy szállítani tilos! 5) Gépjárművel való szállítás esetén a palackokat elmozdulás ellen rögzíteni kell, lehetőleg

hossztengelyével a gépjármű menetirányára merőlegesen. • Ismertesse az oxigén töltetű gázpalackok kezelésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p)

Az oxigén égést tápláló gáz, nagyobb oxigén-koncentrációjú környezetben az égési folyamatok sokkal hevesebben zajlanak le: az oxigén feldúsulása (> 23 tf%) egy zárt, rosszul szellőző helyiségben tehát fokozott tűz- és robbanásveszélyt jelent. Nagyobb (> 75 tf%) oxigénkoncentráció mellett pedig oxigénmérgezéssel is számolni kell, ennek tünetei: émelygés, szédülés, légzészavar, görcsök. A fentiek miatt az oxigén zsírral, parafinnal, olajjal és általában a szerves anyagokkal érintkezve heves reakcióba léphet, ezért: − csak fémtiszta, zsír- és olajmentes palackot szabad kiadni, illetve átvenni, − zsír- vagy olajtartalmú tömítő- (pl. bőr), illetve kenőanyag felhasználása tilos, − az oxigénpalackot zsíros vagy olajos kézzel nyitni, vagy olajos ronggyal tisztogatni, továbbá olajos vagy zsíros helyen tárolni, olajos munkaruhában kezelni tilos, − oxigénpalackokat, palackkötegeket éghető anyaggal, bármilyen gyújtóforrással együtt tárolni tilos! Ezért igen fontos, hogy az oxigénhez és más oxidáló anyagok szerelvényeihez csak megfelelő égéstechnikai vizsgálatok során minősített tömítő- és szerkezeti anyagok használhatók, és azoknak szigorúan olaj- és zsírmentesnek kell lenniük.

• Ismertesse a szén-dioxid töltetű gázpalackok kezelésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p) A szén-dioxidot folyékony halmazállapotban tárolják, ezért kiömlése esetén nagy mennyiségben kerülhet valamely helyiség légterébe, ezzel fulladást okozhat. A veszélyességét növeli, hogy a levegőnél nagyobb a sűrűsége (továbbá színtelen és szagtalan), ezért az épületek alsóbb részein gyűlik össze. További veszélyforrás vele kapcsolatban, hogy gyors expanziója esetén erős a hűtőhatása, ami fagyási sérülésekhez vezethet. A szén-dioxid palackok esetén különösen vigyázni kell a megengedett tárolási hőmérséklet betartására a többi gázokhoz képest: mivel a szén-dioxid folyékony halmazállapotban van, ezért a hőmérséklet kisebb növekedése nagyobb nyomásnövekedést okozhat, mint a többi gáz esetében. A szén-dioxid palackokat a fentiek miatt csak álló helyzetben szabad használni, és a belső nyomásuk nem utal a töltet mennyiségére: azt csak tömegméréssel lehet megállapítani, és kg-ban lehet megadni. A szén-dioxid palackok ugyanolyanok, mint a sűrített gázokat tartalmazó palackok, azzal a különbséggel, hogy a szelepjük biztonsági okokból hasadó tárcsát tartalmaz, és fel lehet szerelve a folyadékelvétel céljára merülő csővel. Nyomásuk – szabályos töltöttség és a szokásos környezeti viszonyok mellett – 60…70 bar.

• Ismertesse az acetilén töltetű gázpalackok kezelésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p) Az acetilén gáz igen gyúlékony és robbanásveszélyes, a levegőnél kisebb sűrűségű gáz. A levegővel keveredve széles koncentrációtartományban robbanóelegyet képez. Tökéletlen égése során a rendkívül mérgező szén-monoxid (CO) keletkezésével is számolni kell. Gázpalackban biztonságtechnikai okokból az acetiléngázt nyomás alatt, acetonban (CH3COOH) oldva tárolják, és a palack belseje porózus, rideg masszával van kitöltve. A palackban levő acetilén nyomása nagyban függ a hőmérséklettől és az aceton mennyiségétől: így a palack töltöttsége csak annak nyomása alapján nem állapítható meg. Az acetilént tartalmazó gázpalackok belső nyomása szabályos töltöttség esetén, 15 °C hőmérsékleten: 18±1 bar. A palackot az ütődéstől, rázkódástól, leeséstől fokozottan óvni kell! A massza sérülése vagy a hőmérséklet megengedettnél (50 °C) nagyobb mértékűre emelkedése esetén az acetilén önbomlásával kell számolni. Ennek jelei a palack melegedése és/vagy füst fejlődése a szelepen keresztül. Ilyen esetben, vagy ennek gyanúja esetén a szelepet azonnal el kell zárni és lehetőség szerint a palackot védett helyről fokozottan hűteni kell vízsugárral. Ha ez nem valósítható meg, akkor számolni kell a palack felrepedésével. Ilyenkor a helyiséget ki kell üríteni, és értesíteni kell a tűzoltóságot. Az acetilén gázt tartalmazó gázpalackot nem szabad 1 bar nyomás alá üríteni. A megengedett gázelvételi sebesség legfeljebb 800 liter/óra. Gázelvétel közben a palackot 45°-nál jobban megdönteni nem szabad. Az acetilén rézzel, higannyal és ezüsttel robbanásveszélyes acetilidet képez, ezért a gázzal érintkező szerelvényekben, készülékekben ezeket a fémeket és 70%-nál nagyobb réztartalmú ötvözeteket felhasználni nem szabad! A palackszelep megnyitása nyomáscsökkentő vagy nyomásmérő szerelvények nélkül igen veszélyes, ezért szigorúan tilos! Ennek oka, hogy ilyen esetekben folyékony aceton kerülhet ki a palackból, ami begyújthatja az acetilént.

• Ismertesse a cseppfolyós állapotban tárolt (kriogén) gázokat tartalmazó gázpalackok kezelésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p)

A cseppfolyós állapotban tárolt (kriogén) gázok (pl. oxigén, nitrogén, nemesgázok) hőmérséklete a tárolási nyomásnak megfelelő forráspont (tehát légköri nyomáson az oxigén esetében ez –183 °C, a nitrogén esetében –196 °C, a xenon esetében: –108 °C, a hélium esetében pedig –269 °C). A gázok cseppfolyós állapotban való tárolásának fő előnye, hogy nagyságrendekkel nagyobb mennyiség tárolható így belőlük. A cseppfolyós gázok felhasználása során a legfőbb veszélyforrás tehát a környezetinél jóval kisebb hőmérséklet. Az ilyen gázokkal való közvetlen érintkezés súlyos fagyásos, illetve fagyásos égési sérüléseket okozhat. Az ilyen jellegű sérülések ellen megfelelő, természetes anyagokból készült védőruházattal és egyéni védőeszközökkel lehet védekezni. Éghető cseppfolyós gázok esetén antisztatikus talpú cipő hordása is kötelező, mivel azok elpárologva tűz- és robbanásveszélyes elegyet alkothatnak a levegővel. A cseppfolyósított gázokkal való munka során viszonylag nagy gázmennyiség gyors fejlődésével kell számolni, ezért zárt térben gondoskodni kell annak megfelelő szellőztetéséről. A nitrogén és a nemesgázok csak olyan szempontból veszélyesek, hogy nagy mennyiségben a zárt vagy rosszul szellőző helyiségben felszabadulva kiszorítják onnan az oxigént, ami fulladáshoz vezethet. A cseppfolyós oxigén alkalmazása során a zárt vagy rosszul szellőző helyiségekben oxigénben dús atmoszféra alakulhat ki, ami megnöveli a gyulladásveszélyt. A cseppfolyós gázok felhasználása során fokozottan figyelni kell arra, hogy a nagyon kis hőmérsékletek miatt az alkalmazott szerkezeti anyagok és tömítések hidegállóak legyenek. A cseppfolyós állapotú gázok hőmérsékletén a fémek egy része és a műanyagok nagyobbik része rideggé válik. A nem megfelelő anyagok alkalmazása ezért repedésekhez, tömítetlenségekhez, esetleg robbanáshoz vezethet. A nagyon kis hőmérsékletekhez szerkezeti anyagként például a rozsdamentes acél, vagy réz- és alumíniumötvözetek használhatók, tömítőanyagként pedig a fém-fém tömítések mellett főleg a fluorozott polimerek, mint például a poli(tetrafluor-etilén) alkalmasak. VIZUALIS KÖRNYEZET

• Ismertesse a munkahelyek megvilágításával kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p) Üzemi világítás A munkahelyek üzemi világítása biztosítható természetes és mesterséges úton. Természetes világításon a Nap, a takarás és a terep által az adott helyiségben létrehozott világítást értjük. A természetes világítás nyílászárókon (oldalról), felülvilágítókon át (felülről), vagy a kettő kombinációjával biztosítható. Oldalvilágítás esetén az elérhető megvilágítás függ az ablakfelület nagyságától, az ablakok elhelyezésétől. Oldalvilágított helyiségben a fényeloszlás mindenképpen aszimmetrikus lesz. Ügyelni kell arra is, hogy a napfény ne jusson közvetlenül a szembe, mert káprázást okoz. (Káprázásról akkor beszélünk, amikor a látómezőben egy viszonylag nagy fénysűrűségű tárgy, fényforrás, vagy annak tükörképe jelenik meg.) A természetes világítás fő előnye, hogy a szem az idők során alkalmazkodott hozzá, és ennek következtében az „eredeti” színeket „adja vissza”. A természetes világítás alkalmazása a gyakorlatban gyakran nehézségekbe ütközik: mértéke év- és napszak szerint, valamint az időjárástól

függően változik, továbbá legtöbbször az egyes helyiségek és ablakok tájolását sem választhatjuk meg szabadon. Emberi tartózkodásra, vagy munkavégzésre szolgáló helyiségekben minden esetben szükséges a mesterséges világítást kiépíteni. Mesterséges világításon a helyiségekben mesterséges fényforrások által előállított fényt értjük. A mesterséges fényforrásból származó fény a munkateret megvilágíthatja részben vagy teljesen. A CIE Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság a világítási módokat 5 osztályba sorolja. 1. Közvetlen (vagy direkt) világítási mód. A fény a fényforrásból közvetlenül (90–100%) jut a munkaterületre. 2. Főleg közvetlen világítási mód. A fény nagyobb része (60–90%) jut közvetlenül a munkaterületre. 3. Szórt világítási mód. A fény egyenlő arányban (40–60%) jut közvetlenül és közvetetten a munkaterületre. 4. Főleg közvetett világítási mód. A fény nagyobb része közvetetten jut a munkaterületre (10-40%) 5. Közvetett (indirekt) világítási mód. A fény közvetett úton (0–10%) jut a munkaterületre. Ilyenkor a fény nagyobbik része (90–100%) a falakról és/vagy a mennyezetről jut a munkaterületre. A munkahely világítása akkor jó, ha − a megvilágítás nagysága megfelel az előírásoknak, − káprázatmentes,

− megfelelő árnyék- és színhatású, − térben és időben egyenletes, − megfelelő vizuális komfortot biztosít (színvisszaadás, színhőmérséklet) − egészségre nem ártalmas, − üzembiztos, − esztétikus és könnyen karbantartható, továbbá mind a létesítés, mind az üzemeltetés szempontjából gazdaságos.

A káprázás előidézője a látótérben lévő nagy fénysűrűség különbség. A káprázást korlátozni kell. A káprázatmentességet − a lámpatestek ernyőzésével, burkolásával, − látószögön kívüli elhelyezésével, − indirekt világítás alkalmazásával lehet többé – kevésbé megvalósítani. Az ipari frekvenciás (50 Hz) hálózat okozta zavar lehet az ún. stroboszkóp-hatás. Ennek eredményeképpen a mozgó tárgyak mozgási állapotát tévesen ítélhetjük meg: azaz a forgót állónak, vagy az állót forgónak érzékeljük. Ennek kiküszöbölése fontos munkavédelmi feladat. A világítótestek megfelelő kapcsolásával (iker- vagy duókapcsolás) nagyfrekvenciás, elektronikus előtétekkel, esetleg 3 fázisról történő táplálással lehet ezt a hatást kiküszöbölni. Világítás céljára csak olyan fényforrásokat szabad felhasználnunk, amelyek az egészségre nem károsak, működésük közben nem csökkentik a levegő oxigéntartalmát, nem fejlesztenek. mérgező anyagokat, és nem bocsátanak ki káros ultraibolya, vagy infravörös sugarakat. A világítóberendezés gazdaságosságának és üzembiztosságának alapfeltétele a szakszerű és lelkiismeretes tervezés, kifogástalan szerelési anyaggal történő szakszerű kivitelezés és az időszakos karbantartás.

• Ismertesse a tartalékvilágítással kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p) A tartalékvilágítás olyan mesterséges világítás, amelynek feladata az üzemi világítás kimaradása esetén az alapvető látási igények biztosítása. Változatai: − Biztonsági világítás A tartalékvilágítás azon típusa, amely a potenciálisan veszélyes tevékenység befejezésének, és a helyiség illetve épületrész biztonságos elhagyásának látási feltételeit biztosítja. a) Kijárati utak biztonsági világítása ,A helyiség menekülési útvonalának felismerhetősége és használhatósága érdekében létesített tartalékvilágítás. b) Pánik elleni világítás A biztonsági világítás azon része, amely a pánik megelőzésére szolgál, és lehetővé teszi az olyan helyre való eljutást, ahonnan egyértelműen felismerhető menekülési útvonal érhető el. A pánik elleni világítás célja, hogy csökkentse a pánik kitörésének valószínűségét, és hogy a helyiség használóinak lehetővé tegye a kijárati utak biztonságos elérését, és megfelelő látási feltételeket biztosítson a tájékozódáshoz. c) Különösen veszélyes munkaterület megvilágítása A biztonsági világításnak azon része, amely a különösen veszélyes munkát végző személyek látási feltételeit biztosítja, lehetővé téve a leállítási munkák biztonságos elvégzését. − Helyettesítő világítás , A szokásos tevékenység folytatásához szükséges látási feltételek biztosítására létesített tartalékvilágítás.

• Ismertesse a fényforrások fontosabb jellemzőit! (20 p) Fényforrás alatt mesterséges fény előállítására alkalmas optikai sugárforrást értünk. Az adott világítási feladat(ok)hoz való legalkalmasabb fényforrás(ok) kiválasztásához ismerni kell a különböző fényforrások fontosabb jellemzőit. Az egy adott fényforrás által kibocsátott fényáramot a szóban forgó fényforrás egységfényáramának nevezzük (egyes fényforrásokat a fényerősségükkel jellemeznek). A fényforrás által kibocsátott fényáram (Φ) és a felvett villamos teljesítmény (P) hányadosát fényhasznosításnak nevezzuk mértékegysége: lm/W. Az egyes fényforrásokat a fényhasznosításuk alapján A, B, C, D, E, F és G energiahatékonysági osztályokba sorolják. Közülük az A osztály a képviseli a leggazdaságosabb, a G osztály pedig a leggazdaságtalanabb fényforrásokat. Egy fényforrás színhőmérséklete alatt az adott fényforrás által kisugárzott teljesítmény spektrális eloszlására leginkább jellemző

spektrális eloszlású fekete test hőmérsékletét értjük. Mértékegysége: kelvin (K). A hasonló érzetet keltő fényforrásokat színhőmérsékletük alapján színhőmérsékleti csoportokban sorolják. A tapasztalat azt mutatja, hogy a természetes fénytől eltérő spektrális eloszlású fényforrással történő megvilágítás nem adja vissza a különféle tárgyak „természetes” színét. Ezért a különféle fényforrások színvisszaadási képességét az ún. színvisszaadási index-szel (Ra) jellemzik, amelyet egy referenciasugárzóval megvilágított különböző színű tárgyak esetén kapott színeltérésből képeznek. Élettartamnak nevezzük a fényforrások működési idejét. Megkülönböztetünk névleges, átlagos, tényleges és várható élettartamot: − Névleges élettartam alatt a fényforrás gyártó által közzétett élettartamot értjük. − Átlagos élettartam alatt a kiégési görbe 50%-hoz tartozó időtartam (vagyis az az élettartam, amelyet a vizsgált fényforrások fele elér). − A tényleges élettartam egy adott fényforrás élettartama. − A várható élettartam az adott működtetési körülmények mellett várható élettartam. A felfutási idő az a bekapcsolástól számított időtartam, amely alatt a fényforrás eléri a névleges fényáramának 95%-át. Egyes fényforrások (például izzólámpák, fénycsövek) rövidebb (≤ 0,1 perc), mások pedig (például a nátriumlámpák) hosszabb (néhány perc) idő alatt érik el az állandósult fényáramukat. Újragyújtási idő: az időtartam, amely a feszültség pillanatnyi letörése esetén annak visszaállásától a névleges fényáram 95%-ának eléréséig szükséges. A különböző fényforrások között ebben is vannak különbségek. A fej a fényforrásnak azon része, amelyen keresztül a villamos táplálása történik. A fényforrások lehet egy, vagy mindkét végükön fejeltek (az előbbire példa a hagyományos izzólámpák és a kompakt fénycsövek, az utóbbira pedig a hagyományos – „hosszúkás” – fénycsövek).

