Regina Krónika« A veszprémi Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja »

VIII. évfolyam 9. szám 2007. szeptember 2.

Lisieux-i Szent Teréz a missziók társ-védőszentje, Isten beteljesítette ezt a vágyát is: egy és egyetlen misszió nem elégítene ki engem, én egyszerre szeret-ném az evangéliumot hirdetni mind az öt világrészben egészen a legeldugot-tabb kis szigetekig… Én nemcsak né-hány évig szeretnék misszionárius len-ni, hanem a világ teremtésétől az idők végezetéig. Kis Szent Teréz előre megmond-ta, hogy teste elporlad. Különben nem hinnék el, hogy a szürke hétköznapok rendes lelki gyermekségében is szent-té lehet válni. Mégis megmaradt né-hány csontdarab, amelyet három erek-lyetartóban őriznek. A lisieux-i karmel oldalkápolnájában üvegkoporsóban Szent Teréz fekvő viaszszobra alatt van az ereklyék egy része egy tartóban. Az egész ereklyetartó Brazília ajándéka. A lisieux-i bazilikában XI. Piusz pápa ajándéka az ereklyetartó, amelyben ál-landó tiszteletre kihelyezve nyugszik a jobb alkarcsont két darabja. Szintén Brazília ajándéka az a nemes fából ké-szült ereklyetartó is. 1994 óta ez a nemes fa ereklyetartó a világot járja, kegyelmek áradata jár a nyomában, de előtte is. Ez a 132 kg-os láda – ami repülőgé-pes szállítás esetén 241 kg – jut el hoz-zánk Magyarországra a városmisszió alkalmából, de már azt megelőzően, augusztus 29-én. Sokan kérdezik, milyen ereklye van a hatalmas ládában; halkan mondom: koponyacsont. Nem ereklyetisztelő korban élünk, van, akit taszít is egy kis csont. Ezért mondom halkan, valójá-ban Lisieux-i Szent Teréz maga jön el Magyarországra, hogy segítsen itt és most.

Még a hívő keresztények között sem mindenki fogad egyértelmű örömmel egy ereklyét a harmadik évezred elején. Ez lehet egyéni tetszés vagy nemtetszés dolga. De történt valami, amikor 1997-ben Kis Szent Terézt egyházdoktornak nevezték ki. Ettől kezdve nem alterna-tíva, hanem anyánk, az Egyház tanítá-sa lényegének ismerte el Teréz életének üzenetét. Erről fognak szólni azok a nagyszerű előadók, akik az ereklye mellett Teréz lelkiségét fogják ismertetni. Egy hiteles dokumentumfilm magyar nyelven segít abban, hogy Teréz még ma is meglepő-en új hangvételét megismerjük, azt a bensőséges hangot, ahogyan ő szólt Is-tennel. Amit ismerünk, azt szeretjük. Az ima, az ereklye, a kép, a szó egy bará-tot szerez nekünk a szentek közül: Te-rézt. Ám az ő egyetlen vágya, és ebben nagyon hasonlít Szűz Máriára, az, hogy megszerettesse Jézust. Ez az irgalom tit-ka, a misszió szíve, a lelki anyaság, Te-réz titka. Kis Szent Teréz ereklyéi eddig kb. 50 országban voltak, minden földrészen.

A missziók védőszentje ereklyéivel mindenütt az új evangelizációt mozdít-ja elő.

A helyes ereklyetiszteletről

A szentek a tökéletes keresztények, akikről az Egyház a szentté avatásban megállapítja, hogy már az örök boldog-ságban vannak, Istennél közbenjárnak értünk, és földi életpéldájukat követhet-jük. A szentek tisztelete mindig megvolt az Egyházban. Csak Istent imádjuk, a szentekben Isten kegyelmének győzel-mét tiszteljük. A szentek tiszteletéhez tartozik az ereklyék tisztelete is. Kezdettől fogva megvolt az ereklye-tisztelet az Egyházban: az Úr Jézus és az apostolok ruháját érintették a betegek bizalommal (Mt 9,21; Mk 5,28; ApCsel 5,15; 19,12). Az ereklyék tisztelete rela-tív kultusz, mert a szent személyében megnyilvánult szentséget tiszteljük. A hivatalos ereklyetisztelet formái: za-rándoklat az ereklyét őrző templomba, ereklyecsókoltatás, körmenet az erek-lyével, ájtatosság az ereklyetartó előtt.

www.kisterez.hu

Kis Szent Teréz ereklyéje városunkban

2. oldal 2007. szeptember 2.Regina Krónika

Szeptember elején városunkban lesz az egész világon és hazánkban is közismert és kedvelt Kis Szent Teréz ereklyéje. Nekem különösen kedves szentjeim közé tartozik, hiszen gyermekkorom óta szinte személyes lelki testvéremnek tekintem. Anyám 1927-ben, hatéves koromban egy parányi Szent Terézke-imakönyvvel ajándékozott meg. Peda-gógusgyermekként már négyéves ko-rom óta gyakorlott olvasóként magam olvasgattam életrajzát. Nekem ő volt a mesebeli jó tündér, vele vizsgálgattam esténként a csillagos eget. Aztán már a győri tanítóképzőben a karmelita szent életű Marcell atya lelkigyakorlatainak hatására megvásároltam Kis Szent Teréz önéletrajzát. Mégis legkedvesebb, legmaradan-dóbb élményem marad az élet sodrában eltűnt kicsi könyv a „kis út” szentjéről. Egyszer találkoztam vele: 1945-ben az orosz bevonulás idején ott találtam nap-lómmal együtt megtépázva a zongora tetején. Gyorsan elrejtettem, és megfe-ledkeztem róla. Igazi csodának tartom, hogy a napokban régi dolgaim között kutatva elém került a kicsi könyv, benne egy francia szerző Kis Szent Teréz-élet-rajzával. Úgy érzem, üzenet, hogy most, ami-kor a szent ereklyéjét várjuk, írnom kell születéséről, gyermekkoráról, ahogy a francia írótól és Szent Teréz önéletrajzá-ból megismertem. A francia szerző előszavában az isteni gondviselés gyermekének nevezi Terézt, aki a francia felvilágosodás rideg, önző korában a XIX. század végén szerénysé-gével, alázatosságával szinte egy csapás-ra meghódította az egész világon a szíve-ket. Megkülönböztetésül Avilai Szent Te-réztől, a karmelita rend XVI. században élt újjászervezőjétől, őt Kis Szent Teréz-ként ismeri Egyházunk. 1873. január 9-én született a francia Alençonban Martin Lajos és Guérin Cé-lia jómódú, példásan vallásos, sőt szent életű házaspár ötödik gyermekeként. Önéletrajzában szerényen így fogalmaz:

