Reneszánsz festészet

RAFFAELLO

Olasz festõ és építész, az érett reneszánsz Leonardo és Michelangelo mellett legjelentõsebb mestere. Apja, Giovanni Santi is festõ volt. Peugiában Perugino tanítványaként festette fiatalkori kompozícióit. 1504-ben Firenzébe kerülve ismerkedett meg az ottani realista festészet remekmûveivel, és önálló mesterként fõleg Madonna-képeket alkotott. 1508-ban II. Gyula pápa (akár Michelangelo a Sixtus-kápolna megbízatását) megbízta a vatikáni palota stanzáinak freskódíszítésével

vatikáni palota stanzái: a pápa lakosztályának nyilvános termei

Athéni iskolaKészült: 1509-1511  A Vatikáni Stanzákban látható Raffaello-freskók közül a leghíresebb. A csoportok a klasszikus bölcselet különbözõ korokban élõ nagyjait ábrázolják.

Platón és Arisztotelész, a két filozófus áll a középpontban. A lépcsõsor tetején tudósok és gondolkodók veszik körül õket: görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára és Ptolemaiosz a csillagász, a kövön, Platón alatt Hérakleitosz. A szakállas, õsz hajú Platónban sokan Leonardo da Vinci portréját fedezik fel, míg az elõtérben a karjára támaszkodó filozófus - Diogenész - valószínûleg Michelangelo. 

A festményt témaválasztása, szimmetriája és nyugodt, nemes légköre miatt akár a reneszánsz összegzésének is tekinthetjük, és ne felejtsük el az

1iránypontos perspektivikus ábrázolást – Platón és Arisztotelész van az iránypontban, ami felé az egyre szűkülő boltívek,

mintha a szellemi nagyságukat hivatott kifejezni = dicsfény

• A belső tér• Platón: görög filozófus,

iskolaalapító

• Arisztotelész:görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára

• Hérakleitosz:görög sztoikus filozófus, grammatikus

• Diogenész:– Apollóniai Diogenész, görög

természetfilozófus (Kr. e. 499-428.)

– Szinópéi Diogenész, görög cinikus filozófus (Kr. e. IV. század)

– Diogenész Oinomaosz, görög tragédiaköltő (Kr. e. IV. század)

– Diogenész Laertiosz, görög történetíró (Kr. e. III-II. század)

– Babilóni Diogenész, görög sztoikus filozófus (Kr. e. III-II. század)

– Antóniosz Diogenész, görög író (I – II. század)

Eszterházy madonna• Az Esterházy Madonnát Raffaello

feltehetőleg 1508-ban, Firenzében kezdte festeni, de II. Gyula hívására Rómába utazott, ezért befejezetlen maradt.

• befejezetlensége ellenére is tökéletes. Olyan harmonikus, hogy a szemlélődő mindent magától értetődőnek tart, később ébred csak rá, hogy semmi sem véletlen. Néhány Madonna-témájú kép és rajz már megelőzi, tehát kiforrt alkotás, tökéletes szintézise bonyolultnak és egyszerűnek, mozgalmasnak és nyugodtnak, élethűnek és eszményinek.

• Háromszög kompozíció• Szűz Mária, a gyermek Jézus és

Keresztelő János

Raffaello

Belvederi madonna

• 1506, reneszánsz kor

• Mária a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal.

• keresztény vallásosság és őszinte istenhit fogalmazódik meg a képben

• A hit és a valós emberi élet közötti harmónia megteremtése.

Általános jellemzők:

• Plasztikusság, fény-árnyék,

• Anatómiai pontosság

• Perspektíva:

• valós tér, természeti környezet

• levegő perspektíva

• Kompozíció: háromszög , mely a kép harmóniáját és nyugalmát eredményezi

• Színvilága: élénk, intenzív

• Emberi vonások: kedvesség, báj, emberi szépség

• Alkotói szabadság: melyben nem a kor elvárása érvényesül, hanem a művész egyénisége (a reneszánszban már szignálnak az alkotók)