• Ismertesse a villamos energiával működő fényforrások típusait és azok főbb jellemzőit! (20 p)

A hőmérsékleti sugárzók működési elve, hogy a nagyobb hőmérsékletű testek által kisugárzott energia maximuma a rövidebb hullámhosszaknál van így ha folyamatosan izzítunk egy testet, akkor az először sötétvörös színű lesz (~600 °C), majd egyre fehérebb. Ha a hőmérséklet eléri az ~5500 °C-t (~5780 K, ami a Nap külső hőmérséklete), akkor a kisugárzott energia maximuma a látható tartomány közepére esik. Mivel a különféle anyagok olvadáspontja 5500 °C-nál jóval kisebb, ezért a gyakorlatban olyan nagy olvadáspontú anyagokat használnak a hőmérsékleti sugárzókban, amelyek olvadáspontja viszonylag nagy és a sugárzásuk spektrális összetétele a látható tartományban a lehető legjobban közelíti a természetes fény spektrális összetételét. Ilyen anyagok a szén és a volfrám. A hagyományos izzólámpákban rendszerint egy dupla, spirális volfrámszál izzik a rajta keresztülfolyó villamos áram Joule-hője révén. A szál a hosszabb élettartam érdekében nemesgázzal töltött üvegbúra alatt helyezkedik el. A hagyományos izzólámpák színhőmérséklete ~3000 K ezért meleg fényt ad, amelynek kiváló a

színvisszaadása. Névleges élettartamuk viszonylag kicsi: ~1000 óra. További hátrányuk, hogy a felvett villamos teljesítmény csak mintegy 2%-át alakítják fénnyé: a többi hővé alakul. halogén izzólámpák Ezek felépítése annyiban különbözik a hagyományos izzólámpákétól, hogy a búra alatti atmoszféra kis menynyiségű halogénvegyületet tartalmaz a volfrámszál hosszabb élettartama érdekében. Ezért az élettartamuk hosszabb, a fényhasznosításuk jobb, az áruk pedig nagyobb, mint a hagyományos izzólámpáké. Mind a hagyományos, mind a halogén izzólámpák előnyei még, hogy pontszerű fényforrások és a fényáramuk 0 és 100% között viszonylag egyszerűen szabályozható. A kisülőlámpák működési elve azon alapul, hogy egy gázzal töltött csőben a villamos tér segítségével mozgásba hozott szabad töltéshordozók általi sorozatos ütközések révén gerjesztett állapotba került gázatomok az alapállapotukba való visszatérés során fényt bocsátanak ki. Emiatt a kisülő lámpák spektruma nem folytonos, hanem vonalas és az általuk kibocsátott fény színe is gyakran jellegzetes Az ilyen lámpák rendszerint nemesgázokat tartalmaznak. A kisülő csőben levő gáz nyomásától függően beszélhetünk kis- (<10 mbar) és nagynyomású kisülő lámpákról. A kompakt fénycsövek működése és főbb jellemzői gyakorlatilag megegyeznek a hagyományos fénycsövekével (ám azok hátrányai nélkül). (Azért nevezzük kompakt fénycsőnek, mert a kisebb méretű fényforrás tartalmazza a működéséhez szükséges áramköri szerelvényeket.) A higanylámpa nagy nyomású higanygőz gerjesztésével állít elő látható fényt és UV sugárzást, ez utóbbi komponenst a külső búra fényporos bevonata alakítja látható fénnyé, ami javítja a színvisszaadást és fényhasznosítást. A higanylámpáknak igen jellegzetes, kékeszöldes fehér fényük van, a fényhasznosításuk közepes, élettartamuk hosszú (bár az élettartamuk utolsó harmadában a fényáramuk gyorsan és nagymértékben csökken), színvisszaadásuk közepes, a felfutási és újragyújtási idejük hosszú. A fémhalogén lámpákat az 1960-as években a higanylámpák változataként fejlesztették ki abból a célból, hogy a higanylámpa gyenge színvisszaadását különböző fém-halogenidek adalékként való hozzáadásával javítsák. A fémhalogén lámpák fényhasznosítása jó, színvisszaadásuk kiváló, felfutási és újragyújtási idejük hosszú, élettartamuk kicsi, közepes. A nátriumlámpák at szintén a higanylámpák fénytechnikai jellemzőinek javítása végett fejlesztették ki. Két változata van: a nagynyomású és a kisnyomású. Mivel hazánkban az előbbi jóval elterjedtebb, ezért a nátriumlámpa elnevezés alatt gyakran a nagynyomású nátriumlámpát értik. Fényhasznosításuk, névleges élettartamuk jó, a meleg színhőmérsékleti csoportba tartoznak, a színvisszaadásuk nagyon rossz: jellegzetes, narancsba hajló sárga fényt bocsátanak ki, ezért főleg közvilágítási célokra használják őket. Felfutási idejük néhány perc a nagynyomású nátriumlámpák újragyújtási ideje hosszú, míg a kisnyomású nátriumlámpáké rövid. A kevertfényű lámpát a higanylámpa és az izzólámpa egyesítésével alkották meg. Fénytechnikai jellemzői ezért legalábbis csak megközelítik a higany- illetve izzólámpa jellemzőit: fényhasznosítása, élettartama rosszabb, mint a higanylámpáké, színvisszaadása pedig rosszabb, mint az izzólámpáké. Felfutási, újragyújtási ideje jobb, mint a higanylámpáké, de az újragyújtási ideje az izzólámpákhoz képest hosszú. A szilárdtest fényforrások közé a LED-es fényforrások. A LED-es fényforrások általános világítási célokra valófelhasználásához a legutóbbi évekig, a fehér fényt kibocsátó LED-ek kifejlesztéséig kellett várni. (Ennek oka nagyvonalakban, hogy a LED-ek „maguktól” mindig valamilyen adott hullámhosszú fényt bocsátanak ki – a fehér színről pedig tudjuk, hogy különböző színű fények keverékeként adódik.) Az egyes fényemittáló diódák pontszerű fényforrások, ezért a különféle LED-es fényforrásokba a megfelelő fényerősség érdekében rendszerint több LED-et szerelnek a lámpatestbe: azok így alkotnak egy komplett fényforrást A LED-es fényforrások főbb előnyei a következők: • az élettartamuk igen hosszú (néhány tízezer óra – ez a gyakorlatban kevesebb lámpacserét jelent); • működési paramétereik az élettartamuk során nem változnak; • 0 és 100% között könnyen szabályozható fényáramuk (de nem a hagyományos módon!); • nem tartalmaznak sérülékeny elemeket (mint pl. az izzószál), ezért kevéssé törékenyek, mint már fényforrások: az ütődésnek, leesésnek jobban ellenállnak; • más fényforrásokhoz képest nagyon kicsi az energiafelvételük; • a fényük nem sugároz az infravörös és ultraibolya tartományban; • a sugárnyalábjuk jól irányítható.

• Ismertesse a lámpatestekkel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (10 p)

A lámpatestek feladata a fényforrás fényének elosztása, szűrése, esetleg átalakítása. A lámpatestek nem tartalmazzák magukat a fényforrásokat, tartalmazzák viszont a fényforrások biztonságos rögzítésére és védelmére szolgáló alkatrészeket, esetenként pedig a fényforrást működtető áramköri elemeket és a hálózati csatlakozásra szolgáló alkatrészeket.

A lámpatesteket csoportosíthatjuk: − Az alkalmazásuk helye szerint: beltéri és kültéri. − A fényforrás típusa szerint: izzólámpás, fénycsöves, stb. − A szerelés módja szerint: mennyezeti, fali, függesztett, beépített, hordozható, oszlop. − Érintésvédelmi szempontból: 1) I. érintésvédelmi osztályba tartozó lámpatest: járulékos biztonsági óvintézkedésként védővezető csatlakoztatására alkalmas szerkezetet tartalmaz. A védelmet, a tápláló hálózat védővezetőjén keresztül, a megfelelően kiépített érintésvédelmi mód szolgáltatja. 2) II. érintésvédelmi osztályba tartozó lámpatest: járulékos biztonsági óvintézkedésként megerősített, vagy kettős szigeteléssel van ellátva, amely a tápláló hálózattól független. 3) III. érintésvédelmi osztályba tartozó lámpatest: az áramütés elleni védelem törpefeszültség alkalmazásán alapul. − Védettség érintés, idegen test behatolása, valamint víz és pára ellen

• Ismertesse a színdinamikai kialakítás alapelveit! (10 p) A környezet színei bizonyos mértékben befolyással vannak az emberek, közérzetére, ezzel a negatív környezeti hatások a munkatér megfelelő színezésével bizonyos mértékig ellensúlyozhatók. A különféle színeket az emberekre gyakorolt fiziológiai és pszichológiai hatásaik révén az alábbi csoportokba sorolhatjuk: − hideg és meleg színek, − izgató és nyugtató színek, − vidám és szomorú színek, − közelítő és távolító színek. Amunkahelyi színek megválasztásánál kellő körültekintéssel és megfontoltsággal kell eljárni. A meleg (rövidebb hullámhosszú) színek valamelyikével befestett falak között 1-2 °C-kal nagyobbnak érezhetjük a helyiség hőmérsékletét, míg a hideg színek (a kék, zöld és árnyalataik) ugyanilyen mértékben csökkenthetik hőérzetünket. A meleg színekről ugyanakkor tudni kell, hogy izgató (serkentő, stimuláló) hatásúak, míg a hideg színek nyugtatóak. Ezért az előbbieket olyan helyiségekben lehet célszerű alkalmazni, ahol a dolgozók egyhangú, monoton munkát végeznek; míg az utóbbiakat pedig olyan helyeken, ahol fontos az emberek belső feszültségének, szorongásának csökkentése, mint például kórházi/orvosi, hivatali várótermek, vagy munkahelyi pihenőhelyiségek. A serkentő színek alkalmazásával azonban óvatosan kell bánni, mert túlzott alkalmazásuk nyugtalanító hatású lehet. A sötét színek rendszerint szomorúak (depresszívek), míg a világos és/vagy meleg színek vidámak. Világos színek alkalmazásával optikailag (látszólag) módosíthatjuk a helyiség térhatását és ugyanakkora megvilágítás mellett világosabbnak is érezhetjük. A munkatérben levő súlyos tárgyak (pl. tartályok) nyomasztó, súlyos hatását szintén enyhíthetjük azok világos színűre festésével. A különböző színek alkalmazásánál észben kell tartani, hogy azok nem egymagukban, hanem a szomszédos színekkel, valamint a munkahely építészeti kialakításával együtt fejtik ki hatásaikat. A színek megfelelő alkalmazásának a szoftverek felhasználói felületének kialakításában is nagy jelentősége van.

• Mit nevezünk normalizált színhasználatnak? (10 p) A normalizált színhasználat azt jelenti, hogy bizonyos színek alkalmazásával felhívjuk a figyelmet valamire. Színeket rendszerint az alábbi célokra alkalmazunk: − Rendteremtő funkcióban világos színeket alkalmazunk olyan helyeken, ahol fontos a rend, illetve a tisztaság. Tájékozódást segítő funkcióban, például a padlón felfestett világos színű csíkokkal segíthetjük a közlekedést, szállítást, de ide sorolható a csővezetékek és a gázpalackok színjelölései, amelyek segítségével ránézésre megtudhatjuk, hogy a szóban forgó edények milyen anyagot szállítanak, tartalmaznak. − Biztonsági funkcióban az egyes (rendszerint élénk: piros, narancs, sárga) színek, színkombinációk valamilyen balesetveszélyre hívják fel a figyelmet, pl. az éles, kiugró sarkok fekete-sárga – „darázsszínű” – színezése, valamint az összetett mozgást végző és/vagy veszélyes gépek, berendezések veszélyzónájának illetve működésének jelzése.

EGYÉB FOGALMAS CUCCOK

• Ismertesse a baleset, a munkabaleset, az üzemi baleset és a tanulóbaleset fogalmát! Mi számít súlyos munkabalesetnek? (20 p)

A baleset fogalma Baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy

más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. Munkabaleset Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának

mértékétől függetlenül. Üzemi baleset Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalom. Üzemi baleset esetén a biztosított baleseti ellátásra jogosult. Üzemi baleset az a baleset, - amely a biztosítottat foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri; - amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (úti baleset); - amely a biztosítottat közcélú munkavégzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások

igénybevétele során éri. Tanulóbaleset: minden olyan baleset, amely a tanulót az alatt az idő alatt, illetőleg tevékenység során éri, amikor az oktatási intézmény felügyelete alatt áll, ide nem értve a gyakorlati képzés során bekövetkezett balesetet. A tanulót, illetve a felsőoktatási intézmény hallgatóját a gyakorlati képzés során ért baleset

munkabalesetnek minősül és eszerint kell eljárni. Súlyos munkabaleset - a sérült halálát (halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette), magzata vagy újszülöttjének halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását; - valamely érzékszerv (vagy érzékelő-képesség) és a reprodukciós képesség elvesztését, illetve jelentős mértékű károsodását okozta; - orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást; - súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek); - beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetőleg elmezavart okozott.

•Ismertesse a következő fogalmakat: határkoncentráció, átlagos koncentráció, legnagyobb koncentráció, csúcskoncentráció! (20 p)

Azt a legnagyobb szennyezőanyag-koncentrációt, amely még megengedhető a munkatér levegőjében, határkoncentrációnak nevezik. Ezeket a határértékeket, a veszélyes anyagok, az ásványi és szerves szálló porok és a rostszerkezetű porok megengedett koncentrációit a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló rendelet3 tartalmazza. A munkahelyen megengedhető levegőszennyezettség (határkoncentráció) (mg/m3): a munkahely levegőjének térfogategységében még megengedhető szennyezőanyag-koncentráció. Átlagos koncentráció (ÁK, mg/m3): a légszennyező anyagnak a munkahely levegőjében egy

műszakra megengedett átlagkoncentrációja. Legnagyobb koncentráció (MK, mg/m3): a légszennyező anyag olyan munkahelyi koncentrációja, amelyben a dolgozó – jelenlegi tudományos ismereteink szerint – munkáját teljes munkaképes élete során napi 8 órás és heti 40 órás munkaidőben végezve, sem átmeneti, sem maradandó

egészségkárosodást nem szenved, és születendő utódjaira sincs egészségkárosító hatása. Csúcskoncentráció (CK, mg/m3): a légszennyező anyagnak egy műszakon belül legfeljebb 30

percig megengedett – rendszerint az ÁK-értéket meghaladó – legnagyobb koncentrációja.

• Ismertesse a következő fogalmakat: veszélyforrás, veszélyhelyzet, kockázat! (10 p)

Veszélyforrások: A veszélyek a lehetséges károk forrásai, sérülést és egészségkárosítást okozó tulajdonságaik miatt bizonyos körülmények között veszélyeztetést okoznak. Például: − üvegtábla éles peremekkel (éles felület), − munkaanyag toxikus tulajdonságokkal (veszélyes anyag), − egyidejű munkavégzés különböző feladatokkal (idegrendszeri, pszichés igénybevétel). Veszélyhelyzetek: Veszélyhelyzetek (baleseti vagy egészségi veszélyhelyzetek) keletkeznek a személyek és a veszélyek lehetséges térbeli és/vagy időbeli találkozásakor, melynél káros hatás léphet fel.

Veszélyhelyzet a negatív igénybevételi következményekkel járó megterhelés is. Kockázatok: Állapot vagy esemény, tehát értékelt veszélyeztetés, amely a példákban nem elfogadható mértékű: − A kézsérülés nagy valószínűséggel bekövetkezik. − A légzőszervek megbetegedése nagy valószínűséggel bekövetkezik. − Rövid idejű következmény (pl. stressz) vagy hosszú idejű következmény (megbetegedés) valószínű. A veszélyforrások egy részét potenciális veszélyeknek értékelhetjük pl. erdészetben a kullancsveszély, útjavításnál a vibráció stb. MUNKAVÉDELEM JOGI VONATKOZÁSAI 2) Miért fontos a ma embere számára a munkahelyi biztonság?