„Kiskoromban minden a földön mo-solygott rám: mindig csak virágra lép-tem, és – mint a legkisebbet – szüleim és nővéreim elhalmoztak szeretetükkel, gyengédségükkel, és egész életemben meghatározó kegyelmeket kaptam álta-luk. Olyan természettel, mint az enyém is, más környezetben el is kallódhattam volna.” Ebből a mélyen vallásos környezetből különösen kiemelkedett lelki érettsége. Már hároméves korában buzgón imád-kozott, és csodás módon emlékezetes szavakba öntötte célját: „Szent akarok lenni!” A nagy családban „kis királynőnek” becézték. Édesapjának kedvence volt, gyakran sétáltak együtt. Egy esti sétán a kis Teréz a csillagos égen egy csillagkép-ben felfedezte a T betűt. „Nézd, apám, az én nevem az égre van írva!” szólt. Kis Teréz hamar találkozott a szen-vedéssel. Önéletrajzában jegyzi meg: „A Jóisten nem késlekedik, megmutatja, so-kat kell szenvedni ahhoz, hogy az élet-szentséget elérjük.” Teréz világra jöttekor édesanyja már rákos beteg volt. Ezért kénytelen volt dajkára bízni a táplálását, 15 hónapos koráig a családtól távol, egy tanyán ne-velkedett. Édesanyja betegsége egyre sú-lyosbodott, s a négy és fél éves Teréznek látnia kellett anyja szenvedését. Így emlékszik vissza a tragikus na-pokra: „Drága édesanyánk betegségé-nek minden részlete örökre él szívem-ben. Főleg földi életének utolsó napjára emlékezem. Célia és én olyanok voltunk, mit két szegény száműzött. Ma is élén-ken emlékezem az utolsó kenet szertar-tására. Ott álltunk négy nővéremmel, és szegény apánkkal együtt zokogtunk.” Az édesanya halála után Lisieux-be költöztek. Így ír életének erről a máso-dik szakaszáról: „Ez a korszak négy és fél éves koromtól tizennégy éves koro-mig tartott. Úgy éreztem, hogy ez a tíz év elveszett az életemből.” Édesanyját elveszítve Paulina nővére próbálta helyettesíteni a számára legdrá-gábbat, de hasztalan. Teréznek megtört

az élet szépségébe vetett hite. Életének erről a szakaszáról írja: „Én az élénk, nyíltszívű, most félénkké, csendessé let-tem, jóllehet szüntelen a legszeretőbb gyengédség vett körül.” Isten azonban nem elégedett meg ennyivel. A pótmamát is elveszi Teréz-től. Paulina nővére váratlanul a karmelbe lép. Teréz első nagy megerősödése akkor következik, amikor súlyos betegségében a mamát hívogatva nem ismeri fel máso-dik pótmamáját, Mária nővérét. A Szűz-anya-szobor mosolyában őt látja, s hoz-zá fordulva nyer csodálatos gyógyulást. Amikor Mária nővére is a karmelbe lép, ő az égiekhez fordulva eljut odáig, hogy visszakapja gyermekkori természe-tét. Már nem úgy, mint a fiatalon meg-halt édesanyának, az őt pótolni igyekvő édesapának és idősebb nővéreinek kislá-nya, hanem mint Isten szerető gyerme-ke, tudatosan vállalni akarja Isten teljes szolgálatát, az áldozat örömét. Így készül tizenöt évesen egyedül Jézusért – és nem nővérei miatt – ő is a karmelbe. Az októberi számban – Kis Szent Te-réz emléknapjának hónapjában – bete-kintünk a „kis út” szentjének a lisieux-i kolostorban töltött rövid életébe, hogy példáját követve, a számunkra is elérhe-tő „kis úton” mi is elnyerhessük az örök boldogságot.

N. E.

Lisieux-i Szent Teréz, a „kis út” szentje

3. oldal2007. szeptember 2. Regina Krónika

A találkozások és rátalálások helye. Nem események, beszédek tartalmát állítom a középpontba (bármelyik ka-tolikus fórumon megtalálható), hanem benyomást, életérzést és kegyelmet köz-vetítő napok sorát. A találkozás: rátalá-lás Istenre, s tágabban, ismerősökkel és addig ismeretlenekkel kapcsolatterem-tés. Egerszalók fogalommá vált az el-múlt 26 évben. Az idei, a 25. jubileumi eseményként vonult be az emlékezetbe, s méltán tekinthető az ország egyik leg-nagyobb katolikus nyári találkozójának és lelkigyakorlatának. A regisztráltak száma 1500 fő felett volt, viszont a zá-ró szentmisén jóval többen vettek részt, mert sokan a faluból és a környékről is jöttek (utóbbi adat Federics Róbert-től, Egerszalók egyik főszervezőjétől). Kerényi atya előadása naponta az élő Istennel való találkozást segítette ben-nünk, aki meghalt értünk, és feltámadt, aki kereszthordozásra hív bennünket, s aki édes igát és könnyű terhet ígér az őt követőknek. Találkoztunk egymással. De ebben a találkozásban helyet kapott a rátalá-lás is. Hiszen nem egyedül kerestük az Urat, hanem együtt. Célunk közös volt, és közös azóta is. A keresésben nem csupán a szemlélődés jelent meg, ke-restünk közösen sátorhelyet, ülőhelyet, élelmet, napsugarak ellen védő árnyé-kot. Kerényi atya kis Keresztelő Jáno-soknak hívott minket, akiknek külde-tése: a világban tanúságtétel Jézusról. S hogy miként valósulhat ez meg, arra példát adott nekünk Lajos atya szemé-lyes tapasztalatainak sora, Linczenbold Levente atya válaszai a feltett kérdések-re, Hajdú Miklós börtönlelkész mun-kássága, dr. Papp Lajos életpéldája, Sillye Jenő dalainak tanúsága, a Gável testvérek zenéje, Bognár Boglárka elő-adása Árpád-házi Szent Erzsébetről, az Olgyay család zenés áhítata. Emellett papok és nővérek, többgyermekes csa-ládok megélt, hiteles keresztény hétköz-napjai is példaként álltak előttünk. Ezek az apró mozzanatok építették a napokat,

melyeket minden este szentmise, vala-mint szentségimádás zárt. Az előadások után alkalom nyílt ki-csit részletesebben beszélni a mi tanú-ságunkról, a kis csoportos beszélgetések alkalmával. A Szalókon töltött napok töltekezéssel teltek, megállók voltak, hi-szen „Krisztus szeretete sürget minket”, s most alkalmunk volt olajat tölteni lám-pásunkba, hogy égő mécsesekként vilá-gítsunk, s az Istentől megismert igazsá-gokat hitelesen tudjuk átadni a világnak az Egyházat éltető Szentlélek erejével. Az együtt töltött napok boldogsága, bensőséges hangulata nem utópiszti-kus, idealisztikus állapotként voltak je-

len, hiszen családjaink, közösségeink, munkahelyünk légkörében nekünk (is) feladatunk a béke megteremtése s Isten szeretetének közvetítése a szomjas világ felé: „ez a mi munkánk; és nem is ke-vés”.