• Ismertesse a munkahelyi balesetek lehetséges költségeit! (20 p) Balesetek lehetséges koltságfája 1, Kivizsgálással összefüggő költségek 2, Termeléssel összefüggő költségek 3, A jó hírnév elvesztésének következményei 1, ( vezetők kivizsgálására fordított ideje, belso szakértők költségei, külső szakértők költségei, büntetés költségei,

egyéb költségek) 2, ( termelés kisésből adódó költségek, károk, határidő csúszás költségei(kötbér), kiesett munkaerő pótlásának

költségei, betanítás költs, minőségi problémák költs, új munkaerő miatti termelékenység csökkenés költ, egyéb)

3, ( magasabb biztosítási költ, vevői, partneri bizalomvesztés, bizalom visszaállítási, szerződéskötés nehézségéből adódó, fokozott ellenőrzés, egyéb)

3) A munkavédelmi szabályok rendszere

• Ismertesse a munkavédelem szabályozásának rendszerét! (10 p) A Munka Törvénykönyve a munkaviszonyra vonatkozóan határoz meg munkavédelmi követelményeket, elsősorban a munkáltató és munkavállaló kötelességeit és jogait illetően. A munkavédelmi törvény minden szervezett munkavégzést átfog. Meghatározza tételesen azokat a területeket is, amelyekre a törvény hatálya nem terjed ki. Egyes rendelkezéseit – az Alkotmánnyal összhangban – nem csak a munkavállalókra, hanem a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is kiterjeszti. A következő szabályozási szintet a kormányrendeletek, a foglalkozáspolitikáért és az egészségügyért felelős miniszter munkavédelem irányítására vonatkozó rendeletei, valamint a tevékenység szerinti (ágazati) miniszterek rendeletei képezik. Kormányrendelet szabályozza a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokat (korábban használt elnevezéssel üzemorvosokat). A munkavédelem irányítására hivatott foglalkoztatáspolitikáért és az egészségügyért felelős miniszter által kiadott rendeletek feladata, hogy a munkavédelem érvényesítését olyan részletes szabályokkal segítse, amelyek a törvényi szintű szabályozásba nem építhetők be. A tevékenység szerinti miniszteri rendeletek feladata egyrészt az ágazati kutatás és információ, másrészt a biztonsági szabályzatok kiadása területén jut érvényre. A legfontosabb munkáltatói belső szabályozások: − munkavédelmi szabályzat (nem kötelező), − egyéni védőeszköz juttatás belső rendjének szabályozása, − a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjének meghatározása, − a sérülékeny csoportba tartozó munkavállalók számára tiltott munkakörök meghatározása, − egyes munkaeszközök ellenőrző felülvizsgálatok gyakoriságának, elvégzési módjának meghatározása. 4) A munkavédelmi törvény célja, a munkavédelem fogalma, szabályozási területei

• Ismertesse a munkavédelem, a szervezett munkavégzés fogalmát, valamint a munkavédelem részterületeit! (20 p)

Munkavédelem: a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelmények, továbbá a munkavédelmi törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. A munka-egészségügy a munkahigiéne és a foglalkozás-egészségügy szakterületeit

foglalja magában. A munkabiztonság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételrendszerének kialakítására, működtetésére és ellenőrzésére vonatkozó, a munkavédelmi feladatok

megvalósítását elősegítő, számos tudományterület eredményeit integráló tudományág. munka-egészségügyi tevékenység célja a munkavégzés során − a munkakörnyezetből származó egészségkárosító veszélyek és kockázatok előrelátása, felismerése, értékelése és kezelése (a továbbiakban: munkahigiéne), valamint − a munkakörnyezeti kóroki tényezők okozta és a munkavégzésből származó megterhelések, illetőleg igénybevétel vizsgálata és befolyásolása, továbbá a munkát végző személyek munkaköri egészségi alkalmasságának megállapítása, ellenőrzése és elősegítése révén a munkát végző személy egészségének megóvása. A munkahigiéné feladata, hogy − kidolgozza az egészséget nem károsító munkahelyi higiénés határértékeket; − kidolgozza, alkalmazza a munkakörnyezeti kóroki tényezők kimutatásának módszereit, a munkakörnyezeti monitorozás rendszerét; − a technológia fejlesztési, illetőleg a munkahely tervezési szakaszában megállapítsa a várható egészségkárosító kockázatokat; − a munkakörnyezet, a technológia, a tevékenységhez alkalmazott anyagok, készítmények ismeretében meghatározza az egészségkárosító kockázatokat, azokat minőségileg és mennyiségileg jellemezze; − a kockázatot a mért értékeknek, adatoknak a határértékekkel, szabványokkal való öszszevetését követően határozza meg; − kidolgozza a megelőzés stratégiáját; − szolgálatai útján hatósági felügyeletet lásson el a munkahigiéne céljának megvalósítása érdekében. A foglalkozás-egészségügy feladata, hogy a) a munkahigiéne által feltárt adatok ismeretében elemezze az egyes munkakörnyezeti kóroki tényezők emberre kifejtett hatását, az ember válaszreakcióját, feltárja ez utóbbiakra jellemző paramétereket;

b) kidolgozza a foglalkozási megbetegedések korai felismerésére alkalmas eljárásokat; c) meghatározza a munkavállaló munkavégzéssel kapcsolatos összmegterhelését; d) a munkavállaló orvosi vizsgálatával megállapítsa annak terhelhetőségét, hogy eldöntse a munkavállaló adott munkakörre, szakmára való egészségi alkalmasságát, és meghatározza a foglalkoztathatóság feltételeit; e) a munkakörnyezet és a munka jellegének ismeretében meghatározza az alkalmassági vizsgálatok gyakoriságát; f) a munkavállalót a munkakör ellátására alkalmasnak vagy alkalmatlannak minősítse, továbbá meghatározza, hogy milyen munkakörnyezetben, mely feltételek mellett alkalmas munkavégzésre; g) fokozott figyelmet fordítson a fiatalkorúak, a nők, a terhes nők, a szoptatós anyák, az időskorúak, az idült betegek, a fogyatékosok egészségi állapotának ellenőrzésére munkavégzésük során; h) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációját kezdeményezze,

illetőleg abban részt vegyen.

Szervezett munkavégzés: amikor a munkavállaló a munkavédelmi törvényben taxatíve tételesen felsorolt jogviszony keretében végzi munkáját a munkavállaló, vagyis: - munkaviszonyban; - közszolgálati jogviszonyban; - közalkalmazotti jogviszonyban; - a bíró szolgálati viszonyában; - az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyában; - az ügyészségi szolgálati viszonyban; - szövetkezeti tagság esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban; - a szakképző iskolákban a tanulói jogviszony keretében a szakmai képzési követelmények

teljesülése során, továbbá a tanulói szerződés alapján; - a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során; - büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként); - közigazgatási határozat alapján; - a Magyar Honvédség, - a rendvédelmi szervek, - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, - a katasztrófavédelem szerveinek tagjai által szolgálati viszonyukban; - az önkéntes jogviszonyban végzett munka, valamint - a munkáltató által kezdeményezett (irányított vagy jóváhagyott) társadalmi munka; - az olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavállalót nem foglalkoztató gazdasági társaság

természetes személy tagjának személyes közreműködésével végzett munka. 5) A munkavédelmi törvény alapelvei

• Ismertesse a munkavédelmi törvény alapelveit! (20 p) A védelem elve kifejezi a munkavállalók jogát a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. Az Mvt. már az alapelveket megelőző 1. §-ban – az Alkotmánnyal összhangban – deklarálja, hogy minden munkavállalónak, aki Magyarország területén munkát végez, joga van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. A tripartizmus elve azt fejezi ki, hogy a munkavédelem három pilléren, az állam, a munkáltató

és a munkavállaló feladatain és felelősségén alapul. A munkavállaló által értett nyelv használatának elve Az Mvt. arra kötelezi a munkáltatót, hogy a munkavállalót az általa értett nyelven tájékoztassa a feladatokról, a feladatok végrehajtásának módjáról és követelményeiről, oktassa ki a munkavédelmi előírásokról. Nem követeli meg a törvény az anyanyelven történő oktatást, csakazt, hogy a munkavállaló pontosan megértse a munkavédelmi követelményeket úgy, hogy képes legyen gyakorolni a munkavédelemmel kapcsolatos jogait és teljesíteni kötelességeit. A védelem kiterjesztésének elve A védelem kiterjesztésének elve azt jelenti, hogy a munkavédelmi szabályokat úgy kell megalkotni, hogy végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson - a munkavállalónak,

- a munkavégzés hatókörében tartózkodónak (iskolai tanulók, kórházi látogatók, mások), és - a munkáltató szolgáltatását igénybevevőnek egyaránt. A munkavédelmi érdekvédelemhez való jog elve Ez az elv a munkavédelemmel kapcsolatos érdekegyeztetést és érdekvédelmet biztosítja. Az Mvt. ezen alapelvvel összhangban, külön fejezetben, részletesen szabályozza a munkavédelmi érdekegyeztetést és érdekképviseletet. Az együttműködés elve Az Mvt. konkrét rendelkezése alapján együttműködési kötelezettség terheli egyrészt az államot, a munkáltatókat és a munkavállalókat a munkavédelmi jogok gyakorlása és kötelezettségek meghatározása és teljesítése során. Az adatok védelmének elve Az Mvt. – az adatvédelmi törvénnyel összhangban – tiltja a munkavédelmi adatok szabad, ellenőrizhetetlen felhasználását. A törvény a személy, a közérdek és az állami, szolgálati, üzleti titok védelme érdekében a munkavédelmi eljárások során meghatározott adatok gyűjtését engedi meg, a nyert adatokat pedig csak statisztikai célra és csak úgy szabad felhasználni, hogy azok személyazonosításra alkalmatlanok legyenek. A szaktevékenység elve A szaktevékenység elve alapján a törvény meghatározott munkavédelmi tevékenységeket munkabiztonsági, másokat munka-egészségügyi, megint másokat munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősít és felhatalmazást ad arra is, hogy adott tevékenységet biztonsági szabályzatban így minősítsenek. 6) A munkavédelmi törvény hatálya

• Ismertesse a munkavédelmi törvény hatályát! (10 p) Tárgyi hatály Egy jogszabály tárgyi hatálya alatt azt értjük, hogy melyek azok a szabályozási tárgykörök, illetőleg jogviszonyok, amelyekre a jogszabály rendelkezései irányulnak. Személyi hatály A személyi hatály mutatja meg, hogy kikre nézve tartalmaz rendelkezéseket a jogszabály. A munkavédelmi törvény személyi hatálya kiterjed az államra, a munkáltatóra, a munkavállalóra, a munkavédelmi érdekképviseleti szervekre és személyekre. Területi hatály Meghatározza, hogy a jogszabály alkalmazása mely földrajzi területen kötelező. A munkavédelmi törvény területi hatálya alapvetően a magyarországi munkavégzésre terjed ki. Időbeni hatály Megmutatja, hogy milyen időszakban kell alkalmazni az adott jogszabályt. Az időközben bekövetkezett módosítások az Mvt. hatályát annyiban érintik, hogy a módosított rendelkezéseket a módosító rendelkezés hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni, attól kezdődően a módosító szöveg a korábbi szöveg helyébe lép. A módosított rendelkezések beépülnek a törvény szövegébe, nem szükséges ezekre önállóan hivatkozni. 7) Az állam feladatai a munkavédelem területén

• Ismertesse az állam munkavédelmi feladatait és a végrehajtásért felelős szerveket! (10 p) Az állam munkavédelmi feladatai három csoportba sorolhatók: irányítási (általános és ágazati),

hatósági és egyéb feladatok. Az állam irányítási feladatai A munkavédelem irányítása állami feladat. Általános feladatok: - a munkavédelem országos programjának kialakítása; - az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeinek, továbbá az ehhez kapcsolódó jogoknak és kötelezettségeknek a meghatározása; - a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése, különösen az e törvény céljait is szolgáló gazdasági szabályozással, az érdekeltség megteremtésével, a nemzetgazdasági jelentőségű munkavédelmi kutatások anyagi feltételeinek megteremtésével, tájékoztatással és felvilágosítással1; - a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása; - a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése, a megállapítások

nyilvánosságra hozatala, a munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése.

Az állam hatósági feladatai Az állam hatósági tevékenysége keretében elősegíti és ellenőrzi a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartását. Az állam munkavédelmi hatósági feladatai: - hatósági engedélyezés, - hatósági nyilvántartás,

- hatósági ellenőrzés. A biztonságos életvitelre nevelés és szakmai képzés A munkavédelmi törvény rendelkezése szerint az állam feladata a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre nevelés, a szakmai oktatás területén pedig a munkavédelem szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása. Ennek célja, hogy a tanulókat, hallgatókat megismertessék a biztonságos életvitel és az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos

munkavégzés alapvető szabályaival.

8) A munkáltató általános kötelességei

• Ismertesse a munkáltató munkavédelmi kötelességeit! (20 p) A munkáltató kockázatértékelési kötelezettsége A munkáltató köteles minőségileg, szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, és annak alapján megelőző intézkedéseket hozni a munkakörülmények javítására. Ezeket az intézkedéseket be kell építeni az irányítás minden szintjébe. A kockázatértékelésnek ki kell terjedni különösen - az alkalmazott munkaeszközökre; - a veszélyes anyagokra és készítményekre; - a munkavállalókat érő terhelésekre;

- a munkahelyek kialakítására. Munkavédelmi szakember foglalkoztatásának és tájékoztatásának kötelezettsége A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében köteles - munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személyt (munkavédelmi szakembert) foglalkoztatni a munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenység ellátására (azt, hogy mely tevékenység minősül munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek, a munkavédelmi törvény, illetve a felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletek határozzák meg); - a veszélyességi osztály és a munkavállalói létszám függvényében meghatározott időtartamra

és képesítési feltételekkel További

- A munkavállaló részére a munka biztonságos és a munkavállaló egészségét nem veszélyeztető végzéséhez a szükséges utasításokat és tájékoztatást kellő időben megadni - Rendszeresen meggyőződni a munkakörülmények megfelelőségéről, valamint arról, hogy a munkavállalók ismerik-e, illetve betartják-e a munkavédelmi szabályokat. - A munkavállaló részére a szükséges, és a munkavédelmi előírásokat kielégítő (a munkakörülményekhez igazodó, illetőleg a veszélyeknek megfelelő) munkaeszközöket biztosítani. - Új technológia bevezetése előtt a bevezetendő technológia egészségre és biztonságra kiható következményeit a munkavállalókkal, illetve a munkavédelmi képviselőikkel megtárgyalni. - A munkavédelemmel kapcsolatos bejelentést, rendellenességet haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni és az érintetteket értesíteni. - Közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani - A munkabaleseteket és foglalkozási megbetegedéseket bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartani a hatályos rendelkezések szerint. - Az egyéni védőeszközök juttatásának belső rendjét írásban meghatározni, a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, kielégítő higiénés állapotát és a védőeszközök rendeltetésszerű használatát biztosítani, a szükséges javítást,

karbantartást elvégeztetni, a nem megfelelő védőeszközt lecserélni, illetőleg a hiányzó védőeszközt pótolni. - A változó körülményekhez igazodva megtenni a szükséges intézkedéseket a munkakörülmények folyamatos javítására. - A munkavállalót munkavédelmi oktatásban részesíteni. - Valamennyi munkavállalóra kiterjedően a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot biztosítani. - Tájékoztatni a munkavállalókat és munkavédelmi képviselőit a foglalkozás egészségügyi szolgálatról. - Biztosítani külső szolgálatok, szervek elérhetőségét, ha elsősegélyre, orvosi sürgősségi ellátásra, mentésre, tűzoltásra van szükség. 9) A munkavállaló munkavédelmi kötelességei és jogai • Ismertesse a munkavállaló munkavédelmi kötelességeit és jogait! (20 p) A munkavállaló kötelezettségei - Biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban és a munkavédelmi előírások betartásával munkát végezni. Munkavégzésre alkalmas állapot: a munkavállaló • rendelkezik a tőle elvárható helyzetfelismerő képességgel és reflexei nem tompultak (nem áll szeszes ital, hasonló hatású gyógyszer és drogok hatása alatt), • ismeri és alkalmazni tudja a szakmai és munkavédelmi előírásokat. - A tőle elvárható módon meggyőződni a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz állapotának megfelelőségéről, köteles továbbá a munkaeszközt rendeltetésszerűen és a munkáltató utasítása szerint használni, valamint a számára előírt karbantartási feladatokat elvégezni. - Az egyéni védőeszközt rendeltetésszerűen használni és tőle elvárható módon tisztítani. - A munkavégzés során olyan ruházatot viselni, amely egészségét, testi épségét nem veszélyezteti. - Munkaterületén fegyelmet, rendet és tisztaságot tartani. - A biztonságos munkavégzéshez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni. - Az előírt orvosi, illetőleg pályaalkalmassági vizsgálaton részt venni. - A veszélyt jelentő rendellenességet, üzemzavart tőle elvárható módon megszüntetni vagy erre intézkedést kérni a felettesétől. - Balesetét, sérülését, rosszullétét a munkáját irányítónak, továbbá a más személyt ért balesetet pedig a sérült munkáját irányító személynek haladéktalanul jelenteni. - A munkavégzést megtagadni, ha azzal, illetőleg a munkáltató utasításának teljesítésével más személyt, vagy személyeket közvetlenül és súlyosan veszélyeztetne. - A munkavállaló önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket. A munkavállaló jogosult: - megkövetelni munkáltatójától • az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítását; • veszélyes tevékenységhez a munkavédelmi szabályok szerinti védőintézkedések megvalósítását; • a szükséges munkavédelmi ismeretek rendelkezésére bocsátását és a betanulás feltételeinek biztosítását; • a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelések, munkaés védőeszközök biztosítását; - megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné - fellépni a munkavédelmi követelmények megvalósítása érdekében, illetve a munkáltató ez irányú mulasztása miatt bejelentést tenni. 10) A létesítés követelményei és a munkavédelmi üzembe helyezés legfontosabb szabályai

• Ismertesse a létesítés fogalmát, általános követelményeit és a munkavédelmi üzembe helyezés legfontosabb szabályait! (20 p)

Általános követelmények A létesítés során új üzem, létesítmény, munkahely keletkezik, vagy meglévő felépítése, bővítése, átalakítása történik, ide értve munkaeszközök telepítését is. A munkavédelmi követelmények érvényre juttatása a létesítésben közreműködők feladata, amelynek teljesítésében együtt kell működniük. A létesítésben közreműködő (tervező, kivitelező) köteles írásban nyilatkozni, hogy az Mvt. 18. § (1) bekezdésében foglaltakat megtartotta. Munkahely céljára csak olyan építmény alkalmazható, amely megfelelő szerkezetű és szilárdságú. Ilyen építményben az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek és jellegének, az abból fakadó tisztítási feltételeknek megfelelő határoló felületeket, belmagasságot, légtérfogatot, mozgásteret, közlekedési útvonalakat kell kialakítani.