Pődör Georgina – Sopron

Pihenő és erőgyűjtés a küldetéshezEgerszalóki ifjúsági találkozó

HittanórákSzeptember 9-én a reggel 9 órai

szentmisén tartjuk a Veni Sancte-t, a Szentlélek Isten segítségül hívását

az új tanévre. Minden hittanost várunk erre a szentmisére! Ez

a szentmise ifjúsági ének- és zene-karos szentmise lesz. A hittanórákat az ezt követő héten kezdjük. Az óra-rend addigra – reményeink szerint – megtekinthető lesz a hirdetőtáblán

Az ereklye veszprémi látogatása2007. szeptember 4. délután – szeptember 5. reggel

A részletes program:

16.30–17.40: Az ereklye látogatása a Csolnoky Ferenc Megyei Kórházban 16.30–18.00: Imádság a székesegyház előtti téren, részletek a szenttéavatási dokumentumból 18 óra körül: Márfi Gyula veszprémi érsek és Czaun János alpolgármester úr köszöntő szavai; részletek Szent Teréz önéletrajzából, közre- működik Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazga- tó-helyettese és a Mendelssohn kamarazenekar 20.00: Szentmise 21.00: Fabrice Maze „Egy óriás pályafutása” c. filmjének vetítése;

A szentmise után éjszakai virrasztás a bazilikában. Az egyes imaórák témái Szent Teréz egyházdoktori tanítására épülnek.

22.00: Papi hivatás (Kis Szent Teréz karmelita bazilika, Keszthely) 23.00: Oltáriszentség (Máriás papi mozgalom, Jásd–Tés–Veszprém) 0.00: Megpróbáltatás (Veszprémi Kolping Családegyesület) 1.00: Bizalom (Nagyboldogasszony Plébánia, Várpalota) 2.00: Család (MÉCS-családközösségek) 3.00: Öröm (Congregatio Jesu-nővérek) 4.00: Vágyak (A Kereszténydemokrata Néppárt és a Keresztény Ér- telmiségiek Szövetsége veszprémi csoportja) 5.00: Istenszeretet (Árpád-házi Szent Margit Plébánia, Veszprém) 6.00: Irgalom (Máltai szeretetszolgálat)

7.00: Szentmise 8.45: Búcsú Szent Teréztől, az ereklye elhagyja a Szentháromság teret 9.30–10.15: Az ereklye látogatása a büntetés-végrehajtási intézetben

4. oldal 2007. szeptember 2.Regina Krónika

Nem csak gyerekeknekKedves Gyerekek!

Gondolom, mindnyájan úgy érzitek, hogy a nyár, a nagy vakáció – mint minden esztendőben – most is túl gyor-san elrepült. Az évszakok közül persze a nyár se kurtább, mint a többi, mégis sokszor bánkódunk miatta, hogy olyan hamar itthagy minket, hiszen ilyen-kor egy kicsit kötetlenebbül, szabadab-ban, kalandosabban telnek a napok, vidámabb, mosolygósabb mindenki, kevesebb a gond az utazással, öltözés-sel, színesebbek a kertek, az utcák, több a program, rendezvény. Aztán egyszer csak beköszönt az ősz, szeptember 1-jét ír a naptár, hűvösödnek a hajnalok és az éjszakák, megszólal az iskolákban a csengő, és újra csak fényképek, a szí-vünkben őrzött szép emlékek, címek, telefonszámok, képeslapok maradnak a nyárból. Szinte minden költőnket meg-ihlette a nyárból az őszbe forduló szep-temberi természet lenyűgöző látványa, az elmúlás üzenetét is magán hordozó, mégis gazdag pompával, virágokkal, gyümölcsökkel tündöklő hónap. Kosztolányi Dezső így ír róla Szep-temberi áhítat című versében:

„Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklyas szememből az önkívület kicsap,emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,halál fölé, a régi romokon,segíts nekem, szeptember, ne eressz el,testvéri ősz, forrón-égő rokon.”

„Elhull a virág, eliramlik az élet…” – ír-ja Petőfi Szeptember végén című költe-ményében szintén a halált, az elmúlást idézve meg a szeptemberi táj szépségei között, akárcsak Tóth Árpád Őszi kérdés című művében:„És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedez-ve,Hogy reszket az agg feje, az ezüstös fe-hér,S hogy édes életednek újra egy éve vesz-ve,

Mert viszi már Szeptember, a nagy szé-násszekér?”

Igen, minden nyár után szomorko-dunk egy kicsit, igen, minden eszten-dőnk elmúltával közelebb kerülünk föl-di utunk végéhez, a halálunkhoz. De azt talán nem kell feltétlenül éreznünk, hogy újra egy évünk veszve van! Ha értelmes elfoglaltságokkal telt a nyár, ha kellemes pihenést, szép élménye-ket, családotokkal, barátaitokkal együtt töltött felejthetetlen órákat, új embe-ri kapcsolatokat: barátságot, szerelmet hozott, netán hasznos munkát, szelle-meteket, lelketeket építő tanulást, ak-kor nincs miért szomorkodni felette. Különösen, ha így telt az egész esztendő is: a Jóisten velünk való szándékát szem előtt tartva, céljait fürkészve, ha szere-tetben, békességben, vagy legalábbis a szeretetre, békességre, a jóra való törek-vésben, akkor nincs miért bánkódni! S ha nem így telt – akkor sem késő soha más utat választani, újra kezdeni, hasz-nosan, értelmesen élni. Ha elbotlunk is, ha tévedünk is, de jó szándéktól vezér-elve, a saját lelkünk építésével, a máso-kért való küzdéssel telnek egymás után a napjaink, akkor nem elveszett, hanem megszerzett idő marad a hátunk mö-gött, megszerzett tapasztalatokkal, ta-nulságokkal, lelki értékekkel. Véget ért a nyár, de kezdődik az új tanév, s pár hónap múlva az új egyházi év is. Azt kí-vánom nektek, hogy a megszerzett idő tapasztalatával lépjetek előre, és kipi-henten, felfrissülve, újult erővel lássa-tok neki a tanulásnak, munkának, lel-ketek építgetésének!

Szeptemberi ünnepeink, jeles napjaink

Athénban élt a VII. században Aegidus, aki hazánkban Szent Egyed néven vált ismertté. Egyed minden vagyonát és egész életét a szegények megsegítésé-re áldozta, hosszú életét imádsággal, elmélkedéssel töltötte. Hazánkban ha-gyományosan Egyed napján, szeptem-