Az ablakoknak, tetővilágításoknak és szellőzőberendezéseknek biztonságos módon nyithatónak, zárhatónak, beállíthatónak és rögzíthetőnek kell lenniük, nyitott állapotban nem lehetnek olyan helyzetben, ami veszélyt jelent a munkavállalókra nézve. A munkahelyek, munkaeszközök kialakítása, telepítése, továbbá a munka megszervezése során az ergonómiai szempontokat is figyelembe kell venni. Olyan munkahelyek létesítésénél, ahol mozgáskorlátozott vagy egyéb testi fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak, a fizikai környezetnek illeszkednie kell az emberi test megváltozott tulajdonságaihoz. Munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat. E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a létesítmény, a munkahely, a munkaeszköz, a technológia megfelel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges tárgyi, személyi, szervezési, munkakörnyezeti feltételeknek, illetőleg teljesíti az Mvt. 18. § (1) bekezdése szerinti követelményeket. A vizsgálat elvégzése munkabiztonsági és – kivéve gépek esetén – munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. Az előzetes vizsgálat során különösen vizsgálni kell, hogy rendelkezésre állnak-e a létesítést végzők (tervező, kivitelező) nyilatkozatai, a munkavédelmi követelmények kielégítését bizonyító mérései eredmények, a munkaeszközre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatok, tanúsítványok, a szükséges hatósági engedélyek, az üzemeltetéshez szükséges utasítások. Időszakos biztonsági felülvizsgálat és soron kívüli ellenőrzés A biztonságos műszaki állapot megőrzése érdekében – időszakos biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni – a veszélyes technológiát és a veszélyes munkaeszközöket, továbbá azt a munkaeszközt, amelynek időszakos biztonsági felülvizsgálatát jogszabály, szabvány, vagy a rendeltetésszerű és biztonságos üzemeltetésre, használatra vonatkozó dokumentáció előírja. Soron kívüli ellenőrzés A munkahelyet, az egyéni védőeszközt, a munkaeszközt, a technológiát az üzemeltető munkáltatónak soron kívül ellenőriznie kell, ha az a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyeztette − a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy − munkabalesetet okozott, illetve − rendkívüli körülmények (különösen átalakítás, baleset, természeti jelenségek vagy műszaki okból 30 napot meghaladó használaton kívüli időszak) bekövetkezése esetén. Ellenőrző felülvizsgálat: az Mvt. 21. § (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó (veszélyesnek nem minősülő) munkaeszköznek a szerelését követő, illetve az üzemeltetés megkezdését, valamint az új munkahelyen történő felállítást megelőző – az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos körülmények meglétét ellenőrző – vizsgálata. Időszakos ellenőrző felülvizsgálat: az Mvt. 21. § (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó (veszélyesnek nem minősülő) olyan munkaeszköznek – a munkáltató által meghatározott gyakoriságú – felülvizsgálata, amely munkaeszköz a használat során bekövetkező elhasználódás vagy egyéb ok miatt a munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségét veszélyeztető helyzetet idézhet elő. Soron kívüli felülvizsgálat: a veszélyesnek nem minősülő munkaeszközt, ha azzal műszaki okból 30 napig meghaladó ideig munkát nem végeztek, vagy sérülést okozó esemény következett, illetve következhetett volna be, továbbá ha azon átalakítást végeztek, csak akkor szabad ismételten használatba venni, ha azt megbízott személy megvizsgálta és írásban nyilatkozott a munkaeszköz alkalmasságáról. 11) A munkavégzés személyi feltételei

• Ismertesse a munkavégzés személyi feltételeit! (20 p) Alkalmazási feltételek A munkavállaló alkalmazását nem csak munkavédelmi feltételekhez, hanem munkajogi feltételekhez is köti a jog. A munkajogi feltételeket a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) határozza meg. Munkavállalóként nem foglalkoztatható – az életkori korlátozáson kívül – a cselekvőképtelen

személy: - akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett, - aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen

hiányzik. Egészségi alkalmasság Az egészségi alkalmasság feltételei: - a munkavállaló rendelkezzen az adott munkavégzéshez szükséges élettani adottságokkal; - a munkavégzés ne károsítsa a munkavállaló egészségét, testi épségét; - a munkavégzés a fiatalkorú munkavállaló egészségét, testi épségét ne károsítsa, fejlődését károsan ne befolyásolja; - a női munkavállaló foglalkoztatása utódaira veszélyt ne jelentsen; - a munkavállaló foglalkoztatása, munkavégzése más személyek egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse; - a munkavállalót az adott munkavégzésre az alkalmasság orvosi vizsgálata alapján alkalmasnak

minősítsék. Szakmai alkalmasság A munkavállalói szakmai alkalmasságának elemei: - szakmai képzettség, illetve szakmai ismeret; - munkavédelmi ismeret;

- jártasság és a szakmai fogások megfelelő alkalmazási készsége. Pályaalkalmasság Meghatározott munkakörökben a munka egészséges és biztonságos elvégzéséhez nem elég az egészségi és szakmai alkalmasság, pályaalkalmassági vizsgálat is szükséges. A pályaalkalmassági

vizsgálatot a tevékenység szerinti miniszter rendeli el. Megbízás a munka végzésére Az egészségi, szakmai és pályaalkalmasság megállapításán túl az is szükséges, hogy az adott feladattal a munkáltató a munkavállalót megbízza. A megbízás általában a munkaköri leírásban elegendő, de vannak olyan többlet, illetve speciális munkafeladatok, amelyek végzésére

külön megbízást kell adni. Ilyen feladat például az emelőgép kezelése. A munka biztonságos elvégzéséhez szükséges létszám A munkáltató feladata meghatározni, hogy az adott munka elvégzéséhez hány fő és milyen

szakképzettségű munkaerő szükséges, és köteles azt biztosítani. Egyedül történő munkavégzés tilalma A munkavédelmi törvény megtiltja, hogy ott, ahol veszély fenyeget, a munkavállaló egyedül munkát végezzen. A törvény általános tiltó rendelkezésén túl egyes jogszabályok tételesen meghatározzák azokat a tevékenységeket, amelyeknél az egyedüli munkavégzés tilos munkák, tartály belsejében ún. beszállással végzett munkák stb.), de e rendelkezéseken túl a törvényi tilalmat a munkáltatónak is megfelelően alkalmazni kell, a helyi sajátosságokon alapuló munkáltatói szabályozásban meghatározva az adott munkatevékenységhez

szükséges létszám feltételeket Munkairányító kötelező kijelölése A biztonságos munkavégzés lényeges eleme a munka irányítása. Ott, ahol a munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló végzi, meg kell bízni az egyik munkavállalót a munka irányításával. Az irányítás magában foglalja - az elvégzendő munka összehangolását, - a szükséges munkavégzési elemek és a kapcsolódó vezényszavak és jelzések meghatározását és ismertetését a feladatban részt vevő munkavállalókkal, - a vezényszavak és jelzések pontos alkalmazását, a fegyelem megkövetelését az irányított személyektől. 12) A biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos alapvető munkavállalói feladatok

• Ismertesse a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos alapvető munkavállalói feladatokat! (10 p) A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. Így különösen köteles

a) a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni; b) az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni; c) a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni; d) munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani; e) a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni; f) a részére előírt orvosi – meghatározott körben pályaalkalmassági – vizsgálaton részt venni; g) a veszélyt jelentő rendellenességről, üzemzavarról a munkáltatót azonnal tájékoztatni, a rendellenességet, üzemzavart tőle elvárhatóan megszüntetni, vagy erre intézkedést kérni a felettesétől;

h) a balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelenteni. 13) A munkafolyamatra, a technológiára, az anyagra vonatkozó legfontosabb követelmények, az összehangolás kötelezettsége

• Ismertesse a munkafolyamatra, a technológiára, az anyagra vonatkozó legfontosabb követelményeket! (10 p)

A munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse. Anyagot, terméket mozgatni csak az anyag, termék tulajdonságainak megfelelő, arra alkalmas eszközzel, a kijelölt helyen és módon, a súly- és mérethatárok megtartásával szabad. A veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetve károsító hatásuk csökkentése érdekében a) a veszélyforrásokat és az ellenük való védekezés módját, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit az érintett munkavállalókkal – mind a munkahely egésze, mind az egyes munkafolyamatok tekintetében – meg kell ismertetni; b) a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, használatukra ki kell oktatni és használatukat meg kell követelni; c) a munkahely jellemzőitől, a munkaeszközöktől, az anyagok fizikai és kémiai tulajdonságaitól, a munkavállalók számától függően a munkahelyeket megfelelő eszközökkel kell felszerelni a tüzek leküzdésére, és szükség esetén tűzjelzőkkel és riasztó rendszerekkel is el kell látni ezeket; a veszélyforrások ellen biztonsági berendezéseket és eszközöket, jelző-, tűzoltó, mentőkészülékeket, vészkapcsolókat, biztonsági megvilágítást (a továbbiakban: biztonsági berendezéseket) működőképes, a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell tartani; d) gondoskodni kell arról, hogy a munkavállalók egészségét vagy biztonságát fenyegető súlyos és közvetlen veszély esetén az érintett munkavállalók erről azonnal tájékoztatást kapjanak, a munkát beszüntessék és a munkahelyeket azonnal elhagyják, biztonságos helyre távozzanak; e) a biztonsági szabályzatban meghatározott vagy a veszélyeztetés által megkívánt időszakonként

a mentést és a menekülést gyakorolni kell; f) gondoskodni kell a megengedett értékekkel szabályozott, munkahelyi kóroki tényezőkkel

kapcsolatos munka higiénés vizsgálatok elvégzéséről. 14) A munkavégzés tárgyi feltételei

• Ismertesse a munkavégzés tárgyi feltételeit! (20 p) A munkáltató köteles a munkavállalók részére biztosítani: - megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvizet; - a munka jellegének megfelelő öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőséget; - a munkavállalók létszámának megfelelő jelző- és riasztóberendezéseket; - a szükséges mozgásteret; - a be- és leesés, valamint a leeső tárgyak elleni védelmet elkerítéssel, lefedéssel vagy más alkalmas módon, és azt a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is kiterjeszteni; - a munkavégzés jellegéhez igazodó és a várható igénybevételnek megfelelő munkaállást

(állványt, pódiumot, kezelőjárdát) kiépíteni úgy, hogy az biztosítsa • a biztonságos munkavégzést; • a munkavégzéshez szükséges anyagok és eszközök biztonságos tárolását; • a biztonságos fel- és lejutást valamint a biztonságos közlekedést; - a tárolóhelyeket oly módon kialakítani, hogy az zárja ki • a tárolt anyagok fizikai, biológiai és kémiai tulajdonságainak egymásra hatását, • a káros környezeti hatásokat, • az anyag emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatását és • tegye lehetővé a biztonságos rakodást, tárolást és szállítást; - a munkavállalók létszámának, a tevékenység jellegének és a veszélyforrások figyelembevételével elegendő mennyiségű és minőségű, az egészséget nem károsító levegőt és klímát, ha ez megoldhatatlan, szervezési intézkedésekkel, egyéni védőeszközzel, védőitallal óvni a munkavállalók egészségét; - szabadtéri munkahelyen az időjárás elleni védelmet – megfelelő műszaki megoldásokkal, munkaszervezéssel, egyéni védelemmel védőitallal –, melegedési lehetőséget; - az ablakok, tetővilágítások és szellőző berendezések biztonságos nyithatóságát, zárhatóságát és rögzíthetőségét; - munkahely céljára megfelelő szerkezetű és szilárdságú, tisztítható határfelületű, megfelelő belmagasságú és légtérfogatú, valamint megfelelő mozgástérrel és közlekedési útvonallal rendelkező építményt; - magyar nyelvű – ha a munkahelyen idegen nyelvű munkavállaló is dolgozik, az általa értett nyelven szövegezett üzemeltetési dokumentációt, jelző, tiltó és tájékoztató

feliratokat. A munkáltató köteles gondoskodni - a szennyező anyagok, szennyvíz és hulladék kezeléséről, az ártalom és veszély kizárásáról, a munkahelyi rendről és tisztaságról; - az energia-, cső- és közműhálózat biztonságos üzemeltethetőségéről, kezelhetőségéről, karbantarthatóságáról; - a villamos szerelvények biztonsági (érintésvédelmi, robbanásbiztonsági stb.) megfelelőségéről; - a munkahelyek megfelelő természetes és mesterséges megvilágításáról; - a zajhatások, rezgések, por, vegyi anyagok és sugárzások, valamint az alacsonyabb és magasabb légköri nyomás károsító hatásának a munkahelyről való kizárásáról úgy, hogy a kizárás a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is védelmet biztosítson; - a munkahelyen lévő átlátszó felületű ajtók, kapuk, falak kitörés elleni védelméről és a veszély megfelelő jelzéséről, valamint a lengőajtók és lengőkapuk átlátszó anyagból történő készítéséről vagy szemmagasságban átlátszó betéttel való ellátásáról; - a biztonsági és egészségvédelmi jelzések alkalmazásáról – a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében – azokon a munkahelyeken, ahol a veszély indokolja; - a munkahely padlózata és közlekedési útjai feleljenek meg a munkavégzés jellegének és az ebből fakadó tisztítási követelményeknek, a várható legnagyobb igénybevételnek, felületük csúszásmentes, egyenletes, botlás- és billenésmentes legyen; - a gyalogos és járműforgalom megjelöléséről és elválasztásáról, a gyalogosok számára külön ajtó biztosításáról az elsődlegesen gépjárműforgalom számára szolgáló kapu közvetlen közelében, ha a gyalogosok számára nem biztonságos az áthaladás; - a kijáratok és vészkijáratok, valamint a kijelölt menekülési utak megfelelő kialakításáról (szélesség, magasság) és szabadon tartásáról;

- a közlekedési, anyagmozgatási útvonalak megjelöléséről. 15) A munkavédelmi követelmények érvényesülése

• Ismertesse a munkaeszköz és az egyéni védőeszköz fogalmát, valamint az egyéni védőeszközök kategóriáit és csoportjait! (20 p)

Munkaeszköz minden gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak, vagy azzal összefüggésben használnak (kivéve: az egyéni védőeszköz).

Egyéni védőeszköz minden olyan új készülék, felszerelés, berendezés, eszköz, amelynek az a rendeltetése, hogy egy személy viselje vagy használja az egészségét, valamint a biztonságát fenyegető egy vagy több kockázat elleni védekezés céljából, így

- az olyan több elemből vagy eszközből álló együttes, amelyet a gyártó összefüggően épített egybe abból a célból, hogy az egy személyt egy vagy több egyszerre ható kockázat ellen megvédjen; - az egy személy által a tevékenység végzése céljából viselt vagy használt, nem védőjellegű

eszközre eltávolítható vagy eltávolíthatatlan módon erősített készülék vagy eszköz; - a védőeszköz cserélhető része vagy eleme, amely annak megfelelő működőképességét biztosítja és kizárólag az adott védőeszköznél használható fel; - a védőeszközzel együtt forgalomba hozott csatlakozórendszer, amely azt egy másik külső kiegészítő készülékhez kapcsolja, még akkor is, ha ezt a csatlakozórendszert a felhasználónak nem kell állandóan viselnie vagy használnia a kockázattal (kockázatokkal) járó expozíció teljes időtartama alatt,

és amely EK-típustanúsítvánnyal, illetve EK-megfelelőségi nyilatkozattal rendelkezik. Az egyéni védőeszközök kategóriái Az egyéni védőeszközök védelmi szintjük alapján három kategóriába sorolhatók: 1. kategória: azok a védőeszközök tartoznak ide, amelyeknél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó képes az adott védőeszköz védelmi szintjét elegendő biztonsággal megítélni, az alkalmazásának szükségességét kellő időben megállapítani, és azt az előbbiek alapján megfelelően használni. E szerint az 1. kategóriába kizárólag azok a védőeszközök tartoznak, amelyek az alábbi hatások ellen biztosítanak védelmet: a) felületi sérülést okozó mechanikai veszélyek (pl. kertészkesztyű, ujjvédő); b) gyengén agresszív hatású tisztító-, illetve karbantartószerek, melyek hatása minden nehézség nélkül visszafordítható (pl. hígított tisztítószer-oldatok ellen védelmet nyújtó kesztyű); c) az 50 °C-t nem meghaladó felületi hőmérsékletű tárgyak kezelése során felmerülő kockázatok, amelyek egyidejűleg nem teszik ki a felhasználót veszélyes behatásnak (pl. kesztyű, kötény); d) nem szélsőséges vagy kivételes időjárási, légköri körülmények (pl. fejvédelem, időjárás hatásai ellen védelmül szolgáló ruházat, lábbeli); e) gyenge ütések és rezgések, amelyek nem a test életfontosságú területeire hatnak, nem okoznak maradandó sérüléseket (pl. a fejbőr vagy haj védelmét szolgáló könnyű fejvédők, kesztyűk, könnyű cipők); f) napsugárzás (pl. napszemüveg). 2. kategória: mindazok a védőeszközök, amelyek nem tartoznak az 1., illetve a 3. kategóriába. 3. kategória: mindazok a komplex tervezésű védőeszközök, amelyek a halálos kimenetelű balesetek, a súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó hatások ellen védenek, és amelynél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó a közvetlen hatásokat nem tudja kellő

időben felismerni. E szerint a 3. kategóriába kizárólag az alábbi védőeszközök sorolhatók: g) a szűrőtípusú légzésvédőeszközök, amelyek a szilárd anyagok, illetve folyékony aeroszolok, vagy ingerlő, veszélyes, mérgező, illetve radiotoxikus hatású gázok ellen védenek; h) a légkörtől teljes mértékben elszigetelő légzésvédőeszközök, beleértve a búvárkészülékeket is; i) azok a védőeszközök, amelyek kémiai hatások, illetve ionizáló sugárzások ellen korlátozott idejű védelmet biztosítanak; j) azok a védőeszközök, amelyek hő hatásának kitett környezetben használhatók, ahol a környezeti levegő értéke eléri vagy meghaladja a 100 °C-ot, vagy ezzel azonos hatást keltő klímaviszonyok vannak jelen, függetlenül attól, hogy infravörös sugárzás, láng vagy nagyobb méretű olvadt anyagok fröccsenésének veszélye fennáll-e vagy nem; k) a hideg környezeti hatás ellen védőeszközök, ha a környezeti hőmérséklet –50 °C alatt van, vagy ezzel azonos hatást keltő klímaviszonyok vannak; l) azok a védőeszközök, amelyek a magasból történő leesés, zuhanás ellen védenek; m) mindazok a védőeszközök, amelyek a villamosság által okozható kockázati tényezők ellen védelmet biztosítanak, a feszültség alatt álló berendezéseken vagy feszültség közelében végzett tevékenységnél, illetve a nagyfeszültség alatt lévő berendezésektől való elszigetelést szolgálják. Az egyéni védőeszközök főbb csoportjai A fej védelme Példák: az iparban (bányában, építkezésen, egyéb iparban) használt védősisakok, könnyű fejvédők