ber 1-jén kezdték az őszi búza és a rozs vetését, mert a néphit szerint az ilyen-kor elvetett gabona bő termést hoz. A disznót is ekkortájt fogják hízóra, hogy karácsonyra le lehessen vágni. Az Egyed-napi szép, napos időből hosszú, száraz, napsütéses őszre jósoltak, míg az e napon hullott eső hideget jelzett az elkövetkező hónapokra. Szeptember hónapban három jelen-tős Mária-ünnepünk is van. Kis bol dog-asszony, vagy más néven Kisasszony napja, szeptember 8-a, a Szűzanya szü-letésének ünnepe, mely a középkorban még parancsolt ünnep volt, és a vigíliá-ját is megülték. Országszerte sok falu-ban virrasztottak az asszonyok ezen az éjszakán, a rózsafüzért imádkozták, és Mária-énekeket énekeltek, hogy hajnal-ban megpillanthassák a nap első suga-raiban a napba öltözött asszonyt, Mári-át. Számos magyarországi templomot és kegyhelyet szenteltek Kisboldogasszony tiszteletére, így ezen a napon igen sok a búcsú is. A Kisasszonykor nagy csep-pekben hulló esőből csapadékos ősz-re jósoltak. Ezen a napon verték le a diót, sok helyütt csak ekkor kezdték a vetést, és a Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony közötti időszak ked-vezett a téli ruhák átszellőztetésének is. Szeptember 12-én Szűz Mária név-napját ünnepeljük, jó néhány faluban nem Kisboldogasszony, hanem ez a nap a búcsú napja, amire a faluból rég elköl-tözött távoli rokonokat, barátokat, is-merősöket is meghívják. A Mária név régebben a magyar nyelvterületen a leg-kedveltebb leánynevek egyike volt, me-lyet a Szűzanya iránti különleges tiszte-letből adtak az újszülöttnek. Számtalan szép népi, egyházi énekünk is szól Má-riához. Szeptember 15-én, a Hétfájdalmú Szűzanya, vagy más néven a Fájdalmas Szűzanya napján Mária anyai szenvedé-sének állítunk emléket, amit fia, Jézus halála fölött érzett. A keresztről levett Krisztust ölében tartó Mária képzőmű-vészeti alkotások, szobrok, festmények gyakori témája, a magyar költészetben pedig külön műfajcsoportot alkotnak az anyai szenvedést megörökítő Mária-siralmak. Szeptember 21-én a vámszedőből

5. oldal2007. szeptember 2. Regina Krónika

Jézus hű tanítványává szegődött Máté apostolra emlékezik a keresztény világ. Máté a legenda szerint Etiópiában halt vértanúhalált, salernói sírja évszázad-okon át híres zarándokhely volt. Má-té napja is, akárcsak az imént említett szeptemberi jeles napok, az őszi gabona vetéséhez kapcsolódik: hol ezen a na-pon kellett, hol ezen a napon volt tilos vetni, de mindenképpen a bő termés reményében. A vetés nagyon komoly, szertartásszerű munka volt a magyar parasztság számára, hiszen a gabona, a gabonából sütött „mindennapi kenyér” jelentette az életet, a megmaradás lehe-tőségét, de nem véletlenül találkozunk a Bibliában is számos helyen a magve-tővel, a búzával, a gabonával, az elvetett maggal mint gyakran használt szimbó-lumokkal. Fáradságos, verejtékes mun-kával került a család legfontosabb táp-láléka, a kenyér az asztalra, ráadásul a kenyér a családok hétköznapi életében is Krisztus testét jelképezte, nem csak a templomban. Így aztán nagy becs-ben is tartották, soha egy falatot meg nem hagytak, ki nem dobtak belőle. A kenyérre keresztet vetettek, mielőtt fel-szelték, nem harapták, hanem törték, s ha véletlenül a földre esett egy darab-kája, azt megcsókolták, úgy ették meg. A földbe vetett, kikelő búzamag a sar-jadó új élet jelképe volt, az ország egyes vidékein a búzát életnek is nevezték. A gabonát szakajtókban, kosarakban vit-ték a templomba megszenteltetni. Vetni csak tiszta ruhába öltözve volt szabad, s a gazda a megszentelt vetőmagot úgy

vitte ki a földre, hogy közben senkihez sem szólt. Káromkodni tilos volt vetés közben. A kiürült zsákot magasra dob-ták a vetés végeztével, hogy magasra nőjön az elvetett gabona is. Mihály arkangyal a Jelenések köny-vében a sátán legyőzőjeként szerepel, már a zsidók nemzetük védőjeként tisz-telték, és a keresztény egyház is a meny-nyei seregek fejedelmének tartja. Szent Mihály, akit szeptember 29-én ünnep-lünk, az egyik legkedveltebb templom-patrónus a Kárpát-medencében. Ezen a napon Európa-szerte szokásban volt a szegények megvendégelése. Magyar-országon Mihály napja a gazdasági év kiemelt fordulópontja is. Az áprilisban, Szent György-napkor kihajtott állato-kat ekkor hajtották vissza a falvakba, valamint hagyományosan ezen a na-pon számoltatták el és szegődtették a pásztorokat. A juhászok, pásztorok leg-nagyobb ünnepe is volt Mihály napja, ilyenkor mulatságokat, bálokat rendez-tek. Az állatok viselkedéséből a várha-tó időjárásra jósoltak: ha Szent Mihály éjszakáján a juhok összebújtak az akol-ban, akkor hosszú, hideg télre lehetett számítani.

Rejtvények, feladatok

Óvodásoknak, kisiskolásoknak:1. Rajzoljátok le nekünk legszebb nyá-ri élményeteket, vagy írjátok le nekünk, mi volt számotokra a vakáció legizgal-masabb eseménye!2. Mi lehet az alábbi találós kérdés

megfejtése? (Annyit segítünk, hogy egy szeptemberi emléknaphoz kapcsolódik a vicces megfejtés.)„Mikor van a túrós csusza neve nap-ja?”

Nagyobbacskáknak:A rejtvény megjelölt függőleges oszlo-pában a Szent Mihálytól advent kezde-téig tartó időszak népi elnevezését ol-vashatjátok. Ez az őszi táncmulatságok, lakodalmak, bálok ideje volt. Ezt a sort hozzátok be nevetekkel, életkorotokkal és címetekkel együtt a sekrestyébe!

Hány asszony közének hívja a nép az 1. augusztus 15-től szeptember 8-ig tartó időt?

A halott fiát térdén tartó Szűzanya 2. fájdalmát ábrázoló szobrok, fest-mények neve.

Hogy nevezik a hordozható ravatalt?3. Ima, más szóval.4. Hogy nevezték Máté apját? 5. Így szólították Jézust a tanítványai.6. Neves székelyföldi, Máriának szen-7.

telt búcsújáró hely.Szertartásrend, latin szóval.8. Kik nem dolgozhattak Mihály-nap-9.

kor?A templomban a mise kezdetét hir-10. deti.

Mindnyájatoknak jó fejtörést, vidám is-kolakezdést, szép szeptemberi napokat kívánok!