(sapkák, fejkötők, hajhálók szemárnyékolóval vagy anélkül), fejvédők (védősapkák, viharkalapok szövött vagy impregnált anyagból stb.) Hallásvédelem Példák: fültokok, füldugók és hasonló eszközök, az iparban használt sisakokhoz illeszthető fülvédők Szem- és arcvédelem Példák: szemüvegek, arcvédő maszkok, ívhegesztő maszkok és sisakok (kézi maszkok, fejre vagy a védősisakra illeszthető maszkok) A légutak védelme Példák: porszűrők, gázszűrők, légellátóval felszerelt izolációs készülékek, levehető hegesztőmaszkkal ellátott légzőkészülékek A kéz és a kar védelme Példák: védőkesztyűk, ujjvédők, könyökvédők A lábfej és a lábszár védelme Példák: félcipők, magasszárú cipők, lábszárvédős csizmák, biztonsági csizmák, térdvédők, lábszárvédők 17) A munkabaleset bejelentése, kivizsgálása, nyilvántartása

• Ismertesse a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával és nyilvántartásával kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p)

A munkabaleset jelentése A sérült, illetőleg a balesetet észlelő személy köteles a balesetet a munkát közvetlenül irányító személynek haladéktalanul jelenteni. A törvény nem köti a jelentési kötelezettséget semmiféle jogviszonyhoz vagy kapcsolathoz. Aki a balesetet észlelte, köteles jelenteni azt (pl. építési területen az egyik alvállalkozó munkavállalóját éri baleset és a másik alvállalkozó munkavállalója észleli, köteles megkeresni a sérült munkáját irányító személyt és jelenteni

neki a balesetet). A jelentés fogadására a munkát irányító kötelezett. A munkabaleset nyilvántartása A munkabaleset nyilvántartásának módját és formáját jogszabály nem határozza meg, arról a munkáltató saját hatáskörében rendelkezik, ugyanakkor jogszabály írja elő, hogy a munkabalesettel kapcsolatban milyen adatokat kell a munkáltatónak nyilvántartani. − a sérült személyes adatai; − a sérült munkaköre; − a sérülés időpontja, helyszíne, jellege; − az esemény leírása; − a sérült ellátására tett intézkedések;

− folytatta-e munkáját a sérült. A munkabaleset kivizsgálása Minden munkaképtelenséget okozó balesetet köteles a munkáltató haladéktalanul kivizsgálni és a vizsgálat megállapításait olyan részletesen rögzíteni, hogy alkalmas legyen a baleset okainak feltárására, vita esetén a tényállás tisztázására. A jogszabály nem határozza meg a tény- és adatrögzítés módját, de példákkal (tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyv, helyszínrajz, fénykép stb.) bemutatja, hogy melyek azok a vizsgálati cselekmények és módszerek, amelyek alkalmasak a baleset pontos rekonstruálására. A baleset okainak feltárása és a tényállás tisztázása a munkáltató feladata, és azt haladéktalanul köteles megtenni. A munkabaleset bejelentése A munkáltató a munkabaleset kivizsgálását követően, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig köteles a munkabaleseti jegyzőkönyvet megküldeni − a sérültnek, halála esetén közvetlen hozzátartozójának; − súlyos munkabalesetekről a területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségnek (a munkavédelmi törvény végrehajtási rendelete a munkabaleseti jegyzőkönyvhöz kötelezően mellékelni szükséges dokumentumokat előírja); − külföldi kiküldetés, külszolgálat során bekövetkezett halált, illetve három napot meghaladó keresőképtelenséget okozó munkabalesetekről a munkáltató székhelye szerinti munkavédelmi felügyelőségnek; − a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes egészségbiztosítási pénztárnak. 18) A foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása

• Ismertesse a foglalkozási megbetegedés, valamint a fokozott expozíció fogalmát! (10 p) Foglalkozási megbetegedés A foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás - amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve - amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a

következménye. Fokozott expozíció A munkavállaló szervezetében a munkavégzés során a foglalkozás gyakorlása közben vagy azzal összefüggésben a biológiai hatás meghatározott határértékeket meghaladó koncentrációja

vagy mértéke, illetve zaj esetében 4000 Hz-en a 30 dB halláscsökkenés bármely fülön. 19) Munkavédelmi oktatással kapcsolatos feladatok

• Ismertesse a munkáltató munkavédelmi oktatással kapcsolatos feladatait és a kapcsolódó fontosabb tudnivalókat! (10 p)

A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló a) munkába álláskor; b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor; c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor; d) új technológia bevezetésekor elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként – a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve – meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni. Az előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. Egyes jogszabályokban további előírások is vannak munkavédelmi oktatási kötelezettségre vonatkozóan, pl. – egyéni védőeszközök használata, – állványok használata előtt. 20) Az egyéni védőeszköz juttatással kapcsolatos munkáltatói feladatok

• Ismertesse az egyéni védőeszköz juttatással kapcsolatos munkáltatói feladatokkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p)

Amennyiben megelőző műszaki, illetve szervezési intézkedésekkel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés nem valósítható meg, a kockázatok egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentése érdekében a munkáltató a munkavállalókat a kockázatokkal szemben védelmet nyújtó védőeszközzel látja el és ellenőrzi azok rendeltetésszerű használatát. A munkáltató köteles munkahelyenként és munkakörönként írásban meghatározni: − azokat a munkafolyamatokat, technológiákat – ideértve a munkaeszközöket és anyagokat, valamint a kockázatot is – amelyek védőeszköz használatát indokolják, valamint a juttatott védőeszköz típusát és a védőeszköz használatával járó egyéb előírásokat, pl. a védőeszköz ellenőrzése, tárolása, cseréje, karbantartása, az elhasználódott védőeszköz veszélyes hulladékként történő kezelése (a továbbiakban: a védőeszköz juttatásának rendje), továbbá

− a védőeszköz használatának feltételeit, beleértve a használat időtartamát is. Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg, ez munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenység. A munkáltató a védőeszköz juttatási rend kialakítása során figyelembe veszi a védőeszköz használatának egészségi (egyéni) alkalmassági feltételeit, illetve annak egészségi korlátjait. A munkáltató gondoskodik arról, hogy a védőeszköz a) úgy nyújtson védelmet a munkakörnyezeti kockázatokkal szemben, hogy önmaga ne idézzen elő további veszélyt; b) feleljen meg a munkavégzés körülményeinek; c) az ergonómiai követelményeknek és a munkavállaló egészségi állapotának megfeleljen; d) igazítás elvégzése után illeszkedjen viselőjére. A munkavállaló a védőeszköz használatáról érvényesen nem mondhat le. A munkavállaló a védőeszközt nem viheti el a munkahelyéről, kivéve, ha a munkáltató engedélyezte annak elvitelét, amennyiben a) a munkavégzés helye változó és a munkáltató más módon nem tudja biztosítani a védőeszközt a munkavállaló számára, b) a védőeszköz elvitele közegészségügyi szabályokba nem ütközik. 21) A munkáltató feladatait képező munkahelyi kockázatértékelés fontosabb követelményei

• Ismertesse a kockázat és a veszélyforrás fogalmát! Mit kell tudni a munkahelyi kockázatértékelésről? (20 p)

Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása. Veszélyforrás: a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkező minden olyan tényező, amely a munkát végző vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyre veszélyt vagy ártalmat jelenthet. Veszélyforrás lehet különösen: − a fizikai veszélyforrás, ezen belül a � munkaeszközök, járművek, szállító-, anyagmozgató eszközök, ezek részei, illetve mozgásuk, termékek és anyagok mozgása; � szerkezetek egyensúlyának megbomlása; � csúszós felületek; � éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok; � tárgyak hőmérséklete; � a munkahelynek a föld (padló) szintjéhez viszonyított elhelyezése; � szintkülönbség; � súlytalanság; � a levegő nyomása, hőmérséklete, nedvességtartalma, ionizációja és áramlása; � zaj, rezgés, infra- és ultrahang; � világítás; � elektromágneses sugárzás vagy tér; � részecskesugárzás; � elektromos áramköri vagy sztatikus feszültség; � aeroszolok és porok a levegőben; − a veszélyes anyag; − a biológiai

veszélyforrás, ezen belül a � mikroorganizmus és anyagcsereterméke; � makroorganizmus (növény, állat); − a fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevétel. A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe. A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelést a kémiai biztonság, a biológiai kóroki tényezők, a rákkeltő anyagok területén és robbanásveszélyes munkahelyeken a külön jogszabályokban foglaltak szerint kell elvégezni. A munkáltató a kockázatértéke lést és megelőző intézkedéseket első alkalommal – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – az I. veszélyességi osztályba sorolt (Mvt., Vhr.) munkáltatónál legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított hat hónapon belül, egyébként egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, veszélyes anyag, készítmény, munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe, vagy a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki. A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása: a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai; b) a veszélyek azonosítása; c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma; d) a kockázatot súlyosbító tényezők; e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való öszszevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása; f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése; g) a tervezett felülvizsgálat időpontja; h) az előző kockázatértékelés időpontja. 22) Munkavédelmi érdekérvényesítés

• Ismertesse a munkahelyi munkavédelmi érdekképviselettel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p) Tanácskozás A munkáltató az egészséges és biztonságos munkavégzés érdekében köteles − közvetlenül a munkavállalókkal, illetve − a munkavédelmi képviselőikkel tanácskozni, az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó munkáltatói intézkedést előzetesen, kellő időben megvitatni. Köteles a munkáltató arra is, hogy a tanácskozás során biztosítsa a kiegyensúlyozott részvételt,

illetőleg a munkavállalók, munkavédelmi képviselők javaslattételi jogát. A munkáltató a tanácskozáson döntésre jogosult személlyel köteles képviseltetni magát. A munkavédelmi képviselő választása A munkavállalók érdekvédelmét, érdekképviseletét és részvételét a munkavédelmi követelmények érvényesítésében a törvény úgy oldja meg, hogy biztosítja számukra a munkavédelmi képviselőválasztás jogát. A munkavédelmi képviselőt a munkavállalók maguk közül választják meg. Annál a munkáltatónál kell munkavédelmi képviselő választást tartani, − amelyik az Mt. hatálya alá tartozik és − a munkavállalók létszáma az 50 főt eléri, illetve − a szakszervezet, az üzemi tanács vagy a munkavállalók többsége kezdeményezi, függetlenül a munkavállalók létszámától. A munkavédelmi képviselő feladatai és jogai A munkavédelmi képviselő feladata a munkáltató és munkavállalók közötti érdekegyeztetés és a munkavállalók érdekképviselete. A törvény – az alapelvi szinten megfogalmazott együttműködési kötelezettségen túl – tételes rendelkezéssel kötelezi a munkáltatót és a munkavédelmi képviselőt az együttműködésre. A törvényi rendelkezés szerint a munkavédelmi képviselő (munkavédelmi bizottság) és a munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében, a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során együttműködni köteles. Munkahelyi munkavédelmi bizottság, paritásos testület A munkavédelmi képviselők munkahelyi munkavédelmi bizottságot hozhatnak létre, ha számuk a hármat eléri. Amennyiben bizottság működik, a munkavállalók összességét érintő kérdésekben a munkavédelmi képviselő jogait a bizottság gyakorolja, de a képviselő a működési területén továbbra is teljes joggal tevékenykedik. A paritásos testületet annál a munkáltatónál kötelező létrehozni, amelynél a foglalkoztatottak létszáma eléri az ötven főt és munkavédelmi képviselők működnek. A paritásos testület lényege, hogy a testület munkájában egyenlő számban vesznek a munkáltató és a munkavállalók képviselői. A munkáltató köteles a testületbe döntésre jogosult képviselőt delegálni. A munkavédelmi képviselő jogvédelme A munkavédelmi képviselőt a szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem illeti meg. A munkajogi védelmen túl a szabálysértési jog is kiterjeszti oltalmát a munkavédelmi képviselő működése felett. Aki szándékosan akadályozza a munkavédelmi képviselőt jogainak gyakorlásában, úgyszintén az a munkáltató, aki a képviselővel szemben jogai gyakorlása miatt hátrányos intézkedést tesz, szabálysértési cselekményt követ el és szabálysértési büntetéssel sújtható. A munkavédelmi képviselő munkajogi védelme kiterjed − a kirendelésre, − a 15 munkanapot meghaladó kiküldetésre, − a más munkahelyre történő átirányításra, − a rendes felmondásra, − a rendkívüli felmondásra, − a joghátrány alkalmazására. A munkáltató feladatai a munkavédelmi képviselő működésének biztosítása során A munkáltató köteles megtenni a szükséges intézkedéseket a munkavédelmi képviselő kezdeményezésére, vagy a képviselőnek nyolc napon belül válaszolni. Amennyiben a munkavédelmi képviselő kezdeményezésével nem ért egyet a munkáltató, köteles álláspontját és indokait – kivéve az azonnali intézkedést igénylő eseteket – írásban közölni a képviselővel. A képviselő azonnali intézkedést igénylő kezdeményezésére köteles intézkedést tenni. Országos érdekegyeztetés, Munkavédelmi Bizottság A Munkavédelmi Bizottság a munkavédelem országos szintű egyeztetési fóruma, amely a Kormány, a munkaadók és munkavállalók, képviselőiből áll. A törvényben megfogalmazott tripartizmus és együttműködés alapelve a legteljesebb mértékben itt érvényesül. 23) A munkavédelem hatósági felügyelete

• Ismertesse a munkavédelem hatósági felügyeletével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p) Általános szabályok A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését a munkavédelmi hatóság látja el.