Péti Mária

6. oldal 2007. szeptember 2.Regina Krónika

Felejthetetlen lelkigyakorlaton vettünk részt augusztusban Leányfalun néhá-nyan a bibliakörből. Ott, a szentmisén felajánláskor énekeltük ezeket a sorokat mindennap bensőséges lélekkel. „Hit és igazságosság” címmel Hofher József je-zsuita atya négynapos lelkigyakorlatát hallgattuk nagy várakozással és nyitott szívvel. Kedves Testvérek, az ember legtermé-szetesebb tulajdonsága, hogy keresi az igazságot, azaz keresi Istent. „Aki van”, így szólt Mózeshez: „kivezetlek benne-teket az egyiptomi rabságból” (Kiv 3,14–17). A szerető Isten meg akar szabadí-tani minket a bűn rabságából. Vannak személyes és társadalmi bűnök, az utób-binál nagyon nehéz megítélni, mennyi részünk van benne. Mindnyájunknak Isten szeretetére kell hagyatkoznunk, ki kell lépni saját rabságunkból, önma-gunkból. Fontos, hogy valóságos dön-tést tudjunk hozni az imádságban. Láss, higgy, cselekedj! Lelkiismeret-vizsgá-latban nézzük meg emberi és társadal-mi kapcsolatainkat, mert egymásnak teremtettünk. Élethelyzetünkben vizs-gáljuk meg, Jézus hogyan cselekedne. Személyes hatást gyakorlunk környeze-tünkre, közösségeinkre és a társadalom-ra is. Az Isten szíve szerinti társadalom építésére kaptunk küldetést. „Testvé-rek, meghívástok szabadságra szól, […] szeretettel szolgáljátok egymást!” (Gal 5,13). „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14). Legjobban imában ismerjük meg Is-tent és önmagunkat. Isten azt mondja: nagyon szép vagy, szeretlek… „Szeretlek, mert magamat megtanul-tam szeretni” – mondja József Attila. Legyünk azok, aminek Isten teremtett! Isten így szólt Ábrahámhoz: „Vonulj ki földedről […] Nagy néppé teszlek. Megáldalak, és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel” (Ter 12,13). Ábrahám hitt, és cselekedett. Isten fel tudta használni őt tervében. Nos, mi is induljunk! Láss, ítélj, cse-lekedj! Isten velünk van, ha ki merünk menni a pusztába, és a hit tapasztalatát

éljük, amikor egyedül vagyunk a há-borgó tengeren. Isten a vágyainkon ke-resztül irányít, fontos, hogy lelkiismere-tünk szerint cselekedjünk. Ezért fel kell ismernünk, mit akar tőlünk a Lélek. Isten négy ígéretet tesz Ábrahám-nak: 1. Új föld: Mélyen a gyökerekig nyúl-va el kell gondolkozni azon, honnan is jöttünk, hol van igazán otthonunk eb-ben a világban, mi felé tartunk. „Mes-ter, hol lakol?” (Jn 1,38). 2. Megáldalak: Szeressek és szeresse-nek. „Mezítelen” álljunk a másik előtt, hogy megismerjen és megismerjem őt. Így tegyünk a családban, a közösségben. A tékozló fiút is a szeretet viszi haza. 3. Naggyá teszem a nevedet: Ebben kinyilvánul az ember szabadság utáni vágya; szabad leszek, önmagam szeret-nék lenni, valaki szeretnék lenni. A va-lahová tartozás is mély vágyunk. 4. Te magad is áldás leszel: Értékeink vannak; érzem, tudom, hogy jó vagyok, hasznos vagyok. A belső értékelést meg kell adnunk magunknak. Vegyük ész-re, hogy közösségi módon kell gondol-kodnunk, ezt a közösségben tudjuk leg-jobban megtenni, mert a másik testvér által ismerjük meg magunkat igazán. Feltehetjük magunknak a kérdést, kik azok a személyek és közösségek, akik hozzásegítenek minket az alapvető igé-nyeink kielégítéséhez; mi kiknek segí-tünk, hogy megtapasztalják alapvető szükségletüket. Isten szíve szerinti társadalom építé-sén dolgozzunk! „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek…” Isten kegyelméből élünk, ráhagyatkozva hozzátesszük a magunk részét is. Önmagunk odaadása megva-lósítható a szeretetben. Olyan keresz-ténységet kell teremteni, amely tudja csökkenteni a szenvedést, a fájdalmat. Szeretetben, szolidaritásban átélhetjük testben és lélekben azt, amit a másik testvér szenved. Osztozzunk gondjai-ban! Jézus szerint a keresztény ember hatalma a „szolgálat hatalma”. Vannak kicsik, szegények, akiket tudunk segíte-

ni. Megvan a hatalmunk, hogy a jó mel-lett döntsünk. Együttérzés éljen bennünk! Az érzésvilágunkon keresztül va-gyunk azok, amik vagyunk. Intenzív kapcsolatban kell maradnunk az érzése-inkkel. Ami az életben éltet, azt szívvel, egész lényünkkel, érzéssel kell válasz-tani. A hivatásunkat is, mert az érzé-seinkben van a legtöbb energia. Ennek segítségével tudjuk áthidalni a nehézsé-geket. Folyamatosan kapcsolatban kell lennünk az érzéseinkkel. A szeretet leg-magasabb tudata, hogy szeretjük, amit a legmélyebben érzünk. Leginkább a meditációban kerülünk kapcsolatba önmagunkkal. Elérkeztünk egy elcsendesülő, nyu-galmi Jézus-imádsághoz. Kényelmesen ülünk, a külvilágot kikapcsolva az időt Istennek szenteljük. Érezhető a test va-lósága, és erre kell koncentrálni. Majd a testünket, lelkünket Istennek ajánlva, hosszabb nyugalomban, a lélegzetvé-tel ütemében: Jézus… Jézus …Jé-zus – hangzik csak ajkunkon. A résztvevők többsége hölgy volt. Megtapasztalhattuk, hogy a női lélek milyen érzékeny tud lenni a felebarát, a közösség iránt. Legyen példaképünk a Boldogságos Szűzanya, az Egyház any-ja, a keresztény ember prototípusa, az imádkozó ember mintája. Örömmel telt szívvel, sok szent in-díttatással érkeztünk haza. Nagyon jó volt ott lenni.

Koloszárné (Katalin)

Jézus az út, Jézus az igazság, Jézus az élet…

Felnőtt katekézisa plébánián

Szeptember 10-től kezdve minden hétfőn este 6 órakor a hitünk és a keresztény élet tanítása iránt érdeklődők részére katekézist

tartunk. Kezdők és haladók egyaránt részt vehetnek. A beavató szentsége-ket (keresztség, bérmálás, szentáldo-

zás) kérők részére az erre való felkészítést is tartalmaz.

7. oldal2007. szeptember 2. Regina Krónika

Az idei nyár legemlékezetesebb hetét Zalaszántón, a Keszthelyi-hegység és a Tátika hegy közötti medencében elhe-lyezkedő 1050 lélekszámú falucskában töltöttem a plébánia fiataljaival. A falu (esetenként) erdei iskolaként funkcionáló épületében volt szállá-sunk, a bátrabbak sátorban töltötték az éjszakát, kisebb-nagyobb (sátor alatti) hupnik és esetenként éjjeli eső társasá-gában. A vizet a falu kútjaiból hoztunk, a főzés tábori körülmények között zaj-lott, a tisztálkodást pedig a fiúk áldásos munkája tette lehetővé, hiszen a zuhany építése nekik köszönhető. Így esténként meleg zuhany várt ránk, hiszen a me-legítés után erre is volt lehetőség. Min-den napot imával kezdtünk, este a falu templomában szentmisén vettünk részt, s a napot a kompletóriummal zártuk. Rengeteg újdonsággal találkoztunk, a városi, kényelmes életből hiányzó ter-mészettel annak állat- és növényvilá-gával, erdei nyugalommal, csenddel és egymásra találással, mely a mindennap-okban elmarad vagy csupán felszínes kapcsolatok kialakítására korlátozódik. Megmásztuk a Tátikát, jártunk a Tátika-várromnál, a rezi várban, elmélkedtünk a Púpos-hegy lábánál. A programok csúcsa mégis a Kovács-hegyi tanösvény volt, amin végigmen-tünk, s volt lehetőségünk leereszkedni a Vadleány-barlangba. A barlang ki-csinységét méretei is mutatják, hossza