A munkavédelmi hatóság tájékoztatást ad a közbeszerzési jogszabályban meghatározott ajánlattevő részére a munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozó kötelezettségekről. A munkavédelmi hatóság tájékoztatással és tanácsadással segíti a munkáltatókat és munkavállalókat, a munkavédelmi képviselőket, továbbá az érdekképviseleteket, hogy azok a munkavédelemmel kapcsolatos jogaikat gyakorolhassák, és kötelezettségeiket teljesíthessék. A tanácsadó felügyelők elérhetősége megtalálható az OMMF honlapján. A munkavédelmi hatóság ellenőrzése kiterjed a) a munkáltatók és munkavállalók egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos feladatainak és kötelezettségeinek teljesítésére, ideértve a foglalkozás- egészségügyi szolgálatok munkavédelmi feladatainak megvalósítását is; b) a munkahelyek létesítésére, a munkaeszközök üzemeltetésére, az alkalmazott technológiákra és anyagokra, valamint az egyéni védőeszközökre vonatkozó követelmények érvényesítésére; c) a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek kivizsgálására, bejelentésére, nyilvántartására, valamint megelőzésére tett intézkedésekre. A munkavédelmi hatóság jogosult az ellenőrzése során feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében az Mvt-ben és külön jogszabályban meghatározott intézkedés és felelősségre vonás alkalmazására. A munkavédelmi hatóság munkavédelmi bírságot alkalmaz az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó, és ezzel a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben. A munkavédelmi hatóság a munkavédelmi bírságot telephelyenként szabja ki, amennyiben az azonos időben lefolytatott eljárás során megállapítást nyer, hogy a fent leírt veszélyeztetést ugyanazon jogszabályi rendelkezést megsértve a munkáltató több telephelyén valósítja meg. A munkavédelmi bírságot a súlyos veszélyeztetést feltáró felügyelő javaslata alapján a munkavédelmi hatóság a veszélyeztetés mértéke alapján, valamint a mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek mérlegelésével szabja ki. A munkavédelmi felügyelő elsőfokú hatósági jogosítványai A felügyelő elsőfokú hatóságként jogosult: − a munkahelyek tekintetében a munkáltatót határozatban kötelezni, hogy írásban nyújtson tájékoztatást a megjelölt munkavédelmi követelmények teljesítéséről; − valamennyi munkahelyen – külön engedély nélkül, ellenőrzési jogosultságát az erre jogosító igazolványával igazolva – ellenőrzést tartani; − a munkabaleseteket, kivéve a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosakat – a munkáltató ez irányú felelősségét nem érintve – kivizsgálni; − a munkáltatót felhívni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítésére; − a munkáltatót a feltárt hiányosságok meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére kötelezni; − az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó előírások súlyos megszegésével foglalkoztatott munkavállalót a kifogásolt munkavégzéstől eltiltani; − a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély esetén – annak elhárításáig – továbbá a nem megfelelő védelmet nyújtó védőeszköz használatakor a veszélyes tevékenység, illetőleg üzem, üzemrész, munkaeszköz működésének, használatának felfüggesztését elrendelni; − elrendelni a munkahely, egyéni védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron kívüli vizsgálatát, ha az a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be; − a balesetet munkabalesetnek minősíteni, továbbá a munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását elrendelni, ha a bejelentést vagy a kivizsgálást elmulasztották, vagy nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelően végezték, illetőleg ha a munkáltató a balesetet jogszabályba ütköző módon nem tekinti munkabalesetnek; − munkaeszköz és egyéni védőeszköz működését, használatát felfüggeszteni, ha nem rendelkeznek a jogszabályban előírt okirattal; − a munkáltatót arra kötelezni, hogy az éjszakai munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalói átlagos statisztikai létszámát, munkarendjét, az éjszakai munkavégzés

körülményeire vonatkozó a határozatban megjelölt egyéb információkat, valamint a közölt adatokban, tényekben bekövetkező változást időszakonként bejelentse; − a szabálysértésre vonatkozó külön jogszabályok szerint eljárni. 24) A munkaélettan alapjai, a fizikai és a szellemi munka jellemzői

• Ismertesse a statikus és a dinamikus izommunka közötti különbségeket! (10 p) A dinamikus és statikus munka A fizikai munkavégzés közben a törzs és a végtagok izomzata összehúzódik és elernyed. A harántcsíkolt izmok kétféle összehúzódásra képesek: − Izometriás: amikor az izom mérete nem, csak a tónusa változik. − Izotóniás: összehúzódáskor az izom megrövidül, feszülése nem változik. Fizikai munkavégzés kapcsán rövidülés és tónusfokozódás egyaránt létrejön. Az izomműködés kétféle lehet: − Dinamikus izommunkánál az izom összehúzódása és ellazulása ritmusosan váltakozva követi egymást. − Statikus izom tevékenység: az összehúzódott izom hosszabb ideig (néhány másodperc) abban az összehúzódott állapotban marad. Fizikai munka végzésekor az izmok nem külön-külön, hanem az izomcsoportok együtt hajtják végre a mozgásokat. Tisztán statikus munkavégzés nincs, általában csak egyes izomcsoportok vannak kontrahált állapotban, miközben mások dinamikus mozgást végeznek, és a dinamikus munka is tartalmaz statikus összetevőket. A fizikai munkavégzés során igen lényeges tényező az izmok vérellátása. A működő izmok összepréselik az izomrostok között futó ereket, és a vér a szív felé halad a vénák falában lévő billentyűk irányításával. Nő a szívbe jutó vér mennyisége, fokozódik a vérellátás. A dinamikus izomösszehúzódások pumpaként működnek, ezáltal tud megfelelni az izom vérkeringése a fokozott igényeknek. Statikus munkánál az izomrostok hosszabb ideig préselik össze és tartják abban az állapotban a kapillárisokat, ami az izom vérellátását rontja, ennek jeleként izomfájdalom lép fel. Az izmok a működésükhöz szükséges energiát az anyagcsere-folyamatokból nyerik, kémiai energia formájában. Ha a vérkeringés jó, el tudja látni a működő izmokat oxigénnel és tápanyagokkal (glukóz, zsírsavak). A kémiai folyamatok végén az izom energiát nyer, miközben szén-dioxid és víz keletkezik. Amennyiben a vérellátás elégtelen, és kevés a rendelkezésre álló oxigén és a tápanyagok mennyisége is, az energia nyeréséhez az izom saját tartalékait használja fel, az anyagcserefolyamatok végén, pedig tejsav szaporodik fel (tünete a fájdalmas izomláz). Folyamatos izommunkát az előzőek alapján csak megfelelő vérellátás esetén lehet végezni, amiben az oxigén- és tápanyagfelvételnek (a táplálék energiai tartalmának) is nagy szerepe van. Ha az izmok vérellátása elégtelen, az visszahat a szív működésére, az egész vérkeringésre, hosszabb távon keringési elégtelenséghez vezethet. A statikus izommunka komplex hatásait tekintve ergonómiai kóroki tényező is.

• Ismertesse a hőmunka fogalmát és hatását az emberi szervezetre! (20 p) A hőmunka fogalma, hatása a szervezetre A hőmunka azt jelenti, hogy a dolgozó szervezetét a fizikai munkán kívül a környezeti hőmérséklet is terheli. A bányászatban, kohászatban, az üveggyártás stb. során a környezetből, illetve a technológiából eredő klimatikus megterhelés a dolgozó szervezetének alkalmazkodóképességét maximálisan igénybe veszi. Ha eközben még nehéz fizikai munkát is kell végeznie, akkor a külső környezeti hőterheléshez hozzájárul még a belső – kémiai – hőterhelés is. Ugyanakkor további terhelő tényező a szervezet só- és folyadékegyensúlyának fenntartása is, mert magas környezeti hőmérséklet esetén a szervezet hőszabályozásának egyetlen eszköze a verejtékezés. A klíma állapotjelzői: a száraz hőmérséklet, a páratartalom, a levegő mozgása, a sugárzó hő jelenléte. Hősugárzást bocsátanak ki a sugárforrások, és minden olyan felület, aminek a hőmérséklete jelentősen magasabb a dolgozó bőrhőmérsékleténél. A munkahelyi meleg hőmérséklet hatásának vizsgálatakor meg kell különböztetni száraz meleg és a nedves meleg klímát. Magas hőmérséklet és alacsony páratartalom jellemzi pl. a kohók, kemencék környezetét, a papír- és textiliparban, a mosodákban stb. pedig a magas hőmérséklet magas relatív nedvességgel párosul. Az emberi szervezet belső hőmérsékletének állandóságát a hőtermelési (pl. izommunka) és a külvilág felé a hő leadási folyamatok (a bőr vérkeringése, a verejtékmirigyek működése) egyensúlya biztosítja. A hőtermelés a kémiai hőszabályozást, a hőleadás pedig a fizikai hőszabályozást jelenti.

Az izomműködések során a hőtermelés a munkavégzés intenzitásával arányosan nő, ha ezzel a hő leadása nem tud lépést tartani a külső hőmérséklet miatt, a szervezet ún. maghőmérséklete emelkedik, és ez megindítja a hőszabályozást. A bőr vérerei kitágulnak, a mélyen fekvő vénákból a vér a felületi vénákba terelődik, ezáltal nő a bőrön átáramló vér mennyisége. Nő a bőr hőmérséklete, és ha magasabb lesz, mint a környezeti hőmérséklet, akkor megindul a fizikai hőleadás: vezetéssel, áramlással, sugárzással. Ha a környezeti levegő hőmérséklete magas, és a hőleadás akadályozott ezen a módon, akkor a verejtékezés a szabályozás egyetlen útja. Ez azt jelenti, hogy a vérkeringés nem csak hőt, hanem a folyadék szállítását is biztosítja, az erekből folyadék lép ki a sejtközötti térbe, ahonnan a verejtékmirigyek útján a bőr felszínére jutva elpárolog. A verejték elpárologtatása hőt von el a szervezettől. Magas környezeti hőmérsékleten a párologtatás (izzadás) a leghatékonyabb hőleadási forma. Az extrém verejtékezés azonban felborítja a szervezet só- és vízháztartását, mert nemcsak folyadékot, hanem sót is veszít, így a só pótlásáról is gondoskodni kell magas munkahelyi hőmérsékleten. Ha a levegő nedvességtartalma is emelkedett, a párologtatás is lehetetlenné válik. Amikor a munkatérben sugárzó hő hatásával is számolni kell, jelentősen romlik a szabályozás hatásfoka. A hősugárzás a bőrben és a bőr alatti kötőszövetben elnyelődik, azok felmelegedését okozza, és értágulatot vált ki. A hőszabályozási folyamat tehát gátolt, a hő leadása helyett hőt vesz fel a bőrfelszín. A levegő áramlása a munkakörnyezetben elősegítheti a hő leadását, mert a testfelszín közeléből eltávolítja a felmelegedett levegőt. A mértéken felüli levegőáramlás azonban kellemetlen,

huzatérzetet kelt, és a testfelszín egyoldalú lehűléséhez vezet. • Ismertesse az alacsony hőmérsékleten végzett munka hatását az emberi szervezetre! (10 )

Alacsony hőmérsékleten végzett munka A hideg évszakban a szabadban, és egész évben a hűtőházakban fordul elő hideg hőmérsékleten végzett munka. indítása. Az akaratunktól független didergés, remegés, és az akaratlagos mozgás a szervezet lehűlését ellensúlyozza az izomműködés során felszabaduló hőmennyiséggel. Hideg környezet okozta egészségkárosodások − Érzékeny egyéneknél hidegallergia jelentkezik, testszerte csalánkiütések megjelenésével. − Gyakoribbak a hűléses megbetegedések, és az ízületi bántalmak, mint az átlag népesség körében. − Elsősorban nőknél előfordulhat a kéz ujjainak elfehéredése és zsibbadása, valószínűleg a hideg hatására bekövetkező érszűkület miatt. − Extrém hideg környezetben fagyási sérülések veszélye is fennáll, legsúlyosabb következmény a kihűlés, amely halállal végződhet, de ez munkavégzéskor nem fordulhat elő.

• Milyen tényezők befolyásolják a szellemi munka hatékonyságát? Milyen jellemző tünetei vannak a szellemi túlterhelésnek? (20 p)

A szellemi munka Minden tevékenység végzése fizikai és szellemi összetevőkből áll. Szellemi munka végzése sem képzelhető el teljesen ellazult állapotban, az izmok, ízületek igénybevétele is szükséges, pl. a testtartáshoz. A fizikai munkatevékenység is a tanulással elsajátított ismeretek felidézésével, és a figyelem fenntartásával jár. A munkavégzés milyenségét úgy helyes vizsgálni, hogy milyen arányú a fizikai és szellemi összetevő egy-egy tevékenységben. A szellemi munka lényegében információfeldolgozás, amely döntések sorozatából áll, és az ismeretek elsajátításán (tanuláson) és azok reprodukálásán alapul. A tanulás emlékezésből, ismétlésből és gyakorlásból áll, míg a tanulás eredményének gyakorlati felhasználása (reprodukció) egyrészt a begyakorolt folyamatok reflexszerű ismétléséből (dinamikus sztereotípia), másrészt, kreatív munka esetén a figyelemből tevődik össze. A figyelem jellemzői: az intenzitás, állandóság vagy a megosztottság. Fentiek alapján a kutató-elemző munka elmélyült, folyamatos koncentrálást igényel, egy termelőfolyamat számítógépes vezérléséhez nem kell állandó figyelem, ha azonban meg kell azt osztani számos kijelző követésén az esetleges beavatkozáshoz, akkor pedig gyors átkapcsolási képesség szükséges. A szellemi munkát kísérő anyagcsere-folyamatok kevésbé terhelik meg a szervezetet, mint a

fizikai tevékenységek, de a túlzott igénybevétel ugyanúgy elfáradáshoz, illetve kimerüléshez vezet. A szellemi teljesítményt nagymértékben befolyásolják a munkakörnyezeti tényezők: − Fizikai tényezők: a klíma, a megvilágítás, a zaj. − Ergonómiai tényezők: az emberi és a technikai környezet, a munka szervezettsége, az információ feldolgozás, számítógép kezelésénél az emberi és a mesterséges intelligencia kompatibilitása. − A pszichés háttér: a munkát végző személy emóciói, „szeretem–nemszeretem munka”, érdektelenség, túl magas vagy túl alacsony szintű elvárások, sikertelenség vagy elégedettség érzése. − Pszichoszociális tényezők: a munkatársakkal (vezetőkkel, beosztottakkal) kialakult kapcsolatok, amelyek alapulhatnak érdekegyezésen, de lehetnek konfliktushelyzetek is. Lényeges elem az alkalmazkodási képesség, de az egyén személyes problémái (családi gondok, munkahelyen kívüli események) is elvonják a figyelmet az elmélyült szellemi munkától. Az igénybevételt a dolgozó iskolázottsága is befolyásolja. A szellemi túlterhelés a kedélyállapot megváltozásában, alvászavarok jelentkezésében és a legkülönfélébb testi betegségekben nyilvánul meg. Nem ritka a „menekülés” a túlzott megterhelés miatt (táppénzes állomány), de a munkahely elhagyása is gyakori „megoldáskeresés.” A szellemi munkavégzés során is a tartósan fennálló fokozott igénybevétel fáradtság érzést vált ki, ami rontja a munka teljesítményt. A fáradtság fejfájással, rossz közérzettel társul, és hosszabb idő után az ún. foglalkozással összefüggő megbetegedések kialakulásához vezethet. Ezek lehetnek szív- és érrendszeri, anyagcsere, emésztőszervi, mozgásszervi betegségek, melynek okát gondos vizsgálattal fel kell tárni a gyógyulás érdekében. EGYÉB CUCCCCCCC 26) Veszélyes anyagok és keverékek

• Ismertesse a veszélyes anyagokra és keverékekre vonatkozó fontosabb osztályozási és címkézési rendszereket! Milyen szempontok szerint sorolják osztályokba a veszélyes anyagokat és keverékeket? (20 p)

Veszélyességi osztályba sorolás A veszélyességi osztály a fizikai, egészségi vagy környezeti veszély természetét jelenti. Bizonyos veszélyességi osztályok megkülönböztetéseket tartalmazhatnak, más osztályok

veszélykategóriákat foglalhatnak magukba. A. Veszélyességi osztályba sorolás az EüM rendelet szerint: A veszélyesség megállapításának szempontjai: 1. Fizikai-kémiai tulajdonságok 1.1. Robbanásveszélyes 1.2. Égést tápláló, oxidáló 1.3. Fokozottan tűzveszélyes 1.4. Tűzveszélyes 1.5. Kevésbé tűzveszélyes 1.6. Egyéb tényezők 2. Toxikológiai sajátosságok 2.1. Nagyon mérgező 2.2. Mérgező 2.3. Ártalmas 2.4. Maró 2.5. Irritatív 2.6. Túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló) 2.7. Specifikus egészségkárosító sajátosságok: szerv vagy szervrendszer specifikus hatások heveny, félheveny vagy idült mérgezésben vagy azt követően, amelyek súlyosak és nem súlyosak, reverzíbilisek vagy irreverzíbilisek lehetnek 2.8. Rákkeltő 2.9. Mutagén 2.10. Reprodukció-károsító (szaporodást károsító) 2.10.1. fertilitást (nemző- és fogamzóképességet) károsító 2.10.2. utódkárosító 2.10.2.1. teratogén (fejlődési rendellenességet okozó) 2.10.2.2. embriotoxikus 2.10.3. (utód)generáció-károsító 2.10.4. egyéb reprodukciót károsító hatás 2.11. Egyéb jellemző tulajdonságok 2.11.1. bőrön át felszívódik 2.11.2. kumulálódik (halmozódik) 2.11.3. egyéb (pl. átmenetileg vagy tartósan hatástalan szöveti raktározás, tárolódás)

3. Ökotoxikológiai, környezetkárosító, környezetszennyező sajátosságok Méregerősség szerinti osztályozás A méregerősséget letális dózisban (LD) határozzuk meg. A heveny mérgezőképesség LD50 értéke (közepesen halálos dózis) lenyelés esetén (orálisan) a beadott anyag azon dózisa, amely fiatal felnőtt, hím és nőstény fehér patkányok csoportjának egyaránt felénél okoz nagy valószínűséggel 14 napon belüli halált. A kísérleti állatok számának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az eredmény statisztikailag szignifikáns legyen és megfeleljen a jó gyógyszerészeti

gyakorlatnak. Az eredményt testtömegre vonatkoztatva mg/kg-ban fejezik ki. Veszélyességi osztályba sorolás a CLP rendelet szerint A CLP rendelet növelte a veszélyességi osztályok számát. A fiziko-kémiai tulajdonságokon

alapuló osztályok különböznek a korábbi veszélyességi kategóriáktól. Ezek a veszélyes anyagok szállítására vonatkozó nemzetközi jogszabályokban meghatározott osztályokra vannak ráépítve. Ennek következtében, bizonyos osztályok nem ismertek az európai felhasználók számára. Az egészségi veszélyek hasonlóak a korábbi rendszer által meghatározott veszélyekhez, még akkor is, ha különböző módon vannak megszervezve és besorolva a veszélyességi osztályokon

belül. • Milyen információkat tartalmaz a veszélyes anyagok és keverékek veszélyt jelző címkézése? (10 p)