mintegy 15 m, magassága 2–3 m közöt-ti, szélessége 1 m. A tábor csúcspontját számomra ez a lent töltött néhány perc jelentette. A barlang mélyén rejtőzkö-dő csend nem csupán a reménytelenség helye, sokkal inkább a ráhagyatkozásé, hiszen sosem tudod, hova lépsz. A zseb-lámpa csupán apró segítség lehet, de a belső homályt nem oszlatja el. Ez nem tudható be az érzékszervek gyöngesé-gének, korlátoltságának, hanem a belső feszültség megléte és a bizalom hiánya. Úgy hiszem, néha az élet is ilyen. Bar-langokban, szűk odvakban bujkálunk, s magunk sem tudjuk, hova lépünk. Nem a sötétség a legnagyobb gond, hanem a reménytelenség. A megoldás nem a zseblámpa „áldásosnak hitt” jelenlét-ében van, sokkal inkább a megfontolt

lépések sokaságában, folytonosságában. A tapogatózás nem negatívum. A szemlélődés, a körbekémlelés, a vára-kozás – talán ezek – mozgatják, sőt vi-szik előbbre az „egészet”. De ehhez türe-lem kell. A barlang egyik részéből csak kúszással tudtunk átjutni egy belsőbb „szobába”. Másként nem ment: a föld-re feküdtem, és próbáltam előbbre ha-ladni, kúszva, a föld porával közvetlenül találkozva. Az előrejutás lassú, de kitar-tással elérsz a célig. De ehhez türelem kell. Akár a felkelő nap várásához, mely reménnyel tölti el az ember szívét: vár-hat egy lehetőségre. Ma még csak bar-langban tapogatózunk, ma még homály borít minket. A felkelő nap azonban nem azonnali jelenség. Egy életen át ke-resett és vágyott valóság, melynek betel-jesedése csak akkor lehetséges, ha földre ereszkedel, s úgy mászol az örökkévaló Atya felé, aki megragyogtatja előttünk fényességét, s beragyogja életünk min-den sötét zugát, melyet a bűn beszeny-nyezett.

„Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az al-kotásban.Megértsük és megszépítsük a Te kezed mun-káját,Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehes-senGazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnakés Békességnek.”

(Szent-Györgyi Albert)

Fiatalok, jövőre tartsatok velünk!

Pődör Georgina – Sopron

A barlang mélyénA Regina Mundi X. ifjúsági hittantábora

8. oldal 2007. szeptember 2.Regina Krónika

Az időben eljutott híre a szegénységnek Krisztus szíve szerint való apostolához, Assisi szent Ferenchez, ki is levelekben buzdította őt, hogy megtartsa könyörü-letes kegyességét és elküldötte neki kö-penyét, melyet a szent fejedelemasszony drága ereklye gyanánt őrizett. És ak-kor belépett szent Ferencnek harmadik rendjébe, hogy még nagyobb buzgóság-gal szentelje életét az irgalmasságnak. Történt akkor, hogy Endre király fé-nyes követséget küldött Thüringiába, amaz üzenettel, hogy leánya Erzsébet férje kíséretében jőjjön Magyarország-ba atyja látására és derítse föl életének végső napjait, mivelhogy igen kíván-ja látni mind kettőjöket. Mikor a fé-nyes követség megjelent Wartburg vá-rában, Lajos észbe vette, hogy hitvese mindenét a szegényeknek osztotta s éppen nincsen egyetlen ékes köntöse vagy ruházata, melyben a magyar fő nemes urak előtt megmutassa magát. Aggodalmában bement tehát hitvesé-nek szobájába és mondá neki: – Kedves testvérem, íme urak jöt-tek atyádnak országából, hogy nevé-ben hazádba hívjanak bennünket lá-tására. Bizonyosan tudni kívánják, vajjon fejedelmi módon élünk-e s né-ked megvagyon-e mindened fejede-lemasszonyhoz illendően? De mostan mely öltözetben lépsz elébök? Hiszen magadat feledvén, csak a szegényekkel foglalatoskodol s mindenedet nekik osztván ily nyomorult öltözetet tartot-tál magadnak, mely mindkettőnknek szégyenére válik. Mely gyalázat leszen, hahogy Magyarországban híre megy, hogy ily nyomorult sorban tartalak! De Erzsébet szelíden felelé: – Édes uram, ne háborodj meg e mi-att, mivelhogy én semmiképpen többé hívságos öltözetekben nem helyezem dicsőségemet. Majd igyekszem oly kedvességgel szólani a hazámbéli urak-kal, hogy feledjék hitvány öltözetemet, és úgy megnyerjem tetszésöket, miként ha a legékesebb ruhában volnék. És megválván urától nyomban buz-gó imádságba merült, utána pedig fel-

öltötte dísztelen ruháját és bement a fo-gadó terembe. Az urak pedig fölöttébb álmélkodtak nem csupán kedvessé-gén és szelídségén, hanem gyöngyök-kel hímzett ragyogó selyemruháján és arannyal vert násfáin és kösöntyűin, valamint hímzett bíbor köpenyén. Minekutána pedig megváltak a ma-gyar uraktól, Lajos hitvese szobájába sietett és nagy szorongással kérdezte: – Mit tettél, kedves testvérem, hogy ily fényes öltözetet szerezhettél? Hiszen bizonyosan tudom, hogy semmid nem volt. Mosolygott erre szent Erzsébet és mondá: – Íme, mely hatalma vagyon az Úr-nak! Annakutána valóban meglátogat-ták Endre királyt, kitől gazdag ajándé-kokkal tértek meg, minek örömére La-jos nagy ünnepséget szerzett Wartburg várában, férjhez adván Ágnes neveze-tű húgát Henrik osztrák herceghez. E nagy ünnepségen tehát már mind ott voltak a vendégek, de nem lehetett kez-deni a lakomát, mivelhogy éppen a fe-jedelemasszony hiányzott. Történt ugyanis, hogy Erzsébet a la-komára menet szembe találkozott va-lamely meztelen és nyomorult beteg koldússal, ki is a Krisztus nevében ala-mizsnát könyörgött tőle. – Testvérem, – mondotta Erzsébet, – mostan igen sietnem kell, mivelhogy mindenek reám várakoznak, és ezen felül semmi nincsen nálam, mit adhat-nék. Várakozzál tehát béketűréssel és ígérem, hogy a lakomáról dús ételeket küldök neked. – Nem úgy, nagy jó asszonyom, – rimánkodott a szegény, – mostan adj alamizsnát, mivelhogy elepedek nyo-morúságomban. Krisztus szent nevére, könyörülj rajtam! Erzsébetnek akkor igen megesett rajta a szíve és leoldván válláról drága selyem köpenyét, odaadta a koldúsnak, ki is azt nagy sietve összegöngyölvén el-tűnt. Erzsébet pedig díszétől megfosz-tottan nem mert bemenni a vendégek