A veszélyt jelző címkézés teszi lehetővé a veszélyességi osztályozás közlését az anyag vagy keverék felhasználójával, figyelmeztetve a felhasználót a veszély fennállására és az expozíció elkerülésének szükségességére, valamint a várható kockázatokra. A CLP általános csomagolási előírásokat állapít meg a veszélyes anyagok és keverékek biztonságos szállításának garantálása érdekében. A veszélyesként besorolt, csomagolt és csomagban elhelyezett anyagot, vagy keveréket címkével kell ellátni. A címkét, a tagállam hivatalos nyelvén kell megírni. Fel kell tüntetni minden figyelmeztető mondatot (H mondat), de nem szerepelhet hatnál több óvintézkedésre utaló mondat (P mondat), kivéve súlyos esetek jelölésekor. (A H és P mondatokról később bővebben lesz szó.) A címke tartalma − szállító neve, címe, telefonszáma, − a mennyiség megjelölése, − termékazonosítók (CAS1, EK2 stb.) − veszélyt jelző piktogramok − figyelmeztetések (veszély, figyelem) − figyelmeztető mondatok (H) − óvintézkedésre vonatkozó mondatok (P) − kiegészítő információk (biocid, engedélyszám, stb.) 27) Munkahelyi légállapotok

• Melyek a (munkahelyi) komfortérzetet meghatározó klímatényezők? Mi az effektív hőmérséklet és miért szükséges az alkalmazása? (10 p)

Effektív hőmérséklet (EH, oC): a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma (klímaindexe), amely az adott hely léghőmérsékletét, a levegő relatív nedvességtartalmát és a

légsebességet veszi figyelembe (nomogram segítségével határozható meg). Mivel az emberi szervezet kellemes közérzet melletti hőleadását a klímatényezők különböző értékeinek kombinációi is biztosíthatják, kidolgozták az effektív hőmérséklet mérőszámát. Az effektív hőmérséklet (EH, °C) a léghőmérséklet, a relatív nedvességtartalom (illetve a vele adott hőmérsékletnél arányos tn nedves hőmérséklet) és a légmozgás közérzetre kifejtett együttes hatásának mérőszáma. Meghatározása a Yaglou által kidolgozott nomogram segítségével történik. A közölt nomogram munkaruhában történő munkavégzés esetére érvényes (normál-nomogram). Klímatényezőknek nevezik összefoglalóan a levegő hőmérsékletét, relatív nedvességtartalmát, áramlási sebességét és a környezetből származó hősugárzás mértékét. A klímatényezők együttesen határozzák meg, hogy az adott munkahely dolgozója a felesleges hőmennyiséget megfelelő körülmények között, azaz jó közérzet mellett (komfort körülmények

között) adja-e le. • Ismertesse a természetes és mesterséges általános szellőzéseket! Mi a klimatizálás lényege? (20 p)

Klimatizálás Az általános szellőzésnél leírtakból kitűnik, hogy közönséges szellőzésnél a helyiségben kialakuló légállapot nagymértékben függ a külső klímaviszonyoktól (nyáron a külső hőmérsékletnél alacsonyabb belső hőmérséklet nem biztosítható), valamint a belső hő- és nedvességfelszabadulástól. Egyes esetekben tehát közönséges szellőzéssel nem biztosíthatók a munkahelyeken előírt klímatényező-értékek, ilyenkor klimatizálás megvalósítása válik szükségessé. A klimatizálás célja a külső időjárástól, valamint a klimatizálandó helyiségben felszabaduló hő- és nedvességmennyiségtől függetlenül, előre meghatározott légállapot (hőmérséklet, nedvességtartalom) biztosítása. Annak érdekében, hogy a klímaberendezés ezeket a követelményeket kielégíthesse, a levegő melegítéséről, hűtéséről, nedvesítéséről (néha szárításáról) és keveréséről kell gondoskodni. A klimatizált helyiség állapotjelzőinek megengedett határokon belül tartásához a klímaberendezést

automatikus szabályozó berendezéssel kell ellátni. A szabályozó-rendszer érzékelője a klimatizálandó helyiségben kerül felszerelésre és az ott észlelt értékek (hőmérséklet, relatív nedvességtartalom) alapján vezérli a berendezés egyes elemeinek (fűtő-, hűtő-, nedvesítő

szerkezet) szabályozó elemeit. Természetes általános szellőzés Természetes szellőzésnek nevezik az épületek belső terei és a külső tér közötti légcserét, ha az a külső levegő áramlása (szél) okozta nyomáskülönbség, és/vagy a külső és belső levegő hő mérsékletének különbsége (belső felmelegedés) miatt létrejövő felhajtóerő (nyomáskülönbség), vagy ezek együttes hatása alapján alakul ki. Természetes szellőzés létrejöttének feltétele, hogy a belső és a külső tér közötti határolófalak a levegő átbocsátására alkalmasak legyenek (megfelelő nagyságú nyitható ablakok, ajtók, zsaluk stb. álljanak rendelkezésre), valamint a nyílások belső és külső síkja között nyomáskülönbség jöjjön létre (szél, vagy belső felmelegedés hatására). Szél hatására, a széllel szemben levő oldalon túlnyomás, a szélárnyékos oldalon pedig depresszió alakul ki. A friss-levegőt bevezető nyílásokat tehát széllel szemben, a szennyezett illetve felmelegedett levegőt elvezető nyílásokat pedig a szélárnyékos oldalon kell elhelyezni Mesterséges általános szellőzés Mesterséges szellőzésnek nevezik az épületek belső terei és a külső tér közötti légcserét, ha az mesterséges úton (gépi levegőmozgatással) jön létre. Mesterséges általános szellőzésnél a levegő mozgatására (centrifugális és axiális) ventilátorokat alkalmaznak. A levegő befúvása a szellőztetett helyiségbe befúvónyílásokon, anemosztátokon, a szennyezett (felmelegedett) levegő elszívása pedig elszívó nyílásokon keresztül történik. A levegő vezetésére légcsatornát, melegítésére léghevítőt, tisztítására pedig légszűrőt használnak. Ha a szellőztetett helyiségben felszabaduló szennyezőanyagoktól, hőtől, bűztől meg akarjuk védeni a környező helyiségeket, illetve a külső légteret, depressziós szellőzést kell alkalmazni. Ilyen esetben a helyiségben kisebb a nyomás értéke, mint a környezetben (∆p = −10…−50 Pa), így az ellenőrizhetetlen nyílásokon keresztül befelé áramlik a levegő (ez huzatjelenséget is okozhat!), szennyezőanyag nem juthat ki a környezetbe. Lehetőleg ezt a szellőzési módot kell választani mérgező, krónikus tüdőmegbetegedést okozó, valamint bűzös anyagok felszabadulása esetén. Nem alkalmazható viszont égéstermék-elvezetéssel rendelkező tüzelőberendezések alkalmazása esetén. Amennyiben a szellőztetett helyiségben a maximális kényelemérzetet (komfortot) kívánjuk biztosítani és jelentős szennyezőanyag-felszabadulás nincs, kiegyenlített szellőzés alkalmazása célszerű. Ilyen esetben a belső nyomás értéke megegyezik a környezetével (∆p = 0). Nyomáskülönbség hiányában az ellenőrizhetetlen réseken, nyílásokon keresztül áramlás nem jön létre, így huzatjelenség sem tapasztalható. Főleg tömegtartózkodási helyeken alkalmazzák

ezt a szellőzési módot. • Ismertesse a helyi elszívással kapcsolatos fontosabb tudnivalókat és a megvalósításuk módjait! (10 p)

Ha az alkalmazott technológia során, egy-egy munkahelyen koncentráltan nagy szennyezőanyag- és/vagy hőmennyiségek szabadulnak fel, helyi elszívás alkalmazása indokolt. Ezzel lehetővé válik, hogy az egészségre káros szennyezőanyagokat és hőt közvetlenül a keletkezési-, felszabadulási helyükön, a felszabadulás pillanatában távolítsuk el, mielőtt a helyiség többi részét is szennyezné. A jó és gazdaságos elszívóberendezés tervezésénél törekedni kell a szennyező-forrásnak a lehetőségekhez képest maximális megközelítésére, körülhatárolására, burkolására, anélkül, hogy az a technológiát zavarná. Ha az elszívott levegő szennyezőanyag-koncentrációja nagyobb, mint a környezetvédelmi szempontból megengedhető érték, a szabadba bocsátás előtt gondoskodni kell tisztításáról. Gáz és gőz halmazállapotú szennyező anyagok esetén ez történhet adszorpcióval (száraz eljárás), abszorpcióval (nedves eljárás) és közvetlen-, vagy katalitikus oxidációval (égetés). Szilárd (por) halmazállapotú szennyezőanyagok leválasztása történhet gravitációs erőhatáson alapuló leválasztókkal (porkamra, ülepítő kamra), centrifugális erőhatáson alapuló leválasztókkal (ciklon, multiciklon, örvénycső), villamos erőhatáson alapuló leválasztókkal (villamos porleválasztó) és szűrő típusú leválasztókkal (tömlős szűrő, zsákos szűrő, táskás szűrő). Egy helyi elszívóberendezés elszívó-szerkezetből, elszívó csővezetékből, légtisztítóból, ventilátorból, kifúvó csővezetékből és légpótló berendezésből áll (27.5. ábra). Szabad szívónyílás alárendelt esetekben alkalmazható, ha más elszívószerkezet nem alakítható ki. Elszívóernyő alkalmazható gáz- és gőzszennyeződések, esetleg porok elszívására. A szennyezőanyag felszabadulási irányától és az ernyő elhelyezési lehetőségétől függően felső-, oldalés

alsó ernyő alkalmazható. Annak érdekében, hogy a beszívási keresztmetszetben a sebességeloszlás egyenletes legyen, célszerű 60o-nál kisebb kúpszögű ernyőket készíteni. Elszívórés (peremelszívás) alkalmazható különböző folyadékból kilépő szennyezőanyagok eltávolítására. Elhelyezése a kád egyik, vagy mindkét hosszanti oldalán történhet. Az elszívóburkolat a szennyező forráshoz illeszkedik, körülhatárolja azt, csak a technológiai szempontból szükséges rést hagyja szabadon. A burkolatok kialakításánál törekedni kell arra, hogy minél kisebb rések maradjanak a levegő beáramlására, így kisebb levegő térfogatárammal oldható meg a feladat. Elszívószekrény (elszívófülke) mindenféle szennyezőanyag eltávolítására eredményesen felhasználható. Tipikus alkalmazási területe a festékszórás. A szennyezőanyagok a szekrény belső terében szabadulnak fel, a dolgozó pedig általában a szekrényen kívül tartózkodik, csak a karjai nyúlnak be a munkavégzés során. A levegő beáramlása a kezelőnyíláson keresztültörténik.

• Ismertesse a különleges szellőzések típusai! (10 p) Nagytisztaságú terek szellőzése Egyre több technológiai folyamat követeli meg a munkahelyi levegő különlegesen nagy tisztaságát. E tisztasági igények a gázalakú szennyezést gyakorlatilag kizárják, a különleges tisztasági igények a porszennyezésre vonatkoznak. Ilyen igények elsősorban az elektronikai, optikai

és gyógyszer-ipari, valamint egyes gyógyászati területen jelentkeznek. Légfüggönyök Nagylégterű csarnokok levegőjének gyors lehűlését és kellemetlen huzatjelenségeket okozhat, ha a csarnok ajtaját szállítási okokból gyakran hosszabb ideig, vagy állandóan nyitva tartják. E munkavédelmi szempontból is kellemetlen jelenségek – a forgalom akadályoztatása nélkül – légfüggöny létesítésével megelőzhetők. A légfüggöny lényege, hogy a kapu síkjában, annak szabad keresztmetszetében olyan légáramlást hoznak létre, amely meggátolja a külső levegőnek a helyiségbe való beáramlását. Légfüggöny eredményesen alkalmazható akkor is, ha különböző szennyezőanyag-koncentrációjú légtereket kell egymástól elválasztani. Légzuhanyok Főleg nagylégterű csarnokokban fordulhat elő, hogy nem oldható meg gazdaságosan az egész légtérben az előírt klímatényezők, illetve szennyezőanyag-koncentrációk biztosítása. Ilyenkor (főleg nem állandó munkavégzés esetén) eredményes lehet légzuhany alkalmazása. Lényege, hogy megfelelő állapotú levegőt juttat a dolgozó közvetlen környezetébe anélkül, hogy az egész légtér szellőzését megoldaná. Munka-egészségügyi szempontból csak szükségmegoldásként alkalmazható. Nagy körültekintést igényel a befújt levegő klímatényezőinek, a befúvás helyének, irányának, sebességének, kiterjedésének helyes megválasztása, és a dolgozó mozgásterének figyelembevétele.

• Ismertesse a szellőzéssel kombinált egyéni védőeszközöket! (10 p) Szellőzéssel kombinált egyéni védőeszközök Ha a munkavégzés környezetében nem biztosíthatók az előírásokban rögzített klímatényezők, illetve szennyezőanyag-koncentrációk, egyéni védőeszközök, védőfelszerelések használata válik szükségessé. Előnyösebbek azok az eszközök, amelyek az adott légtértől függetlenül biztosítják a dolgozók levegőellátását. Ilyenek a túlnyomásos egyéni védőfelszerelések (27.6. ábra). A túlnyomásos ruha lényege, hogy a fejvédővel kiegészített, zárt ruha alá a légzés és a hőelszállítás céljára alkalmas állapotú levegőt juttatnak, amely a ruha tömítetlenségein keresztül távozik, így a szennyezett, vagy nagy hőmérsékletű környező levegő beáramlását megakadályozza. Elsősorban rövid ideig tartó, nagy hőmérsékletű, vagy erősen szennyezett környezetben szükségessé váló javítási munkák végzésénél, mérgező anyagokkal történő mezőgazdasági nagyüzemű permetezésnél használják. A túlnyomásos védőfelszereléseknél a levegőellátás biztosítható sűrített levegős palackból, sűrítettlevegő-hálózatból, szennyezetlen külső térből, vagy belső térből. Szükség esetén a levegő szűrése, melegítése, vagy hűtése is megoldandó. A túlnyomásos védőfelszereléseknek előnye, hogy a légzés nem igényel a dolgozótól többletenergiát és a túlnyomás (környezetnél nagyobb nyomás) miatt a tömítetlenségeken keresztül nem juthat szennyezett levegő a légzőszervek közelébe. Ha nincs mód túlnyomásos légzésvédő alkalmazására, a szennyezőanyag kiszűrését legjobban biztosító szűrőbetéttel ellátott légzésvédőt kell felhasználni. A szűrőbetét csatlakozhat álarchoz, félálarchoz, vagy szájcsutorához. A kilégzés megkönnyítése céljából kilégző-szelepet is helyezhetnek el az álarcon. Hátrányuk, hogy a szűrő nyomásesése (áramlási ellenállása) miatt

többlet-energiát követel a dolgozóktól a légzés, az álarc alatt kialakuló depresszió (környezetinél kisebb nyomás) következtében a tömítetlenségeken keresztül szennyezett levegő kerülhet a légzési zónába, valamint a szűrőbetétek korlátozott használati ideje. 30) Ergonómiai alapok

• Mivel foglalkozik az ergonómia tudománya? Hogyan lehet alkalmazni az ergonómiát a munkahelyeken? (10 p)

Az ergonómia a felhasználói igényeknek megfelelés tudománya. A fenti példákban az a közös, hogy megtörténik az ember (felhasználó, dolgozó) jellemzőinek megismerése, és ez az ismeret hasznosul a technikai elem (termék, berendezés, munkakörnyezet, szoftver) kialakítása során. Olyanná válik, amivel kielégíti a felhasználó fizikai, szellemi és szociális jellegzetességéből származó követelményeket. Munkahelyelrendezés Egy igazán jól működő és komfortos munkahely kialakítása több, mint az eszközök és a bútorzat beszerzése: ideális esetben a tevékenységre, az építészeti adottságokra és a felhasználói jellemzőkre alapuló tervezőmunka előzi meg. 33) Anyagmozgatás • Ismertesse a segédeszköz nélkül végzett biztonságos kézi anyagmozgatás fontosabb tudnivalóit! (10 p) A segédeszköz nélküli kézi anyagmozgatás A kézi anyagmozgatást végző ember szervezete, a mozgatott teher tömegétől függően, jelentős fizikai igénybevételnek van kitéve, és tartós túlterhelés következtében maradandó egészségi ártalmakat szenvedhet. A teher emelésekor, a testtartástól függően, változik a csigolyák közötti porckorongot érő erőhatás. A helyes testtartással végzett teheremeléskor, a 33.1. ábrán láthatóan, a porckorongot egyenletesen megoszló terhelés éri, amely az ember számára általában elviselhető, sérülést többnyire nem okoz. ben, ha a munkavégzés: � túl megerőltető; � csak a törzs fordításával végezhető; � során a teher hirtelen elmozdulhat; � a test labilis helyzetében következik be; � során nem kerülhető el, hogy előrehajolt testhelyzetben történjék az emelés. Növekvő hátsérülések kockázatával kell számolni, ha a munkavállaló: � fizikailag alkalmatlan az adott tevékenység végzésére; � olyan gerincelváltozása ismert, amely a gerincsérülésre fokozott hajlamot jelent; � nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, illetve gyakorlattal. � ruházata munkavégzéshez alkalmatlan. A terhek emelésének és kézi mozgatásának legfontosabb szabályai a következők: � A nagy tömegű terheket csak egyenes háttal, hajlított térddel, lassú egyenletes felemelkedéssel szabad megemelni. � A terhek megemelése előtt biztos alátámasztási helyzetbe kell a lábakat elhelyezni. � Ügyelni kell arra, hogy a teher tömegközéppontja a lehető legközelebb legyen a testhez. � Nagy tömegű, terjedelmes terheket nem a test előtt, hanem a vállon vagy a háton kell szállítani. � A teher egyenletes elosztása kisebb terhelést eredményez. � Hosszú tárgyak vállon vagy háton történő szállítása esetén ügyelni kell arra, hogy a tárgy első vége legalább két méterrel a padlózat felett legyen, és a szállított tárgy ne érjen szigeteletlen

villamos vezetékhez. � A teher letevése előtt mindig meg kell győződni arról, hogy az adott helyre biztonságosan letehető-e. � A lerakási helyre célszerű előzetesen alátéteket helyezni az ujjsérülések megelőzésére. � A mozgatott tárgyak biztonságos megfogási lehetőségéről (pl. fogantyúk, fülek kialakítása, alátétek elhelyezése) gondoskodni kell, vagy erre a célra megfelelő segédeszközt kell biztosítani. � Nagy tömegű terhek megemelésekor, lerakásakor a rakodási technológiát meg kell határozni. � Csoportos anyagmozgatás esetén a munkát végzők létszámát úgy kell meghatározni, hogy a munkavállalók terhelése a megengedett határon belül legyen, ugyanakkor a munkában

egymást ne akadályozzák. Esetenként vezető kijelölése is szükséges lehet. • Ismertesse az egyszerűbb segédeszközökkel végzett biztonságos kézi anyagmozgatás fontosabb

tudnivalóit! (10 p)