közé, nehogy férje ura szégyent valljon miatta, hanem visszament szobájába. Ám az országbíró látta, mit cseleke-dett Erzsébet és nyomban megjelentet-te Lajosnak, ki is hitveséhez sietett és mondá neki: – Kedves testvérem, vajjon nem ebé-delsz-e velünk? A vendégek már türel-metlenek és csak reád várunk. – Kész vagyok minden megtenni, mit csak kívánsz tőlem, szeretett test-vérem, – felelte Erzsébet. – De hol vagyon köpenyed, melyet viseltél, hogy az egyházba mentünk? – Valamely nyomorult szegénynek ajándékoztam, kedves testvérem, ám hahogy nincs ellenedre, úgy megyek, ahogy vagyok. És ekkor megszólalt egyik frajja mondván: – Asszonyom, idejövet láttam köpe-nyét a szegen függeni a szekrényben. Nyomban sietek és elhozom. És kevés idő múltán visszatért a kö-pennyel, melyet mikor Erzsébet meg-pillantott, térdre hullott s hálát adván Istennek, bement a vendégekhez, Lajos pedig nyilván látta Istennek nagy ke-gyelmét, mivelhogy megismerte, hogy maga Jézus Krisztus volt ama szegény koldús, ki próbára vetette szoláglójának irgalmasságát. Történt pedig, hogy nagy éhínség tá-madott Thüringiában és a nép oly igen nyomorgott, hogy az erdőkön és me-zőkön immár a gyökereket és az okta-lan állatok eledeleit gyűjtögette, hogy a pusztulástól menekedjék. S mi több, mindennémű dögök húsával táplálta magát, e miatt pedig nem csupán az éhség, hanem a betegségek is tizedel-ték. Ekkor Erzsébet éjjel-nappal csak szerencsétlen jobbágyainak enyhítésé-vel foglalatoskodott. Elsőbben is széj-jel osztotta közöttük minden pénzét, ami 600 arany forintot tett, utána pe-dig megnyitotta a fejedelemnek min-den magtárát és éléskamráját és min-den áldott nap kilencszáz szűkölködő szegényt gyűjtött egybe várában, kiket

2007: Szent Imre és Szent Erzsébet éve

9. oldal2007. szeptember 2. Regina Krónika

minden szükségesekkel elhalmozott. A betegeknek, gyengéknek és nyomorul-taknak, kik a hegyre nem mászhattak, maga vitte meg minden nap az élelmet és ruházatot. A fent mondott mellett még két új ispotályt építtetett, az elha-gyatott gyermekeknek is menedéket állított s mind azokat, mind emezeket mindenben maga gondozta és ápolta, semmitől nem undorodván. Gyakorta elvégezte helyettök otthonukban a leg-alsó szolgálatokat is.

Így történt egyszer, hogy valamely szegénynek hajlékába lépvén, az nagy sírva kérte, hozna néki tejet, mivelhogy gyengeségében nem tudja megfejni te-hénkéjét. Erre a fejedelemasszony azon nyomban kiment az istállóba s maga kezével próbálta megfejni a tehenet, ám az állat ily gyönge kezekhez szokva nem lévén, nem engedte jó szándékát végrehajtania. Másszor térdre borult az ispotály-ban, hálát adván Istennek, hogy meg-

engedte a szegényeknek szolgálnia. S íme mind, akik ottan voltak, látták, hogy nagy fényesség támad s égi angyal járul Erzsébet elébe és szóé: – Örvendezzél, Erzsébet, mivelhogy kegyelmet találtál a Mindenható színe előtt és ragyogni fogsz, miként a hold mennyeknek országában.

Részletek Révai József Szentek legendái – Szent Erzsébet című művéből

Ökumenikus dicsőítés

Veszprémi keresztény fiatalok korábbi, az új református temp-lomban indult kezdeményezé-se, Isten dicsőítése az idén új formát öltött. Új helyszíneken: más keresztény templomokban, az egyetemen és az utcán meg-rendezve ökumenikus tanúság-tétellé formálódott. Ennek a kö-vetkező helyszíne szeptember 30-án, vasárnap délután 4 óra-kor a Regina Mundi, a mi temp-lomunk. Szeretettel hívjuk és várjuk a mai, a korábbi, és a lé-lekben örökké fiatalokat erre az alkalomra, amelyen a fiatalok a saját zenéjükkel és tanúságtétel-ükkel kapcsolnak be minket a közös Istent dicsőítő imádságba.

Egyházközségi képviselő-testületi

gyűlésAz ökumenikus dicsőítés miatt a soron következő egyházközségi képviselő testületi gyűlést szep-tember utolsó vasárnapja he-lyett egy héttel korábban, szep-tember 23-án délután 3 órakor tartjuk meg a plébániai közössé-gi házban. Szeretettel hívom és várom rá a testület tagjait.

Tóth Gyula plébános

ÓvónősiratóFogyunk mi vasváriak is. Nem elsőként a világtörténelem-ben. Nálunk híresebb népek is elvesz-tek már: etruszkok, pártusok. Csende-sen, lehajtott fejjel, zokszó nélkül – jó magyar szokás szerint – ölbe tett kéz-zel várjuk vesztünket. Már csak néhány generációnyi időnk maradt, és végképp elöregszünk. Vasváron idén megszűnt a bölcsőde és egy óvodai csoport. Utoléri a fogyás iskoláinkat, és később minden családot érinteni fog. Nem lesz itt, aki házat épít, hová mentek akkor ácsok, kőművesek? Nem lesz itt, aki vásároljon, fodrászhoz menjen és aki gondozza öregjeit. Amint fogyunk, egyre nagyobbra nyílik majd az országhatár kapuja, a megüresedő házakat más ajkú emberek töltik be. Lakatlan vidék nem lesz ez ta-lán soha. De a miénk sem lesz, ahogy volt már ezer évig. Én csak a gyerme-keimet sajnálom, meg azok gyermekeit. Átkozhatnak minket Trianonért, abor-tuszokért. Nem tudjuk megőrizni szá-mukra a maradék örökséget, amit mi még megkaptunk. Nem hogy a jó vas-vári vállalkozók, munkahelyteremtők mintájára még gyarapítanánk is! Nagyot fordulna a világ, ha hirtelen minden vasvári fiatal nő – amíg még van –, szülni kezdene! Még a Guiness-könyvbe is bekerülnénk. Csodánkra járna ország-világ, az idegenforgalom fája is terebélyesre nőne. Mint a me-sében, jó példánkat átvennék, újra be-laknánk a Kárpát-medencét. Magyarul

áldaná Vasvár nevét még az erdélyi ma-dár is. Mi vasváriak eközben, 4 év múltán, csendesen, szorgalmasan, dolgosan – jó magyar szokás szerint – új óvodát épít-hetnénk, halljátok ezt ácsok és kőműve-sek, mert hamar látszatja lenne a bőség-nek, ha a nők szülni kezdenének. Én sem írnék több óvónősiratót kol-léganőimre emlékezve, az biztos!Már csak egyet mondanék, hátha kettő lesz belőle: szeretettel ajánlom a város kegyeibe szeptemberben világra készü-lő harmadik gyermekemet, és ne félje-tek óvónénik, ha Isten engedi, megszü-löm én még a negyediket is!

Szatmári HelgaVasvári újság, 2005. augusztus

A történet folytatása, idézet a Rábavidék 2007. július. 20-i számából:

Nőtt a gyermekvállalási kedvVasváron megnőtt a gyermekvállalá-si kedv a családokban. Míg a korábbi években 23-25 születést regisztráltak a városban egyre csökkenő mértéket mutatva, addig az elmúlt esztendőben megduplázódott ez a szám. A tenden-cia az idén is tart, így már most látszik, hogy ebben az esztendőben is legalább 50 vasvári kisgyermek jöhet a világra. A vasvári kismamák többsége harma-dik gyermekét várja, így egyre több lesz a nagycsalád a városban.

p.m.(Virtuális Plébánia honlap

levelező fórumáról

Internetes kitekintő

10. oldal 2007. szeptember 2.Regina Krónika

Az imaapostoság szándékai szep- temberre: Általános: Hogy a romániai Nagy- szebenben folyó ökumenikus gyűlés hozzájárulhasson a valamennyi keresz-tény közötti egység növekedéséhez, amely egységért az Úr az utolsó va- csorán imádkozott. Missziós: Hogy minden férfi és női misszionárius örömmel ragaszkodjék Krisztushoz, és így le tudja küzdeni azokat a nehézségeket, amelyekkel a mindennapi életben találkozik.

Szeptember 3-án, Szent Imre születé-sének 1000. évében, a halála napján ün-nepi programokat rendeznek délután 5 órától a Városháza Kossuth Termében, majd a Várban a Szent Imre szobornál, és a Szent Imre (piarista) templomban.

Szeptember 7-én a kassai vértanúknak, Szent Márk, István és Menyhért áldozó-papoknak az ünnepe van.

Szeptember 8. Szűz Mária születésének (Kisboldogasszony) az ünnepe. Este ½ 7-kor is tartunk szentmisét.

Szeptember 8-án du. 3 órakor kezdődik Tihanyban a hagyományos Könyörgés a magyarságért ökumenikus imádság, Gyulay Endre nyug. megyéspüspök be-szédével.

Szeptember 12-én, szerdán ünnepeljük Szűz Mária szent nevét. Ez a nap temp-lomunk búcsúnapja. Reggel 7 és este ½ 7 órakor tartunk szentmisét. Az ünnep-ről vesszük a rá következő vasárnap, 16-án délelőtt 11 órai szentmisét is.

Szeptember 14. a Szent Kereszt felma-gasztalásának az ünnepe. Másnap a fájdalmas Szűzanya emléknapja.

Szeptember 15-én tartjuk az idei egy-házközségi zarándoklatunkat, amely-nek végcélja – Szombathely, Felsőcsatár és Ják érintésével – a Szentgotthárdhoz tartozó Rábakethely, Brenner János ak-kori fiatal káplán vértanúsága helyén épült kápolna. Brenner Jánost, akinek a boldoggá avatási eljárása folyamatban van, 50 éve gyilkolták meg.

Szeptember 21. Szent Máté apostol és evangélista ünnepe.

Szeptember 24. Szent Gellért püspök és vértanú ünnepe, aki hazánkban a ke-resztény pedagógusok védőszentje.

Szeptember 29. Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok ün-nepe.

Szeptember 30-án, szeptember utolsó vasárnapján tartjuk a katolikus egyház-ban – Szent Jeromos egyháztanító és bibliafordító emléknapjához kapcso-lódva – a Szentírás vasárnapját. „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem min-den igével is, amelyek Isten ajkáról va-lók” – tanítja Jézus. Legyen minden-napi kenyerünk, napi olvasmányunk a Szentírás! Emlékezzünk rá, hogy a kö-vetkező évet a Magyar Katolikus Püs-pöki Konferencia a Szentírás évének nyilvánította.

Október 1-től a téli miserend lesz ér-vényben templomunkban, az esti szent-misék 6 órakor kezdődnek.

Október hónapban minden este 6 óra-kor közösen imádkozzuk el a rózsafü-

zért a templomban, amikor szentmi-sénk van, előtte ½ 6-kor kezdjük.Hírek és események

Készüljünk a szentmisére!

Imádkozzunk értük...!...mert a keresztségben újjászület-tek: Csernik Eszter Zorka július 1-jén, Ferencz Luca Virág július 15-én, Tóth Marcell július 15-én, Dominyák And-rás július 29-én, Kovács Ilona Flóra augusztus 4-én, Bodrogi Domonkos augusztus 19-én.

... mert szentségi házasságot kö-töttek: Turányik Gyula és Horváth Hajnalka június 30-án, Dobos József Csaba és Burján Adrienn augusztus 4-én.

...mert az örök hazába költöztek: Vajda Tamás (56 éves) június 29-én, Szemanyik Ferenc Dezső (65 éves) jú-lius 6-án, Gubicza László Mihályné Schall Györgyike Anna (70 éves) jú-lius 7-én, Kovács László Mihály (87 éves) július 13-án, Tóth István (80 éves) július 15-én, Énekes Józsefné Talabér Erzsébet (85 éves) július 26-án, Kürthy Béláné Barcza Ilona (95 éves) július 31-én, Bencze József (67 éves) augusztus 2-án, Villand Ottóné Énekes Jolán (79 éves) augusztus 22-én.

Regina KrónikaA Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja

Megjelenik 600 példánybanKÖH nyilvántartási szám: 163/0179/2007.

Kiadó neve: Regina Mundi PlébániaVezetője: Tóth Gyula plébános

A szerkesztőség címe: 8200 Veszprém, Dózsa György út 9.

Telefon: 88/327-609Szerkesztőség vezetője: Demény Anna

Szerkesztők: Adonyi Krisztina, Kreschka Miklós, Selyem Zoltán

„Tetőtéri esték”Tihanyban

szeptember 14-én 18 órakor

Hit és természettudomány címmel

Hámori József akadémikus

tart előadást.

Olvasmány Szentlecke Evangélium

szept. 9. Bölcs 9,13–19 Filem 9b–10.12–17 Lk 14,25–33

szept. 16. Kiv 32,7–11.13–14 1Tim 1,12–17 Lk 15,1–32

szept. 23. Ám 8,4–7 1Tim 2,1–8 Lk 16,1–13

szept. 30. Ám 6,1a.4–7 1Tim 6,11–16 Lk 16,19–31

okt. 7. Hab 1,2–3; 2,2–4 2Tim 1,6–8.13–14 Lk 17,5–10