A kézi anyagmozgatás egyszerűbb segédeszközeit (horgok, fogószerkezetek, tapadókorongok, emelőmágnesek, görgők, emelőrudak, korcsolyák) rendszerint nagy tömegű terhek kis távolságra, történő mozgatására alkalmazzák. A segédeszközzel végzett kézi anyagmozgatás veszélyeit a következők okozhatják: − ha a teher jellemzőinek (tömeg, alak, méret, megfogási lehetőség) bármelyike a kezelhető méretet meghaladja, a teher lezuhanhat, szerencsétlen esetben a munkavállalóra; − a kézi anyagmozgatás közben a baleset gyakran a munkavállaló elcsúszása, megbotlása miatt is bekövetkezik; − a fogantyúkkal ellátott segédeszközöknél gyakori a kézsérülés; − a teher nem megfelelő megfogása a segédeszközzel, is a teher leeséséhez vezethet. Az egyszerűbb segédeszközök biztonságos kialakításának szempontjai: − a tömegük kicsi legyen, használatuk ne fárassza ki a munkavállalót. − a kézsérülések elkerülésére a fogantyúk, nyelek megfelelő megmunkálása, szilárdsága, műszaki állapota követelmény.

− a sérült, hiányos, törött eszközt használni tilos. A kézi-horgok hegye sérülésmentes legyen, mivel a tompa deformálódott horogból kicsúszhat a teher A fogószerkezetekcsak a kialakításuknak megfelelő terhek mozgatására használhatóak.

Sérült, kopott, megrongálódott fogószerkezetet nem szabad használni. A kézi tapadókorongok gumi szívókorongját vagy mágnes-betétjét használat előtt ellenőrizni kell, hogy biztosított-e a megfelelő sík felfekvési felület, és megfelelő-e a szívó-, illetve a

mágneshatás. Görgőként acélcsövek, rudak, hengeres keményfagörgők alkalmazhatóak, ha hosszuk legalább 20-20 cm-rel hosszabb, mint az emelendő teher szélessége. Biztonságos használatuk feltétele a megfelelő teherbírás, a görgők egyforma átmérője, valamint a síkfelületű kellő teherbírású út. A görgőket a megemelt teher alatt rúddal vagy kalapáccsal kell beállítani, kézzel tilos igazítani. Emelőrúdként – nehéz terhek kis mértékű elmozdításához, pl. a görgők vagy az emelőkötél aláhelyezéséhez – csak megfelelő teherbírású, egyik végén ék alakúra kiképzett acélrúd alkalmazható. Emelés közben az emelőrúddal szemben állni, vagy arra ráállni nem szabad. A korcsolyák a mozgatott teher tömegének megfelelő teherbírású fából, vagy acélból készült tartók. A tartók felső végeit beakasztható kampókkal kell ellátni, s szétcsúszás ellen biztosítani

szükséges. A teher mozgatása közben a tartók között, illetve előtt senki sem tartózkodhat. • Ismertesse a kézi emelőeszközök biztonságtechnikáját! (10 p)

A teher visszazuhanásának megakadályozására valamennyi kézi működtetésű emelőeszközbe biztonsági berendezést kell beépíteni az alábbiak szerint: Fogasrudas emelő- Kilincskerekes biztonsági forgattyú Csavarorsós emelő- Önzáró kialakítás Kötélcsigasor- Kötélszorító szerkezet Csörlő- Kilincskerekes biztonsági forgattyú 34) Munkaeszközök biztonságtechnikája

• Ismertesse a munkaeszközök kezelőelemeivel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p) Kezelőelemek A kezelőelemek megfelelő kialakítása nem csak ergonómiai szempontból lényeges, hiszen például a rosszul elhelyezett, vagy nem megfelelő formájú kezelőelemekkel fárasztóbb a tevékenység, de a baleseti kockázatot is kedvezőtlenül befolyásolja. A munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló rendelet7 tartalmazza a kezelőelemek általános és speciális követelményeit. − A munkaeszközt jól látható, azonosítható és megfelelő jelzéssel rendelkező kezelőelemmel kell ellátni. A kezelőelemeket lehetőleg a veszélyes téren kívül és olyan módon működtetést is) ne jelentsen veszélyt. − Minden munkaeszközt el kell látni olyan kezelőelemmel, amely azt biztonságosan működteti, és biztosítja a munkaeszköz teljes leállítását. − A munkaeszköz indító berendezésének kiválasztásánál figyelembe kell venni a várható üzemzavarokat, valamint az egyéb okok miatti üzemeltetési kieséseket. − Minden kezelőhelyet el kell látni vészkikapcsoló berendezéssel, amely a munkaeszköz részeit vagy egészét a veszély jellegétől függően leállítja úgy, hogy a munkaeszköz biztonságos állapotba kerül. Amikor a munkaeszköz vagy annak veszélyes részei leálltak, az érintett működtető egységek energiaellátását a vezérlésnek meg kell szakítania. A munkaeszközt – a veszélyeitől és a rendes leálláshoz szükséges időtől függően – el kell

látni megfelelő számú vészkikapcsoló berendezéssel. − Műszaki megoldással kell biztosítani, hogy a berendezés leállító rendelkezésének (kapcsolójának) elsőbbsége legyen az indító rendelkezéssel (kapcsolóval) szemben. A vészkikapcsoló berendezés kezelőelemeit úgy kell elhelyezni, hogy azt a kezelő (kezelők), továbbá más, a veszély bekövetkezését észlelő személyek könnyen elérhessék és veszélytelenül működtethessék. − Az önjáró munkaeszközökön, amennyiben biztonsági szempontból szükséges, a munkaeszközön legyenek könnyen hozzáférhető helyen olyan kezelőelemek vagy automatikusan kioldódó vészkikapcsoló berendezések, amelyek a fő működtető rendszer meghibásodása esetén biztosítják a berendezés lefékezését és megállítását. A kezelőelemek követelményei a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló rendelet8 szerint: Vezérlőberendezés a) jól látható és azonosítható, ahol lehet, piktogramokat kell használni, b) úgy elhelyezve, hogy működtetése biztonságos legyen, késlekedés, időveszteség és félreérthetőség nélkül, c) úgy tervezve, hogy a vezérlőberendezés mozgása feleljen meg az általa létrehozott hatásnak, d) a veszélyes téren kívül elhelyezve, kivéve ha szükséges a veszélyes téren belüli elhelyezése, mint például a vészleállító vagy távvezérlő egység esetében, e) úgy elhelyezve, hogy működése ne okozhasson további veszélyt, f) úgy megtervezve vagy védve, hogy ha veszély áll fenn, a kívánt hatást csak szándékos beavatkozással lehessen elérni, és g) olyan kialakítású, hogy ellenálljon az előrelátható behatásoknak; különös figyelemmel a vészleállító szerkezetre, amelyet jelentős behatás érhet. Normál leállítás A gépet fel kell szerelni olyan vezérlőberendezéssel, amellyel biztonságosan teljesen leállítható. Minden munkaállást fel kell szerelni olyan vezérlőberendezéssel, amely a gép egyes funkcióit vagy – a fennálló veszélytől függően – a gép összes funkcióját le tudja állítani. Hozzáférés a kezelő- és karbantartási helyekhez A gépet úgy kell megtervezni és gyártani, hogy a gép működése közbeni, a beállításhoz és a karbantartáshoz szükséges beavatkozás összes terének hozzáférése biztonságos legyen. Leválasztás az energiaforrásról A gépet fel kell szerelni olyan eszközzel, amely az összes energiaforrásról leválasztja. A leválasztó eszközt jól láthatóan jelölni kell. Ha a visszakapcsolás veszélyeztetheti az embereket, a leválasztó eszköznek lezárhatónak kell lennie. A leválasztó eszköznek akkor is lezárhatónak kell lennie, ha a kezelő személy az általa megközelíthető helyek valamelyikéről nem ellenőrizheti, hogy a gép le van-e választva. Figyelmeztető eszközök Ha az emberek egészségét és biztonságát egy felügyelet nélküli gép működésének meghibásodása veszélyeztetheti, a gépet úgy kell felszerelni, hogy figyelmeztetésül megfelelő hangvagy fényjelzést adjon. Ha a gépet figyelmeztető eszközökkel szerelik fel, ezeknek egyértelműeknek és könnyen észlelhetőknek kell lenniük. Biztosítani kell, hogy a kezelő személy a figyelmeztető eszközök működését bármikor ellenőrizze. A biztonsági színekre és jelzésekre vonatkozó közösségi irányelvek követelményeit be kell tartani.

• Ismertesse a munkaeszközök védőburkolataival kapcsolatos fontosabb tudnivalókat! (20 p) Védőburkolatok funkciói − a védőburkolattal elzárt térhez való hozzáférés megakadályozása, és/vagy − az olyan anyagok, munkadarabok, forgácsok, folyadékok összegyűjtése/visszatartása, amelyeket a gép kiröpíthet vagy kiereszthet, és az olyan kibocsátások csökkentése (zaj, sugárzás, olyan veszélyes anyagok, mint a por, füstök, gázok), amelyeket a gép okozhat. A védőburkolatok fajtái Rögzített védőburkolatok A rögzített védőburkolatokat rögzítve a helyükön kell tartani: − vagy állandóan (pl. hegesztéssel); − vagy olyan rögzítőeszközökkel (csavarokkal, csavaranyákkal), amelyek kizárják a szerszámok használata nélküli eltávolítást/nyitást; valamint azt, hogy a védőburkolatokat ne

lehessen zárva tartani azok rögzítőeszközei nélkül. A rögzített védőburkolat lehet csuklós csatlakozású is, hogy segítse a kinyitást. Nyitható védőburkolatok A nyitható védőburkolatok követelményei: a) A mozgó hajtásátviteli részek által okozott veszélyek elleni védelmet biztosító nyitható védőburkolatok legyenek: − amennyire lehetséges, a géphez vagy más szerkezethez (általában csuklókkal vagy megvezetésekkel) rögzítve, amikor nyitva vannak; − reteszelt védőburkolatok (ha szükséges, akkor zárral). b) A nem hajtásátviteli mozgó részek által okozott veszélyek elleni nyitható védőburkolatokat úgy kell megtervezni és a gép vezérlőrendszerével összekapcsolni, hogy: − a mozgó részeket ne lehessen mozgásba hozni mindaddig, amíg azok a kezelőszemély elérhetőségi tartományán belül vannak, és a kezelőszemély ne érhesse el a mozgó részeket, miután azokat mozgásba hozták; ez megvalósítható reteszelt védőburkolattal, amikor szükséges, akkor zárral is ellátva; − csak szándékos művelettel lehessen felszerelni őket, pl. egy szerszám vagy egy kulcs használatával; − szerkezeti elemei egyikének hiánya vagy meghibásodása akadályozza meg a mozgó részek elindítását, vagy állítsa le azokat; ez megvalósítható automatikus felügyelettel. Állítható védőburkolatok Az állítható védőburkolatok csak akkor használhatók, amikor a veszélyes teret műveleti okok miatt nem lehet teljesen burkolni. Ezek a védőburkolatok legyenek: − olyan kialakításúak, hogy a beállított helyzet stabil maradjon az adott művelet folyamán;

− könnyen, szerszámok használata nélkül beállíthatók. Az indítás funkcióval rendelkező reteszelt védőburkolatok (a vezérlő védőburkolatok) Az indítás funkcióval rendelkező reteszelt védőburkolat csak akkor használható, ha a következő követelmények mindegyike teljesül: − a reteszelt védőburkolatra vonatkozó követelmények mindegyike teljesül; − a gépi ciklus időtartama rövid; − a védőburkolat legnagyobb nyitvatartási időtartama előre beállítható egy kis (pl. a gépi ciklus időtartamával azonos) értékre. Amikor ezt az időtartamot túllépik, akkor a veszé lyes funkció(ka)t nem lehet elindítani az indítás funkcióval rendelkező reteszelt védőburkolat zárásával, és visszakapcsolásra van szükség a gép újbóli indítása előtt; − a gép méretei és alakja kizárják, hogy egy személy, vagy a személy testrésze a veszélyes térben vagy a veszélyes tér és a védőburkolat között tartózkodjon, miközben a védőburkolatot bezárják; − az összes többi védőburkolat reteszeléssel ellátott, akár rögzített (levehető típusú), akár nyitható; − az indítás funkcióval rendelkező reteszelt védőburkolattal összekapcsolt reteszelőberendezést olyan módon tervezték meg – pl. megkettőzött pozitív érzékelőkkel és automatikus felügyelet használatával –, hogy azok meghibásodása nem vezet váratlan/akaratlan indításhoz; − a védőburkolatot nyitott helyzetében rögzítve tartják (pl. egy rúgóval vagy ellensúllyal)

azért, hogy ne kezdeményezhessen indítást, miközben saját súlya miatt leesik. • Ismertesse a munkáltatók munkavédelmi dokumentációs kötelezettségét! (10 p)

Személyi feltételekre vonatkozó dokumentáció − Egészségügyi alkalmassági vizsgálatok (előzetes, időszakos, soron kívüli, záró stb.) − Munkavállalók személyi adatai a szakképzettségre vonatkozóan (könnyű-, nehézgépkezelő, villamos szakképzettség stb.)

− Munkavédelmi oktatási napló (előzetes, időszakos, rendkívüli) Tárgyi feltételekre vonatkozó dokumentáció − Üzembehelyezési, ellenőrző és időszakos ellenőrző felülvizsgálatok dokumentumai − Időszakos biztonsági és időszakos ellenőrző felülvizsgálatok dokumentumai − Mérési jegyzőkönyvek (zaj, világítás, hőmérséklet, villamos mérések stb.) − Üzemeltetési dokumentumok (kezelési, karbantartási utasítások, technológiai utasítások, karbantartási napló) − Biztonsági adatlapok − Egyéni védőeszköz (EVE) nyilvántartása

− Tisztálkodószerek és bőrvédő készítmények nyilvántartása Szervezési feltételekre vonatkozó dokumentáció − Munkavédelmi ellenőrzések vizsgálati dokumentációja − Ittasságvizsgálati napló − Túlóra-nyilvántartás (pihenőidő biztosítása)

Munkabaleset és foglalkozási megbetegedések dokumentálása − Munkabaleseti nyilvántartás − Munkabaleseti jegyzőkönyv − Kivizsgálás dokumentumai (meghallgatási-, tényrögzítő jegyzőkönyvek stb.) − Kártérítési dokumentumok Az üzembehelyezési eljárás dokumentumai is számos okiratból állnak: − Munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat − Tervező, kivitelező nyilatkozata − Mérési jegyzőkönyvek − Hatósági engedélyek − Egyes szakterületek (üzemeltetés, beruházás, tűzvédelem stb.) nyilatkozatai

− Munkáltató üzemeltetést elrendelő dokumentuma Gépek használati utasítása A gépek megfelelő használata érdekében számos információt kell az üzemeltető számára biztosítani. A gépen figyelmeztető eszközök (hang és fényjelzések), figyelmeztető jelzések, feliratok szükségesek, ha azt a kockázatok indokolttá teszik. A használati utasítás azonban minden géphez biztosítania kell a gyártónak, forgalmazónak azon a tagállamban használt hivatalos közösségi nyelven, amelyben a gépet forgalomba hozzák és vagy üzembe helyezik. A használati utasítás részletes tartalmi követelményeit az NFGM rendelet9 1. sz. melléklet 1.7.4.2. tartalmazza. Üzemeltetési dokumentum A munkavédelmi törvény előírja a gép használatához szükséges dokumentációt, melynek biztosítása főképp a régi gépek, használtan beszerzett munkaeszközök esetén nem problémamentes. Szintén gondot jelent, ha 3. országból vásárolják meg a gépet, melynek dokumentumai csak a gyártó ország nyelvén kerül forgalomba. Ebben az esetben számolni kell jelentős költségkihatással,

de e nélkül nem lehet az eszközt üzemeltetni